Ket képzés ÁROP-2009/2.2.7. A projekt az Európai Unió támogatásával, és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg
Tansegédlet a Ket.-novellával összefüggő jogszabály-változásokhoz a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi igazgatás területén
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2009. október 1
Bevezetés A Ket.-novellához kapcsolódó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi LVI. törvény (a továbbiakban: 2009. évi LVI. törvény) keretében 2009. október 1-jei hatállyal valamennyi környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi tárgyú törvény kisebb-nagyobb módosítására került sor. Ezek közül a legalapvetőbb változások a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) rendelkezéseit érintik, így ez a tansegédlet részletesen az e törvényben bekövetkezett változásokkal foglalkozik, valamint ezt követően röviden bemutatja a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Termékdíj tv.), a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.), a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.), a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.), az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény (a továbbiakban: Üht.), valamint az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. Törvény (a továbbiakban: Éhvtv.) módosításait. A tananyag az előzőek mellett azon módosítások bemutatásával is foglalkozik, amelyek a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi tárgyú jogszabályok tekintetében közösnek tekinthetők. Ezek közül a jogszabály kiemelt jelentőségére tekintettel részletesen elemzésre kerülnek a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Khvkr.) bekövetkezett változások.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosítása 1. Környezeti információk A Kvt. 12. §-a a környezeti információk megismerésének alapvető szabályairól, a nyilvánosság tájékoztatásáról rendelkezik. E rendelkezések között kiemelt jelentőséggel bír a 12. § (8) bekezdése, amely a jelentős környezeti hatással járó hatósági döntések
2
nyilvánosságra hozatalát írja elő. A Ket. novellával összefüggésben – tekintettel a Ket. 80/A. §-ában foglalt, a határozatok nyilvános közzétételére vonatkozó rendelkezésekre – a Kvt. 12. § (8) bekezdése által érintett határozatok köre kibővült. Az új szabály alapján már nemcsak a Ket. hatálya alá tartozó olyan jogerős határozatokat, illetve környezetvédelmi hatósági szerződéseket kell közzétenni, amelyek végrehajtása jelentős környezeti hatással jár, hanem azokat az ilyen hatással járó határozatokat is, amelyeket a hatóság fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított. Ezzel jelentősen kibővült a nyilvánosság részére a határozatokon keresztül hozzáférhető környezeti információk köre.
2.
Előzetes
vizsgálati
eljárás,
környezeti
hatásvizsgálat
és
egységes
környezethasználati engedélyezési eljárás A Kvt. 66-71. §-a ezeknek az eljárásoknak csak alapvető szabályait tartalmazza, azokról részleteiben a Khvkr. rendelkezik, amely a 2009. évi LVI. törvénnyel összefüggésben 2009. október 1-jei hatállyal ugyancsak módosításra került a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 182/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet keretében. A módosítások következtében új előírás, hogy az előzetes vizsgálati eljárásban [Kvt. 67. §] hozott
érdemi
határozatban
a
környezetvédelmi,
természetvédelmi
és
vízügyi
felügyelőségnek (a továbbiakban: felügyelőség) nem kell döntenie arról, hogy a környezethasználó tevékenysége mely más hatósági eljárás hatálya alá esik, ha a környezeti hatásvizsgálati, illetve egységes környezethasználati engedélyezési eljárásra nem kerül sor, tekintettel arra, hogy az előzetes vizsgálati eljárás tárgya a tervezett tevékenység által okozott környezeti hatások jelentőségének megállapítása és az engedélyezéshez szükséges dokumentációk tartalmi követelményeinek körülhatárolása. A felügyelőség az előzetes vizsgálatban hozott döntés keretében a Khvkr. 5. § (2) bekezdésének módosított dc) pontja alapján csak tájékoztatást ad arról, hogy a tevékenység a Kvt. 66. § (1) bekezdés d) pontja szerinti milyen egyéb engedélyek birtokában kezdhető meg. A Kvt. 67. §-ának (4) bekezdése szabályozta 2009. október 1-jét megelőzően az előzetes vizsgálati eljárás során tartott közmeghallgatás formai feltételeit, az arról szóló hirdetmény, illetve közlemény tartalmi elemeit. Tekintettel arra, hogy ezekben a kérdésekben a Ket. 29. §-ának (7) bekezdése már teljes körűen rendelkezik, a Ket. előírásaival történő párhuzamos
3
előírások elkerülése érdekében e szabály hatályon kívül helyezésre került sor. A közmeghallgatás vonatkozásban tehát 2009. október 1-jétől a Khvkr. rendelkezésein túl kizárólag a Ket. szabályai érvényesülnek. Módosult az előzetes vizsgálati eljárás ügyintézési határideje is, tekintettel arra, hogy a Ket. áttért az ügyintézési határidők napokban történő számításáról a munkanapokban való meghatározásra. Ennek megfelelően az általános számítási szabályok alapján az előzetes vizsgálati eljárás határideje az eddigi 45 napról 33 munkanapra változott. Abban az esetben, ha az eljárás során közmeghallgatásra kerül sor, a határidő 45 munkanapra hosszabbodik meg (a korábbi 60 napos határidővel ellentétben.) Ellentétben az előzetes vizsgálati eljárással, a környezeti hatásvizsgálati eljárásra, valamint az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásra vonatkozó eljárási rendelkezések a Kvt.-ben a 2009. évi LVI. törvény hatályba lépése után lényegében változatlanok maradtak. A környezetvédelmi engedély megszerzésére vonatkozó eljárás (azaz tulajdonképpen a környezeti hatásvizsgálati eljárás) határideje az átszámítási szabályok alapján a korábbi 90 napról 3 hónapra módosult. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás határidejét viszont nem Kvt., hanem a Khvkr. tartalmazza. A Khvkr. 20. § (11) bekezdésének módosításával az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás határideje a korábbi 90 napról 3 hónapra változott. Ez a határidő irányadó az összekapcsolt eljárás eljárási szakaszaira a Khvkr. 25. § (11) bekezdése alapján, míg az összevont eljárást 4 hónap alatt kell lefolytatni a korábbi 120 nap helyett. [ld. Khvkr. 24. § (13) bekezdés]. Bár nem kapcsolódik szorosan az említett két engedélyezési eljáráshoz, itt említjük meg, hogy a működési engedély kiadására irányuló eljárás ügyintézési határideje ugyancsak megváltozott, a felügyelőségnek – hasonlóan a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljáráshoz – a korábbi 90 nap helyett 3 hónapon belül kell meghoznia döntését [ld. Kvt. 91. § (1) bekezdés] A működési engedély kiadására irányuló eljárás kivételével végül szükséges kiemelni valamennyi említett eljárás tekintetében a Kvt. 71. § (3) bekezdésének új rendelkezését, amely szerint az ezekben az eljárásokban kiadott határozatokat – figyelemmel a Ket. 80/A. §-ának (1) bekezdésére – jogerőre emelkedésükre tekintet nélkül, nyilvánosan közzé kell tenni. A Kvt. 2009. október 1-je előtt e határozatoknak csak a nyilvánosságra hozatalról rendelkezett, azonban nem határozta meg annak formáját. A Kvt. 71. § (3) bekezdése a nyilvánosságra hozatal helyett már a nyilvános közzétételről szól, így ennek megfelelően a
4
Ket. 80/A. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni, azaz a határozatok közzétételénél a hirdetményi közlés szabályai érvényesülnek.
3. Ügyféli kör A Ket. novellával összefüggő módosításokkal a Kvt. 90. § (2) bekezdésében valamennyi környezetvédelmi hatósági eljárás tekintetében pontosításra került azok köre, akik környezetveszélyeztetés,
illetve
környezetkárosítás
esetén
az
ezekkel
kapcsolatos
eljárásokban ügyfélnek minősülnek. A Ket. 15. § (3) bekezdésének második mondata szerint – ha jogszabály így rendelkezik – a 15. § (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősül a hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A Kvt. említett rendelkezése a Ket. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és jogszerű használója mellett ügyfélnek minősíti azt a személyt is, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A környezetvédelmi hatósági ügyekben kiemelt jelentőséggel bír annak biztosítása, hogy az eljárásokban az érintett nyilvánosság tagjai a környezeti információkhoz történő hozzáféréshez és a jogorvoslathoz való jogaikat gyakorolhassák. Ezért szükséges kiemelni a Ket. 15. § (6) bekezdésének új rendelkezését, amely szerint az ügyféli jogok gyakorlását törvény ahhoz a feltételhez kötheti, hogy az ügyfél az első fokú eljárásban részt vesz. E megszorító felhatalmazással az előzőekben írottakra tekintettel a Kvt. módosítása nem élt, így a környezetvédelmi hatósági ügyekben továbbra is széleskörű ügyfél-nyilvánosság érvényesül, az ügyféli jogálláshoz kapcsolódó valamennyi jogosultság biztosításával.
4. A szakértőkre vonatkozó előírások A Ket. novella alapján, ha az eljáró hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel és szakértő
igénybevétele
indokolt,
akkor
szakértőként
az
igazságügyi
szakértői
tevékenységről szóló törvény szerinti igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt kell kirendelni, hacsak jogszabály nem rendelkezik meghatározott szakértő (szervezet, intézmény, testület vagy személy) igénybevételéről. A Ket. 58. §-ának (1) és (3) bekezdésében biztosított lehetőségre tekintettel – a környezetvédelmi eljárások sajátos jellege, a környezetvédelem területén rendelkezésre álló szakértői szakismeret és szaktudás alapján – rendelkezik a Kvt. 91. §-ának (2) bekezdése úgy, hogy ha a környezetvédelmi hatósági eljárásában környezetvédelmi, természetvédelmi vagy tájvédelmi szakkérdésben szakértő kirendelése szükséges, akkor szakértőként a Kvt. 5
92. §-a által meghatározott környezetvédelmi, természetvédelmi vagy tájvédelmi szakértőt kell kirendelni. A Kvt. új 92. §-a a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvénnyel (a továbbiakban: Szolgáltatási tv.), valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban szabályozza a környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi szakértőkre vonatkozó előírásokat. E szerint szakértőként kizárólag az a személy vehető igénybe, aki rendelkezik természetvédelmi és tájvédelmi szakértői tevékenység esetében – figyelemmel a környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló 378/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szakértői Kr.) 1. § (1) bekezdésének ab) pontjára – az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OKTVF) által, környezetvédelmi szakértői tevékenység esetében a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényben meghatározott területi mérnöki kamara által kiadott, a szakértői tevékenység folytatására jogosító engedéllyel. Szakértői tevékenység folytatása a Kvt. 92. §-a alapján csak annak engedélyezhető, aki büntetlen előéletű, megfelel a Szakértői Kr. 2. §-ában foglalt feltételeknek, valamint rendelkezik a Szakértői Kr. 4. §-a és 2. számú melléklete szerinti szakmai képesítéssel, továbbá a Szakértői Kr. 5. §-ában meghatározott szakmai gyakorlattal. Az engedély iránti kérelemben a Szolgáltatási tv.-ben meghatározott adatokon túlmenően meg kell jelölni a kérelmező természetes személyazonosító adatait, értesítési címét, szakirányú végzettségét és a kérelmezett szakértői szakterületet, illetve részszakterületet. Az engedélyező hatóság a szakértői tevékenység folytatására engedéllyel rendelkező személyekről nyilvántartást vezet. Határon átnyúló szolgáltatás esetében azonban figyelemmel kell lenni a Szolgáltatási tv., valamint a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről 2001. évi C. törvény határon
átnyúló
szolgáltatásnyújtás
szabadságára
vonatkozó
rendelkezéseiben
meghatározott követelményekre is. A Ket. 58. §-ában foglalt szakértő igénybevételétől meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a jogszabály meghatározott dokumentáció elkészítését vagy munkarész elvégzését köti,
jellemzően
környezetvédelmi,
természetvédelmi
és
tájvédelmi
szakértői
jogosultsághoz. Ezen esetek köre 2009. október 1-jével szintén bővítésre került, így az alábbi jogszabályok szakértői jogosultsággal rendelkező szakértők igénybe vételét írják elő az eddigieken túl a következő esetekben is:
6
– a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 31. §-ának (4) bekezdése alapján a műszaki beavatkozás esetében a műszaki ellenőr az lehet, aki a vízgazdálkodási szakértői tevékenységről szóló jogszabály szerint vízföldtani szakterületre vonatkozó jogosultsággal rendelkezik, vagy a környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló jogszabály szerint környezetvédelem szakterületen víz- és földtani közeg védelem részterületre vonatkozó szakértői jogosultsággal rendelkezik, – a természetben okozott károsodás mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól szóló 91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 6. §-ának (8) bekezdése alapján a kármentesítés szakaszaira, valamint az összevont határozat alapján tervezett kármentesítés engedélyezésére irányuló kérelmekhez csatolt dokumentációt, továbbá a kármentesítési szakasz elvégzéséről szóló jelentést (zárójelentést) a Szakértői Kr. alapján a természetvédelem szakterület megfelelő részterületén szakértői jogosultsággal rendelkező szakértők készíthetik,
– a Khvkr. alapján a tartalmi követelményeknek megfelelő részszakterületeken a Szakértői Kr. alapján szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készíti el az előzetes vizsgálati dokumentáció, a környezeti hatástanulmány, továbbá az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás iránti kérelem egyes részeit.
5. A nyilvánosság részvétele a környezetvédelemben A Kvt. 97-98. §-ának módosításával a nyilvánosság által a környezetvédelem területén gyakorolható jogosítványok pontosabbá váltak és az egyes eljárásban gyakorolható jogosítványok egymástól elhatárolásra kerültek. A módosítások következtében a Kvt. 97. §ában 2009. október 1-jétől általános szabályként azon jogosítványok kerülnek összefoglalásra, amely a nyilvánosság tagjait, az egyes jogalanyokat akkor illetik meg, ha nem valamely társadalmi szervezet tagjaként kívánnak részt venni azokban a környezetvédelmi ügyekben (eljárásokban, döntéshozatali mechanizmusokban), amelyek nem kerültek meghatározásra a Kvt. 98-99. §-ban. Fő szabályként a Kvt. 2009. október 1jével módosított 97. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy valamennyi természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli szervezet jogosult részt venni a környezettel kapcsolatos, nem hatósági eljárásokban. Ez az előírás tehát kizárólag azokra az esetekre vonatkozik, amelyek nem minősülnek egyedi, hatósági ügynek. Ezek a jogalanyok a környezettel kapcsolatos hatósági eljárásokban ugyanis nyilvánvalóan a Ket. szerint
7
gyakorolhatják jogaikat, ezek között elsősorban az ügyfeleket megillető jogosítványokat, amennyiben a Ket. 15. §-a alapján ügyféli jogállást élveznek. Az egyes jogalanyok által a társadalmi szervezeteken keresztül, azok keretében gyakorolható jogosultságok körét a Kvt. 98-99. §-a foglalja össze. E rendelkezések között lényegi módosításra a Ket. novellával összefüggésben nem került sor. A Kvt. 98. § (2) bekezdése b) pontjának hatályon kívül helyezését pedig az indokolta, hogy az ott szabályozott jogosítványokat a Kvt. 98. § (1) bekezdése már tartalmazza, mivel a környezetvédelmi engedélyezési eljárás ugyancsak közigazgatási hatósági eljárás. A Kvt. 98. § (1) bekezdésének megfelelően – összhangban a Ket. 15. § (5) bekezdésével – a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket és más, politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő – a Kvt. 4. § 20. pontja szerinti hatásterületen működő – társadalmi szervezeteket a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokban a működési területükön az ügyfél jogállása illeti meg. A Kvt. e rendelkezésével összefüggésben szükséges kiemelni a közigazgatási hatósági eljárás
megindulásáról
szóló
értesítés
érdekében vezetett
elektronikus
adatbázis
létrehozásáról, vezetéséről, valamint az adatbázis alapján történő értesítésről szóló 187/2009. (IX. 10.) Korm. rendeletet, amely ugyancsak 2009. október 1-jén lépett hatályba. E Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése alapján a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: KEKKH) a központi elektronikus szolgáltató rendszeren a kormányzati portálról bárki számára ingyenesen, korlátozás nélkül elérhető, nyilvános elektronikus adatbázist működtet azokról az érdekvédelmi és társadalmi szervezetekről, amelyek annak érdekében, hogy a közigazgatási hatósági eljárás megindításáról érdesítés kapjanak, adataikat elektronikus úton bejelentették a KEKKH részére. A Korm. rendelet alapján a szervezet regisztrációja az ügyfélkapun keresztül végezhető el a szervezet nevének, nyilvántartási számának, működési területének, képviselője nevének és elektronikus elérhetőségének a megadásával, valamint azoknak a hatósági eljárásoknak a megjelölésével, amelyek megindításáról elektronikus értesítést kér. A KEKKH által üzemeltett honlap alapján tehát megállapítható azon társadalmi szervezetek köre, amelyeket az egyes környezetvédelmi hatósági ügyekben a Ket. 29. §-ának (6) bekezdése alapján az eljárás megindulásáról hirdetményi úton értesíteni szükséges. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ha az eljárásban az említett társadalmi szervezetek ügyfélként részt vesznek, képviselőjük képviseleti jogosultságát a Ket. 40. § (2) bekezdés alapján ne kellene vizsgálni.
8
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosítása A Ket. novellával kapcsolatos módosítások a Termékdíj tv.-t alapvetően nem érintették. A törvény 3. § (4) bekezdésének a módosítása is inkább technikai jellegű. A bekezdés 2009. október 1-je előtt a Ket. egyes szakaszaira utalva határozta meg azokat az eljárás szabályokat, amelyek alkalmazását a termékdíjjal kapcsolatos ügyekben kizárta. A módosítás után e bekezdés a Ket. jogintézményeire utal. Ennek megfelelően a termékdíjjal kapcsolatos ügyekben nem kell alkalmazni Ket. azon szabályait, amelyek a kérelemre indult eljárásban az ügyfél által az eljárás megindulásáról kért értesítésre, továbbá az újrafelvételi eljárásra vonatkoznak.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása 1. A szakértőkre vonatkozó előírások A Vgtv. 2009. október 1-jétől a Szolgáltatási tv.-nyel összefüggésben – a Kvt. 92. §-ához hasonlóan – ugyancsak tartalmazza azokat az alapvető rendelkezéseket, amelyek a vízügyi hatósági eljárásban közreműködő szakértőkre vonatkoznak. Ezek a rendelkezések szinte teljesen megegyeznek a Kvt. esetében írottakkal, azzal az eltéréssel, hogy az ezekben az eljárásokban közreműködő szakértők engedélyét a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényben meghatározott területi mérnöki kamara adja ki.
2. Vízügyi hatósági eljárások A Ket. novellával összefüggésben a Vgtv.-nek a hatósági eljárásokra vonatkozó több olyan rendelkezése is hatályát vesztette, amelyekről a Ket. egyes szabályai már részletes rendelkeznek. Ezek a következők: –
a vízkészletjárulék meg nem fizetése esetén fizetendő késedelmi pótlék és kamat mértéke, megfizetésének szabályai [Vgtv. 15/D. § (4) bekezdés] – ezeket a rendelkezéseket a Ket. 138. § (1) és (3) bekezdése tartalmazza;
–
a közigazgatási hatósági eljárás költségeit a kötelezettnek kell viselnie, ha a hatóság által hivatalból indított eljárás kötelezettséget megállapító határozattal zárul [Vgtv. 30/A. §] – a Ket. 156. § (2) bekezdése ugyancsak kimondja ezt a szabályt;
9
–
a vízügyi hatóság szakhatóságként adott állásfoglalása kötelezi az eljáró hatóságot [Vgtv. 31. §] – a Ket. 44. § (1) bekezdéséből következő előírás;
–
a vízügyi felügyelet körében végzett tevékenységek, illetve megtehető intézkedések [Vgtv. 33. § (1)-(2) bekezdés] – ezekről az előírásokról a Ket. 88. § (1) bekezdése és a 94. §-a kifejezetten rendelkezik, a hatósági ellenőrzés Ket.-ben meghatározott szabályait a vízügyi hatósági eljárásokban is alkalmazni kell.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosítása A Ket. novellával kapcsolatosan a Tvt.-ben foglalt engedélyezési eljárások kisebb pontosítására került sor. A Tvt. 13. § (2) és (4) bekezdésének módosítása 2009. október 1-jétől megszüntette a természetvédelemért felelős miniszter hatáskörét az e bekezdésekben meghatározott engedélyek kiadásában. A Tvt. 13. §-ának (2) bekezdése alapján vadászható állatfajnak nem nyilvánított, nem őshonos vadon élő állatfaj betelepítéséhez, továbbá vadon élő állatfaj visszatelepítéséhez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A Tvt. 13. § (4) bekezdése alapján a (2) bekezdésben foglalt kivétellel ugyancsak a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges a nem őshonos élő szervezetek betelepítéséhez vagy élő szervezet visszatelepítéséhez. A környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hatásköri Kr.) 14. §-ának (2) bekezdése alapján ezekben az ügyekben 2009. október 1-jétől természetvédelmi hatóságként az OKTVF jár el. A Tvt. 76. § (1) bekezdésében a természetvédelmi hatósági engedélyezési eljárásokra vonatkozó 90 napos határidő három hónapra változott. A Tvt. 78. § (4) bekezdésében pedig a Ket.-nek a lefoglalásra vonatkozó szabályaira [Ket. 50/A-50/D. §] tekintettel pontosításra kerültek a természetvédelmi hatósági eljárások specialitásából eredő, a védett természeti értékek lefoglalásra, valamint az elkobzásra vonatkozó rendelkezések.
A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény módosítása 1. A koordináló szervezetekre vonatkozó szabályozás
10
A Hgt.-t érintő módosítások közül mindenekelőtt a gyártókra és a forgalmazókra vonatkozó rendelkezések módosítását szükséges kiemelni. A Hgt. 11. §-ának módosítására a Szolgáltatási tv. 3. §-ának (1) bekezdésére tekintettel került sor. A Szolgáltatási tv. e rendelkezése
szerint
főszabályként
tevékenységének
letelepedés
igénybevételéhez
nincs
érvényesül,
keretében
szükség
történő
engedélyre,
hogy
a
szolgáltató
megkezdéséhez, vagy
a
szolgáltatási
folytatásához
szolgáltatási
és
tevékenység
megkezdésének a bejelentésére. E bekezdés azonban lehetőséget biztosít arra, hogy az adott szolgáltatási tevékenység megkezdésére és folytatására való jogosultságot szabályozó külön törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet - közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján - kifejezetten engedélyeztetési kötelezettséget vagy bejelentést írjon elő. A Hgt. 11. §-a alapján a gyártók és a forgalmazók a Hgt.-ben foglalt kötelezettségeik ellátása érdekében önálló koordináló szervezetet hozhatnak létre vagy ilyen koordináló szervezetet bízhatnak meg. Ez a rendelkezés egészült ki a Szolgáltatási tv. 3. §-ának (1) bekezdése alapján 2009. október 1-jével azzal az eddig kormányrendeleti szinten meghatározott
előírással,
miszerint
a
koordináló
szervezet
tevékenységét
a
környezetvédelmi hatóság engedélyével folytathatja. Környezetvédelmi hatóságként a koordináló szervezetek tevékenységének engedélyezése tekintetében az OKTVF jár el, amelyet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet 8. §-ának (1) bekezdése, az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet 10. §ának (1) bekezdése, a hulladékká vált gépjárművekről szóló 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet 9. §-ának (1) bekezdése, valamint a betétdíj alkalmazásának szabályairól szóló 209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet 6/A. §-ának (1) bekezdése, valamint a Hatásköri Kr. 9. § (2) bekezdésének a) pontja határoz meg. Az OKTVF az engedéllyel rendelkező koordináló szervezetekről nyilvántartást vezet.
2. A helyszíni ellenőrzésre vonatkozó szabályok Tekintettel arra, hogy a Hgt. 44. §-ában foglalt rendelkezéseket a Ket. hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályai részletesen szabályozzák, a Hgt. 44. §-ában szereplő normaszöveg 2009. október 1-jétől újonnan megállapításra került és kizárólag a hatósági ellenőrzés tekintetében a Ket. szabályaihoz képest speciális rendelkezéseket tartalmazza. E szerint a hatósági ellenőrzés keretében a környezetvédelmi hatóság a Ket. 57/A. § (4) bekezdésében meghatározott eljárási cselekményeken túl a hulladék termelőjétől, birtokosától, illetve a
11
hulladékkezelőtől tájékoztató adatot, összefoglalót, jelentést kérhet annak érdekében, hogy kötelezettségei teljesítését ellenőrizze. A Ket. 57/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt eseteken kívül pedig a helyszíni ellenőrzés végrehajtására haladéktalanul akkor is sor kerülhet, ha azt környezetvédelmi vagy közegészségügyi veszélyhelyzet teszi szükségessé vagy a hulladék kezelésével kapcsolatos súlyos kötelezettségszegés alapos gyanúja áll fenn. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Ket. novellával összefüggésben hatályon kívül helyezésre került a Hgt. 45. § (1) bekezdésének a) pontja, amely alapján a környezetvédelmi hatóság a jogszabályban meghatározott előírások teljesítése érdekében az ügyfeleket a jogszabályban foglalt vagy hatósági határozatban meghatározott kötelezettségek betartására kötelezhette, ha az előírások megszegését vagy teljesítésük elmulasztását észlelte. Ezek az intézkedésnek 2009. október 1-jétől a Ket. 94. § (1) bekezdésének a) pontjára alapulhatnak. Végül szükséges megjegyezni, hogy a hulladékgazdálkodási hatósági eljárásokban az eljárási határidő a módosítások következtében – hasonlóan a Kvt. és a Tvt. szabályaihoz – a korábbi 90 napról 3 hónapra változott.
Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény módosítása Az Üht. módosításai alapvetően a Szolgáltatási tv. már korábban említett 3. §-ának (1) bekezdésével állnak összefüggésben. Az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos hitelesítési tevékenység személyi és szakmai feltételeiről szóló 183/2005. (IX. 13.) Korm. rendeletből törvényi szintre került az a szabály, miszerint az üzemeltetőnek a kibocsátási jelentést egyéni hitelesítővel vagy hitelesítő szervezettel kell hitelesíttetnie. [Üht. 5. § (3) bekezdés] Az Üht. új 5/A. §-a – tekintettel a Szolgáltatási tv. előírásaira – ennek megfelelően szabályozza a hitelesítői tevékenység folytatásának feltételeit. Hitelesítőként az OKTVF engedélyével rendelkező természetes személy vagy szervezet vehető igénybe, vagy olyan, a Szolgáltatási tv. szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező hitelesítő, amely a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő hitelesítési tevékenység folytatására irányuló szándékát az OKTVF-nek bejelentette.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény módosítása
12
Az Éhvtv. módosítására – az Üht.-hoz hasonlóan – elsődlegesen a Szolgáltatási tv. rendelkezéseivel összefüggésben került sor. Az Éhvtv. kiegészült az együttes végrehajtáshitelesítők tevékenységének engedélyezésére vonatkozó szabályokkal, ugyanis a kibocsátáscsökkentési tevékenység végrehajtójának az új 13/A. § alapján az együttes végrehajtási projekt tervdokumentumát, valamint a projekt megvalósításáról és működtetéséről készített éves jelentést együttes végrehajtás-hitelesítővel kell hitelesíttetnie. Együttes végrehajtás hitelesítőként az OKTVF engedélyével rendelkező szervezet, akkreditált független hitelesítő vagy más EGT-államban feljogosított hitelesítő vehető igénybe.
Egyéb környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi tárgyú jogszabályváltozások a Ket. novellával összefüggésben 1. Jogorvoslat az első fokon a miniszter által hozott döntés ellen A Ket. 100. § (1) bekezdés d) és e) pontja alapján 2009. október 1-jétől nincs helye fellebbezésnek azokban az esetekben, ha az első fokú döntést miniszter, autonóm államigazgatási szerv vagy kormányhivatal vezetője hozta vagy ha – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – az első fokú döntést központi államigazgatási szerv vezetője hozta. Tekintettel arra, hogy a Ket. a miniszter által első fokon hozott döntés elleni fellebbezést kizárja, a következő hatósági eljárásokban a fellebbezés kizárt, és a döntés bírósági felülvizsgálatára kerülhet csak sor a Ket. 109. §-a alapján: – A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) hatálya alá tartozó behozatali, kiviteli és újrakiviteli engedélyezési eljárások, CITES EU-bizonylat kiállítása, a visszatartás, a lefoglalás, az elkobzás elrendelése [A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét
szabályozó
nemzetközi
és
európai
közösségi
jogi
aktusok
végrehajtásának egyes szabályairól szóló 292/2008. (XII. 10.) Korm. rendelet 2. §, 3. § (1) bekezdés, 20-21. §] – Barlanghasznosítás (hasznosítási mód megváltoztatásának) engedélyezése [Tvt. 51. § (1) bekezdés a) pont] – Barlangkiépítés engedélyezése [Tvt. 51. § (1) bekezdés b) pont] – Barlangi képződmények kimentésének, hasznosításának, értékesítésének, külföldre juttatásának engedélyezése [Tvt. 51. § (1) bekezdés c) pont] – Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmével összefüggésben az új belépő tartalékba tartozó kibocsátási egységek kiosztása [Az üvegházhatású gázok 13
kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény végrehajtásának egyes szabályairól szóló 213/2006. (X. 27.) Korm. rendelet 11. § (3) bekezdés] – Kibocsátási egységek megtartásának jóváhagyása [A 2008-2012 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Kiosztási Terv kihirdetéséről, valamint a kibocsátási egységek kiosztásának részletes szabályairól szóló 13/2008. (I. 30.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdés] – Termékdíjfizetési
kötelezettséggel
kapcsolatban
egyedi
mentességi
kérelmek
elbírálása [Termékdíj tv. 5/A. § (6) bekezdés]
2. Fellebbezés a központi államigazgatási szerv vezetője által első fokon hozott döntés ellen Az OKTVF a Hatásköri Kr. 1. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alatt működő központi hivatal. Ha tehát első fokon az OKTVF jár el valamely hatósági ügyben, a Ket. 100. § (1) bekezdésének e) pontja alapján a döntés ellen a fellebbezés kizárt akkor, ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik. Eltérő jogszabályi rendelkezés alapján az OKTVF által hozott első fokú döntés ellen fellebbezésre van lehetőség a következő esetekben: – A csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet [8. § (1) bekezdés] – A környezetvédelmi termékdíjmentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről szóló 53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelet [2. § (4) bekezdés, 5. § (8) bekezdés, 24. § (7) bekezdés] – Az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet [9. § (4) bekezdés, 10. § (1) bekezdés, 11. § (3) bekezdés, 16. § (6) bekezdés] – A hulladékká vált gépjárművekről szóló 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet [9. § (1) bekezdés, 10. § (3) bekezdés] – Az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos hitelesítési tevékenység személyi és szakmai feltételeiről szóló 183/2005. (IX. 13.) Korm. rendelet [17/A. §] – A betétdíj alkalmazásának szabályairól szóló 209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet [6/A. § (1) és (4) bekezdés]
14
– Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény végrehajtásának egyes szabályairól szóló 213/2006. (X. 27.) Korm. rendelet [1. § (9) bekezdés, 11/A. § (4) bekezdés, 19. § (8) bekezdés] – A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) részt vevő szervezetek nyilvántartásáról szóló 214/2006. (X. 31.) Korm. rendelet [4/A. §] – A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet [17. § (4) bekezdés] – Az elemek és az akkumulátorok hulladékainak visszavételéről szóló 181/2008. (VII. 8.) Korm. rendelet [7. § (4) bekezdés, 8. § (1) bekezdés, 8/B. § (3) bekezdés] Nem teszi lehetővé a fellebbezést – a Ket. 101. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott eltérését engedő rendelkezés hiányában – többek között a Szakértői Kr., valamint a Magyar Köztársaság területén az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében megvalósuló együttes végrehajtás hitelesítőire vonatkozó szakmai és személyi követelményekről, valamint a hitelesítés szabályairól szóló 1/2009. (II. 10.) KvVM rendelet. Ugyancsak nincs lehetőség fellebbezésre a Tvt. 13. § (2) és (4) bekezdése alapján – tekintettel a Hatásköri Kr.-re – a vadászható állatfajnak nem nyilvánított, nem őshonos vadon élő állatfaj betelepítésének, illetve vadon élő állatfaj visszatelepítésének engedélyezésére, valamint az előbb említett állatfajok közé nem tartozó, nem őshonos élő szervezetek betelepítésének, továbbá visszatelepítésének engedélyezésére irányuló eljárásokban.
3. Eljárási költségek A Ket. 156. §-ának (2) bekezdése alapján a hivatalból indított és kötelezettséget megállapító határozattal záruló hatósági eljárás költségeinek viselésére az ügyfelet kell kötelezni. Ezt az előírást a Kvt. 96. §-ának (1) bekezdése, valamint a Vgtv. 30/A. §-a ugyancsak tartalmazta, azonban e rendelkezések a párhuzamos szabályozás megszüntetése érdekében a Ket. novella alapján 2009. október 1-jével hatályon kívül helyezésre kerültek. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy e rendelkezések további alkalmazására a Ket. 156. §-ának (2) bekezdése alapján nem kerülhessen sor. A Ket. 156. § (2) bekezdése értelmében a hivatalból indult eljárásokban az egyéb költségeket, azaz a Ket. 153. § (2) bekezdésének 3-15. pontjában szabályozott költségeket a hatóság előlegezi. A felmerült költség viselésére az ügyfelet csak abban az esetben lehet kötelezni, ha az eljárás eredményeképpen a hatóság kötelezettséget állapít meg az ügyfél terhére. A Ket. 153. § (2) bekezdése határozza meg azt, hogy mely költségek minősülnek eljárási költségnek. 15
A Ket. 153. §-a (2) bekezdésének 15. pontja lehetőséget ad arra, hogy a Ket. 153. § (2) bekezdésében meghatározottakon túl az egyes eljárások speciális jellegére tekintettel törvény vagy kormányrendelet egyéb eljárási költségeket állapítson meg. Ennek megfelelően határozza meg a Kvt. 96/A. §-a, valamint a Vgtv. 30/B. §-a a Ket. 153. § (2) bekezdés 15. pontjának további részletezéseként azt, hogy a környezetvédelmi és a vízügyi hatósági eljárások, mint speciális eljárások során a mintavételi, laboratóriumi, illetve az egyéb műszeres vizsgálatok költségek, továbbá a tényállás tisztázása kapcsán felmerülő személyi és dologi költségek egyéb eljárási költségnek minősülnek. E költségeket a környezetvédelmi és vízügyi hatósági eljárás során felmerülő egyéb eljárási költségekről szóló 72/2007. (IV. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Költség Kr.) szabályozza részletesen. Értelemszerűen nem tartoznak a Költség Kr. hatálya alá a Ket. 153. § (2) bekezdésének 1-14. pontjában szabályozott eljárási költségek. A Ket. 153. § (2) bekezdésében foglalt költségeket, valamint a Költség Kr.-ben szabályozott egyéb eljárási költségeket azonban az eljáró hatóság együttesen – amennyiben azok közül valamelyik az eljárásban ténylegesen fel is merült – a kötelezett terhére megállapíthatja.
4. Jogutódlás A jogutódlás jogintézményét a Ket. 16. §-a szabályozza. E szakasz alapvetően a folyamatban levő eljárásban bekövetkező jogutódlás kérdéséről rendelkezik. Megengedi azonban a Ket. 16. §-ának (3) bekezdése azt, hogy az eljárás jogerős lezárását követően bekövetkező jogutódlását (jogerős határozat alapján jogosított ügyfél jogutódlását) más jogszabály lehetővé tegye, illetve ennek részletes szabályait meghatározza. E rendelkezések alapján 2009. október 1-jével a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Zajkr.) alapján a környezetvédelmi hatóság jogerős határozata alapján jogosított ügyfél helyébe annak a polgári jog szerinti jogutódja lép a következő esetekben: – üzemi vagy szabadidős zajforrás esetében környezeti zajkibocsátási határérték megállapítása [Zajkr. 10. § (4) bekezdés, 11. § (2) bekezdés] – a közlekedési vonalas létesítmény mindenkori üzemeltetőjének zajvédelmi szempontú részleges környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezése [Zajkr. 14. § (2) bekezdés a) pont] – zajforrás üzemeltetőjének intézkedési terv benyújtására és jóváhagyására kötelezése esetén, ha a szabadidős vagy üzemi zajforrás által okozott zaj túllépi a zajkibocsátási határértéket [Zajkr. 17. § (1) bekezdés és (3) bekezdés] 16
– közüzemi létesítmények esetében fokozottan zajos terület kijelölése [Zajkr. 19. § (1) bekezdés] – a közüzem üzemeltetőjének az ingatlan zajcsökkentésével kapcsolatos intézkedések ütemezése [Zajkr. 21. § (1) bekezdés]
5. Adatszolgáltatás iránti kérelem A Ket. 36. §-ának (2) bekezdése szerint az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. Ennek megfelelően az eljáró hatóság az adatot nyilvántartó hatósághoz (bírósághoz, illetve a Magyar Országos Közjegyzői Kamarához) fordul abban az esetben, ha az ügyben az adat hiányában érdemi döntés nem hozható. Az adatszolgáltatás iránti kérelmet a megkeresett szervnek öt munkanap alatt kell teljesítenie. A Ket. említett szabályára tekintettel több környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi tárgyú jogszabályban is előírja, hogy az eljáró felügyelőségnek, illetve az OKTVF-nek adatszolgáltatási kérelemmel kell fordulnia a szükséges adatokról nyilvántartást vezető hatósághoz vagy bírósághoz, ha a kérelmező a bíróság vagy más hatóság által nyilvántartott jogosultságot igazoló okiratot nem csatolja. Ilyen rendelkezést találunk a következő jogszabályokban: – a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet [8. § (8) bekezdés] – az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet [10. § (6) bekezdés] – az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos hitelesítési tevékenység személyi és szakmai feltételeiről szóló 183/2005. (IX. 13.) Korm. rendelet [14. § (6) bekezdés] – az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről szóló 2005. évi XV. törvény végrehajtásának egyes szabályairól szóló 213/2006. (X. 27.) Korm. rendelet [1. § (10) bekezdés, 11. § (2) bekezdés] – a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet [10. § (6) bekezdés] – az elemek és az akkumulátorok hulladékainak visszavételéről szóló 181/2008. (VII. 8.) Korm. rendelet [8. § (5) bekezdés]
17
6. Eljárási határidők A Ket. 33. §-ának (1) bekezdése áttért az ügyintézési határidőnek a munkanapokban történő számítására, amelynek megfelelően az általános ügyintézési határidő 22 munkanap lett a korábbi
30
nap
helyett.
Ennek
megfelelően
valamennyi
környezetvédelmi,
természetvédelmi és tájvédelmi hatósági eljárásban is módosításra kerültek az eljárási határidők. Azokban az eljárásokban, amelyekben 2009. október 1-jét megelőzően 30 napos volt az ügyintézés határideje, az eljárási határidő egységesen 22 munkanapra változott, a korábbi 15 napos határidő esetében 10 munkanapra, a 8 napos határidő vonatkozásában pedig 5 munkanapra változtak a szabályok. Azokban az eljárásokban, amelyek az említett határidőknél hosszabb vagy rövidebb időtartamot határoznak meg, az eljárási határidő egyedileg került megállapításra. Ha a határidő időtartama eléri vagy meghaladja a 60 napot, az eljárás ideje 2009. október 1-jétől hónapokban kerül meghatározásra. Az ügyintézési határidők számítására egyébiránt a Ket. 65. §-át kell alkalmazni. A Ket. főszabályként csak a hatóság tekintetében teszi kötelezővé a határidők munkanapokban történő számítását, az ügyfelek által teljesített eljárási cselekményeknél továbbra is lehetséges a határidők napokban történő megállapítása. A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági eljárásokban az ügyfelekre vonatkozó határidő munkanapokba történő átalakítására 2009. október 1-jétől csak azokban az esetekben került sor, amelyeknél a határidőt előíró jogszabály egységességének biztosítása ezt indokolta. Így a kármentesítési eljárások egységes szabályozása érdekében ez történt a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendeletben, a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendeletben, valamint a természetben okozott károsodás mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól szóló 91/2007. (IV. 26.) Korm. rendeletben, vagy például a vízügyi hatósági eljárások vonatkozásában a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendeletben.
A környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet módosítása 1. Szakértők kötelező alkalmazása A jogszabály módosításával valamennyi, az annak hatálya alá tartozó eljárásban (előzetes vizsgálat, környezeti hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás) kötelezővé vált a környezetvédelmi, természetvédelmi, illetve tájvédelmi szakértők igénybe 18
vétele az eljárás megindításának alapjául szolgáló kérelem és annak mellékletei elkészítéséhez. E rendelkezés a 2009. augusztus 1-jétől bevezetett előzetes konzultációt viszont nem érinti. Ennek megfelelően a kérelmekhez csatolt dokumentáció egyes részeit kizárólag a tartalmi követelményeknek megfelelő részszakterületeken a Szakértői Kr. 1. számú melléklete alapján szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készítheti el.
2. A dokumentációk elektronikus úton történő benyújtása A Kvt. 90. §-ának (3) bekezdése szerint a környezetvédelmi engedély és az egységes környezethasználati engedély iránti kérelmet, illetve azoknak a Khvkr.-ben meghatározott mellékletét a környezetvédelmi hatóság részére az eljárás megindításakor egy példányban elektronikus adathordozón is be kell nyújtani, amelyet a környezetvédelmi hatóság elektronikus úton közzétesz. E szabályt 2009. október 1-jétől a Khvkr. is tartalmazza, amelynek megfelelően nemcsak a Kvt. 90. § (3) bekezdésében meghatározott eljárásokban, hanem az előzetes vizsgálati eljárásban és az előzetes konzultáció keretében is be kell nyújtani a kérelmet és annak mellékleteit a nyolc nyomtatott példány mellett egy példányban elektronikus adathordozón.
3. Jegyzői feladatok A Ket. novellával összefüggésben részletesebben kerültek meghatározásra a tevékenység telepítési helye szerinti település és a feltételezetten érintett települések jegyzőinek feladatai, illetve az eljárásban való közreműködésükre vonatkozó határidők. Az előzetes vizsgálati
eljárásban,
a
környezeti
hatásvizsgálati
eljárásban
és
az
egységes
környezethasználati engedélyezési eljárásban az érintett jegyzők a korábbi 5 nap helyett három munkanapon belül gondoskodnak az eljárás megindításáról szóló közlemény közterületen, és a helyben szokásos egyéb módon történő közhírré tételéről. Új előírás viszont, hogy a közhírré tételét követő három munkanapon belül a jegyzőnek tájékoztatnia kell a felügyelőséget a közhírré tétel időpontjáról, helyéről, valamint a kérelembe és mellékleteibe való betekintési lehetőség módjáról. Megváltoztak a jegyzők feladatai nem csak az eljárás megindításáról adott értesítésben, hanem az eljárásban hozott döntésről történő tájékoztatásban is. A Khvkr. 5. §-ának (6) bekezdése szerint – amelyet az előzetes vizsgálati eljárásban és a Khvkr. 10. § (3) bekezdése alapján a környezeti hatásvizsgálati eljárásban is alkalmazni kell – a felügyelőség által közölt döntést az érintett önkormányzatok jegyzői nyilvánosan a felügyelőség által
19
megjelölt időpontban teszik közzé. A felügyelőség erre a közzétételre pedig a közlemény megküldésétől számított ötödik munkanapnál korábbi időpontot nem határozhat meg. A rendelkezés célja, hogy az érintett nyilvánosság tagja azonos időpontban kapjanak tájékoztatást a határozatról, továbbá hogy tekintetükben a fellebbezésre nyitva álló határidő ugyancsak egységesen kerüljön számításra. A felügyelőség tájékoztatása érdekében a jegyzők a közlemény közzétételét követő három munkanapon belül megküldik a felügyelőségnek a közzététel időpontját, helyét, valamint a határozatba való betekintési lehetőség módját. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban hozott döntés vonatkozásában e szabályokhoz hasonlóan rendelkezik a Khvkr. 21. § (8) bekezdése azzal a különbséggel, hogy a jegyzőnek a döntés nyilvános közzétételéről utólagosan 3 munkanapon belül nem kell tájékoztatnia a felügyelőséget.
4. Változások az összekapcsolt eljárásban A környezeti hatásvizsgálati eljárás és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás összekapcsolt eljárásként történő lefolytatásában a Khvkr. 25. § (7) bekezdése alapján 2009. október 1-jéig az a szabály érvényesült, hogy a felügyelőség az eljárást megszüntette, ha a környezethasználó a 25. § (3) bekezdés alapján a környezeti hatások tekintetében hozott végzés jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül nem nyújtotta be az eljárás második szakaszának megindításához szükséges, a végzésben előírt dokumentációt. A felügyelőség a környezethasználó kérésére indokolt esetben az eljárást további hat hónappal meghosszabbíthatta. A Ket. 31. §-a alapján az eljárás azonban ebből az okból nem szüntethető meg, így 2009. október 1-jétől a Khvkr. azzal a jogszabályi fikcióval él, hogy a dokumentáció benyújtásának elmaradása a Ket. 31. § (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott esettel egyenértékű, azaz úgy kell tekinteni, mintha a környezethasználó a kérelmét visszavonta volna. A Khvkr. módosítása az előbbieken túl olyan új szabályozást tartalmaz, amely alapján a felügyelőség indokolt esetben a környezethasználó kérelmére engedélyezheti, hogy a dokumentációt a 25. § (3) bekezdés szerinti végzés jogerőre emelkedésétől számított 12 hónapon belül nyújtsa be. Így az ügyfeleknek hosszabb határidő áll rendelkezésre az eljárás második szakaszához szükséges dokumentáció előkészítésére.
5. Hatályon kívül helyezett rendelkezések
20
A Khvkr. módosítása kapcsán végül röviden szükséges megemlíteni azokat az előírásokat, amelyek 2009. október 1-jétől hatályon kívül helyezésére kerültek, mert azokról a Ket. részletesen már rendelkezik. Ezek a következők: – az előzetes vizsgálati eljárásban a közleményre beérkezett észrevételekről tartott tárgyalás tekintetében a 4. § (2)-(3) bekezdés helyett a Ket. 62. §-a az irányadó; – a
környezeti
hatásvizsgálati
eljárás
során
tartott
közmeghallgatásról
szóló
jegyzőkönyv elkészítésekor a Khvkr. 9. § (9) bekezdés helyett a Ket. 63. § (3) bekezdését kell alkalmazni; – az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás három hónapos határidejének meghosszabbítására nem a Khvkr. 20. § (11) bekezdés alapján, hanem a Ket. 33. § (7) bekezdés alapján kerülhet sor; – az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó tevékenységek esetében a Khvkr. 22. § (3) bekezdés alapján évente egyszer végzett helyszíni ellenőrzés keretében a szemlére a Ket.-nek a szemlére vonatkozó rendelkezései [Ket. 56-57/B. §] alapján kerül sor és a jegyzőkönyvet is a Ket. szabályai szerint kell ekkor készíteni.
21
