Magyar tudományosság Romániában között. II. kötet

Magyar tudományosság Romániában 2002–2013 között II. kötet

A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült.

MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottság

Magyar tudományosság Romániában 2002–2013 között II. kötet Szerkesztette: Péntek János – Salat Levente – Szikszai Mária

Ábel Kiadó Kolozsvár, 2015

© A szerzők, 2015 Minden jog fenntartva. A jogtulajdonos előzetes írásos engedélye nélkül jelen kiadvány egészében vagy részleteiben, azonos vagy más tördelésben nem sokszorosítható, másolható, továbbítható vagy tárolható semmilyen információtároló rendszerben sem grafikusan, mechanikusan, elektronikusan, fotó, fénymásolat vagy egyéb felvétel útján.

Szerkesztők Péntek János, Salat Levente, Szikszai Mária

Nyelvi lektorok Németh Boglárka Dimény Hajnalka

Borító Grubisics Csaga

Számítógépes tördelés Szikszai Attila

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României Magyar tudományosság Romániában 2002-2013 között / ed.: Péntek János, Salat Levente, Szikszai Mária. – Cluj-Napoca : Ábel Kiadó, 2015 3 vol. ISBN 978-973-114-196-1 Vol. 2. - Bibliogr. - ISBN 978-973-114-202-9 I. Péntek, János (ed.) II. Salat, Levente (ed.) III. Szikszai, Mária (ed.) 323.1(=511.141)(498)"2002/2012:37 37(=511.141)(498)

Asociația MTA-KAB 400306 Cluj-Napoca str. Ion Ghica nr. 12 tel/fax: 0040 264 588001 e-mail: [email protected] www.kab.ro

Tartalom TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK BALOGH BRIGITTA, ILYÉS SZILÁRD, SOÓS AMÁLIA, VERESS KÁROLY

Látlelet a romániai magyar nyelvű filozófiaoktatás és filozófiai kutatás elmúlt tizenkét esztendejéről (2002–2013) .................................. 9 FEHÉR ANDREA, FEJÉR TAMÁS, GIDÓ ATTILA, KOVÁCS ANDRÁS, KOVÁCS ZSOLT, MOLNÁR-KOVÁCS ZSOLT, W. KOVÁCS ANDRÁS, WELLMANN LÁSZLÓ

Az erdélyi magyar történetkutatásról ..................................................... 39 TÁNCZOS VILMOS

A romániai magyar néprajzkutatás tizenkét éve (2002–2013) .............. 69 SÓLYOM ANDREA, VERES VALÉR

Az erdélyi szociológia eredményeinek szintézise (2002–2013) ............ 177 VINCZE HANNA ORSOLYA, GYŐRFFY GÁBOR, KÁDÁR MAGOR, KESZEG ANNA, TŐKÉS GYÖNGYVÉR, VALLASEK JÚLIA, VIRGINÁS ANDREA, ZÖRGŐ NOÉMI

Kommunikáció- és médiatudomány ...................................................... 281 SZÁSZ LEVENTE, KEREKES KINGA, KOVÁCS GYÖNGYVÉR, SZÉKELY IMRE

Az erdélyi magyar közgazdaság- és gazdálkodástudományi tevékenység felmérése ............................................................................. 305 TORÓ TIBOR, SZABÓ TAMÁS

A romániai magyar politikatudomány helyzete a 2002–2013-as periódusban – szakterületi szintézis ...................................................... 333 PLETL RITA

Oktatás- és neveléstudomány ................................................................. 389 JÁNOS RÉKA, PLETL RITA

Pszichológia és gyógypedagógia (2002–2013) ....................................... 427

TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK

Látlelet a romániai magyar nyelvű filozófiaoktatás és filozófiai kutatás elmúlt tizenkét esztendejéről (2002–2013) BALOGH BRIGITTA, ILYÉS SZILÁRD, SOÓS AMÁLIA, VERESS KÁROLY

1. Bevezetés Nehéz egy ilyen rövid tanulmány keretei között beszámolni mindarról, ami az elmúlt tizenkét esztendőben a filozófia szakterületét érintő kérdéseket illeti, a romániai magyar nyelvű oktatásra és kutatásra vonatkoztatva. Ha ezt mégis megteszszük, annak tudatában cselekszünk, hogy beszámolónk korántsem teljes, hogy bizonyos igen fontos dolgokat csak jelzésszerűen tudunk megemlíteni, és ezek a továbbiakban kifejtésre, pontosításra várnak. Annyit elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy az elemzett időszakban, akárcsak az ezt megelőző évtizedben, a filozófiai kutatás és az egyetemi filozófiaoktatás szerves összekapcsolódását lehetett tapasztalni: a filozófiai kutatás legfontosabb fórumai 1990 után mindig a felsőoktatással, az egyetemi intézményekkel összefüggésben szerveződtek és működtek. Természetesen a filozófiának az erdélyi kulturális térben való jelenléte, a szakma fennmaradása és fejlődése szempontjából nem kevésbé fontos a magyar nyelvű középiskolai filozófiaoktatás, ennek a kérdéskörnek a részletes elemzése viszont külön tanulmányokat igényel. Megelégszünk tehát azzal, hogy a középiskolai oktatás és a felsőoktatás közötti kapcsolatokra utaljunk, hiszen a felsőoktatás folyamatosságának, a szakmai utánpótlásnak elsődleges feltétele a jól működő középiskolai filozófiaoktatás. Mindezen tényezők függvényében jelen tanulmány főleg a filozófiai életet szervező intézmények bemutatására összpontosít, arra való tekintettel, hogy ezekben érhető tetten a közös cselekvés, az együttműködés és az együtt-gondolkodás. Meg kell vallanunk, ne áltassuk magunkat: a filozófia természeténél fogva sem egy olyan szakma és olyan tudományterület, amely széles társadalmi érdeklődésnek örvendene; a romániai magyar kultúrában és tudományosságban pedig, a nyugateurópai viszonyokhoz képest is, igen sajátos helyzetben van, hiszen mindmáig vitatott, hogy mi lehet a filozófia helye és szerepe a társadalmi és oktatási konstrukcióban. Mivel tehát viszonylag (más, az erdélyi kultúrában jóval nagyobb hagyománynyal rendelkező tudományterületekhez képest) kis szakmai közegről beszélhetünk, az intézményes forma a legalkalmasabb arra, hogy a társadalmi köztudatban a filozófiát megjelenítse, képviselje és népszerűsítse. A 2002 és 2013 közötti időszak a filozófiai tudományterület fejlődésének szempontjából több olyan mozzanatot is számlál, amelyek a korábbi állapothoz 9

10

BALOGH BRIGITTA, ILYÉS SZILÁRD, SOÓS AMÁLIA, VERESS KÁROLY

képest fontos előrelépést jelentenek. Ha csak a felsőoktatást tekintjük, két alapvető dologra kell felhívnunk a figyelmet: egyrészt arra, hogy az elmúlt tíz esztendőben a magyar nyelvű filozófiaoktatás az egyetemek keretén belül is egyre inkább önállósul, másrészt pedig arra, hogy olyan, új képzési irányok és képzési formák indulnak el, amelyek az európai tudományosság diszciplináris és strukturális tendenciáit követik. Az oktatási vertikumot illetően a 2002–2013 közötti időszak egyik legfontosabb fejleménye, hogy elindult a Filozófiai Doktori Iskolában az önálló magyar nyelvű képzés, amely lehetőséget nyújt a fiatal filozófiakutatók számára, hogy kutatásaikat szervezetten végezhessék, és a szakmai közösség előtt folyamatosan bemutathassák. Ami a tudományos kutatást illeti, el kell mondanunk, hogy ennek másik alapvető intézményes formája az egyetemek mellett a civil társaságokban és szakmai alapítványokban, kutatóműhelyekben érhető tetten. Az említett időszak ebből a szempontból is hozott pozitívumokat: új intézmények jelentek meg, új szakmai csoportok szerveződtek. A további leírásból látni lehet, hogy milyen jellegű intézményekről van szó, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a filozófiai élet mind a tudományszervezés, mind a könyv- és lapkiadás területén gazdagodott (a filozófiai intézmények legfiatalabbika az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság; a legújabb filozófiai könyvkiadó a Bolyai Társaság 2006-ban alakult kiadója, az Egyetemi Műhely Kiadó; az elmúlt években a már meglévő Pro Philosophia Kiadónál is új sorozatok kiadása indult el). A strukturális/formai keret bemutatása mellett szólnunk kell még a tudományos kutatás lényegét, a tartalmi kérdéseket illető kiemelkedő fejleményekről: az elmúlt tíz esztendő egyik legfontosabb hozadéka ebből a szempontból az erdélyi magyar nyelvű filozófiai hagyomány kutatásának rendszeressé válása a magyar filozófiai gondolkodás gyökereinek és irányvételeinek a feltárására tett kísérletek révén. Alapvetően fontos, hogy 2000 után rendszeresen jelentek meg olyan tudományos munkák, amelyek éppen az említett hagyomány kritikai feldolgozása vagy a forráskiadás terén abszolút nóvumnak számítanak. Elindult az erdélyi magyar felvilágosodás filozófiai forrásainak szisztematikus kutatása és kiadása (Sipos Pál, Köteles Sámuel, Csórja P. Ferenc, Körmöczi János, Ercsei Dániel munkái jelentőségének, specifikumának a kutatása), de ugyanitt beszélhetünk az 1919 előtti kolozsvári egyetemi filozófiaoktatás és a századforduló jellegzetességeit feltárni kívánó, vagy a XX. század második felének magyar nyelvű filozófiai gondolkodásával foglalkozó kutatásokról (számos könyv, tanulmány és konferencia foglalkozott például Böhm Károly, Bibó István vagy Bretter György munkásságával, alakjával). A filozófiatörténeti kutatásokkal párhuzamosan tovább haladtak az előző időszakban elkezdődött filozófiai alapkutatások a fenomenológia, az egzisztenciafilozófia, a filozófiai hermeneutika, a politikai filozófia területén. A magiszteri képzés összekapcsolódása a főbb kutatási törekvésekkel, a doktori képzés kiterjesztése és intenzívebbé válása nagymértékben ösztönzőleg hatott az interdiszciplináris irányultságú és alkalmazott jellegű filozófiai kutatásokra, a szakmai kapcsolatépítésre

LÁTLELET A ROMÁNIAI MAGYAR NYELVŰ FILOZÓFIAOKTATÁS ÉS FILOZÓFIAI KUTATÁS ELMÚLT TÍZ ESZTENDEJÉRŐL

11

a szaktudományokkal és a filozófiai tudást igénylő gyakorlati-tapasztalati területekkel. Számos konferenciaelőadás, tanulmánykötetekben megjelent publikáció, monografikus kiadvány tanúskodik jelentős, a további kutatásokat motiváló, illetve az egyetemi oktatásban is hasznosított alkalmazott etikai, politikai filozófiai, a kognitív tudomány, a kommunikáció és a kultúra hermeneutikája körébe illeszkedő eredményekről. Kitüntetett jelentőséggel bírnak olyan témakörök, mint az interkulturalitás fenomenológiai és hermeneutikai megközelítése, az identitásproblémák komplex kutatása, a kisebbségi lét, az emberi jogok, a nacionalizmusok, az európaiság kérdései, a filozófia alkalmazhatósága alapvető és aktuális művészeti, politikai, gazdasági, életviteli problémák vizsgálatában. Nem kevésbé fontos az elmúlt tíz évre visszatekintve azt is kiemelni, hogy elindult (és főleg a tudományos szakfolyóiratokban látható) egyfajta olyan fordítói munka, amely a kortárs filozófiai eszmeáramlatok (politikai filozófia, fenomenológia, elmefilozófia, etika) igen fontos referencia-szövegeit igyekszik magyar nyelvre átültetni (ezzel a törekvésével pedig nemcsak az erdélyi magyar tudományosság, hanem az általában vett magyar filozófiai tudományos kutatás szempontjából is jelentős). A tudományos kutatás tehát, tartalmát tekintve, egyre közelebb kerül a nagy európai kutatási irányokhoz, igyekszik bekapcsolódni ezekbe a nemzetközi trendekbe, ami annál fontosabb, minél inkább szem előtt tartjuk, hogy 1989 előtt a romániai filozófiaoktatás/filozófiai kutatás mennyire el volt szigetelve, tiltva a nyugati bölcseleti áramlatoktól. Az eddig elmondottakból arra lehetne következtetni, hogy a filozófia tudományterületét illetően minden a legjobb irányba halad. Valójában viszont vannak olyan problémák, amelyeket, ha őszinték akarunk lenni, nem lehet megkerülni, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezek főleg a tudománypolitikai és oktatáspolitikai kérdésköröket érintik. Az első közülük a filozófia alapképzésre jelentkező diákok létszámcsökkenése (ez nem sajátosan a filozófiaoktatás problémája, más területeken is érzékelhető és részben magyarázható a demográfiai csökkenés által). A szakma képviselői felismerték, hogy egyetemi intézményeink fennmaradásának elsődleges feltétele, hogy növelni kell a filozófiai alapképzésben résztvevők számát, a keretszámokat stabilizálni kell, szakmánkat vonzóvá kell tenni a középiskolás diákok vagy akár a másodképzés iránt érdeklődő diákok számára. Ezt egyrészt az egyetemek filozófia szakjai és a középiskolák közötti folyamatos és termékeny kapcsolatépítés által lehet elérni (az utóbbi években ez irányban voltak is kezdeményezések), másrészt az egyetemen belüli interdiszciplináris képzések felajánlásával, e tekintetben viszont a különböző humán- és társadalomtudományi, természettudományi szakok közt nagyobb összefogásra lenne szükség. A másik ugyanilyen fontos probléma a jövőre nézve megtalálni annak a módját, hogy intézményeinket be lehessen kapcsolni az állami és önkormányzati kulturális tervezésbe, illetve a nagy európai kulturális vállalatok hálózataiba. Stabil kapcsolatokat kell kiépíteni a helyi és a nemzetközi kultúrintézményekkel, mert úgy tűnik, hogy hosszú

12


távon ezektől is függ a filozófiaoktatás jövője. A kutatás területén is szükség van arra, hogy a helyi és magyarországi finanszírozású projektek mellett nagyobb arányban mozduljunk el az európai pályázatok irányába is. Nem utolsó sorban a kutatásban szem előtt kell tartani a minőségbiztosítást, továbbra is biztosítani kell az oktatók és a diákok számára a minél nagyobb mobilitást, hiszen mi sem jobb a színvonalas, minőségi munka szempontjából, mint a nemzetközi versenyben való megmérettetés. Summa summarum, amint arra a felsoroltakból következtetni lehet, a jövőre nézve is bőven van teendő, és nem is akármilyen, hanem a filozófia társadalmi és oktatásbeli helyzetét érintő fogas kérdések várnak megoldásra. Az eddigiek alapján összegezve: az alábbiakban az olvasó a 2002–2013 közötti időszak legfontosabb intézményeiről értesülhet, amelyek szervezik és keretbe fogják a fent említett kutatási irányokat. Tekintettel arra, hogy ezek az intézmények céljaikat és struktúrájukat tekintve is eltérő jellegűek, nem kívánunk közöttük semmiféle rangsort felállítani: a sorrend, ahogyan a bemutatásban követik egymást, pusztán esetleges, azaz nem kapcsolódik össze az intézmények értékelésével. A tanulmány utolsó részében az elmúlt tíz évben filozófiával foglalkozó legfontosabb kutatók is meg vannak említve; ezen kutatók egy része egyetemi oktató, másik része pedig az elmúlt években szerzett filozófiai doktorátust. A szóban forgó tíz év alatt megjelent filozófiai publikációk teljes jegyzékét az érdeklődő olvasók elérhetik a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Filozófiai Intézetének, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Filozófia- és Kultúratudományi Tanszékének weboldalain.

2. Filozófiai jellegű intézmények 2.1. Egyetemi intézmények 2.1.1. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófiai Intézete A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófiai Intézete (MFI) a Történelem és Filozófia Kar keretében működik, és kilenc főállású oktatót számol, akik közül két személy egyetemi tanár, négy docens, kettő adjunktus és egy egyetemi tanársegéd. Ámbár jelenlegi intézeti formájában, Magyar Filozófiai Intézetként csak 2011 óta létezik, a kolozsvári egyetemen a magyar nyelvű filozófiaoktatás ennél hosszabb múltra tekinthet vissza. Rögtön az 1989-es rendszerváltás után szerveződött újra, és 2011-ig a BBTE Történelem és Filozófia Kar Filozófiai Intézetének magyar tagozataként működött, alkalmazottai három (román és magyar oktatókat egyaránt számláló) tanszékhez tartoztak (a Szisztematikus Filozófia Tanszékhez, az Ókori és Középkori Filozófiatörténet Tanszékhez, valamint a Filozófiatörténet és Logika Tanszékhez).


13

Az ebben a formában működő Filozófia – magyar tagozat felelőse 1994 és 2011 között Veress Károly egyetemi tanár volt; szintén ő volt az intézményes átalakulás után az immár önálló intézetként létező Magyar Filozófiai Intézet első igazgatója (2011–2012), 2012 februárjában pedig Demeter M. Attila egyetemi docenst választották az MFI igazgatójává. A 2002 és 2013 közötti időszakban az intézet (illetve a fentebb leírt elődje, a magyar tagozat) hat akkreditált magyar nyelvű képzést tartott fenn, ezek közül a Filozófia alapképzést folyamatosan, a Filozófia – Társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok alapképzést négy évig, 2004–2009 között, a Hermeneutika és kultúra magiszteri képzést 2000 és 2005 között, A kommunikáció és az interkulturalitás filozófiái magiszteri képzést 2005 és 2008 között, az Alkalmazott filozófiai kutatások magiszteri képzést pedig 2008 és 2012 között. 2012 után ezt egy másik akkreditált mesterképző váltotta fel, egy hangsúlyosan szakma- és intézetközi képzés, a Kritikai elmélet és multikulturális tanulmányok, amelyet a BBTE Magyar Filozófiai Intézete, a Szociológiai, a Néprajzi és Antropológiai, a Politikatudományi és a Történelemtudományi Intézetek együtt működtetnek. A BBTE filozófia szakának magyar tagozatán 2002 és 2013 között megközelítőleg 300 diák tanult (alap- és magiszteri képzésben együttesen), a végzett hallgatók mintegy 12%-a doktori képzésre is jelentkezett. A végzettek körülbelül egyharmada az oktatásban/kutatásban helyezkedett el, másik harmada a médiában vagy a közkapcsolatok területén dolgozik, kisebb százalékban vannak jelen a magánvállalkozói szférában, illetve más munkakörökben is (IT és programozás, turizmus, politika). Az alapképzés az elméleti, alapozó tárgyak (filozófiatörténet, etika, morálfilozófia, politikai filozófia, vallásfilozófia, esztétika, művészetelméletek, logika, ontológia, metafizika, ismeretelmélet, szemiotika, hermeneutika) oktatása mellett gyakorlati képzést is jelent, olyan tárgyak oktatását, amelyeknek célja a szövegértésiszövegértelmezési, szövegalkotási, kommunikációs és vitakészségek fejlesztése. Ez a gyakorlati képzési irány a rövidebb ideig működő Filozófia – Társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok alapképzésben még hangsúlyosabban volt jelen, ugyanis ennek a szaknak elsődleges célja olyan szakemberek képzése volt, akik éppen a tömegkommunikáció és a közkapcsolatok területén, a kultúra- vagy kutatásszervezésben, a politikai vagy kulturális sajtóban dolgozhatnak. A felsorolt négy egymást követő mesterképzés bizonyos, az alapképzésben oktatott tárgyak (a kultúra hermeneutikája, a kommunikáció etikája, kortárs fenomenológia, a kognitív tudomány filozófiája, összehasonlító és politikai eszmetörténet, társadalom és logikusság) elmélyítését célozta meg, kiegészülve más, gyakorlati jellegű tárgyakkal (ilyenek az írástechnikák, érvelési eljárások, értelmezési vizsgálódások és a kutatás-módszertani szeminárium). A magiszteri képzési programokat jelentős számarányban látogatták az évek folyamán a nagyváradi PKE filozófiai alapképzésben, illetve a Sapientia–EMTE marosvásárhelyi karán társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok alapképzésben részesült végzősei is.

14


A jelenlegi alapképzés és magiszteri képzés tantervei és az oktatással kapcsolatos egyéb információk elérhetők az MFI honlapján (http://filozofia.hiphi.ubbcluj.ro/). Az intézet egyik legfontosabb feladatának mindvégig a romániai magyar vagy magyar tagozattal is rendelkező középiskolákkal való kapcsolattartást tekintette, nemcsak az iskolákban filozófiát, logikát vagy etikát oktató tanárok megkeresése révén, hanem a diákok számára is felkínálva a lehetőséget, hogy megismerkedjenek a filozófia szak hangulatával, oktatóival, képzési irányvonalaival. Az intézet munkatársai évente ellátogatnak a legfontosabb erdélyi, partiumi és bánsági középiskolákba, tematikus és szakbemutató előadásokat, workshopokat tartanak. 2006-tól folyamatosan, évente meghirdetik a Filozófiai esszépályázatot, amelyre olyan középiskolás diákok jelentkezhetnek, akik érdeklődnek a filozófia és a művészetelmélet iránt, és esetleg a filozófia szakon szeretnének továbbtanulni. Amennyiben dolgozataikkal bizonyos meghatározott pontszám fölött teljesítenek, felvételt nyernek a filozófia alapképzésre anélkül, hogy még egyszer részt kellene venniük a felvételi interjún. 2006 óta minden év májusában az MFI megszervezi a Filozófus Nyílt Napokat, amelyekre meghívják a középiskolai filozófiatanárokat és az érdeklődő középiskolás diákokat. A Nyílt Napok keretében rendszerint magyarországi vagy hazai vendégelőadók tartanak előadásokat, emellett kerekasztal-beszélgetésekre, a magiszteri és a doktori képzésben részt vevő hallgatók kutatási eredményeit bemutató konferenciára is sor kerül, könyv- és lapbemutatók tarkítják a programot, nem utolsó sorban itt kerül sor a Filozófiai esszépályázat kiértékelésére, eredményhirdetésére, a díjak átadására. Az MFI által szervezett másik, immár bejáratott program a Theórosz Nyári Filozófus Tábor, amely 2008-ban indult, és azóta évente, július elején kerül megszervezésre hazai és magyarországi hallgatók, doktoranduszok és oktatók, öregdiákok, középiskolai filozófiatanárok és középiskolás diákok részvételével (a táborban alkalmanként átlagosan 35–40 ember fordul meg). A négynapos szakmai tábor jó alkalom a szakmai párbeszédre: a szövegértelmező és vitaszemináriumok a tábornak mindennapos programpontjai. Emellett vannak művészeti jellegű programok (kreatív írásműhely, filmnézés és ezt követő beszélgetések), valamint a szakma jövőjét érintő kerekasztal-beszélgetések, ahol az egyetemi és középiskolai oktatók közösen, nyíltan tudnak a problémákról, a nehézségekről és a sikerekről beszélgetni. Az egyetemi Erasmus-programoknak köszönhetően a filozófiai alapképzésben és magiszteri képzésben résztvevő hallgatók számára adott a lehetőség, hogy magyarországi vagy más, külföldi egyetemeken áthallgatáson vegyenek részt; az elmúlt tíz esztendőben a hallgatók főleg az ELTE, a Szegedi Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem iránt érdeklődtek. Szintén az Erasmus-program, a Bolyai Társaság, a Pro Philosophia Alapítvány és az EMFT vendégtanár-programjai teszik lehetővé azt, hogy az MFI évente legalább két-három vendégtanárt fogadhasson. Az MFI és az ezt megelőző filozófiai magyar tagozat az oktatás mellett prioritásának tekinti/tekintette a tudományos kutatást is. A tíz év leforgása alatt több hazai


15

és nemzetközi csoportos és egyéni kutatási projekt is futott az intézet szervezésében vagy társszervezésében; ezek közül itt csak a legfontosabb csoportos kutatásokat emeljük ki:  2011. június 1. – 2012. március 31.: Nacionalizmus-elméletek és Bibó István nemzetfelfogása (támogató: Bethlen Gábor Alap, társszervezők: Pro Philosophia Alapítvány és Sapientia EMTE, projektvezető: Tonk Márton);  2008–folyamatban: Hermeneutikai és alkalmazott filozófiai kutatásokat magában foglaló projektsorozat doktoranduszok és mesterképzős hallgatók részvételével. A projektsorozat a filozófiai hermeneutika kulcsfogalmaival, azok tartalmi elmélyítésével kapcsolatos filozófiai alapkutatásokra, illetve az általuk hordozott hermeneutikai szemléletmódnak és beállítódásnak a különféle szaktudományos, művészeti és életgyakorlati területeken való érvényesítésére irányuló interdiszciplináris és applikatív kutatásokra vállalkozik. Támogató a Szülőföld Alap, majd a Bethlen Gábor Alap, a Bolyai Társaság közvetítésével. Projektvezető: Veress Károly. Az egyes projektek kutatási eredményei az Egyetemi Műhely Kiadónál megjelent közös tanulmánykötetekben láttak napvilágot. A projektsorozat a következő projekteket foglalja magában: 2012. november 1. – 2013. május 31.: Az igazság történései; 2011. november 1. – 2012. május 31.: A megfordíthatóság értelemdimenziói; 2010. november 1. – 2011. május 31.: A végesség tapasztalata; 2009. november 1. – 2010. május 31.: A hozzátartozás struktúrái; 2008. november 1. – 2009. május 31.: A távolság antinómiái;  2007–2011: Ouest-Est: Dynamiques Centre-Périphérie entre les deux moitiés du continent. Des regards pluridisciplinaires (szervezők: az Université Sorbonne Nouvelle Paris 3 és a Centre Interuniversitaire d'Études Hongroises) egy több mint tíz európai partnert számláló nagy projekt. Ebből nőtte ki magát a projekt folytatásaként szerveződő, a partnerintézmények doktori iskoláit összefogó Collège Doctoral Européen, amelynek a BBTE Doktori Iskolája is tagja lett, és amely a doktori hallgatók számára áthallgatási és publikálási lehetőségeket biztosít, valamint az ún. utazószemináriumokon való részvétel lehetőségét (további információk a Collège-ről elérhetőek a http://www.cde-hssec.org/fr honlapon).  2007. november 1. – 2008. május 31.: Az interkulturalitás – filozófiai és interdiszciplináris megközelítésben (támogató: Szülőföld Alap, projektvezető: Veress Károly);  2007. február 1. – 2008. január 31.: A nemzetiségi/kisebbségi kérdés a magyar liberális gondolati hagyományban (támogató: MTA, társszervező: Pro Philosophia Alapítvány, projektvezető: Demeter M. Attila);  2006. április 1. – 2007. március 31.: Szempontok a filozófiai nyelvprobléma vizsgálatához (támogató: Illyés Közalapítvány, projektvezető: Veress Károly);

16


 2006. október 1. – 2007. június 31.: A nemzeti/etnikai kisebbségek kérdésének megközelítése az EU-ban (támogató, szervező: Sapientia Kutatási Programok Intézete, projektvezető: Tonk Márton);  2006–2008: Normatív gyakorlatok és stratégiák a csatlakozás előtti és utáni Romániában (A típusú CNCSIS-pályázat, támogató: Romániai Oktatásügyi Minisztérium, projektvezető: Ion Copoeru);  2004–2006: Érték és történelem (támogató, szervező: Sapientia Kutatási Programok Intézete, projektvezető: Egyed Péter);  2003–2004: Szempontok a filozófiai igazságkérdés vizsgálatához (támogató: Illyés Közalapítvány, projektvezető: Veress Károly);  2003–2004: Kultúra és civil társadalom. A kulturális élet befolyása a civil társadalomra (A típusú CNCSIS-pályázat, támogató: Romániai Oktatásügyi Minisztérium, projektvezető: Dan Rațiu);  2003–2004: A közösségről – a hagyományos, valamint a kommunitarista felfogásban (támogató, szervező: Sapientia Kutatási Programok Intézete, projektvezető: Egyed Péter);  2001–2003: Recepció és kreativitás. Nyitott magyar kultúra (támogató: Magyar Oktatásügyi Minisztérium, projektvezető: Ungvári-Zrínyi Imre). A vizsgált időszakban a magyar tagozat oktatói egyéni kutatási projektek keretében is jelentős támogatásokat nyertek el a kutatásaikhoz. Demeter M. Attila, Egyed Péter, Kerekes Erzsébet, Király István, Szigeti Attila, Veress Károly egyéni kutatásait az MTA Filozófiai Intézete valamint Domus Hungarica-pályázata, a Sapientia KPI programjai, az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott POSDRU 2007–2013 projektek támogatták. A MFI oktatói közül Demeter M. Attila, Király István, Szigeti Attila, Ungvári Zrínyi Imre tevékeny tagjai a román kollégákkal közösen működtetett, a kisebb kutatócsoportok összevonásával 2010-ben alakult és 2013-ban egyetemi akkreditációt nyert Alkalmazott Filozófiai Kutatóközpontnak (Centru de Filosofie Aplicată). Az AFK igazgatója Veress Károly egyetemi tanár. A kutatások eredményeképpen tanulmánykötetek és egyéni kötetek kerültek kiadásra, nemzetközi és hazai konferenciák és workshopok szerveződtek, a tudományos kutatásba a fiatalabb, mesterképzős vagy doktori, posztdoktori képzésben résztvevő hallgatók és kutatók is bekapcsolódhattak. A filozófia magyar tagozata, majd a MFI az elmúlt másfél évtizedben rendszeresítette az évente nemzetközi részvétellel megszervezésre kerülő tanévkezdő konferenciák sorozatát: Pluralitás és kommunikáció (2002, szervező Ungvári Zrínyi Imre); „Arról, ami állítható” (2003, szervező Gál László); Egyén, állam, közösség (2004, szervező Demeter M. Attila); Tanítható-e ma a filozófia? A filozófia oktatásának lehetőségei az egyetemi szerkezetváltás összefüggésében (2005, szervező Veress Károly); Az interkulturalitás filozófiai problémái (2005, szervező Szigeti Attila); Európaiság és filozófia (2007, szervező Egyed Péter).


17

2009–2012 között a tanévkezdő konferenciák szerepét a Fogalom és kép konferenciasorozat töltötte be Egyed Péter és Gál László közös szervezésében. A Fogalom és kép egy interdiszciplináris kutatási projektként szerveződött, amely a filozófia, irodalom, képzőművészet, filmelmélet, kommunikációelmélet és az esztétika/zeneesztétika felől közelít a fogalom, a kép és a hang problematikájához. Olyan aktuális kérdésekre keresi a választ, mint: a gondolkodás elsődlegesen fogalmak vagy képek formájában működik-e; hogyan ragadható meg elméletileg a fogalmi és képi gondolkodás viszonya; mi az a többlet, amit a hang tud hozni a megismerésbe; milyen struktúrái vannak az új, hálózati létnek és gondolkodásnak a hagyományos közösségi léttel és megismerési formákkal szemben stb. A projekt keretében négy nemzetközi rendezvényre került sor: Fogalom és kép I. (A fogalom ma. Hagyományos, elmefilozófiai, tipológikus, diszciplináris megközelítések – 2009), II. (Képekben gondolkodni–képekkel bánni. Filozófia, társadalomtudomány, visual culture – 2010), III (Képekben gondolkodni–képekkel bánni. Filozófia, társadalomtudomány, visual culture – folytatás – 2011), IV (Hang, hangzás, dallam – 2012). Az évente megrendezésre kerülő konferenciák olyan romániai és külföldi szakembereket gyűjtöttek egybe, akik nem szigorú intézményes keretek között ugyan, de valamilyen szinten munkacsoportként működnek együtt, bekapcsolódnak az ajánlott tematikák kutatásába, a kutatási koncepció továbbfejlesztésébe, a megjelent konferenciakötetek szakmai-tudományos fórumokon történő véleményezésébe (2011 – Kolozsvár; 2012 – Budapest). 2011-től Ungvári Zrínyi Imre kezdeményezésére beindult a Kolozsvári Alkalmazott Etikai Konferenciák sorozata, valamint az ennek keretet nyújtó Alkalmazott Etikai Együttműködési Fórum, amely lehetővé teszi a különféle (filozófiai, történelem- és társadalomtudományi, kultúra- és kommunikációtudományi, gazdaságtudományi, vallástudományi) diszciplínák és világnézeti attitűdök közötti eszmecserét, és aktuális, életfolyamatainkat érintő gyakorlati kérdések etikai vetületeinek a megvilágítását különböző szakmai nézőpontokból, inter- és transzdiszciplináris horizontokban. Az első rendezvényre Válságtapasztalatok és etikai távlatok címmel került sor (Ungvári Zrínyi Imre és Veress Károly közös szervezésében 2011ben), melyet Ungvári Zrínyi Imre további szervezésében folytattak 2012-ben az Életterünk a kommunikáció. A társadalmi kommunikáció és a média etikai problémái, 2013-ban pedig Az élet gondnokai és az ember szabadsága. Élettisztelet, életértékek, életpolitikák című konferenciák. 2013-tól a MFI sajátjának tekinti a konferenciasorozat újabb rendezvényeit. 2012-től Veress Károly tevékeny szerepet vállalt a Bolyai Társaság és a BBTE közös szervezésében útjára indult, évente megrendezésre kerülő Interdiszciplináris párbeszéd című konferenciasorozat koncepciójának megalkotásában, az egyes rendezvények problémafelvezetéseinek kidolgozásában, illetve a konferenciakötetek megszerkesztésében. A cél a BBTE-en belüli tudományos és szakmai kommunikáció felélénkítése, a kutatási tapasztalatok kicserélése egy-egy olyan átfogóbb érdeklődésre számot tartó témakör kapcsán, amelyek a természettudományi és humántu-

18


dományi szemléletmódok módszertani problémáinak az újragondolását és lehetővé teszik tudományfilozófiai megvilágításban. Az első rendezvényre Paradigma(váltás) és kommunikáció címmel került sor 2012-ben, ezt a Játék és tudomány című konferencia folytatta 2013-ban, s a párbeszéd tovább halad a következő években sorra kerülő konferenciákon. A konferenciasorozatok tanulmányokká átdolgozott előadásai a hasonló című kötetekben jelenek meg a Pro Philosophia Kiadónál, az Egyetemi Műhely Kiadónál, valamint a Kolozsvári Egyetemi Kiadónál. Rajtuk kívül a kapcsolódó tudományos kutatások eredményeképpen számos tanulmánykötet, egyetemi jegyzet és egyéni kötet látott napvilágot. Ezek részletes listája a MFI oktatóinak a publikációs jegyzékeiben érhető el a MFI weboldalán (http://filozofia.hiphi.ubbcluj.ro/oktatok).

2.1.2. A Filozófiai Doktori Iskola A Filozófiai Doktori Iskola (FDI) 2011-ben alakult, a filozófia szakterületén előzetesen meglévő doktori iskolák (Kommunikáció és kultúra, Politikai filozófia, Filozófiatörténet, Román filozófia) összevonásával, a BBTE-nek a doktori tanulmányok megszervezésére és lebonyolítására vonatkozó 23160 számú Szabályzata alapján, a Történelem és Filozófia Kar keretében. Célja a filozófiatudományi doktori képzés egységes rendszerének kiépítése és működtetése. Az FDI tevékenységében jelenleg 6 témavezető professzor, 14 társult egyetemi oktató és 80 doktorandusz vesz részt, igazgatója Veress Károly egyetemi tanár. Fontosabb képzési irányok: fenomenológia, szemiotika, hermeneutika, etika, esztétika, politikai filozófia, a kultúra és kommunikáció filozófiája, filozófiatörténet, román filozófia, magyar filozófia, alkalmazott filozófiai kutatások, inter- és transzdiszciplináris kutatások. Az FDI együttműködik a MFI-el, a filozófiai képzés román tagozatát szervező intézetekkel, valamint a Történelem és Filozófia Kar keretében létesült filozófiai kutatóközpontokkal: az Alkalmazott Filozófiai Kutatóközponttal (Center for Applied Philosophy), az Ókor és Középkor Tanulmányok Kutatóközponttal (Center for Ancient and Medieval Studies). Ily módon a kutatáshoz és a témavezetéshez szükséges infrastrukturális feltételek is biztosítottak. A filozófiai doktori tanulmányok és a képzés nyelve román, magyar vagy valamely világnyelv. Az FDI az EU térségéből és azon kívülről is fogad hallgatókat. A magyar nyelvű filozófiai doktori képzés 2007-től indult és a FDI-ban önálló tagozattá szerveződött. Témavezetők: Egyed Péter egyetemi tanár (szabadságfilozófiák; a liberalizmus és az emberi jogok filozófiája; erdélyi magyar filozófia; fogalom- és képalkotási problémák; filozófiai metodológia) és Veress Károly egyetemi tanár (a megismerés, a kommunikáció és a kultúra szemiotikai és hermeneutikai kérdései; alkalmazott filozófiai kutatások). A doktoranduszok szakmai irányításával foglalkozó bizottságokban rajtuk kívül még részt vesznek Demeter Márton Attila egyetemi docens (politikai filozófia, nacionalizmus elméletek, multikulturalizmus), Gregus Zoltán egyetemi adjunktus (esztétika, művészetfilozófia,


19

filmológia), Szigeti Attila egyetemi adjunktus (jelenkori filozófia; fenomenológia; kortárs francia filozófia; a kognitív tudományok filozófiája és analitikus elmefilozófia), Ungvári Zrínyi Imre egyetemi docens (etika, morálfilozófia, antropológia, kommunikációtudomány). A FDI-ban magyar nyelven is oktatnak tárgyakat a doktoranduszok számára: Önismereti és tudományos filozófia; Jelenkori filozófiai irányzatok – tematikus alkalmazások (Egyed Péter); Hagyomány és történetiség a kortárs kultúrában; Általános kutatásmódszertan és a szakdolgozatírás módszerei (Veress Károly). A doktori iskolai hallgatók közül ezidáig 23-an védték meg magyar nyelven a doktori szakdolgozatukat, és nyerték el a PhD címet: 2010-ben 1 hallgató (Kerekes Erzsébet); 2011-ben 5 hallgató (Kovács Attila, Schmidt Dániel, Szőcs Krisztina, Zuh Deodáth); 2012-ben 8 hallgató (Balon-Ruff Zsolt, Ferencz Enikő, Kállai Gábor, Kálmán Ungvári Kinga, Kovács Barna, Lurcza Zsuzsanna, Plesek Zoltán, Zsók Izabella); 2013-ban 9 hallgató (Horváth Péter, Jakab András, Kányádi Irén, Kovács Judit, Nagy Réka, Péter Mónika, Szenkovics Dezső, Toró Tibor, Visky Béla). Jelenleg 30 doktorandusz részesül magyar nyelvű filozófiai doktori képzésben: Bakk Dávid Tímea, Bognár Zoltán Levente, Csergő Benedek Antal, Csiki Zoltán Huba, Dávid István, Feketelaki Tibor, Gál József, Gáll Szabolcs, Gergely Péter Alpár, Hegyi Johanna, Incze Éva, Isán István Csongor, Lakatos István, Lázár Zsolt, Mag Vince, Magyari Imola Andrea, Miklós Beáta, Papp Levente, Részeg Imola, Rusu Rowenna, Szabó Katalin, Szabó Tamás, Szakács Péter, Száva Csanád, Szöts Attila, Tankó Éva Mária, Tódor Imre, Túros Eszter, Vajda Anita Adriana, Várna Levente. A doktori képzést kutatási tevékenységek és projektek alapozzák meg. Az FDI lehetőséget kínál a doktoranduszok számára kutatási projektekben, tudományos értekezleteken, külföldi tanulmányutakon való részvételre, valamint szakmai eredményeik publikálására. Az FDI aktív szakmai kapcsolatokat ápol a magyarországi egyetemek (ELTE, szegedi, pécsi, debreceni egyetemek) doktori iskoláival, az egyetemek és a MTA filozófiai kutatóműhelyeivel. 13-an a magyar nyelvű képzésben részt vevő doktoranduszok közül bekapcsolódhattak az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott POSDRU 2007–2013 projektekbe (Ferencz Enikő, Horváth Péter, Jakab András, Kányádi Irén, Lurcza Zsuzsanna, Nagy Réka, Péter Mónika, Plesek Zoltán, Schmidt Dániel, Szenkovics Dezső, Szőcs Krisztina, Visky Béla, Zuh Deodáth), s ez a jelentős anyagi támogatás mellett több hónapos külföldi kutatómunkát is jelentett számukra (magyarországi, németországi, hollandiai, belgiumi, angliai, franciaországi, olaszországi kutatóintézetekben). A Veress Károly egyetemi tanár szakmai irányításával 2008 óta futó, éves témakörökre tagolt Hermeneutikai és alkalmazott filozófiai vizsgálódások c. kutatási projektbe évente 10–12 doktorandusz kapcsolódik be, s az eredményeiket publikáló tanulmányaik helyet kapnak az évi rendszerességgel megjelenő projektkötetekben. A doktoranduszok tudományos eredményeinek a bemutatására lehetőség nyílik a Filozófus Nyílt Nap keretében a doktoranduszok számára évente megszervezett konferencián. 2013-tól

20


a FDI rátért a doktorandusz konferenciák rendszeresítésére. Az első ilyen konferencián (2013 májusában) 3 magyar nyelvű szekcióban 15 doktori iskolai hallgató mutatott be dolgozatot. A filozófiai tematikájú szakirodalmat publikáló folyóiratok – Erdélyi Múzeum, Kellék, Korunk, Többlet – gondoskodnak a doktoranduszok szakmai publikációnak a rendszeres megjelentetéséről. Tanulmányaik úgyszintén helyet kapnak az Egyetemi Műhely Kiadó és a Pro Philosophia Kiadó által megjelentetett konferenciakötetekben és közös tanulmánykötetekben. Az Egyetemi Műhely Kiadó 2012-től Doktori dolgozatok címmel önálló sorozatot indított a megvédett disszertációk megjelentetésére. A sorozatban ezidáig Kerekes Erzsébet, Schmidt Dániel, Zuh Deodáth, a szakdolgozatát az ELTÉ-n megvédő Györgyjakab Izabella publikálták filozófiai témájú disszertációikat. A PhD cím megszerzése után a végzett doktoranduszok közül posztdoktori kutatókként, egyetemi oktatókként, kutatóintézetek munkatársaiként sokan tovább folytatják filozófiai kutatásaikat. A doktori képzésről bővebb tájékoztatás nyerhető az FDI weboldalán, valamint a BBTE Doktori Tanulmányok Intézetének weboldalán (http://hiphi.ubbcluj.ro/ doctorat/ Filosofie, illetve http://doctorat.ubbcluj.ro).

2.1.3. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Filozófia- és Kultúratudományi Tanszéke A Partiumi Keresztény Egyetem Filozófia- és Kultúratudományi Tanszéke (illetve annak jogelődje, a Filozófia Tanszék) 1999 óta biztosítja a filozófiai oktatást az intézmény keretében. A tanszék jelenleg három akkreditált képzést tart fenn: a Filozófia alapszakot, valamint a Filozófia és művészet a nyilvános térben, illetve a Kortárs politikai filozófia magiszteri képzéseket. A tanszék vezetői megalakulásától kezdve: 1999–2003 között Szegő Katalin egyetemi docens; 2003–2006 között Horváth Gizella egyetemi docens; 2006–2010 között Gorun-Kovács Gheorghe egyetemi tanár; 2010-től pedig Balogh Brigitta egyetemi docens. A tanszék jelenleg hét főállású oktatóval működik, közülük egy személy egyetemi tanári, kettő docensi, négy pedig adjunktusi munkakörben dolgozik. A tanszék által működtetett filozófia alapképzési szak keretében olyan szakemberek nevelése a cél, akik a fogalmi gondolkodás és a kritikai elemzés eszközeit alkotó módon tudják használni az oktatás, a sajtó, a kultúraszervezés, a politikai elemzés, a civil társadalom és a tudományos kutatás területén. E cél értelmében az elméleti jellegű alapozó, illetve filozófiai tárgyakat a képzés keretében gyakorlati jellegű készségfejlesztő tárgyak egészítik ki, amelyek a nyilvános beszéddel kapcsolatos kompetenciák, a szövegértési, szövegértelmezési és szövegalkotási technikák, valamint az érvelési és vitakészség fejlesztését célozzák. A hallgatók egyetemi éveik folyamán két opcionális tantárgycsomag közül választhatnak, ezek a politikai filozófia, valamint a kommunikáció – közkapcsolatok tantárgycsomagok. A PKE filozófia szakját 2004 és 2013 között 98 hallgató végezte államvizsgával; a végzett hallgatók közül a felmérések szerint mintegy 30% tanult tovább mesteri


21

vagy doktori képzés keretében. A végzettek mintegy 15%-ából lett tanár; kb. 15% újságíró, 10% vállalkozó és kultúraszervező, 30% pedig vállalkozások, hivatalok alkalmazottja lett (általában szervezői vagy kommunikációs munkakörben). A Filozófia és művészet a nyilvános térben magiszteri képzést a tanszék közösen hirdeti meg a PKE Képzőművészeti, illetve Zeneművészeti Tanszékével, olyan jelentkezők számára, akik a művészetekkel kapcsolatos elméleti és gyakorlati problémák iránt érdeklődnek, illetve akik a kultúraszervezés területén szeretnének elhelyezkedni. A Kortárs politikai filozófia magiszteri képzés célja, hogy olyan szakembereket képezzen, akik egyaránt átlátják Közép-Kelet-Európa sajátos történeti és elméleti örökségét, a kisebbségi csoportok jogaival kapcsolatos politikaelméleti problémákat, valamint azokat a kihívásokat, amelyek meghatározzák napjaink globalizálódó politikáját. A mesteri programok keretében a hallgatók kutatás-módszertani képzésben is részesülnek; a kutatási készségek fejlesztését emellett kutatószeminárium és szakmai gyakorlat segíti elő. A PKE 2008-as akkreditációja, illetve az európai együttműködési programokba való bekapcsolódása óta a tanszék által működtetett képzések hallgatói főként az Erasmus-program keretében rendszeresen részt vesznek külföldi részképzéseken, illetve szakmai gyakorlatokon. A Filozófia- és Kultúratudományi Tanszék (FKT) kezdettől fogva feladatának tekintette a tehetséges hallgatók szakmai előmenetelének támogatását; szervezett formában ennek 2006-tól 2010-ig a tanszék tutoriális programja nyújtott keretet, 2010-ben pedig létrejött a PKE Janus Pannonius Szakkollégiuma, amelynek Filozófiai, Teológiai és Művészeti Műhelye többek között filozófiai szakcsoportot is működtet. A szakcsoportnak jelenleg 7 hallgatója van (alap- és mesterszakos hallgatók összesen), akik rendszeresen bemutatják munkájuk eredményeit a régió tudományos diákköri konferenciáin, valamint oktatóikkal együtt kutatási projektekben vesznek részt. Szintén prioritás a Tanszék számára a filozófiai kultúrának a nyilvánosságban való ápolása és az egyetem előtti oktatás keretében való népszerűsítése. Ennek értelmében 2003-tól kezdve évente megrendezésre kerül az ún. Filozófus-nap, amelyet 2009-től a középiskolások számára szervezett Nyílt Napok egészítenek ki. 2013-ban, a tizedik Filozófus-nap keretében sor került az első Partiumi Filozófusöregdiák Találkozóra is. A tanszék 2012-től programokat szervez iskolások számára az Iskola Másképp oktatási hét keretében, 2012-től pedig évente megszervezi a Kiutat a palackból Filozófiai Kreativitásversenyt középiskolás diákok számára (2014 februárjában került sor a harmadik kiadásra, kilenc partiumi–erdélyi középiskola részvételével). Mindezek mellett 2008 óta (a nyári hónapokat leszámítva) havi rendszerességgel kerül sor a Filozófiai esték című, a nagyközönség számára szervezett rendezvénysorozat egy-egy előadására is. Az FKT fő kutatási területei a következők: 1. etika, társadalom- és politikai filozófia; 2. érveléselmélet és retorika; 3. esztétika és művészetfilozófia. A tanszék

22


munkaközössége állandó rovatot tart fenn a PKE tudományos lapjában, a Partiumi Egyetemi Szemlében, valamint a kolozsvári Pro Philosophia Alapítvánnyal együttműködve jelentős mértékben hozzájárul a Kellék című, az ERIH (European Research Index for Humanities) adatbázisban jegyzett filozófiai folyóirat fenntartásához (a főszerkesztő is, és az egyik állandó szerkesztő is a PKE–FKT munkatársa). 2008 és 2013 között a tanszék három tagja részesült a kutatási eredményeiket, valamint tudományszervezői munkájukat elismerő díjban (2008-ban Balogh Brigitta a Magyar Filozófiai Társaság, az ELTE Filozófiai Intézete és a L’Harmattan Kiadó Cogito-díját; 2010-ben Horváth Gizella a román Oktatási, Kutatási és Innovációs Minisztérium kutatási díját, Györgyjakab Izabella pedig, a Magyar Kisebbség folyóirat szerkesztőjeként, a Pro Minoritate Alapítvány Lőrincz Csaba-díját kapta meg). 2008 és 2014 között az FKT tagjai 26 egyéni, illetve csoportos kutatásban vettek részt; ezek közül kettő volt nagyobb szabású nemzetközi kutatás, ötöt pedig a Sapientia – Kutatási Programok Intézete finanszírozott. A nemzetközi kutatások az Európai Regionális Fejlesztési Alap által társfinanszírozott Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013 keretében kerültek lebonyolításra. 2009 novembere és 2011 májusa között futott az Európai, regionális és nemzeti identitás – elmélet és gyakorlat (ENRI) című kutatási projekt, három egyetem (a PKE, a Debreceni Egyetem és a Nagyváradi Egyetem) közreműködésével (http://www.enri.partium.ro), illetve 2010 januárja és 2011 júniusa között került sor A centrum–periféria viszony átalakulásának határmenti perspektívái a kulturális regionalizmus és a kortárs vizuális kultúra kontextusában (CEPEVIT) című projektre, amelyet az FKT a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központtal együtt bonyolított le. A két projekt keretében nyolc kötet jelent meg (magyar, román és angol nyelven), valamint megrendezésre került több nemzetközi workshop és egy nemzetközi tudományos konferencia is (European, National and Regional Identity, Nagyvárad, 2011. március 24–26.). A Sapientia – Kutatási Programok Intézete által finanszírozott kutatási programok a következők: A zenei ízlés Nagyváradon 1990 után (2007–2008); A kortárs művészet interdiszciplináris és intermédia kutatásai (2008–2009); A magyar nemzeti hegemónia dilemmái a történelmi Magyarország utolsó két évtizedében, különös tekintettel a Partiumra és a Bánságra (2012–2015); Az irónia mint filozófiai attitűd és esztétikai értékkategória (2009–2011); Egyenlőség vagy egyformaság? A társadalmi homogenitás mint a modern nyugati politikai kultúra hallgatólagos előfeltevése (2013–2014). A tanszék keretében folyó kutatásoknak 2008 óta a Partiumi Keresztény Egyetem Filozófiai Kutatóintézete (PKE–FKI) nyújt intézményes hátteret. 2010-ben az Intézet a Sapientia EMTE és a Debreceni Egyetem kutatócsoportjaival együttműködve elindította az Argumentor programot, ennek keretében pedig az ARGUMENTOR – International Conferences on Argumentation and Rhetoric című


23

nemzetközi konferenciasorozatot. A kétévente szervezett konferenciát, amely 2013-ig két kiadást ért meg (2010-ben és 2012-ben; valamint jelenleg szervezés alatt áll a 2014 szeptemberében esedékes harmadik), szintén kétévente a hasonló című, magyar munkanyelvű workshop (2011, 2013) váltja. A konferencia keretében bemutatott előadásokból eddig két kötet jelent meg, a hozzá kapcsolódó eredmények pedig követhetők az argumentor.wordpress.com honlapon.

2.2. Szakmai alapítványok, tudományos társaságok 2.2.1. A Pro Philosophia Alapítvány Az 1997-ben létrejött kolozsvári Pro Philosophia Alapítvány megalapításával egy olyan, önálló szakmai szervezet megteremtése volt a cél, amely szervezi és működteti az Erdélyben magyar nyelven folytatott filozófiai szaktevékenységeket. Ugyanakkor, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán folyó magyar nyelvű képzés háttérintézményeként az alapítvány a kezdetektől fogva felvállalta a felsőfokú filozófiai oktatás tartalmi és infrastrukturális fejlesztését. A 2002 és 2013 közötti időszakban, általános elveivel összhangban, egyéni és csoportos, nemzeti és nemzetközi szintű kutatási programokat kezdeményezett és támogatott: csak 2009 és 2012 között nyolc nagy kutatási projekt futott az alapítvány szervezésében, alapvetően négy fontos kutatási területet fedve le (1. Erdélyi magyar filozófiai hagyományok, 2. Politikaelméleti és kisebbségjogi kérdések, 3. Alkalmazott hermeneutika és 4. Társadalom–nyelv–logika). A vendégtanár-programok finanszírozásával, illetve szervezésével a Pro Philosophia Alapítvány hozzájárult a felsőfokú filozófiai oktatás tartalmának változatossá tételéhez és színvonalának emeléséhez. Vendégtanár-programjaiknak köszönhetően olyan neves előadók tarthattak előadásokat a BBTE-n és a PKE-n, mint Vajda Mihály (Debreceni Egyetem), Fehér M. István (Budapest, ELTE), Tengelyi László (Budapest, ELTE), Thomas Wilhelmi (Baseli Egyetem), Csejtei Dezső (Szegedi Egyetem), Losoncz Alpár (Szegedi Egyetem), Gyenge Zoltán (Szegedi Egyetem), Loboczky János (Egri Tanárképző Főiskola), Fabiny Tibor (budapesti Hermeneutikai Kutatóközpont), Pavlovits Tamás (Szegedi Egyetem), Lányi András (Budapest, BKÁE), Fekete László (Budapest, BKÁE), Ropolyi László (ELTE), Mester Béla (MTA-FI), Laczkó Sándor (Szegedi Egyetem), Boros János (Pécsi Tudományegyetem), Orbán Jolán (Pécsi Tudományegyetem), Weiss János (Pécsi Tudományegyetem), Sárkány Péter (Vác, Apor Vilmos Katolikus Főiskola), Holczhauser Vilmos (München, Ludwig Maximilians Universität), Kántor Zoltán (Budapest, Nemzetpolitikai Kutatóintézet), Tamás Gáspár Miklós (Budapest, MTA), Horkay Hörcher Ferenc (Budapest, MTA). A vendégtanár-programok rendszeres működtetése érdekében az alapítvány együttműködési szerződéseket kötött a romániai és magyarországi felsőoktatási intézmények megfelelő tanszékeivel. Itt elsősorban a kolozsvári BBTE Filozófia

24


Tanszékcsoportjával kötött megállapodást kell kiemelni, mely lehetővé teszi, hogy az alapítvány mint önálló jogi személy a BBTE keretén belül valósíthassa meg programjait, s hogy ezeket a „hivatalos” tanrend menetébe illessze. Hasonló együttműködési szerződéseik léteznek a Szegedi Egyetemmel, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, a Debreceni Egyetemmel, a Miskolci Egyetemmel, a Partiumi Keresztény Egyetemmel, valamint különböző hazai és külföldi társadalomtudományi intézményekkel. Az alapítvány 1997 óta egy filozófiai/társadalomtudományi könyvtárat is működtet; a Szegő Katalinról elnevezett könyvtár könyv- és folyóirat-állománya jelen pillanatban mintegy 4500 tételt számlál, magyar, román, angol, német, francia, olasz nyelvű, elsősorban filozófiai jellegű könyveket, illetve folyóiratokat. 2002ben kezdődött el a szakkönyvtár modern elektronikus feldolgozása, és ugyanebben az évben került sor 12 társszervezettel együtt a KVIK (Kolozsvári Virtuális Könyvtár- és Információs Központ) létrehozására. 2005-ben megkezdődött a szakperiodikák elektronikus feldolgozása, és ugyanekkor költöztették a könyvtár teljes anyagát egy, az előzőnél tágasabb, olvasóbarát helyiségbe. Az új polcrendszerrel, asztalokkal és székekkel felszerelt helyiségben immár lehetőség nyílt az olvasótermi szolgálat beindítására, és megoldódott a teljes könyv- és folyóirat-állományhoz való akadálytalan hozzáférés problémája is. 2009-ben két nagy könyvállománnyal bővült a Pro Philosophia Alapítvány könyvtári tulajdona. Ide került Hajós József kolozsvári filozófus-tanár könyvtári hagyatéka, és ennek feldolgozása után a régebbi kiadású, de ma is használható filozófiai anyagot integrálták a könyvtári állományba. Hajós József kéziratos hagyatékának kutatása és rendszerezése 2010 óta zajlik a Pro Philosophia Alapítványnál. Ennek eredményeképpen összeállításra kerül egy részletes jegyzék, amely áttekinthetővé és tartalmilag is kutathatóvá teszi a kéziratos anyagot. Szintén 2010-ben egy 150 könyvészeti tételt számláló svájci – többnyire német, angol, francia és olasz nyelvű filozófiatörténeti munkákat tartalmazó – adományt is kaptak. Az említett nagyobb adományok mellett az elmúlt bő tíz évben folyamatos könyvtárfejlesztés zajlott, amelyet támogatásokból és saját forrásokból fedeztek. Az alapítvány további tevékenységi területei: a romániai magyar filozófiai lapés könyvkiadás támogatása; egyetemi jegyzetek és szöveggyűjtemények kiadása; a Pro Philosophia Kiadó működtetése; a Kellék című filozófiai folyóirat kiadása; szakmai rendezvények, konferenciák szervezése; valamint a Pro Philosophia szakkollégiumi program működtetése. A Pro Philosophia Szakkollégiumot 2004-ben hozták létre a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) ösztönzésére és anyagi támogatásával. A szakkollégiumi képzés célja (a láthatatlan kollégiumok hagyományának megfelelően), hogy a felvételt nyert kiemelkedő teljesítményű diákok számára olyan intézményi keretet és támogatást biztosítson, amelyek lehetővé teszik az elmélyült kutatást, az egyetemi oktatásban megszerzett tudás aktív kibővítését, illetve a diákközi szakmai


25

kommunikáció és együttműködés fejlesztését. Olyan, tehetséges, filozófiai alapképzésben vagy mesterképzésben részt vevő hallgatók számára nyújt anyagi és/vagy szakmai támogatást, akik felvételi útján nyerik el a szakkollégista státust (a benyújtott és bemutatott kutatási tervek, valamint a szakmai önéletrajzok alapján). A felvételt követően tutorok szakmai felügyelete alatt dolgozhatnak, és szakkollégiumi műhelyviták keretében havi rendszerességgel beszámolnak munkájukról kollégáik és a szakkollégium vezetője előtt. Így tehát az egyéni kutatási témában elért eredményeik csoportos megvitatás tárgyát képezik. A szakkollégiumba való felvételi során a folytonosság kiemelt szempontot képez, vagyis előnyt jelent, ha valaki már korábban is a szakkollégium tagja volt. Mindezzel a hosszú távú, megalapozott kutatást kívánja a szakkollégiumi rendszer támogatni. A szakkollégisták fele a bejutási helyek sorrendje szerint ösztöndíjban részesül. A szakkollégiumi támogatás éves rendszerben működik, az anyagi/szakmai támogatás fejében a hallgatóknak előadói minőségben részt kell venni bizonyos szakmai konferenciákon, és legalább egy publikációt is el kell számolniuk a program végéig. Az elmúlt tíz év alatt több mint hatvan hallgató volt a Pro Philosophia szakkollégistája.

2.2.2. Az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság Az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság (EMFT) a romániai magyar filozófiai élet legfiatalabb intézménye, amely 2009 júniusában alakult Kolozsváron, és első elnökévé Egyed Péter filozófust és írót választották. Létrehívói között vannak az egyetemi és középiskolai oktatásban tevékenykedő szakemberek, diákok, doktoranduszok, a sajtó képviselői, a művelődés és a művészetek különböző területein dolgozó és alkotó személyek, akiknek közös meggyőződése volt, hogy szükség van egy olyan szervezetre, ahol a filozófiai képzésben részesült szakemberek érdekvédelmi és szakmai szempontból is megjeleníthetik tevékenységüket, képviselhetik a filozófiát az erdélyi kulturális életben és médiában. Az EMFT egyfajta hiánypótló szerepet kíván betölteni abból a felismerésből kiindulva, hogy a filozófia az erdélyi művelődésben és kultúrában mindig is alulvagy rosszul reprezentált volt: tudományos intézményei történelmi okok miatt nem tudtak folyamatosan tevékenykedni, hosszú ideig a politikai diktatúra ideológiai szerepbe kényszerítette, cenzúrázta alkotásait, és elszigetelte nyugati forrásaitól. Éppen ezért a társaság elsődleges célja a filozófiai műveltség ápolása, fenntartása, terjesztése és népszerűsítése, különböző rendezvények (szemináriumok, konferenciák, szimpóziumok, workshopok, szakmai kirándulások, emléktúrák) szervezése által. Kiemelt törekvése az olyan, térségünkben ismeretlen vagy alig ismert filozófiai irányzatok terjesztése, a kulturális térben való meghonosítása, amelyek a nyugati filozófiai gondolkodásban szervesen benne vannak (pl. a gyermekfilozófia, a perszonálfilozófia és a filozófiai lélekgondozás). Nem kevésbé fontos a filozófiai hagyomány kutatása és feltárása, a kritikai szövegek kiadása, a csoportos és egyéni

26


kutatás feltételeinek biztosítása és a filozófiát és társadalomtudományokat oktató tanárok érdekvédelme akár a hivatalos állami oktatásügyi politikákkal szemben is. Szakmai tevékenysége munkacsoportok formájában rendszerezett; a társaságon belül hét munkacsoport alakult: a fenomenológiai, a hermeneutikai, a politikafilozófiai, a gyermekfilozófiai, a perszonálfilozófiai, az erdélyi magyar filozófiatörténet feltárásával foglalkozó és a középiskolai tanárok munkacsoportja. Az EMFT évente megszervezi fő rendezvényét, az EMFT Tanulmányi Napokat, ahol bemutatásra kerül a munkacsoportok tevékenysége, a könyv- és lapkiadás terén megjelent újdonságok, valamint tematikus előadások és kerekasztal-beszélgetések zajlanak. Ezeknek egy részét Kolozsváron, másik részét a térség más, főleg székelyföldi városaiban szervezik, ahol az EMFT tagjai nagyobb létszámban vannak jelen, és ahol a társaság partnerintézményekre talált. 2011-ben, a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus keretében az EMFT szervezte meg a két filozófiai szekciót, és az ott elhangzott előadások szövegei utólag kötet formájában is megjelentek (lásd: Egyed Péter (szerk.): Felvilágosodás. Magyar századforduló. A VII. Hungarológiai Kongreszszus Filozóﬁa Szekcióinak előadásai, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2012). A középiskolai és egyetemi oktatás kapcsolatrendszerének a megszervezése érdekében az EMFT vendégelőadó-programokat működtet, és közreműködik a BBTE MFI által szervezett rendezvények kivitelezésében, a filozófiai képzésben részt vevő hallgatók számára pedig lehetőséget nyújt a kötelező szakmai gyakorlatozásra. Hivatalos együttműködési szerződést kötöttek a Magyar Filozófiai Társasággal (http://www.mft-hps.hu) és több más, olyan szakmai intézménnyel, amelyek, ha nem is szigorúan filozófiai jellegűek, de hasonló célok motiválják tevékenységüket: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel (www.emke.ro), a Logoterápia és Egzisztenciaanalízis Nemzetközi Tudományos Egyesülettel (LENTE, www.logoterapia.ro), az ÖNKONET-tel (www.onkonet.hu), a Közép- és Kelet-Európai Felvilágosodáskutató Munkacsoporttal. Az EMFT 2010 óta egy, a nyári hónapokat leszámítva havi rendszerességgel megtartott interdiszciplináris workshopot is szervez, az Irodalom, Filozófia, Művészet címen futó beszélgetéssorozatot, amelynek keretében olyan aktuális témák, társadalmi problémák kerülnek megvitatásra, amelyek mind a filozófia, mind pedig az irodalom és a művészet eszközeivel megközelíthetőek, és némiképp kívül esnek az akadémikus megközelítéseken (hogy csak egy párat említsünk közülük: terítékre került a nagyváros, a pletyka, Erósz, a divat, a boldogság-beszédek, a katarzis; további információk elérhetőek a társaság honlapján, a www.emft.ro címen). Az EMFT a magyar nyelvű filozófiai hagyomány ápolása érdekében időnként olyan tanulmányi kirándulásokat is szervez, amelyek alkalmat nyújtanak a magyar nyelvű filozófiai gondolkodást markánsan meghatározó személyiségek (Köteles Sámuel, Sipos Pál, Körmöczi János, Ercsei Dániel, Csórja P. Ferenc, Böhm Károly) megismerésére és azoknak a helyeknek a felkeresésére, ahol e filozófustanárok éltek, tanítottak és alkottak.


27

A kiemelkedő kortárs filozófiai teljesítményeket az EMFT 2010 óta egy újonnan alapított, a kolozsvári Bretter György nevét viselő filozófiai díjjal jutalmazza, amely oklevélből és egy Bretter-plakettből áll. Bretter-díjban 2010-ben a magyarországi Vajda Mihály részesült, ám a díj korábbi, az EMFT hivatalos bejegyzése előtt már létezett; a BBTE filozófia magyar tagozata először a kolozsvári Angi Istvánt tisztelte meg ezzel a díjjal.

2.3. Filozófiai folyóiratok 2.3.1. Kellék A Kellék filozófiai folyóiratot 1994-ben alapították a kolozsvári BBTE akkori filozófia szakos hallgatói, azóta folyamatosan megjelenik, 2012-től évente két lapszámmal. A kiadványt Kolozsvár, Nagyvárad és Szeged filozófiai közösségei együtt jelentetik meg, kiadásának intézményes hátteret a Pro Philosophia Alapítvány nyújt. Főszerkesztője a kezdetektől 2005-ig Tonk Márton, 2005-től Balogh Brigitta. Szerkesztői között Györgyjakab Izabellát, Gregus Zoltánt, Demeter Szilárdot, Demeter M. Attilát, Szigeti Attilát és Mester Bélát találjuk. A Kelléknek tematikus lapszámai jelennek meg, amelyekben az esszéisztikus jellegű megközelítésmódok is helyet kapnak, emellett a folyóirat képviseli az akadémiai tudományos kutatás standard elvárásait, és a meghatározó filozófiai munkák magyarra fordításának egyik fontos fóruma. E rövid tanulmányban nincs lehetőségünk az összes, 2002 és 2013 között megjelent lapszámot felsorolni, csak néhányat tudunk kiemelni közülük; a tematikák változatosságának és fontosságának érzékeltetésére remélhetőleg e rövid felsorolás is alkalmas:  Fenomenológiák, a Kellék 22. száma (Losoncz Alpár, Pavel Kouba, Hans Georg Gadamer, Damir Barbarić, Francisco Varela, Szigeti Attila, Egyed Péter, Keller György írásait tartalmazza);  Egyén, állam, közösség, a Kellék 26. száma (Vernon Van Dyke, Bakk Miklós, Egyed Péter, Mester Béla, Losoncz Alpár, Jakab Dénes Barna, Bodó Barna, Ilyés Szilárd, Gál László, Perecz László, Sárkány Péter, Laczkó Sándor szövegeit tartalmazza);  Tudat, öntudat, Én. Analitikus filozófia Magyarországon, a Kellék 27–28. száma (David J. Chalmers, Susan L. Hurley, Andy Clark szövegeinek magyar fordítását, valamint Eszes Boldizsár, Tőzsér János, Ambrus Gergely, Forrai Gábor, Demeter Tamás, Simonyi András, Kelemen János és mások tanulmányait tartalmazza);  Legitimitás és autoritás, a Kellék 29. száma (szerzői Kovács Gábor, Farkas Attila, Mester Béla, Demeter M. Attila, Ilyés Szilárd, Zuh Deodáth, tartalmazza Ulrich K. Preuß és Jean-Christophe Merle szövegeinek fordítását);

28


 Descartes, Leibniz, a Kellék 32. száma (Szalai Judit, Hartl Péter, Tad M. Schmaltz, Theo Verbeek, Kvasz László, Szentpéteri Márton, Rácz Norbert Zsolt, Laczházi Gyula, Boros Gábor írásait tartalmazza);  Világok harca, a Kellék 35. száma (a muszlim Európa problémáit járja körül, tartalmazza Bhikhu Parekh, Seyla Benhabib és David Miller referenciának számító szövegeinek fordítását);  Európai, nemzeti és regionális identitás, a Kellék 42. száma (az identitás kérdését járja körül a politikai filozófia, a fenomenológia, a német idealizmus és a művészetelmélet szempontjából; szerzői: Demeter M. Attila, Balogh Brigitta, Biró-Kaszás Éva, Zakota Zoltán, Kassai Beáta, Bujalos István, Valastyán Tamás, Horváth Gizella, Losoncz Alpár, Flóra Gábor);  Államformák körforgása, a Kellék 45. száma (Gelenczey-Miháltz Alirán, Rosta Kosztasz, Bagi Zsolt, Hankovszky Tamás, Geng Viktor, Pintér András szövegeit tartalmazza);  Tapasztalat és értelem, a Kellék 46. száma (szerzői: Zuh Deodáth, KálmánUngvári Kinga, Kőmüves Sándor);  Kuhn 50. A tudományos forradalmak szerkezete 1962–2012, a Kellék 47. száma (az itt közölt tanulmányok Laki János, Békés Vera, Hartl Péter, Székely László, Golden Dániel, Geng Viktor és Paksi Dániel tollából származnak);  Érzelemelmélet, a Kellék 50. száma (Olay Csaba, Boros Gábor, Weiss János, Mitnyán Lajos, Horváth Géza és Gyenge Zoltán szövegeit tartalmazza).

2.3.2. Többlet A Többlet az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság lapja, mely a társaság statútumában megfogalmazott célokat képezi le a publikáció nyelvére. A folyóiratban közölt szövegek megfelelnek a szakmaiság normáinak és kritériumainak, ám nem kíván akadémikus lap lenni, előnyben részesíti a kornak leginkább megfelelő eleven szemléletmódokat, a magyar nyelvterület műhelyeiben zajló filozófiai gondolkodásmódok sokszínűségét, ezek párbeszédét és a filozófia népszerűsítését a nem szigorúan szakmai, szélesebb kulturális körökben. Nem utolsó sorban, mivel szűkebb térségünkben kimondottan filozófiai jellegű magyar folyóirat kevés van, egy olyan fórum akar lenni, amely közlési teret biztosít a fiatal, bolognai képzési rendszerben (alapképzés – mesterképzés – doktori képzés) részt vevő hallgatóknak/kutatóknak. 2009-ben alapították az EMFT elnökségi tagjai, főszerkesztője Egyed Péter, szerkesztői pedig: Bene Adrián, Zuh Deodáth, Keszeg Anna, Nagy Réka, Soós Amália, Rigán Lóránd. A Többlet 2012-ig megjelent számai:  Biztonságos és szétesett világok, 2009/1. (a filozófiai lélekgondozás köré szervezett tanulmányok Borsos Szabolcs, Bruncsák István, Egyed Péter, Hegyi Johanna, Sárkány Péter és Veress Károly tollából származnak);


29

 Doktoriskola, 2009/2. (a lapszám szerzői a kolozsvári BBTE Filozófia szak doktori iskolájának akkori magyar hallgatói, ezen kívül Rathmann János és Bene Adrián tanulmányai is olvashatóak benne);  Pécsi műhely, 2009/3. (a pécsi doktori iskola hallgatóinak bemutatkozása);  Virtuális valóságok, 2010/1. (a plurimediális valóság, a hálózati lét problematikáját járja körül, szerzői: Ropolyi László, Szécsi Gábor, Boros János, Koller Inez, Agárdi Péter);  Gyermekfilozófia, 2010/2. (Békés Vera, Demeter Katalin, Doina Olga Ștefănescu, Jakab György, Tamássy Györgyi, Lovász Andrea, Kerekes Erzsébet írásait tartalmazza);  Igazság és/vagy önismeret, 2011/1. (a tudományos és az önismereti dimenzióban megragadható filozófiai igazság problémáit tematizálja, szerzői: Gál László, Rathmann János, Böhm Gábor, Varga Péter András, Kovács Attila, Szenkovics Dezső, Plesek Ákos Zoltán, Vajda Mihály, Angi István, Jakab András, Zuh Deodáth);  Irodalom/Filozófia, 2011/2. (a filozófiai, irodalmi, képi és filmi diskurzusok közti átlépéseket és különbségeket tematizáló szám, szerzői: Bökös Borbála, Daragics Éva, Fám Erika, Czifra Mariann, Keszeg Anna, Kovács Barna, Zuh Deodáth);  Szegedi doktori iskola, 2011/3. (a szegedi doktori iskola filozófiai műhelyének bemutatkozása);  Rousseau, 2012/1. (ebben a számban Rousseau-szövegek magyar fordításai jelentek meg: az Előszó a Vallomásokhoz, Az ékesszólásról és az Egyéb töredékek, mindhárom Marsó Paula fordításában, valamint W. G. Sebald Látogatás a Szent Péter-szigeten című szövege Juhász Emese fordításában);  Debreceni doktoriskola, 2012/2. (a debreceni doktori iskola filozófiai műhelyének bemutatkozása).  Mű, test, érzet, 2013/1. (művészetfilozófiai írások a művészi alkotások és a célzott befogadók viszonyáról);  „Nagy ideológiák” － posztmodern politikai valóságokban, 2013/2.

2.3.3. Korunk A Korunk mint filozófiai fórum bemutatására, a megcélzott tíz esztendőt véve csak figyelembe, aligha lenne elég egy külön tanulmány, tekintettel arra, hogy egy alapvetően diszciplínák, nézőpontok sokaságát megszólaltató, egybefogó folyóirattal van dolgunk. Tematikus lapszámai megengedik, hogy a legtöbb téma kapcsán jelen legyen a filozófia nézőpontja, akár tanulmány, akár recenzió, akár más műfajú írás formájában, és a Korunk igyekezett ezt a filozófiai perspektívát minél többször megszólaltatni. A folyóirat filozófiai szerkesztői a 2002–2012 közötti időszakban Horváth Andor, Rigán Lóránd és Keszeg Anna voltak. Az általunk kiválasztott néhány lapszám korántsem meríti ki a Korunk mint filozófiai fórum teljes tevékenységi

30


palettáját, csak érzékeltetni kívánja, hogy milyen témák kerültek terítékre, és mely lapszámok voltak hangsúlyosabban filozófiai jellegűek:  Tudomány – Hatalom? (2002. március);  Személyiség és történelem (2003. december);  Szakrális tér (2005. február);  Politika, filozófia, szabadság (2005. szeptember);  Poszt? Modern? (2006. július);  Vallás – bölcselet (2006. december);  Női szerepek (2007. március);  Etűdök etikára (2007. május);  Nacionalizmusok, európaiság (2008. január);  A szellem lázgörbéi (2008. április);  Diktatúrák, falbontások (2008. október);  A változó Latin-Amerika (2008. november);  A divat médiumai (2008. december);  Új felvilágosodás (2009. október);  Bibó István öröksége (2011. július);  Umbrárium (2012. május);  Arctér (2012. szeptember);  Popkritika (2012. december).

2.3.4. Erdélyi Múzeum Az Erdélyi Múzeum folyóiratot a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület adja ki az erdélyi magyar tudományosság egy olyan fórumaként, ahol egyrészt az EME szakosztályain belül zajló munka tudományos eredményeit lehet közölni, másrészt meg lehet jeleníteni a térség kulturális/tudományos vérkeringését. Szerkesztői koncepciója a folyóiratot sajátosan kisebbségi szemleként értelmezi, amely a tudományközi és a kultúraközi párbeszédet képviseli, tehát beilleszkedik az európaiság elvárási horizontjába. 1997 óta a folyóirat filozófiai szakszerkesztője Veress Károly. Szerkesztői munkássága arra irányul, hogy a folyóiratban megfelelő helyet kapjon a filozófiai szempontok megjelenítése tanulmányok, kritikai recenziók, műhelymunkák formájában. A lap Műhely rovata rendszeresen közli doktoranduszok és fiatal kutatók dolgozatait. Szintén fontos és következetes szerkesztői törekvés, hogy a lap Szemle rovata recenziók formájában minél pontosabb és teljesebb körképet nyújtson az Erdélyben megjelenő magyar nyelvű filozófiai kiadványokról. Mindez hatékonyabban érvényesül 2011-től, amikor a szerkesztőség rátért tematikus számok összeállítására, s így a filozófia ténylegesen láthatóvá válhat a folyóirat önálló filozófiai számaiban (2012/1, 2013/2). Az Erdélyi Múzeum a CNCSIS majd a CNCS által a filozófia területén is akkreditált B kategóriájú folyóirat.


31

2.3.5. Philobiblon A vizsgált időszakban a kiemeltek mellett az erdélyi magyar filozófiai élethez tartozó oktatók és kutatók tollából számottevő mennyiségben közölt tanulmányokat a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár Philobiblon című angol nyelvű, nemzetközi adatbázisokban jegyzett folyóirata Király V. István szerkesztésében.

2.4. Könyvkiadók Az alábbiakban részletesebben bemutatott, túlnyomórészt vagy kizárólag filozófiai munkákat megjelentető kiadókon kívül filozófiai könyvek kiadására természetesen más könyvkiadók is vállalkoztak; ezek közt feltétlenül meg kell említenünk – anélkül, hogy e rövid tanulmány keretei között hosszabb bemutatásukra is vállalkozni tudnánk – a Partium Kiadót (amelyet 2003-ban jegyeztek be hivatalosan, és amely főleg egyetemi jegyzetek, szöveggyűjtemények, a PKE oktatói által írt tudományos dolgozatok, szakkönyvek, konferenciakötetek kiadására jött létre a Partiumi Egyetemi Szemle szerkesztőségéből), a Kolozsvári Egyetemi Kiadót, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadót, valamint a Komp-Press Kiadót.

2.4.1. A Pro Philosophia Kiadó A Pro Philosophia Alapítvány által létrehozott Pro Philosophia Kiadó 1999ben kezdett el működni, tevékenységének prioritásait egy társadalomtudományi, közelebbről filozófiai szakfolyóirat folyamatos megjelentetése, valamint a szakkönyvkiadás képezte. A kiadó munkatársai úgy gondolják, a könyvkiadás és a szakfolyóiratok megjelentetése – akárcsak a szakmai fórumok működtetése –, egyfelől a szakmai önkifejezést szolgálják, másfelől ösztönzik a nyilvánosság bevonását a társadalomelméleti diskurzusba. Ez hármas feladatot ró az erdélyi magyar társadalomtudományi/filozófiai könyvkiadásra, melyet a Pro Philosphia Kiadó fel is vállal: egyrészt az aktuális kutatások állásának jelzését a hazai kortárs szakemberek munkáinak kiadása révén, másrészt az erdélyi gondolkodói hagyomány ápolását, korszerű, gondozott szövegkritikai kiadások révén, harmadrészt a nemzetközi filozófiai diskurzus aktuális témáinak a megismertetése kortárs európai szerzők kiadása révén. Ez utóbbi megvalósítása érdekében az alapítvány egy fordítói műhelyt működtet, melynek keretén belül kortárs európai szellemi áramlatok képviselőnek magyar nyelvre való átültetése folyik (a fordítások a Kellék 17., 33–34., 35., 37., 40., 41., 42. és 43. számaiban olvashatóak). Alapvető törekvésének tekinti az erdélyi magyar filozófia és társadalomelmélet jelentős alkotásainak újrakiadását. Ezek a művek ugyanis eredeti 19. századi, illetve 20. század eleji) kiadásuk óta új, korszerű, kritikai kiadásban egyáltalán nem vagy csak részletekben jelentek meg. Ezen kívánalmak megvalósítása érdekében a kiadó A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai címen indított sorozatot, melynek

32


„háttérintézménye” egy, az erdélyi filozófiai hagyományok feldolgozására irányuló, szintén a Pro Philosophia Alapítvány keretén belül futó kutatóprogram. A sorozat keretében kiadásra kerültek az erdélyi filozófia (ugyanakkor az erdélyi szellemtörténet) olyan meghatározó egyéniségeinek művei, mint Böhm Károly, Bartók György, Tavaszy Sándor, Somló Bódog, Sipos Pál stb., illetve a szóban forgó szerzők életművét értékelő monográfiák. Az említett kiadványok mellett a kiadó Kortárs magyar filozófia (Műhely) címen működtet sorozatot, illetve 2011-ben indította el az Egyetemi jegyzetek és szöveggyűjtemények kiadását. A Pro Philosophia Kiadónál 2002 és 2013 között megjelent művek: 1. A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai című sorozatban:  Tonk Márton: Idealizmus és egzisztenciafilozófia Tavaszy Sándor gondolkodásában, 2002.  Ungvári-Zrínyi Imre: Öntételezés és értéktudat. Böhm Károly filozófiája, 2002.  Halasy Nagy József: Az erkölcsi élet, 2002.  Sipos Pál: A keresztény vallásnak és világosodásnak együtt való terjedéséről, szerkesztette Egyed Péter, 2002.  Mester Béla: Magyar philosophia. A szenvedelmes dinnyésztől a lázadó Ikaroszig, 2006.  Egyed Péter: Bretter György filozófiája, 2007.  Demeter M. Attila (szerk.): Kisebbség és liberalizmus, 2008.  Laczkó Sándor – Balog Éva (szerk.): Bölcseleti Folyóirat, Repertórium 1886–1906. Magyar Filozófiai Társaság Közleményei Repertórium 1901– 1914, 2010.  Veres Ildikó: Hiány–Filozófia–Kritika, 2011.  Laczkó Sándor: A dolog és a szó, 2013. 2. A kortárs magyar filozófiának szentelt Műhely című sorozatban:  Veress Károly (szerk.): Szempontok a filozófiai módszerprobléma vizsgálatához (tanulmányok), 2002.  Veress Károly (szerk.): A filozófia alkalmazása – alkalmazott filozófia (tanulmányok), 2002.  Szegő Katalin: Gondolatutak, 2003.  Veress Károly: Egy létparadoxon színe és visszája. Hermeneutikai kísérlet a nem lehet-probléma megnyitására, 2003.  Angi István: Értéktől jelentésig, 2004.  Ungvári Zrínyi Imre (szerk.): Pluralitás és kommunikáció (tanulmányok), 2004.  Demeter M. Attila: Republikanizmus, nacionalizmus, nemzeti kisebbségek, 2005.  Horváth Gizella: Maine de Biran. Egy filozófus életútja (monográfia), 2005.


33

 Demeter M. Attila (szerk.): Egyén, állam, közösség, 2007.  Molnár Gusztáv: Alternatívák könyve I–II., 2007.  Demeter M. Attila: Antik társadalomontológiák, 2008.  Egyed Péter (szerk.): Érték és történelem, 2008.  Balogh Brigitta: Talpalatnyi univerzum, 2009.  Egyed Péter (szerk.): Európaiság és filozófia, 2009.  Demeter M. Attila: Szabadság, egyenlőség, nemzetiség, 2009.  Szigeti Attila: A testet öltött másik, 2011.  Demeter M. Attila: Ethnosz és démosz, 2012. (Az EMK-val közös kiadás) 3. Az Egyetemi jegyzet című sorozatban:  Demeter M. Attila: Bevezetés a politikai filozófiába, 2003.

2.4.2. Az Egyetemi Műhely Kiadó (EMK) (Bolyai Társaság – Kolozsvár) Az Egyetemi Műhely Kiadó a Bolyai Társaság magyar nyelvű tudományos szakkönyvkiadójaként jött létre 2006-ban Veress Károly kezdeményezésére a vezető tanács határozata alapján. Célja az egyetemi tudományos kutatások eredményeit bemutató, az egyetemi oktatásban hasznosítható egyetemi szakkönyvek, tankönyvek, jegyzetek, doktori disszertációk, konferenciakötetetek, kutatási projektkötetek megjelentetése négy sorozatban: Egyetemi jegyzetek, Egyetemi füzetek, Doktori dolgozatok és Tanulmányok. A kiadó 2011-ben CNCS-akkreditációt szerzett a filozófia szakterületén B kategóriában, a teológia területén C kategóriában, és jelenleg folyamatban van a filológiai szakterület akkreditációja. Az Egyetemi Műhely Kiadónál megjelent filozófiai kiadványok:  Szigeti Attila (szerk.): Az interkulturalitás filozófiai problémái (konferenciakötet), 2007.  Veress Károly: Tanítható-e ma a filozófia? (konferenciakötet), 2007.  Veress Károly: Bevezetés a hermeneutikába (egyetemi tankönyv), 2007.  Gál László: Hagyományos logika (egyetemi tankönyv), 2007  Ungvári-Zrínyi Imre: Alkalmazott etikai alapfogalmak (egyetemi tankönyv), 2007.  Ungvári-Zrínyi Imre: Morálfilozófia (egyetemi tankönyv), 2008.  Veress Károly (szerk.): Az interkulturalitás – interdiszciplináris megközelítésben (kutatási projekt kötete), 2008.  Gál László: A kijelentések logikája (egyetemi tankönyv), 2009.  Visky S. Béla (szerk.): Az értelem élete – az élet értelme (konferenciakötet), 2009.  Veress Károly (szerk.): A távolság antinómiái (kutatási projektkötet), 2009.

34


 Püsök Sarolta: Soren Kierkegaard teológiájának súlypontjai (doktori dolgozat), 2010.  Veress Károly: Bevezetés a hermeneutikába (egyetemi tankönyv, utánnyomás), 2010.  Visky S. Béla: A keresztyén etika alapelemei (egyetemi tankönyv). 2010.  Csiki H., Dósa Zs., Kovács B. (szerk.): Filozófiai szöveggyűjtemény középiskolásoknak, 2010.  Veress Károly (szerk.): A hozzátartozás struktúrái (kutatási projektkötet), 2010.  Egyed Péter, Gál László (szerk.): Fogalom és kép 2. (konferenciakötet), 2011.  Veress Károly, Lurcza Zsuzsanna (szerk.): A végesség tapasztalata (kutatási projektkötet), 2011.  Lurcza Zsuzsanna, Veress Károly (szerk.): Lehetséges identitásinterpretációk (kutatási projektkötet), 2012.  Györgyjakab Izabella: Nyelvfenomenológia és/vagy etikai nyelvfilozófia Emmanuel Lévinasnál (doktori dolgozat), 2012.  Horváth Gizella: Túlélőkészlet az esztétikához, 2012. (A Partium Kiadóval közös kiadás).  Gál László, Egyed Péter (szerk.): Fogalom és kép 3. (konferenciakötet), 2013.  Kerekes Erzsébet: Az idő kairologikus jellege a heideggeri hermeneutikai fenomenológiában (doktori dolgozat), 2013.  Zuh Deodáth: A kontinentális filozófia kezdetei. Esettanulmány a korai Edmund Husserlről (doktori dolgozat), 2013.

3. A tudományterületet képviselő oktatók és kutatók Egyetemi oktatók/kutatók: Angi István, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1933-ban) – publicista, kritikus, zeneesztéta, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia nyugalmazott egyetemi tanára. Kutatási szakterületei: filozófiatörténet, általános esztétika, zeneesztétika. Balogh Brigitta-Zsuzsanna, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1977-ben) – a nagyváradi PKE Filozófia- és Kultúratudományi Tanszékének vezetője, egyetemi docens, 2005 óta a Kellék filozófiai folyóirat főszerkesztője. Kutatási szakterületei: német idealizmus, etika és politikai filozófia, elismeréselmélet, identitás-elméletek. Demeter M. Attila, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1972-ben) – egyetemi docens, 2012 óta a BBTE Magyar Filozófiai Intézetének igazgatója, a Pro Philosophia Alapítvány alapító tagja. Kutatási szakterületei: politika-filozófia, kisebbségi kérdések, nacionalizmus-elméletek, államelméletek.


35

Demeter Szilárd, PhD (sz. 1976-ban) – a nagyváradi PKE Filozófia- és Kultúratudományi Tanszékének adjunktusa, politikai kommunikációs tanácsadó. Kutatási szakterülete: politikai eszmetörténet. Egyed Péter, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1954-ben) – a BBTE Magyar Filozófiai Intézetének egyetemi tanára, az EMFT elnöke, 2007-ben szerzett doktorátusvezetési jogot. Kutatási szakterületei: ókori és középkori filozófiatörténet, felvilágosodás, magyar filozófiatörténet, szabadságfilozófiák, liberalizmus. Forró Enikő, doktorandusz (sz. 1973-ban) – a nagyváradi PKE Filozófia- és Kultúratudományi Tanszékének adjunktusa. Kutatási szakterületei: politikatudomány, demokráciaelmélet, jogelmélet. Gál László, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1954-ben) – a BBTE Magyar Filozófiai Intézetének docense. Kutatási szakterületei: logika, érveléselmélet. Gorun-Kovács Gheorghe, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1949-ben) – a nagyváradi PKE Filozófia- és Kultúratudományi Tanszék egyetemi tanára. Kutatási szakterületei: történelem, vallástörténet, kultúrtörténet. Gregus Zoltán, PhD (sz. 1973-ban) – a BBTE Magyar Filozófiai Intézetének adjunktusa. Kutatási szakterületei: esztétika, művészetfilozófia, filmelméletek. Györgyjakab Izabella, PhD (sz. 1975-ben) – a nagyváradi PKE Filozófia- és Kultúratudományi Tanszékének adjunktusa, a Jakabffy Elemér Alapítvány digitalizációs programjának koordinátora. Kutatási szakterületei: francia filozófia, kortárs filozófia, fenomenológia. Horváth Gizella, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1962-ben) – a nagyváradi PKE Filozófia- és Kultúratudományi Tanszék docense, a PKE rektorhelyettese, 2008 és 2009 között a PKE rektora. Kutatási szakterületei: propedeutika, művészetfilozófia, esztétika, érveléselmélet. Kálmán-Ungvári Kinga, PhD (sz. 1973-ban) – a BBTE Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézetének adjunktusa. Kutatási szakterületei: nevelésfilozófia, társadalomtudományok módszertana. Kerekes Erzsébet, PhD (sz. 1977-ben) – a BBTE Magyar Filozófiai Intézetének tanársegéde. Kutatási szakterületei: metafizika, ontológia, vallásfilozófia, hermeneutika, etika, gyermekfilozófia. Keszeg Anna, PhD (sz. 1981-ben) – 2008 óta a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok Szak óraadó tanára, 2012 óta egyetemi adjunktus. Kutatási szakterületei: felvilágosodás, magyar filozófiatörténet, tudományszociológia, kommunikációelmélet, divattörténet. Király V. István, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1952-ben) – a BBTE Magyar Filozófiai Intézetének docense, a Philobiblon című folyóirat főszerkesztője. Kutatási szakterületei: ontológia, metafizika. Kósa István, PhD (sz. 1970-ben) – egyetemi docens, a Sapientia EMTE csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karának dékánja. Kutatási szakterületei: fenomenológia, XX. századi filozófia, szociológia, médiaelmélet.

36


Kovács Attila, PhD (sz. 1974-ben) – 2008 óta a Brassói Transilvania Egyetem adjunktusa, politikus. Kutatási szakterülete: fenomenológia. Molnár Gusztáv, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1948-ban) – a nagyváradi PKE Filozófia- és Kultúratudományi Tanszékének docense, publicista. Kutatási szakterületei: politikatudomány, politikafilozófia, történelemfilozófia, geopolitika. Muscă Vasile, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1944-ben) – a nagyváradi PKE Filozófia- és Kultúratudományi Tanszékének óraadó munkatársa, a 2011 óta BBTE Történelem és Filozófia Karának nyugalmazott egyetemi tanára, doktorátusvezető professzor. Kutatási szakterületei: ókori filozófiatörténet, klasszikus német filozófia, román filozófiatörténet. Részeg Imola, doktorandusz (sz. 1984-ben) – a Sapientia EMTE csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományok Kar Társadalomtudományi Intézetének tanársegéde. Kutatási szakterületei: fenomenológia, vizuális kommunikáció. Szegő Katalin, a filozófiai tudományok doktora (1933–2005) – a nagyváradi PKE tanszékvezető docense és a BBTE Filozófia szak tanára volt. Kutatási szakterületei: filozófiatörténet, erkölcstan. Szenkovics Dezső, PhD (sz. 1975-ben) – a Sapientia EMTE kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karának főtitkára, óraadó tanára. Kutatási szakterületei: politikai filozófia, keleti filozófia. Szigeti Attila, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1973-ban) – a BBTE Magyar Filozófiai Intézetének adjunktusa, a Pro Philosophia Alapítvány alapító tagja, a Kellék című folyóirat szerkesztője. Kutatási szakterületei: újkori filozófiatörténet, jelenkori filozófiatörténet, fenomenológia, elmefilozófia, logika, analitikus filozófia. Tamás Barta Dénes, PhD (sz. 1975-ben) – a Sapientia EMTE csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karának adjunktusa. Kutatási szakterületei: szociológia, etika, média- és kommunikációfilozófia, irodalomelmélet. Tonk Márton, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1973-ban) – egyetemi tanár, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának dékánja, 1997 óta a Pro Philosophia Alapítvány igazgatója. Kutatási szakterületei: politikai és jogfilozófia, magyar filozófiatörténet. Toró Tibor, PhD (sz. 1981-ben) – a Sapientia EMTE kolozsvári Jogtudományi és Európai Tanulmányok Tanszékének tanársegéde, társult oktatója. Kutatási területei: politikafilozófia, jogelmélet, politikatudomány. Ungvári-Zrínyi Imre, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1960-ban) – a BBTE Magyar Filozófiai Intézetének docense, az EMFT alelnöke. Kutatási szakterületei: morálfilozófia, etika, axiológia, alkalmazott etika, művészetfilozófia, magyar filozófiatörténet. Veres Zoltán, PhD (sz. 1969-ben) – a nagyváradi PKE Filozófia- és Kultúratudományi Tanszékének adjunktusa. Kutatási szakterületei: a szubjektivitás és a tapasztalat kérdései, filozófiai hermeneutika, tudat, reprezentacionista/prezentacionista tudatmodellek.


37

Veress Károly, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1953-ban) – a BBTE Magyar Filozófiai Intézetének egyetemi tanára, 2008 óta doktorátusvezető; 2012-ig a Filozófia – magyar tagozat vezetője, a MFI igazgatója; a Filozófiai Doktori Iskola igazgatója; 2005 és 2011 között a Bolyai Társaság elnöke; az Egyetemi Műhely Kiadó alapító igazgatója, az Erdélyi Múzeum filozófiai szakszerkesztője. Kutatási szakterületei: szemiotika, ismeretfilozófia, filozófiai hermeneutika, a kommunikáció és a kultúra hermeneutikája. Visky S. Béla, PhD (sz. 1961-ben) – a BBTE Református Tanárképző Karán a rendszeres teológia tanára, műfordító, teológiai szakíró. Filozófiai kutatási szakterületei: vallásfilozófia, a teodicea kérdésköre, egzisztencializmus. Zuh Deodáth, PhD (sz. 1982-ben) – 2009 és 2012 között az EMFT alelnöke és a BBTE Filozófia szakának óraadó tanára, 2012 óta a Pécsi Tudományegyetem kutatója, tanársegédje. A Századvég szerkesztője, a Román Fenomenológiai Társaság munkatársa. Kutatási szakterületei: a XIX–XX. századforduló német filozófiája, fenomenológia, Edmund Husserl ismeretfilozófiája, a filozófia története Magyarországon és Erdélyben. Tudományos kutatók, szerkesztők: Balon Ruff Zsolt, PhD (sz. 1974-ben) – a romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének munkatársa, a BBTE Filozófiai Doktori Iskolájának volt hallgatója. Kutatási szakterületei: metafizika, román filozófia. Borsos Szabolcs, a filozófiai tudományok doktora (sz. 1971-ben) – a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum tanára, az EMFT perszonálfilozófiai munkacsoportjának vezetője. Kutatási szakterületei: filozófiai lélekgondozás, perszonálfilozófia. Ferencz Enikő, PhD (sz. 1982-ben) – a BBTE Filozófiai Doktori Iskolájának volt hallgatója. Kutatási szakterületei: politikai filozófia, nacionalizmus-elméletek. Horváth Péter, PhD (sz. 1972) – a BBTE Filozófiai Doktori Iskolájának volt hallgatója, jelenleg független kutató. Kutatási szakterületei: metafizika, ontológia, ókori filozófiatörténet. Ilyés Szilárd-Zoltán, doktorandusz (sz. 1970-ben) – a Pro Philosophia Alapítvány vezetőtitkára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos kutatója. Kutatási szakterületei: politikai filozófia, magyar filozófiatörténet. Jakab András, PhD (sz. 1986-ban) – a BBTE Filozófiai Doktori Iskolájának volt hallgatója, jelenleg független kutató. Kutatási szakterületei: újkori és jelenkori filozófia, fenomenológia. Kányádi Irén, PhD (sz. 1977-ben) – a BBTE Filozófiai Doktori Iskolájának volt hallgatója, képzőművész. Kutatási szakterületei: művészetfilozófia, reneszánsz festészet. Kovács Barna, PhD (sz. 1979-ben) – a marosvásárhelyi Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Kar óraadó tanára, középiskolai tanár. Kutatási szakterületei: fenomenológia, etika, történelemfilozófia.

38


Lurcza Zsuzsanna, PhD (sz. 1985-ben) – 2013-ig a BBTE Filozófiai doktoriskolájának hallgatója, a Bolyai Társaság irodavezetője, jelenleg az MTA posztdoktori kutatója. Kutatási szakterületei: hermeneutika, kisebbségkutatás, kommunikáció, ontológia. Nagy Réka, PhD (sz. 1985-ben) – 2008 és 2012 között a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és a Báthory István Elméleti Líceum helyettes tanára. Kutatási szakterületei: kommunikációelmélet, szemiotika, képfilozófia, reklámfilozófia. Plesek Zoltán Ákos, PhD (sz. 1978-ban) – pszichoterapeuta, a kolozsvári Református Kollégium helyettes filozófiatanára. Kutatási szakterületei: pszichoterápia, a gyógyítás politikai filozófiája. Prahovean Vasile, PhD (sz. 1974-ben) – a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Kollégium igazgatója, több filozófiai szöveg fordítója. Kutatási szakterületei: újkori és jelenkori filozófia, fenomenológia. Rigán Lóránd, PhD (sz. 1980-ban) – 2004 óta a Korunk folyóirat szerkesztője. Kutatási szakterületei: klasszikus bölcselet, politikai filozófia. Schmidt Dániel, PhD (sz. 1979-ben) – a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum könyvtárvezetője volt, független kutató, az EMFT elnökségi tagja. Kutatási szakterületei: metafizika, ontológia. Soós Amália-Mária, PhD (sz. 1982-ben) – a BBTE Premodern és Román Filozófia Intézetének óraadó munkatársa, az EMFT titkára. Kutatási szakterületei: ókori és középkori filozófiatörténet, magyar filozófiatörténet, klasszikus német idealizmus. Szőcs Krisztina, PhD, (sz. 1983-ban) – 2012-ig a BBTE Filozófiai doktoriskolájának hallgatója, a Bolyai Társaság irodavezetője és az Egyetemi Műhely kiadó munkatársa. Kutatási szakterületei: történelemfilozófia, kultúrtörténet, filozófiai hermeneutika.

Az erdélyi magyar történetkutatásról FEHÉR ANDREA, FEJÉR TAMÁS, GIDÓ ATTILA, KOVÁCS ANDRÁS, KOVÁCS ZSOLT, MOLNÁR-KOVÁCS ZSOLT, W. KOVÁCS ANDRÁS, WELLMANN LÁSZLÓ

1. Bevezető Az alább következő elaborátumok a KAB által megfogalmazott és szétküldött kérdőívre adott válaszok alapján készültek. A megszólított közel kétszáz (191), doktori címmel rendelkező, doktori cím megszerzésére készülő, illetve MA fokozatú kutatónak nem egészen a fele (84) töltötte ki és juttatta vissza a kérdőívet, így természetesen csak viszonylagos érvényű megállapításokra nyílt lehetőség. A felsőoktatásunkban bekövetkezett változásoknak köszönhetően kétségtelen előrelépés figyelhető meg a kutatók számának és szakmai felkészültségének a mutatóiban. A tevékenységükre jellemző tudományos közlemények mennyiségi növekedése ennek az előrelépésnek és az elmúlt évtizedekben megváltozott körülmények közepette formálódó tudományos közéletnek, szervezeteknek, támogatási rendszereknek köszönhetően gazdagodott. E számszerű, de korántsem egyértelműen minőségi növekedéshez hozzájárultak a pályázati rendszerek, akárcsak a doktorátus megszerzését támogató ösztöndíjak követelményei, amelyek arra kényszerítik a kezdő kutatót, hogy vizsgálódásait mielőbb befejezze, azok hozadékát – függetlenül annak tudományos jelentőségétől – közzé is tegye. Ez a tendencia a későbbiekben is megfigyelhető, és lényegében nem is a kutatók, hanem a kutatást finanszírozó intézmények és hivatalnokok hibája, következményei pedig már jól felismerhetők az újraközlésekkel felduzzasztott publikációs listákon. A BBTE Magyar Történeti Intézetének a létrejötte igen jelentős fejleménye volt a vizsgált időszak utolsó évének, kihatásainak vizsgálata azonban némi időbeli rálátást igényel, így valószínűleg inkább a következő évtized fejleményeinek az összefoglalása során lesz érdemes elemezni. A válaszadók által beküldött címlistákat áttanulmányozva az is megállapítható, hogy a hazai magyar és a román történettudomány közötti közeledés továbbra is igen esetleges, s talán a régészeket leszámítva, nagyon kicsi a román nyelvű, román tudományos folyóiratokban megjelent publikációk száma, és viszonylag kicsi a jelentős magyarországi szakfolyóiratokban megjelent, erdélyi magyar szerzőtől származó közleményeknek a száma is. A hazai magyar kutatók ugyanakkor nagyon kis mértékben részesülnek a romániai kutatási támogatások forrásaiból, amennyire megítélhetjük, a pályáztatási rendszerek ezeket jóformán elérhetetlenné teszik a számukra. Kivételt talán a régészet és a jelenkor történetének kutatása képvisel. A teljes szakmára jellemző az a jelenség, hogy a román pályázati rendszerben csak elvétve 39

40

FEHÉR A., FEJÉR T., GIDÓ A., KOVÁCS A., KOVÁCS ZS., MOLNÁR-K. ZS., W. KOVÁCS A., WELLMANN L.

találunk pályázatokat, projekteket irányító magyar kutatót, a többségük egyszerű tagként vesz részt a kutatócsoportokban. Számottevően nőtt – a jelentős mértékű anyaországbeli támogatásoknak és a könyvkiadás körülményei egyszerűsödésének köszönhetően – a hazai magyar kiadványoknak és a bennük közzétett kutatásoknak a száma, az is érzékelhető azonban, hogy ezek a kiadványok jórészt itthon is, külföldön annál inkább visszhang nélküliek maradnak. A szűkös személyi állomány ellenére is több példa van az idegen nyelven történő közlésre, főleg mert az utóbbi évek Romániájában nagy hangsúlyt fektetnek a világnyelveken történő publikálásra. Mindemellett az Erdélyt érintő magyarságtudományi kutatások legfontosabb közlési nyelve természetesen továbbra is a magyar. Egyáltalán nem meglepő módon, az idézettségi mutatók is azt bizonyítják, hogy a régészeket leszámítva a szakmai olvasóközönség elsősorban Magyarországon van, még a nem magyar nyelvű (pl. a román vagy angol) publikációk esetében is. 2002-ben, az akkor elkészült felmérés adatainak értékelését bírálva, a néhai Jakó Zsigmond kifejtette,1 hogy a fiatal kutatók képzését és nevelését – a kötelező egyetemi szakképzésen és külföldi tanulmányutakon túl – hazai kutatásra szakosodott intézmények hosszú távú terveibe beágyazva lehet csak megvalósítani. Már akkor példaként hozta fel az azóta létre is jött (Erdélyi Múzeum-Egyesület, továbbiakban EME) Kutatóintézetében elkezdődött munkát. Az alábbi elaborátumok megerősítik a következtetéseit: azok a fiatalok, akik ilyen körülmények között az egyetem elvégzését követően évtizedekre szóló feladatot vállaltak magukra, úgy tűnik, megtalálták a helyüket a tudományos kutatás világában. Nem ez a helyzet az állam által fenntartott, kutatásra szakosodott intézmények esetében: a magyar kisebbség képviselői jóformán kikoptak a Román Akadémia kutatóintézeteiből. Leszámítva a Székelyföld közgyűjteményeit, hasonló a helyzet a múzeumokban is, s csak jámbor óhajként fogalmazódhat meg az a követelmény, hogy az erdélyi múzeumok az általuk őrzött értékek mennyiségéhez és nemzetiségi kötődéséhez igazítsák személyzeti politikájukat. Az minden esetre biztos, hogy ezekben az intézményekben a viszonylag kis létszámban alkalmazott magyar muzeológusok legtöbbször megtalálják az érdeklődésüknek és felkészültségüknek megfelelő, a múzeumban őrzött értékek szempontjából is előnyös kutatási témát. Nagyon fontos lenne ugyanakkor az egyházi gyűjtemények hálózatának a jelentős bővítése, ezekből ugyanis a hazai tudományos kutatás műhelyei válhatnának. Habár továbbra is hiány van magyar szakemberekből, a Román Nemzeti Levéltár megyei kirendeltségeinél – a korábbi évekhez képest – nőtt a magyar levéltárosok száma (Nagybánya 2014-ig, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, 1

Jakó Zsigmond: Megjegyzések Csetri Elek: Összefoglalás az erdélyi magyar történettudományi kutatásokról. 1990–2001. c. kéziratával kapcsolatosan. In: Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről. Szerk. Tánczos Vilmos – Tőkés Gyöngyvér. III. kötet. Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2002. 105–114.

AZ ERDÉLYI MAGYAR TÖRTÉNETKUTATÁSRÓL

41

Sepsiszentgyörgy). Ezen a téren tehát tapasztalható némi előrelépés. A jelenlegi állami levéltári rendszer és a bukaresti levéltári vezetésnek a levéltárosi pályáról vallott koncepciója viszont nagymértékben akadályozza az itt dolgozó szakemberek tudományos tevékenységét. A mai Románia területén keletkezett 1800 előtti írott források közel 90%-ban erdélyi eredetűek, így a román történettudomány előbb-utóbb rákényszerül ezeknek a forrásoknak az intenzív használatára is. Nem kívántatik sok fantázia ahhoz, hogy elképzelhessük, hogy az EME forráskiadvány-sorozatai, s az általuk feltárt anyag alapján létrehozandó segédkönyvek idővel megkerülhetetlen kézikönyvei lesznek az ország történetét kutatni kívánó tudósoknak. Hiányzik viszont a továbblépés lehetősége: elsősorban a 18. század erdélyi forrásainak módszeres közzétételére gondolunk, de az írott forrásokhoz hasonlóan elképzelhető lenne az erdélyi művészet ingó emlékeinek a korpusz-szerű bemutatása, vagy éppenséggel műemléki topográfiák összeállítása. A 20. század erdélyi vonatkozású forrásainak közzététele terén – mennyiségi szempontokat véve alapul – jobban állunk. Ebben az esetben viszont hiányzik az intézményi háttér és egy egységes közlési koncepció. A forrásokat különböző intézetekhez kötődő és különböző kutatási területeket lefedő történészek adják ki, akik elsősorban a saját érdeklődési területeiket részesítik előnyben. Ezek a megfigyelések nézetünk szerint mind egy irányba mutatnak: az erdélyi magyar történeti kutatásnak alapkutatásokra és az ilyen kutatások hosszú távú terveit felvállaló intézményekre van szüksége.

2. Intézményes keretek Az egyes történeti korszakok bemutatása előtt érdemes röviden áttekinteni az erdélyi történetkutatások néhány strukturális jellemzőjét. Azt nézzük meg röviden, hogy a kutatások, a tudástermelés és a tudásmegjelenítés milyen formális és informális keretek között zajlik. A formális kereteket a kutatásszervező és felsőoktatási intézmények biztosítják, közülük is a két legfontosabb a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében működő Magyar Történeti Intézet, amely 2012-ben alakult meg az egyetemi oktatás reformjának/átalakításának nyomán, valamint a több mint 150 éves múltra visszatekintő Erdélyi Múzeum-Egyesület. Az utóbbi intézetben elsősorban középkor- és kora újkor-kutatások folynak. Az EME keretében működik a néhai Jakó Zsigmond által életre hívott Kutatóintézet. Intézeti tervében – más kutatási projektek mellett – Erdély legfontosabb középkori és kora újkori írott forrásainak feltárása és közlése hangsúlyosan szerepel (ezek alatt jelen állás szerint az Erdélyi okmánytár középkori regesztái, illetve a fejedelmi kancellária legfontosabb jogbiztosító iratainak másolatát tartalmazó Királyi Könyvek, továbbá az erdélyi káptalan és a kolozsmonostori konvent fejedelemségkori jegyzőkönyvei értendők). A hosszú távú,

42


koncepciózus kutatási (és elsősorban forráskiadási) program – melynek kidolgozója ugyancsak Jakó Zsigmond volt – szervesen illeszkedik a Magyarországon folyó, hasonló forráskiadási projektekbe. A már elkészült munkák az EME sorozataiban (Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára, Erdélyi Tudományos Adatok) jelentek meg. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem – Filozófia Kara Magyar Tagozatának utódintézményeként létrejött Magyar Történeti Intézet gyakorlatilag minden történeti kort lefed. Éppen ebből, a kis létszámú oktatói kar szakmai heterogenitásából, valamint abból adódóan, hogy az intézet fő feladata a magyar nyelvű oktatás összehangolása és a szakmai utánpótlás nevelése, egységes, nagyszabású kutatási programról nem beszélhetünk, inkább csak tagjainak egyéni kutatásairól, illetve néhány esetben az egyes oktatókhoz kötődő jelentősebb projektekről. Az egyetemi háttérintézmények pedig, mint amilyen a Pósta Béla Egyesület (régészet), az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány (művészettörténet), vagy a Buza László Egyesület a Nemzetközi és Regionális Tanulmányokért (nemzetközi kapcsolatok és jelenkor történet) egy-egy részterületet fednek le, és elsősorban infrastruktúrát biztosítanak az olyan kutatásoknak és tudományos tevékenységeknek, amelyek az egyetem keretein belül nehezen lennének kivitelezhetőek. Tevékenységük nagy eltéréseket mutat, nemcsak egymástól különböznek, hanem az egyes háttérintézmények esetében is fluktuál a teljesítmény. Megemlíthetők még a szakmai utánpótlás képzésében szerepet játszó szakkollégiumok is: a régészet, művészettörténet, történelem és nemzetközi kapcsolatok terén működő három szakkollégium hallgatói az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciákon (ETDK) és a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon (OTDK) is szép sikereket értek el és számos publikáció is született az itt készült dolgozatok nyomán. Néhány éve, 2007-ben jött létre a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, amely a Román Kormány hatáskörébe tartozik. Sajnálatos módon azonban az intézetben mindössze egy magyar történész kutató dolgozik. Az intézménynek a fő profilja ugyan nem a történeti jellegű kutatások végzése, de a szociológiai, politológiai és antropológiai/néprajzi vizsgálatok mellett jelentős ilyen irányú tevékenységet is folytat. Ez teljes mértékben a 20. századnak, és azon belül is a második világháborút követő időszaknak a kutatását jelenti, vagy saját alkalmazásban álló kutatók révén, vagy pedig külső projektek támogatásával, irányításával. Ugyancsak jelenkor-kutatáshoz biztosít infrastrukturális keretet (kézikönyvtár, dokumentációs tár, képzések) az 1998-ban Kolozsváron létrehozott Jakabffy Elemér Alapítvány és Kortörténeti Gyűjtemény. Az intézmény végzi többek között az erdélyi vonatkozású társadalomtudományi művek, segédletek és források digitalizálását és közzétételét a Transindex által működtetett adatbank.ro erdélyi magyar elektronikus könyvtárban. Ezen nagyobb központi struktúrák mellett több regionális, vagy helytörténeti fókuszpontú kutatásszervező intézményt, vagy szervezetet is találunk. A múzeumok mellett több magyar többségű településen is működik a helyi, vagy a központi adminisztráció alárendeltségébe tartozó intézet, amelyek a magyar kultúraszervezés


43

mellett főként helytörténeti, néprajzi és szociológiai kutatásokkal foglalkoznak. Ilyen például a csíkszeredai Hargita Megyei Kulturális Központ és a székelyudvarhelyi Forrásközpont. Helyi történészek kezdeményezésére alakult meg 1999-ben a székelyudvarhelyi Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport, amely eddig 13 évkönyvet adott ki. Kolozsváron működik a református egyháztörténeti kutatásokra szakosodott Pokoly Társaság. A marosvásárhelyi Borsos Tamás Egyesület, a szatmárnémeti Szent István kör és a nagyváradi Szacsvay Akadémia elsősorban tudásátadással, tudománynépszerűsítéssel foglalkoznak. Intézményi keretek tehát léteznek, a fő probléma elsősorban ezeknek a struktúráknak a szűkös anyagi lehetőségeiben és széttagoltságában keresendő. A többségük vagy egyáltalán nem tud fizetett kutatói állást biztosítani, vagy pedig csak egykét személyt képesek alkalmazni. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület az egyetlen olyan magyar szakintézmény, amely több kutatói állást is képes fenntartani. A formális, intézményesült szerveződések mellett a tudástermelés másik szegmensét az informális struktúrák adják. Itt elsősorban Jakó Zsigmond iskolateremtő és tudományszervező munkásságára, valamint a 2013-ban elhunyt Kiss András kolozsvári nyugalmazott levéltáros által megtestesített „kútfő” személyiségekre és az egy-egy rangidős történész/kutató körül kialakult iskolákra, tanítványi csoportokra gondolunk. Jakó Zsigmond 2008-ban bekövetkezett halálát követően az erdélyi magyar történettudomány iskolateremtő személyiség nélkül maradt, viszont több olyan személyiség is aktív tudományos tevékenységet folytat, akiknek a tanítványi köre az iskolává válás potenciálját rejti magában. Kovács András művészettörténész például számos olyan diákot irányított a tudományos pálya felé, akik továbbörökítették tudományos szemléletmódját és a kutatási módszereit. A formális és informális struktúrák jellemzőit egyaránt magukon hordozzák a rangidős történészek vezetésével kialakult műhelyek, kutatócsoportok. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében működő kutatóintézetről a továbbiakban lesz még szó, de meg kell említenünk a Rüsz-Fogarasi Enikő által több éven keresztül irányított ispotálytörténeti forrásokat feltáró kutatócsoportot, a Pál Judit által vezetett 1830–1918 közötti időszakra vonatkozó politikai elitkutatásokat, vagy a Buzogány Dezső körül megszerveződött egyháztörténeti műhelyt is. A tematikus összefoglalók alapján azt is lehet látni, hogy ezek a struktúrák milyen térben képesek megjeleníteni az általuk termelt tudást. Az erdélyi tudományos folyóiratok közül Romániában akkreditációval rendelkező Erdélyi Múzeum folyóirat alkalmanként (évente egyszer vagy annál ritkábban) megjelenő, történettudományi súlypontú számai jelentik a leginkább elérhető közlési lehetőséget, de a magyar történettudomány Budapesten megjelenő központi folyóirataiban (Történelmi Szemle, Századok, Aetas, Turul, Regio, Fons, Lymbus, Urbs) is közölnek az erdélyi kutatók, bár a rangosabb folyóiratokban egyelőre még viszonylag csekélyebb számban. Az Erdélyi Múzeum mellett az erdélyi magyar

44


nyelvű szakmai nyilvánosságot néhány folyóirat vagy időszaki kiadvány (Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, Református Szemle, Csíki Székely Múzeum Évkönyve, Acta Siculica, Magyar Kisebbség, Areopolisz Évkönyv, részben a Korunk, a Székelyföld és a Várad folyóiratok), vagy könyvkiadók (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Mentor, Státus, Sapientia, Korunk—Komp-Press, Pro Print könyvkiadók, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kiadója, múzeumi kiadványok) biztosítják. A humán tudományok szinte mindenikét sújtó romániai hivatalos szemlélet, amely az impaktfaktorral rendelkező, idegen nyelvű folyóiratokban való közlést részesíti előnyben, a romániai kormányzati finanszírozású projektek esetében nehezen ledolgozható hátrányt jelent. Sokszor a publikációk számát honorálják, a kvalitatív szakmai értékelésnek alig van szerepe; ez utóbbihoz közelebb áll a számszerűsítésnek az a formája, amely elsősorban az idézések számát méri (így jár el a Magyar Tudományos Művek Tára is). A kutatási eredmények rendszeres hazai fórumai a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című éves konferenciák, az Erdélyi Magyar Régészeti Konferencia, a Műemlékvédelem Erdélyben konferencia és a Fiatal Művészettörténészek Konferenciája. Ezek a szakmai nyilvánosságok és fórumok, magyar nyelvűségük következtében elsősorban a magyar, vagy magyarul is értő történésztársadalom felé jelenítik meg a hazai tudástermelés eredményeit. A publikációs helyek, a szakmai nyilvánosság jellemzői és a finanszírozást kereső stratégiák-, de önmagukban a beküldött adatlapok vizsgálata is azt jelzik, hogy az erdélyi magyar történésztársadalom strukturálisan és mentálisan elsősorban magyarországi integrációt követ. Ebből kifolyólag nagymértékű magyarországi, kisebb mértékű romániai és gyenge nemzetközi beágyazottság figyelhető meg. A továbbiakban az egyes társtudományok és korszakok szerint mutatjuk be az elmúlt másfél évtized eredményeit.

3. Az erdélyi magyar régészet helyzetéről Az erdélyi magyar régészek reprezentatív képviselőjeként működő kolozsvári Pósta Béla Egyesület aktív tagjainak száma meghaladja a 100 főt. A Románia 12 kutatóintézetében dolgozó erdélyi magyar szakemberek létszámát kiegészítik a doktorjelölt kutatók (PhD-tanulmányaikat végzők), illetve az MA-tanulmányaikat végzett fiatal kollégák. A felmerülő kérdéseket megválaszolandó, ebből a személyi állományból indultunk ki, így felhívásunkat negyven alkalmazásban lévő kutatónak, illetve tíz nappali doktori hallgatónak és MA-tanulmányait végzett kollégának továbbítottuk. Egy részletesebb helyzetfelmérés valószínűleg több okleveles erdélyi magyar régészt számolna össze. Felhívásunkra azonban a listázott 50 régész közül csupán 13-an válaszoltak, így kénytelenek vagyunk az általuk szolgáltatott adatokra


45

támaszkodni. Az eredmények így csak részben tükrözik a valóságot, azt mégis kijelenthetjük, hogy a hiányzó adatok lényegében tükrözik az általános helyzetet. A 13 feldolgozott adatlap beküldői között két MA-tanulmányait végzett ifjú kollégát és egy doktoranduszt is számon tarthatunk. Érdekességként megemlítenénk, hogy a tudományos fokozattal rendelkező 8 kutató közül mindössze egy szerezte doktori címét 2011 után. Az adatlapot beküldő kutatók tudományos fokozatukat a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, a Bukaresti Tudományegyetemen, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, illetve a Gyulafehérvári Tudományegyetemen szerezték, a disszertációk többsége (2 kivétellel) román témavezető mellett, román nyelven íródott. A vizsgált csoportból a doktori fokozatokkal rendelkezők MTA külső köztestületi tagok, és hárman közülük romániai illetve magyarországi doktori iskolában is tevékenykednek. Az adatlapot kitöltő személyek legnépesebb csoportja, több mint fele 31–40 év közötti, a középnemzedék szinte teljesen hiányzik, egyetlen kutató tartozik a 41–60 év közötti korosztályhoz. A legtöbb régész múzeumokban és kutatóintézetekben dolgozik, a BBTE tanára vagy doktorandusza, esetleg nyugalmazott kutató vagy emeritus egyetemi tanár. Területi megoszlásukat tekintve, az adatlapok beküldői Csíkszeredából, Jászvásárból, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagybányáról, Sepsiszentgyörgyről, Szatmárnémetiből, illetve Székelyudvarhelyről származnak. Felmérésünk elsősorban a kutatási területek számbavételére alkalmas, az adatközlők 650 közleményének a tartalmi értékelését nem tartottuk feladatunknak. Igyekeztünk nagyobb kategóriákat elkülöníteni, ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az összesítéskor elsősorban az ún. jegyzett szakmai fórumokon közölt írásokat vettük figyelembe. A legszembetűnőbb jelenség a régészeti tematikájú munkák időrendi csoportosításából adódik. A régészettel foglalkozó kutatók nagy része (5) őskorral foglalkozik, ezt követi a középkor és a kora újkor (4), a klasszikaarcheológia (2) és a népvándorlás korának (2) kutatása. A régészeti anyaggyűjtés természetéből adódik, hogy a kollégák közül csak kevesen korlátozzák kutatásaikat egy adott időszakra vagy kutatási területre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a sokszínűség ellenére a nagy történeti korszakok (őskor, római kor, La Téne stb.) kutatása nem mosódik össze, az erdélyi régészek, a szakma általános nemzetközi trendjeivel összhangban, bár szélesebb tematikai és időhatárok között folytatják kutatásaikat, egyértelműen egy korszakra összpontosítanak. Az áttekintett kutatási témák mindazonáltal bizonyos párhuzamosságot is sejtetnek. Kiemelt helyen szerepelnek a modern régészeti módszereket alkalmazó kronológiai, településrégészeti és szocioarcheológiai kutatások, valamint a pozitivista adatközlés. Az erdélyi középkor régészeti kutatásának egyértelműen kiemelt területe a műemlékkutatás. Az európai kutatás irányvonalaihoz felzárkózni kívánó erdélyi magyar régészet képe bontakozik ki, amely eltér a Tizenkét év hasábjain megfogalmazott, Csetri Elek tollából származó értékelésben szereplőtől. Egyre nagyobb teret hódít a társadalomtudományi kutatások fajlagos eszköztára, a számítógépes

46


modellezés, illetve a nyugat-európai régészeti irányzatok (processzualizmus és posztprocesszuális régészet, tájrégészet) gondolatisága. A jelentős mennyiségű szakmai publikáció zöme az őskorral, a népvándorlás korával és a középkorral foglalkozik. Ezek közül is az őskor emelkedik ki 329 publikációval. A számadatok tükrében az előző három korszakot feltáró írásokat a klasszikus kort (a kelta és római kort) elemző publikációk követik. Az egyetemi tankönyvek írása a főiskolai oktatók tevékenységi körébe tartozik, míg a népszerűsítő kötetek és cikkek szerzői elsősorban a múzeumokban dolgozó kollégák közül kerülnek ki. Sófalvi András, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum tudományos munkatársa társszerzője a Hermann Gusztáv Mihály szerkesztésében, 2012-ben, Csíkszeredában megjelent – A székelység története című – gimnáziumi tankönyvnek. A publikálási preferenciák szempontjából egyértelmű a recenzió és a népszerűsítő írás műfajának háttérbe szorulása a szakmai publikációkkal (cikkek, tanulmányok) szemben. Számos egyéni és társszerzésben született kötet látott napvilágot. Az adatok arra is rávilágítanak, hogy az erdélyi magyar régészek kevésbé foglalkoznak a tudományos témájú sajtóvitával és a tudományág népszerűsítésével. Egyebek mellett ebből is adódnak a nagyközönség körében terjedő hiányos és gyakran téves, régészettel kapcsolatos elképzelések. A köztudatból és a médiából egyaránt hiányzik a régészet fontosságát tudatosító kérdéskör. A sajtóban megjelent régészeti hírek főleg kuriózumként szerepelnek. A tudományos publikációk megjelenési helyei igen változatosak, de bizonyos tendenciák itt is kirajzolódnak. Sok nyugat-európai (főleg német területen megjelenő) tudományos közlönyben publikált írást láthatunk, elsősorban az őskort és a népvándorlás korát illetően. Ezt a Magyarországon megjelenő, nemzetközileg jegyzett vagy országos folyóiratok sora egészíti ki. A legtöbb publikáció romániai szakfolyóiratokban látott napvilágot; az erdélyi régészek főleg román és idegen nyelven közölnek (a beküldött adatlapokon szereplő 650 közleményből 498 a nem magyarul megjelent publikációk száma), ugyanakkor biztató a magyar nyelvű publikációk számának növekedése. Míg a 45–70 éves korosztály többnyire román és idegen nyelven publikált (345: 37), a fiatal nemzedék (a 31–44 évesek) publikációs jegyzékében a román/idegen nyelvű, illetve a magyarul megjelentetett írások aránya kiegyensúlyozottabb (263: 113). Mindezek ellenére meg kell jegyezni, hogy az erdélyi régészet tudományos nyelve nem a magyar. Ilyen körülmények között az olyan országos, magyar nyelvű régészeti és művészettörténeti évkönyv, mint a Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, különleges figyelmet és támogatást igényel. Ezt az igényt támasztja alá az is, hogy a nagyobb lélegzetű, erdélyi kiadású, magyar nyelvű tanulmányok itt jelentek meg. Magyar nyelvű publikációk láttak napvilágot a Csíki Székely Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum folyóiratainak hasábjain is. Közlési lehetőségeik felmérésekor a főleg (mobilis, pályázó) fiatalokat tömörítő erdélyi magyar régészközösség egyre inkább figyelembe


47

veszi a folyóirat jegyzettségét és tudománypolitikai elismertségét. Sok a szerkesztett, idegen nyelven megjelentetett – hazai és európai szakemberek írásait tartalmazó – tanulmánykötet. A kötetszerkesztés tekintetében a Maros Megyei Múzeum munkatársa, név szerint Berecki Sándor, és a nagybányai múzeum nyugalmazott osztályvezetője, Kacsó Károly jár elől. A tanulmánykötetek másik csoportját az anyanyelven megjelent vagy többnyelvű publikációk jelentik. Itt figyelemre méltó a Középkori egyházi építészet Erdélyben sorozat című – a Szatmár Megyei Múzeum kiadásában és Szőcs Péter szerkesztésében megvalósult –, középkori régészeti és műemléki kutatásokat összegző öt kötet. Általános értékelésként megfogalmazhatjuk, hogy az erdélyi magyar régészet nem intézményesült ugyan, de kétségtelenül nagyot fejlődött. A deklaratív jellegen túlmenően nem létezik kimondottan erdélyi magyar régészet, egyelőre mindössze erdélyi magyar régészek vannak, bár történtek fontos intézményesülési próbálkozások. Ide sorolható a szakmai keretintézményként fellépő – egy jövőbeli erdélyi régészeti kutatóintézet alapjául szolgáló – Pósta Béla Egyesület, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen folyó magyar nyelvű, javuló régészképzés, illetve az anyaországi és kárpát-medencei magyar kutatók fórumaként működő, tizenegy éve folyamatosan szervezett Erdélyi Magyar Régészeti Konferencia. A régész kutatók témaválasztásait és szemléletmódját egyre kevésbé befolyásolja a klasszikus társadalomtörténeti megközelítés. Ebben a tekintetben a régészet, úgy tűnik, némileg az erdélyi történelemtudomány előtt is jár. Az erdélyi szakemberek többé-kevésbé sikeresen illeszkedtek be a romániai és magyarországi kutatási hálózatba. Ez az integráció azonban nem intézményi szintű, hanem egyéni teljesítmény. A tudományos eredmények számszerű és ún. impakt alapú értékelése a nehéz és időigényes monografikus feldolgozások számának jelentős csökkenését eredményezte. Elgondolkodtató, hogy a székelyföldi régészek főleg a helyi közlönyökben és magyarországi szaklapokban publikáltak. Mindez erősíti a tudományos anyanyelvhasználatot és a regionális kutatóműhelyek létrejöttét, de elérhetetlenné teszi az európai kutatás számára az erdélyi eredményeket. Az idegen nyelvű közlések német és angol nyelven történnek. Ez elsősorban a publikált tanulmányokra vonatkozik. A szakkönyvek megjelentetésének helyszínei és kiadói főleg romániai jegyzett kiadók; mindössze két esetben találkozunk a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének monográfiasorozatában, Budapesten közzétett munkával. A könyvészet alaposabb felméréséből nem világlik ki egységes rövid és középtávú kutatástervezés. A kutatók a kedvükre való és könnyebben hozzáférhető, anyagilag és tudományosan megközelíthető témákból válogatnak. A korántsem teljes helyzetkép szerint az erdélyi magyar régészet intézményesülésének, egy erdélyi régészeti kutatóintézet létrehozásának komoly kihívása jövőbeli feladat. Ez jelentheti az európai szintű erdélyi régészeti kutatás zálogát. A koherens tudományos jövőkép és szakpolitika hiányában is elmondható, hogy ennek tudományos és személyi állományi feltételei már léteznek.

48


4. Az erdélyi magyar középkorkutatásról Az alábbi rövid összefoglaló nem tér ki az erdélyi középkorral foglalkozó régészeti és művészettörténeti tárgyú kutatásokra és tudományos eredményeikre. Időhatárként a 2002–2012 közötti időszakot veszi számba, mert a kutatások helyzetét, személyi állományát stb. bemutató legutóbbi referátum az 1989-es változásoktól kezdve 2001-ig tekintette át – nagy vonalakban – az erdélyi történeti kutatásokat.2 Az alábbi sorok célja azonban nem egy historiográfiai áttekintés, hanem kizárólag az Erdélyben ma folyó kutatások, a magyar anyanyelvű és magyarul is közlő kutatói személyi állomány, továbbá az intézményi háttér rövid bemutatása. Ez a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) kérésére az egyes szerzők által összeállított, illetve ezek hiányában nyilvánosan hozzáférhető publikációs listákra, a szakterület ismeretére épít.3 A különféle, egymással is vitázó periodizációk megléte mellett is az alábbiakban csak az 1542 előtti korszakra vonatkozó kutatásokat tartottuk szem előtt.

4.1. Előzmények: magyar nyelvű felsőfokú történészképzés Romániában Magyar nyelvű alapszintű, illetve mesteri és doktori történészképzés ma egyedül Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen zajlik.4 Így szinte természetes, 2

Csetri Elek: Összefoglalás az erdélyi magyar történettudományi kutatásokról. In: Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről. I. kötet. Szerk. Tánczos Vilmos – Tőkés Gyöngyvér. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 2002. 283–314; Jakó Zsigmond: Megjegyzések Csetri Elek: Összefoglalás az erdélyi magyar történettudományi kutatásokról. 1900–2001. c. kéziratával kapcsolatosan. In: Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről. III. kötet. Szerk. Tánczos Vilmos – Tőkés Gyöngyvér. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 2002. 105–113. 3 Önbesorolás alapján, a következő, 1542 előtti kutatásokat végző történészek szolgáltattak adatokat (a régészeket és művészettörténészeket nem sorolva ide): Hegyi Géza, Simon Zsolt, Vekov Károly, W. Kovács András és Rüsz Fogarasi Enikő. Utóbbi újabb munkásságával, minthogy súlypontja a kora újkorra esik, az ennek a kornak a kutatásait tárgyaló összefoglaló foglalkozik. Az egyes szerzők tudományos publikációs listáit a most kiépülőben levő Magyar Tudományos Művek Tára sajnos még csak részben tartalmazza (egyesek adatlapja minden jel szerint naprakész, másoké hiányos), más szerzők meg éppenséggel nem is regisztráltak a rendszerben. 4 A romániai felsőfokú, magyar nyelvű történészképzést az 1970-es évektől kezdődően a hatalom fokozatosan elsorvasztotta, és 1989-re meg is szüntette. A tanárhiány mellett ennek egyik következménye az lett, hogy a rendszerváltozáskor a magyar medievisztikát javarészt akkor már rég nyugállományban levő szakembergárda képviselte (Jakó Zsigmond, Dani János, Pataki József, Kiss András, Demény Lajos), közülük Jakó Zsigmondnak adatott meg, hogy az erdélyi magyar történettudomány számára Kolozsváron – kezdetben formális intézményi háttér nélkül – fiatal kutatógenerációt neveljen ki. A középgenerációból a rendszerváltozáskor Vekov Károly a Román Akadémia Nicolae Iorga Történettudományi Intézetében, Tonk Sándor pedig a Román Akadémia Marosvásárhelyi Társadalomkutató Intézetében dolgozott. Közülük a Kolozsváron újjászerveződő történészképzésbe 1991 után Tonk Sándort sikerült bevonni, majd annak korai halála után Vekov Károlyt.


49

hogy a középkorkutatás hazai művelői is elsősorban a kolozsvári egyetemen szerezték meg egyetemi diplomájukat. A doktori cím megszerzésének intézményi keretei azonban már sokkal változatosabb képet mutatnak. A kérdőíveket beküldő személyek doktori disszertációjukat a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, a Román Akadémia bukaresti Nicolae Iorga Történettudományi Intézetében, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen védték meg. Ezen dolgozatok közül egyelőre csak három jelent meg nyomtatásban,5 és egy további disszertációnak a sajtó alá rendezése folyamatban van. A románul írt disszertációk így is jelentek meg; magyar nyelvű változataiktól lenne remélhető, hogy eredményeik a magyarországi történettudományi kutatásokba hangsúlyosabban beépüljenek. A tanárképzés szempontjait figyelembe vevő, az ország egészére kidolgozott, az erdélyi forrásadottságokat figyelmen kívül hagyó tanrend miatt alig van lehetőség arra, hogy a Románia Kárpátokon kívüli területeihez képest jóval gazdagabb, de attól eltérő, elsősorban latin nyelvű erdélyi forrásanyag – sokféle speciális ismeretet is kívánó – feldolgozására a később kutatásba belevágó diákokat alaposan felkészítse. Ez azért sajnálatos, mert a Kárpát-medence legfontosabb középkori írott forrásai, a nagy többségükben máig kiadatlan Mohács (1526. augusztus 29.) előtti oklevelek hasonmásai, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának (MOL) honlapján, az ott elindított nagyszabású digitalizálási projekt befejeztével, 2010 óta az interneten ingyenesen bárki számára hozzáférhetők.6 Mindezek mellett – ugyancsak a MOL jóvoltából, digitálisan – elérhetők a legfontosabb forráskiadványok is. Emellett néhány éve digitalizálva vannak a magyarországi múzeumok és megyei levéltárak kiadványai. Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy soha egyetlen kutatónemzedéknek sem voltak ilyen lehetőségei, legalábbis a feldolgozandó források úgyszólván teljes köréhez való korlátlan hozzáférés tekintetében. A következő évek fejleményei fogják megmutatni, hogy az intézményi keretek szűkössége mellett a középkori írott források kutatásába vajon hányan és milyen mértékben lesznek bekapcsolhatók.7 A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem – Filozófia Karán, a Magyar Történeti Intézetben Vekov Károly 2013-as nyugdíjba vonulását követően a középkor történetéhez kapcsolódó tantárgyakat magyar nyelven két főállású tanár oktatja: Rüsz-Fogarasi Enikő és Lupescu Makó Mária. A Sapientia Tudományegyetemen bár van a középkorral foglalkozó tanár (Lupescu Radu), ilyen irányú szakképzés nem létezik. Egyetemi keretek közt dolgozó középkorkutatók publikációs tevékenységét áttekintve a korszakhatár nehezen érvényesíthető, hiszen többségük kutatásai átnyúlnak a 16. század második, sőt a 17. század első felére is. A témavá5

Rüsz-Fogarasi Enikő, Vekov Károly (2003) és Simon Zsolt (2006) disszertációi. Teljességről a digitalizált oklevelek tekintetében ugyan valóban nem beszélhetünk, de a hiányzó oklevelek száma elenyésző. 7 Megjegyzendő, hogy a régészeti vagy művészettörténeti szakosodású hallgatók nagyobb számban tudtak elhelyezkedni a túlnyomórészt önkormányzatok (megyék vagy települések) által fenntartott múzeumokban.

6

50


lasztások tekintetében sem állapíthatók meg merev határvonalak. Talán az egyháztörténeti témák (Vekov Károly, Lupescu Makó Mária) illetve a várostörténet (Rüsz-Fogarasi Enikő, Lupescu Radu), azon belül is legfőképp Kolozsvár történetéhez kapcsolható kutatási eredmények több kutató esetében is megjelennek. Ezen kívül főként a székelység történetével, illetve a fejedelemségkori erdélyi történetírással (Vekov Károly), a végrendeletek és a végrendelkezés középkori gyakorlatának bemutatásával foglalkozó (Lupescu Makó Mária) vagy éppen a vajdahunyadi vár építéstörténeti feltárásaira és a Hunyadi család történetére vonatkozó (Lupescu Radu) munkák jelennek meg a szóban forgó kutatók publikációs tevékenységében. A középkorász régészek és művészettörténészek publikációi nemcsak szűkebb szakmájuk érdeklődésére tarthatnak számon (példaként csak néhány középkorász régész tematikáját említhetjük: Gáll Erwin – Árpád-kori településtörténet, Sófalvi András – Székelyföld határvédelme, Szőcs Péter – nemzetségi monostorok stb.).

4.2. Az EME és az Erdélyi okmánytár munkálatai Az erdélyi medievisztika – írott forrásokkal foglalkozó részének – legfontosabb, országos jelentőségű vállalkozása ma a Jakó Zsigmond által elindított és szerkesztett Erdélyi okmánytár. A sorozat mind Magyarország, mind Románia tudományossága számára kiemelkedő fontossággal bír. Célja az Erdély történetére vonatkozó középkori (1542 előtti), nem elbeszélő források (oklevelek, misszilisek, számadások stb.) teljességre törekvő összegyűjtése, kritikai vizsgálata és magyar nyelvű regesztákban történő gyűjteményes közzététele. A munkát Jakó Zsigmond egyedül indította el, az erdélyi vonatkozású okleveleket összegyűjtötte, és 1399-ig terjedően elsöprő többségükről magyar nyelvű regesztákat szerkesztett. A sorozat első kötete, amely az 1023–1300 közötti anyagot tartalmazta, 1997-ben jelent meg; a második kötet, amely az 1301–1339 közötti forrásokat tartalmazta, 2004-ben; a harmadik kötet pedig, az 1340–1359 közötti évek kivonataival, 2008-ban látott napvilágot. A sorozat munkálataiba az ő szakmai vezetése alatt kapcsolódott be a második kötettől W. Kovács András és Lupescuné Makó Mária. A harmadik kötet munkálataiban Hegyi Géza és W. Kovács András vett részt. A negyedik kötet az 1360–1372 közötti erdélyi vonatkozású oklevelek regesztáit közli. Jakó Zsigmond hátrahagyott kéziratos regesztáit Hegyi Géza és W. Kovács András rendezik sajtó alá, összevetik az oklevélszövegekkel és új regesztákkal egészítik ki a kéziratot. A kiadványsorozat a történeti Erdélyre (az erdélyi vajdaság területére) vonatkozó teljes fennmaradt okleveles anyagot közli, összegyűjti, kritikailag megrostálja és mutatóval ellátva teszi hozzáférhetővé a tudományos kutatás számára. A forrásanyag mennyisége kb. 30–35000 szövegre tehető, melyeknek csak töredéke jelent meg eddig nyomtatásban. E kutatási program a magyar és külföldi levéltári fondok, kéziratgyűjtemények és korábbi közlések átvizsgálása révén egy minden eddiginél teljesebb gyűjtés megvalósítását tűzi ki célul. A sorozat kötetei elvégzik az anyag


51

kritikai átvizsgálását (jelzik a hamis és kétes hitelű okleveleket), datálják a keltezetlen okleveleket, azonosítják az előforduló helységneveket. Ennek a forrásanyagnak a számbavétele és közlése az Erdély és a Kárpát-medence régmúltjára vonatkozó kutatások számára minden eddiginél teljesebb és pontosabb forrásbázist kínál, és alapja lesz az erdélyi társadalom-, település-, jog- és nyelvtörténet kutatásának, valamint az archontológiai és genealógiai kutatásoknak. Az Erdélyi okmánytár szerkesztési munkája ma az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretein belül zajlik, a sorozat köteteinek megjelentetését a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és az MTA BTK Történettudományi Intézet vállalta. Ezen kívül 2010–2013 között az EME keretében zajlott a Szilágyság és a Wesselényi-család kutatását célzó program, melynek eredményeként az erdélyi középkort is érintő két tanulmánykötet és számos további tanulmány jelent meg. A programot a Felsőoktatási és Egyetemi Kutatási Alap (CNCSIS – Unitatea Executivă pentru Finanțarea Învățământului Superior și a Cercetării Științifice Universitare, UEFISCSU) támogatta. Az EME Kutatóintézetének munkatársai közül Hegyi Géza az Erdélyi okmánytár munkálatainak egyik résztvevője. Kutatásai kiterjednek Erdély település- és politikatörténetére, birtok- és igazgatástörténetre, valamint az erdélyi egyház középkori történetére. Ugyancsak ő készíti Erdély egyházi archontológiáját, ami a tartomány középkori egyháztörténetének alapvetését jelenti. W. Kovács András – az Erdélyi okmánytár és a cegei Wass-család levéltára 1542 előtti regesztáinak sajtó alá rendezése mellett – kutatásai a vajdai tisztség fejlődéséhez és az erdélyi megyék középkori működéséhez kapcsolódnak. Elkészítette az erdélyi vármegyék középkori archontológiáját és a magyar vonatkozású romániai oklevélközlések bibliográfiáját. Gálfi Emőke közölte az aradi káptalan késő középkori jegyzőkönyvtöredékét. Bogdándi Zsolttal közösen kiadták az erdélyi káptalan fejedelemségkori jegyzőkönyveit feltáró regesztakiadvány első kötetét. Ugyancsak másolatban fennmaradt középkori oklevelek regesztáit közölte a Királyi könyvek című forráskiadvány-sorozat eddig megjelent három kötete (Fejér Tamás, Rácz Etelka és, Szász Anikó szerkesztésében). Végül, de nem utolsósorban a Román Akadémia országos (romániai) kutatóintézet-hálózatának jelenleg egyetlen magyar nyelven is publikáló erdélyi középkorász munkatársa – a régészeket és művészettörténészeket továbbra is figyelmen kívül hagyva – Simon Zsolt. Munkahelye a Román Akadémia Gheorghe Șincai Társadalomtudományi Kutatóintézete Marosvásárhelyen. Kutatási területe a középkori és kora újkori Magyarország és az erdélyi részek gazdaságtörténete (adózás, kereskedelem, sóbányászat, pénztörténet), illetve ennek társadalomtörténeti vonatkozásai. Kiadta Marosvásárhely város levéltárának addig közöletlen középkori (1486–1540), illetve kora újkori magyar nyelvű okleveleit (1560–1595) és más középkori vonatkozású forrásokat. Összességében elmondható, hogy ma Romániában az erdélyi középkort írott források alapján, tudományos igénnyel vizsgáló és eredményeiket magyar nyelven

52


közzétevő kutatók száma rendkívül alacsony. Az egyik legjelentősebb kutatóintézet jellemző módon nem állami, hanem a társadalmi összefogásból életre hívott és fenntartott Erdélyi Múzeum-Egyesület, amely a felvállalt hosszú távú projektekhez próbál pályázati ciklusonként finanszírozást szerezni. Az EME egyszerre szakmai szervezet és tudományos kutatóintézet is, és biztosítja a magyarországi tudományos kutatásokba való kapcsolódást.

5. A kora újkor történetének kutatásáról8 A kora újkori Erdély történetének feltárását végző kutatók zöme a Babeș– Bolyai Tudományegyetemen, egy-egy pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, illetőleg a Bukaresti Egyetemen fejezte be tanulmányait. A doktori cím megszerzését illetően a kép némileg változatosabb, ugyanis öten a BBTE-n, egyegy személy pedig a Debreceni Egyetemen, a budapesti Közép-európai Egyetemen, valamint a bukaresti Nicolae Iorga Történettudományi Intézetben nyerte el a tudományos fokozatot. Lényegesnek véltük a fentiek megemlítését, ugyanis az egyetemi és doktori képzés jelentős mértékben meghatározza a kutatók kapcsolathálóit, következésképpen publikációs lehetőségeiket, illetve a publikációk nyelvét. Jelenlegi munkahelyük az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kutatóintézete, a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet, a BBTE, valamint a Kolozsvári Nemzeti Levéltár. A kutatási témák igen változatosak, és többé-kevésbé felölelik mindazokat a lényeges területeket, amelyek a fejedelemségkori Erdély történetének a gerincét alkotják: intézmény-, társadalom-, egyház-, gazdaság-, jog-, oktatás-, város- és művelődéstörténetet. Örvendetes, hogy a legkülönfélébb témakörök feldolgozása mellett kiemelt figyelemben részesült a forrásfeltárás és -kiadás. Itt a legjelentősebb oklevél-kibocsátó intézmények (fejedelmi kancellária, hiteleshelyek) működése nyomán termelődött forráscsoportoknak, a királyi könyveknek és a hiteleshelyi jegyzőkönyveknek, továbbá a gazdaságtörténeti forrásoknak (huszadvámnaplók, ispotály-számadáskönyvek, céhtörténeti források), valamint az igen nagyszámú végrendeletnek a közzétételét említjük meg. E munkálatok remélhetőleg folytatódnak, sőt újabb forráscsoportok feltárása is megkezdődik, ugyanis – az esetek többségében – a forráskiadványok kedvező visszhangra találtak mind az érdekelt hazai, mind a magyarországi kutatók körében. A forrásfeltárás és -kiadás kapcsán meg kell viszont említenünk azt is, hogy a munkálatok oroszlánrésze az erdélyi magyar kutatásra hárul. Pedig a román történetkutatásnak szintén fontos lenne ezekben részt venni, vagy legalábbis e kutatásokat hatékonyan támogatni, ugyanis az erdélyi történeti források alapján olyan jelenségek tanulmányozása is lehetővé 8

Az adatlapot Bogdándi Zsolt, Fejér Tamás, Flóra Ágnes, Gálfi Emőke, Pakó László, PakucsWillcocks Mária, Rüsz-Fogarasi Enikő, Szász Anikó, Tüdős S. Kinga töltötte ki.


53

válik, amelyek az Ókirályság forrásviszonyai közt egyébként nem vizsgálhatók, és melyek eredményei esetenként Moldva és Havasalföld történetébe is beépíthetők. Ha megvizsgáljuk a tíz év termését, azt látjuk, hogy a leghivatkozottabb munkák – jellegükből adódóan is – messzemenően a forráskiadások köréből kerülnek ki. Ez egyfelől a források iránti érdeklődés megélénkülésére utal, másfelől arra hívja fel a figyelmet, hogy a forráskiadás különösen a fiatal kutatók számára – a „történészi mesterség” lényeges elemeibe való bevezetés mellett – olyan kitörési lehetőséget kínál, amellyel érdemes élni azért, hogy mielőbb bekerüljenek a magyar és a román történetkutatás vérkeringésébe. A kutatók többsége többnyire magyar nyelven publikál hazai és magyarországi szakfolyóiratokban, évkönyvekben vagy szerkesztett kötetekben. Többen román nyelven is rendszeresen közölnek vezető román szaklapokban (Studii și Materiale de Istorie Medie, Caiete de Antropologie Istorică) és tanulmánykötetekben, bár a román publikációk száma jelentősen elmarad a magyar nyelvűekkel szemben (annak mintegy harmada). Ez azért is sajnálatos, mert az eredmények hozzáférhetetlenné válnak a román történetkutatás számára, bár az is bizonyos, hogy a magyar nyelv, a magyar történetkutatás eredményeinek ismerete nélkül Erdély kora újkori történetével nem lehet komolyan foglalkozni. Ugyanakkor többen főként angol, ritkábban német nyelven is publikálnak hazai (Transylvanian Review, Colloquia. Journal of Central European History, Studia Universitas Babeș-Bolyai. Historia, Historical Yearbook) és külföldi szakfolyóiratokban (Annual of Medieval Studies at CEU, Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde) vagy szerkesztett kötetekben. Különösen örvendetes, hogy Németországban két kötet is megjelent angol nyelven, illetve olyan rangos szaklapokba is bekerült egy-egy tanulmány, mint a Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung vagy a Hungarian Historical Review; néhány értekezés rangos külföldi kiadónál megjelent tanulmánykötetben is helyet kapott (Columbia University Press, a Cambridge Scholars Publishing). Azt lehet mondani tehát, hogy az erdélyi kora újkori kutatások eredményei időről időre a nemzetközi fórumokon is megjelennek. Az adatlapok alapján elmondhatjuk, hogy a publikációknak mintegy ötöde idegen nyelvű. Úgy véljük, ennél jóval rendszeresebben kellene informálni a külföldi kutatást az itthoni eredményekről ahhoz, hogy térségünk története ténylegesen is bekerüljön a nemzetközi tudatba. Az idegen nyelvű tanulmányok egyelőre igen kevés hivatkozást gyűjtöttek össze. Ennek egyik oka az lehet, hogy az ilyen publikációk jelentős része fordítás, korábban magyar nyelven megjelent, tehát a „szűkebb”, magyar, és nem a „tágabb”, külföldi tudományosságnak szánt írás. A fenti – mondhatni biztató eredmények – mellett igen komoly hiányosságokat is észlelhetünk: példának okáért az erdélyi régiség forrásai közül a feldolgozások alig használják a német nyelvűeket. Más szóval: alig találunk olyan írást, amely a magyar, latin és német forrásokat egyaránt, kellő szakértelemmel és magabiztossággal használná, és hasonlóképpen kevés az olyan feldolgozás, amely német nyelvű

54


szakirodalomra hivatkozna, pedig az erdélyi szász történetkutatás eredményeinek felhasználása nélkül aligha képzelhető el színvonalas erdélyi történetírás. Az alapos német nyelvtudás, illetve a német nyelvű források elolvasásához szükséges különleges paleográfiai és nyelvtörténeti ismeretek tehát – egy-két tiszteletreméltó kivételtől eltekintve – nem jellemzi a kora újkorral foglalkozó erdélyi kutatókat. Így kétségtelen, hogy a jelenlegi kutatói állomány a fejedelemség korának főként a nem szász vonatkozású részleteivel foglalkozik, de mivel – tekintettel az igen fejlett szász írásbeliségre – a német nyelvű források csaknem minden témakörben nyújthatnak hasznos adatokat, a feldolgozások egy része természetesen hiányos, féloldalas lesz. E nyelvi fogyatékosságok mellett legalább annyira súlyosnak tekinthető az olyan segédeszközök hiánya, amelyek biztos alapokra helyezik a kora újkori kutatásokat. Példának okáért a különböző (világi és egyházi) archontológiák összeállítására, a legjelentősebb iratkibocsátó szervek működésének a feltárására gondolunk. A világi archontológia-összeállításnak munkálatai ugyan megkezdődtek, és komoly előrelépések észlelhetők az intézménytörténet terén is, ezek a törekvések – tekintettel a feldolgozandó források terjedelmére – csakis hosszú távon hozzák meg gyümölcsüket. Ugyanakkor szükségesnek véljük minél szélesebb körű diplomatikai, paleográfiai és pecséttani kutatások végzését, az írásbeliség, különösen a hivatalnok értelmiség mélyrehatóbb vizsgálatától pedig további eredményeket várunk. Természetesen a társadalomtörténet vagy éppenséggel a modern historiográfiai irányzatok művelését sem feledhetjük el, amelyek erdélyi viszonylatban még mindig gyerekcipőben járnak, de, lássuk be, az alapkutatások elvégzése nélkül azok igen sok tekintetben tapogatózásra, illetve olyan kutatások elvégzésére vannak ítélve, melyek nem is tartoznak szűkebb érdeklődési körükbe. Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a fejedelemségkori kutatások különösen a forráskiadás révén – amelyben meghatározó szerepe volt néhai Jakó Zsigmond professzornak – jelentős eredményeket értek el az utóbbi évtizedben. A biztató jelek mellett ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet arra a kedvezőtlen helyzetre is, ami az utánpótlás-nevelés terén alakult ki, ugyanis alig van tudomásunk fiatal, 30 év alatti kutatóról. Pedig megfelelő képzettségű fiatal kutatók hiányában az említett pozitív folyamatok is kudarcra vannak ítélve.

6. Az újkor történetének kutatásáról Az adattára vonatkozó felhívásunkat 191 doktori címmel rendelkező személynek és doktorandusznak továbbítottuk, közülük számításaink szerint kb. 60-an kutatják az újkort. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a Csetri Elek által 2001-ben készített szintézisben összesen 33 doktori fokozattal rendelkező történész szerepelt,


55

így az elmúlt évtizedben számottevő mennyiségi változásról beszélhetünk. Az ugyancsak tíz éve Pál-Antal Sándor által összeállított ismertetőben (A romániai magyar történettudományi kutatás személyi állományáról) a történészek mintegy 15%-a az újkort kutatók sorából tevődött össze, vagyis az újkorászok csoportja volt a legnépesebb. A felhívásunkra azonban a 60 újkorral (is) foglalkozó kutató közül csupán 23-an válaszoltak,9 ismertetésünket tehát ezek csoportjára korlátozzuk. Számszerűsített eredményeink így csak részben tükrözik a valóságot, mégis úgy tűnik, hogy a hiányzó adatok számszerű kimutatásainkon változtatnának ugyan, de az általános helyzetképen nem. A 23 újkorász közül ketten még doktoranduszok. A helyzetet jellemző érdekességként emelnénk ki, hogy a doktori fokozattal rendelkezők harmada 2010 után szerezte meg doktori címét. A kutatók több mint fele Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, ketten Bukarestben (a Spiru Haret Tudományegyetemen és a Nicolae Iorga Történettudományi Intézetben), illetve egy kutató Gyulafehérváron szerezte meg a címét, a disszertációk többsége pedig román vezetőtanároknál, román nyelven íródott. Négy személy doktori címe Magyarországhoz kötődik: ketten szereztek PhD-fokozatot Budapesten, egy-egy személy pedig Szegeden és Pécsett. A vizsgált csoportból ketten akadémikusok (Egyed Ákos, Pál-Antal Sándor). A tudományos címmel rendelkezők táborának legnépesebb csoportja a fiatal kutatóké, az adatlapot kitöltő személyek több mint fele 31–40 év közötti, s felmérésünk azt sugallja, hogy a középnemzedék szinte teljesen hiányzik – csupán öt kutató tartozik a 41–60 év közötti korosztályhoz. A legtöbb kutató a BBTE tanára vagy doktorandusza, illetve nyugdíjas. Az előbbiek csoportját a könyvtárakban (KEK, EME, Teleki Téka), múzeumokban (Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely), levéltárakban (Hargita megye, Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye) dolgozók, valamint a tanügyben vagy más kulturális intézményekben hivatalt betöltő személyek követik. Azonban sem a Román Akadémia Történettudományi Intézetében (vagy ennek bármely fiókintézetében), sem egyéb kolozsvári vagy bukaresti állami múzeumban, intézetben nem dolgoznak magukat magyarnak valló újkorászok. A következőkben főként a kutatási területek számbavételére és az eredmények ismertetésére vállalkozunk, a több mint 700 publikáció tartalmi kiértékelését nem tartottuk feladatunknak. Az első és egyben legszembetűnőbb jelenség, egyrészt a 18. századot érintő kutatások csekély száma, másrészt a publikációk tág kronológiai határai. A vizsgált személyek ugyanis igen kis százalékban korlátozzák kutatásaikat egy századra vagy csupán egy jelenségnek a kutatására, jellemzőek a 16–19., sőt akár a 20. századot is 9

Az adatlapot beküldő kutatók névsora: Bernád Rita, Bicsok Zoltán, Bura László, Egyed Ákos, Emődi András, Fehér Andrea, Ferenczi Szilárd, Fleisz János, Gaal György, Garda Dezső, Gidó Csaba, Hermann Gusztáv Mihály, Killyéni András, Kovács Mária, Kovács Kiss Gyöngy, László Lóránt, Pál Judit, Pál-Antal Sándor, Szabó M. Attila, Szekeres Attila István, Tamási Zsolt, Tóth Levente, Tóth Szabolcs Barnabás.

56


átfogó munkák. Ezt főképp azzal magyarázhatjuk, hogy legtöbben hely- illetve kisebb részben várostörténeti (Fleisz János, Pál-Antal Sándor, Gaal György, Bura László, Tóth Szabolcs és mások) kutatásokat végeznek. Ezt a témakört követi a nemesi társadalom és a politikai elitek kutatása (Pál Judit, Bicsok Zoltán, Tóth Levente, László Lóránd, Ferenczi Szilárd). Ugyancsak élénk érdeklődésnek örvendenek a hagyományosnak tekinthető témák, mint az iskola- és oktatástörténet (Tamás Zsolt, Gaal György, Bura László), egyháztörténet (Emődi András, Tamási Zsolt, Tóth Levente, Bernád Rita). Érdekes módon a szászokkal alig, az örményekkel pedig ketten (Pál Judit, Garda Dezső) foglalkoznak. A székelység története örvend talán a legnagyobb népszerűségnek (Egyed Ákos, Hermann Gusztáv Mihály, PálAntal Sándor, Pál Judit, Garda Dezső, Tóth Levente, Tóth Szabolcs vagy Bicsok Zoltán). Ezen belül egyaránt képviselve van a társadalom- és politikatörténet, intézménytörténet, demográfia, oktatás- és egyháztörténet, valamint szórványosan más témák is. Egyed Ákos korábbi kutatásaira alapozva rövid népszerűsítő kötetben a székelyek történetét is összefoglalta. Korántsem meglepő azonban, hogy a székelyekre vonatkozó közlemények többsége az udvarhelyi, csíki, illetve sepsiszentgyörgyi kiadványokhoz köthető. A levéltáros végzettségű kutatók, illetve múzeumi alkalmazottak sorában többen is foglalkoznak pecsét- és címertannal (Szekeres Attila, Bernád Rita, Pál-Antal Sándor), mint ahogyan a könyvtárosok könyvtárés olvasástörténettel (Emődi András, Kovács Mária), bár ezek a kiadványok elenyészőek. Úgy tűnik, a politikatörténet teljesen visszaszorult, a klasszikus társadalomtörténet mellett leginkább Egyed Ákos munkáiban jelenik meg, aki a vizsgált időszakban is több jelentős kötettel gazdagította az erdélyi történettudományt. A fiatal kutatók közül a legtöbbet (s ezen belül is számottevő angol nyelvű publikációt) közlő Kilyéni András az egyetlen sporttörténettel foglalkozó kutató. Ugyancsak marginális témának számít az emlékirat-irodalom és mentalitástörténet (Kovács Kiss Gyöngy, Fehér Andrea), a politika társadalomtörténete (Pál Judit), a sajtótörténet (egyetlen művelője Fleisz János) vagy a vasút-, illetve közlekedéstörténet (Gidó Csaba). A vázlatosan áttekintett fenti kutatási témák sokszínűsége egyfajta párhuzamosságot is sejtet. Készülnek ugyan hasonló témakörökben kutatások, a közlemények sokszínűsége azonban egy koherens kutatási program hiányát tükrözi. A Tizenkét év hasábjain Jakó Zsigmond a fiatal erdélyi történészek elsődleges teendőjeként a forrásfeltárást nevezte meg. Ez azonban módszeresen csupán a középkor és a kora újkor tekintetében valósult meg, az újkort illetően még mindig várat magára – legalábbis erre engednek következtetni számadataink: a 23 újkorász mintegy 700 tudományos publikációja között csupán 24, Pál-Antal Sándor, Emődi András, Egyed Ákos és Tóth Levente nevéhez kapcsolódó forrásközlés lelhető fel. PálAntal Sándor forrásfeltáró munkája főként helytörténeti jellegű (pl. Marosvásárhely XVII–XVIII. századi jogszabályai és polgárnévsorai, A székely székek a 18. században), az Egyed Ákosé az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez és alapítójához,


57

Mikó Imre személyéhez köthető (Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai, Okmányés irománytár az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetéhez), Tóth Levente munkássága pedig az egyháztörténeti kutatásokat gazdagítja (A történelmi Küküllői Református Egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere, A Küküllői Református Egyházmegye parciális zsinatainak végzései). Ugyancsak itt érdemes megemlíteni a levéltári és könyvtári segédleteket, közöttük Bernád Rita levéltári katalógusait, Emődi András és Kovács Mária könyvtári katalógusait és ismertetőit, Szabó M. Attila és Szabó M. Erzsébet igen hasznos Erdélyi helységnévszótárát, valamint a Pál Judit és román szerzőtársai által összeállított Románia várostörténeti bibliográfiáját. Egy 2011-ben a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen a Felsőoktatási és Egyetemi Kutatási Alap (CNCSIS) támogatásával indult projekt keretében folyik az erdélyi, partiumi és bánsági dualizmus kori választási adatok feldolgozása, valamint a képviselők prozopográfiai kutatása is (projektvezető Pál Judit). A fenti eredmények ellenére azzal a szomorú jelenséggel kell szembenéznünk, hogy az újkorra, s különösképpen a 18. századra vonatkozó forráscsoportok módszeres kiadása még mindig nem kezdődött meg, mint ahogyan bibliográfiai segédletek, archontológiák, hivatalnoki névtárak sem készülnek. A levéltári és könyvtári katalógusokat, urbáriumokat közzétevő kutatók egyszemélyes műhelyként tevékenykednek, ami azt bizonyítja, hogy nincs olyan intézmény vagy akár iskolateremtő személyiség, aki felkarolta és rendszerezte volna a forrásfeltárásra váró feladatokat, illetve előteremtette volna az ehhez szükséges anyagi támogatást. Az újkorra vonatkozó levéltári anyag mennyisége és változatossága miatt pedig csakis szervezett és hosszú távú csapatmunkában lehet megoldani a korszakra vonatkozó forráskiadványok vagy éppen sorozatok elindítását. A forráskiadványok és forrásfeldolgozások hiányát akár elhanyagolhatnánk is, amennyiben az erdélyi történésztársadalom a rankei historizmus helyett a divatosabb értelmezési paradigmák felé fordult volna, de a vizsgált személyek elenyésző százaléka foglalkozik csupán módszertani és elméleti kérdésekkel. A kiadványok többsége eseménytörténeti jellegű vagy biografikus munka, melyek használják ugyan a társadalomtörténet szókészletét, de rendszerint fogalmi zavarokkal küszködnek. Alig találkozunk olyan munkával, melynek módszerében vagy témájában felfedezhetnénk például a történeti és politikai antropológia vagy a mikrotörténetírás jegyeit. A mindennapok történetét is mellőzik, így hát a nemzetközi trendek – ma már korántsem új – irányzatait alig követik. Ezen a téren is nagy tehát a lemaradás. Igaz, sok esetben a forrásanyag természete sem teszi lehetővé egyes irányzatok követését. Ennek ellenére kevés szintetizáló igénnyel készült munka látott napvilágot, és még mindig jellemzőek maradtak az eseménytörténet-központú munkák. A kutatásaikat a művelődéstörténet vagy mentalitástörténet tárgykörébe besoroló történészek vizsgálódása inkább művelődés-, mintsem mentalitástörténeti. A klasszikusan „hogyan éltek elődeink” típusú, főként helytörténeti jellegű munkákban jelentkező lágy társadalomtörténeti megközelítést aligha zavarja meg a külföldi szakirodalomban való elmélyülés, így nem véletlen, hogy az újkori erdélyi társadalom

58


mentalitása vagy mindennapjai, néhány elvétett kísérletet kivéve, láthatatlanok maradtak a nyugati történészek számára is. Mint ahogyan a román történésztársadalom felé is elmaradt a nyitás – igaz, ez az ellenkező irányban is igaz: a szinte 700 publikációnak csupán töredéke román nyelvű. Az újkori társadalomra vonatkozó ismeretek tehát a román történészek számára nem igazán hozzáférhetőek. Rendkívül elbátortalanító, hogy az idegen nyelvű (angol, német, szlovák, lengyel, orosz) közlemények (az összpublikációk egytizede) zömében három-négy személyhez köthetők, így például a német publikációk négy kivételével, a szláv nyelvűek pedig kivétel nélkül Pál Judit tollából származnak. Az angol nyelvű közlemények főként a Studia Universitatis Babeș-Bolyai, Colloquia. Journal of Central European History folyóiratokban jelentek meg, négy szöveg pedig az ISI adatbázisban jegyzett Trasylvanian Review folyóirat hasábjain. A nyugat felé való nyitásnak egyik sikeres példája a Kovács Kiss Gyöngy által szerkesztett angol nyelvű kiadvány (Studies in the History of Early Modern Transylvania. Social Sciences Monographs, Boulder, Colorado, Atlantic Research and Publications, Highland Lakes, New Jersey), amely azon kevés munkák körébe tartozik, amelyek Erdélyről, erdélyi történészek által jegyzett, Európa határain kívül jelentek meg. Az idegen nyelvű publikációk felhasználása ugyanazt a passzív vonalat követi, mint az idegen nyelven való közlés. Az erdélyi történészek – annak ellenére, hogy a vizsgált csoport több mint fele fiatal kutató – munkásságukban nemhogy hasznosítanák, de még csak hivatkozás szintjén sem jelenítik meg a nyugati szakirodalmat. Ez egyenesen arányos a kutatók idegennyelv-ismeretével, a ma már nem „divatos” francia nyelven alig, németül még ennél is kevesebben olvasnak. A közlések és a felhasznált irodalom szempontjából ebben az amúgy nem túl szerencsés mezőnyben az angol nyelv emelkedik ki. Úgy tűnik, annak ellenére, hogy többen írtak tanulmányokat magyarországi szerkesztett kötetekben, az erdélyi újkorászok nem közölnek rangos magyarországi szakfolyóiratokban. Csupán néhány tanulmány jelent meg a Századokban, illetve a Történelmi Szemlében és a Levéltári Szemlében, ami továbbra is tudományosságunk egyfajta belterjességét bizonyítja. Neves magyarországi kiadónál megjelentetett szakkönyvet is alig találunk. Amint már említettük, a hazai tanulmányok túlnyomó többsége székelyföldi folyóiratokban jelenik meg. Ezzel magyarázható az is, hogy kétszer annyi közlemény jelenik meg adatbázisokban nem jegyzett szaklapban, mint adatbázisban jegyzett szaklapban (171: 94). Ugyanez figyelhető meg a kötetek tekintetében is. A vizsgált csoport 2002–2012 között 73 szakkönyvet és 21 népszerűsítő kiadványt, 67 szerkesztett kötetet jelentetett meg, döntő többségben hazai kiadóknál. A mennyiségi növekedés természetesen nem feltétlenül jelentett minőségi előrehaladást is, inkább a jelenlegi tudományos élet publikációorientáltságát tükrözi. A könyvészet alaposabb felmérése azt sugallja, hogy leginkább kalászatok születnek, a kutatók a számukra kedves és főként hozzáférhető témákból/forrásokból válogatnak. A tudományos teljesítmény fokmérőjévé a jelenlegi pályázati rendszer


59

követelményeinek következtében a számszerűség vált. Ez pedig azt eredményezte, hogy az időigényes forrásfeltáró munkák és szintézisek – bár ilyenek is jelentek meg – háttérbe szorultak.

7. A jelenkor történetének kutatásáról10 A KAB által kiküldött kérdőívre összesen 15 személy válaszolt, a jelenkor kutatással, vagy ezzel is foglalkozó történészek száma ennél viszont lényegesen nagyobb.11 A kutatók intézményi hátterét tekintve a kép igen változatos. Magiszteri fokozattal rendelkező diákok, volt és jelenlegi egyetemi oktatók, romániai levéltárak munkatársai, akadémiai és más kutatóintézetek munkatársai illetve múzeumi alkalmazásban vagy sajtóorgánumnál dolgozó személyek egyaránt jelen vannak a jelenkor témáit kutatók között. A kolozsvári George Barițiu Történettudományi Intézet nyugalmazott munkatársa, a Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, a marosvásárhelyi Gheorghe Șincai Társadalomtudományi Kutatóintézet egy-egy munkatársa, továbbá a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum két munkatársa és egy hetilap munkatársa található. Az utánpótlás biztosítottnak tűnik, ugyanis a különféle tudományos intézményekben vannak fiatal kutatók, és – amint a névsor is mutatja – a 15 válaszadó között csak két nyugdíjas található. A kérdés viszont az, hogy melyek azok az intézményes keretek, amelyek újabb fiatal, állást kereső jelenkor-történészeknek biztosíthatnak anyagi és infrastrukturális hátteret. A kérdőívekre válaszoló személyeknek a kutatási témái változatosak: helytörténettel, egy bizonyos régió történetével, állam- és nemzetközi kapcsolatokkal, intézmények és szervezetek történetével, a magyar kisebbség történetével, gazdaságtörténettel, a második világháború bizonyos részleteinek a történetével – itt különösen 10

Az összefoglaló megírásában közreműködött: Gidó Attila. A kérdőíveket beküldték: Báthory Lajos (nyugdíjas történész kutató); Berekméri Árpád Róbert (levéltáros, Erdélyi Református Egyházkerület, Marosvásárhelyi Vidéki Gyűjtőlevéltár); Csucsuja István (történész, nyugalmazott egyetemi tanár; jelenleg is tanít, doktorátusi témákat vezet); Fodor János (doktorandusz, Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék); Gidó Attila (kutató, részlegvezető, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár); Lakatos Artúr-Loránd (szerződéses kutató, Román Akadémia); Murádin János Kristóf (adjunktus, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kar, Nemzetközi Kapcsolatok, Európai Tanulmányok Szak); Nagy Mihály Zoltán (főlevéltáros, Román Állami Levéltár Bihar Megyei Kirendeltsége, a bukaresti Román Kulturális Intézet aligazgatója); Nemes Gyula (a marosvásárhelyi Központ hetilap munkatársa); Novák Csaba Zoltán (tudományos munkatárs, Román Akadémia Gheorghe Șincai Társadalomtudományi Kutatóintézete Marosvásárhely); Sárándi Tamás (muzeológus, Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely); Szőcsné Gazda Enikő (muzeológus, részlegvezető, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy); Tóth-Bartos András (történész-muzeológus, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy); Tóth Szilárd (Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Történelem és Filozófia Kar, Magyar Történeti Intézet); Wellmann László (Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Levéltár). 11

60


az Észak-Erdélyt érintő kérdésekre gondolunk – hadtörténettel, egyháztörténettel, társadalomtörténettel, az erdélyi zsidóság és az erdélyi holokauszt történetével, a romániai nemzetiségi politika alakulásával, a rendszerváltással, a hidegháborús propagandával, a magyar–román államközi viszony alakulásával, néprajzi adatok gyűjtésével és kutatásával foglalkoznak. Amennyiben a publikációk számán belül a nyelvek szerinti megoszlást vizsgáljuk, a többi korszak trendjeit figyelhetjük meg ebben az esetben is. A jelenkorra szakosodott kutatók, történészek elsősorban anyanyelvükön publikálnak (a publikációknak valamivel több mint a fele jelent meg magyar nyelven), de gyakori a román nyelven megjelentetett közlemény is. Ami a világnyelveket illeti, az angol nyelvű publikációk vannak többségben, de számbelileg nem közelítik meg a magyar és román nyelvű publikációkat. Elenyésző számban jelentek meg a vizsgált időszakban német és francia nyelvű cikkek. A száraz adatokon túlmenően néhány főbb jellemzőre érdemes kitérni. 2002 környékén, tehát az általunk vizsgált időszak első évét megelőző egy-két évben és az azt követő rövid időszakban fejezte be egyetemi tanulmányait az a generáció, amely Bárdi Nándor magyarországi kutatónak a kolozsvári oktatói tevékenysége nyomán a korábbiaktól eltérő szakmai szocializáción ment keresztül (új kutatási módszerek, új szemléletmód és erősebb magyarországi beágyazottság). A generáció tagjai alkotják a mai fiatal jelenkortörténészeknek egy jelentős részét. Bárdi Nándor ugyan magyarországi kutató, de gyakori kolozsvári előadásai és a diákokkal történő személyes találkozásai révén olyan jelenkorkutatói generációt nevelt ki, amelynek tagjai jelenleg különböző erdélyi kutatóintézetekben, múzeumokban dolgoznak, vagy pedig a tanári pálya mellett tudományos tevékenységet is kifejtenek. Az ő munkáik révén több fontos alapkutatás zajlott és zajlik jelenleg is. Ezeknek a kutatásoknak biztosít egyfajta belső nyilvánosságot az évente megrendezésre kerülő szelterszi Társadalomtudományi Tábor. Az új jelenkor-történész generáció több tagjának sikerült viszonylag hamar megjelennie nem csak a magyarországi, hanem a román történetkutatás mezőjében is. Ennek egyik legfontosabb sikere az volt, hogy a 2006-ban létrehozott a Romániai Kommunista Diktatúrát Vizsgáló Elnöki Bizottság által kiadott több mint 600 oldalas jelentésnek a magyar kisebbséggel foglalkozó része megírásába – Salat Levente politológus, az Elnöki Bizottság tagjának kezdeményezése nyomán – bevonták Novák Csaba Zoltánt, Olti Ágostont, Lázok Klárát, László Mártont és Nagy Mihály Zoltánt. Melyek azok a – Bárdi tanítványi köre és az azon kívül álló – történészek, kutatók által végzett alapkutatások, amelyek meghatározták az elmúlt éveket? Kronologikusan haladva, a két világháború közötti időszakra nézve Hunyadi Attila egyetemi adjunktusnak a gazdaságtörténeti jellegű kutatásait és Gidó Attilának az erdélyi zsidóságra vonatkozó publikációit és dokumentumkötetét kell kiemelni. Az Országos Magyar Párt történetével kapcsolatosan jelentek meg közleményei Tóth


61

Szilárdnak. Az ún. „kis magyar világ”, azaz Észak-Erdély 1940–1944 közötti gazdaság- és társadalomtörténetének a vizsgálatában jelentős előrelépések történtek az elmúlt 10–15 évben (Sárándi Tamás, Tóth-Bartos András, Oláh Sándor, Benkő Levente kutatásai, Hunyadi Attila gondozásában megjelent Vita Sándor napló). Ennek eredményei az adatbank.ro honlapon is elérhetőek. Az észak-erdélyi holokauszt történetének témájában, a keresztény egyházak zsidókkal szemben alkalmazott politikájáról illetve a holokauszt túlélők identitásproblémáiról, társadalmi és szociális helyzetéről Tibori Szabó Zoltán, Gidó Attila, Pál János és Péter Izabella közöltek alapkutatásokat. A második világháborút követő erdélyi/romániai magyar politikai érdekképviselet megszervezéséről, a Magyar Népi Szövetség működéséről Nagy Mihály Zoltán és Lönhárt Tamás adtak közre elemzéseket és dokumentumgyűjteményeket. Az államszocialista időszak kutatásában jelentős eredményeket ért el Lázok Klára (állami propaganda kutatása), Gagyi József és Oláh Sándor (Magyar Autonóm Tartomány, szocialista modernizáció, kollektivizálás), László Márton (kollektivizálás), Buzogány Dezső és Jánosi Csongor (a református egyház helyzete az államszocialista időszakban), valamint Novák Csaba Zoltán (a Ceaușescukorszak magyarságpolitikája). Az utóbbi években élénkültek meg a Márton Áron kutatások, amelyek jelenleg is folynak (Márton Áronra vonatkozó román állambiztonsági dossziék kutatása, leltározása). A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet keretében 2007 óta folyamatosan folynak olyan kutatások, amelyek a romániai magyarság második világháború utáni történetére vonatkoznak (pl. a népszolgálat és eszmetörténeti háttere, az erdélyi magyarság részvétele az 1989-es forradalomban és a magyar önszerveződési formák). Az intézet több kutatási eredményt nem csak magyarul, hanem román, vagy angol nyelven is megjelentetett, azzal a céllal, hogy azok a román szakmai körök számára is elérhetővé váljanak. Az elmúlt években élénkült meg a székelyföldi politikai elit érdeklődése a jelenkor-kutatások iránt. Ezt az érdeklődést, többek között az önreprezentáció igénye és egy erősödő lokális, regionális öntudat keltette fel. Ennek nyomán indultak be a különböző Székelyföld-kutatások, és ennek eredményeként jelent meg nyomtatásban Kovászna megye kialakulásának a története. A 2002 óta eltelt időszak több szempontból is változást hozott az erdélyi magyar jelenkorkutatások területén. Szemléletváltás történt a forráshasználat és a forrásértelmezés tekintetében (pl. háttérbe szorultak a szenvedéstörténeti megközelítések) és egyre több olyan munka jelent meg, amelyek a faktológia helyett az analitikus látásmódot és a társadalomtörténeti folyamatok vizsgálatát helyezik előtérbe. A beküldött adatlapokon ugyan túlsúlyban szerepelnek magyar nyelvű publikációk, viszont növekszik az aránya a román és az angol nyelvű közleményeknek. A 2012ben, Hunyadi Attila szerkesztésében megjelent State and Minority in Transylvania, 1918–1989 (Social Sciences Monographs, Boulder, Colorado, – Atlantic Research and Publications, Highland Lakes, New Jersey) című tanulmánykötet révén angolul

62


is hozzáférhetőek a fiatal jelenkortörténész generáció fontosabb kutatási eredményei. A publikációs helyeket megvizsgálva azt látjuk, hogy nagyon kevés, elenyésző az ún. „peer rewiev”-t alkalmazó nemzetközi szaklapokban történő közlés, örvendetes viszont az, hogy a meghatározó romániai és magyarországi szakfolyóiratokban állandósult a jelenlét. Az ismertetett főbb témák alapján az látható, hogy a jelenkor kutatások nagyon szerteágazóak, produktívak, a szerzők sok esetben társtudományok területéről érkeznek, de nincs egy olyan erdélyi magyar kutatóintézet, amely összefoghatná ezeket, vagy nagyobb kutatási irányvonalakat szabhatna meg. Visszatérő problémát jelent ugyanakkor a tudásátadással foglalkozó kolozsvári egyetemi képzés, illetve az itt alkalmazásban álló oktatók és a jelenkortörténész szakma közötti kooperáció esetlegessége, amely megnehezíti a tehetséges végzősök szakmai rekrutációját és integrációját.

8. Az erdélyi magyar művészettörténet-tudomány helyzete és eredményei 2002–2013 között 8.1. Intézményes helyzet Az erdélyi magyar művészettörténeti kutatások intézményes hátterét az egyetemi intézetek, múzeumok, szakmai egyesületek, valamint magángalériák tevékenysége adja. Az intézményes háttér helyzetének egyik fő jellemzője, hogy nincsen olyan kutatóintézet, amely kizárólag kutatási feladatokat látna el, sőt a hazai akadémiai intézetekben sem működik egyetlen magyar művészettörténész sem, így a különleges kutatási célok megvalósítása az egyetemi, múzeumi vagy civil szervezetek munkatársaira hárul. A vizsgált időszakban a szakmai utánpótlás képzése a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem – Filozófia Karának Művészettörténet Tanszékén (5 művészettörténész oktató, közülük 2 magyar), majd 2012-től a Magyar Történeti Intézetben folyt, ahol alapképzésben a történelem szakterület keretén belül nyílt lehetőség művészettörténet szakos képesítést szerezni (éves átlagban 7–8 hallgató, az 1999-ben végzett első évfolyamtól 2013-ig 120 hallgató). Ugyanott előbb román nyelven művészettörténet témájú, majd A kulturális örökség kutatása és hasznosítása címen interdiszciplináris mesterképzőn folytathatták az arra érdemesek ilyen irányú tanulmányaikat. A curriculum folytatásaként ugyanazon az egyetemen doktori fokozatot is szerezhettek művészettörténet témájú kutatásaikkal, román nyelven írt disszertációkkal, majd 2012-től nyílt lehetőség magyar nyelven írt disszertációk megvédésére is. A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen folyó szakirányú képzés mellett egyetemes és hazai művészettörténet témájú előadásokat hallgathattak magyar nyelven a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési


63

Egyetem, a Protestáns Teológia, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet hallgatói is. A szakmai utánpótlás biztosításának körülményeit igyekezett megteremteni a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen folyó művészettörténész-képzés egyetemi háttérintézményi feladatainak ellátására 1999-ben alakult Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány, amely céljai érdekében immár 3500 kötetes művészettörténeti szakkönyvtárat és jelentős dokumentumgyűjteményt működtet, kutatási programokat, szakmai konferenciákat, tanulmányutakat, továbbképzéseket és szakkollégiumi programokat szervez. A tudományos eredmények tekintetében fontos kiemelni a kutatás eredményeinek bemutatására, valamint a magyarországi szakmai közéletbe való bekapcsolódásra lehetőséget teremtő konferenciasorozatok szervezését, és az ehhez kötődő kiadványokat. Az első ilyen jellegű, nagyobb konferenciára 2005. október 20–22-e között A régi Erdély művészete címen került sor Kolozsváron. Az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány a marosvásárhelyi Arcus Egyesülettel társszervezője a 2004től kétévente Szovátán sorra kerülő Műemlékvédelem Erdélyben című konferenciának, amelyen a szakma hazai és magyarországi képviselői számolnak be a legújabb kutatási eredményekről. 2007-től kezdődően szintén kétévente kerül sor a budapesti CentrArt Egyesülettel közösen szervezve, váltakozva erdélyi és magyarországi helyszíneken a Fiatal Művészettörténészek Konferenciája című rendezvényre, melynek fő célja bemutatkozási lehetőséget biztosítani a fiatal kutatók számára. Utóbbi előadásaiból két kötet jelent meg. Szintén az állandó szakmai fórumok körében kell megemlítenünk, hogy 2012-től az Erdélyi Múzeum-Egyesület által évente szervezett Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénye keretében, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány társszervezésével külön művészettörténeti szekcióban nyílik lehetőség a legújabb kutatási eredmények bemutatására. Az említett két szervezet és a Pósta Béla Egyesület társkiadásában jelenik meg az egyetlen romániai, régészet–művészettörténet tematikájú periodika, a Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából (I–VIII./2006–2013) a szakma legfontosabb hazai, magyar nyelven megjelenő időszakos kiadványaként. Az elmúlt időszakban művészettörténész szakképesítéssel a legtöbben a múzeumi szférában tevékenykedtek, hangsúlyosan a székelyföldi intézmények keretében. A Maros Megyei Múzeumban három, a Csíki Székely Múzeumban egy, a Székely Nemzeti Múzeumban két (további egy a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban), a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban, a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban pedig egy-egy művészettörténész nyert alkalmazást. A Székelyföldön kívüli településeken, Kolozsváron az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum keretében két, a szintén kolozsvári Művészeti Múzeumban egy (2008-ig), a temesvári Művészeti Múzeumban egy, a Szatmár Megyei Múzeumban ugyancsak egy fő tevékenykedett. A múzeumi kollégák feladatai az esetek többségében jórészt a gyűjtemények fennmaradását és bemutatását célzó tevékenységekre korlátozódtak, kutatási

64


eredményeiket az intézmények évkönyveiben közlik (magyar nyelven a Csíki Székely Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum periodikáiban). Művészettörténeti témájú, hosszú távú kutatási projektek kidolgozására ritkán találunk példát; e tekintetben a Maros Megyei Múzeum programjai és publikációi, a Székely Nemzeti Múzeumnak a romániai magyar művészet múltjára és a kortárs művészet kiemelkedő alkotóira összpontosító kiállításai és kiadványai, valamint a Csíki Székely Múzeumnak a szűkebb régió nagy képzőművész szülötteinek életművét összegző kötetei jelentenek kivételt. Szintén a múzeumi tevékenységhez kötődik az erdélyi magyarság művészeti örökségének jelentős részét őrző egyházi gyűjtemények helyzetének kérdése. Míg a központi, megyei és önkormányzati fenntartású intézmények esetében számos pozitív fejlemény figyelhető meg, úgy a gyűjtemények rendezése, mint bemutatása tekintetében, az egyházi gyűjtemények sorsa továbbra sincs megnyugtatóan rendezve. A legjelentősebb fejlemény, hogy a legtöbb egyház keretében külső szakemberek bevonásával jelentős inventarizációs munkákra került sor az elmúlt időszakban. Ezek közül a legfontosabb a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség tárgyi örökségének budapesti művészettörténészek által elvégzett inventarizácója és az Erdélyi Református Egyházkerület ingóságainak számbavétele.12 A dokumentálás mellett a szórványosodás miatt veszélyeztetett helyzetbe került tárgyak gyűjteményezésére és ezek szakemberek általi konzerválására, feldolgozására, kiállításokon történő bemutatására csak ritkán került sor. Ilyenekre főként a Gyulafehérvári Érsekség esetében találunk példát (pl. millenniumi kiállítás, a Főegyházmegyei Múzeum létrehozása). Szintén kivételes eset a Marosvásárhelyi Plébánia Egyházművészeti Gyűjteményének létrejötte és szakszerű működtetése. Önálló egyházművészeti gyűjteménynyel, valamint kiállítással rendelkezik a nagyváradi és a szatmári római katolikus püspökség is, azonban egyikük sem alkalmazott állandó művészettörténész munkatársat ezek rendezésére, működtetésére. Miközben a múzeumokban a vizsgált időszakban érezhetően megnőtt a képzett szakemberek száma, ugyanez nem történt meg a műemlékvédelemre szakosodott intézmények esetében. Annak ellenére, hogy a műemlékek és az ingó örökség nyilvántartása is a Megyei Kulturális Igazgatóságok hatáskörébe tartozik, tevékenységük szakképzett munkaerőt feltételezne, ezen intézmények sajátos helyzetének köszönhetően csak ritkán tűnik fel művészettörténész szakképesítésű munkatárs ezek keretében (mindössze egyetlen magyar művészettörténész kollégáról van tudomásunk). A helyzeten keveset árnyal a műemlékek megóvását, leltározását és karbantartását 12

Amíg az első az érsekség teljes területét igyekezett bejárni, utóbbi az egyes esperességek klenódiumainak, templomi berendezéseinek, levéltári iratainak alapos számbavételét tűzte ki célul (a HunyadZarándi, Dési, Kézdi, Kükküllői és Görgényi Egyházmegyék inventarizálása volt vagy van folyamatban). Míg a római katolikus templomok ingóságai esetében egy belső használatra készült adatbázis a dokumentálás eredménye, a református egyházak esetében az elkészült adatlapokat több kötetben publikálták is.


65

felvállaló megyei tanácsok általi foglalkoztatás, e téren azonban mindössze Hargita Megye Műemléki Szolgálata a kivétel. Valamivel jelentősebb számban tevékenykedtek szakmánk képviselői a műemlékes projektekkel foglalkozó magánszférában (átlagban 3–4 kolléga). Örvendetes tény, hogy a múzeumi szféra mellett az utóbbi években egyre nő a különböző magángalériák száma, s ezek esetenként művészettörténész képesítésű munkatársakat is foglalkoztatnak. Utóbbiak körében, koherens kutatási programjainak és a kiállításokhoz kötődő rendszeres kiadványainak köszönhetően, messze kiemelkedik a kolozsvári Quadro Galéria koncepciózus tevékenysége, amely főként a XX. századi erdélyi művészet egyes meghatározó alkotóinak vagy csoportosulásainak a tevékenységét igyekszik kiállításain és a hozzájuk kötődő katalógusok révén feltárni, de emellett a kortárs témák is jelen vannak tevékenységükben.

8.2. Kutatási témák, publikációk Felkérésünkre a szakterület 19 kutatója küldte el publikációs listáját és adatlapját; közülük kettő más szakterületen is publikált (régészet, néprajz). Felméréseink szerint ez a szám a vizsgált időben az Erdélyben magyar nyelven művészettörténeti témában kutatók és publikálók 50%-át sem teszi ki, rajtuk kívül még legalább 26, művészettörténeti témában kutató és publikáló személyről van tudomásunk.13 A továbbiakban mindössze a kutatási eredmények és témák számbavételére törekedtünk, tartalmi kiértékelésüket nem tartottuk feladatunknak. 13

Bara Júlia (fiatal kutató, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet); Bálint (Ziegler) Ágnes (Feketetemplom, Brassó); Barabás Hajnalka (Székely Nemzeti Múzeum); Barabás Kisanna (Római Katolikus Egyházművészeti Gyűjtemény, Marosvásárhely); Bordás Beáta (Sepsiszentgyörgy); Dobolyi Annamária (Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely); Eke Zsuzsa (doktorandusz, CEU, Budapest); Emődi Tamás (Restitutor Tervező és Kutató Műhely, Nagyvárad); Hegedűs Enikő (Erdélyi Római Katolikus Érsekség, Gyulafehérvár); Imecs-Magdó Eszter (doktorandusz, Kolozsvár); Jánó Mihály (nyugalmazott muzeológus, Sepsiszentgyörgy); Karácsony István (Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely); Kelemen Albert (tanár, Székelyudvarhely); Kémenes Mónika (Nagyvárad); Kiss Imola (Kulturális Igazgatóság, Szatmárnémeti); Kiss Lóránd (falkép-restaurátor, Marosvásárhely); Kovács András (nyugalmazott egyetemi tanár (2012 óta), az MTA külső tagja, Kolozsvár); Kovács Árpád (Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Székelyudvarhely); Kovács Zsolt (egyetemi adjunktus, BBTE, Magyar Történeti Intézet, Kolozsvár); Kovács Mária-Márta (Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely); Kónya Anna (doktorandusz, CEU, Budapest); Kósa Béla (Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda); Ladó Ágota (Csíkszereda); Lupescu Radu (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Kolozsvár); Mihály Ferenc (farestaurátor, Szováta); Mihály Melinda (muzeológus, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, Kolozsvár); Miklósik Ilona (nyugalmazott muzeológus, Temesvár); Murádin Jenő (nyugalmazott szerkesztő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Kolozsvár); Murádin Katalin (nyugalmazott egyetemi oktató, Kolozsvár); Oniga Erika (Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely); Orbán János (Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely); Pakó Klára (egyetemi tanársegéd, BBTE); Papp Andrea (Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, Kolozsvár); Pál Emese (Örmény Katolikus Gyűjtőlevéltár, Szamosújvár); Portik-Blénessy Ágota (doktorandusz, Kolozsvár); Sántha Géza (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy); Sidó Zsuzsa (doktorandusz, CEU, Budapest); Szilágyi Orsolya (Kolozsvár); Székely Sebestyén György (Quadro Galéria, Kolozsvár); Szőcs Péter Levente (Szatmár

66


A beküldött adatlapok és publikációs listák alapján a kutatási témák köre a következőképp oszlik meg: középkorral 6, reneszánsz és barokk témákkal 12, a historizmussal és a hozzá kapcsolódó 19. századi jelenségekkel 8, míg 20. századi és kortárs művészettel 8 kutató foglalkozik. E kimutatás kiegyensúlyozott korszakbeli eloszlást mutat, azonban az adatlapjaikat be nem küldők témáit is figyelembe véve megállapítható, hogy a hangsúlyok a két középső művészettörténeti korszakra helyeződnek, a 20. századi és kortárs, s főként a középkori emlékek vizsgálatával érezhetően kevesebb szakember foglalkozik. A kolozsvári képzés hangsúlyaiból adódóan a vizsgált témák tekintetében megfigyelhető az építészettörténeti kutatások túlsúlya, mellettük jóval kisebb szerepet kap a szobrászat és festészet, és szinte elenyésző az iparművészettel foglalkozók köre. A kutatások témái tekintetében fontos megjegyezni, hogy kizárólag erdélyi témákra összpontosulnak, s ezen belül is főként a magyar művészeti örökséghez kapcsolódó emlékek kerülnek górcső alá. Annak ellenére, hogy az erdélyi művészettel foglalkozó hazai szakemberek általában a másik két nemzethez kötődő emlékeket is bevonják vizsgálataik körébe, megfigyelhető a magyar vonatkozású témák túlsúlya, és ritkán találkozunk jellegzetesen szász emlékanyaggal foglalkozó kollégákkal (e tekintetben Bálint-Ziegler Ágnes kutatásai képeznek kivételt). Ami az elmúlt időszak erdélyi művészettörténeti kutatásának legjelentősebb eredményeit illeti, megállapítható, hogy az erdélyi reneszánsz építészet emlékeinek feldolgozása mellett a legjelentősebb új eredményeket hozó publikációk az esetek zömében különböző műemléki és restaurátori kutatásokhoz (gyulafehérvári székesegyház, erdélyi falképek és festett berendezések, partiumi épületkutatások stb.) kötődnek. A beküldött adatlapok alapján néhány jelentős megfigyelés is rögzíthető a korosztályokkal kapcsolatban. Egyrészt az idősebb és középső korosztály számbeli alulreprezentáltsága (előbbieknél öt személy, utóbbiaknál mindössze három), valamint a fiatal kutatók nagy száma (tizenegy személy) emelhető ki. Ami a megszerzett fokozatok számát illeti, tizenketten rendelkeznek doktori fokozattal, ebből nyolcan a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, ketten a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, egy-egy személy pedig a bukaresti Ion Mincu Építészeti Egyetemen és a Román Tudományos Akadémia keretében szerzett fokozatot. Az egyes személyekre jutó publikációs szám igencsak ingadozó (mindenképp kiemelendő Kovács András és Murádin Jenő kiterjedt publikációs tevékenysége). A kutatók zöme jórészt magyar nyelven publikál hazai és magyarországi szakfolyóiratokban, évkönyvekben vagy szerkesztett kötetekben, azonban egy részük a legjelentősebb erdélyi román nyelvű művészettörténeti periodikákban (Ars Transsilvaniae, Megyei Múzeum, Szatmárnémeti); Tamás Iringó (Kolozsvár); Turós Eszter (Hargita Megye Műemléki Szolgálata, Csíkszereda); Vécsi Nagy Zoltán (Erdélyi Művészeti Központ, Sepsiszentgyörgy); Visky Mária (mesterképzős hallgató, Kolozsvár); Weisz Attila (Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem, Kolozsvár).


67

Studia Universitatis Babeș-Bolyai. Series Historiae Artium, múzeumi évkönyvek) is igyekszik jelen lenni, idegen nyelvű publikációk azonban elenyésző számban születtek. Utóbbiak megtalálhatóak egyaránt hazai (Transylvanian Review, Brukenthal. Acta Musei, Acta Musei Napocensis), valamint külföldi szakfolyóiratokban (pl. Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde), gyűjteményes kötetekben. Az erdélyi magyar művészettörténeti kutatásnak nincs szervezett intézményi háttere, amely meghatározná a legfontosabb kutatási irányokat és feladatokat; ebből adódik, hogy alig találkozunk a szakma későbbi eredményeire is kiható intézményi alapkutatásokkal (korpuszok, gyűjteményi katalógusok, műemléki topográfiák, monografikus feldolgozások stb.) Ehelyett a kutatások témáját és mennyiségét az egyéni érdeklődés és a lehetőségek jellemzik. Amint az idegen nyelven megjelent publikációk kis száma is jelzi, alapvető hiányosságként kell továbbá kiemelnünk a nemzetközi szakmai életbe való betagolódás esetleges és szűkös voltát is, amely sok esetben nemcsak az idegen nyelvű publikációk szerény számában, hanem a nemzetközi szakirodalom meghatározó fejleményei, eredményei és módszerei esetleges és sokszor elkésett hatásában is megnyilvánul. Ez a jelenség azzal is magyarázható, hogy nem létezik Erdélyben nemzetközi művészettörténeti szakirodalmat gyűjtő alapkönyvtár, noha e tekintetben az elmúlt évek növekvő digitalizálási projektjei és a megélénkült nemzetközi kapcsolatok hoztak valamelyes enyhülést. Összegzésül megállapíthatjuk, hogy az elmúlt tíz évben egy újabb, a korábbi időszakhoz képest igencsak népes nemzedék jelent meg a szakmában, melynek az utánpótlása biztosítottnak mondható, azonban az intézményi háttér és az alapkutatási feladatokat felvállaló tudományos intézet teljes hiánya miatt a művészettörténeti kutatások irányai és eredményei általában műemlékekhez kötődő támogatási programok, valamint a személyes érdeklődés függvényei. E tendencia minden bizonnyal meghatározó tényezője marad az elkövetkező időszaknak is. Az erdélyi magyar közösség szempontjából a jövő legfontosabb művészettörténeti kutatási feladatának a rohamosan pusztuló művészeti örökség szakszerű dokumentálását, feldolgozását és közzétételét tartjuk, annak érdekében, hogy értékeit a jövő nemzedékei is élvezhessék. E feladat jelenleg kézenfekvőbb is, mert az elmúlt években, évtizedekben gyökeresen megváltoztak a digitális dokumentálási lehetőségek. E tekintetben kiemelkedő fontosságú lenne a pusztuló egyházi és világi emlékek szakszerű dokumentálása (az egyre növekvő számú romos kastély és kúria, gyülekezet nélkül maradt, végső romlásra jutott szórványtemplom), valamint ezek még fennmaradt ingó értékeinek múzeumi gyűjteménybe való juttatása. Szintén fontos feladat lenne a megfelelő szakemberek (művészettörténészek, restaurátorok) alkalmazásával létrehozandó központi egyházi gyűjtemények kialakítása, amelyek nemcsak az egyes felekezetek történetének és örökségének bemutató helyei lehetnének, s ezáltal turisztikai vonzerővel bírhatnának, hanem az egyes felekezetek művészeti örökségének színvonalas kezelésében is meghatározó szerepet játszhatnának, és

68


gócpontjaivá válhatnának egy művészettörténeti kérdések megoldására alkalmas hálózatnak is. Kiemelkedően fontos feladat a rohamosan átalakuló épített örökség állapotának dokumentálása, főként a modernizáció ártalmainak nagyobb mértékben kitett nagyvárosok esetében, amely műemléki topográfiák keretében lenne megvalósítható. Emellett a 20. század erdélyi művészete esetében a fennmaradt művészhagyatékok közgyűjteménybe való juttatása vagy megfelelő feldolgozása lenne sürgető feladat, ehhez kapcsolódóan pedig a 20. század második fele erdélyi képzőművészetének meghatározó szereplőivel való életút-interjúk készítése képezhet többé vissza nem térő lehetőséget a korszak jobb megismerésére. Művészettörténeti korszaktól függetlenül számos új összefüggésre világíthatnak rá, ugyanakkor az emlékanyag dokumentálásának átörökítésében is meghatározó szerepet játszhatnak a szakmai kritériumok alapján kiépített adatbázisok, digitalizálási projektek.

A romániai magyar néprajzkutatás tizenkét éve (2002–2013) TÁNCZOS VILMOS

1. Bevezetés A romániai magyar néprajzkutatás 2002–2013 közötti szakmai eredményeit számba venni hivatott jelen áttekintés és a hozzá tartozó hivatkozott könyvészet időbeli folytatása kíván lenni Keszeg Vilmos és Mohay Tamás 2002-ben megjelent, az 1990–2001 közötti időszakra vonatkozó kutatástörténeti összefoglalásainak (Keszeg 2002b; Mohay 2002). Keszeg Vilmos romániai intézményekre koncentráló kutatástörténeti összefoglalóját Mohay Tamás mindenekelőtt a magyarországi műhelyek és kutatók eredményeinek értékelésével és ennek megfelelően további könyvészeti tételek közreadásával egészítette ki, így ez a két tanulmány együtt valóban pontos képet ad ennek az időszaknak a tudományos eredményeiről Erdély magyar néprajzát illetően. Mindkét összefoglaló a Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete (KPI) programja keretében a Scientia Kiadó által kiadott Tizenkét év című, a teljes erdélyi magyar tudományos élet 1990–2001 közötti eredményeit számba vevő háromkötetes szintézisben jelent meg (Tánczos–Tőkés szerk. I–III. 2002), amelyhez egy negyedik, később kiadott füzetben névmutató is társul (Tánczos–Tőkés szerk. 2004). A 2002 óta eltelt újabb tizenkét év tudományos eredményeinek összefoglalását ezúttal az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága (KAB) kezdeményezte, amely – a KPI tizenkét évvel ezelőtti elképzelésétől némiképp eltérő módon – ezúttal kifejezetten az erdélyi tudományos műhelyek és erdélyi illetőségű magyar kutatók szakmai tevékenységének számbavételét tekinti követendő célnak.1 Ennek az elvárásnak megfelelni, azaz a jelenkori Erdélyen kívül létrejött tudományos eredményektől eltekinteni a néprajztudomány területén azért nehéz, mert a romániai magyarság népi kultúráját vizsgáló magyarországi és erdélyi illetőségű néprajzosok már a közös kutatási tárgy okán is összetartoznak, tág értelemben egyetlen szakmai közösséget alkotnak, tekintettel vannak egymás tudományos eredményeire, különböző intézményi összefonódások léteznek és így tovább. Ebből a megfontolásból az összefoglaló végén található szakirodalmi jegyzékbe felvettem a nem romániai illetőségű szerzők legfontosabbaknak ítélt, az erdélyi és moldvai magyarság népi kultúrájára vonatkozó könyvészeti tételeit is, és a néprajztudomány egyes területein 1

Itt mondok köszönetet Balázs Lajos, Czégényi Dóra, Jakab Albert Zsolt, Keszeg Vilmos, Mohay Tamás, Olosz Katalin, Peti Lehel, Pozsony Ferenc és Zsigmond Győző kollégáimnak, akik a jelen kutatástörténeti tanulmányt elolvasták, és értékes észrevételekkel, valamint további adatokkal segítettek az összefoglaló véglegesítésében.

69

70

TÁNCZOS VILMOS

elért eredmények ismertetésekor ezek fontosabbjait röviden be is mutatom. Tudatában vagyok ugyanakkor annak, hogy mindez így sem pótolhatja sem az erdélyi, sem a magyarországi kutatók szakmai eredményeinek részletes, tudományágak szerint is beható értékelését, valamint a tudományos kutatásoknak keretet adó, ezeket támogató intézmények, szakmai műhelyek (például kutatóintézetek, egyesületek, folyóiratok, egyetemi intézetek, doktori iskolák, múzeumok stb.) és – nem utolsósorban – kutatásfinanszírozási intézmények igen jelentős szerepének részletekig menő megvilágítását. Keszeg Vilmos korábbi összefoglaló tanulmányának egyik megállapításával egyetértve magam is úgy gondolom, hogy „az irodalomjegyzék az egyéni teljesítmények regisztereként olvasható” (Keszeg 2002b: 120), ezért az összefoglaló végén található könyvészetet, amelynek tételeire a főszövegben is hivatkozom, úgy állítottam össze, hogy abban az illető kutató 2002–2013 között megjelent legfontosabb munkái szerepeljenek, ugyanakkor igyekeztem arányosságra is törekedni. Ez a könyvészet természetesen nem helyettesítheti a jelzett időszakra vonatkozó teljes néprajzi bibliográfiát, amelynek összeállítása a jövő feladata. Az összefoglalóhoz csatolt szakirodalmi jegyzékben ugyanis nem szerepelhet minden könyvészeti tétel. A tudomány-népszerűsítő, ismeretterjesztő írások fontosságát, értékét például elismerem, de adataikat mégsem vettem fel a könyvészetbe. A hiányosan adatolt, szakmailag megbízhatatlan néprajzi szövegközléseket és értelmezéseket sem szerepeltettem. Elég gyakori jelenség továbbá, hogy a néprajzi tanulmányok szerzői írásaikat többékevésbé azonos formában több kiadványban is megjelentették. Ilyen esetekben, ugyancsak terjedelmi okokból, általában csak a romániai megjelenés adatait tüntettem fel, és ezen belül is a kötetbeli megjelenést vagy a könnyebb hozzáférhetőség szempontját tartottam irányadónak. A Magyarországon közölt változatot akkor részesítettem előnyben, ha ez a korábban Romániában közöltnél újabb, teljesebb volt. A fordításban (román, angol, francia) is megjelent tanulmányok, könyvek esetében mind a magyar, mind az idegen nyelvű megjelenés adatait közreadtam. A kutatástörténeti összefoglalóban igyekeztem értékelni minden ebben az időszakban született jelentős tudományos teljesítményt, de terjedelmi okok folytán nemcsak a tanulmányban hivatkozott szakirodalom, hanem maga az összefoglaló is csupán szemelvényes és tájékoztató jellegű. A KAB-elnökség nevében és kezdeményezésére 2013 nyarán 93 erdélyi illetőségű néprajzkutatót kértem meg levélben arra, hogy a 2002–2013 közötti időszakra vonatkozó, de lehetőségeik függvényében a teljes addigi tevékenységüket felölelő személyi könyvészetüket állítsák össze. Most köszönetet mondok közülük annak az 52 kollégának, aki teljes néprajzi vagy a néprajztudomány határterületeihez tartozó munkásságának könyvészetét,2 vagy csak az újabban, a 2002–2013 közötti 2

Almási István, Asztalos Enikő, Balázs Lajos, Balázsi Dénes, Barabás László, Boldizsár Zeyk Imre, Bura László, Dukrét Géza, Fábián Gabriella, Farkas Irén, Fosztó László, Janitsek Jenő, Kallós Zoltán, Nagy István, Olosz Katalin, Pálfalvi Pál, Pozsony Ferenc, Salat-Zakariás Erzsébet, Tánczos Vilmos és Zsigmond Győző.

A ROMÁNIAI MAGYAR NÉPRAJZKUTATÁS TIZENKÉT ÉVE (2002–2013)

71

tárgyidőszakban közölt írásainak jegyzékét3 összeállította és elküldte. Az így öszszegyűlt személyi bibliográfiákat kinyomtatott és elektronikus változatban a Kriza János Néprajzi Társaság archívumában helyezzük el, abban a reményben, hogy a megfelelő szerkesztési munkálatok elvégzése és a szükséges kiegészítések megtétele után a jövőben sikerül ezeket a tágabb nyílvánosság számára is elérhetővé tenni. A kollégák munkájának és segítő közreműködésének köszönhetően létrejött könyvészeti adatbázis a jelen kutatási összefoglaló egyik fontos forrásanyagát jelentette. A kutatási összefoglaló megírásakor, de különösen a hozzá tartozó könyvészet összeállításakor más forrásokból is igyekeztem összegyűjteni a további könyvészeti adatokat, ideértve az erdélyi magyarság néprajzi szempontú kutatásával foglalkozó magyarországi kollégák publikációinak legfontosabb tételeit is, noha ezek közül az összefoglalóban – ugyanúgy, mint az erdélyiek esetében – csak a legfontosabbakra hivatkozom.4

2. A néprajzkutatás intézményes keretei 2.1. Kutatásfinanszírozás és publikációs lehetőségek Romániában az elmúlt időszakban alig van olyan intézmény, amelynek keretében az ott dolgozó magyar kutatók hivatásszerűen foglalkozhattak volna néprajzi kutatással. A Román Akadémia főhatósága alá tartozó Kolozsvári Folklór Intézetben 3

Albert Ernő, Bernád Ilona, Czégényi Dóra, Dánielisz Endre, Demeter Éva, Dimény Attila, Gagyi József, Gál Tünde, Gazda Klára, György V. Imola, Jakab Albert Zsolt, Keszeg Vilmos, Kinda István, Kovács Lehel István, Kovácsné István Anikó, László (Ferenczi) Eszter, Lőrinczi Tünde, Mirk László, Mitruly Miklós, Ozsváth Imola, Peti Botond, Peti Lehel, Salló Szilárd, Szabó Árpád Töhötöm, Szenik Ilona, Szőcsné Gazda Enikő, Tankó Gyula, Tekei Erika, Tófalvi Zoltán, Tötszegi Tekla, Virág Magdolna és Zsidó Ferenc. 4 A teljesség igénye nélkül, csupán azért, hogy az erdélyi és magyarországi műhelyekben zajló néprajzi kutatások valós arányát érzékeltesem, jegyzem meg, hogy a 2002–2013 közötti időszakban a jelenkori Erdély néprajzára vonatkozó tanulmányokat, köteteket tett közzé 64 magyarországi kutató (Ambrus Judit, Babai Dániel, Balassa M. Iván, Balatonyi Judit, Balogh Balázs, Balogh Béla, Barna Gábor, Borsos Balázs, Bárth Dániel, Bárth János, Berta Péter, Bosnyák Sándor, Csoma Gergely, Csonka-Takács Eszter, Deáky Zita, Domokos Mária, Erdélyi Zsuzsanna, Forrai Ibolya, Fülemile Ágnes, Gráfik Imre, Grynaeus Tamás, Hagenthurn Endre, Halász Péter, Harangozó Imre, Hesz Ágnes, Ilyefalvi Emese, Ilyés Zoltán, Jankus Kinga, Juhász Zoltán, Karácsony Molnár Erika, Kiss Réka [Földváryné], Kósa László, Kotics József, Kriza Ildikó, Kővári Réka, Küllős Imola, Kürti László, Lajos Veronika, Laczkovits Emőke, Lukács László, Magyar Zoltán, Medgyesy-Schmikli Norbert, Mód László, Mohay Tamás, Molnár Zsolt, Móser Zoltán, Nagy Janka Teodóra, Paczolay Gyula, Papp Nóra, Pócs Éva, Simon András, Szacsvay Éva, Szakál Anna, Szigeti Jenő, Takács György, Telenkó Bazil Mihály, Tóth István György, Tóth G. Péter, Vargyas Gábor, Vass Erika, Viga Gyula, Virt István, Voigt Vilmos, Vörös Gabriella), 11 Magyarországon élő, erdélyi származású kutató (Feischmidt Margit, Fülöp Hajnalka, Gergely Katalin, Iancu Laura, Kali Kinga, Nagy Réka, Pávai István, Páczkán Éva, Simon Zoltán, Turai Tünde, Veres Emese Gyöngyvér) és 1 Nyugat-Európában élő kutató (Stuber György). Arról nincs tudomásom, hogy Szlovákiában, Szerbiában és Kárpátalján élő magyar kutatók a közelmúltban néprajzi vizsgálatokat végeztek volna az erdélyi vagy moldvai magyarság körében.

72

TÁNCZOS VILMOS

ma két kutató dolgozik, egyikük csak félállásban. A román kormány intézményeként 2007-ben alapított, kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnek több fiatal magyar munkatársa is van, akik közül néhányan néprajzi-antropológiai kutatásokat is végeznek, de mivel az intézet elsősorban szociológiai és politológiai természetű felméréseket végez, ezért a „lágyabb” néprajzi terepmunka csak másodlagosan tartozik bele az alapvetően néprajzos képzettségű és az ilyen jellegű kutatásokkal gyakorlatban is foglalkozó munkatársak munkaköri leírásába. A megyei és városi múzeumokban főállásban dolgozó néprajzos szakemberek is elsősorban muzeológiai tevékenységükhöz kapcsoltan végeznek intézményi támogatással kutatómunkát. A kolozsvári BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének hét oktatója, valamint a más egyetemeken különféle hungarológiai tárgyakat tanító tanárok didaktikai tevékenységükkel párhuzamosan végeznek néprajzi terepkutatásokat, de ezeket a tevékenységeket az egyetemek alig támogatják. A kolozsvári BBTE doktori iskolájának néprajzos doktoranduszai között az utóbbi években többen is voltak, akik a képzés időtartama alatt állami ösztöndíj-támogatásban részesültek, és ennek eredményeként színvonalas alapkutatásokat végeztek el. Az új néprajzos generáció formálódását nagyban segítette az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja is, amelyet az elmúlt évek során több fiatal néprajzkutató is megkapott. A romániai magyar néprajzos szakemberek különböző okok miatt igen kis mértékben kapcsolódtak be a román kormány által támogatott vagy nemzetközi jellegű, nagyobb kutatási programokba. Ezen a téren pozitív irányú elmozdulás talán a legújabb néprajzos generációtól várható. Ugyanakkor viszonylag sokan jelentkeztek sikeresen a Magyar Tudományos Akadémia által éves rendszerességgel meghirdetett Domus Hungarica ösztöndíjpályázatra, amely magyarországi könyvtári és levéltári kutatómunkát tett lehetővé. Az Országos Tudományos Kutatási Alap pályázatai az erdélyi szakemberek számára a jelenlegi szabályozások szerint gyakorlatilag nem elérhetők. A saját költségvetéssel rendelkező múzeumok rendszeresen biztosították saját belső periodikáik, könyveik, katalógusaik megjelentetését, online katalógusokat, adatbázisokat készítettek, és e tekintetben több székelyföldi intézmény esetében látványos előrelépések is történtek (Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Csíki Székely Múzeum, Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és mások). Örvendetes, hogy az utóbbi években a román kormány költségvetési keretében működő kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet több magyar néprajzi, illetve a néprajztudomány valamelyik peremterületéhez tartozó kötetet is kiadott. A szakmai egyesületek (például a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság) és a könyvkiadók szakmailag is vállalható néprajzi kiadványokat csak külső támogatással tudtak megjelentetni. Az utóbbi évek fő finanszírozói a Communitas Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Szülőföld Alap, a Bethlen Gábor Alap, az Apáczai Közalapítvány, a Wekerle Sándor Alapkezelő, a Magyar Tudományos Akadémia és


73

más intézmények voltak. Meggondolkodtató, hogy a magyar néprajzi szakkiadványok megjelentetésére az erdélyi szakmai egyesületek, múzeumok és könyvkiadók jobbára csak Magyarországról érkező pénzforrásokat, leginkább alapítványi támogatásokat tudtak mozgósítani; a román oldalról jövő intézményi támogatások e tekintetben nem számottevőek. A jogi önállósággal nem rendelkező Magyar Néprajz és Antropológia Intézetnek – ugyanúgy, mint más román állami finanszírozású felsőoktatási intézmények kötelékében dolgozó magyar szakemberek anyaintézeteinek – gyakorlatilag nincs lehetősége saját kiadványokat megjelentetni. Ezt a helyzetet többek között az 1993-ban alapított Kolozsvári Egyetemi Kiadó (Presa Universitară Clujeană) volna hivatott orvosolni, de a kiadó két évtized alatt egyetlen magyar néprajzi kiadványt sem adott ki. A kialakult helyzet azonban minden bizonnyal nem az intézmény részéről jövő elzárkózással, hanem az egyetem magyar oktatói részéről jövő kezdeményezések elmaradásával magyarázható. A tudományos eredmények megjelentetésére több forrás, pályázati lehetőség állt rendelkezésre, mint az alapkutatások elvégzésére. Természetellenes továbbá az is, hogy a kiadók és a könyvkiadással is foglalkozó szakmai egyesületek, társaságok, alapítványok stb. a kapott összegeket teljes egészében a kiadás költségeinek fedezésére fordítják, az alapkutatásokat elvégző és a kéziratokat előkészítő, megszerkesztő néprajzkutatók pedig szakmai munkájukért rendszerint nem kapnak semmiféle honoráriumot, vagy ha mégis, akkor ez csak jelképes természetű. A jelen összefoglalóhoz csatolt könyvészeti jegyzék csupán egyik részét tartalmazza annak a kiadványmennyiségnek, amelyet a néprajzosok az évek során „önkéntes társadalmi munkával” jelentettek meg.

2.2. Intézmények, tudományos műhelyek 2.2.1. Magyar Néprajz és Antropológia Intézet (MNAI) Az ezredforduló ideje és az ezt követő első évtized a kolozsvári néprajzi oktatás és a tudományos kutatás egyik igen eredményes korszaka volt. Ekkorra beértek az 1990-ben újraindult kolozsvári néprajzi oktatás keretében végzett alapozás gyümölcsei, és már nemcsak a kolozsvári BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének5 oktatói, hanem fiatal tanítványaik is jelentős tudományos eredményeket értek el. Az intézet alapállásban dolgozó tanárai (Czégényi Dóra, Gazda Klára [2008-ban történt nyugdíjazásáig], Keszeg Vilmos, Könczei Csilla, Pozsony Ferenc, Szabó Árpád Töhötöm, Szikszai Mária és Tánczos Vilmos) voltak, akiknek oktatói munkáját a néprajz szakon rendszeresen oktató vendégtanárok is segítették (Péntek János nyelvész-néprajzos professzor, Tötszegi Tekla muzeológus, Kotics József debreceni-miskolci antropológus és mások). Az egyes intézeti tagok tudományos 5

2012-ig Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék (MNAT).

74

TÁNCZOS VILMOS

érdeklődését volt hivatott reprezentálni a Kultúrakutatások és értelmezések című közös tanulmánykötet is (Jakab A. Zs.–Keszeg–Szabó Á. T. szerk. 2008). Az MNAI oktatói az utóbbi években nyolc egyetemi jegyzetet jelentettek meg, amelyek egy-egy területre vonatkozóan szintézis jellegűek, és hangsúlyosan támaszkodnak erdélyi magyar néprajzi gyűjtésekre. Ezek az oktatási segédanyagok összefoglalják a népi kultúra egy-egy területére vonatkozó tudományos irányzatok legfontosabb terminológiáját, az oktatott tárgy alapvető elméleti-módszertani kérdéseit, és tartalmazzák a tájékozódást segítő legfontosabb szakirodalmi tételeket. Pozsony Ferenc a sorozat első kötetében, az Erdélyi népszokások című jegyzetben (Pozsony 2006a) az erdélyi népszokások gyűjtéséhez és értelmezéséhez készített elméleti-módszertani útmutatót, az Erdély népei című oktatási segédkönyvben (Pozsony 2009a) pedig a kisebb erdélyi etnikai csoportok (szászok, örmények, cigányok, székely szombatosok) társadalmával és kultúrájával kapcsolatos előadásainak megszerkesztett változatát adja közre. Ugyancsak írott egyetemi jegyzetekké érlelődtek Keszeg Vilmos legfontosabb egyetemi kurzusai. Mindhárom megjelent munkája a néprajztudományban az utóbbi évtizedekben bekövetkezett interpretatív jellegű paradigmaváltás jegyében készült. Az Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség című jegyzete az írásbeliség igen változatos kulturális funkcióit és az ezekhez kapcsolható mentalitásokat tekinti át a populáris népi kultúrában (Keszeg 2008a), A történetmondás antropológiája című kötet (Keszeg 2011) a népi és populáris narratívák, illetve az ezekhez társuló attitűdök tanulmányozásához nyújt tudománytörténeti és terminológiai összefoglalót, úgy, hogy közben a szerző saját gazdag kutatói megfigyeléseit is bemutatja. Végül a Hiedelmek, narratívumok, stratégiák című, több mint 500 oldal terjedelmű könyv (Keszeg 2013) igazi átfogó szintézis, amelyben Keszeg Vilmos gyakorlatilag ugyancsak összegzi a hosszú évtizedek óta tartó hiedelemkutatói tapasztalatát. A jegyzet célja, hogy összefoglalja a hiedelemkutatás történetét (paradigmák, módszerek, elméletek), a hiedelemről való beszélés terminológiáját, és hogy az interpretatív paradigma jegyében elhelyezze a hiedelmeket a kultúra szerkezetében, azaz hogy bemutassa a hiedelmek társadalmi kontextusát. Gazda Klára nyugdíjba vonulása előtt készítette elő kiadásra a Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány című egyetemi jegyzetét (Gazda K. 2008b), amely a tárgyi népművészet kutatásához kapcsolódó elméletek, módszerek, fogalmak szintézise, és a népi kultúra néhány fontos rituális-szimbolikus tárgyát is bemutatja. Szikszai Mária A művészet antropológiája című jegyzete (Szikszai 2009) az egyetemes és erdélyi művészettörténet néhány jelensége kapcsán érvényesíti a néprajzi-antropológiai elemzés szempontjait. Végül a Folklórszimbólumok című kötet az archetipikus képek rendszerét és a rendszer működésének szemléleti alapját mutatja be a népi kultúra legkülönbözőbb területein (Tánczos 2006a). Ugyancsak az intézet oktatói írták a Magyar népi kultúra című tankönyvet (Demény–Gazda K. et al 1999/2008), valamint állították össze az ehhez tartozó szöveggyűjteményt (Gazda et al. 2001/2008). A Sapientia Erdélyi Magyar


75

Tudományegyetem csíkszeredai karának román nyelv és irodalom szakos hallgatói számára készült Balázs Lajos román nyelvű folklorisztikai jegyzete (Balázs 2003). A néprajz főszak és mellékszak hallgatóinak száma ebben az időszakban viszonylag nagy volt, az oktatók 20–25 fő körüli diáklétszámmal dolgoztak. A tehetséges, a szakma iránt elkötelezett hallgatók közül később többen szereztek tudományos fokozatot, és tevékenykednek ma is néprajzosi vagy képzettségükhöz szorosan kapcsolódó munkakörben. A végzős hallgatók az intézetben 2002–2014 között 235 szakdolgozatot és mesteri dolgozatot védtek meg. Gazda Klára, majd Tötszegi Tekla a tárgyi népi kultúrával, a népművészettel és a muzeológiai kérdésekkel kapcsolatos dolgozatokat irányította, Keszeg Vilmos a hiedelemvilággal, a népi írásbeliség műfajaival, a populáris kultúra jelenségeivel, narratológiai vizsgálatokkal foglalkozó hallgatók irányító tanára volt, Könczei Csilla a tánccal foglalkozó és a vizuális antropológia módszereivel kutató hallgatókat koordinálta, Pozsony Ferenc a népszokásokkal, a rítusok társadalmi összefüggéseivel, erdélyi interetnikus viszonyokkal kapcsolatos kutatásokat vezetett, Szabó Árpád Töhötöm a gazdálkodással kapcsolatos dolgozatok irányítását vállalta fel, Szikszai Mária a vizuális művészetek, elsősorban az egyházművészet antropológiai vonatkozásait vizsgáló hallgatókat vezette, Tánczos Vilmos irányításával pedig mindenekelőtt a vallási néprajz különböző területein írtak záródolgozatokat. A Bukaresti Egyetem Hungarológiai Tanszékén Zsigmond Győző irányításával magyar és román nyelven készült 16 néprajzi tárgyú szakdolgozat. (A Kolozsváron és Bukarestben 2002 után megvédett néprajzi szakdolgozatok jegyzékét a jelen tanulmány könyvészetének külön része tartalmazza.) Az egyetemi évek alatt megkezdett kutatómunka, általában a néprajzi terep iránti élénk érdeklődés később a legfiatalabb generáció részéről számos értékes szakmai publikációt is eredményezett. Ennek egyik bizonysága a 2002–2008 között megjelentetett, összesen hét kötetből álló Lenyomatok című könyvsorozat, amely kifejezetten fiatal kutatóknak, zömmel a kolozsvári néprajz szak friss végzettjeinek biztosított évi rendszerességgel publikációs lehetőséget. A Kriza János Néprajzi Társaság intézményi kereteiben és a kolozsvári néprajzi intézet tanárainak szakmai támogatásával kiadott sorozat szerkesztői Szabó Á. Töhötöm, Jakab Albert Zsolt és Ilyés Sándor voltak (Szabó Á. T. szerk. 2002a, 2003, 2004; Jakab A. Zs.–Szabó Á. T. 2005, 2006; Ilyés–Jakab A. Zs. szerk. 2007; Ilyés–Jakab A. Zs.–Szabó Á. T. szerk. 2008). A sorozat hét megjelent kötetében a következő 36 fiatal kutató közölt összesen 62 néprajzi tanulmányt (zárójelben a közleményt tartalmazó Lenyomatokkötet sorszáma): Bajkó Árpád (6), Bokor Zsuzsa (1, 2, 3, 4), Daniel Rita (7), Demeter Éva (2, 3), Dimény Attila (1), Dimény Erika (1), György Imola (7), Hajdó Khell Noémi (1), Harbula Hajnalka (3), Ilyés Sándor (3, 4), Kádár Kincső – Tímár Krisztina (7), Kovácsné István Anikó (2, 4, 6), Jakab Albert Zsolt (1, 2, 3, 4), Kinda István (3, 4), Kocsis Mónika – Pete-Komáromy Sára (4), Könczei Csongor (1, 2, 3), Miklós Zoltán (2, 3, 4), Nagy Emőke (2), Nagy Réka (6), Ozsváth Imola (1, 2), Pap Izabella (7), Peti Botond (6), Peti Lehel (2, 3, 4, 6, 7), Simon Boglárka

76

TÁNCZOS VILMOS

(1, 3), Soós Tímea (1), Szabó Árpád Töhötöm (1, 2, 7), Szikszai Mária (3), Szilágyi Levente (7), Szőcs Levente (1, 6), Szőcsné Gazda Enikő (1), Turai Tünde (1, 3), Vajda András (1, 6), Vajda Szabolcs (6), Vass Melánia (7), Vincze Kata Zsófia (3) és Zsigmond Júlia (7). A generáció szellemi hovatartozását, gyökereit jelzi, hogy a sorozat első kötete (Szabó Á. T. szerk. 2002a) a kolozsvári néprajz szakot végzett hallgatók 2001-ig megírt néprajzi témájú szakdolgozatainak összesen 115 címet tartalmazó jegyzékét is tartalmazza (összeállítói: Csibi Margit és Kozma-Kis Erzsébet-Edit). A KJNT 17. évkönyvében (Ilyés–Jakab A. Zs.–Szabó Á. T. szerk. 2009) ugyancsak a fiatal „lenyomatosok” (Demeter Éva, Kinda István, Könczei Csongor, Ozsváth Imola, Peti Lehel, Szilágyi Levente, Szőcs Levente, Turai Tünde és Vajda András) közölnek kilenc néprajzi tanulmányt. A nemzedékhez tartozó fiatalok kutatási eredményei ugyanebben az időszakban a Kriza János Néprajzi Társaság más kiadványaiban, mindenekelőtt a Kriza Könyvtár könyvsorozat köteteiben is nagy számban jelentek meg a tapasztaltabb erdélyi és magyarországi kutatók írásainak társaságában. A generáció tagjai az egyetemi évek során elsajátított tudományos módszereket a Kriza-kiadványokban (Szabó Á. T. szerk. 2002b; Dimény–Szabó Á. T. szerk. 2003; Tánczos szerk. 2004; Jakab A. Zs.–Keszeg szerk. 2007) közreadott néprajzi tanulmányaikban, illetőleg a közlemények alapjául szolgáló terepmunkában alkalmazták. A fiatal nemzedék társadalomnéprajz iránt érdeklődő tagjai évről évre bekapcsolódtak azokba az Orbaiszéken zajló nyári terepkutatásokba, amelyeknek Pozsony Ferenc és Kinda István irányításával a Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum adott otthont, és amelyeknek eredményeit ez az intézmény A Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum Kiadványai című sorozat keretében rendre meg is jelentette (Kinda–Pozsony szerk. 2007; Kinda szerk. 2011; Jakab A. Zs.–Pozsony szerk. 2011). Ezekben a kötetekben tanulmánnyal vannak jelen a következő fiatal kutatók (zárójelben a megjelentetett írások száma): Bartalis Izabella (1), Bélteki Emőke (1), Bogdán Melinda (1), Bokor Zsuzsa (1), Buzogány Anna-Zsuzsánna (1), Deák Ferenc (2), Dimény Attila (2), Dimény-Haszmann Orsolya (1), Gazda Andrea (2), Hegyeli Attila (1), Ilyés Sándor (3), Incze Éva (1), István Anikó (1), Jakab Albert Zsolt (1), János-Szatmári Ildikó (1), Kinda István (5), Kolumbán Levente (1), Komáromi Tünde (1), Lőrinczi Tünde (2), Miklós Zoltán (1), Pete-Komáromy Sára (1), Peti Lehel (3), Poenar Rus Éva (1), Salló Szilárd (1), Szabó Annamária (1), Szabó Árpád Töhötöm (1), Szabó Róbert-Csaba (1), Szalma Anna-Mária (1), Szőcs Levente (1) és Szőcsné Gazda Enikő (6). Az erdélyi néprajzkutatás ekkor jelentkező új nemzedékének erejét, szakmai elkötelezettségét jelzi, hogy a generációhoz tartozók közül sokan a Kriza Könyvek sorozatban önálló köteteket is kiadtak (Páczkán 2002; Szabó Á. T. 2002; István 2003; Turai 2004; Könczei Á.–Könczei Cso. 2004.). Az új néprajzos nemzedék a Kolozsváron és Magyarországon zajló doktori képzésbe is bekapcsolódott, és sokan szereztek közülük tudományos fokozatot. A bemutatott időszakban a Péntek János irányításával már korábban doktori címet


77

szerzett néprajzosokhoz – Keszeg Vilmos (1995), Pozsony Ferenc (1997), Zsigmond Győző (1997), Tánczos Vilmos (1999), Gagyi József (2001) – újabb, de jobbára még a megelőző néprajzos generációhoz tartozó kutatók is csatlakoztak: Biró A. Zoltán, Bodó Julianna, Könczei Csilla, Salat-Zakariás Erzsébet és Zsidó Ferenc (Biró 2003; Bodó 2003; Könczei Csi. 2003; Salat-Zakariás 2007; Zsidó 2009). A néprajz szakot az 1990-es években elvégzettek közül ugyancsak Péntek János irányítása alatt doktorált Szikszai Mária és Fosztó László (Szikszai 2004; Fosztó 2009a). Miután Keszeg Vilmos és Pozsony Ferenc megszerezték a doktorátusvezetői jogot, ők lettek a néprajzi alapképzésben részesült legfiatalabb doktoranduszok irányítói. A kolozsvári doktori iskolának természetesen voltak olyan hallgatói is, akik nem néprajzi alapképzésben részesültek. Az ekkor jelentkezett új néprajzos generáció tagjai közül Keszeg Vilmos irányításával 2009–2013 között 15 doktorandusz hallgató (Ambrus Judit, Balássy Enikő, Blos-Jáni Melinda, Czégényi Dóra Andrea, Csergő Melinda, György V. Imola, Ilyés Sándor, Nagy Réka, Ozsváth Imola, Peti Lehel, Szalma Anna-Mária, Szőcs Levente, Tóth Zsombor, Tötszegi Tekla és Vajda András) védte meg sikeresen disszertációját (Ambrus 2009; Balássy 2013; BlosJáni 2012; Czégényi 2012a; Csergő 2012; György 2013; Ilyés 2010; Nagy R. 2012; Ozsváth 2009a; Peti L. 2010a; Szalma 2011a; Szőcs 2010; Tóth Zs. 2011; Tötszegi 2007c; Vajda A. 2011a). Pozsony Ferenc szakmai vezetése mellett 2012–2013-ban 6 doktorandusz (Gál Tünde, Gergely Zoltán, Lőrinczi Tünde, Miklós Zoltán, Salló Szilárd és Szilágyi Levente) szerzett Kolozsváron PhD-fokozatot (Gál 2012; Gergely 2013; Lőrinczi 2012; Miklós Z. 2013; Salló 2012a; Szilágyi L. 2013), és a sikeres tanszéki védés után Furu Árpád disszertációja is (Furu 2014b) rövidesen nyilvános védésre kerül. Néhány ehhez a generációhoz tartozó fiatal kutató a Kolozsváron elvégzett alapképzés után magyarországi (Bokor Zsuzsa, Jakab Albert Zsolt, Kinda István, Komáromi Tünde, Kovácsné István Anikó, Könczei Csongor, Szabó Árpád Töhötöm és Szőcsné Gazda Enikő) és nyugat-európai (Fosztó László) egyetemek doktori iskoláiba iratkozott be, és miután ott sikeresen megvédte PhD-disszertációját (Bokor 2002; Fosztó 2007c; Jakab A. Zs. 2011; Kovácsné István 2008; Kinda 2009c; Könczei Cso. 2007; Szabó Á. T. 2008; Szőcsné Gazda 2010d), Erdélybe hazatérve kutatói, muzeológusi és egyetemi oktatói munkakörben helyezkedett el. Nyisztor Tinka, Mirk Szidónia Kata és Ferencz Angéla Magyarországon elvégzett egyetemi tanulmányaikat követően doktori disszertációjukat is ott védték meg (Nyisztor 2008; Mirk Sz. K. 2008; Ferencz A. 2013), majd hazatérve szülőföldjükre ma itthon végeznek tudományszervezői, szerkesztői és kutatói munkát. A fenti adatokat összegezve: az 1989-es rendszerváltás után 49 erdélyi néprajzkutató 50 doktori címet szerzett meg.6 A legtöbben Kolozsváron Péntek János (16), Keszeg Vilmos (15) és Pozsony Ferenc (7) irányításával védték meg doktori 6

Fosztó László két doktori címet szerzett (Fosztó 2007c, 2009a).

78

TÁNCZOS VILMOS

dolgozataikat, de többen szereztek tudományos fokozatot magyarországi (11) és nyugat-európai (1) doktori iskolák tanítványaként is. A kolozsvári Hungarológiai Doktori Iskola keretében működő három néprajzos oktató (Keszeg Vilmos, Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos) ma 28 erdélyi és magyarországi doktorandusz hallgató témavezetője. A Bukaresti Egyetemen Zsigmond Győző irányít doktori dolgozatokat. Mindezeket tekintetbe véve bizonyos, hogy a tudományos fokozattal rendelkező erdélyi néprajzkutatók száma a jövőben tovább emelkedik. A kolozsvári doktori iskola hallgatói Keszeg Vilmos professzor irányításával 2008-ban elindították az Emberek és kontextusok című könyvsorozatot, amelynek eddig kilenc kötete jelent meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadó (Ambrus s.a.r. 2008; Vajda A. szerk., s.a.r. 2008; Ozsváth s.a.r. 2009; Czégényi–Keszeg s.a.r. 2010; Bajkó s.a.r. 2010) és újabban az Erdélyi Múzeum-Egyesület (Keszeg s.a.r. 2012; Keszeg 2012a; Ozsváth s.a.r. 2012; Vajda A. szerk., s.a.r. 2013) kiadásában, két további kötet pedig nyomdában van (Czégényi 2014; Szalma 2014). A sorozat társszerkesztője Szikszai Mária, a módszertani jelentőségéről pedig még szó lesz. Az kolozsvári MNAI legnagyobb gondját ma az alapképzésben és a mesteri képzésben részt vevő hallgatók számának csökkenése okozza. Az ún. „bolognai oktatási rendszer” kötelező bevezetése megszüntette a kettős szakokat, ami – egyéb tényezők mellett: a végzősök elhelyezkedési nehézségei, az egyetemi szakképzés inflálódása stb. – kedvezőtlen folyamatokat indított el. Tíz-tizenöt évvel korábban 20–25, sőt olykor több mint 30 néprajz szakos hallgató is végzett egy-egy évfolyamon, de ma ez a szám tíz fő alá esett vissza. Örvendetes ugyanakkor, hogy megnőtt a doktori képzésben részt vevő, de alapvetően nem néprajzi végzettségű hallgatók száma.

2.2.2. Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) Az ugyancsak kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság – ugyanúgy, mint az 1990 utáni első évtizedben – a jelen összefoglalóban vizsgált időszakban is a néprajzi intézet (MNAI) adminisztratív „háttérintézményeként” működött, és számos olyan funkciót töltött be, amely az önálló jogi személyiséggel nem rendelkező intézet esetében nem volt lehetséges. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a KJNT pályázatokat nyújtott be különböző magyarországi és romániai intézményekhez néprajzi alapkutatások elvégzésére, adatbázisok létrehozására, könyvek megjelentetésére stb., a néprajzi intézet szakmai köre (tanárok, doktoranduszok, egyetemi hallgatók, vendégtanárok stb.) pedig megfelelő állandó környezetet jelentett ahhoz, hogy a társaság által koordinált tudományos programok (terepkutatás, konferenciák, könyvkiadás, könyvbemutatók, kiállítások stb.) valóban sikeresek legyenek. A két intézmény együttműködését illetően az is igaz tehát, hogy az intézet (MNAI) a szakmai egyesület (KJNT) szellemi „háttérintézménye” volt. A Kriza János Néprajzi Társaság kolozsvári székházában sűrűn zajló szakmai eseményekről számot adni igen nehéz volna, hiszen alig telik el hét, hogy ne volna itt könyvbemutató, kiállításmegnyitó, vendégelőadás, műhelykollokvium vagy


79

tudományos konferencia, és a társaság olykor más intézményekkel együttműködve vidéki helyszíneken is szervez különböző rendezvényeket. A KJNT kiadványai között kiemelkedő jelentőségűek a néprajzi tanulmányokat tartalmazó évkönyvek. A Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve sorozat jobbára a Társaság tagjainak kutatási eredményeit adja közre, így természetes, hogy a közölt tanulmányok az erdélyi és moldvai magyarság néprajzával, valamint tudomány- és kutatástörténeti kérdésekkel foglalkoznak. Ebben a sorozatban 2002– 2013 között a 11–21. sorszámú kötetek jelentek meg, vagyis összesen 11 kiadvány (Szikszai szerk. 2002 és 2003; Pozsony–Szabó Á. T. szerk. 2004; Keszeg–Tötszegi szerk. 2005; Gazda K.–Tötszegi szerk. 2006; Ilyés–Pozsony szerk. 2007; Ilyés– Keszeg szerk. 2008; Ilyés–Jakab A. Zs.–Szabó Á. T. szerk. 2009; Czégényi– Keszeg–Pozsony szerk. 2010; Keszeg–Szalma szerk. 2011; György–Keszeg–Tekei szerk. 2012; Ilyés–Jakab A. Zs. szerk. 2013). A Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője sorozat megjelenése nem ennyire rendszeres (2002–2013 között összesen 5 kiadvány); benne hangsúlyosan jelennek meg különböző könyvészeti összeállítások. A Kriza Könyvek sorozatban 1990 óta 37 néprajzi tárgyú kötet jelent meg, ezek közül 27 kötet (a 11–37. sorszámú kiadványok) 2002 után. A sorozatokon kívül a társaság könyvkiadója további 21 könyvet adott ki. Továbbá a KJNT vállalta fel az előbb már említett Néprajzi Egyetemi Jegyzetek kiadását is, amelynek 8 kötete ugyanebben az időszakban hagyta el a nyomdát. A KJNT és az MNAI együttműködésével a 2002–2013 közötti időszakban összesen megjelentetett 71 néprajzi kiadvány (10 évkönyv, 5 értesítő, 27 kötet a Kriza Könyvek sorozatban, 8 egyetemi jegyzet, 21 sorozatokon kívüli kötet) nagyobb időtávlatból nézve is igen jelentős tudományos teljesítmény. Mivel a kiadónak nincs tudományos akkreditációja, emiatt a Társaság kiadványai – vitán felül álló szakmai értékük ellenére – a hivatalos „elszámoltatások” idején nem minősülnek tudományos munkáknak. Az utóbbi néhány évben a korábbi időszakhoz képest a KJNT-kiadványok száma is csökkenőben van, mert a Társaság a könyvek kiadási költségeit egyre nehezebben tudja fedezni. A KJNT sikerrel kezdte el különböző online adatbázisok építését, de ezek rendszeres frissítése és a társaság archívumában található néprajzi anyag digitalizált feldolgozása sokkal nagyobb emberi kapacitást igényelne, mint amellyel a Társaság jelen pillanatban rendelkezik. Az online elérhető fotóarchívum7 anyagának további bővítése, a fényképek adatolása ezután is rendszeres, folyamatos munkát igényel. A KJNT nemrég elindított egy digitális balladatárat8 is, amely számos keresési lehetőséget tesz lehetővé, és amely így segítségére lehet mind a szövegfolklorisztikával foglalkozó kutatóiknak, mind a szélesebb közönségnek. A kutatómunkát segíti a KJNT jelenleg 10103 kötetből álló szakkönyvtára és a gazdag néprajzi adattári gyűjtemény is, amelynek állománya 2012-ben 2700 tételből állt. 7 8

A Kriza János Néprajzi Társaság Képtára: http://www.kjnt.ro/fotoarchivum (2014. május 25.) A Kriza János Néprajzi Társaság Balladatára: http://www.kjnt.ro/balladatar (2014. május 25.).

80

TÁNCZOS VILMOS

A KJNT pályázatai főleg magyarországi forrásokat céloztak meg, a Romániából érkező állami és más intézményi támogatások az előbbinél jóval kisebb jelentőségűek voltak. Az utóbbi években ezek a pályázati lehetőségek, úgy tűnik, beszűkültek, emiatt a Társaság csoportos kutatási programokat kevésbé tudott támogatni, mint a korábbi időszakban. Ma a kolozsvári székház optimális adminisztratív működtetése, az állandó kiadványok (évkönyv, értesítő) megjelentetése és az online adatbázisok állandó frissítése is egyre nagyobb gondot okoz, egyéb költségigényes programokra pedig a Társaság nem tud megfelelő összegeket mozgósítani.

2.2.3. Múzeumok néprajzi tudományos tevékenysége A megyei és városi múzeumok főleg a Székelyföld kisvárosaiban foglalkoztatnak magyar nemzetiségű néprajzos muzeológusokat, de ilyen szakemberek elvétve más múzeumokban is jelen vannak. A Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban dolgozik Szőcsné Gazda Enikő, Kinda István és Demeter Éva, előbbi kettő a néprajzi részlegen, utóbbi pedig a közművelődésért felelős részlegen, és múzeumpedagógiai feladatokat is ellát. A múzeum megújult, minden tekintetben impozáns évkönyvének 2007–2013 között hat évfolyama jelent meg (Acta Siculica 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012– 2013; főszerk.: Kinda István). Ezek mindegyikében jelentős helyet foglal el a néprajzi tanulmányokat tartalmazó fejezet (szerkesztői Kinda István és a múzeum néprajzi részlegét vezető Szőcsné Gazda Enikő), melyben összesen 78 néprajzi tanulmány és forrásközlés jelent meg. A kötetek az In memoriam laptestben nekrológokat közölnek néhány időközben elhunyt, Háromszékhez kötődő jeles erdélyi néprajzkutatóról (Coroi Artur, Gazda László, Incze László, Kónya Ádám, Nagy Olga), közreadva személyi könyvészetüket is. Az évkönyvek szerzői között a székelyföldi múzeumok belső munkatársai mellett ott találjuk a máshol dolgozó néprajzkutatókat is, zömmel a fiatal néprajzos nemzedék tagjait. Az elmúlt években az intézmény több tucat kiadványt jelentetett meg, amelyek között szép számmal akadnak néprajzi jellegűek (Demény 2004; Kinda–Pozsony szerk. 2007; S. Lackovits–Szőcsné Gazda szerk. 2007; Vargha kiad. 2012; D. Haszmann 2013), illetve történeti néprajzi adatokat újra közreadó forráskiadványok (Kinda 2012; Scheint 2012; Roediger 2013). A múzeum felvállalta Pesty Frigyes 1864–1865-ös helynévgyűjtésének közzétételét. Eddig a gyűjtés első, a mai Kovászna megyére vonatkozó részét sikerült megjelentetni Csáki Árpád szerkesztésében (Pesty 2012). A Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a Veszprémi Múzeummal közösen rendezi a Népi vallásosság a Kárpát-medencében című konferenciát, amelynek 7. konferenciakötetét 2007-ben közösen jelentették meg (Lackovits–Szőcsné Gazda 2007 szerk.). A múzeumban az elmúlt években megtörtént a nyilvántartási rendszer digitalizálása, és egyéb jelentős belső adatbázisok is elkészültek.


81

A Kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum, a Csernátoni Haszmann Pál Múzeum és a Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum a sepsiszentgyörgyi múzeum kirendelt egységei. A kézdivásárhelyi intézmény részlegvezető muzeológusa Dimény Attila, néprajzos múzeumpedagógusa pedig Dimény Erika. A csernátoni múzeum néprajzos muzeológusa, Dimény-Haszmann Orsolya a múzeum létrejöttének negyvenéves évfordulójára állította össze A Csernátoni Haszmann Pál Múzeum című képes albumot (D. Haszmann 2013). A Zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban szerződéses alapon dolgozik Jakabfy Edit restaurátor, de az intézménynek nincs állandó alkalmazásban lévő muzeológusa. Az utóbbi években megtörtént a mintegy másfélezer tárgyat tartalmazó gyűjtemény fényképes nyilvántartásba vétele. A múzeum az utóbbi években több időszaki kiállításnak és egyéb rendezvénynek adott otthont, amelyeket Pozsony Ferenc múzeumalapító irányításával Dimény Attila kézdivásárhelyi és Kinda István sepsiszentgyörgyi muzeológusok szerveztek. Pozsony Ferenc és Kinda István szerkesztették a Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum Kiadványai sorozat több megjelent kötetét (Kinda–Pozsony szerk. 2007; Jakab A. Zs.–Pozsony szerk. 2011; Kinda szerk. 2011; Pozsony–Kinda 2011) is. A kiadványokban fellelhető tanulmányok az Orbaiszéken több éven át ismételten zajló terepkutatások nyomán születtek, amelyeknek ugyancsak a múzeum volt a gazdája és szervező intézménye. A Csíki Székely Múzeumnak az elmúlt években két fiatal, Kolozsváron végzett néprajzos munkatársa volt: Salló Szilárd néprajzos muzeológusként, Kádár Kincső pedig múzeumpedagógusként dolgozott igen eredményesen az intézmény keretében. Az utóbbi években gyökeresen átszervezték a múzeum gazdag néprajzi anyagának kiállítástermekben való megjelenítését, többéves munkával és külső forrásokból jövő pályázati összegek felhasználásával létrehozva a Csíki idők járása. Népi életképek a mindennapokból című állandó néprajzi kiállítást, amely a korszerű audiovizuális eszközök beépítése, az interaktív tevékenységek sikeres megszervezése miatt rövid idő alatt igen látogatottá vált. A sepsiszentgyörgyi múzeumi évkönyvhöz hasonlóan a Csíki Székely Múzeum Évkönyve is külön laptestekben közöl néprajzi tanulmányokat, amelyek leginkább a történelmi Csíkszék (Csík, Gyergyó, Kászon, Gyimes) népi kultúrájának valamely jelenségéről szólnak, de ezt a területi elvet a szerkesztők itt sem érvényesítik szigorúan.9 Salló Szilárd ma a Székelyudvarhelyen működő Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont munkatársa, a Csíki Székely Múzeumban pedig csak Kádár Kincső néprajzos múzeumpedagógus dolgozik. A hatalmas magyar muzeológiai anyagot is archiváló kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeumnak hosszú éveken át, sajnálatos módon, egyetlen magyar munkatársa sem volt. Ez a helyzet az utóbbi években némiképp megváltozott: a 2004-ben alkalmazott Tötszegi Tekla muzeológus kutatónak sikerült több magyar jellegű 9

Az évkönyvek tanulmányai a múzeum honlapján online letölthetők: http://www.csszm.ro/csiki.php?l=hu&sm=5 (2014. május 26.).

82

TÁNCZOS VILMOS

időszaki kiállítást is megszerveznie (például Denis Galloway 1926–1932 között készült romániai fotói, a Hóstát-kiállítás stb.), és ezekhez kapcsolódóan jelentős múzeumi kiadványokat is megjelentetnie (pl. Tötszegi 2008; Tötszegi–Pávai 2010).

2.2.4. Egyéb intézmények A román kormány által 2007-ben Kolozsváron létrehozott és azóta igen hatékonyan működő kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnek öt olyan munkatársa van, akik Kolozsváron néprajz szakot végeztek: Bokor Zsuzsa, Fosztó László, Jakab Albert Zsolt, Könczei Csongor és Peti Lehel. Az etnikai identitás alakulásával, az együttéléssel, a migrációval, a jogvédelemmel stb. foglalkozó intézet kutatóinak munkaköri leírásában azonban nem szerepelnek kifejezetten néprajzi vagy antropológiai feladatok, ennek ellenére ezek a fiatalok az utóbbi években ezen a tudományterületen szereztek tudományos fokozatot, és igen jelentős néprajzi könyveket, tanulmányokat jelentettek meg magyar, angol és román nyelven az intézet saját kiadójánál (Bokor 2013; Fosztó 2009b; Toma–Fosztó 2011; Jakab A. Zs. 2012a, 2012b; Könczei Cso. 2011, 2012; Peti L. 2012a; Jakab A. Zs.–Peti L. szerk. 2009, 2010; Könczei Cso. szerk. 2010a, 2010b, 2014) vagy más kiadóknál. Örvendetes, hogy az intézet az intézményen kívüli kutatók néprajzi könyveinek megjelentetését is felvállalja (Ilyés 2013; Szabó Á. T. 2013a; Tánczos 2012; Peti L.– Tánczos eds. 2012). A Román Akadémiához tartozó Kolozsvári Folklór Intézetben az évek során a magyar folkloristák száma egyre apadt. Ma az intézetben már csak két magyar kutató, Komáromi Tünde és Salat-Zakariás Erzsébet van alkalmazásban, utóbbi csak félállásban. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) tudományosan akkreditált kiadója több néprajzi könyvet is megjelentetett (Kinda 2010; Tánczos 2011a; Keszeg s.a.r. 2012; Vajda A. 2013), és a tudományos társaság negyedévente megjelenő folyóiratának, az Erdélyi Múzeumnak az utóbbi években rendszeresen jelentek meg néprajzi tematikus számai Tánczos Vilmos szerkesztésében (2011/1, 2012/4, 2014/1). Az egyesület Bölcsészettudományi Szakosztálya Kolozsváron néprajzi előadásokat is szervez romániai és külföldi előadókkal. A két említett tudományos intézet kiadója mellett több erdélyi könyvkiadó (Kriterion, Mentor, Pro-Print, Pallas-Akadémia stb.) is felvállalta az igényes néprajzi kiadványok rendszeres megjelentetését, sőt olykor az is előfordult, hogy egyegy kötet előre megtervezett kutatói és kiadói együtműködés révén jött létre (például: Keszeg–Szabó Zs. szerk. 2006 és 2010). Külön ki kell emelnünk a marosvásárhelyi Mentor Kiadó következetes kiadói tevékenységét, amely sok más néprajzi kiadvány mellett DVD-mellékletekkel megjelentette az Emberek és kontextusok című forrásközlő sorozat első öt kötetét (Ambrus s.a.r. 2008; Vajda A. szerk., s.a.r. 2008; Ozsváth s.a.r. 2009; Czégényi–Keszeg s.a.r. 2010; Bajkó s.a.r. 2010), és Magyar


83

Zoltán erdélyi tájegységi mondagyűjtéseinek több, ugyancsak forrásértékű kötetét (Magyar 2005b, 2007b, 2008a, 2008b, 2009a, 2011a) is kiadta. Végezetül megemlítjük, hogy különféle megyei és városi kulturális intézményekben ugyancsak dolgoznak tudományos munkával is foglalkozó magyar néprajzos szakemberek: Vajda András (A Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros Megyei Központja), Both József (A Hagyományos Kultúra Megőrzésének és Terjesztésének Kolozs Megyei Központja), Salló Szilárd (Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont), Ferencz Angéla (Hargita Megyei Kulturális Központ) és mások.

3. A néprajztudomány területei 3.1. Könyvészeti adatgyűjtés A romániai magyar néprajzi kutatás általános bibliográfiájának időrendben történő összeállítását 2002-ben Jakab Albert Zsolt kezdte el, aki átfogó bibliográfiai gyűjtőmunkát végzett. Az általa összeállított, jól szerkesztett online adatbázis a KJNT és a Transindex honlapjain érhető el,10 és a kezdetektől 2007-ig tartalmaz könyvészeti tételeket (Jakab A. Zs. összeáll. é. n.). A KJNT intézményi keretében folytatott adatgyűjtés és az adatbázis további fejlesztése azonban sajnos abbamaradt, holott folytatása és a korábbi évek bibliográfiai adatainak újabbakkal való kiegészítése nagyon fontos volna. A Társaság Előmunkálatok a romániai magyarság néprajzához nevű nagy projektje, amelynek keretében ez a könyvészet is készült, kellő támogatás hiányában ma ugyancsak takaréklángon működik. Jakab Albert Zsolt és mások munkájának köszönhetően ugyanebben az intézményi keretben több tájegységi bibliográfia is elkészült. A KJNT nagy kutatói összefogással 2006-ban – a viszonylagos teljesség igényével – könyv alakban is kiadta a moldvai csángó bibliográfiát (Ilyés–Pozsony–Tánczos szerk. 2006), amely a Társaság honlapján elektronikusan is hozzáférhető.11 A kötet megjelenése óta lassan egy évtized telt el, és az 5376 tételt tartalmazó könyvészet online változatának aktualizálása már ugyancsak időszerű volna. A Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője sorozatban más könyvészetek is megjelentek. A már korábban kiadott Kalotaszeg-bibliográfiát (KJNT Értesítője 2000/1–2., Ercsei Judit szerk.) 2003-ban a Háromszék-bibliográfia követte (Jakab A. Zs. összeáll. 2003), amely utóbb bővített formában is megjelent (Jakab A. Zs.–Kinda összeáll. 2012). A Kriza-értesítők sorozatának egyik füzeteként Szilágyi Enikő Hajnalka összeállításában jelent meg az 10

Romániai magyar néprajzi bibliográfia: http://www.kjnt.ro/neprajzibibliografia és http://neprajzibibliografia.adatbank.transindex.ro (2014. május 25.). 11 A moldvai csángók bibliográfiája: http://www.kjnt.ro/csangobibliografia (2014. május 25.)

84

TÁNCZOS VILMOS

Erdélyi Múzeum folyóirat néprajzi írásainak annotált bibliográfiája a kezdetektől 1917-ig (Szilágyi E. H. összeáll. 2002). A KJNT Értesítőjében személyi könyvészetek is jelentek meg az 1990-es években (például az 1998/3–4-es számban Faragó József bibliográfiája). Az utóbbi évtizedben elkészült az erdélyi magyar néprajztudomány néhány további nagy alakjának személyi könyvészete. A 80 éves Kallós Zoltánt a KJNT különkiadvánnyal ünnepelte (Ilyés–Jakab A. Zs. szerk. 2006), amelyben a kutató személyi bibliográfiája is helyet kapott (Jakab A. Zs. összeáll. 2006). A 85 éves Szentimrei Judit előtt a Társaság 14. évkönyvével (Gazda K.–Tötszegi szerk. 2006) és a kutatói könyvészet közreadásával tisztelgett (Jakab A. Zs.–Szabó Zs. összeáll. 2006). A 60 éves Gazda Klárát a 13. évkönyv köszöntötte (Keszeg–Tötszegi szerk. 2005), a kötet elején a kutató írásainak könyvészetével. Kónya Ádám háromszéki néprajzkutató személyi könyvészete az Acta Siculica 2011-es évfolyamában jelent meg nekrológ kíséretében (Boér–Kinda 2011). Ugyancsak újabban készült el a néprajztudomány egy-egy területének tematikus könyvészete. Pozsony Ferenc az erdélyi magyar társadalom kutatásának eredményeit vette számba a tudományág több mint 40 oldal terjedelmet kitevő válogatott könyvészetével (Pozsony 2008). Czégényi Dóra közreadta a romániai magyar hiedelemkutatás ugyancsak válogatott, de ilyen formában is egészen átfogó, több mint 70 oldal terjedelmű bibliográfiáját (Czégényi 2012c). A sorozat egy másik kötete a népi gyógyászat kutatásának elsősorban pragmatikai szempontokat követő szakirodalmát tartalmazza (Keszeg–Czégényi 2010). Jakab Albert Zsolt és Keszeg Vilmos összeállításában jelent meg az életpályák, élettörténetek kutatásának válogatott könyvészete (Jakab A. Zs.–Keszeg összeáll. 2007). Tánczos Vilmos egy-egy tanulmányt írt a moldvai csángó és az erdélyi magyar népi vallásosság kutatásának történetéről, amelyekhez átfogó reprezentatív könyvészet is tartozik (Tánczos 2007a és 2010b), és a moldvai csángók nyelvészeti kutatását összefoglaló tanulmányát is közel 80 oldal terjedelmű idevágó könyvészet egészíti ki (Tánczos 2004). Jakab Albert Zsolt és Pozsony Ferenc állították össze az erdélyi cigányság kutatásának válogatott bibliográfiáját (Jakab A. Zs.–Pozsony összeáll. 2007). Az erdélyi cigányközösségek kutatásának korszakait Pozsony Ferenc elemző tanulmányban is tárgyalta, amelyhez részletes könyvészet is tartozik (Pozsony 2007a). Szabó Árpád Töhötöm a romániai magyar nyelvű néprajzi felsőoktatás, kutatás és muzeológia aktuális helyzetét mutatta be ugyancsak megfelelő szakirodalom kíséretében (Szabó Á. T. 2003). Egy-egy néprajzi terület reprezentatív nemzetközi és magyar szakirodalmát, az erdélyi néprajzkutatás legújabb eredményeit is ideértve, összefoglalják az MNAI oktatói által kiadott egyetemi jegyzetek. A sorozat köteteiben Pozsony Ferenc átfogó könyvészetet állított össze az erdélyi népszokáskutatásról (Pozsony 2006a: 369– 407.), illetve Erdély egyes népeinek (szászok, örmények, székely szombatosok, cigányok) néprajzi szempontú kutatásáról (Pozsony 2009a: 24–29., 94–102., 131–133.,


85

157–159., 195–206., 231–233.), Keszeg Vilmos a populáris írásbeliségről (Keszeg 2008a: 385–442.), a történetmondásról (Keszeg 2011: 261–299.) és a hiedelemkutatásról (Keszeg 2013: 342–492), Tánczos Vilmos az archetipikus szimbolizációról (Tánczos 2006a: 307–336.), Szikszai Mária egyes művészetantropológiai kérdésekről (Szikszai 2009), Gazda Klára pedig a tárgyi népművészet művészeti szempontú kutatásáról (Gazda K. 2008b: 419–456.) állított össze könyvészetet. Néprajzi vonatkozásban is ígéretesen indult 2010-ben a Transindex nevű kolozsvári internetes portál kezdeményezése, amely a Romániai Magyar Lexikon adatbázisban12 különböző erdélyi néprajzi jelenségeket, kutatókat, adatközlőket és elméleti fogalmakat bemutató kétnyelvű, magyar–román szakcikkeket és ezekhez tartozó könyvészeti tételeket tett a nagyközönség számára is hozzáférhetővé, de sajnos ez a kezdeményezés is idő előtt abbamaradt, sőt ma már az elkészült néhány tucat néprajzi szócikk megtalálása is elég körülményes a portálon. Ebben az időszakban jelentek meg az 1981-ben elindított Romániai Magyar Irodalmi Lexikon utolsó kötetei (IV. [2002], V/1. [2010] és V/2. [2010]; főszerk.: Dávid Gyula), amelyek ugyancsak jelentős számban tartalmaznak néprajzifolklorisztikai szócikkeket.

3.2. Tudománytörténeti konferenciák, kiadványok A kolozsvári BBTE Magyar Néprajzi és Antropológiai Intézete (MNAI) és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) 2008 óta évente szerveznek közös kutatásés tudománytörténeti konferenciákat, amelyeken a kolozsvári – illetve tágabban értelmezve: az ezzel valamilyen kapcsolatban álló – néprajzi kutatások, valamint az erdélyi néprajzi oktatás történeti kérdéseit járják körül, és gyakran kiemelten foglalkoznak egy-egy meghatározó személyiség életpályájával. Az elhangzott kutatás-, tudomány- és oktatástörténeti előadások eddig két KJNT-évkönyvben jelentek meg. A 18. társasági évkönyv (Czégényi–Keszeg– Pozsony szerk. 2010) két tudománytörténeti konferencia (2008, 2009) anyagát tartalmazza. Benne összefoglalót és hozzá tartozó könyvészetet találunk az erdélyi vallási néprajzi kutatások eredményeiről (Tánczos 2010b), az Erdélyi MúzeumEgyesület és az Erdélyi Múzeum folyóirat 1859–1948 közötti népköltészettel kapcsolatos tevékenységéről (Olosz 2010a), az 1949-ben létrejött Kolozsvári Folklór Intézetben zajló népzene-kutatói munkáról (Almási 2010), az Erdélyi Fiatalok 1930-as évekbeli falukutató mozgalmának néprajzi és népművészeti szempontjairól (Cseke 2010). Az intézmény- és oktatástörténeti fejezetben Olosz Katalin annak okait tárja fel, hogy 1905-ben miért nem került a kolozsvári egyetem irodalomtörténeti tanszékére a nyilvános rendes tanári állásra pályázó Sebestyén Gyula (Olosz 12

A Romániai Magyar Lexikon online elérhetősége: http://lexikon.adatbank.ro (2014. október 20.).

86

TÁNCZOS VILMOS

2010b), aki őstörténettel, hősi epikával, regösénekekkel foglalkozott. Ugyanitt Keszeg Vilmos a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar 1943. április 8-i jegyzőkönyvét ismerteti (Keszeg 2010b), amely a néprajzi tanszék professzori állását elfoglalni kívánó Gunda Béla, Szendrey Ákos, Bálint Sándor, Bartha Károly, Lükő Gábor, K. Kovács László és Tálasi István pályázati anyagának értékelését tartalmazza. Amint ismert, az 1940-ben újraalakult kolozsvári néprajzi tanszéken korábban Viski Károly és K. Kovács László oktatott, majd az 1943 tavaszán kiírt pályázat eredményeként 1943–1948 között Gunda Béla lett az intézet vezető professzora, akinek irányítása alatt ezekben az években szaktudást szerzett az a neves erdélyi néprajzkutatói generáció, amely a 20. század második felében fejtette ki tevékenységét (dr. Kós Károly, Faragó József, Molnár István, Nagy Jenő, Antal Árpád, Nagy Olga és még sokan mások). Ugyanebben a fejezetben Ozsváth Imola a pedagógusként tevékenykedő néprajzkutatók munkájának jelentőségét a tárgyra vonatkozó gazdag könyvészet kíséretében méltatja, és történetiségében is bemutatja ezt a jelenséget (Ozsváth 2010). Mivel Kolozsváron 1919-ben Herrmann Antal magántanár távoztával megszűnt az egyetemi szintű néprajzi képzés, és az 1940–1948 közötti rövid, Gunda Béla nevével fémjelzett időszakot leszámítva, később sem sikerült ezt biztosítani, ezért kiemelt jelentőségűvé vált a többnyire vidéken dolgozó önkéntes néprajzosok munkája.13 A kötet harmadik fejezetében kutatói pályaképeket olvashatunk a múzeumteremtő dr. Kós Károlyról (Tötszegi Tekla), Seprődi Jánosról és Sztripszky Hiadorról (Almási István), Vámszer Gézáról (Pozsony Ferenc), Nagy Olgáról (Keszeg Vilmos) és Szentimrei Juditról (Gazda Klára). A Kriza János Néprajzi Társaság 20. évkönyve (György–Keszeg–Tekei szerk. 2012) újabb három tudománytörténeti konferencia (2010, 2011, 2012) tanulmányait adja közre. Keszeg Vilmos ezúttal a kolozsvári egyetem bölcsészettudományi karának 1942. április 16-i jegyzőkönyvét ismerteti, amely a néprajzi tanszék Viski Károly távozása miatt megüresedett professzori állására pályázók életművének áttekintését és korabeli értékelését tartalmazza. Zakariás Erzsébet a Kolozsvári Folklór Intézet archívumáról, Tibori Szabó Zoltán és Újvári Mária a Minerva nyomda és könyvkiadó (1920–1948) kiadványairól, Dávid Gyula a Kriterion Könyvkiadó első éveiről, Vida Tekei Erika a marosvásárhelyi Mentor Kiadó néprajzi kiadványairól 13

Vidéki iskolák tanáraként végeztek igen jelentős kutatói és tudományszervezői munkát Balázs Márton (1867–1948), Orosz Endre (1871–1945), Haáz Ferenc Rezső (1883–1958), Konsza Samu (1887– 1971), Vámszer Géza (1896–1976), Domokos Pál Péter (1901–1992), Haszmann Pál (1902–1977), Vita Zsigmond (1906–1988), Duka János (1907–1990), Kovács Ferenc (1907–1959), Gagyi László (1910–1991), Székely László (1912–1982), Haáz Sándor (1912–2007), István Lajos (1920–2011), Dánielisz Endre (szül. 1925), Kallós Zoltán (sz. 1926), Gub Jenő (1929–2013), Albert Ernő (sz. 1932), Bura László (1932–2014), Kovács Piroska (sz. 1932), Major Miklós (1933–2010), Gál Irma (sz. 1933), Kardalus János (1935–2006), Balázsi Dénes (sz. 1936), Ráduly János (sz. 1937), Antal Sándorné Tankó Mária (sz. 1937), Szőcs Lajos (1938–2008), Gálfalvi Gábor (sz. 1938), Balázs Lajos (sz. 1939), Mirk László (sz. 1944), Burus János (sz. 1946), Nagy Lajos (sz. 1950) és még igen sokan mások.


87

(1996–2010), Sava Eleonora a kolozsvári román egyetemisták folklórköréről, Asztalos Enikő pedig a Marosvásárhelyi Népi Egyetem néprajzi tanfolyamairól (1993– 2011) közöl összefoglalót. Az évkönyv kutatói életpályákat összefoglaló második felében Borbély Sándor 19. század végi aranyosszéki folklórgyűjtőről (Keszeg Vilmos), Viski Károly balladagyűjtéseiről (Olosz Katalin), Lükő Gábor bukaresti tanulmányairól és kapcsolatairól (Tánczos Vilmos), a Dimitrie Gusti professzor által vezetett bukaresti monografikus szociológiai iskola és az Erdélyi Fiatalok közötti kapcsolatokról (Salamon Márton László), a kalotaszegi lakodalmi szokások kutatóiról (Kürti László), a kulturális elemek vándorlását vizsgáló Gunda Béláról (Viga Gyula), a bukovinai székelyek történelmét és kultúráját kutató Sántha Alajosról (Gatti Beáta) találunk tudománytörténeti összefoglalókat. A kötetet Faragó József nekrológja (Albert Ernő) és a Cantata Profana egyik újabb, esszéisztikus hangvételű értelmezési kísérlete zárja (Balázs Lajos). A Népi kultúra, társadalom Háromszéken című kötetben Albert Ernő erre a tájegységre vonatkozóan vet fel kutatás- és tudománytörténeti kérdéseket, és foglal össze tudományos eredményeket (Albert 2003), Szabó Judit újonnan feltárt adatok alapján mutatja be Balázs Márton néprajzkutatói műhelyét (Szabó J. 2003), Szőcsné Gazda Enikő pedig a háromszéki csempekészítő központok kutatásának eredményeit és problémáit tárja fel (Szőcsné Gazda 2003). A moldvai csángó népi kultúra tanulmányozásának néhány általános kérdését Meinolf Arens (Arens 2005), kifejezetten folklorisztikai jellegű kérdéseit pedig Faragó József veti fel (Faragó 2005a). Hála József Hogyan gyűjtöttek elődeink? című könyvében (Hála 2004) Jankó János és Herrmann Antal erdélyi terepmunkájával ismertet meg. A kötet továbbá nagy terjedelemben foglalkozik a néprajztudomány által mostanig elfeledett Gyarmathy Zsigáné Hóry Etelka és Pávai-Vajna Ferenc munkásságával is. A Kós Béla által összeállított Néprajz és muzeológia című kötet (dr. Kós 2011) a muzeológus dr. Kós Károly, valamint Szentimrei Judit és Nagy Jenő több évtizedes, második világháború utáni tevékenységét mutatja be. Paládi-Kovács Attila egy-egy tanulmányban K. Kovács Lászlóra és Gunda Bélára emlékezik, akiknek életműve sok szállal kötődik Erdélyhez (Paládi-Kovács 2008, 2012). Keszeg Vilmos szerkesztésében jelent meg Nagy Olga Vallomások című posztumusz kötete (Nagy O. 2010), amelyből a szerző alkotói műhelyébe nyerünk betekintést, megismerve a neves mese-, élettörténet- és társadalomkutató egészen kivételes személyiségét is. A Válaszút vándora című könyv (Kallós–Benkei 2005) Kallós Zoltánnal készült interjúkat tartalmaz. A csíkszeredai Sapientia EMTE oktatói Balázs Lajos 70. születésnapjára jelentették meg az őt köszöntő konferencia anyagát. A hagyomány burkai című kötetben a kutatóval készült interjúk is helyet kaptak (Lajos– Tapodi szerk. 2009). Több néprajzi tanulmányt, főleg a népi kultúra és a nyelv kapcsolatát elemző írásokat tartalmaz a Péntek János köszöntésére kiadott Nyelvek és nyelvváltozatok című kétkötetes munka is (Benő–Fazakas–Szilágyi N. S. szerk. 2007).

88

TÁNCZOS VILMOS

3.3. Múzeumok, tájházak, gyűjtemények Pozsony Ferenc összefoglaló tanulmányt készített az erdélyi múzeumokban található magyar néprajzi gyűjteményekről (Pozsony 2006b). Az egyes megyei és városi múzeumok néprajzi anyagát bemutató kiadványokat, valamint kiállításokra, műtárgyvédelemre vonatkozó szakanyagokat, katalógusokat elsősorban maguk a múzeumok adtak ki. Ilyen jellegű összeállítások, jegyzékek a múzeumi évkönyvekben (Acta Siculica, Csíki Székely Múzeum Évkönyve) is gyakran megjelentek. Mindezek tételes felsorolására nincs mód, alább csak néhány fontosabb kiadványt nevezünk meg. A Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot igényes kivitelű kötet mutatja be (Vargha kiad. 2012). A sepsiszentgyörgyi múzeum alsócsernátoni külső egységéről D. Haszmann Orsolya állított össze fényképes ismertetést (D. Haszmann 2013). Hasonló kiadvány ismerteti a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum kandallócsempe-gyűjteményét is (Pozsony–Kinda 2011). Korniss Péter fotóművész Kallós Zoltán gazdag válaszúti néprajzi gyűjteményéről adott ki albumot (Kallós 2011). A szentendrei szabadtéri múzeum munkatársa, Bereczki Ibolya állította össze az Erdélyi tájházak és néprajzi gyűjtemények című kiadványt (Bereczki 2013), amely egységes szempontok alapján, színes fényképek kíséretében ad átfogó információkat 34 erdélyi magyar tájházról. A kötet előszavában Pozsony Ferenc áttekinti az erdélyi néprajzi múzeumok, tájházak sorsának történeti alakulását. Ennek a kiadványnak az anyaga újabb adatokkal bővítve megtalálható a KJNT folyamatos fejlesztés alatt álló online kataszterében.14 Ugyancsak magyarországi közreműködéssel készült el a Múzeumok, gyűjtemények a Székelyföldön című kötet, amelyben természetesen a néprajzi gyűjtemények bemutatása is helyet kap (Miklósi-Sikes 2002).

3.4. Regionális feldolgozások: táj- és falumonográfiák A hagyományos magyar népi kultúra táji megoszlásának kérdése ma is foglalkoztatja a néprajztudományt. Az erdélyi magyar népi kultúra térbeli tagolódásáról alkotott képünket illetően is nagy jelentőségű Borsos Balázs szintézise (Borsos 2009), amelyben a kutató számítógépes klaszteranalízis segítségével feldolgozza és elemzi a kilenc kötetből álló Magyar Néprajzi Atlasz anyagát. Ezzel a korszerű módszerrel sikerül „együtt láttatnia” az atlasz 600 térképlapjának anyagát, és így egzakt módszerrel is sikerül körülhatárolnia azokat a nagy- és kistájakat, kulturális régiókat, amelyeket a köztudat korábban is kulturális egységeknek tekintett. A Borsos Balázs – Magyar Zoltán szerzőpáros által jegyzett A magyar népi kultúra régiói című kétkötetes munka (Borsos–Magyar 2011) az érdeklődő nagyközönség számára is bemutatja a hagyományos magyar népi kultúra regionális tagolódását a teljes magyar nyelvterü14

Néprajzi Múzeumok Tára: http://www.kjnt.ro/muzeumtar (2014. október 20.)


89

leten. Nemrég jelent meg a nyolckötetes Magyar Néprajz kézikönyvsorozat Táj, nép, történelem című kötete (I. 1.), amelyben az erdélyi nagytáj kistájait, néprajzi csoportjait bemutató több mint száz oldalas fejezetet gazdag képanyag is illusztrálja (Mohay 2011). Pozsony Ferenc Erdély népei című egyetemi jegyzete az erdélyi szászok, örmények, székely szombatosok, cigányok népi kultúrájának jellemző sajátosságait mutatja be (Pozsony 2009a). Ugyanő tett közzé egy értekezést a népi kultúra területi tagolódásának vizsgálati szempontjairól (Pozsony 2012–2013). A néprajzkutatók gyakran saját szűkebb kutatási területük eredményei alapján fogalmaznak meg egy-egy tájegység határaira vagy belső kulturális tagolódására vonatkozó következtetéseket. Pávai István az erdélyi nagy- és kistájakról a népzene- és a néptánckutatás szempontjából értekezik (Pávai 2005), Péntek János a moldvai magyarság belső tagolódásának kérdését a szóföldrajz alapján veti fel (Péntek 2008), Balogh Balázs és Fülemile Ágnes pedig a kalotaszegi regionális identitások történeti alakulásának kérdését a társadalmi viszonyok és a tájszerkezet oldaláról veszi szemügyre (Balogh–Fülemile 2004). A Hála József által szerkesztett Kalotaszeg vázolata című kötet Kalotaszeg 19. századi néprajzi felfedezésének krónikája (Hála szerk. 2006). Barabás László az Akiket fog a figura című, farsangi dramatikus szokásokat és színjátékokat bemutató monográfiájában (Barabás 2009) elsőként kísérli meg néprajzi és nyelvjárási érvek felsorakoztatásával meghatározni a „Marosszék régió” fogalmát. Ez a régió nem egyezik sem a történelmi székely Marosszék, sem az egykori Maros-Torda, illetve a jelenkori Maros megyével: a régi Marosszéknél nagyobb területet fog át, az egykori vármegyei és mai megyei területnél viszont kisebbet. Néprajzi-kulturális értelemben Barabás László a Marosszék régiót kontaktzónaként határozza meg, amely kapcsolatot, de ugyanakkor átmenetet is képez a vármegyei területek és Székelyföld között. Az utóbbi években megjelent néhány olyan tanulmánygyűjtemény is, amelyek noha nem tájegységi monográfia igényével születtek, sokszínűségüknél és gyakran módszertani újszerűségeiknél fogva mégis összetett képet nyújtanak egy-egy tájegység népi kultúrájáról. Ilyen munka jelent meg az Aranyos-vidék (Keszeg–Szabó Zs. szerk. 2006) és a Mezőség (Keszeg–Szabó Zs. szerk. 2010) magyar népi kultúrájáról. Makkai Gergely az Erdélyi-Mezőséget tájökológiai vonatkozásban mutatja be (Makkai 2003). A Tomisa Ilona által szerkesztett Hárompatak című kötet tanulmányai egy Gyimes közelében fekvő kistájról szólnak (Tomisa 2003). Orbaiszék hagyományos és átalakuló mai népi kultúráját több kötet (Kinda–Pozsony szerk. 2007; Jakab A. Zs.–Pozsony szerk. 2011; Kinda szerk. 2011) és több, ezeken kívül megjelent tanulmány vizsgálja (Szőcsné Gazda 2010c; Pozsony 2011b és mások). A Száz magyar falu könyvesháza sorozat köteteként jelent meg, majd bővítve új kiadást is megért Pozsony Ferenc Zabola-monográfiája (Pozsony 2002/2012). Ugyanebben a sorozatban adták ki Szilágynagyfalu monográfiáját, Major Miklós néprajzkutató munkáját (Major 2002. Tankó Gyula tanulmányaiból és könyveiből a gyimesi népi kultúra különböző vonatkozásait ismerhetjük meg (Tankó 2003, 2008, 2009).

90

TÁNCZOS VILMOS

Adorjáni Rudolf Károly erős történeti érdeklődéssel mutatja be egy KisKüküllő menti falu, Pipe társadalmának és népi kultúrájának átalakulását, a hagyományos életvilág felbomlását (Adorjáni 2011). Egy Bárth János által szerkesztett, Lapádi vendégség című kötet a dél-erdélyi Magyarlapádon végzett recens néprajzi vizsgálatok eredményeit tárja az érdeklődők elé (Bárth J. szerk. 2007). Keszeg Vilmos Történetek és történetmondás Detrehemtelepen című könyve (Keszeg 2012a) egy narratológiai vizsgálat jegyében jött létre, de a benne közölt történetek a falu népi kultúrájának egészéről vallanak. Vass Erika dél-erdélyi terepmunkájának eredményeként született meg a kutató Hunyad megyei református szórványmagyarságról szóló könyve (Vass é. n. [2012]). Bárth János a Csíki-havasokban élő Úz-völgyi magyarokról készített átfogó település-néprajzi bemutatást (Bárth J. 2004). A moldvai csángóság népi kultúrájáról is jelentek meg olyan gyűjteményes kötetek, amelyek a népi kultúra több területét is érintik (Pozsony 2005; Kinda– Pozsony szerk. 2005; Ilyés–Peti L.–Pozsony szerk. 2010). Gazda László Csángómagyar falvak című háromkötetes gyűjteménye (Gazda L. 2009–2011) a moldvai magyar vonatkozású települések történeti tára, de sok néprajzi adatot is tartalmaz. A bukovinai székelység 1774 utáni történetének és egyszersmind történeti néprajzának egyes forrásait tárja fel egy román nyelvű kötet (Hrenciuc 2006). Sepsiszéki Nagy Balázs Székelyföld falvai a huszadik század végén című, négy kötetből álló kiadványsorozata a Székelyföld mai állapotáról ad különböző – gazdasági, demográfiai, néprajzi, művelődési stb. – jellegű információkat. A sorozat két korábban megjelent kötetét (I. Háromszék, 1998; II. Csík-, Kászon- és Gyergyószék, 2000) az Udvarhelyszéket, valamint a Marosszéket és Aranyosszéket bemutató III. és IV. kötet is követte (Sepsiszéki Nagy 2003, 2007). A 2002–2013 közötti időszakban néhány olyan, új monografikus munka is elkészült, amely egy-egy tájegység népi kultúrájának valamilyen részjelenségét vizsgálja. Keszeg Vilmos Aranyosszék népköltészete című kétkötetes gyűjteménye (Keszeg 2004a) tematikusan átfogja a hetedik székely szék utóbbi száz évének teljes népköltészeti hagyományát. Ez a munka a „folklór határához” tartozó nem orális műfajok bevonásával nyilvánvalóan túllépi a szokásos folklórmonográfiák műfaji határait, de a kötet legfőbb módszertani nóvuma, hogy a műfajiságot mint beszédszokást mutatja be. Egy Pócs Éva által irányított munkacsoport egy-egy tájegységen vagy falun belül végzett összetett szempontú vallási néprajzi vizsgálatokat, amelyek szintén alkalmasak arra, hogy átfogó képet adjanak a vizsgált néprajzi egység kultúrájáról (Pócs szerk. 2008, 2012a; Iancu 2012, 2013). Bárth János a székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományait monografikus igénnyel mutatta be (Bárth J. 2006). Az utóbbi idők jellegzetes erdélyi műfajában, az ún. „falumonográfiákban” rendszerint ott találjuk a recens néprajzi gyűjtéseket vagy történeti néprajzi adatokat tartalmazó fejezeteket, amelyeket gyakran néprajzos szakemberek készítettek (például: Albert 2007, 2009, 2010 – Csíkdánfalva; Szentes G.–Szentes Sz. 2005 –


91

Csíkmadéfalva; Bura 2010 – Erdőd). Sajnos az ilyen típusú, gyakran helyben kiadott köteteknek még a számbavétele, könyvészeti adataik összegyűjtése is körülményes. Eredményként könyvelhetjük el, hogy az elmúlt években sikerült megjelentetni néhány régi, ma már igen nehezen hozzáférhető tájegységi monográfiát. Vitos Mózes Csíkmegyei füzetek című, 1022 oldalnyi terjedelmű főműve 1896–1902 között jelent meg (Vitos 2002–2003). Roediger Lajos ugyancsak a 19–20. század fordulóján végzett néprajzi gyűjtőmunkát Kászonban és Háromszéken a tárgyi és a szellemi néprajz területén. Jobbára szétszóródott hagyatékának legjelentősebb részét Szőcsné Gazda Enikő munkája nyomán most a Székely Nemzeti Múzeum jelentette meg (Roediger 2013). Ugyancsak ez a múzeum adta ki Daniel G. Schneit medgyesi szász orvos 1833-ban németül megjelent monográfiáját a Székelyföldről (Scheint 2012), és kezdte meg Pesty Frigyes 1864–1865-ben készült, néprajzi vonatkozásokban is igen gazdag helynévgyűjteményének közzétételét (Pesty 2012). Itt nyilvánvalóan fölösleges ismétlések vannak, vö. 14. l.

3.5. Gazdálkodási formák, gazdasági stratégiák, népi mesterségek A hagyományos népi gazdálkodási formák, technikák, valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó életformák, társadalmi csoportok Erdély-szerte erősen átalakulóban vannak, olyannyira, hogy a népi kultúra egyes jelenségei nyomtalanul tűnnek el. Erre az átalakulási folyamatra a néprajzkutatók az elmúlt évtizedekben is hangsúlyosan reflektáltak, és ez a tudományos érdeklődés ma még fokozódni látszik. Még ma is vannak olyan hagyományos mesterségek, technológiák, amelyek éppen azért keltik fel az érdeklődést, mert kiveszőfélben vannak, és a kutatókban a megörökítés szándéka munkál. Bura László a Nevek tanúsága, szakmák emléke című tanulmánygyűjteményében (Bura 2005) adta közre az eltűnőfélben lévő szatmári népi mesterségekről (gubások, fazekasság, mézeskalács-készítés, kötélverés, szitakötés stb.) szóló tanulmányait. Halász Péter még az 1970-es években elkezdett moldvai kutatómunkája egyik eredményeként a moldvai csángómagyarok hagyományos állattartásáról (Halász 2007), Kisné Portik Irén a Gyergyói-medencében végzett kutatás alapján a fenyőfa sokirányú felhasználásáról (Kisné Portik 2006a), Madar Ilona a Sóvidék földműveléséről (Madar 2003), az István Lajos – Szőcs Lajos szerzőpáros pedig a korondi taplómegmunkálásról készítettek átfogó monografikus munkákat (István–Szőcs 2008). Suba László gazdagon illusztrált, rajzokkal és színes fényképekkel is ellátott kötetben mutatta be a tordai és a Torda környéki (Várfalva, Jára) hagyományos népi fazekasságot (Suba 2005), Dukrét Géza pedig a körösrévi népi fazekasság monográfiáját készítette el (Dukrét 2004). Ferencz Béla fafaragó emlékiratban adta közre életpályája történetét (Ferencz B. 2003). Vannak olyan mesterségek is, amelyek valamilyen mértékben a megváltozott gazdasági körülmények között is életképesnek bizonyulnak, de minden tekintetben erős változáson mennek át. A csíki juhászat jelenét kutató Salló Szilárd már a

92

TÁNCZOS VILMOS

juhász életforma, társadalmi helyzet és a juhászathoz kapcsolódó tárgykultúra jelentős átalakulásával szembesült (Salló 2011a, 2011b, 2012a, 2012b, 2012c). A modernitás viszonyaihoz adaptálódnak, és ennek következtében itt-ott tovább élnek még olyan régi népi mesterségek, mint a mészégetés (Kinda 2007c, 2008a, 2009b), a szénégetés (Kinda–Peti L. 2005), vagy ilyennek minősíthető a nagy hagyományokra visszatekintő szőlőművelés és borászat is (Peti B. 2006, 2007). A hagyományos gazdálkodási formák átalakulása, a gazdasági stratégiák adaptálódása a modern viszonyokhoz, az ún. „kényszerstratégiák” kérdése és ezeknek az összetett gazdasági folyamatoknak a társadalmi hatása szemmel láthatóan élénken foglalkoztatja a mai néprajzkutatókat és antropológusokat. Ezt a határozott kutatói érdeklődést több megjelent gyűjteményes tanulmánykötet jelzi (Szabó Á. T. szerk. 2002b; Szabó Á. T. 2011.; Peti L.–Szabó Á. T. szerk. 2006; Peti L. 2014a, 2014b; Kinda–Pozsony szerk. 2005; Salat-Zakariás 2006, 2007; Zsigmond Gy. szerk. 2002; Székely–Gegesi–Nagy Ö. 2002; K. Kovács szerk. 2002). Vannak olyan fiatal kutatók – Szabó Árpád Töhötöm, Kinda István, Peti Lehel, Miklós Zoltán, Salló Szilárd, Lajos Veronika, Gál Tünde és még mások –, akik több éven át terepen vizsgálták a mai erdélyi és moldvai gazdasági-társadalmi átalakulások, a változó gazdasági stratégiák témakörét, és többen közülük doktori disszertációjukat is ebben a tárgykörben készítették el (Szabó Á. T. 2002, 2006, 2009a, 2009b, 2011, 2013a, 2013b; Kinda 2011; Miklós Z. 2013; Salló 2011a, 2011b, 2012a, 2012b, 2012c; Lajos V. 2008a, 2008b, 2011; Gál 2012 stb.). Ennek a fiatal, az idegen nyelvű szakirodalomban is jól tájékozott kutatói nemzedéknek a jelentkezése a társadalomnéprajz területén elméleti vonatkozásban is jelentős, munkáik nemzetközi tudományos érdeklődésre tartanak számot.

3.6. Népi építészet és lakáskultúra A felgyorsult modernizációs folyamatok az erdélyi népi építészeti örökséget teljes megsemmisüléssel fenyegetik. Ezért egyes kutatók célul tűzik maguk elé a hagyományos népi építkezés felmérését, leírását és modern technikai eszközökkel való dokumentálását. Furu Árpád a teljes történelmi Erdély területén végzett kutatásai eredményeként hatalmas adatbázis alapján írta meg PhD-disszertációját (Furu 2014b), de előbb néhány tájegység (Torockó, Kalotaszeg, Udvarhelyszék) népi építészetéről külön köteteket is közreadott (Furu 2006, 2007, 2010, 2011, 2012). Más tájegységekről is készültek hasonló feldolgozások: Gilyén Nándor a Mezőség népi építészetéről (Gilyén 2005), Székely Ferenc Havad faluról (Székely 2012) készített monografikus munkát, a Gilyén Nándor – Imre Lajos szerzőpáros pedig a teljes Erdély népi építészetét mutatta be egy rajzokkal, grafikákkal illusztrált kötetben (Gilyén–Imre 2006). Az épületek veszélyeztetettsége arra készteti a szakembereket, hogy ne csak állományfelméréssel, hanem ezzel párhuzamosan műemlékvédelemmel és rehabili-


93

tációval is foglalkozzanak. Az utóbbi években kiemelkedő jelentőségű volt a kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány, a budapesti Teleki László Alapítvány és a sepsiszentgyörgyi Köpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság munkája, akik Torockón és Énlakán végeztek eredményes rehabilitációs tevékenységet. Furu Árpád több munkájában beszámolt a Torockón zajló ilyen célú tevékenységről (Furu 2006, 2010, 2014a), Albert Homonnai műépítész pedig az Épített örökség és modernizáció című könyvében az Énlakán zajló értékmentési kísérletet, valamint annak székelyföldi kihatásait mutatta be (Albert Homonnai 2009). A régi épületekkel együtt a falvak és városok hagyományos településszerkezeti formái is eltűnnek. Gazda Klára neves elődök (dr. Kós Károly, Lükő Gábor, Gunda Béla, Henri H. Stahl, Halász Péter stb.) idevágó munkáit folytatva, átfogó tanulmányban mutatja be a moldvai csángó falvak szerkezeti modelljeit, különös tekintettel a nemzetségi településrend kérdésére (Gazda K. 2007a). Bárth János az alföldi tanyás települések kutatásától jutott el az erdélyi hegyi tanyák (Úz-völgye, Székelyvarság) településszerkezeteinek vizsgálatáig (Bárth J. 2004, 2006), majd innen a székely tízesek sajátos társadalomnéprajzi és településszerkezeti viszonyainak feltárásáig (Bárth J. 2007a, 2012). A magyarországi kutató a jelenkori Erdély általános település-néprajzi sajátosságait egyetlen tanulmány keretében is bemutatta (Bárth J. 2007b). A lakásbelsők megváltozott tárgy- és térhasználata a modernitás gazdasági, társadalmi hatásait vizsgáló kutatók érdeklődését is felkeltette (Léstyán 2006; Miklós Z. 2013). A népi vallásosság kutatói a szent és a profán tér szembenállásának szemszögéből közelítenek a szekularizációs folyamatok nyomán átalakuló lakáskultúra kérdéséhez (Pócs 2007; Iancu 2007, 2012, 2013). A Kárpátoktól keletre fekvő területek erősen archaikus, középkorias vonásokat őrző népi táplálkozáskultúrájáról a mai napig igen keveset tud az európai etnológia. Ezért is nagy jelentőségű Nyisztor Tinka monográfiájának megjelenése a moldvai csángók étkezési szokásairól, amely a román–magyar interetnikus hatások bemutatására is nagy hangsúlyt fektet (Nyisztor 2013). Ezt az alapos tudományos munkát szervesen, mintegy adattárként egészíti ki a Csángó galuska című rendhagyó szakácskönyv, amely az élelmiszer-használat szokásait, az asszonyélet ünnep- és hétköznapjait is megvilágítja (Nyisztor–Pákozdi 2010). Pozsony Ferenc a székely nemzeti jelképpé vált kürtőskalácsról tett közzé kultúrtörténeti tanulmányt (Pozsony 2013).

3.7. Tárgyi kultúra, népművészet A lakáskultúra és házépítészet hagyományos és modern jelenségei hivatásuknál fogva a muzeológusokat is foglalkoztatják. Szőcsné Gazda Enikő átfogó, képekkel is illusztrált módszertani tanulmányt írt arról, hogy a levéltárakban fellelhető tárgyleltárak hogyan használhatók fel a lakásberendezések és általában a népi építészet rekonstruálásában (Szőcsné Gazda 2008b), egy másik tanulmányában pedig

94

TÁNCZOS VILMOS

a hozománylevelek leltárairól értekezett (Szőcsné Gazda 2006a). Demeter Éva a ház „címerének” tekinthető házoromdíszekről jelentetett meg füzetet a Székely Nemzeti Múzeum kiadásában (Demeter É. 2007). Ugyanitt jelent meg Demény István Pál posztumusz, fényképekkel illusztrált kis kötete a háromszéki és kalotaszegi ácsolt ládák eredetének izgalmas, mitológiai nyomokat őrző kérdéséről (Demény 2004). Szőcsné Gazda Enikő több korábban megjelent előtanulmány után (például: Szőcsné Gazda 2003) egy nagyszabású munkában, az Erdélyi kályhák és kályhacsempék című kötetben (Szőcsné Gazda 2010a) valósította meg az erdélyi kályhacsempe-kultúra monografikus feldolgozását. A budapesti Terc építőipari szakkönyvkiadónál megjelent kötet 24 fényképet, 564 rajzot és egyéb mellékleteket tartalmaz. A muzeológus kutató egy másik könyve a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum több mint 3000 darabot számláló kerámiagyűjteményének egyik speciális kis részét, a székely fazekasok által készített sgrafitto díszkerámiát ismerteti (Szőcsné Gazda 2010b). A zabolai Csángó Néprajzi Múzeum kandallócsempegyűjteményét ugyancsak saját múzeumi kiadvány mutatja be (Pozsony–Kinda 2011). Azt, hogy a tárgyi népművészet különböző jelenségei az elmúlt évtizedben is a kutatói érdeklődés homlokterében álltak, egyértelműen jelzi, hogy a Szentimrei Judit 85. születésnapjára kiadott gyűjteményes kötet 14 tanulmányt tartalmaz ebben a témakörben (Gazda–Tötszegi szerk. 2006). Ugyancsak több szerző munkájának eredménye a Torockó népművészetét bemutató átfogó monografikus munka (dr. Kós et alii 2010). A mai népművészet-kutatás általános jellemző vonásának tűnik, hogy a néprajzosok a hagyományos tárgyi népművészetnek azokat a jelenségeit kutatják, amelyek valamilyen funkcióval a ma élő népi vagy populáris kultúrban is jelen vannak (ünnepi viseletek, székelykapuk, tojásminták stb.). A húsvéti locsolkodás Erdélyszerte általános, városi környezetben is élő népszokása magyarázza a tojásfestés hagyományának továbbélését, ami valamilyen mértékben az élénk kutatói érdeklődést is magyarázhatja (Csuzi–Takács 2004; Demeter É. 2004, 2005; Gazda K. 2006, 2007b; Téglás 2006). Az elmúlt évtizedben megélénkült a székelykapuk különböző szempontokat szem előtt tartó vizsgálata is. Balassa M. Iván monográfiát írt erről a fontos tárgyi jelképről (Balassa 2011), Kovács Piroska pedig elkészítette és kiadta az udvarhelyszéki kapuk kataszterét (Kovács P. 2007). Általában elmondható, hogy a néprajzkutatók nemcsak leíró jellegű kutatásokat végeztek, hanem a kapuk hagyományos és mai társadalmi, szimbolikus reprezentációs funkcióinak vizsgálatára is törekedtek (Gagyi 2004a; Szőcsné Gazda 2008a; Kinda 2007d; Kovács P. 2007, 2012; Pozsony 2009b). A népviseletről és általában a népi textíliákról szóló néprajzi szakirodalom a néprajzkutatás minden korszakában gazdag volt, ami ma sincsen másként (Bereczki Orbán 2005; Farkas 2003, 2006, 2008, 2012; Szőcsné Gazda 2002, 2005; Gazda K. 2005b, 2006, 2007b, 2008b; Cs. Gergely 2011; Fülöp 2012; Kalina 2011; Kerekes 2008; Palkó–Szentimrei 2008; Tötszegi 2003, 2005, 2007b, 2009, 2012a, 2012b).


95

A viseletleírásokon túl ma a kutatók általában vizsgálják az öltözet társadalmi szerepét is, a viseletdarabok jelentőségét az egyéni és közösségi azonosságtudat kialakításában. Az öltözetdarabok ugyanis mint folklorizmusjelenségek – hasonlóan a székelykapuhoz – ma is fontos szimbolikus, reprezentatív funkciókra tehetnek szert. Ennek jellemző példája a székelyruha-mozgalom (ún. „szőttesmozgalom”) 20. század eleji kialakulása és elterjedése (lásd: Szőcsné Gazda 2002; Kalina 2011; Fülöp 2012). A népviselet kutatása terén az utóbbi évtized legjelentősebb tudományos kutatásait igen alapos, már a korábbi évekre is visszanyúló terepmunkával Tötszegi Tekla, a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum muzeológusa és a kolozsvári néprajzi intézet oktatója végezte. Két megjelent könyvében (Tötszegi 2003, 2009), illetve az ezek hátteréül szolgáló, 2007-ben megvédett PhD-disszertációjában (Tötszegi 2007c), valamint számos megjelent tanulmányában (Tötszegi 2005, 2007a, 2007b, 2012a, 2012b) a kalotaszegi viselet 20. századi történeti változását mutatja be, különös hangsúllyal a változásokat előidéző társadalmi körülményekre. A vizsgált lakosság minden társadalmi rétegére kiterjedő reprezentatív kutatásai szerencsés egységben kapcsolják össze a monografikus tárgygyűjtést és tárgyleírást a tárgyak életét megvilágító szociológiai jellegű vizsgálatokkal. Gazda Klára kutatásai a tárgyi népművészet igen sok területére (textíliák, tojásminták, sírjelek, gyermekjátékok, tárgyakkal végzett mozdulatok, gesztusok, ünnepi ételek stb.) kiterjednek, de ezeket a változatos vizsgálatokat határozott szemléleti-módszertani egység jellemzi. Míg Tötszegi Tekla kutató és értelmező munkájában egyértelműen az öltözet változását meghatározó társadalmi funkciók jelentik a tárgyi jelenségek fő meghatározó tényezőit, Gazda Klára esetében a tárgyak társadalmilag funkcionális és ilyen értelemben szimbolikus használatának feltárása mellett az eredendően, vagyis archetipikusan értelmezett szimbolikus jelentések felmutatása is erős hangsúlyt kap. Ez a módszertani alapállás magyarázza azt is, hogy Gazda Klára tanulmányaiban (Gazda K. 2002a, 2002b, 2003a, 2003b, 2003b, 2005a, 2005b, 2006, 2007b, 2008b, 2008c, 2008d, 2010) a különféle összehasonlító vizsgálatok is (pl. műfajok, médiumok, tájegységek, sőt etnikumok között) igen hangsúlyosan vannak jelen. A népi textílművészetet kutató néprajzos muzeológusok jelentős része természetesen a tárgyi népi kultúra más területein is végez alapkutatásokat. A Csíki Székely Múzeum munkatársa, Farkas Irén több tanulmányt tett közzé a székely népművészet különböző jelenségeiről (fából készült szerelmi ajándéktárgyak, ivóedények, kovácsoltvas tárgyak, fazekasság termékei stb. – lásd: Farkas 2004, 2007, 2010, 2011).

3.8. Társadalomnéprajz A társadalomnéprajz területén az MNAI oktatói több irányban is kezdeményeztek kutatásokat. Történeti vonatkozásban Pozsony Ferenc irányításával fiatal

96

TÁNCZOS VILMOS

kutatók a Családszerkezeti kutatás romániai magyar szórványközösségekben című kutatási program keretében közel 40 erdélyi településen végeztek különböző szempontú anyakönyves vizsgálatokat. Ezek a kutatási eredmények a KJNT 12. számú évkönyvében (Bánházi 2004; Jakab Á. 2004; Ágoston-Palkó 2004; Szabó M. 2004), az Orbaiszék változó tásadalma és kultúrája (Kinda–Pozsony szerk. 2007), a Beavatás (Kinda szerk. 2011) és a Páva (Jakab A. Zs.–Pozsony szerk. 2011) című tanulmánykötetekben, valamint más kiadványokban jelentek meg (Dimény 2003; Ambrus 2006 és mások). Gazda Klára kutatói érdeklődésének legújabb irányát jelenti a háromszéki nemesi földbirtokos családok társadalmi kapcsolatrendszerének levéltári források alapján végzett vizsgálata (Gazda 2011). A moldvai csángók hagyományos öröklési jogszokásairól Miklós Zoltán tett közzé tanulmányt (Miklós Z. 2005), a székelyföldi leányági öröklés szokásrendjét levéltári források alapján Szőcsné Gazda Enikő kutatta (Szőcsné Gazda 2006b). A közelmúlt erdélyi magyar társadalomtörténetének egy-egy sajátos vonatkozására is rávilágítanak azok a Keszeg Vilmos által irányított kutatások, amelyek a lelkészek, néptanítók (Ozsváth 2009a) és újabban mérnökök életpályáját vizsgálják elmondott élettörténeteik, önéletírásaik, élőszóban elmondott vissszaemlékezéseik, családi írott dokumentumaik alapján. Az 1948 után átalakuló erdélyi magyar társadalom egy-egy jelenségét antropológiai-szociológiai szemlélettel, módszerekkel mutatják be Gagyi József és Oláh Sándor könyvei, tanulmányai (Gagyi 2004b, 2007a, 2007b, 2009, 2012a, 2012b; Oláh 2001, 2004). Hangsúlyozottan társadalomnéprajzi szempontokat érvényesített néhány Pozsony Ferenc által irányított PhD-dolgozat szerzője. Gál Tünde a kolozsvári hóstáti közösségben lezajlott szociokulturális változásokat (Gál 2012), Miklós Zoltán Korond község gazdasági stratégiáinak történeti alakulását és az ennek következtében bekövetkezett társadalomszerkezeti átalakulásokat (Miklós Z. 2013), Salló Szilárd a csíki juhászok életmódjának 20. századi átalakulását (Salló 2012a) kutatta. Az öregek társadalmi helyzétének alakulása, az, hogy egy adott közösség egy adott társadalmi és kulturális kontextusban hogyan fogalmazza meg az öregség képet, az utóbbi években több néprajzkutatót is foglalkoztatott (Turai 2004, 2010; Ambrus 2009; Tankó 2008; Oláh 2004), ebben a témakörben két doktori disszertáció is elkészült (Turai 2004; Ambrus 2009). Hasonlóképpen kutatott társadalomnéprajzi téma volt a nemi erkölcs és nemi szerepek területe. Bódán Zsolt és Tankó Gyula a gyimesi csángók körében (Bódán 2003a, 2003b; Tankó 2008), a moldvai csángó falvakban pedig Ilyés Sándor (Ilyés 2005a) végeztek ilyen vizsgálatokat, egyebek mellett a megesett („bitangos”) leány társadalmi helyzetét kutatva. Kinda István Ellenőrzött közösségek című könyve (Kinda 2010) és több tanulmánya (Kinda 2005b, 2008b, 2009a) a moldvai csángó társadalom általános együttélési normáit, a közösségi kontroll működésének rejtett mechanizmusait mutatja be a deviáns viselkedésformák (alkoholizmus, lopás, tiltott szexuális kapcsolat, terhességmegszakítás stb.), valamint az ezeket ellenőrzés alatt


97

tartó közösségi intézményrendszer (pap, közvélemény, család, vallásos-mágikus cselekményekbe vetett hit stb.) elemzésével. Megállapítja, hogy a csángóság körében a közösségi életvitel gyakran eltér a normatív keresztény modelltől, amelynek a közösség és a közvélemény egyre kevésbé tud érvényt szerezni. Egy teljes kutatói életmű, több évtizedes adatgyűjtés és megfigyelés áll Balázs Lajos Amikor az ember nincs es ezen a világon. Paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs Csíkszentdomokoson című impozáns monográfiája mögött (Balázs 2010), amelyről joggal állíthatjuk, hogy a teljes magyar néprajztudomány tekintében is egyedülálló, előzmény nélküli munka. Salat-Zakariás Erzsébet „Édesanyám kicsi korban megtanított...” című tanulmánykötete, valamint PhD-dolgozata az erdővidéki hagyományos társadalom aszszonyi tudásáról és asszonyi szerepeiről (hagyományátadás, gyermeknevelés, nemi szerepek stb.) nyújt átfogó képet (Salat-Zakariás 2006, 2007). A vallás társadalmi együttélést, erkölcsi normákat meghatározó szerepe mindig egyik központi kutatási területe volt a néprajztudománynak. Albert Ernő a káromkodás (Albert 2007), Balázs Lajos, Bódán Zsolt és Balássy Enikő az öngyilkosság (Balázs 2008; Bódán 2008; Balássy 2011) jelenségének társadalmi megítélését vizsgálta. A transznacionálissá vált migráció, a megváltozott információáramlás, a szekularizáció és a modernitással összefüggő egyéb körülmények éppen a legarchaikusabb kulturális vonásokat őrző néprajzi területeken (például Gyimes, Moldva) alakítják át a legszembeötlőbb módon a hagyományos erkölcsi magatartást és mentalitást. A KJNT által koordinált ilyen irányú terepkutatásait összegzi az Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban című gyűjteményes tanulmánykötet (Kinda–Pozsony szerk. 2005). Peti Lehel két könyvben (Peti L. 2008a, 2012a) és több tanulmányban (Peti L. 2008b, 2008c, 2009a, 2009b, 2010b, 2011) mutatja be és elemzi a moldvai csángók „modernizálódó” vallásos mentalitásának néhány meghökkentő jellemzőjét. Csonka-Takács Eszter egy gyimesi család beható vizsgálatával tárja fel, hogy a vallásos mentalitás és a vallásosság mindennapi gyakorlata hogyan alakul át a kulturális környezet migráció következtében történő gyökeres megváltozásával (Csonka-Takács 2012). A mai kor vallásos mentalitásának általános jellemzőit mutatja be a katolikus teológus Diósi Dávid Egyház és posztmodern című gondolatébresztő, igen eredeti könyve (Diósi 2012).

3.9. Városi kultúrák, szubkultúrák A társadalomnéprajz sokáig elhanyagolt területe volt a városi kultúrák, szubkultúrák vizsgálata. Az utóbbi évtizedekben ez a helyzet az erdélyi magyar néprajzkutatásban is megváltozni látszik. A történettudományban évtizedekkel ezelőtt bekövetkezett szemléletváltás (Annales-iskola) a városok mikrotörténetére is ráirányította a kutatói érdeklődést (Pál 2003; Gyarmati 2005), olyannyira, hogy ma

98

TÁNCZOS VILMOS

a városok kultúrájának történeti antropológiai vizsgálata már-már a történészek és a néprajzosok közös kutatási területévé lett. Az utóbbi években megélénkült az erdélyi városok történeti néprajzának kutatása. Idevágó forrásközlések jelennek meg (Földi 2004; Berde 2005; Tatár Z. 2005), a kutatók társadalmi „alulnézetben” is elemzik a polgárosodási folyamatokat, illetve az épp csak alakulóban lévő erdélyi magyar városi polgári társadalom széthullásának 20. századi körülményeit (Dimény 2010, 2011a, 2011b; Szőcsné Gazda 2010c). Új kutatási területnek számít a városi polgári identitás történeti formálódásának és a város mítoszának vizsgálata (Keszeg 2004b; György 2008, 2011, 2013). A Csoportok és kultúrák. Tanulmányok szubkultúrákról című tanulmánykötet (Jakab A. Zs.–Keszeg szerk. 2007) létrejötte és a városi szubkultúra témájával való elméleti igényű szembenézések (Keszeg 2007a; Jakab 2007; Ilyés 2010, 2013) egyértelműen jelzik, hogy ez a témakör is a néprajztudomány egyik fontos kutatási területévé lett. Jakab Albert Zsolt korábbi kutatási témájától, a kolozsvári padfirkák és falfirkák vizsgálatától (Jakab 2003, 2007) jutott el a város feliratos emlékhelyeinek kutatásáig. Magyarországon megvédett PhD-disszertációjában, majd az ennek nyomán született kétkötetes könyvének első részében (Ez a kő tétetett... Az emlékezet helyei Kolozsváron [1440–2012]. Adattár – Jakab 2012a) a teljesség igényével vette számba és adta közre az 1440–2012 között emlékállítás szándékával készült kolozsvári feliratok szövegeit, valamint az ezekre vonatkozó helytörténeti és művelődéstörténeti szakirodalmat. A 768 tételből álló adattár szövegei emléktáblákon, szobrokon, emlékműveken és egyéb nyilvános vagy félnyilvános helyeken találhatók. A kiadvány második kötete (Jakab 2012b) a kulturális emlékezet reprezentációiként fogja fel és mint koronként változó társadalmi gyakorlatot elemzi az emlékállítás társadalmi gyakorlatait. Ilyés Sándor PhD-dolgozatában és az erre alapozott könyvében (Ilyés 2010, 2013) az 1950–1960-as években működő kolozsvári munkásklubok ünnep- és hétköznapjait, szubkultúráját jól dokumentáltan és korszerű elméleti értelmezés kíséretében mint biografikus szövegekben, sajtótermékekben, memoárokban és szépirodalomban megjelenő reprezentációkat mutatta be. Bokor Zsuzsa PhDdisszertációjában és a Testtörténetek című könyvében (Bokor 2012, 2013) azt vizsgálta, hogy a nemi betegségek ügye miért és hogyan válik közbeszéd és orvosi diskurzus témájává a két világháború közötti Kolozsváron.

3.10. Közösségi identitás, etnicitás Az etnikai, felekezeti és társadalmi szempontból sokszínű, Erdélyben megfigyelhető összetett közösségi identifikációs folyamatok különböző szempontú és módszerű néprajzi-antropológiai kutatásokat tesznek lehetővé. Az utóbbi időben mintha megfogyatkoztak volna a történelmi vallásfelekezetek együttélését bemutató esettanulmányok, ellenben az az érdeklődés, amely Magyarországon is, és


99

Erdélyben is a rendszerváltás után támadt fel az etnikai kapcsolatok és az etnicitás mibenléte iránt, ma is igen termékeny. A tanulmányok sokasága mellett számos olyan, magyar és angol nyelvű könyv is megjelent az utóbbi években, amelyek alapkutatások eredményeit foglalják össze (Pozsony 2009a; Fosztó 2009b, 2009c; Jakab A. Zs.–Peti L. 2009, 2010; Barszczewska–Peti L. eds. 2011; Toma–Fosztó 2011; Peti L.–Tánczos eds. 2012; Biczó–Kotics szerk. 2013). Az etnicitáskutatás egyik fő iránya ma is a szimbolikus határok megteremtésének problematikája (Szabó Á. T. 2004; Keszeg 2004c; Peti L. 2007; Fosztó 2007a, 2009a, 2009c; Pozsony 2009c; Szilágyi L. 2013), de ugyanilyen hangsúllyal vannak jelen a saját történelmi múlt megteremtésének különféle identifikációs jelenségeit (emlékünnepségek, műemlékállítás, közösségi mitikus narratívák stb., lásd: Pozsony 2007b; Jakab 2008, 2009, 2012b; György 2008, 2011, 2013; Daniel 2008; Veres 2007b) és intézményes kereteit (Szabó Á. T. 2002; Pozsony 2009c) vizsgáló kutatások is. A vallás és etnikai identitás kapcsolatának néprajzi-antropológiai vizsgálata ma már nem a történelmi vallásfelekezetek és a román, magyar, szász etnikai identás kapcsolatainak kutatását jelenti elsősorban. A kutatói érdeklődés természetszerűen fordul az erdélyi cigányság bonyulult identifikációs folyamatainak élő jelenségei felé, amelyeknek tanulmányozása elméleti vonatkozásban is új eredményekkel kecsegtet. Az új néprajzos generációhoz tartozó kutatók PhD-dolgozatok, könyvek és más tudományos közlemények sorában tárták fel, hogy a társadalmigazdasági integráció lehetőségeit kereső erdélyi cigányság identifikációs folyamataiban a vallás igen fontos szerepet játszik, és hogy ezekben a folyamatokban elsősorban nem a történelmi egyházak, hanem a neoprotestáns kisegyházak (adventisták, pünkösdisták, baptisták) és a különféle szekták (Jehova Tanúi, Hit Gyülekezete, szabadkeresztények stb.) jutnak igen fontos szerephez (Fosztó 2007a, 2007b, 2009a, 2009c; Kinda 2005a, 2007a, 2007b; Kiss D. 2003; Lőrinczi 2007, 2011a, 2011b, 2012; Peti L. 2008b, 2009b; Simon 2006, 2009).

3.11. Népi vallásosság A népi vallásosság kutatása terén elkészült néhány olyan munka, amely egy-egy település vagy tájegység vallásos életét a monografikus teljesség igényével kísérelte meg bemutatni. Bárth János a székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományairól adott ki könyvet (Bárth J. 2006), Iancu Laura a moldvai Magyarfalu vallásos szokásairól és képzeteiről írt PhD-dolgozatot és jelentetett meg könyvet (Iancu 2011, 2012, 2013). A dél-erdélyi Magyarlapád vallásos életéről átfogó igényű tanulmány jelent meg (Trencsényiné Tóth 2007). Egy Pócs Éva által irányított munkacsoport a hivatalos, nem hivatalos és népi mágikus képzetek komplex rendszerét jelentő helyi vallás fogalmát tekintve kiindulópontnak, több erdélyi és moldvai tájegységen végzett és végez átfogó alapkutatásokat (Pócs szerk. 2008, 2012a; Iancu 2011, 2012, 2013; Hesz 2008, 2012; Balatonyi 2011, 2012a, 2012b).

100

TÁNCZOS VILMOS

A népi vallásos jelenségek kutatása kiterjed a vallási néprajz valamennyi klasszikus területére. A történeti vallási néprajz kutatása terén jelentős forrásközlésekre került sor (Kovács A.–Kovács Zs. 2002; Popp 2006; Bárth D. 2008, 2010; Bárth J. 2011, 2012, 2013; Kiss R. 2011). Az egyházi levéltárak kutatói számos olyan tanulmányt és nagyobb lélegzetű monografikus munkát jelentettek meg, amelyekben a népi vallásosság egyes történeti jelenségeit vizsgálták. Csáki Árpád a templomi helyek 17–18. századi háromszéki rendszeréről (Csáki 2004), Kolumbán Zsuzsanna a református egyház által gyakorolt házasságra erőltetésről (Kolumbán 2011), Szőcsné Gazda Enikő a válások körülményeiről (Szőcsné Gazda 2004) tett közzé tanulmányt, Lovász Réka pedig egy református egyházközség (Mezőpanit) 19. századi vallási életét kísérelte meg bemutatni a parókia levéltára alapján (Lovász 2010a, 2010b). Bárth Dániel újkori egyházi forrásanyag alapján végez történeti szokáskutatást, és adja közre egy-egy vallásos esemény mikroelemzését. Például egy 18. századi székelyföldi ördögűzés körülményeit önálló kiadványban mutatja be (Bárth D. 2008). Kiss Réka a Küküllői Református Egyházkerület levéltári anyagainak Molnár Ambrus és Küllős Imola irányításával 1992 óta zajló levéltári kutatások hagyományait folytatva, hosszú évekig tartó kutatói munkával tárta fel a egyházfegyelmezés 17–18. századi sajátosságait. 2009-ben megvédett doktori disszertációjában, majd ennek alapján kiadott Egyház és közösség a kora újkorban című könyvében (Kiss R. 2011) a kálvini egyház normatív szabályozó intézményrendszerének működését írja le a nemzetközi összefüggések megvilágításával. A katolikus történeti vallási néprajz vonatkozásában az utóbbi évtized igen jelentős tudományos eredménye, hogy Medgyesy S. Norbert kutatásainak köszönhetően megvalósult a csíksomlyói 18. századi misztériumjátékok lelkiség- és művelődéstörténeti hátterének feltárása (Medgyesy 2001, 2006, 2009), és a szövegkiadás terén is történt jelentős előrelépés, mindenekelőtt a passiójátékok vonatkozásában (Demeter J. szerk. 2003). A történeti vallási néprajzi kutatások gyakran interdiszciplináris jellegűek, és gyakran teológiai, ikonológiai, művelődéstörténeti, egyházművészeti vonatkozásaik is vannak. Ilyennek minősülnek a képiség és narráció viszonyát elemző Szikszai Mária történeti művészetantropológiai kutatásai (Szikszai 2004, 2005, 2006, 2007, 2008a, 2008b, 2009, 2010). A középkori jó halál ikonográfiai megjelenéseit és narratíváit vizsgáló Deák Zsuzsanna az ikonológia, a vallástudomány és a történeti antropológia határterületén végez vizsgálatokat (Deák Zs. 2013). Egyes vallásos folklórműfajok (archaikus népi imák, szentek legendái, vallásos szokásköltészet stb.) képi motívumai indokolttá teszik, hogy a kutatók ezek történeti vizuális reprezentációit is megkeressék, és a kölcsönhatások mibenlétét kimutassák (az előzőek mellett lásd még: Tánczos 2006c, 2007b, 2007c, 2008b, 2008c, 2009a, 2009b, 2009c). A szentek népi tisztelete is történetileg változó jelenség. A népi Szent Antalkultuszt összetett módon, történeti ikonográfiai vonatkozásokat előtérbe helyezve


101

Szikszai Mária elemzi, aki doktori disszertációját is ebben a tárgykörben készítette (Szikszai 2004, 2005, 2007). A magyar és a román néphagyományban, történeti folklórban egyaránt gazdag kultuszformákkal jelen lévő Szent György kultuszát egy kétnyelvű kötet mutatja be (Zsigmond Gy. szerk. 2013). A magyar szentek moldvai kultuszának történeti rétegeit és formáit több tanulmány vizsgálja (Halász 2002; Tánczos 2008a, 2009a, 2009b). A középkori vallásosság képi motívumait és mentális képzeteit őrző, kizárólag oralitásban élő archaikus népi imádságok gyűjtése és a műfaj használati kontextusának további megvilágítása a források elapadása folytán mára gyakorlatilag befejezettnek tekinthető. Ezért van nagy jelentőségük a Daczó Árpád Lukács, Takács György és Ráduly János által most közreadott egy-egy kötetnyi imaszövegnek, amelyek jobbára korábbi gyűjtések eredményei (Daczó 2003; Takács 2003; Ráduly 2009). Nagy hiányt fog pótolni Takács György csíkszéki archaikus népi imádságokat és ráolvasásokat tartalmazó, megjelenés előtt álló imakötete. A kötetben található imádságok egyes képeinek (hajnali idő, angyalok, madarak stb.) elemzését a kutató alapos elemző tanulmányok keretében már elvégezte (Takács 2011, 2012a). A vallásos népénekek kutatását nemcsak orális, hanem írott történeti forrásokra is lehet alapozni. Farmati Anna a 17. századi katolikus népénekek szövegtípusairól és motívumrendszeréről készített doktori disszertációt, majd jelentett meg könyvet (Farmati 2007, 2008). Domokos Mária hét régi, a Domokos Pál Péter-hagyatékban megtalálható kéziratos csíki énekeskönyvet ismertetett, a hagyatéki anyag és a rájuk vonatkozó levelezés alapján bemutatva a sorozat köteteit, valamint a kéziratok keletkezésnek hátterét (Domokos 2004). Diósi Dávid a dallamgyűjtő Kájoni Jánosról írt tanulmányt (Diósi 2009). Ezen a kutatási területen nagyon jelentős tudományos eredmény, hogy Kővári Réka megfelelő tudományos apparátus kíséretében vaskos kötetben kiadta a Deák–Szentes kézirat nevű kottás forrást, amely 18. századi feljegyzésben tartalmazza a Csíksomlyón 1676-ban, 1719-ben és 1805/1806-ban kiadott Kájoni-féle énekeskönyv második, 1719-es kiadásának legfőbb dallamait, valamint egyéb, az idő tájt használatban lévő vallásos énekeket is (Kővári 2013). A Cantionale Catholicum folklorizálódott darabjainak elterjedéséről, utóéletéről szóló közlemények sorát is újabb tanulmányok (Rudasné Bajcsy–Kővári 2012; Tánczos 2006b), sőt kötetek (Harangozó–Kővári 2005) gyarapítják. A karácsonyi kántálás ma is élő mezőségi népének-hagyományáról szól Gergely Zoltán PhDdolgozata, amely gazdag szövegadatbázist, dallamlejegyzéseket is tartalmaz (Gergely Z. 2013). Az erdélyi református gyülekezeti énekek írott és a néphagyományhoz kapcsolódó orális forrásait Péter Éva egyetemi jegyzetben ismerteti (Péter É. 2008). Kurta József az 1636-ban Gyulafehérváron nyomtatott ún. Öreg Graduál nyolc fennmaradt erdélyi példányának kántori bejegyzései és más források alapján kimutatja, hogy az óprotestáns liturgikus gyakorlatban az erdélyi református egyházközségekben még a 18. század második felében is magyar nyelvű gregorián dallamokat

102

TÁNCZOS VILMOS

énekeltek a használatban lévő graduálok alapján, továbbá hogy a középkori eredetű nagyheti énekek továbbélése néhol, például a dél-erdélyi Oltszakadáton még a 19. században is szokásos volt (Kurta 2002, 2003, 2007). A magyar búcsújáró kegyhelyek közül Csíksomlyónak van a legnagyobb néprajzi irodalma, és ez a szakirodalom az utóbbi évtizedben is igen jelentősen gazdagodott. A kegyhelyre vonatkozó eddig megjelent összes munka közül Mohay Tamás A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás című könyve (Mohay 2009) a legjelentősebb, amely 1948-ig foglalja össze az itteni búcsújárás történetét és hagyományait, elsősorban írott történeti forrásokra alapozva. A búcsú általánosan elterjedt eredetmítoszáról kialakított szerzői álláspontot – ennek lényege, hogy a 18. század végén katolikus értelmiségi körök által megszerkesztett, kitalált hagyománnyal állunk szemben – a szakmán kívül is élénk érdeklődés fogadta. Darvas-Kozma József például A csíksomlyói búcsú eredettörténete című könyvében (Darvas-Kozma 2011) fenntartja azt a nézetet, miszerint a búcsú a reformációval való szembefordulás történeti emlékbúcsúja, de a búcsú pünkösdszombati időpontját pálos (!) jelenléttel és bizonyos rendi kiváltságokkal magyarázza. A búcsú pálos eredetére vonatkozó merész következtetéseit nem tudja közvetlen bizonyítékkal alátamasztani, a kötet érvrendszere csak áttételes, távoli következtetésekre épül. A búcsújárás mai formáit, a rítusok jelentéseit is több néprajzkutató vizsgálta. Vass Erika a csíksomlyói, a máriaradnai és egy Tolna megyei szerb (Grábóc) búcsújáróhely hagyományvilágát feltárva, a búcsújárásokat mint rituális drámákat fogja fel, és összetett módszerekkel vizsgálja, hogy ez a keret a résztvevők számára milyen lehetőségeket kínál a közösségi létben való feloldódásra (Vass 2010). Vörös Gabriella a magyarországiak csíksomlyói búcsújárását a szakralizált nemzeti közösséggel való azonosulás vágyával és az egzotikum keresésével magyarázza (Vörös 2005). Más erdélyi búcsújáróhelyek és legfőképpen a templombúcsúk vonatkozásában a szakirodalom nem ennyire gazdag. Barna Gábor szegedi munkacsoportja a máriaradnai kegyhelyhez tartozó ferences kolostorban található fogadalmi képgalériát (Barna szerk. 2002; Barna 2005), Kovácsné István Anikó pedig a „Most segíts meg, Mária...” című könyvében a háromszéki Futásfalva Sarlós Boldogasszonynapi búcsújának írásos bejegyzéseit elemezte, és összeállította ezek szövegrepertóriumát (Kovácsné István 2003). A transzcendenssel való látomásos kommunikáció gyakran kapcsolódik búcsújáróhelyekhez (Peti L. 2009c, 2012b), de ilyen jelenségekre máshol is sor kerülhet, ami által ezek a helyek is kiemelt jelentőségre tehetnek szert. Egy Kis-Küküllő menti cigányasszony, Marián Rózsika Mária-látomásai nyomán a román–magyar vegyes lakossággal rendelkező Szőkefalva egy időben havonta ismétlődő, multietnikus és multikonfesszionális tömeges zarándoklatok célpontjává vált. Ezt az összetett vallásos jelenséget a néprajzkutatók több oldalról is megvilágították (Pócs 2008; Győrfy 2012; Peti L. 2009c, 2012b). A moldvai Lészpeden élő Jánó Ilona látomásos történetei már az 1970-es évektől foglalkoztatják a néprajzkutatókat.


103

A csángó „szentleján” látomásai megfelelő tudományos apparátus kíséretében vaskos kötetben jelentek meg (Kóka 2006), és személyiségéről további értelmező tanulmányok is készültek (Peti 2008c, 2009a). Ebben a tárgykörben kiemelkedő jelentőségűek Peti Lehel kutatásai, akinek PhD-dolgozata (Peti L. 2010a) és kötetekben is megjelent tanulmányai (Peti L. 2008a, 2011, 2012a) a transzcendens kommunikáció látomásos formáit vizsgálják moldvai csángó példák, jelenségek kapcsán. A transzcendens kommunikáció látomásos formái nem kötődnek feltétlenül neves „specialistákhoz”, hanem bárkivel előfordulhatnak. A halottakkal való álombeli kapcsolattartás gyakran csodás látomásokra alapozódik (Hesz 2005, 2008; Peti L. 2010a, 2011; Tatár E. 2010), a látomás, a csoda központi elem lehet a vallásos megtéréstörténetek sorseseményeiben (Kádár 2011). A rendkívüli vallásos élmények a vallásos mozgalmak idején egyenesen gyakoriak, jellemzőek (Gagyi 2004c; Márkó 2009; Peti L. 2010b). A Keszeg Vilmos – Pócs Éva – Peti Lehel által szerkesztett Álmok és látomások a 20–21. századból című kötet (Keszeg–Peti L.–Pócs 2009) több erdélyi – udvarhelyszéki, csíki, moldvai stb. – „ellátó” történeteit is közreadja. Számos jele mutatkozik annak, hogy a vallásos hitet a modernitás körülményei között is kereső emberek új vallásos intézményi keretek között, új formákban élik meg vallásosságukat. A vallásosság személyesebb, érzelemtelibb, kevésbé doktrinális, esetleg látomásos megnyilvánulásai bizonyos helyzetekben, illetve egyes társadalmi rétegekben (például fiatalok) vagy etnikumok (például cigányság) körében előtérbe kerülnek. Ez a szemléletváltás nem kerülte el a vallási néprajz kutatóinak figyelmét sem. Amint láttuk, mindenekelőtt fiatalabb kutatók fordultak érdeklődéssel az ilyen jelenségek felé. Zsigmond Júlia a református egyházon belüli CE-mozgalom kisközösségeinek működését vizsgálta a kolozsvári egyetemisták között és Kalotaszentkirályon (Zsigmond J. 2012, 2014). Fábián Gabriella a székelyföldi katolikus vallásos társulatokat és lelkiségi mozgalmakat (új engesztelő mozgalom, rózsafüzértársulatok) kutatta (Fábián G. 2005, 2006, 2011, 2012, 2014), Kajári Gabriella pedig Gyimesben tanulmányozta a közösségi imakultúra alakulását és a gyermekek imaéletbe való belenevelésének körülményeit (Kajári 2008, 2012a, 2012b). Ugyanakkor a vallásosság hagyományos intézményrendszerének vizsgálata terén is igen jelentős eredmények születnek. Bárth János egyik könyvében a vallásosság egyik legjelentősebb székelyföldi intézményét az ʼegyházközség, gyülekezetʼ jelentésű „megye” működését írja le csíkszentgyörgyi példa alapján (Bárth J. 2012). Az ugyanitt és ugyancsak monografikus igénnyel vizsgált közigazgatási, korábban hadszervezeti jelentőségű székely „tizesek” működésének is bőven vannak vallási néprajzi vonatkozásai (Bárth J. 2007a). A templom mellett a vallásos élmény megnyilvánulásának színterei lehetnek a kisebb szakrális építmények, útmenti vagy határkeresztek is. Pozsony Ferenc Út menti keresztek Erdélyben címmel készített átfogó összefoglalót (Pozsony 2011a), Fábián Dénes pedig Kászonszék keresztjeit mutatta be egy kiadványban (Fábián D.

104

TÁNCZOS VILMOS

2008). Tánczos Vilmos egy 17. század eleji moldvabányai sírkőfelirat kapcsán a magyar ferencesek moldvai jelenlétének utolsó évtizedeiről írt tanulmányt (Tánczos 2006c).

3.12. Hiedelemvilág Az utóbbi évtized eredményei a hiedelemkutatás terén rendkívül jelentősek. Ezen a területen „válogatott”, de valójában nagyon átfogó bibliográfiai összefoglaló jött létre (Czégényi 2012c), amelyhez különböző munkákban kutatástörténeti szintézisek (Keszeg 2012b) és fogalomtörténeti áttekintések (Czégényi 2012b) társultak, újabb átfogó tájegységi hiedelemmonográfiák jelentek meg (Hárompatak: Takács 2004; Moldva: Halász é. n. [2005]; Aranyosszék: Komáromi 2009; Szilágyság: Czégényi 2012a; Székelyhodos: Balássy 2013), és elkészültek egyes hiedelemjelenségek elemzései (garabonciás: Francesco–Quarantotto 2002; román pap: Czégényi 2004, 2014 és Gagyi 2008, 2010b; rontás: Gagyi 2002a; Soós 2002 és Salló 2007, 2008, 2012; csillagképek: Zsigmond Gy. 2005; gyermekágyas asszony: Csonka-Takács 2007; váltott gyermek: Szőcsné Gazda 2007; igézet: Csörge 2008; ördögűzés: Komáromi 2010; öngyilkosság: Balássy 2011; szerelmi mágia: Czégényi 2011; spiritista: Balássy 2012; visszajáró halott: Balássy 2014 stb.). Mindezekben a közleményekben igen jelentős szöveganyag is nyilvánosság elé került, amelyet jól kiegészítenek a kimondottan hiedelem-szövegközlés szándékával készült további vaskos kiadványok (Pócs szerk. 2012b; Antalné Tankó é. n. 2004) vagy a műfaji szempontból összetettebb, de gazdag hiedelemanyagot is tartalmazó kötetek (Magyar 2003, 2004, 2005b, 2007a, 2007b, 2008a, 2008c, 2009a, 2009b, 2011a, 2011b, 2012). A történeti hiedelemanyag feltárása terén is jelentős forrásközlések történtek. Egy Pócs Éva által koordinált OTKA-kutatás keretében, több évtizedes levéltári kutatómunka eredményeként A magyarországi boszorkányság forrásai című sorozatban megjelentek a nagybányai (Balogh szerk. 2003), a segesvári (Hagenthurn szerk. 2010) és a kolozsvári (Pakó–Tóth G. szerk. 2014) 16–18. századi boszorkányperek forrásgyűjteményei. Bárth Dániel az exorcizmusok történeti kutatása terén végzett jelentős forrásfeltáró levéltári kutatói tevékenységet (Bárth D. 2008, 2010). Viszonylag gazdag 19. századi hiedelemanyagot tartalmaz az Olosz Katalin által sajtó alá rendezett Kriza János-féle Vadrózsák második kötete (Babonák címen), és kisebb mértékben az ugyancsak általa kiadott Szabó Sámuel-féle Erdélyi néphagyományok. 1863–1884. című kötet is (Olosz s.a. r. 2013 és 2009). Czégényi Dóra a mágikus tevékenységeket végző ortodox román papra vonatkozó történeti forrásadatokat gyűjtötte össze és tárta a szakmai nyilvánosság elé (Czégényi 2004, 2012a és 2014). A romániai magyar hiedelemkutatás meghatározó egyénisége ebben az időszakban Keszeg Vilmos volt, aki a saját alapkutatásait közzétevő kötetei (Keszeg


105

2004a, 2006b, 2012a) és tanulmányai (Keszeg 2003, 2004d, 2007b) mellett ebben a tárgykörben is átfogó és módszertani szempontból nagy jelentőségű egyetemi jegyzetet jelentetett meg (Keszeg 2013). Keszeg Vilmos tanítványainak köréből került ki az előbb idézett fiatal hiedelemkutatók nagyobbik része is. A Keszeg-iskola egyik jellemző sajátossága, hogy a hiedelemszövegeket és mágikus gyakorlatokat általában nem a kontextuális környezettől függetlenül, önmagukban, hanem mint valamilyen céllal létrejött kommunikációs folyamat (például gyógyítás vagy rontás, önreprezentációt létrehozó élettörténeti elbeszélés stb.) részeként megnyilvánuló tudást vizsgálják, és ennek megfelelően az elemzések különféle módszerek ötvözetei (egyéniségvizsgálat, emlékezetkutatás, beszélés néprajza, szociológiai módszerek stb.). Ez a pragmatikai jellegű, kontextualizáló módszertani irányultság az előbb idézett monografikus munkákban, mind a jelenségeket, mind az egyéniségeket bemutató esetelemzésekben (Keszeg 2007b, 2012c; Keszeg szerk. 2006; Keszeg–Czégényi 2010; Czégényi 2008, 2011; Bajkó 2006, 2010; Kocsis 2010; Soós Párhonyi 2010; Fodor 2012; Salánki-Fazekas 2012) jól tetten érhető. A hiedelemkutatásban és általában a folklorisztikában ma már csak ritkán találkozunk az ősvallás- és mitológiakutatás szándékával, holott ez az irányultság még a 20. század középső harmadában is meghatározó jelentőségű volt. Még kevesebb az olyan munka, amelyik ezen a területen tudományos szempontból is valóban releváns volna. Ezek közé tartozik Gazda Klára tanulmánya a szakrális kovácsról (Gazda K. 2003a), valamint Demény István Pál kis posztumusz füzete az ácsolt ládákról (Demény 2004). Takács György a keleti székelység és a gyimesi csángók körében gyűjtött ráolvasásszövegekből kiindulva, két tanulmányban, árnyalt alapossággal, interetnikus kapcsolódások figyelembe vételével mutatja be bizonyos ráolvasás-motívumok (például hegyen végzett lóáldozat és a betegségdémonok megvendégelése, kígyókultusz stb.) igen archaikus, samanisztikus képzeteit (Takács 2012b, 2012c).

3.13. Népi gyógyászat, etnobotanika Az erdélyi magyar etnobotanikai és népi orvoslással kapcsolatos kutatásokról Papp Nóra készített összesített kutatástörténeti áttekintést (Papp 2013), amely az 1960-as évektől napjainkig tájegységenként tekinti át a legfontosabb kutatási eredményeket, és amelyhez mintegy tíz oldal terjedelmű könyvészet is tartozik. A népi gyógyászattal kapcsolatos hagyományos közösségi tudás tájegységi monográfiái Antalné Tankó Mária gyimesi, Halász Péter moldvai és András Ignác kászonszéki idevágó kötetei (Antalné Tankó 2003; Halász 2010; András 2013). A KJNT 10. évkönyve (Szikszai szerk. 2002) a népi gyógyászat témakörben tartott KJNT-vándorgyűlés anyagát tartalmazza. A szerzők a témába vágó történeti források bemutatásával (Komáromi Tünde, Olosz Katalin, Németh Ágnes, Mód László) és a népi gyógyászat mai gyakorlatával (Grynaeus Tamás, Gy. Szabó László, Virt

106

TÁNCZOS VILMOS

István, Bernád Ilona, Blos-Jáni Melinda) egyaránt foglalkoznak, ideértve a hiedelemvilág és a gyógyítási technikák kapcsolatának feltárását is (Balázs Lajos, Szikszai Mária, Soós Tímea). (A jelen összefoglaló könyvészetében lásd: Soós Párhonyi 2002; Grynaeus–Szabó 2002; Bernád 2002). Ezen a kutatási területen a Keszeg-féle kontextualizáló új módszertani paradigma szintézise A beteg ember című tanulmánykötet (Czégényi–Keszeg s.a.r. 2010), amely a gyógyítók közösségi szerepére, valamint társadalmi megítélésükre és az önreprezentáció formáira irányítja a figyelmet. A kötet főszövege négy fiatal Keszeg-tanítvány népi gyógyászat és hiedelemvilág témaköreiben végzett gyűjtéseit tartalmazza. Kocsis Mónika egy moldvai csángó falu (Szitás) népi gyógyászati ismereteit (Kocsis 2010), Kosz Zsófia egy felcsíki gyógyítóasszony tevékenységét (Kosz 2010) mutatja be, Soós Párhonyi Tímea szilágysági közösségek népi gyógyászattal kapcsolatos hiedelemtudását tárja fel (Soós Párhonyi 2010), Bajkó Árpád pedig egy csontkovács specialista identitásépítő stratégiáit, az újtáltos mozgalomhoz kötődő betegségkoncepciókat, az újtáltos szerepkör kiépülésének folyamatát, a specialista társadalmi kapcsolathálóját és a gyógyító szerep társadalmi reprezentálásának formáit vizsgálja (Bajkó 2010). Az újabban egyre inkább terjedő, „ősi népi” vagy keleti vallásokból származó gyógyítási technikákat ötvöző természetgyógyászatnak is van már néprajzi irodalma. Zólyomi Emőke-Gyönyvér a borszéki pránanadi gyógyítók tevékenységét mutatta be ugyancsak különös hangsúllyal a jelenség társadalmi hátterére és kiváltó okaira (Zólyomi 2010). Bernád Ilona a népi gyógyászatban alkalmazott levegőterápia jelenségéből kiindulva keresi az ősi magyar hitvilág nyomait (Bernád 2002). Halász Péter egyik könyvében a népi kultúra egészébe helyezve mutatja be a moldvai csángók gazdag növényismeretét (Halász 2010). Pálfalvi Pál mindenekelőtt Gyimesben végzett etnobotanikai kutatásokat, de Erdély más részein is dolgozott (Pálfalvi 2003, 2006, 2011–2012; Kovács J.–Pálfalvi 2012). Babai Dániel az ELTE-n 2013-ban megvédett PhD-értekezésében a Gyimesek flórájának botanikai, etnobotanikai és etnoökológiai szempontú vizsgálatát végezte el (Babai 2013), és ebben a tárgykörben Molnár Zsolttal együtt korábban két tanulmányt is megjelentetett (Molnár–Babai 2009; Babai–Molnár 2009). Grynaeus Tamás és Gy. Szabó László egy impozáns adatgazdagságú tanulmányban közölték a Hadikfalváról Magyarországra kitelepített székelyek között végzett etnobotanikai gyűjtésük eredményeit (Grynaeus–Gy. Szabó 2002). A bukovinai székelyek hagyományos népi gyógyászatát mutatja be a Sebestyén Ádám (1921–1996) régebbi gyűjtéseiből öszszeállított egyik kötet is (Sebestyén 2008). Gub Jenő Természetismeret és néphagyomány a székely Sóvidéken című könyvének egyaránt vannak etnobotanikai és folklorisztikai vonatkozásai (Gub 2003). A népi gombászat, gombaismeret kutatása az etnológia viszonylag új, Európaszerte csak az 1950-es évektől datálható tudománya, ezért Zsigmond Győző etnomikológiai tárgyú kutatásai és könyvei (Zsigmond Gy. 2009, 2011) úttörő


107

jelentőségűek a magyar néprajztudományban. Ő szerkesztette továbbá a Növények a folklórban című kétnyelvű, magyar–román tanulmánykötetet (Zsigmond Gy. szerk. 2005).

3.14. Modern mítoszok, folklorizmusjelenségek A történelmi korok társadalompszichológiai igényei szerint, különösen társadalmi válsághelyzetekben a hagyományos népi kultúra egyes jelenségei mitizálódhatnak. Gagyi József A krízis éve a Székelyföldön: 1949 című könyvében (Gagyi 2004b), valamint több tanulmányban (Gagyi 2002a, 2002b, 2004c, 2007a, 2009, 2012b) kimutatja, hogy amikor a második világháborút követő kommunista hatalomátvétel elérte a lokális társadalmat és a privát szférát, a kialakult krízishelyzetben a Székelyföldön messianisztikus-millenarisztikus mozgalmakra került sor, amelyek legjelentősebbike az Udvarhelyszéken prófétáló „máréfalvi szentasszony” körül kialakult mozgalom volt. Gagyi József elsősorban a mozgalmakra vonatkozó korabeli sajtót és levéltári forrásokat elemzi, ezért Márkó Zsuzsa Rengőkő című tanulmánya, amely az erre vonatkozó népi emlékezetet tekinti fő forrásnak, jól egészíti ki az ő kutatásait (Márkó 2009). Gagyi József az Amire vágyunk, amitól félünk, amit remélünk című gyűjteményes tanulmánykötetében (Gagyi 2010a) arra keresi a választ, hogy egy-egy félelmekkel és bizonytalansággal teli korban a hagyományos népi kultúra egyes jelenségei (boszorkányság, „kalugerpapokhoz” járás) hogyan értelemződnek át, és hogyan válnak az önvédelem, a társadalmiideológiai harcok eszközévé, vagyis egy új belső kulturális rendszer alapjává. Az értékrendjében, világnézetében elbizonytalanodott mai korban a hagyományos népi kultúra egyes jelenségei mitizálódnak, azaz modern mediális viszonyok között szélesebb nyilvánosság tulajdonít nekik szimbolikus jelentéseket. Egyaránt mitizálódhatnak eredeti folklórjelenségek (ünnepi szokások, népművészet stb.), folklorizmusjelenségek (táncház, székelykapu-állítás, székelyruha-mozgalom) és a neofolklorizmus művészeti megnyilvánulásai (népi elemek az építészetben, a szimfonikus zenében, a műköltészetben stb.). Ezek a mítoszok és a hozzájuk kapcsolódó közösségi rituális gyakorlatok nagy szerepet játszanak az erdélyi magyarság identitásépítésében. Ilyen típusú erdélyi jelenségeket elemzett és „dekonstruált” az Erdély-(de)konstrukciók című Magyarországon megjelent tanulmánykötet (Feischmidt szerk. 2005). A nemzeti építészet megteremtésének Kós Károly nevével fémjelzett szecessziós kísérletét egy magyarul és angolul is megjelent monográfia mutatja be (Fabó–Gall 2014). Számottevő néprajzi irodalma keletkezett a székelykapu (Gagyi 2004a; Szőcsné Gazda 2008a; Kinda 2007d; Kovács P. 2007, 2012; Pozsony 2009b), a székelyruha (Szőcsné Gazda 2002; Kalina 2011), a néptánc (Könczei Csi. 2003, 2009; Könczei Á.–Könczei Cso. 2004; Fekete–Ferencz 2013) identitásmeghatározó szerepének.

108

TÁNCZOS VILMOS

A történelmi emlékünnepségek rituális gyakorlatai (Keszeg 2004b; Pozsony 2007b; Veres 2007b) nemcsak a közösségi identitás alakulását határozzák meg, hanem szimbolikusan leképezik, kifejezik és megerősítik az erdélyi magyar társadalmon belüli hatalmi-ideológiai viszonyokat. A politikai-gazdasági hatalmi szféra által szervezett ünneplési gyakorlat jelentése szemlátomást foglalkoztatja a társadalomkutatókat (Bodó 2003 és az előbbiek). Daniel Rita a farkaslaki Tamási-kultusz (Daniel 2008, 2011), György V. Imola a marosvásárhelyi Bernády-kultusz (György 2008, 2011, 2013) mitikus elemeit vizsgálták. Az ünnep témájához antropológus szemmel közelítő A fiatalok vasárnapja Európában című kötet (Keszeg–Pozsony–Tötszegi szerk. 2009) a F.E.R.–Euroethno nevű, az európai etnológia és historiográfia területén működő tudományos együttműködési hálózat 2007-es kolozsvári nemzetközi konferenciáján elhangzott előadások szerkesztett változatait tartalmazza. A kötet egyik tanulmányában Keszeg Vilmos a vasárnapot úgy határozza meg, mint a különféle nem hétköznapi tevékenységek (vallásos rítusok, intenzív kulturális élet, megemlékezési szertartások, semmittevés stb.) különleges kiemelt idejét (2009b).

3.15. Népszokások és szokásköltészet A népszokáskutatás területén hiánypótló szintézis jellegű munka Pozsony Ferenc Erdélyi népszokások című egyetemi jegyzete (Pozsony 2006a). A születés, házasság, nemi státusok, halál szokásvilágát kutató Balázs Lajos egy román nyelvű egyetemi jegyzetet (Balázs 2003) és két olyan, szintézis jellegű tanulmánykötetet is kiadott, amelyben a népszokások lelki hátterére, a rítusok szimbolikus jelentésére irányítja a figyelmet (Balázs 2006, 2012a). Szokásmonográfiák készültek a háromszéki Ozsdola, az udvarhelyszéki Atyha és a szatmári Kökényesd faluközösségeinek népszokásairól (Gyöngyössy 2010; Madar–Pusztai 2004; Fazekas L. 2006), valamint a barcasági (hétfalusi) csángók kalendarisztikus szokásairól (Veres 2002), a mezőségi magyarok téli népszokásairól (Gergely Z. 2013). Barabás László Akiket fog a figura című könyvében a marosszéki farsangi dramatikus játékok rítusait és szövegét elemzi igen összetett módon, tekintettel a szokások történeti előzményeire, jelenkori társadalmi vonatkozásaira, illetve a jelképek egyetemes szimbolikus jelentéseire (Barabás 2009). A farsangi időt lezáró dúsgazdagolás (Lázár-játék) ma már csak az udvarhelyszéki Szentegyházán élő népszokásáról Mirk László és Karácsony Molnár Erika jelentettek meg tanulmányokat (Mirk L. 2002; Karácsony 2003, 2004). Húsvéti locsolóversekből két gyűjtés jelent meg (Barabás 2002; Mirk L. 2003). Csonka-Takács Eszter Gyimesben vizsgálta a születés szokás- és hiedelemvilágát, valamint a sorkatonasághoz kapcsolódó átmeneti rítusokat (Csonka-Takács 2007, 2008a, 2008b), Veres Emese Gyöngyvér pedig a hétfalusi (barcasági) csángók körében a születés, a konfirmáció és a felnőtté válás egyéb rítusait (Veres


109

2005a, 2005b, 2007a) kutatta. Szacsvay Éva a kalotaszegi konfirmációk tér- és szimbólumhasználatáról jelentetett meg tanulmányt (Szacsvay 2006). A csíkszentdomokosi házassági szokásokat régóta kutató Balázs Lajos figyelme újabb munkáiban hangsúlyosan fordult a nemi szerepek közösségi kinyilvánításának szimbolikus rítusaira (Balázs 2010, 2012b). Balatonyi Judit megfigyelte és leírta, hogy a csíksomlyói kegyszobor új, mágikus szerephez jut az egyházilag nem törvényesíthető gyimesi házasságok eljegyzési rítusaiban (Balatonyi 2011, 2012a). Ugyanő vizsgálta a gyermeklakodalom szerepét a gyimesi magyarok és románok önreprezentációs és identitáskonstrukciós kísérleteiben (Balatonyi 2012b). Bódán Zsolt a gyimesi próbaházasságok régóta kutatott kérdéséhez tér vissza, feltárva a a jelenség mai társadalmi hátterét (Bódán 2003a, 2003b). Asztalos Enikő fényképeket, rajzokat tartalmazó monográfiát adott ki az erdélyi lakodalmi szokásokról (Asztalos 2013). A lakodalomhoz kapcsolódó kéziratos történeti népköltészet fontos forrásdokumentumai az ún. „vőfélykönyvek”, amelyeknek egy széki és egy erdővidéki példánya jelent meg (Fazekas Zs. szerk. 2003; Kinda 2012). A halál és halottkultusz témájához interdiszciplináris módszerekkel közelít A halálbiztos halál című katolikus konferenciakötet (Diósi szerk. 2011), amely a kultusz modern kori átalakulásának okait, társadalomlélektani összetevőit próbálja feltárni, és amely néprajzi tanulmányokat is tartalmaz (Balázs 2011; Tánczos 2011b). A moldvai csángók halottkultuszának archaikus elemeit bemutatva, ugyancsak a halálhoz és a lélek túlvilági útjához kapcsolódó szokások, vallásos és hiedelemképzetek társadalomlélektani hátterét, jelentőségét világítja meg Harangozó Imre Transzcendens trambulin című könyve (Harangozó 2010). Hesz Ágnes gyimesi kutatásai összefoglalásaként több tanulmányban (Hesz 2005, 2007, 2008), majd teljes könyvben (Hesz 2012) vizsgálta a holtakkal való kapcsolattartás látomásos formáit. Jankus Kinga a lélek túlvilági útjára vonatkozó képzeteket foglalta össze gyimesbükki ortodoxok körében végzett kutatás alapján (Jankus 2008). Deák Ferenc Loránd doktori disszertáció alapján készült könyvében a háromszéki Csernáton halottas szokásait mutatta be és elemezte (Deák F. L. 2009). Adorjáni Rudolf Károly a műfaj helyi kontextusát is feltáró tanulmány kíséretében adta közre Lukács Sándor ravai unitárius lelkész 1930–1938 között szerzett 92 verses halottbúcsúztatóját (Adorjáni 2006). Egy tanulmány keretében Fodor Attila aranyosszéki halottbúcsúztató versek műfaji vizsgálatát végezte el (Fodor 2008). A temetők művészete, sírjelek témakörben újabb tanulmányok (Demeter L. 2007 – háromszéki temetők jelképvilága), sőt teljes kötetek (Dánielisz 2013 – Nagyszalonta; Kovács R. 2006 – Érmihályfalva; Péterfy 2005 – Marosszék régi sírkövei) készültek el. Telenkó Bazil Mihály a kolozsvári házsongárdi temető térszerkezetét elemezte (Telenkó 2004). Mind az esztendő jeles napjaihoz, mind az emberélet fordulóihoz kapcsolódóan gazdag történeti szokásleírásokat és ezekhez kapcsolódóan rítusszövegeket is tartalmaznak az Olosz Katalin által kiadott Kriza János- és Szabó Sámuel-féle 19. századi folklórgyűjtemények (Olosz s.a.r. 2009, 2013).

110

TÁNCZOS VILMOS

A néprajztudományban tapasztalható paradigmaváltás egyik szimptomatikus jelensége, hogy újabban a kutatói érdeklődés középpontjába kerülnek a mindennapi szokásesemények is. Keszeg Vilmos például régóta kutatja a beszélési szokásokat, és munkássága nyomán a beszélés is a magyar néprajztudomány egyik „kanonizált” folklórműfajává vált. Az Aranyosszék népköltészete című kétkötetes monográfiájában például (Keszeg 2004a) az orális folklórműfajokra mint beszédszokásokra tekint, és ennek megfelelően tágabb társadalmi kontextusban, új szempontokat bevezetve elemzi ezeket a korábban „hagyományosnak” vélt folklórjelenségeket.

3.16. Népköltészet Az erdélyi magyar történeti szövegfolklór kutatásának eredményeként az utóbbi években több jelentős történeti népköltészeti gyűjtést sikerült szakszerű magyarázatok, jegyzetek, tanulmányok kíséretében megjelentetni, illetve újra kiadni. Almási István egy kötetben Bogdán János 1906-ból származó magyargyerőmonostori népdalgyűjtését adta közre (Almási 2003). Bogdán János 1906-ban a kolozsvári református kollégium diákjaként és Seprődi János tanítványaként gyűjtötte a kalotaszegi népdalokat. Teljes kötetnyi gyűjtemény jelent meg a székelykeresztúri diákok 1957–1958-as tanévben Farkas Jenő magyartanár vezetésével végzett népköltészeti gyűjtéséből is (Nagy–Péter–Farkas 2004), amely elsősorban a város környékéről, a Fehér-Nyikó mentéről és más székelyföldi vidékekről származó folklóranyagot tartalmaz. Olosz Katalin az 1970-es évek óta a népköltészeti kutatások 19–20. századi történetéhez, valamint a romániai magyar népballada-katalógus és -kataszter számára céltudatosan gyűjti a korábban nyomtatásban is közreadott vagy csak levéltárakban fellelhető forrásanyagot. Az így létrejött hatalmas történeti folklorisztikai adatbázis részleges feldolgozását és közzétételét már az 1980-as és 1990-es években elkezdte, de ez a forrásfeltáró munka valójában az ezredforduló után teljesedett ki, amikor gazdag életműve megkoronázásaként több igen fontos könyvet és tanulmányt is megjelentetett. Ezek alapjául és egyszersmind fedezeteként rendkívül igényes forráskritikai szemlélettel végzett levéltári munkája szolgál. Külön erény, hogy esetében a minden tekintetben precíz adatolás, a megbízható forrásfeltárás és forrásközlés egyszersmind éleslátással, az adatok rejtett összefüggéseinek feltárásával társul. Az Egy kiállítás emlékképei című kötete (Olosz 2003a) levéltári források alapján ismerteti az 1864-ben Marosvásárhelyen megrendezésre került első erdélyi háziipari-néprajzi kiállítás szervezőjének, a folklórgyűjtő Szabó Sámuelnek néprajzi gyűjtőútját, valamint honismereti adatok feltárására felszólító gyűjtési útmutatóját. A kötetben helyet kap Mentovich Gyulának, a Szabó Sámuelt elkísérő diákcsapat egyik tagjának székelyföldi gyűjtési naplója is, amely a gyűjtőút eseményeinek rövid foglalata.


111

A Víz mentére elindultam című, tudománytörténeti és népismereti írásokból összeállított tanulmánygyűjtemény (Olosz 2003b) még többnyire a kutató régebbi néprajzi közleményeit tartalmazza, de már jelzi a történeti folklorisztika iránti fokozott érdeklődését. Nagy munkával összegyűjtötte és Erdélyi néphagyományok. 1863–1884 címmel egy közel 800 oldalas kötetben bevezető tanulmány és jegyzetek kíséretében kiadta a marosvásárhelyi, majd kolozsvári református kollégium tanárának, Szabó Sámuelnek, valamint diákjaiból álló gyűjtői körének szétszórt, kallódó, a 19. század második feléből származó hagyatékát (Szabó S. 2009). A gyűjtés és az ebből kiadott kötet jelentősége Kriza János 1863-ban megjelent Vadrózsák című gyűjteményéhez mérhető. A kolozsvári unitárius kollégiumban zajló 19. század végi és 20. század eleji folklórgyűjtői tevékenységet Olosz Katalin külön tanulmányban foglalta össze (Olosz 2005), továbbá külön tanulmányt szentelt az Erdélyi Múzeum-Egyesület és folyóirata, az Erdélyi Múzeum 1859–1948 közötti folklorisztikai tevékenységének is (Olosz 2010a). A Ne mondd, anyám, főd átkának. Dimény Mózesné Szabó Anna énekei. Szabéd, 1895–1896. című kötet (Olosz 2009) anyagát Rédiger Ödön, a kolozsvári unitárius kollégium diákja, Kanyaró Ferenc folklórgyűjtó tanítványa egyetlen adatközlőtől, egy szabédi asszonytól gyűjtötte a 19. század legvégén. Ez a kötet a Fejezetek az erdélyi népballadagyűjtés múltjából című kiadvánnyal (Olosz 2011) együtt az Olosz Katalin által kezdeményezett balladakatalógus és balladatár egyik előmunkálataként is felfogható. Ez utóbbi kötet több, egymástól többé-kevésbé független, de mégis a balladakutatással kapcsolatos tanulmányt tartalmaz: az első a tárgyi néprajzosként és muzeológusként ismert Viski Károlyt a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában őrzött gyűjtéseire alapozva mint népdal- és balladagyűjtőt mutatja be, a második különböző folklorisztikai szempontok szerint (szövegváltozatok, kutatástörténet, ponyvai hatások kimutatása stb.) körültekintően elemzi A halálraítélt húga (Fehér László) balladát, a harmadik a Benedek Elek és Sebesi Jób balladagyűjtései, illetve balladaközlései kapcsán felmerülő filológiai problémákkal foglalkozik, és mellékletként közzéteszi a két 19. századi kutató balladagyűjtéseinek és egyéb közléseinek annotált bibliográfiáját, míg végül a negyedik tanulmány a Gyulai Pál és kolozsvári diákgyűjtője közötti konfliktust elemezve mutatja be a korabeli szövegfolklorisztikának azt a központi kérdését, hogy végül is kinek a szellemi tulajdona a folklór. Az ezredforduló utáni korszak nagy jelentőségű folklorisztikai eseménye volt az 1863-ban megjelent Vadrózsák című Kriza-gyűjtemény hátterében álló átfogó folklórgyűjtés közzétételének folytatása. Olosz Katalin összegyűjtötte Kriza János gyűjtői körének szétszóródott hagyatékát, és egy akár kritikai kiadásnak is nevezhető, 770 oldalas kiadványban (Olosz szerk. s.a.r. 2013) megjelentette azokat a folklórszövegeket, amelyeknek – műfajiságuk alapján – az első Vadrózsákkötetben lett volna a helyük, de terjedelmi okokból kiszorultak a Kriza-féle gyűjteményből. A Vadrózsák most megjelent második kötete tartalmaz továbbá 1863 után gyűjtött népköltési szövegeket is, így például a ballada- és népdalfejezet teljes

112

TÁNCZOS VILMOS

egészében ezekből a későbbi gyűjtésekből állt össze. Várható, hogy a mindkét kötetből kimaradt mesék, mondák és egyéb prózai műfajok valamikor egy harmadik Vadrózsák-kötetben fognak megjelenni. Olosz Katalinnak a Kriza-életmű filológiájával kapcsolatos kutatásait szervesen egészíti ki Szakál Anna kutatómunkája, aki az „Így nőtt fejemre a sok vadrózsa...” című kötetben (Szakál szerk. 2012) a Kriza János köréhez tartozó személyek népköltészeti gyűjtésre vonatkozó leveleit és egyéb dokumentumait adta közre tanulmány, jegyzetek, mutatók kíséretében. Noha élő népdalénekléssel ma már Erdélyben is egyre ritkábban találkozunk, a jobbára régebb elvégzett gyűjtőmunkáknak köszönhetően a népdalkiadványok sora mégis több új kötettel gyarapodott. Kallós Zoltán mezőségi (Kallós 2006), Bura László és Fejér Kálmán Szatmár vidéki (Bura–Fejér 2005, 2011), Miklós Márton csíkmadarasi (Miklós M. 2007), Zsók Béla bukovinai székely (Zsók 2004) népdalokat jelentettek meg megfelelő filológiai apparátus és dallamlejegyzés kíséretében. Magyar Zoltán Dalol Szilágyi Ferenc című, szilágysámsoni népdalokat és egyéb énekeket tartalmazó kötete (Magyar 2005a) egy énekes személyi monográfiája, és ebben a minőségében képet ad egy tudatosan hagyományőrző személy énekrepertoárjának gazdagságáról. Kallós Zoltán a Kallós Archívumhoz tartozó CD-k sorozatában hangzó formában tette közzé mezőségi, gyimesi, moldvai és más erdélyi tájakról származó gyűjtéseit. Ugyancsak CD-mellékletekkel adta ki újra a Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa klézsei asszonytól származó vegyes folklórgyűjtését, az Elindulék este guzsalyasba című kötetet (Kallós 2005). Bogdán Melinda összeállította az ismert moldvai csángó táncszók szövegadatbázisát, és ehhez a repertóriumhoz a csujogatások szimbolikáját elemző tanulmányt is készített (Bogdán 2004). Kürti László a lakodalmi kurjantásokat mint a nemiség és a szexualitás megjelenítésének műfaját elemzi kalotaszegi példák alapján (Kürti 2003). Az erdélyi és moldvai gyermekfolklór, gyermekjátékok kutatói néhány új kötetet (Lázár 2002; Veress Péter 2002; Végh 2010; Vajda N. 2014) és tanulmányt (Lázár 2003; Buzogány 2012) jelentettek meg. Ezek a munkák rendszerint nem csupán egyszerű szövegközlések és játékleírások, hanem folklorisztikai elemzéseket is tartalmaznak. Örvendetes, hogy 2008-ban újra kiadták Gazda Klára Gyermekvilág Esztelneken című könyvét, amely 1980-ban történt első megjelenése óta máig a legjelentősebb, korszerű elemző keretbe ágyazott magyar gyermekfolklór-monográfia (Gazda K. 2008a). A KJNT 11. évkönyve (Szikszai szerk. 2003) egy tematikus játék-konferencia tanulmányait tartalmazza, amelyeknek többsége gyermekjátékokkal foglalkozik, de van a kötetben dramatikus játékokat ismertető tanulmány is. Keszeg Vilmos egy kutatási program keretében 2013-ban összeszerkesztette az 1980-as években Kolozs megyei magyartanárok segítségével sok iskolában lefolytatott mondókagyűjtés adattárát. A 800 oldal terjedelmű, a KJNT archívumában rövidesen hozzáférhető gyűjtemény mintegy 1000 gyermek mondókatudását tartalmazza.


113

A népballadáról még inkább elmondható, hogy ma már történeti folklórműfajnak minősül. Ennek bizonysága az is, hogy a 2002–2013 közötti időszakban csupán két jelentős eredeti szövegközlésről tudunk számot adni, de a kiadványok alapjául szolgáló terepmunka ezek esetében is jóval korábban történt. Albert Ernő A halálra táncoltatott leány című kötetében csíki balladagyűjtést jelentett meg (Albert 2004). Ugyancsak korábbi, az 1970-es évekből származó gyűjtés eredményét hozza nyilvánosságra Iochom István „Bukovina édes hazám…” Balladák és népdalok a Hunyad megyei székely telepekről című, népballadákat és népdalokat tartalmazó kötete (Iochom 2007). A műfaj társadalmi használatának körülményeit feltáró (Faragó 2005b; Keszeg 2008b) és a balladakutatás történeti kérdéseit taglaló (Albert 2002; Faragó 2005a, 2005c) tanulmányok száma viszont ebben az időszakban jelentős. A műfaj belső tipológiájára, szöveg- és társadalomkontextusára vonatkozó közléseket a régebbi gyűjtésekből válogatott balladagyűjtemények filológiai apparátusa is tartalmaz. Ezek a szintézis jellegű gyűjteményes kötetek (Faragó szerk. 2002 – Csángómagyar népballadák; Faragó–Olosz 2006 – Régi erdélyi népballadák; Ráduly 2004 – székely balladák) jól szolgálják a műfajban való tájékozódást. Meg kell itt jegyeznünk ugyanakkor, hogy a 2004-ben meghalt Faragó József posztumusz munkája, illetve a kutató életében megjelent munkái többnyire korábbi gyűjtéseket és kutatási eredményeket adnak közre. A műfajban való, elsősorban szövegfolklorisztikai jellegű tájékozódás a célja a KJNT által kezdeményezett, elektronikusan hozzáférhető online balladatárnak15 is, amelyről előbb már szó volt. A népmondák textológiai kutatása terén Magyar Zoltán impozáns, csaknem a teljes történelmi Erdély területére kiterjedő gyűjtőmunkát végzett, és gyűjtéseiből tájegységi monografikus kötetek egész sorát adta közre (Magyar 2003, 2004, 2005b, 2006, 2007a, 2007b, 2008a, 2008c, 2009a, 2009b, 2011a, 2011b, 2012). Az így összeállt tízezres nagyságrendű mondaszöveget tartalmazó adatbázis lehetővé teszi a magyar népmondák belső tipológiai rendszerének összeállítását. A magyar folklorisztika nagy adósságot törlesztett azzal, hogy 2013-ban, hetven évvel a terepgyűjtés után megjelent Belatini Braun Olga 1943–44-es csíkszentdomokosi népmesegyűjtése (Belatini Braun 2013). A gyűjtő a második világháború idején a legkiválóbb székely mesemondónak tartott Albert Andráson kívül (lásd erről: Péter L. 2011) még más mesélőket is megszólaltatott. Faragó József az 1950-es években végzett moldvai gyűjtése eredményeként adta ki Baka András diószéni mesemondó tréfás történeteit (Faragó 2003). Kallós Zoltán Világszárnya című kötete (Kallós 2003) – sajnos megfelelő jegyzetanyag nélkül, csak egyszerű szövegközlésként – adja közre a Demeter Antiné Jánó Anna lészpedi asszonytól 1956–1964 között gyűjtött népmeséket. Salat-Zakariás Erzsébet szerkesztésében és lejegyzésében 15

A Kriza János Néprajzi Társaság Balladatára: http://www.kjnt.ro/balladatar (2014. május 25.)

114

TÁNCZOS VILMOS

jelent meg a Kolozsvári Folklór Intézet archívumában fellelhető moldvai csángó mesegyűjtés jelentős része (Salat-Zakariás szerk. 2009), aki egy másik tanulmányában a moldvai csángó és az erdélyi román népmesék motivikus és nyelvi kapcsolódásait elemezte (Salat-Zakariás 2011). A kötetben közreadott moldvai csángó meséknek többségét Faragó József gyűjtötte még az intézeti moldvai gyűjtőmunka 1962 táján történt megtiltása előtt, a szövegkorpusz kisebbik része pedig Faragó József akkori fiatal munkatársaitól (Bura László, Szabó Gyula, Mitruly Miklós és mások) származik. A Iancu Laura által végzett újabb moldvai gyűjtések és az ezek alapján kiadott mesegyűjtemények (Iancu é. n. [2002], 2006) egyértelműen jelzik, hogy a népmesék szövegei az élő mesemondás gyakorlatából kiesve megrövidülnek, megkopnak, szerkezetileg egyszerűsödnek, míg végül ez a műfaj is végleg eltűnik a közösségi emlékezetből. Belső-Erdély és a Partium területéről ugyancsak megjelent néhány régebbi (Olosz szerk., s.a.r. 2005 – Kovács Ágnes ketesdi népmesegyűjteménye) vagy mai gyűjtéseken alapuló, jobbára egy-egy nagy tudású mesemondótól lejegyzett népmesegyűjtemény (Magyar 2008b és Vida–Magyar 2009 – Ördöngösfüzes, Hideg Anna meséi; Ráduly 2005b, 2006a – Kis-Küküllő mente; Végh 2010 – hiripi cigány népmesék; Magyar 2006 és 2008a – Gyimes), anekdotagyűjtemény (Ráduly 2005a, 2006b; Tankó 2003 – Gyimes; Kisné Portik 2006b – Gyergyóalfalu, Barát Jóska adomái) és vegyes műfajiságú, de népmeséket is tartalmazó kötet (Tankó Mónus 2007). A népi kultúra hagyományos epikus műfajai (népballada, népmese, történeti és természeti monda stb.) eltűnőfélben vannak, de a népi epika más műfajaival (hiedelemmonda, igaztörténet, élettörténet, élménytörténet, anekdota, vicc stb.) a kutatók ma is találkoznak. A politikai vicc például a nemcsak az 1989-es rendszerváltás előtt, hanem azután is élő folklórműfaj (Zsigmond Gy. 2003, 2006, 2012). A mai kultúrában is élő népi narratívumok a kutatásában Keszeg Vilmosnak és a körülötte kialakult fiatal kutatói csoportnak vannak új és igen jelentős tudományos eredményei. A Keszeg-iskola korszerű folklorisztikai szemlélete a népi emlékezetre alapozódó történeteket földrajzi, szociális és kulturális kontextusban, azaz életvilágokban helyezi el, és a szövegeket már nem elsősorban tartalmi, poétikai, tipológiai szempontból elemzi, hanem azok szociális és textológiai kontextusának szempontjából, sőt a szövegmondás körülményeinek bemutatását részesíti előnyben a korábban egyeduralkodónak számító filológiai-esztétikai érdeklődéssel szemben (Keszeg 2002a, 2002c, 2007c, 2008b, 2009a, 2011, 2012a; Keszeg szerk. 2006; Keszeg–Szalma szerk. 2011; Jakab A. Zs.–Keszeg A.–Keszeg V. szerk. 2007; Virág 2010 stb.). Mivel maga a gyűjtést végző kutató is része a vizsgált kommunikációs helyzeteknek, következésképpen egy ilyen tág értelmezési keretben minden – gyűjtői kérdésekre, interjúhelyzetben elmondott – szöveg egyfajta „élettörténetnek” minősül, és mint életpálya-reprezentáció válik a kutató számára fontossá. Előbb láttuk, hogy a Keszeg-iskola kutatói a hiedelmekhez is mint narratívumokhoz


115

viszonyulnak, alapkérdésük az, hogy hogyan reprezentálódik a hiedelemtudás a gyógyítókról/rontókról (Czégényi–Keszeg s.a.r. 2010; Keszeg 2004d; Czégényi 2011; Bajkó 2006; Fodor 2012; Kocsis 2010) vagy egyéb hiedelemlényekről (Keszeg 2002a; Keszeg szerk. 2006; Czégényi 2008, 2012a; Soós Párhonyi 2010) szóló különböző személyes történetekben. Ugyanez a kutatói álláspont érvényesül a személyes és kollektív történelmi emlékezet kutatása terén is, amennyiben a kutatók a múltról szóló történeteket úgy fogják fel, mint adott körülmények (életút, társadalmi hovatartozás, gyűjtési helyzet stb.) által és ezek függvényében kialakított egyedi és személyes múlt-reprezentációkat (Keszeg–Szalma szerk. 2011; Keszeg 2002a, 2002c, 2009a, 2011, 2012a; Zsidó 2009, 2012). Ebben a felfogásban mind a hiedelemkutatás, mind a történelemkutatás, mind a népi kultúra bármilyen más jelensége voltaképpen narratológiai kérdéssé lesz, hiszen a kutatás voltaképpeni tárgyai (hiedelemlények, történelmi események stb.) nem primordiálisan, esszencialista módon, hanem kontextuálisan válnak fontossá és lesznek vizsgálat tárgyává. Keszeg Vilmos és tanítványai igen jelentős tudományos munkákban (PhD-disszertációk, könyvek, elméleti tanulmányok stb.) ennek a kontextualizáló, ugyanakkor a műfajok pragmatikai vizsgálatát előtérbe helyező tudományos paradigmának a jegyében mutatták be mind hagyományos epikus műfajok – népmese (Keszeg 2007d), népballada (Keszeg 2008b) –, mind hiedelemtörténetek (Keszeg 2002a, 2004d; Bajkó 2006; Fodor 2012; Keszeg szerk. 2006), élettörténetek (Páczkán 2002; Ozsváth 2009a, 2009b; Ozsváth s.a.r. 2008, 2009, 2012) stb. kontextusát. Az iskolához tartozó kutatók az Emberek, életpályák, élettörténetek című kötetben (Jakab A. Zs.– Keszeg A.–Keszeg szerk. 2007) az élettörténet-kutatás válogatott bibliográfiáját is közreadják, különös hangsúllyal az Erdélyben lezajlott kutatásokra (Jakab A. Zs.– Keszeg összeáll. 2007). Pragmatikai irányultságuk révén elméleti-módszertani vonatkozásban a kolozsvári Keszeg-iskolához állnak közel Gagyi József és az általa irányított marosvásárhelyi munkacsoport élettörténet-kutatásai, amelyeknek sajátosságát az adja, hogy hangsúlyosan figyelnek az emlékezetet és az élettörténeteket befolyásoló kommunikációs formákra, a modern kor megváltozó mediális viszonyaira (Gagyi szerk. 2007a, 2007b; Gagyi 2012a).

3.17. Népi írásbeliség és új médiumok A fenti kontextualizáló pragmatikai módszertan nemcsak a népi emlékezet oralitásban elhangzó narratívumainak vizsgálatában, hanem a múltat megidéző és megörökítő írásbeli műfajok esetében is jól alkalmazható. A Keszeg-iskolának a népi önéletírás (Tóth 2006; Ambrus s.a.r. 2008; Nagy R. 2011, 2012; Szőcs 2010, 2011a, 2011b; Vajda A. szerk. 2008), a népi verselés (Ambrus s.a.r. 2008; Bajkó s.a.r. 2010), a levelezés (Csergő 2012; Vajda A. 2011c), a naplóírás (Ilyés 2005b), a padfirkák és falfirkák (Jakab A. Zs. 2003, 2007), az emléktábla-feliratok (Jakab A. Zs. 2008, 2009, 2012a, 2012b; Vajda A. 2011a, 2011b), a sírfeliratok (Keszeg

116

TÁNCZOS VILMOS

2010a), az írott halottas költészet (Bajkó s.a.r. 2010), a vallásos népköltészet (Kovácsné István 2003; Keszeg 2006a) és egyéb írott szokásköltészeti műfajok (Bokor szerk. 2002; Bajkó s.a.r. 2010) kutatása terén is nagyon jelentős eredményei vannak. Ezeken a kutatási területeken is PhD-dolgozatok (Szőcs 2010; Vajda A. 2011a; Tóth 2011; Nagy R. 2012; Csergő 2012) készültek el, kötetek (Bokor szerk. 2002; Kovácsné István 2003; Keszeg 2006a; Tóth 2006; Ambrus s.a.r. 2008; Bajkó s.a.r. 2010; Vajda A. 2011a; Szőcs 2011b; Jakab 2012a és 2012b; Vajda A. szerk. 2008 és 2013) és elmélyült elemző tanulmányok jelentek meg. Keszeg Vilmos a népi írásbeliségről is egyetemi jegyzetet jelentetett meg (Keszeg 2008a), és megalapozta a KJNT populáris írással kapcsolatos elektronikus adatbázisát. Tötszegi Tekla a tárgyfeliratozás gyakorlatára irányuló posztdoktori kutatásokat folytatott, és ebben a témában több tudományos közleményt is közreadott (Tötszegi 2012a, 2012b). A népi írásbeliség ma már történetinek minősülő bizonyos műfajaiból más kutatók is tettek közé forrásközléseket és ezeket bemutató elemzéseket. Csoma Gergely a moldvai csángók magyar nyelvű írott nyelvemlékeiből szerkesztett kétnyelvű, magyar–angol kiadványt (Csoma 2004). A hányatott sorsú bukovinai székelység történetéről két írott történelmi forrásdokumentum (Fazekas I. 2005; László J. 2005) és egy 19. századi falukönyv (Forrai 2006) került nyilvánosság elé. A kiadott régi kéziratos vőfélykönyvek a történeti folklór dokumentumai (Fazekas Zs. 2003; Kinda 2012). Az analóg fényképek és az ennél is újabb vizuális médiumok (elektronikus fénykép, videofilm, internet stb.) használata ugyancsak a népi vagy legalábbis a populáris tömegkultúra megnyilvánulásainak tekinthetők. A kolozsvári Keszegiskolához tartozó fiatal kutatók vizuális antropológiai jellegű doktori disszertációkat írtak (Szalma 2011a; Blos-Jáni 2012) és egyéb közleményeket jelentettek meg a néprajzi fényképezés (Lőrinczi 2007a; Szalma 2011b, 2014) és a privát filmhasználat (Blos-Jáni 2007, 2011) jelenségeit elemezve. Denis Galloway skót etnográfus és fotóművész 1926–1932 között Erdélyben készült néprajzi fényképeiből Tötszegi Tekla rendezett kiállítást a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeumban, és jelentetett meg két kiadványt (Tötszegi 2008; Tötszegi–Pávai 2010). Iancu Laura a moldvai Magyarfalu fényképezkedési szokásait dokumentálta és elemezte (Iancu 2005, 2007).

3.18. Népzene- és néptánc A népzene- és néptánckutatás területén szintén igény mutatkozik arra, hogy ez a tudományterület saját kutatástörténeti múltját összegezze. Az erdélyi magyar népzenekutatás három neves egyénisége – Szenik Ilona, László Ferenc és Almási István – életművük egy részének összegzéseként gyűjteményes kötetekben adták ki népzenei, egyházzenei és zenetudomány-történeti, korábban többnyire már megjelent dolgozataikat (Szenik 2008; László F. 2006; Almási 2009). A Szenik Ilona –


117

Bocșa Ioan szerzőpáros román–angol kétnyelvű kétkötetes kiadványban, DVDmelléklettel jelentette meg az erdélyi kolindaköltészet zenei típuskatalógusát (Szenik–Bocșa 2011). Comișel Emilia és László Ferenc egy kis román nyelvű kötetben Veress Sándor, Lükő Gábor és Balla Péter romániai tevékenységére vonatkozó forrásdokumentumokat jelentettek meg, mindenekelőtt Constantin Brăiloiu rájuk vonatkozó levelezésének darabjait (Comișel–László F. 2006). Pávai István egyik tanulmányában (Pávai 2005) az egész jelenkori Erdély belső regionális tagolására tesz kísérletet a nagytáj igen archaikus népzene- és néptánc-hagyományait feltáró tudományos kutatások eredményeinek szem előtt tartásával. Ugyancsak Pávai István írt monográfiát az erdélyi hangszeres népi tánczenéről (Pávai 2012), amelyben sokoldalúan, több elemzési szempontot is szem előtt tartva mutatja be ezt a kulturális örökséget, egy másik könyvében (Pávai 2006) pedig széles társadalmi összefüggésben (vallásgyakorlat, identitás) láttatja a moldvai csángók zenei életét. Stuber György a moldvai dudazenéről és dudásokról szóló monográfiájában (Stuber 2010) az utolsó csángó dudazenészek körében végzett, több évtizedet átfogó gyűjtései alapján sokoldalú módszerességgel mutatja be ezt az igen archaikus zenei hagyományt. Könyve azért hiánypótló, mert a dudazene a Kárpát-medencében csak az 1940–1960-as évekig volt élő népzenei gyakorlat, majd a század utolsó harmadában már Moldvából is eltűnt. Könczei Csongor Budapesten megvédett doktori dolgozatában, ennek alapján kiadott könyvében és több tanulmányban tárta fel a kalotaszegi cigányzenészek működésének társadalmi hátterét, nagy hangsúlyt fektetve a személyük körül kialakult társadalmi, kulturális hálózatok bemutatására (Könczei Cso. 2011, 2012). Kallós Zoltán és Martin György gyimesi csángók táncait és táncéletét bemutató, CD-mellékletet is tartalmazó könyve (Kallós–Martin 2005) a két neves néprajzkutató közös terepmunkájának kései terméke. Az egyik leghíresebb kalotaszegi táncos, Mátyás István Mundruc egyéniségvizsgálatát Martin György személyi monográfiában valósította meg (Martin 2004). A Martin-tanítványnak is tekinthető Könczei Csilla doktori dolgozatában (Könczei Csi. 2003), majd ennek alapján megjelentetett könyvében (Könczei Csi. 2009) a hétfalusi csángók boricatáncát mint a közösségi identitás rituális reprezentációját elemzi, vagyis a sajátos táncot is tartalmazó népszokást összetett kulturális jelenségként fogja fel. Az erdélyi magyar etnokoreológiát foglalkoztató aktuális kérdések sokszínűségéről (például a táncházak és a hagyományos kultúra kapcsolata, kutatástörténeti és táncelméleti kérdések stb.) nyújt hű képet két, Könczei Csongor által szerkesztett tanulmánykötet (Könczei Cso. szerk. 2010a, illetve Könczei Cso. red. 2010b és Könczei Cso. szerk. 2014), melyek több, 2009–2012 között tartott tánctudományi konferencia előadásainak szerkesztett változatát tartalmazzák. Az 1983-ban elhunyt táncházszervező, Könczei Ádám még életében megjelent vagy kéziratban maradt néptánccal kapcsolatos írásait kiegészítve fia, a néptánckutató Könczei Csongor tárgyra vonatkozó írásaival a Táncház című tanulmánykötet tartalmazza (Könczei

118

TÁNCZOS VILMOS

Á.–Könczei Cso. 2004). A kis példányszám miatt igen nehezen hozzáférhető Könczei Csilla táncelméleti írásokat tartalmazó, magyar–angol kétnyelvű kötete (Könczei Csi. 2007–2009). Könczei Csilla egy kis könyvben (Könczei Csi. 2002) ismerteti és erdélyi táncokkal példázza a Lábán Rudolf által 1928-ban kidolgozott táncjelírást. Ez az írásrendszer azért nagy jelentőségű, mert a Lábán-kinetográfia képes érzékeltetni a táncmozdulatok folyamatosságát, ugyanakkor tér- és időbeli egységét is.

3.19. Nyelvhasználat és népi kultúra viszonya A szellemi és tárgyi népi kultúra nyelvhez kötöttsége folytán egyes néprajzkutatókat hangsúlyos nyelvészeti érdeklődés is jellemez, és a népnyelven keresztül közelednek néprajzi jelenségekhez (például: Péntek 2003; Bura 2005, 2013 stb.). Előfordul, hogy a két diszciplína határai egybemosódnak. A népi mesterségek pontos néprajzi leírásai (Dukrét 2004; Bura 2005; Suba 2005; Kisné Portik 2006a; István–Szőcs 2008; Kinda 2007c, 2008a, 2009b), az etnobotanikai (Grynaeus–Gy. Szabó 2002; Pálfalvi 2003, 2006, 2011–2012; Gub 2003; Halász 2010) vagy etnomikológiai (Zsigmond Gy. 2009, 2011) kutatások a szókincs vonatkozásában is mindig releváns lexikológiai eredményeknek számítanak, de ez a megállapítás voltaképpen a néprajzi kutatások bármelyik területére érvényes. Még az egyszerű tájszógyűjtéseknek (Kovács L. I. 2005), helynévgyűjtéseknek (Pesty 2012) is lehetnek jelentős néprajzi hozadékai, különösen akkor, ha a lexikológiai jellegű gyűjtőmunka során a néprajzkutatói szemlélet is érvényesül. Az állandó nyelvi kifejezések (proverbiumok) a népi erkölcs és világkép kifejeződései (Gub 2004; Bura 2008, 2013; Tánczos 2008a; Lajos 2009), a nyelvi kapcsolattartás módja a közösségen belül uralkodó társadalmi viszonyokat is kifejezi (Biró 2003), és a nyelvi képszerkesztésnek lehetnek sajátos etnikus vagy kisközösségi formái is, például beszélhetünk sajátos székely nyelvi kifejezésekről és ennek megfelelő gondolkodásmódról (Tánczos 2010a). A moldvai csángók körében végzett kutatások azt bizonyították, hogy a nyelvcsere a hagyományos népi világértelmezés és kultúra megszűntét is jelenti, tehát a nyelvi asszimilációs folyamatok sem „egyszerűen” nyelvi jelenségek (Péntek 2003; Peti L.–Tánczos eds. 2012; Tánczos 2002, 2011a, 2012; Erdély 2009).

4. Módszertani irányzatok, tudományos paradigmák Amint látjuk, a néprajz és antropológia számos területén zajlanak jól megalapozott, nemzetközi kontextusban is releváns alapkutatások, de a romániai magyar néprajzkutatásra általában mégis az jellemző, hogy a szakemberek ritkán foglalkoznak a népi kultúra egészére vagy a néprajztudomány aktuális helyzetére vonatkozó


119

általános elméleti-módszertani problémákkal. Néhány ilyen megnyilvánulást, az alapvető kérdésekkel való szembesülési kísérletet éppen ezért érdemes kiemelni. A Napjaink folklórja – Folclorul azi című kétnyelvű kötetben (Zsigmond Gy. szerk. 2003) magyar és román szerzők elméleti igénnyel vetik fel a kelet-európai folklór és a folklorisztika néhány aktuális kérdését. Az Eurethno Egyesület 2013 decemberében Kolozsváron tartott nemzetközi kollokviumának résztvevői a hagyomány és a patrimónium fogalmát, illetve viszonyát elemezték. Ez a konferencia, amelynek anyaga két évvel később nyomtatásban is megjelent (Keszeg szerk. 2014), avatta etnológiai kutatási problémává az Európai Unió létrejötte után kialakult új kulturális térben elindított revitalizációs folyamatokat. A „hagyománytalan” Nyugat és a saját hagyományait használó Kelet különbségeit elmosó, irányított revitalizációs (patrimonozáló) folyamatokról megoszlanak a szakemberek véleményei. A kolozsvári doktori iskola keretében az elkészült doktori részdolgozatok és nyilvános védésre kerülő disszertációk megbeszélésekor rendszeresen került sor erős szakmai vitákra, amelyek soha nem voltak tisztán teoretikus jellegűek, és így kétségkívül pozitív hatásuk volt az elmúlt évtizedek tudományművelésére, annál is inkább, mert ezek a viták a legfiatalabb kutatónemzedék jelenlétében és aktív részvételével zajlottak. Ezen a szakmai fórumon olyan jelentős kérdések kerültek újra és újra előtérbe, mint az orális, írott, vizuális és elektronikus források értelmezhetősége, a kutatói önreflexivitás, a lejegyzés, közlés és digitalizálás szakszerűsége, a gyűjtői-adatközlői jogok, szerepek és habitusok, a mindennapi és ünnepi megnyilvánulások viszonya a kultúrában, az értelmezés módszeressége és tudományközisége, a különböző kultúratípusok egymásmellettisége, az egyéni és közösségi nézőpontok ütköztetése és így tovább. A 2014 tavaszán tartott kolozsvári tanszéki konferencián élesen merültek fel a néprajzi gyűjtéssel kapcsolatos módszertani és etikai kérdések (Mi a terep? Milyen gyűjtői habitusok lehetségesek? Hogyan viszonyuljunk a néprajzi adatok anonimizálásának egyre terjedő gyakorlatához? stb.). Mindezek a konfrontációk rendszerint szűk nyilvánosság előtt zajlottak, rendszerint írásos nyomuk sem maradt, de jelentőségüket mégsem szabad alábecsülni. Mivel a néprajzi kutatások egészére vonatkozó nyilvános reflexiók a romániai magyar néprajzkutatásból általában hiányzanak, ezért a jelen összefoglaló végén megkísérlünk megnevezni néhány olyan általános paradigmát, amelyekbe az előző fejezetben ismertetett kutatások többé-kevésbé beleilleszthetők, vagy amelyekkel azok kapcsolatba hozhatók. Az 19. század közepén kikristályosodott, a folklorisztika tudományával egyidős romantikus szemlélet, amely csak az anonim, közösségi, ősi korokba visszanyúló, de mindenképpen tradicionális és magas esztétikai minőséget hordozó kulturális jelenségeket tekinti népinek és folklórnak, ma már kevéssé érvényesül a tudományos világban, de a szellemi és tárgyi népi kultúrának kétségkívül ma is vannak olyan gyűjtői Erdélyben, akiknek témaválasztását és a néprajzi témához való hozzáállását ez a szemlélet többé-kevésbé befolyásolja. A 19. század végének pozitivista

120

TÁNCZOS VILMOS

tudományosságára jellemző kvantitatív módszer ellenben a néprajztudomány számos területén ma is határozottan érvényesül. Ennek lényege, hogy egy adott kulturális jelenségre vonatkozó leírás érvényességét és reprezentatív voltát a kutató megfelelő adatmennyiség segítségével támasztja alá. Ugyancsak a pozitivista korszakban jött létre, és később a nagy hatású strukturalizmus révén ismét legitimációt, megerősítést nyert a tipológiai módszer, amely mindenekelőtt a szövegfolklorisztikában hozott eredményeket. E módszer lényege, hogy a kutató a folklórszövegek tartalmi, ritkábban formai vagy poétikai elemei alapján igyekszik rendszert, műfajközpontú tipológiát létrehozni. A módszer alapja az a meggyőződés, hogy kellő mennyiségű folklórszöveg alapján megalapozott belső műfaji rendszerzést, például szövegtipológiát lehet megvalósítani. A módszer célja, hogy a tartalmi és formai elemek hasonlóságai és különbségei alapján a folklórszövegeket besoroljuk egy-egy műfaji – és ha szükséges, ezen belül alműfaji kategórába –, majd megállapítsuk a műfaji kategóriához tartozó szövegek típusait és az illető típushoz tartozó variánsokat. Ezt a módszert a hagyományos népi epikai műfajok (népballada, népmese, népmonda stb.) kutatásában a kutatók ma is használják, sőt a szövegek tipológiai besorolása ezeken a területeken egyenesen kötelező. A módszert nem is olyan régen, a strukturalista szemlélet végső összeomlása előtt (Magyarországon ez csak 1980 után következett be) a hiedelemkörök szemantikai modelljeinek felállításával vagy a ráolvasások tipologizálásával a hiedelemkutatásban is alkalmazták, és más műfajokban is próbálkoztak vele. Előfordult, hogy ha egy-egy műfaj belső tipológiai rendszerének felállítása nem is tűnt lehetségesnek, legalább igyekeztek megállapítani a szövegkapcsolódások belső törvényszerűségeit (például az archaikus imádságok kutatásában). A két világháború közötti időből datálható funkcionalista szemlélet mindig is a társadalomkutatásban jutott döntő szerephez. A Gunda Béla-féle funkcionalista szemlélet egyenes folytatásának tekinthetők a kolozsvári néprajzi tanszék keretében zajló későbbi társadalomnéprajzi kutatások. (Itt Nagy Olga, Pozsony Ferenc tudományos munkásságára és legújabban Szabó Árpád Töhötöm módszerére gondolunk.) Az Ortutay Gyula, Bálint Sándor és mások nevével fémjelzett, 1940 táján létrejött egyéniségkutató paradigma, az ún. „budapesti iskola” ma is korszerű módszertani elveit – amint ezt előbb láttuk – a néprajztudomány sok ágában (népi vallásosság, hiedelemvilág, népi gyógyászat, népi írásbeliség kutatása, népzene- és néptánckutatás stb.) ma is sikerrel alkalmazzák. Az erdélyi néprajzi-antropológiai kutatások legjelentősebb tudományos eredménye az ezredfordulót követő időszakban a Keszeg Vilmos által képviselt, módszertanilag általa kidolgozott és az ő irányítása mellett számos más – főleg fiatal – kutató által alkalmazott kontextualizáló, pragmatikai paradigma következetes érvényesítése volt a néprajztudomány több területén, ezért erre a módszerre kissé részletesebben is kitérünk. Ez a szemlélet a néprajzi jelenségek átfogó igényű kontextuális bemutatását, a kulturális jelenségek tényleges működésének megragadását


121

tekinti legfőbb kutatási célnak. A paradigma gyakran a kultúra használóira (igen gyakran a népi tudás „specialistáira”) és a használat körülményeire, helyzeteire, a használók habitusaira irányítja a figyelmet. A módszer alkalmazói leginkább átfogó, gyakran kötetnyi terjedelmet kitevő esetelemzéseket végeznek, amelyeket rendszeres, elmélyült terepmunkára alapoznak. Mivel az esetelemzések középpontjában rendszerint egyéniségek állnak (pl. egy személy hiedelmei, íráshasználata, autobiografikus történetei stb.), ezért ezt a módszert akár az egyéniségkutató paradigma megújulásának is nevezhetnénk, de az alapvető kutatói intenciót szem előtt tartva, helyesebb, ha mégis a kontextuselemzést tekintjük e módszer legfőbb jellemzőjének. A pragmatikai szempontú kontextuselemzés elméleti-módszertani lényegét Keszeg Vilmos – más és más néprajzi jelenségekre – vonatkoztatva több helyen is kifejtette. Az Emberek és kontextusok sorozatban általa szerkesztett Rontók, gyógyítók, áldozatok című, tanítványai hiedelemelemzéseit tartalmazó gyűjteményes kötetben (Keszeg s.a.r. 2012) például összefoglalta a hiedelmek pragmatikai kutatásának múltbeli eredményeit és a módszertan alkalmazásának leglényegesebb követelményeit (Keszeg 2012b). A sorozat egy másik könyvében, A beteg ember című, az előzőhöz hasonlóan tanítványai gyűjtéseit és elemzéseit tartalmazó kötetben Czégényi Dóra szerkesztőtársával együtt írták le a népi gyógyászat kontextusközpontú kutatásának módszertanát (Keszeg–Czégényi 2010). A tudományos szemlélet gyakorlati alkalmazását nagyban segíti az a három egyetemi jegyzet, amelyet Keszeg Vilmos az utóbbi években adott közre a népi írásbeliség (Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség, 2008b), a narratológia (A történetmondás antropológiája, 2011) és a hiedelemkutatás (Hiedelemkutatás, narratívumok, stratégiák, 2013) területén. A szociológiai-pragmatikai-kontextusvizsgáló paradigmának megfelelően a jegyzetek mindegyike esetelemzéseket is tartalmaz. A Homo narrans című könyv (Keszeg 2002a) a módszer narratológiai alkalmazhatóságára irányítja a figyelmet. Az Aranyosszék népköltészete című (Keszeg 2004a), intenzív és átfogó terepmunka gyümölcseként megszületett kétkötetes munkájának alcíme (Népi szövegek, kontextusok. Monográfia) azért sokatmondó, mert egyszerre utal a szövegek kontextusának középpontba állítására és ugyanakkor a munka tájegységi monográfia jellegére. Ez a könyv Aranyosszék orális és írott népköltészetének antológiája ugyan, de a kötetben közölt folklóranyag rendszerezése révén Keszeg Vilmos egyértelműen jelzi, hogy az alkalmazott pragmatikai szemlélet jegyében elveti a hagyományos szövegközpontú folklórmonográfiák szerkezetét, és új, funkcionális rendszerezési elveket igyekszik alkalmazni. A két kötetben ezért kerülnek egymás mellé például a történelmi emlékezet narratívumait tartalmazó különféle műfajok (monda, igaztörténet, élménytörténet, falutörténet stb.), a vallásosmágikus tartalmú, de egyéb jellemzőiket tekintve igen változatos műfajiságú szövegek (ima, fohász, ráolvasás, átok, eskü, lánclevél stb.) vagy éppen a rituális beszéd alkalmai szerint csoportosított orális és írott, régi és új folklórműfajok. Egy másik nagy monografikus munkája, a templomok toronygombiratait közzétevő és

122

TÁNCZOS VILMOS

elemző könyve (Keszeg 2006a) a népi írásbeliségnek ezt az addig kevéssé ismert műfaját, illetve az iratok elhelyezését mint kulturálisan és társadalmilag meghatározott szertartásos viselkedést írja le. A folklórkutató Keszeg-tanítványok szövegközléseit és elemző tanulmányait tartalmazó Emberek és kontextusok című, DVD-mellékleteket is tartalmazó sorozat célja, hogy népi forrásszövegeket tegyen hozzáférhetővé értelmező tanulmányok és könyvészet kíséretében. A kilenc eddig megjelent kötet mindegyike a Keszeg Vilmos által képviselt, a szövegek társadalmi és kulturális kontextusát elsődleges figyelemben részesítő pragmatikai-szociológiai tudományos paradigma jegyében készült. A szövegek gyűjtői, lejegyzői, sajtó alá rendezői, a kötetek szerkesztői, a nagy terjedelmű kísérőtanulmányok szerzői és a könyvészetek öszeállítói a kolozsvári doktori iskola hallgatói, illetve végzettjei, valamint irányító tanáraik voltak: Ambrus Judit (2008, 1. kötet), Bajkó Árpád (2010, 4. köt. és 2010, 5. köt.), Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos (2010, 4. köt.), Fodor Attila (2012, 8. köt.), Keszeg Vilmos (2012, 6. köt. és 2012, 8. köt.), Kocsis Mónika (2010, 4. köt.), Kosz Zsófia (2010, 4. köt.), Ozsváth Imola (2009, 3. köt. és 2012, 7. köt.), SalánkiFazekas Éva (2012., 8. köt.), Salló Szilárd (2012, 8. köt.), Soós-Párhonyi Tímea (2010, 4. köt.), Vajda András (2008, 2. köt. és 2013, 9. köt.). Ebben az összefüggésben említhetünk néhány más kutatást, illetve ezekre alapozott kötetet is, amelyeknek létrejöttében a Keszeg Vilmos által képviselt paradigmának ugyancsak meghatározó jelentősége volt. A teljesség igénye nélkül: Ilyés Sándor kolozsvári munkásklubokról írott PhD-dolgozata (Ilyés 2010, 2013), Jakab Albert Zsolt kolozsvári emlékfeliratokról szóló munkái (Jakab 2012a, 2012b), Bokor Zsuzsa prostitúcióról szóló kutatásai (Bokor 2012, 2013) és mások. A Scientia Kiadó által megjelentetett Specialisták, életpályák és élettörténetek című kétkötetes kiadvány (Keszeg szerk. 2006) az élettörténet-kutató Keszeg-tanítványok (Bajkó Árpád, Demeter Annamária, Erdős Kinga Mária, Gergely Lili Helga, Kovácsné István Anikó, Ozsváth Imola, Székely Ágnes és Vajda Ágnes), valamint a szerkesztő Keszeg Vilmos tanulmányait, esetelemzéseit tartalmazza, akik az élettörténeteket mint egy adott kommunikációs helyzethez igazodó társadalmi eseményeket fogják fel és elemzik. Ez a könyv módszertani újszerűségénél fogva kétségkívül a magyar oral history-kutatás egyik legjelentősebb teljesítménye. A népi kultúra kutatásában is nagy hagyománya van annak a tudományos paradigmának, amely a partikulárissal, a kontextus által meghatározott egyediséggel szemben azt hangsúlyozza, hogy az egyéni és közösségi kulturális megnyilvánulások, így a népi kultúra jelenségei is egyetemes adottságokat fejeznek ki, amelyek eredendően nem társadalmi, hanem pszichológiai meghatározottságúak. Ez az egyetemes kulturális alapokat feltételező, de ezeket helyi kulturális-társadalmi megjelenésükben vizsgáló, pszichologizáló szimbólumelemző paradigma abból indul ki, hogy az emberi létezés öröktől fogva adott egyetemes jellemzői jelentik a kultúrakutatás szemléleti alapját. Tudvalevő ugyanakkor, hogy az egyetemes mindig


123

a partikulárisban mutatkozik meg, és ezért a kulturális elemek elrendeződése, egyedi szerveződése közösségenként, műfajonként, helyzetenként különböző lehet, következésképpen a partikuláris jelenségek vizsgálata ebben a pardigmában ugyancsak helyet kaphat. A gyökeres eltérés a pragmatikai-szociológiai irányultságú paradigmával szemben a kiindulópont különbözőségében rejlik: míg az előbbi a társadalmi körülményeket, a kulturális elemek gyakorlati funkcióit tekinti alapvetőnek és kizárólagos jelentőségűnek, az utóbbi szerint minden világérzékelésben az egész emberiség vonatkozásában egyetemes pszichológiai struktúrák (például archetípusok) jelentik az egyéni és közösségi megismerés alapját, amelyek a változó kulturális helyzetekben más és más, vagyis partikuláris kulturális alakzatok formájában nyilvánulnak meg (pl. a kulturális jelenségek eltérőek népek, műfajok, médiumok stb. szerint). A tárgyi népi kultúráról szóló egyetemi jegyzetének (Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány, Gazda K. 2008b) bevezetőjében Gazda Klára arról ír, hogy a népművészet szimbolikus tárgyai egyetemes archetipikus struktúrák önállósulásai, tartalommal telítődései, amelyek népenként semmiképp nem megegyező formában, hanem mindig más módon jelentkeznek, sőt lehetnek individuális megformáltságúak is. Az egyetemi jegyzet rendszerszerűen és nagy szakirodalomra támaszkodva bemutatja a népművészet, a népi díszítmények kutatásának módszereit, fogalmi apparátusát. A tárgyi népművészet gazdasági, társadalmi, világnézeti, esztétikai és a használt anyag technológiai adottságaiból származó meghatározottságát szem előtt tartva, Gazda Klára folyamatosan hangsúlyozza a tárgyak archetipikus szimbolikus funkcióinak jelentőségét, és a jegyzet második felében – mintegy az elméleti-módszertani alapállás alkalmazásaként – két fontos vallásosmágikus szimbólum ilyen szempontú elemzését is elvégzi A kalács és rituális kontextusa (345–385. old.) és A húsvéti tojás mint jelképes tárgy (385–418. old.) című fejezetekben. Gazda Klára az utóbbi években különböző folyóiratokban, konferenciakötetekben stb. több hasonló szimbolikus elemzést is elvégzett a rá jellemző alapos adatgyűjtéssel, ami minden esetben nagy erudícióval és eredeti gondolkodásmóddal párosult. Az általa alkalmazott módszer jelentőségével a szakmai nyilvánosság és a népi kultúra szimbolikus tartalmai iránt érdeklődő tágabb közönség akkor szembesül majd igazán, ha a népművészet keresztény jelképeiről (2002a), a szakrális kovácsról (2003a), a magyar hintázási hagyományokról (2003b), a halottkultusz kígyó- és keresztmotívumáról (2005a), a húsvéti tojásszimbolikáról (2006), a rituális kalács jelképiségéről és rituális kontextusáról (2008c) szóló tanulmányok a hozzájuk tartozó elméleti alapvetéssel együtt (2007b, 2008b) egyetlen gyűjteményes kötetben megjelennek. Az archetipális szimbólumelemzés irányzata elhatárolódik attól a funkcionalista-pragmatista állásponttól, amely a népi kultúra különböző megnyilvánulásaiban nem lát mást, mint társadalmi viszonyok, szabályok, értékrendek lenyomatait, ugyanakkor egyáltalán nem tagadja, hogy az ontológiailag, primordiálisan adott

124

TÁNCZOS VILMOS

archetipikus szimbólumok kifejezhetnek társadalmi viszonyokat, értékrendeket, szabályokat is. A szimbólumoknak gyakran lehet társadalmi jelentésük is, de magát a szimbolikus megnyilvánulást soha nem lehet kizárólag társadalmi körülményekből levezetni, hanem ezeket mindenekelőtt vallásos-mágikus gyökerű, közösségi szinten is értett és elfogadott adottságokként kell felfognunk. Ebben az elméleti-módszertani összefüggésben foghatjuk fel Balázs Lajos legújabb, igen nagy jelentőségű, mintegy a korábbi szokásmonográfiáit is új értelmezési keretbe foglaló két új könyvét (Balázs 2006; Balázs 2012a), és néhány újonnan megjelent tanulmányát is (pl. Balázs 2012b). Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kutató voltaképpen teljes életművében azokat az archetipikus szimbólumokat vizsgálta, amelyek döntő jelentőségűek voltak a csíkszentdomokosi születéssel, párválasztással, nemiséggel, halottkultusszal kapcsolatos és kalendarisztikus ünnepek alkalmával eljátszott közösségi szokásokban. Az életmű bizonysága annak, hogy lehetséges szimbólumkutatást végezni úgy, hogy a néprajzkutató egyszerre tartja szem előtt a szimbólum alapvetően pszichológiai, vagyis mágikus-vallásos jellegét és társadalmi kodifikáló szerepét. Ebben a szellemben készült el a csíkszentdomokosi nemi életre vonatkozó monográfiája is (Balázs 2010), amelyről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a magyar parasztság nemiséggel kapcsolatos képzeteinek, szokásainak legteljesebb, terjedelmében is impozáns, és értelmezési módszertanát tekintve is kitűnő összefoglalása. A folklórban és a populáris kultúrában fellelhető legalapvetőbb archetipikus jelképköröket hivatott rendszerszerűen összefoglalni és az egyetemi hallgatókkal, valamint a tágabb nyilvánossággal megismertetni a Folklórszimbólumok című egyetemi jegyzet (Tánczos 2006a, Néprajzi Egyetemi Jegyzetek 2.), valamint a szerző idevágó, az archetipális mítoszelmélet alapvető elméleti-módszertani kérdéseit taglaló tanulmányai (Tánczos 2007c, 2010a). Az erdélyi és moldvai népi kultúrában fellelhető archetipikus szimbólumok elemzését tartalmazza a Képek a folklórban című gyűjteményes tanulmánykötet (Tánczos szerk. 2004), amely néprajz szakot végzett fiatal kutatók elemzéseit tartalmazza. A könyvben Hegyeli Attila a térbeli határ nagy archetípusáról, a küszöbről, Peti Lehel a romló idő csángó folklórban fellelhető képzeteiről, Ilyés Sándor a megesett leány moldvai csángó büntetőrítusairól, Kinda István a moldvai hiedelemszövegek kegyetlen nőiségképzeteiről, Kolumbán Levente egy gyergyói öntőasszony szimbolikus rituális eljárásairól, Poenar Rus Éva és Szabó Annamária egy-egy mezőségi tavaszi népszokás (magyarborzási „juhösszemérés”, bátonyi ökörhordozás) szimbólumairól, Szabó Róbert Csaba a szilágybagosi májusfaállításról, Buzogány-Anna Zsuzsánna a székelykeresztúri vadászavatás szimbolikus rítusairól, Pete-Komáromy Sára a nagykárolyi mézeskalácsosság szimbólumairól, Bogdán Melinda a moldvai csángó tájszók jelképeiről, Bélteki Emőke a szatmárnémeti rémhírek archetípusairól, Incze Éva egy kolozsvári politikai áltemetés jelképeiről és Szalma Anna-Mária egy gyergyószentmiklósi modern vallásos mítosz kialakulásáról közöl elemzéseket.


125

5. Összegzés Megfelelő időtávlat híján a közelmúlt tudományos eredményeit nehéz távlatos kutatástörténeti perspektívában elhelyezni. Az azonban kétségtelen, hogy az ezredfordulót követő bő évtized korábban soha nem tapasztalt pezsgést hozott a romániai magyar néprajzkutatásba. Ez a megújulás már a tárgyválasztás terén is megmutatkozik: a tradicionális népi kultúra végső pusztulásával egyidejűleg az iránta tanúsított kutatói érdeklődés is háttérbe szorult, és a kutatói érdeklődés egyre hangsúlyozottabban fordult a modernitás körülményei között is tetten érhető élő kulturális megnyilvánulások felé. Mivel ezeket a kulturális jelenségeket szemmel láthatóan más társadalmi tudatformák, médiumok, intézmények stb. is erősen befolyásolják, ezért a néprajztudomány újabb kutatásainak tárgyai csak egy kiterjesztett nép- és kultúrafogalom jegyében minősülnek „népi” jellegűeknek. A korszerűbb tudományfelfogás jegyében nemcsak a kutatás tárgyának tág értelmezése és az új típusú források előtérbe kerülése történt meg, hanem különféle új kutatási és elemzési módszerek is alkalmazásra kerültek, ami a paradigmaváltás szükségszerű és természetes következménye volt. Úgy is fogalmazhatunk, hogy mindez a néprajztudomány a mai kor kihívásaihoz való „adaptálódásához” vezetett. Szembeötlő ugyanakkor, hogy a népi kultúra és a néprajztudomány eredményei iránt érdeklődő nagyközönség, sőt a néprajzkutatással foglalkozó szakemberek bizonyos része is olyan konzervatív kultúra- és tudományeszményt őriz és érvényesít, amely egyelőre nem nagyon tud, mit kezdeni ezzel a megújult tudományossággal. A romániai magyar néprajztudomány megújulása intézményi vonatkozásban mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy az 1990-es években történt alapozás után a Kolozsvári Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéken, illetve a tanszékhez szorosan kötődő egyéb intézményekben (doktori iskola, Kriza János Néprajzi Társaság, könyvkiadás, múzeumok, kutatóintézetek stb.) az ezredfordulóra kinevelődött egy fiatal, a nemzetközi tudományos élet időszerű kérdései iránt is aktívan érdeklődő kutatói nemzedék, amely igényelte ezt a szemléletváltást, és volt is megfelelő szellemi ereje ahhoz, hogy az általa képviselt paradigmaváltásnak valóban súlyt adjon. A „kolozsvári iskola” eredményeit, valamint az ebben a korszakban kiteljesedett nagy egyéni életművek tudományos jelentőségét alapul véve – az értékeléshez szükséges időperspektíva hiányában is – kijelenthetjük, hogy az ezredfordulót követő másfél évtized minden idők egyik legtermékenyebb és módszertani vonatkozásban is megújulást hozó időszaka volt a romániai magyar néprajzkutatásnak.

Könyvészet A szakirodalmi jegyzékben használt rövidítések intézmények és periodikák megnevezésére:

126

TÁNCZOS VILMOS

BBTE = Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár BTK = Bölcsészettudományi Kar CsSzMúz = Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda ELTE = Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest EM = Erdélyi Múzeum, Kolozsvár EME = Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár KJNT = Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár MNAI = Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (2013-tól) MNAT = Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (2012-ig) ISPMN = Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităților Naționale / Nemzeti Kisebbségkutató Intézet / The Romanian Institute for Research on National Minorities, Kolozsvár MNT = Magyar Néprajzi Társaság, Budapest MTA = Magyar Tudományos Akadémia, Budapest PTE = Pécsi Tudományegyetem SzNMúz = Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy Egyéb rövidítések: é. n. = év nélkül h. n. = hely nélkül összeáll. = összeállította s.a.r. = sajtó alá rendezte szerk. = szerkesztette

I. Néprajzi tárgyú záródolgozatok jegyzéke A kolozsvári BBTE Magyar Néprajzi és Antropológiai Tanszékén 2002–2014 között Gazda Klára (GK), Keszeg Vilmos (KV), Könczei Csilla (KCs), Pozsony Ferenc (PF), Szabó Árpád Töhötöm (SzÁT), Szikszai Mária (SzM), Tánczos Vilmos (TV) és Tötszegi Tekla (TT) irányításával 235 szakdogozat (BA) és mesteri dolgozat (MA) készült el.16 A Bukaresti Egyetem Hungarológiai Tanszékén ebben az időszakban 16 néprajzi szakdolgozatot (BA) írtak. A záródolgozatok megtalálhatók a kolozsvári MNAI könyvtárában és a bukaresti Hungarológiai Tanszéken. Bibliográfiai adataik itt következő felsorolása indokolt, hiszen a szakdolgozatok és a mesteri dolgozatok eredeti terepkutatáson, illetve levéltári kutatómunkán alapulnak. 16

A 1990–2001 között Kolozsváron megvédett 35 szakdolgozat jegyzékét Keszeg Vilmos kutatástörténeti tanulmánya közli (Keszeg 2002b). Könyvészeti adataik megtalálhatók a http://etno.lett. ubbcluj.ro/adattar/ honlapon is.


127

A Kolozsváron készült dolgozatok esetében zárójelben az irányító nevének iniciáléit tüntettem fel. A Bukaresti Egyetemen készült záródolgozatokat Zsigmond Győző irányította.

I.1. A kolozsvári MNAI keretében megvédett záródolgozatok Aczél Annamária: „...mert nem hallgathatok...”: stratégiaváltás egy Szilágy megyei roma életében. BA. 2008. (PF); Bajkó Árpád: Táltos-tanítványság – viszonyok és kontextusok. BA. 2006. (KV); Bakk Katalin: II. világháborúhoz kötődő emlékezési szertartások Homoródszentpálon az 1945–1955 közti időszakban. BA. 2004. (KV); Balázs Emese: A halottkultusz szokáselemei és ezek szimbolikus jelentése a Sepsiszentgyörgy melletti őrkői roma közösségben. BA. 2010. (TV); Balázs Emőke: A pappá válás rítusai. A papszentelés, primícia és paplakodalom a Felcsíki-medencében. BA. 2010. (TV); Bálint Enikő: Egy ünnepi népszokás társadalmi funkcióinak vizsgálata. Szüreti bálok Kőrispatakon. BA. 2013. (TV); Bálint Katalin: Az emberi test jelképisége a moldvai csángó folklórban. BA. 2008. (TV); Uő: A belső szervek és testnedvek jelképisége a moldvai csángó folklórban. MA. 2009. (TV); Balla (Balázs Bécsi) Gyöngyi: Egy mezőségi asszony életútjának rekonstrukciója. Kallós Mihályné Kiss Vilma élettörténete. BA. 2013. (KV); Balogh Andrea: Polgárfogalom-konstrukció és identitás kapcsolatainak vizsgálata Márai Sándor két műve alapján. BA. 2006. (KV); Barabás András: A temetés mint beszédhelyzet. (Iriny, 20. század). BA. 2013. (KV); Baróti Borbála: Emlékezés és mítoszteremtés: Márton Áron alakjának mitizálódása, kultuszának kialakulása. BA. 2002. (KV–TV); Bartha Dalma: Az írás szerepe a mezőpaniti emberek életében. BA. 2009. (KV); Bartis Klára: A gyergyószárhegyi pásztorjátékok szimbolikus rétege. BA. 2006. (GK); Bedőházi Beáta: A teázás mint fogyasztási szokás. A tea útja teázó törzsvendégeinek tükrében. BA. 2011. (SzÁT); Bencze Ilona: A homoródalmási festett bútor a levéltári források tükrében. BA. 2013. (TT); Benedek Renáta: Kommunikatív és kulturális emlékezeti tartalmak és stratégiák erdélyi településeken a 20–21. század fordulóján. BA. 2014. (KV); Benedek Tibor Magor: A gyimesi csángó népzenei hagyományok archaikus vonásai. MA. 2010. (TV); Bíró T. (Kinda) Emese: A székelyudvarhelyi ifjúsági zarándoklat rituális eseménysorának kialakulása és változása a csíksomlyói pünkösdi búcsúra 1991-től 2012-ig. BA. 2012. (TV); Bíró Rózsa: „Velemjáró füzetek” (1960–1963). Portrérajz és társadalom Jakab Zsigmond rajzos füzeteiben. BA. 2010. (KCs); Blos-Jáni Melinda: Ki kicsoda a hiedelemszövegekben? Egy moldvai vallásos narratíva-gyűjtés kommunikációelméleti és társadalomtudományos megközelítése. BA. 2004. (KV); Boldizsár Zeyk Zsuzsa: Felekezeti iskolák átalakulása a 19–20. század fordulóján. Négy kalotaszegi település iskoláinak átalakulása levéltári források tükrében. BA. 2010. (TV); Uő: Néprajzi gyűjtemény Tordaszentlászlón. Történet és kilátások. MA. 2013. (TT); Borbély Erika-Magdolna: Az elektronikus levelek egyik válfaja: a továbbított levél. BA. 2004. (KV); Boros Loránd: Urszuj Kálmán és zenekarai. BA. 2004. (KCs); Both Zsuzsa: A játék szerepe egy közösség (Szék) életében. BA. 2006. (GK); Brassai Csilla-Katalin: Játékok – nézőpontok – jelentések. BA. 2010. (GK); Buzogány Anna Zsuzsanna: Egy moldvai csángó falu táplálkozáskultúrája. BA. 2004. (PF); Csere Magda: Gazdálkodási alternatívák a barcasági Tatrangon. BA. 2003. (GK); Cserei Irma-Hajnalka: A megtérés történetei és rítusai a nyárádszeredai adventisták körében. MA. 2014. (TV); Csergő Melinda: Tárgyiasult szövegek és elbeszélt tárgyak – egy levelezés értelmezési lehetőségeiről. BA. 2004. (KV); Dániel Csaba Levente: Egy szabédi háromgenerációs család életstratégiái.

128

TÁNCZOS VILMOS BA. 2009. (PF); Daniel Rita: Tamási a farkaslaki médiumokban. Az író szimbolikus szerepének felhasználási lehetőségei. BA. 2009. (KV–SzÁT); Uő: Természet és táj. A föld jelentőségének változása Farkaslakán. MA. 2011. (SzÁT); Dávid Adél: A terhesség és csecsemő hiedelmei, hiedelemcselekvései Árkoson. BA. 2011. (KV); Demeter Ildikó: Utazás – Élettörténet – Napló. Szepsi Csombor Márton Europica varietasának és Bethlen Mihály Útinaplójának összehasonlító vizsgálata. BA. 2010. (Tóth Zsombor); Demjén Erika: Szilágylompért változó társadalma és kultúrája. BA. 2008. (PF); Uő: Egy szilágysági magyar társadalom a változó időkben. MA. 2009. (PF); Dénes Ida: Életmód és értékrend egy ároni család három nemzedékében. BA. 2008. (KV– PF); Uő: A határ vonzásában. Az országhatár szerepe az életmód és a gazdasági erőforrás területén, valamint a mentális határépítés folyamatában Borson. MA. 2010. (PF–SzÁT); Duma Dániel: Klézsei népszokások. 2008. (PF); Egyed Anna-Ildikó: Konfirmálás Baróton. Egy vallásos átmeneti rítus jelhasználata. BA. 2009. (TV); Uő: „Itt van szívem, neked adom Uram, Neked, ki alkotád!” A temetkezési szokások szövegfolklórja a baróti társadalomban. BA. 2010. (KV); Farkas Beáta: Szakrális térszekezet a felcsíki Nagyboldogasszony egyházközségben. BA. 2010. (TV); Farkas Csilla: Asszony a konyhában. Mezőségi adatok a táplálkozásról. BA. 2006. (GK); Farkas Margit: Egy unitárius lelkész narrativ identitása. BA. 2010. (KV); Fazakas Orsolya: Egyén, identitás, narratívum. BA. 2006. (KV); Uő: Megtéréstörténet és identitás. Történetek a hitéletről. MA. 2010. (KV); Fejér Imola: Gazdálkodás és gasztronómia a zabolai népszokásokban. 2005. (PF); Ferencz András: A közbirtokosság mint intézmény. A gyergyószárhegyi közbirtokosság múltja és jelene. BA. 2005. (GK); Ferencz Edit: A szentegyházi Baktai-ügy. BA. 2004. (PF); Ferenczi Eszter: „Tisztelt Címzett: Kallós Zoltán.” Adalékok Kallós Zoltán szakmai pályáfutásának vizsgálatához. BA. 2008. (GK); Fikó Norbert István: „Újév napján osztán kutya s macska, minden megindul.” A karneváli világkép elemei a kosteleki újévi maszkurázásban. BA. 2013. (TV); Fischer Botond: Az életmód keretei egy sváb család tükrében. BA. 2008. (PF); Fodor Attila: Az aranyosszéki halottbúcsúztató versek műfajának vizsgálata. BA. 2007. (KV); Uő: Hiedelemképzetek egy aranyosszéki asszony élettörténetében. MA. 2008. (KV); Fülöp Mónika: A bálványosváraljai falukutatás vallásetnológiai anyagának elemzése. BA. 2004. (PF); Uő: Népi vallásosság Bálványosváralján: Molter Péter kutatásainak tükrében. MA. 2008. (PF); Fülöp Orsolya: A pletykálás mint beszédesemény, csoportszervező erő és kontrollmechanizmus Parajdon. BA. 2007. (PF); Fülöp (Veraart) Orsolya: Sóvidéki gazdálkodókra jellemző gondolkodáspreferanciák. MA. 2009. (PF–SzÁT); Gál Tünde: Egy hóstáti család életstratégiái, életmódja. BA. 2006. (PF); Gazda Andrea: Tárgy és reprezentáció a barátosi hozománylevelekben. BA. 2002. (GK–PF); Govor Edina: Vallásos élet a lázári katolikus közösségben. BA. 2014. (SzM); Görög Hajnalka: A szirén toposza a magyar protestáns képi és szöveghagyományban. BA. 2002. (Pethő Ágnes–TV); Gyárfás Zsuzsánna: Dr. Berde Károly: Adatok Nagyenyed szellemi néprajzához az 1870–1920-as évekből. MA. 2003. (KV); Györfi-Biró Melinda: A „Self”megkonstruálása és elhelyezése egy fiatfalvi emlékező írásaiban. BA. 2014. (KV); György Imola: A marosvásárhelyi Mustármag közösség. Vallásos értékrend és mentalitás egy katolikus lelkiségi mozgalomban. BA. 2007. (TV); Uő: Bernády György a 20. század eleji polgármester lokális mítosza Marosvásárhelyen. MA. 2008. (KV); Györkovács Edit: A bevonuló orosz katona képe Felső-Háromszéken. BA. 2006. (PF); Hajdó (Khell) Noémi: Udvarhelyszéki gyümölcsészet egy vidékfejlesztő projekt tükrében. MA. 2010. (PF); Hajdó Hajnal Réka: A démoni erők megjelenésének szimbolikus formái és a védekezés szimbolikus technikái az oroszhegyi néphitben. BA. 2008. (TV); Haszmann Orsolya: Írott emlékek a háborúból. BA. 2003. (KV); Uő: Írott emlékek


129

az első világháborúból: „Leveleskönyv”. MA. 2005. (KV); Hidi Piroska: Vámosgálfalva fényképek tükrében. BA. 2006. (GK); Uő: Családi hierarchia, nemi szerepek, fénykép. MA. 2009. (GK); Homonai Judit-Boglárka: Betegség, rontás és kommunikatív emlékezet. BA. 2010. (KV); Hompoth Mária: A ditrói Katalin-búcsú és funkcióinak vizsgálata. MA. 2007. (SzM); Ilyés Sándor: A megesett leány büntetőrítusai a moldvai csángóknál. BA. 2004. (PF); Uő: Az erdélyi sajtó csángóképe az ezredfordulón. MA. 2005. (KV); Imre Éva: Az önéletírás és szerzője. Diószegi Anna önéletírásának elemzése. MA. 2005. (KV); Incze (Cserr) Tünde: A nagygalambfalvi falfestmény művészetantropológiai értelmezése. BA. 2012. (SzM); István Anikó: Az istenséggel való írásos kommunikáció mint ritualizált viselkedésmód. A futásfalvi kegytemplom emlékkönyve. BA. 2002. (KV–TV); Uő: Élettörténet avagy egy élet történetei, emlékei írásban és szóban. BA. 2003. (KV); Jakab Albert-Zsolt: Írott populáris diákkultúra. Firkák. BA. 2002. (KV); Uő: Emléktábla állítás, emlékezési gyakorlat Kolozsváron. MA. 2003. (KV); Jakab Anna Mária: A halottról való beszélés műfajai Lövétén. BA. 2010. (KV); Jáni Réka: Tárgyak és létállapotok. Szimbolikus tárgyhasználat két mezőségi faluban. BA. 2007. (GK); Jobb Boróka: Könczei Ádám hagyatékának és megfigyelési dossziéjának elemzése az 1968-as események kapcsán. BA. 2009. (KCs); Jónás Gyöngyvirág: Népi bútorfestés és felelevenítése a Kis-Homoród mentén. BA. 2010. (TT); Kádár Andrea: Gróf Mikes Johanna élettörténete kép- és hangtöredékekben. MA. 2012. (KV); Kádár Katalin Imola: A nyárádszeredai fiatalok öltözködési szokásai. BA. 2006. (GK); Kádár Kincső: Közösségi normák és egyéni hivatástudat a csíksomlyói remete életében. BA. 2009. (TV); Kacsó Izabella: Újprotestáns egyházak és szekták szerepe két faluközösség életében. BA. 2010. (TV); Kató Andrea: Egy csíkszentdomokosi asszony élettörténetének elemzése. BA. 2003. (KV); Kató Klára Ágnes: „Szomorúság, nem örömség”. Dobra temetőkultúrája. BA. 2002. (GK); Kató Mária: A női levélírás és olvasás megjelenítése a 17–18. századi festészetben: művészetantropológiai megközelítés. BA. 2011. (SzM); Kedves Judit: Szolgálatban. Sz. K. élettörténete. BA. 2003. (KV); Kelemen Réka: Áruk és határok. Az árutermelés és forgalmazás élménytörténetei a 20. század végén. BA. 2014. (KV–SzÁT); Kelemen Zsuzsa: Ellenállási és túlélési stratégiák Csíkcsicsóban 1945–1962 között. BA. 2004. (PF); Kinda István Csaba: A társadalmi kontroll és intézményei: normák, normaszegők és szankciók a moldvai csángóknál. BA. 2004. (PF); Kiss Emőke: A mesélés szocializációs szerepe. A bözödi Bágyi János mesemondó. BA. 2009. (KV); Uő: Móka Eszter és meséi. BA. 2011. (KV); Kiss Emőke Éva: Daday Loránd emlékezete egy lokális közösségben. BA. 2014. (KV); Kocsis Mónika: Népi gyógyászat Szitáson. BA. 2004. (KV); Uő: Betegség-történetek a kollektív emlékezet közegében és a biográfiában. MA. 2005. (KV); Kolumbán Levenete: Lokális történetek. Egy lokalitás történetei. BA. 2006. (KV); Konsza Júlia Johanna: Az illegitim gyermek egy erdővidéki falu társadalmában. BA. 2009. (PF); Uő: Konsza Samu életpályája és munkássága. MA. 2010. (PF); Korom Emília: Gyermekjátékok gyakorlatai és funkciói Vámosgálfalván. BA. 2006. (GK); Kovács (Császár) Krisztina: Egy felcsíki falu (Csíkrákos) szakrális térszerkezetének változása. BA. 2007. (TV); Kovács-Kriska Enikő: A tordaszentlászlói amatőr színjátszás története. BA. 2014. (SzM); Kovács Réka: „Motorosnak lenni jó!”: a motoros szubkultúra. BA. 2008. (PF); Kovács Tamás Emese: Kilyénfalva házasodási sajátosságai az anyakönyvek tükrében. BA. 2006. (PF); Lakatos Csilla: Kaputípusok Erdővidék falvaiban: kapu és társadalmi státus közti kapcsolat. BA. 2011. (PF); László Noémi: A gyulakutai szüreti bál. Egy folklorizmus jelenség: a szüreti bál rítusainak, szövegeinek és funkcióinak változásvizsgálata. BA. 2014. (TV); Lovász Réka: A mezőpaniti református egyházközség vallásos élete 1839–1869 között a parókia

130

TÁNCZOS VILMOS levéltári forrásai alapján. BA. 2009. (TV); Uő: A mezőpaniti református egyházközség vallásos élete a parókia levéltári forrásai alapján. MA. 2012. (TV); Lőrinczi Csilla: A munka identitásmeghatározó szerepe egy élettörténet-elbeszélésben. BA. 2011. (KV); Lőrinczi Kinga-Mária: Egy transzcendenssel való kommunikáció nyilvánossá válása: a szőkefalvai Mária-jelenés az interetnikus kapcsolatok hálójában. BA. 2003. (KV); Uő: Az átok mint sorsesemény: egy jósasszony élettörténete és technikái. BA. 2004. (KV); Lőrinczi Tünde: Mediális lehetőségek egy élettörténet születésekor. BA. 2006. (KV–PF); Uő: Hitélet és etnicitás. Egy hitközösséghez való tartozás mint integrációs kísérlet egy cigány házaspár életében. MA. 2007. (PF); Luka Zsuzsánna: Vallásos jellegű elektronikus lánclevelek elemzése. BA. 2008. (TV); Uő: A vargyasi Daniel család gyászjelentő-gyűjteményének vizsgálata. MA. 2010. (KV); Lukács Andrea: A makfalvi szabadkeresztény közösség. BA. 2009. (TV); Lukács Enikő: A zetelakiak csíksomlyói búcsújárása mint rituális dráma. BA. 2009. (TV); Lukács Zsuzsánna: Szőttesek és értékrend: a háromszéki női ünnepi viselet funkcióinak vizsgálata a lemhényiek gondolatvilágában és értékrendszerében. BA. 2004. (GK); Madaras Hajnal: A horoszkóp mint reprezentáció. MA. 2007. (KV); Magyar (Simon) Erika: Egy Biharba áttelepült matyó közösség népi kultúrája. BA. 2010. (PF); Márton Attila: Gyümölcstermesztési technikák és értékesítési stratégiák Magyardécsén. BA. 2002. (Bali József–PF); Mátéfi Csaba: Mese, mesemondó, közösség. Egy székelyszenterzsébeti mesemondó. BA. 2013. (KV); Máthé Judit Mária: A március 15-ével kapcsolatos megemlékezések gyakorlata Székelyudvarhelyen. BA. 2008. (SzM); Mátyus Zsuzsanna: „Vallásos” szolgáltatások, mágikus eljárások a kibédi gyakorlatban. BA. 2002. (KV); Miklós Réka: A tánc az alsófalvi szokásrendszer kontextusában. BA. 2007. (PF); Miklós Zoltán István: Öröklési jogszokások a moldvai csángóknál. BA. 2004. (PF); Mogyorósi Ágnes: A csatkai búcsú és annak társadalmi funkciói egy cigány nagycsaládban. MA. 2012. (TV); Molnár Árpád: A besztercei római katolikus oltár- és nőegylet tevékenysége az 1905–1917 és 1933–1947 közötti jegyzőkönyvek alapján. BA. 2012. (TV); Molnár Gabriella: Egy jósnő élete. BA. 2008. (KV); Uő: A nő funkcióinak vizsgálata egy mikroközösségben. BA. 2009. (KV); Molnár Izolda: A viselet helye a felsőrákosi generációk életében. BA. 2007. (GK); Molnár Noémi: A kolozsvári ferencesekhez kapcsolódó tevékenységek elemzése. BA. 2008. (TV); Muntán Emese: Középkori eszkatológiai hagyomány a kora újkorban. BA. 2010. (Tóth Zsombor); Munzlinger Eszter: Élettörténetek fekete keretben. Egy megyei napilap gyászjelentőinek vizsgálata. BA. 2012. (KV); Nagy Ákos: A városrendezés áldozatai. A kolozsvári hóstátiak emlékezete a bontások időszakára. BA. 2009. (KV); Uő: Hóstáti narratívák. MA. 2012. (KV); Nagy Ákos: Szopor társadalomtörténete. Egy mezőségi tanya kialakulása. BA. 2013. (PF); Nagy Emőke: „Megszabadultak”: a szüléshez kapcsolódó szokások és hiedelmek egy székely csángó településen. BA. 2006. (PF); Nagy Melinda: Turizmus egy hálózati közösségen belül. A CouchSurfingről. BA. 2012. (KV); Nagy Réka: Az írás szerepe egy szilágységi ember életében. MA. 2007. (KV); Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcsészet-kultúra az egykori Csík vármegye területén (történeti áttekintés). BA. 2014. (PF); Nagy Zsuzsanna: A hiedelem mint életvezetési stratégia. BA. 2012. (KV); Niczuly Enikő: Alsócsernáton szakrális térszerkezete. BA. 2009. (TV); Oláh-Badi Melinda: Világkép-ábrázolás- és átöröklődés két elemzett népi játék példáján. BA. 2008. (GK); Ozsváth Imola: Szórványosodás és identitás. BA. 2002. (KV); Uő: Beszédmódok a szórványban. MA. 2003. (KV); Pajzos Orsolya-Éva: Vallásos társulatok a szatmárnémeti Szentlélek plebánián. BA. 2003. (TV); Pap Izabella: Földbirtoklás Kobátfalván. Társadalmi konfliktusok és a mentalitás változása. BA. 2007. (GK– SzÁT); Pap Lenke: A II. világháború eseményeire való emlékezés Cegőtelkén. BA.


131

2008. (KV); Pap Tímea: Blog: a virtuális és valós világ között. BA. 2012. (KV); Peti Botond: Szőlőtermesztés és borkultúra egy moldvai csángó településen. BA. 2007. (GK); Pașcalău (Căpușneanu) Anita: A megtérés vallásossága. Az erdélyi Keresztyén Testvérgyülekezet tagjainak világképe és mentalitása. BA. 2010. (KV–TV); PeteKomáromy Sára: Gyermekijesztésre szolgáló hiedelmek rendszere egy Szatmár megyei faluban. BA. 2004. (KV); Uő: A gyermekijesztés szerepe és használata a Szatmár megyei Kaplonyban. BA. 2006. (KV); Péter Enikő: A kollektív emlékezet szerepe az identitás konstruálásában Aranyosegerbegyen. BA. 2006. (KV); Péter Kinga: A boszorkányhiedelmek rendszere és funkciói Kalotaszegen. BA. 2006. (KV); Peti Lehel: A rózsaillatú kút mítosza: társadalmi mozgalom a Csángóföldön. BA. 2004. (PF); Uő: Reprivatizáció, dekollektivizálás és mezőgazdasági specializáció egy Kisküküllő menti agrártelepülésen. 2005. (PF); Pinti Zsuzsánna: Két nagykászoni karácsonyi népszokás (bethlehemes játék és aprószentekelés) változásvizsgálata. BA. 2014. (TV); Poenar Rus Éva: Etnikailag vegyes házasságkötés Magyarborzáson. BA. 2004. (PF); Portik Gabriella: Etnográfiai leírás vagy szépirodalom? Az etnográfiai leírás mint modell Gyarmathy Zsigmondné Hóry Etelka szépirodalmi műveiben. BA. 2012. (KV); Posztuly Tünde: A szakrális térszerkezet használata a kászonújfalvi Nagyboldogaszszony egyházközségben. BA. 2013. (TV); Pusztai Emese: Egy értelmiségi napló elemzése. A történetítás Fábián Ernő naplójában. BA. 2007. (KV); Uő: Adaptációs stratégiák és dimenziók egy életrajzi elbeszélésben: Fábián Ernő naplója. MA. 2008. (KV); Radu Viola: Egy mérnök tapasztalatai a túlvilágról. BA. 2012. (KV); Román Márta: Egy nemzeti ünnep lokális sajátosságai. Március 15 Sepsiszentgyörgyön. BA. 2007. (PF); Ravasz Réka: Harangozási szokások Újtusnádon, Nagytusnádon, Verebesen. BA. 2005. (TV); Rózsa Tekla: A népies művészet felemelkedése és hanyatlása: a kukoricacsuhé értékesítése Kenden. BA. 2012. (PF–SzÁT); Salánki (Fazekas) Éva: Egy cigányasszony hiedelmeinek szerkezete és funkciói. BA. 2010. (KV); Salló Szilárd: Rontáshiedelmek, hiedelemszerepek egy gyimesi közösségben. BA. 2006. (KV); Uő: A jósok szerepe az urszita és egyéb egyénre irányuló rontások kezelésében Gyimesfelsőlokon. MA. 2007. (KV); Sándor Edit: Az egyéni emlékezet szerveződése: Sándor Jenő-Benjámin élettörténete. BA. 2008. (KV); Uő: Visszaemlékezés az egyéni élet történeteire. BA. 2009. (KV); Sándor Zsófia: Egy homoródalmási jósasszony és tevékenysége. 2002. (KV); Sántha Virág: Neoprotestáns vallásgyakorlás egy moldvai családban. BA. 2004. (PF); Sebestyén Emese-Enikő: Nazarénus hitnézet és erkölcs. BA. 2003. (TV); Sikó Edit: CE-mozgalom és hitélet Mezőpanit társadalmában. BA. 2005. (TV); Simon Boglárka: „Ha már egyszer csángó vagy, meg kell tanulj boldogulni.” Nyelv és identitás Frumószában. MA. 2005. (TV); Simon Eszter: „Iste teremtett állati (...) általok az ördög igen ví…” Az újkori nő anatómiai felépítéséről való tudás és a kor mentalitásának összehasonlító vizsgálata, ennek fellelhetsége a Pax Corporisban. BA. 2007. (Tóth Zsombor); Sipos Annamária: A lakodalom tárgyhasználata Dobrán. BA. 2008. (GK); Sipos Klára: Széki cselédlányok kolozsvári térhasználata. BA. 2007. (KCs); Soare-Csoma Imola Blanka: Falunapok Zágonban. BA. 2010. (PF); Soós Timea-Erzsébet: Hiedelem-elemzések. BA. 2002. (KV); Sütő Tímea: Írás, emlékezet, identitás. BA. 2010. (KV); Uő: Emlékezés és alkotás. Az írás szerepei egy asszony életében. MA. 2011. (KV); Uő: „Üdvözlöm, egy keresztnevet és egy életkort kérek!” Egy interaktív televíziós műsor jóslásainak elemzése. BA. 2013. (TV); Svegler Hella: Egy csanálosi férfi élettörténetének az elemzése. BA. 2009. (KV); Szabó Annamária: Az ökör díszítése és hordozása a mezőségi Bátonyban. Egy népszokás archetipikus jelképei. BA. 2003. (TV); Szabó Katalin: Egy pedagógus emlékei: a történetekben megkonstruált énkép. BA. 2002. (KV); Szabó Krisztina: Esemény és reprezentáció:

132

TÁNCZOS VILMOS Corvin Anton a kolozsvári csodatevő halott esete. BA. 2008. (KV); Szabó Márta: A magyarlapádi házassági anyakönyvek. BA. 2003. (PF); Szalma Anna-Mária: A fénykép mint narratívum: kísérlet egy egyéni fényképállomány értelmezésére. BA. 2006. (KV); Uő: Fénykép, idő és tér. Újabb kísérlet egy egyéni fényképállomány értelmezésére. MA. 2007. (KV); Szász Erzsébet: Egy moldvai csángó falu (Diószén) szakrális térszerkezete. BA. 2011. (TV); Szatmáry Enikő: Emlékezet színterei a tanítványok és a hosszú péntek című színházi előadásokban. BA. 2007. (SzM) (teatrológia szakon); Székely Csilla-Katalin: Egy hagyományos gyásznap átalakulása örömünneppé. A turizmus szerepe a széki Bertalan-nap megváltozásában. BA. 2010. (SzM); Szentes Szidónia: Hagyományteremtés és identitás: a csíkmadéfalvi kortárstalálkozó vizsgálata. BA. 2003. (KV–PF); Uő: Emlékezés, kultuszteremtés, múltértelmezés. Madéfalvi veszedelem. MA. 2004. (KV); Szijártó Éva: A bor archetípusának jelentésmezője a magyar szövegfolklórban. MA. 2014. (TV); Kocsis Tünde: A népies színjátszás funkciói a fogarasi, dicsőszentmártoni és homoródszentpáli színjátszás esetében. BA. 2006. (SzM); Szikszai Rózsa-Katalin: Mezősámsond társadalmi változása a 20. században. BA. 2006. (PF); Szilágyi Brigitta: Társadalmi viszonyok és identitáskonstrukciók a szilágysámsoni szőlőgazdálkodásban. BA. 2009. (GK-SzÁT); Uő: Egy szilágysági település gazdálkodási típusainak és bormárkásításának vizsgálata. Szőlőgazdálkodás és borászat. MA. 2010. (GK-SzÁT); Szilágyi István: A kísértések és bűnök szerepe és milyensége Bornemisza Péter: Ördögi kísírtetekről, avagy... című művében. BA. 2007. (Tóth Zsombor); Szilágyi Levente: Családszervezet és mobilitás egy csedregi cigány családban. BA. 2003. (PF); Uő: Etnikai identitás, vallási identitás a máramarosi Hosszúmezőn: egy multietnikus szórványtelepülés antropológiai vizsgálata. MA. 2006. (PF); Szőcs Levente: Köllő Teréz: Életrajzom a színpadon. Egy népi önéletrajz értelmezése. BA. 2003. (KV); Uő: Kísérletek egy népi önéletrajz értelmezésére. Köllő Teréz Életrajzom a színpadon című önéletrajza alapján. MA. 2004. (KV); Szűcs György Áron: A kézművesség határán: A vállalkozói kultúra egy gelencei példája. BA. 2012. (PF–SzÁT); Tatár Erzsébet-Tímea: Szövegrepertoár és szöveghasználat egy mezőségi személy esetében. BA. 2006. (KV); Uő: Egy mezőségi népi specialista biografikus reprezentációi és élettörténeti stratégiái. MA. 2007. (KV); Tekei (Vida) Erika: Néprajzi kiadványok – reprezentáció és recepció: a Mentor Kiadó néprajzi kiadványai (1996– 2010) és folklórgyűjteményekhez kapcsolódó konfliktushelyzetek. MA. 2011. (KV); Timár Krisztina: A megfigyeltté válás története (Toró Tibor megfigyelési dossziéjának elemzése). BA. 2009. (KV); Tóth Andrea: Öltözködési értékek Kézdivásárhelyen a 20. században. BA. 2003. (GK); Tóth Mária Orsolya: Telepítéstörténetek Andrássy-telepen. MA. 2013. (KV); Török Annamária: A vőfélyversek a hóstáti lakodalomban. BA. 2007. (KV); Tunyogi (Fechete) Elisabeta Ecaterina: Halottkultusz Biharfélegyházán. BA. 2010. (PF); Vajda András: „Minden poklokon keresztül”: egy népi önéletrajz szintjeinek vizsgálata. BA. 2003. (KV); Uő: Írásfunkciók és írásszerepek alakulása egy család négy generációjában. MA. 2004. (KV); Vajda Szabolcs-István: Sorozás és berukkolás Magyarón. BA. 2008. (PF); Varga Erika: Marosbogáti románok, magyarok, cigányok: a különböző etnikai csoportok közötti viszony. BA. 2004. (PF); Varga József Csaba: A mérai táncok 20. századi áthagyományozódásának vizsgálata. BA. 2011. (KCs); Vass Attila: Egy mérnök amatőr költészete. BA. 2011. (KV); Vass Melánia: Szentelmények szerepe a mindennapokban Oroszhegyen. BA. 2007. (TV); Uő: Szentelmények szerepe egy moldvai csángó falu, Lujzikalagor mindennapjaiban. 2009. (TV); Végh Éva: A katonaság recepciója Gyergyócsomafalván. BA. 2007. (SzM); Vetési Júlia: A városi cselédség: átmeneti életforma a XX. század első felében. BA. 2004. (PF); Virginás-Tar Emese: Multikulturalizmus és etnicitás egy bánsági kisvárosban:


133

interetnikus viszonyok egy temesrékási család életében. BA. 2011. (PF); Uő: A magyarói kortárstalálkozó funkciói és értelmezései. MA. 2014. (PF); Zólyomi Emőke: A Pránanadi gyógyítók tevékenysége Borszéken. MA. 2008. (TV); Zsigmond Júlia: A közös vallás, amely elválaszt. Két kolozsvári református ifjúsági egyesület vallásos mentalitása. BA. 2009. (TV).

I.2. A Bukaresti Egyetem Hungarológiai Tanszékén megvédett néprajzi szakdolgozatok17 Antal Csilla: Népi táplálkozás Csíkdánfalván. 2003; Bociu Maria Alexandra: Ritul morții în cultura populară maghiară și română. 2010; Cîrciuvoianu Alina Daniela: Arta populară din Corund. 2008; Fülöp Lóránt: Désfalvi hiedelmek. 2002; Gáspár Ildikó: A szüret mint ünnep. Szüreti bál Magyarpéterfalván. 2010; Icleanu Adina Raluca: Amplasarea Corundului pe harta turismului prin intermediul ceramicii populare. 2008; Karácsony Tünde Cerasela: Șamanism la maghiari și la alte popoare. 2010; Manolache Marina Polixenia: Costumele populare ale maghiarilor. 2007; Pană Alexandra: Crăciunul la maghiari, ruși și români. 2011; Pethő Erika: Az emberi élet fordulóihoz kötődő szokások Sepsibodokon. 2013; Pleșcan Cosmin: Az igazságos uralkodó típusa. Hunyadi Mátyás és Nagy Péter jelentősége saját népük kultúrájában. 2008; Póra Erika: Gyimesi írott tojások. 2009; Sass Réka: Az ashramok szerepe India és Magyarország életében. 2007; Staicu Ionela: Câteva obiceiuri de Paște la români și maghiari. 2011; Szabó Éva: Archaikus népi imák. 2003; Tudor Niculina Cristina: Căsătoria la maghiari și români. 2013.

II. Hivatkozott szakirodalom ACTA SICULICA 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012–2013 Acta Siculica. A SzNMúz Évkönyve. Főszerkesztő: Kinda István. Felelős kiadó: Vargha Mihály. Sepsiszentgyörgy, SzNMúz ADORJÁNI Rudolf Károly 2006 Lukács Sándor ravai búcsúztatói 1930–1938 között. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvtár) 2011 Pipe. Egy Kis-Küküllő menti unitárius falu száz éve. Kolozsvár–Budapest, KJNT – MTA Néprajzi Kutatóintézet (Kriza Könyvtár) ÁGOSTON-PALKÓ Emese 2004 Házassági anyakönyvek és házasodási kapcsolatok Sztánán, Zsobokon és Kispetriben. In: Pozsony Ferenc – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): KJNT Évkönyve 12. Anyakönyves vizsgálatok erdélyi településeken. Kolozsvár, KJNT, 9–70.

17

A jegyzék csak a 2002–2013 között készült néprajzi tárgyú záródolgozatokat tartalmazza. A névtani dolgozatokat, a több tudományterületet érintő ún. „falumonográfiákat” és a tanári fokozati dolgozatokat nem vettem fel. (T. V.)

134

TÁNCZOS VILMOS

ALBERT Ernő 2002 A csíki népballadák gyűjtése. In: Deáky Zita (szerk.): Ünnepi kötet Faragó József 80. születésnapjára. Budapest, 53–82. (A Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtára 8.) 2003 Eredmények és feladatok a háromszéki néprajzkutatásban. In: Dimény Attila – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Népi kultúra, társadalom Háromszéken. Kolozsvár, KJNT, 7–20. (Kriza Könyvek 17.) 2004 A halálra táncoltatott leány. Csíki népballadák. A dallamokat magnetofonszalagról lejegyezte és sajtó alá rendezte Szenik Ilona. Sepsiszentgyörgy, Albert Kiadó 2007 Káromkodás. Csíki és háromszéki adatok. In: S. Lackovits Emőke – Szőcsné Gazda Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. I–II. Sepsiszentgyörgy – Veszprém, SzNMúz – Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, II. 43–60. 2007, 2009, 2010 Csíkdánfalva és adatok a felcsíki hat faluról. I–III. Sepsiszentgyörgy, Albert Kiadó (fényképmellékletekkel) ALBERT HOMONNAI Márton 2009 Épített örökség és modernizáció. Székelyföldi példák a népi építészeti örökség integrált védelmére. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó ALMÁSI István 2003 Monostori sugár torony. Bogdán János magyargyerőmonostori népdalgyűjtése 1906-ban. Közzéteszi Almási István. Kolozsvár, KJNT (62 dallampéldával) (Kriza Könyvtár) 2009 A népzene jegyében. Válogatott írások. Kolozsvár, Európai Tanulmányok Alapítvány Kiadója (78 dallampéldával) 2010 Népzenekutató műhely Kolozsváron. In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 18. Oktatás, kutatás, intézmények Kolozsvárt. Kolozsvár, KJNT, 135–142. ALMÁSI István (közzéteszi) 2003 Monostori sugár torony. Bogdán János magyargyerőmonostori népdalgyűjtése 1906-ban. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvtár) AMBRUS Judit 2009 Az idősek helyzetének és státusának változása Kidében és Magyarvistában a 20. században. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos 2006 Magyarvistai református anyakönyvek vizsgálata. In: Jakab Albert Zsolt – Szabó Árpád Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 5. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, KJNT, 237–266. AMBRUS Judit (s.a.r.) 2008 András Erzsi Erdei: Kedvemre való, hogy meséljek. Sajtó alá rendezte Ambrus Judit. Marosvásárhely, Mentor Kiadó (Emberek és kontextusok 1.) ANDRÁS Ignác 2013 Kászonszék népi gyógyászata. Kolozsvár, Verbum (2. bővített kiadás, 1. kiad. 2011) ANTALNÉ TANKÓ Mária 2003 Gyimes-völgyi csángó népi gyógyászat. Budapest, Európai Folklór Intézet – L’Harmattan é. n. [2004] A gyimesvölgyi csángó magyarok hitvilága. Budapest, General Press Kiadó ARENS, Meinolf 2005 A moldvai magyarok/csángók kutatásának feladatai. In: Kinda István – Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kolozsvár, KJNT, 336–351.


135

ASZTALOS Enikő 2013 Erdélyi lakodalmak és lakodalmi szokások. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó (25 fénykép, 35 rajz) BABAI Dániel 2013 Hegyvidéki növényzet botanikai és etnoökológiai szempontú vizsgálata Gyimesben (Keleti Kárpátok, Románia). Doktori dolgozat. Pécs, PTE BTK-TTK BABAI Dániel – MOLNÁR Zsolt 2009 Népi növényzetismeret Gyimesben II. Termőhely- és élőhelyismeret. Botanikai Közlemények 96. 1–2. 145–173. BAJKÓ Árpád 2006 Reprezentációk és önreprezentációk: egy természetgyógyász tevékenysége. In: Keszeg Vilmos (szerk.): Specialisták. Életpályák és élettörténetek. I–II. Kolozsvár, Scientia Kiadó, I. 119–150. 2010 Táltos-tanítványság és kontextusai. In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos (s.a.r.): A beteg ember. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 335–422. (Emberek és kontextusok 4.) BAJKÓ Árpád (s.a.r.) 2010 Kiss Dániel: Minden gyümölcse életemnek... Sajtó alá rendezte és a kísérő tanulmányt írta Bajkó Árpád. Marosvásárhely, Mentor Kiadó (Emberek és kontextusok 5.) BALASSA M. Iván 2011 A székelykapu. Budapest, Terc Kiadó BALÁSSY Enikő 2011 Az öngyilkos Székelyhodos község hiedelemvilágában. EM LXXIII. 1. 109–120. 2012 A spiritista hiedelemköre Székelyhodos község hiedelemvilágában. EM LXXIV. 4. 85–100. 2013 Székelyhodos község hiedelemvilágának szerkezete és funkciói a 20. században. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos 2014 A visszajáró halott hiedelemkörének szerkezete és funkciója Székelyhodos község hiedelemvilágában. EM LXXVI. 1. 30–43. BALATONYI Judit 2011 Gyűrűváltás a csíksomlyói Szűz-Mária-kegyszobor lába előtt. EM LXXIII. 1. 63–84. 2012a A csíksomlyói kegyszobor szerepe a gyimesi csángók eljegyzési rítusaiban. In: Barna Gábor – Povedák Kinga (szerk.): Vallás, közösség, identitás. Szeged, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, 26–39. 2012b A „csángósba öltöztetett kardszárnú delfin”. A gyermeklakodalom szerepe a gyimesi magyarok és románok önreprezentációs és identitáskonstrukciós kísérleteiben. In: Pócs Éva (szerk.): Szent helyek, ünnepek, szent szövegek. Tanulmányok a romániai magyarság vallási életéből. h. n., L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 351–413. BALÁZS Lajos 2003 Folclor. Noțiuni generale de folclor și poetică populară. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár, Scientia Kiadó 2006 A vágy rítusai – rítusstratégiák. A születés, házasság, halál szokásvilágának lelki hátteréről. Kolozsvár, Scientia Kiadó 2008 „Az öngyilkos az ördög cimborája”. Az öngyilkosság mint feltételezett archetipikus cselekvés. In: Pócs Éva (szerk.): Démonok, látók, szentek. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Budapest, Balassi Kiadó, 181–190.

136

TÁNCZOS VILMOS

2010 Amikor az ember nincs es ezen a világon. Paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs Csíkszentdomokoson. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó (39 fényképpel) 2011 A kibékülés lelki ingája a parasztember haláltusájában. In: Diósi Dávid (szerk.): A halálbiztos halál. Tanulmányok az elmúlás és a halál kultúrájáról. Budapest– Kolozsvár, Szent István Társulat – Verbum, 123–132. 2012a Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó 2012b A lakodalmi perecről másképpen, avagy a menyasszony nemi identitásának cseréje/váltása Csíkszentdomokoson. EM LXXIV. 4. 101–117. BALOGH Balázs – FÜLEMILE Ágnes 2004 Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Fejezetek a regionális csoportképzés történeti folyamatairól. Budapest, Akadémiai Kiadó BALOGH Béla (szerk.) 2003 Nagybányai boszorkányperek. Budapest, Balassi Kiadó (A magyarországi boszorkányság forrásai. Várostörténeti források 1.) BÁNHÁZI Emőke 2004 Margitta lakossága a történeti demográfiai adatok tükrében. In: Pozsony Ferenc – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): KJNT Évkönyve 12. Anyakönyves vizsgálatok erdélyi településeken. Kolozsvár, KJNT, 71–129. BARABÁS László 2002 Húsvét szép reggelén. Marosszéki öntözőversek. Marosvásárhely, Impress Kiadó 2009 Akiket fog a figura. Farsangi dramatikus szokások, népi színjátékok Marosszéken. Marosvásárhely, Mentor Kiadó BARNA Gábor 2005 A vallás mint menedék. Fogadalmi képgaléria és szerepe a máriaradnai ferences kolostorban. In: Őze Sándor – Medgyesy-Schmikli Norbert (szerk.): A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára. I–II. Piliscsaba– Budapest, PPKE BTK – METEM, II. 826–837. BARNA Gábor (szerk.) 2002 „Mária megsegített”. Fogadalmi tárgyak Máriaradnán I–II. Szeged, Néprajzi Tanszék (Devotio Hungarorum 9.) BARSZCZEWSKA, Agnieszka – PETI, Lehel (eds.) 2011 Integrating Minorities: Traditional communities and Modernization. ClujNapoca, Editura Institutului pentru Studierea Problemelor Minorităților Naționale – Kriterion BÁRTH Dániel 2008 Exorcizmus és erotika. Egy XVIII. századi székelyföldi ördögűzés szokatlan körülményei. Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete (Libelli Transsilvanici 3.) 2010 Benedikció és exorcizmus a kora újkori Magyarországon. Pécs–Budapest, L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék BÁRTH János 2004 Úz-völgyi magyarok. Településnéprajzi és népesedéstörténeti tanulmány. Kecskemét, Bárth Társadalomtudományi Bt. 2006 Jézus dicsértessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai. Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete


137

2007a Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII–XX. században. Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete 2007b Erdély és a Partium település-néprajzi viszonyai. In: Cseri Miklós – Füzes Endre (szerk.): Ház és Ember. A Szabadtéri Múzeum Évkönyve 20. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 45–59. 2011 Templom jobbágya, megye zsellére, eklézsia árendása. Fejezetek a katolikus székelység egyháztörténetéhez. Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete 2012 Szentgyörgy megyéje Alcsíkban. Esettanulmány a katolikus székelység egyháztörténetéhez és társadalomnéprajzához. Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet – Bárth Bt. 2013 Két véka féreje. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi székely családi levelesládák. Kecskemét, Kecskeméti Katona József Múzeum BÁRTH János (szerk., bev.) 2007 Lapádi vendégség. Néprajzi tanulmányok Magyarlapádról és környékéről. Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet BELATINI BRAUN Olga 2013 Estefia, Éjfélfia, Hajnalfia. Csíkszentdomokosi népmesék. Budapest, Balassi Kiadó BENŐ Attila – FAZAKAS Emese – SZILÁGYI N. Sándor (szerk.) 2007 Nyelvek és nyelvváltozatok. Köszöntő kötet Péntek János tiszteletére. I–II. Kolozsvár, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Kiadó BERDE Károly 2005 Adatok Nagyenyed szellemi néprajzához az 1870–1920-as évekből. Összeállította és a bevezető szöveget írta: Rancz-Gyárfás Zsuzsánna. Marosvásárhely, Mentor Kiadó BERECZKI Ibolya 2013 Erdélyi tájházak és néprajzi gyűjtemények. Noszvaj, Magyarországi Tájházak Szövetsége – KJNT BERECZKI ORBÁN Zselyke 2005 Györgyfalva női inghímzései. In: Keszeg Vilmos – Tötszegi Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 13. Tanulmányok Gazda Klára 60. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT, 272–293. BERNÁD Ilona 2002 Szélterápia. Az ősi hitvilág emlékei a magyar népi gyógyászatban a természetgyógyászat, ezotéria és lélekgyógyászat szemszögéből. In: Szikszai Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 10. Kolozsvár, KJNT, 265–325. BICZÓ Gábor – KOTICS József (szerk.) 2013 „Megvagyunk mi egymás mellett...” Magyar–román etnikai együttélési helyzetek a szilágysági Tövisháton. Miskolc, ME KVAI BIRÓ A. Zoltán 2003 Tréfás nyelvi kapcsolatok a székelyföldi régióban (etnológiai és szociolingvisztikai elemzés). Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Péntek János BLOS-JÁNI Melinda 2007 Naiv médiumelméletek: a mozgókép és fotográfia reprezentációi a hétköznapi gondolkodásban. In: Pethő Ágnes (szerk.): Film. Kép. Nyelv. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 353–390.

138

TÁNCZOS VILMOS

2011 A privát filmgyűjtemény mint mediatizált emlékezet: egy családi filmarchívum elemzése. In: Keszeg Vilmos – Szalma Anna-Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 19. A 20. század (biografikus) történetei. Kolozsvár, KJNT, 219–243. 2012 A mozgókép domesztikációja családi kontextusban. Antropológiai vizsgálat. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos BÓDÁN Zsolt 2003a Gyimesi guzsalyos. Adatok és gondolatok a próbaházasság kérdéséhez. Ethnographia CXIV. 3–4. 285–304. 2003b A bitangos legény és a bitang. In: Schoblocher Judit (szerk.): Mi leszünk a jövő kultúrakutatói? Öndefiníció az új évezred küszöbén. Fiatal Kultúrakutatók szervezete. h. n., 13–27. 2008 „Nem szabad a szentelt földbe bétenni”. Az öngyilkossághoz kapcsolódó attitűd viselkedésben megnyilvánuló elemei Gyimesközéplokon. In: Murányi János (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve 2007–2008. Humán- és természettudományok. Csíkszereda, CsSzMúz – Pro-Print Kiadó, 101–126. BODÓ Julianna 2003 A formális szféra szertartásai az 1980-as években. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Péntek János BOÉR Hunor – KINDA István 2011 Kónya Ádám (1935–2008). Acta Siculica 2011. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 727–741. (Nekrológ, irodalomjegyzékkel. Összeáll.: Boér Hunor – Kinda István) BOGDÁN Melinda 2004 A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája. In: Benedek Csaba – H. Bató Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi: Tisicum. A JászNagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. Szolnok, Jász-NagykunSzolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága,199–243. BOKOR Zsuzsa 2012 Prostitúciós intézmények változása a két világháború közötti Kolozsváron. Doktori dolgozat. Budapest, ELTE 2013 Testtörténetek. A nemzet és a nemi betegségek medikalizálása a két világháború közötti Kolozsváron. Kolozsvár, ISPMN BOKOR Zsuzsa (szerk.) 2002 Tamás István kézdiszentléleki kéziratos gyűjteménye. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvtár) BORSOS Balázs 2009 A magyar népi kultúra regionális struktúrája a Magyar Néprajzi Atlasz számítógépes feldolgozása fényében. Doktori dolgozat. Budapest, ELTE BORSOS Balázs – MAGYAR Zoltán 2011 A magyar népi kultúra régiói. I–II. Budapest, M-érték Kiadó Kft. BURA László 2005 Nevek tanúsága, szakmák emléke. Nyelvészeti és néprajzi tanulmányok. Csíkszereda, Státus Kiadó 2008 Szatmári szólások és közmondások. Csíkszereda, Státus Kiadó (Hírlap Könyvek) 2010 Erdőd nyolc évszázada. Szatmárnémeti, Idea Stúdió (A Néphagyományok, népszokások, népköltészet c. fejezet: 127–160. p.) 2013 A többszólamúság ösvényein. Nyelvészeti tanulmányok. Csíkszereda, Státus Kiadó


139

BURA László – FEJÉR Kálmán 2005 Rózsát hintettem a gyalogútra. Szatmár vidéki népdalok. Szatmárnémeti, Identitas Alapítvány 2011 Feljött már az esthajnali csillag. Szatmár vidéki népdalok. Szatmárnémeti, Identitas Alapítvány BUZOGÁNY Árpád, P. 2012 Gyermekfolklór Kőrispatakon. In: Kelemen Imola (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve VIII. Csíkszereda, CsSzMúz, 283–296. COMIȘEL, Emilia – LÁSZLÓ, Francisc 2006 Constantin Brăiloiu, partizan al etnomuzicologiei fără frontiere. 36 de documente inedite privind colaborarea științifică a savantului român cu confrații maghiari. Cluj-Napoca, Editura Eikon CZÉGÉNYI Dóra 2004 A román pap alakja egy szilágysági közösség hiedelemrendszerében. In: Pócs Éva (szerk.): Áldás és átok, csoda és boszorkányság. Budapest, Balassi Kiadó, 382– 394. 2008 Kollektív hagyományok az egyén hiedelemtudásában. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Kultúrakutatások és értelmezések. (Kriza Könyvek 32.) Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT. 39–56. 2011 Szakrális textusok – profán kontextusok. A 21. századi szerelmi mágia szövegés cselekvéskörnyezetének egy példája. EM LXXIII. 1. 85–108. 2012a A hiedelemtudat újratermelődése és továbbélése. Szilágysági hiedelmek és hiedelemszövegek az ezredfordulón. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos 2012b Az „árnyék nélküli” hiedelem. Fogalomtörténeti áttekintés. EM LXXIV. 4. 1–45. 2012c A romániai magyar hiedelmek kutatása. Válogatott bibliográfia. Összeáll.: Czégényi Dóra. In: Keszeg Vilmos (s.a.r.): Rontók, gyógyítók, áldozatok. Történetek és élettörténetek. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 301–373. (Emberek és kontextusok 8.) 2014 A mágikus erejű pap. Szerepek és helyzetek. Kolozsvár, Erdélyi MúzeumEgyesület (Emberek és kontextusok 11.) (megjelenés előtt) CZÉGÉNYI Dóra – KESZEG Vilmos (s.a.r.) 2010 A beteg ember. Marosvásárhely, Mentor Kiadó (Emberek és kontextusok 4.) CZÉGÉNYI Dóra – KESZEG Vilmos – POZSONY Ferenc (szerk.) 2010 KJNT Évkönyve 18. Oktatás, kutatás, intézmények Kolozsvárt. Kolozsvár, KJNT CSÁKI Árpád 2004 Templomi helyek rendszere Háromszéken a XVII–XVIII. században. In: Lackovits Emőke – S. Mészáros Veronika (szerk.): Népi vallásosság a Kárpátmedencében 6. Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, I. 149–162. CSEKE Péter 2010 A műveltségteremtés bartóki-kodályi útján. Az Erdélyi Fiatalok falukutatásainak néprajzi és népművészeti szempontjai. In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 18. Oktatás, kutatás, intézmények Kolozsvárt. Kolozsvár, KJNT, 143–166. CSERGŐ Melinda 2012 „Írásbeli kommunikáció…” 20. századi magánlevél-gyűjtemények értelmezése. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos

140

TÁNCZOS VILMOS

CS. GERGELY Gizella 2011 Hímzett kötések és szélcsipkék az erdélyi és moldvai magyaroknál. Gondozta és az ajánlást írta Gazda Klára. Budapest, Püski Kiadó CSOMA Gergely 2004 Elveszett szavak. A moldvai magyarság írott nyelvemlékei. – Banished Words. Remnants of the Hungarian Moldavians’ written Language. Budapest, Etnofon Kiadó CSONKA-TAKÁCS Eszter 2007 Gyermekágy és asszonyavatás Gyimesközéplokon. In: Pócs Éva (szerk.): Maszk, átváltozás, beavatás. Tanulmányok a transzcendensről V. Budapest, Balassi Kiadó, 97–135. 2008a Keresztelő Gyimesközéplokon. In: Pócs Éva (szerk.): „Vannak csodák, csak észre kell venni”. Helyi vallás, néphit és vallásos folklór Gyimesben 1. Budapest, L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 113–162. (Studia Ethnologica Hungarica VIII.) 2008b A sorkatonasághoz kapcsolódó átmeneti rítusok Gyimesben. In: Ilyés Sándor – Keszeg Vilmos (szerk.): KJNT Évkönyve 16. Az eltűnt katona. Kolozsvár, KJNT, 133– 158. 2012 A vallási elemek változása új társadalmi közegben, egy esettanulmány kapcsán. In: Pócs Éva (szerk.): Szent helyek, ünnepek, szent szövegek. Tanulmányok a romániai magyarság vallási életéből. h. n., L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 331–350. CSÖRGE Barnabás 2008 Az igézet hiedelemrendszere Gyimesközéplokon. In: Pócs Éva (szerk.): „Vannak csodák, csak észre kell venni”. Helyi vallás, néphit és vallásos folklór Gyimesben 1. Budapest, L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 223–254. (Studia Ethnologica Hungarica VIII.) CSUZI Enikő – TAKÁCS György 2004 Ejsze tojást festetek? Adalékok a hárompataki csángók hagyományos tojásírásához. Tahitótfalu, Képíró Kiadó DACZÓ Árpád Lukács, P. 2003 Hosszú utak megszomorodának... Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából. P. Daczó Árpád Lukács szentferencrendi atya gyűjtése (1974–1999). Budapest, Magyar Napló DANIEL Rita 2008 Mítoszképződés, turizmus és tőkeátalakítás Farkaslakán. In: Ilyés Sándor – Jakab Abert Zsolt – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 7. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 11–27. (Kriza Könyvek 31.) 2011 Tamási Áron farkaslaki kultusza. EM LXXIII. 1. 149–166. DÁNIELISZ Endre 2013 Nagyszalonta sírkertjei. Nagyszalonta, Prolog Kiadó Darvas-Kozma József 2011 A csíksomlyói búcsú eredettörténete. Csíkszereda, Tipographic Nyomda DEÁK Ferenc Loránd 2009 Temetkezési és halottas szokások Csernátonban és környékén. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó DEÁK Zsuzsanna 2013 Desperatio: emlékezés és felejtés a késő középkori jó halálban. EM LXXV. 1. 1–15.


141

DEMÉNY István Pál 2004 Háromszéki és kalotaszegi ácsolt ládák. Sepsiszentgyörgy, SzNMúz DEMÉNY István Pál – GAZDA Klára – KESZEG Vilmos – POZSONY Ferenc – TÁNCZOS Vilmos 2008 Magyar népi kultúra. Alapfogalmak. Folklór. Anyagi kultúra. Tankönyv. Kolozsvár, Ábel Kiadó (1. kiad.: Kolozsvár, Erdélyi Tankönyvtanács, 1999) DEMETER Éva 2004 A húsvéti tojás: adomány és ajándéktárgy. In: Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 3. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, KJNT, 228–251. 2005 Párhuzamok a tojásornamentika értelmezéséhez. In: Keszeg Vilmos – Tötszegi Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 13. Tanulmányok Gazda Klára 60. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT, 237–252. 2007 A ház címere – háztetődíszek. Sepsiszentgyörgy, SzNMúz és a SzNMúz Alapítvány (SzNMúz Füzetek, II. sorozat, 6. szám) DEMETER Júlia (szerk.) 2003 „Nap, hold és csillagok, velem zokogjatok!” Csíksomlyói passiójátékok a XVIII. századból. Utószó: Pintér Márta Zsuzsanna. Budapest, Argumentum DEMETER Lajos 2007 A háromszéki temetők jelképvilága. In: Lackovits Emőke, S. – Szőcsné Gazda Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Sepsiszentgyörgy– Veszprém, SzNMúz – Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, I. 373–410. DIMÉNY Attila 2003 Oroszfalu változó társadalma. Házassági szokások a polgári anyakönyvek tükrében. In: Dimény Attila – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Népi kultúra, társadalom Háromszéken. Kolozsvár, KJNT, 129–153. 2010 Kézdivásárhely polgári fejlődésének belső tényezői a 20. század közepéig. Acta Siculica 2010. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 445–458. 2011a A kézdivásárhelyi polgárság egyesületi élete a 19. század második felétől a 20. század közepéig. Acta Siculica 2011. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 511–541. 2011b A publikus tér használata Kézdivásárhelyen a 19–20. században. In: Kinda István (szerk.): Beavatás. Tanulmányok a zabolai Fiatal Néprajzkutatók Szemináriumainak anyagából (2008–2011). Kolozsvár–Zabola, Kriza János Néprajzi Társaság – Csángó Néprajzi Múzeum, 69–108. DIMÉNY Attila – SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.) 2003 Népi kultúra, társadalom Háromszéken. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 17.) DIÓSI Dávid 2009 Kájoni János, a dallamgyűjtő. In: Marton József – Bodó Márta (szerk.): Ezeréves múltunk. Tanulmányok az erdélyi egyházmegye történelméről. Budapest–Kolozsvár, Szent István Társulat – Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, 169–176. 2012 Egyház és posztmodern. Korunk vallásossága és esztétizáló hajlama. Budapest– Kolozsvár, Szent István Társulat – Verbum DIÓSI Dávid (szerk.) 2011 A halálbiztos halál. Tanulmányok az elmúlás és a halál kultúrájáról. Budapest– Kolozsvár, Szent István Társulat – Verbum DOMOKOS Mária 2004 Csíki énekeskönyvek. Egy könyvsorozat kézirata és dokumentumai Domokos Pál Péter hagyatékában. In: Forró Albert – Gyarmati Zsolt (szerk.): A CsSzMúz Évkönyve 2004. Társadalom- és humántudományok. Csíkszereda, CsSzMúz, 123–146.

142

TÁNCZOS VILMOS

DUKRÉT Géza 2004 A révi népi fazekasság monográfiája. Nagyvárad, PBMEB (Partiumi Füzetek 32.) ERCSEI Judit (szerk.) 2000 Kalotaszeg bibliográfiája. A KJNT Értesítője. X. évf., 1–2. szám. Kolozsvár, KJNT ERDÉLY Judit 2012 Fatikus beszéd. Megszólítások, köszönések, kapcsolattartó szokások a székelyföldi nyelvhasználatban. Sepsiszentgyörgy, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kiadványai 7.) ERDÉLYI MÚZEUM 2011, 2012, 2014 Erdélyi Múzeum LXXIII. 2011. 1.; LXXIV. 2012. 4.; LXXVI. 2014. 1. A néprajzi tematikus lapszámok szerkesztője: Tánczos Vilmos. Kolozsvár, ErdélyiMúzeum-Egyesület FÁBIÁN Dénes, Ft. 2008 Kászon völgye keresztjei. Kolozsvár, Verbum FÁBIÁN Gabriella 2005 A nők Csíkszentdomokos vallásos kisközösségeiben. In: Gulyás Judit – Tóth Arnold (szerk.): Mindenes gyűjtemény II. Tanulmányok Küllős Imola 60. születésnapjára. Budapest, ELTE BTK Folklore Tanszék, 409–419. (Artes Populares 21–22.) 2006 Az új engesztelő mozgalom nyomán elterjedt vallásos ábrázolások a Csíkimedencében. In: Barna Gábor (szerk.): Kép, képmás, kultusz. Szeged, 232–240. 2011 Engesztelő imaórák a Felső-Nyárád mentén és a Sóvidéken. EM LXXXIII. 3–4. 131–143. 2012 Az engesztelő mozgalom húsz éve a Székelyföldön. In: Barna Gábor – Povedák Kinga (szerk.): Vallás, közösség, identitás. Szeged, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, 221–228. 2014 Adatok az Élő Rózsafüzér társulatok székelyföldi megjelenéséhez és elterjedéséhez. EM LXXVI. 1. 69–83. FABÓ Beáta – GALL, Anthony 2014 Kós Károly világa. 1907–2014. Budapest, Budapest Főváros Levéltára FARAGÓ József 2003 Baka András tréfás beszédei. Moldvai csángómagyar népmesék. Gyűjtötte, szerkesztette, bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel és tájszójegyzékkel közzéteszi Faragó József. Kolozsvár, Kriterion 2005a A moldvai csángómagyar népköltészet gyűjtése. In: Uő: Ismét a balladák földjén. Válogatott tanulmányok, cikkek. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 128–214. 2005b Balladaéneklés a moldvai csángóknál. In: Uő: Ismét a balladák földjén. Válogatott tanulmányok, cikkek. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 552–567. 2005c Ismét a balladák földjén. Válogatott tanulmányok, cikkek. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó FARAGÓ József (szerk.) 2002 Csángómagyar népballadák. Összesítő válogatás Faragó József gondozásában, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel. Kolozsvár, Kriterion FARAGÓ József – OLOSZ Katalin 2006 Régi erdélyi népballadák. Összesítő válogatás Faragó József és Olosz Katalin gondozásában, bevezető tanulmánnyal, utószóval és jegyzetekkel. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó


143

FARKAS Irén 2003 A csíki festékesek továbbélése a harmadik évezredben. In: Füzes Endre (szerk.): Mesterek és tanítványok. Heves, Hagyományos Értékek Megőrzésért Alapítvány, 79– 88. (8 képpel) 2004 A csíki fazekasság történeti áttekintése. In: Bárth Dániel – Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére. Kecskemét, 489–504. (14 képpel) 2006 Hagyományos népi textilművesség Csíkban. In: Dr. Füzes Endre (szerk.): Tradíció – Divat. A Hevesen 2005. augusztus 26–28-án tartott. V. Nemzetközi Szőtteskonferencia előadásai, Heves, Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítvány, 25–44. 2007 Népi szerelmi ajándéktárgyak a Csíki Székely Múzeum fagyűjteményében. In: Murányi János (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve 2006. Humán- és Természettudományok. Csíkszereda, CsSzMúz, 143–180. (40 rajzzal és 2 fotóval) 2008 Hagyományos népi gyapjúszőttes Csíkban: a cserge. In: Murányi János (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve 2007–2008. Humán- és Természettudományok. Csíkszereda, CsSzMúz – Pro-Print Kiadó, 127–150. (12 képpel) 2010 Eleink régi ivóedénye: a fakulacs vagy csutora a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében. In: Kelemen Imola (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve 2010. Csíkszereda, CsSzMúz, 431–446. (36 képpel) 2011 Adatok a csíki népi kovácsmesterséghez. In: Kelemen Imola (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve VII. Csíkszereda, CsSzMúz – Pro-Print Könyvkiadó, 211–224. 2012 A csíki főkötő vagy csepesz. In: Kelemen Imola (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve VIII. Csíkszereda, CsSzMúz, 297–314. (14 képpel, 1 rajzzal) FARMATI Anna 2007 A XVII. századi katolikus népénekköltészet szövegtípusai és motívumkincse. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE BTK, Irodalomtudományi Alapprogram 2008 Más régi ének. A XVII. századi katolikus népénekköltészet szövegtípusai és motívumrendszere. Kolozsvár, Verbum FAZEKAS István 2005 Hetedíziglen. Bukovinai székely családi krónika. Kolozsvár, Polis Könyvkiadó FAZEKAS Lóránd 2006 Hit és hagyomány Kökényesd vallási életében. Szatmárnémeti, Kökényesdi Görög és Római Katolikus Egyház (44 képpel) FAZEKAS Zsuzsa (szerk.) 2003 „Ezen vöfi Könyv a Karsai Mihályé”. Vőfélykönyv Székről. Budapest, L’Harmattan FEISCHMIDT Margit (szerk.) 2005 Erdély-(de)konstrukciók. Tanulmányok. Budapest–Pécs, Néprajzi Múzeum – PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék FEKETE Réka – FERENCZ Csaba 2013 Forrásvidéken. Beszélgetések erdélyi adatközlőkkel. Sepsiszentgyörgy, Háromszék Táncegyüttes FERENCZ Angéla 2013 Helyi kulturális események prezentációs gyakorlata a Csíki-medencében. Doktori dolgozat. Pécs, PTE BTK. Irányító: Horányi Özséb FERENCZ Béla 2003 Nem vagyok egyedül. Egy erdélyi fafaragó emlékiratai. Csíkszereda, Hargita

144

TÁNCZOS VILMOS

FODOR Attila 2008 Az aranyosszéki halottbúcsúztató versek 21. századi vizsgálata. EM LXX. 1–2. 1–16. 2012 Hiedelmek egy aranyosrákosi asszony élettörténetében. In: Keszeg Vilmos (s.a.r.): Rontók, gyógyítók, áldozatok. Történetek és élettörténetek. Kolozsvár, EME, 11–70. (Emberek és kontextusok 8.) FORRAI Ibolya 2006 Hadikfalva falukönyve. 1799–1874. Közreadja: Forrai Ibolya. Budapest, Néprajzi Múzeum FOSZTÓ László 2007a A megtérés kommunikációja: gondolatok a vallási változásról pünkösdizmusra tért romák kapcsán. Erdélyi Társadalom V. 1. 23–50. 2007b Beszéd és moralitás: az eskü egy kalotaszegi magyarcigány közösségben. In: Ilyés Sándor – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 15. Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. Kolozsvár, KJNT, 81–95. 2007c Born again in postsocialist Romania. Ritual, personhood, and conversion among the oma in a Transylvanian village. Doktori dolgozat. Halle–Wittenberg. Irányító: Hann, Christopher–Rottenburg, Richard 2009a A nyelvi és kulturális tényezők a roma politikai mozgalmakban. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Péntek János 2009b Colecție de studii despre romii din România. Cluj-Napoca, Editura Institutului pentru Studierea Problemelor Minorităților Naționale 2009c Ritual Revitalisation after Socialism: Community, Personhood, and Conversion among Roma in a Transylvanian Village. Halle Studies in the Anthropology of Eurasia, Volume 21. Münster, LIT Verlag FÖLDI István 2004 Századelő az udvartereken. Rendhagyó szociográfia. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvtár) FRANCESCO, Amadeo Di – QUARANTOTTO, Arianna 2002 Arc és álarc. A garabonciás mítosza a magyar és a horvát irodalomban. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 14.) FURU Árpád 2006 Műemlékvédelem Torockón. Kolozsvár, Utilitas Kiadó 2007 Kalotaszeg népi építészete. Kolozsvár, Gloria Kiadó 2010 Népi építészet. In: Kós Károly – Szentimrei Judit – Nagy Jenő – Halay Hajnal – Furu Árpád: Torockó népművészete. Kolozsvár, Kriterion Kiadó, 352–422. 2011 Udvarhelyszék népi építészete. Kolozsvár, Gloria Kiadó 2012 Kalotaszeg népi építészete. Kolozsvár, Exit Kiadó 2014a Népi építészeti kutatások Erdélyben 1989-től napjainkig. Transsylvania Nostra XVIII. 30. 18–31. 2014b Táji tagolódás Erdély népi építészetében. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAI. Irányító: Pozsony Ferenc FÜLÖP Hajnalka 2012 A háziipari szőnyegszövés története Csíkban. In: Kelemen Imola (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve VIII. Csíkszereda, CsSzMúz, 315–332. GAGYI József 2002a Boszorkányság Máréfalván. In: Pócs Éva (szerk.): Közösség és identitás. Budapest, LʼHarmattan – PTE Néprajzi Tanszék, 171–197.


145

2002b Vallásos mozgalmak. In: Bodó Juliánna (szerk.): Antropológiai Műhely. Évkönyv 2000–2001. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 21–47. 2004a Örökített székelykapu. Környezetek, örökség, örökségesítés egy székely faluban. Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2004b A krízis éve a Székelyföldön: 1949. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó 2004c Csodák, várakozás, világvége. Egy 1949-es társadalmi krízis. In: Pócs Éva (szerk.): Áldás és átok, csoda és boszorkányság. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Budapest, Balassi Kiadó, 137–151. 2007a Földosztók, önellátók, gyarapodók. A dekollektivizáció emberei. Marosvásárhely, Mentor Könyvkiadó 2007b A millenarisztikus-messianisztikus mozgalmak kérdése a társadalomtudományokban. Erdélyi Társadalom V. 1. 153–174. 2008 „Az egy szent testület...” A kalugerek társadalmi szerepe egy székelyföldi faluban. In: Pócs Éva (szerk.): Démonok, látók, szentek. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Budapest, Balassi Kiadó, 380–394. (Tanulmányok a transzcendensről VI.) 2009 Fejezetek Románia huszadik századi társadalomtörténetéhez. Marosvásárhely, Mentor Könyvkiadó 2010a Amire vágyunk, amitól félünk, amit remélünk. Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2010b „Elítélt, hogy én haljak meg...” Rontás, büntetés, betegség: egyéni és közösségi magyarázatok. In: Pócs Éva (szerk.): Mágikus és szakrális medicina. Vallásetnológai fogalmak tudományközi megközelítésben. Budapest, Balassi Kiadó, 300–312. (Tanulmányok a transzcendensről VII.) 2012a Ha akartam, fütyörésztem, ha akartam, dudolászgattam. Beszélgetések Balogh Pállal. Marosvásárhely, Mentor Könyvkiadó 2012b Power, Expertise, Transformation. The beginnings of Socialist Modernisation in a Backward Region of Romania. In: Hunyadi Attila Gábor (ed.): State and Minority in Transilvania 1918–1989. Studies on the History of the Hungarian Community. Social Sciences Monographs, Boulder, Colorado Atlantic Research and Publications, New Jersey, Inc. Highland Lakes, 587–611. GAGYI József (szerk.) 2007a Hagyományos és modern kommunikáció. A 2003-ban Marosvásárhelyen tartott Kommunikációs formák változásai c. konferencia előadásai. Marosvásárhely, Mentor Könyvkiadó 2007b Emlékezet és kommunikáció. Narratívák az egyéni, a társas és a közösségi identitás teremtésében. Kolozsvár, Scientia Kiadó GÁL Tünde 2012 Szociokulturális változások a kolozsvári hóstáti közösségben. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Pozsony Ferenc GAZDA Klára 2002a Keresztény jelképek a népi díszítőművészetben? In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos (szerk.): KJNT Évkönyve 8. Kolozsvár, KJNT, 100–142. 2002b Figuri zoomorfe în arta populară. In: Simona Munteanu (redactor șef): Satul tradițional de ieri, de azi și de mâine. Simpozion omagial. Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei. 80. 1922–2002. h. n., Editura Alma Mater, 433–466. 2003a Isten kovácsa. In: Szikszai Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 11. Játék és kultúra. KJNT, Kolozsvár, 9–48.

146

TÁNCZOS VILMOS

2003b A hinta a magyar néphagyományban. Funkciók, jelentések, szimbólumok. In: Czövek Judit (szerk.): Imádságos asszony. Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére. Budapest, Gondolat Kiadói Kör – Európai Folklór Intézet, 274–300. 2005a Kígyó és kereszt a gyimesi népművészetben. Keresztény Szó XVI. (4) 18–24. 2005b A moldvai csángó textil- és viseletkultúra jelentései. Székelyföld IX.10. 89–96. 2006 A húsvéti tojás mint szimbolikus tárgy a moldvai katolikusoknál. In: Gazda Klára – Tötszegi Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 14. Tanulmányok Szentimrei Judit 85. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT, 166–193. 2007a Nemzetségi település a moldvai magyaroknál. In: Cseri Miklós– Füzes Endre (szerk.): Ház és Ember. A Szabadtéri Múzeum Évkönyve 20.. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 129–158. 2007b Díszítőművészet és világnézet. Az elvont díszítmények értelmezési lehetőségei. In: Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és vizuális kultúra. Budapest, Akadémiai Kiadó, 70–86. 2008a Gyermekvilág Esztelneken. Néprajzi monográfia. Budapest, Ős-Kép Kiadó (1. kiad.: 1980) 2008b Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány. Kolozsvár, KJNT – BBTE MNAT (Néprajzi Egyetemi Jegyzetek 4.) (387 ábrával, 226 képpel) 2008c A kalács és rituális kontextusa. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Kultúrakutatások és értelmezések. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 57–108. (Kriza Könyvek 32.) 2008d Tárgyi kultúra és identitás a moldvai katolikusoknál. In: Ilyés Sándor – Peti Lehel – Pozsony Ferenc (szerk.): Lokális és transznacionális csángó életvilágok. Kolozsvár, KJNT, 221–254. 2010 Fehér liliomszál. Egy mozdulatutánzó magyar népi gyermekjáték jelentései. In: Molnár Zoltán – Németh Zsolt – Vass Csaba (szerk.): Nyolcvan év Isten tenyerén. Megtartó szeretettel Molnár V. Józsefnek. Budapest, Ős-Kép Kiadó, 403–431. 2011 Egy háromszéki földbirtokos család és kapcsolatrendszere. In: Cseri Miklós – Bereczki Ibolya (szerk.): Ház és Ember XXIII. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 95–124. GAZDA Klára – KESZEG Vilmos – POZSONY Ferenc – TÁNCZOS Vilmos 2008 Szöveggyűjtemény a Magyar népi kultúra című tankönyvhöz. Kolozsvár, Ábel Kiadó (1. kiad: Kolozsvár, Erdélyi Tankönyvtanács – Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2001) GAZDA Klára – TÖTSZEGI Tekla (szerk.) 2006 KJNT Évkönyve 14. Tanulmányok Szentimrei Judit 85. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT (51 képpel, 1 grafikonnal) GAZDA László 2009–2011 Csángómagyar falvak. Moldvai magyar vonatkozású települések történeti tára. I. 2009. A–G., II. 2010. H–P., III. 2011. R–Z. A jegyzeteket ellenőrizte és kiegészítette, a kéziratot sajtó alá rendezte Gazda Klára. Budapest, Nap Kiadó GERGELY Zoltán 2013 Karácsonyi kántálás a mezőségi magyarságnál. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAI. Irányító: Pozsony Ferenc GILYÉN Nándor 2005 Az erdélyi Mezőség népi építészete. Budapest, Terc Kiadó GILYÉN Nándor – IMRE Lajos 2006 Erdély népi építészete. Kölcsönhatások. Budapest, Kairosz Kiadó


147

GRYNAEUS Tamás – Gy. SZABÓ László 2002 A bukovinai hadikfalvi székelyek növényei. Növénynevek, növényismeret és – felhasználás. In: Szikszai Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 10. Kolozsvár, KJNT, 153– 246. GUB Jenő 2003 Természetismeret és néphagyomány a székely Sóvidéken. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó 2004 Üres kalász fenn hordja a fejét. Székelyföldi szólásmondások, közmondások, tallós kérdések, mondókák, rigmusok, táncszók, húsvéti locsolóversek, székelykapufeliratok. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó GYARMATI Zsolt 2005 Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárán. Kolozsvár, KOMP-PRESS – Korunk Baráti Társaság (Ariadné Könyvek) GYÖNGYÖSSY Orsolya 2010 Ozsdolai népszokások. Kecskemét, Bárth Bt. (Libelli Transsilvanici 7.) GYŐRFY Eszter 2012 Csodák és csodatörténetek a szőkefalvi kegyhelyen. In: Pócs Éva (szerk.): Szent helyek, ünnepek, szent szövegek. Tanulmányok a romániai magyarság vallási életéből. h. n., L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 75–230. GYÖRGY V. Imola 2008 Bernády György lokális mítosza Marosvásárhelyen. In: Ilyés Sándor – Jakab Abert Zsolt – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 7. Fiatal kutatók a népi kultúráról. BBTE MNAT – KJNT, 29–50. 2011 The Happy Times of Peace. Building the Myth of George Bernády in Târgu Mureș. Acta Universitatis Sapientiae – Philologica III. 2. 209–224. 2013 A lokális történelem mint narratív identitás. Bernády György polgármester kultusza Marosvásárhelyen. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAI. Irányító: Keszeg Vilmos GYÖRGY V. Imola – KESZEG Vilmos – TEKEI Erika (szerk.) 2012 KJNT Évkönyve 20. A néprajztudomány története. Intézmények, kutatók, kutatások. Kolozsvár, KJNT HAGENTHURN Endre (szerk.) 2010 Segesvári boszorkányperek. Budapest, Balassi Kiadó (A magyarországi boszorkányság forrásai. Várostörténeti források 2.) HÁLA József 2004 Hogyan gyűjtöttek elődeink? Néhány fejezet a magyar néprajztudomány történetéből. Marosvásárhely, Mentor Kiadó HÁLA József (szerk.) 2006 Kalotaszeg vázolata. Régi írások és képek Kalotaszegről. Gyűjtötte, válogatta, összeállította és a jegyzeteket írta Hála József. Marosvásárhely, Mentor Kiadó HALÁSZ Péter 2002 Bokrétába kötögetem vala. A moldvai magyarok néprajzához. Budapest, Európai Folklór Intézet é. n. [2005] A moldvai csángó magyarok hiedelmei. Budapest, General Press Kiadó 2007 A moldvai magyarok hagyományos állattartása. Budapest, General Press Kiadó 2010 Növények a moldvai magyarok hagyományaiban és mindennapjaiban. Budapest, General Press Kiadó

148

TÁNCZOS VILMOS

HARANGOZÓ Imre 2010 Transzcendens trambulin. Korunk felfogása és a moldvai csángók hagyományai az utolsó átmenet rítusrendjével kapcsolatban. Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola HARANGOZÓ Imre – KŐVÁRI Réka 2005 Etelközi fohászok. Válogatás a moldvai magyarság vallásos népköltészetének kincstárából. Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola (CD-melléklettel) D. HASZMANN Orsolya é. n. [2013] A Csernátoni Haszmann Pál Múzeum. Sepsiszentgyörgy, SzNMúz HESZ Ágnes 2005 Álom, mint élők és holtak közti kommunikáció. Ethnographia CXVI. 3. 349–365. 2007 A változás „tagadása”. Halotti rítusok és közösség gyimesben. In: Pócs Éva (szerk.): Maszk, átváltozás, beavatás. Tanulmányok a transzcendensről V. Budapest, Balassi Kiadó, 306–320. 2008 Néphit vagy helyi vallás: lélek- és túlvilágképzetek Hidegségen. In: Pócs Éva (szerk.): „Vannak csodák, csak észre kell venni”. Helyi vallás, néphit és vallásos folklór Gyimesben. Budapest, L’Harmattan, 15–78. 2012 Élők, holtak és adósságok. A halottak szerepe egy erdélyi falu társadalmában. PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék – L’Harmattan Kiadó – Könyvpont Kiadó HRENCIUC, Daniel 2006 Maghiarii în Bucovina. 1774–1941. Iași, Princeps Edit IANCU Laura é. n. [2002] Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek. Szerk. és bev.: Benedek Katalin. Velence, Somogyhegyi Kft 2005 Magyarfalusi emlékek [Fényképmonográfia]. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet 2006 Az aranyréce. Mesék Moldvából. Szerk. Dala Sára. Budapest, Mezőgazda Kiadó 2007 A fotográfia és változó hagyománya a moldvai Magyarfaluban. In: Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és vizuális kultúra. Budapest, Akadémiai Kiadó, 411–422. 2011 Jeles napok, ünnepi szokások a moldvai Magyarfaluban. Budapest, Lucidus Kiadó (Kisebbségkutatás Könyvek) 2012 Helyi vallás a moldvai Magyarfaluban. Néprajzi vizsgálat. Doktori dolgozat. Pécs, PTE BTK. Irányító: Pócs Éva 2013 Vallás Magyarfaluban. Néprajzi vizsgálat. LʼHarmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék ILYÉS Sándor 2005a A megesett leány büntetőrítusai Moldvában. In: Kinda István – Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kolozsvár, KJNT, 56–91. 2005b Magyarországi élmények román nyelven. Egy szitási napló tanulságai. In: Jakab Albert Zsolt – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 4. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, KJNT, 101–123. 2010 Szubkultúrák reprezentációi a kolozsváriak narratív identitásában. Munkásklubok az 1950–1960-as években. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos 2013 Kolozsvári munkásklubok az 1950–1960-as években. Kolozsvár, KJNT–ISPMN ILYÉS Sándor – JAKAB Albert Zsolt (szerk.) 2006 Kallós Zoltán 80 éves. A KJNT Értesítője XIV. 1–2. Kolozsvár, KJNT


149

2007 Lenyomatok 6. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 28.) 2013 KJNT Évkönyve 21. Kulturális gyakorlat és reprezentáció. Kolozsvár, KJNT ILYÉS Sándor – JAKAB Albert Zsolt – SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.) 2008 Lenyomatok 7. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT 2009 KJNT Évkönyve 17. Nemzedékek, kutatások, lenyomatok. Kolozsvár, KJNT ILYÉS Sándor – KESZEG Vilmos (szerk.) 2008 KJNT Évkönyve 16. Az eltűnt katona. Kolozsvár, KJNT ILYÉS Sándor – PETI Lehel – POZSONY Ferenc (szerk.) 2010 Moldvai csángók. 1990–2010. Kolozsvár, KJNT ILYÉS Sándor – POZSONY Ferenc (szerk.) 2007 KJNT Évkönyve 15. Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. Kolozsvár, KJNT ILYÉS Sándor – POZSONY Ferenc – TÁNCZOS Vilmos (szerk.) 2006 A moldvai csángók bibliográfiája. Anyagát gyűjtötte Meinolf Arens, Agnieszka Barszczewszka, Chris Davis, Marius Diaconescu, Hála József, Halász Péter, Ilyés Sándor, Jakab Albert Zsolt, Lajos Veronika, K. Lengyel Zsolt, Lőrinczi Marinella, Papp József András, Pávai István, Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos, Tompa Ferenc, Udvardy Frigyes, Vincze Gábor. Kolozsvár, KJNT IOCHOM István 2007 „Bukovina édes hazám…” Balladák és népdalok a Hunyad megyei székely telepekről. Gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Iochom István. Kézdivásárhely, Magánkiadás ISTVÁN Anikó 2003 „Most segíts meg, Mária...” A futásfalvi Sarlós Boldogasszony-napi búcsú szövegrepertóriuma. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 20.) ISTVÁN Lajos – SZŐCS Lajos 2008 Taplómegmunkálás Korondon. Székelyudvarhely, Pro-Print Kiadó JAKAB Ágnes 2004 Nemzedékek és nemzetiségek Kőrispatakon. In: Pozsony Ferenc – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): KJNT Évkönyve 12. Anyakönyves vizsgálatok erdélyi településeken. Kolozsvár, KJNT, 174–247. JAKAB Albert Zsolt 2003 Les graffiti à Cluj. In: Cerclet, Denis – Verebélyi, Kincső (dir.): Patrimoine et dialogue entre les cultures. L’exemple de Cluj en Transylvanie (Roumanie). Tome 2. Lyon, Université Lumière-Lyon 2, 211–241. 2007 Firkás város. A firkálás és terei Kolozsváron. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos (szerk.): Csoportok és szubkultúrák. Tanulmányok szubkultúrákról. Kolozsvár, KJNT, 161–194. (Kriza Könyvek 29.) 2008 Az emlékezet tárgyiasítása és társadalmi használata Kolozsváron. In: Pócs Éva (szerk.): Tárgy, jel, jelentés. Budapest, L’Harmattan Kiadó – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 434–446. 2009 Industria memoriei colective după 1989 în Cluj-Napoca. In: Hügel, Peter – Colta, Elena Rodica (red.): Integrare, autonomie, dialog intercultural. Lucrările Simpozionului Internațional de Antropologie Culturală din 21–23 mai 2008. (Colecția minorități, 10.) Arad, Complexul Muzeal Arad, 203–228.

150

TÁNCZOS VILMOS

2011 Emlékállítás és emlékezési gyakorlat. A kulturális emlékezet reprezentációi Kolozsváron. Doktori dolgozat. Budapest, ELTE. Irányító: Balázs Géza 2012a Ez a kő tétetett... Az emlékezet helyei Kolozsváron (1440–2012). Adattár. Kolozsvár, KJNT–ISPMN 2012b Emlékállítás és emlékezési gyakorlat. A kulturális emlékezet reprezentációi Kolozsváron. Kolozsvár, KJNT–ISPMN JAKAB Albert Zsolt (összeáll.) 2003 Háromszék néprajzi és honismereti bibliográfiája (1844–2002). A KJNT Értesítője XIII. 1–2. Kolozsvár, KJNT. Szerkesztette és az előszót írta Pozsony Ferenc 2006 Kallós Zoltán bibliográfiája. In: Ilyés Sándor – Jakab Albert Zsolt (szerk.): Kallós Zoltán 80 éves. A KJNT Értesítője XIV. 1–2. 9–30. é. n. Romániai magyar néprajzi bibliográfia. KJNT – Online: http://www.kjnt.ro/ neprajzibibliografia (2014. május 16.) JAKAB Albert Zsolt – KESZEG Vilmos (összeáll.) 2007 Életpályák, élettörténetek. Válogatott bibliográfia. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Anna – Keszeg Vilmos (szerk.): Emberek, életpályák, élettörténetek. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 199–232. (Kriza Könyvek 30.) JAKAB Albert Zsolt – KINDA István (összeáll.) 2012 Háromszék honismereti bibliográfiája (1844–2012). Sepsiszentgyörgy, Háromszék Vármegye Kiadó (Székelyföld települései I.) JAKAB Albert Zsolt – POZSONY Ferenc (összeáll.) 2007 Az erdélyi cigányság kutatása. Válogatott bibliográfia. In: Ilyés Sándor – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 15. Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. Kolozsvár, KJNT, 203–234. JAKAB Albert Zsolt – KINDA István (összeáll.) 2012 Háromszék honismereti bibliográfiája (1844–2012). Sepsiszentgyörgy, Háromszék Vármegye Kiadó (Székelyföld települései I.) JAKAB Albert Zsolt – SZABÓ Zsolt (összeáll.) 2006 Szentimrei Judit bibliográfiája. In: Gazda Klára – Tötszegi Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 14. Tanulmányok Szentimrei Judit 85. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT, 11–30. JAKAB Albert Zsolt – KESZEG Anna – KESZEG Vilmos (szerk.) 2007 Emberek, életpályák, élettörténetek. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT (Kriza Könyvek 30.) JAKAB Albert Zsolt – KESZEG Vilmos (szerk.) 2007 Csoportok és kultúrák. Tanulmányok szubkultúrákról. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT (Kriza Könyvek 29.) JAKAB Albert Zsolt – KESZEG Vilmos – SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.) 2008 Kultúrakutatások és értelmezések. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT (Kriza Könyvek 32.) JAKAB Albert Zsolt – PETI Lehel (szerk.) 2009 Folyamatok és léthelyzetek – kisebbségek Romániában. Kolozsvár, ISPMN – Kriterion (Román fordításban: Procese și contexte social-identitare la minoritățile din România. Cluj-Napoca, Editura Institutului Pentru Studierea Problemelor Minorităților Naționale – Kriterion, 2009.)


151

2010 Kisebbségek interetnikus kontaktzónában. Csehek és szlovákok Romániában és Magyarországon. Kolozsvár, ISPMN–Kriterion (Román fordításban: Minorități în zonele de contact interetnic. Cehii și slovacii în România și Ungaria. Cluj-Napoca, Editura Institutului pentru Studierea Problemelor Minorităților Naționale – Kriterion, 2010) JAKAB Albert Zsolt – POZSONY Ferenc (szerk.) 2011 Páva. Tanulmányok egy orbaiszéki faluról. Kolozsvár – Zabola, KJNT – Csángó Néprajzi Múzeum (A Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum Kiadványai II.) JAKAB ALBERT Zsolt – SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.) 2005 Lenyomatok 4. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 26.) 2006 Lenyomatok 5. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 27.) JANKUS Kinga 2008 A lélek túlvilági útja a gyimesbükki ortodox hiedelmek alapján. In: Pócs Éva (szerk.): „Vannak csodák, csak észre kell venni”. Helyi vallás, néphit és vallásos folklór Gyimesben 1. Budapest, L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 93–112. KÁDÁR Kincső 2011 Közösségi normák és egyéni hivatástudat a csíksomlyói remete életében. In: Kelemen Imola (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve VII. Csíkszereda, CsSzMúz – Pro-Print Könyvkiadó, 231–262. KAJÁRI Gabriella 2008 Az imaéletbe való belenevelődés Gyimesközéplokon. In: Pócs Éva (szerk.): „Vannak csodák, csak észre kell venni”. Helyi vallás, néphit és vallásos folklór Gyimesben 1. Budapest, L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 183–222. 2012a Specialisták és stratégiáká a gyimesi imakultúra alakulásában. In: Pócs Éva (szerk.): Szent helyek, ünnepek, szent szövegek. Tanulmányok a romániai magyarság vallási életéből. h. n., L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 251–277. 2012b „Lokális” és „globális” rózsafüzér társulatok Gyimesben. In: Barna Gábor – Povedák Kinga (szerk.): Vallás, közösség, identitás. Szeged, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, 202–213. KALINA Veronika 2011 A székelyruha-mozgalom Páván a női öltözet tükrében. In: Jakab Albert Zsolt – Pozsony Ferenc (szerk.): Páva. Tanulmányok egy orbaiszéki faluról. Kolozsvár– Zabola, KJNT – Csángó Néprajzi Múzeum, 215–232. KALLÓS Zoltán 2003 Világszárnya. Moldvai magyar népmesék. Elmesélte a lészpedi Demeter Antiné Jánó Anna, a Magyar Népművészet Mestere. Gyűjtötte Kallós Zoltán 1956 és 1964 között. Szerkesztette Tőkés Elek. Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó 2005 Elindulék este guzsalyasba. Moldvai magyar népköltészet. Éneklettem én, özvegyasszon Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa hetvenhat esztendős koromban Klézsén, Moldvában. Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó (két CD-melléklettel) 2006 Válaszúti hegy aljába’. Mezőségi magyar népdalok Kallós Zoltán gyűjtéseiből. Válaszút, Kallós Zoltán Alapítvány

152

TÁNCZOS VILMOS

2011 Adok néktek aranyvesszőt. Kallós Zoltán néprajzi gyűjteményét fotózta Korniss Péter. A bevezetőt írta Andrásfalvy Bertalan. Kiadta a Kallós Zoltán Alapítvány. Kolozsvár, Idea Nyomda KALLÓS Zoltán – MARTIN György 2005 A gyimesi csángók táncélete és táncai. Szentendre, D’sign Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (CD-melléklettel) KALLÓS Zoltán – BENKEI Ildikó 2005 Válaszút vándora. Kallós Zoltánnal beszélget Benkei Ildikó. Budapest, Kairosz Kiadó KARÁCSONY MOLNÁR Erika 2003 Az ördögbetlehemes, szegény Lázár és a Dúsgazdag dramatikus játéka Szentegyházán. In: Szikszai Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 11. Játék és kultúra. Kolozsvár, KJNT, 81–104. 2004 Egy farsangi dramatikus játék, a dúsgazdagolás változatai és változása. In: Pócs Éva (szerk.): Rítus és ünnep az ezredfordulón. Budapest, L’Harmattan, 287–313. KEREKES Ibolya 2008 A csíki cserge. Kecskemét, Bárth Bt. (Libelli Transsilvanici) KESZEG Vilmos 2002a Homo narrans. Emberek, történetek, kontextusok, Kolozsvár, KOMP-PRESS – Korunk Baráti Társaság 2002b A romániai magyar néprajzkutatás egy évtizede. In: Tánczos Vilmos – Tőkés Gyöngyvér (szerk.): Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről. I–III. Kolozsvár, Scientia, I. 119–170. 2002c A genealógiai emlékezet szervezése. In: Árva Judit – Gyarmati János (szerk.): Közelítések az időhöz. Tanulmányok. Budapest, Néprajzi Múzeum, 172–212. (Tabula Könyvek 3.) 2003 Lʼintégration des superstitions dans les structures cognitives. Acta Ethnographica Hungarica 48. 3–4. 397–420. (Újraközlés: L’integration des superstitions dans les structures cognitives. In: Gyöngyi Heltai – Sonkoly Gábor (ed.): Towards a European Master. Budapest, Atelier, 2008. 123–152.) 2004a Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek, kontextusok. Monográfia. I–II. Marosvásárhely, Mentor Kiadó (20 képpel, térképpel) 2004b Az ünneplő Torda. Az ünneplés alkalmai és terei egy kisvárosban. In: Pócs Éva (szerk.): Rítus és ünnep az ezredfordulón. Budapest. L’Harmattan Kiadó, 21–42. 2004c Frontières, modification des frontières, passage de frontières. Récits sur le sort des minoritiés. In: Verebélyi, Kincső (éd.): Artes Populares 19. Annuaire du Département de Folklore. Budapest, Université des Sciences Eötvös Loránd,167–212. 2004d A rontás és gyógyítás mint irodalmi trópus. In: Pócs Éva (szerk.): Áldás és átok, csoda és boszorkányság. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Budapest, Balassi Kiadó, 436–467. (Tanulmányok a transzcendensről IV.) 2006a Egy Hir adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok. Marosvásárhely, Mentor Kiadó (26 képpel) 2006b Hiedelem és hagyomány. Budapest, LʼHarmattan Kiadó 2007a Van-e szubkultúrája a népi kultúrának? In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos: Csoportok és kultúrák. Tanulmányok szubkultúrákról. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 253–294.


153

2007b Interpreting a Case of Vitiation. In: Agita Lūse – Imre Lázár (red.): Cosmologies of Suffering. Post-communist Transformation, Sacral Communication, and Healing Binding. Newcastle, Hardback Editor, Cambridge Scholars Publishing, 68–89. 2007c Élettörténetek populáris regiszterekben. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Anna – Keszeg Vilmos (szerk.): Emberek, életpályák, élettörtenetek. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 151–198. 2007d A népmese előadásának módja és kontextusa. Ethnographia 118. 1. 15–70. 2008a Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár, KJNT – BBTE MNAT (Néprajzi Egyetemi Jegyzetek 3.) 2008b A lokális ballada: beszédmű és kontextus. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Kultúrakutatások és értelmezések. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 109–144. (Kriza Könyvek 32.) 2009a XX. századi életpályák és élettörténetek. In: Vargyas Gábor (szerk.): Átjárók. A magyar néprajztól az európai etnológiáig és kulturális antropológiáig. Budapest–Pécs, L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 95–133. 2009b Vasárnap: natúra vagy kultúra. In: Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc – Tötszegi Tekla (szerk.): A fiatalok vasárnapja Európában. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 19–49. 2010a A betegség és a halál megjelenítése az erdélyi epitáfiumokban. In: Pócs Éva (szerk.): Mágikus és szakrális medicina. Vallásetnológai fogalmak tudományközi megközelítésben. Budapest, Balassi Kiadó, 677–693. (Tanulmányok a transzcendensről VII.) 2010b A Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karának 1943. április 8-i jegyzőkönyve. In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 18. Oktatás, kutatás, intézmények Kolozsvárt. Kolozsvár, KJNT, 205–287. 2011 A történetmondás antropológiája. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár, KJNT – BBTE MNAT (Néprajzi Egyetemi Jegyzetek 7.) 2012a Történetek és történetmondás Detrehemtelepen. Kolozsvár, EME (37 képpel, DVD melléklettel) (Emberek és kontextusok 6.) 2012b A hiedelmek pragmatikai kutatásának irányzata és eredményei. In: Keszeg Vilmos (s.a.r.): Rontók, gyógyítók, áldozatok. Történetek és élettörténetek. Kolozsvár, EME, 265–289. (Emberek és kontextusok 8.) 2012c A mágia restabilizációja Romániában az 1990 utáni körülmények között. In: Landgraf Ildikó – Nagy Zoltán (szerk.): Az elkerülhetetlen. Vallásantropológiai tanulmányok Vargyas Gábor tiszteletére. Budapest–Pécs, L’Harmattan – Könyvpont, 263–296. 2013 Hiedelmek, narratívumok, stratégiák. Kolozsvár, BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet – KJNT (Néprajzi Egyetemi Jegyzetek 8.) KESZEG Vilmos – CZÉGÉNYI Dóra 2010 Korok, kórok, kontextusok. In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos (s.a.r.): A beteg ember. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 423–454. (Emberek és kontextusok 4.) KESZEG Vilmos (szerk.) 2006 Specialisták. Életpályák és élettörténetek. I–II. Kolozsvár, Scientia Kiadó 2014 À qui appartient la tradition? Who owns the Tradition? Kolozsvár, EME KESZEG Vilmos (s.a.r.) 2012 Rontók, gyógyítók, áldozatok. Történetek és élettörténetek. Sajtó alá rendezte Keszeg Vilmos. Kolozsvár, EME (Emberek és kontextusok 8.)

154

TÁNCZOS VILMOS

KESZEG Vilmos – PETI Lehel – PÓCS Éva (szerk.) 2009 Álmok és látomások a 20–21. századból I. Budapest, LʼHarmattan Kiadó. (Fontes Ethnologiae Hungaricae VI.) KESZEG Vilmos – POZSONY Ferenc – TÖTSZEGI Tekla (szerk.) 2009 A fiatalok vasárnapja Európában. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT (Kriza Könyvek 35.) KESZEG Vilmos – SZABÓ Zsolt (szerk.) 2006 Aranyos-vidék magyarsága. Aranyosszék, Torda és vidéke a változó időben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó KESZEG Vilmos – SZABÓ Zsolt (szerk.) 2010 Mezőség. Történelem, örökség, társadalom. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó KESZEG Vilmos – SZALMA Anna-Mária (szerk.) 2011 KJNT Évkönyve 19. A 20. század (biografikus) történetei. Kolozsvár, KJNT KESZEG Vilmos – TÖTSZEGI Tekla (szerk.) 2005 KJNT Évkönyve 13. Tanulmányok Gazda Klára 60. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT KINDA István 2005a „Vannak cigányok, akik finomak…” Református egyház és Jehova Tanúi – kizáró és befogadó közösségek. Székelyföld IX. 9. 113–132. 2005b A társadalmi kontroll és intézményei a moldvai falvakban. In: Kinda István – Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kolozsvár, KJNT, 21–56. 2007a „...az igazságot tanították, s azétt tetszett, nem a pénzétt!” Szektásodási tendenciák a háromszéki protestáns cigányoknál. In: S. Lackovits Emőke – Szőcsné Gazda Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Sepsiszentgyörgy– Veszprém, SzNMúz – Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, I. 321–336. 2007b Felekezeti és kulturális disszimiláció egy orbaiszéki falu cigányainál. In: Ilyés Sándor – Pozsony Ferenc (szerk.): Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. Kolozsvár, KJNT, 153–171. 2007c Vargyas mészégetői múltja és jelene I. Mészégető katlanok a Vargyas és Hagymás patak völgyében és a Kövesútfeje (Puszta) határrészben. Acta Siculica 2007. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy,. 579–596. 2007d „…tervezte a (…) pólgármester” Falukapuk Orbaiszéken. In: Kinda István – Pozsony Ferenc (szerk.): Orbaiszék változó társadalma és kultúrája. Sepsiszentgyörgy, KJNT – Pro Museum Egyerület – Kovászna Megyei Művelődési Központ, 221–236. 2008a Vargyas mészégetői múltja és jelene II. Mészégető katlanok a Rikában. Acta Siculica 2008. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 527–542. 2008b Archaikus büntető szokások a moldvai csángóknál. In: Ilyés Sándor – Peti Lehel – Pozsony Ferenc (szerk.): Lokális és transznacionális csángó életvilágok. Kolozsvár, KJNT, 357–383. – Angol fordításban: Customs of Punishment at the Moldavian Csángós. In: Sándor Ilyés – Lehel Peti – Ferenc Pozsony (eds.): Local and Transnational Csángó Lifeworlds. Cluj-Napoca, Kriza János Ethnographical Society, 2008. 285–304. 2009a Normasértés és deviancia. Gyakoribb vétségek és bűnök a moldvai csángó közösségekben. Acta Siculica 2009.. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 671–694. 2009b Patronok és napszámosok. Hierarchikus magyar-cigány viszonyok a vargyasi mészégetés erőterében. Néprajzi Látóhatár XVIII. 3. 20–37.


155

2009c A társadalmi kontroll és intézményei a Bákó környéki csángó falvakban. Normák, normaszegők és szankciók. Doktori dolgozat. Debreceni Egyetem. Irányító: Bartha Elek 2010 Ellenőrzött közösségek. Szabályok, vétkek és büntetések a moldvai csángó falvakban. Marosvásárhely, EME – Mentor Kiadó 2011 Hagyományok béklyójában. Tanulmányok a falusi életmódok és kényszerstratégiák témaköréből. Sepsiszentgyörgy–Kolozsvár, SzNMúz – KJNT 2012 Vöfély história. Egy évszázados vőfélykönyv Középajtáról. Barót, Tartoma Könyvkiadó (fényképmellékletekkel) KINDA István – PETI Lehel 2005 Szenesek. A tradicionális erdőkiélés és a nyugati piacgazdaság között. Vállalkozói kultúrák Farkaslakán? Erdélyi Társadalom II. 2. 203–225. KINDA István (szerk.) 2011 Beavatás. Tanulmányok a zabolai Fiatal Néprajzkutatók Szemináriumainak anyagából (2008–2011). Kolozsvár–Zabola, KJNT – Csángó Néprajzi Múzeum (A Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum Kiadványai I.) KINDA István – POZSONY Ferenc (szerk.) 2005 Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kolozsvár, KJNT KINDA István – POZSONY Ferenc (szerk.) 2007 Orbaiszék változó társadalma és kultúrája. Sepsiszentgyörgy–Kolozsvár, Kovászna Megyei Művelődési Központ – KJNT (A Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum Kiadványai I.) KISNÉ PORTIK Irén 2006a Gyergyó és a fenyő. Gyergyószentmiklós (Ethnographia Gergyóiensis, Kis Könyvek III.) 2006b Barát Jóska Gyergyóalfalu Naszreddin Hodzsája. Gyergyószentmiklós (2. kiad. 2012) KISS Dénes 2003 A CE Szövetség és a református egyház. Erdélyi Társadalom I. 2. 55–66. KISS Réka 2011 Egyház és közösség a kora újkorban. A Küküllői Református Egyházkerület 17– 18. századi iratainak tükrében. Budapest, Akadémiai Kiadó KOCSIS Mónika 2010 Népi gyógyászat Szitáson. In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos (s.a.r.): A beteg ember. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 15–108. (Emberek és kontextusok 4.) KÓKA Rozália 2006 „Bételjesítem Isten akaratját...” A lészpedi szent leány látomásai. Budapest, L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék KOLUMBÁN Zsuzsanna 2011 Házasságra erőltetés és családbomlás az udvarhelyi református egyházmegyében a 19. század folyamán. In: Kelemen Imola (szerk.): A CsSzMúz Évkönyve VII. Csíkszereda, CsSzMúz – Pro-Print Könyvkiadó, 263–276. KOMÁROMI Tünde 2005 Rontás és társadalom Aranyosszéken. Doktori dolgozat. Budapest, ELTE 2009 Rontás és társadalom Aranyosszéken. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT (Kriza Könyvek 34.)

156

TÁNCZOS VILMOS

2010 Bűneink, avagy a rontás miatt szenvedünk? Exorcizmus a SzentháromságSzergij-kolostorban. In: Pócs Éva (szerk.): Mágikus és szakrális medicina. Vallásetnológai fogalmak tudományközi megközelítésben. Balassi Kiadó, Budapest, 203–229. (Tanulmányok a transzcendensről VII.) Dr. KÓS Károly 2011 Néprajz és muzeológia. Közzéteszi Kós Béla. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó Dr. KÓS Károly – SZENTIMREI Judit – Dr. NAGY Jenő – HALAY Hajnal – FURU Árpád 2010 Torockói népművészet. Kolozsvár, Kriterion Kiadó (2. javított kiadás) KOSZ Zsófia 2010 Népi gyógyászat Csíkrákoson. In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos (s.a.r.): A beteg ember. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 109–178. (Emberek és kontextusok 4.) K. KOVÁCS András (szerk.) 2002 Korondi sokadalom. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó KOVÁCS András – KOVÁCS Zsolt (közzéteszi) 2002 Erdélyi római katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek és okmányok I. 1727– 1737. Kolozsvár, Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány KOVÁCS J. Attila – PÁLFALVI Pál 2012 Adatok Székelyföld flórájának és növényföldrajzának ismeretéhez (Kelet-Erdély, Románia) 1. Kanitzia (Szombathely) 19. 115–178. KOVÁCS Lehel István 2005 Hétfalusi csángó tájszógyűjtemény. Kolozsvár, KJNT (Hétfalu Könyvek) KOVÁCS Piroska 2007 Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszéki öreg székelykapuk katasztere 2001–2002. CD. Csíkszereda, Hargita Megyei Kulturális Központ 2012 Orbán Balázs kapui. Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum KOVÁCS Rozália 2006 Érmihályfalvi temetők. Nagyvárad, Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság KOVÁCSNÉ ISTVÁN Anikó 2003 „Most segíts meg, Mária...” A futásfalvi Sarlós Boldogasszony-napi búcsú szövegrepertóriuma. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 20.) 2008 A népnevelés társadalom-pszichológiai tényezői 20. századi székely és csángó népnevelők élettörténeteinek összehasonlító elemzése alapján. Doktori dolgozat. Budapest, ELTE. Irányító: Küllős Imola KÖNCZEI Ádám – KÖNCZEI Csongor 2004 Táncház. Írások az erdélyi táncház vonzásköréből. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 24.) KÖNCZEI Csilla 2002 Jegyzetek a Lábán-táncjelírásról. Kolozsvár–Budapest, KJNT – Hagyományok Háza (Kriza Könyvek 10.) 2003 Kulturális identitás, rítus és reprezentáció a Brassó megyei Háromfaluban. A borica. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Péntek János 2007–2009 Táncelméleti írások. Writings in Dance Theory. Kolozsvár/Cluj, EFES 2009 Kulturális identitás, rítus és reprezentáció a Brassó megyei Háromfaluban. A borica. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó – KJNT


157

KÖNCZEI Csongor 2007 A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatáról. Doktori dolgozat. Budapest, ELTE. Irányító: Sárkány Mihály 2011 A kalotaszegi cigányzenészek társadalmi és kulturális hálózatáról. Kolozsvár, BBTE Magyar Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék – KJNT (Kriza Könyvek 36.) 2012 On the Social and Cultural Network of the Gypsy Musicians of Kalotaszeg. ClujNapoca, ISPMN KÖNCZEI Csongor (szerk.) 2010a Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón. Kolozsvár, ISPMN 2010b Coregrafia și etnocoreologia maghiară din Transilvania în mileniul trei. ClujNapoca, Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităților Naționale 2014 Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón II. Kolozsvár, ISPMN KŐVÁRI Réka 2013 A Deák–Szentes kézirat. The Deák–Szentes Manuscript. Budapest, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont KRIZA János 2013 Vadrózsák. Erdélyi néphagyományok. Második kötet. Kriza János és gyűjtői körének szétszórt hagyatékát összegyűjtötte, szerkesztette, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin. Kolozsvár, KJNT KURTA József 2002 Az Öreg Graduál századai Erdélyben. Kolozsvár, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Egyháztörténeti Tanszéke (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 8.) 2003 Kántorok bejegyzései az Öreg graduál erdélyi példányaiban. Művelődés LVI. 2. 9–12. 2007 Középkori eredetű nagyheti énekek továbbélése az erdélyi református egyházközségekben. In: S. Lackovits Emőke – Szőcsné Gazda Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Sepsiszentgyörgy–Veszprém, SzNMúz – Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, I. 231–238. KÜRTI László 2003 Szexualitás és csujogatás Kalotaszegen. In: Szikszai Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 11. Játék és kultúra. Kolozsvár, KJNT, 216–273. S. LACKOVITS Emőke – SZŐCSNÉ GAZDA Enikő (szerk.) 2007 Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. I–II. Sepsiszentgyörgy–Veszprém, SzNMúz – Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság LAJOS Katalin 2009 Típusok és variánsok a romániai magyar frazeológiában, különös tekintettel a paraszti önéletírásokra. Doktori értekezés. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Péntek János LAJOS Katalin – TAPODI Zsuzsanna Mónika (szerk.) 2009 A hagyomány burkai. Tanulmányok Balázs Lajos 70. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 33.) LAJOS Veronika 2006 Modernizáció és társadalom a moldvai csángó közösségekben: kérdésfelvetések a migráció témakörében. In: Diószegi László (szerk.): A moldvai csángók. Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány, 177–184.

158

TÁNCZOS VILMOS

2008a „Megváltodzott...” A moldvai szociokulturális életvilág új tényezői. Acta Hungarica XVIII, Ungvár, 356–362. 2008b Találkozási pontok – a kulturális ’idegenség’ narratív megjelenítése a moldvai Lujzikalagorban. Tabula 1-2. 67–83. 2011 A társadalmi átmenet szimbolikus határhelyzetei egy moldvai csángó közösségben – egy lujzikalagori asszony példája. Doktori értekezés. Debreceni Egyetem, Néprajzi Tanszék. Irányító: Keményfi Róbert LÁSZLÓ Ferenc 2006 Bartók markában. Tanulmányok és cikkek (1981–2005). Kolozsvár, Polis Könyvkiadó LÁSZLÓ János telepesgazda 2005 A Bukovinában élt/élő magyarság és kirajzásának története 1762–1914-ig az első világháború kitöréséig. Kolozsvár, Kriterion LÁZÁR Katalin 2002 Gyertek, gyertek játszani! 1. A népi játékok elmélete. 2. Válogatás erdélyi és moldvai játékokból. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó 2003 Erdélyi játékgyűjtés 2002-ben. Ethnographia CXIV. 3–4. 81–117. LÉSTYÁN Csilla 2006 Lakótér és tárgyhasználat Csíkrákoson. In: Gazda Klára – Tötszegi Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 14. Tanulmányok Szentimrei Judit 85. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT, 93–131. LOVÁSZ Réka 2010a A mezőpaniti református egyházközség vallásos élete 1839–1869 között a parókia levéltári forrásai alapján. In: Keszeg Vilmos – Szabó Zsolt (szerk.): Mezőség. Történelem, örökség, társadalom. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 303–325. 2010b Szemelvények a mezőpaniti református egyházközség 19. századi életéből a levéltári források tükrében. In: Acta Siculica 2010. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 523–534. LŐRINCZI Tünde 2007a Mediális lehetőségek egy élettörténeti narratívában. In: Kinda István – Pozsony Ferenc (szerk.): Orbaiszék változó társadalma és kultúrája. Sepsiszentgyörgy, KJNT, 315–343. (A Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum Kiadványai 1.) 2007b Hitélet és etnicitás. Egy hitközösséghez való tartozás mint integrációs kísérlet egy cigány házaspár életében. In: Ilyés Sándor – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 15. Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. Kolozsvár, KJNT, 173–190. 2011a Vallásos kisközösségek a Hargita megyei Kőrispatakon. Cigány–magyar kapcsolatok alakulása a vallási hovatartozás tükrében. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Pozsony Ferenc 2011b Egyház? Szekta? Mozgalom? Vallásos jellegű kisközösségek kutatásának elméleti háttere. EM LXXIII. 1. 167–176. 2012 Vallásos kisközösségek kutatása a Hargita megyei Kőrispatakon. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Pozsony Ferenc MADAR Ilona 2003 A Sóvidék földművelése. Marosvásárhely, Mentor Kiadó MADAR Ilona – PUSZTAI János 2004 Atyha szokásvilága. Marosvásárhely, Mentor Kiadó


159

MAJOR Miklós 2002 Szilágynagyfalu monográfiája. Szerk. Botlik József. Budapest, Száz magyar falu könyvesháza MAGYAR Zoltán 2003 A csángók mondavilága. Gyimesi csángó népmondák. Budapest, Balassi Kiadó 2004 Kalotaszegi népmondák. Budapest, Balassi Kiadó 2005a Dalol Szilágyi Ferenc. Szilágysámsoni népdalok és egyéb énekek. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvtár) 2005b Népmondák a Kis-Küküllő mentén. Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2006 Lüdérc vőlegény. Póra Péter meséi. Gyimesfelsőloki népi elbeszélések. Budapest, Kairosz Kiadó 2007a A Szilágyság mondahagyománya. Budapest, Balassi Kiadó 2007b Népmondák a Bekecsalján. Marosvásárhely. Mentor Kiadó 2008a Így beszélték Farkasok patakán. Tankó Fülöp Gyugyu történetei. Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2008b Tetűbőr belezna. Ördöngösfüzesi népmesék és egyéb történetek. Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2008c Népmondák Erdély szívében. Alsó-Fehér megye mondahagyománya. Budapest, Balassi Kiadó (Magyar Népköltészet Tára VIII.) 2009a Csinódi népköltészet. Az Úz-völgyi csángók folklórhagyománya. Budapest, Balassi Kiadó 2009b Hunyad megyei népmondák. Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2011a Erdélyi népmondák I–II. Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2011b Erdővidéki népmondák. Barót, Tortoma Kiadó 2012 Mezőségi népmondák. Budapest, Balassi Kiadó MAKKAI Gergely 2003 Az Erdélyi-Mezőség tájökológiája. Marosvásárhely, Mentor Kiadó MÁRKÓ Zsuzsa 2009 Rengőkő. Egy erdélyi szent hely és a hozzá kötődő kultusz kialakulása. In: Kötél Emőke – Szarka László (szerk.): Határhelyzet II. Kultúra – Oktatás – Nyelv – Politika. Budapest, Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium, 13–44. MARTIN György 2004 Mátyás István Mundruc. Egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata. Budapest, Plánétás Kiadó MEDGYESY S. Norbert 2001 Bevezetés a csíksomlyói passiójáték forrásaiba. In: Lackovits Emőke, S. – Mészáros Veronika (szerk:): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5. I–II. Veszprém, I. 183–210. 2006 A csíksomlyói misztériumdrámák forrásai és ferences lelkiségtörténeti háttere. Doktori értekezés. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Irányító: Kilián István 2009 A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere. Piliscsaba–Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar – Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány (Fontes Historici Ordinis Fratrum Minorum in Hungaria – Magyar Ferences Források 5. – PPKE BTK Művelődéstörténeti Műhely, Monográfiák 1.) MIKLÓS Márton 2007 Édesanyám rózsafája. Csíkmadarasi népdalok. 1965–2000. h. n., Peter Music

160

TÁNCZOS VILMOS

MIKLÓS Zoltán 2005 Öröklési jogszokások a moldvai csángóknál. In: Kinda István – Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kolozsvár, KJNT, 101–131. 2013 Gazdasági stratégiák és társadalomszerkezet változása Korondon. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAI. Irányító: Pozsony Ferenc MIKLÓSI-SIKES Csaba 2002 Múzeumok, gyűjtemények a Székelyföldön. Székelyudvarhely–Sümeg, Haáz Rezső Alapítvány Nemzeti Kulturális Alapprogram Múzeumi Kollégiuma MIRK László 2002 A dúsgazdag históriája a székelyföldi néphagyományban. Székelyföld VI. 2. 87– 124. 2003 Hímes tojás csak annak jár. Húsvéti locsolóversek. Csíkszereda, Státus Kiadó MIRK Szidónia Kata 2008 Felekezeti és etnikai vegyes házasságok három Csík-megyei településen. Doktori dolgozat. Debrecen, Debreceni Egyetem. Irányító: Kotics József MOHAY Tamás 2002 Adatok és szempontok a romániai magyar néprajzi kutatás tizenkét évéhez. In: Tánczos Vilmos – Tőkés Gyöngyvér (szerk.): Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről. I–III. Kolozsvár, Scientia, III. 37–64. 2009 A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Budapest, Nyitott Könyv – L’Harmattan 2011 Kulturális régiók és etnikai néprajzi csoportok. Erdély. In: Paládi Kovács Attila (főszerk.): Magyar néprajz. I. 1. Táj, nép, történelem. Budapest, Akadémiai Kiadó, 788–893. MOLNÁR Zsolt – BABAI Dániel 2009 Népi növényzetismeret Gyimesben I. Növénynevek, népi taxonómia, az egyéni és közösségi növényismeret. Botanikai Közlemények 96. 1–2. 117–143. NAGY Endre – PÉTER Sándor – FARKAS Jenő 2004 Vadrózsa virága. Székelykeresztúri diákok népköltészeti gyűjtéséből. Edelény– Sepsiszentgyörgy, Magánkiadás NAGY Olga 2010 Vallomások. Szerk. Keszeg Vilmos. Budapest, Noran (Luna Könyvek) NAGY Réka 2011 Egy élet a kéziratok tükrében. Az autobiográfia és a biográfia használata a szilágysági Szabó Miklós életében. In: Keszeg Vilmos – Szalma Anna-Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 19. A 20. század (biografikus) történetei. Kolozsvár, KJNT, 91–138. 2012 Egy 20. századi „betolakodó” író életpályája és életműve. A versírás és a vershasználat kontextusai Szabó Miklós (1907–1982) életművében. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos NYISZTOR Tinka 2008 Hétköznapok és ünnepnapok. A moldvai magyarok táplálkozásának etnográfiája. Doktori dolgozat. Budapest, ELTE. Irányító: Kisbán Eszter 2013 Hétköznapok és ünnepnapok. A moldvai magyarok táplálkozásának etnográfiája. Kolozsvár, KJNT NYISZTOR Tinka – PÁKOZDI Judit 2010 Csángó galuska. Budapest, Babér Kiadó


161

OLÁH Sándor 2001 Csendes csatatér. Kollektivizálás és túlélési stratégiák a két Homoród mentén (1949–1962). Csíkszereda, Pro-Print 2004 Falusi látleletek. 1991–2003. Csíkszereda, Pro-Print OLOSZ Katalin 2003a Egy kiállítás emlékképei. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 16.) 2003b Víz mentére elindultam. Tudománytörténeti, népismereti írások. Marosvásárhely, Mentor 2005 Folklórgyűjtő diákok a kolozsvári unitárius kollégiumban a XIX. század végén és a XX. század elején. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XLIX. 1–2. 99–109. 2009 Ne mondd, anyám, főd átkának. Dimény Mózesné Szabó Anna énekei. Szabéd, 1895–1896. Rédiger Ödön gyűjtését Kanyaró Ferenc hagyatékából bevezető tanulmánynyal és jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvtár) 2010a Az EME és az EM népköltészettel kapcsolatos tevékenysége (1859–1948). In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 18. Oktatás, kutatás, intézmények Kolozsvárt. Kolozsvár, KJNT, 117–134. 2010b A kolozsvári néprajzi oktatás egy elszalasztott lehetősége. In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 18. Oktatás, kutatás, intézmények Kolozsvárt. Kolozsvár, KJNT, 169–203. 2011 Fejezetek az erdélyi népballadagyűjtés múltjából. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvtár) OLOSZ Katalin (szerk., s.a.r.) 2005 A rókaszemű menyecske. Kovács Ágnes ketesdi népmesegyűjteménye. Gondozta, bevezetővel ellátta Olosz Katalin. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó (7 fényképpel) 2009 Szabó Sámuel: Erdélyi néphagyományok. 1863–1884. Szabó Sámuel és gyűjtői körének szétszórt hagyatékát összegyűjtötte, szerkesztette, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin. Budapest–Marosvásárhely, Európai Folklór Intézet – Mentor Kiadó 2013 Kriza János: Vadrózsák. Erdélyi néphagyományok. Második kötet. Kriza János és gyűjtői körének szétszórt hagyatékát összegyűjtötte, szerkesztette, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin. Kolozsvár, KJNT OZSVÁTH Imola 2009a Udvarhelyszéki pedagógusok a 20. század második felében. Életpályák és élettörténetek. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos 2009b Falusi értelmiségiek háborús- és katonatörténetei. In: Ilyés Sándor – Jakab Albert Zsolt – Szabó Á. Töhötöm: KJNT Évkönyve 17. Nemzedékek, kutatások, lenyomatok. Kolozsvár, KJNT, 71–100. 2010 A pedagógusok gyűjtőmunkájának helye a romániai magyar néprajzkutatás történetében. In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 18. Oktatás, kutatás, intézmények Kolozsvárt. Kolozsvár, KJNT, 289–323. OZSVÁTH Imola (s.a.r.) 2008 Néptanítók. Életpályák és élettörténetek. Kolozsvár, Scientia Kiadó 2009 Bálint Dezső – Kovács Piroska – Balázsi Dénes: Lámpások voltunk. Udvarhelyszéki pedagógusok élettörténete. Sajtó alá rendezte Ozsváth Imola. Marosvásárhely, Mentor Kiadó (Emberek és kontextusok 3.) 2012 Nagy Julianna: Miért nem lehettem költő? Egy mezőségi parasztasszony narratívumai. Sajtó alá rendezte és a kísérő tanulmányt írta Ozsváth Imola. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület (Emberek és kontextusok 7.)

162

TÁNCZOS VILMOS

PÁCZKÁN Éva 2002 Kopasz föld. Mentalitás- és szövegvizsgálat egy élettörténet elemzésének alapján. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 13.) PAKÓ László – TÓTH G. Péter (szerk.) 2014 Kolozsvári boszorkányperek. 1564–1743. Budapest, Balassi Kiadó (A magyarországi boszorkányság forrásai. Várostörténeti források 4.) PÁL Judit 2003 Városfejlődés a Székelyföldön. 1750–1914. Csíkszereda, Pro-Print PALÁDI-KOVÁCS Attila 2008 K. Kovács László, az anyagi kultúra kutatója. Ethnographia CIX. 2–3. 193–207. 2012 Emlékbeszéd Gunda Béla (1911–1994) rendes tag fölött. Ethnographia CXXIII. 1. 79–98. PÁLFALVI Pál 2003 A Gyimesek botanikai és etnobotanikai kutatásának története. Múzeumi Füzetek (Kolozsvár) 12. 77–90. 2006 A fiókás tyúktaréj – Gagea spathacea (Hayne) Salisb. Erdélyben. In: Murányi János (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve 2005. Csíkszereda, 485–494. 2011–2012 A Gyimesi-hágó környékének flóralistája. I–II. In: Kelemen Imola (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve VII. 2011. 401–426., VIII. 2012. 375–396. PALKÓ Attila – SZENTIMREI Judit 2008 Marosmagyarói varrottasok és szőttesek. Kolozsvár, Kriterion Kiadó PAPP Nóra 2013 Etnobotanikai kutatások Erdélyben az 1960-as évektől napjainkig. In: Barna Gábor – Kerekes Ibolya – Kótyuk Erzsébet (szerk.): A test és a lélek orvosai. Grynaeus Tamás emlékkönyv. Szeged, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Intézet, 32–54. (Szegedi vallási néprajzi könyvtár 33.) PÁVAI István 2005 Az erdélyi nagytáj a néprajz-, népzene- és néptánckutatás szemléletében. In: Keszeg Vilmos – Tötszegi Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 13. Tanulmányok Gazda Klára 60. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT, 15–47. 2006 Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben. Kolozsvár, KJNT 2012 Az erdélyi magyar népi tánczene. Kolozsvár, KJNT PÉNTEK János 2003 Népi nevek, népi hagyományok. Marosvásárhely, Mentor 2008 A belső tagolódás kérdése A moldvai magyarban a szóföldrajz alapján. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Kultúrakutatások és értelmezések. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 11–38. (Kriza Könyvek 32.) PESTY Frigyes 2012 Pesty Frigyes helynévgyűjteménye. 1864–1865. Székelyföld és térsége I. Kovászna megye. Közzéteszi Csáki Árpád. Budapest–Sepsiszentgyörgy, Országos Széchényi Könyvtár – SzNMúz PÉTER Éva 2008 Református gyülekezeti énekek az erdélyi írott és szájhagyományos forrásokban. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó (Református Tanárképző Egyetemi Jegyzetek IV.) PÉTER László 2011 A legkiválóbb székely mesemondó. A csíkszentdomokosi Albert András idézése. Székelyföld XV. 2. 131–142.


163

PÉTERFY László 2005 Marosszék régi sírkövei. Marosvásárhely, Mentor Kiadó PETI Botond 2006 Szőlőtermesztés és borkultúra Csáváson. In: Peti Lehel – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Agrárörökség és specializáció a Kis-Küküllő mentén. Kolozsvár, Nis Kiadó, 242–267. 2007 Egy moldvai csángó falu szőlőtermesztésének és borkészítésének technológiai sajátosságai. In: Ilyés Sándor – Jakab Albert Zsolt (szerk.): Lenyomatok 6. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, KJNT, 185–204. PETI Lehel 2007 Adaptálódás és szegregáció. A kulturális különbségek kommunikálása a cigány– magyar együttélésben egy Kis-Küküllő menti településen. In: Ilyés Sándor – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 15. Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. Kolozsvár, KJNT, 27–49. 2008a A moldvai csángók vallásossága. Hagyományos világkép és modernizáció. Budapest, Lucidus Kiadó 2008b Szekularizáció és szektásodási folyamatok a moldvai csángó falvakban. In: Ilyés Sándor – Peti Lehel – Pozsony Ferenc (szerk.): Lokális és transznacionális csángó életvilágok. Kolozsvár, KJNT, 385–410. 2008c A lélekmentő. Katasztrófaélmény és imitatio Christi egy csángó asszony látomásaiban. In: Pócs Éva (szerk.): Démonok, látók, szentek. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Budapest, Balassi Kiadó, 534–552. (Tanulmányok a transzcendensről VI.) 2009a Közösségi krízishelyzeteket artikuláló látomások a moldvai csángó falvakban: In: Ilyés Sándor – Jakab Albert Zsolt – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): KJNT Évkönyve 17. Nemzedékek, kutatások, lenyomatok. Kolozsvár, KJNT, 49–70. 2009b Câteva elemente ale schimării perspectivei religioase. Secularizarea, transnaționalismul și adoptarea sectelor în satele de ceangăi din Moldova. – Transnational Ways of Life. Secularization and Sects. Interpreting Novel Religious Phenomena of the Moldavian Csángó Villages. Cluj-Napoca, ISPMN 2009c Apariția Fecioarei Maria de la Seuca în contextul interferențelor religioase și etnice – The Marian Apparition from Seuca/Szőkefalva int he Context of Religious and Ethnical Interferences. Cluj-Napoca, ISPMN 2010a A transzcendens kommunikáció látomásos formái a moldvai csángó falvakban. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos 2010b Gyógyulások egy moldvai csángó vallási mozgalom idején. In: Pócs Éva (szerk.): Mágikus és szakrális medicina. Vallásetnológai fogalmak tudományközi megközelítésben. Budapest, Balassi Kiadó, 358–387. (Tanulmányok a transzcendensről VII.) 2011 Az álmok szerepe a halál kulturális kezelésében a moldvai csángó falvakban. EM LXXIII. 1. 42–62. 2012a A moldvai csángók népi vallásosságának imagisztikus rítusai. Kolozsvár, ISPMN 2012b Imagisztikus rítusok és vallásosság – csángók a szőkefalvi Mária-jelenéseken In: Pócs Éva (szerk.): Szent helyek, ünnepek, szent szövegek. Tanulmányok a romániai magyarság vallási életéből. Budapest, L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 231–250. 2014a Strategii de subzistență într-o localitate de lângă Târnava Mică – Subsistence strategies in a settlement situated along the Kis-Küküllő (Târnava Mică) river. ClujNapoca, ISPMN

164

TÁNCZOS VILMOS

2014b Schimbări în agricultura rurală într-o localitate din Transilvania The changes of rural farming in a Transylvanian settlement. Cluj-Napoca, ISPMN PETI Lehel – SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.) 2006 Agrárörökség és specializáció a Kis-Küküllő mentén. Kolozsvár, Nis Kiadó PETI, Lehel – TÁNCZOS, Vilmos (eds.) 2012 Language Use, Attitudes, Strategies. Linguistic Identity and Ethicity in the Moldavian Csángó Villages. Cluj-Napoca, ISPMN PÓCS Éva 2007 Kultusz, emlékezet, dekoráció. A házbelsők díszítése Gyimesközéplokon. In: Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és vizuális kultúra. Budapest, Akadémiai Kiadó, 382–410. 2008 Szőkefalva/Seuca: egy új kegyhely új üzenetei. In: Uő. (szerk.): Démonok, látók, szentek. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Budapest, Balassi Kiadó, 484–504. (Tanulmányok a transzcendensről VI.) PÓCS Éva (szerk.) 2008 „Vannak csodák, csak észre kell venni”. Helyi vallás, néphit és vallásos folklór Gyimesben 1. Budapest, L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék (Studia Ethnologica Hungarica VIII.) 2012a Szent helyek, ünnepek, szent szövegek. Tanulmányok a romániai magyarság vallási életéből. Budapest, L’Harmattan Kiadó, PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék 2012b Hiedelemszövegek. Budapest, Balassi Kiadó (A Magyar Folklór Szövegvilága 1.) POPP, Vasilie 2006 Temetkezési szokások az erdélyi románoknál. 1817. Vasilie Popp orvosi disszertációja, Bécs, 1817. Szerk. Deáky Zita. Deáky Zita és Gazda Klára kísérőtanulmányával. Budapest, Erdélyi Néprajzi Múzeum POZSONY Ferenc 2002 Zabola. Szerk. Botlik József. Budapest, Száz magyar falu könyvesháza Kht. (Száz magyar falu könyvesháza – 2. bőv. kiad.: Zabola. Egy polgárosult orbaiszéki falu kulturális öröksége. Sepsiszentgyörgy, Háromszék Vármegye Kiadó, 2012) 2005 A moldvai csángó magyarok. Budapest, Gondolat Kiadó – Európai Folklór Intézet (Románul: Ceangăii din Moldova. Cluj, Asociația Etnografică Kriza János, 2002; Angolul: The Hungarian Csángó of Moldova. Buffalo–Toronto, Corvinus Publishing, 2006) 2006a Erdélyi népszokások. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár, KJNT – BBTE MNAT (Néprajzi Egyetemi Jegyzetek 1.) 2006b Magyar néprajzi gyűjtemények az erdélyi múzeumokban. In: Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet S. Lackovits Emőke tiszteletére. Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 176–187. 2007a Három korszak az erdélyi cigányközösségek kutatásának történetében. In: Ilyés Sándor – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 15. Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. Kolozsvár, KJNT, 9–26. 2007b Emlékünnepségek Erdélyben és Háromszéken. In: Cziprián-Kovács Lóránd – Kozma Csaba (szerk.): Háromszékiek Háromszékről. Társadalomtudományi írások. Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda, Státus Kiadó, 210–238. 2008 Az erdélyi magyar társadalom kutatásának eredményei. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Kultúrakutatások és értelmezések. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 157–222. (Kriza Könyvek 32.) 2009a Erdély népei. Szászok, örmények, székely szombatosok, cigányok. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT (Néprajzi Egyetemi Jegyzetek 6.)


165

2009b Székely kapuk szimbolikus mezőnyben. In: Vargyas Gábor (szerk.): Átjárók. A magyar néprajztól az európai etnológiáig és a kulturális antropológiáig. LʼHarmattan – PTE Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék. Budapest, 2009. 267–302. – Angolul: Székely Gates in Symbolic Fields. In: Gábor Vargyas (ed.): Passageways. From Hungarian Ethnography to European Ethnology. Budapest, L’Harmattan – PTE Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék, 2009. 255–290. 2009c A szász társadalom intézményei. In: Jakab Albert Zsolt – Peti Lehel (szerk.): Folyamatok és léthelyzetek – kisebbségek Romániában. Kolozsvár, ISPMN – Kriterion Könyvkiadó, 205–244. – Románul: Instituțiile societății săsești. In: Jakab Albert Zsolt – Peti Lehel (ed.): Procese și contexte social-identitare la minoritățile din România. Cluj-Napoca, Editura Institutului Pentru Studierea Problemelor Minorităților Naționale – Editura Kriterion 2011a Út menti keresztek Erdélyben. In: Vargyas Gábor (szerk.): Párbeszéd a hagyománnyal. A néprajzi kutatás múltja és jelene. Budapest, L’Harmattan, 121–150. 2011b Társadalmi változások Orbaiszék településein (1850–2010). In: Kinda István (szerk.): Beavatás. Tanulmányok a zabolai Fiatal Néprajzkutatók Szemináriumainak anyagából (2008–2011). Kolozsvár–Zabola, KJNT – Csángó Néprajzi Múzeum, 11–56 2012–2013 A népi kultúra területi tagolódásának vizsgálata. Acta Siculica 2012–2013. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 571–580. 2013 A székely kürtőskalács. Ház és Ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve 25. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 153–166. POZSONY Ferenc – KINDA István 2011 A Csángó Néprajzi Múzeum kandallócsempe-gyűjteménye. Zabola–Kolozsvár, Csángó Néprajzi Múzeum – KJNT POZSONY Ferenc – SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.) 2004 KJNT Évkönyve 12. Anyakönyves vizsgálatok erdélyi településeken. Kolozsvár, KJNT RÁDULY János 2004 Siratóim lesznek az égi madarak. Székely népballadák. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat 2005a A hencegő vőlegény. Népi tréfák, mondák, anekdoták. Marosvásárhely, Kreatív Könyvkiadó 2005b A tulipános láda. A kiskendi Fülöp Károly népmeséi. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat 2006a Hová, hová, Laji bátyám? Kis-Küküllő menti székely népmesék, mondák, tréfák kiejtés szerinti lejegyzésben. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat 2006b Hallod-e te másvilág, adsz kenderért pálinkát? Székely népi tréfák, mondák, anekdoták. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat 2009 Hozzád fohászkodom imában. Kibédi ráolvasások, népi imák, legendaballadák, kántálóénekek. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat ROEDIGER Lajos 2013 Kászonszék és Háromszék néprajzos szemmel. Szerk. Szőcsné Gazda Enikő. Sepsiszentgyörgy, SzNMúz ROMÁNIAI MAGYAR IRODALMI LEXIKON 2002, 2010 Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. IV. köt. 2002, V/1. köt 2010, V/2. köt. 2010. Főszerk.: Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület

166

TÁNCZOS VILMOS

RUDASNÉ BAJCSY Márta – KŐVÁRI Réka 2012 Régi és újabb vallásos énekek a gyimesközéplokiak mindennapjaiban. In: Pócs Éva (szerk.): Szent helyek, ünnepek, szent szövegek. Tanulmányok a romániai magyarság vallási életéből. h. n., L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 279–330. SALÁNKI-FAZEKAS Éva 2012 Egy berettyószéplaki cigányasszony hiedelmei. In: Rontók, gyógyítók, áldozatok. Történetek és élettörténetek. s.a.r.: Keszeg Vilmos. Kolozsvár, EME, 71–177. (Emberek és kontextusok 8.) SALAT-ZAKARIÁS Erzsébet 2006 „Édesanyám kicsi korban megtanított...” Tanulmányok a hagyományos társadalomra jellemző asszonyi tudás kérdésköréből. h. n., Triade Kiadó 2007 Lányok, asszonyok Erdővidék hagyományos társadalmában. Életmódkutatás vallomások és emlékek alapján. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Péntek János 2011 Nyelvi és tematikus interferenciák egy erdélyi román és egy moldvai csángó mesegyűjteményben. Benedek Katalin (szerk.): A népköltészet terített asztalánál. Tanulmánygyűjtemény. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézete, 52–72. SALAT-ZAKARIÁS Erzsébet (szerk.) 2009 Vót, hol nem vót. Moldvai csángó népmesék. Kolozsvár, Koinónia SALLÓ Szilárd 2007 Rontáshiedelmek, hiedelemszerepek a gyimesi közösségben. In: Murányi János (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve 2006. Humán- és természettudományok. Csíkszereda, CsSzMúz, 181–212. 2008 Urszita a Gyimesekben. In: Murányi János (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve 2007–2008. Humán- és természettudományok. Csíkszereda, CsSzMúz – Pro-Print Kiadó, 177–194. 2012 Rontók, jósok és gyógyítók a Gyimesekben. In: Keszeg Vilmos (s.a.r.): Rontók, gyógyítók, áldozatok. Történetek és élettörténetek. Kolozsvár, EME, 179–264. (Emberek és kontextusok 8.) 2011a A CsSzMúz pásztorbotjainak mintakincse. In: Kinda István (szerk.): Beavatás. Tanulmányok a zabolai Fiatal Néprajzkutatók Szemináriumainak anyagából (2008– 2011). Kolozsvár–Zabola, KJNT – Csángó Néprajzi Múzeum, 235–264. 2011b Egy csíkmadarasi bács gazdasági kapcsolathálójának vizsgálata. In: Kelemen Imola (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve VII. Csíkszereda, CsSzMúz – Pro-Print Könyvkiadó, 277–300. 2012a A csíki juhászok életmódja és tárgyi kultúrája. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Pozsony Ferenc 2012b Egy naskalati juhesztena eszköztárának változásvizsgálata. EM LXXIV. 4. 118–140. 2012c Egy csíkmadarasi család lakáskörülményei, lakásuk tárgyi ellátottságának tükrében. In: Kelemen Imola (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve VIII. Csíkszereda, CsSzMúz, 333–351. SCHEINT G., Daniel 2012 Az erdélyi székelyek földje és népe természeti, politikai, statisztikai és történelmi szempontból (1833). Szerkesztette és gondozta: Boér Hunor és Csáki Árpád. Sepsiszentgyörgy, SzNMúz


167

SEBESTYÉN Ádám 2008 Gyógyító praktikák a bukovinai székelyeknél. Kakasd, Sebestyén Ádám Székely Társulat SEPSISZÉKI NAGY Balázs 2003 Székelyföld falvai a huszadik század végén III. Udvarhelyszék. Budapest, Nap Kiadó 2007 Székelyföld falvai a huszadik század végén IV. Marosszék, Aranyosszék. Budapest, Nap Kiadó SIMON Zoltán 2006 „Szappan és víz”. A karácsonfalvi cigányság vallásos életének vizsgálata A Hetedik Napot Ünneplő Adventista Egyház térnyerésének tükrében. In: Daniel Heinz – Fazekas Csaba – Rajki Zoltán (szerk.): Ünnepi tanulmányok Szigeti Jenő 70. születésnapjára. Miskolc, Bíbor Kiadó, 278–297. 2009 „Karácsonfalvi gáborok”: recens-társadalmi-szociális határok, etnikus sztereotípiák egy erdélyi gábor közösségben. Néprajzi Látóhatár XVIII. 3. 38–65. SOÓS PÁRHONYI Tímea 2002 A rontáshiedelmek működtetése válsághelyzetekben. In: Szikszai Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 10. Kolozsvár, KJNT, 106–152. 2010 Javasasszony és páciens a Szilágyságban. In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos (s.a.r.): A beteg ember. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 179–334. (Emberek és kontextusok 4.) STUBER György 2010 Moldvai csángómagyar „síposok”. Dudakultúra a magyar nyelvterület legkeletibb részén. 1973–2010. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvtár) SUBA László 2005 Torda és környéke fazekassága. Szerkesztette Tötszegi Tekla. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 25.) SZABÓ Judit 2003 Balázs Márton és a háromszéki néprajzkutatás. In: Dimény Attila – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Népi kultúra, társadalom Háromszéken. Kolozsvár, KJNT, 21–33. (Kriza Könyvek 17.) SZABÓ Márta 2004 A magyarlapádi házassági anyakönyvek. In: Pozsony Ferenc – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): KJNT Évkönyve 12. Anyakönyves vizsgálatok erdélyi településeken. Kolozsvár, KJNT, 130–173. SZABÓ Sámuel 2009 Erdélyi néphagyományok. 1863–1884. Szabó Sámuel és gyűjtői körének szétszórt hagyatékát összegyűjtötte, szerkesztette, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin. Budapest–Marosvásárhely, Európai Folklór Intézet – Mentor Kiadó SZABÓ Á. Töhötöm 2002 Közösség és intézmény. Stratégiák a lónai hagyományos gazdálkodásban. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 11.) 2003 A magyar nyelvű néprajzi felsőoktatás, kutatás és muzeológia Romániában. Néprajzi Látóhatár XII. 1–2. 83–114. 2004 Látható és láthatatlan terek Kolozsváron. Néprajzi Látóhatár XIII. 3–4. 87–112. 2006 A kooperáció mint agrárstratégia. A gazdasági környezet és a fejlődés kérdései. In: Peti Lehel – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Agrárörökség és specializáció a KisKüküllő mentén. Kolozsvár, Nis Kiadó, 101–151.

168

TÁNCZOS VILMOS

2008 Munkavégzés, kapcsolatok és kooperációs formák az erdélyi falusi gazdálkodásban. Doktori dolgozat. Debreceni Egyetem. Irányító: Keményfi Róbert 2009a Kooperáló közösségek. Munkavégzés és kapcsolatok a falusi gazdálkodásban. Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2009b Etnikumok, hagyományőrző falvak [Dél–Erdély és Bánság népi kultúrája]. In: Horváth Gyula (szerk.): A Kárpát-medence régiói. Dél-Erdély és Bánság. Pécs– Budapest, MTA–RKK – Dialóg Campus Kiadó, 430–443. 2011 De la resursele locale la cele externe: etnicitate și strategii economice într-un sat din Transilvania. In: Fosztó László – Toma Stefánia (red.): Spectrum. Cercetări sociale despre romi. Cluj, ISPMN–Kriterion, 313–341. 2013a Gazdasági adaptáció és etnicitás. Gazdaság, vidékiség és integráció egy erdélyi térségben. Kolozsvár, ISPMN – KJNT 2013b Does the Countryside Still Feed the Country? Producing and Reproducing the Rural in Transylvania. In: Luís Silva – Elisabete Figueiredo (eds.): Shaping Rural Areas in Europe: Perceptions and Outcomes on the Present and the Future. GeoJournal Library, vol. 107. 165–180. SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.) 2002a Lenyomatok. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 12.) 2002b Életutak és életmódok. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 15.) 2003 Lenyomatok 2. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 19.) 2004 Lenyomatok. 3. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 23.) SZACSVAY Éva 2006 Tér, emlékezet, identitás. A kalotaszegi konfirmáció tere és szimbólumai. In: Gazda Klára – Tötszegi Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 14. Tanulmányok Szentimrei Judit 85. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT, 226–245. SZAKÁL Anna (szerk.) 2012 „Így nőtt fejemre a sok vadrózsa...” Levelek, dokumentumok Kriza János népköltészeti gyűjtésének történetéhez. Kolozsvár, KJNT – Magyar Unitárius Egyház SZALMA Anna-Mária 2011a A fénykép a mindennapi életben. Vizuális antropológiai közelítések privát fényképkorpuszokhoz. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos 2011b Fénykép a 20. században – a 20. század fényképe. Privát fotókorpuszok elemzésének tanulságai. In: Keszeg Vilmos – Szalma Anna-Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 19. A 20. század (biografikus) történetei. Kolozsvár, KJNT, 195–217. 2014 A fénykép a mindennapi életben. Fényképkorpuszok antropológiai elemzése. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület (Emberek és kontextusok 10.) (megjelenés előtt) SZÉKELY Ferenc 2012 Népi építészet és térkihasználás Havadon. Marosvásárhely, Silver Tek (31 fényképpel és 7 rajzzal) SZÉKELY Ferenc – GEGESI László János – NAGY Ödön 2002 Népi gazdálkodás Havadon. Kolozsvár, Kriterion (10 fényképpel és 12 rajzzal) SZENIK Ilona 2008 Studii de Etnomuzicologie. I–III. Cluj–Napoca, Media Musica SZENIK Ileana – BOCȘA Ioan 2011 Colinda în Transilvania. Catalog tipologic muzical – Traditional Carol in Transylvania. Musical typological catalogue I–II. Cluj-Napoca, Qual Media (kétnyelvű, DVD melléklettel)


169

SZENTES Gábor – SZENTES Szidónia 2005 Madéfalva hagyatéka. Kolozsvár, Kalauz Kiadó SZIKSZAI Mária 2004 Történetek története. Képiség és narráció a magasművészet és a népi kultúra között, avagy a homo narrans esete Szent Antallal. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Péntek János 2005 Történetek története. Képiség és narráció a magasművészet és a népi kultúra között, avagy a homo narrans esete Szent Antallal. Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2006 Középkori kísértés- és gyógyítástörténetek az archaikus népi imák és oltári táblaképek tükrében. In: Barna Gábor (szerk.): Kép, képmás, kultusz. Szeged, Néprajzi Tanszék, 112–140. 2007 Szent Antallal kapcsolatos archaikus népi imák. In: Lackovits Emőke, S. (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében II. Veszprém–Debrecen, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság Laczkó Dezső Múzeuma – KLTE Néprajzi Tanszéke, 9–28. 2008a Mirákulumra várva. Kontextus és hatékonyság egy könnyező kép csodái kapcsán. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Kultúrakutatások és értelmezések. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 251–268. (Kriza Könyvek 32.) 2008b Kegykép és mirákulum. A kolozsvári könnyező Szűz képének 18. századi mirákulumleírása. EM LXX. 1–2. 56–63. 2009 A művészet antropológiája. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT (Néprajzi Egyetemi Jegyzetek 5.) 2010 Szövegek, képek, kultúrák. Két tanulmány a szakrális művészet és a vallásos élet területéről. Marosvásárhely, Mentor Kiadó SZIKSZAI Mária (szerk.) 2002 KJNT Évkönyve 10. Kolozsvár, KJNT 2003 KJNT Évkönyve 11. Játék és kultúra. Kolozsvár, KJNT SZILÁGYI Enikő Hajnalka (összeáll.) 2002 Az EM folyóirat néprajzi írásainak annotált bibliográfiája (a kezdetektől 1916– 17-ig). Kolozsvár, KJNT (A KJNT Értesítője XII. 1–2.) SZILÁGYI Levente 2013 Csanálos és Vállaj kapcsolatainak változása a 20. század folyamán a magyar– román határ kontextusában. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAI. Irányító: Pozsony Ferenc SZŐCS Levente 2010 20. századi gyergyói népi önéletrajzok. A népi önéletírás funkciói. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos 2011a A népi önéletírás funkciói – öt huszadik századi önéletrajz alapján. In: Keszeg Vilmos – Szalma Anna-Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 19. A 20. század (biografikus) történetei. Kolozsvár, KJNT, 159–194. 2011b 20. századi gyergyói népi önéletrajzok. A népi önéletírás funkciói. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT (Kriza Könyvek 37.) SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 2002 A székelyföldi szőttesmozgalom és a Székely Nemzeti Múzeum. Acta VI. 2. Sepsiszentgyörgy, 203–214. 2003 Háromszéki csempekészítő központok és kutatási problémáik. In: Dimény Attila – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Népi kultúra, társadalom Háromszéken. Kolozsvár, KJNT, 34–57. (43 rajzzal)

170

TÁNCZOS VILMOS

2004 A Sepsi Református Egyházmegye válási jegyzőkönyvei. In: Bárth Dániel – Lackó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére. Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, 355–378. 2005 Viselettörténeti adatok a 17–18. századi háromszéki hozománylevelekben. In: Keszeg Vilmos – Tötszegi Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 13. Tanulmányok Gazda Klára 60. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT, 164–199. 2006a Tárgyak és írások. A hozománylevelek szerepe a háromszéki nők életében. In: Gazda Klára – Tötszegi Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 14. Tanulmányok Szentimrei Judit 85. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT, 31–42. 2006b A föld és ennek leányági öröklési rendje Székelyföldön. EM LXVIII. 1–2. 84–96. 2007 Az elkeresztelés. In: Lackovits Emőke, S. – Szőcsné Gazda Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Sepsiszentgyörgy–Veszprém, SzNMúz – Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, II. 187–196. 2008a A Fiság völgye régi kötött nagykapui. In: Murányi János (főszerk.): A CsSzMúz Évkönyve 2007–2008. Humán- és Természettudományok. Csíkszereda, CsSzMúz – Pro-Print Könyvkiadó, 195–216. 2008b Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában. Ház és Ember 20. (2007). Szentendre, 159–202. 2010a Erdélyi kályhák és kályhacsempék. Budapest, Terc Kiadó (24 fénykép, 564 rajz) (Népi kultúra sorozat 11.) 2010b Székelyföldi sgrafitto kerámia. Sepsiszentgyörgy, SzNMúz – Román nyelven: Ceramica zgrafitată din Ținutul Secuiesc. Sfântu-Gheorghe, Muzeul Național Secuiesc, 2010. 2010c Polgárosodás és modernizáció Orbaiszéken. A kovásznai fürdők példája. Acta Siculica 2010. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 565–577. 2010d A háromszéki hozomány a 19. században. Doktori dolgozat. Debreceni Egyetem. Irányító: Bartha Elek TAKÁCS György 2003 „Ragyogo csillagok a földre huljatok.” Hárompataki archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek. In: Tomisa Ilona (szerk.): Hárompatak. Egy ismeretlen néprajzi kistáj Erdély és Moldva határán. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézete, 141–210. 2004 Kantéros, lüdérc, rekegő. Hárompataki csángó hiedelemmondák. Budapest, Magyar Napló (CD-melléklettel) 2011 Arra mennek az angyalok... Angyali alakok, csoportok és rendek a régi Csíkszék archaikus népi imádságaiban. EM LXXIII. 1. 11–41. 2012a „Piros hajnal hasada, égi madár reppene…” Madarak, angyalok és a hajnal időszaka a régi Csíkszék archaikus népi imádságaiban. In: Németh Zsolt (szerk.): Levelek az élőfáról. Évkönyv Molnár V. József 82. születésnapjára. Budapest, Püski Kiadó, 61–96. 2012b Nagy Szent Mária egy nagy asztalt terített… A hegyen végzett lóáldozat és a betegségdémonok megvendégelése egy különös ráolvasócsoportban. EM LXXIV. 4. 46–84. 2012c „Görget az égbe, villámlik a fődön...” A kígyó- és menyétmarásra használt csíkszéki ráolvasók eredetkérdéséhez. In: Pócs Éva (szerk.): Szent helyek, ünnepek, szent szövegek. Tanulmányok a romániai magyarság vallási életéből. h. n., L’Harmattan – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 415–477.


171

TÁNCZOS Vilmos 2002 Hungarians in Moldavia. Hungarian Heritage. Volume 3. Budapest, European Folklore Institute, 11–27. 2004 A moldvai csángók nyelvészeti kutatása. 1945–2004. In: Kiss Jenő (szerk.): Nyelv és nyelvhasználat a moldvai csángók körében. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 221. szám, Budapest, 208–285. 2006a Folklórszimbólumok. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár, KJNT – BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék (Néprajzi Egyetemi Jegyzetek 2.) – Bővített kiadása: Szimbolikus formák a folklórban. Budapest, Kairosz Kiadó, 2006. 2006b Erdély János (1891–1983) bogdánfalvi szentember és népénekei. In: Domokos Mária – Halász Péter (szerk.): A népének mint a hagyományos vallásgyakorlat egyik legfontosabb eleme. Budapest, Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület, 61–82. 2006c Egy XVI–XVII. századi magyar ferences moldvabányai sírkövéről. In: Selmeczi Kovács Attila (szerk.): Lélek és élet. Ünnepi kötet S. Lackovits Emőke tiszteletére. Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 37–44. 2007a A moldvai csángók népi vallásosságának kutatása. Kutatástörténeti összefoglaló. In: Lackovits Emőke, S. – Szőcsné Gazda Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Sepsiszentgyörgy–Veszprém, SzNMúz – Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, II. 311–338. 2007b Moldvabánya magyar emlékei a történetírásban és a folklórban. In: Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és történelem. Budapest, Akadémiai Kiadó, 342– 371. 2007c A folklór-képek kétféle értelmezéséről. In: Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és vizuális kultúra. Budapest, Akadémiai Kiadó, 43–51. 2008a Elejtett szavak. Egy csíki székely ember nyelve és világképe. Csíkszereda, Bookart 2008b „Ezer level ezer angyal közepibe”. Angyalkultusz a moldvai csángó folklórban. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Kultúrakutatások és értelmezések. Kolozsvár, BBTE MNAT – KJNT, 269–298. (Kriza Könyvek 32.) 2008c A magyar szentek templomai Moldvában. Székelyföld XII. 8. 120–132. 2009a A magyar szentek moldvai kultuszának történeti rétegei. In: Diószegi László (szerk.): Moldvai csángók és a változó világ. Budapest–Szombathely, Teleki László Alapítvány – Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, 139–157. 2009b Árpád-házi Szent Erzsébet tisztelete a moldvai katolikus egyházmegyében. In: Gábor Csilla – Knecht Tamás – Tar Gabriella-Nóra (szerk.): Árpád-házi Szent Erzsébet. Magyar–német kultúrkapcsolatok Kelet-Közép-Európában. Kolozsvár, Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, 167–175., 318–320. (képmellékletekkel) 2009c A passióepika néhány képe az archaikus népi imádságokban és az egyházművészetben. In: Marton József – Bodó Márta (szerk.): Ezeréves múltunk. Tanulmányok az erdélyi egyházmegye történelméről. Budapest–Kolozsvár, Szent István Társulat – Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, 50–61. 2010a Néhány képtelen székely proverbium képi hátteréről. In: Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és nyelv. Budapest, Akadémiai Kiadó, 41–58. 2010b Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben (tudománytörténeti összefoglaló és könyvészet). In: Czégényi Dóra – Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc (szerk.): KJNT Évkönyve 18. Oktatás, kutatás, intézmények Kolozsvárt. Kolozsvár, KJNT, 13–116. 2011a Madárnyelven. A moldvai csángók nyelvéről. Kolozsvár, EME

172

TÁNCZOS VILMOS

2011b A halottkultusz modern kori átalakulása. In: Diósi Dávid (szerk.): A halálbiztos halál. Tanulmányok az elmúlás és a halál kultúrájáról. Budapest–Kolozsvár, Szent István Társulat – Verbum, 109–122. 2012 Language Shift at the Moldavian Csángós. Cluj-Napoca, ISPMN (térképmelléklettel, grafikonokkal) TÁNCZOS Vilmos (szerk.) 2004 Képek a folklórban. Tanulmányok az archetipikus szimbolizáció köréből. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 22.) TÁNCZOS Vilmos – TŐKÉS Gyöngyvér (szerk.) 2002 Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről. I–III. Kolozsvár, Scientia Kiadó 2004 Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről. Névmutató. Kolozsvár, Scientia Kiadó TANKÓ Gyula 2003 „Én es tudtam hazudozni”. Népi humor Gyimesben. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó 2008 Öregek faggatása. Történelem, életmód, sors Gyimesben. Csíkszereda, Státus Kiadó 2009 Gyimes a politika árnyékában. Csíkszereda, Státus Kiadó Tankó Mónus Berta 2007 Vajon miért beszélt nékem annyi sok mindent nagyapó? Tankó Mónus Berta csángó pásztor emlékezései. Szerkesztette: Bakay Péter – Harangozó Imre. Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola TATÁR Erzsébet 2010 Szabóné Tatár Erzsébet álom- és látomástörténeteiből. In: Keszeg Vilmos – Szabó Zsolt (szerk.): Mezőség. Történelem, örökség, társadalom. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 159–181. TATÁR Zoltán 2005 Kincses külvárosom. Kolozsvár, Kalauz Kiadó TÉGLÁS István 2006 Dél-erdélyi hímes tojások. Marosvásárhely, Mentor Kiadó TELENKÓ Bazil Mihály 2004 A házsongárdi temető térszerkezete. Néprajzi Látóhatár XIII. 1–2. 9–28. TOMA Stefánia – FOSZTÓ, László 2011 Spectrum. Cercetări sociale despre romi. Cluj-Napoca, ISPMN–Kriterion TOMISA Ilona (szerk.) 2003 Hárompatak. Egy ismeretlen néprajzi kistáj Erdély és Moldva határán. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézete TÓTH Zsombor 2006 A történelem terhe. Antropológiai szempontok a kora újkori magyar írásbeliség textusainak értelmezéséhez (tanulmányok). Kolozsvár, KOMP-PRESS – Korunk Baráti Társaság 2011 Ifjúkori [ön]arckép. Cserei Mihály ifjúságnak záró szakasza (1690–1698). Egy XVII. századi ifjú mentális világának történeti antropológiai értelmezése. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos TÖTSZEGI Tekla 2003 A mérai kötény. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 18.)


173

2005 Kígyómotívum a mérai textíliákon. In: Keszeg Vilmos – Tötszegi Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 13. Tanulmányok Gazda Klára 60. születésnapjára. Kolozsvár, KJNT, 294–324. 2007a Uma nova festa: os dias de Mera. In: José da Silva Lima (coord.): A festa da aldeia património festivo europeu – La fête du village – patrimoine festif européen. Braga, Faculdade de Ciências Sociais–Colecção SOCIETAS Nº 2- Alcalá – Imperitura, 121–131. – Románul: O sărbătoare nouă: zilele satului Mera. In: Simona Munteanu (red șef) : Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei 2007. Simpozion omagial „Romulus Vuia și etnografia românească”, organizat cu ocazia împlinirii a 85 de ani de existență a Muzeului Etnografic al Transilvaniei și a 120 de ani de la nașterea profesorului Romulus Vuia 1922–2007. Cluj-Napoca, Argonaut, 2007, 278–286. 2007b Hímes zsebkendők. Funkciók, díszítmények, szövegek. In: Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és vizuális kultúra. Budapest, Akadémiai Kiadó, 438–457. 2007c A mérai viselet változása a 20. században. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos 2008 Satul transilvănean văzut prin obiectivul lui Denis Galloway. Cluj-Napoca, Editura Argonaut 2009 A mérai viselet változása a 20. században. Marosvásárhely, Mentor Kiadó 2012a Implications culturelles des inscriptions sur textiles d’ameublement intérieur dans le monde paysan multiethnique de Transylvanie (XVIIIe–XXe siècles). Transylvanian Review XXI. 3. 3–18. – Románul: Implicațiile culturale ale înscripțiilor textilelor de interior țărănești din mediul multiethnic transilvănean (sec. XVIII–XX). In: Ion Cuceu – Maria Cuceu (ed.): Mentori și discipoli. 85 de ani de la nașterea profesorului Dumitru Pop. Cluj-Napoca, Editura Mega – Editura Fundației pentru Studii Europene. 721–741. 2012b A tárgyfeliratok elemzésének lehetőségei a néprajzi kutatásban – a torockói bútorok példája. Erdélyi Múzeum LXXIV. 4. 141–149. TÖTSZEGI Tekla – PÁVAI István 2010 Zene, tánc, hagyomány. Denis Galloway romániai fotói, 1926–1932 / Muzică, joc, tradiție. Fotografii executate în România de Denis Galloway, 1926–1932 / Music, Dance, Tradition: Dennis Galloway’s Romanian Photographs, 1926–1932. Budapest– Cluj-Napoca, Hagyományok Háza – Muzeul Etnografic al Transilvaniei TRENCSÉNYINÉ TÓTH Edina 2007 A hétköznapok vallásossága Magyarlapádon és környékén. In: Bárth János (szerk., bev.): Lapádi vendégség. Néprajzi tanulmányok Magyarlapádról és környékéről. Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, 181–251. TURAI Tünde 2004 Az életút végén. Szilágyborzási öregek társadalmi helyzetének vizsgálata. Kolozsvár, KJNT (Kriza Könyvek 21.) 2010 Öreg ember nem vénember! Idősek társadalom-néprajzi szempontból. Budapest, Balassi Kiadó VAJDA András 2011a Írásfunkciók és írásszokások egy település életterében (Sáromberke, Maros megye). Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Keszeg Vilmos 2011b A szakrális ter(ek) íráshasználata Sáromberkén. Acta Siculica 2011. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 687–698. 2011c Írás, kommunikáció, történelem: második világháborús katonalevelek. In: Keszeg Vilmos – Szalma Anna-Mária (szerk.): KJNT Évkönyve 19. A 20. század (biografikus) történetei. Kolozsvár, KJNT, 49–89.

174

TÁNCZOS VILMOS

VAJDA András (szerk., s.a.r.) 2008 Berekméri István Andrásé: Minden poklon keresztül. Sajtó alá rendezte Vajda András. Marosvásárhely, Mentor Kiadó (Emberek és kontextusok 2.) 2013 Az írás és az írott szó hatalma. Az írás a mindennapokban egy Maros menti településen. Kolozsvár, EME (Emberek és kontextusok 9.) VAJDA Noémi 2014 Öregapám mesélte. Kisiratosi népi gyermekjáték-gyűjtemény és gyűjtőnapló. Kisiratos, k. n. VARGHA Mihály (felelős kiadó) 2012 Kós Károly Székely Nemzeti Múzeuma. Sepsiszentgyörgy, SzNMúz VASS Erika 2010 A búcsú és a búcsújárás mint rituális dráma. Szeged, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára – Lexika Kiadó é. n. [2012] A Hunyad megyei református szórványmagyarság. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum VÉGH Balázs Béla 2010 Mezőfényi gyermekmondókák. Hiripi cigány népmesék. Hajdúböszörmény, Didakt Kft. VERES Emese Gyöngyvér 2002 Gergely napjától Péter-Pálig. Ünnepek és jeles napok a barcasági csángóknál. Hétfalu, Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság 2005a Szülés, keresztelés és gyermekgondozás a barcasági (hétfalusi) csángóknál. In: Uő. (szerk.): Vallási néprajz 12. Evangélikus múltunk – evangélikus jelenünk. Budapest, ELTE BTK Folklór Tanszéke – Magyarországi Evangélikus Egyház Néprajzi Munkacsoportja, 165–184. 2005b Ma leszek először házadban vendéged. Felnőtté válás a barcasági csángóknál. Budapest, Magyarországi Evangélikus Egyház Néprajzi Munkacsoportja 2007a Konfirmáció a barcasági csángó gyülekezetekben. In: Lackovits Emőke, S. – Szőcsné Gazda Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Sepsiszentgyörgy–Veszprém, SzNMúz – Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, II. 197–206. 2007b Magyarvár, csángó szobor, Kossuth Lajos szemfedője. A szabadságharc emlékezete Hétfaluban. In: Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és történelem. Budapest, Akadémiai Kiadó, 211–226. (Folklór a magyar művelődéstörténetben 3.) VERESS PÉTER Ilona 2002 Mezőcsávási gyermekfolklór. Bukarest, Kriterion VIDA Erika – MAGYAR Zoltán 2009 Ördöngösfüzesi népmesék (Hideg Anna meséiből). Magyar Zoltán és Vida Erika gyűjtése alapján szerkesztette, átdolgozta és az utószót írta Vida Erika. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, (DVD-melléklet, 23 rajz) VIRÁG Magdolna 2010 Az elitkultúra szerepe egy életpálya alakulásában. In: Keszeg Vilmos – Szabó Zsolt (szerk.): Mezőség. Történelem, örökség, társadalom. Kolozsvár, Művelődés, 251–269. VITOS Mózes 2002–2003 Csikmegyei füzetek. I–II. Adatok Csikmegye leirásához és történetéhez. Csíkszereda, Hargita Kiadóhivatal (1. kiad. 1894.)


175

VÖRÖS Gabriella 2005 A szakrális, a nemzeti közösség és az egzotikum élménye. A magyarországiak részvételének motivációiról a csíksomlyói búcsúban. In: Feischmidt Margit (szerk.): Erdély- (de)konstrukciók. Budapest–Pécs, Néprajzi Múzeum – PTE Kommunikációés Médiatudományi Tanszék, 69–83. ZÓLYOMI Emőke – Gyöngyvér 2010 A pránanadi gyógyítók tevékenysége Borszéken. In: Acta Siculica 2010. A SzNMúz Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 609–622. ZSIDÓ Ferenc 2009 Történetiség, sorsok, hiedelmek a Felső-Nyikó mentén. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE MNAT. Irányító: Péntek János 2012 A múlt kisajátítása. Magyar, román és cigány közösségek történelemszemléletének összehasonlító elemzése. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó ZSIGMOND Győző 2003 Hungarian Political Jokes from Romania and Hungary on the Tragic Events of September 11 and their Consequences. Semiotische Berichte (Wien) 1–4. 317–334. 2005 Csillagok, csillagképek magyar népi nevei. Csillagokhoz fűződő néphagyomány. Budapest, ELTE Magyar Nyelvtudományi Intézet (Magyar Névtani Dolgozatok 198.) 2006 Három kismacska... Erdélyi politikai viccek. 1977–1997. Budapest, Pont Kiadó (2. bőv. kiad.) 2009 Gomba és hagyomány. Etnomikológiai tanulmányok. Sepsiszentgyörgy– Budapest, LKG – Pont Kiadó 2011 Népi gombászat a Székelyföldön. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó 2012 Hungarian political humour in Romania and Hungary. Revista de etnografie și folclor. Journal of Ethnography and Folklore 1-2. 75–89. ZSIGMOND Győző (szerk.) 2002 Népi mesterség, népművészet. Meșteșug și artă populară. Bukarest–București, A Magyar Köztársaság Kulturális Központja – Centrul Cultural al Republicii Ungare 2003 Napjaink folklórja – Folclorul azi. Bukarest, Magyar Köztársaság Kulturális Központja 2005 Növények a folklórban. Plante în folclor. Bukarest, Magyar Köztársaság Kulturális Intézete 2013 Szent György és napja a néphagyományban. Sf. Gheorghe și ziua lui în tradiția populară. Bukarest–Sepsiszentgyörgy, Balassi Intézet – Romániai Hungarológiai Társaság (DVD melléklettel) (1. kiad.: Sepsiszentgyörgy, Medium Kiadó, 2004) ZSIGMOND Júlia 2012 A közös vallás, amely elválaszt. Két kolozsvári református egyetemista szervezet vallásos mentalitása. In: Barna Gábor – Povedák Kinga (szerk.): Vallás, közösség, identitás. Szeged, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, 81–90. 2014 Narrációk egy emlékezetes kalotaszentkirályi evangelizációs hétről. EM LXXVI. 1. 44–55. ZSÓK Béla 2004 Édesanyám dalai. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó

Az erdélyi szociológia eredményeinek szintézise (2002–2013) SÓLYOM ANDREA, VERES VALÉR1

Az erdélyi magyar szociológia eredményeinek és a szociológia intézményes helyzetének felvázolására, összefoglalására vállalkoztunk a 2002 és 2013 közötti időszakra vonatkozóan.2 A szintézis megírásához meg kell állapítanunk a vizsgálódásunk határait. Az első kérdés, amire választ kellett adnunk, más tudományterületekhez hasonlóan, hogy mi tartozik az erdélyi szociológiához tudományterületi szempontból. A választ két irányból közelíthetjük meg. Az egyik, hogy Romániában a felsőoktatás területén az ARACIS besorolása alapján a szociológia szakirányhoz tartozik a szűk értelemben vett szociológia, a kulturális antropológia és a szociális munka, így az ezeken a területeken kutató, oktató szakemberek munkásságát fogjuk tárgyalni, összefoglalni. Ugyanakkor a kulturális antropológia intézményesülése az etnográfiával is összefonódik, ezért módszertani szempontból csak azokat az antropológiai kutatásokat, publikációkat tárgyaljuk, amelyeknek szerzői valamely szociológiai alapterülethez kapcsolódó felsőoktatási műhelyben dolgoznak, vagy végzettségük (alapképzés, mesteri vagy doktori szinten) ehhez a területhez kapcsolódik. A másik megközelítés a KAB szakbizottsági struktúrájából következő tudományterületi felosztás, amely értelmében a demográfiát is a szociológia eredményei keretében tárgyaljuk, 3 annál is inkább, mert Romániában a demográfia, a népességkutatás nagyobbrészt a szociológiai képzés keretében kapott helyet. Vizsgálódásunk másik kérdése az, hogy hogyan határoljuk be az erdélyi/romániai magyar szociológiát. Mindazon – tág értelemben vett – szociológus kutatók, oktatók munkássága beletartozik a szintézisünk tárgykörébe, akik Romániában élnek és dolgoznak, beszélnek magyarul, és magyar nyelven (is) jelent meg legalább egy publikációjuk.4

1

A tanulmány egyes részeinek a megírásában közreműködött Magyari Tivadar. E feladat ellátását e szintézis szerzői csak részben tudták megtenni, reméljük, hogy nagyobb részben, tekintettel arra, hogy egyes oktató- vagy kutatóműhelyek képviselői, vagy azok nagyobb része többszöri felkérésre, közvetítésre sem reagáltak, nem szolgáltattak adatokat. Ennek ellenére a nyilvánosan elérhető forrásokat felhasználtunk. 3 A KAB egyik szakbizottsága a Szociológiai és Demográfiai Szakbizottság nevet viseli. 4 Sajnálatos módon majdnem kizárólag azon kutatók munkásságát tudtuk összegezni, akik valamely felsőoktatási vagy kutatóműhelyhez kapcsolódnak (és akik válaszoltak adatgyűjtési felkérésünkre, vagy online elegendő elérhető információt találtunk róluk).

2

177

178

SÓLYOM ANDREA, VERES VALÉR

A továbbiakban a tudománytörténeti szintézisünk módszertanát, szerkezetét ismertetjük röviden. Először áttekintjük azokat az intézményeket, műhelyeket, amelyek keretében jelentősebb szociológiai tudományos munkát végeznek, összefoglalóan értékeljük és ismertetjük a kutatómunka eredményét. A második részben egy rendszerezett elemzést ismertetünk három folyóiratról, amelyek kiadása az erdélyi magyar szociológiai műhelyekhez kapcsolódik, és jellegükben képviselik az erdélyi szociológiát. Ezt követően a mezőnyben született könyvek ismertető áttekintését tettük meg. A negyedik részben áttekintettük a legfontosabb tudományos eredményeket a 2002 utáni időszakból, különböző kutatási csapásirányok szerint, ám a lista nem teljes, még más eredményekről is lehetett volna írni (a KAB általános módszertana szerint 5 eredményre kellett volna szorítkozni). Az utolsó részben a tudományterület képviselőinek bemutatására került sor, a doktori fokozattal rendelkező, nagyobb teljesítményű kutatók munkáját egy ott ismertetett szempontrendszer szerint értékeltük és ismertettük, a fiatal, fokozat nélküli kutatók esetén a munkahely, kutatócsoport és a kutatási terület mellett néhány jellegzetesebb írásukat említjük meg, a teljesség igénye nélkül. Tisztában vagyunk azzal, hogy a lista nem teljes, különösen a fiatal kutatók maradhattak ki többen, valamint a közeli tudományterületeket művelő kutatók, akik munkássága a szociológiához is kapcsolódik, de hangsúlyosabban a néprajz és a kommunikációtudomány mezején vannak jelen. Felmerül annak problémája, hogy ki illetékes egy ilyen tudománytörténeti szintézis megírására. Minden bizonnyal jó néhány olyan szakembert fel tudnánk sorolni, akik rálátással rendelkeznek az egyes szegmensekre, és kevés olyat, aki mind a műhelyek, mind a tudományos teljesítmények tekintetében „egyenlő” távolságra helyezkedne el az érintettektől. Megvannak az előnyei és a hátrányai annak, ha belső – az erdélyi magyar szociológiai mező tagjára –, illetve annak is, ha külső, „független” szakértőkre bízzuk ezt a feladatot. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság az előbbi mellett döntött. Így amit tehetünk annak érdekében, hogy minél tárgyilagosabb képet alkossunk a 2002–2013 közötti periódusról, az az, hogy egységes kritériumok alapján elemezzük az egyes iskolákhoz, műhelyekhez, szerzőkhöz tartozó teljesítményeket, illetve ahol magunk is érintettek vagyunk, ott egymás (e tanulmány szerzői) és egyes belső célcsoportok (tanszékvezetők, igazgatók, szerkesztők) segítségét vesszük igénybe. Ez utóbbiaknak ezúton is köszönjük a munkánkhoz nyújtott hozzájárulásaikat. Valamint köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a kézirat elkészülése során javaslataikkal, hozzászólásaikkal, építő kritikáikkal felhívták a figyelmünket azokra az aspektusokra, amelyekre nem szenteltünk elég hangsúlyosan figyelmet. Gondolunk itt elsősorban a szelterszi társadalomtudományi táborban 2014 augusztusában lezajlott beszélgetésekre.

AZ ERDÉLYI SZOCIOLÓGIA EREDMÉNYEINEK SZINTÉZISE (2002–2013)

179

1. A szociológia intézményes helyzetének és teljesítményének összegzése5 Az erdélyi magyar szociológia intézményes feltételei számottevően kibővültek a 2002 utáni periódusban az 1990-es évekhez képest. Jelenleg (2013-ra) négy önálló, jelentős intézmény – három egyetem és egy kutatóintézet –, valamint két nonprofit alapon működő kutatóműhely biztosít intézményes keretet a szociológia tudományos művelésére, amelyek többé-kevésbé összefonódnak a kolozsvári és csíkszeredai egyetemi műhelyekkel, és amelyek több tudományos kiadványt is működtetnek. A továbbiakban a következő intézmények tevékenységének összegző leírását és funkcionális értékelését fogjuk megtenni: a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézete (elődje a BBTE Szociológia és Szociális Munkásképző Karának Magyar Tagozata), a Sapientia EMTE Társadalomtudományi Tanszéke, a PKE Társadalomtudományi Tanszéke, a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány (ennek ismertetését összekapcsoljuk a BBTE MSZSZM Intézetével, mivel annak háttérintézménye), a Romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (szociológiai vonatkozásban), a KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Munkacsoportjának szociológiai munkássága. Más intézményi keretben is sor került szociológiai kutatómunkára, ezekre külön nem fogunk kitérni. Amennyiben azok akadémiai (egyetem, kutatóintézet) műhelyek, azok munkássága egy másik közeli tudományterület értékelésekor kerülnek bemutatásra (pl. a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszéke), vagy más esetekben (pl. szociológiai tevékenységet végző cégek) az ott dolgozó szociológus(ok) publikációs eredményeit ismertetjük az ötödik részben, és megjelennek az összesített publikációs jegyzéket tartalmazó elektronikus mellékletben is. A legtöbb esetben a piaci szférában dolgozó szociológusok tudományos vonatkozású munkássága valamely előbb említett tudományos műhellyel együttműködésben került be a tudományos körforgásba.

1.1. Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet (korábban a Szociológia Tanszék Magyar Tagozata) A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen a magyar szociológusképzés 1991-ben indult. Az új évezred első évtizedére teljes spektrumú magyar nyelvű képzés alakult ki, amely ezekben az években fejlődött, minősége stabilizálódott. 2004-től a 5

A BBTE Szociológia Tanszéke Magyar Tagozatának történetével foglalkozó résznek társszerzője Magyari Tivadar. E helyen köszönetet szeretnénk mondani a különböző műhelyek régi és új vezetőinek, tagjainak – Bakó Rozáliának, Biró A. Zoltánnak, Bernáth Krisztinának, Horváth Istvánnak, Magyari Tivadarnak, Rostás Zoltánnak – a rendelkezésre bocsátott információkért, beszámolókért, pontosító megjegyzésekért.

180


szociológia magyar tagozatán magiszteri (MA) képzés is megjelent Közpolitikák szociológiai megalapozása címmel. Később, 2008-ban a tanszék úgy döntött, hogy helyette két másik mesterit alapít, egyiket a szervezeti menedzsment iránt érdeklődők, másikat a településfejlesztés iránt érdeklődő fiatal szociológusok (és nemcsak szociológusok) számára. Szintén 2004-től külön önálló antropológia szak is működik. A romániai felsőoktatási rendszerben a szociológiát és antropológiát egyazon képzési ágba sorolták, s mint egyetemi szakoknak részben közös tanrendjük volt. Amint az a BBTE magyar tagozatain általában jellemző volt abban az időszakban is, de jelenleg is, a tanszéki munkát, az oktatást és kutatást itt is egy háttérintézet szolgálja ki: ez a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány. A tanszéki közösség két szakmai folyóiratot adott ki: az Erdélyi Társadalom és a WEB című szociológiai szaklapokat (ez utóbbi a Max Weber Szakkollégium kiadványa). A tagozati munkaközösség eddigi főbb kutatási témái: demográfiai kutatások (főleg népességmozgás), oktatás- és ifjúságkutatás, a társadalomszerkezet kutatása, falukutatás, a városi szegénység kutatása, kisebbségkutatás (főleg nyelvhasználat, identitás; részletesebben lásd lennebb). A szociológusképzés a kilencvenes évek közepe után kezdett kinőni a kezdeti viszonylagos improvizáltságából, belterjességéből, filozofikusságából vagy éppen a kvantitativista egyoldalúságból, és a 2000-es évek elejére – külső megfigyelők szerint is – elérte a magyarországi mércéket. Az oktatás több tantárgyban interaktívabbá vált, tompultak az előadások és a szemináriumok közötti különbségek csaknem minden tárgy esetében. A kutatás-módszertani képzés metodológiai pluralizmust érvényesít. A kutatóképzést a nyári terepgyakorlat egészíti ki. A más tanszékeken dolgozó és betanító oktatókkal és doktori hallgatókkal együtt a tantárgyakat mintegy 20–25 személy biztosította. A vendégtanári program ismert volt az egész egyetemen, a diákok körében nagyon népszerű. Egy tanévben 3-4, de olykor több magyarországi vendégtanár is tanít, úgy, hogy előadásuk a hivatalos tanterv része. 2005 áprilisától Gábor Kálmán neves magyarországi szociológus, oktatás- és ifjúságkutató sokéves vendégtanári munkájáért és támogatásáért elnyerte a Szociológia Tanszék Magyar Tagozata „tiszteletbeli tagja” címet (azóta elhunyt). A román és magyar tagozat oktatói között jó, legtöbb esetben baráti viszony van; több közös kutatói programban vettek részt, és ez nagyrészt megmarad a magyar rész önálló intézetbe való szervezése után is. A 2011. évi új oktatási törvény rendelkezései értelmében és a szakmai közösség elhatározásából a korábbi tagozati struktúra jogilag is önállósodott, és létrejött a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézete (Department). Az intézet két tanszéket (vagy kollektívát) foglal magába, a szociológia és a szociális munka tanszéki munkaközösséget. Az intézetben 18 főállású oktató dolgozik, ebből két professzor, 8 docens (2002-ig 6), 4 adjunktus és 3 tanársegéd; 16 oktató doktori fokozattal rendelkezik. A főállású oktatók nagyobbrészt biztosítják (más karok oktatóival és vendégtanárokkal együtt)


181

a négy alapképzési szak (szociológia, szociális munka, humánerőforrás-menedzsment és antropológia) és a két fő szakirány mesteri programjait. A karon működik a Szociológia Doktori Iskola, amelynek magyar tagozatán magyar nyelven is lehet tanulni, disszertációt védeni. Az intézet 2011 októbere és 2012 áprilisa közötti ideiglenes vezetését Magyari Tivadar látta el (aki ezt megelőzően 5 évig a BBTE magyar tagozatvezető rektorhelyettesi tisztségét is betöltötte), majd 2012 májusától Veres Valér vette át az intézet vezetését. A szociális munka tanszéki közösség vezetője Antal Imola, a Doktori Iskola vezetője pedig Albert Lőrincz Enikő (aki az intézet igazgatóhelyettese is). A doktori iskolában magyar nyelvű doktori disszertációk is megvédésre kerültek. Az intézetnek jelentős, nemzetközileg is elismert tudományos eredményei vannak, 2002 és 2013 között összesen 601 publikációt közöltek az intézmény tagjai, ebből 61 könyv, önálló kötet, a többi könyvfejezet vagy folyóiratokban, szerkesztett kötetekben, konferenciakötetekben megjelent tanulmány. A tudományos tevékenység nemzetközi láthatóságát jelzi, hogy az intézetben a tárgyidőszakban 38 tanulmány jelent meg ISI – Web of Science6 által jegyzett folyóiratokban, 9 ISIs konferenciakötetekben, 14 könyv vagy fejezet pedig nemzetközi rangú külföldi kiadóknál jelent meg. A fontosabb nemzetközi folyóiratok, ahol tanulmányt közöltek: Journal of Ethnic and Migration Studies, Identities, Drug and Alcohol Review, Supportive Care in Cancer, The New Educational Review, International Journal of Behavioral Medicine, Psycho-Oncology, International Journal of Sociology, European Journal of Mental Health, Szociológiai Szemle, Civil Szemle. Az intézet a Szociológia és Szociális Munkásképző Karon belül is jelentős szerepet játszik a publikációk számának alakulásában, és a 2002/2003-as akadémiai évben a kar a BBTE első 7 kara között volt (a 21-ből) a nemzetközi tudományos publikációs eredmények számát és rangját illetően (a kiválóság szerinti finanszírozás megítélésekor).

1.2. A Max Weber Társadalomkutató Alapítvány A Max Weber Társadalomkutató Alapítvány a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének „hivatalos” háttérintézménye, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet egyik fő alapító szervezete. Az alapítvány fő célja a BBTE magyar nyelvű oktató- és kutatómunkájának segítése, emellett az erdélyi magyar társadalom kutatása, problémáinak feltárása, megoldások keresése. Az Alapítvány 1998-ban jött létre, a BBTE szociológusai alapították, elnöke Veres Valér, alelnöke Horváth István (2007-ig), Kiss Dénes (2009–2013), igazgatója Csata Zsombor (2008-ig), Kiss Zita (2009–2013), majd Dániel Botond (2013-tól). 6

Az ISI – Web of Science nemzetközileg a legelismertebb nemzetközi folyóirat-adatbázis.

182


Az Alapítvány tevékenysége két fő intézményi struktúrába tagozódik: a Max Weber Társadalomkutató Központba és a Max Weber Szakkollégiumba. A Max Weber Szakkollégium diákkezdeményezés, diákok működtetik. Ennek keretében is folyik közös, diák–tanár kutatás és szakmai rendezvények, a legjelentősebb a kolozsvári Szociológiai Napok. A szakkollégium működtette a WEB szociológiai folyóiratot a tárgyidőszakban 2007-ig, évente egy vagy két kiadásban. A Szakkollégium gondozásában van Kolozsvár legnagyobb, (főleg) magyar nyelvű szociológiai szakkönyvtára. A Max Weber Társadalomkutató Központ keretében folynak a tudományos kutatóprogramok, szakértői munkák, az alkalmi könyvkiadás. Könyvkiadást inkább csak más, akkreditált kiadókkal közösen végez. A központ kutatómunkája szervezeti és személyzeti szinten is összefonódik a BBTE magyar szociológia tanszékével, ezért a kutatási programokat a továbbiakban közösen ismertetjük. A BBTE Szociológia és Szociális Munkásképző Karán működik az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja (CCRIT), amely önálló jogi személyiséggel is rendelkezik. A kutatóközpontot nem csupán magyar oktatók, kutatók alkotják, hanem vezetőjét is mindvégig a magyar oktatói közösség adta, 2008-ig Horváth István, ezt követően Csata Zsombor látja el a központ vezetését. A kutatóközpont jelentős kutatási portfólióval rendelkezik a román–magyar kapcsolatok és a többségi–roma kapcsolatok, a romakutatások terén. A tárgyidőszakban – rendszerint – a romániai etnikumközi kapcsolatok alakulását vizsgáló felméréseket ez a műhely végezte: Etnobarométer, Etnikumközi Közérzet vizsgálatok. Tudományos eredményei, publikációi nem választhatók külön a kar oktatóinak munkásságától, ezért a továbbiakban együtt tárgyaljuk a BBTE és szociológiai háttérintézményeinek kutatási eredményeit.

1.3. A BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézete és a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) kutatási irányai és kutatóprogramjai A BBTE-n folyó szociológiai vonatkozású tudományos kutatómunka a tárgyidőszakban nagyszámú nagyobb és kisebb kutatási programból, projektből tevődött össze, melynek rendszerezett, tartalmilag is beszédes összefoglalása meghaladja e szintézis kereteit. Ezért e sorok szerzői egy olyan összefoglaló áttekintést próbáltak készíteni, amely kutatási irányok szerint rendszerezve, – a teljesség igénye nélkül – képet alkot az intézményben folyó kutatási irányokról, kutatómunkáról, és röviden értékelik, elemzik azokat. Mielőtt a kutatási irányok áttekintését megtennénk, néhány gondolat erejéig kitérünk arra, hogy milyen keretekkel, problémákkal szembesült az intézmény tudományos tevékenysége a tárgyidőszak elején, amelyek kihatottak a kutatások témájára, finanszírozási kereteire. A korábbi tudománytörténeti szintézisek (Roth


183

2002; Magyari 2002a) rámutattak arra, hogy hogyan hatott ki a társadalomtudományi (szociológia, pszichológia, média stb.) képzés 1970-es évekbeli beszüntetése, továbbá a magyar nyelvű felsőoktatás korlátozása Romániában az intézményes keretekre és a kutatómunkára általában, illetve specifikusan a BBTE magyar nyelvű szociológiai kutatóközösségére. Az 1990-től fokozatosan újjászerveződő társadalomtudományi képzések között a szociológia is helyet kapott. Mint már korábban utaltunk rá, ebben az időszakban a tudományos kutatási témák megválasztása, és a hozzájuk rendelhető források felkutatása is sok esetlegességet hordozott magában. Talán a legnagyobb problémát az jelentette, hogy az oktatói-kutatói körből hiányoztak azok a középgenerációhoz tartozó professzorok, akik köré szerveződhetett volna a kutatómunka – ez az állapot még 2002 után is, csökkenő mértékben fennállt. Ezt kis mértékben pótolták a román tagozaton dolgozó vagy nyugdíjas professzorok (főleg Rotariu Traian, valamint Roth Endre), de inkább csak módszertani vagy formális szempontból, mert a fiatal oktatók-kutatók témaválasztása, szemlélete, problémaérzékelése jelentős mértékben eltért a nyugdíjas vagy magyarul nem beszélő professzorokétól. Ezért kiemelt szerepet kaptak a kutatási irányok kijelölésében az ebben az időszakban kialakult külkapcsolatok (a budapesti Oktatáskutató Intézettel, az ELTE Kisebbségkutató Tanszékével, a UCLA szegénységkutató programjával, a Budapesti Corvinus Egyetem szociológia tanszékével, az EBESZ Kisebbségi Főbiztos Hivatalával stb.) A probléma másik oldala, hogy a magas akadémiai (professzori, docensi) fokozattal rendelkező oktatók kis száma akadályozta az országos, illetve nemzetközi finanszírozáshoz való hozzáférést a tárgyidőszak első felében. Ennek következtében felértékelődik a magyarországi források fontossága, és a kutatási témák is kénytelenek „igazodni” a finanszírozók által megjelölt prioritásokhoz (amelyek sok esetben nem idegenek az erdélyi magyarok problémáitól, mert esetenként azok kialakításába erdélyi szakértőket is bevontak). Ezzel a jelenséggel hozható összefüggésbe az is, hogy a tanszék magyar oktatói kutatómunkájának jelentős része szorosan összefonódik a Max Weber Társadalomkutató Központtal mint háttérintézménnyel, mivel a tárgyidőszak legnagyobb részében a magyar állami forrásból származó kutatási támogatásokat nem utalták közvetlenül egy román állami közintézménybe, egyetemre. Másrészt a civil kutatóműhely könnyítette, közvetlenebbé tette a kapcsolattartást, az együttműködést a romániai magyar intézményekkel, és hatékonyabbá tette az egyes támogatási források kezelését, felhasználását.

1.3.1. Ifjúságkutatás: az erdélyi magyar ifjúság helyzete, átalakulása Az ifjúságszociológiai kutatási irány kialakulása visszanyúlik a tárgyidőszak előtti évtizedre, kialakulásában szerepett játszott Gábor Kálmán vendégoktatói munkássága, a korábbi eredményekről lásd (Veres szerk. 2000). Ezt követően a kutatóműhely bekapcsolódott a Mozaik 2001 megnevezésű, nagyszabású Kárpát-

184


medencei kutatásba (2001–2004, részletesebben lásd a legfontosabb tudományos eredményeknél). A kutatás résztvevői a BBTE-ről és az MWTK-ból: Csata Zsombor, Veres Valér (kutatásvezetők), Magyari Tivadar, Kiss Dénes, Geambașu Réka, Ercsei Kálmán, Kiss Zita, Szabó Júlia; fő publikációk: Csata–Magyari–Veres szerk. 2002, Veres–Csata–Magyari 2003, Gábor–Veres szerk. 2005. A kutatási irány kiterjed az egyetemi hallgatói vizsgálatokra is lásd Veres et al. 2007. Az intézmény ifjúságkutató műhelye bekapcsolódott a 2008. évi romániai magyar (és román) ifjúságszociológiai adatfelvétel feldolgozásába is. Kapcsolódó tanulmányok: Gábor–Veres 2011, Veres 2011, Ercsei–Kiss–Szabó 2011. Egy másik kutatóprogram a Félsziget Fesztivál kutatássorozat, amely a marosvásárhelyi Félsziget Fesztivál látogatóinak kulturális fogyasztását és társadalmi hátterét vizsgálta évente sorra kerülő kérdőíves adatfelvétel alapján (2005–2013), amely sikeres diák-terepkutatásként is működött. A kutatócsoport tagjai: Ercsei Kálmán, Szabó Júlia, Kiss Zita, Plugor Réka, Veres Valér, közreműködők: Csata Zsombor, Pakot Ágnes. Kapcsolódó publikációk: 2006-ban egy WEB különszám jelent meg, továbbá: Veres 2006d7, Veres–Kiss–Plugor–Szabó–Ercsei, 2013.

1.3.2. Az erdélyi/romániai magyar média kutatása A médiafogyasztással kapcsolatos kutatások elsősorban csak részkutatások lehettek, többnyire általános, több jelenségre kiterjedő kérdőíves mérések részeként (például Magyari 2003a vagy Pásztor–Péter 2002). Az átfogó kutatások sokféle témája miatt nem vagy ritkán lehetett a médiamérésekben szokásos eszközöket használni. Jellemző volt, hogy a sorozatos ifjúságkutatások során is szűkebb lehetőség nyílt a fiatalok éppen aktuális sajtóhasználati szokásainak pár mérőszámban való kimutatására (lásd például Magyari 2003b). A romániai magyar sajtó működtetőiről (tulajdonképpen az újságírók szakmai szerepfelfogásáról) készült kutatás eredményét a Médiakutató című folyóirat közölte 2000-ben (lásd még Magyari 2002b).

1.3.3. Kisebbség–többség viszonya, nyelvhasználat, nemzeti identitás és társadalmi rétegződés Erdélyben E kutatási irány előzménye az 1997–2000 között történt Kárpát-medence témájú kutatás a magyar–román etnikai viszonyok, attitűdök működésére vonatkozóan (lásd Magyari 2002b), amelynek egyik kutatási irányvonala a kisebbségpolitika, kisebbségi nyelvhasználat területével foglalkozik, felelős kutatója Horváth István (részletesebben lásd a legfontosabb tudományos eredményeknél). A másik irányvonal a nemzeti identitás, nemzeti attitűdök és társadalomszerkezet összefüggéseit vizsgálja. Felelős kutatója Veres Valér, akinek doktori kutatása keretében sor került egy nagyszabású közvélemény-kutatásra az erdélyi magyarok 7

Részletesebben lásd a 4. fejezetben a legfontosabb tudományos eredményeknél.


185

és románok körében Nemzeti identitás és társadalmi kapcsolathálók Erdélyben címmel, támogatója a Research Support Scheme (SON, Prága, időtartama: 2000– 2004). A kutatásból készült szakkönyv az Akadémiai Kiadónál jelent meg (Veres 2005). Ennek a kutatásnak a leágazásaként indult el az erdélyi magyarok társadalmi rétegződésének kutatása a BBTE-n (lásd Veres 2003, 2006a). E kutatási irány újabb fázisa a Kárpát Panel I. és II. szociológiai panelkutatás, melynek témája a Kárpát-medencei magyarok társadalmi helyzete és nemzeti identitása (futamideje: 2007–2012). Kutatásvezetők: Veres Valér, Papp Z. Attila, erdélyi résztvevők: Kiss Dénes, Geambașu Réka, Csata Zsombor, Kiss Zita, Márton János (részletesebben lásd a legfontosabb tudományos eredmények részt).

1.3.4. Az erdélyi magyarság népességfogyásának kutatása, természetes népmozgalom, kivándorlás Az erdélyi népesedési folyamatok kutatása és a népszámlálások korszerű feldolgozása már e szintézis tárgyidőszaka előtt elkezdődött (Mezei 2002), a téma iránti érdeklődés azonban a 2002-es népszámlálás előestéjén terelte rá a figyelmet az ilyen irányú kutatásokra, amikor a kutatás fókuszpontjába kerültek az erdélyi magyarság létszámcsökkenésének okai – ebből a munkaközösségből – elsősorban Horváth István és Veres Valér kutatásai nyomán. Egy másik kutatási irány a korábbi népszámlálások korszerű feldolgozásának folytatása és a romániai népességi folyamatok kutatása Mezei Elemér és Rotariu Traian munkásága által (lásd Mezei 2002). E kutatási irány másik vonulata a nagymintás, nemzetközi népességvizsgálatokba való bekapcsolódás a következő projektek által: Életünk fordulópontjai – Erdély I. és II. szociológiai panelvizsgálat, melynek témája a demográfia, a rétegződés és a nyelvhasználat (futamideje: 2005–2011). Kutatásvezetők: Horváth István, Kiss Tamás, Veres Valér; résztvevők: Csata Zsombor, Geambașu Réka, Kiss Zita; partnerintézmények: KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár (részletesebben lásd a legfontosabb tudományos eredmények részt).

1.3.5. Falu- és vidékkutatás A vidéki társadalom kutatása a kolozsvári szociológia tanszék legrégibb kutatási iránya. A magyar tagozat részéről a korai, 1989 előtti és a tárgyidőszakban zajló falukutatás közötti kapcsolatot Neményi Ágnes biztosította Veress Enikővel együttműködésben, akik létrehozták a kar keretein belül a Rurális Kutatások Központját, európai projekteket is működtettek ennek keretében, és több publikációt jelentettek meg (Neményi 2004a, 2004b, 2004c, 2004d, 2009, 2011). A fenti kutatóprogrammal párhuzamosan zajlottak Kiss Dénes projektjei a vidéki társadalom strukturális átalakulásáról, elsősorban az agrárnépesség és a vidéki elit körében végbement változásokról (A rurális munkaerőpiac jellemzői Hargita megyében című kutatás a Civitas Alapítvány egy Polgári Társadalomért támogatásával

186


2004–2005-ben, a Mezőgazdasági tevékenység és a területhasználat dinamikája a Country Development Consulting támogatásával, A vidéki elit szerkezetében bekövetkező változások az EU-csatlakozás hatására). Kiss Dénes kutatási eredményei elsősorban a vidéki elit rendszerváltás utáni átalakulására, szerkezetére, sajátosságaira vonatkoznak. A falukutatás interdiszciplináris megközelítésére megalapították a Vidékkutató Egyesületet néprajzos, közgazdász kollégákkal közösen. Publikációk: Kiss D. 2004a, 2004b, 2005, 2006, 2007, 2013.

1.3.6. Az erdélyi civil szféra kutatása A tárgyidőszakban Kiss Dénes vezetése alatt több olyan vizsgálat is folyt, amely az erdélyi magyar civil szervezeti szféra sajátosságait, problémáit vizsgálta. Ezek a következők: az erdélyi kulturális intézmények kataszterének elkészítése, vezető partner: az MTA Kisebbségkutató Intézete (2003); a romániai magyar nonprofit szektor elemzése (2006), az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvánnyal együttműködésben; A romániai nemzeti kisebbségek intézményrendszerének elemzése (2008) és A romániai magyar civil szféra kataszterének elkészítése (2009). Az intézményi partner a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Publikációk: Kiss D. 2006, 2010a, 2011.

1.3.7. Vallásszociológiai és értékrend-kutatások Több önálló, illetve omnibusz jellegű kérdőíves kutatás keretében került sor efféle kutatásokra. A 2007–2009 között megvalósult Vallás és értékrend Kelet-KözépEurópában (Religions and Values in Central and Eastern Europe - REVACERN) a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszéke által koordinált EU FP6-os program volt (erdélyi kutatásvezetője Kiss Dénes, részt vevő kutatók: Fosztó László és Csata Zsombor). Más kutatási programok keretében is sor került a vallásosság és az értékrend vizsgálatára (Kárpát Panel, Életünk fordulópontjai). Publikációk: Kiss D.–Fosztó 2012, Kiss D. 23, 2009a, 29b, 2010b.

1.3.8. Szegénységkutatások A dezindusztrializáció és a posztfordista szerkezetváltozás kontextusában zajlottak azok a (főként) puha módszertanra épülő (résztvevő megfigyelés, mély- és életútinterjúk) empirikus kutatások, amelyek a városi szegénységet, kirekesztettséget vizsgálták, illetve a kísérő változások, folyamatok (szegregáció/gettósodás, munkanélküliség, túlélési életstratégiák) prizmáján keresztül elemezték a főáramtól leszakadó, vesztes társadalmi réteg élethelyzeteit és életkörülményeit, társadalmi problémáit. Kutatásvezető: Péter László; munkatársak: Pásztor Gyöngyi, Oláh Norbert-Sándor. A többnyire monoindusztriális térségekben (Petrozsény és környéke, Balánbánya, Torda) és nagyvárosban (Kolozsvár) folytatott elemzések kitértek a szegénység és


187

etnicitás, extrém marginalizáció és címkézés, gettósodás és közösségi konfliktusok kérdéseire is, amelyek – a több nyelven megjelent publikációk, szócikkek és egyetemi tankönyv mellett – olyan fogalmak megjelenését eredményezték, mint a „rövidszoknyás munka”, „ordonáncás élethelyzet”, „kívülről felépített romaság”. Kapcsolódó publikációk: Péter 2003a, 2003b, 2004, 2005, 26, 2007a, Péter– Oláh 2006, Pásztor–Péter 2007.

1.3.9. Gazdaságszociológiai kutatások, vállalkozások társadalmi beágyazottságának kutatása E kutatási irány elindítója Csata Zsombor, a Corvinus Egyetemmel való többéves együttműködés eredményeként, ahonnan vendégoktatóként több évet is tanított a BBTE-n Kuczi Tibor és Szántó Zoltán. Az empirikus vizsgálat a Vállalkozások társadalmi meghatározottsága Erdélyben címmel 2005 és 2007 között zajlott – ez volt Csata doktori témája is –, és ebben a kis- és középvállalkozások elterjedésének és fejlődésének szocioökonómiai hátterét vizsgálja. A kutatómunka egy másik, 2006–2007 között zajló, Helyzetkép a munkaerőpiaci keresletről Erdély magyarlakta vidékein című projekttel gazdagodott. A 2008–2010 között zajlott kutatás az Életünk fordulópontjai – Erdély 2. alprogramja, valamint az Etnikumközi viszonyok és társadalmi szolidaritás című nagymintás, omnibusz vizsgálat feldolgozásával folytatódott. Ezt követően került sor a 2011– 2013 Integrált vállalkozásfejlesztési programra Erdély három fejlesztési régiójában, a HEFOP támogatásával.8 A kutatási irány egy másik leágazása a gazdasági etnocentrizmus, etnikai fogyasztás témájára koncentrált. A fenti vizsgálatok adatai és egy 600 fős, Deák Attila által végzett kolozsvári hallgatói vizsgálat alapján vizsgálták, hogy létezik-e – és ha igen, milyen mértékű – a gazdasági etnocentrizmus a romániai magyarok körében, milyen piacokon és tranzakciós helyzetekben van jelen, mely társadalmi csoportok esetében jellemző leginkább. Az eredmények azt mutatják, hogy a gazdasági etnocentrizmus egy létező jelenség az erdélyi magyarok körében, és leginkább a többségi etnikummal szembeni bizalom hiányával, a románokkal való kapcsolatok intenzitásával és a lakhely etnikai összetételével hozható kapcsolatba (lásd: Csata–Deák 2010).

1.3.10. Új demokráciák és politikai szocializáció A Szociológia Tanszék egy új kutatási iránya 2009-től az új demokráciák és a politikai szocializáció problémáira koncentrál, széles nemzetközi kitekintésben. A kutatási irány előzménye a tárgyidőszak elejéig tartó Civil kurázsi kutatássorozat 8

Részletesebben lásd a legfontosabb tudományos eredményekről szóló részt, illetve a www.vallalkozz.ro honlapot.

188


(2000–2003), amely az egyetemi hallgatók politikai kultúráját, politikai szocializációs mintáit vizsgálta Péter László vezetésével (2003). A Demokratikus átmenet és politikai szocializáció Beninben, Bourkinában és Romániában című projekt (2009–2011) intézményi partnerei: BBTE Szociológia Tanszék, l’Université Abomey-Calavi du Bénin, Centre National de la Recherche Scientifique et Technologique de Ouagadougou, Burkina-Faso, támogatója pedig az Agentie Universitaire de la Francophonie. A romániai vizsgálat társkoordinátorai Csata Zsombor és Sergiu Mișcoiu. Kapcsolódó publikáció: Csata 2012a.

1.3.11. Városszociológia, városi társadalmi problémák kutatása Az elmúlt tíz év városkutatása során egyrészt olyan területi folyamatokat vizsgáltak, mint a falu–város migráció, szegregáció, slumosodás, kertvárosiasodás, városközpontok rehabilitációja, másrészt a városi társadalmak sajátos problémáit (lakásproblémák, városi egyenlőtlenség és szegénység). A módszertani eszköztár egyszerre kvantitatív és kvalitatív. A városkutatás empirikus és elméleti eredményeinek gyakorlati alkalmazása helyi és regionális fejlesztési stratégiák megfogalmazásában is megvalósul. A téma felelős kutatója Pásztor Gyöngyi. Kapcsolódó fontosabb projektek: Borderlines in urban spaces and planning (2004), partnerintézmények: Politecnico de Milano – Facolta Architettura e Societa DiAP, Technische Universitat Hamburg – Hamburg (TUHH), illetve Universitat der Bondenkultur Wien (BOKU); támogató: Socrates-Leonardo program, Future Urban Research in Europe - FUTURE, Culture and City, 2007, partner: Blekinge Tehniska Högskola, Karlskrona, Actual Socio-spatial Diferentiation and emergence, CNCSIS támogatás, 2006. Kapcsolódó publikációk: Pásztor 2006a, 2006b, 2007a, 2007b, Csedő et al. 2004.

1.3.12. Társadalmi nemek és munkaerőpiac Romániában E kutatási irány Geambașu Réka nevéhez kapcsolódik. A témához kapcsolódó első kutatási eredmények az Életünk fordulópontjai – Erdély kutatási program keretében gyűjtött adatokra támaszkodnak, ezek eredményei két tanulmányban olvashatók (Geambașu 2008, 2009, lásd a legjelentősebb tudományos eredményekről szóló részt). A vizsgálat célja a nemi egyenlőtlenségek vizsgálata az erdélyi magyar társadalomban; a 2009-es írás összehasonlító szemléletben vizsgálja az erdélyi magyar és magyarországi nemi egyenlőtlenségeket a két munkaerőpiacon. Más projektek: a kereskedelmi franchise-hálózatok szerepe az alacsonyan képzett népesség foglalkoztatásában Magyarországon, partner: Hétfa Kutatóintézet, Magyarország; a nők foglalkoztatásának összehasonlító vizsgálata Romániában és Magyarországon, finanszírozó: ERSTE Stiftung (2013–2014). Kapcsolódó publikációk: Csedő et al. 2004, Geambașu 2011, 2012, Geambașu et al. 2013.


189

1.3.13. A futball szociológiai kutatása A labdarúgásnak mint átütő erejű társadalmi jelenségnek és kulturális terméknek a szociológiai vizsgálata újszerű kutatási irány. A szurkolókkal készített interjúk, résztvevő megfigyelések és tartalomelemzések alapján készített vizsgálatok a futball és közösségi identitások, a szurkolói magatartások és társadalmi konfliktusok, valamint a népszerű játék és média, maszkulinitás, politikai hatalom viszonylatában elemzik a foci és társadalom kapcsolatait. 2011 óta a BBTE magyar Szociológia Tanszék új kutatási irányának eredményei között említhető a bukaresti Balassi Intézettel közösen szervezett Történelem a pályán című konferencia, számos szak- és mesteri dolgozat, alapozó publikációk, valamint a Focipiac-projekt, ami az átigazolási piac társadalmi és gazdasági meghatározottságát vizsgálja a társadalmi problémák futballban való tükröződésének elemzése mellett (Fociológia-projekt). Kutatásvezető: Péter László, résztvevők: Csata Zsombor és Balázs Előd. Publikációk: Péter 2010, 2013.

1.3.14. A gyermekbántalmazás, gyermekvédelem és a családon belüli erőszak kutatása A szociális munka tanszéki közösség tudományos munkájának egy jelentős része gyermekek helyzetét és a családon belüli viszonyokat, a nők helyzetét vizsgálják, és a bántalmazás és elhanyagolás megelőzésre koncentrálnak. E kutatási irányon belül három nagyobb projektet említünk meg: Balkan Epidemiologic Study on Child Abuse and Neglect (BECAN) (2009–2012, FP7 EU), Global Progress Survey on Violence against children (UNICEF, 2011), WOSAFEJUS – Why Doesn’t She Press Charges? Understanding and Improving Women’s Safety and Right to Justice (2009–2012, DAPHNE projekt). Résztvevők: Antal Imola, a kutatás romániai vezetője, Adorjáni Júlia, Dávid-Kacsó Ágnes, Stoleru Maria, László Éva, Roth Mária, Diaconescu Maria. Egy másik kapcsolódó projekt a Gyereknevelés a börtönrácsok mögött, 2009– 2012 közötti futamidővel. A kutatás romániai vezetője Müller-Fábián Andrea; további résztvevők: Roth Mária, Antal Imola, László Éva, Kolumbán Csilla és Rusu Dan Octavian (részletesebben a legfontosabb kutatási eredményeknél). A Gyermekvédelem és online veszélyek kutatási irány az előbbinek egy leágazása, és az internet felhasználásának módozatait, hatásait célozta felleltározni, különös hangsúlyt fektetve azokra a problémákra és kockázatokra, amelyekkel a gyermekek és tinédzserek a virtuális világban találkoznak. A kutatási irány felelőse az intézet részéről László Éva. Elvégzett kutatások: a 2006–2008 között zajlott Kockázatok és az internet használatának hatásai a gyermekek és tinédzserek körében és A tudás alapú társadalom fele való haladás perspektívája című projektek. Ezt követte a két hullámban megvalósított nagyméretű kutatás (EU Kids Online I. és II., 2009– 2010).

190


A kapcsolódó eredményeket egy 2008-ban megjelent kötetben foglalták össze, amelynek címe Teeneger’s in Action and Interactions Online in Central and Eastern Europe. Potentials and Empowerment, Risks and Victimization, valamint a Beneficii și riscuri ale utilizării internetului în rândul copiilor și adolescenților című kötetben (részletesebben a legfontosabb kutatási eredményeknél).

1.3.15. A kábítószer-fogyasztás és más függőségveszélyek kutatása, megelőzési lehetőségei A kutatási irány vezetője: Albert Lőrincz Enikő. Megvalósított kutatási témák: A serdülők attitűdjei a drogokról szimbólumelemzés alapján; a kábítószerfogyasztás és a függőségveszély pszichoszociális vonatkozásai a kolozsvári egyetemi hallgatók körében: életminőség és mentális egészség. A dohányzással kapcsolatos függőségproblémák társadalmi tényezőire vonatkozó kutatás a Building Capacity for Tobacco Research in Romania projekt része. Vezető partner: Davidson College, USA; partnerek: Semmelweis Egyetem, MOGYE. Kapcsolódó publikációk: Albert-Lőrincz 2010, 2011 Albert-Lőrincz et al. 2008.

1.3.16. Daganatos betegek pszichoszociális helyzete, rehabilitációja A kutatási program célja a daganatos betegek és túlélők életminőségét vizsgálni a diagnózis- és prognózisközlés szempontjából sajátos romániai kontextusban. A kutatásokban sajátos szociális szempont a daganatos betegek és a munkalehetőségek, jogok (CANWON). A kutatási irány keretében sorra került kutatási programként a kutatási és intervenciós projekt a Román Rákellenes Egyesülettel együttműködésben zajlik a pszichoszociális rehabilitációs programban részt vevő daganatos betegek számára. Partnerek: a Román Rákellenes Egyesület – „Közös Sorsok” Csoport és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem. A rákbetegség pszicho-szociális vetületeinek vizsgálata Erdélyben 2006–2013 (tűmogatói a Semmelweis Tudományegyetem, Budapest és UEFISCDI, Bukarest) c. projekt kutatásvezetője Dégi L. Csaba; résztvevők: Ambrus Beáta, Balog Piroska, Cîmpianu Mihaela Elvira, Faludi Cristina, Fehér Gobesz Anikó, Fekete Nagy Andrea, Gábor Ferenc, Gáspár Annamária, Hanusz Stella, Kállay Éva, Lukács Gyula Ignác, Mild Brigitte, Sárosi Arthur, Vágási Júlia, Vitéz Carmen. Kapcsolódó fontosabb publikációk (jelentős részük rangos ISI-folyóiratokban, -kiadónál jelent meg): Dégi 2005, 2006, Kállay–Dégi– Vincze 2007, Dégi et al. 2010, Dégi–Kállay–Kopp 2013.

1.3.17. Pszichiátriai betegek társadalmi integrációja A program célja a súlyos pszichiátriai zavarokban szenvedő felnőtt személyek esélyerősítése a társas integráció és a munkaerőpiacon való részvétel által (Acces egal program). Kutatásvezető: Müller-Fábián Andrea, résztvevők: Roth Maria,


191

Rebeleanu Adina, Antal Imola, Rusu Dan, Dégi László Csaba, Diaconescu Maria, Berszan Lidia, Szabó Béla. Kapcsolódó publikációk: Müller-Fábián et al. 2010, Roth-Szamosközi et al. 2009, 2010, Roth-Szamosközi–Müller-Fábián–Rusu 2010.

1.3.18. Az iskolai teljesítmény társadalmi tényezői, a serdülő fiatalok problémái A kutatási irány a román szociális munka tanszékkel közös, és több projekt kapcsolódik hozzá. A legfontosabb projekt célja az iskolai siker társadalmi tényezőinek azonosítása és a Chapel Hill-i egyetem által kidolgozott Iskolai Siker Profiljának (SSP – School Succes Profile, Romániában SSP – Ro) validálása; futamideje: 2007–2010. Kutatásvezető: Roth Mária, résztvevők: Antal Imola, Szabó Béla, Dégi László Csaba, Dávid-Kacsó Ágnes, Mezei Elemér (a magyar tagozatról). Kapcsolódó publikációk: Roth–Hărăguș–Dămean–Mezei 2009, Antal 2009, Dávid-Kacsó 2009, 2010.

1.3.19. A kutatási témák alakulásának rövid értékelő elemzése A kutatási témák alakulásában négy tényezőt azonosítottunk. Ezek: a korábbi kutatási témák folytatása, külföldi partnerek megkeresésére elinduló új kutatási témák, időközben felmerült, előtérbe került társadalmi problémák kutatása, a finanszírozók változása. Ezek a tényezők gyakran együttesen hatnak, ennek a mechanizmusait, következményeit fogjuk röviden vázolni. A korábbi kutatási témák folytatását elemezve, a falukutatás esetében megfigyelhetjük, hogy jelentős változást okoz a finanszírozási rendszer változása és az új partnerek megjelenése, amelyek hatására alig van valami hasonlóság az 1970-es évektől az 1990-es évek elejéig végzett falukutatások témájához, kutatási fókuszaihoz, vagy akár mérési technikáihoz. A falukutató és dokumentációs központ főleg svájci agronómiai külkapcsolatok és EU-s támogatás alapján a policy irányába tolódik el. Egy másik leágazás a falusi elit kutatása irányába mozdul el; sem módszereiben, sem elméleti hátterében nem követi már azt. Az etnikumközi kapcsolatok kutatása terén is változások következnek be: a Soros alapítványi támogatások fokozatos megszűnésével a téma iránti érdeklődés lankadt, néhány évre az empirikus kutatómunka megszűnt a 2000-es évek közepén. A tárgyidőszak második felében felívelő kutatások két eltérő irányba fejlődtek. A kisebbségi nyelvhasználat és nyelvpolitikai kutatások esetében közrejátszik a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet megjelenése, ami egyben finanszírozási hátteret is jelent, de nem zárható ki a téma társadalmi felértékelődése sem, a kisebbségi nyelvhasználat törvényes működtetésével járó nehézségek, feszültségek felszínre kerülésével. A másik irány, a nemzeti identitáskutatás és a magyar–magyar kapcsolatok alakulása konceptuális hátterében és módszereiben jobban kapcsolódik a korábbi kutatásokhoz (Kárpát Kutatás, 1997–2000), de fókuszáltságát illetően eltérő kérdéseket vet fel. A téma „újrafelvételében” jelentős szerepet játszott a külkapcsolati tényező (az MTA Kisebbségkutató

192


Intézete), valamint a növekvő magyarországi érdeklődés a magyar–magyar kapcsolatok alakulását illetően. A tárgyidőszak előtti néhány évben elindult ifjúságkutatásban a külkapcsolat szerepe meghatározó volt, 2005 után viszont előtérbe kerültek a társadalom irányából jövő igények, megrendelések (ifjúság és EU, fesztiválkutatás). A beazonosított kutatási irányok jelentős része többé-kevésbé kapcsolódik a külkapcsolatokhoz, ám a kutatók egyéni érdeklődése is szerepet játszott abban, hogy a felmerülő téma mely aspektusának kutatását mélyítették el (lásd a fiatalabb generáció esetén a doktori kutatási témákat, amelyek választását már más, egyéni érdeklődési tényezők alakították, pl. gazdasági etnocentrizmus, nemek és munkaerőpiac, városi slumosodás). Az időközben felmerült, előtérbe került társadalmi problémák kutatási témákká válása között említhető a népességfogyás, a migrációs kutatások elindulása, intenzívvé válása, az erdélyi civil szervezetek kutatása. A tárgyidőszak második felében, és még inkább 2010-től erőteljesen hat a kutatásra a finanszírozás változása, amely egyben az együttműködési lehetőségeket is más kontextusba helyezi. Itt elsősorban az EU-s támogatási források igénybevételére gondolunk, amely néhány kutatási témánál különös jelentőséggel bírt (vállalkozásfejlesztés, gyermekvédelem és gyermekbántalmazás, családon belüli erőszak). Itt egyszerre jelentkezik a társadalmi igény és a támogatási prioritások találkozása. Mindezt segíti, hogy az oktatók egy része magasabb fokozatot szerzett, ami favorizálja a nemzetközi tudományos programokba való bekapcsolódást, azok vezetését. Egyre több európai vagy országos finanszírozású kutatást végeztek, és az eredmények nemzetközi láthatósága is látványosan emelkedett, még a kar román munkaközösségéhez viszonyítva is. Erre a folyamatra ráerősített az önálló magyar intézet megalakulása 2011-ben, amely új lehetőségeket hozott a külkapcsolatok, intézeti együttműködések szervezésében, ugyanakkor a korábban kialakult közös kutatói hálózatok megmaradtak, különösen a gyermekvédelem, iskolai siker, online veszélyek kutatása terén.

1.4. A Sapientia EMTE Társadalomtudományi Tanszéke A Társadalomtudományi Tanszék 2001 óta működik a Sapientia Egyetem csíkszeredai helyszínén, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar keretében. Alapképzésen 2001–2002-től indult a szociológia, majd a kommunikáció és közkapcsolatok szak 2003–2004-től. Mindkét szak elnyerte az akkreditációt 2010-ben, az egyetem pedig 2012-ben. A szociológiai alapképzés keretében a tanszék hangsúlyosan gyakorlati, vidékfejlesztési szakirányt érvényesít. Az első önálló magiszteri képzést a csíkszeredai Sapientián 2013-ban akkreditálta a romániai szakhatóság9 Kommunikáció és közkapcsolatok néven, nemzetkö9

Agenția Națională pentru Asigurarea Calității în Învățământul Superior (ARACIS).


193

ziesített státussal.10 A 2013/2014-es tanévben indult az első évfolyam. Emellett a Budapesti Corvinus Egyetem levelező tagozatú szociológiai mesterképzőt működtet Csíkszeredában 2011 óta a tanszék oktatóinak közreműködésével, gazdaság- és szervezetszociológia szakiránnyal. A tanszékvezető az első időszakban Rostás Zoltán (2001–2006), helyettese Biró A. Zoltán, ezt követően Ambrus Zoltán (2007–2012) vette át a vezetést, 2012 őszétől pedig Bakó Rozália Klára. A tanszék oktatói állománya folyamatosan bővült, a szakok kiépüléséhez és az akkreditációs követelményekhez igazodva. A 2012/2013-as tanévben 17 főállású oktatóval működött, ebből három professzor, két docens, hét adjunktus és öt tanársegéd; 12 főnek van doktori fokozata. Az oktatói állományból 11 fő munkássága sorolható teljes egészében a tág értelemben vett szociológia, kulturális antropológia témakörébe. Az 1990 után a filozófia, regionális tanulmányok szakon végzettek munkássága is – a többi kollégával közösen végzett kutatások eredményeként – többnyire a tág értelemben vett szociológiához sorolható, csak a kifejezetten más tudományterülethez sorolható publikációkat hagytuk ki, tekintettel arra, hogy a KAB tudománytörténeti szintézise filozófia és kommunikációelmélet területén külön készül. A tanszék (tág értelemben vett) szociológiai tudományos teljesítményét vizsgálva megállapítható, hogy az összesített tudományos publikációinak száma a tárgyidőszakban 365, ebből 39 önálló könyv és 26 szerkesztett kötet. A nemzetközi láthatóságot vizsgálva elmondható, hogy 7 tanulmány jelent meg nemzetközileg jegyzett ISI-folyóiratokban és 2 könyv külföldi kiadónál (Sciencia Humana, Budapest). További 10 nemzetközileg elismert, több adatbázisban jegyzett külföldi folyóiratban is közöltek: Journal of Media Research, Electronic Journal of Radical Organization Theory, International Review of Social Research, Journal of Comparative Research in Anthropology and Sociology, Sísifo Educational Sciences Journal. A Magyar Public Relations Szövetség és a Sapientia EMTE Társadalomtudományi Intézetének közös szervezésében 2010 óta évente megrendezésre kerül a PR Nyári Egyetem Csíkszeredában. A vizsgált periódus végén három nagy kutatási prioritás fogalmazódott meg, amelyek igyekeztek integrálni az egyes oktatók kisebb léptékű vizsgálatait: 1. tömegkommunikáció (globális és lokális, új médiák, online argumentálás és retorika), 2. vidékfejlesztés (helyi és regionális fejlesztési stratégiák, környezettudatosság és felelős fogyasztás, humánerőforrás, munkaerőpiac és vállalkozások), 3. életmód (ifjúság és értékvilág, egészségszociológia, szimbolikus térhasználat, előítéletek és sztereotípiák). Azt gondoljuk, hogy általában az elemzett periódusra vonatkozóan érvényesnek tekinthető az a deklarált célokban megnyilvánuló kettőség, mely szerint a csíkszeredai képzés egyszerre próbál hangsúlyt fektetni a térségi beágyazottságra – 10

A Budapesti Gazdasági Főiskola négy oktatójának közreműködésével.

194


hogy a rekrutációs bázisa és az a terület, ahova visszaáramoltatja a képzett munkaerőt, a Székelyföld legyen –, illetve arra, hogy az oktatási funkció mellett a kutatásokban is jelentős szerepet töltsön be. Ennek a két célkitűzésnek egy része összeegyeztethető, másik része viszont problémákba ütközik. A térségi beágyazottságot erősíthetik a régióban végzett kutatások, ezek révén ugyanis a szolgáltató funkció is erősödik, illetve a potenciális partnerekkel, megrendelőkkel, munkáltatókkal való kapcsolat kiépülésének és konszolidációjának növekedik az esélye. Természetesen ennek feltételét, garanciáját egymással összefüggésben a kapcsolati tőke mellett a minőségi, professzionális munkák képezik. Viszont a nemzetközi vérkeringésbe való bekerülés, az egyre fontosabbá váló nemzetközi projektek, ISIpublikációk ezzel párhuzamosan másfajta szerepek betöltését és erősítését, az energiák átcsoportosítását teszik szükségessé. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi fajta együttműködésekben kevésbé partner a csíkszeredai műhely. Nem épült ki a vizsgált időszakban az a háttérintézmény-rendszer, amely a hallgatói tehetséggondozást hatékonyan felvállalhatná, legalábbis az eddigi tudományos diákköri konferenciákon való részvétel és az elért eredmények ezt mutatják. A csíkszeredai képzés olyan kihívásokkal szembesül, amelyek egy része érint más képzési központokat is: így a 2009–2013 közötti 18 éves generáció alacsonyabb létszámával, a bolognai folyamat bevezetésének következményeivel, a felsőoktatási piacon elburjánzó konkurenciával, a gazdasági és pénzügyi válság hatásaival. Ezeken a más műhelyekkel közös kihívásokon túl problémát jelent, hogy az utánkövetéses vizsgálatok eredményei alapján a székelyföldi munkaerőpiac telítődése pont a 2008-as évtől kezdődően válik látványossá (a bolognai folyamattal és a világválsággal együttesen fejtve ki hatását), illetve az a tény, hogy 2001-ben alapított műhelyként – tehát fiatal kora révén – nem rendelkezhet akkora múlttal, hírnévvel, amely hozzájárulhatna versenyképességéhez. A konkurenciára visszatérve, annyiban sajátosnak találjuk a pozícióját, hogy eleve egy kisvárosban működő egyetemnek sokkal kisebb az esélye az egyetemi élet, a campusi lét kiépítésére, másrészt a nem elég meggondoltnak tűnő oktatásfejlesztési, -bővítési stratégia következményeképpen a további székelyföldi kisvárosokban induló képzési, felsőoktatási központok veszélyeztetik a – gyenge érettségi eredményektől amúgy is vékonyodó – merítési bázist. Ha abból a szempontból vizsgáljuk meg a csíkszeredai műhelyt, hogy milyen kapcsolatokat ápol az ország más szociológiai centrumaival, akkor azt olvashatjuk ki a hálózatokból, hogy azok perszonalizáltak, illetve bizonyos ügyek mentén szerveződnek. Vannak olyan személyek a tanszéken, akik rendszeres együttműködésben állnak például a szakma egyes kolozsvári, temesvári, iași-i, bukaresti képviselőivel, illetve vannak intézményközi együttműködések, amelyek egy részét az akkreditációs kritériumok teljesítési kényszere motiválja – ilyenre példa a BBTE magyar szociológusaival történő egyirányú kapcsolat az államvizsgáztatás ügyében. Ugyanakkor annak ellenére, hogy a csíkszeredai oktatók egy része a BBTE-n


195

szocializálódott, és kézenfekvő lenne az erdélyi, illetve romániai vizsgálatok keretében az együttműködés a Kolozsvár–Csíkszereda vonalon, úgy tűnik, hogy a kolozsvári kutatóműhelyek „nem szorulnak rá” a csíkszeredai kompetenciákra. Van néhány olyan kutatás, amelyekben részfeladatokat betöltenek egyes Csíkszeredában oktató kutatók, de nem jellemző olyan fokú munkamegosztás, mint amilyen a Mozaik 2001 vizsgálat során történt.

1.5. A Sapientia EMTE Társadalomtudományi Tanszékének munkatársai által megvalósított fontosabb kutatási programok A tárgyidőszak első korszakában a tanszék és a KAM személyi állományában vannak átfedések, de ez csak részleges. A kutatások összefoglalásában szintén problémát jelent, hogy az egyetem, illetve a kar honlapján hiányosak a vonatkozó információk. Megpróbáltuk begyűjteni a kutatásokról is árulkodó önéletrajzokat, több-kevesebb sikerrel, ugyanakkor annak eldöntése sem volt dilemmáktól mentes, hogy kiket soroljunk a szociológusok közé, és kik azok, akikről más tudományterületek szintézisében olvashatunk részletesebben. Így az alábbi bemutatás minden bizonnyal nem lesz teljes körű. Az egyik kutatási irány a székelyföldi elitek kutatása. Kapcsolódó eredmények: Biró 2007, Biró–Kiss 2007. A regionális identitás, regionális fejlődés Székelyföldön kutatási irányhoz illeszkedik több kisebb kutatási projekt a kétezres évek második felében, amelyek kutatásvezetője Biró A. Zoltán. Az ezek keretében szervezett fórumok kötetei nagyon rövid terjedelmű (néhány oldalas) hozzászólásokat tartalmaznak (Biró– Ozsváth Berényi 2009). A munkaerőpiac és felnőttképzés egy másik kutatási irány: a kétezres években Biró A. Zoltán (2007, 2012), Bálint Blanka (2004) és Bálint Gyöngyvér (2002, 2011, 2013), Bálint et al. 2003, Bálint et al. 2004 nevéhez több, a Hargita megyei munkaerőpiacot célzó, például a Szülőföld Alap által támogatott kutatás zajlott. Bálint Gyöngyvér doktori dolgozatában a Hargita megyei foglalkozási stratégiákat vizsgálja esettanulmányokra alapozva. Ahogyan a BBTE esetében az oktatók doktori témái köré többéves kutatási csapásirányok épülnek ki, úgy a Sapientia EMTE egyes oktatóira vonatkozóan is meghatározónak bizonyul a vizsgált időszakban ez a jelenség, de itt kevésbé szerveződnek csoportokba a kutatás résztvevői, több az egyéni projekt. Bálint Blanka a Mozaik 2001 elnevezésű kutatás másodelemzése révén keresi a választ doktori dolgozatában arra a kérdésre, hogy melyek a túlképzettség okai az erdélyi diplomás fiatalok körében (Bálint B. 2011a, 2011b). Gergely Orsolya a női vállalkozók profilját és motivációját kutatja (Gergely O. 2009a, 2010, 2013a, 2013b), előtte az egyetemisták lakáshelyzetével, lakásmintáival foglalkozott (Gergely O. 2004, 2005). Sólyom Andrea a székelyudvarhelyi középiskolások és kolozsvári egyetemisták

196


politikai kultúráját vizsgálja mennyiségi módszerekkel (Sólyom 2009a, 2009b, 2011a, 2011b, 2013a, 2013b). Utóbbi kutató a szubkultúrákhoz tartozást vizsgálja Székelyudvarhelyen a kétezres évek közepén egy magyarországi és székelyföldi városokat tömörítő kutatási projekt keretében és folytatásaként (Sólyom 2004, 2005, 2006c, 2007). 2011-ben ért véget a KNOWandPOL projekt, címe: The role of knowledge in the construction and regulation of health and education policy in Europe: convergences and specificities among nations and sectors. European Commission Research DG Socio-Economic Dimensions In FP6. Sixth Framework programme of the European Community, fő pályázó B. Delvaux (Univ. Catholique De Louvain). A tanszék részéről Rostás Zoltán, Bodó Julianna, Kósa István és Székely Kinga vettek részt benne. A publikációk szerzői többnyire nem a tanszék munkatársai. 2011 óta a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat támogatásával végeznek kutatásokat Hargita és Kovászna megyékben, konferenciákat szerveznek és köteteket szerkesztenek, melyek fő témája a média hatása a fiatalokra. A kutatások vezetője Biró A. Zoltán. Publikációk: Biró–Gergely szerk. 2013, Gergely O. szerk. 2012. A tanszék néhány fiatalabb oktatója az elmúlt években több település, így Csíkszereda, Borszék, Madéfalva önkormányzatainak megbízásából az Általános Településrendezési Tervek szociológiai megalapozását vállalta fel, ezek közül a csíkszeredai munka jelent meg könyv formájában: Bálint–Sólyom–Zsigmond 2014. A tanszék oktatói kisebb, a Sapientia Kutatási Programok Intézete által támogatott, 1–3 éves futamidejű projektekben vesznek részt. Az egyik kutatási irány a környezetszociológia, ezen belül Nistor Laura és Sólyom Andrea a sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi és kolozsvári középiskolások környezethez való viszonyát vizsgálták fókuszcsoportos interjúk segítségével. Az ebből készült publikációk megjelenés alatt állnak. Ennek előzménye egy Sepsiszentgyörgyön zajlott mennyiségi kutatás, amelyben az említett kutatók mellett Bakó Rozália Klára és Telegdy Balázs vettek részt. Nistor Laura az az oktató a tanszéken, akinek a nevéhez a legtöbb ISI-publikáció fűződik: Nistor 2012, 2013, Iluț–Nistor 2011, Nistor–Tîrhaș– Iluț 2011. Egy másik, a Kutatási Programok Intézete által támogatott projekt Hubbes László Attila nevéhez fűződik, aki a magyar és román neopogány csoportok internetes retorikáját kutatja. Már van egy ISI-publikációja is a témában Bakó Rozáliával közösen: Bakó–Hubbes 2011. A tanszék két oktatója – Bakó Rozália Klára és Zsigmond Csilla – részt vett egy következő, KPI által támogatott projektben, amelynek vezetője a marosvásárhelyi Sapientián oktató Zsigmond István volt, és az Információs technológiák a felsőoktatásban: metakognitív stratégiák és oktatási együttműködés fejlesztése elnevezést viselte. Egy nemzetközi projekt keretében Bakó Rozália Klára évente készít országjelentéseket Romániáról; a Global Information Society Watch projektről részlete-


197

sebben olvashatunk a Reconect 2010/3-as számában. Ezt megelőzően szervezetszociológia területén végzett minőségi módszerekkel kutatásokat, amelyekből 2003-ban megvédett doktori dolgozatát is írta (ez utóbbira a szakma képviselőinek teljesítményéről szóló fejezetben visszatérünk). A kétezres évek második felében egy a hírpreferenciákat a kísérlet módszerével kutató csoport működik a tanszéken, ennek tagjai Kósa István, Zsigmond Csilla, illetve Ambrus Zoltán. Eredményeiket nemzetközi adatbázisokban jegyzett folyóiratokban, valamint külföldi és hazai kötetek fejezeteiként publikálják: Kósa– Zsigmond 2013, Ambrus–Kósa–Zsigmond 2010, 2011, Kósa–Zsigmond–Ambrus 2012, Kósa–Ambrus–Zsigmond 2009, Ambrus–Kósa–Zsigmond 2009.

1.6. KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja A KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központja e kötet tárgyidőszaka előtt létező, ismert kutatóműhely volt Csíkszeredában (lásd Roth 2002). A KAM munkássága kiemelkedő jelentőségűnek tekinthető az 1990-es években a Székelyföld régió társadalomtudományi megismerése szempontjából. Tematikájában munkásságuknak a kulturális antropológiai megközelítések mellett a társadalomtörténeti és a szociológiai megközelítésnek nagyjából azonos súlya volt az elmúlt évtizedben, így munkásságuk szociológiai és antropológiai részét a szociológia területéhez soroljuk e szintézis módszertani megfontolásai alapján. A kiadványaik alapján (Helyzet Könyvek) a tudományos érdeklődésük a következő területekre terjedt ki: a romániai társadalom meghatározása, migráció, elvándorlók Székelyföldről, magyar–román, magyar–cigány kapcsolatok, elszegényedési folyamatok, a humorvilág elemzése, a szocializmus emlékének elemzése, stratégiák, kényszerpályák a romániai magyar társadalom vonatkozásában, szimbolikus térhasználat. E szintézis tárgyidőszakának kezdetén (a 2000–2001. évi Antropológiai Műhely alapján) a KAM műhelyéhez szorosabban vagy lazábban kötődő kutatók: Biró A. Zoltán, Bodó Julianna, Gagyi József, Oláh Sándor, Rostás Zoltán és Túros Endre. Az Intézet létrehozása óta kiemelten fontosnak tartja a fiatal szakemberek támogatását, a térségi szakmai rendezvények szervezését, a térségi fejlesztéspolitikai folyamatokban való szakmai szerepvállalást (Sikeres Székelyföld konferenciasorozat), a társadalomtudományi szakkönyvtár működtetését. A tárgyidőszak végén a kutatóműhelynek öt fiatal főállású kutatója van. A felsorolt területeken 2002-től számos kutatás és kiadvány készült, amelyek eredményeiről csak vázlatosan fogunk beszámolni a továbbiakban. 2001–2002-ben egy jelentős romakutatást végeztek Az önmeghatározás kérdése. A roma identitás változása a posztkommunista időszakban című kutatási program keretében, amelyet az Open Society Institute támogatott. A kutatás eredményeit a Bodó Julianna által szerkesztett kötet tartalmazza (Bodó szerk. 2002).

198


A KAM Bekapcsolódott a Mozaik 2001 Kárpát-medencei szintű ifjúságkutató programba, bevonva az újonnan alakult Sapientia EMTE csíkszeredai szociológusképzéséhez kapcsolódó fiatal oktatókat a kutatómunkába, lásd: Bálint Blanka, Bálint D. Gyöngyvér 2002, Mozaik 2001 – Gyorsjelentés – Székelyföld. In: MOZAIK 2001 – Gyorsjelentés: Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. A helyi identitás, helyi kultúra és szimbolikus térhasználat a műhely egyik fontos kutatási területe volt a tárgyidőszakban, melynek keretében több publikáció is született: 2011, Biró–Csomortáni 2008. Egy másik fontos kutatási terület a lokális és regionális fejlődés és önkormányzatok működésének vizsgálata. Kapcsolódó publikációk: Laki–Biró 2001, Biró 2004, 2006b, 2007, Biró–Koszta–Mátéffy 2004, Biró–Bálint–Miklós 2008, Oláh szerk. 2006. A KAM működése szempontjából az utóbbi időszakban fontos program a Székelyföldi háztartásvizsgálat 2011 adatfelvétele (még nem jelentek meg tudományos publikációk). A 2000-es évek folyamán a KAM és a csíkszeredai Társadalomtudományi Tanszék szociológiai személyi állománya között voltak átfedések, de (a KAM vezetőjének megítélése szerint) az egyetem és a KAM tudományos eredményei jól szétválaszthatók.

1.7. Partiumi Keresztény Egyetem, Társadalomtudományi Tanszék A Partiumi Keresztény Egyetem a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által létrehozott intézmény 2000-től működik, és a Sulyok István Református Főiskola utódaként jött létre. Először a szociális munka szak indult, majd szociológia szakot is indítottak. Az akkreditáció megszerzése után (2008) a tanszék mesteri képzést is indított Európai szociálpolitikák címmel. Az intézményben 14 főállású oktató van, ebből egy magyarországi (Ladányi János), és további három fő más tudományterületekhez tartozik (politikatudomány, pszichológia, turisztika). A doktori fokozattal rendelkező munkatársak: Szilágyi Gyöngyi, Flóra Gábor egyetemi tanárok és Molnár Gusztáv docens. A tanszéket megalakulása óta Szilágyi Gyöngyi vezeti, helyettese Szűcs Enikő. Az erdélyi illetőségű tanszéktagok a tárgyidőszakban 166 szociológiai jellegű publikációt közöltek, ebből 20 önálló könyv. Az írások túlnyomó része a Partiumi Szemlében és a Partium Kiadó gondozásában jelent meg. A legtöbb publikáció Flóra Gábor és Szilágyi Gyöngyi tollából származott, jelentős részük társszerzőként. A tanszék tagjai mintegy 10 tanulmányt közöltek külföldi, nemzetközi rangú (ISI, BDI) folyóiratokban, kötetekben; elsősorban a következő folyóiratokban, illetve kiadóknál: Journal of Southern Europe & the Balkans, Review of Sociology, Revista General de Derecho Canónico y Derecho Eclesiástico, Alta Mira Press, Lambert Academic Publishing, CEU Press, Education Society – EAIR.


199

A PKE Társadalomtudományi Tanszéke több kutatási és fejlesztési projektben vett részt a tárgyidőszakban. Ezeknek a projekteknek nagyobb része a határ menti régiókhoz kötődik, és inkább gyakorlati, alkalmazott jellegűek, de van közöttük alapkutatás jellegű is (a felsőoktatás és társadalmi kohézió kutatása). Az intézmény jól kihasználja a határ menti földrajzi pozícióját a kutatási kapcsolataiban, de ez egyben a tudományos külkapcsolatok szintjét is mutatja, kevés kivételtől eltekintve. Ezek közül a tárgyidőszakban megvalósuló nagyobb volumenű projektek a következők: Európai, nemzeti és regionális identitás – elmélet és gyakorlat. A Partiumi Keresztény Egyetem, a Debreceni Egyetem és a Nagyváradi Egyetem közös kutatási programja, 2009–2011 közötti futamidővel. A projekt finanszírozója az Európai Regionális Fejlesztési Alap. A három egyetem öt kutatócsoportja a kortárs filozófia és szociológia módszereinek interdiszciplináris ötvözésével vizsgálta a különböző típusú identitások kölcsönhatásának problémáját. (A projekt honlapja: enri.partium.ro.) Kutatásvezetők: Hatos Adrian, Balogh Brigitta, résztvevők: Bernáth Krisztina, Flóra Gábor, Pásztor Rita, Székedi Levente (PKE, TT tanszék). Publikációk: Balogh et al. szerk. 2011, Balogh et al. eds. 2011 stb. Határmenti pedagógus közösségek interkulturális kompetenciáinak erősítése (Competently). A gödöllői Szent István Egyetem Pedagógia Kara (Szarvas) és a Partiumi Keresztény Egyetem határ menti projektjének célja a határ menti térség pedagógusai kompetenciáinak fejlesztése, az eltérő kulturális kontextusban tevékenykedő gyakorló tanárok, pedagógusok közötti kommunikáció segítése, az együttműködések serkentése. A 2009 novemberében indított projekt kutatási jellegű is, magában foglalja a romániai Bihar és a magyarországi Békés megye pedagógusainak nevelésszociológiai felmérését. A projekt támogatója az Európai Regionális Fejlesztési Alap (Magyarország – Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program, 2007–2013), a projekt honlapja: bekes-bihor.eu. Kutatásvezető: Szilágyi Gyöngyi (a PKE részéről), kutatók: Belényi Emese, Grosmann Károly, Horváth Gizella (szerkesztő), Szabó Tibor (informatikus). Publikáció: Lipcsey 2012, Lipcsey szerk. 2013. A romák munkaerőpiaci integrációjának elősegítése a Bihar – Hajdú-Bihar Eurorégióban (Roma Employment). A projekt 2009–2011 között zajlott, támogatója az Európai Regionális Fejlesztési Alap (Magyarország – Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program, 2007–2013). A projektben a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem vezető partnerként vett részt, együttműködési partnerségben a debreceni Humán Fejlesztők Kollégiumával és a nagyváradi Ciorre Roma Alapítvánnyal (támogató partner). A projekt célkitűzései: a romák foglalkoztatását befolyásoló tényezők megismerése, a roma lakosság sajátos igényeinek megfelelő szakképzési kínálat fejlesztése, a romák munkaerő-piaci integrációját elősegítő szolgáltatások intézményesülése. A célcsoportot a Bihar és Hajdú-Bihar megyei roma lakosság, a jelenlegi és potenciális munkáltatók és a szakképzést nyújtó

200


intézmények, szakemberek képezték. Kutatásvezető: Flóra Gábor, résztvevők: Olah Șerban, Székedi Levente. Publikációk: Székedi 2013, Flóra et al. 2011. Felnőtt- és szakképzési együttműködés a hátrányos helyzetű személyek munkaerő-piaci esélyeinek növeléséért a Bihar – Hajdú-Bihar Eurorégióban (Adult Learning). A projekt kezdeményezői: a Partiumi Keresztény Egyetem és a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola. A projekt célja a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci integrációjának elősegítése a szakképzési és felnőttoktatási programok fejlesztése révén a határ menti régióban, különösen a Bihar – Hajdú-Bihar Eurorégió képzési kínálatának és kapcsolódó munkaerő-piaci viszonyrendszerének megismerése, a felnőttoktatási és képzési programok tartalmi és módszertani megújítása, a határ menti felnőttoktatás szakmai hátterének megerősítése. A projekt keretében felmérték a szak- és felnőttoktatási keresletet és kínálatot a régióban. A felnőttoktatási kínálat felmérése során különös hangsúlyt fektettek a már működő speciális felzárkóztató, a hátrányos helyzet leküzdésére vonatkozó képzési programok tanulmányozására. Kutatásvezető: Szilágyi Gyöngyi, résztvevők: Tolnai Tímea Katalin, Pajzos Csaba, Flóra Gábor, Wéber Cecília, Szűcs Enikő, Györbiró András. Publikációk: Szűcs–Tolnai coord. 2012, Szilágyi–Flóra coord. 2012. Felsőoktatás és társadalmi kohézió – közös kutatás és fejlesztés a határmenti régióban (HERD). A kutatásban részt vevő intézmények: a Debreceni Egyetem mint vezető partner, illetve a Nagyváradi Egyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem mint partnerek; a kutatás időtartama: 2009–2011. A kutatás céljai a következők: a felsőoktatás átalakulásának bemutatása és értékelése a bolognai folyamat tükrében; a felsőoktatás kínálatában bekövetkezett regionális szintű változások mérése a társadalmi kohézió és a fejlődés tekintetében; a felsőoktatásban bekövetkezett változásokra és kihívásokra adott helyi és regionális megoldások összehasonlítása és elemzése. (A projekt honlapja: http://unideb.mskszmsz.hu/.) Kutatásvezető: Kozma Tamás egyetemi tanár, résztvevők (PKE): Bernáth Krisztina, Szilágyi Gyöngyi, Győrbiró András, Belényi Emese, Flóra Gábor, Pásztor Rita, Szűcs Enikő, Szolár Éva. Publikációk: Pusztai–Hatos ed. 2012, Györgyi–Nagy szerk. 2013, Kozma–Bernáth szerk. 2012, Mátyási–Bernáth 2012. Határmenti Együttműködés Erősítése a Szociális Szakemberek Képzése és Munkaerő-piaci Orientációja Területén (SOCIALPROF). A Magyarország – Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program (2007–2013) című pályázati program felhívására a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karának Szociálpedagógia Tanszéke 2011 februárjában pályázatot nyújtott be a nagyváradi PKE, BTK Társadalomtudományi Tanszékével együttműködve. Ennek témája a határ menti együttműködés erősítése a szociális szakemberek képzése és munkaerő-piaci orientációja területén. A program célja felmérni a regionális esélyegyenlőtlenséggel sújtott határ menti területeken jelentkező szociális problémákat, tekintettel arra, hogy a problémákra adott válaszokban különbségek lehetnek


201

országonként és régiónként, ami megjelenik a szociális ellátórendszer működésében. A problémák megoldásához alkalmazott módszerekhez a szakemberképzésnek is igazodnia kell, egymás jó gyakorlatainak megismerése is a program célja, ami jelentős segítség a képzés fejlesztésében. Kutatásvezető: Szűcs Enikő (PKE), résztvevők: Szilágyi Gyöngyi, Flóra Gábor, Gombik Judit Klaudia, Belényi Emese, Berei Annamária (PKE). Publikációk: Rákó–Szabó szerk. 2013, Belényi–Flóra 2013a, Szilágyi–Gombik 2013, Rákó–Szűcs 2012, Mátyási 2012, Molnár–Belényi 2012.

1.8. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Kolozsvár) szociológiai tevékenysége A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI, román rövidítése ISPMN) a Román Kormány hatáskörébe tartozó és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala irányítása alatt álló közintézmény, és 2007 óta működik Kolozsváron. Alapcélkitűzése és működési területe: a romániai nemzeti kisebbségek és más etnikai közösségek etnikai identitása megőrzésének, fejlesztésének, kifejeződésének, valamint ezek szociológiai, történelmi, kulturális, nyelvészeti, vallásos és más jellegű aspektusainak kutatása, tanulmányozása. Az intézet igazgatója megalakulása óta Horváth István szociológus. Az NKI 20 főállású kutatót alkalmaz, és egy kisebbségtudományi Dokumentációs Központot és kutatókönyvtárat működtet. A kutatómunka jelentős része a Tanulmányozási, Elemzési és Kutatási Osztályon történik, itt 12 fő dolgozik, többségükben magyarok, ebből négy szociológus. A dokumentációs központban dolgozó 8 tudományos munkatársból háromnak a munkássága tartozik a mi vizsgálódásunk tárgykörébe. A kutatóintézeti munkáról képet kaphatunk a Műhelytanulmányok című kiadványsorozatból is, ami elérte az 53. számot 2013-ban; ebből 20-at írtak erdélyi magyar szociológusok, akik közül három külső munkatárs volt. A sorozat szerzői nem mind az intézet dolgozói, de nagyobbrészt ők közölnek aktuális kutatási eredményekről formailag hosszabb tanulmányokban, 1–2 ív terjedelemben. Az intézet a szociológia területén (is) akkreditált tudományos kiadót működtet; a 2013-ig összesen kiadott 53 könyvből mintegy 20 sorolható tág értelemben a szociológiához, ebből mintegy 15 könyv jelent meg az NKI munkatársainak szerzőségével. Az intézet szociológiai publikációinak száma világosan nem határozható meg a vizsgálatunk tárgyidőszakára vonatkozóan, mivel a munkatársak folyamatosan kerültek a 2007-től működő intézethez, ám az összesített publikációk száma 2007től számítva 100 körül mozog. Az intézeti kutatómunka nemzetközi láthatóságát néhány rangos nemzetközi folyóiratban megjelent tanulmány, valamint az intézet kiadója által megjelentetett angol nyelvű publikációk biztosítják.

202


1.9. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatási programjai Az intézetben folyó kutatómunka kutatási irányok szerint szerveződik; ezeket ismertetjük a továbbiakban.

1.9.1. Etnikum, népesség és társadalom Romániában Jellegzetesen szociológiai és demográfiai jellegű kutatási irány, vezető kutatója Kiss Tamás. E kutatási irány főleg a kisebbségek népesedési dinamikájával kapcsolatos jelenségkörre koncentrál, beleértve a klasszikus demográfiai vonzatokat (természetes népmozgalom és migráció), de a kisebbségek szempontjából meghatározó más vonatkozásokra, mindenekelőtt az identitásváltásra, az asszimilációra (vegyes házasságok, szórvány), valamint a romániai kisebbségi helyzet és társadalomszerkezet közötti összefüggésekre, az etnikai rétegződésre vonatkozó kérdéseket is. Ide tartoznak a népszámlálás során működő etnikai kategorizációval és klasszifikációval kapcsolatos módszertani, kritikai jellegű kutatáskezdeményezések. A kutatási irányhoz kapcsolódó kutatóprogramként említhető a Migráció és a migrációs hatások kezelése Délkelet-Európában SEEMIG projekt, illetve a kisebbségekre, mindenekelőtt a romániai magyarokra vonatkozó demográfiai előrejelzések, ezen belül például az Életünk fordulópontjai 2. program (lásd a legfontosabb tudományos eredményekről szóló részt). Kapcsolódó publikációk: Kiss T.–Barna 2012, Gyurgyík–Kiss T. szerk. 2010, Kiss T. 2010a, 2010b, Kiss T.–Veress 2010, Kiss T.–Csata 2008.

1.9.2. Nyelvi jogok és a kisebbségek nyelvi helyzetének szociolingvisztikai leírása E kutatási irány vezetője Horváth István. A témakörhöz tartozik az alakuló kisebbségi nyelvi jogok kérdése (lásd a Nyelvi jogok Romániában programot, vagy a MinLex jogtárat). A kisebbségi nyelvhasználat és a nyelvi jogok alkalmazása az Intézet egy másik állandósult kutatási iránya (lásd a Közigazgatási nyelvhasználat Hargita megyében programot). Továbbá a kisebbségi nyelvi helyzet szociolingvisztikai leírása is meghatározó célja e kutatási iránynak. Ennek jegyében különböző kutatási stratégiákhoz folyamodtak az intézmény munkatársai. A magyar nyelvi közösség esetében reprezentatív, nagymintás, ankét alapú adatfelvételek nyomán jelentek meg elemzések. Újabban többnyelvű településeken működő iskolák, áruházak, más nyilvános intézmények nyelvi tájképét elemzik. Itt jegyezzük meg, hogy jelentős szerepet kapott a roma nyelvi revitalizáció mint kutatási irány. Megemlítendő a Szereplők, szerepek és percepciók a romani nyelv romániai oktatásában program. Publikációk: Horváth–Tódor szerk. 2010, Veress–Vitos 2010 (részletesebben lásd a legfontosabb kutatási eredményekről szóló részt).


203

1.9.3. Romakutatások Az NKI Romológiai Kutatócsoportja irányítja az Intézetben végzett romakutatásokat; kutatók: Toma Stefánia, Fosztó László, Kozák Gyula, Plainer Zsuzsa. A kutatás irányvonalait az Intézet roma tematikájú kutatási stratégiája határozza meg, amely két fő tevékenységi kört jelöl ki a kutatócsoport számára: (1) a roma közösségeket célzó különféle intézkedések (így a Roma inklúziós program) és (2) az új megközelítések vizsgálata (a közpolitikákban és elméleti szinten is): a romák identitáskonstrukciójának folyamata, gazdasági tevékenységeik, a migráció, a nagyszámú szegény (ún. underclass) közösségek kialakulása mind-mind nemzetközi vitát ösztönöztek, új megközelítésekre sarkallnak. Az intézet Romológiai Kutatócsoportja összetett tevékenységeket folytat: kutatási projekteket működtet, metaadatbázist hozott létre, tudományos eseményeken vesz részt, illetve tudományos eseményeket szervez, valamint hozzájárul a romákat érintő közpolitikák alakításához. Kapcsolódó publikációk: Toma 2008, Plainer 2009, 2010, 2011, Kiss–Fosztó– Fleck 2009, Toma–Fosztó 2011, 2012, Kiss D. 2009, Fosztó–Kozák–Toma 2011.

1.9.4. Kisebbségek átmenetben A kutatási irányvonal a kisebbségek életét és kultúráját az intenzív modernizációs átalakulás kontextusában vizsgálja, beleértve a kulturális átalakulást, az identitásstratégiákat és a nyelvhasználat megváltozását, a migrációs gyakorlatok és transznacionalizmus működtetését, illetve a hagyományos és a modern egymás mellett élést és konfliktusokat. A kutatási irányvonalon belül három nagy témakörbe sorolhatók a kutatások: (1) az etnicitás konstrukciói és a kisebbségi intézményrendszerek Romániában, (2) az erdélyi tánctudomány, az erdélyi cigány/roma zenészek társadalmi és kulturális hálózatai és (3) a migráció. A vezető kutatók: Horváth István, Remus Anghel.

1.9.5. Migráció A migrációval kapcsolatos intézeti kutatások az elvándorlás, illetve a helyi közösségek újraszerveződésének mechanizmusaira összpontosítanak. Egyaránt figyelemmel követik a migrációs stratégiákat és azokat a társadalmi és gazdasági tényezőket (social remittances), amelyek befolyással bírnak a társadalmi kapcsolatok átszerveződésében, az értékek, etnikai és társadalmi szolidaritás átértelmezésében. A megközelítés tekintetében a kutatásokat interdiszciplinaritás jellemzi. A kapcsolódó nemzetközi projekt – A migráció és a migrációs hatások kezelése DélkeletEurópában – Határokon átnyúló együttműködés a tényekre alapozó stratégiákért – támogatója a SEEMIG, EU-s finanszírozással (időtartama: 2012–2014). (Horváth migrációkutatási munkásságáról részletesebben lásd még a legfontosabb tudományos eredményeket összegző részt.)

204


1.9.6. Interkulturalitás és etnikumközi viszonyok A kutatási irány fő célkitűzése azonosítani és leírni az etnikai rezsimek működési formáit, illetve megérteni azok etnokulturális vonatkozásait. Ennek megfelelően a kutatási irányon belül folytatott kutatások az etnikai rendszerek következő dimenzióit vizsgálják: identitáspolitikák és etnikai identitások; etnokulturális különbözőségek; integrációs, szegregációs és szegmentációs modellek; az identitás expresszív formái; interkulturális gyakorlatok; módszertani és történeti perspektívák. A kutatási irányhoz egyaránt tartoznak kvalitatív és kvantitatív jellegű (szociológiai felméréseken alapuló) kutatások. A kutatócsoport által felvállalt széles kutatási paletta egyszerre igazodik a nemzetközi társadalomtudományi tendenciákhoz (pl. az elméleti, illetve konceptuális keretek megváltoztatása, a multikulturalizmus és az interkulturalitás, vagy pedig az asszimiláció és az integráció közötti különbségek árnyalása) és az országban tapasztalható társadalmi problémákhoz az alapkutatások mellett a gyakorlati célt szolgáló kutatások bevonása révén (pl. a közpolitikák elemzése és értékelése). Az etnikai és identitáspolitikák vonatkozásában az identitás intézményi konstrukcióit vizsgálják a kisebbségi intézmények, valamint a többségi, állami hatóságok perspektívájából. A kisebbségi intézmények kutatásának vonatkozásában megemlíthetjük a Nemzeti kisebbségek intézményrendszere projektet, amely a kisebbségi intézmények struktúráját, identitásdiskurzusokat és azok hatásait elemezte. A közpolitikák vonatkozásában vizsgálták az interkulturális oktatás elveinek alkalmzását a vegyes etnikumú iskolák szintjén, valamint a romák munkaerő-piaci integrációját célzó politikákat.

1.9.7. Az etnokulturális különbségek kutatása Romániában A téma több kvantitatív kutatás tárgyát képezi. Ezek közül megemlítjük a romániai magyar fiatalokat összehasonlító perspektívában vizsgáló, reprezentatív mintán végzett szociológiai survey felmérést (Kiss T.–Barna–Sólyom 2008). A szociológiai felmérés eredményeinek részletes feldolgozását az NKI a kolozsvári BBTE – Max Weber Társadalomkutató Központ ifjúságkutatóival, valamint a Román Ifjúsági Hatóság keretében működő Ifjúságkutató Központ kutatóinak bevonásával végezték el. Az elkészült kiadványokról lásd a Kiss T.–Barna szerk. 2011 és Kiss T.–Barna–Kozák ed. 2011 tanulmányköteteket (részletesebben lásd a legfontosabb kutatási eredményekről szóló részt). A Románia és Ukrajna közötti határátlépési praktikák témájú kutatás a határmenti régióban létező mindennapi interakciókat és az ezeket, illetve különösen a kereskedelmi interakciókat elősegítő intézményi fejlődést vizsgálta. Az intézet kezdeményezésére készült egy Kulturális fogyasztás Romániában vizsgálat is. Az intézet további kutatási irányai – a romániai nemzeti kisebbségek történelme, politikum és etnikum – nem kapcsolódnak szorosan a szociológia területéhez, ezért itt nem ismertetjük.


205

2. Erdélyi magyar szociológiai publikációk 2.1. Az erdélyi magyar nyelvű (vagy a magyar szociológiai műhelyekhez kapcsolódó) folyóiratok ismertetése, értékelése 2002–2013 között Az elemzett periódusban három olyan erdélyi szaklapot választottunk ki, amely a tudomány művelőinek tevékenységéről, a diszciplína állapotáról szolgáltat információkat. A kiválasztott lapok tanszékekhez, tudományos műhelyekhez kapcsolódnak. A részletes elemzésből a magyar nyelvű lapok közül a WEB maradt ki, amely többnyire mesteri, doktori hallgatók és fiatal oktatók írásait tömöríti, nekik biztosított publikációs teret, és 2008 óta megjelenése szünetel. Az egyik lap tizenegy éve, a másik 2009-től kezdődően működik, a harmadik pedig 2011 óta jelenik meg. Az Erdélyi Társadalom magyar nyelven jelenik meg, a Reconect háromnyelvű lap, míg az Acta Social Analysis csak angol nyelven közöl írásokat. Az erdélyi magyar szociológusok munkái természetesen nem csak ezekben a periodikákban olvashatók, hanem magyarországi, külföldi, illetve elszórtan román nyelvű lapok hasábjain is, de kutatásunk keretei ezekre terjednek ki. A szerkesztőbizottságok összetételét vizsgálva kiderül, az Erdélyi Társadalom az évek során változásokon ment keresztül, ezért az első és az utolsó lapszám megjelenésekor aktuális szerkesztők listáját közöljük: 2003-as indulásakor a felelős szerkesztő Horváth István, a bizottság tagjai rajta kívül Magyari Tivadar, Péter László és Veres Valér. A tárgyidőszak végére, 2013-ban a főszerkesztő Veres Valér, a szerkesztőbizottság pedig kiegészült Berszán Lídia, Csata Zsombor, Kiss Dénes, Benedek József, Geambașu Réka, valamint Pásztor Gyöngyi személyével. A Reconect főszerkesztője Bakó Rozália Klára, szerkesztőbizottságának tagjai pedig Ferencz Angéla és Sólyom Andrea. Az Acta főszerkesztője Biró A. Zoltán, asszisztense Nistor Laura. Az előbbi két laptól eltérően nem válik külön a szerkesztőbizottság és a szerkesztőtanács, így Ambrus Zoltán, Andrew Balas, Bodó Julianna, Petru Iluț, Kovách Imre, Öllős László, Rostás Zoltán, Dumitru Sandu, Szántó Zoltán, valamint Tonk Márton is szerkesztőként szerepel. Az említett lapokat elsősorban mennyiségi szempontból elemeztük, az általunk használt módszertan nagymértékben támaszkodott a közép-kelet-európai szociológiák helyzetének feltérképezésére irányuló kutatási programban hasznosított modellre (Kiss–Sólyom 2002a, 2002b). Foglalkoztunk a rovatokkal, a szerzők személyi jellemzőivel, az írások témájával, módszerével, interdiszciplinaritásával, a hivatkozások számával, illetve a hazai, valamint nemzetközi szakirodalomhoz való viszonyával. Előbb általánosan áttekintjük az elemzés eredményeit, majd rátérünk röviden az egyes lapokra.

206

SÓLYOM ANDREA, VERES VALÉR Az írások megoszlása a lapok rovataiban (%)

Acta Social Analysis

Erdélyi Társadalom

0 tanulmány

21

36

20 recenzió

támpont/focus

40 összpont

4

20

42

18

40

Reconect

13

18

45

9

60 mezőny

16

16

80 restitutio

2

100 helyzet

interjú

1. ábra

Összesen 293 írás jelent meg a vizsgált periódusban a három folyóiratban, 188 az Erdélyi Társadalomban, 60 a Reconectben, 45 az Actában. Összességében a publikációk egyötödét recenziók teszik ki. Ezek döntő többbsége egy, a lapszám megjelenésekor aktuális könyv, tanulmány leíró jellegű, rövid bemutatása. Elvétve találunk kritikai recenziókat is, amelyek nem korlátozódnak az illető publikáció bemutatására. Az írások kétötöde tanulmány, további 16, illetve 14% a Támpont/Focus, illetve a Mezőny rovatokba tartozik, azaz empirikus kutatásjelentés, esettanulmány. A publikációk kilenctizede egyszerzős, ez az arány teljesen szokványosnak számít társadalomtudományi folyóiratok esetén. A szerzők jó részének egyetlen írása jelenik meg, a szerkesztők azok, akik több publikációt közölnek a vizsgált lapokban, illetve van néhány olyan visszatérő szerző, aki több írását is ezekben a folyóiratokban publikálja. Vannak átfedések olyan értelemben is, hogy egyes szerzők több lap hasábjain is publikálnak az elemzett folyóiratok közül. A legtöbb írást Bakó Rozália Klára, Csata Zsombor, Kiss Dénes, Horváth István, Péter László valamint Veres Valér jegyzi (neveikhez 7-8-9 cikk kapcsolódik az elemzett periódusban). A publikációk döntő többsége magyar nemzetiségű kutatók termése, ami várható volt, hiszen a lapok tanszékekhez, kutatócsoportokhoz tartoznak, tanárok és diákok számára is biztosítanak felületet. Mindössze tíz román és tizenhét külföldi szerzőt találunk. A legtöbb külföldi írást az Acta hasábjai közlik, ennek megfelelően itt a legnagyobb a külföldi hivatkozások és legkisebb a román hivatkozások száma is. A témák közül a média bizonyult a legnépszerűbbnek, az írások 12%-a foglalkozik a tömegkommunikáció, az új média jelenségeivel. Ehhez az arányhoz hozzá-


207

járul, hogy a Reconect egyik lapszáma a marosvásárhelyi Sapientián évente megrendezésre kerülő Új Média konferencián elhangzott előadások egy részét közli. A második legkutatottabb téma a folyóiratokban a fogyasztás–életmód–kultúra, minden tizedik írás sorolható ebbe a témakörbe. A harmadik és negyedik helyen az ifjúság-, oktatás- illetve a vallásszociológiai, valamint az identitással foglalkozó tanulmányokat találjuk, amelyek a szerkesztők kutatási területével és az ezeknek a témaköröknek dedikált tematikus lapszámokkal is összefüggésbe hozhatók. Hasonló a helyzet a gazdaság, agrárium, környezet, migráció, szegénység területével. Kimutatható törvényszerűségek vannak a lapok tematikai különbségeiben, például a Reconect nem közöl gazdaságszociológiai témájú írásokat, de hangsúlyos a környezet mint témakör. Sem a Reconect, sem az Acta nem foglalkozott a vizsgált időszakban a vallásszociológia, a gender, a szegénység, a demográfia valamint az elit témájával. Az Erdélyi Társadalom pedig kevesebb teret szentelt a média, migráció jelenségeinek. Ezeket a különbségeket részben a szerkesztők érdeklődési körére és kapcsolati tőkéjére vezetjük vissza. Így a Reconectben a média, ifjúság és környezet témájú írások a leggyakoribbak, az Actában a média, oktatás, migráció és gazdaság, az Erdélyi Társadalomban pedig az életmód–fogyasztás–kultúra, a vallás, valamint az identitás. (ld. az 1. táblázatot) 1. táblázat. A cikkek témái az egyes folyóiratokban %

életmód, fogyasztás, kultúra vallás identitás gazdaság, ipar, vállalkozás ifjúságszociológia szociálpolitika, szegénység, deviancia média demográfia etnicitás oktatás elit struktúra, rétegződés, mobilitás gender falu, agrárium migráció regionális fejlődés politikai szociológia környezet egyéb

Erdélyi Társadalom (N = 188) 13,3 9 8,5 6,9 6,9

Reconect (N = 60) 0 0 1,7 0 15

Acta Social Analysis (N = 45) 0 0 0 8,9 0

4,8 4,3 4,3 3,7 3,7 3,2

0 21,7 0 1,7 8,3 0

0 31,1 0 2,2 11,1 0

3,2 2,7 2,7 2,7 2,7 2,1 0 15,3

0 0 13,3 6,7 0 0 16,7 14,9

6,7 0 2,2 8,9 2,2 6,7 2,2 17,8

208


Az etnicitás és az antropológia leginkább abban a kontextusban jelennek meg, hogy a cikkek milyen más tudományterületet érintenek. Az írások 17, illetve 15%-a ezekhez a tudományterületekhez áll közel, további 8%-uk a településszociológia, 5–6% pedig a történettudomány, az átmenet, a geopolitika és a pszichológia területével mutat átfedéseket. Ebben a tekintetben szignifikáns különbség van az elemzett lapok között: az etnicitás mint rokon tudományterület a kolozsvári lapra jellemző, míg a pszichológia kevésbé, az antropológiával is kapcsolatban álló írások a Reconectből hiányoznak, az Acta írásai nem tartalmaznak településszociológiai vetületeket. (ld. a 2. táblázatot) 2. táblázat. Az írások interdiszciplinaritása %

etnicitás antropológia településszociológia történettudományok átmenet geopolitika tudományszociológia közgazdaságtan politológia pszichológia jog egyéb

Erdélyi Társadalom (N = 188) 23,9 18,6 9,6 5,9 5,9 4,3 2,7 2,1 2,1 2,1 1,1 21,7

Reconect (N = 60) 3,3 5 8,3 1,7 3,3 10 0 1,7 10 10 3,3 43,4

Acta Social Analysis (N = 45) 6,7 11,1 0 11,1 2,2 0 2,2 6,7 6,7 11,1 0 42,2

Az elméleti és módszertani írások egyetlen kivétellel hiányoznak a lapok hasábjairól, tehát döntően empirikus jellegűek az elemzett lapok. Az írásokban használt módszerek azt mutatják, hogy a rendszerváltás utáni első évtizedhez viszonyítva jelentős változások következtek be. A romániai szociológiai oktatás harmadik periódusának elején, ami a kilencvenes évekre tehető, a mennyiségi módszerekkel operáló írások voltak többségben, például a kutatások megrendelőinek elvárásaihoz történő igazodásnak köszönhetően. A politikai közvélemény-kutatások, világbanki megrendelések nyomán született kutatásjelentések képezték a kilencvenes évek folyóiratcikkeinek jelentős részét. Ehhez képest a vizsgált lapokban a kvalitatív módszerek a cikkek közel háromötödét jellemzik, egyharmaduk használ mennyiségi módszereket, és 9%-ra tehető a két módszer együttes jelenléte az írásokon belül. Mindhárom lapban nagyon hasonlóak az arányok. A módszertani hangsúlyeltolódást elsősorban a tematikus lapszámok számlájára írjuk, az Erdélyi Társadalom 2005/1-es, identitással foglalkozó, 2007/1-es vallásszociológiai, 2007/2-es, csángókkal foglalkozó száma, 2009-es összevont lapszáma, a már említett 2011-es


209

összevont, életmód–kultúra–fogyasztás száma, a Reconect 2010/3-as, információs társadalom és klímaváltozás témakörére koncentráló száma és az Acta 2012/2-es száma döntő többségében kvalitatív módszereket használó anyagokat tartalmaz. A cikkeket besoroltuk annak alapján is, hogy hogyan viszonyulnak a nyugati, illetve a hazai szakirodalomhoz, bizonyos megközelítéseket tesztelnek-e saját empirikus anyagaikon, tartalmaznak-e egyéni hozzájárulásokat, olyan újításokat, amelyek gazdagítják a szakirodalmat. Az írások közel kétötödét soroltuk az utánzás kategóriájába, ezek főként nyugati elméletek alapján elemzett saját empíriát jelentenek, ahol a szerző nem törekszik a továbbgondolásra, a „hozzáadott érték” növelésére. Egyharmaduk (33,6%) utánzást és felfedezést egyaránt tartalmaz, azaz a szerző nyugati megközelítésekből indul ki, majd valamilyen új, saját hozzájárulással teszi gazdagabbá az írást, lapot, szakmát. Az írásoknak mindössze 8%-a indul ki elsősorban a hazai szakirodalomból – ez visszaköszön a hivatkozások számának és típusának összevetéséből is. Ezek az írások többnyire vegyesen, örökség és utánzás, örökség és felfedezés kategóriába sorolhatók. Hivatkozások átlagértékei a lapokban 18

külföldi magyarországi

16,20

16

romániai magyar román

14 12 10 8 6 4

8,38 7,44 5,24 3,62

4,38

3,57 2,26

1,85

2

1,10

0,44

1,04

0 Erdélyi Társadalom

Reconect

Acta Social Analysis

2. ábra

Megszámoltuk az egyes írások hivatkozásait, és négy kategóriába soroltuk őket annak alapján, hogy milyen szerzőkre történtek. Megkülönböztettünk külföldi, magyarországi, romániai magyar, valamint román hivatkozásokat. Egy írás átlagosan 18 hivatkozást tartalmaz, szintén átlagosan a felhasznált irodalom fele külföldi, negyede magyarországi, valamivel több mint nyolcada romániai magyar és a maradék román. A recenziók többnyire egyetlen műre hivatkoznak, az írások közel fele 10 és 35 közötti bibliográfiai tételt foglal magába. A három lap különbözik a hivat-

210


kozások típusát illetően. Ez a különbség a folyóiratok nyelvéből is adódik: az Erdélyi Társadalomban kevesebb a külföldi és több a romániai magyar és román hivatkozás a másik két laphoz viszonyítva. Azokban a cikkekben a legmagasabb a hivatkozások száma, amelyek kvantitatív és kvalitatív módszereket egyaránt alkalmaznak. A hivatkozások száma a témákkal és a cikkek besorolásával is összefüggésben áll. A külföldi, illetve romániai hivatkozások mértéke az interdiszciplinaritással oly módon jár együtt, hogy a gazdaságtudományokhoz közel álló írásokban leginkább a nemzetközi szakirodalomra történik hivatkozás, a tudományszociológiai írások esetén a romániai magyar, míg az átmenet területéhez közelítő cikkekben a román nyelvű hivatkozások száma a legmagasabb. (ld. a 2. ábrát) A továbbiakban külön-külön szólunk néhány szót az elemzett lapokról.

2.2. Erdélyi Társadalom A lap 2003-ban jött létre a BBTE Szociológia Tanszéke magyar tagozatának lapjaként, az alapítók és az első két évben a szerkesztőbizottság a fiatalabb generációhoz tartozó tanárok, egy külsős kivételével, a szerzők szintén főként a tanárok és diákok közül kerülnek ki. A harmadik évtől megjelennek a szerkesztőbizottságban, illetve a szerzők között magyarországi elismert tudósok, kutatók is. Ez utóbbiak később, az intézményesülés, professzionalizálódás során, illetve az idő múlásával a nagyobb lapokhoz hasonlóan átkerülnek a szimbolikusabb szereppel bíró szerkesztőtanácsba, így a bizottságban maradnak – két kivétellel – a tanszék oktatói. Az elemzett periódusban a főszerkesztőséget Horváth István látja el, azóta ebben és a tudományos adatbázisokban való regisztráció területén történtek változások. Évente két, nagyrészt tematikus lapszám látott napvilágot. A lap történetében felfedezhetünk négy nehezebb évet (2008–2011), amikor részint anyagi források, részint írások, illetve lapszámfelelős híján akadozott a lap megjelenése. Ebben a periódusban a lap nem félévente, hanem évente rukkolt elő újabb számmal. Az első periódusban két fő rovat jelenik meg a lapban: átlagosan öt tanulmányt közöl, és a Mezőny című rovatban recenziókat olvashatunk. Az első szám fő témája a szegénység, de találunk kétnyelvűségre, illetve sajtófogyasztásra vonatkozó tanulmányt is az írások között, így a tanulmányok közös elemét leginkább az képezi, hogy mindegyik az etnicitás témakörével is foglalkozik. Az első tanulmányok szerkesztési, hivatkozási, formai szempontból nem képviselnek teljesen egységes arculatot; a tartalom, az írások nyelvezete egyenetlen. A második lapszám fő témája a migráció, de helyet kap benne egy vallásszociológiai és egy családszerkezeti tanulmány is. A második évtől a Tanulmány rovat helyét az Összpont, Helyzet és a Támpont elnevezésű rovatok veszik át, a Mezőnyből, amely szintén tartalmaz recenziókat, külön rovattá válik ki a Recenzió, a Mezőny és a Helyzet rovatokban egyaránt találunk kutatásjelentéseket.


211

A lapszámfelelősség és az előszó egy ideiglenes állapot az Erdélyi Társadalomnál. A harmadik évfolyamot jellemzi, a negyedik évfolyam első számát már nem. Sőt, az említett lapszámban eltűnnek a rovatok is. Az ábrák, táblázatok egységesítése még várat magára úgy az Erdélyi Társadalom, mint a Reconect esetében. Ezek pedig indikátorai a szerkesztői idő- és energiaráfordításnak, illetve a lap arculatának. A lap utolsó oldalain az előző lapszámok tartalomjegyzékét, valamint a magyar nyelvű szociológusképzés, a WEB című társlap, illetve a Szociológia Nyílt Estek reklámjait találjuk meg. A harmadik évben egy időre megjelennek aktuális konferenciákról, könyvekről is hírek. Története során a lap elektronikus változata előbb a Transindex adatbankjában kap helyet, a 2003–2009 közötti lapszámokat onnan is letölthetjük, majd az intézményesülés során viszonylag későn saját honlaphoz jut a folyóirat, amelyen a 2010 utáni lapszámokat is megtaláljuk. A lap történetének első periódusában a szerkesztők a szakmaiságot, a szociológia mint tudomány „elhelyezését”, létjogosultságának a nyilvánossággal való megismertetését, illetve a megértését hangsúlyozzák, amely azt üzeni, hogy látják ennek szükségét – a társadalomkutatás legitimációs válsággal küzd. Ekkor az alapítók egyik deklarált célja „az intézetük láthatóságának növelése”. Egy következő célkitűzés a „megfelelő”, szakmailag homogén publikációs fórum biztosítása a szakterület képviselői számára. Az új honlapon már sokkal inkább az interdiszciplinaritás kerül előtérbe, már nem a szociológia elhelyezése, hanem más társadalomtudományokkal való kapcsolódásai foglalkoztatják a szerkesztőket. Ez az integratív szemléletmód lehet a lap működtetése szempontjából is funkcionális, más tudományágak képviselőinek bevonzása nemcsak a szakmák közötti kommunikációnak, de a lap olvasottságának is jót tesz. Bár az Erdélyi Társadalom folyóiratnak többnyire tematikus lapszámai jelennek meg, a szerkesztői bevezetőben/ismertetőben nyitva marad a témához nem illeszkedő írások elfogadása és megjelentetése is, amely egy, a szerzők számára könnyen elérhető, tehát kevésbé értékes lap benyomását keltheti.

2.3. Reconect A csak elektronikus formátumban megjelenő lap a Vidék – Környezet – Kultúra interdiszciplináris kutatócsoport kiadványa; a csoport a Sapientia EMTE keretében alakult 2007 őszén. Amint az elnevezése is jelzi, több tudományág képviselőit célozza meg olvasóként és szerzőként egyaránt: a környezetvédelem, a vidékfejlesztés és a kulturális jelenségek vizsgálata szerepel a csoport prioritásai között. A deklarált tudományterületekhez viszonyítva a kultúra témaköréhez tartozó írások hiányoznak a lap hasábjairól a vizsgált periódusban. Célterületként a székelyföldi

212


és erdélyi térséget jelölik meg a szerkesztők. Célkitűzései hasonlítanak az Erdélyi Társadalom kezdeti periódusában olvasottakhoz: láthatóság, kommunikáció, kutatási eredmények közlése. Multidiszciplinaritása, kutatási prioritásai, témái pedig a későbbi Erdélyi Társadalomhoz közelítenek, amely nyit más tudományágak felé. Évente háromszor jelenik meg, főszerkesztője Bakó Rozália Klára. A háromnyelvű folyóirat lapszámon belül is tartalmaz több nyelven írott munkákat. A tanulmányokat tömörítő rovat a Stúdium nevet viseli, a kutatásjelentéseket a Focus rovatban olvashatjuk, míg a recenziókat a Libriben találjuk meg. Minden lapszámnak jellemzője az útbaigazító előszó. Az Erdélyi Társadalomhoz viszonyítva a vidék-, a környezet-, a szervezetszociológiai és a média témájú írások az elterjedtebbek közé tartoznak. Az ifjúságszociológia ebben a lapban is hangsúlyos szerepet kap, ezek főként a szerkesztők fő kutatási területeivel állnak összefüggésben. Az egyik lapszám a marosvásárhelyi Sapientia EMTE Új Média kutatócsoportjának empirikus eredményeiből közöl ízelítőt. Egy másik lapszám egy nemzetközi, az információs technológia és a klímaváltozás kérdéskörével foglalkozó kutatócsoport országjelentéseit publikálja. Román nemzetiségű szerzők írásai is hangsúlyosabban jelen vannak a lap hasábjain, például az elvándorlásról szóló tematikus számban. Ez a lap többnyelvűségének is köszönhető. A lap történetében a krízis időszaka 2012 után következik be (a szerkesztők adminisztratív szerepvállalásaival összefüggésben), ezt követően ugyanis évekig késik a megjelenése.

2.4. Acta Universitatis Sapientiae – Social Analysis Ahogy a neve is jelzi, a folyóirat a Sapientia EMTE társadalomtudományi lapja, főszerkesztője előbb Bege Antal, majd Dávid László. A szerkesztőtanács neves magyar, illetve román társadalomtudósokat tömörít. A lap évente kétszer jelenik meg. A szerzőknek szóló felhívás alapján elsősorban a regionális tudományok (az induló évben, 2011-ben még a társadalomtudományok is szerepelnek a felhívás szövegében témaként, 2012-ben már nem) témakörében várnak olyan (máshol még nem publikált) írásokat, amelyek a közép-keleteurópai régiókra koncentrálnak. A szerkesztők expliciten meg is fogalmazzák az első lapszám előszavában, hogy hosszas vívódás, dilemma előzte meg a lap indítását azt illetően, hogy kinek szól, későn érkezik-e, van-e létjogosultsága, el kell-e különülnie tematikájában más lapoktól, hogyan lehet szerzőket bevonzani, a minőséget biztosítani, a határidőket betartani. Választaniuk kellett egy olyan kontextusban, ahol a két pólust egy nemzetközi és egy végtelenül lokális lap képezi, a középutat tartották a legokosabbnak, ezért – saját bevallásuk szerint – egy, a posztkommunista Európa sokszínű/különböző társadalmi jelenségeinek és folyamatainak elemzésére fókuszáló lap mellett döntöttek.


213

A lap szerkezete: a klasszikus tanulmányokat követően szociológiatörténet, egy empirikusabb, az Erdélyi Társadalom Mezőny című rovatához hasonló szemle, majd a recenziók következnek, majd a lapszám a csíkszeredai társadalomtudományi tanszék és képzés népszerűsítésével, illetve az éppen aktuális EU-s kutatási program bemutatásával zárul. A második lapszám szerzőinek többségét külföldiek teszik ki, a média témakörét több diszciplína perspektívájából körbejáró írásokat foglal magába. Egy Bosznia-Hercegovinában zajlott konferencia anyaga képezi a törzsét a tanulmányoknak, a lapszámfelelős kapcsolatai révén. A harmadik szám nagyrészt az oktatás témakörébe tartozó írásokat tömörít, a negyedik száma a környezetvédelemmel, civil társadalommal, állampolgári aktivitással kapcsolatos kutatásokat végző magyar, román és külföldi szerzőket vonz be. Ahogyan a többi lap tükrözi a szerkesztők érdeklődési körét és kapcsolathálóját, úgy az Actában is beazonosíthatók ezek a motívumok; legmarkánsabb témája a vizsgált időszakban a migráció. Ennek a lapnak a történetében a vizsgált periódus utolsó évében, 2013-ban köszönt be a válság, ekkor kezdődik a lapszámok késői megjelenése, a szerkesztőség átrendeződése.

2.5. Összegzés Az elemzett három lap 293 cikkét leltároztuk fel kvantitatív módszerekkel, különböző módszertani és elméleti-tartalmi szempontok alapján. Közel kétharmaduk az Erdélyi Társadalomban jelent meg, ötödük a Reconectben. Mindhárom lapot tanszékek, kutatócsoportok munkatársai szerkesztik, tanárok, kutatók, illetve – az Acta kivételével – diákok számára képez publikációs felületet. A vizsgált periódusban egyik lap sem közli honlapján a következő lapszámok tématervét, illetve ez irányú felhívást a szerzőkhöz. Ez a vonás a hosszú távú tervezés, az átláthatóság hiányának, a belterjességnek a jele. 2012 után az Erdélyi Társadalom professzionalizálódott ebből a szempontból is, az első évek szerkesztési hiányosságainak, a honlap hiányának, formai egyenetlenségeknek az orvoslása mellett. A folyóiratok elemzése alapján az egyik változás, ami lezajlott a 2002–2013 közötti periódusban az előző tíz évhez képest, a módszerek használatában történő hangsúly-áthelyeződés a kvantitatív módszerek irányából a kvalitatív módszerek felé. Ez a módszerválasztási változás természetesen a témaválasztással, illetve a kutatások finanszírozóival is összefüggésben áll. Vannak témák, amelyek háttérbe szorulnak a kilencvenes évekhez viszonyítva, ilyen például a politikai szociológia. Az egyetemi és kutatóműhelyekbeli, háttérintézményekbeli kutatások felleltározása során ugyanakkor kiderül, hogy hangsúlyos marad a mennyiségi módszerek használata. Az Erdélyi Társadalomban a minőségi módszerekkel készült tanulmányok egy részét a Kriza János Néprajzi Társaság köré csoportosuló, interdiszciplináris megközelítéseket alkalmazó kutatók jegyzik.

214


Mindkét csíkszeredai lapban a média bizonyult a leggyakrabban előforduló témának. A kolozsvári lap legtöbb írása az életmód–fogyasztás–kultúra témacsoport köré szerveződik. Mindhárom lapnak megvannak a megkülönböztető jegyei a témákat illetően: az Erdélyi Társadalom sajátossága az identitás, a Reconect a környezettel, az Acta a migrációval foglalkozik kiemelten a laptársakhoz képest. A témaválasztás során, azt gondoljuk, nem elsősorban az egyes témák aktualitása játszik szerepet a szerkesztők megfontolásaiban, hanem érdeklődési területük és az általuk mozgósítható kapcsolatháló is. Az elméleti és módszertani írások, valamint – egy speciális kivétellel – a viták teljes mértékben hiányoznak a lapokból. Az Erdélyi Társadalom közli az egyik Szociológus Nyílt Nap alkalmával megszervezett beszélgetés átiratát. A szociológia helyzetét illetően az átmenet periódusa lezárul az elemzési periódus előtt, erre utalhat az a tény is, hogy nincsenek a szociológia helyét firtató írások. Ezeket abból a szempontból hiányoljuk, hogy nem csak a legitimációhoz tartjuk szükségesnek a saját pozíció definiálását, hanem a változásban lévő romániai, magyarországi, nemzetközi mezőnyhöz való kapcsolódás miatt, valamint az egyéb társadalomtudományok terén lezajlott átalakulásokra is hangsúlyosabban reagálhatnának a szakma képviselői. Bár lehet, hogy ez nem explicit módon történik, avagy nem a vizsgált lapok hasábjain. Ugyanakkor mindhárom lap részéről érzékelhető egy kisebb-nagyobb mértékű nyitás más tudományterületek irányába. Az Erdélyi Társadalom például főként egyes néprajzosokat lát „vendégül”, akik szintén nyitnak a többi társadalomtudomány, tehát a szociológia felé is. A romániai szociológia egyik kilencvenes évekbeli sajátossága az volt, hogy a szerzők a kényelmesebb megoldást választva előszeretettel importáltak nyugati elméleteket érintetlenül, hozzákapcsolták saját empirikus anyagaikat, és nem igazították a helyi adottságokhoz a modelleket, hanem azok egyszerű tesztelését végezték el. Az erdélyi magyar szociológiát ez a vonás az elemzett folyóratcikkek alapján a kilencvenes évek után is jellemzi, az írások felét az utánzás kategóriájába soroltuk. De jelentős számban jelentek meg olyan írások is, amelyek megpróbálták az elméleti megközelítéseket és az empirikus eredményeket összhangba hozni egymással valamilyen saját részmodell/modellrész révén. A saját szociológiai hagyományokból való kiindulás még várat magára. Tizenéves múltja során az Erdélyi Társadalomnak volt CNCSIS-besorolása, majd a periódus végére a CEEOL adatbázisban jegyzik. Úgy tűnik, a Reconect és az Acta szerkesztői nagyobb figyelmet szenteltek a nemzetközi adatbázisokban való szereplésnek. A Reconect a DOAJ, az EBSCO, a RePEc, a SSRN adatbázisaiban, illetve néhány külföldi egyetem elektronikus katalógusában is megtalálható, az Actát a DOAJ, a SCIPIO, az Ulrich’s Web és az Index Copernicus jegyzi. Viszont az utóbbi két lap esetében a vizsgált periódus végén tapasztalható válság (kései megjelenés, szünet) veszélybe sodorja az adatbázisokban való szereplést. A folyóiratcikkek alapján azt gondoljuk, hogy az erdélyi magyar szociológia a kilencvenes évekbeli kezdeti/újrakezdési periódusához képest professzionalizálódott, átalakulóban van egyes hasonló tudományterületekhez és más társadalmak


215

szociológiáihoz való viszonya, de ez utóbbi változásokról keveset tudunk meg. Az elemzett periódus második felében az Erdélyi Társadalom válságához asszisztálhatunk, a másik két lapban ez később következik be. A lapok jövőjét nagymértékben meghatározza a szerkesztők e célra szánt energiája, koncepciója, hosszú távra tervezése, valamint az, hogy vonzóvá tudják-e tenni a folyóiratokat további nemzetközi adatbázisokba való „bejutással” akkor, amikor az akadémiai mezőbe tartozó szerzőket egyre inkább ez a fajta publikáció-besorolási kényszer is motiválja.

3. Szociológiai könyvek, kötetek áttekintése11 Ebben a részben 107 önálló könyvet és tanulmánykötetet elemeztünk, amelyeknek szerzői az első részben ismertetett tudományos műhelyekhez kapcsolódnak, közvetlenül vagy közvetve. Kimaradtak az elemzésből a kutatási jelentések és gyorsjelentéseket tartalmazó kiadványok (ezekre utalás történik a kutatási összefoglalóknál). A szociológusok – vagy legalábbis a tipikus szociológiai megközelítési módot alkalmazó kutatók – nagy része tanszéki környezetben működik, tehát oktatóként is dolgozik valamelyik egyetemen; ez több szempontból is meghatározza a tudományos közlést. A BBTE főállású oktatóiként dolgozó kötetszerzők könyvei – jellemző módon – tevékenységi körülményeik hatása alatt tipikusan két fontos körbe sorolhatók: tankönyvek, kézikönyvek, illetve nagyobb, átfogóbb kutatások eredményeit összefoglaló könyvek. A korábban a szociológia tanszék magyar tagozata, illetve a szociális munka tanszék magyar tagozata, az utóbbi években a magyar tagozat önállósodása révén létrejött Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet a múlt évtized végére elérte azt, hogy saját egyetemi jegyzettára legyen. Szinte mindenki, még a tanársegédek is megírták az egyetem és általában a szakma által elismert tankönyveiket, javarészük azóta Magyarországon is diákok könyvészeti forrása (például: Pásztor 2006a vagy Kiss D. 2007). A legtöbbet a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (végső soron az Apáczai Közalapítvány, a Communitas Alapítvány) jegyzetíró pályázati rendszere támogatta. Hasonló tendencia jellemzi a magyar állam által létrehozott Sapientia Egyetem alkalmazásában levő oktatók kötetszerző munkáját, ott is nagyszámú jegyzet készült, a legtöbbet Ambrus Zoltán írta (Ambrus 2008a, 2008b; Ambrus–Gergely O. 2009). Viszonylag kevés a konferenciakötet (példa: Gergely O. szerk. 2012; Kiss T. szerk. 2007; KissT.–Barna 2011). Az egyetemi kötelékben dolgozó társadalomkutatók külföldi konferencia-részvétele amúgy kimagasló, tanulmánypublikációja máshol kiadott konferenciakötetekben számottevő, de maguk a munkaadó intézetek 11

Ennek a fejezet elkészítésében közreműködött Magyari Tivadar.

216


viszonylag kevés, főleg tanszéki, kari méretű, úgynevezett „házi konferenciát” szerveztek, így kevesebb intézeti gyűjteményes tanulmánykötet is született. A házi konferenciák nyomán született kötetek inkább a magyar magánegyetemek (Sapientia, PKE) sajátjai (pl. Doktorandus Fórum, 2010; Cermi, 2010). Jellemzőek viszont egy adott kutatási téma egy-egy altémáját felvállaló szerzők közös tanulmánykötetei, és ebben a körben számban kiemelkedők az ifjúságkutatási projektek eredményeit közlő kiadványok: Gábor–Veres szerk. 2005, Sorbán szerk. 2003, Bárdi ed. 2007, Kiss T.–Barna szerk. 2011 (ez utóbbi románul is megjelent). A szélesebb, egyetemen kívüli, hallgatói csoportokon túli szakmai közeg okulására, használatára szánt kézikönyvek, segédkönyvek szerkesztése, kiadása inkább e kutatói-oktatói kör azon tagjaira jellemző, akik a segítő szakmákban tevékenykednek, kutatásaik ennek a szakmának a világáról szólnak. Ők a BBTE szociális munka szakán dolgozó oktatók, illetve kutatók, de vannak a Sapientia EMTE és a PKE kötelékében is ilyen szakemberek. Egyébként az ő tankönyveik, egyetemi jegyzeteik is témáikkal, megfogalmazásukkal, szövegeik kontextualizációjával nyilvánvalóan a hallgatói évfolyamoknál jóval szélesebb célközönséget szándékoznak elérni (pl. Csák szerk. 2006). Általában a hallgatói használatra szánt tankönyveket, jegyzeteket – amelyeknek nagy részét az egyes pályázati rendszerekben kifejezetten egyetemi jegyzetként támogattak – a szerzők rendre úgy írták, hogy azok önállóan, a napi oktatás, a tantermi foglalkozások és a konkrét szillabuszok kereteit messze meghaladják, ezektől független kötetként is hasznosíthatók (például Horváth 2006; Ambrus 2012; Péter 2009). Külön kört képeznek azok a szociológiai vagy szociálpszichológiai, illetve demográfiai megközelítéssel dolgozó társadalomkutatók, akik nem a tanszéki szociológia művelői, hanem egyénileg, pályázati rendszerben működnek, illetve kutatóintézetek tagjai. Ezen intézetek körében lényegesen gyakoribbak a többszerzős tanulmánykötetek, illetve a konferenciakötetek (például román nyelven: Horváth– Tódor eds. 2008). Ilyen intézetek a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet oktatáskutató csoportja, illetve ugyanennek a szervezetnek a regionális tudományokat művelő, amúgy a rokon szakmák képviselőivel együtt dolgozó interdiszciplináris csoportja. Egy kiemelkedő ilyen intézet, amely több társadalomkutatót integrál, az állami Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. A jelenlegi elemzés érdekében feltárt periódusra kevésbé jellemzők a világnyelven publikált kötetek, viszont a román populáció és olvasótábor közvetlen közelsége miatt több könyv románul jelent meg, ezek pár kivétellel egy magyar eredetinek a szerző általi fordításai, illetve újrafeldolgozásai. A kötetek egy része a kutatók doktori értekezésének könyvesített változata (ezek között gyakoribb a román változatok kiadása, minthogy a doktori dolgozatok bizonyos része eleve román nyelven készült).


217

A sok egyéni projektből, többször disszertációkból születő kötetek tematikus változatosságot hoztak, és az előző évtizedhez képest, amikor a kutatásokat mármár mániákusan uralta a „román–magyar kérdés”, a vizsgált periódusban a témakör szélesedett, a szociológiát foglalkoztató problémavilág majdnem minden vonatkozása megjelent (például globális problémák is: Péter 2009). A sokféleségből mégis kiemelhető néhány fonal, ami meghatározza ennek a szakmai körnek a működését, mint az ifjúságkutatás és a népesedéskutatás, természetesen a továbbra is fő helyen szereplő kisebbségkutatás mellett (megjegyzendő, hogy például maga az ifjúságkutatás vagy akár a gazdaságszociológiai kutatások gyakran a romániai magyar kisebbséget vizsgálják). Néhány példa e főbb témákban közölt kötetre: Csata–Kiss 2007, Veres et al. 2012, Veres 2006c, Gergely 2009b, Gábor–Veres szerk. 2005. Nőtt a korábbi időszakhoz képest az alkalmazottság, a konkrét társadalmi problémák, illetve a közpolitikai megoldások irányába nyitó kötetek száma is (Berszán szerk. 2012; Albert-Lőrincz 2005).

4. A megvalósított legfontosabb tudományos eredmények Ebben a részben összefoglaljuk és értékeljük, hogy a 2002 és 2013 közötti időszakban jelentős kutatási programokra került sor, amelyeknek eredményei érdemben hozzájárultak az erdélyi magyarság és a romániai társadalom jobb megismeréséhez, problémáinak feltárásához és a megoldások kereséséhe – ezeknek az eredményeknek nemzetközi láthatósága is van. Ebbe a részbe – módszertani és terjedelmi okokból – csak azokat a kutatási eredményeket vontuk be, amelyek formálisan is eleget tesznek a következő kritériumoknak: több évet átfogó, nagy volumenű, országos vagy Erdély-szintű kutatások, az erdélyi magyar/romániai társadalom jelentős kérdéseire, problémáira koncentrálnak, amelynek szervezésében több intézmény is részt vett. Eredményeikből legalább két önálló kiadvány (vagy folyóirat tematikus száma) készült, és további, legalább 3-4 folyóiratban megjelent tanulmányt közöltek (amiből legalább kettő idegen nyelvű, nemzetközi publikáció), valamint a kutatás eredményeinek volt számottevő hazai és nemzetközi nyilvánossága. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a meghatározott módszertan értelmében az egyes tudományos műhelyekben végzett kutatások, amelyek szorosabban egy kisebb régióhoz és egy intézményhez kötődnek, kimaradtak ebből az öszszefoglalóból, bár esetenként ezek is jelentősen hozzájárultak az erdélyi magyarság társadalmi viszonyainak tudományos megismeréséhez. A szorosabban egy műhelyhez kapcsolódó, jelentősebb tudományos eredményekről részletesebben számoltunk be az előző részben a tudományos műhelyek leírásánál, és rövidebben írtunk azokról a kutatásokról, amelyeket összefoglaltunk az alábbiakban.

218


4.1. Az erdélyi magyarság demográfiája, migrációkutatások népszámlálások alapján Az erdélyi magyarság társadalmi problémái közül a 2000-es években az egyik leghangsúlyosabbként mind a közélet, politikum, mind pedig a társadalomkutatók körében az erdélyi magyarok népességfogyását tekintették, illetve annak három összetevőjét: a migrációt, a természetes fogyást (alacsony gyermekvállalási szintet) és az asszimilációt. A problémakör a 2002-es népszámlálással szembeni várakozások, majd az eredmények közzététele során került be a széles körű nyilvánosságba. A tudományos közvita a Korunk 2002/2-es számában és a Magyar Kisebbség 2002/4-es különszámában, azokhoz kapcsolódóan zajlott. A Korunkban megjelent írás (Veres 2002a) „vendégváróként” megbecsülte a 2002-es népszámlálás eredményeit a romániai magyarokra vonatkozóan, és nagymértékű, több mint 150.000 fős fogyást jelzett előre. A népszámlálási eredmények a romániai magyarok ennél is nagyobb, közel 200.000 fős fogyását mutatták ki. A további szakmai viták, vélemények a Magyar Kisebbség 2002/4-es különszámában jelentek meg, és többen is hozzászóltak írásban: Horváth István (2002b) a migráció vonatkozásában, Kiss Tamás (2002) a népességfogyás „kontextusáról”, okairól, Veres Valér (2002b) az állandó népesség meghatározásában alkalmazott új EU-s módszertan szerepéről, Szilágyi N. Sándor (2002) az asszimiláció szerepéről és Varga E. Árpád (2002) a romániai magyarság létszámcsökkenési okairól. A népszámlálásokon alapuló népesedési kutatások második fázisát a 2004. március 5-én az RMDSZ által kezdeményezett konferencia katalizálta, ahol a 2002. évi romániai népszámlálás végleges és részletes eredményei alapján, valamit a rendszerváltás óta először megszerzett nemzetiségi bontású népmozgalmi adatok (születések, halálozások száma) alapján sikerült újabb szempontokat, eredményeket közölni a kérdéskör kutatása során. Ezek az adatok a magyarságnak a becsültnél nagyobb mértékű természetes fogyását mutatták 1990 és 2002 között. A konferencia előadásaiból Kiss Tamás (szerk. 2004) szerkesztésében kötet jelent meg Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben címmel. A kötetben Kiss Tamás (2004a) az erdélyi magyar természetes népmozgalmi folyamatokról, Veres Valér (2004) a romániai magyarság 1992–2002 közötti természetes népmozgalmáról ír európai kontextusban. Horváth István (2004b) az erdélyi magyarság vándormozgalmi veszteségéről és a vegyes házasságokról, Kiss Tamás és Csata Zsombor (2004) az erdélyi migrációs potenciál vizsgálatairól, Gödri Irén (2004) a Romániából Magyarországra bevándorolt népesség jellemzőiről és motivációiról írt. Tóth Pál Péter (2004) a magyar migrációs politikai stratégiát, Szilágyi N. Sándor az asszimilációt és hatását tárgyalta a népesedési folyamatokat (2004), Csata Zsombor (2004) az iskoláztatás nyelvének szociológiai hátterét, Kiss Dénes (2004) pedig a Maros megyei etnikumok 1850–1992 közötti területi megoszlásait elemezte. A kötetben közölt eredményeket az időközben több, részletesebb népszámlálási és népmozgalmi adathoz való hozzáféréssel további részeredményekkel sikerült


219

finomítani, pontosítani, így az Erdélyi Társadalom folyóirat 2004/2-es számában megjelent írásban Kiss Tamás (2004b) kimutatta, hogy 1992 és 2002 között a magyarok termékenységének alakulására a magyarok megyénkénti aránya pozitívan, az urbanizáltság szintje pedig negatívan hatott. Veres Valér (2004) kimutatta, hogy a magyarok 1990 és 2002 közötti születésszámai tendenciaszerűen lefele torzítanak, különösen a szórványban, ezért korrekcióra van szükség, és visszabecslést tett közzé az erdélyi magyarok 1980 és 1990 közötti születési és halálozási arányszámairól. A kutatómunka következő állomása az eredmények könyvekben való közzététele és részletesebb kontextualizálása, lásd: Veres 2006c és Csata–Kiss 2007. A Népesedési perspektívák című kötetben Csata István és Kiss Tamás új visszabecsléseket készítenek az 1989 előtti romániai magyar születések és halálozások alakulásáról. A kötet nagy érdeme, hogy regionális előrebecsléseket készít 2002 és 2022, valamint 2032 között, így a magyar népesség korcsoport szerinti várható számait megismerhetik az érdeklődők, és ezeket az oktatáspolitikai tervezésben is fel lehet használni. Ehhez kapcsolódó további fontosabb kiadványok Kiss Tamás (2010a) Adminisztratív tekintet című könyve a romániai magyar népesedési diskurzusokról és az erdélyi magyarok statisztikai konstrukciójáról, valamint az erdélyi és a szlovákiai magyar népességfejlődés összehasonlító elemzése Gyurgyík–Kiss (2010) tollából, amelyben számos új eredmény is van, korábbi becslések újraértékelése stb. A népességkutatások másik irányvonala a migrációkutatás, amely Horváth István munkássága nyomán országos és nemzetközi kitekintésű eredményeket is hozott, kiterjesztve más etnikumok kutatására. A migráció elméleti és empirikus kutatását egyaránt magába foglaló reprezentatív kötetet a Polirom Kiadó gondozásában adták ki (Horváth–Anghel 2009), a fiatal népesség migrációs kultúrájáról szóló írását a Journal of Ethnic and Migration Studies 2008/5-ös száma közölte (Horváth 2008a)‚ az emigráció romániai következményeiről pedig a Südosteuropa 2009/4-es száma közölte a Horváth–Anghel szerzőpáros (2009) eredményeit. A romániai és a Moldva köztársaságbeli emigráció történetét, sajátosságait a Blackwell Encyclopedia of Global Human Migration hasábjain olvashatjuk (Horváth 2013). A népességkutatási publikációk egy másik irányvonala a regionális monográfiák szociológiai és demográfiai vonatkozású fejezetei. A tárgyidőszakban Horváth Gyula, Dövényi Zoltán és Benedek József koordinálásával több ilyen monográfia született; az Északnyugat-Erdélyről, Dél-Erdélyről és Bánságról, valamint a Kárpátmedence régióiról (Erdély) és Románia egészéről készült interdiszciplináris monográfiák népességi, oktatási fejezeteit Veres Valér (2009, 2011a), Csata Zsombor (2009), Szabó Júlia (Csata–Szabó 2011) írták. Ezek a fejezetek összefoglalták a korábbi kutatási eredményeket. A népességfogyás kutatásának következő állomása a 2011. évi romániai népszámlálás eredményeinek első feldolgozásai, amelyek a vizsgált tárgyidőszak végén születtek, és amelyek a romániai magyarság további, mintegy 200.000 fős nagyságrendű fogyásáról adnak részleteket (lásd: Kiss T.–Barna 2012; Veres 2013).

220


4.2. Életünk fordulópontjai: az erdélyi magyarság demográfiai helyzete, rétegződése, nyelvhasználata Az erdélyi magyarok demográfiai vizsgálatai során a kutatók beleütköztek a népszámlálások mint adatforrások vagy a kis mintán végzett kérdőíves felmérések korlátaiba, amikor az alacsony gyermekvállalási kedv okait, a párkapcsolatok dinamikáját, vagy a rétegződési összefüggéseket, az egyenlőtlenségek okait keresték korspecifikus vagy regionális bontásban. E korlátokból való kitöréshez jó lehetőség adódott azáltal, hogy a magyarországi KSH Népességtudományi Kutató Intézet közvetítésével kapcsolódni lehetett egy széles körű nemzetközi együttműködésben kivitelezett nagymintás survey alapú projekthez, a Generation and Gender Program (GGP)-hoz (Vikat et al. 2007). Ennek célja, hogy átfogóan feltárja, elemezze az új európai népesedési magatartás fő vonásait, tendenciáit. Ennek értelmében az erdélyi kutatás kérdéssorai kompatibilisek a program magyarországi és nemzetközi méréseivel. A kutatás témái kiterjedtek a háztartás szerkezetére, összetételére, a párválasztásra, a gyermekvállalási szándékokra, a házasságon belüli viszonyokra, munkaerőpiaci helyzetre, foglalkozási rétegződésre, fogyasztásra és nyelvhasználatra. Az Életünk fordulópontjai – Erdély panelkutatás első hullámát több intézmény közös együttműködésében szervezték 2005–2006 folyamán. Erdélyben a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének háttérintézményei, a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) és az Etnikumközi Kapcsolatok Kutatóközpontja (CCRIT) bonyolította le az RMDSZ demográfiai munkacsoportja támogatásával és Magyarországról a KSH Népességtudományi Kutatóintézet szakmai és anyagi támogatásával, együttműködésével. A kutatás célcsoportja a 20– 45 éves erdélyi fiatal magyar népesség volt, különös tekintettel a termékeny életszakaszra. A kutatás vezetői, a koncepció kidolgozói és a kivitelezés koordinátorai Horváth István, Veres Valér és Kiss Tamás, valamint Budapestről Spéder Zsolt és Kapitány Balázs. A kutatás feldolgozásában részt vettek még: Csata Zsombor, Geambașu Réka és Antal Imola. A terepmunka szervezésében részt vett Sólyom Zsuzsa és Kiss Zita. Az Életünk fordulópontjai – Erdély kutatás második hullámának megszervezését az időközben megalakult Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vállalta fel mint jogtulajdonos 2008–2009-ben, az adatfelvételt a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala finanszírozta, a terepmunka lebonyolítását pedig a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) és a BBTE Szociológia Tanszék magyar tagozatának oktatói és hallgatói közreműködésével valósították meg. A 2. hullám nagy előnye, hogy a mintát kiterjesztették a 19–75 éves népességre. A kutatás egyik nagy érdeme, hogy – a korábbi vizsgálatoktól eltérően – kétlépcsős (címbejárás és adatgyűjtés) mintavételt alkalmaztak, ezáltal a korábbiaktól


221

eltérő, az erdélyi magyar népességet a kutatási kérdések szempontjából jobban reprezentáló mintát kaptak. Az erdélyi mintavétel módjáról, mintánk sajátosságairól Kiss–Kapitány (2009) ír részletesen: Erdély 14 magyarlakta megyéjéből a gyakorlati kontaktmintába került 11004 fő, a választói névjegyzékből 7334 volt elérhető véletlenszerűen kiválasztva, ebből pedig 3251 fő beszélt (jól) magyarul, ez utóbbiból 2492 fős érvényes mintát nyertek. A kutatás másik nagy érdeme, hogy az erdélyi magyarokat összehasonlíthatóvá tette a magyarországi népességgel, és közvetve egész Európával. Az előnyöket kihasználva, a kutatási programban részt vevő erdélyi és magyarországi kutatók egy átfogó kötetben (Spéder szerk. 2009) tették közzé összehasonlító tanulmányaikat, de más hazai és nemzetközi publikációk is születtek belőle. A demográfiai viselkedés vonatkozásában Spéder Zsolt és Kiss Tamás a családalapítás változó gyakorlatáról, párkapcsolatokról és gyermekvállalásról kohorszspecifikus metszetben, Spéder Zsolt és Veres Valér a gyermekvállalási szándékokról, családnagyságról írt, Pongrácz Tiborné a párkapcsolatok jellegzetességei Erdélyben és Magyarországon, Murinkó Lívia az első elköltözés a szülői házból, Földházi Erzsébet az első házasság felbomlása, válás Magyarországon és az erdélyi magyarok körében témával/címmel elemezték a kutatás adatait. Nyelvhasználatról, migrációról Horváth István (2009), valamint Gödri Irén és Kiss Tamás (2009) írtak. A társadalomszerkezet és egyenlőtlenségek témában Monostori Judit és Veres Valér (2009) A fiatal népesség rétegződése a vidéki Magyarországon és Erdélyben, valamint Geambașu Réka (2009) Nemek közötti egyenlőtlenségek Erdélyben és Magyarországon a 21– 44 év közötti népesség körében című írásait emeljük ki, de további, magyarországi szerzők is írtak a témában. Ezenkívül még jelentek meg elemzések az Erdélyi Társadalom 2008. évi tematikus számában: Horváth István a nyelvi viselkedésről és az etnokulturális reprodukcióról, Antal–Szigeti (2008) a házassági, párkapcsolatok minőségéről, Geambașu Réka a nemi egyenlőtlenségekről Erdélyben. Más folyóiratokban publikáltak a fiatalok önállósodásáról és a felnőtté válás kitolódásáról (Veres 2011), és az erdélyi magyar és magyarországi népesség rétegződési és jövedelmi egyenlőtlenségeiről (Veres 2014).

4.3. Kisebbség- és nyelvpolitikák, a kisebbségi nyelvhasználat szociolingvisztikai vizsgálata E kutatási irány először a BBTE Szociológia Tanszékén kezdődött el Horváth István munkásságával, amely első fázisában kiterjedt az etnikumközi viszonyok kutatására, majd a kutatás fókuszálódott a romániai kisebbségek, elsősorban a magyarok nyelvhasználatának szociolingvisztikai kutatására (Horváth 2006). A kutatási irány szükségességét nem kell külön hangsúlyozni, hiszen a szórványosodás, a vegyes házasságok és a nyelvi erózió problémáit Erdélyben a demográfiai, illetve a nyelvészeti kutatások jelezték, azonban a jogilag dinamikusan változó és etnode-

222


mográfiailag igen eltérő nyelvi helyzetek vizsgálata csak összetett, interdiszciplináris megközelítésben értelmezhető megfelelően. A kutatási irány nagy eredménye, hogy sikerült gyakorlati megoldásokra is programokat kezdeményezni, indítani. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet megalakulásával a kutatási lehetőségek kibővültek, és a hozzájuk kapcsolódó alkalmazott programok is teret kaptak. A kutatómunkán és az empirikus adatgyűjtésen túl az NKI felvállalta a kutatások eredményeinek a népszerűsítését is. Így együttműködésben a Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karán működő Humántudományok Tanszékkel (felelős: Tódor Erika) három konferenciát szerveztek a többnyelvű pedagógia, valamint a Romániában és a közép-kelet-európai régióban élő kisebbségekre vonatkozó szociolingvisztikai kutatások és nyelvpolitikák terén. A romániai magyarok és más (ukrán, olasz) kisebbségek nyelvhasználatának kutatásával párhuzamosan a felmerült problémák kezelésére és a kutatás folytatására az NKI egy több komponensből álló akcióprogramot működtetett más intézményekkel együttműködésben, ennek komponensei az alábbiak. A romániai kisebbségi törvény alkalmazása című kutatás (2008): célja a kisebbségi nyelvhasználat vizsgálata azon romániai településeken, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya nagyobb, mint az összlakosság 20%-a, fókuszálva a kisebbségek kulturális tevékenységeire, a helyi közigazgatásra és az oktatásra. A kérdőíves vizsgálat 1249 polgármesteri hivatalra terjedt ki. A kisebbségek jogait illető törvények alkalmazása Hargita megyében: a program keretében azt vizsgálták, hogyan alkalmazzák a gyakorlatban e fenti törvények kitételeit azokban a Hargita megyei helyi közintézményekben, ahol egy nemzeti kisebbség számaránya eléri a 20%-ot az összlakosság számarányán belül (felelős: Vitos Katalin). Kétnyelvű formanyomtatványok/ügyintéző: a projekt célja a Romániában hatályos törvények által előírt nyelvi jogok érvényesítésének, gyakorlati alkalmazásának szorgalmazása, pontosabban az anyanyelven való írásbeli ügyintézés elősegítése, formanyomtatványok fordítása azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyarság eléri a 20%-ot. A projektben az NKI partnerintézménye a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet. MinLex – A Romániában élő nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogszabályok adatbázisa: célja összegyűjteni és különböző szempontok szerint rendszerezni azokat a hatályos romániai jogszabályokat, amelyek az etnikai és nemzeti kisebbségeket, azok politikai, társadalmi, gazdasági helyzetét érintő előírásokat is tartalmaznak. Szociolingvisztikai viselkedés nyelvi kisebbségi közösségekben (2009): horvátok, ukránok, szlovákok kutatása, szociolingvisztikai kérdőívezés segítségével (felelős: Horváth István). Nyelvi tájkép az üzleti életben: nemzetközi kereskedelmi üzlethálózatok nyelvi tájképe a többségében magyar anyanyelvűek lakta romániai régiókban (2012): a különböző kereskedelmi üzlethálózatok nyelvpolitikáinak leltárba vétele; a nagy


223

kereskedelmi üzlethálózatok kisebbségi nyelveken való hirdetésein, illetve azok hiányán keresztül a kutatás azt vizsgálja, hogy ezen üzlethálózatok milyen nyelvpolitikákat gyakorolnak (kutatásvezető: Horváth István, résztvevők: Veress Ilka, Kozák Gyula). A nemzeti kisebbségek nyelvi jogai – kézikönyv. A projekt témája a Romániában élő nemzeti kisebbségekre vonatkozóan 1989–2011 között elfogadott jogszabályok összesítése. A kiadvány az egyes gyakorlati, mindennapi helyzetekben felmerülő kérdéseken keresztül mutatja be a romániai nemzeti kisebbségek legfontosabb nyelvi jogait (a projekt felelősei: Bogdán Andrea, Mohácsek Magdolna, Sipos Zoltán). Kapcsolódó publikációk: Horváth 2004a, 2006, 2008b, 2009a, 2009b; Horváth–Tódor szerk. 2008, 2009b; Horváth–Tonk szerk. 2011; Horváth–Tódor 2011; Horváth–Tódor 2010.

4.4. A Kárpát Panel: a Kárpát-medencei magyarok nemzeti identitása, társadalmi helyzete és perspektívái E kutatási irány előzménye az 1997–2000 között zajlott Kárpát-kutatás (lásd Magyari 2002a) és az annak folyatásához kapcsolódó kutatómunka a BBTE-n (Horváth 2004c; Veres 2005). E kutatási irány újabb fázisa a Kárpát Panel I. és II. szociológiai panelkutatás, témája a Kárpát-medencei magyarok társadalmi helyzete és nemzeti identitása. A kutatási program kialakításának szükségességét azok a nagyszabású társadalmi változások képezték, amelyek az 1989-es rendszerváltáskor vagy azt követően elindultak: az EU-s csatlakozás következményei, beleértve a magyar nemzetpolitika változásait, a kisebbségi magyar közösségek szülőföldi politikai helyzetét és viszonyát a többségi állammal és nemzettel, a Kárpát-medencén belüli változások, Magyarország és a kisebbségi magyar közösségek, illetve politikai szervezeteik közötti viszony alakulása. A kutatás célja feltárni, hogy az erdélyi magyarságot érintő nagy horderejű társadalmi, gazdasági és politikai átalakulási folyamatok milyen hatást gyakorolnak a magyarok nemzeti, vallási, politikai identitására, valamint hogyan változik a jövedelmi és lakáshelyzetük, hogyan reagálnak az olyan, új típusú kihívásokra, mint a nemi egyenlőtlenségek vagy a szakszervezeti képviselet. Az erdélyi kutatás 2007–2012 között zajlott, az adatfelvételre két hullámban, 2007-ben és 2010-ben került sor. A kutatást Erdélyben a kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Alapítvány és a BBTE Szociológia Tanszék végezte; partnerintézmények: az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézete (Magyarország), a Fórum Társadalomkutató Intézet (Felvidék, Szlovákia), a beregszászi Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézet (Kárpátalja, Ukrajna), a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Vajdaság, Szerbia); támogatók: a Szülőföld Alap és az MTA Határon Túli Magyar Tudományos Ösztöndíjprogramja. Kutatásvezetők: Veres Valér, Papp Z. Attila; erdélyi résztvevők: Kiss Dénes, Geambașu Réka, Csata Zsombor, Kiss Zita, Márton János.

224


A Kárpát Panel erdélyi kutatás első hullámát 2007-ben 900 fős reprezentatív erdélyi magyar mintán végezték kérdőíves módszerrel. Ebben a fázisban párhuzamosan sor került a felvidéki, a vajdasági és a kárpátaljai magyarságra kiterjedő, valamint egy magyarországi kontrollmintás, kérdőíves vizsgálatra is, így összesen 2930 esetet (főt) tartalmaz a Kárpát-medence szintű adatbázis. A második hullámra 2010-ben csak Erdélyben került sor (890 fő). A 2010-ben megkérdezett 890 magyar anyanyelvű személy a tág értelemben vett Erdély 15 megyéjében élt (kimaradt Krassó-Szörény). A mintavétel módja 2007-ben a háztartások szintjén többlépcsős véletlen kiválasztással történt, a háztartáson belül az alanyok szabad kvótás kiválasztásával. Második hullámban, 2010ben megkeresték a 2007. évi reprezentatív mintában szereplő populációból elérhető részt (mintegy 2/3-a), majd ezt kibővítették a jelzett esetszámig az eredeti (2007. évi) mintavételi pótlisták alapján. A kutatás másik empirikus forrása egy kvalitatív, 2009-ben készült fókuszcsoportos vizsgálat a nemzeti identitásminták társadalmi működéséről Erdélyben (6 helyszínen 10 fókuszcsoportos interjú). A kutatás eredményei rámutattak arra, hogy az erdélyiek magyarságtudata, a magyarság etnokulturális kötődése és többségi állampolgári integrációja nem gyengíti egymást. Ugyanakkor a kisebbségi magyarok és a magyarországiak közötti viszony sokat romlott az 1997–2000 közötti évek méréseihez képest. Mindezek és más tényezők hatására az erdélyi magyarok szociálpszichológiai értelemben önálló ingrupként működnek, határvonalat kijelölve mind a románok, mind pedig a magyarországi magyarok irányába, ám a többi kisebbségi magyart érzik a legközelebb magukhoz (Veres–Papp et. al. 2012). A Kárpát Panel vizsgálat adataiból született eredmények: Papp–Veres szerk. 2007; Papp 2008; Veres 2008, önálló kötet: Veres–Papp et al. 2012, recenzió: Prazsák 2013, románul: Veres 2010, angolul: Veres 2013, Veres 2014a.

4.5. A vállalkozói potenciál, a vállalkozói aktivitás és fejlesztés társadalmi beágyazottság A BBTE–MWTK műhely keretében Csata Zsombor vezetésével már a 2000-es évek közepén elindultak a vállalkozások társadalmi beágyazottságát célzó kutatások. E kutatómunka eredményeként elmondható, hogy Romániában a 2000-es évek végére a működő több mint félmillió, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozás (kereskedelmi társaság) lakosságra vetített arányában jelentősen elmarad az uniós átlagtól, ami a vállalkozói szféra alacsonyabb fragmentációjának jeleként értelmezhető. Erdélyben a vállalkozások ezer lakosra vetített száma meghaladja az országos átlagot, a vállalkozói aktivitás – Bukarest kivételével – lényegesen nagyobb, mint az ország többi régiójában. Az erdélyi falvak vállalkozástérképén jól látszik,


225

hogy a nagyobb városok tágabb rurális körzetében intenzívebb a vállalkozói aktivitás. Ez a tendencia azonban csak a nemzeti és regionális fejlesztési pólusok esetében érvényes: Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Nagyszeben, Arad, Marosvásárhely (Csata Zs. 2009). E kutatási irány egyik leágazásának fókusza a gazdasági etnocentrizmus, etnikai fogyasztás az erdélyi magyarok körében (részletesebben a BBTE résznél). A kutatók arra keresték a választ, hogy létezik-e, és ha igen, milyen mértékű a gazdasági etnocentrizmus a romániai magyarok körében, milyen piacokon és tranzakciós helyzetekben van jelen, mely társadalmi csoportok esetében jellemző leginkább. Az eredmények azt mutatják, hogy a gazdasági etnocentrizmus egy létező jelenség az erdélyi magyarok körében, és leginkább a többségi etnikummal szembeni bizalom hiányával, a románokkal való kapcsolatok intenzitásával és a lakhely etnikai összetételével hozható kapcsolatba (Csata–Deák 2010). A vállalkozói potenciál és a vállalkozói aktivitás vizsgálatának egy további állomása az Integrált vállalkozásfejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban című humánerőforrás-fejlesztési, EU-s finanszírozású (POSDRU) projekt keretében zajlott a 2011–2013 közötti időszakban. A program célja a vállalkozói szellem erősítése és a vállalkozói készségek fejlesztése volt Erdély három (északnyugati, központi és nyugati) fejlesztési régiójának kisvárosaiban. A vezető intézményi partner a Romániai Vállalkozásokért Egyesület volt, a vállalkozásfejlesztési stratégia megalapozásához kapcsolódó kutató partner a BBTE Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, ám a BBTE részéről más szakirányok kutatóit is bevonták. Kutatásvezető: Csata Zsombor, (erdélyi) résztvevők: Kiss Dénes, Péter László, Pásztor Gyöngyi, Györfy Lehel, Toma Stefánia, Veres Valér, Vitos Katalin, Pakot Ágnes, Szőcs Emese. A többfázisú és módszertanilag is több lábon álló kutatás először a vállalkozássűrűség regionális különbségeit vizsgálta a hivatalos vállalkozói statisztikák felhasználásával (elsősorban a Nemzeti Statisztikai Hivatal és az Országos Kereskedelmi Kamara nyilvántartásai és aggregálatlan adatai). Ezt követően egy 1000 kisés középvállalkozásra kiterjedő kutatásra került sor, melynek során megvizsgálták a vállalkozók főbb szociológiai jellemzőit, motivációit, terveit, problémáit, lehetőségeit és elvárásait, azokat a tipikus problémarendszereket, amelyek a gazdasági válság kapcsán a vállalkozások működtetése kapcsán jelentkeztek vagy felerősödtek. Mindemellett megvizsgálták a vállalkozások társadalmi környezetét, a vállalkozások sikerével kapcsolatos reprezentációkat, a vállalkozók politikai és gazdasági környezettel szembeni alapvető attitűdrendszereit (véleményeket és az ezeket megalapozó beállítódásokat). A kérdőíves kutatást 7, vállalkozókkal készült fókuszcsoportos vizsgálattal egészítették ki, melynek segítségével több ideáltipikus vállalkozói szegmenst sikerült elkülöníteni. A kutatás a vállalkozói aktivitás jellegzetességei mellett a régió vállalkozói potenciálját is vizsgálta. Ez az elemzés egy 3021 fős mintán végzett, személyes megkér-

226


dezésen alapuló kérdőíves vizsgálat, és az Erdély kisvárosaiban élő felnőtt népességre volt reprezentatív. A terepmunka lebonyolítását az IRES Intézet munkatársai végezték. A lakossági kérdőíves vizsgálat célja az volt, hogy alaposabban feltárja a vállalkozói szándék jellegzetességeit, genealógiáját, a potenciális vállalkozók motivációit, terveit, problémáit, lehetőségeit és elvárásait, azokat a tipikus problémarendszereket, amelyek a gazdasági válság kapcsán jelentkeztek vagy felerősödtek, megvizsgálni és modellezni a politikai és gazdasági környezettel szembeni alapvető attitűdrendszereket (véleményeket és az ezeket megalapozó beállítódásokat), mindezt a potenciális vállalkozók képzési igényeinek felderítése és jobb megértése érdekében. A hét helyszínen lezajlott fókuszcsoportos vizsgálat keretében az alábbi problémacsomagokat vizsgálták: az alkalmazotti vagy vállalkozói lét dilemmái, előnyök és hátrányok, lehetőségek és korlátok a vállalkozások előtt, a vállalkozói siker feltételei, a vállalkozók társadalmi megítélése, képzési igények, üzleti szolgáltatások, elvárások, jövőkép és vízió. Kapcsolódó publikációk: Csata 2007a, 2007b, 2009, 2012b, Csata szerk. 2011. A további publikációk közlése folyamatban van.

4.6. Ifjúságkutatások, az erdélyi magyar ifjúság helyzete, kulturális-szabadidős tevékenységei Az ifjúságszociológiai kutatási irány még az 1990-es évek második felében elindult, Gábor Kálmánnak a BBTE-n kifejtett vendégoktatói munkássága eredményeként, különösen a tanuló ifjúság kutatása terén voltak jelentősebb eredmények (lásd Veres szerk. 2000). Ezt követően a kutatóműhely bekapcsolódott egy nagyszabású, több országra kiterjedő kutatásba (Mozaik 2001: Az erdélyi magyar fiatalok társadalmi helyzete, Kárpát-medencei közös kutatás), melynek tárgyidőszaka 2001–2004. A kutatást szervező intézmények, kutatóműhelyek a következők: a központi szakmai koordinátor a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet (Budapest), közreműködő partnerek: a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszéke és a Max Weber TKA (Románia), a KAM Antropológiai és Regionális Kutatások Központja (Románia), a Fórum Társadalomtudományi Intézet (Szlovákia), a Limes Társadalomtudományi Intézet (Ukrajna), a Magyarságkutató Tudományos Társaság (Vajdaság, Szerbia). A kutatás támogatója a Magyar Kormány. A céljait figyelembe véve, a következő vizsgálati témakörökre koncentrált a kutatás: (1) a határon túli magyar fiatalok gazdasági és társadalmi helyzetének jellemzői (tekintettel a magyarországi Ifjúság 2000 elnevezésű vizsgálat adataival való összevethetőségre), (2) az egyes régiók magyar fiataljait érintő problémakörök, (3) az egyes régiókban a magyarsággal együtt élő, többségi nemzethez tartozó fiatalok véleményének, társadalmi és gazdasági helyzetének összehasonlító elemzése. A kutatás résztvevői: Csata Zsombor és Veres Valér (kutatásvezetők),


227

Magyari Tivadar, Kiss Dénes, Geambașu Réka, Ercsei Kálmán, Kiss Zita, Szabó Júlia, Bálint Blanka, Bálint Gyöngyvér. A kutatásból született fő publikációk: Csata–Magyari–Veres 2002, Bálint [Demeter] 2002, Veres–Csata–Magyari 2003, Bálint B.–Bálint Gy. 2002 Gábor– Veres szerk. 2005; tanulmányok: Veres 2005, Papp Z. 2005c, Csata 2005, Erdei 2005, Csata I. 2005, Bernáth (Nagy) 2005. A kutatási irány keretében egy alapos, reprezentatív kolozsvári egyetemi hallgatói vizsgálatra is sor került 2006-ban – román kollégákkal együttműködésben (Sergiu Mișcoiu) – a fiatalok értékrendjéről és Európai Unióval kapcsolatos attitűdjeiről. E munka eredményei egy román nyelvű kötetben és folyóiratcikkekben jelentek meg (lásd Veres et al. 2007). A kutatás következő állomása a 2008. évi romániai magyar (és román) ifjúságszociológiai adatfelvétel feldolgozása. A kutatás célja volt a különböző etnikumú fiatalok társadalmi pozíciójának azonosítása, az értékek, gyakorlatok és attitűdök révén megnyilvánuló etnicitás mint kulturális habitus leírása, a különböző etnikumú egyének strukturális pozíciói közötti viszonyok, illetve a kulturális habitus vonatkozásában a kisebbség és többség közötti hasonlóságok és különbözőségek dokumentálása. Az adatfelvétel és a kiadványszerkesztés a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet keretében történt, a feldolgozás a BBTE – Max Weber TKA és a bukaresti ifjúságkutató műhelyekkel együttműködésben és más erdélyi ifjúságkutatók bevonásával történt (Kiss–Barna szerk. 2011; románul is megjelent: Kiss–Barna– Kozák ed. 2011). Kapcsolódó (erdélyi magyarok által írt) tanulmányok: Gábor– Veres 2011, Veres 2011b, Barna 2011, Bokor 2011, Veress I. 2011, Kozák 2011, Ercsei–Kiss–Szabó 2011, Sólyom 2011a, 2011b, Patakfalvi 2011. 2013-ban szintén zajlott egy mennyiségi módszerekkel végzett vizsgálat az erdélyi magyar fiatalok körében, ennek eredményeiről a Kiss Tamás és Barna Gergő által ugyanebben az évben kiadott kutatásjelentésben olvashatunk (további feldolgozása a tárgyidőszak utánra tehető). Ugyanide tartozik a Max Weber TKA és a BBTE keretében zajlott Félsziget Fesztivál kutatássorozat is, amely a Félsziget Fesztivál látogatóinak kulturális fogyasztását és társadalmi hátterét vizsgálta, évente sorra kerülő kérdőíves adatfelvétel alapján (2005–2013). A kutatócsoport tagjai: Ercsei Kálmán, Szabó Júlia, Kiss Zita, Plugor Réka, Veres Valér; alkalmi közreműködők: Gábor Kálmán, Csata Zsombor, Pakot Ágnes. Kapcsolódó publikációk: Veres– Kiss–Plugor–Szabó 2007, Veres 2006. Kisebb léptékű, helyi kutatások zajlottak székelyföldi kisvárosokban is a Sapientia EMTE oktatói részéről. Ezek közül a teljesség igénye nélkül sorolunk fel néhányat. 2002-ben Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen ifjúsági szubkultúrák témakörében készültek minőségi módszerekkel esettanulmányok egy OTKAprogram keretében, amelyben Pápa és Tatabánya városai is „szerepeltek” (Szapu

228


szerk. 2004; Sólyom 2005, 2009a, 2009b; Jakab–Keszeg szerk. 2007). Gergely Orsolya 2009-ben kötetbe gyűjtötte saját, életmódról, fogyasztásról, illetve jövőstratégiákról szóló ifjúságkutatásainak eredményeit. Szintén a lokális vizsgálatok sorát gazdagítja egy 2010-ben székelyudvarhelyi középiskolások körében végzett kérdőíves felmérés az értékorientációk, a továbbtanulás és a társadalmi távolság percepcióinak témakörében. Ez utóbbi egy moldvai városokban is lebonyolított kutatás helyi adaptációja volt. Egy következő téma, amely megjelenik a vizsgált időszakban, a fiatalok környezethez való viszonya iránti érdeklődés. Mind mennyiségi, mind minőségi módszerekkel készültek tanulmányok sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi, valamint kolozsvári középiskolások körében (az eredmények egy része a tárgyidőszak után jelent meg).

4.7. A gyermekvédelem és a nők elleni erőszak terén folytatott, nemzetközi kitekintésű kutatások A BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézete és a (román nyelvű) Szociális Munka Intézet által koordinált közös programjaként több jelentős nemzetközi projekt keretében vizsgálta a romániai gyermekek helyzetét, illetve a nők helyzetét a családon belüli erőszak kontextusában. A program a kutatási tevékenység mellett társadalmi beavatkozó komponensekkel is rendelkezik. Az első kutatási projekt, amelynek eredményeiről beszámolunk, a gyermekekkel szembeni visszaélésekkel és elhanyagolásukkal kapcsolatos, ún. BECAN projekt (Balkan Epidemiologic Study on Child Abuse and Neglect, 2009–2012), finanszírozói az Európai Bizottság FP7-es kutatási programja és a CNCSIS Capacități programja. A projekt célja a gyermekbántalmazásra és -elhanyagolásra vonatkozó adatok incidenciájának és prevalenciájának megállapítása, a gyermekbántalmazásra vonatkozó adatbázisok aktualizálása, valamint a gyermekbántalmazási esetek azonosítására és kezelésére vonatkozó procedurális sajátosságok azonosítása volt a részt vevő 9 balkán országban. Az egyik fő komponens egy felmérés volt egy országosan reprezentatív gyerek- és szülői mintán. A második komponens a hatóságoknak bejelentett esetek elemzése szintén reprezentatív mintán. Partnerintézmények: a projekt fő koordinátora: Institute of Child Health, Department of Mental Health and Social Welfare – Centre for the Study and Prevention of Child Abuse and Neglect (Görögország); tudományos koordinátor: Institute of Work, Health & Organisations, University of Nottingham (NagyBritannia); értékeléssel megbízott intézmény: Instituto degli Innocenti di Firenze (Olaszország), Children’s Human Right Centre of Albania, Facultet Politickih Nauka, Universitet U Sarajevo (Bosznia-Hercegovina), Department of Medical Social Sciences, South-West University “Neofit Rilski” (Bulgária), Department of Social Work, Faculty of Law – University of Zagreb (Horvátország), Medical


229

School, Skopje University (Macedónia), Faculty for Special Education and Rehabilitation, University of Belgrade (Szerbia), Association of Emergency Ambulance Physicians (Törökország). A kutatás vezetői: Roth Mária (tudományos vezető) és Antal Imola (menedzser); további résztvevők: Dávid Kacsó Ágnes, Mezei Elemér, Tonk Gabriella, Adorjáni Júlia, Voicu Corina. A terepkutatást koordinálták: Dégi László Csaba, Cristina Oaneș, Kiss Zita, Corina Voicu, Szabó Béla; a terepmunkában közreműködtek a mesteris hallgatók. A projekt 2. komponensének a továbbfejlesztése egy új nemzetközi kutatási projektben konkretizálódott (Minimal Data Sets), amit szintén az EB támogatott Daphne programja által. Ennek célja a bántalmazással kapcsolatos adatok kezelési rendszerének egységesítése az EU különböző országaiban. Ebben a projekben szintén Roth Mária, Antal Imola és Tonk Gabriella dolgoztak. A gyerekekkel szemben elkövetett rossz bánásmóddal kapcsolatos politikákat kutatja a PIECES projekt (2012–2014; http://www.childsafetyeurope.org/pieces /index.html) az EU különböző országaiban. A projektet a European Child Safety Allience kezdeményezte, az EB támogatta. A partnerek a következők: Child Help Line (LT), Mental Health Hospital Sigmund Freud (AT), Psytel (FR), Public Health Agency of Catalonia (ES), University of Central Lancashire (UK) és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem; romániai képviselők: Roth Mária és Antal Imola. A gyermekek virtuális világban megnyilvánuló viselkedését, szokásait, az internet szolgáltatta hasznok, illetve az internethasználat kockázatainak vizsgálatát tűzte ki célul két másik kutatás. A 2006–2008 között zajlott Kockázatok és az internet használatának hatásai a gyermekek és tinédzserek körében és A tudás alapú társadalom fele való haladás perspektívája című projekt a román Oktatási Minisztérium támogatásával valósult meg. A kutatás az internet felhasználásának módozatait, hatásait célozta felleltározni, különös hangsúlyt fektetve azokra a problémákra és kockázatokra, amelyekkel a gyermekek és tinédzserek a virtuális világban találkoznak. Az eredményeket, illetve a projekt keretében szervezett konferencia anyagát két, 2008-ban megjelent kötetben foglalták össze: Teenegers in Action and Interactions Online in Central and Eastern Europe. Potentials and Empowerment, Risks and Victimization, valamint A gyermekek és serdülők internethasználatának előnyei és veszélyei. A projekt Roth Mária koordinálása alatt valósult meg, a kutatócsoportban még Antal Imola, László Éva, Szabó Béla, Maria Diaconescu, Monica Barbovschi, Mihai Bogdan Iovu, Diana Damean vett részt. 2009-ben az intézmény kutatói csatlakoztak a 2007-ben alakult európai kutatási hálózathoz, amely EU Kids Online néven nemzetközi összehasolításban kezdte el vizsgálni az internet gyermekekre gyakorolt hatását. A két hullámban megvalósított nagyméretű kutatás (EU Kids Online I. és II.) 2007 és 2009 között a már meglévő kutatásokat összegezte és elemezte, majd ezek eredményeire építve dolgozta ki a 25 országra kiterjedő kutatást. Az EU Kids Online II. romániai partnere a BBTE és a Román Akadémia volt, országos koordinátora Monica Barbovschi; a

230


kutatócsoport további tagjai: László Éva, Maria Diaconescu, Tőkés Gyöngyvér, Valentina Marinescu, Velicu Anca, és Bianca Fizesan alkották. Az EU Kids Online II. projekt eredményeit egy 2012-ben megjelent tanulmánykötet (Livingstone – Haddon – Görzig 2012), valamint számtalan tanulmány foglalja össze. A másik kutatási program az előbbiekhez kapcsolódik, de fókuszpontjában a romániai bántalmazott nők helyzetének vizsgálata áll. A WOSAFEJUS projekt (Why Doesn’t She Press Charges? Understanding and Improving Women’s Safety and Right to Justice, 2009–2012) ugyancsak az Európai Bizottság finanszírozásával folyt le a DAPHNE program támogatása által (http://www.prevenireaviolentei. ro/cercetare/proiectul-wosafejus/, www.wosafejus.org). A program célja a rendőrségi, ügyészségi és bírósági beavatkozások felmérése elsősorban az erőszak elszenvedőinek, valamint a szakembereknek a szempontjából. A kutatás ötvözte a kvalitatív, illetve a kvantitatív jellegű módszereket. Interjúk készültek áldozatokkal, szakemberekkel, a bírósági dossziék elemzése, és a bírósági, törvényszéki üléseken készült megfigyelések felhasználása úttörő jelleggel bír ezen a területen. A projekt egyik eredményeként megalakult Kolozsváron egy interdiszciplináris szakembercsoport, mely azóta is rendszeresen találkozik helyi politikák és gyakorlatok, de konkrét esetmegbeszélések céljából is. Partnerintézmények: Insituto Cattaneo (Olaszország), Casa delle Donne (Olaszország), Catania University (Olaszország), Barcelona Autonomous University (Spanyolország), Bristol University (Nagy-Britannia), Standing Together against Domestic Violence (Nagy-Britannia) és Babeș–Bolyai Tudományegyetem. A kutatás romániai vezetője Antal Imola; további résztvevők: Adorjáni Júlia, Dávid-Kacsó Ágnes, Stoleru Maria, László Éva, Roth Mária, Diaconescu Maria. Egy további kapcsolódó projekt, a Gyereknevelés a börtönrácsok mögött (Raising a Child through Prison Bars, JLS/2008/DAP3/AG/1260, 2009–2012) hasonlóan az előbbihez, szintén az Európai Bizottság finanszírozásával konkretizálódott a DAPHNE program támogatása által (http://www.mothers-in-prison.eu/). A program általános célkitűzése az volt, hogy hozzájáruljon a megfelelő szülő– gyermek kapcsolat kialakításához a börtönben lévő anyák és gyermekeik között. Célcsoportját három ország (Bulgária, Görögország és Románia) három specifikusan vulnerábilis csoportja: (1) bebörtönzött anyák és börtönben lévő várandós nők, (2) anyjukkal börtönben élő gyerekek, és (3) börtönben lévő szülők gyermekei alkották. Partnerintézmények: Intitute of Child Health, Department of Mental Health and Social Welfare, Center for the Study and Prevention of Child Abuse and Neglect (Grörögország), a projekt koordinátora a BBTE Szociológia és Szociális Munka Kara, South-West University “Neofit Rilski” (Bulgária), valamint a European Anti-Violence Network (EAVN) (Görögország). A kutatás romániai vezetője Müller-Fábián Andrea; további résztvevők: Roth Mária, Antal Imola, László Éva, Kolumbán Csilla és Rusu Dan Octavian.


231

A témában, a nemzetközi programok előzményeiből és eredményeiből több publikáció is született, így: Roth et al. 2008, Antal 2008, Dávid-Kacsó et al. 2013. Az online kutatási vonal publikációi: Antal–László 2008a, 2009, Barbovschi et al. 2012. A bebörtönzött nők és gyermekeinek kutatásáról írtak: Müller-Fábián 2013, Rusu–Müller-Fábián 2010, Antal–Roth M.–Roth A. szerk. 2012, Antal et al. 2013.

4.8. Szelterszi Társadalomtudományi Tábor: interdiszciplináris fórum A romániai vagy erdélyi magyar szociológia (és más társadalomtudományok) egyik jelentős fóruma a szelterszi társadalomtudományi tábor, amely az elemzett periódusban végig teret biztosított arra, hogy a különböző társadalomtudományok képviselői bemutassák eredményeiket, megvitassák az aktuális szakmai problémákat, hogy a fiatal kutatók bemutatkozhassanak, illetve hogy az egyes szakemberek az adott év termését – kutatási eredményeit – egymás tudomására hozzák. 2002ben volt az első és 2013-ban a tizedik ilyen tábor (közben volt két olyan év, amikor szünetelt). Főszervezője Bárdi Nándor. Az utóbbi években gyarapodott azok listája, akik részt vesznek a szervezésben: a 2013-as év nyarán Gagyi József, Kiss Dénes, Kiss Tamás, Lőrincz D. József és Novák Zoltán segítették a program összeállítását, illetve a résztvevők bejelentkezését. Elsősorban Kolozsvárról érkeznek a táborlakók, történészek, szociológusok, néprajzosok, irodalmárok, politológusok, diákok, fiatal és kevésbé fiatal kutatók, tanárok. A táborban magyarországi, erdélyi, és legutóbb felvidéki neves kutatók is tiszteletüket tették. Programjában évről évre kutatási beszámolók, kéziratviták, könyv- és filmbemutatók, intézményi beszámolók, tematikus viták szerepelnek; és intenzív, reggeltől késő estig tartó, komoly, igényes szakmaisággal és egyszerű körülményekkel jellemezhető. Ez utóbbiakhoz hozzájárul, hogy a Szent Gellért Alapítvány menedékháza melletti füves területen zajlanak a foglalkozások, beszélgetések. A résztvevők – mintegy 60–70 személy évente – számára a négynapos együttlétet a közös „teherviselés” is családiassá teszi (tábortűz, közös étkezések stb.). Intézményileg a befogadó szervezeten kívül a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Jakabffy Elemér Alapítvány támogatják a rendezvényt. Elengedhetetlennek tartjuk kiemelni, hogy az említett tábor több szempontból is egyedi: az egyetlen multidiszciplináris vitafórum, továbbá nem csak multidiszciplinaritásában sajátos, hanem az eszmecsere egyetlen olyan terepe is, ahol az éves beszámolók, aktuális kutatási eredmények akár „csak” egy-egy tudományon belül is gazdát cserélhetnek. Ezenkívül fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a romániai magyar társadalomtudományokat összefogó rendezvény alapítója és főszervezője egy magyarországi tudós, aki természetesen évtizedek óta figyeli, kutatja, szervezi, segíti az erdélyi magyar tudományosság és közélet történéseit.

232


4.9. Az erdélyi magyar szociológia helyzete: összegzés helyett A továbbiakban kísérletet teszünk néhány szempont követése mellett arra, hogy összefoglaló céllal röviden elemezzük az erdélyi magyar szociológiai mezőny helyzetét 2002–2013 között. Ehhez a feladathoz kiindulópontként részben megnéztük, mi történt azokkal a problémákkal, amelyek a romániai (főleg román) szociológia 1990–2000 közötti helyzetének vizsgálata során kerültek felszínre: (1) regionális különbségek, ellentétek; (2) a „hagyományhoz” való viszony és a nyugat(i szociológiá)hoz való viszony; (3) ezzel összefüggésben a romániai modernizáció és a román szociológia paradoxális viszonya (lásd Kiss T.–Sólyom 2002a: 118–160). Ezeket a szempontokat csak mint címkéket fogjuk a továbbiakban használni, mivel a problémafelvetések tartalmilag egészen más jellegűek. Továbbá, a harmadik problémát sem jellege okán, sem terjedelmi okokból nem áll módunkban követni, helyette az erdélyi magyar szociológia külső „láthatóságát” foglaltuk össze.

4.9.1. Regionális különbségek, ellentétek Ezt a kérdést egészen másképp kell értelmezni, mint az a román szociológiai műhelyek esetén feltevődött. A tárgyidőszakot megelőzően egyetlen egyetemi központban folyt magyar nyelven szociológiai oktatás és kutatás, a kolozsvári Babeș– Bolyai Tudományegyetemen, illetve ennek holdudvarában (Max Weber Szakkollégium, Társadalomkutató Központ, Etnikumközi Kapcsolatok Kutatóközpontja). A 2001-től működő Sapientia EMTE első körben indított szakjai között a szociológia is helyet kapott. A szakok „duplázódása” egy kisebb közvitát robbantott ki, amelyben a BBTE szociológia tanszék magyar oktatói is állást foglaltak, jelezve, hogy közép- és hosszú távon a hallgatói utánpótlás terén ez nehézségeket okozhat kisebbségi helyzetben. A Sapientia szociológiai képzését Csíkszeredában indították be, ahol ez támaszkodni tudott a KAM már korábban működő társadalomtudományi kutatási eredményeire és személyi állományára. A két intézmény között esetenként feszült, de mégis együttműködéses viszony alakult ki, 8 éven keresztül a Sapientia EMTE szociológia szakos végzősei a BBTE Szociológia Tanszékén védték meg szakdolgozataikat. A tárgyidőszak elején létrejött a Partiumi Keresztény Egyetem Társadalomtudományi Tanszéke is, ahol először ugyancsak szociális munka, majd szociológiai képzés indult (a szociális munkás képzés végzősei is a BBTE-s bizottság előtt államvizsgáztak az akkreditációig). A három helyszínen folyó képzésnek a diáklétszám tekintetében a tárgyidőszak elején, a 2000-es évek közepéig nem érződött különösebb negatív hatása, ám a 2000-es évek végén és 2010 után már egyre inkább problémák adódnak a diákok utánpótlásával. Ehhez más tényezők is hozzájárultak: akkor léptek be a felsőoktatási piacra az első, kisebb létszámú, 1990 után született kohorszok, és ezzel párhuzamosan megszigorodott az érettségi rendszer (2011), az érettségi bizonyítványt sikeresen megszerzők aránya a 12. osztályt végzettek 40 százaléka körül volt, és azóta is ott mozog.


233

Erre a helyzetre a felsőoktatási intézmények először intenzívebb marketing- és rekrutációs tevékenységet fejtettek ki. Emellett a BBTE a szakkínálat bővítésével, új (magyarországi) rekrutációs bázis megcélzásával reagált. A kutatómunka tekintetében a képzési helyek elszaporodása nem okozott különösebb feszültségeket. A csíkszeredai és a nagyváradi intézetek regionális pozícióik megerősítésére helyezték a hangsúlyt, míg a kolozsvári intézet a „centrum” pozícióját próbálta erősíteni az erdélyi szintű vagy ennél nagyobb kitekintésű (romániai, Kárpát-medencei szintű) kutatások által. A kolozsvári BBTE szociológiai műhely viszonylagos „centrumhelyzetét” több kontextuális tényező is favorizálja: korábbi megléte, az egyetemi hagyományok, állami státusza, az oktatók nagyobb száma stb. Kolozsvár mint város „centrumjellegét” a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet megjelenése is segítette, 2008-tól több közös tudományos vizsgálatot is végeztek a BBTE Szociológia Tanszékkel, a Max Weber Társadalomkutató Alapítvánnyal vagy az Etnikumközi Kapcsolatok Kutatóközpontjával együttműködésben. A csíkszeredai és a nagyváradi műhelyek részéről inkább csak egyéni szinten kapcsolódnak be a kolozsvári koordinálású kutatásokba (elsősorban Nistor Laura, Sólyom Andrea, Bernáth Krisztina). A műhelyek közötti kutatási együttműködést nem favorizálják más tényezők sem: mindegyik intézmény számára meghatározó jelentőségűek a magyarországi kapcsolatok, továbbá mindenhol törekednek más, nemzetközi kutatási kapcsolatok kialakítására (ez egyelőre Kolozsvár esetében mutat kézzelfogható eredményeket).

4.9.2. A „hagyományhoz” való viszony és a nyugat(i szociológiá)hoz való viszony A tárgyidőszakban kiadott és fennebb elemzett három folyóirat, valamint a megjelent könyvek alapján megvizsgáltuk, hogy az erdélyi magyar szociológusok munkái hogyan viszonyulnak a nyugati, illetve a hazai szakirodalomhoz, a megközelítések, hipotézisek, amelyeket tesztelnek az empirikus vizsgálatok során egy nyugati elmélet alapján megfogalmazott állítások, vagy tartalmaznak saját adaptációt, olyan újításokat, amelyek gazdagítják a szakirodalmat. A megvizsgált szakirodalom alapján a publikációknak mintegy fele tartozik a nyugati szakirodalom közvetlen átvételéhez, kérdésfeltevéseik követéséhez (az „utánzás” kategóriába soroltuk), ezek főként nyugati elméletek felhasználásával elemzett saját empirikus vizsgálatokat fednek, ahol a szerző nem törekszik a továbbgondolásra, a „hozzáadott érték” növelésére. A vizsgált szakirodalom több mint egyharmada sorolható abba a kategóriába, amely a nyugati szakirodalom átvételét és adaptációját, továbbgondolását (utánzást és felfedezést) egyaránt tartalmazza. Ezekben az írásokban a szerzők nyugati elméleti modellekből indulnak ki, majd valamilyen új, saját hozzájárulással teszik gazdagabbá az írást, lapot, szakmát. Viszonylag kevés, a publikációknak kevesebb, mint egytizede jellemezhető „hagyománykövetéssel”, azaz a hazai szakirodalomból kialakított elméleti alapozás

234


alapján történő kutatómunkával. Hazai szakirodalom alatt nem csak az 1989 előtti kutatási hagyományokat értjük, hanem a tárgyidőszakot megelőzően megjelent és hivatkozott, modellértékű munkákat is. Többnyire ezek az írások sem vegytisztán a hazai „hagyományt” követik, hanem vegyesen örökség és „utánzás”, örökség és „felfedezés” kategóriába sorolhatók – ez visszaköszön a hivatkozások számának és típusának összevetéséből is.

4.9.3. A szociológiai kutatómunka láthatósága, hasznosítása Összegző elemzésünk harmadik pontjaként az erdélyi magyar szociológiai kutatómunka „láthatóságát” vizsgáltuk meg, illetve foglaltuk össze. A láthatóságon egyrészt azt értjük, hogy a saját erdélyi magyar szakmai közegen kívül mennyire ismerhető meg ezen szociológusok munkássága. Itt különböző szinteket különböztethetünk meg: beszélhetünk nemzetközi láthatóságról, országos (román nyelvű) láthatóságról, valamint a szélesebb közvélemény előtti láthatóságról, ennek fórumairól, módozatairól. Végül a láthatósághoz kapcsolódóan felvetődik az eredmények hasznosíthatóságának kérdése is. A nemzetközi láthatóságot úgy közelíthetjük meg, hogy a külföldi olvasók mennyire férhetnek hozzá az erdélyi szociológia eredményeinek megismeréséhez. Ennek két fő módját különböztethetjük meg: a hazai közegben kiadott idegen, főleg angol nyelvű publikációkat (ebből van több) és a külföldön megjelent publikációkat. A hazai, angol nyelvű publikációk tekintetében viszonylag jó a helyzet, a csíkszeredai Reconect és Acta lapok, valamint a BBTE Studia Sociologia folyóiratának hasábjain a mezőny fontosabb kutatásairól, eredményeiről jelentek meg írások. A nemzetközi láthatóság értékeléséhez áttekintettük az ismert műhelyekhez kapcsolódó írásokat. 1232 szociológiai publikációt összesítettünk, ennek közel felét a BBTE és a Max Weber Társadalomkutató Központ munkatársai írták, mintegy 30%-át a csíkszeredai Sapientia EMTE és KAM műhelyében dolgozó munkatársak közölték, 13,5%-át a PKE és 8,1%-át a kolozsvári NKI munkatársai. Az összes publikációból 93 jelent meg külföldön, idegen (főleg angol) nyelven (ISI-, referált folyóiratokban, ISI-konferenciakötetekben és nemzetközi rangú kiadóknál), ezek közel kétharmada (65,6%) a BBTE és háttérintézményeinek munkatársai, 18%-a a Sapientia, egytizedük a PKE és 5%-a az NKI munkatársainak tollából származik. A 46, Web of Science-ben jegyzett (ISI) folyóirat-publikáció 80%-át a BBTE oktatói, kb. 15%-át pedig a Sapientia EMTE csíkszeredai műhelyének oktatói közölték. Az összképhez hozzátartozik, hogy a műhelyek munkatársainak száma is eltérő, a legtöbb szociológiai publikációkat közlő munkatárs a BBTE-n és háttérintézményeiben (18–20), valamivel kevesebb Csíkszeredában, a Sapientia EMTE-n és a KAM műhelyében (14–16), a legkevesebb pedig a PKE (10) és az NKI (8) műhelyében dolgozik. Az NKI csak a tárgyidőszak második felében alakult meg (2008-tól, és az értékelésbe nem került bele sem az intézet nem szociológus munkatársainak, sem pedig a román kollégáknak a munkássága). Továbbá a BBTE egyes kutatási irányainak publikációi


235

a román kollégákkal együtt készültek (gyermekvédelem, tinédzserek és online veszélyek stb.). A fontosabb nemzetközi folyóiratok, ahol tanulmányt közöltek: Journal of Ethnic and Migration Studies, Identities, Drug and Alcohol Review, Supportive Care in Cancer, The New Educational Review, International Journal of Behavioral Medicine, Psycho-Oncology, International Journal of Sociology, European Journal of Mental Health, Journal of Media Research, Electronic Journal of Radical Organization Theory, International Review of Social Research, Journal of Comparative Research in Anthropology and Sociology, Sísifo Educational Sciences Journal, Journal of Southern Europe & the Balkans, Review of Sociology, Revista General de Derecho Canónico y Derecho Eclesiástico. A külföldön megjelent publikációknak egy sajátos alesete a magyarországi magyar nyelvű folyóiratokban, ismert kiadóknál megjelent könyvek. Viszonylag sok publikáció jelent meg Magyarországon, majdnem évente egy írást közölt a Szociológiai Szemle, a Pro Minoritate és a Régió, és ritkábban, de jelentek meg erdélyi írások az Új Ifjúsági Szemle, a Civil Szemle, a Debreceni Szemle és más folyóiratok hasábjain (lásd az 5. részben a szerzők publikációs tevékenységét). Az országos, romániai láthatóság szorosan kapcsolódik az előbb tárgyalt nemzetközi láthatósághoz, de ezt kiegészítik a jelentősebb román nyelvű vagy román műhelyekhez kapcsolódó angol nyelvű hazai lapokban közölt publikációk (amelyek főleg a következő lapokban jelentek meg: Sociologie Românească, Studia Sociologia, Revista de Sociologie și Interventie Socială és Revista de Asistență Socială), valamint az ismertebb romániai kiadóknál megjelent román nyelvű könyvek (Polirom, Editura Didactică și Pedagocică, Presa Universitară Clujeană, Kriterion–NKI). Az erdélyi magyar közvéleményben a szociológusok reputációja viszonylag jó, hasonlóan az országos reputációhoz – mint ahogy ezt Dumitru Sandu egy interjújában megállapította (lásd Kiss T.–Sólyom 2002a) –, amelyhez jelentősen hozzájárult a politikai közvélemény-kutatási eredmények viszonylag jelentős médianyilvánossága. Erdélyi magyar vonatkozásban a fontosabb kutatásokról vagy a kisebb, helyi jellegű alkalmazott vizsgálatok eredményeiről, a népszámlálások feldolgozásáról összefoglalót közölnek, vagy interjúban megszólaltatják a szakma ismertebb képviselőit. Ezek a médiaszereplések segítik a szociológus szakma társadalmi elismertségét. Az erdélyi szociológia társadalmi hasznosulásáról viszonylag keveset tudunk elmondani e szintézis keretein belül, mivel az elemzésünk túlnyomórészt az alapkutatásokra és az azokhoz kapcsolódó publikációs tevékenységre vonatkozott (és kevésbé a kutatási jelentésekre, gyorsjelentésekre). A tárgyidőszakban a szociológus szakmai munkája iránt jelentős mértékben nőtt az érdeklődés. Az alkalmazott kutatások jelentős részét a települési és regionális fejlesztési stratégiákhoz szükséges helyzetfelmérések tették ki (ebben minden vizsgált műhely kivette a részét, közvetlenül vagy közvetve), továbbá folyamatosan készültek politikai közvélemény-kutatások (kiemelendő a TransObjektiv Kft. munkája) vagy más, regionális

236


vagy országos szakpolitikák megalapozását képező felmérések (iskolaválasztásról, egészségügyi helyzetről). Végül az alkalmazott kutatások harmadik csoportjába sorolhatók az interdiszciplináris jellegű turisztikai és piackutatási, imázsmegalapozó felmérések.

5. Az erdélyi magyar szociológia képviselői és tevékenységük rövid ismertetése Ebben a részben felsoroljuk mindazokat a szociológusokat, társadalomkutatókat, akik a tárgyidőszakban legalább egy tudományos igényű szociológiai publikációt írtak (és e szintézis szerzői arról tudomást szereztek). A felsorolt szociológusok esetében megjelöljük a tárgyidőszak végén jellemző munkahelyüket, és korábbi tisztségeiket, kutatási területüket. Ezen belül sor kerül a nagyobb szakmai teljesítményűek („kimagasló képviselők”) tevékenységének terjedelmesebb, értékelő ismertetésére. A teljesítmény értékelésekor elsősorban a publikációs tevékenységet vesszük figyelembe, azon belül a publikációk megjelenésének helyét, rangját, nemzetközi presztízsét. A külföldön megjelent könyvek, könyvfejezetek és a külföldi rangos (az ISI-ben vagy legalább négy nemzetközi adatbázisban jegyzett) folyóiratokban megjelent publikációk száma az elsődleges szempont az értékelő ismertetés megírásához. Másodsorban figyelembe vesszük a hazai akkreditált kiadóknál megjelent könyveket, szerkesztett tanulmányköteteket és a hazai vagy külföldi, legalább egy nemzetközi adatbázisban jegyzett folyóiratokban megjelent tanulmányokat. Külön nem fogunk kitérni a belső kiadványokra, working paperekben megjelent kutatási beszámolókra, nemzetközi adatbázisban nem jegyzett folyóiratcikkekre, nem akkreditált kiadóknál megjelent kötetekre. Továbbá figyelembe vesszük, megemlítjük a szakma képviselőinek fontosabb tudományszervező, felsőoktatás-szervező tevékenységét is, mivel anélkül a kisebbségi tudományos élet léte, működése lehetetlen lenne. Megemlítjük a tudományos tevékenységre kapott díjakat is. Nem fogunk részletesen kitérni a szerzők szakmai teljesítményének azon részére, amelyet a legfontosabb tudományos eredményeknél vagy a tudományos műhelyek kutatási programjainál már ismertettünk. Továbbá terjedelmi okokból nem fogunk részletesen kitérni azon fiatal kutatók szakmai munkájára, akik nem rendelkeznek doktori fokozattal (2012/2013-ban), de néhány ismertebb írásukat megemlítjük. Albert-Lőrincz Enikő egyetemi tanár, intézeti aligazgató, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a Szociológia Doktori Iskola vezetője. Szakterülete a (drog-, alkohol-) függőségek vizsgálata, megelőzése a fiatalok körében. Munkásságának egy része a pszichológia területéhez is kapcsolódik. Tudományos tevékenysége nemzetközi téren a New Education Review-ban megjelent publikációkkal fémjelezhető (Albert-Lőrincz 2010, 2011a). 2002 óta 14 tanulmányt


237

közölt hazai és külföldi, nemzetközileg jegyzett12 folyóiratokban (Revista Psihoterapia, Revista de asistență socială, Pszichoterápia, Acta Medica Transilvanica). A tárgyidőszakban egy könyve jelent meg Magyarországon a Loisir és a kolozsvári Egyetemi Kiadó közös kiadásában (Albert-Lőrincz 2011b). Az országban kiadott 7 könyve a Scientia Kiadónál (Albert-Lőrincz szerk. 2006; Albert-Lőrincz 2004) és a marosvásárhelyi Lyra Kiadónál (Albert-Lőrincz 2003), valamint a kolozsvári Egyetemi Kiadónál13 (Albert-Lőrincz 2007, 2009) és az Ábel Kiadónál jelentek meg. Ambrus Zoltán egyetemi tanár, a neveléstudomány doktora, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda). Szakterületei a polgári nevelés és globalizáció, egészségszociológia, devianciaszociológia. Tudományos tevékenysége nagy volumenű, 9 önálló és egy társzerzős könyvet írt 2002 és 2013 között hazai kiadóknál, ezek nagy része egyetemi jegyzet, és ebből 8 kapcsolódik a szociológiához. Ezek a munkák a kolozsvári Egyetemi Kiadónál (Ambrus 2004), a Státus Kiadónál (Ambrus 2008a) és a Scientia Kiadónál (Ambrus 2008b) jelentek meg. Két nemzetközi rangú publikációja van a European Journal of Science and Theology és a Journal for the Study of Religions & Ideologies (például Ambrus 2007) lapokban, melyek nem kifejezetten szociológiai jellegűek; valamint további hat közleménye jegyzett tudományos lapokban: Journal of Media Research (például Ambrus 2012), Revista de Științe Politice, Reconect. Antal Imola egyetemi docens, BBTE, a Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet keretében a Magyar Szociális Munka Tanszék vezetője. Kutatási területe a családon belüli erőszak formái, megelőzése, gyermekvédelem, közismert szakértője a családon belüli problémák kezelésének. Három társszerzős publikációja jelent meg nemzetközi rangú folyóiratokban: Journal of Psihopharmacology (2004), International Journal of Behavioral Medicine (Tury–Antal 2012), Journal of Psychosomatic Research, 2010, Revista de cercetare și intervenție socială (Roth et al. 2013), és további 11 tanulmánya jelent meg nemzetközileg jegyzett tudományos folyóiratokban, főleg a Revista de Asistență Socială, az Erdélyi Társadalom és a Social Change Review hasábjain. Két társszerzős könyve jelent meg nemzetközi rangú kiadóknál: Dávid-Kacsó et al. 2013, Antal et al. 2012, mindkettő öt társszerzővel. A tárgyidőszakban összesen 3 könyvet írt társszerzőkkel, és 14 kötetben közölt tanulmányt vagy fejezetet, nagyobbrészt ezek a kolozsvári Egyetemi Kiadónál jelentek meg. Megemlítjük ezek közül a két kiadást megért Bevezetés a gyermekvédelembe (Roth et al. 2006, második kiadás 2008) című, négy társszerzővel írt könyvet, vagy a The Social Ecology of School Success című könyvben megjelent fejezetet (Antal 2010). Bakó Rozália Klára egyetemi docens, a szociológia doktora, tanszékvezető, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda). Kutatási területei 12

A nemzetközileg jegyzett folyóiratnak számít, ami legalább egy, a CNATDU által megjelölt nemzetközi adatbázisban benne van: EBSCO, IBSS, PROQUEST, ASSIA, CEEOL stb. 13 Cluj University Press (BBTE).

238


a szervezetszociológia, humánerőforrás-menedzsment, információs társadalom. Két nemzetközi rangú publikációja a Journal for the Study of Religions & Ideologies (Horváth–Bakó 2009) folyóiratban jelent meg. További 21 tanulmánya jelent meg jegyzett szakfolyóiratokban, főleg a Global Information Society Watch (például: Bakó 2012, 2013a), az Electronic Journal of Radical Organization Theory, a Reconect és az Acta Universitatis Sapientiae – Social Analysis lapokban. Három önálló könyve jelent meg, egy Magyarországon és kettő a kolozsvári Egyetemi Kiadónál (Bakó 2007). További 2 külföldi és 11 hazai tanulmánya jelent meg kötetekben, ebből 9 akkreditált kiadónál, a nagyszebeni Techno Media (Bakó 2008), az Alutus, a Scientia és a bukaresti Egyetemi Kiadónál (Bakó 2013b). Bálint Blanka egyetemi adjunktus, a szociológia doktora, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda). Kutatási területei a túlképzettség, identitás, demográfiai jelenségek. Tudományos téren egy önálló könyve jelent meg a Scientia Kiadó gondozásában (Bálint B. 2011b), egy tanulmánya külföldön a Gondolat Kiadónál (Biró–Bálint B. 2005), 13 tanulmánya jelent meg kötetekben az Alutus, a Gordian, a Pro-Print (Bálint B. 2004) és más kiadók gondozásában. Bálint Gyöngyvér egyetemi adjunktus, a szociológia doktora, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda). Kutatási területei a munkaerőpiac, egészségszociológia, életmód. Egy szakkönyve és egy jegyzete jelent meg a Scientia Kiadónál (Bálint Gy. 2009, 2011), két tanulmánya Magyarországon (Lucidus kiadó, IKI) és további tanulmányai a Pro-print (a Székelyföldi mozaik kötetben, 2004) kiadásában. További három tanulmány szerzője az Acta Universitatis Sapientiae és a Kisebbségkutatás lapokban. Barna Gergő tudományos segédmunkatárs, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (2009–2012), Kolozsvár. Szakterületei a kulturális fogyasztás, népességkutatás. Fontosabb kiadványok, szerkesztett kötetek az NKI kiadásában: Kiss–Barna szerk. 2011; Kiss–Barna–Deák 2013; Kiss–Barna 2012). Belényi Emese egyetemi tanársegéd, PKE, Társadalomtudományi Tanszék; kutatási területe a társadalmi integráció és marginalitás, esélyegyenlőségi politikák. Külföldön a Lambert Academic Publishing kiadónál megjelent egy társzerzős könyve (lásd Flóra Gábornál), Magyarországon a budapesti ELTE Eötvös kiadónál egy tanulmánya (Belényi 2012a) és a Belvedere Meridionale kiadásában egy szakmai kiadványa (Molnár–Belényi 2012). További hét írása jelent meg tanulmánykötetekben a Partium kiadó és debreceni kiadók gondozásában. Három folyóiratban megjelent írása van, az egyik az Acta Medicinae et Sociologica lapban jelent meg (Belényi 2012b). Bernáth Krisztina egyetemi adjunktus, PKE, Társadalomtudományi Tanszék; kutatási területei a család-, ifjúság- és vallásszociológia, identitáskutatás, életminőség. Nemzetközi rangú folyóiratban közölt írásai Adrian Hatossal a Review of Sociology (Hartos–Bernáth 2009) hasábjain és további két írása a Sociologie Românească nemzetközileg jegyzett lapban jelent meg (Hatos–Bernáth 2007).


239

Több társszerzős, szerkesztett kötete jelent meg Partium Kiadónál (lásd Felsőoktatás a Románia – Magyarország határmenti régióban, Kozma–Bernáth 2012). Berszán Lídia egyetemi docens, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a szociálismunkás-képzés egyik legrégibb oktatója. Kutatási területei a gerontológia, fogyatékos gyermekek családi viszonyai. Több fontos szociális civil szervezet szupervizora (Diakónia, Febe Központ, Jó Testvér Idősotthon). Nemzetközi rangú folyóiratban megjelent írása a Chances of Coping with Having Disabled Children for Families in Romania (Berszán 2009), további 15 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi, nemzetközileg jegyzett folyóiratokban: Magyar gerontológia, Család Gyermek Ifjúság, Studia Sociologia, Esély, Erdélyi Társadalom. Három önálló könyve jelent meg hazai kiadóknál; kettő a kolozsvári Egyetemi Kiadónál (Berszán 2007, 2008a), egy a Mentor Kiadónál (Berszán 2008b) és egy szerkesztett kötete (Berszán 2012), valamint további 6 írása jelent meg jegyzett konferenciakötetekben. Biró A. Zoltán egyetemi tanár, dékán (2008–2012), a bölcsészettudomány doktora, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda), a KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának igazgatója. Kutatási területei a kulturális antropológia, közösségfejlesztés. Tudományos tevékenysége összetett, 9 tanulmánya, könyvfejezete jelent meg külföldön, ebből egy az USA-ban (Biró 2004a), egy a L'Harmattan kiadásában (Biró–Bodó 2004), nagyobb részük Magyarországon az MTA, a Lucidus és a Miskolci Egyetem kiadásában. 2002 óta öt könyve jelent meg hazai kiadóknál, ebből négy társszerzővel a Státus (Biró–Bodó 2010) és a Pro-Print kiadónál (Biró 2006a). Ebből az egyik egyetemi jegyzet. További 28 tanulmányt közölt hazai kötetekben, többnyire a már említett kiadóknál. Öt tanulmánya jelent meg nemzetközileg jegyzett folyóiratokban: Educacao, Sociedade & Culturas (Biró 2012), Sísifo Educational Sciences Journal (Biró 2009), és további 9 írása jelent meg a KAM időszakos kiadványában, az Antropológiai Műhelyben14. Munkásságáért 2006-ban az MTA Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjjal tüntette ki. Bodó Julianna egyetemi tanár, a bölcsészettudományok doktora, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda), a KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa. Kutatási területei a szimbolikus térhasználat, ünnepek, a regionális kultúra antropológiai vizsgálata. Jelentős publikációs tevékenysége van, két Magyarországon kiadott kötetéből a Scientia Humana kiadásában (Bodó 2004, 2008), további 7 tanulmánya kötetekben, ebből egyik a L'Harmattan kiadásában. Három könyve jelent meg hazai referált kiadóknál, kettő a Státus (Biró–Bodó 2010), egy a Pro-Print Kiadónál, és további 16 tanulmánya, fejezete jelent meg hazai kiadásban a már említett kiadóknál. Mintegy 5 tanulmányt közölt nemzetközileg referált folyóiratokban (Néprajzi Látóhatár, 2010; Fórum. 14

nem referált lap

240


Társadalomtudományi Szemle, 2009), és további nagyszámú publikációja jelent meg más, (nem referált) KAM-kiadványokban. Csata István szociológus, a Kleffmann Research munkatársa. Tudományos téren jelentős munkája az NKI–Kriterionnál megjelent Népesedési perspektívák (Csata–Kiss T. 2007) című társszerzős kötete. Csata Zsombor egyetemi adjunktus, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) igazgatója (2008-ig), az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpont igazgatója (2008-tól). Szakterületei a gazdaságszociológia, ezen belül a vállalkozások, etnikai szolidaritás kérdései, oktatásszociológia. Egy könyve (társszerzővel) és két fejezete jelent meg külföldi, rangos kiadónál, a L’Harmattannál (Csata Zs. 2012a), a Gondolatnál (Csata Zs. 2007b). További tanulmányai, írásai jelentek meg magyarországi kiadóknál, a Belvedere Meridionale (Csata Zs. 2005), a Dialóg-Campus (az Északnyugat-Erdély, a Dél-Erdély és a Bánság című monográfiák oktatás-, vállalkozásfejezetei) és az MTA kiadásában. A kolozsvári Egyetemi Kiadónál megjelent könyvének címe: A vállalkozások szociológiája (2007a). Társszerzője az Ábel Kiadónál megjelent oktatáspolitikai elemzésnek (Salat et al. 2010). Öt könyvfejezetet, kötetbeli tanulmányt írt. További 17 tanulmánya jelent meg nemzetközileg jegyzett folyóiratokban (Közgazdász Fórum, Erdélyi Társadalom, Új Ifjúsági Szemle stb.). Munkásságáért 2012-ben Arany János Fiatal Kutatói Díjat kapott az MTA-tól. Dániel Botond, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, oktató doktorandus, 2013-tól a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) igazgatója. Kutatási területe a civil szervezetek, illetve a szakmai életpálya a szociális szférában. Tudományos publikációi főleg az Erdélyi Társadalomban (Dániel 2010), az Új Ifjúsági Szemlében (Csata–Dániel 2005) és a Civil Szemlében jelentek meg. Dávid Kacsó Ágnes egyetemi adjunktus, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet. Szakterületei az örökbefogadás, családi tényezők szerepe a gyereknevelésben, iskolai sikerben. Tudományos tevékenysége: a BBTE Szociális Munka Tanszék gyermek- és családi problémákat kutató munkacsoportjának tagjaként két fejezete is jelent meg a Cambridge Scholars Publishing gondozásában kiadott kötetben. Egy önálló könyve (Dávid-Kacsó 2009a) és három, több társszerzővel írt könyve jelent meg, valamint 4 tanulmánya szakkönyvekben, többségük a kolozsvári Egyetemi Kiadónál. Egy ISI- és további 6 más tanulmány társszerzője jegyzett szakmai folyóiratokban; két önálló tanulmánya is megjelent a Today’s Children are Tomorrow’s Parents c. folyóiratban (Dávid-Kacsó 2010a). Deák Attila szociológus, Csata Zsombor és Kiss Tamás kutatási programjaiban vett részt, írásai társzerzőként az NKI kiadásában (Kiss–Barna–Deák 2013), valamint a Közgazdász Fórumban jelentek meg. Dégi László Csaba egyetemi docens, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet. Szakterülete a daganatos betegek és más vulnerábilis csoportok pszichoszociális viszonyai, segítésének vizsgálata. A vizsgált időszakban ő közölte


241

a legtöbb nemzetközi rangú publikációt külföldi ISI-folyóiratokban, 10 tanulmánya és 9 kivonata (proceeding) jelent meg a különböző lapokban: Journal of Cognitive and Behavioral Psychotherapie (Kállay–Dégi–Vincze 2007), Drug and Alcohol Review (Dégi 2009), Psycho-Oncology (2011c), Supportive Care In Cancer (2009b). További 14 tanulmánya jelent meg nemzetközileg jegyzett folyóiratokban: Psychiatria Hungarica, Cognition, Brain, Behavior (2007), Journal of Mental Health and Psychosomatics (2009), Transylvanian Journal of Psychology (2003– 2009), Revista de Asistență Socială (2010). 2002 óta egy társszerzős könyve jelent meg a nemzetközi rangú Cambridge Scholars Publishing kiadónál (Raiu et al. 2014), egy könyvfejezete az Oxford University Pressnél (Dégi 2011b) és egy Magyarországon, a Semmelweis Kiadónál. Négy könyve és 16 tanulmánya, könyvfejezete jelent meg romániai akkreditált kiadóknál, a könyvei a kolozsvári Egyetemi Kiadónál (Dégi 2010a, 2011a) és a Studium Kiadó – Országos Tankönyvkiadónál (Dégi 2010b), a tanulmányok az előbbiek mellett az Aeternitas, Sapientia, Napoca Star és Argonaut Kiadóknál jelentek meg. Kiemelkedő publikációs tevékenységéért 7 díjat kapott, kettőt az UEFISCDI-től, egy Dinu Patriciu Díjat, a többit a BBTE Kutatási Tanácsa részéről. Ercsei Kálmán a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) tudományos segédmunkatársa (2002–2008), Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, tudományos munkatárs. Szakterületei: ifjúságkutatás, oktatáskutatás. Öt könyvben jelentek meg tanulmányai, fejezetei, a Belvedere Meridionale (Ercsei 2009a), az Institutul European (Ercsei et al. 2012) és az OFI kiadásában. Több tanulmánya jelent meg referált folyóiratokban, a Szociológiai Szemle (Ercsei 2009b), az Új Pedagógiai Szemle, a Revista de Pedagogie és a Felsőoktatási Műhely Füzetek kiadásában. Flóra Gábor egyetemi tanár, PKE, Társadalomtudományi Tanszék; szakterülete a nemzeti ideológiák, identitások, életminőség. Nagyszámú publikációja jelent meg, ezek közül egy angolul a Lambert Academic Publishing kiadásában (Belényi–Flóra 2013b), Magyarországon az Arisztotelész Kiadónál (Flóra 2007) és további 6 könyve hazai kiadóknál, több a Napoca Star (Flóra 2003; Flóra–Szilágyi 2007), valamint a Scientia és Státus hazai kiadóknál. Két kötete társszerkesztőként a Partium Kiadónál jelent meg. Számos tanulmánykötetben közösen közölt Szilágyi Gyöngyivel (lásd fennebb). Külföldi folyóiratokban közölt tanulmányai közül kiemelhető a Religion and National Identity in Post-Communist Romania című írása (Flóra–Szilágyi–Roudometof 2005), a hazai referált lapok közül pedig megemlítjük az Annals of the University of Oradea. Economic Series és a Partiumi Egyetemi Szemlében megjelent írásait. Geambașu Réka egyetemi tanársegéd, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) kutatója. Kutatási területei a nők helyzete, nemi egyenlőtlenségek és a munkaerőpiac, roma elit. Három Magyarországon megjelent könyvfejezete, tanulmánya látott napvilágot

242


az MTA TK (Bányai et al. 2012) és a KSH NKI kiadásában. Két könyve jelent meg több társszerzővel, hazai kiadóknál, a Scientia (például Csedő et al. 2004) és az NKI (Veres et al. 2012) kiadásában, és további három könyvfejezete az EFES, Scientia Kiadóknál. Hazai referált folyóiratokban 8 tanulmánya jelent meg, a Sociologie Românească (Iluț–Nistor–Geambașu 2005), az Erdélyi Társadalom, a Romanian Journal of Population Studies, Studia hasábjain. Gergely Erzsébet Emese kutató, doktorandus, Nemzeti Vizsgáló és Értékelő Intézet, Bukarest (CNEE), BBTE, Szociológia Doktori Iskola. Kutatási területe az oktatásszociológia, az iskolai teljesítmény és társadalmi háttér vizsgálata. Publikációi az Egyetemi Műhely Kiadónál (Gergely E. E. 2012a), a Scientia Kiadónál (Gergely E. E. 2012b) jelentek meg, valamint az Erdélyi Társadalomban. Gergely Orsolya egyetemi adjunktus, a szociológia doktora, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda). Kutatási területei a női vállalkozók, az ifjúság és internet, az online tevékenységek. Tudományos publikációi: egy önálló könyve jelent meg a Státus Kiadónál (Gergely O. 2009b), illetve az Alutus Kiadónál (Biró–Gergely O. 2008), és több (8), társszerzővel írt könyv, könyvfejezet szerzője (Biró–Gergely O. szerk. 2013), egy jegyzete jelent meg a Sciencia Kiadónál (Ambrus–Gergely O. 2009). Jelentős számú (24) tanulmánya jelent meg kötetekben csíkszeredai kiadóknál (Státus, Alutus, Hargita Népe) vagy RODOSZkonferenciakötetekben. További nyolc tanulmánya jelent meg referált folyóiratokban: Multidisciplinary Journal of Gender Studies (Gergely O. 2013a), Acta Universitatis Sapientiae, ET, Térség, Korunk. Gombik Judit Klaudia egyetemi adjunktus, PKE, Társadalomtudományi Tanszék. Szakterületei a vallásszociológia, vallásökológia. Publikációi a Partiumi Egyetemi Szemlében (Gombik 2002), a debreceni Ethnica hasábjain és a Partium Kiadó köteteiben jelentek meg. Györgybíró András egyetemi tanársegéd, PKE, Társadalomtudományi Tanszék. Szakterületei: közpolitikák, EU, szolgáltatói szektor. Irásai közül szociológiai jellegű a Kálvin-konferencia tanulmánykötetében közölt írás (Győrbíró–Székedi– Grosman 2009). Három Magyarországon megjelent kötetben közölt tanulmányt a Belvedere Meridionale Kiadónál (Győrbíró 2005) és a Debreceni Egyetemen. Hat szerkesztett kötete jelent meg, többnyire a Partium Kiadónál és egy konferenciakötet a Nagyváradi Egyetemi Kiadónál (National and Regional Identity. Proceedings, 2011), ezekben és további négy kötetben kilenc tanulmányt közölt. Horváth István egyetemi tanár, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója, amelynek alapítása, megszervezése is az ő nevéhez fűződik (2007). Szerepe volt a magyar szociológusképzés kiépülésében és intézményesedésében, 2003 és 2012 között az Erdélyi Társdalom folyóirat alapító főszerkesztője. Kutatási területe a kisebbségi nyelvhasználat, nyelvpolitikák, nemzetközi migráció. A tárgyidőszakban a legrangosabb nemzetközi szociológiai folyóiratokban publikált: Journal of Ethnic and


243

Migration Studies (Horváth 2008a)‚ Südosteuropa (Anghel–Remus 2009), International Journal for Education Law and Policy (Horváth 2004a). Nemzetközi elismertségét növeli a nemzetközi szervezeteknél, ismert külföldi kiadóknál megjelent könyv (Horváth 2002a) és 13 – többségben angol nyelvű – könyvfejezet (Horváth 2008b, 2012, 2013). Romániában megjelent 11 könyve vagy szerkesztett kötete közül kiemeljük a Kisebbségszociológiát (Horváth 2006) és a Polirom kiadásában Anghel Remussal közösen írt, szerkesztett Sociologia migrației kötetét (Horváth– Anghel 2009). A további kötetek nagyobb része a kisebbségi nyelvhasználat és szociolingvisztika területéről van, több is közösen készült Tódor Erikával, egy Nastasa Luciannal és Tonk Mártonnal a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kiadásában. Kiss Dénes egyetemi adjunktus, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) alelnöke. Szakterületei: vidékkutatás, vallásszociológia, civil szervezetek Erdélyben. Három írása jelent meg nemzetközi rangú folyóiratokban, kettő a Szociológiai Szemlében (Kiss D. 2013) és egy a Civil Szemlében. További 10 tanulmányt közölt más, nemzetközileg jegyzett folyóiratokban, így a La Ricerca Folkloric (Kiss D.–Fosztó 2012), az Erdélyi Társadalom és a Studia Sociologica lapokban. Két könyvfejezete jelent meg Magyarországon a tárgyidőszakban és egy könyve az országban, a kolozsvári Egyetemi Kiadónál (Kiss D. 2007), valamint további öt könyvfejezete az NKI kiadójánál és a Kriterion Kiadónál. Kiss Tamás tudományos kutató, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. Szakterületei: az erdélyi magyarság demográfiája, etnikai szerkezet, kisebbségi diskurzusok. A tárgyidőszakban 5 könyve jelent meg, a korszak egyik legnagyobb teljesítményű szociológusa, jelentősen hozzájárult az erdélyi magyarság demográfiai helyzetének feltárásához. Négy könyvfejezetben és további tanulmánykötetekben jelentek meg írásai Magyarországon, a Tabula (Kiss T. 2004c) és a Teleki Alapítvány (Kiss T.–Sólyom 2002; Kiss T. 2003, 2004d) gondozásában. Könyvei közül az Adminisztratív tekintet az NKI és a Kriterion kiadásában (Kiss T. 2010a), és három társszerzős könyve, a Népesedési perspektívák a Kriterion (Csata–Kiss T. 2007), a Székelyföldi turisztikai régió? az NKI (Kiss T.–Barna–Deák 2013) és egy az Európai Összehasonlító Kisebbségekért KA kiadásában (Gyurgyík–Kiss T. 2010) jelent meg. További négy szerkesztett kötetet jelentetett meg az említett kiadóknál demográfiai, roma- és ifjúságkutatási témákban (Kiss T. 2004a; Kiss T.– Fosztó–Fleck szerk. 2009; Kiss T.–Barna szerk. 2011 románul Barna Gergővel és Kozák Gyulával közös szerkesztésben). További kb. 10 tanulmánya jelent meg, egy részük referált folyóiratokban, mint Erdélyi Társadalom (5), Régió (1), Magyar Kisebbség (2), Pro Minoritate (2). További számos műhelytanulmányt tett közzé az NKI keretében. Kiss Zita doktorandus, a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) igazgatója (2008–2013), tudományos segédmunkatárs, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet. Szakterületei az ifjúságszociológia és a lakásszociológia.

244


Több kötetben jelentek meg tanulmányai társszerzőkkel a Félsziget Fesztivál és egyetemi hallgató kutatásokról az Institutul European, EFES kiadásában és az Új Ifjúsági Szemlében, valamint az NKI (Kiss Z. 2012) kiadásában. Kósa András László: 2012 óta a bukaresti Balassi Intézet igazgatója, 2008 óta a Pro Minoritate folyóirat főszerkesztője. Kutatási területe a romániai magyar ifjúsági civil szféra. A vizsgált időszakban 12 publikációja jelent meg a Pro Minoritate, a Magyar Kisebbség, az Új Ifjúsági Szemle és a WEB, illetve hazai és magyarországi kötetek hasábjain. Kósa István egyetemi docens, a filozófia doktora, dékán, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda). Képzettsége a filozófiához köti, viszont vannak szociológiai jellegű tudományos tevékenységei is: a Státus Kiadónál megjelent a Szociológiaelmélet (2007) című könyve; külföldi konferenciakötetben, a Cambridge Scholars Publishing kiadásában Zsigmond Csilla-Dalmával közösen közölt tanulmányt (Kósa–Zsigmond 2013). A kolozsvári Egyetemi Kiadónál megjelent kötetben társszerzőkkel közölt (Ambrus–Kósa–Zsigmond 2011), további négy társszerzős írása van a szociológia területén nemzetközileg referált folyóiratokban (Journal of Media Research, Revista de Științe Politice, Reconect). Kozák Gyula tudományos kutató, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. Szakterületei a romakutatás és az életmód antropológiája. Öt tanulmánya és négy szakmai fordítása jelent meg a tárgyidőszakban. Fontosabb írásai a National Identity and European Integration (Kozák 2003), az Anthropo, EFES (Kozák 2008) és az NKI (Kozák 2009) kiadásában jelentek meg. Társszerkesztője a Tinerii maghiari din România című, 2011-ben megjelent kötetnek (Kiss T.–Barna–Kozák ed. 2011). László Éva egyetemi tanársegéd, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, intézeti (tanszéki) titkár. Kutatási területei a gyermekek és serdülők online tevékenységének veszélyei, ember- és gyermekkereskedelem. Külföldön megjelent két társszerzős könyvfejezete a Didot, Barcelona (Antal et al. 2012) és a Policy Press, Bristol kiadásában. További 7 társszerzős tanulmánya jelent meg hazai kiadóknál és hazai folyóiratokban (Revista de Asistență Socială, Erdélyi Társadalom). Magyari Nándor László egyetemi adjunktus, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet. Szakterülete a politikai antropológia. Egy önálló és két társszerzős könyve jelent meg az EFES Kiadónál (Magyari N. L. 2008). Több tanulmányt közölt hazai referált lapokban (Korunk, Erdélyi Társadalom). Magyari Tivadar egyetemi docens, dékánhelyettes, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) külső kutatója. Szakterülete a kutatásmódszertan, a romániai magyar média kutatása, újabban életmódkutatás, oktatáskutatás. Kiemelkedő közéleti szerepet töltött be, dékánhelyettes, majd 2007–2012 között a BBTE magyar tagozatvezető rektorhelyettese, az ő mandátuma idején alakultak meg az önálló magyar intézetek, és tovább bővült az egyetem többnyelvű (köztük magyar) kommunikációja és arcu-


245

lata. Emellett 2002 és 2011 között a BBTE Szociológia Tanszékén a magyar tagozatvezetői tisztséget látta el, nagy szerepe volt a mai magyar szociológiai tanszék személyi állományának kialakulásában, 2011–2012-ben az újonnan alakult Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet ideiglenes vezetője. Tudományos téren az erdélyi magyar média kutatója, már a tárgyidőszak elején (2002) fontos nemzetközi publikációi a CEU szakmai körében készültek (Magyari T. 2002b; Chiribucă– Magyari 2003), további 10 tanulmánya jelent meg hazai és magyarországi folyóiratokban (Erdélyi Társadalom, Médiakutató, Pro Minoritate). Az országban megjelent könyvek közül említjük a kolozsvári Egyetemi Kiadónál megjelent kutatásmódszertani könyvét (Magyari 2005). Mandel Kinga 2010-ig tudományos munkatárs, MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, szakterülete az oktatáskutatás. A tárgyidőszak második felében óraadó a Budapesti Corvinus Egyetemen, egyetemi docens a Savaria NyugatMagyarországi Egyetemen, majd társult oktató a Sapientia EMTE-n. Fontosabb erdélyi vonatkozású írásait a kolozsvári Egyetemi Kiadó (Mandel 2007) és a Soros Oktatási Központ (Mandel–Papp 2007) kiadásában olvashatjuk. Mezei Elemér egyetemi docens, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet. Szakterülete: társadalomstatisztikai modellek, demográfiai módszerek alkalmazása. Végzettsége szerint matematikus, statisztikus, a szociológia doktora. A szociológia területén a tárgyidőszakban megjelent nemzetközi rangú publikációja az Eastern Journal of European Studies folyóiratban látott nyomdafestéket (Vincze–Mezei 2011), továbbá más, nemzetközileg jegyzett hazai és külföldi folyóiratokban 9 tanulmányt közölt (Tér és Társadalom, Területi statisztika, Sociologie Românească, Studia Sociologia, Revista de Asistență Socială). Egy könyve jelent meg külföldi kiadónál (Verlag Otto Sagner, Mezei 2007), és további 15 tanulmánya jelent meg hazai tanulmánykötetekben, társszerzőkkel. Fontos szakmai tevékenysége a Seria Studia Censualia Transsilvanica sorozat keretében a korábbi erdélyi népszámlálások korszerű közzététele, feldolgozása (munkatársai: Rotariu Traian, Semeniuc Maria). Mohácsek Magdolna, az NKI munkatársa. Publikációi közül hármat emelnénk ki a vizsgált időszakból: önállóan a nemzeti kisebbségi szervezetek finanszírozásáról közölt műhelytanulmányt, Vitos Katalinnal vendégmunkások fogyasztói szokásait kutatta, és Bogdán Andreával közösen pubikálta a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogi helyzetét áttekintő országtanulmányt. Molnár Gusztáv egyetemi docens, PKE, Társadalomtudományi Tanszék, politológus; szakterülete az európai tanulmányok, nemzetközi kapcsolatok, kisebbségi kérdés (lásd a politológia fejezetet). Müller-Fábián Andrea egyetemi docens, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet. Kutatási területei a családi háttér és a fiatalkorú bűnözés. 13 publikációja jelent meg nemzetközi rangú (ISI) tudományos folyóiratban (Bulletin of University of Agricultural Sciences And Veterinary Medicine Cluj-Napoca,

246


Horticulture, (Baciu–Müller-Fábián–Domokos 2010), (Müller-Fábián 2012a), Main Aspects of family functionality ([Müller-]Fábián 2012b), további öt tanulmányt közölt nemzetközileg jegyzett hazai lapokban (Studia Sociologia, Erdélyi Társadalom). Külföldi kiadóknál öt könyvfejezete és két tanulmánya jelent meg: Hygiea Internationalis Linköping University Electronic Press (Müller-Fábián 2010), Colibri, Lisszabon (Müller-Fábián évszám), további négy Magyarországon. Hazai kiadóknál két önálló könyve jelent meg az Echinox kiadónál ([Müller-]Fábián 2007a, 2007b), két könyve társszerzőkkel a kolozsvári Egyetemi Kiadónál (Roth et al. 2004) és további 16 tanulmány, könyvfejezet más kiadóknál (Institutul European, Argonaut, bukaresti, temesvári és nagyváradi egyetemi kiadók). Nagy Katalin, Sapientia EMTE. Munkássága keretében számos közös publikációt adtak ki Sorbán Angellával. Közös könyv (Sorbán–Nagy 2004) és más tanulmányok jelentek meg az MTA KI (Sorbán–Nagy 2003a), a Lucidus (Sorbán– Nagy 2003b) kiadóknál Magyarországon, a Romániai Magyar Évkönyvben (2002), a Magyar Kisebbségben és máshol. Neményi Ágnes egyetemi docens, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet (2012 februárjától nyugállományba vonult, társult kutatóként dolgozik). Szakterületei a falukutatás, családszociológia. A BBTE keretében létrehozta a Rurális Dokumentációs és Kutatóközpontot, amelynek igazgatói tisztségét is betöltötte. Külföldi publikációi közül kiemeljük az Ashgate kiadónál (Neményi 2011) megjelent írást és a Men Perspectives in Family Farming and Rural Development, 2003, szerkesztett kötetet. További 8 tanulmánykötete jelent meg több társszerzővel az országban, a Stúdium (Neményi 2004a), a Művelődés (Neményi 2004b), a Risoprint (Neményi 2004c, 2004d) és a kolozsvári Egyetemi Kiadó (Neményi 2009) gondozásában. Nistor Laura egyetemi adjunktus, a szociológia doktora, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda). Kutatási területei a környezetszociológia, közösségszociológia, életmód. A nemzetközi láthatóság szempontjából jelentős publikációs tevékenysége van. Öt nemzetközi rangú folyóiratban közölt 2002 óta, ezek a Transylvanian Review of Administrative Sciences (Nistor–Tîrhaș–Iluț 2011), a Romanian Journal of Bioethics (Nistor 2012), a Czech Sociological Review és Slovak Sociological Review. További 16 tanulmányt közölt nemzetközileg referált folyóiratokban (Sociologie Românească, International Review of Social Research, Romanian Review of Regional Studies, Studia Sociologia UBB). Három könyve jelent meg a kolozsvári Egyetemi Kiadónál (Nistor 2009, 2010a, 2010b), két kötet társszerkesztője, további 9 tanulmánya jelent meg konferenciakötetekben. Oláh Norbert-Sándor szociológus-antropológus, Hans Lindner Alapítvány, Szatmárnémeti. Társzerzőként megjelent írása a Korunkban: „Lecsúsztunk s egyszerre mindent elvesztettünk. Kolozsvári esettanulmány a szegénységről és elszegényedésről” (Péter–Oláh 2006).


247

Oláh Sándor, a KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának alapító tagja. Kutatási témái szerteágazóak, kiemeljük a gazdaságantropológiát és az etnikumközi kapcsolatok kutatását Székelyföldön. Munkássága részben a néprajztudományhoz, részben a kulturális antropológiához (és ezáltal a szociológiához) sorolható. Nagyszámú publikációja jelent meg a tárgyidőszakban, ezek közül több a Pro-Print kiadásában (Oláh 2002, 2004, 2008; Biró–Oláh 2002), valamint a Székelyföld, Limes, Korunk, Magyar Kisebbség, Nyelvünk és Kultúránk, Közgazdász Fórum számaiban. Papp Z. Attila egyetemi docens, igazgató, MTA TK, Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Miskolci Egyetem, vendégoktató a BBTE-n (2011–2012). Szakterülete az oktatáskutatás, kisebbségkutatás, médiakutatás. A tárgyidőszakban kilenc önálló vagy társszerzős, szerkesztett kötete jelent meg, ebből hat erdélyi vonatkozású, a csíkszeredai Soros Oktatási Központ (Papp 2005a, 2005b, 2008; Mandel–Papp szerk. 2007; Papp–Veres szerk. 2007), az NKI, az MTA–ENKI (Papp–Veres szerk. 2007) és a Gondolat (Papp–Csata 2013) kiadásában. További 40 folyóiratcikket jelentetett meg, többségük erdélyi vonatkozású, a Régió, Kisebbségtudományi Szemle, Educatio, Médiakutató, Kisebbségkutatás, Korunk hasábjain. Külföldi kiadványai közül kiemeljük a Boulder: Atlantic Research and Publications által megjelentetett (Papp 2011) című kötetben megjelent írását. Pásztor Gyöngyi egyetemi tanársegéd, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) kutatója. Kutatási területei a városkutatás, városi problémák, slumosodás. Tudományos munkásságán belül kiemelkedik egy külföldön megjelent könyvfejezet a Berliner WissenschaftVerlag kiadásában (Pásztor Gy. 2011). Hazai kiadóknál megjelent munkássága: a kolozsvári Egyetemi Kiadónál megjelent a Városszociológia. Elméletek és problémák (Pásztor Gy. 2006a), valamint több szakcikket közölt a Polirom Kiadónál megjelent szakkönyvben (Enciclopedia dezvoltării sociale, Pásztor Gy. 2007a). Pásztor Rita Gizella egyetemi adjunktus, PKE, Társadalomtudományi Tanszék. Kutatási területei a szegénység, munkanélküliség, szegregáció, iskolai lemorzsolódás, szociális ellátás. A tárgyidőszakban kilenc tanulmánya jelent meg, egyik a szegedi Belvedere Meridionale (Pásztor R. G. 2012), a többi többnyire a Partium Kiadónál. Péter László egyetemi adjunktus, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) kutatója. Szakterületei a szegénységszociológia, a futball és a társadalom. Egy könyve és további öt könyvfejezete jelent meg a tárgyidőszakban a kolozsvári Egyetemi Kiadónál (Péter 2005, 2009), a Polirom (Péter 2007b) és a Kriterion Kiadónál. További 9 tanulmánya jelent meg hazai és magyarországi, jegyzett folyóiratokban, a Médiakutató, az Erdélyi Társadalom (Péter 2010) és a Korunk hasábjain. 2006-ban oktatási tevékenységéért kiválósági díjat kapott a BBTE vezetőségétől.

248


Plainer Zsuzsa tudományos kutató, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. Szakterülete a kisebbségek antropológiája. Újabb írásait a Revista Femeilor Rome (Plainer 2009a) és a Korunk (Plainer 2009b) hasábjain olvashatjuk. Rostás Zoltán egyetemi tanár, Bukaresti Egyetem, Média és Kommunikáció Kar, a Sapientia EMTE Társadalomtudományi Tanszékének (Csíkszereda) vezetője (2001–2006), a KAM külső tagja. Kutatási területei a szociológiatörténet, politikai antropológia, oral history. Hatalmas szakmai munkásságot fejtett ki a tárgyidőszakban. Hét önálló kötete jelent meg, rangos román kiadóknál: a Polirom (Rostás 2002), a Paideia (Rostás 2006), a Tritonic (Rostás 2005) és a Curtea Veche (Rostás 2007, 2009) kiadók gondozásában. További 11 kötetet szerkesztett, ugyancsak az említett kiadóknál; 9 tanulmánya jelent meg kötetekben és 16 tanulmánya jegyzett folyóiratokban, ebből kiemejük a Les Études Sociales (Rostás 2011) folyóiratot, amelynek vendégszerkesztője is volt. Roth Mária egyetemi tanár, a BBTE Szociális Munka Tanszékének vezetője (2012-ig, azt követően intézetigazgató). Szakterületei a gyermekvédelem, fejlődéspszichológia, a tanulás pszichoszociális oldalai. Az ő nevéhez kapcsolódik a BBTE szociálismunkás-képzésének kiépítése és európai színvonalú működtetése. Egyaránt hozzájárult az egyetem román és magyar nyelvű szociálismunkás-képzésének és tanszékei személyi állományának kiépüléséhez. A tárgyidőszakban mindkét (román én magyar) tagozaton oktatott. Kiemelkedő tudományos teljesítménnyel rendelkezik, 10 önálló és 4 társszerzős könyve jelent meg, többségük a kolozsvári Egyetemi Kiadónál (Roth–Vincze 2003; Roth et al. 2006), egy a Scientia Kiadónál (Roth–Fülöp–Lázár 2004). Külföldön megjelent kötetei közül a legfontosabb a Cambridge Scholars Publishing kiadásában megjelent könyvfejezet. Számos nemzetközi rangú folyóiratban és hazai folyóiratban megjelent írása van, jelentős részük közös az e kötetben megjelenő szociális munka szakos kollégákkal. Sólyom Andrea egyetemi adjunktus, a szociológia doktora, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda). Kutatási területei az ifjúságszociológia, politikai szociológia, faluszociológia. Nemzetközi publikációi közül kiemelkedik a Cambridge Scholars Publishing kiadásában megjelent tanulmány (Sólyom 2013a). Magyarországon két könyvfejezete jelent meg, a Scientia Humana (Sólyom 2004) és a Teleki Kiadónál (Kiss–Sólyom 2002). Öt hazai kötetben jelentek meg tanulmányai (Sólyom 2006a, 2006b), valamint 7 konferenciakötetben közölt írásokat, az NKI (Sólyom 2011b), a Kriterion, a RODOSZ, a Kriza János Néprajzi Társaság kiadásában. További 16 tanulmánya jelent meg referált hazai és magyarországi folyóiratokban, az Educatio, Reconect, Új Ifjúsági Szemle, Korunk és az Erdélyi Társadalom hasábjain. Sólyom Zsuzsa tudományos segédmunkatárs, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. Szakterülete a kultúra szociológiája; kutatásszervező. Publikációja: Erdélyi magyar fiatalok 2008, kiadta a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, társzerzők: Kiss Tamás, Barna Gergő.


249

Sorbán Angella, Sapientia EMTE, Kutatásszervezési Osztály, 2008-ig a Trend Társadalomkutató Műhely munkatársa. Szakterülete: kisebbségi kétnyelvűség, a nyelv és a társadalom viszonya, kisebbségi oktatás, munkaerőpiac, migráció. Két önálló kidványa jelent meg a Kalota (Sorbán–Nagy 2004) és az NKI (Sorbán 2012) kiadásában, valamint 14 tanulmányt közölt különböző kötetekben, ezek jelentős része az NKI–Kriterion (Sorbán 2011), az MTA Kisebbségkutató Intézet, a Marineasa és a Lucidus Kiadóknál jelentek meg. Szabó Béla egyetemi docens, BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet. Szakterületei: szociális szervezetek menedzsmentje, egészségmagatartás, egészségügyi rendszer. A tárgyidőszakban 10 tanulmánya jelent meg nemzetközileg jegyzett folyóiratokban, mint a PedActa (Szabó B. 2013), a Journal of Global Business (Szabó B. 2005), a Studia Sociologia, az Erdélyi Társadalom stb. Emellett négy könyvfejezete jelent meg külföldön (a legfrissebb: The evolution of social work and social care in Romania, Szabó B. 2014), illetve az Opladen & Farmington Hillsnél (Szabó–Veress 2008). Három önálló könyve jelent meg a kolozsvári Egyetemi Kiadónál (Szabó B. 2007, 2008) és további 11 könyvfejezete, tanulmánya különböző hazai akkreditált kiadóknál. Szabó Júlia doktorandus (BCE), a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) tudományos segédmunkatársa, a KMEI Oktatáskutató Munkacsoport munkatársa. Kutatási területe az ifjúság, szabadidő, oktatás és munkaerőpiac. Hét kötetben jelentek meg tanulmányai önállóan vagy több társszerzővel, az EFES (Veres et al. 2007), az NKI (Ercsei–Kiss–Szabó J. 2011), a Dialóg-Campus és a Belvedere Meridionale kiadásában, valamint néhány tanulmánya jelent meg referált folyóiratokban (Új Ifjúsági Szemle, Revista de Pedagogie, WEB). Székedi Levente egyetemi adjunktus, PKE, Társadalomtudományi Tanszék. Szakterülete az orvosi szociológia. Két könyvfejezete jelent meg, egyik a KompPress (Flóra–Székedi 2009), a másik a Partium Kiadó gondozásában. További három konferenciakötetben közölt tanulmányt, és öt referált folyóiratban jelent meg írása, a Korunk (Flóra–Székedi 2008), a Szociális Szemle (Székedi 2013) és más hazai lapok hasábjain. Szilágyi Gyöngyi tanszékvezető egyetemi tanár, PKE, Társadalomtudományi Tanszék. Kutatási területei: vallás és társadalom, nevelésszociológia. Egy könyve Magyarországon jelent meg az Arisztotelész Kiadónál (Szilágyi Gy. szerk. 2007), további könyvfejezetei jelentek meg a Szegedi és Debreceni Egyetemek kiadásában. Egy könyvfejezete jelent meg angolul külföldön, társszerzőként, az Alta Mira Press kiadásában (Szilágyi Gy.–Flóra 2005). Három könyve hazai kiadóknál, a Napoca Star (Szilágyi Gy. 2003a, 2003b), valamint a Scientia Kiadónál Flóra Gáborral. Több kötetet társszerkesztett a Partium Kiadó gondozásában, és számos tanulmánya jelent meg tanszéki kollégákkal közösen, főleg a Partium Egyetemi Kiadó gondozásában. Tanulmányai jelentek meg társszerzőként a Journal of Southern Europe & the Balkans (2005), a Szociális Szemle (2008) hasábjain, és több írása jelent meg a Partiumi Egyetemi Szemlében.

250


Szűcs Enikő egyetemi adjunktus, PKE, Társadalomtudományi Tanszék, tanszékvezető-helyettes. Kutatási szakterülete az oktatáspolitika, munkaerőpiac, marketing. Két könyve jelent meg, az egyik a szegedi Belvedere Meridionale (Rákó– Szűcs 2012), a másik a Partium Kiadónál. További három külföldi, és 11 hazai kötetben közölt tanulmányokat, az Arisztotelész, Partium és a Debrecen University Press (Szűcs E.–Zétényi 2012) kiadóknál. Szűcs István egyetemi adjunktus, PKE, Társadalomtudományi Tanszék. Kutatási területei a szocializáció és társadalmi integráció, oktatásszociológia. Munkásságának egy része a pszichológiához kapcsolódik. Szociológiai jellegű munkái (7 tanulmány kötetekben) a Publikon Kiadónál Pécsett (Szilágyi–Szűcs I. 2010), az Arisztotelész (Szűcs I. 2007), az Új Mandátum (Szűcs I. 2005) és a Kossuth Egyetemi Kiadónál Szűcs I. 2004) jelentek meg. További néhány tanulmánya Partiumi Egyetemi Szemle és a Mikes International hasábjain jelent meg. Telegdy Balázs egyetemi tanársegéd, szociológia szakos doktorandus, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda). Kutatási területei a szociológiatörténet, Venczel József munkássága, az átmenet szociológiája. Két tanulmánya jelent meg a Státus Kiadónál (Régió – Vidék – Fejlesztés című kötetben, Csák szerk. 2006), egy a Cambridge Scholars Publishing (Telegdy 2013a) kiadásában, 7 tanulmánya referált folyóiratokban: Analele Științifice ale Universității „Alexandru Ioan Cuza”, Acta Universitatis Sapientiae, Erdélyi Társadalom, International Review of Social Research (Telegdy 2013b). Tolnai Tímea Katalin egyetemi tanársegéd, PKE, Társadalomtudományi Tanszék. Szakterülete a vallásszociológia. A Partium Kiadónál megjelent két társszerzős kötete, egy Vallásszociológia című jegyzete Szilágyi Gyöngyivel, és egy tanulmánya. Toma Stefánia tudományos kutató, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. Szakterülete a romakutatás. Külföldi publikációi az Oxford University Press (Toma 2012) és a KIT Verlag Berlin kiadásában jelentek meg, számos kötetben közölt tanulmányokat hazai kiadóknál, elsősorban a Kriterion és az NKI kiadásában (Toma 2011; Toma–Fosztó szerk. 2011), valamint a kolozsvári Egyetemi Kiadónál. Tőkés Gyöngyvér egyetemi adjunktus, Sapientia EMTE, Kutatási Programok Intézete, az Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszék vezetője (Marosvásárhely). Kutatási területe a fiatalok online tevékenységei, kommunikációja (munkássága részben a kommunikációtudományhoz tartozik). Egy publikációja jelent meg nemzetközi rangú folyóiratban, a Szociológiai Szemlében (Tőkés 2005), további hét tanulmánya jelent meg jegyzett folyóiratokban (Erdélyi Társadalom, Reconect, Studia Sociologia, Korunk). Két önálló könyve jelent meg a Scientia Kiadónál (Tőkés 2008), és egy egyetemi jegyzete is megjelent. Veres Valér egyetemi docens, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének igazgatója, a Max Weber Társadalomkutató Központ (Alapítvány) alapító tagja és elnöke. Szakterületei az ifjúságkutatás, a nemzeti identitás és a társadalmi rétegződés kapcsolata, az erdélyi magyarok népesedési kérdései. 2004-ig a


251

RODOSZ alapító elnöke, majd 2004 és 2011 között a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet alapító igazgatója. Részt vett a 2011. évi oktatási törvény kisebbségi rendelkezéseinek szakmai kidolgozásában a felsőoktatás területén. 2002 óta 4 írása jelent meg nemzetközi rangú folyóiratokban, az International Jurnal of Sociology (Veres 2006a), az Identities és a Szociológiai Szemle hasábjain (Veres 2014). További 20 tanulmányt közölt nemzetközileg jegyzett, hazai és küföldi folyóiratokban (Studia Sociologia, Sociologie Românească, Revista de Sociologie, Erdélyi Társadalom, Würzburger Geographische Manuskripte, Korunk, Új Ifjúsági Szemle). A tárgyidőszakban öt könyve jelent meg Magyarországon, ezek közül az Akadémiai Kiadónál a Nemzeti identitás Erdélyben, szociológiai olvasatban (Veres 2005), a többi társszerzős könyv a Belvedere Meridionale és a KSH–NKI Kiadók gondozásában jelent meg. További 8 könyvfejezete jelent meg Magyarországon, ebből három monográfia a Dialóg-Campus (Veres 2006b, 2009, 2012) kiadásában, további 8 írás kötetekben jelent meg külföldön, a legtöbb Magyarországon, egy Angliában (Veres 2014). Az országban három könyve és 13 könyvfejezete jelent meg ebben az időszakban akkreditált kiadóknál, ezek közül a kolozsvári Egyetemi Kiadónál jelent meg a Demográfia és népességszociológia (2006c), egyfejezet a Polirom Kiadónál (Veres 2010), valamint az NKI kiadásában a Szociológiai mintázatok. Erdélyi magyarok a Kárpát Panel vizsgálatai alapján (Veres et al. 2012). Veress Enikő tudományos kutató, a BBTE Kutató Laboratóriumának és a Falukutató Dokumentációs és Kutatóközpontnak a munkatársa. Kutatási területei a faluszociológia, családi viszonyok. Neményi Ágnes irányításával vezetett kutatóprogramokban dolgozott a tárgyidőszakban. Több könyvfejezete jelent meg a Risoprint (Neményi et al. 2006), az Accent (Rural development. The employment of the rural labor force, több társszerző, 2010) és a kolozsvári Egyetemi Kiadónál. Veress Ilka tudományos segédmunkatárs, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. Szakterületei a kisebbségi identitások, intézményrendszer. Kötetekben megjelent írásait az NKI adta ki (Veress 2010; Kiss T.–Veress 2010), más publikációi a Korunk, a Pro Minoritate hasábjain olvashatók. Vincze Enikő egyetemi tanár, BBTE Európai Tanulmányok Kar. Szakterületei a nemzeti identitáspolitikák antropológiája, nemek antropológiája. Öt önálló kötete jelent meg, ebből kettő az EFES Kiadónál ([Magyari-]Vincze 2006a; [Magyari-] Vincze–Harbula 2011), a többi a Desire Alapítvány kiadásában. Mintegy 21 tanulmányt közölt kötetekben, jelentős részüket a Desire Press kiadásában, egyet a Gondolat Kiadónál ([Magyari-]Vincze 2010) és egyet az Ashgate kiadónál ([Magyari-]Vincze 2006b). Több külföldi lapban közölt tanulmányt (The Anthropology of East Europe Review, ([Magyari-]Vincze 2007), Anthropological Yearbook of European Cultures, Nouvelles Questions Feministes ([Magyari-]Vincze 2005), Nouvelles Questions Feministes ([Magyari-]Vincze 2004) stb.). Vitos Katalin tudományos kutató, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár. Szakterülete a kisebbségi migráció. Több publikációja jelent meg kötetekben, a budapesti ELTE TáTK (Vitos 2010), a Sciencia, az NKI és a KJNT kiadásában.

252


Zsigmond Csilla Dalma egyetemi tanársegéd, szociológia szakos doktorandus, Sapientia EMTE, Társadalomtudományi Tanszék (Csíkszereda). Kutatási területei a pártrendszerek, választói magatartás, politikai kommunikáció, médiaszociológia, hírpreferenciák. Egy nemzetközi rangú tanulmánya jelent meg a Cambridge Scholars Publishing kiadásában (Kósa–Zsigmond 2013), egy könyve társszerzésben, további két könyvfejezete és további hat, nemzetközileg jegyzett folyóiratban közölt tanulmánya társszerzőkkel, a Journal of Media Research (Kósa–Zsigmond– Ambrus 2012), a Reconect és a Revista de științe politice hasábjain. * Összefoglalásul, 71 szociológus, antropológus egyéni és csoportos teljesítményeit áttekintve nehéz volna megkerülni valamiféle értékelés megfogalmazását. A szociológusok tudományos munkái más-más szempontból lehetnek fontosak. Vannak, akik több kutatást végeztek, jelentős alapmunkákat írtak, mások eredményei szélesebb nyilvánosságot kaptak, vagy épp sokat publikáltak, megint más lehet a nemzetközi projektekben, és közleményekben (ISI) élenjárók köre. Ugyanakkor azok sem elhanyagolhatók, akik a romániai magyar szociológus képzésben és a tudomány intézményesítésében töltöttek be kiemelkedő szerepet. A következőkben arra teszünk kísérletet, hogy áttekintsük, az erdélyi magyar szociológia különböző ágazatainak, műhelyeinek kialakulásában, intézményesedésében 2002–2013 között kiknek volt jelentős szerepük, és meghatározó a munkáságuk. (Itt most a Magyarországon élő kutatóktól – rajtunk kívül álló okokból – el kell tekintenünk. Így például az iskolateremtő Gábor Kálmántól vagy Kapitány Balázstól, Papp Z. Attilától.) A „senior” generációból, akik a tárgyalt időszakban 50 évnél idősebbek voltak, ki kell emelnünk Rostás Zoltánt, aki a szociológiatörténet, a Gusti iskola kutatásában alkotott maradandót. Magyari Vincze Enikő a gender- és romakutatások, Roth Mária és Albert Lőrincz Enikő az általuk vezetett munkaközösséggel, nemzetközileg is értékelt kutatásokat kezdeményeztek a gyermekvédelem és az iskolai siker pszichoszociális hátterét vizsgálva. Biró A. Zoltán a KAM keretében dolgozó munkatársaival együtt – Bodó Julianna, Gagyi József, Oláh Sándor – a vidék antropológiai, társadalomtörténeti kutatásában alkotott maradandót, nem csak erdélyi, hanem összmagyar viszonylatban. Biró A. Zoltán a csíkszeredai Sapientia EMTE társadalomtudományi a képzéseinek elindításában is kulcsszerepet játszott, mint ahogy Szilágyi Gyöngyi és Flóra Gábor is a PKE társadalomtudományi képzésének kiépítésében. A „középgeneráció” tagjai közül, akik a tárgyalt időszak közepén 30 és 50 év közöttiek voltak, kiemelendő Horváth István a migrációkutatás, az etnikumközi viszonyok nyelvi vonatkozásai és a kétnyelvűség szociológiai kutatása terén, valamint a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet megszervezőjeként, Magyari Tivadar a BBTE-n a magyar nyelvű oktatás intézményesedésében és a magyar intézetek létrehozásában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Kiss Tamás a demográfia területén, az erdélyi magyarság népesedésének, reprodukciójának kutatása területén, és a


253

survey kutatások kisebbségi népességre vonatkozó módszertanát illetően, valamint az etnikai rétegződés és a politikai mozgósítás terén alkotott nemzetközileg is fontos munkákat. Veres Valér a nemzeti kisebbségi identitás és társadalomszerkezet összefüggéseit vizsgálva, az erdélyi ifjúság és népességkutatás területén, valamint a Max Weber Társadalomkutató Központ létrehozásában végzett jelentős kutató- és szervező munkát. Csata Zsombor a gazdaságszociológiában, annak etnikai aspektusainak feltárásában és az oktatáskutatásban, Kiss Dénes a vallásszociológia és a falukutatás terén, Péter László a szegénység és a sportszociológiában, Sólyom Andrea pedig az ifjúság, a szubkultúra-kutatásban vezetett fontos kutatásokat, és eredményeiket széles körben publikálták. A nemzetközi láthatóság szempontjából a legjelentősebb publikációs tevékenysége Dégi Csabának van, elsősorban a daganatos betegek pszicho-szociális viszonyairól. Hasonlóan fontos nemzetközi publikációkkal bír Csíkszeredában Nistor Laura a környezetszociológia, és az életmódkutatás terén. Határterületnek tekinthető, de megkerülhetetlen az erdélyi gazdálkodás kutatásban Szabó Á. Töhötöm munkássága. A BBTE magyar szociális munka tanszék munkatársainak a közép- és fiatal generációhoz tartozó tagjai, Antal Imola, Dávid-Kacsó Ágnes, László Éva, MüllerFábián Andrea és Berszán Lídia, példásan működő csapatmunka keretében kiemelkednek a nemzetközi finanszírozású kutatásokkal a gyermekvédelem, a családon belüli erőszak és a gyermekkereskedelem témakörében. A fiatalabb generációhoz tartozók, vagy akik a tárgyidőszak nagy részében doktoranduszok vagy mesteri iskolák hallgatói voltak, esetenként hozzájárulnak a szociológia egyes ágazatainak erdélyi meghonosításához, tekintettel arra, hogy számos szakterületen a „senior” (a generáció említett tagjainak területeit leszámítva) kutatók, irányítók hiányoztak, sok esetben a románok köréből is. Itt megemlítjük Pásztor Gyöngyit a város- és a turizmus szociológia területén, Csata Istvánt a demográfiai előrejelzések kisebbségi adaptációjában, Gergely Orsolyát az ifjúsági online kutatások témájában és Barna Gergőt a kulturális fogyasztás területén. Az előző 12 évhez képest a tárgyalt időszakot már sokkal kevésbé a kisebbségi közösség leírása, (ön)szerveződése, hanem a sajátos működés kereteinek vizsgálata, ezeknek a szerkezeteknek a romániai viszonyokba és a nemzetközi összehasonlításba, elméleti modellekbe való elhelyezése jellemezte. A fiatalabb generációknál sem váltak el teljesen egymástól a kutatói és az intézményi, társadalomépítői szerepek, de ezeket már sokkal inkább külön kezelik, mint a „senior generáció”. Miközben a magyarországi szociológiai életbe való integráció akadálytalan és a nemzetközi projektekben való részvétel és publikációk száma is nagyban megnőtt, a román társadalomtudományi életben továbbra is alulreprezentált a romániai magyar jelenlét, és ez elsősorban nem a román tudományosság nyitottságán múlt. Ha az intézményi változások közül kellene a legfontosabbakat kiemelni, akkor a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet, az EMTE szociológiai tanszékeinek létrejöttére,

254


valamint a BBTE magyar szociológia és szociális munka intézetének (és tanszékeinek) önállósodására kell rámutatni. Ha ugyanezt a tematizálást a kisebbségszociológia, illetve a romániai magyarság kutatása szempontjából kell megtennünk, akkor néhány folyamatos tudományos építkezést emelhetünk ki. Az egyik Kiss Tamás munkássága, amely Varga E. Árpád, Lőrincz D. József alapkutatásaira építve, de azokon túllépve a demográfiai, társadalomszerkezeti és a politikai mozgósítással kapcsolatos módszertani és tartalmi ismereteket modellezi a nemzetiesítő állam hatalmi aszinkronját középpontba állítva. Ezzel a nemzetközi szakirodalomban integrálja az erdélyi magyar társadalomtudományi eredményeket, a társadalmi folyamatok értelmezését. A másik mindenképp kiemelendő társadalomkép-megközelítés Kiss Dénes kisebbségi intézményi alrendszerek és az azokban működő mezők viszonylatáról szól: a mezők közti játékszabályok alakulása az alrendszerekben, a kisebbségi közösség intézményesítettségének hatékonyságát is meghatározhatja. A harmadik új, nemzetközileg is kompatibilis értelmezési keret a Magyarországon élő Papp Z. Attilának a romániai magyar nyilvánosság, a romániai magyar elit, de legfőképpen az iskolai teljesítménymérések terén végzett kompetencia- vizsgálatai. A kisebbségi kompetenciák az intézményi hatékonyságot is jelzik. Egy további perspektíva Horváth István munkásága, aki az etnokulturális nemzeti kisebbség fogalmát, valamint erdélyi magyarság nyelvi és politikai intézményesülését a konszociációs modell irányába való ki nem mondott, de tényszerű elmozdulásaként értelmezve megjeleníti a nemzetközi tudományosságban. Ehhez kapcsolódik Brubaker kisebbségi nemzeti triádikus ideológiai modelljének adaptálása a magyar kisebbségek identitásának értelmezésében Veres Valér munkássága által, a nyugati szociológiában domináns etnikai, migráns vagy regionális kisebbségfogalmaktól lehatárolva. Egy másik értelmezési keret a gazdaságszociológia irányából jön, Csata Zsombor a gazdasági tevékenységek és a fogyasztás vonatkozásában az erdélyi magyar társadalom működését a bizalom, a gazdasági etnocentrizmus és az etnikai fogyasztás fogalmain keresztül próbálja megragadni. A KAM az 1995-ös társadalomelemző összefoglalójában annak a reményének adott hangot, hogy a romániai magyar társadalom akkori virtuális tartalmait egy valóban „társadalmi tényként” létező fogalom venné át. A fordulat bekövetkezett, – szándékaink szerint – ezt tükrözi összefoglalónk is.

Hivatkozások Albert-Lőrincz Enikő 2003 Közelkép az iskolai drogprevencióról. Szakmai útmutató. Marosvásárhely, Lyra Kiadó. 2004 Önpusztító lázadás. A drogfogyasztás mint kóros viselkedésminta. Kolozsvár, Scientia Kiadó.


255

2005 Szociális munka és tanácsadás az iskolában. Kolozsvár, Ábel Kiadó. 2007 Az egyén és a közösség egészségvédelme. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2009 A drogfogyasztás prevenciója. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2010 Flow and Anti-Flow as Oredictive and Protective Factors in the Life of Adolescents. Education Review (3-4) 81–92. 2011a Relationship between the Characteristics of the Psychological Immune System and the Emotional Tone of Personality in Adolescents. Education Review (1) 3–8. 2011b Az egészséges életviteltől a drogfogyasztó magatartásig. Budapest–Kolozsvár, Loisir Kiadó – Kolozsvári Egyetemi Kiadó. Albert-Lőrincz Enikő (szerk.) 2006 Átfesthető horizont. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Albert-Lőrincz Enikő – Albert-Lőrincz Márton – Lukács-Márton Réka – Kádár Annamária – Kovacs Réka 2008 Study on adolescents’ awareness of life. Comparative Study between the Projection of Hungarian Adolescents’ awareness of life of Transylvania and Hungary. The New Educational Review 14: (1) 65–91. Albert-Lőrincz Enikő – Albert-Lőrincz Márton – Kádár Annamária – Krizbai Tímea – Lukács-Márton Réka 2011 Relationship between the Characteristics of the Psychological ImmuneSystem and the Emotional Tone of Personality in Adolescents. The New Educational Review 23: (1) 103–114. Ambrus Zoltán 2004 Cultura moral-civică în școli în contextul globalizării și tranziției. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană. 2007 Applying Alfred Adler’s Principles and Ideas to Religious Studies. Journal for the Study of Religions & Ideologies 6: (16) 30–39. 2008a A deviancia szociológiája. Csíkszereda, Státus Kiadó. 2008b Szociálpszichológia. Csíkszereda, Státus Kiadó. 2012 Egészségszociológia. Ábel Kiadó, Kolozsvár. Ambrus Zoltán – Gergely Orsolya 2009 Családszociológia. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Ambrus Zoltán – Kósa István – Zsigmond Csilla 2009 Internetes hírpreferencia kísérleti vizsgálata fiatalok körében. In: Bodó Julianna – Kiss Adél (szerk.): Kultúra – Kommunikáció – Innováció. Csíkszereda, Státus Kiadó. 2010 The Influence of Sequence of Television News on Comprehension. Revista de științe politice. Revues des Sciences Politiques 7: (27) 112–125. 2011 Influența simbolului video asupra preferinței știrilor online. In: Iluț, Petru (ed.): Studii de sociopsihologie. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană. Anghel, Remus – Horváth István 2009 Migration and its consequences for Romania. Südosteuropa 57: (4) 386–403. Antal Imola 2008 Erőszak a párkapcsolatokban. Kolozsvár, Egyetemi Kiadó. Antal Imola – Túry Ferenc – Birt Mircea Alexandru 2004 Prevalența tulburărilor comportamentului alimentar într-o populație de studenți din Cluj-Napoca. Journal of Psychofarmacology 182–195.

256


Antal Imola – Adorjáni Júlia Lászlo Éva – Dávid-Kacsó Ágnes 2012 Las mujeres víctimas de violencia doméstica: Análisis del sistema de justicia jenal en Rumania. Violencia de género y las respuesta de los sistemas penales. In: Bodelón Encarna. (ed.): Violencia de Género y las respuestas de los sistemos penales. Buenos Aires, Ediciones Didot, 269–297. Antal Imola – László Éva 2008a Sexual victimization online. In: Barbovschi, Diaconescu (szerk.): Teenagers' Actions and Interactions Online in Central and Eastern Europe. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, 227–245. 2009 Victimizarea sexuală a adolescenților online. Posibilități de prevenire. In: Diaconescu Maria – Barbovschi Monica – Baciu Cristina (ed.): Adolescenți online. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, 171–200. 2009 Relații dintre factorii individuali măsurați prin chestionarul PSS. In: Roth M. – Damean D. – Iovu M. B. (ed.): Succesul școlar la intersecția factorilor sociali. ClujNapoca, Presa Universitară Clujeană, 165–181. 2010 The relationship between physical and mental health and pupil’s school success. In: Roth Mária – Bowen, Gary – Haragus, Teodor Paul (eds.): The Social Ecology of School Success. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană, 81–99. Antal Imola – Roth Mária – Roth Antal (szerk.) 2012 În spatele ușilor. Concluziile cercetării WOSAFEJUS. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană, 157–173. Antal Imola – Dávid-Kacsó Ágnes – Mezei Elemér – Voicu Corina Iulia – Roth Maria – Tonk (Szabó) Gabriella 2013 Educația parentală și violența împotriva copiilor: analiza expunerii copiilor la abuz și neglijare în România. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană. Baciu, Cristina – Müller-Fábián Andrea – Domokos Dorottya 2010 Positive and Negative Aspects of Internet Use for School. Bulletin of University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine Cluj-Napoca, Horticulture 67: (2) 53–532. Bakó Rozália Klára 2007 Organizațiile neguvernamentale ca factori catalizatori ai participării. ClujNapoca, Presa Universitară Clujeană. 2008 Dialogul româno-maghiar din Secuime în contextul integrării europene. In: Victor Sibianu (coord.): Alteris. Anuar de studii și comunicări multiculturale. Sibiu, Editura Techno Media, 49–60. 2012 Romania – Mapping Transparency and Participation Online. Global Information Society Watch 199–202. 2013a Gender and ICTs: An Untold Story. Global Information Society Watch 200–203. 2013b Crisis Communication Online: Principles and Practices. In: Marinescu, Valentina – Branea, Silvia (eds.): Media Discourses About Crises. Bucharest, Editura Universității București. Bakó Rozália Klára – Hubbes László Attila 2011 Religious Minorities' Web Rhetoric: Romanian and Hungarian Ethno-Pagan Organizations. Journal for the Study of Religions and Ideologies 10: (30) 127–158. Bálint [Demeter] Gyöngyvér 2002 A vidéki fiatalok munkaerő-piaci helyzete az Alcsík Kistérségben (Piața forței de muncă a tinerilor din microregiunea Alcsík). Kisebbségkutatás 11: (2) 325–334.


257

Bálint Blanka – Biró A. Zoltán – Demeter Gyöngyvér – Koszta Csaba János 2003 Hargita megye munkaerő-piaca munkavállalói szempontból. Piața forței de muncă din perspectiva angajaților. In: Fábri István (szerk.): Kisebbségi lét és érvényesülés. A magyar lakosság munkaerő-piaci kihívásai a Kárpát-medencében. Budapest, Lucidus Kiadó, 179–216. Bálint Blanka 2004 Humán erőforrás potenciál a Csíki medence népességcsökkenéssel jellemezhető településein. In: Bodó Julianna (szerk.): Székelyföldi mozaik. Térségi szociológiai tanulmányok. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 149–178. 2004 Néhány demográfiai tény Hargita megyében. In: Bodó Julianna (szerk.): Székelyföldi mozaik. Térségi szociológiai tanulmányok. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 179–194. 2011a A diplomás túlképzettség makroszintű megközelítése. Reconect 3:(1) 20–39. 2011b A túlképzettség okainak vizsgálata az erdélyi diplomás fiatalok körében. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Bálint Blanka – Bálint [Demeter] Gyöngyvér – Biró A. Zoltán – Koszta Csaba János 2004 Munkaerőpiac és munkavállalók Hargita megyében (Angajații și piața forței de muncă a județul Harghita) In: Bodó Julianna (szerk.): Székelyföldi mozaik. Térségi szociológiai tanulmányok. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 13–36. Bálint Gyöngyvér 2009 Statisztika. Elmélet és gyakorlat. Kolozsvár, Scientia Kiadó. 2011 Foglalkoztatási stratégiák Hargita megyében. Kolozsvár, Scientia Kiadó. 2013 Employment Strategies in Harghita County, Romania: the Role of Social Networks in the Hiring Process. Acta Universitatis Sapientiae. Social Analyses 3: (1) 7–28. Bálint Gyöngyvér – Sólyom Andrea – Zsigmond Csilla 2014 Studiu sociologic al municipiului Miercurea Ciuc. In: György Ottila (ed.): Perspective de dezvoltare urbană: studii economico-sociale de fundamentare ale direcțiilor de dezvoltare. Cluj-Napoca, Editura Scientia. Balogh Brigitta – Bernáth Krisztina – Bujalos István – Hatos Adrian – Murányi István szerk. 2011 Európai, nemzeti és regionális identitás. Elmélet és gyakorlat. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó. Balogh Brigitta – Bernáth Krisztina – Bujalos István – Hatos Adrian – Murányi István eds. 2011 European, National and Regional Identity. Theory and Practice. Oradea, Partium Press. Bányai Boglárka – Geambașu Réka – Légmán Anna – Megyesi Boldizsár 2012 Az állam redisztributív szerepével kapcsolatos attitűdök összehasonlító vizsgálata Európa államaiban. In: Messing Vera – Ságvári Bence (szerk.): Közösségi viszonyulásaink. A családdal, az állammal és a gazdasággal kapcsolatos társadalmi attitűdök, értékek európai összehasonlításban. Budapest, MTA – Társadalomtudományi Kutatóközpont – Szociológiai Intézet. Barbovschi, Monica – Marinescu, Valentina – Velicu, Anca – László Éva 2012 Meeting new contacts onlie. In: Livingstone, Sonia – Haddon, Leslie – Görzig, Anke (eds.): Children, risk, and safety on the internet: Research and policy challenges in comparative perspective. Bristol, Policy Press. Bardi Mirela (ed.) 2007 Percepții și atitudini ale studenților UBB față de Uniunea Europană. ClujNapoca, Editura Fundației pentru Studii Europene.

258


Barna Gergő 2011 Szabadidő, kultúra, média, internet - román és magyar fiatalok fogyasztási szokásai. In: Kiss Tamás – Barna Gergő (szerk.): Erdélyi magyar fiatalok: összehasonlító elemzés. Kolozsvár, ISPMN–Kriterion, 91–149. Belényi Emese 2012a Fogyatékosság és esélyegyenlőség oktatáspolitikai perspektívában. In: Kozma Tamás – Perjés István (szerk.): Új kutatások a neveléstudományokban 2011. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó. 2012b Szociális dimenziók a fogyatékossággal élő tanulók oktatása-nevelése terén. Acta Medicinae et Sociologica 3: (4-5) 41–60. Belényi Emese – Flóra Gábor 2013a A társadalmi-nevelési inklúzió eszmerendszerének alkalmazási lehetőségei a szociális munkás képzésben. In: Rákó Erzsébet – Szabó Gyula (szerk.): Szociális szakemberek kézpése határon innen és túl. Szeged, Belvedere Meridionale, 9–36. 2013b Social Inclusion of Hearing-Impaired Young People in Romania. Saarbrücken, LAP Lambert Academic Publishing. Berszán Lídia 2007 A fogyatékos személyek társadalmi integrációja. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2008a Alkonyidő – szociális munka idős személyekkel. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2008b Fogyatékosság és családvilágok. Marosvásárhely, Mentor Kiadó. 2009 Chances of Coping with Having Disabled Children for Families in Romania. European Journal of Mental Health (1) 27–39. 2012 Kutatás és mentálhigiénés beavatkozások a szociális munka területéről. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. Bernáth (Nagy) Krisztina Julianna 2005 Értékrend és vallásosság az erdélyi magyar fiatalok körében. In: Gábor Kálmán – Veres Valér (szerk.): A perifériából a centrumba. Az erdélyi fiatalok helyzetképe az ezredforduló után. Szeged, Belvedere Meridionale. Berszán Lídia (szerk.) 2012 Kutatások és mentálhigiénés beavatkozás a szociális munka területéről. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. Biró A. Zoltán 2004 Interese comunitare. Cooperare, participare socială. – Közös érdek mentén. Társadalmi részvétel, társadalmi együttműködés. Miercurea-Ciuc, Centrul Regional de Studii Alutus. 2004a Summits and Everyday Life. Highland Lakes, New Jersey. 2006a Vidéki térségek: illúzió vagy esély? Csíkszereda, Pro-Print Kiadó. 2006b Vidékfejlesztés és társadalomismeret a székelyföldi térségben. In: Csák László (szerk.): Régió – vidék – fejlesztés. Csíkszereda, Státus Kiadó, 91–102. 2007 Munkaerőpiaci jövőkép. In: Biró A. Zoltán (szerk.): Székelyföldi elitek jövőképe. Csíkszereda, Alutus Kiadó, 19–40. 2009 Some aspects and edifications of the PISA Assessments in Romania. Sísifo Educational Sciences Journal (10) 65–74. 2012 Policy alternatives, models for education policy scenario. Educacao, Sociedade & Culturas (34) 89–102. 2012 „A munkaerőpiaci helyzet határozza meg a jövőt…” Csíkszereda, Státus Kiadó.


259

Biró A. Zoltán (szerk.) 2007 Székelyföldi elitek jövőképe. Csíkszereda, Alutus Kiadó. Biró A. Zoltán – Oláh Sándor 2002 Roma népesség a székelyföldi településeken. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó. Biró A. Zoltán – Bodó Julianna 2004 Une bréve esquisse des recherches d'anthropologie urbaine en Roumanie. In: Battegay, Alain – Barou, Jaques – Gergely András (szerk.): La ville, ses cultures, ses frontiéres. Démarche d'anthropologues dans des villes d'Europe. Budapest, LʹHarmattan Kiadó. 2010 Nyilvánosság – szimbólum – társadalom. Csíkszereda, Státus Kiadó. Biró A. Zoltán – Zsigmond Csilla 2005 Székelyföld számokban. Csíkszereda, Hargita Megye Tanácsa – KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja. Biró A. Zoltán – Bálint Blanka 2005 Térségi identitások: értelmezési szempontok, elemzési lehetőségek. Budapest, Gondolat Kiadó. Biró A. Zoltán – Kiss Adél 2007 Térségi Foresight – székelyföldi alkalmazás. In: Biró A. Zoltán (szerk.): Székelyföldi elitek jövőképe. Csíkszereda, Alutus Kiadó, 9–18. Biró A. Zoltán – Bálint Blanka – Miklós István 2006 A székelyföldi kulturális intézmények, szervezetek képzési és információs igényei. In: Oláh Sándor (szerk.): Térség és kultúra. Csíkszereda, Alutus Kiadó, 205–234. Biró A. Zoltán (szerk.) 2008 Térségi jövőképek – regionális fejlesztés. Alutus Kiadó, Csíkszereda. Biró A. Zoltán – Csomortáni Erika (szerk.) 2008 Kultúra – Térség – Jövőkép. Székelyföldi kultúrakutatások. Csíkszereda, Alutus Kiadó. Biró A. Zoltán – Koszta Csaba János – Mátéffy Mária 2004 Vidékfejlesztés Hargita megyében. Csíkszereda, Alutus Kiadó. Biró A. Zoltán – Gergely Orsolya (szerk.) 2013 Ártalmas vagy hasznos Internet? A média hatása a gyermekekre és fiatalokra. Csíkszereda, Státus Kiadó. Bodó Julianna (szerk.) 2002 Helykeresők? Roma lakosság a Székelyföldön. Csíkszereda, KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja – Pro-Print Kiadó. 2004 A formális és informális szféra ünneplési gyakorlata az 1980-as években. Budapest, Scientia Humana Kiadó. 2008 Diskurzusok és életutak a migráció tükrében. Budapest, Scientia Humana Kiadó. 2011 Kultúra, szimbólum, identitás. In: Bodó Julianna (összeáll.): Szimbolikus térhasználat: ünnepek, jelképek. Csíkszereda, Alutus Kiadó. Bokor Zsuzsa 2011 Retradicionalizálódás? Erdélyi fiatalok a családról, gyermekekről, főzésről és munkáról. In: Kiss Tamás – Barna Gergő (szerk.): Erdélyi magyar fiatalok: összehasonlító elemzés. Kolozsvár, ISPMN–Kriterion, 151–169.

260


Chiribucă Dan – Magyari Tivadar 2003 The Impact of Minority Participation in Romanian Government. A New Balance: Democracy and Minorities in Post-Communist Europe. In: Robotin, Monica – Salat Levente (eds.): A New Balance. Democracy and Minorities in Post-Communist Europe. Budapest, LGI Books, 73–97. Csák László (szerk.) 2006 Régió – Vidék – Fejlesztés. Csíkszereda, Státus Kiadó. Csata István 2005 Az erdélyi magyar fiatalok értékeiről. In: Gábor Kálmán – Veres Valér (szerk.): A perifériából a centrumba. Az erdélyi fiatalok helyzetképe az ezredforduló után. Szeged, Belvedere Meridionale, 133–161. Csata István – Kiss Tamás 2007 Népesedési perspektívák. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kriterion Könyvkiadó. Csata Zsombor 2004 Az iskoláztatás nyelvének szociológiai háttere Erdélyben. In: Kiss Tamás (szerk.): Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 257–279. 2005 Az iskolázottsági esélyek társadalmi meghatározottsága az erdélyi magyar fiatalok körében. In: Gábor Kálmán – Veres Valér (szerk.): A perifériából a centrumba. Az erdélyi fiatalok helyzetképe az ezredforduló után. Szeged, Belvedere Meridionale, 75– 107. 2007a A vállalkozások szociológiája. Gazdaságszociológiai szempontok az erdélyi kisés középvállalkozások vizsgálatában. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2007b A vállalkozások elterjedésének szocio-kulturális meghatározói Erdély falvaiban. Budapest, Gondolat Kiadó. 2009 A vállalkozás-sűrűség településszintű eltérései Dél-Erdélyben és a Bánságban – Szocio-demográfiai magyarázatok. In: Horváth Gyula (szerk.): Dél-Erdély és Bánság. Pécs–Budapest, MTA Regionális Kutatások Központja – Dialóg-Campus Kiadó, 123– 139. 2012a Confiance ou scepticisme: l’evaluation des institutions civiles et politiques en Roumanie. Párizs, L’Harmattan. 2012b The Social Determinants of Entrepreneurial Activity in Rural Transylvania. Studia Sociologia (1) 101–124. Csata Zsombor (szerk.) 2011 Integrált vállalkozásfejlesztési modell három fejlesztési régió kisvárosaiban kutatásjelentés I–II. Kolozsvár, CCRIT. Csata Zsombor – Dániel Botond 2005 Átmenet a képzésből a munka világába az erdélyi diplomás fiatalok körében. Korunk 3: (5) 55–66. Csata Zsombor – Deák Attila 2010 Gazdasági etnocentrizmus, etnikai fogyasztás az erdélyi magyarok körében. Közgazdász Fórum (8) 31–50. Csata Zsombor – Magyari Tivadar – Veres Valér (szerk.) 2002 Magyar fiatalok a Partiumban és Erdélyben. Kolozsvár, Max Weber Alapítvány. Csata Zsombor – Szabó Júlia 2011 Oktatás (11.9 fejezet). In: Benedek József (szerk.): Románia. Tér, gazdaság, társadalom. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 411–428.


261

Csedő Krisztina – Ercsei Kálmán – Geambașu Réka – Pásztor Gyöngyi 2004 A rurális bevándorlók. Az elsőgenerációs kolozsvári városlakók társadalma. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Dániel Botond 2010 Iskolai motivációs mintákban és tanulási stratégiák fejlettségében tapasztalható társadalmi különbségek vizsgálata kilencedikes diákoknál. Erdélyi Társadalom 8: (12) 89–106. Dávid-Kacsó Ágnes 2009 Rolul suportului familial în rezultatele școlare ale elevilor. In: Roth–Damean– Iovu (ed.): Succesul școlar la intersecția factorilor sociali. Cluj, Presa Universitară Clujeană, 125–136. 2009a Örökbefogadás és nevelőszülőség a segítő szakember szemével. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2010a The Relations between Family Factors and School Outcomes at Different School Levels. Today’s Children are Tomorrow’s Parents 27: (4) 4–12. Dávid-Kacsó Ágnes – Foamete-Ducu Viorela 2010 The Role of Family Factors in School Outcomes at Different School Levels. Studia Universitatis Babeș-Bolyai Special Issue 14–122. Dávid-Kacsó Ágnes – Antal Imola – Roth Mária – Voicu Corina 2013 Corporal Punishment, Psychological Abuse and Positive Discipline Methods Used by Parents in Romania. In: Runcan, Patricia-Luciana – Rață, Georgeta – Iovu, Mihai-Bogdan (eds.): Applied Social Sciences. Newcastle upon Tyne, Cambridge Scholars Publishing, 177–184. Dégi L. Csaba 2009 A review of drug prevention system development in Romania and its impact on youth drug consumption trends, 1995–2005. Drug and Alcohol Review 28 (4) 419–425. 2009b Non-disclosure of cancer diagnosis: An examination of personal, medical and psychosocial factors. Supportive Care In Cancer 17 (8) 1101–1107. 2010a A daganatos betegségek pszichoszociális elemzése. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2010b Daganatos distressz és életminőség. Marosvásárhely–Bukarest, Studium Kiadó – Országos Tankönyvkiadó. 2011a Aspectele psihosociale ale bolilor tumorale. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană. 2011b Palliative social work in Central-Eastern Europe. The emerging experience of Romania. In: Altillio, Terry (ed.).: Oxford Textbook of Palliative Social Work. Oxford, Oxford University Press. 2011c Need for a new paradigm of cancer care in Romania: distress and quality of life. Psycho-oncology 20 (Suppl. 2) 35-35. 2013 In search of the sixth vital sign: cancer care in Romania. Support Care Cancer 21: (5) 1273–1280. Dégi László-Csaba – Kallay Éva – Kopp Mária 2013 Trends in cancer distress: results of a representative population-based investigation. Psycho-oncology 22: (S3) 297-297. Dégi László-Csaba – Balog Piroska – Kopp Mária – Kallay Éva – Thayer Julian – Csikai Ellen 2010 Depressive symptoms, negative life events and incidence of lifetime treatment of cancer in the Hungarian population. Journal of Cognitive and Behavioral Psychoterapies 10: (1) 39–57

262


Ercsei Kálmán 2009a Az ifjúsági korszakváltás szabadidős szcenáriója Romániában. Szeged, Belvedere Meridionale. 2009b Mit tudunk és mit nem az 1989 utáni romániai társadalmi struktúráról. Szociológiai Szemle (1) 46–72. Ercsei Kálmán – Kiss Zita – Szabó Júlia 2011 Fiatalok szabadidős fogyasztása, önállósodása és jövőképe a marosvásárhelyi Félsziget-vizsgálatok alapján. In: Kiss Tamás – Barna Gergő (szerk.): Erdélyi magyar fiatalok. Összehasonlító elemzés. Kolozsvár, ISPMN – Kriterion Könyvkiadó, 233– 260. Ercsei Kálmán – Kiss Zita – Plugor Réka – Szabó Júlia – Veres Valér 2012 Obiceiuri de petrecere ale timpului liber ale tinerilor participanți la Festivalul Peninsula din Tg. Mureș. In: Luca, Sabina (ed.): Tânăr în România. Noi valori, noi identități. Iași, Editura Institutul European, 195–233. Erdei Itala 2005 Hallgatói mobilitás a Kárpát-medencében. In: Gábor Kálmán – Veres Valér (szerk.): A perifériából a centrumba. Az erdélyi fiatalok helyzetképe az ezredforduló után. Szeged: Belvedere Meridionale,108–132. Flóra Gábor 2003 Ce este o națiune? Identitate teritorială și populațională în structura ideatică a ideologiilor naționale din Transilvania. Cluj-Napoca, Editura Napoca Star. 2007 Régió, identitás, életminőség. Budapest, Arisztotelész Kiadó. Flóra Gábor – Szilágyi Gyöngyi 2007 Regional Studies. Cours Portfolio Handbook and Selected Papers. Cluj-Napoca, Editura Napoca Star. Flóra Gábor – Székedi Levente 2008 Közösségépítés és vállalkozói kultúra a Partiumban. Korunk 3: (6) 25–30. Flóra Gábor – Székedi Levente 2009 Közösségépítés és vállalkozói kultúra a Partiumban. In: Cseke Péter (szerk.): Kistérségek – nagy remények? Kolozsvár, Komp-Press Kiadó, 127–136. Flóra Gábor – Szilágyi Gyöngyi – Roudometof Victor 2005 Religion and National Identity in Post-Communist Romania. Journal of Southern Europe & the Balkans 7: (1) 35–55. Flóra Gábor – Olah Gheorghe – Olah, Șerban – Székedi Levente 2011 Poverty and Living. Roma Poor Neighborhoods in Romania and Hungary. Annals of th University of Oradea (1) 133–180. Gábor Kálmán – Veres Valér (szerk.) 2005 A perifériából a centrumba. Az erdélyi fiatalok helyzetképe az ezredforduló után. Szeged, Belvedere Meridionale. Gábor Kálmán – Veres Valér 2011 Ifjúsági korszakváltás Kelet-Európában. Az erdélyi magyar fiatalok helyzete. In: Kiss Tamás – Barna Gábor (szerk..): Erdélyi magyar fiatalok. Összehasonlító elemzés. Kolozsvár, ISPMN – Kriterion Kiadó, 37–53. Geambașu Réka 2009 Nemek közötti egyenlőtlenségek Erdélyben és Magyarországon a 21–44 év közötti népesség körében. In: Spéder Zsolt (szerk.): Párhuzamok. Anyaországi és erdélyi magyarok a századfordulón. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet, 243–274.


263

2011 Paths and detours to the labour market. Working and homemaking of young adult women in Hungary and Romania from a comparative perspective. European Science Foundation, TransEurope Working Paper 32. University of Bamberg. 2012 Erdélyi magyar feminizmus: érdeklődés hiányában elmarad? In: Veres Valér – Papp Z. Attila (szerk.): Szociológiai mintázatok. Erdélyi magyarok a Kárpát Panel vizsgálatai alapján. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Geambașu Réka – Kardon Béla – Megyesi G. Boldizsár – Patakfalvi Czirják Ágnes 2013 Thirst for science? Social conceptions of the research activity, the factor influencing career choices and the social impacts of Researchers. Budapest, HÉTFA Research Institute – RCISD. Gergely Erzsébet Emese 2012a Az iskolai teljesítmény társadalmi meghatározói. Kolozsvár, Egyetemi Műhely Kiadó. 2012b Szövegértés és mikrokörnyezet az erdélyi magyar diákok körében. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Gergely Orsolya 2004 Négy év, négy lakás. Korunk 15: (10) 111–116. 2005 „Lakásból otthont” Kolozsvári diákok lakásmintái. WEB 179–191. 2009a Nő a tét. Munkaerőpiaci pályák, vállalkozói karrierutak székelyföldi nők körében. In: Székely Tünde (szerk.): X. RODOSZ Konferenciakötet. Kolozsvár, Clear Vision Kiadó, 95–107. 2009b Fókuszban a fiatalok. Életmód, fogyasztás, jövőstratégiák. Csíkszereda, Státus Kiadó. 2010 Mintakövető innovátorok? Székelyföldi női vállalkozói típusok egy kvalitatív kutatás tükrében In: Székely T. (szerk.): XI. RODOSZ Konferenciakötet. Kolozsvár, Metaforma Könyvkiadó, 133–148. 2013a Filling the Gap? Female entrepreneurs in Szeklerland, Romania. GÉNEROS. Multidisciplinary Journal of Gender Studies 2: (1) 58–80. 2013b Vállalkozás női módra. A székelyföldi női vállalkozók profiljának és motivációinak vizsgálata. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Gergely Orsolya (szerk.) 2012 A média hatása a gyermekekre és fiatalokra. Konferenciakötet. Státus Kiadó, Csíkszereda. Gödri Irén 2004 Ki, mikor és miért lesz bevándorló? A Romániából Magyarországra bevándorolt népesség jellemzői és migrációs motivációi. In: Kiss Tamás (szerk.): Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó. Gödri Irén – Kiss Tamás 2009 Migrációs készség, tervek és attitűdök az erdélyi magyarok körében. In: Spéder Zsolt (szerk.): Párhuzamok. Anyaországi és erdélyi magyarok a századfordulón. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet, 183–218. Gombik Judit Klaudia 2002 Alkoholfogyasztás és prevenció az ifjúság körében. Partiumi Egyetemi Szemle 02 (1). Győrbíró András – Székedi Levente – Grosman Károly 2009 Bihar megyei középiskolások továbbtanulási preferenciái. Kálvin–Magyarság– Európa 2009. november 6–7. Pécs, PTE BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék.

264


Györgyi Zoltán – Nagy Zoltán (eds.) 2013 Students in a Cross-Border Region. Higher Education for Regional Social Cohesion. Oradea, Editura Universității din Oradea. Gyurgyík László – Kiss Tamás (szerk.) 2010 Párhuzamok és különbségek: a második világháború utáni erdélyi és szlovákiai magyar nepéssegfejlődés összehasonlító elemzése. Budapest, Európai Összehasonlító Kisebbségkutató Közalapítvány. Hatos Adrian – Bernáth Krisztina 2007 Accesul la educație al maghiarilor din România. O analiză multivariată. Sociologie Românească 5: (4) 48–64. 2009 The Access to Education of the Hungarian Minority in Romania. A Multivariate Analysis. Review of Sociology 15: (1) 40–46. Horváth Gizella – Bakó Rozália Klára 2009 Religious Icons in Romanian Schools: Text and Context. Journal for the Study of Religions & Ideologies 8: (24) 189–206. Horváth István 2002a Facilitating Conflict Transformation: Implementation of the Recommendations of the OSCE High Commissioner on National Minorities to Romania, 1993–2001. Hamburg, CORE Institut – Universität Hamburg. 2002b A migráció hatása a népesség előreszámítására. Magyar Kisebbség [Kolozsvár] 26: (4) 24–35. 2004a Perceptions of Multiculturalism. International Journal for Education Law and Policy Special Issue 1: (1-2) 55–84. 2004b Az erdélyi magyarság vándormozgalmi vesztesége 1987–2001. In: Kiss Tamás (szerk.): Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 61–90. 2004c Az etnikailag vegyes házasságok az erdélyi magyar lakosság körében: 1992– 2002. In: Kiss Tamás (szerk.) Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 235–256. Web: http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?akod=341 (utolsó ellenőrzés dátuma: 2015. április 14.) 2006 Kisebbségszociológia. Alapfogalmak és kritikai perspektívák. Kolozsvár, Egyetemi Kiadó. 2008a The Culture of Migration of Romanian Youth. Journal of Ethnic and Migration Studies 34: (5) 771–786. 2008b Politiques spéciales á destination des Roms en Roumanie. In: Boucher, Manuel (ed.): Le travail social face aux discrinminations. Intervention sociale, ethnicité et lutte contre le racisme en Europe. Montreuil, Éditions Aux lieux d’étre, 105–130. 2008b Evaluarea politicilor lingvistice din România. In: Salat Levente (ed.): Politici de integrare a minorităților naționale din România. Aspecte legale și instituționale într-o perspectivă comparată. Cluj-Napoca, Editura CRDE, 203–213. 2009a Politici lingvistice față de minoritățile naționale din România 1990–2008 [A romániai nemzeti kisebbségekre vonatkozó nyelvpolitikák]. Sfera Politicii 138: 29–33. 2009b Nyelvi készségek, nyelvi viselkedés és etnokulturális reprodukció az erdélyi magyar népesség vonatkozásában. In: Spéder Zsolt (szerk.): Párhuzamok. Anyaországi és erdélyi magyarok a századfordulón. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet, 153–182.


265

2012 Two Decades of Educational Policies for the Roma: Lessons and Dilemmas from Romania. In: R. Bešter, V. Klopčič & M. Medvešek (eds.): Formal and Informal Education for Roma. Different Models and Experience. Ljubljana, Inštitut za narodnostna vprašanja, 59–71. 2013 Romania and Moldova, migration mid-19th century to present. In: Ness, Immanuel (ed.): The Encyclopedia of Global Human Migration. Oxford, Blackwell Publishing Ltd. 5: 2640–2646. Horváth István – Anghel, Gabriel Remus 2009 Sociologia migrației. Teorii și studii de caz românești. Iași, Editura Polirom. Horváth István – Tódor Erika 2010 Limbă, identitate, multilingvism și politici educaționale. Cluj-Napoca, ISPMN – Editura Kriterion. 2011 Nyelvhasználat, tannyelv és két(több)nyelvű lét. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Horváth István – Tonk Márton (eds.) 2011 Minority politics within the Europe of regions. Cluj-Napoca, ISPMN. Horváth István – Tódor Erika Mária (eds.) 2008 O evaluare a politicilor de producere a bilingvismului. Studii elaborate pe baza prezentărilor din cadrul conferinței de la Miercurea-Ciuc, 12-13 iunie 2008. ClujNapoca, ISPMN – Editura Limes. 2009 Nemzetállamok, globalizáció és kétnyelvűség. Nyelvpedagógiai és szociolingvisztikai tanulmányok. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kriterion Könyvkiadó. Iluț, Petru – Nistor, Laura – Geambașu Réka 2005 Vitalitatea școlii de la Chicago. Sociologie Românească 3: (1) 110–127. Iluț, Petru – Nistor Laura 2011 Some aspects of the relationship between basic human values and religiosity in Romania. Cultura: International Journal of Philosophy of Culture and Axiology 8: (2) 159–176. Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos (szerk.) 2007 Csoportok és kultúrák. Tanulmányok szubkultúrákról. Kolozsvár, BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék – Kriza János Néprajzi Társaság. (Kriza Könyvek 29.) Kállay Éva – Dégi L. Csaba – Vincze Anna E. 2007 Dysfunctional attitudes, depression and quality of life in a sample of Romanian Hungarian cancer patients. Journal of Cognitive and Behavioral Psychotherapy 7: (1) 95–106. Kiss Dénes 2003 A CE Szövetség és a Református Egyház. Erdélyi társadalom 1:(2) 55–66. Web: http://erdelyitarsadalom.adatbank.transindex.ro/pdfdok/et2_2k3_11_tanulmany_3.pdf (utolsó ellenőrzés dátuma: 2015. április 14.) 2004 A Maros megyei etnikumok 1850–1992 közötti területi megoszlásainak elemzése. In: Kiss Tamás (szerk.): Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 280–289. 2004a A falusi elit átalakulása Erdélyben. WEB (1) 9–15. 2004b Elita locală din Căpușu Mare. Studia Universitatis Babeș-Bolyai. Sociologia (1) 57–74. 2005 Erdélyi reflexiók az új magyar falu kapcsán. Erdélyi Társadalom (2) 43–54.

266


2006 Rendszerváltás utáni változások romániai falusi oktatási intézményekben. Regio (1) 74–101. 2007 Gazdasági-társadalmi folyamatok az erdélyi falvakban. Kolozsvár, Egyetemi Kiadó. 2009a Romii din Herculian și rolul religiei penticostale în viața lor comunitară. In: Kiss Tamás – Fosztó László – Fleck Gábor (ed.): Incluziune și excluziune. Studii de caz asupra comunităților de romi din România. Cluj-Napoca, ISPMN – Editura Kriterion, 119–143. 2009b The Sacralization of Romanian Society. An Analysis of the Profane Functions of Three Romanian Churches. Studia Universitatis Babeș-Bolyai. Sociologia 54: (2) 123–138. 2010a A romániai magyar nonprofit szervezetek 2009–2010. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. 2010b Az erdélyi magyarság vallásosságának sajátosságai. Erdélyi Társadalom (1-2) 71–88. 2011 A romániai magyar civil szféra néhány jellemzője 2010-ben. In: Bodó Barna (szerk.) Romániai Magyar Évkönyv 2009–2010. Temesvár, Diaszpóra Alapítvány. 2013 A posztszocialista vidéki elit szerkezete és jellemzői. Szociológiai Szemle 23: (3) 4–29. Kiss Dénes – Fosztó László 2012 Pentecostalism in Romania. The impact of pentecostal communities on the lifestyle of the members. La ricerca folclorica (65) 51–64. Kiss Tamás 2002 A népességfogyás „kontextusa”. Magyar Kisebbség [Kolozsvár] 26: (4) 36–58. 2003 A romániai magyarság az 1992-es és 2002-es népszámlálások tükrében. In. Gyurgyík László – Sebők László (szerk.): Népszámlálási körkép Közép-Európából 1989–2002. Budapest, Teleki László Alapítvány, 97–117. 2004a Az erdélyi magyar népességet érintő természetes népmozgalmi folyamatok: 1992–2002. In: Kiss Tamás: (szerk.): Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó. 2004b Természetes népmozgalmi folyamatok az erdélyi magyarság körében. Erdélyi Társadalom 2: (1) 9–36. 2004c Az etnikumközi viszonyok mintázatai, térreprezentációk erdélyi vállalkozók önéletrajzi elbeszéléseiben. In: Feischmidt Margit (szerk.): Képek és elképzelések Erdélyről. Budapest, Tabula Kiadó. 2004d Vállalkozástörténetek Erdélyben. In: Kovács Éva (szerk.): A gazdasági átalakulás etnikai tájképei. Budapest, Teleki László Alapítvány – PTE Kommunikációs Tanszék, 23–131. 2010a Adminisztratív tekintet. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kriterion Könyvkiadó. 2010b Támpontok az erdélyi rétegződési rendszer vizsgálatához. Pro Minoritate 22: (2) 187–245. Kiss Tamás (szerk.) 2004 Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó. Kiss Tamás – Sólyom Andrea 2002a A román szociológia helye és helyzete a kilencvenes években. In: Kovács Éva (szerk.): Mi újság a Kelet-Közép-Európai szociológiában? Budapest, Teleki László Alapítvány, 118–160.


267

2002b Regionális ellentétek és a központ hangjai. In: Kovács Éva (szerk.): Mi újság a kelet-közép-európai szociológiában? A lengyelországi, a magyarországi, a szerbiai és a szlovákiai szociológia a kilencvenes években. Budapest, Teleki László Alapítvány, 118–158. Kiss Tamás – Csata Zsombor 2004 Migrációs-potenciál vizsgálatok Erdélyben. In: Kiss Tamás (szerk.): Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó. Kiss Tamás – Csata István 2008 Evoluția populației maghiare din România. Rezultate și probleme metodologice. Cluj-Napoca, ISPMN. Kiss Tamás – Fosztó László – Fleck Gábor (ed.) 2009 Incluziune și excluziune. Studii de caz asupra comunităților de romi din România. Cluj-Napoca, ISPMN – Editura Kriterion. Kiss Tamás – Veress Ilka 2010 Minorități din România: dinamici demografice și identitare. Cluj-Napoca, ISPMN. Kiss Tamás – Barna Gergő 2012 Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXI. század első évtizedében. Working Papers 43. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Kiss Tamás – Barna Gergő – Deák Attila 2013 Székelyföldi turisztikai régió? Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Kiss Tamás – Barna Gergő – Sólyom Zsuzsa 2008 Erdélyi magyar fiatalok 2008. A romániai magyar fiatalság társadalmi helyzete és elvárásai. Összehasonlító vizsgálat. Műhelytanulmányok 12. Kolozsvár, NKI. Kiss Tamás – Kapitány Balázs 2009 Magyarok Erdélyben: a minta kialakítása és az adatfelvétel. In: Spéder Zsolt (szerk.): Párhuzamok. Anyaországi és erdélyi magyarok a századfordulón. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet, 31–54. Kiss Tamás – Barna Gergő (szerk.) 2011 Erdélyi magyar fiatalok. Összehasonlító elemzés. Kolozsvár, ISPMN – Kriterion Könyvkiadó. Kiss Tamás – Barna Gergő – Kozák Gyula (ed.) 2011 Tinerii maghiari din România. Dimensiuni comparative. Cluj-Napoca, ISPMN – Editura Kriterion. Kiss Zita 2012 Az erdélyi magyarok lakáshelyzete 2010-ben. In: Veres Valér – Papp Z. Attila – Geambașu Réka – Kiss Dénes – Márton János – Kiss Zita: Szociológiai mintázatok. Erdélyi magyarok a Kárpát Panel vizsgálatai alapján. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Kósa István 2007 Szociológiaelmélet. Csíkszereda, Státus Kiadó. Kósa István – Zsigmond Csilla-Dalma 2013 Impact of Stereotypes: the Role of Passing Order and Brand on Vehicle Speed Estimation. In: Runcan, Patricia-Luciana – Rață, Georgeta – Iovu, Mihai-Bogdan (eds.): Applied Social Sciences – Sociology. Newcastle, Cambridge Scholars Publishing, 285–292.

268


Kósa István – Ambrus Zoltán – Zsigmond Csilla 2009 The Comprehension of Announced and Written Tv News. In: Revista de Științe politice. Revues des Sciences Politiques 6: (24). Kósa István – Zsigmond Csilla – Ambrus Zoltán 2012 Social Comparison with Groups Portrayed in Online News. Journal of Media Research 5: (1) 27/44. Kozák Gyula 2003 Dignity and Authenticity. The Double Quest for Recognition. In: National Identity and European Integration. București, Institutul de Studii Liberale. 2008 National Identity and European Integration. Kolozsvár, EFES. 2009 Muslims in Romania: Integration Models, Categorization and Social Distance. Working Papers. Cluj-Napoca, ISPMN. 2011 Az erdélyi magyar fiatalok fogyasztási szokásai. In: Kiss Tamás – Barna Gergő (szerk.): Erdélyi magyar fiatalok: összehasonlító elemzés. ISPMN–Kriterion, 193–212. Kozma Tamás – Bernáth Krisztina (szerk.) 2012 Higher Education in the Romania-Hungary Cross-border Coopreation Area. Oradea–Debrecen, Partium Press – Center for Higher Education Research and Development. Laki László – Biró A. Zoltán 2001 A globalizáció peremén. Kunhegyes térsége és a Csíki-medence az ezredfordulón. Budapest, MTA Politikatudományok Intézete. Lipcsey Imre 2012 Children, risk, and safety on the internet: Research and policy challenges in comparative perspective. Bristol, Policy Press. Lipcsey Imre (szerk.) 2013 Kompetensen! A határmenti pedagógus közösségek interkulturális kompetenciáinak erősítése. Szarvas–Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem. Livingstone, Sonia – Haddon, Leslie – Görzig, Anke (eds.) 2012 Children, risk, and safety on the internet: Research and policy challenges in comparative perspective. Bristol, Policy Press. Magyari Nándor László 2008 Relații și probleme interetnice în Transilvania post-socialistă. Cluj-Napoca, Fundația pentru Studii Europene. Magyari Tivadar 2002a Kutatások a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének Magyar tagozatán. In: Tánczos Vilmos – Tőkés Gyöngyvér (szerk.): Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1999–2001 közötti eredményeiről III. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 135–146. 2002b Hungarian Minority Media in Romania: Policy towards professional improvement. In: Sükösd Miklós – Bajomi-Lázár Péter (szerk.): Reinventing Media. Media Policy Reform in East-Central Europa. Budapest, Central European University Press, 185–202. 2003a Kulturális fogyasztás. In: Veres Valér – Magyari Tivadar – Csata Zsombor (szerk.): Magyar fiatalok a Partiumban és Erdélyben. Kolozsvár, Max Weber Alapítvány – Gewalt. 2003b Elemzések a romániai magyarok sajtóolvasási szokásairól. Erdélyi Társadalom (1) 113–131.


269

2005 Adatfelvételi módszerek a társadalomkutatásban. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. [Magyari-]Vincze Enikő 2004 Le patriarcat d'en haut et d'en bas en Roumanie. Nouvelles Questions Feministes. Postcommunisme. Genre et États en transition 22: (2) 29–49. 2005 Gender, Ethnicity and the Construction of the Social Order. A View from Below on Romania. Anthropological Yearbook of European Cultures, Gender and Nation In South Eastern Europe (14) 197–227. 2006a Social exclusion at the crossroads of gender, ethnicity and class. A view of Romani Women’s Reproductive Health. Budapest, Central European Center for Policy Studies – Open Society Institute. 2006b Romanian Gender Regimes and Women's Citizenship. In: Lukic, Jasmina – Regulska, Joanna – Zavirsek, Darja (eds.): Women and Citizenship in Central and Eastern Europe. Hampshire, Ashgate Publishing Limited, 21–37. 2007 Reproducing Inequalities through Reproductive Control. The case of Romani women from Romania. The Anthropology of East Europe Review Special Issue on Roma 25: (2) 108–121. 2010 Reprodukciós politikák és gyakorlatok egy romaniai kisvárosban élő roma nők körében. In: Feischmidt Margit (szerk.): Etnicitás, különbségteremtő társadalom. Budapest, Gondolat Kiadó, 195–208. [Magyari-]Vincze Enikő – Harbula Hajnalka 2011 Strategii identitare și educație școlară. Cluj-Napoca, Editura Fundației pentru Studii Europene. Mandel Kinga 2007 A román felsőoktatás-politika változásai 1990–2013 között. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. Mandel Kinga – Papp Z. Attila (szerk.) 2007 Cammogás. Minőségkoncepciók a romániai magyar középfokú oktatásban. Csíkszereda, Soros Oktatási Központ. Mátyási Rita 2012 Foglalkoztatáspolitika alapfogalmai. In: Rákó Erzsébet – Szűcs Enikő (szerk.): Munkaerő-piaci helyzetkép Magyarországon és Romániában. Európai Regionális Fejlesztési Alap. Mátyási Rita – Bernáth Krisztina 2012 Professional vs. Social Competencies. What do employers expect from young employees. In: Kozma Tamás – Bernáth Krisztina (eds.): Higher Education in Romania-Hungary Cross-border Cooperation Areea. Nagyvárad, Editura Partium – CHERD Hungary, 209–227. Mezei Elemér 2002 Demográfiai kutatások Erdély népességének alakulásáról a XIX-XX. századi népszámlálások tükrében. In: Tánczos Vilmos – Tőkés Gyöngyvér (szerk.): Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1999–2001 közötti eredményeiről I. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 369–374. 2007 Ethnizität und Globalisierung in Siebenburgen aus soziologischer Sicht. In: Heller, Wilfried – Becker, Jörg – Belina, Bernd – Lindner, Waltraud (Hg.): Ethnizität in der Globalisierung. Zum Bedeutungswandel ethnischer Kategorien in Transformationsländern Südosteuropas. München, Verlag Otto Sagner, Südosteuropa-Gesellschaft.

270


Molnár Endréné – Belényi Emese 2012 Terepmunka - terepgyakorlat a szociálpedagógus és a szociális munkás képzésben. Szeged, Belvedere Meridionale. Monostori Judit – Veres Valér 2009 A fiatal népesség rétegződése a vidéki Magyarországon és Erdélyben In: Spéder Zsolt (szerk.): Párhuzamok. Anyaországi és erdélyi magyarok a századfordulón. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet, 219–242. [Müller-]Fábián Andrea 2007a A családokkal való szociális munka elméleti és gyakorlati vonatkozásai. Kolozsvár, Echinox Kiadó. 2007b Aspecte teoretice și statistice ale devianței și delincvenței juvenile. Kolozsvár, Echinox Kiadó. 2010 Juvenile Delinquency in Romania: The Indirect Result of the Transition Process. Hygiea Internationalis. An Interdisciplinary Journal for the History of Public Health (11) 311–327. 2012a General Aspects of Communication Traps. Bulletin of University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine Cluj-Napoca, Horticulture 64: (2) 531. 2012b Main Aspects of family functionality. Bulletin of University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine Cluj-Napoca, Horticulture 69: (2) 434–440. 2013 The Inmate Identity – Experienced by Incarcerated Mothers. Crisis, Critique and Change – ESA 11th Conference Book 1. European Sociological Association (ESA) University of Torino Department of Culture, Politics and Society, 1403–1404. 2013 The effect of parent emigration in Romania: assessing the vulnerability of families and abandoned children. Lisszabon, Colibri. Müller-Fábián Andrea – Roth Mária – Rusu, Dan Octavian – Antal Imola 2010 The subject of discrimination and ostracism of mentally disabled persons in our society. Colocviul International de Stiinte Sociale ACUM. Brașov, Editura Universității Transilvania, 395–401. Neményi Ágnes 2004a Faluszociológia. Múlt, jelen és jövő. Kolozsvár, Stúdium Kiadó. 2004b Somoskai asszonyok. Kolozsvári diákok szociológus terepgyakorlata Csángóföldön 2003 nyarán. Kolozsvár, Művelődés Műhely. 2004c Relații gender în mediul rural. Cluj-Napoca, Editura Risoprint. 2004d A Déli Alpok vidékének településtipizálása. Kolozsvár, Risoprint Kiadó. 2009 Trends in Land Succession. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană. 2011 Demographic ageing in Romania – general and specific consequences on the rural population and the relation to international migration. In: Hoff, Andrea (ed.): Population Ageing in Central and Eastern Europe. Societal and Policy Implications. Farnham, Ashgate Publishing Limited, 151–168. Neményi Ágnes – Bodó Barna – Ilyés Zoltán – Szász Alpár Zoltán – Veress Enikő 2006 Társadalom és politika. Etnikai folyamatok Románia négy kistérségében. Kolozsvár, Risoprint Kiadó. Nistor Laura 2009 Sociologia mediului înconjurător. Aplicații privind atitudini și comportamente în România. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană. 2010a Környezettudatosság. Elméleti megközelítések, empirikus vizsgálatok. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2010b Közösségfejlesztés. Bevezető fogalmak, módszerek, alkalmazások. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó.


271

2012 Attitudes towards GM food in Romania. A moral question? Romanian Journal of Bioethics 10: (2) 131–144. 2013 Willingness to pay for climate friendly energy in Romania. A sociological approach. Szociológia 45: (6) 566–588. Nistor Laura – Tîrhaș, Cristina – Iluț, Petru 2011 Linkages between informal and formal social capital and their relations with forms of trust. A focus on Romania. Transylvanian Review of Administrative Sciences. Transylvanian Review of Administrative Sciences (34E) 155–174. Oláh Sándor 2002 „Adjon, Vilmos bácsi”. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó. 2004 Falusi látleletek 1991–2003. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó. 2008 Kivizsgálás. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó. Oláh Sándor (szerk.) 2006 Térség és kultúra. Csíkszereda, Alutus Kiadó. Papp Z. Attila 2005a Kihasználatlanul. A romániai (magyar) felnőttképzés rendszere. Budapest, Apáczai Közalapítvány. 2005b Keretizmus: A romániai magyar sajtó működtetői 1989 után. Csíkszereda, Soros Oktatási Központ. 2005c Időhasználat és iskolai teljesítmény a romániai magyar középiskolai kultúrában. In: Gábor Kálmán – Veres Valér (szerk.): A perifériából a centrumba. Az erdélyi fiatalok helyzetképe az ezredforduló után. Szeged, Belvedere Meridionale, 54–74. 2008 Beszédből világ. Elemzések, adatok amerikai magyarokról. Budapest, Magyar Külügyi Intézet – Regio Books. 2011 The Education Issue. In: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László (szerk.): Some Social and Demographic Features of the Hungarian Diaspora in the West and Its Institutions, Minority Hungarian Communities in the Twentieth Century. New Jersey – Budapest, Atlantic Research and Publications – Institute for Ethnic and National Minority Studies of the Hungarian Academy of Sciences. Papp Z. Attila – Csata Zsombor 2013 Aranymetszés 2013. Külhoni magyar doktoranduszok a Kárpát-medencében. Összegző kutatási jelentés. Budapest, Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Papp Z. Attila – Veres Valér (szerk.) 2007 Kárpát Panel 2007. A Kárpát-medencei magyarok társadalmi helyzete és perspektívái. Gyorsjelentés. Budapest, MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Pásztor Gyöngyi 2006a Városszociológia. Elméletek és problémák. Elméletek és problémák. Egyetemi Kiadó, Kolozsvár. 2006b „Pauperizare și în zona intermediară a Clujului”. In: Iluț Petru – Rotariu Traian – Nistor Laura (ed.): România Socială. Drumul Schimbării și al integrării Europene II. Cluj-Napoca, Editura Eikon, 114–125. 2007a Inegalități de locuire. In: Cătătin Zamfir – Simona Stănescu (ed.): Enciclopedia dezvoltării sociale. Iași, Polirom. 2007b Structură urbană. In: Cătătin Zamfir – Simona Stănescu (ed.) Enciclopedia dezvoltării sociale. Iași, Polirom. 2011 Changing Aspects and Character of a Transylvanian City. In: Echhardt, Frank (Hrsg.): Culture and the City. Berlin, Berliner Wissenschaft-Verlag, 603–624.

272


Pásztor Gyöngyi – Péter László 2002 A kolozsvári BBTE magyar diákjainak médiafogyasztási szokásai. Médiakutató (4) 53–64. 2007 Ghetou și ghetoizare In: Cătătin Zamfir – Simona Stănescu (ed.): Enciclopedia dezvoltării sociale. Iași, Polirom. Pásztor (Mátyás) Rita Gizella 2012 A foglalkoztatáspolitika alapfogalmai. In: Rákó Erzsébet – Szűcs Enikő (szerk.): Munkaerő-piaci helyzetkép Magyarországon és Romániában. Budapest, Európai Uniós Fejlesztési Alap, 75–84. Patakfalvi Czirják Ágnes 2011 Sounds of Cluj. A kolozsvári elektronikus zenei szcéna tíz éve. In: Kiss Tamás – Barna Gergő (szerk.): Erdélyi magyar fiatalok: összehasonlító elemzés. Kolozsvár, ISPMN – Kriterion Kiadó, 293–303. Péter László 2003a Az újszegények túlélési stratégiai. Erdélyi Társadalom (1) 25–51. 2003b Elszegényedés és szegregálódás egy ipari kisvárosban. WEB (11) 21–28. 2004 Célt-tévesztve. Erdélyi Társadalom 2: (2) 263 – 265. 2005 Vázlatok a szegénység szociológiájához. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2006 How Extreme Marginalization Generates Ethnicity? In: Heller, Wilfried –Jordan, Peter – Kahl, Thede –Sallanz, Josef (Hrsg.): Ethnizität in der Transformation. Zur Situation nationaler Minderheiten in Rumänien. Wiener Osteuropa-Studien no. X., Wien. 2007a Impoverishment and the Rise of New Urban Poor in Romania: Coping with Poverty. Surviving Strategies of the New Urban Poor. Studia Sociologia Babeș–Bolyai 52: (1) 79–107. 2007b Segregare socială și spatială. In: Zamfir Cătălin – Stănescu Maria Simona (ed.): Enciclopedia dezvoltării sociale. Iași, Editura Polirom. 2009 TP 5.0 Elmélet és empíria öt globális társadalmi probléma vizsgálatában. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó. 2010 „Ha kell, akkor meghalunk a pályán.” A foci mint jelenség: a mai román labdarúgás, mint szimbólum és társadalmi rítus. Erdélyi Társadalom 8: (1-2) 9–28. 2013 A sport, mint az oktatás egyik rejtett terepe. Néhány elméleti szempont a foci kialakulásáról és szerepéről. Erdélyi Társadalom 9: (1) 103–113. 2014 A közvetített futball és termékei. In: Veress Károly – Zrínyi Ungvári Imre (szerk.): Etika és Média. Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár, 2013, 165–193. Péter László – Oláh Norbert-Sándor 2006 „Lecsúsztunk s egyszerre mindent elveszítettünk”. Kolozsvári esettanulmány a szegénységről és elszegényedésről. Korunk (11) 13–22. Plainer Zsuzsa 2009 Three Roma Communities from Byron - a fragmented ethnography [Három byroni roma közösség]. Studia Europea (4) 157–185. 2009a El e român, eu-s țigancă. Revista Femeilor Rome (1) 106–115. 2009b Sörárusok, cukrászok, nemzetépítők. A romániai albánok vázlatos története. Korunk 20: (5) 45–53. 2010 Második esély-e a Második esély? Egy alkalmazott antropológiai kutatás részeredményei. Néprajzi Látóhatár (2) 30–43. 2011 What to give in return? Suspicion in a Roma shantytown from Romania. ClujNapoca, ISPMN.


273

Prazsák Gergő 2013 Recenzió: Veres Valér és Papp Z. Attila (szerk.): Szociológiai mintázatok. Erdélyi magyarok a Kárpát Panel vizsgálatai alapján. Erdélyi Társadalom 11: (2) 139–142. Pusztai Gabriella – Hatos Adrian (szerk.) 2012 Higher Education for Regional Social Cohesion. Budapest, Hungarian Educational Research Association. Rákó Erzsébet – Szűcs Enikő (szerk.) 2012 Munkaerő-piaci helyzetkép Magyarországon és Romániában. Európai Regionális Fejlesztési Alap. Web: http://www.partium.ro/socprof/Documents/Training%20mate rial%203.pdf (utolsó ellenőrzés dátuma: 2015: április 14.) Rákó Erzsébet – Szabó Gyula (szerk.) 2013 Szociális szakemberek képzése határon innen és túl. Szeged, Belvedere Meridionale. Rostás Zoltán 2002 Chipurile orașului. Istorii de viață din București. Secolul XX. Iași, Editura Polirom. 2005 Atelierul gustian. O abordare organizațională. București, Editura Tritonic. 2006 Parcurs întrerupt. Discipolii școlii gustiene din anii 30’ Sala luminoasă. Primii monografiști ai școlii gustiene. București, Editura Paideia. 2007 Dialog neterminat. București, Editura Curtea Veche. 2009 Strada Latină nr. 8. Monografiști și echipieri gustieni la Fundația Culturală Regală „Principele Carol”. București, Editura Curtea Veche. 2011 Dimitrie Gusti, un sociologue anime par la passion d’organizer. Les Etudes Sociales (153–154) 17–45. Roth Endre 2002 Magyar szociológiai kutatások Erdélyben 1990–2001. In: Tánczos Vilmos – Tőkés Gyöngyvér (szerk.): Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1999–2001 közötti eredményeiről I. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 341–368. Roth Mária – Vincze Anna Emese 2003 Bevezetés a fejlődéslélektanba. Tanulmányi útmutató és jegyzet. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. Roth Mária – Fülöp Emese – Lázár Alpár Tibor 2004 Válassz okosan. Készségfejlesztő program az agresszivitás csökkentésére. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Roth Maria – Antal Imola – Diaconescu, Maria – Rebeleanu, Adina 2004 Asistarea copiilor care au suferit traume. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană. Roth Mária – Diaconescu Maria – Gal Denisia – K. Fábián Andrea – Baciu Cristina (eds.) 2004 Training of creative communication skills. Bucharest, Salvați Copiii. Roth Mária – Bodrogi Éva – Dávid-Kacsó Ágnes – Antal Imola 2006 Bevezetés a gyermekvédelembe. Kolozsvár, Egyetemi Kiadó. Roth Maria – Hărăguș Paul Teodor – Dămean Brîndușa-Diana – Mezei Elemér 2009 Dimensiunile sociale ale succesului școlar. In: Roth M. – Damean D. – Iovu M. B. (ed.): Succesul școlar la intersecția factorilor sociali. Cluj-Napoca, Presa Universitară Clujeană, 13–22.

274


Roth-Szamosközi Mária – Antal Imola – Müller-Fábián Andrea – Rusu, Dan Octavian 2009 How the manager perceived the mental illness people on the work market. Analele Universitatii Din Oradea, Fascicula Psihologie, Tom XIII, 466–474. Roth-Szamosközi Mária – Rusu, Dan Octavian – Müller-Fábián Andrea 2010 Bolnavul psihic pe piața muncii. In: Albu Monica (ed.): Psihologia între provocări și soluții. Cluj-Napoca, Editura Argonaut. Roth-Szamosközi Mária – Müller-Fábián Andrea – Rusu, Dan Octavian 2010 Percepții și atitudini față de persoanele bolnave psihic. Rolul și fiabilitatea rețelelor de suport în integrarea pe piața muncii a bolnavului psihic. In: Studii și cercetări din domeniul științelor umane. Cluj-Napoca, Editura Argonaut, 207–216. Roth Mária – Voicu Corina – Dávid-Kacsó Ágnes – Antal Imola – Muntean, Ana – Bumbuluț, Sorina – Baciu, Cristina 2013b Asking for Parental Consent in Research on Exposure of Children to Violence. Revista de cercetare și intervenție socială (42) 85–100. Rusu, Dan Octavian – Müller-Fábián Andrea – Domokos Dorottya 2010 Women in Prison. A Theoretical Approach about Mothers Profile, Familly Communication, and Parenting Programs. In: Cantor, Maria – Mudura, Elena – Oroian, Teofil – Spanu, Maria (eds.): 9th International Symposium “Prospects for the 3th Millenium Agriculture”. Cluj-Napoca, USAMV Academic Press. Salat Levente, Papp Z. Attila, Csata Zsombor, Péntek János 2010 Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai. In: Szikszai Mária (szerk.): Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai. Támpontok egy lehetséges stratégiához. Ábel Kiadó, Kolozsvár, 9–126. Sólyom Andrea 2004 Esettanulmány az ifjúsági csoportkultúrákhoz tartozó székelyudvarhelyi fiatalokról. In: Szapu Magda (szerk.): Ifjúsági „szubkultúrák” Magyarországon és Erdélyben. Budapest, MTA Politikatudományi Intézete. 2005 Ifjúsági szubkultúrák Székelyudvarhelyen. Új Ifjúsági Szemle (1) 35–51. 2006a A romániai faluszociológia története. In: Csák László (szerk.): Régió – Vidék – Fejlesztés. Csíkszereda, Státus Kiadó, 197–214. 2006b Gazdálkodás és turisztikai potenciál Homoródszentmártonban, Homoródszentpálon és Bágyban. In: A Nagy-Homoród völgye. Cluj-Napoca, Societatea Ornitologica Romana. 2006c Az állandósuló átmenet kultúrája. Korunk (9) 31–44. 2007 Ifjúsági szubkultúrák és csoportfolyamatok Székelyudvarhelyen. In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos (szerk.): Csoportok és kultúrák. Tanulmányok szubkultúrákról, BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék – Kriza János Néprajzi Társaság, 101–131. (Kriza Könyvek 29.) 2009a Erdélyi fiatalok politikához való viszonyának kutatása közben felmerülő problémákról. Educatio (4) 519–524. 2009b High school and university student’s political action patterns. Temesvár, Editura Universității de Vest. (Political studies forum) 2011a High school and university students’ opinions about politics. Compaso (1) 173– 206. 2011b Politikai kultúra és társadalmi értékek. In: Kiss Tamás – Barna Gergő (szerk.): Erdélyi magyar fiatalok. Összehasonlító elemzés. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kriterion Könyvkiadó.


275

2013a Social Distance Perceived by High School Students. In: Runcan, PatriciaLuciana – Rață, Georgeta – Iovu, Mihai-Bogdan (ed.): Applied Social Sciences. Sociology. Newcastle, Cambridge Scholars Publishing, 301/307. 2013b Politikai cselekvési minták középiskolások és egyetemisták körében. Pro Minoritate (2) 97–128. Sorbán Angella 2011 A diglossziáról-szociológiai közelítésmódban. In: Horváth István – Tódor Erika Mária (szerk.): Nyelvhasználat, tannyelv és két(több)nyelvű lét. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kriterion Könyvkiadó, 137–147. 2012 Kisebbség – társadalomszerkezet – kétnyelvűség. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Sorbán Angella (szerk.) 2003 Szociológiai tanulmányok az erdélyi fiatalokról. Budapest–Kolozsvár, Akadémiai Kiadó – Scientia Kiadó. Sorbán Angella – Nagy Kata 2003a Elvándorlás és vendégmunka a határ menti településeken. In: Örkény Antal (szerk.): Menni vagy maradni. Kedvezménytörvény és migrációs várakozások. Budapest, MTA Kisebbségkutató Intézet, 111–127. 2003b Munkaerő-piaci helyzetkép Kolozs megyéről. In: Fábri István (szerk.): Kisebbségi lét és érvényesülés. A magyar lakosság munkaerő-piaci kihívásai a Kárpátmedencében. Budapest, Lucidus Kiadó, 135–178. 2004 Örökölt dilemmák. Beszélgetések a romániai magyar társadalomról. Kolozsvár, Kalota Kiadó. Spéder Zsolt (szerk.) 2009 Párhuzamok. Anyaországi és erdélyi magyarok a századfordulón. Budapest, KSH Népességtudományi Kutatóintézet Szabó Béla 2005 Hungarian and Romanian Entrepreneurs in Cluj County, Romania: Their motivation, problems and differences. Journal of Global Business 7: (11) 93–106. 2007 Szociálpolitika. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2008 Menedzsment a szociális szférában. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2013 Pupils and their health education. PedActa 3: (2) 87/96. 2014 The evolution of social work and social care in Romania. In: Csoba Judit – Grasshof Günter – Hamburger Franz (Hrsg.): Soziale Arbeit in Europa. Frankfurt, Vochen Schau Verlag. Szabó Béla – Veress Enikő 2008 Community Work – Romania. In: Brake, Roland – Deller, Ulrich (eds.): Community Development. A European Challenge. Opladen – Farmington Hills, Barbara Budrich Publishers, 73–83. Szapu Magda (szerk.) 2004 Ifjúsági „szubkultúrák” Magyarországon és Erdélyben. Budapest, MTA Politikatudományi Intézete. Székedi Levente 2013 Patchwork or Puzzle? A romániai roma projektek „formális” és „informális” megvalósíthatóságáról és hatékonyságáról. Humán innovációs szemle 4: (1-2) 95–106. 2013 Gusti School of Bucharest. A Dialogue among the Monologues. Szociális Szemle (1-2) 59–63.

276


Szilágyi Gyöngyi 2003a Vallás és társadalom a klasszikus szociológiában. Kolozsvár, Napoca Star Kiadó. 2003b Atitudini religioase și multiculturale în Transilvania. Cluj-Napoca, Editura Napoca Star. Szilágyi Gyöngyi (szerk.) 2007 Érték és iskola. Budapest, Arisztotelész Kiadó. Szilágyi Gyöngyi – Flóra Gábor 2005 Church, Identity, Politics. Ecclesiastical Functions and Expectations Toward Churches in Post-1989 Romania. In: Roudometof, Victor – Agadjanian, Alexander – Pankhurst, Jerry (eds.): Eastern Orthodoxy in a Global Age. Tradition Faces the 21st Century. Walnut Creek, Alta Mira Press, 109–143. Szilágyi Gyöngyi – Szűcs István 2010 Felekezeti oktatás a Partiumban. Egyházi funkciók és szerepvállalás a romániai magyar nyelvű oktatási rendszerben. In: M. Császár Zsuzsa – Szalai Gábor (szerk.): Kálvin – Magyarság – Európa. Pécs, Publikon Kiadó, 33–40. Szilágyi Gyöngyi – Gombik Judit 2013 Egyházi szociális szerepvállalás a szociális ellátó rendszerben. In: Rákó Erzsébet – Szabó Gyula (szerk.): Szociális szakemberek kézpése határon innen és túl. Szeged, Belvedere Meridionale, 81–94. Szilágyi Gyöngyi – Flóra Gábor – Bernáth Krisztina (szerk.) 2009 Társadalmi erőforrások, regionális együttműködés, gazdasági integráció. Nagyvárad, Partium Kiadó. Flóra Gábor – Fürj Zoltán – Győrbíró András – Szilágyi Gyöngyi (coord.) 2012 Educația adulților și egalitatea de șanse în Euroregiunea Bihor–Hajdú-Bihar. Web: http://adlearning.creathink.ro/uploads/publicari/19205_educatia%20adultilor.pdf (utolsó ellenőrzés dátuma: 2015. április 14.) Szilágyi N. Sándor 2002 Észrevételek a romániai magyar népesség fogyásáról, különös tekintettel az aszszimilációra. Magyar Kisebbség [Kolozsvár] 26: (4) 64–96. 2004 Az asszimiláció és hatása a népesedési folyamatokra. In: Kiss Tamás (szerk.): Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, Kriterion Kiadó. Szűcs Enikő – Zétényi Krisztina Mária 2012 A nagyváradi idősellátás intézményrendszere. In: Gortka-Rákó Erzsébet (szerk.): Társadalmi Tanulmányok V. Szociálpedagógiai tanulmányok. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó. Szűcs Enikő – Tolnai Tímea (szerk.) 2012 Módszertani útmutató a sikeres munkavállalást elősegítő tanulási és szociális kompetenciák fejlesztéséhez. Îndrumător metodologic pentru dezvoltarea competențelor sociale și de învățare în vederea facilitării accesului pe piața muncii. Nagyvárad/Oradea, Partium Press. Szűcs István 2004 Identitás megőrzés és útkeresés a romániai magyar felsőoktatásban. In: Csoba Judit – Czibere Ibolya – Dalminé Kiss Gabriella (szerk.): Idővonat. Tanulmányok a társadalomtudományok köréből. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 329–365. 2005 Akkreditáció Romániában. In: Kozma Tamás – Rébay Magdolna (szerk.): Felsőoktatási akkreditáció Közép-Európában. Budapest, Felsőoktatási Kutató Intézet – Új Mandátum Kiadó.


277

2007 Egyetem születik. In: Szilágyi Gyöngyi (szerk.): Érték és iskola. Budapest, Arisztotelész Kiadó. Telegdy Balázs 2013a Perception of the Transitional Process in Post-Socialist Countries. Cambridge, Cambridge Scholars Publishing. 2013b Is the Positive Network the Inverse of Negative Network? International Review of Social Research 3: (3) 21–38. Toma Stefánia 2008 Roma/Gypsies and Education in a Multiethnic Community in Romania. ClujNapoca, ISPMN. 2011 Paradigme și discipline în spectrul cercetărilor sociale despre romii din România. In: Toma Stefánia – Fosztó László (szerk.): Spectrum. Cercetări sociale despre romi. Cluj-Napoca, ISPMN. 2012 Segregation and Ethnic Conflicts in Romania - Getting Beyond the “Last Drop” Model. In: Michael Stewart (ed.): The Gypsy Menace. Populism and the New AntiGypsy Politics. Second edition. Columbia University Press, 191–216. Toma Stefánia – Fosztó László (szerk.) 2011 Spectrum. Cercetări sociale despre romi. Cluj-Napoca, ISPMN. Tőkés Gyöngyvér 2005 A kolozsvári magyar egyetemi oktatók és kutatók gazdasági–társadalmi helyzete az empirikus adatok tükrében. Szociológiai Szemle (3) 70–88. 2008 Szakma vagy hivatás? A kolozsvári magyar egyetemi oktatók státuscsoportja. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Tóth Pál Péter 2004 Magyar migrációs-politikai stratégia. In: Kiss Tamás (szerk.): Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kriterion, Kolozsvár. Tury Ferenc – Antal Imola 2012 Epidemiology of eating disorders in a Roumanian university sample - a followup. International Journal of Behavioral Medicine (19) 221–222. Varga E. Árpád 2002 A romániai magyarság létszámcsökkenési okairól – Néhány demográfiai szempont a 2002. évi népszámlálás előzetes közleményének értékeléséhez. Magyar Kisebbség [Kolozsvár] 26: (4) 3–16. Veres Valér 2002a A romániai magyarság csökkenésének okai a XX. század utolsó negyedében. Korunk 3: (2). 2002b A romániai magyarok demográfiai viszonyai a 2002. évi népszámlálás előzetes adatai tükrében. Demográfia (2-3) 319–337. 2003 A társadalmi struktúra etnikai sajátosságai a posztszocialista Erdélyben. Erdélyi Társadalom 1: (1) 87–112. 2004 A romániai magyarság természetes népmozgalma európai kontextusban, 1992– 2002 között. In: Kiss Tamás (szerk.): Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 29–60. 2005 Nemzeti identitás Erdélyben, szociológiai olvasatban. Budapest, Akadémiai Kiadó. 2006a Social Stratification and Ethnicity in Transylvania. How Does Social Class Matter? International Jurnal of Sociology 36: (1) 28–45. 2006b Északnyugat Erdély népessége. Kutatás és fejlesztés. In: Horváth Gyula (szerk.): Északnyugat Erdély. Budapest–Pécs, Dialóg-Campus.

278


2006c Demográfia és népességszociológia. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár. 2006d Középosztályosodási tendenciák vizsgálata a marosvásárhelyi Félsziget fesztivál résztvevői körében. WEB 14-15: (1-2) 35–46. 2008 A Kárpát-medencei magyarok nemzeti és állampolgári identitásának fő sajátosságai. In: Fedinec Csilla (szerk.): Értékek, dimenziók a magyarságkutatásban. Budapest, MTA – MTK EB, 35–60. 2009 Dél-Erdély és Bánság. Budapest–Pécs, Dialóg-Campus. 2010 Identitatea minoritară ca oglindă a identității majoritare. Analiza comparată a identității minorităților maghiare din România, Serbia, Slovacia și România. In: Boari, Vasile – Gheorghina, Sergiu – Murea, Radu (ed.): Regăsirea identității naționale. Iași, Editura Polirom. 2011a Népesség és népesedés (IV. fejezet) In: Benedek József (szerk.): Románia. Tér, gazdaság, társadalom. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 127–168. 2011b A fiatalok munkaerőpiaci helyzete, a társadalmi közérzet és a problémaérzékelés rétegspecifikus eltérései. In: Kiss Tamás – Barna Gábor (szerk.): Erdélyi magyar fiatalok. Összehasonlító elemzés. Kolozsvár, ISPMN – Kriterion Kiadó, 55–84. 2012 Kárpát-medence. Budapest–Pécs, Dialóg-Campus. 2013 National Attitudes of Ethnic Hungarians From Romania, Slovakia, Serbia and Ukraine. A Comparative Perspective. Studia Universitatis Babeș-Bolyai (1) 87–112. 2014 Transylvania. In: Stone, John – Routledge, Dennis – Rizova, Polly (eds.): The Wiley-Blackwell Encyclopedia of Race, Ethnicity and Nationalism. Oxford, WileyBlackwell. 2014b Társadalmi rétegződés és anyagi-jövedelmi különbségek Magyarországon és az erdélyi magyarság körében. Szociológiai Szemle 24: (2) 4–46. Veres Valér (szerk.) 2000 Nemzeti vagy nemzedéki integráció? Erdélyi középiskolások átalakulásban. Kolozsvár–Budapest, Limes – Új Mandátum Könyvkiadó. Veres Valér – Ercsei Kálmán – Kiss Zita – Plugor Réka – Szabó Julia 2013 Obiceiuri de petrecere a timpului liber ale tinerilor participanti la Festivalul Peninsula. In: Luca, Sabina-Adina (szerk.): Tînâr în România. Noi valori, noi indentități. Iași, Institutul European, 195–233. Veres Valér – Kiss Zita – Plugor Réka – Szabó Júlia 2007 Strategii de viitor ale studenților UBB și orientări valorice privind integrarea Europeană. In: Mișcoiu, Șerban. (ed.): Percepții și atitudini ale studenților Universității „Babeș-Bolyai” față de Uniunea Europeană. Cluj-Napoca, EFES, 63–83. 2007. Jövőtervek – társadalmi származási kontextusban. Új Ifjúsági Szemle 5: (2) 52–66. Veres Valér, Magyari Tivadar Pál, Csata Zsombor 2003 Magyar fiatalok a Partiumban és Belső Erdelyben az ezredfordulón. Kolozsvár, Max Weber alapítvány – Gewalt. Veres Valér – Papp Z. Attila – Geambașu Réka – Kiss Dénes – Márton János – Kiss Zita 2012 Szociológiai mintázatok. Erdélyi magyarok a Kárpát Panel vizsgálatai alapján. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Veress Ilka 2010 Strategiile de reproducere culturală ale minorității armene din România. ClujNapoca, ISPMN. 2011 A romániai fiatalok értékrendjéről. In: Kiss Tamás – Barna Gergő (szerk.): Erdélyi magyar fiatalok: összehasonlító elemzés. Kolozsvár, ISPMN – Kriterion Kiadó. 181–192.


279

Veress Ilka – Vitos Katalin 2010 Közigazgatási nyelvhasználat Hargita megyében az önkormányzati és a központi kormányzat megyeszintű intézményeiben. Utilizarea limbii maghiare în administrația locală și în instituțiile deconcentrate din județul Harghita. Kolozsvár, ISPMN. Vikat, Andrea – Spéder, Zsolt – Beets, Gijs – Billari, Francesco – Bühler, Cristoph – Désesquelles, Aline – Fokkema, Tineke – Hoem, Jan M. – MacDonald, Alphonse – Neyer, Gerda – Pailhé, Ariane – Pinnelli, Antonella – Solaz, Anne 2007 Generations and Gender Survey (GGS): Towards a Better Understanding of Relationships and Processes in the Life Course. Demographic Research 17: (14) 389– 440. Vincze Mária – Mezei Elemér 2011 The increase of rural development measures efficiency at the micro-regions level by cluster analysis. Eastern Journal of European Studies 2: (1) 13–39. Vitos Katalin 2010 A körösfőiek gazdasági migrációja. In: Czakó Ágnes – Giczi Johanna – Sik Endre (szerk.): Piachely, KGST-piac, Emberpiac. Budapest, ELTE TáTK, 325–335.

Kommunikáció- és médiatudomány VINCZE HANNA ORSOLYA, GYŐRFFY GÁBOR, KÁDÁR MAGOR, KESZEG ANNA, TŐKÉS GYÖNGYVÉR, VALLASEK JÚLIA, VIRGINÁS ANDREA, ZÖRGŐ NOÉMI

1. Szakterületi bevezető A kommunikáció- és médiatudomány intézményesülése Erdélyben az elmúlt húsz év fejleménye. Ebben a periódusban egyaránt szükség volt a tudományterület szakmai legitimálására, a tudományos elvárások egységesítésére, a szakterület helyének kijelölésére, intézményes infrastruktúrák és kapcsolathálók kiépítésére, valamint az ezzel együtt járó szakmák munkaerő-piaci elhelyezésére. Ezek a folyamatok a média- és kommunikációtudomány nemzetközi kontextusaiban is lezajlottak néhány évtizeddel korábban. Sajátos diszciplináris helyzetben levő tudományág ez, hiszen szinte azt is állíthatnánk, hogy korábban vannak tudományos elvárások a tudományággal szemben, minthogy egyáltalán diszciplínaként megjelenne. Az Egyesült Államokban az ötvenes években jönnek létre először kommunikáció tanszékek, s ezek egy már meglevő munkaerő-piaci igényre válaszolnak. A tudományág így az emberi kommunikáció megváltozó strukturális sajátosságainak hatására kezdi el meghatározni episztemológiai profilját. Abban a sajátos helyzetben van, hogy tudományos szemléletében a humán és társadalomtudományok jelentős paradigmáihoz egyaránt nyúlt, illetve az emberi kommunikáció technikai feltételei miatt a reáltudományok felé is tájékozódnia kell. Radikálisan interdiszciplináris terület tehát. A nemzetközi mezőnyt illetően összefoglalásként azt is állíthatnánk, hogy a kommunikáció tanszékek diszciplináris kínálatát az alapítástörténetek kontextusából, az elvárások és kínálat összekapcsolásából adódó válaszlehetőségek megértéséből lehet levezetni. Az Illinois-i Egyetemen például már 1884-ben létrehoznak egy retorika és nyilvánosság előtti beszéd kutatására és tanítására szakosodott tanszéket, s a kommunikációtudományi tanszék ebből alakul ki aztán. A tudományterületen belül a felsőoktatás az Amerikai Egyesült Államokban a kritikai-kulturális, az egészségügyi kommunikáció, az interperszonális és tömegkommunikáció, a szervezeti kommunikáció, a politikai kommunikáció, a retorika és a környezeti kommunikáció területei szerinti szakosodást enged meg. Ugyanakkor a kérdés másik aspektusát a kommunikáció megváltozó technikai feltételei és az azoknak szentelt kutatások jelentik. Franciaországban a kommunikációtudományt olyan forradalmi tudományágként tartották számon, mely a műszaki és humán tudományokon alapuló szakmák egységesítésére képes. Amennyiben a diszciplína meghatározásából indulunk ki (az emberi kommunikációval, vagyis a szimbolikus tartalommegosztás praxisaival foglalkozó tudományág), 281

282

VINCZE H. O., GYŐRFFY G., KÁDÁR M., KESZEG A.,TŐKÉS GY., VALLASEK J., VIRGINÁS A., ZÖRGŐ N.

a tudományos habitusok sokfélesége nem pusztán episztemológiai, hanem kulturális kérdés is. Hiszen az eltérő megközelítések öröklik az egyes akadémiai szférákra jellemző tudományok közötti hierarchiát. Más tudományos modell számít uralkodónak az angolszász, a francia, a német vagy a hirtelen intézményesülő távol-keleti kommunikációtudományban. Ennek a tudományköziségnek a következményei az egyes szakmai és felsőoktatási műhelyek kínálatai közötti eltérésekben látszanak. A társadalomtudományok felől érkező szakemberek mellett a nyelvészet vagy a kultúratudomány módszertanából inspirálódó habitusokra egyaránt találunk példát. Illetve tudományos ambícióval jelentkeznek olyan megközelítések is, melyek a marketingre alapoznak, vagy – a gazdaságtudomány alkalmazott ágaihoz hasonlóan – a gyakorlatok instrumentalizálását tűzik ki célul. A diszciplína intézményesülése során azzal a nehézséggel is számolni kellett, hogy amíg a nagy nemzeti tudományos tradíciókkal rendelkező kultúrákban a 20. század második felében létrejöttek az érdekvédelmi szervezetek (International Communication Association, 1950; Société Française des Sciences de la Communication, 1970-es évek; Deutsche Gesellschaft für Publizistik- und Kommunikationswissenschaft, 1963), a magyar és román nyelvterületen létrejövő kezdeményezések sorsa folyamatosan a humán erőforrás újratermelésének nehézségeivel küszködött. A Magyar Kommunikációtudományi Társaság 2005-ben alakult, Romániában pedig a kutatók nemzetközi szervezetekbe való becsatlakozása volt jellemző, nem az önálló szervezeti építkezés. Ezt a funkciót a felsőoktatási intézmények által koordinált közös konferenciák vagy tudományos kutatások töltik be. Külön problémát jelent a szakmai intézményesülés és érdekvédelem megszervezése a nem kutatással és felsőoktatással kapcsolatos területen (PR-os és reklámszakmák, médiaszakemberek érdekvédelme), erre azonban itt nem áll módunkban kitérni.

2. A beszámoló módszertanáról Akárcsak a terület általában, a romániai magyar média- és kommunikációkutatás is hangsúlyosan multidiszciplináris terület. Ez a multidiszciplinaritás megnyilvánul a területet kutató intézmények, illetve a kutatók szakmai hátterének, érdeklődésének, módszertani eszközeinek sokféleségében is. Valamennyi hazai humán és társadalomtudományi profilú lapban, illetve kiadónál jelennek meg a területet érintő tanulmányok, kötetek, melyeknek szerzői nemcsak szigorúan értelmezett médiaés kommunikációtudományi intézményekben dolgoznak. A kép összetettségéhez hozzájárul, hogy a kutatók természetesen külföldön is publikálnak, és ezek a külföldi lapok sem tömörülnek egyetlen, jól áttekinthető adatbázisba. Ezért valamenynyi, a területhez kapcsolódó publikáció áttekintése nem lehetett célunk. A jelentés alapját az intézmények és oktatók, kutatók kérésünkre elküldött beszámolói, illetve a publikusan elérhető adatok (intézményes honlapok, munkatársak

KOMMUNIKÁCIÓ- ÉS MÉDIATUDOMÁNY

283

publikációs jegyzékei) képezik. Arra törekedtünk, hogy ne csak a főállású oktatók és kutatók, hanem az intézmények külső munkatársainak tevékenységét is tükrözzük. Ez azt is jelenti, hogy egyes esetekben személyi átfedések vannak különböző tudományterületek között, hiszen – a terület már említett multidiszciplinaritásából, de a romániai magyar felsőoktatás személyi feltételeinek következményeképpen is – gyakori, hogy egy egyetemi oktató, kutató több intézet munkatársa. Ugyanakkor a hozzánk beérkezett, illetve a nyilvánosan elérhető adatok is részlegesek. Ezekből a korlátokból fakadóan jelentésünk nem törekszik arra, hogy feldolgozza a területen dolgozó és publikáló valamennyi oktató, illetve szerző munkásságát, és nem alkalmas az egyes kutatók, sem az egyes intézmények egyéni teljesítményének összehasonlítására. Ehelyett arra teszünk kísérletet, hogy felvázoljuk a terület témaszerkezetét, a média- és kommunikációtudományi kutatások fő irányait. Ez a kísérlet azért is fontos, mert – fiatal és multidiszciplináris területről lévén szó – a kutatásnak nincsenek domináns témái és módszertanai. Beszámolónk három fő részre tagolódik. A 3. alfejezetben felvázoljuk a tudományterület intézményes helyzetét, bemutatjuk azokat az egyetemi intézeteket és háttérintézményeket, amelyekben elsősorban média- és kommunikációtudományi oktatás és kutatás zajlik. Mivel, mint említettük, különböző szakterületekhez tartozó intézményekben is dolgozhatnak a média- és kommunikációtudományi tanulmányokat is publikáló kutatók, csak azokat az intézményeket tekintjük át, amelyeknek elsődleges tevékenységi köre a területhez kapcsolódik, azaz magyar nyelvű média- és kommunikációs képzéseket nyújtanak. Ide tartoznak az újságírás, kommunikáció és közkapcsolatok, fotóművészet, filmművészet, média, audiovizuális kommunikáció – multimédia szakok. A 4. részben az intézetekben programszerűen folyó kutatásokat ismertetjük. Azokat a kutatási programokat soroltuk ide, amelyek pályázati úton nyerték el egy kutatásfinanszírozó intézmény támogatását. A területen folyó tudományos kutatás helyzetét jellemzi, hogy a kutatómunka nemcsak intézményes és támogatott formában, hanem igen gyakran mindenfajta támogatás nélkül zajlik. Az egyéni eredményekről az 5., a kutatási témákat és az eredmények megjelenítését összegző alfejezetben számolunk be. Az egyes területekhez itt válogatott bibliográfiákat rendeltünk, melyek a fő kérdésirányokat hivatottak illusztrálni.

3. A tudományterület intézményes helyzete A romániai magyar média- és kommunikációkutatás a felsőfokú képzéseket nyújtó oktató- vagy oktató- és kutatóegyetemeken folyik. Ezek az intézmények egész Erdély területét lefedik. A Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Csíkszeredatengely mentén fönnálló intézmények nevük szerint kevesebb, a kutatási területek, az

284


oktatási programok, illetve tudományos rendezvények tekintetében azonban sok közös vonást mutatnak. Kétségtelen viszont, hogy az elérhető önmeghatározások és programleírások alapján az egyes intézetek a terület más aspektusaira helyezik a hangsúlyt, ezért az így kialakuló összkép igen sokszínű. Média- és kommunikációtudományi képzéseket társadalom- és humán tudományi, illetve művészeti profilú intézmények egyaránt nyújtanak. Minden szak esetében érezhető a törekvés, hogy az új kommunikációs területeket úgy ágyazzák be a hagyományos diszciplínákba, hogy közben a képzések alkalmazott, gyakorlati jellegét, a hallgatók munkaerő-piaci esélyeit is erősítsék, illetve növeljék. Ezzel együtt a művészeti karok által nyújtott képzések inkább alkalmazott jellegűek, a média és kommunikáció esetükben a kommunikáció konkrét, technikai értelemben vett közegeit jelenti. A társadalom- és humán tudományi karok kínálatára jellemzőbb a kommunikációs jelenségeknek a hagyományos tudományterületek, a politológia, szociológia, nyelvtudomány, közgazdaság-tudomány vagy kultúratudományok felőli megközelítése. A társadalom- és humán tudományi karokon folyó képzések közül kettő a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, kettő pedig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen működik. A kolozsvári BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán 1993-ban indult az Újságírás, 2005-ben pedig a Kommunikáció és közkapcsolatok szak. Utóbbi elődje a Történelem és Filozófia Karral közösen működtetett Filozófia–kommunikáció kettős képzés, amely a bolognai rendszerű felsőoktatásra való átálláskor szűnt meg. Ez utóbbi képzést két évfolyam végezhette el. Mindkét képzés nagy hangsúlyt fektet a kommunikációs jelenségek társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális vonatkozásaira. Az alapozó tárgyak mellett a kommunikáció szakon beszédtechnikát, érveléstechnikát, tömegkommunikációs ismereteket és médiakapcsolatokat, PR-eszközöket és -technikákat, reklámkommunikációt, reklámgrafikát tanulhatnak a hallgatók. Az újságírás szakon oktatott szaktantárgyak a mai tömegkommunikáció csatornáit és eszközeit fogják át, illetve betekintést nyújtanak a társadalmi kommunikáció közegeként megközelített új média működésébe is. A szakterületen két mesterképző program működik. A Kommunikációs készségfejlesztés mesterképző programot a Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézet magyar tagozata, míg a Szociokulturális kommunikáció mesterképző programot az Újságírás Intézet magyar tagozata működteti. Ezek a programok, bár hallgatóik gyakran kerülnek ki a kommunikáció és közkapcsolatok, illetve újságírás szak hallgatói közül, nem közvetlen folytatásai az alapképzéseknek, hanem a társdiszciplínák végzettjeit is fogadják. Az intézetekben folyó kutatómunka hátterének biztosításához a Medea és a Terra Nova Egyesületek járulnak hozzá. A kutatási és egyéb szakmai programok rendszeres partnere továbbá a Kolozsvári Magyar Média Tudományos és Kulturális Központ.


285

A Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézet magyar tagozatának főállású oktatói Kádár Magor, Keszeg Anna, Vincze Hanna Orsolya és Zörgő Noémi. Az Újságírás Intézet magyar tagozatának főállású oktatói Cseke Péter, Győrffy Gábor, Könczey Elemér, Tibori Szabó Zoltán és Vallasek Júlia. A Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán 2002 óta működik a Kommunikáció és közkapcsolatok szak. A szakon oktatott főbb tárgyak elméleti-alapozó és gyakorlati jellegűek (rádiós ismeretek, fotó és videó, fotózsurnalizmus, kapcsolattartás a sajtóval, hírszerkesztés, PR-termék számítógépes előállítása, PR-termék előállítása audiovizuális eszközökkel, retorika, PR a kultúrában, PR a gazdaságban, PR a turizmusban, PR a politikában, PR a civil szervezeteknél, a PR-szakember munkamódszerei). A szak oktatóinak tudományos műhelye a Média és Kommunikáció Kutatóközpont. A szak főállású oktatói: Gagyi József, Pletl Rita, Fülöp [Ármeán] Otília, Tőkés Gyöngyvér, Zsigmond István, Fülöp Lóránd. A Sapientia EMTE csíkszeredai Műszaki- és Társadalomtudományok Karán 2003 óta működik a Kommunikáció és PR szak. A program céljai szerint egyformán törekszik társadalomtudományi alapműveltséget és gyakorlatorientált képzést nyújtani. A főbb tárgyak a PR-menedzsment, televíziós és rádiós műsorszerkesztés, reklámírás, tömegkommunikáció, sajtóetika, retorika, szemiotika, PRkampányok, válságkommunikáció, információs társadalom, kommunikációs jog, szerkesztési technikák, kommunikációelmélet, antropológia. A szakot működtető Társadalomtudományi Tanszék tagjai Bakó Rozália, Ambrus Zoltán, Bálint Blanka, Bálint Gyöngyvér, Biró A. Zoltán, Bodó Julianna, Gergely Orsolya, Hubbes László, Kósa István, Mandel Kinga, Nistor Laura, Sólyom Andrea, Tamás Dénes, Részeg Imola, Székely Kinga-Katalin, Telegdy Balázs, Zakariás Éva és Zsigmond Csilla. A művészeti karokon folyó képzések közül egy-egy működik a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, a Partiumi Keresztény Egyetemen, illetve a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. A kolozsvári BBTE Színház és Televízió Karán működő Fotóművészet, filmművészet, média szak elsősorban a fotó- és filmművészeti termékek előállítására összpontosít, operatőri, gyártástechnikai, világítástechnikai, hangtechnikai ismereteket nyújt. A Filmművészet és Média Intézet magyar tagozatának főállású oktatói Feleki István, Karácsonyi Zsolt, Katona József és Tárkányi János. A PKE Művészeti Karán 2002 óta folyik magyar nyelvű vizuális kommunikációs oktatás. A Képzőművészet–grafika szak három képzési irány köré szerveződik: reklámgrafika (tipográfiaművészet, arculattervezés, plakátművészet, csomagolás- és weboldaltervezés); audio-vizuális struktúra (videó, reklámklip, TV-grafika, médiatörténet, intermédia, multimédia, installáció); narratív kép (könyvművészet, illusztráció, képregény, animáció). A szakot működtető Képzőművészet Tanszék

286


oktatói Balázs Zoltán, Horváth B. Ioan, Vass Sándor, Ujvárossy László, Antik Alexandru, Onucsan Nicolae, Maczó Péter, Ütő Gusztáv, Izsák Előd, Kovács Zoltán és Bartha Sándor. A Sapientia EMTE kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karán 2003-ban indult a Filmművészet, fotóművészet, média szak. A filmes szakemberek képzése három szakirány mentén valósul meg: film- és tévérendezés, film- és tévéoperatőr szakirány, audiovizuális kommunikáció (filmológia, forgatókönyv- és reklámírás). A képzés alapozó tárgyai elsősorban kultúratudományi jellegűek (filmtörténet, filmelmélet, kultúrtörténet), míg a szaktantárgyak az egyes szakirányok speciális ismereteit fedik le. 2008 óta működik a Film- és Médiatudományi Kutatóközpont, amely a szak keretében oktatók tudományos műhelye. A Média Tanszék főállású oktatói Pethő Ágnes, Blos-Jáni Melinda, Fazakas Áron, Virginás Andrea, Lakatos Róbert, Bóné Ferenc és Felméri Cecília. A marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Karán 2011ben indult az Audiovizuális kommunikáció – multimédia szak. A karon folyó, elsősorban színháztudományi kutatások szervezeti kerete a Színházművészeti és Színháztudományi Kutatóközpont, amely befogad az új média, vizuális kommunikáció, médiajog, tömegkommunikáció jelenségeit vizsgáló kutatásokat is. A szakot a Színház, Vizuális Művészetek és Kommunikáció Intézet működteti. Mivel a művészeti, illetve társadalom- vagy humán tudományi intézetekben folyó munkával szembeni elvárások jelentősen eltérnek, és előbbiek teljesítményének áttekintésére nem alkalmasak az utóbbi területeken megszokott kutatási és publikációs szempontok, a továbbiakban elsősorban a társadalom- és humán tudományi karokon működő intézetek tevékenységének bemutatására összpontosítunk. Kivételt képez a Sapientia EMTE Média Tanszéke, amely, bár művészetiként definiált karon működik, szilárd kultúratudományi beágyazottsággal és jelentős kutatói tevékenységgel rendelkezik. A tudományterülethez kapcsolódó oktatási intézmények felsorolásában nem szerepelt a Bukaresti Egyetemen működő Hungarológia szak, amely nem kimondottan média- és kommunikációtudományi képzés, ám a 2012-ben megszűnt Hungarológia Tanszéken fontos, a területet érintő kutatások folytak, amelyekre a kutatások ismertetésében ki kell térnünk. Ugyanakkor a terület másik jellemzője, hogy az instrumentalizálható kutatási eredmények gyakran válnak képzések és felnőttképzési programok témájává. A kolozsvári BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának vállalkozása volt az Új írástudás című, pedagógusoknak szánt képzéscsomag. A Sapientia EMTE Média Tanszékének oktatói egy úttörő jellegű, a kutatást, az oktatást és az új média adta lehetőségeket egyaránt kiaknázó csoportos munkában vett részt 2011–2012 között. Ez volt a European Virtual Academy, egy öt európai egyetemet tömörítő online platform létrehozását megcélzó, az Európai Unió LLP keretéből megvalósított, film- és médiakultúrára vonatkozó, elsődlegesen oktatási program.


287

4. Kutatási programok Az előbbiekben vázolt intézményes keretekben egyéni és csoportos kutatások folynak. Az egyetemi intézetek többségében működnek kutatóintézetek vagy a kutatás hátterét biztosítani hivatott, a különböző programok lebonyolítását segítő háttérintézmények. Ezek a háttérintézmények azonban elsősorban az oktatók kutatómunkáját hivatottak támogatni, önálló kutatói személyzettel többnyire nem rendelkeznek. Önálló kutatóintézetek híján a tudományos kutatás tehát elsősorban az oktatói munka mellett folyik.

4.1. Doktori kutatások A magyar nyelven folyó kutatások egyik legfontosabb színterét a Babeș– Bolyai Tudományegyetem keretében működő Hungarológiai Tanulmányok Doktori Iskola képezi, ahol Cseke Péter professzor irányításával 2006 és 2013 között 21 média- és kommunikációtudományi doktori disszertáció készült. Az elkészült diszszertációk témái a mediálatlan személyközi kommunikációtól, az írott és audiovizuális sajtó vizsgálatán át, a kortárs politikai- és reklámkommunikációs stratégiák feltárásáig terjednek. A disszertációk legnagyobb csoportja sajtó- és nyilvánosságtörténeti kérdéseket tárgyal változatos, politikatörténeti, műfajelméleti, intézménytörténeti megközelítésekben (Győrffy 2007; Zsugán Gedeon Hidber 2009; Sas 2010; Zólya 2010; Botházi 2013; Sándor 2013). A disszertációk egy kapcsolódó csoportja a tömegkommunikációs jelenségek médiaszociológiai megközelítését nyújtja, főként ifjúságszociológiai és használatvizsgálati keretben (Gábor 2009; Kassay 2013a). A kelet-európai és globális filmkultúra kérdéseit a filmrendezői és képalkotási technikák felől vizsgálta Lakatos Róbert (Lakatos 2013), illetve Tárkányi János (Tárkányi 2013). Az új média területét Péter Árpádnak a posztmodern kor videójátékait tárgyaló disszertációja képviseli (Péter 2013), míg az internetes közösségi oldalakon folyó kommunikáció politikai alkalmazásait Tamás Ágnes kutatta (Tamás 2013). A társadalmi kommunikáció szintjét képviselik a közpolitikai és szociálpolitikai diskurzusokat, illetve a gazdasági és politikai témák médiareprezentációit vizsgáló kutatások (Balogh 2008; Deme 2009; Demeter 2009; Kozma 2011; Máté 2013). A disszertációk külön csoportját képezik a kommunikációs készségeket és technikákat vizsgáló alkalmazott kutatások. Albert Júlia és Erdei Edit-Zsuzsanna disszertációi a kommunikációs készségek és nyelvhasználat kérdéseit vizsgálták a mediálatlan személyközi kommunikációban, illetve a tömegkommunikációban (Albert 2008; Erdei 2011). A kampánykommunikáció technikáit és hatásait Kádár Magor és Zörgő Noémi vizsgálta (Kádár 2006; Zörgő 2014).

288


A Bukaresti Egyetem 2012-ig működő Hungarológia Tanszékén is születtek média- és kommunikációtudományi disszertációk. A Murvai Olga irányításával folyt doktori kutatások két irányát a romániai magyar audiovizuális média szövegeinek sajátosságai (Lincu Nagy 2009; Simonffy 2009), illetve a romániai magyar politikai retorika képezték (Szász 2009; Kós 2009). A doktori fokozatok megszerzését rendszeresen támogatta az MTA Domus Hungarica programja, az MTA külföldi doktoranduszi ösztöndíja, illetve az Arany János Alapítvány. Az ösztöndíjasok közé tartoztak Virginás Andrea, aki fokozatát a Debreceni Egyetemen szerezte 2009-ben (Virginás 2009), illetve Blos-Jáni Melinda, fokozatát a kolozsvári BBTE-n szerezte 2012-ben (Blos-Jáni 2012a).

4.2. Egyéni posztdoktori kutatások Az Európai Unió Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programja (POSDRU) támogatásával a BBTE romániai egyetemekkel közösen indított posztdoktori kutatási programokat. Ebben a keretben folyt Keszeg Anna Lokális identitások és történeti toposzok az erdélyi magyar kisebbség politikai beszédmódjaiban. A 18. század végétől napjainkig elnevezésű posztdoktori kutatása (támogatási periódus: 2011. szeptember – 2013. február). A kutatás a településmárkázás tartalmi összetevőinek feltárását tűzte ki célul, azoknak az összefüggéseknek a vizsgálatát, melyek a történetileg változó térreprezentációk és a települések márkaértéke között van. A tág merítésre kidolgozott szempontrendszer használatával a posztdoktori ösztöndíjas végül Torockó példáját elemezte részletesen. A térreprezentációk mediális változásai, a médiumok közötti közvetítések, a transzmediális Torockó-történetek tanulságos példái annak, hogy adott politikai kontextusokban milyen szimbolikus tartalommal telítődik egy-egy térrész (Keszeg A. 2015). A romániai Országos Kutatási Tanács (CNCS) 2013-ig működő többszintes kutatásfinanszírozási programjai a terület romániai magyar kutatóinak egyéni posztdoktori és csoportos programjait is támogatta. Vincze Hanna Orsolya A válság nyelvei. A globális gazdasági válság romániai hírkeretei című posztdoktori programja (támogatási periódus: 2011. október – 2013. szeptember) a „válság” toposzát vizsgálta a központi romániai sajtóban. A főként kvalitatív tartalomelemzéssel dolgozó kutatás azt mutatta meg, hogyan vált az elmúlt években a „válság” olyan általános hírkeretté, amelyben az anyagi és szellemi javak és erőforrások hiánya, illetve a kormányzat, az intézmények, a társadalmi berendezkedés zavarai egyaránt megragadhatók. A kutatás egyben javaslatot tett az általános hírkeretek azonosításának és elemzésének egy olyan módszertanára, amely az adott témától és kontextustól elvonatkoztatva, illetve nemzetközi összehasonlító vizsgálatokban is felhasználható. A kutatás eredményeit összegző tanulmány (The ‘Crisis’ as a Journalistic Frame in Romanian News Media) a szakterület egyik legrangosabb lapja, a European Journal of Communication publikálta (Vincze 2014).


289

2013 májusa és 2015 októbere között zajlik Virginás Andrea The Role of Generic Panels in European Small Cinemas című egyéni posztdoktori kutatási programja, amelyet szintén a Román Oktatási Minisztérium és a CNCS-UEFISCDI támogat. 2011 áprilisa és 2012 májusa között Fazakas Áron a bukaresti MIDAS által szervezett, a Román Oktatási Minisztérium által támogatott posztdoktori kutatási programban vett részt. A Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica programja rendszeresen támogatott a területen folyó, egyéni és csoportos kutatásokat. Keszeg Anna Domus-kutatásai a következőkre irányultak: az alkalmi költészet specifikus nyilvánosságformáinak kutatása, e nyilvánossággal kapcsolatos szempontrendszerek felhasználása kritikai kiadás előkészítésében. Győrffy Gábor Domus-kutatásait sajtótörténeti témában folytatta, a romániai szocialista sajtó tipológiai módosulásait és ritualizációs szerepét vizsgálta, illetve az erdélyi nyilvánosság kialakulásának körülményeit és 18., illetve 19. századi formálódásának lehetőségeit kutatta. Vallasek Júlia Domus-kutatásai a kritikai kultúrakutatás vonalán haladva a kortárs kultúrában és médiában fellelhető identitás- és másságfogalmak konstruálódását, illetve az irodalom és sajtó viszonyának artikulálódását vizsgálták az 1945 előtti magyar kulturális életben. Virginás Andrea több ízben kapott támogatást az MTA Domus Hungarica alapjától, eleinte junior, majd senior kutatói kategóriákban, ezekben műfajelméleti, kánonelméleti és társadalmi nemi reprezentációkra vonatkozó kérdésekkel foglalkozott. Az MTA Határon Túli Magyar Tudományos Ösztöndíjprogram keretében is zajlottak sajtótörténeti kutatások. Győrffy Gábor elsősorban az erdélyi magyar nyelvű sajtó 19. századi fejlődését kutatta (Az erdélyi sajtó története a kezdetektől 1814-ig; Az erdélyi sajtó története 1814-től 1836-ig). Ezen kutatások eredményeként a Balassi Intézet Magyar Ösztöndíj Bizottsága rendelésére készül Médiatörténet. Egyetemi jegyzet újságírás szakos diákok számára című tankönyve (Győrffy megj. előtt).

4.3. Csoportos kutatási programok A Sapientia EMTE kolozsvári Média Tanszékén 2013 szeptembere és 2016 októbere között Pethő Ágnes vezetésével fut a Román Oktatási Minisztérium és a CNCS-UEFISCDI által támogatott, IDEI típusú csoportos kutatási program Remediated images as figurations of intermediality and post-mediality in Central and East European Cinema címmel, amelyben a tanszék tagjai mellett külsős kutatók is részt vesznek. A romániai magyar nyelvű audiovizuális média nyelvhasználata elnevezésű program a BBTE és a Sapientia EMTE közötti partnerségben, a Communitas Alapítvány támogatásával valósult meg 2010–2012 között. A vizsgálat partnerei a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete és az Országos Audiovizuális Tanács voltak.

290


A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a romániai magyar nyelvű közszolgálati és kereskedelmi rádiós és televíziós műsorokban mennyire érvényesülnek a regionális köznyelvi normák, és melyek azok a nyelvhelyességi kritériumok, amelyeket nem tartanak be. Szintén a Communitas Alapítvány támogatásával indult 2013-ban A romániai magyar média napirendje című kutatási program, amelynek résztvevői a BBTE Újságírás és Kommunikáció Intézetének oktatói és munkatársai. A program várhatóan fontos következtetésekkel gazdagítja majd a romániai magyar média hírforrásairól és hírszerkezetéről, a média által előállított és forgalmazott közéleti tudás sajátosságairól alkotott képünket. A Sapientia EMTE oktatóinak és munkatársaiknak kutatói tevékenységét támogatja a Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete. A Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszékének oktatói 2004 és 2007 között a társadalmi kommunikáció hagyományos és új formáinak vizsgálatát tűzték ki célul. 2008 óta a kommunikáció és közkapcsolatok szak oktatóinak közös kutatási területe az új média folyamatainak, szerepének és hatásainak a mikro- és makroszintű vizsgálata. Az Új média és kulturális változások című általános kutatási program keretében az elmúlt években az alábbi témakörök vizsgálata zajlott: az új média szerepe a kommunikatív magatartás változásában (2008), a médiakonvergencia hatása a kulturális változásra (2009), az új média tereinek sajátosságai (2010), a reális és virtuális terek találkozásai (2011), az új média környezetben kialakuló kapcsolatok és hálózatok jellegzetességei (2012), az új média hatása a tudástermelésre (2013). A tanszéki kutatási programokon belül az egyes kutatók saját területei: az új média használata és digitális egyenlőtlenségek a fiatalok körében (Tőkés Gyöngyvér), új média vidéki környezetben (Gagyi József), drámai elemek és dialogicitás az új médiaműfajokban (Ungvári-Zrínyi Ildikó), a médiakommunikáció „terének” és formáinak átszerveződése (Ungvári-Zrínyi Imre), tipográfia digitális környezetben (Ármeán Otília), középiskolások narrációi az új médiakörnyezetben (Pletl Rita), internet alapú távmunka (Sántha Ágnes). A Sapientia EMTE kolozsvári Média Tanszékének oktatói Pethő Ágnes vezetésével már az oktatás tényleges beindulása előtt is kutatócsoportként dolgoztak. Ez a Kutatási Programok Intézetének (KPI) külső kutatási programja volt 2001–2003 között A mozgókép kontextusai, médium- és művészetközi kapcsolatai címmel (tagok: Pethő Ágnes, Virginás Andrea, Gregus Zoltán, Blos-Jáni Melinda). Ezt a kétéves futamidejű csoportos kutatást követte 2004–2006 között egy, ezúttal KPI – Egyetemi Kutatás minősítésű és finanszírozású újabb csoportos munka, amelyben az oktatók mellett diákok is részt vettek; a kutatás címe: A mozgókép szinkronstruktúráinak (kép-zene-szöveg viszonyainak) változásai (tagok: Pethő Ágnes, Virginás Andrea, Gregus Zoltán, Blos-Jáni Melinda, Horváth-Emőke Ágnes, Zágoni Bálint, Ambrus Réka, Tóth Orsolya, Zsizsmann Erika). A következő kétéves futamidőben (2006– 2008 között) a tanszék KPI – Egyetemi Kutatási Programja a következő tematikát


291

célozta meg: Jean-Luc Godard és a modern film medialitása (tagok: Pethő Ágnes, Virginás Andrea, Gregus Zoltán, Blos-Jáni Melinda, Horváth Emőke-Ágnes). 2009–2010 között a KPI – Egyetemi Kutatási Program keretében a tanszék főállású oktatóinak egy része a Mozgóképi remedializációs jelenségek című, rövidebb futamidejű közös kutatás keretében dolgozott együtt (tagok: Pethő Ágnes, Virginás Andrea, Blos-Jáni Melinda, Boné Ferenc). 2011–2013 között a KPI – Egyetemi Kutatási Programban a tanszék a Mozgókép, reprezentáció és regionalizmus című kutatással vett részt (tagok: Pethő Ágnes, Virginás Andrea, Blos-Jáni Melinda, Boné Ferenc, Tóth Orsolya). A romániai magyar kutatók által vezetett csoportos kutatási programok mellett a terület képviselői számos nemzetközi kutatási programba is bekapcsolódtak. 2009-ben Pethő Ágnes a European Science Foundation által szervezett tudományos ülésszakon meghívott kutatóként vett részt, amely ülésszak az intermedialitás kérdéseivel foglalkozott. Vincze Hanna Orsolya az Oxfordi Egyetemen az Andrew W. Mellon Foundation támogatásával folyó Cultures of Knowledge kutatási program Budapesti workshopján, illetve oxfordi konferenciáján adott elő. Tőkés Gyöngyvér az Európai Bizottság által támogatott EuKids Online programba bekapcsolódva végzi a romániai adatok elemzését.

5. Kutatási témák és az eredmények megjelenítése A terület multidiszciplinaritásából fakadóan a kutatók igen változatos profilú lapokban és kiadóknál publikálnak. A fokozatos intézményesüléssel azonban az elmúlt tíz évben megjelentek a szorosabban vett média- és társadalomtudományi profilú, rendszeres kiadványok is.

5.1. Szaklapok A BBTE-n szerkesztett Me.Dok, amely C kategóriás tudományos minősítéssel rendelkezik, a média- és kommunikációtudomány aktuális és történeti kérdéseivel foglalkozik. A 2006-ban indult lap negyedéves rendszerességgel jelenik meg. A filmes kutatások fontos műhelye a Filmtett filmes folyóirat és jelenleg naponta frissülő filmes portál, amely az évente megrendezésre kerülő Filmtett alkotótáborral együtt a diákok tehetséggondozásának fontos közege is. Szaklapként említendő meg a Romániai Magyar Sajtó, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének kiadványa, amely hangsúlyosan az erdélyi magyar sajtó lehetőségeivel, az újságírókat érintő gazdaságijogi változásokkal foglalkozik, megjelenítve a sajtóval kapcsolatos kutatásokat is. A kiadvány 1933-ban indult, és jelenleg évente 4–6 lapszáma jelenik meg. Angol nyelven jelenik meg az Acta Universitatis Sapientiae Film and Media Studies sorozata, amelyben 2009 júniusától 7 angol nyelvű, lektorált lapszám jelent

292


meg, Pethő Ágnes szerkesztésében. Emellett a terület kutatói rendszeresen publikálnak a BBTE Studia Universitatis Babeș-Bolyai, Studia Ephemerides, illetve Journal of Media Research című, szintén angol nyelvű szaklapokban. Az angol nyelvű szaklapokat több nemzetközi adatbázis jegyzi (EBSCO, CEEOL, ProQuest), biztosítva a publikációk nemzetközi láthatóságát. Kutatóink a román nyelvű sajtótörténeti szaklapban, a Román Sajtótörténeti Egyesület kiadásában megjelenő Revista Română de Istoria Presei című kiadványban is közöltek tanulmányokat. Ezek elsősorban az erdélyi magyar sajtó történetével foglalkoznak. A multidiszciplináris kiadványok közül az eredmények megjelenítésének egyik legfontosabb közege a Korunk folyóirat, amely az elmúlt évtizedben több, kommunikáció- és médiatudománnyal foglalkozó tematikus számot is megjelentetett.

5.2. Konferenciakötet-sorozatok A hazai média- és kommunikációtudomány eredményeit jelenítik meg a Sapientia EMTE, illetve a BBTE konferenciakötet-sorozatai. Rendszeresen kötetben jelennek meg a Sapientia EMTE Média Tanszéke által szervezett nemzetközi film- és médiatudományi konferencia anyagai. A kötetek a konferenciákon bemutatott előadások, tanulmányok mellett a kutatási programok eredményeinek közlését is szolgálják. Az első kötetek a Sapientia EMTE kiadójánál magyar nyelven jelentek meg: Képátvitelek. Tanulmányok az intermedialitás tárgyköréből (Pethő szerk. 2002); Köztes képek. A filmelbeszélés színterei (Pethő szerk. 2003); Film.Kép.Nyelv (Pethő szerk. 2007). 2008-ban jelent meg az első angol nyelvű közös tanulmánykötet, amelyben a tanszék oktatói, kutatói mellett számos nemzetközi résztvevő publikált, és amelyet azóta még egy kötet követett: Words and Images on the Screen. Language, Literature, Moving Pictures (Pethő szerk. 2008); Film in the Post-Media Age (Pethő szerk. 2012). A Medea Egyesület kiadásában megjelent konferenciakötetek a média szakos doktori hallgatók konferenciáin elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazzák. A sorozat elsősorban a médiatudomány területét vizsgáló fiatal kutatóknak nyújtott bemutatkozási lehetőséget. A sorozat kötetei: Nyelv és kommunikáció (Botházi, Péter szerk. 2009); Közbeszéd és önismeret (Botházi szerk. 2009); Esettanulmányok (Botházi szerk. 2008a); Média és kultúra (Botházi szerk. 2008b); A médiakutatás módszertani követelményei (Botházi szerk. 2007a); Elméleti alapvetések, fogalomtisztázó törekvések (Botházi szerk. 2007b). Kötetben jelentek meg a Sapientia EMTE Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszéke által szervezett Új Média Konferencia előadásai is: a 2009. március 27–28-án tartott Új média, médiakonvergencia, kulturális változások témájú konferencia előadásai (Tőkés, Sántha szerk. 2013), illetve a 2010. március 3–5. között megrendezett Új média-terek tematikájú konferencia tanulmányai (Gagyi, Imre szerk. 2014). A Kommunikációs kultúra és transzlingvisztika Európában című


293

konferenciakötet a 2011-ben megrendezett többnyelvű konferencia előadásait tartalmazza, melyek interdiszciplináris megközelítésben vizsgálják az európai kommunikációs kultúra és nyelvi kommunikáció időszerű kérdéseit (Pletl, Imre 2012).

5.3. Kutatási területek és publikációk A média- és kommunikációkutatás területén megjelent publikációk igen szerteágazóak, és gyakran érintkeznek más tudományterületekkel. Ez részben a terület multidiszciplinaritásának tudható be, részben pedig annak, hogy a terület intézményesülése viszonylag új keletű, a kutatók pedig a kommunikációs jelenségek vizsgálatát eltérő diszciplináris és módszertani keretekben kísérelik meg. A továbbiakban a kutatási eredmények megjelenítését a kommunikáció főbb színterei szerint haladva vesszük számba.

5.3.1. Személyközi kommunikáció és egyéni kommunikációs kompetenciák A személyközi kommunikáció folyamatait és tartalmait a kutatók igen változatos színtereken vizsgálták. A nonverbális kommunikációval foglalkozó kötetek, tanulmányok főként a közvetlen, mediálatlan kommunikáció nem nyelvi csatornáit, jelhasználatát veszik számba. A személyközi kommunikációt az interakciók céljai felől közelítik meg a személyközi befolyásolást vizsgáló, kísérleti pszichológiai módszerekkel dolgozó cikkek. Ugyancsak pszichológiai módszerekkel dolgoznak a kommunikációs igényeket és szükségleteket vizsgáló munkák, melyek egy igen fontosnak ígérkező, nálunk új terület, az egészségügyi kommunikáció meghonosításának irányába tett lépések is. Egy másik fontos kutatási irány a kommunikáló egyén szövegértési, nyelvhasználati, számítógép-használati, képolvasási, médiaértési kompetenciáit kommunikációs készségként vizsgálja. Ezeknek a publikációknak a csoportja jellemzően a középiskolások és fiatalok kompetenciáival foglalkozik, és következtetéseinek fontos alkalmazási területei az iskolai, illetve nonformális képzési programok. A területhez tartozó publikációkból a következőket említjük meg: Kádár (2011), Dégi (2013), Péntek (2010), Keszeg A. (2011), Pletl (2011), Tőkés (2011).

5.3.2. Szervezeti és kampánykommunikáció Az intézmények és szervezetek tervezett, stratégiai kommunikációját vizsgáló és segítő munkák a kutatások markánsan elkülönülő csoportját képezik. A kutatások és publikációk az általános szervezeti, külső és belső kommunikáció, a közkapcsolatok, a kampánykommunikáció, a térség- és településmárkázás alterületei szerint tovább bonthatók, illetve elkülöníthetők a trendkutatások, esetenként a szervezet- és kommunikációtörténeti kutatások. A szervezeti és csoportkommunikáció

294


dinamikájával és etikai vonatkozásával a filozófia mint társdiszciplína művelői is rendszeresen foglalkoztak. A területhez tartozó publikációkból Kádár (2007, 2008, 2014), Zörgő (2010a, 2011), Ungvári-Zrínyi (2012), Copoeru, Frunză, Ungvári-Zrínyi eds. (2011).

5.3.3. Tömegkommunikáció A média- és kommunikációtudományi kutatások talán legszélesebb és legkomplexebb (és bátran állíthatjuk: Erdélyben legtöbbet vizsgált) területe a tömegkommunikáció. Ezek a vizsgálatok rendkívül sokrétűek, magukba foglalják a médiatörténetet, médiaetikát, a (sajtó-)műfajtörténetet, illetve az elektronikus és online médiatartalmak kutatását. Ebből adódóan a terület egyik legjellemzőbb vonása az interdiszciplinaritás, amely e kutatásokat a történettudomány, az irodalomtudomány, és a társadalomtudományok köréhez közelíti. A leggazdagabb eredményekkel a médiatörténeti kutatások, ezen belül elsősorban a sajtótörténeti kutatások szolgálnak. Kiemelt figyelemnek örvend a huszadik századi erdélyi magyar sajtótörténet különböző aspektusainak vizsgálata, elsősorban a két világháború közti erdélyi magyar nyilvánosság terének működése, illetve a kommunizmus időszakának nyilvánosságkonstrukciói. A területen végzett forrásfeltáró kutatások egy részére doktori kutatás formájában került sor, ezekről a vonatkozó alfejezetben számoltunk be. A területhez tartozó publikációkból: Bányai Éva az 1970-es ’80-as évek romániai magyar sajtónyilvánosságának feltárásával a korszak sajátos, Bukarest felé orientált közéletét vizsgálta (Bányai 2006); Cseke Péter számos kötetében és tanulmányában főként a két világháború közti romániai magyar sajtó és szociográfia történetét kutatta, illetve a kisebbségi nyilvánosság megjelenési módozatait, nyelvhasználatát vizsgálta (Cseke 2003, 2005, 2006, 2008); Győrffy Gábor elsősorban a romániai magyar nyilvánosság korlátozásaival, illetve a kommunista propaganda írott sajtóban való megjelenésével foglalkozik (Győrffy 2009); Tibori Szabó Zoltán kutatásai főként a magyarországi, illetve észak-erdélyi holokauszt történetét és az erdélyi zsidóság második világháború előtti és utáni nyilvánosságtörténetét vizsgálják (Braham, Tibori Szabó 2007, 2008); Vallasek Júlia munkái a második világháború idejének sajtóéletét vizsgálják, rámutatva arra a sajátos szerepre, amelyet az adott történelmi korszak immár professzionalizáltnak mondható sajtójában az irodalmi alkotások töltöttek be (Vallasek 2003), illetve a kommunista és posztkommunista korszak ifjúsági sajtójára fókuszálnak, példakép- és értékrendvizsgálatok alapján (Vallasek 2007, 2013). A nyomtatott sajtó – elsősorban történeti – vizsgálata mellett az elmúlt tíz év során előtérbe kerül az audiovizuális média tartalmainak és használatának kutatása is. Ezeket igen gyakran a médiában is dolgozó, egyben saját újságírói praxisukra is reflektáló szerzők kezdeményezik, és részben az egyetemi közeg és a gyakorló szakemberek közötti erősödő együttműködés eredményei. A területhez tartozó publikációk többek között Simonffy Katalin: Képnyelv–szónyelv. Szemiotikai modell tévéműfajok


295

elemzésére (Simonffy 2010) és László Edit: A fiatalok rádiózási szokásai és nyelvhasználati elvárásai. Egy felmérés következtetései (László 2007). A médiaműfajok és -tartalmak vizsgálatának sajátos csoportját képezik a közösségi média működésének és tartalmainak vizsgálatai. A témához kapcsolódó tanulmányok az online kommunikáció színtereivel (a blogokkal, fórumokkal, közösségi oldalakkal), annak médiumaival, kép- és szövegalkotási, illetve grafikai sajátosságaival, valamint társadalmi vonatkozásaival foglalkoznak. A területhez tartozó fontosabb publikációk: Keszeg A. 2008a, 2008b; Zörgő 2010b; Kassay 2013b, 2008; Ármeán 2011a, 2011b; Vincze 2011. Általános következtetésként megállapítható, hogy a tömegkommunikáció kutatásának egyik jelentős iránya a múlt felé orientált, a bölcsészettudományokhoz és a történettudományhoz kötődve vizsgálja a romániai magyar sajtó történetét. Az elmúlt néhány év fontosabb publikációi ugyanakkor egyre hangsúlyosabban fordultak a kortárs médiajelenségek felé, illetve a tömegkommunikáció területén bekövetkezett változások nyomán érzékelhetően növekszik az online médiahasználat iránti tudományos figyelem.

5.3.4. Filmkultúra A mozgóképes tartalmak és a filmkultúra vizsgálata a romániai magyar médiaés kommunikációkutatás legerőteljesebben intézményesült területe. Az elsősorban a Sapientia EMTE kolozsvári Média Tanszékéhez kapcsolódó filmes kutatások előzményei az irodalomtudományi vagy nyelvészeti kutatások perifériáján megjelenő órák, szakdolgozatok, fordítások, amelyek a 2000-es évek közepétől szerveződtek saját intézményekbe. A kutatások közös fókuszpontját a film- és médiumelmélet, valamint a filmtörténet diszciplínáit egyaránt érintő, problematikaként és módszertanként is elgondolható mozgóképes inter- és multimedialitás és ennek a történetileg is artikulálódó jelenségei képezik. Az egyes kutatók további szempontokat is bevezettek a nagy tematika mellé: az intermedialitás metakritikai megközelítése, Gilles Deleuze filmelmélete, műfajelméleti, kánonelméleti és feminista filmelméleti kérdések, vizuális és médiaantropológiai, valamint naiv médiumelméleti vizsgálódások, kultúr- és ideológiakritikai szempontok, hang- és hangszerelmélet. A területhez tartozó pubikációkból: Pethő (2009, 2013), Virginás (2011, 2013), Blos-Jáni (2012b), Fazakas (2011, 2012), Kassay (2009).

5.3.5. Kommunikatív kulturális gyakorlatok A kommunikációtudományon belül a kommunikáció globális, antropológiai feltételeinek megértése olyan probléma, melyet az intézményes építkezések központi jelentőségűként, egyfajta tudományba való bevezetésként értelmeznek. Itt nyílik mód a kommunikációs gyakorlatok sajátszerűségének megértésére, illetve arra, hogy átláthatóvá váljon, hogyan kapcsolódnak e gyakorlatok globális társadalmi tendenciákhoz. Az erdélyi kutatásokban ez a terület kettős megfontolásból indul ki: a

296


kommunikációként leírható kulturális gyakorlatok sokféleségét tematizálja (a kommunikáció multi- és transzmedialitása, a kommemorációs gyakorlatok és a kulturális közvetítés esetei), illetve e sokféleség történeti, társadalmi, politikai és gazdasági változóit igyekszik azonosítani. A terület a történettudomány kulturális fordulata utáni módszertani kínálatából inspirálódik, amikor olyan kérdésekre keresi a választ, mint a történetmondás és írásbeliség társadalmi beágyazottságának megértése, az öltözék általi kommunikáció, illetve a kommunikációs kultúrák történeti interkulturalitásának problémája. A francia kultúrtörténet által megfogalmazott előfeltevések az olvasás és írás technikáit olyan mentalitásformáló kulturális gyakorlatokként tételezik, melyek egy adott társadalom teljes infrastrukturális berendezkedését, a hatalom és kirekesztés, a centrum és periféria viszonyát, a kollektív kulturális viselkedések, illetve az egyéni identitásperformálás eseteinek megértését teszik lehetővé. Egy másik inspiratív elméleti kínálat a brit cultural studies felől érkezik, mely a hatvanas évek végén intézményesült, és a mindennapiság, hétköznapiság tapasztalatainak leírására vállalkozott. Ez a korszak, mely politikailag is legitimálta a civil perspektívát, a kulturális alulnézetek vizsgálatának tudományos feltételeit teremtette meg. A történettudomány mellett az európai etnológia és a kulturális antropológia módszertani megfontolásai itt szintén jelen vannak. Viszonylag friss és egyelőre tendenciaként jelentkező fejlemény a szórakoztató- és kultúripar szervezeti struktúráinak és infrastrukturális adottságainak megértése és leírása. Ugyanis, amint a cultural studies hanyatlásának következtében önmagát újradefiniáló kultúratudomány állítja, a kommunikációtudomány kutatóinak a gyártás, az előállítás, a kulturális kínálat elsődlegességéből kell kiindulniuk, s a fogyasztói szokások kutatásának mindig ezekből a sajátos termelői, gyártói perspektívákból kell feltérképeznie hipotéziseit. Amennyiben korábban az appropriáció mindennapi technikáiból indult ki a kutatás, a kultúripar egyre nagyobb és egyre árnyaltabb niche-kínálata az előállítás kulturális gyakorlataira irányítja a figyelmet. A sport- és szabadidőkultúra, illetve a divatjelenségek kutatása ezekből a megfontolásokból indul ki. E kutatások instrumentalizálható tudásformákkal is rendelkeznek: a történetmondás a storytelling két-három évtizedes marketingstratégiái felől válik érdekessé, a szabadidőkultúra és kultúripar kutatása pedig az online és közösségi marketing, a prosumer-kultúra technikai leírásait egészíti ki. A területhez kapcsolódó fontosabb publikációk: Bakó, Hubbes (2011), Gagyi (2007), Keszeg A. (2005, 2009), Keszeg V. (2008, 2011), Vincze (2009).

6. Következtetések A romániai magyar média- és kommunikációtudomány széles körű intézményi beágyazottsággal rendelkezik: Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában négy egyetem, a Partiumi Keresztény Egyetem, a Sapientia EMTE,


297

a BBTE és a Művészeti Egyetem nyújt képzéseket a területen. Ezen kívül a BBTE-n két magyar nyelvű mesterképzés működik, és a Hungarológiai Tanulmányok Doktori Iskola keretében számos magyar nyelvű, média- és kommunikáció témájú doktori kutatás is folyik. A terület legrégebbi képzése a húszéves újságírás szak, az újabb képzések az elmúlt évtizedben indultak. A tudományos munka népszerűsítésének fontos terepei a terület oktatói által szervezett, különböző célcsoportoknak szánt képzések. A vizsgált témák tekintetében a terület igen összetett, átfogja a kommunikáció valamennyi szintjét és területét, a személyközi kommunikációtól, a szervezeti kommunikáción át, a társadalmi és tömegkommunikációig, illetve az új, online közegekig. Az egyes intézmények preferált kutatási területei között sok átfedés van, ugyanakkor az elmúlt évtizedben kirajzolódott, esetenként intézményesült is néhány főbb kutatási irányzat. Ebből a szempontból a legerősebben intézményesült kutatóműhelynek a Sapientia EMTE filmes iskolája, illetve a BBTE sajtó- és nyilvánosságtörténeti műhelye tekinthető. A romániai magyar média- és kommunikációkutatás tudományos érettségét jelzi, hogy az utóbbi években képviselői sikeresen pályáztak meg olyan központi, romániai kutatási forrásokat, melyeknek odaítélése komoly versenyben, független szakértők bevonásával történt, eredményeiket pedig rangos nemzetközi lapok publikálják (Pethő Ágnes, Vincze Hanna Orsolya, Virginás Andrea). Szintén örvendetes a hazai kutatók bekapcsolódása nagy nemzetközi kutatási programokba (l. Tőkés Gyöngyvérnek az EuKids Online program keretében készülő elemzéseit). Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy a nemzetközileg is látható kutatások, illetve publikációk többnyire nem a romániai magyar médiavalóságot vizsgálják. Ezért, bár a nemzetköziesedés irányába tett lépések mindenképpen örvendetesek, a jövőbeli kutatásszervezés egyik fő kihívása az lesz, hogyan tartható fenn a romániai magyar társadalmi valóság kommunikációs és tömegkommunikációs problémáinak, működésének, jelentésképző eljárásainak vizsgálata, hogyan egyeztethetők össze a transznacionális és lokális kutatási szintek. A nemzetközi médiatudományi kutatások várható trendjeit a European Science Foundation Media in Europe: New Questions for Research and Policy. An ESF Forward Look című, 2014 márciusában közzétett dokumentuma összegezte. A dokumentum a kutatási megközelítések vonatkozásában hangsúlyozta az interdiszciplináris megközelítések szükségességét, a hosszú távú, diakronikus vizsgálatok fontosságát, a többszintű, nemzetközi, regionális és lokális összehasonlító kutatások szükségességét, az elméleti megalapozottság fontosságát. A vizsgálandó témák tekintetében a dokumentum szintén négy fő kutatási irányt vázolt fel: a politikai participáció formái és lehetőségei a mediatizáció korában; a digitális megosztottság és strukturális társadalmi egyenlőtlenségek összefüggései; az új tartalmak létrehozása és a kreatív iparágak új praxisai; az identitásképződés lehetőségei a közösségi oldalaktól a kulturális örökség intézményesült formáiig.

298


A romániai magyar média- és kommunikációkutatás interdiszciplinaritásában, illetve a kutatási kérdéseknek a nagy hagyományokkal rendelkező diszciplínákba való elméleti beágyazásával illeszkedik az ESF jelentéskészítői által javasolt megközelítésekhez. A hosszú távú, longitudinális, illetve a nemzetközi, regionális vagy akár lokális összehasonlító vizsgálatok azonban hiányoznak. A longitudinális vizsgálatok hiánya a terület fiatalságával, illetve a hasonló vizsgálatok erőforrás-igényeivel is magyarázható. Feltűnőbb viszont azoknak az összehasonlító vizsgálatoknak a hiánya, amelyek a romániai többnyelvű közegben, illetve az egyre átjárhatóbbá váló európai térben indokoltak is lennének, és izgalmas eredményekkel kecsegtethetnének. Az ESF jelentéstevői által felvázolt témák tekintetében a romániai magyar média- és kommunikációkutatás egyelőre két nagy témakörhöz tud egyértelműen kapcsolódni. Az identitásképződés lehetőségeit és a kreatív iparágak jelentésképző mechanizmusait jól kikristályosodott alterületek, a kommunikatív kulturális gyakorlatokra, illetve a filmkultúrára és online kommunikációra irányuló kutatások vizsgálják. A digitális megosztottság okainak és következményeinek vizsgálata szintén megjelent a kutatási témák között. A politikai participáció új lehetőségeinek a vizsgálata további társterületek, elsősorban a politikatudomány felé való nyitás erősödését kívánja majd meg.

Szakirodalom Albert Júlia 2008 A verbális és nonverbális kommunikáció pszichikai vetülete. A beszéd- és mozgáshibák javításának komplex módszere. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Ármeán Otília 2011a Webes felületek reprezentációs kódjai. In: Ármeán Otília, Gagyi József (szerk.): Új média és kommunikatív magatartás. Kolozsvár, Scientia Kiadó. 121–146. 2011b Nézzük, vagy inkább olvassuk? A címkefelhők és a kulcsszavazás tipográfiája a weben. In: Balogh F. András, Berszán István, Gábor Csilla (szerk.): Újrateremtett világok. Írások Cs. Gyimesi Éva emlékére és életművének bibliográfiája. Kolozsvár– Budapest, Argumentum, 140–146. Bakó Rozália Klára, Hubbes László Attila 2011 Religious Minorities' Web Rhetoric: Romanian and Hungarian Ethno-Pagan Organizations. Journal for the Study of Religions and Ideologies Vol. 10, Issue 30, 127–158. Balogh Márton 2008 Közpolitikai programalkotás multietnikus közösségekben. Kolozsvár, Accent Kiadó. Bányai Éva 2006 Sikertörténet kudarcokkal. (Bukaresti életutak. Beszélgetések bukaresti magyar értelmiségiekkel). Kolozsvár, Komp-Press Kiadó.


299

Blos-Jáni Melinda 2012a A mozgókép domesztikációja családi kontextusban. Antropológiai vizsgálat. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Keszeg Vilmos. 2012b The nomads of media- and family histories. Rethinking the moving imagies of families in the age of user-generated content. Acta Universitatis Sapientiae. Film and Media Studies Vol. 5, 21–34. Botházi Mária 2013 A harmadik Korunk első évtizedének szerkesztési koncepciói a közéleti témák tükrében. Egy szellemi műhely rendszerváltó tíz éve. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Botházi Mária (szerk.) 2007a A médiakutatás módszertani követelményei. Kolozsvár, Medea Egyesület – Művelődés. 2007b Elméleti alapvetések, fogalomtisztázó törekvések. Kolozsvár, Medea Egyesület – Művelődés. 2008a Esettanulmányok. Kolozsvár, Medea Egyesület – Művelődés. 2008b Média és kultúra. Kolozsvár, Medea Egyesület – Művelődés. 2009 Közbeszéd és önismeret. Kolozsvár, Medea Egyesület – Művelődés. Botházi Mária és Péter Árpád (szerk.) 2009 Nyelv és kommunikáció. Kolozsvár, Medea Egyesület – Művelődés. Braham, Randolph L., Tibori Szabó Zoltán (szerk.) 2007 A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Budapest, Park Kiadó. 2008 Az észak-erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Budapest–Kolozsvár, Park Kiadó – Koinónia Kiadó. Copoeru, Ion, Frunză, Mihaela, Ungvári-Zrínyi Imre (eds.) 2011 Meddling with other people's work. Cross-disciplinary approaches on moral conflicts and (mis)communication in organizations. Proceedings of the 2nd international conference on Ethics And Professional Culture. Cluj-Napoca, 15-16 April, 2011. Cluj-Napoca–Paris, Casa Cărții de Stiință – Arghos-diffusion. Cseke Péter 2003a Paradigmaváltó erdélyi törekvések. Kisebbségi létértelmezések. Kolozsvár, Kriterion Kiadó. 2005 Időrobbanás. Egy szellemi útkeresés műhelytörténetéből. Budapest, Széphalom Könyvműhely. 2006 Jöjjön el a mi időnk. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó. 2008 A magyar szociográfia erdélyi műhelyei. Budapest, Magyar Napló Kiadó. Dégi László-Csaba 2013 Assessment of psycho-social and communication needs in oncology patients – APSCO. Supportive Care in Cancer Vol. 21, Supp. 1, 156–157. Deme Cecília 2009 Közpolitikák reprezentációi az írott sajtóban. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Demeter Csanád 2009 Gazdasági és társadalmi kérdések a romániai magyar sajtóban. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter.

300


Erdei Edit-Zsuzsanna 2011 A rádiós szövegalkotás és szövegmondás összefüggései. Nyelvhasználati jelenségek a regionális közszolgálati rádióban. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Fazakas Áron 2011 Concert Music versus the Music of the Sound Films. Studia Universitatis BabeșBolyai – Musica Vol. 56, Issue 1, 85–97. 2012 The EWQL Symphonic Choirs programophone/virtual temperate instrument. ICT in the Musical Field Vol. 3, Issue 2, 91–103. Gábor Kálmán 2009 Az ifjúság jövője és a globalizáció kihívásai. A magyar fiatalok és a média növekvő szerepe. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Gagyi József (szerk.) 2007 Emlékezet és kommunikáció. Narratívák az egyéni, a társas és a közösségi identitás teremtésében. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Gagyi József, Imre Attila (szerk.) 2014 Új média-terek. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Győrffy Gábor Zsolt 2007 Cenzúra és propaganda a kommunista Romániában. A romániai magyar nyilvánosság korlátozása a kommunista diktatúra időszakában. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. 2009 Cenzúra és propaganda a kommunista Romániában. A romániai magyar nyilvánosság korlátozása a kommunista diktatúra időszakában. Kolozsvár, Komp-Press. Megj. előtt. Médiatörténet. Egyetemi jegyzet újságírás szakos diákok számára. Kádár Magor 2006 Kommunikációs stratégiák a tömegtájékoztatás korszakában. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. 2007 A média mint partner. Gyakorlati kézikönyv a médiával való kapcsolattartás módszereiről. Kolozsvár, Kriterion. 2008 Kampánykommunikáció. Kézikönyv a kommunikációs kampányok tervezéséhez és elemzéséhez. Kolozsvár, Kriterion. 2011 Nonverbális kommunikáció. Csatornák, jelek, jelolvasás. Kolozsvár, Kriterion. 2014 The Process of Settlement Branding. Case Studies on City Branding in Transylvania. Transylvanian Review of Administrative Sciences. Special issue, 55–69. Kassay Réka 2008 Mozgóképes tartalom az interneten – Amikor a felhasználó a rendező. Me.Dok 4. szám, 29–34. 2009 Beyond the Clouds – Film Analysis from the Point of View of Reflexivity. Ekphrasis. Journal of Visual Culture Issue 2, 84–89. 2013a Mesehős-reprezentációk az elemi iskolás gyerekek hétköznapi életében. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. 2013b BalkánHerald, the Online Book of Complaints of Hungarians from Transilvania. Philobiblon Issue 2, 357–373. Keszeg Anna 2005 Elkönyvelni és beharangozni a sikert. Irodalmi siker, irodalomtudomány és újságírás. Korunk 7. szám, 50–56. 2008a Műfajemigráció? Blogtörténet és naplóirodalom. Korunk 2. szám, 5–10.


301

2008b Foglalkozása szerint fogyasztó. A divatblog kapcsán. Me.Dok 2. szám, 27–32. 2009 A szabó Kazinczy. Módi és viselet összefüggései Kazinczy Ferencnél. In: Czifra Mariann (szerk.): Leleplezett mellszobor. Nyomozások Kazinczy Ferenc birtokán. Budapest, Gondolat, 9–42. 2011 Vizuális kultúra, visual literacy, digital literacy, media literacy. In: Egyed Péter, Gál László (szerk.): Fogalom és kép II. Kolozsvár, Presa Universitară Clujană, 261–271. 2015 A holdbéli völgy képzete. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület. Keszeg Vilmos 2008 Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség. Kolozsvár, KJNT – BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék. 2011 A történetmondás antropológiája. Kolozsvár, KJNT – BBTE, Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék. Kós Anna Ibolya 2009 A politikai nyelvhasználat változása az RMDSZ választási kampányaiban 1996 és 2009 között. Doktori dolgozat. Bukarest, Bukaresti Egyetem. Irányító: Murvai Olga. Kozma Csaba 2011 A romániai magyar politikai kommunikáció nyelvhasználatának változása 1989– 2004 között. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Lakatos Róbert 2013 Dokumentum- és játékfilmes rendezői módszerek kölcsönhatása a közép-keleteurópai filmművészetben az ezredfordulót követő első évtizedben. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. László Edit 2007 A fiatalok rádiózási szokásai és nyelvhasználati elvárásai. Egy felmérés következtetései. In: Botházi Mária (szerk.): A médiakutatás módszertani követelményei. Medea Egyesület – Művelődés, Kolozsvár, 126–134. Lincu Nagy Éva 2009 A szöveg kommunikativitása a romániai magyar audiovizuális médiában. Doktori dolgozat. Bukarest, Bukaresti Egyetem, Irányító: Murvai Olga. Máté Erzsébet 2013 A vezérkultusz toposzai a cseausiszta diktatúrában. Nicolae Ceaușescu személyi kultusza, 1964–1989. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Péntek Imre 2010 Preferenciakonstrukció: a befolyásolás fehér mágiája. ME.dok 4. szám, 71–76. Péter Árpád 2013 Az interaktív digitális multimédiák posztmodern „robbanása”. Virtuális referenciák és numerikus fikciók a posztmodern kor videojátékaiban. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Pethő Ágnes 2009 Media in the Cinematic Imagination: Ekphrasis and the Poetics of the In-Between in Jean-Luc Godard's Cinema. In: Elleström, Lars (ed.): Media Borders, Multimodality and Intermediality. Hampshire, Palgrave Macmillan Basingstoke, 211–225. 2013 Spellbound by Images. The Allure of Painting in the Cinema of Alfred Hitchcock. Passpartout 34 fall, 189–216. Pethő Ágnes (szerk.) 2002 Képátvitelek. Tanulmányok az intermedialitás tárgyköréből. Kolozsvár, Scientia Kiadó.

302


2003 Köztes képek. A filmelbeszélés színterei. Kolozsvár, Scientia Kiadó. 2007 Film.Kép.Nyelv. Kolozsvár, Scientia Kiadó. 2008 Words and Images on the Screen. Language, Literature, Moving Pictures. Newcastle, Cambridge Scholars Publishing. 2012 Film in the Post-Media Age. Newcastle, Cambridge Scholars Publishing. Pletl Rita 2011 Az iskolai írásos közléskultúra erdélyi helyzetképe. Kolozsvár, Ábel Kiadó. Pletl Rita, Imre Attila (szerk.) 2012 Kommunikációs kultúra és transzlingvisztika Európában. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Sándor Krisztina 2013 A Keresztény Magvető az államhatalom hálójában 1971–1989. Doktori dolgozat. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Sas Péter 2010 A történész és levéltáros Kelemen Lajos publicisztikai tevékenysége. Kelemen Lajos történettudományi ismeretterjesztő publicisztikájának helye és szerepe az erdélyi tudományosság 20. századi paradigmaváltásában. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Simonffy Katalin 2009 Képnyelv versus szónyelv a Román Televízió Magyar Adásának publicisztikai műsoraiban. Bukarest, Bukaresti Egyetem. Irányító: Murvai Olga. 2010 Képnyelv–szónyelv. Szemiotikai modell tévéműfajok elemzésére. Kolozsvár– Marosvásárhely, Kriterion Könyvkiadó – Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. Szász Attila 2009 Kommunikáció – mint identitásmegőrző tényező a politikai pártok számára. Retorika – a hatalomgyakorlás eszköze. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Tamás Ágnes 2013 Politikai kommunikáció a közösségi oldalakon. A romániai magyar pártok és a Facebook közösségi oldal felhasználói közötti interaktivitás elemzése a 2013. március– májusi időszakban. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Tárkányi János 2013 Vizuális kommunikáció: A tudományos-fantasztikus filmantológiák elemzése a modern látványtechnika és a filmnarratíva szemszögéből. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Tőkés Gyöngyvér 2011 Internet-használati szokások a Maros megyei középiskolás diákok körében. In: Ármeán Otília – Gagyi József (szerk.): Új média és kommunikatív magatartás. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 201–214. Tőkés Gyöngyvér, Sántha Ágnes (szerk.) 2013 Új média, médiakonvergencia, kulturális változások. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Ungvári-Zrínyi Imre 2012 From “Free-floating Responsibility” to Self-responsibility. CSR as Theoretical and Practical Context for Ethics? In: Rok, Boleslaw, Sokolowska, Julita (eds.): Proceedings of the Fifth International Society of Business, Economics, and Ethics (ISBEE) World Congress, July 11-14, 2012. Warsaw, Kozminski University.


303

Vallasek Júlia 2003 Sajtótörténeti esszék. Négy folyóirat szerepe 1940–1944 között az észak-erdélyi kulturális életben. Kolozsvár, Kriterion Kiadó. 2007 A gyermekkép alakítása a Gheorghiu-Dej korszak ifjúsági lapjaiban. Kolozsvár, Komp-Press Kiadó. 2013 Rendszerváltás a romániai magyar ifjúsági sajtóban. Me.dok 4. szám, 33–64. Vincze Hanna Orsolya, Richard McMahon, Stancu, Eugen (szerk.) 2009 Cultures of Communication. Thematic Issue of European Review of History— Revue europe´enne d’histoire Vol. 16, No. 1. 2011 Social Networking in the News. Romanian News Media Representations of Online Social Networking. Journal of Media Research Vol. 11, No. 3, 3–18. 2014 The ‘Crisis’ as a Journalistic Frame in Romanian News Media. European Journal of Communication Vol. 29, No. 5, 567–582. Virginás Andrea 2009 Crime Genres and the Modern-Postmodern Turn: Canons, Gender, Media. Doktori dolgozat. Debrecen, Debreceni Egyetem. Irányító: Bényei Tamás. 2011 New Filmic Waves in Romanian and Hungarian Cinema: Allegories or Stories about Flesh? Acta Universitatis Sapientiae, Film and Media Studies Vol. 4, 131–142. 2013 Katalin Varga és Lisbeth Salander: a trauma közvetlen és hipermediális nyomai. In: Győri Zsolt, Kalmár György (szerk.): Test és szubjektivitás a rendszerváltás utáni magyar filmben. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 15–29. Zólya Andrea Csilla 2010 Az irodalmi paródia és a parodisztikus beszédmódok helye az 1945 utáni erdélyi magyar sajtóban. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter. Zörgő Noémi 2010a Elmozdulások a politika, a kommunikáció és a marketing közti kapcsolatban In: Botházi Mária (szerk.): Tükörjáték. Emlékkönyv Cseke Péter 65. születésnapjára. Kolozsvár, Medea – Művelődés, 185–193. 2010b Közösségi média 2.0. Korunk 11. szám, 68–75. 2011 Tudatos választási kampányok. A választói gondolkodás és a kampánytervezés lehetséges találkozási pontjai. Revista Transilvană de Științe ale Comunicării Vol. 2, No. 13, 87–97. 2014 #erdélyi#magyar#fiatalok#szavazás. A politikai kampányok speciális célcsoportjainak befolyásolása. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület. Zsugán Gedeon Hidber Gyula 2009 Az új kommunikációs eszközök társadalmi hatásának képzete a magyar sajtóban a tizenkilencedik század második felében és a huszadik század elején. Doktori dolgozat. Kolozsvár, BBTE. Irányító: Cseke Péter

Az erdélyi magyar közgazdaság- és gazdálkodástudományi tevékenység felmérése SZÁSZ LEVENTE, KEREKES KINGA, KOVÁCS GYÖNGYVÉR, SZÉKELY IMRE

Jelen tanulmány célja, hogy egy átfogó képet nyújtson az erdélyi magyar gazdaságtudomány helyzetéről, beleértve mind a közgazdaságtudományi, mind pedig a gazdálkodástudományi tevékenység súlypontjait és elért eredményeit, kiemelten a 2002–2012-es periódus megvalósításainak számbavételével. A tanulmánynak nem célja az erdélyi magyar gazdaságtudomány szereplőinek vagy háttérintézményeinek teljesítményalapú összehasonlító elemzése. Sokkal inkább az olyan jellegű kérdésekre kívánunk választ adni, amelyek kiemelik a tudományterület meghatározó szerveződési formáit, tematikus súlypontjait és hagyományait, valamint azt is, hogy a kiemelkedő eredmények mellett milyen általánosan érvényes hiányosságok és továbbfejlődési lehetőségek azonosíthatók. A kitűzött cél elérése érdekében a tanulmány első fejezete az erdélyi gazdaságtudomány intézményi hátterét veszi górcső alá, beleértve elsősorban a felsőoktatási intézményeket, valamint a nem kimondottan oktatási céllal rendelkező, de a tudományterület művelésében és színvonalának növelésében aktív szerepet vállaló szervezeteket is. Az intézményi háttér ismertetése során kiemelten vizsgáljuk a tudományág tematikus alterületeinek megjelenését és szerepét az intézmények működésében. A második fejezet az erdélyi magyar gazdaságtudomány legfontosabb megjelenési felületeit, azaz a tudományos szaklapokat és ezek jellemzőit ismerteti. Az első két fejezetben található megállapítások elsősorban az intézmények által közzétett, publikus adatok elemzésére és összesítésére támaszkodnak. A tanulmány harmadik fejezete egy a 2002–2012-es időszakra vonatkozó kérdőíves felmérés főbb eredményeit mutatja be. A felmérés során elsősorban arra kerestük a választ, hogy a gazdaságtudományok főbb tematikus területei milyen eredményekkel rendelkeznek, mely intézmények vesznek részt hangsúlyosan a vizsgált területek alakításában, és melyek a domináns jelleggel bíró kutatási témák egy-egy területen belül. Az egyes tematikus területek vizsgálata során azt is szem előtt tartottuk, hogy számszerűsíthető információk segítségével mutassuk be az adott területen belül kiemelkedőnek tekinthető tudományos eredményeket. A kérdőíves kutatás részletes módszertanát a 3.1-es alfejezet ismerteti.

305

306

SZÁSZ LEVENTE, KEREKES KINGA, KOVÁCS GYÖNGYVÉR, SZÉKELY IMRE

1. Intézményi háttér 1.1. Felsőoktatási intézmények 1.1.1. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara a 2000/2001-es tanévtől kezdődően biztosít magyar nyelvű közgazdászképzést, melynek elindulása és megszervezése Vincze Mária Magdolna professzor munkájának köszönhető. A karon belül szervezetileg is különálló Magyar Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Intézet 2011 októberében alakult meg 21 főállású erdélyi magyar oktatóval. A BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézete vezető szerepet kíván betölteni a Kárpát-medence üzleti elitjének magyar nyelvű képzésében, globálisan és lokálisan egyaránt versenyképes tudás biztosításával, nemzetközi kutatási reputációval, európai szakmai hálózattal. Ezek mellett aktív szerepet vállal a társadalom gazdasági felemelkedésében szakmai etika elvei mentén. A 2000-es elinduláskor a tudományterületen belül három szakirány került megszervezésre magyar nyelven: a Pénzügy és bank, a Marketing, valamint a Gazdasági informatika. Ezekhez csatlakozott a 2007/2008-as tanévtől kezdődően még két szakirány: a Menedzsment, illetve a Kereskedelem, turizmus és szolgáltatások gazdaságtana. Ez utóbbi, illetve a gazdasági informatikai szakirány a diáklétszám csökkenése és a korlátozott oktatói kapacitás miatt szüneteltetésre került. Alapképzésen a 2003/2004-es tanévtől kezdődően távoktatásos képzési forma is működik a magyar tagozaton, ahol az elmúlt években három szakirányon is végeztek hallgatók: marketing, menedzsment, valamint pénzügy és bank szakirányokon. A vizsgált periódusban több mesteri program is működött a karon magyar nyelven: 2004-ben indult el például A vidék és a régió gazdaságtana, majd azt követően a Projektvezetés és projektértékelés című mesteri képzés. Az alábbi táblázat a jelenleg működő szakirányokat összesíti: Alapképzés Gazdasági informatika Marketing Menedzsment Pénzügy és bank

Mesterképzés Marketingstratégiák és -politikák Vállalati pénzügyi menedzsment Vállalkozásmenedzsment

A Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar magyar tagozatán tanító főállású oktatók száma 2000-től folyamatosan nőtt, 2012-re elérve a 22 főt. Emellett

AZ ERDÉLYI MAGYAR KÖZGAZDASÁG- ÉS GAZDÁLKODÁSTUDOMÁNYI TEVÉKENYSÉG FELMÉRÉSE

307

több példát is találhatunk arra, hogy a kar magyar tagozatán végzett diák a későbbiekben PhD-fokozatot szerzett, és az intézet főállású oktatójává vált. Az alábbi táblázat tartalmazza az intézet 22 erdélyi magyar oktatójának megoszlását tudományterületi besorolás szerint: Fő tudományterület Közgazdaságtan (Gazdasági) módszertan és informatika Menedzsment

Marketing

Pénzügy és számvitel

Jellemző tudományos témák Regionális gazdaságtan; vidékfejlesztés; agrárgazdaságtan (Gazdasági) matematika; (gazdasági) informatika Vállalkozástan; humánerőforrás-menedzsment; termelésmenedzsment; ellátásilánc-menedzsment Szolgáltatásmarketing; kereskedelmi tevékenységek értékelése; fogyasztói magatartás Beruházások; árfolyammodellezés; banki kockázatok; monetáris politika; pénzügyi elemzés; pénzügyi és vezetői számvitel Összesen

Oktatók/kutatók száma

Megoszlás

4

18%

3

13,64%

3

13,64%

3

13,64%

9

40,91%

22

100%

Forrás: http://hu.econ.ubbcluj.ro/kozgazdasag-es-gazdalkodastudomanyimagyar-intezet-tagjai/az-intezet-tagjai (2014. április 30.)

A BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézete 2012-ben elkezdte az első Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Nemzetközi Konferencia meghirdetését és szervezését, amely első alkalommal 2013. november 23-án került megrendezésre International Conference on Economics and Business Management címen, kapcsolódva az Erdélyi Múzeum-Egyesület által szervezett Magyar Tudomány Napja Erdélyben című rendezvényhez. A konferencia négy gazdasági területre koncentrál: közgazdaságtan, marketing, menedzsment, valamint pénzügy és számvitel, hivatalos nyelve pedig az angol és a magyar. A konferencia célja, hogy lehetőséget nyújtson elsősorban a magyar anyanyelvű közgazdász oktatók és kutatók munkáinak bemutatására, ugyanakkor az, hogy hozzájáruljon a szakmai közösségépítéshez, és megteremtse a résztvevők közötti jövőbeni együttműködés alapját. A tervek szerint a jövőben a konferencia kétéves rendszerességgel kerül megrendezésre.

308


A BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán több kutatóműhely is létezik. Bár a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetnek nincs külön intézményesült kutatóközpontja, az intézet munkatársai több kutatócsoport és nemzetközi kutatóhálózat (pl. Global Entrepreneurship Monitor, International Manufacturing Strategy Survey, Central and Eastern European International Research Team – CEEIRT) tagjaiként fejtik ki tudományos tevékenységüket. Az egyetemi hallgatók tudományos tevékenységének ösztönzésére és a kutatói hajlam növelésére az intézet által működtetett szakkollégiumokban is lehetőség nyílik (Gazdasági Tanácsadó Klub, Közgazdasági Kutató Klub, Marketeam). Ezekben a diákszervezetekben a tevékenység irányított szakmai tanácsadás keretében működik, neves hazai és külföldi szakemberek meghívásával és bevonásával. A koordinátorok a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének oktatói. A szakkollégiumok eredményes működését bizonyítják az évek során nemzetközi esettanulmány-versenyeken elért kiváló helyezések, tudományos konferenciákon bemutatott és díjazott dolgozatok, illetve szakmai folyóiratokban megjelent publikációk. Az intézet több együttműködési keretegyezményt kötött különböző egyetemi és tudományos intézményekkel, mint például a Budapesti Corvinus Egyetemmel, a Pécsi Tudományegyetemmel, a Miskolci Egyetemmel. Ezen egyezmények alapot biztosítanak a felsőfokú gazdasági képzést folytató intézmények még szorosabb oktatási-kutatási együttműködéseihez. A BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet társkiadója a Közgazdász Fórumnak, amely az egyetlen romániai magyar nyelvű gazdaságtudományi szakfolyóiratként céljául tűzte ki a romániai magyar nyelvű közgazdaságtudományi publikációs tevékenység fejlesztését és felzárkóztatását a nemzetközi szakirodalomhoz.

1.1.2. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem (Sepsiszentgyörgyi Kihelyezett Tagozatának) Üzletigazgatási Intézete A BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara Sepsiszentgyörgyi Kihelyezett Tagozatának keretén belül működik az Üzletigazgatási Intézet. Az Intézet tudományos tevékenysége mellett hangsúlyosan megjelenik az oktatói munka: alapképzésen 2005-től magyar és román nyelven két-két szakirány működik: a Kereskedelem, turizmus és szolgáltatások gazdaságtana és a Vállalatgazdaság. 2008-tól román nyelvű mesterképzés is zajlik Vállalatfejlesztés-menedzsment szakon. Az Intézetnek a 2012-es év végén 15 erdélyi magyar és 1 román oktatókutatója volt, közülük tízen válaszoltak kérdőíves megkeresésünkre. Az erdélyi magyar oktató-kutatók többsége, az oktatási profillal összhangban a menedzsment szakterületeihez tartozik, ennek szám szerinti bontását az alábbi táblázat tartalmazza.


Fő tudományterület Közgazdaságtan (Gazdasági) módszertan és informatika Menedzsment Marketing Pénzügy és számvitel Nem közgazdaság- vagy gazdálkodástudományi területhez tartozó magyar kutató

Jellemző tudományos témák Agrárgazdaságtan; regionális gazdaságtan; piacszerkezetek

309


Megoszlás

2

13,3%

1

6,7%

5

33,3%

1

6,7%

Beruházások, számvitel

2

13,3%

Matematika; nyelvtudományok

2

26,7%

Összesen

15

100%

(Gazdasági) informatika Környezetmenedzsment; minőségmenedzsment; humánerőforrás-menedzsment Helymarketing, turizmus

Forrás: kitöltött kérdőívek és http://extensii.ubbcluj.ro/sfantugheorghe/daa/hu/cadre/cadre.php (2014. április 30.)

A sepsiszentgyörgyi Üzletigazgatási Intézet az elemzett időszakban nem adott ki saját szerkesztésű, rendszeresen megjelenő tudományos szakfolyóiratot, viszont társszervezője volt két tudományos rendezvénynek, amelyek nyomán konferenciakötetek láttak napvilágot. Az Intézet 2009-ben, a BBTE Környezettudományi és Környezetmérnöki Kar Sepsiszentgyörgyi Kihelyezett Tagozatával együttműködésben interdiszciplináris konferenciasorozatot indított útjára Natura-Econ címmel. A rendezvényt első ízben – Natura-Econ I. címmel – 2009. május 28–29-én tartották, a második – Natura-Econ II. című – konferencia megszervezésére pedig Sepsiszentgyörgyön, 2010. november 16-án került sor. A Natura-Econ első két konferenciája országos szintű volt, amelyen néhány külföldi kutató is részt vett előadóként. Az Üzletigazgatási Intézet a konferenciasorozat nemzetközi szintre való kiterjesztését vette tervbe, meghívva a különböző európai országok kutatóiból álló tudományos csoportok képviselőit. Az intézet ezáltal kívánja ösztönözni a hangsúlyos nemzetközi részvételt, valamint további szakmai-tudományos szervezetek szervezésbe való bekapcsolódását is.

1.1.3. A Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (Székelyudvarhely) A Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának (2011 októberétől Edutus Főiskola) Székelyudvarhelyi Képzési Központja 1998 októberében kezdte meg működését a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal, a tatabányai Modern Üzleti

310


Tudományok Főiskolája (MÜTF) és a CIVITAS Alapítvány közös kezdeményezése alapján. 2010-ben a tatabányai MÜTF kihelyezett képzései mellett elindult a Széchenyi István Egyetem Vezetés és szervezés mesterképzése, majd 2011-től a Budapesti Gazdasági Főiskola Turizmus–vendéglátás szakja, így az intézmény egy oktatásszervező és -befogadó ernyőszervezetté alakult, mely a MÜTF Oktatási Központ nevet kapta. A MÜTF Oktatási Központ küldetése gazdasági szakemberek magyar nyelven történő képzése, amely nem a régió felsőoktatási intézményeivel száll versenybe, hanem a komplementaritás jegyében elsősorban a helyi munkaerőpiac igényeihez illeszkedve végez gazdasági szakemberképzést. Az intézmény küldetésének jellegéből kifolyólag a MÜTF Oktatási Központ nem fókuszál célirányosan a tudományos-kutatási tevékenységekre, munkatársai jellemzően a gyakorlati szféra elismert gazdasági szakemberei, így a tudományterület felmérése során a kérdőívek az intézményben nem kerültek lekérdezésre. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a közgazdaság- és gazdálkodástudományi területen a tudományelméleti kutatások és a gyakorlati gazdasági élet elválaszthatatlansága miatt jelen felmérésben a MÜTF Oktatási Központ bemutatására mindenképpen szükség van, mivel az szintén fontos gyújtópontja lehet a gyakorlati jellegű gazdasági kutatási tevékenységeknek. Az intézmény oktatási portfólióját tekintve kezdetben a Vállalkozások menedzselése szakirányon nyújtott alapképzést, majd a bolognai folyamat részeként szakirányváltás és -bővítés történt. Jelenleg több szakirányon folyik az oktatás, többségükben levelező tagozaton, ami magyarországi felsőoktatási intézmények társszervezésével zajlik (ezen intézmények biztosítják a szervezési hátteret, valamint az oklevél kibocsátását). Az alábbi táblázat összesíti a MÜTF Oktatási Központ közgazdaság- és gazdálkodástudományi szakterülethez kapcsolódó oktatási kínálatát. A szakirányos képzések levelező tagozaton zajlanak a kereskedelem-marketing szak kivételével, amely nappali és levelező tagozaton egyaránt hallgatható. Szakirány Alapképzés Kereskedelem–marketing Turizmus–vendéglátás Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök Mesterképzés Marketing Vezetés és szervezés

A képzés társszervezője Edutus Főiskola, Tatabánya Budapesti Gazdasági Főiskola Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely Edutus Főiskola, Tatabánya Széchenyi István Egyetem, Győr Forrás: http://www.mutf.ro/ (2014. május 11.)

A humánerőforrás tekintetében a MÜTF Oktatási Központ elsősorban a helyi közgazdász szakemberek gyakorlati tudására alapoz, amely kiegészül a magyarországi partnerintézmények oktatóinak elméleti és gyakorlati tapasztalatával.


311

1.1.4. A Partiumi Keresztény Egyetem Közgazdaságtudományi Kara (Nagyvárad) A Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) jogelődje a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által 1990-ben létrehozott Sulyok István Református Főiskola. Az Egyetem Chartája a tudatosan vállalt keresztény értékrendben és magyar szellemiségben, valamint a magyar felsőfokú oktatás évszázados hagyományaiban jelöli meg azt az alapot, amelyre felépíthető egy, a XXI. század követelményeinek megfelelő, modern és versenyképes egyetem. A PKE Közgazdaságtudományi Karának küldetése olyan szakemberek képzése, akik a partiumi térségben gazdasági ismereteket kívánnak szerezni, majd azt követően munkába állni, és sikeres karriert építeni. A PKE Közgazdaságtudományi Karának oktatói egy tanszékbe szerveződtek: a Gazdálkodási és Menedzsment Tanszék három alapszakos és egy mesteri képzést működtet. Alapképzés Bank- és pénzügyek Kereskedelmi, turisztikai és szolgáltató egységek gazdaságtana Menedzsment

Mesterképzés Vállalkozások fejlesztésének menedzsmentje

Forrás: http://gmt.partium.ro/hu/kepzesek (2014. május 11.)

A Gazdálkodási és Menedzsment Tanszéken összesen 17 erdélyi magyar szakember tanít, kiegészülve néhány magyarországi oktatóval. Az erdélyi magyar oktatók tudományterületi besorolását tartalmazza az alábbi táblázat.1 Fő tudományterület Közgazdaságtan (Gazdasági) módszertan és informatika Menedzsment

Marketing

1

Jellemző tudományos témák Monetáris politika; inflációs célkövetési rendszer (Gazdasági) matematika Szervezeti kultúra; humánerőforrás-menedzsment; turizmusmenedzsment; ellátásiláncmenedzsment; ipari parkok Online marketing; marketing a felsőoktatásban; pszichológiai alkalmazások a marketingben; fogyasztóvédelem


Megoszlás

1

5,8%

1

5,8%

4

23,5%

2

11,8%

A forrásmegjelölés nélkül szereplő táblázatokat a szerzők szerkesztették részben az általuk kiküldött kérdőívekre adott válaszok, részben a nyilvános adatbázisokban elérhető adatok alapján.

312


Fő tudományterület Pénzügy és számvitel Egyéb

Jellemző tudományos témák Pénzügyi kockázatok elemzése; vállalati teljesítmény; beruházások Gazdaságföldrajz; gazdasági jog; gazdasági etika; információs társadalom Összesen


Megoszlás

4

23,5%

5

29,4%

17

100%

A PKE tudományos folyóirata, a Partiumi Egyetemi Szemle több tudományterület publikációinak periodikus megjelenítését tűzte ki célul, melyek között a közgazdaság- és gazdálkodástudományi terület is megtalálható. 2002-es elindítását követően a szakfolyóirat évente két alkalommal jelenik meg Nagyváradon a Partium Kiadó gondozásában. Közgazdaság- és gazdálkodástudományi szakterületen egy lapszámban általában 4-5 tudományos cikk jelenik meg, elsősorban a lap Jelenvalóság elnevezésű rovatában (amely a szociológiai, közgazdaságtani, szociális munkás és pszichológiai témájú tanulmányokat fogja össze), illetve legalább egy írás a recenziókat tartalmazó Gutenberg-galaxis című rovatban. Az elemzett időszakban a PKE Közgazdaságtudományi Kara három nemzetközi konferenciát szervezett, majd az itt bemutatott tanulmányok egy-egy konferenciakötetben kerültek publikálásra. A PKE Közgazdaságtudományi Karán ugyan nem működtetnek külön intézményesült kutatóintézetet, de a kar oktatói számos kutatási projektben vesznek részt, melyeknek fő témakörei a turizmus gazdaságtana, a regionális fejlesztés, a társadalmi felelősségvállalás, valamint a kis és közepes vállalatok működése.

1.1.5. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humántudományok Kara (Csíkszereda) A Sapientia EMTE romániai magyar felsőoktatási intézményként elsődleges célként jelöli meg a nemzeti közösség oktatásának és a tudományos életnek a kiemelkedő szakmai színvonalon történő művelését. Szervezeti szempontból a közgazdaság- és gazdálkodástudományi tevékenység a Csíkszeredában működő Gazdaság- és Humántudományok Karon központosul, amely a 2001/2002-es tanév óta fejti ki tevékenységét. A 2001-es elinduláskor két szakirány került megszervezésre a tudományterületen belül: az Agrár- és élelmiszeripari gazdaság, valamint a Könyvelés és gazdálkodási informatika. A karon belül két tanszék működik, mely bár elsősorban az oktatásszervezés intézményi strukturáltságára utal, jól mutatja a tudományterület két fő kutatási irányvonalát is: a Gazdaságtudományi Tanszék és az Üzleti Tudományok Tanszék. A Kar által jelenleg felkínált alapképzéses és mesterképzéses szakirányok szintén elsősorban az oktatási kínálat összetételét írják le, ugyanakkor a felsőoktatás és


313

kutatás szoros összefonódása miatt jól közelítik a karon oktató és kutató szakemberek kutatási irányvonalait is. A jelenleg felkínált szakirányokat összesíti az alábbi táblázat: Alapképzés Mesterképzés Agrár- és élelmiszeripari gazdaság Vezetés és szervezés Általános közgazdaság Könyvelés és gazdálkodási informatika Marketing Gazdasági informatika A karon a közgazdaság- és gazdálkodástudományok területéhez sorolható tanszékeken összesen 28 főállású oktató tanít, közülük 13 a Gazdaságtudományi Tanszéken, 15 pedig az Üzleti Tudományok Tanszéken. A 28 oktató közül 25 erdélyi magyar szakember, 3 oktató pedig magyarországi. A 25 erdélyi magyar oktató tudományterületi besorolását tartalmazza az alábbi táblázat. Fő tudományterület Közgazdaságtan (Gazdasági) módszertan Menedzsment Marketing Pénzügy és számvitel Egyéb

Jellemző tudományos témák Regionális gazdaságtan; vidékfejlesztés; agrárgazdaságtan (Gazdasági) matematika; (gazdasági) informatika; statisztika; ökonometria Vállalati stratégia; tudásmenedzsment Márkaérték; helymarketing; marketingkutatás; turizmus Beruházások; számvitel Gazdasági jog; üzleti kommunikáció Összesen


Megoszlás

5

20%

9

36%

2

8%

3

12%

2

8%

4

16%

25

100%

A csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Karon évente megrendezésre kerül az Annual International Conference on Economics and Business című nemzetközi gazdasági konferencia. A konferencia hivatalos nyelve az angol és a magyar. 2014-ben a konferencia már 11. alkalommal kerül megrendezésre. A konferencia felhívása szerint a rendezvény elsősorban a következő tudományterületeket célozza meg: menedzsment, pénzügy, marketing, regionális fejlesztés, gazdaságpolitika, valamint mezőgazdaság- és vidékfejlesztés.

314


Külön említést érdemel, hogy a Sapientia EMTE keretén belül kolozsvári helyszínnel működik egy Kutatásszervezési Osztály, melynek alapvető célja a karon zajló tudományos kutatási tevékenység ösztönzése és támogatása, valamint az egyetemi kiadványok publikálása. Az egyetem honlapján közzétett információk tanúsága szerint a Kutatásszervezési Osztály tevékenységei közé tartozik az egyetem tudományos tevékenységének összesítése, koordinálása és nyilvántartása, a tudományos tevékenységek szabályozási hátterének nyomon követése, a tudományos kutatásokra vonatkozó minőségbiztosítási szempontok kidolgozása, a pályázatfigyelés és tájékoztatás, a tudományos jellegű rendezvények támogatása, valamint a Scientia Kiadó működtetése. Ez utóbbi kiadó felelős az egyetemi jegyzetek, tankönyvek, műhely jellegű kiadványok, valamint az Acta Universitatis Sapientiae című tudományos folyóirat kiadásáért. Szintén az egyetem keretein belül működik a Kutatási Programok Intézete (KPI), amely belső pályázati rendszerben szervezi és koordinálja az erdélyi magyar magánegyetemi hálózat (Partiumi Keresztény Egyetem, Sapientia EMTE) keretében az egyetemen zajló tudományos kutatási programokat (az évente meghirdetett Egyetemi Kutatási Program keretén belül), a doktori ösztöndíj-támogatásokat (a Sapientia Doktori Ösztöndíjprogram keretén belül), valamint egyéb, az oktatók tudományos tevékenységek ösztönzését és támogatását célzó programokat. Az egyetem keretén belül több kutatóközpont is létezik, amelyek közül a közgazdaság- és gazdálkodástudományi kutatások az OECONOMICA SAPIENTIA Kutatóközpont tevékenységét képezik.

1.1.6. Egyéb felsőoktatási intézmények Jelen tanulmányban nem kerülnek külön bemutatásra azon erdélyi felsőoktatási intézmények és karok, amelyek oktatási és kutatási profilja nem kapcsolódik szigorúan a közgazdaság- és gazdálkodástudományok területéhez. Ezen intézményeknél ugyanakkor, természetesen kisebb arányban, szintén dolgozhatnak olyan szakemberek, akiknek elsődleges kutatási területe a közgazdaság- és gazdálkodástudományok területéhez sorolható. Kérdőíves felmérésünk során ezen kutatókat is megcéloztuk, belefoglalva tanulmányunkba a Sapientia EMTE csíkszeredai Műszakiés Társadalomtudományi Karának, valamint a kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karának egy-egy oktatóját.

1.2. Nem felsőoktatási intézmények 1.2.1. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztálya (Kolozsvár) Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) keretén belül a IV. Szakosztály 1990ben indította újra tevékenységét. Célja a szakszerű ismeretközlés és tudomány-


315

népszerűsítés, amely lehetővé teszi széles tömegek számára a szakszerűbb és megalapozottabb döntéshozatalt. Az EME területi egységei közül a IV. Szakosztálynak Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön van kihelyezett egysége. A szakosztálynak 52 hivatalos tagja van, jelentős részük Kolozsváron. A tagok több mint 70%-a közgazdász, de vannak közöttük jogászok, szociológusok és politológusok is. Foglalkozásukat tekintve, a tagság javarészt egyetemi oktatókból, doktori és mesteri hallgatókból áll, de a tagok között találunk középiskolai tanárokat és – kisebb számban – más foglalkozású érdeklődőket (pl. mérnököket, nyugdíjasokat) is. Az EME IV. Szakosztályában nem tevékenykedik főállású közgazdász kutató. A szakosztály céljával összhangban tevékenységének egyik tartópillérét a tudomány-népszerűsítő felolvasóülések jelentik. Ezeket az előadásokat elsősorban erdélyi, de emellett számos magyarországi előadó is tartja. A közgazdasági témájú előadások az elemzett időszakból jellemzően a 2010–2012-es években folytak. Ez alatt a három év alatt összesen 27 előadásra került sor (2010-ben 12-re, 2011-ben 8-ra, majd 2012-ben 7 előadásra). Ezeket az előadásokat hasonló arányban tartották erdélyi és magyarországi neves szakemberek. Tudományterületi besorolásukat tekintve, jellemzően regionális- és vidékfejlesztési témájú előadások zajlottak (44%), de sor került pénzügyi (19%), vállalkozástani és kutatásmódszertani előadásokra is. A felolvasóülések/előadások mellett 2011-ben és 2012-ben a szakosztály több alkalommal is szervezett kerekasztal-megbeszéléseket, melyeknek tematikája a regionális és vidékfejlesztési tudományterülethez sorolható be. Emellett a szakosztály minden év novemberében–decemberében bekapcsolódik a Magyar Tudomány Napja alkalmával szervezett konferenciába, lehetőséget biztosítva elsősorban a különböző erdélyi kutatók számára eredményeik bemutatására, megvitatására és a tapasztalatcserére. Az EME IV. Szakosztályának keretében 2010–2012 között gazdasági témájú tudományos műhelyek is működtek. Ezek működése nem állandó jellegű, témától függően projektalapon léteznek. A műhelyek tagjai között rendszeresen találhatók doktori és mesteri hallgatók is. 2011 januárja és májusa között működött az a kutatócsoport, amely azt a kérdéskört vizsgálta, hogy Fenntartható vidékfejlesztést szolgálnake az Európai Uniós támogatások?, illetve a kérdés kapcsán azokat az eredményeket és hiányosságokat, amelyek a fenntartható vidékfejlesztés tervezése és megvalósítása terén azonosíthatók. Esettanulmányuk a Beszterce-Naszód megyei Árpástó (Braniștea) településre terjedt ki. 2011 októbere és 2012 márciusa között tevékenykedett egy másik műhelycsoport is, amelynek a következő kutatási témája volt: A vidékfejlesztés területi különbözőségei az adottságok és a támogatások nézőpontjából a 2007–2011-es időszakban Romániában. Felkészülés a jövőbeli új kihívásokra. Az EME saját kiadványa az Erdélyi Múzeum című szakfolyóirat, amely negyedévente jelenik meg, és más tudományterületek mellett közgazdaság- és gazdálkodástudományi munkákat is szép számban közöl.

316


1.2.2. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság Közgazdaságtudományi szakbizottsága (Kolozsvár) A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) területi bizottsága, amely különböző tudományterületi besorolásnak megfelelő szak- és munkabizottságokból épül fel. A KAB Közgazdaságtudományi szakbizottságának alakuló ülésére 2008. június 13-án került sor. A KAB és ezen belül a szakbizottság elsődleges feladatának tekinti az erdélyi magyar hagyományokra épülő, sokszereplős tudományos élet összefogását, valamint a kiemelkedő eredmények fokozottabb megbecsülése érdekében azok fokozottabb integrálását a magyar és nemzetközi tudományos életbe. A szakbizottságnak jelenleg 45 tagja van, Erdély szinte minden olyan felsőoktatási intézményének vagy tudományos jellegű tevékenységet (is) folytató szervezetének a képviseletében, amelyek a közgazdaság- és gazdálkodástudományok területén kiemelt szerepet töltenek be. A szakbizottság első megválasztott elnöke Nagy Ágnes volt, a kolozsvári BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának egyetemi docense, valamint a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja. Az induló időszak éveiben (2008–2011) a tudományos rendezvényeket elsősorban a pénzügyi jellegű témák dominálták, beleértve a vállalati teljesítményértékelést, az államadósság kezelési lehetőségeit, valamint a közpénzügyek problematikáját, amelyeket az egyes témakörök elismert magyarországi szakértői adtak elő az érdeklődő hallgatóságnak. A szakbizottság szervezésében megtartott előadások választott tematikájának gyakorlati relevanciáját az adott időszakban kibontakozó és elmélyülő gazdasági-pénzügyi válság is alátámasztotta. 2010. április 14-én egy egyedülálló eseményre került sor az MTA Gazdaságés Jogtudományok Osztályának, valamint a KAB Közgazdaságtudományi szakbizottságának közös szervezésében. Az MTA történetében ez volt az első alkalom, amikor az MTA egyik osztálya Magyarország területén kívül tartotta rendes osztályülését. Az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának a Nagyváradon megtartott rendes osztályülésén az MTA 19 akadémikusa mellett a KAB Közgazdaságtudományi szakbizottságának 33 tagja is jelen volt. Az időszak zárásaként sor került egy olyan nagyszabású, makrogazdasági témájú konferenciára is, amely rangos meghívottak részvételével az aktuális gazdasági helyzetből kiindulva elemezte Európa és ezen belül Magyarország gazdasági kilátásait. Az első hároméves mandátumot követően a szakbizottság vezetését Vincze Mária Magdolna professzor vette át. Az ezt követő időszakban folytatódtak a tudomány-népszerűsítő és szakmai előadások. A 2011-es év továbbra is elsősorban a pénzügyi területre fókuszált, kiemelten kezelve a gazdasági válságból való kilábalás témakörét. Ezen témakörhöz igazodva került meghívásra többek között Simor András, a Magyar Nemzeti Bank aktuális elnöke, valamint az Értékek Akadémiája előadássorozat keretén belül Csaba László, az MTA levelező tagja is. A 2012-es év


317

tematika és a rendezvények jellege szempontjából is jelentős gazdagodást hozott a szakbizottság életében: előadások és kerekasztal-beszélgetések kerültek megszervezésre vidékfejlesztés, vállalati reálfolyamatok menedzsmentje, fenntartható fejlődés, valamint regionális fejlesztés témakörökben.

1.2.3. Romániai Magyar Közgazdász Társaság A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) megalakulása után (1990. augusztus) Erdély minden részén sorra alakultak az RMKT helyi szervezetei is. Ma már, néhány kivételtől eltekintve, Erdély legtöbb megyéjében vagy nagyobb városában működik helyi szervezet, szám szerint tizenegy (Arad, Brassó, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagybánya, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely). Az RMKT-n belül 1998 óta külön tömörülést alkot az Ifjúsági Frakció (RIF), amely a szervezet egyik alappillérévé vált. Az RMKT a romániai magyar közgazdászok és gazdasági kérdések iránt érdeklődők horizontálisan alakult szakmai szervezete, mely szerint minden helyi szervezet önállóan fejti ki tevékenységét a helyi igények és lehetőségek figyelembevételével. Munkájukat az országos vezetőség segíti, mely jelenleg egy elnökből és négy alelnökből áll, és amelynek konzultatív joggal a tiszteletbeli elnök is tagja. Az elnökség munkájáról a Közgyűlésnek számol be. A szervezet céljai közé tartozik minden szintű gazdasági oktatás támogatása, gazdasági jellegű tudományos kutatási tevékenységek szervezése és támogatása, tudományos szakkönyvek, folyóiratok számára tanulmányok szolgáltatása, valamint tudományos kiadványok, kötetek kiadására kutatói munkacsoportok létrehozása és működtetése. Az RMKT-nak 412 tagja van. Nincs főállású kutatója, a kutatási projektekben bedolgozó kutatók vesznek részt. A bemutatott időszakban az RMKT több kutatócsoportot is működtetett. 2002 és 2006 között az erdélyi szövetkezetek témakörében folytak kutatások, valamint 2002 és 2011 között a romániai magyar gazdasági gondolkodók életműveinek a bemutatására került sor. A kutatott személyiségek munkásságukkal mindannyian a transzszilvanizmus tudatos vagy intuitív építői, az erdélyi szellemi élet alkotói, de nemcsak az erdélyi vagy a magyar, hanem az egyetemes értékek hazai teremtői is voltak. A kutatások alapján készült három kötet több mint 900 oldalban idézi fel és őrzi ezeket az értékeket a jelenkor és a jövő figyelői, tanulni akarói számára. Az RMKT tevékenységének egy másik fontos összetevője a rendszeresen és alkalmi jelleggel megszervezett tudományos és tudomány-népszerűsítő rendezvények. 2002–2012 között minden évben megrendezésre került az éves Vándorgyűlés és az Ifjú Közgazdász Találkozó, amelyek különböző témájú szakmai-tudományos előadásokat foglaltak magukba plenáris és szakszekciók keretében. 2002 és 2006 között szervezték meg a Civil Fórum Gazdasági szekcióját. Az alkalmi rendezvények

318


között megemlíthetjük a 2004. április 4-i Gazdaság a médiában és a 2007. december 8-i Gazdasági szakírás című konferenciákat. Az RMKT 1998. januárban indította útjára szakfolyóiratát, a Közgazdász Fórumot, amelyet 2006 januárjától a kolozsvári BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karával közösen ad ki. 2002 és 2012 között a nemzetközileg is elismert szakfolyóiratból összesen 83 szám jelent meg. A szervezet elismert tevékenysége a könyvkiadás is. A bemutatott időszakban adta ki és terjeszti Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából I–III. köteteket, Szövetkezetek Erdélyben és Európában, Széchenyi és Erdély, Gazdaság és gazdaságtudományok Brassai Sámuel életművében, Román–magyar és Magyar– román gazdasági szakszótár című könyveket és tanulmányköteteket. Az erdélyi tudományos élet szolgálatában az RMKT negyedszázados szorgos tevékenységének eredményeként egy olyan gazdag szakmai könyvtárt működtet, amely Erdély legnagyobb magyar gazdasági szakkönyvtárának számít.

2. Erdélyi magyar közgazdaság- és gazdálkodástudományi szakfolyóiratok 2.1. A Közgazdász Fórum A Közgazdász Fórum a Romániai Felsőoktatási Tudományos Kutatási Tanács (CNCSIS) által akkreditált, a Magyar Tudományos Akadémia Gazdaságtudományi Doktori Minősítő Bizottsága (GMB) által D kategóriába sorolt gazdaságtudományi szakfolyóirat, melynek kiadója a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), 2006 óta együttműködve a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának Magyar Intézetével. Somai József, a folyóirat alapító főszerkesztője kezdeményezésére – aki 1998 és 2009 között szerkesztette a lapot – 1998. január 24-én jelent meg a nulladik szám, amely egyszerű hírlapként indult, majd 1999-től, a 4. számtól kezdődően, Közgazdász Fórum néven már szakmai cikkeket is befogadott. A folyóiratot 2006ban akkreditálta az Oktatási Minisztérium. A szakfolyóirat elsődleges céljául tűzte ki a romániai magyar közgazdaságtudományi publikációs tevékenység fejlesztését, felzárkóztatását a nemzetközi szakirodalomhoz, amely Nagy Bálint Zsolt főszerkesztő vezetésével – aki 2009 és 2012 között irányította a szerkesztőséget – részben meg is valósult: a folyóirat 2009 óta folyamatosan kéthavonta megjelenik (2012 decemberéig összesen 109 lapszám jelent meg), évente öt magyar és egy angol nyelvű számmal lehetőséget teremtve arra, hogy a lap bekerüljön a nemzetközileg referált tudományos folyóiratok adatbázisaiba. 2010-től (a 92-es számtól kezdődően) a Közgazdász Fórum megtalálható a Proquest és az EBSCO elektronikus adatbázisokban, amely különösen előremutató


319

eredmény az erdélyi magyar kutatók és gazdasági szakemberek számára, mivel lehetőséget nyit a kutatók nemzetközi megmérettetésére és tudományos tevékenységének integrációjára. 2012 júliusában Kerekes Kinga vette át a szaklap főszerkesztői szerepkörét. A Közgazdász Fórum hasábjain számos gazdaságelméleti és alkalmazott gazdaságtani szakcikk jelent meg, úgy erdélyi, mint külföldi oktatók, kutatók és gyakorló szakemberek tollából. A cikkek a következő tudományterületekre összpontosítanak: makro- és mikroökonómia; regionális gazdaságtan; nemzetközi gazdaságtan; bank- és pénzügyek; vállalati pénzügyek; számvitel és könyvvizsgálat; menedzsment és marketing; valamint alkalmazott statisztika és ökonometria. A lap szakmai színvonalának megőrzését és emelését az elbíráló bizottság tagjai szavatolják, akik a beérkezett cikkeket véleményezik, illetve segítik a tanulmányok és szerzők felkutatásában, a folyóirat népszerűsítésében.

2.2. Az Erdélyi Múzeum Az Erdélyi Múzeum az EME kiadványa, amely negyedévente jelenik meg. A Romániai Felsőoktatási Tudományos Kutatási Tanács (CNCSIS) által végzett minősítés alapján a szakfolyóirat 2012-ben B kategóriás besorolást kapott. A szaklap tudományterületi lefedettsége széles körű. 2011-ig a közgazdaság- és gazdálkodástudományi tanulmányok más tudományterületek tanulmányai mellett jelentek meg, majd 2012-től kezdődően kerültek kiadásra a tudományterületeknek megfelelő tematikus számok. Ily módon 2012-ben a 2. füzet tartalmazza a közgazdaság- és gazdálkodástudományi szaktanulmányokat. Ezek a tanulmányok a fenntartható fejlődés alaptémája köré csoportosulnak: fenntarthatóság Erdély vidéki térségeiben, fenntartható gazdaság a közszféra szerepvállalásával, a regionális munkaerőfoglalkoztatás kérdései Erdélyben. Az alaptéma mellett találhatunk másokat is, mint például a romániai vállalkozói aktivitás kérdéskörét. A szakfolyóirat – nem kizáró jelleggel, de – elsősorban az erdélyi tudományos kutatási szféra képviselőinek nyújt kibontakozási lehetőséget. A szerzők többsége erdélyi egyetemi oktató vagy doktori hallgató. A tanulmányok jellegét tekintve megállapítható, hogy kevésbé elméleti kérdéseket, inkább gyakorlati jellegű problémákat elemeznek tudományos módszerekkel.

2.3. Az Acta Universitatis Sapientiae – Economics and Business Az Acta Universitatis Sapientiae a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem angol nyelvű szakfolyóirata, amelynek több sorozata van. Ezek közül a gazdasági területé az Acta Universitatis Sapientiae – Economics and Business című folyóirat, amelynek első lapszáma 2013-ban jelent meg.

320


A szakfolyóirat honlapján megtalálható információk szerint a lap a tágan értelmezett gazdasági kutatási területekre vonatkozó elméleti és gyakorlati jellegű tanulmányokat közöl angol nyelven. Tartalmi szempontból az elsőrendű fókusz a menedzsment, marketing, matematikai és kvantitatív módszerek alkalmazása, regionális gazdaság, vidékfejlesztés, agrárgazdaság és pénzügy, ugyanakkor más szakterületekről érkező cikkekre is nyitottak. A lap főleg az akadémiai és a kutatási szférából várja a tanulmányokat, de nem zárkózik el a gyakorlati szakemberek minőségi kutatásainak publikálásától sem. A lap főszerkesztője Sándor Zsolt, a szerkesztőbizottság tagjai főleg romániai és magyarországi felsőoktatási intézmények munkatársai. A szakfolyóirat kiadója a Scientia Kiadó, a Sapientia EMTE kiadója.

3. A tudományterület eredményei 2002–2012 között 3.1. Adatok és módszertan A tudományterület eredményeit kérdőíves felmérés segítségével vizsgáltuk. A kérdőívben minden válaszadót megkértünk arra, hogy jelölje meg, hogy a tudományterület melyik szakterületéhez tartozik, valamint azt, hogy rendelkezik-e már doktori fokozattal, és betöltötte-e a 30. életévét. Az általános információkat követően a válaszadóknak a következő kérdéscsoportok mentén kellett tételesen megadniuk, hogy milyen publikációkat vagy kutatási eredményeket tudnak felmutatni a 2002–2012-es periódusra vonatkozóan:  szakkönyvek, szerkesztett kötetek, egyetemi jegyzetek;  ISI besorolású publikációk, adatbázisban jegyzett publikációk, egyéb publikációk;  további kérdések a tudományos eredményekre vonatkozóan, melyek közül kiemelten kezeltük az országos vagy nemzetközi szintű kutatási projekteket, valamint a tudományos/szakmai egyesületekben kifejtett tevékenységet. A publikációk és kutatási eredmények tételes felsorolásával azok visszakereshetővé és ellenőrizhetővé válnak, ezáltal biztosítva a begyűjtött adatok pontosságát és hitelességét. A kérdőíves felmérés célcsoportját azon Erdélyben tevékenykedő, magyar nyelvű szakemberek képezték, akik a közgazdaság- és gazdálkodástudományok területén tudományos tevékenységet folytatnak. A célcsoport elérése érdekében elsősorban a tudományterületen aktív szerepet vállaló erdélyi magyar felsőoktatási intézményeket kerestük meg, ahol minden esetben az adott intézmény vezetőinek segítségét kértük a kérdőívek célcsoporthoz való eljuttatásához és a kitöltés ösztönzéséhez. Ezen felsőoktatási intézmények kerültek bemutatásra tanulmányunk első részében. Ahhoz, hogy megkeresésünk azon szakemberekhez is eljusson, akik nem közgazdaság- és gazdálkodástudományi profilú felsőoktatási intézményeknél


321

tevékenykednek, de jelentős szerepet játszanak a tudományterület művelésében, a kérdőívek kitöltéséhez további szervezetek vezetőinek segítségét is igénybe vettük. Ezek a nem felsőoktatási tevékenységet folytató szervezetek szintén bemutatásra kerültek a tanulmány első részében. Az alábbi táblázat összesíti a kérdőíves felmérés eredményeit felsőoktatási intézményenként. A felsőoktatási intézmények rövidített nevei megfelelnek a tanulmány első részében bemutatott intézményeknek. Az Egyéb kategóriába a Romániai Magyar Közgazdász Társaság tagjai, valamint a nem közgazdaság- vagy gazdálkodástudományi profillal rendelkező egyetemi karok (Sapientia EMTE Műszaki- és Társadalomtudományi Kar, valamint a Természettudományi és Művészeti Kar) munkatársai kerültek besorolásra.

Felsőoktatási intézmény

Beérkezett kérdőívek

BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb* ÖSSZESEN/ÁTLAG

17 10 3 16 4 50

Intézményi létszám (erdélyi magyar oktatók) 22 15 17 25 – –

Kitöltési arány 77,3% 66,7% 17,6% 64,0% – 58,2%

*nem felsőoktatási intézmények (RMKT) vagy nem közgazdaság- és gazdálkodástudományi profillal rendelkező felsőoktatási intézmények

A válaszadók szakterületi csoportosítása érdekében minden kérdőívet kitöltő személynek választania kellett a következő 5 szakterület egyikéből: közgazdaságtudomány (KG), marketing (MK), menedzsment (MG), pénzügy és számvitel (PSZ), gazdasági módszertan és gazdasági informatika (GM). Fontos megemlíteni, hogy a közgazdaság-tudomány kategória a közgazdasági (makrogazdasági, ágazati vagy vállalati szintű) modellezés mellett a regionális fejlesztés témakörébe tartozó eredményeket is magába foglalja. A gazdasági módszertan és gazdasági informatika kategória a gazdasági területeken alkalmazható matematikai, statisztikai, ökonometriai és informatikai tudományos eredményeket összesíti. A megadott válaszokat minden válaszadónál másodlagos forrásokból (nyilvános önéletrajzok, publikációs listák, egyetemi honlapok) is ellenőriztük, különös tekintettel azokra az esetekre, ahol hiányzó vagy nem egyértelmű választ kaptunk. Fontos azt is kiemelni, hogy a válaszadók között egy olyan személy is található, akinek kutatási munkássága egyszerre sorolható a közgazdaság-tudomány, valamint a menedzsment szakterületéhez, így az említett válaszadó publikációit szétbontottuk a két szakterület szerint. A válaszadók tudományterületek szerinti megoszlását szemlélteti az alábbi grafikon (a korábban említett válaszadó miatt összesen 51 tudományterületi képviselő).

322


14

13 12

12

11 10

10 8 6

5

4 2 0 KG

MK

MG

PSZ

GM

* KG (közgazdaságtudomány), MK (marketing), MG (menedzsment), PSZ (pénzügy és számvitel), GM (gazdasági módszertan és gazdasági informatika)

A fenti két szempont összevonásából adódóan az alábbi kereszttábla összegzi a válaszadók intézmények és szakterületek szerinti besorolását.

BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb ÖSSZESEN

KG 3 2 1 3 3 12

MK 2 1 – 2 – 5

MG 3 5 1 1 – 10

PSZ 7 1 1 3 1 13

GM 3 1 – 7 – 11

ÖSSZESEN 17 fő* 10 fő 3 fő 16 fő 4 fő 50 (+1)*

* egy személy két tudományterülethez (KG, MG) is besorolásra került

3.2. Közgazdaság-tudomány A közgazdaság-tudomány szakterületre vonatkozóan 12 egyetemi oktatótól, köztük egy gyakorló szakembertől sikerült a kutatási tevékenységre vonatkozó információt begyűjteni. Egy személy közülük a menedzsment területén is publikál. A válaszadók túlnyomó többsége rendelkezik doktori fokozattal, és a 30 évet is betöltötte. A szakterületet bejelölő oktató-kutatók intézmények szerinti megoszlása az alábbi táblázatban található (zárójelben a kérdőívet nem kitöltő, de másodlagos források alapján azonosított személyek száma).


Felsőoktatási intézmény BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb ÖSSZESEN

Személyek száma 3 (+2) 2 1 3 (+2) 3 12 (+4)

323

Intézményen belüli arány* 13,6% (22,7%) 13,3% 5,9% 12,0% (20,0%) –

* Az intézmény teljes létszámához viszonyítva

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk az egyes intézmények fontosabb kutatási irányvonalait a közgazdaságtudomány szakterületén belül. Intézmény BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, csíkszeredai és kolozsvári karok RMKT, Kolozsvár

Fontosabb kutatási témakörök Agrárgazdaságtan és agrárpolitika; EU-gazdaságtan; intézményi közgazdaságtan; környezet-gazdaságtan; monetáris politika; munkaerőpiac; piacelméletek; regionális versenyképesség és régiófejlesztés; vidékfejlesztés Agrárgazdaságtan és agrárpolitika; mezőgazdasági kockázatkezelés; piacelméletek; regionális versenyképesség és régiófejlesztés Agrárgazdaságtan és agrárpolitika; mezőgazdasági kockázatkezelés Agrárgazdaságtan és agrárpolitika; regionális versenyképesség és régiófejlesztés; környezet-gazdaságtan; munkaerőpiac; turizmus-gazdaságtan; vidékfejlesztés Gazdasági gondolkodás és oktatás; szövetkezeti mozgalom

A vizsgált időszakban hat impaktfaktoros cikk jelent meg, öt közülük agrárgazdaságtan témában (valamennyit Fogarasi József jegyzi társszerzőként), egyikük pedig piacelmeléti tanulmány (szerzője Nagy Szilárd). A nemzetközi adatbázisokban jegyzett publikációk száma megközelíti a 60-at. A legtöbb tanulmány az agrárgazdaságtan, agrárpolitika, regionális versenyképesség, régiófejlesztés és vidékfejlesztés területén született, ami Vincze Mária Magdolna egyetemi tanár iskolateremtő tevékenységének hatását tükrözi, akinek köszönhetően Erdély minden magyar nyelvű közgazdaság-tudományi felsőoktatási intézményének kutatási területei között hangsúlyosan szerepelnek az agrár-, vidékés regionális tudományok. Ezen szakterületek művelői a – Budapesti Corvinus Egyetem és a Pécsi Egyetem által is díszdoktorrá avatott, több szakmai és tudományos díjjal kitüntetett – professzor asszony irányításával kezdték el tudományos kutatói tevékenységüket, és szereztek doktori fokozatot.

324


Említésre méltó továbbá Somai József (az RMKT alapító tagja és tiszteletbeli elnöke) publikációs és szerkesztői tevékenysége, aki az erdélyi gazdasági gondolkodás nagyjainak munkásságát, valamint az erdélyi szövetkezetek történetét kutatta nagy szakértelemmel, és tárta a közvélemény elé számos tanulmányban, valamint több szerző munkáját is összefoglaló szerkesztett kötetekben. A közgazdaság-tudomány szakterület kutatói elsősorban magyarországi és erdélyi magyar tudományművelő szervezetekhez (Magyar Tudományos Akadémia Köztestülete, Kolozsvári Akadémiai Bizottság, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Magyar Regionális Tudományi Társaság) csatlakoztak, de többen közülük az agrárgazdaságtan, vidékfejlesztés és regionális tudományok területén működő romániai vagy nemzetközi egyesületeknek is tagjai.

3.3. Marketing A kérdőíveket kitöltő oktató-kutatók közül 5 jelölte meg a marketinget mint elsődleges kutatási szakterületet, ezek közül két személy 30 évnél fiatalabb, egyikük doktori hallgató. Az oktatók többsége tehát már rendelkezik doktori fokozattal. A marketing szakterületet bejelölő oktató-kutatók intézmények szerinti megoszlása az alábbi táblázatban található (zárójelben a kérdőívet nem kitöltő, de másodlagos források alapján azonosított személyek száma). Felsőoktatási intézmény BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb ÖSSZESEN

Személyek száma 2 (+1) 1 0 (+2) 2 (+1) 0 5 (+5)

Intézményen belüli arány* 9,1% (13,6%) 6,7% 0,0% (11,8%) 8,0% (12,0%) –


A marketing szakterületen belül a főbb kutatási irányzatok, intézmények szerint: Felsőoktatási intézmény BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb

Fontosabb kutatási témakörök Kereskedelmi tevékenységek értékelése; fogyasztói magatartás; szolgáltatásmarketing Turizmus; fogyasztói magatartás – Turizmusmarketing; márkaérték, márkaimázs, helyi márkák –


325

A különböző intézményekben marketing szakterületen folyó kutatások közös pontjaként a turizmus, illetve a fogyasztói magatartásra irányuló kutatások nevezhetők meg. A vizsgált kutatási eredmények alapján megfigyelhető a marketingkutatási témák sokszínűsége, változatossága. A vizsgált periódusban megjelent szakkönyvek, szerkesztett kötetek és egyetemi jegyzetek alapján a jellemző témakörök: kereskedelmi marketing (3 publikáció); marketingelmélet (3 publikáció); fogyasztói magatartás (2 publikáció); szolgáltatásmarketing (2 publikáció); turizmus (1 publikáció). Az adatbázisokban jegyzett publikációkat vizsgálva is visszaköszönnek ugyanezek a témakörök, illetve azonosíthatunk új témákat is. Ami a tanulmányok számát illeti a vizsgált időszakban, a jellemző témakörök szerint, a helyzet a következő: turizmus, turizmusmarketing (11 publikáció); fogyasztói magatartás (9 publikáció); piackutatás, piacszegmentáció (6 publikáció); kereskedelmi tevékenységek értékelése (3 publikáció). A marketing szakterületen dolgozó kutatók publikációi között egy ISI besorolású cikk is megtalálható az elemzett periódusban, amely romániai folyóiratban jelent meg, turizmus témakörben. Néhány kutatási projekt is megjelenik a szakterületen belül, ezek témakör szerint leginkább a fogyasztói magatartás vizsgálati területét fedik le, illetve az is megfigyelhető, hogy a marketinges kutatók más szakterülethez sorolható projektek tagjaiként is tevékenykednek (például az ENELFA – vállalkozói készségek fejlesztését célzó projekt). Ezek egy része országos, más része pedig európai forrásokból került finanszírozásra. A szakmai társulások tekintetében a marketing szakterület kutatói elsősorban az erdélyi magyar és a magyarországi tudományművelő szervezetek (Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kolozsvári Akadémiai Bizottság, Magyar Tudományos Akadémia) munkájában vesznek részt. A kitöltött kérdőívekben egy kutató jelölt meg szakterület-specifikus, nemzetközi szintű egyesületi tagságot is (Európai Marketing Akadémia).

3.4. Menedzsment A kérdőíveket kitöltő személyek közül 10 oktató jelölte meg a menedzsmentet mint elsődleges kutatási szakterületet. A válaszadók megoszlása életkor és a doktori fokozat megléte szerint egyértelmű felépítést mutat: a kitöltők közül mindössze egy személy szerepelt doktori hallgatóként, és mindössze két személy életkora 30 év alatti. A kitöltők túlnyomó többsége tehát már rendelkezik doktori fokozattal, és a 30 évet is betöltötte, így azt mondhatjuk, hogy a kutatási pálya kezdeti szakaszát már túllépték. A menedzsment szakterületet bejelölő oktató-kutatók intézmények szerinti megoszlása az alábbi táblázatban található (zárójelben a kérdőívet nem kitöltő, de másodlagos források alapján azonosított személyek száma).

326


Felsőoktatási intézmény BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb ÖSSZESEN

Személyek száma 3 5 1 (+3) 1 (+1) – 10 (+4)

Intézményen belüli arány* 13,6% 33,3% 5,9% (23,5%) 4% (8%) –


Az egyes intézmények menedzsment szakterületen belüli fontosabb kutatási irányvonalait összegzi az alábbi táblázat. Felsőoktatási intézmény BBTE, Kolozsvár

BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb

Fontosabb kutatási témakörök Vállalkozástan; humánerőforrás-menedzsment; termelésmenedzsment; ellátásiláncmenedzsment Minőségmenedzsment; környezeti menedzsment; humánerőforrás-menedzsment; turizmusmenedzsment; vállalati kommunikáció Turizmusmenedzsment Stratégiai menedzsment; privatizáció –

A kutatási eredményeket összességében vizsgálva jól kirajzolódik, hogy a vizsgált területek rendkívül sokszínűek, és egyénenként nagymértékben eltérnek. Mindössze két olyan szakterületet sikerült azonosítani (turisztikai egységek vezetése, humánerőforrás-menedzsment), amely egynél több személy kutatási fókuszában is hangsúlyosan megjelenik. További jelentős témakörök, amelyek egy-egy válaszadó kutatási portfóliójából nagyobb arányt képviselnek: stratégiai menedzsment, minőségmenedzsment, vállalati kommunikáció, környezeti menedzsment, vállalkozástan, termelésmenedzsment, valamint ellátásilánc-menedzsment. A szakkönyvek, szerkesztett kötetek és egyetemi jegyzetek tekintetében a leggyakrabban előforduló témakörök: humánerőforrás-menedzsment (14 publikáció); vállalkozástan (4 publikáció); turizmusmenedzsment (4 publikáció). A tudományos publikációkat tekintve, menedzsment szakterületen néhány ISI besorolású cikk is megtalálható az elemzett periódusban, ezek azonban döntő többségükben romániai folyóiratokban jelentek meg. Témakör szerint leginkább a környezeti menedzsment területét fedik le, de egy publikáció a vállalkozástan területén is megtalálható.


327

Az adatbázisokban jegyzett publikációk tekintetében már sokkal színesebb a paletta, a legfontosabb feldolgozott témakörök: turizmusmenedzsment (18 publikáció); minőségmenedzsment (9 publikáció); termelés- és szolgáltatásmenedzsment (8 publikáció); vállalkozástan (5 publikáció); stb. Az elnyert és kivitelezett kutatási projektek is szép számmal megjelennek a szakterületen belül. Ezek egy része országos, más része pedig európai forrásokból került finanszírozásra. Tematikusan jelentős arányban vannak jelen a vállalkozói hajlandósággal, a humánerőforrás-piac hatékonyságával, valamint a vállalati működés hatékonyságának javításával foglalkozó kutatási projektek. A szakmai társulások tekintetében a menedzsment szakterület kutatói elsősorban a magyarországi és az erdélyi magyar tudományművelő szervezetek (Magyar Tudományos Akadémia, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kolozsvári Akadémiai Bizottság, Erdélyi Múzeum-Egyesület) munkájában vesznek részt. Emellett a válaszok között szép számban jelen vannak a szakterület specifikus, nemzetközi szintű egyesületei is (European Operations Management Association, Global Entrepreneurship Research Association, IATA/IATAN – International Air Transport Association, Production and Operations Management Society).

3.5. Pénzügy és számvitel A kérdőíveket kitöltő személyek közül 13 válaszadó jelölte meg a pénzügy és számvitel elsődleges kutatási szakterületet. A válaszadók közül 10 személy 30 év fölötti, de csak 7 személy rendelkezik doktori fokozattal. A pénzügy és számvitel szakterületet bejelölő oktató-kutatók intézmények szerinti megoszlása az alábbi táblázatban található (zárójelben a kérdőívet nem kitöltő, de másodlagos források alapján azonosított személyek száma). Felsőoktatási intézmény BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb (RMKT) ÖSSZESEN

Személyek száma 7 (+2) 1 (+1) 1 (+3) 3** 1 13 (+6)

Intézményen belüli arány* 31,8% (40,9%) 6,6% (13,3%) 5,9% (23,5%) 12% –

* Az intézmény teljes létszámához viszonyítva ** ebből 1 fő nem főállású oktató, de szerepel a kérdőív kitöltői között

Az egyes intézmények pénzügy és számvitel szakterületen belüli fontosabb kutatási irányvonalait összegzi a következő táblázat.

328


Felsőoktatási intézmény BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb (RMKT)

Fontosabb kutatási témakörök Hitelkockázat-elemzés; költségszámítás; számvitel; pénzügyi elemzés; biztosítások; tőzsdei elemzések; pénzügyi viselkedéstan Számvitel Számvitel; pénzügyi kockázat; adózás; pénzügyi és számviteli etika Számvitel; vállalati pénzügyek Költségszámítás

A kérdőívek alapján összesített kutatási eredményeket aggregáltan tekintve megfigyelhető, hogy a szakterületek közül a vállalati pénzügyek és a számviteli témák hangsúlyos szerepet játszanak, míg például a bankszektor és a biztosítási piac csak kisebb súllyal jelenik meg. Ez utóbbi témakörök ugyanakkor egy-egy kutató publikációs listájából jelentős arányt képviselnek, akárcsak a tőzsdei témák, amelyek több válaszadónál is jelentős számban jelen vannak. A szakkönyvek, szerkesztett kötetek és egyetemi jegyzetek tekintetében a leggyakrabban előforduló témakör egyértelműen a számvitel (9 publikáció), amelyet a költségszámítás követ (2 publikáció). Az olyan további témák, mint a hitelkockázat-elemzés, a közösségi pénzügyek vagy a biztosítási ismeretek egy-egy szakkönyv vagy egyetemi jegyzet formájában találhatóak meg. A tudományos publikációkat tekintve, pénzügy és számvitel szakterületen a válaszadók mindössze egy ISI besorolású cikkről számoltak be az elemzett periódusra vonatkozóan, amely a tőzsdei árfolyamok alakulására fókuszált, és egy külföldi szaklapban (Physical Review E) jelent meg (társszerző: Nagy Bálint Zsolt). Az adatbázisokban jegyzett publikációk tekintetében már sokkal színesebb a paletta; a legfontosabb feldolgozott témakörök: költségszámítás, számvitel (14 publikáció); tőzsde (11 publikáció); hitelkockázat- és bankmenedzsment (7 publikáció). A pénzügy és számvitel szakterületbe sorolt válaszadók számos országos vagy nemzetközi szintű kutatási projektben vettek részt. Érdekes lehet megjegyezni, hogy a nemzetközi projektek elsősorban nem pénzügyi, hanem vállalkozói hajlandóság témában kerültek kivitelezésre, míg az országos projektek többségének fókusza a számvitel területéhez sorolható. Külön kiemelendő azonban, hogy a vizsgált periódusban a szakterület több kutatója is (szám szerint négy) elnyerte a Közgazdász Fórum szerkesztőbizottsága által évente kiosztásra kerülő Fiatal Szerző Díjat, ahol mindenik díjazott tanulmány szorosan kapcsolódott a pénzügy és számvitel szakterülethez. A szakmai társulások tekintetében a pénzügy és számvitel szakterület kutatói, más szakterületek képviselőihez hasonlóan, elsősorban a magyarországi és az erdélyi magyar tudományművelő szervezetek (Magyar Tudományos Akadémia, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kolozsvári Akadémiai Bizottság, Erdélyi


329

Múzeum-Egyesület) munkájában vesznek részt. A válaszok között jóval kevesebb arányban vannak jelen a szakterület-specifikus egyesületek, amelyek közül elsősorban a Romániai Könyvszakértők és Mérlegképes Könyvelők Testülete (CECCAR) emelhető ki.

3.6. Gazdasági módszertan és gazdasági informatika A gazdasági módszertan és gazdasági informatika kategóriába sorolható tudományterületeket képviselő személyek száma 11, ezen belül a gazdasági matematikát/statisztikát 6-an jelölték meg mint fő tudományterületet, míg a gazdasági informatikát 5-en. Minden kutató-oktató a 30 év fölötti korosztályba tartozik, egy kivételével mindenik rendelkezik doktori fokozattal, egy pedig doktori hallgató. A válaszadók intézmények szerinti megoszlása az alábbi táblázatban található (zárójelben a kérdőívet nem kitöltő, de másodlagos források alapján azonosított személyek száma): Felsőoktatási intézmény BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb ÖSSZESEN

Személyek száma 3 1 0 (+1) 7 (+2) – 11 (+3)

Intézményen belüli arány* 13,6% 6,6% 0,0% (5,9%) 28,0% (36,0%) –


A kitöltött kérdőívekben megjelölt eredmények az oktatók kutatási tevékenységének sokszínűségét és kiterjedtségét mutatják. A szakterületeken belüli fontosabb kutatási irányvonalakat intézmények szerint összegzi az alábbi táblázat: Felsőoktatási intézmény BBTE, Kolozsvár BBTE, Sepsiszentgyörgy PKE, Nagyvárad Sapientia EMTE, Csíkszereda Egyéb

Fontosabb kutatási témakörök Többértékű függvények fix pontjainak vizsgálata; objektumorientált modellezés gazdasági rendszerekben; adatbányászat; elektronikus üzletvitel Elektronikus üzletvitel; döntéstámogató rendszerek – Operációkutatás; mesterséges neuronhálók; genetikus algoritmusok; becslőfüggvények; globális optimalizálási módszerek; árkutatási módszerek; fogyasztói döntési modellek; statisztika –

330


A szakkönyvek, szerkesztett kötetek és egyetemi jegyzetek tekintetében a főbb témakörök: gazdasági matematika (9 publikáció); objektumorientált modellezés (4 publikáció); statisztika (4 publikáció); operációkutatás (2 publikáció); elektronikus üzletvitel (2 publikáció); adatbányászat (1 publikáció). Az említett kötetek hazai kiadóknál jelentek meg. A kutatási eredmények között szép számban találunk ISI besorolású tanulmányokat is, ezek nagy része nemzetközi szakfolyóiratokban jelent meg, és az idézettségük is figyelemre méltó. Itt kiemelendő Sándor Zsolt publikációs tevékenysége, akinek tudományos cikkeit olyan szakfolyóiratok közölték, mint a Journal of Applied Econometrics, a Transportation Research vagy a Journal of Econometrics. Emellett jelentős eredményei vannak a marketing területén alkalmazott fogyasztói döntési modellek kapcsán is, melyek olyan folyóiratokban kerültek megjelenésre, mint a Journal of Marketing Research, illetve a Marketing Science. Az ISI besorolású tanulmányokban feldolgozott legfontosabb szűk témakörök a következők: többértékű függvények fix pontjainak vizsgálata (6 publikáció); a (diszkrét) kiválasztási modellek alkalmazásai (5 publikáció); globális optimalizálási módszerek (4 publikáció); paraméteres vektoregyensúlyi feladatok tanulmányozása (3 publikáció); homályos együtthatókkal rendelkező lineáris programozási feladatok megoldása (2 publikáció); becslőfüggvények alkalmazása (1 publikáció). Az adatbázisokban jegyzett publikációk tekintetében a fentiek mellett más témaköröket is találunk: ároptimalizálás, árkutatási módszerek (6 publikáció); mesterséges neuronhálók (5 publikáció); genetikus algoritmusok (4 publikáció); vektoregyensúlyi feladatok vizsgálata (4 publikáció); globális optimalizálási módszerek (4 publikáció); objektumorientált modellezés (5 publikáció); elektronikus üzletvitel (2 publikáció); többértékű függvények fix pontjainak vizsgálata (2 publikáció); becslőfüggvények alkalmazása (2 publikáció). A kutatási projektek is szép számmal megjelennek a szakterületen belül. Ezek tematikája követi azokat a területeket, amelyekben az egyes kutatók eredményeket értek el és publikáltak, mint például a mesterséges neuronhálós módszerek alkalmazása, vektoregyensúlyi feladatok vizsgálata, genetikus- és evolúciós algoritmusok. A szakterület kutatói elsősorban az erdélyi magyar tudományművelő szervezetek (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvári Akadémiai Bizottság, Romániai Magyar Közgazdász Társaság) tagjai. Emellett nemzetközi szintű tudományos egyesületek is jelen vannak a válaszok között (Society for Design & Process Science, Global Entrepreneurship Research Association, Center for Economic Research and Graduate Education).


331

4. Összegzés Az előző fejezetek részletes képet kívántak nyújtani az erdélyi gazdaságtudomány intézményi hátteréről, a szakfolyóiratok helyzetéről, valamint a 2002–2012-es időszak legfontosabb tudományos eredményeiről és a kiemelkedő tudományos témakörökről. A részletes eredményeken túl azonban néhány olyan összegző megállapítás is megfogalmazható, amelyek útmutatásul szolgálhatnak a tudományterület erősségeinek jövőbeli fenntartásához, valamint a fontosabb hiányosságok kiküszöböléséhez szükséges fejlesztések elindításához. A tudományterület alappillérét jelentő gazdag intézményrendszert mindenképpen az erős pontok között kell kiemelnünk. Az egyes intézmények átfogó tudományos fókusza mellett mindenhol azonosíthatók hangsúlyosabban művelt tematikus területek, amelyek szintén az intézményrendszer diverzitását támasztják alá. A gazdag intézményrendszer ellenérveként ugyanakkor az oktatók és kutatók intézmények közötti szétdarabolódása is megemlíthető, amelyet tovább erősít az a megállapítás, hogy – a kérdőíves kutatás adatai alapján – csak elenyésző arányban találhatók olyan publikációk vagy kutatási projektek, amelyekben egyszerre több intézmény képviselője is aktívan részt venne. A kapcsolódási pontok ilyen irányú megerősítése mindenképpen az erdélyi gazdaságtudomány továbbfejlődési lehetőségét alapozhatja meg. A tanulmányban bemutatott szakmai folyóiratok palettája széles lehetőségeket biztosít a gazdaságtudomány helyi képviselőinek munkájához és eredményeik publikálásához. Míg a folyóiratok ismertsége és elismertsége helyi szinten megfelelőnek mondható, a nemzetközi (beleértve a magyarországi) elismertség hiányosságai még bőven hagynak továbbfejlődési lehetőséget ezen a téren. Az angol nyelvű folyóiratok vagy különkiadások talán ennek a törekvésnek az első lépéseinek tekinthetők, amelyek mellett természetesen továbbra is helyet kell kapjon a tudományterület színvonalas, magyar nyelven történő művelése is. Az erdélyi magyar kutatók gazdaságtudományi publikációit tekintve mindenképpen kiemelhető, hogy több olyan kutatást találtunk, amelyek eredményei nemzetközileg is magas színvonalúnak számító tudományos szaklapokban kerültek megjelenésre. Ezzel együtt azonban fontos megjegyezni azt is, hogy ezen publikációk túlnyomó többsége a kvantitatív, módszertani területekhez sorolható. A fennmaradó területeken hasonló színvonalú kutatások csak nagyon kis mértékben vannak jelen. A szakfolyóiratoknál kijelölt lehetséges fejlődési irányvonal mintájára a publikációk tekintetében is hasonló következtetést fogalmazhatunk meg: a jövőbeli fejlődés egy fontos lépcsőfokát jelentené az erdélyi magyar kutatók nemzetközi beágyazottságának növelése (ennek hiányosságaira a kérdőívek segítségével begyűjtött publikációs adatok is rámutattak), valamint az erdélyi kutatási témakörök nemzetközi ismertségének és elismertségének növelése is.

A romániai magyar politikatudomány helyzete a 2002–2013-as periódusban – szakterületi szintézis TORÓ TIBOR, SZABÓ TAMÁS

Tizenkét évvel ezelőtt az erdélyi magyar politikatudomány „alapító atyjai” egy hasonló, mintegy 50 oldalas tanulmány keretén belül próbálták meghatározni a tudományterület határait (Bakk et al. 2002). Kiindulási pontként az a felismerés szolgált, hogy a politikatudomány fejlődése összefonódik a rendszerváltás utáni romániai magyar politikai közösség alakulásával, hiszen témáiban azokkal az erdélyi magyarság számára is fontos kérdésekkel foglalkozik, amelyeket az akkori politikai elitek is vitattak. 2014-ben, több mint 15 évvel az első magyar politikatudományi tanszék megalakulása után a politikatudomány válfajai iránt érdeklődő diákok már négy oktatási intézmény közül választhatnak, valamint az egyetemi műhelyek mellett külön politikatudományi munkacsoport működik a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben is. Az intézményes keret látszólagos kiépülése ellenére jelen összefoglaló írói sincsenek könnyű helyzetben. Míg ezelőtt 12 évvel a politikatudomány formai kereteinek elfogadása, a fiatal tudományág megjelenésének legitimálása volt a tét, most a keretek megerősítése, az eddig elért eredményekkel való szembenézés lenne. A tudományterület körülhatárolása, képviselőinek meghatározása azonban nem bizonyult egyszerű feladatnak, hiszen az elmúlt húsz évben született politikatudományi tárgyú írások jelentős része a politikatudomány, a filozófia, a szociológia, a jogtudomány és a közgazdaság-tudomány határmezsgyéjén helyezkedik el. Ennek következtében a politikatudományi szintézis készítői nem vállalták a határvonal meghúzását, és a legtágabban értelmezték a diszciplína határait, a politikatudományi mező potenciális tagjaira bízva a tudományterületi identifikációt. Ezért a kutatásban való részvételre küldött felhívás eljutott minden olyan kutatóhoz, egyetemeken dolgozó kollégához, aki: (1) tagja a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Politikatudományi szakbizottságának, (2) olyan intézményben dolgozik, amelyben folyik politikatudományi oktatás vagy kutatás, (3) rendelkezik politikatudományi végzettséggel, vagy (4) egy másik kolléga javaslatára került fel a listára. A politikatudományi listára felkerülő 64 névből mindössze 33 válaszolt pozitívan megkeresésünkre. Egyesek jelezték, hogy annak ellenére, hogy politikatudományi jellegű tanszéken oktatnak, nem érzik magukat a politikatudomány képviselőjének, míg mások nem vállalták az ankétban való részvételt, mindössze önéletrajzukat és publikációs listájukat bocsátották rendelkezésünkre. 333

334

TORÓ TIBOR, SZABÓ TAMÁS

Jelen dolgozat négy részre tagolódik. Az első részben röviden összefoglaljuk a 2002–2012-es periódus előzményeit, és kitérünk a rendszerváltás utáni intézményes fejlődés bemutatására is. Az azt követő három részben – a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnökségének ajánlása értelmében – a szakterület meghatározó képviselőinek és munkáiknak bemutatására, valamint a politikatudomány kritikus önértékelésére kerül sor.

1. Előzmények: az erdélyi magyar politikatudomány kialakulása A már idézett Bakk–Bodó–Kántor–Lőrincz–Salat–Szász-tanulmányban a szerzők a politikatudományi gondolkodás gyökereit a ’80-as években megjelenő értelmiségi vitákban látták, amelyek az erdélyi magyarság sorsának kérdését egy új megközelítésben tárgyalták, és főleg az elit társadalmi szerepének, a „nép”, „közösség” és egyéb fogalmak kritikai felülvizsgálatára fókuszáltak (Bakk et al. 2002: 399). Emellett az 1990-es évek intézményépítésének fontos aspektusa volt, hogy a politikai gondolkodás történetének meghatározásában olyan, 1920 után élő és alkotó szerzőkhöz nyúltak vissza, mint Mikó Imre és Jakabffy Elemér, akiknek a kisebbségi lét teoretizálásában és elemzésében volt nagy szerepük.1 Az előzmények ilyen típusú meghatározásával a szerzők akaratlanul is előrevetítették az erdélyi magyar politikatudomány értelmezési keretét is, hiszen ennek létezése szorosan összefügg a romániai magyarság kisebbségi létével. Ellentétben például az erdélyi magyar filozófia művelőivel, a politikatudomány képviselői nem kerestek kapcsolatot a Trianon előtti politikai gondolkodással (Egyed 2002). A történeti gyökerek meghatározásának kérdésében konszenzus volt a politikatudományi diszciplína művelői között, hiszen ellentétben más tudományterületekkel (Egyed 2002) vagy a magyarországi politikatudománnyal, senki nem kérdőjelezte meg ezeket a döntéseket.2 A történeti keretezés után a politikatudomány fejlődése kimutathatóan összefügg az erdélyi magyar politikai közösség kialakulásával és belső vitáival. Ez főleg abban tűnik ki, hogy az első politikatudományi műhelyek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Politikai Főosztályán (Bakk et al. 2002: 400–402), majd később a Magyar Kisebbség folyóirat és az azt működtető Jakabffy Elemér Alapítvány körül jönnek létre, amelynek szerkesztői, tagjai között aktív politikusokat is találunk

1 Ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy az első politikatudományi tárgyú szakmai folyóirat a Magyar Kisebbség lett, amely Jakabffy Elemér két világháború között szerkesztett folyóiratának nevét viselte, egyben felvállalva annak örökségét is. 2 Ezzel részletesen foglalkozik: Csizmadia Ervin (2008).

A ROMÁNIAI MAGYAR POLITIKATUDOMÁNY HELYZETE A 2002–2013-AS PERIÓDUSBAN – SZAKTERÜLETI SZINTÉZIS

335

(Bakk et al. 2002: 403–406). A politikával való összefonódás és párhuzamos fejlődés másik bizonyítékát a témaválasztás adja. A politikatudomány első nagy szakmai vitái azokban a kérdésekben folynak, amelyek a magyar közösség számára is létfontosságúak. A politológusok szakmai alapon próbálnak részt venni olyan vitákban, mint például az RMDSZ alakulása és jövője, az autonómia, az erdélyi magyar társadalom, a civil társadalom kialakulása, a státustörvény, az önálló magyar egyetem kérdése, illetve a szórványkérdés (Bakk et al. 2002: 418–439). Ezeknek a vitáknak a sajátossága, hogy politikusok, közéleti szereplők, közírók, értelmiségiek, politológusok együtt vesznek részt benne, és a politikatudománynak még nincs kialakult és elkülönült nyelvezete. Továbbá a született írások inkább a politikai vitákra reagálnak, nem azok nemzetközi politikatudományba való beágyazását tartják szem előtt, habár a nemzetközi szakirodalomból ismert szerzők és példák beemelése már létező gyakorlat.

2. A politikatudomány intézményrendszere A szakterület intézményes helyzetének vizsgálatában az intézményrendszert három nagy kategóriára osztottuk: az elsőben az oktatási intézmények, politikatudományi oktatást nyújtó tanszékek foglalnak helyet, a másodikba a kutatással és könyvkiadással foglalkozó intézmények, a harmadikba pedig a politikatudományi tudásra támaszkodó, de magánszférában működő intézmények, cégek, egyesületek kerültek.

2.1. Az oktatási intézményrendszer Az oktatási intézményrendszer elemzésénél több témát vizsgálunk: az oktatás tartalmi elemeit (az illető szak politikatudományba való illeszkedése, a képzés típusa), valamint az oktatás fenntarthatóságát (a diáklétszám, végzősök száma és aránya és – ahol rendelkezésünkre állt – a végzősök szakterületen való elhelyezkedésének az aránya szerint). Jelenleg Romániában négy intézmény nyújt a politikatudomány területébe illeszkedő képzést magyar nyelven. A politikatudományok iránt érdeklődő diákok választhatnak a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudomány Karán belül működő Politikatudományi Intézet Politikatudományok magyar tagozatának képzése, ugyanazon kar sepsiszentgyörgyi és szatmárnémeti kihelyezett tagozatainak Közigazgatás képzése, valamint a Sapientia EMTE Kolozsváron működő Európai tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok képzése között. A vizsgált periódusban mesterképzés kizárólag a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudomány Karán indult. 2004 és 2009 között a Politikatudományi Tanszék A kormányzás minősége a multietnikus társadalmakban címmel szervezett angol és magyar nyelvű, egyéves mesterképzést, majd 2009 és 2012 között a Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézettel közösen Politikai

336


kommunikáció témakörben indítottak kétéves mesterképzést. Emellett 2011 februárjától a Sapientia EMTE keretén belül a Budapesti Gazdasági Főiskola kihelyezett mesteri képzést működtet Nemzetközi tanulmányok címmel.

2.1.1. A Politikatudományok képzés A BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományok Karán 1998 óta folyik magyar nyelven képzés. A jelenleg 3 éves politikatudományi alapképzés fő célja, hogy „olyan szakembereket képezzen, akik megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretek birtokában hozzájárulhatnak a romániai közélet és politika fejlődéséhez”.3 Az oktatói közösség képesítését tekintve nem alkot homogén közösséget, vannak ugyanis, akik filozófiából, politikafilozófiából vagy történelemből szereztek PhD-fokozatot.4 Ennek ellenére a kialakított tanrend nagyrészt megegyezik (egykét tárgy kivételével) a román és angol nyelvű képzések kínálatával. A tanrend a kötelező tárgyak mellett több opcionális és fakultatív tárgy felvételét is lehetővé teszi magyar, román és angol nyelven egyaránt. Ez egy viszonylag széles oktatási kínálatot jelent: első éven a hallgatók többnyire alapozó tárgyakat (bevezetés a politikatudományba, a közigazgatásba, a társadalomtudományok módszertanába, a nemzetközi kapcsolatokba) hallgatnak, betekintést nyernek a közgazdaságtanba, a közpolitikák tanulmányozásába. A későbbiekben lehetőségük nyílik megismerkedni a politikatudomány további területeivel. Ennek során – a teljesség igénye nélkül – olyan tárgyakat hallgathatnak, mint politikai filozófia, összehasonlító politológia, kvalitatív és kvantitatív módszertan, pártok és pártrendszerek, választási rendszerek, etnopolitika, kisebbségtörténet, politikai etika, választói viselkedés. A tagozaton jelenleg 10 ingyenes és ugyanennyi költségtérítéses hely áll a felvételizni kívánó diákok számára, ami az előző évben felvételizők számának függvényében változhat. A tagozat további helyzetéről a diáklétszám alakulása és a sikeresen államvizsgázók száma ad pontosabb képet. A következő ábrán látható, hogy a szak megalakulása óta a diáklétszám évenként nagyon változó képet mutat, és a beiratkozók száma nem tudott egy értéknél stabilizálódni, a felsőoktatás expanziójának időszakában először 2004-ben 31 beiratkozóval, majd két évre rá, 2006-ban 29 beiratkozóval érte el csúcspontját. Ezt követően a beiratkozási számok hirtelen csökkenése figyelhető meg, mely 2011ben 5 diákkal érte el mélypontját, viszont optimizmusra ad okot, hogy 2012-től növekvő tendenciát mutat a beiratkozó diákok száma. 3

Lásd bővebben a tagozat honlapját: http://fspac.ubbcluj.ro/politologia. Főállású oktatók: Bakk Miklós, Lőrincz József, Pálfy Zoltán, Salat Levente, Sata Kinga, Szász Alpár Zoltán. Óraadó tanárok: Kiss Ágnes (NKI), Kiss Tamás (NKI), Szabó Tamás (PhD-hallgató), Székely Imre (BBTE, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar), Székely István Gergő (NKI). Korábban főállású oktatók voltak: Bodó Barna, Horváth Réka. Korábbi óraadók: Veres Valér, Bognár Zoltán, Hajdó Csaba, Kántor Zoltán, Papp Z. Attila, Varga Attila, Veress Emőd, Szilágyi N. Sándor. 4


337

1. ábra. A diáklétszám alakulása a BBTE Politológia magyar tagozatán 35 30 25 20 15 10 5 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 beiratkozottak száma

államvizsgázók száma

hallgatói jogviszony megszűnése

Ami a leszakadás mértékét illeti, a beiratkozott diákok 37%-a nem tudta elvégezni a négy-, majd később – a bolognai folyamat eredményeként – a hároméves képzést, ugyanis ezeknek a diákoknak, leginkább első- és másodév végére megszűnt a hallgatói jogviszonyuk. Aggasztó viszont az államvizsgázók alacsony száma: a tagozat működése (1998) óta a beiratkozó diákok mintegy 38%-a államvizsgázott. E tekintetben eredményesnek mondható az 1999-es évfolyam, itt a beiratkozók 71%-a államvizsgázott, de 2001-ben és 2004-ben is a beiratkozók több mint fele diplomát szerzett. Az elkövetkezendő évfolyamoknál fokozatosan csökkent az államvizsgázók száma, mígnem 2010-ben újra 50% körüli értéket mutatott. A fennmaradó diákokkal, a beiratkozók mintegy 20%-ával az egyetemnek nem szűnt meg a jogviszonya, mert teljesítették az évi minimális 30 kreditpontot, azonban mégsem államvizsgázhattak, mert néhány tárgyból nem szereztek átmenő jegyet, ami megakadályozta őket a diploma megszerzésében. A tagozaton nem készült a végzettek elhelyezkedéséről felmérés, annyit azonban a visszajelzésekből megállapíthatunk, hogy a végzettek egy jelentős része a romániai magyar pártoknál és civil szervezeteknél helyezkedik el, továbbá a közigazgatásban, a média- és sajtóorgánumoknál vagy a versenyszférában dolgozik. A tagozat háttérintézményeként jött létre a Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület. Az új, politikatudományhoz köthető tanszékek megjelenésével azonban az egyesület fokozatos szerepzavarral küszködött, hiszen nem pontosította/választotta szét fő feladatait: (a) átfogó, a szakma egészét integráló intézményi, vagy (b) tagozati háttérintézményi szerep.

2.1.2. A sepsiszentgyörgyi Közigazgatás képzés A sepsiszentgyörgyi kihelyezett közigazgatási oktatás gyökerei 1998-ra nyúlnak vissza, amikor a BBTE és a Kovászna megyei önkormányzat összefogásával

338


megalakult a Sepsiszentgyörgyi Közigazgatási Főiskola. A bolognai folyamat eredményeképpen a Főiskola működésében 2005-től jelentős változások következtek be, ekkor tért át ugyanis a három éves alapképzésre.5 A magyar képzésre főleg Kovászna és Hargita megyei diákok jelentkeznek. A továbbtanulni vágyók az alapképzés után a kolozsvári Közigazgatási Intézet mesteri programjainak kínálatából választhatnak. A tagozat háttérintézménye a Pro Scientia Administrativa Tudományos Társaság, melynek fő célkitűzése az oktatási és kutatási tevékenységek elősegítése, támogatásával pedig több, közigazgatásra vonatkozó kutatást sikerült megvalósítani. A tagozat tanterve megegyezik a Közigazgatási Intézet által kialakított közös tantervvel, fontosabb tárgyak a következők: bevezetés a közigazgatásba, közszolgálati menedzsment, kommunikáció és ügyfélszolgálat, közigazgatásjog, humánerőforrás-menedzsment, helyi pénzügyek, projektmenedzsment. Magyar nyelven nappali és egyben távoktatási képzés is van. Nappali képzésen 22 államilag támogatott és ugyanennyi költségtérítéses helyre lehet jelentkezni, míg a távoktatáson 40 költségtérítéses hely áll a felvételizők rendelkezésére. 2. ábra. Beiratkozási számok a sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozaton (nappali képzési forma, magyar vonal) 60 50 40 30 20 10 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 beiratkozók száma


Az 1998–2011 közötti időszakban nappali képzésre összesen 841 diák iratkozott be, ebből 526 diák, tehát a beiratkozók 62,5%-a magyar vonalon, 314 pedig, a beiratkozók 37,5%-a román vonalon folytatta tanulmányait.6 Kimutatásunk

5

Lásd bővebben a kihelyezett tagozat honlapját: http://www.apubb-kv.ro/index.php/hu/. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 16.) 6 Itt szükséges megemlíteni, hogy a magyar diákok egy része románul folytatta tanulmányait, tehát az intézményben magyarul tanuló diákok aránya lényegesen magasabb.


339

a magyar vonalon tanuló diákok helyzetét foglalja össze a beiratkozási számok és a sikeresen államvizsgázók7 számának éves bontásában. A beiratkozók száma – ugyanúgy, mint az államvizsgázók száma – változatos képet mutat. A kihelyezett tanszékre 2004-ben iratkozott be a legtöbb diák, összesen 49 hallgató, majd ez a trend fokozatosan csökkent, és 30 hallgató alatt látszik stabilizálódni (lásd a 2011–2013-as beiskolázási számokat). Az államvizsgázók számáról általánosságban elmondható, hogy az évek során többnyire arányosan alakult a beiratkozók számához viszonyítva, az egyetlen kivételt a 2006-os év jelenti, amikor ugyanannyi diák iratkozott be, mint ahány sikeresen államvizsgázott. Azóta ez a trend fokozatosan csökken. A beiratkozók és az államvizsgázók arányáról összességében megállapítható, hogy viszonylag magas arányú a lemorzsolódás, a beiratkozóknak 57%-a szerez diplomát.

2.1.3. A szatmárnémeti Közigazgatás képzés A szatmárnémeti Közigazgatási Tanszék a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar kihelyezett tagozata, melyet 1996-ban indítottak.8 Megalapítása óta a tanszéken román és magyar nyelven folyik az oktatás, az alapképzést végző hallgatók pedig a kolozsvári kar mesterképző programjain folytathatják tanulmányaikat. Az évek során a tanszéken működő Közigazgatási Kutatóközpont keretein belül több kutatás is zajlott közpolitikával, közigazgatással, továbbá a közszféra reformjával kapcsolatosan.9 A tantárgyak a közigazgatás interdiszciplináris jellegéből adódóan jogi, közigazgatási és menedzsment tárgyakból épülnek fel, melyeket másod-, illetve harmadéven olyan szaktárgyak egészítenek ki, mint a közigazgatási jog, pénzügy, összehasonlító közigazgatási rendszerek, humánerőforrás-menedzsment, projektmenedzsment stb. A tanári kar nagyobb része helyi oktató, többségük rendelkezik politikatudományi képesítéssel (vagy folyamatban van a doktori fokozat megszerzése). Mellettük azonban kolozsvári oktatók és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatói is részt vesznek a képzés minőségének biztosításában és színvonalasabbá tételében. A jelenlegi beiskolázási számok alapján (2013) 15 államilag támogatott és 35 költségtérítéses helyre lehet jelentkezni. A diáklétszám alakulásánál a vizsgált időszakban (2005–2013) négy változót vettünk figyelembe: egyrészt megnéztük, hogyan alakultak a beiskolázási számok, ebből első év végére hány diákkal szűnik meg a jogviszony, továbbá összesen hányan végeznek, és ebből ténylegesen hány szerez diplomát. 7

A nyilvántartásba bekerült minden olyan diák, aki sikeresen államvizsgázott, anélkül hogy figyelembe vettük volna azt, hogy melyik évben vizsgáztak. 8 A képzés beindítását az Európai Unió (Tempus) és az Amerikai Egyesült Államok finanszírozásából megvalósuló nemzetközi projekt tette lehetővé. 9 Lásd bővebben a Tanszék honlapját: http://apubbsm.ro. (A honlap jelenleg fejlesztés alatt áll.)

340

TORÓ TIBOR, SZABÓ TAMÁS 3. ábra. A diáklétszám alakulása a szatmárnémeti Közigazgatási Tanszéken 2005–2013

50 40 30 20 10 0 2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

beiratkozók száma

jogviszony megszűnése I. év után

végzősök száma


A fenti ábrán jól látható, hogy 2010-ig a beiratkozók száma változékony képet mutat. 2011-ben látványosan zuhan, és 20 diák körül stabilizálódik. Ezekhez az értékekhez igazodik az egyetemről első év után kiiratkozók vagy kiesők száma is. Ami a végzősök számát illeti, a statisztikák alapján megállapítható, hogy a beiratkozó diákoknak csupán 55%-a végzi el sikeresen az alapképzést, ami magas leszakadási arányt jelent. Pozitívumként könyvelhetjük el azonban, hogy a végzősök jelentős része, csaknem 85%-a lediplomázik, így viszonylag alacsony azon diákok száma, akik valamilyen okból kifolyólag az alapképzés elvégzése után nem államvizsgáznak le.

2.1.4. Az Európai tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok képzés A Sapientia EMTE Európai tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok képzése 2006-ban indult és 2012-ben akkreditálták. Jelenleg a Jogtudományi és Európai Tanulmányok Tanszék keretén belül működik, és 23 tandíjmentes, 17 költségtérítéses hellyel rendelkezik. Habár tudományterületileg a társadalmi és politikai tanulmányok keretébe sorolja magát, mind a tanári kar összetétele, mind az oktatott tárgyak alapján sokkal heterogénebb képet mutat. Az oktatott tárgyak alapján politikatudományi, közgazdaság-tudományi, történelmi és eszmetörténeti bevezetők után a képzés központi elemét a különböző szakpolitikai, jogi, valamint az Európai Unióval kapcsolatos tárgyak adják. Továbbá emelt óraszámban folyik az idegennyelv-oktatás is (angol és német nyelv). A tanári kar összetétele szempontjából elmondható, hogy sem a tanszék, sem a képzés keretén belül oktató teljes állású tanárok között nem dominálnak a politikatudománnyal foglalkozók, hiszen mindössze négyen vállalták a KAB kutatá-


341

sában való részvételt (ez a szám a tanszéken dolgozó kollegáknak mindössze 36%-a).10 A képzéssel kapcsolatos másik mutató a diáklétszámra vonatkozik. Az előbbiekhez hasonlóan négy változó alakulását vizsgáltuk: a beiskolázási adatokat, az első évet befejezők számát, a végzősök számát,11 valamint az államvizsgázók számát.12

4. ábra. A diáklétszám alakulása a Sapientia EMTE Európai Tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok szakán (2006–2013) 50 40 30 20 10 0 2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

beiratkozók száma

végzősök száma


jogviszony megszűnése I. év után

2013

A fenti táblázat alapján elmondható, hogy a 2006–2010-es periódusban fokozatosan visszaesett mind a diáklétszám, mind pedig a végzősök és államvizsgázók száma, azonban 2011-től kezdődően ezek a számok stabilizálódni látszanak. Általános trendként elmondható, hogy az Európai tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok képzés esetében nagyon nagy a lemorzsolódás, átlagban a diákok mintegy 40%-a már az első évet sem fejezi be. Ennek ellenére elmondható, hogy a képzés működésében 2010 volt a mélypont, amikor a beiratkozók mindössze 17%-a jutott el az államvizsgáig. Azóta mind a beiskolázási szám, mind pedig az egyetemen maradók száma növekvő tendenciát mutat. A képzés fenntarthatóságának további mutatója a végzősök elhelyezkedése is. Az Európai tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok képzés sajátossága, hogy magas 10

Bodó Barna, Székely Tünde, Tonk Márton és Toró Tibor. Emellett a tanszék oktatója Balla Emese, Kokoly Zsolt, Lupescu Radu és Murádin János Kristóf. Óraadó tanárok többek között Sztranyicki Szilárd, Varga Attila, Veress Emőd. 11 A 2013-as évfolyam esetében az első évet befejezők számának, valamint a 2011-es évfolyam esetében a végzősök számának meghatározása előrejelzés. 12 A nyilvántartásba bekerült minden olyan diák, aki sikeresen államvizsgázott, anélkül, hogy figyelembe vettük volna azt, hogy melyik évben vizsgáztak.

342


azon diákok száma, akik második egyetemként választják.13 Ezek a diákok általában kisebb arányban maradnak a politikatudományban, inkább az első végzettségükkel keresnek/kapnak munkát. A diákok elhelyezkedésével kapcsolatban a Sapientia EMTE utoljára 2011-es adatokkal rendelkezik, melyek szerint az első három évfolyam 51 végzőséből 20 fiatalt alkalmaztak olyan munkakörben, amelyik megfelel a képzés profiljának,14 azonban mindössze 9 végzős (az összes végzős 17,6%-a) munkaköre volt politikatudományhoz köthető.

2.1.5. Magiszteri programok A BBTE Politikatudományi Tanszéke és az ELTE Politikatudományi Intézete 2004-ben indította el egyéves, magyar és angol nyelvű képzését A kormányzás minősége a multietnikus társadalmakban címmel. E partnerség eredményeképpen a képzésben a Politológia tagozat oktatói mellett a BBTE oktatói és az ELTE Politikatudományi Intézetének több oktatója is részt vett.15 A képzés profilját és az oktatott tárgyakat tekintve hangsúlyosan etnopolitikai tematikájú volt, mely kitért a közép- és kelet-európai nemzeti és etnikai kisebbségek politikai képviseletének történetére, a kulturális megosztottság kérdésének kezelésére a nemzetközi jogban és a közigazgatásban, a civil társadalom és az etnikum kapcsolatrendszerére, továbbá a politikai képviselet és a politikai érdekegyeztetés folyamatára a kulturálisan megosztott társadalmakban. Az öt tanév alatt a diáklétszám és a disszertálók száma a következőképpen alakult: 5. ábra. A kormányzás minősége multietnikus társadalmakban program diáklétszámának alakulása 12 10 8 6 4 2 0 2004

2005 beiratkozók száma

13

2006

2007

2008

végzősök száma

Ez azzal magyarázható, hogy a Sapientia EMTE-n ingyenes helyre olyanok is bejuthatnak, akik rendelkeznek már diplomával valamelyik állami egyetemen. 14 A Sapientia EMTE a projektmenedzser, valamint a menedzserasszisztens munkaköröket is a képzés profiljával megegyezőnek tekintette. 15 Bíró Gáspár, Pesti Sándor, Schlett István, Szabó Máté (ELTE) és Fábián Gyula, továbbá Szilágyi N. Sándor (BBTE).


343

Az ELTE-vel indított mesteri program megszűnése után az egyetem újabb mesteri programmal próbálkozott, 2009-ben a Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézettel közösen Politikai kommunikáció és marketing témakörben. Az oktatási kínálat egy része a politikai kommunikáció témaköréhez kapcsolódó tárgyakból állt (a kommunikáció hermeneutikája, interkulturális kommunikáció és a kommunikáció etikája), másik része a média, a sajtó, a nyilvánosság, a lobbizás, továbbá a politikai kampánystratégiák területét ölelte fel. A programra hároméves működése során nemcsak a politológus, hanem a kommunikáció szakos végzettek is jelentkeztek. A 2009–2011 közötti beiskolázási számokat és a diplomások számát az alábbi ábra szemlélteti. 6. ábra. A diáklétszám alakulása a BBTE Kommunikáció és marketing mesterképzésén 16 14 12 10 8 6 4 2 0 2009

2010 beiratkozók száma

2011 diplomázók száma

A grafikonból látható, a diáklétszám az első évet követően jelentősen lecsökkent, majd a harmadik tanévben újra emelkedő tendenciát mutatott. A diplomások számáról összességében megállapítható, hogy mostanáig a képzésre beiratkozott diákok 45%-a védte meg sikeresen a mesteri disszertációját. Ez az arány többnyire annak tudható be, hogy a mesteri képzésben részt vevő diákok nagy része dolgozik, munkahelyi elfoglaltságai mellett kevés időt tud rászánni dolgozata megírására, vagy kevésbé motivált, mert a mesteri cím megszerzése nem jelent feltételt az esetleges szakmai előmenetel vagy magasabb bérezés szempontjából. A képzés megszűnése is a diáklétszám alakulásához köthető, ugyanis a 2012– 2013-as tanévben csak két-három diák jelentkezett, ami nem tette lehetővé a program további indítását.

2.1.6. Doktori képzés Ellentétben más, olyan tudományterületekkel, mint a filozófia, bölcsészettudomány, történelemtudomány, az erdélyi magyar politikatudomány nem rendelkezik

344


önálló doktori képzéssel. Ez több problémát is felvet. Egyrészt a diszciplína nem tud az egyetemi képzés egész spektrumában lehetőséget biztosítani azok számára, akik politikatudománnyal szeretnének foglalkozni, másrészt a politikatudománnyal foglalkozók, amennyiben a szakterületen szeretnének maradni (kutatással és oktatással foglalkozni), alternatív megoldási lehetőségeket kell, hogy keressenek a doktori képzést illetően. A különböző alternatív stratégiák feltárására a beküldők önéletrajzát vizsgáltuk. Ennek alapján három stratégiát különböztethetünk meg: a külföldi, nyugati vagy magyarországi politikatudományi doktori képzésen való részvétel, a romániai magyar, más diszciplínákhoz tartozó doktori képzésén való részvétel, valamint román nyelvű doktori képzéseken való részvétel. Érdekes módon mindössze ketten vettek részt nyugat-európai politikatudományi doktori képzésben: Lőrincz D. József a firenzei Európai Egyetemi Intézetben 1996-ban, Horváth Réka pedig a Brüsszeli Szabad Egyetem Politikatudományi Tanszékén védte meg doktori disszertációját. A külföldi PhD-programok közül legtöbben a Közép-európai Egyetem politikatudományi doktori képzésére jelentkeztek. Itt szerzett képesítést Pálffy Zoltán és Sata Kinga, valamint az intézmény doktoranduszai Kiss Ágnes, Szász Alpár Zoltán és Székely István Gergő. Emellett többen a Budapesti Corvinus Egyetem doktoranduszai (Gál Márk, Székely Tünde), vagy itt szereztek doktori fokozatot (Csetnek Tímea), mások a Pécsi Tudományegyetem vagy az Eötvös Loránd Tudományegyetem társadalomtudományi doktori képzéseiben vettek vagy vesznek részt (Kiss Tamás és Zsigmond Csilla). A második stratégia a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvű doktori képzéseire való jelentkezés. Itt két intézményt említhetünk: legtöbben a BBTE Filozófiai Intézetének doktori iskoláját, valamint a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar Hungarológiai Doktori Iskoláját választották. Az első képzés keretén belül szereztek doktori diplomát Bakk Miklós, Bodó Barna, Horváth István, Salat Levente és Toró Tibor, valamint a politikatudományhoz a filozófia felől közelítő Demeter M. Attila és Tonk Márton is. Továbbá a filozófiai intézet doktorandusza jelenleg Bognár Zoltán és Szabó Tamás is (ez utóbbi a BBTE és a Corvinus Egyetem közötti megállapodás értelmében egyben a Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciplináris Doktori Iskola hallgatója is). A Hungarológiai Doktori Iskolában szereztek doktori diplomát Kádár Magor-Elek, Kozma Csaba és Zörgő Noémi. A harmadik stratégiát, a román nyelvű doktori képzéseken való részvételt választották a legkevesebben. Román politikatudományi doktori iskolában szerzett PhD-diplomája mindössze Balogh Mártonnak van, azonban a Szociológia és Szociális Munka Kar doktori iskolájába járt/jár Frigy Szabolcs és Barna Gergő is.16 16

A Szociológia és Szociális Munka Tanszéken nincs külön magyar doktori képzés, azonban AlbertLőrincz Enikő professzor irányításával magyar nyelvű doktori dolgozatok is készülnek.


345

A fentiek alapján egy, a diszciplína alakulása szempontjából fontos megjegyzést tehetünk. Elmondható, hogy nem lehet generációs alapon elkülöníteni a doktori képzés szempontjából választott stratégiákat. Ez azért fontos, mert az alapképzés esetében az első politológusgenerációból senkinek sincs politikatudományi diplomája, jelentős részük a reál tudományokban nyert képesítést. A társadalomtudományi képesítések hiánya azzal magyarázható, hogy a rendszerváltás előtt nem volt társadalomtudományi képzés, a fiatalok egy jelentős része kényszerpályán mozgott, és sokan a mérnöki képzés felé orientálódtak. Ugyanakkor a doktori képzés szempontjából fontos előrelépés lenne a magyar témavezetők megjelenése a Politikatudományi Doktori Iskola keretén belül. Ez – bár nem oldaná meg a magyar doktori iskola hiányát, azonban – lehetőséget nyújtana a politikatudomány iránt érdeklődő diákok számára, hogy magyar nyelven végezzék kutatásaikat és írják meg disszertációjukat.

2.2. Kutatóintézetek A már idézett, a politikatudomány helyzetéről írott 2002-es tanulmány négy olyan szervezetet/intézményt nevezett meg,17 ahol politikatudományi kutatás folyt (Bakk et al. 2002: 400–414). Ezeknek egy fontos jellemzője, hogy egyik sem volt kutatóintézet a szó klasszikusan vett értelmében, a kutatási tevékenysége másodlagos volt, és főleg bizonyos egyéni projektekhez kötődött. Ugyanakkor ezek az intézmények nem rendelkeztek stabil kutatási támogatással, a kutatásra fordított erőforrást más tevékenységekből vagy pályázati pénzből teremtették elő.

2.2.1. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tevékenysége A 2002–2013-as periódusban ez a helyzet gyökeresen megváltozott, hiszen 2007-ben, a 893/2007-es kormányrendelet alapján Kolozsváron létrejött a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI), a román kormány egyik közintézménye, amelynek célja „a romániai nemzeti kisebbségek és más etnikai közösségek etnikai identitásmegőrzésének, fejlesztésének, kifejeződésének, valamint ezek szociológiai, történelmi, kulturális, nyelvészeti, vallásos és más jellegű aspektusainak kutatása, tanulmányozása”.18 Habár nem kizárólag politikatudományokkal foglalkozó intézmény, az NKI létrejötte több szempontból is fontos állomása a romániai magyar politikatudomány fejlődésének. Egyrészt az első olyan nem-oktatási, állami támogatást élvező intézet, amely munkahelyet és kutatási lehetőséget biztosít romániai magyar társadalomtudó17

Az RMDSZ Politikai Főosztálya 1993 és 1995 között, a Jakabffy Elemér Alapítvány, a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport, valamint a temesvári Szórvány Alapítvány. 18 Erről lásd a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapját: http://ispmn.gov.ro/page/institutul. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 16.)

346


soknak, másrészt stabil költségvetési támogatásának következtében lehetősége nyílt a társadalomtudományi élet megszervezésére és a kutatási napirend alakítására. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2012-es jelentése alapján húsz kutatót foglalkoztat teljes állásban, két nagy osztály – a Tanulmányozási, elemzési és kutatási osztály, valamint a Dokumentációs Központ – keretén belül. A kutatók közül mindössze kettő rendelkezik politikatudományi végzettséggel,19 azonban kutatási érdeklődésük alapján további három kutató20 része a politikatudományi mezőnek is. A politikatudomány szempontjából releváns tevékenység több szempontból elemezhető. Az intézet honlapján elérhető éves jelentések21 alapján egyrészt megvizsgálható az, hogy évente hány politikatudományi projekt fut, valamint az, hogy melyek a fő politikatudományi területek, amelyeken belül kutatásokat folytatnak. Másrészt szemügyre vehető, hogy milyen más, a kutatáshoz köthető tevékenységet végez az intézet (könyvkiadás, konferenciaszervezés stb.). A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet többfajta, a politikatudomány szempontjából releváns tevékenységet folytat: kutatási projekteket futtat, dokumentációkat gyűjt, könyv- és tanulmánykiadással foglalkozik, konferenciákat szervez, valamint tudomány-népszerűsítő tevékenységet folytat. Az elkövetkezőkben ezeket mutatjuk be röviden. (a) Kutatási projektek. 2008-as megalakulása óta az intézet 16 olyan kutatást folytatott, amely tágabb értelemben illeszkedik a politikatudományba is. Ezek közül a legtöbb a kisebbségtörténet, valamint az etnopolitika témakörébe illeszkedik, azonban folytak demográfiai, migrációs és nyelvpolitikai kutatások is.  Etnopolitikai kutatások: a politikatudomány szempontjából talán a legfontosabb témakörnek az etnopolitika számít, amely keretén belül három nagy kutatási téma jelenik meg: a politikai képviselet és választói magatartás kutatása, az etnodemográfiai folyamatok vizsgálata, valamint a Romániában élő etnikai-nyelvi kisebbségek nyelvi jogainak kutatása. A nemzeti kisebbségek politikai képviseletével kapcsolatos kutatás az 1989 utáni kisebbségi választójogra, választási eredményekre, valamint annak nemzetközi összehasonlító elemzésére fókuszál. Az ide kapcsolódó egyik fontos kutatás a Szerbiában működő nemzeti kisebbségek tanácsának működésére fókuszált. A választói magatartás kutatásának célja a magyar kisebbségi szervezetek választói eredményeinek, valamint az elmúlt évek közvélemény-kutatásainak az összegyűjtése, rendszerezése és longitudinális elemzése volt. A választói magatartás kutatása több szempontból is újdonságot hozott az erdélyi magyar politikatudományban. Egyrészt hozzájárult a hazai politikatudomány 19

Kiss Ágnes és Székely István Gergő. Horváth István, az intézet vezetője, Barna Gergő és Kiss Tamás. 21 Raport anual de activitate 2008–2012. Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităților Naționale, n. d. 20


347

professzionalizációjához, hiszen az RMDSZ-ről írott szakirodalmat az etnikai pártok nemzetközi szakirodalmába illesztette. Másrészt egy új nyelvezetet és látásmódot hozott az RMDSZ-nek és kihívóinak kutatásába. Harmadrészt az eredmények mellett a kutatás egy másik újdonsága, hogy eddig a nyilvánosság számára ismeretlen adatokat gyűjtött össze és rendszerezett, melyek így más kutatók számára is elérhetővé váltak.22 Az etnodemográfiai folyamatok vizsgálata egy másik, a politikatudomány szempontjából releváns kutatási témája az intézetnek. A kutatás az 1989 után tartott három népszámlálás (1992, 2002, 2011) adatai alapján próbálja feltárni és előre jelezni a kisebbségekre jellemző demográfiai folyamatokat. A harmadik érintett etnopolitikai terület a nyelvi jogok kutatása. A Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartája aláírása után Romániában megteremtődött a jogi keret a kisebbségi nyelvi jogok alkalmazására. A kutatás a törvényi keret betartását vizsgálja, ugyanakkor túlmutat a klasszikus kutatási kérdéseken, hiszen az NKI felvállalta az eredmények népszerűsítését, valamint közpolitikai javaslatokat is tesz az önkormányzatok számára a nyelvi jogok gyakorlatba ültetésére vonatkozóan.  Kisebbségtörténeti kutatások. A második legfontosabb nagy témakör a romániai kisebbségek történetének kutatására vonatkozik. A kezdeményezés hiánypótló alapkutatásnak számít, hiszen 1989 előtt erre nem volt lehetőség. A témán belül három fontos kutatás zajlik, az egyik az 1989-es forradalom kisebbségi vetületeire fókuszál, a második az elmúlt 25 év kisebbségi kronológiájának összeállítását tűzte ki célul, a harmadik pedig a nemzeti kisebbségek szocializmus alatti történetét dolgozza fel. A tematikák csak marginálisan politikatudományi jellegűek, hiszen mind módszertani szempontból, mind a kutatásban részt vevő kutatók végzettsége, mind pedig a született munkák tudományos nyelvezete alapján inkább a történettudomány kereteibe illeszthetőek.  Migrációs kutatások. Az NKI egyik legfontosabb kutatási területe a migráció kutatásához kapcsolódik. Az intézet három nemzetközi migrációs kutatásban is részt vesz, amelyek közül kettő a roma-migrációval foglalkozik,23 míg a harmadik a migráció demográfiai folyamatainak, valamint a nemzeti és regionális gazdaságokra, és a munkaerőpiacra gyakorolt hatásainak megértésére fókuszál.24 22

A kutatás keretén belül több olyan közvélemény-kutatást használtak, amely ezidáig nem volt nyilvános, hiszen az RMDSZ vezetőségének megrendelésére készültek. 23 The immigration of Romanian Roma to Western Europe: Causes, effects, and future engagement strategies (http://romani.humanities.manchester.ac.uk/migrom/index.html), és WE: Wor(l)ds Which Exclude (https://sites.google.com/site/wejusticeproject/home). (Utolsó elérések dátuma: 2015. március 16.) 24 Managing migration and its effects in South-East Europe – Transnational actions towards evidence based strategies (http://seemig.eu/). (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 16.)

348


(b) Dokumentációs tevékenység. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet második tevékenységi köre az információ- és adatgyűjtésre vonatkozik. Megalakulása óta az Intézet munkatársai folyamatosan frissülő, online elérhető adatbázist építenek a következő témakörökben: interetnikus viszonyok sajtómegjelenései, digitálisan elérhető társadalomtudományi írások, valamint a nemzeti kisebbségek bibliográfiája. Emellett a dokumentációs tár honlapján elérhető a kisebbségekre vonatkozó etnikai térképek gyűjteménye, valamint a kisebbségi szervezetek adatbázisa is. Az NKI dokumentációs központja fontos alapozó tevékenységet lát el a romániai nemzeti kisebbségek kutatása szempontjából. (c) Könyv- és tanulmánykiadás. Az NKI kiadói tevékenysége kettős: egyrészt megalakulása óta működik Műhelytanulmányok című sorozata, másrészt 2009-ben létrejön az intézet könyvkiadója:  Műhelytanulmányok: a 2008–2012-es periódusban összesen 44 műhelytanulmány jelent meg román, magyar és angol nyelven; ezeket a szerző tudományos hovatartozása és a tanulmány tematikája25 szerint rangsoroltuk. 1. táblázat. A Műhelytanulmányok eloszlása tematika és a szerző tudományos besorolása szerint

Tematika

N

%

etnopolitika

15

34,09%

kisebbségtörténet

6

13,64%

roma

10

22,73%

migráció nemzeti identitás néprajz

2 6 5

4,55% 13,64% 11,36%

Szerző tudományos besorolása Magyar politikatudományi mező tagja Más magyar tudományterület tagja Nem tagja a magyar tudományos mezőnek Összesen

N

%

10 22,73% 21 47,73% 13 29,55% 44

100%

A megjelent műhelytanulmányok közül mindössze 10 (22,7%) született olyan szerző tollából, aki tagja az erdélyi magyar tudományos mezőnek, azonban a tanulmányok több mint 60%-a illeszkedik az általunk is tárgyalt kutatási területek egyikébe. A legnagyobb kategóriát az etnopolitika teszi ki (a tanulmányok több mint harmada ide tartozik), ahová a politikai képviselettel, etnodemográfiai folyamatokkal, kisebbségi és nyelvi jogokkal, valamint kisebbségi civil szférával kapcsolatos tanulmányok illeszkedtek. 25

A tematika esetében megtartottuk azokat a területeket, amelyeket a kutatási projektek esetében is alkalmaztunk.


349

 Könyvkiadási tevékenység. Az NKI könyvkiadója 2009-ben alakult, és 2011-ben nyert akkreditációt26 mint tudományosan elismert könyvkiadó, művészettörténet és műépítészet, kultúrakutatás, kulturális emlékezet és kulturális örökség témakörökben.27 Érdekes módon, ezzel szemben az intézet által működtetett sorozatok a következők: nyelvhasználat és nyelvpolitikák, kisebbségpolitika, demográfia, etnográfia, társadalomtörténet, romakutatások, valamint 2013-tól Studia Terrae Siculorum (Székelyföld-kutatások). Ezek közül egy (a kisebbségpolitika) tekinthető teljes mértékben a politikatudomány részének, míg a többi sorozat egyes kötetei tematikájuk alapján a politikatudományi mezőbe is illeszthetőek. 2. táblázat. Az NKI könyvkiadójában megjelent könyvek tematikus besorolása

Sorozat Nyelvi jogok Kisebbségpolitikák Demográfia Etnográfia Társadalomtörténet Romakutatás Összesen

N 5 4 5 14 6 7 41

% 12,20% 9,76% 12,20% 34,15% 14,63% 17,07% 100%

A 2009–2012-es periódusban az intézet könyvkiadójában 41 kötet jelent meg, melyek közül mindössze 4 (9,8%) jelent meg a már említett témakörben (Benedek 2011; Demeter 2012; Horváth, Tonk 2011; Székely 2011). Ezen felül még értékelésünk alapján 10 kötet (24,4%) illeszkedik a politikatudomány általunk választott határai közé (Horváth, Tódor 2010, 2011; Horváth, Tódor szerk. 2008; Kis 2009, 2010; Brubaker et al. 2010; Seres, Egry 2011; Gidó, Horváth, Pál 2010; Olti, Gidó 2009; Bottoni 2010). (d) Konferenciák és tudományszervezési tevékenységek. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatói rendszeresen vesznek részt az országban rendezett kerekasztal-beszélgetéseken, az intézet aktív részt vállal országos és nemzetközi konferenciák, valamint különböző műhelybeszélgetések és filmvetítések szervezésében. Emellett évente különböző társadalomtudományi témájú ösztöndíjakat hirdet meg hasonló tematikával foglalkozó (fiatal) kutatók számára. Összefoglalva: a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet létrejötte fontos előrelépést jelentett a romániai magyar társadalomtudomány és ezen belül a politikatudomány 26 27

2011 előtt a Kriterion és a Scientia Könyvkiadókkal dolgoztak együtt. Erről lásd: http://www.ispmn.gov.ro/page/editura-ispmn. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 16.)

350


intézményesülésében, hiszen amellett, hogy több kutatónak munkahelyet ad, stabil, kiszámítható költségvetési keretével biztosítani tudja a politikatudományi kutatás hátországát és irányítani tudja a kutatási napirend alakulását is. Állami közintézmény lévén a működésével kapcsolatos egyetlen veszélyforrást a román politikai rendszer instabilitásából adódó költségvetés-megvonás vagy személyi állományi csere jelentheti.28

2.2.2. A Sapientia Egyetem kutatóközpontja A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet mellett kutatási munka zajlik még a különböző politikatudományi tanszékeken is, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyetemi közegben a kutatási munka nehézkesebb, hiszen nem rendelkeznek kutatásra szánt forrásokkal, ezeket kutatási pályázatokból kell, hogy előteremtsék. Emellett az egyetemek saját könyvkiadót is működtetnek. A Sapientia EMTE keretén belül kutatást támogató intézet és saját könyvkiadó is működik: mindkettő az egyetem összes karának igényeit hivatott lefedni. A Jogtudományi és Európai Tanulmányok Tanszék 2011-ben létrehozta saját kutatóintézetét Társadalomtudományi Kutatóközpont néven, azonban a vizsgált periódusban kevés aktivitást tudhatott magáénak. Az intézet célja a tanszéken belül zajló kutatási munka összefogása. Erre azért is volt szükség, mert a tanszéken dolgozó tanárok különböző tudományterületekről érkeztek, kevés közös kutatási érdeklődési körrel rendelkeztek. Továbbá az alapítók úgy gondolták, hogy egy működő kutatóintézettel nagyobb eséllyel tudják kutatásaikat finanszírozni. A kutatás támogatásáért egyetemi szinten a Kutatási Programok Intézete (KPI) a felelős, amely olyan belső pályázati rendszer, amely a Sapientia EMTE, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem keretén belül zajló tudományos kutatási programokat szervezi és koordinálja.29 Az Intézet két típusú programot futtat: a doktori ösztöndíjprogramot, valamint egyetemi kutatási programot, amely egy vagy három éves futamidejű lehet. A meghirdetett programokban az egyetem összes tanszékének oktatói részt vehetnek. A KPI-s kiírásokon kevés politikatudományi témájú kutatási pályázat nyer, az európai tanulmányok tanszék politikatudományokhoz köthető oktatói a 2006–2012-es periódusban három kutatási pályázatot nyertek, melyek a következők: (1) a nemzeti és etnikai kisebbségek fogalma és státusa az Európai Unióban, (2) kommunikáció és politikai sikeresség az RMDSZ politikai szerepvállalásában, (3) demokrácia és dominancia a XX. század első évtizedeiben Magyarországon.

28

Az NKI támogatása része volt a 2014-es kormánykoalíciós tárgyalásoknak is, olyannyira, hogy az RMDSZ–USL-protokollumba is belefoglalták. Erről lásd: Mit várhatunk az RMDSZ kormányzati szerepvállalásától? Gyorselemzés az USD-RMDSZ protokollumról (Mensura Transylvanica, é. n.) 29 Erről lásd az Intézet honlapját: http://kpi.sapientia.ro. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 16.)


351

A Kutatási Programok Intézete által működtetett pályázati rendszer egyik fő problémája, hogy összehasonlítva az állami kutatási pályázatokkal, az intézet lényegesen kevesebb erőforrással rendelkezik, amelyet eleve több pályázat között apróz fel. Más szóval: a kutatási projektekre megítélt összegek nem elégségesek mélyreható kutatások végzésére. A Scientia Kiadó, a Sapientia EMTE könyvkiadója, 2001-ben jött létre azzal a céllal, hogy „az erdélyi magyar magánegyetemi hálózat keretében született tudományos munkákat megjelentesse”.30 A kiadó által megjelentetett kötetek hat nagy kategóriába (szakirányba) sorolhatóak: társadalomtudományok, jog- és közgazdaság-, bölcsészettudományok, természettudományok, műszaki tudományok és orvostudomány. Politikatudományi művek az első kettőben jelennek meg. A kiadó megalakulása óta 182 művet jelentetett meg, amiből mindössze 14 kötet (8%) illeszkedik a politikatudomány területébe. Ezeknek jelentős része egyetemi jegyzet vagy az oktatáshoz szükséges tankönyv (Varga 2003; Bodó 2008a, 2011; Murádin 2009, 2011), illetve az egyetem tanszékei által rendezett konferenciakötet (Elek 2007; Csata, Elek 2009; Horváth, Tonk 2011; Barna, Márton 2009). Öt kiadvány politikatudományi kutatások eredményeit közli (Egyed 2005; Veress 2011; Horváth szerk. 2005; Bálint 2010; Salat szerk. 2002).

2.2.3. Más intézetek, szervezetek Szórvány Alapítvány A Szórvány Alapítványt 1993-ban temesvári értelmiségiek hozták létre abból a célból, hogy segítse elő a Bánságban élő nemzeti közösségek kölcsönös megismerését, a magyarság önismeretét és önbecsülését, járuljon hozzá a térség (régió) értékeinek feltárásához és megjelenítéséhez, továbbá mozdítsa elő a határokon átnyúló kapcsolatok építését. Az alapítvány nem klasszikus értelemben vett kutatóintézetként működik, hanem többnyire közösségfejlesztéssel és helytörténettel foglalkozik, de tevékenységében és programjaiban hangsúlyosan megjelennek a kisebbségi közösségek helyzetének és státusának – főleg a szórványlét – kérdései, az etnikumközi kapcsolatok, továbbá a regionális folyamatok is.31 A politikatudomány szempontjából azonban az alapítvány legjelentősebb tevékenysége a szórványkutatáshoz és a régiókutatáshoz kapcsolódik. A vizsgált periódusban az alapítvány keretein belül több kutatási program zajlott le, amelyeknek az eredményeit konferenciákon és kiadványokban ismertették. A legfontosabb kutatási projektek – zárójelben a lebonyolítás éve – a következők voltak: Térszerkezet és civil szerepvállalás (2004); A romániai kárpótlási folyamat és a kisebbségi közösségek (2005); Regionális kapcsolatok (2006). 30

Erről lásd a Scientia Kiadó honlapját: http://www.scientiakiado.ro. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 16.) 31 Erről lásd az Alapítvány honlapját: http://www.diasporatm.ro/hu.

352


Emellett az alapítvány könyvkiadói tevékenysége is jelentős: mindenekelőtt ki kell emelni a Marineasa Kiadóval közös gondozásban 2000-től megjelenő Romániai Magyar Évkönyvet, mely nemcsak a szakma tágabb értelemben vett képviselőinek, hanem a fiatal politológusoknak is publikációs lehetőséget biztosított kutatási eredményeik közlésére. A kiadvány az évkönyv koncepciójához híven többnyire tanulmányok és elemzések formájában az adott év politikai folyamatait, a szakma szempontjából releváns eseményeit igyekezett szakmai-tudományos szempontból körüljárni. Noha az évkönyv szerkezetét tekintve nem volt kötött, általánosságban véve a következő szerkezetet tükrözte: (1) aktuálpolitikai és a politika napirendjén szereplő kérdések elemzése; (2) a politikatudomány szempontjából releváns társadalmi folyamatok vizsgálata; (3) közpolitikák (oktatás, anyanyelvhasználat, kultúra stb.); végül (4) kronológiák és dokumentumok. A kötet szerkesztői feladatait Bodó Barna látta el, de a szerkesztő munkatársai között ott találjuk Bakk Miklóst és Somai Józsefet is. Szintén említésre méltó a Diaszpóra Könyvek sorozatában megjelent eddigi három tanulmánykötet, melyek többnyire többszerzős munkákként jöttek létre (Bodó szerk. 2002, 2008; Bakk, Bodó 2003). Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja a Nyílt Társadalomért Alapítvány kolozsvári kirendeltségének utódszervezeteként jött létre, amely az interetnikus viszonyok terén végzett kutatási programokon, kezdeményezéseken és könyvkiadási tevékenységeken keresztül kapcsolható a politikatudomány diszciplínájához. A Forrásközpont fő célkitűzései: az etnikumközi párbeszéd elősegítése, partnerségek kezdeményezése a helyi hatóságokkal, közintézményekkel, szem előtt tartva a kisebbségek érdekvédelmét; olyan intézmény-politikák kidolgozásának elősegítése és népszerűsítése, melyek az etnokulturális különbözőségek elfogadtatására irányulnak, továbbá a multikulturalitás elvei szerint történő oktatási programok népszerűsítése.32 Az elmúlt években a Forrásközpont e célkitűzések megvalósítása érdekében több programot indított el és működtetett. Ezek közül – a teljesség igénye nélkül – megemlíthető: (1) Minőségi kormányzás az etnikailag vegyes közösségekben – felkészítő tanfolyamok rendőrtisztek számára; (2) Közösségfejlesztés az etnikailag vegyes közösségekben; (3) Multikulturális oktatás; (4) Európai integráció; (5) Interetnikus párbeszéd. Az utóbbi években a Forrásközpont gondozásában, a fő célkitűzésekkel összhangban számos egy- és többnyelvű kiadvány jelent meg főleg román és angol nyelven, melyek többnyire az interetnikus viszonyok rendszerváltás utáni alakulását, a romániai nemzeti kisebbségek történetét és a nemzeti kisebbségeket megcélzó 32

Lásd erről bővebben a Forrásközpont honlapját: http://www.edrc.ro/. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.)


353

integrációs politikák eredményeit foglalták össze. Ezen publikációk között azonban csak kisebb arányban találunk olyan műveket, amelyek erdélyi magyar politikatudomány képviselőitől származnak (Robotin, Salat 2003; Salat, Enache 2004; Nastasă, Salat 2000; Salat 2008; Nagy, Vincze 2008; Fülöp 2006). Összefoglalva: a Forrásközpont nem része az erdélyi magyar politikatudomány intézményrendszerének, azonban a választott tematikája és személyi átfedései révén lehetőséget biztosított a szakterület fejlődésére, hiszen az intézet keretén belül végzett kutatási és könyvkiadási tevékenység az erdélyi magyar politikatudomány eredményeit és tudáshalmazát gazdagította. Jakabffy Elemér Alapítvány és Kortörténeti Gyűjtemény A Jakabffy Elemér Alapítvány politikatudományi és jelenkor-történeti háttérintézmény, melynek célja a kolozsvári társadalomtudományi kutatás és képzés dokumentációs hátterének megteremtése, munkamegbeszélések, előadások szervezése, valamint szakkönyvek, kéziratok, folyóiratok, jelenkori sajtóanyagok összegyűjtése, digitalizálása és kutathatóvá tétele. Emellett a Jakabffy Elemér Alapítvány a Magyar Kisebbség. Nemzetpolitikai szemle című szakfolyóirat kiadója, valamint a transindex.ro portállal közösen az Erdélyi Magyar Adatbank működtetője. Az alapítvány ingyenes könyvtárat és olvasótermet is működtet a társadalomtudományok iránt érdeklődő diákok és kutatók számára, valamint helyszínt biztosított a politikatudományi és jelenkor-történeti szakkollégiumok találkozóinak is.33 Az alapítvány fontossága abban rejlik, hogy összefogta és háttért biztosított a politikatudományi kutatások, a politikatudományi képzés számára. Kiemelendő a kézirat-, e-könyv- és szakértőianyag-gyűjteménye, valamint az 1989 utáni periódust lefedő sajtórészlege. Az alapítvány munkatársai kezdték el Varga E. Árpád hagyatékának, valamint több erdélyi magyar politikus és az RMDSZ-platform dokumentumainak feldolgozását. Az alapítvány rendezvényei közül kiemelendő a 2011-ben indított Jakabffy– Sapientia Klub, melynek célja „érdekmentes, közérthető viták keretében vizsgálni, elemezni a napi közéleti események hátterét, a politikai törekvések mozgatórugóit, és általában az erdélyi közvéleményt foglalkoztató témákat.”34

2.3. Szakfolyóiratok Az intézményesedés harmadik kategóriáját a különböző szakfolyóiratok képezik. A 2002–2013-as periódusban két politikatudományhoz köthető folyóirat működött: a Jakabffy Elemér Alapítvány által kiadott Magyar Kisebbség. Nemzetpolitikai szemle és a Sapientia Egyetem által kiadott Acta Universitatis Sapientiae – European and Regional Studies. 33 34

Erről lásd az alapítvány honlapját: http://jakabffy.ro/. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.) A Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteményének 2011. évi beszámolója.

354


2.3.1. Magyar Kisebbség. Nemzetpolitikai szemle35 A Magyar Kisebbség. Nemzetpolitikai szemle című folyóirat 1993-ban alakult. Nevét a Jakabffy Elemér által 1922-ben alapított folyóiratról kapta, amely a két világháború között az egyik legfontosabb kisebbségpolitikai folyóirat volt. Kiadását jelenleg a Jakabffy Elemér Alapítvány vállalja, azonban az első számok kiadója a Magyarok Világszövetsége volt. A folyóirat újraalapítói olyan fiatal, politikatudományi vagy jogi képzettséggel is rendelkező RMDSZ-es politikusok voltak (Borbély Zsolt Attila, Székely István, a lap felelős szerkesztője, Tamás Sándor és Toró T. Tibor), akik egy olyan fórum megteremtésén fáradoztak, ahol a szerzők tudományos igényességgel vitatkoznak az erdélyi magyarságot érintő stratégiai kérdésekről. Éppen ezért a folyóiratban egyaránt kaptak publikálási lehetőséget a társadalomtudományok művelői és gyakorló politikusok is. A 2002–2013-as periódusban a lap olyan fontos témákat járt körül, mint például a státustörvény, az autonómia, a magyarországi támogatáspolitika vagy az erdélyi magyar önálló tudományegyetem kérdése. A Magyar Kisebbség folyóirat harmadik koncepció- és szerkesztőségváltására 2012-ben került sor, amikor engedve a tudományág és a folyóiratban megjelenő tanulmányok professzionalizációjának (Toró 2011), a lap feladta vitageneráló jellegét és kizárólagosan tudományos interdiszciplináris jelleget öltött.36

2.3.2. Acta Universitatis Sapientiae – European and Regional Studies37 Az Acta Universitatis Sapientiae – European and Regional Studies folyóirat 2010-ben alakult, és a Sapientia EMTE Jogtudományi és Európai Tanulmányok Tanszéke adja ki. A lap az első erdélyi magyar–angol nyelvű politikatudományi folyóirat.38 Célja az európai uniós integráció és a hozzá kapcsolódó folyamatok tudományos feltárásával kapcsolatos tanulmányok közlése, valamint az európai integrációval kapcsolatos viták megjelenítése. A lap politikája interdiszciplináris, a politikatudományi írások mellett jogtudományi, közgazdaság-tudományi és történettudományi írások is megjelennek. Összefoglalva: a két erdélyi magyar politikatudományi lap online elérhető az érdeklődők számára, azonban egyik sem rendelkezik tudományos akkreditációval 35

A folyóirat online is elérhető a következő honlapon: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.) 36 Az új szerkesztőség a következő: Székely István – felelős szerkesztő, Bakk Miklós, Lőrincz D. József, Székely István-Gergő és Toró Tibor politológusok, Bárdi Nándor történész, Györgyjakab Izabella filozófus, Kiss Dénes és Kiss Tamás szociológusok és Szabó Á. Töhötöm néprajzkutató, antropológus. 37 A folyóirat a következő honlapon online is elérhető: http://www.acta.sapientia.ro/acta-euro/euromain.htm. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.) 38 Főszkerkesztője Bodó Barna, a szerkesztőség erdélyi magyar tagjai: Bakk Miklós politológus, Lupescu Radu történész és Tonk Márton filozófus.


355

(sem romániai, sem nemzetközi szinten), ami főleg az eddigi rendszertelen megjelenésükkel és a szaklektorálás hiányával magyarázható. A tudományág fejlődése és professzionalizációja, valamint romániai és nemzetközi integrációja szempontjából azonban elkerülhetetlen lenne egy kompetitív, nemzetközileg elismert szakmai folyóirat működtetése.

2.4. Cégek, elemzőcsoportok Az intézményesedés negyedik kategóriája a különböző, a politikatudomány módszertanát használó politikai elemző cégek és elemzőcsoportok létrejötte. Tudomásunk szerint jelenleg öt ilyen intézmény/vállalkozás működik, a Kvantum Research és TransObjective Consulting kolozsvári közvélemény-kutató és sajtófigyelő cégek,39 a Questum Analysis politikai tanácsadással és politikai elemzéssel foglalkozó cég, a Mensura Tranylvanica politikai elemző csoport, valamint a Közpolitikai Elemző Központ. A fentieket röviden, szakterületük, a társadalomra, valamint a politikatudomány fejlődésére kifejtett hatásuk alapján elemezzük.  A Kvantum Research40 közvélemény-kutató céget Kiss Tamás és Barna Gergő szociológusok alapították 2008-ban; ez utóbbi a tulajdonosa a TransObjective Consulting kft-nek is. A két cég 2008 óta jelentős számú politikai közvélemény-kutatást végzett Erdélyben, és főleg erdélyi magyar mintára szakosodtak. Politikatudományi szempontból fontos előrelépésnek számít, hogy egyes adatbázisaikat nyilvánosságra hozták, ami új alapokra helyezte a választói magatartás kutatását.  A Mensura Transylvanica41 politikai elemző csoportot a Bálványos Intézet keretén belül hozták létre 2011-ben Bakk Miklós, Toró Tibor, Pozsony János Csaba, Sólyom István és Szász Alpár Zoltán politológusok, valamint Zsigmond Csilla szociológus. Később a csoporthoz csatlakoztak Szabó Tamás politológus és Balogh Levente újságíró is. Az elemző csoport létrejöttének célja a politikáról írott minőségi elemzések meghonosítása, valamint az erdélyi közélet és politikai intézményrendszer reformjának elemzői eszközökkel való támogatása. Az elmúlt években több, a romániai magyarokat is érintő témában szólaltak meg.  A Közpolitikai Elemző Központ egyesületet Barna Gergő és Kiss Tamás szociológusok, valamint Székely István-Gergő politológus hozta létre, azzal 39

Ez nem azt jelenti, hogy ezeken kívül nincs más romániai magyar érdekeltségű közvélemény-kutató cég, azonban politikai jellegű felmérésekre a Kvantum Research és TransObjective Consulting szakosodott. 40 A Kvantum Research tevékenységéről részletek a http://www.kvantum.ro/ honlapon. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.) 41 A Mensura Transylvanica elemző csoport tevékenységéről részletek a http://mensura.ro/ honlapon. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.)

356


a céllal, hogy projektjeikkel közpolitikai megoldási javaslatokat tegyenek a politikai elit számára. Az egyesület legfontosabb projektje az Iskolák veszélyben42 program, melynek célja feltárni azokat a kritikus helyszíneket, ahol a magyar nyelvű oktatás veszélyben van, valamint serkenteni a témában való együttgondolkodást. A program felelősei Kiss Tamás és Barna Gergő szociológusok, Kapitány Balázs demográfus, valamint Márton János politológus.  A Questum Analysis politikai tanácsadó és elemző céget Bognár Zoltán és Illyés Gergely politológusok hozták létre. Az elmúlt években több elemzésük napvilágot látott, főleg a választási rendszer elemzésének témakörében. A fenti intézmények és vállalkozások fő érdeme, hogy a közösségi problémák vizsgálatában hasznosítják és népszerűsítik a politikatudományi tudást, egyben foglalkozási lehetőséget is biztosítva azoknak, akik az egyetem elvégzése után továbbra is politikatudománnyal szeretnének foglalkozni. Ennek ellenére ezek az intézmények csak limitált számú munkahelyet biztosítanak, a politikatudományt piaci szegmensben hasznosítók száma aránylag alacsony, többen szabadidejükben, bevétel-kiegészítésként foglalkoznak a témával.

3. A szakterület meghatározó képviselői és munkái A Kolozsvári Akadémiai Bizottság szakterületi szintézisének harmadik, talán legfontosabb része a szakterület legfontosabb képviselőinek és munkáiknak a feltárására vonatkozott. Az alfejezet két részből áll, az első részben a szakterület meghatározó képviselőit mutatjuk be, míg a második részben az öt legfontosabb munkát ismertetjük.

3.1. A szakterület meghatározó képviselői A meghatározó képviselők kiválasztására a KAB vezetősége egy olyan tudománymetriai eszközt adott a szakbizottságok kezébe, amely segítségével az előzetes elvárások alapján összehasonlíthatóvá vált volna a szakterület képviselőinek munkássága. Tudománymetriai szempontból mindenkiről három típusú adatot gyűjtöttünk: egyrészt bekértük a publikációs listákat, másrészt elemeztük a szerzők tudományos impaktját (idézettségét), harmadrészt megvizsgáltuk a különböző intézményes tagságaikat és tudományszervezési tevékenységeiket. Az előzetes elképzelés alapján az így kialakult pontszámok alapján kerültek volna a meghatározó képviselők kiválasztásra. Az adatok begyűjtése azonban több módszertani problémát is felvetett, ami kihatással volt a kutatás további menetére. 1. Ezek közül a legtöbb a publikációs listákkal kapcsolatos. Az első és legfontosabb probléma, hogy a listán szereplő 64 személyből mindössze 33 küldött 42

A programról részletes információk elérhetőek a http://www.iskolakveszelyben.ro/ honlapon. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.)


357

önéletrajzot és publikációs listát. Ezek közül csak 28 esetben kaptuk meg a tudományterület képviselőitől személyesen, a többi dokumentumot egyetemi honlapokról kellett letöltenünk vagy kollégáiktól kellett beszereznünk. Más szóval: öt esetben megtörténhet, hogy az önéletrajz vagy a publikációs lista hiányos, nem megfelelően frissített. A kimaradók közül mindössze négyen jelezték, hogy nem érzik magukat a politikatudományi mező tagjának, a többiektől nem kaptunk semmiféle választ. Úgy gondoljuk, hogy ezen kollegák vagy nem érzik magukat a politikatudomány képviselőjének vagy nem éreztek késztetést arra, hogy bekerüljenek ebbe a szintézisbe. Ennek következtében intézményvezetők is kimaradtak az összehasonlításból. 2. A publikációs listával kapcsolatos másik probléma a politikatudományi írások értelmezése volt. A dokumentum „önkitöltős” volt, és a kérés arra vonatkozott, hogy mindenki csak a politikatudományi tárgyú írásait küldje el. Ennek következtében a szerzőkre volt bízva, hogy mely munkákat gondolnak a politikatudomány szempontjából relevánsnak, tehát az, hogy a beküldött publikációs jegyzékben milyen munkákat tüntetnek fel, és mely munkákat vesznek ki a listáról. Ennek ellenére az adatbázisba bekerültek olyan szövegek, amelyek már első ránézésre sem politikatudományi jellegűek, azonban az adatokat feldolgozó bizottság nem rendelkezett, és nem is rendelkezhetett legitimitással arra vonatkozóan, hogy megállapítsa, hogy mely publikációk tartoznak a politikatudomány tárgyköréhez, és melyek nem. Ennek ellenére négy esetben kénytelenek voltunk módosítani a beküldött publikációs jegyzékeken: (a) azokat a publikációkat, amelyek nem szaklapokban jelentek meg, kivettük; (b) kijavítottuk azokat az adatokat, amelyeket a szerzők hibásan adtak meg (évszámokat, szerkesztők neveit, kiadót stb.); (c) újrakategorizáltuk azokat a munkákat, amelyek eredetileg rossz kategóriába kerültek (pl.: szerkesztett kötetben megjelent publikáció helyett a szerző folyóiratot adott meg, tanulmány helyett könyvet stb.); valamint (d) kivettük azokat a publikációkat, amelyek nem a 2002–2013-as periódusban jelentek meg. 3. A publikációs listával kapcsolatos harmadik probléma a pontozással kapcsolatos. A KAB által megadott előzetes pontozás nem tartalmazott utasítást arra vonatkozólag, hogy a szerkesztett kötetekben megjelent tanulmányok hány pontot érnek, ezeket csak az Egyéb publikációk kategóriába helyezhettük volna el. Mivel ez túlzott aránytalanságot eredményezett, úgy döntöttünk, hogy a folyóiratokhoz hasonlóan ezeket is három kategóriába osztjuk, átvéve az előbbinél használt pontszámot is. A könyvfejezeteket tehát ISI-publikációk (azok a tanulmányok, amelyek nemzetközileg elismert kiadónál jelennek meg),43 adatbázisban jegyzett publikációk (azok a tanulmányok, amelyek olyan könyvekben jelentek meg, amelyek megjelennek a Google Books adatbázisában), valamint egyéb publikációk (minden, ami nem fér bele az előző két típusba) kategóriákba rendeztük. 43

Itt a Thompson Reuters kiadólistáját tekintettük referenciának: http://wokinfo.com/mbl/publishers/. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.)

358


4. Véleményünk szerint a KAB által megadott pontozás több szempontból kevésnek vagy igazságtalannak bizonyult: (a) A szakkönyvek és szerkesztett kötetek esetében nem adott differenciálási lehetőséget, tehát egységesen pontoztuk őket. Egyetlen egy kivételt tettünk: minden olyan, szakkönyvként megnevezett publikációt, amely nem haladta meg a 75 oldalt, tanulmánynak minősítettük. (b) Az előzetesen megadott módszertan alapján a kötetszerkesztés 10 pontot, az ISI-publikáció pedig 8 pontot ért. Habár nem módosítottunk ezen, úgy gondoljuk, hogy ez jelentős egyenlőtlenségeket okoz, hiszen egy nemzetközileg elismert szaklapban megjelent publikációnak sokkal nagyobb impaktja van, mint egy kötet szerkesztésének. 5. Az idézettséget a Publish or Perish számítógépes programmal44 állapítottuk meg. A program a Google Tudós adatbázisát használja az idézettség megállapítására. Az így létrehozott adatbázis javításra szorult, mert egyes publikációk több név alatt jelentek meg (pl. a leggyakrabban megjelenő hibák egyike a személynév és a családnév felcserélése). 6. Előzetes terveinkkel ellentétben a kutatási projektekben való részvételt nem tudtuk pontozni, mert egyrészt ezeket az adatokat csak kevés kolléga adta meg, másrészt szinte senkinél sem szerepelt a kutatási pályázatok költségvetésére vonatkozó adat, amely alapján a kutatásokat differenciálni tudtuk volna. 7. A beérkezett önéletrajzok sok esetben nem tartalmaztak arra vonatkozó adatokat, hogy az illető milyen szakmai szervezetek tagja, vállalt-e szerkesztői feladatokat, továbbá milyen tudományszervezési feladatokat lát el. Ezeket saját ismereteink és az intézetek honlapjain elérhető önéletrajzok alapján igyekeztünk kiegészíteni. Összefoglalva: az alábbi eredményeket mindenki a fenti megjegyzéseket figyelembe véve olvassa.45 Bár előzetes terveink szerint a sorrendet nem akartuk nyilvánosságra hozni, ezt a kutatásban részt vevő kollegáknak eljuttatjuk, hiszen meggyőződésünk, hogy tanulságos képet adnak tudományterületünk állapotáról. A tudományterület meghatározó képviselőinek azokat tekintettük, akik az átlagpontszám kétszeresénél nagyobb eredménnyel rendelkeznek. Az alábbiakban alfabetikus rendben mutatjuk be őket, továbbá rövidebb formában ismertetjük a tudományterület azon öt képviselőjét is, akik az átlagpontszám feletti értékekkel rendelkeznek. Őket szintén alfabetikus rendben mutatjuk be.

3.1.1. Bakk Miklós Kutatási területei a politikaelmélet, a választási rendszerek, a kisebbségpolitika és az etnikai pártok. Munkássága fontos szerepet játszott a diszkurzív politikatudomány erdélyi magyar tudományos körökbe való bevezetésében és meghonosításában, valamint az alkotmányosság, regionalizáció és kisebbségek kapcsolatának 44

Harzing, Anne-Wil (2014) Publish or Perish. Version 4.6.3. http://www.harzing.com/pop.htm. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.) 45 A publikációs listák is elérhetővé válnak mindenki számára.


359

román szakirodalomban való meghonosításában. Szakmai publikációi többek között a politikai közösség, az alkotmány és a magyar kisebbség viszonya, a regionalizmus/regionális identitás kérdése, az RMDSZ választási eredményeinek vizsgálata és a román pártrendszerben betöltött helye, illetve az autonómiavitákban megjelenő erdélyi magyarság és a Székelyföld problémájából születtek. Legjelentősebb munkája minden kétséget kizáróan a doktori dolgozatából kiadott Politikai közösség és identitás című kötet (Bakk 2008), mely a beérkezett válaszok alapján az utóbbi tíz év egyik legjelentősebb politikatudományi témájú munkájaként értékelhető. Emellett fontos munkája a Benedek Józseffel közösen szerkesztett, a regionalizmus témakörében megjelent Politici regionale în România című könyve is (Bakk, Benedek 2010). Tudományos tevékenysége mellett aktív szerepet vállal a tudomány-népszerűsítés, valamint az alkalmazott politikatudomány területén is. Kezdeményezésére 2011-ben jött létre a Mensura Transylvanica elemző csoport, amely a minőségi politikai elemzések írása mellett a politikatudomány népszerűsítésében is fontos feladatot vállal, hiszen az általa vezetett csoport tagjai egyre több aktuálpolitikai kérdésben szólalnak meg. A fentiek mellett fontos szakmai tanácsadói szerepet vállalt a romániai magyar autonómiamozgalom megerősítésében is, hiszen nevéhez kötődik több, az elmúlt húsz évben napvilágot látott autonómiatervezet kidolgozása is.46 Szakmai tevékenysége mellett szervezői feladatokat is vállalt, így a politológia magyar tagozatán 2004–2011 között a tagozatvezetői feladatokat is ellátta. Főállású oktatóként Románia politikai rendszerét, Választási rendszereket, Demokráciaelméletet és a Bevezetés a politikai kommunikációba című tárgyakat oktatja.

3.1.2. Bodó Barna Politikatudományi munkássága leginkább az identitás, a szórvány, a közpolitika és etnoregionalizmus, valamint a civil szféra témáihoz kötődnek, munkásságában sajátosan ötvözi a tudományosságot, tudományszervezést és a civil aktivizmust, hiszen a kutatás mellett szerepet vállalt több egyesület szervezésében és szakmai folyóirat szerkesztőbizottságában. Ezek közül a legfontosabb a POLITEIA – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület, a Szórvány Alapítvány, valamint a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége. Ezek közül tudományos szempontból a Szórvány Alapítvány a legfontosabb, amely jelentős szerepet tölt be a bánsági magyar közösség életében, identitásának megtartásában és erősítésében, de egyedi kutatóközpontnak is számít, amely a szórványkérdést, valamint a román– magyar viszonyt tudományos szempontok szerint kutatja. Tudományos szempontból legjelentősebb munkái az identitás, a szórványkutatás, a civil szféra, a regionalizmus és regionális politika, közpolitikák (mint pl. nyelvpolitika, oktatáspolitika) tárgyköreiben jelentek meg egyéni kötetek és tanul46

Erről lásd: Bognár é. n.

360


mányok formájában, melyek közül kiemelt említést érdemel az Identitás egyetemessége (Bodó 2004), továbbá a Szórvány és nyelvhatár című munkája (Bodó 2009). Jelenleg a Sapientia EMTE Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tanszékének docense és egyben szakkoordinátora. Az egyetemen több, főleg politikatudományhoz és közpolitikához köthető tárgyat oktat, de fontos szerepet vállalt a tanszék szakmai és tudományos megerősödésében. Kezdeményezésére az egyetem angol nyelvű szakfolyóiratot indított European and Regional Studies néven. Kutatói és oktatói tevékenysége mellett ki kell emelni szerkesztői munkásságát is, hiszen a vizsgált időszakban közel 30 szerkesztett könyv és kiadvány fűződik nevéhez. Politikatudományi szempontból a legfontosabb a 2000 óta megjelenő Romániai Magyar Évkönyv, amely 2002–2010 között hat kiadást ért meg. Az Évkönyv a romániai magyar társadalom sajátos interdiszciplináris pillanatképét rögzíti, elkerülhetetlen olvasmány azok számára, akik az elmúlt tíz év politikai és társadalmi történéseit szeretnék értelmezni.

3.1.3. Demeter M. Attila A BBTE Történelem és Filozófia Karának docense és egyben a Magyar Filozófiai Intézet jelenlegi igazgatója. Szakterülete a politikai filozófia és politikai eszmetörténet, kutatási és érdeklődési körébe tartozik az európai nacionalizmus eredetének, továbbá a nemzeti kisebbségek problémájának vizsgálata. A politikai filozófia és eszmetörténet szakterületén számos kötete, tanulmánya jelent meg a nacionalizmus és multikulturalizmus, a politikai ideológiák, a nemzeti és etnikai kisebbségek, illetve a szabadság kérdéskörében, továbbá a modern politikai gondolkodás néhány jeles személyiségének a politikatudomány szempontjából releváns felfogását tanulmányok formájában is feldolgozta. Ezek közül a legfontosabb Charles Taylornak a negatív szabadság problémájáról, Hannah Arendtnek a közvetlen demokráciáról, Eötvös Józsefnek a nemzetiségi nézeteiről, valamint Balog Artúrnak a kisebbségi létről született munkája. Politikatudományi szempontból legfontosabb munkája a Republikanizmus, nacionalizmus, nemzeti kisebbségek című könyve (Demeter 2005), amely a kisebbség–többség viszonyt a politikai filozófia terepén vizsgálja, ezzel megteremtve a normatív alapot is a politikatudományi vizsgálódásra. A tudományos tevékenysége mellett elvitathatatlan intézményépítési tevékenysége, hiszen alapító tagja a filozófiaoktatás háttérintézményeként működő Pro Philosophia Alapítványnak, valamint az intézmény által kiadott Kellék című filozófiai folyóiratnak, melynek célja egy, a társadalomtudományok művelői számára biztosított fórum létrehozása volt.

3.1.4. Horváth István A BBTE Szociológia és Szociális Munka Karának oktatója, és 2007 óta a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója. Kutatási területe a politikatu-


361

domány és a szociológia határterületén helyezkedik el, hiszen érdeklődési körébe a kisebbségszociológia, migrációs folyamatok, nyelvhasználat és nyelvi jogok, demográfiai folyamatok tartoznak. Minden kétséget kizáróan legjelentősebb munkái a kisebbségi és nyelvi jogok érvényesítése és a migráció területén születtek, melyek – nemzetközi idézettségüket figyelembe véve – a leginkább számon tartott munkák. Ezek közül a később bemutatásra kerülő Facilitating Conflict Transformation: Implementation of the Recommendations of the OSCE High Commissioner on National Minorities to Romania című könyvet (Horváth 2002) és a The culture of migration of rural Romanian youth című, ISI adatbázisban jegyzett tanulmányt említhetjük meg (Horváth 2008). Idézettsége és publikációs listája alapján elmondható, hogy nemzetközileg talán a legintegráltabb társadalomtudós, hiszen a vizsgált periódusban publikációinak mintegy 20%-a angol nyelven jelent meg. Kutatási tevékenységét és kutatási kapcsolatainak alakulását két intézmény befolyásolta: egyrészt a Szociológia és Szociális Munkás Kar keretében működő Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjában 2007-ig több kutatást vezetett az interetnikus viszonyok és a magyar kisebbség választói viselkedésének témakörében (2003–2004), továbbá a kisebbségi jogokra vonatkozó előírások alkalmazásáról (2005–2006); másrészt a Kisebbségkutató Intézet Igazgatójaként is több kutatás vezetője, mint pl. a délkelet-európai államok migrációs, munkaerő-piaci és demográfiai folyamatait kutató SEEMIG projekt. Emellett több nemzetközi vizsgálatban vett részt, így a Wolfgang Zellner által koordinált EBESZ, kisebbségi rezsim hatásait vizsgáló projektben, a berlini Humboldt Egyetem keretében végzett Etnikai migráció és érdekképviselet című kutatásban, továbbá a magyarországi Teleki László Intézet keretében végzett kárpát-medencei demográfiavizsgálatban is.

3.1.5. Salat Levente Munkásságát leginkább az a sajátos koncepció határozza meg, amiben az etnikumközi viszonyokat, nevezetesen a román–magyar viszonyt és a romániai magyar kisebbségi közösségnek a román államhoz való viszonyát értelmezi (Salat 2012). A vizsgált időszakban szerteágazó munkássága kiterjedt az etnopolitika és az etnokulturális megosztottság politikai következményeinek vizsgálatára, a román– magyar viszony, a demokrácia és a kisebbségi lét kérdésére, oktatáspolitikára (különös tekintettel a felsőoktatás helyzetére), a politikai közösség és az erdélyi magyarság státusa és megmaradása feltételeinek kutatására, az RMDSZ mint etnikai párt identitásának és a választásokon való szereplésének értékelésére, továbbá az erdélyi magyarság autonómiához való viszonyának tisztázására. Legfontosabb publikációk a vizsgált időszakban az etnopolitika és az etnokulturális megosztottság témakörében születtek, ebből kiemelhető a Kulturális megosztottság és demokrácia – A normatív és az empirikus politikatudomány érvei a közösségi autonómia kérdésében című kötete (Salat 2011a). A beérkezett válaszok alapján megemlíthető a Korunk folyóiratban megjelent, majd a Magyar Kisebbség

362


által átvett A politikai közösség kérdése a többség–kisebbség viszonyának a nézőpontjából című írása, melyet több kolléga a szakma egyik legfontosabb munkájaként tart számon (Salat 2011b). Publikációinak 33%-a román és angol nyelven született. A BBTE Politika-, Közigazgatás és Kommunikációtudományi Karán az alapés mesterképzésben több tárgyat oktat magyar, román és angol nyelven, továbbá érdemeihez fűződik, hogy megalapozta az etnopolitika oktatását, mely a politikatudományi képzés kötelező tárgya lett. Oktatói és kutatói tevékenysége mellett az egyetemi adminisztrációban jelentős pozíciókat töltött be: így 2003–2005 között a BBTE Nemzetközi Kapcsolatok Központjának igazgatója, 2004–2006 között rektorhelyettes, 2008-tól pedig a kar dékánhelyettese.

3.1.6. Balogh Márton Kutatási és érdeklődési körébe a helyi és közösségfejlesztés, a nem-kormányzati szervezetek szerepe a közösségben, a projektmenedzsment és közpolitikák tartoznak. Több publikációja jelent meg a közösségfejlesztés, NGO és harmadik szektor, a helyi fejlesztési stratégiák módszertana, továbbá az EU-s források hatásai a regionális fejlesztésre témakörben, magyar, román és angol nyelven egyaránt. Szakmai ismereteit és oktatói tapasztalatait a gyakorlatban is kamatoztatja, ugyanis a Civitas Alapítvány kolozsvári fiókjának igazgatójaként több település fejlesztési stratégiájának elkészítését irányította.

3.1.7. Fábián Gyula Jogász, a BBTE Jogi Karának docense. Munkássága a politikatudomány szempontjából főként a kisebbségi jogérvényesítés, a kisebbségi jogok, az alkotmánymódosítás és az EU-integráció kérdése, a közösségi jogok, az Európai Bíróság joggyakorlatának értelmezése, az EU intézményei és a szerződések vizsgálata szempontjából érdemel különös figyelmet. A BBTE Jogtudományi Intézetének oktatója, gyakorló jogászként pedig a kolozsvári Fellebbviteli Főügyészség ügyésze.

3.1.8. Kádár Magor-Elek Kommunikációs szakember, munkássága a kampánykommunikációhoz és kampánykutatáshoz, a városmárkázáshoz, a média és a kommunikáció eszközeinek gyakorlati felhasználásához köthető. Szakértőként számos erdélyi város, így Kézdivásárhely, Székelyudvarhely, Kolozsvár brandjének kidolgozásában (városmárkázás) részt vett. Oktatóként a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok Intézet alap- és mesterképzésének keretében több tárgyat oktat, mint például: Kommunikációs kampányok, Politikai marketing, Rendezvényszervezés, Médiakommunikáció, Reklámkommunikáció, Konfliktusmenedzsment.


363

2.1.9. Kiss Tamás Szociólógus-demográfus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója, a Kvantum Research közvélemény-kutató cég egyik alapítója. Annak a fiatalabb generációnak a képviselője, amelyik már szélesebb körű empirikus adatokra támaszkodva járult hozzá a diszciplína fejlődéséhez. Kutatásvezetőként és szakértőként több mint 50 kutatásban vett részt. Publikációinak meghatározó témakörei: a demográfiai és a természetes népmozgalmi folyamatok, az RMDSZ és a magyar választók viszonyának alakulása, összehasonlító vizsgálat az erdélyi magyar fiatalok helyzetéről, továbbá az etnikai rétegződés kérdései. A vizsgált időszakban legfontosabb munkája a román és magyar nyelven is megjelent Adminisztratív tekintet című könyve, amely az erdélyi demográfiai diskurzusokat és a magyar népesség statisztikai megkonstruálását vizsgálja (Kiss 2010).

2.1.10. Szász Alpár Zoltán A BBTE Politikatudományok szakjának egyik alapítója, 1998 és 2003 között tanulmányi igazgatója, jelenleg is oktatója, az Összehasonlító politológia, a Pártok és pártrendszerek, valamint a Választás-politológia tárgyak oktatója. A Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Társaság ügyvezető elnöke. Meghatározó munkái a kisebbségi pártok, különös tekintettel az RMDSZ választási sikerességének empirikus elemzése (önkormányzati, parlamenti és EPválasztások), illetve a politikai viselkedés és a választói magatartás témakörében születtek.

3.2. Meghatározó munkák bemutatása Az előzetes elképzelés szerint a meghatározó munkák kiválasztását a tudományterület képviselőire bíztuk volna: egy ankét keretén belül terveztük lekérdezni, hogy a diszciplína képviselői szerint a 2002–2012-es periódusban melyik volt az öt legmeghatározóbb szöveg (könyv, tanulmány, tudományos munka), amely az erdélyi magyar politikatudományhoz köthető. Az erre vonatkozó kérdésre azonban mindössze 13 válasz érkezett. Ez alapján úgy gondoltuk, hogy lehetetlenség releváns listát összeállítani. A 13 beküldő összesen 29 munkát nevezett meg,47 amelyek közül négy emelkedett ki (legalább négy szavazatot kapott):

47 A 29 megnevezett munkából kettő nem a 2002–2012-es periódusban jelent meg. Ezek közül kiemelendő A társadalomépítéstől a klientúra-építésig. Az RMDSZ és a magyar választók közötti kapcsolódás átalakulása című, 2013-ben a Magyar Kisebbség folyóiratban megjelent tanulmány, amely a szavazatok számát tekintve teljesítette volna a feltételt (Kiss, Barna, Székely 2013).

364


 Bakk Miklós: Politikai közösség és identitás;  Kiss Tamás – Barna Gergő – Székely István Gergő: A társadalomépítéstől a klientúra-építésig. Az RMDSZ és a magyar választók közötti kapcsolódás átalakulása.  Lőrincz D. József: Az átmenet közéleti értékei a mindennapi életben;  Salat Levente: A politikai közösség kérdése a többség–kisebbség viszonyának a nézőpontjából. Emellett a publikációk tudományos impaktjának vizsgálata alapján két munka idézettsége lényegesen magasabb volt a többinél. Nemzetközi beágyazottságukat figyelembe véve úgy döntöttük, hogy a fenti három mellett ezek bemutatására is vállalkozunk:  Horváth István: Facilitating Conflict Transformation: Implementation of the Recommendations of the OSCE High Commissioneron National Minoritiesto Romania;  Horváth István: The culture of migration of rural Romanian youth.

3.2.1. Bakk Miklós: Politikai közösség és identitás A könyv központi témája a politikai közösség alakulásának és fenntartásának modellje, melyhez a szerző a hermeneutikára jellemző dekonstrukcióhoz és az ebből táplálkozó konstruktivista határelmélethez nyúl vissza, valamint Reinhart Koselleck aszimmetrikus ellenfogalmakról írott tanulmányát használja (Koselleck 1997). A kettő ötvözetéből egy olyan hárompólusú modellt dolgoz ki, amely a politikatudományban már ismert mi–ők ellentétre támaszkodik, ám túlmutat azon. Bakk Miklós modelljének első pólusa az úgynevezett „mi-affirmáció”, amely azt a pillanatot éri tetten, amikor a csoport tagjai felismerik összetartozásukat és megnevezik azt. Ehhez nemcsak a tételes megkülönböztetés tartozik, hanem maga a határépítési folyamat is, hiszen a megnevezés és annak tartalommal való feltöltése az, ami meghatározza a közösség határait. A modell második pólusa az „ők” aszimmetrikus megnevezése és opponálása. A „mi”-csoport megnevezése és körülhatárolása automatikusan együtt jár az „ők” meghatározásával is. Ez nemcsak a kosellecki aszimmetrikus ellenfogalmakra, hanem a politikai nyelvet felvázoló kutatásokra is jellemző, hiszen az önmeghatározás úgymond „pozitív” tényezői elkerülhetetlenül összefüggnek annak negatív elemeivel is. E második pólus feladata a kizárás és befogadás mechanizmusainak szabályozása, illetve a „mi” és „ők” közötti határvonalak fenntartása. A hárompólusú modell harmadik pólusa az, amelyik kilépteti Bakk Miklós elméletét a klasszikus dichotómiából, hiszen feltételezése szerint a „mi” és „ők” közötti ellentét felépítése és tartalommal való feltöltése nem elégséges feltétel egy politikai közösség megkonstruálásához és fenntartásához. A hiányzó elem a Koselleck nyomán bevezetett „várakozási horizont” kialakulása, amely végül is a


365

felépített kategóriát cselekvő közösséggé alakítja. A várakozási horizont tehát nem más, mint az a pólus, amely az értékekben megfogalmazott törekvéseket összekapcsolja a tapasztalati térben megfogalmazott lehetőségekkel (Bakk 2008: 61–71). Tehát a várakozási horizont segítségével a közösség tagjai „egyszerre határozzák meg a valóságot és a célokat és szabályozzák a célokon keresztül a jövőképet” (Bakk 2008: 66–67). Míg az első két pólus határozza meg a közösség határvonalait, a tagsághoz szükséges feltételeit, ez utóbbi az, amelyik cselekvővé teszi az emígy kialakított közösséget, hiszen célokat és saját maga irányította jövőképet rendel hozzá. Ugyanakkor az elváráshorizont befolyásolhatja magát a mi-affirmációt is, hiszen céljaival és jövőképével újraértelmezheti ennek kereteit. A könyv második részében a szerző a hárompólusú modell alkalmazására koncentrál, két fontos politikai identitásra – a nemzeti identitásra és a bal–jobb dichotómiára – alkalmazva azt. A nemzeti identitás elemzése és analitikus feltárása a nacionalizmuselméletek magyar nyelvterületen született talán legfontosabb elméleti munkája, hiszen a fent már bemutatott modell alkalmazása mellett szintetizálja és kritikailag összefoglalja a nacionalizmuselméletek eddigi áramlatait és legfőbb szerzőit. Bakk Miklós a modernitás és nemzet kapcsolatát boncolgatja, Liah Greenfeld elméletét továbbgondolva arra a következtetésre jut, hogy ellentétben azzal, amit a modernista szerzők (Benedict Anderson vagy Ernest Gellner) állítanak, a nemzeti identitás és nacionalizmus nem a modernitás hatására jön létre, hanem éppen fordítva, a nemzet volt és lehetett az egyetlen olyan konstrukció, amelyik keretet tudott biztosítani a modernitás kialakulásának (Bakk 2008: 144–181). Más szóval, a nacionalizmus – saját önaffirmációjával és elváráshorizontjával – garantálja a közösség számára azt a termékenységet, amelyen a modernitás végrehajtása alapszik. Egy másik sajátos gondolat Bakk Miklós nacionalizmuselméletében a kettős határ kérdése. Az általa kidolgozott hárompólusú modell fontossága a politikai identitás megújulási képességében rejlik, ami csakis a kettős határ és az általa generált termékeny feszültség bevezetésével válik lehetségessé. A nemzet mint politikai közösség és a hozzárendelt politikai identitás ilyen típusú felfogása megengedi az egyik legfontosabb vita, mégpedig a politikai/civil, illetve etnikai/kulturális nacionalizmusok között húzódó végtelen vita feloldását (Bakk 2008: 166–177). Nem szükséges részletezni, hogy a két értelmezés miért nem fér össze, hiszen látható, hogy a két látszólag ellentétes típusú határkoncepció az esetek jelentős részében nem egybeeső csoportokat hoz létre. A hárompólusú modell feloldja ezt a feszültséget, hiszen megközelítésében a konkurens határértelmezések az elváráshorizont és a cselekvő politikai közösség fejlődési irányának szerves részeivé váltak. A különböző értelmezések ütköztethetőek, és ez a feszültség (belső vita) garantálja a politikai közösség fejlődési dinamikáját.

366


3.2.2. Horváth István: Facilitating conflict transformation. Implementation of the Recommendations of the OSCE High Commissioner on national minorities to Romania A könyv jelenleg a legtöbbet hivatkozott erdélyi magyar politikatudományi témájú írás. Témáját tekintve egyike az első olyan angol nyelvű monográfiáknak, amelyek a romániai kisebbségi, ezen belül a romániai magyar helyzet 1989 utáni alakulásának részletes bemutatására vállalkozik. Megközelítése két szempontból is sajátos. A magyar–román viszony alakulását végig az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosának tevékenysége függvényében tárgyalja, valamint Rogers Brubaker hármas kapcsolatrendszerébe helyezi bele (Brubaker 1996: 55–78). A két megközelítés következményeként egyrészt a többségi–kisebbségi viszony egy, a nemzetiesítő állam, az anyaállam, valamint a nemzeti kisebbség által generált erőtérben és bonyolult kapcsolatrendszerként értelmeződik, másrészt a bemutatott szereplők döntései mögött minden esetben megjelennek a Főbiztos ajánlásai és megnyilvánulásai is. Horváth István könyvének központi tézise, hogy a Főbiztos tevékenysége döntően befolyásolta a romániai kisebbségi helyzet alakulását, amely egy klasszikus kizáró etnikai nacionalista szembenállásból fokozatosan egy interetnikus együttműködésen alapuló, de nem konfliktusmentes kapcsolattá alakult (Horváth 2002: 117). Véleménye szerint a Főbiztos beavatkozásának hatékonysága három szempontból elemezhető: operacionális, normatív és érdemi szempontból. Az első a szereplők közötti kommunikáció fenntartását, a második a nemzetközi normákhoz való igazodás fontosságának közvetítését, a harmadik pedig érdemi javaslatok megfogalmazását feltételezi. A Főbiztos pedig mindhárom szempontból krízishelyzetekben avatkozott be (ilyenek például a román–magyar alapszerződés aláírásakor, az 1995-ös oktatási törvény elfogadásakor vagy az önálló magyar egyetem megalakításának 1996–1998-as késleltetésekor kialakult konfliktus), konkrét megoldási javaslatokat fogalmazva meg a szereplők számára (Horváth 2002: 118–123). Ugyanakkor a többségi–kisebbségi konfliktus pacifikálódása nem kizárólag a Főbiztos befolyásának köszönhető. Horváth István véleménye szerint ez megfelelő politikai kontextusban is történt, hiszen egyrészt 1993 után világos konszenzus alakult ki az ország nyugati integrációjával kapcsolatban, másrészt a romániai konfliktus aránylag átláthatónak mondható, mind a szereplők száma, mind pedig a különböző csoportokon belüli szembenállás tekintetében, harmadrészt mindkét (ha az anyaállamot is figyelembe vesszük, mindhárom) táborban fokozatosan nőtt azon szereplők száma, akik hajlandóak voltak kompromisszumokat kötni (Horváth 2002: 124–125). Tartalmi szempontból a könyv három részre tagolódik. Az első rész részletesen tárgyalja a többségi és kisebbségi nacionalizmus alakulását, fontos fordulópontként mutatva be Románia Európa-centrikusságának fokozatos megjelenését (ide érti a Szociáldemokrácia Romániai Pártja (PDSR) által megfogalmazott célkitűzések változását, a nemzetközi jogi normákra való odafigyelés megjelenését és az


367

ellenzék 1996-os politikai győzelmét), amely a magyar–román alapszerződés aláírásához, valamint az RMDSZ kormányra kerüléséhez vezetett (Horváth 2002: 22– 54). A második rész a kisebbségek politikai részvételének intézményes kereteit vizsgálja, az alkotmányos berendezkedéstől, a Nemzeti Kisebbségek Tanácsán és a Kisebbségvédelmi Hivatalon keresztül a Kisebbségügyi Minisztérium létrehozásáig (Horváth 2002: 59–75). Az utolsó rész a nyelvi és oktatási jogok kérdéskörével foglalkozik, egyben részletesen tárgyalva a Főbiztosnak a kérdésben kifejtett tevékenységét is (Horváth 2002: 77–114). Horváth István véleménye szerint a nyelvi és oktatási jogok terén jól kimutatható a Főbiztos tevékenysége és az interetnikus kapcsolatok pacifikálódása közötti kapcsolat, hiszen míg 1993-ban beavatkozása instrumentális és több általános területet érint, addig 1995-től kezdve fokozatosan érdemivé válik, és az oktatásra fókuszál. 1997-től az oktatási kérdéseken belül egyre, az önálló magyar egyetem problémájára koncentrál, proaktív módon kilépve klasszikus mediátori szerepéből (Horváth 2002: 77). Oktatási szempontból a Kisebbségi Főbiztos szerepét Horváth két eseményben való részvételében látja kulcsfontosságúnak, az 1995-ös oktatási törvény végrehajtásának megakadályozásában (Horváth 2002: 93–98), valamint az 1997-es kormányválság feloldásában, amikor a Petőfi–Schiller Egyetem ötletének és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem multikulturalitásának kidolgozásában döntő feladatot vállalt (Horváth 2002: 98–116).

3.2.3. Horváth István: The culture of migration of rural Romanian youth A tanulmány témája a migráció kultúrájának vizsgálata a romániai fiatalok esetében, azonban terepmunkáját túlnyomó részt magyarok által lakott falvakban végezte, és következtetéseiben jelentős mértékben támaszkodik az erdélyi magyar szakirodalomra. Horváth István Mezőpaniton és Detrehemtelepen végzett terepmunka (interjúk, fókuszcsoportos beszélgetések) alapján próbálja meg a migrációs trendek által generált strukturális társadalmi változásokat feltárni. Kiindulópontul a Massey és társai által bevezetett fogalom, a migráció kultúrája szolgál, amely szerint egy településen belül megjelenő migrációs tapasztalatok kihatással vannak a közösségen belüli értékekre és kulturális percepciókra is (Massey et al. 1993). Ez szerintük háromféleképpen valósulhat meg. Egyrészt a migráció egy kulturálisan is értelmezhető ténnyé válhat, hiszen új viselkedési szokásokat és értékeket honosít meg a küldő közösségben, és módosítja az egyéni döntéshozatali kontextusokat is. Másrészt a migráció módosíthatja a stabilitással és mobilitással kapcsolatos értékeket és ideológiákat. A közösség tagjai inkább a migrációt tartják a legmegfelelőbb stratégiának, és fokozatosan elfordulnak a helyi munkaerőpiac által nyújtott lehetőségektől. Harmadrészt a migráció szimbolikus értelmet nyerhet azzal, hogy egy lehetséges gyakorlatból a felnőtté válás elkerülhetetlen részévé válik (Horváth 2008: 773–775).

368


A tanulmány fő mondanivalója ez utóbbi kulturális változástípushoz kötődik. Míg a falusi fiatalság körében a migrációhoz való hozzáállás egy a felnőtté váláshoz szükséges beavatási rítusnak tűnik, Horváth István meglátásában ez távolról sem az, hanem a gazdasági és társadalmi változásokra adott válaszként jelenik meg. A migráció a mai vidéki fiataloknál már teljes mértékben része a társadalmi munkamegoszlásnak, és vonzó megélhetési lehetőségeket nyújt azok számára, akik a helyi munkaerőpiacon nem találják meg a munka által nyújtott stabilitást. Továbbá egy olyan pragmatikus stratégiaként jelenik meg, amely segít a társadalmi elvárások és a társadalom által nyújtott lehetőségek közötti feszültséget feloldani. Mindez a szerző szerint egy olyak kontextusban jelentkezik, amelyben a falusi fiatal munkavállalók minden szempontból a posztszocializmus társadalmi és gazdasági változásainak vesztesei. Egyrészt az átalakuló gazdasági rendszerben a szakképzetlen és tapasztalatlan munkaerő beilleszkedése a legvalószínűtlenebb (sem a munkahelyi stabilitás, sem pedig a megélhetés számukra nem biztosított), másrészt a falusi fiatalokat nem érdekli a továbbtanulás lehetősége, amely a 2000-es évekre a felnőtté válás feltételévé válik, helyettesítve az addig jellemző stratégiákat. Kulturális szempontból tehát a migráció nem egy beavatási rítus és megélhetési stratégia, hanem inkább „határozatlan kontextusként” (Horváth 2008: 783) jelenik meg, amelyben a fiatalok a felnőtté válás meghosszabbított bizonytalanságaival megbirkózhatnak.

3.2.4. Lőrincz D. József: Az átmenet közéleti értékei a mindennapi életben A könyv központi témája „a közvélemény-formálók és a publikum közötti viszony” (Lőrincz 2004: 7) tárgyalása a rendszerváltás és a posztszocialista átmenet kontextusában. A szerző arra keresi a választ, hogy milyen társadalomképet formál saját magának a mindennapi ember, ebben hogyan jelennek meg a közjóhoz és közérdekhez kapcsolódó kérdések, és milyen viszonyban vannak az egyének magánérdekével és magánügyével. A kérdés megválaszolása érdekében két konkurens hipotézissel vitatkozik. Az első a kilencvenes évek nacionalizmuselméleti szakirodalmából ismert, és központi tézise az, hogy a társadalmi értékek kialakításában az értelmiségnek és a politikai elitnek van döntő szerepe, „a lakosságot kizárólag a meggyőzés, a manipuláció, a propaganda, az absztrakt közösségekhez kapcsolódó értékek passzív befogadójának tekinti” (Lőrincz 2004: 15). A másik értelmezés a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport nevéhez kötődik. Bíró A. Zoltán, a munkacsoport vezetője egyik munkájában az elit diskurzusát szembeállítja a népi diskurzusokkal, és arra hívja fel a figyelmet, hogy habár az előbbi azt feltételezi, hogy a „nép” képviselője „alig tud valamit mindezekről, és nem is tud (akar? képes?) odafigyelni az »alulról jövő« hangokra, véleményekre, problémákra” (Lőrincz 2004: 51). A két hipotézis vizsgálatára Lőrincz D. József kettős stratégiát alkalmaz. Egyrészt bemutatja az értelmiségi szerepvállalás alapjait és fő jellemzőit, valamint kritikailag


369

értelmezi kialakulásának történetét, másrészt a Háromszék című napilap olvasói leveleinek diszkurzív elemzése segítségével megpróbálja a „lent” zajló átmenet közéleti és mindennapi értékeit feltárni. Tézisét a két szféra interakciójának és egymásra gyakorolt hatásának elemzése adja. Lőrincz D. József véleménye szerint az értelmiségi szerepvállalás a ’90-es években is érvényes formája már a kommunizmus alatt kialakult, és azzal magyarázható, hogy a hatalom mindent uraló politikája következtében a kisebbségi elit fokozatosan kiszorult a nyilvánosságból. Ennek következtében a kisebbségi elit egy olyan nyelvezetet keresett, amely „lehetővé teszi a helyes, pontos dekódolást” (Lőrincz 2004: 34), tehát mindenki számára érthető és elérhető. Az egyetlen lehetőséget a népi ideológia és fogalmai („közösség”, „hagyomány”, „népszolgálat”) (Lőrincz 2004: 35–36), valamint az „ambivalens diskurzus” mint kommunikációs forma jelentették (Lőrincz 2004: 67–90). Az ambivalens diskurzus egyben jelentette a tiltott vagy megtűrt fogalmak és problémák nyilvánosságba való rejtett belopását, valamint a „hivatalos” és „nem hivatalos”, a „saját” és „idegen” közötti feszültség feloldását (Lőrincz 2004: 68). Pontosabban: hozzásegítette az értelmiségi elitet, hogy úgy őrizze meg integritását, hogy ne kelljen a hatalommal nyíltan szembeszállnia, valamint egy olyan keretet teremtett az egyén számára, amely segítségével egyrészt „elfogadható, pragmatikus önképet és világképet” alakíthat ki önmaga számára, „másrészt a mindennapi élet konfliktusainak is elejét veszi, hiszen az ambivalens diskurzus »megszabadít« az őszinteség, a szókimondás kényszerétől, a következetességtől” (Lőrincz 2004: 88). A levelek elemzése alapján Lőrincz D. József megpróbálja feltárni az átmenet mindennapi értékeit, és bebizonyítja, hogy ezek teljesen más jellemzőkkel bírnak, mint az elitek által megfogalmazott nemzeti és közösségi diskurzus. A levelek elemzéséből több következtetést is levon, melyek rávilágítanak az elit és nép által propagált értékek közötti szakadékra, de a kettő kapcsolatára is. Egyrészt a mindennapi ember számára „komoly problémákat okozott az új intézményi, adminisztrációs rendszerben, az 1989 utáni értékek, fogalmak, jelszavak világában való eligazodás” (Lőrincz 2004: 98). Másrészt azonban a levelek felépítése és a problémák megfogalmazása arra enged következtetni, hogy az emberek tisztában vannak a nyilvános kommunikáció szabályaival és elvárásaival, hiszen az esetek nagy részében problémáikat nem magánérdekként, hanem közérdekként vezetik fel, valamint átveszik a sajtóban megjelenő, főleg az elit által képviselt diskurzusok formáját és kommunikációs sémáit (Lőrincz 2004: 105–119). Harmadrészt a levelek által megfogalmazott értékek csak néhol kötődnek a romániai magyar elit által megfogalmazottakhoz, „nagy hangsúlyt fektetnek az igazságosságra, a törvényességre, a (főleg egyéni) jogokra, az egyenlőségre” (Lőrincz 2004: 149). A szerző tézise az, hogy nem beszélhetünk sem a „nép” „elitek” általi feltétlen manipulációjáról, sem pedig az „elit” és a „nép” teljes elszakadásáról. A kettő kapcsolata Max Weber legitimitást és érvényességet elkülönítő keretében értelmezhető.

370


Eszerint egy társadalomban több „rendet” különíthetünk el, melyek közül a mindennapi ember többet is legitimnek gondolhat – hiszen elfogadja az elit által megfogalmazott jövőképet és politikai programot is –, azonban csak egyet gondol érvényesnek, azt, amely „[meg]határozza a szándékolt értelemmel bíró cselekvést a mindennapi életben” (Lőrincz 2004: 160). Összefoglalva: az erdélyi magyar társadalom nagy kihívását és veszélyét pont ez a kettősség adja, hiszen „a lakosság nagy része ismeri a diskurzusokat, de nem alkalmazza. (…) egyszerűen improvizál. Válaszai a változások hozta kihívásokra esetlegesek, nehéz lenne valamilyen koherens cél-érték- és normarendszer köré szervezni őket. (…) A politikai, szellemi elit társadalomépítő tevékenysége nem nevezhető sikeresnek. Legfontosabb értékei, témái, értelmezési keretei nem jelennek meg a mindennapokban” (Lőrincz 2004: 169).

3.2.5. Salat Levente: A politikai közösség kérdése a többség–kisebbség viszonyának a nézőpontjából48 A tanulmány központi témája a politikai közösség fogalmának körüljárása annak érdekében, hogy megoldást találjon a romániai magyar kisebbségi közösség és a román politikai közösség közötti feszültségekkel terhelt kapcsolat feloldására. Bár a szerző saját bevallása szerint arra keresi a választ, hogy „lehet-e egyáltalán a román politikai közösség részének tekinteni az erdélyi magyarokat” (Salat 2011b: 161), inkább azt vizsgálja, hogy lehetséges-e egy olyan politikai közösségértelmezés, amely nem szükségszerűen egy kiváltságos csoport érdekei szerint jön létre és stabilitásának egyetlen zálogát az etnikai, nyelvi és vallási homogenizációban látja (Salat 2011b: 165–166). A kérdés megválaszolása érdekében a kommunitarista politikaelmélet szakirodalmához nyúl, és olyan szerzők politikai közösségről alkotott véleményét dolgozza fel, mint Elizabeth Frazer, Dominique Schnapper vagy Andrew Linklater. Ezek alapján az etnikailag megosztott társadalmak egységes politikai közösségbe való szerveződésének több feltétele van. Egyrészt világossá válik, hogy a homogenizáció nem elégséges feltétele, az etnikai megosztottság pedig nem feltétlenül akadálya a politikai közösség létrejöttének, sikere inkább abban rejlik, hogy a közösség tagjai képesek-e egyetértésre jutni „az önálló politikai egység indokoltságát illetően”, valamint képesek-e egy olyan közös politikai projektet elfogadni, amely képes „semlegesíteni a kulturális és identitásbeli különbségekből fakadó ellentéteket és rivalizálásokat” (Salat 2011b: 170). Másrészt a szuverén nemzetállamok által alkotott rendszerben érzékelhető egy ellentmondás, hiszen ezek egyszerre kell univerzálisak és partikulárisak, kizárók és befogadók legyenek. Más szóval: nem tökéletes voltuk miatt váltak a világrend domináns alkotóelemeivé, hanem mert jobbnak 48

A tanulmány először a Korunk folyóiratban jelent meg két részben, majd a Magyar Kisebbség osztatlanul közölte. A hivatkozások áttekinthetőségére való tekintettel jelen szövegben ezen utóbbi verziót használjuk.


371

bizonyultak a velük szemben megfogalmazódó kozmopolita alternatívánál (Salat 2011b: 175–176). Mindkét esetben a megoldás az állam kezében van, hiszen az állam az, aminek rendeznie kell a kulturális megosztottságot áthidaló politikai közösség létrejöttét, egyben feloldva „a szuverenitás, a területelviség, az állampolgárság és a kulturális hovatartozás közötti összefonódást” (Salat 2011b: 178). A tanulmány második felében Salat Levente megpróbálja a fenti eszmefuttatást a román–magyar viszonyra vetíteni. Empirikus adatokra támaszkodva bebizonyítja, hogy egyrészt a román politikai közösség megformálói kizárják a romániai magyarokat közösségükből, sokszor ellenük formálva azt, másrészt a magyarok saját politikai közösségük létrehozásával képzelik el a román államba való integrációjukat (Salat 2011b: 179–186). A szerző a többség–kisebbség viszony rendeződésének három alternatíváját látja, az első a homogenizációs törekvések felerősödését, a második Románia multinacionális állammá való átalakulását, a harmadik pedig a jelenlegi status quo fenntartását feltételezi (Salat 2011b: 187). Salat Levente nem ad választ arra a kérdésre, hogy melyik alternatíva a legvalószínűbb, azonban véleménye szerint a helyzetet döntően fogja befolyásolni a magyar állam által elfogadott kedvezményes honosítási törvény megjelenése, amely a harmadik alternatívát hatályon kívül helyezi, és jelentősen gyengíti a másodikat, valamint „végérvényesen levette a napirendről” azt a kérdést, hogy lehet-e egyáltalán a román politikai közösség részének tekinteni az erdélyi magyarokat (Salat 2011b: 188–190).

3.2.6. Kiss Tamás – Barna Gergő – Székely István Gergő: A társadalomépítéstől a klientúra-építésig. Az RMDSZ és a magyar választók közötti kapcsolódás átalakulása A három szerző tanulmánya a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet keretében lezajlott Etnikai pártok, kisebbségi választói magatartás elnevezésű kutatási projekt eredményeiből született. Tanulmányukban – elemezve az 1991–2012 közötti választási adatokat, illetve az utóbbi évek pártopciókra vonatkozó közvéleménykutatásait – arra keresik a választ, hogy hogyan néz ki az RMDSZ és a romániai magyar választók viszonya, illetve, hogy milyen szabályszerűségekkel írható ez a kapcsolat körül. Kiindulópontjuk a következő: (1) a magyar választópolgárok részvétele a parlamenti választásokon hasonló a többségi népességhez, továbbá (2) a magyar szavazók pártopciói nagyfokú állandóságot mutatnak, aminek következtében az RMDSZ a román politika egyik legstabilabb szereplője lehet (Kiss–Barna– Székely 2013: 7–9). A tanulmány fő állítása az, hogy az állandóság mögött – figyelembe véve az elmúlt 25 év eseményeit – a Szövetség és a választók között kapcsolódás átalakulása figyelhető meg, amely nemcsak az RMDSZ stratégiaváltásával magyarázható, hanem van egy tágabb, a román politikai életbe és a pártrendszerbe ágyazható kontextusa is.

372


Elméleti megközelítésként az etnikai pártok szakirodalmát tekintik át, és számos párttipológiát ismertetnek (Horowitz, Chandra, Rudolph és Thomson, Gunther és Diamond, továbbá Kitshelt), azért, hogy feltárják az etnikai pártok és a politikai partikularizmus49 jelensége közötti lehetséges összefüggéseket és ennek, az RMDSZ-re vonatkozó konzekvenciáit. A szerzők állítása szerint, a rendszerváltás pillanatában az RMDSZ létrehozásában szerepet játszó értelmiségi elit a két világháború közötti kisebbségi társadalom modelljéhez tért vissza, melynek lényege, hogy az érdekképviseletet a politikai szervezetnek aktív társadalomszervezői tevékenységgel kell kiegészíteni és létre kell hoznia az ennek fenntartásához szükséges intézményrendszert (Kiss–Barna–Székely 2013: 15–20). Ez azzal is magyarázható, hogy a 90-es évek első felében a Szövetségnek a parlamenti képviseleten túl kevés esélye volt érdekei érvényre juttatására. A változás az után állt be, hogy javult a magyarok megítélése a román közvéleményben (Horváth–Lazăr 2001: 120–136) és 1996-ra a román politika nem az etnikai kérdések mentén polarizálódott, ennek következtében pedig az RMDSZ kormányzati pozícióba került (Kiss–Barna–Székely 2013: 19–26). Egy további, harmadik elem is hozzájárult a stratégiaváltáshoz, ez pedig a párton belüli elitcserével magyarázható, ugyanis az értelmiségi (kulturális) elittel szemben egyre inkább előtérbe kerültek a gazdasági érdekcsoportok, ennek következtében az állami erőforrásokra alapozó stratégia vált meghatározóvá. (Kiss–Barna–Székely 2013: 20). A stratégiaváltás során alapvető változás játszódott le a Szövetségen belül: noha kiemelten kezelték az egyes polarizáló közpolitikákat (anyanyelvhasználat), a hangsúly a közpénzből és állami forrásokból történő juttatásokra helyeződött át (erőforrás- és pozíció-allokáció), főként fejlesztési pénzek formájában. A szerzők véleménye szerint ez a változás az RMDSZ és a választói közötti kliensi viszony kialakulásához vezetett, ami azonban nem feltétlenül a Szövetség etnikai párt jellegéből adódó szükségszerűség. Ez a román pártrendszer alapvető jellemvonásaiból – alacsony ideológiai polarizáltság, alacsony blokkstabilitás, a pártok közötti nagymértékű vándorlás – adódik, hiszen azzal, hogy nem ajánlják fel a magyaroknak a politikában való részvétel egyéb formáit, a többségi román pártok is fontos szerepet játszanak az etnikai politizálás fenntartásában (Kiss–Barna– Székely 2013: 20).

4. A politikatudomány helyzetének kritikus önértékelése A szakirodalmi áttekintő fontos része az önvizsgálat. Ezt egyrészt az ankétra beérkezett válaszokból, másrészt a publikációs jellemzők és szakirodalmi beágyazottság 49

A politikai partikularizmus számos megjelenési formája ismert: patronázs, klientelizmus, közpénzből finanszírozott közvetlen juttatások (beruházások) és korrupció (Kopecky és Sherils 2008: 355– 371, idézi Kiss–Barna–Székely 2013: 13).


373

statisztikai elemzése alapján fogjuk elvégezni. A fejezet első részében a publikációk megjelenési éve, típusa, nyelve és kiadási helye, valamint a citációs indexek alapján próbálunk az erdélyi magyar politikatudomány jelenlegi állásával és fejlődési trendjeivel kapcsolatos releváns következtetéseket levonni. A második részben a beérkezett 11 válasz elemzését mutatjuk be.

4.1. Publikációs jellemzők és szakirodalmi beágyazottság A hozzánk eljuttatott 33 publikációs lista alapján az erdélyi magyar politikatudomány 2002 és 2013 közötti jegyzéke mintegy 740 címet tartalmaz. Ezeknek mintegy 40%-a folyóiratban megjelent tanulmány, 39%-a könyvfejezet, további 8-8%-a önálló, illetve szerkesztett kötet. A publikációk mindössze 2%-a recenzió. Ezen utóbbi arány szembetűnően alacsony. A politikatudomány szakterületébe tartozó szerzők a 2002–2013-es időszakban mindössze 16 recenziót közöltek, ami lényegesen elmarad a nyugaton tapasztaltaktól.50 Továbbá a 2,2%-os arány annál is furcsább, mivel a vizsgált időszakban körülbelül nyolcszor annyi saját vagy szerkesztett kötetet jelentettek meg. A recenziók alacsony száma a politikatudományi mezőn belüli fontos problémára hívhatják fel a figyelmet. Egyrészt arra engedhet következtetni, hogy a szerzők csak kevés esetben reflektálnak egymás munkáira, annak ellenére, hogy hasonló témakörben írnak. Másrészt betekintést nyújt a szerzők publikálási stratégiájába: a recenziónak – a tudomány fejlődésében betöltött fontos szerepe ellenére – vélhetően alacsony a presztízse. 7. ábra. Publikációk típus szerinti eloszlása könyv

szerkesztett könyv

könyvfejezet 2%

tanulmány

fordítás

recenzió

9%

3% 7%

40%

39%

50

Bármelyik angol nyelvű szakfolyóirat felütésével meggyőződhetünk a recenziók fontosságáról, hiszen majdnem minden szám tartalmának egy jelentős részét ezek teszik ki. Ugyanakkor megállapítható, hogy sok esetben a szakma elismert nevei is írnak kritikákat a frissen megjelent munkákról.

374


A publikációkat azok nyelve szerint három kategóriába soroltuk: magyarul, románul vagy más (főleg angol) nyelven megjelenő írásokra. Az első két kategória a szerzők romániai és magyarországi politikatudományba való integrációjára, a más nyelven megjelenő írások pedig nemzetközi beágyazottságukra világíthatnak rá. 8. ábra. Publikációk nyelve magyar

román

más

14%

16%

70%

A fenti ábra alapján elmondható, hogy az erdélyi magyar politikatudomány képviselői túlnyomó részt magyarul publikálnak (70%), míg a románul és más nyelven megjelenő publikációk aránya majdnem megegyezik. Fontos megemlíteni, hogy a fenti jellemzőktől kevés szerző publikációs stratégiája tér el jelentősen, ezek közül a legfontosabbak Balogh Márton, Horváth István és Pálfy Zoltán, hiszen publikációik kevesebb mint fele jelent meg magyarul. Ugyanakkor több szerző munkája kizárólag magyar nyelven jelent meg. A publikációs stratégiák alakulására a nyelvi megoszlás éves bontásban való elemzése ad választ. Az alábbi ábra alapján kimutatható a más nyelven (főleg angolul) megjelenő publikációk arányának lassú növekedése és a magyarul megjelenő szövegek arányának csökkenése. Érdekes módon a román nyelven kiadott tanulmányok aránya stagnál. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nő a szakterület képviselőinek nemzetközi beágyazottsága, hiszen a más nyelveken (főleg angolul) megjelenő munkák mindössze 23,1%-a jelenik meg külföldön, 53,8%-a Romániában, 23,1%-a Magyarországon lát napvilágot.


375

9. ábra. Publikációk nyelvi megoszlásának aránya éves bontásban 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2002

2003

2004

2005

2006

2007

magyar

2008

2009

2010

román

2011

2012

2013

más

A szakmai beágyazottság másik fokmérője a publikációk kiadási helye. Kiadási hely szerint a publikációkat négy kategóriába soroltuk: Romániában, Magyarországon, más országban megjelent munkák, valamint közös, román–magyar kiadású szövegek. Az alábbi ábra alapján elmondható, hogy a vizsgált szövegek mintegy 73%-a Romániában jelent meg, 23%-a pedig Magyarországon. A nemzetközi folyóiratokban vagy kiadóknál megjelent munkák aránya elenyésző, mindössze 4%. 10. ábra. Publikációk kiadási helye Románia

Magyarország

közös román-magyar

0% 4%

23%

73%

más

376


A romániai kiadás dominanciájától több szerző is eltér (a legjelentősebbek Kiss Tamás és Lőrincz D. József), akik szövegeik majdnem felét magyarországi kiadóknál és folyóiratokban jelentették meg. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy hat szerző kizárólag Romániában publikált. A publikálási stratégiák kiadási hely szerinti éves alakulása más jellemzőkre is rávilágít. Míg a távolabbi külföldön megjelenő szövegek aránya nem változik, addig a magyarországi kiadóknál és folyóiratokban megjelenő művek aránya fokozatosan növekedik. A 2002–2007-es periódusban ez az arány 20–25% körül mozgott, 2009 után azonban egyes években már a 30%-ot is meghaladta. Ez arra enged következtetni, hogy az elmúlt években felerősödni látszik a magyar politikatudománnyal való együttműködés, a közlési lehetőségek száma növekedni látszik. 11. ábra. Publikációk mejelenési helye éves bontásban 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2002

2003 Románia

2004

2005

2006

2007

Magyarország

2008

2009

2010

2011

közös román-magyar

2012

2013 más

Fontos megemlíteni, hogy a Romániában megjelent publikációk túlsúlya nem jelent a román politikatudományi mezőbe való integráltságot, hiszen ezeknek mindössze 22,4%-a román nyelvű, 72,2%-a pedig magyar. A szakterület helyzetének egy másik fokmérője a citációs indexekből vezethető le. A Publish or Perish számítógépes program51 által összegyűjtött adatbázisba minden olyan szöveg bekerült, amely megtalálható a Google Tudós keresőportálon.52 Az általunk összegyűjtött 700 publikációból a Google Tudós 202-t (28,86%) jegyez,53

51

A szoftver elérhetőségét lásd a 44. lábjegyzetben. Google tudós: http://scholar.google.com. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.) 53 Ezeknek egy jelentős része nem elérhető, hanem egy elérhető szöveg hivatkozásaként jelenik meg.

52


377

és ezek közül mindössze 74-re (10,57%) hivatkoznak. 5-nél nagyobb idézettsége 11 publikációnak (1,57%) van.54 Más szóval: bizonyossággal elmondható, hogy az erdélyi magyar politikatudomány által „termelt” tudományos művek jelentős része nem elérhető azok számára, akik nemzetközi adatbázisokon keresztül próbálnak romániai magyar szakirodalomra keresni. A nemzetközi mezőből való ilyen mértékű kimaradás okai többrétűek. Egyrészt a publikációk jelentős része nem található meg interneten, és semmilyen nemzetközi adatbázisban nincs regisztrálva. Másrészt valamilyen okból kifolyólag azon folyóiratok és könyvek egy része (pl. Magyar Kisebbség, NKI Műhelytanulmányok stb.), amelyek már elérhetőek interneten, nem kerülnek be a Google Tudós adatbázisába. Harmadrészt az erdélyi magyar politikatudomány képviselőinek egyáltalán nincs vagy kevés a közös publikációja külföldi társszerzőkkel (ami jelentősen elősegítené a tudományterület nemzetközi integrációját). Negyedrészt, ellentétben a nemzetközi adatbázisokkal és kiadókkal, az online elérhető és indexelt publikációk bibliográfiája55 csak ritkán válik elérhetővé. Ennek következtében az idézettség és az elérhetőség szenved hiányt. Összefoglalva: az erdélyi magyar politikatudomány képviselői kimutatható lépéseket tettek a nemzetközi és magyarországi beilleszkedés felé, azonban nem tapasztalható váltás a szakterület romániai politikatudományi illeszkedése szempontjából. Továbbá elmondható, hogy az ilyen típusú integrálódás hosszadalmas és lassú folyamat, és nem csak az idegen nyelvű, valamint a magyarországi publikálási lehetőségek kihasználásán múlik. Sikerességét növelhetné a publikációk tudatos online elérhetővé tétele, valamint a kiadási politika internetes kereshetőség szerinti újragondolása.

4.2. Az erdélyi magyar politikatudomány önképe az ankétra adott válaszok alapján Az ankétra válaszolók alacsony száma – a szakterület 11 képviselője – minden előzetes várakozásunkat alulmúlta, ugyanis megkeresésünknek számos meghatározó személyiség (köztünk intézményvezetők) nem tulajdonított jelentőséget, ami alapjában véve sokat elárul a politikatudomány helyzetéről, intézményi viszonyairól,

54

Természetesen az arány szerzőről szerzőre változik, azonban aggodalomra ad okot, hogy: (1) a Google Tudóson fellelhető tanulmányok aránya mindössze 6 szerző esetében haladja meg az 50%-ot, (2) a hivatkozott tanulmányok aránya senkinél nem haladja meg a 33%-ot, és mindössze 6 szerzőnél 20% fölötti, és (3) csak 4 szerző publikált olyan szöveget, amelynek idézettsége nagyobb vagy egyenlő 5-tel. 55 A Google Tudós az általa felvett kiadók és folyóiratok cikkeiből megpróbálja kivonni az általa használt bibliográfiát is. Erről lásd: http://scholar.google.hu/intl/hu/scholar/publishers.html. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.)

378


szervezettségéről.56 Ennek ellenére a beérkezett válaszokból kirajzolódik az az önkép, mely az erdélyi magyar politikatudomány jelenlegi helyzetét, a fontosabb tematikákat és a jövőbeli perspektívákat meghatározza. Az ankét feldolgozása lényegében a beérkezett válaszok tartalmi vonatkozásaira összpontosít, kiemelve azokat az elemeket és megállapításokat (akár pozitív, akár negatív hangvételűek), melyek több válaszadónál megjelennek. Az ankétra beérkezett válaszokat nagy általánosságban egy látszólagos optimizmus jellemzi, mely az egyes kérdések részleteinek bemutatása után – főként az eddig elért eredmények tükrében – válik visszafogottabbá, helyenként pedig olyan kritikák (építő jelleggel) is megjelennek, amelyek összességében hozzájárulhatnak nemcsak a tudományág eddigi teljesítményének értékeléséhez, hanem a diszciplína előtt álló akadályok (értsd problémahalmaz) áthidalásához is. Az ankét tartalmi elemzését hat kérdés köré csoportosítva végeztük el: (1) Hogyan látják az erdélyi magyar politikatudomány jelenét, határait? (2) Mi az, ami tematikailag lehetséges, az erdélyi magyar közösség szempontjából fontos volna, de teljességgel hiányzik? (3) Hogyan látják a politikatudomány és politikai szféra, valamint a politikatudomány és a politikai elemzés kapcsolatát? (4) Hogyan látják az erdélyi magyar politikatudomány és a romániai, magyarországi, valamint a nemzetközi politikatudomány kapcsolatát? (5) Hogyan értékelhető a tudományterület egészében vett teljesítménye a romániai, magyarországi, illetve nemzetközi színvonalhoz viszonyítva? (6) Ön szerint mire lehet számítani a tudományterület következő 10 évében?

4.2.1 Az erdélyi politikatudomány jelenlegi helyzete, határai A válaszadók egy része a szakterület jelenét és egyben problémáit arra a sajátosnak mondható intézményépítési folyamatra vezeti vissza (a társadalomtudományok rendszerváltás utáni differenciálódása – Kiss Tamás), melyben a politikatudományok mint diszciplína intézményesedett. Eredményként lehet elkönyvelni az új intézmények, tanszékek megjelenését – Sapientia EMTE, BBTE Közigazgatás szak (Sepsiszentgyörgy), NKI –, melyek új lehetőségeket jelentenek a jövőben (Bodó Barna, Szabó Tamás)57. Noha több fiatal kutató szerzett PhD-fokozatot, a szakma jelenlegi problémái továbbra is a személyi állomány hátrányos adottságaiból származnak, ugyanis meglehetősen kevesen vannak azok a fiatalok, akik a politikatudományi képzést tudományos ambíciókkal párosítják (Salat Levente). A problémák további katalógusa (az említések gyakoriságát tekintve) az erdélyi

56

Az ankétra a következő személyektől kaptunk választ: Bakk Miklós, Bodó Barna, Borbáth Endre, Csergő Antal, Frigy Szabolcs, Gál Márk, Kiss Tamás, Salat Levente, Szabó Tamás, Székely Tünde, Toró Tibor. 57 A zárójelben azoknak a nevét tüntetjük fel, akik az ankétra adott válaszaikban az egyes véleményeket képviselik.


379

társadalomtudomány túldifferenciálódásának problémájából (Kiss Tamás) és az intézményesültség szintjéből erednek: 1. Az intézményépítés eredményeként viszonylag zárt, egymással nem kommunikáló közösségek (intézmények) jöttek létre (Kiss Tamás, Toró Tibor). 2. Az erdélyi magyar társadalom és intézményei csak részben tudják „eltartani” a társadalomkutatókat, következésképp az intézmények nem tudnak kellő perspektívát kínálni a fiatal pályakezdőknek (Kiss Tamás, Toró Tibor). Részben ezzel magyarázható a mindössze egy publikációval rendelkező szerzők magas száma,58 akiket a szakma nem tudott megtartani, és kénytelenek voltak más területen elhelyezkedni. 3. Visszalépésként értékelhető, hogy a civil-tudományos műhelyek tevékenysége, így a POLITEIA működtetése nem tekinthető sikeresnek (Bodó Barna, Szabó Tamás). 4. Az utánpótlás kérdése (Kiss Tamás, Salat Levente, Toró Tibor) és ezzel szorosan összefüggő diáklétszám-probléma. 5. Minimális kapcsolatok vannak a székelyföldi oktatási intézményekkel, noha ezek a diákok számára felvevő piacot jelentenének (Kiss Tamás). 6. Szaklapok, így a Magyar Kisebbség rendszeres megjelenésének biztosítása (Bodó Barna). 7. A reális és intézményesített kutatás hiánya, leszámítva az NKI keretében folyó kutatásokat (Toró Tibor). 8. A fenntarthatóság kérdése, ugyanis a túlprofesszionalizálódás kis, önmagukban életképtelen közösségek létrehozásához vezetett, mely hosszabb távon – szellemi szempontból is – életképtelenné teszi ezeket a csoportokat (Kiss Tamás).

4.2.2. Tematika: lehetőségek és hiányosságok A legtöbb válaszadó egyetért abban, hogy az erdélyi magyar politikatudományt a kisebbségi tematika – etnopolitika, etnikai pártok, választói viselkedés stb. – dominálja, ami kisebbségi közösségi létünk felől indokolt, azonban ezzel párhuzamosan éppen a magyar közösséget szolgáló közpolitikák, szakpolitikák hiánya az egyik legnagyobb probléma (Bakk Miklós, Bodó Barna, Borbáth Endre, Frigy Szabolcs, Kiss Tamás, Salat Levente, Székely Tünde, Toró Tibor). A legtöbb hiányosság az ágazati politikák kutatásának területén jelentkezik, ilyen az oktatáspolitika (közoktatás, felsőoktatás), nyelvpolitika, regionális identitáspolitika (amely az erdélyi magyarság etnokulturális újratermelődését segítené elő), ifjúságpolitika, kultúrpolitika, továbbá a civil társadalom és az ezzel összefüggésben álló támogatáspolitika hatékonyságának vizsgálata. 58 Erre vonatkozólag lásd például a Magyar Kisebbség Stúdium című rovatában megjelenő fiatal szerzőket.

380


Noha több válaszadó is utalt arra, hogy az etnopolitika területén a szakma tudott releváns eredményeket felmutatni, több fontos tudományterületen az erdélyi magyarságnak nincsenek elismert szakértői. Ilyenek például az összehasonlító politika, a kutatásmódszertan, a politikai pszichológia, de olyan szakemberekre is szükség lenne, akik gazdaságpolitikával, egészségügy-politikával, egyházpolitikával és – nem utolsó sorban – roma-politikával foglalkoznának (Salat Levente). Szintén nagy hiányosságnak tudható be, hogy az erdélyi magyarságnak nincsen szakértője a nemzetközi kapcsolatok irányába, így nemzetközi kapcsolatokkal (Borbáth Endre, Salat Levente, Szabó Tamás), külgazdasággal és EU-s kérdésekkel foglalkozó szakemberei, melyek a kisebbségi érdekérvényesítés szempontjából mellőzhetetlenek volnának. Általánosságban véve továbbra is kevés empirikusan megalapozott kutatás (Borbáth Endre, Kiss Tamás) és összehasonlító vizsgálat születik (Borbáth Endre, Székely Tünde), melyeket a meglévő adatbázisok hozzáférhetővé tétele nagymértékben elősegítene.59 Az intézményi kapcsolatok hiánya azt eredményezte, hogy alig van szakmai kapcsolat a kolozsvári és például a székelyföldi szakemberek között. Ezt az „elszigetelődést” közös kutatási projektek és pályázatokban való részvétel tudná előremozdítani (Bakk Miklós). Az elmúlt évek vizsgálatai teljes mértékben elhanyagolták a tranzitológia egyik ágát, az elitkutatást (Toró Tibor), de más területeken is kínálkoznak lehetőségek, főleg a diszkurzív politológia területén. Ez utóbbinak azért is nagyobb a realitása, mert az ilyen típusú vizsgálatoknak a fajlagos költsége alacsony, viszont más szakterületek – így a kommunikációtudomány – irányába is nyitnának (Bakk Miklós). Az erdélyi magyar politikatudomány további hiányossága, hogy nagyon kevés mérvadó, közvélemény-formáló politikai elemzője van, akik közvetítenének a többségi társadalom és elit irányába (Csergő Antal).

4.2.3. Politikatudomány és politikai szféra A szakmai közeg és a politikai szféra kapcsolatát a válaszadók egy viszonylag széles mezőben értelmezték: a kettő közötti viszonyt leginkább a kölcsönhatás, látszólagos együttműködés, az egymásmellettiség és párhuzam, az intézményi autonómia vagy a szerencsésnek mondható eltávolodás fogalmaival lehet a legtalálóbban körülírni. Sokkal tanulságosabb viszont azoknak az okoknak és tényezőknek az ismertetése, melyekben a politikatudomány és a politikai szféra sajátos jegyei megjelennek. Ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy alacsony a politikai intézményrendszerek szaktudásfelvevő képessége, amiből hosszabb távon az következett, hogy csökkent a politikatudományi tudás és képesítés presztízse, másrészt pedig a politi59

Bár ebben jelentős előrelépést jelent a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet online adatbázisgyűjteménye (http://ispmn.gov.ro/page/baza-de-date-ispmn), valamint a http://www.adatbank.ro honlapon megjelenő adatok. (Utolsó elérések dátuma: 2015. március 17.)


381

katudományi tudás hasznosulása az ideológiatermelés irányába tolódott el (Bakk Miklós). Egy másik folyamatra – mely ugyancsak hozzájárult a szakma és a politikai szféra sajátos viszonyához – Salat Levente hívja fel a figyelmet, aki szerint a politikai szféra befogadta a politikatudományi végzettek jelentős részét,60 viszont ennek az lett az ára, hogy a fiatal pályakezdők „házi szakértőkké” váltak, többnyire elfelejtették azt, amit egyetemi tanulmányaik során elsajátítottak, és a befogadó szervezetben uralkodó szellemi horizont és szervezeti kultúra szerint szocializálódtak. E házi szakértők hálózatának létrehozásával a politikai szféra nem volt érdekelt a politikailag elkötelezetlen nyilvánosság intézményének a kiépítésében, ennek következtében pedig annak a „piacnak” a kialakulása is meghiúsult, ahol kiderült volna, mennyit ér és mennyiben hasznosítható ez a politikatudományi tudás. Ez magyarázatot adhat arra a felvetésre is, hogy miért nem tudott kialakulni ebben a tekintetben a piaci mechanizmusokat követő kereslet–kínálat modell, továbbá arra, hogy a politikai szféra miért nem tart igényt a szakma elemzéseire (Csergő Antal, Frigy Szabolcs, Szabó Tamás). A harmadik probléma arra vezethető vissza, hogy a politikai szféra alig veszi igénybe a politikatudomány műhelyeit, és a konkrét politikai stratégiák megalapozásában már mellőzik, abból a megfontolásból, hogy az már politikusi feladat (Bodó Barna), a felmerülő problémák megoldását pedig rá lehet bízni az amúgy is politikai ellenőrzésnek alávetett házi szakértőkre (Salat Levente).

4.2.4. Politikai elemzés Az elmúlt években több olyan kezdeményezés indult el, mely jelentős mértékben előmozdíthatja a politikai elemzés intézményesülését; gondoljunk csak azokra a műhelyekre, melyek a közelmúltban alakultak. Jelen pillanatban a kutatóknak csak egy szűkebb köre szólal meg közéleti-politikai kérdésekben, a szakmailag megalapozott, erdélyi magyarság szempontjából is releváns elemzések megjelenése sem rendszeres, de a válaszadók bizakodóak, hogy a jövőben e téren is lehet előrelépésekre számítani. A politikatudomány szerepe (1) az elemzési technikák tanításában (már az alapképzés során: Szabó Tamás, Székely Tünde), (2) az elméleti keret és az elemzési módszertan megalapozásában, (3) hosszabb távú trendek feltárásában és általánosabb narratívák megfogalmazásában lenne, mely végső soron orientálja és kontextusba helyezi az aktuálpolitikai elemzéseket (Kiss Tamás). Mivel az elemzéseknek objektívnek és tudományos szempontból is megalapozottnak kellene lenniük, a politikai elemzés és a politikatudomány által termelt tudás társadalmi hasznosulása igen jelentős lehetne (Salat Levente). 60

Ezt a kérdést Toró Tibor is tényként kezeli, azzal árnyalva a folyamatot, hogy a politikatudományi szféra képviselői háttérmunkásként részt vesznek a döntésbefolyásolásban, valamint a pártok szakértői, önkéntesi és aktivista rétege is egyre gyakrabban a politikatudományi tanszékek végzőseiből áll.

382


Az elemzések előtt álló lehetőségek többrétűek, ugyanis több szempontból is módosíthatnák a jelenlegi közbeszédet, elemző attitűdöt hozhatnának be a médiába, munkára késztethetnék az újságírókat (Toró Tibor). Ehhez mindenekelőtt arra volna szükség, hogy a média partnerré váljon ezek megjelenítésében, népszerűsítésében. A politikai szféra és az elemzés között egyetlen feszültségforrás lelhető fel, éspedig az, amikor a politikai szféra nem tudja kezelni az elemzésből származó kritikákat, azokat a javaslatokat, ajánlásokat, melyeket az elemzők megszívlelendőnek tartanak (Frigy Szabolcs, Székely Tünde).

4.2.5. A magyar, román és nemzetközi politikatudománnyal való kapcsolat Az ankétra beérkezett válaszok alapján a magyarországi, romániai és nemzetközi politikatudománnyal való kapcsolatok két dimenzióját szükséges kiemelni: (1) az ezekben a mezőkben való jelenlét és a személyes kapcsolatok dimenziója; továbbá (2) a magyar, román és nemzetközi politikatudományhoz viszonyított teljesítmény.  Ami a jelenlétet illeti, noha az erdélyi politikatudomány jelen van mind a romániai, mind a magyarországi mezőben, és az intézményes kapcsolatok is jóknak mondhatók, az együttműködések és a közös kutatások hiányában ezek a kapcsolatok csak egyes szakemberek személyes kapcsolatai köré, és nem intézmények vagy szakmai csoportosulások köré szerveződnek.61 Az NKI megjelenése bizonyos szempontból javított a helyzeten, hiszen több magyarországi és nemzetközi kutatóintézettel kapcsolatban van, azonban változás csak a kapcsolatok intenzitása és kiszélesítése alapján érhető el.  Ami az erdélyi magyar politikatudomány teljesítményét illeti, erről már lényegesen gyengébb összkép bontakozik ki mind a minőség, mind pedig a mennyiség tekintetében. Amint már az első kérdésnél is tárgyaltunk, a válaszadók többsége egyetértett azzal, hogy az etnopolitika területén vannak eredményeink, mely kiugrási lehetőséget is jelenthet a közeljövőben (Bakk Miklós, Kiss Tamás, Toró Tibor). Viszont – amint az a 9. ábrából is kitűnik – igen csekély a románul és angolul megjelenő tanulmányok száma, így az elkövetkezendőkben a hangsúlyt az angol nyelvű publikációk megjelenítésére kellene helyezni, ami lényegesen javítaná pozícióinkat, hogy bekerülhessünk a nemzetközi körforgásba (Borbáth Endre, Székely Tünde). A jelenlegi helyzet azért is mondható érdekesnek, mert kevés az erdélyi magyarokról szóló angol nyelvű irodalom, és ezek többnyire külföldi szerzők munkái (Kiss Tamás). 61 Ez a probléma nem csak az erdélyi magyar politikatudományra jellemző. Antal Attila a Politikatudományi Szemlében közölt tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar politikatudomány „alapegysége nem az egyetemi vagy kutatóhelyi tudós-csoport, még csak nem is a kisebb (akár baráti kapcsolaton alapuló) tudósközösség, hanem az egyedül kutató és publikáló tudós” (Antal 2011: 136).


383

4.2.6. Jövőkép Ami az erdélyi magyar politikatudomány jövőjét illeti, a válaszokból bizakodás és optimizmus rajzolódik ki. A válaszadók az elkövetkezendő 10 évben a következő megvalósításokban, előrelépésekben reménykednek: 1. A jelenlegi pozíciók megerősödése, főleg azokon a területeken, ahol már vannak számottevő eredmények – ezeknek a kutatásoknak az összefoglalása és megjelentetése fontos előrelépést jelentene. Megerősödést az intézmények közötti verseny is eredményezhet azon tanszékek között, ahol jelenleg politikatudományi oktatás folyik. 2. Míg az elmúlt éveket a differenciálódás és a diszciplínák eltávolodása jellemezte, az elkövetkező évek a különböző tudományterületek – közigazgatás-, kommunikáció-, jog- és más társadalomtudományok – együttműködéséről, az intézményi kapcsolatok megerősödéséről szólhatnak (Gál Márk, Kiss Tamás, Toró Tibor). Ezek az együttműködések tematikai bővülést is eredményezhetnek, amennyiben sikerül kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket. 3. Előrelépésekre lehet számítani a kutatások terén is, főleg pályázatok révén; ebben a vezető szerepet minden bizonnyal az NKI fogja játszani (Toró Tibor). Mindezek szükséges, de nem elégséges feltételei annak, hogy egy működő és szellemileg is friss szakmai közösség alakuljon ki. Ez azonban még nem biztos, hogy képes lesz megoldani a fiatal pályakezdők integrációját, vonzó karrierlehetőségeket biztosítani és – végül, de nem utolsó sorban – kezelni a diáklétszámból adódó problémákat (Kiss Tamás, Salat Levente).

5. Összefoglaló Jelen szakterületi szintézis célja a politikatudomány helyzetének és problémáinak felmérése, valamint fejlődési kereteinek meghatározása volt. Ezt két szempontból vizsgáltuk, az intézményes keret, valamint a kutatási teljesítmény szempontjából. Összehasonlítva a kezdeti időszakkal, a politikatudomány intézményes kerete jelentősen fejlődött, hiszen több oktatási intézményben is folyik tárgykörébe tartozó oktatás és kutatás, valamint a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet keretén belül államilag támogatott kutatásra is lehetőség van. Ennek ellenére ez az intézményes keret nem mondható sem konszolidáltnak, sem erősnek. A politikatudományok területén továbbra sem lehet magyarul doktori képzésben részt venni, és jelenleg többszörös próbálkozás után sincs saját magiszteri program. Az egyetlen magyar nyelvű posztgraduális képzést a Sapientia EMTE adja a Budapesti Gazdasági Főiskolával közösen Nemzetközi tanulmányok témakörben. Az intézményi hiányosságok mellett a tanszékek nagy része diáklétszám-problémákkal küzd, nagy a lemorzsolódás, és komoly gondok vannak az utánpótlással is, hiszen a képzéseket

384


elvégző diákok nagy része nem tud vagy nem is akar politikatudományi kutatással foglalkozni. A kutatás szempontjából valamivel stabilabb a helyzet, hiszen az NKI képes összefogni a szakmát és megteremteni az erőforrásokat a fontos alapkutatások elvégzésére, azonban a tanszéki műhelyek gyengébb lábakon állnak, kevés összehangolt kutatást tudnak végezni, egymásról keveset tudnak, a közöttük való kommunikáció nehézkes. A politikatudományi szakma intézményes keretét a versenyszférában működő, bemutatott cégek, civil szervezetek és elemzőcsoportok egészítik ki. A kutatási teljesítmény két dimenzió mentén elemezhető: a publikációk jellemzői és hatása, valamint azoknak tartalmi sajátosságai alapján. A vizsgált tizenegy év alatt született munkák nagy része továbbra is magyarul jelent meg, azonban növekvő tendenciát mutat mind az angolul megjelent, mind pedig a Magyarországon megjelent munkák aránya. Más szóval: az erdélyi politikatudomány képviselői egyrészt fokozatosan integrálódnak az összmagyar politikatudományi térbe, másrészt nyitni próbálnak nyugat felé. Ennek sikeressége azonban nemcsak az angol nyelvű publikáláson, hanem a publikációk nemzetközi megjelenésén is múlik. A citációk vizsgálata viszont kimutatta, hogy az erdélyi magyar politikatudomány által termelt tudományos műveknek csak kis hányada érhető el online. Tartalmi szempontból elmondható, hogy a szakterület képviselői nemcsak azzal vannak tisztában, hogy melyek azok a területek, amelyek lehetőséget nyújtanak a nemzetközi integrációra (az ankétot kitöltők jelentős része az etnopolitikával kapcsolatos tematikát jelölte meg), hanem azzal is, hogy melyek azok a területek, ahol az erdélyi magyar politikatudomány legjelentősebb problémái összpontosulnak. A tudományterület további fejlődése érdekében komoly figyelmet kell fordítani az összehasonlító politikatudomány és politikai gazdaságtan keretén belül megvalósuló, valamint a szakpolitikai (oktatáspolitikai, kultúrpolitikai, ifjúságpolitikai stb.) kutatásokra.

Hivatkozott szakirodalom Antal Attila 2011 A magyar politikatudomány hiányzó hálózatai. Politikatudományi Szemle XX. 1. 135–142. Bakk Miklós 2008 Politikai közösség és identitás. Kolozsvár, Komp-Press Kiadó. Bakk Miklós, Bodó Barna 2003 Státusdiskurzus. Temesvár, Szórvány Alapítvány – Marineasa Kiadó. (Diaszpóra könyvek 2.) Bakk Miklós, Benedek József (ed.) 2010 Politicile regionale în România. Iași, Polirom.


385

Bakk Miklós, Bodó Barna, Kántor Zoltán, Lőrincz D. József, Salat Levente, Szász Alpár Zoltán 2002 Az erdélyi magyar politikatudomány a második évezred utolsó évtizedében. In: Tánczos Vilmos, Tőkés Gyöngyvér (szerk.): Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről I. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 397–468. Bálint Gyöngyvér 2010 Foglalkoztatási stratégiák Hargita megyében. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Benedek József 2011 Románia. Tér, gazdaság, társadalom. Kolozsvár, ISPMN. Bodó Barna 2004 Az identitás egyetemessége. Kolozsvár, Polis Könyvkiadó. 2008 Európai Unió és regionális politika. Kolozsvár, Scientia Kiadó. 2009 Szórvány és nyelvhatár. Tanulmányok. Budapest, Lucidus Könyvkiadó. (Kisebbségkutatás könyvek) 2011 Közpolitika. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Bodó Barna (szerk.) 2002 Szereppróba. Elitek, szerepek, peremlét. Temesvár, Szórvány Alapítvány. (Diaszpóra könyvek 1.) 2008 Régióba zártan. Temesvár, Szórvány Alapítvány – Marineasa Kiadó. (Diaszpóra könyvek 3.) Barna Bodó, Márton Tonk 2009 Nations and National Minorities in the European Union. Cluj-Napoca, Scientia Publishing House. Bognár Zoltán (szerk.) é. n. Romániai autonómia-elképzelések 1989 után. Adatbank. Erdélyi magyar elektronikus könyvtár. http://adatbank.transindex.ro/belso.php?alk=48&k=5 (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.) Bottoni, Stefano 2010 Transilvania roșie: comunismul român și problema națională 1944–1965. ClujNapoca, ISPMN – Editura Kriterion. Brubaker, Rogers 1996 Nationalism Reframed. Nationhood and the National Question in the New Europe. Cambridge – New York, Cambridge University Press. (Magyarul: Brubaker, Rogers 2006. Nacionalizmus új keretek között. Budapest, L’Harmattan.) Brubaker, Rogers, Feischmidt Margit, Fox, Jon, Grancea, Liana 2010 Politică naționalistă și etnicitate cotidiană într-un oraș transilvănean. ClujNapoca, ISPMN – Editura Kriterion. Csata Andrea, Elek Sándor 2009 Gazdaságpolitika – vidékpolitika. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Csizmadia Ervin 2008 Politikatudomány és politikai elemzés: elmélet, történet, tudósközösség, műfaj és gyakorlat. Budapest, Századvég Kiadó. Demeter M. Attila 2005 Republikanizmus, nacionalizmus, nemzeti kisebbségek. Kolozsvár, Pro Philosophia. (Műhely 12.) 2012 Naționalism, multiculturalism, minorități naționale. Cluj-Napoca, ISPMN.

386


Egyed Péter 2002 Véleményezés Demeter M. Attila – Tonk Márton – Veress Károly: Az erdélyi magyar filozófia a XX. század utolsó évtizedében című összefoglalójáról. In: Tánczos Vilmos, Tőkés Gyöngyvér (szerk.): Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről III. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 97–104. 2005 A közösségről – a hagyományos, valamint a kommunitarista felfogásban. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Elek Sándor 2007 Agrárpolitika – vidékfejlesztés. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Fülöp Anna 2006 La Transylvanie dans les relations roumano-hongroises vues du quai d’Orsay: septembre 1944 – décembre 1947. Cluj-Napoca, CRDE. Gidó Attila, Horváth István, Pál Judith 2010 140 de ani de legislaţie minoritară în Europa Centrală şi de Est. Cluj-Napoca, ISPMN – Editura Kriterion. Horváth István, Lazăr, Marius 2001 Dinamica relațiilor interetnice din ultimul deceniu. Altera, vol. 16, 120–136. Horváth István 2002 Facilitating Conflict Transformation: Implementation of the Recommendations of the OSCE High Commissioner on National Minorities to Romania, 1993–2001. Hamburg, CORE. 2008 The Culture of Migration of Rural Romanian Youth. Journal of Ethnic and Migration Studies XXXIV. 5. 771–786. Horváth István (szerk.) 2005 Erdély és Magyarország közötti migrációs folyamatok. Kolozsvár, Scientia Kiadó. (Sapientia Könyvek 34.) Horváth István, Tódor Erika Mária 2010 Limbă, identitate, multilingvism și politici educaționale. Cluj-Napoca, ISPMN – Editura Kriterion. 2011 Nyelvhasználat, tannyelv és két(több)nyelvű lét. Kolozsvár, ISPMN. Horváth István, Tódor Erika Mária (ed.) 2008 O evaluare a politicilor de producere a bilingvismului: studii elaborate pe baza prezentărilor din cadrul conferinței de la Miercurea-Ciuc, 12-13 iunie 2008. ClujNapoca, Limes – ISPMN. Horváth István, Tonk Márton 2011 Minority Politics within the Europe of Regions. Cluj-Napoca, ISPMN – Scientia Publishing House. Kiss Tamás 2009 Perspectivă administrativă? O analiză comparativă a discursului demografic maghiar din România. Cluj-Napoca, ISPMN – Editura Kriterion. 2010 Adminisztratív tekintet. Az erdélyi magyar demográfiai diskurzus összehasonlító elemzéséhez. Az erdélyi magyar népesség statisztikai konstrukciójáról. Kolozsvár, NKI–Kriterion. Kiss Tamás, Barna Gergő, Székely István Gergő 2013 A társadalomépítéstől a klientúra-építésig. Az RMDSZ és a magyar választók közötti kapcsolódás átalakulása. Magyar Kisebbség XVIII. 2. 7–40.


387

Kopecky, Petr – Scherlis, Gerardo 2008 Party Patronage in Contemporary Europe. European Review, vol. 16, no. 3, 355– 371. Lőrincz D. József 2004 Az átmenet közéleti értékei a mindennapi életben. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó. Massey, Douglas S., Arango, Joaquín, Graeme, Hugo, Kouaouci, Ali, Pellegrino, Adela, Taylor, J. Edward 1993 Theories of International Migration: A Review and Appraisal. Population and Development Review XIX. 3. 431–466. Murádin János Kristóf 2009 Nemzetközi kapcsolatok elmélete. Kolozsvár, Scientia Kiadó. 2011 Nemzetközi intézmények és szervezetek. Kolozsvár, Scientia Kiadó. Nagy Mihály Zoltán, Vincze Gábor 2008 Autonomiști și centraliști. Enigmele unor decizii istorice. Transilvania de nord din septembrie 1944 până în martie 1945. Cluj-Napoca, CRDE. Nastasă, Lucian, Salat Levente (eds.) 2000 Interethnic Relations in Post-Communist Romania. Cluj-Napoca, CRDE. Olti Ágoston, Gidó Attila 2009 Minoritatea maghiară în perioada comunistă. Cluj-Napoca, ISPMN – Editura Kriterion. Reinhart, Koselleck 1997 Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó. Robotin, Monica, Salat Levente (eds.) 2003 A New Balance: Democracy and Minorities in Post-Communist Europe. Budapest, LGI Books – OSI. Salat Levente 2011a Kulturális megosztottság és demokrácia. A normatív és empirikus politikatudomány érvei a közösségi autonómia kérdésében. Kolozsvár, Kolozsvári Egyetemi Kiadó. 2011b A politikai közösség kérdése a többség–kisebbség viszonyának a nézőpontjából. Magyar Kisebbség XVI. 3-4. 159–90. 2012 Magyar–román együttélés Erdélyben – tapasztalatok és (f)elismeretlen konzekvenciák. Életútinterjú Salat Leventével. Magyar Kisebbség XVII. 3-4. 96–162. Salat Levente (szerk.) 2002 Kínlódni ebben az országban…? Ankét a romániai magyarság megmaradásának szellemi feltételeiről. Kolozsvár, Scientia Kiadó. 2008 Politici de integrare a minorităților naționale din România. Aspecte legale și instituționale într-o perspectivă comparată. Cluj-Napoca, CRDE. Salat Levente, Enache, Smaranda (szerk.) 2004 A román–magyar kapcsolatok és a francia–német megbékélési model (háromnyelvű kiadás). Cluj-Napoca, CRDE. Seres Attila, Egry Gábor 2011 Magyar levéltári források az 1930. évi Romániai népszámlálás nemzetiségi adatsorainak értékeléséhez. Kolozsvár, ISPMN – Kriterion Könyvkiadó.

388


Székely István Gergő 2011 Democrație consociaționistă sau împărțirea puterii în societăt̨i multietnice: cadru theoretic și patru studii de caz. Cluj-Napoca, ISPMN. Toró, Tibor 2011 Subordinated or an Independent Field? A Reflexive Approach to the Development of the Hungarian Political Science in Romania. Conference paper. Presented at the 6th ECPR General Conference, Reykjavik, 2011, 15–17. Varga Attila 2003 Alkotmányjogi és államszervezési alapismeretek (1. magyar nyelvű kiadás). Kolozsvár, Scientia Kiadó. (Sapientia tankönyvek. Jog- és közgazdaságtudomány) Veress Emőd 2011 Államfő és kormány a hatalommegosztás rendszerében. Kolozsvár, Scientia Kiadó. A Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteményének 2011. évi beszámolója. Kolozsvár, Jakabffy Elemér Alapítvány, é. n. http://jakabffy.ro/JEAKGY_beszamolo_2011.pdf. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 17.) Managing migration and its effects in South-East Europe – Transnational actions towards evidence based strategies. http://seemig.eu/, SEEMIG, é. n. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 16.) Mit várhatunk az RMDSZ kormányzati szerepvállalásától? Gyorselemzés az USD-RMDSZ protokollumról. Mensura Transylvanica, é. n.). http://www.mensura.ro/iras/mit_varhatunk_ az_rmdsz_kormanyzati_szerepvallalasatol_. (Utolsó elérés dátuma: 2015. március 16.) Raport anual de activitate 2008–2012. Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităților Naționale, n. d. (Letöltés dátuma: 2014. március 28.)

Oktatás- és neveléstudomány PLETL RITA

1. A tudományterület jelenlegi helyzete A tudományterület jelenlegi helyzetét a kisebbségi oktatás (közoktatás és felsőoktatás) rendszerbeli státusára vonatkozó többségi és kisebbségi szemlélet közötti ellentét nagymértékben alakítja. Ez az ellentét tükröződik az oktatás- és kutatásszervezés működésének adottságaiban (a román oktatási rendszer rendszerösszefüggései) és a nyelvi kisebbség önállósodási törekvéseiben, amelyek önszerveződésen alapuló anyanyelvű oktatási rendszer létrehozását célozzák. A többség a szigorúan központosított oktatási rendszer egészébe olvasztott elemként értelmezi a kisebbségi oktatást, tehát nem beilleszteni, hanem beolvasztani kívánja a rendszer egészébe. Ez az egységesítő szemlélet, amely alárendelt státusba helyezi a kisebbségi anyanyelvű oktatást, eleve kizárja, hogy annak sajátos szempontjai érvényesülhessenek a tanítási, tanulásszervezési folyamatokban, illetve az oktatáskutatásban. Az erdélyi magyar közösség a kisebbségi oktatás részrendszerként való értelmezésével nemcsak önállóság iránti igényét fejezi ki, hanem azt a felismerését is, hogy csak ez a forma biztosíthatja számára az önszerveződésen alapuló, belső oktatásszervezés és -fejlesztés lehetőségét. Tehát a tudományterület helyzetét hangsúlyosan az alakítja, hogy milyen mértékben hatékonyak az önszerveződésre törekvő nyelvi kisebbség törekvései. Az előző évtizedhez (1990–2001) viszonyítva (Fóris-Ferenczi 2001:159–209) a külső körülményeket – a román oktatási rendszer adottságait – illetően a helyzet nem sokat változott. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium oktatásszervező tevékenységét segítő háttérintézmény-rendszerben (Neveléstudományi Intézet, Országos Curriculum Tanács, Országos Felmérési és Értékelési Hivatal, Országos Képzési és Továbbképzési Bizottság, az Intézményértékelés Országos Bizottsága) nincs magyar, illetve a kisebbségi oktatásért felelős képviselő. A kisebbségi jelenlét hiánya az oktatásszervezési szinten összhangban van a román oktatáspolitika szemléletével, amely beolvasztott elemként kezeli a kétnyelvű kisebbségi oktatást. A minisztérium keretében működő Kisebbségi Oktatás Főigazgatósága a romániai kisebbségek összességéért, valamint a hátrányos helyzetű gyermekek általános vagy specifikus problémáinak kezeléséért egyaránt felel. Mindez nagyon jól példázza azt a tényt, hogy „a román oktatási hatóság nem érdekelt a magyar nyelvű oktatás színvonalának biztosításában, azt a saját képviseletünk közreműködésével sikeresen befullasztotta a kisebbségi oktatás általános keretébe” (Péntek 2004b: 9). Mindezekből két alapvető probléma következik. Azokon a területeken, ahol a rendszer egészének szempontjából a kisebbségi jelenlét nélkülözhetetlen (anyanyelvi 389

390

PLETL RITA

tantervfejlesztés, anyanyelvi tételek előkészítése az érettségi és záróvizsgára), a minisztérium kisebbségi főosztálya külső szakemberekkel dolgozik. Más területeken viszont (strukturális változtatások előkészítése, továbbképzés, felnőttoktatás) a kisebbség leszakadóban van a rendszer egészéről (Fóris-Ferenczi 2007: 93). Ennek a helyzetnek következménye, hogy az oktatási és neveléstudományi kutatások nem a kívánt módon, harmonikusan egészítik ki egymást, hanem aszimmetria alakul ki: az oktatáskutatás mint az oktatásügyre irányuló alkalmazott társadalomtudományi kutatás háttérbe szorul, vagy legalábbis nem kellő súllyal képviselt, a neveléstudományi kutatások előtérbe kerülnek, a kutatási projektek száma gyarapszik, ami önmagában még pozitív folyamatként értékelhető, azonban a kellő összehangoltság hiánya párhuzamosságokat, átfedéseket eredményez, ami csökkenti a hatékonyságot. Az erdélyi magyarság önállósodási törekvései 2001-től jelentős megvalósításokban konkretizálódnak: (1) a magyar tannyelvű magánegyetemi hálózat létrehozásában; (2) akadémiai intézmény megalakulásában: 2007-ben megalakul a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB), 2008-tól alakulnak a szak- és munkabizottságok; (3) önálló tanárképző intézetek megalakulásában a magyar tagozattal is rendelkező egyetemeken – Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár (BBTE), Művészeti Egyetem, Marosvásárhely –, illetve a két magyar magánegyetemen, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), Partiumi Keresztény Egyetem (PKE); (4) a tehetséggondozási programok intézményes keretének kiépülésében (Nyilas Misi Tehetségápoló Egyesület, 2002; Erdélyi Tehetségsegítő Tanács, 2010; a tehetségpontok kialakítása a hálózati jelleget erősíti); (5) kutatásszervezési célú munkacsoportok alakulásában (a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet Oktatáskutató Munkacsoportja 2005-ben; ugyanennek az intézménynek az oktatáskutatást is felvállaló Regionális Tanulmányok Munkacsoportja 2005-ben; a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Felsőoktatási Munkacsoportja 2008-ban); (6) a publikációs lehetőségek gyarapodásában (Ábel Kiadó, kiadja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége; Scientia Kiadó, a Sapientia EMTE kiadója; folyóiratok: az Anyanyelvpedagógia online folyóirat, mely a Kárpát-medence magyar pedagógusainak kíván fórumot biztosítani; a Magiszter, az RMPSZ szakmai-módszertani folyóirata és a PedActa, a BBTE Alkalmazott Didaktika Intézetének folyóirata; a Magyar Közoktatás havi folyóirat, kiadja a Communitas Alapítvány). Nem alakult meg az önálló oktatáskutató/neveléstudományi intézet, amely egységes szervezeti keretet teremtene a különböző intézményekben folyó kutatásoknak, szakmai műhelyekben megvalósuló kísérleteknek, és amely összehangolná, átgondolt stratégiába szervezné a különböző empirikus kutatásokat. Pedig az intézményterv vázlata még 1996-ban elkészült, 1999-ben miniszteri rendelet született a létrehozására, mely szerint a bukaresti Neveléstudományi Intézet fiókintézményeként működött volna román, német és magyar kutatókkal és ez mint lehetőség bekerült a jelenleg érvényes oktatási törvénybe is.

OKTATÁS- ÉS NEVELÉSTUDOMÁNY

391

A tudományterület általános helyzetére jellemző a kutatások túlzott szétaprózottsága, amely eleve nem kedvez a multidiszciplináris és komplex jellegű vizsgálatok tervezésének, illetve a szakemberek kis létszámából fakadó hiány (a tudományterület egyes ágai alig vagy egyáltalán nem képviseltek). A külső és belső adottságokból fakadóan a tudományterületet két alapvető sajátosság határozza meg. Egyrészt meg kell felelnie a tisztán szakmai követelményeknek, ugyanakkor meg kell felelnie a magyar pedagógustársadalom igényeinek és elvárásainak is (a gyakorló pedagógusok joggal tartanak igényt a szakmai segítségnyújtásra). Másrészt mérsékelnie kell a megkésettségből fakadó hátrányokat (Románia két évtizedes késéssel kapcsolódott be a nemzetközi mérésekbe), és a nemzetközi gyakorlatban kialakult koncepciók, módszertanok új eredményeit be kell építenie a kutatásba. A kutatások tervezését és lebonyolítását nemcsak az intézményes háttér hiányosságai nehezítik, hanem az anyagi, pénzbeli források biztonságának a hiánya is. A működő pályázati rendszer nem teszi lehetővé a hosszú távú kutatási programok tervezését (például a magyarországihoz hasonló, az anyanyelvű oktatás több művelődési területét átfogó – anyanyelvi képességek, természettudományi műveltség, matematikai gondolkodás, technológiai képességek –, monitor típusú mérések megvalósítását). Az összehangolt, egyetlen átgondolt stratégiai tervbe illeszkedő kutatások tervezésének nem kedveznek a különböző alapítványok és intézmények által meghirdetett, bizonytalan időre szóló, egyéni ösztöndíj jellegű támogatások. Problémát jelent az is, hogy a pályázatok kiírásának ideje, illetve a megadott futamidő nincs tekintettel a tanév szerkezetére, pedig ez kulcsfontosságú az adatgyűjtés szempontjából, ezért gyakran még a közoktatás témában kiírt pályázatok sem alkalmasak arra, hogy tudásszintmérésekre, a tanítási-tanulási folyamatra irányuló kutatási tervvel pályázni lehessen. Jelentősek és hiánypótlóak az oktatáskutatásban azok az OTKA-kutatások, amelyekben munkatársként erdélyi kutatók vagy munkacsoportok is részt vehetnek (2009: a Határmenti Oktatás Elemzése című projekt; a Campus-lét 2010–2013-as kutatás; 2011–2012: Felsőoktatás és társadalmi kohézió – közös kutatás és fejlesztés a határmenti régióban).

2. A tudományterület legfontosabb erdélyi/romániai teljesítményei, eredményei A tudományterület teljesítményeinek, eredményeinek a számbavétele alapján a következők állapíthatók meg:  az oktatáskutatás alulreprezentált;

392

PLETL RITA

 a neveléstudományi kutatások szerteágazóak, nagyfokú egyenlőtlenségek vannak az egyes területeik között; a didaktika területe megfelelően képviselt, az összehasonlító pedagógia viszont csak néhány kutatással képviselt;  a didaktika területén nincs egyensúly az oktatáselméleti és az alkalmazott didaktikai kutatások között: az utóbbiak túlsúlyban vannak;  az előző időszakhoz viszonyítva megnőtt az interdiszciplináris kutatások száma, különösen a szociológiai, pszichológiai és nyelvészeti vonatkozásúaké;  a szükségletekhez, igényekhez mérten csekély a fejlesztést célzó kutatások száma;  a problémafeltáró kutatások regionális vagy helyi szintűek, a különböző intézményekben dolgozó oktatók egyéni kutatói tevékenységében valósulnak meg;  a nemzetközi pedagógiai gyakorlatban kialakult új tudáskoncepciók, kutatásmódszertanok tanulságainak beépülése nagyrészt a tantárgypedagógia területén valósul meg;  a pedagógia bizonyos (a közoktatás szempontjából is fontos) ágaiban (nevelési színterek pedagógiája, iskolaszervezettan) még nem indultak el kutatások, vizsgálatok;  fontos területeken (a pedagógusképzés problémái, a didaktikai eszközök, tankönyvek minőségének kérdésköre, az iskolai tudás alkalmazhatóságának vizsgálata) empirikus kutatások még nem indultak, csak a problémákat jelző publikációk jelentek meg;  hiányoznak a fejlesztés szempontjából fontos hatásvizsgálatok (főleg a tantervekkel kapcsolatosak lennének fontosak);  tematikailag változatos, jelentős mennyiségű publikáció jelenik meg a tájékoztatás szándékával évkönyvekben (hiánypótló a Bodó Barna szerkesztésében megjelenő Romániai Magyar Évkönyvek), emlékkötetekben, a pedagógusok szélesebb körének szánt folyóiratokban (Magiszter, Magyar Közoktatás); ezek jelentősége abban rejlik, hogy hozzájárulnak a pedagógiai kultúra gazdagításához, hosszú távon pedig a pedagógiai kultúra fejlesztéséhez.

2.1. Oktatáskutatás Az oktatáskutatás helyzetét egy alapvető kettősség jellemzi: kiemelt jelentőségű az oktatásfejlesztés szempontjából, alapvetően szükséges a romániai magyar tannyelvű oktatás számára is, mégis alulreprezentált. Csupán néhány jelentős vizsgálat valósult meg: a KAB Felsőoktatási Munkacsoportja az oktatási intézményrendszer működését vizsgálta különböző képzési szintek szerint (középiskola – felső középfok, illetve felsőoktatás), országos viszonylatban (Papp, Márton 2010; Salat, Papp, Csata, Péntek 2010); a felsőoktatásban kibontakozó folyamatok nyomon


393

követésről (Péntek, 2004). A romániai magyar középfokú oktatás rendszer szintű és helyi problémáinak a vizsgálata valósult meg egy OTKA kutatási pályázat keretében Fóris-Ferenczi Rita, Mandel Kinga, Márton János, Papp Z. Attila részvételével. A KMEI Regionális Tanulmányok Munkacsoportja az erdélyi fejlesztési régiók oktatási helyzetét mérte fel és elemezte (Horváth 2006, 2009). A magyar közoktatás nyelvi és szakmai feltételeinek a vizsgálata valósult meg Péntek János tanulmányában (Péntek 2009). Péntek János kezdeményezésére indultak el és valósultak meg olyan vizsgálatok, kutatások, amelyek oktatás és oktatási nyelv(ek) kapcsolatát szélesebb összefüggésrendszerben vizsgálták (Bartha, Nádor, Péntek 2011). Az oktatáskutatás fontos feladataira, megoldatlan problémáira cikkek, tanulmányok utalnak, melyeknek főbb témakörei: a román oktatási rendszer sajátosságai (Birta-Székely, Fóris-Ferenczi, Kovács 2008); a romániai reform csapdái (FórisFerenczi 2006); a vizsgarendszer kérdésköre (Fóris-Ferenczi 2003); oktatás és társadalom (Stark 2013b); a kisebbségi oktatás helyzete Romániában (Bakk-Miklósi, Fóris- Ferenczi 2011).

2.2. Neveléstudományi kutatások A neveléstudományi kutatások alakulástörténetét több tényező együttes hatása határozza meg: a szakma képviselőinek egyensúlyozniuk kell az oktatói tevékenységből fakadó kötelezettségek (egyetem, kar, szakirány prioritásai) és a tudományos kutatás szakmai kihívásai között. A tudományterület művelőinek témaválasztását nagy mértékben meghatározzák a pedagógustársadalom elvárásai és az oktatásnak a gyakorlati gyökerű problémái (támogatniuk kell a kisebbségi anyanyelvű közoktatást abban, hogy az oktatás lehetőség szerint magas szintű és hatékony legyen), ennek következménye, hogy az általános, elméleti jellegű kutatások háttérbe szorulnak.

2.2.3. Általános pedagógia és neveléselmélet A pedagógusképzést szolgáló, általános pedagógiai ismereteket összefoglaló szakkönyvek, kézikönyvek jelentek meg: az oktatás pedagógiaelméleti alapjait öszszefoglaló szakmunka (Fóris-Ferenczi, Birta-Székely 2007); iskolai pedagógia (Fodor 2004c, 2005); a neveléselmélet alapjait tárgyaló szakkönyv (Fodor 2007); illetve a pedagógiai kutatás alapismereteit összefoglaló szakkönyv (SzabóThalmeiner 2010). A pedagógia tudományközi kapcsolataiból keletkezett szakmunkák hiánypótló alkotásai a pedagógusképzésnek. A tanárképzésben oktatott, kötelező vagy választható szakdiszciplínák egyetemi jegyzetei vagy kézikönyvei: Neveléslélektan (Bakk-Miklósi 2010a); Személyiségpedagógia (Fodor 2008a); Szociálpedagógia (Fodor 2008b); Nevelésszociológia (Albert-Lőrincz 2009).

394

PLETL RITA

2.2.4. Neveléstörténet A neveléstörténeti kutatások egy jól körülhatárolható területre irányulnak: a tanító- és tanárképzés történetére (Birta-Székely 2012a; Stark 2012; Osváth 2013a, 2013b; Antal 2002; Szabó-Thalmeiner 2009, 2012b); történeti és összehasonlító vizsgálat (Stark 2011). Általában a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete óvópedagógus és tanítóképző szakjainak kihelyezett tagozataihoz kapcsolódnak, mert az adott helyszín tanítóképzésének hagyományait tekintik át. A tanítóképzés erdélyi hagyományainak az áttekintését két kötet jeleníti meg: elkészült a nagyenyedi tanítóképzés történetének az összefoglalója (Bakó, Demény, Józsa 2003) és a marosvásárhelyi Kántor- és Tanítóképző Főiskola történeti áttekintése (Barabás 2010); egy másik kötet pedig a református oktatás évszázadait foglalja össze (Lukács, Dienes 2009). Továbbá egy másik tanulmány a pedagógiai gondolkodás történetével foglalkozik Fodor (2010b).

2.2.5. Didaktika A didaktika területén a pedagógusképzést segítő szakkönyvek, kézikönyvek és egyetemi tankönyvek jelentek meg, amelyek az oktatáselméletnek különböző aspektusait tárgyalják: az oktatás elméletét (Birta-Székely 2010; Fodor 2010c); tantervelméleti alapismereteket óvodapedagógusok és tanítók számára (Stark 2005b); az iskolai tanítás- és tanulásszervezést (Barabási 2008a, 2008b, 2008c; BirtaSzékely 2007); az oktatási folyamatot (Fóris-Ferenczi 2008); új koncepciókat az oktatásban (Fóris-Ferenczi, Demény 2011); interaktív eszközöket és módszereket az oktatási folyamatban (Fóris-Ferenczi, Demény 2012); illetve tantervelméleti alapismereteket tanítóknak (Stark 2005b). Az alkalmazott didaktika területének publikációi témájukat tekintve a pedagógusképzés (óvodapedagógus- és tanítóképzés, illetve tanárképzés) szakirányait fedik le. Az óvodapedagógus- és tanítóképzés szakmódszertani publikációinak tematikai változatossága jól tükrözi a szakág területén kibontakozó változásokat, az oktatás-nevelés szerteágazó problematikáját, a hiány leküzdését célzó erőfeszítéseket, ugyanakkor azt is jelzik, hogy a tanítóképzés szempontjából alapvető kérdések nincsenek jelen a tudományos diskurzusban (a helyesírási képesség fejlesztésének kérdése, a fogalmazástanítás összetett problematikája, az olvasóvá nevelés tanítói feladatai, a zenei nevelés, a nemzeti közösség történelmének oktatása; a román nyelv oktatásának problémái). Az óvó- és tanítóképzés szakmódszertani anyagai elsősorban a képzés szükségleteihez igazodnak. A szakmódszertan alapismereteit összegző szakkönyvek az óvodai tevékenységek szakmódszertanáról (Stark 2005b), óvodapedagógiáról és játékmódszertanról (Stark 2010, 2011); az elemi oktatás szakmódszertani könyvei pedig az anyanyelvi nevelésről (Antal 2008, 2010a; Demény 2009), a pedagógiai gyakorlathoz adott útmutatásról (Demény 2012), az új módszerek alkalmazásának


395

lehetőségeiről (Barabási, Demény, Stark 2012; Szabó-Thalmeiner 2012; Baranyai 2010), illetve a matematikaoktatás szakmódszereiről (Baranyai 2009) szólnak. A tudományos cikkek, tanulmányok tematikája is szerteágazó: tükrözik az útkeresés irányait (Antal 2012; Baranyai, Tempfli 2012; Barabási 2010), helyzetértékeléseket közölnek (Antal 2010b, 2012; Pletl 2010; Szántó 2013), az anyanyelvi képességek fejlesztésének kérdéskörét tárgyalják (Antal 2011; Demény 2012a, 2012b), a matematikai képességek fejlesztésének lehetőségeit (Szabó-Thalmeiner 2012b, 2012c), illetve az óvó- és tanítóképzés lehetőségeit, irányait, intézményes kereteit vizsgálják (Stark 2011, 2012a, 2013a). Fontos kezdeményezés olyan szakkönyvek, szöveggyűjtemények, kézikönyvek megjelentetése, amelyek a gyakorló pedagógusok munkáját segítik, például a Gyakorlatközelben című sorozat 2012–2013 között megjelent három kötet, illetve (Szilágyi, Demény 2005; Kádár, Bodoni 2010). A didaktikai segédeszközök hiányának és a tankönyvek minőségének problematikája megjelenik a publikációkban, de csak szórványosan (Stark 2012; Baranyai, Stark 2012; Szabó-Thalmeiner 2013), pedig ez a terület kiemelt fontosságú az oktatás hatékonysága szempontjából. A tanárképzés különböző szakirányait lefedő alkalmazott didaktika szakirodalmáról nehéz átfogó összegzést készíteni. Egyrészt szerteágazó, mert szakirányok szerint (alapképzés) különbözik a tananyag, a tantárgypedagógia pedig a tananyag feldolgozásával összefüggésben vizsgálja a nevelés, a képzés, az oktatás lehetőségeit, módjait, másrészt csak a különböző műveltségterületek tanárképzését összehangoló tanárképző intézetek szakembereinek a segítségével valósítható meg, éppen a különböző szakmódszertanok speciális volta miatt. A vonatkozó szakirodalom áttekintését az sem segíti, hogy az újonnan alakult tanárképző intézetek közül jó néhánynak a honlapján éppen a publikációk vagy a tudományos kutatás rovat nem működik, szerkesztés alatt van, vagy nem frissített. Éppen ezért az alábbi áttekintés csak töredékes, csupán néhány szakterületet vesz számba, azokat, ahonnan az információk beszerezhetőek voltak. Az informatika szakmódszertani kiadványai: tankönyvek, egyetemi jegyzetek (Kátai 2004; Marchis 2008a, 2008b); empirikus vizsgálatok, fejlesztést célzó kutatásokat bemutató cikkek, tanulmányok (Kátai 2006, 2007, 2008a, 2008b, 2011). A természettudományok szakmódszertanának több szakdiszciplínát átfogó területén a fizika és kémia képviselteti magát a legnagyobb arányban: egyetemi tankönyvek (Kovács 2005a, 2005b); feladatgyűjtemény (Kovács 2011); a taneszköz gondjaival és a feladatsorok összeállításának módszertanával foglalkozó írások (Kovács 2011, 2013; Kovács, Székely 2008); a gyakorlati tapasztalatok tanulságait, az új módszerek kipróbálásának stratégiáit tárgyaló munkák (Kovács 2010); illetve a fizikatanár-képzés gondjait elemző írások (Kovács 2013b) jelentek meg. A szakterületnek szoros a közoktatással való kapcsolata, képviselői rendszeresen közölnek a

396

PLETL RITA

középiskolai diákságnak szánt szaklapban, a Firka (Fizika Informatika Kémia Alapok) című lapban. Az anyanyelvoktatás szakmódszertani anyagai elsősorban a képzés gyakorlati szempontú elvárásaihoz igazodnak. A szakmódszertani alapismereteket összegző egyetemi jegyzet: Antal (2006); anyanyelv-pedagógia újszerű megközelítésben: Fóris-Ferenczi (2006, 2007); az irodalmi nevelés problematikájával foglalkozó írások pedig: Fóris-Ferenczi (2012), Szántó (2011, 2013a). Az olvasás, a szövegértés szerteágazó kérdéskörével több tanulmány, elemzés foglalkozik: olvasási stratégiákkal Zsigmond, Porsche (2009), az olvasási szokások vizsgálatával az általános iskolások körében Bartha (2011, 2012), az olvasás tanításának aspektusaival Bartha, Fóris-Ferenczi (2009), a szövegfeldolgozás problémáival pedig Antal (2011) foglalkozott. Több publikációban felvillan az anyanyelvi nevelésben alkalmazható új módszerek bemutatása, mint az anyanyelvi képességek fejlesztése drámajátékkal (Bordás 2009, 2010), az interaktív eszközök az anyanyelvi nevelésben (FórisFerenczi, Demény 2012) vagy az élmény- és értékközpontú irodalmi nevelés (Szántó 2011, 2013a). A fakultatív magyar nyelvoktatás speciális kérdései éppen csak megjelennek a publikációs anyagban (Magyari 2005, 2006), pedig szélesebb tanulóréteget érint – mindazokat, akik román tagozaton folytatják tanulmányaikat, de kötődnek az anyanyelvi kultúrához –, így a szakmódszertani kérdésekre megfelelő válaszokat kellene kidolgozni. Az idegen nyelvek oktatásának szakmódszertani anyagai szerteágazóak, átfogják a különböző oktatási szinteket (elemi, általános- és középiskola, illetve felsőoktatás), illetve a célnyelvek szerint is rendszerezhetők. A román nyelv tanításának a szakmódszertani anyaga a leghangsúlyosabban képviselt. Ennek két oka van: egyrészt államnyelv, tehát oktatásának hatékonysága kulcsfontosságú a nyelvi kisebbség egészének szempontjából; másrészt státusa szempontjából éles ellentét van többségi és kisebbségi szemlélet között (Péntek, 2009b). A román nyelv oktatásának szakmódszertani anyagai a kérdésnek két vonatkozását érintették: a román mint idegen nyelv (Tódor 2005a, 2009a, 2010), illetve a román nyelv elsajátításának aktuális kérdései (Tódor 2008, 2011). A román nyelv oktatásának kérdésköre szorosan összefonódik a kétnyelvűségi kutatásokkal. A történelemtanítás szakmódszertanának két egyetemi jegyzete jelent meg (Tóth 2005, 2009). A hitoktatás szakmódszertani kérdéseit tárgyaló cikkek, tanulmányok szintén hiánypótlóak (Osváth 2010, 2011a, 2011b, 2012).

2.2.7. Pedagógiai értékelés A pedagógiai értékeléssel kapcsolatos elméleti és empirikus kutatásokat alapvetően két tényező határozta meg. Az egyik az, hogy Románia több évtizedes késéssel kapcsolódott be a nemzetközi mérésekbe (PISA, PIRLS); ennek következménye, hogy a nemzetközi kutatói együttműködésekben kialakult szemléletbeli, tartalmi


397

és módszertani újdonságok késve szűrődtek be a hazai pedagógiai értékelési kultúrába. A másik az, hogy a kisebbségi anyanyelvű oktatás intézményrendszerének hiányosságai nem tették lehetővé a több műveltségterületet átfogó tudásszint-mérések tervezését és lebonyolítását, illetve megnehezítették a nagymintás képességvizsgálatok megvalósítását is. A pedagógiai értékelés elméletének a tágabb összefüggésrendszerbe való ágyazottsága Fóris-Ferenczi munkásságában jelenik meg; vizsgált témái a tanterv és az értékelés elmélete és gyakorlata (2008); pedagógiai értékelés és vizsgarendszer (2007); értékelés az anyanyelv-pedagógiában (2012). Tudásszint-mérések és képességvizsgálatok főleg az anyanyelvoktatás területén valósultak meg. Regionális, kismintás vizsgálatokat végeztek Pletl (2014), Tódor (2008), Demény (2012), Szántó (2013c), és Bartha (2011). Nagymintás (országos hatókörű) vizsgálatok születtek a fogalmazási képességről (Pletl 2008, 2009b, 2010a, 2011a), illetve az olvasási és szövegértési képességről (Pletl 2012a, 2012b, 2013b). A nemzetközi mérések és az országos anyanyelvi versenyek adatainak elemző áttekintése szinte alig van jelen a szakirodalomban (Szántó 2013b, 2013c). A hatékonysági vizsgálatok hiányoznak, csak néhány kezdeményezésről lehet röviden számot adni: országos hatókörű empirikus kutatás az általános iskolások körében (Pletl 2009a, 2009c, 2009d), az óvó- és tanítóképzésben (Demény 2011), valamint a matematikai eredményességet alakító tényezők vizsgálata (SzabóThalmeiner 2011b). A pedagógiai értékelés elméletének és gyakorlatának tájékoztató célú bemutatása a pedagógustársadalom szélesebb köre számára hiánypótló (Fodor 2002, 2003, 2004a).

2.3. Interdiszciplináris kutatások Az interdiszciplináris kutatások szerteágazóak, részben egyetemi intézményekhez kötöttek (főként a nyelvészettel és pszichológiával érintkező kutatások), illetve munkacsoportok tevékenységéhez, részben oktatók egyéni kutatásaihoz. Főbb témakörök: a kognitív pszichológia eredményeinek pedagógiai alkalmazása (Zsigmond 2003, 2008a, 2008b, 2009; Péntek I., Soós 2004); a szocializáció vizsgálata multikulturális és kétnyelvű környezetben (Szentes, Fazakas 2010; Kovács, Székely 2009; Kovács G. 2013; Horváth 2010b; Bakk-Miklósi 2010b); az interdiszciplinaritás lehetőségei az oktatásban (Kovács G. 2012; Fodor 2008c; Kovács 2008); iskolai kommunikáció, az új média iskolai hatásainak vizsgálata (Demény 2013; Pletl 2011b, 2012c, 2013a; Kővári 2013b); kétnyelvűség kérdésköre az oktatásban (Tódor 2005a, 2005b, 2011; Bakk-Miklósi 2007, 2008; Bakk-Miklósi, Kovács Á. 2007; Marchiș 2008); szociolingvisztikai vizsgálatok (Horváth, Tódor 2009); a diákok egyéniségét, gondolkodásmódját, értékrendszerét vizsgáló kutatások, azokon belül az énképösszetevők vizsgálata, önismeret (Horváth 2008, 2010a, 2010b, 2013; Kővári 2009; Kádár 2008); összehasonlító vizsgálatok többségi és

398

PLETL RITA

kisebbségi tanulók körében (Horváth 2012a); a diákok tanulási technikái, alkalmazott stratégiák (Kővári 2012, 2013a); értékorientáció és pályaválasztás (Szentes 2008, 2010, 2012); tanulói teljesítmények és társadalmi, kulturális háttér közötti összefüggések vizsgálata (Gergely 2012a, 2012b, 2012c).

3. A tudományterület képviselői, a releváns intézmények A tudományterület képviselőinek helyzetére a következők jellemzők:  Kivétel nélkül főállású oktatók valamely felsőoktatási intézményben (szerencsés esetben tanárképző intézetben vagy alkalmazott didaktikai intézetben). Ebből a tényből következik, hogy össze kell hangolniuk az oktatói és kutatói tevékenységet; a kettő közötti egyensúly megteremtését nehezítik az intézménnyel szembeni kötelezettségek (akkreditációs prioritások, a kar és/vagy tanszék stratégiai kutatási tervei), illetve a lokális feladatokból fakadó tevékenységek vállalása (a kihelyezett tagozatok oktatói esetében mutatkozik meg a leghangsúlyosabban).  A szakemberek kis létszámából következően a tudományterület művelőinek fel kell vállalniuk a „polihisztorság nyűgét” (Fóris-Ferenczi). Ebből következik, hogy munkásságuk szerteágazó, gyakran a pedagógia több ágát átfogja.  A kutatások többsége leképezi a kisebbségi kétnyelvű oktatás helyzetéből fakadó speciális helyzeteket (a tanítási környezet nyelvi, kulturális különbözősége; különböző regionális, szórvány-, tömbproblémák; az önállóság hiányából fakadó összetett kérdéskör). A legnagyobb kihívást éppen az jelenti, hogyan lehet hasznosítani és a kisebbségi oktatás sajátos körülményeivel összhangba hozni a nemzetközi pedagógiai kultúrában kibontakozó új irányokat, koncepciókat, kipróbált és bevált tapasztalatokat. A tudományterület képviselőit oktatási központok szerint soroljuk fel, ez azonban nem rangsort jelent. A BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete:  Fóris-Ferenczi Rita, docens; Kovács Zoltán, docens; Birta-Székely Noémi, adjunktus; Ozsváth Judit, adjunktus;  Demény Piroska, docens; Antal Sándor, docens (Székelyudvarhelyi Tagozat); Baranyai Tünde, adjunktus; Szabó-Thalmeiner Noémi, adjunktus; Stark Gabriella, tanársegéd (Szatmárnémeti Tagozat). A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tanárképző Intézete: Fodor László, docens; Pletl Rita, egyetemi tanár; Tódor Erika, docens.


399

A Partiumi Keresztény Egyetem Tanárképző Intézete: Bartha Krisztina, az óvó- és tanítóképzés koordinátora; Bordás Andrea, adjunktus; Magyari Sára, adjunktus. A továbbiakban azok az intézmények, szakmai műhelyek, civil szervezetek kerülnek felsorolásra, amelyekben a romániai magyar oktatás szempontjából jelentős tudományos munka folyik.

3.1. Akadémiai intézmények 3.1.1. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) Oktatási-nevelési és Pszichológiai Szakbizottsága A KAB Oktatási-nevelési és Pszichológiai szakbizottsága 2008. december 9én alakult. Tagsága 35 fő, ebből 27 köztestületi tag. A szakbizottság rendezvényei: könyvbemutatók, konferenciák, műhelyszemináriumok. Az évente két vagy három alkalommal szervezett könyvbemutatók célja, hogy szélesebb körben ismertté váljanak a romániai magyar oktatás helyzetét feltáró, sajátos jelenségeit vizsgáló, az iskolai folyamatokat feltérképező kutatások eredményei. A szakbizottság tematikus konferenciáit évente rendezi, általában a két- vagy hároméves futamidejű kutatások részeredményeit mutatják be a kutatók. A szakbizottság szervezőként részt vett a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (2011) munkálataiban, az oktatási szekció szervezésében, illetve a Marosvásárhelyi vendégnap lebonyolításában, amelynek egyik fő eseménye „Az anyanyelvoktatás esélyei a Kárpát-medencében” című kerekasztal volt. A szakbizottság műhelyszemináriumai lehetőséget biztosítanak olyan kutatási tervek megbeszélésére, amelyeket különböző egyetemek, intézmények, szervezetek oktatói, kutatói közösen valósítanak meg. A műhelyszemináriumok témakörei: az idegennyelv-oktatás problémái a felsőoktatásban (a Sapientia EMTE kolozsvári, csíkszeredai és marosvásárhelyi oktatóinak részvételével, 2011, 2012); pályaválasztás és pályaszocializáció egyetemisták körében (a Sapientia EMTE kolozsvári, és marosvásárhelyi oktatóinak részvételével, 2013); a magyar nyelvű tanárképzés problémái a mérnöki szakirányon (a Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Neveléstudományi Intézete és a Sapientia EMTE Tanárképző Intézete oktatóinak részvételével, 2014).

3.1.2. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) Felsőoktatási munkacsoportja 2008-ban jött létre a Felsőoktatási munkacsoport azzal a céllal, hogy a felsőoktatásban és tudományos képzésben az általános közösségi érdekeket és elengedhetetlen szakmai igényeket megfogalmazza és képviselje (Péntek 2010: 5). A Felsőoktatási munkacsoport (Csata Zsombor, Márton János, Papp Z. Attila, Péntek János,

400

PLETL RITA

Salat Levente) 2010-ben jelentette meg Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai. Támpontok egy lehetséges stratégiához című kötetét Szikszai Mária szerkesztésében.

3.2. Egyetemi intézmények 3.2.1. Babeș–Bolyai Tudományegyetem A BBTE a romániai magyar tanár- és tanítóképzés alapintézménye. 3.2.1.1. Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet A BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete 2011-ben alakult meg az 1/2011-es oktatási törvény alapján, olyan, a karnál kisebb, annak alárendelődő akadémiai szervezeti egységként, amely egy vagy több képzési területet ötvöz. A korábbi szervezeti formák – tanszékek: Pszichológia, Neveléstudományok és Gyógypedagógia; a neveléstudományok karhoz tartózó óvópedagógus- és tanítóképzők a kihelyezett tagozatokkal; az Alkalmazott Pszichológiai Tanszék oktatótóival önálló intézetként működő tanárképző – egységes pedagógusképző intézetté alakultak (Stark 2011: 135). Az Intézet fő tevékenységi területei:  Tanárképzés és tanítóképzés. A tanárképzés kétszintű: az első szint elvégzése a záróvizsgát sikeresen teljesítő hallgatókat feljogosítja a kötelező általános közoktatás intézményeiben való tanításra (az alapszaknak megfelelő képzés határozza meg a tanítható tantárgyakat); a második szint (mesteri képzés) elvégzése és a sikeres záróvizsga teszi lehetővé az oktatói állások betöltését a középiskola felső szakaszában, a posztgraduális vagy az egyetemi képzésben. Az óvópedagógus és tanítóképző szak három éves alapképzésként nemcsak Kolozsváron, hanem Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen is működik kihelyezett tagozatokkal.  Kutatás a pedagógia, óvodai és elemi oktatás pedagógiája (az óvópedagógusés tanítóképzők kihelyezett tagozatain), valamint a természettudományok és társadalomtudományok didaktikája területén (főleg Kolozsváron).  Internetes és szakmódszertani folyóirat létrehozása és gondozása: a PedActa félévente megjelenő neveléstudományi folyóirat magyar és angol nyelven publikálja a köznevelés és közoktatás problémáit elemző cikkeket, tanulmányokat.  Kutatási eredmények publikálása: Gyakorlatközelben szakmódszertani könyvsorozat, az Ábel Kiadó gondozásában megjelent kötetek (Barabási, Demény, Stark 2012; Szabó-Thalmeiner 2012; Ambrus, Péter, Stark 2013).  Konferenciák szervezése (Új utak és módok az oktatásban, 2010; Interaktív eszközök és módszerek a tanulás folyamatában, 2011; Tudás és tanulás,


401

2012; Minőség és versenyképes tudás, 2013; Tudás – tanulás – szabadság, 2014); a konferenciák előadásainak szerkesztett változatát évente kötet formájában megjelentetik. Az intézet oktatói részt vesznek a romániai magyar oktatást különböző szempontokból vizsgáló jelentős kutatásokban. 3.2.1.2. Alkalmazott didaktika Szakkollégium A szakkollégium 2006-ban alakult. Fő célkitűzése a tehetséges egyetemi hallgatóknak egyéni vagy csoportos oktatáskutatási lehetőséget biztosítani. Tevékenységi területei: oktatáskutatás; konferenciák szervezése; tanulmányutak szervezése; találkozások szervezése más szakkollégiumok képviselőivel. A kutatási témák főleg a természet- és társadalomtudományok szakmódszertanának, illetve az óvodai és elemi oktatás pedagógiájának körébe sorolhatók. 3.2.1.3. Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszék A tanszéknek hagyományos szerepe van a tanárképzésben, a hallgatók jelentős része magyar szakos tanár lesz. A képzés MA és PhD szintjén is, az ebben a keretben végzett kutatásoknak, az elkészült dolgozatoknak kiemelt témája az oktatás, az oktatás nyelvisége. A tanszék szakmai munkájának egy része anyanyelv-pedagógiai vonatkozású, a benne résztvevők révén szorosan kapcsolódik az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségéhez, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézethez és a Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózathoz.  Tanártovábbképzők „az ismeretközpontú nyelvtantanítástól a képességközpontú nyelvi nevelésig” témában (Szováta: 2008; Kolozsvár: 2009, 2010 és 2013; Szatmár: 2009; Csíkszereda: 2010);  Iskolai anyanyelvi versenyek szervezése és szakmai felügyelete (Az V–VIII. osztályosoknak szóló Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási verseny országos szakaszának a megszervezése 1999–2007 között; az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny);  Országos helyesírási felmérés, 2008–2009 (a kutatás vezetője Kádár Edit);  Oktatási anyagok fejlesztése általános iskolások részére (2009–2012 között három munkacsoport dolgozott, Kádár Edit vezetésével, tudományosan korszerű, induktív módszerű, képességfejlesztő munkafüzeteken). 3.2.1.4. Református Tanárképző Kar 2003-ban indult a valláspedagógia és zenepedagógia szakirányú képzés a karon. A Kar református vallástanárokat és zenetanárokat képez az általános és középiskolai oktatás részére. Küldetésként vállalja, hogy olyan értelmiségieket képez, akik felvállalják a keresztény értékek közvetítését, akik nevelői tevékenységükkel ápolják és terjesztik a keresztény kultúrát. 2001-ben jött létre a Kar tudományos folyóirata, a Studia Universitatis Babeș-Bolyai, Theologia Reformata Transylvanica.

402

PLETL RITA

A Református Teológia és Zenepedagógiai Intézet a BBTE Református Tanárképző Karának intézeteként alakult meg. A kar valláspedagógia és zenepedagógia szakirányú képzéseit fogja össze. 3.2.1.5. Római Katolikus Teológiai Kar A Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében működő kar célja olyan, teológiailag képzett világiak felkészítése, akik hitoktatóként vagy tanárként – a kar hallgatói teológiai tanulmányaik mellett egy másik szakot is felvesznek: történelmet, magyart, vagy valamilyen idegen nyelvet – a keresztény értékeket képviselik. A végzősök az egyetem előtti oktatás minden szintjén érvényes tanári képesítést nyernek. A BBTE Római Katolikus Teológiai Kar intézeteként alakult meg a Didaktikai Teológiai Intézet.

3.2.2. A Partiumi Keresztény Egyetem Tanárképző Intézete A Partiumi Keresztény Egyetem Tanárképző Intézete alapfokú és elmélyítő szintű tanárképzést működtet, valamint posztgraduális képzést is biztosít. Az intézet keretében folyó kutatások az anyanyelv oktatásának különböző aspektusaihoz kapcsolódnak: a beszédészlelés és beszédértés jellemzői kisiskolás korban; egy- és kétnyelvű gyermekek beszédfeldolgozási folyamatai; kismintás képességvizsgálatok; az anyanyelv képének vizsgálata Bihar és Temes megyei magyar középiskolások körében. Az intézet oktatói munkatársként bekapcsolódnak a Debreceni Tudományegyetem kutatási programjaiba (2009: Határmenti Oktatás Elemzése; 2010–2013: Campus-lét; 2011–2012: Felsőoktatás és társadalmi kohézió – közös kutatás és fejlesztés a határmenti régióban; az OTKA által támogatott egyéb kutatások).

3.2.3. Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 3.2.3.1. Tanárképző Intézet A Sapientia EMTE Tanárképző Intézete 2013-ban jött létre. Szervezeti felépítésének sajátossága, hogy az intézmény működése három helyszínhez kapcsolódik (Kolozsvár, Csíkszereda, Marosvásárhely), három műveltségterülethez tartozó alapképzési szakokkal: a technológia műveltségterülete (mérnöki szakok és informatika), a nyelv és kommunikáció műveltségterülete (fordító és tolmács szak, román és angol nyelv), valamint az ember és társadalom műveltségterülete (közegészségügyi szolgáltatások és szakpolitikák). Az intézet a mérnöktanárképzés elindításával hiányt pótol, hiszen a magyar tannyelvű szakoktatás egyik legnagyobb gondja a magyar anyanyelvű és a magyar szaknyelvet ismerő szakemberek hiánya. Ugyancsak fontos, hogy a közegészségügyi szolgáltatások és szakpolitikák hallgatói részt vehetnek a tanárképzésben, hiszen a közoktatásban taníthatják az egészségnevelés tantárgyat.


403

A 2013–2014-es tanévben a Tanárképző Intézet és a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara Matematika és Informatika Tanszékének közös kutatásaként indult Az anyanyelvű szakképzés helyzete, problémái a tanulás (középiskolások) és tanítás (tanárok) viszonylatában című projekt. Ugyancsak ebben a tanévben indult a három évre tervezett Pályaválasztás és pályaszocializáció vizsgálata egyetemisták körében című projekt. Az intézet stratégiai tervei között szerepel az a célkitűzés, hogy egybefogja, összehangolja azokat a pedagógiai, neveléstudományi vonatkozású kutatási projekteket, amelyek az egyetem különböző karain (helyszínein), különböző tanszékeken bontakoznak ki. 3.2.3.2. A Kutatási Programok Intézete A Sapientia Alapítvány által létrehozott Kutatási Programok Intézete az alapítvány fiókszervezeteként működik, munkáját a Tudományos Tanács irányítja. A KPI belső pályázati rendszerben szervezi és hangolja össze az erdélyi magyar magánegyetemi hálózat keretében folyó tudományos kutatási programokat, a doktori ösztöndíj-támogatásokat, illetve egyéb, az oktatók tudományos tevékenységével kapcsolatos tevékenységeket (például a nemzetközi konferenciákra való kiutazást). A pályázatok elbírálását a Tudományos Tanács végzi. A KPI OR online rendszer elektronikus adatbázisként is szolgál, amely nyilvántartja az egyetemek (Sapientia EMTE, Partiumi Keresztény Egyetem) oktatóinak tudományos tevékenységét. Az intézet által támogatott kutatási programok között kevés, mindössze öt olyan van, mely témáját tekintve tisztán pedagógiai: Az interkulturális nevelés pedagógiai alapjai (Fodor László, 2001–2002); Tanterv és értékelés (Fóris-Ferenczi Rita, 2005–2006); A szövegértés fejlesztésének metakognitív módszerei (Zsigmond István, 2008–2009); IKT a felsőoktatásban: a metakognitív stratégiák és az oktatási kollaboráció fejlesztési lehetőségei (Zsigmond István, 2012–2013); Az anyanyelvű szakképzés helyzete, problémái a tanulás (középiskolások) és tanítás (tanárok) viszonylatában (Pletl Rita). Több olyan pszichológiai, pszichoszociális, szociológiai kutatás került kivitelezésre, amelynek van pedagógiai vonatkozása is. 3.2.3.3. A Scientia Kiadó A Sciencia Kiadó a Sapientia EMTE kiadója, amely 2001-ben azzal a céllal jött létre, hogy az erdélyi magyar magánegyetemi hálózat keretében született tudományos munkákat, egyetemi jegyzeteket, tankönyveket megjelentesse. Köteteit négy sorozatban jelenteti meg, a Sapientia Könyvek, a Tankönyvek, a Jegyzet és a Műhely című sorozatokban. A 2001–2013 közötti időszakban tíz pedagógiai tárgyú könyvet adott ki; ebből három egyetemi jegyzet (a szociálpedagógia, az iskoladidaktika, illetve a román nyelv tanításának szakmódszertana köréből), egy tankönyv (neveléstudomány), hat pedig új kutatási eredményeket bemutató munka (az iskolai eredménymérések, neveléstörténet, illetve a felsőoktatás területéről). Ez a kiadott könyvek 5,26%-át jelenti.

404

PLETL RITA

3.2.3.4. Gazdaság- és Humántudományok Kar, Csíkszereda A Humántudományok Tanszéken, a román–angol szakon oktatók nyelvészeti kutatásai érintkeznek az idegennyelv-oktatás szakmódszertanával, illetve Tódor Erika kutatásaiban önállóan is jelentkeznek pedagógiai tárgyú egyéni kutatások a következő területeken: nyelvpedagógia, neveléspolitikák, illetve a román nyelv oktatása a kisebbségi tannyelvű iskolákban. A román nyelv oktatásával kapcsolatos jelentős kutatást a Balázs Lajos vezette munkacsoport (Lajos Katalin, Irimiaș Gheorghe, Ambriescu Anca, Tódor Erika Mária) 2006-ban a Román Oktatásügyi Minisztérium támogatásával valósította meg. A projekt célja az általános és középiskolai román nyelv és irodalom tanterv koncepciójának kidolgozása volt. A Gazdaság- és Humántudományok Kar Humántudományok Tanszéke és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közös szervezésében megvalósult kétnyelvűségi konferenciák fórumot biztosítanak a pedagógiai tárgyú kutatások bemutatásának (I. kétnyelvűségi konferencia: Neveléspolitika és pedagógiai gyakorlat a többnyelvűség kontextusában, Csíkszereda, 2008; II. kétnyelvűségi konferencia: Nyelv, identitás, többnyelvű lét és oktatáspolitikák, Csíkszereda, 2009; III. kétnyelvűségi konferencia: Kisebbségek nyelvi helyzete Romániában és a Kárpát-medencében, Csíkszereda, 2011). A konferenciák előadásainak szerkesztett változatát kötetbe rendezve megjelentetik (Horváth, Tódor 2009, 2010, 2011). 3.2.3.5. Műszaki és Humántudományok Kar, Marosvásárhely A Műszaki és Humántudományok Kar több tanszékén folynak olyan kutatások, amelyek a diszciplináris didaktika területéhez tartoznak. A Matematika–Informatika Tanszéken Kátai Zoltán vezetésével a következő, az informatikaoktatás módszertanának körébe tartozó elméleti és empirikus kutatások valósultak meg: (1) Módszerek és eszközök az informatikaoktatás hatékonyságának növelésére, amely Kátai Zoltán több kutatási irányt (pl. multimédia, szerepalakítás és tánc a programozás oktatásában vagy didaktikai szempontok az algoritmus-tervezésben) megalapozó doktori értekezéséből nőtt ki (Kátai, 2007); (2) Oktatószoftverek fejlesztése („A rekurzió dallama”, társszerző Fejér István; „Elemi algoritmusok anatómiája”, társszerző Adorjáni Alpár Károly; „Visual-Watch”, társszerző Kovács Annamária). A tanszék szervezésében kerül megrendezésre évente a Sapientia ECN nemzetközi programozói és matematikaverseny középiskolások és egyetemi hallgatók számára (2014-ben kilencedik alkalommal rendezik meg). A tanszék oktatói végzik továbbá az Ábel Kiadó gondozásában megjelenő, középiskolás informatika tankönyvek szakmai lektorálását. Az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéken az idegennyelv-oktatás módszertanának különböző aspektusaihoz kapcsolódó kutatások folynak. Ilyen az idegennyelvoktatásban alkalmazott eszközök, segédanyagok, módszerek vizsgálata (Kovács 2012; Szaló 2011), a szaknyelvoktatás problematikájának vizsgálata (Nagy 2012;


405

Kovács 2012a), az idegennyelv-oktatás segédkönyveinek, kézikönyveinek összeállítása (Imre Attila, Nagy Imola, Kovács Gabriella). A tanszék konferenciasorozatot indított, amelynek keretében állandó szekciót szentelnek az anyanyelv-, illetve idegennyelv-oktatásnak (2011: Kommunikációs kultúra és transzlingvisztika Európában; 2013: Nyelvi sokszínűség Európában). Az Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszéken pedagógiai jellegű kutatások az egyes oktatók tevékenységéhez kapcsolódnak: A médiaszöveg-értés képessége a romániai közoktatásban résztvevő magyar diákok körében. Empirikus felmérés három erdélyi megyében (Pletl Rita, Tőkés Gyöngyvér 2008–2009); Az olvasási és szövegértési képesség fejlesztésének stratégiái (Zsigmond István 2008–2009, 2012–2013); A gyermek jogainak pedagógiai szempontú vizsgálata (Fodor László 2009, 2011); a Hagyományos és modern kommunikáció Erdélyben című projektnek (kutatásvezető: Gagyi József 2003–2005) az egyik részterülete az iskolai kommunikáció vizsgálata volt.

3.2.4. A marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Tanárképző Intézete A Művészeti Egyetemen 1993-tól létezik tanárképzés, de csak 2009-től működik önálló intézetként. A Oktatási Minisztérium által jóváhagyott szakspecifikus tantervvel működik, amely összhangban van a művészeti képzéssel. Magyar vonatkozásban a zenepedagógia szak jelentős, mivel az innen kikerülő végzősök alkalmasak arra, hogy a magyar tannyelvű iskolákban zene- és énektanárként dolgozzanak. Az intézetben folyó kutatás a képzés sajátosságait mutatja. Kutatási témák: a kétnyelvűség jelentősége a szövegértelmezésben a művészetek esetén (BakkMiklósi 2011); zeneterápiás elemek ötvözése a pszichodráma módszereivel, illetve hasznosítási lehetőségeik az egyetemi művészeti oktatásban (Bakk-Miklósi 2010); a beszédértés és a beszédprodukció alakulása kétnyelvűvé váló gyermekek esetén (Bakk-Miklósi 2009).

3.2.5. Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) A Babeș–Bolyai Tudományegyetem háttérintézményeként megalakult Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet jelentős szerepet vállal a kutatásszervezésben. 3.2.5.1. A KMEI Oktatáskutató Munkacsoportja A KMEI Oktatáskutató Munkacsoportja 2005-ben alakult meg. Fő célkitűzésként fogalmazta meg a következőket: a minőségvizsgálat és az értékelés folyamatába való bekapcsolódás a magyar nyelvű felsőoktatás sajátos szempontjainak érvényesítésével; a BBTE oktatói minőségvizsgálati és oktatáskutatási irodáival való együttműködés; a végzős hallgatók munkaerő-piaci érvényesülésének nyomon követése, értékelése; az erdélyi magyar nyelvű oktatás helyzetének vizsgálata; az oktatási helyzet demográfiai hátterének nyomon követése; oktatásra vonatkozó statisztikák

406

PLETL RITA

begyűjtése, feldolgozása és felhasználói szempontok szerinti rendszerezése; szakmai-tudományos együttműködés koordinálása a magyarországi és a román oktatáskutató műhelyekkel; szakértői háttér biztosítása a központi közigazgatás számára a felsőoktatás és kutatásszervezés területén, különös tekintettel a magyar nyelvű oktatásra. A munkacsoport feladatának tartja az oktatáspolitikai stratégiai tanácsadást is. Jelentősebb kutatásaik:  Iskolások középiskola-választása Erdélyben, 2009–2010 (a kutatás célja a középiskolai intézményi hálózat szerkezetének egy kiterjedtebb, statisztikai vizsgálata: a középiskolák rekrutációs bázisának és reputációjának regionális szintű evolúcióját követik nyomon, különös hangsúllyal a nemzetiségi alapú változásokra);  Végzős egyetemi hallgatók továbbtanulási percepciója, 2008 (a felmérés az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), illetve a Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetségének (RODOSZ) együttműködésével zajlott);  Magiszteri hallgatói tapasztalatok, vélemények, 2010 (a felmérés a RODOSZszal és az OMDSZ-szel megkötött együttműködés keretében zajlik);  A BBTE végzettjeinek munkaerőpiaci elhelyezkedése, 2005–2010. 3.2.5.2. A KMEI Regionális Tanulmányok Munkacsoportja A különböző tudományterületen dolgozó szakemberekből létrejött munkacsoport célja, hogy az erdélyi regionális fejlődési prioritásokat figyelembe véve tudományos szempontból megalapozzák és összehangolják a területen folyó kutatásokat. Több szakterület összefogásával olyan képzés és tudományos kutatás alapjait kívánják megteremteni a BBTE keretében, amely a regionális problémákat komplexen képes kezelni. Az erdélyi magyar közoktatás szempontjából fontos és hiánypótló kutatásuk a Helyzetkép az erdélyi fejlesztési régiók oktatási helyzetéről, 2007–2010. Az egyes fejlesztési régiók oktatási helyzetéről monografikus jellegű bemutatók készültek (Horváth 2006, 2009).

3.2.6. Református Kántor- és Tanítóképző Intézet, Marosvásárhely Az intézet a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara kihelyezett tagozataként működik. A kántor- és tanítóképzés a nappali képzés keretében valósul meg. Az intézet hallgatói 2005-től bekapcsolódtak az országos hatókörű eredménymérések munkálataiba az elemisták dolgozatait értékelő munkacsoport tagjaiként.


407

3.3. Civil szervezetek 3.3.1. Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Az 1991-ben alakult Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a magyarul tanító pedagógusok érdekvédelmi szervezete, feladata többek között a magyar tannyelvű oktatás minőségi fejlesztése; az európai struktúrákba való integrálódás elősegítése az oktatásban. A szervezet négy módszertani központot működtet (Gál Kelemen Területi Oktatási Központ Kolozsvárott, Partiumi Területi Oktatási Központ, Székelyföldi Területi Oktatási Központ, illetve a szovátai Teleki Területi Oktatási Központ), amelyek átfogják a magyar tannyelvű iskolahálózat egészét. A szervezet tevékenységei:  évente megszervezi (1993 óta) a Kárpát-medence legnagyobb pedagógusfórumát, a Bolyai Nyári Akadémiát, amely elismert tanártovábbképző programokat működtet;  a területi központok évente továbbképzési programokat szerveznek magyar tanítók és óvodapedagógusok, illetve magyar tannyelvű általános és középiskolában oktató pedagógusok számára;  közreműködik a határon túli pedagógusoknak szóló anyaországi pedagógustovábbképzések programjainak összeállításában, megszervezi és összehangolja a résztvevők kiutazását;  részt vesz a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által évente meghirdetett Szülőföldön magyarul pályázat lebonyolításában (a pályázat célja az erdélyi magyar tanintézmények oktatástechnikai felszereltségének korszerűsítése, valamint a kisdiákok tanszerekkel való támogatása);  segíti a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program megvalósulását;  kiadja a pedagógusok szakmai-módszertani folyóiratát, a Magisztert, mely 2003-tól évente négyszer jelenik meg. Az RMPSZ Országos Elnöksége egy Tudományos Tanácsot hozott létre, amelynek kiemelt feladata, hogy felmérje, segítse és támogassa a közoktatásban dolgozó magyar pedagógusok tudományos tevékenységét.

3.3.2. Ábel Kiadó Az Ábel Kiadót a RMPSZ testületeként működő Erdélyi Tankönyvtanács hozta létre 2000-ben Kolozsváron. A kiadó az egyik legnagyobb magyar tankönyvkiadó Romániában, rendelkezik CNCSIS-akkreditációval. Pedagógiai profilú kiadó, ezért elsősorban tankönyveket, egyetemi jegyzeteket, tanári kézikönyveket és egyéb, az oktatásban használatos segédkönyveket ad ki diákoknak, tanítóknak, tanároknak és szülőknek, jelentős szerepet vállalva ezzel a romániai magyar anyanyelvű oktatásban.

408

PLETL RITA

Kínálatában megtalálhatók az óvodák iskola-előkészítő csoportjainak szóló készségfejlesztő füzetek, az általános iskola alsó és felső tagozatán, a középiskolákban tanulók tankönyvei, a tananyaghoz használt szöveggyűjtemények, valamint jegyzetek az egyetemi hallgatók számára, illetve a tanártovábbképzőkön használatos és a fokozati vizsgákhoz szükséges kézikönyvek is (Toró, Tánczos 2001; Makszin 2006; Fóris-Ferenczi 2006; Birta-Székely, Fóris-Ferenczi 2007). Megjelentet olyan tanulmányköteteket, amelyek az iskolai tevékenység különböző aspektusaihoz kapcsolódnak (Albert-Lőrincz 2004); a pedagógiai munka öszszetettségét életrajzi példákkal illusztráló köteteket (Albert-Lőrincz et al. 2012); helyzetelemző tanulmányokat (Szikszai 2010; Pletl 2011, 2012).

3.3.3. Értékelési munkacsoport, Marosvásárhely 1992–1994 között Pletl Rita vezetésével alakult meg az a munkacsoport, amely elindította a romániai magyar iskolahálózatban az iskolai eredményméréseket. A csoport tevékenysége – anyanyelvi tudásszintmérések, anyanyelvi képességvizsgálatok, előkészítő jellegű, az oktatás körülményeit vizsgáló empirikus kutatások, teljesítménykövető vizsgálatok – eredményeképpen alakult ki az a szakmai műhely, amely nem bejegyzett, hanem virtuális intézményként hálózati jelleggel végezte és végzi az anyanyelvoktatással kapcsolatos empirikus kutatásait. A szakmai műhelynek két állandó munkacsoportja van: egy szakemberekből (magyartanárokból, pszichológusokból, szociológusokból, szociálpedagógusokból, neveléstudományi szakemberekből, informatikusokból, mérnökökből) és egy egyetemi hallgatókból (pedagógia és magyar szakos egyetemi hallgatókból, tanítóképzős hallgatókból, a Sapientia EMTE, illetve a BBTE pszichológia szakos egyetemistáiból) álló munkacsoport. A szakmai műhely tevékenysége:  Országos hatókörű iskolai eredménymérések tervezése és lebonyolítása: az előzményekre támaszkodó két kontrollmérés az országos helyesírási vizsgálat keretében az elemi iskolában (2000–2001); a 2005–2006-os fogalmazási képességvizsgálat az elemi, az általános és a középiskolában; olvasási és szövegértési képességvizsgálatok az elemi, az általános és a középiskolában (előmérések: 2008–2009; országos mérés: 2009–2010); az adatok értékelése, elemzése (Pletl, 2009b, 2010a, 2011a, 2012a, 2012b 2013b).  Az anyanyelvi írásbeliség alapvető kulturális kompetenciáinak vizsgálatából begyűlt dokumentációs anyag multidiszciplináris feldolgozása: tanulói teljesítmények és társadalmi háttérváltozók közötti összefüggések vizsgálata (Gergely 2012a, 2012b, 2012c); erdélyi serdülők énképösszetevőinek vizsgálata, az értő olvasás szerepe a személyiségformálásban (Horváth 2008, 2010b, 2012c); pályaválasztás és pályakép vizsgálata középiskolások körében, pályaszocializáció (Szentes 2008, 2010, 2012); a vizsgálati minta statisztikai


    

409

elemzésének kérdései, becslési modellek alkalmazása a várható teljesítmények előrejelzésében (Harangus 2012, 2013); tanulási stratégiák és módszerek vizsgálata erdélyi magyar általános iskolások körében (Kővári 2012, 2013a); gondolkodás-lélektani sajátosságok kisiskolások meséiben (Kádár 2008, 2010); a fogalmazási képesség vizsgálata a szövegalkotás műveleti aspektusából (Pletl 2010a, 2013c); a szövegértési képesség vizsgálata gondolkodási szintek szerint (Pletl 2012a, 2012b). Könyvsorozat indítása a kutatási eredmények közlésére. Adatbázisok létrehozása (2005–2010), amelyek alapul szolgálhatnak összehasonlító, illetve monitor típusú vizsgálatok számára. Összehasonlító vizsgálatok: a serdülők énképösszetevőinek vizsgálata kisebbségi és többségi helyzetben élő diákok körében (Horváth 2012). Kulturális attitűdök vizsgálata középiskolások szövegeiben (Pletl 2012c, 2013a, 2014). Kapcsolattartás a gyakorló pedagógusokkal: a mérésekben részt vevő iskolák tanárainak tájékoztatása az eredményekről.

3.4. Más, a területhez kapcsolódó intézmények 3.4.1. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Az Sepsiszentgyörgy központú Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESz) 1992-ben alakult, működése szorosan összekapcsolódik a Szabó T. Attila Nyelvi Intézettel (jelenleg mindkettőt Péntek János vezeti). A Szövetség tevékenysége több szálon is kapcsolódik az anyanyelvi oktatáshoz. Fontos feladatának tekinti az anyanyelvi mozgalom egybeépülését az anyanyelvi oktatással, ebben a szövetség legfőbb partnerei a magyar szakos tanárok és tanítók. Az AESz tagsága is elsősorban belőlük áll, a Szövetség a magyar nyelv és irodalom szakos tanárok szakmai szervezetének szerepét is betölti. 2001-től a szövetség oktatásért felelős szakembere Kádár Edit. A szövetség központi kérdésnek tartotta a magyar nyelv és irodalom oktatásának nyomon követését, annak vizsgálatát, hogy „megvan-e a kellő tudatosság és felelősség abban, hogy milyen ennek az oktatásnak a nyelvi igényessége és tartalmi színvonala, eredményessége. Egyáltalán: milyen magyar nyelven és milyen magyar nyelvet oktatnak iskoláinkban?” (Péntek 2012:10). Az AESz partner volt a tantervek készítésében és – amíg lehetősége volt rá – a tankönyvek lektorálásában, ellenőrzésében. Az elemző tanulmányok, értékelések kötetekben jelentek meg (FórisFerenczi, Péntek 2011; Bálint, Péntek 2009). A Szövetség kiadványsorozata (AESz-füzetek) szintén segíti a tanári munkát (pl. a 2008-ban kiadott Románmagyar oktatásterminológiai szótár, illetve annak 2009-es, második, bővített, javított kiadása).

410

PLETL RITA

3.4.2. Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület Péntek János fogalmazta meg 2002-ben egy tudományos konferencián egy tehetségmentő program létrehozásának szükségességét. Az ő kezdeményezésére 2003-ban erdélyi magyar és anyaországi tanárok összefogásával indult a program, 2004-ben alakult meg Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület, amely 2008-tól Magyarországon is hivatalosan bejegyzett egyesületként önállóan szervezi közhasznú tevékenységeit a nevelés, oktatás, a képességfejlesztés, az ismeretterjesztés, illetve a romániai magyar iskolahálózatban tanuló diákokkal kapcsolatos tevékenységek területein. Az egyesület célja a kiemelkedően tehetséges, hátrányos helyzetű romániai magyar fiatalok ösztöndíjas támogatása.

3.4.3. Erdélyi Tehetségsegítő Tanács Az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács (ETT) 2010-ben alakult meg, azzal a céllal, hogy összehangolja és hatékonyabbá tegye az erdélyi tehetségépítő törekvéseket. Kezdeményezéseivel hozzá kíván járulni az oktatás színvonalának emeléséhez, a tehetséges fiatalok támogatásához. Az ETT kapcsolatot tart a Román Oktatásügyi Minisztérium tehetségsegítő programjaival és a gazdasági partnerekkel, pályaválasztási tanácsadói munkát végez a tehetségsegítő programban részt vevő tanulók számára (közösen a Nyilas Misi Tehetségápoló Egyesülettel). Működteti a Tehetségápoló szakemberek erdélyi képzése című programot; részt vesz az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő megbízásából kiírt Ady Endre-ösztöndíj (a külhoni magyar nyelvű oktatásban résztvevő kiemelkedően tehetséges, szociálisan hátrányos helyzetű tanulók támogatására) című pályázat erdélyi lebonyolításában a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács és a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület közreműködésével.

3.4.4. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet A jogi személyként működő intézet a Román Kormány hatáskörébe tartozó és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala irányítása alatt álló közintézmény. Alapcélkitűzése és működési területe általánosan kapcsolódik a romániai nemzeti kisebbségek és más etnikai közösségek etnikai identitás-megőrzésének kérdéseihez, illetve a kisebbségi lét szociológiai, történelmi, kulturális, nyelvészeti, vallásos és más jellegű aspektusainak tanulmányozásához. Programjai között két olyan van, amelynek adatbázisára és elemző értékeléseire támaszkodhat a magyar tannyelvű oktatást vizsgáló kutatás:  oktatáskutatás a komplexebb iskolahálózattal rendelkező nemzeti kisebbségek iskolás populációjának feltérképezése érdekében, amely segítheti a hoszszú távú közoktatás-tervezést;  a romániai nemzeti kisebbségek kulturális örökségének és intézményeinek felleltározása, amely hozzájárulhat az adatok kultúrpolitikai, oktatási felhasználásához.


411

3.4.5. Entz Géza Alapítvány A Kolozsvári Magyar Történeti Intézet háttérintézménye, amelynek egyik kiemelt célja a történelemoktatás segítése. Tevékenységei: a történeti tárgyú egyetemi oktatás segítése, oktatási segédanyagok biztosítása, egyetemi oktatók munkájának segítése, vendégoktatói programok, tanfolyamok, tanulmányutak szervezése; egyetemi hallgatók és oktatók egyéni kutatómunkájának segítése.

4. A tudományterület kutatási eredményeinek hatása az erdélyi magyar társadalom alakulására A tudományterület kutatási eredményeinek hatása a romániai magyar társadalom helyzetének alakulására közvetetten érvényesül, vagyis az oktatási rendszer teljesítményében mérhető, abban, hogy a magyar tannyelvű kisebbségi oktatás milyen színvonalú, és mennyire hatékony. A minőségi oktatásnak két fontos eleme van: a jól szervezett, szakmailag megalapozott, nyelvileg is kifogástalan, folyamatosan irányított és felügyelt hatékony oktatás, illetve a folyamatos szelekció és irányítás (Péntek 2004: 7). A szakmai megalapozás, a szakmai felügyelet, a minőségbiztosítás és irányítás legfontosabb intézményei hiányoznak. Tehát a kisebbségi oktatásban nem alakultak ki intézményes szinten azok a feltételek, amelyek szükségesek a minőségi oktatás megvalósulásához. Ennek következménye, hogy a tudományterület eredményei csak korlátozott mértékben tudnak érvényesülni a gyakorlatban. A felmérések, vizsgálatok elemzési eredményeinek a visszacsatolása a pedagógiai folyamatba akkor hatékony és eredményes, ha megvan az a jogerős, ütőképes és egységes, de belső struktúrájában kellőképpen differenciált intézményrendszer, amely meghozza a megfelelő döntéseket, az oktatási rendszer fejlesztését, illetve a tanulási-tanítási folyamat javítását szolgáló intézkedéseket. Az anyanyelvi diagnosztikus képességvizsgálatok eredményei intézményes szinten nem, csak a gyakorló tanári tapasztalatban hasznosul(hat)nak.

5. Célok, jövőkép 5.1. A tudományterület helyzetének alakulása a következő 10–15 évben A tudományterület helyzetét vélhetően pozitívan fogja befolyásolni a tanárképző intézetek megalakulása. A frissen alakult intézmények esetében az intézet kiépítése még folyamatban van. Problémát jelent a szakemberek hiánya; ezt egyelőre

412

PLETL RITA

besegítő, óraadó tanárokkal oldják meg (egy-egy oktató két-három intézményben is tanít). Ez a hiány vélhetően mérséklődni fog, ha a fiatal, Magyarországon (Budapest, Szeged, Debrecen Neveléstudományi Intézeteiben) doktori képzésre jelentkezett hallgatók sikeresen befejezik tanulmányaikat. A tanárképző intézetek ugyan „az egyetemek árnyékában” (Péntek János) működnek, és működésük anyagi feltételeit az egyetemek karainak költségvetése biztosítja, mégis van lehetőségük arra, hogy szakmai téren önállóan szervezzék tevékenységüket, így a közoktatás szereplőivel való kapcsolattartás fontos intézményeivé válhatnak. Remélhetőleg a kutatási eredmények visszacsatolásában is hatékonyabb formák fognak kialakulni. Az elmúlt években hazai és magyarországi tanárképző intézetek között létrejött szakmai kapcsolatok vélhetően erősödni fognak, és tervezhetővé válnak a közös kutatások. Az egyetemi oktatók és hallgatók tájékozódását és tapasztalatszerzését segíteni fogják a nemrég elindult Erasmus-program keretében megvalósuló projektek. A hiánypótló interdiszciplináris kutatások (a tanulók társadalmi és nyelvi szocializációja, iskola és szociokulturális környezet, kétnyelvű környezet és anyanyelvoktatás, tanulási motiváció és attitűdvizsgálatok, az önismereti tényezők szerepe a nevelésben, a tanulói lemorzsolódás okainak vizsgálata, szakmák ismerete a középiskolások körében, a tanácsadás szerepe a pályaorientációban) ösztönözhetik a pedagógia szakembereit abban, hogy kutatásaik kiterjedjenek eddig nem, vagy kevésbé vizsgált területekre. Nagyobb arányú pozitív változást az eredményezne, ha megalakulna az önálló, szakmailag független, biztos anyagi háttérrel rendelkező oktatáskutató/neveléstudományi intézet, amely egységes szervezeti keretet teremtene a különböző intézményekben folyó kutatásoknak, szakmai műhelyekben megvalósuló kísérleteknek, és amely összehangolná, átgondolt stratégiába szervezné a különböző empirikus kutatásokat.

5.2. A soron következő 10–15 évben teljesíthető célkitűzések  Meg kell valósítani a tanárképző intézetek közötti együttműködést, és ki kell alakítani ennek intézményes formáit (például az egyetemek és intézmények közötti szerződéskötés révén). Mindez két szempontból jelentene előrelépést: egyrészt a kutatói tevékenységek összehangolásával mérsékelhető lenne a tudományterület kutatásainak szétaprózottsága; másrészt (az egyes intézményekben oktatók szakterületének függvényében) egyfajta munkamegosztás kialakításával célirányosan lehetne közös érdekű feladatokat megoldani.  A tanárképző intézeteknek kezdeményezniük kellene olyan, különböző szintű együttműködési programokat az egyes akadémiai intézményekkel, szakmai munkacsoportokkal, amelyek lehetővé tennék a kisebbségi oktatás


413

intézményrendszerére irányuló szociológiai, gazdasági, politológiai, statisztikai megközelítésű oktatáskutatást.  Az egy évtizede megfogalmazott alapkövetelménynek, hogy a tanárképzés minden programjában, minden szakon meg kell követelni a kifogástalan helyesírást (Péntek 2002), érvényt kell szerezni. Ki kell dolgozni a megvalósítás módozatait. A gyakorlati megoldás szükségességére figyelmeztetnek a 2012–2013-as tanév Implom József helyesírási versenyének óvó- és tanítóképzős eredményei: a középiskolások versenyébe bekapcsolódó egyetemisták gyengébb helyesírási teljesítményt nyújtottak, mint a legjobb középiskolások. Országos hatókörű tanulói tudásszint- és képességvizsgálatok csak az anyanyelvoktatás területén valósultak meg. Szükséges az ilyen típusú vizsgálatokat más, alapvetően fontos műveltségterületeken – természettudományok, matematika, technológia – a is megtervezni, lebonyolítani, és az adatok elemzésével a helyzetfeltárás munkáját elvégezni.  Azokon a területeken, ahol lezárultak a helyzetfeltárást elvégző empirikus kutatások, el kell indítani a fejlesztést célzó kutatásokat.  Szükséges a fakultatív magyar nyelvoktatás helyzetének felmérése, a problémák elemzése, hatékony, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő megoldások kidolgozása.

Hivatkozások ALBERT-LŐRINCZ Márton 2009 Nevelésszociológia. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár. ALBERT-LŐRINCZ Enikő, CSIBI Monika, CZÖVEK Andrea, CSIBI Sándor, FAZAKAS Ida, KOLOZSVÁRI Csaba, SZEBENI Rita 2012 Életképek az iskolapszichológia gyakorlatából. Ábel Kiadó, Kolozsvár. AMBRUS Ágnes, PÉTER Lilla, STARK Gabriella 2013 Gyakorlatközelben 3. Te mit választanál? Választott tantárgyak az elemi osztályban. Ábel Kiadó, Kolozsvár. ANTAL Sándor 2002 Iskola a reformok kereszttüzében In: A székelyudvarhelyi tanítóképzés 75 éve (1927–2002). Alutus Kiadó, Csíkszereda, (41–45). 2006 A magyar nyelv és irodalom tanításának módszertana. Ed. Ministerul Educației și Cercetării, București. 2008 Anyanyelvi nevelés az alsó tagozaton. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár. 2010a A nyelvi kompetencia. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár. 2010b Irodalmi nevelés a tanító- és óvóképzésben. Egy helyzetértékelő vizsgálat tanulságai. Erdélyi Pszichológiai Szemle, XI. évf., 1. szám, (157–182). 2011 A szövegfeldolgozás esély(telenség)ei. In: Dósa Zoltán (szerk.): Kompetencia és tudástranszfer az oktatásban. Editura Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, (129– 138).

414

PLETL RITA

2012a A való világ bűvölete – avagy a reáliák tanulásának „fölöttébb szükséges voltáról” Egy nemzetközi kutatás margójára. In: Fóris-Ferenczi Rita, Demény Piroska (szerk.): Interaktív módszerek és eszközök a tanulási folyamatban. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, (219–226). 2012b Az anyanyelvi nevelés lehetőségei az előkészítő osztályban In: Szabó Thalmainer Noémi (szerk.): Az iskolaelőkészítés fortélyai. Ábel Kiadó, Kolozsvár, (102–118). ANTAL Sándor, BARABÁSI Tünde 2008 Tantervi innováció a romániai magyar tanító és óvóképzésben. Adottságok – korlátok – lehetőségek. Erdélyi Pszichológiai Szemle, 2. szám, (151–181). BAKK- MIKLÓSI Kinga 2007 A kritikus periódus-feltevés a második nyelv tanulásában, a korkülönbségekből adódó kognitív és nyelvi különbségek pszicholingvisztikai megközelítése. Erdélyi Pszichológiai Szemle, VIII. évf., 4. szám, (295–320). 2008 Kétnyelvű és egynyelvű óvodások beszédértésének és beszédprodukciójának összehasonlító vizsgálata. Erdélyi Pszichológiai Szemle, IX. évf., 1. szám, (57–79). 2010a Neveléslélektan. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2010b Óvodás és kisiskolás gyermekek kommunikációs képességének fejlesztési lehetőségei kétnyelvű környezetben. Ábel Kiadó, Kolozsvár. BAKK-MIKLÓSI Kinga, KOVÁCS Ágnes Melinda 2007 A nyelveken túl: a kétnyelvűség korai kognitív és nyelvi előnyei. In: Benő Attila – Fazakas Emese – Szilágyi N. Sándor (szerk.): Nyelvek és nyelvváltozatok, 1. AESZ, Kolozsvár, (33–55). BAKK-MIKLÓSI, Kinga, Rita FÓRIS-FERENCZI 2011 The Situation of the Hungarian Minority’s Bilingual Education in Rumania: A Pedagogical and Psycholinguistic Approach. European Journal of Mental Health VI. évf., 2. szám, (177–196). BAKÓ Botond, DEMÉNY Piroska, JÓZSA Miklós 2003 150 éves a nagyenyedi tanítóképzés. Mentor Kiadó, Marosvásárhely. BARABÁS László (szerk.) 2010 Iskola a magasban, iskola a mélyben. Mentor Kiadó, Marosvásárhely. BARABÁSI Tünde 2007 Az oktatási rendszer és az oktatás folyamata. In: Birta-Székely Noémi, FórisFerenczi, Rita (szerk.): A pedagógus-továbbképzés pedagógiaelméleti alapjai. Ábel Kiadó, Kolozsvár, (97–104). 2008a Tanítástanulási és tanulástanítási alapismeretek. Editura Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár. 2008b A tanítói tudás összetevői és fejlesztésük. Editura Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár. 2008c Kommunikáció és tanulásszervezés az iskolában. Editura Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár. 2010 A projektmódszer elmélete és értelmezési/alkalmazási változatai az óvodában és a kisiskolai fejlesztésben. Erdélyi Pszichológiai Szemle, 1. szám, (129–156). BARABÁSI Tünde, DEMÉNY Piroska, STARK Gabriella (szerk.) 2012 Gyakorlatközelben. A projektmódszer óvodai alkalmazása. Ábel Kiadó, Kolozsvár. BARANYAI Tünde-Klára 2008 Kooperatív módszerek bevezetésének lehetőségei matematika órákon. Státus Kiadó, Csíkszereda.


415

2011 Matematika alsó- vagy felsőfokon? A BBTE szatmári tagozata óvoda- és elemi oktatás pedagógiája szakos hallgatóinak matematikai alapismeretei. PedActa, I. évf, 12. szám, (65–74). 2011a Examination of mathematics schoolbooks in use in Hungarian primary schools in Romania. Acta Didactica Napocensia, IV. évf, 2-3. szám, (47–57). BARANYAI Tünde, STARK Gabriella 2012 Az elemi osztályos matematika tankönyvek tanulhatósága és taníthatósága. PedActa, II. évf., 2. szám, (1–12). BARANYAI Tünde-Klára, TEMPFLI Gabriella, 2012 Interaktív módszerek alkalmazása a geometria tanításában. In: Fóris-Ferenczi Rita, Demény Piroska (szerk.): Interaktív eszközök és módszerek a tanulási folyamatban. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, (303–308). BARTA Csilla, NÁDOR Orsolya, PÉNTEK János (szerk.) 2011 Nyelv és oktatás kisebbségben. Kárpát medencei körkép. Tinta Kiadó, Budapest. BARTHA Krisztina 2011 Nagyváradi középiskolások olvasási szokásai. Anyanyelv-pedagógia. Pedagógiai folyóirat magyar nyelven tanító pedagógusoknak, 3. szám, elektronikus változat: www.anyanyelv-pedagogia.hu (utolsó ellenőrzés dátuma: 2015. május 4.) BARTHA Krisztina, FÓRIS-FERENCZI Rita 2009 Text comprehension – learning styles – school performance. Acta Didactica Napocensia, vol. 2, no 4, (1–16). BÁLINT Emese, PÉNTEK János (szerk.) 2009 Oktatás: nyelvek határán. Közelkép és helyzetkép a romániai magyar oktatásról. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár. BIRTA-SZÉKELY Noémi 2006 Tanárok pedagógiai műveltsége. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2007 Tanulásszervezés. In: Birta-Székely Noemi, Fóris-Ferenczi Rita (szerk.): Pedagógiai kézikönyv. Ábel Kiadó, Kolozsvár (160–166). 2010 A pedagógia alapjaitól az oktatás elméletéig. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2012a A tanárképzés fejlődési irányai a 21. század kezdetén. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár. 2012b Iskolaelőkészítő osztály a román oktatási rendszerben. In: Szabó-Thalmeiner Noémi (szerk.): Gyakorlatközelben. Az iskola-előkészítés fortélyai. Ábel Kiadó, Kolozsvár, (5–8). BIRTA-SZÉKELY Noémi, ZOLLER Katalin 2012 Az optimális tanulási környezet jellegzetességei In: Szabó-Thalmeiner Noémi (szerk.): Gyakorlatközelben. Az iskola-előkészítés fortélyai. Ábel Kiadó, Kolozsvár, (29–38). BIRTA-SZÉKELY Noémi, FÓRIS-FERENCZI Rita, KOVÁCS Zoltán 2008 A romániai oktatási rendszer. In: Torgyik Judit (szerk.): Oktatási rendszerek Európában. Krónika Kiadó, Budapest, (140–150). BORDÁS Andrea 2008 Az érzelmi intelligencia fejlesztése magyarórán alkalmazott drámajátékkal. In: Karlovitz János Tibor (szerk.): Gyakorló pedagógusok és a pedagógia gyakorlata. Neveléstudományi Egyesület, Budapest, (39–47).

416

PLETL RITA

2010 A drámapedagógia öröme és siker – avagy öröm és siker a drámapedagógiában. In: Buda András, Kiss Endre (szerk.): Interdiszciplináris pedagógia, tanárok, értelmiségiek. DE Neveléstudományok Intézete, Debrecen, (230–237). 2012 Valós igények teljesülése a „mintha” birodalmában. A Nagyváradi Drámapedagógiai Műhely mint szakmai tanuló közösség. In: Fóris-Ferenczi Rita, Demény Piroska (szerk.): Interaktív eszközök és módszerek a tanulási folyamatban. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, (159–170). DEMÉNY Piroska 2009 Anyanyelvi nevelés az óvodában és az elemi osztályokban. Glória Kiadó, Kolozsvár. 2012a Interaktív mesemondás és meseolvasás az óvodában In: Batiz Enikő (szerk.): A pszichológiáról és azon túl.... Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár, (184–194). 2012b Harmadik osztályos tanulók szóértési nehézségeinek vizsgálata. PedActa, II. évf., 1. szám, (15–20). 2012c Pedagógia gyakorlat. Útmutató óvodapedagógus- és tanítóképzős hallgatók számára. Galaxia Gutenberg Kiadó, Târgu Lăpuș. FODOR László 2001 Az iskola pedagógiai világa. Educatio Kiadó, Kolozsvár. 2002 A pedagógiai értékelés alapvető formái. Közoktatás, 10. szám, (6–7). 2003 A pedagógiai értékelés aktuális funkciói. Közoktatás, 5. szám, (4–5). 2004a A pedagógiai értékeléssel szembeni elvárások. Közoktatás, 7. szám, (1–4). 2004b A vallási nevelés. In: Dombi Alice, Oláh János, Varga István (szerk.): A neveléselmélet alapkérdései. APC Studio, Gyula, (138–152.) 2004c Általános és iskolai pedagógia. Stúdium Kiadó, Kolozsvár. 2005 Általános és iskolai pedagógia. Stúdium Kiadó, Kolozsvár, (II. bővített kiadás). 2007 Neveléselmélet. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2008a Személyiségpedagógia. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2008b Szociálpedagógia. Scientia Kiadó, Kolozsvár. 2008c A személyiség fejlesztése mint adaptív működések optimizációja. In: Kereszty Orsolya (szerk.): Interdiszciplinaritás a pedagógiában. KE PFK, Kaposvár, (103–117). 2008d A személyiségpedagógia lehetséges körvonalai. In: Kiss Endre és Buda András (szerk.): Interdiszciplináris pedagógia és az eredményesség akadályai. Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézete, Debrecen, (402–413). 2010a Az iskolai oktatás minőségkritériumai. In: Demény Pirosk és Fóris Ferenczi Rita (szerk.): Új utak és módok az oktatásban. Galaxia Gutenberg, Kolozsvár. 2010b A pedagógiai gondolkodás történetének kiemelkedő alakjai. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2010c Általános iskoladidaktika. Scientia Kiadó, Kolozsvár. FODOR László, FEHÉR Katalin 2010 Az erdélyi magyar nevelés évszázadai. Educatio Kiadó, Kolozsvár. FÓRIS-FERENCZI Rita 2001 Adalékok az erdélyi magyar oktatás- és kutatásfejlesztés történetéhez. 1990– 2001. In: Tánczos Vilmos, Tőkés Gyöngyvér (szerk.) Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről. III. kötet. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (159–208). 2003 A vizsgarendszer – az oktatásszabályozás egyik eszköze. In: Romániai Magyar Évkönyv 2003. Polis Kiadó, Kolozsvár, (187–199).


417

2006 Tantervelméleti kérdések. In: Kovács Zoltán (szerk.): Neveléstudományi kérdések. Presa Universitară Clujeană, (41–47). 2006a A romániai oktatási reform csapdái. In: V. Raisz Rózsa (szerk.): Anyanyelv és iskola az ezredfordulón. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, Budapest, (407–410). 2007 Anyanyelv-pedagógia. Kísérlet az elmélet(ek) és a gyakorlat egybehangolására. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2007b Kisebbségi oktatás Romániában felső középfokon. In: Mandel Kinga-Papp Z. Attila (szerk.): Cammogás. Minőségkoncepciók a romániai magyar középfokú oktatásban. Soros Oktatási Központ, Csíkszereda, (45–83). 2008 A tervezéstől az értékelésig. Tanterv és értékelés. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2011 The changes in contect regulation and its consequences in Hungarian-language teaching in Romanian. Conferinta Internationala Paradigme Educationale in sec. XXI. Ivano Frankivck, (38–42). 2012 A minőségi értékelés lehetőségei az irodalomoktatásban. In: Fóris-Ferenczi Rita, Demény Piroska (szerk.): Interaktív eszközök és módszerek az oktatási folyamatban. Egyetemi Műhely Kiadó – Bolyai Társaság, Kolozsvár, (203–211). FÓRIS-FERENCZI Rita, BIRTA SZÉKELY Noémi (szerk.) 2007 Pedagógiai kézikönyv. Az oktatás pedagógiaelméleti alapjai. Ábel Kiadó, Kolozsvár. FÓRIS-FERENCZI Rita, DEMÉNY Piroska (szerk.) 2011 Új utak és módok az oktatásban. Galaxia Gutenberg Kiadó, Kolozsvár. 2012 Interaktív eszközök és módszerek az oktatási folyamatban. Egyetemi Műhely Kiadó. Bolyai Társaság, Kolozsvár. FÓRIS-FERENCZI Rita, PÉNTEK János 2011 A romániai magyar közoktatás, különös tekintettel az oktatási nyelv(ek)re. In: Barta Csilla, Nádor Orsolya, Péntek János (szerk.): Nyelv és oktatás kisebbségben. Kárpát-medencei körkép. Tinta Kiadó, Budapest, (75–134). GERGELY Erzsébet 2012a Az iskolai teljesítmény társadalmi meghatározói. Erdélyi magyar végzős diákok anyanyelvi teljesítménye, továbbtanulási szándékaik és a szűk környezetükben beszélt nyelv. In: Fóris-Ferenczi Rita, Demény Piroska (szerk.): Interaktív eszközök és módszerek a tanulási folyamatban. Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság, Kolozsvár, (135–144). 2012b A szövegalkotás nemek szerinti különbözősége az erdélyi magyar diákok körében. In: Pletl Rita, Imre Attila (szerk.) Kommunikációs kultúra és transzlingvisztika Európában. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (147–157). 2012c Szövegértés és mikrokörnyezet az erdélyi magyar diákok körében. In: Pletl Rita (szerk.): Anyanyelvoktatás – nyelvi horizontok. Erdélyi Múzeum-Egyesület – Scientia, Kolozsvár, (109–135). HARANGUS Katalin 2012 A vizsgálati minta és statisztikai elemzése. In: Pletl Rita (szerk.): Anyanyelvoktatás – nyelvi horizontok. Erdélyi Múzeum-Egyesület – Scientia, Kolozsvár, (149–170). 2012 Az erdélyi magyar diákok anyanyelvi tudásszintjének alakulását becslő modell. 3. Báthory–Brassai Nemzetközi Tudományos Konferencia, Budapest, (25–36). HORVÁTH István, TÓDOR Erika Mária (szerk.) 2009 Nemzetállamok, globalizáció és kétnyelvűség. Nyelvpedagógiai és szociolingvisztikai tanulmányok. ISPMN–Kriterion, Kolozsvár.

418

PLETL RITA

HORVÁTH István, TÓDOR Erika Mária (ed.) 2010 Limbă, identitate, multilingvism și politici educaționale. ISPMN – Kriterion Kiadó, Kolozsvár. HORVÁTH István, TÓDOR Erika Mária (ed.) 2011 Nyelvhasználat, tannyelv és két(többnyelvű) lét. ISPMN – Kriterion Kiadó, Kolozsvár. HORVÁTH Gyula (szerk.) 2006 Északnyugat-Erdély. MTA Regionális Kutatások Központja – Dialóg-Campus Kiadó, Budapest–Pécs. 2009 Dél-Erdély és a Bánság. MTA Regionális Kutatások Központja – DialógCampus Kiadó, Budapest–Pécs. HORVÁTH Zsófia Irén 2008 Serdülők énképének vizsgálata. Az identitás felépülésének folyamata a tanulók írásos önjellemzése alapján. In: Pletl Rita (szerk.): Az anyanyelvoktatás metamorfózisa. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (83–111). 2010a Milyen vagyok? Serdülők személyiségjegyeinek vizsgálata önjellemzéseik alapján. In: Pletl Rita (szerk.): Az anyanyelvoktatás mozaikjai. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (99–130). 2010b Az erdélyi magyar serdülők énképének vizsgálata a társadalmi-kulturális változások tükrében, In: Ladislav Baráth, Ildiko Viczayová (szerk.) Tudomány az oktatásért – oktatás a tudományért, Neveléstudományi szekció. Konstantin Filozofus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra, (87–98). 2011 The comparative study of minority and majority adolescents’ self-image based on their own self-characterizations. Practice and Theory in Systems of Education, vol. 6, no. 1, (63–76). 2012a A serdülők énképösszetevőinek vizsgálata kisebbségi és többségi helyzetben élő diákok körében. Iskolakultúra, 7-8. szám, (20–34). 2012b Study of adolescents’ multifactorial self-image components based on their own self-characterizations. Romanian Journal of Applied Psychology, vol. 14, no. 2, (53–61). 2012c Személyiségtulajdonságok felismerése adott szöveg értelmezése alapján. In: Pletl Rita (szerk.): Anyanyelvoktatás – nyelvi horizontok. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (61–75). 2013 Erdélyi magyar serdülők önjellemzésének vizsgálata. In: Imre Attila (szerk.): Párbeszédek kultúrája Gdansktól Oszakáig: VII. Nemzetközi Hungarológia Kongreszszus szekcióelőadásai, Egyetemi Műhely Kiadó – Bolyai Társaság, Kolozsvár, (182– 201). KÁDÁR Annamária 2008 Kisiskolások mesehősökkel való azonosulása és ellenazonosulása. In: Pletl Rita (szerk.): Az anyanyelvoktatás metamorfózisa. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (61–83). 2010 Gondolkodás-lélektani sajátosságok a negyedikes diákok szabadon írt meséi alapján. In: Pletl Rita (szerk.): Az anyanyelvoktatás mozaikjai. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (75–99). 2012 A kisiskoláskor néhány fejlődéslélektani vetülete. In: Szabó-Thalmeiner Noémi (szerk.): Gyakorlatközelben. Az iskola-előkészítés fortélyai. Ábel Kiadó, Kolozsvár. KÁDÁR Annamária, BODONI Ágnes 2010 Az óvodás és kisiskoláskor játékai elméleti és módszertani megközelítésben. Ábel Kiadó, Kolozsvár.


419

KÁTAI Zoltán 2004a Programozás C nyelven. Scientia Kiadó, Kolozsvár. 2004b Hogyan tanítsuk a programozási technikákat? Szamokt 2004, 14th International Conference. Computer Science And Education, EMT, Cluj-Napoca, 25–28 Martie 2004, (50–56). 2005 “Upperview” algorithm design in teaching computer science in high schools. Teaching Mathematics and Computer Science, vol. 3, no. 2, (221–241). 2007 Dynamic programming strategies on the decision tree hidden behind the optimising problems. Informatics in Education (Institute of Mathematics and Informatics, vol. 6, no. 1, (115–138). 2008a „Frontier algorithms”, Teaching Mathematics and Computer Science, vol. 6, no. 1, (89–108). 2008b The single-source shortest paths algorithms and the dynamic programming. Teaching Mathematics and Computer Science, vol. 6, INFODIDACT (25–35). 2011 Multi-sensory method for teaching-learning recursion. Computer Applications in Engineering Education, vol. 19, no. 2, (234–243). KÁTAI Zoltán, TÓTH László 2010 Technologically and artistically enhanced multi-sensory computer programming education. Teaching and teacher education no. 26, (244–251). KÁTAI Zoltán, KOVÁCS Lehel István, KÁSA Zoltán, MÁRTON Gyöngyvér, FOGARASI Kinga, FOGARASI Ferenc 2011 Cultivating algorithmic thinking: an important issue for both technical and HUMAN sciences. Teaching Mathematics and Computer Science, vol. 9, no. 1, (1–10). KOVÁCS Gabriella 2012 Szerepjátékok a szaknyelvoktatásban – egy interdiszciplináris tér. In: Pieldner Judit, Tapodi Zsuzsa (szerk.): A tér értelmezései, az értelmezés terei. EME – Státus Kiadó, Kolozsvár–Csíkszereda, (96–109). (2012a) Segédeszközök, segédanyagok a nyelvoktatásban – múlt és jelen. In: Pletl Rita, Imre Attila (szerk.): Cultură comunicațională și relații translingvistice în Europa. Editura Scientia, Cluj-Napoca, 2012, (157–164). KOVÁCS Zoltán 2003 Aplicarea metodelor gândirii critice la fizică. Ghid pentru profesori și studenți. HUMANITAS Educational, București, (7–56). 2005 A pozitív gondolkodás kialakítása a fizika tanításában. Komp-Press, ClujNapoca. 2005 A fizika és a kémia tanításának pedagógiai-pszichológiai vonatkozásai. KompPress, Cluj-Napoca. 2008 Socializare interculturală prin educație tehnologică. In: Horváth István, Tódor Erika Mária (ed.): O evaluare a politicilor de producere a bilingvismului. ISPMN, Cluj-Napoca, (296–299). 2010a A BBTE Tantárgymódszertani konferenciáinak története. In: Bocos, Musata, Monica Diaconu, Cristina Saracut, Ioana Tamaian (ed.): Anuarul Institutului de Pregătire Didactică UBB Cluj 2008-2009. Casa Cărții de Știință, Cluj-Napoca, (447– 567). 2010b Az iskolai tanulás minőségének javítása a fejlesztő értékelés módszerével. Bocos, Musata, Monica Diaconu, Cristina Saracut, Ioana Tamaian (ed.): Anuarul Institutului de Pregatire Didactica UBB Cluj 2008-2009. Casa Cărții de Știință, ClujNapoca, (376–392).

420

PLETL RITA

2011 Problémafeladat megoldását elősegítő feladatsorok. In: T. D. Valcan, M. E. Dulama, M. N. Ciocian (ed.): Cercetări și aplicații în didactică. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, (124–129). 2013a Children's Multicultural Socialization through Science and Technology. Practice and Theory in Systems of Education, vol. 8, no. 1, (91–100). 2013b A romániai magyar nyelvű fizikatanár-képzés gondjai, távlatai. In: Surján Péter (fel. szerk.): A fizika, matematika és művészet találkozása a kutatásban. Nemzetközi konferencia magyarul tanító művésztanárok és szaktanárok számára. Marosvásárhely, 2012. augusztus 15–18. ELTE Természettudományi Kar, Budapest, (299–303). KOVÁCS Zoltán (szerk.) 2008 A lézerek működési alapjainak és a lézersugárzás alkalmazásainak tanítása. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca. 2008 Neveléstudományi kérdések II. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca. KOVÁCS Zoltán, SZÉKELY Melinda 2008 A problémamegoldó gondolkodás fejlesztése az általános iskolában. In: Musata Bocos, Liliana Ciascai (ed.): Anuarul Institutului de Pregatire Didactica. Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, (151–166). 2009 Tanulók interkulturális szocializációja kooperáció útján. In: Bábosik István, Torgyik Judit (szerk.): Az iskola szocializációs funkciói. Eötvös József Könyv- és Lapkiadó, Budapest, (45–55). KŐVÁRI Zolna Katinka 2009 Az általános iskolások önismereti tapasztalatainak kifejeződése önjellemzésükben. In: Karlovitz János Tibor (szerk.): Neveléstudományi Egyesület Kiskönyvtára 3. Gyakorló pedagógusok és a pedagógia gyakorlata. Neveléstudományi Egyesület, Budapest, (23–39). 2012 Az elemisták és általános iskolások tanulási technikái és szövegértési eredményei közötti összefüggések. In: Pletl Rita (szerk.): Anyanyelvoktatás – nyelvi horizontok. Erdélyi Múzeum-Egyesület – Scientia Kiadó, Kolozsvár, (149–170). 2013a Az elemisták és általános iskolások tanulási technikái és szövegértési eredményei közötti összefüggések. In: Imre Attila (szerk.): Párbeszédek kultúrája Gdansktól Oszakáig Kolozsvár, 2011. augusztus 22–27. Egyetemi Műhely Kiadó – Bolyai Társaság, Kolozsvár, (58–80). 2013b A média általános iskolások viselkedési szokásait alakító hatása. In: Tőkés Gyöngyvér, Sántha Ágnes (szerk.): Új Média, Médiakonvergencia, Kulturális változások. 2009. március 27–28. Marosvásárhely, Scientia Kiadó, Kolozsvár, (91–101). LUKÁCS Olga, DIENES Dénes (szerk.) 2009 Református oktatás a Kárpát medencében 1690–1918 között. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár. MAGYARI Sára 2005 A fakultatív magyar nyelvoktatás. In: Bodó Barna (szerk.): Romániai magyar évkönyv 2004–2005. Marineasa Kiadó, Temesvár, (459–467). 2006 Készségfejlesztés a fakultatív magyar nyelvórákon. Magiszter, IV. évf., 3-4. szám, (148–157). MARCHIS Iuliana 2008a Az informatika tanításának módszertana. Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár. 2008b Információs és kommunikációs technológiák. Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár.


421

2008c A tanulók geometriai ismereteinek fejlesztése az Euklides program segítségével. In: Bocos Musata, Ciascai Liliana (eds.): Anuarul Institutului de Pregătire Didactică. Casa Cărții de Știință, Cluj-Napoca, (92–97). 2013 Geometria az elemi osztályokban. Proceedings of the International Conference on Education. Knowledge and Learning, 30 March - 1 April 2012, Cluj-Napoca, (36–41). MARCHIS Iuliana, CIASCAI Liliana, COSTA Vitor 2008 Intercultural and Media Education in Teaching Practice. An example of good practice. Acta Didactica Napocensia, vol. 1, no. 2, (69–75). MAKSZIN Imre 2006 Testnevelő tanári kézikönyv. Ábel Kiadó, Kolozsvár. NAGY Imola 2007 A narratívák szerepe a nyelvoktatásban In: Gagyi József (szerk.): Emlékezet és kommunikáció. Narratívák az egyéni, a társas és a közösségi identitás teremtésében. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (273–279). 2012 A (szak)nyelvoktatás néhány aspektusa. In: Pletl Rita, Imre Attila (szerk.): Kommunikációs kultúra és transzlingvisztika Európában. 2011. május 27–28., Marosvásárhely. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (165–172). NAGY-SZILVESZTER Orsolya 2012a An insight into instructed second language acquisition. In: Pletl Rita, Imre Attila (szerk.): Kommunikációs kultúra és transzlingvisztika Európában. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (357–365). 2012b Challenges of English Language Teaching in a Multilingual Classroom. In: János Tibor Karlovitz (szerk.): Current Issues in Theory and Practice of Education. Neveléstudományi Egyesület, Budapest, (163–177). OZSVÁTH Judit 2003. Erdélyi Iskola. Status Kiadó, Csíkszereda. 2006 Fények a Fényből. Státus Kiadó, Csíkszereda. 2010 A hatékony katekézist segítő 5-pont szemléltető módszer. Anuarul Institutului de Pregătire Didactică 2008-2009, (353–362) 2011a Módszerek és eszközök az erdélyi római katolikus hittanárok tanítási gyakorlatában. A tudomány és az oktatás a tudásközpontú társadalom szolgálatában. Selye János Egyetem, Komárom, (495–502). 2011b A Montessori-pedagógia implementálása a katekézisben. Új utak és módok az oktatásban. Neveléstudományi konferencia – 2010. április. Galaxia Gutenberg Kiadó, (147–159). 2012 Carl Rogers személyközpontú szemléletének alkalmazása a középiskolások lelki életre nevelésében. Interaktív eszközök és módszerek a tanulási folyamatban. Neveléstudományi konferencia – 2011. április. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, (293–302). 2013 Az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóirat helye és szerepe a két világháború közötti erdélyi magyar pedagógiai sajtóban. In: Andl Helga, Molnár-Kovács Zsófia (szerk.): Iskola a társadalmi térben és időben 2011–2012. II. kötet. PTE Neveléstudományi Doktori Iskola, Pécs, (155–164). 2013 Az erdélyi magyar tanárképzés kérdése a két világháború között. In: FórisFerenczi Rita, Ozsváth Judit, Marchiș Julianna (szerk.): Tudás és tanulás. Neveléstudományi konferencia – 2012. április. Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, (223–228).

422

PLETL RITA

PAPP Z. Attila, MÁRTON János 2010 Végzős középiskolai diákok továbbtanulása és utánkövető rendszere. In: Szikszai Mária (szerk.): Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai. Támpontok egy lehetséges stratégiához. Ábel Kiadó, Kolozsvár, (149–215). PÉNTEK Imre, TULICS Helga, BATIZ Réka 2003 Matematikai problémák kategorizációja. Erdélyi Pszichológiai Szemle, IV. évf., 1. szám, (63–89). PÉNTEK Imre, SOÓS Júlia 2004 A kognitív teljesítmény meghatározó tényezői komplex feladatokban. Erdélyi Pszichológiai Szemle, IV. évf., 3. szám, (79–107). PÉNTEK János 2002 A nyelvi környezet és a helyesírás. Magyar Nyelvőr, CXXVI. évf., 3. szám, (257–262). 2004a Aktuális folyamatok a romániai (magyar) felsőoktatásban. In: Cseke Péter, Kozma Kis Erzsébet (szerk.): Minőségi igények és módszertani követelmények a felsőoktatásban. Presa Universitară Clujeană, Kolozsvár, (11–18). 2004b Anyanyelv és oktatás. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda. 2005 Lyukasháló: Pedagógusképzés az egyetem árnyékában. Korunk XVI. évf., 6. szám, (67–72.) 2007 Tankönyvek, oktatási anyagok, taneszközök a hazai magyar közoktatásban. In: Bodó Barna (szerk.): Romániai Magyar Évkönyv 2006. Fundatia Diaspora – Ed. Marineasa, Temesvár, (232–240). 2009a A magyar közoktatás nyelvi és szakmai feltételei. In: Bálint Emese, Péntek János (szerk.): Oktatás: nyelvek határán. Közelkép és helyzetkép a romániai magyar oktatásról. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár, (69–109). 2009b Nyelvoktatássá válik a román nyelv tanítása, vagy megmarad eredménytelen „anyanyelv-pedagógiának? In: Bálint Emese, Péntek János (szerk.): Oktatás: nyelvek határán. Közelkép és helyzetkép a romániai magyar oktatásról. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár, (173–176). 2011 Többségi? Kisebbségi? In: Horváth István, Tódor Erika (szerk.): Nyelvhasználat, tannyelv és két(több)nyelvű lét. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kriterion Kiadó, Kolozsvár, (11–26). PLETL Rita 2007 Hagyományos olvasási szokások a változó iskolában. In: Gagyi József (szerk.): Hagyományos és modern kommunikáció. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, (112–118). 2008 Az írásbeli kifejezőképesség alakulása a romániai magyar iskolahálózatban. In: Pletl Rita (szerk.): Az anyanyelvoktatás metamorfózisa. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (11–61). 2009a Az iskolai kommunikáció átalakulása. In: Gagyi József (szerk.): A társadalmi változások kommunikációs univerzuma. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, (187–201). 2009b Az írásbeli kifejezőképesség színvonalának alakulása az elemitől az érettségiig. In: Horváth István, Tódor Mária Erika (szerk.): Nemzetállamok, globalizáció és kétnyelvűség. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, (231–259). 2009c Az anyanyelvoktatás hatékonysága az erdélyi magyar oktatásban. In: Karlovitz János Tibor (szerk.): Gyakorló pedagógusok és a pedagógia gyakorlata. Neveléstudományi Egyesület, Budapest, (67–89).


423

2009d Általános módszertani kérdések. In: Gagyi József (szerk.): A társadalmi változások kommunikációs univerzuma. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, (63–89). 2010a A fogalmazási képesség színvonalának elemzése a szövegalkotás műveleti aspektusából. In: Pletl Rita (szerk.): Az anyanyelvoktatás mozaikjai. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (13–75). 2010b Az elemisták fogalmazási képességének színvonala. In: Barabás László (szerk.): Iskola a magasban, iskola a mélyben. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, (140– 148). 2011a Az iskolai írásos közléskultúra erdélyi helyzetképe. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2011b Az új média kulturális viszonyulást alakító hatásai. In: Ármeán Otília, Gagyi József (szerk.): Új Média és Kommunikatív Magatartás. 2008. február 29. – március 1. Marosvásárhely, Scientia Kiadó, Kolozsvár, (147–163). 2012a Az olvasási és szövegértési képesség színvonalának alakulása az elemitől az érettségiig. In: Pletl Rita (szerk.): Anyanyelvoktatás. Nyelvi horizontok. Erdélyi Múzeum-Egyesület – Scientia Kiadó, Kolozsvár, (13–77). 2012b Helyzetjelentés az erdélyi magyar diákok olvasási és szövegértési képességének színvonaláról. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2012c Kulturális változatok a középiskolások nyelvhasználatában. In: Pletl Rita, Imre Attila (szerk.): Kommunikációs kultúra és transzlingvizstika Európában. 2011. május 27–28., Marosvásárhely. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (74–87). 2013a Kulturális minták keveredése a tizenévesek szövegműveiben. In: Tőkés Gyöngyvér, Sántha Ágnes (szerk.): Új média, médiakonvergencia, kulturális változások. 2009. március 27–28., Marosvásárhely. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (101–111). 2013b Az erdélyi magyar diákok olvasási és szövegértési képességének színvonala. In: Imre Attila (szerk.): Párbeszédek kultúrája Gdansktól Oszakáig. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, (80–103). 2013c Az írásbeli kifejezőképesség alakulása a szövegtervezés, illetve szövegszerkesztés tükrében. In: Imre Attila (szerk.): Párbeszédek kultúrája Gdansktól Oszakág. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, (119–136). 2014 Kulturális mintázatok a tizenévesek szövegműveiben. Ábel Kiadó, Kolozsvár. SALAT Levente, PAPP Z. Attila, CSATA Zsombor, PÉNTEK János 2010 Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai. In: Szikszai Mária (szerk.): Az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete és kilátásai. Támpontok egy lehetséges stratégiához. Ábel Kiadó, Kolozsvár, (9–126). STARK Gabriella 2005a Óvodai tevékenységek módszertana. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2005b Tantervelméleti alapismeretek. Az óvodai és elemi oktatás tantervéről pedagógus(jelölt)eknek. Státus Kiadó, Csíkszereda. 2010 Óvodapedagógia és játékmódszertan. Státus Kiadó, Csíkszereda. 2011 A neveléstörténet tantárgy a romániai magyar tanítóképzésben. KFRTKF, Debrecen, (79–85). 2012a Kisebbségi pedagógusképzés Romániában. Esettanulmány a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézetéről. Educatio, 1. szám, (133–139). 2012b A középiskolai tanítóképzés pedagógiai tankönyveinek tartalmi kánonja. In: Fóris-Ferenczi Rita, Demény Piroska (szerk.): Interaktív eszközök és módszerek az oktatási folyamatban. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, (107–117).

424

PLETL RITA

2013a A romániai magyar tanító- és óvóképzés a Bologna-folyamat tükrében. In: Andl Helga, Molnár Kovács Zsófia (szerk.): Iskola a társadalmi térben és időben 2011– 2012. I. kötet. PTE Neveléstudományi Doktori Iskola, Pécs, (86–96). 2013b Az önálló magyar pedagógusképző intézet „esete” a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. In: Andl Helga, Molnár-Kovács Zsófia (szerk.): Iskola a társadalmi térben és időben 2011–2012. II. kötet. PTE Neveléstudományi Doktori Iskola, Pécs, (250– 259). SZABÓ-THALMEINER Noémi 2007 A pedagógiai értékelés elmélete és gyakorlata. In: Fóris-Ferenczi Rita, Birta Székely Noémi (szerk.): Pedagógiai kézikönyv. Az oktatás pedagógiaelméleti alapjai. Ábel Kiadó, Kolozsvár, (166–202). 2009 Metszet. Az erdélyi magyar állami óvó- és tanítóképzés húsz éve egy vizsgálat tükrében. Státus Kiadó, Csíkszereda. 2010 A pedagógiai kutatás alapjai. Státus Kiadó, Csíkszereda. 2011a Az erdélyi magyar pedagógusképzés összehasonlító vizsgálata (1990–2006). In. Keszeg Vilmos (szerk.): Iskolák, iskolamesterek, diákok Erdélyben. Iskola- és oktatástörténeti tanulmányok. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, (214–223). 2011b A matematikai eredményességet befolyásoló tényezők. PedActa, 1. szám, (91–99). 2012b A Szatmár megyei tanítóképzés története, különös tekintettel a református tanítónőképzésre. In: Pinczésné Palásthy Ildikó (szerk.): A református tanítóképzés múltja, jelene és jövője. Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen, (41–46). 2012c Interaktív módszerek az óvodapedagógus- és tanítóképzésben. In: FórisFerenczi Rita, Demény Piroska (szerk.): Interaktív eszközök és módszerek a tanulási folyamatban. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, (371–380). 2012c A matematikai fejlesztést megalapozó képességek alakítása kisgyermekkorban. In: Brezsnyánszky László, Györgyiné Harsányi Judit, Jenei Teréz (szerk.): Tanulmányok a kora gyermekkor pedagógiája, pszichológiája köréből. Bessenyei Könyvkiadó, Nyíregyháza, (139–147). SZALÓ Réka 2011 Drámatechnikák a nyelvoktatásban In: Butiurcă, D., Druță, I., Imre, A. (eds.): Terminology and Translation Studies. Scientia Publishing House, Kolozsvár, (351–361). SZÁNTÓ Bíborka 2011 Megérzés és megéreztetés. A szinesztézis és a szinesztézia az anyanyelvi nevelésben. PedActa, I. évf., 1-2. szám, (85–89). 2013a Élmény- és értékközpontú irodalmi nevelés. Katolikus Pedagógia. Nemzetközi Neveléstudományi Szakfolyóirat, 1-2. szám, (103–109). 2013b A PIRLS-mérésben alkalmazott és a tankönyvi információszerző szövegekhez kapcsolódó feladattípusok összehasonlító elemzése. In: Dósa Zoltán (szerk.): Kompetencia- és tudástranszfer az oktatásban. A IV. tudományos ülésszak előadásai. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, (161–175). 2013c Egyetemi hallgatók helyesírási készsége az Implom József helyesírási verseny feladatainak tükrében. PedActa, III. évf., 1. szám, (129–142). SZENTES Erzsébet 2008 Foglalkozásválasztás és továbbtanulási szándék vizsgálata XII. osztályosok körében. In: Pletl Rita (szerk.): Az anyanyelvoktatás metamorfózisa. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (113–127).


425

2010 Életpálya-elképzelések és karrierhez rendelt értékek a 12. osztályosok esszéiben. In: Pletl Rita (szerk.): Az anyanyelvoktatás mozaikjai. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (131–145). 2012 Pályaválasztás és pályakép vizsgálata a XI. osztályosok körében. In: Pletl Rita (szerk.): Anyanyelvoktatás. Nyelvi horizontok. Scientia Kiadó, Kolozsvár, (135–147). SZENTES Erzsébet, FAZAKAS Ida 2010 Szociálpedagógus hallgatók munka-érték, munka-érdeklődés összehasonlító vizsgálata. In: Estefánné Varga Magdolna, Ludányi Ágnes (szerk.): Tanárképzés, szociális képzés, gyermekvédelem. Tanulmányok a pszichológia, a neveléstudomány és a szociálpedagógia területéről. Eszterházy Károly Főiskola, Eger, (91–109). SZILÁGYI Mária, DEMÉNY Piroska 2005 Szavak kincsesháza. Játékos nyelvi feladatgyűjtemény. Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár. TÓDOR Erika Mária 2004 Strategii de lectură comprehensională (despre rostul pedagogic al „cuvintelor” și „ne-cuvintelor” în procesul de constituire de sens). In: Pamfil, Alina, Monica Onojescu (coord.) Literar/Nonliterar. Comprehensiune, interpretare, comunicare (Lucrările simpozionului național de didactică a limbii și literaturii române, ediția IV). Casa Cărții de Știință, Cluj-Napoca, (215–220). 2005a Școala și alteritatea lingvistică. Contribuție la pedagogia limbii române ca limbă ne-maternă. Casa Cărții de Știință, Cluj-Napoca. 2005b A kódváltás és az aszimmetrikus kétnyelvűség nyelvpedagógiai összefüggései. Magyar Pedagógia, 1. szám, (41–59). 2008 Studiul de caz și evaluarea formatoare? Concluziile unui studiu de caz despre implementarea acestei metode în practica vieții școlare. In: Pamfil, Alina, Monica Onojescu (coord.) Literar/Nonliterar. Comprehensiune, interpretare, comunicare (Lucrările simpozionului național de didactică a limbii și literaturii române, ediția VIII). Casa Cărții de Știință, Cluj-Napoca, (170–175). 2009a Predarea-învățarea limbii române ca ne-maternă (O alternativă a lingvisticii aplicate). Editura Scientia, Cluj-Napoca. 2009b Planning of didactic ways and mental lexicon for bilingual speakers. Analele Universității Stefan cel Mare Suceava, Seria Științe ale Educației, tomul VI, Editura Universității Suceava, Suceava, (778–788.) 2010a Din trecutul și prezentul didacticii limbii române ca nematernă. In: Perfecționarea cadrelor didactice din învățământul preuniversitar care predau limba română minorităților naționale. Casa Cărții de Științe, Cluj-Napoca. 2010b Bilingvismul, reprezentarea semantica, scoala. In: Horváth István, Tódor Erika Mária (szerk.): Limbă, identitate, multilingvism și politici educaționale. ISPMN – Kriterion Kiadó, Kolozsvár, (93–111). 2011 Kétnyelvű lét és iskola (Helyzetkép a román nyelv elsajátításának aktuális kérdéseiről a magyar tannyelvű iskolákban). In: Strédl Terézia, Nagy Melinda (szerk.): Vedľa seba alebo spolu?! Egymás mellett vagy együtt?! Selye János Tudományegyetem, Komárno, (elektronikus formátum). TORÓ Jolán, TÁNCZOS Ibolya 2008 A beszédművelés tanítói kézikönyve. Ábel Kiadó, Kolozsvár. TÓTH Szilárd 2005 A történelemtanítás módszertana. Accent Kiadó, Kolozsvár. 2009 A történelemtanítás didaktikája. Argonaut Kiadó, Kolozsvár.

426

PLETL RITA

2010 A romániai magyar nyelvű általános- és középiskolai történelemtanítás során leggyakrabban felmerülő problémák a XXI. század elején. Anuarul Institutului de Pregătire Didactică, nr. 3, 2008-2009. Casa Cărții de Știință, Kolozsvár, (348–353). ZSIGMOND István 2003 Az oktatáspszichológia kognitív forradalma. Új Pedagógiai Szemle, május, (3–15). 2008a Az értő olvasás fejlesztése. Ábel Kiadó, Kolozsvár. 2008b Metakognitív stratégiák. Scientia Kiadó, Kolozsvár. 2009 Role of Conditional Knowledge in Conscious Reading. The Integrating Model of Metacognition. In: M. L. Dionísio; J. A. Brandão de Carvalho e R. V. Castro (eds.): Discovering Worlds of Literacy. Proceedings of the 16th European Conference on Reading and 1st Ibero-American Forum on Literacies. Littera/CIEd, Braga, elektronikus változat: http://repositorium.sdum.uminho.pt/handle/1822/12033 (letöltés ideje: 2015. május 2.) ZSIGMOND István, PORSCHE Éva 2009 Olvasási stratégiák. Pro-Print Kiadó, Csíkszereda.

Pszichológia és gyógypedagógia (2002–2013) JÁNOS RÉKA, PLETL RITA A pszichológia és gyógypedagógia területén az elmúlt tizenkét év alatt elért eredményekről előbb a Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében biztosított képzés intézményi keretének és személyi állományának a bemutatása, majd a fontosabb szakmai szervezetek rövid ismertetése révén próbálunk számot adni a soron következőkben.

1. Pszichológus és gyógypedagógus képzés a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (JÁNOS RÉKA)

1.1. Előzmények A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelvű pszichológus és gyógypedagógus képzés szorosan összefonódik, így ebben az alfejezetben a két szakot együtt mutatjuk be. Kolozsváron az első Pszichológia tanszéket 1919-ben alapították. Élére Florian Ștefănescu-Goangăt nevezték ki, aki a Wundt lipcsei Pszichológia Intézetében szerezte oklevelét. Wundot tekintik a pszichológia atyjának, ő hozta létre az első Kísérleti Pszichológia Laboratóriumot 1879-ben. A pszichológia önálló tudományként való megjelenése a kísérletezésre, az emberi viselkedés tanulmányozására koncentrált és ezt a hagyományt ma is őrzi a kolozsvári pszichológus képzés. Florian Ștefănescu-Goangă remek szervező tudós volt, aki 1922-ben létrehozta az országban első Kísérleti, Összehasonlító és Alkalmazott Pszichológia Intézetet. Rövid időn belül az Intézetben egy korszerű eszközökkel felszerelt kísérleti laboratóriumban kutathattak a szakemberek és diákok. Ezzel egyidőben Florian Ștefănescu-Goangă létrehozott egy tudományos könyvtárat is melyben megtalálhatóak voltak a legfontosabb külföldi pszichológia könyvek és szaklapok. Bár a pszichológia ismeretlen tudomány volt Romániában 1930-ban már jelentős kutatócsoport tevékenykedett Kolozsváron, akik önálló kiadót hoztak létre és célul tűzték ki a pszichológia alkalmazását a gyakorlatban. 1945 május 28-án Mihály román királyrendeletével létrejött a kolozsvári magyar egyetem. Az A Bölcsészet- Nyelv és Történettudományi Kar keretén belül megalakult a Neveléstudományi- és Lélektani Intézet. Az intézetben a kor szellemének megfelelően állatkísérletekkel foglalkoztak a felsőbb idegtevékenységek 427

428

JÁNOS RÉKA, PLETL RITA

működését és a tanulás mechanizmusait tanulmányozták. A humán reflex-kamrában az általánosítás és elvonatkoztatás jelenségeit vizsgálták. A gyógypedagógia részlegen jelentős eredmények születtek a gyermekek korai fejlesztésesével kapcsolatosan. 1959. július elsején a Bolyai Egyetem hatalmi kényszerre egyesült a Babeș Egyetemmel. 1977–1989 között Románia területén beszüntették a pszichológus képzést. 1989-ben újra megalakult a Pszichológia tanszék, mely kezdetben a Történelem és Filozófia Kar keretén belül működött. 1997-ben alapították a Pszichológia és Neveléstudományok Kart. A Pszichológia és Neveléstudományok Kar biztosítja a romániai magyar tannyelvű pszichológus és gyógypedagógus képzést. Az újrakezdéskor csak néhány diák tanult magyar nyelven, akik a román diákokkal együtt felvételiztek, de magyar csoportként működtek, és fokozatosan, a lehetőségekhez mérten, egyre több tantárgyat anyanyelvűkön tanulhattak. A magyar diákok létszáma évről-évre növekedett a 2000-es évek elejéig, amikor a negatív demográfiai hullámnak tulajdoníthatóan a létszám enyhe csökkenést mutatott.

1.2. A 2002–2013-as időszak pszichológia és gyógypedagógia képzésének intézményi feltételei 2005. június 28-án alakult az Oktatásban Alkalmazott Pszichológia Tanszék, melyben a pszichológia és gyógypedagógia magyar tannyelvű szakon oktató tanárok tömörültek. Ez a tanszék 2011/1-es tanügyi törvény értelmében 2012. február 26-tól mint Alkalmazott Pszichológia Intézet működik. Az intézet fő célkitűzése a kolozsvári pszichológia és gyógypedagógia hagyományainak továbbvivése, azaz a kísérleti és alkalmazott jelleg megőrzése. Az Alkalmazott pszichológia Intézetben, a 2002–2013 közötti időszakban 11 hazai és 4 külföldi (3 magyarországi és 1 belgiumi) munkatárs dolgozott főállásban. Az Alkalmazott Pszichológia Intézet két alapképzési szakot lát el: gyógypedagógia és pszichológia szakokat, valamint biztosítja a Babeș–Bolyai Tudományegyetem tanár szakos diákjainak a pszichológiai és gyógypedagógiai felkészítését. A pszichológia alapképzésen az oktatás két képzési formában zajlik: nappali és távoktatás formában. A távoktatásban történő képzési forma lehetőségének intézményi feltétételeit Szamosközi István teremtette meg a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1998-ban indult az első távoktatási évfolyam a pszichológia szakon, magyar nyelven. Ez a képzési forma lehetőséget biztosít a továbbtanulásra mindazok számára, akik munka mellett szeretnének oklevelet szerezni. Ugyanakkor számos olyan hallgató tanul ebben a képzési formában, akinek nem volt lehetősége pszichológiát tanulni a forradalom előtti időszakban. Nagyon sok diák a második vagy akár harmadik oklevelének megszerzésére törekszik. A távoktatási képzés egy másik érdekessége, hogy 50 év feletti hallgatók is nagy számban fordulnak elő.

PSZICHOLÓGIA ÉS GYÓGYPEDAGÓGIA (2002–2013)

429

A 2002–2013 közötti időszakban, a pszichológia nappali szakon első évben átlagban 70–80 diák tanult és 45–60 hallgató fejezte be sikeresen a tanulmányait. A pszichológia távoktatási formában a létszám évfolyamonként 70–80 fő. Érdemes megjegyezni, hogy egyre több magyarországi hallgató tanul a pszichológia és gyógypedagógia szakon, a távoktatási képzési formában számuk meghaladja a Romániából érkező diákok számát. A gyógypedagógia képzésben évfolyamonként 30–35 diák tanul. A diáklétszám növekedése illetve a Bolognai rendszer bevezetése szükségessé tette a mesteri képzés elindítását. Az Alkalmazott Pszichológia Intézet szakirányításával megalakult a Pszichológiai tanácsadás és beavatkozás mesteri képzés. A mesterképzésben, évfolyamonként 40–50 hallgatónk volt a 2002–2013-as periódusban. Az intézet működésének sikerességét a munkatársak a diákok, a szaklaboratóriumok, a tudományos szaklapok, a könyvtár, a projektekben való részvétel és a társadalomnak nyújtott szolgáltatások biztosítják. A következőkben ezekről írunk részletesebben.

1.2.1. Szaklaboratóriumok Az Alkalmazott Pszichológia Intézetben egy korszerűen felszerelt laboratórium biztosítja a diákok gyakorlati felkészítését. A laboratóriumban a Wiena Test System eszközei valamint SHL (pszichometrikus tesztelésre használt) eszközök találhatóak, melyekkel hatékonyan lehet értékelni a kognitív, motivációs és érzelmi folyamatokat. A laboratóriumban elsősorban a munka- és szervezetpszichológiához tartozó szakgyakorlat folyik, valamint lehetőséget biztosít a diákok számára a kísérletezésre. A számítógépes eszközök segítségével lehetőség van a munka iránti attitűd, munkamotiváció, valamint a kockázatvállaló viselkedés mérésére. A számítógépes tesztek segítségével neurofiziológiai vizsgálatokat is lehet végezni. További érdekessége a Wiena Test System programnak, hogy új tesztek kidolgozását is lehetővé teszi. Az SHL módszer a világ egyik legsikeresebb programcsomagja, amely az alkalmazottak és vezetők kiválasztását valamint munkahelyi attitűdök mérését célozza. A tesztek segítségével fel lehet mérni a munkahelyi viselkedés számos aspektusát, és a nyert eredmények alapján nagy pontossággal meg lehet találni a kitöltőknek az optimális munkahelyet, illetve a szervezetek számára alkalmas vezetőket illetve munkaerőt. A 2002–2013 közötti időszakban a laboratórium folyamatosan bővült új eszközökkel. A laboratóriumban találhatóak klasszikusabb, pszichológiai felmérésekre alkalmas berendezések is (új, ügyesség, egyensúlyérzék, disztributív figyelem stb. mérésére alkalmazott eszközök), melyeket a munka végzéshez szükséges kompetenciák mérik. A szaklaboratóriumot leginkább a harmadéves diákok használják,

430


elméleti tudásuk elmélyítése céljából. Szakgyakorlat végzése közben a 2002–2013as időszakban komplex pszichológiai kiértékeléseket végeztek hallgatóink. A laboratóriumban az első éves diákok is végeztek gyakorlatokat, a különböző teszteken és feladatokon elért eredményeik feldolgozása segítette őket a kísérleti pszichológia és a statisztika megértésében. A munka- és szervezetpszichológia laboratórium mellett az Alkalmazott Pszichológia Intézetben a komplex pszichodiagnosztikához szükséges új és hagyományos tesztek is megtalálhatóak. A tesztek alkalmazását, kiértékelését már másodévesen elkezdik tanulni a diákok, de a mesteris hallgatók oktatásának ez az egyik fő pillére.

1.2.2. Könyvtár A tanulmányi könyvtár 1999-ben alakult, első sorban abból a célból, hogy a pszichológia és gyógypedagógia szakokon oktatott tantárgyakhoz szükséges szakirodalmat biztosítsuk a diákok számára. A kezdetekben a könyvállományt a tanárok biztosították, saját könyveik adományozásából valamint új könyvek megvásárlásából. Több sikeres pályázat is hozzájárult a tanulmányi könyvtár könyvállományának bővítéséhez. A tanulmányi könyvtár működésének egyik nagyszabású bővülése 2010-ben következett be. A kolozsvári Soros alapítvány könyvtárának felszámolásával a tanulmányi könyvtárunk örökölte meg annak pszichológia, pedagógia és gyógypedagógia tematikájú könyveit és szakfolyóiratait. 2013-ig sokat fejlődött a könyvtár, több mint 4000 könyvet, több száz szakfolyóiratot és tematikusan rendezett cikket tartalmaz. A könyvek, tudományos szakfolyóiratok és cikkgyűjtemények mellett a könyvtárban találhatóak digitális eszközök is, melyeket a tanulásban akadályozott, beszédhibás és hallássérült gyermekek fejlesztésében lehet alkalmazni

1.2.3. Szakfolyóirat Az Alkalmazott Pszichológia Intézet koordinálja az Erdélyi Pszichológiai Szemle tudományos szakfolyóiratot. A szakfolyóirat első száma 2000-ben jelent meg, az alapító igazgató Szamosközi István professzor. Az első számokban már sikerült megjelentetni olyan kutatók tanulmányait is, akik a pszichológia nagyjaiként vannak számon tartva. Példaként Joseph P. Forgas (Fogács József) nevét említhetjük, aki magyar származású, jelenleg Ausztráliában élő szaktekintély a szociálpszichológiában. Az Erdélyi Pszichológiai Szemlében hazai és külföldi kutatók publikálnak. A szerkesztőbizottságban neves külföldi és hazai tudósok és szakemberek is megtalálhatóak, ezzel is emelve a tudományos lap hírnevét. Az Erdélyi Pszichológiai Szemle megtalálható a hazai és magyarországi jelentősebb egyetemi könyvtárakban. A 2002–2013 között évi négy szám jelent meg, melyekben a pszichológia és gyógypedagógiai nagyon széles területeivel kapcsolatos tudományos


431

cikkeket publikáltuk. 2010-ig a cikkek magyar nyelven jelentek meg, 2011-től a lap angol nyelven jelenik meg. Az Erdélyi Pszichológiai Szemlét akkreditálta a hazai szakbizottság és a nemzetközi adatbázisokban is megtalálható (a kivonatok a PsycINFO-ban, a teljes cikkek az EBSCO-n). Az Erdélyi Pszichológiai Szemlének több tematikus különkiadása is megjelent. Az első különkiadás 2005-ben került kiadásra dinamikus értékelés tematikában. A kötetben a téma legjelentősebb kutatói és gyakorló szakemberei publikáltak (többek között Reuven Feuerstein, David Tzuriel, Carol S. Lidz stb.) A második, 2006ban megjelent különkiadás témája az inkluzív és kognitív nevelés volt. Az inkluzív oktatás megvalósításának feltételei, a külföldön szerzett tapasztalatok iránt nagyon sok szakember mutatott érdeklődést, így ebben a tematikában két szám is kiadásra került.

1.2.4. Kognitív Változtathatóság Központ Az alkalmazott Pszichológia Intézet szolgáltatásokat biztosít alkalmazkodási problémás, tanulási zavaros valamint veszélyeztetett gyermekeknek. A Nemzetközi Kognitív Változtathatóság Központban első sorban Reuven Feuerstein által kidolgozott módszereket alkalmazzuk a kognitív potenciál aktiválása céljából. A központ mottója: minden gyermek változtatható, csak meg kell találni a megfelelő ajtót hozzá. A központnak három fő célja van: 1. Az értelmi potenciál aktiválása kognitív fejlesztő és érzelmi, motivációs valamint viselkedési menedzsment technikák alkalmazása által, nagy hangsúlyt fektetve a mediált tanulásra. A központ pszichodiagnosztikai tevékenységet is ellát. A gyermekek értékelésében klasszikus teszteket és formatív próbákat is alkalmazunk. A formatív próbák nem az aktuális teljesítményre fókuszálnak, hanem az alkalmazásuk közben kapott segítségek felhasználásának mértékét is mérik. Általuk azonosíthatóvá válnak a hibás kognitív működések és azok fejlesztési lehetőségei is. 2. A mesteris diákok szakmai gyakorlatának biztosítása. 3. Új eszközök és technikák kidolgozása a kognitív funkcionalitás mérésére és fejlesztésére. A Kognitív Változtathatóság Központba a gyermekek szülői és/vagy tanári kérésre érkeznek. Az első találkozások alkalmával a gyermekek komplex kiértékelése történik, majd az itt kapott eredmények, a megfigyelések, valamint a szülői és tanári észrevételek alapján elkészül a fejlesztési terv. A fejlesztés szintén a központban történik a megfelelő szakember vezetésével, aki a mesteris diákokat és önkénteseket is tutorálja. A Központban az Alkalmazott Pszichológia Intézet öt munkatársa dolgozik, akik a speciális értékelő és fejlesztő eszközök alkalmazásának akkreditált gyakorlói. Tevékenységükről az Alkalmazott Pszichológia intézet munkatársainak bemutatásánál írunk részletesebben.

432


1.3. Projektek és konferenciák 1.3.1. Nemzetközi projektek Az Alkalmazott Pszichológia Intézet központi kutatási témája a 2002–2013 közötti időszakban az iskolai sikeresség kognitív, emocionális, viselkedési és motivációs tényezőinek diagnosztizálása valamint ezek fejleszthetősége volt. Továbbá, főként a gyógypedagógia szakcsoport munkatársai a tanulási zavaros és a tanulásban akadályozott gyermekek fejleszthetőségét tekintették fő kutatási irányvonalnak. Mindkét kutatási témának a gyakorlati alkalmazhatósága az inkluzív oktatás megvalósítása Romániában. Az Alkalmazott Pszichológia Intézet munkatársai több egyező tematikájú hazai és nemzetközi pályázatban részt vettek. A kétezres évek elején (2000–2003) a pszichológia tanszék munkatársai az INSIDE című nemzetközi pályázatban működtek közre melyet az Európai Unió finanszírozott. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és gyógypedagógia magyar szakai mellet az Antwerpeni Egyetem, a norvégiai INAP (Institute for Applied Pedagogy) valamint a Sarah Duffen Centre for Developmental Disability (Sarah Duffen Fejlődési Rendellenességek Központ) működtek együtt. A projekt célja az európai inkluzív oktatás feltérképezése, a sikeres gyakorlatok azonosítása, ezek népszerűsítése valamint gyakorlatba ültetése volt. Kolozsváron is megszervezésre került egy workshop, ahol hazai tanárok ismerhették meg a sikeres inklúziós példákat illetve azokat az eszközöket, módszereket és technikákat melyek alkalmazásával hatékonyabban valósítható meg a gyermekek együtt oktatása. A következő nagyszabású projekt az INCLUES Comenius pályázat volt. A pályázat 2003–2006 közötti időszakban, több európai egyetemmel együttműködve, az inkluzív oktatás előnyeit népszerűsítette. A pszichológia és gyógypedagógia szak kolozsvári részvevőinek fontos szerepe volt a projektben. Elsősorban Románia területén térképeztük fel azokat a pozitív példákat, melyek a fogyatékkal élő gyermekek speciális szükségleteinek kielégítésével sikeresen valósították meg az inkluzív oktatást. A romániai partnernek egy másik fő szerepe a projekt tudományos eredményeinek publikálása volt az Erdélyi Pszichológiai Szemlében, melynek tematikus különszámai jelentek meg. A harmadik, az említett kutatási tematikánknak megfelelő sikeres pályázat a DAFFODIL (Dynamic Assessment of Functioning and Oriented at Development and Inclusive Learning) Comenius pályázat volt (2008–2011). A projektben több ország vett részt: Belgium, Spanyolország, Portugália stb. A pályázat a gyermekek kognitív működésének és coaching-olásának dinamikus módszerekkel történő értékelésére összpontosított. A pályázat munkatársai arra törekedtek, hogy a különböző értékelési technikák (orvosi, pszichológiai, gyógypedagógiai módszerek) között kapcsolatot teremtsenek. A pályázatban a résztvevő országokban feltérképezték az iskolai alkalmassági vizsgálatok különböző eljárásait, majd ezek megvitatása által


433

egy egységesen elfogadható eljárás kidolgozását valósították meg. A projekt egy könyv és egy DVD kiadását tette lehetővé, melyekben a leghatékonyabb dinamikus kiértékelési gyakorlatokat tették közzé. Az Intézet munkatársainak egy másik fontos nemzetközi pályázata az ISHEDS (Identification and Support in Higher Education for Dyslexic Students) Tempus projekt volt. A pályázat európai tapasztalatok megosztását tette lehetővé azzal kapcsolatosan, hogy miként lehet hatékony segítséget nyújtani a dyslexiás személyeknek. A pályázatban résztvevő kutatóknak sikerült behatárolni azokat a törvényi, azonosítási és fejlesztési lehetőségeket, melyek segítségével könnyíteni lehet a dyslexiás személyek tanulását és beilleszkedését az egyetemi oktatásba. A 2007–2013 közötti időszakban Kis Szidónia docens koordinálása alatt a pszichológia és gyógypedagógia szakos hallgatóknak lehetőségük nyílt a szakmát gyakorló szakemberek mellett gyakorlati tapasztalatot szerezni. A POSDRU program célja a sikeres munkavállalást célozta az egyetemi évek alatti szakmai tapasztalat megszerzése által.

1.3.2. Hazai pályázatok Az Alkalmazott Pszichológia Intézet munkatársai két jelentősebb belföldi finanszírozású pályázatot nyertek el a 2007–2009 közötti időszakban. Az iskolai érettség értékelése formatív diagnosztikai eszközökkel című pályázat célja olyan eszközök előállítása és validálása volt, melyekkel hatékonyabban lehet előrejelezni az iskolai sikerességet mint a hagyományosan alkalmazott tesztekkel. A pályázatot Szamosközi István professzor koordinálta, akinek a doktori értekezése is hasonló témával foglalkozott. A másik projektet Kis Szidónia docens vezette, a cél az inklúzív oktatás elősegítése volt a Feuerstein Eszköz Gazdagító Program validálása által. A két pályázatban elért eredményekről egy könyv is kiadásra került: Kis Szidónia (szerk.): Az iskolai beilleszkedési problémák felismerése, prevenciója és terápiája. Presa Universitara Clujeana, 2008.

1.4. Nyári iskolák 2010 júliusában a Pszichológia és Neveléstudományok Karon belül az Alkalmazott pszichológia tanszék egy nagyszabású nyári iskolát szervezett az izraeli Feuerstein Intézettel közösen. Számos európai, afrikai és amerikai országból érkeztek résztvevők, akik több érdekes téma közül választhattak: 1. A tanulási potenciál kiértékelésének eszközcsomagja. A képzés 3 szinten zajlott, kezdőknek, haladóknak és képzőknek. 2. Eszköztár-gazdagító program. A képzések folyamán a résztvevők olyan eszközök alkalmazását tanulhatták meg, melyek a gyermekek kognitív fejlődését

434


célozzák. A basic programcsomag kis gyermekeknél és a tanulásban súlyosan akadályozott gyermekeknél az alapvető gondolkodási műveletek kialakítását, szövegértést, érzelmek felismerését és megfelelő alkalmazását, indulatkezelést és konfliktus megoldást fejleszt. Az Instrumental Enrichment standard eszközei az iskoláskorú gyermekek fejlesztésére irányul. Mindkét fejlesztő programban a hangsúly nem a specifikus tantárgyi tartalmak kialakításán van, hanem gondolkodni és cselekedni tanít, oly módon, hogy a gyermek számára folyamatosan biztosítva van a pozitív tanulási tapasztalat. A képzéseket főként Izraelből érkező tanárok tartották, akik a módszer akkreditált alkalmazói és fejlesztői.

1.5. Az Alkalmazott Pszichológia Intézet munkatársai Szamosközi István egyetemi tanár, fő érdeklődési köre a kognitív pszichológia és az intelligencia kutatások, mérések. Az országban elsőként vezette be a formatív diagnosztika tantárgy oktatását, mely egy teljesen megváltozott szemléletmód az értelmi képességek értékelésében A 2002–2013 közötti időszakban aktívan részt vett a pszichológia és gyógypedagógia magyar nyelven történő képzés fejlesztésében. Megalapította az Erdélyi Pszichológiai Szemle tudományos folyóiratot és a tanulmányi könyvtárat, melyet azóta is számos könyvvel és cikkel fejleszt. Létrehozta a Pszichológiai Tanácsadás és Beavatkozás mesteri képzést és jelenleg egy új mesteri kidolgozását is sikeresen teljesítette. A Pszichológia és Neveléstudományok Karon működő Pszichodiagnosztika és Tudományosan validált pszichoterápiák doktori iskolában több magyar hallgató doktori fokozatának megszerzésében nyújtott szakmai támogatást. A doktori címet nyert diákok közül többen is (Kotta Ibolya, Bernáth Anna, Kálcza Jánosi Kinga, Demeter Kármen) az Alkalmazott Pszichológia Intézet munkatársai. Kiss Szidónia egyetemi docens eredetileg biológia szakot végzett majd ezt követte a gyógypedagógia szak elvégzése. Kutatási területe a humángenetika és a neuropszichológia és jelenleg e tudományágak alkalmazott területeit is oktatja az egyetemen. Kiss Szidóniának több könyve jelent meg genetika és neuropszichológia témakörben. A gyógypedagógia szakcsoport vezetője illetve az Erasmus programokat koordinálja. Többször is az Erasmus program keretén belül tanárként oktatatott a Budapesti ELTE-n. A Kognitív Változtathatóság Intézetben a gyakorlatban is foglalkozik gyermekekkel, akik kognitív működését speciális mozgások segítségével optimizálja. János Réka egyetemi adjunktus az analógiás gondolkodás mechanizmusainak feltárásával és fejlesztésével foglalkozik. Kutatási területe a kognitív folyamatok működésének feltérképezése és olyan számítógépes eszközök kidolgozása, melyek alkalmazhatóak diagnosztikai, kutatási és fejlesztési célokra is. Részt vett az Erdélyi Pszichológia Szemle megalapításában, illetve a tanulmányi könyvtár létrehozá-


435

sának egyik kezdeményezője volt. 2008–2012 közötti időszakban tanszékvezetői pozíciót töltött be. A Kognitív Változtathatóság Intézet vezetőjeként a gyermekek diagnosztizálásával és kognitív fejlesztésével foglalkozik. Orbán Réka egyetemi adjunktus a gyógypedagógia tárgyakat oktatja. Élénken érdeklődik az értelmileg akadályozott gyermekek és felnőttek gyógypedagógiája, fejleszthetősége és életminősége iránt. Publikációi is ebben a témakörben íródtak. Doktori értekezésében feltérképezte az erdélyi gyógypedagógia történetét. Nagyon sok diák államvizsga-dolgozatát koordinálta. A Nemzetközi Kognitív Változtathatóság Intézetben az értelmi akadályozottak fejlesztésével és korai fejlesztéssel foglalkozik. Ráduly Zörgő Éva egyetemi adjunktus óraadóként tanít a gyógypedagógia és pszichológia szakokon. Logopédusként dolgozik a Báthory István Elméleti Líceumban, így az elméleti tudás átadása mellett biztosítja a diákok hatékony gyakorlati felkészítését is. A tanulási zavaros gyermekek diagnosztizálásával és fejlesztésével is foglalkozik. Erdély-szerte felkészítőket tart tanítók és tanárok számára a tanulási zavarokkal küzdő gyermekekkel való bánásmódról és technikákról. Vargha Jenő-László egyetemi adjunktus az egészségpszichológia, klinikai pszichológia és pszichoterápia valamint kognitív- és viselkedésmódosítások tantárgyakat oktatja. A 2002–2013 közötti időszakban több könyvet is írt társzerzőként. Magyar nyelven a következő könyvei jelentek meg: Klinikai gyakorlat – Támpontok a klinikai pszichológiához (Cluj, Editura Presa Universitară Clujeană, 2008), Klinikai pszichológia. 1 rész (Cluj, Editura Presa Universitară Clujeană, 2009), Bevezetés a pszichoterápiák integratív szemléletébe (Cluj, Editura Presa Universitară Clujeană, 2009) és Klinikai pszichológia. 2. rész (Cluj, Editura Presa Universitară Clujeană, 2011). Vargha Jenő-László több nemzeti és nemzetközi workshopon és konferencián is tartott előadásokat és vezetett workshopokat. Kotta Ibolya egyetemi adjunktus iskolapszichológiát és kísérleti pszichológiát tanít. Doktori disszertációjában az iskolai alkalmazkodás emocionális tényezőinek feltérképezésével foglalkozott. Videotréneri minősítéssel rendelkezik, mellyel hatékonyan lehet növelni a tanárok előadói kompetenciáit valamint a családon belül működő kapcsolatokat Bernáth (Vincze) Anna egyetemi adjunktus fejlődéspszichológiát ad elő. Érdeklődési területe a kognitív viselkedésterápiák és az irracionális hiedelmek, ebben a témában szerezte PhD fokozatát, illetve több cikket publikált. Társzerzője a Bevezetés a fejlődéslélektanba (Presa Universitara Kiadó, 2010) című könyvnek. Batiz Enikő egyetemi tanársegéd fő érdeklődési területe a pszichodiagnosztika klasszikus és alternatív eljárásai. A tanulási potenciált értékelő eszközcsomag akkreditált használója. Publikációi ebben a témakörben jelentek meg. A Nemzetközi Kognitív Változtathatóság Intézetben diagnosztikai tevékenységet folytat illetve foglalkozik az alapképzéses valamint mesteris diákok szakmai gyakorlatával is.

436


Kálcza Jánosi Kinga egyetemi tanársegéd mind a pszichológia, mind a gyógypedagógia képzést sikeresen teljesítette. Érdeklődési területe a pszichoszomatika, az egészség magatartás motivációs vetületei. Doktori értekezésében a cukorbetegek betegséghez való viszonyulását, motivációjukat és intellektuális teljesítményüket vizsgálta nemzetközi összehasonlítást is belefoglalva. Demeter Kármen egyetemi tanársegéd az agresszivitás és asszertív témakörökkel foglalkozik. Olaszországi szakmai útján az agresszivitás kérdéskörát vizsgálta. Doktori dolgozatában az iskolai agresszivitást tanulmányozta. Családterápiás minősítéssel is rendelkezik. Számos államvizsga-dolgozatot és mesteri disszertációt irányított. Szekszárdi Júlia docens, magyar-német szakos tanárként kezdte pályafutatását, tudományos minősítést pedagógiából szerzett. Fő témái a konfliktusok pedagógiája és az osztályfőnöki tevékenység. Tanított az ELTE-n és a Veszprémi Egyetemen is. A 2002–2012 közötti időszakban a Babeș–Bolyai Tudománygyetemen konfliktus-kezelést tanított. Mérő László professzor matematikusból lett pszichológus kutató, jelenleg az ELTE Pszichológiai Intézete és a kolozsvári BBTE Alkalmazott Pszichológiai Intézete professzora. Többek között gazdaságpszichológiát, üzleti gondolkodást, az érzelmek logikája című tantárgyat, játékelméletet, viselkedési stratégiákat tanít. Az elmúlt tíz évben a memetikai marketingkutatás technológiájának kifejlesztésén dolgozott. Eredményeit sikerrel alkalmazzák számos ismert márka és termék kommunikációjának megalapozásához. Klein Sándor professzor az ELTE matematika-pszichológia szakán végzett. Pályájának kezdetén a tanulóközpontú tanárképzés érdekében végzett kutató/fejlesztő munkát. 1998 óta rendszeresen részt vesz pedagógiai és alkalmazott pszichológiai könyvek szerkesztésében. Több évig töltötte be a Magyar Pszichológiai Társaság Tesztbizottságának elnöki pozícióját. Jo Lebeer professzor nemzetközi szaktekintélynek számít a feuersteini módszer kutatásában és alkalmazásában. Jo Lebeer az Antwerpeni Egyetemen van főállásban, és a fogyatékosságok feltérképezésével, értékelésével és fejlesztési programok kidolgozásával foglalkozik. Számos publikációja jelent meg a fejlődési rendellenesség és agysérülés témakörében.

2. A pszichológia és gyógypedagógia intézményi hálózata (PLETL RITA)

A pszichológia és gyógypedagógia intézményi hálózatának számbavételekor figyelembe kell venni a következő tényezőket:  a romániai magyar anyanyelvű pszichológusok és gyógypedagógusok helyzetét (képzés, továbbképzés, szakosodás, a munkavégzés gyakorló terepe);


437

 az intézményi hálózat kiépülése korábbi (első) szakaszának (1990–2002) jellemzőit;  a pszichológusi és gyógypedagógusi szakma differenciálódását szakmai irányzatok (pszichológiai és pszichoterápiás iskolák, illetve a gyógypedagógia esetében fogyatékossági ágazatok) és szakterületek szerint;  az intézmények jellegét (akadémiai, egyetemi intézmények, szakmai és civil szervezetek, más, a területhez kapcsolódó intézmények). A romániai magyar anyanyelvű pszichológusok és gyógypedagógusok helyzetét alapvetően meghatározza a kettős kapcsolódás: szakmai képesítésük révén integrálódnak a román intézményi hálózatba (ez szükséges szakmájuk gyakorlásához, illetve az országos jelentőségű tudományos kutatási programokban való részvételhez); anyanyelvű szaknyelvi tudásuk alkalmassá teszi őket arra, hogy a romániai magyar anyanyelvű közösség körében szakmai (iskolapszichológus, gyógypedagógus, pszichoterapeuta) és közhasznú tevékenységet folytassanak. Anyanyelvük és szakosodásuk (különböző pszichológiai és terápiás iskolák, segítő szakmák) szerint az erdélyi magyar pszichológusok tagjai magyarországi szakmai szervezeteknek is; ez lehetőséget biztosít számukra, hogy munkatársként részt vegyenek magyarországi kutatási programokban, illetve hogy empirikus kutatásokat kiterjesszenek az erdélyi régióra is. A pszichológia és gyógypedagógia szakmai irányzatok és működési szakterületek szerinti differenciálódása többé-kevésbé leképeződik az intézményi hálózatban is, amelyet sokféle szakmai szervezet, szövetség, alapítvány, egyesület, civil szervezet alkot. Jelen áttekintés nem törekszik teljességre. A pszichológia és gyógypedagógia intézményi hálózatának a bemutatásában a következő szempontokat érvényesítettem: az intézmény szerepe a szakmai tevékenység szervezésében és irányításában; a magyar anyanyelvű pszichológusok tagsága és jelenléte a szakmai szervezet igazgatótanácsában. Bemutatom azokat a romániai országos szakmai szervezeteket, amelyek fontos szerepet töltenek be a szakterület szakmai életében és alapvetően meghatározzák a szakmapolitikát; azokat a magyarországi intézményeket, amelyek rendelkeznek Erdélyi Tagozattal; az önálló, magyar pszichológusok és gyógypedagógusok által alapított és Romániában hivatalosan bejegyzett szakmai és civil szervezeteket; a román és magyar szakmai együttműködés keretében létrejött szakmai műhelyeket, illetve ernyő jellegű szervezeteket. Az intézményi hálózat kiépülésének korábbi szakasza1 abból a szempontból lényeges, hogy a 2002 és 2013 közötti periódus számba vehető intézményeinek, szakmai szervezeteinek jelentős hányada az 1990-es évek derekán alakult meg, de a szervezeti struktúrák megszilárdulása, az akkreditálás megszerzése, az intézmények 1 Az első szakaszról összefoglaló áttekintést nyújt Albert-Lőrincz Enikő összefoglalója: Helyzetkép az erdélyi magyar pszichológiai életről, Pszichoterápia, 2003/1: 6–16.

438


által kidolgozott és akkreditált képzések meghirdetése az intézményesülés második szakaszában valósult meg. A 2002-től kezdődő periódus egyben a differenciálódás időszaka, ennek következtében újabb intézményesült formák jönnek létre, megszilárdul a nemzetközi szakmai szervezetekkel való kapcsolattartás, elindul a külföldi intézményekben képzett hazai szakemberek (kiképző pszichoterapeuták) kiképző munkája, lehetővé válik a továbbképzés megszervezése. Ebben az időszakban a szakma tudatosan nyit a pszichológiával és gyógypedagógiával érintkező szakterületek irányába (a gyógypedagógusok programjaikkal „kimennek” a tömegoktatásba; a Bálint-csoportok az esetmegbeszélő módszert kiterjesztik a pedagógia, tanácsadás, szociális munka területeire). A nyitásnak köszönhetően megalakulnak olyan civil szervezetek, amelyek a különböző szakképzettségű (orvos, pszichológus, pedagógus, szociális munkás) szakemberek együttműködését kívánják elősegíteni a segítő szakmákban (Segítők Baráti Köre). Ugyancsak ebben az időszakban indulnak el a hagyományteremtés szándékával olyan kezdeményezések, amelyek a magyar–román szakmai együttműködés formális lehetőségeinek a kialakítását célozzák. Ennek jó példája, hogy 2003-ban Budapesten tartották az I. Nemzetközi Magyar–Román Pszichiátriai Konferenciát. Ettől kezdődően minden évben a Magyar Pszichológiai Társaság Vándorgyűléseihez kapcsolódva Szatellit Konferenciaként megrendezik a Magyar–Román Pszichiátriai Konferenciát (rendszerint Csíkszeredában, de a tízéves évfordulót Győrben tartották). A konferenciák nyelve a magyar és a román, biztosítják a tolmácsolást. A bevezető részben felsorolt szempontok szerint csoportosítva veszem számba az intézményeket.

2.1. Akadémiai intézmény 2.1.1. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) Oktatási-nevelési és Pszichológiai Szakbizottsága A KAB Oktatási-nevelési és Pszichológiai Szakbizottsága 2008. december 9én alakult. Tagsága 35 fő, ebből 27 köztestületi tag, a tagság majdnem fele pszichológus (16 fő). A szakbizottság munkájában azok a pszichológusok vesznek részt, akiknek szakmai munkája, kutatási területe szorosan kapcsolódik a pedagógiai gyakorlathoz. Ennek a helyzetnek előnye, hogy kedvez az interdiszciplináris (pedagógiával érintkező pszichológiai) kutatásoknak, hátránya pedig az, hogy a szakbizottság tevékenységében nem valósul meg a kívánt egyensúly a neveléstudomány és pszichológia szakterületei között. A szakbizottság rendezvényei (konferenciák, műhelyszemináriumok, könyvbemutatók) az iskolai oktatás és nevelés különböző aspektusaihoz kötődnek.


439

2.2. Egyetemi intézmények Az intézmények közül az 1/2011-es oktatási törvény alapján megalakult önálló magyar tanárképző intézetek jelentősek, ahol főállású pszichológusok oktatják a tanító- és tanárképzés alapvető pszichológiai tantárgyait. Az intézetekben kialakulóban vannak azok a tudományos kutatói műhelyek, amelyek a pszichológia, pedagógia, szociológia, pályaszocializáció területeit összekapcsoló interdiszciplináris empirikus vizsgálatokat terveznek és bonyolítanak le. Ezek az intézetek a következők: a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete, a BBTE kihelyezett tagozatai (Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen), a Partiumi Keresztény Egyetem Tanárképző Intézete, a Sapientia EMTE Tanárképző Intézete.

2.3. Szakmai szervezetek 2.3.1. Romániai Pszichológusok Kollégiuma 2004-ben alakult meg. Létrejöttét a 213/2004 számú, a pszichológusi szakma szabad szakmagyakorlási jogáról, a Romániai Pszichológusok Kollégiumának létesítéséről, szervezéséről és működéséről szóló törvény tette lehetővé. Szakmai tevékenysége a szakterületek szerint szervezett bizottságokban és a megyei fiókszervezetekben valósul meg. Hat szakbizottság és harmincnégy fiókszervezet fogja össze a pszichológusok szakmai munkáját. A megyei fiókszervezeteket vezető igazgatóbizottságok személyi összetétele csak két megyében (Hargita és Kovászna) tükrözi, hogy az adott földrajzi területen jelentős számú magyar közösség él; Maros megyében egy magyar pszichológus tagja a vezetésnek; Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs megyében pedig egyetlen magyar anyanyelvű szakember sincs a bizottságban. A neveléslélektan és iskolai tanácsadás szakbizottság vezetőtanácsában sincs magyar szakember, pedig ez a szakterület érintkezik az oktatással, amelyben benne van a kisebbségek anyanyelvén folyó oktatás is.

2.3.2. Román Pszichoterápiás Szövetség Létrejöttének előzményei visszanyúlnak az 1990-es évekig: a Román Pszichoterápiás Egyesület 1991-ben alakul meg Temes megyében; 1993-ban az egyesület védnöksége alá már hét pszichoterápiás szakmai szövetség tartozott; a Román Pszichoterápiás Egyesület 1995-ben tagja lett az Európai Pszichoterápiás Egyesületnek. 2001-ben az egyesület átalakult a szakmai szervezeteket ernyőként befogadó Román Pszichoterápiás Szövetséggé. Működését a 2003-ban jóváhagyott alapokmány (statutum) szabályozza. Feladatként vállalja, hogy biztosítja a szakmai tisztaságot és minőséget. Jelenleg taglétszáma eléri a 900-at (alapító, igazolt és társult tagok).

440


Tagszervezetei közé tartoznak a következő, már bejegyzett pszichológiai iskolák: Román Klasszikus Pszichodráma Egyesület, székhelye Arad; Román Pszichoterápás Analitikus Egyesület, székhelye Bukarest; Egzisztenciálanalitikus és Logoterápiás Társaság, székhelye Temesvár; Román Magatartás és Kognitív Terápiás Egyesület, székhelye Bukarest; J. L. Moreno Pszichodráma Egyesület, székhelye Kolozsvár; Román Szomatoterápiás Egyesület, székhelye Iaşi; Román Tranzakcioanalitikus Egyesület, székhelye Bukarest; Román Klinikai Hipnózis, Relaxáció és Ericksoni Terápiás Egyesület, székhelye Bákó; Román Kognitív- és Magatartásterápiás Egyesüle, székhelye Bukarest; Relaxációs-, Szimbólum- és Hipnoterápiás Egyesület, székhelye Csíkszereda. Ezekbe a szakmai szervezetekbe betagolódnak magyar anyanyelvű szakemberek, de mindenhol kisebbségben vannak. Kivételt jelent a kolozsvári székhelyű J. L. Moreno Pszichodráma Egyesület és a csíkszeredai Relaxációs-, Szimbólum- és Hipnoterápiás Egyesület, amelyeknek vezetősége magyar, és a tagság körében képezik a magyar szakemberek a többségét.

2.3.3. Pszichopedagógiai Tanácsadó Központ A neveléslélektani hálózatot még az 1990-es években hozták létre, a megyeszékhelyeken alapított módszertani központokkal, amelyek feladata az ország területén működő óvoda- és iskolapszichológus hálózat munkájának szakmai támogatása volt. A pszihopedagógusi hálózatot többször átszervezték. Jelenlegi szervezeti működését az 5418/2005-ös kormányrendelet szabályozza, amely jóváhagyta az új szabályzatot. Szervezeti felépítésének jelenlegi formáját az 5555/2011-es kormányrendelet rendelkezései alapján nyerte el. A Pszichopedagógiai Tanácsadó Központ az egyetem előtti oktatás olyan jogi státussal rendelkező intézménye, amelynek működési feltételeit és finanszírozását a megyei tanfelügyelőségek biztosítják, de szakmai munkáját az Oktatási Minisztérium, illetve a Román Pszichológusok Kollégiumának Neveléslélektan és Iskolai Tanácsadás Szakbizottsága felügyeli. Ez a sajátos helyzet abból adódik, hogy az iskolapszichológus olyan pszichológusi képzettséggel rendelkező szakember, aki az iskola szervezeti keretein belül a tanulási, tanítási, nevelési folyamatban felmerülő problémák megoldására alkalmazza szakmai ismereteit. A pszichológus feladatai és tevékenységköre az iskolában sokrétű. Olyan pszichológiai tárgyú felméréseket, vizsgálatokat alkalmaznak az iskolában, melyek segítik a pedagógus oktató-nevelő munkáját, hozzájárulnak ahhoz, hogy azonos jelenségeket más megközelítésben nézzenek, így többletinformációhoz juthassanak. A vizsgálatok (intelligenciavizsgálatok, különböző viselkedési skálák alkalmazása, projektív eljárások, illetve szociometriai vizsgálatok) eredményeinek ismeretében nevelési célkitűzések és módok határozhatók meg. A tanulókkal történő közvetlen foglalkozás kétféle tevékenységet fog át: egyéni esetek ellátása (preventív munka, pszichológiai szűrővizsgálat, a pályaválasztási


441

döntés segítése); közösségekkel való foglalkozás (szociometriai vizsgálatok, a csoportban levő tanulók önismeretének, kommunikációs képességeinek, szociális érzékenységének fejlesztése). Az iskolapszichológus munkájának része a pedagógusokkal való együttműködés, és figyelmet kell fordítania az iskola pszichológiai kultúrájának folyamatos fejlesztésére is (a nevelőtestületi, továbbképzési témakörök pszichológiai vonatkozásainak kidolgozása). A szülőkkel való együttműködés megfelelő formáit is ki kell alakítania (szülői értekezlet, konzultációs lehetőség, fogadónapok kialakítása). A megyeszékhelyeken létesített módszertani központok a megye iskoláiban működő pszichopedagógiai kabinetek munkáját irányítják és hangolják össze. Jól szervezett és a legtöbb magyar munkatárssal működő módszertani központ a tömb megyéiben (Hargita, Kovászna, Maros) található. Nincs felmérés arról, hogy azokban a megyékben (Kolozs, Bihar, Szilágy, Szatmár), amelyekben jelentősebb számú magyar vagy magyar tagozattal is működő iskola van, hány magyar iskolapszichológus dolgozik, illetve milyen a képviseleti arányuk a módszertani központokban.

2.3.4. A Magyar Pszichológiai Társaság Erdélyi Tagozata 2013-ban alakult meg azzal a céllal, hogy egybefogja az Erdélyben élő magyar pszichológusok és pszichológiát művelők tevékenységét. Elnöke Dósa Zoltán pszichológus. Az Erdélyi Tagozat regionális egységként szervesen épül be a Magyar Pszichológiai Társaság intézményi struktúrájába, amely szakmai munkáját szakterületenkénti szekciókban és földrajzi régiók szerinti tagozatokban végzi. A társaság célja a magyar pszichológia tudományos közéletének szervezése, a pszichológiai oktatás, kutatás és gyakorlat fejlesztése, a tagok szakmai tájékozódásának és kapcsolatteremtésének elősegítése.

2.3.5. A Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület Erdélyi Tagozata A Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület mint módszerspecifikus képzőhely a Magyar Pszichoterápiás Tanács tagja. Képzései posztgraduális felnőttoktatásként orvosi, pszichológiai, szociális és pedagógiai területen is akkreditáltak. Az Erdélyi Tagozat regionális egységként épül be Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület intézményi felépítésébe, vezetője Hegyi Johanna pszichológus. Az egyesület tevékenységi köre: autogén tréning és relaxációra épülő meditációs-imaginációs foglalkozások; szociális munkások és egészségügyi dolgozók (pl. gyógytornászok stb.), pedagógusok és más humán foglalkozásúak relaxációs képzése és pszichológiai továbbképzése; tudományos ülések, hazai és nemzetközi konferenciák szervezése; kutatási és egyetemi szakdolgozati témavezetések; szakirodalom

442


követése, szakmai kiadványok szerkesztése; mentálhigiénés, prevenciós programok szervezése, előadások tartása. Az Erdélyi Tagozat 2007-ben tartotta első nemzetközi konferenciáját Marosvásárhelyen A szimbólumterápia mércéje: hitelesség a megnyilvánulásban, méltóság a belső tartásban, teljesség az életvitelben címmel (társszervező az EMTE Műszaki és Humántudományok Kara). Az Erdélyi Tagozat tagjai képviseltetik magukat a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület Relaxációs Kongresszusain, és részt vesznek az egyesület évi rendszerességgel megtartott Vándorgyűlésein.

2.3.6. A Kárpát-medencei Országok Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületeinek Fóruma A Kárpát-medencei Országok Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületeinek Fóruma 2012-ben alakult meg. A szervezet mint szakmai szövetség fő célkitűzéseként fogalmazza meg a schultzi autogén tréning gyakorlatára és elméleti elveire, illetve a Koronkai Bertalan-féle meditációs gyakorlatsorra épített sajátos és egyedi relaxációs és szimbólumterápiás iskolának a megerősítését, elfogadtatását, elismertségének növelését. A szövetséget három egyesület hozta létre: a magyar (MRSZE), a román (APRS) és a szlovák (IRSD) a kölcsönös szakmai előnyök elérése érdekében. Az együttműködési megállapodásban a szakmai közösség céljait a következőkben jelölik meg: a kutatási eredmények megosztása, közös kutatások tervezése, szervezése; a kutatási eredmények kölcsönös megjelentetése; közös konferenciák, szakmai találkozók, továbbképzések szervezése; a többnyelvűség és az anyanyelven való szólás biztosítása, fordítások készítése; a módszerhez kapcsolódó szakirodalom nyomon követése, kivonatok, fordítások készítése.

2.3.7. J. L. Moreno Pszichodráma Egyesület Az 1995-ben kolozsvári székhellyel szakmai szervezetként bejegyzett J. L. Moreno Pszichodráma Egyesületet, amely a Psychodrama-Institut für Europa E. V. Berlin ernyő jellegű szervezet egyik nemzeti szekciója, 2007-ben akkreditálta a Romániai Pszichológusok Kollégiuma. Az egyesület összefogja és összehangolja a pszichodráma módszerével dolgozó szakembereket, biztosítja számukra a szakmai és közösségi kereteket, a szervezeti hátteret és infrastruktúrát. A pszichodráma és csoportpszichoterápiás módszert Jacob Levi Moreno dolgozta ki. A módszer akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti és feltáró jellegű. Moreno elméleti rendszere három nagy ismeretanyagból áll: a szociometria, a csoportpszichoterápia és a szociodráma, illetve pszichodráma területeiből. A pszichodráma hatásmechanizmusát a belső lelki tartalmak, élmények és konfliktusok megjelenítésén keresztül fejti ki. Alkalmazása szerteágazó: eszköz a terápiás gyógyításban, hatékonyan alkalmazható módszer az önismeret fejlesztésében,


443

szervezetfejlesztésben, közösségformálásban, kiegészítő módszer az oktatásban és különböző képzésekben. Az egyesület által nyilvántartott 21 kiképző szakemberből 11 magyar anyanyelvű. Magyar nyelvű képzés a következő erdélyi városokban folyik: Kolozsvár, Marosvásárhely, Brassó, Nagyvárad, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Nagybánya. Az egyesület legjelentősebb rendezvényei a 2000-től évi rendszerességgel megtartott Nyári Akadémia és a 2008-tól szintén évente megrendezett pszichodráma konferenciák, amelyek fórumot biztosítanak a szakterület művelőinek a szakmai és tudományos párbeszédre, illetve a küldetésükben és tevékenységükben hasonló szervezetekkel való együttműködésre.

2.3.8. Agapé Életvédő Alapítvány Az Agapé Életvédő Alapítványt 1996-ban hozták létre kolozsvári központtal; 2001-től fiókszervezet működik Csíkszeredában is. 2002 óta teljes jogú tagja az EFTA (Európai Családterápiás Egyesület) keretében működő Kiképző Intézetek Kamarájának (EFTA-TIC, Training Institutes Chamber). Tevékenységi területe a családterápiás képzések szervezése. A képzés célja: a családterápia és a rendszerszemléletű megközelítés elméleti alapjainak elsajátítása; a klinikai készségek fejlesztése; a rendszerszemléletű terápia gyakorlása egyénekkel, párokkal, családokkal, csoportokkal, szervezetekkel; a pszichoterápiás munkához szükséges személyes adottságok fejlesztése. A kiképző csapat tagjai: Kónya Ágnes, Kónya Zoltán, Marta Eisikovits, Antal Imola kiképző pszichoterapeuták; az EFTA kiképző intézeteinek munkatársai. Az akkreditálást a Kolozsvári Rendszerszemléletű Családterápiás Egyesület biztosítja, mely a Román Pszichoterápiás Szövetség (FRP) tagja és a Román Pszichológus Kamara (CPR) által akkreditált kiképző intézet.

2.3.9. Pro Familia Családterápiás Egyesület Az egyesület magalapítását a 20-6/2000, illetve a 37/2003 számú Kormányrendeletek tették lehetővé. Civil és szakmai szervezet, székhelye Csíkszereda, statumát 2005-ben fogadták el. Az egyesület célja a családterápiás munka szakmai és etikai felügyelete, az elmélet és gyakorlat tudományos kutatása, a családterapeuta, családi tanácsadó, család-pszichoterapeuta képzés, továbbképzés, oktatás biztosítása. Feladatként vállalja, hogy tevékenységével elősegíti a különböző mentálhigiénés és gyógyító intézmények szakembereinek egységesebb terápiás szemléletének formálását; célja, hogy elősegítse a családterápiás szemlélet terjedését és fejlődését. Együttműködik a Romániai Pszichológusok Kollégiumával, a Román Pszichoterápiás Szövetséggel és a Magyar Családterápiás Egyesülettel. A kiképző-szupervizor pszichoterapeuták képzését 1998 és 2005 között a Magyar Családterápiás Egyesület és az Európai Pszichoterápiás Egyesület segítségével

444


valósította meg. 2007-től Csíkszeredában (Antal Attila és Antal Mária) és Kolozsváron (Orbán Mária és Skolka Enikő) az egyesület kiképző-szupervizor pszichoterapeutái szervezik a képzéseket. Az egyesület tevékenysége szerteágazó, kiterjed az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, pszichoterápiás gyógyító, egészségügyi rehabilitációs tevékenységekre; szociális jellegű tevékenység a családsegítés, időskorúak gondozása; felvállalja a tudományos tevékenység támogatását; részt vállal a nevelés, oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés területein is.

2.3.10. A Romániai Bálint Társaság A Romániai Bálint Társaság 1993-ban alakult meg Csíkszeredában. A huszonkilenc alapító tag közül huszonnyolc magyar anyanyelvű. Elnöke Veress Albert pszichiáter, aki 2008-ig töltötte be ezt a funkciót. A társaság célja a Bálint-módszer alkalmazása és a pszichoszomatikus gondolkodásmód fejlesztése. A társaság támogatja és terjeszti a Bálint-csoport mint esetmegbeszélő módszer alkalmazását. A módszert ma már nemcsak az orvoslás különböző területein alkalmazzák, hanem minden olyan szakmai területen is, ahol a kliens–segítő-kapcsolat a professzionális munka fontos dimenzióját képezi (pedagógia, tanácsadás, szociális munka, idősekbetegek ápolása, jog, humán erőforrások területe). A Romániai Bálint Társaságnak aktív csoportjai működnek erdélyi városokban: Gyergyószárhegyen, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Brassóban, Csíkszeredában. Két jelentős díjat is alapított: 2007-ben a Veress-díjat, 2011-ben a Butyka-díjat, amelyeket a szakterületen elért kimagasló teljesítményért ítélnek oda évenként a Társaság tagjai által javasolt szakembereknek. Évi rendszerességgel megszervezik az országos Bálint Konferenciát, amely fórumot biztosít a pszichológiai módszerrel dolgozó szakembereknek a tapasztalatcserére és szakmai megbeszélésre.

2.3.11. A Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete 2003-ban alakult meg, 2004-ben jegyezték be hivatalosan. A kolozsvári székhelyű egyesület tagjai gyógypedagógusok, a segítő szakma képviselői, szociális munkások, pszichológusok, valamint óvónők és tanítónők. A szervezet több mint háromszáz tagot számlál. Elnöke Nagy Szilárd. Az egyesület fő célja, hogy összehangolja az erdélyi magyar gyógypedagógusok szakmai munkáját. A szervezet tevékenységi köre a következő területeket fogja át: a fogyatékosságügy fejlődésének kutatása és tudományos tevékenységek szervezése; tudományos együttműködések fejlesztése, az interdiszciplináris kapcsolatok erősítése, az eredmények publikálása; szakmai konferenciák tudományos ülések szervezése és rendezése, tudományos folyóiratok, szakkönyvek és tanulmányok kiadása; fogyatékosságüggyel kapcsolatos kérdésekben véleménynyilvánítás


445

és javaslattétel, nemzetközi kapcsolatépítés; pályázatok kiírása és lebonyolítása, szakmai elismerések adományozása. Arra vonatkozóan, hogy hányan helyezkednek el a szakmában és milyen szakterületen, nincsenek felméréseken alapuló összesítések. A szakterületenkénti szakosodás pedig fontos tényező a gyógypedagógiában (autizmus, logopédia, hallássérültek pedagógiája, látássérültek pedagógiája, szomatopedagógia, pszichopedagógia, tanulásban akadályozottak pedagógiája, értelmileg akadályozottak pedagógiája, korai fejlesztési, iskola egészségügyi, felnőtt fogyatékosságügyi szakterület). Arról sincs semmilyen kimutatás, hogy a magyar anyanyelvű fogyatékkal élő gyermekekkel való foglalkozási igényeket a különböző speciális intézményekben le tudják-e fedni magyar szakemberek.

2.4. Civil szervezetek 2.4.1. Az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság (EMMT) A szervezet 2005-ben alakult, székhelye Illyefalva, vezetője Kató Ibolya. Állandó partnerei: Magyar Mentálhigiénés Szövetség, KIDA Alapítvány, Kovászna Megyei SOS Lelkisegély Telefonszolgálat. A szervezet kiemelkedően közhasznú tevékenysége: egészségmegőrzés, egészségfejlesztés, betegségmegelőzés, gyógyító és rehabilitációs tevékenység. Az EMMT alapító oklevele szerint részt vállal az egészségvédő, fejlesztő és prevenciós tevékenységben; Információs és Tanácsadó Szolgálatot szervez és működtet a szociális szakemberek, mentálhigiénés, munkaügyi, más segítőfoglalkozásúak, valamint a segítségadást humán elkötelezettségből vállalók, számára; megteremti az Információs és Tanácsadó Szolgálat szakértői és dokumentációs hátterét és ezt minden érdeklődő számára hozzáférhetővé teszi. Céljai között szerepel: a mentálhigiénés hálózati munka kiépítése, a regionális tevékenység szervezése, széles rétegeket érintő programok megvalósítása, regionális műhelyek létrehozása és meglévők fejlesztése; az állami és társadalmi szervek és gazdálkodó egységek társadalompolitikát, szociális szférát, közművelődést, oktatást, illetve az egészségügyet érintő döntéseinek mentálhigiénés szempontú befolyásolása; a segítőtevékenységet hivatásszerűen vagy képzett laikusként vállalók, valamint az általuk képviselt személyek és csoportok érdekképviselete. Tevékenységét a következő formákban szervezi: tudományos konferenciákat, tanácskozásokat, előadásokat szervez, kiadványokat állít elő és terjeszt; képzési, oktatási modelleket tervez és valósít meg, tanácsadó és információs szolgálatot működtet; képviselői, szakértői szakmapolitikai fórumokon képviselik a mentálhigiénés ellátás érdekeit; kapcsolatot tart hasonló rendeltetésű más magyar és külföldi, illetve nemzetközi szervezetekkel.

446


2.4.2. KULCS Szociálpedagógusok Egyesülete A marosvásárhelyi székhelyű egyesület 2007-ben jött létre azzal a céllal, hogy népszerűsítse a szociálpedagógusi szakmát. Tevékenységei közé tartozik a szociálpedagógusi szemlélet meghonosítása, a szülő, a gyermek, a pedagógus közötti információközvetítés és kapcsolatfejlesztés, nevelési tanácsadás, szakmai továbbképzés és felnőttoktatás, valamint a társadalom másság iránti érzékenységének és toleranciájának fejlesztése. Jelentős programjai: a kisiskolások és szüleik számára szerkesztett Első osztályos leszek könyvecske a Kulcs Egyesület éves kiadványa, amely segítséget és útbaigazítást nyújt azon szülőknek, akik I. osztályba készítik gyermeküket. Az Iránytű Tanácsadó Központ 2008-ban alakult meg, diákok, egyetemisták, szülők és pedagógusok számára szervez tevékenységeket: csoportfoglalkozások különböző témák mentén (pályaválasztás, kommunikációfejlesztés, személyiségfejlesztés, csapatépítés). A 2010-ben indított Párbeszéd a nevelésről program célja, hogy segítsék a hatékony kommunikáció kialakítását szülő–gyerek–pedagógus között. A meghívott szakemberekkel együtt (óvónő, tanítónő, szociálpedagógus, pszichológus, logopédus) próbálnak a célközönséggel együtt megoldásokat találni különböző témakörökben (iskola és óvodakezdés nehézségei, valamint érzelmi intelligencia fejlesztése). 2009–2010-ben indították a Mesterkurzus előadás-sorozatot; az Egyesületnek szerepe volt abban, hogy a rendezvénysorozat Erdélyben is meghonosodott, olyan híres előadók szerepeltek Erdélyben, mint Müller Péter, Vekerdy Tamás, Csernus Imre és Ranschburg Jenő.

2.4.3. Segítők Baráti Köre, Pro HelPers Egyesület A 2005-től működő civil szervezet célja a segítők szakmai és személyes támogatása, szakmai továbbképzése, lelki egészségvédelme. Lehetőséget biztosít a tapasztalatcserére, az együttes gondolkodásra, tervezésre, elősegítve ezáltal a különböző területeken dolgozó segítő szakemberek (pszichológus, orvos, pedagógus, szociálpedagógus, szociális munkás, egészségügyi dolgozó, lelkész) együttműködését. A 2006-tól évente megrendezett konferenciáinak előadásaival, műhelymunkáival a segítő szakemberek tájékozódását kívánja elősegíteni.

ÁBEL KIADÓ 400304 Cluj-Napoca str. E. Grigorescu nr. 35 tel./fax: 0264-420001 [email protected] www.abelkiado.ro

Magyar tudományosság Romániában között. II. kötet

Recommend Documents