XI. évfolyam, 13, szin BRANDES. i Szerkesztőség és Wadóhlvatail YTL, Alió-Erdősor 3. sí

yT

50487

A?

¥

XI. évfolyam,

I

ZERKESZTJ ÍSKÍADJA V f^iss

j o t s e j :

r

1/

f 4r

/

.///

BRANDES.

i Szerkesztőség és Wadóhlvatail i,

YTL, Alió-Erdősor 3. sí.

m

13, szin

L ő f e g y v e r e k , r e v o l v e r e k és t ö l t é n y e k . * o o o Olasz vivószerek főraktára. ° ° « •

crmann c s á s z . és k i r á l y i u d v a r i

. . . Bel- és k ü l f ö l d i

rendjelek

és é r d e m j e l e k .

szállító

b ő r é s bőrbutor §yéra Budapest

Borszékek,támlányok,mappák, papírkosarak, kályhaellenzők itb.

VII-tk kerület, ü a m j a n i c h u . 6.

Régi

nádszékek bőrrel bevonatnak.

PÁRISI SZÉPITŐSZEREK. Ártalmatlanok. Világhírűek. V i n l a " - r r á m p a z arczbőrt üditi „VIOia Creme c s s z é p i t i . Zsírtalan. Nappal is kiváló eredménynyel használható, mert a bőr azt rögtön magába szívja. 1 tégely éra l kor.

„Viola"-szappan J ^ n á latban kitűnő s a bőrt nem eszi. 1 darab ara 60 fillér.

Vinla" nurlar

„vioia -puaer

abszolúte ártal

m a ,i a n .

créme- és rózsaszínekben. hoz ára 1 korona.

Fehér-, 1 do

Kapható a GEML-féle gyógyszertárban T e m e s v á r , Belváros,

Losonczy-tér.

= Villámhárítókat =

Távirat: Évek hosszú során át k i t ű n ő eredménynyel használom az Egger-féle m c l l p a s z t i l l á t . Kérem k ü l d j ö n stb. Trautenau (Csehország) 1898. j ú n i u s 17. W E R N E R N Á N D O R igazgató.

kitűnő

szakszerű, és

szolid

kivitelben

telefonvezetékeket

m i n d e n c z é l r a , v i l l a m o s v i l á g í t á s o k és e r ő á t v i t e l i

Főraktár:

„Nádor" gy ógytár Budapesten.

=

telepek

berendezését

olcsón

eszközlik

=

DECKERT ÉS HOMOLKA

V I . , Vácil-körut 17. EGGER-mellpasztlllája gyeorsan es biztosan hat köhögésnél, rekiedtségnél, elnyálkásodúsnál. K a p h a t ó minden gyógyszertárban és drogueriában. Doboza 60 kr. és 1 forint. (Próba doboz 25 kr )

szerkezettel,

kezesség m e l l e t t ; t á v í r d a -

—

— BUDAPEST —

—

G y á r : VI., Izabella-u. 88. R a k t á r : V., Dorottya-u. 8. Egger-mellpasztilla csakham a r megszabadított, éljent

Prospektusok, képes árjegyzékek és költségvetések dijmeiitcscii

.

XI. évfolyam. MERJEIEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre

kor. 20.—

Félévre

»

10.—

Negyedévre

»

5.—

Egyes szám ára 40 fiit.

1900.

A HE T

POLITIKAI ÉS IRODALMI SZERKESZTI

KISS

SZEMLE.

J Ó Z S E F .

13/535. szám. Szerkesztőség é s kiadóhivatal:

BUDAPEST, V I I . k e r . , A l s ó - E r d ő s o r 3. s z .

Hirdetések felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

—^M§> Budapest, április hó 1. <§Mr— lett a jóindulatokért fizetniök. Hogy Apponyit nem fogadták ezzel a gyanúval, annak köszönheti, hogy most, mióta nem több, mint tisztán és püsztán gróf Apponyi, alapjában nagyobb ur, mint volt, mikor szóba kellett állania mindenkivel, akinek mandátuma van vagy tollat forgat. Az újságíróknak csak az imponál, aki nem áll velük szóba, legfeljebb ha csoport számra, mint ahogy a tábornok Kóbor Tamás »Budapest« czimü, most folyó nagy, társadalmi regényének, mely számára is csak ezredek és századok vannak, s az egyes méltán keltett országos feltűnést, eddig megjelent katonák belevesznek a kék semmiségbe. Igy imponált az részié teit. újságíró kluboknak Apponyi, s imponált azzal is, hogy ő A Hét jubiláris számából egyes példányok még tulajdonképpen nem, stréber mód, letört a politikai pályán, mindig kaphatók 60 filléren, melyet levélbélyegben is hanem, nagy ur módjára, megcsömörlött tőle. Igaz, hogy elfogadunk. ez a csömör némiképpen gyanús, harmincz esztendős Előfizetési feltételek: Egész évre 20 kor. Félévre váltakozó erőfeszítések után — de a dégout e fajtáját 10 kor. Negyedévre 6 kor. szankczionálta már egy szintén előkelő ur, Salamon király, A HÉT kiadóhivatala, aki ugyancsak akkor látta át, hogy minden hívságos, VII. ker. Alsó-Erdősor 3.szám minekutánna ezer asszonyban kóstolgatta végig e hívságot . . . Szóval: az újságíróknak imponált a gróf, s alighanem csakis ennek köszönhető, hogy az ő világboldogító Krónika. terveiért nyíltan a szemébe nem nevettek. S ismét: nem lett volna szép, ha ezt megteszik, de érthető lett volna. Mert mióta az orosz császár ugy szólván udvarképessé Utópiák. — márcz. 30. tette az örök békét, a politikai stréberség és dilettánság Mióta az orosz császár pártot foglalt mellette: az előszeretettel veti horgonyát ebbe az előkelő talajba, s a örök békének olyan előkelő protektorai támadnak, mint tudomány gigerlijei is a hágai békekonferencziáról tartacsak nagy " urnák törvénytelen gyermekeinek szokás. nak előadásokat. Apponyira persze ez a látszat nem Kétségtelen, hogy a gróf Apponyi Albert pártfoglalásában vetődhetett, mert neki nem kell keresnie az előkelő összeis a nagy urat apprecziálják. Mert a gróf kiváló tehetségei köttetéseket, s a stréberségre is, ha kedve volna hozzá, s az ő nagy politikai múltja? Kiváló tehetségek minálunk jobb módjai volnának. Az újságírók ezt át is látták — de ugy hemzsegnek a kávéházban, mint a tarka kutya a ennyi mindenfélének az átlátása kellett hozzá, hogy az vásáron, s csak kompromittálják, egymás előtt is, az ügyet, ország egyik első emberének az ország egyik legfogékoamihez hozzászegődnek. Politikai tehetségnek, érdemnek nyabb osztálya előtt a világ egyik legnemesebb gondolatáés jelentőségnek pedig csak egy próbája van nálunk: a ért való akcziója országra és világra szóló komikummá siker. S hogy e próbát meg nem állta, Apponyi Albert ne váljon. »Ez a szépségnek sorsa itt a földön.« most, harmincz esztendős küzdelmes pálya után ott tart, S ez természetes. Mert mint ahogy vannak nők — s jó, hogy ott tart, ahol harmincz év előtt: azért valaki, külömben elmések, szépek és kívánatosak, — akik vagy mert gróf. Az újságírók szemében, akik egyre adják a nevetnek, vagy megsértődnek, mert vagy naivságnak, vagy demokratát s egyre arisztokratábbak: csakis ez a szüle- gúnynak - veszik, ha tiszta szerelemről beszélnek nekik: tésbeli véletlenség ótta meg a nemes, nagytehetségű és azonképpen a sajtótól is vagy megható és mulatságos nagymultu grófot attól, hogy az ő nemes és nagy szándé- naivság, vagy kegyetlen és igazságtalan guny azt kövekával együtt nevetséges figuraképpen ne álljon előttük. telni, hogy valamely népszerűtlen, a csőcseléknek hajlanAz újságírókban amúgy is él az elkeseredés, hogy, mint dóságaival s a gazdagoknak érdekeivel ellenkező eszméért ahogy a degradált katonát czivilsorba lökik vissza, a álljon hadisorba s fogódzzon egybe az egész világon. letört urak és politikusok is az újságírókkal kezdenek Igazságtalan guny is, mert — morál ide, morál oda — barátkozni. Ahány ilyen példát még magunk előtt láttunk: ellenkezik a sajtó rendeltetésével. A sajtó se nem tudoama Koriolánusoknak isten bizony nem sok öröme telt az mány, se nem irodalom, tehát nem rendeltetése sem az ő uj volszkusaikban-, és sok keserű pirulák lenyelésével kel- igazság sem a szépség; — a sajtó ugy jó, ugy szép, 1 Mai számunk az első ez évnegyedben. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése márezius végével lejárt, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket hova előbb megujitani szíveskedjenek. Újonnan belépő előfizetőinknek díjtalanul megküldjük

•194 ugy igaz és ugy becsületes, ha hű kifejezője a közérzé- dagnak öt-hat fiát nem bántották, a szegényét, ha egy seknek s ez érzéseken uralkodó hatalmaknak: tehát szép- volt is, megfogták« — másfelől az előkelőbb és jobb csanek, jónak, igaznak és becsületesnek csak akkor szabad ládból való sarjak előkelőbb, a háború sorsára nézve lennie, ha a közvélemény is az. AGróf pponyi maga is talán döntőbb, de az emberük bőrére kevésbbé veszedelmes idézi az angol mondást, hogy a nemzetek néha olyanok, állásokba jutnak — ezt tekintve: a gazdagok és hatalmamint a veszett kutya. Nos hát: micsoda elégetni való sajtó sak ma sem félnek annyira a háborútól, hogy e félelmük volna az, amelyik ilyenkör nem túrná a tajtékot még paralizálhatná a gyűlöletet, melyet az üzletrontó, vértesveszettebbül ?! A sajtó kétségtelenül korrupt — az egész pesztő s a sokaságban rossz gondolatokat tenyésztő béke világon, mert mindenütt a pénz uralkodik rajta, s azok, ellen éreznek. Az örök békének utja tehát, alkalmasint, a akiknek pénzük van: birtokosok, kereskedők, papok, kirá- hadsereg demokratizálásának utján visz által — vagyis azon, lyok, grófok és zsidók. De csak azért uralkodnak a sajtón, hogy a világon mindenütt meglegyen az általános védőmert' a világon uralkodnak, a sajtónak pedig az a morálja kötelezettség, s mindenütt becsületes, kivételeket nem tűrő, és az a becsületessége, hogy olyan legyen, mint a világ, s a vagyonnak s a születésnek privilégiumos kényelmet -amelynek szól. A sajtó óriási hatalmáról és befolyásáról és biztosságot meg nem engedő legyen. Ha a császár s beszélni, s egyben azt kívánni, hogy e befolyását fordítsa a a lócsiszár, a nagykövet s a konszervgyáros, a báró s a közvélemény ellen: logikus hiba, petitio principii. Mert a .bankár épp ugy félthetné a háborútól az egyetlen fia élesajtónak épp az adja meg a hatalmát s befolyását, hogy tét, mint a szegény ember, akinek a háborúból dinasztilegtetején úszik az árnak — ha ellene fordul, ugy elnyeli kus, vagy politikai vagy üzleti haszna nincsen: kétségteaz örvény, hogy még hirdetési bélyeg sem marad utána. len, hogy a béke szeretete hatalmasan terjedne a világon. A sajtó nem javithatja meg a világot, hanem maga is jó Mi lehet ennek a módja? Bizony csak valami óriás lesz, ha a világ megjavul. S mindez onnan van, hogy a gazdasági átalakulás, mely a világ mai egész rendjét sajtó hatalma nem azokon áll, akik az újságot Írják, megváltoztatja. S bizony ebben hinni s ebben bizakodni hanem azokon, akik olvassák. Akadni akadhatnak aszkéta nem kissebb utópia, mint maga az örök béke. De ne idealisták, akik kenyérrel, befolyással, családdal, jövendőlegyünk bizalmatlanok az utópiák iránt. Az utópia olyan, vel, élettel és boldogulással nem törődve, kiírják az igazmint a csoda — mihelyt valami természetes megoldására ságot, ha a világ belepusztul is. Csakhogy az a baj, hogy bukkantunk, csodálkozunk rajta, hogy csodának tarthatnem a világ pusztul bele, hanem az újság, mert az ő tuk. Például: néhány év előtt még utópiás beszéd volt s •igazmondásaira az ördög sem kíváncsi. Az ember, tudnicsak regénybe illő, hogy lesz idő mikor az ember átlát illik, csak a maga nézeteire kíváncsi, nem a máséira, s az át nem látszó testeken is. Azóta megtaláltuk a Röntgenazt tartja okos, elmés, becsületes és geniális embernek, sugarat, s most oly magától értetődő, hogy beszélni sem • aki ugy beszél vagy ir, ahogy ő beszélne vagy ima, ha érdemes róla, hogy az ember átlát az át nem látszó tes• tudna vagy érdemes volna neki. Vagyis, röviden: a sajtó teken. Igy találja meg minden utópia a maga Röntgenaz ő befolyását nem fordíthatja a korrupczió ellen, mert sugarát — talán még az az utópia is, hogy a világon csak ugy van befolyása, ha korrupt. Hiszen azok az békesség legyen, s az újságokban igazság. ideálisták, akik egyre tisztaságot hirdetnek és követelnek: Tar Lőrincz. sajtótól, parlamenttől és közélettől — : ők maguk is tartanak és pénzelnek egy csomó újságot, hogy az ő nemes és tiszta igazságukat a sajtó befolyásával- terjeszszék a Vannak világjavitó emberek. De emberjavító világ nincsen. * közönségben — s nem gondolják meg, hogy más pártbeli politikusok az ő újságjaikat és Íróikat éppoly megA menyasszony a zene, az asszon)' a hangverseny. fizetett és megvesztegetett bérenczeknek és lakájoknak * Ítélhetik, mint ők a másokéit. Nagy önbizalomra vall és A férfi akkor szeret a tengerbe nézni, ha viharos. Az asszony nagy önzésre, ha a szeretőmtől azt kívánom, hogy az egész világ számára vesztaszűz legyen, csak az én szá- akkor, ha olyan, mint a — tükör. * momra legyen Messzalína. Az emberek humánusabbak lettek. Azelőtt megégették a boszor-

Ami, egyebekben, az örök békét illeti, annak sorsa ma azon a kis megkülömböztetésen fordul meg, hogy az emberek, ma még, nem a békét kívánják, csak a háborútól félnek. Félnek pedig azon az egyszerű okon, hogy az általános védőkötelezettség akármelyikünknek a becses bőrét is kiviheti a haza vásárjára. Ezért minden béketörekvésnek legnyíltabb ellensége az angol társadalom, mely még mindig megengedheti magának azt a fényűzést, •hogy bérelt embereket hárczoltasson maga helyett. Tekintve azonban, hogy ez a luxus titokban és mérsékelten más országokban sem ismeretlen; hogy az általános védőköte•lezettség leple alatt legtöbb helyütt nagyon jól m.eghuzódhatik a régi .verbuváló, rendszer, melyben egyfelől a »gaz-

kányokat, ma nőül veszik őket. *

Ha valami peches ember mindenáron válni akar a feleségétől, bizonyos, hogy minduntalan rajtakapja a — hűségen. *

Hány ember szenvedne szívesen álmatlanságban, ha nem volna más álom, mint az igazak álma ! Slettenhcim. *

A szerelem a vágytól születik, a reménytől nő fel, s a csalódástól hal meg. A király és a férj, mikor engedményeket lemondó uralkodók.

tesznek,

már csak

195 Ahogy egy-egy számlát kiegyenlített, egy-egy fejjel magasabbnak érezte magát. A Blum ur boltjában már volt, a daliás segéd bókolt és rámeresztette a szemét, intett is neki titokban, de ő ügyet sem vetett rá. Fizetett és ment. Most pedig Bernstocknénál is kiválthatja a bon-ját. Milyen más az, ha az embernek pénze van. Hogyan szerezte? az most nem nyomja. Van, magasan hordhatja a fejét, nem kunyorál, nem komédiázik, hanem fizet és parancsol. És ez igy lesz ezentúl mindig, vége a nyomorüságnak mind örökre.

Éjjel. A nap zajos volt s ugy kifáradt Ma a fejem és a szivem! S a tájra most oly szelíden A hold ezüstös fénye árad. A hangos szárnycsapásu nappal Zúgása, im, távolba hal, . S az éjjel, enyhe árnyival, Felsuhant már a völgyből halkkal. S én fellélekzem hosszan, mélyen, Amint igy állok egymagam Ez édes, emberhangtalan, Fehérsugáros nyári éjben. Ezer gyönyör érzése jár át, Nem hallani, nem látni mást Csupán az égi ragyogást, Csupán a fáknak suttogását Ó nyári éjjel mély varázsa ! Ugy érzem, bűbáj vesz körül, S minden mi bántott, elmerül Rejtelmes, fényes álmodásba! És lelkem, megpihenvejlágyan, Mint hattyú ringó kék habon, Oly boldogan, olyfjszabadon Ringatózik az éjszakában Szalay Fruzina.

Budapest. (Regény.)

Irta: K Ó B O R

TAMÁS.

(Folytatás.)

13

Kis vártatva azután, miközben gondolkodva himbálta fejét, hozzátette: — No, de majd megnő. É v a kelletlen mozdulatára pedig hozzátette: — Ne tessék haragudni, kedves kisasszony, hiszen ezen a kis vargaszéken sok mindent tapasztal az ember. A kis leány, ha a feje egyszer el van csavarva, megy a maga utján, akár én csinálom a czipőjét, akár más, föl nem tartóztatja bizony senki. Mert ilyen, kérem, alássan, á szerelem, nem bir vele az ember, tessék elhinni. Itt van például a szegény Domokos, azaz, hogy nincs már itt. Kár, igazán kár, sok mindent tanulhattam volna tőle, én, öreg ember is. Hanem az a Gizi nem ment ki a fejéből. E g y darabig birta, aztán csak rendetlenkedett, végül egészen elmaradt. A z utczán kódorog az után a leány után, össze is állt vele, egy hétig békességesen együtt . is éltek, aztán nem, a Gizi ismét rossz fát tett a tűzre és megszökött tőle. Aztán megint összeálltak, megint szétmentek s igy megy ez majd véges végig, egyik se tehet róla, mert a vérében van. A vér, kisasszony, a vér! Évának nem volt kedve tovább folytatni az eszmecserét. — Isten vele, WoŐasek ur, még egyszer kérem, annak a gyereknek ne csináljon semmit, mert velem gyűlik meg a baja. Elsietett. Mint a kiéhezett ember, aki végre teritett asztalhoz- jut, oly mohón vetette magát É v a a fizetésre.

Még az előszoba csöngettyüje is, melyet a nyiló ajtó riasztott föl, máskép szólott most, mint néhány hónappal ezelőtt. E g y lompos tanulóleány lebzselt a nagy teremben, ijedten menekült' a műhelybe, mihelyt Évát meglátta. Nyomban fölpattant újból az ajtó, a Bernstock ur tolószéke élesen csikorgott s megjelent a különös pár. A beteg ember szájában most is lógott a pipa, de a feje még kisebb volt, az orra megnyúlt s a szeme kitágulva, tébolyodottan lobogott Évára. A z asszony már nem igen birt vele, majd kibukott a székből, annyira erőlködött É v a elé s mint a gyerek, makacsan rikácsolta: — A kezét, a kezét, hadd fogjam meg a kezét. É v a ránézett az asszonyra, ez már egészen megtört és eltompult. Iszonyodva nyújtott kezet a beteg embernek, aki megmarkolta, össze-vissza szoritgatta s mikor az ajkához akarta vonni, É v a riadtan visszahúzta. Most már Bernstockné is felocsúdott és rárivalt a betegre: — Ne nyalakodj, nyomorult, nem látod, hogy utál ? Bernstock magába maradt. Szuszogva, vaczogó foggal, mélyen a homloka alól bámult a nőre, aki, mint min.den más női jelenség, fölgalvanizálta, izgatottá tette és nyomorult kinok között szította benne a beteg szenvedélyt. Bernstockné valami ujat talált ki, hirtelen a fal felé foiv ditotta a székét és a beteg rikácsolva, vergődve és káromkodva próbált visszafordulni, hasztalanul. — Fizetni jöttem, Bernstockné — mondja É v a kurtán. — Mennyit? — A z egészet. ! Bernstockné egy darabig fásultan bámul maga elé, aztán némi szelídséggel, halkan mondja: — Nem muszáj, kisasszony, megelégszem egy részlettel is. — Köszönöm — felel É v a élesen — kérem csak az egész számlát. — Ahogy tetszik. É s Bernstockné avatott kézzel fölüti az É v a kontóját és kiirja. Aztán az asztal fiából kiveszi a Deméndynek szóló pár sort is és száraz, üzleti kézmozdulattal mind a kettőt odanyújtja Évának. — Tessék. Éva' egy pillantást vet a számlára, aztán szó nélkül leolvassa a bankókat. — Nincs szüksége valamire? .— De igen, majd körülnézek egy kicsit. Készül most valami érdekes? — Ó, igen sok, a nyári saison ugyan elmúlt már, de azért sok munka van. Jöjjön csak, megmutatom a Webstonné costumejét. Igazán meg fog tetszeni önnek. — Webstonné? A Kovácsevics Mariska? Hát vissza jöttek már? — Ó,.már régen, igen boldogan élnek, nagyon sok ruhát rendel. Ekkor újból megbomlott az előszoba. csöngője és Bernstock ur, uj női látogatót sejtve, fülsiketitően kezdett rikácsolni : • • ' . - • — Fordítsd meg a széket, hallod ? Fordítsd meg a széket. Azt akarja, hogy örökre a falat bámuljam. Szegény, beteg ember vagyok én és. megöl a féltékénységével. Tüstént fordítsd meg. a . székemet. ;

2*

•196 Bernstockné, hogy a lármától és botránytól szabaduljon, egy rántással megfordította a széket, közben öklével egyet ütött az ember vállára, amire ez, mint a macska, összegubbaszkodott s czélját elérvén, nyomban elcsöndesedett. Ketten jöttek: Webston ur és a felesége. Az öröm persze megvolt a viszontlátáson. Az asszony láttára a beteg megint mozgolódni kezdett és előre nyújtogatta reszkető karját: — Csókolom a kezét, a kezét, a kezét — rikácsolta emelkedő hangon. — Itt van — kiáltott vígan Webstonné és minden undor nélkül átengedte neki a kezét, még a keztyüjét is lehúzta. — Csókolja meg, ha izlik, Bernstock ur, maga igazi férfi, szereti az asszonyokat mindhalálig. Webston ur nagyon megváltozott. A szeme egészen beesett, a szakálla megnőtt, szinte elrongyollódott egész mivoltában. Évát meglátva, a szeme fölvillant, aztán, mig a felesége a beteggel incselkedett, odalépett hozzá, megszorította a kezét, hogy a leány beleszisszent, ugy súgta mély fájdalommal: — Mért nem volt hozzám őszinte, mért nem volt őszinte ? Éva hidegen a vállát vonogatta. — Másképp cselekedett volna akkor? — szólt csipősen. Webston ur lehorgasztotta a fejét. — Igaza van, hiszen most tudok már mindent és még sem cselekszem másképp. Szeme ráesett a betegre. Mint a kutya a maga kitömött mására, ugy nézte Bernstockot, félig csodálkozva, félig félelemmel. Lábujjhegyen tett néhány, lépést feléje s mikor a beteg ember őrületes szenvedélye lángjá föllobogott Mariskára, visszatántorodott: . megértette a baját és ráismert a magáéra. Hideg verejtékkel a homlokán tántorgott az ablakhoz s ott ledült egy székre. A tulajdon jövendőjét látta a toló kocsiban. — Éppen most beszéltem az ön costumejéről — újságolja Bernstockné Mariskának. — Persze egészen másképp csinálnám, csak a facjonja volna ugyanaz. — Nem bánom, ha egészen ugy csinálja is. Tudod, Éva, csináltas szakasztott olyan ruhát. Nem volna rossz, együtt mennénk sétálni s akkor testvéreknek néznének. Hasonlítunk is egymáshoz. — Az urak addig mulassanak magukban — szólt még hátra az ajtóból — pá Bernstock ur, ugy-e Bernstockné, nem lesz rám féltékeny ? De ugy szeretem a maga urát, még emlékszem rá a régi időkből. Pá, Alfréd, Bernstock úrtól tanulhatsz is valamit. Ezzel a hölgyek a műhelybe mentek, . Webston magára maradt a nyomorékkal. Az irtózat kíváncsiságával lépett hozzá közelébb. — Régóta beteg ?. — Ó — nyögi ez — amióta megházasodtam. Ó, bár sohase házasodtam volna meg. Egészséges voltam, mindig egészséges, mennyit bírtam el, de mennyit! Aztán elvettem ezt az asszonyt, ó, hogy az ördög vitte volna, mielőtt a szemem elé került. Undok, csúf, féltékeny és kiszivta a velőmet. Alig néhány hét és nézzen rám. Esztendők óta ülök ebben a székben, az asszony kínoz és ver, és várja a halálomat, hogy ne kelljen többé féltékenykednie rám. 1-átja ott az arczképemet? Olyan voltam én. Erős, iszonyúan erős. A leányok nem ártottak, dehogy is, csak ez az asszony! Ne házasodjék meg soha, uram! — Házas vagyok — mondja Webston ur remegve. — Igaz, igaz, a Mariska férje. Ó, az más — mondja Bernstock és a szeme vad zavargásban föllobog. — A Mariska. Milyen szép, milyen. hódítóan szép. Ilyen feleség mellett gyönyörű lehet az élet. A Mariska mellett, vagy akárki más mellett, csak az enyém . . . brr . . . ' „

. E g y varróleány jött be, hogy a kandallóról valamit bevigyen. Bernstock, alig hogy meglátta, feléje nyújtotta mind a két karját. — Elza, Elza — rikácsolta — görcs van a nyakamban, itt hátul, fogjon ,meg, fogjon meg. A leány undorral és felelemmel húzódott el tőle. — Nem szabad, Bernstock ur, majd szólok a nagyságos asszonynak. — Ne, annak ne, inkább kínlódom tovább. Ó, azok a leányok — nyögte és a szájáról folyt a hab — azok a leányok, megöl a közelségük. Ékkor hirtelen előre nyúlt. A leány visszamenet nem volt elég óvatos. A beteg megragadta a szoknyáját és csúfos, nagy kaczagással közel vonta magához. — Eresszen el, Bernstock ur — rémüldözött a szegény teremtés — mert kiáltok. — A nyakam, a nyakam, huzd ki a nyakamat — dadogta ez magánkívül s a karja átfogta a leány derekát. Hirtelen el is eresztette és visszaroskadt. Behunyt szemmel, lihegő szájjal, aléltan feküdt igy néhány perczig. Webston nem tudta tovább nézni, rémülten fordult az ablak felé és homályosodó agygyal mondta magának: — Ez lesz a végem, ez lesz a végem. Bent a nők végeztek a próbával ós válogatással. — Maradj még, Éva, mielőtt a mamlaszhoz megyünk, hadd mondjam el, hogy vagyok. Te nem is vagy kíváncsi rá ? — Hogyne, hogyne, hát jól vagytok? — Ahogy veszszük — mondja Webstonné — jól is, rosszul is. Agyonszekiroz a féltékenységével, de csak mégis kifogok rajta. Folyton mellettem van, nem hisz egy szavamban sem. A mamlasz, még sem kap rajta soha. Nagyobb baj az, hogy nem akar többé az üzletében ülni, teljesen elhanyagolja, hogy engem őrizzen. Igy aztán nem . tart már soká a dicsőség. Nem adok neki egy esztendőt és elcsapják, tönkremegy. — Mit csináltok akkor? — Mi, kedvesem ? — kaczagott a nyurga hölgy — hogy mi mit csinálunk, azt én bizony nem tudom, de hogy én mit csinálok, az már bizonyos. Otthagyom, egyszerűen otthagyom. Csak nem gondolod, hogy azért mentem férjhez, hogy nyomorogjak ? A férj is csak olyan féi fi, mint más. Akinek nincs pénze, annak nem kell asszony. Hát nem igaz? — De kérlek, Mariska, mégis csak szeret téged s ' miattad megy tönkre. — Hát tehetek én róla ? Ne szeressen. Más is szeret, más is tönkre ment már, hát miért törődjek többet ővele, mint mással? Amig fiatal vagyok, addig élem a világomat, ráérek azután megtérni és könyörületes lenni. — Menjünk — szól Éva kurtán. — Te neked nem tetszik a beszédem, látom, mindig is olyan különös voltál. Hát te Hogy vagy ? Jóban vagy ismét az államtitkárral, hallom ? — Igen — mondja Éva és egy csöpp röstelkedést sem érzett. Pedig azelőtt büszkén és hallgatva siklott át az ilyen kérdéseken. 2.

Aznap csuda történt a Jani fiúval. Az iskolában valaki hátba vágta, ő pofonnal • felelt. Az egész osztály konsternálva volt. Ilyet a Jani fiútól nem vártak. És amint aztán, kissé reszkető inakkal, de bátran villámló szemmel a falnak vetette hátát és magasra emelt két öklével igazi gladiátor engarde-ba vágta magát, várván a fiuknak együttes rohamát, az élhetetlen fiu, akin a többi eddig a boszuját töltötte, határozott népszerűségre tett szert és támadás helyett a többiek lelkesült kiáltásban törtek ki: — Éljen Dermák Jani, ez egyszer jól viselte magát. Az osztályfőnök elé is került a dolog, ez csóválta a fejét és lehordta Janit, hogy már ő is kezd verekedni?

•197 Jani lesütött szemmel, befelé mosolyogva hallgatott. Ha szemétől, hogy az belelát a lelkébe és félt különösen kerékbe törik, azt se bánta volna. Oly édes volt erősnek Évától. Mit szólna Éva, ha tudná, mi történt vele s mit lenni, az erei majd megrepedtek, nem is vér, hanem hordoz a szivében ? Ó, nem merne többé mutatkozni előtte. tiszta boldogság keringett benne. Először életében érezte Szégyelte magát s ugy érezte, ha az édes anyja mega testét, hogy az is valami és a lelkét is, hogy ő is valaki. tudná, hogy ő egy asszonynyal csókolódzott, elbujdosná És föltette magában, hogy mindig ilyen lesz, férfi! Hiszen a világ végéig, hogy ne kerüljön többé a szeme elé. csak meg kell próbálni, nem is olyan nehéz. Ebben a hangulatban mintegy menekülést keresve, Mi lelte a Jani fiút ? Előadás után összepakolta a húzódott Sárikához. Sárikától nem félt, az még gyerek, könyveit és ment haza. Lehajtott fővel, mint eddig, de nem tud semmit. Sárika nem olvas ki a szeméből bűnös nem alázatosan, nem bambán, csüggedten, hanem édesen szerelmet. Sárika nem érzi ki a hangjából az érzelem álmodozva, egyenes háttal. Ah, olyan szép a világ, olyan rezgését. édes az élet — a férfinak. Mert annak érezte magát. Ezért örömmel dobbant meg a szive, amikor a kis És egyre egy nevet sugdosott magában: Irén, Irén, Irénke. leányt a kapu előtt lebzselve találta. Sárika arczán minÉs megrázkódott s a szeme bátran fölvillant és körül- den vonás lógott, a szája lekonyult, a vonásai petyhüdtekintett: Észre veszed-e, te világ, hogy tegnap egy fiu tek, a tokája fel fúva. Mint a gyereké, amikor konok. járt itt, ma pedig férfi? E z a szerelem hatalma. A szeme is lefelé nézett és a homlokát csúnyán összeIgaz, igy sem hódított még soha férfi, mint a Jani ránczolta. Amint Jani bátyját meglátta, határozatlan mozfiu. Három hónapon keresztül sejtelme sem volt róla, dulatot tett a kapu felé, de aztán csak állt mozdulatlanul hogy tudnivágyó tanítványa, Bellágné, egyre környékezi. és nézett maga elé. A legvastagabb czélzásokat sem értette el. Csak járt-kelt — Gyere föl, Sárika — mondja jó sziwel Jani — sejtelmes lázban és félt a szép asszonytól. mit állsz itt? Elkésel. , Ez aztán megunta a dolgot. Merőn a szemébe nézett Sárika nem felel. A fiu nyugtalankodik. a nyurga fiúnak, aki remegve nézte a betűket, mintha — Valami baj van? — kérdi aggódva — mi lelt sohase látta volna még őket és tétova hangon magyarázta: Sárika ? Gyere föl, hiszen beteg v a g y ! — A K betű sokkal szebb, ha egy vonással irják. — Nem megyek — fakad ki durván a leány — Bellágné ekkor fölkelt, átnyalábolta a fiút, szorosan sohse megyek többé haza. magához ölelte és rázuditotta a csókok záporát. Jani megijedt. — Szamár, szamár — mondogatta e közben — — Mi történt, az istenért? Bántott a mama? hát még mindig nem érted? Sárika megint hallgat. Jani tehetetlenül áll előtte és A fiu már értette. Előbb gyáván, később a föl- néz a kapuba: már be kellene menni rajta. lobogó vér hatalmánál fogva szenvedélyesebben viszonozta -Egyszer aztán, félig háttal fordulva bátyjának, töreaz asszony csókjait. De még a mámor közepette is egy- dezve mondja: szerre csak megriadt és elmenekült, mint József Putifárné. : — Ha Éva nincs otthon, akkor fölmegyek. előtt. Nem, ezt a csúnyaságot nem szabad elkövetni, ez — Éva? Mi bajod Évával? házasságtörés volna. A kis leányt most szinte rázta a düh. Az asszony sirt és nevetett. —• Nem akarok többé együtt lenni vele, azzal a . . . — Micsoda ostobaság! — szörnyűködött égnek azzal a . . . ronda Évával. Soha, soha, inkább sohse jövök emelt kézzel, aztán még lihegve megszorította a kezét: többé*haza. Meg tudok én élni magamban is. — Derék fiu maga,, csak próbára akartam tenni. Jani megszokta már, hogy a két leány veszekszik Ugy-e nem hitte, hogy igazán meg akarnám csalni az egymással. Halk sóhajjal gondolt más fiuk családi életére, uramat? De azért szeretem magát és maga is szeret akik kezet csókolnak a mamájuknak és a nővérüket is engem. Hogy is mondják? Ugy-e, én vagyok a te első megölelik, megcsókolják. Egészen elcsüggedt és nem kuszerelmed ? tatva többé a Sárika haragjának oka után, hirtelen hanKi volt mondva a bűnös szó. É s a Jani fiu egy- gon-mondta: szerre olyan erősnek érezte magát, mint aki legyőzte a — Megnézem,. hogy otthon van-'e, aztán majd lejöhétfejű sárkányt. E g y asszony szerelmes belé. E g y gyö- vök és megmondom. nyörű szép, gazdag asszony. Igen, a gazdagsága boldo— Ints le a gangról — szól mogorván a leány. gította különösen, A csókja izéből csak a forróságot érezte Jani fölmegy a lépcsőn, Sárika pedig a kapualj meg, de pongyolája finom batisztjának minden puhaságát, végébe húzódik, onnét sandit föl a harmadik emeletre, büvösségét, az érintése minden árnyalatát még érezte a hogy onnan valamiképpen észre ne vegyék. tenyerén, a ruháján, az arczán, amelyet a szép asszony Éva otthon volt. Most már otthon is szebben öltözkeblére szorított. Rágondolt az édesanyja durva perkál- ködött, mint azelőtt. Dermák mama vidámabb volt, mint jára, a huga olcsó pokrócz posztójára és nagyot sóhaj- valaha és a hangja nem is vágott, mikor szokása szerint tott. Milyen más is, ami finom, gazdag! rászólt Janira: Ez azonban csak a szegénységben felnövekedett — Be későn jösz. fiúnak áz esztetikai gyönyörűsége volt. A tegnapi jelenet De' nyomban visszakapta régi dühös szinét, amikor mélyebben a szivébe vágott. Hogy ez az asszony kimondta hozzátette: előtte a bűnös szerelem szót, mostan rabja is. A naiv — Az a csavargó pedig még most sincs itt. Nem embereket a szerelem kötelezi. E szó kimondása a serdülő is hagyok neki ebédet. fiu szenvedélyét és ideális hajlamait egyszerre kiválaszÉva, aki a divánon olvasott, föltekintett most és totta és oda kötötte ahhoz az unatkozó asszonyhoz, aki avatott kurtasággal azt mondtá: szenvedélyes kuglóf-evő volt és most régi cseléd-passziói— Valamivel jobban bánhatna vele anyám, egészen nak akart élni, kikötvén egy urfival. Petrarca nem imádta elvaditja a háztól a gyereket. ugy Lauráját, mint ez a vaksi fiu a volt szobaleányt. — Én ? — szól megjuhászkodva Dermákné — hiszen Egész éjszaka a nevét rebesgette s napközben is óva, nem bántom egy árva szóval se. szeretettel ápolta magában szűzi tiszta képét. Jani csodáló, hálás tekintetet vetett Évára. Milyen Azonban csodálatos, mihelyt a szülői háza közelébe nemes sziv! Sokkal jobb, mint Sárika, neki sohasem fogta ért, lelohadt minden felbuzdulása. A . férfiból ismét gyerek nénje pártját, hanem mindig örült, mikor ez kikapott. És lett, még pedig remegő gyerek. Félt az anyja szigorú megörült, hogy jó hirt vihet a húgának, aki fél Évától,

•198 de ha meghallja, mint nyilatkozott róla, menten meg fog nyugodni. Kapta is magát és kalap nélkül kiszaladt a gangra, mind a két kézével intve Sárikának, hogy jöjjön föl. Szerencsétlenségére azonban É v a akkor kihajolt a nyitott ablakon, hogy lássa, hova megy az öcscse, a kis leány lent észrevette és Jani megdöbbenve látta, hogy Sárika, a helyett, hogy a lépcsőházba fordulna, visszamerül a kapu aljába. •— Mit intesz? — kérdi Éva. — Sárika fél tőled — szól a fiu elképedve — nem mer följönni, ha te itt vagy, most • pedig meglátott és ugy látszik elment. — Szaladj utána — kiáltott föl E v a — hozd viszsza, ha nem akar jönni, rendőrrel hozasd föl. Jani ész nélkül rohant le a lépcsőn. A z utczán széjjelnézett : nem látta. Találomra az Andrássy-ut felé rohant, de Sárikának a nyomára nem tudott jönni. — Erre a gyerekre vigyázni kell — mondja É v a mély felindulással —; figyelmeztetem, anyám, hogy rossz útra téved, kaszirnőkkel barátkozik, az utczán lebzsel és adósságokat csinál. Rajtakaptam ma, azért nem mer a szemem elé kerülni. Dermákné jajgatva emelte ég felé a két karját és kijelentette, hogy kitekeri a nyakát ennek az istentelen leánynak. . — Nem ugy, anyám, hanem vigyázni kell rá. Mindennek a szobaúr az oka. Haasnak föl kell mondani, ne bánja anyám, megfizetem én a szoba bérét. Dermákné helyeslően bólintott a fejével. Már sokszor gondolta azt. Ha nem szorult volna annyira arra a pár forintra, már régen kitette volna a szűrét annak a drágalátos technikusnak. (Folytatjuk.)

A fiu. Irta: TÓTH BÉLA. Márczius harminczadikán lesz hatvankilencz esztendeje, hogy született az az ember, akinek kis gipsz szobra a másik fal mellől most a vállamon át az írásomba tekint: az én édes apám. E kis gipsz szobornak a haza egyik legnépesebb városában nagy bronz mása áll. A magyarok állitották. Szegény érez kép! Ugyancsak magyarok sarat dobáltak rá mostanában. Hogy miért ? Mert az az ember az én édes apám. Ö, hogy igy mégis összekerülök ővele, legalább a halálban és legalább a sár révén,' vele, akihez az életben és a dicsőségben soha sem valék méltó! Szent szeretet, aki még a siron tul is szenved énérettem! Nem boldog ember, aki jeles • apa fiának születik. Tudós dynastia tagja lenni még hagyján. A kész nyomdokon járhat a középszerű ivadék is. Ballagva-e v a g y a csillagok felé törve ? A v i l á g ' egyelőre nem igen veszi észre. Sőt tiszteli az örökösödés' jogait. A z az ember elvégre is beleszületett . az iskolába, a hagyományba, magára ölti a névvel a ,reá maradt fegyverzetet, czimere ragyog, sőt bibliográfusok följögyzik róla, hogy dolgozott is. A kathedra pedig fából van, és nem ordit, ha gyenge ur ül rajta. A z akadémiák pedig tisztelik a nagy neveket; és még jobban tisztelik a halotti beszédek. Mikor X fia, x meghal, az a dolog vége, hogy a haza gyászol. Miért gyászol ? Maga se tudja. De legalább is egy délután gyá-

szol. Minek utána a halhatatlan negyven sora átadatik a lexikonnak; a második kiadásban azonban már csak tiz sor van, a harmadikban meg öt. De éppen elég. A művész fiának nincsen ilyen jó dolga. Még gyermek, és már tudja, mi az ő apja. Látja képeit, hallja zenéjét, olvassa műveit. »Effélét csinálni maga is próbálgat.* V a g y hogy is ne? Hiszen »otthon« készül az a portéka, a szeme láttára. Hát csak a szijjártó fiának szabad holmi kis kantárt alkotni czukor-papirosból ? A művész gyermekének egy firkája, egy skálája, egy kadencziája a jó szomszédokat prófétáságra inditja. (Mert prófétának lenni szép.) Nem messze esik az alma a fájától! És talán az a szegény fa is hiu örömmel tekint le gyümölcsére. Vagy mi is az igazi halhatatlanság, ha nem a lét reális folytatása az élő vérben ? E z a sejtek költözése . . . Aztán mikor azok a sejtek idegenek és silányak! . . . Tragikum, ha a fiu Petőfi Zoltán. Mécses, mely azt hiszi, hogy neki a természet rendje szerint Napnak kell lennie. Boldog, mikor az emberek őbenne is látnak egy kis lobogást, s azt mondják rá, hogy napsugár. Úszik a dicsőségben, mert nem sejti, hogy csak kegyeletes kíváncsiság veszi körül. S vajon meddig? E g y éjszakán át. A Petőfi fia ? Éljen! Gyere czimbora, ne egy pohár jó .nyers bor, hadd ölellek agyon ! Agyon tulajdonképp nem ölelte őt senki,. csak mindenki. Széles ez országon végig. De mindenült csak. egyszer imádták meg olyan szörnyen. Ha másnap este újra beállít a lelkes hazafiak közé, azt mondják vala rá: »Teringette, hát már megint? . . .« És Zoltán járta ezt az ő visszatéréstelen diadalutját addig, ameddig a városokban tartott. Miután elfogytak a városok, ment a rideg kis hónapos szobába, az öregapai nagy ház mellé, meghalni. É s meg is halt, valami jószivü takaritóné karja közt. Pedig olyan közigazgatási biró lehetett volna belőle, mint a pinty, ha nem nyomja egy fényes átok! Nagyobb tragikum, mert kisszerűbb, az olyan művészivadéké, aki, mikor eszével élni kezd, átlátja, hogy ő nem tehetség; hát majd más felé kereskedik. Ha káposztatermesztésre adja magát, még bölcs ember; kivált ha van hol termesztenie a káposztát. Benn van a millió boldog senki között; örül, hogy nevét sikerült ismeretlenné tennie és szereti a vasárnapot, mert akkor egy tál étellel több van az asztalon. De rossz az a napja, mikor valami tudákos kisüti a könyvekből, hogy ő tulajdonképpen ő. Szegény homloka pirul, mert nincsen rajta koszorú. Mivelhogy a szamár emberek kitaláltak valami kegyetlen, hazug törvényt,, hogy a tehetség apáról fiúra száll, mint a hat ökör v a g y az aranyjáradék. Aztán mikor kisül, hogy ez a törvény csak minden ezer esztendőben egyszer igaz, mert épp az a törvény, hogy rend szerint ne legyen igaz.: a jámbort égeti a szégyen, mintha valamit, valami retteneteset, mulasztott és vétett volna. Kint a kertben boldogan, bután mosolyognak reá a káposztafejek. É s nem tud nekik örülni. Hát a költő fia, kit a kegyetlen vak erők arra vittek, hogy az elméjével, sőt a tollával keresse a kenyerét! Aki mesterséget folytat, de benne él az a középkori felfogás, hogy a mesterség és a művészet között csak

•199 keskeny elválasztó mesgye van; aztán azt érzi, • hogy az a mesgye szélesebb az Óczeánnáí ! É s vannak sötét órái, mikor a maga robotját összehasonlítja az apjának a munkájával, és sir, hogy minek született! Atyja, az ő legédesebb barátja, idegen alak a szemében. Idegen, mert erős és igaz. Műveinek minden sorából kevélyen harsog:. »Én vagyok én! De ki v a g y te ? A térdemen ringattalak és szerettelek, mert gyermekem voltál. Állati véletlenség. Most látszik meg, kik vagyunk. Mi közöm nékem tehozzád ? Hol közöttünk a léleknek kapcsa ? Mi köti a valakit a senkihez ? S te az én fiam vagy ? . . .« Kezem arra a lapra fordított, amelyen, az Előre! érez sorai sötétlenek. Más, boldogabb emberek, szivében a magyar büszkeség ébred fel ez ének hangjaitól. Én lehajtottam a fejemet. Soha sem voltam kicsinyebb; és soha sem éreztem jobban, hogy egy végtelenség választ el engemet az édes apámtól. É s most nincsen ugy -többé. A végtelenséget betöltötte egy marék sár.. Amelyet az apám szobrára dobtak, hogy engemet érjen. Köszönöm. Fölemelem a fejemet. »Édes apám uram, én a té fiad vagyok, együvé kerültünk; összehozott bennünket az, ami mind a kettőnké, amiben méltó vagyok tehozzád •: az igazság szeretete. *

Joubert sirja. Hősök könyeznek. Meghalt a vezér. Ö, kit csak győzni látott a hazája. \ Elhal a jelszó: Rabláncz vagy babér ! Mi lész mosl mar, ha ő, ím, sírba tér, Mikor népét a legfőbb tusa váija 9 Hősök! Lehel, már eldőli sorsotok S csak temetés az, ami hátra van még. . . Megölt szabadság sírján állotok . . . A jó világ tán veletek zokog, , Dé majd rámondja : Rékével nyugodjék ! .

[

Ám ti nem fogtok elcsüggedni, nem! . •.-.'•' Minden, köpjétek, ha már odaveszne, A sírdomb, melyben a nagy hős pihen, ~ . Revehetetlen köpje lesz, melyen Örökké védi honját hősi lelke. Az a sir legfőbb erősségetek, Mert szivelekbe csodás láng csap onnan. Hőssé nő áltól ott minden gyérek! Sírjában fekve holt vezérelek Uj sereget ugy loboroz titokban. S a többi sir is egy-egy köpje mind, Holt hősök lelke él olt jelre várva. S ha majd az idők ujja telire int, Uj nemzedékben testet ölt mégint ' S ugy kél hónáért uj, szilaj csalóra. Kalmár zsarnokság zsoldos Hősöknek népét bár százszor llablánczon mégsem bírják Sírjából ugy tör újra s újra '• A szent szabadság, az örök

'

1

:

hadai legyőzzék, larlani, ki dicsőség. , Telekes Béla.

Schopenhauer teteme. '— A Le Colporteur-\>6\. — Irta:

MAUPASSANT.

Félig meghalva járt, mint a mellbetegek. Minden áldott nap ott láttam a sétatéren, két óra felé 'jött, aztán leült-egy padra a fogadó ablakai alá, szemben a csöndes tengerrel. E g y darab ideig mozdulatlanul sütkérezett a verőfényben és borús szemmel nézett dél felé; elmerengett a párás ormokon, amelyek elfödik Mentonet;. aztán lassan, nagyon lassan keresztbe tette • vékony, csontos -lábait, amelyeken lötyögött a. nadrág és kinyitott egy könyvet. Mozdulatlanul,- mereven olvasott, mintha leaszott testének minden porczikája résztvett volna a.betüzésben: -beléveszett a könyvbe, amig a levegő hűvösre- nem vált: Akkor aztán köhécselni kezdett, fölkelt és bement. E g y szőkeszakállas, hosszú német volt ez a csöndes ember. Benn reggelizett a szobájában, egyedül ebédelt és nem beszélt senkivel. . • Valami különös kíváncsiság vont feléje. Egyszer odaültem a közelébe s hogy tolakodásnak ne vegye az érdeklődésemet, én is elővettem egy . könyvet, Musset verskötetét. ' Egyszerre csak megszólal a szomszédom és hibátlan francziasággal mondja: — T u d ön németül, uram?.. — Nem, kérem, egy szót se tudok. — Sajnálom. Mert — minthogy a véletlen igy összehozott bennünket — mutattam volna önnek egy nagyon becses dolgot: ezt a könyvet. — Micsoda könyv az? — Mesteremnek,, Schopenhauernek egy munkája, az ő sajátkezű jegyzeteivel. A lapok szélei, amint láthatja, mindenütt tele vannak az ő Írásával. Megilletődéssel vettem kezembe az érdekes kötetet. Eltűnődtem e rám nézve érthetetlen sorokon, amelyekből csak sejtettem az örök ideákat, annak a z . embernek a kegyetlen igazságait, aki egymaga több álomtól és ábrándtól fosztotta meg a világot, mint előtte a bölcsek százai. *

'

É s eszembe jutott Musset: Álmod nyugodt-e, Voltaire s fagyos mosolyod Eltürit-e már porladó ajkaidról ?

És önkéntelenül összehasonlítottam.Voltairenek szinte naiv, hitbuzgósággal enyhülő szarkazmusát a német bölcs kimért, maró és lesújtó iróniájával, amelynek most már leküzdhetet-lenül megiharad a hatása. Akármit is beszélnek, Schopenhauer az ő megvetésének és czinizmusának bélyegét rá nyomta az emberiségre is. Mivel nem voltak ábrándjai,, tönkretetté a másokéit is, hitet, reményt, poézist kiölt a szivekből, a lélekben nem hagyott bizalmat, a szerelmet semmivé tette, a férfitől elragadta a z t ami egykor a legnagyobb gyönyörűsége volt: a női ideált, az asszonyba kaczagva fojtotta belé a nemes törekvés ösztönét. Gúnyolódásával átgázolt Mindenen, és elpusztított mindent. De most már hiába -ellene a küzdés. Még ellenségei lelkébe is belé van oltva szellemének egy atomja. — Tehát közelebbről ismerte • Schopenhauert ? — kérdeztem a betegtől. Szomorúan mosolygott: '" — A halála napjáig, uram. És elkezdett beszélni róla. Elmondta, hogy milyen nagy, szinte földöntúli hatással volt ez a különös lény mindazokra, akik a közelébe .jutottak.,. a

•200 Többnyire mosolygott, de ez a mosoly inkább görcsös mozdulat volt, amely egy szavával ugy tépte szét az eszméket, mint a kutya a véres hust. A tüdőbajos elmerült emlékeibe. Aztán bólintva mondta: — Való igaz, hogy volt benne valami ördöngös erő. Különösen a mosolya, mely rettenetesen hatott ránk; megijedtünk tőle még a halála • után is. Ha érdekli, elmondom, hogy történt. *

Fáradt, gyönge hangon, amelyet meg-megszakitott a köhögés, kezdett történetébe. — Mikor Schopenhauer meghalt — beszélte — elhatároztuk, hogy felváltva virrasztunk mellette kettesével. Egyszerű, tágas, komor szobában feküdt, az éjjeli szekrényen két gyertya égett. Éjfélkor került a sor reám és egyik kollégámra. Mikor két barátunk, akiknek a helyét elfoglaltuk, elment, leültünk az ágy végére. A halott csöppet sem változott meg: mosolygott. A z a ráncz, amelyet oly jól ismertünk, most is ott fészkelt ajka szélén; az ember azt hihette volna, hogy a halott menten kinyitja a szemét, megmozdul és beszélni kezd. Gondolatai, eszméi még most is körülvettek bennünket, sőt tán sohasem éreztük annyira, hogy lángeszének atmoszférájában vagyunk, hogy mennyire ural bennünket, mint most. Sőt, mintha igy, halva, még nagyobb lett volna rajtunk való hatalma. A hasonlíthatatlan szellem lenyűgöző erejéhez odasimult a rejtelmesség. — U g y rémlik — szólt virrasztó társam — mintha meg akarna szólalni. Félelemhez közel álló nyugtalansággal néztük a mozdulatlan, de egyre mosolygó arczot. Borzongás fogott el; lassanként ijesztő gyöngeség vett rajtunk erőt. Fogvaczogva mormogtam: — Nem tudom, hogy mi bajom, de rosszul érzem magamat. Most vettük csak észre, hogy a tetemnek erős, átható szaga van. Barátom azt ajánlotta, hogy menjünk át a szomszéd szobába és hagyjuk nyitva az ajtót. Beléegyeztem. A z éjjeli szekrényről elvettem az egyik gyertyát, a másikat ott hagytuk és átmentünk. U g y ültünk a másik szoba túlsó végén, hogy teljes világításban lássuk az ágyat és a holttestet. De ott is uralkodott felettünk: mintha fölszabadult, és mindeneket uraló lelke körülöttünk lebegett volna. Néha a föloszló test bűze is orrunkhoz csapódott. Egyszerre csak rémület fut végig rajtunk. A halottas szobában megzörrent valami. A tetemre nézünk és látjuk, igen uram, tisztán látjuk mind a ketten, hogy az ágyból valami fehér tárgy csúszik le, a szőnyegre esik és a karosszék alá gurul. Felugrottunk és a rémülettől szinte eszeveszettén, menekülni akartunk. Rettenetes sápadtak voltunk, szivünk ugy dobogott, hogy majd szétpattant. Én jutottam szóhoz. — Láttad ? — Láttam. — Talán nem halt meg ? — Hiszen már feloszlásnak indul. — Mit tegyünk? Barátom habozva szólt: — Meg kellene néznünk, hogy mi az? Fogtam a gyertyánkat és előre mentem. Átkutattuk a nagy szoba minden sötét zugát. Aztán odaléptem az ágyhoz. Most döbbentem meg csak igazában: Schopenhauer már nem mosolygott! A z arcza eltorzult, ajka bezárult, a keresztbehuzódó ráncz eltűnt. Remegve szóltam társamhoz:

— Nem halt meg! De az orromat facsaró borzasztó illat rám czáfolt. Mereven, elképedve, mint valami jelenésre, bámultam a hullát. Barátom ezalatt a másik gyertyával a földön keresgélt, aztán egy árva szó nélkül megbökte a karom. Odafordultam;. a karosszék lábánál, a sötétlő szőnyegen ott feküdt a lecsúszott fehérség: Schopenhauer fogsora. Nyitva állott, szinte harapásra készen. A föloszlás alatt meglazult az állkapcsa és a fogsor kiesett. — Bizony uram, ezen az éjszakán megtanultam rettegni! *

S minthogy a nap már közel ért a tengerhez, a tüdőbajos német fölállt, köszönt és hazament.

Krónika II. L á t o g a t á s az e l b u j d o s o t t és v i s s z a t é r t A d o r j á n n á l . — márcz. 31. Azt gondoltam, hogy szűkkeblű elfogultság, ha érdeklődésünk csak az idevetődő idegenek felé fordul. Ha kellőképpen megbecsülnők magunkat, mások is jobban becsülnének meg. E g y magyar ember visszatértének jobban kell örülni, mint tiz idegen első látogatásának. Ezeknek az igazságoknak a hatása alatt kerekedtem ma föl és meglátogattam hazánk érdekes szülöttét, a hires nevezetes Szeless Adorjánt, aki huszonnégy óra óta székesfővárosunk falai között tartózkodnék, ha a falakat.le nem rombolta volna az idő vas foga. A z érdemes férfiú igen barátságosan fogadott. Megtudván pedig látogatásom czélját, egy perselylyel kinált meg, mely figyelmességet azzal köszöntem meg, hogy belecsusztattam néhány koronát. E frissitő után rágyújtott az én szivaromra és az alább következő igen érdekes beszélgetésbe elegyedett velem. En: Megmondaná tekintetességed, hogy megérkezésénél miért mellőztek minden hivatalos fogadtatást ? Ő : Nem szeretem az ilyen czeremóniákat. Én természetemtől fogva szerény vagyok és mindig szöktem a hivatalos fogadtatások elől. Ezért is mentem világgá és ezért vártam be az öt évet, melynek letelte után számot tarthattam a hivatalos fogadtatás mellőzésére. Én: Öt év alatt sok viz folyt le a Dunán. Nem találja, hogy Budapest azóta egészen megváltozott? ó : Nagyon is. De csak előnyére. A Hentzi-szobrot elvitték, mellesleg mondva, ugyanaz a hatóság vitte el, amely engem üldözött,. mikor el akartam távolitani, a Dréher-palotát pedig beljebb tolták. Budapest szépül, Budapest épül, valóban világvárosi rangba emelkedett. ±-n: Budapest örül, ha erről a véleményéről értesül. Kár, hogy nem három nappal előbb méltóztatott elévülnie, akkor a Márkus József főpolgármester jubileumában ez az elismerése lett volna a legszebb gyöngy. Ő. Nagyon becsülöm Márkus József főpolgármestert. Nagyon becsülöm Budapestet. A z asszonyai nagyon szépek, a leányai nemkülönben. Csak az ötkoronások

•201 ellen van kifogásom. Nagyon nagyok és nagyon kevesek, uram, kevés fér a bugyellárisba és sok kell belőle.-

Ó : Ezt

akartam éppen mondani. A közerkölcsös-

séget is megmenti a jótékonyságnak ez a neme. De tovább

Én (óvatosan más tárgyra fordítván a beszélgetést): Egyebekben is sok minden megváltozott azóta. Bánffy megbukott . . .

megyek: lehetetlenné teszi majd a szerelmi drámákat is.

ő : Igen,, erről nagy örömmel értesültem. E z az ember átka volt Magyarországnak. De hiszen mit beszéljek erről bővebben? Bánffy alatt szöktem meg, Széli alatt tértem vissza. E z csak elég sokat mond?

Budába

Annyi boldogtalan szerelmes süti magára a fegyvert, mert az imádott nő nem hallgatja

meg.

Ezentúl

majd

Ős-

megy és az imádott nő meg fogja hallgatni

—

jótékony czélból. Meg kell vallanom, egy kicsit aggódtam nagy

eszmémért,

készül

a

morál

mert

ugy

hallottam, a vidék

helyreállítására

s ezzel az

erősen

áramlattal

Én: E szerint ön is helyesli a rendszerváltozást? Ö : Mint minden önzetlen hazafi. Ideje volt már, hogy a kufárokat kikergessék a haza templomából.

szemben féltettem tervem népszerűségét. De megvigasztalt

Én: Szabad cselekedni ?

érdekében azonban szívesen ölt trikót az erkölcsös vidék

megtudnom, mit szándékozik

ezentúl

a

mert meggyőződtem, hogy

szinésznők

a vidéki erkölcs

trikói ellen fordul, a jótékony

czél

maga. De hogy visszatérjünk az ötkoronásokra . . .

Ó : Megvallom, nem vagyok egészen tisztában még magammal. De mindenesetre az uj rendszernek ajánlom föl szolgálataimat. Széli Kálmán meg fogja becsülni martiriumomat és pártfogásába vesz. Én: Nagyon valószínű. Jelenleg három tárcza van üresedésben.

Perbenyék, csak

miniszteri

ö : Politikai megbizást nem vagyok hajlandó elfogadni. Egyelőre az a szándékom, hogy egy Széli Kálmán betegsegélyző és temetkezési egyletet alapitok és szervezem a független dinamitikusok klubját. Nagyban számitok Ugrón Gábor és Bartha Miklós támogatására. En: A z eszme nem rossz. Valóban szükség van már egy Széli Kálmán-féle temetkezési egyletre. Olyanra, amely teljesen megbízható. A z ön neve pedig erre elegendő garanczia. ő : Ó igen. A z országban uj vér pezsg, uj eszméket kell belevinni, uj héroszok példaadása szükséges. U g y látom, hogy most sokkal sikeresebben működhetek, mint öt évvel ezelőtt. Én: Ezt sokan mondják, uram, akiket elvbarátai sorából ismernem szerencsém van. Szabad kérdeznem, kedves nővére mit szándékozik tenni ? Ő : Azt hiszem, neki is megvirradt. Jótékony nőegylet élére fog állani, már kész programmom is van. A z első magyar újságban, mely kezembé akadt, olvastam egy hirt, mely eléggé előkészíti számára a talajt. Emlékszik? Perbenyiken a hölgyek női lóversenyt rendeznek. Műkedvelő totalisateurrel, műkedvelő jockeykkal, műkedvelő kanczákkal. A z eszme nem rossz, mi azonban tökéletesíteni fogjuk. Jótékony kávéházakat rendezünk be, az egyleti hölgyek ülnek majd a kasszánál s fognak fölszolgálni, nyáron pedig Ős-Budavárában az egyleti hölgyek fogják a pezsgő-pavillonban szórakoztatni a mulatni vágyó férfivilágot és kifestett arczczal gésáskodni. E z sok pénzt hoz uram és igazi vétek, hogy ezt a tenger sok pénzt eddig a ledér hölgyek vágták zsebre, holott ha az előkelő hölgyvilág foglalná el helyeiket, sokkal többet keresnének — persze a jótékony czél javára. Én: Nagyon üdvös eszme, amellett nagyon erkölcsös is. Mert ha á jótékony hölgyek igy sikra szállnak s a maguk számára foglalják le a férfiak pikáns hajlamait, akkor feslett hölgynek lenni egyszeribe rossz üzlet -lesz és a társadalomnak e fekélyei menten el is pusztulnak.

Én (nyugtalanul): Engedelmet, ne térjünk rá vissza. Inkább szeretném a véleményét hallani a bur háborúról. Ő: A

bur háború? E z szomorú háború. De hogy

az ötkoronásokról beszéljek, nagyon nagyok és . ... • . En:

És

nagyon

kevés van

belőle. Magamnak

is

nagyon kevés van belőle. Ajánlom magamat.'

Simplex.

Filozofia. Ketten ültünk a kandalló előtt: A nagy poéta s kis poéta-lány. Beszélgettünk sok, különös dologról : Hogy e kis élet milyen nagy talány, S a kis embersziv milyen nagy titok, S milyen csodás rejtély a szerelem ! — Közbe elhangzott egy-egy mély sóhaj Közbe-közbe megnedvesült a szem — S a tűz-ellenzőn a kis amorelt Izzó, piros ördögfejecske lett. Mély áhitaltal csüggtem ajkain. Imádva leslem mindenik szavát. Elmondá, hogy a bölcsek mind bolondok, Mert észrevétlen, balgán élik át Az életet, mely csupa, csupa fény Annak, ki tudja mint kell élni ilt: Meglopni minden percznek gyönyöréi S megvetni minden szenvedéseit. S a dicsőség ? Árny, mely szétfoszlik végre És beleolvad a nagy semmiségbe! . . . A tűz-ellenzőn a kis amorelt Elveszlé izzó, lángpiros színét. A tűz kihamvadt és én elbúcsúztam. Mentem s utamban bolygó árny kisért Otthon egy ifjú várt epedve rám. Titokban már régóta kedvesem — Tökfilkó, ámde az ajka meleg, S a teste, lelke csupa szerelem.

...

S im elmém a titok nyitjára tévedt: Vállai köré fűztem két karom, • S mély, vágyó sóhaj• tört ki ajkamon: Csókolj! szeress I az ifjúság, az életi • . Lueza Panna. ! 2

•202 el, csak a genie imádását. A genie-ét, akit nem a korának szelleme termékenyit meg, hanem aki a mások

A Hét-nek. A kritika korunk

tizedik

lemét tudja

múzsája, amely ért, érez

és teremt. Uj pályákat tör és jár be. A z ellenállhatatlan erővel megteremtett mesgyékre virágot ültet és fáklyát állit. Mert nem a hit, hanem a kritika mozditja el a hegyeket, —

a

hit, az előitélet és a holt köztudat alpeseit. Brandes György.

megtermékenyiteni.

szel-

Ezért lelkesedik Brandes

inkább Ibsenért, mint Hauptmannért. A »Takácsok« Írójáról elismeri, hogy kitűnő megfigyelő és hű leiró, de uj. gondolatértékeket, úgymond, nem állit elő. Brandes szerint Hauptmann az, amit a németek »eine schöne Seele*nak hivnak. É s tudósunk jobban lelkesedik a klasszikusan

tiszta

Maupassantért,

mint

Zolaért.

Nagyon

figyeli

meg azt a hasonlóságot, amely Zola

között

fennáll és amely

megmagyarázza

és

jól

Taine

nékünk azt a

rokonszenvet, amelyet Zola »Az angol irodalom története* szerzője iránt mindenkor érzett. Taine is, mint Zola. vilá-

Brandes György.

gos, átlátszó, majdnem száraz a szerkezetben, a haránt-

Brandes könyveiben nagyon értékes esztetikai okmányokat találtam. Barátaim közül némelyek »még Brunetiére-t is« komolyabban veszik Brandesnél, és Taine mellett, ugy vélik, a kopenhágai tudóst »emliteni sem szabad«. Ismerjük krónikásainknak ezt a félig balkán izü, félig kávéházi hangját. Ambrus Zoltán nemrégiben czikket irt, amelyben csudálkozását fejezi ki afölött a tónus fölött, amelyen kritikusaink egy része Racine »Brittanicus«-áról nyilatkozott. A legművészietlenebb tapintathiány az, amelylyel nálunk holtakról és élőkről irni szoktak. Amikor Párisban előadták Ibsen »Rosmersholm«-ját és »Solness építőmester«-ét, Sarceynak egyik darab sem tetszett. Ennélfogva bocsánatot kért az irótól is, az olvasótól is, amiért Ibsen egyik-másik czélzása homályos előtte, és Sarcey hozzátette, hogy ebben nyilván nem a szerző a hibás, hanem ő maga, mint aki a norvég társadalmi viszonyok iránt nincs kellően tájékozva. Szóval amikor a franczia birálónak valamelyik darab nem tetszik, a sémája az, hogy v a g y ő a szamár vagy a szerző a szamár, a budapesti krónikás ellenben azt tartja, hogy mindenesetre a szerző a szamár. A kritikának ezt a részét, amely érett írókról, művészekről u g y beszél, mint vigéczekről és szélhámosokról, igazán kár fölvilágositanunk. Ezek az urak v a g y önmaguktól komolyodnak meg az évek során vagy pedig gyógyíthatatlanok. Nem szeretném azonban, ha a művelt kritika is leszállítaná Brandes értékét. A .dán tudós nem systematikus és nem determinista, mint Taine, könnyen keveredik - tehát abba a gyanúba, hogy csak félig tudományos szellem. Brandes nem vezeti vissza az összetett, bonyolult jelenségeket, a gondolatot, az érzést, az akaratot egyszerű gépezetekre, olyan törvényekre, amelyek megmásithatatlanok, — s emiatt azt mondták Brandesről, hogy »ujságiró.« Tudományos formulákat ő soha sem hajhász, és mint Nietzsche ő is tagadja azt, hogy a lángész a nemzeti kulturák kifejezője. Megtámadja Taine-t, aki, daczára annak, hogy mint politikus szigorú arisztokrata volt, azt hirdette, hogy a művész a tömegek gondolkozását adja vissza. Taine-nek ez a fölfogása nagyon népszerű két okból: először is, mert demokrata izü, másodszor pedig, mert megegyezik a természettudományi fölfogással és a paedagogusoknak •történeti nevelés« jeligéjű rendszerével. Brandes a lángelme evangéliumát hirdeti és semmiféle kultuszt nem ismer

hogy Brandes, ez az éles szemű és higgadt beszédű tudós,

metszetben, és tultengően szines a részletekben. néhány

napot

körünkben töltött. A z

Örülünk,

ő higgadt,

férfias

modora nyomot hagy minden során és most, hogy

min-

ket meglátogatott, szolgáljon ez az egyik tulajdonsága is memento-ul bírálóink egy részének. Nietzsche, a század második

felének

Brandes

»arisztokratikus

egyik

helyütt azt irja, hogy

legnagyobb

gondolkozója,

radikális«-nak

nevezett,

akit egy

Brandes mondta ki róla a legiga-

zibb szót. Ilyen igaz szó sok került ki a kopenhágai dolgozó szobából. A Brandes tanulmányozása az uj magyar kritikára nézve, azt hiszem, nem lenne haszon nélkül való. Az

ő

munkássága

művészi

és

művelődési

igazságo-

kat rejt.

M—r.

INNEN-ONNAN. A Atzél Béla. Öt nappal ezelőtt még a Park-klub gazdája, most csöndes ember, a maga gazdája sem. Erős ember, edzett ember volt és ugy derékon vágta a halál, mint akármiféle köhögős, gyönge aggastyánt. Sokat gúnyolták és sokát szidták is. Most tisztábban látnak és sokat dicsőitik. Politikus is volt egy darabig, itt is jó Ízlést teremtett: megutálta. Ment oda, ahol a jóizlésével használhatott — a Park-klubnak és az országnak. Különös pálya, különös működés. A legexkluzivebb arisztokráczia sasfészkében terjesztette a legdemokratább plántát: a magyar munkás Ízlését. Az a hires kanapé, melyet néhány évvel ezelőtt a demokraták vicczelődése mellett hozott Londonból, ma már minden magyar kárpitos műhelyében készül. Az a sok angol bútor, a szép, praktikus és válogatott formák, amik most a kirakatokban díszelegnek, az ő hatásánál fogva szorították ki az ízetlen bécsi gyári barokkot. Ur volt a szó szoros értelmében, ennélfogva demokrata is a szó szoros értelmében. Mert a maga utján és anélkül, hogy a vásárra állt volna ki, követte az egész ország. Megérdemelte az életet — ugy látszik ez az ország nem érdemelte meg az ő életét. *

*

*

A A rágalom ellen. Bartha Miklós hazajött a zabok országába és czikket irt az ujságirók ellen, amiért folyton piszkolnak másokat, nyilvános férfiaknak a privátdolgait hánytorgátják föl és a rágalom csúnya fegyvereivel élnek. Ez a czikk az nap jelent meg, amelyen a mentelmi bizottság két ügyet terjesztett a Ház elé, mindakettő rágalmazásról szólott,

203 mindakettő Bartha Miklósról. " Délelőtt volt szó erről és délben irta meg a dicső publiczista czikkét a rágalom ellen. Miklós Gyulát, az ártatlant, ő tette semmivé és utólag reszketett kezében a toll. Linder Györgyöt ő tépte izekre, róla is kiderült az ártatlansága, persze, akkor már tönkre volt téve. Ugrón Gábort sem ő bántotta, csak szökött előle, amig nagyon meleg volt's visszatért most, amikor már letelt a szokásos három hét, amely alatt Magyarországon minden disznóságot elfelejtenek. És a rágalom ellen irván, magát hozza föl példának : ha én akarnék Kossuth Ferencz, Justh Gyula meg mások privát dolgairól irni . . . de nem akarok. Tetszik ezt érteni ? Ez a legnagyobb rágalom, mert csak sejtet, nem is megtorolható. Az egész sajtó, mely nem vele ment, . lekenyerezett, bérencz sajtó volt, a kormány lopott és sikkasztott, a főispánok közönséges zsebmetszők és Bartha Miklós azt mondja: ne rágalmazzatok. Bartha Miklós, ugylátszik, fél. #

*

*

,*» Joubert. Egy pár napra pihenni tért Pretoriába s ott örökre megpihent. ' Küzdött, mint az oroszlán, s meghalt, mint az oroszlánok valamennyien: gyomorkatarrusban. Tudnivaló, hogy a felis leo-nak van e világon a legrosszabb emésztő szerve; a kivülről oly daliás és elegáns állatot belülről azok a pokoli és prózai kinok gyötrik, amelyeket a belek pangásának nevezünk. A majubiai oroszlánnak ugyanaz a baja volt: rossz volt a gyomra s ez küldte a Seregek Urához. Most látjuk csak, hogy voltaképp állandóan két halál ellen küzdött: amin ült, a ló, félig harczi paripa, félig a Szent Mihály lova volt, amit kezében tartott, a fegyver, öngyilkolt és ölt. Kivülről a golyó, belülről a rák, ennyi egy Kinizsinek is sok. Soha hadvezért hazája jobban ki nem préselt, mint ő t ; akár Szolimánt, akit vezértársai holtan kötöttek fel lovára, hogy személyes megjelenésével még egyszer harczra buzditsa a küzdőket, ő t . is halálában felpeczkelték és megszólaltatták. Utolsó szavai, természetesen, ezek lettek volna: »Bizzatok, tiétek lesz a siker! Küzdjetek, győzni fogtok!« Vajon mondotta-e ? Ki hinné, hogy á forró láz ilyen korrekt mondatot ád a haldokló ajakára ? Ki hinné, hogy ő, aki csupa óvatosság és elővigyázat volt, most, mikor a háború már csak vérengzés, igy nyilatkozott volna ?' Bizonyos, hogy csak a lohadó lelkesedés feltüzelésére híresztelték el róla, hogy még utolsó perczében is a csatatérre gondolt. Ám ő mindvégig hű kutyának bizonyult. Krügernek, annak idejében, az elnökségért való küzdelemben ellenfele volt, s Krüger csak paktumos választás -utján vitte el előle a . babért. Ennek daczára vakon, megadással szolgálta a zsoltárczitáló apót, akivel merőben ellentétes nézeteket vallott. (O t. i. meg akarta -adni az uitlandereknek a szavazati jogot.) Lehetséges tehát, hogy csakugyan engedett a közóhajnak és egész szerény élete meghazudtolásaképpen pátoszszal hagyta el a szinpadot. Jó katona volt és tudta:. mi a szubordináczió; jó emberismerő volt, és látnia kellett,- mennyi jelentősége van egy lázas szó-képnek olyan országban, amely álomlátások után indul. * *

.

*

6 Aj aj aj 1 Ez, nyájas olvasó, egy gyorslábú versenylónak a becsületes neve, amely az eladóversenyben indul Alagon, vasárnap. Szép név. Könnyen kiejthető és kiabálva igen kifejezően hangzik — különösen ha a nemes paripa hiven kitart az utolsó helyen. A neve okvetlenül ide praedestinálja, mert semmi értelme se volna, hogy a közönség keserves jajgatásban, sőt pláne ajajajgatásban törjön ki, mikor bizalmának négy lábu letéteményese elsőnek száguld el a czélkarika előtt. Ajajaj kétségtelenül a nevével várható sorsát kivánja jelezni. Az előzékeny tulajdonos igy figyelmezteti a közönséget a lova kvalitásaira. Ez a reform helyes. Az indulatszó, mint név. már az

indulás előtt tájékoztathatja a totalizateur-kedvelő publikumot, hogy mit várhat a paripától. A Hurrá! czimü lóra bátran meg lehet rakni az utolsó ötöst, a Nono! óvatosságot parancsol, az Ejnye-ejnye! különösen gátversenyben nem ajánlatos, a Hmhm! amolyan titkos tip lehet, a Csuhajla! szeszélyes hajlamokra mutat, ellenben a Mboh! közönyt, a hiúságok iránt bölcs megvetést, de egyúttal kitartást és élelmességet is jelent. Mindezeket jó' lesz figyelemben tartani. * *

*

5 Egység. Bánffy megbukott, a helyét átvette Széli Kálmán. Perczel házelnök lett, a helyét átvette Széli Kálmán. Wlassics beteg, a helyét átvette Széli Kálmán. Lukács elmegy, a helyét átveszi Széli Kálmán. Fejérváry nem rajong az uj aeráért, a helyét á t . fogja venni Széli Kálmán. Plószt nem szeretik az ujak, Darányit nem szeretik a régiek, a helyeiket átveszi Széli Kálmán. A Széchenyi Manó székén már ő ül, mért r.e ülhetne a Hegedűsén is. És ha megvan a többi miniszter, nélkül, Cseh Ervin, isten bizony, felesleges. Egy kis türelem még és ahány miniszteri szék van, valamennyin Széli Kálmán trónol. Ez az egység ideálja. Aki megcsinálta a szabadelvű egységet a kormánypárton és megcsinálta a kormánypárti egységet az ellenzéken, igy csinálja meg a Széllista egységet a kabinetben. Ahogy elfér Asbóth János és Mezei Mór, Horánszky Nándor és Szilágyi Dezső, Károlyi Sándor gróf és Tisza István egy pártban, ugy elfér a belügyi, igazságügyi, honvédelmi, kereskedelmi, földművelési, vallásügyi és pénzügyi tárcza egy Széli Kálmánban. És végre is, csakugyan Széli Kálmán az egyetlen ember, akiben Széli Kálmán feltétlenül megbizhatik, miután Ugrón Gábor, Polónyi Géza és Bartha Miklós még nincsenek elég elől a — fokozatosságban. És ez a leghelyesebb megoldás, amely biztositja a. külömben amúgy is rendithetetlen biztos pártegységet. Miniszter csak egy ember lehet, ellenben miniszterjelölt annál több, mennél több az üres • bársonyszék. Már pedig a miniszterjelölt hűsége felette áll minden kétségeknek. És Széli Kálmánnak is jó. Legalább egyszer végre ő is kibeszélheti magát. Eddig- nem tudott szóhoz jutni Cseh Ervintől. *

*

6 Radolin herczeg. Szentpéterváron diplomácziai konfliktus támadt a héten. Waldemár nagyherczeg azt mondta a német diplomatákról, hogy unalmasak. Ha valakiről azt mondják, hogy unalmas ember, ezt bóknak minősiteni nem lehet. Az unalmas ember kellemetlen, mint az őszi eső. Igen érthető tehát, ha Radolin -herczeg, a pétervári német nagykövet, zokon vette á német diplomácziának ezt a minősítését. A kiváló diplomata sohase találta unalmasnak a saját társaságát és fájt neki, hogy a nagyherczegnek más á véleménye. Czáfolatot óhajtott: de" a helyett, hogy maga szolgált volna czáfolattal, - a . nagyherczegtől kivánt ilyent. Pedig, ha Radolin herczeg csakugyan nem unal : mas ember, ezt ő maga bizonyíthatja be csupán és ha a nagyherczeg mégis unalmasnak találta, megint csak a Radolin herczeg feladata, hogy más véleményre birja. E helyett azonban Radolin herczeg panaszra mént a nagyherczeg' feleségéhez, abban a hiszemben, hogy ez a német eredetű asszony okvetlenül oltalmába veszi a honi szellemességet. A számitás némileg hibásnak bizonyult, mert a legnémetebb herczegnő is közelebb áll az urához, mint a hazai diplomácziájához. A nagyherczegné kijelentette, hogy inkább hisz a férje Ízlésében, mint a német diplomaták szórakoztató voltában: ami minden diplomatikus talentum nélkül is érthető álláspont. Radolin herczeg: tehát unalmas diplomatának mutatkozott a nagyherczegné!, rossz diplomatának a nagyherczegnénél és ami-a legszomorúbb mulatságos diplomatának általában. ...--•'• . : ~

2*

•204 A paripa neve. Egy ösmert versenyistálló-tulajdonosnak van' egy lova, amelynek, tekintettel az aktualis eseményekre, a Joubert nevet adta. Ki gondolt volna reá, hogy ebből bonyodalmak származzanak ? Pedig ugy lett.: Joubértet, á lovat, egy jockey sem akarja megülni, mert még a futtató . téren sem óhajtják, hogy győzzön. A jockeyk ugyanis mind angolok, még pedig jó angolok, akik hazájuk érdekét' még ló-alakban is a szivükön viselik. Az istálló-tulajdonos mi egyebet tehetne: más nevet választ paripájának s ha ki akarja engesztelni az angolokat, legalább is a Roberts vagy a Kitchener névre kereszteli át lovát. Az esetből kezdő sportsmanek tanulságot menthetnek. Emlékezetes ez a felháborodás, mely a sajtón végigfutott, mikor Königswárter báró egy lovát Petőfinek keresztelte. Most látjuk csak, milyen kitüntetés volt ez. És most láthatják az istállótulajdonosok, hogy nem a négy láb, hanem a helyes név a fő. Most derül ki, hogy a jó sportsmannek egyúttal jó diplomatának kell lennie, akinek Angolország érdekeit mindig szem előtt kell tartania. Ha Faurenek vagy Czárnak nevezi paripáját, biztos, hogy egy eladóversenyt se nyerhet, de keresztelje lovát Whitenek vagy Bullernek, mindjárt elsőrangú lesz a telivére. A' dolgot természetesen meg is lehet fordítani. Ha a jó tábornok jó ló, akkor a jó ló jó tábornok. Ajánljuk tehát, hogy a háborúba küldendő hadvezéreket kereszteljük viszont Kincsemnek vagy Tokionak, s egyet a száz ellen, hogy Kincsem lordja két nap alatt Pretoriában lesz. Viszont .Buller megnyeri az osztrák derbyt. Ugy látszik az angolok lótól s tábornoktól egyaránt azt követelik, hogy jól tudjon — futni.

SZÍNHÁZ. Jászai búcsúja. Jászai Mari tehát elment a Nemzeti Szinháztól, s kiderült, hogy az intendánsnak igaza volt, sem a világ össze nem dőlt, sem a csillár le nem zuhant, sőt még a villamosok is ugy csilingeltek, az intendánsi fiakker épp oly rendesen" robogott haza, mint annak előtte. A színpadon lezajlott a gradiózus degradáczió: babérlevelek hullása, tapsvihar között, lelkesült nézőtér előtt tépték le Jászai Mariról a Nemzeti Szinház tagsági díszét. Mit érezhetett a tragika, akit kiűztek otthonából ? Mit érezhetett, mikor koszorúk és szalagok kerültek a színpadra s a virágok mindmegannyi halottas koszorú halmozódtak toronyba? Férfias karaktere megőrizte erejét s a közönség előtt, mint a kemény, sebezhetetlen Mária gróf mutatkozott. De mikor a nézőtér kiürült, a szinpad elsötétedett és a színésznő hazatért, ekkor nem fojthatta vissza könyeit, félredobta az álarczot és sirt keservesen, halálra sebezve. Zokogott, mint a gyermek, amely lelkével, testével csüngött szülein s akinek egy nap valaki azt vágja a szemébe, hogy fattyú. Vígszínház. A Valton-csalddnak a sujetje eredetileg dráma lehetett volna. Lavedannak, az elmés szerzőnek, van egy párbeszédes novellácskája Cathérineről, a Valtonék legidősebb lyányáról. Ezek a Valtonék egy könnyelmű bohém házaspár, aki igen könnyelműen jut el a vénségig, az egész életen át csak egymásnak élt s egymással törődött, s másról nem gondoskodott, mint hogy az ő czifra nyomoruságuknak egy csomó örököse maradjon egy csomó pákosztos kölyök személyében. Cathérine, aki legidősebb köztük s jóval idősebb náluknál, anyjuk helyett anyjuk ezeknek a gyerekeknek, s az életét ez önkéntes kötelességben mártirkodja végig. A novellában Cathérine már' tul van a harminczon, mikor megkéri a kezét a család régi barátja, a negyvenéves George, aki Cathérinet gyerekkora óta ismeri, szereti, s a vénülő lyány is szereti a vénülő kérőt. De nem megy hozzá, legalább egyelőre nem, mig a gyerekek mind meg nem nőnek, s a könnyelmű Valton-pár, ezek a nagy gyerekek, az ő gondatlan játékos életükben véletlenül el nem jutottak a sirig . . . »Istenem, milyen vének leszünk mi a k k o r ! . . . — szól mélázó mosolylyal Cathérine. — De azért, ha még

akkor is akarja majd . . .« — Igy végződik a novella, mely, ben megvan a drámaiság magva, az önfeláldozás motívumában, amely akkor válik tragikussá, mikor az ember észreveszi, s későn veszi észre, hogy az ő önfeláldozása hiábavaló volt. Az ember azt várná, hogy az elmés és leleményes Lavedan ezt a magot fejleszti annyira, hogy három vagy öt fölvonásra fussa. De nem teszi, hanem inkánb egy romantikus milieudrámával fejeli meg; Cathérinet mingyárt a darab elején mégis férjhez adja, még pedig nem Georgehoz, hanem egy ifjú herczeghez, aki zongoraórák alatt szeretett bele a szegény polgári lyányba s a dráma abban áll, az uj milieu mint akarja elnyelni a polgárlyányt s ez mint diadalmaskodik rajta. Vagyis — ganz á la Sudermann — egy titkos Feuillet-dráma van itt, intelligens burokkal' és finomabb ötlettel modernné téve. Csakhogy az Ötlet finomságát éppen a romantika rontja meg; az önfeláldozós motívum, mely a novellában oly reális s épp ezért oly nemes, a darabban a sok visszaéléssel irreálissá válik s ezért eldurvul. A darab, tudniillik, abban áll, hogy az emberek egyre mindenbe beleszeretnek és mindenről lemondanak, csak egy szép cousine van, aki nem -akar lemondani a herczegről, s a herczeg már éppen elcsábulna, mikor Cathérine rajta kapja őket. Cathérine rögtön lemond a herczegről, akit ez annyira meghat, hogy inkább ő mond le a szép cousineról. Ez a Lavedan darabja, mely, noha mindenütt megérzik rajta a jó czég trade markja, főképp azért nem hat, mert nem tudjuk komolyan venni. Nem mondjuk, hogy még manapság is a könnyes családi dráma lehetetlen — de éltető erőt csak az iró meggyőződése adhat bele. Lavedan pedig a naivságnak ama teljesen híján levő modern intelligensek közzül való, akiknek csak nézeteik vannak, de meggyőződéseik nincsenek. Igy a darabja ugy hat, mint mikor egy vidám tengerészhadnagy a hajón vasárnapi prédikácziót' tart. — A darab előadása olyan volt, mint a krumplileves: se jó, se rossz. (Pp.) Az anyaföld. A népszínművel ugy vagyunk, mint a pénzzel: tudjuk és folyton panaszoljuk, hogy nincs, de azért mindig van, mert kell lennie. Ilyen muszáj-népszinmű a Géczy István Anyaföld-je. Géczy az ócska népszinműalakokkal uj dolgokat műveltet, ami olyan hatással van az emberre, mint az ősbudavári csendélet, ahol az ősi falak között modern kokottok mérik a Heidsieket meg a Moet et Chan'dont. A második felvonásig még csak történik egy s más a darabban, de e felvonás végén oly lövöldözés és tömeg-gyilkolás támad, hogy a szerzőnek elfogy minden puskapora, s a harmadik felvonásban temetkezési vállalattá alakul át s egyszerűen elföldeli összes alakjait. Ez minden bonyodalomnak legegyszerűbb megoldása. A darabnak megfelelő előadás asszisztált. Tánezpróba, Az Erzsébet nőiskola, ez a kiváló, magasszinvonalon álló felsőbb . leánynevelő intézetünk e héten mutatta be előkelő közönség előtt növendékeinek tánczművészetét. Akik ott voltunk sokáig, gyönyörrel fogunk visszaemlékezni arra a látványosság számba menő productióra, amelyhez foghatót színpadon sohse láthatunk. A táncz a maga tisztaságában! A táncz amelynek múzsája van! Vagy százötven leányka nyolcz éves cseppségeken kezdve fel a serdülő bakfisig végiglejtette a modern tánczlajstrom összes számait. Ki győzné megnevezni mind a tánczokat ? Volt ott Menuet, meg Gavotte meg Tyrolienne, Boston, Pas de quatre és végül igazi meghamisitatlan Palotás. Mennyi tűzzel, mennyi bájjal, milyen méltósággal lejtették e tánczokat. Eddig azt hittük, hogy a gráczia valami . különös istenadománya, mely. csak keveseknek jut osztályrészül. Itt azt a benyomást nyertük, hogy a gráczia közös valami; kivétel az, a hol hiányzik. A közönséget a produkcziók legnagyobb része spontán tapsokra ragadta. Az elismerés természetesen első sorban Filóné asszonyt, az intézet jeles mesternőjét illeti meg, aki a magy. kir.. Operának is egyik első táncztanitója.

Erdőn jártunk... Zenéjét szereé Kern AuréL

AJiegretTo

Enek.

-r-

Zongora.

tunlt, el - te • • ved - tunk bó - Un • tott a lomb fe • let-tiink. vad - ga- lamb

0

_e===3 . —les • be

Szemed az óa • vényt ke - res - te és egyszer >

ka-cagott

=-n-tóiért az es -

-r

r*

206 Csináljunk egy vargabetűt — jobbra át I — No de még tán nem vésztők el a csatát. Vágytam szállni hir, dicsőség szárnyain,

IRODALOM.

Ej, pedig de voltak fényes álmaim. Biz' jobb lesz, ha okosabbra gondolok.

A Schőberl-vers.

Szent természet . . . : — idő multa agg dolog, Pacsirtaszó . . . : — együgyüség, unalom I

Az akadémia egyik koszorúja e héten érdemes verset tüntetett ki. A czime: Falusi

Virágillat, . . balzsamos langy fuvalom.

levél, tartalma: harcz a

szeczesszió ellen, amely immár kikívánkozik

Hogy leczkéztetsz két nyomtatott oldalon,

a hajlított

Előveszem Írásodat s olvasom :

bútorok, a kravátlik és hajviseletek keretéből s egyenesen

Haza mék hát, az ajtómat bezárom,

Párisra, Ős-Budára és a Grand

Ahelyett, hogy csavargok a határon.

Caféra

vetette

magát.

A vers sok hivatottsággal küzd ez irány ellen, s Lampérth Meg is vetem volt kedvesem' — a falut,

Géza, a szerzője, némileg ama Szent Györgynek nevezhető, aki felnyergelvén Pegazusát tövig

Fejemre már hintem is, nézd, a hamut, Minden ugy lesz eztán amint tanácslod,

döfi lándzsáját a lilio-

mos, ibolyaszínű sárkány torkába. Az ilyen törekvést csak

Köszönöm bölcs, jóakaró tanácsod I

helyeselni lehet s azért, mutatóba, mi is közlünk a szép Harisnyádról --ah

versből néhány strófát.

nagyságos asszonyom

Kupiét verek szeczessziós lantomon, Földhöz vágom nólazengő cziterám'. Átváltozom, hogy nem ösmer senki rám.

Igazad van nagyvárosi barátom, Tévelygésem' szégyenszemre belátom. Színigazság mind, amit írsz felőlem :

Most lássuk keresztben:

Utat veszték — semmi sem lesz belőlem.

Igazad van nagyvárosi barátom,

Ej, pedig de voltak fényes álmaim, Vágytam szállni hir, dicsőség szárnyain . . . — No, de még tán nem vésztők el a csatát: Csináljunk egy vargabetűt — jobbra át 1

Színigazság mind, amit irsz felőlem. Tévelygésem szégyenszemre belátom : Utat veszték — semmi sem lesz belőlem. Ej, pedig de voltak fényes álmaim

Virágillat . . . balzsamos langy fuvalom . . . Pacsirtaszó . . . : — együgyüség, unalom I Szent természet . . . : — időmulta, agg dolog 1 Biz' jobb lesz, ha okosabbra gondolok.

— No de még tán nem vésztők el a csatát — Vágytam szállni hír, dicsőség szárnyain . . . Csináljunk egy vargabetűt — jobbra á t !

Ahelyett, hogy csavargok a határon. Haza mék hát, az ajtómat bezárom, Előveszem írásodat s olvasom :

Szent természet . . . : időmulta agg dolog,

Virág illat . . . balzsamos langy fuvalom . . . Pacsirtaszó . . . : együgyüség, unalom 1 Biz jobb lesz, ha okosabbra gondolok.

Hogy leczkéztetsz két nyomtatott oldalon.

Avagy emigy:

Köszönöm bölcs, jóakaró tanácsod', Minden ugy lesz eztán, amint tanácslod

Igazad van nagyvárosi barátom,

Fejemre már hintem is, nézd, a hamut, Meg is vetem, volt kedvesem' — a falut.

Színigazság mind, amit irsz felőlem, Utat veszték — semmi sem lesz belőlem, Tévelygésem szégyenszemre belátom.

Átváltoztam, hogy nem ösmer senki rám : Földhöz vágom nólazengő cztterám', S kuplit verek szeczessziós lantomon : Harisnyádról — ah nagyságos asszonyom . . .

Vagy akár: Színigazság mind, amit irsz felőlem, Igazad van nagyvárosi barátom, Tévelygésem szégyenszemre belátom, Utat veszték — semmi sem lesz belőlem,

A vers kiválóságát egy oly erény is támogatja, amelyet prima vista alig vesz észre az ember. Tetszik ösmerni a Schőberl-széket ? Ez reggel szekrény, délután karosszék,

Sőt:

este pamlag, végül éjjel ágy. Némi leleményességgel még

Igazad van nagyvárosi barátom

ruhafogasnak, Íróasztalnak, kályhának, sőt talán W . C.-nak

Tévelygésem szégyenszemre belátom No, de még tán nem vésztők el a csatát

is föl lehet használni. Ugyanígy e verset. Valóságos ruggyanta-költemény, amely tetszés szerint hajlik, simul, nappal rug, éjjel gyanta, és mindenben a Schőberl-szék szervezete után indul. Mert e verset élőiről és

vissza,

keresztben,

hátra,

hosszában

hátulról előre, oldalt mindenféleképp

élvezni. Avagy nem tökéletes vers ez: Utat veszték — semmi se lesz belőlem Színigazság mind, amit írsz felőlem. Tévelygésem szégyenemre belátom : Igazad van nagyvárosi barátom.

Csináljunk egy vargabetűt — jobbra át 1 Színigazság mind, amit irsz felőlem Utat veszték — semmi sem lesz belőlem Ej pedig, de voltak fényes álmaim, Vágytam szállni hir, dicsőség szárnyain.

lehet Fájdalom annyi terünk nincs, hogy e vers összes szépségeit kihámozzuk, de ebből a szerény mutatóból is látszik, hogy a Falusi levél az utolsó évtizedek verstermelésének egyik legfigyelemreméltóbb produktuma. D.

207 »Erdőn

j á r t u n k . . .«

Kern

Aurélnak,

a

finom

lelkű

zeneszerzőnek, egy dalát közöljük ebben a számban. Sajátszerű művészegyéniség nyilatkozik meg benne, olyan, amely zenélő olvasóink minden rokonérzésére méltó. Ugy hisszük, örömet szerzünk vele olvasóinknak, s rajta leszünk, hogy ez jeles muzsikusaink révén a jövőben is megismétlődjék. A Farkas-Rasskó ezeket

dijról való jelentésében Riedl

Frigyes

mondja:

» A franczia irodalmat és művészetet méltán bámulhatjuk, amint b á m u l t á k legjobbjaink, amint bámulta Széchenyi, Eötvös, Petőfi, Arany. De ha aztán magyar regényekben, magyar viszonyok jellemzése közben, minduntalan motívumokra bukkanunk, amelyek franczia viszonyokat, franczia légkört tesznek f ö l ; vagy ha műkiállitáson képeket nagyreményű Vigyázó Laczi pingálhatott

látunk, melyeket volna és csodál-

kozó kérdésünkre azt felelik, hogy ez a franczia genre, ebben van plain aires hangulat, van szimbolizmus, naturalizmus, tessék b á m u l n i ; vagy, ha családostul szinházba megyünk, ahol olyan durvaságokat hallunk, amelyeken egy gorilla is elpirulna és nekünk azt m o n d j á k : kérem, ez nagyon sikkes, rendkivül szellemes; ha mindezt olvassuk és tapasztaljuk: örömmel látjuk, hogy a Falusi levél költője leveszi a szegről a magyar lovagló ostort és jót suhint vele azok felé, akik

igy

beszélnek.«

A z országban sokan tón, Riedl

sokat

adnak.

Frigyes

Ezekre

megmondani:

vanak, való kik

akik a Riedl ítéletére, méltekintettel azok,

akik

nem

volna szives

Magyarországon

igy beszélnek ? M a g y a r M i n e r v a . A Magyar Minerva, amelynek most jelent meg az első kötete, czéljául azt tűzte ki, hogy a magyarországi összes muzeumokat és könyvtárakat megismerteti. A könyvvel az archeológus, a történetíró és a forráskereső hathatós segítséghez jut. A z első kötet a száraz adatokon kivül Széchenyi Ferencz gróf életrajzát is közli. A Magyar Minervái az Athenaeum adja ki. A PaUas Lexikon pótkötetei. Az az elismerés, melyben a Pallos nagy Lexikonát a közönség részesítette, fölöslegessé teszi, hogy hasznosságát, fontosságát itt bizonyítsuk s érdemeit felsoroljuk. A most megjelent két pótkötet pedig, amily szükséges, épp oly méltó kiegészítője a nagy vállalatnak. Méltó, mert kallitásra, gondra, tartalomra, belértékre épp oly becses és diszes, mint az egész nagy műnek bármely kötete. Szükségesek is, egyrészt mert ily nagy műnél lehetetlen elkerülni egyes kisebb hiányokat, tévedéseket, melyek pótlásra, helyreigazításra szorulnak : másrészt mert a Lexikon anyaga, amelybe az egész élet bele tartozik, sohasem lehet kész és befejezett, épp oly kevéssé, amily kevéssé lehet befejezett és megállapodott maga az élet. Sok idő eltelt azóta, mióta az I. kötet megjelent, és sok idő alatt sok minden történik. Ez a sok minden mind megvan a pótkötetekben, melyekben benne van már Erzsébet királyné szomorú halála, a legújabbak közül benne Széli Kálmán, Hegediis Sándor, Wlassics Gyula reformjai ; s egy nagybecsű czikkben Marczali tollából Bánffy életrajza és politikájának jellemzése. Bőven beszél a magyar és külföldi irók ujabb műveiről. A külföldi dolgokra is a legújabb időkig pontos és megbízható értesítést ad. Megismerjük belőle Chamberlain gyarmatfejlesztési politikáját, Joubert életét, Roberts működését, hogy itt is a bur háborúról beszéljünk. Benne van a Zola-féle pör, Dreyfus, Labort stb. Szükséges kiegészítője ez a 16 kötetes nagy vállalatnak, s az oly hiányos e pótkötetek nélkül, mintha csak bármely más két kötetét vennénk el belőle. Ára a 2 kötetnek diszes félbőrkötésben 24 korona.

A női szépség ápolására, fentartására és emelésére leginkább ajánlhatjuk Banller Ödön kitűnő hírnévnek örvendő Szt-Miklós gyógyszertára (Temesvár) által előállított kozmetikai szereit, melyek mentesek minden károsan ható anyagtól és mint számtalan esetben beigazoltatott, meglepő sikerrel és teljes megelégedéssel használják az egész országban. Bővebbet a hirdetési rovatban.

KÖZGAZDASÁG. A 'Budapesti villamos városi vasút részvénytársaság" igazgatósága márczius 23-iki ülésében a kilenczedik rendes közgyűlés megtartását április hó 14-ére határozta el. A bemutatott 1899. évi mérleg a következő adatokat tartalmazza. Vagyon: A vasúthálózat, központi telep, kocsiállomány stb. értéke 6,223.112 frt 93 kr., szerződésszerű óvadék a székesfővárosnál 50.738 frt 62 kr., felülvizsgálandó épitkezések és beruházásokért 120.495 frt 03 kr., a rendkívüli tartalékalap ingatlanai 141.225 frt 22 kr., a tartalékalapok értékpapírjai 1,894-025 frt 78 kr., tartozók 1,846.716 frt 63 kr., pénztár-számla 1530 frt 74'/« kr., anyagkészlet, szén, olaj, posztó stb. 78.537 Irt 78 kr. Végösszeg : 10,356.382 frt 73V« kr. Teher : 48.259 drb részvény 4,825 900 frt, 1741 drb törlesztett részvény 174.100 frt, 10.000 drb uj kibocsájtásu részvény 1,000.000 frt, elsőbbségi kötvény-számla 981.500 frt, törlesztett elsőbbségi kötvény-számla 18 500 frt, rendkívüli tarlalékalap 2,152.225 frt 89 kr., forgalmi tartalékalap 88.436 frt 15 kr, a pálya és felszerelések értékcsökkenésére 1899-ben 299.435 frt, 26 kr. A pálya és felszerelések értékcsökkenésére 1899-re 60.000 frt, az előző évek sorsolásából hátralékos részvények 7400 frt, részvény törlesztési részlet 1899-re 37.900 frt, elsőbbségi kötvény törlesztési alap 9800 frt. építési és beruházási tartalékalap 85.791 frt 50 kr., fel nem vett osztalék 2094 frt, nyugdijalap 53.733 frt 70 kr., ovadékok 38.878 forint 60 kr., követelők 73.336 forint, nyereség áthozat az 1898. évre 20.414 frt 92 kr., tiszta nyereség az 1899. évben 426.936 frt 71V« kr. Végösszeg : 10,356 382 frt 73V« kr. A veszteség-nyereség számlán feltüntetett összegek a kövelkezők. Veszteség : forgalmi kiadások 664.485 frt 22 kr., különös kiadások 217.825 frt 85 1 /. kr., elsőbbségi kötvény-kamat 39.450 frt, a pálya és felszerelések értékcsökkenésére 60.000 frt, a székesfőváros 2%,-nyi részesedése 28.263 frt 33 kr., a részvénytörlesztési alapra 37.900 frt, az elsőbbségi kötvények törlesztésére 9800 forint, nyereség 447.351 forint 63'/> kr. Végösszeg: 1.505,076 forint 04 kr. Nyereség: nyereség áthozat az 1898, évről 20.414 frt 92 kr., bevételek 1,484.661 frt 12 kr. Végösszeg: 1.505 076 Irt 04 kr. Ezen adatok alapján az igazgatóság a közgyűlésnek indítványozni fogja, hogy az 1899. évi osztalékot 8 forintban állapítsa meg. A Pesti Hengermalom társaság márcz. 27-én tartotta 67. évi rendes közgyűlését Kochmeisler Frigyes báró elnöklésével. Az évi mérleg 150.132 frt 46 kr veszteséggel zárul. Ennek a veszteségnek a fedezésére a tartalékalapból vesznek 147.261 frt 07 krt, mig a fónmaradó 2871 frt 39 krt uj számlára viszik át. A közgyűlés a jelentést egyhangúlag tudomásul vették és a fólmentést megadta. A Magyar Jelzálog Hitelbank e hó 25-én tartotta évi rendes közgyűlését Beck Nándor vezérigazgató elnöklésével, aki konstatálva a határozat-képességet, Detsinyi Arthur dr. vezértitkárt kérle föl a jegyzőkönyv vezetésére. Az előterjesztett évi jelentésből kiemeljük, hogy a kedvezőtlen helyzet, amely a befektetési értékek piaczán a lefolyt évben is majdnem megszakítás nélkül uralkodott, az intézetet is uj kölcsönök engedélyezése tekintetében tartózkodásra utalta. De már ez év második felében részben tágíthatott e korlátokon, amit főleg ama körülménynek köszönhetett, hogy Párisban egy 3'/«°/o-os frank értékű községi kötelezőkre vonatkozó nagy elhelyezési műveletet sikerült keresztül vinnie. E czimletek kibocsátása nemcsak hogy teljes eredménynyel járt, hanem egyúttal állandó jellegű, a jövőre nézve is nagyjelentőségű vívmányt képez. A kimutatott tiszta nyereség az 1898-ról áthozott 337.938 frt 66 krial együtt 2,414.951 frt 70 krt tesz. Ebből az alapszabályszerü levonások után 1.510.264 frt 20 kr., marad, mely összegre nézve az igazgatóság indítványozza, hogy a föntebbi 337.938 frt 66 kr., áthozott nyereség levonása után fönmaradó 1,1172.325 frt 54 kr., összegből az igazgatóság részére jutalékul 10°/o, vagyis 117.232 frt 55 kr., fordittassék és a fónmaradt 1,393.031 frt 65 krnyi összegből még kiosztassék 904.687 frt 50 kr. Marad 488.344 frt 15 kr. Az osztalékra vonatkozólag javasolja az igazgatóság, hogy a forgalomban levő 150.000 darab teljesen befizetett részvény után egyenkint 25 franknyi osztalék az ez évi jul us 1-én esedékes 2-ik számú szelvény beszolgáltatása ellenében és pedig már ez évi április 1-én kifizettessék; és az ezután rendelkezésre álló 488.344 frt 15 krból 100.000 forint az árfolyam külömbözeti tartalékalap, 15.000 frt., a tisztviselők és szolgák nyugdíjintézetének javadalmazására, 15.000 frt pedig az intézeti tisztviselők és szolgák külön javadalmazására fordittassék. Maradna e szerint 358.344 frt 15 kr., vagyis 716.688 korona 30 fillér. Az igazgatóság a tavalyi közgyűlésen nyert megbízatásához képest most azt javasolja, hogy a maradékösszegből 100.000 korona kihasittassék és a Széli Kálmán-alap létesítésére fordittassék. Ez az alapítvány, amelyet az intézet volt nagyérdemű elnökének, Széli Kálmán miniszterelnök érdemei megörökítésére szán, az intézet beteg tisztviselői és hivatalszolgái, valamint családjaik segítésére volna forditandó. A 100.000 korona kihasitása után fönmaradó 616.688 kor. 30 fillér pedig uj számlára vitetnék át A közgyűlés a jelentést tudomásul vette, a nyereség hovaforditása iránti

208 igazgatósági javaslatot, valamint a Széli Kálmán-alap létesítésére vonatkozó indítványt lelkesedéssel elfogadta s végül Thuróczy Vilmos főispán fölszólalására a részvényesek ugy az elnökségnek, mint az igazgatóságnak, buzgó működésűkért jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. A Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank vasárnap délben tartotta rendes évi közgyűlését madarasi Beck Miksa elnök betegsége miatt gárdonyi Neumann Frigyes elnöklete alatt. A mérleg szerint az 1899. év folyamán az összes üzleti ágakban 2,027.994 forint bruttó nyereséget ért el a bank. Ebből levonandó költségekre, leírásra éa az 1895. évi f-zubvenczió 865.379 Irt, az 1899. évi tiszta nyereség tehát 1.162.614 frt ugy, hogy az 1898. évi nyereség-elővitellel együtt, mely 127.370 frt összesen 1,289.984 frt áll a közgyűlés rendelkezésére. A különböző tartalékok és jutalmak levonása után az 1900. április 1-én esedékes 7. sz. részvényszelvényt 14 írtjával = 28 koronával (7 százalék) e hónap 26-ától váltják be. Budapesti közúti vaspályatársaság most tette közzé főmérlegét 1899. deczember 31 -érői. Vagyon: közúti vasúti vonalak és villamos berendezés 29,189.738 K. 40 f., villamos átalakítás előtti beruházás 5,043.309 K. 96 f., előmunkálatok és uj tervezések 49.971 K. 98 f., készletek 318.001 K., követelések 2,825.322 K. 78 f., pénztár, értékpapírok és társasági alapok ingatlanai, u. m. pénztár, pénzbetétek és függő kamatok 20,121.306 K. 62 f., értékpapírok 40,153.363 K. 24 f., ingatlanok 3,859.031 K. 54 f. Összesen : 64,133.701 K. 40 f., a vagyon rovat főösszege 101,560.045 K. 52 f. Teher: részvénytőke 40,477.800 K., kötvénytőke 18,000.000 K., Ferencz József hidi vasút törlesztendő tőkéje 415.769 K 47 f , társasági alapok : alapszabályszerü tartalékalap 970.132 K. 28 f., rendkívüli tartalékalap 63.787 K. 32 f., leírási tartalék 951.897 K. 70 f., külön tartalék 30.723.695 K. 90 f., nyugdij- és segélyalapok 779.452 K 32 f„ a társasági alapok összege 33,488.965 K. 52 f. tartozások 4,954.824 K. 60 f., nyereség 4,222.685 K. 92 f., összesen 101.560.045 K. 52 f. Az üzleti zárszámla a következő: Bevételek : szállítási bevételek 6,476.750 K. 94 f., különféle bevételek : kamatok 1.375.786 K. 76 f., haszonbérek 69.997 K. 76 f., vegyes bevételek 80.119 K. 34 f. A budapesti helyi érdekű vasutak és a budapest-ujpest-rákospalotai vasút czimleteinek hozadéka 297.608 K., a Ferencz József földalatti vasút czimleteinek hozadéka 62.919 K. 50 f., összesen 8,363.162 K. 30 f., hozzáadva az 1898. évi nyereménymaradványt 780.466 K. 20 f., a bevételek főösszege 9,143.628 K. 50 f. Kiadások: üzemi kiadások 3,037.591 K. 92 f„ a székes főváros részesedése 243.372 K. 56 f., kötvény-kamatok 700.608 K., adók és illetékek 588.390 K. 10 f., tőketörlesztes (részvényekért 188.800 K , kötvényekért 138.180 K.,) 326.980 K., leírás 9600 K., a nyugdijalaphoz járulék 14.400 K. Összesen: 4,920.942 K. 58 f., nyereség 4.222.685 K. 92 f., főösszeg 9,143.628 K. 50 f. Az igazgatóság a közgyűlésnek indítványozni fogja, hogy a tiszta nyereményből az alapszabályszerü nyereményjutalékok levonása után 3,143.070 K., osztalékra (részvényenként 30 korona, élvezeti jegyenként 20 korona) fordittassék és a fenmaradó 815.215 K. 92 f , mint nyereménymaradvány uj számlára előre vitessék.

Egger-mellpasztilla gyorsan és biztosan hat köhögésnél, rekedtségnél és elnyálkasodásnál. Kapható minden gyógyszertárban és drogueriában. Doboza 50 kr. és 1 frt. (Próbadoboz 25 kr.) Bővebbet a hirdetési rovatban.

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: K I S S J Ó Z S E F . Főmunkatárs: K Ó B O R TAMÁS.

„Henneberg-selyem" — csak akkor valódi, ha közvetlen tőlem rendeltetik — fekete, fehér s színes, 45 krtól 14 frt 65 krig méterenként. Mindeneinek postabér és vámmentesen, házhoz szállítva ! Minták postafordultával küldetnek.

Henneberg G. selyemgyárai (cs.ésfc.udv. szállító) Zürichben.

Royal

szálloda.

A főváros leglátogatottabb étterme. Esténként az e l i t e - k ö z ö n s é g ós a B*" — M i n d e n

este

czigány-zenekar. Smidt

Károly,

— igazgató.

Kiss József összes költeményei Első olcsó kiadás. Á r a bérmentve k ü l d v e 1 frt 60 kr. Megrendelhető A H É T

kiadóhivatalában.

S Z É N Á S S Y , H O F F M A N N ÉS

TÁRSA

p á r i s i é s l y o n i s e l y c l y e m g y á r i r a k t á r a , Budapest, IV., Bécsi-utcza 4. Raktárunkon található a legszebb és legnagyobb választék divatos selyemkelmék, csipkék és szalagok, valamint gyöngytülldiszek pointlac r u h á k és poinlac kelmékből. Fekete, fehér és szines selyemkelmék 85 krtól 14 frtig. Foulard-, Pongis- és Satin Libertyselymek 65 krtól kezdve. Angol mosóselyem 80 cm. szélességben 1 25 krtól kezdve. — Mintákkal kivénatra készséggel szolgálunk.

HETI POSTA. N. E. Nem sikerült. Akad ott jobb is. S. F. Gyönge termékek. Lys nőire. Nagyon intelligens, jól megverselt apróság, amelynek forrásából bizonynyal még külömb is fakad. Ebben még sok az iskola. Allce. Törtük rajta a fejünket, de hiába : nincs több mondani valónk. A Heti posta terjedelme nem állhat arányban a Niebelungének hosszúságával. Dr. H. H. Dombo. Talány szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy efféle napilap nincs. Az ujak közül egy se lesz jobb a réginél, annyit megjegyezhetünk. Nem k ö z ö l h e t ő k : Álom. — Viszontlátás — Tavasz, stb.

csokoládét kapható.

Budapest, 1 9 0 0 . A z A t h e n a e u m

művészvilág

találkozó helye.

A Schlick féle vasöntöde és gépgyár-részvénytársaság vasárnap délelőtt tartotta XXXI. évi rendes közgyűlését Dessewffy Aurél gróf elnöklésével. Az igazgatósági jelentés szerint az általánosan ismert kedvezőtlen viszonyok főképpen az építési vállalatoknak üzleti tevékenységét a mult évben nagyban csökkentették és ennek karos következményét a gyár is megsínylette. Összesen 21.490 forint 88 Ur tiszta hasznot értek el, amelylyel azonban 125.000 frt leirás áll szemben és igy a mérleg tulajdonképpen 103 509 frt 12 kr veszteséggel zárul. A veszteséget a tartalékalapból fedezik, amely 360.913 frt 72 krról 257.404 frt 60 krra csökken. A közgyűlés a jelentés tudomásul vétele után a két megüresedett igazgatósági tagsági állásra Thaly Zsigmondot és Bubala Györgyöt választotta meg.

A Hét O l v a s ó i kizárólag a fiumei cacaót és isszák. Ez a kitűnőnek elismert készítmény mindenütt

Budapest.

irodalmi és nyomdai r.-t. betűivel.

KAMFOROS ARCZKENÖCS Ezen v i l á g h í r ű , s z á z é v e forgalomban lévő kamforos arczkenócs, a hölgyek által annyira kedvelt és használt kenőcs, mely igen rövid idő alatt szépíti és ifjitja az arczot, eltávolít az arczból mindennemű tisztátalanságot, ú g y m i n t : s z e p l ö t , p ö r s e n é s e k e t , k i ü t é s e k e t ( W i m e r l i ) , a t k á t (Mitesser), májf o l t o k a t stb. A z arczbőrt bársony-simává teszi és az arcz szép üde és ifjú szint nyer. Teljesen ártalmatlan anyagokból van összeállítva, a miért is a hölgyközönség egész nyugodtan használhatja az arcz ápolásara. Bf

1

Minden köcsöghöz használati

utasitás van mellékelve.

F ő és szétküldési r a k t á r :

L É D E R E R IGNÁCZ = a Magyar Király-hoz czimzett gyógyszertára BUDAPESTEN, V., Marokkói-utcza 2. Erzsébet-tér.

NEW-YORK ÉLETBIZTOSÍTÓ

n « • a sa o v,

sga

R E K E D S É G É S H U R U T ELLEN _A

íO *23 ' o £

:SIfefiss tfH o s s M CS L A

* Siö« • t»®

0

S*

w-Sa-Ss.

Magy. kir. államvasutak.

É v i bevétel... ... 227 » » 1898-ban a bizt. kifizettetett 107 » 1898-bari kötött uj üzletek összege 760 » » Tiszta fölösleg 1898 végén 132 A z 1898-ban a biztosítottaknak kifizetett nyereményosztalékok összege

14 millió koronára rúgott. A New-York a művelt világ összes országaiban bir fiókokkal. Magyarországon:

Magyar Általános Hitelbank.

Pesti Magyar Kereskedelmi Bank,

Magyarországi vezérigazgatóság:

Budapest, Erzsébet-körut 9 11. szám (New-York palota).

JMry^K

5 doboz bérmentve 1.50 Szétküldés: RÉTHY BÉLA gyógyszerész B.-Csaba.

TÁRSASÁG.

Az 1900. évben megtartandó nemzetközi kiállításra rendelt A l a k u l t 1845-ben. tárgyak szállítására nézve engedélyezett kedvezményeket tarAz összes nyeremények a biztosítottak tulajdonát képezik. talmazó 1899. évi szeptember hó 15-től érvényes összeállítás Kivonat az 1898. évi üzleti jelentésből: (Zusammenstellung) czimü füAktívák összege 1.099 millió korona zethez az I. számú pótlék lép érvénybe.

Referenciák

KÖHÖGÉS

<s«

x-fjí^*

*cSD^J?

Ctííí

A HÉT előfizetési á r a : 20 K .

egesz evre fél évre ... .

10

.

Ezen pótlék az összeállítás 1—9. oldalán foglalt határozmányok uj szövegezését és műtárgyak szállítására kivételes díjszabást tartalmaz. (Lásd a Vasúti és Közi. Közlöny f. évi 27. számában 2388. sz. közleményt is.) A pótlék a részes vasutigazgatóságoknál ingyen kapható. Budapest, 1900. márczius 23.

A m. kir. államvasutak igazgatósága, a részes vasutak nevében is. Minthogy az esztergomi helyi gőzhajó részvény-társaság csavargőzös meneteit Esztergom város és Esztergom csavargőzös megállóhely között folyó évi április hó l-jével ismét megindítja, a fenti naptól kezdve a budapest - marcheggi vonalon közlekedő személyszállító vonatok, melyek Esztergom csavargőzös megállóhelyen menetrend-szerü tartózkodással bírnak, ott ismét megállani és ennek folytán Esztergom városba szóló közvetlen menetjegyek ismét kiadatni fognak. Budapest, 1900. márczius 28.

Az

igazgatóság.

K é r j ü n k csak RÉTHY-félét!

Schlick-féle

Építési vasmunkák,

vasöntöde

tetőszerkezetek, vasöntvények

Gépgyár Részv.-Társaság

oszlopok,

BUDAPEST. Gyár

épület-bádogos mun

kák, fémdiszitmények,

és irodák:

átereszek,

műemlé

kek, szobrok gőzgépek és kazá

VI., K. Vátzi-ul 29-37 zsilipek,

istállóbe-

rendezési czikkek, vashidak és

utihengerek,

teljes k ö r

szivattyú-telepek

nok,

berendezése

felvonó-gépek,

• Reform* viztisztitó készülék

tartányok,

(Popelka

csövek

szabadalma)

Vasúti kocsik : teher- és személyszállításra.

Hengerelt és szögecselt vasgerendák.

A világ legnagyobb és leggazdagabb biztosító-társasága.

THE MUTUAL NEW-YORKI

ÉLET-

BIZTOSITÓ-TÁRSASAG. Qlapittafott

Tisztán [kölcsönös.

lS42«ben.

Részvényei nincsenek.

Változatlan díjtételek utánfizeiési kötelezettség nélkül. Kivonat az 1899. decz. 31-én lezárt

mérlegből: Frank

Budapesti villamos városi vasút részvénytársaság. Hirdetmény. A budapesti villamos városi vasút részvénytársaság t. cz. részvényesei az 1900. április h ó 14-ik napján délelőtti 11 órakor, a társaság helyiségeiben (VII., Kertészutcza 10. szám alatt) tartandó

IX. R E N D E S

KÖZGYŰLÉSRE

Legszabadelvübb

kötvény-feltételek.

Díjtáblázatokkal és felvilágosítással szolgál a

ezennel tisztelettel meghivatnak. NAPIREND : 1. 2. 3. 4. 5.

Összes vagyon 1899. végén l,Mt.Stl,8M'3t Tehermentes nyeremény-tartalék (felesleg) 248.458,30264 A biztosítottak között 1899-re felosztandó nyeremények 11.295,33679 Összes bevétel 1899-ben 305.129,99373 Összes kifizetések kötvénytulajdonosoknak 1899-ben 136.627:132-38 Érvényben levő biztositások 5,454.223,894-51

Az igazgatóság évi jelentése és az abban foglalt indítványok. Az 1899. üzleti év mérlegének és zárszámadásának előterjesztése. A felügyelő-bizottság jelentése és a felmentvény megadása iránti indítvány. A nyereség felosztására vonatkozó javaslat. Az alapszabályszerüleg kilépő igazgatók helyeinek betöltése iránti intézkedés.

B * 4 A részvények letehetők f. évi április 6-ig bezárólag az angol-osztrák bank budapesti fióktelepénél, V., Fürdő-utcza 6. szám alatt.

Az

igazgatóság.

MAGYARORSZÁGI VEZÉRIGAZGATÓSÁG: B u d a p e s t , I V . , K á r o l y - k ö r u t 26. Tekintélyes

képviselek

20. s z a k a s z : A z évi mérleg és z á r s z á m a d á s , valamint a felügyelő-bizottság jelentése a K . T . 198. §-a értelmében a közgyűlés megtartását megelőzőleg 8 n a p p a l ' a t á r s a s á g helyiségeiben közbetekintésre kitétetnek. 21. s z a k a s z : Azon részvényesek, k i k személyesen nem jelennek m e g a közgyűlésen, m a g u k a t egy e czélból k ü l ö n meghatalmazott szavazatképes részvényes által képviseltethetik. K i s k o r ú a k vagy gondnokság alatt á l l ó k , törvénye képviselőjük által képviseltetnek; n ő k és j o g i személyek oly meghatalmazottak által i s képviseltethetik m a g u k a t , k i k m a g u k nem részvényesek.

nyernek.

RÉTHY-FÉLE

EPE S Z A P P A N

RÉTHY-FÉLE

BÖRLÁGYÍTÓ

Kivonat az alapszabályokból: 18. s z a k a s z : Minden részvényes jogosítva van a birtokában levő minden 25 darab társasági részvény után egy-egy szavazatot a közgyűlésen gyakorolni. S z a v a z a t i j o g g a l bíró azon részvényesek, k i k a közgyűlésen személyesen vagy helyettes által részt venni k í v á n n a k , kötelesek a k ö z g y ű l é s megtartására k i t ű z ö t t határnap előtt K nappal részvényeiket a le nem j á r t szelvényekkel együtt a z igazgat ó s á g által a közgyűlést egybehivó hirdetményben kijelölt helyeken letenni.

alkalmazást

alkalmazásával bármi érdes és durva bőrt pár nap alatt bársonysimává tehetünk.

1 darab szappan 30 kr. * 1 üveg börlágyító 50 kr. Szétküldés:

R É T H Y B É L A Békés-Csaba.

gyógyszerész

K a p h a t ó minden gyógyszertárban és illatszertárban.

=

ERDELYI csász. és kir. udvari fényképész.

Kiss József

negyedrétü,

kivitelű,

a Kossnth Lajos-utcza sarkán.

Külön

osniálv: hdzonkivüU

fényképfelvételekre. . .

fénynyel

FIÓK MŰTEREM:

. .

V., Erzsébet-tér 18. sz.

kiállított illusztrált diszmű,

Ferenczy

. . . . vitelben . . . .

külső,

remek

pazar

léses, művészies kl-

IV., Ujvilág-utcza 2.

költeményei. Nagy

Fényképfelvételek Is-

Károly,

Grümvald

Béla,

Hollóssy Réli

Simon. István,

Thorma

felvétetnek A H É T

János

HIRDETESEK kiadó-hivatalában.

rajzaival. 18 fénymetszettel,

Rendkívül nagy választék

12 külön műlappal és

legújabb gyapjúszövetekben minden el-

30 képpel a szövegben.

képzelhető divatos formában: I. II. III. IV.

osztály osztály osztály osztály

mtr.-kint — . 4 5 mtr.-kint 1.40 mtr.-kint 2.25 mtr.-kint 3.—

krtól krtól krtól krtól

1.25 2.25 2.95 4.35

krig. krig. krig. krig.

D i v a t o s m o s ó s z ö v e t e k az összes elegáns formákban, méterenkint 28 krtól 95 krig.

Hol keressük

Ara pompás díszkötésben z\ forint. Havi 2 forintos részletre RÉVAI

is megszerezhető

TESTVÉREK int.

arezport?

irodalmi

részvénytársaságnál

M o s ó selyem mtr.-kint 1.15 krtól 2.25 krig.

(Budapest,

S e l y e m s z ö v e t e k Carreaux,Rayés és Brochés, a legdivatosabb minőségben és minden árban.

sz.) és minden könyvke-

Üllői-ut

18.

Kérjük a

reskedésben.

Míiller J. L-

L e g ú j a b b pastell-szinü g y a p j ú és selyem szövetek.

féle

Magy. kir. államvasutak. Hirdetmény.

áruháza. BÉCS VI.,

Mariahilferstrasse 81—83,

olcsóbb bevásárlási forrás.

Megengedtük, hogy a m. kir. kereskedelmi muzeum állandó háziipari bazárába való rendeltetéssel a budapesti balparti pályaudvarokra szállítandó mindennemű tárgyakra a m. kir. államvasutak összes vonalain és a pécs-barcsi vasúton a helyi árúdijszabásunkhoz (Il-ik rész) 1900. évi j a n u á r hó 1-én kiadott • Függelék. 31. folyó száma alatt érvényesített viteldij-kedvezmény a nevezett muzeum igazgatósága által kiállított igazolványok alapján szállítandó oly küldeményekre is alkalmaztassák, melyek a m a g y . kereskedelmi részvénytárs. által B u d a p e s t e n szervezett háziipari k ö z p o n t i r a k t á r czime a l a t t k e r ü l n e k s z á l l í t á s r a és az emiitett b a z á r b a v a n n a k rendelve. Budapest, 1900.

Az

február

Blaha-Serail-Pouder-t Blaha Lujza (Splényi báróné) művésznőnk kedvelt arezporát, mely ugy nappal, mfnt éjjel használva, minden arezpor között a legjobb; Urál, uakemberek álul negrtugáln, regylleg UiitUik ét teljetea IrtatBailaaaak találtatett Mint pipereszer nélkülözhetlen, ex erezbórntk a legszebb fehér szint, üdeséget, szépséget éa pírt kölcsönzi.

Egy doboz 6 0 kr, nagyobb I frt.

Créme Pompadour, •s azon szer, melylyel a híres Pompadour asszony csodás szépségét megőrizhette anélkül, hogy az egészségére ártalmas lett volna. A .Créme Pompadour. az erez ée kéz bedttrzeölézére használtatik reggel é* este, azután .sarait pouderrel. lesz behintve.

Kapható • gyárosnál

MÜLLER J. L.»-

tógái? 60 kr.

császári és k i r á l y i u d v a r i s z á l l í t ó lliatsier- is pipereszappan gyári raktára

Budapest, IY., Koronaherczeg-utcza 2. sz. alatt Nagy raktár rendkívül j ó mináségü

fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben. Utánzásoktól

óvatik.

K

16.

igazgatóság.

BEKOTESI TÁBLÁK Mintagyüjteményeket v i d é k r e , kívánatra, a

A H É T eddig megjelent

legnagyobb

ÖSSZES

készséggel

Megrendelésnél

kérjük

ingyen

küldünk.

a szövet

minőségét

és árát megközelítőleg megjelölni. Vidéki állandó vevőknek divatlapunkat ingyen és bérmentve, nem vevőknek 50 kr. előleges beküldése ellenében küldjük meg.

(egy

KÖTETEI-hez

évfolyam

kötetenkint előleges

2 kötet)

2 K.

60 fii

bekülése

portómentesen

után,

kaphatók

A H É T kiadóhivatalában Bpest,

Alsó-Erdősor

Budapest, 1900. Nyomatott az . A t h e n a e u m .

legjobb asztali- ós üditő ital, kitűnő hatásúnak bizonyult köhögésnél, gégebajoknál, gyomor- és hólyaghurutnál.

MÁTTONI HENRIK,

3.

irodalmi és nyomdai r. társ. betűivel.

Karlsbad és Budapest.