L. M. Montgomery. Anne karácsonya KÖNYVMOLYKÉPZÕ KIADÓ

született Cliftonban, a kanadai Prince Edwardszigeten. Mindössze kétéves volt, amikor édes­ anyja tüdõbajban meghalt. Édesapja a sziget

Lucy Maud Montgomery

Anne karácsonya

„Miközben ezt a könyvet olvastam, egészen

északi partján fekvõ falucskában, Cavendish-ben

Ki ne emlékezne Anne Shirley-re, a vörös hajú, cserfes árva kislányra, aki világ­

élõ nagyszülei gondjaira bízta a kislányt, aki

szerte nézõk és olvasók millióinak szívét hódította meg? Vagy a Váratlan utazás

har­minchat éves koráig élt itt. Szenvedélyesen

címû film- és könyvsorozat kacagtató és szívmelengetõ epizódjaira?

megszerette gyermekkorának helyszínét, és egy kivételével valamennyi regényének színteréül vá­­­lasztotta.

A Könyvmolyképzõ Kiadó most igazi ünnepi meglepetéssel szolgál a nép­ szerû kanadai írónõ rajongóinak. Ebben a megkapó humorral és emberséggel átszõtt kötetben a szerzõ

Egyedüli gyermekként a képzelet vilá­gá­

magya­rul eddig még soha meg nem jelent novelláiból válogathat az olvasó. A máig

ban, a természetben, a könyvekben és fõképp

friss történetek arra emlékeztetnek bennünket, hogy még nem késõ visszatalálnunk

az írásban lelt szórakozásra és társakra. Kilenc­

a karácsony és az ünnep igazi jelentéséhez: az összetartozás, a megbocsátás és a

éves korában írta elsõ költeményeit és saját

szeretet érzéséhez. A legjobb ajándék szeretteinknek. Nem csak karácsonyra...

L. M. Montgomery

új­sá­got indított. Az 1890-es években tanító­nõ­

Anne karácsonya

Lucy Maud Montgomery 1874. november 30-án

ként dolgozott a szigeten, majd Halifax-be köl­ tö­zött, ahol Kanada egyik legsikeresebb újság­ író­ja lett. Bár munkáját nagyon szerette, alig egy év múltán visszatért hõn szeretett szigetére. Lucy Maud Montgomery 1942-ben To­ron­ tó­­ban hunyt el, a Prince Edward-szigeten he­lyez­ ­ték örök nyugovóra.

ISBN 978 963 9492 68 4

9 789639 492684

KÖNYVMOLYKÉPZÕ KIADÓ

2 290 Ft

KÖNYVMOLYKÉPZÕ KIADÓ

könnyûnek éreztem magam. Elhittem, hogy karácsonykor tényleg bármi megtörténhet!” „Minden család könyvespolcán ott a helye. Történetek a várakozás estéire, míg a kará­ csony végre elérkezik.” „Amikor ráakadtam erre a könyvre, nagyon izgatott lettem, mert korábban már mindent elolvastam ettõl a szerzõtõl. Bátran állít­ hatom, hogy ez a kötet sem okoz senkinek csaló­dást! Minden sorát élveztem, és nagyon szomorú voltam, amikor véget ért.” „Tökéletes karácsonyi ajándék. Persze nem

L. M. Montgomery

Anne karácsonya KÖNYVMOLYKÉPZÕ KIADÓ

kell megvárni, hogy leessen a hó, ahhoz, hogy az ember kézbe vegye. Én júliusban olvastam, és biztos vagyok benne, hogy mindenki örömét fogja lelni benne évszaktól függetlenül.”

Lucy Maud Montgomery

Anne karácsonya válogatott novellák harmadik, változatlan kiadás

Könyv­moly­kép­zõ Kiadó Sze­ged, 2008

Elõszó Amikor 1972-ben L. M. Montgomery szülõhelyén, a Prince Edward szigeti Clifton Cornersben felfedeztem egy addig a pil­lanatig rejtve maradt, tizenkét kötetre rúgó novella­gyûj­te­ ményt, egészen el voltam ragadtatva. Világéletemben Montgomery ra­jon­gója voltam, és úgy hittem, mindent elolvastam, amit csak írt. De ezeket a történeteket még sosem láttam! Olyan érzés volt, mint­ha a nyár közepén beköszöntött volna a karácsony. A követ­kezõ években lemásoltattam az albumokat, és mialatt a címek­ bõl egy bibliográfiát állítottam össze – összegyûjtöttem, mi­lyen magazinokban és mikor jelentek meg –, az írónõ további novel­láit fedeztem fel, amelyeket sosem tett bele az albumjaiba. A fia, dr. Stuart MacDonald átadta azt a felsorolást, amelyet Montgo­mery a valaha nyomtatásban megjelent írásairól veze­tett. Ebben újabb történetek címére bukkantam, és ezeket meg­próbáltam felkutatni. Három év munkájával több mint ötszáz ilyen írást találtam. A „felfedezések” között – amelyek többségét az olvasó­ közönség azóta nem látta, amióta a századfordulón megjelentek – az ebben a kötetben közreadott karácsonyi és újévi történetek is szerepeltek. A magazinok, amelyekben megjelentek, valami alkalomhoz és évszakhoz illõt kértek Montgomerytõl, amely méltón emlékezik meg az ünneprõl. Más magazinok azt szeret­ték volna, ha a történetek valamilyen üzenetet hordoznak olva­sóik, fõként a fiatalabbak számára, és meg kell bocsátanunk Montgomerynek, ha a novellák végén egy kis tanulságot vagy prédikációt találunk. Végtére is el akarta adni a könyve-

it, és ha némi lelki fröccs árán tehette csak meg, úgy nem ódzkodott tõle. A tanulság azonban többnyire árnyaltabban jelenik meg a történetekben, és csak tudat alatt fedezzük fel. A karácsonyi és újévi összeállítás tervezgetése közben eszem­be jutott az Anne-sorozat. Aki az Anne otthonra talál-t olvasta, elfelejtheti-e Anne boldogságát, amikor karácsony reggel meg­találja az elsõ gyönyörû ruháját? Marilla mindig is melegen és praktikusan öltöztette Anne-t, de a ruhák – enyhén szólva – nem voltak divatosak. Aztán Matthew, Anne iskolatársnõit figyelve arra a felismerésre jut, hogy Anne másképpen öltözködik. Lehet, hogy minden a ruhaujjon múlik? Problémáját megosztja Mrs. Lynde-del, aki felajánlja, hogy szép és a legújabb divat szerinti ruhát varr Anne-nek. Amikor karácsony reggelén Matthew ki­bontja a papírcsomagolásból a ruhát, Anne szemét örömében elfutják a könnyek. És a Miss Barrytõl kapott új estélyi glaszé­cipõben, új és csodaszép ruhájában nyugodtan és magabiztosan léphet fel az iskolai hangversenyen. Az Anne-könyvek egyik legszebb, szívet melengetõ fejezete ez, és talán éppen a karácsony szelleme teszi azzá. Rádöb­ be­nünk, hogy Matthew legalább olyan boldog, hogy ajándékot ad­hat, mint Anne, amikor megkapja. A történetek mindegyikében Montgomery szokása szerint sok szereplõt vonultat fel. A különc idõs hölgyeket, a bölcs idõsebb asszonyokat, akik szelíden terelik a fiatalokat a karácsony szelle­mének megértése felé, az ellentétes beállítottságú fiatalokat, aki­ket vagy untat, hogy túl sok ajándékot kapnak, vagy kétségbe­esnek, mert egy fityingjük sincs, hogy ajándékot vegyenek, a kisebbeket, akik mostoha körülmények között várják a Télapót, de hisznek benne, hogy végül eljön, mások azt a keveset is meg akarják másokkal osztani, amijük van. Montgomery nem töri össze a szívünket szomorú történetekkel,

6

mert az õ meséi bol­dog véget érnek. De a boldog végkifejlet felé haladva kicsordul a könnyünk. Árnyék és napsütés, szomorúság és boldogság, a kellemesebb múlt iránti nosztalgia miatt olvassák hosszú évek óta újra meg újra sokan – akárcsak én is – Montgomery novelláit és regényeit. Hogy Anne-t is szerepeltessem, idevettem az Anne új vizekre evez-bõl a „Katherine Brooke a Zöldmanzárdos-házba látogat” címû részt. A már felnõtt Anne a summerside-i középiskola igaz­gatónõje, és ráveszi a vonakodó Katherine-t, hogy utazzon vele haza a karácsonyi ünnepekre a Zöldmanzárdosházba. Montgomery karácsonyi és újévi történetei természetesen kap­csolódnak az Anne karácsonyi fejezeteihez, így a kötet vezér­motívuma a Karácsony Anne-nel és más ünnepi történetek lett. Mindegyikben erõsen él a szellem, hogy adjunk másoknak, és a mai fiatalok is másként tekintenek majd erre az ünnepi idõ­szakra, ha elolvassák õket. Rea Wilmshurst Toronto

7

Matthew nem enged a puffos ujjból Matthew kínos perceket élt át. Egy hideg, korán sötétedõ decem­beri estén letelepedett a konyhai fásládára, hogy lehúzza nehéz csizmáját, de fogalma sem volt, hogy Anne egy csomó iskolatársnõjével birtokba vette a nappalit. Egy perc múlva már be is sereglett a konyhába egy nevetgélõ, vidáman cseverészõ lánycsapat. Szerencsére nem látták meg Matthew-t, aki félén­ ken behúzódott a fásláda mögötti félhomályba, egyik kezében egy csizmával, a másikban meg a csizmahúzóval, és nagy kínban figyelte õket, míg kabátjukat, kalapjukat vették fel, és aközben a hangversenyrõl és egy jelenetrõl beszélgettek. Anne is ott állt közöttük, és éppoly élénken és csillogó szemmel vett részt a tár­­sal­gásban, mint a többiek, Matthew hirtelen mégis ráébredt valamire: Anne más, mint a többi kislány. Nem mintha ez a más­ság bántó lett volna, hiszen összehasonlítva velük jobban ra­gyogott az arca, szebben csillogott a szeme, vonásai fino­mab­bak voltak – ezt még a szegény, bátortalan, emberkerülõ, jó megfigyelõnek igazán nem nevezhetõ Matthew is észrevette, de hát a különbség nem is ezen a téren mutatkozott. Azám, csak­hogy akkor mibõl adódhatott? Matthew még akkor is ezen a kérdésen rágódott, amikor a kis­ lányok már kart karba öltve régen eltûntek a hosszú, keményre fagyott ösvényen, és Anne szorgalmasan nekiállt tanulni. Maril­lának nem merte szóba hozni, mivel tudta, hogy csak megvetõ szipogás és egy éles megjegyzés lenne a válasz. Az asszony nõvére ugyanis csak egy különbséget vesz észre, nevezetesen, hogy amíg a többiek csendben tudnak maradni,

8

Anne nyelve sosem szûnik meg peregni. Ezzel pedig Matthew nem sokra menne. Így hát elõvette a fejtörésben régi segítõtársát, a pipáját – Ma­rilla õszinte utálatára –, és két óra pipázás és kemény töp­ rengés után rájött a megoldásra: Anne másképpen öltözködik, mint a többi lány! Minél többet forgatta a fejében ezt a gondolatot, annál jobban megbizonyosodott az igaza felõl, sõt azt is tudta, hogy amióta csak a Zöldmanzárdos-házba érkezett, Anne sosem viselt a tár­sai­hoz hasonló ruhákat. Marilla mindig egyszerû, sötét, egyféle szabásminta szerint varrt ruhákba öltöztette. Matthew tudo­­ mánya nem terjedt tovább annál, mint hogy létezik ruhadivat; annyit azonban õ is látott, hogy Anne ruhaujja nem olyan, mint a többi kislányé. Visszaemlékezve a konyhában sertepertélõ kis csa­patra, a vidám piros, kék, rózsaszín és fehér blúzos lányok­ra, Matthew értetlenül állt a kérdés elõtt: vajon miért járatja Ma­­rilla mindig ilyen egyszerû szabású és sötét színû ruhákban Anne-t. Jó, jó, biztos neki van igaza. Marilla mindent a legjobban tud, és a kislányt is õ neveli. Talán valami kifürkészhetetlen, bölcs szándék áll a dolog hátterében. Mégsem ártana, ha a gyereknek legalább egy csinos ruhája lenne – mondjuk valami ahhoz ha­son­ló, ahogy Diana szokott öltözködni. Matthew arra az elhatá­ro­zásra jutott, hogy majd õ megajándékozza Anne-t egy ilyen ruhával – karácsonyig úgyis már csak két hét volt hátra –, és így talán Marilla sem veszi rossz néven, hogy belekontárkodik a gyereknevelésbe. Egy szép, új ruhánál szebb ajándékot nem is adhatna. Matthew tehát elégedett sóhajjal elvonult lefeküdni, Marilla pedig kitárta az összes ablakot, és a pipafüsttõl alaposan kiszellõztette a házat. Matthew nem is halogatta a dolgot: másnap este felcihelõdött, hogy Carmodyben megveszi a ruhát, és így, a nehezén gyorsan

9

túlesve egyszer s mindenkorra letudja a kérdést. Azzal már jó elõre tisztában volt, hogy keserves megpróbáltatásban lesz része. Ha másról lett volna szó, mint nõi ruháról, Matthew jól állta vol­na a sarat az eladókkal szemben, de ezen a téren bizony­ta­la­nul mozgott. Alapos megfontolás után Samuel Lawson boltja mellett dön­tött, bár Cuthberték mindig Blairéknél vásároltak; e szokásuk éppoly mélyen gyökerezett, mint a presbiteriánus templom láto­ga­tása vagy a konzervatívokra leadott szavazatuk. De Blairéknél a két lány szolgálta ki a vevõket, akiktõl Matthew iszonyúan félt. Akkor még csak elébük merészkedne, ha biztosan tudná, hogy mire van szüksége, és szó nélkül rámutathatna a kívánt tárgyra; így azonban, hogy magyarázkodás és tanácskozás is kell az ügylet lebonyolításához, Matthew csakis egy férfira merte bízni magát. Marad tehát Lawsonék üzlete, ahol csak a tulajdonos és a fia szok­tak kiszolgálni. Az ám, csakhogy szegény Matthew nem tudta, hogy Lawson úr – a cég kibõvítése keretében – felvett egy nõi alkalmazottat, azaz a felesége unokahúgát, egy elragadó, csinos, fiatal nõt, aki a legdivatosabb ruhában, két csuklóján zörgõ, csilingelõ, csillogó karkötõkkel, hatalmas frufruval és széles mosollyal állt a pult mögött, óriási barna szemét elbájolón meresztgetve a kedves vá­sárlók örömére. E váratlan jelenség láttán Matthewnak rög­tön inába szállt a bátorsága, a karperecek zörgésétõl pedig még a maradék lélekjelenléte is elhagyta. – Mivel szolgálhatok, Mr. Cuthbert? – érdeklõdött Lucilla Harris fürgén és nyájasan, kezével megkocogtatva a pultot. – Van önöknél, izé... szóval... hogy is mondjam... gereblye? – dadogta Matthew. Miss Harrist kissé meglepte a kérdés, hiszen kevesen keresték ezt az árucikket télvíz idején.

10

– Hogyne – felelte –, azt hiszem, maradt egy-kettõ odafent, a lomtárban. Megyek és megnézem. Távollétében Matthew igyekezett összeszedni szétszóródott gondolatait, és felkészült egy újabb próbálkozásra. Miss Harris visszajött a gereblyével, és vidáman meg­kér­ dezte: – Még valamit, Mr. Cuthbert? – mire Matthew, minden bátorságát összekaparva nagy nehezen kinyögte: – Nos hát, most, hogy kérdezi, nem jönne rosszul... vagyis hát, vinnék... izé... szívesen megnéznék... szóval... vennék egy... kis fûmagot. Miss Harris, aki eddig azt hallotta Matthew-ról rebesgetni, hogy kissé különc, most végleg eldöntötte magában, hogy tel­ jesen bolond. – Azt csak tavasszal tartunk – magyarázta rendreutasító hangon. – Most, sajnos, nem szolgálhatok vele. – Hát persze, ahogy mondja – helyeselt szegény, boldogtalan Matthew. Megragadta a gereblyét, és az ajtó felé iszkolt, ám a küszöbön eszébe jutott, hogy még nem fizette ki, és kénytelen volt szána­lom­ra méltó módon visszasomfordálni. Míg Miss Harris a vissza­járó aprót számolta ki, Matthew egy utolsó kétségbeesett próbát tett: – Nos hát... ha nem okozna gondot... ha már itt vagyok... izé... vennék egy... szóval... egy kis cukrot. - Barnát vagy fehéret? – kérdezte Miss Harris türelmesen. – Én... szóval... asszem... barnát – hebegte Matthew. – Ott van egy hordónyi a sarokban – csörgette meg Miss Harris a karkötõit a jelzett irányba –, csak ezt az egyfélét tartjuk. – Akkor kérek... izé... tíz kilót belõle – bökte ki Matthew gyöngyözõ homlokát törölgetve. Félúton járhatott, mire úgy-ahogy magához tért. Ez a hajme­

11

resztõ kaland a büntetése, gondolta, amiért szentségtörõ módon idegen üzletbe tette be a lábát. Hazaérve elrejtette a gereblyét a szerszámkamrában, majd bevitte Marillának a cukrot. – Barna cukor! Mi ütött beléd, hogy ennyit vettél? – csapta össze a kezét Marilla. – Hiszen tudod, hogy csak a béresfiú zab­kásájához és a gyümölcskenyérhez használok. Jerry elment, a kenyeret pedig már megsütöttem, ráadásul ez nem is jó minõ­ ségû cukor, sötét és durva... William Blair, ha jól tudom, nem tart ilyet. – Gondoltam, hasznát veszed valamikor – felelte Matthew, és sietve távozott, hogy elmeneküljön a további kérdések elõl. Matthew ezután ismét gondolkodóba esett, és arra az elhatá­ ro­zásra jutott, hogy legjobb a megoldást mégis egy nõre bízni. Marilla szóba sem jöhetett; õ biztosan csírájában fojtaná el a vál­lalkozást. Így csak Mrs. Lynde maradt, Matthew ugyanis senki máshoz nem mert volna tanácsért fordulni. El is ment hoz­zá, és a jó asszonyság rögtön megszabadította szegény, agyon­gyötört férfiút a gondjaitól. – Hogy válasszak ruhát Anne-nek? Nagyon szívesen meg­ teszem. Holnap be is megyek Carmodyba, és elintézem. Van valami határozott elképzelése? Nincs? Akkor bízza csak rám nyugodtan. Azt hiszem, egy szép meleg barna árnyalat jól állna Anne-nek, és William Blairnél láttam is egy nagyon mutatós félselymet, ami most érkezett. Ha gondolja, akár meg is varrom neki. Azt hiszem, egyetért velem, hogy ha Marilla varrná meg, Anne biztos észrevenné, és idõ elõtt kitudódna a meglepetés. Hát persze, szívesen megcsinálom. Nem, egyáltalán nem jelent fáradságot. Szeretek varrni. Majd az unokahúgom, Jenny Gillis méretére szabom ki. Ami a termetüket illeti, úgy hasonlítanak egymásra Anne-nel, mint két tojás. – Nos hát, igen lekötelez vele – hálálkodott Matthew, majd hozzátette: – Ha nem jelent nehézséget... azt szeretném, ha...

12

asszem, mostanában valahogy másképp fest a ruhaujj, mint régen. Ha nem terhelem vele, szeretném, ha... szóval, ha az új módi szerint varrná meg. – Puffosra? Hogyne, természetesen. Egy cseppet se izgassa tovább ezen magát, Matthew. A legújabb divat szerint fogom meg­varrni – biztosította Mrs. Lynde, majd amikor Matthew már elment, magában még hozzáfûzte: – Milyen jó lesz végre azt a szegény gyereket valami rendes ruhában látni. Egyszerûen nevetséges, ahogy Marilla járatja. Már többször a nyelvem hegyén volt, hogy szóljak neki. Csakis azért fogtam be a szám, mert Marilla szemmel láthatólag nem kér a tanácsomból, és azt képzeli, vénlány létére többet tud a gyerek­nevelésrõl, mint én. De nem csodálkozom. Az emberek már csak ilyenek. Az, aki már felnevelt egyet-kettõt, tudja, hogy nincs két egyforma gyerek, ahogy nincs két egyforma módszer sem. Akinek meg ez az elsõ, azt hiszi, hogy olyan ez, mint az egyszer­­­egy – egy meg egy az mindig kettõ. De egy hús-vér gyereknél nem sokra megy az ember a fejszámolással! Ez az, amit Marilla nem tud. Gondolom, alázatosságra próbálja Anne-t nevelni ezek­ kel a ruhákkal, pedig valószínûleg csak az irigység és az elége­detlenség magvait veti el benne. Biztos, hogy a gyereknek elég jó a szeme ahhoz, hogy észrevegye a különbséget maga meg a többi lány között. De hogy éppen Matthew-nak tûnjön fel! Hatvan év alvás után kezd végre felébredni. Marilla látta, hogy Matthew töri a fejét valamiben, csak az okát nem sejtette egészen szentestéig, amikor Mrs. Lynde át­hozta az új ruhát. Marilla egészében véve jól viselte, bár látha­tólag nem nagyon hitte el Mrs. Lynde tapintatos magyarázatát, hogy csupán azért varrta õ a ruhát, mert Matthew félt, hogy Anne elõtt nem maradna rejtve a meglepetés, ha Marilla ké­szítené.

13

– Úgy, szóval ezért járkált Matthew olyan titokzatos képpel, és ezért vigyorgott magában, mint egy kutya, aki csontot talált? – zsémbelõdött, ugyanakkor elnézés érzõdött a hangjában. – Tudtam, hogy valami ostobaságon jár az esze. Szerintem ugyan Anne-nek nem volt szüksége több ruhára. Idén õsszel hármat is kapott, mindegyik meleg és tartós; ezenfelül bármi merõ pa­zar­lás. Egy blúzra való kitelne csak azokból a puffos ujjakból; én mondom, Matthew, hogy csak a gyerek hiúságát legyezgeted vele, pedig máris többet páváskodik a kelleténél, No de remé­lem, végre elégedett lesz, mert mióta csak divatba jött, ilyen ujjakért ácsingózik, bár azóta, hogy egyszer megemlítette, töb­bet szóba sem hozta. Évrõl évre nagyobb és nevetségesebb lesz ez a puffos ujj, az idén meg már akkora, mint egy léggömb. Jövõre a viselõik már csak oldalvást férnek be az ajtón. Karácsony reggelén szépséges fehérségre ébredtek Avonlea lakói, akik a szokatlanul enyhe decemberi idõjárás miatt már nem is reménykedtek a fehér karácsonyban, s lám, mégis esett az éjszaka annyi hó, ami fehérré varázsolta a tájat. Anne boldogan kukucskált ki a befagyott ablakon. A Kísértetjárta Erdõ fenyõfáit mintha porcukorral fújták volna be, a nyírfák és a vadcse­ resz­ nyék gyöngyházfénnyel csillogtak, a behavazott szántás, mint megannyi fehéren mosolygó gödröcske húzódott a láthatárig, és a csípõs tiszta levegõt szinte harapni lehetett. Anne dalolva futott le a földszintre, hangja betöltötte az egész házat. – Boldog karácsonyt, Marilla! Boldog karácsonyt, Matthew! Ugye, milyen gyönyörû karácsonyunk van? Annyira boldog vagyok, hogy havazott! Hó nélkül nem is igazi az ünnep. Nem szeretem a fekete karácsonyt – csupa szürke meg fakóbarna minden. Nem is értem, miért hívják feketének. Nahát, Matthew, ez az enyém? Jaj, Matthew!

14

Matthew szégyenlõs zavarral kibontotta a ruhát a papír­cso­ ma­golásból – miközben vetett Marillára egy mentegetõdzõ pil­lan­­tást –, és átnyújtotta Anne-nek. Marilla úgy tett, mintha telje­sen lefoglalná, hogy a teáskannába tölti a vizet, de megvetõ arc­kifejezése ellenére a szeme sarkából érdeklõdéssel figyelte a jelenetet. Anne átvette az ajándékot, és egy darabig áhítatos csendben bámulta. Istenem, de szép is volt: a lágy, selymes fénnyel csil­ logó, puha, barna félselyem, a csinosan húzott, fodros szoknya, a legújabb divat szerint szedett felsõrész, a nyaknál egy lehelet­ nyi csipkefodorral. De a legszebb az ujja volt, amely úgyszólván feltette rá a koronát: a hosszú, könyékig érõ kézelõ folytatá­sa­ként a két gyönyörûséges puff, melyeket több húzás és barna selyemmasnik is díszítettek. – Tessék, a karácsonyi ajándékod, Anne – mondta Matthew pironkodva. – Nono, Anne, hát nem tetszik? Na... na... mi baj? Anne szemét ugyanis elfutották a könnyek. – Még hogy tetszik-e? De mennyire, hogy tetszik, Matthew! Egy székre fektette a ruhát, és összecsapta a kezét. – De hisz ez tökéletes! Ó, meg sem tudom köszönni. Micsoda ujjak! Olyan, mint egy csodálatos álom. Ezen a ponton már Marilla is közbeszólt: – Jó, jó, de üljünk már le reggelizni! Meg kell, hogy mondjam, Anne, hogy szerintem semmi szükség sem volt erre a ruhára, de ha már Matthew megajándékozott vele, vigyázz rá nagyon! Mrs. Lynde itthagyott neked egy hajszalagot is; barna, akár a ruhád. Gyere, ülj asztalhoz! – Lehet, hogy enni sem tudok az örömtõl – ujjongott a kis­ lány. – Egy ilyen szívdobogtató pillanatban olyan prózai dolog reggelizni! Legszívesebben egész idõ alatt a ruhán legeltetném a szemem. Úgy örülök, hogy a puffos ujj még nem ment ki a di­­vat­ból! Soha nem éltem volna túl, ha hamarabb megy ki,

15

mint hogy én viselhetném. Tudja, Marilla, úgy éreztem volna, hogy soha­sem lehetek teljesen elégedett. Milyen kedves Mrs. Lynde-­tõl, hogy nekem adta ezt a szalagot. Ezt csak kivételesen jó maga­viselettel hálálhatom meg. Ilyenkor nagyon bánt, hogy nem visel­kedem mintaszerûen, de valahogy nehéz betartani, amit az em­ber megfogad, amikor leküzdhetetlen kísértések keresztezik az útját. De megígérem, hogy e perctõl külön erõfeszítéseket fogok tenni. Alighogy véget ért az ünnepi alkalomhoz nem illõ reggeli, Diana tûnt fel vidám piros kis kabátban. Anne elébe szaladt a lejtõn. – Boldog karácsonyt, Diana! Olyan boldog vagyok! Mutatok valami gyönyörût. Egy csodaszép ruhát kaptam Matthew-tól, ilyen ujjakkal! Szebbet el sem tudnék képzelni! – Én is hoztam ám neked valamit – lihegte a futástól kifulladt Diana. – Tessék, ezt a dobozt. Josephine néni küldött egy halom ajándékot, s ez is köztük volt, neked szánta. Már az este áthoz­tam volna, de csak sötétedés után érkezett meg, és mostanában, nem tudom, miért, de nem szívesen vágok át sötétben a Kísértet­járta Erdõn. Anne kibontotta a dobozt, és belekukucskált. Elõször egy la­pot pillantott meg: „Anne-nek, Boldog Karácsonyt!” – ez állt rajta, alatta pedig egy pár finom kis puha glaszécipõ lapult, elöl gyönggyel kivarrva, csillogó csattal és szaténmasnival díszítve. – Ó, Diana! Nem hiszem el! Ez már túl sok is a jóból – kiáltotta Anne. – Biztosan álmodom. – Nagy szerencse, hogy éppen ezt küldte – mondta Diana gya­kor­latiasan. – Így most nem kell kölcsönkérned Ruby cipõ­ jét, annál is inkább, mert két számmal nagyobb a méretednél, és ki hallott már csoszogó tündérrõl? Josie Pye is örülni fog.

16

Jut eszembe, képzeld, tegnapelõtt este Rob Wright hazakísérte a próbáról Gertie Pye-t. Mit szólsz hozzá? Aznap az izgalom a tetõfokra hágott az avonlea-i ifjúság köré­ben: sor került a nagyterem feldíszítésére és az utolsó fõpróbára. Este pedig lezajlott – hatalmas siker mellett – a várva várt hang­verseny. A terem zsúfolásig megtelt, az elõadók kitûnõen szerepeltek, de még az irigyei – így Josie Pye – sem tagad­ hatták, hogy az est igazi fénypontja Anne volt. – Ugye, csodálatos este volt? – sóhajtott fel Anne, amikor a sötét, csillagos ég alatt Dianával hazasétáltak. – Jól sikerült – felelte a tárgyilagos Diana. – Azt hiszem, talán tíz dollárt is összehoztunk. Errõl jut eszembe, Mr. Allan riportot fog írni róla a charlottetowni újságokban. – Jaj, Diana, lehet, hogy nyomtatásban látjuk majd a nevün­ ket? Már a gondolatától is olyan izgatott leszek! Tökéletes volt a szólód. Még nálad is büszkébb voltam, amikor visszatap­ soltak. Azt mondtam magamban: „Ez az én legjobb barátnõm, akit ilyen megtiszteltetés ér”. – A te szavalataid is viharos sikert arattak. A szomorú hangu­ l­atú különösen szép volt. – Jaj, pedig olyan ideges voltam! Amikor Mr. Allan engem szólított, nem is tudom, hogy botorkáltam fel a színpadra. Úgy éreztem, mintha millió szem tapadna rám, sõt át is látnának rajtam, és egy szörnyû pillanatig azt hittem, el sem tudom majd kezdeni. De aztán a mesés puffos ujjaimra gondoltam, és ebbõl bátorságot merítettem. Tudtam, hogy fel kell nõnöm a puffos ujjakhoz. Így aztán belefogtam, de a hangom mintha a terem végébõl jött volna. Tisztára papagájnak éreztem magam. Kész szerencse, hogy annyit gyakoroltam a szavalatokat a padláson, különben sosem tudtam volna elõadni a közönség elõtt. Jól nyögdécseltem?

17

– De még mennyire, remekül csináltad – bizonygatta Diana. – Amikor leültem, láttam, hogy az öreg Mrs. Sloane a kön�nyeit törölgeti. Jó volt látni, hogy sikerült megindítanom valakit. Ször­nyen romantikus dolog részt venni egy hangversenyen, ugye? Emlékezetes este volt. – És mit szólsz a fiúk jelenetéhez? – kérdezte Diana. – Gilbert Blythe egyszerûen káprázatos volt! Anne, igazán nem szép tõled, ahogy Gillel bánsz. Várj csak, mindjárt mesélek valamit! Ami­kor a tündérjelenet után leszaladtál a színpadról, elvesztetted az egyik rózsád. Láttam, amint Gil felveszi, és a szivarzsebébe tûzi. Tessék, ehhez mit szólsz? Amilyen romantikus vagy, ennek biztosan örülsz. – Semmit sem jelent számomra, amit az a személy csinál – válaszolta Anne fensõbbségesen. – Még egy gondolatot sem fecsérlek rá. Anne már régen lefeküdt, amikor Marilla és Matthew – akik legalább húsz éve nem voltak hangversenyen – még mindig a kony­hai tûz elõtt beszélgettek. – Nos hát, asszem, a mi Anne-ünk nem maradt el a többiek mögött – büszkélkedett Matthew. – Így van – ismerte el Marilla. – Eszes kislány, Matthew. És iga­zán csinos volt. Kezdetben ellene voltam ennek az egész hangversenyesdinek, de azt hiszem, végül is nem származott be­lõle baj. Mindenesetre büszke voltam rá, bár ezt nem fogom az orrára kötni. – Nos hát, én is büszke voltam rá, de meg is mondtam neki, mielõtt felment lefeküdni – jelentette ki Matthew. – Szerintem törnünk kéne egy kicsit a fejünket, Marilla. Talán valami jobb is akadna a számára, mint az avonlea-i iskola. – Erre még bõven van idõnk – nyugtatta meg Marilla. – Még csak tizenhárom lesz márciusban. De éppen ma este vettem észre, milyen nagylány már. Mrs. Lynde egy cseppet túl hos�-

18

szúra csi­nálta a ruháját, talán ettõl látszott olyan magasnak. Jól fog az esze, és talán az lesz a legjobb, ha egy kis idõ múlva beíratjuk a Királyi Akadémiára. De egy-két évig ez még szóba sem jöhet. – De abból azért mégsem lesz baj, ha meghányjuk-vetjük magunkban a dolgot – morfondírozott Matthew. – Az ilyesmit alaposan át kell gondolni.

19

Karácsony a Vörös-dombon – Hát persze, hogy jön a Télapó! – jelentette ki magabiztosan Jimmy Martin. Jimmy tízéves volt, és tízévesen az emberben túlteng az önbizalom. – Muszáj eljönnie, mivel szenteste van, és eddig is mindig eljött. Ezt ti is tudjátok, nem, ikrek? Igen, az ikrek ezt mind tudták, és Jimmy magabiztos kijelen­ té­sén felvidulva a maradék kétségeik is szertefoszlottak. Egy ret­tenetes pillanatban ugyanis Theodora felsóhajtott, és azt mond­ta, nem szabad nagy csalódást érezniük, ha a Télapó az idén még­sem jön el, hisz nagyon gyenge volt a termés, és lehet, hogy nem tud majd elég ajándékot hozni. – Ugyan! Az semmit sem számít a Télapónak – vágott vis�sza Jimmy. – Te is nagyon jól tudod, Theodora Prentice, akárcsak én, hogy a Télapó gazdag, akár rossz a termés, akár nem. Há­rom éve, apa halála elõtt is rossz volt, a Télapó mégis eljött. Való­színûleg az ikrek nem is emlékeznek rá, mert még kicsik voltak, de én igen. Természetesen eljön a Télapó, egy percig se aggód­jatok. És hoz nekem korcsolyát, nektek meg babát. Tudja jól, hogy várjuk, mert múlt héten levelet is írtunk neki, és feldobtuk a kéménybe. És lesz cukorka meg dió, és mama bement a vá­rosba pulykáért. Én mondom nektek, príma kará­ csonyunk lesz! – Ne használj a karácsonyra ilyen alvilági szavakat, Jimmy – sóhajtotta Theodora. Képtelen volt tovább rontani várakozá­ s­teljes örömüket, és talán Elizabeth néni mégis megoldja majd a dolgot, ha a csikót jó áron el tudja adni. De Theodorát fájó kételyek gyö­törték, és ismét nagyot sóhajtott, amikor az abla-

20

kon át a prérin átkanyargó ösvényre pillantott, amit vörösre festett a lenyugodni készülõ nap. – Mindenki így sóhajtozik, amikor betölti a tizenhatot? – kér­dezte kíváncsian Jimmy. – Tizenöt évesen még nem sóhajtoztál így, Theodora. Jobb szeretném, ha nem csinálnád! Olyan furcsa érzésem támad tõle, és ez cseppet sem kellemes. – Rossz szokás, amit csak mostanában vettem fel – próbálta nevetéssel elütni a választ a lány. – Tudod, Jimmy, az öregek néha különösen viselkednek. – A tizenhat már rémesen öreg, nem? – tûnõdött el Jimmy. – Tudod, mit? Elmondom, mit teszek majd én, ha tizenhat leszek. Visszafizetem a jelzálogkölcsönt, és veszek anyának egy selyem­ruhát, meg egy zongorát az ikreknek. Rém elõkelõ lesz, nem? Megtehetem majd, mert felnõtt férfi leszek. Persze, ha csak lány volnék, nem tehetném meg. – Remélem, kedves, jó és bátor férfi válik majd belõled, aki támasz lesz az édesanyjának – válaszolta halkan Theodora, majd letelepedett a barátságosan pattogó tûz mellé, és ölébe vette a dundi ikreket. – Ó, sose félj, nagyon jó leszek hozzá – bizonygatta Jimmy, és kényelmesen elhelyezkedett a tûzhely elõtti kis prém­szõ­ nyegen – egy coyote bõrén, amit az édesapja négy éve lõtt. – Szerintem mindenkinek jónak kell lennie az édesanyjához, hi­szen mindenkinek csak egy van belõle. De most mesélj valamit, Theodora! Egy vidám történetet, amiben sok a verekedés meg a harc, de kérlek, ne haljon meg benne senki! Szeretem a harcos történeteket, de csak akkor, ha mindenki ép bõrrel ússza meg. Theodora felkacagott, és az 1885-ös Riel-féle lázadásról kezdett mesélni, aminek két elõnye is volt: igaz történet volt, és ráadásul izgalmas is. Besötétedett, mire befejezte, és az ikrek

21

már elbóbiskoltak, de Jimmy mindvégig tágra nyílt, csillogó szemmel hallgatta. – Nagyszerû volt! – sóhajtott fel élvezettel. – Mondj még egyet! – Nem lehet, ideje lefeküdni – jelentette ki határozottan Theo­dora. – Tudod, mi a szabály: egy este egy mese. – De szeretnék fennmaradni, míg anya haza nem ér – nyûgös­ködött Jimmy. – Szó sem lehet róla. Lehet, hogy csak nagyon késõn lesz itthon, mert meg kell várnia Mr. Portert, hogy beszélhessen vele. Melles­leg te is tudod, mikor jön a Télapó, már ha egyáltalán jön. Ha er­re hajt, és azt látja, hogy ti, gyerekek még fent vagytok ahelyett, hogy mélyen aludnátok, lehet, hogy továbbmegy, és be sem néz ide. Ez az érv végre hatott. – Rendben van, lefekszünk. De elõbb kiakasztjuk a haris­ nyáinkat. Hozzátok a tieteket is, ikrek! – parancsolt Jimmy a testvéreire. Az ikrek izgatottan eltotyogtak, és legjobb harisnyájukkal tér­tek vissza, amit Jimmy felakasztott a kandallópárkányra. Amint készen lettek, engedelmesen eltrappoltak az ágyba. Theodora még egyet sóhajtott, és az ablakhoz ült, ahonnan zavartalanul leshette Mrs. Martin hazatértét és a holdfényben fürdõ prérit, és közben még kötögethetett is. Félõ, hogy a kedves olvasó a rengeteg sóhajtozásból azt a követ­­keztetést vonja le, hogy Theodora igencsak búskomor és el­ke­se­­­­redett ifjú hölgy volt, pedig a valóságban Theodora messze állt et­tõl a képtõl. Egész Saskatchewanban õ volt a legvidámabb, legbátrabb tizenhat éves lány, amit csillogó barna szeme és rózsás, gödröcskés arca is ékesen bizonyított, és sóhajai nem önmaga miatt szálltak, hanem mert attól félt, hogy a gyerekek csalódni fognak. Tudta, mennyire összetöri majd a

22

szívüket, ha a Télapó nem látogat el hozzájuk, és türelmes, dolgos édesanyjuknak ez mennyire fog fájni. Theodora öt éve költözött George bácsikájához és Elizabeth nénikéjéhez a vörös-dombi kis faházba. Édesanyja akkor halt meg, és a nála jóval idõsebb Donald bátyján kívül nem maradt senkije, Donaldot viszont elragadta a klondike-i aranyláz. Mar­ tinék szegények voltak, de boldogan befogadták kis unoka­ húgukat, Theodora pedig azóta itt élt, mint nagynénje jobbkeze és a gyerekek szeretett játszótársa. George bácsi két évvel ko­ráb­ban bekövetkezett haláláig nagyon boldogan éltek, de attól fogva nehéz idõk jártak a kis családra, és bár Mrs. Martin és Theodora minden tõlük telhetõt elkövettek, elkeserítõen nehéz volt eltartaniuk a családot, kivált az idén, amikor rossz volt a termés. Theodora és a nagynénje minden lehetséges áldozatot meghoztak a gyerekekért, és így eddig Jimmy meg az ikrek nem érezték még a szorongató szükséget. Hétkor Theodora meghallotta Mrs. Martin lovának csengõjét, és azonnal elébeszaladt. – Menjen csak be, nénikém, és mele­ gedjen meg – mondta határozottan. – Én majd bekísérem és kifogom Nedet. – Kemény hideg van ma este – panaszkodott Mrs. Martin fáradtan. A hangjából csüggedés csendült ki, ami kétségbe ejtette Theodorát. – Attól tartok, holnap nem lesz karácsonyuk a gyerekeknek – gondolta szomorúan, miközben Nedet az istállóba vezette. Ami­kor visszament a konyhába, Mrs. Martin a tûznél ült, arcát átfa­gyott tenyerébe temette, és válla rázkódott a zokogástól. – Jaj, ne, nénikém, ne tegye! – kiáltott fel ösztönösen Theo­ dora. Ritkán látta talpraesett nénikéjét sírni. – Fázik, elfáradt... máris fõzök egy finom teát! – Nem errõl van szó – mondta Mrs. Martin megtört hangon. – Láttam a harisnyákat a párkányon. Jaj, Theodora, semmit

23

sem tudtam venni a gyerekeknek, semmit! Mr. Porter csak negyven dollárt adott a csikóért, és amikor kifizettem a számlákat, az elen­gedhetetlenül szükséges dolgokra is alig maradt pénzem. Gon­do­lom, hálásnak kellene lennem, hogy legalább ezeket megve­hettem! De megszakad a szívem, ha a gyerekek holnapi csaló­dott­ságára gondolok! Talán már sokkal hamarabb meg kellett volna mondanom nekik, de abban reménykedtem, hogy többet kapok a csikóért. Persze butaság így elengednem magam. Teáz­zunk meg, aztán bújjunk ágyba! Legalább spórolunk a tûzi­fával. Theodora gondolataiba merülve ment fel a szobájába. Kivett az asztalfiókjából egy dobozt, és az ablakhoz vitte. Nagyon szép kis arany medalion volt benne, amit keskeny kék szalagra fûz­tek. Theodora gyöngéden tartotta az ujjai közt, és komoly arccal nézte a holdsütötte tájat. Mondjon-e le a szívének oly kedves medalionról, amit Donaldtól kapott, mielõtt a bátyja Klondike-ba indult? Sosem hitte volna, hogy képes lenne ezt megtenni! A medalionon kívül szinte semmi sem maradt, ami Donaldra emlékeztette volna. A csinos, vidám, lelkes, melegszívû fivé­rére, aki szép arcán mosollyal, szívében hatalmas reményekkel kelt útra. – Fogadd el ezt a medaliont, Isten Ajándéka – mondta vidá­ man (kedves szokása volt Theodorát neve gyönyörû jelentésén szólítani). Az emléktõl elszorult a lány torka. – Láncot már nem tudtam venni hozzá, de amikor hazatérek, klondike-i arany­rögökbõl font láncot hozok neked! Azzal elment. Az elsõ két évben rendszeresen érkeztek tõle levelek. Aztán azt írta, hogy kitermelõkhöz csatlakozott, és a vadonba készülnek. Azután hallgatás következett, ami las­san­ ként a kétség gyötrelmébe, majd reményvesztettségbe ful­ladt. Híre ment, hogy Donald Prentice meghalt. Az expedíció tagjai közül, akikkel együtt kelt útra, senki sem tért vissza. Theodora

24

rég lemondott arról, hogy viszontlátja, így a medalion még job­ban a szívéhez nõtt. De Elizabeth néni mindig olyan jó volt hozzá, szereti, és ked­vesen bánik vele! Hát nem hozhat meg ennyi áldozatot érte? Dehogynem! Meg tudja tenni, és meg is teszi. Theodora eltö­kélten vetette fel a fejét. Kivette a két hajtincset – anyjáét és Donaldét – a medalionból (s közben tán még egy-két könny­ cseppet is ejtett), majd sietve felhúzta legmelegebb kalapját és pelerinjét. Spencer csak hárommérföldnyire volt, egy óra alatt meg is járja, és mivel szenteste van, az üzletek sokáig vannak nyitva. Gyalog kell mennie, gondolta, mert Nedet már nem fog­hatja be ma este: a kancának az elõzõ út feltörte a lábát. Eliza­beth néni egyébként sem tudhatja meg, amíg le nem bonyolított mindent. Titokban leosont, mintha rosszban sántikálna, majd kilépett a hideg estébe. Percekkel késõbb már a holdfényes ösvényen sie­tett végig. Hatalmas, vakító fehérség vette körül, és az északi éjszaka fenséges szépsége és titokzatossága. Hideg volt és csend, de Theodora olyan sebesen szedte a lábát, hogy cseppet sem fá­zott. Vörös-dombtól Spencerig elhagyatott volt az út. Félúton Mr. Lurgan háza volt az egyetlen emberi lakhely. Amikor Spencerbe ért, azonnal a városka egyetlen ékszer­ üzletébe sietett. A tulajdonos, Mr. Benson a nagybátyja barátja volt, és Theodora biztosra vette, hogy megveszi tõle a meda­li­ont. A szíve mégis izgatottan vert, és kínosan gyorsan kap­kodta a levegõt, amikor belépett az üzletbe. És ha mégsem veszi meg? – gondolta ijedten. Akkor Vörös-dombon idén nem lesz karácsonya a gyerekeknek. – Jó estét, Miss Theodora – köszöntötte kurtán Mr. Benson. – Miben állhatok a szolgálatára? – Attól tartok, nem leszek szívesen látott ügyfél, Mr. Ben­son – szabadkozott a lány bizonytalan mosollyal. – Ugyanis el­­adni

25

sze­retnék, nem venni. Megvenné... hajlandó megvenni ezt a medaliont? Mr. Benson az ajkát csücsörítve kézbe vette az ékszert, és megvizsgálta. – Nos, nem szoktam használt holmit vásárolni – jelentette ki –, de nincs ellenemre, hogy szívességet tegyek önnek, Miss Theodora. Négy dollárt adhatok ezért a csecse­ becséért. Theodora tudta, hogy a medalion sokkal többet ér, de a négy dollár elég volt arra, amit venni akart, és nem merte feljebb sró­folni az árat. Pár perc múlva az ékszer Mr. Benson tulajdonába került, és Theodora a tárcájában négy ropogós, új dollárral a já­ték­bolt felé sietett. Fél órával késõbb már hazafelé igyekezett annyi csomaggal, ahányat csak elbírt: Jimmy korcsolyájával, az ikreknek két szép babával, dióval és cukorkával és egy szép kövér pulykával. Theodora magányos gyaloglása közben azzal vigasztalta magát, hogy elképzelte reggel a gyerekek örömét. Mr. Lurgan háza után negyed mérföldre az ösvény megkerült egy nyárfaligetet. Amikor Theodora túljutott a kanyaron, döb­ benten torpant meg. A lába elõtt a földön egy férfi hevert. Nagy szõrmebunda volt rajta, szõrmesapkáját a fülére és a szemébe húzta. Mást sem lehetett látni az arcából, csak a bozontos sza­ kállát. Theodorának fogalma sem volt, ki az, vagy honnan jött. De annyit rögtön látott, hogy eszméletlen, és egykettõre halálra fagy, ha valaki nem siet a segítségére. A prérin látható pata­ nyomok arra utaltak, hogy leesett a lováról, a ló pedig elszaladt, de Theodora nem sokat tépelõdött ezen, hanem visszarohant Lurganékhoz, és felverte a háznépet. Kis idõ múlva Mr. Lurgan és a fia befogták a lovat a szánkó elé, és visszasiettek az ösvény­hez, ahol a szerencsétlenül járt lovas feküdt. Theodora tudta, hogy nincs szükség már a segítségére, mint ahogy azt is, hogy mielõbb haza kell érnie, így amint látta,

26

hogy az idegen jó kezekben van, folytatta útját. Nesztelenül settenke­dett be a kis faházba, hangtalanul elhelyezte ajándékait a gyere­kek harisnyáiban, a pulykát az asztalra tette, ahol Eliza­beth néni reggel azonnal megtalálja, majd nagyon fáradtan, de nagyon boldogan bebújt az ágyba. Áldozatáért százszorosan kárpótolta az az öröm, amely más­ nap reggel a kis faházat betöltötte. – Tyuhaj! – ujjongott boldogan Jimmy. – Nem megmondtam, hogy a Télapó eljön! Ó, micsoda gyönyörû korcsolya! Az ikrek néma elragadtatásban ölelték magukhoz a babákat, de Elizabeth néni arckifejezése jelentette a lány számára a leg­ nagyobb boldogságot. Az ünnepi ebédet el kellett készíteni, és ebben valamennyien részt vettek. Éppen akkor, amikor Theodora nagy komolyan a sütõbe kukkantva kijelentette, hogy megsült a pulyka, egy szánkó kanyarodott a ház elé. Kopogtak, mire Theodora az ajtóhoz szaladt. Amikor ajtót nyitott, Mr. Lurgant pillantotta meg a nagy­darab, szakállas, szõrmebundás fickó társaságában, akiben az elõzõ éjszaka az ösvényen talált idegent ismerte fel. De valóban idegen volt-e? A vígan csillogó barna szempárban mintha lett volna valami ismerõs. Theodorával forogni kezdett a világ. – Donald! – lehelte. – Jaj, Donald! És máris sírva és nevetve vetette magát a nagydarab fickó ki­tárt karjaiba. Valóban Donald volt az. Egy félórán át egymás szavába vágva ömlött belõlük a szó, és a pulyka biztos szénné ég, ha Mr. Lurganban – aki mindannyiuk közül a legkevésbé volt izgatott – nincs akkora lélekjelenlét, hogy kivegye a sütõbõl, és kitegye a tûzhelyre. – Ha belegondolok, hogy téged láttalak tegnap este, és meg sem fordult a fejemben, hogy te vagy az! – hadarta Theodora.

27

– Jaj, Donald, mi is történt volna, ha nem megyek be a városba! – Biztosan halálra fagytam volna – válaszolta józanul Donald. – Tegnap este az utolsó vonattal értem Spencerbe. Úgy éreztem, azonnal ide kell jönnöm, képtelen voltam kivárni a reggelt. De hiába ígértem pénzt, hiába könyörögtem, nem kaptam kocsit, ami kihozott volna, mivel szenteste volt, és egyetlen szabad fogat sem akadt. Ezért indultam el lóháton. De a liget mellett a lovam megijedt valamitõl, és vadul hátrahõkölt. Éppen elbó­bis­koltam a nyeregben, és terád gondoltam, így egy szem­pillan­tás alatt a földre zuhantam. Gondolom, beverhettem a fejemet. Mindenesetre arra tértem magamhoz, hogy Mr. Lurgan kony­hájában vagyok. Nem sérültem meg komolyan, csak a fejem meg a vállam fáj egy kicsit. De mekkorát nõttél, Isten Ajándéka! El sem hiszem, hogy te vagy a kishúgom, akit négy éve itt hagy­tam! Gondolom, azt hitted, meghaltam, ugye? – Igen. De hol jártál, Donald? – Nos, északra mentem egy kutatócsapattal. Az elsõ évünk nagyon nehéz volt, és néhányan sosem tértek vissza. És nem is olyan helyen voltunk, ahol lépten-nyomon postahivatalok vannak, nekem elhiheted. Aztán amikor kétségbeesésünkben már majdnem feladtuk, váratlanul gazdag lelõhelyre bukkan­ tunk. Haza is hoztam egy csinos kis halmot magammal, és ebben a kis faházban most már minden jóra fordul, Isten Ajándéka! Nem kell többet a jelzálog miatt aggódnotok, kedvesem! – Úgy örülök! – mondta csillogó szemmel Theodora. – Elsõsorban a néni miatt. De a legeslegjobb, hogy végre itthon vagy, Donald! Olyan boldog vagyok, hogy azt sem tudom, mit mondjak vagy mit tegyek! – Gondolom, asztalhoz ülhetnénk – jegyezte meg sértett

28

hangon Jimmy. – A pulyka már jéggé hûlt, én meg rögtön éhen halok. Egy perccel sem bírom tovább a koplalást. Nagyot nevettek és asztalhoz ültek, és olyan boldog kará­ csonyi ebédjük volt, mint a kis faházban még soha.

29

A Young családi viszály vége Egy héttel karácsony elõtt Jean néni írt Elizabethnek, és meg­ hívta õt, Albertát, valamint engem karácsonyi ebédre Monks­headbe. Örömmel fogadtuk el az invitálását. Jean néni és Norman bácsi elragadó emberek voltak, és tudtuk, hogy nagyszerûen érezzük majd magunkat. Egyébként is alig vártuk, hogy lássuk Monksheadet, ahol apa a gyerekkorát töltötte, a régi Young-gazdaságot, ahol megszületett és felnõtt, és ahol William bácsi még most is élt. Apa nem mesélt róla sokat, de tudtuk, hogy nagyon szereti, és legalább egy pillantást szerettünk volna vetni arra, amit Alberta néni legszívesebben úgy emlegetett, hogy „az õsi családi fészek”. Mivel Monkshead csak hatvan mérföldre feküdt tõlünk, és mint mondtam, William bácsi még most is ott élt, okkal kérdez­ hetné bárki, mi akadályozott meg eddig bennünket, hogy annyi­szor látogassunk el oda és a gazdaságba, ahányszor csak akarunk. És azonnal meg is adom a választ: egy családi viszály. Apa és William bácsi rossz viszonyban voltak, jobban mondva semmilyenben sem, és ez emberemlékezet óta így volt. Young nagypapa halála után elkeseredett veszekedés tört ki a birtok felett. Apa beismerte, hogy õ legalább annyira vétkes volt benne, mint William bácsi, de Emily néni szerint William bácsi sokkal jobban hibáztatható volt, és botrányosan viselkedett apával szem­­ben. Mint elmondta, apa késõbb, amikor egy kicsit lehiggadt, felkereste a bácsit, és megkérte, hogy legyenek ismét barátok, de William bácsi szó nélkül – és mint Emily néni megjegyezte, a hamisítatlan Young-indulattól sisteregve

30

– hátat fordított neki, és bement a házba. Emily néni anyánk nagynénje, és nem rajong a Youngokért, kivéve apát és Norman bácsit. Ezért nem látogattunk el soha Monksheadbe. Sosem találkoz­ tunk William bácsival, és mindig valamiféle emberevõ óriás­ ként élt a képzeletünkben, már ha egyáltalán eszünkbe jutott. Gyerekkorunkban Margaret Hannah, az öreg dajkánk azzal ijesztgetett minket, ha rosszalkodtunk, hogy baljóslatúan meg­ jegyezte: – Ha rosszak vagytok, William bácsikátok gyün, oszt fülön csíp benneteket! Hogy mi lesz, ha „gyün, oszt fülön csíp”, azt sosem részle­ tezte, mert valószínûleg úgy okoskodott, hogy az ismeretlen mindig rémisztõbb, mint az ismert. Akkoriban az volt a magán­ véleményem, hogy olajban fog megfõzni, és leszopogatja a csont­jainkat. Norman bácsi és Jean néni évekig éltek nyugaton. Három hónappal az idei karácsony elõtt keletre jöttek, vettek egy házat Monksheadben, és ott telepedtek le. Egyszer ellátogattak hoz­ zánk, aztán apa, anya és a fiúk jártak náluk, de mi hárman nem tartottunk velük, így most kellemes izgalommal gondoltunk arra, hogy ott tölthetjük a karácsonyt. Karácsony reggelén csodálatos idõre ébredtünk: minden csu­pa fehér volt, mint a gyöngy, és kristálytiszta, akár a gyémánt. A hétórás vonattal kellett indulnunk, mert tizenegyig nem volt több, és nyolc harmincra már Monksheadben is voltunk. Amikor leszálltunk, az állomásfõnök megkérdezte, hogy mi vagyunk-e a Young kisasszonyok. Alberta beismerte, hogy így van, mire az állomásfõnök így folytatta: – Akkor ez a levél önöknek szól. Elvettük a levelet, és rossz elõérzettõl eltelve bementünk a váróterembe. Vajon mi történt? Norman bácsi és Jean néni

31

skar­láttal ágynak estek, és most el vannak zárva a külvilágtól? Vagy betörõk jártak a házban, és kifosztották a karácsonyi ételekkel megrakott kamrát? Elizabeth felnyitotta a borítékot, és han­gosan felolvasta a levelet. Jean néni írta, és a következõ állt benne: Kedves lányok! Nagyon sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de igazán nem tehetek róla. Hírt kaptam Streathambõl, hogy a nõvéremet súlyos baleset érte, és kritikus az állapota. Nagybátyátokkal azon­nal oda kell sietnünk; a nyolcórás expresszel utazunk. Tudom, hogy ti már korábban elindultatok, így semmi értelme, hogy táviratozzunk. Szeretném, ha azonnal a házunkhoz sietné­ ­tek, és kényelembe helyeznétek magatokat. A kulcsot a konyha­ lépcsõ alatt találjátok, a kamrában pedig minden elõ van készítve az ebédhez. A harmadik polcon két mazsolás kenyér van, a karácsonyi pudingot csak fel kell melegíteni. Az ebédlõ­ asztalon mindnyájatoknak hagytunk egy kis karácsonyi apró­ ságot. Remélem, vidáman töltitek az idõt, és amint visszajövünk, ismét meglátogattok majd bennünket. Sietõs és szeretõ nagynénétek: Jean Csalódottan néztünk össze, de mint Alberta felhívta a figyel­ münket, be kellett érnünk ezzel, mivel a délután ötórás vonat elõtt lehetetlen volt hazajutnunk. Ezért hát nehézkesen kivo­ nultunk az állomásfõnökhöz, és akadozva megkérdeztük, meg tudja-e mutatni az utat Mr. Norman Young házához. Barátságtalan ember volt, éppen a ceruzájával meg a note­ szé­vel babrált, és valami áruszállítással bíbelõdött. Épp csak

32

annyi idõre tüntetett ki a figyelmével, amíg ceruzájával a meg­ felelõ irányba mutatott, és vontatottan így szólt: – Youngé? Látják azt a piros házat a dombon? Hát az az. A piros ház vagy negyedmérföldnyire feküdt az állomástól, és jól látszott onnan. Így hát el is indultunk felé. Amikor köze­ lebb értünk, a ház takarosnak és csinosnak bizonyult. Gyönyörû öreg fákkal beültetett, rendezett kert vette körül. Megtaláltuk a kulcsot a konyhalépcsõ alatt, és bementünk. A tûz kialudt, és valahogy minden lehangolóbban festett, mint ahogy számítottam rá. Bevallom, azonnal az ebédlõbe siettünk, hogy megnézzük az ajándékainkat. Három csomag feküdt az ebédlõasztalon: két kisebb meg egy na­gyobb, de amikor a nevünket kerestük rajtuk, semmit sem találtunk. – Jean néni nyilván siettében és izgalmában elfelejtette ráírni a nevünket – mondta Elizabeth. – Nyissuk ki, és a tartalmukból talán majd kikövetkeztetjük, melyik kié. Elismerem, nagyon meglepõdtem, amikor kibontottuk õket. Tudtuk, hogy Jean néni szép holmikat szokott ajándékozni, de ilyesmire nem számítottunk. Volt egy pompás nyestgallér, egy csinos kis aranyóra, és egy türkizzel kirakott arany karlánc. – A gallér bizonyára a tied, Elizabeth, mert Marynek meg nekem már van ilyenünk, és Jean néni tudja ezt – mondta Alberta –, az óra a tied, Mary, mert nekem már van, így a karkötõ csak az enyém lehet. Nos, mindegyik igazán csodás ajándék. Elizabeth rögtön fel is tette a gallért, és a tálaló tükre elõtt pará­dé­zott. A tükör olyan poros volt, hogy kénytelen volt elõ­ venni a zsebkendõjét, és megtörölni, hogy lássa magát. A szobá­ban mindenütt vastagon állt a por. A csipkefüggönyök olyanok voltak, mintha évek óta nem mosták volna õket, és az egyiken még egy szabálytalan lyuk is éktelenkedett. Akaratla-

33

nul is elcso­dálkoztam, mert Jean néni kifogástalan háziasszony hírében állt, azonban egy szót sem szóltam, mert anya belénk sulykolta, hogy rossz modorra vall kritikus megjegyzéseket tenni egy olyan ház­ban, ahol vendé­geskedünk. – Nos, lássunk hozzá az ebédfõzéshez – jelentette ki Alberta gya­kor­latiasan, majd csuklójára kapcsolta a karkötõt, és a hatást csodálta. Kimentünk a konyhába, ahol Elizabeth – akinek ez az egyik specialitása – meggyújtotta a tüzet, míg én Albertával a kamrát derítettem fel. Ott találtuk az ebédhez valókat, ahol Jean néni mondta. Volt egy szép töltött pulyka, meg rengeteg zöldség. A mazsolás kenyerek is a helyükön voltak, bár rajtuk kívül ezt szinte semmirõl sem lehetett a kamrában elmondani, mert akkora volt a rendetlenség, hogy attól egy rendszeretõ embernek hetekig lidérces álmai lettek volna. – Életemben nem... – kezdte Alberta, de aztán rögtön el is hallgatott, bizonyára eszébe jutott az anyai intelem. – Hol a karácsonyi puding? – kérdeztem, hogy bizton­sá­ gosabb mederbe tereljem a beszélgetést. De sehol sem akadtunk a nyomára, így arra gondoltunk, biz­tos a pincében van. Csakhogy a pinceajtót lelakatolták. – Nem baj – legyintett Elizabeth. – Hisz egyikünk sem rajong a karácsonyi pudingért. Csak azért esszük, mert így kívánja a hagyomány. A mazsolás kenyér sokkal inkább a kedvünkre van. Gyorsan betettük a pulykát a sütõbe, és hamarosan egyre vígabban éreztük magunkat. Jól mulattunk, miközben oda­ készítettük az ebédet, és tökéletesen otthon éreztük magunkat, ahogy Jean néni kívánta. Tüzet raktunk az ebédlõben, és szépen leporoltunk mindent. Semmit sem találtunk, ami portörlõre em­lékeztetett, így a zsebkendõnkkel takarítottunk. Mire végeztünk, a szoba egész csinos lett, mivel a bútorok igazán muta-

34

tósak voltak, de a zsebkendõink... nos, azokról jobb nem beszélni! Megterítettünk néhány szép tányérral, amelyekre ráakadtunk. A tálalószekrény fiókjában csak egyetlen hosszú terítõ volt, azon is három lyuk tátongott, de tálakkal elfedtük a hiányos­ságokat, és középre még egy cserepes pálma is került asztal­dísznek. Egy órára elkészült az ebéd, és mi is kellõen meg­éheztünk. Az asztal nagyon szépen festett, amikor köré tele­pedtünk. Alberta már éppen nekikészült, hogy villáját a pulykába szúrja, és szeletelni kezdjen – mivel ez meg az õ specialitása volt –, ami­kor nyílt a konyhaajtó, és belépett valaki. Mielõtt megmoc­ can­ hattunk volna, egy szõrmebundás, nagydarab, csinos, pofa­szakállas férfi jelent meg az ebédlõajtóban. Cseppet sem ijedtem meg. Tiszteletreméltónak látszott, és úgy véltem, Norman bácsi valamelyik közeli barátja lehet. Udva­riasan felálltam, és jó napottal köszöntöttem. Szegény embernek leesett az álla. Rólam Albertára, majd Eli­za­bethre, majd ismét rám nézett, mintha nem hinne a szemének. – Mr. és Mrs. Young nincsenek itthon – magyaráztam meg­ szánva szerencsétlent. – Ma reggel Streathambe utaztak, mert Mrs. Young nõvére nagyon beteg. – Mit jelentsen ez? – morogta a férfi nyersen. – Ez nem Nor­ man Young háza... hanem az enyém! William Young vagyok. És maguk kicsodák? És mit keresnek itt? Némán zöttyentem vissza a székemre. Legelsõ mozdulatom az volt, hogy kezemmel eltakarjam az aranyórát. Alberta elej­ tette a szeletelõkést, és az asztal alatt kétségbeesetten igyekezett lehúzni az aranykarkötõt. Egyetlen szemvillanás alatt felfogtuk, micsoda szörnyû tévedés áldozatai lettünk! Én, a

35

magam részé­rõl borzasztóan megrémültem. Margaret Hannah régi fenyege­tései kitörölhetetlenül emlékezetembe vésõdtek. Végül Elizabeth emelkedett a helyzet magaslatára (ez ugyanis egy másik specialitása!). A legkevésbé sem gátolta az a tudat, hogy olyan ajándékot visel, amit nem neki szántak. – Attól tartok, hibát követtünk el – jelentette ki olyan méltó­ sággal, amit még ijedtemben is megcsodáltam –, és nagyon saj­nál­juk. Mr. és Mrs. Norman Young meghívtak bennünket kará­csonyra, de amikor leszálltunk a vonatról, egy levelet adtak át nekünk, amelyben az állt, hogy el kellett utazniuk, de arra kérnek bennünket, hogy menjünk a házukhoz, és érezzük otthon magunkat. Az állomásfõnök azt mondta, hogy ez a házuk, így idejöttünk. Még sosem jártunk Monksheadben, így nem tudtuk, hogy rossz helyre jöttünk. Kérem, bocsásson meg nekünk. Addigra sikerült lekapcsolnom az órát, és – reményeim sze­ rint – észrevétlenül az asztalra tettem. Alberta – mivel nem volt nála a karkötõ kulcsa – nem tudta levenni a maga ajándékát, és most szégyenében paprikapirosan ült a helyén. William bácsi­nak azonban határozottan vidáman csillogott a szeme. Egyál­talán nem keltette emberevõ óriás benyomását. – Az én szempontomból jól sült el ez a kis tévedés – jegyezte meg. – Amikor hazajöttem, arra számítottam, hogy hideg házat és nyers ebédhez valókat találok, ehelyett ez vár! Igazán nagyon leköteleztek. Alberta felállt, a kandallópárkányhoz ment, levette a karkötõ kulcsát, és kikapcsolta a kis aranyláncot, majd William bácsi­ hoz fordult. – Mrs. Young azt írta a levelében, hogy a karácsonyi ajándékainkat az asztalon találjuk, ezért biztosra vettük, hogy ezeket nekünk szánták – magyarázta elkeseredetten. – És most ha volna szíves elmagyarázni, hol lakik Mr. Norman Young, nem is lennénk tovább a terhére. Gyertek, lányok.

36

Elizabeth-tel nagy sóhajtozás közepette szedelõzködni kezd­ tünk. Természetesen nem tehettünk mást, de rettenetesen éhesek voltunk, és nem repestünk az örömtõl, hogy most át kell mennünk egy másik üres házba, és meg kell sütnünk egy újabb pulykát. – Várjanak csak – szólalt meg William bácsi. – Úgy érzem, ha már vették a fáradságot, és elkészítették az ebédet, úgy illik, hogy itt maradjanak, és segítsenek elkölteni. Úgy látszik, nagy divatba jöttek a balesetek mostanában. A házvezetõnõm fia is eltörte a lábát Westonban, így ma kora reggel át kellett vinnem oda szegény asszonyt. De, kérem, mutatkozzanak már be. Sze­ retném tudni, kinek köszönhetem ezt a kellemes meglepetést. – Elizabeth, Alberta és Mary Young vagyunk, Green Villagebõl – mondtam, és felpillantottam, hogy lássam, erre elõbújik-e belõle a szörnyeteg. De William bácsin az elsõ pillanatban meglepetés, majd zavar tükrözõdött, ám hamar magához tért. – Robert lányai? – kérdezte olyan hangon, mintha a világon a legtermészetesebb volna, hogy Robert lányai a házában tartóz­kodnak. – Szóval önök az unokahúgaim? Nagyon örülök, hogy megismerhetem magukat! Foglaljanak helyet, és amint kibújok a kabátomból, hozzá is láthatunk az ebédhez. Kíváncsi va­gyok, olyan jó szakácsnõk-e, mint egykor az édesanyjuk volt. Asztalhoz ültünk, és így tett nagybátyánk is. Albertának vég­re lehetõsége nyílt, hogy bemutassa hússzeletelési tudományát, mert William bácsi bevallotta, hogy õ bizony nem jeleskedik e téren, és pontosan ezért tart házvezetõnõt. Eleinte kicsit mere­ven és zavartan viselkedtünk, de hamarosan felengedtünk, mert nagybátyánk barátságos, szellemes és szórakoztató társaság volt. Meglepetten vettük észre, hogy nagyon jól érezzük

37

ma­ gunkat, ahogy William bácsi is. Amikor végeztünk az ebéddel, hátradõlt, és ránk nézett. – Gondolom, abban a szellemben nevelkedtek, hogy irtóz­ zanak tõlem és mindentõl, ami velem kapcsolatos? – tette fel a kérdést. – Anya és apa részérõl nem – vallottam be õszintén. – Soha nem volt egy rossz szavuk sem önre. De Margaret Hannah-nak annál inkább. Arra nevelt bennünket, hogy rettegjünk magától. William bácsi nagyot nevetett. – Margaret Hannah rendíthe­ tetlen õsi ellenségem – ismerte el. – Ostobán viselkedtem, vagy még annál is rosszabbul. Azóta is bá­nom. Én hibáztam. Képte­ len voltam ezt az apjuknak is be­val­lani, de maguknak beismerem, és ha gondolják, mondják meg neki is. – Örülni fog, ha megtudja, hogy már nem haragszik rá – lelkesedett Alberta. – Mindig is jó barátságban akart lenni ma­ gával, William bácsi, de úgy gondolta, még mindig keserûséget táplál iránta. – Nem, nem, csak önfejû büszkeség vezérelt – sietett meg­ nyugtatni William bácsi. – Nos, lányok, mivel a vendégeim, a szórakoztatásukról is gondoskodnom kell. Elõhozzuk a dupla szánt, és ma délután vidám szánkózásra indulunk! Ami azokat a csecsebecséket illeti, a maguké. Helybeli ifjú barátaimnak vettem, de õket majd kárpótolom valami mással. Szeretném, ha elfogadnák tõlem. Az óra nagyon szépen festett a blúzán, Mary, és a karkötõ is jól mutatott Alberta csinos csuklóján. Hálából csak annyit kérek, hogy öleljék meg hóbortos öreg nagybátyjukat. Szívbõl jövõ örömmel megöleltük, majd elmosogattunk, és szánkózni mentünk. Még idõben sikerült visszaérnünk, hogy hazamenjünk az esti vonattal. William bácsi kikísért minket, és megígértette velünk, hogy visszatérünk, és egy hetet nála töltünk, amint a házvezetõnõje visszajön.

38

– Egyikük talán át is költözhetne hozzám – javasolta. – Mondják meg az édesapjuknak, hogy megbocsátása zálogául küldje át az egyik lányát. Nemsokára fel is keresem, hogy ezt megbeszéljem vele. Amikor hazaértünk, és beszámoltunk a történtekrõl, apa így szólt: – Hála istennek! –, és könnyek csillogtak a szemében. Nem várta meg William bácsi látogatását, hanem már másnap Monksheadbe utazott. Alberta tavasszal William bácsihoz költözik. Jelenleg por­ rongyokat varr. És jövõ karácsonykor nagy családi összejövetel lesz az õsi családi fészekben. Nem minden tévedés vezet rosszra.

39

Cyrilla néni karácsonyi kosara Amikor Lucy Rose lefelé jövet találkozott a padlásra kapasz­ ko­dástól kipirult és lihegõ Cyrilla nénikéjével, elkeseredésében halkan felsóhajtott a néni kövérkés karján lógó nagy fedeles ko­sár láttán. Lucy Rose évek óta – valójában azóta, hogy feltûzve kezdte hordani a haját, és hosszabb szoknyában járt – elszántan harcolt, hogy leszoktassa a nénit arról, hogy valahányszor Pem­broke­-ba megy, a kosarat is magával cipelje, de Cyrilla néni ettõl még kitartóan ragaszkodott hozzá, és csak nevetett azon, amit Lucy Rose „finomkodó allûrjeinek” nevezett. Lucy Rose-nak az a borzalmas, visszatérõ gondolata támadt, hogy nagynénjét lehetetlenül provinciálissá teszi, hogy falusi finomságokkal meg­­tömve mindig magával hurcolja a kosarat, amikor Edwardhoz és Geraldine-hoz látogat. Geraldine olyan sikkes, és biztosan fur­ csállja Cyrilla néni szokását, ráadásul a néni mindig a karján hordozza a kosarat, és jártábankeltében süteményt, almát és me­la­szos karamellát osztogat a gyerekeknek, akikkel találkozik, sõt nemegyszer a felnõtteknek is. Lucy Rose-t ez mindig nagyon bosszantotta, valahányszor Cyrilla nénivel bement a városba. Mind­­ez persze azt bizonyította, hogy Lucy még igen fiatal, és több tapasztalatra kell szert tennie a világ dolgaiban. A kínzó aggodalom, hogy Geraldine mit gondol majd, bátor­ ságot öntött belé, hogy tiltakozásának hangot adjon. – Jaj, Cyrilla néni – könyörgött –, csak nem viszi el megint Pembroke-ba azt a szörnyû ócska kosarat, méghozzá éppen kará­­csonykor!

40

– De mennyire, hogy elviszem! – vágott vissza Cyrilla néni élénken, majd az asztalra tette a szóban forgó kosarat, és gyön­ géden letörölgette róla a port. – Amióta összeházasodtak, még sosem látogattam meg Edwardot és Geraldine-t úgy, hogy ne vit­tem volna magammal egy kosárnyi finomságot, és errõl most sem mondok le. És a karácsony csak egy okkal több, hogy ezt te­gyem! Edward mindig akkora örömmel fogadja a vidéki finom­ságokat. Azt mondja, messze felülmúlják a városi fõztöt, és ezzel teljes mértékben egyetértek. – De olyan vidékies – nyögött fel Lucy. – Ahogy én is az vagyok – szögezte le Cyrilla néni határo­ zottan –, meg te is. Mi több, nem látom be, miért kéne emiatt szégyenkeznünk. Igazán ostoba büszkeség vezérel, Lucy Rose. Idõvel majd kinövöd, de most megkeseríti az életedet. – A kosár csak gondot jelent – bosszankodott Lucy. – Folyton el­veszti, vagy attól kell rettegnie, nehogy elveszítse. És olyan fur­csa, amikor a karján azzal a nagy kosárral megy az utcán! – Egy szemernyit sem érdekel, hogy festek – jelentette ki hig­­gadtan a néni. – Ami meg a gondot illeti, nos, meglehet, hogy megnehezíti az életemet, de ezt szívesen vállalom, mert örülök, hogy másoknak örömet szerezhetek. Tudom jól, hogy Edwardnak és Geraldine-nak nincs minderre szüksége, de lehet, hogy van, akinek igen. És ha zavar, hogy egy vidékies kosarat cipelõ vidé­kies öregasszony mellett kell menned, akkor maradj szépen le. Cyrilla néni bólintott, és jóindulatúan elmosolyodott, Lucy Rose pedig – bár magában bosszankodott – viszonozta a mo­solyát. – Nos hát, lássuk csak – kocogtatta meg kövérkés mutatóujjá­ val Cyrilla néni elgondolkodva a patyolattiszta konyha­asz­talt –, mit is vigyek? Elsõsorban a nagy gyümölcstortát, amit Edward annyira szeret. És a hideg fõtt nyelvet. Meg a három

41

ma­zsolás kenyeret, mert nem áll el addig, míg visszaérünk, és nagy­bá­tyád meg belebetegszik, ha mindhármat megeszi; a mazso­lás kenyér­nek nem tud ellenállni! És a tejszínnel teli kis köcsögöt; lehet, hogy Geraldine nagyon elõkelõ, de azt még nem tapasztal­tam, hogy megvetette volna a jóféle falusi tejszínt. És van még málnaszörpöm is. Aztán egy tányér gyümölcszselés sütemény és fánk nagy örömet szerez majd a gyerekeknek, és kitölti az üres helyet, te meg hozd ide a kamrából azt a doboz jeges­cukrot, meg a zacskó csíkos nyalókát, amit a nagybátyád tegnap este a sarki boltban vett. És persze ne felejtsük el az almát – három-négy tucatot a legédesebbekbõl –, és viszek egy üveggel a zöld ringlóbefõttembõl is, aminek Edward nagyon fog örülni. És persze magunknak uzsonnára beteszek néhány szendvicset, meg egy kis kekszet. Nos, azt hiszem, ezzel ki is merítettük az eleség kér­dését. A gyerekeknek szánt ajándékokat az ennivalóra tesszük. Daisynek egy babát adunk, nagybátyád faragott egy csónakot Raynek, az ikrek egy-egy finoman hímzett zsebkendõt kapnak, a baba meg egy horgolt sapkát. Ennyi az egész? – Van még egy hideg sült csirke a kamrában – gonoszkodott Lucy –, és az a disznó, amit Leo bácsi levágott, még a verandán lóg. Nem kellene azt is melléjük csomagolni? Cyrilla néni szélesen elmosolyodott. – Nos, azt hiszem, a disz­nót kénytelenek leszünk itt hagyni, de ha már eszembe juttattad, a csirkét okvetlen elvisszük! Majd csinálok neki helyet. Lucy ellenérzései dacára is segített a néninek csomagolni, és mivel Cyrilla néni nevelése nem veszett kárba, igen gazdasá­ gosan használta ki a kosárban levõ helyet. De amikor Cyrilla néni még egy nagy csokor rózsaszín és fehér szalmavirágot is a tetejére tett – mintegy utolsó simításként –, és határozott

42

moz­dulatokkal rákötözte a megtömött kosárra a fedelet, Lucy a kosár fölé hajolva bosszúszomjasan suttogta: – Egy nap, ha lesz hozzá bátorságom, elégetem ezt a kosarat! És akkor nem hurcol­juk magunkkal többé, mint valami... kofák! Leopold bácsi kétkedõ fejcsóválás közepette éppen abban a pillanatban lépett be. Nem tölthette Edwarddal és Geraldinenal a karácsonyt, és talán a kilátás, hogy magára kell fõznie, és egyedül kell elköltenie a karácsonyi ebédet, pesszimistává tette. – Kétlem, hogy holnap eljuttok Pembroke-ba – közölte elõre­látóan. – Vihar készül. De Cyrilla nénit nem izgatta a vihar. Úgy vélte, az ilyesmi elõre meg van írva, így békésen aludt. De Lucy éjjel háromszor is fel­kelt, hogy megnézze, kitört-e már a vihar, és amikor el­aludt, iszo­nyú lidérces álmok kínozták, amelyek arról szóltak, hogy a hóvi­harban orráig sem látva vonszolja maga után Cyrilla néni kosarát. Kora reggel nem havazott, és Leopold bácsi bevitte Cyrilla né­nit, Lucy-t és a kosarat a négy mérföldre levõ állomásra. Mire azonban odaértek, a levegõben sûrûn kavarogtak a hópelyhek. Az állomásfõnök komor arccal nyújtotta át a jegyüket. – Ha még több hó esik, akár a vonatok is karácsonyozhat­nak – jelentette ki. – Már eddig is annyi hó esett, hogy akadozott a forgalom, és már nincs hova lapátolni, ami lehullott. Cyrilla néni erre azt felelte, hogy ha a vonat idõben odaér Pembroke-ba, hogy ott töltsék a karácsonyt, ám legyen, ha nem, nem. Azzal kinyitotta a kosarát, és az állomásfõnöknek meg három kisfiúnak kiosztott egy-egy almát. – Kezdõdik már! – nyögte Lucy. Amikor befutott a vonat, Cyrilla néni letelepedett egy ülés-

43

re, egy másikra felrakta a kosarát, majd ragyogó mosollyal végig­nézett utastársain. Kevesen voltak: a fülke végében egy törékeny asszonyka egy kis­babával meg négy nagyobb gyerekkel, a folyosón túli ülésen egy sápadt, szép arcú fiatal lány, három üléssel arrébb egy nap­bar­nított, khaki egyenruhás fiatalember, egy nagyon szép, tekin­té­lyes külsejû, fókabundás idõs hölgy a fiatalemberrel szemben, az elõttük lévõ ülésen pedig egy másik szemüveges, cingár fiatal­ember. – Egy lelkész – tûnõdött el Cyrilla néni, aki szerette kivesézni embertársait –, aki többet törõdik mások lelkével, mint a saját tes­tével, a fókabundás asszonyság elégedetlen és mindenkire haragszik, talán azért, mert túl korán kellett kelnie, hogy elérje a vonatot, a fiatalember meg bizonyára egyike azoknak, akik nem­régiben kerültek ki a kórházból. A fiatalas�szony gyerekei úgy festenek, mintha születésük óta nem ettek volna rendesen, és ha annak a fiatal lánynak van anyja, kíváncsi vagyok, mit gon­dolt, amikor ilyen ruhában engedte el ebben az idõben ott­honról. Lucy ezenközben csak azon feszengett, mit gondolnak a töb­biek Cyrilla néni kosaráról. Estére kellett volna Pembroke-ba érniük, de ahogy telt-múlt az idõ, a vihar egyre vadabbul tombolt. A vonatnak kétszer is meg kellett állnia, hogy a pályamunkások eltakarítsák a havat. Harmadszorra végleg elakadt, és nem tudott továbbmenni. Este­felé a kalauz végigment a vonaton, és válaszolt a nyugtalankodó utasok kérdéseire. – Szép kilátás karácsonyra... nem, lehetetlen továbbmenni vagy visszafordulni... a síneket mérföldeken át hó borítja... Hogyan, asszonyom? ...nem, egyetlen állomás sincs a közelben... csak erdõség mérföldeken át. Itt ragadtunk éjszakára. Az utóbbi idõben ezek a viharok sok bajt okoztak.

44

– Jaj, istenem – nyögött fel Lucy. Cyrilla néni elégedetten tekintett a kosarára. – Éhezni minden­esetre nem fogunk – jegyezte meg. A sápadt, csinos lány közömbösnek, a fókabundás asszony meg a szokottnál is mérgesebbnek tûnt. A khaki egyenruhás fiú kije­lentette, hogy „ilyen az én szerencsém”, és két gyerek sírva fakadt. Cyrilla néni elõvett néhány almát meg csíkos nyalókát, és odavitte nekik. A legidõsebb gyereket terjedelmes ölébe ültette, és hama­rosan az összes kicsi köréje sereglett, és vidáman nevetgélt. A többi utas bevonult egy sarokba, és lassan, akadozva meg­ indult a beszélgetés. A khaki egyenruhás fiatalember megjegyezte, hogy igazán pocsék ügy, ha az ember nem ér haza karácsonyra. – Három hónapja rokkantam le Dél-Afrikában, és azóta Net­ley-ben voltam kórházban. Három napja értem Halifaxba, és távi­ratoztam az öregeimnek, hogy velük költöm el a karácsonyi ebédet, és egy óriás pulykát süssenek, mert tavaly egy falat puly­kát sem ettem. Nagyon csalódottak lesznek. Õ maga is csalódottnak látszott. Khaki egyenruhájának egyik ujja üresen lógott. Cyrilla néni odanyújtott neki egy almát. – Nagypapához készültünk karácsonyra – mesélte a sokgyer­ mekes asszonyka legnagyobb fia szomorúan. – Még sosem jár­tunk nála, és nagy kár, hogy most sem jutunk el. Elõször úgy festett, mint aki rögtön elsírja magát, de aztán gon­dolt egyet, és teletömte a száját cukorral. – Lesz Télapó a vonaton? – tudakolta könnyes szemmel a kis­húga. – Jack azt mondja, hogy nem lesz! – Rád talál, egyet se félj – biztosította Cyrilla néni megnyug­ tatóan.

45

A sápadt, csinos lány odalépett, és elvette a kisbabát a fáradt fiatalasszonytól. – Milyen édes kisfiú! – mondta lágyan. – Ön is hazakészül karácsonyra? – kíváncsiskodott Cyrilla néni. A lány megrázta a fejét. – Nincs otthonom. Munkanélküli el­adó vagyok, és azért utaz­tam Pembroke-ba, hogy állást keressek. Cyrilla néni a kosarához ment, és elõvette a jegescukros do­bo­ zát. – Ha már így esett, érezzük jól magunkat! Együk meg, és töltsük kellemesen az idõt. Reggel talán eljutunk Pembroke-ba. A kis társaság egyre jobb kedvre derült majszolgatás köz­ben, és még a sápadt lány is vidámabbnak látszott. A kicsi mama közben elmondta Cyrilla néninek az élete történetét. Régen el­hi­degült a családjától, mert ellenezték a házasságát. A férje ta­valy nyáron meghalt, és azóta is nagy szegénységben élnek. – Apa múlt héten írt, hogy borítsunk fátylat a múltra, és meg­ hívott karácsonyra. A gyerekek annyira készültek az ünnepre! Nagyon bánom, hogy nem jutottunk el. A karácsony utáni reg­ge­len újra munkába kell állnom. A khaki egyenruhás fiú megint odajött, és vett a cukorból. Mulatságos történetekkel szórakoztatta õket a dél-afrikai had­ járatról. A lelkész is csatlakozott hozzájuk, hallgatta az anek­ do­­tákat, és még a fókabundás asszony is arra fordította a fejét. A gyerekek egymás után elszenderedtek; az egyik Cyrilla néni ölében, a másik Lucy-ében, kettõ pedig az ülésen. Cyrilla néni és a sápadt lány segítettek a fiatalasszonynak megágyazni. A lelkész kölcsönadta a nagykabátját, a fókabundás hölgy pedig odahozott egy nagy kendõt. – Ez jó lesz a babának – mondta. – A gyerekek kedvéért úgy kéne tennünk, mintha a Télapó erre járt volna – vetette fel a khaki egyenruhás fiatalember. –

46

Akasszuk fel a harisnyájukat a falra, és töltsük meg azzal, amit össze tudunk szedni. Nálam nincs más, csak egy kis készpénz meg egy rugós bicska. Adok mindegyiknek egy negyed­dol­lá­ rost, a fiú meg megkaphatja a bicskát. – Nálam sincs más, csak pénz – sajnálkozott a fókabundás hölgy. Cyrilla néni a fiatalasszonyra pillantott: az asszony – fejét az üléstámlára hajtva – elaludt. – Hoztam egy kosarat – jelentette ki határozottan a néni –, és abban néhány ajándékot, amit az unokaöcsém gyerekeinek szántam. Most azonban odaadom ezeknek a gyerekeknek. Ami meg a pénzt illeti, azt inkább ennek a szegény asszonynak kel­lene adnunk. Elmesélte az életét; nagyon szánalomra méltó. Szerintem töltsünk meg egy pénztárcát karácsonyi ajándékként. Az ötlet nagy tetszést aratott. A khaki egyenruhás fiú körbe­ adta a sapkáját, és mindenki beledobott valamit. A fókabundás hölgy egy gyûrött bankjegyet ejtett bele. Amikor Cyrilla néni kisimította, látta, hogy egy húszdolláros. Közben Lucy odacipelte a kosarat. Miközben végigvonszolta az ülések közti folyosón, Cyrilla nénire mosolygott, és az vissza­mosolygott. Lucy önszántából még sosem nyúlt a kosárhoz. Ray csónakját Jacky kapta meg, Daisy babáját a legidõsebb nõ­vér, az ikrek csipkés zsebkendõjét a két kisebb lány, a sapkát pedig a kisbaba. Aztán a harisnyákat megtöltötték fánkkal és gyümölcszselés süteménnyel, a pénzt meg egy borítékba tették, és rátûzték a fiatalasszony kabátjára. – Az a kisbaba olyan édes – mondta szelíden a fókabundás hölgy. – Nagyon hasonlít a kisfiamra. Tizennyolc éve éppen kará­csonykor halt meg. Cyrilla néni rátette a kezét a hölgy kesztyûs kezére. – Akár-

47

csak az enyém –, és a két asszony gyöngéden egymásra mosolygott. A munka után pihentek egy kicsit, és ahogy Cyrilla néni mondta, „belaktak” a szendvicsekbõl és a süteményekbõl. A khaki egyen­ruhás fiatalember azt mondta, hogy amióta otthonról eljött, nem evett ilyen jót. – Dél-Afrikában nem etettek minket tortával – jegyezte meg. Reggel még mindig tombolt a vihar. A gyerekek felébredtek, és majd’ kiugrottak a bõrükbõl boldogságukban a harisnyák tar­talma láttán. Az édesanyjuk megtalálta a borítékot, megpróbálta megköszönni, de könnyekben tört ki, és senki sem tudta, mit te­gyen vagy mondjon, ám ekkor szerencsére bejött a kalauz, és bejelentésével elterelte a figyelmüket: mint mondta, kényte­lenek lesznek beletörõdni abba, hogy a vonaton kell tölteniük a karácsonyt. – Ez baj – szólalt meg a khaki egyenruhás fiatalember. – Különösen, ha arra gondolok, hogy nem hoztunk magunkkal enni­valót. A magam részérõl nem bánom, mert hozzászoktam a fél fejadaghoz, sõt ahhoz is, hogy semmit sem eszem, de ezek­nek a kölyköknek kilyukad majd a gyomruk. Ekkor Cyrilla néni a helyzet magaslatára emelkedett. – Vész esetére is hoztam magammal egyet s mást – közölte utastársaival. – Bõven elég lesz mindannyiunknak, és még a karácsonyi ebéd is kitelik belõle, bár sajnos hideget kell ennünk! De legelõször is lássunk a reggelihez. Mindenkinek fejenként egy szendvics jut, és ezt kipótolhatjuk azzal, ami a süteménybõl és a fánkból maradt, a többit pedig félretesszük, hogy alaposan belakhassunk az ünnepi ebéd alkalmából. Csak egy baj van: nincs kenyerem. – Nálam van egy doboz keksz! – jelentkezett lelkesen a fiatal­asszony. A vonat utasai valamennyien életük végéig megõrizték annak a karácsonynak az emlékét. Elõször is a reggelit

48

követõen ünnepi mûsort adtak. A khaki egyenruhás fiatalember elmondott két ver­set, elénekelt három dalt, és füttyszólót adott elõ. Lucy három verset mondott, a lelkész pedig tréfás felolvasást tartott. A sápadt eladólány két dalt énekelt. Mind egyetértettek abban, hogy a kis­katona füttyszólója volt a legszebb mûsorszám, és Cyrilla néni jutalmul átnyújtott neki egy örökzöldekbõl álló csokrot. A kalauz ekkor lépett be az örömteli hírrel, hogy mindjárt vége a viharnak, és pár órán belül talán meg is tisztítják a pályát. – Ha sikerül eljutnunk a következõ állomásig, akkor már nem lesz gond – jelentette ki. – A mellékvágány ott csatlakozik a fõvágányhoz, és a síneket már megtisztították. Délben ebédhez ültek. Meghívták a pályamunkásokat is. A lelkész az egyik vasúti alkalmazott bicskájával felszeletelte a sült csirkét, a khaki egyenruhás fiatalember a nyelvet és a ma­zso­lás kenyeret, a fókabundás hölgy közben kellõ arányban víz­zel hígította fel a málnaszörpöt. A vasúttársaság dolgozóitól kaptak néhány poharat, és találtak egy bádogbögrét is, amit a gyerekeknek adtak. Cyrilla néni, Lucy és a fókabundás hölgy ez utóbbi orvosságos poharából ittak felváltva, az eladólány és a fiatalasszony egy üres üvegen osztoztak, a khaki egyenruhás fiatalember, a lelkész és az alkalmazottak pedig egy másik üveg­bõl ittak. Egyhangúlag kijelentették, hogy még életükben nem élveztek ennyire ünnepi ebédet. Cyrilla néni csak úgy dagadt a büszke­ség­tõl: a fõztjét még sosem értékelték ilyen nagyra, s végül a sok ételbõl nem maradt más, mint a befõtt és a csirke­ csontok. A befõttet azért hagyták meg, mert senkinek sem volt kanala, így Cyrilla néni az egészet a fiatalasszonynak adta. Amikor befejezték, szívbõl jövõ hálájukról biztosították Cy­ rilla nénit és a kosarát. A fókabundás hölgy elkérte a

49

gyümölcs­torta receptjét, a khaki egyenruhás fiatalember pedig a gyü­mölcs­zselés süteményét. És amikor két órával késõbb belépett a kalauz, és közölte, hogy odaértek a hóekék, és hamarosan munkához látnak, szinte el sem hitték, hogy csupán huszonnégy órája ismerkedtek össze. – Úgy érzem, mintha egész életemben magukkal lettem volna hadjáraton – vallotta be a khakiruhás fiatalember. A következõ állomáson elváltak útjaik. A fiatalasszony és a gyermekei kénytelenek voltak a következõ vonattal hazamenni. A lelkész ottmaradt, a khakiruhás fiatalember és a fókabundás hölgy más vonatra szálltak. A hölgy kezet rázott Cyrilla nénivel. Már nem látszott sem elégedetlennek, sem mérgesnek. – Életem legkellemesebb karácsonyát töltöttem önökkel – bizonygatta barátságosan. – Sosem felejtem el a csodálatos ko­sa­rát. A kis eladólány hazajön velem. Állást ígértem neki a fér­jem üzletében. Amikor Cyrilla néni és Lucy Pembroke-ba értek, senki sem várta õket, mert már lemondtak róluk. Edward háza nem volt messze az állomástól, és Cyrilla néni úgy döntött, gyalog teszik meg az utat. – Majd én viszem a kosarat – ajánlkozott Lucy. Cyrilla néni egy mosollyal nyugtázta a bejelentést. Unoka­ húga is mosolygott. – Áldott kosár – jegyezte meg Lucy. – Nagyon szeretem! Kérem, bocsássa meg azt a sok butaságot, amit eddig össze­ hordtam, Cyrilla néni!

50