In memoriam...
46
EKOSZ - EMTE
Dr. Pongrácz Antal Sándor (1948 – 2008) Térségünk magyar közössége újból egy értékes emberrel vált szegényebbé. A kegyetlen, kifürkészhetetlen és becsaphatatlan sors ezúttal dr. Pongrácz Antal Sándort, sokunk Matyiját szemelte ki magának, azt az egykori élsportolót, edzõt, orvost és tanárt, aki az élet pástján számos csatát vívott meg. Mindeddig úgy került ki gyõztesként, hogy a
kemény viadalaiban a nemes cél eléréséért küzdött, és soha nem az ellenfél leigázására törekedett. Sportolóként a számos, olimpiai játékokon, világbajnokságokon és más, hazai illetve nemzetközi versenyen elért kimagasló sikerei, majd késõbbi, orvosi és pedagógusi pályafutása során elért eredményei nem változtatták meg. Megmaradt annak,
akit tizenéves korában ismerhettünk: a szerény, nagy tudású és mûveltségû Embernek. Annak, aki nem sokat beszélt, de annál többet mondott. Az egykori párbajtõr-világbajnok a halállal vívott csörtét elveszítette. Élete hatvanesztendõnyi pályáját nézve, mégiscsak õ az erkölcsi gyõztes.
-
Dr. Benedek Imre
Dr. Pongrácz Antal emlékére Súlyos és váratlan veszteség érte az erdélyi magyar szellemi-, felsõoktatási- és sportéletet. „Matyi”, mert csak így hívtuk, itthagyott bennünket. Ismeretségünk kb. ötven éves. Avásárhelyi Május 1. sétány játszóterén rúgtuk a bõrt a környékbeliekkel. Matyi négy házra lakott tõlünk, három testvérével és szüleivel, szerény körülmények között. Korán megözvegyült édesanyja nagy szeretettel nevelte gyermekeit, akik mind egyetemet végeztek, remekül tanultak. Matyi kezdetben birkózott, majd asztaliteniszben jeleskedett, végül nagyobbik nõvére, Mari elhozta a vívóterembe. Igazi barátságunk ekkor kezdõdött. A vásárhelyi vívóterem edzõvezetõje, Kakuts Endre bácsi egyetemi tanár volt. Ez a közösség olyan volt, mint egy nagy család. Itt igazi, örök barátság, összetartás alakult ki a mai napig. Minden kezdõ tõrrel kezdett vívni, Matyi is. Eleinte úgy tûnt, túlságosan lassú, ezért a párbajtõr csapatba került. Szerencsés döntés volt, mert 17-18 évesen berobbant az élmezõnybe. Kolozsvár, Budapest, Teherán voltak elsõ nagy sikereinek állomásai. Ezek után, bár magyar volt, nem tudták sem az ifi, sem a felnõtt válogatottból kitenni. Soha nem
hagyta el nevelõ egyesületét, pedig abban az idõben a válogatottak többsége a „Csillag” (Steaua) versenyzõi voltak. Nincs hely felsorolni kiváló eredményeit a világkupákon, világbajnokságokon, és nem utolsó sorban a három olimpián. Amüncheni olimpián - a TV mellett izgultunk – kirobbanó formában kezdte a döntõt, akár az elsõ helyen végezhetett volna, amikor a döntõ félbeszakadt az arab-izraeli erõszakcselekmények miatt. A folytatás már csak részben sikerült. Matyi fõ erényei a sportszerûség, szerénység, türelem, hihetetlen gyõzni akarás és nagy munkabírás voltak. Ellenfelei is tisztelték és szerették. Endre bácsi halála után a vásárhelyi vívás fennmaradásáért sokat dolgozott, áldozott. Aversenysport szakmai fejlõdésére is rányomta bélyegét. A fogorvoslásban is a legtöbbre törekedett. Tudását elsõsorban a kitûnõ vásárhelyi fogorvosképzésnek köszönhette, és miután a magyar oktatók részben meghaltak, részben nyugatra mentek, a helyükre lépett. A sötét ceausescui uralom éveiben több fogorvos hagyta el Erdélyt. Matyi azt mondta, „megvárom a végét”, de amikor
vége lett az erõszakrendszernek, akkor is maradt, pedig volt olyan év, amikor csak egyetlen magyar diák hallgatta az elõadásait. Oktatott, tankönyvet írt, az E.M.E-ben tevékenykedett, továbbképzéseket szervezett. Magánrendelõjében a rászorultakat térítésmentesen kezelte. A változás (1990) után felkérték, legyen államtitkár a Sportminisztériumban, de Õ nem politizált, szerényen visszautasította a lehetõséget. Hûséges típus volt, hû volt sportegyesületéhez, a városhoz, a szakmához, és nem utolsó sorban a barátaihoz. Számomra a legjobb barát volt fél évszázadon át. Egy élet során legszomorúbb esemény a temetés. Mégis sok mindent elárul. Több százan kísérték utolsó útjára. A család, sok barát, ismerõs, munkatárs és betegei mellett ott voltak hajdani román vívóellenfelei is. A síron tornyosuló hatalmas, pompás koszorúhegy méltóságteljesen jelképezte ezt a remek embert. Emléked maradjon az erdélyi, valamint az összes magyar fiatal eszményképe. Nyugodj békében! 2008. 04. 24 - Dr. Szentkirályi István
Mihalik Kálmán emlékezete A Székely himnusz zeneszerzõjének, Mihalik Kálmánnak nevét viselõ alapítvány 2007. szeptember 7-én megemlékezést tartott a Szegedi belvárosi temetõben, emléktáblával jelölt kopjafás sírhelynél. Gál Imre, az alapítvány elnöke mondott beszédet, aki egyben a Szegedi Erdélyi Kör elnöke is. Oklevele megszerzése után rövid ideig szeretett professzora, A résztvevõk, a megjelent pártok és szervezetek koszorúzása után a Megyei közgyûlés épületének Csongrád termében folytató- REINBOLD BÉLA mellett az orvosi egyetem vegyészeti tanszékén dott az ünnepség.Az alábbiakban közöljük Gál Imre beszédét (szer- volt tanársegéd, 1922. október 6-án, tífuszban bekövetkezett korai haláláig. A megzenésített Székely Himnusz kísérte utolsó útjára. kesztett szöveg). (Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a himnusz szövegírója A Mihalik Kálmán alapítvány nevében szeretettel köszöntöm a Csanády György költõ volt, aki Székelyudvarhelyen született 1895. tisztelt megjelenteket. Mihalik Kálmán volt a Székely Himnusz zeneszerzõje, és most, február 23-án. A himnusz szövegét 1921-ben írta, nem tudjuk hol tahalálának 85-ik évfordulóján vagyunk itt a Szegedi belvárosi temetõ lálkozott össze Mihalik Kálmánnal, csak azt, hogy az elsõ elõadás 12. tábla, 4. sor 228-as sírhelyénél. A fiatalon elhunyt Mihalik Kál- 1922-ben hangzott el.) Dr. Takács Sára sebészorvos visszaemlékezéseiben elmondja, mán 26 évet élt. Rövid élete során göröngyös és nehéz utat tett meg. 1896-ban született Krassó-Szörény megyében, Oravicabányán. hogy a himnusz 1923-tól már szárnyra kelt, a székely kivándoroltak Édesanyja csíki székely asszony, édesapja kassai polgár. A kegyes- énekelték a budai hegyekben, a Májusi Nagyáldozat címû misztérirendiek iskoláztatták, Kolozsváron érettségizett a piarista gimnázi- umjáték jegyében. umban 1914-ben. Kiválóan képzett tehetséges zongorista volt, de jól És mi a nagy áldozat? A krónikák beszélnek küzdelmeinkrõl, rajzolt és festegetett is, mégis a kolozsvári orvosi karra iratkozott be. vereségeinkrõl és gyõzelmeinkrõl, hivatásunkról, cselekedeteinkAlig kezdte meg orvosi tanulmányait, a világháború õt is a harc- rõl és mulasztásainkról, halottainkról és utódainkról. Erdély emlétérre hívta. 1916-ban a frontról visszavezényelték. Az összeomlás kezetét lélekben és külsõségekben is viseljük, a magunk összetartoés a román megszállás után elõbb Budapestre, majd onnan Szegedre zásának, testvériségének, és elhivatottságának érzését. A Nagyáldokísérte a bujdosó Kolozsvári egyetemet, így került õ is Szegedre. zat, a Kántáté nevû, tehát zsoltárnak készült ének is névtelenül bo- ä
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
In memoriam...
47
Jakab Elek (1949-2008.)
Búcsú Jakab Elektõl Vártuk a tavaszt, mely nehezen érkezett, és éppen csak maréknyi virágot szórt néhány fa ágára. Vártuk a Húsvétot, a Feltámadást. Õ is várta. És vártuk hazatérését a klinikáról, de õ mindnyájunkat halálosan megtréfált. Õt vártuk, de helyette a váratlan, hihetetlen és lesújtó hír érkezett. „Ölelésre tárt karokkal mennék hozzátok, de máshová szólított az Úr, és indulnom kell, nem tehetek másképp!” – hallom határozott hangját. Megilletõdve, értetlenül és összetörten állunk az égi törvények döntése elõtt. Elszólította tõlünk az Úr, és õ most is igyekezett, sietett, mert az égi tanácsba várják fontos munka megbízásával. Mint mindig, komolyan és elszántan ment, de meg-megtorpant, mintha még várt volna, mintha még maradni akarna, hiszen szíve utolsó dobbanásáig minek is lehetett volna nagyobb visszatartó ereje e földi léthez, mint az elsõ szavak kimondásával pajkosan küzdõ unokájának csilingelõ nevetése? Várt. Egy pillanatig, de aztán mégis indult. Elment. Búcsúra már csak ezek a szomorú gondolatok maradtak. Nézem, hosszasan nézem egyik utolsó fényképét, amelyen nyugodt arccal, megbékélve vadászkürtöt fúj. Vajon mire gondolhatott akkor? Titokban készült a nagy és végtelen útra? Hallani vélem vadászkürtöd hangját, amely mindnyájunktól és földi utadtól búcsúzva száll egyre magasabbra, messze-messze a Küküllõ-menti rétek, erdõk fölé. És még hallani vélem néhány utolsó szavad: „Aztán vigyázzatok az unokámra, magatokra és egymásra…!” Megígérjük. Hiányozni fogsz. Nagyon sokunknak hiányozni fogsz, de bennünk örökre élsz! Szívbõl remélem, hogy majd egyszer valamikor, valahol újra találkozunk. Addig is napfény kísérje lelked útját, csillagos égbolt õrködjön éjszakáidon! Isten veled! - Keszeg Tibor Medgyes - Szentendre lyongott a világban, és így jutott haza Erdélybe a székelyföldre, és lett belõle otthon a Székely Himnusz. Az alkotás hosszú évtizedekig lappangó életre kényszerült, mégis élt és hatott, míg a szokás révén valódi himnusszá vált, betöltve ezt a szerepet a mai napig. Annyira betölti, hogy nemcsak a Székelyföld magyarsága, hanem a földkerekség bármely tájára szétszóródott honfitársaink is ugyanazzal az áhítattal éneklik, mint a Magyar Himnuszt. Jól tudjuk, hogy a ’89-es változások elõtt szigorúan tiltott volt, nyilvános éneklése megtorlást, büntetést vont maga után, a köztudatban azonban ez idõ alatt is élt, terjedt, öröklõdött. Népszerûségét semminemû hatalom nem tudta kikezdeni. Ma már szinte észrevétlenül de nem véletlenül a Magyar Himnusz és a Szózat mellett a harmadik nemzeti imaként van jelen a magyar közösségek tudatában. Mihalik Kálmán halálának 80. évfordulóján Gyulai Endre püspök úr megemlékezésében a következõkre hívta fel figyelmûnket: „Az anyaföldön kívül szûkségképpen egy nemzethez tartozik a zászló, az anyanyelv, és a himnusz. A Székely Himnusz belekiáltás a világba, hogy figyeljenek fel erre a maroknyi népre, nézzék meg szenvedését és gyötrelmeit, és tudjanak feléjûk fordulva, vagy így, vagy úgy – valamilyen segítséget nyújtani.”. Nemcsak a Székelyföldön, Erdélyben, hanem a világon bárhól élõ magyarok figyelmébe ajánlom e himnuszt, jelentse az a reményt, a vigaszt, a kitartást és kérem mindazokat, akik éneklik és e mû szellemével közösséget vállalnak, tartsák tiszteletben a hiteles formát, és becsüljék, tiszteljék a szerzõk emlékét.
2008. június
Jakab Elek alakja Szászmedgyesen 1975-1976-ban ismerhette meg a medgyesi magyarság a Jakab családot, Eleket és Geraldinát –Dinit, õk akkor házasodtak össze. Az akkor már mûködõ medgyesi szabadegyetem elõadásaiba vontuk be õket, jómagam, mint annak elnöke, és nejem, Szabó M. Erzsébet. Késõbb Elek egyike volt a helyi elõadóknak. Õ vette át a népi egyetem vezetését, miután a szeku minket kibuktatott 1984. május 10-én, és vezette az egyetemet 1989. decemberéig. 1989 december és 1991. május 14. között ismét mi voltunk a vezetõi, az utolsó elõadást én tartottam Szép magyar könyvtárak címmel. A kezdetekkor Elek mint építészmérnök a kiskapusi ipari építõtelepen jeleskedett. Tapasztalatok szerzése után bekerült a medgyesi néptanács városgazdálkodási osztályára, ahol sokat tett a város érdekében. 1989. december 25-én délelõtt az Elekék lakásán hoztuk létre az RMDSZ helyi (késõbb vált megyei szervezetté) testületét, Elek többedmagával bejutott a helyi tanácsba, ahol az RMDSZ színeiben képviselték a medgyesi magyarságot. 1990 januárjában Jakab Eleket választottuk meg az RMDSZ helyi és megyei elnökének, ettõl kezdve a szervezet megyei székháza is Medgyesen van. 1992-es választások eredményeként Jakab Elek a medgyesi helyi tanács alpolgármestere lett. Magyar ember ilyen tisztséget a 30-as évektõl nem töltött be ezen a tájon. 1986-ban e mandátuma lejárt, ezt követõen, korai haláláig a medgyesi tanács RMDSZ-es képviselõje és frakcióvezetõje. Alpolgármesterként, tanácsosként, késõbb pedig az országos jelentõségû ROMGAZ vezérigazgatójaként nagyon sokat tett a medgyesi és a környékbeli magyarság érdekében. Egyik vezetõje volt a környék magyar iskoláinak támogatására létrejött alapítványnak, a Pro Schola Mediensis-nek, támogatta a medgyesi magyar dalárdát, a néptánc csoportot, a magyar népszínházi mozgalmat, a régi zene együttest, tagja volt - mint volt segesvári diák- a segesvári iskolaalapítvány kuratóriumának, a GAUDEAMUS-nak. A medgyesi három történelmi egyház (rk. ref. és unitárius) Jakab Elek mindenkori támogatását élvezte. Mint az RMDSZ megyei elnöke képviselte a megye magyarságát az RMDSZ csúcsszervében, a Szövetségi Képviselõk Tanácsában, részt vett a nagyváradi, szatmárnémeti és aradi RMDSZ kongresszusokon. Támogatta a Szabó M. Attila és Kiss Károly által kezdeményezett és kivitelezett medgyesi Millenium Magyar Háznak a létrejöttét (épült 1996-2000 között), lelkes híve volt a Szeben megyei EMKE szervezetnek. A néhány évig megjelenõ Nagy-Küküllõ lapnak szerkesztõbizottsági tagja volt, több írása is helyt kapott benne. A lapot a medgyesi és a segesvári RMDSZ és EMKE szervezet adta ki 1994-1999. között. 2005-ben az országos RMDSZ vezetõsége a ROMGAZ országos vállalat vezérigazgatójává nevezte ki, ezt a felelõsségteljes funkciót haláláig betöltötte. Személyes véleményem, hogy korai halálához hozzájárulhattak azok az áskálódások, amelyek román részrõl jöttek, hiszen sokan nem tudták elfogadni, hogy egy magyar legyen egy ilyen nagy jelentõségû poszton. Magánemberként szerette barátait, szûkebb társaságát, szívesen járt el különbözõ összejövetelekre (születés- névnap, szilveszter, farsang), részt vett azokon az autós vagy gyalogos kirándulásokon, amelyeket az általunk igen tisztelt Búzás Árpád rendezett. Családszeretõ, feleségét és gyermekeit szeretõ példás férj és családapa volt. Távozása nagy vesztesége kiemelten a medgyesi, de az egész erdélyi magyarságnak is. - Szabó M. Attila
48
Kisebbségi lét
EKOSZ - EMTE
Kisebbségi lét Erdélyben (vázlatos számbavétel) (Folytatás elõzõ lapszámunkból) 1987. január 19. A nagy hidegre való hivatkozással Romániában korlátozták az áramellátást, és az ország nagy részében megtiltották a magánautók közlekedését. 1987. február 6. Az államtanács törvényerejû rendelete értelmében, a háztartásokban 20%-kal, az iparban 30 %-kal kell csökkenteni az energiafelhasználást. 1987. február 7. Romániában államtanácsi rendelettel további két hónapra korlátozták az energiafogyasztást. 1987. február 17. Kolozsváron, a Mihai Viteazul szobor mellett legelõ csont és bõr, rászáradt trágyával borított öreg tehén oldalára valaki az ujjával ráírta: „Epoca Ceausescu.” Arendõrök pokróccal takarták le a szerencsétlen állatot, de a spontán megmozdulást már nem lehetett megállítani:„Mind mentünk, onnan nem lehetett hiányozni. Vonultunk végig az utcákon. Le Ceausescuval!-ordítottuk. Nem bántott senki. Nem mertek hozzánk nyúlni. Különben mi (a bukaresti) földalattinál dolgozók havonta öt kiló húst kaptunk, négy kiló fehér lisztet, két liter olajat, hat kiló málélisztet… És mégis…” 1987. február 27. Ceausescu jelenlétében együttes ülést tartott a Magyar Nemzetiségû Dolgozók Tanácsa és a Német Nemzetiségû Dolgozók Tanácsa: „Büszkék vagyunk, hogy megoldódott a nemzeti kérdés a szocialista Romániában, ahol megteremtõdtek a feltételek az összes dolgozók nemzetiségi különbségtõl független részvételéhez és a szocialista társadalom fejlesztésében.” Ceausescu keményen bírálta Magyarországot. „Miért olyan szívélyes a NATO ehhez a zsarnokhoz?” Richard Bassett a brutális Ceausescu-rendszer iránti oktalan engedékenységrõl. (The Times.) 1987. február vége. Sztrájk a marosvásárhelyi IMATEX könnyûipari vállalatnál, mert a fizetésük 65%-át kapták csak a dolgozók 1987. március 1. Az Elõre írta: „A felszólalók kifejezték értetlenségüket és felháborodásukat, hogy a Magyar Népköztársaságban, a szomszédos szocialista országban hivatalos személyek, közírók és történészek rágalmakat koholnak a román realitásokról, pártunk és államunk nemzetiségi politikájáról, elferdítik a történelmi igazságot, valójában megpróbálják vitatni a békeszerzõdéseket, az államhatárokat.” 1987. március 9. „A kis falvak felszámolásának országos programja keretében Kovászna megyében egyelõre 20 község felszámolására került sor.”- írta a Megyei Tükör. 1987. március 13. Stefan Pascu, Mircea Musat és Florin Constantinescu történészek heves támadása az Elõre hasábjain a háromkötetes Erdély története ellen. Molnár Gusztávot a bukaresti 1. kerületi pártbizottság döntése értelmében eltávolították a Kriterion szerkesztõségébõl. Papp László nagyváradi református püspök ausztriai útja során több helyen kifejtette, hogy az erdélyi magyarság helyzete soha nem volt még ilyen jó, és Románia soha nem volt még ilyen stabil, mint most… 1987. április 1. Bányász Rezsõ, a magyar kormány szóvivõje elsõként utasította vissza a Romániában a Magyarország elleni hivatalos szintre emelt uszítást. 1987. április 7. C. Marino (Athén) fizetett hirdetése a The Times-ben: „Tudatos történelemhamisítás a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt. A cikk az 1987. március 12-én Pascu-Musat-Constantinu szerzõtrió által a Románia Liberában megjelent cikk állításait idézi. 1987. április 12. A Sepsiszentgyörgyön létrehozott román színház elsõ elõadása. 1987. május 4. Az USAképviselõháza hat hónapra megvonta a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény státuszát Romániától. 1987. május 27-én a Bukarestbe látogató Mihail Gorbacsov, az SZKP fõtitkára fogadta az ellenzéki Király Károlyt. AThe Times aznapi, Christopher Walker által jegyzett cikkébõl idézek: „Románia kisebbfajta színjátékot rendez Gorbacsov látogatása alkalmából. A sajtóközpont környéki kirakatokat zsúfolásig tömték, és jókora adag õzpástétomot szolgálnak föl mostanában a Capsa étteremben, ahová a hivatalos személyek elõszeretettel hívják találkozóra nyugati kapcsolataikat. Románia azonban ennek dacára továbbra is a keleti tömb egyik legszegényebb, leggyatrábban ellátott és legzsarnokibb országa. (…) Csak 40 wattos égõk használata engedélyezett. (…) a televízió mûsorideje 2 óra. A hosszan tartó tél miatt több millió otthon maradt központi fûtés nélkül. A gáznyomás idõnként olyan alacsonyra csökkent, hogy már fõzni sem lehetett a gáztûzhelyeken. Hivatalos adatok szerint a
havi átlagjövedelem 250 dollár. Sok család a tél folyamán ennek csaknem a felét fûtésre és villanyra költötte (az elektromos áram ára megduplázódott 1985 óta.) (…) Az egyik legvitatottabb intézkedés értelmében, pl. 50%-kal csökkentették a béreket azokban az üzemekben, amelyek nem teljesítették a tervet, gyakran kizárólag az akadozó nyersanyagellátás miatt.” 1987. június 2-3. A kolozsvári Református Teológián tartott teológiai értekezleten Nagy Gyula kolozsvári, Papp László nagyváradi református püspökök és Gálfi Zoltán, a Teológia irodalomtanára éles magyarellenes kirohanásokat tett… 1987. június 4-5. A Román Kommunista Párt KB titkárai, Emil Bobu és Ion Stoian Budapesten Szûrös Mátyással és Horváth Ivánnal tárgyaltak. Fogadta õket Kádár János is. 1987. június 15. Az Ungarischer Kirchlicher Pressedienst címû református újságban dr. Tóth Károly püspök azt írta, hogy Erdélyben 1946-ban 184 magyar tannyelvû középiskola volt, 1971-ben már csak 71. 1987. június 26. Az Egyesült Államok szenátusa határozatban követelte, hogy újabb fél évre függesszék fel a legnagyobb kedvezmény biztosítását Romániának. 1987. augusztus 16. Király Károly levele Ceausescuhoz. Tiltakozott a romániai állapotok miatt 1987. szeptember 25. A magyar kormányszóvivõ bejelentése szerint 1987 elsõ félévében 3 308 román állampolgár kért letelepedési engedélyt Magyarországon. (1986-ban, egész évben 3 284 fõ) A cernavodai atomerõmû építkezéséhez sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, szentkeresztbányai és brassói munkásokat vezényeltek, - családostúl. Helyettük óromániai munkások érkeztek. A brassói evangélikus és katolikus központi temetõ régi köveit a városi közterület-fenntartó vállalat alkalmazottai építõanyagként használták fel. 1987 õsz. A nagyenyedi Bethlen-kollégium valamennyi mérnök-tanárát Óromániába helyezték át. Helyettük román származású tanárokat alkalmaztak.. 1987. november 15-én rendszerellenes tüntetés robbant ki Brassóban, a tíz évvel ezelõtti Zsil-völgyi bányászsztrájk óta a legjelentõsebb. Akatonaság figyelmeztetõ lövéseket adott le. Amegmozdulás de. 9-tõl du. kettõig tartott. Ajelszavak: „Tolvajok!” „Le Ceausescuval!” „Szabadság és igazság!” „Harcoló munkások!” 1987. november 21. Az illegális Erdélyi Magyar Hírügynökség 120/1987. számon közölt részleteket a brassói eseményekrõl. 1987. december 14-16. A Román Kommunista Párt ülésén Ceausescu a következõket mondta:”A leghatározottabban munkálkodni kell, különösen azért, hogy 2000-ig befejezzük a városok és községek rendezésére, szervezésére és korszerûsítésére, a beépített területek leszûkítésére vonatkozó programokat, aminek nyomán még inkább erõsödni fog a szövetség a munkásosztály és a parasztság és az értelmiség közt, a dolgozók összes rétegei közt, meggyorsul a román szocialista társadalom homogenizálódásának folyamata.” 1987. december 17. Az Európa Parlament elítélte Romániát. 1987. december. Az Amerikai Egyesült Államokban megjelent Ion Mihai Pacepa: Red Horizons címû könyve, melyben a Securitatét leplezte le. Magyar nyelven 1988-tól a Határ/idõ/napló közölt elõször belõle részleteket Vörös látóhatár címmel. 1988. Romániából 13 173 menekült érkezett Magyarországra. A magyarországi közvélemény-kutatás alapján a szocialista országok gazdasági fejlettsége alapján Románia állt az utolsó helyen. Megelõzte õt Mongólia, Kuba. A kilenc országot értékelõ vizsgálat szerint kilencedik Románia, negyedik Magyarország, elsõ az NDK. Az erdélyi menekültek befogadásával kb. 80% értett egyet. A közvélemény szerint a magyar-román kapcsolatokat sorrendben a következõ tényezõk terhelték: az un. településrendezési terv (falurombolás), az emberi jogok helyzete Romániában, az erdélyi magyarok kapcsolattartási nehézségei Magyarországgal, a romániai nemzetiségiek iskolaügye és az anyanyelv használata, a történelemrõl vallott nézetkülönbségek, ideológiai nézetkülönbségek, külpolitikai nézetkülönbségek, gazdasági érdekkülönbségek. 1988. január 25. Szûrös Mátyás az MSZMP Központi Bizottságának nemzetközi titkára egy nyilatkozatában a romániai magyarságot a magyar nemzet részének nevezte. Késõbb részletesebben szólt ezekrõl a kérdésekrõl Szokai Imre és Tabajdi Csaba is. Az erdélyieknek a Sza-
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Kisebbségi lét
bad Európa Rádió szerkesztõségéhez írt leveleibõl szörnyû állapotok képe bontakozott ki Egyhavi átlagfizetésbõl nem lehet megvenni két kiló babkávét a feketepiacon, egynapi fizetésbõl vásárolható egy kiló füstölt hús, több mint egy órát kell dolgozni egy kiló cukorért, és négy órát egy kiló gyenge minõségû szalámiért. A nyugdíjasok 100-300 lejt kapnak havonta, azt is több hónapi elmaradás után. (Egy kilogramm füstölt hús 120 lej a feketepiacon.) A termelõszövetkezetekben az egynapi munkaegység ára 3-5 lej. A vetõburgonyáért 2 lejt fizet az állam, a korai burgonya az üzletben 10 lej. Az autósok havonta 20-30 liter üzemanyagot kaptak csak. A megoldást e levélírók egy része a független Erdélyben látta… 1988. január 27. Kádár János és Németh Károly táviratban üdvözölte 70. születésnapja alkalmából Nicolae Ceausescut. 1988. február 26. Az Egyesült Államok kormánya bejelentette, hogy Románia részére a legnagyobb kedvezmény megadását az emberi jogok romániai helyzetétõl tette függõvé. 1988. február 27. Románia lemondott a legnagyobb kedvezményrõl… 1988. március 5. Az Elõre cikkében Ceausescut idézték: „… körülbelül 50%-kal kell csökkentenünk a falvak számát, lemondva a kis falvakról. Létrejönnek így az elõfeltételek a dolgozók, az egységes dolgozó nép homogén társadalmának megvalósításához.” 1988. április 5. Az MTI jelenti: „A romániai nem román nyelvû lapok a jelek szerint rátértek arra a gyakorlatra, hogy csak románul közlik az országban lévõ városok, falvak nevét. Az Elõre címû magyar nyelvû bukaresti napilap, amelyet a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa ad ki, április 3-i (vasárnapi) számában alkalmazta elõször ezt a módszert. Így Nagyvárad helyett Oradea, Nagybánya helyett Baia Mare, Temesvár helyett Timisoara, Beszterce helyett Bistrita stb. jelent meg a magyar nyelvû lap cikkeiben. A német nyelvû Neuer Weg ugyancsak erre az írásmódra tért át. Vasárnapi számában az eddigi Temeswar, Konstanza helyett Timisoara, Constanta elnevezés szerepelt a lap hasábjain.” 1988. április 29-én a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának ülésén Ceausescu kijelentette:”a településszerkezet-átalakítási tervek végrehajtásához hosszabb idõre van szükség, nem kell erõltetni a dolgokat.” A felépítendõ minta-lakótelepek 2-4 emeletes panelházakból álltak volna, amelyekben a lakások csak a legelemibb komforttal lettek volna ellátva, nincs bennük WC, a közös illemhelyeket az udvaron helyezték el. Nincs bennük központi fûtés, a fát, és a vizet az udvarról hordták fel. Eredetileg a község belterületének megállapításakor 134 négyzetméterrel számoltak. Késõbb egy lakosra 250 négyzetmétert szántak, melyben benne foglaltatott a lakóház, a gazdasági melléképület, a közintézmények, a templomok, a temetõk és az utak. Ez a terv mintegy 5-6 millió ember átköltöztetését jelentette volna, a megépítendõ lakások száma is millión felüli. „A panelházba költöztetett román paraszt, bár elveszti saját házát, kertjét, múltját és hagyományait, de nyelvét és nemzeti mivoltát megõrizheti. A többségi településekre kényszeríttet magyarok, németek, ukránok, szerbek, zsidók, szlovákok, csehek, bolgárok, oroszok, törökök, tatárok, görögök, lengyelek és örmények azonban nemzetiségi létük lényegét veszítik el: anyanyelvüket, kultúrájukat, és történelmi örökségüket. (…) A falurombolás Erdélyben õsi falvak jelentõs – a nemzetiségi létrõl tanúskodó- kulturális és építészeti értékek felszámolását is jelenti. Az óromániai vidékeken viszont, ahol nincs annyi mûemlék, a falvak is késõbb alakultak ki, és a házak általában rosszabb állapotban vannak, az új lakások építése esetenként még pozitív tartalmat is kaphat.” Elkészültek a tervek Kolozsvár történelmi városmagjának az átépítésére is. 1988. május 26. Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának fõtitkára Bukarestbe látogatott, és Ceausescunak Lenin rendet nyújtott át… 1988. június 7. A külügyi szóvivõ sajtótájékoztatóján közölte, április 1-én az illetékes miniszterhelyettes Románia budapesti nagyköveténél szóvá tette azt a romániai intézkedést, hogy április 3-tól hivatalosan és a nemzetiségi nyelvû lapokban is csak román elnevezés szerint használhatók a helységnevek. 1988. június 27. A budapesti „Erdélyi Tüntetés” Több, mint 100000 ember tiltakozott a romániai állapotok miatt. (A Népszabadság 25-30 000 résztvevõrõl tudósított.) A Magyar Nemzetiségû Dolgozók Országos Tanácsának a neve Magyar Nemzetiségû Román Dolgozók Tanácsára módosult… 1988. június 28. A román hatóságok bezáratták a kolozsvári magyar konzulátust 1988. június 30. Ceausescu beszédébõl az RKP. KB. ülésén: „Egyes soviniszta, nacionalista körök, azzal a céllal, hogy eltereljék a figyelmet a megoldásra váró problémákról, olyan praktikákhoz folyamodtak, amilyeneket még Horthyék sem mertek volna megtenni.” A
2008. június
49
Magyar Vöröskereszt arról tájékoztatott, hogy Románia részérõl nincs fogadókészség a családegyesítésekrõl. 1988. július 12. The Wall Street Journal: „Idõzített bomba a román-magyar viszonyban” címû cikkében olvashattuk: „Egyre nõ Románia politikai összeomlásának valószínûsége.” 1988. július 17. A 7 nap címû jugoszláviai magyar nyelvû hetilap elemezte a romániai falurombolás programját: Ceausescu 8000, elsõsorban kisebbségek lakta falu helyén 350 000 hektárnyi megmûvelhetõ földterületet akar nyerni. 1988. augusztus 10. ” Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa 5 pontos határozatban ítélte el Romániát, és nem hosszabbította meg a legnagyobb kedvezményt a számára.” 1988. augusztus 24-én Nicolae Ceausescu a Román Kommunista Párt fõtitkára, az Államtanács elnöke magához kérette Hodicska Tibort, a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetségének ügyvivõjét, és közölte vele, hogy a román-magyar kapcsolatokban felmerülõ feszültségek miatt sürgõs megbeszélést tart szükségesnek Grósz Károllyal, az MSZMP fõtitkárával. Grósz „fölényesen és nyersen hárította el” a felkínált szakértõket… 1988. augusztus 28-án, Aradon munkatalálkozóra került sor a két párt fõtitkárai, illetve kísérõik között.„Beszédes volt a protokoll, maga. Grósz a Daciákba átülve úgy érkezett Arad fõterére, a városháza elé, hogy a vendéglátó nem tartózkodott ott, a vendéget kiállította a placcra, azután ereszkedett le a városháza lépcsõjének magasából. Egy öntudatos államférfi otthagyja az egészet.” „A tízpontos magyar követelés-lista: 1. A gazdasági együttmûködés szélesítése. 2. A kulturális vegyes bizottság tevékenységének felújítása. 3. A menekültek ügyének rendezése. 4. A történész vegyes bizottság újraszervezése. 5. A konzulátusok ügyének megoldása, mûködésük beindítása. 6. A haladó történelmi hagyományok közös ápolása. 7. Az idegenforgalmat gátló intézkedések megszüntetése. 8. Magyar újságíró-küldöttség a romániai viszonyok tanulmányozására. 9. Románia vizsgálja felül és állítsa le a településrendezési programot. 10. Felsõ szintû közös nemzetiségi deklaráció. A magyar delegáció által elért eredmények: 1. Ceausescu a tárgyalások végére belement, hogy egy év múlva közös nemzetiségi deklaráció szülessen. 2. A településrendezési tervet újságíró-és parlamenti képviselõdelegáció (építési bizottság) tanulmányozhatja a magyar és a tiszta román vidékeken is. 3. Újra dolgozik majd a kulturális és a történész vegyes bizottság, nem politikai, hanem tisztán tudományos alapon. 4. Közös szándék a gazdasági együttmûködés fejlesztésére. 5. A menekültek ügyében Ceausescu erkölcsi kötelezettéget (?. G. L.) vállalt a családegyesítésre, a kivándorlások akadályainak felszámolására. 6. Zavartalanabb lesz a turizmus.” 1988. Õsszel egy központi rendelkezés magyar középiskolások egész osztályait Kárpátokon túli megyékbe helyezte át. Az áttelepülést megtagadók sem tovább nem tanulhattak, sem munkahelyet nem kaphattak. 1988. szeptember 21-22. Szûrös Mátyás a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára Bukarestben járt,- eredménytelenül. Kiutasították a magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosát, miután letartóztatták. Szûrös Mátyás ellátogatott a Székelyföldre is. 1988. október 1. Andrikó Miklós államtitkár a magyar-román idegenforgalmi fejlesztésekrõl tárgyalt Romániában. 1988. október 2. A Scinteia cikkébõl: „Egyes magyar körök és hivatalos fórumok annak igényével lépnek fel, hogy foglalkozzanak a magyar nemzetiségû román állampolgárok sorsával. Tulajdonképpen pedig megpróbálnak félrevezetni, ellenségeskedést szítani, azon vannak, hogy eltereljék saját népük figyelmét az országukban jelenleg fennálló súlyos gazdasági-társadalmi kérdésekrõl, hogy saját állampolgáraikban a legreakciósabb, nyíltan románellenes nézeteket alakítsák ki, és indulatokat keltsék fel.” A Népszabadság válaszából: „A magyar közvélemény figyelemmel kíséri a határainkon túl élõ magyarság sorsát, és joga van mély aggodalmának hangot adni, ha Romániában a Magyarországgal való kapcsolattartás nehezítésérõl, az anyanyelv szabad használatának korlátozásáról, a magyar nyelvû oktatás felszámolásáról és hasonló lépésekrõl érkeznek aggasztó hírek. Ezek olyan körülményekrõl szólnak, amelyek egészen mások, mint amelyek közt más szomszéd országok magyarsága él.” (Folytatjuk)
50
Görbetükör
EKOSZ - EMTE
Z. Zwada András írásai
Mese a Magyar Gárdáról - Na, mirõl meséljek neked, szép kisunokám, Rebeka? - Mesélj a Magyar Gárdáról, Grossfati… - Ja, hát arról annyiszor meséltem neked, kiscsibém, hogy már a könyöködön jön ki. - Akkor is mesélj, légyszi… - Na jó, nem bánom, legyen, ahogy szeretnéd. Csak aztán nehogy csúnyákat, meg rosszakat álmodj! Tehát: hol volt, hol nem volt, még az óperenciás Vörös tengeren is túl, az irigylésre méltó Duna-Tisza völgyében, a pompás mediterrán klímával megáldott, termál- és gyógyvizekben dúsgazdag Kánaán, amit úgy hívtak, hogy Magyarország…Ezt az agyonrúgdosott történelmû kicsinyke országot többségében jóhiszemû, szorgalmas, hiszékeny, birkatermészetû jámbor népek lakták. A nemzeti zászló formáját és színeváltozását követõen volt egy csipetnyi, kétszer négyéves idõszak, amikor az igavonó teremtmények joggal azt remélték, hogy végre, annyi hányatott évtized után megbecsült népnemzetté válnak saját országukban. De a sors csúnyán beleköpött a tálba… - A múltkor azt mondtad, hogy nem a sors, hanem a hórihorgas király… - Úgy igaz, kis bogaram, jól emlékszel. Ezt a királyt a cselédmédia és a szolganép szerette, de a sanyarú sorban szenvedõ tömegek gyûlölték és turuli átkot szórtak a fejére. Írástudó történészek állapították meg, hogy ez a hazugságairól és sorozatos baklövéseirõl elhíresült uralkodó többet ártott, mint a tatárjárás. Mert a romokat hamar el lehet takarítani, de a bomlott agyakat kitisztítani sziszifuszi munka…Történt pediglen, hogy a bölcsességet hírbõl sem ismerõ király, alattvalói és udvarháztartása segítségével kufár mód kiárusítani kezdte az országot. Miközben többezer milliárd államadósságot barkácsolt össze, hitvallói közremûködésével, a bagó pénzért kulizó pórnépet adók formájában csontig kizsigerelte. A szájukat tátó, békés demonstrálók ártatlan tömegeit brutálisan elnáspágoltatta, néptanítók ezreit az utcára tetette és a közegészségügyet is a feje tetejére állította. Szinte már a társadalmi létezés egyetlen szegletét sem hagyta szûzen. Egyszer egy hazánkba látogató, magas méltóságú excellenciás elõtt felhúzott orral rosszallását fejezte ki a Parlamentben díszelgõ Szent Korona miatt. Nyafogása azt sugallta, hogy az államalapítás szimbólumát sokkal méltányosabb helyen tudná elképzelni, nevezetesen a saját fején…Ilyen kilátástalan állapotban az országlakók tucatjai jártak ki az erdõkbe bolondgombát és gyilkos galócát szedegetni. Mivel gyógyszerre nem jutott pénzük, ezzel akartak véget vetni jövõkép nélküli, reménytelennek tartott életüknek. Ekkor hírtelen, mint derült égbõl a villámcsapás, fekete-fehér gúnyában, Árpád sávos díszpajzzsal megjelent az úgynevezett Magyar Gárda. - Hû, de izgi, Grosspapa, gyorsan meséld tovább… - Jó, jó, csak ne olyan hevesen, kis bogárkám, Rebeka. Még a végén nem tudsz elaludni…Szóval ez a Gárda szabályosan, bíróságilag bejegyzett egyesület volt, tagjai makulátlanok, mint a frissen esett hó. Prominens személyek irányításával azért létesült, hogy elsõsorban és mindenek felett gatyába rázza az elveszített magyar öntudatot. Továbbá életre keltse a hazaszeretetet, és ott segítsen, ahol szükség van, ebben a hatalmas országos káoszban…Ez aztán már rettenetesen csípni kezdte egyes bolsevisták szemét. - Mi az, hogy bolsevista: - Így nevezik a rossz nyelvek azt a személyt, aki magát példamutató demokratának tartja, közben ha valakit nem szívlel, a hatalom erejével mondja rá, hogy pofa be, náci…Így már érted? Sokan már az alakulat neve hallatán összerezzentek és borzongás futott végig gerinctelen hátukon. Mi az, hogy „magyar”? S még hozzá „gárda”! Hoppá, ez csak az ördög szüleménye lehet. Le vele! Ezt az eszeveszett gügye hangulatot még inkább felkorbácsolta az uralkodó király, aki ország-világ elõtt fasiszta veszélynek nevezte a Gárdát. A TV-ben pedig a farizeusok egyik beszarija „lincsgárdának” titulálta a deli vitézeket. Teltek-múltak a hetek, hónapok, s a Gárda tagjai ke-
mény, karitatív munkába fogtak. Elhanyagolt vidéki temetõket raktak rendbe, parlagfüvet irtottak, vakokat és bénákat vezettek át a forgalmas úttesten. Aztán a régi magyar hagyományok szerint érdeklõdõ kisdiákokat tanítottak parittyával és nyíllal lõni. Ez az önzetlen, szolíd munkálkodás sehogy sem fért az agymosott fejekbe. Miféle néma leventék ezek? – kérdezték néhányan. Se egy karlengetés, se egy irredenta „Erdélyt vissza” nyivákolás? Csak a méhek szorgalmával végzett örökös pozitív ténykedés? Hogyan lehet az ilyen báránylelkû szervezetet hatóságilag betiltani? Még az üggyel-bajjal beépített „téglák” is azt jelentették, nem hogy revizióra és retorzióra készülne a mozgalom, de még egy szemtelen legyet sem ütnek agyon, a szúnyognak meg inkább saját vérüket adják, csak hogy tovább éljen. Na de a ruházatukba bele lehet kötni. Nem eléggé borzasztó, hogy a sapkájukon és a mellényükön Árpádsávos pajzsot viselnek, a nadrágjukon meg félreáll a sliccük… Ez vérlázító, gondatlan hanyagság. Jogilag persze támadhatatlan, esztétikailag viszont kikezdhetõ. Nosza, rajta elvtársak! Vágjunk bele, üssük, verjük, korholjuk õket! Csináljuk meg…A mondvacsinált erõlködés azonban hasztalan volt, csak a Gárda felé fújta a jó szelet. Anép javarésze szívébe fogadta a szegény korholtakat, támogatta, istápolta, „édes gyermekeimnek” nevezte õket. Így aztán az egyesület aktív hívei egyre szaporodtak és országszerte megsokasodtak. Belátva ezt a józanabb eszû parlamenti többség, reszketõ kézzel bár, de békejobbot nyújtogatott a büszke tartású ellenzéknek. A megbékélés napja Szent Karácsony estéjén következett be, amikor égig érõ díszes fenyõfánál a Kossuth téren legalább féltucat nagy nehezen összeszedett fehér ruhás szûz árvalányhajat tûzött az ezer fõnyi Magyar Gárda tagjainak sipkájára. A Himnusz alatt a nagy király egy pillanatra levette szívérõl a jobb kezét, s a mögötte álló egyik udvaroncától megkérdezte: „Hol vettek ezek ennyi fehér ruhát?...” Eddig szólt a mese kis ibolyám, gyöngyvirágom, Rebeka. Örülne a szívem, ha az utóbbinak a fele is igaz lenne…
Kaszás
ä
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Görbetükör
Életszerûtlen történet Egy titokzatos haláleset ügyében kezdett nyomozást az Y kerületi rendõrség. A szocialisták holdudvarához közeli ismert nagyvállalkozó, idõs Ökör Ödön hatodik emeleti irodájának ablakából a mélybe vetette magát és szörnyethalt. A csupa füllel érdeklõdõ nyomozóknak a feltûnõen kacér és erotikusan kancsal titkárnõje, Volga Olga a tragikus eseményre vonatkozólag alig tudott érdemleges magyarázatot adni, de annyit elárult, hogy kapuzárás elõtti korban lévõ fõnöke szívét kitárta, szerelmesen udvarolt neki. - Három héttel ezelõtt léptem be a vállalathoz – kezdte tanúvallomását. – Munkába lépésem elsõ perceitõl kezdve a hûséges pulikutya rajongásával vett körül. Tudtomra adta, hogy tulajdonképpen semmit sem kell csinálnom, elég, ha csak keresztbe tett lábakkal ülök elõtte és õ nézhet engem. Távollétében, ha van kedvem, felvehetem a telefont, de ha a hívó fél sokat beszél, tegyem le inkább, nehogy a kagyló súlyától megerõltessem magam. Ha üzleti vendégei voltak, kakaót, teát vagy forró csokit fõztem, mindig hálásan kezet csókolt. Megkért, hogy ne üljek közel a számítógéphez, mert a sugárveszély árt a szépségemnek. - Hivatalos leveleket csak diktált magának? – vonta össze borzolt szemöldökét Kopó Konrád fõnyomozó. - Hogyisne. Mit tetszik képzelni? – tágult kerekre a megkímélt hölgy szeme. –Ilyenkor behívatta a seprûnyél mellett mindig készen álló Dr. Szuka Etelka jogot végzett takarítónõt, aki egy mondat után szó nélkül is értette, mit kell írnia. - Szerelmi vallomásokkal gyakran ostromolta magát az elhunyt?
Szexadó Szörnyû rémálom izzasztott meg kedves barátaim. A „reform” és egyéb címen eddig is több mint egy tucat népnyomorító prés után Gyújtsrá fõnök hû fegyverhordozója, Lisztes Lipót vajúdása nyomán megszületett az úgynevezett „szexadó” is… Eme torzszülött agyrém nemre, felekezetre és kisebbségi jajveszékelésre tekintet nélkül vonatkozik minden 18. életévet betöltött és a 77 éves korhatárt még el nem ért magyar állampolgárra és országunkba honfoglalás céljából bevándorolt idegenekre… A világon párját ritkító ukáz szabad kezet ad fõvárosi és kistérségi önkormányzatoknak, hogy kedvük szerint, hasraütésszerûen szabják ki az újonnan felállított Szexuális Pénzügyi Hatóság (SZEPEH) részére fizetendõ adóterhet. Vörös szegfûkkel körülaggatott öles plakáton erõtõl duzzadó, virgonc ifjak és kortalannak látszó, de protézissel mosolygó idõsebb párok fényképe alatt a következõ szöveg bódította a lakosságot: „ FIATALNAK SZEXELNI KÖTELESSÉG, ÖREGNEK DÍCSÕSÉG”. Filmszerûen peregtek rémálmom eseményei. A balatontöködi frissen szanált közkórház fõúri vadászkastéllyá átalakított impozáns télikertjében találtam magam. A magas fõhatóság által összehívott szakmai tanácskozáson a média különbözõ képviselõi, továbbá asztrológusok, szexológusok, urológusok és numerológusok gyûrûjében figyeltem az eseményeket. Dr. Fontos Flóra minisztériumi kiküldött, a tanácskozás vezetõje a minden épeszû embert felháborító szexadó kapcsán a következõket rágta az egybegyûltek fülébe: - Istenadta népünk jobblétéért az ingét is odaadó kormányunk nagyon komoly fejtörést követõen jött rá arra, hogy ami ingyen van, azt az emberek nem élvezik eléggé…. Csak hogy egy pél-
2008. június
51
- Mi az, hogy gyakran? Minden másodpercben. De nem csak vallomásokkal, cwikipuszival is, meg alázatos homlokcsókokkal. Na és, hogy ki ne felejtsem, busás ajándékok özönével. Amit rajtam lát és ami azalatt van, mind tõle kaptam…Bugyitól a körömcipõig. De ez mind semmi. Látták volna azt a szibériai nercbundát, amit az õ jézuskája hozott. Majdnem elájultam a gyönyörtõl. Valentin napon, ha hiszik, ha nem, gyémánt nyakéket akasztott rám. Ameglepetéstõl azt hittem, hanyatt vágom maga. Éppen ez az – csapott le a nyomozó. – A számból vette ki. Kérdezni akartam, ellenszolgáltatást sosem kért magától? - Néha zavartan, ködösen célozgatott rá, de nyíltan sosem mert szólni – sütötte le mûszempilláit Volga Olga. –Csak egyetlen egyszer, azon a bizonyos tragikus napon. - Hogyan történt, mesélje el, kérem! – hajolt elõre kíváncsian a fõnyomozó. - Szokásom szerint egész nap nem csináltam semmit. Kérésének megfelelõen kedvelt miniszoknyámban ültem a pamlagon Ödön íróasztalával szemben, lábaimat jobbra-balra, keresztbe hányva körmeimet reszelgettem és dühösen néztem a szemébe. Emlékszem, éppen négyet kongatott a falióra a fejem fölött, amikor Ödön felugrott a helyérõl, s korát meghazudtoló párducmozdulattal elém vonaglott, letérdepelt és cipõm sarkát csókolgatta. „Nem bírom tovább, Olga” – közölte szerelemittas, elfúló hangon. „Õrülten kívánlak, légy az enyém, kiscica. Fiatalságodat, hamvasságodat meg kell fizetnem. A pénz nem számít. Harmincezer megfelel? Nem lacafacáztam sokat, mert az összeg mellbe ütött. Rögtön válaszoltam neki: „Negyvenezret mondtál, kis csacsi? Amiért ilyen kedves voltál és szeretsz, arra kérlek, ne verd magad ekkora költségbe, harmincötezer is elég lesz. A pszichiáteremnek 300 forint vizitdíj elengedése fejében riszálom a testem…” Erre Ödön hírtelen bíborvörössé vált, mint egy eszelõs és az ablakhoz rohant: „Én dupla ökör!” – üvöltötte és ugrott… Hát csak ennyit tudok az ügyben mondani…
dával illusztráljam: ha veszek egy doboz cigarettát vagy megiszok egy kávét a presszóban, ugye megfizetem az árát? Bizony meg. Nos, ha elérkezem az emberi gyönyör legmagasabb fokára, ezt a csodás érzést miért kapjam ingyen? Arról nem is beszélve, hogy reményeink szerint a konvergencia program tátongó lyukait ezer milliárddal tömögetjük majd be… A viharos tenger parthoz csapódó hullámainál is erõsebb moraj zúgott a teremben. Dr. Fontos Flóra felemelte mindkét karját, mint aki áldást oszt. - Csillapodjunk kérem. Õrizzük meg a nyugalmunkat! Mikor a hangoskodás lecsillapodott, Cickafarki Cecil, az Oda Ne Rohanjak címû rokkant újság tudósítója felvettette, hogy vajon e rendelet hatálya alá tartoznak az olyan bénák is, akik még a kezüket is legfeljebb orrpiszkálásra használják, valamint azok az örököltem impotens férfiak, akik jómamájukon kívül a nõket még látni sem kívánják. - Jó kérdés – válaszolt a tudálékos asszony, miközben szemüvegét törölgetve átnézett a homályba veszõ káposztafejeken. – Bár igazságos demokraturánk a kisemberek számára kiváltságos jogokat nem biztosít, mégis adóbehajtás szempontjából elnézõ azokkal szemben, akik önhibájukon kívül nem gyakorolhatják a nemi életet… Így a rendelet hatálya nem terjed ki például az ön által említettekre, valamint a kórosan prosztata problémákkal küszködõ férfiakra sem. A férfiak helyett vibrátort használó hajadonok azonban kötelesek heti bontásban 300-300 forint adót fizetni. Az úgynevezett „kukucskáló” shopokat látogató férfiegyedek esetenkénti vizitdíja ugyancsak 300 pénz. Dr. Csiga Csaba urológus adjunktus élénken érdeklõdött aziránt, hogy a pettingezõ párok, aztán a szadó-mazochisták és az önkielégítõk fizetnek-e adót? - Mint a katonatiszt – csattant Dr. Fontos Flóra hangja.
Csalán Zoltán, a Hip-Hip Hajrá TV riportere, akit március idusán a Parlament mûveleti területének ostrománál két szándékosan eltévedt gumilövedék hajszál híján eunuchhá tett, a horogra szánt giliszta alázatosságával kérdezte õnagyságát, hogy a férfiasság féltett kincsén esett csorba adómentességet von-e maga után…? Az effajta kihívásoktól mentes ifjú tudorasszony meglepõen szakszerû magyarázattal rukkolt elõ. - A testi érintkezés bármely formája szexuális izgalmat kelthet és erotikus örömöt nyújthat. A férfi lágyéka táján történõ sajnálatos meghibásodás ténye a nõi test bõrfelszínén történõ szájérintkezéssel, akár a szokásos kézcsókkal is igen kellemesen pótolható. Ennek figyelembevételével igen valószínû, hogy a rendeletalkotók nem látják indokoltnak az ilyen férfialanyok szexadójának eltörlését sem. Nagyon kell a pénz, értsék már meg, hölgyeim és uraim… Ki mire kíváncsi még? Dr. Szitakötõ Szabolcs, a Lumbágó utcai Elesettek Klinikája igazgató-fõorvosa a nemek egyenjogúságának nevében arról meditált, hogy az orgazmust színlelõ, erotikus színjátékot ûzõ nõk és asszonyok se mentesüljenek a szégyenteljes adónem fizetése alól. Egyetértõ férfimormogás kíséretében Kakadu Karolin, a Népszipoly bûnügyi rovatának vehemens munkatársa a csontsovány államháztartás rettenetes hiányának drasztikus csökkentése érdekében követelte, hogy az erõszakoskodó kurafiak, a kéjenc pedofilok és a szégyentelen exhibicionisták büntetésük letelte után életfogytiglan az adó tízszeresét fizessék meg. Még ki tudja, meddig hallgathattam volna a parázs vitákat, ha nem csípi meg orromat egy cecelégy. Erre pattant ki a szemem. Csoda-e, barátaim, hogy ebben az agyafúrtan elszabott, botrányoktól hemzsegõ ocsmány világban az embert ilyen rémálmok gyötrik?...
Iroda lom
52
EKOSZ - EMTE
B. Osvát Ágnes rovata
Eleven Hagyomány TERSÁNSZKY JÓZSI JENÕ (Nagybánya, 1988 – Budapest, 1968) Tersánszky Józsi Jenõ, a XX. századi magyar prózairodalom kiemelkedõ alakja, Nagybányán született 1888-ban. Szülei a módosabb kispolgárok életformáját élték, majd apja bohém és zaklatott életének következtében anyagi helyzetük egyre nehezebb lesz. Fiúkat taníttatják, érettségit tesz, de a mulatozó apa és a család gondjaiban elmerülõ anya mellett meglehetõsen szabad és szabados életet folytathat. Korán megismerkedik a kártyával és az itallal, késõbbi regényeiben a Két zöld ászban és a Kakuk Marci történeteit elbeszélõ regényeiben szilaj és szabad ifjúkorának álmait éli tovább. Eredetileg festõnek készült, de apja nyomására érettségi után jegyzõgyakornok lett Szapárifalván, majd beiratkozott az eperjesi jogakadémiára. Tervei szerint a budapesti egyetem jogi karán készült folytatni tanulmányait, de a tandíjra összespórolt összeget végül elmulatta és kénytelen volt segédmunkásnak állni. Elsõ novelláját, a Csöndes embereket is pénzgondjai enyhítésére írta. Ovát Ernõ figyelt fel tehetségére, így jelenhetett meg elsõ írása 1910 februárjában a Nyugatban. Alig egy évvel késõbb a Nyugat Könyvtár kiadja novelláskötetét. Az elsõ világháborúban mint önkéntes vesz részt, ahol 1918-ban olasz fogságba esik és csak 1919 augusztusának elején érkezik vissza Budapestre, ahol háborús élményeit Viszontlátásra drága címû regényében örökítette meg. A regény a magyar háborúellenes irodalom egyik kiemelkedõ alkotása. Kitûnõ történelmi képében nyomasztó, lélektani ábrázolásban bravúros írásmû, a háború esztelen rombolásáról, lélek- és erkölcsgyilkos hatásáról. 1918-ban már válogatott elbeszélései is megjelentek, de mivel a Tanácsköztársaság ideje alatt szimpatizált a forradalommal, rengeteg támadás érte, ezeknek az éveknek a nélkülözései rendkívül megviselték. Olyannyira, hogy 1921 június 16-án még öngyilkosságot is megkísérelt, az Erzsébet-hídról a Dunába vetette magát. Az esztendõ második felére konszolidálódott a helyzete, megnõsült, feleségül vette Molnár Sárit. A Nyugat folytatásokban közölte Rossz szomszédok címû regényét, majd 1922 júliusában a lap fõmunkatársai közé került. Tersánszky fura figura volt, olyan, mintha a saját regényeibõl lépett volna elõ. Hosszú, sovány, kócos férfi, akin az új ruha is úgy lógott-lengett, mintha rongyokat viselne. Irtózatos testi erejével szeretett kérkedni néha, társaságban csak úgy felkapott egy karosszéket a benne ülõ emberrel együtt és kinyomta a magasba. Egy ültében több liter bort
ivott meg anélkül, hogy a mámor legcsekélyebb jele is látszott volna rajta, közben pedig áradtak beõle a mulatságosnál mulatságosabb történetek. Közben mûvészi színten játszott gitáron is, fuvolán is, de ha kellett, értett bármelyik hangszerhez és ha éppen nem volt pénze, elment zenebohócnak. De aki olvasta az írásait, tudta, hogy a század egyik legnagyobb prózaírója, a magyar nyelv egyik legköltõibb stiliszTersánszky Józsi Jenõ portréja tája, Jókai és Krúdy óta irodalmunk legtermékenyebb szerzõje. És aki mindezt tudta felõle, az azt is tudta, hogy igazán jó író nem írt még annyi felületes, összecsapott mûvet, mint õ. Folyton pénzre volt szüksége, és írta, ami éppen eszébe jutott, remekmûveket és hevenyészett mûveket vegyesen. De aki nagyon jól ismeri, az azt is tudja, hogy legelhibázottabb írásai is tele vannak remekmûbe illõ részletekkel. Aki pedig asztalhoz ült vele, hogy elbeszélgessen errõl-arról, és ital közben filozófiai elméletektõl erotikus anekdotákig mindenre sor került, az elámulva vette tudomásul, hogy ez a nagyon színes képzeletû, isteni csevegõ, valójában nagyon mûvelt, a maga körül gomolygó világot nagyon is értõ, rendkívül józan eszû, férfiasan bátor, az emberségért nemcsak lelkesedõ, hanem bármikor életét is kockztató férfi. Életelve az volt, hogy az ember nem élhet úgy, hogy megvesse önmagát. Kiformált magának egy különös életformát, amelyben becsülhette magát. Akárcsak legismertebb hõse, Kakuk Marci, a csavargó álarcában, ha kellett kivetetten, ha kellett megalázva, védte az emberi méltóságot. Úrifiúnak indult, de sehogyan sem ízlett neki a kötött élet, viszont igazi tehetségként az irodalom azonnal tudomásul vette. Kakuk Marci alakját a húszas években formálta ki, akinek kalandjairól azután regények és elbeszélések hosszú sorát írta. A Kakuk Marci-sorozat Tersánszky fõmûve. Nem önéletrajzi figura, de maga az író
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Iroda lom
nemegyszer viselkedett késõbb Kakuk Marci módján, akinek kalandjaiból Magyarország körképe kerekedik ki. Felvonulnak benne a különösnél különösebb alakok, akik a valóság típusainak mulatságos, néhol tragikomikus változatai. Kakuk Marci egy ízben még választási kortesnek is felcsap, hogy kalandja alkalmat adjon betekinteni az úri közéletbe. Anarchikus alak, de nem anarchista, nem is cinikus: az emberi értékek örzõje, a vállalt társadalmonkívüliségben. Tersánszky a harmincas években kabarékban lépett fel, mint gitár- vagy fuvolamûvész, majd saját társulatot szervezett és kialakított egy irodalomból és zenébõl szerkesztett, sajátosan mûvészi, egyszerre mulattató és kritikai színpadi mûfajt. Mert izgatta a színpad is. Ezt észrevette Hevesi Sándor, a kor nagy rendezõje és rábeszélte, hogy írjon színdarabot. A kísérlet kitûnõen sikerült, Tersánszky megírta a Cigányok címû zenés komédiát, amelynek zenéjét is õ szerezte. Ezzel tulajdonképpen feltalálta a sokkal késõbb divatos musical commedy-t. Az ötvenes években az is kiderült, hogy nagyon jó bábjátékokat is tud írni. Irói-emberi modora azonban nem felelt meg a „felszabadulás” utáni elsõ évtized pátoszos hangulatának. Tersánszky született ellenzéki volt és szenvedélyes botránkoztató. Ezekben az években fõleg az ifjúsági irodalomba szorult. Csak az ötvenes évek második felében kezdték lassanként tudomásul venni, hogy az öregedõ, majd megöregedett író a magyar irodalom élõ klasszikusa. Ekkor azonban már kezdtek megjelenni összegyûjtött mûveinek kötetei, egységes kiadásban. 1962-ben jelent meg Nagy árnyakról bizalmasan címmel utolsó, jelentõs mûve, mely egy emlékezés-gyûjtemény, amiben – némi iróniával -, neves irodalmi kortársainak portréját rajzolta meg, Halála elõtt még megérhette néhány színházi bemutatóját is. Tersánszky munkásságát többször is Baumgarten-díjjal jutalmazták. Fõbb mûvei: A tavasz napja sütötte, Viszontlátásra drága , Kakuk Marci, A céda és a szûz, A margarétás dal, Egy ceruza története, Legenda a nyúlpaprikásról, Nagy árnyakról bizalmasan. Persze, a felsorolásból ki nem felejthetem gyermekkorom egyik nagy kedvencét, a Misi mókus kalandjait sem. Amikor 80 éves korában meghalt, már tudta és mások is tudták, milyen egyéni hangú, halhatatlanná emelkedett alakja a magyar irodalomnak õ. De igazi, méltó méltatása máig sincs. Túl szabálytalan jelenség, túl nagy és túl vegyes az életmûve is. Még várnia kell, míg jön egy értõ és nagy türelmû kritikus vagy irodalomtörténész, aki pontosan kijelöli a helyét a XX. század magyar irodalmában. Talán egy alapos elemzésbõl az fog kiderülni, hogy a két világháború közti negyedszázadnak Móricz és Krúdy mellett õ volt a legnagyobb magyar prózaírója. (Összeállította: boá)
2008. június
53 Istenem, mostmár hova ?
Istenem, mostmár hova lépjek? Elõl bánat, hátul is bánat… Add vissza, esdve kérlek Elsüllyedt Atlantiszomat, Szerelmet, hitet adó hazámat. Elhagyott, messze távozott az én lelkembõl a béke, Mennék utána, de sehol nincs, Beleveszett a sötét mélybe. Jaj, hova léphetek: hátra? Elõre? Jobbra-e vagy balra? Hova tûnt, kinek átölelt oltalmazóan erõs karja? Nem vár többé már senki. A messzi, nagy utak szélén, fogyó hold sápadt fényén nem véd már többé engem. Hajlongó, lenge kukoricalányok halkan sírdogálnak érettem. Te távol, messze, messze jársz, lila-kék felhõk szárnyán szállsz, hová a vágy is elhervadva ér el, ott messze, messze énrám vársz. S tudom, ha csónakodba beléptem, - égi csónakos -, ketten úszunk az éjben. Köröttünk majd lila felhõk kúsznak, szavaim selymével halkan befonlak. Pedig én úgy hittem benne, Istenem, Hogy az én hitem az másmilyen De ennyire telt. Ilyen lett…ilyen… (boá)
54
Iroda lom
EKOSZ - EMTE
Tersánszky Józsi Jenõ
Kakuk Marci hõsszínész (részlet) „Ám Kakuk Marci, ha csavargó is, nem annyira züllött, aljas egyén. Sem nem tolvaj, még csak nem is iszákos túlságosan, sõt még azt sem lehet ráfogni, hogy dologkerülõ. Szíve pedig? Sosem romlottabb a Kakuk Marci szíve a másokénál! Csak valahogy mintha eleve csavargónak lett volna rendelve a Magasságoktól.” (T.J.J.)
Na, Csorrantósig nagyobb szerencsémre, még szánkót is kaptam. Csak egy deci pálinka áldomást fizettem a falusi, mokány gazdának, aki elvitt. Sötét hajnalon indultunk persze, ahogy ilyen falusi parasztok szoktak indulni dolguk után. Ne hazudjak, még délidõ sem volt, hogy a kis mokány csikókkal a szánkó megállott egy kis kocsma elõtt Csorrantóson. Hát beülök ottan a rácsos kármentõ mellé, ebbe a csárdába, falok valamit, és rendelek magamnak egy fél liter bicskanyitót, hogy tudjak jobban tanakodni rajta: szánjam csakugyan a költséget vonatra hazáig innét? A csaplárné, egy csinos, fekete, tagos asszony, úgy láttam, nem nagyon biztat, hogy: firtassak valamit nála. Ahol rám tévedt a szeme, ott se vett kutyába se. Gondolom: kászálódj, Marci, innét valami barátságosabb helyre. Föl is állok. De éppen akkor bukik be az ajtón valami magamfajta, felemás szerzet. Abiza! Meg olyan falusi bekecs volt ezen is, mint rajtam, de a lábán nem csizmába húzott nadrág, mnt amilyet falusiak hordanak, hanem pantalonnadrág. A fején pedig köcsögkalap, vagy ahogy hívják, városi pincsikalap. (Hordtam ilyet én is a városomban.) Na, de mit látok? Az a beszéd! Alig lép befelé ez a városiból-falusiból összeszedett tróger, az én harapós képû, helyre csaplárném, tyû, milyen somolygósra húzza a száját! Csakigen! Ez elé a tróger elé. Micsoda? A parasztgazdák vagy micsodák, a másik asztalnál, azok is, csak azt látom, olyan szíves pofát csinálnak erre a senkiházira, mint a szerencsemalacra. Ez a tróger pedig egy nagy csomag cédulát szorongat a hónya alatt. És alig mondott jó napot, már nyálazza az ujját, és Soma, a társam is hiányzott itt nekem, ezer idegenben. Ez a vesz a cédulákból egyet-egyet. Tesz a csaplárné elé, a kármennyakigláb kapcabetyár százszor jobban eligazodott minde- tõ polcra, tesz a gazdák elé, az asztalra, gyorsan-gyorsan a cénütt, mint én. Ügyvédnél írnokoskodott annak idején, és nem félt az sem csendõrtõl, se senkitõl. Csak õ, Soma volt mindig, aki kieszelt valami okosat, hogy a bendõnkbe falatot és a fejünk alá vánkost kerítsünk akármerre. Na persze nehezebb munka nélkül. A nagy vadászat elõtt is Soma volt az, aki beszerzett bennünket hajtóknak. Nemcsak! Hanem Soma úgy benyalta magát a grófi fõerdõkerülõnél, egy németnél, hogy az rábízta Somára a hajtók szegõdtetését. Persze a végén az én Soma társam csúful behurgolta a fõkerülõt a hajtók bérével. Amire én lekecmeregtem a bércrõl, a vadászatról, az én Somámnak hûlt helye volt a faluban. Az urasági cselédek azért megmagyarázták jól nekem: tartsak mindig lefelé a völgyön, három kisebb falu után elérek egy Csorrantós nevû, nagyobb községbe. Már onnét, nem is sokért, vonaton is mehetek, ha akarok, a városomba. Ünõkõaljának hívták azt a nyomorúságos falut, ahol Soma, a társam, faképnél hagyott. Együtt indultunk csavarogni a világba. Vele kerültem el ide, az istenverte havasok közé. Igaz is! Voltam már mentségtelenebbül is, mint itt. Utóbb össze tudtam kaparítani annyit, hogy: a rongyoson kívül volt egy rendes ruhám is, fehérnemûm is, és a kis zacskómban egy tíz- és egy ötforintos lapított. De rám jött nagyon, hogy visszatérjek szülõhelyemre, Málnás-Újvárosba. Nem hogy azt gondoltam, ott úgy fogadnak: elhajtják a polgármestert állásából, és helyébe tesznek, hanem vágytam már nagyon látni azt a helyet, ahol nevelkedtem.
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Iroda lom
duláiból. Még engem is megnéz, mintha elém is akarna tenni cédulát. De aztán csak egy ravaszat kacsint oda rám és fordul el. Hová? Hát a csaplárnéhoz, aki elé az elsõ cédulát tette. A csaplárné erre neki: - Na, töltsek, Kálmán, neked egy pohár bort? - Nem, nem, ténsasszony, köszönöm! – rázza nagyban a fejét a tróger. – Sietek! Nagy utam van máma még! Tetszik látni? – mutatja a cédulákat a hónya alatt. – Betakarítottam a termést! Erre a csaplárné ezt kérdi: - Hát mégis mentek elfelé? Megyünk, megyünk! – bólintott rá szomorúan a tróger. – Sajnos. Hát nesze, Isten segítsen meg! Húzza ki az asztalfiókot a csaplárné, és látom, egy hatost nyom a tróger markába. Ahogy a tróger köszöni, és aztán megy a parasztokhoz, hát azok is nyitják kifelé a bugyellárist, és mond ad a trógernek. És egy-kettõ azok közül is sajnálkozik, hogy a tróger búcsúzik el. Az ajtóban azután ez a cédulás léhûtõ összecsapja a bokáját, szalutál a pincsikalapjához, és nagy bátran:
55
- Na, hallja, maga is fordítva csinálja a mesterségét, mint más! - Hogyhogy, mit? – kérdi. - Hát mert – mondom – más rendes kéregetõt éppen fordítva, a gyereke vezet, és a gyerek megy be kéregetni, amíg az öreg virginál az ajtóban. Maga, látom, tótágasra állította a mesterségét. - Ki kódul? Maga kis ökör! – feleli erre a cédulás. – Én színházi kellékes vagyok. Vakulj meg! Odatartja a cédulás csomagját erre az orrom elé, és hagyja, hogy olvassam el, mi áll rajta nagy betûvel: Se pénz, se posztó, Búcsúzik a színlaposztó !
És még azonkívül kisebb betûkkel az a rigmus is rajta a cédulán, amit a kocsmában mondott el búcsúnak ez a kellékes. - Jól van ! – mondom. – Az orrodat azért nincs mit felhúzzad énrám, hogy kéregetõnek néztelek. Hiszen láttam, hogy a markodat borravaló elé tartod, majdcsak inadszakadtára. - Hát ez egyszer van! – szól a kellékes. – De más munkából is akad nekem elég, legyen nyugodt, ha elõadást tartunk.
Hogyha adtak, jól tették! Visszajövök erre még! Narancs, citrom, répa, retek! Áldja Isten kegyelmetek!
Azzal ki az ajtón a cédulás. Én csak abba voltam, hogy azok a cédulák, amiket ez a tróger osztogat, olyanok, amik jó féláron a lutrira. Hát nem is voltam kíváncsibb rá, hogy ebben a barátságtalan csapszékben kérdezgessek tovább. Mentem már magamnak, ha felkeltem elébb. Hanem, ne felejtsem, mikor ez a cédulás naplopó bejött a csárdába, hát az ajtón kívül hagyott valami kisgyereket. Rá is förmedt arra, hogy: - Itt várj! És a kis kölyök künn kegyetlen sivalkodott az ajtónál, míg a tróger apja benn járt. Micsoda? Sivalkodott az még jobban azután is, hogy már a tróger visszajött hozzá. Éppen láttam, mikor kimentem, a kocsmaajtóból, hogyan ráncigálja az a gazember ezt a szegény kisfiút a kis karjánál, rúg egyet a kis fenekébe, ripakodik rá: - Elhallgass! Az anyád ribanc nemjóját, aki itthagyott! Igy viszi ezt a kisfiút keresztül az utcán ez a cédulás, és mit tesz persze? Bemegy egy nagy kapun a céduláival, az utca átellenes során. A gyerekre pedig irgalmatlanul ráordít ott is a kapuban, és fenyegeti, hogy kitekeri a nyakát, ha nem vár nyugton rá ottan! Hát, nagy hideg nem volt. A nap sütött, az eresz csepegett. Szinte jólesett künn, a friss levegõn, a szép, fehér, havas világban az embernek. De hát már egy kis kölyöknek más, ha nincs kedve rá, hogy hurcolják faluhosszat sétálgatni. Pogányság ez! Éppen ezeket gondoltam errõl a cédulás betyárról, a kis fattyával, amint bandukoltam magamnak, még azt sem tudtam, merre is, ezen a Csorrantóson végig. Nahát ! Csakhogy alig érek túl a harmadik-negyedik házon, az én cédulásom, hiába hogy ellenkezõ irányban indultunk el a csapszékbõl, hallom, hogy az ordító kis csárrámpójával megint a hátamnál jön sietve az úton keresztül. Igy, mikor mellém ér, már nem állom meg, hogy meg ne szólítsam. De csak így szépen, mókázva:
2008. június
- Ja! Mennek most tovább ebbõl a faluból? Hallottam! – mondom. - Fenézünk! – legyint a kellékes erre, azután azt mondja: De csak azt akarom mondani magának jóakaratúlag, hogy itt ne nagyon faluzzon a lakosok elõtt erre a mezõvárosra, mert az lett már két éve ez a község, és leütik magát, ha nagyon faluzik. - Jó, legyen! – rá én. – De hogyhogy nem megy a maga színháza el, ha maga búcsúzik? Na, itten egy szép nagy, rácsos-kerteléses, kõverandás ház elõtt állunk meg éppen ballagóban a kellékessel, és az ott nekem: - Hát várjon egy percet, ha kíváncsi. Ide beviszek emléklapot. Fogja ezt a ronda kölyköt… Ne vernyákolj, te! Azzal kellékesem beugrott a rácsajtón, és mert rögtön elébe szaladt nagy ugatva egy tarka kutya a verandáról, hát annak kezdte a csitítását, míg a lábát kapkodva bement. Nekem meg ott volt a kezemben a kisfiú keze. Veres volt, mint a pecsenye, a hidegtõl, pedig a kis pár kesztyûje ott lógott
56
Iroda lom
a madzagon a nyakában. Bõgött persze, szipákolt persze tovább nekem is. Hát már elõbb leguggoltam hozzá, felhúztam a kis kesztyûjét, megtörültem a kis orrát, és szépen kezdtem neki a simogatással: - Nahát, ne óbégass már, kisfiam. Nem bánt senki. Mondd meg inkább: hogy hívnak? - Elemér! – feleli erre nekem értelmesen a gyerek, csak persze Ejemérnek ejtette a nevét. De látom, hogy csak elvadították ezt a kis jószágot. Mert már hagyja is abba a bömbölést, és szépen néz rám. - Hát minek nem szeretsz édesapáddal sétálni? - Nem aputám ez! Ez Kálmán! Aputám elutazott! – így magyarázza mindjárt nekem a kis tökmag magától. - Hát anyukád? – kérdem. - Elutazott anyutám is! De majd elvisz! – válaszolja. - Hát minek hagyott itten? Miféle a te anyukád? – így firtatom. - Mûjésznõ! Az én anyutám mûjésznõ! – kétszer is elismétli elõttem ezt a kis babszem. Már értem! Valami színésznõ gyereke ez, aki tán másüvé szerzõdött, és itt ni, erre a kellékesre hagyta a kis magzatát. De nem érek rá ókumulálni ezen. Már künn van a kertbõl a kellékes, és a kisfiú abba a nyomba elölrõl kezdi az ordítást. Rá se hederít a kellékes már. Azt mondja: - Délig ez most már megment. Délután ez van még. Estig lejárom! Mármost cseveghetünk. Maga miféle? - Mindegy az magának! – rá én. – De csakugyan tanácsot adhatna nekem, hogyan jutnék el olcsóbb szerrel innét Málnás-Újvárosba? - Püha! Az messze út! Még vonaton is! És drága! Persze a pénzmag nem veti föl magát. Azt gondolom! De csakis, tudom, szoktak majdnem naponta járni innen fazakosszekerek, jó ekhóval, vásárosok is, meg mindenféle más fuvar is jár arra innét. Igaza van, hogy ilyen egy alkalmatosságra ingyen is felkéredzkedhet, ha jótét szívû emberre akad. Na ez az! – bólintok rá. És a kellékes rögtön vissza nekem: Legjobbat is azzal tesz, ha velem jön a Nagyvendéglõbe, ott leghamarabb tudakolódik meg egy-más a maga számára. De érdekes, hogy az idényszezonba fel volt véve a mi társulatunknak ez a maga Málnás-Újvárosa, két hónapra, éppen tavaszra, szezonutóra. Csak már, hogy most mi legyen belõle? Nem tudom! Még ahány ilyen színházi trógert láttam, az mind úgy nagyra volt azzal, hogy õ színtársulatnál mozdít hátra. Ez is úgy beszélt a társulatról, mintha csak utána következnék a színigazgatója. Éppen azt gondoltam itt és magamban: hát a kolompos szamár a juhok elõtt szintén abban lehet biztosan, hogy a pásztort is õ vezeti. De hát, minthogy felpaprikázzam ezt a nagyszájút, inkább azon faggatom: - Na igen, nem is mondja, hogy mire csapja el a színtársulatát? Ha jól hallom? - Kell azt elcsapni nekem? – feleli a kellékes. – Elcsapta azt már az Isten a világbul! Hiszen már nem vagyunk csak hárman, tagok, és én, a kellékes. De ebbe beleszámol már az igazgatóné is. Igy állunk itten, barátom! Én persze erre csak nógatólag neki: - Na ne mondja! Hát hogyhogy fogytak le így? Nem kíváncsik a népek az elõadásokra? - Azok? Azok jönnének. Csuda közönség van itt, Csorrantóson, kivált a zenés darabokra. Tele kasszák voltak most is it-
EKOSZ - EMTE
ten, amíg három hétig játszottunk! Igaz, az október, szeptembervég, az jó hónap itt, a szüret, betakarítás után. Hanem tudja, van nekem egy igazgatóm, annál piszkosabb, bolond zsugorit maga nem talál lakat alatt sem. Én mondom azt magának, hogy ahogy ez bõrt nyúz, díszokleveles hentes lehetne. Ezzel szöktette el a társulatát, hogy most itt állunk. - És maga hogy nem hagyja ott? Ha egyszer ilyen! – kérdem én. - Hát mert engem muszáj megtartson õ itten. Itt a sok kellék. Valaki kell mellette. Ha maradunk, ha megyünk. Nekem muszáj adja jajgatva is a gázsimat, és fizesse az ellátásomat a vendéglõben. Na amilyen az! Meglássa, ha velem jön. De különben én megnyugtatom magát, hogy én csak jobban jártam azzal is, hogy szétment a társulat. Bár minden helyen kétszer mennénk tönkre, mint itten. Az nekem csak tiszta pénz! Csak bámulok erre rá: - Hogy mondja? - Hát mit gondol? – magyarázza erre nekem a kellékesem. – Énnekem az a borravaló a legnagyobb jövedelmem, amit a színlaphordásért adnak rendesebb népek, hát tán ne kívánjam magamnak, hogy egy helyen többször is búcsúzhassak? Hen? Na, erre már jött, csakugyan kacagjak: - Hát igaz! – mondom. – A halottkém, harangozó, pap, kántor, ministráns mind annak örül, amin mások sírnak, a gyásznak, járványnak. Minek ne boldogulhatna maga is a gazdája vesztén? Röhögött erre. De mondta: - Nem sajnálná a gazdámat, ha ismerné! Ne mondjak egyebet magának, hogy ezt a kölyköt is azért kell magammal cipeljem városszerte, mert meg nem tûrik maguk mellett az igazgatóék. Csak annyit is, hogy meleg szobában legyen velük. - Hát az övék ez a fiú? – kérdem. - Dehogy! – mondja a kellékes. – Ez a primadonnának fattyúja. Egy gazdatiszt az apja. El is ismerné ezt a fiút, el is venné az anyját. De az nem akar kimenni vele a tanyára, az uradalomba. Se a gyereket nem adja oda az apjának, mert akkor meg nem fejheti az apját pénzzel a gyerekért. Érti? Ehem! – bólintok. – De hát hol a gyerek anyja, hogy magára hagyja ezt a kicsit? - Na ja! Hát az anyja, a primadonnánk, az itthagyta a társulatot, mert nem tudott kijönni ezzel az igazgatóval. Az most Tótvároson van, egy másik társulatnál. Tótvároson van neki egy gazdag fûszeres barátja. A feleségem már utána is ment oda tõlem Tótvárosra. A feleségem a szobalánya neki. - Püh, de összevissza vannak, hallja csak! – rá én. De az még legyint: - Ez semmi! Akkor volt nagyobb kutyakomédia itten, mikor a fûszeres elõször idejött Tótvárosról a primadonnánkért, és persze ennek a gyereknek az apja, a gazdatiszt, megtudta a titkos postásoktól, hogy a primadonnája a fûszeressel mulat. Nahát, a gazdatiszt olyan könnyen nem szabadulhat be a birtokról és a primadonnánk is elég hamar neszét vette, hogy eltólálja a fûszerest, amire a gazdatiszt megjelent itten, lóháton, mint Árpád apánk, nagy ólomgombos kutyakorbáccsal. Az én szegény feleségem meg az anyósom azt sem tudták már, hogy mikor mit tegyenek ezzel a gyerekkel. Hozzák az anyjához, hogy mellette legyen, mint az apja, a gazdatiszt követeli, vagy dugják el a gyereket és tagadják el? Mert a fûszeres, az utálja! Igy megy nekünk ezzel a kölyökkel!
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Iroda lom
57
„Megszenvedtem már minden évszakot,/ mint költözõ az újabb rossz lakot,/ de gyógyító, meleg krisztuskezet/ a lélekre csak nyaram helyezett.” (Kamenitzky Antal) Kamenitzky Antal versei
Nem lehet Lehet egy csókban mindig megmaradni s a gondot végre máshoz férjhez adni, pár szóval más lelkében megremegni lehet-e versnél nõt jobban szeretni?
Ne mázolj homlokára csillagot Ha csillagkondát, mint kanász terelgetsz s ezüst patájuk peng a kék jegen a körmöd fújva verseket fejelgess egy kis meleg, hogy lelkeden legyen! Ha jársz csapásán álmod asszonyának és egyetlen nyom sem vezet feléd, szûkítsd körük, tereld be rímkutyákkal, de meg ne lesd a céljuk semmiképp! Vagy hagyj fel verssel, kedves öncsalással és prózát küldjél nõi útitársnak, ne mázolj homlokára csillagot, az jobban illik szárnyas paripához, ha holdon áll s igézi a napot. A céda asszony esküszik vagy átkoz.
Hihetni, mit remény súg sima szájjal és elpirulni szál tavaszsugárban, lehet-e megifjodni késõ szerelemben, farkassá válni mély farkasveremben? Nem lehet. Jó, ha szavad szót fogad és szádból nem hiányzik sok fogad. Örülj, hogy nem vett sodrába a semmi s majdnem mint csikó tudsz füvön heverni. Kössél nyakába csengõt, el ne vesszen versed, ha elcsatangol, tudjad hol keressed.
Szonett a végsõ tétlenségrõl A lélek bennem nyugtot nem talál, mint huzalon a billegõ madár . Kitartását nem kéri érdemül, még ing a dróton, aztán elrepül. Kinek tükröz a kék szem majd eget, ha két szememnek látni nem lehet? Teremthetnek sok mûködõ csodát, megjátszom végleg majd az ostobát. Cserben hagyom a hû rímpárokat, a múzsám máris máshoz látogat. Sokallnom nem kell hozzánk költözõt s bámulnom, ki vadhajtást öntözött. Nincs hollóposta s hír, amit vihet. Hitetnem nem kell régen nincs hitet.
2008. június
58
Óvodásoknak, iskolásoknak
Ki az igazi barát Ez a mese egy kertben játszódik, egy nagy-nagy gyümölcsöskertben. Ott élt a hernyó egy málnabokor tövében. Minden nap sétált egy jót a kert ösvényein. Azt tartotta ugyanis, hogy a mozgás jót tesz az elhízás ellen. Egyik nap, amikor jókedvûen sétálgatott, szembetalálkozott a hangyával. Mivel azonban még sosem látott hangyát, nem ismerte föl, csak azt látta, hogy milyen cingár, kis pipaszár lábai vannak, meg hogy fekete, mint a csillogó lakk. Barátságosan megszólította: - Szervusz, idegen! Én vagyok a hernyó. És te ki vagy? Még sohasem láttalak. A másik is bemutatkozott: - Én meg a hangya vagyok. Én sem láttam még ilyen különös lényt, mint amilyen te vagy. Mint egy nagy, szivárványzöld hordó, úgy nézel ki. Na, szegény hernyó elszomorodott. - Hiába sétálok minden nap gondolta bánatosan - mégis azt mondják, úgy nézek ki, mint egy hordó! Na nem baj. - sóhajtott, de aztán fölcsillant a szeme, mert váratlanul jó ötlete támadt. - Legyünk barátok! - mondta a hangyának. - Nagyszerû gondolat! - felelte a hangya. - Gyere, focizzunk egyet! A hangya elõvett egy kis kavicsot a zsebébõl, és magyarázni kezdte: Ez a labda. Az a két málnabokor ott a te kapud, ez a kettõ itt az enyém. Ezután a hangya elkezdett fergetegesen cselezni a lábaival, majd a kavicsot belõtte a két málnabokor közé, és egetverõ ujjongással: - Góóól! - hatszor körbeszaladta a hernyót. A hernyónak nem nagyon tetszett a foci, látta, hogy neki nincsenek olyan fürge lábai, mint a hangyának, ezért így szólt: - Mit szólnál valami más játékhoz? Nagy a testi fölényem, félek, hogy véletlenül elsöpörnélek itt a pályán. - Jól van, felelte a hangya, akkor most javasolj te valamit. Vagy tudod mit? Mit szólnál a bújócskához? De ezt sem pártolta a hernyó, mert látta, hogy a hangya kisebb, és sokkal ügyesebben el tudna bújni, mint õ. Valami olyan játékot akart találni, amiben õ a nyerõ. Lázasan törte a fejét, s nem is hiába. Jó ötlete támadt. - Ott egy vakondtúrás - kiáltotta - guruljunk le róla! Szuszogva fölmászott a vakondtúrás tetejére, behúzta tömpe kis lábait, és gurulni kezdett. És mivel tényleg olyan volt, mint egy hordó, egész jól gurult. A hangya utánaszaladt, azt mondta, ez semmiség, és õ is megpróbált legurulni, de a lábai akadályozták, így csak nagyon nehézkesen ment a gurulás. Egy picit megneheztelt újdonsült barátjára, mert, bár a fociban õ volt a bajnok, a gurulásban bi-
Nagy Imola Dóra, IV. osztályos tanuló (Eger, Sancta Maria Katolikus Leánygimnázium)
EKOSZ - EMTE
zony alulmaradt, és most õ kérte, hogy keressenek más játékot. Törték a fejüket mindketten, izzadtak derekasan, hogy mivel tudnák kettesben az idõt eltölteni, végül a hernyónak mentõ ötlete támadt: - Sétáljunk! - mondta. Kipróbálták és rájöttek, ez nagyszerû közös program. A hangya megmutatta a kertnek azt a részét, amit õ ismert, a hernyó is megmutatta lakását a málnabokor tövében. A hangya büszkén kihúzta magát: — Ez is jó kis lakás, de én egy valódi várban lakom. - Egy valódi várban? - hitetlenkedett a hernyó - Nem hiszem! - Pedig igaz - bizonygatta a hangya. - Van egy Anyánk is, õ a királynõ, bent él a vár mélyén, mi pedig hordjuk és raktározzuk a sokféle magot. - Valóban?? — csodálkozott a hernyó. - A morzsákat is hordjuk - erõsítette meg a hangya. - Mutasd meg egyszer azt a várat! - kérte a hernyó a hangyát. Így aztán egyik nap arrafelé vették útjukat, aztán a vén diófához látogattak el, s ahogy teltek-múltak a napok, egyre mélyült a barátságuk, mentek-mendegéltek a különféle ösvényeken. Egy napsütéses májusi délelõtt a hernyó a málnabokor árnyékában üldögélve látta, hogy a hangya lélekszakadva rohan felé s már messzirõl kiáltozik: - Hernyó, hernyó, segíts rajtunk! Beteg az Anya! - Mesélj, mi baja van? - kérdezte ijedten a hernyó, mert látta, hogy a hangya szemébõl kövér könnycseppek gördülnek ki. A hangya izgatottan magyarázott: - Kihívtuk az orvost, aki azt mondta, hogy csak akkor gyógyul meg, ha szamócát viszünk neki. El is szaladtunk egybõl a szamócaágyás felé, de még egy sem hullott le a földre, mindegyik szem szédítõ magasságban csüngött a fejünk fölött. Fel tudnánk mászni, de nem tudjuk leszakítani, mert, bár erõsek vagyunk, de annyira azért nem, hogy megbirkózzunk vele. Segíts rajtunk! Rágd el a szamóca szárát, és akkor lepottyan. - Jól van, - felelte a hernyó -, elrágom én szívesen, de a szamócaágyás a kert túlsó végében van, és mire én odaérek a magam tempójában, leszáll az este, vagy talán még a holnapi nap is nyugodni tér. - Ó - kiáltotta a hangya -, egyet se búsulj, ezen segítünk. Elszaladt, és nemsokára száz hangya élén érkezett vissza, akik egy szekeret húztak, és így biztatták: - Gyerünk, hernyó, ugorj fel a tetejére! A hernyó fölmászott a szekérre, a hangyák elindultak sebesen, húzták a szekeret, úgy, hogy a hernyónak kapaszkodnia kellett az összes kis lábával, hogy le ne guruljon. Mire megszokta a zötyögést, már oda is értek a szamócaágyáshoz. A hernyó rágni kezdte a szamóca szárát, a hangyák pedig izgatottan nézték, miként ereszkedik egyre lejjebb a nagy szamóca, és a végén, hopp, elszakadt, a szár, a szem pedig, potty, beesett közéjük. Ahangyák odaálltak ötvenen, vállukra emelték a bíborszínû bogyót, földobták a szekérre, és már el is porzottak. - Nahát, ezek jól itt hagytak engem - dohogott a hernyó. De megértette õket, mert mégiscsak az Anya egészségérõl volt szó. Úgyhogy maga bandukolt hazafelé, és csakugyan másfél napba telt, mire hazaért. Aztán telt-múlt az idõ, várta a hangyát, hogy mikor jön már, de a barátja egyre késlekedett, másnap sem jött. Aztán végre harmadnap, egy esõs, borongós napon megjelent, de nem egyedül, hanem két társával. Már messzirõl integetett és kiáltozott: - Ne haragudj, nem feledkeztünk ám el rólad, csak segíteni kellett az Anyának, megette a szamócát, sokáig tartott a lábadozás, de most már teljesen egészséges. Nézd, hoztunk neked ajándékot! A hernyó kíváncsian nézte, hogy mit fog kapni. A hangyák pedig letettek elé egy hangyatojást, apró, volt és fehér, mintha porcelánból öntötték volna, valami egészen kicsiny öntõformában. A hernyó nézte, kicsit rövidlátó volt, pislogott a szemeivel, találgatta, hogy vagyon mi lehet ez, ilyenje még sohasem volt neki. A hangyák kihúzták magukat, és büszkén mondták: - Belekarcoltuk szép, ékes betûkkel, hogy AZ ANYA MEGMENTÕJE!. Látod, ide van írva. ä
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Óvodásoknak, iskolásoknak
A hernyó nézte jobbról, balról, de semmilyen írást nem vélt fölfedezni rajta. Nem akarta azonban megbántani a barátját, ezért így szólt: - Szavamra, pompás kis ajándék! Díszhelyre teszem majd a málnabokor tövében. Valóban, oda is helyezte, és minden nap nézegette a hangyák ajándékát. Aztán ismét teltek, múltak a hetek, együtt sétálgattak továbbra is, de egy napon, amikor a hangya megérkezett, nem látta a hernyót sehol, csak annyit látott, hogy a málnabokor egyik ágáról valami vékony fonalféle lóg le, a fonal végén pedig furcsa, tubusszerû tárgy csüng mozdulatlanul. Állt egy ideig, nézelõdött. - Hernyó! - kiáltotta aztán -, merre vagy? Elbújtál? - de semmi választ nem kapott. Elszomorodott, hogy biztosan elköltözött a barátja, és õt elfelejtette értesíteni. Persze azért odament másnap, harmadnap is, de a hernyónak híre-hamva se volt. Ezután már csak hetenként járogatott el arra, kereste a hernyót, hátha visszajött. Egy ilyen alkalommal, amikor néhány hét múlva ismét arra járt, azt látta, hogy valami ismeretlen lény költözött be a málnabokor menti lakásba. Szép szárnyai voltak, színes porból rajzolt minta lepte õket, s nagy szemeiben észrevett valamit, ami egykori barátjára emlékeztette. Óvatosan megkérdezte: - Mondd csak, te szép, tündérszerû lény, nem tudod, merre jár az én barátom, a hernyó? A másik, aki egy pillangó volt, mosolygott, és így válaszolt: - Én vagyok a hernyó. - Ne beszélj már - ellenkezett a hangya -, az én barátom olyan kövér volt, mint egy hordó, te meg karcsú vagy mint a szalmaszál és szárnyaid is vannak. A lepke úgy kacagott, hogy könnyes lett a szeme. - Nem tudtad kérdezte -, hogy minden pillangó korábban hernyó volt, és én voltam a te barátod, csak aztán bebábozódtam, ezért nem láttál hosszú ideig, de most kikeltem a bábból, és én vagyok az újjászületett hernyó. - Nem hiszem - kötötte az ebet a karóhoz a hangya. - Nem hiszed? - kérdezte a pillangó. És bizonyságul elmesélte a történetet az Anya megbetegedésérõl, meg a szamócáról, és megmutatta a hangyatojást is a barátjának: - Itt van az ajándék, és azt írtátok rá, hogy AZ ANYA MEGMENTÕJE ! - nem igaz?
hghghghghghghghghghg
Az ujjadat kérem A szegény ember találkozott régi barátjával, aki halála után istenséggé változott. Végighallgatta a szegény ember panaszait a nyomorról, amelyben életét tengeti, majd ujjával az út szélén heverõ téglára mutatott. A tégla nyomban aranyrúddá változott. Megajándékozta vele a szegény embert, ám régi barátja nem lett elégedett, ezért adott neki egy nagy aranyoroszlánt is. A másik még mindig elégedetlen volt - Hát mit kérsz még? - kérdezte az istenséggé vált barát - Az ujjadat - hangzott a válasz. Xiao Fu
Együtt nevetni
A hangya most már elhitte, hogy tényleg a barátjával beszél, és nem gyõzött csodálkozni, hogy ilyen átváltozáson ment keresztül. - De most mihez kezdjünk? - kérdezte tanácstalanul. - Sétálni nem tudunk, mint régen, neked akkora szárnyaid nõttek. - Mostantól fogva nem is kell sétálnunk - felelte vígan a lepke. Akarod látni a kertet felülrõl? A hangya olyan lelkesen bólogatott, hogy majd leesett a feje a buzgó igenlésben. - Akkor mássz föl a hátamra! - biztatta a pillangó. A hangya fölmászott, a lepke pedig fölszállt, s a magasból nézték a gyümölcsfákat, a málnabokrokat, és a cikcakkos szélû eperleveleket. És azután is a hangya minden nap meglátogatta megváltozott barátját, és õ volt az elsõ hangya a világon, aki fölszállhatott egy lepke hátára, és a felhõk közül szemlélhette a világot.
Nagy Imola Dóra, IV. osztályos tanuló (Eger, Sancta Maria Katolikus Leánygimnázium)
ba
Kínai tanítómesék, nagyobb gyerekeknek.
59
hghghghghghghghghghg
- Ha ti nevettek, bizonyára van okotok rá. Megfosztanátok a nevetés örömétõl? Xiao Zan
Az utánzás ostobasága Xi Shit, az ismert szépséget sokszor kínozta a gyomorégés, ezért gyakran mutatkozott fájdalomtól elgyötört arccal az emberek elõtt. Egy falubeli csúnyácska leány, aki roppant vonzónak tartotta Xi Shi viselkedését, ugyancsak összefonta karját a gyomra elõtt, és fájdalmas képet vágva sétafikált. A gazdagok, megpillantva a lányt, magukra. zárták ajtóikat, a szegények pedig észveszejtve menekültek elõle. Szerencsétlen leány! Hiába csodálta Xi Shi viselkedését, nem tudta felismerni, hogy mi benne a csodálatos. Zhuang Zi
Ponty a kiszáradt keréknyomban A vak ember nagy társaságban idõzött Amikor társai nevettek, õ is nevetett. Zhuang Zinek elfogyott a pénze. Elment a folyót bérlõ halõrhöz Megkérdezték, min nevet Azt felelte: kölcsönt kérni. - Rendben van - mondta a halõr. - Éppen itt az ideje, hogy beKellemes nyári szünidõt kíván és továbbra is szedjem a bérleti díjakat a környéken, aztán majd kölcsönzök neked háromszáz aranyat Megfelel? szeretettel várja leveleiteket, észrevételeiteket a Zhuang Zi felháborodott, elbeszélte a következõ történetet. következõ címre, a Szerkesztõ néni - Amint idefele jövök, hallom, hogy szólítanak. Körülnézek, hát egy ponty fekszik a földön a kiszáradt keréknyomban, az beszélt B. OSVÁT ÁGNES hozzám. Rácsodálkoztam. - Hát te, hogy kerülsz ide? 540477 Târgu Mureº, str. Armoniei nr. 22 ap. 13, - A Keleti Óceán gyermeke vagyok - felelte. - Tudnál hozni egy vödör vizet, hogy megmentsd az életemet? jud. Mureº, ROMÂNIA - Rendben van - mondtam. - Elintézem a dolgom, visszafelé jöTelefon: 0040-265-249.918, 0040-365-803.670 vagy vet hozok majd egy vödör vizet a Nyugati-folyóból. Jó lesz így? 0040-731-187.638 A ponty megdühödött - Kikerültem a megszokott közegembõl - kiabálta -, nem tudom, E-mail:
[email protected] mit tegyek! Egy vödör víz megmentene, de te nem adsz mást, csak ígé
[email protected] [email protected] retet! Így legközelebb majd a halpiacon látsz viszont! Zhuang Li 2008. június
60
EKOSZ - EMTE
Gondolatok az írásról c Az írás: sikoly a pusztulás ellen! – pontosan ez. Nem tiltakozás – egy sikoly! (Katherine Mansfield, újzélandi írónõ, fiatalon halt meg tbc-ben; 1888-1923) c Az írás nem foglalkozás. Írni olyan valami, mint elhívattatás a boldogtalanságra. (Georges Simenon, krimiregény-író; 1903-1989) c Nyolc kötetre-valót írt. Jobban tette volna, ha ültetett volna nyolc fát, vagy nemzett volna nyolc gyermeket. () c A világot jobban megváltoztatta az ólom mint az arany, és a fegyver ólomjánál is jobban a nyomda ólomja. (Georg Christoph Lichtenberg (1742-1799) n. fizikus és író/ c Az írást nem kellene túlzásba vinni, csak papír-pazarlás. (Wilhelm Busch, n. költõ, festõ, grafikus; 1832-1908) c Az írás az a hely, ahol a világ dolgai dõlnek el. (Günter Eich, n. lírikus; 1907-1972) c Az a toll, amelyikkel a leszerelésrõl írnak, ugyanabból az acélból való, mint az ágyú. (Aristide Briand, fr. államférfi, békenobeldíjas; 1862-1932) c Az a nõ, akit egy verssel megnyernek, csak egy asztal, amelyiken írni lehet. (Samuel Butler, id., angol költõ, filozófus és esszéíró; *1610-†1680)
c Amikor a történelemnek vége, megjelennek a történészek. (Francesco de Sanctis, ol. irodalomkritikus és történész; 1818-1883) c Annál a naivitásnál, ahogyan egyesek politizálnak, csak azok naivitása nagyobb, akik arról írnak. (Robert Lembke, n. újságíró és show-mester; 1913-1989) c Soha nem olvasnék egy könyvet, ha lehetõségem lenne írójával félórányit elbeszélgetni. (Woodrow Wilson, az USA 29. elnöke; 1856-1924)) c A jövõben már csak a történészek és szakemberek kell megtanuljanak írni és olvasni. (Vilém Flusser, cseh-zs. kommunikáció- és média-filozófus; 1920-1991) c Az írás az élet morális tápláléka. (João Melo, port.-angolai költõ és újságíró; *1955- ) c Aki megalkotta az ábécét, kezünkbe adta a fonalat a gondolkodáshoz és a kulcsot a természethez. (Antoine de Rivarol, fr. író; 1753-1801)
Jelen számunkat Portik Sándor Gyergyószentmiklóson született grafikus-festõ linómetszeteivel díszítettük. Olajfestményein, pasztell képein és linometszetein igyekszik megörökíteni és
bemutatni közvetlen közelrõl azt a tájat, amely megszelidítette a székely népet. Grafikáin a linómetszet technikájából adódó lehetõségeket végigpróbálta és eljutott a 4-5 színnel készült linómetszetig.
Gyüjtötte és németbõl fordította dr.SzK
ÁTALVETÕ ONLINE Lapunk az interneten a
www.erdelyikor.hu
címen olvasható, és az új lapszám megjelenésével cserélõdik.
Támogatások (Az elõfizetõi díjakat meghaladó befizetéseket tekintjük támogatásnak.) Dr. Szász Árpád, Sopron 2.000 HUF Molnár Ferencné, Budapest 500 HUF Király Károly, Mezõkovácsháza 500 HUF Nyisztor Enikõ, Lukácsháza 3.000 HUF Dr. Irmes Gellért, Székesfehérvár 1.500 HUF Bajkó Judit, Székelyudvarhely 3.500 HUF Dr. Miklós Ildikó, Mátészalka 2.500 HUF Simó Zsuzsánna, Kiskunfélegyháza 500 HUF Hegedûs Pál, Budapest 3.500 HUF Dr. Lakatos László, Budapest 1.500 HUF Dr. Babos Éva, Cece 3.500 HUF Nagyhalmágyi József, Szeged 3.500 HUF Dr. Papp Attila, Enying 5.000 HUF Dr. Horváth Sándor, Pécs 1.000 HUF Kriza Kálmán, Budapest 2.000 HUF Csepregi Béláné, Recsk 500 HUF Varró Gábor, Szentpéterszeg 500 HUF Fekete István, Nyíregyháza 500 HUF Benyei Klára, Kemecse 500 HUF Dr. Szekeres Sándor, Monor 3.500 HUF Kovács Piroska, Máréfalva 2.000 HUF Dr. Gál Mihály, Budapest 500 HUF Dr. Szabó Ilona, Budapest 3.500 HUF Derzsi Ferenc, Szováta 1.000 HUF Dr. Máthé Barabási Lajos, Veresegyház 3.500 HUF Dr. Papp Csaba, Debrecen 3.500 HUF Dr. Galajda Zoltán, Debrecen 3.500 HUF Csorba Cecília, Debrecen 3.500 HUF Dr. Csizmadia Attila, Szombathely 1.000 HUF Dr. Király József, Komló 8.500 HUF Holányi Zoltán, Zalaegerszeg 3.500 HUF Holányi Julianna, Berhida 3.500 HUF Dr. Farkas Maria Felicia, Veszprém 2.000 HUF Erdélyben Maradásért Alapítvány, Bp.20.000 HUF Köszönjük
Felhívjuk támogatóink figyelmét, hogy a támogatásként küldött összegrõl kérésükre az adóalap csökkentésére felhasználható APEH-igazolást állítunk ki. Ehhez kérjük megadni az adóalany nevét, címét, adószámát.
F elhívás az elõf izet ésére Belföldi éves elõfizetési díj 1.500 HUF Külföldre: Európában. . . . . 10 EUR Tengeren túlra . . . . . . . . . . . 20 USD Az éves elõfizetéseket egyszerû (rózsaszínû) postai utalványon kérjük feladni a következõ címre: EKOSZ 7101 Szekszárd 1. Postafiók: 480 (Külföldi olvasóink eddig is megtalálták a módját a valuta elküldésének, vagy itteni rokonaik, barátaik révén juttatták el a megfelelõ összeget forintban.)
Farkaslaka mellett (Hargita megye, Erdély)
Átalvetõ, 2008. júniusr
