Városunk. Levéltári Nap Budapesten. Sikerkiállítás Csepelen. Budapesti Honismereti Híradó. Újévi ajándék fõvárosi térképek DVD-n

Városunk Budapesti 0onismereti 0íradó IX. évfolyam 1. szám

Levéltári Nap Budapesten Újévi ajándék – fõvárosi térképek DVD-n Budapest Fõváros Levéltára november 16-án, az új épületében tartott Levéltári Napjának egyik nagy szenzációja volt Fabó Beáta számítógépes prezentációja,

amelyen Budapest régi térképeit és katalógusát rejtõ két DVD-t mutatta be. A Teve utcában tartott egynapos konferenciát (a Levéltári Napot) – „Bécs –

2006. január Budapest. Mûszaki haladás, innováció és városi infrastruktúra a 19. században” címmel rendezték meg – a Bécsi Városi és Tartományi Levéltárral közösen! A fõvárosi levéltár földszinti elõadótermében elhangzó elõadások németmagyar szinkrontolmácsolását is lehetõvé tették. Nem csupán konferencia, de kiállításmegnyitó, könyvbemutató és DVD bemutató is volt ezen a napon a fõvárosi levéltár új épülettömbjében. A konferencia elõadói – osztrák és magyar levéltárosok (dr. Peter Csendes, Sipos András, dr. Juliane Mikoleczky, Horváth J. András, dr. Sándor Békesi, Vadas

Ferenc, Gerhardt Meibl, Firsnyák Zsuzsa) – azonos szemszögbõl mutatták be Bécs és Budapest 19. századi városfejlõdését. A konferencia kezdéseként nyitották meg a földszinti és az I. emeleti kiállítótérben a konferenciával azonos témájú reprezentatív kiállítást, ahol a bécsi és budapesti levéltár még kutatók számára is sok újdonságot tartalmazó anyagai kerültek bemutatásra. A kiállítás megnyitójára érkezõket egy könyv is fogadta: Bécs–Budapest. Mûszaki haladás és városfejlõdés a 19. században. A kiváló minõségû, mûnyomó papíron megjelenített, több mint ötven fekete-fehér és színes képet is közlõ, 272 oldalas kötet a két fõváros (Folytatása a 9. oldalon.)

rékpárgyárral. Jelentõs beruházásokat, másfélszeres termelést terveztek, a motorok 40%-át az európai piacon értékesítették volna. Hiába voltak a tárgyalások, a kooperációból nem lett semmi, inkább összevonták a motorkerékpárgyárat és a

kerékpárgyárat. Ez a motorkerékpár-gyártás megszûnését jelentette. A megemelkedett személyi állománnyal nem járt együtt a termelés felfuttatása. Így a kerékpárgyártás is hamar gazdaságtalan lett. (Folytatása a 7. oldalon.)

Képeslap a Rákóczi útról (1910 körül)

Sikerkiállítás Csepelen Tíz nap, háromezer látogató Három évtizeddel ezelõtt készült el az utolsó Pannónia motorkerékpár a Csepeli Motorkerékpárgyárban. Ennek alkalmából rendezett emlékkiállítást az év végén a Csepeli Helytörténeti és Városszépítõ Egyesület, a XXI. Kerületi Önkormányzat valamint a Veterán Autó és Motor címû szaklap szerkesztõsége. – Adott volt az alkalom, hogy nemzetközi szinten is elismert, versenyképes és nyereséget termelõ modellprogramot alakítson ki a Csepeli Motorkerékpárgyár, de elmaradt az ehhez szükséges tõkeinjekció és

beruházás – ismertette a megnyitó utáni emlékülésen Ocskay Zoltán történész, a Veterán Autó és Motor felelõs szerkesztõje. Így szûnt meg 1975-ben a nagy múltú gyárban a hibás árképzés miatt egyre növekvõ veszteséget termelõ Pannóniák készítése. A tröszt vezetése ráadásul mostohagyerekként kezelte a számos más ipari, háztartási termék mellett elõállított motorkerékpárokat, ezért hiúsulhatott meg a Yamahával való együttmûködés is. A japán cég vegyes vállalatot kívánt létrehozni a Csepeli Motorke-

Az 1936-ban gyártott WM Turán – a Csepeli Helytörténeti Egyesület tulajdona

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

2006. január

2

Bécs-Budapest Mûszaki haladás és városfejlõdés a 19. században

A napóleoni háborúkat követõ béke a 19. századi Európában a hosszú nyugalom, a kulturális és gazdasági gyarapodás, az általános, bár kelet felé idõben eltolódó társadalmi átalakulás idõszakát hozta – még az idõszaki, helyi konfliktusok ellenére is. Ilyen volt például az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc. Ezt követõen azonban, az abszolutizmus évei alatt inkább csak a Lajtán túli területeken, a kiegyezés után pedig már Magyarországon is szemmel láthatóan megmutatkoztak az elkerülhetetlen változás jelei és megnyilvánulásai. Mindez a Monarchia két legnagyobb városában érhetõ leginkább tetten. Ezekben az évtizedekben váltak a mai értelemben vett modern nagyvárosokká: a korábbi városmag, ilA pesti villamosközlekedés történetébe kapunk betekintést a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyûjteménye október 28tól látogatható, Kár a benzinért címû kiállításán. Az ünnepi eseményen – a Fõvárosi Könyvtári Napok keretében nyílt meg – dr. Fodor Péter fõigazgató köszöntötte a megjelenteket, majd Erõ Zoltán építész és Pogány Judit színmûvész megnyitóját hallhattuk. Archív fényképek, plakátok, menetrendek, térképek, jegyek, kalauz-útmutatók és számos

letve az azt övezõ települések határainak végleges kialakulásával, a közös folyó szabályozásával és városképi szerepének megteremtésével, a lakó-, ipari- és kulturális célokat, valamint a véderõt szolgáló övezetek kialakulásával, a közlekedés közösségi szerepének kezdeteivel, a beépített és beépítetlen területek arányával, pontosabban annak változásával, az életmód szintjének emelkedésével – gáz, villany, telefon, városon belüli kereskedelmi csomópontok, legvégül pedig az elõbbieket összefogó építésügyi hatóságok kialakulásával és mûködésével. A Bécsi Városi és Tartományi Levéltár, illetve Budapest Fõváros Levéltárának közös kiállítása, valamint az ennek katalógusát is tartalmazó tanulmánykötet (Bécs – Budapest Mûszaki haladás és városfejlõdés a 19. században Szerk.: Peter Csendes, Sipos And-

rás. Bp., 2005, Budapest Fõváros Levéltára) éppen ehhez az igen fontos idõszakhoz kapcsolódik. Osztrák és magyar kutatók járják körül a városfejlõdés egy-egy jellegzetes kérdését, keresve az egyedit és a hasonlót. Párhuzamos tanulmányok tárgyalják a két város hídjait és pályaudvarait; kiemelt jelentõségének megfelelõen mindkettõ tömegközlekedését. Igen részletes, adatokkal alátámasztott tanulmány ismerteti az Andrássy út környékén lévõ zöldterület nagyságának változását. Külön blokkot alkotnak az áram- és gázszolgáltatást vizsgáló írások. A szerzõk eredményeiket gazdag illusztrációs anyaggal is alátámasztják; a tervrajzok, térképek,

Kár a benzinért egyéb érdekes régi tárgy idézi fel itt a száz évnél is régebbi tömegközlekedési forma, a fõvárosi villamos-közlekedés múltját. Köztük olyanok is, amelyek most elsõként kaptak publicitást, a közlekedéstörténészek körében is meglepetést keltve. A kiállítás rendezõi szerint idõszerû volt a témakör bemutatása: „Az elmúlt évtizedekben sok sínpár tûnt el vagy jelzi rozsdásodva a megszüntetett járatok nyomát. Mégis széles rajongó-

tábora van Budapest kedves sárga vasszörnyetegeinek. Többen is kutatják múltját, gyûjtik emlékeit. Talán azok is szívesen emlékeznek a letûnt idõkre, akik annak idején bosszankodva lógtak fürtökben a zsúfolt kocsik lépcsõin. Nekik is kedveskedik, de a nyitott villamosokon még sosem utazó újabb generációk figyelmére is számít a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyûjteményének új kiállítása. Archív anyagai mellett – a Közlekedési Múzeum és a Budapesti Közlekedési Rt. szívességébõl – néhány ma már muzeális rangra emelkedett tárgy

korabeli és mai fényképfelvételek együttese ritkán látott vonatkozásaiban mutatja be a két fõvárost. A kötet végén a kiállítás részletes katalógusa található. Az egyes témaköröket hosszabb-rövidebb leírások vezetik be, amit a kiállított dokumentumok követnek. Ebben a magyarországi változatban értelemszerûen a budapesti fejezet a részletesebb. A gyûjteményt záró színes illusztrációk méltó befejezést adnak az érdekes kötetnek. Buda Attila

idézi fel a csaknem százhúsz éves fõvárosi villamos múltját.” Jól ismert, hogy Budapest székesfõváros vezetése az 1896. évi millenniumi kiállítás megnyitására készülve döntött a legfontosabb lóvasutak villamosításáról. Ennek eredményként a kiállítás idején már több villamosjárat mûködött. A Budapest városfejlõdése, a közlekedés története iránt érdeklõdõk számára mindenképpen javasoljuk a 2006. február végéig látogatható kiállítás megtekintését a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületében (Budapest, VIII. kerület, Reviczky utca 1. 6. szint). —g.t.—

2006. január

3

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Újpesti Városvédõ Egyesület 1990 tavaszán az Újpesti Értelmiségi Klub keretében, Szunyoghy András grafikusmûvész javaslatára, létrehozták az Újpesti Városvédõ Kört, melynek elnökévé Kadlecovits Gézát választották meg. A társaság elsõ rendezvényén, Újpest alapításának 150. évfordulója tiszteletére, tizenkilenc köztiszteletben álló, idõs személy kapta

iskolai helytörténeti tankönyvet. Megszervezték az elsõ egyházi kórustalálkozót és kezdeményezésükre 1993-ban – a háború óta elõször – kiosztották az Újpest díszpolgára címet. Egyesület születik Ilyen elõzmények után 1995. november 11-én 106 polgár létrehozta az

Fa- és fémipari szakiskola Újpesten, az 1920-as években (Újpesti Helytörténeti Gyûjtemény)

meg az elsõ „Ad Honorem Újpest 1840–1990” emlékérmet. A háromnapos eseménysorozat részeként megkoszorúzták a városrész jeles személyiségeinek sírját és felavatták az alapító, gróf Károlyi Sándor emléktábláját. Az újpesti Zeneiskola tanárai hangversenyt adtak, az újpesti orvosok tudományos ülést tartottak. 1992-ben az újpesti középiskolások elsõ helytörténeti vetélkedõjét rendezték meg, egy év múltán az általános iskolásokét is. Azóta évenként sor került erre. 1992-ben tartották az elsõ Városnapokat, amit szintén minden augusztus végén örömmel fogadnak az újpestiek. 1993-ban kiadták az „Írások Újpest történetébõl” címû dokumentumkötetet, 1994-ben az „Újpest története” címû általános

Újpesti Városvédõ Egyesületet. Az egyesület elsõ elnökeként dr. Kapolyi László akadémikus kapott bizalmat. Az alapító közgyûlésen adták át elsõ ízben a Városvédõ Kör által alapított „Arany Horgony”-díjakat – napjainkig huszonöt kitüntetésük talált gazdára. Megrendezték az újpesti templomi kórusok kétévenkénti találkozóját, az október 23-ra emlékezõ imaáhítatokat és a rendszeresen sorra kerülõ év végi kulturális eseményeket. Folytatták az emléktáblák állítását (Kelemen Gyula államminiszternek, dr. Schaub Zoltán fóti prépost-plébánosnak, az újpesti akadémikusoknak). Az egyesület kiadói tevékenységének eredménye 1996-ban „Az újpesti egyházak története 1830– 1995”, 1998-ban az „Új-

pesti életrajzi lexikon”, 2000-ben a „Jubileumi Újpest naptár” / Újpesti kapuk / 2003-ban az „Újpesti utcanév lexikon”, 2004-ben a „Szobrok és emléktáblák Újpesten”, 2005-ben a tízéves évfordulóra „Az Újpesti Városvédõ Egyesület története” címû kötetek megjelenése. A kerület valamennyi általános iskolája és majd mindegyik középiskolája bekapcsolódott a 2003-tól élõ „Az egy iskola egy védendõ sír” címû programukba. November elsején a tanulók által elhelyezett koszorúk, csokrok mellett már 34 újpesti személy sírján gyúlnak ki a kegyelet és tisztelet fényei. Tagjaink megismerkedtek Újpest és a fõváros jelentõsebb épületeivel. Kirándulásaink is közkedveltek voltak, az országban nagyon sok helyre eljutottunk. Terveink Jelenleg 169 tagunk van. Hagyományainkat õrizzük – nemrég adtuk ki az egyesületünk történetét bemutató kötetet (Kadlecovits Géza Az Újpesti Városvédõ

Egyesület története). Kiemelt feladatnak tekintjük jeles ünnepeink és történelmi évfordulóink megünneplését. Az 1848-as márciusi eseményekre évenként más-más történelmi színhelyen emlékezünk. Október 23-án mindig más felekezetnél ökumenikus imaáhítatot tartunk. 2006 különösen fontos év lesz - a forradalom 50 éves jubileumára fogunk emlékezni. Továbbra is szorgalmazzuk „Az egy iskola, egy védendõ sír” programunkkal az iskolákkal a kapcsolattartást. Bekapcsolódunk az Újpesti Helytörténeti Alapítvány kezdeményezésére a védendõ sírok lehetõleg teljes körû felkutatásába. Jelenleg 61 olyan sírhely került feljegyzésre, ahol Újpest életében egykor fontos szerepet játszók nyugszanak. Valamennyi sírról fénykép készül, mely egy szerkesztés alatt álló Megyeri Temetõ térképen lesz látható. Tervezzük, hogy 2006-ban emléktáblát állítunk Zsengellér József nagytiszteletû úr emlékére, és az újpesti akadémikusok már létezõ márványtáblájának névsorát is kiegészítjük. Kovács Ivánné

Néprajzi pályázat A Néprajzi Múzeum a Honismereti Szövetség, az ELTE BTK Folklore Tanszéke, a Magyar Néprajzi Társaság, az MTA Néprajzi Kutatóintézete és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum támogatásával meghirdette a 49. országos néprajzi gyûjtõpályázatot. Pályamunkát bárki beadhat, aki néprajzi kutatással hivatásszerûen nem foglalkozik, és nem ezen a területen szerezte (vagy fogja szerezni) szakképesítését. A pályázat témakörei: falusi és városi kisközösségek mindennapjai; jelenkori életünk, mai tárgyaink; a településkép és változásai a 19–20. században; hadifogság, munkatábor, internálás; népi vallásosság és szakrális emlékek az ezredvégi Magyarországon; szabadidõ, utazás, szórakozás. A pályázatok benyújtási határideje: 2006. március 1. Részletesebb tájékoztatás a Néprajzi Múzeumban kérhetõ, illetve www.neprajz.hu. weblapon található.

2006. január

4

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Építészhagyományok õrzõje

A Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciójáért és az Alpár Ignác építészete címû kötete elkészítéséért Rosch Gábor építészt a Budapesti Városvédõ Egyesület 2005-ben Podmaniczkydíjjal tüntette ki. A jelentõs fõvárosi helytörténeti tevékenységet is végzõ építésztervezõ fõként középületek tervezésével foglalkozik. Nevéhez fûzõdik a János kórház orr-fül-gége-audiológia pavilonjának helyreállítása is. A Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciójánál fõ céljuk – Dobozi Miklóssal közösen – az épület eredeti állapotának helyreállítása volt. A múzeum megsérült a második világháborúban, 1956-ban leégett az Afrikakiállítása, a 60-as években – de elõtte is többször – át-

építették. Az eredeti terek kibontása, a válaszfalak lebontása volt a helyreállítás elsõ lépcsõje. A kupolateremben közönséges parketta szerénykedett – helyette „visszaálmodták” az eredeti díszmárvány mozaikot és kupolájának eredeti falfestését. Hasonló feladatokat kellett elvégezniük a múzeum más termeiben is. Alpár Ignác munkásságával foglalkozó kötete azért is jelentõs, mivel a késõ historizmus – korábban az eklektika fogalmat használták a korszakra – jelentõs építészének személye hosszú évtizedekig háttérbe volt szorítva. Templomok, közintézmények, paloták, bankok és villák sora fémjelzi tevékenységét. Alpár egy budapesti asztalosmester fiaként, 1855-ben született. Építészeti tanulmányai befejeztével fõként középületek tervezésével foglalkozott. Országos hírû építészszé a budapesti Millenniumi Kiállítás Történelmi Fõcsoportjára benyújtott tervei emelték. A napjainkban

Vajdahunyadvár néven ismert épülettömb 1902 és 1907 között – nagy társadalmi nyomásra – került újjáépítésre. Rosch Gábor XII. kerületi helytörténeti tevékenysége a MOM szanálásával kezdõdött. – A maga korában igen korszerû, szép, modern épület volt. Megrázott elpusztítása, a kerületi Hegyvidék újságban írtam is errõl egy cikket. Késõbb itt külsõ szerzõként rendszeresen jelentek meg írásaim. A kerület önkormányzata szépen leszabályozta a beépíthetõséget. Az építtetõk mégis rendszeresen áthágják azokat. Beadnak egy tervet, aztán módosítanak. A XII. kerületben jelentõs számú, mûemlékké még nem nyilvánított, nagy telken álló villa van. A régen

Lipótvárosi képeslap- és fotókiállítás Lipót-emlékek az V. kerületben Az Aranytíz Mûvelõdési Központban november 10én Lipótváros anno… – Képeslapkiállítás az 1900as évek Budapestjérõl címû tárlat, a Rodin teremben Vízy László helytörténeti fotókiállítása nyílt meg. A Belváros–Lipótváros századfordulójának világa 303 képeslapon tárul elénk a Ruttkai Éva teremben. A muzeális értékû képeslapok Juhász Gyula gyûjteményébõl származnak – húszéves gyûjtõmunkájának ered-

ményébe kaphattunk itt betekintést. A kiállítást Vízy László nyitotta meg. Vizy Lászlóval a Lipót Napok kapcsán már találkozhattunk. Belváros–Lipótváros Önkormányzata

több évtizedes kerületi hagyományápoló tevékenységéért a Reitter Ferenc díjjal tüntette ki – idén egy ilyen díj került átadásra. Az ismert helytörténész az 1980-as években a Kiváló társadalmi munkás és a Budapestért kitüntetõ jelvényt kapta elismerésül. A Budapesti Városvédõ Egyesület oklevele tanúskodik a Lipótváros és a Belváros adalékgyûjtésének lektori, illetve szerkesztõi munkájáról, 1997-ben Pod-

itt élõ családok leszármazottjai törekednek megõrzésükre. Az új tulajdonosok azonban vagy teljesen átépítik, vagy lebontják, a telket pedig több részre parcellázva eladják. A fák sorsa hasonló. Kivágatják, mivel „kiszáradtak”, új fát meg nem ültetnek. A kerület épített és természeti környezetének hatékony védelmét, az eredeti állapot viszszaállítását tartom fontosnak. G.T.

maniczky-díjjal tüntették ki. Egy évvel késõbb Belváros–Lipótváros Önkormányzata Pro Civibus-díját vehette át tevékenységéért, a mostani Lipót-napok alkalmából a Reitter Ferencdíjat. A Rodin teremben ezen a napon mutatták be Vízy László Lipót-emlékek a Belváros-Lipótvárosban címû füzetét – az azonos témájú fotókiállítás képei elõtt. Fekvõ formátumú, gondos tipográfiájú (grafikai tervezõ: Benyák Gabriella), négyszínnyomásos füzete a Budapesti Városvédõ Egyesület gondozásában jelent meg. Az oktatási célra készült kiadvány kereskedelmi forgalomba nem kerül.

2006. január

5

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Pesterzsébet helytörténeti kiállítása

A Pesterzsébeti Múzeum állandó helytörténeti kiállításának november 24-i megnyitóján a vendégeket Szabados Ákos, Pesterzsébet polgármestere – egyben országgyûlési képviselõ – köszöntötte. Nagy érdeklõdéssel várták ezt az ünnepi eseményt a kerület lokálpatriótái, kicsinek is bizo-

nyult számukra az egyébként nagynak minõsíthetõ kiállítási terem. A szakmailag színvonalas, érdekes és a helytörténeti oktatás rendhagyó történelem óráira is kiválóan felhasználható tárlat D. Udvary Ildikó múzeumigazgató és munkatársainak hozzáértését dicséri, szervezõi törekedtek Pesterzsébet történetének minden közérdeklõdésre számot tartó része bemutatására Említésre érdemes a történeti folyamatosság és az egyes tematikus egységek összekapcsolása, a pesterzsébeti ipari-polgári területen élõk sajátos világának ötletes felidézése. A neogótikus Bocsák-villa egykori fogadótermének adottságaihoz ügyesen alkalmazkodva került itt kiala-

Kerületünk kávéházai Kalandozás a XIII. kerületben Néhány éve Szalma Mária értékes és tetszetõs füzetet írt Kassák Lajos angyalföldi életérõl. Most kávéházainak múltját kutatva bizonyította a XIII. kerületi Helytörténeti füzetek 11. tagjaként megjelent, Kerületünk kávéházai címû munkájával, hogy a képzõmûvészet és irodalom területén kívül is otthonosan mozog. A budapesti kávéházak kialakulásakor már megjelentek itt is az elsõ kávéházak, illetve „kávémérések” ahogy ezeket a szerényebb külvárosi, fõleg reggelizõ helyeket nevezték. Ez a kifejezés már eltûnt, kiment a divatból. Felbukkant helyette az „eszpresszó”, késõbb a „presszó”, olasz nyelvbõl átvéve – ahonnét maga a kávé-csináló masina is származik. Más, elõkelõbb jellegûek voltak azok a valódi kávéházak, amelyek a kerület déli

részén, fõleg a Vígszínház környékén jelentek meg, a polgári igényeket kielégítve. Kényelmüknek és a személyzet udvariasságának köszönhetõen hamar népszerûek lettek. Fõleg ezeket a kávéházakat és fénykorukat tárgyalja Szalma Mária, sok képpel és adattal. Megadja a kávéházak helyét, nevét, néha a tulajdonosát is. Megtudjuk kikbõl állt a törzsközönség, amely elõkelõ helyet foglalt el a 20. század magyar kultúrájának történetében. Kronologikusan követi a 20-as és 30-as évek változásait, a háború utáni – fentrõl sugalmazott – kávéházellenes intézkedésekig, illetve a presszókorszak hajnaláig. Érdekes módon továbbra is élesen különbözött az Újlipótváros és Angyalföld „kávéházi helyzete”. A kerület északi részén továbbra is

kításra a hivatali dolgozószoba, a polgári nappali, valamint a munkás és kispolgári életformához kapcsolódó mozi és konyha… enteriõrje. Ezek között a folyamatosságot a 21. század esztétikai elvárásait képviselõ tabló-, vitrin- és tárlórendszerben elhelyezett anyagok teremtik meg. A szögletes teli-üveg felületek, és a mai elvárásoknak megfelelõ világítási rendszer láttán a kiállítás vendégei számára is egyértelmûvé válhat, hogy a régi helytörténeti kiállítás megújítására használt pénz nem feleslegesen került felhasználásra. Az állandó kiállítás elkészítése mellett a múzeum mun-

katársai idõszaki, a kerület történeti múltjának egy-egy szeletét bemutató tárlatok szervezését is felvállalták. A Gaál Imre Galériában december 7-én nyitották meg (Galler Péter gyûjteményébõl válogatva) a Vallásos élet emlékei Pesterzsébeten címû tárlatukat, amelyet adventi est követett. Szintén a galériában, ezen a napon került a pesterzsébeti közönség elé a Kecskeméti Képtár Cifrapalota-gyûjteményébõl kölcsönzött anyag (Keresztény ikonográfia a kortárs magyar mûvészetben), megteremtve ezzel a vallási élet múltja és jelene közti átmenetet. —g.t.—

Kispesti Krónika A Kolónia Kispest Helytörténeti és Helyismereti Közalapítvány adta ki a Kispesti Krónika II. 3. számát, amelyben Siklós Zsuzsa: A régi-új Nagy Balogh, Nagy Tamás: Rózsa Lajos a fõügyész és Buza Péter: In memoriam címû tanulmányával találkozhatunk. Nagy Tamás, az alapítvány kuratóriumi elnöke az elsõ szám bemutatóján vázolta fel, hogy elképzeléseik szerint a Kispesti Krónika évente négy alkalommal fog megjelenni. Az elsõ kiadás 800 példányából kapnak az iskolák és a közmûvelõdési intézmények, de hozzáférhetõ lesz a kerület helytörténeti gyûjteményében is. Buza Péter szerkesztõ a Krónika felépítését ismertetve hangsúlyozta: A helytörténeti füzet segít majd megmutatni a kispestieknek, hogy milyen volt városuk, kerületük hajdanán. Miként alakult itt az emberek és a családok élete, hogyan fejlõdött a település napjainkig. kevés volt a kávézó, a körút felé közeledve megnõtt a számuk. Angyalföldön ritka volt az olyan kellemes vendéghívogató helyiség, mint a Dolmány utcai Osváthkunyhó. Itt jó kávé, finom sütemények, szép berendezés, a falon a tulajdonos öccsének, Osváth Miklós Munkácsy-díjas képzõmûvésznek faliképe fogadta a vendégeket. A füzet 28. oldalán felsorolt presszók zöme már megszûnt, a zárófejezet a jelenkori változásokat jelzi.

Feltehetõleg a Helytörténeti füzetek behatárolt terjedelme miatt ez a rész a legrövidebb. Hiányzik például a különbözõ néven sok korszakot megélt Tátra utcai Firkász, amely étel-ital mellett sajtó- és kortörténeti érdekességeket is nyújt a vendégeknek. A füzet olvasását melegen ajánljuk a kerület és a vendéglátás múltja iránt érdeklõdõknek – esetleg valamelyik szimpatikus kávéházban üldögélve. Róbert Péter

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

RÓLUNK – RÖVIDEN Budapesti Honismereti Társaság T á r s a s á - sorozat és a Városunk–Bugunk elnök- dapesti Honismereti Hírségének tagjait 2005. évi adó kiadása; Budapesti Hisutolsó ülésünkre Breinich tóriák elõadóest sorozata; Gábor, az egyesület elnöke Budapesti Helytörténeti Pornovember 10-én, Budapest tál üzemeltetése), amelynek Fõváros Levéltára tárgyaló- anyagi fedezetét csak nagy jába hívta össze. Az elõzõ nehézségekkel lehet megteülés óta eltelt idõszak ese- remteni – a közremûködõk ményeirõl Gábriel Tibor tit- igen jelentõs nagyságú önkár adott tájékoztatást. Az kéntes munkái ellenére. elhangzottak alapján a pé- Összeállítás alatt van az csi honismereti akadémián emlékkönyvsorozat másoTársaságunk 15 tagjával dik kötete (pénzügyi fedezeképviseltette magát. A Bu- te összeállt), amelynek megdapesti Helytörténeti Portál jelenése február végére tera tervezett adatbázisokkal vezett. Az elnökség tagjai szükfeltöltésre került, hírrovata folyamatos frissítéssel mû- ségesnek tartották, hogy a ködik. Visszatérõ gondként sorozat már kiadott elsõ került említésre, hogy a kötete a Fõvárosi Szabó Társaság rendszeres tevé- Ervin Könyvtár minden fikenysége komoly költség- ókkönyvtárába eljusson, vonzattal jár (Budapesti ezért adomány formájában Helytörténeti Emlékkönyv 50 példány ajándékozásá-

Budapesti Históriák Február 1. – Pesterzsébet névváltozásai Elõadó: dr. Bogyirka Emil, nyugalmazott múzeumigazgató – Mûhely: A pesterzsébeti Kossuth Társaság tevékenysége Elõadó: Dr. Sturcz Zoltánné, az egyesület elnöke Március 1. – Bartók és Budapest Elõadó: Körtvélyesi Oszkár, nyugalmazott tanár és karnagy – Mûhely: a Herminamezõ Polgári Kör tevékenységérõl Elõadó: dr. Buza Péter várostörténész Április 5. – Budapest régi földmérési jelei Elõadó: Noéh Ferenc, földmérõ mérnök – Mûhely: a Kispesti Honismereti Egyesület munkájáról Elõadó: Vidra Péter, az egyesület vezetõje A Budapesti Honismereti Társaság elõadóestjeit minden hónap elsõ szerdai napján, du. 5 órai kezdéssel Budapest Fõváros Levéltára földszinti konferenciatermében tartjuk (Budapest, XIII. Teve u. 3–5.). Ezek nyilvánosak, belépõdíj nélküliek, minden érdeklõdõt szeretettel várunk.

2006. január

6

Miért nézzem meg a

www.bpht.hu-t? Mert a Budapesti Helytörténeti Portálon találom meg:

• a legfrissebb fõvárosi helytörténeti híreket; • a Kapcsolódó oldalak menüpontjában a legrövidebb utat a hazánkban kiadott történettudományi, levéltári, hadtörténeti, irodalom- és nyelvtörténeti folyóiratokhoz, múzeumokhoz, könyvtárakhoz, magyar elektronikus újságokhoz, honlapokhoz; • a legtöbb információt a fõvárosi és kerületi helytörténettel foglalkozó civil szervezetekrõl, közgyûjteményekrõl; • a Városunk összes eddig kiadott számát és repertóriumait; • a legfrissebb fõvárosi helytörténeti bibliográfiát.

Csak ezekért! ról határoztak. Egyben kívánatosnak tartották a fõvárosban mûködõ, helytörténettel foglalkozó civil szervezetekkel a kapcsolatok erõsítését. Az ülésen a Városunk szerkesztõbizottsága tájékoztatást kapott a 2005. évi határozataik végrehajtásáról: a megjelent négy szám laptervének összeállításáról, köztük a József Attila tematikus szám létrehozásáról. Megvitatták a 2006. évi laptervi javaslatokat (elsõ számba a két nagy közgyûjtemény kiállítása – FSZEK Budapest Gyûjtemény, BFL – kerüljön be; a második számban a Bartók jubileum kapjon teret, a negyedik szám 56-os, tematikus szám legyen) és a kiadás sajnos még alig-alig létezõ pénzügyi fedezetét. Társaságunk Rendezvény Szakbizottsága október 28án tartott ülésén határozott a Budapesti Históriák 2006. évi elõadóestjeinek témáiról. A szakbizottság elnöke, dr. Tóth József az elnökségi ülésen elmondta, hogy javasolják egy 1956os emlékülés rendezését is. A Gyûjteményi Szakbizottság munkáját – elnöke Szöllõsy Marianne – a kerü-

leti helytörténeti gyûjtemények vezetõi segítik, közremûködnek az emlékkönyv adatbázisának megújításában, a helytörténeti portál hírrovatának frissítésében és a Budapesti Históriák elõadóestjeinek megvalósításában. Az Elnökség kívánatosnak tartotta a Társaság tevékenységének további bõvítését, tagjaink egyéni kezdeményezéseinek felkarolásával, a szükséges pályázatok elkészítésének támogatásával. Ez jó információáramlást, minimum egy-két évre elõre tervezést igényel – hangzott el.

Budapesti Honismereti Társaság Székhely: 1043 Budapest, Berda József u. 48. (Újpesti Helytörténeti Gyûjtemény) Tel.: 370-0652 E-mail: [email protected] Weblap: www.bpht.hu

2006. január

7

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Lóvasutaktól az egyházpolitikáig A nyári szünet után ismét Budapest Fõváros Levéltára elõadótermében, 2005. október 5-tõl folytatódtak a Budapesti Honismereti Társaság Budapesti Históriák címû elõadóestjei Elsõként Krizsán Sándor ismertette az újpesti és rákospalotai lóvasúti vonalak történetét. Vetítettképes, térképekkel és korabeli fotókkal gazdagon illusztrált elõadásában vázolta a 19. század második felének gazdasági fejlõdését is, amelynek részeként

1866-ban megnyílt a Vaspálya Társaság lóvasúti vonala a Kálvin tér és Újpest között. Késõbb újabb vonalak épültek a nagyobb újpesti gyárak felé és Rákospalota községhez. A Budai Polgári Kaszinó tevékenységérõl Bedõ Árpád, a kaszinó egyik „újjáalapítója”, egyben elnökségi tagja számolt be. A Budai Polgári Casino-t 119 évvel ezelõtt 212 budai polgár hozta létre, a krisztinavárosi templommal szemben volt az épületük. Mûkö-

Sikerkiállítás Csepelen l folytatás az elsõ oldalról Bár WM, Csepel és Pannónia motorkerékpárokat évtizedek óta nem gyártanak, gyûjtõik, tulajdonosaik és rajongóik nem hagyják feledésbe merülni emléküket. Már a kiállítás megnyitóján megmutatkozott az óriási érdeklõdés, amely a tárlat bezárásáig tartott. Annak ellenére, hogy az autósújságok mellett csak néhány országos lapban, rádióban számoltak be az eseményrõl, a kiállítás mind a tíz napján a terem méreteihez képest telt ház volt. A több mint háromezer látogató – köztük Chorin Daisy, a gyáralapító Weiss Manfréd unokája – közel félszáz típust csodálhatott meg, amelyeket magángyûjtõk bocsátottak a szervezõk rendelkezésére. Megpróbáltak minden fontos típust bemutatni, a lehetõségek szerint egyben megõrzött, eredeti, restaurálatlan darabokat felvonultatni – néhány igényesen restaurált géppel pedig a gyártáskori állapotot idézték fel. Mivel az emlékkiállítás központi témája a Pannó-

nia-gyártás harminc évvel ezelõtti leállítása volt, a hetvenes évek közepén készült modellek – P20, P21 Luxus, P12, T5 – voltak többségben, de néhány, harmincas-negyvenes évekbõl származó motorkerékpárt és a bezárás utáni idõk termékeit, elektromos robogót és rotációs kapát is közszemlére tettek. A vendégkönyv 987 bejegyzésének tanúsága szerint sokakban megfogalmazódott: szükség lenne egy ehhez hasonló, bõvített, állandó kiállításra. Tóth Mihály polgármester is így látta ezt: a megnyitón bejelentette, hogy a csepeli önkormányzat támogatja a kezdeményezést. Féjja Zsolt

dését kétszer is betiltották: 1919-ben és 1945-ben. Egy lelkes kis csapat 1994ben kezdeményezte feltámasztását, 1995 áprilisában már 214 tagjuk volt! Rendezvényeiken a magyar kultúra jelentõs személyiségeit látták vendégül. Az évenként egyszer rendezett Széchenyi István-estjükön nagy elõdünk szellemiségének máig tartó hatására hívják fel a figyelmet... Gazdag képanyaggal illusztrált elõadásában november 2-án Bogárdi Mihály a fõváros 20. századi jelentõsebb építészeti korszakait tekintette át – a hidakhoz, fürdõkhöz, középületekhez stb. kötõdõ érdekességeket. A gyógyfürdõkbe járó meddõ asszonyok kapcsán idézte az egykori mondást: „Amit meg nem tesz a fürdõvíz, megteszik a vendégek...” Felidézte 1945-ös, gyermekkori élményeit is a romba dõlt fõvárosról. Az Albertfalvi Múzeum Baráti Körének tevékenységérõl Beleznay Andor adott tájékoztatást. Több évtizedes albertfalvi gyûjtõmunkája során, a nagy lakótelepi építkezések idején diákjaival együtt mentette a pusztulásra szánt értékeket. Ezekre alapozva napjainkban már a 36. tárlatot nyithatták meg. A baráti kör tagjai, az egykori diákok és az Albertfalváról elszármazottak ado-

mányai révén anyaguk folyamatosan bõvül. Jelentõs helytörténeti kiadványaikat is megtekinthettük. Levéltári kutatásaira alapozva december 7-én Tóth József Egyházpolitikai mozaikok az 1950-es évekbõl címû elõadásában a katolikus egyház és az állampárt közötti küzdelmet vázolta fel, kiemelve budapesti vonatkozásait. A hírhedt „szalámi-politika” egyházi szinten sikertelen próbálkozásai után került sor az „adminisztratív intézkedések”re: letartóztatásokra, koncepciós perekre, szerzetesrendek feloszlatására, a hitoktatás korlátozására stb. Sokrétû, eredményes tevékenységrõl számolt be Bóta Piroska az Alsórákosi Közmûvelõdési Egyesület munkáját ismertetve. A népi hagyományok ápolása mellett (pl. néptánccsoport) karitatív tevékenységet folytatnak. Jótékonysági báljuk bevételébõl és a tagjaik adományaiból százezer forinttal segítették például Hevesvezekény egyik fiatal házaspárját, akiknek lakását elsodorta az árvíz. Az erdélyi Alsórákos és Patapoklos valamint a kárpátaljai Nagybégány község lakosainak ezres nagyságrendû könyvcsomagot gyûjtöttek és vittek el. A tájékoztató idején már szállításra várt egy hasonló küldemény a Délvidékre is. T. J.

Támogassa adójának 1%-ából a Budapesti Honismereti Társaságot! A Budapesti Honismereti Társaság kéri tagjait és támogatóit, hogy minél többen ajánlják fel egyesületünk számára adójuk 1%-át. A támogatást a „Városunk – Budapesti Honismereti Híradó” 2006. évi számainak kiadására és terjesztésére használjuk majd fel. Egyben ezúton is köszönjük támogatóinknak múlt évi adóhozzájárulásait! Budapesti Honismereti Társaság

Adószám: 19673903-1-41

Címünk: 1043 Budapest, Berda József utca 48.

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Tabáni Helytörténeti Gyûjtemény és Dokumentációs Központ (szakmai besorolás nélkül) Vezetõ: Jankóné Pajor Ildikó, tel.: 201-7093, cím: 1013 Bp., Döbrentei u. 9., nyitva: Sze., P., Szo.: 14–18, V.: 11–18 óra

2006. január

8

Alberfalvi Helytörténeti Gyûjtemény és Iskolamúzeum Vezetõ: Beleznay Andor, tel.: 208-6635, cím: 1116 Bp., Pentele u. 8., nyitva: K. és Cs.: 16–18 óra.

XVIII. Kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Frank Gabriella, tel.: 295-0877, cím: 1181 Bp., Kondor Béla sétány 10., nyitva: H–Cs.: 10–15 óra.

Óbudai Múzeum (Zichy kastély) Vezetõ: Dr. Újj Írisz, tel.: 437-8682, 388-2534, tel./fax: 250-1020 cím: 1033 Bp., Fõ tér 1., nyitva: K–V.: 10–17 óra

Etele XI. kerületi Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Dr. György Lajosné, tel.: 365-6126, cím: 1117 Bp., Erõmû u. 4., nyitva: Sze.: 15–18 óra.

Kispesti Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Siklós Zsuzsa, tel.: 2811619, cím: 1191 Bp., Fõ u. 38., nyitva: K–P.: 14–18, V.: 10–16 óra.

Újpesti Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Szöllõsy Marianne, tel.: 370-0652, cím: 1043 Bp., Berda J. u. 48., nyitva: K–P.: 10–17, Szo.: 10–14 óra.

Hegyvidéki Helytörténeti Gyûjtemény és Galéria Vezetõ: Dr. Müllner Jenõ, tel.: 4570501, cím: 1126 Bp., Beethoven u. 1/b., nyitva: K., Cs., P.: 10–18 óra.

Józsefvárosi Helytörténeti Alkotómûhely

(szakmai besorolás nélkül)

cím: 1083 Budapest, Szigony u. 39. Leltár miatt zárva. Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Gönczi Ambrus, tel.: 218-7420, cím: 1093 Bp., Pipa u. 4., nyitva: K–P.: 10–18, Szo.: 10–14 óra. Kõbányai Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Bihari József, tel.: 261-5569, cím: 1102 Bp., Halom u. 37/b., nyitva: K–Sz.: 10–14, Cs.: 14–18 óra.

Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Juhász Katalin, tel.: 3491501, cím: 1132 Bp., Váci út 50., nyitva: K–Cs.: 11–17, P.: 9–16 óra. Rákospalotai Múzeum Vezetõ: Mojzes Ildikó, tel.: 419-8216, cím: 1158 Bp., Pestújhelyi út 81., nyitva: K., Cs., Szo.: 10–14, Sze.: 14–18 óra. Erdõs Renée Ház Vezetõ: Ádám Ferenc, tel.: 2566062, 258-4693, fax: 256-9526, cím: 1174 Bp., Báthory u. 31., nyitva: K–V.: 15–18 óra.

Pesterzsébeti Múzeum Vezetõ: D. Udvary Ildikó, tel.: 2831779, cím: 1203 Bp., Baross u. 53., nyitva: K–V.: 10–16 óráig. Csepel Galéria és Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Sárkány István, tel.: 278-0710, cím: 1213 Budapest, Szent István út 230. Költözés miatt zárva. Budafok Barlanglakás Emlékmúzeum Vezetõ: Garbóci László, cím: 1222 Bp., Veréb u. 4., (Kulcs a Mezõ u. 52. sz. alatt, Lakatos családnál) Soroksári Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Sasvári Ilona, tel.: 287-0083, tel./fax: 287-3057 cím: 1238 Bp., Szitás u. 105., nyitva: K–Szo.: 14–18 óra.

Kiállítás a Hegyvidéken Budapest Hegyvidék XII. kerület Önkormányzatának helytörténeti gyûjteménye a Beethoven utcai elsõ kiállítását december 5-én, Amirõl a Hegyvidék mesél... címmel nyitotta meg. Belvárosi kerületeink számára is példaértékû tettként, jelentõs anyagi áldozatvállalással a kerület vezetése megfelelõ helyet alakított ki az évtizedek óta raktárban tartott muzeális anyaga bemutatására. Az esemény jelentõségét hangsúlyozta a kiállítás megnyitóján dr. Mitnyan György polgármester köszöntõje. Nyilvános mûködését az épület „felavatásával”, azaz a tárlat megnyitásával egyidejûleg újból elkezdõ hegyvidéki helytörténeti gyûjtemény épületének földszintjén két egymásba nyíló te-

rem alkotja a kiállítási tért. Variálható installációja tablók, vitrinek és tárlók változatos kialakítását tette lehetõvé. A tíznél is több témaegységben csoportosított muzeális anyag áttekintést ad a kerület történeti múltjáról, az õskortól 1949-ig bezáróan. Már belépéskor két hangsúlyos téma ragadja meg figyelmünket a kiállítás elsõ terében: egyik a Városkúttól a budai várba vezetett középkori vízvezeték anyaga, a másik a Buda 1849-ben történt visszafoglalásakor Görgei fõhadiszállásának helyet adó Óra-villa toronyórájának szerkezete. Amíg az elsõ terem fõként a 19. század végéig terjedõ idõszakok történéseit villantja fel, a másik, kisebb kiállítási tér a 20. század el-

Dr. Mitnyan György polgármester köszönti a megjelenteket – Balázs Attila felvétele

sõ felének lokális történéseire – turizmus, urbanizáció, közlekedés, tudományos élet, közigazgatás és kultúra területén – koncentrál, muzeális tárgyak, iratanyagok és korabeli fotók felvonultatásával. Az épület emeletén rendezték be a helytörténeti gyûjtemény könyvtárát, amelynek legrégibb kötetei már a 19. század elsõ felé-

ben az olvasóik kezébe kerültek. Kutatószobaként is hasznosítani tervezik a könyvtár elõtti nagy helyiséget a gyûjtemény munkatársai – egyidejûleg hat kutatónak tudnak kényelmesen helyet adni. Az idõszaki helytörténeti tárlat tíz hónapon át kedden, csütörtökön, pénteken 10 és 18 óra között tekinthetõ meg. —gábriel—

2006. január

9

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Krepuska szüreti mulatság Hagyományápolás, hagyományteremtés Pestszentlõrincen és Pestszentimrén

Krepuska Géza profeszszor gyermekkora Szentlõrincpusztához kötõdött. Édesapja az egykori Grassalkovich uradalom szétesése után a szentlõrinci Cséry-majorban dolgozott, 1889-ben bekövetkezett haláláig. Itt élt a család, a mai meteorológiai állomás helyén volt úgynevezett „vörös” házban. Krepuska Gézát 1898-ban az egyetem magántanárává nevezték ki. Ezzel egyidejûleg vásárolhatta meg a vörös ház mellett álló elhagyatott Gloriettet, melyben a vármegyei kötet szerint a környéken termelt borát tárolta. Az orvosi hivatás mellett szenvedélyének hódolva komoly eredményeket ért el a szõlõtermesztésben, -nemesítésben. A 19. század utolsó éveiben hatalmas veszteség érte a magyar szõlõkultúrát. A filoxéra kipusztította a hegyvidékek messze földön híres borainak szõlõfajtáit. Ekkor kerültek elõtérbe a homoki szõlõk, me-

lyeket nem tartottak nemes borok sajtolására alkalmasnak. A mai Pestszentimrén a professzor nagyobb területet vásárolt a parcellázások elõtt Lövy Bernáttól. Ez egy szél által összefújt homokdomb volt, ami ideális terepnek bizonyult a homoki szõlõk honosítására, a kísérletezésre. A homok mellé védõerdõsávot ültetett, meggátolva ezzel a laza talaj „elvándorlását”. Öccse, a neves építész korszerû, új anyag felhasználásával felépítette a szõlészet, borászat házát. Az 1896ban elkészült ház ma Magyarország elsõ beton lakóépületének számít. Egymásután fordultak termõre a szõlõtõkék, a nemesítésekkel elérték, hogy azonos értékû borszõlõt termett a sivár homok. A kertészet, szõlészet nagy tudorai így ismerkedhettek meg az „Isten háta mögötti „paradicsommal”, sok honosított fajtával, Krepuska Géza „professzori” természettudományával. (A családi legendák szerint a cabernet bor magyarországi elterjesztése is a Krepuska névhez köthetõ.) Közben elsõszámú hivatásában is kiválót alkotott – Európa-hírû tudósa lett az orr-, fül-, gé-

gészetnek. A nyugati országokból különvonatok hozták klinikájára a gyógyulni vágyókat. Betegei tudták, hogy a tanár urat csak egyféle „hálapénzzel” lehet megvesztegetni, ha hazájuk szõlõegyedeibõl, fafajtáiból hoznak ízelítõt. Ezek Soroksárpéteri–Pestszentimre földjében folytatták életüket, sok fa ma is a Budapest körüli erdõ imrei részén dacol az idõvel és a favágók fûrészével. A XVIII. kerület, Pestszentlõrinc–Pestszentimre Önkormányzata 2005-ben a Krepuska névhez kötötte a hagyományokat folytató és egyben teremtõ szüreti rendezvénysorozatát. Talán keresve sem lehetett volna jobb, a kerület két települését összekötõ kap-

csot alkotó személyt találni. Az imrei Krepuskaemléktábla koszorúzása után a korhû szüreti felvonulás az Üllõi út érintésével jutott el arra a területre, ahol a Krepuska család élt és dolgozott. Itt, a késõbb épült Bókay kertben zajlott le a szüreti mulatság és a bál. Az ünnepségsorozaton a népes Krepuskacsalád leszármazottai szép számmal képviseltették magukat. A Széky Társaság javaslata szerint 2006-ban a felépülõ imrei sportcsarnok adna otthont a mulatságnak és a bálnak. Reméljük, hogy ez a hagyomány sokáig részese lesz Pestszentlõrinc és Pestszentimre õszi kulturális életének. Pándy Tamás

A szürei felvonulás

Levéltári Nap Budapesten l folytatás az elsõ oldalról 19. századi fejlõdését a legújabb kutatások eredményeinek közlésével teszi használható kézikönyvvé. A déli szünetet követõen Budapest Fõváros Levéltára digitalizált térképanyagát (fõvárosi áttekintõ térképek és a kerületek térképanyagai) valamint a Budapestre vonatkozó térké-

pek teljes adatbázisát tartalmazó DVD-t egyik szerzõje, Fabó Beáta mutatta be. Adatbázisa a már jól ismert ötkötetes Fabó Beáta–Holló Szilvia által készí-

tett kiadványon alapult. Ezen a két a DVD-n azonban a térképek is rajta voltak. Kétféle keresõrendszer is segíti a tájékozódást bennük. Arról a jelenlévõk is megbizonyosodhattak, hogy a DVD rögzített

Gratulálunk A Budapesti Városvédõ Egyesület Podmaniczky-díjával tüntette ki fõvárosi tevékenységéért Gönczi Ambrust, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény vezetõjét, a Budapesti Honismereti Társaság elnökségének tagját.

anyagai ugyanazt a felbontást adják, mint a levéltárból kikérhetõ térképek. A térképeket Budapest Fõváros Levéltára digitalizálta, az Arcanum konvertálta az ECW képkezelõi formátumba, és az átnézeti képeket szerkesztette, valamint adta hozzá a Folio Views adatbázis kezelõt. A válogatás és az adatbázis a két szerzõ érdeme, a DVD kiadásának dicsõsége az Arcanum Kiadót illeti.

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

2006. január

10

A magyar kézmûvesipar története

Az MTA Történettudományi Intézetében készült terjedelmes ipartörténeti munka, A magyar kézmûvesipar története a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kiadásában jelent meg a karácsonyi „könyvvásár” idején. Címoldalán a debreceni szappanos céh 17. századi privilégium levele látható, melynek latin-magyar felirata mottóul szolgál: „Jó a’ Gazdagság, de job a’ Mesterség: mert ha a gazdagság elvész is, megmarad a’ Mesterség.” Ez a könyv azonban nemcsak ipartörténeti jelentõségû, de a kézmûvesség élet-

és munkakultúrájának megismerését is szolgálja. Számos történész munkáját dicsérik tanulmányai, melyeket – az archív fotókkal együtt – Szulovszky János szerkesztésében adott közre a kiadó. A szerkesztõ bevezetõjében idézi a Magyar Ipartörténet folyóirat 1909. évi kötetének szerkesztõi elõszavát: „...teljesen hiányzik történelmeinkbõl a nemzeti munka története és azok méltatása, akik e munkát végezték s megadták az anyagi erõt ahhoz, hogy ezer év viszontagságai közt is fennmaradjunk.” Igazát bizonyítja a késõbbi évek neves történészeinek munkássága, melyeknek egy szeletét tartalmazza ez a könyv. A kutatás mellett elengedhetetlen a fogalom meghatározása. A kézmûvesség definíciója is sok változáson ment át. Egyaránt ismerjük a háziipar, népi

iparmûvészet, népmûvészet, kisipar, kismesterség vagy a meglehetõsen pejoratív hangzású „maszek” kifejezéseket. A kutatástörténet és definiálás után részletes információkat kap az olvasó a levéltári források típusairól, a földesúri, városi, megyei levéltárak irategyütteseirõl, melyek a helyi, területi kutatásokat segítik. A kormányzati szervek idevonatkozó iratait tartalmazó (Országos Levéltárban õrzött) helytartótanácsi és kancelláriai levéltárak mellett a Magyar Kamara Archívumában és az erdélyi levéltárakban található ipartörténeti relikviákat ismerteti a szerzõ. Tájékoztat a nyomtatott és képi források fellelhetõségeirõl, valamint módszertani útmutatóval ad ösztönzést a késõbbi kutatásokra. A kötet törzsét a kézmûvesipar történetének részletes áttekintése képezi, az avar kortól napjainkig. A

fotókkal, térképekkel, grafikákkal dúsan illusztrált tanulmányok részletes képet adnak egy-egy történelmi korszak kisiparáról, fejlõdésérõl, nehézségeirõl, a foglalkozások változásáról, a társadalmi fejlõdés igényei szerint kialakuló ágazatairól. Bemutatja a céhrendszer mûködését, a 19. század második felében kialakuló ipari fejlõdés megkövetelte egyéb érdekvédelmi szervezetek létrejöttét. A kötet utolsó részében egy-egy mesterséget részletesebben ismerhetünk meg, az iparosok vallási kapcsolódásait és képzési, érdekvédelmi munkájuk néhány jellemzõjét mutatja be a szerzõ. A reprezentatív kiadványt részletes forrásjegyzék, múzeum ajánló és képjegyzék egészíti ki. Megismerését ajánljuk minden történelemmel, helytörténettel, néprajzzal foglalkozó kutató és pedagógus számára. Sz.M.

Zürichi Magyar Történelmi Egyesület A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület november 11-én, Budapesten, a VI. kerületi Benczur Hotelben tartotta meg ülését – tagjai Európa különbözõ országaiból érkeztek (Svájc, Egyesült Királyság, Románia, Szlovákia, Magyarország)

ZMTE Budapesti Asztaltársaság Képviselõje: Sancz Klára Lujza Postacím: 1117 Budapest, Hamzsabégi u. 20. Tel.: 06-1/209-5960 E-mail: [email protected]

Az egyesület 1985-ben alakult meg, székhelye Zürich. Négy világrész 19 országában vannak tagjai, akik úgynevezett helyi asztaltársaságokban mûködnek. Céljuk a magyar történelem kutatásának elõsegítése, a magyar nép és a magyar nyelv történetének feltárása. Az egyesület elnöke, dr. Csihák György ünnepélyes keretek között avatta fel a szervezet új tagjait (Csala Kornélia – kassai lokálpatrióta, Horváth Lajos – az Országgyûlési Levéltár ny. fõlevéltárosa, dr. Niklausi István – egyesületi PR megbízott, Pintér István – a Honismereti Szövetség megyei szervezetének hódmezõvásárhelyi tagja, Takács

József – posztumusz tagként) és örökös tagját, Szederkényi Tibort (geológus, az MTA tagja). Az ülés résztvevõi ezt követõen dr. Szabó Miklós ny. vezérõrnagy, rektor elõadását hallgathatták meg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem létrejöttérõl (jogelõdje a Magyar Királyi Ludovika Akadémia 1872– 1944) és szervezetérõl. Ismeretterjesztõ és tudományos egyesületként rendszeresen elõadásokat szerveznek nagyvárosokban (Budapest, Pozsony stb.), évente Magyar Õstörténeti Találkozót rendeznek és az elõadások anyagát könyv formájában is megjelentetik. Ötvenedik kötetükként

2005-ben kiadták a VI. Magyar Történeti Iskolán és a XII. Magyar Õstörténeti Találkozón elhangzottakat – több mint négyszáz oldalon, harminc szerzõ tanulmányát. Budapesti asztaltársaságuk a lipótvárosi Aranytíz Mûvelõdési Központban havonta nyilvános, ingyenes, magyar õstörténeti témájú elõadásokat, vitákat tart.

2006. január

11

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Üdvözlet Rákospalotáról és Pestújhelyrõl A Rákospalotai Múzeum kiadásában megjelent képeskönyv 130 korhû színekben ábrázolt postai képeslapot tartalmaz az 1899 és 1945 közötti idõszakból. Ezeket Mojzes Ildikó válogatta és látta el magyarázatokkal. A 19–20. század fordulóján divatossá vált levelezõlapok, anzixok a polgárosodó élet jellemzõi. A dualizmus korától a második világháború végéig terjedõ idõszakból a fõváros peremén virágkorukat élõ kistelepülések emlékeit láthatjuk e kötetben. Mojzes Ildikó Rákospalota és az 1909-ben tõle különváló Pestújhely képeslapjait témakörökre bontva, idõrendi sorrendben elhelyezve mutatja be. Korabeli térképeken szemlélteti a két község (város) néhai egybetartozását illetve késõbbi különállását. A legelsõ képek az új földbirtokos Károlyi-család által telepített Palotai erdõt és a mellette kiépült Villasort ábrázolják – a fõváro-

siak 19. századi egyik kedvelt nyaraló és kirándulóhelyét. Egymás után nézegethetjük a települések képeit, utcákat, tereket, épületeket, s nem utolsó sorban a köztéri szobrokat, emlékmûveket. Felfedezhetjük a ma még létezõket és ismerkedhetünk a már elpusztultakkal. A déd- és nagyszülõk hétköznapjainak szinte minden színterét megörökítõ levelezõlapok mellett rövid ismer-

tetést olvashatunk az objektum pontos helyérõl, történetérõl, funkciójáról, alkotóiról. A gyárak, üzemek mellett a kortárs közlekedési eszközöket is megörökítik a lapok. A közigazgatási, oktatási vagy egyházi intézmények mellett, régi boltok, vendéglõk, piacok életképein nosztalgiázhatunk. Utóbbiak esetében az üdvözlet nyilván reklámcélokat is szolgált. Ezek a ké-

peslapok, látványértékükön túl, a helyi nyomdák és kiadók regisztereként is használhatók. Nem kihagyva a társadalmi események, jótékonysági estek résztvevõit, egyesületek tagjait megörökítõ fotókat sem, szinte teljes körképet kaphatunk a 20. század elsõ felének helyi életérõl. Az önkormányzat támogatásával megjelent kiadványt képeslapjegyzék, bibliográfia és német nyelvû magyarázó szöveg egészíti ki. Szöllõsy

Képeslap a Brunovszky vendéglõrõl

Elfeledett mesterségek

Régmúlt idõk kézmûves mesterségeinek és eszközeinek bemutatását vállalta fel a Cser Kiadó John Seymour: Elfeledett mesterségek címû kötetének kiadá-

sával, amelynek utószavát Selmeczi Kovács Attila készítette el. Magyarországon utoljára talán Hermann Ottónak köszönhetõ a régi kézmûves mesterségek lexikonszerû feldolgozása. A Cser Kiadó könyve – a tartalmához illõ míves kivitelben – két fõ témaegységre tagolódik. Elsõ részében az elfeledett mesterségek ismerhetõk meg. Itt a fából készült eszközöktõl a házépítésig, a kútásástól a késõbbi szakmák alapját adó, mintegy harminc kézmûves mes-

terség (kerék-, szíj-, nyereg-, kerámia-, tégla-, papírkészítés stb.) technológiáját és konkrét szerszámait mutatják be. Kiadványuk másik nagy témaegysége a régi idõk háztartási munkáinak, technológiájának és eszközeinek ismertetése. A konyha világától a tejfeldolgozásig, a mosás, vasalástól a háztartási munkákig, a ruhakészítéstõl a díszítõmûvészetig terjed skálájuk. Az eszközök, szerszámok könyvbeli grafikus ábrázolása a sokak számára korábban ismeretlen tárgyak beazonosítását is lehetõvé teszi, de még a muzeológus szakma fiatal munkatársai-

nak is nagyon jó mankót nyújt. A fotókkal, színes grafikákkal illusztrált kötet egyértelmûen nívós esztétikai megjelenésû, ugyanakkor hiánypótló szerepet is betölt a régi tárgyak kedvelõinek körében. Grafikai megjelenítésébõl adódóan egyaránt érdekes lehet a fiatalabb és idõsebb korosztály számára. Csak sajnálhatjuk, hogy hazánkban a szakma mûvelõi közül valaki nem fordított idõt és energiát egy ehhez hasonló tartalmú kötet elkészítésére, amely Seymour könyvéhez hasonlóan minden kétséget kizáróan nagy kelendõségnek örvendett volna.

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

2006. január

12

Fények–Mesterségek Kézmûves mesterségek a XIII. kerületben A Sprint Kiadó és az Angyalföldi Helytörténeti gyûjtemény gondozásában Fények–Mesterségek címmel megjelent kötet Frankl Aliona fotómûvész és Juhász Katalin szerkesztõ munkáját dicséri. Az Angyalföldön és az Újlipótvárosban élõ iparosok, kézmûvesek (faesztergályos, lakatos, szabó, cipõjavító, vándorköszörûs, szûcs, asztalos, cukrász...) életét, munkáját és munkakörülményeit a gondos tipográfiával készült könyvben a fotók mellett egy-egy velük készített riport tárja elénk. Az 1930-ban alakult és 1949-ben kibõvített XIII. kerület mesterséges képzõdmény. A két háború közt kiépült polgári-értelmi-

ségi Újlipótváros és a munkások lakta külváros-gyárnegyed Angyalföld kényszerházasságából született. A két városrész közötti különbség még ma is, a bennük élõ kisiparosok „életvilágában” jól érzékelhetõ – a kötetben elkülönítve jelennek meg iparosaik. Az Angyalföldi Helytörténeti Gyûjteményben már évek óta több témakörben folynak jelenkori néprajzi gyûjtések. A gyûjtemény legújabb kutatási programjai közül kiemelkedik a kerületi iparosok, kézmûves mesterek tevékenységének dokumentálása. Ennek a mintegy száz önkéntes segítõ bevonásával zajló, többéves városi néprajzkutatásnak különlegessége volt,

Ferencvárosi Helytörténeti Egyesület

A ferencvárosi Elavátorház és a közraktárak 1884-ben – Christian Ulrich tusrajza (Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény)

Az utóbbi évek kerületi helytörténeti tevékenységeinek új szervezeti formát nyújtva 2005 áprilisában alakult meg a Ferencvárosi

Helytörténeti Egyesület. Célja Ferencváros helytörténeti hagyományainak ápolása, helytörténeti értékeinek feltárása, tanulmányi

Felelõs szerkesztõ: Gábriel Tibor Szerkesztõbizottság: Breinich Gábor, Buda Attila, Sándor P. Tibor, Sipos András. Alapította a Budapesti Honismereti Társaság és a Budapesti Történeti Múzeum. Kiadja a Budapesti Honismereti Társaság (1043 Budapest, Berda József u. 48., tel.: 370-0652, e-mail: [email protected], internetes változat: www.bpht.hu) Nyomás: Kolofon Kft., ISSN 1418-4273

Asztalosmûhely a XIII. kerületben – Frankl Aliona felvétele

hogy a mesterek egy részérõl hivatásos fotómûvész készített fotókat. Frankl Aliona fekete-fehér fényképei hagyományos „kézmûves” technikával, szemmagasságból készültek, dokumentatív jellegûek, ugyanakkor magasrendû esztétikai élményt is nyújtanak. Juhász Katalin szerkesztõ visszaemlékezése: „Mint egy igazi etnográfus, gyalog és

kerékpárral jártam be a mai Budapest XIII. kerületét az itt élõ, dolgozó kisiparosok, kézmûves mesterek után kutatva. A kis mûhelyekbe betérve, a mesterekkel szóba elegyedve csodálatos világ tárult fel elõttem: a legkülönbözõbb mesterségek apró fogásai, soha nem látott szerszámok és mûveletek, s nem utolsó sorban lebilincselõ emberi sorsok.”

és tehetséggondozó versenyek szervezése, részvétel a pedagógusok továbbképzésének és önképzésének segítésében, szervezésében. Az egyesület az alábbi feladatok elvégzését vállalta: – a helytörténeti ismeretek oktatásának szervezése (szakkörök, önképzõkörök mûködtetése), tanulmányi és tehetséggondozó versenyek szervezése, tudományos és ismeretterjesztõ programok biztosítása, pályázatok kiírása, a városrész

történetével kapcsolatos kutatások ösztönzése, tanulmányi kirándulások; – szellemi mûhelyek mûködtetése, elõadások, viták szervezése; – részvétel a helyismeretihelytörténeti információk felkutatásában, összegyûjtésében és közreadásában, a helytörténeti irodalom gyarapításában; – a helyi közösségek igényeinek megfelelõen közhasznú adattárak létrehozása. —gönczi—

F.: Budapesti Honismereti Társaság 1043 Budapest, Berda József u. 48.

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA

Ingyenes lapunk kereskedelmi forgalomba nem kerül, megtalálható a budapesti kerületek múzeumaiban, helytörténeti gyûjteményeiben, Budapest Fõváros Levéltárában, a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi fiókjaiban. A Fõvárosi Közgyûlés Civil Szervezetek és Társadalmi Kapcsolatok Bizottsága, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium Nemzeti Kulturális Alapprogramja, valamint a kerületi önkormányzatok támogatásával jelenik meg.