Városunk. Halálosztás Pesten 1849 októbere Újépülettõl a Batthyány-örökmécsesig. Felkelt a napunk. Budapesti Honismereti Híradó

Városunk Budapesti 0onismereti 0íradó II. évfolyam 3. szám

Rédey Pál

„Felkelt a napunk” A jövõ év elején új vetélkedõ indul, címe: Felkelt a napunk. Ismét tágítani lehet a történelmi tudományt, össze lehet szedni a diáktársak résztudományát korszakról és szereplõkrõl, és a versenyben ki lehet tûnni alapos ismeretekkel. Sivár a történelmi múlt, amelyben nincs mitológia, vagy hiányzik belõle a ballada, a mese, a dal. A nemzetek nagy gonddal gyûjtik a tényezõket, s büszkék, ha egybeáll így a történetük.

uralkodó ajándékozta meg a népét. A nagy igazság az, hogy felkelt a napunk és ebben összefutnak a szálak. A felkelt napban látni lehet egy határozott uralkodót, aki ezer esztendõkre bátorít egy népet. Aztán látni lehet egy népet a felkelt napban. És ez a nép szorongással tekint a szomszédokra és önmagára. Látni a megpróbáltatásokat, reménytelenségeket, csüggedéseket. Látni intézményeket és embereket. (Folytatása a 2. oldalon.)

István király egyetlen hiteles ábrázolása (1031 – magyar koronázó palást)

Mélyen az ismeretlenségben gyökerezik a mi nemzetünk története is. Ám a csodás elemek kiegészítik és egybefonják a történeti párokat. Itt-ott a mese és a dal pótolja a hiányokat, és állítja elénk a múlt történetét. Íme, itt van egy sor! Talán a múlt fogalmazta, hogy fényt kapjon és formát ezer év, amelynek története nagyjából ismert. Itt van egy sor: Felkelt a napunk. S énekszóval fejezzük ki a századokat, amelyekkel egy

Helytörténeti olvasókönyvek a fõvárosban Lakóhelyünk, szûkebb pátriánk jobb megismerését segítik az általános iskolák számára készített olvasókönyvek. A fõváros két végén, Csepelen és Újpesten már felismerték azt, milyen fontos szerepük lehet ezeknek a lokálpatriotizmus kialakulásában. (Írásaink a 9-10. oldalon.)

1999. október

Halálosztás Pesten – 1849 októbere Újépülettõl a Batthyány-örökmécsesig

A pesti Újépület – 1898-ban bontották le

Sokféle tragédiával terhes történelmünk talán legismertebb idõpontja 1849 októbere, amely az aradi várhoz és a pesti Újépülethez kötõdik. Kevesebben tudják, hogy ez utóbbi tízezer négyszögöl alapterületû épületkolosszust a „kalapos király” kezdte építtetni 1786-ban. A nyolc évig tartó építkezésnek „Johannes Hild Oberpollir” volt az irányítója. Az épületben lévõ szolgálati lakásban született meg József nevû fia – Pest késõbbi nagy építõje. A hivatalosan „Versorgunshaus”-nak nevezett „ellátó-

Magyar Néprajzi Társaság A néprajz iránti egyre fokozódó érdeklõdés miatt száztíz ével ezelõtt létrehozták a Magyar(országi) Néprajzi Társaságot, amely elsõ felolvasó ülését 1889 novemberében tartotta meg. Tagjai mindenkor ideológiamentesen foglalkoztak a szakmai témákkal. (Írásunk a 3. oldalon.)

ház” már az elsõ években is börtöne volt a fogoly francia tiszteknek, aztán tüzérkaszárnya, kiképzõközpont, lõszergyár s végül „magyar Bastille”, ahol Julius Haynau táborszernagy III. hadseregének egyik leghírhedtebb haditörvényszéke osztotta a halált... A fejedelmi származású „bresciai hiéna” fanatikus híve és kiváló fõtisztje volt az osztrák császárságnak. Olaszországi „mûködése” után tudatosan készült a magyarországi rendcsinálásra: – Egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell rendet, nyugalmat, békességet egy évszázadra biztosítani – írta egyik levelében. Ennek megfelelõen hadiútját botozások, akasztófák jelezték. Amikor az ifjú császár elégedetten adta hírül schönbrunni napiparancsában, hogy „a birodalom létét fenyegetõ lázadás és árulás okozta veszély legyõzetett”, megkezdõdhetett a megtorlás. A bécsi utasítás szerint: (Folytatása az 7. oldalon.)

„Felkelt a napunk” l folytatás az elsõ oldalról Látni lehet a felkelt napban, a vergõdõ fényben stabil intézményeket. Felkelt a napunk. Az elsõ kizárólagos világosság, amely a tépelõdést biztossá tesz, a rejtõzködésbõl elõhozza, a bizonytalankodót biztossá teszi. A sor egy rock-opera ismert dallama. Tán így folytatódik: István a mi urunk. Belé sodródik jelen hétköznapjainkba, ezer éveket világít meg nagy hirtelen. Ezer évet alakít történelemmé. Felkelt a napunk és döbbenten valljuk: ez az a dal, amely kiegészíti a csorba történelmet és menetet szab a foghíjnak. Ez a sodrás emelkedetté teszi a múltat. Majdhogynem egyidejûvé a múltat a jelennel. S lehet gondolkodni azon, hogyan áll egybe a jelen az elmúlt balladákkal, dalokkal, mitológiákkal. Egy sûrû bozót szélén botorkálunk. Keresni kell a felkelt napot, amely világossá teszi a dolgokat, az ezer esztendõt, és

1999. október

2

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

amely meghatározza az átvonult múltat és reményt ad a bimbóba szökkent jelennek. Felkelt a napunk. Lehet ámulni. A ködös, mesés világban, a hatalmas sártömegbõl felkelt egy tiszta, tündöklõ óriás, melyet szerényen Napnak nevezünk.

Levette a mesék szürke bilincsét, és valami fényeset, világítót tartott maga elé, és megvilágosította egy kis nép születõ gondjait. Megpakolta elképzeléseit, jövendõ útkeresését minden ellentmondással, feszültséggel és rettegéssel. Elõre lehetett látni a hányattatást, megpróbáltatást, de a fel-

Millenniumi vetélkedõ A Honismereti Szövetség, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma vetélkedõt hirdet középiskolás diákok (gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképzõ intézet) számára az 1999-2000. és 2000-2001-es tanévre, „Felkelt a napunk” címmel. A vetélkedõ célja, hogy a fiatalok gyarapítsák történelmi ismereteiket, erõsödjön hazaszeretetük, nemzeti elkötelezettségük, magyarságtudatuk; hogy méltóan ünnepelhessék az államalapítás és a kereszténység felvételének 1000. évfordulóját. A vetélkedõre háromfõs csapatok jelentkezhetnek 1999. október 30-ig a Honismereti Szövetségnél (1370 Budapest, Pf. 364.) Jelentkezési Lap a fõvárosi vetélkedõ lebonyolítójánál, a Budapesti Hon-

ismereti Társaságnál (1043. Budapest, Berda József u. 48.) igényelhetõ. A jelentkezésénél kérjük, tüntessék fel a küldõ iskola, mûvelõdési intézmény nevét, pontos címét, a csapat névsorát, a felkészítõ tanár – szakkörvezetõ nevét. A fõvárosi döntõbe a feladatfüzet eredményes megoldása alapján jutnak be a csapatok. A feladatokról, a vetélkedõ fordulóiról (fõvárosi, területi, országos döntõ), idõpontjairól a jelentkezés visszaigazolásakor tájékoztatjuk a csapatokat. A vetélkedõ legeredményesebb csapatai értékes díjazásban részesülnek. A vetélkedõ céljával egyetértõ civil szervezetek, alapítványok, intézmények, egyének csatlakozását és támogatását szívesen fogadjuk! Budapesti Honismereti Társaság

Helytörténeti gyûjteményvezetõk találkozója Az Újpesti Helytörténeti Gyûjteményben tartották a fõvárosi kerületek helytörténeti gyûjteményeinek vezetõi október 13-án szakmai találkozójukat. A nemrég új helyet kapott újpesti gyûjtemény megtekintésén kívül bemutatásra került a Pulszky Társaság és a Magyar Múzeumi Egyesület közös kiadásában megjelent „Magyar Múzeumok” címû folyóirat 1999/3. száma. A 64 oldalas periodika „Kis múzeumok a nagyvárosban” címmel új rovatot nyitott, melynek gondozója Holló Szilvia Andrea. A mostani számban a Kispesti Helytörténeti Gyûjtemény és a Pesterzsébeti Múzeum bemutatkozá-

kelt nap leáldozását is. A lenyugvás csendes elvonulását. Az égbolt nem kavarog, az idõ csendben marad, vele együtt a csendes fény, a pislákoló világosság, a jövendõ. Akik a „Felkelt a napunk” vetélkedõn részt vesznek, a reményteljes jövendõt várják.

sára került sor, a kiadvány következõ számában a Rákospalotai Múzeumról és a Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjteményrõl olvashatunk majd. Tájékoztató hangzott el az interneten történõ jelenlegi elérhetõségrõl, ezzel kapcsolatos gondokról, tennivalókról. 2000-ben Nagybudapest ötvenéves jubileuma alkalmából a fõváros CD-t tervez megjelentetni a kerületi helytörténeti gyûjteményekrõl – a jelenlévõk javasolták ennek elõkészítését a 2000. év végén elkezdeni. „Mûemlékvédelemért” emlékplakettel tüntették ki a XXII. Kerületi Helytörténeti Kört június 22-én,

a szekszárdi XX. Országos Mûemléki Konferencián. A civil szervezet a mûemlékek megmentése, helyreállítása és bemutatása érdekében végzett kiemelkedõ tevékenységéért kapta meg e rangos kitüntetést.

„Podmaniczky Díj” átadására került sor augusztus 7én, a Város- és Faluvédõk Szövetsége XVIII. Országos Találkozóján – a budafoki Garbóci Lászlónak hazánk épített öröksége megóvásában végzett kimagasló munkájáért ítélték oda e díjat. (g.t.)

Emlékét õrizzük

Dr. Dömötör Ákos Hosszas betegség után 1999. augusztus 4-én, életének 61. évében elhunyt dr. Dömötör Ákos néprajzkutató. A Budapesti Honismereti Társaságnak kezdetektõl fogva aktív tagja volt, nyugdíjazásáig az Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény vezetõjeként is segítette a fõvárosban és a XIII. kerületben folyó honismereti-helytörténeti tevékenységeket. A Farkasréti temetõ ravatalozójában, 1999. augusztus 17-én búcsúzott el tõlünk, örökre.

1999. október

A

kiegyezés után sokszoros erõvel születtek újjá és hálózták be az élet minden területét a reformkori hazai mûvelõdési törekvések. Kríza János, Ipolyi Arnold, Erdélyi János és Szarvas Gábor kezdeményezései egyre in-

kább összefogásra ösztönözték a néprajz iránti érdeklõdõket. A Magyar(országi) Néprajzi Társaság 1889. január 27-én tartotta alakuló közgyûlését, kebelében 14 alapító és 498 rendes taggal. Elnökké Hunfalvy Pált, titkárrá Hermann Antalt választották, védnöknek a cigánykutató Habsburg József fõherceget kérték fel. A néprajz számára a társaság hozta meg az elismertséget a tudományos közvéleményben, mely napjainkig összefogja az érdeklõdõket, az önkéntes gyûjtõket és a szakembereket, kik változatos nemzetiségi és társadalmi rétegekhez tartoztak. A társaság alapgondolatáról számtalanszor megfeledkeztünk, „ha megismertük egymásban a nemeset, becsülni fogjuk egymásban az össznemzetet, a közös hazát”. Nyolc nagyobb szakosztályt szerveztek. Az elsõ huszonkét, népfajok

3

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Magyar Néprajzi Társaság Száztíz év a néprajz szolgálatában

szerint kisebb szakosztályokra oszlott. Jókai Mór az elsõ közgyûlésen üdvözölte e törekvést, mert a néprajz saját értékeink becsülésére

tanít, megszünteti az elõítéleteket, az elterjedése nyomán bekövetkezik a világbéke – mondta. Hermann Antal felvetette a Néprajzi Múzeum felállításának szükségességét. Az 1872-ben a Nemzeti Múzeum keretében létesített Néprajzi Osztály 1947-ben vált önállóvá, mai Kossuth Lajos téri palotájában otthont ad a Néprajzi Társaságnak. Már 1889 novemberében megtartották az elsõ felolvasó ülést, mely a témától függõ hullámzó érdeklõdés mellett a tagság napjainkig rendszeres találkozási lehetõsége, az éves közgyûléseken túl. 1890tõl jelenik meg az Ethnographia, a társaság folyó-

irata, mely a tagság illetménye volt 1949-ig, azóta az MTA adja ki, ezt pótolja 1972-tõl a Néprajzi Hírek, s újabban a Néprajzi Hírlevél negyedévenként értesíti a tagságot a szakosztályok programjairól. A társaság kezdeti nehézségeit 1892ben Hermann Ottó oldotta fel, a mai nevet is neki köszönhetjük. A nagyközönség ma is nélkülözi azt a mélységet, amit a Kárpátmedencében együtt élõ népek bemutatásában György Aladár igyekezett a millenniumi Néprajzi Falu kiállításával megtenni. Az elsõ világháború kezdetére a tagság létszáma elérte az ezret. Trianon következtében ismét anyagi és szervezeti problémákkal küzdött

az elcsatolások miatt harmadára csökkent társaság. A harmincas évekre, a közérdeklõdés növekedésével erõsödött meg újból a hely-

Köszönetnyilvánítás az önkormányzatoknak

Lapunk megjelentetéséhez nyújtott önzetlen támogatásáért köszönetet mondunk Budapest Fõváros Önkormányzatának, valamint a II. kerület, IX. kerület, a X. kerület, a XII. kerület, a XVI. kerület és a XVII. kerület önkormányzatainak és polgármestereinek.

zete. Újabb gondokat hozott a második világháború. Egy vitathatatlan, a politikai fordulat ellenére a tagságot már 1920-ban, majd a zsidótörvények és az 1945 utáni rostálásoktól is sikerült megóvni. Az ideológia 1949-tõl viszont már a marxista szellemû néprajzi kutatók szükségességét hangsúlyozta, de alig férkõzhetett be a szakmai kérdésekbe. „Ezt a türelmet a következõ száz évre is örökül kívánjuk hagyni” – mondta Balassa István elnök a jubileumi ülésen. Az évfordulót Kósa László „A Magyar Néprajzi Társaság története” címû munkája köszöntötte, az ott elhangzott elõadások „Magyar néphagyomány – európai néphagyomány” címmel jelentek meg. E két kötet a társaság iránt érdeklõdõk legjobb szolgája. A társaság jelenleg Kósa László elnök

és Gráfik Imre fõtitkár vezetésével a következõ kilenc szakosztállyal mûködik: Anyagi kultúra, Etnographica Pannonica, Ethnologiai, Film és fényképészeti, Folklór, Nemzetiségi, Népzenei és néptánc, Társadalomnéprajzi, végül az Önkéntes gyûjtõ. A Magyar Néprajzi Társaság irodája hétfõszerda-pénteki napokon látogatható. Karacs Zsigmond

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

1999. október

4

RÓLUNK - RÖVIDEN

Budapesti Honismereti Társaság

A Budapesti Történeti Múzeum Királypincéjében került sor május 26-án társaságunk közgyûlésére. Szokás szerint a napirendet Gábriel Tibor titkár beszámolója nyitotta meg 1998. évi tevékenységünkrõl és 1999. évi terveinkrõl. Az elmúlt évben lebonyolítottuk a „Márciusi Ifjak – 1848.” címû, középiskolás diákok számára szervezett országos történelmi vetélkedõ budapesti és Középmagyarországi döntõit. Egy alkalommal fõvárosi helytörténeti fórumot szervez-

tünk az Újpesti Városvédõ Egyesülettel közösen. Két alkalommal jelent meg ezer-ezer példányban információs lapunk a „Városunk” – ez utóbbit idén három alkalommal tervezzük kiadni. Tagságunk közül tizenöt fõnek lesz lehetõsége részt venni a XXVII. Országos Honismereti Akadémián, Zalaegerszegen. Három tagunkat az Országos Honismereti Szövetség oklevelével való kitüntetésre terjesztettük elõ. Tervezzük a millenniumi vetélkedõ fõvárosi döntõjének elõkészítését és három munkacsoport (kismúzeumi, ifjúságioktatási, rendezvény) létrehozását. Folyamatban van társaságunk közhasznúvá nyilvánítása.

Delegáltjaink

Szeptember 24-26-án Tapolcán került sor a III. Országos Diák Honismereti Konferenciára, melyen a Budapesti Honismereti Társaság küldötteként Magyar Orsolya, Monosi Viktória és Roboz Dóra vett részt. „Honismeret az iskolában” címû, kiskunfélegyházi konferencián október 15-16-án a Budapesti Honismereti Társaságot Szöllõsy Marianne, az Újpesti Helytörténeti Gyûjtemény vezetõje képviselte. Adressen-Kalender von Pest, Ofen und Altofen für das Jahr 1873. Pest, Légrády. Hasonmás. Budapest, 1998, Dinasztia Kiadó-ház Rt. 606, CXVI p. színes térkép melléklet. FERKAI András: Buda építészete a két világháború között: mûvészeti emlékek. Budapest, 1995 MTA Mûvészettörténeti Kutató Intézet 287 p. illusztrált. GYÁNI Gábor: Az utca és szalon. A társadalmi térhasználat Budapesten (1870-1940). Budapest, 1999, Uj Mandátum Könyvkiadó 216 p. illusztrált. (Nagyítás. Szociológiai könyvek 12.) HANNY Erzsébet: Buda 1686. évi visszavívásának egykorú irodalmi emlékei a Budapesti Történeti Múzeum könyvtárának gyûjteményében = Literarische Andenken der Wiedereroberung von Buda 1686. in der Bibliothek des Historisches Museums der Stadt Budapest Szerk.: Schwarcz Katalin. Budapest BTM, 1998. – 79 p. illusztrált. (Monumenta Historica Budapestinensia, 9.) HOFFMANN Pál: „Házhelyek Promontoriumnál…” Albertfalva története. Budapest, 1997, Albertfalvai Polgárok Köre, 110 p. illusztrált. József nádor (1776-1847) Pest-Budán. Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban 1997 szeptember-1998 február = Palatin Joseph (1776-1847) in Pest-Ofen. Ausstellung in dem Historischen

Ezt követõen a résztvevõk elfogadták az Alapszabály módosítását, az Ellenõrzõ és

Számvizsgáló Bizottság beszámolóját hallgatták meg, majd dr. Holló Szilvia Andrea adott tájékoztatást a budapesti helytörténeti gyûjtemények – múzeumok és a civil szervezetek kapcsolatairól.

Új székhelyen A Budapesti Honismereti Társaság új székhelye és egyben levelezési címe: 1043 Budapest, Berda József u. 48. Telefon: 235-4685 (Gábriel Tibor titkár)

Kerületi kiállításokról

Október 6. Kossuth-szobor újra-avató és emléktábla avatása, XII. kerület, Istenszeme Fogadó és a zugligeti Kossuth-szobornál, 14 ó. 8-9. Építésztalálkozó a Pasaréten: „Város az emberért – ember a városért?”, rendezõ: Pasaréti Polgárok Köre, Bp., II. ker., Szilfa u. 4. 13. Gregersen Gudbrand (norvég ácsmesterbõl magyar nagyvállalkozó), életút-kiállítás megnyitója, Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény, 17 ó. 22. Szövött emlékezet – 1956. (Polgár Rózsa textilmûvész kiállítás-megnyitója); 1956 a kerületben (fényképek, röplapok, dokumentumok), Hegyvidéki Helytörténeti Gyûjtemény és Kortárs Galéria, 18 ó. November 21. Apák és fiúk Rákospalota - Pestújhely történetében, kiállítás-megnyitó, Pestújhelyi Általános Iskola, 11 ó. Tájékoztatásként szeptemberi kiállításokról: 16. Freskó-, Mozaik és Üvegfestmény Vázlatok a marosvásárhelyi Kultúrpalotához, Pesterzsébeti Múzeum 17. Veress Pál festõmûvész fanyomat-kollázsainak kiállítása, Hegyvidéki Helytörténeti Gyûjtemény és Kortárs Galéria Museum der Stadt Budapest September 1997-Februar 1998. A kiállítást rend. Holló Szilvia Andrea, a katalógust szerk. Szvoboda Dománszky Gabriella. Budapest, 1997. BTM, 123 p., illusztrált, részben színes KOÓS Judit: Református templomok Budapesten. Két évszázad kultúrtörténete és mûvészete 1785-1995. Budapest, 1996, Bíró Family Kft. 116 p. illusztrált. Németek Budapesten. Szerk.: Hambuch Vendel. Budapest, 1998, Fõvárosi Német Kisebbségi Önkormányzat. 473 p., illusztrált. PÁNDY Tamás – TÉGLÁS Tivadar – TÉGLÁS Tivadarné: Helytörténeti olvasókönyv. Pestszentlõrinc – Pestszentimre iskolái számára. Regionális tankönyv tizenéveseknek. Budapest, 1997, Budapest XVIII. kerületi Pedagógiai Intézet – Helytörténeti Gyûjtemény 327 p., illusztrált SZENTPÉTERY Tibor – VIZY László: Atlaszok, hermák kariatidák és hasonló emberábrázolások Pest – Buda – Óbuda házainak homlokzatán. Budapest, Budapesti Városvédõ Egyesület. 240 p., illusztrált. Város a Vár alatt. A budavári barlangrendszer története. Szerzõk: Bene Zoltán Kovács Lászlóné Mednyánszky Miklós. Budapest, 1998, Budavári Önkormányzat 155 p., illusztrált. Összeállította: Dr. Schwarcz Katalin

Budapest történetének válogatott bibliográfiája IV.

1999. október

O

lvasóink talán emlékeznek rá, hogy 1998. évi második számunkban mutatkozott be az Újpesti Helytörténeti Gyûjtemény. Egy tízemeletes panelház földszinti tárolójában mûködött ideiglenes jelleggel, immár tizenhét éve. Az 52 négyzetméteres helyiségbõl idén augusztus elején költözött új épületbe a gyûjtemény. Itt korszerû körülmények között, önálló kiállító-teremmel és különálló kutatószobával várja látogatóit Újpest múzeuma. Az építési munkálatok az év elején, februárban elkezdõdtek. Egy volt OTP fiók helyiségét kellett átalakítani múzeummá. A kivitelezõ 15 millió forintért valósította meg azt a belsõépítészeti képet, amely már hasonlított egy mûködõ helytörténeti gyûjteményhez illõ környezethez. A kétszáz négyzetméteres alapterületen kisebb átalakítások során alakult ki egy száz négyzetméteres kiállítótér, egy kutatószoba, egy iroda és két raktárhelyiség a kiszolgáló egységekkel együtt. Az örökölt beépített szekrények egy részét változatla-

5

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Gyûjteményavatás Újpesten

Újpest múzeumának megnyitása (Fotó: Ádám Ferenc)

nul hagyva jól beosztható tároló részeket kaptunk, a kiállítótérben pedig azokat bemutató fülkékké alakítva újabb, igaz kicsi, de jól használható tereket nyertünk. Május végén megtörtént a mûszaki átadás. Az igazi kiállítás-építõ munka a nyári szabadságolások és egyéb – elsõ sorban anyagi – okok miatt augusztus elején kezdõdhetett el. Ekkor költöztettük át a gyûjtemény anyagát új környezetébe. Azt a gondot, hogy mi magunk sem tudtuk, mit hol keressünk, fokozta, hogy mellékesen anyagot kellett válogatni az új állandó kiállításhoz is... Na és ott volt még a tárlóbeszerzés, irányított fények szerelése és természetesen az installáció tervezése! Persze az idõ is ellenünk dolgozott: augusztus 29-én, az Újpesti Városnapok egyik fontos programjaként meg is kell nyitni a kiállítást! Éjt nappallá téve dolgoztunk. Szorgos segítõ társainkkal (Holló Szilvia Andrea a kiállításrendezõ, KenÚjpest megyei város térképe (1931)

hagyhatjuk ki, aki élete utolsó éveit töltötte Újpesten. Foglalkozunk a század fõbb iparágaival és a várossá válás jelentõs személyiségével, elsõ polgármesterünkkel, dr. Ugró Gyulával. Az 1929-ben megyei jogú városi rangot szerzett Újpest az ország negyedik ipari városa volt, komoly kulturális és hitélettel. Mindez korhû tárgyi emlékek és írott dokumentumok segítségével mutatkozik meg a látogatók számára. Jól szervezett közlekedési hálózattal rendelkezett városunk már a század elsõ éveiben: néhány makett és megállótábla eleveníti ezt fel. A kultúra fõ bázisa ebben az idõben az állandó színház és az 1909-ben

nedy Betty a restaurátor és persze mi magunk is) idõre befejeztük a munkát. Most már nyugodtabban (lévén október eleje) köszönhetjük meg az önkormányzat anyagi áldozatvállalását, hiszen nagy részben õk finanszírozták ezt a beruházást, és minden kétkezi munkával segítõnek a részvételt ebben a feszített programban. Tárlóinkban az õskortól az 1950-es évekig mutatjuk be tematikus formában Újpest történetét. A földterület által õrzött szkíta, kelta, római cserépmaradványok után fotókon és doMángorló Újpestrõl (1905) kumentumokon (Fotó: Müller Péter) mutatjuk be a település alapításának körülmé- megnyílt Munkásotthon volnyeit és a lakosok elsõ sorban tak. Sportéletünk jelentõs mezõgazdasági tevékenysé- színterei, az UMTE és az gét szemléltetõ eszközeit. UTE emlékei szintén helyet E terület földbirtokosa a kaptak tárlóinkban. XIX. század elejétõl a KáÚjpest mai életének alarolyi család volt. A városala- kulása szempontjából megpító gróf Károlyi István határozó jelentõségû volt, érdemei az 1848-as idõk- hogy 1950-ben a fõváros ben is jelentõsek voltak, a ki- IV. kerületeként Budapest állítás errõl is megemléke- részévé vált. Kiállításunk zik. Természetesen a sza- eddig az idõpontig követi badságharc Mária fõhadna- nyomon az eseményeket. gyát (Lebstück Mária) sem Szöllõsy Marianne

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Olvasóink írták Helyesbítések

A Városunk szerkesztõsége abban a megtiszteltetésben részesített, hogy a lap idei 2. számában a szerkesztõ, Gábriel Tibor tollából ismertetést – s igen elismerõ ismertetést – tett közzé A pestiek Petõfi és Haynau között címen tavaly napvilágot látott könyvemrõl, sõt részleteket is közölt ennek a munkának azokról a lapjairól, amelyeken elmondom, hogy 1849. április 24-én mint vonultak be a megszálló ellenséges csapatok által addigra kiürített Pest városába Aulich Lajos tábornok honvédei. Örömöm azonban, amelyet e közlemény láttán éreztem, nem lehetett felhõtlen, mert a megjelent szövegbe számos hiba csúszott bele. Mint különösen kirívó példát föl kell említenem, hogy honvédsereg helyett már a közlemény elsõ mondatában honvédség olvasható, holott én a szabadságharcot megvívó hadsereget világéletemben honvédseregnek neveztem – már csak azért is, mert 1848-49ben általában így hívták, de azért is, hogy megkülönböztessem az osztrák-magyar kiegyezés után létrehozott honvédség nevû fegyveres testülettõl. Szóvá kell tennem továbbá, hogy még a közlemény címe is megmásult, megcsonkult. Jómagam ugyanis azt a címet adtam neki: Szent György napja Pesten 1849-ben, a szerkesztõség viszont e cím utolsó szavát (1849-ben – szerk.) egyszerûen elhagyta (amire természetesen nem magyarázat, hogy a kérdéses lapszámban más olyan írások is olvashatóak, amelyek 1849-i eseményekkel foglalkoznak). S még inkább szóvá kell tennem, hogy a közlemény vége is megcsonkult. Befejezésül ugyanis nem pusztán azt említettem meg, amivel a megjelent szöveg zárul, hogy tudniillik akik 1849. április 24-én este elmennek a Nemzeti Színház rögtönzött díszelõadására, ott többek között meghallgathatják Petõfi Európa csendes, újra csendes... kezdetû költeményét, hanem – mint e vers szerintem sokak egykori érzését kifejezõ részletét – idéztem belõle a következõ két versszakot: Tekints reánk, tekints, szabadság Ismerd meg mostan népedet: Midõn más könnyet sem mer adni, Mi vérrel áldozunk neked. Vagy kell-e még több, hogy áldásod Ne érdemetlen szálljon ránk? E hûtlen korban mi utósó Egyetlen híveid valánk! S ezért a veszteségért elsõ pillantásra kárpótolhatna, hogy a

közleményt a szerkesztõség nem – mint én kértem – egyetlen képpel, Aulich tábornok arcmásával illusztrálta, hanem még három másikkal is. Teljes elégedettséggel azonban ezt sem nyugtázhatom. A további illusztrációk egyike ugyanis egy a gödöllõi Grassalkovich-kastélyt ábrázoló metszet, s ennek képaláírása így hangzik: „Gödöllõ kastélya – a Buda viszszafoglalása mellett döntõ haditanács helyszíne”. Holott a gödöllõi kastélyban április 7-én Kossuth részvételével lezajlott haditanács (mint említett könyvem 514-516. lapján – éppen a képaláírás által is sugallt téves magyarázat korábbi képviselõinek az állítását cáfolva – leírom) nem Buda, hanem Budapest visszafoglalására dolgozott ki tervet – mégpedig olyan tervet, amely szerint a honvédsereg fõerõinek a következõ napokban a Duna bal partján Komárom felé kell nyomulniok s azután, Komáromnál a Dunántúl területére lépve, a bekerítés fenyegetésével kell rászorítaniok a császáriakat a fõváros feladására, s a haditanács április 7-én már csak azért sem vehette tervbe a budai vár megostromlását, mert ekkor még senki sem láthatta elõre, hogy az ellenség három hét múlva csupán Pestet, Óbudát és Buda külsõ kerületeit fogja kiüríteni, a budai várban viszont várõrségként hagyja majd hátra csapatainak egy részét. Ennek ellenkezõjét pedig kizárólag Görgei Artúr egyoldalú felmagasztalására törekvõ szerzõk állítják, akik a budai vár május 21-én végbement visszafoglalását a honvédsereg legfényesebb fegyvertényének igyekeznek kikiáltani, de tudván, hogy a budai vár ostromlása által okozott idõveszteséget az ellenségnek sikerült a maga javára fordítania, az ostrom megindításával járó felelõsséget minden áron Kossuth nyakába iparkodnak varrni. Mindezt azért hozom szóba, mert a Városunk nemes és tiszteletreméltó feladatot vállalt magára, mikor a tudományos ismeretterjesztés ügyének a szolgálatába szegõdött, ennek a feladatnak azonban meggyõzõdésem szerint csakis akkor felelhet meg, ha pontos és tudományosan valóban megalapozott ismereteket terjeszt. S ha már itt tartok, azt is szeretném megjegyezni, hogy pontatlanságokkal bizony nem csupán a 2. számban, a magam neve alatt megjelent közleményben találkoztam, hanem sajnos az idei 1. számban, mások által jegyzett írásokban is. Így Tóth József „Petõfi 1848/49-ben, Pest-Budán” címû tanulmányában, melyben a szerzõ Vas Gereben lapját, a Nép Barátját sommásan „radikális” orgánumnak minõsíti. Holott ez a lap ténylegesen kormánytámogató (és a kormány által támogatott) orgánum volt, s elsõsorban arra szolgált, hogy ellensúlyozza Tán-

1999. október

6 csics Mihály valóban radikális lapjának, a Munkások Ujságának a népre gyakorolt hatását. Ezért írta róla Petõfi (akinek radikalizmusát nyilván nehéz kétségbe vonni), hogy a „a legpecsovicsabb lap széles e hazában”, s ezért írta a szerkesztésébe bevont Arany János is, hogy „ha valaha valamit megbánt... ez életben”, az az, hogy nevét adta ehhez a sajtótermékhez. Tóth József írásában azonban nem egyedül ennek a lapnak a minõsítése kifogásolható, hanem az is, hogy megtörtént eseményként beszél arról a pesti népgyûlésrõl, amelyet Kossuth kérésére Petõfi és három barátja hívott egybe 1849 júliusának elsõ napjára, hogy ott az ellenséges hadak által fenyegetett fõváros fegyveres védelmében való részvételre mozgósítsák a pestieket. Holott Petõfiék, mikor megtudták, hogy a honvédcsapatok harc nélkül fel fogják adni a fõvárost, rögtön lefújták a gyûlést, s így megtartására ténylegesen már nem került sor (mint ezt szintén részletesen leírtam fentebb említett könyvem 606. lapján). S bármennyire bánt is, vitatkoznom kell még egy olvasói levéllel, amely ugyancsak az ez évi 1. számban látott napvilágot Del Medico Imre tollából. Aminek a kényszerûségét mélységesen fájlalom, mivel nagy tisztelõje vagyok Del Medico Imrének – nem utolsósorban azért, mert õ hozzám hasonlóan gyûlöli a pongyolaságokat, s ha a sajtóban figyelmes lesz effélékre, mindig síkra száll ellenük. Most azonban legnagyobb fájdalmamra azt kell mondanom, hogy ez egyszer õ is rossz ügy szolgálatában vonta ki kardját, mikor amellett emelt szót, hogy Nagy Sándor József tábornok nevét írjuk Nagysándor József alakban. Ennek az álláspontnak Del Medico Imre – tudom – nem egyedüli képviselõje: néhány éve mások is rákaptak már Nagy Sándor tábornok elõnevének és vezetéknevének ilyetén egybekapcsolására – nyilván attól féltükben, hogy ha a tábornok vezetékneve után nincs kiírva az õ József keresztneve is, akkor némelyek a nevében szereplõ Sándor szót fogják keresztnevének hinni. Márpedig a XIX. század derekán a császári hadseregben és a császári hadseregbõl kikerült honvédtisztek körében is általános gyakorlat volt, hogy a tisztek, ha aláírásukkal kellett ellátniok valamely iratot, vezetéknevük mellé keresztnevük helyett többnyire rendfokozatukat (vagy annak rövidítését) írták oda, s ezt a gyakorlatot követte Nagy Sándor is. Sõt aki látta már az õ sajátkezû névaláírását (amint – feltételezem – Del Medico Imre is látta, hiszen máskülönben nem állíthatná teljes határozottsággal, hogy „igen: a Nagy és a Sándor egybeíratik”), az tapasztalhatta, hogy õ maga is

egybeírta elõ- és vezetéknevét, vezetéknevét azonban ennek ellenére nem kis, hanem nagy S-sel írta (amint névaláírásomban magam sem hagyok szóközt vezeték- és keresztnevem között, keresztnevemet azonban így is nagy G-vel írom), ám aki ebbõl azt a következtetést vonja le, hogy az õ elõés vezetékneve (vagy az én vezeték- és keresztnevem) között nyomtatásban sem kell szóközt hagyni, és Nagy Sándor vezetéknevét kis s-sel kell írni, az bizony téved, s attól elvárható volna, hogy például a kiváló festõ, Nagy Balogh János nevét is Nagybaloghnak írja (ami ugyebár képtelenség volna). Ehhez pedig, bár nagyon sok kifogásom van a magyar helyesírás jelenleg érvényben lévõ szabályai ellen, végül szeretném hozzáfûzni, hogy a Del Medico Imre által (is) pártolt írásmód még ezzel a szabályzattal is ütközik, hiszen ez a szabályzat 158. pontjában kimondja, hogy a „jelzõs családnevekben a jelzõ és a tulajdonképpeni név közé” még kötõjelet sem szabad tenni (amibõl egyenesen következik, hogy egybeírni kivált nem szabad õket), ugyanazon szabályzat 165. pontja meg arra figyelmeztet, hogy „a személynevek alkalmi kis kezdõbetûs írása... a név viselõjével szemben érzett megvetést, haragot, stb. érzékeltetheti”. Nyilvánvalóan ezt akarták érzékeltetni – teszem hozzá – azok a Pál utcai fiúk, akik alkalmilag kimondották, hogy szegény Nemecsek Ernõ nevét csupa kisbetûvel kell írni, no de Nagy Sándor iránt, aki a honvédsereg egyik vitéz tábornoka volt s utóbb a szabadságharc vértanúja lett, legfeljebb azok táplálhatnak haragot, akik neki másfél évszázad múltán sem tudják megbocsátani, hogy a szabadságharc idején nem Görgei, hanem Kossuth politikáját osztotta; Del Medico Imre azonban – bizonyosra veszem – nem tartozik ezek közé. Egy szó mint száz: arra kérem a Városunk t. olvasóit, hogy ebben az egy, kivételes esetben ne hallgassanak Del Medico Imrére, a lap szerkesztõit pedig arra kérem, hogy mindig olyan gondossággal és alapossággal végezzék munkájukat, amilyen a tudományos ismeretek terjesztésének elengedhetetlen feltétele. Spira György (A „Városunk” c. kiadványunk újság formátumú, szerkezetû. Elsõsorban népszerûsítõ, ismeretterjesztõ feladatokat lát el – már terjedelme miatt sem lehet együtt említeni tudományos életünk folyóirataival. Neves szerzõnkre való tekintettel közöltük csak állásfoglalását teljes terjedelemben – a késõbbiekben ezt nem tudjuk lehetõvé tenni. A névírással kapcsolatos vitát lezártnak tekintjük – szerk.)

1999. október

7

Halálosztás Pesten – 1849 októbere l folytatás az elsõ oldalról – a sorkatonák és altisztek amnesztiát kaphatnak, vagy besorozzák õket az osztrák hadseregbe; – a tisztek, fõtisztviselõk, képviselõk haditörvényszék elõtt tisztázhatják magukat; – a régi császári-királyi tisztekre és hivatalnokokra, akik a trónfosztás után is szolgálták a forradalmat, halál és vagyonelkobzás vár; – a külföldi illetõségû „rebellisek” pedig visszatoloncolandók eredeti lakhelyükre... Az ország tucatnyi városában mûködõ törvényszékek 1849 és 1851 között kb. 4600 rebellis ügyét tárgyal-

Haynau, a halálosztó

ták, közülük 1500-at elítéltek, 120 fõt pedig kivégeztek. 1849 õszén a Neugebaude amolyan „gyûjtõfogház” szerepet töltött be, ahová az ország más részeibõl is hozták a „státusfoglyokat”. Részükre az V. pavilont – az ablakok részbeni elfalazásával – börtönné alakították át. A kivégzéseket az épület északi részén húzódó Fa-piacon hajtották végre. Ide hurcolták ki október 6-án este

gróf Batthyány Lajost is, aki az elõzõ éjjel egy cellájába csempészett kis tõrrel megvágta nyaki ereit, hogy elkerülje az akasztófát. Ezért „kegyelembõl” agyonlõtték. Holttestét a jeltelen hatósági sír helyett a pesti ferences templom kriptájába rejtették, ahonnan csak 1871ben helyezték át a családi mauzóleumba. Október 10-én ismét megperdültek a kivégzést jelentõ dobok, amikor Csányi László kormánybiztost, közlekedésügyi minisztert vitték a bitófa alá. Az egykori huszártiszt – Deák Ferenc rokona és hûséges barátja – a Zala megyei liberális ellenzék vezéreként vált ismertté. Egész életét a közszolgálatnak szentelte. A forradalom és szabadságharc idején a legnehezebb frontszakaszokon teljhatalmú kormánybiztosként vasszigorral védte a forradalom érdekeit. Világos után önként vállalta az osztrák fogságot, és minden tettéért a teljes felelõsséget. Amikor a hóhér a nyakába tette a kötelet, csak ennyit mondott: – A hazáért ezt is szívesen. Vele egy napon végezték ki báró Jeszenák Jánost, Nyitra vármegye fõispánját, akit Kossuth a Hurban-féle szlovák lázadás leverésére küldött csapatok kormánybiztosává nevezett ki. Október 20-án három külföldit vezettek az akasztófa alá:

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó Peter Giron honvédezredes porosz származású bécsi fegyvergyáros volt, aki 1848 õszén munkásai élére állva védte a várost az ostromló császári csapatok ellen. A forradalom leverése után jött Magyarországra, ahol novemberben Kossuth azzal bízta meg, hogy menekülttársaiból szervezzen egy önálló német légiót. Az egység hamarosan megalakult – kalapjukon a bécsi forradalom halálfejes jelvényével – és decemberben részt is vettek a bábolnai csatában, ahol Giron is súlyosan megsebesült. (Ebben a légióban harcolt huszárfõhadnagyként a legendás Lebstück Mária.) A francia származású Karol d’Abancourt huszárkapitány igazi lengyel hazafiként nevelkedett. Fiatal katonatisztként részt vett egy szervezkedésben, amiért húsz évre ítélték. Büntetésébõl tizenkét évet le is töltött. 1848-ban szabadult ki a temesvári börtönerõdbõl, és azonnal beállt nemzetõrnek. A szabadságharc különbözõ csatáiban vitézkedett, amíg augusztus 6án osztrák fogságba nem esett. A hadbíróság „visszaesõ politikai bûnösként” ítélte halálra. Vele együtt hurcolták bitó alá az „oroszlánbátorságú, eszményien szép férfiút”, Mieczyslaw Woronieczky herceget, a lengyel lovaslégió ezredesét., a délvidéki és erdélyi harcok hõsét, aki az Újépület udvarán rabséta közben elkeseredve mondta bajtársának: – Gazemberek! Legalább agyonlõnének – katonához illõen! Kivégzése elõtt ebéddel vendégelte meg a hóhért, majd elegánsan felöltözve szivarra gyújtott, és a forradalmat éltetve lépett az akasztófa alá. Nevét dombormûves emléktábla õrzi a Földmûvelési Minisztérium déli oldalfalán. (Ugyanitt

van Kazimiers Rulikovsky százados emléktáblája is, akit Nagyváradon végeztek ki, augusztus 28-án.) Október 24-én reggel három civilt kísértek a Fa-piacra: Báró Perényi Zsigmond Ugocsa vármegye fõispánja, a fõrendiház alelnöke kezdettõl fogva aktív szereplõje, segítõje volt a szabadságharc és forradalom ügyének. A trónfosztás után az országbírói és a hétszemélyes fõtörvényszék elnöki tisztségét viselte. Világos után önként adta magát az osztrákok kezébe. Szacsvy Imre ügyvéd, a „magyar Cicero”, Nagyvárad képviselõjeként vett részt az országgyûlés munkájában. Jegyzõként õ írta alá a függetlenségi nyilatkozatot. A szabadságharc hanyatló szakaszában Kossuth megbízta, hogy segítse a Pestrõl Nagyváradra áttelepülõ fegyvergyár elhelyezését és a termelés újraindítását. Világos után fogták el, és az Újépületben ítélték halálra. Rabtársaival sakkozott, amíg az akasztófa alá nem vitték. Csernus Menyhért pénzügyi tanácsost állítólag egy véletlen névcsere folytán a körözés alatt álló Csernátony Lajos lapszerkesztõ, Kossuth titkára helyett végezték ki. Más források szerint Csernus önként jelentkezett a honvédhadseregbe, és mint a koronaõrség parancsnoka, legénységét is besoroztatta. Ez utóbbit Haynau fõbûnnek tartotta, ezért küldte a halálba. Kivégzésük elõtt a fehérszakállas Perényi megölelte két sorstársát, kezet fogtak, és „Éljen a haza!” kiáltással léptek az akasztófa alá. A kivégzések mellett nagyszámú „fellebbezés” (bebörtönzés) történt. Az országban mûködõ kb. tizennégyezer rendõri hivatalnok és a zsanè

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Óbudai Múzeum (Zichy kastély) Vezetõ: Dr. Újj Írisz Tel.: 250-1020 Cím: 1033 Budapest, Fõ tér 1. Újpesti Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Szöllõsy Marianne Tel.: 370-0652 Cím: 1043 Budapest, Berda J. u. 48. Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Gönczi Ambrus Tel.: 218-7420 Cím: 1093 Budapest, Pipa u. 4. Kõbányai Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Juhász János Tel.: 261-5569 Cím: 1102 Budapest, Halom u. 37/b. Alberfalvai Iskolamúzeum Vezetõ: Beleznay Andor Tel.: 208-6635 Cím: 1116 Budapest, Pentele u. 8. Etele XI. kerületi Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Dr. György Lajosné Tel.: 365-6126 Cím: 1117 Budapest, Erõmû u. 4.

è

dárság folyamatos hajtóvadászatot tartott a forradalmi tevékenységgel gyanúsítható rebellisek ellen. Itt, Pesten tartották fogva például a pesti és a szegedi fõrabbikat, Lonovics József egri érseket, Balassa János orvosprofeszszort, Irinyi Jánost, a „gyúfa” feltalálóját, a Kossuthcsaládot, Teleki Blankát és Lõwei Klárát a hazai nõnevelés kiváló pedagógusait, Sárosy Gyula költõt, Madách Imrét, Noszlopy Gáspárt, a legendás somogyi gerillavezért... Sokan énekelték akkoriban a szomorú börtöndalt: Leszállott a páva Najgebajd falára Hej, sok szegény fogoly, Szabadulására. Itt szegezte fel a hóhér az akasztófára 1851. szeptember 22-én komoly ünnepélyességgel 36 elmenekült „fõrebellis” nevét, ami halált és teljes vagyonelkobzást jelentett. Ugyanekkor

1999. október

8

Hegyvidéki Helytörténeti Gyûjtemény és Kortárs Galéria Vezetõ: Dr. Gergely Katalin Tel.: 201-6607 Cím: 1122 Bp., Városmajor u. 16. Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Juhász Katalin Tel.: 349-1501 Cím: 1132 Budapest, Váci út 50. Rákospalotai Múzeum Vezetõ: Mojzes Ildikó Tel.: 271-8216 Cím: 1158 Bp., Pestújhelyi út 81. Rákosmenti Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Dr. Dombóvári Antal Tel.: 256-4626 Cím: 1173 Budapest, Pesti út 113. XVIII. Kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Pilhoffer Ferenc Tel.: 290-5629, 295-0877 Cím: 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 10.

idéztek meg 39 „szökésben lévõ egyént”, hogy 90 napon belül „ezen haditörvényszék elõtt jelenjenek meg, s a nekik tulajdonított bûnök ellen magokat védelmezzék”. Haynau véres országlásának 1850 júliusában szakadt vége, amikor felmentették állásából és „eredményes munkájáért” négyszázezer forint értékû államkötvénnyel jutalmazták. Az elbocsátott táborszernagy úgy bosszulta meg az udvar „hálátlanságát”, hogy utolsó munkanapján tömegesen adott kegyelmet a halálraítélteknek... A gyászos emlékû Újépület még ezután is évekig „üzemelt”: újabb rabok kerültek letartóztatásra, kivégzésre. Szomorú vészkorszaki jellege mellett a késõbbi évtizedekben már Pest város terjeszkedése miatt is „nem kívánatos épületté” vált. Lebontására

Kispesti Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Siklós Zsuzsa Tel.: 281-1619 Cím: 1191 Budapest, Fõ u. 38. Pesterzsébeti Múzeum Vezetõ: Dr. Bogyirka Emil Tel.: 283-1779 Cím: 1203 Budapest, Baross u. 53. Csepel Galéria és Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Sárkány István Tel.: 276-7343 Cím: 1211 Budapest, Szent Imre tér 3. Budafok Barlanglakás Emlékmúzeum Vezetõ: Garbóci László Cím: 1222 Budapest, Veréb u. 4. (Kulcs a Mezõ u. 52. sz. alatt, Lakatos családnál) Soroksári Helytörténeti Gyûjtemény Vezetõ: Sasvári Ilona Tel.: 287-0083 Cím: 1238 Budapest, Szitás u. 105.

a forradalom ötvenedik évfordulóján – 1898-ban – került sor. Az óriáskaszárnya helyére paloták, pénzintézetek épültek, középsõ nagy udvarából pedig a Szabadság-teret alakították

ki. Az egykori kivégzés helyén 1926-ban avatták fel a Batthyány-örökmécsest, az „udvaron” pedig 1934ben a mártírok egyszerû emlékoszlopát. Dr. Tóth József

Óbuda múltjáról – iskolásoknak Ahol tanítunk és tanulunk: Óbuda címmel a napokban látott napvilágot a III. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Intézet kiadványa. Szerkesztõbizottsága a következõ szavakkal ajánlja a könyvet a pedagógusok, s gyerekek figyelmébe: „segíteni szeretnénk kollégáinkat, hogy mit építsenek be saját egyedi tanterveikbe, tanmeneteikbe; az óbudai gyerekeknek, fiataloknak mit kellene tudniuk otthonukról, szûkebb környezetük történelmi múltjáról; gazdag mûvészetérõl, természeti értékeirõl, kincseirõl, védett növényeirõl, állatairól; a lakosságáról, az emberek életérõl, szabadidõs lehetõségeirõl; az új ipari, gazdasági létesítményeirõl, pályaválasztási, munkábaállási lehetõségeirõl, továbbá sok-sok ránk maradt mûemlék, utca, kulturális és ipari érték nevének helyes ejtésérõl és írásáról.” A szerkesztési alapelvei esetében is nagyjából ezeknek a szempontoknak próbál megfelelni a százoldalas kiadvány. (Á. F.)

1999. október

9

Volt egyszer egy hajógyár Az Óbudai Múzeum Helytörténeti füzetek sorozata most megjelenõ számának, két szerzõje arra vállalkozott, hogy bemutassa a Hajógyári-sziget és a hajógyár történetét. Kaiser Annának az Építészeti Múzeum munkatársának tanulmánya a sziget történetét, az itteni építmények sorsát követi végig, a római kortól egészen napjainkig. Varró József, a hajógyár volt hajógéptervezõ mérnöke naplószerûen dolgozza föl a gyár életét, követi figyelemmel az itt készült hajók sorsát. 1835-ben, gróf Széchenyi István József nádor pártfogását kérte, hogy az Udvari Kamara birtokában lévõ szigetet engedje át a Dunagõzhajózási Társaság részére, hajógyár létesítésé-

re. „... és miért éppen Óbudán? – teszi föl magának a kérdést Széchenyi – ...egyedül azért, mert elõttem az vala a fõszempont, mindenáron és minden idõvesztés nélkül csak honunk közepébe hozni, Óbudára pedig a magasabb fekvésénél fogva, és, hogy Pest közelében legyen az elsõ gõzhajózási telepítmény”.

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó Még ebben az évben elkészült egy kis, fából épült csarnok a sziget nyugati oldalán, s már következõ év októberében – ahogyan a korabeli sajtóból tudomást szerezhetünk róla –, „a Duna tükrére bocsátatott (az) Árpád nevü gyönyörü alaku, uj gözhajó”. A hajógyár rohamosan fejlõdött, csarnokok, mûhelyek épültek, s lehetett akár magyar, akár orosz, német vagy osztrák tulajdonban, változhatott

Csepeli helytörténeti füzetek Egy-egy tájegység, település természetföldrajzi, történeti leírásának hiánya a különbözõ korosztályokat nevelõ, tanító pedagógusokat is korlátozza. Ilyen munkák iránti igénnyel a lelkes óvónõktõl a középiskolai tanárokig bezárólag rendszeresen találkozunk. Ez a felismerés késztetett bennünket arra, hogy kiadjuk a „Csepeli helytörténeti olvasókönyv”-et – részletekben. Az 1993-ban megkezdett, anyagi korlátok miatt elhúzódó munka remélhetõleg jövõre befejezõdik. A füzetek az általános iskolai történelem-oktatáshoz kapcsolódnak. Az elsõ füzet az ötödik osztályosok részére Csepel történetének eseményeit az ókortól a honfoglalással bezárólag tárgyalja. Arra törekedtünk, hogy a leírás a gyer-

mekek számára érthetõ, a felnõtt olvasó számára élvezhetõ legyen. Az õskori állapotok taglalásánál kizárólag a régészeti feltárásokra támaszkodhattunk. A számos tudományos jellegû szöveget – a késõbbi kiadványoknál is – illusztrációkkal, fotókkal, térképekkel színesítettük. Örömmel tapasztaltam azt az érdeklõdést, melyet a Csepel helynév eredetével kapcsolatos leírás a felnõttek és a tanulók körében kiváltott. Az 1994-ben a hatodikosok részére kiadott kötet a honfoglalók letelepedésétõl Mária Terézia 1780-ban bekövetkezett haláláig terjedõ hosszú történelmi idõszakot taglalja, mely magában foglalja a település középkori virágzását, a török idõk alatti elnéptelenedést

és a XVIII. századi újratelepítést. Bizonyítja uralkodóink Csepel-szigethez való ragaszkodását. A birtoklásban bekövetkezett változások mellett e tájon élt emberek életmódjának ismertetése a természeti feltételek hasznosításának átalakulására is kitérünk. Keressük – mint a késõbbi történelmi korokban is – Csepel helyét a távolabbi térségben. Helytörténeti Gyûjteményünk gazdag térképanyagából válogatva egyebek között W. Lazius XVI. századi, Mikovényi Sámuel XVIII. századi Csepel-szigetet ábrázoló térkép másolatát is közöljük. A hetedik osztályosok részére írott füzet az elsõ világháborúig terjedõ idõszak történetét tartalmazza, 1995-ben került kiadásra. Örömmel mondhatom,

többször a neve, az itt készült hajók által mindig meghatározó szerepet játszott a dunai hajózásban, így hazánk gazdasági életében. Egészen 1992-ig, amikor az Ukrajnának szállított, utolsó 16 Mp-os úszódaru átadása után végleg bezárta kapuit. A gyár természetesen erõsen hatott közvetlen környezetének, Óbuda városának életére. Többek között az Európa számos országából ideérkezõ vendégmunkások nagy része itt telepedett meg véglegesen, s utódaik ma is köztünk élnek. A Hajógyári-sziget és a gyár története után érdeklõdõk az Óbudai Múzeumban vásárolhatják meg Kaiser Anna és Varró József Volt egyszer egy hajógyár címmel megjelent munkáját. Ádám Ferenc hogy a nyolcadikosoknak szánt olvasókönyv 1914 és 1945 közötti idõszakot bemutató elsõ kötete várhatóan novemberre elkészül. Minden füzet tartalmaz részletes idõszaki táblázatot, feladatlapot, kislexikont, tanmenet-javaslatot, a forrásmunkák és javasolt olvasmányok jegyzékét. Az eddig kiadott olvasókönyvek teljesen elfogytak, jelezve, a széles érdeklõdést irántuk. Kiadását és ingyenes terjesztését Csepel Önkormányzata Polgármesteri Hivatala vállalta. E füzetek eljutottak minden alsó- és középfokú iskola könyvtárába (sok helyen túlzottan is õrzik) – elsõsorban a téma iránt érdeklõdõ pedagógusok forgatják. A vetélkedõkre felkészülõk, pályázatok írására vállalkozók szintén használják, tanórai hasznosításáról is tudunk. A csepeli è

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

è

Csete Balázs Szakközépiskolában a történelmi érettségi tételek között helytörténeti kérdések is vannak – ezekre szintén az olvasókönyvbõl készülnek fel a diákok. Tervezzük, hogy a közeljövõben e füzetek második kiadására is sor kerül,

majd a sorozat elkészültét követõen egy kötetbe szerkesztett, bõvített kiadása is megvalósul. A kerület polgármesteri hivatala az államalapítás millenniuma alkalmából tervbe vette egy csepeli monográfia kiadását. Dr. Bolla Dezsõ

Újpest története (Olvasókönyv diákoknak) Egy helytörténeti tankönyv születése Kezdeményezés 1990-ben Újpest fennállásának 150. évfordulóját ünnepelte. Felmerült a javaslat egy alapítvány létrehozására, mely a település történetének kutatását, az újpesti gyerekek ezen ismeretekbe való bevezetését tûzte ki céljául. Helytörténeti vetélkedõk szervezésébe kezdtek az alapítvány kurátorai, és ezek a vetélkedõk azóta is szép sikerrel zajlanak. A vetélkedõn résztvevõ csapatok felkészítése során vetõdött fel egy olyan tankönyv elkészítésének szükségessége, amelyik összefoglaló képet adna a városrész történetérõl. A Helytörténeti Alapítvány kuratóriumának elnöke ekkor Hock Zoltán alpolgármester volt, aki Újpesten a kulturális ügyeket azóta is felügyeli. Egyetértett ezzel az elképzeléssel, ezért 1993-ban a IV. kerületi önkormányzat pályázatot írt ki a tankönyv elkészítésére. Pályázat A pályázati kiírás szakmai ellenõrzését az Újpesti Pedagógiai Szolgáltató Központ végezte. A tankönyvnek eleget kellett tennie bizonyos szerkezeti és formai követelményeknek. A pá-

lyamunkát jeligével ellátva kellett benyújtani, és egy történelemtanárokból álló szakmai bizottság véleményezte azokat. Pályamunkák 1993. õszén három pályamunka érkezett be a megadott határidõre. Az egyiket dr. Szerényi Antalné, ismert újpesti történész, a másikat Hargitai Katalin egyetemi hallgató, a harmadikat e sorok írója küldte be. A bíráló bizottság végül úgy döntött, hogy felkéri a két utóbbi szerzõt a tankönyv közös megírására: egyesítsék a pályamunkáikban fellelt ötleteket és pedagógiai megoldásokat. Tankönyv Az „Újpest története. Olvasókönyv diákoknak” címû kiadvány tíz leckét feldolgozó, feladatokat és kiegészítõ anyagokat is tartalmazó munkatankönyv. A leckék közül az elsõ három a település történetével, a továbbiak a kulturális élettel, egyházakkal, ipartörténettel, közintézményekkel... foglalkoznak egyegy fejezetben. A tizedik lecke mindezt áttekinti, egy helytörténeti sétát ajánlva. Az új ismereteket közlõ fejezetek két részbõl állnak: egy leíró és egy fiktív be-

1999. október

10 szélgetést tartalmazó egységbõl. Ez utóbbiak fõszereplõje Luca, egy elképzelt kislány, akinek érdeklõdõ kérdéseire Kata és Laci, a társszerzõk válaszolnak. Az olvasókönyv más, újszerûnek számító pedagógiai megoldással is próbálkozik. A „Jól jegyezd meg!” rovatot például az „Újpesti gyereknek tudnia kell” címû mondat helyettesíti. A tankönyvet képszedet, kronológia, híres újpestiek jegyzéke, tisztségviselõk névsora tarkítja. A kiadványt egy egész munkacsoport jegyzi: a szerzõkön felül részt vett a munkálatokban Kadlecovits Géza, a Helytörténeti Alapítvány ügyvivõje szerkesztõként, Dr. Sipos Lajos irodalomtörténész és Neográdi László helytörténész lektorként, Wágner Attila tipográfusként. Az olvasókönyv végül 1994ben ötezer példányban jelent meg, a Budapest IV. kerületi Önkormányzat kiadásában. Bolti forgalomba nem került, az új-

pesti könyvtárak és oktatási, kulturális intézmények térítésmentesen jutottak hozzá. A tankönyv használata A kiadvány immár öt esztendõs, és ez ideig leginkább a helytörténeti vetélkedõre jelentkezõk használták felkészülésük során. A nem titkolt cél azonban az, hogy a Nemzeti Alaptanterv bevezetésével kötelezõen oktatott helytörténeti ismeretek átadásakor tankönyvként alkalmazzák. Ez az olvasókönyv esetleges átdolgozását, illetve újbóli kiadását tenné szükségessé. Hirmann László

Baross Gábor telep

Jubileum, amelyrõl nem szeretnénk megfeledkezni Az Úrnak 1899. esztendejét mutatta a kalendárium, amikor Nagytétény község elöljárói, a bíró, a jegyzõ és a testület tagjai elhatározták, hogy birtokba veszik az Alt Tetinger Weingebirge és a Grosse Heide Tétényi fennsíknak a Duna felé esõ területét, hogy a hatalmas kõbányákkal megszaggatott pusztát, a kitermelt mészkõ helyét rekultiválják, és a területet hasznosítsák. Egyre többen szerettek volna telket, házhelyet vá-

sárolni, üdülõket építeni maguknak. Az elöljáróság pont száz évvel ezelõtt határozta el, hogy a területet felparcellázza. A parcellázás 1903-ban befejezõdött, és megkezdõdött az építkezés korszaka. Az új települést a vasminiszterrõl, Baross Gáborról nevezték el. Ez idõ tájt mindössze hat ház állt e hatalmas területen. Két év múlva már tizennégy épített házzal büszkélkedhetett az új teè

1999. október

è

lepülés. Áldott emlékû nagyanyám mesélte, hogy õk 1903-ban jöttek a Baross Gáborról elnevezett telepre. Fûszer üzletet és vendéglõt nyitottak, hogy ellássák az alig kétszáz fõt számláló, részben itt dolgozó kõfejtõket, a pincelakásokban lakó idetelepülteket, budai és pesti kirándulókat és az építkezõket. A Pest-Budáról idejövõk több közlekedési lehetõség között választhattak. A Dunán hajóval a Tétényi hajóállomásig, vagy vasúttal, lovas kocsival utazhattak. A

11 HÉV elkészülte után javult a helyzet, mert félórai gyaloglással a telep bármely része elérhetõ volt. Mára már minden parcella beépült. Az õslakosság leszármazottai jó, ha félszázan vannak és élnek a telepen. Eltûntek a régi csendes szórakozóhelyek, a hangulatos kerthelyiséges kis kocsmák, az egykori környékbelieknek ragyogó szórakozási lehetõséget (színielõadásokat, bálokat) biztosító kaszinó. A haladás elsöpörte a Stefánia-tavat, és vele a téli korcsolyázókat. A területet a Közbiz-

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó tonsági Vállalat szeméttel töltötte fel. Azért vettem tollat a kezembe, hogy megemlékezzünk a kerek száz éve történt elhatározásról, amelylyel a települést létrehozták, és azokról, akik megálmodták és megvalósították a vágyaikat. Gondoljunk az alapítókra, akik petróleumlámpa mellett tanultak és éltek. Az ivóvizet harmincnegyven méteres kútból húzókról és azokról, akik fáradságot nem sajnálva gyalogoltak távoli munkahelyükre és haza. Nagybudapest létrejöttével ezek a pa-

tinás nevû kis településnevek feledésbe merültek. A jelenleg itt élõ lakosság gyermekei már csak mint kerületekre emlékeznek majd vissza. Szeretnénk emléket állítani e pár sorral a volt nagy pusztának, az itt élt egyszerû embereknek, iparosoknak, szakembereknek, õszibarack- és gombatermelõknek, kereskedõknek, kõfejtõknek, fuvarosoknak, akiknek munkája lehetõvé tette, hogy e telep létezzen és virágozzon. Felker Gyõzõ Csákvári István

Pestszentimre Történeti Társasága 1989-ben alakult Pestszentimre történetét kutató, azt rendszerezõ és a kutatási eredményeket közkincscsé tevõ céllal. A Társaság tevékenységével elõ kívánja segíteni a területen lévõ iskolák környezetismereti oktatását a lakóhely történetének bemutatásával, segítve a település iránti tisztelet és szeretet kialakulását. „Dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság” elnevezésû 300 tagú polgári egyesületünk pártoktól, vallástól, politikai irányzatoktól mentesen kívánja szándékait megvalósítani, vállalva a település 25.000 lakosának érdekvédelmét is. Feladatunknak tekintjük Pestszentimre kulturális, oktatási, környezetés természetvédelmi érdekeinek képviseletét. Társaságunk tevékenységének eredményeibõl – Pestszentimrei Demokratikus Országzászló felállítása. – II. Világháború Pestszentimrei Áldozatai Emlékmû felavatása. – Kegyeleti – ünnepségi hely kialakítása.

– Múltat, jelent idézõ képeslapok kiadása. – „Pestszentimréért Díj” alapítása. – Város és környezetvédelem: M0 autópálya – „C” nyomvonal megtervezése. – „Pestszentimrei Napok” életrehívása. – Pestszentimre és a Hõsök tere név visszavétele. – Az utcanév-táblákon a Pestszentimre név feltüntetésének kivívása. – Lakótelepek, utcaelnevezések dokumentumokra épülõ elfogadtatása. – Az Ügyfélszolgálati Iroda díszítése a helyi történeti múlt fotóival. – Kiállítások készítése aktuális témákban. – A pestszentimrei helyi gyûjtemény fenntartása. – „Pestszentimréért Alapítvány” létrehozása. – Jelentõs hang-, videoés fotóarhívum gyarapítása, karbantartása. – A Budapesti Városvédõ Egyesület társult tagsága, helyi képviselete. – Az ifjúság helytörténeti nevelése. – „Falu a Városban” – Epizódok Pestszentimre történetébõl c. könyv elkészítése.

A társaság tagjai közgyûlésükön

– Pestszentimre címerének terveztetése, lakossági szavaztatása. – A XVIII. kerület címerének levélzáró bélyegblokkon való megjelentetése. – Az elsõ magyarországi galambposta járat szervezésében aktív közremûködés (1996. május 8-án 1100 galamb repült, ünnepi levélkével Ópusztaszerrõl Pestszentimrére). – Az elsõ pestszentimrei református szeretetház emléktáblával való megjelölése. – Krepuska Géza, a magyar orr-fül-gégészet megteremtõjének emléktábla állítás. – A „100 éves a mozi” ünnepi év magyarországi

(Fotó: Pándy Antal)

zárása Mozitörténeti Kiállítással. – „100 éves Pestszentimre – 125 éves Budapest” kiállítás készítése. – Pestszentlõrinc – Pestszentimre olvasókönyv imrei anyagának készítése (a NAT-hoz). – 100 éves Pestszentimre fotókörséta és kiállítás készítése. – „100 éves falu a Városban – Pestszentimre” címû monográfia írása és megjelentetése. Társaságunk eszmei tagdíjakból (1 Ft/év), lakossági adományokból valósítja meg céljait. (Tevékenységük követendõ példának minõsíthetõ szerk.) Pándy Tamás

Városunk – Budapesti 0onismereti 0íradó

Zugliget Kossuth-szobra

1999. október

12 Könyvszemle

Budáné Juhász Katalin: Erzsébetváros – iskolaváros (Fejezetek az erzsébetvárosi iskolák történetébõl), Erzsébetváros Önkormányzata, 1998, 79 p.

A „Hegyvidékünk gyöngyszemei” sorozat (sorozatszerkesztõ: dr. Salamin András) harmadik füzete, Karacs Zsigmond: Kossuth szobor a hegyen címmel 1999. októberében jelent meg. Kiadásával az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján kívánunk emlékezni Kossuth Lajosra, akinek elsõ fõvárosi szobra Zugligetben, a Disznófõ-forrás mellett áll. A Kossuth-mellszobor külön

érdekessége a rajta levõ bronz dombormû, amely Kossuth 1837. évi letartóztatását ábrázolja, a szobortól nem messze lévõ Istenszeme Fogadóban. A szerzõ kiemelten foglalkozik Kossuth életének ezzel a szakaszával, s az elsõ budapesti Kossuth-szobor 1913. évi ünnepélyes felavatásával. A kiadvány megvásárolható a Hegyvidéki Helytörténeti Gyûjteményben. Gergely Katalin

Helytörténeti gyûjtemények interneten A Budapesti Történeti Múzeum szakfelügyelõje, dr. Holló Szilvia Andrea kezdeményezésének köszönhetõen a fõvárosi kismúzeumok és helytörténeti gyûjtemények egy részének tájékoztató anyagai már az interneten is elérhetõk az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanárképzõ Fõiskola honlapjáról: http://www.vjrktf.hu/kalauz/ ujpest.htm (Újpesti Helytörténeti Gyûjtemény) kalauz8.htm (Ferencvárosi Helytörténeti Gyûjtemény) 11.ker.htm (Etele XI. Kerületi Helytörténeti Gyûjtemény) albertfalva.htm (Albertfalvai Iskolamúzeum) hegyvid.htm (Hegyvidéki Helytörténeti Gyûjtemény és Kortárs Galéria) lorinc.htm (XVIII. Kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyûjtemény) kalauz4.htm (Budafok – Barlanglakás Emlékmúzeum) soroksar.htm (Soroksári Helytörténeti Gyûjtemény)

Felelõs szerkesztõ: Gábriel Tibor Szerkesztõségi tel.: 235-4685, fax: 235-4408 Kiadja a Budapesti Honismereti Társaság (1043 Budapest, Berda József u. 48., tel.: 235-4685) és a Budapesti Történeti Múzeum. Nyomás: Oliton Kft., ISSN 1418-4273

Budapest egyesítésének 125. évfordulója alkalmából adta ki Erzsébetváros Önkormányzata tanulmánykötetét, melyben Budáné Juhász Katalin 25 erzsébetvárosi (VII. kerületi) iskola történetét dolgozta fel. Több más fõvárosi helytörténeti kiadványunkhoz hasonlóan ez is egy kiállításnak köszönheti megszületését: 1996-ban, Erzsébetvárosban idõszaki kiállítás keretein belül mutatták be a kerület egykori és jelenlegi iskoláinak történetét. Követésre méltó gesztussal ajánlotta fel a Budapesti Városvédõ Egyesület Podmaniczky termét a könyvbemutató megrendezésére (1999. február 23-án került erre sor). A hasonló jellegû könyvekkel összevetve kellemes meglepetést okozott rendszerezett szerkezete, olvasmányos nyelvezete, könnyen áttekinthetõ volta és nem utolsó sorban a könyv ele-

jén feltüntetett térképmellékletek, melyek révén az iskolák helye beazonosíthatóvá válik. Szerzõnk felkészültségét tanúsítja a felhasznált és közölt irodalom – közel két oldal terjedelemben tekinthetjük meg könyve végén. Szemléletessé teszik e kötetet a szép számban közölt archív fotók. Általuk emberközelivé válik ez az iskolatörténet. Kiadását támogatta a Budapest Egyesítése Emlékalapítvány és Erzsébetváros Önkormányzata.

F.: Budapesti Honismereti Társaság 1043 Budapest, Berda József u. 48. Ingyenes lapunk kereskedelmi forgalomba nem kerül, megtalálható a budapesti kerületek múzeumaiban, helytörténeti gyûjteményeiben és a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi fiókjaiban. Megjelenését a Budapesti Történeti Múzeum, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Közmûvelõdési Szakmai Kollégiuma, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, a Fõvárosi Önkormányzat Kulturális Ügyosztálya és a budapesti kerületek önkormányzatainak támogatása teszi lehetõvé.