Ferenc József magyarul tanul

Ferenc József magyarul tanul

N EVE L É S

A Z U RA L KO D Ó H Á Z B A N

Az oktatás és a nyelvtanítás történetét kutatva azt tapasztaljuk, hogy a szakirodalom bemutatja az intézményes nevelés történetét, a különböző szemléletek és módszerek változásrajzát, problématörténeti vizsgálatát és elemzését, ugyanakkor alig esik arról szó, hogy létezett, s hosszú időn keresztül fontos szerepet játszott a nevelés történetében a nem intézményesített oktatási folyamat, amely alatt a magántanárok tevékenységét értjük. A felvilágosodás korából, az intézményes iskolarendszer korszerűsítésének kapcsán megtaláljuk azt a felvetést is, hogy a nyilvános vagy a magánnevelés a célravezetőbb. A nem intézményesített nevelői tevékenység nehezen kutatható, hiszen

Martin van Meytens: Mária Terézia családja körében.

11

Nyelvmesterkedés

csak közvetett adatok alapján tudunk megállapításokat tenni, viszont a magyar művelődés történetében jelentős szerepet játszottak a nemesi házak nevelői. Erről a tárgykörről megjelent csekély számú publikációk közé tartoznak Fehér Katalin (1999:49–66, 2005) és Kornis Gyula (1927:489–511) megjelent írásai. Az udvarban folyó nevelés – eddig nagyrészt feltáratlan – dokumentumait őrzi a bécsi Handschriften-, Autographen- und Naschlaß-Sammlung, valamint a Haus- Hofund Staatsarchiv, ahol a témához kapcsolódó több érdekes anyag található.

A 18. századi nevelés nézeteiről A 18. századot joggal nevezték a „pedagógia századának” (Mészáros–Németh–Pukánszky, 2005:94). Számos történelmi, filozófiai, társadalmi hatás vezetett el odáig, hogy a kor szinte valamennyi gondolkodója foglalkozott a tanítás ismeretanyagának, formájának, szervezetének stb. megújításával. A tanítás tartalmának és módjának átalakítását a különféle eszmék, politikai és szellemi áramlatok határozták meg. A német filozófiát meghatározó pozitivizmus, a folyamatosan változó nacionalizmus, az egymásnak feszülő liberalizmus és konzervativizmus éppúgy hatást gyakorolt az oktatásügyre, mint a filantrópizmus, a naturalizmus vagy a neohumanizmus eszméi (Kéri, 1997). A kor pedagógiai témájú művei kiegészítik és sok tekintetben árnyalják a nyelvoktatás dokumentumainak szigorú szabályok szerint rendezett tartalmából leszűrhető következtetéseket. Az oktatási elvek és a mód12


szertannal foglalkozó források áttekintése azért jelentős, mivel ezek segítségével pontosabb képet kapunk a (nyelv)tanítás menetéről. Az értelmiségi réteg széles érdeklődési körének köszönhetően több grammatikaíró tollából is olvashatunk didaktikai, neveléstani munkákat. Vályi András a Kassán 1789-ben kiadott A norma és levélíró című munkájában a nemzeti iskolában folyó oktatás céljának a hétköznapi életben való boldoguláshoz szükséges ismereteket nevezi meg. A rövid kiadvány a Felbiger által kidolgozott normamódszert ismerteti és népszerűsíti közérthető formában. Nemeskéri Kis Pál, a Tanítás módja (1830) című műve a Helytartótanács megbízásából készült városi és falusi iskolamesterek számára. Érdekessége, hogy a magyar mellett szerb nyelven is kiadták. Zimmermann Jakab Népszerű neveléstan (1855) című munkája általános módszertani elvekről, a pedagógiai módszerek fejlesztéséről szól, a felvilágosodás szellemében.

Görög Demeter nevelési és oktatási tervezetéről Görög Demetert 1809-ben nevezték ki udvari főnevelőnek. A feladatra pályázva elkészített egy 138 lapos tervezetet, amely Ferenc Károly trónörökös nevelésének tíz éves programja volt. A Dorog hajdúvárosban, 1760-ban született Görög 1783-tól élt a császárvárosban, ahol kezdetben jogot tanult, s 1784-től magántanárként tevékenykedett: az ifjú Kolonics László gróf nevelője volt, később, udvari kinevezéséig, Esterházy Miklós herceg Pál fiát tanította. 13

Nyelvmesterkedés

A szintén magánnevelőként tevékenykedő Kerekes Sámuellel 1789. július elején megalapították a Hadi más nevezetes Történetek című hetilapot, mely kezdetben az akkor folyó török háborúról tudósított. A háború elmúltával, 1792-től 1803ig Magyar Hírmondó címmel jelent meg a lap, mely számos újító – például kartográfiai – kezdeményezés mellett a magyar nyelv ügyét is felkarolta. Támogatói között olyan személyiségeket találunk, mint Széchényi Ferenc, Festetics György és Teleki Sámuel. A maga korában ez volt a legnépszerűbb periodika, mely 1300 előfizetővel rendelkezett. A magyar nyelv ügyének előmozdításáért végzett munkából a következők ítélhetők a legfontosabbnak: 1789-ben nyelvtanító könyvre írtak ki pályázatot – erre készült Gyarmathi Sámuel Okoskodva tanító magyar nyelvmestere –, s a beérkezett munkákból szerkesztették egybe a viharos körülmények között 1795-ben megjelent, nagy hatású Debreceni Grammatikát (Földi János ugyan megnyerte az első díjat, de ennek nem örülhetett igazán: a debreceni református kollégium tanárai tudtán kívül átdolgozták a kéziratot, mely Bécsben jelent meg Magyar Grammatika, mellyet készített Debrecenben egy Magyar Társaság címmel. Földi eredeti grammatikája egészen 1912-ig kéziratban maradt); valamint ők adták ki 1790-ben Bessenyei György Jámbor Szándék című művét. Görög volt az, aki Márton Józsefet Bécsbe hívta. Márton kezdetben a Hadi más nevezetes Történeteknél tevékenykedett, innen került a Bécsi Egyetemre. 14


Görög érdeklődése és tevékenysége igen sok területre kiterjedt; hogy a nyelvműveléstől eltérő területet emeljünk ki, szerkesztőként lóheremagot küldött szét előfizetőinek, hogy e takarmánynövény művelését terjessze, illetve nyugdíjas éveiben a szőlőfajok nemesítésével és meghonosításával foglalatoskodott. Hazafiságáról, nagy tudásáról, szervezőkészségéről, tettrekészségéről és becsületességéről ódákat zengtek kortársai. Görög udvari kinevezése az utókor számára nehezen érthető, mivel radikális politikai nézeteket vallott. „Nagyon nehéz magyarázatot adni arra, hogyan és miért került Görög erre a magas posztra. (…) Valószínűtlen, hogy a császár ne lett volna tisztában az új nevelő politikai nézeteivel. Talán arra gondolt, hogy a császári udvarban, az állandó ellenőrzés mellett a nevelő semmit sem tehet az uralkodó szándékainak ellenében” (Fehér, 1999:62). Viszont a kordokumentumok között nem találtam olyan megjegyzést vagy utalást, ahol valamelyik hazafi rossz szemmel nézte volna Görög udvari szolgálatát. Sőt, azon örvendeznek, hogy a trónörökös szívét Magyarország felé fogja hajlítani, jó hazafit nevel belőle. S valóban: nem kézenfekvő, hogy „ellenségre” bíznák a jövendő uralkodó kiművelését abban a korban, amikor különösen hittek a nevelés mindenhatóságában. Görög Demeter fenn említett 1809-es nevelési tervezete három részre oszlik: az értelmi, az érzelmi és a testi nevelés feladataira. Az értelmi nevelés során elsődleges a beszéd-, írás és olvasáskészség tökéletesre fejlesztése, nem csupán német nyelven, hanem latinul, franciául, olaszul, magyarul és csehül. Majd következnek a természettudományok, a matematika, a mennyiségtan, a fizika, a kémia, az ipari ismeretek, a mezőgazdaság, a kereskede15

Nyelvmesterkedés

lem, a kézművesség. Fontos szerepet kapott a retorika, az irodalom, a rajz, a földrajz, a történelem és a zenetörténet, zeneelmélet. Az emberre vonatkozó tananyag egybefogta a biológiáról, az ebben az időben teret nyerő egészségtanról és az ember jelleméről szóló ismereteket. A trónörökös jellemfejlesztésének – a szó eredendő értelmében, a nemessé nevelésnek – is külön figyelmet szenteltek; ennek értelmében a trónörökösnek el kell sajátítani a bölcs uralkodáshoz szükséges tulajdonságokat, melyek a felebaráti szeretet és tisztelet, az igazságosság, az őszinteség, a mértékletesség és a határozott fellépés, döntésképesség. A testnevelés (vívás, úszás, lovaglás), a helyes táplálkozás, megfelelő mennyiségű pihenés ritmusának kialakítása is a nevelő feladatai közé tartozott. A trónörökösök számára nélkülözhetetlen katonai és politikai tudományok alapjait is beépítette a tananyagba. A tervezet nem csupán írás maradt, Görög megkapta a bizalmat, hogy azt meg is valósítsa. Egészen Ferenc Károly házasságkötéséig, tehát huszonegy éven át vezette a trónörökös nevelését, mindenki legnagyobb megelégedésére. A főúri nevelés tantárgyait azért tekintettük át, hogy láthatóvá váljon, milyen sokféle ismeret elsajátítása mellett kellett az idegen nyelveket, így a magyar nyelvet is megtanulniuk a diákoknak.

Ferenc József tanulmányairól Mai szemmel megállapíthatjuk, hogy nem lehetett nagy gyermeki öröm jövendőbeli uralkodóként vagy koronahercegként felnőni a Habsburgok bécsi otthonában. 16


Az előző generációk szokásainak megfelelően Ferenc József még nem töltötte be a hatodik életévét, mikor Zsófia főhercegnő és Metternich kiválasztotta azt a személyt, akinek irányításával megkezdte tanulmányait. Egy katonatiszt, Gróf Bombelles Henrik kapta meg a főnevelő tisztségét, amelynek az udvarban használatos megnevezése az ajo volt. Főnevelői feladatainak értelmében ő volt felelős valamennyi koronaörökös gyermek oktatásáért; az ajo osztotta be a főhercegek idejét, határozta meg, hogy mit és milyen szellemben tanuljanak. A gyermekeknek volt külön személyi nevelőjük is, aki külön is ellenőrizte az egyes hercegek tanárainak munkáját. Mielőtt a koronaherceg megkezdte volna tanulmányait, tervet készítettek arra vonatkozóan, hogy mely tantárgyakat és ismereteket kell elsajátítania. Végigtekintve Ferenc József tanulmányain, elmondható, hogy a katonai ismeretek és a nyelvtanulás adta meg az oktatás két pillérét. Ami pedig a szellemet illeti, erről Angyal Dávid a következőket idézi monográfiájában: „Az uralkodó ne legyen pusztán nevének aláírója. Igyekezzék az ügyek lényegébe behatolni idegen segítség nélkül.” (Angyal, 1942:16). A főherceg órarendje igen zsúfolt volt, reggeltől estig tudós férfiak tanították különböző tudományokra. Évi tizenegy hónapon keresztül folyt az oktatás; a szeptember szolgált a pihenésre. 15 éves korára elvégezte „a középiskolainak nevezhető tanfolyamot” (Angyal, 1942:19). Tanulmányait jól átgondolt rendszerben és módszer szerint folytatta. A tantárgyak között szerepelt a vallás, a német, francia, magyar, cseh, olasz, görög és a latin nyelv, a latin filológia, a matematika, a logika, a retorika, az etika, az esztétika, a filozófia, az irodalom, a történelem, a lélektan, a természettudomány, a közjog, 17

Nyelvmesterkedés

a nemzetközi jog, a kormányzás, a diplomácia, a szépírás, a katonai ismeretek. Ezen kívül a Habsburg-ház férfitagjainak a hagyomány szerint el kellett sajátítaniuk egy polgári foglalkozást, így tanulta ki Ferenc József az asztalos mesterséget. A nyelvekkel, s ezen belül a magyar nyelv oktatásával kapcsolatban az ajo fontosnak tartotta, hogy a trónörökös nyelvtanárai anyanyelvű oktatók legyenek. A leendő uralkodó különösen jeleskedett a nyelvtanulásban; míg a matematika és a történelem tanára arra panaszkodik, hogy figyelme lankad, addig a nyelvtanárainak jelentései között nem találunk ilyen utalást. „A nyelvek elsajátítását segítette, hogy a játszótársak között cseh, lengyel, és magyar arisztokraták gyerekei is voltak” (Gerő, 1999:18), s ötéves korában volt egy magyar dajkája is. Oktatásának második évétől pedig heti három és fél órában (!) kezdett magyarul tanulni.

Tudott-e Ferenc József magyarul? Az 1550. évi 5. törvénycikk kimondja, hogy „ő cs. Kir. Apost. Felsége az ország rendeit biztosítani méltóztatott arról, hogy a korona örökösöknek, valamint a fels. Uralkodó házból származandó többi főhercegeknek és herceg asszonyoknak a magyar nyelv tökéletes tudományába még serdülő korukban beavatása – részéről nevelési rendszerül megállapíttatott légyen” (idézi Nádor, 2000:61). Ezt a törvényt soha nem törölték el, nem is módosították, s Mária Terézia uralkodásától számítva – a tervezetek, iskolai füzetek és jelentések tanúsága szerint – igen komolyan is vették. II. József ajója például szintén egy magyar, Batthyány Károly – a magyarországi nádor fivére – volt. 18


Kevés az olyan feljegyzés, amely arról számol be, hogy az ország nem magyar anyanyelvű vezetői, uralkodói mikor használták a magyar nyelvet. Ferenc József esetében ezen kevés számú alkalmak közül a legnevezetesebb magyar királlyá koronázásának a napja, amikor magyar nyelven tette le az esküt. De az eskü szövegét szóról szóra is be lehet tanulni, ez önmagában nem jelenti azt, hogy hosszabb tanulási folyamat és aktív nyelvismeret előzte meg a koronázási ceremóniát. Az valószínűsíthető, hogy 1849-et követően nem sok lehetősége volt magyarnyelvtudásra szert tenni, vagy esetleg a már meglévő nyelvtudását kamatoztatni. Tehát, amennyiben feltételezzük, hogy Ferenc József tudott magyarul, a kérdésre a választ korábban, 1848 előtt kell keresnünk. Találunk erre vonatkozó utalást Angyal Dávid (Angyal, 1942:25) és Gerő András (Gerő, 1999:19) monográfiájában: mindketten megemlítik Nemeskéri Kiss Pál azon bejegyzését, melyet a tanár az azévi iskolai füzetbe jegyez fel, s ahol elégedetten szól a főherceg magyar nyelvtudásáról. Így nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy 1847-ben jól beszélt magyarul, s ez Nemeskéri Kiss Pálnak is köszönhető. Valamint találunk egy arcképet is, mely a gyermeket díszmagyarban ábrázolja (Gerő, 1999:128). A kép abban az évben – 1840-ben – készült, amikor Nemeskéri Kiss Pál lett Ferenc József tanára. A történelem tankönyvekben nem találunk Ferenc József magyar nyelvtudására vonatkozó információt, s ezért a köztudatban is az él, hogy legfeljebb egy-két szó, kifejezés erejéig ismerte és használta a magyar nyelvet – pedig a gyermek Ferenc József tizenegy éven keresztül tanult magyarul. 19

Nyelvmesterkedés

Részlet Nemeskéri Kiss Pál nyelvtankönyvéből.

20

Ferenc József magyarul tanul

Recommend Documents