Szepesi Balázs. A versenyképesség társadalmi környezete *

Szepesi Balázs A versenyképesség társadalmi környezete*

TM 80. sz. Mőhely zárótanulmány

BCE VÁLLALATGAZDASÁGTAN INTÉZET VERSENYKÉPESSÉG KUTATÓ KÖZPONT

A zárótanulmány a TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005 azonosítójú projektje, A nemzetközi gazdasági folyamatok és a hazai üzleti szféra versenyképessége címet viselı alprojektjének kutatási tevékenysége eredményeként készült.

*

Absztrakt (magyar – angol) Kutatásunk alapvetése, hogy egy ország versenyképessége az értékteremtı munkamegosztást támogató teljes közösségi intézményrendszer sikeres mőködésén múlik. Munkánkkal arra kerestük a választ, milyen értékek és motivációk alakítják a magyar gazdaság intézményrendszerét. Nem a hivatalos magatartási szabályok statikus elemzésére koncentráltunk, hanem a normák, konvenciók és innovációk világára, az intézményrendszer jövıjét befolyásoló dinamikus elemekre. Elemzésünk fókuszában a társadalmi és vállalkozói értékek, a gazdaságpolitika formálók versenyképességi narratívái, a helyi gazdaságok versenyképességi tényezıi, a versenyképesség javítását szolgáló magánkezdeményezések és a nonprofit szektor mőködése álltak. Fı eredményünk, hogy a Magyarország jövıbeli versenyképességét befolyásoló tudati elemek - a gazdasági döntéshozók motivációi és normái – megfelelı alapot teremtenek a gazdaságunk versenyképességét megerısítı üzleti, civil és kormányzati kezdeményezések számára. Magas közösségi és morális elvárások jellemzik a lakosság és a vállalkozók értékrendjét. A gazdaságpolitikaalkotók nyitottak az intézményi problémákra, a magyar véleményformálók körében egyetértés van a fı versenyképességi kihívásokat illetıen. Jól azonosíthatóak a szervezık erıfeszítéseit kompenzálni képes versenyképességi összefogások keretei. A helyi gazdaságfejlesztés intézményei alakulóban vannak. A nonprofit szektor mőködési viszonyainak bizonytalansága ellenére a közcélúság és a versenyképesség közös területein (mint az atipikus foglalkoztatás) jól teljesít. Ezek az eredmények egyszerre nyitnak perspektívát a tudományos vizsgálódás és a gyakorlati cselekvés számára. Az önérdek és a közösségi értékteremtı képesség javításának motivációja közötti kapcsolat tudományos vizsgálata, a társadalmi innovációk kutatása a versenyképesség javíthatóságának kereteit tárhatja fel. Az üzleti, civil vagy kormányzati szereplık pedig akkor tudják a fogyasztói, közösségi elvárásokat sikeresen összeegyeztetni stratégiai céljaikkal, ha a gazdasági és társadalmi szereplık normáihoz, konvencióihoz igazítva alakítják ki intézményformáló stratégiáikat.

The competitiveness of nations is based on the successful function of the institutions that support the division of labor on value creation – this is the basic principle of this research. Our project investigates what values and motivations shape the institutional setting of Hungarian economy. We study the world of norms, conventions and innovations – the elements that shape the institutions. The static analysis of official rules has only a minor role in this approach. Research focuses (1) on the value system of entrepreneurs (2), on the mind setting of public managers and executives of economic policy (3) on the factors of local economic competitiveness, (4) on the actions of private and non-profit sector in order to enhance competitiveness. The main finding of this research is that the cognitive factors that shape the competitiveness of Hungary – the norms and motivations of decision makers in the economy – give a positive support for the competitiveness strengthening initiatives of business, non-profit and public sectors. The studies on the values system of entrepreneurs and citizens show that expectations and moral values connected to competitiveness are strong. The public managers of economic policy are open-minded and there is a general consensus of experts, business and politics on the key competitiveness challenges of Hungary. There are well defined frameworks to conceptualize the schemes that make organizers’ efforts

affordable in private initiatives for competitiveness. There are various developments on the field of institutions for local economic development. The nonprofit sector has good results on the common fields of competiveness and equity (like atypical forms of employment) despite the uncertainties in the background of the sector. These results open perspectives both for scientific research and practical applications. The research on connection between individual goals and motivation to improve value creating ability of the society and the study of social innovation reveal new aspects of competitiveness. Business, non-profit or public leaders can better synchronize their strategies with the expectation of consumers, communities and constituencies if their intentions to shape institutional settings fit better to the norms and conventions of the social and economic stakeholders.

Fıbb megállapítások és eredmények – Vezetıi összefoglaló Kutatásunk alapvetése, hogy egy ország versenyképessége az értékteremtı munkamegosztást támogató teljes közösségi intézményrendszer sikeres mőködésén múlik. Munkánkkal arra kerestük a választ, milyen értékek és motivációk alakítják a magyar gazdaság intézményrendszerét. Nem a hivatalos magatartási szabályok statikus elemzésére koncentráltunk, hanem a normák, konvenciók és innovációk világára, az intézményrendszer jövıjét befolyásoló dinamikus elemekre. Elemzésünk fókuszában a társadalmi és vállalkozói értékek, a gazdaságpolitika formálók versenyképességi narratívái, a helyi gazdaságok versenyképességi tényezıi, a versenyképesség javítását szolgáló magánkezdeményezések és a nonprofit szektor mőködése álltak. Fı eredményünk, hogy a Magyarország jövıbeli versenyképességét befolyásoló tudati elemek - a gazdasági döntéshozók motivációi és normái – megfelelı alapot teremtenek a gazdaságunk versenyképességét megerısítı üzleti, civil és kormányzati kezdeményezések számára. Magas közösségi és morális elvárások jellemzik a lakosság és a vállalkozók értékrendjét. A gazdaságpolitikaalkotók nyitottak az intézményi problémákra, a magyar véleményformálók körében egyetértés van a fı versenyképességi kihívásokat illetıen. Jól azonosíthatóak a szervezık erıfeszítéseit kompenzálni képes versenyképességi összefogások keretei. A helyi gazdaságfejlesztés intézményei alakulóban vannak. A nonprofit szektor mőködési viszonyainak bizonytalansága ellenére a közcélúság és a versenyképesség közös területein (mint az atipikus foglalkoztatás) jól teljesít. Ezek az eredmények egyszerre nyitnak perspektívát a tudományos vizsgálódás és a gyakorlati cselekvés számára. Az önérdek és a közösségi értékteremtı képesség javításának motivációja közötti kapcsolat tudományos vizsgálata, a társadalmi innovációk kutatása a versenyképesség javíthatóságának kereteit tárhatja fel. Az üzleti, civil vagy kormányzati szereplık pedig akkor tudják a fogyasztói, közösségi elvárásokat sikeresen összeegyeztetni stratégiai céljaikkal, ha a gazdasági és társadalmi szereplık normáihoz, konvencióihoz igazítva alakítják ki intézményformáló stratégiáikat. A kutatási alprogram a versenyképességet tágan definiálja: (1) a gazdasági munkamegosztásba való bekapcsolódásként (2) értékteremtı módon (3), úgy hogy a tevékenység relatív hozama nem csökken. Az ilyen stratégiák lehetıségét és vonzóságát az intézményrendszer jelentısen befolyásolja, a versenyképesség nagyban függ a közösség meghatározottságától, konvencióitól, a szabályok és normák tartalmától és rugalmasságától, a közösségi környezet tudatos alakításával foglalkozó szereplık motivációjától . Az European Value Survey (EVS) 2008-as hullámának európai adatait valamint a HÉTFA Kutatóintézet 2011-es hazai kisvállalkozói lekérdezésének eredményeit összevetı elemzés szerint a magyarok nem azért elégedetlenek demokráciájukkal, mert az elmarad a mércétıl, hanem – európai összehasonlításban – nagyon magasan van ez a mérce. Az adómorál megítélése terén a magyarok nagyon szigorúak, s a magyar kisvállalkozók még a lakossági átlagnál is szigorúbban utasítják el az adócsalás és az állami támogatásokkal való visszaélés gyakorlatát - ami ellentmond mindennapi tapasztalatainknak és a bennünk élı vállalkozóképnek. Az informális, személyes üzleti kapcsolatok világában mozgó vállalkozók a normaszegést erısebben elítélınek bizonyultak azoknál, akik a multinacionális vállalatok beszállítóiként tevékenykednek. Mindez arra (is) utalhat, hogy nem kellıen

megalapozott a hazai gazdaság megkettızıdött struktúrájához kettıs erkölcsiséget társítanunk, vagy ha társítunk is, a normaszegés (legalábbis megítélésének) mértéke nem a feltételezett irányban tér el. Az European Social Survey (ESS) 2008-as hullámának európai, ill. 2010-es hullámának magyarországi adatait valamint a HÉTFA Kutatóintézet 2011-es hazai kisvállalkozói lekérdezéseit összehasonlító elemzésünk szerint az európai vállalkozók által vallott értékek (önállóság, stimuláció, teljesítményorientáltság, biztonságra törekvés hiánya) megfelelnek a vállalakozásokkal foglalkozó szakirodalom által felállított ideáltípusoknak. Újdonság annak azonosítása, hogy a hedonizmus és a tisztelet kivívása fontos értékek a 21. század európai vállalkozói körében. Az élménytársadalom (G. Schulze) néhány vonása jellemzı az európai vállalkozókra is, s a Max Weber által feltárt takarékos, az evilági élet hívságai elıtt nem meghajló vállalkozó ideáltípusa nincs összhangban a mai valósággal. A magyarországi kisvállalkozók értékvilága európai összehasonlításban a Nyugat és a Kelet „határán” helyezkednek el, ez a „határhelyzet” nemcsak a vállalkozókra, de a magyar felnıtt lakosságra is igaz. Az európai vállalkozókra jellemzıkkel összhangban a magyar kisvállalkozót az önállóság magasabb, illetve a biztonság és az univerzalizmus alacsonyabb fontossága teszi a társadalom jól elkülöníthetı csoportjává. A közszféra versenyképesség képét vizsgáló elemzésünk kiinduló pontként öt narratívát különít el: a fiskális és monetáris politikára fókuszáló makrogazdasági narratívát, az intézményi narratívát, a reál- és humáninfrastruktúra kulcselemire fókuszáló fundamentalista narratívát, a szabályozó narratívát, a vállalati szféra tıkehiányára és szétaprózódottságára fókuszáló fejlesztı narratívát különítjük el kiinduló pontként. Interjúkra és szövegelemzésre épülı kutatásunk szerint a magyar gazdaságpolitika napi formálói nyitottabban, vállalkozásorientáltabban, a makrokeretekbıl jobban kitekintve gondolkoznak, mint ahogy azt gondoltuk. Az igazgatás, a politika, a hazai és nemzetközi üzleti élet helyzetértékelése és iránymegjelölése a legfıbb kérdésekben megegyezik. Ezek a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága, a magas adók és adminisztrációs terhek, a szabályozás változékonysága és hiányosságai, a foglalkoztatás alacsony szintje, a szürke gazdaság kiterjedtsége és az oktatás, szakképzés alacsony színvonala. A helyi gazdaságfejlesztési elképzeléseket interjúk és dokumentumelemzése alapján három középvárosban: Jászberényen, Szekszárdon és Zalaegerszegen vizsgáltuk. A vállalkozók és a városvezetık szerint az eredményes helyi gazdaságfejlesztési tevékenység legnagyobb akadályai: a szakképzés rendszere, a vállalkozásokat terhelı adminisztratív terhek és a fejlesztési források felhasználása. A helyi gazdaságfejlesztés egyik legfontosabb gyakorlati kérdése az, hogy milyen gazdasági és társadalmi beágyazottsággal rendelkeznek a betelepült külföldi tulajdonú vállalkozások, s a beágyazottság szintje miként növelhetı. A versenyképesség javítását célzó magánkezdeményezések vizsgálata során részletes esettanulmányok segítségével tárja fel, milyen modellekben, milyen fennmaradási kockázatok mellett növelhetı üzleti alapon a versenyképesség társadalmi környezete. Eredményeink alapján a belsı minıségbiztosítás, elsısorban a belépı tagok megfelelı kiválasztása és ennek a harmadik szereplı felé való eredményes kommunikációja a meghatározó tényezı. Valamennyi üzleti modell a minıségbiztosítás valamilyen formájára épül, ami a formális és rendszeres minıségellenırzésen túl a tagság meghatározott idıközönkénti megújításáig vagy a taggá válást korlátozó ajánlási intézményig terjed. E minıségbiztosítási mechanizmusok finanszírozása és hasznának elosztása kulcsszerepet játszik e modellek finanszírozásában és hosszú távú fenntarthatóságában. A civil szféra versenyképesség erısítı lehetıségeit nagyban behatárolja az autonómia és a forrásbevonás közötti ellentmondás dilemmája. A kormánnyal, politikai erıkkel, más civil szervezetekkel

való együttmőködés jelentıs tıke és társalmi támogatás nélkül felemésztheti a szervezetek energiáit, azonban ezek a kapcsolódási pontok gyakran elkerülhetetlenek a továbblépés érdekében. A KSH adatai alapján a nonprofit szektor a gazdaság egészéhez képest nagyobb arányban tud élni és él, az atipikus foglalkoztatási formákkal az alacsonyabb képzettségőek, a részmunkaidıs alkalmazást keresık, a munka világába nehezen visszavezethetı, vagy egészségügyi állapotukból, fogyatékosságukból kifolyólag nehezen elhelyezkedni képes rétegek számára. Az alprogram új kutatási irányt nyitott, eredményeink alapján célszerő kiszélesíteni a versenyképesség intézményi környezetét, és az intézményi környezetet formáló szándékok, értékek és konvenciók vizsgálatát. A zárótanulmány szövege a kutatás tanulmányaira és azok minıségbiztosítói értékeléseire épül.

Bevezetés (mőhely céljai, felépítése) A kutatási program célja annak vizsgálata volt, hogyan befolyásolják a magyar társadalom mőködésének jellemzıi gazdaságunk versenyképességét. Kutatásunk kiindulópontja, hogy az egyéni motivációk és az egyéni magatartást befolyásoló formális és informális szabályok (normák és intézményi keretek) komoly hatást gyakorolnak a vállalkozások értékteremtı- és versenyképességére. Ennek alapján elemeztük, mire épül a gazdaságot mőködtetı vezetık motivációja, együttmőködési készsége. A társadalmi folyamatok versenyképességre gyakorolt hatásának vizsgálatát két területre fókuszáltuk: egyrészt a közszféra kapcsolatára a versenyszférával, másrészt a civil szféra szerepére. A kutatásunk az alábbi három témaköre köré szervezıdött: − A társadalom állapota és a gazdaság − A közszféra mőködése és kapcsolata a versenyszférával − A civil szféra és a gazdasági versenyképesség A mőhely keretében hét mőhelytanulmány készült, melyeket az alábbi fejezetekben mutatunk be részletesen.

A kutatás irányai, céljai, fıbb eredményei A kutatási alprogram keretében egy tanulmány a versenyképesség közösségi, intézményi elemzésének elméleti hátterét vizsgálta. Két tanulmány foglalkozott a magyar lakosság és a magyar vállalkozók versenyképességhez kapcsolódó értékrendjének európai kontextusú vizsgálatával – ennek keretében a HÉTFA kutatóintézet adatait elemeztük együtt az EVS és az ESS adataival. Két tanulmány esettanulmányokra épülve vizsgálata a helyi gazdaságfejlesztés és a magánszereplıktıl származó versenyképességi kezdeményezések lehetıségeit, egy tanulmány pedig a civil szféra versenyképesség alapításában játszott szerepének korlátait és potenciálját vizsgálta. A versenyképesség elméleti keretei

A versenyképesség mára a közgazdaságtani és a hazai közéleti diskurzusnak is bevett fogalmává vált. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) a fogalom tartalma meglehetısen homályos, gyakran egyszerően a „jól mőködı, sikeres” szinonimájává válik. Szepesi Balázs és Pogonyi Csaba tanulmánya arra tesz kísérletet, hogy a fogalom jelentését pontosítva elhelyezze azt az intézményi közgazdaságtan elméleti keretében. Ebben a keretben a gazdasági tevékenységek sikerességének kulcsa a támogató intézményi környezet. Ez a környezet jóval több elembıl áll, mint amit a mikroökonómiai piacmodellek általában feltételeznek: elengedhetetlen részét képezi azok az egyéni aktorok (magánszemélyek, vállalkozások) és az állami szabályozás között elhelyezkedı „köztes intézmények” sokasága. A szerzık is ezekre helyezik a hangsúlyt azzal, hogy megalkotják a közösségi versenyképesség fogalmát. Ugyanebben az elméleti keretben, de felhasználva Baumol különbségtételét is a produktív és improduktív járadékszerzı vállalkozások között, a versenyképesség lényegeként az értékteremtı munkamegosztás rendszerének kiterjedését, illetve egyéni szinten az ebbe való bekapcsolódást emeli ki. A tanulmány célja a versenyképesség közösségi beágyazottságának elemzéséhez alkalmas keretek bemutatása és a versenyképesség fogalmának vizsgálata a fogalom intézményi, normatív tartalma szempontjából. Cél a közösségi versenyképesség fogalmának és az ezt elemezni képes megközelítés kidolgozása. A feladat kettıs: 1. A versenyképesség értelmezése a döntések közösségi keretei szempontjából 2. A közösségi keretek versenyképességre gyakorolt hatásának elemzése Ennek érdekében a szerzık a tanulmány fejezete az egyéni döntést meghatározó tényezıket és az egyéni döntések jövıbeli interakciók környezetére gyakorolt hatását elemzı keretet mutatja be. Az egyéni döntést négy tényezı határozza meg. a közösségi környezet, a természeti környezet, s személyes jellemzık és az interakciós partnerek. Az ez alapján születı döntések formálják a jövıbeli döntési környezetet. A döntések hatásának elemzéséhez a környezetre gyakorolt hatások értékelését orientáló fogalomra van szükség. Elemzésük esetében ez a fogalom az értékteremtés, amit a következıképp határoznak meg: az értékteremtı tevékenységek során valaki arra törekszik, hogy saját személyes céljait a másokkal való kölcsönösen elınyös együttmőködések lehetıségeinek bıvítésével, hozamainak növelésével szolgálja. A második fejezetben az egyéni döntések közösségi kereteit és az egyéni döntések közösségre gyakorolt hatását elemezik részletesen. A formális és informális intézmények világát, a közösségi magatartásokat szabályozó normák és konvenciók rendszerét a következı öt – a valóságban gyakran keveredı - alapelemre bontják: értékrend, konvenció, közösségi szabály, hivatalos elıírás, egyének közötti megállapodás. Ezek közül a magánszereplık együttmőködésének az érintett szereplık által módosítható intézményi elemeinek (konvenció, megállapodás) alkalmazkodása a leggyorsabb, a közösség egészét irányító formális intézmények a status quo iránti elfogultságuk miatt lomhábbak, míg a közösség életét informálisan befolyásoló normák a legstabilabb intézményi elemek. A közösségek változása általában lassú, legtöbbször nem szándékolt hatások következménye. Mindezek mellett a közösségi intézmények tudatos alakításában komoly szerepe van (1) a konvenciókat megújító intézményi innovátoroknak, (2) a szerzıdéses formulákon módosító vállalkozóknak és (3) a hivatalos elıírások formálásába bekapcsolódó politikai szereplıknek politikai vállalkozóként, tisztviselıként, vagy közéleti résztvevıként. A harmadik fejezet a versenyképesség fogalmát elemezi, és ez alapján határozza meg a közösségi versenyképesség fogalmát. A tanulmány azt vizsgálja, milyen feltevésekkel él a fogalom a közösségi környezettel kapcsolatban, illetve milyen normatív elemei vannak a definíciónak. Az elemzés a versenyképesség fogalmának egy lecsupaszított változatát használja. E szerint a versenyképesség valaki képessége értékteremtı módon bekapcsolódni a gazdasági munkamegosztásba úgy, hogy

tevékenysége relatív hozama nem csökken. Az elemzés alapján a versenyképesség a közösségi környezet következı hét elemére épül: 1. A közösség tagjainak és a tagság tartalmának meghatározottsága; 2. A potenciális együttmőködı felek közös múltja, jövıje, konvenció- és normarendszere; 3. A gazdasági együttmőködés intézményeinek (csere, vállalkozás, tulajdon, szerzıdés) mőködıképessége; 4. Az értékteremtés normatív koncepciója és az arra épülı részleteiben meghatározott, és részleteiben is közösségi legitimációval bíró szabályrendszer; 5. Az innovációt támogató és a kellıen rugalmas értékrend és közösségi szabályok. 6. A gazdasági munkamegosztás igényeihez részleteiben és változásával is igazodó konvenciók, hivatalos elıírások és szerzıdések; 7. A közösségi környezet tudatos alakításával foglalkozó szereplık (közösségi innovátorok, vállalkozók és politikai szereplık) motivációja és lehetısége a hozamok relatív szintjének tartását támogató intézményi környezet karbantartásában. A versenyképesség fogalmának intézményi elemzése rámutat, hogy a fogalom gazdag értéktartalommal és határozott közösségi intézményrendszer-képpel rendelkezik. A közösségi versenyképesség ez alapján a versenyképesség fogalmába kódolt közösségi környezetként határozható meg. A kutatás következı lépése a közösségi versenyképesség meghatározása, az azt befolyásoló mechanizmusok feltárása és javítását támogató elemzési eszközök, gyakorlati segédletek kidolgozása. Ezen feladatok elıkészítése érdekében a tanulmány mellékletében két történelmi esettanulmányt mutatnak be, röviden áttekintik a téma szempontjából releváns irodalom fıbb eredményeit és bemutatunk egy praktikus alkalmazásra szánt normatív elemzési eszközt, mellyel az elemezhetı, hogy az állami lépések mennyire bátorítják az értékteremtı vállalkozást. Egyéni és kormányzati felelısség a vállalkozói kultúrában – Európában és Magyarországon Luksander Alexandra, Mike Károly és Csite András e tanulmánya annak a két elembıl álló vizsgálatnak a része, ami az európai és benne a hazai társadalom értékrendszerével foglalkozik, s amelyekben a vállalkozók által vallott értékeket állították figyelmük középpontjába. Ahogy az új intézményi közgazdaságtan legjelentısebb alakjainak (Greif, North és Williamson) nyomán e mőhelytanulmány is megjegyzi, az egyén általános értékrendje befolyásolja az egyes konkrét intézményekre vonatkozó értékrendjét, ezen keresztül pedig az intézményekkel kapcsolatos viselkedését, és végsı soron az intézmény mőködését, sikerességét. Mindez pedig kihat az adott társadalom gazdasági teljesítményére, élhetıségére. A szerzık a vizsgálat fókuszát e tanulmányban – szemben a másik, a vállalkozók általános értékrendjére vonatkozóval – kiegészítik a kormányzattal (állam) kapcsolatos általános lakossági és vállalkozói meggyızıdések elemzésével. A mőhelytanulmány készítése során a szerzık két adatbázist elemeztek, az European Value Survey (EVS) 2008-as hullámának európai adatait valamint a HÉTFA Kutatóintézet 2011-es hazai kisvállalkozói lekérdezésének eredményeit. A munka során az európai összehasonlításra alkalmas adatbázis másodelemzésére és egy új, reprezentatív adatfelvétel feldolgozására is vállalkoztak. A tanulmány legfontosabb megállapítása az, hogy a magyarok nem azért elégedetlenek demokráciájukkal, mert az elmarad a mércétıl, hanem – európai összehasonlításban – nagyon magasan van ez a mérce, nagyon sokat várunk el az államtól, s mivel az e mércét nem tudja megütni (lehet más állam sem tudná…), ezért elégedetlenek és bizalmatlanok vagyunk. Mindez egy jelentıs csapdahelyzetre utal: mert noha tudjuk (de legalábbis tapasztalataink alapján sejtjük), hogy a magyar állam, a magyar demokrácia nem tud úgy mőködni, ahogy itt és most szeretnénk, de a mércét mégsem akarjuk lejjebb tenni, és megbüntetjük azokat a vezetıinket, akik a mérce leszállítását javasolják.

Meglepı és mindenképp további viták tárgyát kell képezze a tanulmány azon megállapítása, miszerint az adómorál megítélése terén a magyarok nagyon szigorúak, s a magyar kisvállalkozók még a lakossági átlagnál is szigorúbban utasítják el az adócsalás és az állami támogatásokkal való visszaélés gyakorlatát. A normaszegés ilyetén merev és elutasító megítélése ellene mond mindennapi tapasztalatainknak és a bennünk élı vállalkozóképnek. Lehet természetesen, hogy nem vállalkozóképünk szorul módosításra, hanem a vállalkozók a kérdésekre az „elvárt” válaszokat adták. Lehet az is – ahogy a szerzık fogalmaznak, – hogy a magyar vállalkozók képmutatóak, s bár tudják mi helyes, mindennapi mőködésük során mégsem ennek megfelelıen járnak el. Bármelyik feltételezés is az igaz, egyik sem utal arra, hogy a magyar vállalkozók a normanélküliség, az anómia világában élnének. Meglepı eredménye a vizsgálatnak, hogy az informális, személyes üzleti kapcsolatok világában mozgó vállalkozók a normaszegést erısebben elítélınek bizonyultak azoknál, akik a multinacionális vállalatok beszállítóiként tevékenykednek. Mindez arra (is) utalhat, hogy nem kellıen megalapozott a hazai gazdaság megkettızıdött struktúrájához kettıs erkölcsiséget társítanunk, vagy ha társítunk is, a normaszegés (legalábbis megítélésének) mértéke nem a feltételezett irányban tér el. Természetesen további vizsgálatoknak kell majd arra a kérdésre választ adniuk, hogy a normakövetés kapcsán a hazánkban megjelent nagy külföldi vállalkozások milyen gyakorlatot erısítettek. Fontos eredménye ennek a tanulmánynak, hogy a vállalkozókkal azonosított általános és speciális értékek vizsgálata alapján Magyarország helye Európa „térképén” nem határozható meg egyértelmően. E bizonytalanság nem pusztán abból fakad, hogy az ország nem sorolható be az észak-nyugati, a keleti és a déli modellek egyikébe sem, hanem sokkal inkább abból, hogy nem mutatható ki ezeknek a törésvonalaknak, ill. nagytérségeknek a léte. Vannak olyan értékek, megrögzött vélekedések amikben kimutatható az Európán belüli nagytérségi törésvonalak megléte, de a legtöbb érték esetében nem ez a helyzet. Sokkal erısebbeknek tőnnek az országok közti különbségek a nagytérségieknél, ami arra int, hogy a „posztkommunista” múlt magyarázó erejének mértéke vagy akár a „balkanizálódás” sejtése újragondolásra szorul a hazai társadalomkutatásban. A fentiek alapján nem állunk talán messze az igazságtól akkor, amikor ezt a mőhelytanulmányt egy olyan új kutatási program egyik elsı kimenetének tekintjük, ami vállalkozásról, vállalkozóról és a vállalkozó-állam kapcsolatról kialakult eddigi képünk újragondolására fogja sarkallni a hazai tudományosságot.

Maguk urai - a magyar vállalkozó lelkialkata A hazai üzleti szféra versenyképességének állapota, a befolyásoló tényezık közti összefüggések nem tárhatók fel az üzleti élet szereplıinek versennyel és vállalkozással kapcsolatos attittődjeinek és az ezeket befolyásoló értékeinek elemzésbe vonása nélkül. Luksander Alexandra, Mike Károly, Csite András és Szabó-Morvai Ágnes e mőhelytanulmányban a vállalkozók által vallott értékeket és a vállalkozóhoz, mint sajátos személyiségprofilhoz társított értékek társadalmi elfogadottságát vizsgálták. Az önállóság, a teljesítményorientáltság, a kockázatvállalási hajlandóság olyan sajátos, a vállalkozó személyiségével (is) azonosított értékek, amelyek mértéke és elismertsége befolyásolja egy nemzetgazdaság vagy kisebb területi közösség gazdasági teljesítményét és növekedését. Hasonló tematikájú tanulmány kevés született még Magyarországon. A tematika különösen releváns a nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság idıszakában, amikor azt keressük, hogy a krízisbıl való kilábalás milyen erıforrások feltárását, mozgósítását és a korábbinál hatékonyabb felhasználását igényli. A mőhelytanulmány készítése során a szerzık három adatbázist elemeztek, az European Social Survey (ESS) 2008-as hullámának európai, ill. 2010-es hullámának magyarországi adatait valamint a HÉTFA Kutatóintézet 2011-es hazai kisvállalkozói lekérdezésének eredményeit. A munka során tehát egyszerre hajtották végre az európai összehasonlításra alkalmas adatbázisok másodelemzését és egy új,

reprezentatív adatfelvétel feldolgozását. A „saját” adatfelvétel növeli a tanulmány újszerőségét, s lehetıvé teszi a hazai kisvállalkozók értékvilágának más társadalmi csoportokkal történı – európai kitekintéső – összehasonlítását. A mőhelytanulmány arra a gondolatra épül, hogy az értékszociológia nemzetközileg is elismert kutatója, Shalom Schwartz által kifejlesztett értékvizsgálati kérdéssort (21 kérdés) a fentiekben jelzett ESS során a felnıtt lakosság körében lekérdezték, s ezekkel az eredményekkel a szerzık összevetették a Schwartz féle kérdésekre a HÉTFA 2011 kisvállalkozói survey-e keretében adott válaszokat. Ezzel egyszerre vált lehetıvé a hazai kisvállalkozók európai kisvállalkozókkal történı összehasonlítása, a magyar kisvállalkozók magyar felnıtt társadalommal történı összehasonlítása, valamint az európai országok összehasonlítása a vállalkozó értékek elismertségének tekintetében. Az elemzés eredményeként a szerzık azt kapták, hogy az európai vállalkozók által vallott értékek (önállóság, stimuláció, teljesítményorientáltság, biztonságra törekvés hiánya) megfelelnek a vállalakozásokkal foglalkozó szakirodalom által felállított ideáltípusoknak. Újdonság annak azonosítása, hogy a hedonizmus és a tisztelet kivívása fontos értékek a 21. század európai vállalkozói körében. A mindennapi fogyasztás magas szintje és az élet élvezete irányi vágy magas respektje arra utal, hogy az élménytársadalom (G. Schulze) néhány vonása jellemzı az európai vállalkozókra is, s a Max Weber által feltárt takarékos, az evilági élet hívságai elıtt nem meghajló vállalkozó ideáltípusa nincs összhangban a mai valósággal. Vélhetıen e tekintetben még ma is jelentıs különbség vannak ugyanakkor a távol-keleti és az európai vállalkozók között. A másik kiemelendı eredmény az, hogy a magyarországi kisvállalkozók értékvilága európai összehasonlításban átmenetinek tekinthetı, a Schwartz-féle skála alapján vállalkozóink a Nyugat és a Kelet „határán” helyezkednek el. A kapott eredmények robusztusságát növeli, hogy ez a „határhelyzet” nemcsak a vállalkozókra, de a magyar felnıtt lakosságra is igaz. A szerzık azt is megállapítják, hogy az európai vállalkozókra jellemzıkkel összhangban a magyar kisvállalkozót az önállóság magasabb, illetve a biztonság és az univerzalizmus alacsonyabb fontossága teszi a társadalom jól elkülöníthetı csoportjává (p. 57). Ezek az eredmények részben ellentmondanak a legújabb hazai vizsgálatok egynémely eredményének (Lásd Tárki „A gazdasági felemelkedés társadalmi-kulturális feltételei” c. kutatás, http://www.tarki.hu/hu/research/gazdkult/kutatas.html), melyek a világ értéktérképén Magyarországot a balkáni és kelet-európai posztszovjet országok csoportjába sorolták.

A versenyképesség javításának értelmezési kormánytisztviselık és politikusok szemszögébıl

keretei

vállalkozók,

gazdaságszervezık,

Balás Gábor és Barta Márton tanulmánya a magyar versenyképesség narratíváit térképezi fel és hasonlítja össze négy meghatározó körben: a Nemzetgazdasági Minisztérium középvezetıinek véleményét, a kormánypolitika versenyképességi irányait, a magyar üzleti szféra meglátásait és a nemzetközi versenyképességi rangsorkészítı intézetek elemzési eredményeit. A narratívák elemzése új kérdésfelvetés a gazdaságpolitikák hazai elemzésében. A politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok területén alkalmazott megközelítés nem csupán a közbeszéd alakulását kívánja vizsgálni. A gazdaságpolitikát nagyban alakítja, hogy az azt kialakító és az arra reagáló gazdasági és politikai szereplık milyen elvárásokkal, vélekedésekkel tekintenek a kormányzat elıtt álló feladatokra. A versenyképesség társadalmi alapjait vizsgáló kutatási programhoz mind tartalmilag, mind módszertanilag jól illeszkedik a megközelítés. Egyrészt az érintettek percepciói komoly hatást gyakorolnak a gazdaságpolitikai döntésekre, ezáltal a vélekedéseket alakító társadalmi interakciók hatását építik be a politikába. Másrészt a program elemzési megközelítése az intézményi

közgazdaságtani kereteire épül, ebben pedig a formális intézmények mellett az aktorok értékei és vélekedései komoly hangsúllyal szerepelnek. Az értékrendet, a narratívákat a múltbeli tapasztalatok és a társadalmi cselekvések eredményei formálják olyan informális intézményekké, amelyek hatása és stabilitása sokszor erısebb a tudatos döntések alakította formális intézményeknél. A közösségi döntéseket alakító játszmák megértéséhez fontos a várakozások és vélekedések hatásának vizsgálata, ebbe a tematikába illeszkedik a szerzık munkája. Az elemzés a versenyképesség öt megkülönböztetésének jelenlétét vizsgálja a négy szférában. A tanulmány a fiskális és monetáris politikára fókuszáló makrogazdasági narratívát, az intézményi narratívát, a reál- és humáninfrastruktúra kulcselemire fókuszáló fundamentalista narratívát, a szabályozó narratívát, a vállalati szféra tıkehiányára és szétaprózódottságára fókuszáló fejlesztı narratívát különíti el kiinduló pontként. A narratívák elemzésétıl, fı elemeik és történeti hátterük áttekintésétıl a tanulmány eltekint, ezt a kutatás folytatása során célszerő pótolni. A tanulmány komoly empirikus eredménye a magyar közigazgatási vezetık narratívájának feltárása. A munka az igazgatással kapcsolatos negatív képre épülı hipotézisekbıl indul ki. Ezen elızetes feltevések egy része igazolódik, azonban közülük többet cáfol a kutatás. A magyar gazdaságpolitika napi formálói nyitottabban, vállalkozásorientáltabban, a makrokeretekbıl jobban kitekintve gondolkoznak, mint ahogy azt gondoltuk. A szerzık elızetes hipotézisei szerint az igazgatási vezetık, szők és portfolióorientált fókusszal, államközpontú fiskális gondolkozással rendelkeznek, a versenyképességet az FDI-vonzó képességgel azonosítják és a politikát a megoldások gátjának tartva a ’felvilágosult abszolutizmus’-ban hisznek. A kormánytisztviselıi visszaemlékezések, sajtónyilatkozatok, publikációk elemzése nagy valószínőséggel alátámasztaná a hipotéziseket. Ezen vizsgálat elvégzése nélkül azonban nem tudjuk, megváltoztak-e az apparátus vezetıi vagy eddig élt rossz kép róluk a közvélekedésben. A dolgozat további részeiben a szerzık szövegelemzés és irodalomfeldolgozás alapján vizsgálják a versenyképesség politikai, üzleti és nemzetközi narratíváit. A kormányprogram elemzése alapján a kormányzati megközelítés a narratívák és jövıképek teljes regiszterét beemeli a politikaalkotásba, a nemzetközi versenyképességi rangsorok a makrogazdasági, intézményi, fundamentalista narratívákra fókuszálnak. A dolgozatból jól kirajzolódik a magyar versenyképesség helyzetérıl alkotott vélekedések közös pontjait. Az igazgatás, a politika, a hazai és nemzetközi üzleti élet helyzetértékelése és iránymegjelölése a legfıbb kérdésekben megegyezik. A szerzık a gazdaságpolitika kiszámíthatatlanságát, a magas adókat és adminisztrációs terheket, a szabályozás változékonyságát és hiányosságait, a foglalkoztatás alacsony szintjét, a szürke gazdaság kiterjedtségét és az oktatás, szakképzés alacsony színvonalát jelölik meg, mint a versenyképességi hiányosságokról alkotott konszenzus elemeit.

Versenyképesség haloptikával – Helyi gazdaságfejlesztési problémák fejlıdı városokban Kabai Gergely, Németh Nándor és Farkas Máté mőhelytanulmánya egy viszonylag kevés tudományos és elemzıi figyelmet kapó témakör, a helyi (jelen esetben városi) gazdaságfejlesztés aktuális hazai helyzetét elemzi empirikusan. A mőhelytanulmány három középváros, Jászberény, Szekszárd és Zalaegerszeg gazdaságfejlesztésének néhány eredményét és napjaink feszítı problémáit tárgyalja, rendkívül informatív módon, s úgy, hogy e városok jelenét múltjuk vázlatos megismerésébıl is értelmezi. A helyi gazdaságfejlesztés eredményeinek, kudarcainak, a sikertörténetek mögött meghúzódó magyarázó tényezıknek a feltárása releváns kutatási-elemzési tevékenység napjaink Magyarországán,

amit részben az Európai Unió támogatáspolitikája, részben a gazdasági válságból való kitörés fontossága indukál. A mőhelytanulmányban a szerzık rövid bevezetıt követıen 3 nagyobb fejezetben mutatják be a három város gazdaságának múltjáról és jelenérıl közölni kívántakat, majd a záró fejezetben rávilágítanak azokra a jelentısebb problémákra, amik az eredményes helyi gazdaságfejlesztési tevékenység legnagyobb akadályai: a szakképzés rendszere, a vállalkozásokat terhelı adminisztratív terhek és a fejlesztési források felhasználása. E fejezetben néhány olyan szakpolitika-átalakítási irányt is vázolnak, melyek megvalósítása álláspontjuk szerint növelheti a helyi gazdaságfejlesztés eredményességét. A jászberényi Lehel/Elektrolux, a 2011-ben létrehozott zalaegerszegi városi szenátus és a szekszárdi autóipari klaszter elemzése a gazdaságszervezés három különbözı eszközét veszi górcsı alá. Az esettanulmányok tapasztalatai alapján a helyi gazdaságfejlesztés rendszerek szerkezetére vonatkozóan két modell azonosítható: - Nagyvállalat vezérelte helyi gazdaságfejlesztés (Jászberény) - Települési önkormányzat vezérelte helyi gazdaságfejlesztés (Zalaegerszeg). A kutatás alapján a helyi gazdaságfejlesztés egyik legfontosabb gyakorlati kérdése az, hogy milyen gazdasági és társadalmi beágyazottsággal rendelkeznek a betelepült külföldi tulajdonú vállalkozások, s a beágyazottság szintje miként növelhetı. A tanulmány a beágyazottságra ható tényezık közül a következıket emeli ki: 1. privatizációs elızmény, ipari és üzemi hagyományok 2. a betelepült külföldi cég mérete 3. a betelepült külföldi cég pozíciója a tulajdonos vállalatrendszerében 4. a településeken eszközölt speciális beruházások volumene.

Versenyképességi kezdeményezések üzleti modellben Magyarországon Az új intézményi közgazdaságtan a cserét, mint a jószágok tulajdonjogára és jellemzıire vonatkozó megállapodást definiálja a szereplık között. Ennek a megállapodásnak kikényszerítı intézménye klasszikusan a felek közötti szerzıdés. A játékelméleten alapuló újabb megközelítések azonban hangsúlyozzák, hogy a szerzıdéseken túl más eszközök is biztosíthatják a csere létrejöttét, olyan reputációs mechanizmusok, amely a jövıbeli csere létrejöttének valószínőségét a felek múltbeli cselekedetei alapján jelzik elıre. Greif szerint ennek a mechanizmusnak a mőködéséhez a közösségben a normák fenntartásához kell lennie bizonyos mennyiségő információnak a felek múltbeli cselekvéseirıl. Bognár Fruzsina és Balás Gábor a kutatásban abból az elméleti megfontolásból indultak ki, hogy a vállalkozások versenyképességét növeli az olyan intézményi környezet, amelyben olcsóbban tud üzleteket kötni, könnyebben léphet be új szereplıként egy piacra, ahol eladó és vevı több garanciát nagyobb biztonságot tud adni egymásnak. Minél specifikusabb a termék vagy apriori minél kevésbé megállapítható egy termékrıl, egy szolgáltatásról annak értéke, elınyei, hibái, annál nagyobb bizalmat feltételez a szereplıktıl, hogy megállapodjanak egymással, így az ebbe fektetett erıforrások más produktív értékteremtı üzleti tevékenységtıl veszik el az erıforrásokat. Minél nagyobb bizalommal lehetnek egymás iránt vevı és eladó annál kevesebb érték megy el a keresés, a szerzıdéskötés, a garanciák megteremtésének költségeire, így a két fél közötti cserébıl létrejövı értéktöbblet növekszik, mindkét fél versenyképessége javul. Minden olyan intézmény és mőködési forma esetén, amelyben olcsóbb az egymásról és annak termékérıl való információ szerzés, illetve amelyben a tisztességtelen üzleti magatartás megbüntetésének valószínősége növekszik (pl. mindazon specifikus beruházásaink várható hozama jelentısen csökken, amely termékünk vagy cégünk jó hírébe fektettünk) könnyebben bízhat meg egymásban vevı és eladó, könnyebben tudnak megszületni az üzletek. Mindazon intézmények,

infrastruktúrák, amelyek a tisztességes üzleti magatartás hozamát növelik, valójában az üzletkötéshez szükséges bizalom létrejöttének/megszerzésének költségét csökkentik, ezért korábbi kutatások nyomán ezeket a bizalom infrastruktúrájának nevezzük (részletesen lásd Szalai-Szepesi 2009). Természetesen ilyen infrastruktúra a jól mőködı jogrend, ahol a károkozás büntetése jogi úton gyorsan és nagyvalószínőséggel kikényszeríthetı, de ilyen infrastruktúra az az erkölcsi normarendszer is, ahol a jó hírnév gyors elvesztésével és ezáltal komoly büntetéssel járhat a tisztességtelen üzleti viselkedés. Ilyen infrastruktúrának tekinthetıek továbbá mindazon a termék eladója és vevıje között meglévı információs aszimmetriát csökkentı minısítı rendszerek vagy kötelezı információ szolgáltatási rendszerek, amelyek révén kereslet és kínálat a megfelelı ár-érték mentén hamar egymásra találhat stb. Ahol tehát a bizalom infrastruktúrája erıs ott könnyebben köttetnek üzletek és nagyobb érték jön létre az üzletekbıl, tehát a bizalom infrastruktúrája a saját hatókörében lévı vállalatok versenyképességét javítja. Az elızı bekezdésben a bizalom infrastruktúrájára felsorolt példák jelentıs részét a közgondolkodás vagy az állam feladatának tekinti vagy az államtól várja azok létrejöttének elısegítését. Ennek elsıdleges oka, hogy ezek az infrastruktúrák sok esetben a közjószágok tulajdonságaival bírnak, hiszen például az erkölcsi normarendszer vagy a jogrend, de még a minısítési rendszerek jelentıs része is valamennyi vevı és eladó számára elérhetı garancia-források lehetnek. Ugyanakkor amint arra a közösségi gazdaságtani irodalom közjószágokkal kapcsolatos elméletei és empirikus kutatásai is rámutatattak, a közjószágok, illetve valamilyen mértékig közjószág tulajdonságokkal bíró javak bizonyos feltételek mellett és bizonyos korlátozásokkal a piacon is létrejönnek. Feltételeztük tehát - és amint arra a következıkben rámutatunk joggal -, hogy a bizalom infrastruktúrájának kell lennie olyan elemeinek, amelyek megteremtıdnek piaci alapokon. Ezekre, a bizalom infrastruktúráját erısítı magán kezdeményezésekre fókuszál a kutatás. A közjavak magán-elıállításában meglévı a „bizonyos feltételek és korlátozások”, elsısorban arra vezethetıek vissza, hogy egy-egy termék létrejöttében mekkora a saját és mekkora közösségi haszon, illetve mennyiben lehet mérni és számon kérni a haszonélvezetet. Valójában tehát a közjószágok piaci elıállításával kapcsolatos irodalom olyan externális helyzeteket mutat be, amikor valamely csoport számára a szolgáltatás, termék létrejöttébıl olyan magas a saját haszna, hogy akkor is érdekében áll az adott szolgáltatást létrehozni, ha annak bizonyos hasznai – externáliaként – más szereplık számára is ingyen elérhetıvé válnak. Ez akkor is igaz, ha a cél az externáliaként is meglévı termék létrejötte, és akkor is, ha melléktermékként áll elı az általunk keresett externália. Ezek a termékek és szolgáltatások vagy közvetlenül a bizalom megerısítésére jöttek létre vagy externáliaként erısítette, erısíti bizonyos üzleti szereplıkbe vetett bizalmat. Az ilyen magán elıállítású közjószágok egy része általában bizonyos „területi” korlátozással bírnak, jellemzı típusuk a klubjószágok, amikor a klub tagjai körében biztosított a közjószági jelleg. Az általunk megvizsgált esetekben azonban míg a klubon belüli hasznok megosztása finanszírozási biztonságot ad a bizalomerısítı kezdeményezések létrejöttének, a klub léte, a klub tagjaival való üzletkötés könnyítését is biztosítják, így a bizalom megteremtésének egy részét a kívül állók, az érintettek számára is biztosítja. Ezen megfontolások okán tehát olyan üzleti, piaci tevékenységeket kerestünk kutatásunkban, ahol valamely gazdasági szereplı vagy szereplık számára megérte létrehozni olyan termékeket és/vagy szolgáltatásokat, amelyek nem csak az üzletben résztvevık, de az üzletfelekkel a jövıben üzletet kötni kívánók számára is építette a bizalom alapjait. A kutatás feltáró jellegő volt. A szerzık arra fókuszáltak, hogy megkeressék és bemutassanak olyan kezdeményezéseket, amelyek közvetve vagy közvetlenül segítik az üzletkötést, segítik a piacra lépést, illetve az új belépık számára az üzleti bizalom létrejöttét a kezdeményezés hatókörében, így környezetükben javítják a vállalatok versenyképességét. Könnyő belátni, hogy egy tisztességes mesterember is minden elvégzett munkájával azon túl, hogy saját maga számára új fontos referenciát (és ıt jó szívvel továbbajánló „üzletkötıt”) szerez egyúttal erısíti a mesteremberekbe vetett bizalmat megrendelıi körében, így segíti más mesteremberek üzletkötését. A szerzık ennél szélesebb

felhasználói kör számára is elérhetı megoldások iránt érdeklıdtek, amelyek képesek túlmutatni a személyhez kötıdı bizalomépítésen, másolható modellként elterjedhet vagy elterjeszthetı, így a magyar kapitalizmust jellemzı arcos referenciákon túl (lásd Balás et al. 2009) nagy számban segítik a személytelen cserék létrejöttét. A kutatás négy részletes esettanulmányt mutat be hat magánkezdeményezésrıl és áttekintet számos további magán kezdeményezést, amelyek révén externális hatásként a bizalom infrastruktúrája is épül. A részletesen megvizsgált példák áttekintésével arra a kérdésre keresték a választ, hogy hogyan, milyen modellekben, milyen fennmaradási kockázatok mellett növelhetı üzleti alapon a versenyképesség társadalmi környezete. Az esettanulmányok alapján a tranzakciós költségek hatékony csökkentéséhez, a bizalom infrastruktúráját építı szervezetek hatékony mőködéséhez a belsı minıségbiztosítás, elsısorban a belépı tagok megfelelı kiválasztása és ennek a harmadik szereplı felé való eredményes kommunikációja fontos. Valamennyi üzleti modell a minıségbiztosítás valamilyen formájára épül, ami a formális és rendszeres minıségellenırzésen túl a tagság meghatározott idıközönkénti megújításáig vagy a taggá válást korlátozó ajánlási intézményig terjed. E minıségbiztosítási mechanizmusok finanszírozása és hasznának elosztása kulcsszerepet játszik e modellek finanszírozásában és hosszú távú fenntarthatóságában. E rendszerek mőködtetésének elsıdleges haszonélvezıje a termék, szolgáltatás (a minıségbiztosítási rendszer) megszervezıje, de e haszon kivétje eltérı modellekben történik. A haszonból más-más csatornákon részesednek a szervezık, a résztvevık, és a tagság. A beszállítói rendszerben a rendszer mőködtetıjének elsıdleges haszna beszállítói kockázatának csökkentésében van, ami haszon hosszú távon is biztosítja e rendszer fennmaradását, függetlenül az új belépıktıl. E rendszer mőködtetése azonban mindkét oldal, a beszállító és a szervezı oldaláról is olyan specifikus beruházásokat igényel, amelyek a tartós üzleti kapcsolatokon keresztül további hasznokat is eredményezhet a szervezı számára. A Suzuki toyotista modell szerint szervezett beszállítói hálózatában, a biztos kapcsolatoknak köszönhetıen nem csak az alkatrészeket megfelelı minıségben, árban, rugalmas hozzáférhetıségben és a partnerkeresés költségeinek csökkenésében segítik a gyárat, de a beszállítók úgy is alkalmazkodnak a gyárhoz, hogy például a 2011-es Japánt sújtó földrengés miatt a Suzuki 3 százalékos árcsökkentést kért a beszállítóktól, amelyet azok biztosítottak is. A beszállítók felé a technológia transzfer, a biztos megrendelések és a gépipari gyártók felé való jó referencia mind fontos elınyt jelenthet, ezért a fenti alkalmazkodás és még például a jelzett árcsökkentés költségein keresztül maguk is finanszírozzák e rendszer mőködését. A vizsgált modellben a beszállítói hálózatban való részvételbıl eredı bizalmi tıke kihasználtsága alacsonynak bizonyult, jórészt a beszállítói viszony technológiai függése és e cégek kapacitáskorlátai miatt. A piacszervezı kezdeményezésekben az üzleti modell része ugyan a minıségbiztosítási rendszer léte, azonban mivel a haszon jelentısebb része a piacokon résztvevık felé megnyilvánuló vevıi bizalomból a résztvevıknél csapódik le, ezért a szervezı elsısorban üzleti szolgáltatásként tagsági díjon (piaci részvételi díj) keresztül finanszírozza ezt a kulcstevékenységet. Ahhoz azonban, hogy erre a piacra belépı új szereplık ne erodálják ennek a klubszolgáltatásnak hasznát, így „piaci értékét” a szervezı számára fontos kivét, hogy a minıségbiztosítás értékét és értékesíthetıségét is a korábbi tapasztalatokra tudja építtetni az új belépıkkel szemben. (Ehhez hasonló modellnek tekinthetjük a szakboltok, szakbolt-hálózatok például a Bortársaság mőködését, ahol azonban a szervezı közvetlen kivétjét a kiskereskedelmi szolgáltatás is biztosítja.) A résztvevık számára két okból éri meg a szolgáltatáshoz való hozzájárulás: egyrészt a szélesebb vevıi körhöz való hozzáférés, sok esetben a közös értékesítési csatornák létrejötte révén stabilizálódó megrendelés jelenti a fı értéket. Kisebb részben, de jelen van a hasonló értékő saját minıségbiztosítási garanciánál olcsóbb közös minıségi garancia, minıségvédjegy biztosítása is a hasznok között a tagság felé, ami az adott piacon kívül is növelheti a cég szolgáltatásai iránti bizalmat, így azok értékét.

A védjegy típusú kezdeményezések esetében többféle modell is fellelhetı. Részben az elızı piacteremtı szolgáltatástípust nyújtják, így finanszírozási modellje nagyban hasonló lehet az elızı pontban bemutatott piaci mőködéshez, azonban lényegesen kevésbé beazonosítható, könnyebben másolható piacot teremt, mint egy a fejekben egy konkrét helyhez és/vagy idıhöz kötött szolgáltatás, így fennmaradását más kivéteknek is biztosítania kell. A Magyar Termék védjegy üzleti mőködésének kulcsa, hogy annak szervezıje saját termékét is e logó alatt próbálja értékesíteni és szélesebb vevıi körhöz eljuttatni. Ez esetben éppen a saját árbevételnek a védjegy minıségétıl és a védjegyszervezet közös marketing szolgáltatásától való függése teszi hosszú távon is kifizetıdıvé a szervezı számára, hogy mőködtesse a minıségbiztosítási rendszert. Külön érdekessé teszi a Magyar Termék védjegy mőködését és finanszírozhatóságát, hogy nem egy jól beazonosítható és levédethetı jelzéssel, hanem egy a piac egésze számára fontos norma kialakításával építi fel üzleti modelljét, amennyiben nem csak a tagok termékeinek, de minden magyar terméknek haszna származik abból, ha sikerül a magyar termék fogalmához a minıség fogalmát társítani a fogyasztókban. Valószínőleg e védjegy széles közjószág tulajdonságának köszönhetı, hogy a modell finanszírozhatósága érdekében a szélesebb haszonnal rendelkezı tevékenységeket, lobbi tevékenység, általános magyar termék promóció együttmőködésben szervezi egy üzleti klubbal, a Magyarok a Piacon klubbal. E klub, hasonlóan más klubokhoz tevékenységi körét tagsági díjak és a tagság és az érdeklıdık felé történı szolgáltatás értékesítésbıl finanszírozza. E kétszereplıs modellben a Magyar Termék Nonprofit Kft. tagjai szorosabb együttmőködésben szigorúbb minıségbiztosítással finanszírozzák a célzott közös marketingakciókat és védjegyet, a szélesebb tagsággal bíró Klub pedig kisebb betéttel (tagdíjjal), de kisebb kivéttel finanszírozza a Klub szervezet mőködését és ezen keresztül a tagsági szabályozás révén a közös brand létrejöttét és fennmaradását. A Bónusz Brigád „tagjainak” köre a legnyitottabb. Ezen csoportos vásárlás szervezésének sikere szintén egy klubszolgáltatás értékesítésében rejlik. A fogyasztói bizalmat a szolgáltatók felé úgy építi, hogy a személytelen cserének nagy kedvezményekkel, illetve visszafizetési garanciával nyújt teret, így olyan területeken is létrejöhet személytelen csere, amelyek eddig nagyban függtek a személyes ismertségtıl és tapasztalatoktól (pl. fodrászat). A szolgáltatás finanszírozói az értékestésbe résztvevı szolgáltatók, akik szolgáltatásaikat jóval szélesebb és közvetlenebbül megszólított réteggel tudják így megismertetni a Bónusz Brigád széles körő regisztrált felhasználói köre révén, mintha saját marketing akciót szerveznének. Az üzleti modell hosszú távú fenntarthatóságát a versenytársak megjelenése erısen erodálhatja, azonban az értékesítés valódi terméke a címlista, így az azon keresztül elérhetı fogyasztói kör szélessége jelentıs üzleti elınyt jelent minden új belépıvel szemben. Bár a bizalomerısítést szolgáló szolgáltatások többsége klub szolgáltatásként tagsági díjból finanszírozódik a fenti modellekben több esetben ez a „díj” árbevétel arányosan kerül meghatározásra. A bizalmat építı minıségi garancia rendszer tartalmaz személyhez kötött megoldásokat, például a vizsgált két piac esetében, de formális garanciákra építı, üzleti alapon megszervezett, így könnyen másolható modelleket is. Életképességüket, hosszú távú finanszírozhatóságukat a szervezınél keletkezı hasznok tıkésülése (pl. a címlista, vagy a szervezıbe vetett nagyobb bizalom) biztosítja. Ez a rövid és hosszú távú haszon kivét együttes megléte biztosítja csak e szolgáltatások stabilitását és a versenytársakkal szembeni hosszú távú fennmaradását.

A versenyképesség javítását, a gazdaság fejlıdését közvetlenül segítı nonprofit szervezetek problémái A tanulmány arra keresi a választ, hogyan, miként tudnak a nonprofit szervezetek részt vállalni a gazdaság fejlesztésében és a versenyképesség javításában. A kérdés megközelítése mind tartalmilag, mind módszertanilag két oldalról történik. A civil szféra két szerepkörének, nevezetesen társadalmi közeg befolyásolásának, valamint a közvetlen szolgáltatási funkciójának leírására külön-külön részben

kerül sor, az elsıben kifejezetten elméleti megközelítés található, az utóbbiban emellett az elérhetı empirikus adatok feldolgozása, másodelemzése is megtörténik. A téma egészét hol kimondva, hol csak közvetett utalásként az elmúlt évtizedek társadalmi és gazdasági átalakulásából fakadó paradigmaváltás és a napjainkban is tartó – sokszor az 1929-1933-as hoz hasonlított – gazdasági válság „szelleme” lengi körül. Ez az a külsı környezet, amibe a szerzık a civil szférát elhelyezik, és meghatározzak annak pozícióját, a gazdasági és foglalkozatási problémák megoldásában, vagy legalábbis enyhítésében játszott szerepét, hogy írják: „Tanulmányunk alaptétele, hogy a civil társadalom és szervezetei szerepe stratégiai fontosságú a gazdasági versenyképesség erısítésében. Szemléleti közelítésünk lényege, hogy a gazdasági versenyképesség erısítése stratégiai távlatban nem a gazdaság területén dıl el, mert nem a gazdaságnak van társadalma, hanem a társadalomnak van gazdasága.” Elsıként azt vizsgálják, hogy mennyiben és hogyan jelentheti a kiutat a civil szervezetek minél intenzívebb bevonása mind a közpolitikai folyamatok alakításában, mind magába a termelésbe, szolgáltatásnyújtásba. Hogyan lehet a társadalom mőködését általuk az új szemlélet értelmében stabilabbá tenni azáltal, hogy a „magántıkét termelı magánvállalkozások és a köztıkét elıállító közintézmények mellett a társadalmi tıkét elıállító civil társadalom és annak intézményei” is azonos súlyú aktorok lehessenek? Az alapos történeti fejtegetés nemcsak az ezt megnehezítı – néha gátló – elızményeket, hanem azokat a fejlıdési trendeket is felvázolja, amelyek éppen elısegíthetik a nonprofit szervezetek aktívabb szerepvállalását. Itt – az ismert és kevésbé ismert elméletek bemutatása és értelmezése alapján – olvashatunk az állam feladatellátásának korlátairól, a politikai rendszerek utóbbi évtizedben lezajlott átalakulásáról, az ebbıl fakadó „együttmőködési kényszer” ösztönzı hatásáról, illetve az egyenetlen fejlıdésrıl és a mind idıbeni, mind térbeni értelemben tapasztalható szektorok közötti és szektoron belüli aszimmetriáról is. Átfogó képet kaphatunk ugyanakkor arról is, hogy milyen belsı problémákkal küzd a civil szféra, melyek azok a legfontosabb akadályok, korlátozó tényezık, melyek az intenzívebb közpolitikai tevékenységét gátolják. Ezek a szervezetek „dualitása”, vagyis valójában civil vagy kormányzati érdekeket szolgálnake, a politika „vonzáskörébıl való kimaradási képesség”, a szektoron belüli kooperációs készség hiánya, vagy legalábbis minimális szintje, az e helyett inkább felbukkanó rivalizálás, és – tehetjük hozzá – az önidentitás hiányából eredı bizonytalanság, a támogatási források megszerzésével járó függetlenség esetleges elvesztés miatti folytonos vívódás. stb. Komoly „traumát” okoz a szektorhatárok meghúzása körüli vég nélküli definíciós vita is, mely a jogi formák sokaságának, a tiszta civil és tiszta állami intézménytípusok közötti „hibrid” szervezetek nem pusztán racionális, de sokszor emocionális késztetéső besorolási kényszerébıl eredezik. Az különbözı feladatokra, célokhoz szándékaik szerint adekvát formát öltı egyesületek, alapítványok közhasznú társaságok, nonprofit vállalkozások, szociális szövetkezetek stb. rendszeres „helykeresése”, sokszor a versenytársak általi megbélyegzése, hol negatív, hol pozitív diszkriminálása visszatükrözi a jogi és gazdasági környezetben való betagozódásuk hiányosságait. A tanulmányban erre több alkalommal is történik utalás, és az elemzés is rávilágít arra, hogy még nem letisztult és ezáltal zavarosnak tőnik az fogalomhalmaz is, amely a tiszta, klasszikus civil szervezetektıl eltérı, vállalkozási tevékenységet folytató formációkat hivatott beazonosítani. Ez azért is fontos kérdés, mert – ahogy a szövegben olvashatjuk – „a gazdasági válságok idıszakában a gazdasági stabilitás helyreállításának, a konszolidált gazdasági feltételek kialakításának feladata csak akkor oldható meg, ha növekszik a nonprofit szervezetek szolgáltatási kapacitása”. Ezt a kapacitást pedig, ahogy a második részben is kiderül, jórészt a nonprofit szféra határmezsgyéjén lévı félállami, félüzleti, félintézményi „köztes” szervezetek tudják biztosítani, nem pedig a hagyományos egyesületek, alapítványok. Ugyanakkor a civil szféra kívánatosnak tartott intenzívebb bevonása a közpolitikába, annak alakításába, sıt, a döntéshozatalba inkább a szektor klasszikusabb elemeinek az alapvetı funkcióival (érdekvédelem, közösségépítés, közügyek vitele, életfeltételek javítása stb.). Az elemzés rámutat, hogy a háromszektorú gazdaság „harmadik lába” milyen hektikus, folyamatosan változó, ráadásul multifunkcionális elemekbıl álló, következésképpen a külsı hatásokra párhuzamosan

más és más módon reagáló, néha kiszámíthatatlanul viselkedı egyedekbıl tevıdik össze. Így annak az általános szerepkörnek a leírásánál, amit „a gazdaság fejlesztésében és a versenyképesség javításában” együttesen be tudnak tölteni, csak ebben a formában, a szervezetcsoportot tágabb értelemben és mintegy klaszterként kezelve lehet eljárni. Más szavakkal a széleskörően értelmezett nonprofit szektort általánosságban fel lehet ruházni a civil társadalmi eredetbıl fakadó tulajdonságokkal, készségekkel is, emellett pedig tekinthetünk rájuk úgy is, mint a piacon megjelenı speciális gazdasági szereplık is. Fontos téma a nonprofit szervezetek foglalkoztatási potenciálja, illetve ennek növelésének lehetıségei. A hazai viszonyok feltérképezéséhez nagy segítséget jelentenek a KSH adatfelvételek, melyek évente nyújtanak számszerő információt a szektorban különbözı formában (fıállásban, részmunkaidısként, nem fıállásban) foglalkoztatottak számáról, sıt néhány évben alapvetı demográfiai összetételérıl is. A tanulmányban kiemelésre kerül, és külön kategóriaként megjelennek az ún. „szolgáltató nonprofit szervezetek”, és megtudhatjuk, mekkora részt vállalnak a munkanélküliség elleni küzdelemben. Ennek a szervezet halmaznak a „leválogatása ugyan „önkényesnek” tőnhet („Ezek a következık: azokat a nonprofit szervezeteket tekintjük elsıdlegesen gazdasági tevékenységet folytató szervezetnek, amelyek társasági formában mőködnek vagy/és érvényes rájuk, hogy legalább 5 fizetett alkalmazottat foglalkoztatnak és bevételeiknek több mint fele származik az alap- és vállalkozási tevékenységeikhez kapcsolódó ár- és díjbevételekbıl vagy az általuk ellátottak számához kötıdı fejkvótás állami támogatásokból.), azonban a fenti kritériumok alapján joggal feltételezhetjük, hogy a kiemelt szervezeti kör magában foglalja azoknak a nagy, és ezáltal a statisztikai adatokat jelentıs súllyal meghatározó szervezeteknek a tömegét, melyeket valóban „szolgáltatónak” tekinthetünk. Az adatokból kiderül, és említés esik arról a fontos jelenségrıl is, hogy a szektor a gazdaság egészéhez képest nagyobb arányban tud élni és él, az atipikus foglalkoztatási formákkal. Mindez nem pusztán az alacsonyabb képzettségőek, egyéb élethelyzetük vagy egyéb elfoglaltságaik miatt inkább részmunkaidıs alkalmazást keresık (terhes és kisgyermekes anyák, aktív nyugdíjasok stb.) számára kínál több és elfogadhatóbb lehetıséget is, hanem a munka világába nehezen visszavezethetı, vagy egészségügyi állapotukból, fogyatékosságukból kifolyólag nehezen elhelyezkedni képes rétegek számára is valós alternatívát jelenthet. Magyarán, a nonprofit szektor fejlesztése – amint ez a tanulmányban is világosan megfogalmazódik – nem csak a szolgáltatásnyújtás bıvítésében, minıségi és mennyiségi növekedésében mutathat fel eredményeket, hanem foglalkoztatási helyzetet is jelentıs mértékben javíthatja, mind az aktív munkavállalók és –keresık alkalmazásával, mind az inaktív népesség aktívvá tételében is. Végezetül érdemes kitérni a szociális gazdaság „nem-nonprofit” szervezeteinek problémáira is. A tanulmányban alaposan körüljárja a témát, egyfelıl a koncepció, másfelıl mind a szóhasználat kapcsán, és jogosan állapítja meg, hogy az elsıdlegesen társadalmi hasznot hozó, ezáltal közhasznú státust is elérhetı, de mégiscsak profitorientált és profit-elosztó szervezetek (szociális szövetkezetek) teljes mértékben „mostohagyerekeknek” számítanak, és a jogi, gazdasági szabályozás sem tudott még igazán mit kezdeni velük. Ha támogatást akarnak, legyen hozzá önrészük, de vállalkozzanak igazán, mert akkor nem tekinthetıek közhasznúnak, így támogatásra sem méltóak. Ebbıl az ördögi körbıl való kitörés mindeneképpen szükségesnek látszik, a társadalmi vállalkozások elismerése és elismertetése most kiemelt feladat, melyben ez a tanulmány is fontos elıkészítı, problémafelvetı részt vállalhat.

A kutatásban résztvevık

Mőhelytanulmány címe Egyéni és kormányzati

Szerzı(k) Dr. Csite András

Minıségbiztosító Megyesi Boldizsár

felelısség a vállalkozói kultúrában – Európában és Magyarországon Maguk urai - a magyar vállalkozó lelkialkata A versenyképesség elméleti keretei A versenyképesség javításának értelmezési keretei vállalkozók, gazdaságszervezık, kormánytisztviselık és politikusok szemszögébıl Versenyképesség haloptikával – Helyi gazdaságfejlesztési problémák fejlıdı városokban Versenyképességi kezdeményezések üzleti modellben Magyarországon A versenyképesség javítását, a gazdaság fejlıdését közvetlenül segítı nonprofit szervezetek problémái

Luksander Alexandra Dr. Mike Károly Dr. Csite András Luksander Alexandra Dr. Mike Károly Szabó-Morvai Ágnes Dr. Szepesi Balázs Pogonyi Csaba Balás Gábor Barta Márton

Kabai Gergely Dr. Németh Nándor Farkas Máté Balás Gábor Bognár Fruzsina Szabó-Morvai Ágnes Dr. Jenei György Dr. Kuti Éva

Megyesi Boldizsár

Dr. Mike Károly Dr. Szepesi Balázs

Dr. Csite András Dr. Mike Károly Sebestyén István

A kutatáshoz kapcsolódó rendezvények

Idıpont 2010. szeptember 13.

Rendezvény témája Versenyképesség társadalmi környezete munkacsoport munkatervének véglegesítés

2011. április 11.

Vállalkozói értékek vizsgálatát tartalmazó mőhelytanulmányok

2011. április 26.

2011. május 24. 2011. november 9.

részeként készítendı értékvizsgálat elıkészítése Vállalkozók értékeinek vizsgálatát tartalmazó mőhelytanulmányok részeként elvégzendı vállalkozói értékvizsgálathoz kapcsolódó kérdıív elıkészítése Vállalkozói adatfelvétel módszertanának megvitatása – kutatói workshop Versenyképesség társadalmi

Elıadó(k) Balás Gábor, Borbás Gabriella, Csite András, Mike Károly, Németh Nándor, Szepesi Balázs Balás Gábor, Borbás Gabriella, Mike Károly, Müller Mónika, Szepesi Balázs Balás Gábor, Bognár Fruzsina, Borbás Gabriella, Mike Károly, Müller Mónika, Szepesi Balázs Balás Gábor, Csite András, Mike Károly, Müller Mónika Balás Gábor, Barta Márton,

2011. november 11.

környezete kutatócsoport mőhelytanulmányainak vitája – I. alkalom Versenyképesség társadalmi környezete kutatócsoport mőhelytanulmányainak vitája – II. alkalom

Luksander Alexandra, Mike Károly, Németh Nándor, Szepesi Balázs, Bognár Fruzsina, Jenei György, Kuti Éva

Elkészült tanulmányok, publikációk, konferencia elıadások Balás Gábor, Barta Márton (2011): A versenyképesség javításának értelmezési keretei vállalkozók, gazdaságszervezık, kormánytisztviselık és politikusok szemszögébıl. Mőhelytanulmány - TÁMOP4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005. Balás Gábor, Bognár Fruzsina, Szabó-Morvai Ágnes (2011): Versenyképességi kezdeményezések üzleti modellben Magyarországon. Mőhelytanulmány - TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005. Csite András, Luksander Alexandra, Mike Károly (2011): Egyéni és kormányzati felelısség a vállalkozói kultúrában – Európában és Magyarországon. Mőhelytanulmány - TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005. Csite András, Luksander Alexandra, Mike Károly, Szabó-Morvai Ágnes (2011) Maguk urai - a magyar vállalkozó lelkialkata. Mőhelytanulmány - TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005. Csite András, Luksander Alexandra, Mike Károly (2011): Az európai vállalkozó és menedzser karaktere. Vezetéstudomány. Farkas Máté, Kabai Gergely, Németh Nándor (2011): Versenyképesség haloptikával – Helyi gazdaságfejlesztési problémák fejlıdı városokban. Mőhelytanulmány - TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KMR-20100005. Jenei György, Kuti Éva (2011): A harmadik szektor szerepe a közigazgatás és a közszolgáltatások modernizációjában. Vezetéstudomány. Jenei György, Kuti Éva (2011): A versenyképesség javítását, a gazdaság fejlıdését közvetlenül segítı nonprofit szervezetek problémái. Mőhelytanulmány - TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005. Mike Károly (2011): Hirschman meets Williamson: relationship-specific investment and loyalty. Konferencia mőhelytanulmány. European School on New Institutional Economics, Cargèse (Corsica France). 2011. május 15-21. Mike Károly (2011): Entrepreneurial values in Europe and Hungary. Economic and political transformation - 20 years after - Conference organised jointly by the Corvinus University of Budapest and the National Research University Higher School of Economics (HSE) in Moscow. Budapest. 2011. november 17-18. Szepesi Balázs, Pogonyi Csaba (2011) A versenyképesség elméleti keretei. Mőhelytanulmány TÁMOP-4.2.1.B-09/1/KMR-2010-0005.

A kutatás fenntarthatóságára vonatkozó elképzelések és javaslatok Kutatásunk eredményei egyszerre nyitnak perspektívát a tudományos vizsgálódás és a gyakorlati cselekvés számára. Az önérdek és a közösségi értékteremtı képesség javításának motivációja közötti kapcsolat tudományos vizsgálata, a társadalmi innovációk kutatása a versenyképesség javíthatóságának kereteit tárhatja fel. Az üzleti, civil vagy kormányzati szereplık pedig akkor tudják a fogyasztói, közösségi elvárásokat sikeresen összeegyeztetni stratégiai céljaikkal, ha a gazdasági és társadalmi szereplık normáihoz, konvencióihoz igazítva alakítják ki intézményformáló stratégiáikat. Az alprogram új kutatási irányt nyitott, eredményeink alapján célszerő kiszélesíteni a versenyképesség intézményi környezetét, és az intézményi környezetet formáló szándékok, értékek és konvenciók vizsgálatát. • A versenyképesség társadalmi kereteit vizsgáló elméleti kutatás folytatása a közösségi versenyképesség koncepciójának kialakítása érdekében •

Vállalkozók és vállalati vezetık motivációinak, közösségformáló szerepének vizsgálata, a versenyképességet erısítı kezdeményezések sikerét növelı tényezık feltárása érdekében.

• A gazdaságpolitikai, intézményi környezet és a gazdasági, kormányzati vezetık percepciói, motivációi közötti kapcsolat vizsgálata • A versenyképesség erısítését szolgáló összefogások, intézményrendszer-formáló célzatú kezdeményezések társadalmi feltételeinek és belsı mőködésének vizsgálata. • A térségek, ágazatok között tapasztalható versenyképességi eltérések intézményi, társadalmi hátterének vizsgálata. • A nonprofit mőködés versenyképességi elınyeinek, hátrányainak vizsgálata egyes szektorokban, a versenyképességet közvetlenül erısítı nonprofit szervezıdések mőködési körülményeinek vizsgálata.

Hivatkozott irodalom Egyéni és kormányzati felelısség a vállalkozói kultúrában – Európában és Magyarországon Balás, Gábor – Vékony, András B. (2008): Az adórendszer hatása a vállalkozás szabadságára - Egy lepapírozott adórendszer költségei. Mőhelytanulmányok 16. Közjó és Kapitalizmus Intézet, Budapest. http://kozjoeskapitalizmus.hu/files/MT16.Balas-Vekony.Ado2008.pdf (Letöltés ideje: 2011. október 6.) Baumol, William J. (1968): Enterpreneurship in economic theory. The American Economic Review, 58.(4): 64-71. Baumol, William J. (1990): Entrepreneurship: Productive, Unproductive and Destructive. Journal of Political Economy, 98.(1): 893–919. Beugelsdijk, Sjoerd (2004): Enterpreneurial Culture, Regional Innovativeness and Economic Growth. Journal of Evolutionary Economics, 39.(8): 187-210.

Beugelsdijk, Sjoerd – Noorderhaven, Niels (2005): Personality characteristics of self-employed: An empirical study. Small Business Economics, 24.(2): 159-167. Brockhaus, Robert H. (1980): Risk taking propensity of entrepreneurs. Academy of Management Journal, 23.(3): 509–520. Brockahus, Robert H. (1982): The psychology of an enterpreneur. In: C. Kent, D. L. Sexton, K. H. Vesper (szerk.): The Art and Science of Enterpreneurship, Cambirge: Ballinger Publishing. Broehl, Wayne G. JR. (1978): The Village Entrepreneur: Change Agents in India's RuralDevelopment. Cambridge: Harvard University Press. Byrk, Anthony S. – Raudenbush, Stephen B. (1992): Hierarchical Linear Models in Social and Behavioral Research: Applications and Data Analysis Methods. Newbury Park, CA: Sage Publications. Chell, Elizabeth – Haworth, Jean – Brearley, Sally A. (1991). The entrepreneurial personality: Concepts, cases and categories. London: Routledge. Császár, Melinda – Horváth, Gergely K. (2010): Lélek, érték, stratégia: A vállalkozói lét alapdimenzióiról. Budapest: HÉTFA Kutatóintézet. Csite, András – Major, Klára (2010): Az állam és a vállalkozások kapcsolatának néhány jellegzetessége Magyarországon. HÉTFA Kutatóintézet Bizalom és Vállalkozás Program Mőhelytanulmányok. http://hetfa.hu/wpcontent/uploads/2010/09/HMT02_Csite_Major.Azállamésavállalkozásokkapcsolata201 0.pdf (Letöltés ideje: 2011. október 6.) Doerrenberg, Philipp – Peichl, Andreas (2010): Progressive Taxation and Tax Morale. Cologne Graduate School Working Paper Series Heckathorn, Douglad D. (1989): Collective Action and the Second-Order Free-Rider Problem. Rationality and Society. 1 (1): 78–100. Hofstede, Geert (1980): Culture´s consequences: international differences in work related values. Beverly Hillls: Sage. Kaufmann, Daniel – Kraay, Aart – Mastruzzi, Massimo (2003): Governance Matters III. Governance Indicators for 1996–2002.Working Paper, No. 3106. Washington: World Bank. Keller, Tamás (2009): A gazdasági erkölcsösséget szabályozó társadalmi normákról – normakövetés és normaszegés. In: Tóth István György (szerk.): TÁRKI Európai Társadalmi Jelentés 2. – Gazdasági attitődök. Lakatos Mária (2008): A magyar adófizetık magatartásának változása az szja- és a tbváltozások tükrében, 1995–2006. Pénzügyi Szemle, 53.(3): 486-505. Licht, Amir N.; Goldchmidt, Chanan; Schwartz, Shalom H. (2002): Culture Rules: The Foundations of the Rule of Law and Other Norms of Governance. Journal of Comparative Economics, 35.(4): 659-688. Lynn, Richard (1991): The secret of the miracle economy: Different national attitudes to competitiveness and money. London: The Social Affairs Unit. McClelland, David (1961): The Achieving Society. New York: Van Nostrand. Murthi, Mamta – Tiongson, Erwin R. (2008): Attitudes to Equality: The “Socialist Legacy” Revisited Policy, World Bank Research Working Paper, No. 4529. Washingotn: Word Bank. North, Douglas C. (1981): Structure and Change in Economic History. New York: W. W. Norton & Co. North, Douglass C. (1990): Institutions, Institutional Change and Economic Performance. Cambidge: Cambridge University Press. Papp József (2008): A gúzsba kötött gazdaság kiszabadítása. Pénzügyi Szemle, 53.( 4): 663-693.

Penas, Ignation – Penas Santiago (2004): The determinants of tax morale in comparative perspective: Evidence from European countries. European Journal of Political Economy, 26.(4): 441-453. Phelps, Edmund S. (2008): Gazdasági kultúra és gazdasági teljesítmény – mivel magyarázhatók az európai kontinens problémái. ProgresszívPolitika, Tavasz–nyár, 5–38. www.progresszivpolitika.hu/?q=phelps (Letöltés ideje: 2011. október 3.)Rotter, Julian B. (1966): Generalised expectancies for internal versus external control ofreinforcement. Psychological monographs: general and applied, 80.(1): 26-28. Schmitz, James A. (1989): Imitation, enterpreneurship, and long-run growth. Journal of Political Economy, 97.(3): 721-739. Semjén, András –Tóth, István J. (2009): Intézményi környezet, szerzıdéses fegyelem és adózási magatartás in: Semjén András – Tóth István János (szerk.): Rejtett gazdaság. Be nem jelentett foglalkoztatás és jövedelemeltitkolás – kormányzati lépések és a gazdasági szereplık válaszai, KTI Könyvek, Budapest: MTA Közgazdaságtudományi Intézet, 200-227. Shane, Scott A. (2004): Academic Entrepreneurship: University Spin-offs and Wealth Creation. Northampton: Edward Elgar. Soltow, James H. (1968): The enterpreneur in economic history. The American Economic Review, 58.(4): 84-92. Sik, Endre (2002): The Bad, the Worse and the Worst: Guesstimating the Level of Corruption. In: S. Kotkin and A. Sajó (szerk.): Political Corruption in Transition. Budapest and New York: CEU Press, 91– 114. Szerb, László – Kocsis-Kisantal, Orsolya (2005): Vállalkozói kultúra Magyarországon két napilap tükrében, Közgazdasági Szemle 55.(3): 243-261. Tabellini, Guido (2010) Culture and Institutions: Economic Development in the Regions of Europe. Journal of the European Economic Association 8 (4): 677–716. Tóth, István Gy. (2009): Bizalomhiány, normazavarok, igazságtalanságérzet és paternalizmus a magyar társadalom értékszerkezetében. Budapest: Tárki. http://www.tarki.hu/hu/research/gazdkult/gazdkult_elemzeszaro_toth.pdf (Letöltés ideje: 2011. október 3.) Maguk urai - a magyar vállalkozó lelkialkata Acs, Zoltan – Nicola Virgill (2009): Entrepreneurship in Developing Countries. Jena Economic Research Papers in Economics 2009-023, Friedrich-Schiller-University Jena, Max-Planck-Institute of Economics, Thueringer Universitaets- und Landesbibliothek Acs, Zoltán .J. – László Szerb (2009): The global entrepreneurship Index (GEINDEX). Foundations and Trends in entrepreneurship Vol 5. No. 5 pp. 341-435 Audretsch, David B. (2007). The entrepreneurial society. New York: Oxford University Press. Brockhaus, Robert H. (1980): Risk taking propensity of entrepreneurs. Academy of Management Journal, 23.(3): 509–520. Broehl, Wayne G. JR. (1978): The Village Entrepreneur: Change Agents in India's Rural Development. Cambridge: Harvard University Press. Chell, Elizabeth; Haworth, Jean; Brearley, Sally A. (1991). The entrepreneurial personality: Concepts, cases and categories. London: Routledge.

Császár, Melinda; Horváth, Gergely K. (2010): Lélek, érték, stratégia: A vállalkozói lét alapdimenzióiról. Budapest: HÉTFA Kutatóintézet. Csite, András (2009): Boldogtalan Kapitalizmus? In Szalai Ákos (szerk.): Kapitalista elvárások. Budapest: Közjó és Kapitalizmus Intézet. 257-308. European Social Survey Round 4 Data (2008). Data file edition 4.0. Norwegian Social Science Data Services, Norway – Data Archive and distributor of ESS data. Füstös László – Szalma Ivett szerk. (2010): Értékváltozás Magyarországon 1978-2009. Budapest: MTA SZKI Füstös, László (2011) Európa értékrendszere: Magyarország értéktere – Európa értéktere. In: Füstös László – Guba László (szerk.): A változó értékrendszer 2011/1. Budapest: MTA PTI – MTA SZKI Holt, David H. (1997): A comparative study of values among Chinese and U.S. entrepreneurs: Pragmatic convergence between contrasting cultures. Journal of Business Venturing, 12.(6): 483-505. Inglehart, Ronald (1997): Modernization and Postmodernization. Princeton: Princeton University Press Keller, Tamás (2008a): Értékrend és társadalmi pozíció. Századvég Új folyam 47.(1): 151-187. Keller, Tamás (2008b): Létezik-e európai értékrend? In: Füstös László – Guba László – Szalma Ivett (szerk.): Társadalmi regiszter 2008/1. pp.39-46 Kocsis-Kisantal, Orsolya – Szerb, László (2008): Vállalkozói kultúra Magyarországon két napilap tükrében. Közgazdasági Szemle, 55.(3): 243-262. Licht, Amir N.; Goldchmidt, Chanan; Schwartz, Shalom H. (2002): Culture Rules: The Foundations of the Rule of Law and Other Norms of Governance. Journal of Comparative Economics, 35.(4): 659-688. Max Weber (1982): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest: Gondolat McClelland, David (1961): The Achieving Society. New York: Van Nostrand. Mike Károly; Müller Mónika (2011). A vállalkozások kapcsolatai, bizalmi infrastruktúrája Magyarországon. Kutatási jelentés. Hétfa Intézet. Moriano, Juan A., Palací, Francisco J., Trejo, Enrique (2001). El perfil psicosocial del emprendedor: un estudion desde la perspectiva de los valores. Revista de Psicología Social, 16.(2): 229-242. Moriano, Juan A.; Linan Francisco; Jaen, Inmaculade; (2010): Personal values and entrepreneurial intention: an empirical study. ESU Conference Noseleit, Florian (2008): The Enterpreneurial Culture: Guiding Priciples of the Self-Employed. In Freytag A., Thurik A. R. (szerk.): Enterpreneurship and Culture. 41-54. Phepls, Edmund (2008): Gazdasági kultúra és gazdasági teljesítmény. In: Progresszív politika Vol. 1 No. 4, pp. 5-37 Rokeach, Milton (1969): The Role of Values. Public Opinion Quarterly, 32.(4): 547-559. Rotter, Julian B. (1966): Generalised expectancies for internal versus external control of reinforcement. Psychological monographs: general and applied, 80.(1): 26-28. Ságvári, Bence (2009): Kultúra és gazdaság. Az értékek szerepe a gazdasági fejlıdésben Elmélet és empíria. Doktori Disszertáció Schumpeter, Joseph A. (1980): A gazdasági fejlõdés elmélete: Vizsgálódás a vállalkozói profitról, a tõkérõl, a hitelrõl, a kamatról és a konjunktúraciklusról. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Schwartz, Shalom H. – Bardi, Anat (1997): Influences of Adaptation of Communist Rule on Value Priorities in Eastern Europe. Political Psychology, 18.(3): 385-410.

Schwartz, Shalom H. (2001): A Proposal for Measuring Value Orientations across Nations. Schwartz, Shalom H. (2006): Value orientations: Measurement, antecedents and consequences across nations. In R. Jowell, C. Roberts, R. Fitzgerald, & G. Eva (szerk.): Measuring attitudes cross-nationally lessons from the European Social Survey. London: Sage Schwartz, Shalom H.; Bardi Anat (2001), Value Hierarchies across Cultures: Taking a Similarities Perspective. Journal of Cross-Cultural Psychology, 32.(3): 268-290. Smith, Peter B; Schwartz, Shalom H. (1997): Values. In J. W. Berry; M. H. Segall; C. Kagicibasi (szerk.): Handbook of Cross-Cultural Psychology. Vol.3.: Social Behavier and Applications. London: Allyn & Bacon. 77-118. Valencia de Lara, M.P., García Villaverde, P.M.; Jiménez Moreno, J.J. (2007): Factores determinantes en la creación de una empresa: Valores culturales, redes sociales y ayudas públicas. Conocimiento, innovación y emprendedores: camino al futuro / coord. por Juan Carlos Ayala Calvo, 1141-1155. A versenyképesség elméleti keretei Acemoglu, Daron; Johnson, Simon; Robinson, James A. (2004) Institutions as the Fundamental Cause of Long-Run Growth NBER 10481. Aumann, Robert J. (1987) Correlated Equilibrium as an Expression of Bayesian Rationality Econometrica Vol. 55. No 3. Baumol W. J. (1990) Entrepreneurship: Productive, Unproductive, and Destructive Journal of Political Economy VOL 98 No 5. Chikán A. (1997) Versenyképesség és a gazdasági szereplık közötti interakciók. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Vállalatgazdaságtan tanszék, Budapest Chikán A., Czakó E. (ed) (2009) Versenyben a világgal. Vállalataink versenyképessége az új évezred küszöbén Akadémia Kiadó, Budapest David, Paul A. (1985) Clio and the Economics of QWERTY AER Vol 75. No. 2. Dixit, Avinash (1996) The Making of Economic Policy: a Transaction-Cost Perspective MIT Press, Cambridge, MASS Elster J. (1995) A társadalom fogaskerekei. Osiris Kiadó, Budapest Grand, Julian Le (1990) Equity Versus Efficiency: The Elusive Trade-Off. Ethics Vol. 100. No. 3. Greif A. (1993) Contract Enforceability and Economic Institutions in Early Trade: The Maghribi Traders’ Coalition AER VOL 83. No 3. Greif, Avner (2005) Commitment, Coercion and Markets: The Nature and Dynamics of Institutions supporting exchange In Menard, Claude; Shirley, Mary M (2005) Handbook of New Institutional Economics Springer, Dordrecht Hirschman, Albert O. (1981) Essays in Tresspassing - 3rd chapter: The changing course for income inequality in the course of economic development Cambridge University Press, Cambridge Mass. Hirschman, Albert O. (1967) Development Projects Observed Brookings Institution Press, Washington D.C. Krueger, Anne (1974) The Political Economy of the Rent-Seeking Society AER Vol 64. No 3. Krugman, Paul (1996) Geography Lost and Found in Krugman, Paul (1996) Development, Geography and Trade The MIT Press Cambridge, Mass.

Lowie, Robert Harry (1962) The origin of the state Russel&Russel New York Mokyr, Joel (2004) A gazdagság gépezete - Technológiai kreativitás és gazdasági haladás Budapest, Móra Kiadó Murphy K. M., Shleifer A. és Vishny R. W. (1991) The Allocation of Talent: Implications for Growth NBER Working Papers No. 3530 North, Dogulass C. (1990) Institutions, institutional change and economic performance Cambridge University Press, Cambridge UK Nurmi, Hannu (1983) Voting Procedures: A Summary Analysis British Journal of Political Science, VOL 13 No 2. Olson, Mancur (1982) The Rise and Decline of Nations Yale University Press, New Heaven Ostrom, Elinor (2000) Collective Action and the Evolution of Social Norms JEP Vol. 14. No 3. Porter M. E. (1990) The Competitive Advantage of Nations Free Press, New York Sappington , David E.M. (1991): Incentives in Principal-Agent Relationships JEP Vol 5. No 2. Scitovsky, Tibor (1954) Two Concepts of External Economies JPE Vol 62 p.143-p.151 Sen, Amartya (1995) Rationality and Social Choice AER VOL 85.No 1. Stigler, Goerge J. (1971) The theory of economic regulation The Bell Journal of Management and Science Vol 2. No 1. Stigler, Joseph E., Becker, Gary S. (1977) De gustibus non est disputandum AER VOL 67 No 2. Stiglitz, Joseph E. (1988) Economics of the Public Sector W. W. Norton New York Szepesi B. (2009) Az állami szabályozással szembeni normatív kritériumokról in Szalai Á. (szerk) (2009) Kapitalista Elvárások Közjó és Kapitalizmus Intézet Bp. Szepesi B. et al (2009) Módszertani, elméleti keretek a magyar állam mőködés problémáinak elemzéséhez PPH Csoport, Budapest Tullock, Gordon (1993) Rent Seeking E. Elgar Aldershot, England. Ulman-Margalit (1990) Emergence of norms Oxford University Press, Oxford Weingast, Barry R. (1997) The Political Foundations of democracy and the Rule of Law APSR Vol 91. No 2. Williamson, Oliver E. (2000) The New Institutional Economics: Taking Stock, Looking Ahead JEL Vol. 38 No. 3. Wintrobe, Ronald (1998) The Political Economy of Dictatorship Cambridge University Press, Cambridge, UK. A versenyképesség javításának értelmezési kormánytisztviselık és politikusok szemszögébıl

keretei

vállalkozók,

gazdaságszervezık,

Báger Gusztáv – Pulay Gyula (2010): Közpolitikai javaslatok. In: Báger Gusztáv – Czakó Erzsébet: A közszféra és a gazdaság versenyképessége – empirikus eredmények és tanulságok. Állami Számvevıszék Kutatóintézete, Budapest. http://www.asz.hu/ASZ/tanulmanyok.nsf/0/B1B438C059449FDAC12577200033564C/$File/t326.pdf, letöltés ideje: 2011. április 24. 18:08

Bakács András (2003): Versenyképesség-koncepciók. “A hazai közlekedési hálózatok hatékonysága, versenyképessége növelésének lehetıségei a nemzetközi tapasztalatok alapján” címő kutatási projekt keretében készült tanulmány. www.vki.hu/~tfleisch/~haver/.../haver-BAKACS-final-031109.pdf, letöltés ideje: 2011. április 29. 18:35 Balás Gábor (szerk.) (2009): A magyar fejlesztéspolitika alapkérdései. GSZT háttértanulmány, Gazdasági és Szociális Tanács, Budapest. http://www.mgszt.hu/index.php?option=com_docman&task=doc_download&gid=40&Itemid=17, letöltés ideje: 2011. október 26. 23:50 Cowles, Maria G. – Caporaso, James – Risse, Thomas (szerk.) (2001): Transforming Europe. Cornell UP, Ithaca NY Chikán Attila – Czakó Erzsébet (2005): Kutatási tervtanulmány. Megjelent a Versenyben a világgal 2004-2006 – Gazdasági versenyképességünk vállalati nézıpontból címő kutatásának 1. számő mőhelytanulmányaként. http://edok.lib.uni-corvinus.hu/137/01/1__mht_tervtan.pdf, letöltés ideje: 2011. április 29. 17:55 Chikán Attila – Czakó Erzsébet (2008): Versenyképesség – ahogyan a vállalatvezetık látják. Megjelent a Versenyben a világgal 2004-2006 – Gazdasági versenyképességünk vállalati nézıpontból címő kutatásának 49. számő mőhelytanulmányaként. http://www.unicorvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/kutatokozpontok/versenykepesseg/tanulmanyok_pdfben/49_mht_Chikan_Czako.pdf, letöltés ideje: 2011. április 24. 18:15 Chikán Attila – Losonczi Dávid (2010): A közszféra hatása a vállalati versenyképességre – Egy kérdıíves felmérés tanulságai. In: Báger Gusztáv – Czakó Erzsébet: A közszféra és a gazdaság versenyképessége – empirikus eredmények és tanulságok. Állami Számvevıszék Kutatóintézete, Budapest. http://www.asz.hu/ASZ/tanulmanyok.nsf/0/B1B438C059449FDAC12577200033564C/$File/t326.pdf, letöltés ideje: 2011. április 24. 18:05 EM (2007): Erıs Magyarország. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség http://jovonk.hu/FideszPP2007_HU.pdf, letöltés ideje: 2011. április 23. 21:50

Programja.

Foucault, Michel (2000): Válasz egy kérdésre. A diskurzusról. In: Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt (szerk.): Szövegváltozatok a politikára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Habermas, Jürgen (1971 [1962]): A társadalmi nylvánosság szerkezetváltozása: Vizsgálódások a polgári társadalom egy kategóriájával kapcsolatban. Gondolat, Budapest. Hajer, Martin (1995): The Politics of Environmental Discourse. Oxford UP, Oxford Kaplan, Thomas J. (2000): A közpolitika-elemzés narratív struktúrája. In: Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt (szerk.): Szövegváltozatok a politikára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Krugman, Paul (1994): Competitiveness: A Dangerous Obsession. In: Foreign Affairs, 1994/2. Litfin, K. (1994): Ozone Discourses: Science and Politics in Global Enviromental Cooperation. Columbia University Press, New York, NY Madarász Aladár (2000): A klasszikus iskola. In: Bekker Zsuzsa (szerk.): Alapmûvek, alapirányzatok Gazdaságelméleti olvasmányok sorozat, Aula Kiadó, Budapest NEP (2010): A Nemzeti Együttmőködés Programja. A 2010-ben hivatalba lépett, Orbán Viktor vezette kormány programja. http://www.miniszterelnok.hu/kozlemeny/a_nemzeti_egyuttmukodes_programja_2010._majus_22._, letöltés ideje: 2011. április 23. 21:40.

NGM (2011): Versenyképességi helyzetértékelés – A nemzetközi versenyképességi rangsorok alapján. A Nemzetgazdasági Minisztérium Gazdaságpolitikai Fıosztályának összehasonlító elemzése. http://www.kormany.hu/download/4/9c/10000/Versenyk%C3%A9pess%C3%A9gi%20Helyzet%C3%A9rt %C3%A9kel%C3%A9s.pdf, letöltés ideje: 2011. április 28. 13:31 NÜP (2010): A Nemzeti Ügyek Politikája. A Fidesz-KDNP http://program2010.fidesz.hu, letöltés ideje: 2011. április 23. 21:45

választási

programja.

Orbán Viktor (2011): Orbán Viktor miniszterelnök viszontválasza az Országgyőlésben az uniós elnökségi félév félideji értékelésérıl szóló vitában a frakcióvezetıknek, 2011. április 4., http://www.youtube.com/watch?v=07_XqHPRW9k, letöltés ideje: 2011. április 23. 22:05 Porter, Michael E. (1990): The Competitive Advantage of Nations. In: Harvard Business Review 1990/2. Szabó Ildikó (2007): A nemzet fogalmi konstrukciója a Fidesz diskurzusaiban 1998 és 2006 között. In: Politikatudományi Szemle, 2007/3. Szabó Márton (1998): Politikai tudáselméletek. Nemzeti Tankönykiadó, Budapest Szabó Márton (2003): A diszkurzív politikatudomány alapjai. L’Harmattan, Budapest Szabó Márton (2004): Szimpozion a politikai diskurzuselemzésrıl. In: Politikatudományi Szemle, 2004/4. Szabó Márton (szerk.) (2006): Fideszvalóság. L’Harmattan, Budapest Vasta, Nikoletta (2000): Új Munkáspárt – új nyelv? A modernizátor hagyomány és változás között. In: Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt (szerk.): Szövegváltozatok a politikára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Versenyképesség haloptikával – Helyi gazdaságfejlesztési problémák fejlıdı városokban „Nyugat-Magyarországi gazdasági tengely” Gyutai Csaba polgármester elıadásának írásos anyaga. www.zalaegerszeg.hu letöltés ideje 2011. augusztus 27. 17:00 Balázs Kovács S. (2002): Szekszárd. In: Kasza S. (fıszerk.): A XXI. század küszöbén. A Közép-Európai Üzleti Szövetség kézikönyv mőhelye – a CEBA Kiadó – településmonográfia sorozata Magyarország jelentıs városairól, községeirıl. CEBA Kiadó, Budapest. 205 o. http://www.hirado.hu/Hirek/2011/03/30/09/KSH_nem_valtozott_a_munkanelkulisegi_rata.aspx (letöltés 2011.04.08.) Jászberény Város Integrált Városfejlesztési Stratégiája 2007-2013. Projektvezetı: Dr. Földi Zsuzsa. K. Balog J. et al. (szerk.) (1974): Szekszárd. Szekszárd Városi Tanács. 174 o. Kiss Erika (2003): A hőtıgépgyár és Jászberény fél évszázada. Pro-Domine Bt. Jászberény. 147 o. Kiss J. P. (2005): Jászberényi kistérség: ipari modernizáció – társadalmi problémák. In: Tisza-völgyi kistérségek gazdasági potenciálja, fejlıdési pályái (helyzetelemzés). Megbízó: VÁTI Kht. Kézirat. RData Bt., Budapest. KSH (2003): A nagyvárosok belsı tagozódása – Szekszárd. KSH Tolna Megyei Igazgatóság, Szekszárd. 92 o. Lukovics Miklós – Kovács Péter: A magyar kistérségek versenyképessége. Területi Statisztika. 2011/1. 52-71. o. Szekszárdi Autóipari Alkatrész Beszállítók Klaszterének honlapja. http://www.szedak.hu/

Szentes Város Integrált Városfejlesztési Stratégiája. Munkaanyag, 2009. november Terra Studio Kft. Területi Kutató Tervezı Tanácsadó Iroda, Budapest, 2008. Töttıs G. (2008): Szekszárd – mesélı útikönyv. DEMETER Dél-Mezıföld Természetbarát Egyesület, Paks. 191 o. www.agj.hu Versenyképességi kezdeményezések üzleti modellben Magyarországon Adler, Moshe [1985]: Stardom and Talent. The American Economic Review, Vol. 75, No. 1. Bonis, Golger – Ronte, Dieter [1997]: Credibility and Economic Value in the Visual Arts. Journal of Cultural Economics, Springer, Vol. 21., No.2. Élelmiszer Online [2011]: Kisfilmen a magyartermék-kampány http://www.elelmiszer.hu/friss_hirek/cikk/kisfilmen_a_magyar_kampany Fézler Gina [2011]: WAMP – több mint vásár! Frappa Magazin, (letöltve: 2011. július 27.) http://www.frappa.hu/cikkek/kultura/859/wamp---tobb-mint-vasar Gelei Andrea [2004]: Beszállító-típusok és azok alapvetı képességei a hazai autóipari ellátási láncban. Vállalatgazdaságtan Intézet, Mőhelytanulmányok, 55. számú Mőhelytanulmány. GfK Hungária Piackutató Intézet [2009]: A vásárlók számára egyre fontosabb az áruk magyar eredete. (letöltve: 2011. augusztus 8.) http://www.gfk.com/imperia/md/content/gfk_hungaria/pdf/press_h/press_20090507_h.pdf Glaeser, Edward L. [2011]: The locavore’s dilemma. The Boston Globe, 2011. Letöltve: 2011. augusztus 10. http://www.boston.com/bostonglobe/editorial_opinion/oped/articles/2011/06/16/the_locavores_dilemma/ ?rss_id=Boston+Globe+--+Editorial%2FOp-ed+page Goreham, Gary A. [2000]: Farmers’ Market, Lakes Area Farmers’ Market Cooperative, Detroit Lakes, MN. Case study. North Dakota State University, May 2000. http://www.und.edu/misc/ndrural/case%20study%208.farmers%20market.pdf Hughes, David W.; Eades, Daniel; Robinson, Kenneth; Carpio, Carlos; Isengildina, Olga and Brown, Cheryl [2007]: What is the Deal with Local Food Systems: Or, Local Food Systems from a Regional Science Perspective. Working Paper. Department of Applied Economics and Statistics, Clemson University, Clemson, South Carolina 29634 Iskow, Julie és Sexton, Richard [1992]: Bargaining Associations in Grower-Processor Markets for Fruits and Vegetables. Agricultural Cooperative Service Research Report Number 104. Klauber, Mátyás –Gyukics, Rita – Palócz, Éva – Páczi, Erzsébet – Vakhal, Péter [2011]: A magyar kis és középvállalatok beszállítói szerepének erısítésérıl szóló stratégia kidolgozása a gép- és gépjármőipar ágazatban: a jelenlegi helyzet tanulságai és a lehetıségek kihasználásának eszközei. Kopint Konunktúra Kutatási Alapítvány, 2011. április. Kultúrpart/MTI [2009]: WAMP-ra járni életforma. (letöltve: http://www.kulturpart.hu/latvanypart/12697/wampra_jarni_eletforma

2011.

július

27.)

Lusk, Jayson L. – Norwood, F. Bailey [2011]: The Locavore's Dilemma: Why Pineapples Shouldn't Be Grown in North Dakota. Library of Economics and Liberty. Letöltve: 2011. augusztus 12. http://www.econlib.org/library/Columns/y2011/LuskNorwoodlocavore.html#

Mészáros, Ádám [2010]: Közvetlen külföldi beruházások integráltsága a beszállítói kapcsolatok tükrében: a magyarországi Suzuki példája. Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság –és Társadalomtudományi Kar, Közgazdaságtan Tanszék, Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola, PhD értekezés. MTI [2011]: A Suzuki árcsökkentést kér a beszállítóitól. (letölteve: 2011. augusztus 26.) http://totalcar.hu/magazin/hirek/2011/04/14/a_suzuki_arcsokkentest_ker_a_beszallitoitol/ MTI [2011]: Jövıre már mőködhetnének a termelıi piacok. (letöltve: 2011. augusztus 1.) http://hvg.hu/gazdasag.hazai/20110720_gazdasag_kereskedelem_ngm Németh, Nándor – Csite, András – Borbás, Gabriella – Kabai, Gergely – Hogyor, Veronika [2010]: Helyi termékek értékesítési csatornái Magyarországon. (letöltve: 2011. augusztus 10.) http://pannonelemzo.hu/aas_szoveg/file/63_elemzo_iroda.pdf Poppitz, Marianna [2008]: Market Trade as Focal Point of Entrepreneurship and Local Economies: Examples and Support Initiatives from European Cities. DSSW – Studies, DSSW –Materialen, Berlin Salgó, Péter [2011]: Ha nincs termelés, nincs fogyasztás sem (Interjú - Kecskeméti Attila, a Magyar Termék Nonprofit Kft. ügyvezetıje). Progresszív Magazin, 2011. évf. 3. szám. Letöltve: 2011. augusztus 10. http://www.progressziv.hu/index.php?link=magazin.tmp&sz_id=1864&funk=5 Schultz, Don E [2006]:Marketin Communication: Radical or Rational Change. In: Scenarios in Marketing: From Vision to Decision. (letöltve: 2011. augusztus 12.) http://www.google.com/books?hl=hu&lr=&id=icnIuEPJ4wC&oi=fnd&pg=PA119&dq=atl+btl+communication&ots=RxTvtG9fEf&sig=Yv3JGXPhjO0MbjMDQNo S2WPee8s#v=onepage&q&f=false Szalai Ákos - Szepesi Balázs [2008]: Mit nem tudunk a magyar kapitalizmusról? Jelentés-tervezet a magyar kapitalizmus állapotáról; Mőhelytanulmány No.3 ; Közjó és Kapitalizmus Intézet 2008; http://hetfa.hu/wp-content/uploads/2010/09/Szalai-Szepesi.mitnemtudunkakapitalizmusrol2008.pdf Szanyi ,Mikós [2002]: Spillover Effects and Business Linkages of Foreign-Owned Firms in Hungary. IWE Working Paper, No. 126. 2002. május. Szepesi Balázs (szerk.) [2009]: Jelentés a magyarországi kapitalizmus állapotáról 2008; Közjó és Kapitalizmus Intézet, Budapest 2009. http://hetfa.hu/wp-content/uploads/2010/09/KapitalizmusJelentes2008.pdf Szilva Eszter [2011]: Informális termelıi piac a Balaton-felvidéken. Tudatos Vásárló Magazin. Vol 21. (letöltve: 2011. július 27.) http://tudatosvasarlo.hu/cikk/informalis-termeloi-piac-balaton-felvideken Szövetség az Élı Tiszáért [2011a]: Egyszerőbb http://www.elotisza.hu/hirek/2011/07/20/egyszerubb-lesz-a-termeloi-piacok-szervezese

lesz

a

Szövetség az Élı Tiszáért [2011a]: Piac engedélyeztzetés. (letöltés: 2011. augusztus 1.) http://www.elotisza.hu/jogsegely/2011/05/02/piac-engedelyeztetes Vidékfejlesztési Minisztérium [2010]: 4/2010. (VII. 5.) VM rendelet. (letöltés: 2011. augusztus 1.) http://www.fvm.hu/main.php?folderID=957&articleID=16134&ctag=articlelist&iid=1 Vidékfejlesztési Minisztérium [2010]: Újabb könnyítések a kistermelıknek. (letöltés: 2011. augusztus 1.) http://www.fvm.gov.hu/main.php?folderID=2290&articleID=16148&ctag=articlelist&iid=1 A versenyképesség javítását, a gazdaság fejlıdését közvetlenül segítı nonprofit szervezetek problémái

Anheier, Helmut K. (2005) Nonprofit organizations. Theory, management, policy. Routledge, London and New York. Anheier, Helmut K. – Hollerweger, Eva – Kendall, Jeremy – Badelt, Christoph (2003) Work in the nonprofit sector: Forms, patterns and methodologies. International Labour Office, Geneva Anheier, Helmut K. – Seibel, Wolfgang (2001a) Nonprofit organisations. Theory, management, policy. Routledge, London. Anheier, Helmut K. - Seibel, Wolfgang (2001b) The nonprofit sector in Germany: between state, economy, and society. Palgrave, New York. Archambault, Edith (1996a) Le secteur sans but lucratif. Associations et fondations en France, Economica, Paris. Archambault, Edith (1996b) The nonprofit sector in France. Manchester University Press, Manchester. Archambault, Edith et al. (1999) From Jacobin tradition to decentralisation. In: L. M. Salamon, H. K. Anheier, R. List, S. Toepler, S. W. Sokolowski, and Associates (eds.) Global Civil Society. Dimensions of the nonprofit sector. Johns Hopkins Center for Civil Society Studies, Baltimore, MD. Bánfalvy Csaba (1990) A munkanélküliség egyéni és szociális ártalmai és a szociális munkások feladatai. In: Török Tivadarné (szerk.) A munkanélküliség társadalmi kérdései. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, pp. 24-34. Barbetta, Gian-Paolo (1999) „Foundations in Italy,” In: H. K. Anheier and S. Toepler (eds.) Private funds, public purpose: Philanthropic foundations in international perspective. Kluwer Academic/Plenum, New York. Bellah, Robert N. (1985) Habits of the heart. University of California Press, Berkeley, CA. Bidet, Eric (2010) Social economy. In: Anheier, Helmut K. and Toepler Stefan (eds) International encyclopedia of civil society, Springer, New York, pp. 1405-1410. Blair, Tony (1998) „The Third Way: New politics for a new century”,Fabian pamphlet 588. Fabian Society, London. Blair, Tony and Schroeder, Gerhard (1999) Europe: The Third Way – die Neue Mitte. Labour Party and SPD, London. Bognár Piroska (2010) A nonprofit gazdasági társaságok. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest. Borzaga, Carlo – Defourny, Jacgues (eds.) (2001) The emergence of social enterprise. Routledge, London, New York. Borzaga, Carlo – Tortia, Ermanno (2007) A szociális gazdaság szervezetei a vállalatelméletben. In: Szociális gazdaság nemzetközi megközelítésben, az OECD tapasztalatai tükrében. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, pp. 6-45. Csizmadia Andor (1977) A szociális gondoskodás változásai Magyarországon. MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest. Csoba Judit – Frey Mária – G. Fekete Éva – Lévai Márta – Soltész Anikó (2007) Szociális gazdaság kézikönyv. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest. Deakin, Nicholas (2001). In search of civil society. Palgrave, London. Dekker, Paul (2001) What crises, What challenges? When nonprofitness makes no difference. In H. K. Anheier and J. Kendall, eds.,Third sector policy at the crossroads: An international nonprofit analysis, Routledge, London.

Evers, Adalbert – Laville, Jean-Louis (eds) (2004) The third sector in Europe. Edward Elgar, Cheltenham, Northampton. Evers, Adalbert – Olk, Thomas (1996) Wohlfahrtspluralismus. Vom Wohlfahrtsstaat zur Wohlfahrtsgesellschaft. Opladen. Frey Mária (1997) Munkahelyteremtés a munkaerıpiac fı áramlatán kívül. Nonprofit Vállalkozásokért a Népjóléti Szférában Alapítvány, Budapest. Frey Mária (2007) A nonprofit szervezetek szerepe az Európai foglalkoztatási stratégia végrehajtásában. In: Landau Edit – Vince Péter (szerk.) Foglalkoztatáspolitika és a nonprofit szervezetek. Tanulmányok a civil szféra átalakuló szerepvállalásáról az EU-csatlakozás után, KOPINT-DATORG – Külgazdaság szerkesztısége, Budapest. Giddens, Anthony (1998) The third way: The renewal of social democracy. Polity Press, Cambridge. Giddens, Anthony (2000) The third way and its critics. Polity Press, Cambridge. Greffe, Xavier (2007) A szociális gazdaság szerepe a helyi fejlesztésekben. In: Szociális gazdaság nemzetközi megközelítésben, az OECD tapasztalatai tükrében. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, pp. 81-110. Grenier, Paola (2002) The function of social entrepreneurship in the UK. Paper presented at the ISTR Conference, Cape Town. http://www.istr.org/conferences/capetown/volume/grenier.pdf Hall, Peter Dobkin (1992) Inventing the nonprofit sector and other essays on philanthropy, voluntarism, and nonprofit organizations. The Johns Hopkins University Press, Baltimore – London. Hansmann, Henry B. (1980) The role of nonprofit enterprise. Yale Law Journal Vol. 89. No 5. pp. 835902. Jenei György et al. (2005) Local governments, civil society organizations and private enterprises – Partnerships in providing social services: The case of Eger, Hungary. In: Journal of Comparative Analysis. Vol 7. No 1. 73-94. Jenei György – Kuti Éva (2007) A civil szféra szerepe – Lehetséges feladatok és hatékonysági következmények. In: Báger Gusztáv – Czakó Erzsébet (szerk.) A közszféra és a gazdaság versenyképessége, Állami Számvevıszék, Budapest, pp. 129-170. Jenei György – Kuti Éva (2010) A civil szféra szerepe a magán- és a közszféra mőködésének összehangolásában. Tanulságok és javaslatok. In: Báger Gusztáv – Czakó Erzsébet (szerk.) A közszféra és a gazdaság versenyképessége. Empirikus eredmények és tanulságok, Állami Számvevıszék, Budapest, pp.100-153. Juhász Zita (2011) A nonprofit szektor humán- és pénzügyi erıforrásokkal való ellátottságának jellemzıi. Gazdaság & Társadalom, 3. évf. 1. sz. pp. 147-163. Kaufmann, Daniel (2003) Rethinking governance: Empirical lessons challenge orthodoxy. Discussion draft, 11 March, The World Bank, Washington DC. Kendall, Jeremy (2003) The Voluntary Sector: Comparative Perspectives in the UK. Routledge, London, New York. Kendall, Jeremy – Knapp, Martin R. J. (1996) The voluntary sector in the UK. Manchester University Press, Manchester. Kerlin, Janelle A. (2006) Social enterprise in the United States and Europe: Understanding and learning from the differences. Voluntas, Vol. 17. No 3. pp. 247-263. Kinyik Margit (2009) A nonprofit szervezetek mint szolgáltatók jellemzıi Magyarországon. Civil Szemle, VI. évf. 1-2. sz. pp. 95-111.

KSH (1995–2011) Nonprofit szervezetek Magyarországon. (Évenként megjelenı kiadvány) Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. Kuti, Éva (1996) The nonprofit sector in Hungary. Manchester University Press, Manchester. Les, Ewa – Jeliazkova, Maria (2007) A szociális gazdaság Középkelet- és Délkelet-Európában. In: Szociális gazdaság nemzetközi megközelítésben, az OECD tapasztalatai tükrében. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, pp. 111-135. Lévai Márta – Soltész Anikó (2007) Minıségügy: szempontok a szociális gazdaság szervezeteinek fejlesztéséhez. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest. Lloyd, Peter (2007) A szociális gazdaság az új politikai gazdaságtan kontextusában. In: Szociális gazdaság nemzetközi megközelítésben, az OECD tapasztalatai tükrében. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, pp. 46-80. Lundström, Tommy – Wijkström, Filip (1997) The nonprofit sector in Sweden. Manchester University Press, Manchester. Marbán Gallego, Vicente – Cabrero, Gregorio R. (2008) Panoramic view of the social third sector in Spain: environment, development, social research and challenges. Revista Española del Tercer Sector No. 9. pp. 13-39. McQuarrie, Michael (2010) Community development organizations. In: Anheier, Helmut K. and Toepler Stefan (eds) International encyclopedia of civil society, Springer, New York, pp. 525-530. Mészáros Geyza (2002) Településfejlesztési célú nonprofit szervezetek, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. More-Hollerweger, Eva – Meyer, Michael (2010) Work and employment in the nonprofit sector. In: Anheier, Helmut K. and Toepler Stefan (eds) International encyclopedia of civil society, Springer, New York, pp. 1647-1655. Mulgan, Geoff (2000) Government and the third sector: Building a more equal partnership. In H. K. Anheier (ed.) Third way – Third sector, Report No. 1, London: Centre for Civil Society, London School of Economics. Münkner, Hans-H. – Wardenski, Peter (2005) Hogyan hozzunk létre szövetkezeti önsegítı szervezeteket? Országos Foglalkozatási Közalapítvány, Budapest. Nyssens, Marthe (2006) Social entrepreneurship. New models of sustainable change. Routledge, London, New York. OECD (2007) The social economy: Building inclusive economies. Organization for Economic Cooperation and Development, Paris. OECD (2011) Together for better public service. Partnering with citizens and civil society. Organization for Economic Cooperation and Development, Paris. Opoku-Mensah, Paul – Lewis, David – Tvedt, Terje (eds) (2007) Reconceptualising NGOs and their roles in development., Aalborg University Press, Aalborg Øst. Osborne, Stephen P. (ed.) (2008) The third sector in Europe. Prospects and challenges. Routledge, London, New York. Petheı Attila István (2008) Szociális szövetkezet, avagy visszatérés a gyökerekhez. Közgazdász Fórum 11. évf. 1. sz. pp. 41-48.

Petheı Attila István et al. (2010) A szociális szövetkezetek mőködési modelljének kidolgozása a foglalkoztatás elısegítése érdekében, Budapesti Vállalkozásfejlesztési Kutató Intézet Nonprofit Kft, Budapest. Priller, Eckhard et al. (1999) Germany. In: L. M. Salamon, H. K. Anheier, R. List, S. Toepler, S. W. Sokolowski, and Associates (eds.) Global civil society. Dimensions of the nonprofit sector. The Johns Hopkins Center for Civil Society Studies, Baltimore, MD. Priller, Eckhard – Zimmer, Anette (eds.) (2001) Der Dritte Sector international. Sigma, Berlin. Putnam, Robert D. – Leonardi, Robert – Nanetti, Raffaella Y. (1993) Making democracy work. Princeton University Press, Princeton. Rauschenbach, Thomas – Sachsse, Christopf – Olk, Thomas (eds.) (1995) Von der Wertegmeinschaft zum Dienstleistungsunternehmen. Jugend- und Wohlfahrtsverbaende im Umbruch. Frankfurt. Sachsse, Christoph (1994) Subsidiaritaet: Zur Karriere eines sozialpolitischen Ordnungsbegriffes. Zeitschrift für Sozialreform. 40(1): 717-31. Salamon, Lester M. (1995) Partners in public service: Government-nonprofit relations in the modern welfare state. Johns Hopkins University Press, Baltimore, MD. Salamon, Lester M. (ed.) (1997) The international guide to nonprofit law. John Wiley & Sons, New York, Chicester, Weinheim, Brisbane, Singapore, Toronto. Salamon, Lester M. – Anheier, Helmut, K. (1995) Szektor születik. Nonprofit Kutatócsoport Egyesület, Budapest. Salamon, Lester M. and Anheier, Helmut K. (1999) Civil Society in Comparative Perspective. In: L. M. Salamon, H. K. Anheier, R. List, S. Toepler, S. W. Sokolowski, and Associates (eds.) Global civil society. Dimensions of the nonprofit sector. The Johns Hopkins Center for Civil Society Studies, Baltimore, MD. Salamon, Lester M. et al. (1999a) Global civil society. Dimensions of the nonprofit sector. The Johns Hopkins Center for Civil Society Studies, Baltimore, MD. Salamon, Lester. M. et al. (1999b) The emerging sector revisited: A summary – Revised estimates. Johns Hopkins University, Institute for Policy Studies, Center for Civil Society Studies, Baltimore, MD Scharpf, Fritz W. (1999) Regieren in Europa: Effectiv und demokratisch? Campus, Frankfurt am Main. Skocpol, Theda (1992) Protecting soldiers and mothers: The political origins of social policy in the United States. Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge, MA. Soltész Anikó – Futó Péter – Hanty Kinga – Lányi Pál – Mihály András (2005) A szociális gazdaság jelene és jövıje Magyarországon. NFI, Budapest. Stiglitz, Joseph (2002) Transparency in government. In: The right to tell: The role of mass media in economic development, The World Bank Publications, Washington DC. Van Til, Jon (2000) Growing civil society: From nonprofit sector to third space, Indiana University, Bloomington. Weisbrod, Burton A. (1977) The voluntary nonprofit sector. Lexington Books, Lexington and Toronto. Yeo, Stephen (2002) Membership and mutuality: Proceedings of a Seminar Series Organised at the LSE Centre for Civil Society, Report No 3, Centre for Civil Society, London School of Economics, London. Young, Dennis – Kerlin, Janelle, A. (2010) Social entrepreneurship. In: Anheier, Helmut K. and Toepler Stefan (eds) International encyclopedia of civil society, Springer, New York, pp. 1415-1420.

Zimmer, Anette (2001) Corporatism revisited: The legacy of history and the German nonprofit sector”, in H. K. Anheier and J. Kendall (eds.) Third sector policy at the crossroads: An international nonprofit analysis. Routledge, London. Zimmer, Anette – Priller, Eckhard (eds) (2004) The future of civil society. Making Central European nonprofit organizations work. VS Verlag für Sozialwissenshaften, Wiesbaden.

Jelen tanulmány a VERSENYKÉPESSÉG KUTATÁS MŐHELYTANULMÁNYSOROZAT kötetét képezi. BCE Versenyképesség Kutató Központ Kiadásért felelıs: Chikán Attila igazgató ISNN 1787-6915