Dr. Kelemen László. a jo g r ó l

Dr . K e l e m e n L á sz l ó

Jo ghallgatók a jogról

Dr . K ele m en L á sz ló

Jo ghallgatók a jogról

Szociálpszichológiai kutatás K I A D Ó I C S O P O RT

Írta: Dr. Kelemen László Szakmai lektor: Dr. Szabó Éva pszichológus, egyetemi docens

Kiadó: Sprinter Kiadói Csoport Felelős kiadó: a kiadó ügyvezető igazgatója

ISBN 978-963-9469-27-3

Tartalomjegyzék Előszó . ............................................................................................................................. 7 1. Bevezetés .................................................................................................................. 8 2. A bűnelkövetés okaira vonatkozó tudományos elméletek ............ 12 2.1. A biológiai és pszichológiai elméletek .................................................................... 15 2.1.1. A biológiai elméletek (biokriminológia) . ...................................................... 15 2.1.1.1. Tudománytörténeti elméletek . ....................................................... 15 2.1.1.2. Alkat és bűnözés ........................................................................... 16 2.1.1.3. Öröklés és bűnözés ....................................................................... 17 2.1.1.4. Intellektus és hormonok a bűnözés hátterében ............................ 19 2.1.2. A pszichológiai elméletek . ......................................................................... 20 2.2. A kriminálszociológiai irányzatok ........................................................................... 24 2.2.1. Kriminálszociológiai elméletek előzményei ................................................ 24 2.2.2. Az egyes kriminálszociológiai elméletek . ................................................... 27 2.2.2.1. Anómiaelmélet ............................................................................... 27 2.2.2.2. Etnikai feszültségelmélet . ........................................................... 28 2.2.2.3. Általános feszültségelmélet ........................................................ 28 2.2.2.4. Jóléti bűnözés elmélete ............................................................... 28 2.2.2.5. Társadalmi dezorganizáció tana ................................................. 29 2.2.2.6. Humánökológiai szemlélet .......................................................... 29 2.2.2.7. Differenciális asszociációk elmélete ........................................... 30 2.2.2.8. Differenciális identifikáció elmélete . ........................................... 30 2.2.2.9. Kulturális konfliktus elmélete ........................................................ 31 2.2.2.10. Társadalmi kontroll elméletei ..................................................... 32 2.2.2.11. Alternatív elméletek . .................................................................. 34 2.3. A bűnözés szociálpszichológiai magyarázatai ..................................................... 36 2.3.1. Kurt Lewin munkássága ............................................................................. 36 2.3.2. Az agresszió vizsgálata ............................................................................. 38 2.3.3. A bűnözés további szociálpszichológiai összefüggései ........................... 40 2.3.4. A bűnelkövetői magatartás okai ................................................................. 42 3. A laikus teóriák .................................................................................................... 45 3.1. Általános kérdések . ............................................................................................... 46 3.1.1. Mi tekinthető laikus elméletnek? ................................................................ 46 3.1.2. Az emberi viselkedéssel foglalkozó laikus elméletek . ............................... 51 3.1.3. A társas viselkedésre vonatkozó elméletek alakulása .............................. 53 3.1.3.1. A józan ész jelentősége . .............................................................. 53 3.1.3.2. Az emberi természetről alkotott elképzelések jelentősége . ....... 55 3.1.4. Attribúcióelmélet . ....................................................................................... 58 3.2. A bűnözéssel foglalkozó laikus teóriák ................................................................. 63 3.3. A laikus elméleteket befolyásoló tényezők . .......................................................... 67 3.4. A laikus elméletek összefoglalása ........................................................................ 72

5

Dr. Kelemen László

Joghallgatók a jogról

4. Módszertani fejezet . ........................................................................................... 74 4.1. A kutatás célja, a kutatási kérdések ....................................................................... 74 4.2. A kutatás felépítése ................................................................................................ 75 4.3. A kutatás által vizsgált dimenziók .......................................................................... 76 4.4. A fővizsgálat . ......................................................................................................... 79 4.4.1. A kérdőív összeállítása .............................................................................. 79 4.4.2. Elővizsgálatok ............................................................................................ 84 4.4.3. A fővizsgálati adatfelvétel körülményei ..................................................... 88 4.5. A mintavétel és a mintavételi keret ........................................................................ 88 4.6. Az adatok feldolgozásának módszere és a főbb elemzési szempontok ............... 91 5. A kutatási eredmények elemzése .................................................................. 94 5.1. A két vizsgálati csoport demográfiai jellemzői és az egyes kérdésekre adott válaszok százalékos megoszlásai ........................................... 94 5.1.1. Demográfiai, személyi adatok .................................................................... 95 5.1.2. A közélet iránti érdeklődés, tájékozottság és információszerzés gyakorisága ............................................................... 105 5.1.3. Politikai beállítottság ................................................................................. 111 5.1.4. A jogrendszer és az igazságszolgáltatás megítélése .............................. 115 5.1.5. A bűnözés és a bűnözői magatartás okai . ............................................... 117 5.1.6. Biztonságérzet . ......................................................................................... 121 5.1.7. Implicit bűnözési elméletek . ...................................................................... 123 5.1.8. Bűnmegelőzés . ......................................................................................... 128 5.1.9. A bűnözési statisztikák ismerete . ............................................................. 130 5.2. A vizsgálatnál alkalmazott mutatókkal kapcsolatos megállapítások, a meghatározó korrelációs kapcsolatok ............................................................... 133 5.2.1. A közélet iránti érdeklődés, tájékozottság és információszerzés gyakorisága ................................................................ 133 5.2.2. Politikai beállítottság .................................................................................. 135 5.2.3. A jogrendszer és az igazságszolgáltatás megítélése . ............................. 138 5.2.4. A bűnözés és a bűnözői magatartás okai ................................................. 139 5.2.4.1. A bűnözési okok másodlagos csoportosítása, antiszociális attitűdmintázatok . .................................................. 139 5.2.4.2. A bűnözési okokhoz fűződő további korrelációs kapcsolatok ...............................................................151 5.2.5. Implicit bűnözési elméletek ....................................................................... 152 5.2.6. Bűnmegelőzés ........................................................................................... 153 5.2.7. A bűnözési statisztikák ismerete . .............................................................. 154 5.2.8. Összefoglaló táblázat ................................................................................ 155 6. Összefoglalás ....................................................................................................... 158 6.1. Az elsődleges hipotézis ellenőrzése, a kutatási kérdésekre kapott válaszok ..................................................................................................... 158 6.2. A vizsgálati minták jellemzői ................................................................................. 160 6.3. A bűnözési okok csoportosítása, az egyes elmélettípusok megítélése ............... 162 6.4. Attitűdtípusok kialakítása a vizsgálati eredmények alapján ................................. 163 6.5. A kutatási eredmények értelmezhetősége, további kutatási irányok ................... 165 7. Mellékletek jegyzéke . ...................................................................................... 166 8. Ábrák, táblázatok és diagramok jegyzéke . ........................................... 207 8.1. Ábrák ...................................................................................................................... 207 8.2. Táblázatok ............................................................................................................. 207 8.3. Diagramok ............................................................................................................. 208 9. Irodalomjegyzék .................................................................................................. 212

6

Előszó

Ezen könyvet elsősorban jogászként írtam, hiszen jogászi végzettségem és a több mint két évtizedes szakmai gyakorlatom kitörölhetetlenül belém véste a jogászi gondolkodást. Életem során hosszú ideig az áttekinthető és szabályozott emberi viszonyok a biztonságot kereső lelkem számára megnyugtató megoldásokat kínáltak. Annak a felismerése azonban, hogy az ember és az emberi kapcsolatok merev keretek közé nem préselhetők, a mérnöki pontosságú szabályozottság is pillanatok alatt felborulhat, és lecsupaszodva marad az ember, vitt el a pszichológia irányába. A pszichológia pedig megnyitotta az emberi értelem és érzelem, az emberi viselkedés mozgatóinak korábban általam nem ismert, csodálatosan sokszínű világát. A könyv e kettőség jegyében íródott, a jog és a pszichológia határán, és a tudományos vizsgálat módszereinek felhasználásával egy társadalmi jelenség okainak az egyén szintjén megfogalmazódó magyarázatát kívánja megadni.

Budapest, 2009. február 2.

Kelemen László

7

1. Bevezetés

Az emberi társadalmak működését többek között az teszi lehetővé, hogy az együttélést általánosan elfogadott szabályok hangolják össze. A történelem folyamán a kisebb-nagyobb közösségek mind megalkották írott vagy íratlan reguláikat, törvényeiket. Ezen szabályok megsértését a csoport a bűn kategóriájával és a cselekedetnek megfelelő büntetéssel határozta meg. Az egyre differenciáltabb szerkezetű társadalmak egyre szofisztikáltabb jogrendszereket alakítottak ki. A törvényhozás, a törvények értelmezése és alkalmazása professzióvá vált, és kitermelte hivatásszerű gyakorlóit. A szakemberek tudása és a hétköznapi emberek ismeretei között a különbség egyre jelentősebbé vált. A közös tőről fakadó és sarokpontjaiban (alapértékeiben) többnyire megegyező tudás konkrét esetekben eltérő álláspontokhoz vezethet, és kialakulhatnak olyan szituációk, amelyekben a jog a hétköznapi emberek igazságérzetével is összeütközésbe kerül. Ez a történelem folyamán gyakran vezetett nagy társadalmi válságokhoz, változásokhoz. A szakértők és laikusok jogra vonatkozó nézeteinek kongruenciája a társadalmi stabilitás meghatározó összetevője. Ebből is következik, hogy amennyiben a társadalmi felfogás és a jogrend, a jogszabályok összessége között nagyon nagy az eltérés, ez egyfelől nem képez ideális helyzetet, vagyis a jog által alkotott magatartási szabályok nem találkoznak a társadalom erkölcsi felfogásával, másfelől pedig erősíti a jogi normák elleni ellenszegülést. Egy római jogi szentencia szerint: „ius est ars boni et aequi”, a jog a jó és mél8



tányos művészete. Ez a mondat esszenciálisan határozza meg a jog társadalomban betöltendő szerepét. Jelen könyvben egy olyan kutatást1 ismertetek, amely laikusok és „félszakértők”2 – első-, illetve ötödéves, nappali tagozaton tanuló joghallgatók – elképzeléseit, feltevéseit vizsgálta a bűnözés okára vonatkozóan. Munkámban elsőként a megkérdezett személyek különböző elképzeléseit és elméleteit igyekeztem feltérképezni és rendszerezni. A vizsgálat során olyan összefüggéseket kerestem, amelyek amellett, hogy jól ábrázolják a „félszakértők” és a laikusok elméletei közötti különbségeket ezen a területen, magyarázatul szolgálhatnak az egyes elmélettípusok kialakítására és alkalmazására is. A kutatás elsődleges célja a két csoport összevetése során a hasonlóságok és az eltérések mögötti tényezők feltérképezése volt.3 A társadalomtudósok és a társadalom különböző területein dolgozó szakemberek rendszeresen alapozzák cselekedeteiket a laikus emberek elgondolásairól és viselkedéseiről alkotott nézeteikre. Az élet számtalan területén rengeteg olyan döntés születik, amelynek hátterében a laikusok elképzelései befolyásolták a döntéshozókat. A laikus teóriák tehát sok esetben megkerülhetetlenek, sőt egyenesen szükséges alkotói egyes változásoknak. A szakértők és a laikusok közötti kommunikáció, interakció állandó jelenségként formálja a bennünket körülvevő valóságot. Ebben meghatározó szerepe van a szociális reprezentációknak, amelyek az egyén számára a társadalmi valóságot közvetítik. A folyamat lényeges eleme, hogy a csoporttagok kommunikációjukban a korábban ismeretlen, jelentés nélküli fogalmakat jelen-

1 2 3

A kutatást magam végeztem el 2007 májusa és 2007 novembere közötti időszakban. Ezt a két fogalmat a módszertani részben definiálom. A kutatással kapcsolatos további kérdéseket külön – a módszertani fejezetben – tárgyalom. 9



tésteli reprezentációkká alakítják át, amelyek így a csoport társadalmi valóságának részévé válnak. (László, 1999) Annak ellenére, hogy a laikusok elképzeléseiről alkotott nézetek lényeges tényezőknek tekinthetők, viszonylag kevés kutatás foglalkozott azzal, hogy a laikusok mi alapján, hogyan alakítják ki az emberi természetről, emberi viselkedésről vallott nézeteiket. Minden egyes – ezen a területen – elvégzett kutatás „tisztábbá” teheti a társadalmi látásviszonyokat, növelheti az egyes döntések áttekinthetőségét, továbbá elősegítheti az egyes társadalmi, gazdasági intézmények szakszerűsödését is. A jog és pszichológia határterületén zajló hazai kutatások példaértékű munkájának számít Sajó András 1980-as években végzett jogtudat-kutatása (Sajó, 1982), amely széles körű statisztikai adatfeldolgozáson alapult. Azonban ezen vizsgálódás is inkább a normák (tilalmak) tudati tükröződésére, nem pedig a társadalmi jelenségekről (bűnözés) és az ellenük való fellépésről alkotott véleményekre, nézetekre vonatkozott. Az általam vizsgált területen elvégzett kutatás eredményének lehet jelentősége a jogpolitika és ezen belül a büntetőpolitika kialakításánál. A büntetőpolitika sikere ugyanis nagyban függ attól, hogy a társadalom milyen mértékben azonosul annak alapfeltevéseivel, céljaival és eszközeivel. Ha a társadalom többségének a véleménye egybeesik azokkal a szakmai álláspontokkal, amelyek a bűnözés okaira vonatkoznak, akkor a bűnözés elleni fellépés ezen alapuló eszköztára is eredményesebben konstruálható meg. Különösen jelentős azon személyek véleményének mérése, akik az egyetem elvégzése után szakértőként, hivatalnokként, képviselőként a büntetőpolitika alakításában feltehetően igen komoly szerepet fognak játszani. A lefolytatott „célzott” (joghallgatókra koncentráló) kutatás előkészítése lehet egy szélesebb körű vizsgálódásnak is, amelynek válaszadói köre már a mai magyar társadalmat reprezentáló minta lenne.

* * * 10



Mivel a hétköznapi emberek gondolkodását, az általuk kialakított elképzeléseket a tudományos elméletek alapvetően befolyásolják, ezért az elvégzett vizsgálat előkészítéséhez és értékeléséhez egyaránt elengedhetetlen volt a témához kapcsolódó elméleti háttér megismerése. Az alábbiakban a bűnözés okaihoz kapcsolódó főbb teóriákat és vizsgálatokat foglalom össze röviden.

11

2. A bűnelkövetés ok air a vonatkozó tudományos elméletek

A tanulmány ezen része a bűnelkövetést kiváltó vagy elősegítő tényezőkre vonatkozó tudományos elméleteket és azok főbb következtetéseit tekinti át. Ebben a fejezetben tárgyalom a kutatási kérdés elméleti hátterét, így ismertetem a bűnözésre vonatkozó főbb biológiai, pszichológiai, szociológiai és külön a szociálpszichológiai elméleteket. Majd a következő részben foglalkozom a laikus elméletekkel, különös tekintettel a bűnözés okaihoz kötődő teóriák vizsgálatára. A szakirodalmi áttekintés során a bűnözéssel kapcsolatos tudományos elképzelések részletesebb tárgyalását azért tartom szükségesnek, mivel az általam elvégzett vizsgálatnál alapvető fontosságú volt annak megállapítása, hogy a különböző hátterű elméleti megközelítések hogyan jelennek meg a laikusok gondolkodásában. A hétköznapi emberek elképzeléseinek beazonosításához a tudományos elméletek ismerete elengedhetetlen. A laikusok bűnözésről és a bűnözői magatartásról kialakított nézeteinek vizsgálatakor figyelembe vettem, hogy mivel több tudományág is vizsgálódik ezen a területen, ezért a bűnözés fogalmának különböző definícióival találkozhatunk. Az elméletek ismertetése előtt fontosnak tartom az általam használt meghatározások ismertetését. A bűnözést – vizsgálatom célját és módszerét tekintve – két szempontból kívánom meghatározni, egyrészt szociál pszichológiai, másrészt kriminológiai értelemben. 12



A szociálpszichológia a bűnözést a normaszegéshez kapcsolja:

„A normák olyan viselkedések, amelyek implicit szabályokként működnek, és egyrészt leírják a csoporttagok viselkedését, másrészt előírják számukra a megfelelő viselkedést.” (Fiske, 2006:611) Ezen megközelítés szerint a bűnözés a csoportnormák írott és íratlan szabályainak megszegését, röviden normaszegést jelent. (Fiske, 2006) A kriminológia tudománya nem minden devianciával, azaz társadalmi normákba ütköző magatartással foglalkozik, hanem csak a jogi normák, ezen belül a büntetőtörvények megsértésével. Azt is meg kell jegyezni, hogy a kriminológiai kutatások ugyanakkor nem korlátozódnak a büntetőjogi értelemben bűncselekménynek minősülő magatartásokra, hanem a büntetőjogi felelősséggel nem rendelkező személyek, például gyermekkorú elkövetők jogszabályba ütköző, de büntetőjogi szempontból bűncselekménynek nem minősülő tetteit is vizsgálják, valamint a felderítetlen bűncselekményekkel is foglalkoznak. (Korinek és Lévay, 2006) Az elméletek tárgyalásánál a bűnözést, a bűnözői magatartást elsősorban a fent részletezett megközelítéseket alapul véve vizsgálom. A legtöbb tudományos elmélet korábban a bűnözést egy kiragadott okra, például az elkövető biológiai meghatározottságára kívánta visszavezetni, ez monokauzális teóriának tekinthető. Már a XX. század első negyedében felismerték azonban, hogy az emberi viselkedés és ezen belül a bűnelkövetés egyetlen okra nem vezethető vissza. (Korinek, 2006) Mivel a monokauzális elméletek magyarázó ereje kevésnek bizonyult, ezért megjelentek az ún. soktényezős – több faktort figyelembe vevő – elméletek (legkorábban E. Ferri, később F. von Liszt, majd a közvetítő iskola és S. és E. Glueck). Ezek alapján a bűnözésnek bio pszichológiai és szociológiai okai is lehetnek, ezen megközelítések magyarázó ereje pedig kiegészíti egymást. (Korinek, 2006; Békés, 2003; Finkey, 1902) A soktényezős (multikauzális) elméletek elfogadásával sem vált szükségtelenné az egyes nézőpontokra vonatkozó elméletek 13



elkülönült áttekintése. A feltárt eredmények ugyanis továbbra is építőkövei a bűnözés okságára vonatkozó újabb – éppen a monokauzális teóriák integrálása révén létrejött – multikauzális elméleti konstrukcióknak. (Korinek, 2006) Úgy tűnik, hogy a tudományos elméletek sokáig a bűnözés okait kívánták meghatározni, nem differenciálva a különböző bűncselekmény- és elkövetőtípusok között. Valójában azonban már a korai teóriák is csak bizonyos bűncselekménytípusok vagy bűnelkövetői csoportok kapcsán tudták megnevezni és kimutatni a bűnözés okait. A rossz vagyoni helyzet ugyanis nyilvánvalóan inkább vezet lopáshoz, mint bennfentes értékpapír-kereskedelemhez. Az erőszakra hajlamos személyiség pedig előbb követ el szükségleteinek kielégítése végett testi sértést, rablást, mint például sikkasztást. Nem véletlen, hogy a kritikák szerint R. Merton anómiaelmélete (Merton, 1980) vagy E. Sutherland differenciális asszociáció teóriája csak a vagyon elleni bűnözést (Ko rinek, 2006), a bűnözés lakókörnyezeti meghatározottságát valló humánökológiai elmélet pedig csak az alsóbb néposztályok bűnözését magyarázza. (Adler et al., 1998) A későbbi elméletek – felismerve azt, hogy az okság kutatása az egész bűnözésre vonatkoztatva, annak heterogenitására tekintettel nem is lehetséges – kifejezetten már csak a bűnözés bizonyos részterületére kívántak magyarázatot adni. (Korinek, 2006; Merényi, 1987) Egy általános bűnözési ok megfogalmazása torzító absztrakció eredménye, mert valójában bűncselekmény-specifikus kauzalitás létezik. A kriminológia képviselői között nincs egységes álláspont az egyes bűncselekménytípusok okairól. Az uralkodó nézet kombinálja a bűnelkövetés biológiai, pszichológiai, szociológiai és szociálpszichológiai okait, de eltérő vélemények vannak a fenti okok egymáshoz viszonyított súlyáról. Nehéz ugyanis egymástól elkülöníteni az elkövető személyiségéből eredeztethető okokat, például a megfelelő indulatkontroll hiányát, a szocializációs nehézségeket, így a családi és az iskolai neveltetés elégtelenségét, valamint a környezeti adottságokat, a szegénységet vagy a társadalom perifériájára való szorultságot. 14



2.1. A biológiai és pszichológiai elméletek A biológiai és pszichológiai elméletekben közös az a feltevés, hogy a bűnözőt és a nem bűnözőt valamely rendellenes fizikai vagy szellemi állapot különbözteti meg egymástól. (Adler et al., 1998)

2.1.1. A biológiai elméletek (biokriminológia) 2.1.1.1. Tudománytörténeti elméletek A gonosz hajlamok és a fizikai jellegzetességek összefüggésének komoly ókori előzményei vannak, de a fiziognómia tudományos iskolája csak a XVI. századtól létezik. G. della Porta neve is ehhez az irányzathoz köthető. Szerinte az arcvonások és a magatartás között kapcsolat mutatható ki, így például a tolvajnak vastag ajka és metsző tekintete van. (Adler et al., 1998) Később, a XVIII. századra tehető a frenológia kialakulása, amely iskola tanai szerint a fejen lévő dudorok meghatározott pszichológiai hajlamokra utalhatnak. Ezen elődökhöz kapcsolható C. Lombroso olasz orvos, a modern kriminológia egyik megteremtőjének4 ún. kriminálantropológiai elmélete. (Korinek, 2006) Ez arról ad számot, hogy a bűnözők magatartását veleszületett biológiai tényezők determinálják, s ezek az átöröklés alapján létrejött testi-pszichikai alkattal kapcsolatosak. (Vígh, 1979) Lombroso úgy gondolta, hogy a bűnelkövetők olyan jellemvonásokat (stigmákat) mutatnak, amelyek az emberi faj fejlődésének korábbi időszakában élt emberekre emlékeztetnek. Ilyen jegyek szerinte a hatalmas, domború állkapocs, kutyaszerű fogazat, nagy fesztávolságú mell-

4

A modern kriminológia tulajdonképpeni kezdete részben Cesare Becca(A bűnökről és büntetésekről – 1764), részben Cesare Lombroso (A bűnöző ember – 1876) nevéhez és az általuk képviselt irányzatok megjelenéséhez köthető.

ria

15



ső végtagok, nagy fülek, nagy szemüreg és az összenőtt szemöldök. (Adler et al., 1998) A bűnözőket tehát korunk társadalmába szakadt ősembereknek (Békés, 2003), a bűnözést pedig „atavisztikus jelenségnek”, a fajfejlődés alacsonyabb szintjén megragadt emberek viselkedésének vélte. (Korinek, 2006) Korábbi feltételezései alapján az ilyen ún. „született bűnözők” alkotják az elkövetők többségét, de későbbi munkájában már úgy véli, ezeket más elkövetői kategóriák, így például az elmebeteg bűnözők arányaikban felülmúlják. (Korinek, 2006) Tudománytörténeti érdekesség csupán C. Lombroso és G. Ferrero – ma már a született bűnöző elméletéhez hasonlóan extrém és meghaladott – teóriája, amely szerint a nők visszamaradtak a fejlődésben a férfiakhoz képest. Bűnözési hajlandóságuk nagyobb, a hamis és igaz között nem tudnak különbséget tenni, továbbá fájdalomküszöbük magasabb. Csak azért alacsonyabb szerintük a nők kriminalitása, mert degenerációjuk ritkább, valamint a társadalmi kontroll nagyobb hatása miatt nem lesznek bűnözők. Ha mégis bűnözővé válnak – állítják a szerzők –, akkor a prostitúció útját választják. (Fehér, 1998) 2.1.1.2. Alkat és bűnözés A testalkat-tipológiai vagy szomatotipológiai iskola a XX. század első évtizedeiben vált népszerűvé, de később is akadtak követői. Elsősorban E. Kretschmer (Döme, 2001) német pszichiáter munkásságát kell megemlíteni, aki szerint a bűnözés a jellemtípustól, az pedig az azzal együtt járó testalkattól5 függ. Szerinte az emberek – ha nem besorolhatatlanok, azaz diszplasztikusak – akkor: • leptoszomok (Földvári, 1979), más terminológia szerint aszténiások (Korinek, 2006), akiket gyenge testfelépítés és keskeny váll jellemez; vagy 5

16

„Kretschmer mintegy integrálta az introvertált-extrovertált irányultságot, Gall cranioscopiás elemzéseit és a régi görögök által alkotott tipológiát, és három fizikális dimenziót azonosított.” (Döme, 2001:37)



• atletikusak, azaz magas, izmos, erős csontozatúak; vagy • piknikusak, középmagasak, gömbölyded alakúak, vastag nyakkal és széles arccal. A leptoszomok (aszténiások) skizotim, az atletikusak viszkózus, a piknikusak pedig ciklotim jelleműek. A jellemtípusok – elnevezésükből is sejthetően – olykor összefüggenek bizonyos lelki rendellenességekkel (például skizofrénia), de a bűnözési hajlam meghatározott szintjével, illetve bizonyos bűncselekménycsoportok elkövetésével is. A leptoszom (aszténiás) -skizotim típust például magas kriminalitás jellemzi, különösen a szokásszerű, akár erőszakos tulajdon elleni bűnözés, lopás vagy rablás. Az atletikus-viszkózus személyek tipikusan erőszakos bűncselekményeket követnek el. A piknikus-ciklotim alkatúaknak pedig általában alacsony a kriminalitásuk, de ha bűncselekményt követnek el, az inkább csalás vagy szemérem elleni bűncselekmény. Ide sorolható későbbről W. Sheldon is, aki tipológiájában három testalkattípust említ: az ektomorf (törékeny, sovány és gyenge), a mezomorf (izmos, erős és csontos), illetve az endomorf (puha és kerekded) típust6. (Döme, 2001) Szerinte a testalkat összefüggésben áll a magatartással, vérmérséklettel, várható élettartammal és a bűnözési gyakorisággal is. Ez utóbbiban szerinte a mezomorfok az élenjárók, ezt azonban semmi nem bizonyítja. 2.1.1.3. Öröklés és bűnözés A biológiai teóriák közé tartoznak a bűnözési hajlam örökletességét hirdető elméletek is. Ezek állítása szerint a bűnözés az emberi egyedben genetikailag kódolt viselkedés.

6

„Sheldon a morfológiai és temperamentális mutatók és a pszichiátriai szindrómák közötti összefüggések alapján ezekhez három fő pszichopatológiai összetevőt társított: az endomorf-viszcerotóniás alkathoz az affektívet, a mezomorf-szomatotóniáshoz a paranoidot és az ektomorf-cerebrotóniás diszpozícióhoz a heboidot.” (Döme, 2001:39) 17



R. Dugdale az örökletes meghatározottságra úgy következtetett, hogy követte bizonyos bűnözésükről elhíresült családok tagjainak életpályáját. Az ugyanis szerinte csak a degenerált vonások öröklődése miatt lehetséges, hogy egy család (a „Jukes”) 280 koldust, 60 tolvajt, 7 gyilkost és 40 egyéb bűnelkövetőt mutasson egy ezerfős mintán. R. Dugdale családkutatása során nem vette figyelembe a szocializáció és az utánzás családon belüli szerepét, amely az öröklésen kívül is magyarázhatja a deviáns vonások családon belüli halmozódását. (Adler et al., 1998) A genetikai elmélet igazolásához igyekeztek hozzájárulni az ikerkutatások is. Ezek közül az egyik elsőt J. Lange végezte el, és arra a következtetésre jutott, hogy a bűnözési hajlam sorsszerűen öröklődik. Vizsgálata során 13 egypetéjű, azaz azonos génállományú ikerpárból 10 esetben, míg 17 kétpetéjű, azaz kb. felerészben azonos génállományú ikerpárból viszont csak 2 esetben volt mindkettő bűnöző (Korinek, 2006). Egy másik ikerkutatás szerint az egypetéjű ikrek esetén 50, míg azonos nemű, kétpetéjű ikrek közül kb. 20%-os a valószínűsége annak, hogy ha a pár egyik tagja bűnöző, akkor a másik is azzá válik. (Adler et al., 1998) Az örökbefogadási vizsgálatok során a szerzett és az öröklött tulajdonságok elválaszthatóságát vizsgálták. A biológiai apa, az örökbefogadó apa és a gyermek által elkövetett bűncselekményeket vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a vér szerinti szülők bűnözése nagyobb hatást gyakorol a gyermekre, mint az örökbefogadó szülőké. A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy ezt az eredményt más is magyarázhatja az öröklésen túl, például maga a gyermek elhagyásának ténye és ennek az örökbe adással kapcsolatos következménye, amely szocializációs zavart indukálhat. (Adler et al., 1998; Korinek, 2006) Vannak olyan elméletek is, amelyek a bűnözést kifejezetten bizonyos kromoszóma-rendellenességekre vezetik vissza. A legismertebbek azok a vizsgálatok, amelyek alapján az XYY kromoszómájú férfiak aránya sokkal magasabb a börtönökben, különösen az erőszakos 18



bűncselekmények miatt elítéltek között, mint a normális populációban. (Adler et al., 1998) Ennek alapján egyesek arra következtettek, hogy az ilyen elkövetőket genetikai alapon fizikai agresszióra irányuló hajlam, hiányos érzelmi kontroll, pszichikai éretlenség jellemzi. (Korinek, 2006) Mások szerint másfajta, gyakran a szexuális bűnözésre való hajlamot erősíti az ún. Klinefelter-szindróma, amikor a fiúgyermek az Y mellett két X kromoszómával születik. (Korinek, 2006) 2.1.1.4. Intellektus és hormonok a bűnözés hátterében Korábban számos vizsgálat történt a bűnözés és az intelligencia kapcsolatát illetően. H. Goddard azt kapta eredményül, hogy a bűnözők intelligenciaszintje az átlagnál alacsonyabb, így képtelenek saját életük menedzselésére (Vígh, 1979), ezt azonban más kutatások cáfolták. Az intelligencia és a bűnözés közötti összefüggések vizsgálatának – a fenti eredményekből eredően is – csak bűncselekmény-típusonként van értelme, hiszen az erőszakos garázda bűnöző, például futballhuligán vagy a fehérgalléros bűnelkövető, például bennfentes kereskedő intelligenciaszintje nyilvánvalóan teljesen eltérő. (Korinek, 2006) A biokémiai elméletek a bűnözés és bizonyos vegyületek, anyagok bevitele, felhalmozódása vagy hiánya közötti összefüggésekre koncentrálnak. Egyes kutatások alapján találhatunk adatokat arra vonatkozóan, hogy bizonyos vegyületek – ilyen a csokoládéban található fenil-etamin, illetve a mesterséges édesítőszerekben lévő aszpartám – fogyasztása elősegítője lehet az erőszakos viselkedésnek és az esetleges bűncselekmények elkövetésének. Ehhez hasonlóan mások szerint a vitaminhiány – amely általában az étrend egyoldalúságából ered – növelheti az agresszivitást. Továbbá az élet és a testi épség elleni bűncselekmények elkövetését okozhatja az alacsony vércukorszint (hipoglikémia), amely több kutatás szerint gyakoribb a bűnözők bizonyos csoportjainál, mint a rendes populációban. (Adler et al., 1998) Az endokrinológiai elméletek a hormonokban keresték a bűnelkövetés magyarázatát. Egyesek szerint nem véletlen, hogy a tesztoszte19



ron szintje az erőszakos bűncselekményeket elkövető személyekben magasabb a férfipopuláció átlagánál. A nők vonatkozásában pedig ide kapcsolódnak azok az elméletek, amelyek az élettani ciklusok (például a hormonális eredetű premenstruációs szindróma) és a bűnözés ös�szefüggését vizsgálják. (Adler et al., 1998; Fehér, 1998) 2.1.2. A pszichológiai elméletek A pszichológiai elméletek7 szerint léteznek olyan személyiségjegyek vagy fogyatékosságok, amelyek kapcsolatban vannak a bűnözéssel. (Korinek, 2006) S. Freud – a pszichoanalízis atyjának – elmélete, még inkább követőinek álláspontja szerint a bűnelkövetés oka általában az ún. „ösztönén” (id) és a „felettes én” (szuperego) konfliktusából fakad. (Thorne és Henley, 2000) Az egyszerűbb esetekben a belső kontroll nem képes féken tartani az azonnali kielégülést kereső impulzusokat. Más esetekben pedig a destruktív ösztönök és vágyak elfojtását az egyén bűncselekmények elkövetésével kompenzálja, vagyis azért követ el bűncselekményt, hogy megbüntessék, így csökkentse bűnösségi érzését8. (Adler et al., 1998; Korinek, 2006) E. Fromm szerint az ember a természettől már elidegenedett, viszont a társadalom még idegen tőle. Az elidegenedés folyamatát

7

8

20

A bűnözésre vonatkozó szociálpszichológiai elméleteket a 2.3. fejezetben külön tárgyalom, ezzel is hangsúlyt adva a szociálpszichológiai megközelítés azon sajátosságának, hogy a bűnözést és a bűnözői magatartást az egyén és a társas szituáció egységében vizsgálja. s. freud a „Néhány karaktertípus a pszichoanalitikus munkából” című írásában sajátos elemzését adja a deviáns karakternek, így Shakespeare III. Richárdját torz alkatát kompenzáló bűnözői típusnak, míg Lady Macbethet bűntudattól vergődő személyiségnek tekinti. (freud, 2003)



szemléletesen írja le „A szeretet művészete” című könyvében9. Állítja, hogy az elidegenedés eredményeként kialakult köztes és bizonytalan helyzetből eredő neurózis kulminálhat egyes esetekben bűncselekmények elkövetésében. (Fiske, 2006) E. Fromm sajátos karakterstruktúrát hozott létre, amelyben a karakter „… alapvetően emberi jelenség, csak az ember volt képes kialakítani az elvesztett ösztönös alkalmazkodás pótlékát.” (Szakács és Kulcsár, 2001:111) Olyan karaktereket különböztet meg, mint a kizsákmányoló, a szadista és a szeretetteljes. Álláspontja szerint a karakterek ismerete fontos például a rosszindulatú agresszió megértéséhez, hiszen a személyiségben rejlő destruktív és szadisztikus szenvedélyeket a karakterrendszer szervezi. (Szakács és Kulcsár, 2001) J. Bowlby kötődéselmélete többek között arra is rámutatott, hogy egyes bűnelkövetők képtelenek szorosabb kötődések kialakítására, mivel gyermekkorukban – valamilyen okból kifolyólag – nem alakult ki bennük az anyai kötődés, amely mindenki számára nélkülözhetetlen az egészséges személyiség kialakulásához. Ezzel szemben – állítja – az apa hiányának érdekes módon már nincs ilyen hatása. (Bowlby, 1969) A szociális tanulás elméletének meghatározó képviselője, A. Bandura szerint: „Az agressziót egyértelműen el lehet sajátítani agresszív modellek utánzása útján, akik lehetnek valódi emberek, filmen szereplő emberek vagy

9

„A modern ember elidegenedett önmagától, embertársaitól és a természettől. Átváltozott árucikké, életerőit úgy éli meg, mint befektetést, amelynek az adott piaci feltételek közt elérhető legmagasabb hasznot kell hoznia. Az emberi kapcsolatok lényegében emberi automaták kapcsolatai; biztonságát valamennyi arra alapozza, hogy nem kóborol el a nyájtól, és nem különbözik sem gondolataiban, sem érzéseiben vagy tetteiben. Miközben mindenki megpróbál a lehető legközelebb férkőzni a többiekhez, mindenki végképp magára marad, átitatva a bizonytalanság, a szorongás és a bűntudat mély érzésével, ami mindig bekövetkezik, ha az emberi elkülönültséget nem sikerül leküzdeni.” (fromm, 1993:112–113) 21



akár rajzfilmfigurák (Bandura, Ross és Ross, 1963a).” (Fiske, 2006:488) Az életben a gyermekek az erőszakos viselkedést puszta megfigyeléssel sajátítják el, amikor észlelik a családi konfliktusok erőszakos megoldását, a szubkultúra (például banda) tagjainak viselkedését, illetve a tömegtájékoztatás, elsősorban a televízió példáját. (Adler et al., 1998) A médiumokban bemutatott agressziónak három fő következménye van: „Egyrészt közvetlenül növeli az agresszió mértékét, és pozitívabb attitűdöt alakít ki az agresszió konfliktusmegoldásra történő alkalmazásával kapcsolatban, másrészt érzéketlenné tesz az erőszak és az agresszió következményeivel és áldozataival szemben, harmadrészt megerősíti azokat a hiedelmeket, hogy a körülöttünk lévő világ gonosz és veszélyes (Robinson, Wilde, Navracruz, Haydel és Varady, 2001).” (N. Kollár és Szabó, 2004:117–118) Kutatások dokumentálták, hogy a gyermekkorban elszenvedett vagy megtapasztalt bántalmazás növeli annak esélyét, hogy az egyén felnőttként családtagjai elleni erőszakos magatartást valósítson meg. (Vígh, 1992) Ezzel szemben mindmáig vitatott, hogy a televízióban látott erőszak kihatással van-e a nézők, a gyermekek későbbi viselkedésére. (Adler et al., 1998) A kutatások szerint a tömegkommunikációnak nagy a szerepe az erőszak növekedésében, különösen azért, mert annak képei a valóságos erőszakhoz képest kevésbé érintik meg azokat, akik találkoznak vele. A kevés élettapasztalattal rendelkező gyermekek körében ezért a vizuális látványnak nagy a hatása. A pszichológiai elméletek közé sorolható H. J. Eysenck személyiségelmélete, amely a bűnözés és a személyiség kapcsolatát két szinten vizsgálja. (Thorne és Henley, 2000) Szerinte a bűnözők egyrészt abban térnek el a nem bűnelkövető lakosságtól, hogy bizonyos pszichés jelenségek, így a pszichoticitás, extroverzió, neuroticitás sokkal jellemzőbbek rájuk. Másrészt pedig – részben éppen ezen személyiségjegyeiknél (különösen extrovertáltságuknál) fogva – sokkal kevésbé kondicionálhatók a törvénytisztelő magatartásra. H. J. Eysenck vizsgálatainak megállapításait számos kontrollvizsgálat cáfolta. Rushton és Chrisjohn a neuroticizmus skálán, Powel és 22



Farrington pedig az extroverzió skálán nem tudták igazolni Eysenck eredményeit. (R anschburg, 1998) „Bár kétségtelennek látszik – írja Rutter (1983) –, hogy az antiszociális magatartás összefüggésben van a személyiségtulajdonságokkal, e sajátos dimenziók mint osztályozó értékű jellemzők az életvezetési rendellenességek csoportján belül, nem megalapozottak. (i. m. 817. o.)” (R anschburg, 1998:45) A bűncselekményt elkövetők egy része – ha nem is minősül kóros elmeállapota miatt beszámíthatatlannak – mentális defektusban szenved, amelyet pszichopátiának, szociopátiának vagy antiszociális személyiségzavarnak neveznek. Személyiségzavar alatt azt az élménybeli és viselkedésbeli sajátosságot értjük, amely stabilan jelzi a személyiséget, megjósolhatóvá teszi reagálását. A környezet érzékeli a kóros személyiség rossz alkalmazkodását, de maga az érintett személy többnyire nem. A személyiségzavar esetében a személy észlelése, érzelmi reakciói és interperszonális kapcsolatainak jellege kórosan eltér a megszokottól. (Füredi et al., 2006) E személyiség jellemzőinek első világos megfogalmazása P. Pinel (1801) nevéhez fűződik. (Döme, 2001) Ő azokat a személyeket vizsgálta, akik impulzív és önkárosító cselekedeteket követnek el, de képesek logikusan gondolkodni, és tudják, hogy cselekedetük irracionális; a típust „manie sans délire” (delírium nélküli tébolyban szenvedőknek) nevezte el. J. Prichard (1835) angol elmeorvos használta először a moral insanity kifejezést. (Döme, 2001) Az ilyen személy gyakran agresszív, a többi embert lényegében tárgynak tekinti, akiket manipulálni és kihasználni kell. Nem érez empátiát mások iránt, de szégyent vagy megbánást sem. A 2001. szeptember 11. napját követő időszakban a terrorizmus magyarázata körében is megjelentek a pszichológiai elméletek, így például azok, amelyek a terroristát olyan sajátos személyiségként fogják fel, akit alapvetően paranoiás vonások jellemeznek. (Korinek, 2006) Sokan gondolják továbbá, hogy a közlekedési bűncselekményeknek nem kizárólag a gépek által megsokszorozott hatású emberi 23



tökéletlenség az oka, hanem abban fontos szerepe van a különböző személyiségtípusoknak, így a fokozott rizikót vállaló (Irk, 1998), az agresszív és szorongó személyiségnek is. (Irk, 2006) A pszichológiai elméletek a bűnelkövetői magatartás okát a belsőben, az elkövető személyiségében, annak egyik jellemzőjeként határozzák meg, míg a kriminálszociológiai irányzat „a társadalom a bűnös” elvét vallva, külső környezeti és társadalmi tényezőkben látja annak okát.

2.2. A kriminálszociológiai irányzatok 2.2.1. Kriminálszociológiai elméletek előzményei A kriminálszociológiai irányzatok alaptétele a bűnözés társadalmi meghatározottsága. (Vígh, 1979) Finkey Ferencz szemléletes megfogalmazása szerint „…a tettest a társadalom ferdeségei viszik a bűn lejtőjére.” (Finkey, 1902:24) A bűnözés okainak szociológiai vizsgálódásához elméleti háttérként A. M. Guerry, A. Quételet, Mayer, E. Ferri és É. Durkheim munkái szolgálnak. A. M. Guerry a bűnözés földrajzi eloszlását vizsgálva elsőként foglalkozott a szegénység és a bűnözői magatartás összefüggéseivel. (Vígh, 1979) Mayer német szociológus közvetlen kapcsolatot mutatott ki a gabonaárak növekedése és a bűnözés alakulása között. (Kó, 2006) E. Ferri pedig utalt arra, hogy a bűnözést a társadalmi rend igazságtalansága szüli, így annak kialakulásában különösen a szegénységnek és a munkanélküliségnek van szerepe. (Vígh, 1979) A. Quételet belga matematikus már a társadalmi törvényszerűségek mérése alapján felismerte, hogy a bűnözői magatartás a társadalom szükségszerű velejárója. (Vígh, 1992) 24



É. Durkheim elméletének alapja az a felismerés, hogy a bűnözés szükségletkielégítő és szükségképpen létező társadalmi jelenség, éppen olyan normális része a társadalomnak, mint a születés és a halál. (Adler et al., 1998) Különösebb magyarázatot tehát valójában a bűnözés hirtelen növekedése vagy éppen annak gyors csökkenése, illetve eltűnése igényel. (Földvári, 1979) A bűnözés és más devianciák – így például az általa alaposan vizsgált öngyilkosság is – szerinte akkor növekszenek ugrásszerűen vagy tűnnek el teljesen, amikor a társadalom az anómia (azaz lényegében érték- és normaválság) állapotába kerül. (Durkheim, 1982) A társadalom ilyen állapotának kialakulásában elsősorban az játszik szerepet, hogy a gazdasági fejlődés váratlanul és hirtelen következik be, és a változás a társadalmat felkészületlenül éri, mivel hiányzik a megfelelő szociális infrastruktúra. Ilyenkor az interperszonális viszonyok és a régi, informális társadalmi kontrollintézmények már kiüresedtek, nem képesek lépést tartani a gyors gazdasági és társadalmi változásokkal, a közösség iránti késztetések elhalványultak, a büntetőjogi kontroll pedig magában nem képes a bűnözést ellenőrzése alatt tartani. (Korinek, 2006) A szociológiai elméletek a biológiai és a pszichológiai elméletektől eltérően az egyénen kívüli, az egyénnel kölcsönhatásban lévő társadalmi környezetből eredő, bűnözést kiváltó tényezőket helyezik a középpontba. Ezek az elméletek jellemzően két – egymással ellentétes – irányból közelítik meg eme társadalmi jelenséget. Az egyik oldalra sorolhatóak azok az elgondolások, amelyek azt vizsgálják, hogy miért válik valaki bűnelkövetővé, miből ered és mit jelent ez a magatartás. Ide tartoznak a különböző feszültségelméletek és a kulturális devianciák elméletei. A másik oldalhoz a társadalmi kontroll elméletköre tartozik. Ezen teóriák szerint a bűnelkövetés az emberi természet velejárója, ebből kifolyólag azt vizsgálják, hogy melyek azok a tényezők, amelyek megakadályozhatják ezt a jelenséget. (Adler et al., 1998) A különböző megközelítések természetesen nem egyszerre alakultak ki, hanem a szerint formálódtak, ahogyan a társadalom a bű25



nözés folyamatosan változó megnyilvánulásaira és formáira igyekezett magyarázatot adni az egyes teóriák felhasználásával. A kriminálszociológiai elméletek történeti megközelítését a következők szerint lehet felvázolni. (Adler et al., 1998) Az 1920–30-as évek Amerikájának hihetetlen népességnövekedése, a nagyvárosokba betelepülők olykor kilátástalan szociális körülményei, és ugyanakkor a gyors meggazdagodás vágya váltotta ki azt a bűnözési hullámot, amelynek okaira próbált magyarázatot adni R. Merton feszültségelmélete. Később a kutatók már azt vizsgálták, hogy milyen társadalmi körülményekkel magyarázható, hogy a bűnözési arányok területenként eltérőek. A társadalmi dezorganizáció elmélete volt az első, amely az emberi társadalmak tanulmányozásába bevezette az ökológiai elemzést. A kriminálszociológiai elméletek körében a továbblépést annak vizsgálata jelentette, hogy a bűnözői magatartásminták miként „öröklődnek”, terjednek, illetve hogy milyen tényezők szabályozzák ezt a folyamatot. A differenciális asszociációk elmélete a bűnözői viselkedés elsajátításának folyamatát elemezte. Az 1950-es években a kriminológia új fordulatot vett. A kulturális devianciák kutatói ekkor bizonyos társadalmi csoportok sajátos bűnözői értékrendjének kialakulását és terjedését tartották a legfőbb vizsgálati témának. A bűnözői szubkulturális elméletek szerint pedig vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek sohasem ismerték meg, sajátították el a középosztály életmódját és értékrendjét, hanem a társadalomban elfogadott normáktól függetlenül saját szabályaik szerint élnek. Újabb fordulatot jelentett a – már említett – társadalmi kontroll elméletének megjelenése, amely a normakövetés vizsgálatával foglalkozott. Sajátos megközelítés jellemezte azokat a bűnelkövetési elméleteket, amelyeknek kutatási fókusza arra irányult, hogy egyes elkövetők miért döntenek egy adott, nem pedig egy másik bűncselekmény elkövetése mellett egy bizonyos helyen és időben. A huszadik század második felében – az 1960-as évek társadalmi mozgalmaira reagálva – jelentek meg az úgynevezett alternatív elmé26



letek, amelyek szerint az egyént nem a tettei, hanem a hatalommal rendelkező emberek döntései teszik bűnözővé. (Adler et al., 1998)

2.2.2. Az egyes kriminálszociológiai elméletek10 2.2.2.1. Anómiaelmélet A korábban már említett mertoni anómiaelmélet (más néven a strukturális magyarázat vagy feszültségelmélet) szerint az okozza a bűnözést, hogy ellentét áll fenn a társadalomban általánosan elismert célok és annak szerkezete által biztosított lehetőségek között. (Merton, 1980) A fejlett világban ugyanis az elérendő célok – azaz elsősorban a minél magasabb jólét, a státusszimbólumok – tekintetében egység mutatkozik. A fenti célokhoz vezető legitim eszközök azonban nem egyenlően állnak rendelkezésre a különböző társadalmi csoportok számára. Az alsóbb társadalmi osztályokból származókra, elsősorban fiatalokra ezért egy ún. anómikus nyomás nehezedik, amely alól gyakran illegális, kriminális tevékenységek révén menekülnek. Az elmélet szerint tehát nem pusztán a társadalmi különbségek a bűnözés okai, hanem a célok és az eszközök közötti feszültség. Ez magyarázza az Egyesült Államok jelentősen nagyobb bűnözési rátáját például Indiával szemben, ahol ugyan a társadalmi különbségek nagyobbak, de az emberekben fel sem merül, hogy a társadalmi ranglétrán feljebb jussanak, azaz magasabb kasztba kerüljenek, mivel már az elérhető társadalmi célok is szigorúan szabályozva vannak. (Adler et al., 1998)

10

Az ebben az alfejezetben tárgyalt elméletek összefoglaló ábrái (3. és 4. számú ábra) megtekinthetőek a 8. fejezetben. 27



2.2.2.2. Etnikai feszültségelmélet J. és P. Blau a feszültségelméletet az etnikumok közötti konfliktusok vonatkozásában értelmezte. Szerintük a kisebbségek által elszenvedett hátrányos megkülönböztetés elkeseredést szül, amely az agresszió különböző formáiban, erőszakos bűncselekményekben jut kifejezésre. (Adler et al., 1998) Mások tagadják, hogy a bűnözést okozó feszültségek eredete etnikai lenne, és a bűnelkövetéseket a háttérben megbúvó rossz szociális helyzetre, a társadalmi mobilitás lehetőségeinek beszűkülésére és a gazdasági esélyegyenlőség hiányára vezetik vissza. (Tauber, 1998) 2.2.2.3. Általános feszültségelmélet R. Agnew alkotta meg az általános feszültségelméletet, amely hangsúlyozza, hogy nemcsak a pozitívan értékelt anyagi célok megvalósításának hiánya válthat ki frusztrációt (ahogy azt R. Merton vélte), hanem más faktoroknak is lehet hasonló hatása. Így a pozitív ösztönzések eltűnése (például szülők válása, baráttal/barátnővel való szakítás, átiratkozás egy új iskolába) és a negatív ösztönzések megjelenése (különböző stresszhelyzetek, bántalmazás, áldozattá válás, iskolai problémák) szintén frusztrációhoz vezethetnek. A kibővített teória – a gazdasági vagy nemzetiségi feszültségelmélettel szemben – már nemcsak egyes bűncselekménytípusok, például vagyon elleni vagy erőszakos bűncselekmények, hanem a bűnözés tágabb spektrumának létrejöttét is képes megmagyarázni. (Adler et al., 1998) 2.2.2.4. Jóléti bűnözés elmélete Meg kell említeni a jóléti bűnözés azon elméletét is, amely szerint a bűnözés szükségszerű velejárója minden társadalomnak, de a fejlett nyugati társadalmakban oka nem a szegénység, hanem a jólét. A gazdasági fejlődés ugyan növeli a jövedelmeket és az árubőséget, de a szükségletek és igények – különösen a reklámok hatására – gyorsabban növekednek a lehetőségeknél. A feszültségek feloldása 28



bűncselekmények elkövetésében kulminál. A kényelmesebb életforma ráadásul csökkenti az alkalmazkodási képességet és készséget. Az elmélet még a szexuális bűncselekményekre is igyekszik kiterjeszteni a magyarázatát, amikor azok elkövetését arra vezeti vissza, hogy a kevesebb gonddal szembesülő embereknek magasabb a szexuális igényszintje és több az erre fordítható ideje. (Földvári, 1979; Tauber, 1998) 2.2.2.5. Társadalmi dezorganizáció tana A társadalmi dezorganizáció tana (W. I. Thomas, F. Znaniecki) szerint a bűnözés alapja a bevándorlók társadalmi kötelékeinek felbomlása, a családi kontroll elvesztése, amely különösen a második generáció esetén jellemző. (Adler et al., 1998; Tauber, 1998) Hasonló tünetek jelentkeznek az ún. átmeneti társadalmakban, amelyekben a modernizációs folyamatok szétrombolják a hagyományos társadalmi értékeket és viselkedési normákat, de ezeket újabbakkal nem helyettesítik. (Kerezsi, 1998) 2.2.2.6. Humánökológiai szemlélet A humánökológiai szemlélet (R. Park, E. Burgess) alapján a bűnözés okait nem a bűnözés, hanem az általa érintett területek jellemzőinek vizsgálatával lehet megérteni. Konkrét kutatások (C. Shaw, H. Mckay) arra az eredményre jutottak, hogy néhány körzetben a bűnözés aránya az aktuális etnikai összetételtől függetlenül jóval magasabb az átlagosnál. Itt kell megemlíteni azokat a R. Taylor által feltárt fizikai és pszichikai hatásokat (leromlott lakóépületek, közösségtől való elzárkózás, félelem, gazdasági lehetőségek beszűkülése, koncentrált szegénység), amelyek egy területen a bűnözést alakíthatják. A környezeti tényezők közül a szegénységnek van meghatározó szerepe a bűnözést illetően, nem véletlen, hogy a „megélhetési bűnözésre” való hivatkozás az egyik legelfogadottabb társadalmi magyarázatát adja a normák megszegésének. Egy adott lakókörnyezet pedig fontos lehet 29



az áldozattá válás szempontjából, hiszen például a félelem légköre és a kölcsönös segítségnyújtást elutasító visszahúzódás elősegítheti azt. (Adler et al., 1998) 2.2.2.7. Differenciális asszociációk elmélete Arra már G. Tarde is rámutatott, hogy a bűnözők úgy tanulják a bűnelkövetést, mint mások a normális szakmákat. Továbbá arra is utalt, hogy a bűnelkövetés elsajátításában különösen fontos szerepet játszik a gyermekkori utánzási hajlam, amely megfelelő környezetben ahhoz vezethet, hogy az egyén bűnözőként szocializálódik. (Adler et al., 1998; Vígh, 1979) Ezek a gondolatok jelentek meg az E. Sutherland (1939) által kidolgozott differenciális asszociációk (eltérő képzetek) elméletében is. A teória szerint a bűnözés – hasonlóan sok más legális magatartáshoz – társadalmi interakció révén tanult viselkedés. Az elmélet központi tétele alapján azon egyének válnak bűnözővé, akiknél az interakciók során túlsúlyba kerülnek az olyan képzetek és értelmezések, amelyek a bűnözést jó színben tüntetik fel, azokhoz képest, amelyek azt helytelenítik. Nem a bűnözői környezetben létezés ténye, hanem a bűnözői környezettel való kommunikáció és annak mennyisége, de legfőképpen minősége lényeges a bűnözői magatartás elsajátításában. A bűnözői minta elsajátítása elsősorban olyan közeg hatására történik, amellyel az egyén szoros kapcsolatot alakít ki, például család, a kortárs közösségek. (Adler et al., 1998; Korinek, 2006; Földvári, 1979) 2.2.2.8. Differenciális identifikáció elmélete Ehhez kapcsolódik D. Glaser differenciális identifikáció elmélete, amely szerint, amikor az egyén átveszi a kriminális magatartást, akkor nem az egész kortárscsoporttal azonosul, hanem az abban vonzónak talált személlyel. (Korinek, 2006) Idesorolható továbbá a differenciális asszociáció megerősítésének elmélete is, amely azt állítja, hogy a bűnözői viselkedés tartós jellege jutalmazás vagy büntetés függvénye, 30



ami annál erősebb, minél közelebb van szociálisan és érzelmileg az ezt kifejtő személy a bűnelkövetőhöz. (Korinek, 2006) 2.2.2.9. Kulturális konfliktus elmélete A kulturális konfliktus elmélete (T. Sellin) szerint a társadalomban különböző viselkedési normák vannak, amelyek egymással ütközhetnek. (Adler et al., 1998) Bizonyos esetekben az adott csoport normáinak betartása, az azokhoz való igazodás a domináns társadalmi normák megsértését és egyben bűncselekmény elkövetését jelenti. Sellin különbséget tesz az elsődleges és másodlagos konfliktusok között. Az elsődleges konfliktus akkor keletkezik, ha két kultúra normái egymással összeütközésbe kerülnek, mégpedig azért, mert szomszédos területen élnek vagy egymás területére vándorolnak. Másodlagos konfliktus akkor keletkezik, ha egy homogén kultúra társadalma komplex, többkultúrájú közösséggé alakul át, amely ellentétes vagy konfliktusba kerülő viselkedési szabályokat tartalmaz. Az elsődleges konfliktusra példa a leigázott kisebbségek, betelepített etnikumok vagy bevándorolt vendégmunkások helyzete, a másodlagos konfliktusra pedig a szekták (például a Nap temploma) tagjai által az Amerikai Egyesült Államokban elkövetett bűncselekmények. (Adler et al., 1998) A z A. K. Cohen által kidolgozott klasszikus bűnözői szubkulturális elmélet abból a felismerésből indult ki, hogy a társadalomban uralkodó normák a középosztály normái. Az alsóbb népcsoportok ezek elfogadása helyett, mivel ez az alárendelt helyzet kényszerű elfogadásával járna, saját normarendszert építenek ki, amely lényegében a társadalmi normák tagadása. A törvénnyel való összetűzés tulajdonképpen elkerülhetetlen önkifejezés, ennyiben szükségletkielégítő, státuszmegerősítő magatartás. Ha az alsóbb osztályok tagjai elfogadnák a társadalomban uralkodó normákat, például részt vennének a számukra idegen készségeket számon kérő iskolai oktatásban, az csak növelné beszűkült előrejutási lehetőségeik miatt amúgy is meglévő frusztrációjukat. (Korinek, 2006) A szubkultúra keletkezésére nagy esély van a 31



hátrányos helyzetű kisebbségekhez tartozó csoportokban, valamint a generációváltás akadályai esetén a fiatal korosztályokban. A kortárs közösségek kriminogén hatását egyébként a hazai kutatások is megerősítették. (Csemáné, 2006) W. B. Miller központi kérdés elmélete szerint az alsóbb rétegek kriminalitása nem a középosztály kultúrájának tagadásából, hanem a saját világuknak való megfelelés igényéből ered. A fiatalok ugyanis bizonyos értékek, például „keménység”, „eszesség”, „önállóság”, „izgalom” mentén próbálják meg magukat – presztízsszükségletük kielégítése végett – elfogadtatni a kortárscsoportban, amihez viszont státuszuk szerint sokszor egyetlen útjuk marad, a bűnelkövetés. (Korinek, 2006) A M. Wolfgang és F. Ferracuti nevéhez fűződik az erőszak bűnözői szubkulturális elmélete, mely abból indul ki, hogy a társadalom peremén az erőszak a mindennapi élet része. Így mindennaposnak mondható az erőszakos gyermeknevelés gyakorlata (verés), a bandák tevékenysége (utcai harcok), az otthoni viták lezajlása (ütlegelés), a társadalmi események (részeg civakodás). (Adler et al., 1998) Az erőszakot nem is tartják antiszociálisnak, az a konfliktusmegoldás normális módjaként funkcionál, sőt a gyermeknevelés során is megfertőzi a következő generációkat. (Korinek, 2006) A bűnözői szubkulturális elmélet arra is alkalmas, hogy az etnikai alapon kialakult szervezett bűnözés (olasz, kínai, orosz stb. maffia) egyik magyarázata legyen. (Póczik, 2006) 2.2.2.10. Társadalmi kontroll elméletei Az előzőekben tárgyaltaktól logikailag jól elkülöníthetők a társadalmi kontroll elméletei. Ezzel az elmélettípussal foglalkozó kutatók az eddigi elméletekhez képest a bűnözés jelenségét éppen fordított nézőpontból közelítik meg. Elgondolásuk szerint a bűn, a bűnelkövetés egy normális társadalmi folyamat, amely akkor jelentkezik, ha nincs, avagy gyenge a társadalmi kontroll. Elméleteikben arra próbálnak választ adni, hogy

32



mi az, amiért valaki betartja a társadalmi normákat, illetve hogy ezen normák miképpen tudják kontrollálni az egyént. (Adler et al., 1998) A kontrollt különböző faktorok segítségével határozták meg, ilyenek voltak – többek között – a család, a barátok, a munka, az iskola, az erkölcs, a vallás. Olyan tényezőket gyűjtöttek össze, amelyek a normák betartását erősíthetik. Úgy gondolták, ezen kötődési pontok révén képes a társadalom „belülről” kontrollálni az egyént. E. A. Ross használta először a társadalmi kontroll fogalmát. Azt vallotta, hogy nem a törvények, hanem a fentiekben felsorolt tényezőkből eredő meggyőződések rendszerei irányítják az egyéneket. (Adler et al., 1998) S. Briar és I. Piliavin munkájukban szintén a konformizmus devianciacsökkentő hatását hangsúlyozták. (Adler et al., 1998) Hozzájuk hasonlóan T. Hirschi is a társadalmi kötelékek szerepét emelte ki a normakövetés elemzésekor. (Adler et al., 1998) Vizsgálatában négy tényező meghatározó szerepét mutatta ki, ezek a következők voltak: kötődés (szülőkhöz, kortársakhoz, iskolához), elkötelezettség valamely társadalmi tevékenység iránt, részvétel bizonyos társadalmi tevékenységekben és végül a hit, vagyis a társadalmi értékek elfogadása. Hirschi empirikus vizsgálata szerint a négy tényező közül bármelyik gyengesége bűnelkövetéshez vezethet. Hirschi felmérését követően több hasonló kutatás is készült. Ezek azt az eredményt mutatták, hogy a társadalmi kötelékek inkább a súlyosabb bűncselekmények esetén jelentenek visszatartó erőt, továbbá, hogy a kontroll e típusai a fiúk ese tében kevésbé meghatározóak a lányokhoz képest. (Adler et al., 1998) Az előbbiekben részletezett mikroszociológiai megközelítések mellett makroszociológiai értelemben is meghatározó a kontroll szerepe a társadalomban. Ezt igazolja a jogrendszerek, törvények és szabályozások léte és alkalmazása. A. J. Reiss a különböző megközelítések vizsgálatakor az egyéni és a társadalmi kontroll együttes vizsgálatát tartotta meghatározónak. (Adler et al., 1998) J. Toby is arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyénhez (például konformitásban való érdekeltség), illetve a csoporthoz 33



kapcsolódó (például társadalmi dezorganizáció) tényezőket egymástól elkülönítve, ugyanakkor együttesen kell megállapítani. (Adler et al., 1998) W. Reckless visszatartás-elméletében szintén külön tárgyalja a külső (például ésszerű szabályok, erős csoportidentitás, lehetőség bizonyos státuszok elérésére) és a belső (például jó önismeret, önuralom, erős ego, erős felelősségérzet) normaszegéstől visszatartó erőket. (Adler et al., 1998) 2.2.2.11. Alternatív elméletek Egyes szerzők az alternatív bűnözésmagyarázatokra hívják fel a figyelmet. (Adler et al., 1998) Elképzeléseik középpontjában a bűnözésfogalom társadalmi megkonstruálásának vizsgálata áll. Ezen elméletek teoretikusai azt próbálják igazolni, hogy a bűnelkövetés a hatalom, illetve az igazságszolgáltatás egyfajta terméke. Véleményük szerint a hatalom a megfelelő eszközök (például büntetőtörvények) segítségével – egy önkényes, a hatalom érdekeit szolgáló folyamat eredményeként – teszi bűnözővé az egyéneket. Az alternatív magyarázatokat három szemléletmód alapján lehet kategorizálni. Ezek a címkézés, a konfliktus- és a radikális elméletek. A címkézés elmélet azzal foglalkozik, hogy bizonyos cselekedetek hogyan, miért válnak bűncselekményekké, más cselekedetek pedig miért nem, illetve hogy bizonyos személyeket a társadalom miért kényszerít bele – egy címkézési folyamat révén – a „bűnözői státuszba”. Az elmélet megalkotói szerint a devianciát nem egy cselekvő személy, hanem az őt körülvevő közösség hozza létre. Úgy gondolják, hogy nem az egyén követ el bűnt, hanem a csoport definiálja bűnként azt, amit az egyén elkövetett, és ennek következtében egy címkével jelöli meg. Ez a szegregációs folyamat különíti el a bűnözők és a normatartók csoportjait. A deviánssá minősítést mindig a többségi – hatalommal rendelkező – csoport tagjai alkalmazzák. A címkézés veszélye – az egyik fő teoretikus G. H. Mead szerint – a címkének való megfelelési kényszerben, tehát a címkéből eredő következetes bűnelkövetői maga34



tartásban rejlik. Ezt a magatartást felerősíti az az empirikusan igazolt (D. L. Rosenhan kutatása) jelenség, hogy ha a csoport „bélyeget ragaszt” valakire, az már többnyire örökre rajta marad, még ha tévesen is „tették rá”. (Adler et al., 1998) A konfliktuselmélet hívei a hatalomért folyó küzdelem eredményeként fogják fel a bűn, illetőleg a deviáns fogalmak megjelenését és használatát. (Adler et al., 1998) Véleményük szerint nincs egy társadalom sem, amelyben teljes az egyetértés afelől, hogy mi minősül jónak és mi rossznak. Szerintük a törvények sosem a közjót hivatottak biztosítani, sokkal inkább bizonyos hatalmi csoportok érdekeit szolgálják. A hatalom érdeke abban áll, hogy határt képezzen a hatalommal rendelkező kevesek és a hatalommal nem rendelkezők többsége között. Ezt pedig a maguk számára kisajátított törvénykezés segítségével érik el. A hatalom birtokosai tehát érdekeiket védik azáltal, hogy az őket veszélyeztető cselekedeteket törvénytelennek nyilvánítják. A konfliktuselméletek nézőpontja alapján a jogrendszerek, valamint a jogalkalmazási folyamatok gyakran diszkriminatívak, és az eljárások, ítéletalkotások esetében sokszor nem érvényesülnek az egységes emberi szabadságjogok. A radikális elméleteket megalkotó társadalomtudósok munkáikban szintén arra próbáltak magyarázatot találni, hogy a rendszer hogyan vonja ellenőrzése alá az egyéneket. (Adler et al., 1998) Elméleteikben sok marxista elem fellelhető. A gazdasági versenyt, a társadalmi osztályok közötti feszültségeket tartották felelősnek a társadalmi problémákért. Szerintük az uralkodó (kapitalista) osztály eszközként használja a jogot, hogy akaratát a többi emberre kényszerítse, és így elnyomja őket. A problémák megoldását, így a bűnözés megszüntetését is a kapitalista gazdasági rendszer felszámolásában látták. A különböző megközelítések könnyebb áttekinthetősége érde kében két összefoglaló ábrát is készítettem. Az első ábra a kriminológia klasszikus elméleteit (8. fejezet, 3. számú ábra), a második a modern kriminológiai elméleteket (8. fejezet, 4. számú ábra) mutatja be.11 35



2.3. A bűnözés szociálpszichológiai magyarázatai A bűnözés szociálpszichológiai kutatásai kapcsán elsőként a környezet szerepét emelem ki K. Lewin mezőelméletének rövid bemutatásával, majd az agresszió, a deindividualizáció, a szociális facilitás vizsgálatával és az alkohol hatásával foglalkozom. Külön tárgyalom a bűncselekményt kiváltó tényezők két csoportját, a közvetlen és a közvetett változókat. 2.3.1. Kurt Lewin munkássága A szociálpszichológusok tevékenysége szempontjából érdemes kiemelni azokat az elméleteket és módszereket, amelyek a viselkedés megfigyelése során figyelembe veszik mind az egyén, mind a helyzet szerepét. (Day, 2005) Ez a megközelítés egy egységesebb és összetettebb keretet nyújt a bűnözés jelenségének vizsgálatához. Ehhez az elgondoláshoz kapcsolódik K. Lewin12 tétele, amely szerint az egyént a

11

Az ábrákat F. Adler, G. Mueller és W. Laufer „Kriminológia” című munkája alapján készítettem. Ezt az irodalomjegyzékben 1. számú forrásként jelöltem meg. 12 K. Lewin 1932-ben Gestaltpszichológusként érkezett Amerikába, ahol az alkalmazott társas kutatásokban is úttörő szerepet játszott. A csoportdinamika terén végzett vizsgálatokat, és számos elképzelését máig alkalmazzák az ipari pszichológia problémáira. K. Lewin meghatározó személyisége volt a pszichológiának. A szociálpszichológiai közösség vezetői mint a „szociálpszichológia óriására” tekintettek rá. (Thorne és Henley, 2000) Halála után E. Tolman a következőket írta róla: „Pszichológiánk jövőbeli történetírásából két név fog markánsan kiemelkedni a többiek közül: Freud és Lewin… Freud a klinikus, és Lewin a kísérletező, e két ember, akire mindig emlékezni fognak azért, mert egymással ellentétes, ugyanakkor egymást kiegészítő meglátásaik tették a pszichológiát olyan tudomán�nyá, mely így alkalmazható lett a valós egyénre és a valós társadalomra.” (Thorne és Henley, 2000:418–419) 36



bűnelkövetésre valamely környezeti stimuláns kényszeríti, és mintegy „elsütő szerkezetként” aktivizálja az egyénben a „felszín alatt rejtőző” folyamatokat. (Day, 2005) K. Lewin mezőelméletében (Lewin, 1972) úgy tekint a személyre, mint aki folyamatosan interakcióban áll környezetével. Álláspontja szerint az egyén magatartása a környezetével folytatott interakciók függvénye. Környezeten a pszichológiai környezetet értette. Az egyén pszichológiai cselekvéseit egy olyan mezőben képzelte el, amely az adott időben magában foglalja az összes személyre gyakorolt hatást. Ezen behatásokat „pszichológiai tényeknek” nevezte. Szerinte ezek a tények pozitív vagy negatív értékekkel (valenciával) bírnak. Az egyénre ható tényezők hajtó vagy korlátozó hatását vektorokkal ábrázolta13. (Thorne és Henley, 2000) K. Lewin feltételezte, hogy „… a társas viselkedés legfőbb meghatározója az a mód, ahogyan szubjektívan észleljük és átéljük saját környezetünket és viselkedési lehetőségeinket egy adott pillanatban”. (Forgács, 1985:27) Kísérleti úton vizsgálta a csoportdöntések erejét, vagyis azt, hogy az embereket társas erőtér veszi körül, amelyet változó erősségű társas nyomások határoznak meg. (Fiske, 2006) „Abban a helyzetben, amelyben inkább érzik magukat egy csoport tagjának, az egyének nem akarnak túl messzire eltávolodni a többi csoporttagtól. Ez mutatja a társas helyzet erejét.” (Fiske, 2006:41)

13

Az 5. fejezetben részletezett kutatási eredményeim feldolgozásakor K. Lewin mezőelmélettel kapcsolatos megállapításai (Lewin, 1972) biztosítottak alapot ahhoz, hogy értelmezni tudjam, a laikus vizsgálati személyek miért tartották egymással erősen korrelációban lévő bűnözési okoknak a társak negatív befolyásolását, a tömegkommunikáció hatását és a könnyelműséget, és ezekkel párhuzamosan miért utasítják el a mentális betegségek szerepét a bűnözés magyarázatakor. A felsorolt okok hátterében közös jellemzőként a környezet pszichés tényezőinek befolyásoló erejét feltételeztem, ezért is neveztem ezeket a magyarázatokat együttesen mezőfüggőnek. 37



A csoporttagság azonban nemcsak a tagok összetartozási igé nyében fejeződik ki, hanem a másoktól való elkülönülésben is. „Amikor a saját csoporttal kapcsolatban nyilatkozunk, azt mondjuk, »mi«, és ez azt jelen ti, hogy léteznek »ők« is, akik valamilyen szempontból különböznek tőlünk.” (N. Kollár és Szabó, 2004:177) Az egymástól elkülönülő csoportok nyílt összeütközéseit gyakran kísérik olyan magatartások, amelyek a csoporton kívüli személyeknek kárt, sérelmet vagy szenvedést okoznak. Az agresszió azonban nem korlátozódik a csoportok egymás közötti konfliktusaira, hanem az a csoporton belül is megfigyelhető. A következő rész az agresszió szociálpszichológiai vizsgálatának néhány megállapítását foglalja össze.

2.3.2. Az agresszió vizsgálata A bűncselekmények nagy része pszichológiai értelemben véve akkor is agressziónak minősül, ha az elkövető éppen nem a sértett életét vagy testi épségét támadja, ezért a bűnelkövetés kapcsán a szociálpszichológusok nagy hangsúlyt fektettek az agresszió vizsgálatára. „Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy – nyílt vagy szimbolikus formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon.” (R anschburg, 1981:90) Az agresszió több fajtáját különböztetjük meg, így beszélhetünk aktív vagy passzív típusról. Ezen csoportosítás szerint meghatározó, hogy valamit aktívan tesz vagy egyszerűen nem tesz az agresszor. Egy másik megközelítés a közvetlen vagy közvetett agresszió megkülönböztetése, amely azon alapul, hogy a sérelem okozása a másik személy teste ellen irányul-e vagy a másik önértékelését érinti. Továbbá konkrét fizikai tettben megjelenő agressziót fizikai, míg a szóban megnyilvánulót verbális agressziónak nevezzük. (N. Kollár és Szabó, 2004) Az agresszió megkülönböztethető még formája szerint is. Instru38



mentális agressziónak nevezik, amikor az adott erőszakos cselekedet távolabbi célokat szolgál, az ellenséges agressziónak pedig elsődleges célja az ártalomokozás. Az előbbi típus tervezett és kontrollált, míg az utóbbi dühös, impulzív és automatikus. Az agresszió megkülönböztethető aszerint is, hogy előrefelé ható (proaktív) vagy visszafelé ható (reaktív) fajtájáról beszélünk. (Fiske, 2006) A kutatók elismerik, hogy maga az agresszió biológiai örökségünk14 része, mindazonáltal ezen a téren is találhatóak bizonyos különbségek. Smith és Mackie példaként említik az egyénenként eltérő erőszakosságra való hajlamot, vagy a nemek közti eltéréseket. Mindezek mellett az agresszió megjelenésének kultúrák közötti különbségeire is felhívják a figyelmet. Úgy gondolják, hogy a kulturális sajátosságok vizsgálata az egyik meghatározó tényező az agresszív viselkedések értelmezése szempontjából. Hasonló L. Howard megközelítésmódja is, aki a nyugati és a keleti kultúrákban fellelhető, eltérő konfliktuskezelő technikákra, az agresszió megjelenésének és kezelésének különböző módjaira hívja fel a figyelmet. (Smith és Mackie, 2002) A szociálpszichológiai megközelítések szerint egy cselekedetet általában a személyek észlelései és értelmezései vezérelnek. Emellett természetesen az egyén vágyai és normái is befolyásolják viselkedését. Az agresszív viselkedés, a bűnelkövetés – E. R. Smith és D. M.

14

Az agresszivitás vizsgálata tekintetében meghatározó fontosságú szerző E. Fromm, aki „A rombolás anatómiája” című könyvében a pusztítási hajlam, a rombolás és az agresszivitás okát vizsgálta. Az említett művében megkülönböztette egymástól a biológiailag adaptív, az élet védelmét szolgáló és a nem adaptív, kártékony agressziót. E. Fromm szerint a kártékony típus nem az emberrel született, ezért nem is kitörölhetetlen vonása természetünknek, ugyanakkor azt is hozzáteszi, ez több mint egyszerű utánzó mechanizmus. A szerző használja a pszeudoagresszió fogalmát is, amely ugyan agresszív aktusra utal és sérülést okozhat, de az nem állt a cselekvő szándékában. A pszeudoagresszió körébe tartozik a véletlenszerű, a járulékos és az érdekérvényesítő agresszió is. (Fromm, 2001) 39



Mackie szerint – sokszor az adott környezet, illetve szituáció értelmezése során manifesztálódik. Az erőszakos cselekedeteket a konkrét jutalom lehetősége is ösztönzi, megvalósulásuk esélyét pedig mások hasonló cselekedeteinek példája, illetve egyes csoportnormák (például utcai bandák szabályai) tovább fokozzák. Azt is számításba kell venni, hogy nem az adott viselkedés eredményétől, hanem a viselkedés mögötti szándéktól függ az, hogy egyes cselekedeteket hogyan ítélünk meg. Tehát a viselkedést kiváltó külső (a környezetből eredő) és belső (az egyénből eredő) motivációkat is meg kell vizsgálnunk ahhoz, hogy értelmezni tudjunk egyes viselkedésformákat. (Smith és Mackie, 2002) 2.3.3. A bűnözés további szociálpszichológiai összefüggései Több olyan szociálpszichológiai összefüggést figyeltek meg a kutatók, amelyek kiváltó okként jelenhetnek meg egy-egy bűncselekmény kapcsán. Az alábbiakban ezeket foglaltam össze. Fontos megjegyezni, hogy ezek esetében csak valószínűségekről és nem determinisztikus ok-okozati kapcsolatokról lehet beszélni. P. G. Zimbardo deindividuációs megfigyeléses kísérlete (Day, 2005) arra a megállapításra jutott, hogy ha az emberekben csökken az önazonosság érzékelése (például arcukat elfedve maszkot vesznek fel), akkor kevésbé érzik magukat gátolva abban, hogy erőszakos, agres�szív cselekedeteket vigyenek végbe, tehát durvább és gátlástalanabb magatartásokra válnak hajlamossá. S. D. Reicher Zimbardohoz hasonlóan arról ír, hogy egy csoportos akció (például zavargás) könnyen magával ragadhatja az egyént, aki a következményekre való tekintet nélkül fog részt venni az adott cselekvésben. Ez a reakció jellemző szélsőségesen agresszív csoportok, például futballhuligánok esetében. (Smith és Mackie, 2002) A tömeg részeként az emberek a szokásostól eltérően viselkednek, csökken felelősségérzetük: „… elveszítik egyéniségüket, ezért olyasmit is hajlandóak elkövetni, amit egyedül nem tennének meg”. (LeBon, 1974, Festinger, 1973) 40



A bűnözés vizsgálatának tekintetében fontos a szociális facilitás (társas serkentés) hatásait is megemlíteni, amelyek azt foglalják ös�sze, hogy a társak puszta jelenléte gyakran szerepet játszik az emberek viselkedésének alakulásában. Ez gyakran ösztönzőként hathat erőszakos cselekmények esetében is. N. Triplett 1897-es híres kísérlete óta L. E. Travis mellett többen foglalkoztak azzal, hogy a közösség jelenléte miként hat a vizsgálati személy teljesítményére. F. H. Allport kísérleteiben a hangsúlyt a puszta jelenlétről a közös feladat teljesítésére helyezte át. Megfigyelései szerint az együttes feladatvégzés során jobb eredmények születtek, mint amikor a feladatot valaki egyedül oldotta meg. R. Z ajonc a társas serkentés hatásának ellentmondását kívánta feloldani. Arra a következtetésre jutott, hogy a bonyolult feladatok eseté ben a közönség jelenléte inkább rontotta, míg egyszerű rutinfeladatok esetében javította a teljesítményt. (Fiske, 2006) Az egyén teljesítményének ilyen módon történő megsokszorozódása gyakran ösztönzőként hat erőszakos cselekmények esetében is. Bűncselekményt kiváltó külső okként jelenthetnek meg bizonyos környezeti-helyzeti ösztönzők. Ezt az elméletet L. Berkowitz és A. Lepage kísérletei mellett B. J. Bushman kutatásai is megerősítették. A kísérleti alanyok például mérhetően agresszívabban viselkedtek egy pisztoly, mint egy tollaslabdaütő közelében. (Day, 2005) „Az agresszív tárgyak jelenléte a semleges tárgyakénál általában súlyosabb támadásokhoz fog vezetni megfelelő célpont esetén. (Berkowitz és Lepage, 1967)” (Fiske, 2006:479) D. Zillmann izgalomátvitel-elméletében azt állítja, hogy az egyénben megnövekedett izgalmi szint megnöveli az agresszió megjelenésének valószínűségét. „Az izgalmi állapotba hozott, és ezután megsértett személyek könnyen tulajdoníthatták magas izgalmi szintjüket a sértésnek, és így reakciójukat haragként tudták azonosítani, ami agresszívabb válaszhoz vezetett.” (Forgács, 1985:128) Például, ha egy futó embert (ilyenkor magasabb az izgalmi szintünk) obszcén kijelentésekkel illetünk, akkor ő 41



nagyobb valószínűséggel fog velünk szemben agresszívan fellépni, mint egy sétáló, nyugalmi állapotban lévő személy. (Smith és Mackie, 2002) B. J. Bushman és H. M. Cooper az alkoholfogyasztás és a bűnelkövetés összefüggéseit vizsgálták. Állításuk szerint az alkohol nem feltétlenül vált ki agresszív viselkedést, de ha olyan egyéb tényezővel párosul, mint például a düh vagy a fenyegetettség, akkor egyértelműen agresszióhoz vezet. További súlyosbító körülményként említik, hogy az alkoholos befolyásoltság következtében az emberek kevésbé törődnek viselkedésük következményeivel, gyengül az impulzivitáskontrolljuk. Smith és Mackie, 2002) Az alkohol a kognitív folyamatok károsítása által hat az agresszióra, aláássa az emberek azon képességét, hogy feldolgozzák az egymással ütköző válaszokat, és így a gátlókonfliktus-modell szerint csak a két ütköző impulzus egyikére tudnak reagálni, megszűnik a különböző döntési alternatívák megfelelő mérlegelése, amely legtöbbször inadekvát viselkedéshez vezet. (Fiske, 2006) 2.3.4. A bűnelkövetői magatartás okai D. M. Day a bűncselekményt kiváltó tényezőket két csoportra bontja (Day, 2005), a közvetlen (elsődleges) változók mellett felhívja a figyelmet a disztális (közvetett) – időben távol történt – változók szerepére is. Véleménye szerint az átfogó szociálpszichológiai elméleteknek a tényezők mindkét csoportját magukba kell foglalniuk. A bűnelkövetés disztális okainak feltárásához járult hozzá A. H. Eagly vizsgálata. Eagly a nemek közötti eltérő agresszió kapcsán jegyzi meg, hogy a nők nem pusztán alkati vagy hormonális okok miatt kevésbé agresszívak a férfiakhoz képest. A szerző a nők esetében a nagyobb fokú szociális érzékenység, és az ebből eredő nagyobb mértékű normakövetés kapcsán állítja, hogy a nők a férfiakhoz képest sokkal „könnyebben” éreznek bűntudatot és szoronganak az agresszió mi42



att. Ezek az érzések pedig jelentős fékező, visszatartó erőt jelentenek az agresszív cselekedetek számára. (Smith és Mackie, 2002) Szem előtt kell tartani azt is – írja A. Furnham (Furnham, 1988) –, hogy a bűnözői magatartás korábban említett „külső”, környezeti ösztönzőinek figyelembevétele nem jelenti az egyén személyes felelősségének csökkenését az általa elkövetett cselekedetért. Mind a helyzeti, adott környezettől és körülményektől függő, mind az alkati és személyiségbeli sajátosságokból eredő tényezők számbavétele fontos lehet egy bűncselekmény vizsgálatánál. Ez utóbbi elgondolás rejlik D. A. Andrews és J. Bonta teóriájának megalkotása mögött. (Furnham, 1988) Szerintük minél több rizikófaktor figyelhető meg egy ember életében, annál valószínűbb, hogy bűncselekményt fog elkövetni. A rizikófaktorokat két fő csoportra: egyéni (például hirtelenharagúság, önkontroll hiánya, alacsony iskolázottság) és környezeti (például negatív szülői hatások, családon belüli erőszak, bűnelkövetőkkel való kapcsolat) okokra bontották. Modelljükben a személyi tényezőknek a fennálló környezeti körülményekkel való kölcsönhatását elemezték. A kutatók a két csoport kölcsönhatásából kialakított antiszociális attitűdök mintázatának vizsgálata kapcsán jutottak arra a következtetésre, hogy ha egyszer a deviáns viselkedésminták, értékek, meggyőződések megszilárdultak, akkor ezek sokkal inkább előrevetítik a bűnözést, mint a személyiségbeli sajátosságok vagy az adott társadalmi helyzet. Andrews és Bonta a fiatalkorú bűnözői csoportok két típusát különíti el a társak befolyásoló ereje alapján. Az első esetben kisebb a kötődés a deviáns mintát nyújtó csoporthoz. Az idetartozó fiatalok nagyobb része a kamaszkor után eltávolodik a csoporttól, „kinövi” az antiszociális viselkedést. A második esetben szoros a kötődés a fiatal és az antiszociális csoport között, ezeknek a fiataloknak a többsége egész életében a potenciális bűnelkövetők közé fog tartozni. További fontos elem a bűnelkövetés szociálpszichológiai tárgyalása kapcsán a kívülállók vizsgálata, hiszen sokszor rajtuk múlik, hogy 43



egy bűncselekmény ténylegesen megvalósul-e, vagyis az egyén mikor avatkozik be egy tőle független erőszakos cselekménybe. (Day, 2005) A beavatkozás esélye nagyobb, ha a szituáció kiszámíthatóbb, és ha az áldozatnak vannak a kívülállókhoz hasonló tulajdonságai. Számít még a szemtanúk száma is; ha többen vannak, akkor kisebb az esélye a beavatkozásnak, mert csökken az egyén felelősségérzete, ezt hívják szemlélőeffektusnak. Továbbá fontos tényező az is, hogy a kívülálló mennyire anonim. Ha jelenléte kevésbé észlelhető, az esetek többsé gében nem fog közbelépni.15.

* * * Összességében látható, hogy a bűnözés témaköréhez tartozó tudományos elméletek csoportja rendkívül színes. Az egyes elmélettípusok jellegét meghatározzák a megközelítésmódok, ám ezeken belül is számos eltérés található. Még nagy vonalakban sincs szakmai egyetértés arra vonatkozóan, hogy mik azok a tényezők, amelyek a bűnözés kapcsán lényegi, meghatározó elemnek tekinthetők. A tudományos teóriákhoz hasonlóan számtalan laikus elképzelés foglalkozik ezzel a társadalmi jelenséggel. Mivel vizsgálatom is elsősorban az ilyen típusú elméletekre fókuszált, ezért a következő fejezetben ezen teóriákat és jellemzőiket ismertetem.

15

44

D. M. Day ezeket az elméleti megközelítéseket megtörtént esetek kapcsán vizsgálta. Dimitri „Matti” Baranovski és Catherine „Kitty” Genovese eseteinek elemzése igazolta, hogy az elméleti feltételezések milyen kön�nyen valósulnak meg a gyakorlatban. Két külön esetről van szó, amelyek számos hasonlósággal rendelkeznek. Mindkét esetben az áldozatokat több külső megfigyelő előtt érte fizikai támadás, és pontosan ez – a megfigyelők viszonylag nagy száma – volt az, aminek következtében senki sem segített rajtuk, mindketten életüket vesztették az őket ért támadás következtében. A kutatók a két esetet követően kezdték vizsgálni a segítségnyújtás különböző aspektusait, így jutottak el a fent részletezett megállapításokhoz.

3. A laikus teóriák

A szakirodalom áttekintése során két alapvető szempont vezérelt. Az egyik az volt, hogy a különböző tudományágaknak a bűnözéssel és a bűnözői magatartással kapcsolatos elméleteit áttekintsem, miként ezt a 2. fejezetben tettem. Ez lényeges volt, mivel az általam elvégzett kutatás ezen teóriák mindennapi gondolkodásban történő megjelenését és az ugyancsak tudományos elveken alapuló bűnmegelőzés hatását kívánta vizsgálni. A másik szempont alapján fontos volt az is, hogy megvizsgáljam a „hétköznapi ember” nézeteivel foglalkozó tudományos kutatásokat. Munkámnak tehát szintén lényeges eleme az úgynevezett laikus elméletek jellemzőinek azonosítása, továbbá a bűnözés okaira vonatkozó laikus elméletek terén elvégzett korábbi vizsgálatok bemutatása is. A laikus teóriák számbavétele viszonylag új kezdeményezés, ennek megfelelően a megítélése is vegyesnek mondható. A tudományos elméletek irányában elfogult vélemények szerint sokkal fontosabb annak megállapítása, hogy mik egy társadalmat érintő, létező jelenség – témánk esetében a bűnözés – valós okai. A másik nézőpont szerint a laikusok elképzeléseinek vizsgálata is alkalmas a tudomány számára hasznosítható eredmények produkálására, így magam is vallom a laikus nézetek feltárásának fontosságát, mivel ezek vizsgálatának kirekesztése már önmagában tudománytalan megközelítést jelentene. A fejezet első felében meghatározom, hogy mi tekinthető laikus elméletnek, mi a funkciója és miben tér el a tudományos elméletektől. 45



Ezt követően a társadalomtudományok laikus teóriáinak jellemzőivel, így az eredetükkel, tanulmányozásuk módjával, kutatásuk egyes területeivel foglalkozom. Vizsgálatom témájához illeszkedik, ezért részletesebben ismertetem az emberi viselkedés okairól szóló laikus elképzeléseket, amelyekre kihatnak a józan észről, az emberi természetről és az igazságos világba vetett hitről vallott nézetek. Ezek bemutatása alapozza meg a szociálpszichológia attribúcióelméleteinek ismertetését. Végezetül a fejezetet a bűnözéssel és a bűnözői magatartással foglalkozó laikus elméletek ismertetésével zárom.

3.1. Általános kérdések 3.1.1. Mi tekinthető laikus elméletnek? A laikus szó hétköznapi jelentéséből kiindulva minden nem hozzáértő, nem szakmabeli vagy nem tudományos elmélet laikus teóriának tekinthető. A laikus elméletek meghatározása lehetséges egyrészt funkciójuk alapján, így: „A laikus elméletek sajátossága, hogy olyan tudást jelentenek, amely szervezi az információ feldolgozását. Bár maguk is a tapasztalatok és a kulturálistársas hatások nyomán jönnek létre vagy öltenek formát a genetikusan kódolt preferenciákból, a későbbiek során úgy működnek, mint a gondolkodást irányító, mederbe terelő egyéni szabályok. A szerepük tehát az, hogy segítsenek a fontos információk kiszűrésében, a lényeges összefüggések felállításában, a releváns korábbi tapasztalatok felidézésében és a megfelelő reakciók kiváltásában. Egyfajta metakogníciót végeznek. Tehát nem feltétlenül speciális tartalmukkal, hanem funkciójukkal definiálhatjuk a laikus elméleteket.” (Kiss, 2001:418) Másrészt a laikus elméletek differentia specificáját legjobban a tudományos elméletekkel való összehasonlításban lehet megra46



gadni. A tudományos gondolkodás bizonyos szempontból ellentéte a laikusok világának, más megközelítésből viszont inkább egymás kiegészítőiről beszélhetünk, amelyek folyamatos kapcsolatban állva hatnak egymásra. Az első, ami a kétfajta elméletkategória szembeállítása kapcsán kiemelhető, az a bennük rejlő magyarázatok jellege közti különbség. Míg a laikus elméleteknél általában implicit, informális és „tudománytalan” magyarázatokkal találkozhatunk, addig a tudományos elméletek előnyben részesítik az explicit, formális, tudományos értelemben megalapozott állításokat és érveket. E. Valentine nyolc ismérv vizsgálata alapján tartotta eldönthetőnek, hogy egy elmélet eléri-e a tudományosság szintjét. (Valentine, 1982) Ezek az ismérvek az érintett terület, a lehatároltság mértéke, a világosság (egyértelműség), a logikai összefüggés (ellentmondás-mentesség), a pontosság, az ellenőrizhetőség, az empirikus megalapozottság és a hasznosíthatóság. A laikus teóriák esetében gyakran a felsorolt jellemzők ellentétpárjai a meghatározóak. Jellegében nagyon hasonló, ám valamivel részletesebb az A. Furnham által kidolgozott rendszer (lásd 1. számú táblázat), amely szintén több jellemző figyelembevételével tesz kísérletet az elméletek csoportosítására. (Furnham, 1988) Explicitás és formalitás, valamint következetesség és összefüggés szempontjából a laikus elméletek inkább implicitek, inkoherensek. Kevésbé ellenőrizhetőek feltételezéseik, axiómáik. A laikusok ritkán vannak tudatában a viselkedésről alkotott nézeteik következetlenségeinek és összeegyeztethetetlenségeinek. Ezzel szemben a tudományos elméletek formálisak, szerkezetük konzisztens, logikus és jól strukturált. Az állítások alátámasztásainak vizsgálata alapján a laikus teóriákról elmondható, hogy előnyben részesítik a feltételezéseket megerősítő bizonyítékokat és az indukció által ezekből levonható következtetéseket. A tudományos gondolkodás általában dedukcióra alapozva alkot elméleteket, és komolyabb energiákat fordít a felállított hipotézis megcáfolására alkalmas eredmények felkutatására. Az ok47



okozati kapcsolatok a laikus elméletekben gyakran nem egyértelműek az ok és az eredmény összemosása következtében. Két változó kapcsolatából a laikusok gyakran egyirányú következtetéseket vonnak le, az egyéb változók és az okozatiság tényleges vizsgálatának figyelmen kívül hagyásával. Irányultság szempontjából a tudományos elméletek inkább módszerorientáltak, míg a laikus teóriák inkább tartalomorientáltak. A laikusok általában alábecsülik az ún. szituációs (külső) tényezőket, és nagyobb hangsúlyt fektetnek az individuális (belső) elemekre, azaz a szociológia eszközeit is előszeretettel alkalmazó tudományos elméletekkel szemben inkább egy pszichológus szemüvegén keresztül vizsgálják a külvilág eseményeit. Az elméletek által érintett terület A. Furnhamnél is megtalálható, szerinte ugyanis a tudományos teóriák többnyire specifikus témákat dolgoznak fel, szemben az általánosabb kérdések felé forduló laikusokkal. (Furnham, 1988) J. Jaspars ennek éppen az ellenkezőjét állítja. (Furnham, 1988) Véleménye szerint a laikusok általában az egyedi jelenségekkel kapcsolatos egyértelmű magyarázatokra összpontosítanak. Arra azonban az esetek többségé ben nem képesek, hogy ezekből általános, átfogó elméleteket alakítsanak ki, így elgondolásaik a „miniteóriák” szintjén maradnak. Az utolsó szempont az elméletek erősségére van tekintettel. Tudományos elmélet16 explicit, formális koherens, konzisztens cáfolhatósága fontos feszes ok-okozati viszonyokat tételez folyamatokra koncentrál külső, szituációs okokkal magyaráz általános, absztrakt

16

48

Laikus elmélet implicit, axiómáinak eredete nem tisztázott ellentmondó elemeket tartalmaz önigazoló, önmegerősítő korrelációs kapcsolatokra épített logika tartalomra koncentrál belső, inherens okokkal magyaráz specifikus, konkrét

Forrás: K iss Paszkál: Laikus elméletek és a gazdaság, In: Hunyadi György, Székely Mózes: Gazdaságpszichológia, 183–221.

Dr. Kelemen László a mélyben rejlő okokat kutatja a tények szisztematikus gyűjtésére épít igyekszik kiküszöbölni a személyes elfogultságot, normatív elvárásokat „erős”, egyetlen logikát érvényesít

Joghallgatók a jogról megelégszik felszínes magyarázatokkal nem reprezentatív információn alapul igazolja a meglévő elfogultságokat, normatív elvárásokat „gyenge”, keverednek benne a különböző szemléletek

1. táblázat. A laikus és tudományos elméletek jellemzői

H. Eysenck tett először különbséget erős – azaz nagyszámú, részletes megfigyelésen alapuló, világos, ellentmondásmentes – és gyenge – vagyis hiteles adatok hiányában megalkotott, ezáltal pontatlan – elméletek között. (Furnham, 1988) Ebben a kategóriarendszerben a tudományos elméletek többségét erősként lehet definiálni, míg a legtöbb laikus teória egyértelműen gyenge. Hasonló, ám a fentiekkel nem mindenben egyező következtetésekre jutott a jogelmélettel foglalkozó Szilágyi Péter, amikor a szóban forgó elméletek holdudvarát vizsgálva a mindennapi és a tudományos gondolkodás sajtosságainak leírására tett kísérletet. (Szilágyi, 2001) Megállapításai szerint a mindennapi gondolkodás általában az élet valamely egyedi esetére irányul, nyelve rugalmas és elmosódott. Közvetlen összefüggést tételez fel elmélet és gyakorlat között, antropomorfizál, összemossa a tények megállapítását az azt követő értékeléssel, gyakran elveszti tudatos jellegét, és végül spontán vagy naiv realizmussal jellemezhető. Ezzel szemben a tudományos gondolkodásra a közvetlen gyakorlati célkitűzés felfüggesztése, az elméleti tudás felértékelődése, a sajátos társadalmi feltételekhez kötöttség és a logikai rendezettség jellemző. A tudományos gondolkodás további ismérvei a dezantropomorfizálás, az általánosságra törekvés, a kontrollálhatóság, a folyamatos önreflexió, a szabatos, egyértelmű fogalmak, a rögzített ismeretek és világos magyarázatok. Ezek a tényezők teszik képessé homogén közeg létrehozására, a szükségletek és azok kielégítése közötti közvetítések feltárására, és ezáltal az emberi magatartás befolyásolására.

49



A laikus elméletek jellemzőinek vizsgálata során több társadalomtudós is megkísérelte a laikus gondolati rendszerek kategorizálását. A. Furnham és A. Lewis például a laikus gazdasági nézeteket két dimenzió segítségével próbálta leírni. (Furnham, 1988) Az első dimenziót a politikai beállítottság, a másodikat a gazdaságpolitikai elképzelések határozták meg. H. Eysenck17 hasonló megközelítésben a szociális attitűdöket vizsgálta. (Furnham, 1988) Fontosnak tartottam a fenti kategorizálási szempontokat megemlíteni mivel az általam elvégzett kutatásnál is lényeges volt a politikai attitűd egyes kérdésekre kifejtett hatásának vizsgálata. Az eredmények tárgyalásánál látható lesz, hogy a dimenzióhoz kapcsolódó előfeltevéseim igazolódtak, a politikai értékrend magyarázó ereje kimutatható volt. A laikus elméletek kontra tudomány témájának lezárásaképpen érdemes megemlíteni, hogy bár az elhatárolás minden kétséget kizáróan indokolt, azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy számos laikus teória rendelkezik a tudományos elméletek pozitív tulajdonsá-

17

50

H. Eysencknél az első dimenziót a konzervatív (jobboldali, kapitalista) és a radikális (baloldali, az állam szerepét kiemelő), a másodikat pedig a „gyakorlatias” (politikai lépések szerepét hangsúlyozó) és a „lágyszívű” (passzív, konszenzuális politikát pártoló) fogalompárok alkották. Az így kapott négy metszet meghatározó szerepét hangsúlyozta. Modelljében a „gyakorlatias” + radikális metszetbe például olyan attitűdelemek kerültek, mint a szerelmi házasság, enyhébb válási törvények és a megengedőbb törvénykezés. A „gyakorlatias” + konzervatív metszethez példaként említi a testi fenyítés szerepének, a színes bőrűek alsóbbrendűségének hangsúlyozását és a halálbüntetés fontosságát. A „lágyszívű” + radikális csoporthoz sorolta a magántulajdon eltörlését, a nemzeti szuverenitás feladását és a pacifizmust. A „lágyszívű” + konzervatív típusba a vallás, a hitoktatás szerepét hangsúlyozó és a születésszabályozás-ellenes nézetek kerültek. A laikus elméletek kategorizálási módozataiban a fent említett dimenziók a legtöbb szerzőnél valamilyen formában szerepet játszanak. (Furnham, 1988)



gaival, mint ahogy a tudományosnak szánt elméletek között is találni olyanokat, amelyek a fenti kritériumok alapján a legnagyobb jóindulattal is csak a laikusok teóriái közé férnének be. 3.1.2. Az emberi viselkedéssel foglalkozó laikus elméletek Laikus elméletek bármely tudományterületen kialakulhatnak. Ennek ellenére ebben a fejezetben kizárólag a társadalomtudományok laikus teóriáival foglalkozom. A laikus elméletek természetének vizsgálatához elengedhetetlen eredetük számbavétele. Ez olyan kutatási területnek tekinthető, amely a mai napig tele van kérdésekkel. Nem létezik olyan elmélet, amely teljes magyarázatot ad arra, hogy az emberek miért, hogyan alakítják egyes laikus elgondolásaikat, hiszen minden ismert elmélet csak egy aspektusát ragadja meg a vizsgált jelenségnek, tehát részmagyarázatokat adnak. Példaként említem T. R. Sarbint, aki kutatásai során négy tényezőt emel ki, melyek szerinte szerepet játszanak a laikus elképzelések kialakításában. Az első a tapasztalat (indukció), ezt követi a tervezés (dedukció), a harmadik a valamely egyedi jelenségből származó analógia és az utolsó a valamely értékadó személy által közvetített állítások elfogadása. (Furnham, 1988) A laikusok körében népszerű a kriminológia, a szociológia és a pszichológia vizsgálódási területe. A mindennapi gondolkodás és az abban központi szerepet játszó józan ész számára a társadalommal kapcsolatos problémák, illetve az azokból fakadó kérdések viszonylag könnyen feldolgozhatóak, így rengeteg laikus teória próbálja megtalálni – a tudományos elméletekkel párhuzamosan – az említett kérdésekre adható adekvát válaszokat. Az emberi viselkedéssel foglalkozó laikus teóriák jelentőségét mutatja, hogy több társadalomtudomány is foglalkozik az elsődleges vizsgálati területe mellett az erre irányuló laikus elméletekkel. A laikus elgondolások tanulmányozásának két fő módja van. Az egyik az ún. 51



tartalmi megközelítés, amely – elsősorban szociológiai szempontból vizsgálva az adott elméleteket – megkísérli leírni az emberi viselkedésre vonatkozó nézetrendszerek tartalmát. Ezzel szemben a folyamatközpontú megközelítés – a pszichológiához hasonlóan – arra koncentrál, hogy az emberek miként szelektálják és dolgozzák fel a hozzájuk eljutó információkat a különböző teóriák kialakítása érdekében. A laikus teóriák kutatásának számos önálló területe különíthető el, amelyek közül A. Furnham nyomán érdemes megemlíteni az alábbiakat. (Furnham, 1988) A laikus nézetek kialakulásának tanulmányozása azon tényezők feltárására irányul, melyek hatására az emberek – elsősorban a gyermekkorban kezdődő tanulási folyamat keretében – kialakítják a saját laikus teóriáikat. Megválaszolásra váró kérdés, hogy miért, mi alapján vallanak az emberek eltérő vagy éppen hasonló laikus nézeteket. A laikus teóriák vizsgálata nemcsak logikai szempontból sokféle. Eltérő motivációk feltételezhetőek a különböző szemléletmódok hátterében. Talán az egyik legérdekesebb a laikus nézetek funkcióival foglalkozó kutatások területe. Számos korábbi felmérés eredménye is alátámasztja, hogy az emberek többségének azért van szüksége laikus teóriákra, mert ezeknek köszönhetően az egyén kiszolgáltatottsága és tehetetlensége ellenére könnyebb a bennünket körülvevő világot stabil, rendezett, kiszámítható helynek látni. Az ilyen tudományos nézőpontú megközelítés szerint a társadalom viselkedésének értelmezéséhez elengedhetetlen a laikusok gondolkodásmódjának megismerése. (Furnham, 1988) Társadalomtudományi, főleg szociológiai és kriminológiai szempontból a laikus teóriák következményeinek vizsgálata az egyik legfontosabb kutatási terület, mivel az említett tudományok eredeti vizsgálati tárgyát – vagyis a társadalom működését – nagymértékben befolyásolhatják az egyén saját viselkedésével kapcsolatos elképzelései. A pszichológusok számára pedig elsősorban a laikus teóriák módosu-

52



lásához vezető attitűdváltozások kutatása vezethet jól hasznosítható eredményekhez. (Furnham, 1988) Viszonylag jól körülhatárolható az a „célközönség”, amely elsősorban az ilyen nézetek stabilitására, következetességére és manipulálhatóságára irányuló elméletek kialakításában érdekelt (például reklámszakemberek, politikusok). Az ő esetükben a laikusok gondolkodásának feltérképezése mögött elsősorban valamilyen önkényes cél, a legtöbb esetben haszon- vagy hatalomszerzés áll. A megközelítésmódok gazdagsága ellenére az emberi viselkedésre vonatkozó laikus elméletek kutatása még viszonylag kiforratlan terület. A heterogenitás ellenére a vizsgálat tárgyának azonossága mellett a kutatás módszertana – kérdőívek, felmérések, interjúk, esetleg személyes megfigyelés alkalmazása – is összekapcsolja a szóban forgó kutatási területeket. 3.1.3. A társas viselkedésre vonatkozó elméletek alakulása Az emberi viselkedés okaira vonatkozó laikus elképzelések – több másik teória mellett – bizonyítottan szoros kapcsolatban állnak két olyan tényezővel, amelyek nemcsak a laikusok teóriáinak, de adott esetben – számos közvetítőn keresztül – még a tudományos elméleteknek az alakulására is hatással lehetnek. A józan ész és az emberi természetről vallott elgondolások befolyásoló hatásai megkérdőjelezhetetlenek, ám azon kapcsolatok jellegének megítélése, amelyeken keresztül az említett hatások érvényesülnek, már nem ennyire egyértelmű. 3.1.3.1. A józan ész jelentősége A józan ész központi szerepet játszik a korábban már jellemzett mindennapi gondolkodás fogalomkörén belül. A legtöbb népi bölcsesség kialakulását erre vezetik vissza, és a laikus teóriák elgondolásainak többsége is ebből származik. J. R. Fletcher szerint a józan ész nem más, mint kulturális maximák és a fizikai világról kialakított hiedelmek 53



gyűjteménye, az emberek alapvető feltételezéseiből eredő közös gondolkodási módnak tekinthető. Olyan példákat említ, mint hogy a szigorú büntetések elrettentik a bűnözőket, valamint hogy a munkanélküliek alapvetően lusták. (Furnham, 1988) A laikusok többsége rendszerint azzal támadja az evidenciának tekintett eredményekre vezető és emiatt fölöslegesnek ítélt társadalomtudományokat, hogy következtetéseik többségéhez a józan ész segítségével is el lehet jutni. Túlzás lenne azt állítani, hogy a tudományos elméletek kizárólag a józan ész termékei lennének, de bizonyos kapcsolat kétségkívül felfedezhető közöttük. A tudományos gondolkodás is megosztott a kérdéssel kapcsolatban. Egyesek szerint minden tudomány alapja a józan ész. T. Huxley például a tudományt rendszerezett józan észként definiálta, és a kettő viszonyát egy veterán katona és egy újonc közötti különbséghez hasonlította. (Huxley, 1902) Hozzá hasonlóan P. Rock azt állította, hogy a bűnözés kapcsán felállított tudományos elméletek gyökerei kivétel nélkül népi bölcsességekből erednek. (Furnham, 1988) Véleménye szerint csak a kriminológiai diskurzus függvénye, hogy a tudomány újdonságnak állít-e be valamit. Azt azonban ő is elismerte, hogy a tudományos megközelítés sokszor tár fel téves következtetéseket és tökéletesít egyes elméleteket. A többségi vélemény azonban óva int a józan ész tudományban betöltött szerepének eltúlzásától, és olyan elméletek is születtek, főleg a pszichológia területén, amelyek semmibe vették annak nyilvánvaló fontosságát. B. Skinner még csak a semmi tudományának nevezte, L. Sjöberg pedig már a létét is megkérdőjelezte. (Skinner, 1972; Sjöberg, 1982) A szociálpszichológia és a józan ész kapcsolatára jellemző, hogy nem zárják ki egymást. A tudományos hipotézisek gyakran a mindennapi tapasztalatokban gyökereznek, míg a tudományos eredmények visszahatnak, és alakítják a józan észt. Tehát a tudományos kutatásokat serkenti a hétköznapi tapasztalat, ugyanakkor a kutatások ered-

54



ményei formálják a különböző társadalmi jelenségekről kialakult naiv elméleteket. (Fiske, 2006) 3.1.3.2. Az emberi természetről alkotott elképzelések jelentősége Az emberi természetet illetően, annak jellegzetes ismertetőjegyeiként G. G. Simpson alapján az intelligenciát, a rugalmasságot, az individualizációt és a szocializációt lehet megemlíteni. E. Fromm az ember lényegi vonását abban látta, hogy a viselkedése egyre csökkenő mértékben áll az ösztönök befolyása alatt. (Fromm, 2001) A szociálpszichológia az emberi természetet alapvetően a társas viselkedés vizsgálatán keresztül próbálja megragadni. Ezt sokan egyegy általános elmélet megalkotásával próbálták meg kifejezni. Ilyen egyszerű és egyeduralkodó elmélet volt a hedonizmus, amely feltételezte az emberek hajlamát az örömök keresésére és a fájdalom elkerülésére. Hasonló általános jellemzőnek tekintették a hatalom, az ellenőrzés és a tekintély iránti igényt, valamint a francia forradalom után egyeduralkodóvá vált racionalizmust is. (Fiske, 2006) Más vélemények szerint minden emberi viselkedéssel foglalkozó elméletet leginkább kidolgozójának az emberi természetről vallott nézetei határoznak meg. (Furnham, 1988) Felmérések bizonyítják, hogy az emberi természetről vallott nézetek funkciójukat tekintve nagyon hasonlítanak a laikus teóriákhoz, mivel ezen elképzelések is segítséget jelentenek az egyénnek egy stabil, rendszerezett, kiszámítható világkép kialakításában. Emellett a bűnözéssel foglalkozó laikus elméletekhez hasonlóan ezeknek az elképzeléseknek is az egyik központi eleme az emberi természetből eredő rendellenességek és devianciák tanulmányozása, a társadalom működéséhez szükséges normák és szabályozások kialakításának érdekében. Két okból is különösen jelentősnek tűnik az emberi természettel kapcsolatos elképzelések szerepe a bűnözés okaira vonatkozó laikus vélemények tanulmányozása vonatkozásában. Egyrészt az emberek

55



lehetséges attitűdjei18 szoros kapcsolatban állnak a politikai hovatartozásukkal. Kutatási eredmények igazolják például, hogy a baloldaliak az emberi jellemvonásokat inkább környezeti hatásokra, míg a jobboldaliak inkább genetikai tényezőkre vezetik vissza. Másrészt pedig érdekes eredményekre és akár a bűnözés mértékét csökkentő megoldási javaslatok kialakulására is vezethet annak vizsgálata, hogy a bűncselekmények potenciális elkövetői mennyire tekintik ellenségesnek a többi embert. Az ilyen típusú felmérésekhez segítséget nyújthatnak azon kutatási módszerek, amelyeket a tudósok az emberi természet általános nézeteinek mérésére dolgoztak ki. Példaként lehet említeni L. S. Wrightsman különböző skáláit, melyek az emberi természet különböző dimenzióit19 mérik, illetve a machiavellianizmus egyes technikáit, melyek azt vizsgálják, hogy a hazugság, csalás vagy árulás milyen mértékig fogadható el az emberek számára, ha egy adott cél érdekében cselekednek. (Furnham, 1988) Az emberi természettel, így a bűnelkövetéssel kapcsolatos elgondolásokat olyan egyéb dimenziók is meghatározzák, mint a világ igazságos vagy igazságtalan voltába vetett hit kérdése. M. J. Lerner igazságos világ elmélete szerint az embereknek szükségük van arra, hogy azt hihessék, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. (Fiske, 2006) Ez a hit, mint ahogyan a laikus teóriák alapvetően, lehetővé teszi

„Az attitűd pszichológiai hajlam, ami abban jut kifejezésre, hogy az adott entitásokat kedvezően vagy kedvezőtlenül értékeljük. Az attitűd három összetevős modellje feltételezi, hogy az attitűdök a tárggyal kapcsolatos három megkülönböztethető élménytípus és reakció kombinációi: affektív, kognitív és viselkedéses.” (Hewston és Stroebe, 2007:512) 19 Wrightsman egyik munkájában 6 dimenzió szerepét hangsúlyozza, melyek alapján az átlagember emberi természetről alkotott elképzeléseit kategorizálni lehet: 1. megbízhatóság – megbízhatatlanság; 2. akaraterő+racionalitás – akaratgyengeség+irracionalitás; 3. altruizmus – önzés; 4. függetlenedés – behódolás; 5. különbözőség – hasonlóság; 6. összetettség – egyszerűség. 18

56



az egyén számára, hogy – az emberi természetről alkotott elképzelésekhez hasonlóan – rendszerezett, kiszámítható egészként észlelje és értékelje a körülötte lévő világot. Egyes kutatók problémák kezelése érdekében elsajátított másoló mechanizmusként tekintenek erre az elméletre, amely bizonyos szituációkban a „felszínre kerülve” – racionális ismereteinket elnyomva – uralhatja gondolkodásunkat. (Furnham, 1988) Mások „alapvető érzékcsalódásként”, primitív hiedelemként kezelik, amely helyét idővel – az életkor előrehaladtával – a világot kifinomultabban észlelő felfogások vesznek át. C. Dalbert az antiszociális elgondolásokkal és előítéletekkel párhuzamosan említi ezt az elmélettípust. (Oppenheimer, 2005) Hasonló eredményeket kapott Z. Rubin és L. A. Peplau is. Kimutatták, hogy akik hisznek az igazságos világban, azok inkább tekintélyelvűek, vallásosabbak, protestáns munkaetika jellemzi őket, negatívan viszonyulnak az alsóbb társadalmi rétegből származókhoz, kifejezetten ellenségesek és nem együttérzőek a társadalmi igazságtalanságok áldozataival szemben. Vannak olyan szerzők is, akik nem tartják ilyen meghatározónak ennek a hitnek a jelentőségét. (Furnham, 1988) L. Oppenheimer egyik kutatása során megállapította, hogy az igaz ságos világba vetett hit 12 éves kortól fokozatosan veszít a jelentőségéből, majd 16-18 éves kor körül az emberek többségénél végleg eltűnik. Koruk előrehaladtával az emberek belátják, hogy a világ nem igazságos és nem is rendezett. Oppenheimer ugyanakkor azt is megállapította, hogy az ilyen típusú elgondolások kétdimenziósak. Meg lehet különböztetni egy általános (a világ igazságos) és egy személyes (a világ velem szemben igazságos) fogalmi dimenziót. Kimutatta, hogy az általános fogalmi dimenzió az emberek többségénél gyengébb a személyes dimenzióhoz képest. Eredményei azt igazolták, hogy az iskolázottsági szint és az életkor növekedésével az általános dimenzió szerepe csökken, míg a személyes dimenzióé egy bizonyos szintig nő, majd 16-18 éves kor környékén csökkenni kezd. Véleménye szerint a felsőoktatásba való bekerülés arra készteti a fiatalokat, hogy gondolják 57



újra eddigi nézeteiket. Végezetül azt állítja, hogy ezek az elképzelések nem szerves részei a kultúrának, hanem az egyének konstruálják őket. Olyan környezeti hatások szerepét emeli ki ebben a folyamatban, mint az egyénre ható kollektivizmus vagy individualizmus, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek megtapasztalásának mértéke. (Oppenheimer, 2005) Az emberi viselkedés okainak laikus magyarázata kapcsán érintettük a józan észről és az emberi természetről, ezen belül az igazságos világról alkotott elképzeléseket. Kutatásom témájára szűkítve, amikor is a bűnözés és a bűnözői magatartás okainak laikus elméleteit vizsgálom, nélkülözhetetlen a szociálpszichológia attribúcióelméleteinek rövid bemutatása. 3.1.4. Attribúcióelmélet Az emberek mindennapi életük során gyakran próbálják megmagyarázni mások viselkedését vagy éppen saját cselekedeteiket. Az oktulajdonítási elméletek elsősorban arra keresik a választ, hogy ezen magyarázatok kialakítása során az emberek milyen információk alapján és hogyan próbálják értelmezni magukban az adott következményhez vezető ok-okozati viszonyokat (kauzális attribúció). Az elmélet alapjait F. Heider fektette le, aki – a józan ész szerepét hangsúlyozva – naiv tudósnak tekintette a laikus embert, aki a megfigyelhető viselkedést megpróbálja nem megfigyelhető belső (a cselekvő személyében rejlő) és külső (a cselekvőtől független) okokhoz kapcsolni. (Fincham és Hewstone, 2007) Azt a hitünket, hogy az emberi cselekedetek bizonyos okokra vezethetőek vissza, Heider alapvető és egyetemes emberi jellemzőnek tekintette. Szerinte az oktulajdonítások során először mindig a nyilvánvaló külső okokat keressük, és ha ilyent nem találunk, akkor próbáljuk a viselkedést a személy belső tulajdonságaival indokolni. Állította, hogy a belső (diszpozíciós) és a környezeti erők egymással összeadási vagy kivonási viszonyban állnak, míg a személyben rejlő kiváltó tényezők két eleme – a képesség és az erőfeszítés – szorozzák egymást, tehát ha bármelyik hiányzik, akkor az 58



együttes hatás nulla. (Fiske, 2006) Elsőként hívta fel a figyelmet arra is, hogy a megfigyelők hajlamosak figyelmen kívül hagyni a helyzetből fakadó tényezőket egy viselkedés magyarázata során. A cselekvések logikájának másik fontos vezérelve a szándékos és a nem szándékos cselekvések elkülönítése. Ennek során, ha úgy ítéljük meg, hogy a cselekvés nem volt szándékos, akkor általában nem kutatunk okok iránt. Azonban ha azt feltételezzük, hogy a viselkedés szándékos volt, akkor a személyt olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, amelyek megfelelnek az adott viselkedésnek. E. E. Jones és K. E. Davis hozzáillő (korrespondáló) következtetésekről szóló elmélete az eredménytől visszafelé haladva elemzi, hogy az egyes hatások közül az adott esetben melyik volt a szándékolt. A szándékosság eldöntésénél azt mérlegelik, hogy a személy ismerte-e a cselekvése következményét, és tisztában volt-e azzal, hogy azokat létre tudja hozni. (N. Kollár és Szabó, 2004) A szándéktulajdonítás akkor erős, ha a viselkedés társadalmilag nemkívánatos, csak kisszámú, csekély hatással jár, amely kizárólagosan az adott akcióhoz kapcsolódik. (Fiske, 2006) A következő jelentős lépést H. H. Kelley háromdimenziós modelljének kialakulása jelentette, amely azon alapult, hogy az emberi kapcsolatoknak az esetek legnagyobb részében története van, ezért az attribúciós folyamatban fontos információ, hogy az adott személy más helyzetekben hogyan szokott viselkedni, illetve mit tapasztaltunk akkor, amikor hasonló helyzetben voltunk együtt vele. (Fincham és Hewstone, 2007) H. H. Kelley megkülönböztette egymástól az egyszeri és a rendszeres találkozások során fellépő attribúciós helyzeteket. Az előbbit konfigurációnak, az utóbbit pedig kovariációnak nevezte el. A konfiguráció esetében a másik személy viselkedését, azt, hogy mennyire tekinthető szokványosnak és milyen mértékben esik egybe mások hasonló helyzetben tanúsított viselkedésével, csupán egyszeri információ alapján tudjuk megítélni. Ezt nevezte Kelley konszenzus-információnak. 59



A kovariációs elv meghatározása során az ok-okozati kapcsolatok három forrását jelölte meg. Elkülönítette az egyénből, a körülményekből és az ingerekből eredő okozatiságot. Kovariáció esetében jelentőséggel bír az ingerek megkülönböztethetőségének mértéke, vagyis annak kérdése, hogy a személy hasonló ingerekre hogyan reagál. Ha a reakciója hasonló, akkor a megkülönböztethetőség kismértékű, tehát ez esetben inkább belső, mint külső okokra következtethetünk. A konzisztencia (állandóság) mértéke attól függ, hogy a személy azonos helyzetekben korábban hogyan viselkedett. Ha korábban eltérő volt a viselkedése, akkor a megfigyelt magatartást inkább helyzeti, külső tényezőkkel magyarázzuk. Magas konzisztencia esetében a magyarázat általában belső diszpozíciók jelenlétéből fakad. (Kelley, 1984) H. H. Kelley is belátta, hogy sokszor nem áll az ember rendelkezésére elegendő információ a kovariációs elv alkalmazásához. Ebben az esetben a különböző kauzális sémák szerepét emeli ki. Példaként említi „több elegendő ok” sémáját, amely szerint számos ok közül bármelyik önmagában kiválthat egy bizonyos okozatot. Beszél a leszámítolási elvről is, amely kimondja, hogy egyes okok szerepét gyakran lecsökkentjük, ha más ésszerű okok is rendelkezésünkre állnak. Végül a felnagyítási elvről ír, amely azt tartalmazza, hogy egy ok szerepe felnagyítódik, ha az általa okozott hatás egyéb gátló tényezők jelenlé tében következik be. (Fincham és Hewstone, 2007) Fontos attribúciós kérdés az, hogy az emberek miért sikeresek, illetve miért vallanak kudarcot az élet különböző feladatainak teljesítése során. B. Weiner sémát állított fel a siker és a kudarc okainak tulajdonításáról. A kérdésben három dimenzió jelentőségét hangsúlyozta, a külső vagy belső okok mellett az ok állandó vagy ideiglenes voltával és végül a folyamat ellenőrizhetőségével vagy ellenőrizhetetlenségével is foglalkozott. (Fiske, 2006) D. J. Hilton és B. R. Slugoski modellje, az „abnormális feltételek fókusza” szerint általában azt a tényezőt választjuk okként egy esemény magyarázatakor, amely ok a körülményekhez képest abnor60



málisnak tekinthető, és azt többnyire váratlanul tesszük. Azonban az újabb és újabb kutatások a tulajdonítás folyamatának egyre több, ettől a nézőponttól eltérő, jelentős tényezőjét térképezték fel. (Fincham és Hewstone, 2007) Az attribúciós folyamatoknak vannak jellegzetes hibái, melyek befolyásolják az észlelést és az oksági következtetések levonását. Ilyen hibának számít a cselekvő-megfigyelő torzítás, az én-védő torzítás, a konszenzusinformáció elhanyagolása vagy a túlzott mértékű konszenzus észlelése, valamint a Lerner-féle igazságos világba vetett hit. Meg kell továbbá említeni az alapvető attribúciós hibát is, amely azt fogalmazza meg, hogy az emberek hajlamosak túlhangsúlyozni a belső tényezők szerepét egy adott viselkedés magyarázatakor. F. Fincham és M. Hewstone azt állítják, hogy a gyakorlatban az emberek sokszor gyorsan döntenek egyes attribúciók mellett, viszonylag kevés információ alapján is. (Fincham és Hewstone, 2007) Ezekben az esetekben lehet attribúciós torzításokról beszélni. Ilyen torzítás, például, hogy általában szívesebben vezetjük vissza valamely esemény bekövetkezését a cselekvő személyében rejlő okokra, tehát rendszerint eltúlozzuk a személyes vagy diszpozíciós tényezők jelentőségét a szituációs tényezőkével szemben. Tehát a megfeleltetési torzítás ese tében a viselkedést akkor is a hajlamoknak tulajdonítjuk, mikor nem kellene. Ezt a típusú torzítást a kulturális adottságok befolyásolhatják, így jellemzőbb lesz az individualista, mint a kollektivista kultúrákban. Egy másik típusú torzítás az, amely alapján bizonyos esetekben – például mikor a megfigyelt magatartás nem felel meg az előzetes várakozásoknak, vagy ha a megfigyelők negatív hangulatban vannak – a megfigyelők a külső szituációból eredő tényezők szerepét emelik ki. Miként már említésre került, a vizsgálatok (Fincham és Hewstone, 2007) jelentős különbségeket mutattak ki a cselekvők és a megfigyelők ugyanazon eseményre vonatkozó magyarázatai között. Cselekvőként ugyanis hajlamosak vagyunk saját tetteinket inkább szituációs okoknak tulajdonítani, míg megfigyelői pozícióból felértékelődnek a másoknak 61



tulajdonított személyes tényezők. Mindezek mellett az emberek – saját önbecsülésük és a csoport védelme érdekében – tudat alatt kisebb torzítások segítségével érik el a számukra kedvezőbb tulajdonítást. A sikereket jellemzően személyes és csoporton belüli okokra, míg a kudarcokat főleg szituációs és csoporton kívüli okokra vezetik vissza. A felelősség attribúciójának jelentősége van a bűnelkövetések okainak vizsgálatakor. Az állam erre hivatott szereplői (rendőrök, bírák) naponta hoznak olyan döntéseket, amelyek mások felelősségére vonatkoznak. Az attribúciós elmélet legtöbb képviselője szerint a felelősség megállapításának oktulajdonítása lényegét tekintve racionális folyamat, amelyet életünk során megtanulunk. Piaget vizsgálatai során azt állapította meg, hogy a gyermek hétéves kor alatt a felelősséget kizárólag a cselekedet objektív következményei alapján ítéli meg. Később, kilencéves kor után azonban a legtöbb gyermek figyelembe veszi már a cselekvő személy szubjektív szándékát is. (Piaget, 1965) A felelősség kérdése összetett probléma, mivel az egyszerű oksági kapcsolaton kívül további körülményeket is vizsgálni kell, így a szándékosságot vagy gondatlanságot, az okozott kár súlyosságát, a károkozó beszámíthatóságát stb. A felelősség megállapítása még az igazságszolgáltatásban sem egyszerű feladat, nem véletlen hát, hogy komoly kihívást jelent a hétköznapi ember számára. Az attribúciós kutatások szerint a felelősséggel kapcsolatos hétköznapi ítéleteket gyakran befolyásolják irracionális megfontolások, illetve a korábban már ismertetett „igazságos világ” feltevése, amely még az ártatlan áldozatot is részben felelősnek tekinti az ellene elkövetett cselekedetért. Néha nagyon felszínes dolgok hatnak ki a felelősség megállapítására, például a vonzó külsejű embereket gyakran kevésbé tartják felelősnek egy szabályszegésért, mint az előnytelen külsejűt. (Forgács, 1985)

62



3.2. A bűnözéssel foglalkozó laikus teóriák A jog és a hozzá kapcsolódó társadalomtudományok, illetve az egyes segédtudományok (például kriminológia, jogszociológia) területén kialakult laikus teóriák változatos funkciókat töltenek be az emberek életében, ám általánosságban elmondható róluk, hogy elsősorban a jog kissé száraz, nehezen érthető és nem ritkán túlmisztifikált világát próbálják kezelhetőbbé tenni az átlagemberek számára. Jól tetten érhető ez a törekvés a különböző jogi fogalmakhoz, így az igazságossághoz, felelősséghez, büntetésekhez laikus magyarázatokat fűző elméletekben. A bűnözés okaival foglalkozó laikus nézetek kialakulása is részben erre vezethető vissza, ám azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a bűnözés – mint az emberiséggel egyidős jelenség – és az azt előidéző tényezők mibenlétét mindig is élénk érdeklődés kísérte a potenciális áldozatok részéről. A bűnözés laikus teóriáit vizsgáló tudományos módszerek között – a korábban kifejtetteknek megfelelően – elsősorban aszerint lehet különbséget tenni, hogy pszichológiai vagy szociológiai szempontból közelítenek-e a kiválasztott elmélethez. Ez a két megközelítési mód nem egymást kizáró, hanem egymást átfedő és kiegészítő nézőpontnak tekinthető. (Furnham, 1988) Az első esetben a vizsgálat azon folyamat feltárására irányul, amelynek során egy átlagember az okszerűség értelmezésével eljut a felelősség – és ezen keresztül a bűnösség – megállapításáig. Ez a megközelítés azt vizsgálja, hogy az emberek hogyan gyűjtik össze és hogyan rendszerezik azokat az információkat, amelyek felhasználásával különböző magyarázataikat kialakítják. Ebbe a körbe tartoznak az előző részben tárgyalt tulajdonítási elméletek. A második esetben az emberek tudattartalma kerül a kutatások fókuszába, vagyis azok a konkrét elképzelések és magyarázatok, amelyek a bűnözés laikusok szerinti okaira vonatkoznak. Ez a megközelítés tehát a nézetrendszerek tartalmának és szerkezetének megha63



tározásával foglalkozik. Ehhez kapcsolódóan említeném meg a politikai attitűdök elemzését, mivel ez egyike azon dimenzióknak, amelyek segítségével értelmezni lehet, hogy az emberek hogyan határozzák meg, „teszik felfoghatóvá” az őket körülvevő világot. G. Wilson a konzervativizmus vizsgálata során olyan tényezőkre hívta fel a figyelmet, melyeknek a bűnözéshez kapcsolódó laikus elképzelések kialakításakor is döntő szerepük lehet. (Furnham, 1988) Elmélete szerint bizonyos genetikai jellemzők (például alacsony intelligencia, fizikai vonzerő hiánya) és környezeti tényezők (például szigorú, következetlen szülők) bizonytalanságot és az alárendeltség érzését alakítják ki az egyénben. Ezek együttesen egy általános félelem kialakulásához vezetnek, amely során az egyén a környezetet bonyolult, átláthatatlan közegként kezdi érzékelni. Ennek hatására bizonyos attitűdelemek meghatározóvá válnak a viselkedésében, amelyeket G. Wilson együttesen „konzervativizmus-szindrómaként” említ. A szerző olyan elemeket sorol fel példaként, mint a vallásos dogmatizmus, babonák szerepe, tudománytalanság, konvencionalizmus, militarizmus, rasszizmus. Ehhez hasonlóan F. Lillie kutatásai is kimutatták, hogy a konzervatív nézetek szűrő funkciót töltenek be az emberek életében. (Furnham, 1988) A kutató vizsgálati eredményei azt mutatták, hogy minél inkább jellemző volt valakinél ez az attitűd, annál valószínűbb volt, hogy egy adott problémára inkább fizikai és nem pszichológiai magyarázatot fog keresni. A bűnözés okaival foglalkozó laikus elméletek annyira sokszínűek és szerteágazóak, hogy közös jellemzőket szinte lehetetlen találni velük kapcsolatban. Viszonylag kevés kutatás foglakozott a területen megtalálható implicit elméletek vizsgálatával, és ezek eredményei sem feltétlenül egybehangzóak. Talán az egyetlen kivételt jelenti N. Reuterman azon megállapítása, miszerint a közvélemény összetett okok eredőjeként tekint a bűnözésre. (Reuterman, 1978) Ez még akkor is igaz, ha számos laikus elmélet esik abba a hibába, hogy egy meghatározott

64



okot kiragad a többi közül, majd azt részletesebb elemzés alá veti, és ezáltal annak szerepét jócskán eltúlozza. Többféle csoportosítás végezhető a laikus teóriák között. (Furnham, 1988) A legelterjedtebb az a hármas felosztás, amely feszültségi elméletek (a bűnözés a társadalmi feszültségek eredménye), címkézőelméletek (a társadalmi közmegegyezés minősít valakit bűnözővé) és sodródási elméletek (az emberek mások hatására válnak bűnözővé) között tesz különbséget. Egy másik kategorizálás alapján beszélhetünk funkcionalista (a bűnözés a társadalom strukturális tökéletlenségeiből ered), konfliktusos (az számít bűnözésnek, ami konfliktusba kerül a társadalmi konszenzus kialakításának jogát magának követelő csoport érdekeivel) és interakcionista (a társadalmi szempontból befolyásos csoportok minősíthetnek valamit deviánssá) magyarázatokról. A különböző nézetrendszerek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a laikusok a bűnözés lehetséges okainak megállapításakor szociológiai és családi tényezőket, pszichológiai és biológiai magyarázatokat is felhasználnak. Kutatások igazolják, hogy a magyarázatok többségénél azok vannak túlsúlyban, amelyek a társadalom nem megfelelő működését teszik felelőssé. Például H. Erskine vizsgálata szerint tíz amerikaiból hat a társadalmat okolja a bűnözés miatt. (Furnham, 1988) Jóval kevesebb, megközelítőleg 30-40% azon elméletek aránya, amelyek az egyénhez köthető okokat tekintik elsődlegesnek. Ezzel párhuzamosan az emberek többsége azt vallja, hogy a bűnözés megelőzésének leghatásosabb módja a törvényszegőkkel szembeni keményebb fellépés, amely jól példázza a laikus teóriák egyik jellemző negatív tulajdonságát. A laikusok bűnözésmagyarázatainak feltérképezése során a leg gyakrabban használt változók a nem és az életkor. Egyes kutatók olyan egyéb tényezők szerepét is vizsgálták a kérdés kapcsán, mint a társadalmi-gazdasági státusz, a személyiség, a politikai beállítottság és a foglalkozás. (Furnham, 1988) W. P. Lentz vizsgálatában a társadalmi státusznak a bűnözés megítélésére kifejtett hatását vizsgálta. (Lentz, 65



1966) A kutatás eredményei igazolták, hogy a különböző státuszú emberek eltérő módon gondolkodnak a bűnözésről. Az adatok azt mutatták, hogy a magasabb státuszúak kevésbé hajlamosak a társadalomban meglévő sztereotípiák alkalmazására. Ők a bűnözés megszüntetésére irányuló intézkedések közül a megelőzés szerepét hangsúlyozzák, ezen túl a szigorúbb büntetési tételek alkalmazását támogatják. A laikus teóriák feltérképezése érdekében lefolytatott kérdőíves vizsgálatok sorozata alapján bebizonyosodott, hogy az emberek rendkívül összetett jelenségnek látják a bűnözést. (Furnham, 1988) L. Kidder és E. Cohn egy felmérésükben az elkövető és áldozat által megjelölt lehetséges bűnözési okokat – az előző fejezetben már említett – disztális (a cselekménytől viszonylag távolabbi) és proximális (a cselekményhez időben és térben közelebbi) tényezőkre osztották fel. (Kidder és Cohn, 1979) Az elővigyázatlan viselkedés, például az ajtó nyitva hagyása, az áldozathoz köthető proximális okok közé, míg a fiatal felnőttek körében megfigyelhető magas munkanélküliség az elkövetőhöz kapcsolódó disztális okok közé került. A közvélemény-kutatásoknak köszönhetően – ha abszolút sorrendet nem is lehetett felállítani – sikerült feltérképezni a laikusok által legjelentősebbnek tartott bűnözési okokat. M. Hindelang egy 1972-es felmérése alapján a vizsgálatban részt vevők négy fő okot említettek meg: a túlságosan engedékeny törvényeket és az ebből következő enyhe büntetéseket, a drogfüggőség okozta problémákat, a szülői felügyelet hiányát, végezetül a munkanélküliséggel együtt járó szegénységet. A válaszadók többsége Hindelang elemzésében is a társadalmat jelölte meg a bűnözés kiváltójaként az egyénnel szemben. Ez az arány a magasabb iskolai végzettségűek körében még inkább meghatározónak bizonyult. (Hindelang, 1974)

66



3.3. A laikus elméleteket befolyásoló tényezők A. Furnham és M. Henderson felmérésükben arra keresték a választ, hogy a bűnelkövetésről a laikusok körében kialakult implicit elméletek és a válaszadók személyes adatai között van-e valamilyen szignifikáns kapcsolat. A. Furnham és M. Henderson negyvenöt, a bűnözés lehetséges okaira vonatkozó állítást tartalmazó listát készítettek, amelyek között voltak tudományos és laikus magyaráztatok egyaránt. Előzetesen lefolytatott interjúk eredménye alapján választották ki azt a harminc elemet, amelyeket a kérdőíveken szerepeltettek. A vizsgálatban részt vevőket20 igyekeztek úgy kiválasztani, hogy az így előálló minta nem, életkor, végzettség, foglalkozás, politikai hovatartozás szempontjából nagyon heterogén legyen21. Ezek a változók töltötték be a vizsgálatban a független változók szerepét. A válaszadóknak egy kérdőívet kellett kitölteni, amelyben a bűnözés lehetséges magyarázataival kapcsolatos kijelentéseket kellett pontozniuk 22 azok fontossága szerint. A válaszadókat többféle helyzetben kérdezték meg. Volt, akihez postai úton jutott el a kérdőív, volt, akit az utcán vagy a tanóráján, illetve a munkahelyén kérdeztek meg. Az eredményeket a szerzők statisztikai eljárások alkalmazásával23 értékelték. Elsőként egy varimax faktoranalízis segítségével hat olyan faktort határoztak meg, amelyek a magyarázatok legnagyobb részére

20

A kutatók Angliában 350 főt kérdeztek meg. A mintaválasztást nem részletezik tanulmányukban, azonban felhívják a figyelmet, hogy nem az egész országot reprezentáló mintát hoztak létre, de mintájuk így is eléggé diverzifikált ahhoz, hogy a bűnelkövetésről alkotott nézeteket vizsgálni lehessen. 21 Módszertani szempontból több gyenge pontja is van ennek a vizsgálatnak, ám a kapott eredmények ennek ellenére is jelentősek. 22 A szerzők 7 fokú Likert-skálákat alkalmaztak. Az egyes válaszokat a megkérdezetteknek 1–7-ig kellett pontozniuk. 23 A kutatók az adatokat SPSS programcsomag segítségével dolgozták fel. 67



hatással voltak, és melyeket önmagukban is értelmezni lehetett. Ez alapján különítették el a hibás vagy nem megfelelő szocializációra és képzésre (1), a mentális instabilitásra és genetikai problémákra (2), a kísértés jelentőségére (3), a bűncselekmény elkövetésének hatására érzett felvillanyozódásra (4), a társadalommal szembeni elidegenedésre (5), valamint a szülők szerepére (6) vonatkozó teóriákat. Az okok felsorolása rangsort is jelent, tehát a megkérdezettek az elsőt tartották a legfontosabbnak, a hatodikat pedig a legkevésbé fontosnak. Az eredmények kiértékelése során az egyes faktorok nemre, korra, politikai hovatartozásra visszavezethető különbségeit háromirányú variancia-analízisek (ANOVA) alkalmazásával vizsgálták. Az első és az ötödik faktor vizsgálata kimutatta, hogy az e körbe tartozó magyarázatok közötti választás szoros kapcsolatban áll a politikai preferenciákkal. Az első faktor esetében a konzervatív szavazók többsége a megfelelő képzés hiányát (aluliskolázottságot) fontosabbnak tartotta, mint a baloldali beállítottságú válaszadók, akik inkább szociális tényezőkkel magyarázták a bűnözést, míg az ötödik faktornál az elidegenedés szerepét inkább a munkáspártiak hangsúlyozták. A harmadik faktor főleg nemi és életkori alapú eltéréseket mutatott, a nők és az idősebbek nagyobb magyarázóerőt tulajdonítottak a kísértésnek. A második, a negyedik és a hatodik faktor állításaival kapcsolatban a felmérés nem mutatott ki a fentiekhez hasonló összefüggéseket. A harminc állítás egyenkénti vizsgálata arra derített fényt, hogy a résztvevők csoportjai mely okokat tekintették elsődleges fontosságúnak. A kutatás során a három legfontosabbnak tartott állítás, fontossági sorrendben: 1. „nincsen munkalehetőség és magas a munkanélküliség”; 2. „magas bűnözési mutatójú környéken élnek”; 3. „soha nem volt felettük erős szülői kontroll”. A legkevésbé fontosnak a biológiai és mentális okokat ismertető állítások bizonyultak. A kutatók a független változók mentén a követke68



ző eltéréseket állapították meg: A „nincsen munkalehetőség és magas a munkanélküliség” elsősorban a fiatalok, míg a „vallásos és erkölcsi nevelés elhanyagolása” inkább az idősebbek körében volt népszerű. Kimutathatóvá vált, hogy amint az emberek idősödnek, nézeteik egyre konzervatívabbá válnak. Nemi alapú különbségek jelentkeztek az iskolai és a családi szocializáció szerepével kapcsolatban, amely szempontot a nők inkább fontosnak értékelték. A legtöbb eltérés itt is a politikai hovatartozáson alapult. A konzervatív válaszadók az iskolai és családi szocializáció mellett a vallás szerepét hangsúlyozták, és inkább mikroszociológiai okokat helyeztek előtérbe. A baloldali, munkáspárti válaszadók a bűnözést az igazságtalan társadalmi folyamatok eredményének tudták be, és inkább a makroszociológiai okok szerepét hangsúlyozták. A kutatás kísérletet tett még összetettebb, háromirányú interakciók feltárására is, többek között arra, hogy kimutatható-e jelentős eltérés az idős, konzervatív nők és a fiatal, baloldali férfiak véleménye között, ám az eltérések nem bizonyultak szignifikánsnak. A felmérés rávilágított arra, hogy a bűnözésre adott magyarázatok ugyan összefüggésben állnak a kérdőívet kitöltők nemével és életkorával, ám a politikai beállítottság még ezeknél is determinálóbbnak bizonyult. A. Furnham és M. Henderson arra is felhívta a figyelmet, hogy a különböző súlyosságú bűncselekményekre vonatkozó laikus magyarázatok eltéréseket mutatnak. (Furnham és Henderson, 1983) A laikus felfogások eltérő mibenlétét kutatta C. Hollin és K. Ho wells, akik több kísérletet végeztek a laikus teóriákat meghatározó további – nem demográfiai jellegű – tényezők szerepének tisztázása érdekében. (Hollin és Howells, 1987) A szerzők két lényeges kísérletét tanulmányozva kiemelhető, hogy első vizsgálatuk elsősorban nem a bűnözés mint társadalmi jelenség, hanem a különböző bűncselekménytípusokkal kapcsolatos eltérések meghatározására irányult. Kimutatták, hogy a magyarázatok fontossági besorolása függ az adott bűncselekménytípustól. A vizsgálat során alkalmazott kérdőív A. Furnham és M. Henderson korábbi felmérésének harminc állításából azt a 69



tizennyolcat tartalmazta, amelyek megjelölésük gyakorisága alapján az egyes faktorok (összesen hat faktor volt) első három helyén végeztek. Ők is igyekeztek viszonylag heterogén mintát kialakítani, és 190 embert kérdeztek meg, mindegyiket Angliában. A kitöltés előtt a résztvevőkkel három különböző bűncselekmény – betöréses lopás, rablás és nemi erőszak – rövid definiálását olvastatták el, és a tizennyolc magyarázatot annak függvényében kellett a korábbiakhoz hasonlóan24 pontozniuk, hogy azoknak az egyes bűntettek elkövetésében mekkora szerepet tulajdonítottak. A felmérés eredményeinek kiértékelése25 alapján C. Hollin és K. Howells megállapították, hogy a bűncselekmények típusa vonatkozásában szignifikáns eltérések fedezhetőek fel a legtöbb faktor fontosságának megítélésében. A válaszadók a mentális instabilitást sokkal lényegesebbnek ítélték a nemi erőszakkal együtt járó elkövetési alakzatok kapcsán, mint a másik két deliktumnál. Ezzel szemben a kísértésnek és a „felvillanyozódásnak” pont a nemi erőszak esetében tulajdonítottak kisebb jelentőséget. Az elidegenedés és a szülők szerepét a betörés esetében értékelték a legfontosabbnak, ezt követte a rablás, majd a nemi erőszak. A nem megfelelő képzéssel kapcsolatos válaszok nem mutattak szignifikáns eltéréseket, de a betörés és a rablás esetén meghatározóbbnak bizonyultak. Az idősebb korosztály nagy része ennek fontosságát hangsúlyozta mindhárom bűncselekmény esetében. A válaszadók neme szerinti különbségek vizsgálata kevés újdonságot eredményezett, viszont igazolt pár korábbi eredményt. Így a nők mindhárom bűncselekmény esetében fontosabbnak ítélték a „felvillanyozódást” és az elidegenedést, mint a férfiak. Összességében a válaszadók többsége a szülőket és az oktatást tették felelőssé, ezt követték az olyan individuális faktorok, mint

24 25

70

Ők is 7 pontos Likert-skálákat használtak. A szerzők itt is különböző statisztikai eljárásokat, elsősorban háromutas variancia-analíziseket alkalmaztak.



a mentális instabilitás vagy a kísértés, a gazdasági tényezők szerepét legkevésbé tartották fontosnak. Egy másik kísérlet során – amelyet az előzőekben leírtak részleges megismétlésének is tekinthetünk –, C. Hollin és K. Howells az elkövetőkre vonatkozó változók manipulálásával arra próbált választ kapni, hogy a tettes faji hovatartozása befolyásolja-e a laikusok magyarázatait. (Hollin és Howells, 1987) A bűncselekmények definiálása helyett rövid újságkivágásokat mutattak a kérdőív kitöltőinek, amelyek két bűncselekmény (rablás, nemi erőszak) és az elkövető tekintetében három rassz hatféle lehetséges kombinációja alapján kitalált történeteket tartalmaztak. A rasszokkal való manipulálás felismerésének elkerülése érdekében a válaszadóknak (120 főt kérdeztek meg) – akik egyébként egytől egyig fehérek voltak – csak az egyik fiktív újságcikk ismerete alapján kellett pontozniuk az eredeti kísérletben is szerepeltetett bűnözésmagyarázatokat. A felmérés végül részben megismételte az előző vizsgálat eredményeit, a faktorok fontossági foka minden esetben a bűncselekménytípus szerint módosult, de ez a kísérlet nem mutatott ki a faji hovatartozással kapcsolatban jelentősebbnek minősíthető eltérést a bűnözés laikus magyarázatai között. Az általam elvégzett kutatás – korlátozott lehetőségeiből eredően – nem vizsgált etnikai dimenziókat, de a fent részletezett eredmények ellenére úgy gondolom, hogy a bűnözés vizsgálata kapcsán van relevanciája ennek a kérdésnek. Az eddig említettek mellett még számos további vizsgálat foglalkozott a laikus teóriákat valamilyen mértékben meghatározó tényezők szerepének felmérésével. P. Hardiker és D. Webb például bebizonyította, hogy a megkérdezettek bűnelkövetőkkel kapcsolatban álló munkavégzésének ténye komoly befolyásoló erővel rendelkezik (Hardiker és Webb, 1979), W. Lentz – korábban már említett – kutatása pedig a szociális helyzet szerepét vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy a gazdasági felemelkedés hatására a legtöbb laikus számára egyre szimpatikusabbá válik a társadalom helyett az egyén felelősségének 71



hangoztatatása. (Lentz, 1966) Utóbbi felmérés egyik jellemző eredménye szerint a jobban keresők a szegényebbeknél sokkal nagyobb arányban – 30% helyett 50% – vallották azt, hogy a bandákba verődött, erőszakos bűncselekményeket elkövető fiatalokat javító-nevelő kezelés alkalmazása helyett szigorúbban kellene büntetni.

3.4. A laikus elméletek összefoglalása A laikus és a tudományos elméletek számos különbsége mellett hasonlóságot is felfedezhetünk: „Mindkét elméletalkotás a körülöttünk lévő világ megértésére irányul, az aktuális problémákra keresi a választ.” (Kiss, 2003:188) A laikus magyarázatok vizsgálata – bár azok az esetek jelentős részében eltérnek a széles körben elfogadott tudományos elméletektől – mindenféleképpen értékesnek tekinthető, mivel az így kapható vizsgálati eredmények fontos adalékul szolgálhatnak a tudományos elméletek kutatásához. Emellett az sem zárható ki, hogy a bűnözésre vonatkozó laikus nézetek feltérképezése új bűnmegelőzési módszerek kifejlesztését szolgálhatja. A. Furnham és M. Henderson, valamint M. Hindelang kutatásai alapján (Furnham és Henderson, 1983; Hindelang, 1974) elmondható, hogy a laikus elméletek, valamint azok kutatásának lényegessé minősítése még nem jelenti azt, hogy ezek helyettesíthetnék a kriminológusok, szociológusok és pszichológusok gondos munkáját. Remélhetőleg egyre többen fognak bizalommal fordulni a laikusok magyarázatai felé, ugyanis a közvéleményből nyerhető adatokban rejlő lehetőségek túlságosan nagyok ahhoz, hogy azokat továbbra is semmibe vegyük. A fejezet zárásaként M. Snyder gondolatát idézem: „Azok a dolgok, amikben az emberek hisznek, jelentős befolyást gyakorolnak az egyén életmódjára és egyúttal másokéra is. A nézetek és benyomások nem 72



egy vákuumszerű térben léteznek. Épp ellenkezőleg, a szociális gondolkodás folyamata közvetlenül összefonódik a társas érintkezéssel és a személyközi kapcsolatokkal. Életünk eseményei jelentős részt a magunkról és másokról vallott nézeteink kivetülései. Ebben az értelemben mondhatjuk tehát, hogy meggyőződéseink formálják a valóságot.” (Furnham, 1988:43–44) Hasonló okból elengedhetetlennek tartottam a bűnelkövetéshez kötődő laikus elképzelések vizsgálatát, mivel csak így kaphatunk teljes képet a valóságról, és így lehetünk képesek megérteni azokat a hatásokat és összefüggéseket, amelyek ezt a társadalmi jelenséget létrehozzák és fenntartják.

73

4. Módszertani fejezet

4.1. A kutatás célja, a kutatási kérdések Célom a bűnözés kauzális attribúciójának, vagyis az emberek bűnelkövetés kapcsán kialakított és használt oktulajdonítási elméleteinek vizsgálata volt. Elsődlegesen arra a kérdésre kerestem a választ, hogy: • a laikusok és a „félszakértők” miként vélekednek a bűnözés okairól, • a laikusok és a „félszakértők” miként vélekednek a bűnözés ellen való fellépés eszközeiről, illetve hogy • a vizsgált területen találhatók-e különbségek a két csoport által használt teóriák között. Elengedhetetlennek tartottam a véleményalkotásuk lényegi részét képző implicit elméleteik vizsgálatát. Kiinduló hipotézisem az volt, hogy jelentős eltérések lesznek megfigyelhetőek a szakmai érintettség alapján. A kutatás fő feladata – miként azt már korábban is írtam – a két csoport jellemzőinek összevetése során a hasonlóságok és az eltérések mögötti tényezők feltérképezése volt. Feltételeztem továbbá, hogy az eltérések kapcsán nem kizárólag a szaktudás töltheti be a választóvonal szerepét, így olyan egyéb tényezőket is bevontam a vizsgálatba, mint a demográfiai jellemzők, politikai beállítottság, közéleti tájékozottság és a jelenlegi jogrendhez fűződő viszony. Ezen dimenziók mentén

74



az alapfeltevésem vizsgálata mellett az alábbi, korábbi kutatások által megfogalmazott 26 feltevéseket is ellenőriztem: • A konzervatív ideológia követői inkább a belső személyiségtényezőket, a liberálisok pedig inkább a környezeti hatásokat teszik felelőssé a bűnözésért. (Furnham és Henderson, 1983) • A jobboldaliak a vallási és erkölcsi nevelés hiányában, a hibás szocializációban, míg a baloldaliak inkább a társadalmi igazságtalanságokban vélik a bűnözés okát. (Furnham és Henderson, 1983) • Az anyagi helyzet, a szülők iskolai végzettsége, a lakhely és a családi állapot eltérő módon korrelálnak a bűnözés okairól vallott nézetekkel. (Furnham és Henderson, 1983)

4.2. A kutatás felépítése Egy kutatás eredményei nem értékelhetőek az alkalmazott módszer ismerete nélkül, ezért ebben a fejezetben foglaltam össze a vizsgálat különböző lépéseit és az egyes technikai elemek mögött lévő elméleti megfontolásokat. A következőkben a vizsgálat felépítését előbb felsorolás jelleggel, majd az alfejezetekben részletesen kifejtve mutatom be. A kutatás céljának meghatározását a konceptualizáció követte. Ez az elméleti behatárolás folyamata, amelyben a kutatás során alkalmazott fogalmakat meghatároztam. Kényes és ugyanakkor nagyon fontos műveletnek tekinthető ez. Lényeges volt, hogy egy fogalmat lehető-

26

Ezen kutatások bemutatására a szakirodalmi áttekintések során a 3. számú fejezetben tértem ki. 75



leg több indikátor segítségével vizsgáljak, ezért az operacionalizálás27 során a lehetőségekhez mérten igyekeztem indikátorok segítségével több dimenziót létrehozni. Ezt követte a mérőeszköz kiválasztása. Kérdőíves vizsgálat elvégzése mellett döntöttem. A kérdőívet28 az operacionalizáció során, néhány kérdésblokkot pedig elővizsgálatok segítségével alakítottam ki. A kutatás következő lépéseként a vizsgálati populációt és a mintavételi keretet határoztam meg, majd elvégeztem a felmérést. Az adatgyűjtés után az adatfeldolgozás következett. A lekérdezett kérdőíveket előbb kódoltam, majd az adatokat elemeztem. Mindkét műveletben az SPSS 15 programcsomag segítségét vettem igénybe.

4.3. A kutatás által vizsgált dimenziók A kutatás során elsődleges volt annak definiálása, hogy a vizsgálat szempontjából kik tekinthetők „félszakértőnek” és kik laikusnak. A konceptualizáció során a szakirányú iskolai orientációt és a felsőoktatási intézményben elsajátított szaktudást tekintettem olyan csoportképző

27

Az operacionalizálás és a konceptualizálás szoros kapcsolatban vannak egymással. „A különbséget a következőképpen fogalmaztam meg: a konceptualizálás az elvont fogalmak finomítása és specifikálása, az operacionalizálás pedig azoknak a konkrét kutatási eljárásoknak (műveleteknek) a kialakítása, melyek eredményeképpen az ezeket a fogalmakat a valóságban megjelenítő empirikus megfigyelésekhez jutunk.” (Babbie, 1998:164) A kérdőív közismert és konkrét példája az operacionalizálásnak. 28 Lásd 1. számú melléklet. (A kérdőív olyan változatát mellékeltem, amelyben külön megneveztem az alkalmazott mutatókat, értelmeztem az egyes kérdéseket és bizonyos esetekben feltüntettem a helyes válaszokat. A kérdőívben szereplő dőlt betűs megjegyzések a lekérdezés ideje alatt nem szerepeltek a kérdéssorban.) 76



tényezőnek, amely segítségével ezt a két fogalmat elkülöníthettem egymástól. A kutatás gyakorlati megtervezésénél ebből a meghatározásból indultam ki. Alapvetően lényeges szempontnak tartottam, hogy mindkét vizsgálati csoport eltérő mértékben29 ugyan, de érdeklődő legyen a téma iránt. Az érdeklődés szerepét olyan lényegi szűrőnek tartottam a vizsgálat során, amely szükséges előfeltétele egy érvényes kutatás elvégzésének, mibenlétét pedig a szakmai irányultság, tehát a felsőfokú oktatási intézménybe történő jelentkezés szerint definiáltam30. Választásom – részben a „Kutatás indokoltsága” című fejezetben felsorolt szempontok alapján – a jogi pályára jelentkezőkre, ezen belül pedig az első-, illetve ötödéves joghallgatókra esett. A két csoport közötti különbségeket a szakmai ismeretek szempontjából alapvetően az egyetemi képzés határozta meg. Ezt a képzést tartottam tehát olyan indikátornak, amely a csoportokat megfelelően elhatárolja egymástól. Döntésemben P. Bourdieu közvélemény-kutatások kapcsán tett megállapításai is befolyásoltak. (Bourdieu, 1997) A szerző három fő megállapítást tett munkájában. Elsőként azt állítja, hogy nincsenek olyan témák, amelyekről mindenkinek véleménye van. Másodsorban az egyes témákban a megkérdezettek véleménye nem feltétlen egyenértékű. Harmadik állítása pedig, hogy nincs közmegegyezés arról, hogy mi számít problémának, így azt sem lehet kijelenteni, hogy ezek a problémák mindenki számára egyforma jelentőségűek. Állítása szerint attól függ, hogy valakinek véleménye lesz valamiről, hogy mekkora befolyást tud gyakorolni arra, amiről éppen kérdezik. Bourdieu a kompetencia, a hozzáértés szere-

29

Állításom magában foglalja azt a feltételezést, hogy a nagyobb szakirányú tudás és tapasztalat az esetek többségében nagyobb szakmai elhivatottságot eredményez. 30 Ez az állítás egyes esetekben lehet megkérdőjelezhető, nagy általánosságban azonban helytállónak tartom. 77



pét hangsúlyozza. Hasonló elgondolások alapján döntöttem úgy, hogy a fenti irányelveket követve mindenképpen a vizsgált területen ismeretekkel rendelkező, érdeklődő alanyokat vonok be a kutatásba, hogy lényeges és érvényes összefüggéseket tudjak megragadni. A kutatási kérdések megválaszolásán túl a két csoport sajátos összetétele alkalmat adott annak vizsgálatára, hogy a bűnözésről szóló tudományos nézetek oktatása milyen hatással volt a végzős joghallgatók gondolkodására, amely természetesen korlátozott mértékben, de megmutathatja a tudományos nézetek meggyőző erejét és a jogi oktatás hatékonyságát is. A vizsgálat során olyan fogalmakat31 operacionalizáltam, amelyek kapcsolatára kíváncsi voltam a kutatási témán belül. Az egyes fogalmakat sokféleképpen lehet mérhetővé tenni. Annak kapcsán, hogy az embereknek mi a véleménye a bűnözésről, számos kérdést lehet feltenni, például: Milyen bűncselekménytípusok vannak? Mi a bűnözés oka? Hogyan lehet ellene védekezni? stb. Az alkalmazott kérdőív a fogalmakat különböző változócsoportok segítségével mérte. Mivel egy kérdőívben csak véges számú kérdés tehető fel, ezért igyekeztem olyan indikátorokat választani, amelyek jól megragadják és egyben kezelhetővé teszik az adott fogalmat. Az operacionalizálás állandó problémája, hogy mindig lesznek olyan kérdések, amelyek kimaradnak egy felmérésből.

31

78

A mért fogalmak: közéleti tájékozottság, politikai beállítottság, jogrendszerhez fűződő viszony, bűnözés eredete, biztonságérzet és bűnmegelőzés, amelyek mérését a 4.4. számú alfejezetben tárgyalom.



4.4. A fővizsgálat 4.4.1. A kérdőív összeállítása Kérdőíves vizsgálat mellett döntöttem, így a kutatás során a korábban említett alap kérdőív felvétele történt meg. Azért választottam ezt a mérőeszközt, mert rugalmas, a segítségével rövid idő alatt sok embert tudtam bevonni a vizsgálatba, emellett a kapott válaszokat pontosan össze tudtam hasonlítani32. Ezt az önbevalláson alapuló, kérdőíves technikát már több kutató is nagy sikerrel használta az emberi viselkedésre vonatkozó laikus nézetek elemzése során. Azt is szem előtt tartottam, hogy egy ilyen kutatásban számos hibalehetőség van. Azért, hogy csökkentsem a torzítások valószínűségét a kérdésblokkok megtervezésénél, két esetben elővizsgálatokat végeztem. A vizsgálatban alapvető célom volt, hogy a válaszok a lehető legnagyobb mértékben őszinték, pontosak, teljesek legyenek, és ne befolyásolja őket nemkívánatos külső tényező. Az operacionalizálás során határoztam meg a változókat és az őket alkotó attribútumokat. Fontos volt, hogy a változók attribútumainak felsorolása teljes legyen. Változóim többsége33 alacsony (ordinális) mérési szintű34, attitűdöt mérő változó volt.

32

Erre azért volt lehetőségem, mivel négy kérdés kivételével (K.4., K.5., K.10/a. és K.10/c.) zárt kérdéseket alkalmaztam. K.x.y. = az „x” a kérdésblokk sorszámát, az „y” a kérdésblokkon belüli állítást jelöli. A vonatkozó kérdőív az 1. számú mellékletben látható. 33 Négy kivétel: négy magas mérési szintű változót használtam a kérdőívben. Ezek értékei tényleges számok, amelyek sorba rendezhetőek: 1. biztonságérzet szubjektív megítélése, 2. életkor, 3. jövedelem, 4. hányan élnek egy háztartásban. (K.10., K.15., illetve K.16/b. és K.16/c. kérdések.) 79



A kérdőív a válaszadók egyes kérdésekkel kapcsolatos véleményét és bizonyos esetekben attitűdjeiket35 is vizsgálta. A kettő közötti különbséget az alábbiakban lehet megfogalmazni: „A vélemény tudatosabb, konkrétabb, könnyebben kifejezhető egyetlen válaszban is, az attitűd viszont csak egymással összefüggő tételekből álló skálákkal mérhető.” (Szo kolszky, 2004:366) A pszichológiában önálló kutatási területté nőtte ki magát az attitűdkutatás. „Az attitűdskálák olyan kérdőívek, amelyeket kifejezetten az attitűdök mérésére fejlesztettek ki. A skálák közös jellemzője, hogy egy attitűdtárgyra vonatkozó értékelő megállapításokat tartalmaznak, és a vizsgált személynek ezekre vonatkozóan kell kifejeznie egyetértését vagy egyet nem értését. A viszonyulás mérhető jellemzője az, hogy pozitív vagy negatív irányú-e, illetve hogy milyen fokban az.” (Hunyadi, 1998) A megkérdezettek attitűdjeit Likert-skálák alkalmazásával vizsgáltam. Négyfokú36 skálákat használtam, hogy a válaszadókat egyértelmű, valamilyen irányba mutató döntéshozatalra ösztönözzem. Ennél a skálánál nem szempont, hogy a tételek közötti távolságok egyenlők legyenek, az a fontos, hogy az állítások megkülönböztessék a kedvező, illetve a kedvezőtlen beállítódásokat. Az egyes skálákat táblázatba foglalva szerkesztettem meg, abból a megfontolásból, hogy a kérdezett az egyes kategóriák között gyorsabban tudjon dönteni. Ugyanakkor igyekeztem kiküszöbölni, hogy

34

Ezen változók értékei sorba rendezhetőek, de általában az értelmezés során inkább címke-, mint számfunkciójuk van. Statisztikai megközelítésből azonban ezek a változók kvázi-intervallum mérési szintűnek tekinthetőek, és így numerikus (magas mérési szintű) változóként is kezelhetők. (Moksony, 1999) 35 „Az attitűd a szociálpszichológia egyik központi fogalma. Az attitűd ös�szetett fogalma arra a tényre vonatkozik, hogy minden embernek vannak bizonyos tartós hajlamai, beállítódásai, érzései, hiedelmei és ismeretei az útjába kerülő személyekkel és tárgyakkal szemben.” (Forgács, 1985:234) 36 A skálák a „határozottan nem ért egyet”, „inkább nem ért egyet”, „inkább egyetért” és „határozottan egyetért” kategóriákat tartalmazzák. 80



a válaszadók „rákapjanak” bizonyos válaszsémákra, ezért a különböző beállítottságokat mérő állításokat váltakozva soroltam fel. A kérdések sorrendje nem véletlenszerű, arra törekedtem, hogy az általánosabb, „bemelegítő” kérdésektől a kutatás szempontjából specifikusabbnak számító kérdések irányába haladjak. A kérdések többsége azért zárt37, hogy a vizsgálati személyek által adott válaszok egymással összevethetőek legyenek. Mivel a kérdőív önkitöltős volt, az egyes kérdéseket jobban kifejtve tettem fel, hogy elkerüljem az érthetőségi problémákat. Előzetesen adottnak tekintettem a vizsgálati csoportnál a szakmai érdeklődést, ezért úgy gondoltam, hogy a megkérdezetteknek minden kérdésnél lesz érvényes véleménye. Ezért a „nem tudja”, „nincs véleménye” választípusok lehetőségét jelentéktelennek tekintettem, azok mérésével nem kívántam foglalkozni. Egyes kérdéseknél ugyanakkor a nem válaszolók megfigyelését fontosnak tartottam, ezért az elemzési részben – ott, ahol ennek jelentőséget tulajdonítok38 – külön felhívom erre a figyelmet. A kérdőív két részből áll, tizenhárom kérdés a kutatás tárgyához kapcsolódik, míg a 14-től 20-ig sorszám alatt található hét kérdés a válaszadóra vonatkozó társadalmi és demográfiai adatokat rögzíti. A kutatás tárgyához kapcsolódó kérdések további három csoportra bonthatók, így a társadalomra hat, a jogrendszerre egy és a bűnözésre hat kérdéscsoport vonatkozik. A kérdőív teljes szövege az 1. számú Mellékletben található.

37

Néhány kérdést nyitott formában tettem fel. Azoknál a kérdéseknél, ahol ez szükséges volt, tartalomelemzési szempontok figyelembevételével a válaszokat az elemzés során kategóriákba osztottam be. 38 A válaszmegtagadás néhány esetben, például a politikai beállítottságot és az anyagi helyzetet vizsgáló kérdések esetében volt jelentős. 81



A társadalomra vonatkozó kérdések segítségével két fogalmat, a megkérdezettek közéleti tájékozottságát és politikai beállítottságát39 vizsgáltam. Ezen két tényező vizsgálatát elengedhetetlennek tartottam a bűnözéssel kapcsolatos tulajdonítási elméletek kutatása során. Mind a politikai nézeteket, mind a tájékozottságot40 fontos, magyarázó erővel bíró dimenziónak feltételeztem. A két fogalom mérésére olyan változókat építettem be a tesztbe, amelyek az adott fogalmat egy szubjektív és egy objektívnak tekinthető szempont alapján is mérik. A két változócsoport használata a fogalmakkal kapcsolatos kontrollt és az ellenőrzés szerepét töltötték be a felmérésben. Alkalmazásukkal az volt a célom, hogy egy érvényes fogalmi rendszerbe soroljam be a megkérdezetteket. A jogrendszerrel kapcsolatos kérdéscsoport41 a vizsgálati személy jogrendszerre vonatkozó általános értékelését, elégedettségét kívánta megállapítani úgy, hogy váltakozva fogalmazott meg a mai magyar igazságszolgáltatást minősítő pozitív és negatív állításokat. Ezt a dimenziót nemcsak a bűnözéssel kapcsolatos elméletekkel való össze-

39

A K.4. sorszám alatti kérdés a vizsgálati személy politikai attitűdjét kívánja feltárni. Az K.5. sorszám alatti kérdésblokk a K.2. sorszám alatti kérdésre adott válasz kontrollálhatóságát biztosítja úgy, hogy konkrét közéleti ismeretekre kérdez rá. A kérdéseket elővizsgálat során választottam ki, remélve, hogy azok elkülönítik a vizsgálati személyeket a közéleti ismereteik alapján. A K.6. sorszámú kérdéscsoport (Likert-skála) ellenőrzi a K.4. sorszám alatti kérdésre adott politikai beállítottságot deklaráló választ, mivel hat olyan állítással kapcsolatban kér véleménynyilvánítást, amely feltehetően tükrözi azt, hogy a vizsgálati személy konzervatív/ jobboldali vagy liberális/baloldali értékeket vall-e magáénak. 40 A K.1. sorszám alatti kérdés a vizsgálati személynek a közélettel kapcsolatos érdeklődését kívánja feltárni. A K.2. sorszám alatti kérdés a vizsgálati személy saját megítélése szerinti tájékozottságát vizsgálja. A K.3. sorszám alatti kérdés a vizsgálati személy információszerzési csatornáját térképezi fel. 41 A K.7. sorszám alatti kérdések. 82



függések, hanem a szakmai ismeretek vonatkozásában is vizsgálni kívántam. Érdekelt, hogy a jogrend megítélése miként változik az iskolai előmenetel során. A bűnözéshez fűződő tulajdonítási elméleteket hat kérdésblokk segítségével mértem42. Kérdéscsoportok alkalmazásával vizsgáltam, hogy a megkérdezettek milyen okoknak tulajdonítják magát a bűnö-

42

A bűnözésre vonatkozó konkrét kérdéseket a K.8. sorszám alatti kérdés vezeti be, amely vizuális analóg skála alkalmazásával egyértelmű állásfoglalásra készteti a vizsgálati személyt, hogy a bűnözés kialakulását elsősorban társadalmi vagy egyéni okoknak tulajdonítja. A K.9. sorszámú kérdésblokk az elővizsgálatok során – az alapvizsgálathoz hasonló minta alapján – (kvalitatív tartalomelemzéssel megállapított) tizenkét bűnözési ok rangsorolását kéri. A K.10. sorszámú kérdések ugyancsak rangsorolást kérnek, de nem okok, hanem bűncselekmények rangsorolását, megnyilatkoztatva a válaszadót, hogy szerinte a legnagyobb valószínűséggel öt bűncselekmény közül melyik bűncselekmény áldozatává válhat. A kérdőívben megadott delictumok mellett lehetőséget adtam arra, hogy a vizsgálati személy szabadon, további bűncselekményt jelöljön meg, amely megítélése szerint közvetlenül veszélyeztetheti. A K.11. sorszám alatti kérdéscsoport tíz olyan állítást tartalmaz, amely egy-egy bűnözési elmélet jellemzőit fogalmazza meg. Az állítások elfogadása vagy elutasítása feltárja a vizsgálati személyek implicit bűnözési elméleteit. A K.12. sorszám alatti kérdésblokk öt olyan állítást tartalmaz, amely a bűnmegelőzés meghatározott módjára utal. A kérdéscsoport bekerülését indokolta, hogy a szakirodalom szerint a vizsgálati személyek politikai beállítottságuktól függően más és más bűnmegelőzési módokat részesítenek előnyben. A K.12. sorszám alatti kérdések válaszai várhatóan a K.4. és K.6. sorszám alatti kérdésekre adott beállítottsági válaszokkal korrelálnak. A K.13. sorszámú kérdéscsoport a vizsgálati személyek konkrét bűncselekményekkel kapcsolatos tárgyi ismereteit vizsgálja. A kérdések feltevését indokolta a szakirodalom azon feltevése, hogy az embereknek gyakran téves feltételezéseik vannak egy-egy társadalmi jelenséggel, így a bűnözéssel kapcsolatban is. 83



zést, mennyire érzik magukat biztonságban, a bűnözéssel kapcsolatos elképzeléseik hova sorolhatók43, vagyis hogy az általuk vallott nézetek hátterében milyen tudományos elméletek állhatnak, milyen elképzeléseik vannak a bűnmegelőzéssel kapcsolatban, és mennyire tájékozottak a bűnözési statisztikák kérdésében. Ezen változók mérésével igyekeztem a bűnözéssel kapcsolatos oktulajdonítási elméletek dimenzióját operacionalizálni. A dimenzió felépítése során vizsgált mutatók töltötték be a kutatásban a függő változó szerepét. Elsősorban azt vizsgáltam, hogy e változók heterogenitásából mennyit képesek megmagyarázni a kérdőívbe beépített független változók, vagyis a közéleti tájékozottság, a politikai beállítottság, a jogrendhez fűződő viszony és a demográfiai változók. A kérdőív 14–20 sorszám alatti kérdései44 a társadalmi és demográfiai változókat tárták fel, többek között a vizsgálati személyek nemét, életkorát, lakóhelyét, anyagi körülményeit, családi állapotát és első vagy második értelmiségi generációs voltát. A minta sajátosságára tekintettel kíváncsi voltam arra, hogy a megkérdezett joghallgatók közül hányan kívánnak tanulmányaik befejezése után jogi pályán maradni.45 4.4.2. Elővizsgálatok Korábban már utaltam rá, hogy a kérdőív elkészítése során két kérdéscsoport (K.5. és a K.9.) kialakításának okán elővizsgálatokat végeztem, amelyeknek fő funkciója a kutatási kérdések érvényességének biztosí-

43

A kutatás szempontjából a diákok implicit elméleteinek a tudományos elméletek segítségével történő azonosítása és lehetőség szerinti csoportosítása elsődleges fontosságú volt. 44 Nem (K.14.), életkor, lakhely (K.15.), anyagi helyzet (K.16.), családi állapot (K.17.), szülők iskolai végzettsége (K.19.) és a szülők foglalkozása (K.20.). 45 Ezt fogalmazta meg a K.18. sorszám alatti kérdés. 84



tása volt. Az elővizsgálatok kérdőíveit és azok feldolgozási táblázatait a 2–6. számú Melléklet tartalmazza. Az elővizsgálatok menete az alábbiakban foglalható össze. A kérdőív második kérdése azt mérte, hogy a vizsgálati személyek mennyire érezték magukat tájékozottnak a mindennapi élet eseményeit illetően. Az ötödik kérdéscsoport ezt a szubjektív tájékozottságot ellenőrizte, mégpedig közéleti kérdésekre adott válaszokkal való egybevetés útján. Az ötödik kérdésblokk kialakításához elővizsgálatot végeztem. Az alkotmányos alapismereteket a középiskolákban oktatják, így az elővizsgálati kérdőív46 kérdéseinek többségét e tananyagból merítettem. Ez az elővizsgálati kérdőív 17 kérdést tartalmazott, amelyet egy tágabb, 50 kérdést felölelő listából szűkítettem le az átlagos tudásszintnek megfelelően. Ezt a kérdőívet egy 58 fős minta válaszolta meg. A minta érettségi utáni, ún. menedzserképzésben részt vevő tanulókból került kiválasztásra. A kérdésekre47 adott helyes válaszokat egy-egy ponttal jelöltem, ha valaki minden kérdésre jól válaszolt, akkor összesen 17 pontot érhetett el. A kifejtős kérdések megválaszolásának értékelése a szubjektív torzítás veszélyével járt, de a megoldási kulcs alapján az 50%-ban helyesnek ítélt válaszokat még elfogadtam. A minta résztvevői 0–13 pontot értek el, amely alapján a válaszadókat három csoportba soroltam. Az alsó harmadba kerültek 16-an, akik 0–7 pont közé estek, a középső harmadban 19-en voltak, akiknek pontszáma 8–9 pont között volt, míg a felső harmad 23 válaszadót foglalt magában, akik 9–13 pont között adtak helyes választ. Az alsó és a felső harmad kérdésekre adott válaszai alapján azokat a kérdéseket emeltem ki, amelyekre az alsó harmad általában nem, míg a felső harmad tagjai általában tudtak válaszolni. Azt feltételeztem, hogy az így

46 47

Lásd 2. számú melléklet. Ebben a kérdőívben nyitott és zárt kérdéseket egyaránt alkalmaztam. 85



kiválasztott kérdések nagy valószínűséggel mérik a közéleti tájékozottságot, ezért ez a három,48 amelyekre a többség jól válaszolt, valamint két olyan kérdés49, amelyekre csak kevesen tudtak válaszolni, azaz összesen öt került az alap kérdőív ötödik pontjába. A kérdőív kilencedik kérdése tizenkét, bűncselekmény elkövetéséhez vezető okot sorol fel, amelyeknek a rangsorolását kértem a vizsgálati személyektől. A bűncselekményi okok kialakításának két lehetséges módja volt: • az egyik az, hogy az egyes kategóriák egy előzetes elméleti (kriminológiai) feltevés alapján kerülnek kialakításra; • a másik pedig, hogy azokat előzetes vizsgálat keretében, nyitott kérdésre adott válaszokból – kvalitatív tartalomelemzés útján – alakítom ki. A vizsgálat során a második megoldást alkalmaztam, mégpedig egy 100 fős mintát nyilatkoztattam arról, hogy mit tekintenek a bűnözés okainak. A 100 fős mintából 51-en véletlenszerű kiválasztás után, elektronikus úton válaszoltak a feltett kérdésre50 úgy, hogy közben rangsorolták is az általuk megadott bűnözési okokat. A minta fennmaradó része, 49 fő felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatának hallgatója volt, aki a kérdésre51 közvetlenül írásban válaszolt, a bűnözési okokat azonban nem rangsorolta, hanem rövid fogalmazást készített a bűncselekmények elkövetésével kapcsolatban. A rangsorolást esetükben úgy végeztem el, hogy meghatároztam az adott ok helyét a fogalmazáson belül. A két részminta válaszait táblázatban foglaltam össze, amelynek soraiban a válaszadókat tüntettem fel egytől százig,

48

Lásd K.5., K.9/a. és K.11. sorszám alatti kérdések. (A 2. számú mellékletben.) 49 Lásd K.7. és K.17. sorszám alatti kérdések. (A 2. számú mellékletben.) 50 Lásd 3. számú melléklet. 51 Lásd 4. számú melléklet. 86



míg az oszlopokban a válaszok szerepeltek egytől tizenegyig. Természetesen a válaszok száma vizsgálati személyenként változott. A szubjektív torzítás lehetősége itt is adott volt, amikor a kérdőív szabadon megfogalmazott válaszaihoz hozzárendeltem a bűnözés okaira vonatkozó megállapításokat, azonban minden esetben igyekeztem a vizsgálati személyek válaszait szó szerint feltüntetni a táblázatban. A válaszok Excel-táblába történő kiírása után a megfigyelt válasz elemek alapján részletes kódutasítást52 készítettem. Ezt követte az elsődleges kódolás, amikor a kódutasítás alapján az egyes válasz elemeket számmal jelöltem, majd ezen kódadatok Excel-táblába való bevitelére került sor. A másodlagos kódolást, vagyis kódösszevonást a részletes kódok tartalmi vagy elméleti hasonlósága alapján végeztem el, mégpedig automatikusan SPSS újrakódoló paranccsal. A másodlagos kódolás elméleti alapját a bűnözés okairól szóló kriminológiai ismeretanyag53 adta. A kódolás eredménye egy kódösszevonási táblázat54 lett, amelyet rendezve megkaptam a végleges kódlistát55. Az adatfeldolgozás következő szakaszában gyakorisági táblát56 készítettem az összevont kódokra, a teljes és a két részminta alapján. Az adatválogatás kétféleképpen történt: egyrészt az összes válaszra, másrészt mindenkinek csak az először említett válaszára. A táblázat kétféle százalékos számítást tartalmaz, egyfelől az összes válaszadó számához, másfelől az összes válasz számához viszonyítva. A kapott kódszázalékok nagyságrendje szerint került kialakításra a ranglista, amely alapját képezte az alapkérdőív kilencedik kérdésében szereplő tizenkét bűnözési oknak, amelyeket egyértelműen, a mindennapi szóhasználatnak megfelelően fogalmaztam meg.

52

Lásd 5. számú melléklet. Lásd 8. fejezet, 3. és 4. számú ábra. 54 Lásd 5. számú melléklet. 55 Lásd 5. számú melléklet. 56 Lásd 6. számú melléklet. 53

87



4.4.3. A fővizsgálati adatfelvétel körülményei A lekérdezések alapján azt lehet mondani, hogy a kérdőívvel kapcsolatban nem merült fel semmilyen érthetőségi probléma57. Fontos azt is megjegyezni, hogy a felvett kérdőívek névtelenek voltak, semmi olyan információt nem tartalmaztak, amellyel azonosítani lehetne a megkérdezetteket. A mintába került személyek ellenszolgáltatás nélkül vettek részt a kutatásban, továbbá biztosítottam számukra a válaszadás önkéntes lehetőségét, így minden megkérdezettnek lehetősége volt a részvétel teljes vagy részleges megtagadására. Végeredményben a mintaválasztást követően sikeresen megtörtént a két vizsgálati minta előállítása. Ezt a következő fejezetben ismertetem. A kérdőívek feldolgozását és a kutatás további menetét „A kutatási eredmények elemzése” című fejezetben tárgyalom részletesen.

4.5. A mintavétel és a mintavételi keret Vizsgálatomat az Eötvös Loránd Tudományegyetem elsőéves és a Károli Gáspár Református Egyetem ötödéves joghallgatóinak körében végeztem el. A mintaválasztás kapcsán fontosnak tartom kiemelni, hogy a két minta, amelyet összehasonlítok, bizonyos szempontból eltér egymástól. Almintáimat két eltérő közegből, két különböző felsőoktatási intézmény diákjaiból alakítottam ki. Annak érdekében, hogy a diákok közötti különbségek vizsgálata során az eltérések ne ebből a sajátos-

57

88

Egy eset kivételt képez az állítás alól. A kérdőívben alkalmazott vizuális analóg skála esetében merültek fel érthetőségi kérdések.



ságból adódjanak, több olyan magyarázó változót58 is beépítettem a modellbe, amelyek amellett, hogy érvényes ok-okozati kapcsolatok alkotói lehetnek, biztosítják a minta kontrollálhatóságát is. Annak tehát jelentősége lehet, hogy eltérő társadalmi háttérrel rendelkező csoportok jelentkeznek egyik, illetve másik felsőoktatási intézménybe, de az eredmények értékelésénél ezt a szempontot is figyelembe vettem. A jogi képzés jellege és annak esetleges minőségbeli eltérése nem volt releváns a vizsgálat szempontjából, mivel az elsőévesek az egyetemi tanulmányaikat a kérdőív felvételekor kezdték meg. A kutatás során 250 főt kérdeztem meg, a minta egy 150 és egy 100 fős részmintára tagolódott. Az első minta a bűnözés vizsgálatának szempontjából laikusnak minősíthető, az egyetemi tanulmányaikat éppen most kezdő elsőéves joghallgatókból állt. A második részmintába pedig a „félszakértőként” definiált ötödéves joghallgatók kerültek. Az utóbbi csoport tagjai – az elsőéves hallgatókkal szemben – már elsajátították a jogi és kriminológiai ismeretek szélesebb körét, és emellett egy életpályához való szorosabb elkötelezettséget is feltételeztem a részükről. A mintaválasztást egy tartalmi és egy gyakorlati szempont együttesen határozta meg. Az előbbi alapján a joggal és a jogtudománnyal való kapcsolat, tehát a vizsgálati személyek érdeklődése, az utóbbi alapján pedig egy módszertanilag helyes és egyúttal a gyakorlatban kivitelezhető vizsgálat elvégzése határolta be a kutatás kereteit. Lehetőségeim korlátozottak voltak, így nem törekedtem arra, hogy a vizsgált területet maradéktalanul reprezentáló mintát hozzak létre. Ehhez fűződően meg kell említeni, hogy kutatás során két tipikus hiba jelentkezhet. (Rudas, 1998) Az egyik a nem mintavételi, a másik a min-

58

Politikai beállítottság, közéleti tájékozottság, jogrendhez fűződő viszony és a korábban felsorolt személyi, illetve demográfiai változók. 89



tavételi hiba59. Az első típusnál az információvesztés abból ered, hogy az emberek véleményét csak korlátozott mértékben lehet megismerni, a felhasznált módszerekkel nem mindig lehet a vizsgálat tárgyát maradéktalanul felderíteni. Ennek kiküszöbölésére, a kutatás érvényességének növelése érdekében a megfelelő mérőeszköz kiválasztása és a pontos, részletes operacionalizálás lehet a megoldás. A másik hibatípus attól függ, hogy a mintába bekerültek véleménye mennyire tér el a teljes populáció véleményétől. Minél nagyobb a mintavételi hiba, annál kisebb lesz a kutatás megbízhatósága60. A fentiek ismeretében fontos megjegyezni, hogy a tárgyalt kutatás – általánosíthatósági és reprezentativitási korlátai miatt – nem elégséges egy társadalomtudományilag érvényes modell megalkotásához61. Ennek tudatában az volt a célom, hogy a vizsgált területen olyan összefüggéseket és általánosságokat állapítsak meg, amelyek elegendőek egy modellvázlat kialakításához, és melyek a későbbiekben megalapozhatnak egy szélesebb körű mintán végzett tudományos vizsgálódást is. A mintavételi keretet tehát az előzőekben említett két felsőoktatási intézmény jogi karán tanuló első-, illetve ötödéves, nappali tagozatos hallgatók szolgáltatták. A két minta kialakítása során egyszerűen el59

Ezen két hibatípus nagysága nem számszerűsíthető, ezért mindig az alkalmazott módszerrel kell arra törekedni, hogy kiküszöböljük őket. (Rudas, 1998) 60 Megbízhatóság: egy kutatás annál inkább megbízható, minél kevésbé esetleges az eredménye. A megbízhatóság akkor nagy, ha egy megismételt kutatás eredményei nagy valószínűséggel azonosak lesznek az eredeti kutatással. (Babbie, 1998) 61 A legfőbb korlát, hogy egyszerűen elérhető alanyokra hagyatkozó mintavételt alkalmaztam. Ezt a módszert a társadalomtudományi kutatások során gyakran alkalmazzák, kifejezetten alkalmas elővizsgálatok elvégzésére, illetve kérdőívek tesztelésére is. Az általánosíthatóság és a reprezentativitás tekintetében azonban egy ilyen mintavételi eljárás során már nagyon óvatosnak kell lenni. (Babbie, 1998) 90



érhető alanyokra hagyatkozó mintavételt alkalmaztam. Az elsőévesek esetében szemináriumon részt vevő diákok kerültek be a mintába, az ötödéves diákok pedig egyetemi előadás után töltötték ki a kérdőívet. A kutatás megbízhatóságát a mintába bekerültek teljes körű lekérdezésével igyekeztem növelni. Azt korábban már említettem, hogy a minta nem volt reprezentatív, így a kutatásból levont következtetések nem általánosíthatóak a magyar joghallgatókra általában, csak a vizsgált csoportra; ugyanakkor rámutatnak olyan tendenciákra, amelyek érvényességét egy nagyobb, reprezentatív mintán végzett kutatás során lehetne ellenőrizni.

4.6. Az adatok feldolgozásának módszere és a főbb elemzési szempontok A vizsgálatban mind kvalitatív, mind kvantitatív kutatási módszereket alkalmaztam. Az elővizsgálatok során a nyitott kérdésre adott válaszokból kvalitatív tartalomelemzéssel állapítottam meg az attribúciós tartalmakat. A kérdőív összeállításánál az említett dimenziókat a kutatás érvényességének megalapozása érdekében operacionalizáltam. A függő változók meghatározásánál fontosnak tartottam, hogy az attribúciós ítéletek sokszínű mintázata jelenjen meg. Egy ilyen kutatás során a statisztikai eljárások alkalmazása a munka szerves részét képezi. A statisztika eszközt ad a kezünkbe, hogy a kutatási kérdéseinket a lehető legbiztosabb módon megválaszoljuk. Az adatok statisztikai feldolgozása az SPSS 15 programcsomag felhasználásával történt, rögzítése Excel-táblába került a nyílt kérdések kódolása után, majd az SPSS-szel folytatódott az adatelőkészítés. A kérdésekből származó adatok a statisztikai programban – a kérdőíven való azonosítás alapján – kaptak változó neveket, változó címkéket és ahol lehetett, értékcímkéket. Az adatrögzítés ellenőrzése és 91



az adatanomáliák felderítése a program feltételvizsgáló parancsaival történt, így a szükséges adatjavítás után készült el az alapadat fájl. Az alapadatokból transzformált változókat is készítettem. Ezek többnyire csoportosító és aggregált változók voltak. Ezek után először leíró statisztikai táblákat alkottam minden kérdésről. A matematikai-statisztikai elemzésekhez egy- és többváltozós szignifikancia-próbák, T-próbák, KHI2-próbák, korrelációk számításával kezdtem. Mélyebb összefüggések vizsgálatához többváltozós módszerek: variancia-analízis, faktoranalízis került alkalmazásra. Az eredmények szemléletesebb megjelenítéséhez táblázatokat is készítettem. Az adatok elemzése során az SPSS 15 program segítségével nagy mennyiségű statisztikát tudtam létrehozni a különböző változók mentén, választ adva mind a feltáró, mind a célzott kérdésekre. A feltáró elemzések elsősorban a változók eloszlására és együtt járására (korrelációjára) vonatkoztak, de ugyanakkor alapját képezték további célzott statisztikai elemzéseknek is. Az átkódolt, összevont mutatók és alskálák képzése62 során több kérdést is figyelembe vettem. A statisztikai eredmények könnyebb értelmezhetősége miatt már a kérdőív kialakítása során érvényesült az a szempont, hogy az egyes kérdésekre adható válaszoknak megfelelő kódok lehetőleg úgy legyenek kialakítva, hogy az egyre nagyobb számok minél inkább vonatkozzanak a kérdésben megfogalmazott tartalomra. Ugyanez a szempont érvényesült az összevont mutatók, alskálák képzésénél is. Azoknál a kérdéseknél, ahol ez a szempont mégsem teljesült, a statisztikai számítások előtt az adatokat átkódolással megfordítottam, például 3. kérdés. Kivételnek számít ez alól a 9. és 10. kérdés, mivel ezeknél rangsorolniuk kellett a válaszadóknak, ezért

62

92

Az elkészített és a kutatás során felhasznált mutatók a 7. számú mellékletben olvashatóak.



az ezekből az adatokból képzett változók minél kisebbek voltak, annál előbbre való rangsorolást jelentettek. A „mennyire ért egyet” típusú kérdéseknél a kérdőíven eredetileg -2, -1, 1, 2 értékek szerepeltek megjelölhető értékként, ezzel is biztosítva a válaszadó számára a pozitív vagy negatív viszonyulás lehetőségét. Az adatok feldolgozása során az egyetértés mértéke az 1, 2, 3, 4 kódokkal lett kifejezve, így a nagyobb érték ezután is nagyobb egyetértést fejezett ki, és minden egyetértési fokozat 1 ponttal különbözött a szomszédos fokozattól. (Az eredeti -2, -1, 1, 2 skálán a -1 és 1 között a különbség 2 volt.) Az iménti elvek alkalmazása különösen hasznosnak bizonyult például a korrelációk előjelének figyelembevételénél, vagy a középértékeket összehasonlító statisztikai próbák elemzése során kapott eltérések irányának értelmezésekor. Az összevont mutatók nevei ’s’ betűvel kezdődnek, és azzal a kérdésszámmal folytatódnak, amely alapján kiszámítottam őket. Végül minden összevont mutató kategorizált változatát is elkészítettem, azaz – alacsony, közepes, magas – kategóriákat alakítottam ki a mutató eloszlása alapján, így a korrelációk a közönséges kereszttáblák szintjén is megfigyelhetőek voltak.

93

5. A kutatási eredmények elemzése63

5.1. A két vizsgálati csoport demográfiai jellemzői és az egyes kérdésekre adott válaszok százalékos megoszlásai Az elemzés első lépéseként leíró statisztikai táblákat alkottam, ezek a kérdőív kérdéseire kapott válaszok százalékos megoszlásait tartalmazták csoportonként. Az 5.1. számú alfejezetben ezen eloszlásokat vizsgálati csoportonként64 összehasonlítva ismertetem. Ahol értelmezés szempontjából szükséges volt, ott az egyes változók attribútumait összevontam65, és az eloszlásokat ez alapján hasonlítottam össze, ezen elemzések eredményeit az 5.2. számú alfejezet foglalja össze. A vizsgálat adatait táblázatok és diagramok segítségével tettem átláthatóbbá.

63

Ebben a fejezetben az 1. számú mellékletben található kérdőív lekérdezéséből származó adatokat ismertetem. 64 Az elsőéveseknél 150, az ötödéveseknél 100 fő került a mintába. 65 Egyes változókat a könnyebb értelmezhetőség és interpretálhatóság érdekében átkódoltam, a legtöbb esetben kódösszevonásokat alkalmaztam. Ahol ilyen változtatás történt, ott azokat lábjegyzetben feltüntetem. 94



5.1.1. Demográfiai, személyi adatok Az elsőéves egyetemisták mintájának alapján megállapítható volt, hogy a férfiak a minta 40%-át, míg a nők 60%-át tették ki66 (N=150)67. A válaszadók átlagéletkora 19 év, 94%-uknak életkora68 18 és 20 év között volt (N=147), többségük (65%) eltartott családtagnak69 mondta magát (N=145). Az ötödéves egyetemisták esetében a férfiak és nők aránya 46% és 54% volt a nők javára (N=97). A diákok túlnyomó többségének (91%) életkora 22 és 25 év közötti volt (N=97). Az átlag itt 24 év volt. Ennek a csoportnak a tagjai inkább egyedülállónak (53%) mondták magukat (N=91). A két minta a nemek szerint megoszlás tekintetében nem különbözött jelentősen. Az elsőéveseknél a nők számaránya nagyobb volt.

66

A közölt adatok értelmezhetősége érdekében jegyezném meg, hogy az elemzés során a %-os adatok mindig az érvényes válaszadókra vonatkoznak. Olyan esetekben, ahol a nem válaszolók aránya valamilyen okból meghatározó, külön felhívom erre a figyelmet. További fontos megjegyzés, hogy a %-okat kerekítve tüntettem fel. 67 Az „N” minden esetben az adott kérdésre érvényesen válaszolók számát jelöli. 68 Az életkort mérő kérdés nyílt volt, a kapott válaszokat három kategóriába soroltam, hogy jobban érzékeltessem a csoportok közötti különbségeket ezen a téren (lásd 3. számú diagram). 69 A családi állapotot négy kategóriába sorolta a kérdőív (egyedülálló, élettársi kapcsolatban élő, házas és eltartott családtag), az elemzési részben a kérdés függetlenségre vonatkozó jelentését tartottam lényegesnek, így két csoportot alakítottam ki: 1. egyedülálló, 2. nem egyedülálló (lásd 4. és 5. számú diagram). 95



I. évesek – Nemek megoszlása férfi

V. évesek – Nemek megoszlása

nő

férfi

nő

46%

40%

54%

60%

1. diagram. Nemek megoszlása 1.

2. diagram. Nemek megoszlása 2.

Életkori szempontból – a mintaválasztás meghatározásából eredően – a második mintába szignifikánsan magasabb életkorú diákok kerültek. Korcsoportok megoszlása évfolyamonként

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

94%

91%

I. évesek V. évesek

0% 18 – 20 év

9%

6% 0% 21 – 25 év

26 év felett

3. diagram. Korcsoportok megoszlása

96



Az eltérő korosztályokhoz köthető az a megfigyelés is, hogy az első mintába került joghallgatóknak – az ötödévesektől eltérően – csak egy kisebb része tartozott az egyedülálló státuszúak közé, többségük nem egyedülálló70, eltartott családtagnak vallotta magát. A második mintában lényegesen többen vallották magukat függetlennek, hiszen azt a mintát már végzős joghallgatók alkották. I. évesek – Családi státusz egyedülálló

nem egyedülálló 35%

65%

4. diagram. Családi státusz 1.

V. évesek – Családi státusz egyedülálló

nem egyedülálló

47%

53%

5. diagram. Családi státusz 2.

Az elsőéves hallgatók 75%-ának édesapja főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezett (N=144), édesanyjuk esetében (N=145) ez az arány 78% volt71. Az ötödéves fiatalok többségének az előző csoporthoz hasonlóan az édesapja (63%) (N=90) és az édesanyja (N=91)

70

Ebbe a kategóriába tartoztak az eltartott családtagok és a házas-, illetve élettársi kapcsolatban élők is. Az elsőéveseknél házas egy sem volt, élettársi kapcsolatban élőnek 6% vallotta magát. Az ötödéveseknél 3% mondta magáról, hogy házas, 12% pedig azt állította, hogy élettársi kapcsolatban él. 71 A szülők iskolai végzettségét a kérdőív hat kategóriába sorolta (1. általános iskola, 2. szakmunkásképző, 3. szakközépiskola, 4. gimnázium, 5. főiskola, 6. egyetem), ezekből kódösszevonással három kategóriát alakítottam ki 1.–2.=1. alapfokú, 3.–4.=2. középfokú, 5.–6.=3. felsőfokú (lásd 6. és 7. számú diagram). 97



(57%) is főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezett (lásd 6. és 7. számú diagram). Eltérést mutatott, hogy az elsőévesek szülei között nagyobb volt a felsőfokú végzettségűek aránya. Édesanyja legmagasabb iskolai

Édesapja legmagasabb iskolai

végzettsége

végzettsége 80%

75%

70% 60%

90%

63%

35%

40%

30%

0%

57%

50%

40%

10%

70% 60%

50%

20%

78%

80%

15%

19% 22%

30% 20%

6% alapfokú

10%

középfokú

felsőfokú

6. diagram. Édesapja iskolai végzettsége

0%

3% 8% alapfokú

19%

középfokú

felsőfokú

I. évesek

V. évesek

7. diagram. Édesanyja iskolai végzettsége

A két részminta nem ugyanazon a felsőoktatási intézményen belül került kialakításra, az eltérés magyarázatakor ezt is figyelembe kell venni. Ennek kutatásom szempontjából két okból lehet jelentősége. Egyfelől az egyes intézmények eltérő értékeket képviselnek a társadalomban, így eltérő célcsoportokat köthetnek magukhoz, és ebből eredően az olyan dimenziók vizsgálatánál, mint az iskolai végzettség, foglalkozás vagy az anyagi helyzet, csoportonkénti eltérések lesznek megfigyelhetőek. Másfelől egy ilyen összehasonlító elemzésnél azzal is számolni kell, hogy az adott intézmények szerkezete, arculata és szellemisége meghatározza az intézménybe kerülő hallgatók inspirációját és annak kibontakozását lehetővé tevő körülményeket is. A szülők iskolai végzettségbeli különbségénél az első eset megállapításait szükséges számításba venni. A továbbiakban a két csoport közötti el-

98



térések magyarázatánál a fenti megállapításokat adottnak veszem, és csak az egyéb, magyarázó erővel bíró tényezőket sorolom fel. A mintákban a szülők foglalkozását értelmiségi, vállalkozó, szakvagy szakképesítés nélküli munkás és egyéb kategóriába72 soroltam. Az elsőéveseknél az apák (N=137) és az anyák (N=142) esetében a túlnyomó többséget (59% és 62%) az értelmiségi kategóriába lehetett sorolni. Ehhez képest az ötödéveseknél az apáknak (N=75) csak 49%-a, az anyáknak (N=78) pedig csak az 55%-a került ebbe a típusba (lásd 2. számú táblázat). A második mintánál az értelmiségi foglalkozás a szülők körében kevésbé, a szakvagy szakképesítés nélküli munka inkább jellemző volt. Az eltérések hátterében itt a korábban már említett iskolai végzettségbeli különbségek állhatnak. I. évesek

V. évesek

Édesapja foglalkozása (N=137) (N=75) értelmiségi

59%

49%

vállalkozó

15%

9%

szakvagy szakképesítés nélküli munkás

9%

23%

egyéb

17%

19%

Édesanyja foglalkozása (N=142) (N=78) értelmiségi

62%

55%

vállalkozó

9%

6%

szakvagy szakképesítés nélküli munkás

22%

29%

egyéb

8%

10%

2. táblázat. A szülők foglalkozása

72

Az idevonatkozó kérdést nyílt formában tettem fel, az említett kategóriákat a lekérdezés után alakítottam ki. 99



Az első csoport válaszadói közül 43% Budapesten született (N=150), valamint 65%-uknak (N=150) a jelenlegi lakóhelye is ott van73. A második csoportban a megkérdezettek több mint fele (52%) született Budapesten (N=100), 63%-uk jelenleg is a fővárosban él (N=100). Mindkét mintánál meghatározó volt a fővárosi kötődés (lásd 3. számú táblázat). I. évesek (N=150)

V. évesek (N=100)

Születési hely Budapest

43%

52%

Vidék

57%

48%

Budapest

65%

63%

Vidék

35%

37%

Lakóhely

3. táblázat. Születési és lakóhely

Az elsőéveseknél a fővárosban és a vidéken lakók között is a nők voltak többségben, az ötödéveseknél a férfi-nő arány Budapest tekintetében kiegyenlített volt, vidéken itt is női többség volt megfigyelhető, összességében ez utalhat a jogi pálya fokozatos elnőiesedésére is (lásd 1. számú ábra). A jövedelmi helyzet vizsgálata74 során kiderült, hogy az elsőévesek többségének (48%) a családjában az egy főre jutó nettó jövede-

73

A születési és a lakóhelyre vonatkozó kérdés is nyílt formában szerepelt a kérdőívben, mivel a vizsgálatom két fővárosi egyetem diákjaival foglalkozott, ezért két kategóriát alakítottam ki mindkét esetben: 1. budapesti születési, illetve lakóhely, 2. vidéki születési, illetve lakóhely (lásd 3. számú táblázat). 74 Az egy főre jutó havi nettó jövedelmet kilenc jövedelmi kategória mérte, ezt az elemzés során három csoportba soroltam (lásd 4. számú táblázat). 100



100 80

Neme férfi nő

60 40 20 0

Budapest

Vidék Lakhely

s

éve s I.

e V. év

Alminta

1. ábra. A nemek megoszlása lakhely szerint

lem 60 ezer forint és 150 ezer forint közé esett (N=141)75. Ebben a csoportban (N=149) a legtöbb válaszadó (53%) úgy ítélte meg, hogy családjának anyagi helyzete76 átlagos vagy jobb az ország lakosainak többségéhez viszonyítva. Ez a kérdés a vagyoni helyzet szubjektív megítélésre vonatkozott. Az elsőévesekről az is elmondható, hogy túlnyomó többségüknek (N=144) (90%) a háztartásában 3 és 5 fő közötti volt a létszám.

75

Az egy főre jutó nettó jövedelem kérdésénél az elsőéveseknél 6%-os, az ötödéveseknél pedig 15%-os volt a válaszmegtagadók aránya. K.16./b. Itt is kiemelném a jelölés magyarázatát: K.x.y. = az „x” a kérdésblokk sorszámát, az „y” a kérdésblokkon belüli állítást/kérdést jelöli. Jelen esetben a 16. számú kérdésblokk „b” kérdéséről van szó. (A vonatkozó kérdőív az 1. számú mellékletben megtekinthető.) 76 A szubjektív anyagi elégedettséget öt kategóriával (1. sokkal rosszabb, 2. rosszabb, 3. átlagos, 4. jobb, 5. sokkal jobb) mértem, ezeket az elemzés során két kategóriára bontottam aszerint, hogy a megkérdezett átlagosnak vagy rosszabbnak (1.–3.=1.), illetve jobbnak (4.–5.=2.) látja-e anyagi körülményeit (lásd 4. számú táblázat). 101



Az ötödéveseknél (N=85) a diákok legnagyobb csoportjának (44%) az egy főre jutó havi nettó jövedelme szintén 60 és 150 ezer forintos kategóriába esett. Az anyagi helyzet szubjektív megítélése alapján az látszott, hogy a válaszadók többsége (N=96) (55%) átlagosnak vagy rosszabbnak ítélte saját helyzetét az ország lakosainak többségéhez viszonyítva. Ezen hallgatók (N=92) több mint háromnegyede (78%) olyan háztartásban él, ahol 3 és 5 fő közötti az együtt élők létszáma (lásd 4. számú táblázat). Az anyagi helyzetüket az ötödévesek lényegesen rosszabbnak ítélték az elsőévesekhez képest. Ezt az önálló életkezdés során tapasztalható nehézségek indokolhatják, amelyek az ő életüket inkább meghatározzák. I. évesek

V. évesek

egy főre jutó nettó jövedelem (N=141) (N=85) 60 ezer forint alatt

13%

25%

60 és 150 ezer forint között

48%

44%

150 ezer forint felett

39%

31%

anyagi helyzet szubjektív megítélése (N=149) (N=96) jobb anyagi helyzet

53%

45%

átlagos vagy rosszabb anyagi helyzet

47%

55%

hányan élnek egy háztartásban (N=144) (N=92) 1-2 fő

6%

21%

3-5 fő

90%

78%

4%

1%

5-nél többen

4. táblázat. Vagyoni helyzet

A jövőkép vizsgálata alapján látszott, hogy az elsőévesek (N=150) közül 42% még nem döntötte el, hogy az egyetem befejezése után jogászi életpályán kíván-e maradni, 7% pedig már most, az egyetemi tanulmányok kezdetén elutasította a jogászi hivatást. A hallgatók közel fele (51%) rendelkezett csak határozott jogászi pályacéllal.

102



A második mintára (N=100) inkább jellemzőbb volt az egyetem utáni jogi élethivatás választása. Az ötödévesek között többen (57%) nyilatkoztak úgy, hogy a tanulmányaikat követően jogi pályán kívánnak elhelyezkedni. Ebben a csoportban kevesebben voltak (36%), akik még nem döntöttek a kérdést illetően. Azt is meg kell jegyezni, hogy az elsőévesekhez képest ugyanakkora volt (7%) a jogi pályát egyértelműen elutasítók csoportja (lásd 8. és 9. számú diagram). I. évesek – Jövőkép

V. évesek – Jövőkép 36%

42%

51%

7%

57% 7%

jogászi pályán marad

jogászi pályán marad

elutasítja a jogászi pályát

elutasítja a jogászi pályát

még nem döntött

még nem döntött

8. diagram. Jövőkép 1.

9. diagram. Jövőkép 2.

A 2. számú ábráról leolvasható, hogy a szülők iskolai végzettsége együttesen nem volt jelentős hatással a joghallgatók döntésére a kérdést illetően. Ahol mindkét szülő gimnáziumi vagy egyetemi végzettségű volt, ott a diákok többsége úgy nyilatkozott, hogy jogászi pályán kíván maradni az egyetem elvégzése után. Az ábráról továbbá kimutatható az apa iskolai végzettségének befolyásoló szerepe. Látható, hogy ahol az édesapa egyetemi végzettséggel rendelkezik, ott az édesanya végzettségétől függetlenül a hallgatók többsége a jogászi életpályát választotta. Fordított esetben, az édesanyák végzettségét vizsgálva az előbbi megfigyelés csak akkor tapasztalható, ha az édesapa is felső-

103



fokú végzettséggel rendelkezik, a többi esetben a jogászi pályát elutasítók vannak többségben. Ez utóbbi megfigyelés megismétlődik még egy esetben, amikor mindkét szülőnek gimnáziumi végzettsége van. rK18. Tanulmányainak befejezése után jogászi életpályán kíván-e maradni és ilyen munkakörben elhelyezkedni?

50 40 30 20 10 0

eg

tem

fői sk r ola leg K19 ma _1. É g vé asa de gz bb sa p ett sé isko ja ge la i

tem

ye

ye

eg ola

yja i an kola s e s Éd b i 2. sab ége _ 19 a tts rK mag gze é leg v sk

gim

ná

ziu

m

gi

m

ziu

á mn

fői

nem vagy nem döntött igen 2. ábra. A szülők iskolai végzettségének hatása a jövőképre

104



5.1.2. A közélet iránti érdeklődés, tájékozottság és információszerzés gyakorisága Az első csoportban nem volt olyan személy, akit a közéleti témák77 ne érdekeltek volna. A diákok (N=150) nyitottságát jellemezte, hogy 91%ukat kifejezetten érdekelték a közélet ügyei. Ez az arány a második minta esetében (N=100) is hasonlóan magas (86%) volt (lásd 10. és 11. számú diagram). I. évesek – Közéleti érdeklődés érdeklődő

nem érdeklődő

9%

V. évesek – Közéleti érdeklődés érdeklődő

nem érdeklődő

14%

86% 91%

10. diagram. Apátia mértéke 1.

11. diagram. Apátia mértéke 2.

A szubjektív tájékozottság megítélése78 alapján elmondható, hogy az elsőéves hallgatók (N=150) háromnegyede viszonylag (67%) vagy nagyon tájékozottnak (7%) vallotta magát a társadalmi problémákkal kapcsolatos ügyekben (lásd 12. számú diagram). Ennek azonban ellent77

A közéleti érdeklődést mérő kérdés négy kategóriát tartalmazott (1. egyáltalán nem érdekli, 2. kevéssé érdekli, 3. érdekli, 4. nagyon érdekli), amelyekből két kategóriát alakítottam ki: 1.–2.=1. nem érdeklődő, 3.–4.=2. érdeklődő (lásd 10. és 11. számú diagram). 78 A szubjektív közéleti tájékozottságot a kérdőív 4 kategóriába sorolta (1. egyáltalán nem tájékozott, 2. valamelyest tájékozott, 3. tájékozott, 4. nagyon tájékozott), az elemzés során az 1. és a 2. kategóriát összevontam (lásd 12. és 13. számú diagram). 105



mondtak a tényleges ismereteiket felmérő kérdésekre adott válaszaik. Az objektív tájékozottság felméréséből79 kiderült, hogy a mintából (N=150) csak egy személy tudta, hogy ki a jelenlegi legfőbb ügyész, 47%-uk nem tudott különbséget tenni a menekült és a bevándorló között, és csupán 6%-uk tudott teljes választ adni arra, hogy kit illet meg parlamenti választójog ma Magyarországon. Az egyetemisták helyes válaszainak aránya csak két kérdés esetében közelítette, illetve haladta meg az előzetesen vallottat. A diákok 80%-a az Alkotmánybíróságot jelölte meg olyan testületként, amely alkotmányos kontrollt gyakorol az Országgyűlés felett, és 60%-uk a „Visegrádi Négyek” országainak minden tagját fel tudta sorolni. Az első mintához hasonlóan az ötödévesek (N=100) több mint háromnegyede viszonylag (69%) vagy nagyon tájékozottnak (9%) mondta magát (lásd 13. számú diagram). Az ő esetükben (N=100) az objektív tájékozottság mértéke inkább megfelel ennek az aránynak. Nemcsak állították, hanem bizonyították is tájékozottságukat. A megkérdezettek jelentős többsége (86%) tudta, hogy melyik szervezet gyakorol alkotmányos kontrollt az Országgyűlés felett. Közel háromnegyedük (71%) fel tudta sorolni a „Visegrádi Négyek” tagjait, és több mint kétharmaduk (69%) különbséget tudott tenni menekült és bevándorló között. Két kérdés esetében a válaszadók itt is a saját megítélésüknél tájékozatlanabbnak bizonyultak. A diákok több mint fele (54%) nem tudta, ki tölti be jelenleg a legfőbb ügyészi tisztséget, és csak majd minden tizedik hallgató (9%) tudott teljes választ adni arra a kérdésre, hogy kit illet meg parlamenti választójog Magyarországon.

79

106

Az objektív tájékozottságot öt, a közéletre vonatkozó (korábban már részletezett elővizsgálat segítségével kialakított) kérdés mérte (lásd 5. számú táblázat), a kérdésekre adott jó válaszok alapján a válaszadókat három csoportba soroltam (lásd 14. és 15. számú diagram).


Joghallgatók a jogról I. évesek (N=150)

V. évesek (N=100)

Objektív tájékozottság Melyik testület gyakorol alkotmányos kontrollt az országgyűlés felett? jó válasz rossz válasz

80%

86%

20%

14%

Ki jelenleg a legfőbb ügyész? jó válasz

1%

46%

rossz válasz

99%

54%

Mely országok tagjai a „Visegrádi Négyek”-nek? jó válasz

60%

71%

rossz válasz

40%

29%

Mi a különbség a menekült és a bevándorló között? jó válasz

53%

69%

rossz válasz

47%

31%

Kit illet meg parlamenti választójog ma Magyarországon? jó válasz

6%

9%

rossz válasz

94%

91%

5. táblázat. Objektív tájékozottság részletezve

Összességében az ötödévesek tájékozottsága a közéleti kérdésekre adott jó válaszok tekintetében alaposabbnak bizonyult. Ők minden egyes ellenőrző kérdés esetén pontosabb információval rendelkeztek az elsőévesekhez képest (lásd 5. számú táblázat). A szubjektív tájékozottság vonatkozásában mindkét csoportban (az ötödévesek nagyobb arányban) a többség közepesen tájékozottnak mondta magát.

107



I. évesek – Szubjektív tájékozottság

7%

V. évesek – Szubjektív tájékozottság

9%

26%

69%

67% egyáltalán nem vagy valamelyest tájékozott viszonylag tájékozott nagyon tájékozott

12. diagram. Szubjektív tájékozottság 1.

22%

egyáltalán nem vagy valamelyest tájékozott viszonylag tájékozott nagyon tájékozott 13. diagram. Szubjektív tájékozottság 2.

Az objektív tájékozottságot vizsgálva eltérésként tapasztalható, hogy az elsőévesek legnagyobb csoportja a viszonylag, míg az ötödévesek jelentős többsége a nagyon tájékozottak körébe került (lásd 14. és 15. számú diagram). I. évesek – Objektív tájékozottság 30%

V. évesek – Objektív tájékozottság 18%

27%

48%

43%

34%

egyáltalán nem vagy valamelyest tájékozott viszonylag tájékozott nagyon tájékozott

egyáltalán nem vagy valamelyest tájékozott viszonylag tájékozott nagyon tájékozott

14. diagram. Objektív tájékozottság 1.

108

15. diagram. Objektív tájékozottság 2.



A napi információszerzési források80 tekintetében láthatóvá vált, hogy az elsőévesek (N=150) közel kétharmada (65%) naponta vagy hetente országos napilapokból tájékozódott, ezzel szemben helyi napilapot jelentős részük (61%) heti gyakoriságnál ritkábban olvasott. A televíziós csatornák esetében is hasonló volt a helyzet, mivel a válaszadók 94%-a naponta vagy hetente nézett országos televíziós csatornát, a helyi televíziós csatorna esetében ez az arány 19% volt. A közéleti tájékozódás szempontjából kiemelkedő volt az internet szerepe, hiszen a hallgatók jelentős többsége (85%) naponta vagy hetente szerzett információt erről a helyről. A diákok 3,2%-a egyéb információs forrásként a helyi és országos rádiókat jelölte meg. Az ötödéves válaszadókra (N=100) is elsősorban az országos napilapokból (60%), az országos televíziós csatornákból (88%) és az internetről (91%) való tájékozódás volt a jellemző (lásd 6. számú táblázat).

I. évesek (N=150)

V. évesek (N=100)

Milyen gyakran informálódik az alábbi helyekről? országos napilapokból naponta/hetente ritkábban, mint hetente

65%

60%

35%

40%

helyi napilapokból naponta/hetente

39%

27%

ritkábban, mint hetente

61%

73%

országos tévés csatornákból

80

naponta/hetente

94%

88%


6%

12%

A főbb információs csatornák feltérképezése során az információs források használatának gyakoriságát négy csoportra osztottam (1. naponta, 2. hetente, 3. havonta, 4. ritkábban vagy soha), majd ezeket az elemzés során két kategóriába soroltam be: 1.–2.=1. naponta/hetente, 3.–4.=2. ritkábban, mint hetente (lásd 6. és 7. számú táblázat). 109


Joghallgatók a jogról helyi tévés csatornákból

naponta/hetente

19%

28%

81%

72%

naponta/hetente

85%

91%


15%

9%

ritkábban, mint hetente internetről

6. táblázat. Információszerzési csatornák 1.

A vizsgálat szerint a joghallgatók közvetlen emberi kapcsolatai is fontos információszerzési csatornaként működnek. A diákok mindkét csoportjára jellemző volt, hogy a jelentős többségük (85% és 82%) ismerősöktől, barátoktól és kollégáktól naponta vagy hetente informálódott. A családtagok is hasonló szerepet töltöttek be, hiszen az elsőévesek túlnyomó része (84%) ugyanilyen gyakorisággal tájékozódott családtagjaitól a közéleti kérdésekkel kapcsolatban. Ez utóbbi kapcsolat az ötödévesek valamivel kisebb csoportjánál (74%) volt megfigyelhető, feltehetően a korábban említett önállósodási folyamatok és a családtól való eltávolodás miatt (lásd 7. számú táblázat).

I. évesek (N=150)

V. évesek (N=100)

Milyen gyakran informálódik az alábbi helyekről? barátoktól/kollégáktól naponta/hetente

85%

82%


15%

18%

családtagoktól naponta/hetente

84%

74%


16%

26%

7. táblázat. Információszerzési csatornák 2.

110



5.1.3. Politikai beállítottság Az elsőévesek politikai beállítottsága – a vizsgálat a 2007. évi állapotot tükrözi – a szubjektív beállítottság mérése81 alapján, a konzervatív és liberális nézetek dimenziója terén kiegyensúlyozottnak mutatkozott. A hallgatók (N=114) 48%-a konzervatívnak, míg 52%-a liberálisnak vallotta magát. A politikai beállítottság a baloldali-jobboldali dimenzió mentén eltolódott, a válaszadók (N=117) majdnem háromnegyede (74%) inkább jobboldalinak, míg a 26%-uk inkább baloldalinak tekintette magát. Az első csoporttól eltérően a szubjektív politikai beállítottság vizsgálatakor a második mintában (N=53) a megkérdezettek közel kétharmada (62%) konzervatívként nyilatkozott. Ehhez azt is figyelembe kell venni, hogy jelentős volt a válaszmegtagadók száma (47%) ennél a kérdésnél, róluk pedig semmilyen információval nem rendelkeztem, így a többséget konzervatívnak ítélni torzító hatású lehet. Talán azért is, mert a liberális gondolkodásúakra pszichológiai értelemben logikusabb volna a válasz megtagadását feltételezni, mivel ennek a szabadsága adott, míg a konzervatívabb ember esetében felmerülhet az is, hogy ha már megkérdezték, és belekezdett a válaszadásba, akkor már tartania kell magát ahhoz, hogy minden kérdésre válaszol. A politikai attitűdöt illetően a második csoport 7%-a a kérdőívben megjelöltektől eltérően egyéb politikai beállítottságot adott meg. Az eltérő kategóriák és a kicsi elemszám (18 fő) miatt ezen csoportot figyelmen kívül hagytam. A jobb- és baloldaliság vonatkozásában ennél a mintánál (N=55) is egyértelműen (80%) jobboldaliság volt megfigyelhető (lásd 16. és 17. számú diagram).

81

A szubjektív politikai beállítottságot egy-egy, két kategóriából álló kérdés mérte (1.: 1.1. inkább konzervatív, 1.2. inkább liberális, 2.: 2.1. inkább baloldali, 2.2. inkább jobboldali), ezek eredményeit a 16. és 17. számú diagram foglalja össze. 111


100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%


Szubjektív politikai beállítottság

52%

48% I. évesek konzervatív

38%

62%

V. évesek liberális

16. diagram. Szubjektív politikai beállítottság 1.

Szubjektív politikai beállítottság 100% 90% 20% 26% 80% 52% 70% 60% 50% 40% 74% 30% 80% 48% 20% 10% 0% V. évesek I. évesek jobboldali baloldali 17. diagram. Szubjektív politikai beállítottság 2.

A kérdőív 6. sorszámú kérdésblokkjának kérdéseire adott válaszok, vagyis az objektív beállítottsági kérdések82 ellenőrizni kívánták a joghallgatók korábbi szubjektív kijelentéseit. Ez a kérdéscsoport felváltva sorolt fel konzervatív és liberális beállítottság irányába hajló állításokat, a diákok ezekkel vagy egyetértettek, vagy ellenérzésüket fejezték ki. A halálbüntetés visszaállítását kimondottan konzervatív értékeket valló válaszadók által elfogadott megállapításnak tekintettem, ugyanakkor az elsőévesek (N=150) csupán egyharmada (39%) és az ötödévesek (N=100) kevesebb, mint fele (43%) támogatta. Ezek az arányok jóval alatta maradtak a mintákban magukat konzervatívnak valló hallgatók 16. számú diagramnál látható arányának (48%, illetve 62%). Az eltérés értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy például egy katolikus konzervatív nem feltétlenül lehet halálbüntetés-párti, ezért a kérdés ellenőrző hatása nem olyan magától értetődő.

82

112

Az objektív beállítottságot hat kérdés segítségével mértem. A kérdésblokk 4 fokú Likert-skálákból állt (1. határozottan nem ért egyet, 2. inkább nem ért egyet, 3. inkább egyetért, 4. határozottan egyetért), amelyekből az elemzésnél két kategóriát alakítottam ki: 1.–2.=1. nem ért egyet, 3.–4.=2. egyetért (lásd 8. számú táblázat).



Az abortusz betiltását elfogadó kijelentés szintén konzervatív beállítottságot tükrözött volna. Ezt az elsőéves és ötödéves diákok túlnyomó többsége (80% és 87%) elutasította. A marihuána fogyasztásának legalizálása szélsőségesen liberális megközelítése a droghasználatnak, ugyanakkor az elsőéveseknek csak a 13%-a fogadta el ezt, míg jelentős többség (87%) nem értett egyet vele. Ezen kérdésekre adott válaszok tehát nem korreláltak a megkérdezettek szubjektív nyilatkozataival a politikai beállítottságukat illetően. Az első csoport tagjai közül a börtönbüntetés és a bűnmegelőzés, valamint a kiszabott büntetések mértékének növelése és annak vis�szatartó ereje tekintetében a diákok 85%-a úgy vélte, hogy a börtönbüntetés nem oldja meg a bűnözés kérdését. Ezzel szemben 81%-uk állította, hogy a súlyosabb bírósági ítéletek nagyobb visszatartó erővel bírnak. A hallgatók a börtönbüntetés mellett szélesebb társadalmi eszközrendszert tartottak megfelelőnek a bűnözés csökkentése érde kében, de határozottan kiálltak – konzervatív elveket feltételezve – a bírósági ítéletek szigorítása, mint a bűnmegelőzés egyedüli hatékony módja mellett. Ezek az összefüggések az ötödévesek mintájában is megismétlődtek. Ott a megkérdezettek háromnegyede (73%) gondolta, hogy a súlyosabb bírósági ítéletek nagyobb visszatartó erővel bírnak, de a többségük (73%) azzal is egyetértett, hogy a börtönbüntetés önmagában nem megoldás. A szociális támogatások növelése elsősorban baloldali értékek megvalósulását jelzi, ezért az volt a feltételezésem, hogy a bűnözés mértékének csökkentése és a szociális támogatások növelésének ös�szekapcsolása ugyancsak baloldali beállítottságot tükröz. A magukat baloldalinak valló elsőéves fiatalok 26%-os arányát meghaladóan a hallgatók 35%-a értett egyet ezzel a megállapítással. Az ötödéveseknél ezt az állítást 29% fogadta el, ami szintén többnek bizonyult a magukat baloldalinak vallók 20%-os arányánál (lásd 17. számú diagram és 8. számú táblázat).

113


Joghallgatók a jogról I. évesek (N=150)

V. évesek (N=100)

Objektív politikai beállítottság A börtönbüntetés nem oldja meg a bűnözés kérdését. (liberális) egyetért

85%

73%

nem ért egyet

15%

27%

Az abortuszt be kellene tiltani. (konzervatív) egyetért

20%

13%

nem ért egyet

80%

87%

A halálbüntetést vissza kellene állítani. (konzervatív) egyetért

39%

43%

nem ért egyet

61%

57%

A szociális támogatások növelése csökkentené a bűnözést. (liberális) egyetért

35%

29%

nem ért egyet

65%

71%

A súlyosabb bírósági ítéletek visszatartó ereje nagyobb lenne. (konzervatív) egyetért

81%

73%

nem ért egyet

19%

27%

A marihuána fogyasztását legalizálni kellene. (liberális) egyetért

13%

33%

nem ért egyet

87%

67%

8. táblázat. Objektív politikai beállítottság

Összességében az objektív beállítottság mérése a szubjektív eredményektől sok esetben eltérő eredményeket hozott. Láthatóvá vált, hogy az előzetes értéknyilvánításhoz képest a diákok kevésbé következetesek. Feltételezhető, hogy az egyes kérdésekre adott válaszaik hátterében az adott politikai beállítódás mellett egyéb tényezők is szerepet játszanak. Az, hogy valaki magát egy politikai eszmerendszer hívének vallja, nem jelenti azt, hogy az eszmerendszerhez köthető egyes kérdések tekintetében homogén álláspontot képvisel. Jól tükrözi ezt az abortusz betiltásával kapcsolatos kérdés, amely mind a liberális, mind a konzervatív válaszadók körében elutasításra talált. Ennél a kérdésnél a válaszadók politikai beállítottságánál a megkérdezettek neme 114



meghatározóbbnak bizonyult. Mindkét mintában az abortuszt támogatók túlnyomó többsége (66%-a) férfi volt. 5.1.4. A jogrendszer és az igazságszolgáltatás megítélése A hazai jogrendszert illetően a joghallgatók jelentős része negatív megállapításokat tett, ezeket a jogrendszeri elégedettségi kérdésekre83 adott válaszok fejezték ki. A jogrendszer és igazságszolgáltatás kritikus minősítése talán magyarázatot adhat a válaszadók jogi pálya iránti visszafogott elkötelezettségére (lásd 8. és 9. számú diagram). Az elsőéves diákok (N=150) majd háromnegyede (74%), az ötödévesek (N=100) több mint kétharmada (69%) szerint az igazságszolgáltatás függ a politikától. Az első csoport több mint háromnegyede (77%), a második csoport több mint négyötöde (83%) szerint a bírói jogalkalmazásra nagymértékben kihat a jogalkalmazó személye, tehát a jogszabályok helyes alkalmazása szubjektivizálódik. A törvény előtti egyenlőséget két állítás vizsgálta; az egyik szerint a „kisembert” ugyanúgy védi a jog, mint a hatalomhoz közelebb állókat; ezzel az elsőévesek 33%-a, míg az ötödévesek 16%-a értett csak egyet. A másik állítás szerint a bíróságon az emberek teljes mértékben egyenlő elbírálásban részesülnek; amelyet az első csoport közel háromnegyede (73%), a második csoport majdnem kétharmada (64%) utasított el. Az elsőévesek több mint kétharmada (68%), az ötödévesek több mint háromnegyede (77%) vélte úgy, hogy az igazság megállapítása és a bírói igazságszolgáltatás elválnak egymástól. Továbbmenve, az első csoportnak csak a 32%-a, a második csoportnak pedig csak

83

A jogrendszeri elégedettséget nyolc kérdés segítségével mértem. A kérdésblokk 4 fokú Likert-skálákból állt (1. határozottan nem ért egyet, 2. inkább nem ért egyet, 3. inkább egyetért, 4. határozottan egyetért), amelyekből az elemzésnél két kategóriát alakítottam ki: 1.–2.=1. nem ért egyet, 3.–4.=2. egyetért (lásd 9. számú táblázat). 115



23%-a értett egyet azzal, hogy az embereknek érdemes az igazukat a bíróságon keresni. A megkérdezettek többsége megkérdőjelezte a jogbiztonság létét. Az elsőévesek közel kétharmada (63%) és az ötödévesek 59%-a szerint a jogos és a jogtalan cselekedetek közötti határ sok esetben elmosódik, mindent be lehet állítani ennek is meg annak is. A bíróságok előtti jogérvényesítésnek a válaszadók többsége (60% és 54%) a pozitív oldalát is látta, legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy ennyien vetették el azt a megállapítást, hogy a pereskedés csak az ügyvédeknek kedvez (lásd 9. számú táblázat). I. évesek (N=150)

V. évesek (N=100)

Igazságszolgáltatási rendszerrel való elégedettség A tapasztalt tolvajt nehezebb rajtakapni a lopáson. (negatív) egyetért

91%

87%

nem ért egyet

9%

13%

Az igazságszolgáltatás független a politikától. (pozitív) egyetért

26%

31%

nem ért egyet

74%

69%

Az ügyek kimenetele nagymértékben függ a bíró személyétől is. (negatív) egyetért

77%

83%

nem ért egyet

23%

17%

A kisembert ugyanúgy védi a jog, mint a hatalomhoz közel állókat. (pozitív) egyetért

33%

16%

nem ért egyet

67%

84%

A bíróságon az emberek teljes mértékben egyenlő elbánásban részesülnek. (pozitív) egyetért

27%

36%

nem ért egyet

73%

64%

Az igazság végül mindig kiderül, érdemes az igazunkat bíróságon keresni. (pozitív)

116

egyetért

32%

23%

nem ért egyet

68%

77%



Jobb akár veszteséggel is megegyezni, a pereskedés csak az ügyvédeknek kedvez. (negatív) egyetért

40%

46%

nem ért egyet

60%

54%

A jogos és jogtalan cselekedetek között a határ sokszor elmosódik. (negatív) egyetért nem ért egyet

63%

59%

37%

42%

9. táblázat. Jogrendszeri elégedettség

5.1.5. A bűnözés és a bűnözői magatartás okai Az első csoportba (N=128) tartozó hallgatók közül – a vizuális analógia skálán84 adott válaszaik85 alapján – a többség (57%) a társadalmi okok közelében húzta meg azt a határt, amely a bűnözéssel kapcsolatos egyéni és társadalmi okokat elkülöníti egymástól. Az ötödévesekről (N=96) elmondható, hogy kétharmaduk (66%) szintén inkább a társadalmi okoknak tulajdonította a bűnözés kialakulását és terjedését. Az adatok azt mutatták, hogy a hallgatók, habár a társadalmi okokat inkább előtérbe helyezték, ugyanakkor mindkét oktípust relevánsnak tartották a kérdésnél (lásd 18. számú diagram). Az ötödévesek nagyobb arányban jelölték meg a társadalmi okokat. Ennek hátterében az állhat, hogy tanulmányaik során ők már több konkrét jogesettel találkoztak, több magyarázó szempontot és társadalmi megközelítésű elméletet ismertek meg. Ezzel szemben az elsőévesek a bűncselekmények elkövetésének okaként a személyes prediszpozíciónak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak.

84 85

Lásd a K.8. kérdést. A vizuális analógia skálán kapott „jelöléseket” egymáshoz viszonyítottam, és a távolságuk alapján (ezt vonalzóval mértem) a kapott értékeket két csoportba soroltam: 1. inkább a társadalmi okok a meghatározóak, 2. inkább a személyiségjegyek a meghatározóak (lásd 18. számú diagram). 117



A bűnözés kialakulását és terjedését meghatározó tényezők 66%

70% 60%

57%

50%

43%

40%

34%

30% 20% 10%

I. évesek

0%

V. évesek társadalmi okok

személyiségjegyek

meghatározóak

meghatározóak

18. diagram. Vizuális analógia skála eredményei

A kérdőív kilencedik kérdése a bűnözés kialakulását befolyásoló tényezőkre (ún. bűnözési okokra) vonatkozott. A diákoknak – a 4. fejezetben tárgyalt elővizsgálatok alapján kialakított – tizenkét tényezőt kellett abból a szempontból rangsorolniuk, hogy azok milyen mértékben határozzák meg a bűnözés kialakulását. Ennek a kérdésnek meghatározó szerepe volt a kutatásban. Az egyes állítások segítségével elsősorban azt szándékoztam megvizsgálni, hogy a diákok két csoportja jellemzően milyen típusú tudományos megközelítéseket fogad el inkább és melyeket kevésbé. A kérdésblokknál alkalmazott állítások mindegyike besorolható volt valamely – a 2. fejezetben ismertetett – tudományos elmélet alapján. A kilencedik számú kérdésnél az elővizsgálatok során kiszűrt tizenkét ok szociológiai86, pszichológiai87 és szociálpszichológiai88 csoportba való beso-

86

118

A szociológiai teóriák koncentrálnak a bűnözés magyarázatánál a szegénységre (megélhetési nehézségekre), a társadalmi stabilitás hiányára (egyenlőtlenségekre), a bűnelkövetői magatartás terjedésére (a csoportbeli társak negatív befolyása).



rolása egyértelmű volt. Mivel a biológiai elméleteknek megfeleltethető bűnözési ok nem is került bele a nyílt kérdéseket tartalmazó elővizsgálat alapján kialakított listába, az ilyen teóriák társadalmi elfogadottsága – ezen kérdés alapján – meglepően alacsonynak tekinthető. A kilencedik kérdésre adott válaszokat, a bűnözési okok sorrendjét rangátlagok számításával határoztam meg89. A 10. számú táblázat alapján látható, hogy a hallgatók elsősorban két szociálpszichológiai hátterű állítást („nevelési-szocializációs problémák”, „nehéz gyermekkor”) tettek felelőssé a bűnözés jelenségéért. A felsorolt pszichológiai okok többségének („agresszivitás, erőszakos természet”, „mentális, pszichés betegségek, személyiségzavarok”, „bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság”, „káros szenvedélyek”) és két szociológiai megközelítésnek („szegénység”, „társadalmi egyenlőtlenségek”) másodlagos szerepet tulajdonítottak, bizonyos szociológiai, pszichológiai és szociálpszichológiai okokat („csoportbeli társak befolyása”, „nyereségvágy”, „felelőtlenség”, „tömegkommunikációs hatások”) pedig ennél is kevésbé tartottak fontosnak. Összességében elmondható, hogy a diákok – a

87

A pszichológiai elméletek körében jelentkezik az agresszivitás (erőszakos természet), a mentális (pszichés) betegségek (személyiségzavarok), szenvedélybetegségek, a bosszú (féltékenység, hirtelen felindultság), illetve a nyereségvágy (gyors meggazdagodás) kriminogén hatása. 88 A szociálpszichológiai elméletek által relevánsnak tartott tényezők közé sorolhatók a nevelési (szocializációs) problémák, a nehéz gyerekkor (korai családi problémák), tömegkommunikáció (az erőszak gyakori bemutatása a médiumokban). A pszichológiai és szociálpszichológiai csoportok elkülönítése viszonylagos, hiszen valamely jelenséget szociálpszichológiainak minősíteni egyet jelent annak egyéni/pszichés és szituációs/társas voltának együttes meghatározottságával. 89 A tizenkét állítás mindegyike 1–12-ig kaphatott egy rangot (értéket) a diákoktól (minél kisebb a rang, annál meghatározóbb az állítás). Az állítások pontszámait (rangjait) összesítettem, majd átlagoltam (rangátlag). A rangsorban értelemszerűen az az állítás került előbbre, amelynek az átlaga kisebb volt (a rangátlagokat lásd a 10. számú mellékletben). 119



vizuális analógia skála eredményeihez hasonlóan – itt is több elméleti megközelítést egyaránt lényegesnek ítéltek, tehát a bűnözés jelenségét összetettnek látják. A két minta által kialakított sorrendben kisebb eltérések akadtak, de az okok típusainak sorrendje megegyezett. Két ok rangsorbeli eltérése némi magyarázatra szorul. A „társadalmi stabilitás hiánya” az elsőévesek esetében előrébb (5. hely), míg a „nyereségvágy” hátrébb (10. hely) került a rangsorban az ötödévesek értékeléséhez („társadalmi stabilitás hiánya” 8. hely, „nyereségvágy” 7. hely) képest. Ez a két eltérés abból adódhat, hogy az elsősök inkább liberálisnak, az ötödévesek pedig konzervatívnak állították be magukat, így érthető, hogy az előbbiekre inkább a társadalmi, míg az utóbbiakra inkább a pszichés okok elfogadása a jellemzőbb. A minták alapján a bűnözés okainak rangsora, a legfontosabbtól kezdve a következőképpen alakult: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

120

I. évesek

V. évesek

nevelési-szocializációs problémák (N=149), nehéz gyermekkor, korai családi problémák (N=146), szegénység, megélhetési nehézségek (N=149), agresszivitás, erőszakos természet (N=149), társadalmi stabilitás hiánya, egyenlőtlenségek (N=149), mentális (pszichés) betegségek, személyiségzavarok (N=149), alkohol- vagy drogfüggőség, egyéb szenvedélybetegségek (N=149), bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság (N=149), csoportbeli társak negatív befolyása (N=149),

nehéz gyermekkor, korai családi problémák (N=93), nevelési-szocializációs problémák (N=92), szegénység, megélhetési nehézségek (N=92), mentális (pszichés) betegségek, személyiségzavarok (N=93), agresszivitás, erőszakos természet (N=92), alkohol- vagy drogfüggőség, egyéb szenvedélybetegségek (N=92), nyereségvágy, a gyors meggazdagodás vágya (N=92), társadalmi stabilitás hiánya, egyenlőtlenségek (N=92), csoportbeli társak negatív befolyása (N=92),


10. 11. 12.


nyereségvágy, a gyors meggazdagodás vágya (N=149), gondatlanság, felelőtlenség, érdektelenség (N=149),

bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság (N=92), gondatlanság, felelőtlenség, érdektelenség (N=91),

tömegkommunikáció, az erőszak gyakori bemutatása a médiumokban (N=149).

tömegkommunikáció, az erőszak gyakori bemutatása a médiumokban (N=93).

10. táblázat. A bűnözési okok rangsorolása

5.1.6. Biztonságérzet A közbiztonságra90 vonatkozó kérdés fejezte ki, hogy a válaszadó mekkora valószínűségét látja annak, hogy a közeljövőben bűncselekmény áldozatává válik. Mindkét mintában (elsőéveseknél N=147, ötödéveseknél N=93) a megkérdezettek legnagyobb csoportja (46%) kevésbé valószínűnek ítélte ennek esélyét (lásd 19. és 20. számú diagram). I. évesek – Mekkora valószínűségét látja annak, hogy Ön a közeljövőben bűncselekmény áldozatává válik?

V. évesek – Mekkora valószínűségét látja annak, hogy Ön a közeljövőben bűncselekmény áldozatává válik? 15%

17%

46%

46% 37%

39% nem valószínű valószínű nagyon valószínű

nem valószínű valószínű nagyon valószínű

19. diagram. Biztonságérzet 1.

20. diagram. Biztonságérzet 2.

90

A biztonságérzet nyílt kérdésként szerepelt a kérdőívben, a válaszadók %-os valószínűségeket adtak meg, amelyeket három kategóriába soroltam: 1. 0%–29%-ig nem valószínű, 2. 30%–59%-ig valószínű, 60%-tól nagyon valószínű (lásd 19. és 20. számú diagram). 121



A veszélyeztetettség szubjektív megítélése alapján91 egy eltérés volt észlelhető. Az elsőévesek jobban féltek attól, hogy rablás áldozatai lesznek, míg az ötödévesek a betöréses lopást tették a rangsor második helyére (lásd 11. számú táblázat). A kérdőívben megadott bűncselekményeken kívül az első mintában tizennégyen az erőszakot, testi sértést és bántalmazást, hárman a terrorcselekményeket, és ugyancsak hárman az emberölést jelölték meg személyüket veszélyeztető bűncselekményként. A második mintában tizenegyen szintén erőszaktól, testi sértéstől és bántalmazástól, tízen közlekedési bűncselekményektől és ketten az emberöléstől tartottak leginkább. A diákok az őket veszélyeztető bűncselekmények sorrendjét92 a veszélyeztetettséghez kapcsolódó kérdések alapján a következőkben adták meg: I. évesek

V. évesek

zsebtolvajlás (N=150)

zsebtolvajlás (N=95)

2.

rablás (N=150)

betöréses lopás (N=95)

3.

betöréses lopás (N=149)

rablás (N=95)

1.

4.

csalás (N=150)

csalás (N=95)

5.

nemi erőszak (N=150)

nemi erőszak (N=93)

11. táblázat. Veszélyeztetettségérzet

A válaszadók a vagyon elleni bűncselekmények közül a zsebtolvajlást emelték ki elsőnek az őket közvetlenül veszélyeztető bűncse91

A veszélyeztetettség megítélésénél öt bűncselekményt soroltam fel a kérdőívben, ezek mindegyike 1–5-ig kaphatott egy rangot (értéket) a diákoktól (a kisebb pontszám itt a nagyobb valószínűséget jelentette). Az egyes bűncselekményekre adott pontszámokat (rangokat) összesítettem, majd átlagoltam (rangátlag). A rangsorban értelemszerűen az az állítás került előbbre, amelynek az átlaga kisebb volt (a rangátlagokat lásd a 10. számú mellékletben). 92 10. számú melléklet alapján. 122



lekmények közül, amely eredmény a mintavétel helyéül szolgáló két egyetem fővárosi elhelyezkedéséből adódhat. A hallgatók az erőszakos bűncselekmények közül őket közvetlenül veszélyeztetőnek a rablást tekintették. A minták nemek szerinti megoszlásának köszönhető, hogy a válaszadók a nemi erőszakot a legutolsó helyre sorolták, de ez a rangsor egységes női minta esetén bizonyára változna. 5.1.7. Implicit bűnözési elméletek A joghallgatók implicit bűnözési elméleteit a bűnözési okok rangsorolásánál alkalmazott módszerrel vizsgáltam meg93. Különböző állításokat soroltam fel, amelyek mindegyike valamilyen bűnözéselméleti irányzathoz volt köthető. Ehhez a hátteret a szakirodalmi áttekintésben ismertetett teóriák biztosították. A tudományos elméletekhez köthető tézisekre adott válaszreakciók segítségével szándékoztam a diákok implicit elméleteit tipologizálni. Az állításokra adott elfogadó és elutasító válaszok alapján rangátlagokat számítottam94 ki. Az így kapott eredményekből következett, hogy egy elmélet annál nagyobb átlagot kapott, minél többen értettek vele egyet. Azok az elképzelések, amelyeket a diákok elutasítottak, alacsony rangátlagot kaptak.

93

Ennél a kérdésnél a kérdőíven eredetileg –2 (határozottan nem ért egyet), –1 (nem ért egyet), 1 (egyetért), 2 (határozottan egyetért) értékek szerepeltek (itt is a korábban említett Likert-skálát alkalmaztam) megjelölhető értékként, ezzel is biztosítva a válaszadó számára a pozitív vagy a negatív viszonyulás lehetőségét. Az adatok feldolgozása során az egyetértés mértéke az 1, 2, 3, 4 kódokkal lett kifejezve, így a nagyobb érték ezután is nagyobb egyetértést fejezett ki, és minden egyetértési fokozat 1 ponttal különbözött a szomszédos fokozattól. Az egyes állításokra adott értékeket (rangokat) itt is összesítettem, majd pedig átlagoltam (rangátlag). Ebben az esetben az átlag minél nagyobb volt, az adott állítás annál előrébb került a rangsorban (lásd 12. számú táblázat). 94 10. számú melléklet. 123



Az egyes állítások tudományos besorolása a következők alapján történt: 1. „A legtöbb lopást elkövető ember megélhetési problémákkal küzd95.” – Ezt az állítást a szociológiai elméletek körébe vontam, mivel a kulturális deviancia elmélete a bűnözést hátrányos anyagi helyzetű emberek sajátos viselkedésével magyarázza. 2. „Az emberek általában azért lopnak, mert mindig elégedetlenek azzal, amijük van.” – Az állítást szociológiainak, mégpedig a középosztálybeli bűnözés elméletéhez köthetőnek tekintem. 3. „A bűnözőknek veleszületett hajlamuk van a bűnelkövetésre.” – Az állítás azon biológiai elméletek közé tartozik, amelyek a genetika és a bűnözés kapcsolatára utalva állítják, hogy az erőszakos, agresszív viselkedésre való hajlam örökölhető. 4. „A bűnöző többnyire maga is különböző stresszhelyzetek (bántalmazás, iskolai és munkahelyi problémák) áldozata.” – Az állítás egy szociológiai elméletre, R. Agnew általános feszültségelméletére utal. (Adler et al., 1998) Az elmélet a negatív ösztönzések hatására keletkező feszültséget kapcsolja össze a bűnelkövetéssel. 5. „Erőszakos bűncselekményt csak azok követnek le, akik nem tanulták meg kezelni az indulataikat.” – Az állítást több csoportba is be lehet sorolni. Egyfelől tekinthető pszichológiai elméletnek, hiszen a pszichoanalízis vágykielégítésre törekvő id-impulzusaira vagy H. Eysenck személyiségelméletének

95

124

A megélhetési probléma, a szükség, az éhség azonban önmagában nem bűnözési ok. A bűnöző és nem bűnöző szempontjából ezek motiváció tekintetében közömbös dolgok. E. Sutherland szerint az egyik éhes ember lop, a másik inkább dolgozik megélhetése biztosítása érdekében. (Adler et al., 1998) A bűnözői magatartás szempontjából az elsajátított és meglévő értékrend a meghatározó. A kulturális deviancia körébe tartozó számos elmélet ezen sajátos értékrend és a bűnözés kapcsolatát vizsgálja.



(R anschburg, 1981) pszichoticizmus dimenziójára – amelyet az erőszakosság, az egocentrizmus és az impulzivitás jellemez – egyaránt utalhat. A kijelentés felfogható a szociológiai bűnözési elmélet egyik sajátos megállapításaként is. Elméleti hátterét adhatja a bűnözői szubkulturális elméletek körében M. Wolfgang és F. Ferracuti által megfogalmazott teória, az erőszak szubkultúrájának elmélete (Adler et al., 1998), amelynek a legfőbb jellemzője az, hogy az erőszak a mindennapi élet része, és a szubkultúra tagjai kötelező normaként az erőszak használatát sajátítják el. Ez a kijelentés jellemző lehet a társadalmi elméletek körébe tartozó visszatartás-elméletekre is. W. Reckless szerint a belső visszatartásnak, más néven az egyéni kontrollnak fontos eleme az önuralom és a frusztrációkkal szembeni jó tűrőképesség. (Adler et al., 1998) Ehhez hasonlóan az erős önkontroll akadályozhatja meg a bűncselekmények elkövetését az általános elmélet szerint is, mely M. Gottfredson és T. Hirschi társadalmi kontroll integrált elméleteinek körébe tartozik. (Adler et al., 1998) Egy-egy állítás különböző elméleti besorolása mutatja, hogy az egyes megközelítések közös sajátosságai miatt egyértelmű kategóriákat ritkán lehet felállítani. Jó példa erre az 5. állítást megalapozó, általános kategóriaként elfogadott elégtelen indulatkontroll elméletének korábban kifejtett többféle csoportosítási lehetősége. 6. „A bűnözők másféle emberek, akiket arcról is könnyen fel lehet ismerni.” – Az állítás G. della Porta klasszikus, a biológiai determinizmus körébe tartozó fiziognómiai elméletét idézi fel. (Adler et al., 1998) 7. „A bűnözők mindig, mindenben csak az azonnali kielégülést keresik.” – Az állítás pszichológiai elméletekre, leginkább a szociopátia (pszichopátia) elméletére utal. 125



8. „A fiatal bűnözők többnyire utánozzák a televízióban látottakat.” – Az állítás a pszichológiai elméletek körébe sorolható, mégpedig a szociális tanulás elmélete magyarázza ezzel az erőszakos cselekmények elkövetését. 9. „A bűnözői magatartás a társadalom szükségszerű velejárója, hiszen egy sajátos problémamegoldás.” – Az állítással a későbbiekben még foglalkozom. Ez E. Durkheim klasszikus anómia- és R. Merton feszültségelméletére utal. (Merton, 1980) 10. „A bűnözés oka a frusztráció, vagyis az életcélok megvalósíthatatlanságának érzése.” – Az állítást a későbbiekben ugyancsak elemezni fogom. Ezt az állítást is R. Merton szociológiai elméletek körébe tartozó feszültségelméletének (Merton, 1980) jellemzésére használtam. Az egyetértés és elutasítás alapján a legelfogadottabb bűnözési elmélet az erőszakos bűncselekményekre vonatkozó elégtelen indulatkontroll elmélete volt. A bűnözésnek a szegénységgel való és az általános feszültségelméleten alapuló magyarázata összefügg egymással, hiszen a szegénység egyéni és társadalmi feszültséget egyaránt hordoz, így a két elmélet végső soron lefedi egymást. Ezen teóriák elsőéveseknél megfigyelhető 2. és 5. helye, valamint az ötödéveseknél látható 2. és 3. helye szélesebb elfogadásra utalt. A Merton-féle feszültségelmélet ugyancsak népszerűnek, a többség által elfogadottnak mutatkozott. A szociális tanulás elméletével, a szociopátia elméletével és a bűnözést sajátos problémamegoldásként elfogadó nézettel már kevesebben értettek egyet. A legkevésbé támogatott elképzelés pedig a bűnözés és genetika kapcsolatát igazoló elmélet és a fiziognómia teóriája volt. Az eredmények alapján elmondható, hogy a hallgatók többsége nem tekintette a bűnözést biológiai eredetűnek. Eltérésként jelentkezett, hogy az ötödévesek esetében az olyan szociológiai megközelítések, mint a kulturális deviancia vagy a struktu126



rális funkcionalizmus elmélete jobban elfogadottnak mutatkoztak. Erre a mintára a szociális tanulás elméletének elfogadása is jellemzőbb volt. Ugyanakkor az elsőévesek körében is volt két olyan társadalmi nézőpontú elmélet – a Merton-féle feszültségelmélet és a középosztálybeli bűnözés elmélete –, amelyek az ötödévesekhez képest előrébb kerültek. Az implicit bűnözési elméletek (lásd 12. számú táblázat) a bűnözési okok rangsorolásától eltérően (lásd. 10. számú táblázat) már a pszichológiai tényezők előrébb helyezését és a szociológiai tényezők hátrébb szorulását mutatták. Összefoglalóan a két kérdésblokk alapján látható, hogy a megkérdezettek a bűnözés magyarázata kapcsán legalább olyan fontosnak tartják a pszichológiai okokat, mint a szociológiai és szociálpszichológiai tényezőket. A rangátlagok alapján a következő sorrendiséget lehetett felállítani, a leginkább elfogadott elmélettől kiindulva: I. évesek (N=150)

V. évesek (N=100)

1.

Az erőszakos bűncselekmények elkövetői nem tanulták meg az indulataikat kezelni. (pszichoanalízis, Eysenck-féle pszichoticizmus, elégtelen indulatkontroll elmélete)

Az erőszakos bűncselekmények elkövetői nem tanulták meg az indulataikat kezelni. (pszichoanalízis, Eysenck-féle pszichoticizmus, elégtelen indulatkontroll elmélete)

2.

A bűnöző többnyire maga is stresszhelyzetek áldozata. (általános feszültségelmélet)

A bűnöző többnyire maga is stresszhelyzetek áldozata. (általános feszültségelmélet)

3.

A bűnözés oka a frusztráció, az életcélok megvalósíthatatlanságának érzése. (Merton-féle feszültségelmélet)

A legtöbb lopást elkövető ember megélhetési problémákkal küzd. (kulturális deviancia)

4.

Az emberek azért lopnak, mert elégedetlenek azzal, amijük van. (középosztálybeli bűnözés)

A fiatal bűnözők utánozzák a televízióban látottakat. (szociális tanulás elmélete)

5.

A legtöbb lopást elkövető ember megélhetési problémákkal küzd. (kulturális deviancia)

A bűnözés oka a frusztráció, az életcélok megvalósíthatatlanságának érzése. (Merton-féle feszültségelmélet)

127



6.

A fiatal bűnözők utánozzák a televízióban látottakat. (szociális tanulás elmélete)

A bűnözés a társadalom velejárója, sajátos problémamegoldás. (strukturális funkcionalizmus, feszültségelmélet)

7.

A bűnözés a társadalom velejárója, sajátos problémamegoldás. (strukturális funkcionalizmus, feszültségelmélet)

Az emberek azért lopnak, mert elégedetlenek azzal, amijük van. (középosztálybeli bűnözés)

8.

A bűnöző mindig mindenben azonnali kielégülést keres. (szociopátia)

A bűnözőknek veleszületett hajlama van a bűnözésre. (bűnözés és genetika kapcsolata)

9.

A bűnözőknek veleszületett hajlama van a bűnözésre. (bűnözés és genetika kapcsolata)

A bűnöző mindig mindenben azonnali kielégülést keres. (szociopátia)

10.

A bűnözőt az arcáról fel lehet ismerni. (fiziognómia elmélete)

A bűnözőt az arcáról fel lehet ismerni. (fiziognómia elmélete)

12. táblázat. Bűnözési elméletek értékelése

5.1.8. Bűnmegelőzés96 A politikai beállítottság és a bűnmegelőzés eszközrendszere között összefüggést vélelmeztem, mégpedig azt, hogy a konzervatív beállítottságú diákok inkább a büntetések súlyosbításában, az iskolai nevelés szigorításában és a zártabb közösségek megőrzésében látják a kiutat. A liberálisok kapcsán azt feltételeztem, a foglalkoztatás kiszélesítését és a szociális támogatások növelését tartják megoldásnak. Az első mintában (N=150) a diákok általában a konzervatív (48%) és a liberális (52%) beállítottságú válaszadók arányával (lásd 16. számú diagram) szinte teljesen egyező mértékben támogatták vagy ellenezték

96

128

A bűnmegelőzést öt kérdés segítségével mértem. A kérdésblokk 4 fokú Likert-skálákból állt (1. határozottan nem ért egyet, 2. inkább nem ért egyet, 3. inkább egyetért, 4. határozottan egyetért), amelyekből az elemzésnél két kategóriát alakítottam ki: 1.–2.=1. nem ért egyet, 3.–4.= 2. egyetért (lásd 13. számú táblázat).



a bűnmegelőzésre vonatkozó állítások többségét (lásd 13. számú táblázat). A munkanélküliség csökkentése, a szociális támogatások növelése és a zárt közösségek fenntartása tekintetében a hallgatók válaszai nagyrészt egybeestek a politikai beállítottsági arányokkal. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a bűnmegelőzési intézkedésekre és a politikai beállítottságra adott válaszok nem mindig fedték le egymást. Az „átszavazás” lehetősége adott volt, de a kérdések többségénél ez nem bizonyult jelentősnek. A feltételezésemmel szemben nem érte el az elsőéves konzervatív hallgatók arányát (48%-ot) az iskolai nevelés szigorúbbá tételét támogatók aránya, ugyanis ezt csak a megkérdezettek közel egyharmada (38%) támogatta. Ezzel szemben az ötödévesek (N=100) nagyobb része (54%) egyetértett ezzel az állítással, de a válaszadók konzervatív politikai beállítottsága (lásd 16. számú diagram) még itt sem járt együtt szükségszerűen az iskolai szigorítások támogatásával, hiszen a konzervatívok aránya náluk 62% volt. A két mintában megfigyelhető különbség – azaz az elsőévesek 62%-os elutasítása és az ötödévesek 54%-os helyeslése az iskolai nevelés szigorítása tekintetében – magyarázatakor figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az elsőévesek még (feltehetőleg) hosszabb ideig oktatási intézmények hallgatói maradnak, az ötödévesek pedig most készülnek elhagyni ezt a rendszert. Az ellentétes vélemény hátterében megjelenhet az a tény is, hogy két – bizonyos szempontból eltérő – közegből vettem mintát, így az intézmények szellemisége, amely meghatározó, mind az intézménybe való jelentkezés, mind pedig az ott történő oktatás szempontjából, eltérően befolyásolhatja a kérdésre adott válaszokat. Az elsőévesek a konzervatív beállítottságú hallgatókat jelző 48%ot jelentősen meghaladóan, 67%-os arányban a büntetési tételek súlyosbításában látták a bűnmegelőzés egyik leghatékonyabb módját. Hasonló adatok jellemezték az ötödéveseket is, ahol a konzervatívok a minta 62%-át tették ki, és ennél többen (68%) támogatták ezt az intézkedést (lásd 13. számú táblázat). 129



Ezek az eredmények szintén azt mutatják, hogy a megkérdezettek nem következetesek a vallott politikai értékrendjükhöz, illetve nem kizárólag ez az értékrend határozza meg ítéletalkotásukat. Összegzésképpen elmondható, hogy bizonyos tipikusan konzervatív bűnmegelőzési álláspontoknak („iskolai nevelés szigorúbbá tétele”) vannak politikailag konzervatív ellenzői, míg másoknak („büntetési tételek növelése”) liberális támogatói is vannak. Egyetért

Nem ért egyet

I. évesek (N=150)

V. évesek (N=100)

I. évesek (N=150)

V. évesek (N=100)

A munkanélküliség megszűnése esetén sem lenne kevesebb vagyon elleni bűncselekmény.

50%

49%

50%

51%

Az iskolai nevelés szigorítása következtében kevesebb bűncselekmény történne.

38%

54%

62%

46%

Zárt közösségekben kevesebb lenne a bűncselekmény.

51%

51%

49%

49%

Szociális támogatások csökkentése együtt jár a bűncselekmények számának növekedésével.

45%

47%

55%

53%

A büntetési tételek súlyosbítása a bűncselekmények számának csökkenéséhez vezet.

67%

68%

33%

32%

13. táblázat. Bűnmegelőzés

5.1.9. A bűnözési statisztikák ismerete97 A helyes válaszok aránya az elsőéveseknél 1% és 36% közé, az ötödéveseknél 4% és 42% közé esett (lásd 14. számú táblázat). Az elsőévesek 97

130

A bűnözési tájékozottságot tíz kérdés segítségével vizsgáltam, mindegyik kérdésnél öt válaszlehetőséget kínáltam fel a hallgatók számára, ezek közül kellett a jó választ kiválasztaniuk (lásd 14. számú táblázat).



közül egy kérdésre adtak kiugróan kevesen helyes választ, mégpedig arra, hogy „Ön szerint ma Magyarországon a gyermekkorú elkövetők hány %-a él teljes családban?” Ezt a kérdést a 150 fős mintából ketten válaszolták meg helyesen, csak ők tudták, hogy az elkövetők 75%-a él teljes családban. A második csoportból a legtöbben (42%) arra a kérdésre tudták a helyes választ, hogy az elítéltek hány százaléka (33%) volt korábban büntetve. Azt, hogy ma Magyarországon a gyermekkorú elkövetők hány százaléka él teljes családban (75%), az ötödéves válaszadók közül csak négyen tudták. Összességében a megkérdezettek a bűnözési statisztikákkal kapcsolatban inkább rosszul informáltnak mondhatók. A bűnözési statisztikákhoz kapcsolódó kérdésekben – ahogy a közéleti tájékozottság terén is –, az ötödévesek bizonyultak általában tájékozottabbaknak, az eltérés azonban nem mondható jelentősnek. A bűnözésismereti kérdésekre98 adott jó és rossz válaszok arányát a következő táblázatban mutatom be: I. évesek V. évesek A Magyarországon elkövetett bűncselekmények hány %-a vagyon elleni? (N=150) (N=98) jó válasz 14% 18% rossz válasz

86%

82%

Magyarországon a nagy gazdasági bűncselekményekkel okozott kár hány %-a térül meg a vádemelésig? (N=149) (N=97) jó válasz 36% 29% rossz válasz 64% 71% Magyarországon az erőszakos és garázda bűncselekmények elkövetőinek hány %-a teljesen idegen a sértett számára? (N=150) (N=98) jó válasz 23% 15% rossz válasz 77% 85%

98

A kérdésekre adandó helyes válaszok megtekinthetőek a 1. számú mellékletben. 131


Joghallgatók a jogról I. évesek

V. évesek

Magyarországon az erőszakos bűnelkövetők hány %-a követi el a cselekményt alkohol hatására? (N=150) (N=98) jó válasz 27% 28% rossz válasz 73% 72% Az esetek hány %-ában kapott végrehajtandó szabadságvesztést olyan kábítószer-fogyasztó Magyarországon, aki a terjesztésben nem működött közre? (N=150) (N=96) jó válasz 25% 32% rossz válasz 75% 68% Magyarországon évente hány olyan közúti baleset van, amely emberi gondatlanságból ered, így bűncselekménynek minősül? (N=149) (N=96) jó válasz 33% 18% rossz válasz 67% 82% Magyarországon az ismertté vált elkövetők hány %-a nő? (N=150) (N=96) jó válasz 25% 24% rossz válasz 75% 76% Magyarországon a gyermekkorú elkövetők hány %-a él teljes családban? (N=149) (N=96) jó válasz 1% 4% rossz válasz 99% 96% Az elítéltek hány %-a volt korábban is büntetve? (N=150) (N=95) jó válasz 33% 42% rossz válasz 67% 58% A házas férfiak bűnelkövetési gyakorisága hányszorosa a nőtlenekéhez képest? (N=150) (N=93) jó válasz 34% 41% rossz válasz 66% 59% 14. táblázat. Bűnözési statisztikák ismerete

132



5.2. A vizsgálatnál alkalmazott mutatókkal kapcsolatos megállapítások, a meghatározó korrelációs kapcsolatok Amint az a módszertani fejezetből kiderült, a korrelációs kapcsolatok vizsgálatához a kérdőív kérdéseiből olyan mutatókat készítettem99, amelyek jól ábrázolják és megragadhatóvá teszik azokat a dimenziókat, amelyeket a bűnözéshez kapcsolódó laikus elméletek vizsgálata során magyarázó erővel bíró változónak gondoltam. Az alábbiakban az elkészített mutatókat és a hozzájuk tartozó lényegi összefüggéseket tárgyalom100 (lásd 24. számú táblázat). A változók közötti kapcsolatok, korrelációk megállapítása mellett, az összevont mutatók átlagainak különbözőségét T-próbával vizsgáltam101. A csoportok közötti szignifikáns különbségeket is ebben a fejezetben összegzem. A sorrendet – az előző részhez hasonlóan – úgy alakítottam ki, hogy az illeszkedjen a kérdőív felépítéséhez. Az elemzés során a kérdőív elején alkalmazott mutatók felől indultam el. 5.2.1. A közélet iránti érdeklődés, tájékozottság és információszerzés gyakorisága A közélet iránti érdeklődést, tájékozottságot és az információszerzés gyakoriságát102 négy mutató mérte: az apátia, a szubjektív tájékozott99

Ezek kialakítását a 7. számú mellékletben részleteztem. A vonatkozó számadatok megtekinthetőek a 8. és 9. számú mellékletben. 101 A közölt korrelációkhoz és az eltérésekhez is 5%-os szignifikanciaszint tartozik, vagyis ennyi a valószínűsége annak, hogy a megfigyelt eredmények a mintavételi hibából erednek. (Babbie, 1998) 102 Lásd K.1., K.2., K.3., K.5. Itt is megismételném a jelölés magyarázatát: K.x.y. = az „x” a kérdésblokk sorszámát, az „y” a kérdésblokkon belüli állítást jelöli. (A vonatkozó kérdőív az 1. számú mellékletben látható.) 100

133



sági, a napi forrás és az objektív tájékozottsági mutató. Ezek független, magyarázó változóként szerepeltek a vizsgálatban. A korrelációk vizsgálata során ezen mutatók esetében – az elsődlegesen vizsgált bűnözésmagyarázatok mellett – más változókkal való lényeges együtt járásokat is megfigyeltem. Az elsőévesek körében kimutathatóvá vált, hogy akik napi rendszerességgel szerezték be a közélettel kapcsolatos információikat, azok a társadalmi problémákra vonatkozó kérdésekben úgy érezték, kellően tájékozottak. Ehhez hasonlóan az ötödévesekre is jellemző volt, hogy akik napi gyakorisággal használták a médiumokat, azokat a közélettel kapcsolatos kérdések jobban érdekelték és egyben jól informáltnak gondolták magukat. Ezt az összefüggést esetükben az objektív tájékozottsági mutató igazolta is. A felsorolt esetekben a T-próba szignifikáns különbségeket mutatott (p ≤ 0,05). Az első mintában a sajtó, televízió, rádió és internet gyakori (napi) használata általában azoknál mutatkozott, akik inkább elégedettek voltak anyagi helyzetüket illetően (r=0,227103; p=0,057104). A második mintánál pedig meghatározó volt, hogy az objektíve magasabb tájékozottságot mutatók tényleges anyagi helyzete jobbnak bizonyult, magasabb jövedelmi kategóriába esett (r=0,190; p ≤ 0,05). Az ötödévesek körében a jobban informáltakra jellemző volt, hogy csökkenthető jelenségnek tartották a bűnözést (r=0,212; p ≤ 0,05).

103

A közölt Pearson-féle korrelációs együttható („r”) azt tükrözi, hogy ismerve az egyik változó értékét, mekkora eséllyel sikerül megtippelnünk egy bizonyos másik változó értékét. Ha r<0,2, akkor a kapcsolat gyengének, ha 0,20,7, akkor a kapcsolat nagyon erősnek minősül (a felsorolt értékhatárok az „r”-ek abszolút értékére vonatkoznak). (Babbie, 1998) 104 Ez a kapcsolat nem bizonyult szignifikánsnak, ennek ellenére meghatározónak tartom. 134



A mutatók bűnözésmagyarázatokkal való kapcsolatából a második minta vizsgálatánál kiderült, hogy a rendszeres tájékozódás együtt jár azon meggyőződéssel, hogy a bűnözés kialakulását és terjedését elsősorban társadalmi okok határozzák meg (r=-0,194; p ≤ 0,05). Az elsőévesek körében pedig megalapozottabb ténybeli ismertekkel rendelkezők kevésbé hitték azt, hogy az alkati okok meghatározó szerepet játszanak a bűnözés jelenségében (r=-0,193; p ≤ 0,05). Az elsőéveseknél a gyakoribb informálódás kísérője volt a jelenlegi jogrendszerrel kapcsolatos elégedettségnek is (r=0,211; p ≤ 0,05), továbbá a mintában a férfiak ténybeli ismerete jobbnak mutatkozott (r=0,303; p ≤ 0,05). Az első csoportban kiderült, hogy a tájékozottabb nők jellemzően tartanak attól, hogy nemi szabadságuk sérelmére elkövetett bűncselekmény áldozatává válhatnak (r=0,215; p ≤ 0,05). Az ötödéves konzervatív beállítottságú hallgatóknál azt lehetett megfigyelni, hogy ritkábban veszik igénybe a különböző információhordozókat (p ≤ 0,05). További szignifikáns eltérésként (p ≤ 0,05) kaptam, hogy az elsőévesek körében az objektív tájékozottsági mutató indexe jelentősen kisebb volt az ötödévesekéhez képest. 5.2.2. Politikai beállítottság A kutatásban fontos független, magyarázó változóként szerepelt a politikai beállítottság105. Ezt három mutató: a szubjektív beállítottsági, az objektív beállítottsági és a megelőzési mutató mérte. Az adott politikai beállítottság több esetben fontos korrelációs kapcsolatokat mutatott. Ennek a dimenziónak a magyarázó szerepe a kutatásban jelentősnek bizonyult.

105

Lásd K.4., K.6., K.12. 135



Az első mintában konzervatív politikai beállítottságú egyetemi hallgatóknál volt kimutatható, hogy kevésbé gondolták azt, hogy a bűnözés társadalmi okokból ered (r=0,195; p ≤ 0,05). A bűnözéssel kapcsolatos implicit elméleteik alkati/biológiai felfogást tükröztek (r=0,316; p ≤ 0,05). Ezek mellett a bűnözés kialakulását illetően az elsőévesek felelőssé tettek olyan szociálpszichológiai okokat is, mint a média erőszakot bemutató szerepe, avagy a társak negatív befolyásolása és a könnyelműség (r=-0,196 és r=-0,208; p ≤ 0,05). Mindkét csoport konzervatív válaszadói a bűnözést elsősorban szigorítások révén csökkenthető társadalmi jelenségnek tekintették (r=0,463 és r=0,404; p ≤ 0,05). A kérdőív implicit bűnözési elméleteket vizsgáló azon állítása, hogy „A bűnözői magatartás a társadalom szükségszerű velejárója, hiszen egy sajátos problémamegoldás”106 – két szociológiai megközelítésű bűnözési elméletre utalt107. Az ötödéves konzervatív politikai beállítottságú egyetemi hallgatók elvetették ezt a bűnözéssel kapcsolatos

106 107

136

Lásd K.11.09. Az állítás első része E. Durkheim strukturális funkcionalizmus elméletét idézte. (Korinek, 2006) A szerző állítása szerint a bűnözés éppolyan normális része a társadalomnak, mint a születés és a halál. Durkheim szerint a társadalmi haladáshoz, az egyén sajátos önkifejezéséből eredően, bűnözésre is szükség van. Az állítás második része R. Merton feszültségelméletére utalt (Merton, 1980), miszerint a bűnözés egy sajátos problémamegoldásnak tekinthető. Merton elmélete Durkheim anómiaelméletéhez nyúl vissza, de szerinte nem a gyors társadalmi változások, amint azt Durkheim megfogalmazta, hanem a középosztálybeli kultúra céljai és a megvalósításukra rendelkezésre álló intézményesített eszközök közötti különbség az, ami frusztrál. Ez feszültséghez, majd norma- és értékválsághoz, vagyis anómiához vezet. A Merton által említett alkalmazkodási módok egyike az „újító” ember, aki céljainak eléréséhez, az őt feszítő probléma megoldásához törvénytelen eszközöket használ, bűnözővé válik.



elméletet és magyarázó okfejtést (r=-0,229108; p ≤ 0,05). Ez is alátámasztotta azt a korábbi állítást, hogy ezekre az egyetemi hallgatókra nem voltak jellemzőek a társadalmi okokat tartalmazó implicit bűnözési elméletek. Ők is az alkati/biológiai elméleteket fogadták el inkább (r=0,360; p ≤ 0,05). Az adatokból az is kiderült, hogy az elsőéveseknél a vidéken született egyetemisták konzervatívabbak voltak (r=0,257; p ≤ 0,05). További eredményként kaptam, hogy a konzervatívok nézetei inkább jobboldalisággal párosultak (r=0,254; p ≤ 0,05). Ezek a kapcsolatok az ötödéves egyetemi hallgatóknál nem voltak relevánsak. Az ötödéveseknél a konzervatív attitűd a jelenlegi jogrendszerrel való elégedetlenséggel is együtt járt (r=-0,306; p ≤ 0,05). Az igazságszolgáltatáshoz tartozó negatív hozzáállás abban is megmutatkozott, hogy a konzervatívok inkább valószínűnek tartották, hogy a közeljövőben bűncselekmény áldozatává válhatnak (r=0,215; p ≤ 0,05), ugyanakkor ez a kapcsolat a bűnözéstől való félelmükkel is magyarázható. Nézeteiket összekapcsolták a társadalmi és gazdasági kérdések szélesebb körű megítélésével, úgy vélték, hogy családjuk jelenlegi anyagi helyzete rosszabb az ország többségéhez viszonyítva (r=-0,219; p ≤ 0,05). Mindkét mintában a magukat liberális politikai beállítottságúnak valló egyetemi hallgatók a bűnözés kialakulásának társadalmi okait hangsúlyozták (r=-0,182 és r=0,395; p ≤ 0,05)109. A bűnözést sem szigorítással, sem szociális támogatások növelése útján nem tartot108

A társadalmi okok szerepét két mutató mérte (lásd 7. számú melléklet), amelyek kialakítása nem azonos módon történt, ezért lehetséges, hogy bizonyos esetekben az ellentétes előjelű korrelációs együtthatók jelentése azonos. 109 A társadalmi okok szerepét két mutató mérte (lásd 7. számú melléklet), amelyek kialakítása nem azonos módon történt, ezért lehetséges, hogy ebben az esetben az ellentétes előjelű korrelációs együtthatók jelentése azonos. 137



ták csökkenthető jelenségnek (r=-0,179 és r=-0,327; p ≤ 0,05). Az ötödéves liberálisokra továbbá az alacsonyabb közéleti érdeklődés (r=-0,260; p ≤ 0,05) és a jogrendszerrel való nagyobb fokú elégedettség (r=0,202; p ≤ 0,05) is jellemző volt. Ez az elsőéveseknél azonban nem mutatkozott. 5.2.3. A jogrendszer és az igazságszolgáltatás megítélése A jogrendszer és az igazságszolgáltatás megítélésének110 vizsgálata, ennek a dimenziónak a mérése szintén lényegi eleme volt a kutatásnak. Ezt a független változót a jogrendszeri elégedettségi mutató fejezte ki. Ennek a dimenziónak a magyarázó ereje is meghatározónak tekinthető az eredmények alapján. Az elsőéveseknél a korrelációkat vizsgálva látható, hogy az igaz ságszolgáltatással elégedetlen egyetemi hallgatók elsősorban vidékiek voltak (r=0,176; p ≤ 0,05), és a bűnözés kapcsán a társadalmi okokat megfogalmazó implicit elméleteket tartották meghatározóbbnak (r=0,213; p ≤ 0,05). Az igazságszolgáltatással elégedett hallgatók ezzel szemben nem preferálták a szociológiai megközelítéseket tartalmazó implicit elméleteket (r=-0,258; p ≤ 0,05), szerintük a személyiségjegyek a meghatározóbbak. Az egyetemi hallgatóknál a jogrendszer megítélésével összefüggött, hogy a bűnözés megelőzésének kérdésében milyen jellegű válaszokat adtak. A jogrendszerrel elégedett elsőévesek megítélése szerint a bűnözés bizonyos szigorítások árán nem csökkenthető jelenség (r=-0,174; p ≤ 0,05). Az ötödéveseknél a jogrendszerrel elégedetlenek gyakrabban hivatkoztak pszichés okokat tartalmazó bűnözési elméletekre, esetükben a kérdőív azon implicit bűnözési elméletekhez tartozó állítása, hogy „A bűnözés oka frusztráció, vagyis az életcélok megvalósíthatat-

110

138

Lásd K.7.



lanságának érzése”111 jellemzően népszerűnek mutatkozott (r=0,239; p ≤ 0,05), és kevésbé gondolták, hogy a szociális intézkedések megtétele a bűnmegelőzés hatékony módja lenne (r=-0,224; p ≤ 0,05), inkább súlyosabb büntetések kiszabását tartották szükségesnek.112 Az ötödéves, jogrendszerrel elégedett hallgatók viszonylag kevesebb ismerettel rendelkeztek a bűnügyi statisztikák terén (r=-0,188; p ≤ 0,05). Továbbá – az elsőévesektől eltérően – úgy gondolták, hogy a szociális támogatások növelésével a bűnözés csökkenthető (r=0,183; p ≤ 0,05). Az igazságszolgáltatással kapcsolatos optimizmus mindkét évfolyamon jellemző módon a jogi pályán való maradás szándékával korrelál. A jogrendszerrel elégedett ötödévesek többsége gondolta úgy, hogy tanulmányai befejezése után jogászként kíván dolgozni (r=-0,220; p ≤ 0,05). Az elsőévesek körében is lényegi együtt járásként mutatkozott, hogy azokat az egyetemi hallgatókat, akik már eldöntötték, hogy tanulmányaik befejezése után jogászi pályán maradnak, és ilyen munkakörben helyezkednek el, inkább jellemezte a jogrendszerrel kapcsolatos elégedettség érzése, de ez elég gyenge korrelációt mutat (r=-0,242; p ≤ 0,05).

5.2.4. A bűnözés és a bűnözői magatartás okai 5.2.4.1. A bűnözési okok másodlagos csoportosítása, antiszociális attitűdmintázatok A kutatás fő kérdése a bűnözés és a bűnözői magatartásról113 alkotott elképzelések hátterében rejlő tényezők feltárása volt. A bűnözés okai Lásd K.11.10. Lásd K.6.5. 113 Lásd K.8.,K.9. 111

112

139



kapcsán szociológiai, pszichológiai, szociálpszichológiai és alkati/biológiai okok megítélését (elsődleges csoportosítás) vizsgáltam meg. Az okok körének meghatározását egyrészt elővizsgálat keretében (empirikus úton), másrészt a szakirodalom tanulmányozása során végeztem el. Ezt a függő változót az egyén és környezet mutató és a rangsorolási mutató mérte. Az adatok lehetőséget adtak arra is, hogy statisztikai feldolgozás (faktoranalízis) segítségével a kérdőív kilencedik és tizenegyedik kérdésblokkjának bűnözési okokra vonatkozó állításait (a tudományos elméletektől függetlenül) csoportokba rendezzem (lásd 23. számú táblázat). Ehhez a másodlagos csoportosításhoz tudni kell, hogy statisztikailag úgy csoportosulnak a tényezők, hogy a válaszadók által adott rangok114 és az egyes állítások megítélései korrelálhatnak egymással. Kimutatható volt, hogy bizonyos bűnözési okok az egyetemisták válaszai alapján hasonlóan viselkedtek. Azon személyek többsége tehát, akik egy bizonyos értéket adtak az egyik bűnözési oknak, gyakran ehhez közeli értéket adtak egy másik oknak is. Bár a válaszadókat nem kértem csoportosításra, ugyanakkor ezeket a változókat lehet a korrelációjuk alapján faktoranalízissel csoportosítani. Ennek az eljárásnak éppen az az értelme, hogy a válaszadókat nem kérik csoportosításra, de az adatok alapján feltárhatók olyan látens tényezők (faktorok), amelyek

114

140

A kilencedik számú kérdésnél a válaszadók 1-től 12-ig rangszámokat adtak a bűnözési okoknak, a tizenegyedik kérdésnél pedig négyfokú Likertskálán jelölték be, hogy mely bűnözési okot fogadják, illetve utasítják el. A faktoranalízis elvégzéséhez a kilencedik számú kérdésre adott válaszokat az SPSS újrakódoló (recode) parancsának segítségével átkódoltam, hogy azok összevethetőek legyenek a tizenegyedik kérdésre adott válaszokkal. Az átkódolás során a kilencedik kérdésnél szereplő bűnözési okok rangjait négy kategóriába csoportosítottam. 1.: 1-től 3. rangig +2 (határozottan egyetért), 2.: 4-től 6. rangig +1 (inkább egyetért), 3.: 7-től 9. rangig –1 (inkább nem ért egyet), 4.: 10-től 12. rangig –2 (határozottan nem ért egyet).



a különböző állítások közötti korrelációért felelősek. Azért tartottam fontosnak a kutatás során ezt a „másodlagos” csoportképzést, hogy megvizsgáljam, a válaszadóknak az egyes állításokra adott reakcióját mennyiben határozzák meg a tudományos elméletekből származó ismeretek, továbbá megállapítsam, mely bűnözési okokat kapcsolják egymáshoz. Az okok együtt járásából öt faktor rajzolódott ki, amelyek mindegyike önálló jelentéssel bír115.

115

A KMO és a szféricitásmutató (lásd 15. számú táblázat) szignifikanciája jelzi, ugyan jogos a faktoranalízis alkalmazása, nem számíthatunk ideális eredményre, bár a kommunalitások táblázata (lásd 17. számú táblázat) alapján az eredmény bizonyos itemek elhagyásával javítható lenne. A 42% összesen magyarázott variancia (lásd 16. számú táblázat) nem elég ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk az eredeti itemeken is alapuló további elemzést. Viszont a keletkezett faktorstruktúra megerősíti a szakmai szempontok alapján történő alskálák képzésének lehetőségét, még a kisebb kommunalitású itemek felhasználásával is. Kaiser-Meyer-Olkin Measure of Sampling Bartlett’s Test of Sphericity

0,601

Approx Chi-Square

665,23

df

231

Sig.

15. táblázat. KMO mutató

Component

0

Rotation Sums of Squared Loadings Total

% of Variance

Cumulative %

1

2,123

9,651

9,651

2

1,874

8,517

18,167

3

1,817

8,261

26,429

4

1,744

7,926

34,354

5

1,619

7,359

41,713

16. táblázat. A faktorok által magyarázott variancia 141



k9_02. mentális (pszichés) betegségek, személyiségzavarok

0,307

k9_03. szegénység, megélhetési nehézségek

0,523

k9_04. bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság

0,44

k9_05. nevelési-szocializációs problémák

0,346

k9_06. agresszivitás, erőszakos természet

0,45

k9_07. nyereségvágy, a gyors meggazdagodás vágya

0,27

k9_08. alkohol- vagy drogfüggőség, egyéb szenvedélyek

0,243

k9_09. társadalmi stabilitás hiánya, egyenlőtlenségek

0,449

k9_10. gondatlanság, felelőtlenség, érdektelenség

0,498

k9_11. csoportbeli társak negatív befolyása

0,51

k9_12. tömegkommunikáció, az erőszak gyakori bemutatása a médiumokban

0,429

k11_01. A legtöbb lopást elkövető ember megélhetési problémákkal küzd. (társadalmi rend igazságtalansága elmélet)

0,546

k11_02. Az emberek általában azért lopnak, mert elégedetlenek azzal, amijük van. (jóléti bűnözés elmélet)

0,464

k11_03. A bűnözőknek veleszületett hajlamuk van a bűnelkövetésre. (genetikailag kódolt, örökletes hajlam elmélet)

0,425

k11_04. A bűnöző többnyire maga is különböző stresszhelyzetek (bántalmazás, iskolai, munkahelyi problémák) áldozata.(általános feszültségelmélet)

0,38

k11_05. Erőszakos bűncselekményt leginkább azok követnek el, akik nem tanulták meg kezelni az indulataikat. (frusztráció-agresszió elmélet)

0,613

k11_06. A bűnözők másféle emberek, akiket arcról is könnyen fel lehet ismerni. (fiziognómia elmélet) k11_07. A bűnözők mindig, mindenben csak az azonnali kielégülést keresik. (szociopátia elmélet) k11_08. A fiatal bűnözők többnyire utánozzák a televízióban látottakat. (szociális tanulás elmélet) k11_09. A bűnözői magatartás a társadalom szükségszerű velejárója, hiszen egy sajátos problémamegoldás. (anómiaelmélet) k11_10. A bűnözés oka a frusztráció, vagyis az életcélok megvalósíthatatlanságának érzése. (feszülségelmélet)

142

17. táblázat. Kommunalitások

0,507 0,279 0,401 0,198 0,444



Az első faktor (lásd 18. és 23. számú táblázat) három szociológiai okot – „szegénység” (K.9.3.)116, „megélhetési problémák” (K.11.1.), „társadalmi stabilitás hiánya” (K.9.9.) – foglal össze, amelyekhez a válaszadók két pszichológiai megközelítést, az „agresszivitást, erőszakos természetet” (K.9.6.) és a „társadalmi igazságtalanságokból fakadó feszültséget” (K.11.4.) kapcsoltak.

1. faktor

faktor-súlyok

„szegénység”

- 0,682

„megélhetési problémák”

0,652

„társadalmi stabilitás hiánya”

- 0,537

„agresszivitás, erőszakos természet”

0,514

„társadalmi igazságtalanságokból fakadó feszültség”

0,425

18. táblázat. 1. faktor

Az öt állításból két szociológiai hátterű („szegénység” és „társadalmi stabilitás hiánya”) negatív előjellel, míg a fennmaradó három állítás pozitív előjellel szerepel. A szociológiai hátterű állítások közül a „szegénység”, az elkövető „megélhetési problémákkal” való küzdése és a „társadalmi stabilitás hiánya” egyaránt szűkös anyagi körülmények meglétére utal, de ezek az állítások mégis ellentétes előjellel kerültek be a faktorba. Ennek az az oka, hogy a két negatív faktorsúllyal rendelkező szociológiai megközelítés kódolása másként történt, az ő esetükben a kisebb érték jelenti a nagyobb elfogadottságot. Az eredmények azt mutatják, hogy akik a társadalom szempontjából vizsgálják a bűnözést, azok az olyan pszichológiai megközelítésű bűnözési okokat, mint az „agresszivitás, erőszakos természet”, jellem-

116

K.x.y. = az „x” a kérdésblokk sorszámát, az „y” a kérdésblokkon belüli állítást jelöli. Jelen esetben a 9. számú kérdésblokk 3. állításáról van szó. (A vonatkozó kérdőív az 1. számú mellékeltben látható.) 143



zően elutasítják, ugyanakkor az általános feszültségelméletet pedig elfogadják. Ez a faktor nem az egyén nézőpontját, nem a pszichológiai okokat helyezi előtérbe (r=0,506; p ≤ 0,05). A válaszadók a bűncselekmény elkövetését ebben az esetben társadalmi körülményekből származtatják (r=-0,579; p ≤ 0,05). A fentiek alapján egy olyan antiszociális attitűdmintázat rajzolódik ki, amikor is az elkövető a társadalmi lehetőségek adta korlátokat deviáns, de nem erőszakos cselekedetekkel próbálja áttörni. Az elérendő cél és az adott eszközök szűkössége okozta feszültség vezet a jogellenes magatartáshoz. Ezt az attitűdmintázatot összefoglalóan „megélhetési bűnözői” attitűdként117 értelmeztem. Az első faktor a liberális beállítottságúak körében mutatkozott népszerűnek (r=0,174; p ≤ 0,05). Ehhez a bűnözői attitűdhöz jellemzően kapcsolták a diákok, hogy a bűnözés kérdését szociális támogatások növelésével nem lehet megoldani (r=-0,369; p ≤ 0,05). A második faktor (lásd 19. és 23. számú táblázat) öt olyan állítást tartalmaz, amelyek többsége pszichológiai és alkati/biológiai118 okokra vo-

117

„Az attitűd olyan mentális (kognitív) reprezentáció, mely összegzi egy tárggyal kapcsolatos értékítéleteinket, ezáltal irányítja viselkedésünket, szervezi a világ megismerését. Az attitűd tárgya lehet egy személy, egy csoport, egy fizikai tárgy, de egy elvont eszme is. Az attitűd meghatározza a tárggyal kapcsolatos viselkedésünket.” (N. Kollár és Szabó, 2004:369) „Az attitűdök mindenképpen értékelést foglalnak magukban. A szakértők egybehangzó véleménye szerint az attitűdök sine qua nonja (ami nélkül nem létezhetnek) az attitűdtárgyhoz (vagyis ahhoz, amiről az attitűdünk szól) kapcsolódó pozitív vagy negatív értékelés. Alice Eagly és Shelly Chaiken (1998, 269. o.) meghatározása szerint az attitűd »valamilyen entitás kedvező vagy kedvezőtlen értékelése«, míg Richard Petty és Duane Wegener (1998, 323. o.) megfogalmazásában »a személyek (köztük önmagunk), a tárgyak és a dolgok általános értékelése«.” (Fiske, 2006:297) 118 A 9. számú kérdés – az elővizsgálatok eredménye alapján – nem sorolt fel alkati/biológiai okokat, ugyanakkor a 11. számú kérdés összeállításánál ilyen jellegű okok is megfogalmazásra kerültek. Ezért a két kérdés 144



natkozik. Ide került a „bűnöző arcról való felismerhetősége” (K.11.6.), a „veleszületett hajlam” (K.11.3.), a „fiatal elkövetők utánzásos tanulása” (K.11.8.), az „azonnali kielégülés keresése” (K.11.7.) és az ezekkel ellentétes, negatív előjellel szereplő „bűnözés, mint a társadalom szükségszerű velejárója” (K.11.9.). A faktor pozitív előjele itt az egyéni pszichés szempontok kiemelését mutatja, akik ezt vallják, azok a társadalmi okokat jellemzően elutasítják ezen a téren. Ennek a faktornak a „bűnözői képe” egyfajta pszichés, alkati meghatározottságot, „bűnözésre programozott” jelleget hordoz magában, az ilyen beállítottságú elkövetők inkább nyitottak a negatív magatartásminták – utánzás útján történő – elsajátítására. Ez a bűnözői attitűdtípus a konzervatív beállítottságú hallgatók körében (r=0,329; p ≤ 0,05), továbbá a kevésbé tájékozottak csoportjában (r=-0,222; p ≤ 0,05) került előtérbe. Akik elfogadták ezt a „képet”, azok az alkati okokat emelték ki a bűnözés kapcsán (r=0,886; p ≤ 0,05), és szigorítások útján csökkenthető jelenségnek gondolták a bűnözést (r=0,223; p ≤ 0,05). A típust elfogadók jellemzően vidéki születésűek voltak (r=0,208; p ≤ 0,05). 2. faktor

faktor-súlyok

„bűnöző arcról való felismerhetősége”

0,696

„veleszületett hajlam”

0,598

„fiatal elkövetők utánzásos tanulása”

0,577

„azonnali kielégülés keresése”

0,447

„bűnözés, mint a társadalom szükségszerű velejárója”

- 0,394


összevont elemzése a szociológiai, pszichológiai és szociálpszichológiai okcsoportokat az alkati/biológiai okokkal bővítette. 145



A harmadik faktorra szintén öt bűnözési ok került (lásd 20. és 23. számú táblázat). Az ide tartozó három pszichológiai ok, így a „bosszú, féltékenység” (K.9.4.), a „nyereségvágy” (K.9.7.) és az „alkohol- vagy drogfüggőség” (K.9.8.) pozitív, míg a két szociálpszichológiai hátterű megközelítés, a „nevelési-szocializációs problémák” (K.9.5.) és a „nehéz gyermekkor” (K.9.1.) negatív faktorsúlyt kapott. Ennél a csoportnál az látszik, hogy aki olyan pszichés tényezőknek, mint a „bosszú”, a „nyereségvágy” vagy a „káros szenvedélyek”, komoly szerepet tulajdonít a bűnelkövetés kapcsán, az az olyan szociálpszichológiai okokat, mint a „nehéz gyermekkor” és a „szocializációs problémák”, jellemzően nem tartja meghatározónak. A faktor pozitív és negatív oldala jól mutatja az adott alkalomhoz, szituációhoz kapcsolódó érzelmi viszonyulás és az évtizedekig tartó szocializációs folyamat nehézségei között húzódó ellentétet, bár mindkét „tényezőcsoport” bűncselekmény elkövetéséhez vezethet. A vágyak, a pillanatnyi érzelmek és a szenvedélyek hajtotta elkövető azonosítható ezen „alkalom szülte” antiszociális attitűdmintázat alapján. A faktor kettősségét mutatja, hogy akik a faktorra került pszichológiai magyarázatokat tartják meghatározónak, azok a szociológiai megközelítéseket jellemzően elutasítják (r=-0,593; p ≤ 0,05). 3. faktor

faktor-súlyok

„bosszú, féltékenység”

0,589

„nyereségvágy”

0,431

„alkohol- vagy drogfüggőség”

0,356

„nevelési-szocializációs problémák”

- 0,559

„nehéz gyermekkor”

- 0,565 20. táblázat. 3. faktor

A negyedik faktor (lásd 21. és 23. számú táblázat) tisztán pszichológiai, „frusztráció” faktornak tekinthető. Ebbe a faktorba került a megfelelő „indulatkontroll hiánya” (K.11.5.), a „meglévővel való elégedetlenség érzése” (K.11.2.) és az „életcélok megvalósíthatatlansága okozta fruszt146



ráció” (K.11.10.). Mind a három ok faktorsúlya pozitív előjellel szerepel. Ez a frusztráltság nem „szűkül le” a szegénységből eredő nyomasztó helyzet által kiváltott frusztrációra, hanem az élet számos helyzetében működő, általános érvényű pszichés magyarázatként jelentkezik. Érdekes, hogy azok a hallgatók, akik ezt a bűnözői típust írták le, a pszichológiai (r=0,606; p ≤ 0,05) és a szociológiai tényezők szerepét is kiemelték a bűnözés kapcsán (r=0,755; p ≤ 0,05). 4. faktor

faktor-súlyok

„indulatkontroll hiánya”

0,729

„meglévővel való elégedetlenség érzése” „életcélok megvalósíthatatlansága okozta frusztráció”

0,656 0,606


Végül a feldolgozás egy csoportba, az ötödik faktorba sorolta a „gondatlanság, felelőtlenség, érdektelenség” (K.9.10.), a „csoportbeli társak negatív befolyása” (K.9.11.), a „tömegkommunikáció, az erőszak gyakori bemutatása a médiumokban” (K.9.12.) és a „mentális betegségek” (K.9.2.) okokat (lásd 22. és 23. számú táblázat). Az eredmény érdekes, mivel a tudományos elméletek eltérő megközelítésből vizsgálják ezen tényezőket119.

119

A felelőtlenség, az érdektelenség elméleti alapon megközelítve inkább pszichológiai elméletnek tekinthető. S. Yochelson és S. Samenow a személyiségjegyek vizsgálata kapcsán elkülönítettek egy olyan bűnözői kört, amelyik elemzésük szerint „abnormális gondolkodási mintákkal” rendelkezik. (Adler et al., 1998) Ezek az emberek többek között egy sajátos felsőbbrendűség érzését táplálják, elvárják, hogy tőlük tetteik következményét senki ne kérje számon. Ezek a szociopátiás személyiségzavarnak is a jellegzetes tünetei, amelynél az egyén nem képes közvetlen tapasztalatból tanulni, és kevésbé aggódik tette bármilyen kényelmetlen következménye miatt. 147



5. faktor

faktor-súlyok

„gondatlanság, felelőtlenség, érdektelenség”

0,659

„csoportbeli társak negatív befolyása”

0,503

„tömegkommunikáció, az erőszak gyakori bemutatása a médiumokban”

0,585

„mentális betegségek”

-0,430


Az eltérő elméleti háttér nem jelentette akadályát annak, hogy a feldolgozás során a négy ok egy közös csoportba kerüljön120. Ezen okcsoport elkülönülése azt jelzi, hogy a joghallgatók nézeteiben elevenen

A csoportbeli társak befolyása olyan állítás, amelynek hátterében szociológiai és szociálpszichológiai elemek is fellelhetőek. A kriminológián belül E. Sutherland differenciális asszociáció elméletéhez köthető, amely szerint az emberek úgy tanulják a bűnelkövetést, hogy antiszociális értékekkel, attitűdökkel és magatartásmintákkal kerülnek kapcsolatba, és azokat hozzájuk közel álló személyekkel folytatott interakcióik során sajátítják el. E. Sutherland elméletének alapját G. Tarde klasszikus szociológiai elmélete adja, miszerint a bűnözés tanult viselkedés. Sutherland elméletét fejlesztette tovább R. C. Jeffry, aki a differenciális asszociáció megerősítéselméletét alkotta meg úgy, hogy Sutherland elméletét próbálta összhangba hozni A. Bandura szociális tanulás elméletével. (Adler et al., 1998) A harmadik bűnözést befolyásoló ok a tömegkommunikációban az erőszak gyakori bemutatása. Ez szociálpszichológiai bűnözési elméletre jellemző tényezőnek tekinthető, amelyet a szociális tanulás elméletének vizsgálata során kapott eredmények is alátámasztanak. A mentális betegségek bűnözési okként való vizsgálata a pszichológiai elméletre jellemző. A faktoron ez az ok negatív súllyal helyezkedett el, „kilógott” a többi közül. 120 A kilencedik számú kérdés elkülönült vizsgálata során is mindig egy csoportba került a „csoportbeli társak negatív befolyása”, a „gondatlanság, felelőtlenség” és a „tömegkommunikáció, erőszak gyakori bemutatása a médiumokban”. Jellemző volt ez három és két alskála kialakítása esetén is (lásd. 11. számú melléklet). 148



él egy olyan bűnöző képe, aki befolyásolható, sodródó, kalandvágyó, életszituációkhoz spontánul alkalmazkodó személyiség, akit tetteinek következménye kevésbé izgat, míg a környezet, a társak véleménye és megítélése fontosabb számára, továbbá jellemzően nem szenved mentális betegségben. Ezt a kört – K. Lewin mezőelmélete alapján (Lewin, 1972) – „mezőfüggő” bűnözői attitűdmintázatnak neveztem el121. Akik elfogadták ezt a bűnözői típust, azok inkább elvetették a pszichológiai elméleteket (r=-0,343; p ≤ 0,05), és szociálpszichológiai tényezők szerepét emelték ki (r=0,858; p ≤ 0,05), továbbá jellemzően tartottak attól, hogy a közeljövőben csalás áldozatává válnak (r=0,279; p ≤ 0,05). 1

2

Faktorok 3

4

5

k9_03. szegénység, megélhetési nehézségek

-,682

k11_01. A legtöbb lopást elkövető ember megélhetési problémákkal küzd. (kulturális deviancia)

,652

k9_09. társadalmi stabilitás hiánya, egyenlőtlenségek

-,537

,159

-,251

,257

k9_06. agresszivitás, erőszakos természet

,514

-,167

,312

-,239

121

-,219 -,152

,258

,146

A négy együtt járó bűnözési okot együttesen mezőfüggőnek neveztem, ezt a fogalmat K. Lewin mezőelméletéből kölcsönöztem, mivel ezen elkövetői típusoknál a társas környezet pszichés hatásainak meghatározó szerepét láttam a személy viselkedésének magyarázatakor. Felmerült bennem az is, hogy J. Rotter kontroll-hely fogalma alapján külső kontrollos bűnözési okcsoportnak nevezzem el ezt a sajátos együtt járással létrejött dimenziót. Rotter szerint belső kontrollos személynek azok tekinthetők, akik a tanulási folyamat során a megerősítéseket belülről, saját cselekedeteik révén tartják kézben, míg a külső kontrollos személyek esetében a megerősítések megjelenése a személyen kívül álló tényezőtől, nem a saját cselekedeteitől függ. Vizsgálatom szociálpszichológiai jellegéből adódóan inkább helyénvalónak éreztem K. Lewin fogalommeghatározásának átvételét. 149

Dr. Kelemen László k11_04. A bűnöző többnyire maga is különböző stresszhelyzetek (bántalmazás, iskolai, munkahelyi problémák) áldozata.(általános feszültségelmélet)


,425

,173

,173

k11_06. A bűnözők másféle emberek, akiket arcról is könnyen fel lehet ismerni. (fiziognómia elmélet)

,696

,126

k11_03. A bűnözőknek veleszületett hajlamuk van a bűnelkövetésre. (a bűnözés és genetika kapcsolata)

,598

-,181

k11_08. A fiatal bűnözők többnyire utánozzák a televízióban látottakat. (szociális tanulás elmélet)

,577

k11_07. A bűnözők mindig, mindenben csak az azonnali kielégülést keresik. (szociopátia elmélet)

-,139

,447

k11_09. A bűnözői magatartás a társadalom szükségszerű velejárója, hiszen egy sajátos problémamegoldás. (strukturális funkcionalizmus, feszültségelmélet)

,201

-,394

k9_04. bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság k9_01. nehéz gyerekkor, korai családi problémák

,248

,372

-,152

-,228

,226

,589

-,163

-,565

-,282

-,559

-,128

,234

,431

-,157

,146

-,139

,356

,275

k11_05. Erőszakos bűncselekményt leginkább azok követnek el, akik nem tanulták meg kezelni az indulataikat. (indulatkontroll elmélet)

-,207

,114

,162

,729

k11_02. Az emberek általában azért lopnak, mert elégedetlenek azzal, amijük van. (középosztálybeli bűnözés elmélete)

,131

-,118

k11_10. A bűnözés oka a frusztráció, vagyis az életcélok megvalósíthatatlanságának érzése. (Merton-féle feszültségelmélet)

,271

-,207

k9_05. nevelési-szocializációs problémák k9_07. nyereségvágy, a gyors meggazdagodás vágya k9_08. alkohol- vagy drogfüggőség, egyéb szenvedélyek

k9_10. gondatlanság, felelőtlenség, érdektelenség

150

,656

,606 ,117

,213

,659



k9_12. tömegkommunikáció, az erőszak gyakori bemutatása a médiumokban

-,276

k9_11. csoportbeli társak negatív befolyása

,288

k9_02. mentális (pszichés) betegségek, személyiségzavarok

,313

,585 -,416

,503 ,129

-,430

23. táblázat. A K.9. és K.11. kérdések közös faktoranalízise, főkomponens analízissel122

5.2.4.2. A bűnözési okokhoz fűződő további korrelációs kapcsolatok Az öt elkülönülő bűnözői attitűdmintázat mellett a további korrelációs kapcsolatok azt mutatták, hogy mindkét mintában a megkérdezettek elsősorban szociológiai okok (például munkanélküliség, neveltetés, barátok hatása stb.) szerepét hangoztatták, de emellett a pszichés tényezők (például agresszió, önértékelési zavar, pszichiátriai betegségek) bűnözést befolyásoló hatása is hangsúlyt kapott. Azok az elsőéves hallgatók, akik a bűnözés szociológiai okait emelték ki, nem látták a bűnmegelőzés hatékony eszközrendszerét (r=0,284; p ≤ 0,05). Azon elkövetőkkel szemben pedig, akik a bűncselekményt mások befolyásának hatására vagy gondatlanságból követték el, a büntetések szigorítása révén kívántak hatást gyakorolni (r=-0,212; p ≤ 0,05). A Budapesten született (r=0,267; p ≤ 0,05) és baloldali nézeteket valló (r=0,245; p ≤ 0,05) elsőéves egyetemisták inkább elvetették a biológiai elméleteket, míg az ötödéves konzervatív beállítottságú hallgatók a szociológiai, társadalmi okokkal magyarázó elméleteket szorították háttérbe (r=-0,229; p ≤ 0,05). Mindkét csoportban az alkati/biológiai és pszichés tényezőket tartalmazó bűnözési elméletek híveinél megfigyelhető volt, hogy a bűnmegelőzés módját a szigorításokban látták (r=0,210 és r=0,291; p ≤ 0,05). 122

A táblázatban a faktorokhoz tartozó legnagyobb súlyokon kívül meg vannak jelölve az értelmezést könnyítő más, viszonylag nagy súlyok, valamint a negatív súlyok aláhúzással is ki vannak emelve. 151



Az elsőévesek körében adódott egy belső kontrollos csoport is, amely erkölcsi kérdésekben szigorú belső szabályokkal rendelkezett, így ők nem tudták elfogadni a mezőfüggő, tehát a befolyásolhatóságból és a könnyelműségből eredő bűnözői attitűd meghatározó szerepét. A könnyelműséghez és befolyásolhatósághoz kapcsolódik az a jelenség is, hogy mindkét mintában azok, akik leginkább attól tartottak, hogy csalás áldozataivá válnak, inkább felelőssé tették a médiát, a társak negatív befolyását és a felelőtlenséget a bűnözés jelenségének létezésében (r=-0,167 és r=-0,343; p ≤ 0,05). 5.2.5. Implicit bűnözési elméletek A megkérdezettek implicit bűnözési elméleteinek vizsgálatánál a felsorolt tudományos hátterű állítások lényeges együtt járásokat mutattak az elemzés során123. A kriminológia tudománya a megközelítéstől függően eltérő típusú bűnözési elméleteket különböztet meg. A vizsgálat során feltételeztem, hogy az egyetemi hallgatóknak is megvan a bűnözés okát és a jelenség természetét magyarázó saját elmélete. Ezeket szándékoztam az implicit bűnözési elméleteket mutató segítségével valamilyen típusba sorolni. Az eredményekből kiderült, hogy a szociológiai és pszichológiai elméletek nem zárták ki egymást. Az elsőéves hallgatóknál többletként mutatkozott, hogy a pszichológiai elméleteket összekapcsolták az alkati/biológiai elméletekkel. A társadalmi okokat megfogalmazó implicit bűnözéselméletek elfogadása mindkét csoportnál együtt járt azzal a vélekedéssel, hogy a bűnözés a szociális támogatások növelése útján nem csökkenthető társadalmi jelenség (r=-0,235 és r=-0,399; p ≤ 0,05).

123

152

Lásd K.11.



Az elsőéves egyetemi hallgatók a bűnözői magatartást inkább magyarázták pszichés tényezőkkel, mint az ötödévesek (p ≤ 0,05). Az elsőéves vidéken született diákoknál nagyobb volt a pszichés elméletek szerepe (r=0,259; p ≤ 0,05), míg ezek az ötödéves fiataloknál éppen fordítva, a Budapesten születtettek számára bizonyultak lényegesebbnek (r=-0,201; p ≤ 0,05). Az eredmények azt is kimutatták, hogy az abortuszt ellenző ötödévesekre (r=0,276 p ≤ 0,05) és mindkét évfolyamon a halálbüntetéspártiakra (r=0,315 és r=0,256; p ≤ 0,05) az alkati/biológiai elméletek elfogadása volt jellemző. 5.2.6. Bűnmegelőzés A bűnmegelőzés124, a bűnözés csökkentésének lehetősége szintén lényeges, magyarázó erővel bíró dimenziónak bizonyult a kutatás során. A megelőzési mutató a bűnmegelőzés módjának két típusát sorolta fel. Az egyik a bűnözés bizonyos szociális támogatások alkalmazásával való csökkentését, a másik pedig a bűnözés bizonyos szigorítások bevezetésével való visszaszorítását vizsgálta. A kérdőív szerint a bűnözést befolyásoló egyik ok: „a szegénység, megélhetési nehézségek”125. Azok az elsőéves egyetemi hallgatók, akik a szegénységet tekintették bűnözést befolyásoló oknak, inkább úgy gondolták, hogy a bűnözés nem csökkenthető szociális támogatások növelése útján (r=0,279; p ≤ 0,05). Ezt a bűnmegelőzési módszert a szegénységet bűnözési okként hangsúlyozó ötödéves egyetemisták is elutasították (r=0,275; p ≤ 0,05). Az előző összefüggést megerősítette, hogy az elsőéves diákok azon köre, akik elfogadták azt az implicit bűnözési elméleteknél fel-

124 125

Lásd K.12. Lásd K.9.3. 153



tüntetett állítást, hogy „A legtöbb lopást elkövető ember megélhetési problémákkal küzd”, ők kevésbé vélték úgy, hogy bizonyos szociális támogatások növelése csökkentheti a bűnözést. Ez a korrelációs kapcsolat az elsőéveseknél közepes, míg az ötödévesek esetében erős volt (r=-0,237 és r=-0,446; p ≤ 0,05)126. A két minta eredményeiből az is kimutatható, hogy a bűnözés támogatás révén történő csökkenthetősége a baloldali politikai beállítottságúakat (r=-0,194 és r=-0,304; p ≤ 0,05) és az ötödéveseknél a jogrendszerrel elégedetteket (r=0,183; p ≤ 0,05) jellemezte. A jogrendszerrel elégedett elsőévesek pedig jellemzően elutasították a szigorítások bűnmegelőzésként történő bevezetését (r=-0,174; p ≤ 0,05). Már korábban is láthatóvá vált, hogy a két csoportban a szigorítás révén történő csökkenthetőséget a konzervatív egyetemi hallgatók hangsúlyozták (r=0,463 és r=0,404; p ≤ 0,05). Az ötödévesek csoportjánál azt is meg lehetett figyelni, hogy akik már döntöttek arról, hogy az egyetem elvégzése után jogi pályán kívánnak dolgozni, azok a bűnözés csökkentése tekintetében optimisták voltak. A bűnözést „kezelhető”, csökkenthető jelenségnek tartották (r=-0,212; p ≤ 0,05). 5.2.7. A bűnözési statisztikák ismerete Néhány említésre méltó megfigyelés a bűnözési statisztikák ismeretének vizsgálata során is akadt. Ezt a dimenziót a bűnözési tájékozottsági mutató mérte. Az adatok alapján kimutatható volt, hogy az elsőévesek között magukat kevésbé tájékozottnak vallók sajátos módon inkább

126

154

A „szegénység, megélhetési nehézségek” és „A legtöbb lopást elkövető ember megélhetési problémákkal küzd” állításokhoz a támogatások útján történő bűnmegelőzés kapcsán ellentétes előjelű „r” értékek tartoznak, azonban mivel az első állítást fordított skálázással mértem, ezért az „r”-ek jelentése azonos.



nagyobb tárgyi ismeretet mutattak (r=-0,179; p ≤ 0,05). Továbbá kiemelést érdemel, hogy az elsős férfiak ismerete jobb volt, mint a nőké (r=-0,190; p ≤ 0,05). Az ötödéves mintában egy érdemi összefüggés volt kimutatható. Ez azt jelezte, hogy a magukat az átlaghoz képest rosszabb anyagi helyzetűnek valló egyetemisták bűnözési statisztikai ismerete jobb volt, mint azoké, akik jobb anyagi helyzetűnek vélték magukat (r=-0,291; p ≤ 0,05). 5.2.8. Összefoglaló táblázat127 Az alábbi táblázat az 5.2. részben tárgyalt fontosabb összefüggéseket foglalja össze: A közélet iránti érdeklődés, tájékozottság és információszerzés gyakorisága I. éves V. éves a gyakrabban tájékozódók: – elégedettek anyagi helyzetükkel – tájékozottabbnak vallották magukat – inkább elégedettek a jogrendszerrel

a gyakrabban tájékozódók: – tényleges anyagi helyzetük kedvezőbbnek mondható – tájékozottabbnak vallották magukat – többségében liberálisok – úgy gondolják, hogy a bűnözés támogatások útján nem csökkenthető – jobban érdeklődnek a közélet eseményei iránt

az objektíve tájékozottabbak: – többségében férfiak – úgy gondolják, hogy a bűnözésnek nem alkati okai vannak – tájékozottabbnak mondták magukat – a tájékozottabb nők jellemzően félnek, hogy nemi erőszak áldozatává válnak

az objektíve tájékozottabbak: – az V. évesek objektív tájékozottsága jelentősen nagyobb – csökkenthetőnek tartják a bűnözést – tájékozottabbnak mondták magukat – jobban érdeklődnek a közélet eseményei iránt

127

A 8. és 9. számú mellékletek adatai alapján. 155


I. éves

Joghallgatók a jogról Politikai beállítottság

V. éves

a konzervatívok: – jellemzően jobboldaliak – többségük vidéken született – úgy gondolják, hogy nem társadalmi okok befolyásolják a bűnözést, az alkati okokat és egyes pszichés, illetve szociálpszichológiai tényezők szerepét emelték ki – úgy gondolják, hogy a bűnözés szigorítások révén csökkenthető

a konzervatívok: – a bűnözés kapcsán a pszichés, alkati tényezők szerepét hangsúlyozzák – úgy gondolják, hogy a bűnözés szigorítások révén csökkenthető – jellemzően elégedetlenek a jogrendszerrel – jellemzően félnek, hogy a közeljövőben bűncselekmény áldozatává válnak

a liberálisok: – többségük Budapesten született – a bűnözés társadalmi okait említik – a bűnözést sem támogatások, sem szigorítások útján nem tartják csökkenthetőnek

a liberálisok: – a bűnözés társadalmi okait említik – a bűnözést sem támogatások, sem szigorítások útján nem tartják csökkenthetőnek – jellemzően elégedettek a jogrendszerrel – többségük Budapesten született

I. éves

Jogrendszeri elégedettség

V. éves

az elégedettek: – akik már eldöntötték, hogy jogi pályán fognak dolgozni – jellemzően liberálisok – gyakrabban tájékozódnak – a bűnözés kapcsán nem a társadalmi okokat, hanem a személyiségjegyek szerepét emelik ki – a bűnözés szerintük nem csökkenthető

az elégedettek: – akik már eldöntötték, hogy jogi pályán fognak dolgozni – úgy gondolták, a bűnözés támogatások útján csökkenthető – kevésbé tájékozottak a bűnügyi statisztikák terén

az elégedetlenek: – többségük vidéken él – a bűnözés társadalmi okait emelik ki – a súlyosabb büntetések bűnmegelőző szerepét emelik ki

az elégedetlenek: – a pszichés okok szerepét emelik ki – a bűnözést támogatások útján nem tartják csökkenthetőnek

156


I. éves

Joghallgatók a jogról Bűnözési okok megítélése

– a baloldaliak inkább említenek szociálpszichológiai okokat – a nők inkább említenek szociálpszichológiai okokat – a vidéken születettek, a jobboldaliak és a konzervatívok a pszichés és az alkati okokat emelik ki – akik az alkati és pszichés okokat említik, azok a bűnözést szigorítások útján csökkenthetőnek tartják – az I. évesekre jellemzőbb a pszichés tényezők hangsúlyozása – akik a pszichés tényezők szerepét emelik ki, azok jellemzően nem tartják fontosnak a társadalmi tényezőket – akik társadalmi okokat említenek, azok támogatások útján nem tartják csökkenthetőnek a bűnözést

V. éves

– a liberálisok a társadalmi okok szerepét hangsúlyozzák – a fővárosban születettek a pszichés okokat emelik ki – akik még nem döntötték el, hogy jogi pályán maradnak-e, azok a pszichés okokat emelik ki – akik a pszichés tényezők szerepét emelik ki, azok jellemzően nem tartják fontosnak a társadalmi tényezőket, és szigorítások révén csökkenthetőnek tartják a bűnözést – akik társadalmi okokat említenek, azok támogatások útján nem tartják csökkenthetőnek a bűnözést

Bűnmegelőzési intézkedések megítélése I. éves V. éves – a baloldaliak és a pszichés okokat hangsúlyozók szerint támogatások útján csökkenthető a bűnözés – a konzervatívok szerint szigorítások útján csökkenthető a bűnözés – akik elégedetlenek a jogrendszerrel, azok szerint csökkenthető a bűnözés szigorítások útján

I. éves

– akik már eldöntötték, hogy jogi pályán maradnak, azok szerint csökkenthető a bűnözés – a baloldaliak és a pszichés okokat hangsúlyozók szerint támogatások útján csökkenthető a bűnözés – a konzervatívok és a pszichés okokat hangsúlyozók szerint szigorítások útján csökkenthető a bűnözés – akik elégedettek a jogrendszerrel, azok szerint támogatások útján csökkenthető a bűnözés

Bűnözési statisztikák ismerte

– a férfiak ismerete alaposabb – akik tájékozatlanabbnak vallották magukat a közéleti kérdésekkel kapcsolatban, azok ismerete alaposabb

V. éves

– a rosszabb anyagi helyzetűek ismerete alaposabb

24. táblázat. Az alkalmazott mutatók korrelációi

157

6. Összefoglalás

6.1. Az elsődleges hipotézis ellenőrzése, a kutatási kérdésekre kapott válaszok Alapvető célom az volt, hogy megvizsgáljam, miként gondolkodik az emberek egy laikusnak és egy „félszakértőnek” tekinthető csoportja a bűnelkövetésről. A kérdés kapcsán lényegesnek tartottam – a kriminológiai elméletek mellett – a jelenséget kevésbé tudományosan vizsgálók véleményének összegyűjtését és elemzését. Úgy gondolom, hogy a társadalmi folyamatokról csak úgy lehet teljes képet alkotni, ha a szakirodalmi anyagok áttekintése mellett a laikusok elképzeléseit is számba vesszük. Az olyan társadalomtudományi kérdésekben, mint a bűnözés, véleményem szerint a kevésbé hozzáértők és a szakértők elgondolásait nem lehet teljesen elkülöníteni, hiszen a valóság „megkonstruálásában” mindkét oldal tevékenyen vesz részt. A két csoport akár két gondolkodási módnak is felfogható, amelyek nem önmagukban, hanem együttesen – egymással való kölcsönhatásaik révén – képesek bizonyos jelenségek meghatározására. Munkámban azt próbáltam feltérképezni, hogy a laikusnak és az általam „félszakértőnek” nevezett csoport bűnözésről kialakított és alkalmazott elképzeléseit milyen tényezők határozzák meg. Ehhez egy olyan kutatást végeztem el, amely első- és ötödéves joghallgatókat nyilatkoztatott meg a kérdés kapcsán. Elsődleges hipotézisem az volt, 158



hogy lényeges különbségek lesznek megfigyelhetőek a mintaválasztásnál meghatározott szakértelem dimenziója mentén. Feltételeztem, hogy a megkérdezettek elképzeléseinek kialakításában lényegi elemként fog megjelenni a szaktudás, amely a két csoportot elhatárolja egymástól. A vizsgálat során a szaktudás mellett a válaszadók demográfiai jellemzőit, politikai beállítottságát, közéleti tájékozottságát és a jelenlegi jogrendhez fűződő viszonyát is felmértem. A felsorolt változók bevonásával a joghallgatók pontosabb jellemzése és további összefüggések megállapítása volt a szándékom, így ellenőrizni kívántam, hogy a politikai beállítottság esetében – a konzervatív-liberális valamint a jobboldali-baloldali csoportok között – vannak-e lényegi eltérések a bűnözés megítélésekor. Érdekelt, hogy az olyan változók, mint az anyagi helyzet, a szülők iskolai végzettsége, a lakhely és a családi állapot eltérően korrelálnak-e a bűnözés okairól vallott nézetekkel. A diákok implicit bűnözési elméletei és a személyes adataik közötti összefüggések vizsgálata alapján elmondható, hogy a kutatás alapfeltevése nem igazolódott. A szakmai ismeretek nem befolyásolták jelentősen, hogy a diákok mely bűnözési elméletek állításait fogadták el és melyeket nem. A kérdés esetében egy olyan feltevést (jövőbeni hipotézist) tartok valószínűnek, amely szerint az életkorból adódó érettség, az élettapasztalat sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint a laikus és „félszakértő” összehasonlítás, ez egybevág Furnham kutatási eredményeivel is (Furnham, 1988). Az adatok elemzése során a személyi változók számos más lényeges összefüggést fedtek fel. Az eredmények azt mutatták, hogy a válaszadók politikai értékrendje mellett olyan további tényezők, mint az anyagi helyzet, a lakhely, a közéleti tájékozottság, a jogrendhez fűződő viszony és a veszélyeztetettség érzete, mind hatással vannak az emberek bűnözéselméleteire. Megállapítható, hogy a felsorolt tényezők közül a politikai beállítottság bizonyult a leginkább determináló hatásúnak, ugyanakkor egyes kérdéseknél világossá vált, hogy ennek a dimenziónak a szerepe sem tekinthető kizárólagosnak. 159



6.2. A vizsgálati minták jellemzői Mindkét mintára jelentős közéleti érdeklődés volt jellemző. A tárgyi tudás tekintetében az elsőéves hallgatók az ötödévesekhez képest gyengébbnek bizonyultak, ezt a két csoport közti szakmai különbségek magyarázhatják. A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy mindkét vizsgálati csoportban az országos napilapok és televíziós csatornák töltik be a fontosabb információs csatornák szerepét, ezekhez képest a helyi újságok, hírműsorok és érdekes módon a rádióadók is jelentéktelennek bizonyultak. A tájékozódás szempontjából kiemelkedő szerepe volt még az internetnek és a joghallgatók közvetlen emberi kapcsolatainak is. A diákok túlnyomó többsége jelezte, hogy napi/heti szinten vitatja meg a fontosabb közéleti eseményeket barátaival és családtagjaival. Többek között a hazai oktatási rendszer és a munkavállalás nehéz ségei tükröződtek vissza abban a megfigyelésben, hogy az elsőéves joghallgatóknak csak a fele, az ötödéveseknek pedig csak 60%-a készül jogásznak. A jogrendszert a fiatalok mindkét csoportban rendkívül negatívan ítélték meg. Némileg ez is magyarázhatja, hogy a diákok jelentős része miért utasítja el a jogászi pályát már az egyetemi évek alatt. Az elsőévesek az anyagi körülményeiket átlagosnak vagy jobbnak ítélték, az ötödévesek ennél pesszimistábban látták helyzetüket. Az eltérést indokolhatja, hogy ebben a csoportban lényegesen nagyobb volt az önálló életet kezdők aránya. Ez az életmódváltás pedig korábban nem tapasztalt kihívásokkal és nehézségekkel jár. A politikai beállítottság kérdésében az elsőévesek többsége liberális jobboldalinak, míg az ötödévesek inkább konzervatív jobboldalinak vallották magukat. A vizsgálati kérdésekre adott válaszok alapján azonban ez az arány nem minden esetben jelent meg. Ebből két dologra lehet következtetni, ha elfogadjuk, hogy az egyes kérdések mögött általam feltételezett politikai beállítódás helyes volt. Egyfelől elő160



fordulhat, hogy a megkérdezettek nem az igazat válaszolták a politikai beállítódást mérő kérdésekre. Ezt a feltételezést nem támasztja alá a kérdéseknél megfigyelt válaszmegtagadók nagy száma, amelyből arra a válaszadói magatartásra lehet következtetni, hogy aki nem akart, az nem is válaszolt az ilyen típusú kérdésekre. Másfelől az is elképzelhető, hogy az egyes kérdésekre adott válaszokat nem kizárólag a politikai értékrendszer határozta meg, hanem abban egyéb tényezők is szerepet játszottak. A magam részéről ezt az utóbbi lehetőséget tartom leginkább valószínűnek. Azonban azt a korábbi megállapítást itt is fontosnak tartom kiemelni, hogy a legtöbb kérdésnél, főként a kérdések kapcsolatánál a politikai értékrendszer meghatározónak bizonyult. Az első mintában logikai zavart mutatott, hogy a többség a súlyosabb büntetések visszatartó erejét hangsúlyozta, ugyanakkor a börtönbüntetést nem tartotta igazi megoldásnak, a halálbüntetést pedig elutasította. A bűnmegelőzés vizsgálatakor a csoportok között az iskolai nevelés szigorításának kérdésében adódtak különbségek. Ezt a bűnmegelőzési eszközt az ötödévesek többsége támogatta, az elsőévesek pedig egyértelműen elutasították. Az eltérést az elsőévesek nagyobb fokú érintettsége (még hosszabb időt fognak eltölteni az egyetemen) magyarázhatja. A bűnözési okok rangsorolása és az egyes implicit elméletek elfogadása alapján mindkét mintára jellemző volt az a korábbi kutatások által kapott eredmény, hogy a bűnözést az emberek összetett jelenségnek látják. A hallgatók értékelésében és az általuk felállított rangsorokban csak enyhébb eltérések voltak tapasztalhatóak. A bűnözési statisztikák kérdéseiben mindkét csoport tagjai rendkívül tájékozatlannak bizonyultak.

161



6.3. A bűnözési okok csoportosítása, az egyes elmélettípusok megítélése A joghallgatóknak a bűnözés és a bűnözői magatartás okaival kapcsolatos nézeteit elővizsgálatok során kialakított állítások segítségével rendszereztem. A diákoknak az egyes állításokra adott elfogadó vagy elutasító válaszai alapján, faktoranalízis segítségével öt faktort különítettem el egymástól. Mindegyik faktor – különböző elméleti hátterű – bűnözési okok jellemző együtt járását foglalta magában. A faktorok alapján a megkérdezettek által elképzelt bűnözői típusok meghatározó attitűdelemeit lehetett megfogalmazni, így elkülönült egymástól a „megélhetési”, a „bűnözésre programozott”, az „alkalom szülte”, a „frusztrált” és a „mezőfüggő” bűnözői attitűd. Ez utóbbi okcsoportosulás volt az, amely minden elvégzett faktoranalízisnél egyértelműen kirajzolódott. A mezőfüggő bűnözői attitűdöt négy bűnözési ok alkotta. Az első ok a média agressziója és erőszakot bemutató káros szerepe volt. Másodikként a hallgatók a társak negatív befolyásolását, az általuk nyújtott deviáns magatartásmodellt említették, amely során a potenciális bűnelkövetők bűnös „részleteket” sajátítanak el, és ez határozza meg viselkedésüket. Ezt követően a gondatlanságból elkövetett bűncselekmények köre került ebbe a csoportba, amelyet a hanyagság, a kön�nyelműség jellemez. Végül a mentális betegségeket sorolták ide negatív faktorsúllyal, ami mutatja, hogy szerintük ennek az oknak ebben a bűnözési okcsoportban jellemzően nincs meghatározó szerepe. A kutatás alanyainál is megfigyelhető volt az a – tudományos megközelítések vizsgálata során már tapasztalt – jelenség, hogy a bűnözést több irányból közelítették meg, és a különböző nézeteket egymással kombinálva használták fel. Mind az első-, mind az ötödéves hallgatók a szociológiai (makro-) és a pszichológiai (mikro-) elméletek magyarázatait is elfogadták, tehát az egyéni és a társadalmi okok szerepét együttesen vették figyelembe. Mindkét mintára jellemző volt, 162



hogy a megkérdezettek egyes szigorítások és támogatások kapcsán a bűnözést csökkenthető jelenségnek vélték.

6.4. Attitűdtípusok kialakítása a vizsgálati eredmények alapján Fő célkitűzésem az volt, hogy meghatározzam bizonyos vizsgálati populációk bűnözéssel és bűnözői magatartással kapcsolatos nézeteit, továbbá megismerjem, hogy ezen csoportok milyen üzeneteket, milyen csatornákon keresztül képesek befogadni. Az elvégzett vizsgálat egy bűnmegelőzési kampány számára készített célcsoportelemzésnek is felfogható, amely az érvek fókuszálása mellett a kommunikációs csatornákra is odafigyel, és ezzel lehetővé teszi annak megállapítását, hogy egy adott csoport miképpen nyerhető meg hatékonyan egy bűnmegelőzési stratégia számára. Az alábbiakban részletezett attitűdtípusok kialakítása is ehhez nyújthat segítséget. A kutatás által vizsgált változók kapcsolatait, a lényeges összefüggéseket és azok irányát olyan attitűdtípusok kialakításával tartottam célszerűnek meghatározni, amelyek esetében a változók együtt járása leginkább valószínűnek mondható. A legtöbb kérdésnél a politikai beállítottság és a hozzá kapcsolható értékrend alapvetően meghatározta a megkérdezett válaszát, ezért a típusok kialakításánál elsősorban politikai megközelítésből indultam ki. A vizsgálat alapján a válaszadók két markánsan elkülönülő, több szempontból is ellentétes csoportját lehet meghatározni az egyetemi státusztól (első- vagy ötödéves hallgatói voltuktól) függetlenül. Az egyik kör – amelyet tradicionális nézeteket vallóknak is nevezhetünk – a következő tudati jellemzőkkel bír: ennek a típusnak a politikai attitűdje konzervatívnak és jobboldalinak mondható. Az ide tartozók többsége vidéken élőnek mondta magát. A csoporttagokat közösségi 163



értékek, szilárd erkölcsi elvek és társadalmi felelősségérzet jellemzi. A típus esetében az országos átlaghoz képest rosszabb anyagi helyzet és a kimutathatóan kevesebb médiaforrásból való tájékozódás is megfigyelhető. Ennek az attitűdnek további meghatározó eleme a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatos elégedetlenség. Akik ebbe a körbe tartoznak, azok nagyobb valószínűségét látják annak, hogy a közeljövőben valamilyen bűncselekmény áldozatává váljanak. A csoporttagok a bűnözést és a bűnözői magatartást elsősorban pszichológiai és alkati/biológiai okokat megfogalmazó elméletekkel magyarázzák, a bűnözés jelenségében a mezőfüggő bűnözői attitűd szerepét kiemelik. A bűnmegelőzés terén jellemzően inkább a büntetések szigorításában látják a hatékony módszert. A másik körnek, amelyet a liberális nézeteket vallók határoznak meg, tudati jellemzői a következők: politikai attitűdjük liberálisnak mondható, a társadalmi folyamatokat kevésbé szabályozó, az egyén döntési szabadságát tiszteletben tartó nézeteket vallanak. A csoporttagokra jellemző, hogy többségük Budapesten él, anyagi helyzetüket az első körhöz képest kedvezőbben ítélik meg. További eltérés az első csoporttól, hogy az ide tartozók tájékozottabbaknak mondhatók. Jellemzően nem határolódnak el élesen a baloldali politikai nézetektől. Az implicit bűnözési elméleteik szociológiai hátterűek, a bűnözés számukra nem egyéni probléma, hanem a társadalom szükségszerű velejárója. A bűnözést, mint társadalmi jelenséget, sem szigorítások, sem szociális támogatások útján nem tartják csökkenthető jelenségnek. Jellemző rájuk, hogy nagyobb mértékben elégedettek a fennálló jogrendszerrel, feltehetőleg ez összefüggésben áll azzal a megfigyeléssel, hogy az ide tartozók inkább úgy nyilatkoztak, hogy jogászi pályán kívánnak tevékenykedni az egyetem elvégzése után.

164



6.5. A kutatási eredmények értelmezhetősége, további kutatási irányok Szociálpszichológiai szempontból a kutatás vitathatatlan eredménye, hogy sikerült kidolgozni egy bűnözési oksági következtetést vizsgáló skálát, amely a jövőbeli kutatások során hasznosítható lesz. A kutatási eredmények értékelése közben azonban figyelembe kell venni a módszertani fejezetben feltüntetett korlátokat is. A mintavételi sajátosságokból adódik, hogy az eredmények általánosíthatósága korlátozott. A vizsgálat során nem egy minden szempontból alátámasztható társadalomtudományi modellt, hanem bizonyos jellemző együtt járások és attitűdtípusok meghatározásával egy modellvázlatot tudtam kialakítani. Mindezek mellett az eredmények alapján mindenképpen indokoltnak tartom olyan jövőbeni kutatások elvégzését, amelyek egyrészt longitudinális vizsgálat keretében végigkísérnék az egyetemisták gondolkodásmódjának öt éven át tartó változását, másrészt az egész hazai társadalmat reprezentálva vizsgálnák az egyes attitűdtípusok jellemzőit és megoszlását, továbbá ellenőriznék, illetve gazdagítanák a jelen tanulmányban tárgyalt összefüggéseket.

* * *

165

7. Mellékletek jegyzéke

1. számú melléklet Alap kérdőív ................................................................................... 167 2. számú melléklet Közéleti kérdőív . ............................................................................ 176 3. számú melléklet Elővizsgálati nyitott kérdőív – Minta I. .......................................... 180 4. számú melléklet Elővizsgálati nyitott kérdőív – Minta II. .......................................... 181 5. számú melléklet Kód-utasítás készítése A másodlagos kódolás eredménye A végleges kódlista kialakítása ...................................................... 182 6. számú melléklet Elővizsgálat gyakorisági táblázata és ranglistája . ....................... 186 7. számú melléklet Az elemzésnél használt skálák és mutatók kialakítása . .............. 188 8. számú melléklet Az egyes mutatók és kérdések közti korrelációk ......................... 190 9. számú melléklet Az egyes mutatók közti szignifikáns eltérések vizsgálati csoportonként . .............................................................. 201 10. számú melléklet A K.9., K.10. és K.11. kérdésre kapott válaszok rangátlaga . ....... 203 11. számú melléklet A K.9. kérdések két és három alskálás faktoranalízise ................ 206

166



1. Számú melléklet – Alap kérdőív (A zárójelben és dőlt betűvel szereplő szövegrészek az eredeti kérdőívben nem voltak feltüntetve, később, a feldolgozás során kerültek a kérdéssorba.)

KérdĘív sorszáma: Kódszám:

Szegedi Tudományegyetem (Társadalomra vonatkozó kérdések:) 1. Mennyire érdeklik a közélettel kapcsolatos kérdések? Karikázza be a megfelelĘ válasz sorszámát! (apátia mutató) 1 – egyáltalán nem érdekelnek 2 – kevéssé érdekelnek 3 – érdekelnek 4 – nagyon érdekelnek 2. Mennyire érzi magát tájékozottnak a társadalmi problémákkal kapcsolatos kérdésekben? Karikázza be a megfelelĘ válasz sorszámát! (szubjektív tájékozottsági mutató) 1 – egyáltalán nem vagyok tájékozott 2 – csak valamelyest vagyok tájékozott 3 – viszonylag tájékozott vagyok 4 – nagyon tájékozott vagyok 3. Honnan tájékozódik a közéleti kérdésekkel kapcsolatban? Karikázza be az abban az oszlopban található számot, amelyik a leginkább megfelel Önre nézve az adott sorban megjelölt információs forrás használatának gyakoriságával! (napi forrás mutató)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

országos napilapból helyi napilapból országos tévés csatornákból helyi tévés csatornákból internetrĘl ismerĘsöktĘl, barátoktól, kollégáktól családtagoktól egyéb helyrĘl, éspedig:…………………

naponta

hetente

havonta

1 1 1 1 1

2 2 2 2 2

3 3 3 3 3

ritkábban vagy soha 4 4 4 4 4

1

2

3

4

1

2

3

4

1

2

3

4

167



4. Karikázással jelölje be, hogy az adott párokból melyik politikai beállítottság irányába hajlik! (szubjektív beállítottsági mutató) 1 – inkább konzervatív 1 – inkább baloldali

2 – inkább liberális 2 – inkább jobboldali

Amennyiben egyéb politikai beállítottsága van, úgy kérjük, jelölje meg azt: …………………………………………………………………………………………………. 5. Kérem, válaszolja meg az alábbi kérdéseket!

(objektív tájékozottsági mutató)

1. Melyik testület vagy szervezet gyakorol alkotmányos kontrollt az OrszággyĦlés felett? ………………………………………………………………………………………………. 2. Ki tölti be jelenleg a legfĘbb ügyészi tisztséget? ………………………………………………………………………………………………. 3. Mely országok tagjai a „Visegrádi Négyek”-nek? ………………………………………………………………………………………………. 4. Véleménye szerint mi a különbség a menekült és a bevándorló között? ……………………………………………………………………………………………… 5. Kit illet meg parlamenti választói jog ma Magyarországon? ……………………………………………………………………………………………… 6. Mennyire ért egyet a következĘ állításokkal? Karikázza be soronként minden egyes kijelentés után az abban az oszlopban található számot, ami leginkább kifejezi, hogy mennyire ért egyet az adott kijelentéssel. A válaszadását megkönnyíti, ha elĘször eldönti, hogy az adott kijelentéssel egyetért-e, vagy sem, és utána ezt a döntését árnyalja a „határozottan nem ért egyet” vagy „határozottan egyetért” kategóriába történĘ besorolással. (objektív beállítottsági mutató)

1.

A börtönbüntetés önmagában nem oldja meg a bĦnözés kérdését.

2.

Az abortuszt be kellene tiltani.

3.

A halálbüntetést vissza kellene állítani.

4.

A szociális támogatások növelése nagymértékben csökkentené a bĦnözés mértékét.

168

határozottan nem ért egyet

inkább nem ért egyet

inkább egyetért

határozottan egyetért

–2

–1

+1

+2

(liberális)

–2

–1

+1

+2

(konzervatív)

–2

–1

+1

+2

(konzervatív)

–2

–1

+1

+2

(liberális)


5. 6.

Súlyosabb bírósági ítéletek nagyobb visszatartó erĘvel bírnának. A marihuána fogyasztását legalizálni kellene.

Joghallgatók a jogról határozottan nem ért egyet


inkább egyetért


–2

–1

+1

+2

(konzervatív)

–2

–1

+1

+2

(liberális)

(Jogrendszerre vonatkozó kérdések:) 7. Mennyire ért egyet a következĘ állításokkal?

(jogrendszeri elégedettségi mutató)

Az alábbiakban kijelentéseket talál. Karikázza be minden egyes kijelentés után az abban az oszlopban lévĘ számot, ami leginkább kifejezi, hogy mennyire ért egyet az adott kijelentéssel. A válaszadását megkönnyíti, ha elĘször eldönti, hogy az adott kijelentéssel egyetért-e, vagy sem, és utána ezt a döntését árnyalja a „határozottan nem ért egyet” vagy „határozottan egyetért” kategóriába történĘ besorolással.

1.

A tapasztaltabb tolvajt nehezebb rajtakapni a lopáson.

2.

Az igazságszolgáltatás független a politikától.

3.

Az ügyek kimenetele nemcsak a jogszabályok helyes alkalmazásától, hanem nagymértékben a bíró személyétĘl is függ. A kisembert ugyanúgy védi a jog, mint a hatalomhoz közelebb állókat.

4. 5.

6. 7.

8.

A bíróságon az emberek teljes mértékben egyenlĘ elbírálásban részesülnek. Az igazság végül mindig kiderül, így érdemes igazunkat a bíróságon keresni. Többnyire jobb békésen, akár veszteséggel is megegyezni, hiszen a pereskedés csak az ügyvédeknek kedvez. A jogos és jogtalan cselekedetek közötti határ sok esetben elmosódik. Mindent be lehet állítani ennek is meg annak is.



inkább egyetért


–2

–1

+1

+2

(negatív)

–2

–1

+1

+2

(pozitív)

–2

–1

+1

+2

(negatív)

–2

–1

+1

+2

(pozitív)

–2

–1

+1

+2

(pozitív)

–2

–1

+1

+2

(pozitív)

–2

–1

+1

+2

(negatív)

–2

–1

+1

+2

(negatív)

169



(BĦnözésre vonatkozó kérdések:)

8. A bĦnözés kialakulását és terjedését mennyiben határozzák meg társadalmi folyamatok (munkanélküliség, neveltetés, barátok stb.), és mennyiben személyiségjegyek (pl. agresszió, önértékelési zavar, pszichiátriai betegségek stb.)? Az alábbiakban látható vizuális analóg skálán kérem, jelölje be a kétféle ok arányát! (egyén és környezet mutató)

Társadalmi okok

I

Személyiségjegyek

9. Rangsorolja a felsorolt okokat 1–12-ig abból a szempontból, hogy a bĦnözés elĘfordulását azok mennyire befolyásolják! 1-est írjon annak a sornak a megfelelĘ rubrikájába, amely okot a legmeghatározóbbnak tartja. 2-est a második legmeghatározóbb mellé, és így tovább. 12-es legyen a legkevésbé meghatározó ok rangszáma. Minden sorszámot csak egyszer használjon. Ha nehézséget okoz a rangsorolás, akkor elĘször az elsĘ néhány okot, majd az utolsó néhány okot rangsorolja, és végezetül a köztes okokat. (rangsorolási mutató)

nehéz gyerekkor, korai családi problémák mentális (pszichés) betegségek, személyiségzavarok szegénység, megélhetési nehézségek bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság nevelési-szocializációs problémák agresszivitás, erĘszakos természet nyereségvágy, a gyors meggazdagodás vágya alkohol- vagy drogfüggĘség, egyéb szenvedélyek társadalmi stabilitás hiánya, egyenlĘtlenségek gondatlanság, felelĘtlenség, érdektelenség csoportbeli társak negatív befolyása tömegkommunikáció, az erĘszak gyakori bemutatása a médiumokban

Rangszám

10. a. Mekkora valószínĦségét látja annak, hogy Ön a közeljövĘben bĦncselekmény áldozatává váljon? (közbiztonság mutató) ……………………..%

b. Mit gondol, Ön milyen bĦncselekményeknek az áldozatává válhat a legnagyobb valószínĦséggel? Rangsorolja egytĘl ötig az alábbiakat veszélyeztetettsége alapján! 1-est írjon a rangszám oszlop azon sorába, amely bĦncselekmény véleménye szerint a legnagyobb valószínĦséggel megtörténhet Önnel. 2-est a második legvalószínĦbbhöz és 5-öst a legvalószínĦtlenebb mellé. (veszélyeztetettségi mutató)

170


Joghallgatók a jogról Rangszám

betöréses lopás csalás nemi erĘszak rablás zsebtolvajlás

c. Ön szerint a felsoroltakon kívül van-e más bĦncselekmény, amelytĘl tart, hogy könnyen az áldozatává válhat? (irányultsági mutató) ……………………………………………………………………………………………………………

11. Az alábbiakban kijelentéseket talál. Karikázza be minden egyes kijelentés után az abban az oszlopban lévĘ számot, ami leginkább kifejezi, hogy mennyire ért egyet az adott kijelentéssel. A válaszadását megkönnyíti, ha elĘször eldönti, hogy az adott kijelentéssel egyetért-e, vagy sem, és utána ezt a döntését árnyalja a „határozottan nem ért egyet” vagy „határozottan egyetért” kategóriába történĘ besorolással. (implicit bĦnözéselméletek mutató)

1.

2.

3.

4.

A legtöbb lopást elkövetĘ ember megélhetési problémákkal küzd. Az emberek általában azért lopnak, mert mindig elégedetlenek azzal, amijük van. A bĦnözĘknek veleszületett hajlamuk van a bĦnelkövetésre. A bĦnözĘ többnyire maga is különbözĘ stresszhelyzetek (bántalmazás, iskolai, munkahelyi problémák) áldozata.



inkább egyetért


–2

–1

+1

+2

(kulturális deviancia)

–2

–1

+1

+2

(középosztálybeli bĦnözés)

–2

–1

+1

+2

(bĦnözés és genetika)

–2

–1

+1

+2

(általános feszültségelmélet)

171


5.

6. 7.

8.

9.

ErĘszakos bĦncselekményt csak azok követnek el, akik nem tanulták meg kezelni az indulataikat. A bĦnözĘk másféle emberek, akiket arcról is könnyen fel lehet ismerni. A bĦnözĘk mindig, mindenben csak az azonnali kielégülést keresik. A fiatal bĦnözĘk többnyire utánozzák a televízióban látottakat. A bĦnözĘi magatartás a társadalom szükségszerĦ velejárója, hiszen egy sajátos problémamegoldás.

10. A bĦnözés oka a frusztráció, vagyis az életcélok megvalósíthatatlanságának érzése.



inkább egyetért


–2

–1

+1

+2

(elégtelen indulatkontroll elmélete)

–2

–1

+1

+2

(fiziognómia elmélet)

–2

–1

+1

+2

(szociopátia elmélet)

–2

–1

+1

+2

(szociális tanulás elmélet)

–2

–1

+1

+2

(strukturális funkcionalizmus, feszültségelmélet)

–2

–1

+1

+2

(feszültségelmélet)

12. Mi vezethetne Ön szerint a bĦnözés csökkenéséhez? Karikázza be minden egyes kijelentés után az abban az oszlopban található számot, ami leginkább kifejezi, hogy mennyire ért egyet az adott kijelentéssel. A válaszadását megkönnyíti, ha elĘször eldönti, hogy az adott kijelentéssel egyetért-e, vagy sem, és utána ezt a döntését árnyalja a „határozottan nem ért egyet” vagy „határozottan egyetért” kategóriába történĘ besorolással. (megelĘzési mutató)

1. 2. 3.

172

A munkanélküliség megszĦnése esetén sem lenne kevesebb vagyon elleni bĦncselekmény. Ha az iskolai nevelés szigorúbb lenne, kevesebb bĦncselekmény történne. Ha az emberek (még mindig) zártabb közösségekben élnének, kevesebb lenne a bĦncselekmény.



inkább egyetért


–2

–1

+1

+2

(liberális)

–2

–1

+1

+2

(konzervatív)

–2

–1

+1

+2

(konzervatív)


4.

5.

A szociális támogatások csökkentése együtt jár a bĦncselekmények számának növekedésével. A büntetési tételek súlyosbítása a bĦncselekmények számának csökkenéséhez vezetne.



inkább egyetért


–2

–1

+1

+2

(liberális)

–2

–1

+1

+2

(konzervatív)

13. Az alábbiakban kérdéseket talál. Karikázza be az Ön által helyesnek ítélt választ! Ne tartsa vissza, ha bizonytalan a válaszadásban! Ez esetben próbálja megtippelni a kérdést! (bĦnözési tájékozottsági mutató) 1.

Ön szerint ma Magyarországon az elkövetett bĦncselekmények hány %-a vagyon elleni bĦncselekmény (lopás, csalás stb.)?

33%

50%

66%

80%

90%

(50%)

2.

Ön szerint ma Magyarországon a nagy gazdasági bĦncselekményekkel okozott kár hány %-ban térül meg (a vádemelésig)?

5%

10%

20%

30%

50%

(10%)

3.

Ön szerint ma Magyarországon az erĘszakos és garázda bĦncselekmények elkövetĘinek hány %-a teljesen idegen a sértett számára (azaz még nem is alkalmi ismerĘs)?

10%

33%

50%

66%

80%

(50%)

4.

Ön szerint ma Magyarországon az erĘszakos bĦnelkövetĘk hány %-a követi el a cselekményt alkohol hatására?

10%

25%

30%

50%

80%

(30%)

5.

Ön szerint az esetek hány %-ában kapott végrehajtandó 0% szabadságvesztést olyan kábítószer-fogyasztó a közelmúlt Magyarországán, aki a terjesztésben nem mĦködött közre?

5%

10%

30%

40%

(soha nem kapott)

6.

Ön szerint ma Magyarországon évente átlagosan hány olyan közúti haláleset van, amelyik emberi gondatlanságból ered, így bĦncselekménynek minĘsül?

100

200

300

700

1200

(700)

7.

Ön szerint ma Magyarországon az ismertté vált elkövetĘk hány %-a nĘ?

2%

12%

22%

32%

42%

(12%)

8.

Ön szerint ma Magyarországon a gyermekkorú elkövetĘk hány %-a él teljes családban?

10%

33%

50%

75%

80%

(75%)

9.

Ön szerint az elítéltek hány %-a volt már korábban is büntetve?

10%

33%

50%

75%

80%

(33%)

10.

Ön szerint a házas férfiak bĦnelkövetési gyakorisága hányszorosa a nĘtlenekéhez képest?

1/4

1/2

1

2

4

(fele)

173



(Válaszadóra vonatkozó kérdések:) 14. Neme: 1 - Férfi 2 - NĘ 15. Életkora: …………… Születési helye: ……………….. ……………………….…… Jelenlegi lakóhelye: ………………………………………….

16. a. Hogy érzi Ön családja jelenlegi anyagi helyzetét az ország lakosainak többségéhez viszonyítva? Karikázza be a véleményének leginkább megfelelĘ válasz sorszámát! 1. sokkal rosszabb 2. rosszabb 3. átlagos 4. jobb 5. sokkal jobb

(anyagi elégedettségi mutató)

b. Abban a háztartásban, amelyben él, az egy fĘre jutó nettó jövedelem hozzávetĘlegesen melyik kategóriába esik? 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

60e Ft alatt 60e Ft – 100e Ft között 100e Ft – 150e Ft között 150e Ft – 200e Ft között 200e Ft – 250e Ft között 250e Ft – 300e Ft között 300e Ft – 400e Ft között 400e Ft – 500e Ft között 500e Ft felett

(jövedelmi helyzet mutató)

c. Hányan élnek együtt a háztartásában? ………………………………………………………………………………………………………. 17. Családi állapota: 1 – egyedülálló 2 – élettársi kapcsolatban élĘ 3 – házassági kapcsolatban élĘ 4 – eltartott családtag

174



18. A tanulmányainak befejezése után jogászi életpályán kíván-e maradni, és ilyen munkakörben elhelyezkedni? (jövĘkép mutató) 1 – igen 2 – nem 3 – még nem döntöttem el 19. Szüleinek legmagasabb iskolai végzettsége:

Édesapja Édesanyja

általános iskola 1 1

szakmunkásképzĘ szakközépiskola 2 2

3 3

gimnázium

fĘiskola

egyetem

4 4

5 5

6 6

20. Szüleinek jelenlegi foglalkozása: Édesapja:……………………………………. Édesanyja:……………………………………

Köszönjük a segítségét!

175


2. Számú melléklet

Joghallgatók a jogról – Közéleti kérdőív

ISMERED-E MAGYARORSZÁG ALKOTMÁNYÁT?

KÉRDėÍV Kedves Hallgatók! Szociológiai felmérést készítünk, mely arra keresi a választ, hogy mennyire tájékozottak állampolgári kérdésekben a szakképzésben részt vevĘ fiatalok. Válaszaiddal sokat segíthetnél, amit elĘre is KÖSZÖNÜNK! Kelemen László Kérdéseink:

* Kérünk, hogy a megfelelĘ választ karikázd be!

1.) Ki volt Magyarország elsĘ köztársasági elnöke az 1989-es rendszerváltás után? * a) Mádl Ferenc b) Göncz Árpád c) Sólyom László d) SzĦrös Mátyás 2.) Ki Magyarország jelenlegi köztársági elnöke? ................................................................. 3.) Ismered-e a jelenlegi parlamenti pártok elnökeit? Párt Magyar Szocialista Párt Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Szabad Demokraták Szövetsége Magyar Demokrata Fórum

176

Elnök neve



4.) Melyik évben csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz? * a) 1994 b) 2000 c) 2004 5.) Melyik testület vagy szervezet gyakorol alkotmányos kontrollt a parlament felett? * a) az Alkotmánybíróság b) a LegfelsĘbb Ügyészség c) az Állami SzámvevĘszék 6.) Sorold fel a magyar bĦnüldözĘ és nyomozati hatóságokat!

7.) Ki tölti be jelenleg a legfĘbb ügyészi tisztséget?

8.) Létezik-e Magyarországon sorkatonai kötelezettség? a) igen b) nem 9.) a. Mely országok tagjai a „Visegrádi Négyek”-nek?

177



b. Sorolj fel a fentieken kívül még három uniós tagországot, amely nem tagja a schengeni övezetnek!

10.) Magyarországon milyen etnikumokkal találkozhatsz?

11.) Véleményed szerint mi a különbség a menekült és a bevándorló között?

12.) Mit nevezünk joghézagnak?

13.) Hol Ęrzik a magyar Szent Koronát? * a) Magyar Nemzeti Múzeum b) Parlament c) esztergomi bazilika d) Szent István-bazilika

178



14.) a. Mit értünk állampolgári jogokon?

b. Amennyiben jogsérelmet tapasztalsz, hova fordulhatsz?

15.) Ki választja a polgármestereket?

16.) Mi Magyarország államformája?

17.) Kit illet meg parlamenti választói jog ma Magyarországon?

18.) Nemed*

a) fiú b) lány

19.) Korod:

év

20.) Milyen típusú szakképzésben veszel részt: a) gazdasági b) bölcsész c) mĦszaki d) egyéb:

Válaszaidat köszönjük, tanulmányaidhoz további sikereket kívánunk!

179



3. Számú melléklet – Elővizsgálati nyitott kérdőív Minta I.

180



4. Számú melléklet – Elővizsgálati nyitott kérdőív Minta II.

181


5. Számú melléklet

Joghallgatók a jogról – Kód-utasítás készítése – A másodlagos kódolás eredménye – A végleges kódlista kialakítása

Az elĘvizsgálat nyílt kérdéseire adott válaszok feldolgozása 1. Kiírás – válaszok kiírása Excel-táblába, soronként egy személy válasz-elemei külön cellába 2. Kód-utasítás készítése – (code frame) – a válaszok áttekintése után részletes kód-utasítás készült a megfigyelt válaszelemek alapján, illetve az esetleg nem észlelt, de elĘrelátható válaszlehetĘségek szerint. A ’9’-el jelölt kódok a kódolás során felvett új kódok. 110 111 112 113 119 120 121 122 123 129 130 131 132 133 139 140 141 142 143 149 150 151 152 153 159 160 161 162 163 169 170 171 172 173 179 180 181 182 183 189 190

182

UTÁNZÁS család társak média egyéb PSZICHÉS stressz elmebaj frusztráció egyéb (lelki problémák) HAJLAM genetikai pszichés nevelés, szocializáció egyéb TÁRSADALMI szokás egyenlĘtlenség kényszer egyéb (elszigetelĘdés, hátrány) ANYAGI lét fenntartás, megélhetés haszon egyéb (könnyĦ pénz, életkörülmény) CSALÁDI szokás (norma) bántalom rossz körülmény egyéb (rossz gyermekkor) AGRESSZIÓ indulat (bosszú) pillanatnyi lelkiállapot alkati egyéb BÜNTETÉS elégtelen felderítetlen játszma (rabló-pandúr) egyéb ERKÖLCS

210 211 212 213 219 220 221 222 223 229 230 231 232 233 239 240 241 242 243 249 250 251 252 253 259 260 261 262 263 269 270 271 272 273 279 991 992 993 994 995 996

EGYÉNI szükség erkölcstelenség butaság (felelĘtlenség) egyéb (unalom, gyarlóság) STRESSZ munkahelyi otthoni társadalmi egyéb KÉNYSZER (befolyás) zsarolás parancs bosszú egyéb (nyomás, provokáció) SZENVEDÉLY drog, alkohol szokás (visszaesés) kaland egyéb JUTALOM kaland vallás dicsĘség (becsvágy, hatalom) egyéb (kíváncsiság,alkalom, bizonyítás) ÁLLAPOT szegénység, munkanélküliség kilátástalanság, kétségbeesés rossz környezet, társaság egyéb NORMA csoport társadalmi család egyéb egyéb környezet egyéb belsĘ (önigazolás) iskolázatlanság betegség extrém helyzet (háború) figyelemfelkeltés

Dr. Kelemen László 191 192 193 199

szerelem (féltékenység) irigység erkölcstelenség (gyenge norma) egyéb

Joghallgatók a jogról 997 inadekvát válasz 998 EGYÉB kódolhatatlan

3. ElsĘdleges kódolás – az egyes válasz-elemek számmal jelölése a kód-utasítás alapján 4. Adatbevitel – a kód-adatok bevitele Excel-táblába személy-sorszámmal, majd SPSS adattá konvertálás 5. Másodlagos kódolás – kódösszevonás – a részletes kódok tartalmi vagy elméleti hasonlóság alapján a végleges kódok nyeréséhez automatikusan SPSS újrakódoló paranccsal (recode). Táblázat a kódösszevonásról:

1.

2.

3.

4.

5.

Egzisztenciális nehézségek 150 – anyagi általános 151 – létszükséglet 152 – fenntartás, megélhetés 261 – szegénység, munkanélküliség 262 – kilátástalanság, kétségbeesés Kortársak, társas ráhatás 112 – társak 230 – kényszer (befolyás) 231 – zsarolás 232 – parancs 239 – egyéb nyomás, provokáció 242 – szokás, visszaesés 263 – rossz környezet, társaság 271 – csoportnorma 279 – egyéb norma 996 – figyelemfelkeltés Érzelmi, indulati és hangulati élet zavarai 171 – bosszú, indulat 172 – pillanatnyi lelkiállapot 179 – egyéb 191 – szerelem, féltékenység 192 – irigység 219 – unalom, gyarlóság 233 – bosszú Mentális betegségek, személyiségzavarok 120 – pszichés általános 122 – elmebetegségek 129 – egyéb lelki problémák Motiváció: hatalomszükséglet, kalandvágy 211 – szükség 243 – kaland 251 – kaland 253 – dicsĘség, becsvágy, hatalom 259 – egyéb (kíváncsiság, alkalom, bizonyítás) 992 – egyéb belsĘ (önigazolás)

183

Dr. Kelemen László 6.

7. 8.

9.

10. 11. 12.

13. 14. 15.

16. 17. 18.

184


Társadalmi stabilitás hiánya, feszültségek, anómia 140 – társadalom általános 141 – szokás 142 – egyenlĘtlenség 149 – egyéb (elszigetelĘdés, hátrány) 193 – erkölcstelenség, gyenge normakövetés 252 – vallás 270 – norma 272 – társadalmi norma 931 – egyéb környezeti probléma Alkohol- és drogfüggĘség 240 – szenvedély általános 241 – drog- és alkoholfogyasztás ElsĘdleges környezet: a család 160 – családi általános 161 – szokás, norma 162 – bántalom 163 – rossz körülmény 169 – egyéb (rossz gyermekkor) 273 – családi norma Intézmények szerepe: iskola, nevelési-szocializációs nehézségek 110 – utánzás 133 – nevelés, szocializáció Nyereségvágy, gazdagodás 153 – haszon 159 – egyéb (könnyĦ pénz, életkörülmények) FelelĘtlenség, gondatlanság 213 – butaság, felelĘtlenség Agresszió, stressz 123 – frusztráció 170 – agresszió általános 220 – stressz általában 221 – munkahelyi stressz Média, erĘszak bemutatása 113 – média Genetikai tényezĘk 131 – genetikai 130 – hajlam A hatalom gyenge érvényre juttatása 180 – büntetés általános 181 – elégtelen 182 – felderítetlen Intellektus gyengesége 993 – iskolázatlanság Extrém helyzetek 995 – extrém helyzet (háború) EGYÉB 190 – erkölcsi 199 – egyéb erkölcsi 997 – inadekvát válasz 998 – egyéb



A végleges kódlista tehát a következĘ:

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

Egzisztenciális nehézségek Kortársak, társas ráhatás Érzelmi, indulati és hangulati élet zavarai Mentális betegségek, személyiségzavarok Motiváció: hatalomszükséglet, kalandvágy Társadalmi stabilitás hiánya, feszültségek, anómia Alkohol- és drogfüggĘség ElsĘdleges környezet: a család Intézmények szerepe: iskola, nevelési-szocializációs nehézségek Nyereségvágy, gazdagodás FelelĘtlenség, gondatlanság Agresszió, stressz Média, erĘszak bemutatása Genetikai tényezĘk A hatalom gyenge érvényre juttatása Intellektus gyengesége Extrém helyzetek EGYÉB

6. Gyakorisági táblák készítése – az összevont kódokra – a teljes és a két részminta alapján. Kétféle adatválogatás alapján: – az összes válaszra – mindenkinek csak az elĘször említett válaszára Kétféle százalékolás történt: – összes válaszadó számához – összes válaszok számához. 7. Ranglista – a kapott kód-százalékok nagyságrendje szerint. 8. Rangsorolható lista készítése a kérdĘívhez – reakciók kiemelése a ranglistából, megfelelĘ megfogalmazás után a fĘkérdĘívben való alkalmazáshoz. 9. Utóelemzés – a fĘkérdĘív elemzése után, a fĘkérdĘívbĘl kapott gyakoriságok összehasonlítása, valamint annak kimutatása, mely kódok szerepelnek jellegzetesen együtt.

185



6. Számú melléklet – Elővizsgálat gyakorisági táblázata és ranglistája Mintára százalékolt TOTAL

1 Col %

Count

Count

2 Count

Col %

Col %

1 Egzisztenciális nehézségek

84

84,0

54

105,9

30

2 Kortársak, társas ráhatás

50

50,0

41

80,4

9

18,4

3 Érzelmi, indulati és hangulati élet zavarai

41

41,0

32

62,7

9

18,4

61,2

4 Mentális betegségek, személyiségzavarok

37

37,0

26

51,0

11

22,4

5 Motiváció: hatalomszükséglet, kalandvágy

33

33,0

23

45,1

10

20,4

6 Társadalmi stabilitás hiánya, feszültségek, anómia

32

32,0

15

29,4

17

34,7

7 Alkohol- és drogfüggĘség

30

30,0

20

39,2

10

20,4

8 ElsĘdleges környezet: a család

29

29,0

16

31,4

13

26,5

9 Intézmények szerepe: iskola, nevelési-szocializációs nehézségek

29

29,0

20

39,2

9

18,4

10 Nyereségvágy, gazdagodás

21

21,0

7

13,7

14

28,6

11 FelelĘtlenség, gondatlanság

13

13,0

13

25,5

12 Agresszió, stressz

13

13,0

8

15,7

5

10,2

13 Média, erĘszak bemutatása

10

10,0

1

2,0

9

18,4

14 Genetikai tényezĘk

9

9,0

5

9,8

4

8,2

15 A hatalom gyenge érvényre juttatása

7

7,0

2

3,9

5

10,2

16 Intellektus gyengesége

5

5,0

4

7,8

1

2,0

17 Extrém helyzetek

3

3,0

3

5,9

22

22,0

16

31,4

6

12,2

18 EGYÉB Felelet számra százalékolt

TOTAL

1 Col %

Count

Count

2 Count

Col %

Col %


84

17,9

54

17,6

30


50

10,7

41

13,4

9

5,6


41

8,8

32

10,5

9

5,6

18,5


37

7,9

26

8,5

11

6,8


33

7,1

23

7,5

10

6,2


32

6,8

15

4,9

17

10,5


30

6,4

20

6,5

10

6,2


29

6,2

16

5,2

13

8,0


29

6,2

20

6,5

9

5,6


21

4,5

7

2,3

14

8,6 3,1


13

2,8

13

4,2


13

2,8

8

2,6

5


10

2,1

1

0,3

9

5,6

9

1,9

5

1,6

4

2,5


7

1,5

2

0,7

5

3,1

16 Intellektus gyengesége

5

1,1

4

1,3

1

0,6

17 Extrém helyzetek

3

0,6

3

1,0


22

4,7

16

5,2

6

3,7

468

100,0

306

100,0

162

100,0

18 EGYÉB

ElsĘ reakció TOTAL

1 Col %

Count

Count

2 Count

Col %

Col %

32

32,0

16

31,4

16

32,7


6

6,0

4

7,8

2

4,1


1

1,0

1

2,0


186




8

8,0


2

2,0

6

11,8

2

4,1

2

4,1 16,3

12

12,0

4

7,8

8


5

5,0

2

3,9

3

6,1


9

9,0

6

11,8

3

6,1


10

10,0

7

13,7

3

6,1


3

3,0

1

2,0

2

4,1


1

1,0

1

2,0


2

2,0

2

3,9


2

2,0

2

4,1


3

3,0

3

6,1


1

1,0

1

2,0

18 EGYÉB

3

3,0

1

2,0

2

4,1

100

100,0

51

100,0

49

100,0


Total

187



7. Számú melléklet – Az elemzésnél használt skálák és mutatók kialakítása Az összevont mutatók, alskálák képzése sK3. Napi forrás mutató A k3_1,2,3,4,5 és a k3_8 kérdésekből lett képezve, aszerint, hogy hivatalos helyről, azaz újságból, tv-ből, internetről, rádióból napi szinten tájékozódik-e, a következőképpen: 1 – ha napi szinten nem tájékozódik 2 – ha napi szinten legalább 1 helyről tájékozódik 3 – ha napi szinten legalább 2 helyről tájékozódik 4 – ha napi szinten több mint 2 helyről tájékozódik Tehát a mutató értéke annál nagyobb, minél részletesebben tájékozódik napi szinten hivatalos helyről. sK5. Objektív tájékozottsági mutató A k5_1,2,3,4,5 kérdések összpontszáma, tehát minél több kérdésre válaszolt jól, annál nagyobb az értéke. sK6. KONZERVATÍV – Objektív beállítottsági mutató A k6 kérdések átlaga, úgy, hogy a liberális (k6_1,4,6) kérdések az átlagban fordított skálázással vesznek részt. Tehát ez a mutató minél nagyobb, annál inkább konzervatív az „objektív” beállítottság. sK6_k. Konzervatív – Objektív beállítottsági mutató A k6_2,3,5 konzervatív kérdések összpontszáma, tehát minél nagyobb, annál inkább konzervatív az „objektív” beállítottság. sK6_l. Liberális – Objektív beállítottsági mutató A k6_1,4,6 liberális kérdések összpontszáma, tehát minél nagyobb, annál inkább liberális az „objektív” beállítottság. sK7. POZITÍV – Jogrendszeri elégedettségi mutató A k7 kérdések összpontszáma, úgy, hogy a negatív (k7_1,3,7,8) kérdések az átlagban fordított skálázással vesznek részt. Tehát ez a mutató minél nagyobb, annál inkább mutatja a jogrendszerrel való elégedettséget. sK7_p. Pozitív – Jogrendszeri elégedettségi mutató A k7_2,4,5,6 kérdések összpontszáma. Tehát ez a mutató minél nagyobb, annál inkább mutatja az jogrendszerrel való elégedettséget. sK7_n. Negatív – Jogrendszeri elégedettségi mutató A k7_1,3,7,8 kérdések összpontszáma. Tehát ez a mutató minél nagyobb, annál inkább mutatja az jogrendszerrel való elégedetlenséget. sK9. Ennél a kérdésblokknál a szempontok csoportosítása faktoranalízis segítségével történt, úgy, hogy az egy faktorba kerülő itemek összpontszámai lettek az alskálák. sK9_p. Pszichés – Bűnözési ok mutató A k9_2,4,6,8 okok rang-összpontszáma, tehát minél kisebb, annál inkább mutatja a pszichés tényezők befolyásoló szerepének hangsúlyozását. 188



sK9_t. Társadalmi – Bűnözési ok mutató A k9_1,3,5,9 okok rang-összpontszáma, tehát minél kisebb, annál inkább mutatja a társadalmi tényezők befolyásoló szerepének hangsúlyozását. sK9_m. Mezőfüggő – Bűnözési ok mutató A k9_10,11,12 okok rang-összpontszáma, tehát minél kisebb, annál inkább mutatja a külső tényezők befolyásoló szerepének hangsúlyozását. sK11_t. Társadalmi okok – Implicit bűnözéselmélet A k11_1,2,4 itemekből képzett átlag, tehát minél nagyobb, annál inkább hivatkozik az illető társadalmi okokra. sK11_a. Alkati okok – Implicit bűnözéselmélet A k11_3,6,8 itemekből képzett átlag, tehát minél nagyobb, annál inkább hivatkozik az illető alkati okokra. sK11_p. Pszichés okok – Implicit bűnözéselmélet A k11_5,7,10 itemekből képzett átlag, tehát minél nagyobb, annál inkább hivatkozik az illető lelki okokra. sK12. Csökkenthető – Megelőzési mutató A k12 kérdések összpontszáma, amibe a k12_4 fordított sálázással számítódik. Tehát minél nagyobb, annál inkább jelenti, hogy a válaszadó szerint csökkenthető a bűnözés. sK12_t. Támogatás csökkent – Megelőzési mutató A k12_1,4 itemei összpontszáma, (a k12_4 fordított skálázással számítódik), tehát minél nagyobb, annál inkább jelenti, hogy a válaszadó szerint bizonyos szociális támogatások csökkenthetik a bűnözést. sK12_s. Szigorítás csökkent – Megelőzési mutató A k12_2,5 itemek összpontszáma, tehát minél nagyobb, annál inkább gondolja a válaszadó, hogy bizonyos szigorítások a bűnözés csökkenéséhez vezethetnek. sK13. Bűnözési tájékozottsági mutató A k13 bűnözési tájékozottsági itemek összpontszáma, ahol az itemek 1-es értékkel vesznek részt helyes válasz, és 0 értékkel rossz válasz esetén. Tehát minél nagyobb az értéke, annál inkább jellemző az illetőre az objektív bűnözési tájékozottság. sK13. Bűnözési tájékozottsági mutató Az előző (k13) mutató kategorizált formája, értékei: 1 – 0 vagy 1 helyes válasz 2 – 2 helyes válasz 3 – 3 helyes válasz 4 – 4,5,6 helyes válasz. (Olyan személy nem volt, aki 6-nál több helyes válasz adott.) Ennek a mutatónak a jelentése az előzővel megegyező.

189



8. Számú melléklet – Az egyes mutatók és kérdések közötti korrelációk

K3. (Napi) Forrás mutató K5. Objektív tájékozottsági mutató K6. KONZERVATÍV – Objektív beállítottsági mutató K6. Konzervatív – Objektív beállítottsági mutató K6. Liberális – Objektív beállítottsági mutató K7. POZITÍV – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Pozitív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Negatív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K9. Pszichés – BĦnözést befolyásoló K9. Társadalmi – BĦnözést befolyásoló K9. Szociálpszichológiai – BĦnözést befolyásoló K11. Társadalmi okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Alkati okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Pszichés okok – Implicit bĦnözéselmélet K12. CsökkenthetĘ – MegelĘzési mutató K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató K12. Szigorítás csökkent – MegelĘzési mutató K13. BĦnözési tájékozottsági mutató K13. BĦnözési tájékozottsági mutató k1. Mennyire érdeklik a közélettel kapcsolatos kérdések? (apátia mutató) k2. Mennyire érzi magát tájékozottnak a társadalmi problémákkal kapcsolatos kérdésekben? (szubjektív tájékozottsági mutató) k4_1. Melyik politikai beállítottság irányába hajlik? (konzervatív– liberális) (szubjektív beállítottsági mutató) k4_2. Melyik politikai beállítottság irányába hajlik? (baloldali – inkább jobboldali) k8. A bĦnözés kialakulását és terjedését mennyiben határozzák meg: társadalmi okok – személyiségjegyek

190

K6. KONZERVATÍV K6. Konzervatív – – Objektív Objektív beállítottsági K3. (Napi) Forrás K5. Objektív mutató mutató tájékozottsági mutató beállítottsági mutató évf évf évf évf I. V. I. V. I. V. I. V. 1,000(**) 1,000(**) -0,021 -0,044 -0,099 -0,028 -0,089 -0,068 -0,021

-0,044 1,000(**) 1,000(**)

-0,099

-0,028

-0,047

0,066

-0,066

0,076

-0,047 1,000(**) 1,000(**)

-0,089 0,053 ,184(*)

0,076

,803(**)

,844(**)

-0,068

0,066

-0,066

,803(**)

,844(**) 1,000(**)

1,000(**)

-0,030

-0,044

0,004

-,653(**)

-,775(**)

-0,073

-,315(**)

-0,045

-0,011

0,001

-0,012

-,276(**)

-0,028

-,306(**)

,211(**)

0,027

-0,055

0,081

0,007

-,253(*)

0,017

-,208(*)

-0,060

0,110

-0,051

0,095

0,030

0,176

0,072

,283(**)

-0,115

0,072

-0,014

0,017

0,031

-0,097

0,097

-0,077

0,090

-0,194

0,077

0,196

,195(*)

0,113

0,113

0,041

-0,132

0,168

0,045

0,071

-,196(*)

0,169

-,208(*)

0,175

-0,139

0,098

-0,028

0,002

-0,120

-,229(*)

-0,100

-0,008

0,084

-0,019

-,193(*)

-0,185

,244(**)

,279(**)

,316(**)

,360(**)

0,039

0,020

-0,096

0,139

0,111

-0,005

0,155

0,041

-0,097

-0,132

0,131

,212(*)

,332(**)

,346(**)

,296(**)

,241(*)

-0,042

-,221(*)

0,079

0,140

0,087

0,086

-0,026

-0,113

-0,002

-0,041

0,050

0,035

,430(**)

,400(**)

,463(**)

,404(**)

0,035

-0,019

0,030

0,121

0,043

0,054

-0,065

0,032

0,046

-0,028

0,046

0,141

0,066

0,016

-0,038

0,021

0,087

,419(**)

0,137

,271(**)

0,129

0,182

0,074

0,052

,252(**)

,417(**)

,346(**)

,249(*)

0,064

-0,063

0,039

-0,096

0,096

0,239

-0,097

-0,138

-,268(**)

-,374(**)

-,323(**)

-0,267

0,064

-0,125

-0,012

-0,010

,254(**)

0,146

,244(**)

0,173

0,099

0,006

-0,074

-0,055

-0,088

-0,128

-0,061

-0,087


k10a. Mekkora valószínĦségét látja annak, hogy Ön a közeljövĘben bĦncselekmény áldozatává váljon? k10b_1. betöréses lopás k10b_2. csalás k10b_3. nemi erĘszak


K3. (Napi) Forrás mutató évf I. V.

K5. Objektív tájékozottsági mutató évf I. V.

K6. KONZERVATÍV – Objektív beállítottsági K6. Konzervatív – Objektív beállítottsági mutató mutató évf évf I. V. I. V.

0,001 -0,081

-0,161

-0,065

-0,038

0,130

-0,063

,215(*)

0,073 -0,013

-0,053

0,091

0,010

-0,117

0,100

-0,133

-0,032

-0,127

-,193(*)

-0,089

-,233(**)

-0,186

0,031 ,215(**)

-0,063

0,062

0,037

0,116

0,086

-0,034 0,052

0,005

k10b_4. rablás

-0,041 -0,072

-0,141

-0,174

0,109

0,082

0,035

0,158

k10b_5. zsebtolvajlás

-0,033

-0,030

-0,042

0,054

-0,019

0,023

-0,032

k10c. Ön szerint veszélyezteti-e Önt más bĦncselekmény a felsoroltakon kívül?

-0,155 -0,019 -,197(*)

0,033

0,099

0,170

0,060

0,123

Neme

-0,135 -0,115 -,303(**)

0,019

Életkora

-0,005

0,080

-0,117

-0,030

0,036

-0,133

0,114

,202(*)

0,007

-0,141

0,120

-0,138

0,050

Születési helye

0,114 -0,054

0,073

-0,163

,257(**)

-0,118

,195(*)

-0,030

Jelenlegi lakóhelye Hogy érzi Ön családja jelenlegi anyagi helyzetét az ország lakosainak többségéhez viszonyítva? Hogy érzi Ön családja jelenlegi anyagi helyzetét az ország lakosainak többségéhez viszonyítva? Abban a háztartásban, amelyben él, az egy fĘre jutó nettó jövedelem hozzávetĘlegesen melyik kategóriába esik?

0,087 -0,161

0,024

-0,104

0,025

0,077

0,077

0,092

,227(**)

0,054

-0,041

0,126

-0,098

-0,180

-0,129

-,219(*)

0,155

0,200

0,013

0,190

-0,114

-0,107

-0,139

-0,104

0,064

0,072

-0,003 ,300(**)

-0,106

-0,115

-0,161

-0,050

Hányan élnek együtt a háztartásában?

-0,092 -0,049

-0,113

0,105

-0,057

-0,013

0,010

-0,030

Családi állapota

-0,078 -,282(*)

-0,014

0,034

0,000

0,189

0,038

,239(*)

A tanulmányainak befejezése után jogászi életpályán kíván-e maradni, és ilyen munkakörben elhelyezkedni?

-0,083

0,029

-0,032

-0,173

-0,067

0,069

-0,072

0,066

Édesapja legmagasabb iskolai végzettsége

0,085

0,017

0,076

0,102

-0,118

-0,006

-,172(*)

-0,013

Édesanyja legmagasabb iskolai végzettsége

0,086

0,036

0,018

0,175

-0,073

-0,065

-0,092

-0,085

191


Joghallgatók a jogról K6. Liberális – Objektív beállítottsági mutató évf I. V. 0,053 -0,030

K7. POZITÍV – K7. Pozitív – Jogrendszeri Jogrendszeri elégedettségi elégedettségi mutató mutató évf évf I. V. I. V. ,184(*) -0,045 ,211(**) 0,027

K7. Negatív – Jogrendszeri elégedettségi mutató évf I. V. -0,060 0,110

K3. (Napi) Forrás mutató K5. Objektív tájékozottsági -0,044 0,004 -0,011 0,001 -0,055 0,081 -0,051 0,095 mutató K6. KONZERVATÍV – Objektív -,653(**) -,775(**) -0,012 -,276(**) 0,007 -,253(*) 0,030 0,176 beállítottsági mutató K6. Konzervatív – Objektív -0,073 -,315(**) -0,028 -,306(**) 0,072 ,283(**) 0,017 -,208(*) beállítottsági mutató K6. Liberális – Objektív 1,000(**) 1,000(**) -0,017 0,127 0,009 ,202(*) 0,042 0,022 beállítottsági mutató K7. POZITÍV – Jogrendszeri -0,017 0,127 1,000(**) 1,000(**) ,839(**) ,829(**) -,717(**) -,744(**) elégedettségi mutató K7. Pozitív – Jogrendszeri ,202(*) ,839(**) ,829(**) 1,000(**) 1,000(**) -,222(**) -,243(*) 0,009 elégedettségi mutató K7. Negatív – Jogrendszeri 0,042 0,022 -,717(**) -,744(**) -,222(**) -,243(*) 1,000(**) 1,000(**) elégedettségi mutató K9. Pszichés – BĦnözést 0,069 0,082 -0,070 -0,035 -0,092 0,009 0,008 0,074 befolyásoló K9. Társadalmi – BĦnözést -,182(*) -0,155 -0,036 -0,128 -0,015 -0,069 0,045 0,142 befolyásoló K9. Szociálpszichológiai – 0,066 -0,094 -0,009 -0,143 0,019 -0,100 0,040 0,133 BĦnözést befolyásoló K11. Társadalmi okok – 0,088 ,213(**) ,238(*) 0,073 ,395(**) -,258(**) -0,076 -,195(*) Implicit bĦnözéselmélet K11. Alkati okok – Implicit -0,148 0,023 0,132 -0,007 -0,068 -0,046 -0,178 -0,047 bĦnözéselmélet K11. Pszichés okok – Implicit 0,011 0,057 -0,049 -0,191 -0,031 -0,077 0,047 ,239(*) bĦnözéselmélet K12. CsökkenthetĘ – -,179(*) -,327(**) 0,092 0,038 -0,016 -0,142 0,072 -,169(*) MegelĘzési mutató K12. Támogatás csökkent – 0,183 -0,071 -,178(*) -,285(**) -0,011 0,078 -0,071 -,224(*) MegelĘzési mutató K12. Szigorítás csökkent – 0,025 0,137 0,125 -0,132 -,231(*) -,174(*) -0,055 -0,137 MegelĘzési mutató K13. BĦnözési tájékozottsági -0,153 -0,057 -0,068 -0,157 -0,068 -0,130 0,035 0,117 mutató K13. BĦnözési tájékozottsági -0,159 -0,004 -0,061 -0,188 -0,055 -0,160 0,040 0,135 mutató k1. Mennyire érdeklik a -0,122 -,260(**) 0,079 -0,135 0,025 -0,090 -0,109 0,127 közélettel kapcsolatos kérdések? (apátia mutató) k2. Mennyire érzi magát tájékozottnak a társadalmi problémákkal kapcsolatos -0,057 -0,002 -0,006 -0,074 -0,053 0,026 -0,057 0,160 kérdésekben? (szubjektív tájékozottsági mutató) k4_1. Melyik politikai beállítottság irányába hajlik? 0,125 0,041 0,153 -0,013 -0,030 -0,108 (konzervatív-liberális) 0,053 ,372(**) (szubjektív beállítottsági mutató) k4_2. Melyik politikai -0,121 -0,045 -0,143 0,042 -0,114 0,133 0,113 0,076 beállítottság irányába hajlik? (baloldali – inkább jobboldali) k8. A bĦnözés kialakulását és terjedését mennyiben 0,071 0,124 ,216(*) 0,005 0,154 -0,031 -,180(*) -0,048 határozzák meg: társadalmi okok – személyiségjegyek

192


Joghallgatók a jogról K6. Liberális – Objektív beállítottsági mutató

K7. POZITÍV – Jogrendszeri elégedettségi mutató

évf I. k10a. Mekkora valószínĦségét látja annak, hogy Ön a közeljövĘben bĦncselekmény áldozatává váljon?

K7. Pozitív – Jogrendszeri elégedettségi mutató

évf V.

I.

K7. Negatív – Jogrendszeri elégedettségi mutató

évf V.

I.

évf V.

I.

-0,015

0,024

-0,108 -0,035 -0,131

0,069

k10b_1. betöréses lopás

0,114

0,050

-0,154

0,073 ,165(*)

-0,140

k10b_2. csalás

0,027 -0,064

0,056

0,019 -0,045 -0,076

-0,066

k10b_3. nemi erĘszak

0,044

0,037

k10b_4. rablás

-0,137

0,042

k10b_5. zsebtolvajlás k10c. Ön szerint veszélyezteti-e Önt más bĦncselekmény a felsoroltakon kívül? Neme Életkora Születési helye Jelenlegi lakóhelye Hogy érzi Ön családja jelenlegi anyagi helyzetét az ország lakosainak többségéhez viszonyítva? Hogy érzi Ön családja jelenlegi anyagi helyzetét az ország lakosainak többségéhez viszonyítva? Abban a háztartásban, amelyben él, az egy fĘre jutó nettó jövedelem hozzávetĘlegesen melyik kategóriába esik?

0,006

-0,049

0,056 -0,162

0,075 -0,088 -0,004

0,178

-0,061 -0,005

0,111 -0,172

0,085 -,258(*) -0,089

-0,011

-0,089 -0,156

0,078 -0,038

0,032 -0,015 -0,098

0,049

-0,119 -0,041

0,129

0,115

0,027 -0,083

-0,057

0,060 -0,155

-0,069

0,009 -0,101

0,031 -0,005

0,021

-0,031

0,045 -0,005 -0,019

0,173

0,055 -0,028

0,046 -0,086

0,052

0,028

0,143

0,055

-,182(*)

-0,092

0,130 -0,086

0,026

V.

0,049

-0,100

-0,135 -0,180 -0,051 -0,175 ,176(*)

0,104 -0,041

0,000

0,060

0,069 -0,001 -0,019 -0,035 -0,149

0,016

0,069

0,108 -0,092

-0,028

0,148

0,106

0,006 -0,011 -,184(*)

0,149

0,141 -,203(*)

0,122

0,028 -0,013


0,107 -0,012

0,107 -0,011

0,145 -0,041 -0,005

-0,030

Családi állapota

0,048 -0,040

0,063 -0,036

0,087 -0,041 -0,004

0,014


0,021 -0,044 -,203(*) -0,194 -,242(*) -,220(*)

Édesapja legmagasabb iskolai végzettsége Édesanyja legmagasabb iskolai végzettsége

-0,021 -0,004 0,005

0,017

0,054

0,075

0,028 -0,004

0,009 -0,006 -0,039

0,000

0,146 -0,009

0,163 -0,017 -0,053

-0,003

193


K3. (Napi) Forrás mutató K5. Objektív tájékozottsági mutató K6. KONZERVATÍV – Objektív beállítottsági mutató K6. Konzervatív – Objektív beállítottsági mutató K6. Liberális – Objektív beállítottsági mutató K7. POZITÍV – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Pozitív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Negatív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K9. Pszichés – BĦnözést befolyásoló K9. Társadalmi – BĦnözést befolyásoló K9. Szociálpszichológiai – BĦnözést befolyásoló K11. Társadalmi okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Alkati okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Pszichés okok – Implicit bĦnözéselmélet K12. CsökkenthetĘ – MegelĘzési mutató K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató K12. Szigorítás csökkent – MegelĘzési mutató K13. BĦnözési tájékozottsági mutató K13. BĦnözési tájékozottsági mutató k1. Mennyire érdeklik a közélettel kapcsolatos kérdések? (apátia mutató) k2. Mennyire érzi magát tájékozottnak a társadalmi problémákkal kapcsolatos kérdésekben? (szubjektív tájékozottsági mutató) k4_1. Melyik politikai beállítottság irányába hajlik? (konzervatívliberális) (szubjektív beállítottsági mutató) k4_2. Melyik politikai beállítottság irányába hajlik? (baloldali – inkább jobboldali) k8. A bĦnözés kialakulását és terjedését mennyiben határozzák meg: társadalmi okok – személyiségjegyek

194

Joghallgatók a jogról K9. K9. Pszichés – K9. Társadalmi – Szociálpszichológiai K11. Társadalmi BĦnözést BĦnözést okok – Implicit – BĦnözést befolyásoló befolyásoló befolyásoló bĦnözéselmélet évf évf évf évf I. V. I. V. I. V. I. V. -0,115 0,072 0,090 -0,194 -0,132 0,168 -0,139 0,098 -0,014

0,017

0,077

0,196

0,045

0,071

-0,028

0,031

-0,097

,195(*)

0,113

-,196(*)

0,169

-0,120 -,229(*)

0,097

-0,077

0,113

0,041

-,208(*)

0,175

-0,100

0,069

0,082

-,182(*)

-0,155

0,066

-0,094

-0,070

-0,035

-0,036

-0,128

-0,009

-0,143 -,258(**)

-0,076

-0,092

0,009

-0,015

-0,069

0,019

-0,100 -,195(*)

0,088

0,008

0,074

0,045

0,142

0,040

0,133 ,213(**)

,238(*)

1,000(**) 1,000(**) -,638(**) -,364(**) -,250(**)

-0,064 ,274(**)

,206(*)

-,638(**) -,364(**) 1,000(**) 1,000(**) -,232(**) -,250(**) ,274(**)

-0,064 -,232(**)

0,017

-0,008

0,073 ,395(**)

0,085 -,277(**) -,291(**)

0,085 1,000(**) 1,000(**)

,206(*) -,277(**) -,291(**)

0,002

0,017

0,173

0,173 1,000(**) 1,000(**)

0,090

-0,196

-0,078

0,143

-,199(*)

0,085

0,107

0,084

,222(*)

-0,090

-0,140

-0,097

0,118 ,229(**) ,277(**)

-0,124

-0,111

,284(**)

0,063

-0,148

0,067

-0,147

-0,110

,177(*)

0,176

0,028

-0,076

-0,002

,209(*)

-0,042 -,212(**)

0,056

0,057

-0,025

-0,037

0,046

0,077

0,026

-0,034

0,102

0,081

-0,091

-0,007

0,113

0,139

-0,093

-0,061

0,199

0,120

-0,088

-0,107

0,055

-0,190

-0,148 -,235(**) -,399(**) 0,168

0,084

0,069

-0,035

-0,105

0,037

0,024

-0,055

-0,068

0,015

0,024

-0,097

0,178

0,017

0,119

-0,058

-0,124

-0,003

0,029

,237(*)

0,103

-0,157

0,114

0,158

-0,038

0,248

0,184

-0,031

-0,172

-,204(*)

-0,081

0,049

0,250

-,226(*)

,181(*)

0,151

-0,165

-0,088

-0,114

-0,027



K9. Pszichés – K9. Társadalmi – K9. BĦnözést BĦnözést Szociálpszichológiai – befolyásoló befolyásoló BĦnözést befolyásoló évf k10a. Mekkora valószínĦségét látja annak, hogy Ön a közeljövĘben bĦncselekmény áldozatává váljon?

I.

évf V.

-0,009 -0,066

I.

K11. Társadalmi okok – Implicit bĦnözéselmélet

évf V.

-0,055

-0,022

I.

-0,024

évf V.

I.

V.

0,075

0,109

0,010

-,218(*)


-0,013

0,092

0,096

-0,017

-0,061

-0,198

-0,023

k10b_2. csalás

-0,107 -0,045

-0,061

-0,106

,167(*)

,343(**)

0,093

0,033

0,159 -0,043

-0,027

0,065

-0,072

0,106

-0,020

-0,054

k10b_3. nemi erĘszak k10b_4. rablás

-0,098

0,199

-0,019

-0,156

0,136

-0,183

0,019

0,083

0,047

0,030

0,031

0,015

-,265(**)

-0,132

-0,060

-0,022

k10c. Ön szerint veszélyezteti-e Önt más bĦncselekmény a felsoroltakon kívül?

-0,048

0,082

0,083

0,137

-0,023

0,049

0,019

-0,159

Neme

-0,150 -0,070

-0,082


-0,015

0,002

,252(**)

-0,023

0,039

Életkora

0,029

0,060

-0,038

-0,146

0,027

0,144

0,122

0,107

Születési helye

0,089 -0,143

-0,028

-0,007

-0,061

0,101

0,070

-0,025


0,078 -0,026

-0,041

0,127

0,034

0,022

0,013

-0,141

-0,089 -0,119

-0,035

0,149

,198(*)

0,126

0,053

-0,096

-0,068 -0,022

0,004

0,058

0,150

0,150

0,024

-0,075

-0,129 -0,128

0,005

0,138

0,111

0,139

0,044

0,010

0,008

0,037

-0,043

-0,086

-0,172

0,021

-0,128

-0,149 -0,080

0,165

0,032

0,119

-0,056

-0,021

0,013

0,121 -0,148

0,010

0,156

-0,063

-0,048

-0,140

-0,145

0,077 -,217(*)

0,096

-0,019

-0,006

0,065

0,154

-0,038

0,053

0,032

Hányan élnek együtt a háztartásában? Családi állapota A tanulmányainak befejezése után jogászi életpályán kíván-e maradni, és ilyen munkakörben elhelyezkedni?

0,031


-0,158

0,046


0,065

0,047

-0,158

-0,095

195



K11. Alkati okok – Implicit bĦnözéselmélet évf I. V. K3. (Napi) Forrás mutató K5. Objektív tájékozottsági mutató K6. KONZERVATÍV – Objektív beállítottsági mutató K6. Konzervatív – Objektív beállítottsági mutató K6. Liberális – Objektív beállítottsági mutató K7. POZITÍV –- Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Pozitív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Negatív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K9. Pszichés – BĦnözést befolyásoló K9. Társadalmi – BĦnözést befolyásoló K9. Szociálpszichológiai – BĦnözést befolyásoló K11. Társadalmi okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Alkati okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Pszichés okok – Implicit bĦnözéselmélet K12. CsökkenthetĘ – MegelĘzési mutató

K11. Pszichés okok – Implicit bĦnözéselmélet évf I. V.

0,084

-0,019

0,039

0,020

-0,097

-0,132

-0,185

-0,096

0,139

0,131

,212(*)

0,079

0,140

,244(**)

,279(**)

0,111

-0,005 ,332(**)

,346(**)

0,087

0,086

,316(**)

,360(**)

0,155

0,041 ,296(**)

,241(*)

-0,026

-0,113

-0,007

-0,068

0,011

-0,046

-0,178

-0,049

-0,191

-0,142

0,072

-0,011

0,183

-0,047

-0,148

-0,031

-0,077 -,169(*)

0,092

-0,071

0,078

0,023

0,132

0,047

,239(*)

0,038

-0,016

-0,071 -,224(*)

0,090

-0,196

0,084

,222(*)

-0,124

-0,111

-0,147

-0,110

-0,078

0,143

-0,090

-0,140 ,284(**)

0,063

,177(*)

0,176

-,199(*)

0,085

-0,097

0,067

0,028

-0,148

0,107

0,055

0,118

-0,148

,229(**) ,277(**)

-0,107

,234(**)

-0,042 -,221(*)

-,327(**) -,178(*) -,285(**)

-0,190 -,235(**) -,399(**)

0,079

0,056

0,179

-0,133

-0,115

0,079 1,000(**) 1,000(**)

0,053

,274(**)

-0,117

-0,040

1,000(**) 1,000(**) ,234(**)

0,057 -,179(*)

0,179

K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató

-0,133

-0,115

K12. Szigorítás csökkent – MegelĘzési mutató

,210(**)

,291(**)

-0,032

-0,133

-0,105

-0,083

-0,051

-0,172

-0,093

0,014

-0,080

0,032

196

K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató évf I. V.

-,193(*)

0,056

K13. BĦnözési tájékozottsági mutató K13. BĦnözési tájékozottsági mutató k1. Mennyire érdeklik a közélettel kapcsolatos kérdések? (apátia mutató) k2. Mennyire érzi magát tájékozottnak a társadalmi problémákkal kapcsolatos kérdésekben? (szubjektív tájékozottsági mutató) k4_1. Melyik politikai beállítottság irányába hajlik? (konzervatívliberális) (szubjektív beállítottsági mutató) k4_2. Melyik politikai beállítottság irányába hajlik? (baloldali – inkább jobboldali) k8. A bĦnözés kialakulását és terjedését mennyiben határozzák meg: társadalmi okok – személyiségjegyek

K12. CsökkenthetĘ – MegelĘzési mutató évf I. V.

0,053 ,274(**) 1,000(**) 1,000(**) ,620(**) ,561(**) -0,117

-0,040 ,620(**)

,170(*) ,279(**) ,631(**)

,561(**) 1,000(**) 1,000(**) ,749(**)

-0,057

0,051

0,008

-0,054

0,068

-0,055

-0,025

0,031

-0,029

0,061

-0,034

-0,083

0,063

0,009

0,097

0,020

-0,004

-0,069

-0,106

0,193

0,092

0,090

0,045

-0,023

-0,029

-0,196

0,002

-0,002

-0,110

-0,220

0,101

-0,077

,245(**)

0,188

0,076

-0,058

0,026

-0,158 -,194(*) -,304(*)

0,166

-0,060

-0,052

-0,120

0,051

-0,018

-0,078

-0,067


k10a. Mekkora valószínĦségét látja annak, hogy Ön a közeljövĘben bĦncselekmény áldozatává váljon?


K11. Alkati okok K11. Pszichés – Implicit okok – Implicit bĦnözéselmélet bĦnözéselmélet évf évf I. V. I. V.

K12. CsökkenthetĘ – MegelĘzési mutató

K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató

évf I.

évf V.

I.

V.

0,069

0,076

0,137

-0,020

0,031

0,084

0,114

0,005


0,072

0,030

0,094

-0,030

-0,085

-0,075

-0,098

-0,056

k10b_2. csalás

0,063 -0,125

0,055

0,018

-0,120

-0,002

0,055

0,042

k10b_3. nemi erĘszak

-0,052 -0,157

-0,089

0,054

0,105

0,097

-0,013

0,085

k10b_4. rablás

-0,017

0,139

0,032

0,147

0,066

-0,102

0,024

-0,121


-0,052 ,244(*)

-0,118

-0,129

0,041

-0,188

0,018

-0,080

0,059 -0,042

0,035

0,041

-0,022

0,050

0,007

0,086

0,072

0,063

0,160

-0,052

-0,091

-0,020

0,017

0,104

-0,125 -0,039

0,031

-0,042

0,069

0,002

,183(*)

-0,136

0,163 ,259(**) -,201(*)

k10c. Ön szerint veszélyezteti-e Önt más bĦncselekmény a felsoroltakon kívül? Neme Életkora Születési helye

,267(**)

-0,020

0,009

-0,099

0,185

0,033 -0,107

0,103

-0,101

0,037

-0,032

0,015

0,005

-0,031 -0,019

-0,118

-0,016

0,038

-0,047

0,103

0,090

-0,146

0,061

-0,128

-0,021

0,049

0,061

0,068

-0,001

-0,030

0,003

-0,160

0,005

-0,019

0,128

0,093

0,087


0,120 -0,083

-0,082

-0,082

-0,026

0,017

-0,083

0,101

Családi állapota

0,009

0,198

-0,072

0,066

0,113

0,178

0,081

-0,018


0,039

0,002

-0,109

-0,140

0,110

-,212(*)

0,068

-0,088


-0,162

0,063

-0,082

,243(*)

-0,093

0,143

-0,104

0,061


-0,089 -0,079

-0,102

0,048

-0,044

-0,040

-0,016

0,023


197


Joghallgatók a jogról K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató évf

K3. (Napi) Forrás mutató K5. Objektív tájékozottsági mutató K6. KONZERVATÍV – Objektív beállítottsági mutató K6. Konzervatív – Objektív beállítottsági mutató K6. Liberális – Objektív beállítottsági mutató K7. POZITÍV – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Pozitív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Negatív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K9. Pszichés – BĦnözést befolyásoló

K12. Szigorítás csökkent – MegelĘzési mutató évf

K13. BĦnözési tájékozottsági mutató évf

K13. BĦnözési tájékozottsági mutató évf

I. -0,042

V. -,221(*)

I. -0,002

V. -0,041

I. 0,035

V. -0,019

I. 0,046

V. -0,028

0,079

0,140

0,050

0,035

0,030

0,121

0,046

0,141

0,087

0,086 ,430(**) ,400(**)

0,043

0,054

0,066

0,016

-0,026

-0,113 ,463(**) ,404(**)

-0,065

0,032

-0,038

0,021

-0,153

-0,057

-0,159

-0,004

-0,055

-0,068

-0,157

-0,061

-0,188

-,178(*) -,285(**)

-0,132 -,231(*)

-0,011

0,183 -,174(*)

-0,071

0,078

-0,137

0,025

-0,068

-0,130

-0,055

-0,160

-0,071

-,224(*)

0,137

0,125

0,035

0,117

0,040

0,135

-0,147

-0,110

-0,076

-0,002

0,056

0,057

0,046

0,077

,177(*)

0,176

,209(*)

-0,042

-0,025

-0,037

0,026

-0,034

-0,148 -,212(**)

0,168

-0,035

-0,105

-0,055

-0,068

0,069

0,037

0,024

0,015

0,024

-0,133

-0,115 ,210(**) ,291(**)

-0,032

-0,133

-0,051

-0,172

-0,117

-0,040

K9. Társadalmi – BĦnözést befolyásoló K9. Szociálpszichológiai – BĦnözést befolyásoló K11. Társadalmi okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Alkati okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Pszichés okok – Implicit bĦnözéselmélet

-,235(*) -,399(**)

,170(*) ,279(**)

-0,105

-0,083

-0,093

-0,025

K12. CsökkenthetĘ – MegelĘzési mutató

,620(**) ,561(**) ,631(**) ,749(**)

0,008

-0,054

0,031

-0,029

1,000(* 1,000(**) *)

0,051

0,068

-0,055

0,061

-0,034

0,051 1,000(**) 1,000(**)

0,011

-0,026

0,023

-0,019

K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató K12. Szigorítás csökkent – MegelĘzési mutató

0,028

-0,057

0,084

-0,057

K13. BĦnözési tájékozottsági mutató

0,068

-0,055

0,011

-0,026 1,000(**) 1,000(**) ,968(**) ,965(**)


0,061

-0,034

0,023

-0,019 ,968(**)

k1. Mennyire érdeklik a közélettel kapcsolatos kérdések? (apátia mutató)

0,020

-0,004

-0,039

k2. Mennyire érzi magát tájékozottnak a társadalmi problémákkal kapcsolatos kérdésekben? (szubjektív tájékozottsági mutató)

0,045

-0,023

0,118

0,101

-0,077

-0,173

-0,163

-0,042

0,120

-0,054

0,120

-,194(*)

-,304(*)

0,153

0,007

-0,012

-0,086

0,005

-0,123

-0,078

-0,067

0,086

0,017

0,019

0,089

0,037

0,107

k4_1. Melyik politikai beállítottság irányába hajlik? (konzervatívliberális) (szubjektív beállítottsági mutató) k4_2. Melyik politikai beállítottság irányába hajlik? (baloldali – inkább jobboldali) k8. A bĦnözés kialakulását és terjedését mennyiben határozzák meg: társadalmi okok – személyiségjegyek

198

0,074

-0,008

0,081 -,174(*)

,965(**) 1,000(**) 1,000(**) 0,024

-0,033

-0,029

-0,024 -,179(*)

-0,022



K12. Támogatás K12. Szigorítás csökkent – csökkent – MegelĘzési MegelĘzési mutató mutató évf k10a. Mekkora valószínĦségét látja annak, hogy Ön a közeljövĘben bĦncselekmény áldozatává váljon? k10b_1. betöréses lopás k10b_2. csalás k10b_3. nemi erĘszak k10b_4. rablás k10b_5. zsebtolvajlás k10c. Ön szerint veszélyezteti-e Önt más bĦncselekmény a felsoroltakon kívül? Neme Életkora Születési helye Jelenlegi lakóhelye Hogy érzi Ön családja jelenlegi anyagi helyzetét az ország lakosainak többségéhez viszonyítva? Hogy érzi Ön családja jelenlegi anyagi helyzetét az ország lakosainak többségéhez viszonyítva? Abban a háztartásban, amelyben él, az egy fĘre jutó nettó jövedelem hozzávetĘlegesen melyik kategóriába esik? Hányan élnek együtt a háztartásában?


évf

I.

V.

0,114

0,005

-0,098 -0,056

I.


évf

évf

V.

I.

V.

-0,041

0,109

-0,042

-0,022

I.

V.

-0,002

0,020

-0,045

-0,126

0,040

-0,029

0,038

-0,040

0,042 -,178(*)

0,015

-0,100

-0,016

-0,094

0,026

0,085

0,158

0,023

-0,007

0,001

0,008

0,027

0,024 -0,121 0,018 -0,080

0,033 0,061

-0,017 -0,119

-0,003 0,103

0,016 0,008

-0,027 0,098

0,011 -0,012

0,086

-0,025

0,003

-0,015

-0,056

-0,002

-0,056

0,017 0,104 ,183(*) -0,136 -0,099 0,185 0,015 0,005

-0,146 -0,133 0,067 0,056

-0,084 0,031 -0,085 -0,011

-,197(*) -0,006 0,108 -0,009

-0,060 0,057 -0,159 -0,073

-,190(*) -0,021 0,116 -0,019

-0,072 0,034 -0,156 -0,054

0,090

-0,026

-0,166

0,085

-,291(**)

0,104

-,276(**)

0,068 -0,001

0,013

0,057

0,090

-,239(*)

0,113

-,218(*)

0,055 -0,013

0,007

0,103

0,093

0,087

-0,034

0,111

0,136

-0,150

0,144

-0,132

-0,083

0,101

-0,013

-0,027

0,038

-0,132

0,038

-0,098

Családi állapota

0,081 -0,018

0,077

0,176

-,187(*)

-0,012

-,171(*)

0,012


0,068 -0,088

0,022

-0,148

-0,073

-0,014

-0,070

-0,013


-0,104

0,061

-0,056

0,091

0,037

-0,076

-0,002

-0,020


-0,016

0,023

-0,075

-0,015

0,079

0,085

0,034

0,136

199


k6_2. Az abortuszt be kellene tiltani. (konzervatív) k6_3. A halálbüntetést vissza kellene állítani. (konzervatív)


K11. Társadalmi okok – Implicit bĦnözéselmélet évf I. V.

k9_03. szegénység, megélhetési nehézségek k11_01. A legtöbb lopást elkövetĘ ember megélhetési problémákkal küzd. (társadalmi rend igazságtalansága elmélet)

-0,126

0,035

-0,056

-0,058

K11. Alkati okok – Implicit bĦnözéselmélet I.

,315(**)

,256(*)

K12. CsökkenthetĘ – MegelĘzési mutató évf I. V.

-0,054

0,026

0,072

0,092

0,135

0,035

,245(**)

0,164

K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató évf I. V.

K12. Szigorítás csökkent – MegelĘzési mutató évf I. V.

K13. BĦnözési tájékozottsági mutató évf I. V.

K13. BĦnözési tájékozottsági mutató évf I. V.

,279(**)

,275(**)

,232(**) -0,103

-0,039

-0,100

-0,017

-0,096

-,237(*)

-,446(*)

0,033

0,044

0,034

0,020

sK5. Objektív tájékozottsági mutató sK6_l. Liberális – Objektív beállítottsági mutató sK6_k. Konzervatív – Objektív beállítottsági mutató sK9_p. Pszichés – BĦnözést befolyásoló okok sK9_t. Társadalmi – BĦnözést befolyásoló okok sK9_k. Szociálpszichológiai – BĦnözést befolyásoló okok k10b_2. csalás sK11_t. Társadalmi okok – Implicit bĦnözéselmélet sK11_a. Alkati okok – Implicit bĦnözéselmélet sK11_p. Pszichés okok – Implicit bĦnözéselmélet sK12_t. Támogatás csökkent – Baloldali – MegelĘzési mutató sK12_s. Szigorítás csökkent – Konzervatív – MegelĘzési mutató

200

V.

0,063 ,276(**)

Fac9_11_1

Születési hely

évf

K11. Pszichés okok – Implicit bĦnözéselmélet évf I. V.

0,065

0,062

Fac9_11_2

Fac9_11_3

Fac9_11_4

Fac9_11_5

-,103

-,222(**)

-,053

,094

-,020

,174(**)

-,057

,094

,073

-,004

-,010

,329(**)

-,047

-,009

-,045

,506(**)

-,156(*)

,561(**)

,141(*)

-,343(**)

-,579(**)

,053

-,593(**)

-,041

-,133(*)

,163(*)

-,093

-,093

,035

,858(**)

,004

,056

,002

,019

,279(**)

,577(**)

,069

-,017

,606(**)

,042

,104

,886(**)

-,049

-,054

-,048

-,017

,287(**)

,137(*)

,755(**)

-,004

-,369(**)

-,102

,001

-,093

-,021

-,095

,223(**)

-,033

,160(*)

-,010

,104

,208(**)

-,017

,066

-,035



9. Számú melléklet – Az egyes mutatók közötti szignifikáns eltérések

vizsgálati csoportonként

A szignifikancia táblák értelmezése: Minden sorban egy mutató középérték (átlag) eltérésének szignifikanciája látszik az oszlop fejlécében megnevezett csoportok között. A középérték eltérése akkor szignifikáns, ha a szignifikancia érték <= 0.05. A szignifikancia érték elĘtt ’-’ jel van, ha a szóban forgó (a sorban jelzett) mutató értéke az oszlop fejlécében jelzett elsĘ csoportnál a kisebb.

évfolyam -konzervatív -I. +V. + liberális I. V. -0,432 -0,308 -0,045 K3. (Napi) Forrás mutató -0,002 0,301 0,315 K5. Objektív tájékozottsági mutató 0,568 0,004 0,004 K6. KONZERVATÍV – Objektív beállítottsági mutató 0,569 0,000 0,036 K6. Konzervatív – Objektív beállítottsági mutató -0,758 -0,570 -0,003 K6. Liberális – Objektív beállítottsági mutató 0,116 -0,182 -0,769 K7. POZITÍV – Jogrendszeri elégedettségi mutató 0,293 -0,103 0,929 K7. Pozitív – Jogrendszeri elégedettségi mutató -0,141 0,754 0,393 K7. Negatív – Jogrendszeri elégedettségi mutató 0,530 0,521 -0,158 K9. Pszichés – BĦnözést befolyásoló -0,287 -0,277 0,268 K9. Társadalmi – BĦnözést befolyásoló 0,327 -0,226 -0,299 K9. MezĘfüggĘ – BĦnözést befolyásoló 0,312 0,685 -0,049 K11. Társadalmi okok – Implicit bĦnözéselmélet -0,093 0,760 0,179 K11. Alkati okok – Implicit bĦnözéselmélet 0,006 -0,979 0,990 K11. Pszichés okok – Implicit bĦnözéselmélet -0,098 0,246 0,119 K12. CsökkenthetĘ – MegelĘzési mutató -0,507 -0,287 0,605 K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató -0,067 0,064 0,252 K12. Szigorítás csökkent – MegelĘzési mutató 0,964 0,657 -0,380 K13. BĦnözési tájékozottsági mutató -0,986 0,570 -0,401 K13. BĦnözési tájékozottsági mutató 0,080 0,361 0,505 Factor_5 MezĘfüggĘ

-baloldali + jobboldali I. V. -0,498 0,368 0,900 0,938 -0,021 -0,270 -0,020 -0,081 0,237 0,768 0,160 -0,758 0,232 -0,322 -0,266 -0,616 -0,200 -0,100 0,743 0,168 0,011 0,381 -0,594 -0,063 -0,006 -0,164 -0,441 0,708 -0,761 0,268 0,035 0,030 -0,120 -0,960 0,898 0,562 -0,955 0,440 0,016 0,638

201


K3. (Napi) Forrás mutató K5. Objektív tájékozottsági mutató K6. KONZERVATÍV – Objektív beállítottsági mutató K6. Konzervatív – Objektív beállítottsági mutató K6. Liberális – Objektív beállítottsági mutató K7. POZITÍV – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Pozitív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Negatív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K9. Pszichés – BĦnözést befolyásoló K9. Társadalmi – BĦnözést befolyásoló K9. MezĘfüggĘ – BĦnözést befolyásoló K11. Társadalmi okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Alkati okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Pszichés okok – Implicit bĦnözéselmélet K12. CsökkenthetĘ – MegelĘzési mutató K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató K12. Szigorítás csökkent – MegelĘzési mutató K13. BĦnözési tájékozottsági mutató K13. BĦnözési tájékozottsági mutató Factor_5 MezĘfüggĘ

K3. (Napi) Forrás mutató K5. Objektív tájékozottsági mutató K6. KONZERVATÍV – Objektív beállítottsági mutató K6. Konzervatív – Objektív beállítottsági mutató K6. Liberális – Objektív beállítottsági mutató K7. POZITÍV – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Pozitív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K7. Negatív – Jogrendszeri elégedettségi mutató K9. Pszichés – BĦnözést befolyásoló K9. Társadalmi – BĦnözést befolyásoló K9. MezĘfüggĘ – BĦnözést befolyásoló K11. Társadalmi okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Alkati okok – Implicit bĦnözéselmélet K11. Pszichés okok – Implicit bĦnözéselmélet K12. CsökkenthetĘ – MegelĘzési mutató K12. Támogatás csökkent – MegelĘzési mutató K12. Szigorítás csökkent – MegelĘzési mutató K13. BĦnözési tájékozottsági mutató K13. BĦnözési tájékozottsági mutató Factor_5 MezĘfüggĘ

202


-férfi + nĘ I. V. 0,091 0,258 0,000 0,253 0,728 -0,734 0,107 -0,857 0,166 0,691 -0,110 -0,619 -0,159 -0,792 0,299 0,586 0,063 0,505 0,861 -0,985 -0,003 0,827 -0,632 0,426 -0,382 -0,546 -0,053 0,611 0,284 0,845 -0,832 -0,308 0,087 0,426 0,018 0,560 0,021 0,482 0,000 0,758

született – Budapest + vidék I. V. -0,176 0,594 -0,369 0,109 -0,003 0,245 -0,020 0,766 0,032 -0,088 0,701 -0,656 0,949 0,855 -0,548 0,323 -0,278 0,167 0,735 0,946 0,461 -0,338 -0,391 0,809 -0,001 -0,109 -0,001 0,048 0,810 -0,929 0,215 -0,066 -0,416 0,402 -0,184 0,115 -0,151 0,125 0,815 0,858

Anyagi -rosszabb -döndött + nem döntött + jobb I. V. I. V. -0,057 -0,050 0,311 -0,774 -0,877 -0,066 0,696 0,090 0,165 0,304 0,413 -0,499 0,091 0,314 0,379 -0,514 -0,850 -0,515 -0,798 0,671 -0,186 0,371 0,012 0,052 -0,942 0,913 0,003 0,028 0,023 -0,149 -0,514 -0,461 0,414 0,834 -0,140 0,161 -0,962 -0,584 -0,908 -0,143 -0,066 -0,145 0,448 0,653 -0,769 0,461 0,089 0,163 0,078 -0,559 -0,639 -0,982 0,123 0,841 0,187 0,167 -0,556 -0,551 -0,179 0,032 -0,410 0,996 -0,411 0,365 -0,876 -0,591 -0,790 0,131 -0,275 0,020 0,374 0,892 -0,169 0,034 0,395 0,900 0,085 0,348 0,065 0,447

lakhely – Budapest + vidék I. V. -0,285 0,133 -0,771 0,318 -0,758 -0,390 -0,342 -0,325 -0,505 0,774 0,092 0,072 0,546 0,075 -0,027 -0,315 -0,348 0,814 0,619 -0,265 -0,665 -0,835 -0,877 0,136 -0,692 0,281 -0,221 0,329 -0,683 0,751 -0,861 -0,960 -0,511 0,918 0,911 0,485 0,815 0,606 0,776 0,909 Tájékozott – kevésbé + jobban I. V. -0,001 -0,004 0,000 -0,018 -0,310 0,402 -0,654 0,218 0,252 -0,964 -0,741 0,684 0,856 -0,906 0,398 -0,404 -0,243 -0,457 0,317 0,219 0,053 -0,815 0,924 -0,408 -0,538 0,969 0,514 -0,304 -0,649 -0,397 -0,702 0,885 -0,216 -0,348 0,048 0,858 0,031 0,666 0,081 0,598



10. Számú melléklet – A K.9., K.10. és K.11. kérdésekre kapott válaszok

rangátlaga

TOTAL Descriptive Statistics k9_05. nevelési-szocializációs problémák k9_01. nehéz gyerekkor, korai családi problémák k9_03. szegénység, megélhetési nehézségek k9_06. agresszivitás, erĘszakos természet k9_02. mentális (pszichés) betegségek, személyiségzavarok k9_09. társadalmi stabilitás hiánya, egyenlĘtlenségek k9_08. alkohol- vagy drogfüggĘség, egyéb szenvedélyek k9_04. bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság k9_07. nyereségvágy, a gyors meggazdagodás vágya k9_11. csoportbeli társak negatív befolyása k9_10. gondatlanság, felelĘtlenség, érdektelenség k9_12. tömegkommunikáció, az erĘszak gyakori bemutatása a médiumokban

Mean 4,38 4,52 4,95 5,36 5,44 6,11 6,46 6,98 7,05 7,06 8,72 9,41

Std. D. 2,80 3,10 3,15 2,90 2,97 3,45 3,06 3,23 3,09 3,08 2,94 3,11

Mean 1,73 2,95 2,98 3,29 4,16

Std. D. 1,09 1,13 1,20 1,30 1,22

Mean

Std. D.

Descriptive Statistics k10b_5. zsebtolvajlás k10b_4. rablás k10b_1. betöréses lopás k10b_2. csalás k10b_3. nemi erĘszak

Descriptive Statistics k11_06. A bĦnözĘk másféle emberek, akiket arcról is könnyen fel lehet ismerni. (fiziognómia elmélet)

1,78

0,78

k11_07. A bĦnözĘk mindig, mindenben csak az azonnali kielégülést keresik. (szociopátia elmélet)

2,02

0,74

k11_03. A bĦnözĘknek veleszületett hajlamuk van a bĦnelkövetésre. (genetikailag kódolt, örökletes hajlam elmélet)

2,08

0,81

k11_09. A bĦnözĘi magatartás a társadalom szükségszerĦ velejárója, hiszen egy sajátos problémamegoldás. (anómiaelmélet, feszültségelmélet)

2,28

0,89

k11_08. A fiatal bĦnözĘk többnyire utánozzák a televízióban látottakat. (szociális tanulás elmélet)

2,59

0,78

k11_02. Az emberek általában azért lopnak, mert elégedetlenek azzal, amijük van. (középosztálybeli bĦnözés elmélete)

2,59

0,78

k11_01. A legtöbb lopást elkövetĘ ember megélhetési problémákkal küzd. (kulturális deviancia elmélete)

2,68

0,83

k11_10. A bĦnözés oka a frusztráció, vagyis az életcélok megvalósíthatatlanságának érzése. (feszültségelmélet)

2,71

0,79

k11_04. A bĦnözĘ többnyire maga is különbözĘ stresszhelyzetek (bántalmazás, iskolai, munkahelyi problémák) áldozata.(általános feszültségelmélet)

2,80

0,72

k11_05. ErĘszakos bĦncselekményt leginkább azok követnek el, akik nem tanulták meg kezelni az indulataikat. (elégtelen indulatkontroll elmélete)

2,96

0,68

203



I. éves Descriptive Statistics k9_05. nevelési-szocializációs problémák k9_01. nehéz gyerekkor, korai családi problémák k9_03. szegénység, megélhetési nehézségek k9_06. agresszivitás, erĘszakos természet k9_09. társadalmi stabilitás hiánya, egyenlĘtlenségek k9_02. mentális (pszichés) betegségek, személyiségzavarok k9_08. alkohol- vagy drogfüggĘség, egyéb szenvedélyek k9_04. bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság k9_11. csoportbeli társak negatív befolyása k9_07. nyereségvágy, a gyors meggazdagodás vágya k9_10. gondatlanság, felelĘtlenség, érdektelenség k9_12. tömegkommunikáció, az erĘszak gyakori bemutatása a médiumokban

Mean 4,28 4,61 4,91 5,36 5,62 5,68 6,59 6,87 7,09 7,36 8,77 9,70

Std. D. 2,70 3,19 3,11 2,82 3,44 3,04 3,15 3,29 2,95 3,11 2,88 3,00

Mean 1,59 2,88 3,18 3,29 4,11

Std. D. 1,05 1,09 1,10 1,36 1,19

Mean

Std. D.

Descriptive Statistics k10b_5. zsebtolvajlás k10b_4. rablás k10b_1. betöréses lopás k10b_2. csalás k10b_3. nemi erĘszak


1,72

0,74


2,05

0,78


2,09

0,74


2,14

0,89


2,54

0,83


2,65

0,87


2,65

0,79


2,81

0,77


2,86

0,68


3,01

0,67

204



V. éves Descriptive Statistics k9_01. nehéz gyerekkor, korai családi problémák k9_05. nevelési-szocializációs problémák k9_03. szegénység, megélhetési nehézségek k9_02. mentális (pszichés) betegségek, személyiségzavarok k9_06. agresszivitás, erĘszakos természet k9_08. alkohol- vagy drogfüggĘség, egyéb szenvedélyek k9_07. nyereségvágy, a gyors meggazdagodás vágya k9_09. társadalmi stabilitás hiánya, egyenlĘtlenségek k9_11. csoportbeli társak negatív befolyása k9_04. bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság k9_10. gondatlanság, felelĘtlenség, érdektelenség k9_12. tömegkommunikáció, az erĘszak gyakori bemutatása a médiumokban

Mean 4,39 4,53 5,01 5,04 5,36 6,26 6,54 6,90 7,02 7,15 8,64 8,95

Std. D. 2,95 2,96 3,23 2,84 3,04 2,93 3,01 3,32 3,28 3,16 3,06 3,24

Mean 1,96 2,67 3,06 3,28 4,25

Std. D. 1,13 1,28 1,18 1,20 1,26

Mean

Std. D.

Descriptive Statistics k10b_5. zsebtolvajlás k10b_1. betöréses lopás k10b_4. rablás k10b_2. csalás k10b_3. nemi erĘszak


1,88

0,83


1,92

0,73


2,13

0,85


2,50

0,76


2,50

0,85


2,57

0,82


2,66

0,70


2,72

0,77


2,72

0,77


2,88

0,70

205



11. Számú melléklet – A K.9. kérdések két és három alskálás

faktoranalízise

Rotated Component Matrix

rK9_09. társadalmi stabilitás hiánya, egyenlĘtlenségek

Component 1 2 3 -,700

rK9_06. agresszivitás, erĘszakos természet

,626

rK9_02. mentális (pszichés) betegségek, személyiségzavarok

,567

rK9_03. szegénység, megélhetési nehézségek

,278

,299 -,205

,409

,195

-,313

,687

,227

,598

rK9_12. tömegkommunikáció, az erĘszak gyakori bemutatása a médiumokban

,588

Rotated Component Matrix

rK9_09. társadalmi stabilitás hiánya, egyenlĘtlenségek

-,571 ,564

rK9_08. alkohol- vagy drogfüggĘség, egyéb szenvedélyek

,505

,175

rK9_03. szegénység, megélhetési nehézségek

-,447

-,405

rK9_01. nehéz gyerekkor, korai családi problémák

-,403

-,195

,379

-,230

rK9_05. nevelési-szocializációs problémák rK9_07. nyereségvágy, a gyors meggazdagodás vágya rK9_11. csoportbeli társak negatív befolyása

206

Component 1 2 ,574

rK9_06. agresszivitás, erĘszakos természet

rK9_02. mentális (pszichés) betegségek, személyiségzavarok

-,254

-,481

rK9_11. csoportbeli társak negatív befolyása

rK9_04. bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság

-,190

,557 ,507

rK9_05. nevelési-szocializációs problémák

rK9_10. gondatlanság, felelĘtlenség, érdektelenség

-,442 -,680

rK9_07. nyereségvágy, a gyors meggazdagodás vágya rK9_08. alkohol- vagy drogfüggĘség, egyéb szenvedélyek

-,191

-,524

rK9_01. nehéz gyerekkor, korai családi problémák rK9_04. bosszú, féltékenység, hirtelen felindultság

,154

-,137

-,347 ,312

-,252

-,164

,684

rK9_10. gondatlanság, felelĘtlenség, érdektelenség

,610

rK9_12. tömegkommunikáció, az erĘszak gyakori bemutatása a médiumokban

,590

8. Ábr ák, táblázatok és diagr amok jegyzéke128

8.1. Ábrák 1. ábra 2. ábra 3. ábra 4. ábra

A nemek megoszlása lakhely szerint ................................................................ 101 A szülők iskolai végzettségének hatása a jövőképre ........................................ 104 A kriminológiai irányzatok története ................................................................. 209 A modern kriminológiai irányzatok129 ................................................................. 210

8.2. Táblázatok 1. táblázat 2. táblázat 3. táblázat 4. táblázat 5. táblázat 6. táblázat 7. táblázat 8. táblázat 9. táblázat 10. táblázat 11. táblázat 12. táblázat 13. táblázat

128 129

A laikus és a tudományos elméletek jellemzői . ......................................... 49 A szülők foglalkozása ................................................................................. 99 Születési és lakóhely .................................................................................. 100 Vagyoni helyzet . ......................................................................................... 102 Objektív tájékozottság részletezve ............................................................ 107 Információszerzési csatornák 1. ................................................................ 110 Információszerzési csatornák 2. . ............................................................... 110 Objektív politikai beállítottság .................................................................... 114 Jogrendszeri elégedettség ......................................................................... 117 A bűnözési okok rangsorolása ................................................................... 121 Veszélyeztetettségérzet ............................................................................. 122 Bűnözési elméletek értékelése .................................................................. 128 Bűnmegelőzés ............................................................................................ 130

Ez a felsorolás a mellékletekben található táblázatokat nem tartalmazza. Ezt az ábrát először egyben, majd a jobb, könnyebb áttekintést biztosító olvasás érdekében két részletben is megjelenítettem. 207



14. táblázat Bűnözési statisztikák ismerete ................................................................... 132 15. táblázat KMO mutató . .............................................................................................. 141 16. táblázat A faktorok által magyarázott variancia . ..................................................... 141 17. táblázat Kommunalitások ......................................................................................... 142 18 táblázat 1. faktor ...................................................................................................... 143 19. táblázat 2. faktor ...................................................................................................... 145 20. táblázat 3. faktor ...................................................................................................... 146 21. táblázat 4. faktor ...................................................................................................... 147 22. táblázat 5. faktor ...................................................................................................... 148 23. táblázat A K.9. és K.11. kérdések közös faktoranalízise, főkomponens-analízissel ............................................................................ 151 24. táblázat Az alkalmazott mutatók korrelációi ............................................................. 157

8.3. Diagramok 1. diagram 2. diagram 3. diagram 4. diagram 5. diagram 6. diagram 7. diagram 8. diagram 9. diagram 10. diagram 11. diagram 12. diagram 13. diagram 14. diagram 15. diagram 16. diagram 17. diagram 18. diagram 19. diagram 20. diagram

208

Nemek megoszlása 1. ................................................................................ 96 Nemek megoszlása 2. . .............................................................................. 96 Korcsoportok megoszlása ......................................................................... 96 Családi státusz 1. ....................................................................................... 97 Családi státusz 2. ....................................................................................... 97 Édesapja iskolai végzettsége . ................................................................... 98 Édesanyja iskolai végzettsége ................................................................... 98 Jövőkép 1. . ................................................................................................. 103 Jövőkép 2. .................................................................................................. 103 Apátia mértéke 1. ....................................................................................... 105 Apátia mértéke 2. ....................................................................................... 105 Szubjektív tájékozottság 1. ........................................................................ 108 Szubjektív tájékozottság 2. ........................................................................ 108 Objektív tájékozottság 1. ............................................................................ 108 Objektív tájékozottság 2. . .......................................................................... 108 Szubjektív politikai beállítottság 1. . ........................................................... 112 Szubjektív politikai beállítottság 2. ............................................................. 112 Vizuális analógia skála eredményei . ......................................................... 118 Biztonságérzet 1. . ...................................................................................... 121 Biztonságérzet 2. ....................................................................................... 121



3. ÁBRA130 – A kriminológiai irányzatok története

130

Az ábrát F. ADLER, G. MUELLER és W. LAUFER Kriminológia című munkája alapján készítettem. Ezt az irodalomjegyzékben 1. számú forrásként jelöltem meg. 209



4. ÁBRA131 – A modern kriminológiai irányzatok

131

210

Az ábrát F. ADLER, G. MUELLER és W. LAUFER Kriminológia című munkája alapján készítettem. Ezt az irodalomjegyzékben 1. számú forrásként jelöltem meg.

kulturális deviancia elméletei

társadalmi dezorganizáció elmélete

bĦnözési ráta és területi jellemzĘk kapcsolata (R. Park, E. Burgess)

feszültségelmélet (R. Merton)

differenciált asszociáció elmélete ( E. Sutherland)

(W.I. Thomas, F. Znaniecki)

kulturális átörökítés jelensége (C.R.Shaw, H.D. McKay)

kulturális konfliktus elmélete (T. Sellin)

általános feszültségelmélet (R. Agnew)

"a bandák kultúrája" (A. Cohen)

társadalmi kötelékek elmélete (T. Hirschi)

differenciális lehetĘségek elmélete (R. Cloward, L. Ohlin)

integrált elméletek

többtényezĘs elméletek (D. Elliott, J. G. Weis)

életpálya elméletek (R.J.Sampson, J.H. Laub, T. Thornberry, D. P. Farrington)

központi problémák elmélete (W. Miller)

sodródási elméletek (D.Matza)

az erĘszak szubkultúrája (M. Wolfgang, F.Ferracuti)

bĦnözés szubkulturális elméletei

általános elmélet (M. R. Gottfredson, T.Hirschi)

visszatartás elmélete (W. Reckless)

társadalmi kontroll elméletei

Szociológiai elméletek

egyéni és társadalmi kontrollrendszer elmélete (A.J.Reiss)

környezeti kriminológia (P.L.Brangtingham) racionális döntések elmélete (R.Clarke, D.Cornish)

rutintevékenység megközelítés elmélete (L. Cohen, M. Felson)

bĦnelkövetés elméletei

II. A bĦnözés és a bĦnözĘi magatartás kortárs elméletei

konfliktuselmélet (George Vold)

bĦnözés gócpontjainak elmélete (L. Sherman, P. Gartin, M. Buerger)

címkézés elmélet (E. Lemert)

életmód elméletek (M. J. Hindelang, M. R. Gottfredson, J.Garofalo)

radikális elmélet (R.Quinney)

bĦnözés alternatív elméletei

ismétlĘdĘ viktimizáció elmélete (G.Farrell)

viktimizációs elmélet

Dr. Kelemen László Joghallgatók a jogról

211

9. Irodalomjegyzék 1. ADLER, Freda, MUELLER, Gerhard O. W., LAUFER, William S. (1998) Kriminológia, Osiris, Budapest. 2. BABBIE, Earl (1998) A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Balassi Kiadó, Budapest. 3. BANDURA, Albert (1973) Aggression a social learning analysis, Prentice-Hall Inc., Englewood Cliffs, New Jersey. 4. BÉKÉS Imre (1980) „A büntetőjog és a büntetőjog tudománya”, In: Magyar büntetőjog, általános rész (szerk.: Földvári József). BM Kiadó, Budapest, 9–33. o. 5. BÉKÉS Imre (2003) „A büntetőjog és a büntetőjog tudománya”, In: Büntetőjog, általános rész (szerk.: Békés Imre). 2. hatályosított kiadás HVG–ORAC, Budapest, 17–37. o. 6. BOURDIEU, Pierre (1997) A közvélemény nem létezik, Szociológiai Figyelő, 1997. december, 136–145.o. 7. BOWLBY, John (1969) Attachment, Penguin Books Ltd., Harmondsworth, Middlesex, England. 8. CARVER, Charles S., SCHEIER, Michael F. (2003) Személyiségpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest. 9. COLE, Michael, COLE, Sheila R. (2003) Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest. 10. CSEH-SZOMBATHY Lajos, FERGE Zsuzsa (1971): A szociológiai felvétel módszerei, KJK, Budapest. 11. CSEMÁNÉ Váradi Erika (2006) „A gyermek és fiatalkori bűnözés”, In: Kriminológia – Szakkriminológia (Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós) Complex, Budapest, 525–542. o. 12. DAY, David M. (2005) „A szociálpszichológia alkalmazása a büntetőjogi rendszerben”, In.: Applied Social Psychology, Understanding and Addressing Social and Practical Problems, Sage Publications, Thousand Oaks, 257–282. o. 13. DÖME László (2001) Személyiségzavarok, Filum, Budapest. 14. DURKHEIM, Émile (1982) Az öngyilkosság, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

212



15. FEHÉR Lenke (1998) „A női bűnözés”, In: Kriminológiai ismeretek – Bűnözés – Bűnözéskontroll (szerk.: Gönczöl Katalin – Korinek László – Lévay Miklós). Corvina, Budapest, 272–279. o. 16. FINCHAM, Frank, HEWSTONE, Miles (2007) „Az attribúció elmélete és kutatása: az alapoktól az alkalmazásig”, In: Szociálpszichológia európai szemszögből. Szerk.: Hewstone M., Stroebe W., Akadémiai Kiadó, Budapest, 177–212. o. 17. FINKEY, Ferencz (1902) A magyar büntetőjog tankönyve, Politzer és Fia Könyvkereskedése, Budapest, 752 o. 18. FISKE, Susan T. (2006) Társas alapmotívumok, Osiris Kiadó, Budapest. 19. FORGÁCS József (1985) A társas érintkezés pszichológiája, Kairosz, Budapest. 20. FÖLDVÁRI József (1979) „Modern burzsoá kriminológiai kutatások és elméletek”, In: Kriminológiai alapismeretek (szerk.: Vígh József). Tankönyvkiadó, Budapest, 67–82. o. 21. FREUD, Sigmund (2003) Válogatás az életműből, Európa Könyvkiadó, Budapest. 22. FROMM, Erich (1993) A szeretet művészete, Háttér Kiadó, Budapest,109–138.o. 23. FROMM, Erich (2001) A rombolás anatómiája, Háttér Kiadó, Budapest, 269–335.o. 24. FURNHAM, Adrian (1988) Lay Theories, Every Day Understanding of Problems in the Social Sciencies, Pergamon Press, Oxford. 25. FURNHAM, Adrian, HENDERSON, Monika (1983) Lay theories on delinquency, In: European Journal of Social Psychology, 13. évf., 107–120. o. 26. FÜREDI János, NÉMETH Attila, TARISKA Péter (2006) A pszichiátria rövidített kézikönyve, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest. 27. HARDIKER, Pauline, WEBB, David (1979) Explaining deviant behaviour – The social context of „action” and „infraction” accounts in the Probation Service. 28. HEWSTONE, Miles, STROEBE, Wolfgang, (2007) Szociálpszichológia európai szemszögből, Akadémiai Kiadó, Budapest. 29. HINDELANG, Michael (1974) Public opinion regarding crime, criminal justice and related topics, In: Journal of Research in Crime and Delinquency, 10. évf., 101–116. o. 30. HOLLIN, Clive, HOWELLS, Kevin (1987) Lay explanations of delinquency – Global or offence specific? In: British Journal of Social Psychology, 26. évf., 203–210. o. 31. HUXLEY, Thomas (1902) Collected essays, Methuen, London. 32. IRK Albert (1928) A magyar anyagi büntetőjog, Dunántúl, Pécs, 1928. 655 o. 33. IRK Ferenc (1998) „Balesetek, gondatlan bűnözés, közlekedési bűnözés”, In: Kriminológiai ismeretek – Bűnözés – Bűnözéskontroll (szerk.: Gönczöl Katalin – Korinek László – Lévay Miklós). Corvina, Budapest, 198–210. o. 34.

IRK Ferenc (2006) „A közlekedési bűnözés” In: Kriminológia – Szakkriminológia (Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós). Complex, Budapest, 501–524. o.

35. KELLEY, H. H., MICHAELA, L. J. (1984): „Az attribúció elmélete és kutatás”, In: Hunyady Gy.(szerk.): Szociálpszichológia, Budapest, Gondolat, 55–116. o.

213



36. KEREZSI Klára (1998) „Az erőszakos bűnözés”, In: Kriminológiai ismeretek – Bűnözés – Bűnözéskontroll (szerk.: Gönczöl Katalin – Korinek László – Lévay Miklós). Corvina, Budapest, 155–171. o. 37. KIDDER, Louise, COHN, Ellen (1979) Public views of crime and crime prevention, In: New approaches to social problems, (szerk.: Frieze, I., Baral, D., Carroll, J. JosseyBass). San Francisco. 38. KISS Paszkál (2001) „Személy- és csoportpercepció egy nemzetközi konfliktusban: a megfigyelő perspektíváját meghatározó laikus elméletek szerepe”, In: Sztereotípiakutatás (Hunyadi György, Nguyen Luu Lan Anh) ELTE, Eötvös Kiadó, Budapest. 39. KISS Paszkál (2003) „A laikus elméletek és a gazdaság”, In: Gazdaságpszichológia (szerk.: Hunyadi György, Székely Mózes). Osiris Kiadó, Budapest. 40. KÓ József (2006) „Vagyon elleni bűncselekmények” In: Kriminológia – Szakkrimi nológia (Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós). Complex, Budapest, 333–353. o. 41. KORINEK László, LÉVAY Miklós (2006) „A kriminológia fogalma, feladata, kutatási területei” In: Kriminológia – Szakkriminológia (Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós). Complex, Budapest, 23–41. o. 42. KORINEK László (2006) „A kriminológia tudományának létrejötte”, „A XX. század kriminológiai elméletei”, „A terrorizmus”, In: Kriminológia – Szakkriminológia (Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós). Complex, Budapest, 43–68., 69–151., 445–465. o. 43. KRÁNITZ Mariann (1988) A korrupciós bűnözés, KJK, Budapest, 341 o. 44. KRÁNITZ Mariann (1998) „A korrupció”, In: Kriminológiai ismeretek – Bűnözés – Bűnözéskontroll (szerk.: Gönczöl Katalin – Korinek László – Lévay Miklós). Corvina, Budapest, 172–185. o. 45. LÁSZLÓ János (1999) Társas tudás, elbeszélés, identitás, Scientia Humana/Kairosz, Budapest. 46. LENTZ, William (1966) Social status and attitudes towards delinquency control, In: Journal of Research into Crime and Delinquency, 3. évf., 147–154. o. 47. LEWIN, Kurt (1972) A mezőelmélet a társadalomtudományban, Gondolat Kiadó, Budapest. 48. LIGETI Katalin (2003) „Hungarian National Report on Corruption and Related Offences In.: International Business Relations”, In: Young Penalist Conference on Corruption and Related Offences in International Business Relations (ed.: Katalin Ligeti). „Working Papers No 18.” MTA JI, Budapest, 65–98. o. 49. MERÉNYI Kálmán (1987) A szexuális erőszak (Kutatási beszámoló). KJK, Budapest, 372. o. 50. MERTON, Robert K. (1980), Társadalomelmélet és társadalmi struktúra, Gondolat Kiadó, Budapest, 339–391., 392–471. o. 51. MOKSONY Ferenc (1999) Gondolatok és adatok, Osiris Kiadó, Budapest.

214



52. N. KOLLÁR Katalin, SZABÓ Éva (2004) Pszichológia pedagógusoknak, Osiris Kiadó, Budapest. 53. NAGY Ferenc (2004) A magyar büntetőjog általános része. 3. kiadás. Korona, Budapest, 579. o. 54. OPPENHEIMER, Louis (2005) The belief in a just world and subjective perceptions of society: A developmental perspective, In.: Journal of Adolescence. 55. PIAGET, J. (1965) The Moral Judgement of the Child, Glencoe: The Free Press. 56. PÓCZIK Szilveszter (2006) „A bűnözés és kisebbségek” In: Kriminológia – Szakkriminológia (Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós). Complex, Budapest, 579–596. o. 57. RANSCHBURG Jenő (1981) Félelem, harag, agresszió, Tankönyvkiadó, Budapest. 58. RANSCHBURG Jenő (1998) Az érzelem és a jellem lélektanából, Okker, Budapest. 59. REUTERMAN, Nicholas (1978) The public’s view of delinquency causation – A consideration in comprehensive juvenile justice planning, In: Juvenile and Family Court Journal, 29. évf., 39–45. o. 60. RUDAS Tamás (1998) Hogyan olvassunk közvélemény-kutatásokat? Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. 61. SAJÓ, András (1982) A jogtudat mikrokörnyezeti meghatározói, Akadémiai Kiadó, Budapest. 62. SCHNEIDER, Frank W., GRUMAN, Jamie A., COUTTS, Larry M. (2005) Applied Social Psychology, Understanding and Addressing Social and Practical Problems, Sage Publications, Thousand Oaks, 257–266. o. 63. SJÖBERG, Lennart (1982) Logical versus psychological necessity – A discussion of the role of common sense in psychologicaltheory. In: Scandinavian Journal of Psychology, 23. évf., 65–78. o. 64. SKINNER, Burrhus F. (1972) Beyond freedom and dignity, Jonathan Cape, London. 65. SMITH Eliot R., MACKIE Diane M. (2002) Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest. 66. SZAKÁCS Ferenc, KULCSÁR Zsuzsanna (2001) Személyiségelméletek, ELTE, Eötvös Kiadó, Budapest, 110–112. o. 67. SZILÁGYI Péter (2001) Jogi alaptan, Osiris Kiadó, Budapest. 68. SZOKOLSZKY Ágnes (2004) Kutatómunka a pszichológiában, Osiris Kiadó, Budapest. 69. TAUBER István (1998) „A vagyon elleni bűnözés”, „A deviancia mint kisebbség, a kisebbségek devianciája”, In: Kriminológiai ismeretek – Bűnözés – Bűnözéskontroll (szerk.: Gönczöl Katalin – Korinek László – Lévay Miklós). Corvina, Budapest, 137– 154., 196–308. o. 70. THORNE Michael B., HENLEY Tracy B. (2000) A pszichológia története, Glória Kiadó, Budapest.

215



71. VALENTINE, Elizabeth R. (1982) Conceptual issues in psychology, Allen & Unwin, London. 72. VÍGH József (1979) „A kriminológiai nézetek és kutatások történeti áttekintése a II. világháborúig”, In: Kriminológiai alapismeretek (szerk.: Vígh József). Tankönyvkiadó, Budapest, 41–65. o 73. VÍGH József (1992) Kriminológiai alapismeretek, Tankönyvkiadó, Budapest, 239. o. 74. VIRÁG György (2006) „Családon belüli erőszak”, In: Kriminológia – Szakkriminológia (Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós). 377–398. o.

216

Dr. Kelemen László. a jo g r ó l

Recommend Documents