Kedves Hallgatók!
Nehéz dolog lenne kortárs magyar irodaépületekrıl kritikai irodalomjegyzéket ajánlanom. E helyett néhány ízelítı – abszolút a teljesség igénye nélkül – és pár saját írásom, amelyek elırevetítik a november 4-i óra témáját.
SZL
2008-10-28
58
Alkotás Point irodaház (szemlevények) Hınich Richárd - Keller Ferenc: Alkotás Pont Irodaház – Mőszaki Tervezés, 2001/3. „A rendszeres közlekedési dugóval küszködı felüljárós csomópont a nagyváros negatív jelképe. A pozitív jelkép - az érkezıket fogadó "városkapu" - egyelıre még hiányzik ezen a helyen. A BAH-csomópontról erısen emelkedı Alkotás utca a Csörsz utcánál ér fel a dombtetıre. Az Alkotás utca mentén már épülı (MOM) illetve építendı magas épületek dinamikus európai nagyvárost jeleznek majd. A tervezett épület hármas tagolású tömbje a BAH-csomópont felé összesőrősödik, három függıleges üvegpengében koncentrálódik. Ez az erıt sugárzó 30 méter magas - éjszaka kivilágított - "vonalkód" a nagyváros jelképe, a szimbolikus városkapu.” Hınich Richárd: Kı és idı – DLA értekezés (2003) Hozzánk hasonlóan az épületek is rétegesen öltözködnek. A külsı réteg szól a jelennek. A részleteket az építész a kor ceruzájával rajzolja. A korok pedig változnak, akár az évszakok. Ahogy minden évszak máshogy színezi ki a tájat, úgy minden kor átöltözteti épületeit. Ebben a folyamatos átalakulásban az építészeti gondolat egyre inkább kiszabadul a korok hálójából. Mind határozottabban elkülönül az állandó a változótól, a lényeg a rárakódásoktól. (…) A hely szelleme szőkebb értelemben a látható, az épített környezet értékeinek megtartását és megerısítését jelenti. Tágabb értelemben a nem látható, de nagyon is érzékelhetı spirituális atmoszféra megjelenítését és tovább gondolását. Az épített környezet ezen a helyen heterogén és diffúz. A különbözı korok épített és építetlen rétegei nem tudnak egymással kapcsolatba kerülni. Ezt a helyet a statikus beépítés helyett a pillanatonként változó dinamikus környezet: a forgalom határozza meg. A helynek mégis sugárzása van. Dombtetı magasodik a közlekedési csomópont fölé. A nagyváros hirtelen – és nemcsak forgalmi szempontból – besőrősödik. Az épületegyüttes hármas tagolású. A három hosszanti szárny észak felıl statikus formálással – szabályos tömbökkel, párhuzamosan futva – indul, majd az enyhe töréstıl kezdıdve dinamikus formálásúvá válik: a szárnyak összetartanak és egyre magasodnak. Ez az építészeti mozgás a hármas üvegpengében koncentrálódik. Az építészeti kompozíciót így a statikusból a dinamikusba való átmenet határozza meg. Ez a folyamatos átmenet jellemzi a látható felületeket is. Átmenet tömör és áttört, sőrő és ritka, nehéz és könnyed között. A mozgó környezetre reagáló horizontális viselkedésbıl a jelszerő építményeket jellemzı vertikalitásba. Turányi Gábor – Ködszurkáló - Alaprajz, 2002. szeptember „Ez is egy autós sebességre tervezett ház, mint a Siemens irodaház. (…) Nagyvonalú ház. A nagyvonalúság ára az, hogy a ház testközelbıl kevés élménnyel szolgál. Nem jól találkozik a földdel. Az építési hibák, az elnagyolt anyagtalálkozások, a festékhibák is föl-föltőnnek. De ez egy autós sebességre tervezett ház. Ennek megfelelıen a BAH-csomópont irányába pontos fogalmazású képletet látunk, a Sportkórház felé pedig bizonytalan kezeléső épülettömeget.” „Mértéktartó plasztikai kompozíció született, amelyet még a rábiggyesztett vágóélek sem tudnak elrontani. Furcsák ezek az üveg-acél fölöslegek. Applikációk, de nélkülük hiányérzetünk lenne. Majd az idı eldönti…” Ekler Dezsı – Az Alkotás Pont - Alaprajz, 2002. szeptember „Szeretem ezt a házat. Jó nézegetni. Nagyvonalúan érzéki és kompakt. (…) Az alaprajza meglepett, mikor láttam, hogy ennyire látványtrükkre és egy nézıpontra van kijátszva, Még pontosabban – ha jól értem – autós nézıpontvonalra. Ravasz és roppant tárgyilagos gondolkodásra vall.” „Egy dolgot viszont sajnálok, hogy a végén mégiscsak rátették a spiccekre azokat a „létrákat”. Ezektıl egy fokkal heroikusabb, két fokkal berlinesebb és három fokkal irodista-realistább lett a ház, mint kellett volna. „Zászlók” nélkül a vezérhomlokzat tartósabb, érettebb, bölcsebb lett volna.” Virág Csaba – Alkotás Point Irodaház = API - Alaprajz, 2002. szeptember „Szép és nagyvonalú, annak ellenére, hogy az eredetileg független három hasábot össze kellett kötni egy keresztszárnnyal; hogy a homlokzati függönyfal olcsó, stb… Egy jó építész kezében a hatóságok, a beruházó és a kivitelezı minden visszahúzó törekvése ellenére megırzi saját értékeit és identitását. Az alaprajzok a különleges forma ellenére tökéletesen szerkesztettek. Szépek, egyszerőek és kiforrottak a belsı közösségi terek, a lépcsık, részletek.” Reimholz Péter: Mit lehet? - Alaprajz, 2002. szeptember „Arra az építészeti eljárásra gondolok írás közben egyfolytában, amivel ez az épület önmagát és a levegıeget összekeveri, saját tömegét egy mélyen fekvı tömegsúlypontból kiindulva szétszórja a világban, azaz megkérdıjelezi önnön materiális létét és büszkén kimondott igazságait. Ahogyan szétkonstruál.” Szentpéteri Márton: Mies, háromszor; Octogon, 2002/3
59
„A Cságoly Ferenc, Keller Ferenc és Hınich Richárd vezette csapat Ludwig Mies Van Der Rohe a berlini Friedrichstrasséra szánt üveg toronyházának már-már emblematikus, elsıként 1921-ben vázolt, expresszionista íző látványtervét építette fel háromszor egymás mellett, olyan high-tech színvonalon, amirıl Mies annak idején csak álmodni tudott üvegmodelljeivel kísérletezvén.” „Kevésbé meggyızıek az épületegyüttes oldalhomlokzatai. Különösen az Alkotás úti nézet vitatható. Látszólagos transzparenciája ellenére az API irodavilágának ezen fertálya egyáltalán nem kommunikál az utcával, lényegében zárt a gyalogosforgalom felé, s legfeljebb csak a gépjármőben utazók látványigényével számol.” „A városkapu mégsem csupán az autósoknak nyújt felemelı látványt, a 61-es villamos Csörsz utcai megállójából, avagy a BAH csomópont járdái felıl a járókelık figyelmét is magára vonja a Budapesten egyelıre még egyáltalán nem szokványos irodaház impozáns, rétegelt üvegszobra.” Vargha Mihály: Miért pont az alkotás? XLVI. évfolyam, 32. szám, 2002. augusztus 9.; „Lendületet adó épület, mely élni tud, könnyedén magával ragad. Három tır, ami belemetsz a látótérbe, és óhatatlanul vonzza a tekintetet.” „csak a majdnem egyöntető szürkeség az, ami túlzónak tőnik, s ebbe belejátszik a homlokzat jelentıs felületén vízszintesen futó szerelt burkolat bizonytalansága, olcsósága, ami még jobban zavar.” Bojár Iván András: A ház mint szép tárgy Népszabadság, 2002. 05. 22.; http://www.nol.hu/cikk/7108/ „A BAH-csomópont fölött, szemben a MOM bevásárlóközponttal, az új építészet különösen érett mőve készült el.” „A tőz közvetlen emlékének jelenléte, akár az agyagból kiégı téglák, akár a gyakran valamikori vulkánok, lávafolyamok maradékaként fellelt kövek, a vakolatban lévı homok felhasználásával a házat a még saját rendszerében létezı természet elemei közé sorolta. Egy volt, azonos volt a világgal, amelybe a ház alapjai kapaszkodtak. (…) Száz éve már, hogy a vasbeton mind gyakoribb, mára pedig teljesen általánossá váló alkalmazásával a ház homogén egységet alkot. S mindinkább tárggyá lesz. Olyan objektummá, amelyet az ember nem a világból vesz ki, hanem oda beemel.” „A modern építészet elıször a körítı tartófalak korábban elképzelhetetlen megszőnésével élvezte ki az új anyagok teremtette szerkezeti lehetıségeket. Üvegfalú házak születtek, s hatalmas lépésekkel távolodtak el a ház hagyományos jelentésétıl. Lényegében a természet erıi és az ellenség elleni védelemre szolgáló hagyományos ház antitézisét lehetett megfogalmazni a légies, fénnyel átitatott, a bizalomra és álszentségre egyaránt alapozott társadalmi együttélés fejlett szervezıdéseit szolgáló üvegfalak használatával. A fém burkolat megjelenése azonban valami más. Benne új minıség születik. A fémmel burkolt ház a való természet emberi alternatívájaként létrehozott második földi univerzum anyaga. Utal a földbıl közvetlenül kivett anyagok hiányára, de egyszersmind utalni tud arra is, hogy az ember, ha kell, képes megalkotni egy hiányzó komplex tulajdonságú matériát.” A BAH-csomópont fölött, szemben a MOM bevásárlóközponttal, azzal közösen lényegében Buda egyik déli városkapuját alkotva meg, az új építészetnek egy különösen érett mőve készült el. Egy szép ház, egy az emberi léptéknél jóval nagyobb, ám funkcionális szempontból tárgynak tekintendı szép konstrukció. Egy épület - 2002-ben. Cságoly Ferenc: (Somogyi Krisztina: Cságoly; Kijárat, 2004; 76-85 oldal) „- Többet nem szeretnék ilyen házat csinálni. - Miért? - Mert inkább a kornak épült, mint a helynek. Átveszi a kornak azt a jellegzetességét, hogy az építészeti mő elszakad attól a helytıl, attól a kulturális közegtıl, beágyazottságtól, amelyikbe tartozik, és a globális korszerőség kezd eluralkodni rajta. Ez azért gond szerintem, mert elveszi a helyhez és a kultúrához főzıdı gyökereit. Felmerült bennem, hogy ha egy épület csak a korhoz van kikötve, akkor nem évül-e el vele együtt? Tavaly nyáron voltam Finnországban. Ott ilyen szellemiségő épületeket már öt-tíz évvel ezelıtt elkezdtek építeni, és láttam, hogy egyik-másik mára romlásnak indult. Nem állítom, hogy az Alkotás Pointnak is ez lesz a sorsa, hiszen talán több fontos értéket sikerült megjelenítenünk. Mégis, érzem rajta az amerikai beruházó által megfogalmazott elvárásokat, azokat a kompromisszumokat, amelyeket az egymáshoz való közelítések során tettünk. - (…) Különösen érdekes élmény a két irányból való megközelítés. Más a jelentés, ha a BAH-csomópont felıli markáns, engem lobogó zászlóra emlékeztetı arcát látjuk elıször az épületnek, vagy amikor a Déli pályaudvar felıl jövet egyszer csak mozdulni látszik a homlokzat. - Ha ez így érzékelhetı, akkor nagyon örülök. Ma már mi is ezt az aspektusát tartjuk fontosnak az épületnek. Ugyanakkor az alapgondolatunk nem a mobilitásra rátervezett homlokzat volt, hanem késıbb, a tervezés során jött elı. Pályázati szinten sokkal inkább a félig-meddig dombtetın állásnak, a szigetszerő elhelyezésnek a képe járt a fejemben. Akkor egy erısen expresszív formát szerettem volna kialakítani. Arra törekedtem, hogy szabad és bátor terv készüljön a városnak erre a nyitó látványára. A három, kicsit összehajló épületrész között eredetileg át lehetett volna látni. A befektetıi szándék hozta, hogy a köztük lévı tér is feltöltıdött irodákkal. Pedig eredeti formájában légiesebb lett volna az összkép. Erısebb lett volna az általad is említett zászlóhatás. Visszatérve a mobilitásra: a gondolattal menet közben gazdagodtunk. Ricsi (szerk: Hınich Richárd) fantasztikus kitartással és tehetséggel rajzolta a homlokzatokat, amikor egyik alkalommal ráérzett az adottságokból következı lehetıségre. Zmmm, - mondta, - így mennek majd el a ház elıtt az autók. Látta, amint hosszan közelítünk a BAH-csomópont
60
felıl. A három él sokáig stabil látvány, majd amikor egy vonalba kerülünk az épülettel, a hosszú homlokzat elıtt hirtelen elszaladunk. Örülök, hogy ez a gondolat átment. Amúgy érdekes tapasztalatom, hogy tervezıként sem lehet egy épületnek az összes aspektusát elıre kitalálni. Ha jó egy terv, akkor immanens módon megtalálhatók benne további rétegek is. Ezek menet közben kerülnek a felszínre, de van úgy is, hogy késıbb, egészen váratlanul bukkannak elı. Ha viszont rossz a terv, akkor nincs benne ez a lehetıség.” Eleıd Ákos: Jégmadarak szárnyai – Alkotás point – Új Magyar Építımővészet, 2002/3, 27. oldal „Kibillen a rendes kerékvágásból a történetnek már a kezdete is, mikor még csak globálisan, városszerkezeti, városképi megfontolások mentén közelítünk. Hiszen a piaci realitások diktátuma nem vitatható, mégsem könnyő zokszó nélkül elfogadni, hogy fıvárosunk újabb fontos, hangsúlyos pontján ismét egy olyan gondolatgazdag funkciójú ház épül mint már megint pont egy bérirodaház – s a nagyon sok rossz példa óhatatlanul szkeptikus felhangokat, kérdıjeleket csal elı: vajon ismét egy erıszaktételhez asszisztáltak-e kedves kollégáink, „megálmodva” egy újabb hatalmas mosógépet, esetleg dölyfös kis üvegpocakkal? (…) A fenti gondolatmenetet pontosan az ellenpélda ereje nyomatékosítja: éppen a megszületett alkotás színvonala, nagyvonalúsága mutatja fel legélesebben a hihetetlen kontrasztot, mely a produktum és születési körülményeinek szellemisége köz9ött feszül. A vesztes elemekbıl álló történetet ugyan leiskolázták, fölényes gyızelemre vitték alkotói – a „nagykönyv szerinti” építészeti elemzı szakzsargonon túlmutatóan, az impulzusok, reflexiók, érzelmi kontrasztok kommunikációjának szintjére emelték: - tömören szigorú, józan hátsó tömbökbıl indított, nyaktaggal ritmizált lendület-impulzusok; - a városba ömlı autócsorda fény-pont-sorának dinamikus ívére szerkesztett szegmensreflexiók; - elıtetıvel hangsúlyozott-ellenpontozott falsíkmetszıdések, finom pasztell szögtörések.” Wesselényi Garay Andor: Belbudai városkapu? Alkotás Point Irodaház – Átrium, 2002 „Bármennyire is bizonytalan, kellıen nem definiált a „Zeitgeist”, a korszellem fogalma, egyértelmő, hogy mővészeti események kapcsán tudomásul nem vétele egyenlı azzal, hogy az adott tárgy „kiírja” magát a történeti szemlélető feldolgozásból, magából a mővészettörténetbıl. A szellemi és vizuális marginalizálódás elkerülését célzó görcsös igyekezet könnyen vezet divatmajmoláshoz. A gondolatot nem stíluskategóriához kötve, a hely szellemét nem a mozdulatlanban, hanem – nagyforgalmú, dinamikus csomópont lévén – a mozgóban megtalálva illeszkedik tehát ez az épület az alkotók (Keller Ferenc, Hınich Richárd, Cságoly Ferenc) eddigi mőveihez. (…) A matériával végzett bravúr az épületet nem csak a Kálvin térhez, hanem stiláris elıképként Jean Nouvel alkotásaihoz is köti. Nála a térben végzıdı színtelen üvegpenge briliáns didaxisként elıször a Défence-ba tervezett „Végtelen torony” lezárásaként” jelentkezett.”
61
