Tapsi Gergő közlekedni tanul
Egy szép nyári napon elérkezett Tapsi Gerg ő 9. születésnapja. Tapsi úr é s felesége egy igazi tűzpiros biciklivel lepték meg gyermeküket, amit teljesen felszereltek. Ezüstösen csillogó lámpája, prizmái hívogatóan kacsintgattak fiúkra. Elhatározták, hogy megtanítják arra, hogyan bringázhat biztonságosan egyedül. - A közlekedésnek rengeteg módja van-magyarázta Tapsi úr fiának. - Mesélj róla, apu! –kérte Gerg ő. - Mehetünk például biciklivel, gyalogosan é s autóval. Sokféle mód létezik-mondta Tapsi úr. Mit szólnál hozzá, ha délután sétálnánk egyet a parkban é s a városban? - Gyakorolhatnánk a közlekedést- mondta Tapsi asszony –de inkább pattanjunk fel a biciklire és azzal menjünk. - Ó igen! Ez remek ötlet, nagyon szeretném kipróbálni az ajándékomat!- örvendezett Gerg ő. Felvették bukósisakjaikat, csomagoltak elemózsiát é s a nyúlcsalád elindult a városba. - Nagyon szép az új sisakom, de miért kell ezt viselnem-nézett Gerg ő kérdőn anyjára. - Kisfiam, még nem biciklizel magabiztosan. Ha elesel és nincs rajtad a fejfed őd, megütheted a kobakodat. Azért kaptad, hogy megvédjük a kis buksid. Az utcájuk végén egy lámpa állta útjukat. Pirosan világított, é s Tapsi úr fékezett Gerg ő nagy bánatára. - Apa, miért nem megyünk tovább? Az út másik oldalán ott a park! - Gergő itt meg kell állni. Ez egy közlekedési lámpa, amire mindig oda kell figyelni! Amikor pirosan világít, tilos átmenni, ha zöldre vált, csak akkor indulhatsz. A lámpa váltott, a nyúlcsalád elindult. Tekertek-tekertek. Játszottak a parkban, uzsonnáztak, körbe biciklizték Tapsivárost, és nagyon jól érezték magukat. Délután az elfáradt kis tapsival elindultak haza.
- Apu, csak ennyi biciklis szabály van? Csak a lámpára kell figyelnem? -kérdezte tudásra szomjazva Gergő. - Természetesen nem. Arra is figyelj, hogy a biciklisek az út jobb oldalán, ott is csak a szélén mehetnek vagy a bicikliúton. Ahogy mi is tettük. Nem szabad akadályoznunk a forgalmat. A kanyarodást jelezned kell kéztartással. Látod, azok a biciklisek is pont ezt teszik, akik velünk szembe jönnek. Megmutatják, melyik irányba szeretnének lefordulni. No meg a megfelel ő öltözet is fontos, mint a bukósisak, de err ől már mesélt neked anyu. Álljunk meg! Kezd sötétedni, vegyük fel a fényvisszaver ő mellényeinket, hogy jobban lássanak minket az autósok. A lámpákat is kapcsoljuk fel a biciklin. Mert attól hogy te látsz, nem biztos, hogy más is észrevesz. Látni, é s látszani! Ez nagyon fontos szabály - mondta Tapsi úr. - Ezt értem apu! No, de az a sárga villogó mi a kocsikon? - Az kicsim az index. Emlékszel, a kerékpáros a kezét emeli, ha le akar kanyarodni. Az autókon ez a lámpa jelzi a többi autósnak, biciklisnek, é s gyalogosnak, hogy merre akar fordulni. Vagy jobbra, vagy balra, attól függ ően, merre kacsingat a lámpa. - Ezt már értem, de érdekelne még valami. Mi az a ködlámpa? Az iskolában hallottam róla Füles Banditól. - A ködlámpa lefelé világít. Ha nem így lenne, fénye visszaver ődne a fém dolgokról. Ezt csak ködben használjuk, mert jobban látunk vele, é s mások is jobban látnak minket, mert er ősebb a fénye.
Éppen ezért nem szabad felkapcsolni máskor, mert zavarhatjuk vele az úton
közlekedőket. Ahogy így beszélgettek, elhaladt mellettük egy szirénázó t űzoltókocsi. Tapsi papa lehúzódott családjával az út padkájára. A fiúcskát nagyon érdekelte, amit látott, hát kérdezett is. - Miért villog annak a nagy autónak a tetején a lámpa? És mi ez a fülsüketít ő hang? Nem gondolja a sofőr, hogy ez zavarja városunk békés nyugalmát?- morgolódott. - Nem szabad rájuk dühösnek lenned! A t űzoltóautón, mentőautón, rendőrautón láthatod ezt a megkülönböztető
jelzést.
Van
szirénájuk, é s
lámpájuk.
Pontosan
azért, mert ha
valamelyikünkkel valami baj történik, siethessenek a megmentésünkre. A jelzéseik arra figyelmeztetnek, hogy húzódjunk le el őlük, hogy mihamarabb a céljukhoz érjenek, é s tudjanak segíteni. Nem lármázni akarnak, hanem felhívni a körülöttük közleked ők figyelmét arra, hogy nekik sietniük kell menteni. Ők az egyetlenek, akik áthajthatnak a piros lámpán, vagy a stoptáblás keresztez ődésen, mert az élet védelmét szolgálják. Ezért akárhogyan sietünk, nem lehet olyan fontos dolgunk, mint nekik. El kell engedni őket. A tanítással gyorsan elrepült az id ő, észre sem vették, hogy már a házuk el őtt állnak, lerakták a bicikliket é s kint maradtak még egy kicsit az udvaron. A kerítésen keresztül még mindig a forgalmat nézték, é s beszélgettek. Lassan sötétbe borult a vidék, de a napi élmények nem hagyták nyugodni a kis tapsit. - Menjünk be, és készítsünk kekszb ől egy várost, hogy jobban megértsd a sportszer ű közlekedés szabályait - javasolta Tapsi asszony. - Remek ötlet, menjünk a boltba alapanyagért makettünkhöz-lelkesedett Tapsi Gerg ő. Beültek apjával az autóba é s elindultak. A gyermek még most is lázban égett é s kérdezgette apját. - Megengeded, hogy melléd üljek az els ő ülésre? Kérlek! - Ne butáskodj, kis buksim. Tudod a gyermekülésben a helyed hátul. Ez nem játék dolog. - De, miért kell nekem gyerekülésben ülnöm? Elöl jobban látnék, é s már sötét van, úgy sem veszi észre senki. - Mert te még kicsi vagy! Elvágná a biztonsági öv a nyakadat, ha baj lenne. Ez a kis fotelecske gyerekekre van tervezve. Megemel benneteket, é s biztonságosan fognak a pántjai. - Akkor neked miért kell biztonsági öv apu? - Azért, mert amikor ütközés történik, a kocsi hátra lök ődik, én pedig könnyen előre eshetnék, de az öv megfog. Egy ilyen eset sajnos bármikor megtörténhet. Ha például valaki nem ismeri, vagy nem tartja be a KRESZ szabályait.
Az autó lassan megállt. Gerg ő türelmetlenül kérdezte: - Apu, miért álltál meg? - Mert itt áll egy tábla. Ezekr ől még nem beszéltünk. Ez az els őbbségadás kötelező tábla a főúton közlekedőnek ad elsőbbséget a mellékúton közleked őkkel szemben. - Tehát ő hamarabb átmehet a keresztez ődésen? - Igen, kisfiam. Ezeket a jelzéseket figyelve, és betartva kerülhetjük el azt, hogy karambolozzunk. - Ez nagyon érdekes, még táblákat szeretnék látni! Beszéd nélkül mondja el nekünk, hogy mit kell tennünk. A kocsi lassan elindult é s megkerülte a templomot. A kis csibész már türelmetlen volt, hát megkérdezte apját: - Miért kerültük meg a templomot, hiszen a szembelév ő utcán egyenesen a boltig jutunk? - Mert látod, itt is egy tábla! Ez azt mutatja, hogy ahol mi szeretnénk menni az egyirányú út, csak ebből az irányból lehet oda behajtani. A kocsi fordult é s a bolt el őtt megállt. A nyuszik kiszálltak, é s a boltban kekszet vásároltak. Gergő még egy csomag cukrot é s egy tábla csokit is kapott, mert ilyen érdekl ődő volt. Hazafelé menet is sok érdekesség történt. Megálltak a zebrák el őtt, áthajtottak egy zöld lámpán… A fiúcska nagyon figyelt, hátha lát még egy közlekedési táblát, é s kérdezhet. Hamarosan meg is pillantott egy stoptáblát. - Apu, mit jelent az, hogy STOP? - Itt meg kell állni, alaposan szét kell nézni. Nem csak lassítani kell, mert ez a keresztez ődés veszélyes. Látod, ez annyira fontos figyelmeztetés, hogy piros a színe é s nincs is másik ilyen alakú tábla.
- Ez annyira érdekes. A kekszvárosba is teszünk táblákat apu? Mert most már értem, hogy csak akkor mehetünk biztonságban bárhová, ha figyelünk ezekre, é s betartjuk az utasításaikat. - Persze kincsem! Nézd már haza is érkeztünk. Mondd el anyának, milyen táblákat ismertél meg. Biztosan elkészíti neked cukorból. Tapsi úr é s fia figyelmesen közlekedve, épségben hazaértek két csomag keksszel. Gergő sok élménnyel é s tudással gazdagodott. Boldog volt, hogy most már egyedül is fogja tudni, hogyan biciklizzen a városban, betartva a szabályokat. Fel is építették a sütivárost, olyan szépre, hogy még a polgármester is megirigyelte volna, ha látja. Ha meg nem építették volna, az én mesém is tovább tartott volna.
