Philadelphia-negatív krónikus Myeloproliferativ Neoplasia Magyarországi Regiszter

ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y

Philadelphia-negatív krónikus Myeloproliferativ Neoplasia Magyarországi Regiszter Essentialis thrombocythaemiás betegeink adatainak elemzése Dombi Péter dr.1 ■ Illés Árpád dr.2 ■ Demeter Judit dr.3 Homor Lajos4 ■ Simon Zsófia dr.2 ■ Udvardy Miklós dr.2 Karádi Éva dr.5 ■ Kellner Ádám dr.5 ■ Egyed Miklós dr.5 Szent Borbála Kórház, Tatabánya Debreceni Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Hematológiai Tanszék, Debrecen 3 Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest 4 Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Piliscsaba (Esztergom) 5 Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Hematológiai Osztály, Kaposvár 1

2

Bevezetés: Myeloproliferativ neoplasia regisztert alkalmaztunk a magyarországi betegek adatainak gyűjtésére. Célkitűzés: A regisztrált essentialis thrombocythaemiás betegek adatait kívántuk bemutatni. Módszer: A WHO 2008-as diagnosztikus kritériumaira épülő online regisztert, a thrombosisrizikó-becslésre a Landolfi-stratifikációt alkalmaztuk. Eredmények: 15 magyar hematológiai centrum 2015. júniusig regisztrált 350 essentialis thrombocythaemiás betegének adatait elemezzük. Az átlag követési idő hat év. Az epidemiológiai paraméterek, a diagnózist megelőző és azt követő thromboemboliás események hasonló eredményt mutattak az irodalomból már ismertekkel. 139, anagreliddel és 141, hidroxiurea + aszpirin kezelt beteg adatait hasonlítottuk össze. A major artériás és vénás események tekintetében nem találtunk eltérést a két csoport között, de ötödannyi minor eseményt észleltünk az anagrelidkezelteknél (p<0,001). A diagnózist követő események csak a kezeléssel és a diagnózist megelőző thromboticus eseményekkel mutattak összefüggést. Következtetések: Az anagrelid mellett szignifikánsan kevesebb minor thromboticus eseményt észleltünk a diagnózist követően, a hidroxiurea + aszpirin kezeléshez képest, bár a thrombosisrizikó magas maradt, különösen a már thromboticus eseményt elszenvedettekben. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 111–116. Kulcsszavak: regiszter, myeloproliferativ neoplasia, essentialis thrombocythaemia, Landolfi-stratifikáció

An audit of the Hungarian Philadelphia negative chronic myeloproliferative neoplasia registry Evaluation of the essential thrombocythaemic patients Introduction: In order to establish and use a national registry, several Hungarian hematology centers collected data of myeloproliferative neoplasia patients. Aim: The recent publication is an analysis of the data of registered essential thrombocythaemic patients. Method: an online electronic registry has been established, using 2008 World Health Organization’s diagnostic criteria and thrombotic risk was evaluated according to Landolfi stratification. Results: Data of 350 essential thrombocythaemic patients from 15 Hungarian hematology centers entered up to the date of June 30, 2015 were used for analysis. Patients were followed up to (median) 6 years. The epidemiologic data (age, gender) and thrombotic events prior and after the diagnosis, were similar to the literature. The thrombotic events of anagrelide treated patient (n = 139) and the hydroxyurea + aspirin treated patients (n = 141) have been compared. The major arterial and venous events were similar between the groups, but there were fivefold less minor arterial and venous events in the anagrelide group (p<0.001). Thrombotic incidence after diagnosis were influenced only by medication and thrombotic events before the diagnosis. Conclusions: Anagrelide significantly decreased the number

DOI: 10.1556/650.2017.30638

111

2017

■

158. évfolyam, 3. szám

■

111–116.

ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y of patients experiencing minor arterial and minor venous thrombosis, vs hydroxyurea + aspirin. Despite of the treatment the risk of thrombotic events after diagnosis remained high, and was significantly increased in patients with thrombosis before diagnosis. Keywords: registry, myeloproliferative neoplasia, essential thrombocythaemia, Landolfi stratification Dombi, P., Illés, Á., Demeter, J., Homor, L., Simon, Zs., Udvardy, M., Karádi, É., Kellner, Á., Egyed, M. [Philadelphia negative chronic myeloproliferative neoplasia registry. Evaluation of the essential thrombocythaemic patients]. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 111–116. (Beérkezett: 2016. október 11.; elfogadva: 2016. november 24.)

tét, a diagnosztikus és terápiás szokásokat, thromboemboliás eseményeket és a betegség lefolyását [8]. Az ET kezelésére alkalmazott hidroxiurea és anagrelid hatását vizsgáló nagy nemzetközi tanulmányok eredményei gyakran egymásnak ellentmondanak [9, 10]. Jelen közleményünkben az ET-betegek adatainak bemutatása mellett a két kezelés eredményeinek retrospektív elemzését is végezzük.

Rövidítések Amaj = major artériás thrombosis; Amin = minor artériás esemény; AML = akut myeloid leukaemia; ASA = aszpirin; CALR  = calreticulin; ET = essentialis thrombocythaemia; ETT-TUKEB = Egészségügyi Tudományos Tanács, Tudo­ mányos Kutatásetikai Bizottság; HU = hidroxiurea; ­HUMYPRON GROUP = (Hungarian MPN Working Group) Philadelphia-negatív krónikus myeloproliferativ neoplasia magyarországi munkacsoport; JAK2V617F = Janus-kináz enzim mutációja; MPL1 = megakaryocyta thrombopoetin receptor; MPN = myeloproliferativ neoplasia; PMF = primer myelofibrosis; PV = polycythaemia vera; TE = thromboem­bolia; TIA = tranziens ischaemiás attak; Vmaj = major vénás thrombosis; Vmin = minor vénás események

Betegek és módszer Betegadatok gyűjtése Az ET-betegek adatait elektronikusan gyűjtöttük egy könnyen kiértékelhető kérdőív alapján, amelyet információs szakemberrel közösen fejlesztettünk ki. A felmérés ETT-TUKEB engedéllyel történt. A kérdőív a WHO 2008-as diagnosztikus kritériumain alapult. Az epidemiológiai adatok mellett nagy figyelmet szenteltünk a ­thromboemboliás eseményeknek és azok rizikóbecslésének, valamint a kezelésnek. A thrombosis rizikó­becslésére a Landolfi által publikált rendszert [12] vezettük be (1. és 2. táblázat). Mivel a Landolfi-rendszer a rizikócsoportnak megfelelő terápiás ajánlást is tartalmaz, ezért lehetőségünk volt összevetni, hogy a betegek rizikócsoportjuknak megfelelő kezelést kaptak-e.

A myeloproliferativ neoplasiák (MPN), polycythaemia vera (PV), essentialis thrombocythaemia (ET) és primer myelofibrosis (PMF), őssejteredetű klonális betegségek [1–3]. A betegek jelentős része JAK2-, V617F-, kisebb részük CALR-, MPL1-mutációt hordoz [4]. ET-ben a betegek túlélését és a leukaemiás transzformációt, úgy tűnik, hogy nem befolyásolja a JAK-, V617F-allélszint, de a mutáció jelenléte artériás thrombosisra való fokozott hajlammal járhat [5–7]. A betegség lefolyása során szinte állandó fokozott thrombosishajlam észlelhető. 891 ETbeteg 30 hónapos megfigyelését végző nemzetközi tanulmány a betegek 12%-ában (109 beteg) igazolt ­ ­thrombosist. 79 esetben major artériás, 37 esetben major vénás thrombosist. Az artériás thrombosisra hajlamosító tényezőnek a 60 évet meghaladó életkor, megelőző thrombosis, 11 G/l-t meghaladó fehérvérsejtszám, a ­ JAK2-, V617F-mutáció és a cardiovascularis rizikófaktorok jelenléte bizonyult. A férfi nem vénás thrombosisra hajlamosított [6]. Essentialis thrombocythaemiában a betegek túlélése általában lényegesen nem különbözik a  nem ET-korcsoportétól [5]. Mivel a fő probléma a ­thrombosis-vérzés hajlam, ezért a betegség kezelésében elsődleges ezek megelőzése [7]. A Philadelphia-negatív krónikus myeloproliferativ neoplasia magyarországi regiszterét (HUMYPRON GROUP) azért hoztuk létre, hogy tanulmányozzuk a betegség magyarországi helyze-

2017 ■ 158. évfolyam, 3. szám

Thromboticus események definíciója [10] – Major artériás thrombosis: stroke, myocardialis infarctus, perifériás artériás érbetegség és egyéb artériás ­thrombosis. –  Minor artériás esemény: tranziens ischaemiás attak (TIA), angina pectoris, generalizált konfúzió, erythromelalgia, egyéb perifériás artériás mikrocirkulációs és thromboticus zavarok. – Major vénás thrombosis: mélyvéna-thrombosis és tüdőembólia, splanchnicus vénás thrombosis és egyéb major vénás thrombosisok. – Minor vénás események: superficialis thrombophlebitisek.

112

ORVOSI HETILAP

E R ED ETI K ÖZLEM ÉN Y 1. táblázat

A Landolfi-féle TE-rizikó-stratifikáció [12]

Thrombosisrizikó-becslés ET-ben Landolfi alapján Rizikófaktor

Pontszám

Életkor (év) <40

0

40–55

1,0

56–65

2,5

>65

3,5

Hypertonia

0,5

Dyslipidaemia

0,5

Thrombocytaszám (>1000 × 10 /L)

1,0

Leukocytaszám (>12 × 10 /L)

1,0

Dohányzás

1,5

Diabetes mellitus 2-es típus

1,5

Megelőző thrombosis

3,5

9

9

2. táblázat

1. ábra

Az ET-betegek életkor szerinti megoszlása (n = 350)

A Landolfi szerinti rizikómegoszlásukat a 2. ábrán mutatjuk be.

Terápiás ajánlás [12]

Pontérték

Rizikóbesorolás

Terápiás ajánlás ET-ben

<1

Alacsony

ASA megfontolható

1–3

Közepes

ASA Citordetuktív kezelés mérlegelése

3,1–5,5

Magas

Citoreduktiv kezelés

>5,5

Extrém magas

Citoreduktiv kezelés + még agresszívebb kezelés mérlegelése 2. ábra

Az ET-betegek Landolfi-rizikóbecslés szerinti megoszlása (n = 350)

Statisztikai analízis A két eltérő terápiás csoport összehasonlítására t-tesztet és parametriás változó analízist (ANOVA: post hoc test Höchberg GT2-es módszerével) alkalmaztunk. A dichotonus változók összehasonlítására Fischer-féle egzakt tesztet, illetve χ2-próbát használtunk. Összehasonlítottunk egyes tényezőknek – mint: a kezelés (anagrelid versus hidroxiurea + aspirin), a megfigyelés hossza, a Landolfiféle rizikóösszesítés, a diagnóziskori életkor (60 év alatt, 60 év felett), a nem (férfi vagy nő), a JAK-státusz (pozitív, negatív), a diagnózis előtti TE-esemény (igen vagy nem) – a diagnózist követő TE-eseményekre való hatását.

A diagnózist megelőző időszakban 63 TE-esemény fordult elő a 350 ET-betegben (18%). Megoszlásukat mutatjuk be a 3. ábrán.

Eredmények A 15 kisebb-nagyobb hematológiai centrum szolgáltatott adatokat az egy év során, összesen 350 ET-betegről. A betegek átlagéletkora a diagnózis idején 59,7 év (minimum: 25, maximum: 92, szórás: 14,4). Férfi: 112 fő, átlagéletkoruk a diagnózis idején: 59 év (minimum: 25, maximum 89, szórás: 14). Nő: 238 fő, átlagéletkoruk a diagnózis idején: 60 év (minimum: 25, maximum: 92, szórás: 15). Életkormegoszlásukat a diagnózis évében az 1. ábra mutatja. ORVOSI HETILAP

3. ábra

Az ET-betegek thromboticus eseményeinek megoszlása a diagnózis előtt (n = 63) Amin: 18 eset, a TE-események 29%-a Amaj: 28 eset, a TE-események 44%-a Vmin: 3 eset, a TE-események 5%-a Vmaj: 14 eset, a TE-események 22%-a

113

2017 ■ 158. évfolyam, 3. szám

ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y

Időbeli megoszlásukat mutatjuk be a 4. ábrán.

4. ábra

5. ábra

3. táblázat

Az ET-betegek diagnózis előtti thromboticus eseményei az ETdiagnózist megelőző évek szerint

Az ET-betegek diagnózis utáni thromboticus eseményeinek megoszlása (n = 126) Amin: 49 eset, a TE-események 39%-a Amaj: 8 eset, a TE-események 6%-a Vmin: 47 eset, a TE-események 37%-a Vmaj: 22 eset, a TE-események 18%-a

Az anagrelid/HU + ASA kezelt betegek jellemzői

   

Anagrelid

HU + ASA Összesen

n = 139

n = 141

n = 280

Nem

 

 

 

  Férfi, n (%)

41 (29,5)

48 (34,0)

  89 (31,8)  0,443

  Nő, n (%)

98 (70,5)

93 (66,0)

191 (68,2)  

Életkor a diagnóziskor, év, átlag  (minimum– maximum)

59,8

64,3

 61,9

(25,1–91,1) (28,6– 89,3)

(25,1– 91,1)

 Átlagéletkor ± eltérés

58,1 ± 14,4 62,6 ± 11,1

60,4 ± 13,0

 

Életkor a diagnóziskor, korcsoport

 

 

 

 

  <60 év, n (%)

71 (51,1)

57 (40,4)

128 (45,7)  0,093

  ≥60 év, n (%)

68 (48,9)

84 (59,6)

152 (54,3)  

JAK2-pozitív, n (%)

79 (57,2)

94 (66,7)

173 (62,0)  0,111 1

Utánkövetés hossza években, medián  (minimum– maximum)

 7

 5

 6

(0–25)

(0–25)

(0–25)

 Átlag ± eltérés

  8,0 ± 5,5

  6,6 ± 5,3   7,3 ± 5,5  

Landolfirizikófaktor, pontszám, medián  (minimum– maximum)

 4,5

 4,5

(2,0–10,5)

(1,5–10,0) (1,5–10,5)

 Átlag ± eltérés

  5,1 (1,7)

  5,1 (1,8)   5,1 (1,7)  

TE-esemény a diagnózis előtt, n (%)

24 (17,3)

31 (22,0)

55 (19,6)

 0,368

21 (15,1)

70 (49,6)

91 (32,5)

< 0,0011

   Artériás minor   6 (4,3) esemény

31 (22,1)

37 (13,3)

< 0,0011

   Artériás major   2 (1,4) esemény

  3 (2,1)

  5 (1,8)

  0,9991

   Vénás minor esemény

  5 (3,6)

30 (21,3)

35 (12,5)

< 0,0011

   Vénás major esemény

12 (8,6)

  8 (5,7)

20 (7,1)

  0,3631

Vérzéses esemény, n (%)

  4 (2,9)

  2 (1,4)

  6 (2,1)

  0,4462

 

 4,5

 0,004

 0,035

 0,790

TE-esemény a diagnózis után, n (%)  Összesen

A diagnózist követő szakaszban az adatbevitelig (átlagban hat év) 126 TE-eseményt regisztráltak a 350 TEbetegen (5. ábra). A TE-események száma nőtt, de a súlyosságuk jelentősen csökkent. A legveszélyesebb Amaj-események aránya szignifikánsan csökkent (p = 0,001477). A diagnózist megelőzően Amaj TE-eseményt elszenvedett 28 ET-betegből mindössze kettő beteg relabált, a további hat esemény korábban vascularisan érintetlen betegeken lépett fel. A Vmaj TE-események gyakorisága alapvetően nem változott. A férfi/nő arány 15/7 volt. 139 ET-beteg kezelése anagreliddel történt, míg 141 beteg hidroxiurea  +  aszpirin kezelést kapott (3. táblázat). 2017 ■ 158. évfolyam, 3. szám

1

 P

2

ET = essentialis thrombocythaemia; HU + ASA = hidroxiurea + aszpirin; TE = thromboemboliás esemény. Betegszám képezi az összehasonlítás alapját.

1

Hiányzó adat egy beteg esetében.

2

114

ORVOSI HETILAP

E R ED ETI K ÖZLEM ÉN Y

A betegek jellemzői

4. táblázat

Mindkét csoportban a férfi:nő arány közel 1:2 volt, a JAK-, V617F-pozitívak aránya a HU + ASA csoportban nem szignifikánsan magasabb volt. A követés ideje szignifikánsan hosszabb volt az anagrelidcsoportban. Az életkorban, nemben és a Landolfi-rizikó összesítésében nem volt szignifikáns különbség. A diagnózist évekkel megelőzően mindkét csoportban hasonló arányban és megoszlásban fordultak elő thromboticus események. A  diagnózist követően az anagrelidcsoportban hétéves követés során 15,1%-ban fordult elő thromboticus esemény, míg a HU + ASA csoport ötéves utánkövetése során 49,6%-ban (4. táblázat). A különbség erősen szignifikáns, p<0,001. A major artériás és vénás események hasonló számban fordultak elő, de a minor artériás és vénás események közel ötször gyakrabban fordultak elő a HU  +  ASA kezelt betegekben. Természetesen a különbség erősen szignifikáns. A vérzéses események kis számban fordultak elő és nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. A két csoport között életkorban és követési időben szignifikáns különbség volt, de a regressziós analízis azt bizonyította, hogy ezek nem befolyásolták a thromboticus eseményeket. A multivariáns analízis szerint a terápia, a Landolfi-rizikóösszesítés, a diagnózist megelőző thromboticus esemény befolyásolták a későbbi thromboticus eseményeket.

Megbeszélés A magyarországi ET-betegek adatai – életkor, nem – lényegesen nem térnek el a nemzetközi adatoktól. Az irodalmi adatokhoz képest magasabb JAK2-V617F mutáció magyarázatát rejtett PV-betegek okozhatták. A Tefferi-féle rizikóbecslés [7], amely a beteg 60 évet meghaladó életkora és megelőző TE-eseményen alapul, ma a leginkább elterjedt. Mivel ez a rendszer nem alkalmas a fiatalabb és TE-eseményen még át nem esett ET-betegek thrombosisrizikójának becslésére, ezért egyre inkább kiegészítik általános érrendszeri rizikófaktorokkal. A Landolfi-rendszer [12] (1. táblázat) tulajdonképpen ezt a két csoportot egyesíti, ezért választottuk regiszterünk alapjául. Adataink szerint értéke szignifikánsan korrelált a diagnózist követő thromboticus eseményekkel. A beteg életkora progresszívan szerepel, de mellette a dohányzás, 2-es típusú diabetes mellitus, hypercholesterinaemia/hyperlipidaemia, valamint vérképadatok (thrombocyta- és fehérvérsejtszám) is részét képezik. Segítségével 60 év alatti és megelőző TE-eseményektől mentes ET-betegek thrombosisrizikója is becsülhető. Használata egyszerű, a  betegek kontrollvizsgálatra való várakozás során egy általunk szerkesztett kérdőív segítségével percek alatt megoldhatják. A rizikó összesítése után terápiás ajánlást is ad. Közleményünkben a kezelés sokszor nem ennek megfelelően zajlott, a 15 adatszolgáltató centrum meglehetősen szabadon kezelte betegeit. ORVOSI HETILAP

A ET diagnózisát követő TE-események

   

Anagrelid

HU + ASA

n = 139

n = 141

Nem

Férfi

Nő

Férfi

Nő

 

 

n = 41

n = 98

n = 48

n = 93

 

TE-esemény a diagnózist követően, n (%)

 

 

 

 

 

 Összesen

5 16 (12,2)2 (16,3)2

24 46 <0,001 (50,0)3 (49,5)3

   Artériás minor esemény

2 (4,9) 4 (4,1)2

13 18 (27,1)3 (19,6)

   Artériás major esemény

1 (2,4) 1 (1,0)

1 (2,1) 2 (2,2)  0,94

   Vénás minor esemény

1 (2,4) 4 (4,1)2

7 (14,6)

23 <0,001 (24,7)3

   Vénás major esemény

1 (2,4) 11 (11,2)

5 (10,4)

3 (3,2)  0,075

Vérzéses esemény, n (%)

1 (2,4) 3 (3,1)

1 (2,1) 1 (1,1)  0,94

Korcsoport

<60 év

≥60 év

<60 év ≥60 év  

 

n = 71

n = 68

n = 57

n = 84

 

TE-esemény a diagnózist követően, n (%)

 

 

 

 

 

 Összesen

10 (14,1)

11 (16,2)2

28 42 (49,1)3 (5,0)

<0,001

   Artériás minor esemény

5 (7,0)2

1 (1,5)2

11 20 (19,6)4 (23,8)

<0,001

   Artériás major esemény

0 (0)

2 (2,9)

2 (3,5) 1 (1,2)  0,40

   Vénás minor esemény

2 (2,8)2

3 (4,4)

11 (19,3)

   Vénás major esemény

5 (7,0) 7 (10,3) 5 (8,8) 3 (3,6)  0,42

Vérzéses esemény, n (%)

2 (2,8)2

2 (2,9)

p1

<0,001

19 <0,001 (22,6)3

1 (1,8) 1 (1,2)  0,90

ET = essentialis thrombocythaemia; TE = Thromboemboliás esemény. 1 2 χ -próbával végzett analízis. 2 Alacsonyabb, mint az irodalmi adatok szerint elvárható (p<0,05) [9, 10]. 3 Magasabb, mint az irodalmi adatok szerint elvárható (p<0,05) [9, 10].

A 141 HU + ASA és a 139 anagrelidkezelt beteg TEeseményeinek az eddigi közleményekkel [9, 10] való összehasonlítása érdekes, azoktól jelentősen eltérő eredményt mutat [11]. A randomizált 809 ET-betegen 39 hónap utánkövetéssel végzett tanulmány a HU  +  ASA kezelést találta jobbnak az artériás TE-események és vérzéses szövődmények tekintetében, az anagrelid csak a vénás thromboemboliák tekintetében volt előnyösebb [9]. 115

2017 ■ 158. évfolyam, 3. szám

ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y

Köszönetnyilvánítás

Egy másik, 259 magas thrombosisrizikójú ET-betegen végzett prospektív randomizált tanulmány nem talált különbséget a két kezelés TE-rizikót csökkentő hatása között. A betegek követése azonban az utóbbi tanulmányban is csak 36 hónap volt [10]. Bár közleményünk retrospektív elemzés, de az átlag 72 hónapos utánkövetés szignifikánsan hosszabb, mint az idézett közleményeké, és a teljes TE-eseményeket tekintve az anagrelid hatását szignifikánsan jobbnak mutatja. A vénás TE-események tekintetében az idézett tanulmányokhoz hasonló eredményt találtunk. Az artériás, főként a minor artériás események tekintetében azonban regiszterünk analízise teljesen fordított adatokat mutat. Amíg Harrison és mtsai az anagrelidkezeltek 9,1%-ában vs. a HU  +  ASA kezeltek 4,2%-ában észlelt artériás komplikációkat, addig saját anagrelidkezelt betegeink között 5,7%-ban, a HU + ASA kezeltek között 24,1%ban fordultak elő minor artériás események. Az idézett tanulmányban a HU + ASA kezelés az artériás eseményeket – elsősorban a TIA-kat –  jól megelőzte. A mi esetünkben az anagrelid szignifikánsan jobb eredményt mutatott, mint a Harrison-tanulmány [9]. Kérdőívünk, sajnos, nem tett különbséget az egyes minor artériás események között, így a TIA-k arányáról, illetve annak változásáról nem tudunk beszámolni. Természetesen a randomizált prospektív tanulmány 809 betegén nyert tapasztalatok évekig meghatározónak tűntek [9], de már a Gisslinger-tanulmány [10] is felvetette, hogy más eredmény is születhet. Mindkét tanulmány rövid követési idővel készült egy olyan kórképben, amelynek lefolyása évtizedekre nyúlik. A mi retrospektív elemzésünk követési ideje a duplája a két tanulmány idejének, ezért eredményeink értékesek. Sajnos hatéves utánkövetésű prospektív tanulmányt tervezni nehéz, és roppant költséges. Három évvel modellálni egy betegséget, amelynek lefolyása évtizedekig tart, szintén megkérdőjelezhető. Három év múlva tervezzük a betegek vizsgálati eredményeinek újabb kiértékelését, és a kilencéves követés még meggyőzőbb bizonyítékkal szolgálhat.

A szerzők köszönetüket fejezik ki Horváth Mónikának, Halász Juditnak, Dr. Jakucs Jánosnak, Dr. Szerafin Lászlónak, Dr. Kiss Miklósnak, Dr. Raposa Tibornak, Dr. Hamvas Józsefnek, Dr. Gasztonyi Zoltánnak, Dr. Bodnár Máriának, Dr. Dömötör Máriának, Dr. Altay Elvirának és Dr. Palaczki Arankának az adatbevitelért és Győriné Korom Viktóriának a segítő együttműködéséért.

Irodalom [1]  Vardiman, J. W., Thiele, J., Arber, D. A., et al.: The 2008 revision of the World Health Organization (WHO) classification of myeloid neoplasms and acute leukemia: rationale and important changes. Blood, 2009, 114(5), 937–951. [2]  Tefferi, A., Vardiman, J. W.: Classification and diagnosis of myeloproliferative neoplasms: the 2008 World Health Organization criteria and point-of-care diagnostic algorithms. Leukemia, 2008, 22(1), 14–22. [3]  Masszi, T.: Novel approaches in the diagnosis and treatment of chronic myeloproliferative illnesses. [Újdonságok a krónikus myeloproliferatív betegségek diagnózisában és kezelésében.] Magy. Belorv. Arch., 2014, 67(5), 354–357. [Hungarian] [4]  Tefferi, A.: Novel mutations and their functional and clinical relevance in myeloproliferative neoplasms: JAK2, MPL, TET2, ASXL1, CBL, IDH and IKZF1. Leukemia, 2010, 24(6), 1128– 1138. [5]  Vannucchi, A. M., Antonioli, E., Guglielmelli, P., et al.: Clinical correlates of JAK2V617F presence or allele burden in myeloproliferative neoplasms: a critical reappraisal. Leukemia, 2008, 22(7), 1299–1307. [6]  Carobbio, A., Thiele, J., Passamonti, F., et al.: Risk factors for arterial and venous thrombosis in WHO-defined essential thrombocythemia: an international study of 891 patients. Blood, 2011, 117(22), 5857–5859. [7]  Tefferi, A., Barbui, T.: Polycythemia vera and essential thrombocythemia: 2015 update on diagnosis, risk-stratification and management. Am. J. Hematol., 2015, 90(2), 162–173. [8]  Dombi, P., Illés, Á., Demeter, J., et al.: Development of the Philadelphia negative chronic myeloproliferative neoplasia registry in Hungary. [Philadelphia-negatív krónikus myeloproliferativ neoplasia regiszter magyarországi létrehozása.] Orv. Hetil., 2016, 157(3), 98–103. [Hungarian] [9]  Harrison, C. N., Campbell, P. J., Buck, G., et al.: Hydroxyurea compared with anagrelide in high-risk essential thrombocythemia. N. Engl. J. Med., 2005, 353(1), 33–45. [10]  Gisslinger, H., Gotic, M., Holowiecki, J., et al.: Anagrelide compared to hydroxyurea in WHO-classified essential thrombocythemia: the ANAHYDRET Study, a randomized controlled trial. Blood, 2013, 121(10), 1720–1728. [11]  Dombi, P., Illés, Á., Demeter, J., et al.: Anagrelide reduces thrombotic risk in essential thrombocythaemia vs. hydroxyurea plus aspirin. Eur. J. Haematol., 2016 Aug 25. DOI: 10.1111/ ejh.12806. [Epub ahead of print] [12]  Landolfi, R., Di Gennaro, L.: Prevention of thrombosis in polycythemia vera and essential thrombocythemia. Haematologica, 2008, 93(3), 331–335.

Anyagi támogatás: A közlemény elkészítése anyagi támogatásban nem részesült. Szerzői munkamegosztás: D. P., E. M.: A hipotézisek kidolgozása. D. P., I. Á., D. J., H. L., S. Zs., U. M., K. É., K. Á., E. M.: A vizsgálat lefolytatása. H. L.: Statisztikai elemzések. E. M., D. P.: A kézirat megszövegezése. A cikk végleges változatát valamennyi szerző elolvasta és jóváhagyta.

(Dombi Péter dr., Tatabánya, Dózsa Gy. út 77., 2800 e-mail: [email protected])

Érdekeltségek: A szerzőknek nincsenek érdekeltségeik.

2017 ■ 158. évfolyam, 3. szám

116

ORVOSI HETILAP