Dr. Hecker Walter. A Bábolnai Arab Ménes

Dr. Hecker Walter

A Bábolnai Arab Ménes

Dr. Hecker Walter

A Bábolnai Arab Ménes

Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete 2014

Tartalomjegyzék

A köszönet szava… A szerző hálás szívvel köszöni kedves barátjának, Dr. Johannes Erich Fladenak (Fliemstorf, Németország), hogy érzelmektől lüktető és «k.u.k.-patinával» bevont német nyelvezetét egy ma általánosan érthető nyelvre fordította le. A kiadó csatlakozik a köszönő szavakhoz, és örül azon értékes kiegészítéseknek, melyeket Dr. Flade a könyv lektorálása közben elvégzett. Átfogó, rendkívül megalapozott tudását bizonyító kiegészítéseivel a könyvet azon olvasók számára is érthetővé varázsolta, akik kevésbé járatosak a magyar történelemben. A szerző és a kiadó köszönetet mondanak Hans Brabenetznek (Bécs), aki az Osztrák-Magyar Monarchia méneseiről igen átfogó ismeretekkel rendelkezik, és a könyv megszületését értékes kiegészítésekkel gazdagította. Különös hála illeti Siegfried Freit (St. Gallen), akinek nagyvonalú anyagi segítsége nélkül ez a könyv nem születhetett volna meg.

Első belső borító: Bábolnai anyaménes 1880 körül Okirat: A Szapáry-birtok leltára 1789. április 6-án. Hátulsó belső borító: Az Okirat folytatása. A kanca futóistálló Bábolnán 1880.

© 2014 Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete

Elisabeth és Bruno Furrer CH-8500 Gerlikon A német szöveget lektorálta: Dr. Dr. h. c. Johannes Erich Flade

Előszó..........................................................................................7 Előzmények................................................................................8 Csekonics József..................................................................... 10 A bábolnai ménes alapítása, 1789....................................... 18 A tenyésztői munka kezdete................................................ 22 Elgondolkodtatásul............................................................... 24 Az első arab mének................................................................ 26 Az első expedíciók................................................................. 34 Radautz....................................................................................44 Brudermann-expedíciója...................................................... 47 Lovag Brudermann Rezső – Bábolna parancsnoka ....... 57 Bábolna-Magyar Királyi Állami Ménes............................ 62 Leveldi Kozma Ferenc........................................................... 63 1878. Párizs, világkiállítás................................................... 70 Fadlallah el Hedad Mihály.................................................. 72 Vita az arab lóról Magyarországon a századfordulón .... 78 Távlovagló verseny Bécs-Berlin / Berlin-Bécs, 1892 ...... 80 A tenyésztői munka Bábolnán............................................ 86 Párosítás, tenyésztőmunka................................................... 88 Bábolna – magyar királyi ménesbirtok............................. 92 1900. Párizs, világkiállítás................................................... 94 Újabb expedíció...................................................................... 96 Bábolna szerepe Magyarországon és nemzetközi hatása............................................................. 99 Bábolna tenyésztési jelentősége.........................................102 1918… – az I. világháború vége és következményei .....104 Kuhaylan Zaid......................................................................108 Pettkó-Szandtner Tibor..................................................... 112 A világégés.............................................................................146 Újjáépítés Bábolnán............................................................ 158 Shagya-Arab vér a nemzetközi sportlótenyésztésben .......................................................... 162 A Nemzetközi Shagya-Arab Tenyésztő Egyesület (ISG)................................................. 169 Utószó a német kiadáshoz................................................. 175

© 1994 ISG-Verlag Elisabeth und Bruno Furrer CH-8500 Gerlikon Fordította: Hecker András

Függelék Földrajzi, néprajzi, és történelmi fogalmak, kivéve «Bábolna», «Ausztria» és «Magyarország».............. 178

ISBN 978-963-08-9270-4 A borítón a következő képek láthatók: SHAGYA X. mezőhegyesi törzsmén, apja: Shagya IV., anyja: 307. Samhan. Julius von Blaas festménye. SHAGYA XXV. bábolnai törzsmén, apja: Shagya XVII., anyja: 142. Koheilan III. Fekete-fehér fotó. A bábolnai ménesudvar. Színes fotó. Ötösfogat a háborúban elesett lovak emlékműve előtt a bábolnai ménesudvarban. Színes fotó. Vastagh György emlékműve. Színes fotó.

A mű eredeti címe: Bábolna und seine Araber

Idézett és emlitett személyek, azok kivételével, akik idézetben fordulnak elő.............. 183 Fontosabb, szövegben és képben emlitett arab tenyészlovak neve...................... 186 Irodalomjegyzék................................................................... 192 Képjegyzék............................................................................ 194 A szövegben előforduló – nem metrikus – mértékek és mértékegységek............ 199 Ménvonalak, mének Shagya-ménvonal.................................................................200 Gazlan-Gazal-ménvonal.....................................................202 O’Bajan-ménvonal...............................................................203 Siglavy-ménvonal.................................................................204 Jussuf-ménvonal...................................................................205 Kemir-ménvonal..................................................................205 Koheilan-ménvonal.............................................................205 Mersuch-ménvonal...........................................................206 Siglavy Bagdady-ménvonal................................................206 Bábolna/2 Címlap................................................................................... 213 Előszó..................................................................................... 215 Aquarellek............................................................................. 216 Fechtig báró és a Lengyeltóti ménes................................ 217 Baron von Herbert útleírása..............................................220 Hadban, magyar siker Délnyugat-Afrikában................222 Gustav Rau látogatása Bábolnán 1909-ben...................228 A bábolnai angol-arab kísérlet kudarca...........................250 Siglavy vagy Saglawi, ugyanazon szótő, azt jelenti, hogy jó felépítésű, erős ágyék, mély horpasz.................. 253 Egy igazi Shagya a festő ecsetje nyomán......................... 274 A bábolnai ménes újjáépítése az ISG segítségével.........284 A bábolnai arab telivér ménes a II. világháború után…......................................................293 Az ISG kialakulása..............................................................300 Záró gondolatok...................................................................302 Képjegyzék............................................................................304

Előszó

6

Talán csak néhány kivételes ménes van világszerte, mely közel két évszázada hűséggel, szakértelemmel és a nemes tradíciók értékeivel ápolja, műveli és fejleszti az arab ló tenyésztését. A Bábolnai Arab Ménes az emberiség és a lótenyésztés világkultúrájának egy ilyen különleges értékű történelmi színhelye. Az 1789-ben alapított császári és királyi Bábolnai Ménesben 1816-tól kezdve kizárólag csak arab mének fedeznek. A bábolnai arab lófajta születése tehát csak alig huszonhárom évvel fiatalabb az angol telivér alapításához (General Stud Book 1793) képest. Történelmi léptekkel mérve is korszakalkotó esztendő volt az 1836. év, amikor a Shagya senior mén Bábolnán tenyésztésbe került. Ezt az óriási «családfát» és tenyésztési értéket, mely Bábolnáról kiindulva Piber, Radautz, Kistapolcsány, Mezőhegyes méneseiben is termékeny talajra lelt, több mint másfél évszázadon át Bábolnán hűséggel megőrizték, sőt, újabb törzsekkel (Gazal, O’Bajan, Kemir, Mersuch, Siglavy Bagdady, stb.) gazdagították. A II. világháború után a társadalmi, gazdasági körülmények nem kedveztek a lótenyésztésnek Magyarországon; az értékes bábolnai arab lovak nagy számban kerültek a nyugateurópai tenyésztőkhöz. Miközben a ’60-as évek végétől a Bábolnai Ménes új utakat próbált keresni az arab telivér tenyésztésben, a bábolnai Arab Fajta – melyet Shagya Arab Fajtának neveztek el – meghódította az arab lovak szerelmeseit Európában és szerte a világban.

Az utóbbi néhány évben a bábolnai Arab Ménes ismét virágzásnak indult. A súlyos történelmi viharokban kipróbált bábolnai arab ló, a SHAGYA-ARAB FAJTA győzelmesen és megerősödve szerez újabb hímevet tenyésztőinek, honorálva az évszázados hűséget és barátságot ember és ló között. Nagy örömmel és a történelmi tradíció hiteles bizalmával adjuk az értő olvasó kezébe ezt a könyvet. Bízunk abban, hogy akik megismerték és megszerették a bábolnai arab lovat, a Shagya fajtát, eddigi kapcsolatukat újabb ismeretekkel tovább erősíthetik. Persze nem titkoljuk, hogy számítunk arra is, hogy újabb barátokat, «hódolókat» szerezhetünk legkedve­ sebb társainknak. …És ha mindezek után ellenállhatatlan vágyat érez Ön Kedves Olvasó, hogy a leírtakat személyesen is átélje és érzékelje, vagy ha Ön is szeretne részt venni a bábolnai arab ló történetének újabb fejezeteiben, bármikor szívesen és nagy tisztelettel várjuk Önt a Bábolnai Ménesben. Dr. Papócsi László vezérigazgató

7

«A történelem feladata: bemutatni, hogyan bontakozik ki a jelen a múltból.»

Előzmények…

8

Mária Terézia (1717-1780) fiatal anyaként élte át Savoyai Jenő (1663-1736) mondásának véres valóságát, mely szerint: «a tele kincstár és kétszázezer jól felszerelt katona többet ér minden szerződé­ses garanciánál». Apja, III. Károly (1685-1740), az 1729-1735 között Bécsben épült téli lovasiskola, az ún. «Spanyol Lovasiskola» építtetője, előrelátóan biztosította családja nőági örökösö­dési jogát. 1713-ban kiadta a «Pragmatica Sanctió»-t, mely sze­rint leánya, Mária Terézia is követ­heti a trónon, férfi örökös híján h­ isz fia, Leopold csak később, 1716-ban született és még ugyanabban az évben meg is halt. Az ok­mányt 1732-ig nemcsak a Habsburg Birodalom tartományaival, de Spa­nyolországgal (1725), Angliával (1731), Hannoverrel (1731), Franciaországgal, valamint a német birodalom tartományaival is sikerült elfogadtatnia. III. Károllyal kihalt a Habsburg dinasztia férfiága, s Mária Terézia lép 1740-ben a császári trónra. Ám a szerződő államfők közül többen egy «gyenge nővel» szemben már nem tekintették köte­lező érvényűnek egykori ígéreteik betartását. II. Frigyes porosz király (1712-1786) 1740 decemberében bevonult Sziléziába, s ezzel meg­kezdődött az ún. osztrák örökösö­dési háború. Bajorország, Francia­ország, Szászország és Spanyol­ ország csatlakozott Poroszország­hoz, úgy tűnt, a Habsburg Biroda­lomnak ütött az utolsó órája. Mária Terézia 1741. szeptember 11-én a pozsonyi országgyűlésen a magyar rendek segítségét kérte (1741. júniusában itt koronázták Magyarország királynőjévé), s a («bátor és lovagias») magyar nem­zet védelmére bízta magát. (A nemesség lelkesen «vitam et sanguinem» [=

VI. Károly osztrák császár, (III. Károly magyar király) képe, J.G. Hamilton festménye.

VI. Habsburg Károlyt III. Károlyként – ­ agyarország királyává is megkoronázták. M Ismert arcképe a Spanyol Lovasiskola ún. téli lovardájának császári páholya felett valószínűleg J. G. Hamilton (1720-1787) alkotása. A Spanyol Iskola belovaglói nyil­vános eseményeken a fedett lovardába való belépéskor mind a mai napig kalapot emelve tisztelegnek festménye előtt. A mai lovasiskola épülete a bécsi Hofburg Josef Bemhard Fischer von Erlach-féle (16561723) átalakításával kapcsolatosan épült meg. Az ő fia, Josef Emmanuel (1693-1742) fejezte be a művet. Az épület 1729-1735 között épült, a palota nyugati oldalán, és 1735. szep­tember 14-én avatták fel. Az építészeti mesterműként is híres fedett lovarda 55 m hosszú, 18 m szé­les és 17 m magas; az első emelet galériáját 46 oszlop tartja. A két homlokzatot a log­gia, az egykori császári páholy, III. a lovas­bejáró uralja. A «Spanyol Lovasiskola» to­vábbra is az európai barokk lovaskultúra ápolását tartja legfőbb feladatának, beleértve az ún. «magas iskolát» is. Ezzel együtt fenntartja a régi lipicai fajtát, a Piberi Állami Ménesei közösen (Steiermark; 1798-ban katonai ménesként alapították), amely 1919 óta tenyészti a lipi­cai lovat Ausztriában (Flade). 1

életüket és vérüket] aján­lotta a 23 éves királynőnek – «de a zabunkat nem», fűzték hozzá állí­tólag egyesek). Nádasdy Ferenc (1708-1783) és Hadik András (1710-1790) lovasai 1742-ben elfoglalják Münchent, Hadik Berlinig vonul. Ez meghozza a döntő fordulatot – /1741-ben/ fegyverszünetet kötnek, majd 1742­-ben írják alá a boroszlói békeszerző­dést (mellyel csaknem egész Szilé­zia Poroszország kezére került); és mikor a javarészt magyarokból és horvátokból álló császári csapatok 1743-ban, a franciák felett aratott győzelem után Strasbourg előtt álltak – a Monarchia végre fellélegezhetett. Így teljesen természetes, hogy Mária Terézia az eseményeket követően nagy súlyt helyezett egy ütőképes hadsereg fenntartására. Ez egyben az akkori viszonyok között kiváló teljesítményű lovak tenyésztését jelentette. Az is magától értetődő, hogy a biro­ dalomnak a hadsereg és belső lóután­ pótlásának dolgában önellátónak kel­lett lennie, nem függhetett külföldi lóvásárlásoktól, különben létét koc­ káztatta volna. Ezzel a gondolattal a XX. századig más országokban is, szinte minden lótenyésztéssel foglalkozó tanul­ mányban találkozhatunk. II. József követte anyjának a lóte­ nyésztést fejlesztő intézkedéseit. Amint az 1784. december 20-án kiadott «Végezés»-ben is olvasható: «Mi szorgalommal igyekezte ő Fel­ sége a jobb fajból eredett, s mago­ sabb termetű lovaknak szaporodását Magyarországba ‚s az ahhoz tarto­ zandó tartományokba bé hozni, s ter­jeszteni, tudva vagyon mindazoknál, akik már 1776. esztendőtül fogva ezen hasznos tzélnak el-érésére kibotsátatott külömb-külömb-féle,

mind közönséges, mind különleges történetekre alkalmaztatott Királyi kegyelmes Rendeletekről meg akar­ nak emlékezni.» 1776-tól királyi rendeletek sora igye­ kezett az ország lóállományát javíta­ni. A leromlás okát a rosszul kivá­lasztott ménekben látták: «…a’ mi hazánkban lévő mostani lovaknak ama régi jeles természete leg inkább az által romlott meg, hogy a’ méne­sekbe vagy igen erőtelen ménlovak szereztettek, vagy külső országokból nagy pénzen a’ félék hozattattak, melyek a hazabéli kantzák természe­tihez minden képen alkalmatlanok valának…» (Tizen kettedik §). Első §. «…Azért ő Felsége kegyelmesen el­végezte, hogy az eddig szokásban vett ménlovaknak szabad meg vevé­sét semmi Jurisdictiónak meg nem engedi; hanem, ha azok közül vala­mellyiknek szüksége vagyon új mén­lovakra, az olyan tartozzon különö­sön minden ízben egynehány holnap­pal elébb, hogysem a’ lóhágatás el­kezdődik, az ő birtokában közönsége­sen találandó kantzák természetének ‚s tulajdonságinak le írását a’ Fels. Helytartó Királyi Tanátshoz bé küldeni. Második §. Ez meglévén, …ő Felsége az ollyatén Jurisdictiónak, mellynek új ménlovakra szüksége vagyon, jó fajbúl származott, ‚s olly tulajdon­ ságú ménlovakat fog adatni mérték­ letes fizetésért, mellyek az helybéli kantzáknak mivoltokhoz minden módon alkalmatosok lésznek…». Huszon egyedik §. És mivel már 1780. esztendőben ő Felségének parancsolatából az országnak min­den részein ki hirdettetett ama tsikók nevelésében tartandó jó rend… Huszon negyedik §. A’ mi végtire a lóhágatás rendét illeti, azt a’ Tsászári

Királyi Ló orvos Scoti… mindennapi tapasztalásához alkalmaztatván, ki dolgozta, mellynek két példája, egyik Magyar a’ másik Német nyelven Ő Felségének parantsolatjából B. betű alatt e’ végzéshez kapcsoltatott…». A Legfelsőbb Udvari Hadi Tanács megbízta Johann G. Wolsteint (17381820), a Bécsi Állatgyógyá­szati Intézet igazgatóját, hogy készít­sen a lótenyésztők számára útmuta­tót; a kézikönyv elkészült, először Bécsben német nyelven, majd 1781-ben Kolozsvárott magyar nyel­ven is megjelent. A «szorgalommal» és átgondoltan hozott rendeletek azonban önmaguk­ ban nem voltak elegendők a bennük megfogalmazott célok eléréséhez; még mindig hiányzott valami. Ekkor lép színre Csekonics József kapitány.

9

Csekonics József

10

A bécsi J. G. Wolstein 1805-ben így ír róla: «…látnok, aki a természetet és a ménest nem a tudomány szem­üvegén keresztül, hanem saját egészséges szemével szemléli» [62]. «1757-ben a magyarországi Kősze­gen születtem, nemesi származású, de vagyontalan családban.» – így mutatja be magát Csekonics 1817-­ben Pesten megjelent «Praktische Grundsätze die Pferdezucht betref­fend» (A lótenyésztés gyakorlati alapelvei) című könyvében [17]. «Az első tudományos oktatást szü­ lővárosomban, az akkori jezsuita gimnáziumban kaptam, a továbbit Bécsben a piaristák löwenburgi Akadémiáján. Az évek során a lovak iránt érzett velem született vonzódás elnyomta a tanulmányaim folytatásához való kedvemet. Ezért 1774-ben az akkori Dajasassa vértes-ezredbe soroztattam be magam mint ezred-hadap­ród, ahol 1777-ig közkatonai, majd altiszti szolgálatot teljesítettem és még ugyanebben az évben hadnagygyá léptem elő. 1778-ban a később Zeswitznek ne­ vezett Modena vértes-ezredbe kerül­ tem mint főhadnagy, ahol 1783-ban másod-kapitánnyá léptettek elő. Szolgálati időm első pillanatától kezdve érdeklődésem szüntelenül és szenvedélyesen a lovakra irányult. Figyelmem főként a lótenyésztés ismeretei felé fordult, ezeket a kö­zeli ménesekben szerezhettem meg. Ezért kötelességemnek tartom meg­említeni, hogy a nemzeti lótenyész­tés első alapelvei közül sokat a báró Hunyadi ürményi ménesében sajá­títhattam el. Ezen a területen kifejtett buzgal­ mamra és szenvedélyemre elöljáró­im is felfigyeltek és így még a fenti évben a vezényeltek.

A pótlovazásnál való szolgálatom során időm és lehetőségem nyílott arra, hogy a lótenyésztés terén számtalan megfigyelést tegyek, s ezekhez néhány megjegyzést fűzhessek. Ezeket öszszegyűjtöttem, rendeztem, amen�nyire lehetett, pa­pírra vetettem és József császár őfel­ségének, aki akkor éppen Budán tartózkodott, javaslat formájában alázatosan előterjesztettem: azt ugyanis, hogyan lehetne a lótenyész­tést Magyarországon felvirágoztatni és kiterjeszteni akkor, ha az állam a maga részéről célszerűbb és széle­sebb körű intézkedéseket vállalna. Amint erről a munkáról tudomást szerzett Őfelsége, így szólt: <Jól van! Ezt a tervet meg fogom Bécs­ben vizsgáltatni. Jobb lesz azonban, ha Ön is azonnal Bécsbe jön. Ott majd egy bizottság az Ön tervét megvizsgálja és véleményét, ami­lyen gyorsan csak lehet, elémter­jeszti.> Ez meg is történt. Az összeállított közös bizottság elis­ merte annak rendkívüli szükséges­ ségét, hogy törzsménest kell létre­hozni kiváló apa- és anyaállatokkal, első rangú lovak tenyésztése érdekében.» Még ugyanabban az esztendőben, 1784. december 20-án aláírták a rendeletet egy királyi ménes alapítására. 1785-ben «Végezés» címen nyom­ tatásban is kiadják az addig megje­lent, a lótenyésztés fellendítését célzó rendeletek gyűjteményét. Ennek Tizedik §-a: «…tetszett Ő Felségének kegyesen elvégezni, hogy Magyarországban tulajdon Tsászári Királyi ménes is, mely mint egy mag vető helye légyen a jelesb termetű, s tartósabb erejű lovaknak, minden idő halasztás nélkül fel állíttassék, arra rendelvén amaz, Arad Vármegyében fekvő, Mező Hegyes nevű alkalmatos pusztát.» Ez volt tehát a zseniális elgondolás

magva: hogy a «jelesb termetű s tar­ tósabb erejű» ménlovak beszerzését, melyektől az ország lóállományának feljavítását várjuk, nem bízhatjuk alkalomszerű beszerzésre – hanem «császári királyi ménesben», hozzá­ értő szakemberek felügyelete mel­lett kell ezeket tenyészteni. A császár, II. József «a Zeswitz vasas regementjének kapitányát», Csekonics Józsefet bízza meg azzal, hogy «a mintegy 2000 legalkalma­ sabb kantzákat…» keresse ki és jegyezze fel, az ő feladata tehát a tenyészanyag beszerzése és a ménes megalapítása, a tervek elkészítése és megvalósítása is. Életrajzát így folytatja: «Ezenkívül törzs- és hadmérnöktiszteket az akkori magyar udvari kamarai adminisztrátorral, Lovásszal a ménes ellátására alkal­ mas legelők felkeresésével és a mé­nes elhelyezésére és ápolására szol­gáló tervek készítésével bízták meg, azzal a kiegészítéssel, hogy én egy­idejűleg vásároljak fedezőméneket és kezdjük meg az ország lótenyész­tésének tervszerű előkészületeit. Ilyen módon történt az új törzs-mé­nes helyéül Mezőhegyes és környé­kének kijelölése, összesen 42 000 hold területen. Megtervezték az épületeket és ellenőrizték az építkezést. Minthogy már mindent elrendeltek, ami szükséges és az építkezés, a gazdálkodás már kezdetét vette, legfelsőbb parancsra én kaptam megbízást mind az építkezés kivitelezésére, mind a törzs-ménes beindítására és egyúttal javaslat­tételre a szükséges személyzetre vonatkozóan…» Most gyümölcsöz­tek igazán azok a megfigyelések, feljegyzések, melyeket Csekonics katonai szolgálata idején gyűjtött össze. Meglepően korszerűek, s megszív­

Csekonics József (1757-1824).

lelendők Csekonics tenyésztési alapelvei, amelyeket Mezőhegyes létrehozásakor figyelembe vett. Így írja már említett művében [17]: «…az anyakanca legyen a ménes modellje, hiszen az anyakanca a talaj, a szántóföld, amibe a magot vetjük.»… « Ezért a tenyésztő azon legyen, hogy az idős, a kipróbált kancákat tartsa meg, a gyengéket, amelyek gyenge csikókat szülnek,

vagy csikóikat rosszul nevelik, ki kell selejteznie.» Továbbá «….aki mindent elkövet, hogy kiváló apa­méneket vásároljon, és nem követi ugyanezt a gondos kiválasztást az anyakancáknál, nagyon nehezen, vagy sohasem jut kiváló fajtához; még kevésbé fogja ezt a célt elérni az a tenyésztő, aki azt hiszi, hogy szakismeretek nélkül, pénzzel elérhet mindent.»

11

Könyvének végén így összegzi tenyésztési elveit, tapasztalatait: «… egyetlen kívánságom, hogy ha­zám minden lótenyésztőjének, min­den lovat szerető emberének és azok késői leszármazottainak is a következő alapelvet mélyen bevés­sem emlékezetébe: sohasem szabad semminemű lóte­nyésztést vékonyalapzatú, keskeny bordájú és szűk szügyű lovakkal megkezdeni, hanem mindenkor csak a széles, szegletesnek látszó, de mégis karcsú, jó lábszerkezettel bíró, középmagas lóféleség mellett kell kitartani, s a cél érdekében a világ minden fajtájának ménjeit felhasz­nálni, legyen az arabs, berber, török, vagy spanyol, s ezek közül csak azokat kiválasztani, amelyek tüzes, bátor ménjelleggel, nemességgel, és jól épített testalkattal bírnak, s ame­lyek azonban kitartás, keménység s használhatóság szempontjából ala­pos, teljes vizsgának tettek már ele­get. Ezekkel addig igyekezzünk a kívánt alakot és magasságot elérni, míg a kívánt fajta kitenyésztetett, s ha minden megtörtént s állandósítta­tott, akkor nem szabad már a mének s a kancák további cserélésére még gondolni sem.» Csak ezen alapelvek ismeretében érthető meg az, hogy Mezőhegye­sen viszonylag rövid idő alatt kiváló lóállomány alakult ki. Csak így le­hetséges, hogy az ismertetett alap­elvek szerint válogatott, de szárma­zásuk szerint vegyes moldvai, cser­kesz, erdélyi, török, spanyol és holsteini kancákból nagyszerű lovak születtek rövid idő alatt. A javát a hadseregben kemény teljesítmény­próbákat kiállt kancák jelentették. «Ez magyarázza» – írja Csekonics «azt a tényt, hogy Mezőhegyesen az utóbb felállított spanyol 12 mének azért tettek olyan jó szolgála-

tot, mert a hozzájuk beosztott kancák ezeket az apaméneket mindenben felülmúlták, és mert tényekkel bizo­ nyított, hogy ilyen kancák, mint en­nek a híres ménesnek az anyakancái ilyen mennyiségben és minőségben nem lelhetők fel sehol másutt és semmilyen áron meg nem vehetők.» Ezt nemcsak az alapító Csekonics látta így, hanem: «…amikor a megrendezett szemlére az ország nagyjai meghívást kaptak Mező­hegyesre, hogy a ménes fejlődéséről személyesen meggyőződhessenek, akkor az a feltűnést keltő megjegy­zés született, hogy annak ellenére, hogy fedezőménjei és anyakancái a föld minden országából gyűjtettek össze, a ménes lovai mégis olyan egyéni jelleggel tűnnek ki, hogy a mezőhegyesi ménes ivadékait alkatuk alapján azonnal fel lehet ismerni…» [17]. A kiválasztás szempontjai közül kettőt érdemes kiemelni, melyeket egyrészről az azóta eltelt idő bőven igazolt, másrészről pedig megha­ tározták Mezőhegyesnek, valamint Bábolnának tenyésztésben elért sik­ ereit, maradandó, évszázados viha­ rokkal is dacoló értékeit. Az első szempont, amelyre Cseko­ nics nagy súlyt fektetett, a teljesít­ mény: «…amelyek azonban kitartás, keménység s használhatóság szem­ pontjából alapos, teljes vizsgának tettek már eleget» – vallja legfon­ tosabbnak tartott alapelvében. A ló és az ember közösen írott 6000 éves története számtalan pél­dával bizonyítja, hogy kiváló fajták, kiemelkedő egyedek csak akkor születtek, amikor a használati cél­nak megfelelő, szigorú teljesítmény­vizsga alapján választották ki a to­vábbtenyésztésre szánt egyedeket. Ez a gondolat már az egyik első, ránk maradt írásos em-

lékben fellel­hető, melyet Kikkuli, az istállómes­ter jegyzett fel hettita nyelven egy agyagtáblára az i.e. XIII. században. Sajnos ezt az elvet mindmáig gyakran nem veszik figyelembe. A másik, korát messze megelőző gondolat, hogy maradandó tenyé­szet csak akkor születik, ha kancáit gonddal válogatja, tenyészti valaki. Ez akkoriban, a XVIII. sz. végi Európában nem volt szokás. A ló­tenyésztők közül még sokan Charles Darwin (1809-1882) egyik elődje, a francia természettudós, G.-L. L. c. de Buffon (17071788) elméletének hódoltak, melyet háromkötetes ter­mészettörténeti művében fejtett ki: «…feltétlenül ellenkező éghajlati viszonyok közül származó lovakat kell egymással keresztezni, függet­lenül attól, hogy ezek a keresztezés­re felhasznált egyedek nemesebbek­e a hazai fajtánál, fontos, hogy a két fajta közti különbség minél nagyobb legyen». Annál nagyobb az érdeme Cseko­ nicsnak, hogy kora természettudo­ mányi és filozófiai irányzataival szemben a mezőhegyesi és később bábolnai tenyésztést saját, ma is korszerű megfigyelései és tapaszta­latai alapján építette fel. A kitenyésztett, megbízhatóan örökítő kancacsalád a tenyésztés igazi drágaköve; a tenyésztői siker záloga. Megbízhatóan örökítő mének, kiemelkedő teljesítményű lovak ilyen családokból származ­nak. A mének az új típust, új tulajdonsá­ gokat vihetnek a tenyésztésbe, új ménekkel megváltoztathatjuk a tenyészcélt – de ha ezeket a tulaj­ donságokat a következő generá­ cióban is meg akarjuk óvni, akkor ezt már csak a kitenyésztett, a kiegyenlítetten örökítő kancacsaládok segítségével érhetjük el.

Okirat: Jelentés a Bábolnai Ménes megalapításáról 1789. június 24-én. Jelentés Az ez év február 11-én kelt «Legfelső Utasítás» alapján Gróf Szapáry József Bábolna-pusztai és kajándi birtokának az itteni ménes részére történő átadásáról; az erről folyó tárgyalásokat Helytartótanács vezeti. A nagytekintetű Udvari Haditanácsnak másolatban továbbítjuk azzal a kiegészítéssel, hogy erről Csekonics kapitányt a Helytartótanács tájékoztatta. Buda, [1]789. Június 24-én.

13

Mint már említettük, a mezőhegyesi ala­ pítókancák Magyarországról, Erdélyből, illetve Moldva- és Cserkeszföldről származ­tak. Elődeik is sok száz éven keresztül magas keleti vérhányaddal bírtak, sőt való­színűleg kifejezetten keleti típusúak voltak. Ez eredetük színhelyének földrajzi elhelyezkedéséből és a magyaroknak keletről nyugatra való vándorlása során érintett állomások helyi, keleti lóál­lományából adódott. A honfoglalás idején (895/896) a magyarok már igen nemes lovakkal érkeztek a Kárpát-medencébe. E lovak ősei, úton az Urál déli részéről, az ún. Magna Hungariából (VIII. sz.) minden bi­ zonnyal kapcsolatba kerültek számtalan turáni eredetű lóval. Maga a turáni terület a Kaszpi-tó környéki síkságtól a kazah domb­vidékig terjed; e térségben ősidők óta tudunk nemes, keleti típusú lófajtákról. Vándorlásuk során a magyarok 700-750 körül értek a Don és a Dnyeper közt el­terülő Levédiába. 840-850 körül az Etelközben telepedtek le, s innen indultak végleges hazájukba (Kárpát-medence) [27]. Különösen Levédiában, de még Etelközben is szoros kapcsolat fűzte őket a helyi nomád törzsekhez, akik a turáni ló tenyésztésével, illetve ahhoz közelálló fajtacsoport lovaival foglalkoztak. A magyarok lovas hagyomá­nyai már feltehetőleg i.e. 1600 óta éltek, s ekkor már a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppék nomádjainak lótenyésztői gya­korlata is kb. 1000 éves múltra tekinthetett vissza; a kettő ötvöződése kedvezőnek bizonyult e keleti nemes lovak tartására, te­nyésztésére és használatára. Nem csoda, hogy a nemes ló a mai napig meghatározó szerepet játszik Magyarországon. Alkalmi külső hatásoknak köszönhetően növekedett e lovak keleti vérhányada, s különösen a 150 éves török uralom alatt vált jelentőssé ez a tendencia. Ellenben a XV–XVIII. századig jelenlévő spanyol, illetve andalúz mének befolyása nagyobb hatás nélkül maradt, mivel, ahogy Wesselényi Miklós írja [63], «A’ Magyarok napkeletről jövén, eredeti lovaik is azon fajbeliek voltanak. […] A’ Magyarnak se kedve se ideje sok a’ pom­pára nem volt; hazáját, birtokát, háza’ népét kellet oltalmaznia, ‚s csak fáradságot kiálló sokat győző és sebes lovakra volt szüksége, s azokat becsűlte. […] Erdélyben tovább maradott meg a’ régi napkeleti vér…» (Flade).

2

A kancacsaládok őrzik meg a te­ nyésztésben a tudatos kiválasztás révén kialakított értékes tulajdonsá­ gokat, a munka-, a teljesítőképessé­ get, az emberrel való együttműkö­dés készségét, az ember kínálta kör­ nyezeti tényezők iránti alkalmazko­ dást, az örökítés megbízhatóságát. Aki jobbnál jobb, drágábbnál drá­ gább méneket választ, s közben nem törődik a kancacsaládok kiala­ kításával, olyan emberhez hasonlít, aki lyukas kupába tölti a finom to­kaji nedűt, a királyok borát; és mi­kor kitöltené, élvezné a csodálatos nedű ízét, csodálkozik, hogy az edényben a bornak csak az illata maradt meg. Csekonicsnak sikerült ilyen kancá­ kat találnia, s kiváló kancacsaládo­kat kitenyésztenie. A bábolnai ménes későbbi vezetője, Pettkó-­Szandtner Tibor a kancacsaládok jelentőségéről írott egyik cikkében [52] rámutat arra, hogy a sikeres bábolnai arab törzsek, illetve a különböző, Mezőhegyesen kialakult fajták – nóniusz, gidrán, Furioso­North-Star legjobb kancacsaládjai – gyakran ugyanarra az alapítótörzskancára vezethetők vissza2. A gondosan kitenyésztett, megbízha­tóan örökítő kancacsaládok értéke újra meg újra beigazolódik. Az «alapítókancákat» eleinte az egyes ménesekbe telepítették le (pl. Mezőhegyes). A ménesek kancacsa­ ládjainak nagy része ezekre vezet­hető vissza. Rendszerint a ménesek alapítása előtt születtek, vagy az alapítás utáni első években éltek, tehát a XVIII./XIX. sz. fordulóján. Néhány későbbi «alapítókanca» import (pl. eredeti arab) útján ke­rült az országba. Hogy ezek a családok – háborúk és tulajdonos váltások ellenére a mai 14 napig fenn tudtak maradni, annak

köszönhető, hogy tehetséges tenyésztőik méne­seik értékes anyagát minden nehéz­ség ellenére megőrizték, illetve megújították. Csak a teljes állomány kiirtásakor mentek tönkre a kancacsaládok, amint ez sajnos Lengyelországban, Jugoszláviában, Ukrajnában, illetve Galícia, Podólia és Wolhynia területén be is következett. Ezen kancacsaládok jelentősége mes�sze túlnőtt a cs. k. ménesek ke­retein, egész Európa arab félvérte­nyésztésére hatással voltak. A Bá­bolnán kialakult arab fajta szempontjából a következő alapító kancák jelentősek ma is: – 8. radautzi kanca (született 1806­ -ban), egyben a VI. radautzi kan­ cacsalád alapítója is. – 30. Maria (angol telivér, született 1842-ben) – 40. Lady Sarah (angol telivér, született 1850-ben) – 59. erdélyi kanca (született 1786­ban) – 74. Tifle (vagy Tiffle) eredeti arab (született 1810-ben, Magyarországra került 1816-ban) – 140. Meneghie eredeti arab (született 1879-ben) – 176. moldvai kanca – 216. Semrie eredeti arab (született 1896-ban, Magyarországra került 1902-ben) – 253. moldvai kanca (született 1783-ban) – 265. erdélyi kanca – 382. cserkesz kanca – 449. moldvai kanca (született 1781-ben) – 592. Gratiosa (mecklenburgi, született 1803-ban), egyben a XLVII. radautzi kancacsalád alapítója is – 683. moldvai kanca (Radautzból származott)

– 794. moldvai kanca (született 1784-ben) – 885. moldvai kanca (született 1785-ben). Amikor az 1960-as évek elején a fejlett országok nagy részében utol­só «munkahelyéről», a mezőgazda­ságból is kiszorult az ember hétköz­napjaiban évezredek óta bevált, hű­séges társa, a ló – a rövidlátó, a károgó sötéten látók már a múzeu­mok tárlóiba száműzték a lovat. Ám a lovassport fellendülése új lehető­séget adott a lónak; ez viszont a lótenyésztőket állította rendkívül nehéz helyzet elé: az új piac köve­ telményeinek megfelelően, a mezőgazdasági munkák elvégzésére alkalmas ló helyett, a lovassportok feladatait magas szinten megoldani képes lovakat kellett tenyészteniük. Ez legalább akkora különbséget jelent, mint amekkora a mezőgaz­dasági munkagépeket vontató trak­tor, illetve a Forma 1-es verseny­autók között van. Azok a tenyészetek (Holstein, Oldenburg, Westfalia, Hannover) tudták megdöbbentően rövid idő alatt, helyesen, céltudatosan kiválasztott nemesítő ménekkel ezt az átállást magas színvonalon vég­rehajtani, amelyek megőrizték, ér­tékes, pótolhatatlan kincsként ke­zelték megbízhatóan örökítő kanca­családjaikat. II. József személyesen is megláto­gatta az újonnan alapított Mező­hegyest. Csekonics erről így emlé­kezik meg: «Most már nem volt más hátra, mint szüntelen erőfeszí­téssel eleget tenni ennek a feladat­nak és ezzel kiérdemelni a legfel­sőbb elismerést. Ez a vágyam tökéletesen teljesült, amikor József császár őfelsége szerencsémre meglepett Chersonba való átutazá­ sakor. Még napkelte előtt megkap­tam egy testőr-futártól a hírt az ural­kodó

Okirat: Utasítás a Bábolnai Ménes tenyészirányának meghatározásáról. Kelt 1816. március 18-án. érkezéséről azzal a paranccsal, hogy őfelségét Mezőhegyes határán várjam. Miután Öfelsége mindent megszem­ lélt, teljes megelégedettségét fejezte ki tevékenységem és az eddig tett intézkedések felett, és egyidejűleg megbízott a pótlovazási ügyek irányításával (remonda) Magyarorszá­gon és Erdélyben, a hadseregben első kapitányi ranggal és magyar ménes- valamint remonda-parancs­noki címmel.» Csekonics József lett tehát a mező­ hegyesi császári és királyi katonai ménes első parancsnoka, és egyben a teljes hadsereg lóutánpótlásának gondja is az ő vállán nyugodott. Ám Mezőhegyes a megnövekedett feladatoknak

Bábolnát céljait illetően úgy kell kezelni, mint Mezőhegyest, az eltérő célok alapját mégis az határozza meg, hogy ez folyó vízben nem szenved hiányt, legelői jobbak, mint Mezőhegyesé, hogy a kisebb terület megkönnyíti az áttekintést, de Bécs közelében minden utasítás, minden segítség jobban hat, mint Mezőhegyesen, ennek következtében egy nemes ménes központjává fejleszthető. Vezérőrnagy úr ezért gondoskodjék Bábolnán egy kiváló, nemes, tisztavérű ménes megalapításáról – ha kezdetben csak kisebb létszámmal is –, és az ennek a célnak megvalósításához célszerűnek látszó lépésekről tegyen javaslatot az Udvari Hadi Tanácsnak. 15

egyre nehezebben tudott megfelelni, ezért Csekonics egy «fiókménes» létrehozását java­solta, melynek helyét az elvégzésre váró feladatok határoznák meg. Ő maga így ír erről: «Alig közeledtek a ménes igényei és létesítményei a tervezett célhoz, mikor egy török háború kilátásai miatt nagyobbak jelentkeztek. Ezek által a mezőhe­g yesi ménes a hadszíntér közelsége miatt újabb feladatot kapott, ebből a személyi állomány gyarapodása következett – hiszen megnövekedett a lovasság létszáma és a szükséges­nél több pótlovat kellett fel­vásárolni. Szakmai és helyi ismereteim alapján engem bíztak meg azzal is, hogy átvegyem mind a hadsereg ellátását, mind Bécs hús ellátásának biz­ tosítását. Ez alkalommal 1787-ben őmaggyá léptem elő. Minthogy a vidéki területek Ma­ gyarország felsőbb részeiről nem

tudták a tömegtakarmányt az ország határáig, a hadszíntérig elszállítani, ezért át kellett vennem a szénael­látás irányítását is. Ehhez a kor­mányzóság 20.000 munkást osztott be hozzám, akikkel a hadsereg mögött a szükséges tömegtakar­mányt elő kellett állítani. Ez előnyére szolgált mind a pénzügy­ nek, mind egyúttal az alattvalóknak is. Ebben az időben, 1789-ben ne­ veztek ki alezredessé. Ugyanebben az évben, mivel csapa­tok gyülekeztek a német tartomá­nyok határán is, célszerűnek látszott a ménes bővítését Bécshez közelebb megoldani, így megvenni, vagy más kamarai birtokért elcserélni az összesen 6600 holdas, Győr mellett fekvő Bábolna birtokot.» Egyre nehezebbé váltak tehát azok a feladatok, melyeket Csekonicsnak meg kellett oldania. Mezőhegyes messze volt a fővárostól, Bécstől; így Bécset Mezőhegyesről vágóálla­tokkal ellátni

nem volt egyszerű. A marhacsordákat lábon hajtották, s a húsellátás hatékonyságát növelte, ha a vágóökrök Bécsbe érkezésük előtt még egyszer megpihenhettek, és még hízhattak is egy kicsit. Ez tette indokolttá, hogy a fiókintézetet a nyugati marhapiacok felé vezető út mentén helyezzék el. Erről a «nagy állathajtó útról, mely Bábolnán ve­zet keresztül», már egy 1292-ből származó latin nyelvű okirat is tanúskodik. Csekonics így folytatja: «Minthogy már a hadsereg után­pótlásáról kellett gondoskodnom, 1798-ben felszólítottak, hogy vala­mennyi Olaszországban és a Lech­nél állomásozó cs. és kir. alakulatot, valamint Bécs fővárost ellássam vá­gómarhával, méghozzá saját kockázatomra. Készségesen elvállaltam ezt a nagyon fárasztó, nagyon szer­teágazó feladatot és nem csak a hadseregeket, hanem az osztrák fő­

Zsombolya (németül: Hatzfeld, románul: Jimbolia) a trianoni békeszerződésig (1920.VI.4.) Magyarországhoz tartozott (Torontál vármegye), Temesvártól kb. 30 km-nyire nyugatra, a mai Romániá­ban található meg. Az 50 ha kiterjedésű ménes a község közelében állt; többnyire rétek és legelők tartoztak hozzá. Ezeken túl egyéb területeket is béreltek hozzá. «… Becskerékről a főispány úrnak tár­ saságában volt szerencsém Hatzfeldig, egy Becskeréktől öt mérföldnyire fekvő német helységig menni. Ezt a helységet Oberster Csekonics úr (a mezőhegyesi ménes­institútumnak főinspektora) a királyi kamarától árendába bírja, még más két falukkal együtt. Az ő földjeibe érvén nem kis csodálkozással láttuk nagy industriájá­nak jeleit és szép ökonómiáját. Egy szé­lesen kiterjedt vidéket, mely ennek előtte mocsárból és tóból állott, mívelhetővé és a legszebb legelővé tette, hosszú töltések által, melyek mintegy

mértföldet eltartanak, a vizet termékeny földjeiről eltiltotta, más töltés által a vizet úgy rekesztette el, hogy azt száraz időbe földjére tetszés szerént kiáraszthatja. Olyan vidékben, melyben ennek előtte fákat látni nem lehetett, sok­féle fákat nevelt, és magának vadaskertet formált; fűzfákkal a töltéseket és utakot két­felől béültette sat. Ezenkívül nagy serházat, nagy pálinkafőző házat, malmot és majo­ rokat építtetett, marhabéli ökonómiáját pedig mely nagyra vitte, azt minden, aki látta, bizonyíthatja. Puszta földjeit továbbá számos magyarokkal (a szomszéd felső vármegyékből) népesítette, kik mind a dohánykertészséget űzik, és a mezőkön cso­portonként laknak együtt. Hatzfelden (régen Zomboly volt a neve) az Oberster úr házához szállottunk, egy új és igen szép, jó alkalmatosságú épületbe. A mellette lévő kert pedig sok szorgalmatosságnak jeleit mutatja, és jóllehet nem nagy, és tökéletességre még nem vitetett, de máris gyönyörűséges

mulatóhely. Az Oberster Csekonics nagy industriájának megítélésére tudni kell azt, hogy a jószágát, melyet mint­egy újrateremtett, csak öt esztendőtől fogva bírja.» [59]

3

16

A XVIII. sz. végétől kb. 1830-ig – tehát még Csekonics J. életében, illetve a halála utáni néhány évben – itt tenyésztették a nemes magyar lovat, ami Csekonicsot híressé tette. Azonban már 1826-tól kezdő­dően arab, illetve angol telivérekkel fedeztették a magyar kancaállomány 2/3-át. 1830 után már angol félvérkancák álltak az istállókban, Csekonics fia pedig, gróf Csekonics András végleg áttért az angol fél­és telivértenyésztésre; ezt a félvér­tenyésztést 1845-től következetesen a mezőhegyesi ménes Furioso-törzsére alapozva folytatták. 1900 körül 125-150 ló állt az istállóban. Végül nagy kocsi lovak, illetve könnyebb hintóslovak, valamint elsőrangú hátaslovak tenyésztésére ren­dezkedtek be (Flade).

várost is csaknem 5 éven át láttam el anélkül, hogy a kezdetben megállapí­ tott árat emeltem volna. Ennek az ál­talános megelégedésre elvégzett fela­ datnak elismeréséül a most dicsősé­ gesen uralkodó Felség a Szt. István­ renddel méltóztatott kitüntetni. Az eddig elmondottak mind igazol­ hatják, hogy negyven évemet a lótenyésztésnek, ezen nemes állat megismerésének és nevelésének szenteltem. Vezetésem alatt történt Európa egyik legnagyobb méne­sének, Mezőhegyesnek alapítása, létrehozása. Ennek elöljárója voltam 21 éven át, vagyis 1806-ig mint ménes- és pótlovazó-parancsnok. Ekkor neveztek ki insurrekciós dan­dár-tábornokká… […] Ettől kezdve egészségi állapotom rohamosan romlott, a sok kocsin ülés és íróasz­tal melletti foglalkozás által meg­g yengített alsótestem már nem tett számomra semmiféle megerőltetést lehetővé. Ezért úgy láttam, hogy nyugodtabb életmódot kell választa­ nom, ami lehetővé teszi, hogy saját jelentéktelen marha- és lótenyész­tésem ügyeit folytathassam. »Csekonics 1806-ban visszavonult zsombolyai3 birtokára, melyet I. Ferenc (1768-1835) engedélye alapján előbb bérelt, majd megvá­sárolt, s itt írta meg könyvét, amely­ben összegzi tapasztalatait, mert úgy véli: «Kötelességemnek érzem, hogy Mezőhegyesen a hosszú idők alatt szerzett tapasztalataimat és tapaszta­ lataim során sajátommá vált alap­ elveimet ismertté, közkinccsé te­ gyem. Annál is inkább kötelessé­gem ezt tenni, mert ma mindenki azon fáradozik, hogy a lovakat nemesebbé tegye, a lótenyésztést fejlessze, de ennek módját tudomá­som szerint még senki sem ismertette.»

Ybl Miklós (1814–1891) építész Budapest Főváros Levéltárában őrzött hagyatéka több szignó és évszám nélküli kastélytervet tartalmaz. Az egyik kartonra tussal készített, lavírozott földszinti alaprajz, a gróf Csekonics Endre megbízásából, 1869-70-ben épített Zsombolya-Csitó kastélyhoz készülhetett.

Zsombolyai és jenovai gróf Csekonics Endre (1846–1929), a mezőhegyesi és bábolnai császári-királyi ménesalapító, Csekonics József (1757–1824) tábornok unokája volt. Az uralkodói szolgálattól visszavonult tábornok 1800-ban vásárolta meg a Torontál vármegyében fekvő Zsombolyát és hozta létre a családi ménesbirtokot.

«Mielőtt befejezném, kérem a tisz­telt olvasót, hogy ne az írásmódom alapján ítéljen meg engem, és ne értse félre azt a szándékomat, hogy használni akarok. Hivatásom széles körű gondjai és elfoglaltságom nem engedtek nekem időt arra, hogya német stílust megfelelően el­sajátítsam. Első írásművemmel bátorkodom hó­dolni József főherceg császári fen­ségének, Magyarország szeretett nádorának és az Ő legmagasabb kegyében bízva ajánlom szeretett hazámnak. Szívből kívánom továbbá, hogy szerény művem ébressze újra a ló iránti szeretetet és kedveltesse meg a lovon vagy kocsin való utazást apáink szokása szerint. Csak ezen az úton tudjuk saját tenyésztésünk vagy fajtánk valódi

értékét felis­merni és öszehasonlítani más orszá­gok lovaival. Több okom van, hogy megállapítsam, hazámban ugyanan­nyi erőteljes lovat lehet előállítani mint, bármely más országban és hogy ennek a fajnak legnemesebb, szépségben és méretben semmi másnál nem alábbvaló egyedeit fog­juk tenyészteni, ha a munkát bátran és komolyan kezdjük meg és foly­tatjuk. A szerző.» E szavakkal zárja könyvének beve­ zető szakaszát Csekonics József, Mezőhegyes és Bábolna megalapí­tója és első parancsnoka. Könyve 1817-ben jelent meg Pesten, őmaga pedig 1824. április 26-án halt meg zsombolyai birtokán.

17

A bábolnai ménes alapítása 1789

18

II. József (1741-1790) felismerte, hogy Csekonics József javaslata (1787/88) a mezőhegyesi ménes «fióküzletének» megalapítására, megalapozott és helyes volt. A tőle megszokott energiával kiadta az utasítást Csekonicsnak, miszerint járja be a Pest és Bécs közötti «nagy marhahajtó út» mentén fekvő pusztákat, és keressen alkalmas helyet egy új ménes létesítésére. 1788. szeptember 30-án kelt az első jelentés, amely beszámol arról, hogy Csekonics teljesítette a paran­csot, de csak nehézségekről szól, «…a Komárom megyei földbirtoko­sok már bérbe adták pusztáikat, így a birtokvásárlást nem lehet rövid időn belül megvalósítani…», megol­dást nem lát. Az újabb utasítás azonban nem késik, és az 1788. október 8-i jelentés már arról szá­mol be, hogya Szapáry család tulaj­donában lévő Bábolna pusztát alkal­masnak tartja, de mivel a tulajdo­ nost, gróf Szapáry Józsefet nem talál­ta otthon, így vele tárgyalni nem tudott. Ennyi azonban már elég volt a Habsburgok jól kiépített hatalmi gépezetének – a Legfelsőb Udvari Hadi Tanács megkapja az utasítást, szerezze meg Bábolnát. 1789 januárjában Szapáry elfogadta a javaslatot, mely szerint Bábolnát felajánlja más Kamarai birtokokért cserébe. Még ugyanebben a hónap­ban kiadták a rendeletet a birtok leltárának pontos elkészítésére. Egy 1789. február 11-én kelt «Legfelsőbb Utasítás» már a mező­hegyesi méneshez rendeli a gróf Szapáry József tulajdonát képező bábolnai birtokot. Ugyanezen a napon a szakértőkkel kiegészített bizottság elkezdi a bir­tok leltározását. Az – egyébként rendkívül alapos – munkát 1789. április 6-án fejezték be.

A bábolnai birtok vételárát, azaz 450.000 arany forintot az Udvari Hadi Tanács rendelete alapján 1789. október 7-én végül is a Magyar Kamara egyenlítette ki, ellenérték­ként megkapta a Tiszán a szentesi és csanádi, a Duna-Száva-Dráva vidékén pedig a palánkai, eszéki, iloki, kamenici, cservici, nestini, daljai és szurdoki révátkelőhelyek bevételét, amely ennek a kamarai befektetésnek – a leírtak szerint – a következő évek alatt 5%-os kamat jövedelmet ígért. [65] Csekonics József, a mezőhegyesi ménes és immár a bábolnai fiókintézet parancsnoka már 1789 máju­sában hozzákezdett a bábolnai bir­tok rendezéséhez, a nagy feladatok­nak megfelelően a birtok átrendezé­séhez, kiépítéséhez. Utak épültek, a hadmérnökök istállókat, fedett lovardát, a személyzet számára kaszárnyákat, kórházat terveztek. Hild János építőmester készítette az iskolák és a kórház tervét. Csekonics Józsefnek ebben a munkában Bábol­ nára kirendelt helyettese, Follckmann kapitány segített. Az első 50 évben a tervek alapján a következő épületek létesültek: – 1801-ben az első kancaistálló, amelyet 1855-ben 200 kanca számára bővítettek ki, – 1814/1815-ben a gazdasági igaz­ gató háza, – 1819-ben egy csikóistálló, – 1820-ban és 1830-ban felépült és kibővült a kórház, – 1831-ben egy újabb lóistálló, – 1832-ben egy betegló-istálló, – 1840-ben a kaszárnya. Bábolna közvetlenül alapítását kö­ vetően az átvonuló állatoknak in­kább csak szállásául, pihenőhelyéül szolgált. Ezt egyértelműen bizonyít­ja az a korabeli kimutatás, amely Bábolna

személyzetének és állatál­lományának létszámát tünteti fel. Különösen egyértelműek az 1806. évi januári adatok: 16 fő, 2 tenyész­mén, 3 tenyészkanca, 23 igásló, 210 remonda és 2026 ökör; ugyanez év októberében: 16 tenyészmén, 95 tenyészkanca, 119 csikó és igásló, 717 remonda és 275 ökör volt a 64 főnyi személyzetre bízva. Erre utal a különböző évek közti nagy létszámváltozás, valamint a tenyészmének és kancák egymás közötti

A ménes stabilizációjának nehéz­ ségeiről az alábbi táblázat adhat némi felvilágosítást: Az alapítást követő első években Bábolnán folyó tenyésztői munkáról csak egy utalás maradt ránk. 1802ben a «lóorvos Scotti » és Landgraff kapitány Spanyolország­ban 19, 179498-as születésű, ere­deti spanyol mént vásárolt, amelyek 1803-1805 között Bábolnán fedez­tek. Ezekhez 1803ban 122 kancát, 1804-ben és 1805-

aránya is bizonyítja, hogy itt átmenő forgalomról van szó csupán, pl. 1797ben 178 tenyészmént tüntet fel a lista és egyetlen tenyészkancát sem, vagy 1800-ban 25 tenyészmént és 1 tenyészkancát találunk.

ben 161 kancát küldtek fedeztetésre. Ez a tenyész­anyag azonban nem maradt Bábol­nán, hanem 1805-ben, a fedeztetési idény befejezése után a kancák a spanyol ménekkel együtt visszatér­tek Mezőhegyesre. Míg a

fedezte­tési lista a méneket név szerint sorolta fel, a kancáknak csak az azonosítási számát tüntette fel. 1806-ban, mikor az alapító Csekonics József nyugdíjba vonult, rövid idő alatt kiderült, hogy Bábolnát nagyon nehéz Mezőhe­g yesről igazgatni. Az Udvari Hadi Tanács elnökének, Karl Ludwig Johann királyi herceg­ nek 1806. október 29-én kelt leirata alapján Bábolna önálló ménessé vált. A Magyar Udvari Kamarának szóló levél szerint: «Ő Királyi Fen­sége az Udvari Hadi Tanács javas­latára engedélyezte, hogy az eddig a Mezőhegyesi Főménestől és Remondaparancsnokságtól függő Fiókintézet, Bábolna, folyó év november 1-től önálló ménes és remonda állomás legyen, amely gazdasági és fegyelmi ügyekben a legközelebbi lovassági tábornoknak alárendelt, míg a tudományos («sci­entifischen»), illetve szakmai kér­désekben az Udvari Hadi Tanács által legyen irányítva. A dicséretes királyi magyar kamarát azonban nem károsíthatjuk meg azzal, hogy ezt szíves tudomására ne hozzuk, és számára szükséges ismeretekkel rendelkezésére ne bocsássuk. Wien, 1806. október 29. A Hadi Tanács elnökének távollétében Karl Stipsitz C. G. Wrangel hozzáteszi [65]: «A bábolnai ménes önállósodásának körülményei egyáltalán nem voltak kedvezőek. Nem olyan idők jártak. Háború, éhinség és járvány dúlt mindenütt az országban. Így aztán nem is lehet bizonyos <mértékadó körök> szemére vetni, hogy béke­ idők szervezőmunkáját jobb na­pokra halasztották, s átmenetileg arra összpontosítottak, hogy átvészeljék ezt az időszakot. Hogy ez az idő 19 mennyire szörnyű volt, azt Bábolna

1809. június 15-én ala­posan megérezte.» Ehhez tudni kell, hogy az 1809ben, I. Ferenc (1768-1835) uralkodása alatt, a napóleoni Franciaország elleni háború nemcsak Alsó-Ausztriát, de Magyarország északnyugati részét is súlyosan érintette. Az 1809. május 22-i asperni győzelem megakadályozta ugyan – két hétre – hogy I. Napóleon (1769-1821) átlép­je a Dunát. A döntő ütközetben, 1809. július 6-án Wagramnál Ausztria végleg elveszítette a háborút és a vereség, az 1809. október 14-i bécsi békeszerződés­ben foglaltak szerint további területektől fosztotta meg. Így ha­toltak be a franciák az időközben kiürített bábolnai ménesbe 1809 júniusában, s égették fel majdnem teljesen e hónap 19. napján. Wrangel így folytatja [65]: «Előző nap (1809.06.14., a szerző) Győrnél gyil­kos ütközet dúlt osztrák és francia csapatok közt. Csak egy csoda ment­hette volna meg Bábolnát az ellen­séges látogatóktól. A csoda elma­ radt, és június 15-én megjelentek a franciák. <Monsieur le commandant et les chevaux du Haras> – hangzott első kérdésük. , hangzott a válasz, mivel parancsnok helyett pillanatnyilag csak egy őrmester őrizte a hátrahagyott épületeket egy altiszt és néhány közkatona társasá­gában, ami pedig a ménest illeti, az már május 15-én elmenekült Mező­hegyesre. A madárka kirepült, a francia urak csak hűlt helyét talál­ták. Ezt a kudarcot illemmel viselni nem tudván, felgyújtották az épüle­teket, az őrséget alaposan elverték, s káromkodva továbbvonultak. A tűz pedig égett, ameddig táplálékot ta­lált.» Sajnos az épületekkel együtt az eredeti feljegyzések, okiratok is a lángok martaléká20 vá váltak, hiszen ilyen körülmények

között oltásra gondolni sem lehetett. 1810-ben építették fel újra a ménes istállót, a kancaistállókat, a fedett lovardát és a kaszámyákat.

21

A tenyésztői munka kezdete

22

1806 októberében a januári állapo­ tokhoz képest lényeges változás tapasztalható. A személyzet 16 főről 64 főre nőtt, a tenyészmének száma a januári 2-vel szemben októberben már 16, a tenyészkancák száma a januári 3 helyett 95. Az ökrök szá­ma pedig már csak 275 volt, ami az előző adat 14%-a. Ekkor indult meg Bábolnán – ha korlátozott formában is – az önálló tenyésztői munka. A tenyészmének és -kancák a mezőhegyesi ménes állományából kerültek Bábolnára. Ezt a mai napig fennmaradt kanca­családok alapító kancái is bizonyít­ják. A kancacsaládok tanulmányo­zása derít arra is fényt, hogy az ala­pító kancáknak az importált spanyol ménektől született leányai, unokái kerültek Bábolnára, így pl. az «59. erdélyi» kancának «Marchese» (született 1797-ben) feketederes spanyol méntől született unokája alapított családot Bábolnán. A tenyésztés tehát az alapító Cseko­nics József által válogatott kancák­nak zömében spanyol és erdélyi mé­nek után született ivadékaival indult meg Bábolnán. Ezek értékét nem­csak az mutatja, hogy a mai napig fennmaradtak, hanem az is, hogy ma, több országban is, virágzó kancacsaládot alapítottak. Így pl. az előbb említett «59. erdélyi» kanca nemcsak kiváló arab kancacsalád alapítója lett Bábolnán – melyből a kiemelkedő örökítő, «Gazal II» (született 1922-ben) is származott­, hanem a mezőhegyesi «Nonius-2» kancacsalád is – ennek a fajtának legjobb kancacsaládja – e kanca ivadékaira vezethető vissza. /F.2. A Bábolna életét, működését meg­ határozó döntést az 1816-os év hoz­ta meg. Ekkor született meg a bécsi General-Remontierungs-Inspection­ nak az a határozata, hogy a bábolnai

kancákat a jövőben csak keleti mének fedezzék. A döntés hátterét, azt a környezetet, gondolkodást, amelyből az született, egy ebben a korban írt könyvből vett idézet világítja meg a legjobban. Báró Wenkheim József «Gondolatok a’ Magyar Országi hanyatló Ló­tenyésztésnek hellyreállításáról és ezen tzély elérésére vezető segéd Eszközökrül» című könyvében ezt olvashatjuk [61]: «Lovainknak faja történetünkbül vévén Aziabúl származik, a’ me­ legebb Climából, azon kell tehát törekednünk, hogy ehhez közelít­ sünk; és tsak ollyan törzsökös fajt használjunk, melly azon Climával, és a’ miénkel meg egyez, a’ többi fajakkal fel kell hagyni, mert ártal­ massak, és jóllehet kelemetes ter­ metek tsalogató, de még is magokban tsak kortsok, és lassan lassan tiszta fajunkat el rontyák. Magában vévén a’ dolgot minden Ló, egy régi jó törzsökböl szárma­zik, mellyért is, és a’ sok nehézsé­gek eránt nem határozhattyuk meg magunkat, tsupán tsak az Arábiai Lóra, jóllehet a’ mennyire lehet­séges, a’ törzsöknek onnan kellene fel állítódni. Mind azon Lovak mellyek hasonló, vagy melegebb Climából mint a’ miénk, jönnek, a’ mi Lovaink faja nemesitésére jók, mert már a’ fajok­ ra nézve is hasonlobbak a’ törzsök fajhoz, azért is a leg sikeressebben lehet használnunk, Török, Barber, Persiai, Cirkassiai, Caucasus tájbéli Turkományai Lovakat a’ Muszka Lovakból azokat, a’ mellyek a’ me­ legebb Climában neveltetnek, a’ tiszta Doniai, és Zaporogai, úgy nem külömben a’ Spanyol, és Neapolitanus Lovakat is.

A Bábolnai Királyi Állami Ménes térképe 1880 körül.

Ezen állításnak igazságát, a’ tapasz­ talás és a’ történet bizonyitya, mert minden most fel álló, és nevezete­ sebb Ménesek napkeletböl vették eredeti fajokat. Az olly igen derék Tsászári Házi ménes ek, az Erdély Országiak és Hazánkbéliekböl több onnan fajzott, és mind jók ha a’ mellett maradtak.» Pettkó-Szandtner Tibor (1886-1961), Bábolna parancsnoka 1955-ben, tehát kb. 140 évvel később többek között így ír levelében J. E. Flade-5-­nak: «Mezőhegyes …alapítva 1785. Eb-

ben az időben rengeteg arab, török, cserkesz, magyar, erdélyi lovat hoztak Mezőhegyesre. Ezek mind arab és keleti vérűek voltak4. …Nagyon érdekes, hogy az ott tenyésztésbe állított mén, (született 1810-ben, a szerző) …után csak úgy alapíthatták meg a jó nóniuszt, a kiváló munka­ lovat, hogy ez a csúnya mén a jókeleti kancákat fedezte. És így az oly sok Nonius-családból csak azok maradtak fenn a mai napig is, me­lyeknek az alapítás időszakában arab vér csordogált ereikben;

…<Shagya>, a Koheylan-Adjuze­mén 1836-ban került Arábiából Bá­bolnára. Itt alapította meg az egész Európában elterjedt Shagya-törzset. Egészen kivételes, nemes lovak voltak ezek, de Mezőhegyesen a­ rrafelé, úgy mondják, ha egy pa­pucsot a földbe dugnak, csizma nő belőle, olyan termékeny a talaj – ­nagyon nagyra nőttek, s ezért át kel­lett őket telepíteni …a homokos talajon fekvő Bábolnára. Így aztán minden telivérarab és arab fajta Bábolnára került, ahol 160 éven keresztül tisztán megőrizhették típusukat…» [27]

23

Elgondolkodtatásul…

24

Már Arisztotelész (i.e.384-322) is kifejti gondolatait «Περι τα ξωα ιστσριαι» (latinul: Historia anima­lium = Az állatok története) című munkájában az állandóságelmélet­ről. Ez az elmélet lett alapja a faj­tatiszta tenyésztés gondolatának.4 Gondolatai azonban elvesztek. Mielőtt Európában újra felfedezték volna, több mint 2000 évnek kellett eltelnie: a Bécsi Állatgyógyászati Intézet igazgatója, J. G. Wolstein, s méginkább tanítványa és munkatár­sa, Johann Christoph Justinus (kb. 1756-1824) fogalmazta újra első­ként a klasszikus tant; Mentzel és von Weckerlin pedig kiegészítette. Wolstein 1805-ben, M. Fugger újon­nan kiadott művének [62] (mely 1578-ban látott először napvilágot) «Bevezetőbeszéd»-ében többek között így ír a német lótenyésztés akkori helyzetéről:5 «Ezek (t.i. a németek, a szerző) ke­ vertek és kutyultak, cseréltek és csereberéltek addig, míg a ménesek leromlottak, a tenyészetek tönkre­ mentek, míg a lovakat már senki sem ismerte fel…» Justinus 1815-ben, «A lótenyésztés általános alapelveiről» c. mun­kájában [39] az alábbi követelmé­nyeket támasztja a tenyészállatokkal szemben: – bizonyított származás, – bizonyítottan jó teljesítmény, – megbízható örökítés. Az első követelményt, a bizonyított származást következő képpen indokolja: «Végül Anglia a verseny­ lótenyésztést annak is köszönheti, hogy egyes megfigyelőknek, az arabok lótenyésztése iránt érdek­lődve, feltűnt, hogy a tisztán és keveredés nélkül tenyésztett keleti lovak voltak a legerősebbek, a leg­g yorsabbak és legki-

Az állandóságtan a háziállat külsőbelső alakulását kizárólagosan a fajta füg­g vényének tartotta. Megjelenésüket az utó­dokban tehát a fajta tisztaságával és korával hozták összefüggésbe. Ez a felfogás meg­felelt a természettudományban 1850/60-ig uralkodó elméletnek, a fajok állandósági elvének (=konstancia). Jelentős tudósok, mint H. von Nathusius és H. Settegast már korán elvetették ezen elmélet kizárólagosságát, és bebizonyították a fajták (át)formálásának lehetőségeit, s ezzel együtt azok fejlődését is. Ma a faj­tatisztaság fogalma alatt általában egy elis­mert háziállat fajtán belüli tenyésztése értendő, s ez áll a lótenyésztés területére is. Ennek elmaradhatatlan feltétele az illető tenyészállat származásának lelkiismeretes, gondos – írásos rögzítése, illetve ebből következik a törzskönyvek felfektetése (Flade).

4

Figyelemre méltó, sőt ma is időszerű, amit J G. Wolstein 1805-ben ír erről, a lehető legpontosabb megfogalmazásban; így hangzik: «…A németeknek e téren jó előírá­saik, jó elméik, jó lehetőségeik, jó méne­seik, jó lovaik voltak. E szép feltételek mintha nem is lettek volna, a lótenyésztés egyáltalán nem növekedett; sőt, sokkal inkább alászállt, egyre mélyebbre. Németországnak már jó ideje túlságosan kevés jó, s túlságosan kevés saját lova van. – Azt kérditek, miért? Megmondom. … Azért, mert a németek a lótenyésztés ere­ deti, régi, természetes alapelveit elferdítet­ ték, elhagyták, elfelejtették. …Azért, mert azoknak az embereknek, akik ezzel foglalkoztak, egyrészt csak igen kevés ismeretük volt a lovakról, fajtáikról, más­részt jóformán semmi ismeretük sem volt «a ló valódi vetőmagvá»-ról (öröklődés, tenyészmódszerek, stb., a szerző). ­ …Azért, mert azok az emberek semmit sem tudtak a lovak párosításáról: mert az egyik inkább zöld, a másik viszont inkább piros lovat szeretett volna. – Azért, mert a több­ség fontosabbnak tartotta a ló orrát, mint a lovat magát; mert egyiknek az ívelt, másik­nak a görbe, vagy ferde, esetleg kosorr tet­szett. – Azért, mert a fajtákat állandóan keverték; a töröknek nápolyifejet, a nápolyinak török vagy spanyol fület akartak tenyészteni. – Éppen ilyen módon, s éppen e «szabályok» szerint fércelgetnek nálunk a tenyésztők a lovak törzsén, combján, csüdjén, minden tagján mind e mai napig, anélkül, hogy tudnák, mit csinálnak. ­ …Se az országra, se a klímára ne hárítsatok semmit, amit az emberekre, szorgalmukra, értelmükre, amit saját magatokra kellene hárítnotok. Nem az ország, s nem is az égöv – a társadalmi életben az ember for­ málja a lovat, a juhot, a szép és jó barmot; nemcsak bizonyos vagyok benne, de meg is vagyok győződve erről. – …Mérlegeljetek, a természet nemcsak jogokat, de köte­ lességeket is adott nektek, miket tel­ jesítenetek kell. Hát teljesítsétek őket!…» (Flade). 5

tartóbbak, következésképpen a győztesek is. A kísérletek, melyeket kevert, illetve tiszta tenyészetekkel végeztek, megmutatták, hogy úgy a külső sajátosságok, mint a belső, láthatat­lan tulajdonságok továbböröklőd­nek, mégpedig minél tisztább a te­nyésztés, annál nagyobb bizonyos­sággal; minél keveredettebb, annál esetlegesebben, nagyobb bizonyta­lansággal. Hogy a származás ismerete – több nemzedékre visszamenőleg – elengedhetetlen, s hogy a tenyésztő csak akkor éri el a legnagyobb valószínűséggel azt, amit kíván, ha önálló tenyészetekből tenyészt, azt a tapasztalat bizonyítja, s ebből ered a tenyészállatok bizonyított szárma­zásának követelménye.» Justinus fent említett művét «jótevöőjének, a lótenyésztés nagyvonalú támogatójának, gróf Hunyadi Józsefnek» ajánlotta, akit pedig ő maga segített tanácsaival a gróf saját ménesének (az ún. Hunyadi-ménes) alapításakor a XIX. sz. elején Ürményben, C. Appel von Kápotsány társaságában – hiszen mindketten cs. k. udvari ménesfelügyelők voltak. Így érthető, amit Csekonics hangsú­lyoz [17]: «… Ezért kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy a nemzeti lótenyésztés első alapelvei közül sokat a báró Hunyadi ürményi mé­nesének köszönhetek.» Hiszen e fej­lett alapelvekre támaszkodva kezdte meg a tenyésztést Mezőhegyesen 1785-ben, valamint gondoskodott arról, hogy az alapítás évében a ménes összes tenyészlovának szár­mazását rögzítsék. Mindez tehát a General Stud Book első kötetének megjelenése (1793) előtt nyolc évvel történt. 1816-tól, 23 évvel azután, hogy a General Stud Book napvi­lágot látott, már csak arab mének­kel fedeztették a kancákat Bábolnán.

A bábolnai arab fajta, mai nevén a Shagya-arab tehát nem több mint 23 évvel fiatalabb az angol telivérnél. A lovak pedig, melyekből e két fajta kialakult, azonos származásúak: keleti mének és keleti vérrel átitatott kancák voltak. Az örökítés mindkét fajtánál átütő, bár a különféle, tenyészcéltól függő szelekció eredményeképpen két évszázadon át eltérő módon fejlőd­tek: az egyiknél kemény, kíméletlen módon választották ki a leggyorsab­bakat a versenyzésben, s éppolyan következetes, irgalmatlan, de sok­oldalú volt a hátas- és kocsilovak kiválasztása a másik fajtánál – úgy békebeli használatra, mint hadicé­lokra. Elgondolkodtató: a Shagya­-arabok csak addig maradhatnak Shagya-arabok, míg kemény, sok­oldalú teljesítőképességet vizsgáló szelekciónak vettetnek alá.

25

Az első arab mének

26

A «bécsi kongresszust» (1814 szep­ tember) követő «Napóleon elleni» háború, melyben az osztrák monar­chia is részt vett, a waterloo-i csata (1815. június 18.) után I. Napóleon (17691821) végső legyőzéséhez, valamint Franciaország jelentős ré­szének megszállásához vezetett. Ily módon 1815ben osztrák vértesek több tenyészmént zsákmányoltak a Rosières aux Salines-i ménesből (a Meurthe-nél, kb. 10 kmnyire délke­letre Nancytől fekszik). Ezek közül a következők kerültek 1816-ban Bábolnára: – Pyrrhus (született 1808-ban, arab fajta), – Thibon (született 1809-ben, arab fajta), – Ulysso (született 1810-ben, arab fajta), – Mustapha (született 1795-ben, török fajta), – Tharax (született 1795-ben, török fajta), – L’ Ardent (született 1805-ben, ere­deti arab). Ezen mének közül csak L’ Ardent vált be Bábolnán, a többi után nem sok használható egyed maradt. Ugyanebben az időben, 1816-ban tért vissza ifj. Fechtig báró harmadik közel-keleti útjáról Triesztbe; von Fechtig kereskedő lévén, eredeti arab lovak beszerzésével is foglalkozott, melyek keresettségét leg­fényesebben a széleskörű és főképp fizetőképes vevőköre bizonyította6. A báró négy mént és nyolc kancát hozott magával, ezek közül 2 mén (köztük «Bairactar», született 1814-­ben) és 4 kanca (köztük «Murana I», született 1808-ban) a württem­bergi Weil ménesébe került, «Siglavi Gidran» (született 1811­-ben) és «Ebchan» (született 1812-­ben) nevű méneket,

Az ürményi ménest gróf kéthelyi Hunyady József alapította a XIX. sz. elején. Már 1818-ban öt tenyészmén és 80 kanca (ebből kettő eredeti arab), valamint utódaik ké­pezték az állományt. Az első törzset a nemes, legjobb minőségű erdélyi kancák alkották, mely a lipizzai és kopcsányi (szlovákul: Kopcany, Holicstói 5 km-nyire délre, Pozsonytól /Bratislava/ 100 km-nyire északra fekvő egykori udvari ménes, majd 1770-től 1826-os felszámolásáig főménes) ménesekből eredő kancákkal bővült. Ürményben már 1810-ben tenyésztettek értékes, keleti lovakat, melyek minőségéhez olyan mének is hozzájárultak, mint: - a szövegben is említett, kiváló «Tajar», - az aranypej «Saffir», amelyet Fechtig báró Kairóból hozatott Triesztbe a Hunyady-ménes számára, - a gesztenyepej, valószínűleg perzsa ere­ detű «Monaki»; Hunyady József gróf Waclaw Rzewuskitól (1785-1831, sawrani ménes, Kijevtől kb. 300 km-nyire délre) vásárolta annak nagy importajánlatából, valamint - az eredeti arab szürke «Tereffi»-t, eredeti­leg I. Ferenc császárnak szánták ajándékul, 1811-ben, a kopcsányi ménestől vásárolták meg. 1830-tól jó minőségű angol telivérek és félvérek tenyésztésére helyezték a hang­súlyt, ami a ménesen túl hatást gyakorolt a XIX./XX. századi Magyarország lótenyésztésére, annak magas színvonalára, különösen ami az angol telivértenyésztést illeti. A XIX. sz. vége felé még két arab mént tartottak Ürményben, később azonban egyet sem. Magyarország északi határainak az I. világháború utáni átrajzolását követően a ménes megszűnt (Flade).

6

Gazlan Shagya törzsmén, született 1884-ben, apja Gazlan (1864 Lipizza), anyja 47. Shagya X (Mezőhegyes).

Egy Amurath-Bairactar kanca, született 1881 körül.

Koheilan eredeti arab kanca.

27

valamint a «Tiffle» (született 1810ben) nevű kancát azonban Bábolna vásárolta meg. Fechtig báró már 1811-ben importált arab lovakat Kairóból, ő vásárolta meg a Festeticsek fenékpusztai ménesében híressé vált «Samhan» és «Massoud» nevű arab méneket; és ő vette meg Kairóban a szinte legendává vált «Tajár» nevű mént Hunyadi József ürményi8 (szlovákul: Urmín, kb. 10 km-nyire délre Nyitrától) ménese számára, melyet Hunyadi a kor legnevesebb osztrák szakértőinek, J. Chr. Justinus és C. Appel von Kápotsány támogatásával épített fel a XIX. sz. elején. 1814 és 1822 között rendszere­ sen futottak itt versenyeket – angol mintára; erre meghívták az ismert lótenyésztőket és nagybirtokosokat. «Tajár» ivadékai ezeken az ürményi versenyeken rendkívül gyorsaknak bizonyultak. A múlt századbeli lóte­ nyésztők «Tajár»-t tartották a legtö­ kéletesebb lónak; az mindenesetre kétségtelen, hogy a magyar lóte­nyésztés egyik legkiemelkedőbb örökítője volt. Ritkán sikerült ilyen képességekkel rendelkező mént a Közel-Keletről beszerezni. Megvá­sárlásának körülményeiről O. Mayr így ír [44]: …«Tajárt (arabul annyit jelent, mint: «a gyors», «a száguldó») 1811 már­ ciusában vásárolta meg ifj. Fechtig báró Cairóban. Előző tulajdonosa azon mameluk-sejkek közé tarto­ zott, kiket Egyiptom akkori pasája, Mehemed Ali, meg akarván szaba­ dulni tőlük, egy ünnepségre kasté­ lyába hívatott, és mind egy szálig meggyilkoltatta őket. Lovaik az arnauta gyilkosok zsákmányává let­tek. Tajár hajóútja Triestbe viharos volt, és Tajár a tengeri vihart egy olyan kereskedel28 mi hajó fedélzetén élte át, melyet lovak

szállítására nemigen készítettek fel. A lovak megtekintésére és átvételére Trieszt­be küldött von Appel igazgató le­romlott állapota ellenére felismerte a mén rendkívüli értékeit és 1500 dukát­ért megvásárolta az ürményi ménes számára. A fennmaradt, Heß által készített Tajár-portré hűen tük­rözi alkatát, mely oly félreérthetet­lenül fejezi ki azt az erőt, gyorsasá­got és energiát, amit Tajár képviselt. Olyan kiváló lóismerők, mint Justi­nus, állították, hogy Tajár a legkivá­lóbb sivatagi versenylovak kiemel­kedő példánya volt. Tajár 14 marok, 2 hüvelyk magas, legyes szürke mén volt, hókával, mindkét hátulsó lába csüdben kese­ly, erős, határozott vonalakkal hatá­rolt száraz fejjel, hatalmas, tüzes, rendkívül mozgékony szemekkel, tágas orrlyukakkal, karcsú törzzsel, jól zárt ágyékkal, egyenes farral, magasan illesztett farokkal, melyet kiválóan hordott. Hatalmas mell­kasa, tökéletesen tiszta, erőteljes lábai kivételesen erősen izmoltak voltak, és szabályos patákban végződtek. Mint fedezőmén egészen kiemelkedő volt, sok és kiváló ivadéka volt, a nagy kancákból születettek elérték a 15 marok, 2 hüvelyk magasságot is. Ürményben fedezett 1826-ig és 206 utódot nemzett. 1826-tól 1830-ig még ott élt a ménesben, de 31 vagy 32 éves korában, étvágyának fokozatos rom­ lása miatt elvéreztették. Csontvázát Bécsben, a cs. k. Állatgyógyászati Intézet múzeumában őrzik.» R. von Veltheim gróf 1825-ben láto­ gatta meg az ürményi ménest, s erről többek között így számol be [60]: «Ha az ember Tajárt bizonyos távolságról látja állni vagy mozog­ni, egy pillanatra elbizonytalanodik, hogy valóban lovat lát-e, vagy a déli sivatag egy gazelláját, avagy ahhoz hasonló gyorslábú állat

van szeme előtt, mert olyan sajátos könnyedség, légies megjelenés jellemző alkatára és mozgására, s mindezt egészen sajátságos színe (ő most atlaszszürke, melyet vörös­es légy foltok tarkítanak) messziről mint egy légi tüneményt jeleníti meg. Ezen túl vékony, a legfi­nomabb selyemszerű szőrrel bevont bőr borítja, melyen a legcsekélyebb mozgásnál áttetszenek a vörös vérerek, s minden csontél és ín is láthatóvá válik anélkül, hogy ezáltal soványnak tűnne, mégis mintha csontos váza is teljesen megjelenne szemünk előtt. Röviden, ez a ló valóban a sivatagok igazi versenyfutója a leg­nemesebb fajtából, és ha én egy angliai versenylóménes gazdája len­nék, akkor ennek a lónak a meg­szerzése mindennél fontosabb lenne számomra, és meggyőződésem, hogy jól kiválasztott, nagy és erős csontú angol versenyfutó kancákkal ivadékaiban egy második Darley-, vagy Godolphin-ként vált volna be.» A lengyel hippológus, Hutten­-Czapski még hozzáfűzi [37]: «hogy alkatának és testformáinak kiváló­ságához még szelídsége és finom ösztönei is társultak. Együtt szokott aludni lóápolójával a boxban közös takaró alatt; ha egy másik ló a szomszédos istállóban elszabadult, akkor Tajár alvó társát egy szelíd mozdulattal felébresztette, és ha reggel felállt, minden szükséges elővigyázatot alkalmazott, nehogy társát felébressze.» Érdekes, hogy báró Wesselényi Mik­lós, korának kiemelkedő lóismerője másként vélekedik «Tajár»-ról, különösen «Tajár» ivadékairól. Naplójában [64] ezt olvashatjuk: «[Október] […] 12-én Hunyadi Pepihez, Ürménybe menénk. Aga­rásztunk, s hét nyulat fogánk. Az agarászat itt nagyon szép, de a lovak majd mind Tajar és Terefi leszárma-

Tajar eredeti arab mén, behozatott 1811-ben. A XIX. század lótenyésztői tenyészideáljának megtestesítője volt.

zottak, gyöngék és tüzesek. Csak az ily lapályos terrénumon, hol egyáltalán nincs akadály, lehet lovagolni őket.[…] [Október] 15-én Vissza Ünnénybe. Agarásztunk, s 11 nyulat fogánk. Én egy fiatal Tajar ménnel, egész kicsi, jelentéktelen ároknál felbuktam, anélkül, hogy a lónak vagy nekem bajunk történt volna.[…] [Október] 17-én […] Délután Hetményben a 2 és 3 éves mén- és kancacsikókat néztük meg. A kocsilovaknak valók erősek és jók, de nem szépek. A Tajar-iva­dékok nemesek, de többnyire fino­mak és marnélküli-

ek.[…] [Október] 19-én […] Délután Kesziben az anya­kancákat s a kiscsikókat néztük. […] A hátaslovak erdélyi és köpcsényi kancák, s keleti mének leszárma­ zottjai. A kancák átlagban jók s egé­szen hibátlan csontozatúak. A Tajar-­ivadékok nagyon nemesek, de több­nyire túlfinomak. A mének: Tajar és Hagiar. Előbbi a legmagasabb pedi­gréjű ló, nagykora dacára (29 éves) még élénk, csontjai tiszták, inai fe­szesek, feje nagyon kifejezésteljes s a nyakkal jól összekötött, de a nyak maga igen rövid. Több marja van,

mint legtöbb leszármazottjának. Az egész ló nem elég széles s nem elég csontos. […] – Arabs kanca csak kettő van most itt. Egy jelentéktelen sötét pej Schwarzenbergtől és Sahdi. Ez utóbbi, habár lábai túl finomak s vékonyak, egyike a legjobb keleti fajú kancáknak, mit valaha láték. Nyaka és feje szép, marja jó, háta rövid, jó kötésű ló, és nagysága is jelentékeny (15 markos). Tajartól igen szép, jeltelen, sárga kétéves méncsikója vagyon.» «Tajár» a ránk maradt rajz szerint hosszú hátú, túlnőtt, hátra állított, 29 nyitott csánkú ló volt. Nyilván nem

tudott hátulsó lábával a súlypont alá lépni, ezzel magyarázható, hogy Wesselényi szerint «Tajár» ivadékait csak «lapos terrénumon lehet lova­golni, ahol egyáltalán nincs akadály». Fechtig báró szakértelmét igazolja, hogy a Bábolna számára vásárolt 3 ló – a «Siglavi Gidran» és «Ebchan» nevű mének, valamint a «Tiffle» ne­vű kanca – közül kettő máig fennma­radó örökséget hagyott, rendkívüli tenyészhatású egyed volt (erre vonat­kozólag «Ebchan»-ról, mely 1820-ig fedezett Bábolnán, közelebbit nem tudunk). «Siglavi Gidran» 1811-ben (más források szerint 1810-ben) született, rendkívül nemes, sötétsárga mén volt igen jó végtagokkal, sajnos ala­csony, kevéssé kifejezett marját (14 marok, 3 hüvelyk, 1 vonás), hajlott hátát is rendkívüli hűséggel örökí­tette, ezzel együtt a törzskönyvi be­jegyzés szerint «kiváló ivadékai voltak». Nem deríthető ki, meddig fedezett Bábolnán. «74. Tiffle» ere­deti arab kancából 1817-ben szüle­tett fia is törzsmén lett, «Gidran I» néven, és 1823-tól 1834-ig fedezett. 1820-ban Mezőhegyesről is küldtek kancákat «Siglavi Gidran»-hoz. Hat mén ivadékát állították fel Mezőhe­g yesen, ezek alakították ki a Gidran fajtát. A mai gidránok valamennyien «Siglavi Gidran»-nak a «25. Arro­gante» nevű spanyol kancától 1818-­ban született «Gidran II» törzsmén fiára vezethetők vissza. A gidránok nemes, kemény hátaslo­ vakként lettek híresek a Habsburg­ Birodalom országaiban. Gidránok fedeztek a bukowinai Radautzban is, melyet 1792-ben alapítottak, s mely a legjelentősebb cs. k. állami ménesek közé tartozott. «Siglavi Gidran» 30 Bábolnán született utódai közül az

1823-ban 53. Janitsarból született fia lett «Gidran V» néven törzsmén Radautzban. Ezen kívül «Gidran I», «Gidran II» valamint «Gidran VI» mének fiai lettek törzs­mének Radautzban. Ezt a törzset később Szlovákiában, Lengyelor­szágban, sőt Bulgáriában is tovább­tenyésztették. «Tiffle». Sárga kanca, született 1810ben; 15 marok magas volt, 1835-ben magas kora miatt irtották ki. «Tiffle» szintén magas tenyész­értéket képviselt, s népes, a mai na­pig fennálló kancacsaládot alapított Bábolnán; «Siglavi Gidran»-tól a «Gidran I» törzsmént adta. 1818-ban a következő állományt jegyezték fel [22]: – vemhes kancák 95 – egyévesnél fiatalabb csikók 79 – törzsmén 6 – országos fedezőmén 36 – igás- és szolgálati lova 28 – hátas- és szolgálati lovak 36 – 3 éves méncsikók 33 – 2 éves méncsikók 28 – 1 éves méncsikók 30 – 3 éves kancacsikók 28 – 2 éves kancacsikók 30 – 1 éves kancacsikók 38 – (ridegen tartott) moldvai kancák 12 – moldvai csikók 8 – arab kancák 2 – arab csikók 2 Összesen: 491 (Ide tartozott még 150 igavonó ökör és 20 tehén, melyek a ménes sze­ mélyzetének birtokában voltak.) Hardegg gróf javaslatára 1824-ben egy bizonyos Gliocco úr, aki a Danzféle üzletházat vezette Konstantiná­ polyban, 13 arab mént vásárolt, valamint egy kancát, lábánál szopós csikóval. Ebből 5 mén maradt fede­ zőménként Bábolnán: – «Anazé», született 1818-ban, sárga;

– «Durze», született 1818-ban, pej; – «Abechy», született 1820-ban, sötétszürke; – «Nedschi Baba», született 1817­ben, mézszürke; – «Samhan», született 1818-ban, sötétszürke. Itt még 1827-ben is megtalálhatók voltak. A többi, Konstantinápolyban beszerzett ló a mezőhegyesi, illetve radautz-i ménesbe került. Erdélyi 1827-ben Bábolnán járt, s a következőket írja a lovakról: «…általában nagyok és reális testalkatúak; jól al­ kotott mar, széles vállak, jól illesz­tett szárak, erőteljes inak jellemzik őket. A csüdök hosszúak, de nem puhák, az ágyékok jól zártak, a far jól izmolt, a farok ideálisan hordott, a szakember számára a finom szőr­zet, a fej formája, a mozgékony fü­lek, a tágas orrlyukak jelzik a keleti származást. A lovak között található volt két perzsa (valószínűleg Kur­disztánból), melyek, bár tüzesek és fürgék voltak, mégsem oly gyorsak, mint az arabok, de zömök testalka­tuk miatt viszont mégis kiváló lovaknak számítanak.» [22]. Néhány évvel később, ugyancsak Konstantinápolyból érkeztek a «Siglavi IV» (született 1819-ben) és a «Kokeb» (született 1818-ban) ne­ vű mének, valamint a «Chebba» és «Djeida» nevű kancák. Fechtig báró Glioccotól 1833-ban vásárolta meg a két eredeti arab pej mént, «El Bedavi I»-et és «El Beda­vi II»-t is, eredetileg lengyeltóti mé­nese számára; azonban még ugyan­abban az évben Bábolnának adta őket, ahol 1837ig, illetve 1841-ig álltak tenyésztésben. Feltehetően túl erőteljes testalkatuk és gyenge kon­díciójuk miatt álltak csak rövid ide­ig Bábolnán, s innen kerültek később Mezőhegyesre.

«El Bedavi II» egy későbbi utódja, az 1868-ban a radautzi ménesben született «133. El Bedavi XXII» («El Bedavi II» dédunokája; anyja 361. Dahabi-4 volt, melynek apja telivérarab, anyja pedig gidrán­ kanca volt) alapította meg a haflin­ gi-fajtát; 1872-ben ezt a mént az ausztriai Stadlban működő méntelep vette át, s Tirolban állították fel fe­ dezőménként. Egy itteni, valószínű­ leg az akkor a Habsburg Birodalom­ hoz tartozó Galíciából származó kancából született egy dél-tiroli fa­luban, Schludernben (olaszul Slu­derno) egy Folie nevű paraszt udvarában a 249. Folie törzsalapító mén. Ez a mén 20 éves tenyészmű­ködése során kiemelkedő örökítő­nek bizonyult, minden mai haflingi­-vonal őrá vezethető vissza. A fajta minden egyede a mai napig magán viseli keleti őse jegyeit és vitalitá­sukkal, ügyességükkel, valamint kitűnő vérmérsékletükkel a hegyi parasztok sokoldalúan használható, megbízható társai, s ennek révén a világ szárnos országában sok barátot szereztek maguknak. Ha ma a távlati fejlődés ismeretében mérlegre tesszük a bábolnai ménes tevékenységének az 1816-os döntést követő első éveit, azt feltétlenül si­ keresnek kell ítélnünk, hiszen itt rakják le a Gidran fajta alapkövét, s a haflingi fajta gyökerei is innen ered­ nek és sok, máig virágzó kancacsa­lád is ezekben az években született meg. Ezek az eredmények alapvető­en két emberhez kötődnek. A kanca­családok a családalapító kancák eredményes kiválasztásának, Cseko­nics József szakértelmének, «jó sze­mének» köszönhetik sikerüket, míg «Gidran», «El Bedavi» és «Tiffle» Fechtig báró 31 hozzáértését dicséri.

Ez a kezdeti, gyümölcsöző fejlődés azonban rövid idő múlva törést szenvedett; s a lóállományról meg­oszlottak a vélemények. Erre az időszakra esik gróf Széchenyi István látogatása Bábolnán, melyet «Nap­ló»-jában rögzített (1822. február 5. és 6.): …«A bábolnai ménesben mindent kiválónak találtam, – egészen a lovakig. Ahasvérus királynak (Ahasvérus I. Xerxes perzsa király bibliai neve, aki i.e. 485-tőI 465-ig uralkodott, a szerző) amaz ezüst- és arany edényekben felszolgált élvez­hetetlen vacsorája jutott eszembe! ­– Határozottan éreztem, hogy bizo­nyos dolgokban sokkal bölcsebbé és értelmesebbé kell lennem, más em­bereknél, mert Hardegg gróf (gróf Heinrich Hardegg volt ekkor a cs. és kir. Ménes és Pótlovazási főpa­ rancsnok, a szerző) például és mások egyféle módon oktatnak, én viszont mindenütt tanulok. […] Bábolnán megismerkedtem Lohr állatorvossal. Hardegg, nekem: .» [58]. Széchenyi a nagyvonalúan és cél­ szerűen felépített méneshez méltat­ lannak tartotta a lovakat. Ekkor 12 éve annak, hogy a franciák támadá­sa után újjáépítették a ménistállót, a kancaistállókat, a fedett lovardát és a kaszárnyákat. Széchenyi a látotta­kat nyilván összevetette magában azzal, amit gróf Heinrich Hardegg császári és királyi Remonda parancsnoktól, a lovasügyek vezetőjé­től hallott, és arra a következtetésre jutott, hogy neki ennél az embernél bölcsebbé kell válnia. Hardegg gróf korának nagy tekinté­ lyű, elismert lovas szakemberének számított, így Széchenyi vázlatos por­tréja 32 nem túl hízelgő. Minden bi­zonnyal

azonban Széchenyinek volt igaza a lóállomány megítélésében, s a későbbi események is őt igazolták. 1822-től 1832-ig Kopcsányból, a császári ménesből spanyol méneket irányítottak Bábolnára (így az ottani lóállomány már 1831-ben nem felelt meg az 1816-ban meghatározott, kizárólagosan keleti irányú tenyész­tésnek). Feltehetően túl kicsinek, vékony csontozatúnak találták a Bá­bolnán a keleti mének után született ivadékokat és – ellentétben a koráb­bi évek gyakorlatával, mikor min­den nem keleti vérű kancát kiselej­teztek Bábolnáról – a kopcsányi spanyol ménekkel: «Generalissimus», «Generale», «Generale I», Generale II», «Generale V», «Generale Junior», «Generale Adjutant», «Generale musica», «Generale domestica», «ToscanelIo» és «Sacramoso» nevű ménekkel kívánták «javítani» a bábolnai anyagot. Gróf R. von Veltheim 1825 nyarán meglátogatta Pálffy gróf ménesét Blasensteinben (Blasenstein-St. Ni­ kolaus, szlovákul: Plavecký Miku­lás, kb. 50 km-nyire északra Pozsonytól), s útleírásában [60] meg­jegyzi, hogy a ménes alapításakor (1822-ben, a szerző) azt tűzték ki cé­lul, hogy «a magyar lovat kívánják arab ménekkel felfrissíteni, neme­síteni; ezért törzskancaállományát, mely akkor 50-60 kancát tett ki (terveztek ugyan további létszámbő­vítést), a leghíresebb magyar méne­sekből vásárolta, és ezeket Fechtig báró által vásárolt 4 keleti ménnel fedeztette. …A legjobbak ezek kö­zött feltehetően a cs. és k. katonai ménesből, Bábolnáról vásároltak voltak. Valamennyien legyes szür­kék, azonos alkatúak voltak, spa­nyol származást árultak el; vala­mennyi kosfejű

volt, a rövid alka­rok, a hosszú szárak spanyol vérről árulkodtak, de mindegyik jelentős nagysággal, erőteljes csontozattal rendelkezett, jól zártak voltak, kor­rekt állásúak.» A cs. k. udvari ménesfelügyelőnek, J. Chr. Justinusnak hátrahagyott, lótenyésztésre vonatkozó írásaihoz [39] fűzött megjegyzéseiben a grazi egyetemi tanár, J. Hörmann 1829­-ben így írja le a helyzetet: …«Jelen­leg azonban a magyarok, úgy tűnik, már nem oly nagy kedvelői a kön­nyű hátaslónak, minthogy elkényel­mesedtek, s inkább kocsin járnak, ahogyan ezt az ország ménesei is bizonyítják, ahol legnagyobbrészt kocsilovakat, és csak egészen kevés hátaslovat tenyésztenek.». Még csak 5 éve, hogy Csekonics te­ nyésztési tapasztalatait, intelmeit rögzítő könyve megjelent, a tenyész­tés irányítói mégsem tartották magu­kat a bevált elvekhez. A vélt hibákat kapkodva, csak a mének változtatá­sával kívánták kiküszöbölni. Ezzel a már jó úton elindult munkát is sike­rült tönkre silányítani, a kiegyenlítetté váló állományt vegyessé tenni, érté­két csökkenteni. Míg például 1821­-ben Weilben a württembergi királyi ménes nagyban gazdagodott «Hamdany» (született 1816-ban) és «Czebessie» (született 1814-ben) nevű kancák megvásárlásával ­– mindketten külön kancacsaládot alapítottak itt –, addig Bábolnán el­tekintettek az 1816-ban megállapított keleti tenyészirány folytatásától. S mintha az ellentmondásokat még to­vább akarták volna mélyíteni, az 1835-ben Bécsben vásárolt 3 angol telivérmént, «Acorn»-t (született 1831-ben), «Butcher Boy»-t (szüle­tett 1828-ban), és «Young Muley»-t (született 1830ban) is Bábolnára szállították.

Jussuf törzsmén, született 1869-ben Bábolnán, apja Mahmud Mirza eredeti arab (1851), anyja 113. Aghil Aga (1862). Törzsmén Bábolnán 1873-1890.

Igaz, csak 1837-ig, illetve 1838-ig («Acorn») működtek itt, majd Mezőhegyes vette át őket. A te­nyésztői munka hatékonyságát ez az újabb «kísérlet» erősen visszavetette. 1833 őszén ezekhez a gondokhoz egy újabb csapás járult; tenyészbé­naság pusztított a ménesben. Az állomány nagy része, köztük 52 anyakanca esett ennek áldozatul. A bécsi állatorvosi intézet egyik pro­fesszora megállapította, hogy «idős, rokkant mének» [65] alkalmazása okozta a bajt. Tekintve, hogy a te­nyészbénaság rendkívül erősen fer­tőző betegség, a magyarázat bizo­nyosan nem helytálló, bár következ­ményein ez sem változtatott. A si­kertelen kísérletek és a járványos betegség okozta veszteség rendkívül nehéz helyzetbe hozta a bábolnai ménest. Az teljesen világossá vált, hogy ez a helyzet így nem tartható

tovább. Olyan lépésre volt szükség, amely biztosíthatta Bábolna jövőjét. Nyilván elégedetlenek voltak a ko­ rábbi, átmeneti megoldásokkal is, a kereskedők közvetítésével vásárolt tenyészanyaggal, tehát ez sem jöhe­ tett szóba. Ez a nehéz és tarthatatlan helyzet, a kényszer szorítása szülte azt a döntést, amely megalapozta Bábolna nemzetközi hatását, hírne­vét, és amelynek alapján a nemesítő arab vér tiszta, élő vízű forrássá vált egész Európa számára. Ez a kény­szer eredményezte az 1816. március 18-án Bécsben kelt császári utasítás immár következetes megvalósítását. Az utasítás – mely szerint 1816-tól kizárólag keleti méneket alkalmaz­ hatnak – címzettje gróf Heinrich Hardegg vezérőrnagy, császári és királyi Remonda parancsnok. Már a XIX. sz. elejétől számos expedíció

indult útnak, hogy az európai arab tenyészetek részére tenyészanyagot vásároljon. Az arab ló szakértői, lengyel és német fóldbirtokosok keltek útra. Az értékes keleti lovak vásárlását az Elő-Ázsiában javuló «közbiztonság» is lehetővé tette. A lengyelek közül *Obodynski (1802 körül), K. Burski (1803/04), T. *Moszynski (1817), gróf W. Rzewuski (1817/19); és később a német H. Pückler herceg (1835/40) tértek haza nemes lovakkal. Így többek között általuk is ismeretessé vált, hogy a Szíriában nomád életmódot folytató beduin törzseknél értékes, nemes arab lovakat lehet találni, melyeket érdemes megvenni. Ez az oka an­nak, hogy a következő évtizedek vásárlási expedíciói elsősorban Szíriába és Észak-Arábiába irányul­tak – melyek akkor még az oszmán birodalom felségterületeihez tartoztak. 33

Az első expedíciók

34

Mint már említettük, 1816-ban kelt egy többoldalas császári utasítás; címzettje gróf Heinrich Hardegg ve­zérőrnagy. Az utasítás gyönyörű kalligrafikus írással írt 8 oldala át­fogja a lótenyésztés és lóutánpótlás ügyeit és az ezekre vonatkozó ma­gasabb utasításokat is tartalmazza. Bábolna szerepéről a következők szerint határoz I. Ferenc császár: «Bábolnát céljait illetően úgy kell kezelni, mint Mezőhegyest, az eltérő célok alapját mégis az határozza meg, hogy ez folyó vízben nem szen­ved hiányt, legelői jobbak, mint Mezőhegyesé, hogy a kisebb terület megkönnyíti az áttekintést, de Bécs közelében minden utasítás, minden segítség jobban hat, mint Mezőhe­g yesen, ennek következtében egy ne­mes ménes központjává fejleszthető. Vezérőrnagy úr ezért gondoskodjék Bábolnán egy kiváló, nemes, tiszta­vérű ménes megalapításáról – ha kezdetben csak kisebb létszámmal is –, és az ennek a célnak megvaló­ sításához célszerűnek látszó lépé­sekről tegyen javaslatot az Udvari Hadi Tanácsnak.» Ez tehát az a császári parancs, amely a Hadi Tanácsnak, illetve a Főménes Parancsnokságnak azon döntése mögött áll, hogy 1816-tól csak nemes keleti mének fedezze­nek Bábolnán. Ez a parancs indo­kolja, hogy fáradságot, s különösen pénzt nem kímélve expedíciót ké­szítettek elő Szíriába. S az 1830as évek elején elérkezett az idő. A cs. k. ménesek vezetője, gróf H. Hardegg tisztában volt a cs. k. kato­nai ménesek rendkívül kényes hely­zetével. 1835. november 28-i «Legalázatosabb Javaslat»-ában ír az uralkodó állapotokról, valamint «Legfelsőbb Engedélyért» folya­modik eredeti arab mének megvásárlásához és szállításához, melynek

kivitelezésére báró Eduard von Her­ bert őrnagyot ajánlja: «A bábolnai katonai ménes parancsnoka, báró Herbert, ki a méneskar tisztjei közül szakértelme és nyelvi ismere­tei révén erre a feladatra legalkal­masabb, egy állatorvos kíséretében egy trabaccolo (=kereskedelmi hajó, a szerző) fedélzetén Alexandrette-be (törökül: Iskenderun) fog hajózni, onnan az ország belseje felé veszi útját, megvásárol négy tisztavérű arab mént, melyek azután minden további költség nélkül, Herbert őr­nagy és az állatorvos útiköltségét leszámítva, Triesztbe érkeznek. ­ – Az átmeneti utasításokról Bábolnán gondoskodva leszen. Báró Herbert ugyanakkor azt is feladatául kapja, hogy felkutassa, mely utakon, mely vidékekről, s mely összegekért lehetne az óhajtott vérfrissítésekre szánt tiszta arab lovakat (méneket és kancákat) beszerezni.» Báró von Herbertet egy 1835. no­ vember 30-i keltezésű kérelem alapján felhatalmazták; az utazásra egyébként is sor került volna, mivel az Aleppóban székelő szíriai cs. k. főkonzul, Picciotto lovag nyolc kele­ti mént «ajánlott Felségének, me­lyek elszállítására a cs. k. tengerészet fog mielőbb Alexandrette-ből Triesztbe egy trabaccolót küldeni, egy golette (kisebb hadihajó, a szerző) kíséretében», amint arról gróf Hardegg 1835. november 28-án beszámol. Báró Eduard von Herbert 1789-ben született Bécsben; a cs. k. hadsereg lovas egységeinél szolgált. A Napó­leon elleni háborúkban az orosz had­sereg kötelékében harcolt. A szövetséges csapatok győzelmes hadjára­tában szerzett érdemei egy sor ki­tüntetéshez juttatták, melyeket Oroszországtól

O’Bajan eredeti arab mén, született 1880-ban vagy 1881-ben. A kép 1888-ban készült.

A mén 1896-ban.

O’Bajan sírja a bábolnai ménesudvarban.

35

(hármat) és Svéd­országtól (egyet) kapott, valamint Poroszország királyától, III. Frigyes Vilmostól (1770-1840) – a párizsi «Hauptquartierkommando» 29. szá­mú hadparancsának értelmében – a «Pour le mérite» – rendet (a. m. «Az érdemért» – porosz érdemrend, amelyet II. Frigyes alapított 1740­-ben; 1918-ig adományozták, azt kö­vetően pedig a tudomány és a mű­vészet területén, a szerző) vehette át 1815. augusztus 3-án. 1815. május 1-től a cs. k. hadseregbe irányították át. 1819 körül von Herbert «szolgá­lati nyugdíjba» vonult, s ezután kö­vetkezett «Beosztása Bábolna kato­nai méneshez». Később öt évre (1826-1830) áthelyezték a lombar­dia-velencei ménteleposztályhoz, ahol őrnagyi rangra emelték, és parancsnokká nevezték ki. 1831-ben tapasztalt lovas szakemberként, s immár vezetőként tért vissza Bábol­nára. Tizenegyévi sikeres tevékeny­sége után, 1842. február 14-én meg­kapta az alezredesi kinevezési okmányt, és 1848-ig ménesparancsnok maradt Bábolnán. Ezután az akko­riban katonai ménesként működő Piber (Stájerország; ma osztrák szövetségi ménes, alapítva 1798.) parancsnokává nevezték ki. 1850 januárjában katonai felettese, von Dreyhann vezérőrnagy újabb előlép­tetésre ajánlotta, melyet ugyancsak jóváhagytak. Von Dreyhann sajátke­zűleg írt minősítése és indokai ma is alapos ismeretet nyújtanak von Her­bert személyiségéről. Báró von Herbert Alexandrette-ből (törökül: Iskenderun) Aleppóba uta­ zott, onnan pedig tovább Damasz­ kuszba; innen írt jelentést 1836. május 8-án a cs. k. Hadi Tanácsnak. Azonban a szállítási egység, s ő maga is oly 36 súlyosan megbetege­dett, hogy nem

merte megkockáz­tatni a Szíriában vásárolt, illetve az aleppói főkonzulnál az ő részére elhelyezett lovak szárazföldi úton Alexandrette-be történő szállítását. Ezért megkérte gróf Dandolot, cs. k. ellentengernagyot, hogy változtassa meg a «Brig Tida» irányát. Báró von Herbert tudósít arról is, hogya kö­vetkező napokban továbbutazik «Homs és Hamah (mai nevén: Ha­ ma, a szerző), valamint a közeli arab törzsek felé». A beszerzett lovakkal 1836. június 7-én érkezett meg báró von Herbert Aleppóba. Június 9-én kelt levelében számol be erről; je­lenti a cs. k. Hadi Tanácsnak, hogy a brigget, amelynek az expedíciót Triesztbe kellett szállítania, «Alexandrette-ben felkészítették az állatok fogadására». Az említett le­vélben szó esik az «Abougerais»nevű mén elveszítéséről is, mely «betegségének (napszúrás, a szerző) harmadik napján, agyvelőgyulladás következtében» pusztult el. Az anyagiak lebonyolítása pedig elég nagy gondot jelenthetett, báró von Herbertnek ugyanis magának kellett a vételárat kölcsönöznie, mivel a szükséges összeg nem állt időben rendelkezésére. Báró von Herbert hivatalosan is panaszt tett emiatt; az ügy vizsgálata egészen 1837-ig húzódott. Ez egyúttal tükrözi a Habsburg Birodalom majdhogynem krónikus pénztelenségét, ami a ló­behozatal támogatottságát illeti, mivel az erre vonatkozó aktaháború terjedelmes dokumentációjában a költségek gondja első helyen áll. Valószínűleg ezért bízták meg von Herbertet azzal, hogy csak 6 évnél fiatalabb lovakat vásároljon, és kizárólag olyanokat, melyeken nem található semmiféle külsérelmi nyom, bőrsérülés, tehát égetett bé­lyeg sem. Báró

von Herbert eszerint is cselekedett. Erika Schiele meg­jegyzi, hogy von Herbert «kénytelen volt lemondani a legjobb lóról, melyet Arábiában látott és egy kivá­ló másikat, melyet már megvásárolt és amely már meghaladta a 6 éves kort», az anyagiak felől való aggo­dalmában elcserélni [57]. Ezek a korlátozások a második Herbert-ex­ pedíció alkalmával (1843) már nem voltak ennyire szigorúak, amint erről még szó esik. Báró von Herbert első expedíciója jelentős siker volt; 5 kanca és 9 mén érkezett épségben Triesztbe, illetve Bábolnára. A kancák: – Faride – Hadbany – Hamdanie – Seria – Taése. A mének: – Arial (született 1830-ban, 1849-ig állt Bábolnán) – Anis (született 1831-ben, 1844-ig Bábolnán, majd Piberben állt) – Dahaby (született 1826-ban, 1850-ig állt Bábolnán) – Ebnelbar (született 1830-ban, 1838-1840-ig Mezőhegyesen állt, 1841-ben Bábolnán kimúlt) – Farhan (született 1830-ban, 1845ig Bábolnán, ezt követően Mezőhegyesen állt) – Kader (született 1830-ban, kimúlt Bábolnán 1841-ben) – Shagya (született 1830-ban, kimúlt Bábolnán 1842-ben) – Tscheleby (született 1830-ban, 1852-ig Bábolnán állt) – Nadér (született 1831-ben, 1842-ig Bábolnán, majd Radautzban állt). Az expedícióról gróf C. G. Wrangel [65] többek között ezt írja: …«Erről az első sivatagi expedícióról sajnos sem

Bábolnai csikós arab telivéren.

Zarif III. törzsmén, született 1888-ban, apja Zarif I., anyja 85. Samhan.

Zarif I. született 1877-ben Bábolnán, apja Zarif er. ar., anyja 50 Gidran XXXII. Törzsmén 1880-1887.

37

jelentés, sem bármiféle egyéb feljegyzés nem áll birtokunkban». Nos, a «régi szép idők» tiszt urai ritkán tartoztak embertársainknak a Wrangel papa által «kedves tollas állatoknak» titulált csoportjába, ahogyan ő a szívesen írókat jelle­mezte, «de hogy valaki 1836-ban Szíriába menjen, épségben vissza­térjen, azután hosszú téli estéken Bábolnán ücsörögjön anélkül, hogy semmit, de semmit se írjon, nem te­szi meg egykönnyen senki sem. Nem, ha egyetlen sort sem lehet ta­ lálni az archívumban, melyet báró Herbert keze írt volna, annak csak a különleges bábolnai balsors lehet a magyarázata. Mihelyst összegyűlt néhány akta, jött az ellenség és fel­ gyújtotta az egészet.» Bábolnán va­ lóban nem maradtak feljegyzések, de a bécsi cs. k. Hadi Tanács archí­vuma a mai napig hozzáférhető az osztrák állami levéltárban, s ez a kutatás e könyv írásával összefüg­gésben meg is történt. A «Dahaby» nevű mén mellett leginkább «Shagya» töltött be jelentős szere­pet az arab ló nemzetközi tenyész­tésében. «Shagya» – a törzskönyv szerint «almázott mézszürke mén» – 15 marok és 2 hüvelyk magas volt. Báró von Herbert 1800 Ft-ért vette meg a Koheil-Siglavi törzsből szár­ mazó mént a Bani Saher beduin törzstőI. Nemcsak igen szép formá­jú mén volt, hanem – ahhoz képest, hogy eredeti arab – igen erőteljes alkatú is, marmagassága botmérték­ben kifejezve majdnem elérte a 160 cm-t. H. Pückler herceg (1785-1871) 1839-ben Bábolnára utazott, többek között azért, hogy személyesen megtekintse az importált arab lova­kat. Erről szóló tudósításában [57] dicséri Bábolnát, álmélkodva ír 38 ar­ról, hogy az istállókban kályhákat

helyeztek el, és hőmérőkkel ellenőr­zik az istálló hőmérsékletét, így se­gítve elő a lovak honosodását. Pückler herceg, az arab lovak kiváló ismerője, maga is arab ménest tar­tott fenn Muskau-ban (mai nevén Bad Muskau, Cottbustól kb. 40 km-­nyire délkeletre), melynek részére számos lovat vásárolt Egyiptomban, Szíriában, valamint nomád beduin törzsektőI. A kancák közül «Seria»-t tartotta különösen jónak, a mének közül pedig «Shagya»-t emelte ki, erőteljes, izmos felépítésű, mégis minden részletében összhangban lé­vő, tökéletesen harmonikus egyed­nek írva Ie. Véleményét az utódok és a Shagya-törzs fejlődése teljes egészében igazolta. Gróf C. G. Wrangel, korának kiemelkedő svéd származású hippológusa (1839-1908) ezt írja «Ungarns Pferdezucht» című, négykötetes művében, amely 1893-ban jelent meg, közel 60 évvel «Shagya» meg­vétele után [65]: …« A Shagyák el­pusztíthatatlan lovak voltak, telje­sítőképességük az egész osztrák­ -magyar hadseregben szinte közmon­ dásszerű volt. Annál sajnálatosabb, hogy hagytak elpusztulni egy ily ér­tékes törzset.» A lótenyésztés 1894-­ es Bihar-megyei (ma Hajdú-Bihar­ megye) helyzetével kapcsolatban pedig megjegyzi: …«Az arab mének közül a Shagyákat értékelik a leg­többre. Ismeretes, hogy a mindenki által kedvelt, elpusztíthatatlan úgy a mindennapi munkában mint a tenyésztésben sikeres Shagyákat az állami ménesekben rendszeresen elsorvasztották. Hogy ez miért tör­tént, arra senki sem tud feleletet adni. Minden gondolkodó tenyésztő egyetért azzal, hogy ezt a Magyarország egyik legértékesebb tenyésztörzsének kiirtását tenyésztői bűntényként kell megbélyegezni.»

Gróf Majláth József 1892-ben C. G. Wrangelhez címzett levelében ezt írja Zemplén megye (ma részben BorsodAbaúj-Zemplén megye, részben pedig Kelet-Szlovákia) lótenyésztéséről [65]: «Zemplén megye köztenyésztésének alapját a keleti vér adta… A Shagya-k és Abugress-ek ivadékainak híre a mai napig igen jó, mint kemény, kitartó, és nagyon magas teljesítőképességű lovaknak, melyeknek igen szép, tértnyerő mozgásuk van.» «Shagya» szárnos fiából 6 lett fede­zőmén Mezőhegyesen, egy pedig Radautzban, mivel Bábolnán nem becsülték a Shagya-törzset értéké­nek megfelelően, de erről még ké­sőbb szólunk. Egyébként megjegy­zendő, hogy a «Shagya» név egye­zik a «Schagya» névvel; a radautzi ménesben például kezdettől fogva «Sch»-val írták. Nemzetközileg aztán az eredeti írásmód terjedt el. 1843. március 3-án Laurin, a kairói cs. k. főkonzul levelet írt Bécsbe. Tudatta a cs. k. kormánnyal, hogy «az orosz udvar 12 kancát és mént vásároltatott Nedzsd (belső-arábiai sztyepp- és sivatagi fennsík, mely a szír határtól délkeletre, a mai Szaúdi-Arábiában terül el, a szerző) legjobb fajtájából, az orosz főkon­zulnál tartózkodó Krehmer úr köz­vetítésével… Néhány évvel ezelőtt lehetetlen lett volna ily finom lova­kat szerezni. Ám mivel Kurshid­-Pasha, ki Nedjedből, hol 5 éven át Mechmed Ali (=Mohammed Ali, 1805-1848, 1841-től Egyiptom uralkodója [alkirálya], a szerző) seregét vezényelte, 700 arab lovat hozott el, most pénzszűkében van, s kéz alatt, nagy titokban elad néhá­nyat közülük, mégpedig nevetséges összegekért, ahogy az ottani lósza­kértők mondják. – Emiatt gondos­kodott az orosz udvar arról is, hogy ne ismert vevőket

küldjenek ide, mert tartott tőle, hogy ez jelentősen felverné az árakat…». Többek kö­zött gróf Hardegg is tudomást sze­rezhetett a levél tartalmáról, de I. Ferdinánd császár (1793-1875) sze­mélyesen foglalkozott az üggyel, és 1843. március 15-én megbízta a cs. k. Remonda főfelügyelőt egy újabb – immáron a második – vásárló ex­pedíció megszervezésével, melyet, tekintettel az 1835/36-os expedíció sikerére, báró von Herbertre bízott. A «Legmagasabb Kézirat»-ban többek között ez olvasható: «Kedves Har­degg gróf! Házi-, udvari- és állam­kancellárom, Metternich herceg bemutatta Nekem Laurin kairói osztrák főkonzul jelentését, mely­nek tanusága szerint ugyanott jelen­tős számú arab lovat olcsó pénzen árura bocsájtanak. – Ezen kínálkozó alkalmat kihasználva engedélyezem, hogy báró von Herbert alezredes magánemberként küldessen oda, az­zal a paranccsal, hogy vásároljon 8-10 arab mént és két kancát a ka­tonai, két mént pedig az udvari mé­nesek számára, s szervezze meg ide szállításukat. Utóbbi kettő megszer­zésének ügyében említett alezredes előzőleg tárgyaljon főistállómeste­remmel, gróf Wrbnával.» Báró von Herbertnek «siettetnie» kellett az utazást. Gróf Hardegg rögvest a tettek meze­ jére lépett, és 1843. április 16-án Bécsbe rendelte von Herbertet: «Az úrnak… haladéktalanul a postával ide Bécsbe kell jönnie, és megérke­ zése után nálam jelentkeznie, egy Önt illető misszió előzetes megbe­szélése ügyében…». E megbeszélés folyományaképpen 1843. április 25­-én vagy 26-án von Herbertet Triesz­ten át Egyiptomba küldték. Gróf Hardegg egyidejűleg felkérte a cs. k. Hadi

Mehemed Ali törzsmén, született 1868-ban, apja Mahmud Mirza eredeti arab, anyja 104. Koreischan. Törzsmén Bábolnán 1872-1879.

Tanácsot arra, hogy adott idő­ben az Egyiptomban vásárolt lova­kat a Dunagőzhajózási társasággal «Egyiptomból Komáromig» szállít­tassa, «bárhogyan, bármi áron». Báró von Herbert küldetéséhez 15 oldalas instrukciót kapott felettesé­től, gróf Hardeggtől. Miután emez alaposan dicsérte, s közölte elvárá­sait, miszerint «Őfelsége, a Császár Legmagasabb Bizalmának ebben a megbizatásban is teljesen és elfo­gadhatóan feleljen meg», figyelmeztette a lehető legnagyobb gyor­saságra, nehogy Kairóban megérke­zése előtt «az áruba bocsájtott lovak legjobb és legkiválóbb példánya el­keljen». Gróf Hardegg ezután meg­nevezte azokat a személyeket, akik szintén az expedícióhoz tartoztak, köztük K. Miller főhadnagyot a bel­ ső-ausztriai ménteleposztálytól, aki vészhelyzetben báró von Herbertet

is helyettesítette volna. Továbbá kö­ zölte azt az utasítást, mely szerint csak 3 és 10 év közötti tenyészálla­tokat vásároljanak; lehetnek szür­kék, «ha egyébként jó tulajdonsá­gokkal rendelkeznek, de megegyező jó minőség esetén a sötét színek ré­szesítendők előnyben, mint a pej és a sárga. A sok és nagy jegyek lehe­tőség szerint kerülendők. Csak a két udvari ménesnek szánt ménnek kel­lene mindenképpen szürkének len­nie, éspedig kiváló minőségűnek…» Von Herbert, immáron alaposan fel­szerelve, 1843-ban, április végén postakocsin elindult Triesztbe. Még utolérte a Dunagőzhajózási társaság értesítése, melyben az kötelezi ma­ gát, hogy 14 lovat, hozzátartozó személyzettel együtt, «takarmánnyal és vízellátással Alexandriából Cons­ tantinápolyig… majd Constantiná­

39

A Pilvax-kávéházat Privorsky Ferenc kávéfőzőmester nyitotta meg 1840 után, a mai Budapest V. kerületében «Café Renaissance» néven, majd a XlX. század negyvenes éveinek közepétől Privorsky egykori segédje, Pilvax Károly vette át az üzletet, melynek attól kezdve «Pilvax Kávéház» a neve. A kávéházat fennállásá­ nak kezdetétől elsősorban fiatalok látogat­ták, akik 1844-ben kialakították azt az iro­dalmi csoportot, melynek középpontja Petőfi Sándor volt. Az itt lüktető forradalmi eszmék hamar elérték az osztrák udvart: I. Ferdinánd 1846. március 12-i saját kezűleg írt leiratában így szitkozódik; …«A Pilvax Kávéház fiatal suhancai bújnak meg a mai ifjúság minden kihágás a mögött.». Ebbe a kávéházba robbant be 1848. március 14-én a bécsi forradalom híre, amire válaszul a fiatal magyarok átkeresztelték a házat «Szabadság csarnoká»-nak. Petőfi Sándor «Nemzeti dal»-ának kéziratában megjegyzi: «először a fiatalok kávéházában szavaltam el». A magyar szabadságharc leverése után a Pilvaxból «Café Herrengasse» lett (mivel a kávéház az akkori pesti Úri utcában állt). A budapesti belváros pesti oldalának 1911­-es átalakítása során lebontották, majd a XX. század 20-as éveiben a Pilvax köz 10. szám alatt nyitották meg újra. A kávéház máig megőrizte történelmi múltjának emlékeit (Flade). A «Nemzetek egyenlőségé»-be beletartozott az is, hogy Magyarország nagyobb önállósághoz jutott, s bár per­ szonálúnióban állt Ausztriával, mégis saját «felelős minisztériumot» kapott, melynek első miniszterelnöke gróf Batthyány Lajos (1806-1849) volt. 1848. szeptember 16-án a már említett Kossuth Lajos vezetésével megalakult a «Honvédelmi Bizottmány» ­melynek célja Magyarország független­ ségének megerősítése, illetve annak hosszútávú biztosítása volt. A csehországi és itáliai felkelések leverése után a császári udvar a forradalom utolsó erősségének megdön­tésén igyekezett; 1848. szeptember 25-i dekrétumában F. PH. Lamberg grófot (1790-1848) nevezte ki a magyar csapatok főparancsnokává, Majláth G. grófot (18181883) pedig császári helytartóvá. Ez a dekrétum szöges ellentétben állt minden, azt megelőző megegyezéssel. Délről a horvát bán, J. Jellasics (1801-1859) seregei fenyegették az országot, s 1848. szeptember 12-én átlépték a Drávát. A Budára tartó Lamberg grófot az feldühödött tömeg 1848. szeptember 28-án megölte, s ez csak tovább mérgezte a helyzetet. A pákozdi csatában (Velencei-tó, Székesfehérvártól kb. 10 km­-nyire északkeletre) Jellasics

7

polyból Gallazig (románul: *Galati, a Duna alsó folyásán, a szerző), Gal­ lazból Orsováig (a Vaskapu fölött kb. 15 km-rel, a szerző), onnan pe­dig Komáromig…» hajón elszállít. A társaság minden szempontból bebiztosította magát, és az anyagiakon túl egyéb feltételeket is szabott. 1843. április 30-án báró von Herbert Tri­ esztben volt, és még ugyanaznap megírta a cs. k. Hadi Tanácsnak, hogy május 1-jén Athénon át Alexandriába utazik, ahová május 14-én vagy 15én «szándékozik megérkezni». Von Herbert már júni­us 2-án beszámolót ír Bécsbe: óva­tosan ítélte meg az expedíció sike­res lefolyásanak kilátásait. A felki­nált lovak minősége nem felelt meg az elvárásoknak; különlegesen jó lovakat nem árultak. Ehhez járult egy diplomáciai baklövés is, melyen von Herbert jogosan háborodott fel: «Von Laurin úr (lásd fent), mikor Mehemet Alinál (Mohammed Ali, ak­kori egyiptomi alkirály, a szerző) jár­tunk, megdöbbenésemre azt mondta neki, hogy a kormány egyik méne­sének vezetője vagyok, s ezzel in­cognitóm fel lett fedve.». Von Her­ bert a Kairó közelében fekvő összes jelentösebb ménest meglátogatta, így Kurshid pasáét (56 mén, 82 kan­ ca), melyben egyetlen mén tetszett neki, mely «azonban már 16 vagy 18 esztendős» volt, valamint Ibrahim pasáét (9 mén, 200 kanca), annak polgári biztosa, Bonfort társaságá­ ban, akinél szívesen vásárolt volna. Abbas pasa (1813-1854, 1848-1854­-ig Egyiptom alkirálya) és Ahmed pasa (Mohammed Ali unoka­öccse), már akkoriban részesei Mohammed Ali (lásd fent, egyiptomi alkirály) híres arabló tenyészetének, megtagadtak 40 bárminemű látogatást.

«…Mindezek után semmi remény sincs arra, hogy ezektől az uraktól bármi használhatót is szerezhes­ sünk, meg kell ezért gondolnom, hogy magánszemélyeknél, alkalma­ zottaknál és tiszteknél találjak olyan lovakat, melyeket a legutóbbi hábo­ rúkból magukkal hoztak, ezeket megnézhessem, ez azonban nagyon körülményes és hosszadalmas fela­ dat, eddig 254 mént és 343 kancát láttunk, s én csak négy mént tudtam megvásárolni közülük, gyakran kételkedem abban, hogy meg is talál­juk a szükséges mennyiséget…». Különösen érdekes, hogy von Her­ bert, miután beszélt Ibrahim pasával, azt javasolta, hogy adjanak el neki egy tenyészmént Mezőhegyesről, s azt máris szállítsák hajón Triesztből Egyiptomba. Gróf Hardegget Mező­ hegyesen érte el a levél, s a kérést 1843. július 1-jén továbbította a cs. k. Hadi Tanácsnak, minden bi­ zonnyal azért is, hogy a II. Herbert­ -expedíció esélyeit javítsa. Minden fáradozás és nélkülözés ellenére von Herbertnek ezúttal nem sikerült túl sokat elérnie; a fent említett nehéz­ ségeket és akadályokat nem tudta leküzdeni. Mai szemmel mégis elis­ merés illeti, hogy egyáltalán sikerült olyan tenyészállatokat beszereznie, melyek a bábolnai arabló tenyészet számára alkalmasnak bizonyultak. A mének a következők voltak: – Achmar (született 1837-ben, 1854-ig állt Bábolnán), – Assil (született 1837-ben, 1852-ig állt Bábolnán), – Asslan (született 1836-ban, 1857ig állt Bábolnán), – Elbas (született 1838-ban, 1844-ig Bábolnán állt, ezután Mezőhegyesre került),

– Koreischan (született 1837-ben, 1857-ig állt Bábolnán), – Kuéjes (született 1835-ben, 1854ig állt Bábolnán), – Schamar (született 1836-ban, 1844-ig Bábolnán állt, ezt követően Radautzban), – Nassr (született 1836-ban, 1844-ig Bábolnán állt, majd Mezőhegyesre került); továbbá az – Arusse és – Uld-Ali nevű kancák kerültek a ménesbe. Különleges jelentősége Bábolnán a «Koreischan» és «Asslan» nevű méneknek volt, legalábbis ez derül ki a bábolnai törzskönyvek tanulmányozásából. A Herbert-expedíciók után a bábol­nai ménes nagyjából rendelkezett azzal az arab tenyészanyaggal, amely még 1816-ban megállapított feladatának megfelelt; olyan «kivá­lóan nemes és tisztavérű» («In­struction») ménes lett, amilyennek alapítói elképzelték. 1845-ben a lóállomány is elérte maximumát. Összesen 673 lóból: – 10 törzsmén, – 40 országos fedezőmén, – 121 anyakanca, – 10 szopós csikó / 109 választott csikó, – 46 egyéves méncsikó / 53 egyéves kancacsikó, – 26 kétéves méncsikó / 49 kétéves kancacsikó, – 24 hároméves méncsikó / 40 hároméves kancacsikó / 1 négyéves kancacsikó, továbbá – 40 hátas- és 38 kocsiló, valamint 2 herélt és egy remonda képezte a ménes állományát. És ekkor, mikor úgy tűnt, hogy a jó és hosszútávú tenyésztői munka minden

feltétele adott, mikor Bábol­na jövője biztosítottnak látszott ­ismét egymást követték a nehéz­ségek: 1846 októberétől 1847 janu­árjáig fertőző tüdőgyulladás pusztí­tott Bábolnán, 340 ló betegedett meg, 18 ló elhullott, 7 elvetélt, 4 életképtelen csikó született. Európa forradalmi megmozdulásai, melyeknek fő mozgatója a polgár­ság, kiindulási pontja pedig Francia­ország volt (1848. február 22-24.), átterjedtek az osztrák monarchiára is. Az általános gazdasági válság, valamint a gyenge termés következ­tében már az előző években kiélező­dött a társadalmi helyzet – gondol­junk például az ukrán parasztok felkelésére 1846-ban Galiciában, vagy a magyarországi reformmoz­galom megerősödésére Kossuth Lajos (1802–1894) vezetésével. 1848. március 13-án Bécsben kitört a for­radalom, mely nemcsak K. L. W. Metternich – Winneburg herceg (1773-1859) leváltásához és elker­getéséhez vezetett, hanem a Habsburg Birodalmon belül a re­ formtörekvések egy részének meg­ valósításához is. Március 15-én kora reggel Petőfi Sándor (1823-1849), Vasvári Pál (1826-1849), Jókai Mór (1825-1904) és Irinyi János (18221859) a pesti Pilvax kávéházban proklamálták 12 pontos programjukat Magyarország megre­formálására7; ez, valamint Petőfi «Nemzeti dal»-ának lelkes szava­lása lett a pesti forradalom kezdete. Az osztrák monarchia új alkotmá­nya 1848. április 25-én lépett élet­be; többek között teljeskörű egyen­ jogúságot biztosított az «örökös tar­ tományokban» élő népeknek8. A magyar szabadságharc és annak leverése Bábolna felett sem múlt el nyomtalanul. Az 1848/49-es évek súlyos csapásokat mértek a ménes­re.

Nyugodt körülményeket kellett teremteni, s az időközben elörege­ dett állományt felfrissíteni. Azok az Arábiából származó lovak, melye­ket még báró von Herbert importált annak idején, elérték tisztes öregko­ rukat. Ezért döntés született, hogy újabb expedíciót küldjenek Szíriába. Von Herbert utódja, J. Eckert ezredes 1849-ben vette át a ménest, s a lovak grazi tartózkodását, valamint oda- és visszaszálIításukat kiválóan bonyolította le; ő a bábolnai újjá­ építés miatt nem jöhetett számítás­ ba. Helyette lovag von Gottschlig ezredest küldték 1852-ben Szíriába. Néhány eredeti arab lovat sikerült is megszereznie. I. Ferenc József csá­szár 1852. július 1-jén tekintette meg a lovakat Bábolnán. A kancák a következők voltak: – Gara, – Koheil, – Obajan Siglavi, – Touessa. A mének: – Dahoman (született 1846-ban, 1856-ig állt Bábolnán), – Gidran Elbedavi (született 1850­ben, 1857-ig állt Bábolnán, majd Mezőhegyesre került), – Gidran Majoun (született 1850­ben, 1869-ig állt Bábolnán), – Meneghi (született 1848-ban, 1855-ig állt Bábolnán), – Mersoug (született 1844-ben, 1855-ig állt Bábolnán), – Saidan el Togan (született 1844­ ben, 1854-ig Bábolnán állt, majd a cs. k. főistállómesteri hivatal rendelkezésére Bécsbe került). Valamennyi ló hamar eltűnt Bábol­ náról, ez az expedíció nem volt sike­resnek mondható Bábolna számára. Igaz, hogy a «Dahoman»

41

42

vereséget szenvedett, és Bécsbe menekült (szeptem­ber 29.) ott szövetséget kötött az 1848. október 6-án újra kitört bécsi forradalom vérbefojtójával, A. zu Windischgraetz herceggel (1787-1862). A magyar hadsereg Móga J. tábornok (1785-1861) vezetésével Bécs ellen indult – Bábolnán keresztül. Bábolna parancsnoka von Herbert báró 1848. október 5-én utasítást kapott az azon­nali evakuálásra, amit másnap reggel vissza is vontak. Így azután október 6-án délben el kellett látnia az átvonuló magyar csapa­tokat, lovaikkal együtt. 24000 ember érkezett; «kb. du. 5 óráig» [65] maradtak, és mivel első osztályú ellátásban részesül­tek, nem is került sor semmilyen összetűzésre. A császári udvar a bécsi forradalom elől Olmützbe menekült, ahol I. Ferdinánd le is mondott; unokaöccse, I. Ferenc József (1830-1916) lett az utódja. A bécsi for­radalom 1848. X.30/XI.1-i végső leverése után a magyar hadsereg erős nyomás alá került. Október 30-án, a magyarok schwechati (Bécstől 15 km-nyire délkeletre) csatavesztése után Kossuth Lajos új főparancsnoknak Görgey Artúrt (1818-1916) nevezte ki, akit viszont nem sokkal később (1848. december 13-tól), az egyre nagyobb veszteséggel járó csaták visszavonulásra kényszerítettek. Ehhez többnyire a Bécs és Budapest közt húzódó «marhahajtó utat» használta, melynek men­tén helyezkedett el – mint ismeretes ­– Bábolna is. December 23-án parancs érkezett Görgey Artúr vezérőrnagytól a ménesparancsnoknak címezve – mely posz­tot akkoriban ideiglenesen Abendroth lovaskapitány töltötte be – hogy minden lovat helyezzenek készenlétbe az elvonulás­ ra. A parancsot később megváltoztatták, mely szerint 1848. december 26-án csak a 3 és 4 éves, illetve az értékesebb méneket szállították Budán és Pesten keresztül Gödöllőre (Budapesttől kb. 30 km-nyire északkeletre). A december 28-i vesztes bábolnai ütközet (emlékművét 140 évvel később, 1988-ban avatták Bábolnán), valamint a december 30-i, Mór (Székes­ fehérvártól 30 km-nyire északkeletre) mel­letti csata után az osztrákok az időközben (1849. január 1. és 4. között) kiürített Budáig és Pestig nyomultak előre. így az sem jelentett számukra problémát, hogy január 6-án az elszállított bábolnai méneket Gödöllőnél lefoglalják és visszaszállítsák a ménesbe, ahová 1849. február 27-én meg is érkeztek. A magyarok győzelmes tavaszi hadjárata, az 1849. április 14-i független­ségi nyilatkozat – a Habsburg-ház trónfosz­tása és Magyarország önállóságának kikiál­tása –,

valamint Pest április 23/24-i (Buda május 4-tőI 21-ig tartó) felszabadítása Bábolna számára újra nehéz idők eljövetelét jelentette. Ezúttal az osztrákok vonultak visszafelé a «marhahajtó úton», és az akkori főparancsnok, F. L. von Welden báró (1782-1853) éppen Bábolnán ütötte fel főhadiszállását 1849. április 24-én. Április 26-án a ménes teljes állománya úton volt; a cél: Graz. A szállítmányt egy vértesegység­gel is biztosították, s több mint 300 km hosszú gyalogmenet után, Pápán, Sárváron, Kőszegen, GroßPetersdorfon, Hartbergen és GIeisdorfon keresztül jutottak el épség­ben a lovak a grazi méntelepre – 1849. május 4-én. Ott maradtak aztán a következő télig; a vemhes kancák 1850 februárjában, a többi ló májusban érkezett vissza a Bábolnai ménesbe. Időközben I. Ferenc József császárnak II. Sándor orosz cárhoz (18181881) intézett segélykérésére válaszul, 1849. június 15-e és 18-a között orosz csapatok vonultak be Magyarország­ra, melyek támogatásával végleg leverték a magyar szabadságmozgalmat. Az utolsó csata Világosnál, 1849. augusztus 13-án elveszett, és a hadsereg 13 vezető táborno­ kát, az ún. «13 aradi vértanút» kivégezték; s az Osztrák Monarchia hosszabb időre újra megszilárdította hatalmát. (Flade).

nevű mén, ha nem is Bábolnán, hanem Radautzban eredményes, jó hátaslo­vakat adó törzset alapított. «Dahoman». 163 cm magas meggy­ pej mén volt. 1853-tól 1855-ig fe­ dezett Bábolnán, 44 csikója közül 2 törzsmén fia, «Dahoman II» és «Dahoman III» volt hatással a Dahoman-törzs kialakulására. Ehhez Radautzban a következő – második generációs – mének járul­tak hozzá: – Dahoman I (született 1859-ban Mezőhegyesen, Dahoman II fia a 339. El Bedavi IV kancából), – Dahoman II (született 1860-ban Mezőhegyesen, Dahoman III fia a 234. Siglavi XVII kancából), – Dahoman III (született 1863-ban Mezőhegyesen, Dahoman II fia a 205. Shagya VI kancából), – Dahoman IV (született 1861ban Bábolnán, Dahoman III fia Merops arab teli vér kancából). A Gidrán-, El Bedavi-, és Shagya­törzsek után a Dahoman-törzs a negyedik, amely Bábolnáról indult, de máshol – Mezőhegyesen, de fő­képpen Radautzban – virágzott, terebélyesedett ki. Ezek a törzsek is hozzájárultak ahhoz, hogy Radautz és Mezőhegyes nemzetközi tekin­télyt vívott ki magának. Most néhány szót Radautzról.

El Delemi I. szürke mén, született 1862-ben Bábolnán, apja El Delemi eredeti arab, anyja 60. Aga. Törzsmén Bábolnán 1867-1871; Mezőhegyesen 1872-1875.

43

Radautz

Radautz (románul: *Radauti) Bu­ kowinában, a Kárpátok keleti lejtőin fekvő festői kis város, amely a Bukarest-*Cernovcy- Lemberg vasútvonalról, Hadikfalváról (ma: Dornesti) egy 7 km hosszú szárny­ vonalon érhető el. A helység a Suczawa völgyében terül el; itt van a ménesvezetőség székhelye is. A ménes telephelyei a Kárpátokban találhatók, szétszórtan az egész fo­lyóvölgyben, egészen a folyó felsőfolyásáig; rendkívül nagy kiterjedé­sű majorjai, legelői 120 km hosszan terültek el 300 m-től közel 1600 m tengerszint feletti magasságig. A ménest 1774-ben említik először. Gyűjtőhelye volt az olyan moldvai, besszarábiai, galíciai, ukrán és kau­kázusbeli lovaknak, melyeket a cs. k. Pótlovazási bizottság vásárolt, és eleinte Kotzmanba hajtottak fel, amely *Cernovcytól kb. 20 km­-

nyire északnyugati irányban, vagyis Radautztól 60 km-nyire található. Az eredetileg Moldovában felvásár­lóként tevékenykedő, rendkívül ügyes, rátermett Joseph Cavallar őrnagy vezetésével Radautzban, a lovak gyűjtése mellett, már tenyész­téssel is foglalkozni kezdtek, igaz, csak 1792től nevezték «Bukowinai Ménes- és Ménteleposztály»-nak. Kezdetben a Radautztól kb. 20 km­-nyire északkeletre fekvő Wasz­koutzban volt – melyet Csekonics József alapított 1780ban –, 1812-től pedig Radautzban. Időközben Joseph Cavallar számos egyéb mé­nest és tenyésztőt ellátott moldvai tenyészlovakkal, így például Mezőhegyest is; 1786 körül 162 kanca, 49 csikó, 6 mén, kevéssel később pedig további 200 kanca került Mezőhegyesre, melyekkel a tenyésztést elindították.

Erdélyi kanca...

...és a magyar parlagi ló típusa a cs. k. ménesek alapításának idején, a XIX. század küszöbén.

Linda. A felsőleperdi Dőry-féle ménes kancája; már angol félvér mén után született, de küllemén még az arab mének 44 hatása dominál.

Ragyogó. A görcsöni Wesselényi-ménes kancája sem tagadhatja arab őseit.

Magyar ménesi kanca – egy törzskanca csikójával a bábolnai ménesből – az átgondolt tenyésztői munka eredményét 45 tükröző kép.

1816-tól párosítási tervek is fenn­ maradtak. Ugyanebben az évben gróf Hardegg, a cs. k. remondafőfel­ügyelő, Bábolnáról idevezényelte «Hussain» és «Monaky» eredeti arab méneket. A törzskancaménes létszámát 100 kancában, a szabadon járó ménesek létszámát is 100-100 kancában állapította meg. 1825-ben Radautz cs. k. ménessé vált. A kontinentális éghajlat, a ki­váló hegyi legelők, a nagy távolsá­gok és a kemény tél rendkívül szí­vós, szilárd szervezetű, nemes lovak tenyésztését segítették elő ebben a ménesben. A Habsburg Birodalom cs. k. méne­sei rendszeresen cserélték tenyész­lovaikat egymás között, leginkább méneket, de kancákat is. Ez a rend­szeres csere kivételesen jó hatással volt a tenyésztésre. A különböző környezeti körülmények között működő ménesek más és más feltételeket jelentettek az egyes családoknak, törzseknek; pl. El Bedavi és Dahoman törzse nem maradt meg Bábolnán, de kivirág­zott Radautzban. A XIX. sz. 20-as éveitől kezdődően ment végbe Magyarország méne­ seiben az a nagy változás, amelynek eredete a Napóleon elleni háborúk idejére nyúlik vissza: az angol fél­- és telivérek egyre növekvő arányú alkalmazása. A már említett water­looi ütközetben I. Napóleon arab és spanyol vérű lovakon ülő, zárt lovardákban közelharcra kiképzett lovassága a szakadó esőben, mély, feneketlen sárban lassan cammogott előre, míg a másik oldalon az ango­lok és poroszok egyesített lovassága harcolt. Az angol lovasság ekkor már angol telivéreken, vagy angol telivérrel nemesített lovakon ült. Lovaikat rendszeresen tere46 pen lova­golták, többek közt az Ang-

liában oly népszerű falkavadászaton. A lo­vak természetes könnyedséggel vág­táztak a legnehezebb terepen is, valóban «árkon-bokron át». Az angol lovasság fergeteges roha­ ma végzetes következményekkel járt a francia lovasságra nézve, noha az ütközet kimenetelét a tüzérség, valamint Napóleon tévedése döntötte el; utóbbi a közeledő G. L. Blücher tábornok (1742-1819) lovasait, akik A. W. Wellington hercegnek (17691852) siettek a segítségére, saját lovasságának nézte. Ez a lovasroham, ennek emléke és hatása vetett véget a spanyol, illetve a keleti ló nemesítő korszakának, mivel utóbbiak katonai haszna az angol félés telivéreké mögött ma­radt. S innen kezdődik az angol telivér máig tartó nemesítő korsza­ka. Ez a cs. k., valamint Ausztria és Magyarország magánkézen lévő méneseiben is gyorsan megtörtént. Erre utal C. G. Wrangel az ölbői ménes (Tárkány mellett, alapítva 1816) leírásánál [65]:… «Mint min­denütt Magyarországon, a 40-es években, a keleti és a spanyol vér­nek Ölbőn is át kellett adnia helyét az angol keresztezéseknek…». Magyarországon azonban a keleti, az arab vér tovább megmaradt, mint Európa más országaiban, így Bábolna szerepe is biztosítva volt, mely mintegy rezervátuma lett az arab telivérnek; mindehhez meg­határozóan járult hozzá a következő expedíció, az 1856/57-es évben. Ebben az összefüggésben nyomatékosan utalnunk kell Hans Brabenetznek az irodalomjegyzék­ben is feltüntetett «Das k.k. Staatsgestüt Radautz und seine Pferde» című művére [13]. A könyv, mely 1987-ben jelent meg a kiadó gondozásában, átfogóan

számol be erről a jelentős kelet-európai ménes­ről, illetve Európa más, befolyásos tenyészeteihez – például Bábolnához – fűződő tenyésztési kapcsolatairól, különösen ami az arab lótenyésztést illeti.

Brudermann expedíciója

A bábolnai arab tenyészállomány átfogó újjászervezéséhez egy negye­dik expedíció is hozzájárult. Az eddigiektől eltérően most nagyobb számú kanca és mén megvásárlását tervezték. Feltehető, hogy már a század 50-es éveiben, a kevésbé sikeres Gottschligexpedíció után felmerült ennek gondolata; a köz­vetlen indokot azonban I. Ferenc József 1852. július 1-i bábolnai láto­gatása jelenthette. Mindenesetre a tenyészmunka következetlenségé­ nek, valamint különféle, kladrubi ménekkel, illetve angol fél- és telivérekkel való kísérletezgetéseknek köszönhetően olyan komisz volt a helyzet, hogy a császár első szárny­segédje és a cs. k. katonai kancellá­ria főnöke, gróf K. L. Grünne (1808-1884) így jellemezte a készü­lő expedíció vezetőjéhez intézett szavaiban: «Ha a ménest eredeti arab mének és kancák eredményes felvásárlásával nem sikerül most megmenteni, akkor meg kell szün­tetnünk.» Erről lovag Rudolph von Brudermann11 számol be, akit az expedíció vezetésére a cs. k. Ménes­és Remondaügyi Parancsnokság kijelölt. Kinevezése kitű­ nő döntés volt, s az eredményből ítélve telitalálatnak bizonyult. Bru­dermann ezredest nemcsak a lovak kimagasló szakértőjeként, hanem nagyszerű szervezőként is ismerték, és röviddel a döntés előtt éppen felismert képességei miatt a «9-es Fürst Lichtenstein» huszárezredből Bécsbe, a Ménes- és Remondaügyi Parancsnoksághoz helyezték. Ehhez társult az a kivételes hajlandósága, hogy gondolatait, tapasztalatait pa­pírra vetette, amiből egyébként az is kiderült, hogy jól írt; például össze­foglalta expedíciójának tapasztalata­it, s a következő expedíciónak segí­teni kívánva lejegyezte a lényeges összefüggéseket, szempontokat, de

gondolunk későbbi, a bábolnai mé­nes élén végzett tevékenységéről leírtakra is, amire még visszatérünk. A hivatalosan «Osztrák lóvásárlási misszió» névre hallgató vállalkozás­ nak volt még egy szerencsés voná­sa: egyik résztvevője, Eduard Löffler főhadnagy a misszió lefolyásáról annak folyamán írt naplója alapján részletesen beszámolt, s néhány év­vel később, 1860-ban, publikálta munkáját [43]. Első rangú kordoku­mentum ez, különösen, ami az akkori szíriai és palesztinai helyzet leírását illeti. Milyen kár, hogy sem Herbert Ede, sem legalább egyik beosztottja nem érzett kényszert, hogy tollhoz nyúl­va megossza élményeit az utókorral – pl. arról, milyen szempontok alapján választotta ki a lovakat Eduard von Herbert. Így most vagyunk kénytelenek a korábbi vásárlásokkal összefüggésben felmerült kérdések­re választ keresni. Löffler már könyvének előszavában érdekes információkat közöl az expedícióról: «A kormányzat egy 20 éves időszakon belül négy küldött­séget is menesztett Keletre lovak vásárlására; ez a tény bizonyítja, mennyire fontos volt számára a lótenyésztés fejlesztése, a lovak nemesítése. Az első három expedíció a vásárol­ható lovak számát tekintve megle­hetősen korlátozott volt, ezen túl azt a feladatot kapták, hogy főleg mé­neket vásároljanak, és csak egészen kis számban vegyenek kancákat. Ezzel szemben a negyedik küldött­ség, amely a tervezet szerint 1856-­ban és 1857-ben Szíriába és a Siva­tagba küldetett, kiterjedtebb hata­lommal ruháztatott fel; azzal bízták meg, hogy jelentős számú kancát vásároljon, hogy lassan, fokozatosan az állandó importot nélkülözni lehessen. – A császári kormányzat­nak 47

ifj. Wesselényi M. 1815-ben vette át a ménest édesanyjától, miután apja már 1809-­ben elhalálozott. Zsibó a szilágysomlyói járásban, az akkori KözépSzolnok megyében terült el, ma románul: Jibilu (a SomesuI mellett, simleul silvanei járásban) (Flade).

9

szándékában állt, minden erővel és eszközzel elérni, hogy – az orszá­gon belül – saját törzset tudjon kialakítani a legnemesebb vérből, hogy császári bőkezűséggel, állampolgárainak bármi módon, saját hazájuk ölében, a külföldtől függet­lenül a legnemesebbet, a legjeleseb­bet tudja biztosítani.» [43]. Ez az expedíció tehát már indíttatá­ sában különbözött elődeitől. Nagyobb létszámú ló vásárlására kaptak megbízást, és azzal indítot­ták útnak a csapatot, hogy ebből az importból el lehessen kezdeni egy, további exportoktól a későbbiekben függetleníthető, tisztavérű bábolnai arab tenyészetet. Úgy tűnik, hogy a nagyobb felada­ tot helyesen végrehajtó szakembert is meglelték Brudermann ezredes személyében. Erre vonatkozólag érdekes megjegyzést olvashatunk Löffler beszámolójának elején: «A császári kormányzat, miután a tapasztalás bebizonyította, hogy Ausztria nagyobb része tájfajtáinak az arab ló a legjobb nemesítő fajtá­ ja, elhatározta, hogy 1856-ban egy katonai küldöttséget küld a legne­ mesebb ló hazájába, és ennek a ne­ héz, de megtisztelő vállalkozásnak vezetőjéül a tettrekész lovag Rudolph von Brudermann ezredest jelölte, aki a legszélesebb körben kitűnő lóismerőként, lószakértőként és kiemelkedő lovasként híres.» [43] Érdekes módon összecseng Brudermann jellemzése Csekonics gondolataival, aki azt kívánta, hogy visszatérjen «az apáink szokása szerinti lóháton, lovaskocsin történő utazás, mert ez az egyetlen módja, hogy a lovakat megismerjük, ezáltal képessé válva arra, hogy igazi érté­ keiket felismerjük és más nemzetek 48 lovaival össze tudjuk vetni» [17].

Ugyanezen a véleményen volt gróf Széchenyi István barátja, az ifjú báró Wesselényi Miklós is (1796-1850), mikor apjával, illetve zsibói méne­ sének9 (a Szamos mentén) tenyész­tési munkájával kapcsolatosan így ír: «Apám a bécsi császári és királyi Udvari Lovasiskola Főistállómeste­rének, Bauernek köszönhetően, egyike volt kora legkiválóbb isko­lalovasainak. Egy jó lovas (ha körülményei lehe­tővé teszik), általában jó lótenyésztő is, mert a ló teljesítményét mindig helyesen ítéli meg, ennek követ­keztében mindig a legjobb lovakat tudja a tenyésztés számára kiválasz­tani. Ezt apám példája bizonyítja a legjobban, vezetése alatt a ménes egyre híresebb, egyre jobb lett. Gondolkodó, bátor lovasként rend­kívülit követelt lovaitól; az idomítás során a lovak ügyességét, intelligen­ciáját a végsőkig fejlesztette – ez a magyarázata annak, hogy a ménes­ben öröklődött a kitartás és az ügyesség.» [65]. A ménesben, mely hosszú idők óta családi tulajdonban volt, s melyet már a XVI. században is említenek, valószínűleg alapítása óta, de bizonyosan 1740-től kb. 1840-ig kizárólag keleti lovakat tar­tottak. A XIX. sz. végéig kiváló híre volt, mely messze túljutott Magyar­ország határain. A Brudermann-expedíció megbiza­ tásának megfelelően válogatták meg a személyzetet is: gróf F. von Westfalen lovaskapitány, a már emlí­tett E. von Löffler főhadnagy, Dr. F. Brauner ezredorvos, G. Fischbacher állatorvos, és egy altiszt 10 közle­génnyel a XI. sz. «Oroszország csá­szára» huszárezredből vett részt a misszióban. Ezt bővítették még egy szállítási egységgel, mely a meg­vásárolt lovaknak Európába való szállítását volt hivatott

Schindelöker főhadnagy a következő arab lovakat vásárolta Perzsiában Bábolna számára: Mének: - Delpesent (született 1849-ben, megvásár­lásának évében, 1857-ben, áthelyezték Mezőhegyesre) - Seglav (született 1851-ben, megvásárlásá­ nak évében, 1857-ben, áthelyezték Mezőhegyesre) Kancák: - Feuda (született 1851-ben, 1858/59-ig Bábolnán tartják) - Firuze (született 1854-ben, 1858-tól hátasló Bábolnán) - Leily (született 1852-ben, 1863-ban Radautzba helyezték át (Flade). 10

biztosítani. Érdekes továbbá, hogy Brudermann ezredes expedíciójával egyidőben egy másikat is felkészítettek, mely Schindelöker főhadnagy vezetesével Iskenderunon át Perzsiába utazott tovább. Ezt a missziót keleti lovak vásárlásán túl10 más feladatokkal is megbízták. Mindkét csoport 1856. október 11-én hagyta el Bécset, s Trieszt felé vették útjukat. Onnan október 18-án indultak tovább hajón, cudar időjárási viszonyok között Korfura, innen a Maléa-fokot megkerülve Szíroszra, az égei szigetre (október 24./25.), majd tovább Izmirbe, a török kikötőbe. Október 26-án Rhodoszba értek, 29-én Larnakába, Cipruson. Itt vált el a két expedíció, s 1856. október 30-án a Brudermann-csoport szemei előtt a reggeli nap ragyogásában megjelentek a Libanon híres hóföd­te csúcsai, s az utazás célja, a szír Beirut (ma Libanon fővárosa). No­vember 2-tól kezdve Brudermann a tervezett eredeti arab tenyészlóvá­sárlások ügyében fáradozott. Már ugyanezen a napon

megvette az első három kancát, Beirut környékén. November 20-a szerencsés nap volt: e napon váltott tulajdonost az «El Hamdanie» nevű szürke kanca, egy rendkívül nemes, minden szakértő szerint elragadóan szép ló, melyet jó lovairól híres Beni Saker beduin törzs nevelt, és amely a környék leggyorsabb lovaként volt ismert. A Gáza környékén (abban az időben Palesztina, Beiruttól kb. 200 km­-nyire délre) táborozó tarabin-bedui­noktól vásárolta meg Brudermann a «Samson», «Masrur», és «Adjgam» nevű méneket, valamint a «Delila» nevű kancát, a Hanadjer-beduinok­tói pedig a «Djakma» és «Sapha» nevű kancákat. «Djakma» kivéte­lével valamennyien a Machladie törzsből származtak, amelyet rend­kívüli nemesség, kiváló mozgás, csodálatos rugalmasság jellemzett. A mai ÉszakIzrael teruletén folyta­tott további vásárlásokról Löffler többek között így számol be [43]: «Djenin-ben (Názáret és Nablus között, a szerző) vett az ezredes egy páratlan szépségű, végtelenül nemes, szürke mént, amely messze fóldön híres volt, s amelyhez távoli vidékekről is küldtek kancákat fedeztetni. Gazdája csak ­-nak hívta, ami jelent, kifejezve ezzel nemes származását és jelentőségét. A mén a híres és nagyrabecsült családból származott, és az Anaese Ruala beduin törzsnél nevelkedett.» Brudermann ezredes 1856. december 18-án estétől 22-ig több beduin sejk meghívásának tett eleget Názáretben. Kilátásba helyezték, hogy vásárolhat törzseik lovai közül. Erről Löffler így ír [43]: …«Másnap reggel (december 19., a szerző) egy csoport beduin közeledett felénk […]. Vezetőjüket Aghil

Agának hívták […]. Kíséretében több szép ló volt, ő maga egy pej ménen ült, amely mindenekelőtt nagysága, erőteljes szervezete és nemessége révén emelkedett ki. A mén izgatott volt, a bőre alatt ki­emelkedő vérerek hálóként fonták be, nyerítve, ágaskodva alig tette lehetővé, hogy nemes alkatát és végtagjait gondosan szemügyre ve­ gyük. Árát az ezredes jutányosnak ítélte, megvette, és -nak (később «Aghil Agá»-nak, a szerző) nevezte el; Bábolnán megtekinthe­tő.» Meglepő, hogy milyen nagy távolságokat küzdött le a Brudermann-expedíció, s milyen hosszú utat tettek meg nap mint nap. Így 1856. december 25-én pél­dául Damaszkuszban található a csoport, a mai Szíria fővárosában, ahol egyébként a beálló esőzések miatt néhány napig «fogságba estek», miként erről Löffler beszámol. S így folytatja [43]: …«az időköz­ben vis�szatért jó idő, akárcsak a város lakosságát, minket is kicsalt a szabadba. Egy arab csoport Djerid­-játékának (Djerid = egy méternél is hosszabb, kb. 3 kg súlyú, pálma­ágakból készült bot; páros harci játék, melyben lóról a nagy lendülettel az ellenfél felé hajítják. A küzdelem sikeres kimenetelét job­bára a ló begyakorolt ügyessége, mozgékonysága dönti el, a szerző) […] megfigyelése közben feltűnt nekünk egy kicsi, de erőteljes felépítésű, nemes kanca, mely az ös�szes résztvevő lovat messze felülmúlta gyorsaságban, fordulékonyságban, és amelynek lovasa, egy lovász folyton győztesként fe­jezte be a játékot. Nagy élvezettel követték szemeink ennek a fárad­hatatlan, harcos kedvű kancának magasfokúan kecses mozgását, és főnökünk bejelentette vásárlási szándékát. […] A kancát, amely a Koheilan

Adjuse törzshöz tartozott, az Anaese Ruala beduin törzs ne­velte és az nevet kapta; ked­venceink közé tartozott»… Miután Szíriában több üzletet is kötöttek, a misszió 1857. május 5-én ellátogatott a Wuold-Ali be­duin törzs Damaszkusztól kb. 50 kmnyire délnyugatra, a Hauran-sík­ság szélén fekvő hatalmas táborába, s «mucker»-eiket (bérelt öszvérek, a szerző) kicsapták a legelőre. Ez az Antilibanonnal határos bazaltos vidék Elő-Ázsia legkellemesebb éghajlatú vidékeinek egyike. Ter­mékeny földje már 2000 évvel ez­előtt is a római birodalom szíriai magtárának számított; legelőgaz­dálkodást és elegendő gabonater­mést biztosított. A WuoldAli beduinoknak mind törzse, mind tábora nagyon nagy, és többek között házi­állatokban, így lovakban is igen gazdag volt. Löffler lelkesen tudósít; információi néprajzilag is jelentőségteljesek [43]: …«A törzs tábo­rában kora reggeltől késő estig …kancákat vezettek fel megtekin­tésre, és a nem messze táborozó Ruala beduinok is küldték kontin­gensüket. Ám a Wuold-Ali törzs lovai vitathatatlanul messze meghaladták őket, s olyan nagy számban jelentek meg, hogy szűken számítva 1000 kancát lehetett számolni, ame­lyek megjelentek a szemlén. – A tá­borban eltöltött első napok egyikén vette az ezredes többek között El Duchi sejk pej kancáját, -t, azt a nemes állatot, melyet tulaj­donosa már két éves korában a Ruala törzs elleni harcban lovagolt, amely kiváló alkatával, széles, mély mellkasával és a legmagasabb fokú nemesség és tökéletes felépítés min­den jelével igazolja gazdája dicsérő szavait, aki élénken írja le kiváló tulajdonsá49

gait és kiemelkedő teljesítőképességét. Ez a kanca egyike a Próféta egyik kancájának rendkívül ritkán előforduló leszármazottainak, és az egyik leghíresebb törzs, a tagja. – A Wuold-Ali táborban összességében 23 lovat vásároltunk, éspedig 3 mént és 20 kancát. A mének közül tűnt ki, nemességén (mely egyébiránt a törzs minden egyes lovának sajátja) kívül erős csontoza­ ta révén. – <Emir>, a Ruala törzstől származó 12 esztendős pejmén az arab típus eredeti képviselője volt. Abbas Pascha (= I. Abbas pasa, 1813-1854, a szerző) vásárolta meg, s halála után a mén visszakerült a törzshöz, ahol sokra tartották, s ahol a legjobb utódokat nemzette. Min­den kutatás, kérdezősködés arra vonatkozólag, hogy milyen úton­-módon hozták vissza a mént Egyip­tomból, eredménytelen maradt; minden bizonnyal rablás, vagy eh­ hez hasonló dolog fűződik az eset­ hez. Hogy egyébként a mén minden tekintetben értékes és nagyrabecsült állat volt, mi sem bizonyította job­ ban, mint a beduinok tolongása, akik kancáikat mind <Emir>-rel akarták fedeztetni; mert gazdája csak ebből az okból tartózkodott a táborban, s esze ágában sem volt eladni lovát. Mint mondtuk, a Ruala törzshöz tartozott, de a Wuold-Ali­-táborban is nagyon jól ismerték, s El Duchi sejk dicshimnuszokat zengett utódairól. – Ezredesünk, gyors és pontos érzékkel felismerte a mén kiválóságát, azonban egyked­vűen mustrálta, mintha nem is vett volna róla tudomást, mert, felfi­g yelvén a beduinok csődületére, amiből a mén nagy értékére követ­ keztetett –, tartott attól, hogy korai érdeklődése felverné a mén árát. E ­ gy 50 bizalmas közvetítőt használtunk fel

ezután, hogy megtudjuk körülbelül az árát. Úgy történt, aho­g yan az ezredes megjósolta; a beduin annyit követelt lováért, melynek értékével tisztában volt, mint amen­nyit még egyik ménért sem fizet­tünk (ez általában a kancák érté­kének egyharmadát sem érte el. Mit lehetett tenni? A mén kívánatos és megvásárlásra érdemes volt, s mivel az ezredes jól tudta, hogy az effajta törzsmének ritkák és nem szerez­hetők meg egykönnyen, a vásárlás mellett döntött, s beindította az üzletet. Másnap a mén sátraink előtt legelt; mienk volt, s bár drágábban vettük, mint más méneket, eminens tulajdonságaihoz képest mégis olcsón jutottunk hozzá»… Rendkívül érdekes leírását adja Löffler az arabok, a nomád beduinok tenyésztési módszerének [43]: «Sehol másutt nem sikerült olyan alapossággal az arab lovat tanul­mányozni, és egyetlen más törzsnél sem kaptunk olyan tömör és nyílt felvilágosítást, mint a Wuold-Ali törzs táborában, ahol Mohamed el Duchi sejk mindig készségesen és barátságosan állt rendelkezésünkre. – Az az elképzelés, hogya tiszta­vérű arab ló a Próféta öt kedvenc kancájának leszármazottja, az ara­bok lovaik származásáról szóló elbeszéléseinek örökké vis�szatérő mo­tívuma, már a legrégibb arab írók említik ezt a tényt, és ezt a hagyo­mányt a jelenkorig megőrizték. ­Ennek az öt kancának a sivatag törzsei megőrizték néhány közvet­len leszármazottját, s ezeket az egyedeket mindennél magasabbra értékelik, és úgy vigyáznak rájuk, mint a szemük fényére. Ezek olyan ritkák, és olyan nehezen adják el őket, hogy csak rendkívül szeren­csés véletlen folytán lehet egyiküket-másikukat megszerezni, s akkor is egy egész halom aranyat kell

értük kifizetni. Más családok, ame­lyek a Próféta más kancáitól szár­maznak, az arab telivérek első osztályát képezik, és az előbbiekkel azonos árban tartják őket. Ezek az egyedek sem gyakoriak, és nagyon nehezen lehet hozzájutni akár egy­hez is. – A legnemesebb és legtisztább vérnek ez a két nemzetsége, melyeket a sivatag arabjai névvel illetnek, ami annyit jelent, hogy a törzs fenntartására szolgáló fedezőméneket csak ezek­ től a kancáktól nevelik, tehát csak a kancákból nevelt mének szolgálják a törzsek fenntartását, s mivel ezen kancák száma igen kicsi, az ezekből nevelt mének száma is igen kevés. – A többi kancának is ­– amelyek Mohammed kedvenc kancáinak távolabbi leszármazottai – ragyogó tulajdonságai vannak, és nem ritkán szebb, nemesebb az alkata, mégis, ha ideális megjelené­sűek is, a beduinok ezeket kevesebb­re értékelik, az áruk is olcsóbb. ­Az <első osztályú telivér> méncsi­kóit nagy gonddal nevelik fel, hogy később, amikor teljesítményükkel is bizonyítják kiválóságukat – mert a beduin kipróbálja lovát –, a törzs fenntartását szolgálhassák. A kevés­bé értékes kancák méncsikóit köz­vetlenül az ellés után eladják a vá­rosokba, vagy az ország belsőrészeibe. – Lehet, hogy ezen kevés­bé nemes kancáktól származó mén nagyon szép, rendkívül jól sikerült, a sivatagi arab tenyésztő ezt a mént mégis kizárja a tenyésztésből, mert a fajta fenntartására csakis a legtisz­tább, a legjobb vért használja. Ha egy beduin törzsében történetesen nincs ilyen Hadudi mén, semmilyen áron nem fogja kancáját kevésbé értékes ménnel fedeztetni. Ha tudo­mására jut, hogy egy távoli törzsnél van ilyen apamén, nem sajnálja a fáradságot

akkor sem, ha több napot vesz igénybe az utazás. – Ezzel ma­g yarázható, hogy Szíria előkelő városi lakóinál és a városokkal határos területeken is nemes arab méneket találni, amelyeket Európába hozva, ivadékaikban nem mindig válnak be. Ha mindazon arab méneknek, melyek az európai kontinensre ke­rültek, csak kisebb része a leszármazottja lett volna, sokkal jobb helyzetben lennénk az arabvérrel keresztezett fajtáinkkal, és a nemes sivatagi lovat sokkal magasabbra értékelnék.» Már 39 évvel a misszió útrakelése előtt K. W Ammon is ír hasonló ta­ pasztalatokról, báró G. von Bielnek (a zierowi angol telivér ménes tulaj­ donosának) könyvével kapcsolatban [4], mely szerint a legjobb telivér­ arabok «Arábia sivatagaiból» ered­nek; K. W Ammon testvére, G. Ammon, a porosz ménesfelügyelő, 1817-ben Poroszország számára arab méneket vásárolt Konstanti­ nápolyban. «Egy arab sem fedezteti nemes kancáját (miként Arwieux, Taylor, és más utazók beszámolnak erről) egyéb ménekkel, csak olyannal, melynek tiszta származásához nem fér kétség. Mindazonáltal ettől füg­getlenül minden utazó, aki Arábiá­ban járt, elismeri, hogy a legtisztább vérű lovak között is nagy különbség van.» És J. L. Burckhardt útleírásá­ban (1829) ezt olvashatjuk (ő nem volt lovas szakember): …«Általában megállapíthatjuk, hogy csak az mél­tó elsőrangú lóra, aki veszi magá­nak a fáradságot, hogy első kézből vásárolja meg. Ez a legkönnyebben Damaszkuszból kiindulva bonyolít­ható le, és annak az európai hata­lomnak, mely lótenyésztését eredeti arab lovakkal

akatja feljavítani, itt kellene kereskedelmi lerakatot léte­sítenie lóvásárlások számára…»[15]. Biztosak lehetünk abban, hogy Brudermann ezredes a számára elér­ hető, az elő-ázsiai viszonyokkal, s különösen Szíriával, Palesztinával foglalkozó irodalom alapján részle­ tesen felkészült feladatára. Ezeknek az országoknak a XIX. sz. elején az Oszmán birodalom kezdődő liberali­ zálásának keretében történő meg­ny­i­ tása a korábbiakhoz képest nagy­számú felfedezőt, kereskedelmi uta­zót vonzott, akik közül néhányan tudományos pontossággal számoltak be élményeikről. Mindez csak hasz­nára lehetett Brudermannnak is. Löffler így folytatja: «Az előbb el­mondottakból következik, hogy valóban nemes, tiszta lovakat, mind méneket, mind kancákat biztonság­gal csak a sivatagban lehet vásárol­ni, ahol azonban ezek a lovak olyan magas értéket képviselnek, hogy amikor ezek árát közlik – ismerve az arab lovak árát az ország más részeiben – az ember visszahőköl, és minden csodálkozás és alkudozás ellenére alig-alig lehet az ár csökke­nését elérni, ha a beduin egyáltalán hajlandó lovát eladni. – Mi láttunk méneket, a kevésbé értékes vérből származókat, melyek szépségben, alkatuk harmóniájában felülmúlták a sivatagi törzsek ama apaménjeit, és amelyeket a beduinok viszonylag alacsony áron eladtak volna, míg a , sokszor kevésbé szép alkattal, nem volt megvásárolható. Éppen ezért a városokban és helységekben mindig merész dolog méne­ket és kancákat vásárolni, mert a tökéletes felépítésű lovon nem lát­ szik, hogy a legtisztább, legneme­sebb vérből származik-e. És hogy a tiszta vér mennyit ér, azt mindenki tudja. – Az

ország belsejében az idegen vásárlót a tulajdonos saját maga által öszeállított pedigree-vel félrevezeti, becsapja, míg a sivatag­ban hiába kutatunk ilyen dokumen­tum után. A beduin nem vezet törzs­könyvet, amely éppen ezért számára értéktelen, mert ő csak saját törzs­beliekkel érintkezik, és minden be­duin nemcsak saját lovának gene­ológiáját tudja, hanem mindenki ismeri a törzs minden lovának szár­mazását, és ha egyébként soha sem­milyen ügyben sem lelkiismeretes, úgy ebben az egyetlen dologban igen. – Ennek tényét mi többször megvizsgáltuk, amikor az ügyben egészen érdektelen beduinokat kérdeztünk egy-egy ló származása felől, és mindig ugyanazt a választ kaptuk, mint amelyet a ló tulaj­donosa mondott. Ez a többször kipróbált és igaz tény okozta, hogy a Próféta kancáinak közvetlen le­származottairól szóló, már-már mesébe illő közlést elhiggyem, és ha az ember arra gondol, hogy ilyen kancát egy-egy törzsnél csak nagyon keveset találhatunk, annál na­g yobb tiszteletet érdemel ennek elismerése, hiszen saját lovának mindenki a legrégibb, legnemesebb és legtisztább származást költené a legszívesebben. Egy ilyen jellegű adathamisítást azonban minden beduin a legnagyobb bűnténynek bélyegezne meg, és félne Allah haragjától, büntetésének következ­ményétől, míg más kérdésekben igazán nem kicsinyes»… [43]. Rendkívül érdekes, hogy a kiváló, sivatagi arab lovak tenyésztői, a beduinok ugyanazt a két fontos princípiumot tartják elsődlegesnek, amelyet Csekonics József, Mező­hegyes alapítója is «alapelvéül» rögzített, és tevékenysége vezérfo­nalául választott: – Az első alapelv, hogy apamént csak ismert, megbízhatóan örökítő kanca- 51

családból választani, csak az fog megbízhatóan, a fajtát javítva örökíteni. – A második alapelv, hogy az ilyen származású mének közül azokat szabad kiválasztani, amelyek saját teljesítményükkel igazolták, hogy erre a feladatra alkalmasak. Azok a tenyészetek, amelyek ezek­hez a szabályokhoz igazodtak, ma is sikeresek, míg azok, amelyek erről megfeledkezve félresöprik a «korszerűtlennek» ítélt elveket, engednek a változó divatnak és saját lóideáljaikat követik, előbbutóbb bezárják kapuikat. Feltűnő, hogy a Brudermann által kiválasztott lovak esetében mindig találunk az egyed teljesítményére utaló megjegyzést. Amikor az expedíció teljesítette feladatát, a megvásárolt lovakat az Európába történő szállítás előtt összegyűjtötték Damaszkuszban, és egy Beirut, illetve egy Alexandrette felé induló csoportba osztották őket. «A mi arab lovakból álló szép, igen ritka gyűjteményünk, melynek lét­száma nemcsak Európában, hanem Keleten is feltűnést keltett, 16 mén­ből, 50 kancából és 14 vemhes kancák vásár1ásából született csikó­ból állt», írja Löffler. Brudermann ezredes a visszaút előtt az összes lovat felvezette az akko­riban damaszkuszi száműzetésben élő algériai nemzeti hősnek, Abd-el­-Kadernek (1807-1883), aki melles­leg az arab lótenyésztés kitűnő sza­kértője volt – így kívánván meghá­lálni azt a sok jótanácsot, melyekkel az ezredest ellátta, mielőtt az ország belsejébe utazott. A hippológiailag minden bizonnyal egyedülálló be­mutatóra 1857 májusában került sor; ez az élmény ihlette többek között Abd-el-Kadernek az arab ló értékelésére, illetve tenyésztésére vonatkozó, figyelemreméltó meg­ 52 jegyzéseit is [27,43].

Ezen eseményt követően állították össze a fent említett két csoportot. Az egyiket Ludwig Pulz ezredes vette át, akit 1857 márciusának végén irányítottak az expedícióhoz Zachle-ban (ma: Zahlé, Beiruttól kb. 40 km-nyire keletre), egy szál­lítási egység kíséretében. Pulz 1857. június 1-jén gyalogmenetben indult útnak Damaszkuszból Homs, Hama, Antiochia érintésével a 300 km tá­volságban fekvő Alexandrette-be, ahová 12 nap múltán meg is érkezett. A reá bízott 33 lovat, valamint 7 választott csikót épségben hozta a rájuk váró hajóra, mely a másik csoportot Beirut kikötőjében vette fel. Ez utóbbival indult el Brudermann ezredes 1857. július 8­-án lóháton Damaszkuszból, s miu­tán áthaladtak a nehéz hegyvidéki szakaszon Antilibanonban, július 11-én megérkeztek Beirut kikö­tőjébe, ahol már várta őket az Alexandrette-ből befutott hajó. 1857. július 14-én végeztek a bera­kodással, és megkezdődött az utazás a «St. Lucia» fedélzetén, a Föld­ közi-tengeren át Triesztbe. Ide 1857. július 22-én épségben érke­zett meg az expedíció, értékes rako­mányával együtt. Innen lábon a li­pizzai ménesbe hajtották a lovakat, onnan pedig július 23-án a ménes 25 km-nyire északkeletre fekvő majorjába, Prestanekbe (ma Szlo­vénia területén található). Ennek oka I. Ferenc József császár abbéli kívánsága volt, hogy miután 1857. július 27-én úgyis felavatja a LjubljanaTrieszt-vasútvonalat, úton Bécs felé, Prestanekben megtekint­hesse a vásárolt eredeti arab lova­kat. Erre július 28-án reggel öt órától került sor. Löffler így ír erről: …«Ő Felsége a császár legmagasabb megelégedettségéről és elismerésé­ről biztosította az ezredest, aki ilyen rövid idő alatt,

a legnehezebb körül­mények között ilyen sok szép és kiváló lovat vásárolt a távoli ország­ban az állam javára és hasznára…» Mai szemmel nézve valóban csodá­ latra méltó, milyen nagy távolságo­kat tettek meg az expedíció során, végig nyeregben, a vásárolt lovakat kézen vezetve, s mindezt károk nél­kül. Ez a tény az expedíció vezető­jének, illetve az állatorvos különö­sen nagy szaktudásának ékes bizo­nyítéka. S ezen túl alátámasztja a beszerzett állatok szervezeti szilárd­ságát, illetve a bérelt gebék és muckerek szívósságát is, a velük menetelő csikókról nem is beszélve. Löffler ezzel zárja naplóját [43]: …«Reggel 8 óra körül Ő Felsége vis�szautazott Bécsbe és csak gróf Grünne altábornagy, a császár első főhadsegéde maradt Prestanekben. ­Másnap herceg Josef Lobkowitz a császári birodalom összes katonai ménesének és pótlovazási intézmé­nyének főparancsnoka, valamint Sangusko herceg11 és más magas urak érkeztek Prestanekbe, hogy a lovakat megtekintsék. – Mindezen urak egyhangúlag dicséretüket fejezték ki a nemes arab lovak e szép, gazdag és ritka gyűjteménye felett…». Prestanekből két mént és 17 kancát visszavittek Lipizzára, hiszen ezeket ennek a ménesnek vették, ezek valamennyien szürkék voltak. Ezek a «Samson» és «Hadudi» nevű mének, valamint a «Daeni», «Darljanie», «Delia», «El Duchi», «El Hamdanie», «Erkuke», «Farha», «Freha», «Hajta», «Hamame», «Hanno», «Hasbeia», «Hische», «Janune», «Mersucha», «Sachrie» és «Zenobia» nevű kancák voltak. 14 mén és 32 kanca pedig 1857. augusztus 3-án érkezett az ácsi vasútállo-

másra, majd innen gyalog Bábolnára. Ezek a következők: A mének: – Aghil Aga (született 1850-ben, 1865 decemberében a lengyelországi *Slawutába került), – Adjgam (született 1852-ben, 1857ben Radautzba került), – Alan (született 1852-ben, Bábolnán állt 1859-ig), – Andjar (született 1852-ben, Bábolnán állt 1857-ig), – Djebrin (született 1850-ben, 1857ben Radautzba került), – El Tor (született 1853-ban, 1858ban Mezőhegyesre került), – Emir (született 1845-ben, 1861-ig állt Bábolnán), – Esdrelon (született 1849-ben, 1857-ben Radautzba került), – Hami (született 1851-ben, időlege­ sen Mezőhegyesre került, majd 1864-től országos fedezőmén Galíciában), – Hamad (született 1854-ben, 1867ben *Slawutába/Lengyel­ország/ 12 került), – Machbub (született 1850-ben, 1859-ig állt Bábolnán), – Masrur (született 1852-ben, 1857ben Mezőhegyesre került), – Rachid (vagy Bachid; született 1849, 1858-ig állt Bábolnán), – Scheria, (született 1851-ben, 1861ben Mezőhegyesre került), A kancák: – Aide (született 1850-ben, 1868-ig állt Bábolnán), – Aleka (született 1851-ben, 1870-ig állt Bábolnán), – Dachma (született 1851-ben, 1871-ig állt Bábolnán), – Djakma (született 1848-ban, 1866-ig állt Bábolnán),

– El Hara (született 1848-ban, 1870-ig állt Bábolnán), – Gazale (született 1846-ban, 1859ig állt Bábolnán), – Gedea (született 1848-ban, 1864ig állt tenyészkancaként Bábolnán), – Glule (született 1852-ben, valószínűleg 1870 utánig állt Bábolnán), – Hadla (született 1852-ben, 1870-ig állt Bábolnán), – Hamla (született 1848-ban, 1864-ig állt tenyészkancaként Bábolnán),

11 Roman Damian Eustachy Sanguszko herceg (1832-1917; más nevén ifjabb Roman Sanguszko) a lengyel arabló tenyésztés egyik legragyogóbb személyi­­­ sége volt Galíciában és Wolhyniában. Ezek a tartományok 1772 óta, NyugatGalícia pedig 1795 óta tartoztak a Habsburg Monarchiához (1918-ig). Az 1918 óta független Lengyelország keleti határainak megállapításától (rigai béke, 1921. március 18.) egészen 1939. szeptember 28-ig Lengyelország része maradt. Ezeken a területeken voltak egyéb jelentős tenyészhe­Iyeken kívül a XVI. században Litvániából bevándorolt Sanguszko család ménesei is. Podóliában, Chrestówkában telepedtek meg, I 864-től Satanówban is, de ismertté a Slawuta/ Ukrajna névről, a herceg székhe­Iyéről lettek, ahol 1506 óta a ménes egyes részei is helyet kaptak. Hieronymus Eustachy Sanguszko (1743-1812) 1791-ben az arab lóra koncentrálva átszervezte a tenyésztést. A ménes chrestówkai rész­ legének állományából unokája, Wladislaw Sanguszko (1803-1870) 1835-ben külön­ legesen sikeres tenyészhelyet alapított Gumniskában (a galíciai Tarnów mellett), mely már 1740 körül családi tulajdonban volt. Igaz, 1886 után végleg felhagytak az arab telivértenyésztéssel, éspedig az angol félvér javára. Később aztán, e század

20-as éveiben kezdtek el újra arab lovat tenyészteni. 1930-ban és 1931-ben Roman Eustachy Sanguszko azzal bízta meg ménesvezetőjét, Bogdan Zietarskit (1884-1958) hogy Elő­-Ázsiában eredeti arabokat vásároljon; a vétel, mint ismeretes, kivételesen sikeres volt, s ez többek között azzal a «Kuhailan Haifi» nevű ménnel (született 1923ban) is összefüggésbe hozható, amely 1933-ban született «Ofir» nevű fián keresztül nemzet­közi elismerésre tett szert. Gumniska tenyészállománya a második világ­háborúban, akárcsak az elsőben, szinte tel­jesen elpusztult. Józef Potocki gróf (1862-1924) ménese a wolhyniai Antoninyben – melyet később, az 1909-ben ott született «Skowronek» nevű mén tett világhírűvé – 1883-ban a slawutai ménes satanówi részlegéből arab tenyészlovakboz jutott. – 1804 és 1917 között a Sanguszkok – az apa, a fia és az unoka – összesen 9 kancát és 73 mént importáltak Elő-Ázsiából Slawutára, s ezzel az eredeti arab legjelen­tősebb, egyszersmind legsikeresebb vevői lettek. A vásárlásokat részben maguk intézték, és értékes tenyészállatokat vásároltak az európai ménesektől is; így került oda 1866-ban Bábolnáról az «Aghil Aga» nevű mén, amelyiket Brudermann ezredes hozta magával még 1857-ben. ­Mindegyik, itt megemlített tenyészhely áldozata lett az első világháború ezen a vidéken különösen kegyetlen csatáinak. A lovak legnagyobb részét a Lwów kör­ nyéki harcokkal kapcsolatban (ez az ún. «lembergi csata») 1914. szeptemberében, illetve a Gorlice/Tarnów körüli harcokban 1915. májusában Ororország felé hurcolták, illetve elpusztították. Ami megmaradt – pl. Slawuta – azt az orosz forradalom során «lóarisztokrácia» címén megsemmisítették; így a 85 éves Roman Sanguszkonak is meg kellett halnia. Ez 1917. november 1-jén volt. – Az egykor virágzó, nagy kiterjedésű, magas színvonalú, több évszázados tenyészmunkából jószerivel semmi nem maradt. A legtöbb kancacsalád elpusztult, a tragédiát az 1925-ben bejegyzett 27 mén és 25 kanca élte túl, az embereket ért katasztrófákról nem is szólva (Flade) [24].

53

– Hazne (született 1851-ben, 1869ig állt Bábolnán), – Helali (született 1848-ban, 1861-ig állt Bábolnán), – Hula (született 1853-ban, 1870-ig állt Bábolnán), – Kanne (született 1854-ben, 1871ig állt Bábolnán), – Mebrucha (született 1853-ban, 1871-ig állt Bábolnán), – Muda (született 1851-ben, 1866-ig állt Bábolnán), – Neamie (született 1848-ban, 1869ig állt Bábolnán), – Nedjme (született 1849-ben, 1871ig állt Bábolnán), – Nemse (született 1851-ben, 1864ig állt Bábolnán), – Nuera (született 1851-ben, 1870-ig állt Bábolnán), – Olda (született 1852-ben, 1871-ig állt Bábolnán), – Rueda (született 1850-ben, 1858ig állt Bábolnán), – Sahra (született 1850-ben, 1869-ig állt Bábolnán), – Sap-ha (született 1851-ben; hogy meddig maradt Bábolnán, arról nincs adat), – Schamie (született 1848-ban, 1858-ig állt Bábolnán), – Schichanie (született 1850-ben, 1866-ig állt tenyészkancaként Bábolnán), – Schmed (született 1850-ben, 1870-ig állt Bábolnán), – Tenua (született 1852-ben, való­ szí­nű­leg 1870 utánig állt Bábolnán), – Ueschba (született 1847-ben, 1858-ig állt Bábolnán), – Uodha (született 1851-ben, 1864-ig állt tenyészkancaként Bábolnán), – Zeraie (született 1850-ben, 187054 ig állt Bábolnán).

Írásának előszavában Löffler többek közt ezt írja [43]: «Nemcsak az elő­ zetes várakozásoknak sikerűlt meg­ felelni, hanem ez a sivatagi arab lovaknak ritkán látható nagyszámú és különös szépségű gyűjteménye olyan általános elismerést és meg­becsülést vívott ki, hogy dicséretük­től hangzott egész Európa és Bábol­na a lovak barátainak zarándokhe­lyévé vált.». És még évekkel a Brudermannexpedíció után arról számoltak be más európai vásárlók, hogy az ezredes «az arab sivatag legjavát vásárolta össze» [57]. Ez volt a visszhangja az expedíciónak, illetve az azon beszerzett lovaknak; a mindenki által elismert, nagyszerű eredmény pedig úgy született, hogy egy «kiváló lovas és kiemelkedő lószakértő» [43] nagy lehetőséget kapott arra, hogy ismeretét és ké­pességeit kibontakoztathassa. Még sikerének fényében írta meg Brudermann 1857 augusztusában a Fő-Remonda Parancsnokságnak címezve tapasztalatainak összefog­ lalását, azzal a céllal, hogy a követ­kező expedíciók tevékenységét se­gítse. «Gehorsamste Relation» című terjedelmes írása [65] rendkívül sok gyakorlati útmutatással szolgál az expedíció megszervezésével, s azon belül is leginkább az akkori­ban az Oszmán birodalom részét ké­pező Szíriával kapcsolatban. Szám­talan utalást tartalmaz pénzátutalá­sok, biztonsági intézkedések, öltöz­ködés, étkezés, és az el nem hanya­golható ajándékozás módjára, majd a lovak kiválasztásáról, megvásárlásáról a következőket írja: «Erről csak nagyon keveset lehet mondani, mert ha a küldöttség vezetőjének nincs gyakorlati lóismerete, nincs gyors és éles ítélőképessége, amely csak rendkívül nagy tapasztalat

és gyakorlás útján sajátítható el, felté­ ve, ha az illetőben a ló iránti nagy szeretet és vonzódás meghatározó szenvedélye jelen van, mert ez szükséges előfeltétele ennek, akkor csak kevés lovat fog venni, és a jobb lovakat ott fogja hagyni, és rövid idő után kétségbe fog esni a vásárlás sikertelensége miatt, s a végén a kevésbé jót fogja megven­ni, hogy ne kelljen üres kézzel ha­zajönnie. Gyakran 100 kanca közt sem talá­lunk olyat, mint amilyenre szüksé­günk lenne. Sokszor néztem végig többszázat anélkül, hogy egyetlen megfelelőt is láttam volna, s közben már az a veszély fenyegetett, hogy szem elől tévesztem azt, amit kere­sek. Gyakran nézünk végig több­száz, nagyon nemes, nagyon szép kancát, s mégis alig lelünk egyet­egyet, mely célunknak megfelelne; az egyik például túl idős, a másik túlságosan jegyes, a harmadiknak az állása nem korrekt, megint másik nem elég nemes származású. A beduinok lovainak fő hibái: a bor­ júállás, a lábtőben való hátrahajlott­ ság, amely a legnemesebb lovakon is megtalálható. Nagyon sok ló túl keskeny; nagyon sok lónál fordul a lábvég kifelé, csak kevés befelé for­duló lábvéget láttam; találni túl hosszú, puha csüdöt, de ezt csak kevés lónál. Előre hajlott lábtövet egyet sem találtam, hibás patát sem. Szembetegségeket rendkívül ritkán; ugyancsak ritkán találni túl hosszú törzset. Sokszor túl nyitott a csánk, ritkán látni zártabb szögű csánkot. Csánkpókos lovat a több ezer megszemlélt ló között négyet találtam. A csüdök általában tele vannak sebekkel, hegekkel, duzzanatokkal, zúzódásokkal. Ezek az állandóan használt vas béklyók következmé­nyei. Sok lovat találtunk gyulladt és erősen elhasznált

lábakkal, ez a rendkívül rossz köves, talaj követ­kezménye, amelyen egész életüket töltik, s ezen a talajon nagyon gyak­ran és igen erős igénybevételnek vannak kitéve. A rőfnyi magas, buja fűben elszórva különböző nagyságú kövek hever­nek szanaszét, mintha valaki elve­tette volna őket, a magas fűben azonban ezeket nem lehet látni, és ezért nagyon könnyen előfordulhat­nak sérülések. – Ezen a talajon lovagolja lovát a beduin minden tempóban. Láttam néhány lovat törött csüdcsontokkal, amelyeket a törés után ferdén összenőtt, gyó­g yult lábbal újra lovagoltak. Ilyen talajon kell a lovakat megvizs­ gálni, ahol még két egyenletes lépést sem tehetnek meg, és ahol többnyire térdig állnak a fűben. Ha nem vesszük meg rögtön a lovat, vagy meg nem kíséreljük legalább a vásárt, a beduin fogja magát, és ellovagol, s nem látjuk többé, mert több órányi távolságban, 6-8-10-15 sátras csoportokban táboroznak. Szerencsére a legtöbb lónak igen jó a mozgása. A beduinoknál a legjobb vérű kanca átlagára 6000 Fl. C.-Mz. körül van. A városokban, valamint a nem nomád beduinoknál alacso­nyabbak az árak. Ezek a nomád beduinok lovait csikókorukban megveszik; könnyen jutnak hozzá ezekhez a lovakhoz, s többre tartják a pénzt. Találkoztam olyan beduin­nal, aki 60 000 Fl-t kért 3 éves kancájáért, és 6-8000 Fl-os ajánla­tra nem is válaszolt, hanem elvihar­zott. Egy ilyen beduinnak csak ez az egy kancája van, meg még né­hány tevéje és birkája, egy inge, egy köpenye és egy Istene. – Amikor Nablusból Djenin felé tartottam, összeakadtam néhány beduinnal, akik közül az egyik egy nagyon szép szürke kancát lovagolt.

Meg­kérdeztem, nem akarja-e eladni; erre megkérdezte, mennyit kínálnék érte. A kanca idősnek látszott; leszálltam a lovamról, megnéztem a fogait, és 16-18 évesre taksáltam, ám így, előrehaladottan vemhesen is igen szép volt. 1000 FL-t ajánlottam érte; <Ennyi borravalót adtam, mikor megvettem> – válaszolta, és elporzott.» Egy másik helyen ezt olvashatjuk: …«Azt a lovat, melyet meg kívá­nunk venni, megmutatjuk a sejknek, és kérjük, alkudjunk meg érte. Ilyenkor megkérdezi, mennyit adnánk érte mi, s erre 1-2-3000 Fl. Ö. W.-t kínálunk, a ló értéke, vala­mint az ország árainak függvényé­ben. A sejk válasza erre többnyire az, hogy ezért az összegért a ló nem kapható, ha meg akarjuk venni, töb­bet kell ajánlani. Hogy ilyen módon ne húzzuk a végtelenségig az alku­dozást –mely a vásár kezdetén el­kerülhetetlen – megkérjük a sejket, mondja meg, ő mekkora összegre gondolt. Hosszas kertelés után vé­gül megmondja a ló árát. Amennyi­ben ezt meg akarjuk adni, az érintett arabbal és a ló tulajdonostársaival félrevonulva megköti az üzletet, s megtoldja kisebb feltételekkel, mint például 1 vagy 2-3 arab ruhával ráadásképpen. Ha ellenben kisebb összeget ajánlunk, mint amennyit a sejk megállapított, akkor is tovább alkuszik, de biztosak lehetünk ab­ban, hogy mindez elvesztegetett idő – a lovat nem kapjuk meg. Minden­ féle módját kipróbáltam ennek, és be kellett látnom fentiek igazságát, ami nagyban megkönnyítette továb­bi vásárlásaimat. Az is fontos, hogy a sejket megkérdezzük a ló szár­mazása felől, s arról is, vajon jó, jobb, avagy a legjobb fajtához tar­tozik-e. Hogy egy kanca a legneme­sebb, legtisztább vérből való-e, a legegyszerűbben úgy tisztázható,

ha megkérdezzük, hogy apamént (Hadudit) neveltek-e tőle. Ha igenlő választ kapunk, akkor biztosak lehe­ tünk a tiszta vért illetően. A lovak származásával, vérének tisztaságá­val kapcsolatos, leggondosabb vizs­ gálódásainkra, folytonos rákérdezé­ sünk ellenére sem hazudtak nekünk egyetlen egyszer sem egész utazá­sunk alatt, és ez az egyetlen tárgy, melyben az arab embert igaznak találtam, mert minden más dolog­ban úgy hazudik, mintha könyvből olvasná azt. Azonban ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, s ne gon­doljuk, hogy nem mond igazat az arab, ha egy kevésbé nemes lóra azt mondja, hogy tiszta Saklavi, Menegie, vagy másik fajta. Ez igaz, mindazonáltal léteznek ezeken a híres családokon belül kevésbé értékes fajták, melyeket tenyésztés­re, még fedeztetésre sem használ­nak. Ez így megy nemzedékről nemzedékre, s minden arab pon­tosan ismeri a törzshöz tartozó összes mén és kanca származását. Így minden törzsben több fedező­mént találunk, melyek közül csak egy, legfeljebb kettő tartozik a leg­nemesebb vérűek közé. A többi is régi, jó fajtából való, de sosem fedeztetik velük a legnemesebb kancákat. Sajnos ezeknél a fedezőméneknél is gyakran találunk küllemi hibákat, pl. hátra hajlott lábtövet, kifelé for­duló lábvégeket, stb. Ezeket a hibá­kat a tenyésztésben nem veszik figyelembe. Ezért nagyon nehéz kor­rekt, hibátlan állású egyedeket talál­ni. Hogy a korrekt állású és jobb felépítésű ló kitartóbb lehet, ezen még egyetlen arab sem gondolko­zott el. – Az arabok a vért, a gyor­saságot és az állóképességet tartják fontosnak. Képtelenek egy számuk­ra ismeretlen lovat kizárólag 55 a sze­mükkel megítélni, hanem régi

hagyományokon alapuló szokások ke­retében ítélik meg őket, például a két mellső lábat olyan közel állítja egymáshoz, amennyire a paták csak engedik, hogy aztán kipróbálja, mennyi kinyújtott és zártan tartott ujjat tud a ló térdei között átdugni. Ha három ujjnyi hely van a térdek között, úgy a ló nagyon jó állású, ha kettő, még jó, de ha kevesebb a hely, az már rossznak számít. Ezt nálunk szabad szemmel látják, e próba nélkül, hogya ló mellkasban elég széles és egyenes, korrekt lábú-e. Akkor a hüvelyk- és közép­ső ujjával körülöleli a szárat a lábtő alatt, hogy ellenőrizze, elég erős-e ott a ló; ezt is könnyen meg lehet állapítani szabad szemmel. Így méri le például a távolságot a martól a nyakon át a felsőajakig, valamint a mar és a farokrépa vége közötti tá­volságot is. Ha előbbi a hosszabb, az jó. Egy ilyen lónak jó, hosszú nyaka van, háta ellenben rövid, ezért, zártabb, és így tovább, amit szabad szemmel is jól látunk, amit az araboknak azonban le kell mérniük. Effajta módszert többet is ismer, ezek helyesek is, de ilyen mértéket egy szabó is tud venni, anélkül, hogy értene a lóhoz, s ilyen, a szó szoros értelmében lóhoz értő emberrel nem találkoz­tam egyetlen eggyel sem.» A «Gehorsamste Relation» vásárlás­ ról szóló fejezete ekképp végződik [in 65]: «A városokban és falvakban éppoly nehéz lovat vásárolni, mint a beduinoknál. Az ember szűk siká­torba szorul, emberek százai veszik körül, akik lába körül sündörögnek, és akiket semmi módon nem lehet lerázni. Mint már mondtam, gyors és éles szem 56 szükségeltetik ahhoz, ha valaki ebben

az országban vala­mi jót akar venni. Vannak tájak, ahol a lovak átlagban jól néznek ki, és vannak olyanok, ahol minden ló rosszul néz ki, ahol rosszul tartják őket. Ennek oka legtöbbször a kevésbé, illetve inkább fellelhető takarmány­ban rejlik. Olyan esetekben, ahol a lovak átlagosan jobban néznek ki, óvakodjunk a véznább külsejűektől, mert ezek általában rossz evők és betegesek. Egyébiránt azt tanácsolom, hogy minden olyan lónál, ahol valami­lyen kétely merül fel, különösen ha származása, nemessége kérdéses, hogy ezt ne vásárolják meg. Az első benyomás, elsősorban a ló nemessé­gét illetően, mindig a legdöntőbb. Akinek nincs ilyen hozzáértő sze­me, ne vásároljon Szíriában lovat. Nemesség alatt nem szabad a finom, vékony csontú arab lovat érteni. Ez az arabok szemében is kisebb értékű, mint az erőteljes szervezetű, jó felépítésű és mégis rendkívül nemes ló. A beduinok kancái, melyek az év nagy részében füvet esznek, egé­szen úgy néznek ki, mint egy mé­nesbeli anyakanca. Ez a külső erő­sen különbözik egy felállított és jól tartott egyed megjelenésétől, és aki ezt nem tudja megítélni, az nem alkalmas a vásárlás véghezvitelére. Aztán a lábak többnyire kócosak, szőrrel benőttek, sebekkel, hegekkel tarkítottak, s ez nem is lehet más­ként, miután egész életüket a sza­ badban töltik, a fűben állnak, mely éjjel nedves lesz. Ápolva, pucolva egész életükön át nem lesznek, tele vannak tetvekkel, atkákkal, stb. Szőrük, testük sosem olyan fényes, nem mutatja azt a csillogást és si­maságot, mely az istállóban tartott, hidegtől védett ló sajátja. Ennek ellenére a ló farok- és sörénysző­rein, mely a nemes lónál

mindig olyan, mint egy fmom dáma hajko­ronája, azután arcának kifejezésén és egész lényén látszik, hogy a ló nemes-e, vagy sem. A nemes ló mozgása nem téveszthető össze a közönséges származású ló mozgásá­val, ugyanúgy, ahogy egy nemes hölgy kecses mozgása is egészen más, mint egy parasztmenyecskéé. Erről még oldalakat lehetne írni, de a vásárlóknak mégsem használna, ha ezzel a képességgel nem ren­delkezik, és első pillantásra nem képes ezt felismerni. Éveket utazhat valaki Szíriában anélkül, hogy egyetlen kitűnő ló a szeme elé került volna, ami csak véletlenül fordulhatna elő, ha az ember a jó lovakat nem keresi meg maga. Ez fáradságos, vesződséggel járó vállalkozás, de sikerülnie kell, ha az illetőben megvan a szükséges kitartás, a szükséges ismeret és ennek az ügynek a nagy-nagy szeretete. 1857. augusztusában Brudermann ezredes s.k.»

Lovag Brudermann Rezső ­– Bábolna parancsnoka

Brudermann ezredest hazaérkezése után, 1857 júliusában a cs. k. Ménesés Remonda-Felügyelőség Bábolna parancsnokává nevezte ki. Ez a sajnos nagyon rövid időszak Bábolna jövőjét olyan erősen meg­határozó korszak volt, hogy részle­tesebben kell foglalkoznunk vele. Brudermann rendkívüli energiával és kiváló szervezőkészséggel fogott hozzá Bábolna rendezéséhez. Két elődjének, J. Eckert alezredesnek (1849-1855) és Chr. Josch ezredes­nek (1855-1857) sem kiválasztása, sem tevékenysége nem bizonyult túl szerencsésnek, s ennek következté­ben rengeteg volt a tennivaló. Leg­jobb ha erről őt magát szólaltatjuk meg [65]: …«Amikor 1857. októberében átvet­ tem a ménes vezetését, már két hó­napja az új szálas takarmányt etet­ték. Ez azt bizonyítja, hogy a mé­nesnek nem volt semmilyen takarmánytartaléka. Azóta saját erőfeszí­téseim és a gazdasági igazgató fára­dozása is arra irányultak, hogy ezt az erősen elgondolkodtató hiányt megszüntessük, egyrészt takarmánynövények termesztésével, másrészt az elhasznált rétek javítá­sával. Egy további, igen-igen érez­hető kellemetlenség volt az, hogy az ácsi vasútállomáshoz vezető út, de a ménesudvart körülvevő összes út siralmas állapotban volt, annyira, hogy a kocsik állandóan elakadtak. Én ezért ezeket az összekötő utakat még 1857. őszén oldalárokkal, levezetőcsatomákkal láttam el, és erő­sen felszórattam kaviccsal. 1858. nyarán ezenkívül egy jó utat építtet­tem a ménesudvartól Csömörház mellett Tárkány irányában egészen a birtok határáig. Ez az út Karabu­káig készen is lett. Az ezenkívül épített utak sorából említést érdemel: az oldalárokkal és fasorral sze­gélyezett út, mely a fészerhez vezet, valamint a hasonló módon

kiépített, Lobkowitz-erdőbe vezető út. 1857/58-ban összesen 900 000 facsemete elültetésére került sor részben a Lobkowitz-erdőben, rész­ben Karabukán, részben az utakat szegélyező fasorokban, részben más fasorokban. A parancsnok egészen elhanyagolt kertjeiben 300 gyü­mölcsfát ültettem, a saját költsé­gemre telepített csikóskertben 400 gyümölcsfát ültettem, és az egész ménes körül fekvő parkot felújíttat­tam. A fiatal mének számára 1857-ben négy, 1858-ban pedig hét füves karámot létesítettem. Mindez működésemnek mindjárt az elején elég tennivalót adott. A korábbi vezetés egyszerűen túlsá­ gosan elkényelmesedett. Ezzel kap­csolatban hadd jegyezzem meg, hogy rögtön a ménes vezetésének átvétele után feltűnt, milyen hatal­ mas igaerőt vettek igénybe, hogy a szükséges gabonát a Duna malmai­ ba, legközelebb Gönyüre szállítsák. Ezért első gondolatom az volt, hogy ennek a pazarló gazdálkodásnak véget vetek. Ezért a Fő-Pótlovazási­ parancsnoksághoz fordultam kéré­ semmel, miszerint egy gőzgépet, egy cséplőgépet és egy malmot szerezhessek be. Ezt a kérést elfogadták, és azóta az egész szükséges lisztmen�nyiség a ménesen belül készül.» Mindezek igazolják, hogy Brudermann nemcsak lovasként, ló­ismerőként volt kiváló, hanem mé­nesvezetőként is maradandót alko­tott. Azonban nem csak a rende­ zetlen utakat és a pazarló gazdasá­got, elhanyagolt berendezéseket örökölte; hallgassuk őt tovább: «A ménes legsúlyosabb betegsége, amelyet elődöm meg sem említett, a szopós csikók gennyes tüdőgyulla­dása 57

volt. Ez a betegség, amely a fellelhető törzskönyvek alapján egészen 1830-ig visszafelé követhető, bizonyítható, évenként változó erős­séggel lép fel attól fiiggően, hogy a vemhes kancák télen mennyire hideg istállóban állnak. Minél hidegebbek az istállók télen, annál kisebb a megbetegedett csikók szá­ma. A télen született csikók majd­ nem mind mentesek e betegségtől, de a később születettek annál biz­tosabban esnek áldozatául, minél jobban beleér születésük napja a tavaszodó évbe. Azt kell hinnünk, hogy 20, tüdőgyulladásban meg­betegedett csikó közül csak 1 vagy 2 menekül meg. Eddig minden ke­zelés, úgy az alleopatikus, mint a homeopatikus gyógymódok csődöt mondtak. A takarmány, melyet az anyakancáknak adunk, valamennyi egyed részére egyformán tiszta és jó, az istállókat minden második, harmadik nap kitrágyázzák, és az istállókat tisztán és levegősen tart­juk, egyetlen kancának nincsen tüdődefektusa, és az egész ménes­ben nincsen kehes egyed. A beteg­ség okozóját mind ez ideig nem si­került kideríteni. Annyit időközben az elvetélt, halvaszületett, vagy a röviddel a születés után elpusztult csikók boncolása révén megtudtunk már, hogy ezek a vész csíráját ma­gukkal hozzák a világra. Ezen csi­kók felboncolása után a tüdőben egészen kicsi, elszíneződött folto­kat, vagy pontokat lehet találni, melyek a születés utáni 5-8. hétre hólyagokká válnak, s azután többé-kevésbé gyors fejlődésnek indulnak. Az első felismerhető tünetek a csi­kók köhögésében jelentkeznek, mi­közben a csikó még teljesen friss­nek, elevennek tűnik; majd a légzés egyre felgyorsul, amint az a növek­vő horpaszmozgásból látható; a csikó napról napra egyre 58 bágyadt­tabb és szomorúbb, míg azután

3-6, néha 8 hét múltán elpusztul. A bon­colásnál a tüdő egy gennyes cafat­ hoz hasonlít. Ha a csikó felépül, ami egyébként miden esetben kizárólag a természet gyógyító erejének köszönhető, az a következő jelek­ben mutatkozik meg: a betegség vagy átterjed a bőrre, s kezdeti erős viszketés után kiütést okoz, vagy a csikónak az orrfolyása lesz. A 28 éve itt szolgáló főorvos, Paar szerint a gennyes tüdőgyulladásból felépült csikókat a tenyésztésben nem lehet alkalmazni, mégpedig abból az ok­ból, mert az a tapasztalat, hogy az ilyen csikók összes utódát megtá­madja ez a betegség. Ezt a tapaszta­latot fiatal kancák és mének osztá­lyozásakor gondosan figyelembe kell venni. Mivel Bábolnán bebizonyosodott, hogy az őszi és téli csikók nagyon kevés kivétellel egészségesek ma­radnak, elhatároztam, hogy a Her­bert báró által bevezetett és kényelmességi okok miatt megszüntetett őszi fedeztetéseket újból bevezetem. Ebben az elhatározásban az előző évi veszteség – a csikók több, mint egyharmada pusztult el gennyes tüdőgyulladásban – is megerősített. Hiszen itt a ménesben, ahol istállók, kifutók, takarmány, személyzet, stb. tekintetében olyan jól el vagyunk látva, hogy nincs különbség, őszi­és téli-, avagy tavaszi- és nyári csi­kókat nevelünk. Az egyetlen olyan hely, ahol az őszi csikók hátrányt szenvednének, a lóversenypálya, ugyanis itt 8, 9, akár 11 hónappal idősebb lovakkal kellene megmér­kőzniük. Mivel azonban a verseny­pályára, a teljesítőképesség oly fontos vizsgájának színhelyére lovainkat nem vihetjük, ez a hátrány megszűnik. Az őszi és téli fedeztetések eredmé­nyeit évről évre tudatni fogom, hogy azok fontos támpontot nyújt­ hassanak utódaimnak.»

Tenyésztési munkájában Brudermann teljesen magáévá tette azt az elvet, mely már expedíciója elindításakor megfogalmazódott, azaz «Bábolna legyen a tisztavérű arab lótenyésztés törzsménese» [65]. Igaz, ebben egy felsőbb döntés is megerősítette, mégis nagyon nehéz dolga volt, de ezt ő tisztán látta, és okait is felis­merte: «Ha végiggondoljuk, hogy Bábolna 1806 óta önálló tenyésztési intézmény, melyet arra rendeltek, hogy törzsménes legyen, úgy az el­telt ötven év célja megmagyarázha­ tatlan számunkra. Ama (1859-ben) itt található anyakancák nagyobb részénél pontosan megállapítható az a vér- és fajtakeverés, amelyből kiderül, men�nyire nem ismerték a tenyésztés valódi értelmét. Kezdetben spanyol vérrel tenyésztettek. Ha következetesen megmaradtak volna ennél, s csak a legjavát hasz­nálták volna a tenyésztésben, úgy ma nagyértékű fajta birtokában lehetnénk, melyet máshol ilyen tisz­tán nem lehetne találni. 1816-ban azonban keleti méneket importáltak, anélkül, hogy ugyanebből a fajtából kancákat is importáltak volna. Ezzel csak nemesítést szándékolhattak, me­lyet, ha következetesen vittek volna véghez, idővel konstans fajtát ered­ményezett volna. Bár ebben az idő­ben hoztak néhány arab kancát is a ménesbe, de ezek száma túlságosan alacsony volt ahhoz, hogy tiszta tenyészet alapját képezhették volna. Egyébként úgy tűnik, az a meggyő­ződés uralkodott, mely szerint egy fajta megalapításához csak ménekre van szükség, s azt elegendő számban minőségben a fent említett eredeti arab kancákkal létre is lehet hozni. Amint az nem is lehetett másként, a tenyésztés eredményei messze el­ maradtak a hozzá fűzött remények mögött. Ez azonban újabb kísérle­

tezésekhez nyújtott indítékot. Az 1830-as és 31-es évben a nehéz hin­ tóslófajtából való kladrubi mének kerültek Bábolnára, hogy ott a spa­ nyol-keleti fajtájú kancákat fedez­tessék velük. Hogy ekkor mit akar­tak ezzel elérni, könnyen meg le­hetne érteni, ha a ménesnek az lett volna a feladata, hogy bizonyos használati lovakat tenyésszen bizo­nyos feladatra. Semmi szín alatt sem lehetett azonban a vezetőség szándéka, hogy ilyen módon hoz­zanak létre törzsménest, mert már abban az időben is elterjedt az a fel­ismerés, hogy félvérek, melyeket egymás között tovább kereszteznek, nagymértékben veszítenek minőségükből és tenyészértékükből. Ezen szerencsétlen keresztezés után angol telivéreket hoztak be, ezeket keresz­tezték az itteni állománnyal. De mi célra? Erre a kérdésre csak előd uraink tudnának választ adni. Amikor 1856-ban Szíriába mentem, hogy arab tenyészlovakat vásárol­jak, ezt mondta nekem Exellenciája, gróf Grüne altábornagy: Bábolna Grüne grófnak az ő szakértelemmel gyakorolt befolyásának, ennek a magasrangú úrnak, a lovak kitűnő ismerőjének, egyedül neki köszönheti, hogy az általa kezdeményezett arab tenyész­ló vásárlás révén megmenekült a teljes összeomlástól. Ő Főméltósága Lobkowitz herceg, Fő-Pótlovazási­ Parancsnok úgy látta, hogy ennek az expedíciónak következtében olyan lehetőség nyílott tisztavérű arab tenyésztés megalapozására [Bábolnán], amely helyes és követ­kezetes párosítás esetén nem is túl hosszú idő után az egész ménesre kiterjeszthető lenne. Ha most

elju­tottunk erre az álláspontra, akkor­ – de egyedül akkor – Bábolna képes lesz tenyészanyagát azonos tiszta­ ságban és minőségben hosszú távon is megőrizni, s ezzel kiszámíthatat­lan hasznot jelenthet az országos lótenyésztésnek. Annak érdekében azonban, hogy a ménes tenyészanyaga valódi értéké­ nek lehetséges legmagasabb fokát biztosítani tudjuk, a saját tenyész­ anyag kiválasztásánál a legnagyobb gondossággal kell eljárni. Sajnos ez a mostani körülmények között szin­ te leküzdhetetlen nehézségekkel jár, mert a ménesparancsnok kénytelen olyan tenyészegyedeket használni, amelyek minőségéről nem győződ­ hetett meg, melyek teljesítőképes­ségét tehát homály borítja. A fajta tisztasága minden bizonnyal így is fenntartható, de, hogy az érték, a minőség megmarad-e, a belső, a láthatatlan, csak a teljesítménypró­bák útján kimutatható tartalom meg­marad-e, azt ebben az esetben a sze­rencse dönti el. Engem pillanatnyilag még az a sze­ rencsés körülmény vezérel, hogy én az általam Szíriában vásárolt mének és kancák teljesítőképességét pon­tosan ismerem. De ha az az öröm érne, hogy még sok esztendőn át állhatnék ennek a szép tenyésztelep­nek az élén, egy pillanatig nem nyu­godnék, amíg be nem szerezném a legfelsőbb hozzájárulást ahhoz, hogy a ménesben tenyésztett lovak teljesítőké­pességét próbára tehessük. Mert ilyen teljesítménypróba nélkül az ember csak a sötétben tapogatózik. Az egyetlen helyes terv arra nézve, hogy Bábolnán a tisztavérű arab tenyészetet megalapozzuk, ezt sza­ porítsuk és végül az egész anyakan­ca állományra kiterjesszük, elődöm (Christian Josch ezredes, 1855-57)

szemei előtt csak elméletben lebeg­ hetett, a gyakorlatban éppen ez el­ len tevékenykedett. Ez a következő tényekből egyértelműen következik, melyek minden ménesparancsnok számára rossz példát szolgáltatnak. Amikor 1857-ben átvettem a ménes parancsnokságát, 35 telivér anya­kanca volt a ménesben. Ennek elle­nére 1859 tavaszán csak egyetlen 4 éves telivér kanca volt ménesbe állítható. 1860-ban kettő, 1861-ben 5 ilyen kanca lesz beállítható. En­nek természetes magyarázata abban rejlik, hogy a telivér kancákat félvér ménekhez párosították. Én magam több telivér kancát láttam, amely félvér méntől (Samhan IV, Asslan I) volt vemhes. Pedig nem hiányoztak a telivér mének sem, hiszen a mé­nesben vannak eredeti arab mének (Asslan, Koreischan és Gidran Elbedavi), valamint telivér arab mének (Aga, Merops, stb.), melyek igazán elegendőek lettek volna a 35 kanca fedeztetésére. Nyilvánvaló, hogy ilyen, teljesen érthetetlen gaz­dálkodás mellett a kitűzött tisztavé­ rű tenyésztést nem érték el, hanem több év távlatában is csak hanyatlás következett be, s nem is igényel további magyarázatot. Soha, semmilyen indokkal nem lenne szabad Bábolnán egy telivér arab kancát mással, csak arab telivér ménnel fedeztetni, ha egyáltalán a fejlődést, mint célt meg akarjuk tartani. Ha egyszer az egész ménes tisztavérű, tehát telivér fajta, akkor még kevés­bé tehetséges vezetés esetén sem le­het a ménes értékét lerontani. Ter­mészetesen gondos kiválasztás és a legjobb egyedek használata útján még sokat lehet javítani; de még ha a párosításoknál hibák csúsznak is be, maga a fajta tiszta, a vér kon­stans marad, és maga a Természet gondoskodik arról, hogy a jó szapo­rodjék. Tehát 59

csak tisztavérű te­nyésztés! Telivér fajta! – és semmi­lyen korcs.» [65] A telivér arab tenyésztés szükséges­ségét ebben a korban az is indokol­ta, hogy a félvér arabot más állami, de magán ménes is tenyésztett még. Ennek okairól C. G. Wrangel ezt írja [65]: …«Keleti félvér lovakat te­nyészteni a köztenyésztésben is sikerül, de a keleti telivér tenyész­tését az államnak kell magára vál­lalnia, már csak azért is, mert a magán tenyésztő, még ha a szük­séges anyagiak rendelkezésére áll­nának is, a legritkább esetben van abban a helyzetben, hogy az eredeti arab lovak ezer nehézséggel terhelt importját rendszeresen meg tudja oldani.» Sajnos Brudermann szavait nem fo­ gadták meg, sőt rejtélyesen hamar, 1860-ban a ménes élén báró Emerich Boxberg alezredest találjuk helyette. Miután Brudermannt az 1857. augusztus 7-én kelt «Legfelsőbb Határozat» alapján kitüntették a Lipót-rend lovagkeresztjével, 1860. június 21-én nagy szolgálataiért vezérőrnaggyá léptették elő, és a cs. k. Ménesfelügyelőséghez helyezték át. Itt 1865. október 10-ig szolgált, majd saját kérésére nyugállományba vonult, és 1889. január 31-én Budapesten meghalt. Utóda, báró Boxberg, aki 1868. december 31-ig volt Bábolna ménesparancsnoka, újra hozzálátott különféle tenyész­tési kísérletekhez, s szakított a bábolnai arab lótenyésztés bevált irányelveivel. Egyébként ő volt az utolsó ménesvezető, akit a bécsi kor­mány helyezett Bábolnára. Brudermannak a bécsi Ménesfelü­ gyelőséghez történt áthelyezése felett csak szánakozni lehet. A mé­nes vezetését nagyon szívesen vette át, teli volt tervekkel, melyek közül a gazdasági jellegűeket nagyjából meg is valósítot60 ta; a tenyészmunka tekintetében bécsi

feletteseinek tá­mogatását is élvezhette. Irigye min­den bizonnyal volt elég, már a sikeres és oly nagyon dicsért expedíció miatt is; lehetséges, hogy a döntés válasz volt arra a nyíltságra, mellyel Brudermann a lótenyésztésben ural­kodó állapotokat bírálta. C. G. Wrangel pedig megjegyzi [65]: «Olyan emberek, akik értik a dol­gukat és akiket meggyőződésük igaza hat át, általában élesen fogal­maznak, határozottan ítélnek». Ez­zel Brudermann ezredesre gondolt. Lehet, hogy ez a tulajdonság már akkor sem volt legjobb garanciája egy fényes karriernek? A lótenyésztés feladatainak elvégzé­sére, a hadsereg lóutánpótlásának biztosítására, a köztenyésztést ki­szolgáló fedeztető állomások felállí­tására és működtetésére a hadsere­gen belül önálló egységet hoztak létre, amelyet pótlovazási és fedez­tetési, majd Ménesés Remonda­parancsnokságnak hívtak. 1860-tól ezt a méneseket és fedez­ tetőállomásokat ellátó egységet méneskamak nevezték el, a fedez­ tetési parancsnokságokból méntele­p­ osztályok lettek. A teljesség kedvéért meg kell emlí­ tenünk, hogy a ménes bélyeget elsőízben 1807-ben sütötték a bal comb­ra, 1813-tól koronával a ménesbé­lyeg felett. 1856-tól a nyereghelyen van a ménesbélyeg, s az anya jele is. 1879-től már csak a nyereghelyre bélyegeztek: az arab fajtánál a lovak a ménesbélyeget («B») a születési évszám utolsó számjegyévei együtt használják; az őszi csikóknál ezt a számot aláhúzzák. 1856-tól az anya bélyegét is használták a ménesbélyeg mellett. A bal nyereg­helyre sütik az apai törzs jelét, az apa és a csikó számát. Telivérarabok esetében ez fordítva történik: a mé­nesbélyeget a bal,

az apa jele és szá­ma, valamint a csikó száma a jobb nyereghelyre kerül. (lásd függelék) Franz Ritter von Waljemare (magyar forrásokban: lovag Ritter Ferenc) 1861-ben elrendelte, hogy a cs. k. katonai ménesek törzsménjeinek számozását, «valahányszor elérik a félszázat», tehát az 50-es szám elé­rése után, újból- római I-es szám­mal – kell kezdeni. Ez a Ritter Ferenc az, akinek javaslatára, s aki­nek tervei szerint 1853-ban az el­kobzott Batthyánybirtokon, Kisbéren állami ménest létesítenek. A kis­béri kastélyparkban elhelyezett tá­gas kifutókat az ő tiszteletére nevez­ték el Ritterdorfnak. 1959-től altá­bornagyi rangban ő a Ménes- és Remonda­ügyek parancsnoka, 1866. aug. 10-én Kisbéren bekövetkezett haláláig. A magyar telivértenyésztés sokat köszönhet neki, mert a kisbéri ménes felépítésén túl az ő nevéhez fűződik a császári dijak kiírása, valamint az ő javaslatára jött létre a Lótenyésztési Országos Pénzalap, melyből az ötös, majd kilences bizottmány telivér tenyészlovakat vásároltat. Ritter Ferenc bízza meg telivérek vásárlásával Francis Cavallierot is. 1863-ban két eredeti arab mén került Bábolnára gróf Juliusz Dzieduszycki (1817-1885) jarczow­cei méneséből14 (Galicia, *zloczówi járás). Ezek a következők voltak: – Ablad (született 1857-ben, 1864ben Mezőhegyesre került), – Bagdady (született 1851-ben, 1866-ban országos fedezőménként Galiciába került). A mének csere útján kerültek Bábolnára. Ez mégsem jelentette azt, hogy Bábolnán következetesen tovább folytatták volna az arab te­nyésztést. A meggondolatlan, következetlen, sőt kapkodó cselekvést alátámasztja még

a majdnem azonos időben vásárolt két angol telivér – ­igaz, csak rövid idejű – használata. A két angol telivér: – Bivouac (pej mén, született 1857ben, 1862-ben vásárolták meg Londonban, 1866-ban Kisbérre került), – Falcon (eredetileg Night Hawk, szürke mén, született 1853-ban, 1864-től Bábolnán fedezett, 1866tól ismét méntelepi állományba sorolták). Ugyanebben az időben került ide még egy mén Mecklenburgból, amely Roggow (güstrowi járás) ménesében született 1857-ben: a «Cormoran» nevű sötétpej angol te­livérmén, melyet 1865 decemberé­ben vásároltak meg, ide nehéz or­szágos fedezőménként osztották be, de hamar, már 1866-ban túladtak rajta. Brudermann távozásával mint­ha a bevált tenyésztési irányelveket is sutba dobták volna. 1861 és 1865 között a bábolnai kancák egy része kisbéri cs. k. ménesbe13 került, ahol «Amati», «Bivouac», «Daniel O’Rourke», «Ephesus», «FernhIII», «OakbalI», <
A Bábolnától kb. 25 km-nyire délkeletre fekvő egykori cs. és kir. kisbéri ménest 1853-ban alapították. Bázisa a gróf Batthyány Kázmér (1807-1853) tulaj­ donában levő birtok volt, melyet a (Habsburg-dinasztia ellen) 1848/49-ben vívott szabadságharc elvesztése után elkoboztak, majd nagyrészt feldúltak. A magyar arisztokrácia egyik családja sem állt ki ekkor annyira a hazája mellett, mint a Batthyányak. Ezért drágán kellett meg­ fizetniük. Az első magyar kormányban, melynek fejét, gróf Batthyány Lajost, mint már említettük, 1849-ben kivégezték, Batthyány Kázmér külügyminiszteri posztot töltött be. Akárcsak családtagjainak, neki is menekülnie kellett (először Törökországban tartózkodott, azután Párizsban). Bátyja, Batthyány Gusztáv, a Kincsem-tréner Hesp Róbert segítségével emigrált Angliába, ahol sikeres telivértenyészetet épített fel, mely­ ből nemcsak kiváló versenylovak (például «Galopin», vagy fia, «Galliard», hanem olyan mének is származtak, mint pl. «St. Simon» (született 1881-ben), mely ugyan­csak «Galopin»-ivadék volt. A kisbéri állományt az első két évben a cs. k. méne­sek állományából állították össze – mint említettük, a bábolnaiból is. Tevékenysége főként angol fél- és telivérek tenyésztésére irányult. Már 1855-ben importáltak lovakat Angliából, s ezekkel olyan rendkívüli sike­reket értek el, melyek aztán megalapozták Kisbér dicsőségét. Ide tartozik a «Buccaneer» nevű mén (született 1857-ben) megvásárIása 1865ben, valamint az ennek «pótlására» 1872ben beszerzett «Cambuscan» (született 1857-ben), a legen­dás «Kincsem» apja, mely 1874-ben született. Egy további «nagy fogás» volt «Kisbér» (született 1873-ban), a későbbi epsomi derby-győztes, valamint Napajedla cseh ménes (a Zlin mellett) első törzsménje, melyet az éves csikók árverésén vásárolt meg későbbi tulajdonosa. A mén «Buccaneer»-től és «Mineral» (született 1863-ban Angliában) kisbéri telivérkancától származott. Megvásárlói

13

a Baltazzi fivérek voltak, Aristide és Alexander, akik nagy versenyistállót tartottak fenn, s maguk is amatőrIovasok voltak. 1886-ban Aristide Baltazzi «Kisbér»-rel megalapította a fent említett ménest, melyben a mén 1886-tól 1887-ig tartózkodott, míg el nem adták a bad harzburgi (Goslar mellett) ménesbe. A Baltazzi fivérek unokahúga, vagyis nőtestvérüknek, Baltazzi-Vecera bárónőnek a lánya, Vecsera Mária (18711889) Habsburg Rudolf trónörökössel (1858-1889) a mayerlingi kastélyban (Ausztria) az önkéntes halált választotta. 1869-ben, a kiegyezést követően Kisbér, akárcsak Bábolna és Mezőhegyes, a magyar állam birtokába került. A tenyésztés hagyo­mányos irányvonala megmaradt. Mellékesen megjegyzendő, hogy 1866 júliusában a «Mahmoud Mirza» nevű ere­deti arab mént (született 1851-ben) gróf Batthyány Gusztáv – de Butls ezredes közvetítésével – Bábolna számára megvásárolta; a mén Dél-Arábiából szárma­zott és 1872-ig fedezett. Nem mellékes vi­szont az, hogy a magyar kormány a kisbéri birtokot – melyet annak idején (lásd fent) elkoboztak – a Batthyány-családtól 1867-ben megváltotta, s ezzel jog szerint is a magyar állam tulajdona lett (Flade). 14 A jarczowcei ménest Katejan Dzieduszycki (1772-1842) alapította a XVIII. sz. végén. Galíciában, a zloczówi járásban volt található. Kezdettől tartottak itt ólengyel kancákat, melyeket kizárólag nemes, keleti vérrel frissítettek fel. 1791-től eredeti arab méneket használtak fel erre a célra, melyek W. Rzewuski gróf, illetve Sanguszko herceg importjaiból származtak, köztük az 1840-ben vásárolt «Bagdad»-ot is. Kajetan fia, Juliusz Dzieduszycki (18171885), 1845-ben megszerezte a három lengyel alapítókancát, az eredeti arab «Gazellá»-t, «Mlechá»-t és «Sahará»-t, valamint hét csődört, majd 1876-ban megvette az ugyancsak jelentős, arábiai «Krzyzyk»-et. Juliusz Dzieduszycki halála után Wojciech Dzieduszycki (18481909) örökölte a ménest, és 1885-ben tenyészál­lományát átszállította Jezupolba (a Dnyeszter mellett, Galíciában, Halicstól 15 km-nyire délre), ottani ménesébe. Fia, Wladyslaw Dzieduszycki, folytatta az arab telivértenyésztést, mely nemcsak Lengyelországban, de nemzetközileg is egyre jelen­tősebb lett. 1914 szeptemberében a Lwów körüli harcok folyamán majdnem a teljes lóállományt elszállították Oroszországba, ahol nyoma veszett (Flade) [24].

61

Utóbbiak közül 3 lett törzs­kanca, belőlük egy nemzetközileg elismert, eredményes kancacsalád fejlődött ki: – 6. Mahmoud Mirza (szül. 1870-ben),15 – 35. Mahmoud Mirza (szül. 1871-ben), – 90. Mehemed Ali (szül. 1878-ban). Meg kell még említeni, hogy Bábolnára került egy további, «Aghil Agá»-tól származó, Kisbéren a «40. Lady Sarah» nevű angol telivérkancából nevelt «112. Aghil Aga» nevű kanca (született 1862-ben); az a kancacsalád, melyet ő alapított, kihalt ugyan Bábolnán néhány nemzedék után, fennmaradt azonban a szlovákiai kistapolcsányi (szlovákul: *Topol’cianky, a Nyitrától kb. 25 km-nyire északra) ménesben. 1854-ben, I. Abbas pasa egyiptomi alkirály meggyilkolását követően fia, Al Hami pasa vette át apjának méneseit. S mivel értékes öröksége kevéssé érdekelte, számos tenyész­ lovat elajándékozott, végül 1860-­ ban a fennmaradt állományt – 60 mént, 210 kancát, 180 csikót – elárvereztette [27]. Így jutott több értékes eredeti arab többek közt Európába. Bábolna számára Karl von Ahrenberg herceg két tenyész­ mént vásárolt: – Atuan (sárga mén, született 1855ben, 1868-ig fedezett Bábolnán, innen Mezőhegyesre került), – El Delemi (szürke mén, született 1848-ban, 1860-tól 1863-ig fedezett Bábolnán; 1863-ban továbbadták Mezőhegyesnek). Alig indult el jó irányban a ménes fejlődése, végre hozzáértő emberek kezébe került rövid három év után ismét a tervszerűtlen, szakszerűtlen kapkodás vette át a hatalmat. Ilyen állapotokat talált a magyar kormány 62 Bábolna átvételekor.

Bábolna – Magyar Királyi Állami Ménes

«Az 1868. december 29-én kelt Körrendeletnek megfelelően Ő Fel­sége, császári és királyi apostoli Fenség az 1868. november 2-án és november 20-án kelt legfelsőbb ha­tározattal előírja, hogy a két kül­döttség által

15 A bábolnai méneskönyvek kezdettől fog­ va szigorúan különbséget tettek importból származó eredeti arabok, illetve kizárólag eredeti arab elődöktől származó, ún. telivér arabok, valamint az alapítókancáktól és arab ménektől származó, ún. bábolnai arab fajta között; hiszen az alapítókancák, mint láttuk, különböző, más fajtákból eredtek. A méneskönyvekbe eleinte mind az arab, mind az angol telivéreket piros tintával, az «arab fajtát» pedig kék tintával jegyezték be. Csak a XX. sz. elején kezdték el az arab telivéreket zöld tintával vezetni. Az első, zöld színnel beírt kanca «Koheilan II-6» (született 1906-ban) – Koheilan II után a 174. Gazlan kancából – melyet 1910-ben soroltak be a ménesbe. Az első zölddel be­jegyzett mén, «Kemir» (korábban Sven Hedin/Weil, született 1905-ben), 19251929-ig volt törzsmén Bábolnán. A «30. Maria» nevű kanca telivérutódait ellenben mindig lila tintával írták; vagyis ezeket angIo-arab telivérekként elkülönítve jegyezték be. 16 I. Ferenc József császár a magyar alkot­mányt 1867. február 17-én ismét hatályba helyezte, magát pedig 1867. június 8-án magyar királlyá koronáztatta. A Deák Ferenc (1803-1876) vezette küzdelmes, fáradhatatlan munka nyomán megszületett osztrák-magyar – valamint a magyar-horvát – kiegyezés a császári birodalom határain belül szavatolta a nemzetiségek egyenlő­ségét; ezzel nagyrészt elérték az 1848/49-es szabadságharcosok célkitűzéseit. (Flade).

egyetértésben megfo­galmazott és az 1868. március 24-én a legfelsőbb határozattal jóváha­g yott, a magyar lótenyésztési intéz­ményeknek az Illetékes minisztéri­umnak történő átadásáról szóló dön­tésnek 1869. január 1-vel kivitelezésre kell kerülnie.» [65] Így hangzik az az okirat, amely alapján 1867-es kiegyezést16 köve­tően Bábolna magyar tulajdonba került; de a körrendelet, melynek kivitelezése 1869. január 1-től kez­dődött meg, nemcsak Bábolnára, hanem Kisbérre, Mezőhegyesre, továbbá az állami méntelepekre, valamint az Erdélyben fekvő foga­rasi állami ménesre és a sepsiszent­g yörgyi méntelepre is vonatkozott. A császári és királyi ménesek átadá­sa az 1869-es esztendő végére befejeződött. A «Magyar Királyi Állami Ménesek Szervezete» változatlanul a hadügyhöz tartozott, akárcsak a korábbi Pótlovazási és Fedeztetési Parancsnokságból kialakult méneskar, mely a méneseket személyzettel látta el. A tenyésztési, gazdasági, valamint adminisztratív ügyek a Földművelés-, Ipar- és Kereskede­ lemügyi Minisztérium irányitása alákerültek; ennek a minisztériumnak volt egy lótenyésztési osztálya, s ennek rendelték alá a méneseket. Nagy befolyása maradt azonban a hadügyminisztériumnak, melyet perszonálunió keretében Ausztria és Magyarország közösen tartott fenn. A földművelésügyi miniszter az említett lótenyésztési osztály veze­tőjének már 1868-ban meghívta lev­eldi Kozma Ferencet (1826-1892), aki 1869. január 1-jén átvette hivata­lát, s ezzel az összes magyar ménes és méntelep főnöke lett.

Leveldi Kozma Ferenc

1826-ban született Somogy megyé­ ben, Sörnyén (ma Sörnyepuszta, Kaposvártól kb. 20 km-nyire észak­ nyugatra), haladó gondolkodású, nemesi családból. Iskolái elvégzése után katonai szolgálatát a lovasság­nál kezdte, majd a királyi lovas tes­­tőr­ séghez került. 1848-ban dezertált, és a szabadságharc oldalára állt. A szabadságharc bukását követően bujdosni kényszerült – távollétében halálra ítélték – majd 1850-től fele­sége birtokán, Baracskán (a Velen­cei-tó és Budapest között fekszik) gazdálkodott. A kiegyezés után ­– Deák Ferenc személyes ösztönzésé­re – az új kormány munkájában vál­lalt feladatot. így lett az új Földmű­velés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium titkára, majd a lóte­nyésztési osztály vezetője. Kiváló szervezőkészsége, alapos szaktudása révén vezetésével a ma­ gyar állami ménesek virágzó fejlő­ désnek indultak; fiatal szakembe­ rekkel frissítette fel a lótenyésztés parancsnoki karát is. Kozma Ferenc a ménesek és ménte­ lepek vezetését hangsúlyozottan központilag kívánta megoldani. Minden évben végiglátogatta a méneseket, személyesen ellenőrizte a lóállomány osztályozását, selej­tezését. Körútja közben, 1892-ben, Mezőhegyesen halt meg. 24 évi szorgalmas és szakértő munkája a kialakulóban lévő, önálló magyar lótenyésztés fejlődésére áldásosnak bizonyult. Munkásságanak jellem­zésére ismét C. G. Wrangelt idézzük (1891) [65]: …«leveldi Kozma Ferenc miniszteri tanácsos úr tevé­kenysége ma, amikor hivatalba lépése óta több, mint 20 év telt el, már megítélhető. A magyar tenyész­tők jogos önérzettel úgy tekintenek rá, mint magas szinten virágzó mén­telepi-

ménesi intézményrendszerük megalapítójára és legsikeresebb fej­lesztőjére. Kozma úr, aki eredetileg katonatiszt, később birtokos és lóte­nyésztő volt, s 1867-ben elnökségi tagként a földművelésügyi bizott­ságba került, s akit 1868-ban a föld­művelésügyi minisztériumnak akkor még hadügyminisztériumi felügye­let alatt álló lótenyésztési osztályá­nak vezetőjének neveztek ki, addig még semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett a közigazgatás terén. Hogy a bürokráciai gyakorlat eme kezdeti hiányát terhesnek találta-e, nem tudhatjuk. Csak azt konstatál­juk, hogy valóságos hévvel fogott hozzá reforrnrnunkájához. Mint ahogy fentiekből is kiderül, az áta­dás napjától kezdve az egész mé­nesügy a magyar királyi Földmű­velésügyi Minisztérium lótenyész­tési osztályának volt alárendelve, melyet pedig Kozma miniszteri tanácsos úr vezetett, nagyjából kor­látlan teljhatalommal. Kozma úr ezért általában szabad kezet kapott. Ez a ténye lelkiismeretes férfiú felelősségérzetét lényegesen meg­növelte, ugyanakkor a szervezési munkát is nagymértékben megkönnyítette, mert pontosan tudta, mit kell tennie. Erre az ismeretre ekkor valóban nagy szükség volt. A méne­sek átvételekor a lóanyag minden lehetséges és lehetetlen lófajta gyűj­teménye volt, a ménesek személyi állománya pedig, melynek az lenne a feladata, hogy a hazai lótenyésztés eme tarka társaságával talpra állítsa az ország köztenyésztését, nagyrészt olyan idős katonákból állt, akik szolgálatuk legalsó fokától nemigen tanultak mást, csak a vak, katonai fegyelmet, s a tenyésztés, a fajtais­meret, a ménesi szervezés, közgaz­dasági kérdések terén rendkívül gyermekded elképzeléseik voltak. 63

Volt tehát tennivaló bőven, és ezeket a tennivalókat Kozma úrnak a fent említett <öregurak> igen-igen passzív segítségével vagy anélkül kellett megoldania. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy a magyar méneskar vezetésében pél­dátlan, egyedülálló centralizáció alakult ki. Németországban egy mé­nesparancsnok önálló tenyésztő, akinek tenyésztői elképzeléseit csak az Illetékes ménes számára előírt tenyésztési feladatok korlátozzák, Franciaországban a tenyésztőkkel szoros kapcsolatot fenntartó ménte­ lepparancsnok dönti el a fedezőmé­nek beosztását, így jelentős befolyással van a köztenyésztés fejlő­désére. Ez Magyarországon egészen másképpen alakult; itt még a legje­lentéktelenebb szolgálati döntésben is ki kell kérni a minisztérium véle­ményét; a méntelep- és ménespa­rancsnokok csak parancs-végrehajtószervek; a párosítás, a felnevelés módja, a tenyészállatok besorolása és kiselejtezése, az országos fedező­mének beosztása, a takarmányozási norma – egyszóval minden, ami túl­megy az amúgy sem a vezető pa­rancsnok kényére-kedvére bízott na­pi mechanikus szolgálat kérdésein, azt a minisztérium, illetve Kozma úr határozza meg, részben osztálya beosztott alkalmazottainak segít­ségével. Ez nem az a hely, ahol egy ilyen szervezet előnyeit és hátrányait kri­ tikusan meg kellene világítani. A mi célunknak tökéletesen megfelel, ha megállapíljuk, hogy amikor Kozma miniszteri tanácsos úr hivatalba lépett, ez szükség diktálta törvény volt. Az első és legfontosabb reformok egyike, amely a ménesek magyar állami tulajdonba kerülésével egyidejűleg lépett életbe, a ménes­parancsnokságnak és a 64 ménesbirtok gazdasági vezetésének tö-

Leveldi Kozma Ferenc (1826-1892).

kéletes el­választása volt. E döntés ellen, mely a ménesvezető válláról nagy terhet vett le, semmilyen kifogás nem len­ne felhozható, ha a ménesnek – egy tollvonással – biztosíthatták volna a ménesbirtoktól való teljes függet­lenségét. Ez azonban teljességgel lehetetlen, hiszen a ménes takarmá­nyát, legelőit, alomszalmáját illető­en, nem is beszélve a működés, a lét egyéb feltételeiről, teljesen ki van szolgáltatva a ménesgazdaságnak. Ezért a ménesparancsnok és a mé­

nesbirtok igazgató egymás mellérendelése azon szomorú tapasztalat alapján gondolkoztat el bennünket, hogy két különböző, de azonos istrángon húzó ember együtt jól csak akkor működhetik, ha . Ha abból indu­lunk ki, hogy a ménes birtok van a ménesért és nem fordítva, akkor jogos sok szakember véleménye, hogy jó lenne a gazdasági igazgatót a ménes igényeit illető kérdésekben a ménesparancsnok alá rendelni.»

C. G. Wrangel, úgy tűnik, nem látta át, hogy Kozma Ferenc ezzel a dön­ tésével a ménesek önállóságát kí­vánta növelni, hiszen a ménesbirtok így teljesen a fóldművelésügy irá­nyítása alatt volt, a méneskari tisz­tek viszont – annak ellenére, hogy fóldművelésügyi minisztériumból kapták fizetésüket – az osztrák-­magyar «közös hadsereg» kötelé­kében álltak. A Kozma Ferenc-féle szabályozás helyessége már néhány hónap alatt beigazolódott; a méne­sekhez tartozó ménesbirtokok igen rövid idő alatt Európa példamutató mintagazdaságaivá váltak. Ezek közé tartozott Bábolna is [v.ö. Wrangel, 65]. Kozma Ferenc tevékenységét többek között azzal kezdte, hogy Magyar­ ország elismert lovas szakértőiből bizottságot alakított, mely arra volt hivatott, hogy az átvett ménesek lóállományát osztályozza, minősítse és a javaslatokat dolgozzon ki a további működésre vonatkozóan. A bizottság tagjai a következők voltak: – báró Wenckheim Béla (szobra, mely a «Gunnersbury» nevű angol telivérménen ülve ábrázolja, a kisbéri fedett lovarda előtt áll); – gróf Szapáry Iván, a kitűnő úrlovas; – Jankovich József, az öreglaki ménes (kb. 20 km-nyire délre Fonyódtól, a Balatonnál fekszik) alapítója (1855) és tulajdonosa, aki többek között kocsilovakat tenyésztett, s kiváló hajtó hírében állt; – gróf Festetics Géza – aki a keszthe­ lyi Festetics-család17 1847 óta tulajdonát képező fenékpusztai ménest képviselte, valamint – leveldi Kozma Ferenc, aki a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium képviseletében.

A bizottság 1870. január 11-én érkezett Bábolnára, miután Kisbéren befejezte tevékenységét. Nemcsak azt állapították meg, hogy a ménes törzsménjei nem felelnek meg egy törzsménes ménjeivel szemben támasztott követelmények­nek, hanem azt is, hogy az egész tenyészállománnyal baj van, nem beszélve a felnevelés körülményei­ről, ahol majdhogynem katasztrofá­lis állapotok uralkodtak.

17 1739-ben a keszthelyi birtok és a Pethő­vár véglegesen a Festetics család tulajdoná­ ba került. Festetics Kristóf (1696-1768) Ságról (ma Simaság, Sárvártól kb. 20 km­ -nyire északnyugatra, a Sopronba vezető út mentén helyezkedik el) átköltözött Keszt­helyre. Ott egy új kastély építésébe kezdtek – a vár alapjain. Fia, Festetics Pál (1722-1782), Mária Terézia császárnő bizalmasaként elnyerte a grófi címet, s a kastélyt kibővítette. A világhírű kastély­könyvtár elsősorban a haladás iránt különö­sen nyitott Festetics György (1755-1819) idejében jött létre; megbízta az építész J. G. Rantzot az akkoriban kb. 25 000 kötetet számláló gyűjteménynek új helyet adó klasszicista stílusú terem építésével, mely­nek terjedelmes, díszes faszerkezetét J. Kerbl keszthelyi asztalosmester készítette el 1799-1801-ben. A könyvtárban volt meg­található a Festetics Kristóftól örökölt 2000 könyv is. Az időközben több, mint 80 000­-re bővített könyvállomány a hippológusok, illetve a a magyar lótenyésztés története iránt érdeklődők számára mind a mai napig valóságos kincsesbánya. 1797-ben gróf Festetics György Keszthelyen megalapította Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a «Georgikon»-t (a név Vergilius [i.e.70-16] mezőgazdasági tankölteményének, a négy­ kötetes «Georgica» és a gróf utónevének összekapcsolásából adódik), melynek mag­ját egy hároméves képzést nyújtó «Tudo­mányos Mezőgazdasági Iskola», valamint további hét intézet, köztük az

1807 óta működő ménes- és istállómesteriskola alkotta. 1906-ban a «Georgikon» mezőgazdasági akadémiává, 1962-ben mezőgazdasági főis­kolává lépett elő, majd 1970-től mint Keszthelyi Mezőgazdasági Egyetem műkö­dik, együtt a korábbi kaposvári mezőgazda­sági főiskolával, mely ma a Pannon Egye­tem állattenyésztési kara; ez utóbbi jelentős kutatóközponttal rendelkezik, és itt talál­ható az európai hírű Lovas Akadémia is. Már a XVIII. században létezett a keszthe­lyi birtokon belül egy kisebb ménes is, hiszen az 1811ben és 1817-ben Fechtig báró importálta mének közül Triesztben megvásároltak néhányat e ménes számára. 1847-ben György unokája, Festetics Tasziló vette át a fenékpusztai ménes irányítását (Fenékpuszta Keszthelytől kb. 6 km távol­ ságban található). Ez a tenyészhely, amely 1815 óta működött, 14 000 ha mezőgazdaságilag hasznosítható területet ölelt fel, amikor «Festetich­ ménessé» vált. Eredetileg Közép-Magyar­ országon és Erdélyben kiválogatott anya­ kancák álltak itt; ám 1817-től kezdődően főként spanyol, illetve egyre több arab mént használtak. 1847 után arab ménekkel tenyésztettek nagyobb számban, 1860ban pedig angol ménekkel egészítették ki az állományt. Érdekesek a herzogswaldei szász méneshez (Herzogswalde kb. 16 km-­nyire északra fekszik a szászországi Freibergtől), illetve annak tulajdonosához, Erich von Schönberghez fűződő kapcsola­ tok. Ez az ember 1850-ben tett afrikai és ázsiai utazásai folyamán három eredeti arabot, majd 1853-ban további eredeti arab méneket hozott Herzogswaldéba. Innen szerezte meg Festetics Tasziló istállómes­tere, Gargen többek között a «Hadischi­-Derwisch Beduin» nevű sötétpej mént «a Nedjit Kohelye Maneki», valamint a «Merjan Komse» fajtából. 1862-ben pl. Bábolnáról is vásároltak: egy másféléves méncsikóra tettek szert, a későbbi «Aghil Aga VII»re, amely kiváló utódokat nemzett. Az 1880-as évek végére nagyobb arányú visszaesés volt tapasztalható az arabállomány­ban – az angol telivértenyésztés előnyére; mely utóbbi különlegesen sikeres volt. Elsősorban az 1860 utáni angliai importokra támaszkodott, de más beszerzésekből (mint pl. a basedowi ménesből Mecklenburgban, malchini járás) származó tenyészménekre is. Olyan értékes versenylovak, mint «Fenék», «Patience», «Pázmán», melyeket Keszthely saját idomítótelepén képeztek ki, Fenékpusztáról származtak (Flade).

65

A bizottság jelentéséből kialakult képet C. G. Wrangel így írja le [65]: …«A mé­nesnek a magyar állam számára történő átadásakor a tényállás meg­lehetősen szomorú volt. A Bábolnán tenyésztett lovak nagy részének marmagassága az ötödik életév be­ töltése után is alig érte el a 14 mar­ kot (=150 cm), könnyű csontú volt, keskeny alkatú és sem teherhordás­hoz, sem teherhúzáshoz nem volt elegendő ereje. Származásukat ugyan semmilyen kifogás nem érheti annál inkább szembetűnő volt min­den egyéb jó tulajdonság teljes hi­ánya, így teljesen érthető, hogy a minisztériumi bizottság nem volt megelégedve a látottakkal. Mi volt hát ennek a szomorú látványnak az oka, ha olyan ménesben tárul elénk, mely arról közismert, hogy a lóte­nyésztés számára különösen ked­ vező talajjal bír? Mindez elsősorban a lovak felneve­ lésében alkalmazott takarékossági rendszer következménye volt. Még mielőtt megszülettek volna, már éhezniük kellett, mert az anyakan­ cákat rosszul etették, s ez olyan nél­ külözést jelentett, melyből a csikó­nak későbbi élete során is kijutott, hiszen az egyes évjáratoknak sem volt jobb soruk az anyakancákénál. Ezen túl eluralkodott az az elv, miszerint a csikót mindenekelőtt keményen kell felnevelni, és nem gondoltak arra, hogy kellő tápanyag és bizonyos hőmérséklet a fiatal szervezet fejlődéséhez ugyanúgy szükséges, mint a levegő, melyet belélegez. Az , éheztetéses felnevelés következményei természetesen nem maradtak el. A bábolnai lovak évről évre kisebbek lettek, erőtlenebbek, nyomorékabbak, degeneráltabbak, 66 szinte borzadást keltő módon.

A magyar kormány azon döntése, hogy bizottságot küld ki az <ebek harmincadjára> jutott ménes hely­ reállítására, mindezek fényében tel­ jesen jogos volt.». A bizottság eltávolította a ménesből azokat a méneket és kancákat, ame­ lyek nem arab származásúak voltak, de az arab mének közül is kiselej­tezte az – Assil nevű mént (született 1837­ben) magas kora és szem­betegsége miatt, a – Dahoman nevű mént (született 1846-ban) levegőssége és előnytelen alkata miatt, a – Maneki nevű mént (született 1855-ben) ösztövér izomzata miatt és a – Messoud nevű mént (született 1857-ben) nem kielégítő típusa miatt. Másfelől kiemelte a bizottság az – El Delemi nevű mént (született 1848-ban) – a nemes arab mének mintapéldáját, a – Polkan nevű mént (született 1860ban) – harmonikus felépítése miatt, a – Mahmoud Mirza nevű mént (született 1851-ben) – melyet egyéni teljesítménye miatt legma­gasabb dicsérettel illettek, hiszen Angliában is győzelmi babérokat aratott, valamint a – Sheria nevű mént (született 1851­ ben) – jó örökítése miatt, s ezek a mének Bábolnán is maradtak. Az arab fajtájú mének közül egy «Abugress» és két «Shagya» mént talált további alkalmazásra megfelelőnek a bizottság. Még szigorúbban jártak el a kancák esetében: 35 anyakancát és 13 fiatal kancát selejteztek ki. A ménesben keletkezett hiány pótlására

a bizottság javasolta 45 arab vérű kanca áthelyezését Mezőhegyesről Bábolnára. Az akkori mezőhegyesi ménesparancsnok, zalabéri Horváth János ezredes (1865-tőI 1877-ig volt a ménes vezetője) 1870. október 18án kelt jelentésében így ír a magyar ménesek főfelügyelőjének, Gradwohl vezérőrnagynak (aki 1869-tőI 1877-ig viselte ezt a hivatalt) a kancák származásának problematikájáról [65]: …«Így például a II. számú ménesben (az úgynevezett I. számú arab ménes), ahol az anyák, nagyanyák és ükanyák, stb. nem mindig tisztavérű keleti kancák, olyan lófajtát látunk kialakulni, amelynek eredeti keleti típusa lassan átalakul mezőhegyesi típussá. Ez a fajta meglehetősen korrekt felépítésű, sok nemességet mutató, zömök testalkatú, erőteljes csontozatú lovakból áll, melyeknek mozgása kiemelkedő, de amelyek marmagassága nem haladja meg a 15 marok 1-2 hüvelyket. Annak ellenére, mint ahogyan említettem, ezek már nem tisztavérű arabok, mégis megtartották sivatagból szár­mazó elődeik jó tulajdonságait. Éppen ezért, és mert az arab vér köztenyésztésben lévő fajtáink, de egyáltalán félvértenyésztésünk számára nélkülözhetetlenné vált, a II. ménesben eddig folytatott tenyésztési gyakorlatot célszerűnek tartom. Vagyis más szavakkal: mivel a korábbi idők legfőbb arab vonalalapító ménjei ivadékaikban vagy degenerálódtak, vagy kihaltak, ezzel szemben a Shagyák esetében a mi igényeink szerinti javulás, a testalkat elönyös változása figyel­hető meg, az javasolható, hogy ez a ménes Shagya-ménekkel tartassék fenn…». A bizottság a továbbiakban azt java­ solta, hogy az arab telivér méneket «Mahmoud Mirza», «El Delemi»

Shagya X. mezőhegyesi törzsmén, született 1855-ben Mezőhegyesen. Apja Shagya IV., anyja 307. Samhan. 20. Shagya X-2. mezőhegyesi törzskanca, született 1868-ban. Apja Shagya X., anyja 41. Shagya IX.

67

és «Polkan», a félvér kancákat «Abugress» és a két «Shagya» mén fedezze. «Mahmoud Mirzá»-ról fennmaradt egy 1871-ből származó leírás, melyet C. G. Wrangelnél ekképp olvashatunk [65]: …«Mahmoud Mirza, a pej, eredeti arab mén, 20 év feletti korával már veteránnak számít. Fiatal korában egy angol tiszt tulajdonában Indiában versenypályán is futott – sajnos számunkra ismeretlen eredménnyel. Később tulajdonosával vadásza­tokon vett részt, majd Angliába került, itt vásároita meg gróf Batthyányi Gusztáv. Miután néhány évet hátaslóként szolgált, a kormány azzal a céllal vásárolta meg, hogy apaménként használja. Kiváló vétel­nek bizonyult, mivel magas kora ellenére még mindig friss és termékeny, lábai tökéletesen tiszták, épek, és sok kiváló tulajdonságát valamennyi ivadékára olyan hűen örökíti, hogy a bábolnai ménesben első helyét a törzsmének között egyetlen más mén sem vitathatta el. A szakértőnek feltűnik három, Mahmoud Mirzától származó telivér méncsikó – szokatlanul fejlett izomzatukkal, 15 marok 2 hüvelyk marmagasságukkal, mely bővebb takarmányozásuknak és annak a következménye, hogy kétéves koruk óta lovagolják őket. Ezek egyike egy sárga, mely vitathatatlanul a legjobb, sajnos feje nem tisztán az arab típust mutatja, de testalkata annyira tökéletes, hogy minden bizonnyal törzsménként Bábolnán marad.» A bizottság Budapestre küldött jelentése derűlátóan zárul [65]: …«javaslataink elfogadása és a mi­ nisztérium által elrendelt, a ménesi állomány jobb tartásának bevezetése esetén annak a reménységünknek ad68 hatunk kifejezést, hogy 4-5 éven belül

Bábolna is elérheti a virágzás­nak azt a magas fokát, amely Kisbért jellemzi.» Az immáron a magyar kormány által újonnan kinevezett ménes­parancsnok, Friedrich György őrnagy nyilvánvalóan a bizottság javaslatai alapján tevékenykedhetett, mivel hamarosan sikereket könyvelhetett el. Elsőnek a szakszerű felnevelés gyümölcsei értek be, a keskeny, gyenge, csenevész évjáratok után most széles, mély, erőteljes csikók nevelkedtek Bábolnán. Már 1872 decemberében így ír egy szakem­ ber: «Tizenöt marok (=160 cm) olyan magasság, amely a bábolnai csikók között igazán nem számít ritkaságnak, hanem általánossá válik. Néhány kiemelkedő egyed ezt a méretet jelentősen meghaladja anélkül, hogy mélységük, széles­ségük ezt megsínylené; ellenkezőleg, a legmagasabb egyedek egyben a legerősebbek is, mert nagyobb magasságuk oka a nagyobb mellka­smélység.» [65]. «Mahmoud Mirza» javított a legtöb­ bet a fiatal kanca évjáratok minőségén. Ez a mén még alkal­maztatásának utolsó esztendejében is, amikor kora már meghaladta a 30 évet, csodálatra méltó ter­mékenységgel szolgálta a tenyésztést. Így kiváló ivadékainak nagy száma csökkentette az elvesztése felett érzett fájdalmat, veszteséget (a törzskönyv szerint 1872. november 21-én végel­g yengülés miatt kiirtatott). További, nagy jelentőségű előrelépés volt az, hogy a tenyésztésre szánt fiatal kancákat teljesítményvizsgának vetették alá. Ezt már Brudermann is szerette volna megvalósítani. Korábban ugyanis a fiatal kancákat egyedül küllemük alapján válogatták, és a szerencsére bízták, beválnak-e, vagy sem. Azután, hogy a magyar kor­mány átvette a méneseket, a kan­cavizsgákat

részleteiben is meghatározták. Teljes egy évig vizs­gáztatták a továbbtenyésztésre szánt kancákat, úgy kocsi előtt, mint nyereg alatt és amelyek beváltak, azokat tenyésztésbe állították, ame­lyek pedig ez egy év alatt nem minősültek kellőképpen jónak, azokat eladták. Friedrich György gondolt a karámok, valamint a legelők fűöszetételének javítására is, így tovább javultak a felnevelés feltételei. Bábolna tenyészállománya 1872­-ben összesen 422 lovat számlált. Ebből: – az összesen 124 telivérarab közül: 3 törzsmén, 37 anyakanca, 84 csikó és használati ló, – az összesen 298 félvér arab (ezt hívjuk ma arab fajtának) közül pedig: 6 törzsmén, 82 anyakanca, 210 csikó és használati ló volt a ménesben. A korszak következő ménjei különösképpen megemlítendők: – Mehemed Ali (született 1868ban) – sárga mén, ekkor a telivér mének legszebbike, Mahmoud Mirza Bábolnán nevelt fia a 104. Koreischan nevű kancából; 1879ig fedezett Bábolnán. – Amurath Bairactar (született 1867-ben) – a württembergi király ménesében, Weil-ben született Amurath II-től (1855) a Kobi nevű kancából; az akkori legjobb vérvonalakat egyesítette magában, s közvetítette Bábolnára; szeplős szürke volt, Friedrich György ménesparancsnok vásárolta meg. 1881-ig fedezett Bábolnán. – Abdul Aziz (született 1863-ban) ­– Izmail pasának, Egyiptom alkirá­lyának (1830-1895) ajándéka Majtényi kapitány részére 1869-ből, a Szuezi-csatorna

megnyitásakor; Majtényi ekkor I. Ferenc József kíséretéhez tartozott. 1870-ben adta el a szürke mént Bábolnának. Ez a telivérarab mén egyesítette magában a «tökéletes arab típust – nemességgel, kiváló testfelépítéssel, hibátlan járással, menőkedvvel és teherbíróképességgel, melyek közül legutóbbi tulajdonsága a ménesparancsnok nagy súlya alatt ugyancsak félre nem érthető próbákat» [65] állt ki. A mént már 1873-ban átvitték Mezőhegyesre. A bábolnai arab fajta ménjei között három Shagya is fedezett: – Shagya (született 1862-ben Mezőhegyesen) – szám nélkül, – Shagya I (született 1865-ben Mezőhegyesen), – Shagya II (született 1868-ban Bábolnán). 1874-ben, mindössze 5 évi, sikeres munka után Friedrich György elhagy­ ta Bábolnát. Helyére Flögl Ferenc ezredest nevezték ki. Ezt a velejéig tisztességes, ám a ménes vezetésére nézve inkább végzetes embert főképp a mértéktelen takarékosság jellemezte, pénzt kiadni nem szeretett, s ez a tulajdonsága korá­val csak tovább fokozódott. Mivel pedig 15 évig működött hivatalában, képzelhetjük, ez milyen következményekkel járt. Feltehetően takarékossága volt az egyetlen «erőssége» Flöglnek, mert 1875-től Bábolna önállóságát is elvesztette, Kisbér filiáléjaként működött 1883-ig. Ekkor Bábolna újra önálló intézmény lett, Flöglt pedig nyugdíjba küldték. Flögl «uralkodását» elsősorban az épületek és egyéb létesítmények sínylették meg, mert javításukra sajnálta a pénzt. Ugyanis, hála a már említett, Kozma Ferencnek a tenyésztés

irányítását megcélzó központosítási törekvéseinek, a tenyésztésben megindult fejlődést már nem lehetett megállítani, s ez még a Flögl-időszakban is kimu­tatható. Ezenkívül 1874-ben, hivatalba lépésekor Mezőhegyesen összevonták az I. számú arab ménest a Gidrán-ménessel; ily módon 6 gidrán és 9 arab kanca (mindahányan szürkék voltak) került Bábolnára. Két évvel később, 1876-ban teljesen megszűntették a mezőhegyesi arab ménest. A csoport legjobb kancái, melyek szintúgy mind szürkék voltak, Bábolnára kerültek, a kevésbé értékeseket pedig eladták. Köztük volt az erőteljes, méretes, mezőhegyesi «Shagya X» – 1860-tól 1874-ig volt törzsmén Mezőhegyesen18 – 34 leánya; ez a mén volt a dédapja a nemzetközileg jelentős radautzi «Shagya X»-nek21 (született 1899-ben), s már 1873-ban négy fedezőmén fia volt Mezőhegyesen (lásd a Shagya-méntörzset a függelékben). Az arab tenyészet áthelyezésének az a már említett tény volt az oka, hogy az utódok, még az importált arabok utódai is, a gazdag feketeföld és az ebből eredő ener­giadús takarmány, valamint a dús legelők következtében túlságosan nagyok és erősek lettek, elvesztvén arab jellegüket.

18 Shagya X (szürke, született 1855-ben Mezőhegyesen – 15 marok, egy hüvelyk –) apja: Shagya IV. (szürke, született 1841-ben Bábolnán), anyja: 307. Samhan. Shagya X már négyéves korában törzsmén volt Mezőhegyesen, ahol fiaival együtt 15 éven át fedezett. 1874-ben melanosarkoma miatt ki kellett irtani. Nyolc fedezőmént adott Mezőhegyesnek, valamint további kettőt-kettőt Bábolnának es Radautznak. Az ő révén maradt fenn Bábolnán a Shagya-törzs. Fia, «Shagya II» révén (szürke, született 1863-ban Mezőhegyesen, anyja: 279. Shagya VII) alakult ki a radautz-i Shagyatörzs. A magyar kormány megbízta Julius von Blaast (1845-1922), a híres lófestőt (akinek lovas képei igen nagy hírnévre tettek szert), hogy a ménes összes törzsménjéről készít­sen portrét; így jött létre 1873-ban az akkor 18 esztendős «Shagya X»-et ábrázoló, a könyvben látható festmény. A különböző ménesekben a neveket néha eltérő módon írták. Így pl. Radautzban kezdettől fogva «Sch»-val írták a Shagya­-törzset. Más ménesekben, mint pl. Bábolnán, a XIX. sz. folyamán fokozatosan áttértek az «Sch» jelzésről a «Sh»-ra. A törzsmének számait minden ménes önállóan adta. Ezért a törzsménszám mellett a ménes nevét is feltétlenül meg kell jelölni. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy esetenként ugyanazon tenyészállatot kétféleképpen is jelölték. Ezért a Shagya-törzs pedigréjének magyarázatakor, illetve használatakor olyan jelentős szaktudásra van szükség, amely a tenyésztéstörténeten kívül a cs. k. Monarchia, illetve utódállamai méneseinek ismeretét is feltételezi. Nemzetközileg ma az «Sh» jelzés az elfo­ gadott. (Flade).

69

1878. Párizs, világ­kiállítás

70

Az 1878-as párizsi világkiállítás meghozta Bábolnának az első világ­ raszóló sikert, amely egyben a ma­ gyar kormány, illetve Kozma Ferenc kitűnő munkájának kiemelkedő elismerését is jelentette. A svéd kormány megbízásából a már többször idézett gróf C. G. Wrangel látogatta meg a kiállítást, melyről Stockholmba jelentést küldött, s melyben egyebek mellett ezt írja [65]: «A magyar állami ménesek, Kisbér, Bábolna, Mezőhegyes és Fogaras ös�szesen 20 lovat állítottak ki. Sajnos a két világhírű apamén, Buccaneer és Cambuscan nem volt köztük. Ezek helyett láthattuk a Remény nevű mént (született 1873-ban, apja: Buccaneer, anyja: Catastrophe). Ez egy olyan állat, mely semmilyen vonatkozásban nem hasonlítható a francia telivér­tenyésztés produktumaihoz. Ezzel szemben a két félvér mén, amelyet Kisbér állított ki, jó eredményt mutatnak arról a munkáról, amit ez a ménes a félvértenyésztés területén elért. Félvér mének hasonló lábszer­kezettel, megközelítő szélességgel és mélységgel nem találhatók hazánkban sehol sem. A négy Bábolnai-Arab, köztük a telivér Jussuf általános és megérdemelt csodálatot keltettek. Minden jelenlévő szakember egyetértett abban, hogy Franciaországot ezen a különleges területen Magyarország túlszárnyal­ta. Az az élénk érdeklődés, amelyet a franciák a bábolnai kiállítás iránt tanúsítottak, annak a körülménynek tulajdonítható, hogy a francia remonda-tenyésztésben a jövőben az arab és az angol-arab veszi át a főszerepet. A bábolnai arab félvérek átlagmagassága 158 cm, de vannak olyan egyedek is, amelyek

elérik a 165 cm-es magasságot. Ilyen kato­nalovakkal minden állam elégedett lehet. Mezőhegyes sok fajtájának és törzsének több képviselőjét is kiállí­ totta. Ami a Gidránokat és az angol félvéreket illeti, ezek csak közepes sikert arattak. Ellenben a Nóniuszok összességében harmonikus, mély, széles formákat és kitűnő mozgást tudtak felmutatni. Összehasonlítva Normandiában nevelt fajtatár­saikkal, bizonyították ama régi szabályt, miszerint a klíma és a takarmány többre képes, mint azt néhány kevésbé áldott röghöz kötött tenyésztő szeretné. A negyedik magyar állami ménes, Fogaras egy ménnel és két kancával képviseltette magát – a lipizzai fajtából. Ezek a lovak nem cáfolták meg törzsük hibáit, de előnyeit sem. Előbbiek közé tartozik: gyenge hátuk, hosszú, keskeny száraik és hibás ízületeik, utóbbiakhoz kiváló mozgásuk és minden dicséretet felülmúló, ellenálló szervezetük. Ám bármennyire szemrevalóak voltak is a magyar lovak, még ezeknél is nagyobb csodálat jutott ki a kiállítás idejére a festő ecsetjére kívánkozó, ízléses csikósöltözetbe bújtatott lovászaiknak a párizsi urak, s méginkább a párizsi hölgyek részéről. Mindahányan mint Adoniszok, ami külsejüket, finom, könnyed, nyalka tartásukat illeti, nagy hatást gyakorolhattak a fér­fiszépségre amúgy is fogékony párizsi hölgyekre. S tényleg feltűnő szórakozottság vett erőt a höl­g yeken, ha közelükben az egyik ilyen idealizált csikós sarkantyúit megpengette. Egy kis csörgés pedig, mint ismeretes, a mesterséghez tar­tozik. És hogy a magyar

<mise en scène> («színpadi rendezés») mes­teri volt, azt az 1878-as párizsi világkiállítás egyetlen látogatója sem vonja kétségbe. Az említett ügyes fogások azonban a nemzetközi zsűri végleges dön­tését természetesen nem befolyá­solták. Annál inkább megtisztelő a magyar lótenyésztésre nézve, hogy a francia köztársasági elnök, (gróf M. E. P. M. MacMahon, 1808-1893), a zsűri javaslatára a magyar királyi állami ménesek által kiállított lovak csoportját egy külön erre a célra veretett, 500 frank értékű arany éremmel jutalmazta. Ez volt a leg­nagyobb kitüntetés, mely egyáltalán számításba jöhetett. Az ily dicső­séges körülmények között meg­szerzett emlékérem a Földművelési Minisztérium ajánlásával a Nemzeti Múzeumba került Budapestre, de minden ménes megkapta ennek az éremnek a galvanoplasztikai repro­dukcióját, mint eme legfényesebb korszakok egyikének emlékét, ame­lyeket a magyar állami lótenyésztés története eddig magáénak tudhat.» Amint az az eddigiekből is kitűnt, ennek a rendkívüli sikernek nagy részét a bábolnai arabok, különösen Jussuf (született 1869-ben Mahmoud Mirzától, a 113. Aghil Aga nevű kancából) érte el. Még inkább alátámasztja ezt az, amit a zsűri elnöke mondott, amikor Jussuf arab telivér mént elővezették: «Íme Uraim, Franciaország évtizedek óta foglalkozik a gondolattal és azzal a tervvel, hogy az eszményi birtokába jusson, hogy olyat kitenyésszen, és az elmúlt évtizedek során a kezdet kezdetéhez sem jutott el. Magyarország ellenben itt van! Nem kísérletezésekről számol be, hanem készen hozza a tökéletest. Itt

a középló! Erőteljes, mégis könnyed, harmonikus, megnyerő alkata, nyereg alatt és hám­ban egyaránt kiváló, vére, nemessége, munkabírása minden igényt kielégít és minden várakozást felülmúl. Mint zsűrielnök felhatal­ mazást kérek Önöktől, hogy e lótí­pus külön méltatására kormányom­nál a szükséges lépéseket megtehessem.». A zsűri elnöke ezt a lépést megtette, a francia kormány külön emlékérmet veretett a magyar lovaknak, ám ez elsősorban Jussuf érdeme. A nagy nemzetközi sikernek ter­ mészetesen itthon is méltó vissz­ hangja lett, és Kozma Ferenc szelle­mi nagysága ekkor bontakozott ki igazán. Nem foglalta el helyét kényelmesen, glóriával a fején, babérkoszorúval díszített trónján, hanem még nagyobb intenzitással látott munkához. Idézzük ismét C. G. Wrangelt [65]: «Ez a siker, melyet Ő Fensége a Király legfelsőbb leiratában különlegesen elismert, a mindig szakszerűen és tárgyilago­san, hűvösen ítélő Kozma miniszteri tanácsos szemét nem tudta meg­téveszteni, hiszen tudta, hogy a magyar állami ménesek tenyésztési gyakorlata még mindig szenved néhány, a régi szép időkből örökölt hiánybetegségben. Erről tanúskodik többek közt egy 1880. január 16-án aláírt minisztériumi körrendelet, amely arról tájékoztat, hogy az összes ménesben megfigyelhető jelenség, hogy a lovak nem jutnak elegendő mozgáshoz. Ebben a leiratban elrendelik, hogya fiatal évjáratokat az év minden szakában a nagy jártató karámokba kell kiengedni és ott csikósok segít­ségével lépésben, ügetésben és vágtában kell mozgatni őket. Az idősebb évjáratok részére a következő előírásokat tartalmazza a leirat:

A törzsménnek és országos fedezőméneknek szánt méncsikókat felállításuk után, amelyre május hónapban kerül sor, kezdetben kevesebb, később több mozgatásban kell részesíteni gyorsabb jármódok­ban, amelyeknek erősítőleg kell hat­niuk légzőszerveikre és izomzatukra, és képessé kell tenni őket, hogy hos�szabb ügetőszakaszo­kat is teljesíteni tudjanak, látható erőlködés nélkül. A továbbtenyésztésre szánt fiatal kancákat szintúgy a fentiekhez hasonlóan szoktatják hozzá a gyors mozgáshoz, amelynek vezérfonala az legyen, hogy 6 hónapos edzés után képesek legyenek egy angol mérföldet vágtában teljesíteni. A törzsméneket naponta annyit kell mozgatni, hogy jó étvágyuk legyen és légzőszerveik s izomzatuk is jó erőnlétben maradjon. Az eladásra szánt fiatal kancákat annyira kell idomítani, előkészíteni, hogy teljes értékű használati lóként legyenek értékesíthetők, és hogy a meddőn maradt fiatal kancák se maradjanak tétlenül, amennyire csak lehetséges, teljes számban igénybe kell venni őket a ménesben előforduló mindennapi fogatos munkában. Kézenfekvő, hogy ezek az előírások kedvező hatással voltak a tenyésztői munka eredményeire. Hiszen végre a teljesítőképesség is szerepet ka­pott az állami ménesek programjá­ban, melynek hiányát a köztenyész­tés már olyan régóta megsínylette.» Egy további jele Kozma Ferenc zse­ nialitásának, annak, hogy az ország lóállományának fejlesztésében gon­ dolkodott: ő vezette be a létszám feletti kancák magánosok részére történő elárvereztetését. Ily módon 71 stabilizálódott az ország közte­

Maronitának egy libanoni-szír keresztény közösség tagjai nevezik magukat. A Monotheletek (akik azt val­lották, hogy Krisztusnak van ugyan egyfelől egy isteni és másfelől egy emberi természete, akarata azonban csak egy – az isteni) maradékai, melyek mind a mai napig a 14 elismert vallási közösségek legerősebbikét alkotják Libanonban, sőt az államelnök is az ő soraikból kerül ki. Nevüket Maro pátriárkára (meghalt i.u. 423 előtt) vezetik vissza, akinek szíriai kolostora körül gyülekeztek a VII. században. Az arabok Libanonba szorították vissza őket. 1182-ben a maroniták szövetségre léptek a Vatikánnal (Flade). 20 Fönícia = keskeny Földközi-tenger menti partszakasz a Libanoni-hegység aljában, a Karmel-hegyfoktól északra; északi határául az Eletheurosz folyót (ma Nár-el-Kebir) emlegették. Területét nagyjából Latakia, Büblosz, Szidón (arabul: Saida) és Türosz (arabul: Sur) régi városállamok képezik. Az i.e. második évezred végétől i.e. 900-ig Fönícia semita kereskedő- és hajósnépe uralta a Földközitenger vidékének nagy részét, s többek között megalapította Karthágót (i.e. 880-ban). A föníciaiak már i.e. 1500-ban saját betűírást fejlesztettek ki, melyet a maguk nyelvére átültetve más népek is használtak. Föníciának (biblikusan: Kánaán) vonzó kereskedelmi piacai, valamint magas szintű kézművessége és hajósmestersége folytán egészen i.e. 332ig, Nagy Sándor (III. Alexandrosz, i.e. 356-323) hódításáig nagy jelentősége volt. A drúzok többnyire Szíria déli részén és Libanonban élő vallási csoport, etnikailag legfőképpen arabok. Vallási tanításuk a XI. században alakult ki a siita iszlámból, ugyanakkor gnosztikus eszméket is követ. Azon alapszik, hogy Egyiptom fatimida uralkodója, al-Hakim kalifa (985-1021) 1021-ben rejtélyes módon eltűnt, miután követői már 1017-ben Isten megtestesülésének nyilvánították. Ezeket az eszméket főként Izma‚ il ad-Darazi terjesz­tette, akiről a drúzok – akik máig hisznek az isteni al-Hakim visszatérésében –nevüket is kapták. Többnejűség és vér­bosszú ellenére külsőleg alkalmazkodtak a számtalan szíriai és libanoni vallási irányza­thoz; ma a drúzok száma kb. 180 000 (Flade).

19

nyésztése, amire már régen szükség volt. Kozma Ferenc ezzel összefüg­ gésben így fogalmazta meg az álla­mi ménesek feladatát [65]: …«Nemes, megállapodott jellegű, tehát biztos örökítésű országos fedezőmének nevelése, továbbá a kisorolt és létszám feletti kancák árverés útján történő eladása magántenyésztőknek, hogy ők is hozzájussanak nemes, megál­ lapodott családokhoz.»

72

Fadlallah el Hedad Mihály

Brudermann 1856/57-ben a Közel­Keleten vásárolt lovaival egy 14 éves libanoni legényke – akit akkor Nagle néven neveztek – érkezett Triesztbe, «mert apjának eladott lovaitól nem tudott megválni» – így tartja a szájhagyomány. Az eleven, szeretetreméltó fiú hamar megbarát­kozott a katonákkal, akiktől egy kardot kapott ajándékba. Amikor 1857. július 28-án I. Ferenc József császár személyesen tekintette meg a Brudermann-expedíció vásárolta lovakat Prestanekben, meglepődve figyelt fel egy arab ló mellett a fiatal arab legényre, és kezét a fiú kardjára téve kérdezte meg tőle, ki ő és hogyan került ide. Az ifjú indulatosan ütött a császár kezére – hiszen egy arabnak halálos sértés, ha idegen érinti fegyverét. A kíséret előbb elsápadt, majd meg­dermedt, de a császár mosolygott, tetszett neki a talpraesett fiú: kadét­iskolába küldte, taníttatta, és ez a fiú később Bábolna parancsnoka lett. Eddig a legenda, mely a császári látogatás protokolljával, az akkori viselkedés előírásaival nehezen egyeztethető össze; de tény, hogy más látogatásokkal ellentétben, ahol a császárral csak annak szárnyse­gédjén keresztül lehetett érintkezni, E. Löffler vis�szaemlékezései szerint ez alkalommal az uralkodó szemé­lyesen beszélt az expedíció tagjaival [43]: …«a misszió minden egyes tagja, mely felé a felség közeledett, igen boldog volt, hogy a felettébb kegyelmes és nyájas uralkodó meg­szólítja és kikérdezi különféle dolgokról, melyek szállítmányunkra, s a felmerült nehézségekre vonatkoz­ tak…»; mégsincs semmi hivatalos bizonyítéka annak a bizonyos ütés­nek a császár kezére. Mindenesetre az is tény, hogy az ifjú a Brudermann-féle expedícióval érke­zett, katonatiszt lett,

a méneskarhoz került, s Fadlallah el Hedad Mihály néven Bábolna történetében önálló fejezetet írt. Fadlallah el Hedad Mihály feltehetően maronita19 családból származott. Fadlallah könyvéből [23], melyet a XX. sz. elején Irakban és Iránban tett utazásáról írt, tudjuk, hogy Beirutban járt iskolába: «Libanon lakosai vallásukra nézve jobbára maroniták, vannak még druzok és ó-hitüek (egyiptomi/perzsa/zsidó vallási irányzatok, mohamedánok és bevándorolt európai keresztények mellett, a szerző) is. A maroniták és druzok nem külön népfaj, csak felekezetek, mind a kettő a régi főniczi­ ai20 vérnek keveréke. – A maroni­ táknak különben tisztesség adassék. Egyike a világ legszorgalmasabb népének. Nincsen egy talpalattnyi hely, melyet gondosan és nagy fáradsággal ne művelnének. […] Mindazonáltal úgy vettem észre, hogy a régi, patriarchális élet ott is kiveszőben van. Tiszta, erkölcsös életüket sem találtam olyannak, mint amilyen hajdan volt. – Feltűnő a keresztények nagy száma Beirutban. Ennek a nagy keresz­ tényüldözés volt az oka. 1860-ban ugyanis a druzok egyesülvén az arab csőcselékkel, a török katona­sággal (Libanon, valamint Szíria egyes részei ugyanis 1517-től 1918­-ig az Oszmán Birodalomhoz tartoz­tak, a szerző) a Libanonban valósá­gos vérfürdőt rendeztek, 14.000 maronitát leöldöstek. Ekkor tömér­dek keresztény költözött Beirutba, s fölvirágzásához hozzájárult.» Lehet, hogy 1857-ben, a forrongó Keleten rosszat sejtő apa az ifjú maronita Fadlallahot, felhasználván a Brudermann-féle szállítmány nyúj­totta lehetőséget, a vérfürdő elől menekítette Európába,

ahol elér­hetetlenül távol ugyan, de mégis életben marad? 1901-es libanoni látogatása kapcsán Fadlallah el Hedad a következőket írja [23]: «Október 26-án indult a karaván Damaskus felé. Én még egy napot Beirutban töltöttem, ahol kedves gyermekemlékek figyelmez­tettek mindenfelé. Mindenki érez­hette már azt a lelki ellágyulást, a szivnek szokatlanul meleg érzését, ami eltöltötte egész valóját, ha hosszu idő után szülőházát, hazáját lálja meg. Több rokonom is várt rám, a kik a Libanonban laknak; de mindezekhez még egy szokatlan megbizatás is rábirt a maradásra. Az én becsületes dragománom (= a tolmács, idegenvezető Közel-Keleten szokásos megnevezése, a szer­ző), Szelim Darauni nővérének négy hónap előtt gyermeke született, és kereszteletlenül hagyták a leendő maronitát, hogy a magyar földről jövő katona, kinek valóban ritkán jut ki ebből a funkczióból, tartsa a keresztvizre. […] A czeremónia után el kellett ismernem, hogy kevesebb fáradtsággal szeliditem le a meg­bokrosodott lovat, mintsem egy maronita ujszülöttet tartsak keresztvizre.» Megkérhette volna a Darauni család maronita keresztapának Fadlallahot, ha nem lett volna maga is maronita? Fadlallah nyelv- és helyismerete ter­ mészetesen bőven kamatozó tőké­nek igérkezett a keleti lovak import­ jánál. Erre a magyar mezőgazdasági minisztérium többször is visszatért, melyről Fadlallah is ír, «Utazásom Mesopotámiában és Irak-Arábiá­ ban» című, Budapesten megjelent könyvében [23]: «1876-ban, a szultán halála után (Abdul Aziz, 1830-1876, a szerző) Zichy Ferencz gróf konstantinápolyi nagykövet által tiz darab

73

arabs mént vásárol­tunk Konstantinápolyban, melyek­nek átvételére már e sorok irója küldetett ki. Ugyancsak én küldet­tem ki 1885-ben Lutzenbacher ak­kori földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi titkárral Szíriába. 1885-ben pedig 4 db eredeti mén és 5 eredeti kancza vásároltatott, és pedig – O-Bajan fekete mén. Tell el Kelahból a Denedzsik törzstől, s ez a mén még ez idő szerint (1902ben, a szerző) is mint törzs­mén müködik a bábolnai ménes­ben, ahol a fajjelleg fenntartása érdekében kiváló eredményeket ért el. – Koheilan mén, Salahiebentől, dél­ re Hamától a sivatagban vásárol­ tatott az Anase [sic!] el Sbaa törzstől. Rövid ideig müködött a ménesben, azonban egy félvér ménivadéka az 1900. évi párisi kiállításon, mint a legjobb félvér mén, a -tal lett kitüntetve (ez Koheilan I volt, született 1888-ban Bábolnán, a szerző). – Saklavy Jedran mén vásároltatott Homs vidékén az Anase el Sbaa törzstől. – Bäz mén Tell el Kelahból ajándék a Denedzsiktől. – Kohaila kancza vásároltatott az Anase el Sbaa Mseni törzstől. Adjuze kancza ugyanott. Bent el Arab Homs vidékén vásároltatott a Dzsenedzsiktől. Végül Héliu kancza Bejruthban vásároltatott.» Az négy mén közül kettő ismét ma­ radandó értéket képviselt, hiszen «O’Bajan» még ma is fogalom, «Koheilan» fia, az említett félvér «Koheilan I» pedig újra világhír­nevet szerzett Bábolnának; törzse ma is, több országban megtalálható, s erőtel74 jesen fejlődik.

Kohaylan Raschid eredeti arab mén, született 1897-ben, behozatott 1902-ben.

Saklavy Jedran eredeti arab mén, született 1876-ban, behozatott 1885-ben.

Schechan Schammar eredeti arab mén, született 1896-ban, behozatott 1902-ben.

Siglavy Bagdady eredeti arab mén, született 1895-ben, behozatott 1902-ben.

Fadlallah el Hedad Mihály (1841-1924).

Fadlallah képességeit, szakértelmét, nyelvtudását, helyismeretét később is igénybe vették felettesei, így pél­dául az 1897. évben tett expedíció alkalmával, amikor hat mént vásá­rolt, melyek közül «Hadban» és «Hamdani Semri» kancacsaládja­inkban máig fennmaradtak. Fadlallah el Hedad 1899-ben lett Bábolna parancsnoka; 1913-ig az is maradt. Ebben az időszakban indult fent említett, 1901-1902-es vásár­

lóútjára, melynek során rokonait is meglátogatta, s melyen összesen 3600 km-t tett meg lóháton 85 nap alatt (= átlagosan 42 km naponta), részben szörnyű hőségben és szá­razságban, «bérelt fekete ménjén». Ezen útja alkalmával beszámolt a Közel-Keletnek általa beutazott területein élő nomád törzsek arab telivértenyésztésének hanyatlásáról, illetve ennek előjeleiről is. 400 megtekintett ló között már

Mersuch eredeti arab mén, született 1898-ban, behozatott 1902-ben. csak 52 «asil-arabot», azaz tisztavérű eredeti arabot talált [23, 27]. Miután Fadlallahot altábornagyként nyugdíjazták (1913), haláláig továbbra is a kastély két szobáját lakta. Derűs emberségét, nyíltságát mindenki becsülte, a bábolnai gyermekek is szívesen

élvezték «Fagylaltka bácsi» társaságát – s csendben hallgatták, ha mesélt nekik. A cédrusairól híres Libanon szülötte 1924-ben halt meg, a bábolnai temetőben nyugszik. Mellszobra ma a ménes udvarán áll, «O’Bajan» sírköve mellett, «akit» annyira szeretett.

75

76

Farha eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott 1902-ben.

Em Tiur eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott 1902-ben.

Scheriffe, eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott 1902-ben.

Delale, eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott 1902-ben.

Aida eredeti arab kanca, született 1898-ban, behozatott 1902-ben.

Semrie eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott 1902-ben.

Koheilan I. bábolnai törzsmén, született 1887-ben Bábolnán. Apja Koheilan Adjuze eredeti arab, anyja 98. Siglavy.

Shagya XI. bábolnai törzsmén, született 1886-ban Bábolnán. Apja Shagya VIII., anyja 16. Amurath Bairactar.

Hadjale eredeti arab kanca, született 1895-ben, behozatott 1902-ben.

Kheila eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott 1902-ben.

O’Bajan III. bábolnai törzsmén, született 1893-ban Bábolnán. Apja O’Bajan eredeti arab, anyja 672. El Delemi.

46. Jussuf bábolnai törzskanca, született 1888-ban Bábolnán. Apja Jussuf, anyja 76. Bent el Arab.

97. Jussuf bábolnai törzskanca, született 1877-ben Bábolnán. Apja Jussuf, anyja Abugress III. 47. O’Bajan bábolnai törzskanca, született 1887-ben Bábolnán. Apja O’Bajan eredeti arab, anyja 19. Shagya X.

77

Vita az arab lóról Magyarországon a századfordulón

1890-ben a magyar földművelési minisztérium vitaülést rendezett, melyre meghívta a méntelepek és ménesek parancsnokait, a lótenyész­tő egyesületek elnökeit és a lóte­nyésztés elismert szakembereit. Az ülés összehívásának oka főképp az volt, hogy a XIX. század utolsó har­madában Európa több országának köztenyésztéseben is elterjedt az an­gol telivér nemesítőként való hasz­nálata, aminek Magyarországon is egyre több híve akadt. Többek kö­ zött azért is, mert a telivérménesek­ben nevelt mének és kancák, de különösen a mének, verseny kipró­bálásuk után vevőt kerestek. Az előző fejezetekben láthattuk, hogy az 1840-es évektől a magyar ma­gánménesek rohamosan állnak át a keleti fajtákról az angol telivérre. Ez a fejlődés, mely egész Európá­ban hasonlóan ment végbe, Német­országra is érvényes volt; különösen Mecklenburgban volt észlelhető ez a folyamat, ugyanebben az időben.

60. Siglavy I. bábolnai törzskanca, született 1886-ban Bábolnán. Apja Siglavy I., anyja 129. Shagya VII. 112. Siglavy I. bábolnai törzskanca, született 1885-ben 78 Bábolnán. Apja Siglavy I., anyja 106. Shagya IV.

A budapesti ülés tárgya tehát a ma­ gyarországi arablótenyésztés jövője volt. Folytassa-e Bábolna az arab ló tenyésztését? Szükség van-e még arab ménre – mint más fajták nemesítőjére? Kell-e még az arab telivér­tenyésztés fenntartásához méneket importálni Keletről? – ilyen és ehhez ha­sonló kérdeseket vitattak meg ­Kozma Ferenc vezetésével. Hogy mennyire éles volt ez a vita, az a megalapozott véleménykülönbségek fényében kezdettől fogva nyilván­való lehetett. Gróf Zichy István, cs. és kir. méneskari alezredes – a vita egyik résztvevője – például ezt írta a «Köztelek» hasábjain a vitaülés összehívása előtt: «Ami a méneseket illeti – ha fáj­ dalommal is – mégis el kell ismerni, hogy a bábolnai mének az ország tenyésztési igényeinek már nem felelnek meg. Milyen lovat tenyészszen az állam a mai helyett Bábol­nán? Jó minőségű, erős, jó mozgású angol félvért. A mostani tenyészanyagot pedig engedje át Horvátor­szágnak és Boszniának. Ott ez az anyag még hosszú évekig jó szol­gálatot tehet. Egy tisztavérű arab ménest tartson fenn az állam, mert erre mint vérfrissítésre még

magas fokon minden tenyészetnek szüksé­ge lesz. De erre nem Bábolna a megfelelő hely, mert az igazi arab ló nem a homoksivatagban él, hanem Arábia sziklás tájain.» Zichy ezzel a véleményével nem volt egyedül. Éppen ezért tartotta fontosnak Kozma Ferenc a vitaülés összehívását, a probléma nyilvános megvitatását. A vita, melyen ter­ mészetesen a minisztérium elnökölt, azzal a döntéssel zárult, hogy Bábolna a jövőben is arab lovat tenyésszen, s ha szükséges, ismét eredeti arab lovakat kell importálni Keletről. Elsősorban Kozma Ferenc érdeme, hogy Bábolna tenyészcélja változatlan maradt; az ország lótenyésztőinek nagyobb része is üdvö­zölte a határozatot. Ők is azon a véleményen voltak, hogy nemesítő arab ménekre még szükség lesz a köztenyésztésben. A kérdés ekkor valóban nagy jelentőségű: ebben az időben, a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeiben a gyors, nemes, kön�nyű magyar ko­csiló, a jukker, illetve a könnyű magyar huszárló a maga nemében a legjobb, a legkeresettebb a világon. Még jelentős lótenyésztési hagyo­mányokkal rendelkező országokban, pl. Franciaországban és Német­országban is nagy népszerűségnek örvendtek.

Világkiállítás, Párizs 1900. A magyar királyi állami ménesek: Bábolna, Fogaras, Kisbér, Mezőhegyes törzskancái; az élen 88. Shagya VIII.

Világkiállítás, Párizs, 1900: Koheilan I. törzsmén, született 1888-ban Bábolnán. 88. Shagya VIII., született 1888-ban Bábolnán. Mindketten a Grand Championat szalagjával.

79

Távlovagló verseny Bécs–Berlin / Berlin–Bécs, 1892

1892-ben Berlin és Bécs között táv­ lovagló versenyt rendeztek a német és az osztrák-magyar hadsereg tiszt­jei számára; ez a verseny magyar lovak elsöprő fölényét hozta. Az 580 kmes távot lóváltás nélkül, egy 11 órás pihenővel tették meg, így 8-10 km/h átlagsebességet értek el. A versenyt mindkét csapat «lóhalá­lában»21 futotta. A cs. és kir. monar­chia 97 lovasa közül 69, a 120 né­met induló közül 76 érte el a célt. 71 óra 27 perccel gróf W. Stahremberg nyerte meg a versenyt, «Athos» nevű, a mándoki Forgách­ménesben nevelt – több, mint 90%­ban angol telivér vérhányadú ­magyar heréltje hátán; a mándoki ménes (Kisvárdától 15 km-nyire északra, Magyar-

A keleti lovasnépek kapcsolat­ fenntartási, illetve közlekedési gyakorlatában szokás volt a sürgős küldeményeket «lóhalálában» továbbítani. A többi európai nép szókincsé­ből hiányzik ez a kifejezés (kivétel: a spa­nyol matacaballos (= kb. lógyilkosság), ami Spanyolországnak a keleti és a nyugati lovaskultúra összekapcsolásában játszott szerepével magyarázható). Ez nem azt jelenti, hogy a lónak végletekig hajszolt teljesítményéért mindenképpen az életével kellene fizetnie; de a kifejezés fedi a teljesítmény maximumának követelményét (főleg ami az iramot illeti), a cél leggyor­sabb elérését – a ló egészségére, illetve életére való tekintet nélkül. Mint az máig minden távlovaglás során ismeretessé vált, a «lóhalál» a lovagolt iramtól teljesen függetlenül következhet be, ha a lótól olyas­mit várnak el, ami, megfelelő előkészítés (tréning) híján meghaladja mindenkori tel­jesítőképességét. A legmagasabb követel­mény, valamint a gondos előkészítés és válogatás ezen (együttes) elve alapján működött, mint ismeretes, Dzsingisz kán (1155-1227 körül) birodalmának gyors­postája is; napi 6 órányi pihenéssel és lóváltással számolva 341 km-t (=60 parasangot) lehetett megtenni naponta, ami 18,5 km/h átlagsebességnek 21

80

felelt meg. Egy királyi rendelet szerint Magyarországon már a XI. században ekként jártak el; az erre használt lovakat iramuktól függően osztották be – fél- illetve egy mérföldes távolságra. Később is rendeztek itt olyan versenyeket, ahol lótól és lovastól a legma­gasabb teljesítményt követelték meg ú­ gyszintén «veszteségekre való tekintet nélkül». Nádasdy nádor 1556-ban lovászát így utasította: «ezt a levelet vigyék Kapuvárra éjjel és nappal lóhalálában!». Sándor Móric grófot, a XIX. sz. leghíre­sebb magyar hajtóját egyúttal «Ördöglo­vas»-nak is nevezték; «ő egyesegyedül annyi lovat használt el, mint egy lovasezred» [42]. Többek között 94 perc alatt végig­lovagol­ ta a Pozsony-Bécs távot (60 km-t), mégpedig anélkül, hogy lovat cserélt volna, ami 38 km/h feletti átlagsebességnek felel meg. Erre vonatkozó – különcséggel határos e­ gyedülálló teljesítménye a BudaBécs távolság leküzdése volt, amiről gróf Andrássy M. 1857-ben ír [5]. A 230 km-t váltott lovakkal, egy 25 km-es kocsiúttal (Bábolna-Győr) és egy órányi pihenővel 9 óra és 10 perc alatt tették meg, vagyis 26,5 km/h átlagsebességgel! A következő lovakat használta: – Budától Biáig: egy félvak, mellsőlábain elhasznált ló; – Biától Bicskéig: egy magyar parasztló; – Bicskétől Bánhidáig: egy szürke; – Bánhidától Kótsig: egy angol félvérkanca; – Kótstól Bábolnáig: egy angol félvérkanca; – Bábolnától Győrig: négyesfogat, egymás mellé fogva, a fenékpusztai Festetics-­ménesből; – Győrtől Öttevényig: egy magyar parasztló; – Öttevénytől Mosonyig: egy angol félvérkanca; – Mosonytól Saidáig: egy «angol telivér»; – Saidától Pahrendorffig: egy «angol félvér» ; – Pahrendorfftól Schwechatig: egy angol félvér; – Schwechattól Bécsig: egy ló saját méneséből (gyarmatpusztai ménes, Tatabányától kb. 20 km-nyire keletre), valószínűleg angol félvér. Az Andrássy M. nyomán említett helység­ nevek 1857 óta többé-kevésbé megváltoz­ tak. Az útvonalat ma következő helység­ nevekkel határozzák meg: Budapest (Buda) – Biatorbágy – Bicske – Tatabánya – Kocs – ­Bábolna – Győr – Öttevény – ­Mosonmagyaróvár – Parndorf – Schwechat – Bécs (Flade).

A taurowi (Galícia) ménes kancái (Juliusz Kossak festménye), 1900 körül.

ország északkeleti szegletében) angol fél- és telivér­tenyésztéséről volt ismert. A máso­dik helyezett, s egyben a német csapat győztese von Reizenstein báró volt, aki a távot 73 óra 7 perc alatt teljesítette. Az összesen 217 lóból 25 kimúlt, köztük a győztesé is. Az első 24 beérkezett osztrák-magyar és német tiszt lovának kétharmada, 16 magyar ló volt. A versenynek elsősorban a szakemberek között volt nagy a visszhangja. Edward von Egan de Borostyánkő a távlovaglás méltatására írt könyvében [11] töb­bek között ezt olvashatjuk: «Olaszország, Görögország, Romá­nia, a Balkán országok, még maga Törökország hadseregei is lóanya­guk nagy részét Magyarországon vásárolják. Anglia 2 lovas ezredé­ nek állományát Magyarországon rekrutálta, amelyek az egyiptomi hadjáratot kiváló eredménnyel teljesítet-

ték. Szászország és Bajorország, ahol csak kis létszámú ló tenyésztése folyik, egyre több magyar lovat használ. A távlovagló verseny is bizonyította, hogy a német katonatisztek is feltűnően nagy számban vesznek magyar lovat, ha kemény, komoly igénybevételre keresnek lovakat…» «…Aki egyszer a magyar lovat használat közben ismeri meg, az már nem hagyja el. Hadd’ említsem csak röviden Németország legfelsőbb köreinek vonzódását a magyar ló iránt: a bajor királyi család (Wittelsbach) ménesében Sárvárott, gyors magyar lovakat tenyésztenek. Szintúgy Dánia királya, a Hesseni nagyherceg és mások is, mint isme­retes, udvari istállóikat magyar lovakkal töltik fel.» […] «1000 évvel ezelőtt tehát, a 896-os esztendőben a magyarok, vezetőjük­ kel, Árpáddal a Kárpátokon át

be­jöttek az országba és sátraikat fel­ verték a Tisza partján. Lovaik min­ den bizonnyal már akkoriban is a legjobb keleti vérből valóak voltak, rokonai a kurdok, turkománok, per­ zsák lovainak. Ez tehát az az ezer éves alap, melyet Európa egyetlen országa sem tud lótenyésztésében felmutatni. Évszázadokon át a hábo­rús szolgálat volt az állomány leg­jobb próbaköve és legkeményebb iskolája is egyben. Azután jöttek a XV. század török ellen vívott csatái. A török befolyás kedvezően hatott a magyar lóállományra, melynek vé­rét a legtisztább, legnemesebb arab származású lovakkal frissítették. Így jutottak lassan, s az utóbbi évtizedekben főként a már említett egysé­ges állami befolyás révén a magyar ló mai típusához, melyet néhány szóval ekképp lehetne jellemezni: 81

<Egy több mint 1000 éven keresztül kele­ti vérrel nemesített fajtából kitenyésztett magasvérhányadú angol félvér.» E. de Borostyánkő [11]: «Össze­ foglalom: – a rendkívül száraz, szélsőséges klíma; – a végtelen, tápláló füvekben gazdag legelők; – a kemény, edző felnevelés; – a teljesítmény hangsúlya a tenyésztésben és a mindennapi életben; – az állam céltudatos, következetes, energikus és körültekintő irányítás a tenyésztésben; – a versenypályákon vizsgázott, egyedül a teljesítmény alapján válogatott és beszerzési áraktól függetlenül, gondosan kiválasztott angol telivér mének széleskörű használata; – mindez átgondoltan, szakszerű rendszerben épül a rendkívül szilárd és páratlanul értékes, 1000 éve keleti vérrel magas fokban nemesített állományra – ezek a titkai a magyar ló teljesít­ményének.» Nézzük, mit mond a szerző Bábol­ náról: «A bábolnai állami ménesben kizárólag arab vérű lovakat tenyész­ tenek, részben arab telivért, részben, s ezt nagyobb számban, arab félvért. A ménes feladata: fedezőmének te­ nyésztése könnyű hátas és hámos lovakat tenyésztő ménesek számára, különösen az ország azon részeiben, melyek kancaállománya még túlnyomóan keleti vérű, és amelyek környezeti feltételei olyanok, hogy célszerűnek látszik, egy, a takarmá­nyozással szemben kevésbé igényes lovat tenyészteni, mint az angol. Az újabb időkben (azaz 1893 előtt, a szerző) a bábolnai arabokat olyan körzetekben 82 is használják vérfris­sítésre, ahol huza-

mosabb időn át csak angol vérű ménekkel tenyész­tettek és ezért néhány csepp keleti vér ismét kívánatosnak tűnik. A tenyészanyag 4 arab telivér és 5 arab félvér ménből, valamint 150 anyakancából áll. A tenyésztés cél­ja: minél több ivadékot nyerni az arab telivér mének után, de szem elől nem tévesztve a célt: a szép testformát, a mély törzset, a hatal­mas, öblös mellkast, amelyet ebben a ménesben az arab fajtában igen magas fokon sikerült rögzíteni, s ezt a továbbiakban is meg kívánják őrizni. Ugyanakkor e vérnek nemes jellegét, és bizonyított állóképes­ségét fenntartani kívánják. Ezért azokat a kancákat, ahol fennáll annak veszélye, hogy a testtömeg egyoldalú hangsúlyt kap, s emiatt a gyorsaság és a kitartás hátrányt szenvedne – telivér ménekkel fedez­tetik. Azokat a kancákat pedig, me­lyeket az elfinomodás fenyegeti, félvér ménekhez párosítják. A kan­cák magassága 158 és 166 cm kö­zött mozog.» Ekkor, a XIX. század végén a köny­ nyű magyar huszárló mellett az ele­ gáns, könnyű, gyors járású kocsiló, a magyar jukker is a világ legkere­ settebb, leggyorsabb kocsilovának számított. Aki gyorsan akart utazni, jukkerfogatot vásárolt. A jukkerek legnagyobb része szintén a keleti vérrel nemesített kancákból, angol telivér mén után született. C. G. Wrangel igen plasztikusan jellemzi ezeket a jukkerfogatokat [66]: «Egészen másképpen gördül szemeink elé egy jukkerfogat. A komoly és szolid, kissé nehézkes kép azonnal eltűnik, és üde, fiatalos elegancia, túláradó életörömről ta­núskodó lendület lép a helyébe. Ennek mintaképe a magyar fogat ­hatalmas lépésű, magas vérű ma­g yar

lovakat, magyar szügyhámot, magyar jukkerostort és könnyű, an­gol vagy magyar formájú kocsit használnak. A jukker minden formában kapható, és ha csak rendesen tud már kisebb méretben is nagyon nagyra értékelik. A választék mindenesetre elég bőséges: a lipizzaitól a legjobb angol mén ivadékáig terjedő kínálat magassága 150 és 170 cm között mo­ zog. Alig kevésbé különbözőek típu­ saik; van azonban egy közös vonásuk azoknak a lovaknak, melyek méltóak a <jukker> névre – figyelemreméltó gyorsaságuk és kitartásuk. Az ilyen fogatnak egy 50 km-es tá­ von kilométeren­ként három percnél több időre nem lehet szüksége. Ám elsőosztályú jukkerek még ennél is gyorsabbak. Így például az 1890. jú­ nius 13-án megrendezett pozsony-bé­ csi távhajtás 65 km-es távját Wesse­lényi Miklós négyesfogata kilométer­enkénti két perc harminc másodperc átlagsebességgel tette meg. Nem hisszük, hogy ellenvéleménybe ütkö­zünk, ha megállapítjuk, hogy a sokat dicsért amerikai ügetőnek nehezére esne hasonló teljesítményt felmutat­nia, nemhogy ezt túlszárnyalná. A lymphatikus orosz számára (C. G. Wrangel itt az «Orlow-ügetőre» gon­dol, a szerző) már ennek megkísérlése végzetes volna.» A magyar ló a XIX. század végén Európában megbecsült kincs, keresett exportcikk volt. Akkori, országos és nemzetközi rangját, illetve állami támogatását tükrözik az alábbi adatok: 1890-ben: – Magyarorszzágon 2695, – Franciaországban 2512, – Poroszországban 2326, – Oroszországban 1600 országos fedezőmén fedezett.

Amurath szürke mén, született 1881ben Weilben. Apja Tajar, anyja Koheil III. Törzsmén Weilben 1885.1895; törzsmén Radautzban 1895-1910. Emil Volkers festménye. Archív Olms.

1893-ban Magyarországon összesen 2754 fedezőmén működött; ebből a 63 megye 884 fedeztetési állomásán 2470 mén fedezett, a többi (284 mén) magánménesekben. A magyar lótenyésztés helyzetéről jellemző képet nyújt a fede-

zőmének fajta szerinti megoszlása: – angol telivér 288 – angol félvér 940 – arab telivér 21 – arab fajta 335 – nóniusz 410

– gidrán – norfolki – lipicai – nóri (hidegvérű) – magán ménesekben Összesen:

250 30 201 88 284 2754

83

Ami a magyar lovak kiemelkedő tel­ jesítményében az arab vérnek tulaj­ donított nagy szerepet illeti, E. de Borostyánkő véleménye a kor tudományos közvéleményével is egyezett. Dr. Friedrich Wilhelm Dünkelberg professzor, elismert hip­ pológus és a Bonn-Poppelsdorf-i királyi mezőgazdasági akadémia igazgatója (1871-1896) 1898-ban így ír a ló tenyészkiválasztásával kapcso­latban [20]: …«A Berlin-Bécs-távlovagláson a magyar és galiciai lovak, melyek különböző mértékben arab ménektől és kancáktól származtak, az angol telivérrel, illetve attól származtatott egyedekkel kitartásban és gyorsaság­ ban hosszú távon is egyenértékűnek, sőt, fölényben lévőnek bizonyultak. Ez olyan tapasztalat, amely már a szabadságharcban és a krími hábo­ rúkban is bebizonyosodott. – A bécsi távlovaglás békés küzdelmében (1892) a 24 első helyezett ló közül 16-ot, az összes pénzdíjat nyert ló 60%-át Magyarországon tenyésztet­ték. Ennek legfőbb oka ezen lovak döntően arab származásában kere­sendő – a közbevetett más nemzedékeik ellenére.» Később a következőket írja [20]: «Az arab tenyésztés fő helye ma Európában – Bábolna, a magyar kirá­lyi ménes, 150 anyakancát számláló nagy létszámú törzsanyagával, mert az ottani éghajlat és talaj már hosszú idők óta kiválóan alkalmasnak bizo­nyult erre, ahogyan ezt a tenyészálla­tok övmérete, mellkasszélessége, csontjainak erőssége beszédesen ta­núsítja. Még a marmagasság növelé­sére volna szükség nagyobb takar­mányadagok révén, hogy a félvérte­nyésztők számára az ideális arab lovat elő tudjuk vezetni. – Magyarországon még nem hiányol84 ják annyira az arab vért, mint máshol,

Bábolnai lovas harsonás egy tipikus Shagya-arab kancán 1935-ből.

Egy jellegzetes radautz-i kanca. Apja Abugress IX., anyja Shagya II. lánya.

mert nem távolod­tak el tőle annyira, mint máshol. Még a koros arab kanca is hibátlan csontozat­tal és inakkal, száraz izületekkel, sima szőrzettel, telt idomokkal, tiszta sze­mekkel és büszkén felvetett feliel húzza a tejeskocsit.». E szavakkal fejezte ki F W. Dünkelberg a tudomány álláspontját az arab vér befolyásáról, valamint Bábolna szerepéről. A magyar lovak az 1892-es Berlin­Bécs/Bécs-Berlin távlovagláson elért sikereinek hatásaként 1894-ben II. Vilmos német császár, magasrangú tisztjeinek sugalmazására azon kíván­ ságát fejezte ki, hogy a porosz állami ménesekben az angol telivér és angol félvér mének tenyésztése mellett arab fajtájú mének előállítását is meg kel­ lene kísérelni, hogy arab vérű huszár­ remondákat lehessen biztosítani a had­sereg számára. A porosz földmű-

velési minisztérium pedig határozott az 1876­-ban megszüntetett FriedrichWilhelm-­ménes (Neustadt/Dosse) újjászer­vezéséről egy kisebb arab tenyészet részére, s ez 1895-ben meg is történt [25]. Gróf Siegfried Lehndorff, aki 1896 és 1906 között a Neustadti Főménes ve­zetője volt, 1942-ben ekképp nyilat­kozik erről [41]: «Mivel a tiszta arabok már az akkori követelmények szerint is túl kicsik, túl könnyűek voltak, 1895­-ben 10 erős, csontos angol telivér kancát áthelyeztek Graditzból (melyet 1866-1906-ig apja, gróf Georg Lehndorff vezetett, aki egyidejűleg /1887-1912/ a porosz ménesigaz­ gatóság vezetője, s ezzel együtt volt, a szerző) a Friedrich-Wilhelmménesbe, és a magyar ménesvezetéstől vásárolt, Bábolnán tenyésztett Jung O’Bajan­hoz (másik nevén

Az 1901/1902-es Fadlallah-expedíció tagjai: ülnek balról Fadlallah el Hedad, mellette A. Rappaport, Beirut cs. és kir. konzulja.

«Young O’Bajan», született 1889ben, a szerző) párosí­tották őket. Mivel Jung O’Bajan anyai oldalon a negyedik generá­cióban az angol telivér kancára, 30. Máriára vezethető vissza, nem volt tisztavérű arab, hanem 1/16-od részben telivér. Magassága 156/164 cm-t tett ki, 1895ben érkezett Neustadtba, s 1896-ban kezdte meg tenyészműködését.» Az első jelentések dicsérték ugyan az erőteljes szervezetű, szép vonalú

mén ivadékainak fejlődését, a porosz ménesigazgatóság mégis igen vissza­ fogottan művelte az anglo-arab tenyésztést. «Young O’Bajan» fiai közül kilenc lett országos fedezőmén. Különösen kettő vált be közülük, melyek a keletporosz Gudwallen méntelepén (1930-ban szüntették meg) működtek 16 («Eiszapfen»), illetve 18 évig («Nachtwandler»). Magát «Young O’Bajan»-t 1905-ben a nyugati-porosz Gnesen (lengyelül:

Gniezno) ménesébe helyezték át. A XX. század első éveiben még további két arab mén került Neustadtba; 1902-ben a sötétpej «DziafAmir» (született 1887-ben, a taurówi ménes­ben) – fia, «Erbfeind» ugyancsak a gudwalleni méntelepen működött sik­eresen 13 évig – 1905-ben pedig a «Rex» nevű mén (született 1896-ban, a slawutai ménesben). 1916-ban hivatalosan megszűnt az 85 anglo-arab tenyésztés [25].

A tenyésztői munka Bábolnán

86

C. G. Wrangel részletes leírása nyomán ma is pontosan rekonstruál­ható az a tenyésztői munka, amely Bábolnán a Kozma Ferenc által fém­jelzett korszakban folyt. Erről többek között ezt olvashatjuk [65]: «Az évente megrendezett ménesi osztályozások általában Bábolnán kezdődnek június elején. Ez a tevékenység Bábolnán 4-5 napig tart, ezután Kisbér következik, majd Mezőhegyes, végül a távol fekvő Fogaras. Szóljunk először az évenkint június­ ban megtartott nagy ménesi osztá­ lyozásról, mely a ménes lovai számára azt jelenthette, amit a nornák (a skandináv mitológiában szereplő három sorsistennő) a régi Skandináviában. Bárki, aki részt vett ilyen osztá­ lyozáson a magyar ménesek egyikében, egyet fog érteni velünk abban, ha azt állítjuk, hogy sehol a világon nem kínálnak nagyobb élvezetet a lóbarátok számára. Kisbéren 5-6 napot vesz igénybe ez a <szolgálati tennivalók legkelleme­ sebbike>. Ekkor a kastély csak úgy hemzseg a vendégektől – csupa tenyésztő, hippológus, és sportem­ ber –akiket az osztályozásra nézőként hívtak meg. Akinek a kastélyban nem jut hely, azt magánszálláson helyezik el, ám ennek ellenére nem hiányozhat a nagy asz­tal mellől, melyet reggel, délben és este a park árnyas fái alatt terítenek meg, ugyanis mindenki, aki meghívót kapott, a magyar kormány vendége is egyben. Mindjárt reggeli után előállnak a hintók – pompás sereg, gyakran 12, vagy több. Az ember tetszés szerint elhelyezkedik, hisz egyáltalán, a legnagyobb fesz­telenség uralkodik a résztvevők körében ezen az ünnepi héten. A menet élén rendszerint a lelke,

a nagyrabecsült Kozma miniszteri tanácsos úr halad, aki valamely különösen ünneplendő vendég kíséretében élvezheti azt a kiváltságot, hogy hajtója a ménes­parancsnok. Az első út többnyire Parrag-ra visz. A hároméves kancákkal kezdenek, melyeket hatos, illetve nyolcas csoportokban vezetnek a – vendégeivel és alattvalóival körülvett – magyar állami lótenyésztési intézmények vezetője elé; ugyanekkor egy őrmester felolvassa minden egyed adatait, végül pedig az egész csoportot csikósokkal végighajtatják néhányszor nyújtott vágtában a karámban. Ekkor következik az ítélethozatal, röpke utasítás for­májában: , illetve <elad­ni>. Előbbi esetben a kanca jó külse­je és egyéb, az osztályozáskor megállapított kívánatos tulajdonságai alapján – feltételezve a következő évi kisbéri versenypáján nyújtandó kielégítő teljesít­ményvizsgát is – beállítják a ménes­be; ellenkező esetben pedig nyil­vánosan elárverezik a következő év őszén a nagy budapesti ménesárverésen. Ez így folyik egészen a déli órákig, melyekben az egész társaságot visszaviszik a kis­béri ménesbe. Itt az asztalt már megterítették; a leves gőzölög a tál­ban és bor csillog a sűrű lombsá­ toron át félénken átszűrődő nap­su­ g­a­rakban. Hogy ez a látvány, mely a lehető legkellemesebben különbözik a délelőtti tevékenység színhelyétől, élénk hangulatot vált ki a társaság körében, talán meg sem kell említenünk. Aki még itt sem jutna arra a belátásra, hogy olyan országban tartózkodik, mely a Teremtő különös jóindulatát élvezi, azon már nem is lehetne segíteni. Ezért kézenfekvő a kísértés, hogy az ember több időt tölt el az asztalnál, mint amennyire mindenképpen szüksége volna. Ám ha mindenki megfe-

«Főúri fogat a századfordulón». „A múlt század második felében 20 négyesfogatból 19 Shagyakkal fogatolt négyes volt.”

ledkezne is arról, mi célból gyűltek itt össze, a társaság vezetője nem ezt teszi. Alig szívta el szivar­ját és hörpintette fel az utolsó csepp mokkát, Kozma miniszteri tanácsos úr -kiáltással felemelkedik helyéről. És a fogatok újra nekivág­nak a pusztának, s újra ítélet mon­datik egymás után minden lóra, mely annak jövőbeni sorsát megha­tározza, egészen addig, míg az esti árnyék lassan elnyúlik a messzi sík­ságon. A nap munkája elvégeztetett. Mindenki, aki örül ennek,

most a park susogó sétányain, vagy a kivi­lágított díszteremben maradhat haj­nalhasadtáig. Arról, hogy senki se maradjon le a reggeli kivonulásról, a hivatalát rendíthetetlen komoly­sággal ellátó kastélyszolgálat gon­doskodik. Így telik el nap nap után, míg nemcsak minden tenyészlovat, hanem az ös�szes használati lovat is osztályozták. Ilyenkor nekivágnak egy másik állami ménes felé. Ezért a napról napra egyre bensőségesebb hangulatban lévő társaság csak az utolsó állomáson oszlik

fel. Hiszen akinek nem muszáj, nem veheti a szívére, hogy idő előtt elhagyja ezt a vidám gyülekezetet. Ahogyan az előbbiekből kiderül, a ménesosztályozás célja a következő: a) arra alkalmas hároméves kancák beállítása az anyakancák közé; b) apamének (törzsménjelöltek és országos fedezőménjelöltek) kivá­lasztása a hároméves mének közül; c) alkalmatlan apamének és anya­ kancák, valamint fiatal kancák és 87 használati lovak kiselejtezése;

d) azon mének megnevezése, melye­ ket, lévén a tenyésztésre használha­ tatlanok, kasztrációnak kell alávetni; e) az egész utánpótlás gondos meg­ szemlélése, vizsgálata; f) a teljes leltár, az épületek, és a többi megszemlélése. Közvetlenül a ménesosztályozás után a gazdaság osztályozása következik, melyet ugyancsak az állami lóte­nyésztési intézményeket vezető úr intéz. Egyáltalán, mindent, minek valamelyest nagy jelentősége van a tenyésztés vagy a gazdaság szem­pontjából, pontos, szakszerű vizsgá­nak vetnek alá. Osztályozásra minden egyes, a mé­ nesben található lovat elővezetnek a minisztérium lótenyésztési osztálya vezetőjének bírálatra. Ez Bábolnán a következőképpen történik: A szabadon járó lovakat évjáraton­ ként és törzsenként 6-7 egyedből álló csoportokban a csikókertben egymás mellé felállítják és részlete­sen elbírálják. Ezután két csikós vágtában hajtja őket, majd újból visz­szavezetik a lovakat előbbi helyükre. Még egyszer egyenként, ügetésben elővezetik és ezt követően osztályok­ba sorolják a lovakat. Az osztályozás azt jelenti, hogy a ménesbe kerül-e, kiselejtezik, vagy más célra hasznosítják-e. Ezt az eljárást minden évjárattal sor­ ban végigcsinálják. Csak a választott csikók menekülnek meg attól, hogy a csikósok meghajtsák őket. Ehelyett szabadon kiengedik a csikókertbe és gyorsabb mozgásra ösztönzik őket. A törzsméneket, az anyakancákat csikóikkal vagy anélkül, valamint a fiatalon felállított ménesi állományt egyenként vezetik elő lépésben és ügetésben. A legszigorúbb bírálatnak a tenyészanyagot és a legidősebb évjá88 ratot vetik alá. Valamivel elné­zőbben

osztályozzák a még fejlődés­ben lévő évjáratokat, ámbár itt is selejtezésre kerülnek a beteg, a rossz alkatú, vagy más vonatkozásban rosszul sikerült egyedek. Az eladásra osztályozott és a létszám feletti négyéves kancákat a Kastély­ istállóban helyezik el, hogy megfelelő ápolással és munkával előkészítsék őket az októberben Budapesten megrendezésre kerülő, királyi ménesek árverésére. Az a fiatal lóanyag tehát, ami itt kalapács alá kerül, a kiképzés első szakaszán már túl van. Bizonyára nagy előny ez a vásárlónak. A fiatal kancákon kívül az árverezési katalógusban mindig néhány idősebb, kiselejtezett kanca is található, ezeket többnyire kisebb tenyésztők vásárolják meg. A bábolnai lovak Budapesten mindig nagyon keresettek. Soha nem hiá­­nyoznak azok a rajongók, akik hajlandók magas árat fizetni egy-egy elegáns jukkerért, könnyű remon­ dákért, jó vágású hátaslovakért. Aki keményen kitart egy-egy meghatáro­ zott ló megvásárlása mellett, annak a budapesti árverésen mélyen a zse­bébe kell nyúlnia. Így pl. az 1890-es árverésen több bábolnai ló a szenzá­ciónak számító 1400 Ft-ot meghal­adó árat is elérte, s ez a ménesnek nagy dicsőséget jelent. Ebben az évben érték el a legmagasabb átlagárat is. Erről közelebbit a következő táblázat mutat: Az 1880-1891 között eladott fiatal kancák átlagárai: 1880-ban 632 Ft 1881-ben 545 1882-ben 658 1883-ban 544 1884-ben 555 1885-ben 649 1886-ban 632 1887-ben 728

1888-ban 631 1889-ben 553 1890-ben 741 1891-ben 664 azaz a 12 év alatt 627,8 Ft volt az átlag. Azok az árak, amelyeket a bábolnai lovak a világpiacon elérnek, illetve az árak mögött rejlő értékítéletnek nem kizárólagos alapja a keleti ló kecses megjelenése – ennél sokkal megbízhatóbb háttere is van, erről meggyőző bizonyítékot a bécsi Katonai Lovaglótanár Intézet adhat. Tudniillik a ménes évente két kancát küld ebbe az intézménybe, ahol ezeket a kancákat falkavadászatokon alaposan kipróbálják. Mivel erre a célra csak üresen maradt, meddő kancákat választanak, arra lehet következtetni, hogy a Katonai Lovaglótanárképző Intézet nem mindig a legjobb lovakat kapja a mé­nesből. A ménes vezetősége mégis gondoskodik arról, hogy a teljesít­ ményvizsga e próbájának lehetőség szerint minden törzs egyedei alá legyenek vetve. A következő táblá­zatban a Katonai Lovaglótanárképző Intézet néhány szakvéleményét mutatjuk be, az ott kipróbált bábol­nai kancákról. Amint az a táblázatból kiderül, a Jussufok és Shagyák kiválósága nem a szenvedélyes <arabomán> emberek kitalálmánya.»

Párosítás, tenyésztőmunka A tényleges tenyésztői munkáról C. G. Wrangelnál ezt olvashatjuk [65]: «Az anyakancák párosítását, melyet évenkint novemberben a Lótenyész­tési Osztály mindenről gondoskodó vezetője irányít, az összes állami ménesben ugyanolyan módon folyik. Legelőször a különböző

évjáratok minden egyedét, beleértve a választott csikókat is, egyenként elővezetik, alaposan elbírálják és a helyszínen rövid jellemzést írnak róluk

a ménes törzskönyvébe. Ami­kor ezt a meglehetősen sokáig tartó munkát befejezték, a törzsmének, ezt követően pedig a telivér anya­kancák kerülnek

sorra. Amíg utób­biakat nagy körön körbevezetik, a miniszteri tanácsos úr meghatároz­za, hogy mely kancákat fedezze telivér és melyeket (rendszerint a könnyebbeket) félvér törzsmén. Ez után következik a félvér anyakancák egyenkénti elővezetése, de ha csikójuk van, azzal jelennek meg. Ezen túl meg kell még említe­nünk, hogy a telivér és félvér anya­kancák felvezetése után, a ménes törzskönyvéből felolvassák az iva­dékok minősítését is, mielőtt beosz­ tanák őket a törzsmének egyikéhez. A rendkívül elfoglalt miniszteri ta­ nácsos úr egy további fontos hiva­tali feladata a fiatal, felállításra ke­rülő fedezőmének elosztása a külön­böző méntelepek között, ami álta­lában októberben történik, illetve a fedezőmének bérbe adása magánménesek részére. Erre az eseményre természetesen a magyar királyi méntelepek parancsnokai, valamint a horvát-szlovén és boszniai mén­telepek parancsnokai is eljönnek, s ezekhez az ex officio jelenlévő szak­emberekhez még a különböző lótenyésztő egyesületek elnökei, tenyésztők, akik méneket kívánnak bérelni és egyéb lóbarátok is társul­nak. A méneket a méntelepek igé­nye szerint osztják szét. Minden mént egyenként elővezetnek, és ott rögtön eldöntik végleges beosztását. Ha bérbe adják, helyben állapítják meg a bér összegét is. Ezentúl az esemény vezetője minden mén ese­tében közli, hogy a könnyű, közép­nehéz, vagy nehéz típushoz tarto­zik-e, ez az osztályozás azonban csak az illető egyed takarmányadag­jára van hatással. Ez alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy az ország igényeinek kielégítése után idegen tartományoknak, más kor­mányoknak is átadjanak méneket. 89

(Kimutatás a méntelepeknek és ide­ gen kormányoknak eladott országos fedezőménekről és átlagáraikról.) Azokat a méneket, melyeket a japán kormány vásárolt meg, a Mezőhe­g yesi Ménes állatorvosának, Tormá­nak vezetésével szállították el Tri­eszttől egy Lloyd-gőzösön. A lova­kat csak Bombayben, Szingapúrban és Hong Kongban hajózták ki pihe­nés céljából, s úticéljukat a legjobb állapotban érték el. A magyar mé­nesvezetőség a

A fiatal mének és kancák mozgatásáról már szóltunk. Az évjáratok, valamint az anyakancák, melyek a májustól október végéig tartó legelőidényben, kora reggeltől késő estig – a forró déli órák kivé­telével – a legelőn vannak; ezentúl közvetlenül kihajtás előtt a csikó­kertben 25-30 percet ügetésben mo­zognak. A legelőidény elmúltával az évjáratok a csikókertben naponta 2-2,5 órát mozognak lépésben és ügetésben. Az anyakancákat ezzel szem-

jelentős veszélyek­kel és nehézségekkel járó szállítás szerencsés kimenetelét annál na­g yobb megelégedéssel vette tudomá­sul, mivel a fent nevezett állatorvos nem kapott szállító személyzetet se­gítségül, így az értékes bábolnai mének ápolását, ellátását egyedül kellett végeznie Bábolnától Yoko­ hamáig, esetleg lótól félő matrózok segítségével. Mindenképp elis­merésre méltó, szép teljesítmény. Még néhány szót a lovak moz­gatásáról, a legelők használatáról… A Kastély-istállóban elhelyezett törzsmének naponta két órát mozog­nak lo90 vas alatt lépésben és kiadós ügetésben.

ben csak lépésben mozgatják. A csikók is, ha tíznaposak elmúltak, anyjukkal kimennek a legelőre, még hideg és havas napokon is. Az évjáratok és anyakancák jártatá­ sa úgy történik, hogy egy csikós elöl lovagol, 3-4 csikós pedig oldal­ról és hátulról zárja a ménest, és karikásaikkal irányítanak. Az élen haladó csikós szabja meg az irányt és az iramot. Ez természetesen a karikások hatalmas pattogása mel­lett zajlik. A csikós példa nélküli virtuóza gazdagon díszített nemzeti ostora használatának, melynek messzehangzó pattogása szívében örömteli vissz-

hangra talál. A ci­gányzenekar dallama mellett szá­mára kedvesebb muzsika nem lé­tezik. És valóban csodálatos lát­ványt nyújt, amikor a bábolnai mé­nes, kiválóan lovasított és festőien ékesített csikósaival elhalad a nap­ fényben fürdő úton. Ez egy darabka Magyarország, amely nemcsak a lovat szerető embereknek, hanem minden művelt ember számára feledhetetlen élményt nyújt. Időközben ez a bájos kép ter­mészetesen egy felette izgató szín­játékba alakul át. Ez abban a nem is oly ritka pillanatban történik meg, mikor a ménest pánik fogja el. A keleti ló ijedős természetét ismerve, elegendő a legjelentéktelenebb esemény is – pl. egy ismeretlen kutya hirtelen felbukkanása, egy fürgén közeledő kocsi, egy naper­nyő kifeszítése, a ménes kotnyele­sebb tagjának hirtelen kitörése, stb. – hogy az egész társaság megbok­rosodjon. Akkor már nincs megál­lás. Felvetett fejjel és felemelt farokkal, fújtatva, horkantva kereket old az egész ménes, mint valami viharfelhő. Eljött a pillanat, amikor a csikósoknak tudásukat, ügyességüket be kell bizonyítaniuk. Jaj annak, aki az őrült rohanásban a ménes útjába kerül. Az végérvénye­sen eljátszotta az örző és védő sze­repét. Elragadja a vad hullámzás, és a szökevények szerves részévé vá­lik! Bizony az! Amennyiben a csikósoknak nem sikerül elvágniuk e féktelen fickók útját, vagy nem tudják zsákutcába terelni őket, úgy a szabadulás órája csak akkor jön el, ha elfáradt a ménes. S amíg ez megtörténik, eset­leg nagyon nagy távolságot is megtehetnek, például a legelőtől Komáromig. Ezért a csikósok fela­ data az, hogy a lehető leggyorsab­ ban megelőzzék a ménest, s kellő

előnyben lévén, az ostor erőteljes használatával az elöl rohanó lovakat a továbbszáguldástól visszariasszák, vagy rohanásuk feladásához vezető irányt adjanak. Emiatt van szükség arra, hogy a csikósok alatt kiváló lovak legyenek. Persze annak, aki az országúton gyalog, lóháton, vagy kocsin a bábolnai ménessel találkozik, nem lehet nevethetnékje. Ezért az utazók fokozott figyelem­mel haladnak el a ménes legelői mellett. S a ménes kocsisai részére az ilyen szakaszokon szigorúan előírt óvatos hajtását idegen lovasok és hajtók is önként követik. Úgy­szintén ajánlott az óvatosság, ha a legelőkre teszi a lábát az ember. Különösen hölgyek ne hagyatkoz­zanak a keleti lovak közmondás­szerű jóindulatára.

Egy hirtelen ijedség okán megvadult ló egy per­cig sem jóindulatú tovább, s Bábolnán több ízben is előfordult, hogy sétálgató hölgyek csak nagy nehezen menekültek meg attól, hogy a feléjük rohanó ménes elgá­zolja őket. Ami pedig a legelők viszonyait illeti, úgy ezek – leginkább mennyi­ségi szempontból – sok kívánnivalót hagynak maguk után. Az egyetlen, a farkaskúti ménesudvarhoz tartozó természetes legelő kivételével Bábolna összes legelője mestersége­sen telepített, melyeket a gazdasági igazgatóság a vetésforgónak megfelelően művel meg, s így ezek évről évre más képet nyújtanak. A többnyire homokos talaj és a kevés csapadék folytán a bábolnai legelők inkább gyér, mintsem dús jellegűek. Ez azonban keleti

lovak felneve­lésénél nem nevezhető hibának, ellenkezőleg, az a tapasztalat, hogy éppen ez segíti hozzá a lovakat erőteljes, fejlett izomzatukhoz, fe­szes inaikhoz. Ezzel ellentétben elgondolkodtató az a tény, hogy a kevés csapadék miatt a lovak rövid idő után már nem jutnak elegendő táplálékhoz, s így takarmány­kiegészítésre van szükség. A lovak mégis a legelőkön maradnak egész nap, s a frissítő takarmány élvezete elmarad; ez pedig azok malmára hajtja a vizet, akik nincsenek jó véleménnyel az állami lótenyésztés­nek az összes magyar állami ménes­ben megcélzott törekvésével, vagyis a tenyésztési intézménynek a mintagazdasággal való egybeolvasztásával; úgy gondolják, hogy ez az elgondolás nem lesz áldásos.»

91

Bábolna – magyar királyi ménesbirtok

92

A ménesbirtok mezőgazdaságilag hasznosított területeinek a hatékony termelés szempontjainak érvényesítésével végrehajtott művelése Bábolnán nagyfokú fejlődést indított el, bár az ezzel összefüggő, a mezőgazdasági ter­ melés és a lótenyésztés közti versengés jelentős problémákat oko­zott, s okoz mind a mai napig. Érdekes, hogy ezt már C. G. Wrangel is megfigyelte, s erről ezt írja [65]: «Brudermann ezredesnek a Ménesi Levéltárban található (Bábolna, a magyarországi cs. k. katonai ménes történeti vázlata> következő utasítást adja ménes-gazdaságnak: – anno dazumal így volt ez. Ma a bábolnai birtok egy olyan mintagazdaság, amelynek legfőbb és legelső feladataként az lebeg a szeme előtt, hogy a legmagasabb hasznot érje el, s ebből következően maga a ménes csak hihetetlenül nyomasztó koloncnak tűnhet a gaz­daság nyakán. A korábbi szolgálólány egyeduralomra tör, s nem kell azok közé tartoznunk, akik a fű növését is meghallják, ha a gőzgépek zajából kicsengő <Őte toi de là, que je m’y mette>-re óhajtunk felfigyelni.

Ami nekünk ezekben az impozáns ménes-gazdaságokban nem tetszik, az éppen az, hogy ­ezek ménes-gazdaságok, illetve annak kellene lenniük. Ha önálló állami birtokok volnának, csak a csodálat és az elismerés szavaival szólhatnánk az általuk elért nagy­szerű eredményekről. Ezt előre bocsájtva meg kell állapí­ tanunk, hogy a mai gazdasági viszo­ nyok a magyar földművelésügyi minisztérium teremtményei. Míg Bábolna katonai ménes volt, addig csak rét-legelő-gazdaság jellege volt. Aki a bábolnai földek fejlődő kultúrájáról megfelelő képet akar magának alkotni, tartsa szem előtt, hogy a ménes alapításától 1812-ig mindössze 898 hold földet szántot­tak fel; innentől kezdve a 20-as évekig 2000 holdra növekedett ez a terület, majd 1846ban már 2490 hold szántót, 3240 hold rétet és 530 hold legelőt birtokolt a ménes; 1854-ben pedig a szántó 2517 hold­ra rúgott, melyet háromnyomásos rendszerben műveltek meg. Ma a következő a megoszlás:

szántó =5457 k. hold rét 205 legelő 224 =5886 k. hold erdő 701 udvar, út, és terméketlen terület 519 összterület =7106 k. hold. Ezt a területet 1890-ben következőképpen művelték meg: a. gabonafélék búza 813 k. hold rozs 404 árpa 434 zab 566 =2236 k. hold, b. kapásnövények kukorica 604 répa 150 burgonya 48 =802 k. hold. c. takarmánynövények takarmánybükköny 73 keveréktakarmány 654 komlóslucerna 77 muhar 204 takarmánykukorica 178 lucerna 30 lóhere 267 angol perje 658 =1414 k. hold, d. rétek 205 e. legelők 224 f. ugar 279 összesen =5886 k. hold. A ménesbirtok állatállománya ugyanabban az évben: ló 80 db szamár 2

igásökör 343 tenyészmarha (Simmenthali) 569 juh (Merinói-húsfajta) 1662 hízómarha 120 hízóbirka 1850. A ménesbirtok kritikai tárgyalása nem tartozik amúgy is terjedelmes munkánk keretei közé, ezért az említett adatokhoz csak keveset teszünk hozzá. Mégis élvezettel ragadjuk meg az alkalmat, hogy kifejezésre juttassuk ott, helyben szerzett meggyőződésünket, hogy minden mezőgazda, aki Bábolnát meglátogatja, elismeréssel fog adózni a ménesbirtok hatékony gazdálkodásának. A pompás állatállomány – a Bábolnán felállí­tott simmenthali gulyának párját találni nem könnyű feladat –, a jól ápolt szántók és rétek, a kiterjedt és a legjobb fejlődésnek örvendő faül­tetvények, a mindenütt uralkodó példás rend, valamint a minden majorban felépített barátságos munkás lakások – mind fokozott élvezetté emelik a bábolnai ménes­birtokon tett körutazást, még egy laikusnak is. Ami a munkáslaká­ sokat illeti, a viszonylag kicsi Bábolna jelentős előnyt mutathat fel a többi ménesbirtokkal szemben. Igaz, ebben a vonatkozásban sok behoznivaló hátránya volt. 1840 előtt még a ménes dolgozói is földkunyhók­ban voltak elhelyezve! A bábolnai ménesbirtok igazgatóságának fárad­hatatlan építői tevékenysége tehát a korábbi, tarthatatlan viszonyokkal magyarázható. Ehhez hozzátartozik azonban, hogy ez a tevékenység igencsak nehéz körülmények között folyt. Ez elsősorban a ménes elszigetelt voltának volt köszönhető. Téglán és homokon kívül mindent messziről kell beszerezni, a

munká­sokat viszont Győrből, Komáromból toborozzák, s mivel Bábolna csak sarjerdőgazdaságot művel, nem maradt más kiút, az építkezésekhez szükséges fát is kívülről kellett hozatni. Vagyis Bá­bolnán nem olcsó az építkezés.» 1892-ben Mezőhegyesen Kozma Ferenc munkája végzése közben rosszul lett, s meghalt. Az alkotó meghalt, a mű, az alkotás azonban működött tovább. A magyar és európai lótenyésztés egyik legráter­mettebb és legbecsületesebb képviselőjét veszítette el benne. 1899-ben Fadlallah el Hedad Mihályt nevezték ki Bábolna parancsnokának. Bábolna újra hoz­záértő, az arab lovat szerető vezetőirányítása alatt állt, és a sikerek nem maradtak el.

93

1900. Párizs, világkiállítás

94

Az 1900-as párizsi világkiállítás keretében szeptember 2-10. között nemzetközi lókiállítás megrendezésére került sor. A rendkívüli eseményre 1700-nál is több lovat neveztek. A következő országok vettek részt a kiállításon: Franciaország 191 lóval, Belgium 154 lóval, Németország 96 lóval, Oroszország 89 lóval, Anglia 62 lóval, Ausztria-Magyarország 64 lóval, Hollandia 40 lóval, Törökország 18 lóval, Olaszország 3 lóval. Magyarországról 4 állami ménesnek 44 lova, 16 mén és 28 kanca képviselte az ország tenyésztését. A bábolnai ménesből a következő lovak voltak a kiállításon: – 408. O’Bajan-6, szürke arab teliv­ér mén, – 4. O’Bajan-4, szürke arab telivér kanca, – 61. Dzsingisz Khan, szürke arab telivér kanca, – Koheilan 1, szürke arab félvér mén, – 520. Gazlan-Shagya-26, szürke arab félvér mén, – Shagya XII, szürke arab félvér mén, – 38. Shagya X, szürke arab félvér kanca, – 88. Shagya VIII, szürke arab félvér kanca. A telivér arab kategóriájában nemességükkel, szépségükkel első­sorban a bábolnai, Mouzaffer tábor­nok konstantinápolyi, Roman Sanguszko herceg *slawutai (akko­riban Oroszország része), Ali Mohsin pasa aleppói (akkoriban az Oszmán Birodalom

része) és M. Fourcaite­-Pegrabe tarbesi (Franciaország) ménesének lovai tűntek ki. A telivér arab mének közül a bábolnai «408. O’Bajan-6» kapta az első díjat, nemessége, igen jó alkata, kiváló lábszerkezete és lendületes mozgása révén. A telivér arab kancák között Sanguszko herceg «Melpomena» nevű kancája győzött fölényesen. «A Magyarországon, Oroszországban és Franciaországban nevelt arab telivérek a tenyészkiválasztás és felne­velés ismereteinek magas színvon­aláról árulkodnak, hiszen az elért testmagasság ellenére tökéletesen megőrizték őseik tulajdonságait. Különösen érvényes ez a bábolnai arabokra, melyek győztesek voltak minden vonalon, és a jelenlévő sza­kemberek egyöntetű véleménye szerint az arab tenyészetek vérfris­sítésére elsősorban ők alkalmasak» – hangzik a korabeli kommentár («Arabische Pferde»). Igazán átütő sikert azonban a félvérek kategóriájában arattak a bábolnai lovak. A hivatalos beszá­moló így emlékezik («Arabische Pferde»): «Amének között a 12 éves szürke mén, lett a győztes. Ez a csodálatos mén a nemes arab tökéletes típusával egyesíti magában az igen szép, kerek, jól izmolt alkatot, szabályos lábállást és a lebegő, lendületes mozgást, így a mén magas klasszisát ítélve a zsűri egyhangúan szükségesnek látta, hogy néven különdíjat hoz­zon létre. A III. díjat a bábolnai mén kapta. Míg a mének között aratott sikert, szerzett dicsőséget és aratott elismerést, addig a kancák között a kiemelkedően nemes, és a rendkívül lendületes, jó mozgású szür-

ke kanca <88. Shagya VIII.> győzött. A bábolnai tenyésztésnek ez a kiváló produktuma is megkapta a külön létrehozott díjat. A II. helyezést az ugyancsak bábolnai szürke kanca, <38. Shagya X> kapta.» A magyar lótenyésztés nagy sikert aratott, a földművelésügyi miniszter egy külön veretű, nagy aranyérmet kapott a magyar lovak csoportos kiállításáért; egy-egy nagy aranyérem jutott a négy magyar állami ménesnek. A bábolnai ménesből származó lovak a következő érmeket nyerték: – Koheilan I, aranyérem, a «Championat» és a «Grand Championat» egy-egy aranyérme; – 88. Shagya VIII, kanca, aranyérem,

a «Championat» és a «Grand Championat» egy-egy aranyérme; – 408. O’Bajan-6, mén, aranyérem, – 4. O’Bajan-4, kanca, aranyérem, – 38. Shagya X, kanca, ezüstérem, – 520. Gazlan-Shagya-26, mén, bronzérem. A világkiállításon tehát a bábolnai tenyésztés bizonyult a legjobbnak a kiállított 1717 ló közül. Igaza van Fadlallah el Hedad Mihálynak, mikor így ír [23]: «Ugy a […] lóvásárlá­sok, nemkülönben a gondos és szakszerü szaporitás és nevelés következménye, hogy Európában leggazdagabb és fajtatisztaságában nagy gondossággal őrzött arabs ménes Bábolnán van s bátran mond­hatom, hogy a Keleten

sem láttam olyan értékes, tiszta és gazdag tenyészanyagot, mint a bábolnai. Különben hogy ez nem elfogult vélemény, azt nemcsak a ménesün­ket tanulmányozó és avatott sza­kemberek ismerték el, de kitűnt a párisi nemzetközi kiállításon is, a hol négy ménesbeli lovunkat aranyéremmel tüntették ki, két lovunk ezüst érmet nyert, és két lovunk champion volt. Az állami méne­seknek általában elismert mai fejlettségét köszönhetjük főleg annak a gondos figyelemnek, a melyet a törvényhozás a lótenyésztés ügye iránt tanusitott, megadván a módokat és eszközöket arra, hogy a lótenyésztés hazánkban állandóan fejlesztessék.»

95

Újabb expedíció

96

1901-ben újabb expedíció indult Keletre Fadlallah el Hedad vezetésé­vel, arab lovak vásárlására; az expe­díció céljáról, tagjairól Fadlallah már említett könyvéből idézünk [23]: «Az 1901. évi expedicziónak az volt a czélja, hogy mindenüvé, a hol a Keleten az arabs fajlovat eredeti vértisztaságában föltalálni vélem, menjek el, szabad kezet hagyva ab­ban is, hogy egy messzebbre menő és hos�szabb időre tervezett expe­diczió során annyi lovat vásároljak, a mennyi lehetséges. Ezt a kitüntető megbizást teljesitettem. Ajövő fogja igazolni, hogy a kiküldetés mennyiben vált hazai lótenyész­tésünk hasznára. Erről ma (1903­-ban, a szerző) beszélni nem lehet. De engem feljogosit a remény, hogy az a néhány ló, melynek patái a távol Kelet sárga homokját és kavi­ csait taposták, be fog válni. […] A mostani expediczió nem lévén feltételekhez kötve, elhatároztam, hogy a czél érdekében és ha szük­séges, átvágok a sivatagnak arra a részére is, a hol eddig magyar lóvásárló expediczió nem járt, s a hol a minden tekintetben megfelelő lovakra véltem akadni. Erre a czélra szerveztem a kis expedicziót, melynek tagjai voltak Halácsy Gyula főhadnagy s tisztán az ügyért érdeklődve saját költségére a mi­niszter jóváhagyásával Szentkirályi István, Bojtár Lajos őrmester, a ki már egy izben részt vett ilyen expe­ diczióban és Pénzes János inasom. 1901. évi szeptember hó 30-án Triesztbe indultunk.» Fadlallah el Hedad az alapos felkészülés, a nyelv- és helyismeret ellenére eleinte el volt keseredve, nem talált megvásárlásra alkalmas lovat. Három hónapi keresés után vette az elsőt: «Az egyik mén különösen megtet­

szett. A pasa Ibn el Raschidtól kapta. A származás is kitünő: Kohajlan Adjuze faj. 161 cm magas, öt éves. Apja Kohajlan Mradi, anyja Koheilan. Ezt a lovat borravalóval együtt 150 török aranyért megvettem s mivel a mén Kohajlan-faj volt és Ibn el Raschidtól származott: nevet adtam neki. […] Tehát végre sikerült lovat vásárol­ nom». Utazásának folytatódásáról így ír: «Odahagyva a méltatlankodó beduinokat, ismét az Eufratesnek egy rozzant fahidján kellett átmen­ni, hogy a tulsó parton sátorozó beduinok lovait megtekinthessük. Itt vásároltam aztán 80 török aranyon a második lovat, a Farha szürkét: apja Siglavy, anyja Gehelt Adjuze, 156 cm magas, hat éves». «[…] A sammárok törzse is érdeklődött már lóvásárlásom iránt. S a törzs egyik tagja eladás czéljából ide vezette fedező ménjét. Hat éves, gesztenye pej, 157 cm magas volt a ló, határozott nemes arab telivér, apja: Kohajlan Adjuze, anyja, Schécha Djlife. Ezt a lovat, Schechan Schammárt, ötven török aranyon megvásároltam. A harmadik napon még mindig a messzebb táborozó törzsek érkeztek lovaikkal. Ezen a napon elővezettek egy két és fél éves 149 cm magas szürke mént, s jóllehet a ló kicsiny volt, megfelelőnek megvételre, alkalmasnak találtam. Igértem is érette 50 török aranyat. Tulajdonosa nem akarta eladni. Szóltam ahhoz a beduinhoz is, aki lovától egy sátor aranyon se akart megválni, hogy nem gondolta-e meg a dolgot? – Minek akarod a testet elválasztani a lélektől, szólt lovára fanatikus szeretet-

tel tekintve, s busan sátorába vonult. És bizonnyal ezen az éjszakán a beduinnak szomorú búcsúzkodása volt a lovától, mert mindeneket összevéve mégis meggondolta a dolgot s harmadnap 130 török aranyért megvettem tőle Em Tiurt, ami arab nyelven azt jelenti: a madarak anyja. Ezt a büszke nevet a ló gyorsaságáért kapta. Ugyanis a beduin lovait kedvencz szokása szerint allegorikus névvel tiszteli meg. A ló neve azt jelentette, hogy a levegőt szelő, gyors szárnyu madárnak is az anyja lehetne ez a nemes állat. Ámbár a csillogó 130 arany sokban enyhitette a beduin fájdalmát, de megható volt nézni, a hogyan utoljára lovára tekintett. …Este már a lélek a Tigris partján volt; a test, már mint az Em Tiur bánatos gazdája, talán aranyait pengette… A sammárok törzsénél vettem meg Aidát, három és fél éves szürke kanczát 125 török aranyon és ebbe az összegbe bele volt számitva a borravaló és a seiknek külön proviz­iója. Itt vásároltam Semriet, a hat eszten­ dős szürke kanczát 80 török ara­ nyon. Megvettem még a seiknek pej kanczáját, Hagyalet, melyet egy év­vel az Annase törzsektől háborúban szerzett. Ezért 200 aranyat fizettem, ám az élelmes seik a tőle vásárolt ló után is követelte a 10 arany proviz­iót és nem fért a fejébe, hogy miután a lovat tőle veszem, ez után provizió nem jár. Így aztán Hagyale borravalóval együtt 220 török arany árán a bábolnai ménes egyik valóban szép lova lett. […] Együtt mentünk ujra Bagdadba. Egyedüli föladatom volt most már Chazim pasa lovait megvenni. Ez azonban nem olyan könnyü föla­

dat. A váli titkára, maga a váli is, ugy volt értesülve, hogy a pasa nem ád el lovakat. Nem adott el még soha. Naponként látogatást tettem nála. A lovak felől beszélgettünk, ám lóvásárlásról egy szó sem volt. Harmadik nap felemlitettem, hogy nagyon szeretnék tőle lovakat venni. Erre ő a negyedik napon nyilatko­zott. – Értsd meg, derék pasa! A ló nem nekem kell, hanem az országnak. Az ország pedig azt tőled ingyen nem kiván­hatja. Az ötödik napon sem jutottam előbbre. A hatodik napon egy papirlapra irtam, hogy mindegyik lóért, melyet meg akarok venni, mit adok egyenként. A hetedik napon a pasa ugyancsak papirosra irta, mennyit kér ő éret­tük. Ezer fontot kért. Én nyolczszáznegyven fontot igértem. Chazim pasának jelzett ajánlatát azonban el lehetett fogadni, azért ildomosan megirtam neki, hogy a kért ár-összeget megadom. Kilenczszázötven fontot a vételárba és 50 font borravalót a személyzet­ nek. A pasa ajánlatornat elfogadta és a következő lovakat vásároltam, és pedig két mént, a Mersuchot, és Siglavy Bagdadyt. Mersuch 4 éves, 157 cm magas, penészszürke mén, apja: Schmed Kohailan, anyja Hamdani Sernri; Siglavy Bagdady apja Siglavy, anyja Saklavy Gidran, 156 cm magas fehér szürke mén; vásároltam továbbá még a következő kanczákat: Delalet, apja Kohailan Schveni, anyja Manehgie […]; hat éves, 157 cm magas, gesztenyepej. Delilaht, apja Manehgie, any-

ja O-Bajan, 9 éves, tüzött barna pejkancza, 157 cm magas; Kheilat, apja Dzselfan, anyja Kheila, 6 éves, fehér-szürke, 160 cm magas kanczát, s végül a Scheriffet, apja Saklavy, anyja Gehelt el Scherif, seregély szürke, 158 cm magas, nyolcz éves. Mersuch a pasa saját nevelése, Siglavy Bagdady az Annaze-Rueláktól való, Kheilát a zbädi beduin-törzs nevelte, Scherifet a sammárok, Delilaht az Anase el Sbaa-törzs, Delalet pedig Ebn el Raschid nedjedi emir nevelte. […] lovaink iránt általános érdek­lődés volt, s egyiknek egyik, másik­nak a másik lovunk tetszett. Chazim pasának, az avatott lóismerőnek az volt a véleménye, hogy ilyen kiváló telivér és sok arab ló egyszerre még nem ment Európába és a vételhez melegen gratulált.» A vásárlás befejeződött, az expedí­ció célja megvalósult. Beirutból, négy ménnel és kilenc kancával, 1902. április 12-én indult haza az expedíció. Április 16-án már megérkeztek Triesztbe; innen vasú­ton szállították a lovakat Bábolnára. A mi megérkezésemkor itthon történt, az a figyelemnek, rokon­ szenvnek, a szeretetnek ténye volt, a hét hónapig távollevőnek szólott, a gyöngéd szeretet sugalta s nem tar­tozik e könyvbe: kijött elibénk a tisztikar, s kijöttek a ménesbirtok gazdasági tisztviselői, a kik együtt bandériumot alakitottak és már Igmándon (ma: Nagyigmánd, a szerző) üdvözöltek. Ugyszintén Lossonczy Mihály min. tanácsos, az országos lótenyésztés vezetője is lejött Bábolnára és megszemlélte a lovakat, mely alkalommal megelégedését is kifejezte» – írja Fadlallah el Hedad, s így folytatja: «Hazafelé a bábolnai 97

uton is min­denütt üdvözlők fogadtak, kicsi, nagy, a kik örömmosolygó arczczal köszöntötték a hazatérőket. Nem tagadom: a szeretetnek ennyi jelét látva, ellágyultam. Itthon vagyok! Bábolna ismert hal­ mai és völgyei között, a hová negyvenöt évelőtt az isteni gond­viselés vezérelt.» Nagyon hasznos és tanulságos gon­ dolatokat találunk még könyvének [23] zárszavában is: «A lovakról az a mondani valóm van még, hogy azok a vásárlás óta folytonosan hiz­tak s hogy micsoda nyomoru élelmük volt előbb, az bizonyitja, hogy eleinte nem is mertek az alom­szalmára rálépni. A szénára, mint soha nem látott táplálékra idegenül tekintettek, csak aztán a széna Illata fölbátorította őket. És a hogy később étvágygyal hab­ zsolták az eddig nem ismert eledelt, a sivatagnak nem is régen koplaló állatai azt igazolták ők is, hogy a jóhoz könnyen hozzá lehet szokni, mint a rossz dologról leszokni. A rendes élelem és rendszeres lógondozás már az első nyolcz nap alatt tetemesen följavitotta elcsigá­ zott lovainkat. S ma tán az, a ki előbb a gazdájuk volt, se ismerné őket föl.

98

Nagy örömömre szolgált, hogy fel­ jebb valóimnak tetszését az importált lovak megnyerték. Ez a tetszés nekem elégtételem is, mert bizvást elmondhatom, hogy sem időt, sem pénzt, sem fáradságot nem kiméltem, hogy olyan arabs lovakat vásároljak a köztenyésztés czéljaira, melyekre az országnak szüksége van. A mely idő elfutott azóta, hogy ez utról hazatértem, minden jelen­ség azzal kecsegtetett, hogy külde­tésem nem volt meddő s reménylem, hogy hos�szabb időig nem lesz szükség állami lóvásárlá­sok czéljából expediczió kikülde­tésére. […] Tagadhatatlan, hogy a bábolnai tenyészanyagnak vérfölfrissitésére szüksége volt. […] Ez idő szerint (1903-ban, a szerző) az itt leirt ut során vásárolt mének törzsménként Bábolnán vannak; az anyakanczák ivadékokat igérnek; az importált ménekhez elég számu kanczák osz­tattak: remélnünk lehet és remél­nünk kell, hogy olyan ivadékokat nevelhetünk utánuk, melyek nem­csak a lovak vásárlásával járó költ­séget téritik meg; de hasonlithatat­lanul nagyobb hasznot hoznak az országnak. (Az expediczió összes költsége

103 000 korona volt.) Miután hazánkban a keleti vér meghonosult; a keresztezés jónak bizonyult s a keresztezés által nevelt állatok megfelelnek az ország igényeinek: föladatunk törzsanya­g unk fajtisztaságát óvni, gondozni. Ezt a föladatot végzi Bábolna 1877 év óta és bizonynyal jelentős érde­mei vannak abban, hogy a köztenyésztés ma már igen szép fokon van. Sőt látva, figyelve Bábolna fejlődését, a viszonyok ismeretéből azt a meggyőződést meritem, hogy Bábolna lesz jövőben egész Európának, arabs lovakra nézve, a beszerzési for­rása. A lótenyésztés minden barátja szive szerint kivánhatja, hogy Bábolna a lótenyésztés javára sokáig álljon, fejlődjék, virágozzék!» E szavakkal zárja Fadlallah el Hedad Mihály az utolsó nagy keleti expedí­ cióról írott könyvét. A teljesen ma­g yarrá vált egykori arab fiúcska Bábolnán volt igazán otthon, Bábolna jövőjét és ezzel az ország lótenyésztésének felemelkedését szolgálta teljes szívével. Csak mondatfűzéséből, szavainak sorrend­jéből tűnik ki néha, hogy ezt a nyel­vet nem édesanyjától tanulta.

Bábolna szerepe Magyarországon és nemzetközi hatása

Bábolna egyrészt a rendszeres és nagy szakértelemmel, kiváló kézzel válogatott keleti lóvásárlások, más­ részt Kozma Ferenc által kidolgozott és bevezetett, átgondolt, szakszerű tenyésztői munkája révén valóban Európa legjelentősebb ménesévé vált; ezt egyrészt az 1878-as és 1900-as párizsi világkiállítás ered­ményei, másrészt a bábolnai arab mének nemzetközi kereslete bizonyítja. Ekkor, századunk elején az angol telivér a legjelentősebb nemesítő fajta egész Európában. Ennek alapját az angol telivérnek a teljesít­ményre alapozott kiválasztás következtében kialakult tulajdonsá­gai, valamint ezek megbízható örökítése vetette meg. Fölénye, döntő, meghatározó szerepe máig tart, az időnként hangos és jogos kritika azonban nem a fajta alkal­matlansága, hanem alkalmatlan egyedek kiválasztása miatt kap lábra, erősödik fel. A sportló­tenyésztésben alkalmazott nemesítő mének kiválasztása különösen sokoldalú, alapos szaktudást és sok tapasztalatot igényel – s e két tényező, régen és ma egyaránt, ritkán volt adott együttt. Magyarország ebben az időben, «Kisbér» (született 1873-ban) az epsomi Derby-ben és a Grand Prix de Paris-n szerzett győzelmei, valamint az 54 versenyben veretlen «Kincsem» (született 1874-ben) és számos jelentős ménes alapítása után «nagyhatalom» a telivértenyésztésben. Természetes, hogy a félvér fajták nemesítésében is leg­nagyobb számban angol telivér mének játszottak és játszanak szerepet. Azonban fennmaradt az arab mének nemesítő szerepe is. Jelentőségében, létszámában csökkent az arab mének állománya, de bizonyos területeken, meghatáro­zott tulajdonságok örökíté-

sében egyedüli és pótolhatatlan maradt. A kor neves állattenyésztő pro­ fesszorai, közülük F. W. Dünkelberg professzor már említett könyvében [20] így fogalmaz: «Az arab ló vitathatatlan előnye tős­g yökeres, ősi, erőteljes, ellenállószervezete, egészséges vére, a száraz inai, acélkemény csontjai, korrekt és szép alkata, nagy hajlékonysága, ügyessége, az idomítás iránti tanulékonysága és készsége; amellett igénytelen a takarmányozást illetően, hosszú utakon, rossz útviszonyok között kitartó, fáradságokkal és kemény zord idővel szemben ellenálló, és ezen tulajdonságai alapján alkalmas arra, hogy a fiatalabb félvér fajtákat, tenyészeteket (F. W. Dünkelberg 1898-ban jelentette meg fenti gondolatait, a szerző) felfrissítse. Ezen nagy előnyök ellenére hibáztatják kis marmagasságát.» Chr. Wriedt genetikus 1929-ben [67] így ír erről: «Ami az arab ló teljesítőképességét illeti, minden időben bebizonyította, hogy katonalóként messze kimagaslik a többi lófajta közül. Mindenek előtt igénytelen, ezentúl igen jó a vérmérséklete, és rend­kívül kitartó… Magyarországon az arab ló igénytelensége miatt biztos hellyel bír. Ennek ellenére az arab lónak sok ellensége van, akik úgy nyilatkoznak: Ezek tények, de emlékeznünk kell arra, hogy az arab vér a könnyű magyar félvérnek egészséget, igénytelenséget és igen jó idegrend­szert adott. A magyar állam a bábolnai ménes­ sel olyan intézménnyel rendelkezett, mely sok éven át kiváló arab méneket 99 szállított a könnyű, kis ter­metű,

kecses megjelenésű magyar jukkerek tenyésztésére, melyek, akárcsak a többi kocsiló, azon az úton haladnak, hogy lassan a történelem lapjaira lépjenek át.» Valóban ezek voltak azok a tulaj­ donságok, amelyek miatt nálunk és külföldön is becsülték az arab lovat, rendelkezett azonban még egy rend­ kívüli értékkel, melyet nagyon jól ismert a magyar kistenyésztő, a magyar paraszt. 1897-ben a Köztelek hasábjain találóan foglalt állást a kérdésben Bodor Elek [9]: «Gazda körökben folytonosan hallja az ember a panaszt, hogy az állami fedeztetési állomásokon aránylag igen kevés arab mén és különösen feltűnően kevés arab telivér mén van felállítva. Áll ez különösen a kisebb, a falvakban lévő fedeztetési állomásokra. Lépten nyomon hal­lani, hogy a gazda 4-5 fedeztetési állomást felkutathat, míg egy neme­sebb vérű arab ménre akad. Jól tudom, miben áll a fővád, mel­lyel az intéző körök az arab telivért illetik, hogy t.i. kisebb termetű, hogysem úgy a kereskedés, mint a katonaság kívánalmait kielégítené. De legyen szabad ezzel szemben rámutatnom egy rendkívül használ­hatóságát igazoló körülményre, amely a gazda tenyésztésében min­dennapos. Ez abban áll, hogy az arab vér kitűnő közép lovat képez átmenetül a paraszt ló és az angol vér között. A mindennapi példa a következő: Van a tenyésztőnek egy jó lábú, elég magas, de otromba nagy fejű és nem csinos külsejű parasztkanczája, amelybe direkte angol vért vinni még nem szabad. Arab telivérrel párosítva a nyert csikónak feje legalább is rendes lesz és formája csinosabb. Ebbe a 100 csikó­ba aztán már be lehet vinni az

angol vért. …Az arab vér főelőnye éppen rendkívüli alkalmazkodó voltában van…». Érdekes és tanulságos volt a Köztelek szerkesztőségi válasza a fenti cikkre, mely természetesen nagy vitát kavart. A választ az elis­mert lovasember és szakíró, Döhrmann Henrik írta meg, Kis Mihály álnéven [18]: «A fenti felszólalásban mondottakra nézve nem minden tekintetben vagyunk egy véleményen a levél írójával. Az eddigi tapasztalat ugya­nis azt mutatja, hogy az arab mének száma az állami méntelepeken kielégítő, mivel a félig meddig előrehaladottabb lótenyésztéssel bíró községek még akkor sem fogadják el szívesen az arab vérű méneket, ha azokra tényleg szük­ségük volna is. A mi az arab telivér méneket illeti, azt lehet mondani, hogy sok esetben a telivért a nemes küllemű félvértől nem is lehet megkülönböztetni. Ennek oka abban rejlik, hogya bábolnai ménesben, mely arab vérű arab ménjeinket szállítja, a törekvés régóta a nemes arab jelleg fenn­tartására irányul, úgy, hogy az eset­leg eldurvult, vagy jellegüket vesztett egyedek a tenyésztésből kiküszöböltetnek. A bábolnai arab telivér tenyésztörzs célja pedig elsősorban az, hogy a félvérménesben a nemesség és a jel­leg fenntartható legyen általa. Hogy ily módon arab telivér mének is jut­nak a méntelepekbe, ez már a teli­vér törzs működésének természetes következménye, s e méneknek jó hasznát is venni. Arra azonban nincs szükség, hogy az arab telivér mének létszámát az országos tenyésztésben erővel növeljék, mert az arab félvér mének csontosság tekintetében átlag sokkal jobban megfelelnek a népies tenyésztés azon rétegeiben, ahol a könnyű ter­metű

lóanyag úgyis kissé finom csontozattal rendelkezik. Az angol telivér mének aránylag nagyobb szereplése a méntelepekben nem az arab vér rovására történik. Ne feledjük el az arab és az angol telivér befolyásának megkülön­böztetését a köztenyésztésben. Az előbbi főleg nemesít, az utóbbi pedig azon felül a modern követelménynek megfelelő testszer­kezetet is csinál, mely intenzívebb munkára képesít.» Ezekből a megjegyzésekből egyértelműen világossá válik szá­munkra, hogy a magyar paraszt az arab méneket sok jó tulajdonságuk örökítése mellett mint regenerá­torokat is kereste és becsülte. A különböző fajták tenyésztése, keveredése nem ment, nem mehetett célszerűtlen keresztezések továbbtenyésztésre alkalmatlan, «otromba fejű», heterogén megje­lenésű, rossz alkatú egyedek megszületése nélkül. Ilyenkor az egyetlen megoldás a nemes arab mén volt, amely a legotrombább, heterogén kancából is továbbtenyésztésre alkalmas egyedet tudott adni. Egy arab apaságú kancával, mely ismét ke­cses, «jól összerakott», jó mozgású egyed lett, minden irányban el lehetett indulni. A tenyésztésben is és a mindennapi munkában egyaránt sokoldalúan volt használható. Ezért még nagyon sokáig fennmaradt gyakorlat volt, hogy a 4-5 mént foglalkoztató fedeztetési állomá­sokon 1-1 arab vérű mén állt a félvér vagy nóniusz mének mellett. Még hidegvérű tenyészkörzetekben, a muraközi, hidegvérű mének mel­lett is mindig fedezett egy-egy arab mén, hiszen az még a sodrott kancából is tudott használható egyedet teremteni. Ez volt, és ez maradt az arab mének

egyik leg­nagyobb feladata, és ebben ma sem tudja őket más fajtájú mén helyettesíteni. Ugyancsak érdekes és tanulságos a szerkesztőségi válasz az arab telivér és az arab fajta viszonyáról kifejtett gondolatainak szempontjából is. Ez a gondolat, «tenyésztési filozófia» egyben következetesen véghezvitt tenyésztési gyakorlat is volt, amely szerint Bábolnán a telivér állomány feladata, szerepe a tiszta arab típus fenntartása, a nemesség, a tiszta arab jelleg megőrzése volt. A telivér állomány volt az arab ménes «épületének» tartópillére, mester­gerendája. Ez a gondolat a Kozma Ferenc nevével fémjelzett kor szülötte, vívmánya. Ezt a filozófiát következetesen és eredményesen ültették át a gyakorlatba, és pon­tosan ez a filozófia, valamint ennek eredményes megvalósítása hozta meg Bábolnának a hírnevet, a világ elismerését. Hiszen ez a tenyész-

tési gyakorlat eredményezte azokat a rendkívül nemes, tiszta arab típusú, nemes megjelenésű, de izmos, mély, csontos, erőteljes szervezetű és sokoldalúan használható előbb arab félvér, majd arab fajta elnevezésű méneket, amelyeket megcsodáltak a világkiállításokon, melyeket nemesítő ménekül más országok kerestek, és ezek váltak be legjob­ban az országon belül is nemesítőménként. Bábolnán sikerült a nemes arab típust, a legjobb, legtisztább arab jelleget az erőteljes, mély, izmos alkattal és nagy teljesítőképességgel ötvözni. Ez volt a siker titka, és ebben a sikerben ennek az ered­ményes és jól bevált «filozófiának» döntő része volt. Itt még egyszer pontosan megfogal­ mazták Bábolna feladatait, ami időszerű és szükségszerű is volt egyben, mert sokan, abból kiindul­va, hogy Bábolna katonai ménes volt, úgy gondolták, a ménes fő feladata a

remondák előállítása volt. Csekonics József megvalósított gondolatának éppen abban rejlett a zse­nialitása, hogy megfogalmazása szerint az állami ménesek feladata olyan fedező mének előállítása, melyek alkalmazásával a köztenyésztés nagy létszámban tudja biztosítani a katonaság remon­daigényeit kielégítő, ellenálló szervezetű, nagy teljesítőképességű lovakat. II. József alapító okirata, a «Végezés» már «…jelesb termetű, s tartósabb erejű lovak magvető helyéül» jelöli a ménest. Ez a gon­dolat végig meghatározó a császári és királyi, később a magyar királyi ménesek létében, működésében. Már 1828-ben így ír erről Alistai Máttyus [3]: …«A cs. k. katonai ménes Bábolnán, Komárom megyében létez; mely ámbár nemes s telivér arab lovakból áll, azonban csak olyan lovakat szolgáltat a had­ sereghez, melyek tenyészlovaknak nem alkalmasak…».

101

Bábolna tenyésztési jelentősége

102

Bábolna hatása, kisugárzása az akkori magyar területeken túl az OsztrákMagyar Monarchia egyéb területein is érvényesült. A Bábolnán született mének elkerültek Horvátországba, Szlovénia, Bosznia, Hercegovina méntelepeire, fedeztetőállomásaira, de a Bábolnáról származó törzsek nem­egyszer eljutottak – Mezőhegyes közvetítésével – Radautzba is, melyet a már idézett Chr. Wriedt röv­iden így jellemez [67]: «Az osztrák állam rendelkezett egy ménessel, Radautzal (Bukowina tartományban, ma Románia), ahol egy nagy, viszony­lag erős csontozatú, erőteljes arab típust tenyésztett... [...] jelentős, törzsalapító ménjeit majdnem kizárólag Bábolnától kapta, Mezőhegyes segítségével. Ám a tenyészállatok efféle cseréje rend­szeres volt e ménesek között.» Radautz látta el fedezőménekkel Galícia, Bukowina magánméneseit és fedeztetőállomásait, így a Bábolnán gyökeret eresztett és Radautzban kivirágzott arab törzsek kiváló gyümölcsöket teremtek a lengyel magánménesekben, de a vidék köztenyésztésében is. A Galícia területén lévő, kiváló lovakat nevelő lengyel ménesekben Ben Azet, Dahoman, El Bedavy, El Delemi, Gidran, Hadudy, Sheraky és Shagya mének, tözsek adták, ontották a kemény, nagy tel­jesítőképességű, nemes, arab vérű lovakat. Bukowinában ugyanezeket a neveket, ugyanezeket a törzseket találjuk ebben az időben. A lengyelek, akik hagyományosan kiváló lótenyésztők és közülük sokan a nemes arabnak elkötelezett hívei voltak, mint a Sanguszko hercegi család vagy a Potocki grófok22. Az eredeti import lovak mellett a bábolnai arabot becsülték a legtöbbre; hogy erről megbi­

zonyosodjunk, elég csak egy pillan­tást vetnünk a lengyel törzskönyvekbe. Amikor Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban és Szerbiában arab vérű méneseket alapítottak23, ter­ mészetesen nem hiányozhattak a ménest alapító egyedek közül a bábolnaiak sem. Nemcsak ménlovakon át terjedt azonban a bábolnai arabok vére Európában. A bábolnai arabok örökítő anyagának beépülése az európai kancacsaládokba «Amurath 1881» (= Amurath-Weil) példáján mutatható be. – Amurath. Szürke mén, 1881-ben Weilben, a württembergi királyi ménesben született. Apja Tajar (született 1873-ban), anyja Koheil III (született 1876-ban). Anyai nagyapja volt bábolnai, Mehemed Ali (született 1868-ban), a kitűnő Mahmoud Mirza (született 1851-­ben) fia, azaz Jussuf (született 1869-ben) féltestvére. Amurath 1885-től 1894-ig a weili ménes törzsménje volt, 1895-ben megvette a császári és királyi Földművelésügyi Minisztérium – a radautzi ménes számára, ahol 1895-­től 1910-ig fedezett. Amurath kiemelkedő örökítő volt. Fiai ered­ményesen működtek Európa sok országában, Lengyelországban 35. Amurath II, az eredeti arab telivér Fatméből 1907-ben Radautzban született fia szerzett jó hírt a vonal­nak – leginkább unokáján, Amurath Sahibon (született 1932ben) keresztül. Ez a törzs, «Amurath 1881» fiainak köszönhetően, a németországi lótenyésztésre is hatással volt: – Amurath II, szürke mén, született Radautzban 1896-ban, anyja 318. Shagya IV, ennek anyja 101. Dahoman III.

Két fia állt a németországi lótenyésztésben: – Amurath III, szürke mén, született 1908-ban Radautzban, anyja 225. Dahoman XII; ennek anyja 249. El Bedavi XXIX volt. Ez a mén 1925-től Hannoverben, Cellében volt országos fedezőmén (332. Amurath III néven); – Amurath IV, szürke mén, született 1911-ben Radautzban, anyja 106. El Bedavi XXIX; ennek anyja 134. Gidran XXIII volt. 19221929-ig Ausztriában állt 606. Amurath II-9 néven, 1929-1932-ig a pfalzi Zweibrücken méntelepén 5252. Amurath II néven, majd 1933-1935-ig Hannoverben, Cellében volt országos fedezőmén (333. Amurath IV); Ebben az összefüggésben «Amurath 1881» még további két fia érdemel említést: – Amurath, szürke mén, született 1896-ban Radautzban, anyja 248. Shagya V; ennek anyja 213. Gidran XIX. 1899/1900 körül Weilbe, a württembergi király istállójába került, 1901-től 1916­-ig Holsteinben fedezett, 1917-ben kölcsönképpen és 331. Amurath II néven Hannoverben, Cellében volt országos fedezőmén, majd 1918-ban újra Holsteinben fedezett, 1919-1922-ig pedig a keletporoszországi Trakehnenben (itt 1919-ben 10. számmal törzsménként); – Amurath I, szürke mén, született 1898-ban Radautzban, anyja 314. Gidran XXIV; ennek anyja 275. Shagya II volt. 1904-ig Radautzban maradt, 1905-ben 95­-ös számon a brandenburgi Neustadtban volt országos fedezőmén, s még ugyanabban az évben Hannoverben, Cellében, 330. Amurath I néven, ahol 1917-­ig volt országos fedezőmén.

A Potocki grófok családja már a XVII. sz. óta egyike volt Lengyelország legnagyobb mágnáscsaládjainak. Kezdettől fogva akad­tak jelentős lótenyésztők is közöttük, mint pl. Szczesny Potocki (17511805), aki tul­czyni (Podólia) méneséből egy sárga négyesfogatot ajándékozott W A. Kaunitz hercegnek (1711-1794). Ennek az [osztrák kancellár] annyira megörült, hogy Bécsben a lovakat átadónak, Obodynski istál­lómesternek 1000 dukátot adott ­kötőfékpénz gyanánt. Roman Sanguszko herceg (1800-1881), akit «id. Roman»-nak is neveztek, óriási birtokából a wolhyniai Antoniny-uradalmat hozományul lányának adta, aki Alfred Potockihoz (1817-1889) ment feleségül. Aslawutai Sanguszko-féle ménes állományából pedig, mely időközben túlontúl megnövekedett, ugyanabban az időben számos tenyészló került a 70 km-nyire délre fekvő Satanowba, amit Roman Sanguszko idősko­ri lakhelyéül választott magának. Ezekből a lovakból, továbbá az épülő antoninyi ménesből, valamint típusjavításra irányuló importokból jött létre a híres arab telivér­tenyésztés. 1882-ben a satanowi állomány végleg átköltözött Antoninybe, ahol 1883-tól arab telivértenyésztésen túl angIo-arabokat és angol telivéreket is tenyésztettek, valamint egy versenyistállót is fenntartottak. Alfred Potocki fia, Józef Potocki (1862-1924) céltudatosan folytatta a munkát. 1883 és 1918 között további 13 arab mént és két kancát importáltak, majd mindet a Közel-Keletről, hogy az eredeti típust megőrizzék. A ménes tenyészál­ latainak nemcsak származásukkal és küllemükkel kellett kiemelkedniük, hanem szigorú teljesítményvizsgát is kellett ten­niük – kizárólag falkavadászatokban (akko­riban kutyák mögött). Kétségkívül a ménes kiemelkedő eredményei közé tartozik az 1909-ben született «Skowronek» nevű mén (apját, Ibrahimot 1907-ben vásárolták meg Isztambulban, anyja Jaskólka volt), melyet 1913-ban Angliába adtak el; azután több­szöri tulajdonosváltást követően 1919-ben Lady J. Wentworth (1873-1957) ménesébe, Crabbet Park-ba került. «Skowronek» (magyarul: pacsirta) nagy számú, kiemelkedő, elsősorban ménivadéka révén olyan nemzetközi hírnévre tett szert, ame­lyre addig-addig az arab vérű lovaknál még példa nem volt. Így megmenekült istállótár­sainak, egyben apjának, «Ibrahim»-nak szörnyű sorsától, melyek majdnem kivétel nélkül az 1917/18-as forradalom áldozataivá váltak. Antoniny elvesztése után Potocki két fia, ifj. Józef és ifj. Roman néhány elrejtett lóval kisebb méneseket építettek fel Behenben, a równoi 22

járásban, illetve Deraznében (Wolhynia, kostopoli járás), a régi otthonhoz közel. Ám a II. világháború kitörése (1939) után mind­két ménes újra elveszett (Flade). 23 Akárcsak a Balkán-félszigetnek az egyko­ ron török fennhatóság alá tartozó országai általában, úgy például Bosznia, Hercegovina és Horvátország is előszeretet­tel használtak keleti lovakat tenyésztésük­ben. A későbbi Habsburg-befolyás is elősegítette a XIX. sz. lótenyésztését, na­g yobb hangsúlyt helyezve a katonai szem­pontokra, kocsi- és hátaslovakat részesítve előnyben. Így jöttek létre többek között a mostari, szarajevói ménesek és méntelepek, nagyrészt bábolnai tenyészlovakból, 1884/85-ben, illetve 1895-ben a máig jelen­tős borikei ménes (Szarajevó és Gorazde között, kb. 45 kmnyire délkeletre Szarajevótól, a Devetakhegységben terül el). Az arab félvértenyésztéshez szükséges lóállomány részben Szíriából, részben pedig Bábolnáról származott. Egy-két törzsvonala máig fennmaradt. Az egyetlen arab telivér­ménes Horvátországban a III. Balthazar Odescalchi herceg által 1901-ben alapított inocencdvori ménes volt (Ilok mellett a Dunánál, Kelet-Szlavóniában fekszik, ezért külföldön gyakran csak «IIok»-ként emlegették). Ezt a ménest lengyelországi, illetve a szomszédos visnjevci ménesből (kb. 9 km-nyire nyugatra Rumától/Szerbia) származó kancákból, valamint eredeti arab ménekből építették fel. Később Bábolna tartósan és pozitívan befolyásolta ezt a ménest, többek között «Siglavy Bagdady 11» (1918-1923-ig fedezett) és «Koheilan IV-3» (1929-1943ig fedezett) révén. Az úgynevezett «IIokiarabok» nagy nép­szerűségnek örvendtek Németországban, Franciaországban, Magyarországon és Lengyelországban. A honi lótenyésztésbe egyedül ez a ménes 65 országos fedezőmént adott. 1944-ben, a német csapa­tok elleni felszabadító harcok folyamán az európai arab méneseknek ez a gyöngyszeme is teljes egészében elpusztult. A több mint 100 arab telivér közül már csak egy-két eltévedt anyakancát lehetett találni. Az előbb említett visnjevci ménest báró Leopold Pfeiffer alapította Weilből szár­mazó anyakancákkal és eredeti arabokkal a XIX./XX. sz. fordulóján. A kancaállomány egy részét Bábolnán fedeztette. 1908/09­ben Pfeiffer báró áthelyezte ménesét Észak­nyugatMagyarországra, Zala megyébe. Itt úgy határozott, hogy kivándorol Brazíliába. 1910-ben legértékesebb arab tenyészlo­ vaival útnak indult Fiume (ma, horvátul: Rijeka) kikötőjéből Dél-Amerika felé. Útközben azonban a hajó elsüllyedt, nyomot sem hagyva maga után (Flade).

103

Az Amurathok elsősorban szép és nagy teljesítményű kancákat adtak. Ménvonaluk hamar kiapadt, de a kiváló holsteini, hannoveri kanca­ családokba az Amurathok kapcsán a Shagyák, El Bedavik, Gidranok vére is beépült és hatott. Kevésbé ismeretes, hogy a Gidran­ törzs is hasonlóan elterjedt, ha nem is akkora hatással, mint az Amurathok. Míg Mezőhegyesen a Gidran törzs az angol telivér nemesítő hatására adott nagy tel­jesítményű egyedeket addig Radautzban bábolnai eredetű arab törzsek egyedeinek nemesítésével alakították a törzset. Ezek a szilárd szervezetű Gidranok a lengyel és bolgár ménesekben, de az Osztrák­-Magyar Monarchia méneseiben is igen jó hatással szolgálták a tenyésztést. Különösen a radautzi «Gidran XXXIV» (aranysárga, született 1909-ben, apja Gidran XXXI, anyja 188. Gidran XXV) fiai váltak be Lengyelországban, Bulgáriában és Ausztriában.

104

1918. Az I. világháború vége és következményei

Bábolna életében nem hozott különösebb változást az első világháború (1914-1918), ellenben annak következményei annál inkább. Már 1914 augusztusában, a háború kitörésekor sietve, részben 200 km lábon megtett út után – vagonokba rakták és nyugatra szállították a radautz-i ménes állományát. Ezeket a lovakat (összesen 1757 lovat) az osztrák és a magyar katonai méne­sekben és csikónevelő telepen helyezték el. Lábod (Nagyatádtól kb. 8 km-nyire keletre) és Ozora (kato­nai méncsikó-nevelő telep, Siófoktól kb. 30 km-nyire délkeletre), valamint Kottingbrunn, Graz, Piber, Baden bei Wien – ezek voltak a célállomások. A radautz-i Shagya törzset először a Wiener Neustadt melletti Dillmanthofban helyezték el; innen 1917-ben Altenmarktba (a Triesting mentén, Bécstől kb. 25 km-nyire délnyugatra fekszik), majd 1919-ben a Bécs melletti Waldhotba szállítot­ták a lovakat, ahonnan még ugyanebben az évben Piberbe kerül­tek. 1922-ben az osztrák kormánya kiváló Shagya törzs egy részét eladta a kistapolcsányi ménesnek; ez lett a magja az itteni, máig nemzetközi jelentőségű arab ménesnek (alapítva 1921-ben), melyhez később Bábolnáról, majd Lengyelországból és Jugoszláviából is kerültek kancák Kistapolcsányra. 1923-ban gróf Esterházy Ferenc vásárolta meg az osztrák kormánytól a Shagya törzs másik részét és tatai ménesében24 helyezte el. Az állomány a következő egyedekből állt: Törzsmének: – Koheilan, arab telivér mén, született 1913-ban Bábolnán, apja Koheilan IV, anyja 216. Semrie; – Shagya XIX, arab fajta mén, 1914­-ben született Bábolnán, apja

Shagya XVIII, anyja 40. Siglavi Bagdady; Ehhez vásárolt még 26 törzskancát; a következőket: – 461. Amurath-4 – 29. Bajazet-7 – 2. Amurath Shagya-6 – 3. Amurath Shagya-9 – 4. Shagya X-7 – 5. Shagya X-9 – 108. Shagya X-21 – 123. Shagya X-28 – 214. Shagya X-6 – 216. Shagya X-11 – 218. Shagya X-14 – 220. Shagya X-16 – 234. Shagya X-10 – 261. Shagya X-10 – 292. Shagya X-19 – 362. Shagya X-11 – 368. Shagya X-12 – 425. Shagya X-4 – 434. Shagya X-19 – 435. Shagya X-25 – 125. Shagya XII-2 – 453. Shagya XII-5 – 230. Shagya XIII-23 – 7. Shagya XV-4 – 8. Shagya XV-6 – 255. Shagya XV-3. A 26 törzskanca közül tehát 16 a Shagya törzs kiemelkedő örökítőjének, a radautz-i «Shagya X»-­nek a lánya volt. Ezeken kívül még Tatára, az Esterházy-ménesbe került a négyéves «Shagya XV-3» méncsikó is, melynek anyja 461. Amurath-4 volt; vele együtt pedig 21 mén- és 30 kancacsikó a különböző évjára­tokból. A Shagya-törzs csak 1923 és 1936 között állt fenn Tatán. Mégis, a tatai Shagyák e rövid idő alatt is gyarapí­ tották a Shagya törzs hírnevét. A Vatikán a pápa fogatába Tatáról vásárolta a lovakat, mégpedig Shagyákat.

Az 1924-ben forgatott «Ben Hur» című film emlékezetes kocsiversenyjelenetében a szürke fogat lovai tatai Shagyák voltak. Érdekes, hogy a tatai Shagya törzs­ből egy-egy kancát időnként fedeztetésre Bábolnára küldtek. Ezekből a párosításokból értékes tenyészállatok születtek, mint például az Angliába exportált «Shagya XVII-3» (született 1931­-ben, anyja 174. Shagya XIX-11, született 1925-ben), ottani nevén «Basa». 1936-ban a teljes tatai Shagya ­állományt Bábolna vette át. Ezzel Bábolna Shagya törzse erősödött. 36 törzskanca és az 1924-es születésű «Shagya XX» törzsmén került ekkor vissza Bábolnára; ez a mén, mely Shagya XIX-nek a 425. Shagya X4-­ből született fia volt, «Shagya XXVI» néven lett törzsmén Bábolnán. 1919 nyarán, a közeledő román csapa­ tok25 elől elmenekítették a ménest, s csak az előrehaladottan vemhes, a friss csikós és egészen idős, tehát nem szállítható egyedek maradtak Bábolnán. Jogos volt az aggodalom; a legszörnyűbbnek a mezőhegyesi fosztogatás bizonyult, s Kisbér is elveszítette majdnem teljes állatállo­mányát (2907 egyedet), köztük 5 törzsmént és

Az Osztrák-Magyar-Monarchiának az I. világháborúban elszenvedett vereségét követően 1918. november 16-án kikiáltot­ ták a Magyar Köztársaságot. A belgrádi szerződés (1918. november 13.) értelmében Magyarországnak többek között ki kellett ürítenie Szlovákiát, miután röviddel azelőtt Horvátország-Szlavónia is felbontotta államközi szerződését Magyarországgal. Románia és a központi hatalmak (Németország és az Osztrák-Magyar­Monarchia) Bukarestben különbékét kötöt­tek ugyan (1918. május 7.), de a harci cselekménye25

ket a német csapatok ellen novemberben folytatták; a román nemzetgyűlés pedig határozatot hozott Erdély és Románia egyesítéséről. Az ezzel összefüggő állandó és növekvő nyomás hatására Magyarország első polgári kor­mánya (a miniszterelnök gróf Károlyi Mihály, 1875-1955) lemondott. 1919. már­cius 21-én kikáltották a tanácsköztársaságot (Kun Béla, 18861939), melyet az antant nem támogatott, s mely a katonai szem­pontból kilátástalan helyzetben 1919. augusztus 1-jén összeomlott. Úgy északról (Szlovákia) mint keletről (Románia) tovább folytak a támadások, s így 1919. augusztus 4-én a román csapatok bevonultak Budapestre. Ekkor került sor többek között az említett eseményekre Bábolnán. Az 1919/1920-as békeszerződések, különösképpen a trianoni szerződés (1920. június 4.) végleg megerősítették a Bánát keleti részének, Dobrudzsának és Erdélynek Romániához való csatolását, a párizsi békekonferencián (1919. szeptember 10. / Saint-German-en-Laye-i szerződés) pedig Csehszlovákiának 1918. október 28-i kik­iáltását. Ezzel Magyarország területének kb. 68%-át veszítette el, lakosságának pedig 59%-át, ebből 3 millió magyar nemzetiségűt (Flade). 26 Az egykori tatai ménes a galántai gróf Esterházyak birtokának része volt (Galánta: ma Galanta, kb. 50 km-nyire keletre Pozsonytól, Szlovákiában fekszik). Ide tar­tozott Tata, ma Tata nyugati része, valamint Tóváros is. Tenyészállományát az 1852-ig Mátyusházán (Veszprém megye) működő, már a VII. században, vagyis jóval a 896os magyar «honfoglalás» előtt említett ménes­ből alakították ki; ezek elsősorban kiváló kocsilovak voltak – magyar kancákból, és a XIX. sz. folyamán egészen a ménes felszá­molásáig angol telivérménekkel tenyésztet­ték őket. 1885-ben Esterházy Miklós, Ferenc nagyapja átvette a két uradalmat és folytatta a tenyésztést. 1856 után ménjeiket nagyrészt a kedvező fekvésű bábolnai, kis­béri, gyarmati (Rajna mellett, kb. 25 km­-nyire délkeletre Esztergomtól) és lángi (Székesfehérvár mellett) ménesekből vet­ték. Ferenc apja, Esterházy Móricz jófor­mán csak saját szükséglete szerint tenyésztette lovait, és csak Ferenc vezetése alatt lett a ménes újra nagy jelentőségű, melyhez nagyban hozzájárult a radautz-i Shagya-törzs megvásárlása 1923-ban. Ugyancsak 1923-ban Esterházy Ferenc a Shagya-törzsön kívül 6 mént és 20 kancát szerzett be Lipizzáról, az egykori cs. és kir. ménesből – hogy a lipicai fajta továbbtenyésztését lehetővé tegye Magyarországon (Flade).

105

67 törzskancát. Bábolnáról is elvitték az összes lovat, amit ott találtak: 65 anyakancát, 40 fiatal évjárati csikót, 30 választott csikót és az idős, 26 éves eredeti arab «Siglavy Bagdady» törzsmént is. «A megszálló román csapatok által elrequiráltatott» – ­olvassuk a korabeli törzskönyvi be­jegyzésben. Ezzel ismét érzékeny veszteség érte a bábolnai ménest. Ez az állomány, amely Bábolna számára elveszett, jelentős segítséget jelentett a román arab lótenyésztésnek, mely a radautz-i arab ménes egy 1919-ben kis­létszámban visszajuttatott részével és ezzel a bábolnai anyaggal építette fel arabló-tenyésztését előbb Radautz­ban, majd a Feketetenger partján, Mangaliában (kb. 50 km-nyire délre Constantától). Ennek tenyész­állományát és törzskönyvezését Bábolna – immár önként – nagy mértékben segítette. Dőry György ezredesnek, aki 19131919-ig volt a bábolnai ménes parancsnoka, 1919-ben Hajnyi Artúr ezredes lett az utóda. Fontos fela­datának érezte, hogy új arab telivért szerezzen az örökítőanyagában megcsapolt ménesnek. Azonban lehetőségei – az első világháború következményeiből adódóan e­ rősen korlátozottak voltak. Végül, 1925-ben sikerült a weili arab ménesből kiválasztania a «Sven Hedin» névre hallgató arab telivért (született 1905ben, apja Souakim, anyja Sylphide I), mely Bábolnán a «Kemir» nevet kapta, ami arabul annyit tesz: remény. «Kemir» ezt a reményt be is váltotta, új ménvonalat alapított Bábolnán. Vele együtt érkezett Weilből a «Said» nevű mén (született 1921-ben, apja: Dynamit, anyja: Sardine). «Kemir»ért cserébe a már akkor 20 éves «Koheilan IV» törzsmén került Bá106 bolnáról a weili ménesbe:

– Koheilan IV. Szürke arab telivér mén, született 1904-ben Bábolnán. Apja Koheilan II, anyja 124. O’ Bajan. A mén ötéves korától volt törzsmén Bábolnán, s 1925-1931-ig volt a weili ménes törzsménje. Hajnyi Artúr azonban tovább kutatott telivér arab mének után. Ekkor, egészen váratlanul, a bajai méntelep vezetőjétől megtudta, hogy Mohá­ cson egy cigánynál láttak egy rend­ kívül nemes arab mént bábolnai sü­téssel, melynek sütése alapján telivér arab lónak kell lennie. Hajnyi azon­nal Mohácsra utazott, s megvette a mént, melyet, hála az állami méne­sek bélyegzési módszerének, egyértelműen azonosítani lehetett. Kiderült, hogy a románok zsákmá­ nyolta eredeti arab «Siglavy Bag­ dady»-nak egy 1908-ban a «216. Semrie» eredeti arab kancából született fiát sikerült megtalálni. «Siglavy Bagdady II» néven lett törzsmén Bábolnán. A közben visszatért «Mersuch I» törzsménnel és Kemirrel együtt tehát újra 3 telivér arab törzsménje lett a ménesnek. Miközben pedig Hajnyi Artúr azon fáradozott, hogy ismét legyen telivér törzsménje Bábolnának, egy bábolnai törzs újabb világhódító körútra indult. Ebben a következő mének játszottak döntő szerepet: – Koheilan Adjuze szürke eredeti arab mént (született 1876-ban), a vonal alapítóját Fadlallah el Hedad Mihály vásárolta Szíriában 1885-­ ben. Utódai közül: – Koheilan I. Szürke mén, arab fajta. Született 1888-ban. Apja Koheilan Adjuze, anyja 98. Siglavy. Az 1900-as párizsi világkiállítás hőse, a Grand Championat elnyerésével. Érdekes, hogy az ő ága kevésbé

eredményes, két fia lett Bábolnán törzsmén. 1903-ban kimúlt. – Koheilan III. Pej mén, született 1902-ben, arab fajta. Apja Koheilan Adjuze, anyja I. O’ Bajan. 19061916-ig volt törzs­mén Bábolnán. Fia Koheilan VI néven törzsmén lett Romániában, és a ma ugyanott igen népes Koheilan-törzs erre a ménre vezet­hető vissza. – Koheilan V. Pej mén, született 1903-ban, arab fajta. Apja Koheilan Adjuze, anyja 188. Shagya VIII. 1921-1924-ig volt törzsmén Bábolnán. Egyik fia «Koheilan VII» néven lett törzs­mén Bábolnán. – Koheilan VII. Pej mén, született 1922-ben, arab fajta. Apja Koheilan V, anyja 140. O’Bajan V. 1934-1941-ig volt törzsmén Bábolnán. Egyik fia «Koheilan» néven (született 1936-ban, anyja 98. Kadi) volt törzsmén 1955-1957-ig a szlovákiai Kistapolcsányban. Ennél azonban jóval elterjedtebb, eredményesebb a Koheilan-törzs telivér ága. – Koheilan II. Szürke arab mén, született 1887-ben. Apja Koheilan Adjuze, anyja 91. Jussuf. Bábolnán törzsmén volt 1904-1906-ig. Az ő fia volt a kitűnő «Koheilan IV», amely egy, az egész világon elterjedt mén­vonal alapítója lett. – Koheilan IV. Szürke mén, született 1904-ben. Apja Koheilan II, anyja 124. O’Bajan. 1909-1924-ig volt törzsmén Bábolnán, 1925ben Weilbe került és 1931-ig itt volt törzsmén. Koheilan IV-11. Szürke mén, született 1913-ban. Apja Koheilan IV, anyja 216. Semrie. Radautzban volt törzsmén. Fia, «Koheilan» (született 1918ban, anyja 14. Amurath) pedig a csehországi Hostounban lett törzsmén.

– Koheilan IV-3. Szürke mén, született 1925-ben. Apja Koheilan IV, anyja 10. Gazal. A jugoszláviai Ilokban (Inocencdvor) fedezett. Utódai közül, melyek az NSZK­ban és Jugoszláviában vitték tovább vérét, elsősorban «Kohinoor» (eredetileg «Hadudi», született 1931-ben) emelkedik ki, mely Holsteinben kiváló ugrólo­vakat adott. – Koheilan VIII. Szürke mén, született 1922-ben. Apja Koheilan IV, anyja 10. Gazal. 1924-ben Lengyelországba szállították, ahol «Koheilan I» néven 1925-1937-ig a Janów Podlaski ménesben fedezett. Itt egy sor jeles utóda született, mint például «Jaszmak» (született 1928-ban, anyja Elegantka, 1937-1943-ig Kistapolcsányban volt törzsmén), «Lowelas» (született 1930-ban, anyja Elegantka, 1940-től Trakehnenben volt törzsmén), «*Piolun»(született 1934-ben, anyja Dziewanna, a kaukázusi Tyerszkben lett törzsmén). «*Piolun» a tyerszki ménesben alapított új, nemzetközileg is ered­ ményes vonalat, hiszen «Priboj» nevű fiának (született 1944-ben, anyja Rissalma), illetve ennek «Pomeranyec» nevű fiának (született 1952-ben, anyja Mammona) utódai Dániában, az USA-ban, az NSZK-ban, Hollandiában, Angliában, Svájcban is elterjedtek. – Koheilan X (anyai származásában az angol telivér 30. Maria vére található, a szerző). Szürke mén, született 1940-ben. Apja Koheilan VIII, anyja 29. Siglavy Bagdady III. 1953-1958-ig volt törzsmén Bábolnán, fia, «Koheilan XI» pedig 1960-1970-ig. Ekkor ez a vonal (Koheilan Adjuze-Koheilan

II telivérarab ága) Bábolnán meg­ szakadt. Reméljük, nem végleg. Láttuk, hogy Hajnyi Artúr, Bábolna parancsnoka milyen nehezen építette fel telivér mén állományát. Az arab fajta ménekkel jóval kön�nyebb dolga volt. Megmaradt a Shagya-törzs, megvolt az 1903-ban a radautzi ménesben (153. Amurathból) született «Shagya XVII» törzsmén. Ehhez pedig a következő törzs­méneket állították fel: – Shagya XIX, született 1914-ben Bábolnán. Apja Shagya XVIII, anyja 40. Siglavy Bagdady. – Shagya XX, született 1914-ben Bábolnán. Apja Shagya XVIII, anyja 123. O’Bajan II. – Shagya XXI, született 1911-ben Radautzban (ott: Shagya XVII). Apja Shagya X (született 1899-ben Radautzban), anyja 237. Shagya I. A bábolnai arab fajta többi törzse is egyre jobb ménekkel képviseltette magát, s a 20-as évek folyamán nagyon jó eredményeket ért el. Ezzel együtt ezeknek a méneknek felku­tatása sem volt könnyű; a legjelen­tősebbeket a román fosztogatás után megmaradt, az egész országban szét­szóródott állományból kellett ki­keresgélni. Időnként azonban mégis sikerült rábukkanni egyikükre-­másikukra. Így tehát a Gazlan- és az O’Bajan-törzs, valamint a Koheilan­Adjuze-törzs arab fajta ága is egy-­egy élvonalbeli törzsménnel képviseltette magát: – Gazal l, pej mén, született 1903­ban Bábolnán; apja: Gazal (Gazlan I-­től), anyja: 127. Shagya X; 19201924-ig Bábolnán volt törzs­mén; – O’Bajan VI, fekete mén, született 1908-ban Bábolnán; apja: O’Bajan V, anyja 99. Gazlan I; 1920-1930-ig állt törzsménként Bábolnán;

– Koheilan V, pej mén, született 1903-ban Bábolnán; apja: Koheilan I, anyja: 188. Shagya VIII; 1921-1924-ig volt törzsmén Bábolnán. Meg kell jegyeznünk, hogy Bábolna vesztesége 1919-ben nagyobb volt, mint a helyben található állomány, hiszen sok bábolnai lovat kiadtak magántenyésztőknek tartásra, ahol eke előtt, igában dolgoztak nap mint nap; és ami állami bélyeggel ellátott lovat a román csapatok csak találtak, kíméletlenül mind elrabolták. «Gazal I» és «Koheilan V» törzsmének például méntartó gazdáktól kerültek vissza Bábolnára. «Shagya XX» az ercsi uradalomból (a Duna mellett, Budapesttől kb. 30 km-nyire délre), «Shagya XIX» pedig a piberi ménes­ ből érkezett vissza, ahol a radautz-i nevelésű «Shagya XXI» (Radautzban Shagya XVII) helyett fedezett csereménként. A szorgos, fáradságos és sza­kértelemmel végzett tenyésztői munkának lassan beértek az ered­ ményei; ezek elsősorban a telivér-arabés arab fajta ménes minőségére vonatkoztak. 1922-ben született egy szürke méncsikó, melynek anyja «74. Shagya XVI», apja «Gazal l» törzsmén volt. A méncsikó megjelenésével, sugárzó egyéniségével, kiváló, rugalmas, lebegő mozgásával mindenkit lenyűgözött, aki csak látta. Már kétéves korában kiemelkedett társai közül, olyannyira, hogy az Illetékes szakemberek úgy döntöttek, kivétele­sen eltekintenek a teljesítményvizs­gától. Így lett «Gazal II» néven, 1925-ben, háromévesen törzsmén Bábolnán, ahol 1945-ig fedezett. «Gazal II» egészen kivételes örökí­tőnek bizonyult. Erőteljes testalkata (méretei: 157,0/165,0; 180,0; 19,5) ellenére rendkívül nemes megjele­nésű 107

mén feje a legnemesebb arab fej, nyaka kiválóan illesztett, hosszú, íveIt, hatalmas lapockája, mély mellkasa, tiszta, jól izmolt, korrekt láb­szerkezete nemcsak csodálatot keltett nézőiben, de ezen tulajdonságait hűen örökítette is. «Gazal II» 10 törzsmént és 36 törzskancát adott. Működésének 20 éve alatt erőteljes szervezetének és nemes arab típusá­nak ideális ötvözésével szinte átfor­málta a ménest, erősen rányomta bélyegét az állományra. A ménes akkori vezetője, Pettkó-Szandtner Tibor szerint ez egyáltalán nem volt véletlen, hiszen a 4. ősi sorában található 16 ős közül 10 arab telivér volt. Amikor 1945 elején az állomány egy részét nyugatra menekítették, «Gazal II» a maradék lovakkal Bábolnán maradt. A II. világháború utolsó hónapjainak zűrzavarában az «idős úrnak» nyoma veszett.

Kuhaylan Zaid

108 Kuhaylan Zaid eredeti arab mén, született 1923-ban.

Az 1931-es év Bábolna életében újabb jelentős változást hoz. A ménes vezetői változatlan, lankadat­lan szorgalommal igyekeztek a bábolnai telivér törzset fenntartani, azaz a bábolnai arab fajta nemes sivatagi típusát megőrizni. Így például 1929-ben 6 törzskancát szállítottak Röblingen am See-be26, hogy Bábolna az ottani híres «Ali» és «Hassan» eredeti arab mének révén újra keleti vérhez juthasson. (A jó hír gyors szárnyon jár, a mének hírneve pedig kiváló volt, s Bábolna ezt az alkalmat sem kíván­ta kihagyni.) Ugyanakkor változat­lanul tovább kereste eredeti arab mének beszerzésének lehetőségeit; ennek reménye 1930-ban fel is csillant. Ebben az évben alapozták meg a kaukázusi Tyerszkben «Koheilan IV-9» bábolnai törzsménnel (született 1916-ban, apja Koheilan I, anyja 38. Koheilan Raschid) és a franciaországi születésű «Kann»-nal (született 1927-ben, apja Dénouste, anyja Kita) a tyerszki ménes (alapít­va 1921-ben) arab telivér tenyésztését, mely később világhírű lett. Ám a többi ország sem maradt tétlen. Roman Sanguszko herceg, a híres gumniskai27 ménes tulaj­donosa megbízta a Kaliforniában élő német Carl Raswant (1893-1966)28 az arab lovak és a Kelet legkiválóbb szakértőjét, hogy ménesvezetőjével, Bogdan *Zietarskival (1884-1958) vásároljon első osztályú méneket és kancákat Egyiptomban, illetve a Közel-Keleten. Útközben C. Raswan mindenképpen meg akarta látogatni Bábolnát. Azután pedig «…B. Zietarski, aki valóban önzetlen rajongója Magyarországnak, Arábiába való utazása előtt eljött Budapestre és felajánlotta, hogy szívesen megvásárolja expedíciója alatt a Bábolna számára szükséges mént is.

26 Röblingen am See kb. 14 km-nyire délkeletre fekszik Eislebentől, a Luther-­ várostól, Szászország-Anhalt-ban. Itt alapí­tott 1919-ben Gerhard von Schmidt egy arab ménest, először az aranysárga «Hasszán» és a tűzött sötétpej «Ali» nevű ménekkel, valamint a szürke «Nigra-­Zscheiplitz» nevű kancával. Később a Franciaországból származó «Bijou» nevű ménen kívül angliai, lengyel, illetve a weili ménesből való kancák kerültek ide. 1930-ban von Schmidt ménesét áthelyezte bücke­burgi kastélyának fácánkertjébe, 10 km­-nyire keletre a vesztfáliai Minden-től. Itt már csak rövid tartózkodás adatott meg neki: 1930. augusztus 17-én elárverezték ezt a fáradságosan felépített, sikeres tenyészetet. Több mint 50 tenyészállat t­ elivérarabok, félvérarabok és anglo-arabok – került kalapács alá. Ezen alkalomból kiadott árverési katalógusban a ménest alapító lovakról a következő adatok olvashatóak: 1. «Hasszán»-ról: «Eredeti arab, a Muniqui telivértörzsből; Hadraji családjából... Anazából, a Hamad-sivatagbeli beduin tenyészetből. Zsákmányként került a Schammarok, illetve fejedelmük, Ibn el Rechid kezébe; Mossulon át jutott Kontantinápolyba, ahol a török trónörökös­nek, Jussuf Izzedin hercegnek ajándékozták. – Illetékes arab személyiségek véleménye szerint egyenesen klasszikus képviselője a versenyló-alkatú, nyúlánk Muniqui-típusnak, mely típus ma ily tökéletesen és tisztán sem Arábiában, sem az Arábián kívül nem lelhető már fel.» 2. «Ali»-ról: «Őfelsége Izzet pasa, török tábornagy és egykori nagyvezír elmondása szerint, aki a lovat közvetlenül Ali tenyésztőjétől vette, mindkét szülője Nedzsd-ből származik. Anyja Abdullah Doumein beduin fejedelemnek, a Saana melletti Djof emírjének birtokában volt …1911-ben Dél-Arábiában nagy felkelés tört ki, melynek leverésével Izzet pasát bízták meg. Az arabok legyőzése után a béketárgyalásokat is ő vezette, s …hamarosan sikerült …baráti kapcsolatokat kiépítenie. Izzet közismert értője és ked­velője volt a nemes arab lónak. Így aztán az újra felvett kapcsolatok Aliban testesülhet­tek meg, akit Yemen fejedelme tiszteleta­jándékul adott Őfelségének…» 3. «Nigra-Zscheiplitz»-ről: «…Míg sehol

másutt nem folytatódott a königsfeldi tenyészet (Königsfeld Rochlitz mellett Szászországban, a von Nitzschwitz bárók arab ménese 1860/61-1912, a szerző), addig az Unstrut völgyében, a zscheiplitzi bir­tokon (3 km-nyire nyugatra Freyburgtól, Szászország-Anhaltban, a szerző) régesrég megtelepedett, shiretenyésztése révén messze földön nagyra becsült von Biela báró megvásárolt egy mént (Mazud ox) és egy kancát (Nigra II ox), hogy tiszta vérben tenyéssze őket tovább. Vajon ezt célozta-e meg a tenyésztő, vagy a véletlen is közre­játszott ebben? Mindenesetre a Mazud­Nigra II párosítás fényes kombinációnak bizonyult – különösen ami a nőnemű Nigra­Zscheiplitzet illeti. Természetesen a pedigré beható tanulmányozása a feltett kérdésre világos választ ad. Egyetlen tenyésztő sem siklana el e kiválóan felépített és halmozott rokontenyésztésen alapuló származás felett. Történelmileg nézve ez a kanca a königsfel­di tenyésztés utolsó példányának, utódai pedig Königsfeld folytatásának tekinthetők.» (Flade). 27 Gumniska/Galícia 1740 óta volt a hercegi Sanguszko család birtokában. Az arab telivértenyészet viszont csak 1835 és 1886 között, illetve 1891-től állt fenn (kezdetben csak néhány tenyészállattal, melyek aztán az I. világháborúban 8 kivételével mind elvesztek), ám igazán céltudatos és kiváló eredményekkel szolgáló tenyésztést 1919-et követően találunk, melynek 1944-ben a ménes teljes megsemmisülése, valamint csaknem az egész tenyészállomány pusz­tulása vetett véget. Az állományt a közeledő front elől, 1944. július 27-én még sikerült ugyan átmenekíteni Nyugat­-Lengyelországba (Goscieszyn, Wolsztyn mellett, kb. 35 km-nyire délnyugatra Poznantól), ott azonban az 1945. január végén lezajlott háborús eseményeknek néhány csikó kivételével teljes egészében áldozatul esett (Flade). 28 A drezdai születésű Carl Raswan (1893-­ 1966, valójában: Carl Reinhardt Schmidt, aki a Ruala beduin törzstől megkapta az Abd-Al-Aziz Ibn Raswan Ar-Ruala nevet, s ezzel a törzs tagjává vált), közvetítője, illetve vásárlója volt számtalan első osztályú tenyészállatnak, melyeket elsősorban Magyarországra, Németországba és Lengyelországba, illetve az Egyesült Államokba és Mexikóba adtak el. 19 éves korában került Egyiptomba, és kisebb megszakításokkal 34 évet töltött a Közel-Keleten, számos ménest tanulmányozva ez idő alatt. 1921-1935-ig, valamint 1939-ben beduinként élt nomád arab törzsek között

az Arab-félszigeten; «Származásomat és vallásomat sosem kel­lett megtagadnom az arabok között», írja. Közben rövidebb időre Németországba ment, melyet azonban a Gestapo súlyos kínzásait (1934) követően végleg elhagyott. 1945 után Mexikóban, végül az Egyesült Államokban, Kaliforniában telepedett le. Számos hippológiai, néprajzi és földrajzi leírás szerzőjeként, hosszas arábiai tartózkodása révén döntően hozzájárult az arab lónak, valamint Belső-Arábia nomád törzseinek gazdasági, politikai, különöskép­pen pedig társadalmi viszonyainak részletes megismeréséhez [27]. B. Zietarskihoz fűződő viszonyáról C. Raswan többek között így írnak 1955. augusztus 6-án: … «Hiszen együtt tet­tük meg a «történelmi» utazást Budapestről: Egyiptom, Arábia, Kuwait és Bahrein felé (és vissza) (felejthetetlen élmények). Sanguszko «lelkemre kötötte», hogy vigyem magammal Bogdant (Arábiába). Ha manapság lovasemberek Amerikában vagy Mexikóban megkérdezik tőlem, kit tartok a legnagyobb lovasembernek – és legjobb szakértőnek, mindig azt mondom (gondol­kodás nélkül): Bogdan Zietarskit. Nemcsak szakember, hanem szellemi (a legnagyobb), intuitív lovas ember is volt, akit valaha ismertem. Nem értettünk mindenben egyet, de mint nemzeti hovatartozás nélküli emberek, testvérek voltunk (és Bogdannak testvére maradok életem végéig)…». (Flade).

109

Nem kért fáradozásáért semmiféle külön honoráriumot, sőt, még abba a feltételbe is belee­g yezett, hogy a magyar állam az Arábiában vásárolt lovat Bábolnán bírálja felül és csak akkor köteles átvenni, ha a magyar bizottság azt minden tekintetben kifogástalannak minősíti. Mivel ennél kedvezőbb ajánlatot nem lehet elképzelni, a földmívelésügyi minisztérium felkérte Zietarski urat a mén megvásárlására.» («Szt. György») A két úr «szívélyes búcsút» vett, s 1930. november 20-án elhagyta Budapestet, Konstantinápoly felé vévén útjukat [68]. Már közvetlenül az I. világháború után is nagyon nehéz volt értékes, tisztavérű arab lovakat találni Keleten. S ez a 30-as évekre még nehezebbé vált. Egyrészt a lovak folyamatos export­ja (a lovak részint külföldre, részint pedig az Arabfélsziget peremterületein elhelyezett állandó ménesekbe kerültek), másrészt a beduin törzsek egymás közötti – a XIX. sz. óta már lőfegyverekkel vívott – ádáz harcai miatt; ezeknek a háborúságoknak rengeteg értékes arab ló esett áldozatul. Az 1813-ban a török uralom ellen harcoló belső-ázsiai wahabiták és Egyiptom (mely akkoriban az Oszmán Birodalom egyik tartománya volt) között létrejött fegyverszüneti egyezmény ára 200 telivérarab ló volt, mely a wahabiták nedzsdi ménesei számára súlyos vérveszteséget jelentett. Az 1818-as évben pedig bekövetkezett a katasztrófa. Újabb belső-ázsiai háborúzásuk alkalmával az egyiptomiak elfoglalták Nedzsdet, a wahabiták utolsó erősségét is, s vele együtt kezükre került azok legnagyobb ménese. Itt tenyésztették a legértékesebb arab méneket – 110 a hagyományos arab tenyésztési mód­

szer szerint. Ezeket a lovakat Mohammed Ali egyiptomi pasa (1769-1849) utasítása szerint ápolóikkal együtt hadizsákmány gyanánt elszállították Egyiptomba. Ám a hőség, szárazság és az időközben fellépett fertőzés a 2000 km hosszú úton embert, lovat egyaránt elpusztított. Mindössze maroknyi egyiptomi katona érte el a Vörös-tenger partját. Ezt a csapást a belső-ázsiai telivérarab-állomány a mai napig nem tudta kiheverni. Ezért tehát ettől az időtől fogva tisz­tavérű, nemes arab lovakat csak Egyiptomban (az 1813-ban zsák­mányolt lovak utódait), illetve az Arab-félsziget peremterületein lehet találni [27]. C. Raswan és B. *Zietarsld hat hónapig tartózkodott Arábiában. Ez idő alatt «…vasúton, hajón, autón, lóháton és teveháton kerek 12.000 km-t tettek meg és több mint 10.000 lovat néztek meg. Nagy nehézségek és óriási munka árán sikerült nekik csak a gurnniskai istálló számára 10 lovat találniuk, de a legnagyobb nehézséget éppen a Bábolna számára szükséges mén felkutatása okozta.», írja a «Szt. György». (B. *Zietarski részletesen beszámolt erről [68].) Mindez egyben ma­g yarázatul szolgált a magas költ­ségekre is, melyet egyébként R. Sanguszko állt teljes egészében. A vállalkozás az európai és ezzel nemzetközi arabtenyésztésben is óriási jelentőséget kapott. Mai szemmel nézve viszont ez volt az utolsó lehetősége annak, hogy nomád arab törzsektől alkalmas telivérarabokat szerezzenek be. A lovakat 1931. április 20-án szállí­ tották hajón Isztambulba, onnan pedig április 30-án a romániai Constanta kikötőjébe. «Az új mén, most már Bábolnán van és a föld­

művelésügyi miniszter által kiküldött bizottság: dr. Plósz Béla helyettes államtitkár, dr. Scitovszky Aladár miniszteri osztálytanácsos és Hámorszky Artúr méneskari ezredes, bábolnai parancsnok május 6-án (1931) el is bírálta. A bírálat eredménye az lett, hogy a bizottság egyhangúlag, kifogás nélkül, mint a legkeményebb követelményeknek is megfelelőt, átvette a mént és teljes elismerését és háláját fejezte ki B. Zietarski úrnak és társának» – hangzik a korabeli jelentés a «Szt. György» hasábjain. «Kuhaylan Zaid» született 1923­-ban, pej, a Ruala-Enzer beduinoknál nevelkedett; apja Kuhaylan Abu Junub, anyja Kuhayla el Zidayah. 1931-től 1946-ig működött törzs­ ménként a bábolnai tenyésztésben. 1942-ben 26 törzskanca lánya volt a ménesben Bábolnán. Egy fia ugyanitt lett törzsmén, egy pedig Janów Podlaskiban. Rajtuk keresztül is terjedt a vére egész Európában.

Arab kancákkal fogatolt bábolnai ötösfogat, hajtja Pettkó-Szandtner Tibor (1935). A kancák: 69. Siglavy Bagdady, 93. Shagya XVI., 61. Shagya XVII., 71. Shagya XVII., 48. Shagya XVII., tehát az öt kancából három a radautz-i születésű Shagya XVII. lánya, a kiváló Shagya XXV. apai féltestvére.

Bábolnai arab kanca ötösfogat 1936ban Aachenben, a győzelem utáni tiszteletkörben. A kancák repülnek… a szárak egy kézben.

Bábolnai arab kanca négyesfogat a budapesti ügetőpályán 1937-ben, a fogatot Pettkó-Szandtner Tibor hajtja.

111

Pettkó-Szandtner Tibor

112

1932-ben Pettkó-Szandtner Tibor (1886-1961) lett Bábolna parancs­ noka. Régi álma teljesült ezzel. Pettkó-Szandtner Tibor 1886-ban született Bazinban (szlovák nevén: Pezinok, Pozsonytól 21 km-nyire északkeletre), a Kis-Kárpátok alján. Apja középbirtokos volt, s a környék elismert állattenyésztője. PettkóSzandtner lószeretete és a hajtás iránti vonzalma hamar meg­mutatkozott; iskolás korában, Pozsonyban minden fogatot ismert. Keszthelyen a Gazdasági Akadémia hallgatója volt, majd a méneskarhoz jelentkezett. Méntelepeken, majd Kisbéren szolgált. 1920-ban ren­delték Bábolnára, ahol egészen 1927-ig az akkori parancsnok, Hajnyi Artúr (1919-1925) beosztott tisztje volt. 1928-ban a pusztaszentkirályi katonai csikótelep vezetője lett; itt írta meg a «Magyar kocsizás» c. művét, mely 1931-ben jelent meg Budapesten [51]. Ez a forrásértékű könyv átmentette a magyar kocsi, a magyar szerszám készítésének, a magyar hajtás művészetének ismereteit az utókor számára, és a mai, nemzetközi hajtószabályzatra is döntő hatást gyakorolt. 1930-ban Umberto olasz trónörökös (1904-1983, a későbbi II. Umberto olasz király, 1946. május/június) megházasodott; nászajándékul egy bábolnai arab kancákkal fogatolt négyest kapott a magyar kor­mánytól. E jelentőségteljes feladat előkészítésével és kivitelezésével Pettkó-Szandtner Tibort bízták meg. Ó választotta ki a lovakat, a szer­számot és a kocsit, s ő hajtotta be a lovakat úgy, hogy azok elviseljék a város forgalmát, zaját. Rómában az esküvői szertartáson ő mutatta be, és adta át a fogatot a trónörökös­nek.

1932-ben, hétéves szolgálat után (1925-1932) nyugdíjba vonult Bábolna parancsnoka, Hámorszky Artúr. Utódjául Pettkó-Szandtner Tibort nevezték ki, aki rendkívüli lendülettel és nagy ambícióval látott munkához – először is a 20-as évek­ben leromlott épületek felújításához; mindenütt festettek, tataroztak, csi­nosítottak Bábolnán, s voltak, akik panaszt emeltek az állandó festék­szag miatt. A fogatok a két épület oromfala között hajtottak ki és be. Ekkor Pettkó-Szandtner a modori városkapu mintájára (Modor /szlovák nevén: Modral/ Pozsonytól kb. 29 km-nyire északkeletre, Pettkó-Szandtner Tibor szülőhelyétől mindössze 8 km-re fekszik) kaput építtetett; belső falára pedig márványtáblát helyeztetett az I. világháborúban elesett katonák emlékére, melyre a ménesben szol­gálatot teljesítő áldozatok nevei kerültek fel. Innen ered a máig szokásos «hősi kapu» elnevezés, mely azóta is Bábolnának, illetve a bábolnai ménesnek egyaránt jelképe. A nyitott lovardát az udvarból kitelepítették, az udvart parkosítot­ták; erre a célra Pettkó-Szandtner megrendelte a kor kiemelkedő szob­rászánál, ifj. Vastagh Györgynél a győri csatából lovasa nélkül haza­vágtató ló szobrát, mely ily módon adta hírül a bábolnai személyzetnek az 1809. június 14-i vesztes [győri] csata hírét29. Ifj. Vastagh György Bábolnára utazott és a két leghíre­sebb, legszebb fedezőmén, «Gazal II» és «Shagya XXV» portréjából összeötvözve megmintázta a híres «Bábolnai fehér ló» című szobrát. Csak a gipszminta készült el, mert mire elkészült, ismét égett a világ, bronz nem volt, aluminium lett volna, de ebbe PettkóSzandtner nem tudott beleegyezni.

III. Viktor Emmanuel olasz király látogatása 1937-ben Budapesten: «Mátyás király óra nem látott Buda vára ilyen magyar királyi bevonulást…». Ezt az eseményt ábrázolja a következő oldalon látható színes kép, Garay Ákos festménye is.

Ifjabb Vastagh György (1868-1946) szob­rász híres művészcsaládból származott, s mesterségének kiemelkedő személyisége volt. A magyar földművelésügyi minisztérium megrendelte nála az állami ménesek legne­vesebb apaállatainak szobrait. Így jöttek létre a híres bábolnai, kisbéri, mezőhegyesi és fogarasi mének páratlanul szép és élethű portréi. Az 1900-as párizsi világkiállításon 100 állatszobrát két aranyéremmel tüntették ki. A kiállítás után a londoni British Museum megvette az egész szoborsoroza­tot, a müncheni Deutsches Museum pedig néhány példányt. Alkotásai igen keresettek voltak, a kairói, torinói és bécsi múzeumok­ba kerültek. 1902-ben megkapta az «Officier 29

de l’ Académie Paris» kitüntetést, 1910ben Bécsben állami kitüntetést, 1922­-ben pedig a torinói Grand Prix-t. 1936-ban a budai várban felállították ifj. Vastagh Györgynek a híres huszártáborno­ kot, Hadik Andrást ábrázoló szobrát. Amikor Vastagh megkapta a megbízást, először egy barokk lóra, azaz egy spanyol ménre akarta ültetni a barokk-kor neves lovastábornokát, ám megbízói ragaszkodtak elképzelésükhöz: Hadikot egy nemes, kön­nyű huszárlovon ülve kívánták látni. Így Vastagh Bábolnára utazott, ahol behatóan tanulmányozta kora két törzsménjének, Shagya XXV és Gazal II testalkatát. Ez a két első osztályú mén szolgált modell­ként Vastaghnak a Hadik-szobor nemes huszárlovához: a két mén eleganciája, ereje és ideális testalkata egységgé olvadt össze ebben a műalkotásban, s létrejött egy ritka szépségű lovasszobor. A huszárló, az arab mén nyugodtan áll lovasa alatt, mégis energiát, előremenő kedvet sugároz. Mikor Vastagh Györgyöt a bábolnai ménespa­rancsnok kérte fel egy szobor megal­kotására, újra felhasználta a Shagya XXV­-ről és Gazal II-ről készített vázlatait, és ezek alapján mintázta meg arab ménjét Bábolna számára. Vastagh műtermében készült el a gipszöntvény, a csodálatos, élethű, ritka szépségű arab mén. A talapza­tot a bábolnai ménes udvarán felállították, de a II. világháború megakadályozta, hogy az arab mén elfoglalhassa helyét Bábolnán. A gipszszobor túlélte a káoszt, és a budapesti Mezőgazdasági Múzeum lovastermébe került. Itt a «bábolnai fehér mén» néven vált ismertté. Az üres talapzat arra késztette a bábolnai állami gazdaság vezetőit, hogy felkérjenek egy szobrászt, mintázzon meg egy arab csődört. 1956-ban egy bronz ló­szobrot állítottak a talapzatra, mely azonban nem volt Vastagh arab ménjéhez mérhető. Végül 1981 októberében került sor arra, hogy Vastagh gipszszobrát bronzba öntötték, és 45 év elmúltával végleges helyére állítot­ták. Azt a mént ábrázolja, amely felemelt fejjel, nyerítve jelzi a győri csatavesztést. És milyen érdekes: ebben az esetben az élet utánozza a művészt, Vastagh művészien egyesítette a két ménnek, Shagya XXV-nek és Gazal II-nek erényeit műalkotásában, és 1944-ben Gazal II-nek méncsikója született, melynek anyja, 129 Shagya XXV, Shagya XXV lánya volt. Ez a méncsikó később, 1952-ben Gazal VII néven lett törzsmén Bábolnán, majd 23 évesen, 1967-ben Németországba került, ahol a Shagya-arab fajta legeredményesebb teljesítményörökítőjeként tartották számon.

113

Felsődriethomai Pettkó-Szandtner Tibor; a bábolnai ménes parancsnoka, 1938 körül.

Pettkó-Szandtner Tibor 1932-től bevezette Bábolnán a kancák falka utáni vizsgáztatását is. Ezek jeles társadalmi események voltak, ahol a méneskari tisztek és hölgyeik ismert lovas személyiségekkel találkozhattak. A mezőnyt gyakran maga a ménesparancsnok vezette.

III. Viktor Emmanuel olasz király ünnepélyes bevonulása. A bábolnai ménesudvarban Horváth Gyula hajtja a ménes arab kanca 114 ötösfogatát.

A háborúban elesett lovak emlékműve Bábolnán. Ifj. Vastagh György háborút túlélő gipszmodellje alapján 1981-ben állították fel a bábolnai ménesudvarban.

115

Egy nyugdíjas katonazenész segít­ ségével Pettkó-Szandtner megalapí­ totta a bábolnai lovaszenekart; ezzel megszületett a bábolnai lovas har­ sonások kara, mely fogalommá vált messze a ménes határain túl is. Pettkó-Szandtner szenvedélyes és első oszályú hajtó volt. Így ter­mészetes, hogy a bábolnai kancákat fogatba is betanította, a ménesbéli legényekből pedig kiváló hajtókat nevelt. A bábolnai fogatok megje­lentek a hazai és nemzetközi versenypályákon, ahol a legnagyobb díjakat és elismerést aratták le, így például Bécsben, Luzernben, Aachenben. Európa leghíresebb, legrangosabb lovas- és hajtóver­senyén, Aachenben a legnépsze­rűbb, leglátványosabb, a legna­g yobb rajongással és szeretettel övezett jelenség a bábolnai ötösfo­ gat és hajtója, Pettkó-Szandtner Tibor volt. Aki mellesleg nem­csak a közönséget, de a verseny­bíróságot is «legyőzte». Sorra nyerte a fogatversenyeket, s ezzel sok új barátot szerzett az arab lónak és Bábolnának. 1937-ben III. Viktor Emmanuel (18691947) olasz király Budapestre látogatott. Pettkó­Szandtner visszaemlékezéseiben így ír erről [50]: «A kormányzó úr Őfőméltósága a királyi vendégek Keleti Pályaudvarról való bevonulását fogatokkal kívánja megoldani.» A kormányzói tisztviselőnek sajnos még egyéb ötletei is vannak: «Az összes ménesből rendeljenek ide fogatokat, hogy ezzel úgymond az összes ma­g yar lófajtát is bemutathassuk.» Pettkó-Szandtner tiltakozott. Szerinte ez olyan lenne, mint egy vidéki lakodalom, ahová mindenki a saját fogatával érkezik. Ez a királyi pár fogadásához méltatlan helyzet, melyet 116 ezért csak egyszínű foga­tokkal lehet

megoldani. Végül Pettkó-Szandtner győz. Az első rendelet két ötösről és nyolc négyesről szólt. Végül «a királyi fenségeket három ötlovas, aranyozott hintó, a díszkíséretet 15 szürke négyes vitte a Keletitől a Budai Várba» [50]. «A nagy napon a bevonulás igen jól, sőt annyira szépen sikerült, s a királyi vendégeknek annyira tetszett ez a valóban magyar, ősi pompa, hogy a már előre megállapított pro­gramtól eltérően a vasútra való visszautazást is fogatokkal, lovas testőrséggel, s nem amint tervezve volt, autókkal oldották meg. Mátyás király (I. Hunyadi Mátyás, magyar király, 1443-1490, a szerző) óta nem látott Buda vára ilyen ma­g yar királyi bevonulást, mert bár a bécsi udvar spanyol és osztrák parádéi gazdagabbak voltak, de ez valóban az utolsó, kis, legapróbb részletéig, még az oldalt varrott, magyar csízmákig is hamisítatlan, tiszta stílusban rendezett magyar felvonulás volt.» – hangzik a kora­beli leírás [50]. Nem ez volt a bábolnai lovak és koronás fők, államférfiak első találkozása, hiszen Bábolna születését is – ha nem is koronás ­de «kalapos főnek» köszönhette (II. József, 1741-1790, egyidejűleg /1780-1790/ Magyarország királya is volt; azonban nem koronáztatta meg magát, amiért csak «kalapos király»-ként emlegették) – és a koronás, illetve kalapos fők újra meg újra ellátogattak a bábolnai lovakhoz. 1910-ben például Theodore Roosevelt (1858-1919), az Egyesült Államok egykori elnöke látogatott Bábolnára, s elragadtatással nyilatkozott a látot­ takról. 1930-ban Umberto olasz trónörökös egy bábolnai négyesfogatot kap nászajándékba. 1937-ben az olasz királyt a bábolnai kancák repítik a

várba, és ez a sor a II. világháború zűrzavara után is szinte végeláthatatlanul folytatódik. Pettkó-Szandtner Tibor azonban nem­csak építtetőnek, hajtónak, koreo­gráfusnak, a magyar hagyományok tisztelőjének volt kiváló, hanem tenyésztőként is nagy sikereket ért el. Azonnal kiemelte a Radautzban született «Shagya XVII» törzsmén­nek (született 1903-ban, apja Shagya IX, anyja 153. Amurath) már Bábolnán született fiát. Ez a mén, mely «Shagya XXV» néven (született 1916-ban, anyja 142. Koheilan) 1931-től 1942-ig működött a ménes ben, a törzs kiemelkedő örökítőjévé, máig egyik legjobb ménjévé vált. Pettkó­-Szandtner tudta, ismerte ennek a törzsnek az értékét, mert odafigyelt, amikor: «néhai Fiáth Pál báró […] egy alkalommal a lófajtákról beszél­getve mesélte, hogy fiatal gyerek korában (a múlt század ötvenes-hat­vanas éveiben, a szerző), ha név­napra, vagy más alkalommal valaki­nél összegyülekeztek, vagy 20 négyes gyült össze legalább 19 mind Shagyá-val, hazánk legjobb s legelterjedtebb arabs lófajtájával volt fogva.» [50] «Ha a tenyésztők nem is maradtak hűek e családokhoz, Bábolna hű maradt» – írja Pettkó-Szandtner 1941ben [53] –, «mert ma e család­ból négy ág virágzik, a Shagya XXV., XXVII., XXIX. és XXX. De a kancáink között vannak még Shagya XVI., XVII., XIX., XX., XXI., XXII., XXIII., XXIV., XXVI., XXVIII. és ezek csikói nagy számban.» Pettkó-Szandtner Tibor a Shagyatörzs lovainak nemcsak tenyésztésbeli képességeit ismerte, hanem tudta azt is, mit teljesítenek ezek a lovak kocsi előtt:

Ifj. Vastagh György (1868-1946) alkotta többek között Hadik András huszártábornok szobrát (1936), mely a budai Várban látható…

…valamint a bábolnai fehér ló szobrát, melynek gipszmodellje túlélte a II. világháború viharait. Ma egy példánya a Mezőgazdasági Múzeumban, egy pedig a bábolnai ménesudvarban tekinthető meg.

Átmeneti megoldás volt 1960 és 1981 között a Szabó Iván alkotta lószobor, amely ma az országút felől érkező vendégeket köszönti a ménes udvarán kívül.

117

Elővezetések a ménesudvarban.

A bábolnai hősi kapu.

A bábolnai ménesudvar.

Ménesudvar a törzsménistálló felől.

118

Köralakú virágágyás szökőkúttal.

Európa legidősebb akácfája, már a ménes alapítása idején is itt állt.

A ménes parkjában álló evangélikus kápolna, építtette Pettkó-Szandtner Tibor.

A ménes főbejárata.

Csekonics József (1757-1824) mellszobra.

Fadlallah el Hedad Mihály (1841-1924) mellszobra.

Pettkó-Szandtner Tibor (1886-1961) mellszobra.

119

A bábolnai ménesparancsnokok nevét megörökítő márványtábla a ménesudvarban.

«Amikor a bábolnai ménes parancs­nokságát átvettem, a legjobb arab telivér családunk, Koheilan IV. vérét (, született 1905-ben, apja Koheilan II, anyja 124. O’ Bajan, a szerző) nem találtam a törzsmének között. Egy mén az Oroszország kaukázusi állami 120 arabs ménesében (=
IV-9>, született 1916-ban Bábolnán, anyja 38. Koheilan Raschid, a szerző), egy Jugoszláviában, az iloki Odescalchi ménesben (=, született 1925-ben Bábolnán, anyja 10 Gazal, a szerző), egy Lengyelországban, a janówi állami ménesben (=, született 1922-ben Bábolnán, any-

ja 10 Gazal – Lengyelországban néven, a szerző) és egy Csehországban,magánkézben fedezett (=
Csikótelep 2 és 3 éves kancacsikókkal. A ménes hazatér.

121

Méncsikók az ölbői legelőn. Csikós őrzi a bábolnai kancaménest. Kancacsikók a legelőn.

Kancák a Csikótelep legelőin.

Kancaménes a Csikótelep legelőin. 122

123

Shagya eredeti arab mén bejegyzése a bábolnai méneskönyvben 1836-ból.

Shagya XVI törzsmén, született 1902-ben Bábolnán.

Shagya XVII törzsmén, született 1903-ban Radautzban.

Shagya XVIII törzsmén, született 1906-ban Bábolnán.

Shagya XXIII törzsmén, szül. 1924-ben Bábolnán.

Bábolnai csikós a déli melegben. A radautz-i ménes Shagya X. törzsménje. Született 1899-ben, Radautzban. Shagya XXV. bábolnai törzsmén. Született 1916-ban Bábolnán.

124

Shagya XXII törzsmén, született 1915-ben Bábolnán.

125

Shagya XXVII. törzsmén. Született 1933-ban Bábolnán. Shagya XXVI. törzsmén. Született 1924-ben Tatán.

Shagya XXXIX-11. (Bábolnán Shagya I.) 1973-ban született Hasselben. Shagya XXXVI. törzsmén. Született 1948-ban Bábolnán. Shagya XXIX. törzsmén. Született 1924-ben Bábolnán.

Shagya XXXIX. törzsmén. Született 1948-ban Bábolnán.

Shagya XXXII. törzsmén. Született 1929-ben Bábolnán.

Saphir (Bábolnán Shagya II.) mén 1985-ben született Erfstadt-Konradsheimben. 126 Shagya XLIX. törzsmén. Született 1985-ben Bábolnán.

127

Egy fiatal, 3 éves Dajaker nevű méncsikót (= , született 1927ben Weilben, anyja Diana, a szerző), melynek nagyatyja Koheilan IV. volt törzsménünk, s melynek atyja Weilben, Württenbergben született, amely mént elődöm ugyancsak azért, hogy Koheilan vérét megmentse hozott Weilből, de amely egyévi használat után mén­telepre helyeztetett, mert állítólag a kívánalmaknak nem felelt meg; a felette nemes 5 Koheilan IV. anyakancával párosítottam abban a reményben, hogy a Koheilan vér erős halmozásával talán sikerül a hiányzó Koheilan IV. vért egy ménutód reményében megmenteni. Nem méncsikó született, hanem egy olyan, a Koheilan-család jellegzetes vonásait magán viselő kanca, amely ma a ménes egyik legnemesebb kancája. Ha ménnek született volna, akkor célomat feltétlenül el is értem volna.» [53] Pettkó-Szandtner azonban nem adja fel. «Szerencsére Lengyelországból (Janów Podlaski, a szerző) sikerült az ottani állami ménest megalapító Koheilan IV. mént (született 1922­ben Bábolnán, apja Koheilan IV, a szerző) visszahoznom, amely ma mint Koheilan VIII. mén fedez a ménesben.» [53] «Bábolna híres vonala volt, de Mezőhegyesnek is, a Siglavy-család. Ma azok a Nonius-ágak virágzanak, amelyek ősanyái között e vér lük­tetett. Ez a család sajnos, kihalt, vére elfogyott. Isten különös segedelme folytán 1937-ben rendezett belgrádi első lókiállításon egy igen jó, mély, felette jó mozgású sárga arabs mént láttam, amelyről mikor megtudtam, hogy Siglavy mén, azonnal elhatároztam, 128 hogy ha e mén szár­mazási adatai

is rendben vannak és megfelelőek, mindenáron meg fogom a Jugoszláv kormánytól szerezni. Szebb pedigréet nem is kívánhattam, mert úgy apai, mint anyai részről bábolnai vérű, sőt két­szer Siglavy V-re (<Siglavy V>, született 1887-ben Bábolnán, a szerző) volt beltenyésztve és meg nem felelő idegen vér nem volt a vérében, csak kétszer az eredeti Simhan és egyszer El Haifi. Mindkettő eredeti vérű mén, ame­lyeket még a boszniai cs. kir. kor­mányzóság importált Arábiából (<Simhan>-t és <El Haifi>-t Szíriában vásárolták a XIX. század végén, a szerző) a boszniai gorazdai (*Gorazde, ma Borike) cs. kir. ménes részére, ahol e Siglavy mént is tenyésztették. A mént megkaptam (vagyis <29. Siglavy III>-at; 1922-ben született *Gorazdeben, apja 21. Siglavy II, anyja Luna IV; Bábolnán <Siglavy VI> néven fedezett, 1938-tól 1945-­ig, a szerző), csodásan szép, jó és mély, sűrű csikókat nemz, és így újra életre kelt hazánkban ez az ősi 150 éves bábolnai és mezőhegyesi vér, amelyből majd Mezőhegyes és minden ménesünk fog meríteni, annál is inkább, mert még szép sötétsárga színét is jól örökíti. Igyekeztünk minden kihalóban lévő családot, ha még olyan öreg ménekkel is, újra életrekelteni, és így van újra Jussuf, arabs fajta ménünk (<Jussuf IV>, született 1913-ban, apja Jussuf III, anyja 89. Shagya XVII, a szerző) és különösen nagyon örvendetes volt a szintén hazánkban kihalt Koheilan IV. arabs telivér mén Lengyelországból való visszaszerzése, Kemir I. (született 1930-ban, anyja 7. Siglavy Bagdady, a szerző) és a Siglavy Bagdady családok vérének biztosítása, valamint új eredeti arabs mének után származó Kuhaylan

Haifi I. (született 1934-ben Gumniskában, eredeti nevén , anyja a bábol­nai eredetű Kohejlanka, a szerző) és Kuhaylan Adjuze I. (született 1936-ban Gumniskában, eredeti nevén <Wezyr>, anyja szintúgy Kohejlanka, a szerző) megszerzése és tenyésztésbe állítása. Ezekkel az új családokkal és a már 10 év óta Bábolnán fedező Kuhaylan Zaid ere­deti családot képviselő ménnel a hiányok immár pótolhatók voltak. Adja az Isten, hogy ezek a családok bölcsen, hosszú évszázadokra meg­tartassanak, annál is inkább, mert már Arábiából sajnos jó anyag alig szerezhető be.» [53] Igen, Pettkó-Szandtner tudott valamit, amit Bábolnának addig nem sikerült megvalósítania. Bábolna képes volt rövid idő alatt zseniális értékeket teremteni. Az ideális lovat, melynek tenyésztésén Franciaország évtizedekig hiába fáradozott, Bábolna készen vitte az 1878-as párizsi világkiállításra «Jussuf» személyében. Az 1900-as világkiál­lításra újabb csoda, «Koheilan I» született. Az előbbi két példából kitűnik, hogy Bábolna tudott ugyan új értéket teremteni, de értékeit megőriznie eddig nem sikerült (ide tartozott mindaz a számtalan, jelen­tős ménvonal is, melyek Mezőhegyes, s méginkább Radautz révén megannyi ország lótenyésztését gazdagították). És ezt tudta Pettkó-Szandtner. Megmentette a külföldön már diadalútját járó, időközben Bábolnán kihalt Koheilanvonalat («Koheilan VIII»), az egész Magyarországon kiválóan bevált, és Radautzban szerencsésen megmaradt Shagya-vonalat, valamint a világsikert hozó, az országban már csak pislákoló Jussuf-vonalat.

46. Shagya XVII. kanca. Született 1922-ben Bábolnán.

90. Shagya XXI. kanca. Született 1923-ban Bábolnán.

304. Shagya XXV-2. kanca. Született 1940-ben Bábolnán.

129

«Ezért e vérvona­lakra, mint pótolhatatlanokra a leg­nagyobb hűséggel, szeretettel és tenyésztési előrelátással kell vigyáz­nunk, mert néhány évtized után Bábolnáról fog meríteni az egész világ, eredeti tiszta arabs vért.» – ­írja. [53] S még valamit tudott Pettkó­Szandtner. Nagyon tehetséges tenyésztő volt. Pontos megfigyelő volt, élesen ítélt és úgy dolgozott a kezére bízott tenyészanyaggal, mint a szobrász; pontosan megfogalma­zott céljainak megfelelően alakította az egész állományt – amint ezt fel­jegyzései is tanúsítják: «A bábolnai ménes arabs fajta ménesében a­ mely fajta egyedülálló az egész világon, s amely fajta előállítása százötven esztendő tenyésztési munkájának eredménye – egyik leg­nevezetesebb és legjobb család a Gazal-család. Gazal II törzsménünk 4-szer van Gazlán arabs telivérre beltenyésztve. Ebből folyóan örökítése tökéletes. A kiváló 63. Shagya XVII. anyakancát, amelynek anyja 189. Gazal volt, Gazal II-vel párosítot­tam, úgy, hogy született csikójában immár újra halmoztam a Gazal, illetve a Gazlán vért. E méncsikó ma mint törzsmén Mezőhegyesen fedez a Gidrán-ménesben, és a közelmult­ban látott csikói annyira magukon hordozzák a Gazal család jellegzetes szép és nemes vonásait, hogy a hatalmas, de szépnek nem mond­ható Gidrán kancákból a tökéletes nemességet magukon hordozó csikókat, utódokat várhatunk.» [53] «O’ Baján VII. törzsménünknek, bár igen jó, szép és jó vizsgát tett ménünk, de kevésbbé beltenyésztettsége folytán örökítése tel­jesen bizonytalan. Most, hogy egy 130 biztosabban örökítő O’Bajan mént

állíthassak elő, az O’Bajan vér hal­ mozására törekszem.» [53] Az átgondolt tenyésztői munka meghozta gyümölcsét. 1933 novem­ berében Richard Abé, az elismert, kitűnő szakíró, a német szaklap, a «Sankt Georg» későbbi főszer­ kesztője és kiadója, Gravert államtitkár, valamint Gustav Rau lótenyésztési főfelügyelő, korának kiemelkedő hippológusa Magyarországra látogattak, hogy egyrészt tanulmányozzák a magyar állami méneseket, másrészt a han­noveri tenyésztés számára elsőrangú, nemesítő arab félvér méneket vásároljanak. Útjukról, benyomásaikról beszámoltak a «Sankt Georg» hasábjain; R. Abé Bábolnáról többek között így ír [1]: «Az arab lóról alkotott álomkép megtestesülése. Itt találjuk az arab lovat teljes szépségében, klasszikus formájában, teljes kisugárzásában, nemességében. Itt áradozhatnak a lovat kedvelők az arab ló Mekkája átélése örömében.» «Hogy a legyőzött országokra rákényszeritett versailles-i béke­ szerződések hatása mennyire értékromboló lehet, azt dermesztő pontossággal világítja meg ama tény, hogy a magyar állam, szörnyű anyagi helyzete miatt azt fontolgat­ja, fenn tudja-e tartani a továbbiak­ban is Bábolnát. Bábolna megszűnése a szívétől fosztaná meg a többi ország arabló­tenyész­ té­sét. Kívánjuk, hogy Magyarország ismét teljes erejét visszanyerje, hogy Bábolnát, ezt a gyöngyszemet ne csak minden időkre fenntartsa, hanem meg is növelje. Mert ma igazán ez a ménes a legjobb telivér­arab vér őrzője az egész világ számára. A porosz ménesvezetőség, amely az utóbbi évtizedekben nem egy bábolnai vérből

való jó fedezőmént használt, szintén kénytelen mindig újból visszanyúlni oda, ahol a legtisztább a forrás, és ahol a legnagyobb gonddal ügyel­nek fenntartására. Ma Pettkó-Szandtner Tibor őrnagy Bábolna parancsnoka, aki arra született, hogy az arab lovat ápolja, megőrizze, kiképezze és kipróbálja. A magyar lótenyésztés szervezetének igen nagy hibája az, hogy a katonai előléptetések kényszerítő hatása miatt majdnem mindig csak rövid ideig hagyhatók meg tenyésztési szempontból oly fontos állásukban a ménesek parancsnokai. Egy ménes vezetője azonban nemcsak katona, hanem elsősorban tenyésztő, azaz alkotó, akinek tehát egy bizonyos időt kell adni tenyésztői ideáljának elérésére. Ez pedig szellemi, gondolati tevékenység, és nem téveszthető össze olyan mechanikus feladatokkal, mint a ménes mindennapi működésének irányítása. Magasrangú katonák gyakran azt hiszik, hogy a ménesparancsnok tevékenysége kizárólag katonai fela­dat, az üzem mindennapi ügyeinek irányításából áll. Abban igazuk van, hogy a feladat ezen részének ellátásához egy átlagos tiszt képességei elegendőek. De ezzel nem értünk el semmit. Százszorta magasabb és fontosabb cél annak a lónak a megformálása, annak az eredményes, korszerű lótípusnak a kialakítása, amelyre a kornak éppen szüksége van. Ezt csak olyan emberek tudják eredményesen meg­valósítani, akik erre születtek. Ha megtaláltuk ezeket a férfiakat, akkor hosszabb időre át kell nekik engedni egy ménes vezetését, mert a lótenyésztési osztály főfelügyelő­je, aki alá az egész ország tenyésztése tartozik, nem rendelkezhet egy-egy ménes

100. Shagya XXXII. kanca. Született 1947-ben Bábolnán.

173. Shagya XXXVI. kanca. Született 1956-ban Bábolnán.

46. Shagya XXXVI. kanca. Született 1962-ben Bábolnán.

131

lovairól olyan pontos ismeretekkel, mint az, aki állandóan a helyszínen van és állandóan ezen benyomások hatása alatt áll. Bábolna jelenlegi parancsnoka, Pettkó-Szandtner Tibor őrnagy Németországban jól ismert ember. Aachenben a város kedvencévé vált a mérkőzéseken való részvétele révén, amikor megjelenik remek bábolnai négyesfogatával, messziről integet felé a közönség apraja-nagyja. Mi pedig azt a lovas embert be­csüljük benne, aki Bábolna magas színvonalát tartani tudja. Pettkó-Szandtner személyében ezenfelül olyan szervezőt is tisztel­hetünk, aki ért ahhoz, hogyan lehet vasból aranyat csinálni. Jóformán minden eszköz nélkül, rövid idő alatt ékszerdobozt varázsolt Bábolnából, ezernyi ötlettel javítva, gazdagítva a ménes munkáját. Soha életünkben nem láttunk ehhez foghatót, ami a bábolnai törzsmének istállójánál ízlésesebben lett volna kialakítva, sem pedig nagyobb látványosságot hippológiai vonatkozásban, mint Bábolna szer­ számkamrája. Tudvalévő, hogy Szandtner a magyar kocsizás mes-

tere, a magyar fogatolás gyűjtő­je, hajtás elmélyítője, nemesítője, s minderről nagyszerű könyvet írt. A fürge hajtásban verhetetlen, barátai csak úgy nevezik: . A bábolnai legényekből Szandtner őrnagy szédítő gyorsasággal csodás szürkéken lovagló harsonás csapatot alakított. Szerencsére nem haltak még ki a kezdeményezőkészséggel megáldott emberek. Azáltal, hogy a dolgok folyásának lendületet és tet­ szetősebb külsőt szereznek, egyrészt rámutatnak az igazi értékre, más­részt amúgy álmatag embertársaikat is érdeklődővé teszik. Bábolna állománya jelenleg 29 telivér arab, 81 arab fajtájú (azaz arab félvér) és 39 lipicai kanca. Ehhez járulnak a fiatalabb évjára­tok. Bábolna talaja megőrzi az arab típust. A ménes képe rendkívül örvendetes. Azok után a pusztítások után, amelyeket az állományban a világháború vitt véghez, céltudatos. munkával nagyon hamar sikerült a tenyésztésnek megadni a legma­gasabb fokú egység és jelleg képét. A kancák megvesztegetően szépek, rendkívül korrekt alkatúak, és na­g yon harmonikusak. Kiemelke-

dően jók az elülső lábak – mindig is ez volt Bábolna erőssége. Külön fejezetet érdemel a bábolnai lovak remek, térnyerő, lendületes, csodálatos mozgása. Ha egyes személyek kifogásolják is, hogy a teli vér arab illetve arab fajtához tar­tozó lovak csontozata a mai elvárá­sokhoz mérten erősebb is lehetne, azt kell válaszolnunk, hogy az arab ló általában későn érő típus és teljes erejét nem éri el 5-6 éves kora előtt. Az egy-, két- és hároméves telivér araboknak könnyűnek kell lenniük, különben nem telivér arabok. Az arab fajtájú lovaktól kicsit több csontozat várható el. Növekedéssel ezen a téren Bábolna csak nagyon óvatosan próbálkozik, mivel fennáll a típus elvesztésének veszélye. A tenyésztői szándék legvilágosabb kifejezője egy ménesben mindig a törzsmén. Az alábbiakban jellemez­ zük röviden a törzsméneket: – Kuhaylan Zaid, egy valódi arab mén, ahogyan a nagykönyvben <meg van írva>. Csodálatosan nemes, összbenyomása káprázatos, válla, lapockája kiváló. Patái kissé laposak, csüd­jei puhák, csánkjai túlságosan erős szögelésűek.

Névjegyzék a bábolnai állami ménesben arab fedezőménekről Név:

132

Született:

Színe:

Magassága:

Övméret: cm

Szárkörméret: cm

Anyja:

Apja:

Megjegyzés:

Arab telivér: Kuhaylan Zaid

1923.

pej

154

164

18 ¼

Kuhaylah Al Ziyadah

Kuhaylan-Abu-Junub

Ajeeb

1925. VI. 30.

almázott szürke

154

167

17¼

Alfarouse

Skowronek

Mersuch II

1927. I. 16.

mézszürke

163

175

19½

10. Gazal

Mersuch I.

eredeti arab, a Roullah Enzer beduinok tenyésztése import Angliából, a G.A.I-től, VauganWillt bábolnai tenyésztés

Siglavy-Bugdady IV Arab fajta: Gazal II O’Bajan VIII Shagya XXIII Shagya XXV Shagya XXVI

1928. II. 15.

mézszürke

159

175

19

10. Kismet

Siglavy-Bagdady II.

bábolnai tenyésztés

1922. I. 27. 1923. V. 10. 1924. III. 30. 1916. IX. 9. 1924. III. 6.

mézszürke sötétszürke sötét mézszürke szürke szürke

163 164 164 161 163

177 178 175 180 175

19 19½ 19¼ 19¼ 19½

74. Shagya XVI 197. Shagya XVIII 138. Mersuch 142. Koheilan III 425. Shagya X

Gazal I O’Bajan VI Shagya XX Shagya XVII Shagya XIX

bábolnai tenyésztés bábolnai tenyésztés bábolnai tenyésztés bábolnai tenyésztés vásároltatott gróf Esterházy Ferenc Tata-Tóvárosi ménesétől

Gazal II. törzsmén. Született 1922-ben Bábolnán. Gazal III. mezőhegyesi törzsmén. Született 1934-ben Bábolnán, 1938-tól 1943-ig a mezőhegyesi Gidran-ménesben volt törzsmén; 1944-46-ban Bábolnán állt.

133

Azonban kitűnő örökítő, mely az arab vér fényét, nemességét, igénytelenségét és kiváló idegrendszerét terjeszteni fogja. – Ajeeb; Lady Wentworth, az arab ló lelkes híve tenyésztette Angliában. Egy igen jó, széles, mély, rendkívül nemes mén, boltozatos mellkassal, igen jól izmolt, igen jó lábszerkezettel. Sokat ígérő mén. – Mersuch II, rendkívül nemes, igen jó típusú mén, kiváló alkatú. Igen jó lábszerkezet, bordái kissé laposak. – Siglavy Bagdady IV, telivér arab ménnek megfelelően erős, előkelően nemes, rendkívül szép, kecses mén, annyira kifejezetten nemes arab típus, amennyire telivér arabok esetében egyáltalán lehetséges. Az arab fajta mének (ezek az arab félvérek) a következők: – Gazal II, elsőrangú mén kitűnő lábszerkezettel, egy olyan mén, amelyet igazán érdemes meg­nézni. – O’ Bajan VII, a koronák koronája, a gyöngyök gyöngye, a legszebb, legharmonikusabb, ami arab félvérben egyáltalán elképzelhető. Kitűnő lábszerkezet. Az ágyék része kicsit erőteljesebb lehetne. – Shagya XXIII, egy remek ló min­ den elgondolható szépséggel. A hátulsó végtag nem nagyon széles, csánkja kissé keskeny. Néhány helyen izmoltabb lehetne. Általában harmóniája tökéletes. – Shagya XXV, egészen különleges. Mély, széles, dongás, emellett rendkívül nemes, tömör, sűrű, erőteljes és tökéletes lábszer­ kezettel és különlegesen szép nagy csánkokkal. Az egész ló 134 kiválóan izmolt.

– Shagya XXVI, egy márványszo­ bor. Mintha szobrászművész vésője faragta volna, de nem olyan mély, zömök és széles, mint Shagya XXV. 1937-ben Gustav Rau lótenyésztési főfelügyelő, az arab ló kiváló ismerője így számol be bábolnai látogatásáról [56]: «Ez a magyar állami ménes felépítésében, berendezésében és tenyészértékében is nemcsak Magyarország, hanem az egész világ számára a tenyészhelyek pél­daképe lehet. Emellett utolérhetetlen, száraz szavakkal kifejezhetetlen értéke, hogy ma itt van a világ legértékesebb arab ló állománya, Bábolna híre, dicsősége fennmaradt. Magyarország az olimpiai játékokon – kis ország, de szellemében, erkölcsében nagy – 10 aranyérmet nyert. Ha lótenyésztés­ ben is osztanának aranyérmeket, akkor Bábolnának és vezetőjének, Pettkó-Szandtner Tibornak kellene megkapnia az elsőket. 1933-ban tett látogatásunk óta a ménes tovább fejlődött. A típus, melyet Bábolnán arab telivérben, arab fajtában és li­ picaiban találunk, ma már tökéletes­ nek mondható. Tudvalévő, hogy egy tenyészet tökéletesítéséig az örökí­tés folyamatában újra meg újra fel­tűnnek az egyedeknél bizonyos hi­bák. Ilyen öröklődési folyamattal szemben a tenyésztő teljesen tehe­tetlen. Azaz nem tehet mást, mint hogy az új generációban elért, egy­úttal újra veszélyeztetett tökéletes­séget egyre átgondoltabb párosítá­sokkal célozza meg. A lótenyésztésben a mély, széles, szép felső vonalú és erős farral bíró felsőtestet lehet viszonylag a leg­könnyebben

megtartani, megőrizni. A nehézségek leginkább a végtagoknál lépnek fel. Még az ott telje­sen hibátlan mének és kancák is rendszeresen örökítenek fűzött elül­ső lábat, hosszú elülső csüdöt, kivá­gott, illetve görbe csánkot. Ugyan­csak különösen nehezen öröklődik tovább az igazán jól illeszkedő nyak, illetve a könnyű tarkó. Igen gyakran örökítenek rossz, túl mé­ lyen illesztett, túl széles nyakat, fe­szes tarkóval olyan tenyészállatok is, melyeknek nyaka egyébként kifogástalan, ideális. A tenyésztői munka egyik legizgalmasabb pontja pedig éppen ez, a tenyésztőnek ezen nehézségek ellen fellépő és küzdő akarata, művészete. Általában a lovak lábszerkezete Bábolnán egé­szen kiváló és Trakehnen mellett a legjobb, amit ismerünk. Szűkült, vagy ferde patát rendkívül ritkán találunk. Hat év semmiség a tenyésztő <művész> egyfelől for­máló, másfelől megőrző munkájá­ban. A tenyésztői munka előrehala­dásának szempontjából egyáltalán nem előnyös, hogy a magyar főmé­nesek legjobb vezetőit rendszeresen, kb. 6 évenként cserélik. Ez a katonai ranglétrán alapszik, mivel a ma­g yarországi állami ménesek vezetői katonatisztek. Dehát hagyjanak egy zseniális ménesparancsnokot lovas­sági tábornokká lenni saját ménesé­ben! A dolog megér ennyit! A magyar ménesparancsnokok ezen cseréjét a lótenyésztési főfelügyelő, Dr. Plósz Béla államtitkár egyenlíti ki; ő a , aki kitűnő szakember lévén, a háború utáni magyar lótenyésztés arculatát kialakította. Egy főménesigazgató akkor tud értéket megőrző módon munkálkod­ni, ha azt, amit elődjétől örökölt, a lehető legjobb formában folytatja.

Gazal VII. törzsmén. Született 1944-ben, a ménes menekülése közben. Fenn 23, lenn 7 éves korában.

135

Gazal IX. törzsmén. Született 1967-ben Bábolnán.

Gazal XI. törzsmén. Született 1980-ban Bábolnán.

Balaton (Gazal XIII) mén, született 1972-ben Hamburgban.

136

106 Gazal VI kanca született 1949ben Bábolnán, egyike volt annak az 5 kancának, amelyeket Nyikita Hruscsov kapott meg 1964-ben állami ajándékként.

Amor (Gazal XII.) szürke mén, született 1971-ben Ankumban.

137

Kemir (korábban Sven Hedin) pej mén, született 1905-ben Weilben.

Akképpen tud a mélyben dolgozni, hogy a tenyészet alapjait erősíti, hogy azok aztán annál biztosabban hordozzák a tenyészetet. Ilyen veze­tők közé tartozik Bábolna jelenlegi parancsnoka, Pettkó-Szandtner Tibor alezredes. Olyan lovasember és teremtő erejű tenyésztő, akiért Magyarországot csak irigyeIni lehet. Bábolna – tudatos és gondos megőrzése, ápolása folytán – ma a törzsmének olyan állományával ren­delkezik, amely lehetővé tesz bár­milyen kiegyenlítést az állományon belül, illetve egy-egy jó vérvonal kiemelését, hangsúlyozását, rögzítését is biztosítja. Rendkívüli, nagyon érdekes tenyésztői kombiná­ ció az, melyet ott művelnek. Bábolna varázsa mindent felülmúl. Senki sem vonhatja ki magát alóla. Eltekintve a legkülönbözőbb országokból ideérkező közönséges láto­gatók áradatáról, akik a lovak külse­jében szeretnének gyönyörködni, s akik naponta vesznek igénybe egy-­két tisztet idegenvezetés céljából – a vendégkönyv hűségesen tanúskodik nagy lovas szakemberek hosszú so­ráról, akik a legtávolabbi 138 vidékekről keresik fel Bábolnát. Utol-

só ma­g yarországi látogatása során von Mackensen vezértábornagy is járt Bábolnán. Ez a kiváló ember és nagy hadvezér a következő szavak­kal búcsúzott: Szandtner alezredes abból a szem­ pontból is nagy varázsló, hogy elérte és újra meg újra eléri, hogy Bábolna a nagyon szűk anyagi körülmények ellenére is minden egyes részletében valóságos ékszer­dobozzá váljon. Fáradhatatlanul lel rá nap mint nap valami apróságra, melyet megszépíthet, megújíthat. A bábolnai tenyészet ez év nyarán valódi dicsőségét ünnepelhette, ami­kor az olasz királyi pár Budapestre látogatott. Ahogyan a régi lovas nemzethez s Magyarországhoz illik, minden hivatalos fogadás, rendez­vény, látogatás alkalmával, de legin­kább a bevonuláskor kizárólag foga­tok lépnek színre, az automobilok teljes kizárásával. Nagyszámú foga­tot kellett felsorakoztatni. Mind elé egytől egyig bábolnai lovakat fog­tak be. A csodás szürkék különös varázst kölcsönöztek a látogatás dicsteljes napjai-

nak, melyek a ma­g yar-olasz barátságot voltak hivatva megpecsételni, hisz ezek a gyönyö­rű szürkék fénylettek mindenütt, s pompás jármódjukkal olyannyira elbűvölték Őfelségét, hogy miután bevonultak a budai Vár udvarára, a fogatokat rögtön elővezettette. A tüzérség díszlövései, a katonazene­ kar játéka, a közönség üdvrivalgásai és ezernyi zászló lobogása köze­pette pedig a bábolnai lovak mind­végig megőrizték csodás, temperamentumos, fenséges nyugalmukat. »A törzsménekről alkotott vélemé­ nyét így fogalmazza meg G. Rau [56]: «A telivérarabok közül a sivatagból importált Kuhaylan Zaid, a hátulsó lábak hibáitól eltekintve kitűnően s csodamód jellegzetesen örökít. Csak néha-néha adja tovább puha elülső csüdjeit, kivágott csánkjait. Ma már azt mondhatjuk, hogy nagy nyereséget jelent Bábolna számára, mivel úgy mén-, mint kancacsikói által nagyarányú, kiváló tenyészanyagot állít elő. Ebben újra meg­mutatkozik azon gyakorlat, melyre Chapeaurouge már évtizedekkel ezelőtt tanított bennünket, amely szerint egy főménes

Kemir II. pej mén, született 1941-ben Bábolnán.

Kemir I. szürke mén, született 1930-ben Bábolnán.

198. Kemir II. kanca – itt O’Bajan XIII-tól származó csikóval –, született 1952-ben Bábolnán.

139

korrekt lábszerkezetre hét nemzedéken át követ­kezetesen kitenyésztett kancaál­lománya az importált ménnek kisebb-nagyobb küllemi hibáját kiszűri. Típusát, fajtájának jelleg­zetes minden vonását oly elragadó és oly abszolút módon örökíti Kuhaylan Zaid, ahogyan azt csak egy arab ló teheti. A mén kora most 14 esztendő. Vele ellentétben az 1930-ban Angliából importált arab telivér, Ajeb (kilencéves) nem felelt meg azoknak az elvárásoknak, melyeket vele szemben támasztot­tak. Testi fejlődésében sem volt tapasztalható semmiféle haladás, nem alakult harmonikus megje­lenésű egyeddé. Bizonyos fokú kiegyensúlyozatlansága megmaradt – a gyenge mozgáskoordináció és a mellkas fűzöttsége. Elülső lábai kön�nyűek, s nem eléggé kifejezet­tek. Ezen összképnek felel meg örökítése is. Ám Bábolna oly sok jóval bír, mintsem hogy ne tudna egy ilyen mént beépíteni, külö­nösen, ha amúgy sem használják olyan sokat. Siglavy Bagdady IV, szürke, hétéves, bábolnai tenyésztésű telivér arab. Nagyon nemes ló, erőteljes, külsőre nagyon szép s kecses, bár összhatásában egy kissé rövid és szinte ös�szezsugorított. Jobban sze­retnénk, ha törzse, fara és nyaka valamivel hosszabb lenne, a mai elvárásoknak és követelményeknek megfelelően, azaz hogy az arab típuson belül is nagy rámájú lovat állítsunk elő, hosszú, finom, inkább egyenes, mint magas nyakillesztés­sei, hiszen annak, hogy lovasa alatt a ló megtalálja egyensúlyát, ez az előfeltétele. Mersuch II, szürke, tízéves, Bábol­ nán nevelték. A legjobb vérből való. Lehetne még egy kicsit mélyebb és 140 testében szélesebb, valamint egy gon-

dolattal erőteljesebb az elülső lába. Egészében azonban elsőosztá­lyú mén. Elegendő lapockák. Na­g yon biztos, egyenletes örökítő. Erőteljes csontozat. Mozgása kiváló. A bábolnai telivérarab tenyésztés rögzítését, örökítésének biztonságát két mén szolgálhatná, melyek röviddel ezelőtt Lengyelországtól csere útján vétettek át; mindkettő azonban szorosan kötődik Bábol­nához, ahol használatuk során gyö­kerükre leltek. Az egyiket Bábolnán is tenyésztették. Koheilan VIII, tizenötéves szürke mén, apja Koheilan IV, anyja egy Gazal-kanca, melynek anyja az ere­ deti arab kanca, Sherife. Ma csak­nem a legjelentősebb, legerőtelje­sebb és a legnagyobb rámájú Euró­pában született arab telivér. A mén most tizenöt éves, s annakidején a Lengyel Ménesigazgatóságnak adták át, mely most Bábolnával visszacserélte. Ez a rendszeres te­ nyészállatcsere lehet – a lótenyész­tés szempontjából – az egyes orszá­gok közt fennálló viszony legértel­ mesebb gyakorlása, mivel egyszerre több országnak biztosítja ilyen nagy lóegyéniség kihasználásának elő­nyeit. Koheilan csánkjai lehetnének szélesebb alapúak. Elülső lábai ideálisak, patái kissé laposak. Egé­szében a ló az erő, a szépség és har­monikus megjelenés lenyűgöző megtestesülése. Továbbá ide tartozik a Sanguszko herceg gyorsan felvirágzó gumniskai arabs méne­sében tenyésztett hároméves sötét­szürke Kuhaylan Haifi I. Ama Kuhaylan Haifi eredeti arab méntől származik, amelyiket annakidején a [most] Bábolnán álló Kuhaylan Zaid-dal együtt hoztak Európába; Lengyelországba került, ahol sajnos már csak két esztendőt élt. Ezért

különösen fontos volt Magyarország számára, hogy ennek az eredeti arab ménnek egy fiát megszerezze, különösképpen, ha ilyen kiváló utód­ról van szó. Mint már említettük, ez a mén is Bábolnán gyökerezik. Anyja, egy a Gazal II lányától szár­mazó Mersuchkanca, annakidején Bábolnáról került Lengyelországba. Kuhaylan Haifi tréningben is volt már. Lengyelországban az ígérete­sebb arab tenyészanyagot síkver­senytréningnek vetik alá, a méneket pedig síkversenyben próbálják ki. Kimagaslóan jó ez a fiatal mén. Mély, széles, minden tekintetben jelentős, nagy rámájú ló. Egy ügyes felállítás előnyeit még inkább kiemeli. Háta kissé előrehajlott. De ez minden, amit kifogásolhatunk, mivel a rövid, feszes hát nem jó semmire. A csánk szögelése kicsit kisebb a kívánatosnál. Fejtűzése kissé alacsony, és elülső csüdjei kissé puhák. De mindent egybevéve kiemelkedő mén, s elasztikus, lendületes mozgással bír. A lényeg úgyis mindig ez. S egyensúlya tökéletes – minden egyes lépésénél… Bábolnán az arab félvérből, melyet hivatalosan egész Magyarországon <arab fajta> néven ismernek, a következők találhatóak: – Koheilan VII, pej, kilencéves; Bábolnán tenyésztették. Rendkívüli és szokatlan ló, gyönyörű pej, s olyannyira nemes és szép, amen­nyire ez egy ló esetében csak lehet­séges. Sok földet takar, rendkívül jól izmolt, mozgása csodás. Külön figyelmet érdemel hosszú, igen jól illesztett nyaka, könnyű tarkója. Rendkívül nemes feje kissé kan­caszerűen finom. Ennek ellenére Koheilan VII örökítése hihetetlenül átütő. Eddigi évjáratai kiválóak, különösen ami a méncsikókat illeti.

Kemir IV. törzsmén. Született 1971-ben Bábolnán.

34. Kemir II. kanca. Született 1953-ban Bábolnán.

– Gazal II, szürke, bábolnai te­ nyésztésű. Az ún. . Kiváló vég­tagokkal rendelkezik, széles, mély. Tökéletes mén, örökítése kielégítő. – O’ Bajan VII, Bábolna és az egész magyar állami lótenyésztés egyik nagyágyúja. Gyönyörűszép mén, kifejezett természetes egyensúllyal. A mai elvárásoknak megfelelően talán lehetne egy kissé hosszabb mellkasa, a különben hosszú fara pedig valamivel lejtősebb. Jó örö-

kítő. Típusában úgy hátas-, mint kocsiló. – Shagya XXVI, szürke, Bábolnán született, igen jelentős mén, jó szé­ lesség és mélység. Kiegyensúlyo­zott, hosszú marral. Kitűnő, erőtel­jes elülső lábak. Csánkjai kissé kivágottak. Öblös. Örökítése, elte­kintve időnként előforduló nem egészen ideális csánkoktól, kitűnő. – Shagya XXVII, sötétszürke, Bábolnán született. A Shagya-törzs reménysége. Nagyon szép, jelentős mén, mely

fejlődésének tetőfokát még nem érte el. Igen lendületes mozgás. Csüdjei kissé hosszúak. Fara lehetne valamivel hosszabb. Típus, elegancia és egyedi jelen­tőség halmozása. – Jussuf IV, szürke mén, tizenkilenc éves. Bábolnai tenyésztésű. Nemrégiben találtak rá egy magyar­országi méntelepen, s elhozták Bábolnára, az oly értékes Jussuf­-törzs megőrzésére és felélesztésére, amely törzs annak idején oly rend­kívüli szerepet játszott 141 Bábolnán, ám fennállt kihalásának

O’Bajan VI. törzsmén. Született 1908-ban Bábolnán.

O’Bajan I. törzsmén. Született 1891-ben Bábolnán.

O’Bajan eredeti arab mén. Született 1881-ben.

a veszélye. Jussuf lV azonban meg fogja menteni a törzset. Impozáns, szokat­lan mén. Nagy és kissé hos�szúlábú, de jelentős vonalak, igen jó mozgás, kiváló lapocka, nemes, hos�szú, vékony nyak, s csodás fej jellemzi. Csánkjai kissé zártabb szögűek. Az ízület egészében azonban kielégítő. Olyan ló ez, melyet nem lehet elfeledni, s melyet kései napjaiban visszahozhatnának szülőhelyére, hogy ott tenyészetfenntartó lehessen. – Koheilan VII, tizenöt éves, bábol­ 142 nai tenyésztésű, apja Koheilan V,

anyja 140 O’ Bajan V. Erőteljes, elsőosztályú mén, csodálatos, nemes típusú, izomzata dús. S mindez csodás, fényes, sötétpej köntösben. Csánkjai lehetnének szélesebb alapúak. Megvesztegető küllemű, egyensúlyban mozgó ló. Annak ellenére, hogy feje inkább kanca-, mint ménfej, Koheilan VII örökítése rendkívül férfias, s formailag is elég jó. Amióta Szandtner alezredes Bábolnán működik, szigorította a tenyészállomány teljesítményvizs­gáit. Minden egyes leendő fiatal anyakan-

cának falka után is mennie kell. Ez a legjobb módja a mozgás, az egyensúly, a kitartás, az ideg­rendszer, a szív és a vérmérséklet kipróbálásának. Bábolna hamarosan fennállásának 150. évét ünnepli. Az ünnepséget, melyre a világ minden tájáról érkeznek vendégek, a magyar államnak illő formában kellene lebonyolítania. A bábolnai állami ménes arab ménesévei minden magyarországi utazás csúcspontja, mert Bábolna egyedülálló és ősidők óta a hippoló­giai világhírességek első sorába tar­tozik.

O’Bajan VII. törzsmén. Született 1923-ban Bábolnán.

143

O’Bajan X. Született 1929-ben Bábolnán.

O’Bajan IX. törzsmén. Született 1923-ban Bábolnán.

Batan (O’Bajan XVIII), született 1984-ben Himmelriedben.

148. O’Bajan VII. kanca, született 1934-ben Bábolnán.

O’Bajan XIII. törzsmén. Született 1949-ben Bábolnán.

144

86. O’Bajan X. kanca, született 1951-ben Bábolnán.

145

A világégés

146

1942-ben Pettkó-Szandtner Tibor lett a magyar Földművelésügyi Minisz­ térium lótenyésztési osztályának vezetője, a magyar lótenyésztés első embere, s ezzel felelős Magyaror­szág egész lótenyésztéséért. Utód­jává, Bábolna utolsó parancsnokává Arentschild Detlevet nevezték ki, aki jól ismerte a ménest, hisz azelőtt Bábolnán szolgált. A II. világháború harcai a keleten sorra elveszített csaták után egyre közeledtek Bábolnához. 1944. szep­ tember 23-án a Vörös Hadsereg átlépte a magyar határt. Pettkó-Szandtner Tibornak legnagy­obb gondja az volt, hogy az állami ménesek állományát, több mint 150 év tenyésztői munkáját átmentse a világégésen. Amikor meghallotta, hogy a debre­ceni harcok folyamán (1944. de­cember 1419.) a hortobágyi ménes megsemmisült, úgy látta, csak egy lehetőség van; a ménesek állományának egy részét olyan helyre kell menekítenie, amelyet nem ér el a frontvonal. Pettkó-Szandtner Tibor tehát régi ba­rátainál kopogtatott, Németország­ ban, s szállást kért «lovai» számára, «olyan területen, melyet a szovjet hadsereg előreláthatóan nem foglal el». A lóbarátok segítettek. Bergstetten­ ben30, az üresen álló bajorországi remondaistállóban megkezdődtek az előkészületek a magyar lovak és ápolóik befogadására. Ám nem volt elegendő hely az összes ló számára, melyeket bizton­ságba akartak helyezni. Másfelől német részről is felmerültek bizo­nyos aggodalmak a lovak biztonsá­gos elszállásolása kapcsán, kéte­lyek, melyekről utóbb kiderült, igencsak megalapozottak voltak. A ménesek és méntelepek teljes állományát – nehéz szívvel – két részre

30 Bergstettent és Neuhofot, ami Donauwörthtől10 km-nyire északkeletre fekszik, 1816-ban szerezte meg a bajor király, I. Maximilian (1756-1825) udvari méneséül. A vétellel összefüggésben került sor az 1571 óta fennálló, kisebb uradalmi ménesseI, Rohrenfelddel (kb. 4 km-nyire délkeletre Neuburg an der Donau-tól) való egyesítésre. Rohrenfeld 1845-ig csikó­nevelőtelep volt; azután mintegy 50-60, főként arab tenyészkancát fogadott be, melyek az udvari istállóba szállítottak lovakat. Bergstetten és Neuhof nehéz lovakat tenyésztett, 1850től azonban egyre több angol telivért és félvért. 1919-ben, a monarchia felbomlása után, fokozatosan beszüntették a tenyésztést, és 1945-ig pótlótelepként használták az egykori ménest (Flade).

kellett osztani, ménvonalak, illetve kancacsaládok szerint, hogy később mindkét félből minden törzs, minden család rekonstruál­ható legyen. 1944 decemberében, a német Wehrmacht főparancsnokságának beleegyezésével – 1944. október 11. óta átmeneti fegyverszünet állt fenn a szövetségesek (Moszkva) és Ma­g yarország között; Magyarországon attól kezdve Németország megszál­ló hatalom volt – megkezdték az ar­ra kiválasztott tenyészállatok kime­nekítését, személyzettel, bőséges takarmánnyal együtt – elsősorban a kisbéri, mezőhegyesi és bábolnai ménesekből. 1944 de­ cemberében négy, egyenként negyven vagonból álló tehervonat szállította ki Bergstettenbe a 400 bábolnai lovat, a többi pedig otthon maradt. A sze­ mélyzetet lakásokban helyezték el, a ménes élete ment tovább, ahogyan idegenben csak lehetséges volt. Pettkó-Szandtner Tibor a lovak után utazott. A tervezett nyugalom azon­ban nem volt hosszúéletű. 1945 ápri­lisában az I. francia és a VII. ame­rikai hadtest elfoglalta DélNémetországot; április 20-án az amerika­iak bevonultak Nürnbergbe. Erika Schiele ezt írja erről [57]: «A háború egyre közeledett, és 1945

Jussuf IV. törzsmén. Született 1918-ban Bábolnán.

147

1946 tavaszán 54 arab telivér-, arab félvér­ és lipicai kancát adtak át a Behring-művek a lengyel Janów Podlaski ménesnek, mely akkoriban emigrációban volt Nettelauban és Schönbökenben (Schleswig-Holstein). A lovak között 14 arab telivér kanca volt, köztük «Kuhaylan Zaid» kilenc kancacsikó­ ja. 1946 őszén, a ménes hazatértekor a lovakat eleinte a csak kisebb mértékben károsodott posadowoi ménesben (nowy tomysli járás) helyezték el; 1947 nyarán, további ménesek helyreállítása után, az arab telivérkancák az albigowai (lancuti járás), a michalowi (zamosci járás) és a Nowy Dwór-i (zywieci járás) ménesekbe kerültek. A magyar kormány és a lengyel mezőgaz­dasági minisztérium 1951-ben kötött megál­lapodásában rögzítették, hogy az arab teli­vérkancákat Bábolna visszakapja, míg az arab félvérkancák és a lipicai kancák Lengyelországban maradnak, akárcsak a telivérarabok azon utódai, amelyek 1946 és 1951 között születtek. 1951. december 13-­ án a 14 arab telivérkancát vasúton vissza­ szállították Magyarországra (Flade) [24]. 32 Pettkó-Szandtner Tibor, C. R. Raswanhoz intézett levelében (1954. XI.25.) az akkori viszonyok felett érzett nagy bánatát fejezte ki. Még sosem találkozott «ilyen szörnyűséges és embertelen» személlyel, mint James Owen ezredes, aki ráadásul «folyamatosan részeg» volt. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy «ördögi és gyalázatos» elképzelését – a magyar lovak szétszórását a szélrózsa minden irányába – lehető leggyorsabban véghezvihesse, mielőtt fontosabb amerikai személyi­ségek bármit is megakadályozhattak volna. J. Owen ezredes Pettkó-Szandtnernek «úgy vágott az arcába, mint egy barbár», és bezáratta, amikor az megakadályozta abban, hogy a vasúti rakományt, amely a magyar ménesek archívumaiból származó, 16 ládányi pótolhatatlan dokumentumot tartal­mazott, megsemmisíthesse. Amíg Pettkó­-Szandtner őrizetben volt, mind a különféle fajtájú magyar lovakat, mind a Szandtner család magántulajdonát képező lovakat nevetséges összegekért elherdálták, köztük a természetvédelem alatt álló, tisztavérű huculok (ún. hegyi- v. erdei tarpán) maradékát is; ezt a 100 állatot a «marburgi szérum-intézetbe szállították, ahol a tudomány érdekében megölték őket». Az értékes tenyészlovak ilyetén kiárusításához Pettkó-Szandtner példaként hozza fel lev­elében a «Fay Akbah» nevű angol telivér­mén esetét, melyet Magyarország 60 000 USD-ért vásárolt meg Aga Khantól, s mely aztán 600 márkáért cserélt gazdát (Flade). 31

áprilisá­ban az amerikai csapatok elérték Bergstettent. Aránylag komolyabb zaklatások nélkül tovább is vonultak. Az ezt követő megszállás azonban jóval több szenvedést hozott. A csodás arabok nagy részét elárverezték, s legtöbb esetben rossz ke­zekbe került. Másik részüket elvitték a Behring-művekbe szérumter­ melésre. Néhány ló hadizsákmány­ ként az Egyesült Államokba került. Egy évvel később a Behring-művek visszaadtak néhány arab lovat. Egy másik részüket Lengyelország váltot­ ta ki a Behring-művektől, olyanfor­ mán, hogy egy magyar arab kancáért három lovat adtak cserébe. Egy ideig saját tenyésztésükben használták ezeket a lovakat, majd visszaadták őket Magyarországnak.»31 Hogy az értékes tenyészlovak elher­ dálásában mekkora szerepet játszott a megszálló amerikai csapatok pa­ rancsnokának, James Owen ezredes­ nek32 személyes érdekei, nem telje­sen tisztázott. Annyi bizonyos, hogy szerette a szép nőket, s gyakran kegyetlen szomjúságot is érzett – és az efféle «időtöltéshez» pénz kell, egyébként nemzetiségtől függetlenül. Ebben a magyar lóállományért vívott makacs, megalázó és nem ritkán reménytelennek látszó küzdelemben Pettkó-Szandtner Tibor – akárcsak Arentschildt Detlev – húzta a rövideb­bet; a két, örökké «okvetlenkedő» tisztet leváltották, és az addig az irodában ténykedő Szemerényi Lajost nevezték ki a különítmény «főnökévé». Ezzel Pettkó-Szandtner Bajorországban «persona non grata», itthon «hazaáruló» lett, hiszen nyu­ gatra szöktette az állami ménesek állományát. 1947 decemberében indulhatott haza 148 az első szállítmány, Szemerényi La-

jos vezetésével; a legtöbben közülük bábolnaiak voltak, 60 arab kanca 40 csikóval, valamint 50 lipicai. 1947 októberében és 1948 januárjában tértek haza a kisbéri és a mezőhe­g yesi lovak. Az 1944-ben hátrahagy­ott lovak közül nagy nehezen sik­erült 40 arabot és 20 lipicait össze­g yűjteni. A bábolnai ménes súlyosan megrongálódott állapotban, üresen állt. Mindennek tetejébe a magyar hatóságok azt tervezték, hogy a ménes személyzetét, mint «nyuga­tról» hazatérő, «megbízhatatlan» ele­meket leváltják, s egyéb, szak­szerűtlen lépésekre is készültek. Amikor mindez Pettkó-Szandtner tudomására jutott, tollat ragadott és levelet írt az akkori mezőgazdasági miniszternek, Bárányos Károlynak; a történtek ellenére árad belőle a lovak sorsáért aggódó, féltő szeretet. Ma, amikor a ménes 200 éves jubileumát is megünnepeltük, ideje tisztázni a történteket. Ezért mellékeljük fent említett levelét; korhű dokumentum, mely sok korábbi homályos pontra fényt derít: «Miniszter Ur! Kedves Barátom! Sok imádság, küszködés, gond és megalázások egész sorozata után – ­Isten segedelmével – méneseink immár hazatérhetnek. Tudom, hogy személyem a ménesek egyedüli módon való lehetséges megmentése miatt nem számolhat azzal, hogy tudásommal, hosszu ló­tenyésztési tapasztalaimmal hazánk lótenyésztésének ujjáépitésében köz­remüködhessem. Ebbe bele is nyu­godtam, különösen azóta, mióta a Földmüvelésügyi Minisztérium ide, a Visszaszolgáltatási Misszióhoz kirendelt lószakértőjétől megtud-

Siglavy Bagdady III. törzsmén. Született 1919-ben Bábolnán.

Siglavy Bagdady V. törzsmén. Született 1939-ben Bábolnán.

12. Siglavy Bagdady I. kanca. Született 1919-ben Bábolnán.

5. Siglavy Bagdady V. kanca. Született 1951-ben Bábolnán.

tam, hogy minden honnmaradt tenyész­lovunk sajnos elveszett, s így áldom Istent, kinek kegyelme megadta, hogy lótenyésztésünk gyökereit ­méneseinket – sikerült a reánk erőszakolt világfergetegen ugy átmenteni, hogy világhirü ménese­ ink, ha megfelelő és lelkiismeretes vezetők igazgatása alá kerülnek, 10-15 esztendő mulva ugy minőség, mind mennyiség szempontjából

ugyanott lehetnek, ahol a reánk erőszakolt háboru előtt voltak. Mindezeket csak azért bocsájtottam előre, hogy meglássad, én személye­ met illetőleg semmit sem kérek, mert mint emlitettem, nagyobb boldogság nem érhetett volna, mint az, hogy a méneseket és az országos fedezőménjeink nagy részét sikerült a magyar lótenyésztés és Hazánk számára megmentenem.

De egész életemet kizárólag a lóte­ nyésztésnek szentelvén, igen aggaszt az a szerencsétlen ujabb otthoni, lótenyésztésünket fenyegető harc, amely a mezőgazdasági birtokok főosztálya /a régi ménesbirtoki osztály/ és az állattenyésztési osztály között folyik méneseink elhelyezése és vezetése dolgában. Ebbe neked kell erélyes kézzel belenyulni és rendet teremteni.

149

Én immár nem mint személy szerint érdekelt hivatalos egyén – mert hiszen saját jövőmet a ménesek meg­ mentésével feláldoztam – de mert a harc miatt nagyon aggódom, mint hazafi s életem végéig megmaradó magyar lótenyésztő s ezért szivem sugallatára fordulok nyiltan, be­csületes szívvel hozzád, ki nyílt s tág látóköröddel szerény kérésemet átlá­tod és az ügy azonnali rendezésével miniszteri döntő szavaddal e kényes kérdésben döntésedet meg fogod hozni még lovaink hazaérkezése előtt, hiszen két saját főosztályod harcáról van csak szó. Ugyanis a három régi, volt császári ménes József volt kalapos király ide­ jében, az 1780-as években kizárólag lótenyésztés céljaira alapíttatott. 1867-ben a kiegyezés ezen katonai méneseket a magyar földmű­velésügyi minisztérium hatáskörébe rendelte s a lótenyésztési főosztály alá tartozó és általa vezetett ménesek mellett a birtokokat kezelő gaz­datiszti személyzet munkálkodott, az állattenyésztés más ágazataiban jeleskedvén. Ma ezt a három birtokot: Bábolnát, Kisbért és Mezőhegyest annál is in­ kább, mert a földbirtokreform során ezen birtokok valamennyije nagyon sokat veszitett területéből, az u. n. <mezőgazdasági üzemek> főosztályá­ tól az Állattenyésztési birtokok főosztályához kellene áthelyezni. Előbbi, mezőgazdasági birtokok fő­ osztályának ma felette sok birtoka van, de ha több birtok kezeléséhez ragaszkodnának, akkor az Állatte­nyésztési főosztály több birtokából kellene ama osztályt kártalanitani. A helyzet ma az, hogy természet­ szerüleg a másfél évszázad alatt a ménesek és az állattenyésztés céljaira 150 istállók, lakások és lovardákkal töké-

letesen berendezett Bábolna, Kisbér és Mezőhegyes hivatott arra – de csakis az állattenyésztési vonalon –, hogy a hazakerülő sok vihart átélt ősi méneseink – ide-oda tologatás nélkül – végre ősi otthonukba térhessenek. Azonban az az elgondolás, hogy sa­ját uj állattenyésztési birtokain he­lyezze el az Állattenyésztési osztály szegény méneseinket, a még be nem rendezett, arra alkalmatlan birtokán, csupán azért, hogy ne kerüljenek az illetéktelen Mezőgazdasági birtokok osztálya alá tartozó, ősi ménesbirtoki birtokokra, bizony sulyosan veszé­lyeztetik méneink sorsát. Ha egy régi, ismert, patinás Váci utcai üzlet tulajdonosa lennék, s üzletemet a Teleki térre helyezném át, akármennyire is igyekeznék üzle­tem régi nivóját fenntartani, az e helyen nem járna sikerrel. Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes nem­ csak Európában, de az egész világon olyan patinás nevek, lófajtáinkkal összeforrott fogalmak, mert hiszen az ottani – e fajták kitenyésztésénél nagy szerepet játszó – rögön tenyésztették ki azokat s így e rög örök tartozékaivá lettek. A mezőgazdasági birtokok, ha te­ nyésztenek is jó állatokat, mégsem kimondottan állattenyésztési célbir­tokok, mint e három emlitett, e célra alapitott birtok, s ma a józan ész sze­rint is e három birtok kell, hogy maradjon az állattenyésztés – immár világhirü állattenyésztésünknek – ősi hajléka. Ezért e három birtokot akár cserébe, de mindenképpen az Állattenyésztési főosztály hatáskörébe kell utalnod és sürgősen elrendelned, hogy a haza­ érkező ménesek azonnal közvetlenül az Illetékes három ménesbe szállit­

tassanak. Ha a ménesekben néhány istálló tönkre is ment, de annyi min­ denütt bőven maradt, hogy a kb. fél létszámmal rendelkező, hazatérő méneseket – mert hiszen a honn maradt részek teljesen elvesztek u­ gy el lehessen helyezni, ahogy ezt a szakszerüség megkívánja. Komárom, az uj felvevő méntelep a vemhes anyakancákat, fias kancákat, válasz­tott csikókat még ideiglenesen sem helyezheti el s hogy ismét, ujra, tudja a Jóisten hova szállittassanak tovább a téli, szállitásra igazán nem alkal­mas időben, méneseinknél az elvetélések egész sorát vonná maga után. Pedig sohasem volt olyan fontos, hogy vemhes kancáink óvas­sanak minden elvetélést előidéző októl, mint éppen most, amikor olyan ménekkel vannak fedeztetve, amelyeket Amerikába vittek s így a vérvonalak s családok folytonosságát kell ezekkel az ivadékokkal biztosi­tani. Egész családok kihalását vonná maga után ez a lópusztulás. A nehéz téli szállitmányból a lovak csak saját méneseik fertőtlenitett, jól bealmozott s szarvasmarhákkal előre bemelegitett istállókban helyezhetők el, mert különben rengeteg lesz az elvetélés, más megbetegedés és jóvátehetetlen veszteség. Lovakkal, téli időben sok viszontagsá­got szenvedett tenyészanyaggal nem lehet két osztály féltékenysége miatt operálni, mert az operáció egyik vagy másik főosztály sikerét fogja ugyan eredményezni, de a lovak ebbe bele fognak pusztulni. Érdekes, hogy itteni elhagyatottsá­ gunkban, lovaink megtartásában való nehéz harcunkban, két esztendő alatt a ménesekre igényt tartó mezőgazdasági üzemek osztálya a ménesekkel sem­minemü kapcsolatot nem keresett, de az Állattenyésztési főosztály a

Siglavy XI. törzsmén. Született 1943-ban Bábolnán.

Siglavy VI. törzsmén. Született 1922-ben Gorazdeban.

91. Siglavy X. kanca. Született 1951-ben Bábolnán.

Siglavy XII. törzsmén. Született 1940-ben Bábolnán.

mellék­letben másolatban megküldött rende­lettel lóápoló embereink már alig visz­szatartható része mégis tartható, ezáltal eme gondoskodásnak igen nagy erköl­csi hasznát vettük. Még egy másik kérésem is van. Nem is gondolod, hogy milyen nagy dolog volt szép szóval, igéretekkel embereinket a lovak mellett megtar­tani. Az itt kiadott rendelet szerint, embereink fe-

lette nagy elke­seredésére, lovaikat Komáromban át kell adni más embereknek és mindenki mehet, amerre lát. Ez első sorban a lovak miatt nem bölcs, de felette veszélyes dolog, mert vemhes kancákkal, fias kancákkal, választott kiscsikókkal, azokat nem ismerő uj emberek csak bajt csinálnak, hiszen most van az elletés fő ideje s ahhoz érteni kell, a szülések idejét nyilván kell

tartani, stb. A lóápolóknak a lovaikkal okvetlenül a ménesekbe kell men­niök, s ha ott mindent átadtak, 1-2 hónap mulva is ki lehet őket dobni, vagy az igazolás után állandó alkal­mazást is kaphatnak. A lényeg az, hogy az embereknek közvetlenül a lovakkal együtt a ménesekbe kell menniök, mert a rossz elhelyezés, sok fagyban, hidegben való ide-oda szállitás, a lovakat nem ismerő 151

Koheilan III. törzsmén. Született 1902-ben Bábolnán.

Koheilan IV. törzsmén. Született 1904-ben Bábolnán. uj emberek ismét csak okai lesznek az annyira elkerülendő elvetélésnek és más sok bajnak is. Engem ez nem érdekel személy szerint, mert én az utolsó lóval­– mint a hajóskapitány kötelessége, hogy utolsónak hagyja el süllyedő hajóját – térek vissza. Lótenyész­tésünk azonban azt kivánja, hogy a lovakat ismerő emberek, amig azo­kat más, már igazolt 152 személyzet át nem veheti, okvetlenül

a lovak mel­lett maradjanak. Bocsáss meg, hogy ezzel a S.O.S. levéllel felkerestelek. Nem akartam ezzel mást, mint csak azt, hogy lótenyésztésünk ne mindjárt bajjal kezdje meg jövő századokra szóló munkáját. Európa egész lótenyésztése tönkre ment. A német egészen, s ezért felette fontos, hogy magyar méneseink ezen szakszerűt­len intézkedések folytán elkerülhe­tetlen, a jövő tenyésztésre jóvátehe­tetlenül

kiható veszteségeket elkerül­jék, mert az Európában alig maradt komoly lótenyésztés végvárai a mi ősi és felette értékes méneseink lesznek s lovaink magas árakon való könnyü elhelyezése közgazdasági szempontból is felette figyelemre méltó. Kérésemet ismételve maradok, nehéz munkádra Isten áldását kérve, a régi ragaszkodással, meleg üdvözlettel öszinte igaz hived Pettkó-Szandtner Tibor s.k. országos lótenyésztési főigazgató» Pettkó-Szandtner aggálya nem volt alaptalan. Döntését, az egyetlen le­ hetséges megoldást előrelátóan hozta meg; csak így lehetett megmenteni a ménes lovait, 150 évi tenyésztői munka gyümölcsét, s folytatódott a tenyésztés. A ménesi állomány itthon maradt része szétszóródott, megsem­ misült. Bergstettenből pedig értékes állomány, kb. 200 egyed visszatért Bábolnára. És éppen ezért a dön­téséért bélyegezték «háborús bűnössé». Pettkó-Szandtner 1947-ben elhagyta Németországot, és 1949-ben Svédország­ban telepedett le, mégis, tevé­kenysége még egyszer szoros kap­ csolatba hozta Bábolnával: Judith Forbis «The Classic Arabian Horse» című New Yorkban megjelent köny­ vében [29] részletesen ír az egyipto­mi telivérarab tenyészetről, melyet a II. világháború után az 1908-ban éle­tre hívott Royal Agricultural Society (R.A.S.) felügyelt, s az arab lovak tisztaságát, minőségét őrizte. «Így alapítottak ménest az I. világháború után Ein Shamsban (Kairótól kb. 20 km-nyire nyugatra, a szuezi út men­ tén), néven, melyet egyiptomi szakemberek vezettek. A II. világháború után azonban

Koheilan VII. törzsmén. Született 1922-ben Bábolnán.

Koheilan VIII. törzsmén (Lengyelországban Koheilan I.). Született 1922-ben Bábolnán.

Koheilan X. törzsmén. Született 1940-ben Bábolnán.

15. Koheilan IV-2. törzskanca. Született 1921-ben Bábolnán.

Mohammed Taher pasa, aki maga is kiváló ló szakértő, a lovak kiváló ismerője volt, véletlenül megtudta, hogy ebben az időben Pettkó-Szandt­ner

tábornok, a híres bábolnai ménes volt vezetője hazátlanná vált. Kétségbeesés jellemezte ennek a világhírű lovasembernek második világháború utáni éveit; életműve, a bábolnai ménes szétzilálódott, vagyonát, javait és hazáját elvesztette. Éppen Svédországban élt, mikor egy telefonhívást kapott Taher pasától, aki felajánlotta neki a Kafr Farouk ménes vezetését. A tábornok egy pillanatig sem habo-

zott, elfogadta az ajánlatot. 1949-ben Kairóba utazott, hogy elfoglalja új állását. Annak ellenére, hogy 63 éves volt már ekkor, és röviddel nyugdíjazása előtt állt, ő és bátor felesége új életüket minden nehézség ellenére reménységgel kezdték el, pedig sok mindennel meg kellett birkózniuk ebben a számukra idegen országban. Munkájának csak egyetlen, számára ismerős tényezője volt: az arab ló.

153

Átgondolta és makacs következetességgel valósítot­ta meg bevált elképzeléseit a roskatag ménesben. Új istállókat építtetett, karámokat tervezett, ahol az anyakancák csikóikkal mozoghat­ tak, miután az állomány létszáma is megnövekedett. Tenyésztési programjának irányvonalát a szár­mazás és a típus szabta meg. Egyiptom különböző részeiből, ahol a Társaság méntelepeket tartott fenn, méneket gyűjtött össze a R.A.S. tenyészeteiből; ezeket gondosan megvizsgálta, és kiválasztott két szürke mént, Nazeer-t és Sid Abouhom-ot (Nabeeh), azt a két szürke mént, melyeket a korábbi mének mellett törzsménként használt a ménesben. A Mansour-vér lebilincselően hatott rá Nazeeren és Sheikh El Arabon keresztül, annak ellenére, hogy sem Mansourt, sem Sheikh El Arabot soha sem látta. Sheikh El Arab a negyvenes évek törzsménje volt, és a tábornok érkezése előtt a ménes sok kancájára rányomta a bélyegét. Dr. Ameen Zaher szerint ez a mén <szokatlanul nemes típusú, …utódai meglepő mértékben hasonlítanak rá, s korunk egyik legátütőbb erejű ménjének tartják.> A tábornok idővel legjobb lovainak egy részét Sheikh El Arab lányainak Nazeer-hez való párosításával érte el, ezzel a Mansour-vért megduplázta. Érdekes módon, tudta nélkül, Szandtner pontosan azokat a vona­lakat választotta, amelyek Abbas pasa kéziratában szerepelnek: a Dahman Shahwan, a Kuhaylan Mimreh és a Saklawi vonalakat. Sid Abouhom (Nabeeh) is különösen rányomta bélyegét az állományra, a tábornok által tervezett párosítások során; nagyon elegáns szürke mén volt, mely a versenypályán 154 is megállta a helyét, és örökítőként

Mersuch V-2. mén. Született 1958-ban Bábolnán.

Mersuch III. törzsmén. Született 1935-ben Bábolnán.

Mersuch II. törzsmén. Született 1927-ben Bábolnán.

kiemelkedőnek bizonyult. Apja, El Deree, Dr. Zaher megfogalmazásában , anyja, Layla, pedig Sheikh El Arab anyjának lánya volt. Néhány év alatt a ménes hatalmas fejlődésen ment át, a lovak minősége, külleme, megjelenése, szépsége sokat javult anélkül, hogy páratlan nemes­ ségükből valamit is veszítettek volna. A ménes példás rendjét a dúsan pom­ pázó virágágyások és az állandóan vakítóan fehérre meszelt karámok hangsúlyozták. 1949-től 1959-ig Szandtner teljes figyelmét a lovak tenyésztésének, nemesítésének szen­ telte. Amikor Farouk királyt elűzték33, az R.A.S. a demokratikusan hangzó Egyptian Agricultural Organisationná (E.A.O.), Kafr Farouk pedig El Zahraa-ra változott. A tábornoknak kellett kiválasztania azokat a lovakat, amelyek a korábbi királyi ménesből a köztársasági mé­ nesbe mentek át. A lovakat igen szi­ gorú vizsgálatnak vetette alá, és ezekkel egy másik ménesben te­

nyésztett, míg el tudta dönteni, me­ lyeket akarja felvenni a jövendő ménes állományába. Az általa sze­mélyesen vezetett törzskönyvek, amelyek még mindig az E.A.O. és Pettkó-Szandtner feleségének is a tulajdonában vannak, visszatükrözik alaposságát, hiszen ő minden csikót az orra hegyétől a farka végéig meg­bírált, s plusz és mínusz pontjaikat feljegyezte csikókorban és később, kifejlett korban is, tévedhetetlen pontossággal. A világ arab tenyésztői felfigyeltek Szandtner teljesítményére és a kül­földi

33 Egyiptom 1922-ben, az angol uralom megszűnése után királyság lett. Faruk kirá­ly (1920-1965) volt a második uralkodó. 1936-tól uralkodott és 1952. július 22-én fosztották meg trónjától. Az egyiptomi monarchia még 1953. június 18-áig állt fenn (II. Fuad). Az ezt követő köztársaság megalapítása után az egyiptomi mezőgaz­dasági társaság, valamint arab telivérmé­nese, «El Zahraa» (magyarul: A Paradicsom) Ein Shams-ban működött tovább (Flade).

226. Kuhaylan Zaid-4. telivér törzskanca. Született 1935-ben Bábolnán.

155

224. Kuhaylan Zaid telivér törzskanca. Született 1935-ben Bábolnán.

vevők ismét megjelentek Egyiptomban. A németek négy kiváló lovat vásároltak: két Nazeer mént, egy Nazeer kancát és egy Sid Abouhom kancát. Ghazal (Nazeer/Bukra) kezdetben Lütetsburgban fedezett, majd eladták Carl Döm­kennek; <egyetlen mén sem köze­lítette meg Németországban>. Hadban Enzahi pedig tenyészmén­ ként, Marbachban alkotott nagyot. Még a Szovjetúnió is vett egy mént, Azmy-t, Sid Abouhom-tól, hogy tyerszki tenyésztési programjukba beépítsék. Richard Pritzlaff Új-Mexi­ kóból volt az első amerikai, aki a harmincas évek óta újra jelentősebb csoport lovat vitt ki Egyiptomból. Ő a tábomoknak nagy tisztelője lett, mert az sokat segített neki a lovak kiválasztásában. Pettkó-Szandtner Tibor utolsó életfe­ ladatának tekintette a sivatagban született, klasszikus arab ló meg­őrzését, és tudatta korának minden arab tenyésztőjével, hogy El Zahraa a legtisztább arab vér forrása Egyip­tomban 156 és az egész világon. Ennek a célnak

21 Kuhaylan Zaid I. arab telivér törzskanca. Született 1951-ben Bábolnán.

a megvalósítása volt az ő hagyatéka, öröksége az arab ló ré­szére, melyet oly rendkívüli módon szeretett.» Érdekes, mennyire rímelnek Judith Forbis fenti sorai Pettkó-Szandtner sa­ját, bábolnai tevékenységével kap­ csolatos feljegyzéseire. El Zahraa­ban 1955-ben tett látogatása során Ernst Bilke a következő, igen találó, Pettkó-Szandtner személyiségét nagy­on jellemző véleményét juttatta kife­jezésre: «Mily mondhatatlanul nagy lehet e hazátlannak szeretete az arab tenyészet iránt, hogy eljött ide, a si­vatag forró homokjába, hogy El Zahraa ősi tenyésztési forrását Egyiptom és a világ számára meg­ őrizni segítsen. Ez valóban szép, büszke, nagy feladat, a legna­g yobbak képességéhez méltó! Szandtner azon jelentős hippológu­sok közé tartozik, akiknek megvan a tehetségük ahhoz, hogy egy egész fajtát feljavítsanak. Kifinomult tenyésztői érzék, alkotni vágyó aka­rat és zsenialitás működik itt, nagy feladata elvégzésében! Csodálatra méltó

szorgalommal Szandtner maga vezet méneskönyvet és törzskönyvet maga írja a fedeztetési és próbáltatási adatokat, és mindent tud a ménes mind apró, mind nagy ügyeiről, min­dent lát, és a szó szoros értelmében legjobb pásztora nyájának. Számunkra felejthetetlenek marad­nak a nagy lovasemberrel töltött órák, feleségének kedves ven­dégszeretete, s a gondosan ápolt otthon, melyben annyi tárgy emlé­keztet a magyar hazára…» [8]. Pettkó-Szandtner Tibor élete alkonyán visszatért Európába; régi barátja, Lajos bajor királyi herceg fogadta be. Élete utolsó éveit ott töltötte, a volt sárvári ménes lovai között, melyek a herceg tulajdonát képezték. 1961 januárjában halt meg. A szerény gyászjelentésen Pál apostol szavai voltak olvashatók. Élete vezérfonala volt ez: «Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.» Starnbergben, a gyönyörű Starnbergi-tó partján nyugszik az arab ló nagy barátja és ismerője.

Kuhaylan Zaid eredeti arab mén. Született 1923-ban, behozatott 1931-ben.

157

Újjáépítés Bábolnán

158

A hazaérkezés után, 1948 elején, azonnal megindult a munka. Az épületek romosak voltak, hiányzott a munkáskéz, rengeteg egyéb gond­dal kellett megküzdeni, de a ménesi törzskönyvek megvoltak, s a régi bábolnai kancacsaládok, ménvon­alak is megmenekültek. A telivér törzsből épségben hazatért még az eredeti arab Kuhaylan Zaid, mely azonban immár 25 éves. Szerepét átveszi fia, – «Kuhaylan Zaid I», pej, született 1939-ben, anyja 7. Mersuch I. Bábolnán 1949-1957-ig volt törzsmén, valamint visszajöttek a következő mének is: – «Siglavy Bagdady V», szürke, született 1939-ben, anyja 207. Kuhaylan Zaid. Bábolnán 19471956-ig volt törzsmén, – «Mersuch III», aranysárga, született 1935-ben, anyja 3. Siglavy Bagdady. Bábolnán 1949-1951-ig volt törzsmén és – «Kemir I», szürke, született 1930-­ ban, anyja 7. Siglavy Bagdady I. Bábolnán 1947-1949-ig és 1952­ben volt törzsmén Bábolnán. A híres, 1937-ben a lengyelországi Janów Podlaski ménesből Bábolnára áthelyezett «Koheilan VIII» (született 1922-ben) 1946-ban Bergstettenben elpusztult. Ám volt egy kiemelkedő fia, a későbbi – «Koheilan X», szürke, született 1939-ben, anyja 29. Siglavy Bagdady III. Bábolnán 1954-1955-ig volt törzsmén. Az arab fajta törzsei közül «Shagya XXXI»-et vitték hadizsákmány címén, 1945. október 7-én, Amerikába. Ellenben – «Shagya XXXII» (született 1922-ben, anyja: 31. Koheilan IV),

– «Shagya XXXIII» (született 1942­-ben, anyja 109. Shagya XXIII), – «Shagya XXXV» (született 1937­ben, anyja 111. O’ Bajan VI) és – «Shagya XXXVI» (született 1948-ban, anyja 154. Shagya XXV) visszatértek, s folytatták a ménvon­alat. Megmaradt a többi törzs is: – «Gazal II» (született 1922-ben) Bábolnán maradt, majd eltűnt. – «Gazal III» hadizsákmányként az Egyesült Államokba került, vi­szont «Gazal IV» (született 1934­-ben), «Gazal V» (született 1938­-ban) és «Gazal VI» (született 1935-ben) visszatértek Bábolnára, ráadásul «Gazal II»-nek 1944-ben 129. Shagya XXV-ből egy kitűnő fia született, a későbbi «Gazal VII», mely 1953-1967-ig Bábolnán, 1967-1975-ig pedig a németországi Ankumban fedezett. – «O’ Bajan VIII» (született 1933-­ ban) az amerikaiak kezébe került, ellenben testvére, «O’ Bajan X» (született 1929-ben) visszajött, s tovább is építette ménvonalát. – «Jussuf V»-öt (született 1939ben) elkobozták és az USA-ba került. 1939-ben 52. Shagya XVII-ből született féltestvére (eleinte a komáromi méntelep országos fedezőménje volt) viszi tovább a bábolnai vonalat, «Jussuf VI» néven. – «Siglavy VII» (született 1941­ben) visszajött ugyan, a törzs továbbfejlődéséről azonban apai ágú féltestvérei gondoskodtak: – «Siglavy VIII» (született 1944­-ben), – «Siglavy IX» (született 1943­-ban),

– «Siglavy X (született 1943-ban), – «Siglavy XI» (született 1943-ban) és – «Siglavy XII» (született 1940­-ben). Az állomány tehát jó volt; 1954-ben már – 34 telivér arab kanca és utódaik, valamint – 134 arab fajta törzskanca, és utó­ daik képezik a Bábolnai Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság állományát. Ám a ménes, és a gazdaság, nem tudta a korábbi, bevált elveknek megfelelően tovább tenyészteni az állományt. Szakemberek véleményére nem volt kíváncsi senki, s mindent jobban tudó poli­ tikusok határozták meg az irányt; a mezőgazdaságnak erős igavonó lovakra volt szüksége, a katonaság­nak pedig már nem voltak ezirányú igényei. «Nem lehet cél többé az úgynevezett sivatagi típusú arab lovak tenyésztése, amelyek igen tet­szetős lovak ugyan, de komoly mezőgazdasági munkára nem használhatók. Tömegesebb arab lovak tenyésztésére kell irányt ven­nünk» – hangzik a korabeli megfo­galmazás. Sajnos valóban irányt vettek, helyesebben: irányt vétettek. Először elsorvadt a telivér arab állomány, a ménes tartópillére, mestergerendája. S még tovább romlott a helyzet az 1957-től 1959-ig terjedő időszak­ban: «A mezőgazdaság gépesítéséé a jövő» – mondták, s elkezdődött a lóirtás korszaka. Egyidejűleg a parasztgazdaságokat ter­melőszövetkezetekbe kényszerítet­ték …s itt aztán kiváltképp «gondot okozott» a ló, hiszen ameddig a parasztnak lova volt, addig független volt és meg tudta őrizni önállóságát. Ezt a létszámcsökke­nést sajnos nem használták fel a minőség

javítására; az elit kancák nagy része elveszett. «Nem akarok többé lovat látni!» – ­hangzott az állami gazdaságok akkori miniszterének (1954) jelsza­va, melynek radikálisan érvényt is szereztek – Bábolnán is csökkent az állomány. 1958-ban már csak 15 telivérarab és 67 arab fajta kanca legel Bábolnán, és 1962-re leapadt 60-ra, majd nemsokára 50-re a törzskancák száma. Közben kiderült, hogy a ló mégsem lett állatkerti ketrecek, múzeumi tár­ lók kitömött, üvegszemű, molyrágta relikviája, hanem a lovassport ugrásszerű fejlődésével újra szükség van a lóra, ha nem is mint mezőgaz­dasági igaerőre, hanem a sportterek atléta alkatú és izomzatú sport­társára. Ez a tenyészcél teljes megváltozását jelentette, s nem egyszer a nehéz lófajták eltűnését, külföldön is. Így hát Magyarországon is elindult a sportlótenyésztés. Kezdetben ez inkább jelszavak hangoztatását jelentette, s nem átgondolt, értékőrző tenyésztői munkát – a politika erre is rányomta bélyegét! Időközben az arab vérű lovak is bebizonyították, hogy a sportban is kiválóan alkalmazhatóak; Magyarországon például: 1954-ben öttusa világbajnokságot rendeztek. Ennek pedig egyik jellemzője, hogy a lovakat – ­megfelelő teljesítőképességgel – a rendező ország bocsájtja a versenyzők rendelkezésére. S mivel Magyarországnak akkoriban ele­ gendő, igazán jó sportlova nem volt, országos fedezőménekkel pótolták ezt a hiányt. Mindannyiukat edzőtáborba vitték, s megkezdődött felkészítésük. Feladatukat mesterien teljesítették, az öttusázók pedig el voltak ragadtatva. A feladat egy 5000 m hosszú ver­seny volt, melynek nehézségét 28 terep-

akadállyal fokozták, s melyet 500 m/ perc iramban kellett tel­jesíteni. Az erre kiválasztott orszá­gos fedezőmének között volt néhány, melyek a köztenyésztésben születtek arab fajtájú ménektől. 1962-ben a magyar ugró Derbyt a «Siglavy XII» (született 1940-ben) apaságú sárga kanca, «Pillangó» nyerte. Óriási volt az öröm és nagy a meglepetés, amikor 1969-ben a Bécsben megrendezett Nemzetközi Katonatiszti versenyen indulhattak magyar ugrólovasok is. A Nagy Díjat Suti István nyerte meg «Ragyogó» nevű ménjén; «Ragyogó» – mely a köztenyész­tésből származott – Regölyben született tolnatamási félvér kancából, apja «Siglavy XII» (született 1940-ben). A Gazalok kitűnő ugrólovaknak bizonyulnak; a törzskönyvezési évkönyv is megállapítja, hogy «a Gazal törzs rendkívüli ugróörökítő, a sportlótenyésztésben ennek a törzsnek nagyobb szerepet kell jut­tatni a jövőben.» Ez azonban sajnos írott malaszt maradt: a «nagy német lovaim imponáltak; hannoveri méneket alkalmaztak a sportló ménesekben. 1960. január elsejével új időszak vette kezdetét Bábolnán. Egy gaz­dasági szakember, Burgert Róbert (1924-) vette át a vezetést. Bábolna, a korábbi «állami ménes» modern mezőgazdasági nagyüzemmé fejlődött. Az átállás nem volt fáj­dalommentes, s nem ment veszteségek nélkül. Sok csikóslegényből baromfigondozó lett, s közben korszerű technológiát tanult, a világhírű arab ménes pedig egy, a legmodernebb technológiával baromfit előállító és a legered­ményesebb 159 amerikai módszerrel kukoricát

termesztő, «szocialista mezőgazdasági nagyüzem» ékszer­dobozává vált. Az üzem ered­ményessége olyan mértékű volt, hogy valóban meg is engedhették maguknak. Tehát annyi rossz emlékű és sok kárt okozó sematikus gazdaságpoli­tikai intézkedés után az új vezetés ismét értékén kezelte az arab ménest. Ez nemcsak a tradíciók megbecsülésében mutatkozott meg; a drasztikus csökkentések után újra az építés korszaka következett – természetesen gazdasági szempontok szerint. Az új vezetés szemléletének természetes következménye lett a keresletben, piacban való gondol­kodás. Kereslet pedig, úgy tűnik, telivér arabra volt; az Egyesült Államok szinte korlátlan felvevő piaca volt a telivér arabnak, különösen sokra becsülték az «ere­ deti» egyiptomi arabot. Mindezt befolyásolta az a további intézkedés is, mely 1962. január elsejével lépett hatályba, s mely átszervezte a lótenyésztés vezetését, illetve a méneseket; Bábolna kizárólag arab ménesét tartotta meg. Lipicai ménesét pedig áttelepítették Szilvásváradra. Ráadásul Bábolna újból a koronás fők, s az új időkben még inkább a «kalapos» államfők, politikusok látogatásának színtere is lett; az arab tenyészmének, arab fogatok, a bábolnai lovas harsona mind-mind kedves, elmaradhatatlan színfoltjai a bábolnai látogatásoknak. És 1964-ben a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára, Nyikita Hruscsov tett állami látogatást Magyarországon, s megtekin­tette Bábolnát is. Ebből az alkalom­ból Shagya-kancákból álló ötös­fogatot kapott ajándékba, melyet a kombinát igazgatója, Burgert Róbert 160 adott át. A kancák, amint erről Erika

Schiele is beszámol [57], a kaukázusi Stawropol ménesébe kerültek. A szép arab lovak tehát újra meg­ találták helyüket a modern üzem­ben, Magyarországnak ebben a «kirakatá»-ban. Csak éppen nem feleltek meg a Csekonics, Brudermann, Pettkó-Szandtner által kitűzött és megvalósított tenyészcél­nak. Ezt a célt eltévesztették. A Magyarország és Egyiptom között fennálló jó politikai és üzleti kapcsolatok révén Bábolna vezetőségének közvetlen lehetősége nyílt arra, hogy ismét az eredeti, tiszta forrásból meríthessen, s a kiváló El Zahraa-ménesből lovakat vásároljon. Szükség is volt erre, hiszen a sivatagi típus az elmúlt két évtizedben nem volt népszerű, teli­vér állomány alig maradt. Az erre irányuló törekvések eredményekép­pen 1968-ban «Ibn Galal» sárga mén érkezett Bábolnára, négy kitűnő kanca kíséretében. A mén Pettkó-Szandtner legbeváltabb vonalkombinációját testesítette meg: – «Ibn Galal», született 1966ban, apja Galal, Nazeer fia egy Sid Abouhom kancából; anyja Mohga (ennek anyja El Sareei; apai nagyapja pedig Sheikh El Arab). 1969-ben újabb lovak érkeztek Egyiptomból – 6 kanca és egy szürke mén: – «Farag» született 1962-ben, apja Morafic, Nazeer fia; anyja Bint Kateefa. («Morafic» anyja Mabrouka; ez pedig «Sid Abouhom» lánya, akárcsak «Bint Kateefa»). 1971-ben ismét importarabok érkeznek Bábolnára – négy kanca és két mén: – «Ghalion», született 1965-ben, apja Morafic, Nazeer fia; anyja Lubna (ennek apja Sid Abouhom)

(A másik mén «Ibn Fayek»). Itt tehát halmozva találjuk a legértéke­ sebb vérvonalakat. Ezeknek a jelentős és költséges beruházásoknak köszönhetően Bábolnán újra – és sikerrel – a teli­ vértenyésztésre helyeződött át a hangsúly. 1972-ben megalakult a World Arabian Horse Organisation, az Arab Ló Tenyésztőinek Világszövetsége (WAHO); egyik alapító tagja Bábolna. Kezdetben a világszövetség csak a tiszta, a teli­vér, az «Asil Arab»ról akart tudomást venni. Ez pedig nyilván­valóan több tenyészet számára jelentett problémát. A lóírtás éveiben, majd a létszámcsökkentés időszakában, de az 1960-as években és később is sok bábolnai arab került az NSZKba, Olaszországba, Dániába, Hollandiába, Ausztriába. Míg ezeket a lovakat egyre inkább becsülték, fajtatisztán tovább­tenyésztették, s egyéb fajtákat nemesítettek velük – valóságos értéküket ismerő tenyésztőknek és tulajdonosoknak a WAHO-n belüli elismertetésükért kellett küzdeniük. A WAHO, a bábolnai törzskönyvek alapos átvizsgálását követően a Bábolnán született, s a monarchia méneseiben továbbfejlesztett arab fajta törzsek lovait – a Shagya-, a Gazal-, az O’Bajan-, a Siglavy-, a Dahoman-, a Koheilan-, a Jussuf- és a Kemirtörzseket 1978-ban «Shagya-Arab» néven önálló faj­taként elismerte. Miközben a bábolnai arabok szét­ szóródtak Európa országaiban, kiderült, milyen genetikai érték – s a lótenyésztés új tenyészcélja, a sportlótenyésztés szempontjából is jelentős használati érték – az, ami ezekben az egyedekben felhalmozó­ dott. Mindenki, aki velük valaha

Ibn Galal (Magdi) eredeti arab mén. Született 1966-ban az El Zahraa ménesben.

Farag eredeti arab mén. Született 1962-ben az El Zahraa arab ménesben.

Ghalion eredeti arab mén. Született 1965-ben az El Zahraa ménesben.

161

foglalkozott, így vélekedett – és vélekedik –, s ennek köszönhetően, az óriási konkurencia ellenére is talált magának egy széles tábort a bábolnai arab fajta, mely a tenyésztői akarat, tudás és szorga­lom e majd 200 éves gyümölcsét hozzásegítette megérdemelt felvirágzásához.

162

Shagya-Arab vér a nemzetközi sport­lótenyésztésben

Az arab vér a korszerű sportlovak tenyészcéljának eléréséhez is jelen­tősen hozzájárult. A Shagya-Arab önál­ló, hagyományos hátaslófajta, és közép osztályig minden szakágban használ­ ható. Shagya-, illetve telivér arabot sok, a nemzetközi élmezőnyhöz tartozó ló pedigreejében találunk. Az első sportló örökítő, amely világ­ szerte felhívta a figyelmet a bábolnai arab törzsek értékére a sportlótenyész­ tésben, az 1937-ben született szürke mén, «Ramzes» volt. 1959-ben, a hamburgi ugróderby tiszteletdíj-átadásánál az első helyezett egy szürke kanca volt; «Retina», nyergében Fritz Tzedemann-nal. A má­sodik helyet szintén egy szürke kanca szerezte meg, «Ramona», Alwin Schockemöhle-vel. Mindkét kancának «Ramzes» volt az apja. Egy további Ramzes-utód volt «Romanus» is, mely Hans-Günter Winkler alatt, 1959-től 1965-ig, tehát 7 évig, Németország legsikeresebb ugrólova volt. – «Ramzes» Lengyelországban szüle­ tett, apja «Rittersporn» angol telivér mén, anyja «Jordi». «Jordi» apja «532. Shagya X-3», az emlékezetes radautz-i ménnek, «Shagya-X»-nek egyik fia volt. Maria Plater-Zyberk grófnő tenyészetéből, Wojcieszkówból (*radzyn podlaski járás). – «Remus» (apja Ramzes), nyergében Harry Boldttal, az 1964-es tokiói olimpiai játékok harmadik helyezettje lett, Ghazzir, szürke mén. Született 1983-ban Seehofban. Lovasával Adam Liedermannnal az 1990es német Bundesschampionát-ban Luhmühlenben.

– «Mariano» (apja Ramzes) pedig a mexikói olimpián, 1968-ban lett ezüstérmes, Joseph Neckermann alatt. «Ramzes» egy másik fia, «Mariano» teljes testvére, a vornholzi ménesben született szürke – «Radetzky» révén (apja Ramzes, anyja Malta; ennek apja Oxyd) máig elterjedt jelentős ménvonalat alapított Észak-Rajna-Vesztfáliában. Ebből származott többek között­ «Roman» (pej, született 1971-ben) apja Romadour I-Romulus-Remus­ -Radetzky; 1978-ban megnyerte a díjug­rató világbajnokságot, – «Rembrandt» (pej, született 1977­ ben), mely nyergében Nicole Uphof­fal megnyerte mind az 1988-as szöuli, mind az 1992-es barcelonai olimpia egyéni és csapat-aranyérmét – nem könnyen megismételhető rekord ez. «Rembrandt» apja egyébként «Romadour II», «Romadour I»-nek tel­jes testvére. Ramzes ménvonala különösen eltededt «Ramiro» révén

(Ramiro-Raimond-­Ramzes). Ehhez az ághoz tartozó számtalan, élvonalbeli ló egyike «Ratina Z.» (apja Ramiro), mely a barcelonai olimpián díjugratásban nyert ezüstérmet Piet Raymakers alatt. «Gazal VII», a kiváló bábolnai törzs­mén (született 1944-ben, apja Gazal II, anyja 129. Shagya XXV) 1967-ben, 23 éves korában az NSZKba került. Ekkehard Frielinghaus a következőket úja [32]: «(Gazal VII) minden tekintetben kivételes jelenség. Ez a korábban bábolnai törzsmén 23 éves korában kezdte tenyészműködését az NSZK­ban. Azt a tenyésztői kockázatot, melyet dr. Albert Schmidt (Ankum) és dr. Fritz Gramatzki ezzel a (matuzsále­mi korban) végrehajtott átültetéssel vál­lalt, Gazal VII gazdagon megjutalmaz­ ta. Ez a mén mind az arab, mind a hannoveri tenyésztésnek értékes méneket, kancákat sőt, sportlovakat is adott. Ivadékainak díjlovagló-, illetve ugrótel­jesitménye egyensúlyban van.

A nyereményösszegek rangsorában (1978) elért 444. helyezésével (2264 mén közül, a szerző) az NSZK összes fajtájának ménjei között az első ötöd végén helyezkedik el. Ez további meg­ győző bizonyítéka a fajta vitalitásának, termékenységének és örökítőképessé­ gének…». Még meggyőzőbb a kép az örökítőké­ pességéről, ha dr. Frielinghaus összeál­lítását is közzétesszük, mely az NSZK­ban 1974-1978-ban ivadékaik nyereményösszegei alapján sikeres arab és angol-arab mének eredményeit mutatja. Erről Ekkehard Frielinghaus 1979-ben így ír [32]: «A legelső helyen (Gazal) arab mén áll, melyet 1962-ben a kelet-fríz méntartók megbízásából Hubert Rudofsky, az Arab Ló Barátai és Tenyésztői Társaságának elnöke, valamint a szerző – a magyar ménállományból választott ki; ugyanígy (Kuhaylan Zaid-ot) és a seehofi ménes későbbi fedezőménjét, 163

Első generációs arab mének utódainak nyereményösszegei (U = utódok; R = rangsor a nyereményösszeglistán belül)

(Gazal I)-et is megvásárolta a Társaság számlájára. Gazal I felállítása azon felismerés következménye volt, misze­ rint a (nehéz melegvérű) ló végleg elvesztette létjogosultságát, s Wind ox, Jason ox és Haladin ox ménekkel végzett kedvező kísérletek után szenzá­ciós eredmények következtek Gazal használata során. Az első évben, 1963-­ban 152 kancát fedezett Kelet­Frízföldön, öt és fél év alatt pedig 628 kancát, átlagon felüli termékenységgel. Utódai rendkívül kapósak lettek: nagy számban kerültek Dél-Németországba és Svájcba. Azon csikók közül, melyek a tenyésztőknél maradtak, évjára­tonként 5-6 állami díjas kanca került ki. Ő maga a westercellei ménvizsgát jó eredménnyel tette le, s első utódai különös ugrótehetségükkel és kiváló vérmérsékletükkel tűntek ki. Gazalt átmenetileg a Trakehnentenyésztésben is használták, a tenyésztő szövetség birkhauseni és rantzaui méneseiben. Úgy tűnik, hogy itt a 164 Gazal-vér nem találkozott olyan jó

Gecse, országos fedezőmén az 1954-es Öttusa Világbajnokságon francia lovasával nagyon jól szerepelt; Gecse apja 1522. Jussuf VI-5 országos fedezőmén.

Milton, a közelmúlt egyik legtehetségesebb ugrólova, lovasával, John Whitakerrel.

Rembrandt, nyergében Nicole Uphoffal, 2 egyéni és csapat aranyérmet nyert olimpiai játékokon.

A holsteini Corso, lovasával, Willi Melligerrel, a világ legjobbjai közé tartozott.

Piet Raymakers és Rattina Z., az 1992-es barcelonai olimpiai ezüstérmese díjugratásban. 165

A Connemara-póni hazája az Ír Köztársaság nyugati partjánál, a Galway-öböltől északra elterülő vidék. Eredete a XII. századig nyomon követhető. Ez a rögszilárd, kis termetű lófajta egészen a XVIII. századig tartotta magát. Ezt a fajtát több ízben keresztezték arab, esetenként berber vérrel. Ezeket a pónikat évszázadokon át megbecsülték, erős, zömök, gyors és kitartó hátaslo­vakként tartva számon őket. A XIX. századig színük csaknem kizárólag fakó volt. A XIX. sz. közepétől, különösen az Anglia szénbányáiba irányuló ellenőrizetlen export következtében erősen süllyedt a fajta színvonala. Csak a XX. század elején kezdtek különböző, a tenyésztést előmozdító intézkedéseket hozni. A még ma is érvényes, 1924-ben megszabott tenyészcél 132 és 142 cm közötti mar­magasságú (mostanában 137 cm az átlag), szilárd szervezetű, kitartó és könnyen idomítható, erős csontozatú (szárméret 17,5-20,0 cm!) póni lovat követel meg, mely hátaslónak kiválóan alkalmas, különösképpen vadász- és ugrólónak. Mivel pedig egy jó vadász­lónak elsősorban idomítottságban kell kiképzettnek lennie, a tenyészcélban különleges hangsúlyt kap a tanu­lékonyság. Ma szürkéket találunk leg­nagyobb számban, míg az egykor leg­elterjedtebb fakót már alig lehet látni (Flade/Gleß), [28].

34

kombinációkész­séggel, mint Frízföldön. Miután vissza­tért méntartójához. Rindert Frielinghez a kelet-frízföldi Bagbandba,1971-ben, túlságosan is korán, kólikának esett áldozatul. Kelet-Frízföldön máig nem feledik. A nyereményösszegek 1976. évi rang­sorában Gazal a 41., 1977-ben a 29., 1 978-ban pedig 51. helyen állt, s ezzel mindegyik alkalommal a leg­eredményesebb arab mén volt Németországban. Ezen belül is a díjugratás kategóriájában bizonyult a legjobbnak, melyben 1978-ban a 37. lett. Ali Baba, a még az anyaméhben im­portált magyarországi arab mén, mely­nek apja Gazal VII, anyja pedig egy Koheilan X ox-tói smmazó Shagya­ kanca volt, Kuno von Oldenburg herceg alatt számtalan nehéz vadásza­ton igen jól bevált, s a mai napig a hes­seni méntelepen, Dillenburgban orszá­gos fedezőmén. Az arab méneknél tapasztalható lassú népszerűsödés alapján a jövőre nézve ivadékai teljesít­ményének javulása várható. Gazal VII-nek Siglavy Bagdady V ox­tól származó Czarda nevű kancából született fia, Czardas, mely 1973-tól 1978-ig Cellében országos fedezőmén, azelőtt illetve azután pedig a hannoveri tenyészkörzetben magánmén volt, még viszonylag fiatal, így javíthat helyezésén. (Czardas) egyik jelentős fia, (Amor) 1981-ben Piberben, az osztrák lipicai ménesben fedezett. (Sunil) Sultantól, egy Bábolnán tenyésztett O’ Bajan-ivadéktól származik, melynek anyja Zephirtől, darm­ stadti országos fedezőméntől született Comtesse nevű bábolnai telivérarab kancából (ennek apja Koheilan VIII). Szenvedélyes, lelkes tulajdonosa, Erika Naumann több lovasversenyen lova166 golta (Sunil), az 1978-as hamburgi

WAHO-tenyészszemlén a harmadik legjobb arab ménnek kijáró díjat nyerte el.» Itt hozzá kell tennünk, hogy a 164. oldalon található táblázat számadatai azóta döntően megemelkedtek; például «Gazal» (1956) nyereményösszege 1993-ban 224.800 DM-re rúgott. «Gazal VII» és fiai – «Gazal», – «Gazal I». – «Ali Baba» és – «Czardas» nagy mértékben járultak hozzá a néme­tországi tenyésztés sportlovakra való átállásához. Az utóbbi években többek közt a következő arab mének szereztek különös jelentőséget: – «Bachus», szürke mén, született 1986-ban, apja Bajar, anyja Olympia (ennek apja Rasputin). «Bajar» Shagya-Arab mén maga is igen sike­res volt díjugratásban «S» kategóriáig (nehéz osztályig); a Shagya-Arabok közül is kiemelkedik rendkívüli teljesítményörökítésével. «Olympia» holsteini kanca, apja «Rasputin», amely «Ramzes»-re szorosan rokontenyésztett. «Bachus» csak lovasa tévedése okán nem nyerte meg az 1991-es díjugrató Bundeschampionatot (nemzeti bajnokság); a Holsteini-tenyésztő Szövetség megvásárolta és fedezőménként felállította. – «Ghazzir», szürke mén, született 1983-ban, apja Bajar, anyja Galina (ennek apja Gazal VII). Ez a mén különleges teljesítőkészségről és -­képességről tett tanuságot, amikor az 1989-es military Bundeschampionat alkalmával 11. helyezést ért el. 1990-ben javította eredményét, és 10. lett. – «White Girl» szürke kanca, Bajar lánya egy trakehneni kancából 1993­ -ban a military Európa-bajnokságon

egyéniben ötödik lett, és a legjobb német military ló volt 1993-ban. – «Almox Prints J.», pej mén, született 1981-ben, apja Hockey, anyja Pawana (ennek apja Welt). «Almox Prints J.» egy Oroszországban született trakehneni, mely a legjobb német ugrólovak közé tartozik; 1992-ben Aachenben nyolcadik lett. Az 1992-es barcelonai olimpián lovasával, Anatoli Timcsenkóval egyéni díjugratásban 42. lett. A mén apja, «Hockey» Pomeranets-Priboj­ -*Piolun-on át közvetítésével Janów Podlaski törzsménjére, «Koheilan I»­-re (született 1922-ben: Bábolnán «Koheilan VIII») vezethető vissza. – «Falter», szürke mén, született 1983­-ban Bajorországban. A trakehneni ménkönyvben is megtalálható, de Holsteinben is kiváló ugrólovakat adott. Közeli rokonságban áll

Származási táblázatok

167

– «Corso» holsteini szürke herélttel; Corso Willi Melligerrel az 1987-es St. Gallen-i díjugrató Európa-bajnok­ ságon hetedik lett. Korának egyik legjobb ugrólova volt. «Corso» szár­mazásában kétszer találjuk «Ramzes»-t, és «Falter» révén háromszor szerepel a radautz-i «Shagya X» vére. – «Milton», szürke herélt, született 1978-ban. Minden idők legtehetsége­ sebb, legjobb ugrólovaként tartják számon. Apja, «Celtic Truska Prince», Connemara-póni volt34. Anyja, «Aston Answer» az angol­arab «Any Questions»-tól származik, mely Basa ménvonalához tartozik. «Basa» (eredetileg Shagya XVII-3) 1931-ben született a tatai Esterházy­-ménesben. Ma Bábolna hírét a Föld számos országában – lótenyésztésben és -sport­ban egyaránt – a bábolnai arab fajta törzsei, a Shagya-Arab törzsek leszármazottai viszik szerteszét.

A Nemzetközi Shagya-Arab Tenyésztő Egyesület (ISG)

Szakértő vendégek a bábolnai ménesben; balról: Hubert Rudofsky, Dr. Ekkehard Frielinghaus, Dr. Antunovits Dániel helyettes vezérigazgató, takarva a ménesmester, valamint Reni Frielinghaus.

A bábolnai arab fajta – Shagya-Arab néven történt – 1978-as, WAHO általi elismerése a magyarországi szakem­ bereket is mozgósította. Papócsi László, Bábolna akkori igaz­gatóhelyettese felkérte Hecker Waltert, dolgozza ki a Shagya-Arab fajta tenyészcélját, valamint a teljesít­ ményvizsga módszereit, s terjessze az Illetékes hatóságok elé. Ez volt az önálló Shagya-Arab fajta 1980-as magyarországi bejegyzésének alapja. Időközben Németországban, hála Fritz Gramatzki és támogatói igyekezetének, sikerült Dánia, Ausztria, Svájc és az NSZK Shagya­-Arab tenyésztőit a Nemzetközi Shagya-Arab Tenyésztő Egyesületben (ISG) egyesíteni (1985), ily módon nemzetközi szin­ten szervezve, s együttesen képvi­selve a tenyésztést. Az egyesület megalapítása azt is biztosította, hogy az Osztrák-Magyar

Monarchia alapító méneseiben kialakult módszer alapján folytathassák a tenyésztői munkát, így őrizve meg e régi bábol­nai hagyományokra épülő, szám szerint kicsi, ám minőségében kiváló állomány egyedülállóságát és értékét. 1989 júniusában ünnepelte 200 éves fennállását a bábolnai ménes. Ebből az alkalomból az ISG vezetőségét is meghívták Magyarországra. Az eseményen Ekkehard Frielinghaus, az egyesület elnöke és az európai arabtenyésztés nagyszerű ismerője tartotta igen érdekes, pezsdítő előadását, melyben kiemelte Pettkó­-Szandtner Bábolnáért és a bábolnai arab fajta fejlődéséért hozott áldozatos tevékenységét. Az előadásból kiderült, hogy az elmúlt nehéz évek ellenére a magyar lótenyésztés nemzetközi elismerésnek örvend, s neves tenyésztőit nagyra értékelik. Ez a találkozó pedig

Aron szürke mén – született 1987-ben Wittenbachban (Amor-Saida) – ménvizsgájának végén Frauenfeldben (Svájc), 1992-ben.

168

Shagya XXXIX. törzsmén. Született 1948-ban Bábolnán. Nyergében Szauer Ferenccel, reggeli munkában.

169

Balaton (Bábolnán Gazal XIII. törzsmén). Született 1972-ben Hamburgban (a túloldalon látható 170 kép is róla készült)

szoros és sikeres együttműködés alapjait rakta le. Az 1980-as évek vége felé egyre job­ ban forrt, rotyogott a kommunizmus bográcsa. 1989 őszén Magyarország megnyitotta határait az NDK-ból érkező menekültek előtt –megkezdődött a kommunizmus összeomlása. Bábolnán is megválto­zott a helyzet. A mezőgazdasági mi­ niszterhelyettessé avanzsált Papócsi Lászlót felkérték, jöjjön vissza Bábolnára, és vegye át immáron az egész üzem vezetését. A ménes vezetője Rombauer Tamás lett, szak­tanácsadóként Hecker Walter segíti munkájában. 1990 júliusában meghívták az ISG vezetőségét Bábolnára egy közös tenyészszemlére, és egyszersmind tanácsukat kérték. Tisztában voltak azzal, hogy együtt rengeteget lehet tenni a Shagya-Arab fajta továb­béléséért, s tagjai azonnal cse­lekedtek: – a svájci Siegfried Frei (Teufen, Svájc) az ISG jelenlegi elnöke fela­jánlotta kiváló ménjét – «Amor»-t (szürke, született 1971-­ ben), melynek apja Czardas, anyja Anka (ennek apja Shagya XXXVI) (Bábolnán «Gazal XII» néven), ked­vező áron Bábolna [kancáinak] rendelkezésére. Ruth Packtól (Reichshof, Németország) megvásárolta Bábolna – «Balaton», 1972-es születésű szürke mént – melynek apja Gazal VII, anyja Bábolna (ennek apja O’Bajan XIII); ott a «Gazal XIII» nevet kapta. – «Saphir I»-et, az 1985-ben született szürke mént – melynek apja Shagya XXXIX-ll, anyja Nicola (ennek apja Gazal VII) – Andrea von Nordecktől (Oberuzwil, Svájc) bérelte, s Bábolnán a «Shagya II» névvel illet­ték.

– «Shagya XXXlX-ll» 1973-as születésű szürke mént – melynek apja Shagya XXXIX-1 (Bábolnán «Shagya XLVI»), anyja 169. Shagya XXXII (Drau), s mely Elisabeth von Kleist (Hassel, Németország) tulaj­ dona és nevelése – Bábolnán «Shagya I» jelöléssel használják, mivel a Shagya-törzsön belül elérték a római «L» számot. Az ismert ménes (Ströhen, Németország) – «Gadar» nevű mént (szürke, született 1977-ben) – melynek apja Diem ox, anyja 36. Gazal VII (Suleima) – adta bérbe Bábolnának. PettkóSzandtner szellemében próbálták a régi ménvonalakat újra felépíteni. Az O’Bajan-törzs is így került vissza Bábolnára. – «Batan»-t (fekete mén, született 1984-ben, Bábolnán «O’Bajan XVIII» nevet kapta) –melynek apja O’Bajan XIII-1, anyja O’Bajan I-17, s mely a híres «O’Bajan X»-re (született 1929-ben) vezethető vissza – Josef A. Frei (Binningen, Svájc) adta bérbe.

Sokkal nehezebb volt Bábolna régi kancacsaládjait újra meghonosítani. Nagy segítséget jelentett Bruno Furrer (Gerlikon, Svájc) két kancája, melyeket a bábolnai ménes felépítésére kölcsönképpen Bábolna rendelkezésére bocsájtott: – «Dina» (szürke, született 1969ben), apja Shagya XLI, anyja 169. Shagya XXXII (Drau), valamint – «Theiss» (szürke, született 1987-­ ben), apja Dinar, anyja Divina. Leopold Wögler (Buchen, Németországi) két kancáját, – «Noraja»-t (szürke, született 1989­ -ben) – melynek apja Pamino, anyja Noblesse – és – «Farah»-t (szürke, született 1989­ -ben) – apja Bartok, anyja Faraga ­– adta bérbe. Ruth Pack (Reichshof) két kancáját adta el a bábolnai ménesnek; e két kanca: – «Juditha» (szürke, született 1990-­ ben), apja Paris, anyja Jarmila, valamint – «Majesta» (szürke, született 1990­ben), apja Egmont, anyja Minerva.

A telivérarab ménes szemléje kap­csán hagyományos módon jártak el. A ne­mességen és a tiszta arab típuson túl megkövetelték a lovagolhatósá­got, valamint a nyereg alatt, illetve futókocsi előtt bizonyított tel­jesítőkészséget. Sikerült az orosz­országi Tyerszk méneséből alkalmas törzsmént is szerezni Bábolna számára: – «Wiesbaden» (pej mén, született 1983-ban), apja Naftalin, anyja Pesnia (ennek apja Nabeg). A mén Naftalin-Topol-Priboj *Piolun révén «Koheilan I»-től (született 1922-ben, Bábolnán «Koheilan VIII» néven szerepelt) származik, a bábol­nai Koheilan-törzsből; vagyis ugyanahhoz a törzshöz tartozik, melyből az nemzetközi versenyekben tehetséget igazolt «Almox Prints J.» is származik. «Wiesbaden» szilárd­ ságáról és teljesítőképességéről síkversenyekben tett tanúbizonyságot; 29 futamból hetet nyert meg, s nyolc­szor helyezték. Lovagolhatóságán felül leginkább teljesítőképességét fogja megszilárdítani a bábolnai ménesben.

171

A Nemzetközi Shagya-Arab Tenyésztő Egyesület küldöttségének első látogatása Bábolnán 1990-ben. Kancabírálat közben Siegfried Frei, Dr. Papócsi László, Dr. Ekkehard Frielinghaus, Rombauer Tamás, Klaus-Dieter Gotzner, Dr. Hecker Walter és Tóth Joakim (Bruno Furrer fotója)A Nemzetközi Shagya-Arab Tenyésztő Egyesület küldött közgyűlése Bábolnán, 1991. május 25-én, maradandó élményt nyújtó esemény volt. Az előtérben balról jobbra Johann Neuhold, Dr. Papócsi László, Dr. Hecker Walter, Dr. Ekkhard Frielinghaus, Jens Brinksten, Bruno 172 Furrer, Klaus-Dieter Gotzner.

A szerző és szaktanácsadó Rombauer Tamás ménesvezető társaságában.

1990-ben Bábolna az ISG-tagságért folyamodott. Az egyesület tagjaival, vezetőségével együtt kívánta a jövőt formálni, hogy a fajta főméneseként újra a Shagya-Arab tenyészet gerince lehessen, így segítve a Shagyák tenyésztőit és barátait. Így aztán az ISG következő küldöttgyűlését e kedvező előjelek légkörében tartották meg Bábolnán, 1991 májusában – nagy öröm, maradandó élmény volt ez minden résztvevő számára. Bábolna az ISG tagja lett. 1992 májusában bonyolították le az első nemzetközi Shagya ­tenyészszemlét Bábolnán, az ISG-vel együtt. Nyilvánvaló lett, máris milyen gyümölcsöző volt az együttműködés. Eljöttek a magyar­országi magántenyésztők is, és szám­talan vendég a világ megannyi országából. Az esemény tetőpontja a ménes egykori híres vezetőjének, Pettkó-Szandtner Tibor bronz mellszobrának leleplezése volt. A szob­ rot, mely Domonkos Béla munkája, a ménes udvarán álltották fel. A ma­g yar hagyományokba ágyazódó szer­tartás, melyet a bábolnai lovasharsona, a ménes régi udvara – öreg fáival, történelmi épületeivel, a háborúkban elesett bábolnai lovak emlékművével, s O’Bajan sírjával­– ölelt körül, emlékezetes élmény volt, melynek hangulata mindenkit magá­val ragadott. Ekkehard Frielinghaus emlékbeszédében kiemelte Pettkó­-Szandtner Tibornak az arab lóért folytatott munkája során szerzett érdemeit. Ehhez kapcsolódóan El Zahraa-ban kézzel írott méneskönyvét is átadták a ménes múzeumának. Előadásában többek között hangoz­ tatta [33]: « Hazáját sosem látta viszont többé, s idegenben kellett meghalnia. S ha az

Gadar mén. Született 1977-ben Ströhen-ben. Bábolnán Ibrahim néven törzsmén 1993-ban.

Kanca négyesfogat a bábolnai ménesudvarban. Jobbról elöl Theiss, született 1987-ben Gerlikonban (Svájc). 173

Abdul Aziz eredeti arab mén (született 1863-ban) szépségét és lovagolhatóságát hűen átörökítette a bábolnai állományra. Bábolnán 1871/72-ben, Mezőhegyesen 1873-tól 1876-ig volt törzsmén.

ember az utóbbi években, egy bábolnai látogatás során megkérdezte a ménes egyik dolgozóját, kicsoda volt PettkóSzandtner Tibor, az választ adni nem tudott: a múzeum­ban pedig a moszkvai állami vendégek életnagyságú fotóit lehetett látni – Hruscsovtól Gorbacsovig – a XX. század legsikeresebb ménes­parancsnokáról pedig egy sort, egy képet sem. Ám ma Bábolnán ennek az embernek a szobrát leplezzük le! A jóvátétel egy gesztusa, az igazsá­gosság jelképe, a hála jele ez. Így visszatérhet hazájába, ménesébe, s elfoglalhatja méltó helyét a magyar lótenyésztés történetében. Messziről eljöttek még élő barátai a­ z USA észak174 nyugati csücskéből, Seattle-ből van itt

Monostory László, Pettkó-Szandtner legfiatalabb ménes­parancsnoka, az egykori alsózsuki főménes vezetője. A jelenlévők között találjuk Lengyelország állami arab méneseinek igazgatóját, Baden­Württemberg tartomány marbachi főménesének vezetőjét – Marbachot, mely a híres weili arab tenyészet továbbvivője, kezdettől szoros kap­csolat fűzte Bábolnához –, s itt van­nak az arab ló tenyésztői és barátai Ausztriából, Svájcból, Angliából, Dániából, az Egyesült Államokból és Németországból…» Az élet efféle zenitjei, csúcspontjai gyönyörűek, s alaposan élvezni kell őket – ám az élet megy tovább: az esseni «Equitaná»-n, a lovas világ­

kiállításon 1993 márciusában Bábolnának az ISG-vel közös kiál­lítási pavilonja volt. Értékes Shagya-­Arabok tekintettek ki a boxokból. Csodás, nagyvonalú reklámja volt ez ennek a vonzó fajtának, melynek tervszerű tenyésztése csak néhány évvel fiatalabb, mint az angol teli­véré. Itt megláthattuk, hogy lehet­séges, és hogyan lehet egy fajta jövőjét nemcsak szavakkal, de tettek­kel is közösen alakítani.

Shagya XLVI. bábolnai törzsmén, Németországban Shagya XXXIX-1 néven ismerik. 1965-ben, Bábolnán született.

Utószó a német kiadáshoz

Dr. Hecker Walter hippológus jelen műve röviddel a honfoglalás 1100., az Európa keleti hídfőjénél Szent István megkoronázásával kezdődő magyar államiság 1000. évfordulója előtt jelent meg. Könyve arról a világhírű ménesről számol be, mely különleges módon jeleníti meg a magyar nép mozgalmas sorsának és lótenyésztési hagyományainak elmúlt két évszázadát. Az eredeti mű első magyar nyelvű kiadásának – mely 1989-ben, a bábolnai ménes fennállásának 200. évfordulója alkalmából jelent meg – célja az volt, hogy feltárja Bábolnának elsősorban arab tenyészetét, annak máig tartó, Magyarország határain is túlterjedő, kedvező hatását a ne-

mes lovak nemzetközi tenyésztésére és fejlődésére. A magyar eredetivel egybevetve a német kiadás további szövegrészekkel, levéltári kutatásokkal, tárgymutatóval és a képanyag jelentős bővítésével egészült ki, s így terjedelme nagy mértékben megnövekedett. Ezzel nemcsak gazdagabb információ átadása volt a cél, hanem az is, hogy a bonyolultabb szakmai és történelmi összefüggésekbe bepillantást nyerhessen az olvasó, természetesen a teljesség bárminemű igénye nélkül Egyben arra is fény derül, mily szoros kapcsolatban áll a lótenyésztő munkája – mely állatainak lassú nemzedékváltása miatt csak hosszabb távon lehet sikeres – hazájának gond- 175

jával-bajával, s milyen kötelességek hárulnak reá. Magyarország már fiatal korában áldozatává vált kelet felől betörő népeknek. A mongolok majd az egész lakosságot elpusztították, üszkös romokat hagyván maguk után; óriási területek váltak teljesen pusztává – máig felismerhetően. «Ami szép volt, szétrombolták, az értéket megtiporták, a rangot, nemet és idős kort meggyalázták; segítség nem jött senkitől sem…» – hangzik az 1242-ben megsemmisített magyar királyság ún. «Siralomének»-ében (Rogerius: «carmen miserable», 1243.). S alighogy magához tért az ország, nagyobb része 150 évre török uralom alá került. Kiűzésük után pedig további, majd 400 éves időszakra félgyarmati állapotba került osztrák-

német fennhatóság alatt. Petőfi Sándor ekként írt a magyarok 150 évvel ezelőti helyzetéről: «Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sirva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.» (Magyar vagyok. Pest, 1847.) A nagy magyar költő nem tudhatta, hogy sokat szenvedett nemzete a XX. század két világháborúját drágán fizeti meg, s Kelet és Nyugat közé beszorított kicsiny néppé válik.

A hihetetlen szívósság, törhetetlen élni akarás, mely a magyar mentalitásban olyannyira tükröződik, újból és újból megmentette e népet életveszélyes fenyegetettségétől. Talán éppen ezért küzdött mindig a jog, tolerancia és emberség oldalán e sokat szenvedett nép, mely megtanult kön�nyek között is mosolyogni, s melynek szívből kívánjuk, hogy a jövőben ez utóbbira szüksége ne legyen. Évtizedek óta sokrétű és szoros kapcsolat fűz ehhez a néphez. Ezért vagyok különösen hálás a magyar szerző és a svájci kiadó bizalmáért, mellyel gondjaimra bízták «A bábolnai arab ménes» c. munka német nyelvű kiadását.

Függelék

Dr. Johannes Erich Flade

«Shagal» mén, született 1976-ban Barthaus-ban (Dánia), (Bábolnán «Shagya III») Dr. Walter 176 Huber tulajdona, Nonnehorn (Fotó: W. Huber, Nonnenhorn).

A «B» ménesbélyeget első ízben 1807ben sütötték a bal combra, 1813-tól koronával a ménesbélyeg felett. 1856tól a nyereghelyen van a ménesbélyeg, s az anya jele is. 1879-től már csak a nyereghelyre bélyegeztek: az arab fajtánál a lovak a ménesbélyeget («B») a születési évszám utolsó számjegyével együtt használják; az őszi csikóknál

ezt a számot aláhúzzák. 1856-tól – l. fent – az anya bélyegét is használták a ménesbélyeg mellett. A bal nyereghelyre sütik az apai törzs jelét, az apa és a csikó számát. Telivérarabok esetében ez fordítva történik: a ménesbélyeget a bal, az apa jele és száma, valamint a csikó száma a jobb nyereghelyre kerül.

177

Földrajzi, népzajzi, és történelmi fogalmak, kivéve «Bábolna», «Ausztria» és «Magyarország» (Az idézeteket szó szerint vettük át a szövegbe, még ha pl. a földrajzi fogalmak vagy tulajdonnevek írásmódjai helytelenek is.)

178

Aachen, III, 116, 132, 166 Ács, 52, 57 Abesszínia (=Etiópia), 31 Alba, 61 Albigowa, 148 Aleppo, lásd Halab Alexandrette, lásd Iskenderun Alexandria, lásd Al Iskanderiyah Al Iskanderiyah, 40 Alkotmány, a cs. k., illetve cs. és kir. Monarchia ~a, 41, 61 Alsózsuk vagy Alsó-Zsuk, 174 Altenmark a. d.T., 104 Amerika, 83, 109, 150 Amerikai Egyesült Államok (= USA), lásdmég Amerika, 107f., 109, 116, 148, 150, 156, 158, 160, 174 Amerikai hadsereg (VII. hadtest), 146 Anglia (= Nagybritannia), 8, 46, 61, 65f., 68, 81, 94, 103, 105, 107, 109, 140, 165, 174 Ankum, 137, 158, 163 Antilibanon, lásd még Libanon 49,52 Antiochia (= Antakya), lásd Hatay Antoniny, 53, 103 Arábia, Arab-félsziget, 31, 33, 36, 50f., 54ff., 60, 73, 79, 96ff., 109f. Arad, 11, 42 Aspern, -i ütközet, 20 Athén, 40 Baden b. Wien, 104 Bad Harzburg, 61 Bagband, 164 Bagdad,97 Bahrein, 109 Baja, 106 Bajna, 105 Bajorország, lásd Bayern Bánát, 105 Bánhida, 80 Baracska, 63 Barcelona, -i olimpiai játékok, 163, 166 Basedow, 65 Bayern, 8, 81, 90, 14, 148, 156, 164 Bayrút (= Beirut), 48, 52, 73, 97 Bazin, lásd Pezinok

Bécs (=Wien), 8f., 10, 16, 20, 28, 33f., 36, 381f., 41 f., 47, 52, 54, 60, 80, 82, 84, 88, 104, 113, 116, 159 Bécsi Spanyol Lovasiskola, lásd Spanyol Lovasiskola Bécsi kongresszus, 26 Behen, 103 Beirut, lásd Bayrút Belgium, 94, 163 Belgrád, lásd Beograd Berber (ma Algéria/ Marokkó), 19, 21, 23 Beograd (= Belgrád), 105, 128 Bergstetten és Neuhof, 146f., 152, 158 Berlin, 9, 80, 84 Besszarábia, 44 Bia (= Biatorbágy), 80 Bicske, 80 Bihar (= Hajdú Bihar), 38 Birkhausen, 164 Blasenstein (vagy: Plattenstein-St. Nikolaus), lásd Plavecky Mikulás Bombay, 90 Bonn-Poppelsdorf, 84 Borike, 103, 128 Boroszló (= Breslau), -i béke, 9 Bosznia, Bosznia-Hercegovina, lásd még Hercegovina, 79, 89f., 102f. Brandenburg, 103 Brazília, 103 Bratislava, lásd Pozsony Bucuresti (= Bukarest), 44, 105 Buda (= Ofen), lásd még Budapest, 10, 18, 41f., 80, 113, 116 Budapest, lásd még Buda und Pest, 41f., 60, 63, 68, 71, 86, 88, 105, 109f., 111f., 116f., 138, 150 Büblosz, lásd Jubail Bückeburg, 109 Bükk-hegység, 160 Bukarest, lásd Bucuresti Bukovina, 30, 44, 102 Bulgária, 30, 90, 104 Cairo, lásd Kairó Celle, 103, 166 Cemovcy (= Czernowitz), 44

Cherson, 16 Chrestówka, 53, 163 Ciprus (Kypros), 48 Cluj, lásd Kolozsvár Comom, lásd Komárom, Constanta, 106, 110 Constantinápoly, lásd Isztambul Cozmeni (= Kotzmann), 44 Crabbet Park (= Crabbet Park Arabian Stud Farm), 103 Csanád, 18 Csehország, 41, 128 Csehszlovákia, lásd még Csehország és Szlovákia, 105 Cserevic, 18 Cserkeszföld, 14,23 Csikótelep, 122f. Csömörház, 57 Csurtok, 18 Dalia, 18 Damaszkusz (= Damascus), lásd Dimashq Dánia, 81, 107, 160, 169, 174 Darmstadt, 166 Debrecen, 146 Derazne, 103 Devetak-hegység, 103 Dillenburg, 166 Dillmanthof, 104 Dimashq (= Damaskus, Damascus, Esch-­Sham), 36, 49f., 51f., 73 Djenin, lásd Jenin Djerid-játék (= Dzserid-játék), 49 Djof, 109 Dnyeper, 14 Dnyeszter, 60 Dobrudzsa, 105 Don, 14, 23 Donauwörth, 146 Dornesti (= Hadikfalva), 44 Dráva (= Drau), 18, 41 Dresden, 109 Drezda, lásd Dresden Drúzok, 73 Duna, 14, 18, 20, 39f., 57, 103, 107

Egyptian Agricultural Organization (E A O.), azelőtt Royal Agricultural Society (R A S), 152f., 154 Egyiptom, 26, 28, 38ff., 50, 62, 73, 109, 110, 152, 154, 156, 160 Ein Shams, 152, 154 Eisleben (= Eisleben Luther-város), 109 El Zahraa (korábban Kafr Farouk), 152, 154, 156, 160f. Epsom, 99 Equitana (Essen), 174 Ercsi, 107 Erdély, (Transsylvania, rom.: Alpi Transilvaniei), 14, 16, 22f., 44f., 48, 62, 65, 105 Erfstadt-Konradsheim, 127 Essen, 174 Eszék, lásd Osijek Esztergom (= Gran), 105 Etelköz, 14 Eufrátesz, 96 Farkaskút, 91 Fejér, 116 Fekete-tenger, 106 Fenékpuszta (= Festetics-ménes), 28, 65, 80 Festetics-ménes, lásd Fenékpuszta és Keszthely Fiume, lásd Rijeka Fogaras, (rom.: Fágáras) 62, 70, 79, 86, 113 Forradalom 1848. (Magyarország), 41f., 63 Forradalom 1917. (Oroszország), 53 Fönícia, föníciaiak, 73 Franciaország, 8f., 20, 26, 41, 46, 64, 70f., 79, 83, 94f., 103, 108f., 112, 128, 146 Frauenfeld, 168 Freiberg, 65 Freyburg, 109 Gáza, lásd Ghazzah Galanta (= Galánta), 105 Galati (= Gallaz), 40 Galícia, 14, 31, 41, 44, 53, 60, 81,

102, 109 Gallaz, lásd Galati Galway, 166 Georgikon, 65 Gerlikon, 173 Ghazzah (= Gaza, Ghaza), 48 Ghizé, lásd Gizeh Gizeh (= Ghizé, El-Giza, Al Jizah), 28 Gleisdorf, 42 Gnesen, lásd Gniezno Gniezno, 85 Gorazde, 103, 128, 151 Gorlice, 53 Goscieszyn, 109 Göding, lásd Hodonin Gödöllő, 42 Gönyü, vagy Gönyö, 57 Görögország, 48, 81 Graditz, 84 Graz, 41f., 104 Croß-Petersdorf, 42 Gudwallen, 85 Gumniska, 53, 81, 108 f., 128, 140 Gyarmat, 105 Gyarmatpuszta, 80 Győr (= Raab), 16, 20, 80, 93, 112 Hadikfalva, lásd Dornesti Halab (=Aleppo), 34, 36, 94 Hama, lásd Hamáh Hamáh, 36, 52, 74 Hamburg, 136, 162, 166, 170 Hannover, 8, 103, 130, 159, 164, 166 Hartberg, 42 HasseI, 127, 171 Hatay (= Antiochia, Antakya), 52 Hatzfeld (=Jimbolia), lásd Zsombolya Hauran-síkság, 49 Hercegovina, lásd még Bosznia­ Hercegovina és Jugoszlávia, 102 Herzogswalde, 65 Hessen, 81, 164 HimmeIried, 145 Hims (= Homs), 52 Hollandia, 94, 107, 160 Holstein, 21, 103, 107, 164f., 166 Homs, lásd Hims

179

Honfoglalás, 14, 38, 81, 105 Hongkong, 90 Hortobágy, 146 Horvátország, lásd még Jugoszlávia, 9, 41, 79, 89f., 102f., 105 Hostau, lásd Hostoun Hostoun (= Hostau), 106 Igmánd (= Nagyigmánd), 98 IIok, lásd még Inocencdvor, 18, 103, 120 Innozenzdwor, lásd Inocencdvor Inocencdvor, (= «Ilok», Innozenzdwor), 103, 107 Irak, 73 Irán, 73 Írország, 166 ISG 169C, 171f., 173f. Iskenderun (= Alexandrette), 34, 36, 48, 52 Iszlám, 73 Isztambul (= Konstantinápoly, Bizánc), 26, 30f., 40, 51, 74, 94, 103, 109f. Izmir (= Syrakus), 48 Izrael, lásd még Palesztina, 48 Janów Podlaski, 107, 110, 120, 128, 148, 158, 166 Japán, 90 Jarczowce, 60 Jemen (= Yemen), 109 Jenin (= Djenin), 48, 55 Jezupol, 60 Jimbolia (= Hatzfeld), lásd Zsombolya Jordán, 49 Jubail (= Büblosz, Biblos, Jebail, Jbeil, Jbail, Djébail), 73 Jugoszlávia, lásd még Horvátország, Szlavónia, Szlovénia, Bosznia­, Hercegovina és Szerbia, 14, 104, 120, 128 Kau Farouk, lásd El Zahraa Kairó, (Al Qóhirah, Cairo), 26, 28, 39f., 113, 152f. Kajánd, 18 Kalifornia, lásd még USA, 108, 109 Kamenik, 18 180 Kaposvár, 63, 65

Kapuvár, 80 Karabuka, 57 Karthago, 73 Kaszpi-tenger (= Kaszpi-tó), 14 Kaukázus, 23, 44, 120, 160 Kazahsztán, 14 Kelet-Frízföld, 163f. Kelet-Poroszország, lásd még Trakehnen Kereszténység, 73 Keszthely, lásd még Fenékpuszta, 65, 112 Kiegyezés, 61f., 63 Kirchschlag, 26 Kisbér, 61f., 65, 68, 70, 79, 86, 105, 112f., 148,150 Kistapolcsány (=Topol’cianky), 62, 104, 106f. Kisvárda, 80 Kladrub (=Kladruby), 47, 59 Kocs (= Kóts), 80 Kolozsvár (= Cluj, Klausenburg, Clui), 9 Komárom (= Komarno, Komorn, Comorn), 18, 39, 91, 93, 101, 116, 150f., 158 Komorn, lásd Komárom Konstantinápoly, lásd Isztambul Kopcsány (=Kopçany, Koptschan), 28, 32 Korfu, 48 Kostopol, 103 Kóts, lásd Kocs Kottingbrunn, 104 Kotzman, lásd Cozmeni Köflach, 104 Königsfeld, 109 Kőszeg (= Güns), 10 Közép-Szolnok, 48 Kurdisztán, 30, 81 Kuwait (=Kuweit, Al Kuwayt), 109 Lábod, 104 Lancut, 148 Láng, 105 Larnaka, 48 Latakia, 73 Lemberg (=Lwów), 44, 53, 60

Lengyelország, 14, 30, 33, 53, 102f., 104, 107f., 109, 120, 128, 140, 162f., 174 Lengyeltóti, 26, 31 Leutstetten, 156 Levédia, 14 Libanon, Libanoni-hegység, lásd még Antilibanon, 48f., 52, 73, 75 Lipizza, 8, 28, 52, 70, 82, 84, 105, 132, 134, 148, 160 Litvánia, 53 Ljubljana (= Laibach), 52 Lobkowitz-erdő, 57 Luhmühlen, 162 Luzern, 116 Lütetsburg, 156 Malchin, 65 Mándok, 81 Mangalia, 106 Marbach, 156, 174 Marburg, 148 Marhahajtóút (vagy Mészárosok útja), 16ff., 42 Maronita, 73 Mátyusháza, 105 Mayerling, 61 Mecklenburg, 14,61, 78 Mexikó, 109, 162 Mezőhegyes, 11f., 14ff., 17ff., 20ff., 25, 30f., 33f., 36, 38, 41, 48, 53, 60f., 62, 66, 69f., 79, 86, 90, 93, 102, 104f., 113, 128, 130, 133, 148, 150 Michalów, 148 Minden, 109 Modor, lásd Modra Modra (= Modor), 112 Mohács, 106 Moldova, Moldvaföld, lásd Moldávia Moldávia, 14f., 44 Monotheletek, 73 Mór, 42 Mosony (= Mosonmagyaróvár), 80 Mossul (= Al Mawsil), 109 Mostar, 103 München, 9, 156 Muskau (ma: Bad Muskau), 38

Nablus (= Nabulus), 48, 55 Nagyatád, 104 Nagybritannia, lásd Anglia Napajedla, 61 Napóleon elleni háborúk, 36, 46 Nápoly, 23 Názáret (= Nazerat), 48 Nedzsd (=Nedjed), -fennsík, 31, 38, 109, 110 Németország (= Német birodalom, NSZK, NDK), 8, 25, 33, 64, 78f., 81, 94, 102f., 105, 107, 109, 132, 146f., 152, 154, 160, 162f., 166, 169f., 171, 174 Nemzetközi Shagya-Arab Tenyésztő Egyesület, lásd ISG Nestin, 18 Neuburg, 146 Neuhof, lásd Bergstetten és Neuhof Nettelau, 148 Neustadt a.d. Dosse, 84f., 103 Nowy Dwór, 148 Nowy TomysI, 148 Nyitra (= Nitra, Neutra), 28, 104 Ofen, lásd Buda Olaszország, 16, 41, 81, 94, 160 Oldenburg, 164 Olmütz, lásd Olomouc Olomouc (= Olmütz), 42 Orcova (= Orsova, vagy Orcava), 40 Oroszország, lásd még Szovjetúnió, 36, 39, 53, 60, 83, 94f., 120, 166 Orsova, lásd Orcova Osijek (= Eszék, Esseg), 18 Oszmán Birodalom, illetve tartományai és országai, 51, 54, 73, 94, 110 Osztrák örökösödési háborúk, 8 Ozora, 28, 104 Ölbö, 46, 123 Öreglak, 65 Öttevény, 80 Pahrendorff (=Parndorf), 80 Pákozd, 41 Palánka, 18

Palesztina, lásd még Izrael, Libanon és Oszmán Birodalom, 47 f., 51 Pannon-Egyetem, lásd még Kaposvár, 65 Pápa, 42 Parragh, 86 Párizs, 36, 61, 70, 99 Párizsi békekonferencia, 105 Párizsi világkiállítás 1878., 70f., 99, 128 Párizsi világkiállítás 1900.,74, 79, 94f., 99, 101, 106, 113, 128 Perzsia, lásd még Irán és Oszmán Birodalom, 23, 30, 48, 73, 81 Pest, lásd még Budapest, 41 f. Pezinok (= Bazin), 112 Pfalz, 103 Piber, 8, 36, 104, 166 Pilvax kávéház, 41 Plattenstein, lásd BlasensteinSt.Nikolaus Plavecky Mikulás (= Blasenstein St. Nikolaus und Plattenstein), 26, 32 Podólia, 14, 53, 103 Poroszország, 8f., 36, 46, 51, 83, 84f., 106, 130 Posadowo, 148 Poznan, 109 Pozsony (= Bratislava, Pressburg), 8f., 28, 32, 80, 82, 105, 112 Pragmatica Sanctio, 8 Pressburg (= Bratislava), lásd Pozsony Prestanek, 92, 12 Pusztaszentkirály, 112 Raab, lásd Győr Radautz (= Rádáuti), 14f., 30f., 36, 42, 43, 46, 53, 69, 84, 102f., 104f., 106f., 116, 124f., 130, 162f. Rantzau, 164 Reformmozgalom (Magyarország), 41 f. Reichshof,171 Rheinland, 164 Rhodos, lásd Ródos Riga, -i béke, 53 Rijeka (= Fiume), 103 Rochlitz, 109

Ródos (= Rhodos, Rodosz), 48 Roggow, 61 Rohrenfeld, 146 Róma, 112, 165 Római Birodalom, 49 Románia, 30, 42, 81, 105f., 107 Rosieres-aux-Salines, 26 Równo, 103 Royal Agricultural Society (RAS), lásd Egyptian Agricultural Organization (E A O) Röblingen am See, 108 f. Ruma, 103 Saana (= San’a), 109 Ság (= Simaság), 65 Saida (= Szidón), 73 Saida (M.o.), 80 Salahieben (= Salamiye), 74 Sárvár, 65, 81, 156 Satanów, 53, 103 Sawran, 28 Schleswig-Holstein, lásd még Holstein, 148 Schludern, lásd Sluderno Schönböken, 148 Schwechat, 42, 80 Seehof, 162 Sepsiszentgyörgy (Szepsi Szent György, rom.: St. Gheorghe/ Simbata de Jos), 62 Sluderno (= Schludern), 31 Slawuta, 53, 85, 94, 103, 163 Somogy, 63 Sörnye (= Sörnyepuszta), 63 Spanyolország, 8, 14, 19ff., 22f., 32, 46, 58, 65, 80 Spanyol Lovasiskola (= Bécsi Spanyol Lovasiskola), 8 Stadl (= Stadl-Paura), 31 Starnberg, 156 Stawropol, 160 St. GaIlen, 166 Strasbourg (= Strassburg), 9 Strassburg, lásd Strasbourg Ströhen, 173 Suczawa (=Suceava), 44

181

Svájc, 107, 160, 163, 169f., 171, 174 Svédország, 36, 38, 70, 152 Szamos (rom.: Somesul), 48 Szarajevó, 103 Szászország, 8, 65, 81, 109 Szászország-Anhalt, 109 Szaúdi-Arábia, lásd még Arábia, 38 Száva (Sau), 18 Székesfehérvár, 41 f. Szentes, 18 Szerbia, 102 f. Szidón, lásd Saida Szilágysomlyó (rom.: Simleul Silvaniei), 48 Szilézia (=Slask), 8f. Szilvásvárad, 160 Szingapúr (=Singapore), 90 Szíria, 26, 33ff., 38, 41, 47, 49f., 51, 54, 56, 73f., 103, 106, 128 Szírosz (=Syros), 48 Szlavónia, 89f., 103, 105 Szlovákia, 30, 38, 102, 104f. Szlovénia, 52 Szovjetúnió, 156 Szöul, -i, olimpiai játékok, 163, 165 Szuez, Szuez-csatorna (=Sues, Al Suways), 69, 152 Tanácsköztársaság (Magyarország), 105 Tarbes, 94 Tárkány, 46, 57 Tarnów, 53 Tata, 104 f., 126, 166 Tatabánya, 80 Taurów, 81, 85 Távlovaglás, 80, 84 Temesvár (rom.: Timisoara), 17 Tigris, 97 Tirol, 31 Tisza, 18,81 Tokió, -i olimpiai játékok, 162 Torino, 113 Topol’cianky, lásd Kistapolcsány Totis (ma Tata), 104f. Tóváros, lásd Tata 182 Törökország, 14, 16, 23, 26, 61, 73,

81f., 94, 103, 109f. Trakehnen, lásd még Kelet-Poroszország, 103, 107, 164, 166 Trianon, -i béke, 17, 105, 130 Trieszt, 26, 28, 34, 36, 40, 48, 52, 65, 72, 90, 96 f. Tulcyn, 103 Turáni-alföld, 14 Turkománok, Türkmenisztán, 23, 81 Türosz, lásd Tyros Tyros (= Sur, Türosz), 73 Tyerszk, 107f., 156, 171 Ukrajna, 14,44, 53 Unstrut, 109 Urál, 14 USA, lásd Amerikai Egyesült Államok Ürmény (szlov.: Urmín), 10, 25, 28f. Vahabiták, 110 Vatikán, lásd még kereszténység, 73, 105 Velencei-tó, 41, 63 Versailles, -i szerződés, 130 Veszprém, 105, 116 Világkiállítás 1878., lásd Párizs Világkiállítás 1900., lásd Párizs Világos (rom.: Siria), -i ütközet, 42 Visnjevci, 103 Vornholz, 162 Vörös Hadsereg, 146 Vörös-tenger, 110 Wagram, 20 Waldhof, 104 Waterloo, 26, 46 Waszkoutz a. S., 44 Weil, lásd még Marbach, 26, 33, 69, 83, 102f., 106, 109, 128, 138, 163, 174 Westfalen, 109, 164f. Wittenbach, 168 Wojcieszków, 162 f. Wolhynia, 14, 53, 103 World Arabian Horse Organization (WAHO), 160, 169 Württemberg,

Baden-Württemberg, 174 Yemen, lásd Jemen Yokohama, 90 Zachle, Zahlé (= Zahlah), 52 Zala, 103 Zamosc, 148 Zaporoga, 23 Zemplén (= Borsod-AbaújZemplén), 38 Zierow, 51 Zscheiplitz, 109 Zweibrücken, 103 Zywiec, 148 Zsibó (rom.: Jibáu), 48 Zsidó vallás, 73 Zsombolya (= Jimbolia, Hatzfeld), 17

Idézett és említett személyek, azok kivételével, akik idézetben fordulnak elő

Abbas pasa = I. Abbas, Egyiptom uralkodó­ja (= az Oszmán Birodalom válija), 40, 49, 62 Abd el-Kader = Abdu’l Kadir, A. M., 52 Abdul Aziz, Oszmán Birodalom szultánja és kalifája, 74 Abé, R., 130 Abendroth, lovaskapitány, 42 Ahmed pasa (Egyiptom), 40 Ahrenberg, K. von, herceg, 62 al-Hakim, egyiptomi kalifa, 73 al-Hami pasa (Egyiptom), 62 Ali Mohsin pasa (Oszmán Birodalom), 94 Alistai M. J., 101 Ammon, G. G., 51 Ammon, K. W., 51 Andrássy M., gróf, 80 Antunovits D., 169 Appel v. Kápotsány, C., 25, 28 Arentschildt, D. von, 146, 148 Arisztotelész, 24 Baltazzi, A. von, 61 Bárányos K., 148 Batthyány G., gróf, 61 Batthyány K., gróf, 61 Batthyány L., gróf, 41f., 61 Biel, G. von, báró, 51 Bilke, E., 156 Blaas, J. von, 69 Blücher von Wahlstatt, G. I., herceg, 46 Bodor E., 100 Boldt, H., 162 Bonfort, 40 Borostyánkő, E. von E. de, 81f., 84 Boxberg, E. von, báró, 60 Brabenetz, H., 46 Brauner, E, 48 Brudermann, R., lovag, 47ff., 51f., 54ff., 57f., 60f., 66f., 72f., 160 Brinksten, J., 172 Buffon, G.-L. L. de, 12 Burckhardt, J. L., 51 Burgert R., 159f. Burski, K., 33 Butts, de, 61

Cassis, gróf, 26 Cavallar, J., lovaskapitány, 44 Cavalliero, Francis, 61 Csekonics A., gróf, 17 Csekonics J., gróf, 10ff., 13f., 16ff., 19, 22, 25, 32, 44, 51, 101, 119, 160 Dandolo, gróf, ellentengernagy, 36 Danz (= vagy Panz), 30 Darauni, -család, 73 Darwin, Ch., 12 Deák F., 61 Döhrmann H., 100 Dőry Gy., ezredes, 106 Domonkos B., 173 Dreyhann, von, vezérőrnagy, 36 Dzsingisz kán, 80 Dünkelberg, F. W, 84, 99 Dzieduszyki, -család, grófok, 60 Eckert, J., alezredes, 41, 57 Erdélyi M., 30f. Esterházy, gróf, -család, 105 Esterházy F., gróf, 104, 166 Esterházy M., gróf, 105 Esterházy, P. A., herceg, 28 Fadlallah el Hedad M., 72ff., 75, 85, 95f., 98, 106, 119 Faruk, Egyiptom királya, 154 Fechtig, von, báró, 26, 28, 30ff., 65 Ferdinánd, I. Habsburg, Ausztria császára, V. Ferdinánd néven cseh és magyar kirá­ly, 39, 41f. Festetics, K., 65 Festetics G., gróf, 65 Festetics Gy., gróf, 28, 65 Festetics P., gróf, 65 Festetics T., gróf, 65 Fischbacher, G., 48 Fischer von Erlach, család, 8 Flade, J. E., 8, 14, 17, 24, 25, 26, 28, 41, 42, 48, 53, 60, 61, 65, 73, 80, 103, 105, 148, 154, 175 Flögl F., ezredes, 69 Folie,31 Follckmann, kapitány (vagy Folckmann), 18

183

Forbis, J., 152, 156 Forgách gróf, család, 81 Forcaite-Pegrabe, M., 94 Ferenc, I. Habsburg, Ausztria császára, Magyarország és Csehország királya, 17, 20, 28, 34 Ferenc József, I. Habsburg, Ausztria császára és Magyarország királya, 42, 47, 52, 61, 69, 72 Frei, J. A., 171 Frei, S., 170, 172 Friedrich Gy., 66, 68f. Frigyes, II. Hohenzollern = Nagy Frigyes, porosz király, 8 Frigyes Vilmos, III. Hohenzollern, porosz király, 36 Frielinghaus, E., 163, 169, 172f. Frielinghaus, R., 169 Fuad II., Egyiptom királya, 154 Fugger, M., 24 Furrer, B.,171f. Gargen, 65 Gliocco, N., (vagy Pliocho, vagy Gliocho), 30 Gottschlig, von, lovag, 41, 47 Gotzner, K.-D., 172 Görgey A., vezérőrnagy, 42 Gradwohl, von, vezérőrnagy, 66 Gramatzki, F., 169 Gravert, államtitkár, 130 Grünne, K. L., gróf (vagy Grüne), 47 Hadik A., gróf, 9, 113, 117 Hajnyi A., ezredes, 106 f., 112 Hamilton, 1. G., 8 Hámorszky A., ezredes, 110f. Hardegg, H., gróf, 30, 32ff., 36, 39, 46 Hecker W, 169f., 172, 175 Herbert, E. von, báró, 34f., 36ff, 39ff., 4 Hesp R., 61 Hild J.,18 Horthy M., nagybányai, Magyarország kor­mányzója, 116 Horváth Gy., 114 Horváth J., zalabéri, ezredes, 66 Hörmann, J., 32 184 Hruscsov, Ny. Sz., 136, 160

Hunyady J., gróf kéthelyi, 25, 28 Hutten-Czapski, M., gróf, 30

Liedermann, A., 162 Löffler, E., 47ff., 50ff., 54, 72

Ibrahim pasa (Egyiptom), 40 Irinyi J., 41 Izma’il al-Darazi (Kalifátus), 73 Izmail pasa, Egyiptom alkirálya (= khedive), 69 Ismer, H., 171

MacMahon, M. E. P. M., gróf, 71 Majláth J., gróf, 38, 41 Majtényi, kapitány, 69 Mária Terézia, Habsburg, Ausztria császárnője, Magyarország és Csehország királynője, 8f., 65 Maro, pátriárka, 73 Mátyás, I. Hunyadi (= I. Corvin Mátyás), magyar király, 116 Mayr, O., 28 Maximilian, I., Josef, von Wittelsbach, bajor király, Maximilian IV. Josef néven Bajorország őrgrófja, 146 Melliger, W., 165, 166 MentzeI, 24 Metternich Winneburg, K. I. W., herceg, 41 Miller, K., 39 Móga J., tábornok, 42 Mohammed Ali = Mehmed Ali, Egyiptom uralkodója (= az Oszmán Birodalom váli­ja),40, 110 Moszynski, T., 33 Mouzaffer, török tábornok (Oszmán Birodalom), 94

Jankovich J., 65 Jellasics (Jelacie), J., gróf, horvátországi és szlavóniai bán, 41f. Jókai M., 41 Josch, Chr., őrnagy, 57 József, II. Habsburg, német-római császár, Csehország és Magyarország királya, 9, 11, 16, 18, 101, 116 Justinus, J. Chr., 24f., 28, 32 Károly, VI. Habsburg, német-római császár, Csehország és Magyarország királya, (III. Károly néven spanyol király, II. Károly néven cseh király), 8 Karl Ludwig Johann, Habsburg, királyi herceg (Ausztria), 19 Károlyi M., gróf, 105 Kaunitz, W. A., gróf, 103 Kerbl, J., 65 Kikkuli, 12 Kis M. = Döhrmann H. álneve, 100 Kleist, E. von, 171 Kossuth L., 41f. Kozma F., leveldi, 62ff., 65f., 69f., 72, 78f., 86f., 93, 99, 101 Kun B., 105 Kurshid pasa (Egyiptom) 38, 40 Lajos, bajor királyi herceg (Wittelsbach), 156 Lamberg, F. Ph., gróf, 41 Landgraff (vagy Landgraf), lovaskapitány, 19f. Laurin, osztrák cs. k. főkonzul, 38 Lehndorff, G., gróf, 84f. Lehndorff, S., gróf, 84 Leopold, von Habsburg, királyi herceg (Ausztria), meghalt születésének évében, 8

Nádasdy F., gróf, 9, 80 Nagle = Fadlallah el Hedad eredeti arab utóneve, 72f. Nagy Sándor = III. Alexandrosz, Macedónia királya, 73 Napóleon, I. Bonaparte, Franciaország császára, 20, 26, 28, 36, 46 Nathusius, H. von, 24 Neckermann, J., 162 Neuhold, J.,172 Nordeck, A. von, 170 Obodynski, 33, 103 Odescalchi, III. Balthasar, herceg, 103 Owen, J., 148 Pack, R, 170 Pállfy gróf, 26, 32 Papócsi L., 7, 169f., 172

Petőfi S., 41, 176 Pettkó-Szandtner T., felsődrietomai, 14, 23, 108, 111, 112f., 115f., 119f., 128, 130, 146, 148, 152f., 156, 160, 169, 171, 173 Pfeiffer, L., báró, 103 Picciotto, von, lovag, osztrák cs. k. főkonzul, 34 Pilvax K., 41 Plater-Zyberk, M., grófnő, 1 62f. Pliocho, (lásd Gliocco) Plósz B., 110 Potocki, család, gróf, 102f. Potocki, J., id. gróf, 53, 103 Potocki, J., ifj. gróf, 103 Potocki, R. ifj., gróf, 103 Potocki, A., gróf, 103 Potocki, S., gróf, 103 Privorsky F., 41 Pückler-Muskau, H., herceg, 33, 38 Pulz, L., őrnagy, 52

Sanguszko, R. D. E., herceg (vagy ifj. RS.), 53, 94 Sanguszko, W., herceg, 53 Savoyai Jenő (= Francois-Eugéne de Savoie-Carignan), herceg, 8 Schiele, E., 36, 148, 160 Schmidt, G. von, 109 Schindelöker, alezredes, 48 Schockemöhle, A., 162 Schönberg, E. von, 65 Scitovsky A., 108f. Scoti (= Scotti), állatorvos, 9, 19f. Settegast, H., 24 Starhemberg, W, gróf, 81

Rantz,J. G., 65 Rappaport, A., cs. és kir. konzul, 85 Raswan, C. R (= hivatalosan C. R. Schmidt), 108ff., 148 Rau, G., 130, 133, 138 Raymakers, P., 163, 165 Reiter F., lovag (lásd Waljemare, F. Ritter von) Reizenstein, von, báró, 81 Rombauer T., 170, 172 Roosevelt, Th., 116 Rudolf Ferenc Károly József, Habsburg, királyi herceg és trónörökös (Ausztria), 61 Rudofsky, H., 169 Rzewuski, W, gróf (= «Emir» Rzewuski), 28, 33, 60

Tiedemann, F., 162 Timcsenkó, A., 166 Tóth J., 172

Sándor M., gróf, 80 Sándor, II., orosz cár, 42 Sanguszko, család, hercegek, 53, 60, 102, 109 Sanguszko, R., herceg, 103 Sanguszko, H. E., herceg, 53 Sanguszko, R. E., herceg, 108, 110

Szabó I., 117 Szapáry I., gróf, 65 Szapáry J., gróf, 13, 18 Szauer, E, 168 Széchenyi I., gróf, 32, 47 Szemerényi L., 148

Wentworth,1. (= «Lady» Wentworth), 103, 134 Wesselényi M., báró, 14, 44, 47f. Westfalen, F. von, gróf, 48 Whitaker, J., 165 Windischgraetz, A., herceg, 42 Winkler, H.-G., 162 Wolstein, J. G., 9, 10,24f. Wögler, L., 171 Wrangel, C. G., gróf, 19ff., 36ff., 46, 60, 63ff., 65ff., 70f., 82, 86, 89, 92 Wriedt, Chr., 99, 102 Xerxes, I. (= Ahasvérus), perzsa király, 32 Zichy I., gróf, 78f. Zietarski, B. von, 53, 108ff.

Umberto, II. Savoyai, olasz király, 112 Uphoff-Becker, N., 163, 165 Vastagh Gy., ifj., 112f., 117 Vasvári P., 41 Vecera, M. von, bárónő, (= vagy Vetsera, Vecsera), 61 Veltheim, R., gróf, 29, 32 Vergilius (= Publius Vergilius Maro), 65 Viktor Emmánuel, III. Savoyai, olasz király, 113, 116 Vilmos, II., Frigyes Viktor, von Hohenzollern, német császár, 84 Waljemare, F. Ritter von, 42 Weckerlin, von, 24 Welden, F. von, báró, 42 Wellington, A. W, herceg, 46 Wenckheim, R, báró, 65 Wenkheim, 1., báró, 22 185

Fontosabb, szövegben és képben említett arab tenyészlovak neve Azon lovak nevét, melyekről a könyvben kép található, a képjegyzékben figyelembe vettük (lásd még a ménvonalakat és pedi­greeket).

186

A Mének Abdul Aziz, eredeti arab (1873.), 69 Abechy, eredeti arab (1820.), 30 Ablad, eredeti arab (1857.), 60 Abougerais, eredeti arab (1833 körül), 36 Achmar, eredeti arab (1837.), 40 Adjgam, eredeti arab (1852.), 48, 53 Aga, 59 Aghil Aga, eredeti arab (1850.), 49, 53, 61 Aghil Aga VII (1860. vagy 1861.), 65 Ajeeb (1925.) vagy Ajeb, 132, 134 Akif (1963.), 164 Alan, eredeti arab (1852.), 49,53 Ali, eredeti arab (1910 körül, behozatott 1919.), 108f. Ali Baba (1963.), 164, 166 Almox Prints J. (1981.), 166 Amor (1971.), vagy Gazal XII, 166, 170 Amurath (1881.), vagy Amurath Weil, 102 Amurath (1898.), vagy Amurath I 330, 103 Amurath (1908.), vagy Amurath III 332, 103 Amurath (1911.), vagy 606 Amurath II 9, Amurath II 5252, Amurath IV 333, 103 Amurath II (1896.), vagy Amurath II 331, Amurath II Hb.Trak. Nr.10, 103 35. Amurath II (1907.), 102 Amurath Bairactar (1867.),69 Amurath Sahib (1932.), 102 Anazé, eredeti arab (1818.), 30 Andjar, eredeti arab (1852.), 53 Anis, eredeti arab (1831.), 36 L’ Ardent (1805.), vagy Ardent, 26. Arial, eredeti arab (1830.), 36 Assil, eredeti arab (1837.), 40, 66 Asslan, eredeti arab (1836.), 40, 59 Asslan I (1848.), 59 Atuan, eredeti arab (1855.), 62

Azmy, eredeti arab (1951.), vagy Nil, 156 Kancák Adjuze, eredeti arab (1876.), 74 112. Aghil Aga (1857.), 62 3. Aghil Aga (1862.),61 Aida, eredeti arab (1898, behozatott 1902.), 97 Aide, eredeti arab (1850.), 49, 53 Aleka, eredeti arab (1851.), 53 14. Amurath, 106 153. Amurath-27 (1898.), 107, 116 461. Amurath-4 (1909.), 105 17. Amurath Bairactar, 89 2. Amurath Shagya-6 (1915.), 105 3. Amurath Shagya-9 (1915.), 105 25. Arrogante, 30 Arusse, eredeti arab (behozatott 1843.), 40 B Mének Bachid, lásd Rachid Bachus (1986.), 166 Bagdad, eredeti arab (behozatott 1840.), 60 Bagdady, eredeti arab (1851.), 60 Bairactar, eredeti arab (1814.), vagy Bairaktar, 26 Bajar (1969.), 166 Balaton (1972.), vagy Gazal XIII, 170 Bartok (1971.),171 Basa, lásd Shagya XVII-3, 166 Batan (1984.) vagy O’Bajan XVIII, 171 Baz, eredeti arab (1882.), 74 Burnus (1948.), 164 Kancák 29. Bajazet-7 (1909.), 105 Bint Kateefa, eredeti arab (1954.), 160 C Mének Czardas (1967.), 164, 166, 170

Kancák Chebba, eredeti arab (1830. körül), 31 Comtesse (1941.), 166 382. Cserkeszi, 14 Czarda (1954.), 166 Czebessie (1814.), vagy Czebessie II, 33 D Mének Dahaby, eredeti arab (1826.), 36 Dahoman, eredeti arab (1846.), 41f., 66 Dahoman I (1859.), 42 Dahoman II (1854.), 42 Dahoman II (1860.), 42 Dahoman III (1855.), 42 Dahoman III (1863.), 42 Dahoman IV (1861.), 42 Daikir (1959.), 164 Dajaker (1927.), 128 Delpesent, eredeti arab (1851.), 48 Dénouste (1921.), 108 Diem (1964.),171 Djebrin, eredeti arab (1850.), 53 Dinar (1982.), 171 Durze, eredeti arab (1818.), 30 Dynamit (1902.), 106 Dziaf-Amir (1887.), 85 Kancák Dachma, eredeti arab (1851.), 49, 53 101. Dahoman III (1874.), 103 225. Dahoman XII, 103 Delale, eredeti arab (1896, behozatott 1902.), vagy Delate, eredeti arab, 97 Delila, eredeti arab, 48 Delilah, eredeti arab (1892. körül, behozatott 1902.), 97 Dina (1969.), 171 Divina (1974.), 171 Djakma, eredeti arab (1848.), 48, 53 Djeida, eredeti arab (1830. körül), 31 Drau (1949.) vagy 169 Shagya XXXII, 171 61. Dzsingis Khan, 94

E Mének Ebchan, eredeti arab (1812.), 26, 30 Ebnelbar, eredeti arab (1830.), 36 Egmont (1981.), 171 Eiszapfen (1899.), 85 Elbas, eredeti arab (1838.), 40 El Bedavi, eredeti arab (1828.), vagy El Bedavi I, eredeti arab, 31 f. El Bedavi II (1830.), 31 133. El Bedavi XXII (1868.),31 El Delemi, eredeti arab (1848.), 62, 66 El-Deree, eredeti arab (1930. körül), 154 El Haifi, eredeti arab (1902.), vagy 16 El Haifi, eredeti arab, 128 El Tor, eredeti arab (1853.), 53 Emir, eredeti arab (1845.), 49, 53 Erbfeind (1904.), 85 Esdrelon, eredeti arab (1849.), 53 Kancák 106. El Bedavi XXIX, 103 249. El Bedavi XXIX, 103 El Hamdanie, eredeti arab, 48 El Hara, eredeti arab (1848.), 53 Em Tiur, eredeti arab (1896., behozatott 1902.),97 59. Erdélyi (1786.), 14, 22 265. Erdélyi, 14 F Mének Falter (1938.), 166 Farag, eredeti arab (1962.), 160 Farhan, eredeti arab (1830.), 36 249. Folie (1874.), a Haflingi-tenyészet törzs­ ménje, 31 Kancák Farah (1989.), 171 Farha, eredeti arab (1896, behozatott 1902.), 96 Faride, eredeti arab (behozatott 1836.),36 Fatme, eredeti arab (1899.), vagy 186 Fatme, eredeti arab, 102

Feuda, eredeti arab (1851.), 48 Fimze, eredeti arab (1854.), 48 G Mének Gadar (1977.), 171 Galal, eredeti arab (1959.), 160 Gazal (1940.), vagy 36 Gazal II-5, 163f., 166 Gazal I (1903.), 107 Gazal I (1956.), 163f., 166 Gazal II (1922.), 22, 107, 113, 130, 132, 134, 141, 158, 163 Gazal III (1934.), 158 Gazal IV (1934.), 158 Gazal V (1938.), 158 Gazal VI (1935.), 158 Gazal VII (1944.), 158, 163f., 166, 170 Gazal XII, lásd Amor Gazal XIII, lásd Balaton 520. Gazlan-Shagya-26, 94f. Ghalion, eredeti arab (1965.), 160 Ghazal, eredeti arab (1953.), 156 Ghazzir (1983.), 166 Gidran, eredeti arab (1811.), született Siglavi Gidran néven 1810. vagy 1811., 26, 30, 32 Gidran I (1817.), 30 Gidran II (1818.), 30 Gidran V (1823.), 30 Gidran XXXI (1863.), 104 Gidran XXXIV (1909.), 104 Gidran Elbedavi, eredeti arab (1850.), 41, 59 Gidran Majoun, eredeti arab (1850.), 41 Kancák Galina (1963.), 166 Gara, eredeti arab (behozatott 1852.), 41 10. Gazal, 107, 120, 128 189. Gazal, 130 106. Gazal VI (1949.), 136 36. Gazal VII (1958.), 171 Gazale, eredeti arab (1846.), 53

187

Gazella, eredeti arab (behozatott 1845.), 60 20. Gazlan, 89 148. Gazlan, 89 99. Gazlan I (1892.), 107 Gedea, eredeti arab (1848.), 53 213. Gidran XIX, 103 134. Gidran XXIII, 103 314. Gidran XXIX (1888.),103 188. Gidran XXV, 104 Glule, eredeti arab (1852.), 53 592. Gratiosa (1803.), 14 H Mének Hadban, eredeti arab (1890. körül, behozatott 1897.), 74 Hadischi-Derwisch Beduin, eredeti arab (behozatott 1853.), 65 Hadudi, lásd Kohinoor Haladin (1952.), 163 Hamad, eredeti arab (1854.), 53 Hamdani Semri, eredeti arab (1890.), 74 Hami, eredeti arab (1851.), 53 Hassan, eredeti arab (1911. körül), 108f. Hassan (1951.), 164 Hussain, 46 Kancák Hadbany, eredeti arab (behozatott 1836.), 36 Hadla, eredeti arab (1852.), 53 Hagyale, eredeti arab (1895., behozatott 1902.), vagy Hadjale, eredeti arab, 97 Hamdanie, eredeti arab (behozatott 1836.), 36 Hamdany (1816.), 33 Hamla, eredeti arab (1848.), 53 Hazne, eredeti arab (1851.), 53 Helali, eredeti arab (1848.), 53 Hélin, eredeti arab (1875.), vagy Helue, eredeti arab, 74 Hula, eredeti arab (1853.), 53 188

I Mének Ibn Galal, eredeti arab (1966.), 160 Inschallah (1968.), 164 J Mének Jason (1933.), 163 Jaszmak (1928.), 107 Jung O’Bajan (1889.), vagy Young O’Bajan, 85 Jussuf (l869.), 102, 128 Jussuf III (1897.),128 Jussuf lV (1918.), 128, 141 Jussuf V (1939.), 158 Jussuf VI (1939.), 158 Kancák Jordi (1928.), 162 Juditha (1990.), 171 91. Jussuf (1874.), 106 Jussuf, 89 50. Jussuf, 89 59. Jussuf, 89 31. Jussuf, 89 K Mének Kader, eredeti arab (1830.),36 Kann (1927.), 108 Kemir (1905.), korábban Sven Hedin, 62, 106 Kemir I (1930.), 128, 158 Kohaylan Raschid, eredeti arab (1897., behozatott 1902.), vagy Kohailan Raschid, eredeti arab, 96, 108 Koheilan, eredeti arab (1876.),74 Koheilan (1913.), 104 Koheilan (1918.), 106 Koheilan (1936.), 106 Koheilan I (1888.), 74, 94f., 106f. Koheilan I (1905.), vagy Koheilan IV, 108, 120, 128, 130 Koheilan II (1887.), 106, 120 Koheilan III (1902.), 106 Koheilan IV (l904.), 104, 106, 140 Koheilan IV, lásd Koheilan I (1905.) Koheilan IV-3 (1925.), 103, 106, 120

Koheilan IV-9 (1916.), 108, 120 Koheilan IV-11 (1913.), 106 Koheilan V (1903.), 106f., 142 Koheilan VI (1921.), 106 Koheilan VII (1922.), 106, 130, 140f., 142 Koheilan VIlI (1922.), vagy Koheilan I (Lengyelországban), 107, 120, 128, 140, 166,171 Koheilan X (1940.), 107, 158, 164 Koheilan XI (1955.), 107 Koheilan Adjuze, eredeti arab (1876.), 106 Kohinoor (1931.), korábban Hadudi, 107 Kokeb (1818.), 31 Koreischan, eredeti arab (1837.), 40, 59 Krzyzyk, eredeti arab (behozatott 1876.), 60 Krzyzyk, eredeti arab (behozatott 1876.), 60 Kuéjes, eredeti arab (1835.), 40 Kuhailan Adjuz I (1936.), korábban Wezyr, 128 Kuhailan Haifi I (1934.), korábban Tajar, 128, 140 Kuhaylan Zaid, eredeti arab (1923.), 108, 110, 128, 132, 134, 140, 148, 158 Kuhaylan Zaid (1953.), 163f. Kancák 98. Kadi, 106 Karme, eredeti arab (1854.), 53 Kheila, eredeti arab (1896., behozatott 1902.), 97 Kita (1904.), 108 Kohaila, eredeti arab (1881.), 74 142. Kohailan II, 116 Koheil, eredeti arab (behozatott 1852.), 41 Koheil III (1876.),102 Koheilan II-6 (1906.), 62 5. Koheilan IV, 128 15. Koheilan IV-2 (1921.), 153 31. Koheilan IV (1914.), 158 38. Koheilan Raschid (1908.), 120 Kohejlanka, 128 207. Kuhaylan Zaid, 158

L Mének Landsknecht (1927.), 128 Lowelas (1930.), 107 Kancák Lady Sarah XX (1850.), 14, 61 Layla, eredeti arab (1929.), 154 Leily, eredeti arab (1852.), 48 Lubna, eredeti arab, 160 Luna IV (1918.), vagy 108 Luna IV, 128 M Mének Machbub, eredeti arab (1850.),53 Mahmoud Mirza, eredeti arab (1851.), vagy Mahmud Mirza, eredeti arab, 61, 66, 68, 102 Maneki (1855.), 66 Marquese (1797.), 22 Masrur, eredeti arab (1852.), 48, 53 Massoud, eredeti arab (behozatott 1817.), 28 Mazud, 109 Mehemed Ali (1868.), vagy Mehemed Aly, 69, 102 Meneghi, eredeti arab (1848.), 41 Merafic (1966.), 164 Merjan Komse, eredeti arab (behozatott 1853.), 65 Merops, 59 Mersoug, eredeti arab (1844.), 41 Mersuch, eredeti arab (1898. körül, behozatott 1902.), 97 Mersuch II (1927.), 132, 134, 140 Mersuch III (1935.), 158 Mersuch V-2 (1958.), 164 Messoud (1857.), 66 Monaki (perzsa, 1790. körül), 28 Monaky, 46 Morafic, eredeti arab (1956.), 160 Mustapha (török, 1795.), 26 Kancák Mabrouka, eredeti arab (1951.), 160 6. Mahmoud Mirza (1870.), 61 35. Mahmoud Mirza (1871.), 61

Majesta (1990.), 171 30. Maria XX (1842.), 14, 62, 85, 107 Mebrucha, eredeti arab (1853.), 53 90. Mehemed Ali (1878.), 61 Melpomena (1892.), 94 Meneghi (1848.), 41 140. Meneghie, eredeti arab (1879.), 14 Mlecha, eredeti arab (behozatott 1845.), 60 Mogha, eredeti arab (1956.), 160 176. Moldvai, 14 253. Moldvai (1783.), 14 449. Moldvai (1781.), 14 683. Moldvai, 15 794. Moldvai (1784.), 15 885. Moldvai (1785.), 15 Muda, eredeti arab (1851.), 53 Murana I (1808.), 26 N Mének Nabeeh, eredeti arab, lásd Sid Abouhom, eredeti arab Nachtwandler (1899.),85 Nadér, eredeti arab (1831.), 36 Naftalin, 171 Nassr, eredeti arab (1836.), 40 Nazeer, eredeti arab (1934.), 154, 156 Nazim (1967.), 164 Nedschdi-Baba, eredeti arab (1817.), 30 Nil, lásd Azmy Kancák Neamie, eredeti arab (1848.),53 Nedjme, eredeti arab (1849.), 53 Nemse, eredeti arab (1851.), 53 Nicola (1966.), 170 Nigra II (1903.), 109 Nigra Zscheiplitz (1918.), 109 Noraja (1989.), 171 Noraja (1989.), 171 O Mének O’Bajan, eredeti arab (1881.), 74f. O’Bajan V (1894.), 107

408. O’Bajan-6, 94f. O’Bajan VI (1908.),107 O’Bajan VII (1923.), 130, 132, 134, 141 O’Bajan VIII (1933.), 158 O’Bajan X (1929.), 158, 171 O’Bajan XIII (1949.), 170 O’Bajan XIII-1 (1959.), 171 Ofir (1933.), 53 Kancák 1. O’Bajan (1889.), 106 124. O’Bajan (1898.), 106, 120 O’Bajan I-17 (1971.),171 123. O’Bajan II (1902.), 107 4. O’Bajan-4, 94f. 140. O’Bajan V (1910.),106, 142 III. O’Bajan VI, 158 Obajan Siglavi, eredeti arab (behozatott 1852.), 41 Okla, eredeti arab (1852.), 53 158. Osman Pascha, 89 P Mének Pamino (1980.), 171 Paris (1985.), 171 Piolun (1934.), 107 Polkan (1860.), 66 Priboj (1944.), 107 Pyrrus (1808.), 26 Kancák Pesnia (1969.), (tévesen Presnia), 171 R Mének Radetzky (1951.), 163 Ragyogó (1958.), 159 Ramzes (1937.), 162, 164, 166 Rachid, eredeti arab (1849.), vagy Bachid, 53 Rex (1896.), 85 Roman (1971.), 163 Kancák 8. Radautzi (1806.), 14 Rueda, eredeti arab (1850.), 53

189

S (Sch nélkül) Mének Saffir, eredeti arab (behozatott 1812.), 28 Said (1921.), 106 Saidan El Togan, eredeti arab (1844.), 41 Saklavy Jedran, eredeti arab (1876.), vagy Saglavi Jedran, eredeti arab (behozatott 1885.), 74 Samhan, eredeti arab (behozatott 1817.), 28 Samhan (1818.), 30 Samhan IV, 59 Samson, eredeti arab, 48, 52 Saphir I (1985.), vagy Shagya II, 170 Seglav, eredeti arab (1852.), 48 Shagya, eredeti arab (1830.), 23, 36, 38 Shagya (1862.), 69 Shagya I (1865.), 69 Shagya I (1973.), vagy Shagya XXXIX-11, 170f. Shagya II (1868.), 69 Shagya II, lásd Saphir I Shagya IX (1895.), 116 Shagya X (1855.), 4, 69 Shagya X (1899.), 105, 107, 162, 166 532. Shagya X-3, 162 Shagya XI (1886.), 77 Shagya XII (1891.), 94 Shagya XV-3, 105 Shagya XVII (1903.), 107, 116 Shagya XVII, lásd Shagya XXI Shagya XVII-3 (1931.), később Basa, 105 Shagya XVIII (1906.), 104, 107 Shagya XIX (1914.), 104f., 107 Shagya XX (1914.), 105, 107 Shagya XXI (1911.), 107 Shagya XXIII (1924.), 132, 134 Shagya XXV (1916.), 4, 113, 116, 132, 134 Shagya XXVI (1924.), 105, 132, 134, 141 Shagya XXVII (1933.), 141 Shagya XXXI (1926.), 158 Shagya XXXII (1926.), 158 Shagya XXXIII (1942.), 158 190 Shagya XXXV (1937.), 158

Shagya XXXVI (1948.), 158, 170 Shagya XXXIX-1 (1965.) vagy Shagya XLVI, 171 Shagya XXXIX-11 (1973.) lásd Shagya I Shagya XLVI, lásd Shagya XXXIX-1 Shagya XLI (1960.), 171 Sid Abouhom (=Nabeeh.), eredeti arab, 154, Siglavi IV (1824.), 31 Siglavi VI, lásd 29 Siglavi III Siglavi Gidran, eredeti arab, lásd Gidran, ere­deti arab (1811.), vagy Saklawi-Gidran, ere­deti arab, 26, 30, 32 Siglavy V (1887.), 128 Siglavy VI (1922.), 128 Siglavy VII (1941.), 158 Siglavy VIII (1944.), 158 Siglavy IX (1943.), 158 Siglavy X (1943.), 158 Siglavy XI (1943.), 158 Siglavy XII (1940.), 158f. Siglavy Bagdady, eredeti arab (1895, behozatott 1902.),97, 105f. Siglavy Bagdady II (1908.), 106 Siglavy Bagdady IV (1928.), 132, 134, 140 Siglavy Bagdady V (1939.), 158, 166 Siglavy Bagdady II (1906.), 103 Simhan, eredeti arab (1895. körül), 128 Skowronek (1909.), 53, 103 Suakim (1894.), 106 Sunil (1959.), 164, 166 Sven Hedin, lásd Kemir (1905.) Kancák Sahara, eredeti arab (behozatott 1845.), 60 Sahra, eredeti arab (1850.), 53 Sap-ha, eredeti arab (1851.), 48, 53 Sardine 29 (1908.), 106 216. Semri, eredeti arab (1896.), 14, 104, 106 Semrie, eredeti arab (1896, behozatott 1902.), 97 Seria, eredeti arab

(behozatott 1836.), 36, 38 237. Shagya I-1 (1896.), 107 275. Shagya II (1876.), 103 318. Shagya IV (1887.),103 248. Shagya V, 103 88. Shagya VIII (1888.), 94f. 188. Shagya VIII (1888.), 106f. 19. Shagya X, 77 38. Shagya X, 94f. 4. Shagya X-7, 105 5. Shagya X-9 (1905.), 105 108. Shagya X-21 (1911.), 105 123. Shagya X-28 (1911.), 105 214. Shagya X-6 (1913.),105 216. Shagya X-11 (1913.), 105 218. Shagya X-14 (1913.),105 220. Shagya X-16, 105 234. Shagya X-10 (1911.), 105 261. Shagya X-10 (1912.), 105 292. Shagya X-19 (1911.), 105 362. Shagya X-11 (1908.), 105 368. Shagya X-12 (1908.), 105 425. Shagya X-4 (1913.), 105 434. Shagya X-19 (1912.), 105 435. Shagya X-25 (1912.), 105 125. Shagya XII-2 (1912.), 105 453. Shagya XII-5 (1909.), 105 230. Shagya XIII-23, 105 7. Shagya XV-4 (1915.), 105 8. Shagya XV-6 (1915.), 105 255. Shagya XV-3, 105 63. Shagya XVI, 130 52. Shagya XVII, 158 89. Shagya XVII (1910.), 128 109. Shagya XXIII, 158 129. Shagya XXV (1933.), 158, 163 154. Shagya XXV (1933.), 158 169. Shagya XXXII (1949.), lásd Drau 98. Siglavy (1877.), vagy Siglavi, 106 112. Siglavi I (1885.), vagy Siglavy, 89 3. Siglavy Bagdady (1915.), 158 7. Siglavy Bagdady I, 128, 158 12. Siglavy Bagdady I (1919.), 149 29. Siglavy Bagdady III, 158 5. Siglavy Bagdady V (1951.), 149 40. Siglavy Bagdady VIII (1907.), 104, 107 Soldateska (1911.), 128 Sylphide I (1892.), 106

Sch Mének Schamar, eredeti arab (1836.), 40 Schechan Schammar, eredeti arab (1896., behozatott 1902.), 96 Scheria, eredeti arab (1851.), 53, 66 Kancák 49. Schagya Mahmud, 89 Schamie, eredeti arab (1848.), 53 Scheriff, eredeti arab (1896., behozatott 1902.), vagy Scherife, eredeti arab, 97 Schichanie, eredeti arab (1850.), 53 Schmed, eredeti arab (1850.), 54 T Mének Tajár, eredeti arab (behozatott 1811.), 4, 28 Tajar (1873.), 102 Tereffi, eredeti arab (1811-ben Kopcsányba került), 28 Tharax (török, 1795.), 26 Thibon (1809.), 26 Tscheleby (1830.), 36

V Mének Visbaden, lásd Wiesbaden W Mének Wiesbaden (1983.) (=Visbaden, Viesbaden), 171 Wind (1938.), korábban Wyrwidab, 163 Y Mének Young O’Bajan, lásd Jung O’Bajan Z Kancák Zeraie, eredeti arab (1850.), 54

Kancák Taése, eredeti arab, 36 Tenua, eredeti arab (1852.), 54 Theiβ (1987.), 171 Tiffle, eredeti arab (1810.), vagy Tiffle, eredeti arab, 71 Tiffle (eredeti arab.), 26, 30, 32 74. Tiffle (1816.), 14, 30 Touessa, eredeti arab (behozatott 1852.), 41 U Mének Ulysso (1810.), 26 Kancák Ueschba, eredeti arab (1847.), 54 Uld-AIi, eredeti arab (behozatott 1843.), 40 Uodha, eredeti arab (1851.), 54 191

Irodalomjegyzék

[1] Abé, R.: Reise durch die ungarischen Hauptgestüte – II. Das Hauptgestüt Bábolna. In: St. Georg XXXV/28. (1934.). [2] Ackerl, F. – Ackerl. A. – Lehmann, H: Die edlen Lipizzaner und die Spanische Reitschule. Weimar, 1942. [3] Alistai M. N. J: A nemzeti lovag a lótudományi vizsgáló ismeretére vezérlő rendszeres oktatás. Pest, 1828. [4] Ammon, K. W.: Bemerkungen über die Nutzung der landesher-­ rlichen Hof- und Stammgestüte. Nürnberg,1831. [5] Andrássy. M.: Hazai vadászatok és sport Magyarországon. Pest, 1857. [6] Beaulieu, F. Ch. de: Das Leistungspferd. Echzell, 1983. [7] Bilke, E.: Über Wien und Budapest in die Pußta. In: St. Georg XXXVIII/19. (1937.). [8] Bilke. E.: Die Wüstenaraber von El Zahraa. In: St. Georg LVI/22. (1956.). [9] Bodor E.: Az elhanyagolt arab ló. In: Köztelek VII/84. (1897.). [10] Bojanowski, St.: Sylwetki koni orientalnych i ich hodowców. Kraków, 1906. [11] Borostyánkö, E. von E. de: Das ungarische Pferd, seine Zucht 192 und Leistung. Eine Distanzritt-

Reminiszenz. Berlin, 1883. [12] Bossányi-Havas R. – Markovits I.: Magyar lósport és lótenyésztés. Budapest, 1943. [13] Brabenetz, H: Das k. k. Staatsgestüt Radautz und seine Pferde. Gerlikon, 1987. [14] Bredow, H von: Die Pferdezucht in Ungarn. Hannover, 1927. [15] Burckhardt, J. L.: Travels in Arabia. 2 kötet. London, 1829. [16] Buttmann: Einiges über die Verwendung der Araber in europäischen Zuchten. In: St. Georg XXVI/30. (1925.). [17] Csekonics J.: Praktische Grundsatze die Pferdezucht betreffend. Pesth, 1817. [18] Döhrmann H: (Válasz Bodor E. cikkére) In: Köztelek VII/84. (1987.). [19] Döhrmann H: Lótenyésztés (Magyarország Állattenyésztése, II. kötet). Budapest, 1926. [20] Dünkelberg, F. W.: Die Zuchtwahl des Pferdes. Braunschweig, 1898. [21] Egan de Borostyánkö, E. von: Das ungarische Pferd. Berlin, 1893. [22] Erdélyi M.: Beschreibung der einzelnen Gestüte des österreichischen Kaiserstaates. Wien, 1827. [23] Fadlallah el Hedad, M.: Utazásom Mesopotámiában és Irak-Arábiában. Budapest, 1903. [24] Flade, J. E.: Die arabische Vollblutzucht in Polen. In: Arch. für Tierzucht I (5/6), 1958. [25] Flade, J. E.: Edle Warmblutzucht aus Tradition in Neustadt (Dosse) / Perle der Arabischen Vollblutzucht in Janów Podlaski (in: Tylinek, E., Samková, Z., Flade, J. E.: Das große Pferdebuch). Berlin und Hamburg, 1984. (angolul: London/New York, finnül: Helsinki, 1987.). [26] Flade, J. E.: Zum Einfluß des Arabischen Vollblutpferdes auf die Rittigkeitsmerkmale und

-eigen­- schaften von Reitpferderassen Europas. V. Int. Wiss. Symp. der KMU Leipzig, Band I. Leipzig, 1988. [27] Flade, J. E.: Das Araberpferd. 2. és 7. kiadás. Wittenberg Lutherstadt, 1966/1990. [28] Flade, J. E. – Gleß, KH.: Kleinpferde. 4. kiadás. Berlin, 1992. [29] Forbis, J.: The Classic Arabian Horse. New York, 1976. [30] Frielinghaus, E.: …Weil, …Marbach, …Janów Podlaski, …Bábolna, ---Ilok (in: Arabische Pferde). Darmstadt, 1953. [31] Frielinghaus, E.: Die europäische Familie des arabischen Vollbluts. In: St. Georg LXVIII/ 1-2. (1968.). [32] Frielinghaus, E.: Araberblut in der Sportpferdezucht. In: Arab. Pferde II/3. (1979.). [33] Frielinghaus, E.: Rede anläßlich der Einweihung des Denkmals von General Tibor von PettkóSzandtner in Bábolna. In: Arab. Pferde XIV/3. (1992.). [34] Gassebner. H: Die Pferdezucht der österreichischenun­garischen Monarchie. Wien, 1886. [35] Gonda I. – Niederhauser E.: Die Habsburger – Ein europäisches Phänomen. Wien und Budapest, 1978. [36] Hecker W.: A bábolnai arab lótenyésztés története. Bábolna, 1989. [37] Hutten-Czapski, M.: Die Geschichte des Pferdes. (ford. L. Koenigk, Hrsg. B. Hutten­Czapski – Reprint ZA Leipzig, 1974). Berlin, 1876. [38] Johne, A.: Die Geschichte der Sächsischen Pferdezucht. Leipzig, 1888. [39] Justinus, J. Chr.: Hinterlassene Schriften über die wahren Grundsätze der Pferdezucht… (Hrsg. C. A. von Kápotsány). Wien, 1830. [40] Kameke, R. A. H. A.: Versuch

über die Stutereyen oder neue Methode die Pferdezucht in Europa zu veredeln (Reprint Olms Presse Hildesheim-Zürich-New York 1987). Berlin, 1809. -Kis, M.: Döhrmann H. álneve [41] Lehndorff S.: Ein Leben mit Pferden. Hannover, 1956. [42] Lestyán, S.: Gróf Sándor Móric, az ördöglovas. Budapest, 1943. [43] Löffler. E.: Die österreichische Pferde-AnkaufsMission unter dem k. k. Obersten Ritter Rudolf von Brudermann in Syrien, Palästina und der Wüste, in den Jahren 1856 und 1857. Herausgegeben von Friedrich Bergmann, Troppau, 1860. [44] Mayr. O.: Die Gestüte des österreichischen Kaiserstaates. Wien, 1866. [45] Molitor F.: II. József a császári Don Quijote. Budapest, 1987. [46] Motloch, R.: Geschichte und Zucht der Kladruber Race. Wien, 1866. [47] NN.: Kleine Miteilung aus Ungarn. In: St. Georg XXV/4. (1924.). [48] NN.: Von der Pferdezucht in Ungarn. In: St. Georg XXVI/29. (1925.). [49] Pettkó-Szandtner T.: Galoppfahren mit Juckern und einiges von der ungarischen Anspannung. In: St. Georg XXVI/29. (1925.). [50] Pettkó-Szandtner T.: Visszaemlékezéseim. (kézirat). [51] Pettkó-Szandtner T.: A magyar kocsizás. Budapest, 1931. [52] Pettkó-Szandtner T.: Az arab és angol telivér szerepe a magyar s más nemesebb európai lófajták kitenyésztésében. In: Szt. György XIII/5-6. (1937). [53] Pettkó-Szandtner T.: Hűség a lótenyésztésben. In: Szt. György XVII/7-8. (1941.).

[54] Podmaniczky G.: Magyarország állami és magán-ménesei lótenyésztésének kézikönyve. Budapest, 1903. [55] Rau, G.: Die Zuchtstätte Weil. In: St. Georg XXVI/5. (1925.). [56] Rau, G.: Aus fremden Pferdezuchtgebieten Bábolna. In: St. Georg XXXVIII/14. (1937.). [57] Schiele, E.: Araber in Europa. München, 1967. [58] Széchényi I.: Napló. Budapest, 1978. [59] Teleki D.: Egynehány hazai utazások leírása /Nyomtattatott Bécsben, MDCCXCVI./. Reprint: Budapest, 1993. [60] Veltheim, R.: Abhandlungen über die Pferdezucht Englands, noch einiger europäischen Länder. Braunschweig, 1833. [61] Wenkheim J.: Ideen über eine Wiederherstellung der verfallenen Ungarischen Pferde-Zucht und die Mittel den Zweck in möglichst kürzester Zeit zu erreichen. (magyar és német nyelven). Pesth, 1815. [62] Wolstein, J. G.: M. Fugger «Von der Zucht der Kriegsund Bürgerpferde» [1578] – Teil I – und J. G. Wolsteins «Bruchstücke über wilde, halb­wilde Militär- und Landgestüte.» – Teil II -. Wien, 1805. [63] Wesselényi M.: Teendök a lótenyésztés körül. Kolozsvár, 1847. [64] Wesselényi M. – Széchenyi I.: Feleselő naplók. Budapest, 1986. [65] Wrangel, C. G.: Ungarns Pferdezucht in Wort und Bild. 4 Bände. Stuttgart, 1895. [66] Wrangel, C. G.: Das Luxus Fuhrwerk. Stuttgart, 1898. [67] Wriedt, Chr. (1929) Biologische Essays über Pferdezucht und Pferderassen. Berlin, 1929. [68] Zietarski, B. Pod namiotami Beduinów. Warszawa, 1931.

Felhasználtuk még a következő forrásokat: Ausztria Országos Levéltára/Hadtörténeti Levéltár, Bécs. C. R. Raswan levelezése J. E. Fladeval, 1955-­1966. Pettkó-Szandtner Tibor levelezése J. E. FIade­- val, 1955-1958. Országos Levéltár/Hadtörténeti Levéltár, Budapest. A folyóiratokat: – Arabische Pferde, – Araber Journal – Shagya-Araber – St. Georg, – Szt. György – Köztelek – Tierzucht – Archiv für Tierzucht – Pferd und Sport Hálás köszönet illeti a dokumentumok, fotók és egyéb iratok rendelkezésre bocsátásáért, valamint törzskönyvekbe, illetve magánje­g yzetekbe való betekintés engedélyezéséért alábbi személyeket: – H. Brabenetz, Wien – Dr. R. Egger, Wien – Dr. J. E. Flade – S. Frei, Teufen – B. Furrer, Gerlikon – E. Furrer, Gerlikon – Dr. Radnai I., Keszthely – valamint a Bábolnai Állami Ménesnek, – a fényképészeknek, akik könyvünk kialakításához hozzájárultak. – a Budapesti Mezőgazdasági Múzeumnak. Külön köszönet jár Hans Brabenetznek, Wien és Peter Schnidernek, Basadingen – a ménvonalak kidolgozásában nyújtott segít­ ségükért. 193

Képjegyzék

194

2. old.: Bábolnai bélyegzések 1890 körül. Ménesbélyeg, a méntörzsek és anyák bélyegei. (C. G. Wrangel nyomán). 6. old.: A Magyar Posta bélyegei, a bábolnai ménes 200 éves fennállásának alkalmából, 1989-ben. A 8. oldalon: Shagya X szürke mezőhegyesi törzsmén, szül.1855. apja: Shagya IV, anyja:307. Samhan. Julius Blaas festménye. A 10. oldalon VI. Károly osztrák császár (III. Károly magyar király) képe, J.G. Hamilton festménye. 11. old.: Csekonics József (1757-1824) (B. Czapek festménye). 13. old.: Okirat: Jelentés a Bábolnai Ménes megalapításáról 1798. június 24.én. 15. old.: Okirat: Utasítás («Instruction») a Bábolnai Ménes tenyészirányának meghatározásáról. Kelt 1816. március 13-án (Ausztria Állami Levéltára/Katonai Archívum). 19. oldal: A zsombolyai Csekonics kastély. 23. old.: a Bábolnai Királyi Állami Ménes térképe 1880 körül (C. G. Wrangel nyomán). 27. old.: «Gazlan Schagya» törzsmén, született 1884-ben, apja Gazlan (1864 Lipizza), anyja 27. old.: Egy «Amurath-Bairactar» kanca, született 1881 körül (Specht rézkarca). 27. old.: «Koheilan» eredeti arab kanca, született 1881-ben, importálva 1885-ben (Specht rézkarca). 29. old.: «Tajar» (eredeti arab mén, behozatott 1811-ben) . a XIX. század lótenyésztői tenyészideáljának megtestesítője volt (Specht rézkarca) . 31. old.: Erdélyi M. nyomán. 33. old.: «Jussuf» törzsmén, született 1869­-ben Bábolnán, apja Mahmud Mirza eredeti arab (1851), anyja 113. Aghil Aga (1862). Törzsrnén Bábolnán 1873-1890. (Specht rézkarca).

35. old.: «O’Bajan» eredeti arab mén, született 1880-ban vagy 1881-ben. A kép 1888-ban készült. (Specht rézkarca). 35. old.: «O’Bajan» (eredeti arab mén, született 1880-ban vagy 1881ben), 1909-ben (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 35. old.: «O’Bajan» sírja a bábolnai ménesud­varban. (Fotó: Bábolna Archívum). 37. old.: «Bábolnai csikós arab telivéren» (Specht rézkarca). 37. old.: «Zarif III» törzsmén, született 1888-­ban, apja Zarif I., anyja 85. Samhan (Specht rézkarca). 37. old.: «Zarif-I» törzsmén született 1877, apja: Zarif ev. ar. anyja: 50. Gidran XXXII. törzsmén 1880-1887. (Julius von Blaas fest­ménye). 39. old.: «Mehemed Ali» törzsmén, született 1868-ban, apja Mahmud Mirza eredeti arab, anyja 104. Koreischan. Törzsmén Bábolnán 1872-1879. (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 43. old.: «El Delemi I» szürke mén, született 1862-ben Bábolnán, apja El Delemi eredeti arab, anyja 60. Aga. Törzsmén Bábolnán 1867-­1871; Mezőhegyesen 1872-1875. (J. von Blaas festménye). 44. old.: «Linda» – a felsőleperdi Dőry-féle ménes kancája; már angol félvér mén után született, de küllemén még az arab mének hatása dominál (Specht rézkarca). 44. old.: «Ragyogó» – a görcsöni Wesselényi-­ménes kancája sem tagadhatja arab őseit (Specht rézkarca). 45. old.: «Erdélyi kanca» és «magyar parlagi ló» típusa a cs. k. ménesek alapításának idején, a XIX. század küszöbén. (E. Volkers fest­ménye). 45. old.: Magyar ménesi kanca – egy törzskan­ca csikójával a bábolnai ménesből – az átgon­dolt tenyésztői munka eredményét tükröző kép (E. Volkers festménye).

64. old.: leveldi Kozma Ferenc (18261892) (J. von Blaas festménye). 67. old.: «Shagya X» mezőhegyesi törzsmén, született 1855-ben Mezőhegyesen. Apja Shagya IV., anyja 307. Samhan (J. von Blaas festménye). 67. old.: «20 Shagya X-2» ezőhegyesi törzskanca, született 1 868-ban. Apja Shagya X., anyja 41. Shagya IX. (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 74. old.: Fadlallah el Hedad Mihály (1841-­1924) (Gemälde von C. Hermannes). 75. old.: «Kohaylan Raschid» eredeti arab mén, született 1897-ben, behozatott 1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 75. old.: «Saklavy Jedran» eredeti arab mén, született 1876-ban, behozatott 1885-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 75. old.: «Schechan Schammar» eredeti arab mén, született 1896-ban, behozatott 1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 75. old.: «Siglavy Bagdady» eredeti arab mén, született 1895-ben, behozatott 1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 75. old.: «Mersuch» eredeti arab mén, született 1898-ban, behozatott 1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 76. old.: «Farha» eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott 1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 76. old.: «Em Tiur» eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott I 902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 76. old.: «Aida» eredeti arab kanca, született 1898-ban, behozatott 1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 76. old.: «Semrie» eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott

1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 76. old.: «Hadjale» eredeti arab kanca, született 1895-ben, behozatott 1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 76. old.: «Kheila» eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott 1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 76. old.: «97 Jussuf» bábolnai törzskanca, született 1877-ben Bábolnán. Apja Jussuf, anyja Abugress III. (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 77. old.: «Scherife» eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott 1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 77. old.: «Delale» eredeti arab kanca, született 1896-ban, behozatott 1902-ben (Fotó: bábolnai ménes Archivuma). 77. old.: «Koheilan I» bábolnai törzsmén, született 1887-ben Bábolnán. Apja Koheilan Adjuze eredeti arab, anyja 98. Siglavy (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 77. old.: «Shagya XI» bábolnai törzsmén, született 1886-ban Bábolnán. Apja Shagya VIII., anyja 16. Amurath Bairactar (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 77. old.: «O’Bajan III» bábolnai törzsmén, született 1893-ban Bábolnán. Apja O’Bajan eredeti arab, anyja 672. El Delemi (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 77. old.: «46 Jussuf» bábolnai törzskanca, született 1888-ban Bábolnán. Apja Jussuf, anyja 76. Bent el Arab (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 77. old.: «47 O’Bajan») bábolnai törzskanca, született I 887-ben Bábolnán. Apja O’Bajan eredeti arab, anyja 19. Shagya X (Fotó: bábol­nai ménes Archívuma). 78. old.: «60 Siglavy I») bábolnai törzskanca, született 1886-ban Bá-

bolnán. Apja Siglavy I., anyja 129. Shagya VII. (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 78. old.: «112 Siglavy I» bábolnai törzskanca, született 1885-ben Bábolnán. Apja Siglavy I., anyja 106. Shagya IV. (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 79. old.: Világkiállítás, Párizs, 1900.: A mag­yar királyi állami ménesek: Bábolna, Fogaras, Kisbér, Mezőhegyes törzskancái; az élen «88 Shagya VIII» (Fotó: Alapfi A. archívuma, Budapest). 79. old.: Világkiállítás, Párizs, 1900.: «Koheilan I» törzsmén (született 1888ban Bábolnán), «88 Shagya VIII» kanca (született 1888-ban Bábolnán) (Fotó: Alapfi A. archívu­ma, Budapest). 81. old.: A taurowi (Galícia) ménes kancái (Juliusz Kossak festménye), 1900. körül. 83. old.: «Amurath» szürke mén, született 1881-ben Weilben. Apja Tajar, anyja Koheil III. Törzsmén Weilben 1885-1895; törzsmén Radautzban 1895-1910. (Fotó: Alapfi A. archívuma, Budapest). 84. old.: Egy jellegzetes radautzi kanca. Apja «Abugreß IX» anyja «Shagya II» lánya (Fotó: Alapfi A. archívuma, Budapest). 85. old.: Bábolnai lovas harsonás egy tipikus Shagya-arab kancán 1935-ből (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 85. old.: Az 1901/1902-es Fadlallahexpedíció tagjai: ülnek balról Fadlallah el Hedad, mel­lette A. Rappaport, Beirut cs. és kir. konzulja (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 87. old.: «Főúri fogat a századfordulón.» A múlt század második felében 20 négyesfogat­ból 19 Shagyákkal fogatolt négyes volt (L. Koch festménye; reprodukció: H. Brabenetz archívuma, Bécs). 195

108. old.: «Kuhaylan Zaid» eredeti arab mén, született 1923-ban (Fotó: E. Bilke, 1937). 111. old.: Arab kancákkal fogatolt bábolnai ötösfogat, hajtja PettkóSzandtner Tibor (1935). A kancák: «69 Siglavy Bagdady», «93 Shagya XVI», «61 Shagya XVII», «71 Shagya XVII», «48 Shagya XVII» (Fotó: Bábolna Archívum). 111. old.: Bábolnai arab kanca ötösfogat 1936­-ban Aachenben, a győzelem utáni tiszteletkör­ben. A kancák repülnek… a szárak egy kézben. (Fotó: Alapfi A. archívuma, Budapest). 111. old.: Bábolnai arab kanca négyesfogat a budapesti ügetőpályán I 937-ben, a fogatot Pettkó-Szandtner Tibor hajtja. (Fotó: Alapfi A. archívuma, Budapest). 113 és 114. old.: III. Viktor Emmanuel olasz király látogatása 1937-ben Budapesten: «Mátyás király óta nem látott Buda vára ilyen magyar királyi bevonulást…». (Fotó: A. Alapfi archívuma, Budapest). 114. old.: A bábolnai ménesudvarban Horváth Gyula hajtja a ménes arab kanca ötösfogatát (Fotó: ismeretlen, 1972). 114. old.: A háborúban elesett lovak emlék­műve Bábolnán. Ifj. Vastagh György háborút túlélő gipszmodellje alapján 1981-ben állítot­ták fel a bábolnai ménesudvarban. (Fotó: E. Furrer, Gerlikon, 1990). 115. old.: Felsődrietomai PettkóSzandtner Tibor, a bábolnai ménes parancsnoka, 1938 körül. (Fotó: Levéltár). 115. old.: Pettkó-Szandtner Tibor 1932-től bevezette Bábolnán a kancák falka utáni vizs­gáztatását is. Ezek jeles társadalmi események voltak, ahol a méneskari tisztek és hölgyeik ismert lovas személyiségekkel találkozhattak. A mezőnyt gyakran maga a 196 ménesparancsnok vezette. (Fotó: Haj-

ba N., Budapest, 1938 körül). 117. old.: Ifj. Vastagh György (18681946) alkotta többek között Hadik András huszártábornok szobrát (1936), mely a budai Várban látható… (Fotó: A. Alapfi, Budapest). 117. old.: …valamint «A bábolnai fehér ló» szobrát, melynek gipszmodellje túlélte a II. világháború viharait. Ma egy példánya a Mezőgazdasági Múzeumban, egy pedig a bábolnai ménesudvarban tekinthető meg (Fotó: A. Alapfi, Budapest). 117. old.: Átmeneti megoldás volt 1960 és 1981 között a Szabó Iván alkotta lószobor, amely ma az országút felöl érkező vendégeket köszönti a ménes udvarán kívül (Fotó: B. Furrer, Gerlikon, 1990). 118. old.: A bábolnai hősi kapu. (Fotó: B. Furrer, Gerlikon, 1990). 118. old.: A bábolnai ménesudvar. Köralakú virágágyás szökőkúttal. (Fotó: B. Furrer, Gerlikon, 1993) 118. old.: A ménes parkjában álló evangélikus kápolna, építtette PettkóSzandtner Tibor. (Fotó: B. Furrer, Gerlikon, 1993). 118. old.: Elővezetések a ménesudvarban. (Fotó: Bábolna Archívum). 118. old.: Európa legidősebb akácfája, már a ménes alapítása idején is itt állt. (Fotó: Levéltár). 118. old.: A ménes főbejárata. (Fotó: E. Furrer, Gerlíkon, 1990). 119. old.: Ménesudvar a örzsménistálló felől. (Fotó: E. Furrer, Gerlikon, 1991). 119. old.: Csekonics József (17571824) mell­szobra. (Fotó: E. Furrer, Gerlikon, 1993). 119. old.: Fadlallah el Hedad Mihály (1841-­1924) mellszobra. (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 119. old.: Pettkó-Szandtner Tibor (1886-1961) (a mellszobor B. Domonkos alkotása; Fotó: E. Furrer, Gerlikon, 1993).

120. old.: A bábolnai ménesparancsnokok nevét megörökítő márványtábla a ménesudvar­ban (Fotó: bábolnai ménes Archívuma, 1963). 121. old.: Csikótelep 2 és 3 éves kanca­csikókkal. (Fotó: Hajba N. archívuma, Budapest). 121. old.: A ménes hazatér. (Fotó: B. Furrer archívuma, Gerlikon). 122. old.: Kancacsikók a legelőn. (Fotó: Waltner B., Budapest, 1935 körül). 122. old.: Kancaménes csikóikkal a Csikótelepen. (Fotó: E. Schiele, Dornap). 122. old.: Kancaménes a Csikótelep legelőin. (Fotó: Hauschildt, Darmstadt). 123. old.: Méncsikók az ölbői legelőn. (Fotó: E. Furrer, Gerlikon 1991). 123. old.: Csikós őrzi a bábolnai kancaménest. (Fotó: Waltner B., Budapest, 1930 körül). 123. old.: Kancák a Csikótelep legelőin. (Fotó: E. Furrer, Gerlikon, 1991). 124. old.: «Shagya» eredeti arab mén bejegy­zése a bábolnai ménkönyvben 1837-ből (Repro: B. Furrer, Gerlikon). 124. old.: Bábolnai csikós a déli melegben. (Fotó: H. Brabenetz archívuma, Bécs). 124. old.: A radautzi ménes «Shagya X» törzs­ménje. Született 1899-ben, Radautzban (Fotó: Levéltár). 124. old.: «Shagya XXV» bábolnai törzsmén. Született 1916-ban Bábolnán (Fotó: Hajba N. archívuma, Budapest). 125. old.: «Shagya XVI» törzsmén. Született 1906-ban Bábolnán (Fotó: H. Brabenetz archívuma, Bécs). 125. old.: «Shagya XVIII» törzsmén. Született 1906-ban Bábolnán (Fotó: B. Furrer archívu­ma, Gerlikon). 125. old.: «Shagya XXII» törzsmén. Született 1915-ben Bábolnán (Fotó: Waltner B., Budapest). 125. old.: «Shagya XVII» törzsmén.

Született 1903-ban Radautzban (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 125. old.: «Shagya XXlII» törzsmén. Született 1924-ben Bábolnán (Fotó: Waltner B., Budapest). 126. old.: «Shagya XXVII» törzsmén. Született 1933-ban Bábolnán (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 126. old.: «Shagya XXXVI» törzsmén. Született 1948-ban Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 126. old.: «Shagya XXXIX» törzsmén. Született 1948-ban Bábolnán (Fotó: W. Huber, Nonnenhorn). 126. old.: «Shagya XLIX» törzsmén. Született 1985-ben Bábolnán (Fotó: B. Furrer, Gerlikon, 1991). 126. old.: «Shagya XXVI» törzsmén. Született 1924-ben Tatán (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 126. old.: «Shagya XXIX» törzsmén. Született 1924-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 126. old.: «Shagya XXXII» törzsmén, született 1922-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 127. old.: «Shagya XXXIX-11» mén (Bábolnán Shagya I.) 1973-ban született Hasselben (Fotó: E. v. Kleist, Hassel). 127. old.: «Saphir I» mén (Bábolnán Shagya II.) 1985-ben született Erfstadt-­Konradsheimben (Fotó: W. Ernst, Ganderkesee, 1990). 129. old.: «46 Shagya XVII» kanca. Született 1922-ben Bábolnán (Fotó: B. Waltner, Budapest). 129. old.: «90 Shagya XXI» kanca. Született 1923-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N. archívu­ma, Budapest). 129. old.: «304 Shagya XXV-2» kanca. Született 1940-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N. archívuma, Budapest). 131. old.: «100 Shagya XXXII»

kanca. Született 1947-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 131. old.: «173 Shagya XXXVI» kanca. Született 1956-ban Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 131. old.: «46 Shagya XXXVI» kanca. Született 1962-ben Bábolnán (Fotó: H. Brabenetz archívuma, Bécs). 133. old.: «Gazal II» törzsmén. Született 1922­-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N. archívuma, Budapest). 133. old.: «Gazal III» mezőhegyesi törzsmén. Született 1934-ben Bábolnán (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 135. old.: «Gazal VII» törzsmén. Született 1944-ben, a ménes menekülése közben (Fotók: Hajba N., Budapest, 1951). 136. old.: «Gazal IX» törzsmén. Született 1967-ben Bábolnán (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 136. old.: «Gazal XI» törzsmén. Született 1980-ban Bábolnán (Fotó: B. Furrer, Gerlikon, 1990). 136. old.: «Balaton» («Gazal XIII») mén, született 1972-ben Hamburgban (Fotó: E. Escher, Monheim, 1993). 136. old.: «106 Gazal VI» kanca, született 1949-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 137. old.: «Amor» («Gazal XII») szürke mén, született 1971-ben Ankumban (fenti kép: G. Waiditschka, Stuttgart; Lenti kép: Levéltár). 138. old.: «Kemir» (korábban «Sven Hedin») pej mén, született 1905-ben Weilben (Fotó: S. von Nathusius, Halle, 1908). 139. old.: «Kemir II» pej mén, született 1941-­ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 139. old.: «Kemir 1» szürke mén, született 1930-ban Bábolnán (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 139. old.: «198 Kemir II» kanca – itt

O’Bajan XlII-tól származó csikóval –, született 1952­-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 141. old.: «Kemir IV» törzsmén. Született 1971-ben Bábolnán (Fotó: bábolnai ménes Archívuma). 141. old.: «34 Kemir II» kanca. Született 1953-ban Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 142. old.: «O’Bajan») eredeti arab mén, született 1881-ben (Fotó: Mezőgazdasági Múzeum archívuma). 143. old.: «O’Bajan VI» törzsmén. Született 1908-ban Bábolnán (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 143. old.: «O’Bajan I» törzsmén. Született 1891-ben Bábolnán (Fotó: H. Brabenetz archívuma, Bécs). 143. old.: «O’Bajan VII» törzsmén. Született 1923-ban Bábolnán (Fotó: Hajba N. archívu­ma, Budapest). 144. old.: «O’Bajan VIII» törzsmén. Született 1933-ban Bábolnán (Fotó: Mezőgazdasági Múzeum archívuma). 144. old.: «O’Bajan IX» törzsmén. Született 1923-ban Bábolnán (Fotó: H. Brabenetz archívuma, Bécs). 144. old.: «O’Bajan X» törzsmén. Született 1929-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N.). 145. old.: «Batan» (O’Bajan XVIII) mén, született 1984-ben Himmelriedben (Fotó: Bruno Furrer, Gerlikon, 1988). 145. old.: «148 O’Bajan VII» kanca, született 1934-ben Bábolnán (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 145. old.: «86 O’Bajan X» kanca, született 1951-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 147. old.: «Jussuf IV» törzsmén. Született 1918-ban Bábolnán (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 149. old.: «Siglavy Bagdady III» törzsmén. Született 1919-ben Bábol-

197

nán (Fotó: B. Waltner, Budapest). 149. old.: «Siglavy Bagdady V» törzsmén. Született 1939-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 149. old.: « 12. Siglavy Bagdady I» kanca. Született 1919-ben Bábolnán (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 149. old.: «5. Siglavy Bagdady V» kanca. Született 1951-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N. archívuma, Budapest). 151. old.: «Siglavy XI» törzsmén. Született 1943-ban Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 151. old.: «91. Siglavy X» kanca. Született 1951-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 151. old.: «Siglavy VI» törzsmén. Született 1922-ben Gorazde-ban (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 151. old.: «Siglavy XII» törzsmén. Született 1940-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 152. old.: «Koheilan III» törzsmén. Született 1902-ben Bábolnán (Fotó: H. Brabenetz archívuma, Bécs). 152. old.: «Koheilan IV» törzsmén. Született 1904-ben Bábolnán (Fotó: B. Furrer archívu­ma, Gerlikon). 153. old.: «Koheilan VII» törzsmén. Született 1922-ben Bábolnán (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 153. old.: «Koheilan X» törzsmén. Született 1940-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 153. old.: «Koheilan VIII» törzsmén (Lengyelországban Koheilan I.). Született 1922-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 153. old.: «15 Koheilan IV-2» törzskanca. Született 1921-ben Bábolnán (Fotó: budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 154. old.: «Mersuch II» törzsmén. 198 Született 1927-ben Bábolnán (Fotó:

budapesti Mezőgazdasági Múzeum Archívuma). 155. old.: «Mersuch V-2» mén, született 1958­-ban Bábolnán (Fotó: E. Frielinghaus, Hünfeld). 155. old.: «Mersuch III» törzsmén. Született 1 935-ben Bábolnán (Fotó: H. Brabenetz archívuma, Bécs). 155. old.: «226 Kuhaylan Zaid 4» telivér törzskanca. Született 1935-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 156. old.: «224 Kuhaylan Zaid» telivér törzskanca. Született 1935-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 156. old.: «21 Kuhaylan Zaid I» telivér törzskanca. Született 1951-ben Bábolnán (Fotó: Hajba N., Budapest). 157. old.: «Kuhaylan Zaid» eredeti arab mén. Született 1923-ban, behozatott 1931-ben (Fotó: Hajba N. archívuma, Budapest). 161. old.: «Ibn Galal» (Magdi) eredeti arab mén. Született 1966-ban az El Zahraa ménes­ben (Fotó: R. van Lent, Peter Schnider archívuma, Basadingen). 161. old.: «Farag» eredeti arab mén. Született 1962-ben az El Zahraa arab ménesben (Fotó: E. Escher, Monheim). 161. old.: «Ghalion» eredeti arab mén. Született 1965-ben az El Zahraa ménesben (Fotó: Bábolna Archívum). 162. old.: «Ghazzir» szürke mén, született 1983-ban Seehofban. Lovasával, Adam Liedermannal az 1990es német Bundeschampionat-ban, Luhmühlenben (Fotó: B. Langels, Emmenthal). 163. old.: «Ramzes» szürke mén, született 1937-ben Wojcieszkówban (Fotó: E. Frielinghaus, Hünfeld). 164. old.: «Gecse» országos fedezőmén az 1954-es Öttusa Világbajnokságon francia lovasával nagyon jól szerepelt; Gecse apja 1522. Jussuf VI-5, országos fedezőmén (Fotó: Hajba N., Budapest).

165. old.: «Milton», a közelmúlt egyik legte­hetségesebb ugrólova, lovasával, John Whitakerrel (Fotó: W. Ernst, Ganderkesee). 165. old.: A holsteini «Corso», lovasával, Willi Melligerrel, a világ legjobbjai közé tartozott (Fotó: W. Ernst, Ganderkesee). 165. old.: «Rembrandt», nyergében Nicole Uphoff-fal, 2 egyéni és csapat aranyérmet nyert olimpiai játékokon (Fotó: W. Ernst, Ganderkesee). 165. old.: Piet Raymakers és «Ratina Z.», az 1992-es barcelonai olimpia ezüstérmese díju­gratásban (Fotó: W. Ernst, Ganderkesee). 168. old.: «Aron» mén – született 1987-ben Wittenbachban – ménvizsgájának végén Frauenfeldben (Svájc), 1992-ben (Fotó: S. Frei, Teufen). 168. old.: «Shagya XXXIX» törzsmén. Született 1948-ban Bábolnán. Nyergében Szauer Ferenccel, reggeli munkában (Fotó: Hajba N. archívuma, Budapest). 169. old.: Szakértő vendégek a bábolnai ménesben; balról: Hubert Rudofsky, Dr. Ekkehard Frielinghaus, Dr. Antunovits Dániel helyettes vezérigazgató, takarva a ménesmester, valamint Reni Frielinghaus, Hünfeld (Fotó: E. Frielinghaus, Hünfeld). 170. old.: «Balaton» (Bábolnán Gazal XIII. törzsmén), született 1972ben Hamburgban (Fotó: B. Finke). 171. old.: «Balaton» (Bábolnán Gazal XIII. törzsmén), született I 972ben Hamburgban (Fotó: ismeretlen). 172. old.: A Nemzetközi Shagya-Arab Tenyésztő Egyesület küldöttségének első láto­gatása Bábolnán 1990-ben. Kancabírálat közben Siegfried Frei, Dr. Papócsi László, Dr. Ekkehard Frielinghaus, Rombauer Tamás, Klaus-Dieter Gotzner, Dr. Hecker Walter és Tóth Joakim (balról jobbra) (Fotó: B. Furrer, Gerlikon). 172. old.: A Nemzetközi Shagya-Arab

Tenyésztő Egyesület küldött közgyűlése Bábolnán, 1991. május 25-én; maradandó élményt nyújtó esemény volt. Az előtérben balról jobbra Johann Neuhold, Dr. Papócsi László, Dr. Hecker Walter, Dr. Ekkehard Frielinghaus, Jens Brinksten, Bruno Furrer, Klaus-Dieter Gotzner (Fotó: E. Furrer, Gerlikon). 172. old.: A szerző és szaktanácsadó Rombauer Tamás ménesvezető társaságában (Fotó: E. Furrer, Gerlikon). 173. old.: «Gadar» mén, született 1977-ben Ströhen-ben. Bábolnán Ibrahim néven törzs­mén 1993-ban (Fotó: B. van Hasz, Duisburg). 173. old.: Kanca négyesfogat a bábolnai méne­sudvarban. Jobbról elöl «Theiss», született 1987-ben Gerlikonban (Svájc) (Fotó: G. Waiditschka, Stuttgart). 174. old.: «Abdul Aziz» eredeti arab mén (született 1863-ban) szépségét és lovagol­hatóságát hűen átörökítette a bábolnai állományra. Bábolnán 1871/72-ben, Mezőhegyesen 1873-tól 1876-ig volt törzsmén (J. von Blaas festménye). 175. old.: «Shagya XLVI» bábolnai törzsmén, Németországban Shagya XXXIX-1 néven ismerik. 1965-ben, Bábolnán született (Fotó: Bábolna Archívum). 176. old.: «Shagal» mén, született 1976-ban Barthahus-ban (Dánia), (Bábolnán «Shagya III») von Dr. Walter Huber tulajdona, Nonnenhorn (Fotó: W. Huber, Nonnenhorn).

A szövegben előfor­duló – nem metrikus – mértékek és mérték­ egységek Botmérték (Bm. Btm.): lásd szalagméret. Foot (ft.): angol hosszmérték = 30,48 cm (pl. Nagy-Britanniában még érvényben van) Hold: régi területmérték, - Ausztriában = 57,55 a - Magyarországon = 43,16 a. Hüvelyk: régi hosszmérték, - Angliában: lásd Inch - a marokmértéken belül = 26,340 cm, lásd marokmérték - Hannoverben = 24,350 cm - Poroszországban = 37,662 cm Inch (in. vagy „) angol hosszmérték = 2,54 cm (pl. Nagy-Britanniában még érvényben van, az iparban «coll» néven nemzetközileg használják). Láb: régi hosszmérték, - Hannoverben = 292,0947 mm - Ausztria-Magyarországon = 318,0807 mm - Poroszországban = 376,6242 mm. Marok: régi magassági méret (mar) lovaknál =10,536 cm, lásd marokmérték. Marokmérték: régi magassági méret (mar) lovaknál, mérték­egységei: - 4 vonás = 1 hüvelyk - 4 hüvelyk = 1 marok lásd még marok, vonás és hüvelyk. Mérföld: régi hosszmérték, - Csehországban = 7498,500 m - Angliában (mile) =1523,986 m (angol nyelvű országokban többnyire még érvényben van) - Ausztria-Magyarországon = 7585,937 m

- Poroszországban = 7532,485 m. Öl: régi hosszmérték Ausztria-Magyarországon = 1,896 m. Rőf: régi hosszmérték, - Ausztria-Magyarországon = 77,920 cm - Poroszországban = 66,694 cm Szalagméret (szgm.): a lovak marmagasságá­nak mértéke, a botmérték 105-106 %-ának felel meg. Yard (yd.): angol hosszmérték = 91,44 cm (pl. Nagy-Britanniában még érvényben van). Vonás: régi magassági méret lovaknál = 0,6585 cm, lásd marokmérték.

199

Méntörzsek Shagya Eredeti arab szül. 1830 Imp. 1836. Bábolna 1837-1840

Shagya-törzs Shagya (szám nélkül) Szürke, szül. 1838. B 62 Nedjdi Baba Mezőhegyes 1843-49

Shagya IV-16 Szürke, szül. 1848, M. 477 Maestoso XVIII Bábolna 1852-

Shagya IX Szürke, szül. 1854, M. 559 Siglavy XV Mezőhegyes 1859-64.

Shagya III Szürke, szül. 1861, M. 21 Shagya IV Radautz 1872-76

Shagya I Szürke szül. 1838, B. 91 Nedjdi Baba Mezőhegyes 1843-44

Shagya IV Pej szül. 1852, M. 68 Durzy Bábolna 1858

Shagya XI Szürke, szül. 1862, M. 570 Siglavy XVII Mezőhegyes 1866-71

Shagya II Szürke, szül. 1868, B. Siglavy Bábolna 1872

Shagya II Szürke szül. 1839, B. 94 Siglavy Mezőhegyes 1845

Shagya VI Szürke, szül. 1848, M. 496 Maestso XXV Mezőhegyes 1853-57 1860-62

Shagya XII Bábolna, szám nélkül Szürke, szül. 1862. M, 28 Siglavy XXV Mezőhegyes 1866 Bábolna 1867-71

Shagya III Szürke, szül. 1868, B. 79 Hamdanie Semrie Bábolna 1873

Shagya III Szürke, szül. 1840, B. 152 Habdany Mezőhegyes 1845

Shagya VII Szürke, szül. 1851, M. 749 Siglavy XII Mezőhegyes 1856-59

Shagya XIII Szürke, szül. 1862, M. 94 Shagya IV Mezőhegyes 1867-75

Shagya XVIII Szürke, szül. 1868, B. 108 Merops Mezőhegyes 1874-76

Shagya XIII Szürke, szül. 1898, B. 50 Jussuf Bábolna 1903-05

Shagya IV Szürke, szül. 1841, B. 94 Siglavy Mezőhegyes 1846-55

Shagya VIII Szürke, szül. 1852, M. 749 Siglavy XII Mezőhegyes 1857-59

Shagya XIV Bábolna Shagya I Szürke, szül. 1865, M. 61 Siglavy XXV. Mezőhegyes 1869 Bábolna 1870-73

Shagya V Szürke, szül. 1871, B. 91 Ruede Bábolna 1875-76

Shagya XIV Szürke, szül. 1900, B. 135 Gazlan Shagya Bábolna 1904-13

Shagya XVIII Szürke, szül. 1906, B. 209 Jussuf II Bábolna 1911-13

Shagya XIX Szürke, szül. 1914, B. 40 Siglavy Bagdady Bábolna 1921 Piber 1922 Tata 1923-

Shagya XXIV Szürke, szül. 1924, T. 292 Shagya X Bábolna 1930-31

Shagya VII Szürke, szül. 1930, B. 74 Shagya XVI Topolcianky 1937-45

Shagya X Szürke szül. 1941, Top. 311 Shagya III Topolcianky 1945-54

Shagya XXI Szürke, szül. 1951, Top. 504 Shagya XXV Topolcianky 1965-69

Shagya XLV Szürke, szül. 1966, Top. 63 Siglavy-28 Bábolna 1974-76 Topolcianky 1977-86

Shagya XLVII 1975, B. 97 Farag Bábolna 1979

Shagya V Szürke, szül. 1841, B. 104 Generale Domestica Mezőhegyes 1846-51

Shagya X Szürke, szül. 1855, M. 307 Samhan Mezőhegyes 1859-74

Shagya XV Bábolna Shagya IV Szürke, szül. 1867, M. 28 Siglavy XXV Mezőhegyes 1871-73 Bábolna 1874-75 Shagya XVI Bábolna Shagya VII Szürke, szül. 1868, M. 448 Maess XXXIX. Mezőhegyes 1872-73 Bábolna 1874-79

Shagya XV Szürke, szül. 1899, B. 25 O’Bajan Bábolna 1904-13

Shagya XXVIII Szürke, szül. 1922, B. 63 Koheilan IV Bábolna 1939-41

Shagya XX Szürke szül. 1914, B. 123 O’Bajan II Bábolna 1922-24

Shagya XXVI Szürke szül. 1924, T. 425 Shagya X Tata Shagya XX Bábolna 1928-38

Shagya XXVII Szürke, szül. 1933, B. 83 Shagya XXI Bábolna 1938-47

Shagya XXXVIII Szürke, szül. 1941, B. 272 Shagya XXV Bábolna 1959-61

Shagya XLI Szürke szül. 1960, B. 168 O’Bajan X Bábolna 1968-69

Shagya XXII

Shagya XXII Szürke, szül. 1982. Top. 167 Siglavy Bagdady-2 Topolcianky 1987-89

Shagya X Szürke, szül. 1887, B. 63 Abdul aZiz Bábolna 1892-95

Shagya XVI Szürke, szül. 1902, B. 66 Gazlan 1 Bábolna 1906-22

Shagya XXX Szül, 1923, B. 9 Gazal Bábolna 1941-43

Shagya XXXIV Szürke szül. 1942, B. 92 Shagya XXII Bábolna 1946-47

Shagya XXIII Szürke, szül. 1924, B. 138 Merszch Bábolna 1927-33

Shagya XL Szürke, szül. 1961, B. 102 Jussuf VI Bábolna 1966-68

Shagya XVII Bábolna Shagya VIII Szürke, szül. 1869, M. 25 Aga Mezőhegyes 1873 Bábolna 1883-87

Shagya XI Szürke, szül. 1886, B. 16 Amurath Bairactar Bábolna 1896-1907

Shagya (szám nélkül) Szül. 181, R. Piber 1891-92

Shagya IX Szürke, szül. 1895, P. 10/11 Shagya II Radautz 1900-02

Shagya XVII Szürke szül. 1903, R. 153 Amurath Bábolna 1909-22

Shagya XXII Szürke szül. 19165 B. 36 Hamdani Semri Bábolna 1925-21

Shagya XLII Szürke, szül. 1962, B. 5 Siglavy Bagdady V Bábolna 1973-74

Shagya XIX Szürke, szül. 1872, M. 23 Severus Mezőhegyes 1876

Shagya XIII Szürke, szül. 1887, B. 28 Mehemed Ali Bábolna 1899-83

Shagya I Szürke, szül. 1887, R. 165 Gidran XXII Piber 1891-96

Shagya XI Szürke, szül. 1901, R. 237 Shagya I Radautz 1904-07

Shagya VI Szürke, szül. 1862, M. 762 Siglavy XX Bábolna 1875

Shagya IV Szürke, szül. 1875, R. 145 Tadmor Radautz 1879-83 1891

Shagya II Pej, szül. 1883, R. 32 Samhan XV Piber 1896

Shagya XIII Pej, szül. 1905, R. 221 Shagya IV-19 Radautz 1910-13

Shagya IX Szürke, szül. 1873, M. 32 Favory Bábolna 1891

Shagya V Szürke, szül. 1874, R. 30 Maestos Erga Radautz 1882-93

Shagya XII Szürke, szül. 1891, R. 141 El Bedavy XXVII Radautz 1907-09

Shagya XIV Pej, szül. 1905, R. 110 Amurath-1 Radautz 1915

Shagya I Szürke, szül. 1867, M. 179 Siglavy XXVII Radautz

Shagya VI Szürke, szül. 1879, R. 162 Adjgan Radautz 1891-93

Shagya VIII Szürke, szül. 1895, R. 246 Sheraky-1 Radautz

Shagya XVI Pej, szül. 1910, R. 190 Amurath-2 Radautz 1915-19 Piber 1919-22

Shagya II Szürke, szül. 1863, M. 279 Siglavy VII Radautz 1872-80

Shagya VII Szürke, szül. 1877, R. 361 El Bedavi V Radautz 1893-1900

Shagya X Szürke, szül. 1896, R. 246 Sheraky-1 Radautz 1903 1906-18 Pohorelice (Mähren) 1919-21 Kladrub 1922-27

Shagya XVII Szürke, szül. 1911, R. 237 Shagya 1 Radautz 1916-19 Piber 1919-21 Bábolna Shagya XXI 1922-28

Shagya (szám nélkül) Szürke, szül. 1838, B. 164 Nedjdi Baba Radautz 1842-

200

B. M. P. R. T. Top.

= Bábolna = Mezőhegyes = Piber = Radautz = Tata = Topolcianky

Shagya XXV Szürke szül. 1916, B. 142 Koheilan III Bábolna 1932-41

Shagya XXXV Szürke szül. 1937, B. 111 O’Bajan VI Bábolna 1947-48

Shagya XLIII Szürke, szül. 1961, B. 34 Kemir II Bábolna 1973-77

Shagya III Pej, szül. 1916, R. 162 Amurath Topocianky 1924-28

Shagya XXXII Szürke szül. 1922, B. 31 Koheilan IV Bábolna 1943-49

Shagya XXXVI Szürke szül. 1948, B. 154 Shagya XXV Bábolna 1953-62

Shagya XLIV Szürke, szül. 1962, B. 91 Siglavy X Bábolna 1973-77

Shagya I Szürke, szül. 1921, P. 368 Shagya X-12 Karadjordjewo (Palanka)

Shagya XXXVII Szürke szül. 1940 Karajordjewo (Palanka) 621 Shagya XXV-8 Bábolna 1955-58

Shagya XXIX Szürke szül. 1924, B. 189 Gazal Bábolna 1941-42

Shagya XXXIII Szürke szül. 1942, B. 109 Shagya XXIII Bábolna 1949-56

Shagya XXXI Szürke szül. 1926, B. 61 Shagya XVII Bábolna 1942-46

Shagya XXXIX Szürke szül. 1948, B 175 Shagya XXV Bábolna 1962-66

Shagya XXLV Szürke szül. 1984. Top. 229 Siglavy Bagdady-34 Topolcianky 1990-

5433 Shagya XXVI-11 szürke, szül. 1961, B. 91 Siglavy X exp. DK Shagya I (DK)

Shagya III Szürke szül. 1976 Barthaus (DK) 48 Siglavy Bagdady VI Bábolna 1994. Shagal

Shagya XLIX Szürke szül. 1985, B. 138 Farag I Bábolna 1988-

Shagya XLVI Szürke, szül. 1965, B. 58 Shagya XXXVI Bábolna 1976-82 Shagya XXXIX-1 D

Shagya XLVIII Szürke szül. 1978, B. 48 Shagya XXXVI Bábolna 1982-87

Shagya L Szürke szül. 1983, B. 126 Ibn Galal Toponar 1989-91

Shagya I Szürke szül. 1973 Hassel (D) 169 Shagya XXXII-2 (Drau) Shagya XXXIX-11

Shagya II Szürke szül. 1985 Erfstadt.Konradsheim (D) Gazal VII-2 (Nicola) Bábolna 1991-93 Saphir I

201

Gazlan-Gazal-törzs

O’Bajan-törzs

B.

B. Bh.

202 L.

= Bábolna = Lipizza

= Bábolna = Barthahus

203

Siglavy-törzs

Jussuf-törzs

Kemir-törzs

Koheilan-törzs

204

AA B. Bo. D. G. K. L. M. Mr. R. Tr. W. AV

= Anglo-Arab = Bábolna = Borike = Dusanwo = Gorazda = Karadjordjevo = Lipizza = Mezőhegyes = Mrkvnicev = Radautz = Trakehneri = Weil = arab telivér

B. J. P. Tk. W. AV.

= Bábolna = Janow Podlaski = Tersk = Weil = arab telivér

205

Mersuch-törzs

Siglavy Bagdady-törzs

206

B. Bh. I. M. Rum. Top. W. AV

= Bábolna = Barthaus = Ilok = Mezőhegyes = Románia = Topolcianky = Weil = arab telivér

207

208

209

210

211

A Bábolnai Arab Ménes második rész, új ismeretek

Néhány gondolat a Bábolnai Arab ménes második, bővített kiadásához

Shagya X szürke mezőhegyesi törzsmén, szül. 1855. apja Shagya IV, anyja 307. Samhan. Julius Blaas festménye

214

1994-ben az ISG-kiadó gondozásában jelent meg a „Bábolna und seine Araber” című könyv, német nyelven, majd 1996-ban az Agroinform Kiadóház magyarul is megjelentette. Mindkét kiadás elfogyott, nem kapható. Újból és újból jönnek új barátai ennek a fajtának, akik többet szeretnének tudni kedvenc lófajtájukról, a korábban Bábolnai arabnak, ma Shagya-arabnak nevezett fajtáról. 2013-ban vetődött föl az újabb kiadás lehetősége. Időközben sok értékes régi eredmény, történés került napvilágra, amelyek helyet követeltek az új kiadásban. Egy könyvet soha sem lehet befejezni, de egyszer abba kell hagyni. Az elmúlt húsz egynéhány esztendő, a bábolnai ménes életében is maradandó nyomokat hagyott. A Bábolnai ménes Shagya-arab állományát, a rendszerváltás előtti siralmas állapotából viszonylag rövid idő alatt sikerült az ISG szakembereinek önzetlen segítségével és a ménes komoly anyagi áldozatvállalásával ismét a ménes régi legfényesebb korszakához méltó színvonalra, a mai nemzetközi tenyésztés élvonalába emelni. Az első gondolat az volt, hogy az azóta felfedezett régi történéseket kronologikusan a régi könyv fejezetei közé illesszük be, és az 1990 óta történteket fűzzűk hozzá. Ezzel a módszerrel azonban az „elsőszülött művet”, amelyet Dr. Johannes Erich Flade, Bruno Furrer és jó magam baráti együttműködésben hoztunk létre, feldaraboltuk volna. Dr. Jonannes Erich Flade, mindkettőnk kitűnő barátja, aki nem csak az én k.u k. patinával bevont

német nyelvezetemet fordította a mai németek számára is értelmezhetővé és élvezhetővé, hanem a könyv szövegét számos lábjegyzettel azok számára is világossá, érthetővé tette, akik a magyar történelem eseményeit kevésbé ismerik, és az egész könyvet mérhetetlen szorgalommal és aprólékos, gondos munkával személy és névmutatókkal, képjegyzékkel gazdagította és ezzel egy kerek művet, egy kivételes forrásmunkát alkotott. Amennyiben engedtünk volna az első gondolatnak, akkor ezt a szoros barátságban született forrásmunkát semmisítettük volna meg. Dr. Johannes Erich Flade már nincs közöttünk. A közös barátunk iránt érzett mély tisztelet is arra késztetett bennünket, hogy a könyv első kiadását érintetlenül hagyjuk és egy független második részt hozzunk létre. Számomra mérhetetlen öröm, az olvasó számára pedig nagy nyereség, hogy ez a bővítés, a második rész is Bruno Furrer segítségével, értékállónak bizonyult barátságával született meg. Ezt a változatot tarja kezében most az olvasó. Dr. Hecker Walter

215

Fechtig báró és a lengyeltóti ménes „A múlt nem mögöttünk van, hanem az a talaj amin állunk.” Gróf Mikó Imre

I. Szulejmán, (1495-1566), a Pompás, a Törvényhozó, az oszmán birodalom legjobb lovaival és lovasaival indult Európa meghódítására. 1526-ban a tragikus kimenetelű mohácsi csatában,

I. Ferenc (1768–1835), osztrák császár és magyar király, 1816-ban kiadott „Legfelsőbb utasítása” mely szerint: „Bábolna egy kivételesen tiszta és nemes 216 ménes kell legyen” alapozta meg a csá-

25.000 magyar vitéz vette fel a küzdelmet 80.000 török harcossal szemben. Itt tették sírba a független magyar királyságot. 1526-tól, egészen 1686-ig, amikor Buda vára felszabadult a török

szári és királyi ménesek parancsnoka, Gróf Heinrich Hardegg vezérőrnagy utasítását, aki megbízta báró Eduard von Herbert ezredest, hogy Szíriából kiváló minőségű eredeti arab lovakat

uralom alól, nagyon sok kiváló keleti, török és arab ló került hadi zsákmány, csere vagy vásárlás útján magyar kézbe.

importáljon Bábolnára. Ez a döntés új korszak kezdetét jelentette a magyar lótenyésztés történetében.

Báró Bernard Ferdinand Fechtig, édesapja a badeni (Baden-Württemberg) családból származó Ferdinand Fechtig von Fechtenberg, (1756–1838) feleségével, Mösner Teréziával és gyermekeivel, Bernard Ferdinanddal és Amáliával 1803-ban nyertek indigenátust, honosítást, és 1813-ban nyert osztrák bárói rangot. A család Bécsben élt és báró Ferdinánd Fechtig „Wirklicher Hofrat” a Habsburg udvar, az udvari kancellária (Hofkanzlei) magas rangú

Habibe aranypej arab telivér mén, apja: El Bedavy, anyja: Habibe. Nevelte báró Fechtig Bernard Ferdinand. A felső-alapi Salamon György tulajdona. Joh. Nepomuk Hofbauer litographiája.

vezetője volt. A fiatal báró Bernard Ferdinand Fechtig feleségül vette az osztrák gróf Antonio CassisPharaone leányát, Therese Cassist. A Cassis-Pharaone család a görögök által alapított Antiochiából származott, majd Damaszkusz érintésével Egyiptomba költöztek, ahol Antonio Cassis-Pharaone igen magas rangú tisztséget töltött be, de keresztény voltuk miatt sok támadás érte őket, ezért Triesztben telepedtek le. Cassis gróf Kairóból már II. József császár idejében (1768–1790) Triesztbe költözött, nagy barátja és szakértője volt a keleti ló tenyésztésének, és arra gondolt, hogy érdemes lenne közvetlenül Keletről lovakat beszerezni és Triesztbe szállítani. A fiatal Fechtig báró belépett apósa vállalkozásába. „Már 1811-ben megérkeztek személyes irányítása alatt Triesztbe az első keleti lovak, melyeket az arab országokban vásárolt. Ezt a szállítmányt már 1812-ben követte a következő. Az alapos gondosság, amellyel Fechtig báró az általa kiválasztott egyedek esetében eljárt, abból érzé-

kelhető, hogy már az első szállítmány kiemelkedő egyedei között olyan méneket találunk, mint a Festetics gróf fenéki ménesében híressé vált Samhan és Massoud, és a második szállítmányban az Ürményben felállított és felmagasztalt Tajar. Nem csoda tehát, ha ezek az arab lovak zajos tetszést arattak, és Fechtig bárónak keleti expedícióit többször meg kellett ismételnie.” (Wrangel) Vásárlói között találjuk a württembergi királyt, a bajor királyt, a hesseni koronaherceget, a lengyel gróf Wenzeslaus Rzewuskyt, Pálffy herceget és a császári és királyi ménest, Bábolnát is. Fechtig báró Pálffy hercegtől két majort vesz bérbe Kirchschlagban, a Steiermarki határhoz közel, hogy ménest alapítson, de az ottani rideg és nedves éghajlat, a hosszú tél nem kedvezett ennek a célnak. Ezért 1825 őszén bérbe vette Inkey Antaltól a Somogy megyében fekvő Lengyeltótit. Itt Fechtig báró egy csodálatos ménest épített fel. Erdélyi Mihály: „Beschreibung der einzelnen Gestüte des österreichischen Kaiserstaates.”

217

Az osztrák császári birodalom egyes méneseinek leírása című, 1827-ben Bécsben megjelent könyvében elragadtatással mutatja be a ménest: „Nem tehetjük, hogy ne említsük meg, hogy mi lótenyésztők, valamennyien, akik a nemes keleti lovat becsüljük, Fechtig bárónak hálával tartozunk, hogy egy ilyen jelentős és költséges létesítményt alapított, amelyben a többszöri látogatáskor történt szemrevételezés alapján a te-

lep fejlődéséről is meggyőződhettünk és a keleti lovak utódait megítélhettük, szükség esetén már akklimatizált fedező méneket vásárolhatunk, de a nem túl messze elhelyezett kancák fedeztetése is lehetővé vált.” Erdélyi Mihály az állomány leírását is megadja könyvében. 4 eredeti arab mén áll ekkor a ménesben köztük az első El Bedavy aranypej mén, jegytelen, 15 marok 1 hüvelyk magas. Ezenkívül még 4 saját nevelésű arab telivér mén, 15 eredeti arab kanca és 6 saját nevelésű kanca található a ménesben. Még egy kocsi- és hátasló-ménes is tartozik a létesítményhez, amelyben nemes félvér kancákat fedeznek arab 218 telivér mének.

A ménes sajnos csak rövid ideig élt, Inkey úr felmondta a bérleti szerződést. Fechtig báró kénytelen volt tovább költözni, Erdélybe ment. Bulcs nincs messze Világostól, ahol az 1848-1849-es szabadságharc tragikus véget ért, és a magyar hadsereg a cári túlerő előtt letette a fegyvert. Baron Fechtig még a szabadságharc „szürke lovasának” a megsebesült Gaál László tábornoknak is menedéket adott, amiért rövid időre börtönbe kellett

Az Oszmán Birodalom egyik szultánjának méneséből. C. Rogier rajza.

vonulnia. 1850-ben halt meg Temesvár közelében. Ekkor a ménes is megsemmisült. (Ezek az adatok a család későbbi leszármazottaitól, pancsovai Gráff Vilmosnétől származnak.) C. G. Wrangel Ungarns Pferdezucht (Magyarország Lótenyésztése) című 1895-ben Stuttgartban megjelent könyvében ezt olvashatjuk: „Az a magas elismerés, amit Lengyeltóti a tenyésztői körökben hosszú ideig élvezett, annak köszönhető, hogy századunk elején ott állt Fechtig báró híres ménese. Ez a szülőföldje lótenyésztésének emelésében elévülhetetlen érdemeket szerzett férfi, rajongó lelkesedéssel eltöltött csodálója volt a keleti lónak. Első indíttatását ehhez a csodálathoz feltehetően apósának, az Egyiptomból Triesztbe költözött Cassis grófnak köszönheti. De rövid időn belül elkezdte megvalósítani a gyakorlatban is azt, amit elméletileg előre felvázolt magában. A még ma fellelhető tenyésztői adatok alapján a keleti ménes, 4 eredeti arab mén, 4 saját tenyésztésű arab mén, 15 eredeti arab kanca, 6 saját tenyésztésű kanca, és 50 különböző évjáratú csikóból állt. A Pepiniéreménes Puszta-Szentgyörgyön állt. A 16 lóból álló gróf Viczay-féle, Üregen alapított hátasló-ménes, és a 30 kancából álló részben a Hunyady-féle, részben Inkey Antal féle Iharosberényi kocsiló-ménes Puszta-Bézsenyben került elhelyezésre. Ahol felülmúlhatatlanul kiváló legelők álltak rendelkezésükre. Ezek a kiterjedt legelők egészen a Balatonig húzódtak. Az itt felsorolt sok rendkívüli előny ellenére a Fechtig féle Lengyeltóti ménes viszonylag gyorsan megszűnt.”

Asil hengst, Eredeti arab mén. Franz és Eugen Adam litografiája.

219

Baron von Herbert útleírása

Arab telivér kanca csikójával. Albrecht Adam festménye.

220

C. G. Wrangel feltételezett véleménye a méneskari tisztek írótollhoz fűződő kapcsolatáról kiegészítésre szorul. Mégis inkább a „különleges bábolnai balsors” volt oka annak, hogy Wrangel nem találta Bábolnán Herbert báró útleírását első expedíciós útjáról. A Magyar Gazda című folyóirat 1846/58. száma közli több részletben az út leírását, és a báró keleten nyert tapasztalatait, természetesen magyar fordításban. Sajnos, arról, ami bennünket a legjobban érdekelne – hogy milyen szempontok vezették a lovak kiválasztásánál, hogy miért döntött Shagya megvásárlásáról –, erről az írás nem tájékoztat. Különösen most, utólag, a megvásárolt lovak értékének ismeretében lenne számunkra fontos, hogy mit fedezett fel ő akkor, ezen egyedek megismerése kapcsán. Hogyan ítélte meg ő akkor Shagyat? Ez a fontos kérdés továbbra is megválaszolatlan marad. Az alábbiakban, a számunkra fontos részek kiemelésével közöljük híradását: „1836. január 10-én indultam Triesztből. Február 18-án Alexandria

előtt megállottunk, 19-én kiszálltam, 20-án elindultam Aleppo felé, ahová 24-én megérkeztem. Éppen ekkor tartá a kormányzó a menyegzőjét, és az Ibrahim pasa által adott ünnepélyre, Szíriának valamennyi előkelő polgári és katonai nevezetességei összegyülekezvén, ez alkalommal sok nemes lóra akadtam. Itten vettem Farhan, Kader, Anis és Abugeraz méneket. Miután nagyobb vásárlást Aleppoban többé nem reménylettem, március 14-én elindultam Homs, Hama, és Damaszkusz városok felé. A 4 csődört Dollac közvitézzel és felfogadott lovászommal Aleppoban hagytam, a főkonzul felügyelete alatt. Kétnapi járóföldre Aleppotól az úton Beshir emir fiával találkoztam, és tőle Faride kancát vásárlám. Damaszkuszban igen sok csődörre akadtam, hol kétségkívül a legjobb méneket vásárolni. Itt vettem Tschelebi, Messoud, Nader, Gyobar, Assi, Dahaby és Shagya csődöröket és Bentalarab kancát. Damaszkusz nagyon egészségtelen hely, minden emberem lebetegedett, és utoljára magam is tetemesen. E körülmény

A mezőhegyesi Shagya X törzsmén, szürke. Szül. 1855. Mezőhegyes, apja: Shagya IV, anyja: 307 Samhan. Julius Blaas festménye. A törzsalapító Shagya mén unokája, 12 fia lett törzsmén, az ő fiai támasztották fel a Shagya törzset Bábolnán. Az eredeti arab Shagya mén törzskönyvi bejegyzése a bábolnai méntörzskönyvben.

egészen május 15-ig tartóztatott vissza. Nagy sze­rencse az utazóknak, hogy az egyip­tomi hadseregnél ügyes európai orvosok vannak. Ekkor tudósítottak, hogy Abugeraz csődör napszúrásból támadt agylobban el­döglött. Damaszkuszból május 15-én indultam el Holmsba, Holmsban vásároltam Ebnelbar csődört és Baida kancát. Június 7-én ismét Aleppoba tértem visza. Eddigelé a lovak egészségesek voltak, hanem Aleppoban

beütött a szerencsétlenség. Messoud napról-napra rosszabbul lett, rajta a takonykór kifejlődvén július 24-én agyon kellett üttetnem. Bentelarab kanca június 16-án egy kifejlett és részenként rothadásba ment csikót ellett, és 23-án megdöglött. Gyobar csődör megrühesedett és noha kigyógyult, nem mertem magammal hozni és nem volt más mit tennem, mint Cherubini orvosnak elajándékozni. Ezen csődör helyébe Arial mént vettem. A pusztában július-

ban Saefe, Hamdanie, és Hadbanie kancákat vásároltam, azután egy másik törzstől Seria kancát. Ekkép tehát 10 csődör és 6 kanca száma megtelt amennyire, t.i. vásárlandó lovak számát szorítani azon oknál fogva kényteleníttetém, minthogy visszafelé Európába tengeren kellett jönnöm.” Végül ebből az első expedícióból 5 kanca és 9 mén érkezett meg Triesztbe.

221

Hadban – magyar siker Délnyugat-Afrikában

Fadlallah el Hedad Mihály 1897-ben 8 mént importál Arábiából. Ezek közül a következők törzs­mének lettek a bábolnai ménesben: Hadban szürke mén szül. 1891. apja: Maneghie, anyja: Hamdani Semrie. Nevelte az Anaze el Sbaa törzs. Hamdani Semrie szürke mén szül. 1890. apja: Abou Urgub, anyja: Hamdani Semrie. Nevelte a Would Ali törzs. Saklavy Jedran sárga mén, szül. 1891. apja: Hamdani Semrie, anyja: Saklavy Jedran. Nevelte az Anaze el Ruela törzs. Maneghie szürke mén, szül. l891. apja: Koheilan Adjuze, anyja:

Hadban szürke eredeti arab mén, szül. 1891. apja Maneghie, anyja: Hamdani Semrie

222

Hamdani Semrie szürke eredeti arab mén, szül.1890. apja: Abou Urgub, anyja: Hamdanie Semrie.

Maneghie Shali. Nevelte az Anaze el Sbaa törzs. Ezek az értékesebbnek ítélt eredeti arab mének a Bábolnai ménesben törzsménként lettek felállítva. A többi 4 mén országos fedezőménként fedeztetési állomásokra lett beosztva. Maneghie egy év után elpusztult, Hamdani Semrie vére fennmaradt a bábolnai kancacsaládokban, míg a Hadbantörzs egy rendkívüli életpályát futott be. A törzsalapító eredeti arab mént, Hadbant 1902-ben beosztották országos fedezőménként a Debreceni Méntelepre. Egy fia vitte tovább a vérét Bábolnán. 1905-ben a 3 éves méncsikók közül kiemelték Hadban-nak a 24. Gazlan kancából 1900-ban született szürke mén fiát és Hadban I. néven törzsménné tették. 1908-ban egy német szakember, Ernst Voigts látogat Bábolnára. Azzal a megbízással küldte a Német Birodalmi Gyarmatügyi Hivatal, hogy délnyugat-afrikai gyarmatuk lótenyésztésének javítására alkalmas fedezőméneket vásá-

Saklavy Jedran sárga eredeti arab telivér mén, szül. 1891 apja: Hamdani Semri, anyja: Saklavy Jedran. Tenyésztete az Anase el Ruela arab törzs.

roljon. Egyik unokájával létrejött személyes barátság révén beletekinthetünk Ernst Voigts-nak, erről a hivatalos látogatásról a berlini Birodalmi Gyarmatügyi Hivatal részére írt jelentésébe. Birodalmi Gyarmatügyi Hivatal Berlin „Mindenki, aki átélte a háborút, tudja, hogy az ezerszámra importált keletporosz és argentin lovak közül csak kevés maradt életben. Az igénytelen, jelentéktelen külsejű afrikai ló összehasonlíthatatlan állóképessége ebben a hadjáratban érvényesült és minden lófajta közül egyedül ez állta ki a próbát. Ezt a tanúságot meg kell őrizni. Sajnos a mi afrikai lovaink kicsik és jelentéktelen külsejüek, és mihelyt békésebb idők jönnek, mindenki tekintélyes, büszke, parádés lovakra vágyik, amelyek már békeidőben is alkalmatlannak bizonyultak. A kérdés, hogyan lehet az afrikai ló előnyös tulajdonságait megtartva, hátrányait idegen vér bevitelével kiküszöbölni.

A legkézenfekvőbb fajtának az angol telivér látszott. A kormányzóság Nachas-i ménese 10 éve kísérletezik angol telivérek segítségével fedezőméneket előállítani, eddig nem sikerült a kívánt eredményt elérni… Minden élőlény olyan élőhelyen tud eredeti élőhelyéről áthelyezve a legjobban honosulni, amelyben eredeti élőhelyéhez hasonló körülmények közé kerül. Ez pedig a mi esetünkben az arab telivér. Testvérem, Albert Voigts angolarab mént rendelt, miután az arab telivér is és az angol-arab ló is Magyarországon található, ezért Budapestre utaztam. Budapesten a Földművelésügyi Minisztérium lótenyésztésért felelős vezetője, Losonczy miniszteri tanácsos fogadott. Losonczy miniszteri tanácsos a főkonzul Herceg SchönburgWaldenburg ajánlása alapján igen barátságosan fogadott, egy kézzel írott engedély és Moshack úrlovas kísérő társaságában Bábolnára indultunk. Budapestről 2 óra vasúti utazás után Komáromba, onnan 1 és ¼ órai fiákeren történt út után Bábolnára érkeztünk, ahol a mé-

nesparancsnok, Fadlallah ezredes fogadott bennünket. Fadlallah ezredes vezetett minket végig a ménes istállóiban, megmutatta a 16 törzsmént, ezek közül 5 eredeti arab mén volt, valamint bemutatta az eladásra felkínált kb. 10 db 3 éves méncsikót is. A csikókat lépésben és ügetésben az udvarban vezették elő. A tisztavérü méncsikók ára 6000 Korona, a nem tisztavérüeké pedig 4000 Korona. Küllemük alapján a két csoport között nem lehetett különbséget tenni. Az elővezetett csikók között voltak csodálatosan szépek, amilyeneket egyébként csak képen lát az ember. Feltűnt, hogy az ivadékok nagyobbak, mint az arab import szülők, ez nyílván a bőségesebb takarmányozás eredménye. Az eredeti arabok marmagassága 150-160 cm szalaggal, míg a 3 évesek között több 165 cm magas egyedet is láttam. Ezeknél minden szépségük ellenére hiányzott az eredeti arabok intelligens, száraz, szép feje. Fadlallah ezredes említette, hogy 2 törzsmént le kell cseréljen, hogy az általa legutóbb vásárolt eredeti 223 arab méneket felállíthassa, de eb-

ben Losonczy miniszteri tanácsos úr hozza meg a döntést. A két mén egyike a 8 éves szürke Hadban I. kiváló alkattal, tiszta arab fejjel, akitől én már nagyon jó többnyire pej méncsikókat láttam, amelyek 164 cm magasak voltak. Ő maga csak 158 cm magas volt. A következő napon ismét felkerestük Losonczy miniszteri tanácsos urat. Azt kérdeztük, átengedné-e nekem Hadban I. törzsmént. Eleinte nemet mondott, de miután Moskach úr közölte vele, hogy Fadlallah ezredes leadná, hogy az újabb import méneket állíthassa fel, engedett kérésemnek, de csak 6000 koronáért kaphattam meg. Újból Bábolnára utaztam, még egyszer tüzetesen megvizsgáltam a mént. Elő is lovagoltattam, ennek során, zabolátlan, de jó indulatú

vérmérsékletről tett tanúságot. Nyaka nem felel meg teljesen kívánságaimnak, de a ménesben megtartott versenyben a többi 10 mént több hosszal legyőzte, apját csak 1897-ben importálták a sivatagból, erőteljes, zömök testalkata, nemes, tiszta arab feje alapján évjáratából 70 db 3 éves méncsikóból őt emelték ki törzsménnek a ménes számára. Négy éven át eredményesen működött törzsménként, ezért én emellett a mén mellett döntöttem. Az állami ménesekben a kevésbé jó méncsikókat árverésen adják el, a legjobbakat országos fedezőménként és törzsménként állítják fel. Ezt az utolsó két csoportot nem adják el magánosoknak, és csak állami hozzájárulással lehet őket megvásárolni.

Maneghie, szütrke eredeti arab telivér mén, szül. 1891, apja: Koheilan Adjuze, anyja: Maneghie Shali, tenyésztette az Anase el Sbaa arab törzs.

224

Gidrán XL sárga mezőhegyesi törzsmén, szül. 1886, apja: Gidrán XXXVI, anyja: 33 Chief Justice II. Ifj. Vastagh György szobra.

Láttam a 29 éves, idős korú híres mént OBajánt, 153 cm magas, ivadékai kiemelkedő képességük miatt minden országba eljutottak. Fadlallah ezredes vette ezt a mént Arábiában 1885-ben 2600 Márkáért. Ilyen mén vásárlásakor a szerencse is komoly szerepet játszik. Eddig az évek folyamán összesen 97 mént hoztak Arábiából Bábolnára, ezek közül csak 11 lett híres apamén. A következő napokban Moshack úrral Magyarország legnagyobb ménesébe, Mezőhegyesre utaztunk Szegedig 4 órát tartott az út vasúton, innen egy 3 kocsis kis motorvonat 1 és ½ óra alatt vitt le Mezőhegyesre, ahol a ménesparancsnok helyettese, Szirmay kapitány fogadott. A ménes angol félvéreket, anglo-normannokat és anglo-arabokat tenyészt. Engem elsősorban az anglo-arabok érdekeltek, a ménesben ezeket sárga Gidrán ménesnek nevezik. Zömében anglo-arab vérűek, de egy különös mezőhegyesi típust képviselnek és az utóbbi időben általános elismerést arattak. Amennyiben

az utódok Délnyugat-Afrikában beválnak, akkor ez az a lótípus, amely hátas és fogatlóként ott a legalkalmasabb lehet. A számomra rendelkezésre bocsátott 8 db 3 éves sárga méncsikó közül, amelyeket lépésben és ügetésben vezettek elő, 2 méncsikót felnyergeltettem, és a jobbikat bátyám számára 6 000 Koronáért megvásároltam. Ez a mén, Gidrán XL. 161 cm magas, de bizonyára l64 cm-ig még megnő, amely véleményem szerint Dél-nyugat számára a legjobb méret. Testalkata minden viszonylatban egészen kiváló, hosszú idejű, lelkiismeretes tenyésztés következtében rendkívül harmonikus, zömök, ennek ellenére mozgásban elegáns, különösen lovas alatt. A rendelkezésre álló rövid idő miatt a ménesnek csak kis részét tudtuk megtekinteni. Szirmay kapitány kivitt bennünket a Gidrán-anyakanca ménesbe is, melyet lovon űlő csikós őriz. A kancák 165 cm magasság mellett nemesek, de széles, öblös termetüek, amelyre a magyarok nagy súlyt fektetnek, mert az a tapasztalatuk, hogy a nagy mének kis kancáktól született csikói nem váltak be. A csikót az anyakanca teste ne szorítsa össze. A japán kormány már hosszabb ideje évenként vásárol fedezőméneket és kancákat Bábolnán és Mezőhegyesen. A múlt évben 20 anglo-arab mént vettek 121 000 koronáért, és az idén is 10 sárga mént. A kapitány azonban azon a véleményen volt, hogy a japánok nem igazi lovasemberek, mert a méneket csak lépésben vezetteték elő.

A magyar igazi lovasnép. Europa egyik országában sem találunk a gazdasági élet területén annyi kiváló lovat, mint Magyarországon. Bongardt úr, nyugalmazott udvari istállómester Dél-Oroszországból importált tiszta arab és angloarab méneket, melyek 168 cm magasak, jó felépítésüek voltak és nem voltak drágák. De mivel fivérem Anglo-arab lovat rendelt és mivel a budapesti főkonzullal a tárgyalások már beindultak, és a régi jól ismert magyar állami ménesek származás és örökítés tekintetében nagyobb biztonságot nyújtanak, ezért Magyarországot választottam. Braunschweig. 1908. augusztus 26. Ernst Voigts A német Sankt Georg lovasújság 1923. évi 28. száma egy érdekes levelet közöl, melyet Hecht Ernő írt Délnyugat-Afrikából. PettkóSzandtner Tibor figyelmét ez a levél sem kerülte el, és a magyar lovasújság olvasói számára a Szent György 1926. évfolyamának 21. számában a”Magyar mének sikere Délnyugat-Afrikában” című cikkben számol be az ottani sikerekről: „Az itteni nagyobb méneseket több ízben volt szerencsém láthatni és az 1914. évi windhuk-i országos kiállítás alkalmával, mint bíráló bizottsági tag az egész ország legjelentősebb méneseinek reprezentánsait láttam és bíráltam. Megfigyeléseim alapján megállapítottam, hogy a legjobb eredményeket azok a ménesek érték el, amelyek konstans, megállapodott

tenyészetekből származó méneket használtak. Nagyon jók voltak a mezőhegyesi Gidrán utódok, néhány kelet-poroszországi és a Bábolnáról importált „Hadban” arab telivér utódok. Ez utóbbi mén ivadékainak eredményei után az egész itteni országos tenyésztés megalapítójának volna nevezhető, ha a rendelkezésre álló kancaanyag nem lett volna annyira túl könnyű és olyan szedett-vedett” – írja Hecht Ernő, majd így folytatja „Ami nekünk szükséges és legmegfelelőbb lófajta, a könnyű, magas vérű, jó mozgású, hosszú ívelt nyakú, szép fejtűzésű, állandó, konstans tenyésztésből származó ló, amely a nemes, de felette szívós, kemény magyar jukker típusnak felel meg.” Annál jobban csodálkoztam – folytatja cikkét Pettkó-Szandtner Tibor –, midőn levele végén Hecht a következőket írja és a Sankt Georgtól a következőket kérdezi: „Rendelkeznek-e már Kelet-Poroszországban olyan ménanyaggal, amellyel az előbb leírt fajtát kitenyészthetnők? Ez esetben nagy kivitelre számíthatnának, úgy ide, valamint Brit-Dél-Afrikába is. Amint az Unióból idevándorolt dél-afrikaiaktól hallottam, a háború előtt felette sok magyar ló importáltatott Dél-Afrikába és pedig a lehető legnagyobb megelégedést és eredményt érték el”. Azt hiszem, hogy ez egyfelől a német sovinizmusra vezethető vissza, másfelől pedig a német lótenyésztés eredményes reneszánszára. Ezért legyünk résen mi magyarok 225 is és igyekezzünk a magyar ló hír-

Hadban I. szürke arab telivér mén Afrikában, a ménesben. Született Bábolnán 1899-ben, apja: Hadban, anyja: 24 Gazlan.

nevét megőrizni és ahol kell erős szakszerű, rendszeres munkával, megfelelő takarmányozással méneseinket arra a színvonalra emelni, amelyen abban az időben voltak, amikor a magyar ló világhírre emelkedett. Abban teljesen igazat adok Hecht Ernő úrnak – mert hiszen az régen kipróbált és megdönthetetlen igazság –, hogy az általa leírt silány szedett-vedett afrikai kancaanyagból, állandó, egyöntetű törzskanca anyagot előállítani csak rendszeres, hosszas, szakszerű tenyészmunka mellett az arabs vérrel, mint megalapozóval lehet. Nem kell Délnyugat-Afrikába mennünk, hogy olyan méneseket láthassunk, amelyek lóanyaga nem egyöntetű. Sajnos elvezethetném kedves olvasóinkat hazánk nem egyszázados múltú magán ménesébe, ahol hiába keresnénk a ménes régi, a ménesnek sok elismerést hozott jellegzetes anyagát és az egyöntetűséget, de találnánk e helyett csonthibákat, szabálytalan állásokat és még egyéb kivetnivalót bőven. Tenyésztőink egy része látva, hogy baj van a ménes körül, ahe226 lyett, hogy erre az arab alapkőre

kezdenék a ménes újjáépítését, ideges kapkodással csereberélik a méneket évről évre és megnevezhetnék nem egy ménest, ahol 5-6 év alatt 5-6 egymástól teljesen elütő, a legkülönfélébb fajtájú mén fedezett. Büszkén mondhatjuk, hogy ma nemcsak Afrikában, de Japánban is 300 olyan mén áll az országos lótenyésztés szolgálatában, melyek mind a mintegy 20 év előtt Mezőhegyesről importált angol-arabs Gidrán mének és kancák leszármazottai. A japán trónörökös kedvenc hátaslova a Bábolnáról 3 esztendővel ezelőtt vásárolt 7. Koheilan IV. arabs telivér kanca és egy Shagya XVI. mén. Bulgáriába, Lengyelországba, Törökországba, Németországba és Boszniába exportált arab és anglo-arab méneink is mindenütt megállták becsülettel a helyüket, és mindenütt, mint alapozókat, vagy mint nemesítőket használták fel azokat. Miért nem fordulnak tehát ama tenyésztőink, akiknek méneseiben alapos reorganizálásra van szükségük szintén az arab regenerátorhoz. Hogy az előbb említett „Hadban I.” mént nemcsak Hecht Ernő dicséri délnyugat-afrikai levelében,

bizonyítja az az újságcikk is, amely az 1922. évi július hó 5-én kelt Landeszeitung für Südwestafrika zugleich Organ der organisierten Farmerschaft von Südwest 84. számában jelent meg és amelyben a következőket olvashatjuk: „A nap főeseménye az országos tenyészverseny volt, amelyben 10 ló indult. Biztosan és könnyen „Tarax” győzött, amely győzelem ismét Wecke és Voigts tenyésztésének győzelmeit növelte. Különösen tenyésztési szempontból üdvözöljük és méltatjuk ezt a győzelmet, mert ismét Hadban I. ivadéka győzött, amely mén importálásával Voigts úr megbecsülhetetlenül nagy érdemeket szerzett országunk lótenyésztésének emelése körül. A „Hadban” vér szakszerű továbbtenyésztése van hivatva arra, hogy országunk legjobb kitenyésztendő törzsanyagának alapjául szolgáljon” – idézi Pettkó-Szandtner Tibor, majd cikkét a következő mondatokkal zárja: „Mind ezekből örömmel láthatjuk, hogy a magyar lónak – mint a jó bornak – nem kell cégér, nem kell reklám, csak a közölt levélből

Fadlallah el Hedad Mihály (1841–1924) mellszobra a bábolnai ménesudvarban. A szobor kedvenc ménje O’Bajan sírköve mellett áll, Európa legidősebb akácfája árnyékában.

Hirohito (1901–1989), japán császár shagya-arab hátaslován. A japán kormány 1889-ben három shagya-arab mént vásárolt Bábolnáról.

és újságcikkből is kisugárzó, a magyar ló melletti kedvező hangulatot ki kellene használnunk lóértékesítési problémánk megoldása érdekében. Felhívom ezekre a mostanában alakult »Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége« érdemes vezetőségének figyelmét, amely egyesület fő feladatául amúgy is a magyar lóértékesítést tűzte zászlajára.” Pettkó-Szandtner Tibor

törzsméni rangra emelik ugyan Hadban-nak az 52. Gazlan I-ből 1903-ban született szürke fiát, és 1917-től 1920-ig törzsménként fedez Bábolnán, de 1920. november 11-én őt is száműzik a Debreceni Méntelepre. Amikor a románok 1919-ben betörnek Bábolnára, ott csak az egészen fiatal és idős lovakat találják, amelyeket lábon nem lehetett elmenekíteni. Ezek között van Hadban II-nek a 21. Hamdani Semrie-től 1918. szept. 2-án született méncsikója. Ez a méncsikó lett a radautzi ménesben a Hadban III. néven törzsmén és a Romániában rendkívül eredményes, jó lovakat

E szívet melengető sorok szomorú záróakkordjaként meg kell említeni, hogy ezt a törzset Bábolnán nem sikerült megőrizni. 1917-ben

adó Hadban-törzs megalapítója. Amikor a német Sankt Georg újságból kiderül Hadban I. rendkívüli sikere Dél-Afrikában, már nincs Hadban törzsmén Bábolnán. Ezt a sikert felfedező és 1926-ban a magyar közvélemény elé táró Pettkó-Szandtner Tibor 1932-től lett a Bábolnai Ménes parancsnoka. Ő különös gondot fordít a régi eredményes bábolnai törzsek megmentésére, újjáélesztésére. Neki köszönhető az arab telivér Koheilan, a Jussuf és a Siglavy törzs megmentése és újjáélesztése. A Hadban törzs ekkor sem került vissza Bábolnára. Ez talán a jövő 227 feladata lesz.

Gustav Rau látogatása Bábolnán 1909-ben Gustav Rau a nagy német hippológus 1909-ben Bábolnán járt és élményeit, véleményét: „Aufgaben und Entwicklung der Deutschen Landespferdezucht im Vergleich zur Landespferdezucht in Frankreich und Ungarn” (A német köztenyésztés feladatai és fejlődése a francia és a magyar köztenyésztés tükrében) címü könyvében rögzítette. Írása rendkívül érdekes és tanulságos, értékes gondolatokkal gazdagítja a bábolnai tenyésztésről kialakuló véleményünket és segít a ménes jövőjét meghatározó feladatok megfogalmazásában. Ifj. Vastagh György lószobrainak fotóit a Mezőgazdasági Múzeum bocsátotta rendelkezésemre, amit nagyon köszönök. Ifj. Vastagh Györgyről részletes tájékoztató a 113. oldalon olvasható.

228

„Bábolna létéhez már régóta különféle kritikák, különféle vélemények kapcsolódnak. Egyesek szerint nincs szükség az arab lóra Magyarországon, mások viszont szenvedélyesen védelmezik őket. A Bábolnán tenyésztett arabok arra hivatottak, hogy ahol Magyarországon egy tömegesebb ló nem tenyészthető, viszont egy kisebb termetű, kevésbé igényes ló tenyésztése lehetséges és szükséges és a népességnek egy ellenálló szervezetű környezetével szemben kevésbé igényes lóra van szüksége, ott nemesítsék az állományt. Erre a feladatra az arab ló jó vérmérséklete alapján kiválóan alkalmas. Az angol telivér mének után a primitív, kicsi kancákból született csikók „vérbőek”, túl élénk vérmérsékletűek, és a szegényes takarmányozás mellett még kisebbek, vékony csontúak, csököttebbek lesznek, mint az arab vérűek. Nekünk úgy tűnik, hogy az arab vér bevitele még az erőteljesebb törzsekbe is előnyt jelent, hiszen az arab mindig kisigényűséget, ellenálló képességet, és alkalmazkodási képességet ad. Az arab ló ellenzői azt mondják: „Nézzék meg ezeket az arabokat, kétségkívül szép, kecses lovak, de nincs hosszú, tért nyerő, szabad lépésük, nincs tért ölelő ügetésük és vágtában messze elmaradnak az angol telivértől.” Ez igaz. Az angol telivér izomzatával és felépítésével lépésben, ügetésben és vágtában valóban felülmúlja az arab lovat. Az arab európai körülmények között kevésbé használati, inkább tenyésztésre használt ló, melynek feladata azon elengedhetetlen tulajdonságokat, mint az egészséget, a környezet iránti kisebb igényességet, és a jó idegrendszert a tenyészetekben rögzíteni, elmélyí-

teni. Lehet azt állítani, hogy ezek a tulajdonságok az angol telivérben is megtalálhatóak. Az egészség egészen biztosan, a jó idegrendszer többnyire szintén, de néhány évszázad óta ezt a fajtát nagyon igényesen nevelték, amelyet nem cáfol az sem, ha valaki azt állítja, hogy az ő angol telivérje kevés zabbal is beéri. Mindenek előtt, az arab ló tősgyökeressége az, amelyet alkalmazásával a köztenyésztésben elmélyíteni szándékozunk. A tősgyökeresség, amelyet a sivatagi körülmények közötti kemény felnevelés és tartózkodás biztosít, minden megtisztító, megigazító hatásával, nincs meg az angol telivérben. Azt mindenkinek el kell ismernie, hogy egy abszolút a természet által szelektált fajta, mint az arab bizonyos tulajdonságaiban különbözik egy „kultúrfajtától”, mint az angol telivér. Ez elsősorban az élénkebb értelem, amellyel gyorsabban alkalmazkodik a különböző helyzetekhez, a szem és a légutak megbetegedésektől való mentessége, és a szervezeti szilárdság gyűjtő fogalmába tartozó tulajdonságok alapján ellenállóbb a rossz tartási körülmények káros hatásaival szemben. A takarmányok rosszabb minőségével szemben is sokkal kevésbé érzékeny. A különböző félvér tenyészetek tanulmányozása során nyert tapasztalataink alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy minden nemes tenyészet, amely a köztenyésztés javítását kell ellássa, annak időnként szüksége van az arab vér bevitelére. Az arab vér mindenhol bebizonyította alkotó erejét. Ma ugyan modernnek hat és sok ember gyakorolja is, hogy az arab lovak minden jó tulajdonságát tagadják, a kisigényű-

Amurath Weil, szürke arab telivér mén, szül.1881-ben a weili ménesben, apja:Tajar, anyja: Koheil III.

ségüket, a teljesítőképességüket, örökítő erejüket. Ezek az urak inkább abban tetszelegnek, hogy egy tejesen új, lélegzetelállítóan eredeti véleménnyel tündököljenek, semhogy a történelmi tények tanulmányozása során nyert tapasztalataikról tegyenek bizonyságot. Már többször volt alkalmunk rámutatni, hogy milyen szerepet játszott az arab ló a német és a francia félvér fajták kialakításában és ezeknek a fajtáknak sok éven át adtak tartást. Természetesen nem szabad az arab ló értékelését túlzásba vinni, köztük is sok a csekély értékű egyed. Mi azonban a sajnos már egyre kevésbé feltalálható magas teljesítményű arabról beszélünk. Magyarországon is egyre érezhetőbbé válik a nagyobb, az erősebb lovak iránti igény. Ezért Bábolna is az arab telivérben, és az arab félvérben is az eddiginél erősebb lovakat kíván tenyészteni, ez azonban csak félig sikerül. A fiatal évjáratoknál áttértek egy erősebb takarmányozásra, és sikerült is az eddiginél erősebb lovakat nevelni, de ezeknek rendszerint hiányzik a száraz, nemes megjelenése, igen csak híjával vannak az arab típus tekintetében. Különös, hogy ezen tömegesítő kísérleteknél milyen gyorsan eltűnik

a típus, pl. hiányoljuk a száraz, kicsi fejet, a tiszta, kifejező nagy szemeket. Helyette húsos, burkolt fejet találunk, goromba, közönséges alsó állkapoccsal és pici szemekkel. Kérdés, hogy a bábolnai legelők, a bábolnai talaj ellent mondanak-e ennek a tömegesítő kísérletnek. A tömegesebb ló valószínűen gazdagabb legelőt igényel. Számomra ez valószínűnek látszik. Mindenekelőtt, ha nemes lovakat erősebben takarmányozunk, akkor többet, sokkal többet kell mozgassuk őket, hogy elkerüljük a szivacsos alkatot. Azt gondolom, hogy ezen a területen rá férne a bábolnai lovakra egy kissé több mozgás, különösen akkor, ha tömegesíteni akarnak. Erősebb takarmányozás mellett hatékonyabb munka szükséges. Különösen a fiatal méneknél rendkívül fontos, hogy ameddig fejlődésben vannak, erőteljesen munkában tartsuk őket. Takarmány és munka csontot alkot, takarmány munka nélkül zsírt és szivacsos csontozatot épít. Mezőhegyesen, amelynek teljesen más a talaja, nem gond a lovak szárazságát megőrizni. A NagyNóniuszok hatalmas, erős egyedei gyakran durvák, gorombák, de 22-23-as szárkörméretük ellenére abszolút szárazak. Érdekes lenne beható

vizsgálatokat végezni Bábolnán, hogy gazdagabb legelőkkel és több munkával sikerülne-e a tömegesítés. Mindamellett bizonyos határokat nem szabad átlépni, és nem szabad a típus rovására tömegesíteni. Ez a francia állami ménesben, Pompadourban sem sikerült. Azok az arab lovak, amelyeket szüleiknél kétszer nagyobbra és erősebbre kívántak alakítani már nem maradtak arabok, típustalan lovak lettek. A legbiztosabban egy homogén fajta bevitelével lehetne erőteljesebb arab félvér lovat előállítani, amely erősebb, magasabb az arabnál, mint pl. a lipicai. Ugyanakkor igen nehéz olyan lipicait találni, amelynek jó a háta. Azt Radautz bizonyította be, hogy igenis lehetséges egy igen nagy és erős arab félvért tenyészteni. El Bedavy, Shagya, Siglavy és Gidrán vér keverékéből lipicai vér hozzákeverésével erős, de nemes és száraz lovakat tudott nevelni. A legerőteljesebb arab telivérek pillanatnyilag a Würtembergi Királyi Magánménesben, Weilben nevelt lovak. Amellett csodálatra méltóan szépek, csodálatosan nemesek, és tökéletes arabok. Weil adott Radautznak egy Tajar apaságú Amurath-ot, amely egészen kiválóan örökített és kiemel- 229

kedő mének egész sorát adta, köztük a hannoveri, cellei méntelepre került Amurath-ot, amely kiválóan bevált. Itt látható az arab vér bevitelének példája a köztenyésztésbe. Az arab telivér az arab félvér Amurath-on keresztül. Amurath hannoveri kancákkal két mént nemzett, amelyek gondos felneveléssel apjukat marmagasságban és erőteljes alkatban is felülmúlták. Bábolnára is érkeztek lovak Weilből, ezek közül a legjobban Amurath Bairactar vált be, különösen kiváló anyakancák apjaként. Arra a kérdésre, hogyan tetszettek nekünk a bábolnai lovak, a válaszunk az, hogy nagyon jók. Különösen a kancák csodálatos lovak, pompás harmóniával, és csodálatra méltó nemességgel, amellyel újra és újra elragadtatnak bennünket. A mar és a hát mindegyiknél nagyon jó, az ágyék erőteljes. Az arab ló két jellegzetes bélyegével gyakran találkozunk Bábol-

O’Bajan, eredeti arab telivér mén, fekete, szül. 1881, nevelte: az Anase El 230 Spa beduin törzs.

nán, a kissé hegyes farral, és a kardos hátulsó lábállással. Ezek azonban a keleti lovak fajtabélyegei. Feltűnőek az igen jó, erős ízületek. És újból és újból lenyűgöz nemességük. A mének összbenyomásukban kevésbé imponálóak. Pillanatnyilag nincs köztük egy sem, amelyik a legelső osztályba sorolható lenne. De nem ezt találjuk összes főméneseinkben? Nem mindenütt azt a panaszt halljuk, hogy hiányzik az igazán nagy, hibátlan mén, amelyik csak előnyös tulajdonságokat örökít. Milyen sokáig tart, míg egy ménes egy valóban kiváló ménre tesz szert, és milyen hosszú időn át kell ennek hiányával túl élni? O’Bajan, aki hosszú időn át Bábolna büszkesége volt, a végét járja. Még él, huszonkilenc éves, de számolni már nem lehet vele. Jelentőségére, és arra, hogy mit jelentett ő Bábolnának, jellemző, hogy az a két csikó, amit az elmúlt évben adott évjárataiknak (fél-, illetve egyévesek) meglehetősen a legjobbjai.

Leírjuk most a Törzsméneket: O’Bajan, fekete, 155 cm magas, apja az Anazé el Sbaa törzsből, anyja: Meneghie törzsből. Valamikor állítólag igen szép ló volt. Ma egy roncs, kócosan, és borzasan. A hatalmas életerő, amelyik óriási reproduktorrá emelte, még ma is sugárzik a szeméből. Mivel egyik lábát eltörte, és már kevés ereje van, már csak vonszolja magát előre, és nem szívesen hagyja el a bokszát. A csüdjei, amennyire ez ma megítélhető, hosszúak voltak és puhák. A nyak kissé rövid és vaskos, a marja kielégítő, hosszú fara meglehetősen kerek és még ma is O’Bajan legszebb része. Egész alkata igen izmos, sokkal több nem mondható el róla, hiszen a háta már teljesen besüppedt, az egész ló összeesett. A nemesség talán soha sem volt erőssége. Annál jobbak az ivadékai – a legtöbb fekete és pej – valamennyien jelentékenyen nagyobbak az öregnél; széles, mély lovak igen jó hátulsó résszel igen szép kifejezésteljes végtagokkal és

4. O’Bajan-4, szürke arab telivér kanca, szül. 1890-ben Bábolnán, apja: O’Bajan, anyja: 51. Koheilan. Az 1900-as párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert.

gazdag izomzattal. O’Bajant, a mostani parancsnok, Fadlallah-el Hedad ezredes hozta Keletről és egyike a legszerencsésebb vásárlásoknak, amelyeket Európa részére teljesítettek. Gazal ezt a szürkét Bábolna tenyésztette. Anyja egy O’Bajan kanca. Gazal 165 cm magas, nemes, tetszetős, igen jól kiegyensúlyozott ló, törzse kissé hosszú, de igen jól zárt a törzs. A válla elég hosszú, és jó a fekvése, az elülső csüdök rövidek és erősek, de egy kissé meredekek. Az izomzat kielégítő. Gazal kifejezésében egy kissé keményebb lehetne. Kissé talajon tágan közlekedik. Nem több egy átlagos ménnél. Hiányzik a kifejezett típus, amely az arabokat pl. a Weili ménesben származásuk kiegyenlítettsége miatt jellemzi. Gazal keveréke a Gazlan, Jussuf, O’Bajan és Bagdady vérnek. Ahogy a származásából látható benne a Brudermann-expedícióban érkezett lovak egészen különös szerepet játszanak. Világosan látszik, hogy milyen hasznos volt a ménes számára ezeknek, az 1857-ben Bábolnára érkezett lovaknak az örökítő ereje. Gazal származása nem teljes, mert hiányzik Bagdady XXXIX. származása. Nem könnyű Bábolnán és Mezőhegyesen egy származási táblát kitölteni, mivel hiányoznak a nyomtatott méneskönyvek, ezért a különböző részeket innen-onnan kell összeépíteni. Mi Németországban ebben a vonatkozásban sokkal előrébb vagyunk. Mi rendelkezünk a Trakehneni, a Beberbecki Főménesek ménes könyveivel, és majdnem minden tartományi tenyészet méneskönyveivel is, amelyeket mindenki beszerezhet és azzal dolgozhat. O’Bajanon kívül, Bábolnának még négy eredeti arab

ménje van, amelyek mindegyikét Fadlallah-el-Hedad ezredes Keletről importálta. Tudjuk, hogy a Keletről importált mének külsejükben, kinézetükben erősen eltérőek. Minthogy mi a francia ménesvezetőségnek szinte az összes eredeti arab ménjét ismerjük, nagyon érdekelt bennünket, hogy milyen eredeti arab ménekkel találkozunk Bábolnán. Az alábbiakban ismertetjük őket: Siglavy Bagdady szürke, 156 cm magas, 1895-ben született, Apja a Siglavy törzsből származik, anyja egy Siglavy Jidran. 1902-ben Arábiában vásárolták. Igen szép, nemes, erőteljes mén. Igen nemes, szép fej és nyak, igen jó mélység, a hát puha. A far kerek és még éppen elegendő hosszúságú. A mellkas bordázata jó, és mindenütt elég széles. A csánkok korrektek, és erősek. Az elülső lábak jól építettek, de nem eléggé szárazak. Feltűnőek az igen erős, alapos csüdök. Siglavy Bagdady igen nemes, élénk mén, és összességében egy igen szimpatikus mén, ha nem is tartjuk egy nagyjelentőségű törzsménnek. Sajnos a patái nem jók és ezt örökíti is. Mersuch szürke, 162 cm magas, 1895-ben született, apja a Schmed Koheilan törzsből való, anyja egy Hamdani Semrie. 1902-ben Fadlallah-el-Hedad ezredes vásárolta Chasin Pasától. Szép, nemes mén, amelynek azonban jelentékeny hibája van, nagyon kevés a törzse. Nemcsak a bordázat öblössége hiányzik, nagyon keskeny a mén a lapocka mögött, hanem a bordázat hátul is túl rövid és lapos. A lapocka még elegendő, a felkar feltűnően hosszú. A ménnek lendületes a mozgása, de

egy kissé földön szűken jár. A hát egy kissé hosszú, és előremélyedt. A mélység megfelelő, a far elég hosszú és széles. Egy kissé lekerekített. A csüdök nem éppen meredekek, de egy kissé rugalmasabbak lehetnének. Szélesek és erősek a szárak. Mersuchot a ménes erősen igénybe veszi, igen sok ivadéka van a ménesben. Általában nem rossz lovak, mindig igen nemesek, acélosak és jól izmoltak. Gyakran azonban magas lovakat ad és hosszú csüdöket örökít. Shehan Schammar pej, 157 cm magas 1896-ban született. Apja Koheilan Adjuze törzséből való, anyja Sheba Gehal el Adjuze. Fadlallahel-Hedad ezredes 1902-ben egészen olcsón vette meg, mert egy lába el volt törve. A mén a magasságához képest hosszú, de kiválóan zárt. Egy igen erőteljes, vaskos, zömök mén, a nemesség minden jele nélkül. Az arab lovat nem így képzeljük el. Jó lapocka, igen kevés mar, rövid nyak, kiváló bordázat és igen jól zárt törzs. Hosszú, egyenes igen jól izmolt far, az egész ló nem nagyon száraz. De rendkívül jól izmolt. Egy durva, erőteljes, robusztus fütykös, bunkó, biztosan gazdag tartalommal, de kevés van benne abból, amilyennek mi a sivatagi nemes lovat elképzeljük. Koheilan Raschid pej, 161 cm magas, nekünk azonban lényegesen magasabbnak tűnt. 1897-ben született. Apja Koheilan Alradi, anyja Koheilan. 1902-ben Fadlallah-elHedad ezredes Arábiában vásárolta. Egy kevésbé szimpatikus mén. Igen hosszú, kifejezéstelen törzs, lapos hát, erősen kardos lábak, hatalmasan feligazított nyak, nagy fej. Sem Schehan 231

Koheilan IV szürke arab telivér törzsmén Bábolnán, szül. 1904, apja: Koheilan II, anyja: 124. O’Bajan. Törzsmén volt Bábolnán 1909-től 1924-ig. Gazal, szürke arab telivér törzsmén Bábolnán, szül. 1898. apja: Gazlan I, anyja: 22 O’Bajan. Törzsmén volt Bábolnán 1902-től 1913-ig.

Mersuch, szürke eredeti arab telivér törzsmén Bábolnán, szül. 1898. Chazim Pasa ménesében.

Siglavy Bagdady eredeti arab telivér törzsmén Bábolnán, szürke, szül. 1895, nevelte a Ruala beduin törzs.

Schechan Schamar pej eredeti arab telivér törzsmén, szül. 1896-ban Szíriában.

Kohailan Raschid, pej eredeti arab telivér törzsmén Bábolnán, szül. 1897. Shammar, sem Koheilan Raschid nem hátasló modellek. Ismét látható, milyen nagy különbségek fedezhetőek fel az eredeti raboknál. Minden megtalálható. Kiválóan zárt rövid hátat, és végtelenül hosszút is. Egészen egyenes hátulsó lábakat és erősen kardosakat is. Hosszú puha, finom, de egészen rövid feszes csüdöket is. Rövid, izmos nyakat, de hatal232 mas hattyúnyakat is. Az arab fajtán

belül a legnagyobb a küllemi bélyegek különbözősége. Az eredeti arab mének Bábolnán nem gyakoroltak ránk lenyűgöző hatást. Ez a négy mén, csalódást okozott nekünk, mert a sok jó pontjuk ellenére jelentékeny hiányosságaik is vannak. Minden esetre a Franciaországban álló eredeti arab mének között nemcsak szebb, hanem jobb alkatú egyedeket

is láttunk. Hogy mindenki össze tudja hasonlítani, ezért megnevezzük Pompadourban Mossul-t, Tarbesben Collaro-t és Nahr Ibrahim-ot, és Pauban Chakir-t. A többiek, Pompadourban Kahil el Adjouz, Tarbes-ben Beni Kaled, Khouri és Mourgadek, szintén nem mentesek a hibáktól, de összességében legalább annyira tetszettek, mint a bábolnaiak.

Ez az összehasonlítás természetesen ne jelentsen lekicsinylő véleményt Bábolna számára. Végülis a ló megítélésénél a személyes ízlés komoly szerepet játszik. Az egyik, egy lovat golyó érettnek ítél, a másik benne látja a tökéletesség netovábbját. Ha egy ménesnek olyan jó, állandósult kancacsaládjai vannak, mint Bábolnának, nem kell aggodalmaskodnia az alkalmazott eredeti arab mének küllemi hibái miatt. Ha ez a mén egyébként kiváló, akkor egy-egy küllemi hibával a mén vállalható. Ha a kancaanyag több generáción át korrekt lábszerkezetű ősökre épül, akkor az a veszély, hogy egy mén egyegy küllemi hibával zavart okozhat, nem olyan nagy. Még akkor sem, ha egy küllemi hiba az állományban megjelenik, akkor ez a hiba a korrekt lábszerkezetű ősökre történő rokontenyésztéssel hamar kiküszöbölhető. Meg kellett szokjuk, hogy az eredeti arab mének küllemétől egyre kevesebbet kívánjunk, hiszen az utolsó évtizedben szinte semmi nem jött keletről, amely küllemében teljesen kielégített volna bennünket. Mi az eredeti arab ménektől elsősorban a szervezet szilárdságát, az igénytelenséget, és az ellenálló szervezetet várjuk el. A kiváló küllemnek méne-

seinkben, melyekben ezeket a méneket alkalmazzuk, megszilárdulva kell jelen lennie. Folytatjuk a bábolnai törzsmének leírását. A négy eredeti arab ménen, Siglavy Bagdady, Mersuch, Shehan Shammar,. és Koheilan Raschid-on valamint a Bábolnán tenyészett arab telivér Gazal-on kívül, Bábolnának van még néhány arab telivér és arab félvér törzsménje, amelyeket maga tenyésztett. Delal pej, arab telivér, 161 cm magas, 1903-ban Bábolnán született, apja Shahan Shammar anyja az importált Delali (a Maneghi törzsből). Delal teljesen az apja. Még mélyebb, feltűnően mély és rövid lábú. Egy durva, robusztus mén, minden nemesség nélkül, közönséges megjelenéssel. Marja kevés, a háta kissé hosszú. A nyak rövid és vaskos, a fej goromba és rosszul tűzött. Feltűnő, ugyanúgy, mint apjánál Shehan Shammarnál, az átlagon felüli hátulsó bordázat és a kiválóan zárt törzs. De nyoma sincs benne annak a lónak, amelybe bele

lehetne szeretni. Vannak ugyanis emberek, akik mindig azt a lovat keresik, amelybe bele tudnak szeretni. Delal egy durva, robusztus gebe. Koheilan IV. szürke, szül. 1904. Egészen más lovat látunk viszont ebben a festményszerűen szép szürkében. Szoborszerűen szép ez a szürke. Sajnos sem elég nagy (158 cm), sem elég erős. Ha négy centiméterrel magasabb volna, és erősebb csontozattal rendelkezne, akkor Bábolnának egy valóban sokat ígérő fiatal törzsménje lenne. Ő testesíti meg azt az arab lovat, amelyet leírásaink rögzítenek. Magasan nemes, száraz, kokett, egy igen harmonikus modell, egy természetes egyensúlyban lévő ló. Minden a helyén van. A felső teste hibátlan, tökéletes, a fara erőteljes, egyenes, magasan tűzött farokkal. A nyaka szépen emelkedik ki a törzséből, a feje kicsi és jó kifejezésű. A csánkok elég erősek és korrektek. Koheilan IV. Koheilan II. fia (Koheilan Adjouze eredeti arab mén fia) anyja – 124. O’Bajan (O’Bajan-143. Gazlan).

233

Shagya XVI (szül. 1902) szürke, bábolnai törzsmén származása.

Felső baloldali kép: Shagya XI bábolnai törzsmén, szürke, szül.1886. apja: Shagya VIII, anyja: 16 Amurath Bairaktar.Törzsmén volt 1896-tól 1907-ig. Ifj. Vastagh György szobra.

Méntörzs: Shagya eredeti arab, szül. 1830. imp. 1836. Kancacsalád: 568. moldvai (XVIII. radautzi)

Shagya XVI bábolnai törzsmén, szürke, szül. 1902. apja: Shagya XI, anyja: 66 Gazlan I. 234

Ez a típus kicsit nagyobb és erősebb kiadásban, ez kell, hogy egy köztenyésztés kívánatos tenyészcélja legyen. Shagya XV. szürke, szül. 1899 Bábolnán. 160 cm magas. A Shagyak sokat segítettek a magyar tenyésztésnek. A törzsalapító mént az almázott szürke, 1830-ban született Shagya-t 1836-ban 1800 Guldenért vásárolták Szíriában. 1842-ben megbetegedése miatt ki kellett irtani. Nem voltak nagyon nagy lovak, de erőteljesek voltak, amelyekből ma már csak kevés van, mert erre a vérre nem vigyáztak kellőképpen. Mi már minden lehető alkalommal felhív-

tuk a figyelmet, hogy a legjobb vér is elveszíti erejét és elvész, ha hatását nem ellenőrizzük és újból és újból nem koncentráljuk. Ezért ma Bábolnán a Shagya ménekhez sok Shagya vért tartalmazó kancákat kellene párosítani, hogy ismét több Shagya vérhez jussanak. Ha ismét vannak egyedek, amelyek kifejezetten ezt a vért képviselik, akkor lehet ezeket az egyedeket megint ott alkalmazni, ahol szükség van rájuk. A fő feladat, hogy ezt a vért újból és újból koncentráljuk. Shagya XV. egy igen tetszetős mén, szép, száraz, nemes ló. Egészében egy jó örökítő. A törzse

Koheilan III. Bábolnai törzsmén, pej, szül. 1902. apja: Koheilan I, anyja: 1 O’Bajan, Törzsmén volt Bábolnán 1906-tól 1916-ig.

kissé hosszú, meglehetősen mély, a háta széles. A fara széles és hosszú. Marja, válla, elülső lábai, csánkjai és mélysége igen kielégítőek. Sajnos a mén meglehetősen kicsi és ezt örökíti is. Ennek ellenére olyan ló, amelyik megmarad az ember emlékezetében. Apja Shagya XI. (Shagya VIII. – 16. Amurath Bairactar), anyja 250. O’Bajan (O’Bajan – 153. Jussuf)

O’Bajan I bábolnai arab telivér törzsmén, pej, szül. 1891, apja: O’Bajan, anyja: 11 Amurath Bairaktar. Törzsmén volt Bábolnán 1895-től 1900-ig. Ifj Vastagh György szobra.

Shagya XVI. szürke, szül. 1902. 166 cm magas, tehát sokkal nagyobb, mint Shagya XV. Ugyanolyan egyenes fara van, mint a XV-nek. Ágyéka lehetne rövidebb és teltebb, háta kissé feszesnek tűnik, ami hátaslovaknál

nem kívánatos. Az elülső csüdök rövidek és erőteljesek. A mén elég széles, jól illesztett a nyaka, egy száraz, nemes ló, jó típusú és jó benyomást kelt. Mozgása kevés, mert a válla kötött. Anyja Jussuf-ra rokontenyésztett, ő maga Shagya X-re. Jussuf egy egészen kiváló mén volt és Bábolnán, ahol született és majdnem húsz éven át működött, nagy érdemeket szerzett. Nem volt nagy (160 cm), de rendkívül erős, emellett rendkívül nemes és harmonikus és egy rendkívül mély, rövid lábú mén volt. Főleg Jussuf volt az, amely a bábolnai kancaállományban a mély törzset rögzítette. Vérét szorgalommal kellene ápolni, például Shagya XVI-hoz, újból Jussuf vérű kancákat kellene párosítani, hogy a Jussuf típust újból rögzítsék. Shagya XIV. szürke, szül. 1900. Bábolnán. 165 cm magas. Ez a mén is Shagya XI. fia, anyja Gazlan Shagya leánya egy Jussuf kancából. Ez a mén is rokontenyésztett Shagya X-re és a Shagya típus képviselője. Nemes, élénk, jó kifejezésű mén. Elég mély, nemes, szép nyak, finom fej, jó elülső lábak, erős csüdökkel. A törzs kissé hosszú. Kissé nyitott csánkok. Jó mozgás. Látható, hogy a Shagyak ügyes lovak, melyeket nemesség és jó küllem jellemez.

235

Siglavy V (szül. 1897.) fekete, bábolnai törzsmén származási lapja:

Szíriából Bábolnára. Az araboktól 1363 Guldenért vásárolták és 1865ben Bábolna 5000 Guldenért adta el Sanguszko hercegnek. Siglavy V. jelenleg Bábolna legjobb ménje. Dőlt lapockája, és szép fara hosszú lovat jelenít meg, középső része mégis kitűnő, háta feszes, hátulsó bordái kiválóak, fara, a hátulsó végtag kiemelkedően jó. Az elülső lábak ideálisan szépek, az egész ló széles, zömök, hatalmas izomzattal. A fej és a nyak lehetne szebb és nemesebb. De ennél a ménnél ezt szívesen elnézi az ember, mert ez a ló minden tekintetben jelentős, egy tömegesítő, erőteljes alkatot örökítő mén, amely amellett hűen megőrzi a harmonikus testformákat. Siglavy V. csak fekete csikókat nemz. Ősei közül Gazlan, Jussuf és Aghil Aga pejek, illetve sötétpejek voltak, míg apja Siglavy II. fekete volt. Siglavy V. ivadékai zömök, erőteljes lovak, csontosak,

Méntörzs: Siglavy, eredeti arab, szül. 1810. Kancacsalád: 74. Tiffle, eredeti arab, 1816.

Koheilan III. pej, szül. 1902. Bábolnán. Apja Koheilan I., anyja egy O’Bajan kanca. 170 cm magas, nagy ló, de hosszú, előremélyedt háta, lapos marja és túlnőttsége komoly hibái. Nem ügyes mén, de száraz, nemes és talán élénksége miatt lett törzsmén. Koheilan Raschid I. fekete, szül. Bábolnán 1904. apja Koheilan Raschid anyja egy Siglavy kanca. Nekünk egyáltalán nem tetszett, egy unszimpatikus apa itt egy még unszimpatikusabb mént adott. Egészen messze áll az arab típustól. Nehéz, vaskos nyak, goromba fej, kis szemekkel. A lapocka és a mar jó. A hát kissé hosszú, de még eléggé 236 zárt. A fara viszont egyáltalán nem

szép. Ez nem egy nemes ló fara. Ráadásul még erősen kardos is. O’Bajan V. pej, szül. 1894. Bábolnán, 164 cm magas. Apja O’Bajan er.ar. anyja 58. Samhan, Samhan; – 78. Mehemed Aly, – Mehemed Aly – 76. Gidrán XXXVIII, – Gidrán XXXVIII. – 359. Gidrán XXII. Samhan anyja egy Shagya X. kanca. Viszonylag kevert származás, kevés tartással. Erőteljes mén, feltűnően erős izomzattal és nemességgel. A marja belesüpped egy hosszú és mély hátba. A far elég hosszú, egyenes és széles. Kardos. O’Bajannál is rövidnek tűnnek, a hátcsigolyák tövisnyúlványai. Egy jó kifejezésű mén, hatalmas nyakkal, rendkívül öntu-

igen jól izmoltak, nagyon szép felső vonallal.

elülső végtag, erőteljes rövid csüddel. Egy zömök, sűrű ló. Kissé kardos.

Most a kancákkal fogjuk folytatni, éspedig először a keletről importált eredeti arab kancákkal. Bábolnának ma már csak öt ilyen kancája van. Egyet közülük, Aida-t nem láttuk, mert az állatkórházban feküdt.

Delali pej, apja a Koheilan-Schoemis törzsből, anyja Maneghie. Igen hos�szú, előremélyedt hát, és izomszegény ágyék. Hegyes farbúb, lejtős far, jó lapocka, a mar megfelelő, kissé kardos, jó kifejezésű és erőteljes, de kevésbé nemes. Delal törzsmén anyja.

Bábolna eredeti arab kancái. Sherife legyesszürke, apja a Siglavy törzs tagja, anyja Gehelt el Scharif. Egy könnyű kanca, amely sok szépséget, nemességet és kecsességet egyesít magában. Rendkívül nemes és száraz, egy ideális sivatagi arab, kevés izomzattal. Csak csont, inak, ideg és száraz és rendkívül nemes. Magas, éles mar. Semrie szürke, apja Koheilan törzsből való, anyja Em Argub. Mély, erőteljes, rövid lábú, alapos kanca jó lapockával. A hát egy kissé hosszú. Jó, erőteljes

datos, de valószínű kevés mozgással, amikor ügetnie kellett volna, mindig rövid vágtában közlekedett. Siglavy V. fekete, szül. 1897 Bábolnán, 163 cm magas. Bábolna legjobb ménje. Ez egy kiemelkedő törzsmén, amelynek kitűnő örökítése a fiatal évjáratok megfigyelése során újból és újból feltűnik. Származásában feltűnő, hogy a harmadik, negyedik és ötödik ősi sorban az eredeti arab ménre a kiváló Aghil Agára rokontenyésztett. Ennek a kitűnő örökítő vérének halmozása biztosítja Siglavy V. kitűnő és átütő örökítő képességét. Aghil Aga 1850ben született, a híres Brudermannexpedícióval 1857-ben érkezett

Farha szürke, apja egy Siglavy, anyja egy Gebelt el Adjuze. Csinos, nemes kanca, jó elülső lábakkal, rövid feszes csüdökkel. Igen mély, igen jó lapocka, A hát hosszú és előre mélyedt. A far kissé hegyes. Erőteljes test, tehenes állás. Marmagasságot és erőteljes alkatot az eredeti arab kancáknál felesleges keresni. Ezek a tulajdonságok nem tartoznak az arab ló jellegzetességei közé. Bábolnának jelenleg 220 kancája van. Ezek közül 5 eredeti, keletről importált és 45 Bábolnán született arab telivér kanca. A többieket arab félvérként jelölik. A kancák legnagyobb

Sherife, szürke, eredeti arab telivér kanca, szül. 1896-ban. 75 Jussuf, arab telivér kanca, pej, szül. 1873. apja: Jussuf, anyja: 13 Aghil Aga. Ifj Vastagh György szobra.

237

Farha, szürke, eredeti arab telivér kanca, szül. 1896.

része közel áll a telivérekhez és úgy is néznek ki, mint a telivér kancák. Már említettük, hogy a bábolnai kancák között remek, pompás lovakat találhatunk, és nyugodtan állíthatjuk, hogy a világ egyik ménesében sem található ennyi nemesség, szépség, báj, harmónia és kecsesség együtt, mint Bábolnán. Minden, ami a lóban elragadtatásra késztethet bennünket, azzal rendelkeznek ezek az arabok. Az a lenyűgöző tulajdonság, amelyet az angol telivérben csodálunk, a hos�szú vonalak, a versenygépezet-csontváz hatalmas emelőszerkezete, valamint a rendkívüli izomtömegek nem fedezhetőek fel ennél a fajtánál. De szelíd, és mégis tüzes szépség jellemzi a kecses, igen arányos alkatot és ez csodálatra kényszerít. Valami ősi eredetiség jellemzi természetüket, amely a kultúrfajtákban, az angol telivérben már nem fedezhető fel. Használati lóként német körülmények között túl kicsinek, túl kevésnek tűnnének, mint finom, kecses játékszerek. De sok erőteljes alkatot is találunk köztük, amelyek súlyos, nagytestű lovasokat is hordani tudnak. Mellesleg csodálatra méltó, hogy ezek a kis arabok feszes ágyékukkal gyakran nehéz lovasokat is fáradság nélkül, 238 könnyedén hordani tudnak.

A bábolnai anyakancák két nagy futóistállóban vannak elhelyezve. A magyar ménesistállóknak nincs takarmánytároló padlásuk, hanem közbevető mennyezet nélkül a tetőszerkezet van a lovak felett. Ezáltal rendkívül levegősek. A sok ablakon át annyi fény áramlik az istállóba, hogy nappal a lovakat éppen olyan jól lehet látni, mint kinn; az is segít, hogy a nagy szárnyas ajtók nyitva vannak és hatalmas fénynyalábokat áramoltatnak az istállóba. Nincs kényelmesebb érzés, mint ebben a bábolnai istállóban ezek között a pompás kancák között sétálni, amelyek gyermeki bizalommal közelítenek az emberhez, miközben – mint ahogy ott létünk alkalmával – odakünn hóvihar tombol. A kancák a hatalmas istállóban szabadon mozognak, és csak abrakoláskor kötik le őket. A legmegkapóbb képek játszódnak le, míg a legfiatalabb csikók az anyjuknál vannak. A magyar ménesekben az ellés szeptemberben kezdődik. Amikor mi november elején Bábolnán voltunk, 35 csikó volt jelen, köztük a legfiatalabbak az anyjuk mellett állnak vagy fekszenek, az idősebbek vidám játékokkal kergetik egymást. Köztük állnak a kancák, finom, szá-

raz fejükkel, nagy, tiszta szemükkel, egyik szebb, mint a másik. A GazlanShagya kancák, végtelenül szárazak, és nemesek. Csontjaikat és inaikat mintha márványból vésték volna, olyan kemények, acélosak. Gyönyörű fehér szőrük a kis fekete pettyekkel festői varázslatot áraszt, ahogy ezt Meissonier tudta lefesteni. Aghil Aga jellemzéseként, „aki” Bábolnán kiváló teljesítményt nyújtott, itt szeretném közölni, amit Löffler a Die österreichische PferdeankaufsMission unter dem k.k. Obersten Ritter Rudolf von Brudermann in Syrien und in Palästina und der Wüste in den Jahren 1856 und 1857 (Az osztrák Lóvásárló-Bizottság útja Lovag Brudermann Rudolf cs. k. ezredes vezetésével Szíriában, Palesztinában és a pusztában 1856-.ban és 1857ben) című könyvében ír: „Főnökünk szándéka volt, néhány napot Názáretben maradni, mivel nem messze ettől az emlékezetes városkától néhány beduin törzs vándorolt, akiknek törzsfőnökeit az ezredes üdvözletet és meghívót küldött hogy jöjjenek Názáretbe és eladásra szánt lovaikat hozzák magukkal. Következő reggel valóban megjelent egy csoport beduin, sejkjükkel együtt, akik a városka köze-

lében táboroztak. Vezetőjüket Aghil Agának hívták, általános félelem vette körül, a Jordán folyó gazdag füvű völgyéből érkezett ahol a törzse állatait legeltette. Kíséretében több szép ló volt, ő maga egy pej mént lovagolt, amelyet marmagassága, de ereje, és nemessége is kitüntetett. A mén felindult állapotban volt, a kiütköző vérerek hálója fonta be testét, nyerítve ágaskodott, alig engedte, hogy nemes alakját, törzsét alaposabban megítéljük. Az ezredes megvételre alkalmasnak ítélte és megkezdte az alkudozást, amelyet még aznap sikerült eredményesen befejezni. A mént korábbi tulajdonosáról Aghil Agának nevezték el, és Bábolnán megtekinthető.” Ez volt Aghil Aga, „aki” a magyar tenyésztésben kiválóan teljesített, és amelynek vérét Siglavy V. képviseli. 1867-ban, amikor az Általános Osztrák-Magyar Méneskönyv I. kötete megjelent, kilenc Aghil Aga anyakanca volt Bábolnán és három Radautzban. 1867-ben a méntelepeken kilenc fia állt ennek a kitűnő ménnek.

16 Kara Mirza pej arab telivér kanca, szül. 1889, apja: Kara Mirza, anyja: Polkan. Ifj Vastagh György szobra.

Brudermann ezredes nagy expedíciójáról még ma is gyakran esik szó. Egy nagyszerű vállalkozás volt. Brudermann minden területet beutazott, amely abban az időben nemes lovak vásárlása céljából számításba jöhetett. Átutazta a pusztákat, a magas hegyeket égető napsütésben, hetekig tartó esőzésben, magas hóban, és csikorgó hidegben és olyan válogatott lovak csoportját hozta Európába, amelyhez hasonlót nem láttak, és az egész világ érdeklődését felkeltette. Ferenc József császár is Lipizzára utazott, és megnézte a szállítmányt. Mikor nézi meg ma egy császár az importált lovakat? A szállítmány 16 ménből és 50 kancából, és 14 vemhesen vásárolt kanca csikóiból állt. Gazlan és Siglavy közölt származásából látszik, hogy mennyire hatékony még ma is a Brudermann-expedíció lovainak örökítése. Ezek az egyedek a mai ménes fiatalabb részének alapállományát adják, ezért szorgalmasan meg kellene őrizni, miután kiváló hatásuk bebizonyosodott.

A 45 arab telivér kanca, amellyel Bábolna rendelkezik, apák szerint a következő módon oszlik meg: O’Bajan....................................14 kanca Hamdani Semrie....................20 kanca Hadban...................................... 5 kanca Maneki....................................... 2 kanca Dzsingisz Khán........................ 4 kanca A következőkben náhány típust szeretnék benmutatni az arab telivér kancák csoportjából. A Brudermann által vásárolt kancák közül különösen Nedjme emelkedett ki Bábolnán. Az ezredes 976 Guldent fizetett ezért, az 1849-ben született, Nedjedből származó kancáért. 1857-ben érkezett Bábolnára és 1871ben magas kora miatt elaltatták. Néhány kanca a legszebbek közül, amelyeket láttunk, a szeplős szürke Nedjme leszármazottai. Láttuk a 41. O’Bajant (sárga)-Jussuf- Nedjme, egy finom kis kanca, de rendkívül értékes, kiemelkedően száraz, és nemes, egyenes farral.

239

Dzsingiskhan tűzött sárga anglo-arab törzsmén. Született: 1888., apja: O’Bajan, anyja: 11. Amurath Bairaktar.

3 Aghil Aga, pej anglo-arab kanca, szül. Kisbéren 1862-ben, apja: Aghil Aga arab telivér mén, anyja: 30 Maria, angol telivér kanca. Julius Blaas festménye 1872-ben. Továbbá a 48. Gazlan I-et (pej), – Jussuf – Bagdady – Nedjme, ő is kicsi, és finom, de rendkívül nemes, hosszú törzs, kevés mar, és kissé mélyen tűzött fej. Ezen kívül a 60. Hamdani Semriet (szürke) Jussuf – Bagdady – Nedjme fiatal anyakanca hatalmas lapockával, és kiváló elülső lábakkal. Szívtájéka lapos. Ki kell emelni, hogy a telivér kancák egy része angol telivér vérhányadot is tartalmaz az 1842ben született angol telivér Maria révén. Mariát Aghil Aga fedezte, és 1862-ben ellett egy kancát, amelyik Bábolnán egészen kiváló teljesítményt nyújtott. Mivel Maria 240 Bábolna számára leányán keresztül

nagyon jelentős lett, ezért származását közöljük. Feltűnő jelenség, hogy egyedek, amelyek egy család, vagy egy egész tenyészet kinduló pontjait jelentik majdnem mindig egy-egy kiváló ősre való rokontenyésztést mutatnak. Ezt látjuk Maria esetében is a Comus-ra való rokontenyésztésben. Úgy tűnik, hogy a rokontenyésztés ezeknek az egyedeknek egy potenciális örökítő képességet, saját típusuk és tulajdonságaik átörökítésének erősebb lehetőségét biztosítja. Azt is érdemes itt szóvá tenni, hogy azon angol telivér kancák egyike, amelyeket Gayot Franciaországban az angol-arab tenyésztés megalapítására igénybe

vett, szintén egy Comus kanca volt. Azok közül a telivér kancák közül, amelyek Maria-tól származnak, mi a következőket láttuk. 52. Gazlan I. (sárga) Amurath- Mahmud- Maria, egy pompás kanca, igen jó mélységgel, kiváló öblös bordázattal, hatalmas marral, hátul kissé kardos. A 14. Gazlan I. (sárga) AmurathMahmud- Maria, terjedelmes, erős, széles kanca, erős, de nem túl száraz elülső lábak, továbbá 85. Hamdani Semrie-Gazlan I.-AmurathMahmud-Maria, igen mély kanca, jó lapocka, ezen kívül a 19. O’BajanGazlan-Mahmud Maria teljesen az apja, O’Bajan, finom kanca. A többi telivér kanca közül még említem a 112. Hamdani Semrie-t anyja

az eredeti arab kanca Semrie, egy igen szép, tipikus arab ló, a végtagok nem teljesen szárazak, 15. Hamdani Semri, egy O’Bajan kancából, vékony lábakon áll, nem eléggé száraz, kevésbé nemes fej, lógó fülekkel. 78. Ben Achmed-O’Bajan-Gazlan-Aghil Aga, egy kicsi, igen nemes, mély szürke kanca, igen jó végtagokkal. 55. Koheilan Raschid-Jussuf-Adjouze erőteljes ló, igen jó felső testtel, a far kissé rövid 474. Gazlan-AmurathMahmud-Aghil Aga, kiváló kanca, szürke, igen nemes, hosszú vonalak, hosszú far, magas mar. 3. O’BajanPolkan-Jussuf, kicsi, finom és igen nemes 18 éves kora ellenére egy kecses ló. 96. Hamdani Semrie, Semrie, Gazlan- Amurath, igen jó erőteljes sárga kanca, nem túl száraz, és nemes, de izmos, elülső lábtő nem kifejezett, magas, éles mar, kissé meredek elülső csüdök. 16. Gazal-190.O’Bajan- szürke, kissé lóg az elülső végtagja, tetszetős, szép zömök ló. A kancák mindig apjuk nevét viselik, és megkülönböztetésül kapják nevük elé a számot. Végül Bábolna arab telivér anyagának bemutatása után, természetesen felvetődik a kérdés, hogyan alakul a magyar ménesben, az arab telivér tenyésztése, milyen eszközökkel kí-

vánják ezt a tenyésztést ezen a magas szinten tartani? Nem tudjuk, szándékoznak-e további expedíciókat keletre küldeni, újabb eredeti arabok vásárlására? Eddig még minden tenyészetben mindig vissza kellett nyúlni az eredeti sivatagi lovakra, hasonlóan azokhoz az országokhoz, amelyek angol telivért tenyésztenek, mindig az anyaország, Anglia forrásából kellett merítsenek. De az is igaz, hogy egyre nehezebb Keletről, az európai igényeknek megfelelő tenyészlovakhoz jutni. Minden jel arra vall, hogy a sok, kevésbé értékes törzs egyedeit, a jó törzsekkel egyre inkább összekeverték, és a legtisztább, legértékesebb törzsek egyedei csak nagyon ritkán és nagyon nehezen elérhetőek, mivel ezek tulajdonosai, a sivatagi beduinok egyre inkább visszahúzódnak. A beduin törzsek egy része letelepedett, ezzel az igény az állóképes és igénytelen lóra már nem áll fenn. Törökország szultánjának ménesében, úgy tűnik, kevés értékes ló található, mert amelyeket ő időnként európai hercegeknek ajándékoz, azok nem tudnak bennünket csodálatra ragadtatni. A bécsi Spanyol Iskolában láttunk egy pej mént, amelyet a szultán Ferenc József császárnak ajándékozott, ez egy viszonylag csekély értékű ló.

Dr. Chapeaurouge, akivel a közelmúltban többször erről a kérdésről beszélgettünk, azt ajánlotta, hogy ha kiváló arab lovakat akarunk venni, érdemes lenne Indiába menni, mert oda évenként több száz lovat visznek eredeti hazájukból. Szemtanúk mesélik, hogy az indiai hercegek istállóiban sok jó arab ló áll. Indiában sok versenyt is tartanak arab lovak számára. Talán felállít Bábolna ismét egy lovat a weili ménesből, miután Amurath Bairactar ennek a magyar ménesnek olyan kiváló szolgálatot tett, és egy másik weili mén, Amurath lett az osztrák állami radautzi ménes középpontja és fő támasza. A weili arabok általában egy kissé erősebbek, mint a bábolnaiak, és ők az arab lovak típusát és nemességét tökéletesen megőrizték. Indokolt lenne Bábolna számára, amíg nem rendelkezik első rangú eredeti kancákkal, a beállításra kerülő kancákat teljesítmény alapján szelektálni. A lovakat Bábolnán versenyszerűen készítik fel és futnak is versenyben, de ezt az előkészítést viszonylag ártalmatlan eseményként jellemzik. Mi is azt gondoljuk, hogy az arab ló teljesítőképességének megítélésére nem egy síkverseny, hanem inkább egy hosszabb ideig tartó vizsga len241 ne alkalmas, amely állóképességét,

137 Jussuf, szürke kanca, szül. 1880, apja Jussuf, anyja: 16 Shagya X. Ifj Vastagh György szobra.

ellenálló képességét vizsgálja, mint például egy távlovaglás. Egy hosszabb előkészítés után, amelyet egy távlovagló versennyel zárnának le, nehéz terepen és kevés takarmányadag mellett. Amelyik egyed ezt a vizsgát nem teljesíti megelégedésre, nem szabadna a bábolnai kancák közé sorolni. A Bábolnai utazásunk során, hippológiai beszélgetések kapcsán ismételten feltették nekünk a kérdést, hogyan magyarázható, hogy a Bábolnán tenyészett mének viszonylag gyakran nem fedeznek jól? Ez a kérdés számunkra azért is fontos volt, mert az arab mének közismerten tüzesen fedező mének. Összefügghet-e ez a bábolnai lovak közismert szelíd természetével? Mindenkinek feltűnik, hogy Bábolnán gyakran találni méneket, amelyek inkább herélt, mint mén jellegűek. Mi mindenképpen arra gondolunk, hogy többet kellene a lovaknak dolgozni. Nemes lovaknál ez a legjobb módszer, a nemi ösztön fejlesztésére, és ébren tartására. Valóban nagyon szép, ha egy mén az ember tenyeréből eszik, és úgyszólván zsebre lehet tenni, de azért méneknél szívesen látjuk, ha ménhez méltóan viselkednek és nem 242 vesszük rossz néven, ha nem esznek

a tenyerünkből. A hiányos nemi ösztön leginkább azoknál a bábolnai méneknél észlelhető, amelyeket erősebb növekedésre ösztökéltek. Itt a kétszeres munka adagra lett volna szükség. Németországban is megfigyelték, hogy erőteljesen hajtatott felnevelésben részesített félvér mének nem fedeznek buzgóan. Az idegrendszer tompábbá válik. Bábolna számára véleményünk szerint szükséges lenne egy nyomtatott ménes könyv megjelentetése, hogy minden érdeklődő hozzájuthasson. Ennek tartalmaznia kellene – mintának lehetne a trakehneni méneskönyvet használni – az összes, a ménes fennállása óta használt kancát, pontos származással, és összes ivadékaik adataival és sorsuk alakulásával, valamint az összes a ménesben használt fedezőmének származását. Ha egyszer elkészül egy ilyen méneskönyv a ménesi adatlapok alapján, akkor a használhatóan rendezett adatokból, azok rendszerezésével, a legfontosabb tapasztalatok leszűrhetőek. Mindenek előtt, a ménes összes lovának a származási lapját kell felfektetni. Ebben a pillanatban áttekinthetővé válik, hogy mely vonal kombinációk voltak a ménesben a legsikeresebbek. A méneskönyv alapján az is könnyen megállapítható, hogy mely

kancák azok, amelyek családot alapítottak, amelyek kiemelkedtek, mely különleges tulajdonságok kötődnek egyes származásokhoz. Minden ménes számára alapvető követelmény legjobb vérvonalainak, azok létezési feltételeinek, pontos megismerése, hogy ezek fenntartása és ápolása lehetségessé váljon. Mert egy házhoz hasonlóan ezek adják egy tenyészet alapját és jelentik az épület tartósságát, állandóságát biztosító tartóoszlopokat. Ezeket gondosan meg kell őrizni, és újból és újból össze kell őket hozni, kapcsolni, hogy a tenyésztés típusát, értékeit, állományát fenn lehessen tartani. Ha egy tenyészet így épül fel, akkor ennek a tenyészetnek biztos alapja van, és hosszú időn át önmagában fenntartható akkor is, ha nincs erre alkalmas mén éppen kéznél. A szorgalmas és szakszerű építkezés során sokkal hamarabb születik meg a jó törzsmén is, mint a tenyésztés összefüggéseinek ismerete nélküli, küllemre történő válogatásnál. A magyar állami ménesek tisztjeinek sok feladata van. Kiképzik az újoncként bevonuló kiskatonákat és felügyelik a ménesi szolgálatot. Így nem marad idejük a tenyésztés felépítésének tanulmányozására. Ők ebben közvetlenül nem is érdekeltek, hiszen minden tenyésztői intézkedést

a Földművelésügyi Minisztérium hoz meg. A Földművelésügyi Minisztérium lótenyésztési osztályvezetője írja elő a párosításokat, miután osztályozta, minősítette az állományt, és minden egyéb más is az ő utasítása szerint történik. A méneskari tisztek csak végrehajtók, kivitelezők. Mellesleg szólva, sehol nem találni jobb lóismerőket, mint a magyar ménesek tisztjei között. Kiválóan ismerik a lovak használati és teljesítmény értékeit is. Mivel azonban nincs befolyásuk a tenyésztésre, ezért a fiatalabbaknak nincsenek mélyebb ismereteik a lovak származásával kapcsolatban. Hiányzik a tenyésztésbe való elmélyedés, annak felépítése, változása, valamint ennek okai iránti igény, mert ezek ismerete, ezek megértése adja az összes összefüggések ismeretét, így érthető meg csak a tenyésztési tevékenység teljes egészében. Mivel a tiszteknek nincs idejük, és a tenyésztési eseményeket a Földművelésügyi Minisztérium irányítja, az lenne a célszerű, ha felállítanának egy tenyésztési irodát ahol az állami ménesek és a köztenyésztés méneskönyveit felfektetnék. Talán el lehetne érni, hogy a méneskari tisztek ebben az irodában dolgozzanak, mielőtt vizsgáikat a ménesben leteszik, így jobban megismernék a lovak tenyésztésének alapjait. Mert ha alaposabban ismerik a ménesekben tenyésztett lovak tenyésztésének alapjait, a tenyészmunka részleteit, az anyagot, amivel dolgoznak, később, a méntelepek parancsnokaiként alaposabb ismeretekkel, nagyobb hozzáértéssel fejleszthetnék a magyar tenyésztést. Még néhány szót a bábolnai félvér kancákról. Már említettük, hogy ugyanolyan szépek, ugyanolyan ne-

mesek, mint az arab telivér kancák. Az apák között dominál a Shagya X. és Shagya XI., Koheilan, Hamdanie Semrie, O’Bajan és Hadban. Siglavy II. után sok jó kancát láttunk, így pl. 191. Siglavy II-t egy igen jó anyakancát, széles bordázattal és igen jó elülső lábakkal. A kiváló lábszerkezet a Siglavy II. kancák sajátossága, és ez különösen a 183. Siglavy II-nél volt feltűnő. Marban, hátban és farban nem lehetne jobbat kívánni a Siglavy II. kancáknál. Shagya XI. igen nemes kancákat adott, de majdnem mindegyiknek lapos a nyeregtájéka. Számos kanca apja Gazlan Shagya. Az ő lányai csodálatosan nemesek, végtelenül szárazak, mindig igen jó a hátuk és bordázatuk. Különösen jó kancák a 119., a 97. és a 72. Gazlan Shagya, mindháromban Jussuf vér van. Hamdani Semrie is igen szép kancákat nemzett, igen jó elülső lábakkal, rövid, jól zárt törz�zsel. Lányai közül a 29. Hamdanie Semrie különösen jó. Koheilan I. lányai, mint a 107. és a 128. Koheilan I. széles és mély, erőteljes és sűrű kancák. Gazlan-tól is láttunk néhány jó, erős kancát. Igen jó kancának tűnt 209. Jussuf II. is. Erőteljesen rokontenyésztett Jussuf-ra, egy ritkán mély és rövid lábú kanca. Novemberben a választott csikóknál 73 mén-, és 53 kancacsikót számláltak. A mének közül 18 volt telivér. Apaként Siglavy Bagdady dominált. A félvéreknél Siglavy V. és O’Bajan V. vannak legerősebben képviselve. A fiatal kancák közül 13 volt telivér. Az öreg OBajánt még egy mén-, és egy kancacsikó képviselte. Nekünk különösen egy Hadban – Koheilan I. – Shagya VIII., egy szürke Mersuch – O’Bajan – egy pej Mersuch – O’Bajan III., 127.

Polkan – Aghil Aga, és egy szürke, Siglavy Bagdady – 24. Semrie – 153. Jussuf – 30. Bagdady tetszett. Az éves méncsikók 74-en vannak, ebből 9 a telivér, (6 Mersuch, 2 Siglavy Bagdady, és egy Hadban). A félvérek között 15 csikójával Siglavy van a legerősebben képviselve, 9 csikója van O’Bajan V-nek, és Koheilan IVnek, 6 csikója Siglavy Bagdadynak. Az ivadékok közül Siglavy V. és O’Bajan V. csikói tűnnek a legjobbaknak, mély, széles, erős csikók, igen jó izomzattal. Az éves kancacsikók száma 65, ebből 14 a telivér. Az apák megoszlása, körülbelül azonos, mint a méncsikóknál. A kancák a szemünkben a ménekhez képest jelentékenyen kisebbeknek, és könnyebbeknek tűntek, elbájolóan kedves miniatűr lovacskák. A 73 kétéves méncsikó közül 15 volt telivér. Apák szerint Siglavy bagdady négyszer szerepel, Hadban háromszor, Hamdani Semrie egyszer, Koheilan, Mersuch és O’Bajan kétszer. A félvéreknél Siglavy V. és O’Bajan V. dominál. Egy fekete méncsikó, Siglavy V, – 125. Koheilan, – 250. O’Bajan, – és egy pej O’Bajan V., egy Hamdani Semrie kancából tartozott a legjobbak közé. Bábolna bemutatása után még egyszer röviden összefoglalom azokat a dolgokat, amelyek a ménes jövője szempontjából számomra kívánatosnak tűnnek: – Egy méneskönyv elkészítése. Az állomány vérösszetétel alapján történő osztályozása. A bevált, felismerten sikeres vonalak gondos ápolása. – Olyan lovak tenyésztése, amelyek átütő örökítők. Ez úgy érhető el, ha az egyes lovak származásában 243 halmozzuk a legjobb vért.

A küllemre való tenyésztésnek és a származás alapján történő tenyésztésnek kéz a kézben kell egymás mellett járnia. Ez alátámasztja az elsőt. A kizárólagos küllemre való tenyésztés még sehol sem ért el biztos, maradandó sikert. – A tenyésztésre szánt egyedeket a ménesbe történő beosztásuk előtt, kemény teljesítmény vizsgának kell alávetni. Lehetőség szerint egy nehezített körülmények között végrehajtott távlovaglás formájában. Azokat az egyedeket, amelyek nem szilárd szervezetűek, és nem jó vérmérsékletűek, azokat ki kell selejtezni. – A mozgás fejlesztése jó, lendületes ügetőmozgás elérésére való törekvés. – Meg kell kísérelni jobb legelő és több munka révén erőteljesebb lovakat nevelni, esetleg weili vagy radautzi arabok segítségével. Meg lehet kísérelni, esetleg Indiában egy megfelelő arab mént találni.

Ezek óvatos alkalmazásával és gondos felépítésével lehet talán erőteljesebb lovakhoz jutni. Olyan arab vér bevitele, amely erőteljesebb egyedeket ad, és ennek elővigyázatos bekeverése és gondozása. Bábolnának egy tenyésztő művészre van szüksége, aki egy erőteljesebb alkatú arabot alkot és a tenyészet épületének maradandó tartást biztosít. Számomra mindenesetre úgy tűnik, hogy a bábolnai rög kevésbé alkalmas egy erőteljesebb alkatú arab ló tenyésztésére, míg Mezőhegyes korábban az El Bedavy-kal és Siglavy-kal erőteljesebb arabokat nevelt, akik ennek ellenére nemesek voltak és kiválóan mozogtak. Kozma Ferenc, aki egyébként a magyar lótenyésztésben elévülhetetlen érdemeket szerzett, nem akart 160 cm-nél nagyobb arab lovakat látni, mert azt tartotta, hogy a nagyobb arab ló elveszíti a típusát, ezért Mezőhegyesen megszüntette az arab lovak tenyésztését. A mai viszonyok azonban egy

erőteljesebb lovat követelnek. A Bábolnán előforduló betegségek közül a tüdőgyulladást kell megemlíteni, és a csikóbénulás megjelenését, amelyet úgy tűnik, nem sikerült teljesen kiirtani. Már Brudermann ezredes is panaszolta, hogy nagy veszteségeket okoznak, különösen a tavasszal ellett csikók esetében. Ő ez ellen hideg istállókkal, kemény felneveléssel és a beteg állatok kiszűrésével védekezett. Azt javasolta, hogy a megbetegedett egyedeket. Semmi esetre sem szabad a tenyésztésbe állítani. Lehetőség szerint ő a kancákat ősszel fedeztette, hogy téli csikói szülessenek. Ragyogó napsütésben érkeztünk Bábolnára, mély hóban utaztunk el. A vihar tombolt a puszta felett, a hópelyhek olyan sűrűn szálltak, hogy a bakon ülő csikóst alig lehetett látni. A kocsinkat húzó arab lovak prüszkölve törték a havat, és a hó által elzárt világ a bábolnai napok képeinek varázsát megerősítve vetítette képzeletünkbe.”

A Magyar Királyi Állami Ménesek ménjeinek csoportja az 1900-as Párizsi Világkiállításon. Elöl Koheilan I. bábolnai törzs244 mén, homlokszíján a Grand Championat kitüntetésével.

11 Aghil Aga, sárga arab telivér kanca, szül. 1863, apja: Aghil Aga, anyja: 120 Gidran ElBedavy. Az 1873-as Bécsi Világkiállítás résztvevője. Rövid kiegészítés Aghil Agához Aghil Aga eredeti arab telivér mént a kiemelkedő lóismerő Rudolf von Brudermann vásárolta Arábiában. (Lásd Löffler napló részletét a könyv 47. oldalán.) Amikor Brudermann ezredes 1857. júliusában eredményes expedíciója után haza érkezett, kinevezték Bábolna parancsnokává. Eredményes munkássága sajnos csak rövid ideig tartott. 1860. június 21-én kiváló érdemei elismerésével vezérőrnag�gyá léptették elő és a.k.k. Ménesparancsnoksághoz osztották be. Utóda, Baron E. Boxberg ismét tenyésztési kísérletekbe kezdett. Aghil Aga 1858-tól 1865-ig fedezett Bábolnán, és még abban az

esztendőben eladták Lengyelországba. Ebben a 8 évben 60 ménés 57 kancacsikó született utána. Az OTTO Mayr által szerkesztett Allgemeines österreichisches und ungarisches GESTÜTS-BUCHban, amely 1867-ben Bécsben jelent meg, Aghil Aga ivadékaiból még 9 országos fedezőmént sorol fel az ország különböző méntelepein, ezekből kettő Bábolnán állt, egy pedig a Radautzi Ménesben. Csak a Radautzi Ménes emelte törzskönyvi rangra Aghil Aga I néven Aghil Aga pej, 1861-ben, a 60 Tseleby kancából született fiát. Ezt a mént megtaláljuk a radautzi Shagya IX törzsmén anyai oldalán is. Shagya IX anyja 110 Shagya II, ennek anyja 82

Agil Aga I. Az említett méneskönyv a bábolnai ménesben Aghil Aghá-nak még 12 törzskanca lányát sorolja fel. Gustav Rau 1909-es bábolnai látogatása során hívja fel a figyelmet, hogy Aghil Aga milyen kiemelkedően értékes örökítő. Gustav Rau szerint az Aghil Agára való rokontenyésztés emelte a kitűnő Siglavy V-öt is egészen kiemelkedően értékes, Bábolna legértékesebb törzsménjévé. Sajnos a korabeli ménesvezetők ezt nem ismerték fel, és értékeit nem őrizték meg. Fadlallah nyugdíjazásával Siglavy V, és ezzel a Siglavy törzs is eltűnt Bábolnáról. 245

Dzsingiskhan

O’Bajan

4 Obajan

Gazlan I. bábolnai arab telivér törzsmén, pej, szül. 1881, apja: Gazlan, anyja: 66. Jussuf. Törzsmén volt 1891-től 1897-ig. Ifj Vastagh György szobra.

Dzsingiskhan, tűzött sárga törzsmén származása, szül. 1888. Bábolna. Bábolnán a 20. század elejétől az angol telivér egyedeket piros, az arab telivér egyedeket zöld, míg az angol és arab telivér egyedektől származó angol-arab egyedeket, angol-arab telivérként, lila tintával vezették be a bábolnai törzskönyvekbe. A ma Shagya-araboknak nevezett, bábolnai arabokat pedig kék tintával írták be.

Néhány gondolat a Gazal törzsről Gustav Rau írja a Gazal ménről: „Gazal 165 cm magas, nemes, tetszetős, szépen kiegyensúlyozott ménként mutatkozik be, de nem több egy közepes ménnél. Hiányzik a markáns, kifejezett típus, amelyet például a weili ménes arab lovai egységes származásuk alapján birtokolnak. Gazal keveréke a Gazlan, O’Bajan, Jussuf és Bagdady vérnek.” Rendkívül érdekes, hogy Gazal apja, Gazlan I, nem csak alapos és sikeres teljesítményvizsgával érdemelte ki törzsméni rangját,

hanem országos fedező ménként is bizonyította jó örökítését, tehát ivadékaival is felhívta magára a figyelmet. C. G. Wrangel írja Ungarns Pferdezucht (Magyarország lótenyésztése) című könyvében: „Gazlan I jelenleg (1892) a második fedeztetési idényét teljesíti a ménesben. A mén életpályája kapcsán meg kell említeni, hogy Mándokon, Károlyi grófnál kiváló vadászlóként igazolta tehetségét, és több éven keresztül országos fedező ménként szolgálta a tenyésztést. A ménesben jelen lévő szopós csikói örökítő képességéről jó bizo-

nyítványt állítanak ki. Valamen�nyien örökölték apjuk erőteljes törzsét, csűdizületeikben azonban erősebbek is lehetnének.” Ettől a méntől, amely teljesítményvizsgálatban és örökítésben is kitűnőre vizsgázott, talán a legszebb, de biztosan nem a legjobb, a legalkalmasabb utódját emelték ki törzsménnek. Anyai származása valóban keveréke a különböző törzseknek, ahogy erre Gustav Rau is utal. Az ő utóda viszont Gazal I lett, pej, szül. 1903-ban, anyja 172 Gazal X. Anyja nemcsak unokája a kitűnő örökítő mezőhegyesi

Méntörzs O’Bajan eredeti arab szül. 1881. imp. 1885. Kancascsalád: 30. Maria szül. 1842.

Gazal szürke, bábolnai arab telivér törzsmén, szül. 1898., apja Gazlan I, anyja: 22 O’Bajan. Törzsmén volt 1902-től 1913-ig. Ifj Vastagh György szobra.

246 Amurath I

3 Aghil Aga

30. Maria

247

Gazal II

Gazal

Gazlan I Gazal VII. szürke bábolnai törzsmén, szül. 1944. apja: Gazal II, anyja: 129 Shagya XXV. Bábolnán törzsmén volt 1953-tól 1967-ig, eladták Németországba, ahol Schmidt-Ankum ménesében fedezett 1967-től 1975-ig és it Németország legjobb arab örökítőjévé vált. A fénykép 30 évesen még mindig üveg tisztaságú lábakon, lendületesen, lebegő ügetésben mutatja ezt a kivételes örökítőt.

Gazal II törzsmén származása, szül. 1922. Bábolna.

Méntörzs: Gazlan eredeti arab mén, szül. 1840. Kancacsalád: 59. erdélyi kanca szül. 1786.

248 Shagya XVI

Shagya XI

Saklavy Jedran

Shagya X-nek, hanem ennek a kancának anyja 18 Gazlan, tehát rokontenyésztést mutat Gazlan I apjára, a következő anya pedig 75 Jussuf. 75 Jussuf anyja pedig a 13 Aghil Aga. Gustav Rau írja: „Siglavy V Bábolna legjobb ménje, amelyet jelenleg birtokol. Ivadékai mély, erőteljes alkatú lovak, erős csontalappal, igen jó izomzattal és kiváló felső vonallal. Siglavy V származása az eredeti arab Aghil Agára konszolidált, rögzült, hiszen a harmadik, negyedik, és ötödik ősi sorban rokontenyésztett erre az ősre. Ennek a kiváló vérnek a halmozása biztosítja Siglavy V kiváló örökítését, örökítésének átütő erejét.” Siglavy V anyja 142 Gazlan, ennek anyja 75 Jussuf a 13 Aghil Aga kancából. De már Jussuf-nak anyja is, „aki” az 1878-as Párizsi Világ-

kiállításon az egész világ figyelmét magára tudta vonni, egy Aghil, Aga kanca, a 113 Aghil Aga. Tehát a kiváló örökítő Gazal I ugyanabból a kiváló kancacsaládból származik, mint Siglavy V. Ez egy kiváló példája annak, hogy egy kiváló kancacsalád közepes mén ivadékából is igen jó törzsmént tud teremteni. Gazal I után 1922-ben született az egészen kiemelkedően értékes Gazal II törzsmén. Az ő anyja, 74 Shagya XVI. Shagya XVI származásában is megtaláljuk Gazlan I-et, Jussuf-ot és a mezőhegyesi Shagya X-et. 74 Shagya XVI anyja pedig a rendkívül nemes, kiváló örökítő Koheilan IV lánya, ennek anyja ismét egy Jussuf kanca, a 152. Jussuf. Ezekből a példákból meg kellene tanulnunk, hogyan lehet kiemelkedő törzsméneket, kiváló örökí-

tőket tenyészteni. A kancacsaládokban kell a kiváló örökítőket halmozni. Ezt a titkot az angol telivér sikeres tenyésztői is felismerték és alkalmazták.

249

A bábolnai angol-arab tenyésztés kudarca

Szomjas, angol telivér törzsmén, pej, szül. 1901, apja: Jack’ O Lantern, anyja: Csintalan, Craig Millar után.

250

1914-ben báró Podmaniczky Gyula miniszteri osztálytanácsos, a francia angol-arab tenyésztés sikereinek ismeretében, azon felbuzdulva kezdeményezte, hogy Bábolnán is kezdjék meg az angol-arab lovak tenyésztését. A nagy francia hippológus, Eugene Gayot három széles, mély, atlétikus alkatú, angol telivér kancával, Delphine xx, Danae xx, és Cloris xx -al és két kitűnő, Szíriából importált arab telivér ménnel, Messoud, és Aslan arab telivér ménekkel alapozta meg a francia angol-arab fajtát, majd kiváló érzékkel, kombinatív keresztezéssel valóban kiemelkedő egyedeket, a két különböző fajta előnyös tulajdonságait kiválóan ötvözni és örökíteni tudó egyedeket tenyésztett ki. Fadlallah el Hedad Mihály, a kiemelkedő lovasember 1913-ban nyugdíjba ment. Utóda a kiváló lovak neveléséről Európa szerte híressé vált jobbaházi Dőry család tagja, jobbaházi Dőry György lett a ménes parancsnoka. C. G. Wrangel Ungarns Pferdezucht című könyvében a következő szavakkal méltatja a Dőry

családot. „A Dőry név a nemes ló barátainak körében rendkívüli népszerűségnek örvend, messze az ország határain túl is. Minden Dőry egy született lovasember. Még Magyarországon sem találni még egy ilyen családot, amely annyit tett volna a tenyésztésért és a sportért, mint ennek a névnek a viselői. Minden Dőrynek van egy hippikus sajátossága, ez hagyomány ebben az ősi magyar családban. Az egyik a nyeregben kiváló, a másik a bakon tündököl, és megint mások a rendkívül kemény, és magas teljesítőképességű lovak tenyésztésében értek el korszak alkotó sikereket, amelyek a magyar lovak hírét elvitték széles e világba.” Való igaz, az utolsó orosz cár II. Miklós két négyes fogatot és két hátaslovat vett a Dőryek dombóvári méneséből. Neptun az első lovas olimpián, az 1912-es stockholmi olimpia díjlovaglásában ezüstérmes ló, a svéd ezredes Boltenstern lova, a Dőryek dombóvári ménesében született 1906-ban. Ennek ellenére Bábolnán mindent fordítva végeztek, a kudarc programozva volt.

1544. Kranach I, angol-arab mén szürke, apja Kranach, angol telivér mén, anyja: 57 Koheilan Raschid.

Pettkó-Szandtner Tibor szavaival idézzük fel a történteket: „A bábolnai arabs telivér ménes az első világháború után annyira megfogyatkozott, hogy szerte a világban gyakran hallhattuk e bántó kijelentést, hogy „Bábolna est fin” vagyis, hogy a bábolnai arabs telivér ménes sorsa elvégeztetett, befejeztetett. Lássuk az okokat, hogy miért, minek a következtében fogyatkozott, pusztult e világhírű, oly nagy áldozatokkal évekig tartó arábiai vállalkozásokkal Bábolnára került s ott tovább tenyésztett eredeti arabs mének és kancákból tenyésztett arabs telivér anyag. A világháború előtt, illetve alatt Bábolnán hosszú évek során immár a harmadik – kellő tanulmány és előre elkészített terv nélkül – angol-arabs kísérlet indult meg. Törzsménekül a következő angol telivérek helyeztettek Bábolnára: Abdul sárga mén szül.1909. apja: Raeburn, anyja: Aranyos; Abonnent után Szomjas pej mén szül.1901. apja: Jack o’Lantern anyja: Csintalan; Craig Millar után Kranach sárga mén szül. 1899. apja:Achilles II. anyja: Corinthian Cate; Wild Oats után Bakony sárga mén, szül. 1899. apja: Bona Vista anyja: Lelény; Craig Millar után

Maglód pej mén, szül. 1911. apja: Mackintosh, anyja: Golden Butterfly; Prisoner után Bolygócsillag sárga mén szül.1913. apja: Falb, anyja: Brosy Lass; Perigord után azzal a rendeltetéssel, hogy ezek a mének, az arabs telivér és arabs fajta kancákkal párosíttassanak. Bár nem tartozik jelen dolgozatom feladatai közé, ennek az angol-arab fajta munkálatának bírálata, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy ezek az előbb említett angol telivér mének, azért helyeztettek Bábolnára, mert küllemük sok arabs jelleget mutatott, holott éppen olyan méneket kellett volna az angol-arabs tenyésztésbe állítani, amelyek az angol telivérek kiváló tulajdonságait viselték volna magukon, mert csak így örökíthették volna az angol-arabs kitenyésztéséhez szükséges nagy angol mechanizmust és az egyéb szükséges tulajdonságokat. Elég lett volna két-három fajtájukban is kiváló angol telivér kanca idehelyezése, és ezeket, miként azt a világ leghíresebb hyppologusa, Gayot tette, eredeti, vagy arabs telivérekkel fedeztették volna. Ez elég lett volna a

meginduláshoz és elég, komoly eredmények eléréséhez is. De mi történt? Legjobb arabs telivér kancáinkat tömegesen fedezte a sok idehelyezett angol telivér mén, aminek következtében évekig, az 1918-1919-es év végéig jóformán csak angol-arabs csikókat ellettek telivér arabs kancáink, amelyek mint első keresztezés eredményei nem is voltak még a szó szoros értelmében angol-arabsoknak mondhatóak. Sok akkor született mén került ugyan a köztenyésztésbe, és ha biztos örökítésűeknek nem is voltak mondhatóak, mégis valami hasznot hoztak. A született kancák legnagyobb részét a kisbéri ménes kapta meg, ahol az arabs vér ilyen módon való e ménesbe kerülése az angol félvérben hasznot hozónak volt mondható. De a bábolnai arabs telivér ménes öt éven át való vesztesége bizony – mert hiszen ebben az időben alig született arabs telivér csikó – katasztrofálissá vált. De még súlyosabbá tette a helyzetet a román megszállás folytán, a nagy bábolnai rablás is. A ménes akkori parancsnoka a ménest időben elmenekítette, de az éppen ellés 251 előtt, vagy közvetlen utána álló anya-

kancákat nem szállíttatta el, ezeket nem akarva a menekítés veszélyeinek és fáradalmainak kitenni. Így történt azután, hogy mintegy 50 anyakancát, köztük néhány igen jó arabs telivér kancát is az oláhok minden nagyobb lelkiismeret-furdalás nélkül elraboltak. De néhány választott csikó is erre a sorsra jutott, és így a veszteségek még ezzel is nagyobbakká lettek. Sőt a szintén kíméletből el nem szállított 26 éves öreg eredeti arabs telivér Siglavy Bagdady törzsmént is bizony magukkal vitték. E két csapás olyan nagy megrázkódtatást okozott a ménes életében, hogy jogosnak láthatjuk a külföldi arabs telivér tenyésztők ama előbb említett kijelen-

Pettkó-Szandtner Tibor vendégeivel a bábolnai ménesudvarban az 1930-as 252 években.

tését, hogy „Bábolna a végét járja.” A súlyos veszteségeket látva, a következő ménesparancsnok, Hajnyi Artúr ezredes, első számú kötelességévé tette, megfelelő arabs telivér mének beszerzését és tenyésztésbe állítását. Így került a weili ménesből az idős Sven Hedin Bábolnára, melyet a szintén idős Koheilan IV-ért cseréltek el. Sven Hedin Bábolnán Fadlallah tanácsára a Kemir (Remény) nevet kapta. Mohács környéki cigányoktól sikerült egy teljesen leromlott csont és bőr mént megvenni, amely a szerb csapatoktól került hozzájuk, a bélyegzés alapján azonban azonosítani lehetett. Ez a mén az elrabolt Siglavy Bagdadynak, a 216. Semrie kancából 1908-ban szüle-

Kuhaylan Zaid eredeti arab telivér mén, pej szül.1923, apja:Kuhaylan Abu Junub, anyja: Kuhaylah Al Zyadah. Nevelte a Ruala beduin törzs.

Siglavy Schwarzenberg, szürke mén született 1811-ben Szíriában. Carle Vernet litographiája.

tett fia volt, amely Siglavy Bagdady II. néven lett Bábolna törzsménje. A megmenekült Mersuch I. törzsménnel így már három arab telivér törzsménje lett Bábolnának. Voltak még kísérletek, amelyek nem jártak sikerrel, Koheilan IV-nek egy Weilben született fia „Dajaker” néven lett felállítva, de sem ő, sem „Ajeb” a híres „Skowronek”nek Angliából importált fia nem váltak be. Az utóbbinak, nemcsak rövid, tuskó nyaka volt a hiányossága, hanem az is, hogy egyáltalán nem volt mozgása. Ezért lett nagy jelentősége annak, hogy a lengyelek segítségével, 1931ben ismét sikerült egy kiváló, eredeti arab telivér mént, Kuhaylan Zaid-ot felállítani Bábolnán.

Siglavy vagy Saglawi ugyanazon szótő; jelentése: jó felépítésű, erős lágyék, mély horpasz

A fejezet adataihoz forrásul szolgáltak Dr. Fritz Gramatzky és Liselotte Tarakus írásai,ezeket egészítette ki Dr. Hecker Walter. A származási lapokat Dr. Hecker Walter készítette.

és Lipcsében, I. Friedrich August szász király marktplatzi házában meghalt. 1838 óta a Lipcse melletti Meusdorfban emlékmű őrzi nevét.

Herceg Karl Philip Johann Nepomuk zu Schwarzenberg Bécsben született 1771-ben. Fiatal tisztként vett részt 1786-ban a cs. és k. Monarchia Oszmán birodalom elleni hadjáratában. Főhadnagyként 1793-ban súlyos lovasbalesetet szenvedett, amelyből nem sikerült teljesen felépülnie. Tábornagyként 1812-ben az oroszok ellen küldött cs.és k. segélyhadat vezényelte Napoleon oroszországi hadjárata idején. 1813-ban Lipcsében a népek csatájában a fősereget vezette, amelyből győztesen került ki. 1810-től Párizsban volt nagykövet, itt Jósef Poniatowski herceggel és Dietrichsteinnel ápolt szoros barátságot. 1820-ban megbetegedett,

A Siglavy ménvonal egy igen erős akkorddal lépett be az európai lótenyésztésbe, amikor Schwarzenberg herceg 1816-ban ezt a mént a szíriai sivatagból Lipizzára importálta. Ez az 1810-ben (egyes források 1811-et jelölnek) született szürke mén származása szerint a Siglavy Gidran törzshöz tartozik. A mén, felfedezője tiszteletére Weil-ben a „SchwarzenbergSiglavy” nevet kapta. A mén különleges jelentősége abban rejlik, hogy a hozzá párosított sivatagi arab kanca, Hamdani I 1821-ben Sadi III. kancát ellette, és ez a kanca szülte 1829-ben Bairactar mén után Amurath I-et, ezt az egészen kiemelkedő mént, amely 1836 és 1856 között a weili ménes törzsménje volt és kiváló nemessége és rendkívül átütő örökítő ereje a weili ménes gyors felvirágzását meghatározta. A mén különleges jelentősége abban rejlik, hogy, hogy ez az

253

az összeállításban a két alapító mén, a Schwarzenberg-Siglavy és a Konstatinápolyból importált Siglavy IV is külön válik, azzal együtt, hogy mindkét alapító ivadékai Siglavy néven szerepelnek, és a törzsben sokszor összemosódnak. A Schwarzenberg-Siglavy leányán, Sadi III-on keresztül az arab telivértenyésztésre volt meghatározó hatással, valamint a lipicai fajtára is az általa alapított lipicai Siglavy törzsön keresztül ahol a mai napig meghatározó. A trakehneni fajtában a Siglavy törzs az 1938-ban Dusanovoban született shagya-arab Lapis-on és ennek fián az angol-arab 1948-ban D-Göppingenben született Burnuson keresztül lett rendkívül népszerű.

Lapis a tulajdonosával, Walter Schmidt-Salzmannal huszárlóként vett részt a II. világháborúban, az oroszországi hadjáratban a legkeményebb megpróbáltatások között kb. 6000 km-t tett meg. A shagya-arab tenyésztésben is igen erős hatása volt a Siglavy törzsnek. Nagyon komoly szerepet játszott Radautzban, de 1870 után eltűnt a törzs ebből a ménesből. Az 1857-ben, Radautzban született fekete Siglavy XXXVII-9-en keresztül, amely Bábolnán 187778-ban szám nélkül fedezett, a törzs mégis fennmaradt. Ennek a ménnek az unokájáról, az 1897-ben Bábolnán született fekete Siglavy V-ről írja Gustav Rau 1909-ben:

Az obermurai kastély, a Schwarzenberg család ősi fészke.

A Schwarzenberg család kriptája a Moldva partján fekvő Orlikban lévő kastély mellett.

A nagy Siglavy. Albrecht Adam festménye.

Amurath I. adta a négy generáció után az 1881-ben született Amurath nevű mént, amely a „Weili” melléknevet viseli, és ennek a ménnek a származásában leányán, Sady III-on keresztül Siglavy neve, nem kevesebbszer mint tizenegyszer szerepel. Siglavy-Schwarzenberg Lipizzáról 1822-ben Mezőhegyesre került, ahol Siglavy I-ként fedezett. Ugyanebben az időben Mezőhegyesen állt: Siglavy IV. sivatagi arab mén, szül. 1819, amely Konstantinápolyban került megvásárlásra. Ezt a két sivatagi arab mént a 254 Schwarzenbegr Siglavy-t és a

Siglavy IV-et sokszor összekeverték. és ebben a korban a törzsmének számozása is sokszor rendszertelenül történt. Ebben a korszakban kancákat és méneket is hoztak más ménesből Mezőhegyesre. Így Siglavy IV 1825-től 1835-ig Mezőhegyesen fedezett, és 1836-ban Bábolnán. Az is gondot okoz, hogy egyes esetben a mének megtartották a másik ménesben is eredeti törzsmén számukat, de legtöbb esetben az ottani következő törzsszámot kapták. Így például a Schwarzenbegr-Siglavy-nak 1931-ben Radautzban született unokája Siglavy IV-ként fedezett

Radautzban, de ugyanezen néven fedezett 1836-ban Bábolnán is. A sivatagi arab ménnek, a Konstantinápolyból vásárolt Siglavy IV-nek egy a 46. Siglavy-ból 1837ben Bábolnán született fia először szám nélkül, majd 1842-43-ban Siglavy IV-2 ként Bábolnán, végül Siglavy XXV-ként 1845-től 1854ig Mezőhegyesen fedezett. A két Siglavy ménre alapuló törzs annyira gazdag és annyira ös�szefonódott, hogy a könnyebb áttekintés kedvéért a három ménes, Radautz, Mezőhegyes és Bábolna szerint elkülönítve jelenítjük meg működésüket. Ugyanakkor ebben

Oklevél az eredeti arabok kipróbálását igazoló, a kopcsányi ménesben rendezett verseny lefolyásáról. A második futamot nyerte Siglavy szürke mén.

Lengyeltói képe madártávlatból.

255

A Siglavy méntörzs Mezőhegyesen Különös jelentőségre tett szert a Siglavy-Schwarzenberg szürke mén, hiszen a lipicai fajta törzsalapító ménjei között is szerepel. Ebben a barokk lófajtában különösen a lovagolhatóságot, az intelligenciát, a tanulókészséget erősítette. Ez a szürke Siglavy mén, középmagas ló (kb.145 cm marmagasságú) finom csontozatú, eredeti arab mén volt, 1810-ben Egyiptomban, feltehetően Ibrahim Pasa alkirály (1789–1848) ménesében született. A Schwarzenberg család Steiermarkban fekvő, murai magánménese vásárolta meg. 1814-ben a mén az Oberfhof­stallamt Wien, (udvari Főistálló intézmény) tulajdonába kerül, 1816-ban először a kopcsányi, később a lipizzai, majd a mezőhegyesi ménesben állítják fel törzsménnek.

256

Saklavy II szürke mén, szül. 1828, Mezőhegyes, apja Siglavy III, anyja 78 Montedoro. Victor Adam litographiája. A Siglavy törzs ménjei erőteljes testalkatot, állóképességet és kiváló mozgást örökítettek, és könnyen kezelhetőek voltak, az emberrel szemben kivételes odaadást tanúsítottak. Ezért általában nagyon megbecsülték a törzs ménjeit. Ez a tulajdonságuk a fajta észak- és dél-amerikai elterjedésében is szerepet játszott.

A Siglavy méntörzs Radautzban

60 Siglavy I szürke bábolnai törzskanca, szül. 1886, apja Siglavy I, (szül. Radautzban 1866-ban Siglavy XXXIV-9ként), anyja 129 Shagya VII.

Siglavy (Top) Szürke mén, szül. 1941-ben Bábolnán, apja Siglavy VI, anyja 167 Shagya XXV.

25 Siglavy-16, szürke kanca, szül. 1958. Tapolcsány, apja Siglavy (Top), anyja 632 Shagya VII-4.

257

A Siglavy méntörzs Bábolnán

Siglavy VI sárga bábolnai törzsmén, szül. 1922-ben a borikei ménesben, apja 21 Siglavy II-2, anyja 108 Luna IV.

Siglavy XI szürke bábolnai törzsmén, szül. 1943, apja Siglavy VI, anyja 150 Shagya XXV.

258

Siglavy XII sárga bábolnai törzsmén, szül.1940., apja Siglavy VI, anyja 162 Shagya XXV.

Siglavy (D) (4761. Siglavy XI-3), szül. 1955-ben Bábolnán, apja Siglavy XI, anyja 263 Shagya XXXI. Németországban fedezett 1967-től 1978-ig.

Amurath Weil, szürke arab telivér törzsmén, született 1881-ben a württembergi király weili ménesében. Apja: Tajar, anyja: Koheil III. A korabeli leírások hatalmas, és erős ménként írják le, kiváló vérmérséklettel. A weili ménes legkiválóbb örökítőinek, Gadírnak, Bairactarnak, és Goumousch Bournou-nak a vérét egyesítette magában. Ezek valamennyien a Seglavy-Jedran törzs képviselői voltak. A mént 1895-ben eladták a Radautzi Ménesnek, ahol a ménes shagya kancáival kiváló utódokat nemzett. 30 éves korában, 1910ben pusztult el, a kor arab telivér és shagya-arab tenyésztésére igen nagy hatást gyakorolt.

Zigeunerin (D) szürke kanca, szül. 1956-ban Bábolnán (itt 62 Siglavy XL néven szerepelt). Apja: Siglavy XL anyja: 245 Kuhaylan Haifi. Németországban Schmidt-Ankum ménesében kitűnő szaporaságáról és igen jó örökítőképességéről tett tanúbizonyságot. Leányai, Zimbal, Cargo után, valamint Ziska és Zerline, Gazal VII leányai viszik tovább örökségét.

„A legjobb félvér mén (ma shagyaarabnak nevezzük ezt a fajtát), Siglavy V. fekete, 1897-ben Bábolnán született, 163 cm magas (szalaggal.) Ez egy igazi főmén, amelynek kitűnő örökítése, a fiatal évjáratok megfigyelése folytán újból és újból szembetűnik. Származásában feltűnő, hogy a harmadik, negyedik és ötödik ősi sorban az eredeti arab ménre, a kiváló Aghil Agára rokontenyésztett. Ennek a kitűnő örökítő vérének halmozása biztosítja Siglavy V. kitűnő és átütő örökítő képességét.

Aghil Aga 1850-ben született, a híres Brudermann-expedícióval 1857-ben érkezett Szíriából Bábolnára. Az araboktól 1363 Guldenért vásárolták és 1865-ben Bábolna 5000 Guldenért adta el Sanguszko hercegnek. Siglavy V jelenleg Bábolna legjobb ménje. Dőlt lapockája, és szép fara hosszú lovat jelenít meg, középső része mégis kitűnő, háta feszes, hátulsó bordái kiválóak, a hátulsó végtag kiemelkedően jó. Az elülső lábak ideálisan szépek, az egész ló széles, zömök, hatalmas izomzattal. A fej és a nyak lehetne szebb és nemesebb. De ennél a ménnél ezt szívesen elnézi az ember, mert ez a ló minden tekintetben jelentős, egy tömegesítő, erőteljes alkatot örökítő mén, amely amellett hűen megőrzi a harmonikus testformákat. Siglavy V. csak fekete csikókat nemz. Ősei közül Gazlan, Jussuf és Aghil Aga pejek, illetve sötétpejek voltak, míg apja, Siglavy II fekete volt. Siglavy V ivadékai zömök, erőteljes lovak, csontosak, igen jól izmoltak, nagyon szép felső vonallal.” A Siglavy méntörzs a mai Shagyaarab tenyésztésben kihalt. 259

Siglavya szürke kanca, szül. 1968-ban apja Siglavy (D) (eredetileg 4761. Siglavy XI-3), anyja 171 Shagya XXXVI. Tenyész szemléken többszörösen díjazott kanca.

A radautzi születésü, Siglavy XXXVII-9, mén, a Bábolnai Siglavy II törzsmén apjának ké260 sőbb beszerzett származási lapja.

Törzskönyvi lap nem találtatott, ennek pótlására szereztetett be. Olvasható a származási lap hátulján.

21 Siglavy X szürke kanca, szül. 1951, apja Siglavy X, anyja: 187 Gazal II.

135. Siglavy XI-2 Hera (D) pej, szül. 1949, apja: Siglavy X, anyja: 248 Kuhaylan Zaid.

Lapis, szürke mén, szül. 1938-ban Dusanovoban, apja: 561 Siglavy II-22, anyja: 16 Phänomen. Ivadékai a német trakehneni tenyésztésben váltak sikeressé.

A korábbi Jugoszlávia egyik államában vannak még mének ebből a törzsből, amelyek anyai oldalon tunéziai arab telivér ősöket mutatnak fel. A Siglavy mének örökségét ma leginkább a legjobb kancáink származásában találhatjuk meg. A Siglavy törzs ménjei az utolsó években kiváló kancákkal gazdagították a tenyésztést. Így pl. Anka (D) a 172. Shagya XXXVI-9, 1955-ben Bábolnán született, anyja a Bábolnán 1948ban született 143. Siglavy IX. Anka kitűnően örökített, ő lett Amor (szül. 1971. D-Ankum) anyja, ez a mén Bábolnán Gazal

XIII néven lett törzsmén, hosszú ideig Siegfried Frei CH-Teufen tulajdonában volt Herold, 1972. D-Ankum anyja Hera, D amely Bábolnán 1949-ben született 135. Siglavy IX-2-ként. Herold az apja Bahadurnak, 1991. CH-Himmelried, amely Sabine Uschmann CH-Rünenberg tulajdonában egy sokat csodált, eredményes sportló. További jelentős anyakancák voltak Zigeunerin (D) az 1956-ban Bábolnán született 62. Siglavy XI., és a Siglavy-Topolcianky ivadéka, az 1958-ban Tapolcsányban született 25. Siglavy-16, ő lett anyja a Tapolcsányban született kiváló

Rasim II-2-nek és Seehof Mersiben 1976-ban ellett Sonnnenaugenak, valamint az 1977-ben született Gastella-nak, ennek 1983-ban Amor után született fia, Silas, a Frau Pack kiváló Reichshofi ménesének, egészen elsőrangú fedező ménje lett. Élvonalbeli kanca lett a Siglavy (D) után született Siglavya (1968. D-Speyer), a ragyogó szépségű kanca, amely sok kiállítás győztese volt, és amelynek anyja a Bábolnán 1955-ben született 4761. Siglavy XI-3 volt. Érdekes módon az arab telivér tenyésztésben a Siglavy törzs még elterjedten jelen van, de nem az általunk ismertetett két eredeti arab 261

Lapis szürke shagya-arab mén, szül. 1938-ban a jugoszláviai Dusanovoban, apja: 561 Siglavy II-22, anyja: 16 Phänomen. mén révén, hanem Bairactar mén törzsén át, amelyet az 1978-ban Janow Podlaskiban születtet Passat képvisel. Őt a közelmúltban a Marbachi ménesben állították fel. Lapis az 561. Siglavy II-22 fia. Lapis 1938-ban a jugoszláv királyi főménesben Dusanovoban született, és az ország német csapatok által történt megszállása után német tulajdonba került. A rendkívül nemes és elegáns mént a Krampnitzi Lovas és Hajtóiskolába osztották be remondaként. Itt Walter Schmidt-Salzmann főhadnagy beleszeretett ebbe az elegáns ménbe. Ez lett az ő szolgálati lova, és a front élvonalában kereken 6000 km-t teljesítettek együtt a német huszárezred kötelékében. Lapis volt a legkisebb ló a huszárszázadban, ennek ellenére már lépésben lelépte a társait. Végig egészséges volt, miközben sok társa elhullott a kíméletlen megpróbáltatásokban. „Oroszországban csak Elöl lett megpatkolva, csak Lengyelország köves útjain kapott hátulsó lábaira is patkót” – jellemzi lovasa Schmidt-Salzmann a ló keménységét és teljesítményét.

Burnus pej anglo-arab mén, szül. 1948-ban, Németországban.Apja: Lapis, anyja: a kisbéri törzskanca, 68 Fenék V. Burnus itt lovasával 1954-ben, az ekkor 18 éves fiatal Reiner Klimkével Tübingenben a német olimpiai előkészítő versenyt 262 teljesíti.

A háború befejeztével sikerült mindkettejüknek megmenekülni. Éjszaka egy csónakkal keltek át az amerikai-szovjet zónahatárt jelentő Elba folyón, közben Lapis a csónak mellett úszott. Innen gyalogmenetben folytatták az utat Schleswig-Holsteinig. A brit hadifogságból szabadulva sikerült Lapist megvásárolnia és egy nyitott teherautón haza, a Göppingen melletti Salachba szállítania. 1948-ban született meg a kisbéri kancából, a 68. Fenék V. ből a fia Burnus. Dr. Frielinghaus, aki akkor a Darmstadti méntelep vezetője volt, így emlékszik a hozzá kiképzésre került fiatal ménre: „Közepes nagyságú, hangsúlyozottan nemes mén, hatalmas nyakkal, rendkívül jó szándékú és könnyen lovagolható mén volt.” A fiatal Reiner Klimke alatt military lóként nagy jövő előtt állt, amely azonban egy sérülése miatt nem valósulhatott meg. Burnus 1980-ban 32 évesen fejezte be éleHabicht fekete trakehneni mén, szül. 1967. Apja Burnus, pej angloarab mén, anyja a trakehneni kanca: Hallo. Habicht lovasával Martin Plewa-val nemzetközi sikereket ért el military versenyeken. A II. világháborúban szinte megsemmisült trakehneni fajta első nemzetközi sikerét jelentette ez az eredmény.

tét. 1967-ben egy nagy, erős fekete trakehneni kanca Hallo, Burnus után egy fekete méncsikót ellett, amely a Habicht (Héja) nevet kapta. Hallo anyja, Handschelle (kézbilincs) a megmenekült eredeti trakehneni kancák közül a legnehezebb anyakancának számított. Handschelle lányai, Tugend és Blinklicht a trakehneni tenyésztés tartó oszlopaivá váltak. A Siglavy méntörzs Magyarországon, Siglavy IV hatása A Shagya-törzs mellett a magyarországi köztenyésztésre kétségen kívül a Siglavy méntörzs gyakorolta a legnagyobb hatást. A lovassport eseményeiben egyértelműen a legelső, vezető helyet foglalják el a Siglavy törzs leszármazottai. A Siglavy-törzs az egyetlen a ma még fennálló törzsek közül, amely nem egy, hanem két törzsalapító ménre vezethető vissza. A Schwarzenberg-Siglavy, a

„Nagy-Siglavynak” nevezett mén az egyik, és Siglavy IV a másik. A Schwarzenberg-Siglavy-ról az előbbiekben részletesen volt szó, én most a Siglavy IV-et szeretném bemutatni. Az osztrák kormány 1825-ben Konstantinápolyban Danz nevű kereskedőtől az Anazé, Nedjdi Baba, Durzy és Siglavy eredeti arab méneket vásárolta meg. Az első három mént Bábolnára osztották be, a bábolnai kancák anyai oldalán ma is megtalálható a nevük. Siglavy viszont Mezőhegyesre került. Mivel Mezőhegyesen már 1822. május 22-én felállításra került a Schwarzenberg-Siglavy, ahol Siglavy I néven működött, az ő 1817-ben Lipizzán született fia Siglavy II néven lett törzsmén és a szintén a Schwarzenberg-Siglavy után Trautmannsdorf herceg Diana nevű kancájából 1817-ben született mén Siglavy III néven fedezett Mezőhegyesen, amikor ez az 1825-ben vásárolt, 1819-ben

A 1785-ben alapított mezőhegyesi ménes ménesparancsnoki épülete. Az épület előtt gondozott park.

263

A Nonius méntörzs ménjeinek apai származása.

született aranypej eredeti arab mén Mezőhegyesre érkezett, ezért kapta a Siglavy IV nevet. Ezzel a névvel lett törzsmén Mezőhegyesen. A monarchia császári-királyi méneseiben minden ló apjától kapta nevét. A mének, ha törzsméni rangra emelkedtek, egyszerűen megkapták a következő római számot nevük után. Legtöbbször akkor is, ha már egy másik ménesben más szám alatt szerepeltek. Ennek igen jó példája a Shagya törzs. Az általánosan ismert, hogy a Shagya méntörzs alapítója, a szürke 1830-ban született eredeti arab mén 1836-ben érkezett Bábolnára és ott 1837-től 1840-ig törzsménként fedezett. Az már kevéssé ismert, hogy egyetlen fia sem léphetett apja nyomdokaiba Bábolnán. Fiai Mezőhegyesen lettek törzsmének. 1852-ben egy unokája csikó nevén Shagya IV-2 már egy évig fedezhetett, de törzsméni besorolással Shagya I-ként csak 1870-ben sikerült a korábbi mezőhegyesi Shagya XIV-nek a törzsmének rangjára emelkednie. Csak a méntörzs alapítója unokáinak sikerült Bábolnán ezt az értékes méntörzset újból életre kelteni. Siglavy IV kitűnő, átütő örökítő erejét bizonyítja az a tény, hogy 13 fia lett törzsmén Mezőhegyesen, ez a 13 törzsmén további 8 törzsmént adott Mezőhegyesnek és 3 törzsmént a radautzi ménesnek. Siglavy IV. miután 10 évet, 1825től 1835-ig fedezett Mezőhegyesen, egy évre Bábolnára helyezték, ahol 1836-ban teljesen érthetetlen 264 módon törzsméni besorolás,

Csekonics József (1757–1824) vérteskapitány, a Mezőhegyesi Császári és Királyi Ménes megalapítója. Mellén a II. József császár által adományozott Szt. István Rend.

Csekonics József német nyelven írt és Pesten 1817-ben megjelent könyve, melynek címe magyarul: „A lótenyésztés gyakorlati alapelvei”. Ma is rendkívül tanulságos és értékálló olvasmány.

törzsmén szám nélkül, csak Siglavy-ként szolgálta a tenyésztést. Az egyetlen bábolnai évjáratból, az 1837-ben született csikók közül ismét 3 mén lett törzsmén Mezőhegyesen ezek között az a mén is, amelyik 1842-ben és 1843-ban csikószámán, mint Siglavy IV-2, majd 1845-től 1854-ig, mint Siglavy XXV fedezett Mezőhegyesen. Ez a mén további négy törzsménnel ajándékozta meg a mezőhegyesi ménest. Érdekes tény azonban, hogy Siglavy IV méntörzse a 3. generáció után kihalt. Egyetlen törzsmén származik a méntörzs negyedik generációjából, a bábolnai Siglavy III. Ebben feltehetően meghatározó szerepet játszik Kozma Ferenc döntése, aki 1876-ban feloszlatta Mezőhegyesen az arab ménest, azzal az indokkal, hogy az arab lovak a mezőhegyesi rendkívül gazdag talajon túlságosan erőteljesekké

vállnak és típusuk nemessége eltűnik. Mezőhegyesen előszeretettel alkalmazták a Siglavy törzs ménjeit, ezt Bábolnáról már nem mondhatjuk el. C. G. Wrangel Ungarns Pferdezucht (Magyarország lótenyésztése) című művében a Siglavyk-ról a következő jellemzést adja: „Siglavy egy egész sor szép és jó ivadékot hagyott maga után. Annak ellenére, hogy ez a vért jelenleg (1893) már nem tenyésztik Mezőhegyesen, még mindig tartós hatása érzékelhető. Néhány idősebb kancában egészen a mai napig bizonyítható. A Siglavy közvetlen leszármazottai különösen tetszetős kűlsővel rendelkeztek, fejük, nyakuk, marjuk,hátuk, ágyékuk és faruk a magasan és büszkén hordott farkukkal bezárólag a nemességnek és az erőnek olyan ritkán látott egységét mutatták. Ezen tulajdonságok által keltett

265

Nonius XVI pej mezőhegyesi törzsmén szül. 1871. származási lapja. Apja: Nonius XII. anyja : 747 Nonius LV.

kedvező, előnyös benyomást még megerősítették a száraz, erőteljes végtagok és kiváló paták. Ezen egyedek marmagassága 158 és 164 cm között mozgott. Leggyakrabban pejek voltak, de előfordult köztük almázott szürke egyed is.” Wrangel arról is beszámol, hogy Gottschlig ezredest 1852 tavaszán Szíriába küldték eredeti arab mének vásárlásának feladatával. Az ezredes 5 eredeti arab ménnel érkezett vissza Szíriából, köztük két kiváló Siglavy-val, Siglavy Majoubével és Siglavy Meneghi-vel. Wrangel felsorolja azokat a méneket, amelyek, az 1817 és 1855 közötti időszakban maradandó befolyást tudtak gyakorolni Mezőhegyesen, ezek között szerepel : Siglavy IV, amely 10 évet fedezett Siglavy Majoube, amely 6 évet fedezett és Siglavy III amely 16 évet fedezett Mezőhegyesen. 1855 és 1869 közötti időszakban

Wrangel két Siglavy mént emel ki,amelyek maradandó hatást gyakoroltak, Siglavy XXXVI-ot, amely 6 éven át fedezett és Siglavy XXXVII-et, amely 5 éven át fedezett Mezőhegyesen. Nagyon érdekes és egyben jelentős szerepet vittek a Siglavy kancák a magyar tenyésztésben. Az 1810ben Franciaországban született anglonormann Nonius Senior amelyet az osztrák-magyar huszárok a Rosiéresi ménesből hadizsákmányként Magyarországra hoztak, Mezőhegyesen kezdte ménesi pályafutását 1816-an. Ivadékai a hozzá párosított kiváló spanyol vérűk kancák révén gyors népszerűségre tettek szert és a Nonius törzs már 1861-ben elérte az LVII (57) törzsszámot., amikor az akkori lótenyésztési főfelügyelő Franz Ritter von Walljemare, nekünk magyaroknak Ritter Ferenc, elrendelte, hogy amikor a törzsmén szám

eléri a félszázat, vagyis az ötvenet, akkor újból a római I-es törzsmén szám kell hogy következzék. Az már nem közismert tény, hogy az első ötvenes sorozatban két mén vonala maradt életben, amelyre ma minden Noniusz visszavezethető, ezek teljes testvérek voltak, az egyik az 1841-ben született Nonius XXXIV, a másik az 1843ban született Nonius XXXVI. Mindkettő anyja, a 406. Siglavy IV volt, tehát a Siglavy méntörzs egyik alapítójának, Siglavy IV-nek a lánya. A Nonius XXIX törzsménnek is Siglavy anyja volt, a 458 Siglavy. Igen sok arab kanca gazdagította a Noniusz-törzs egyedeinek jó tulajdonságait. Ezt a mellékelt származási lapok is tanúsítják. A Siglavy kancáknak a Noniusz törzsben játszott jelentős szerepe, felkeltette érdeklődésemet, kíváncsi voltam, hogy a többi méntörzsben is találhatóak-e hasonló

Siglavy VI sárga bábolnai törzsmén, szül. 1922-ben a gorazdei ménesben. Apja: 29 Siglavy II-2, anyja: 108 Luna.

266

Nonius XXXVI pej mezőhegyesi törzsmén, szül. 1883, apja: Nonius XVI, anyja: 312 Nonius XIII.

Gustav Rau ennél a ménnél is írhatta volna, hogy: „A fej és a nyak lehetne szebb, nemesebb.” De mélysége, erőteljes alkata és fejlett izomzata kiváló. A Gorazdei ménes Szarajevotól kb 100 km-re délre feküdt, a Drina folyó partján.

267

jelenségek. A Shagya-törzs túlélését is egyetlen mén segítette, pedig a törzsalapító ménnek 7 fia lett törzsmén. Ez a mén az 1841-ben Bábolnán született szürke Shagya IV. amely Mezőhegyesen 6 törzsmént adott, köztük a kiemelkedő Shagya X-et. Shagya IV anyja 94 Siglavy volt. Ez a kanca, 94 Siglavy Bábolnán született 1834-ben, apja a bábolnai Siglavy I (szül 1826 apja Siglavy anyja 1 Araber) 94 Siglavy anyja a bábolnai 77 Samhan. 94 Siglavy adta az 1839-ben született Shagya II törzsmént is. Ezen kívül a Shagya törzsben még nyolc törzsménnek van Siglavy kanca származásának első három ősi sorában.

Siglavy XI szürke bábolnai törzsmén, szül. 1943, apja Siglavy VI, anyja 150 Shagya XXV. Erőteljes alkatát, kitűnő izmoltságát, apja Siglavy VI kitűnően örökítette. A fej és a nyak nemesebb lett.

Siglavy XII sárga bábolnai törzsmén, szül. 1940 apja: Siglavy VI, anyja: 162 Shagya XXV. A törzs itt is erőteljes, kitűnő az izomzata, a fej viszont kifejezetten nemes, a nyak is kitűnő. Itt világosan érzékelhető, hogy egy kitenyésztett kancacsalád mennyit tud az ivadékon javítani. Ez a mén kiváló sportló örökítőnek is bizonyult. Érdekes, hogy mindkét Siglavy törzsménnek egy Shagya XXV-ös anyja van.

A Siglavy törzs Bábolnán Rendkívül érdekes tény, hogy amíg Mezőhegyesen a Siglavy törzset a kezdetektől igen megbecsülték és sokoldalúan használták, gyakran egymás mellett több Siglavy mén is fedezett Mezőhegyesen, és a Siglavy kancák több törzsmént is adtak a ménesnek a különböző méntörzsekben, ezzel szemben Bábolnán különösen a kezdeti időkben ez a méntörzs rendkívül alárendelt szerepet játszott. Valószínű a Siglavy egyedek típusa volt az oka ennek a szereptévesztésnek. Mezőhegyesen az erőteljes Noniuszok és tömeges Furiosok mellett az ugyan erőteljes testalkatú, de mégis nemes Siglavyk szemet gyönyörködtető, elegáns szigetet alkottak. Bábolna az érté268 kes, Fechtig báró által vásárolt El

91 Siglavy X, szürke bábolnai törzskanca, szül. 1851, apja: Siglavy X, anyja: 187 Gazal II,. Itt is imponáló a kanca szélessége, mélysége, erőteljes alkata, feje és nyaka is nemes. Shagal, Shagya III törzsmén nagyanyja.

60 Siglavy I szürke bábolnai törzskanca, szül. 1886, apja Siglavy I anyja: 129 Shagya VII. Egy rendkívül finom, nemes kanca

Bedavy méneket is átadta Mezőhegyesnek, mert ők nem elég nemesnek, túl erősnek ítélték őket. Az első Siglavy, az 1826-ban Bábolnán született szürke Siglavy I, két évben, 1832-ben és 1833-ban fedezett Bábolnán. Apja az úgynevezett Schwarzenberg-Siglavy volt, anyja 1. Araber, egy 1818-ban Mezőhegyesen ellett kanca, amelyet minden bizonnyal Siglavy-tól

vemhesen Bábolnára helyeztek, mert 1825-ben Siglavy Schwarzenberg Mezőhegyesen fedezett. Siglavy I pedig már Bábolnán született, és anyja ezután a Bábolnai kancatörzskönyvben szerepel, és ettől kezdve Bábolnán álló mének fedezték. A bábolnai anyakanca- ménes egyébként is a mezőhegyesi alapító kancák ivadékaiból, unokáiból

Pettkó -Szandtner Tibor (1886– 1961) 1932-től 1942-ig a Bábolnai Ménes parancsnoka volt. 1942-ben kinevezték országos lótenyésztési felügyelővé, a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium lótenyésztési Főosztálya vezetőjévé. A bábolnai ménes állományának színvonalát rendkívül magasra, nemzetközi hírűvé emelte. Ő fedezte fel egy belgrádi mezőgazdasági kiállításon és hozta Bábolnára a későbbi bábolnai Siglavy VI törzsmént. Ezzel visszahozta a sikeres törzset Bábolnára (lásd 130. oldal).

II. József császár felismerte, hogy Csekonics József javaslatát egy fiók-ménes felállításáról a „MarhaHajtó-út” mentén érdemes megvalósítani. Megvették gróf Szapáry

Józseftől a bábolnai birtokot és 1789-ben megalakult a Bábolnai Ménes. A képen a bábolnai ménesudvar Európa legidősebb virágzó akácfájával.

alakult ki. Bábolna eleinte a mezőhegyesi ménes fiókintézete volt, és csak 1806-ben a ménesalapító Csekonics József nyugdíjba vonulása után lett önálló ménessé. De ez fordítva is működött, Mezőhegyesről is küldtek kancákat Bábolnára, hiszen a mezőhegyesi Gidrán-törzs úgy alakult ki, hogy a Bábolnán álló eredeti arab ménhez Gidrán-hoz küldtek kancákat Mezőhegyesről. Ez akkor a ménesek között természetesnek vett mozgás volt, hogy nemcsak méneket, hanem kancákat is küldtek egymásnak, vagy cseréltek egymással. 1833-ban egy Siglavy II. fedezett Bábolnán, de nyomtalanul eltűnt, semmi maradandót nem hagyott, majd 1835-ben országos fedezőménként Alsó-Ausztriába osztották be. 1836-ban a vonalalapító, mező­

hegyesi Siglavy IV. fedez egy évben Bábolnán, teljesen érthetetlen módon szám nélkül. 44 kancát fedezett, 27 kanca meddő maradt utána de a megszületett 8 mén- és 9 kancacsikóból, ebből az egy évjáratból is, mindenek ellenére négy törzsmén lett. Csak a származási táblák pontos elemzéséből, a születési évszám és a szülők pontosításából lehetett egyértelműen azonosítani, hogy 1836-ban Bábolnán szám nélkül a mezőhegyesi Siglavy IV. fedezett. Ezután országos fedező ménnek minősítették át, majd elpusztult. Hosszú szünet után 1872-ben és 1873-ban a mezőhegyesi Siglavy XXIX-nek egy fia, apja neve alatt lett felállítva Bábolnán, de nem emelték törzsméni rangra. 1877ben és 1878-ban újból két évre a radautzi Siglavy XXXVII-nek

269

egyik fia fedezett Bábolnán Siglavy XXXVII-9 néven, de nem lett törzsmén. Ennek a ménnek az egyik lánya ellette azt a Koheilan I mént 1888-ban, amelyik Párizsban a világkiállításon a kiállítás legjobb ménjeként a „Grand Championat” kitüntetést kapta. Koheilan I apja az Arábiából importált, 1876-ban született szürke Koheilan Adjuze volt, anyja 98 Siglavy a Bábolnán 1878-ban született sárga kanca, Siglavy XXXVII-9 mén leánya, a kanca anyja pedig 1 Mahmoud Mirza volt. 1882-ben a radautzi Siglavy XXXIV-nek egy fiát állították fel, ebben az évben Siglavy XXXIV9-ként fedezett, és egy év múlva törzsménné emelték, és Siglavy I néven 1883-tól 1887-ig fedezett Bábolnán. A bábolnai törzsmének könyvében feltüntették, hogy Siglavy III néven egy a Siglavy XXXVI után a 26 Siglavy XVI nevű kancából

1868-ban Mezőhegyesen született pej mén is fel lett állítva, de semmi nyomot maga után nem hagyott Bábolnán a Siglavy törzs eredményes szereplése Siglavy II törzsménnel indul, sajnos rendkívül hamar, érthetetlen módon szerencsétlen véget is ér. Siglavy II fekete mén volt, Bábolnán született 1878-ban apja a Radautzban született szintén fekete Siglavy XXXVII-9, anyja a 9 Aghil Aga. Ezt az 1850-ben született eredeti arab mént, Aghil Agát 1857-ben Brudermann ezredes hozta Bábolnára. Ez a kitűnő mént és nagyszerű örökítőt sajnos Bábolna 1965-ben eladta a lengyel Sanguszko hercegnek. Siglavy II 1894-től 1897-ig fedezett Bábolnán. Fia, az 1898-ban született Siglavy IV is csak egy évet fedezett. Ezekben az itt méltatott időkben Bábolnát olyan ménesparancsnokok vezették, akik szakmailag nem a legmagasabb színvonalat képviselték. Siglavy V magasan kiemelkedő

törzsménje volt Bábolnának. Ennek az 1897-ben Bábolnán született fekete ménnek apja a bábolnai Siglavy II volt, anyja 142 Gazlan 1903-tól 1913-ig fedezett Bábolnán. Ebben az időben (1899től 1913-ig) Fadlallah el Hedad Mihály volt Bábolna parancsnoka. Fadlallah nem csak kiváló érzékű lovasember, hanem a keleti lónak, a nemes arab lónak is kiváló szakértője volt. Gustav Rau a nagy német hippo­ lógus 1909-ben meglátogatta Bábolnát és egy ebben az évben megjelent könyvében részletesen leírta élményeit. Ez a beszámoló rendkívül értékes és tanulságos pillanatfelvétel a bábolnai tenyésztés akkori helyzetéről. A kancaménes jellemzése mellett a törzsménekről is egyedenként érdekes leírást és tanulságos minősítést ad. Siglavy V-ről a következőket írja: „A legjobb félvér mén (az arab telivérekkel szemben, ekkor még arab félvérnek nevezték a később bá-

Siglavy XII sárga bábolnai törzsmén, szül.1940-ban, apja: Siglavy VI, anyja: 162 Shagya XXV angloarab kanca (Anyja: 95 Bakony). Ezt a kancát 1938-ban helyezték át Kisbérről Bábolnára.

Siglavy XII sárga bábolnai törzsmén (szül. 1940) származási lapja.

A Radautzi Császári és Királyi Ménes ménesparancsnokának háza. Radautz először a Moldvában és Bukovinában felvásárolt lovak gyűjtőhelye volt, 1792-ben lett császári és királyi ménes.

Méntörzs: Siglavy eredeti arab mén, szül. 1810 Kancacsalád: 596. moldvai kanca, szül. 1807. (A Gidrán fajtában is élő család)

270

271

Ragyogó (5053. Regöly-16) anglo-arab mén, sárga, szül. 1958-ban Regölyben, tenyészette Erdélyi Ferenc.

Ragyogó sárga anglo-arab mén született 1958-ban, Regöly-ben, apja: Siglavy XII, anyja: Lidi, sárga kanca 969. Ozora Árvácska után. A mén Suti Istvánnal nyergében 1969-ben Bécsben megnyerte a NATO-Bajnokság Nagydíját.

272

bolnai arabnak, mai nevén shagyaarabnak nevezett fajtát) Siglavy V fekete mén, 1897-ben Bábolnán született. 163 cm magas, Ez egy igazi „főmén”, amelynek kiemelkedő örökítése a fiatal évjáratok megfigyelése során újból és újból feltűnik. Mellékelem a mén származását, ahol szembetűnik, hogy Siglavy az eredeti arab ménre, Aghil Agára származásának harmadik, negyedik és ötödik sorában rokontenyésztett, konszolidált. Ennek a kitűnő örökítő vérének halmozása biztosítja Siglavy V kiemelkedő és átütő örökítő képességét. Aghil Aga 1951-ben született és a híres Brudermann-expedícióval 1857-ben érkezett Szíriából Bábolnára. Az araboktól 1363 Guldenért vették. 1865-ben pedig eladta ezt a mént Bábolna 5000 Guldenért Sanguszko hercegnek. (Brudermann hazaérkezése után 1857-től 1860-ig volt Bábolna parancsnoka, 1860-tól 1869-ig már Boxberg báró vezette Bábolnát – a szerző.) Siglavy V Bábolna pillanatnyilag

legjobb ménje. Dőlt lapockája, és szép fara hosszú lovat jelenít meg. Középső része mégis kitűnő, háta feszes, hátulsó bordái kiválóak, fara, a hátulsó végtagok kiemelkedően jók. Az elülső lábak ideálisan szépek, az egész ló széles, zömök, hatalmas izomzattal. A fej és a nyak lehetne szebb és nemesebb. De ennél a ménnél ezt szívesen elnézi az ember, mert ez a ló minden tekintetben jelentős, egy tömegesítő, erőteljes, izmos alkatot örökítő mén, amely amellett hűen megőrzi a harmonikus testformákat. Siglavy V csak fekete csikókat nemz. Ősei közül Gazlan, Jussuf és Aghil Aga pejek, illetve sötétpejek voltak, míg apja, Siglavy II fekete volt. Siglavy V ivadékai zömök, erős lovak, csontosak, igen jól izmoltak, nagyon szép felső vonallal.” Fadlallah ezredes 1913-ban nyugdíjba ment. Vele együtt nemcsak Siglavy V tűnt el Bábolnáról hanem az egész Siglavy törzs is. A titok magyarázata valószínű Gustav Rau leírásában található: „A fej

és a nyak lehetne szebb és nemesebb.” Amit azonban Gustav Rau a többi kiváló tulajdonsága mellett szívesen elnézett. Ha azonban jön valaki, aki kevesebbet ért a lóhoz, de feltűnik neki a kevésbé elegáns fej és nyak, akkor azt mondja: „Vigyétek ezt a gebét innen!” Siglavy V-el a Siglavy törzs is hos�szú időre eltűnt Bábolnáról, egészen addig, amíg újból egy olyan ménesparancsnok nem jött Bábolnára, aki a lovakat ismét igazi értékükön tudta megítélni. Ez volt Pettkó-Szandtner Tibor, aki 1932-től 1942-ig volt a bábolnai ménes parancsnoka. Ő egy jugoszláviai mezőgazdasági kiállításon fedezte fel a csodálatos bábolnai Siglavy V ükunokáját, egy 1922-ben a borikei ménesben született sárga mént, és elhozta Bábolnára. Ott 1938-ben Siglavy VI-os törzsménként állította fel. Érdekes tény, hogy Siglavy VInak sem volt feltűnően elegáns feje, nyaka sem volt ideális. Kicsit nehéz nyaka, domború torokélt formált, de széles volt, mély, és rendkívül jól izmolt. Mindezekkel együtt Siglavy VI hét törzsmént adott a bábolnai tenyésztésnek. Valamennyien igen reális, értékes mének voltak, kiemelkedő teljesítménytulajdonságokat örökítettek. Fiai közül a lovassportban elért eredményei révén a legjobb fia, a Bábolnán 1940-ben született sárga Siglavy XII volt. Ez a mén az úgy nevezett sportménesekben fedezett, amíg a Németországból, leginkább az NDKból importált, ott korszerűtlenné vált hannoveri mének onnan ki nem szorították.

Néhány lánya az ugrósportban, nemzetközi szinten is eredményes ló volt. Az 1964-ben megjelent Törzsmének könyvében a következő jellemzést olvashatjuk: „A modern elképzeléseknek teljes mértékben megfelelő, kiváló örökítő anyagú törzsmén. Ivadékcsoportjai átlagon felüli ugróképességet, konstitúciót és idegrendszert igazoltak. Leánya Pillangó az 1962. évi Magyar Ugró Derby győztese.” A mén legnagyobb dobása mégis a Ragyogó nevű mén volt. Ezt a mént Erdélyi Ferenc regölyi kistenyésztő tenyésztette, Ragyogó többek között 1969-ben Bécsben a NATO-Bajnokságon, ahol az osztrákok a magyarokat, mint szomszédokat hívták meg, Suti Istvánnal nyergében megnyerte a Nagy-Díjat. Ezen a versenyen katonatisztek lovagoltak, többek között Olaszországból a D’Inzeo testvérek. (Az 1960-as római olimpián Raimondo D’Inzeo Posilipo nevű lován díjugratás aranyérmét, öccse, Piero D’Inzeo The Rock nevű lován a díjugratás ezüstérmét nyerte.) Teljesen érthetetlen, ép emberi ésszel egyszerűen megmagyarázhatatlan, és csak bűntettként minősíthető, hogy ezekből a „ragyogó” sportlovakból a magyar lótenyésztés átszervezése után semmi nem maradt ránk. Viszont ismét sikerült a Siglavy törzset nem csak Bábolnáról, nem csak Magyarországról, hanem egész Európából eltakarítani. A Siglavy kancák hűen teljesítették küldetésüket, hiszen a 9 Siglavy X nevű kanca Shagya XXXVI

után két méncsikót adott. Ezek egyike 5433 Shagya XXXVI-11 Dániában Shagya I néven, Németországban Shagal néven fedezett, Bábolnán pedig Shagya III néven lett törzsmén. Az O’Bajan törzset is Siglavy kancák segítségével sikerült átmenteni. O’Bajan XIII ménnek a 68. Siglavy VI nevű kancából 1959ben Bábolnán született fekete fia, amelyet Svájcba, a Knie-cirkusz részére adtak el. Az utolsó pillanatban sikerült egy értékes fiát Batant megmenteni. Batan, Bábolnán O’Bajan XVIII-ként mentette át a híres bábolnai fekete O’Bajan törzset, az ő révén sikerült ezt az értékes törzset újból halottaiból feltámasztani. Európából a Shagya tenyésztésből a Siglavy törzs teljesen eltűnt. Az utolsó remény, hogy a Borikei ménesben még léteznek Siglavy törzsből mének. De kerüle elő ma is egy Pettkó-Szandtner, aki megmenti a kipusztulástól az értékes Siglavy törzset.

273

Egy igazi Shagya mén, a festő ecsetje nyomán A fajta Shagya törzsének a régi minőségben való fenntartása napjaink egyik legszebb, legfontosabb feladata. Legfőbb ideje, hogy az ISG berkein belül a szakemberekből egy olyan csoport jöjjön létre, amely azon fáradozik, hogy határokon átívelően a „bábolnai arab”, ma shagya-arabnak nevezett fajta egyes törzseinek értékét megőrizze. Ezek a fáradozások azonban minden egyéni érdektől függetlenül, csak az egyes törzsek értékeinek megőrzésére kell, hogy törekedjenek.

Shagya X szürke mezőhegyesi törzsmén, szül.1855, apja: ShagyaIV, anyja 307 Samhan. Julius Blaas festménye.

Shagya XVI, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1902, apja: Shagya X, anyja: 66 Gazlan I. Shagya XVII bábolnai törzsmén, született 1903-ban a radautzi ménesben, apja Shagya IX, anyja: 153 Amurath-27. A bábolnai Shagya-törzs megújítója.

Shagya XI szürke bábolnai törzsmén, szül. 1886, apja: Shagya VIII, anyja: 16 Amurath Bairaktar, bábolnai Shagya XIII, Shagya XIV, Shagya XV, és Shagya XVI törzsmének apja. Ifj Vastagh György szobra.

274

Shagya X, szürke, radautzi törzsmén, szül. 1899, apja: Shagya VII, anyja: 246 Sheraky I.

A törzs alapító Shagya ménről sajnos nem maradt ránk kép. A korabeli leírások szerint egy erőteljes, igen jól izmolt, széles, mély, ennek ellenére nagyon nemes mén volt, amely erőteljes részleteivel együtt is harmonikus összbenyomást keltett. Utódait, a Shagya-törzs tagjait kiváló állóképességű, elnyűhetetlen, magas teljesítményű lovakként

ismerték az egész Monarchiában emellett igen szép, tért nyerő mozgás jellemezte őket. Shagya, szürke eredeti arab mén, 1830-ban született, 1836-ben került megvásárlásra, törzsménként 1837-től 1840-ig fedezett Bábolnán. Betegsége miatt ekkor ki kellett irtani. Hét törzsmént adott, de ezek egyike sem került Bábolnán felállítás-

ra, hat Mezőhegyesen, egy pedig Radautzban lett törzsmén. Csak feltételezni tudjuk, hogy erőteljes ivadékai az akkori szakemberek sivatagi arab lovakról alkotott elvárásaiknak nem feleltek meg. Két teljes testvért kell itt megemlíteni, az egyik Shagya II szürke, szül1839-ben a 91 Siglavy kancából és Shagya IV amely 1841-ben született szintén a 91 Siglavy kancából. Már itt is megjelenik a Siglavy-törzs, mint kiváló, méntörzseket formáló anyakancákat adó méntörzs. 91 Siglavy mindjárt két törzsmént adott, kettejük közül a fiatalabb, a

Shagya IV az, amely tovább viszi és fenntartja a Shagya törzset. Shagya IV-nek hat fia lett törzsmén Mezőhegyesen, két fia rövid ideig Bábolnán is fel lett állítva, de törzsméni besorolást, törzsmén számot nem kaptak. A mén legnagyobb dobása mégis a mezőhegyesi Shagya X lett. Shagya X szürke, 1855-ben született Mezőhegyesen apja Shagya IV, anyja 307 Samhan volt. 12 törzsmént adott. Az ő fiai tették életerőssé a Shagya törzset Bábolnán és Radautzban is. Az akkori magyar kormány megbízta a híres osztrák ló festőt,

Julius Blaast, hogy az állami ménesek törzsménjeit fesse meg. Így került megörökítésre, 1873-ban a mezőhegyesi Shagya X., 18 éves korában. Ennek köszönhetjük, hogy erről a csodálatos ménről egy valóban természethű, hiteles képpel rendelkezünk. A kép egy rendkívül mély, széles, igen jól zárt törzsű, quadratikus, gazdagon izmolt mént mutat, ennek ellenére nemes, igen jól ívelt, mai modern szóval igazi „hátasló nyakkal”, hatalmas, dőlt, rendkívül gazdagon izmolt

275

Shagya XXII, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1915, apja: Shagya XVII, anyja:36 Hamdani Semri I.

Shagya XXIII, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1924, apja: Shagya XX, anyja: 138 Mersuch.

Shagya XXIV, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1924ben az Eszterházyak tatai ménesében, apja. Shagya XIX, anyja: 292 Shagya X.

Shagya XXV, szürke bábolnai törzsmén, apja: Shagya XVI, anyja: 142 Koheilan III.

Shagya XVIII szürke bábolnai törzsmén, szül. 1906. Shagya XIX szürke, szül. 1914. Törzsmén Tatán és Bábolnán. Shagya XX. szürke bábolnai törzsmén, szül. 1914.

lapockával, kerek, erősen izmos farral és rendkívül erős végtagokkal. Rendkívül imponáló a mén képe, egy igazi törzsmént mutat. Számunkra, szakemberek számára a Shagya X-nek ez a képe a Shagya törzs ideáljának a megtestesítője. A Shagya törzs minden tagját ehhez a képhez hasonlítva bíráljuk el. Ez a törzs a fajtán belül is a legerőteljesebb, a legszélesebb és legmélyebb törzs. Sajnos nem rendelkezünk a törzs minden törzsménjéről képekkel. Ha azonban a meglévő képeket 276 összehasonlítjuk, egy rendkívül

érdekes változást, folyamatot kísérhetünk figyelemmel. Amikor 1909-ben a nagy német hippológus, Gustav Rau meglátogatta Bábolnát, három törzsmén is képviselte a Shagya törzset. Shagya XIV, Shagya XV, és Shagya XVI. Gustav Rau szokásához híven, a törzsménekről hiteles leírást adott. Shagya XIV-et hagyjuk nyugodni, rajta keresztül a törzs nem folytatódik. Minket jobban érdekel Shagya XV és Shagya XVI, mert ők a későbbi ivadékokra hatással voltak. Gustav Rau írja: „Shagya XV szürke, Bábolnán szül. 1899-

ben, 160 cm magas. Egy igen tetszetős, egy szép, száraz, nemes mén. Egészében egy jó örökítő típusának benyomását kelti. A ló középrésze hosszú, és meglehetősen mély a hát viszont igen széles. A magasan fekvő egyenes lefutású far igen jó hosszúságot, és jó szélességet mutat. A mar, a lapocka, a mélység, az elülső lábak és a csánkok, nagyon kielégítőek. Sajnos a mén egy kicsit kicsi, és ezt örökíti is. Ha egy kicsit rövidebb lenne és feszesebb lenne a háta, nagyobb marmagassággal, talán egy hibátlan mén lehetne így azon-

Shagya XXV. A felső képen a nemes mén finomabbank tűnik, az alsó képen jobban érvényesül erőteljes alkata, kiváló lapockája, mélység, erőteljes hátulsó végtagja, de ezen a képen, mintha egy kissé durva lenne.

277

Shagya XXVII, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1933, apja: Shagya XXIII, anyja: 83 Shagya XXXI.

Shagya XXVI, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1924ben Tatán, az Eszterházy ménesben, apja: Shagya XIX, anyja: 425 Shagya X.

Shagya XXIX, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1924, apja: Shagya XVII, anyja: 189 Gazal.

Shagya XXXIII, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1942, apja: Shagya XXIX, anyja: 109 Shagya XXIII.

Shagya XXXVI, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1948, apja: Shagya XXXII, anyja 154 Shagya XXV.

Shagya XXXII, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1922, apja: Shagya XVII, anyja: 31 Koheilan IV. A ménnek ezen a fiatalkori képén még jobban érvényesül apjának szinte durvaságra hajló erőteljes alkata. Shagya XXXII idősebb kori képe, a teljes korú érett mén megjelenésében már anyjától örökölt nemességét is meggyőzően képviseli. Ez a kép is felhívja a figyelmet a fajta későn érésére és arra, hogy ne siessük el túl korán az egyedek végső megítélését.

278

ban egy mén marad sok valós tartalommal, amely azért megmarad az emlékezetünkben. Shagya XV apja Shagya XI anyja 25 O’Bajan. Shagya XVI szürke, Bábolnán szül. 1902-ben, 166 cm magas, tehát jóval nagyobb mint Shagya XV. Ugyanolyan egyenes fara van, mint az előbb leírt ménnek, A nagy mélységet hiányoljuk, ő is kicsit hosszú, hátul túlnőtt, az ágyéka teltebb és rövidebb lehetne. A felső vonala arra enged következtetni, hogy a hátcsigolyáknak rövidek a tövisnyúlványai, amely egy hátaslónál kevésbé kívánatos.

Az elülső csüdök rövidek és erősek. A mén meglehetősen széles, szépen illesztett nyaka van. Egy száraz, nemes ló, amely hiányosságai ellenére jó benyomást kelt és jó típust mutat. Shagya XVI -nak nagyon kevés a mozgása, mert erősen kötött a válla. Shagya XVI is a Shagya XI fia, anyja 66. Gazlan I.” Shagya XI, mindkét mén apja a kiváló mezőhegyesi Shagya X unokája. Ha azonban ezeket a leírásokat olvassuk, kiváló elődjük jó tulajdonságaiból nagyon sok elveszett. A szélesség és mélység nincs már meg. A rövid széles, jól zárt

Shagya XXXVII szürke bábolnai törzsmén, szül. 1940-ben Palánkán, apja: Shagya I (Piber), anyja: 621 Shagya XXV-8. 1955-től 1958-ig fedezett Bábolnán, de rajta keresztül a méntörzs nem ment tovább.

279

Shagya XLVI szürke bábolnai törzsmén, szül. 1965. apja: Shagya XXXIX, anyja: 58 Shagya XXXVI.

Shagya XXXIX szürke bábolnai törzsmén, szül. 1948, apja: Shagya XXXII, anyja: 175 Shagya XXV. Érdekes, hogy Shagya XXXII mindkét kitűnő fiának, Shagya XXXVI-nak és Shagya XXXIXnek is egy Shagya XXV-ös anyja van. Ez sem véletlen, ez egyben rokontenyésztést is jelent a kitűnő örökítőre, Shagya XVII-re. Shagya XXXIX törzsmén Szauer Ferenccel nyergében. Ez a kép igazolja, hogy Fadlallah-nak nem csak a Shagya törzs atletikus, széles, és mély alkatát, kitűnő izmoltságát, hanem közmondászerűen ismert, kitűnő, lendületes és térnyerő mozgását is sikerült a Shagya törzsbe visszahoznia. Shagya XX szürke tapolcsányi törzsmén, szül: 1954. apja: Shagya XIII, anyja: 664 Shagya X-3

280

O’Bajan fekete, eredeti arab mén, szül. 1881-ben. Fadlallah el Hedad kedvenc ménje. Koheilan IV szürke bábolnai törzsmén, szül. 1904. apja: Koheilan II, anyja: 124 O’Bajan.

quadratikus törzs, a feszes hát hiányzik. Ami különlegesen fájdalmas, hogy a Shagyákra jellemző, lendületes, tért nyerő mozgás is teljesen eltűnt. Shagya XV-ről sajnos nincs fotónk. Van azonban Shagya XVI-ról. Ez egy igen elegáns, keskeny, hos�szúlábú mén, hátúl túlnőtt, nyitott csánkokkal, meredek lapockával és felkarral. Egy elegáns ló, de nem tipikus Shagya mén.Shagya XV-ön át folytatódik a méntörzs. A következő mén, a Shagya XV törzsmén a fia, a Shagya XVIII., Bábolnán szül. 1906-ban, a 209. Jussuf II kancából.

Shagya XVIII képe nem szerencsés. A kamerához képest ferdén áll, nyaka nehezen megítélhető, de ő is egy kisebb, elegáns, hos�szú törzsű, hátul túlnőtt mén, nyitott csánkokkal. Egy elegáns lovacska, de nem tipikus Shagya törzsmén. Shagya XVIII két törzsmént adott. Shagya XIX-et, amely Piberben, majd Tatán is fedezett, és Shagya XX-at. Shagya XIX-ről a tatai ménesben készült fotó. Ő is kissé hosszú, hátul túlnőtt, nyitott csánkokkal, de széles, ménjellege határozott, nemes fejjel, ha kevesebb is, mint az ideál, a Shagya X,

mégis több tulajdonságában emlékeztet a Shagya törzsre. Shagya XX-ról csak egy kevésbé jó minőségű fotónk van. Ezen a képen egy durva fejű, vékony nyakú mén néz ránk, de quadratikus, jó a lapockája, de a far nagyon rövid, „kevés a motor”. Nem egy lenyűgöző törzsmén. Féltestvére Shagya XIX szimpatikusabb, nemesebb, törzsének jobb képviselője, de a ménvonal Shagya XX-on folytatódik tovább. A következő mén Shagya XXIII is egy keskeny, mén, igen szép ívelt nyakkal, nemes fejjel, de keskeny,

hosszú törzzsel, hátra állított lábakkal. Az erős feszes hátnak nyoma sincs, az erős, izmos far, amely a Shagya törzset kellene jellemeznie, teljesen eltűnt. Egy elegáns lovacska, de nem egy igazi, Shagya törzsmén. Az ő fia, Shagya XXVII szürke Bábolnán szül. 1933-ban, anyja 83 Shagya XXI rendkívül erősen hasonlít apjára. Ő is egy hosszú, elegáns, keskeny, hátul túlnőtt mén, elegáns fejjel és nyakkal, de törzsménnek kevés, ménjellege is nagyon halvány. Igazán nem tipikus képviselője a Shagya törzsnek.

A Shagya XXIII-as törzsménen megy át a méntörzs a Tapolcsányi ménesbe. Az ő 1930-ban Bábolnán a 74 Shagya XVI-ből született szürke fia lett Shagya VII néven törzsmén Tapolcsányban, ahol 1937-től 1945-ig fedezett. Fadlallah el Hedad vezette a bábolnai ménest 1899-től 1913-ig. Nagyon érdekes, hogy ez a libanoni maronita, úgy tűnik, hogy nem a karcsú, elegáns „sivatagi agarakat” tekintette valós, eredeti arab lovaknak, hanem a mély, széles, reális, rövid, de jól zárt tör281 zsű lovakat részesítette előnyben.

A bábolnai kancaménes. Benyovszky István aquarellje. Ilyen volt kedvenc ménje, a fekete O’Bajan is, amelyet mindenek felett, nagyon szeretett. Úgy tűnik, hogy Fadlallah a Shagya törzs állapotával nem volt elégedett. Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy Gustav Rau látogatása ebben befolyásolta-e őt. Mindenesetre Fadlallah 1909ben egy, a radautzi ménesben született 6 éves mént állított fel törzsménnek a Shagya törzsben. Ez a mén, Shagya XVII 1903-ban született a radautzi ménesben, apja Shagya IX, anyja 153 Amurath volt, igazán nem volt nemes, egy kissé gorombának tűnő mén, rövid nyakkal, nagy csontos fejjel, de nagy kifejezésteljes szemekkel. Egy hatalmas mén, erős ménjelleggel, igazán nem volt sivatagi típusú, de egy erőteljes robusztus legény, egy igen jól izmolt és csontos Shagya-mén. Fadlallah nem csak a megfelelő mén kiválasztásához értett, hanem 282 a mén szakszerű használatához,

alkalmazásához is. Ő válogatta ki a szerinte hozzá illő kancákat is. A mén partneréül a Koheilan törzsből származó rendkívül finom, nemes kancákat sorolta. A 142 Koheilan III kanca ellette 1916-ban a rendkívüli szépségű, de mégis erős zömök sűrű, igen jól izmolt Shagya XXV törzsmént. Ez a mén ismét egy kiváló képviselője lett a Shagya törzsnek. Gustav Rau írta erről a ménről: „Shagya XXV, egy egészen különleges mén. Mély, széles, dongás, emellett rendkívül nemes, tömör, sűrű, erőteljes, tökéletes lábszerkezettel és különlegesen szép csánkokkal. Az egész ló kiválóan izmolt.” Shagya XVII-nek egy fia, Shagya XVII-2, Schlingel néven, és egy unokája, Shagya XXXII-2 is fedezett a hannoveri tenyésztésben. Verdenben lettek felállítva, ahol közmondásosan könnyen lovagolható és jó fogatlovakat nemzettek. Az ottani kancacsaládokba

beépülve igen jó ugró lovakat és fedezőméneket adtak a német tenyésztésnek. Shagya XVII-nek 1922-ben a 31. Koheilan IV kancából született egy szürke mén csikója, amely Shagya XXXII néven lett törzsmén. Az anyja, annak az arab telivér Koheilan IV-nek volt a leánya, amelyet Gustav Rau az 1909-es bábolnai látogatásakor a következőképpen jellemzett: „Szoborszerűen szép ez a szürke. Sajnos nem elég nagy (158 cm), sem elég erős. Ha négy centiméterrel magasabb volna, és erősebb csontozattal rendelkezne, akkor Bábolnának egy valóban sokat ígérő fiatal törzsménje lenne. Ő testesíti meg azt az arab lovat, amelyet leírásaink rögzítenek. Magasan nemes, száraz, kokett, egy igen harmonikus modell, egy természetes egyensúlyban lévő ló. Minden a helyén van. A felső teste hibátlan, tökéletes, a fara erőteljes, egyenes, magasan tűzött farokkal.

A nyaka szépen emelkedik ki a törzséből, a feje kicsi és jó kifejezésű, a csánkok elég erősek és korrektek. Koheilan IV, Koheilan II fia anyja 124. O’Bajan. Ez a típus kicsit nagyobb és erősebb kiadásban, ez kell, hogy egy köztenyésztés kívánatos tenyészcélja legyen.” Shagya XXXII, finom anyja ellenére inkább erőteljes apját formázta. Egy robusztus, erős csontú, mégis nemes, igen jó kifejezésű ménné, egy igazi, törzsét jól képviselő Shagya törzsménné vált. Utódai, Shagya XXXVI, és Shagya XXXIX is kiváló képviselői lettek ennek az erőteljes, széles és mély egyedeket adó törzsnek. Ugyanakkor nemesek voltak, harmonikus felépítésűek, és mozgásuk is lendületes, erőteljes és tértnyerő volt. A Shagya törzs mai tagjai, – eltekintve, a tapolcsányi ág képviselőitől – valamennyien Shagya XXXVI és Shagya XXXIX utódai. Az egészen kitűnő, 1973ban Hasselben született Shagya XXXIX-11 (helyesen Shagya XXXIX-1-1) ismét egy igazi, méltó képviselője volt a Shagya törzsnek. Fia Saphir, Bábolnán

Shagya II néven lett törzsmén. Sajnos véleményem szerint őt nem használtuk ki megfelelően. Nem csak a törzs csodálatos, lendületes mozgását őrizte meg, hanem idomíthatóságból, intelligenciából is jelesre vizsgázott. Csikói sokszor túl nagyok, voltak, kissé gorombának tűntek. Éppen ezzel a tulajdonságával nyitotta volna meg számunkra azt a lehetőséget, amelyet Fadlallah is a radautzi Shagya XVII-tel alkalmazott és amellyel küzdött a Shagya-törzs elfinomodása ellen. A robusztus, darabos mének finom, nemes kancákkal párosítva ismét széles, mély, erőteljes alkatú, de nemes lovakat hoznak a világra. Ezt a lehetőséget nem használtuk ki, mert csak a második generációban értünk volna célt. De a tenyésztés még mindig azt jelenti, hogy a szakszerű tenyészői munkában generációkban kell gondolkodni. Ha összehasonlítjuk az eredeti arab O’Bajan és a mezőhegyesi Shagya X képét, feltűnik, hogy mindkettő quadratikus, mély, és széles mén, mindkettő igen jól izmolt, de mindkettőnek igen jól illesztett, ívelt igazi „hátasló

nyaka” van nemes fejjel, nagy és kifejezés teljes szemekkel. A tapolcsányi Shagyak olyanok, mint vonalalapítójuk, a Shagya XXIII, elegáns lovak, finom hos�szú törzzsel, kevésbé szélesek és mélyek, mint a bábolnai mének. Ezek a mének Csehországban és Szlovákiában, de Németországban és Svájcban is sok hasznos, elegáns lovat adtak. A radautzi Shagya X. kiváló örökítő volt. 1905-ben Holicson kopófalka utáni vadászatokban és akadályversenyekben is kitűnően vizsgázott. 16 törzsmént adott. Legnagyobb, máig tartó hatását mégis azzal érte el, hogy egyik, Radautzban 1909-ben született fia, 532. Shagya X-3, annak az 1928ban Janow Podlaskiban született Jordinak lett apja, „aki” az angol telivér Rittersporn után az angolarab Ramzes-t, korunk egyik legnagyobb örökítőjét ellette. Ezzel a ténnyel bebizonyosodott, hogy az angol telivér fajta mellett a shagya arab a nemzetközi sportlótenyésztés legfontosabb nemesítő fajtája. Ma ezt a Bajar-ivadékok bizonyítják a nemzetközi sport­ pályákon.

283

A bábolnai ménes újjáépítése az ISG segítségével

1990 júniusában Bábolna meghívta egy kancaszemlére az ISG küldöttségét. A résztvevők balról: Siegfried Frei, Klaus Dieter Gotzner, Dr. Ekkehard Frielinghaus, Dr. Hecker Walter, Dr. Papócsi Lászó, Bruno 284 Furrer és Tóth Joachim Bábolnáról.

A könyv első felében már történt utalás arra, hogy 1990 után a Bábolnai ménes Dr. Papócsi László vezetésével felvette a kapcsolatot az ISG (Internationale ShagyaAraber Gesellschaft) vezetésével. Ez a szervezet fogta össze a Bábolnáról eladott bábolnai arab lovak tenyésztését, megszervezte a fajta nemzetközi elismerését, és irányította az európai országokban élő shagya-arab tenyésztők munkáját. 1990 júniusában a társaság vezetését Dr. Papócsi László egy ménes szemlére, és a jövő közös kialakítására látta vendégül. A pillanatfelvétel, az állomány felmérése, túl sok örömre okot a résztvevőknek nem adott. A ménes shagya-arab kancáit eddig már több generációban az Egyiptomból importált arab telivér mének fedezték.

A lovak kisebbek, vékonyabbak, finomabbak lettek, az eredeti bábolnai arab tulajdonságaiból már csak kevés volt felismerhető. A résztvevők döntöttek és azonnal munkába kezdtek. Dr. Ekkehard Frielinghaus, Klaus Dieter Gotzner és Bruno Furrer nemcsak ismerték az Európában elszórt shagya-arab állomány legjobb egyedeit, hanem azok tenyésztőivel, tulajdonosaival bizalmas, bensőséges kapcsolatokat is ápoltak . Ők teremtettek összeköttetést ezen személyek és Bábolna új vezetése között. Társaságukban látogattuk meg pl. Frau Pack reichshofi ménesét is. A látogatás, valamennyi résztvevőjét csodálattal, és elismeréssel töltötte el a ménes kiemelkedő egyedeiben felhalmozott óriási

116 Ibn Galal szürke bábolnai törzskanca. Az akkori állomány egyik tipikus példánya. Annak ellenére, hogy anyja egy reális Shagya kanca volt, Ibn Galal őt finomabbá, keskenyebbé, sekély törzsűvé, hosszú lábúvá formálta, rövid csapott farral, keskeny ízületekkel, és hosszú szárakkal.

Saphir, Shagya II bábolnai törzsmén, szül. 1985, apja: Shagya XXXIX-1-1, (Bábolnán Shagya I) anyja: Nicola, (Gazal VII-2), nyergében tulajdonosa, Mirjam Krasensky. Bal oldali kép: Shagal, Shagya III, bábolnai törzsmén, szül. 1976, apja: Shagya I (DK) (5433. Shagya XXXVI-11), anyja: 48 Siglavy Bagdady VI.

érték, amit az itt végzett tenyésztői munka, a ménes fennállása óta itt felhalmozott. Ez a látogatás, egyben megalapozta a későbbi szoros és mély együtt működést ezzel a ménessel, amely a bábolnai állományban később gazdag gyümölcsöket eredményezett. Siegfried Frei (Teufen, Svájc) kiváló ménjét Amort, (Bábolnán Gazal XII) és a military versenyekben igen eredményes Ghazzir-t, a kiváló örökítő Bajar fiát, kedvező fedeztetési díjért biztosította a bábolnai ménes számára. Bábolna, Pack asszony (Reichshof, Németország) méneséből megvásárolta a kiváló Balaton-t (Bábolnán Gazal

XIII) és két fiatal kancát, Majestát és Judithát. A Frau Andrea von Nordeck (Oberuzwill, Svájc) tenyésztette Saphirt vette bérbe Bábolna, itt Shagya II néven lett törzsmén. Az Elisabeth von Kleist (Hassel, Németország) által tenyésztett kitűnő Shagya XXXIX11-hez szintén küldött kancákat Bábolna, ő lett Shagya I. Josef A. Frei svájci tulajdonostól Bábolna bérbe vette a fekete Batant és ő Bábolnán O’Bajan XIII néven vált törzsménné. A híres német Ismer ménesből Gadart bérelte Bábolna. 1993-ban az Ulla Nyegard által tenyésztett, és Dr. Walter Huber tulajdonában álló Shagal lett Bábolnán felállítva Shagya III néven. Bruno Furrer (Gerlikon, Svájc) két kancáját, Dinat és Theissst kölcsönözte ki Bábolna számára. Lepold Wögler (Buchen, Németország) két kancáját, Noraja-t és Farah-t adta bérbe. 1995-ben a kiváló örökítő, Bajar legjobb fiát, Paminot (Bábolnán O’Bajan XX.), és néhány értékes kancát sikerült Svédországból megvásárolni. 1997-ben pedig Csillagot (Bábolnán O’Bajan XXII.), Pamino-nak a Csárdáskirálynőből született fiát sikerült megvenni.

Ugyanebben az esztendőben, 1997-ben a Conradty (Neuhaus, Pregnitz, Németország) családtól két kitűnő mént, Borodin-t (Magyarországon O’Bajan XXI.) szürke, szül. 1985. Apja: Beau, anyja: Ayda) és Basco-t (Bábolnán O’Bajan XXIII, szürke, szül. 1987. Apja: Beau, anyja: Sarah) és a kitűnő kancát, Aydana-t (szürke, szül. 1987. Apja: Beau, anyja: Ayda) sikerült bérbe venni. 2011-ben a pej Bartók fiát Paris-t vette meg Bábolna Frau Pack (Reichshof, Németország) méneséből és Bábolnán Gazal XIX néven lett törzsménként felállítva. Itt meg kell említeni, hogy Bábolna akkori vezérigazgatója, Dr. Papócsi László teljesen magáévá tette a bábolnai ménes újjáépítésének szükségességét, és a két szakembert Dr. Hecker Waltert és Rombauer Tamást a lovak vásárlásánál és bérbe vételénél teljes erkölcsi és anyagi támogatásáról biztosította. A tenyésztők számára bizonyára érdekes, hogy Balaton sugárzó megjelenésével és lovas alatt is imponáló erőteljes és lendületes benyomásával minden jelenlévőt és szakembert meg tudott arról 285

Pamino, O’Bajan XX, bábolnai törzsmén, szürke, szül. 1980, apja: Bajar, anyja: Pamina.

Basco, O’Bajan XXIII, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1987, apja: Beau, anyja: Sarah.

286

Csillag, O’Bajan XXII, bábolnai törzsmén, szürke, szül. 1993, apja Pamino, anyja: Csárdáskirálynő. Lovasával, Bali Boglárkával nyergében.

Paris, Gazal XIX, bábolnai törzsmén, szürke, szül. 1985. apja: Bartók, anyja: Pamina.

Jóska, Jussuf VIII, bábolnai törzsmén, szürke, szül. 1987, apja Jussuf I (DK), anyja: 56 Shagieh.

győzni, hogy benne lássák a híres Gazal ménvonal méltó folytatását, tovább vivőjét. Balaton ennek ellenére kitűnő kancákat adott és néhány egészen jó mént, de a Gazal ménvonal megmentésére mégis egy másik mén tűnt alkalmasnak. Amor is, aki szinte feminin Charme-jával, eleganciájával, sok embert elbűvölt, akik őt igen magasra értékelték, elegáns kancákat adott és néhány kevésbé csillogó mén ivadékot. Lehetséges, hogy a sajnos korán balesetet szenvedett kitűnő fia, Aron, ezt a történetet átírhatta volna. Az események mégis másképp alakultak. A pej Bartók, „aki” mindig kénytelen volt egy évvel fiatalabb teljes testvérének, Balatonnak az árnyékában meghúzódni, úgy tűnik ő adja mégis fiában Paris-ban, Gazal XIX-ben a Gazal ménvonal méltó képviselőjét, tovább vivőjét. Paris igen jó kanca ivadékok mellett feltűnően sok erőteljes, férfias, de mégis nemes, kiváló alkatú méncsikókat ad, amelyek kiváló külsejük mellett, egészen jó teljesítménytulajdonságokkal is rendelkeznek. Ez a tulajdonság pedig ennek a ménvonalnak már kezdete óta

szinte közmondásossá vált, igen értékes tulajdonsága, ezért ennek fenntatása is nagyon jelentős. A tenyésztők számára az is sokat mondó tény, hogy Bajar legjobb fia, Pamino, és a Gazal ménvonal fenntartója, és tovább vivője, Paris, ugyanannak a kancának az ivadékai. Ez a kanca Pamina, Amor, Gazal XII leánya, az anyja Partita, Gazal VII leánya, Puszta-ból, Jussuf VII leányából. Itt tehát ismét egy kiváló örökítőre, Gazal VII-re való rokontenyésztéssel állunk szemben, amely ezen mének örökítését stabilizálja. Egy csillogó bizonyíték ismét arra a tényre, hogy átütő örökítők, kiemelkedő kancákból, kancacsaládokból születnek. Bábolna mindig is a bábolnai, a mai néven shagya-arabnak hívott fajta bölcsőjeként tekintette magát. és ezért felelősséget érzett a fajta fennmaradásáért, és fejlesztéséért. Ez volt az oka annak, hogy nagy örömet jelentett, amikor hosszú küzdelem után, sikerült a Dániában született, Bruno Furrer által felfedezett utolsó Jussuf mént Jóská-t, (Bábolnán Jussuf VIII) Svédországból visszavásárolni. Ezzel a tettével Bábolna utolsó híres ménesparancsnoka emlé-

O’Bajan X. bábolnai törzsmén, fekete, szül. 1929, apja: O’Bajan VII, anyja: 36 Shagya XVII. O’Bajan Basa, O’Bajan XXVIII, bábolnai törzsmén, szürke, szül. 1998, apja: Basco, O’Bajan XXIII, anyja: Basra, O’Bajan XVIII-7.

kének is áldozni kívánt, és cselekedetével az ő példáját kívánta követni, hiszen Pettkó- Szandtner Tibor 10 éves ménesparancsnoki ideje alatt hozta vissza azokat az értékes ménvonalakat, amelyek korábban eltűntek Bábolnáról, a Jussuf, a Koheilan, és a Siglavy ménvonalát. Koheilan ménvonalát Lengyelországból, Janow Podlaskiból, Koheilan VIII révén, Siglavy ménvonalát Jugoszláviából, a Gorazdei ménesből Siglavy VI révén, és Jussuf mnénvonalát egy eldugott magyar fedeztetési állomásról Jussuf IV révén. 287

118 Ibn Galal, fekete bábolnai törzskanca, szül. 1972, apja : Ibn Galal, anyja: 54 O’Bajan XIII.

153 Shagya XLVI, szürke bábolnai törzskanca, szül. 1981, apja Shagya XLVI, anyja: 101 Farag. 251 Gazal XIII. szürke bábolnai törzskanca, szül. 1993, apja: Balaton, Gazal XIII, anyja: 76 Shagya XLIII. A kitűnő kanca kiváló mozgását is meggyőzően szemlélteti. 263. Gazal XVII, szürke bábolnai törzskanca, szül. 199, apja: Gazal XVII, anyja 157 Farag II. A 2013-as Marbachi Europa Championátus Reserv Champion kancája.

Gazal XVIII, szürke bábolnai törzsmén, szül. 1995, apja: Balaton, Gazal XIII, anyja: 76. Shagya XLIII.

288

Gazal XXI. szürke bábolnai törzsmén, szül. 2003, apja: Páris, Gazal XIX, anyja: 153. Shagya XLVI.

Gazal XXII, szürke bábolnai törzsmén, szül. 2004, apja: Paris, Gazal XIX, anyja: 190 Shagya I.

Az átgondolt tenyésztői tevékenység gazdag gyümölcsöt termett. A nemzetközi tenyész szemléken, Európa Championátusokon, a Bábolnán született ivadékok meggyőző erővel bizonyították kiváló minőségüket. De nem csak a tenyész szemléken arattak sikert, hanem az arab lovak részére, Németországban, – Kreuth-ban, megrendezett teljesítményvizsgákban, is bizonyították magas szintű teljesítőképességüket, amikor mind díjugró, mind díjlovas versenyekben is kiváló eredménnyel szerepeltek. Ezek az eredmények az ISG vezeté-

sének és a bábolnai ménesnek szoros, közös munkával elért sikerét jelentették. Ennek a könyvnek nem lehet feladata, az összes, Európa Championátuson, valamint nemzetközi és hazai sportversenyekben elért siker eredményeinek felsorolása. Viszont minket is igen csak meglepett az a tény, hogy az egyiptomi mének által „nemesített,” keskeny, vékony csontú, hosszú lábú kancákból, a kiváló mének után, sokszor már az első, de a második generációban szinte biztosan, milyen imponáló megjelenésű shagyaarab egyedek születtek. Ez a tény igazolta azt, hogy az évszázadokon át végzett szakszerű, tenyésztői munkát nem lehet néhány generáció átgondolatlan, szakszerűtlen tevékenységével teljesen megsemmisíteni. Ebben a ménesben maradandó értékeket sikerült létrehozni, és ezt a tevékenységet szakszerű munkával ismét felszínre lehetett hozni. Ebben az időben születtek a ménesben olyan egyedek, amelyek meggyőződésem szerint típusban, mozgásban, minőségben elérik a ménes fénykorának, az 1932-1942 évek egyedeinek színvonalát.

Igen jó példa erre O’Bajan Basa, (O’Bajan XXVIII), szürke mén, szül. 1998 apja Basco, O’Bajan XXIII, anyja O’Bajan XVII-7, Basra, Batan (O’Bajan XVII) leánya. Basra anyja a 158 Ibn Galal I, ennek anyja a 118 Ibn Galal. Ez egy kiváló példa a Dr. Burgert Róbert idejében folyt tenyésztői tevékenység bemutatására. A korábbi vezérigazgató munkamániás menedzser volt. Esténként megnyugvást, csendet, a ménes kancaistállójában keresett. Ő nyittatott ablakot a futóistálló felé a kanca istálló gondozói szobájában. Innen figyelte a futóistállóban békésen szunnyadó anyakancákat és az egymással játékosan incselkedő csikóikat, ez adott számára pihenést, megnyugvást. A következő napon átadta a ménesvezetőnek párosítási javaslatait. Ezek természetesen nem voltak több generáció ismeretében átgondolt szakszerű párosítási elképzelések. Kedvenc ménje Ibn Galal volt. Ezt tükrözi O’Bajan Basa származása is, amely egy viszonylag szoros rokontenyésztést mutat Ibn Galal-ra (3x3). A származás harmadik ősi sorában Ibn Galal két féltestvérét 289 párosították egymással.

5 Siglavy bagdady, szürke bábolnai törzskanca, szül. 1951, apja: Siglavy Bagdady V, anyja: 201 Mersuch III.

253 Kemir V szürke bábolnai törzskanca, szül. 1996, apja: Kemir V, anyja: 178 Juditha.

290

Shagya VI szürke bábolnai törzsmén, szül. 1994, apja: Shagal, Shagya III, anyja: 162. Amer.

Pagát, O’Bajan XXVII,szürke bábolnai törzsmén, szül. 1997, apja: Pamino, O’Bajan XX, anyja: 199 Gazal XIII.

O’Bajan XXIX, pej bábolnai törzsmén, szül. 2003, apja Csillag, O’Bajan XXII, anyja: 253. Kemir V. A 2013-as Marbachi Europa Championátus Champion ménje.

Pagát, O’Bajan XXVII, szül. 1997. apja: Pamino, O’Bajan XX, anyja: 199 Gazal XIII, lovasával Varga Zoltánnal a bábolnai díjugró versenye

A 2006-os Aacheni Világjátékokon, a 160 km távlovaglás világbajnoka Hungares, Bábolnán 1998-ban született szürke herélt, apja: Siglavy Bagdady VIII, anyja: 252 Kánya. Lovasa a spanyol világbajnok, Miguel Vila Ubach.

O’Bajan, Pamir, szürke mén, szül. 1999, apja Pamino, O’Bajan XX, anyja: Aydana. lovasával Pachl Péterrel nyergében.

Ez a rokontenyésztés azonban nem tudta felülírni, a széles, zömök, erőteljes testalkatú, mély O’Bajan X-re vonatkozó rokontenyésztést. O’Bajan Basa anyjának, Basra-nak az apja, O’Bajan XIII., ő már háromszoros rokontenyésztést mutat a kiváló O’Bajan X-re. E mellet még egyszer O’Bajan VII is feltűnik egyik kanca apjaként. 118 Ibn Galal anyja 54. O’Bajan XIII. O’Bajan XII apja ismét O’Bajan X., és 54. O’Bajan XIII anyja, a 86. O’Bajan X., tehát ismét O’Bajan X leánya. Így igazán nem csoda, hogy az Ibn Galalra való rokontenyésztés ellenére, O’Bajan Basa megjelenésében mégis a zömök, erőteljes testalkatú, mély O’Bajan törzs alkati jellemvonásai dominálnak., és amilyen szilárd, kiegyenlített a mén anyai származása, olyan az örökítése is, kanca és méncsikói is rendkívül nemes, de erőteljes test-

alkatú egyedek, korrekt lábszerkezettel és kitűnő mozgással. A 153. Shagya XLVI. szürke kancát úgy ítélte a bizottság, hogy alkalmas a tovább tenyésztésre. Származásában a Shagya törzs legjobb örökítőinek nevét, Shagya XXXVI-ot és Shagya XXXIX -et találjuk. Csak az egyiptomi arab telivér, Farag formálta egy kissé keskenyebbé, finomabbá, de anyja 101. Farag ennek a ménnek a legjobb lánya volt,egy nemes, elegáns, nőies külsejű kanca. 153. Shagya XLVI küllemében a kevésbé kifejezett ízületeket, a kevésbé kielégítő mélységet és szélességet, a rövid, csapott fart és a meredek lapockát lehetett kifogásolni. Ennek ellenére ez a keskeny, nem eléggé mély kanca két törzsmént adott. Amor (Gazal XII) után adta az 1994ben született Gazal XX., és Paris (Gazal XIX) után a 2004-ben született Gazal XXI törzsmént.

Egy másik Shagya XLVI-os kanca, a 146. Shagya XLVI. 1992ben a kiváló Shagya XXXIX-11. (Bábolnán Shagya I) után egy nagyon jó kancát ellett. Itt nem keveredett egyiptomi telivér a származásba. Ez a kanca ellette Paris (Gazal XIX) után a Gazal XXII törzsmént. A 76. Shagya XLIII-ból (Shagya XLII, a Shagya XXXVI-nak, 1961ben Bábolnán született fia volt) a kiváló Balaton (Gazal XIII) után egy egész rendkívül szép és értékes kanca született, a 251. Gazal XIII, amely 2005-ben Bábolnán az Arab Lovak Fesztiválján a Champion Kanca címet nyerte el. Nemcsak reális felépítésű, mély, és széles ez a kanca, hanem kiválóan bemutatja a fajtára jellemző, lendületes, szinte a föld felett lebegő mozgását is. Balaton (Gazal XII) azt a képességét, hogy kiváló kancák apja legyen, a fiaira is örökítette.

291

Az egyik, fia, a 172. Kemir V kancából 1995-ben született Gazal XVII, az apja annak az egészen finom, nemes kancának, a 263. Gazal XVII-nek, „aki” 2013-ban Németországban, Marbach-ban, az Európa Championátuson a Reserv Champion címet nyerte el, és leánya, a Shagya VI-3 nevű, Bábolnán 2010-ben született kancacsikó, pedig ugyanezen a rendezvényen a Junior Kanca Championátus címet kapta. Ez is egy kitűnő példa az átütő örökítésre. Bábolna egyik legértékesebb családja az, amelynek alapító kancája a 81. Koheilan. Őt O’Bajannal együtt vásárolta Fadlalah el Hedad Mihály Szíriában 1885ben. A kancacsalád egy későbbi, értékes, ménest formáló tagja volt az 5 Siglavy Bagdady V nevű kanca is. Ebbe a kancacsaládba is belekerült Ibn Galal. A 113. Ibn Galal a nagyanyja annak a 191. Gazal XII, nek, Amor lányának, „aki” 2004-ben Bábolnán, az Arab Lovak Fesztiválján Reserv Champion lett, és leánya a Bábolnán 2010-ben született Shagya VII-2, Shagay lánya pedig 2013ban Hódmezővásárhelyen, a Nemzeti Tenyész Szemlén Junior Champion címet kapott. A Dr. Hans Joachim Nagel által tenyésztett arab telivér mént, Amer-t Bábolna 1983- 1985-ben bérelte. Ő is itt hagyta nyomát ebben a kancacsaládban. A 162. Amer lett anyja a Bábolnán 1994-ben született Shagya VI törzsménnek, Shagal (Shagya III) fiának, „aki” az utóbbi időben igen jó felépítésű, elegáns csikó292 ival hívja fel magára a figyelmet.

Shagya VI örökítéséről értékes adatokat adhatott volna az impozáns megjelenésű., tehetségét versenyekben bizonyító, Carin Weiss által Németországba került, sajnos korán elhullott Shagil, szürke mén szül.2001 apja:Shagya VI anyja 178. Majesta. 162. Amer lánya pedig, a 199. Gazal XIII, tehát ismét egy Balaton-leány, ellette a rendkívűl elegáns, karcsú, egészen a modern sportló típusát mutató Pagátot. Pagát apja, Bajar legjobb fia, Pamino. Pagát nem csak elegáns megjelenésével és lendületes mozgásával hívja fel magára a figyelmet, hanem teljesítőképességét is magas szinten bizonyította hazai és nemzetközi ugróversenyekben. Igen szerencsés vásárlásnak minősült utólag a német reichshofi ménesből a fiatal Juditha megvétele. Juditha, Kemir V után 1966-ban Bábolnán ellette 253. Kemir V nevű csikóját, ez a kanca 2004-ben Bábolnán az Arab Lovak Fesztiválján Champion címet nyert, Csillag (O’Bajan XXII) után, 2003-ban született, pej O’Bajan XXII-3 nevű fia, 2013-ban Németországban Marbachban Senior Champion lett. Leánya pedig, a Shagya VI után 2010-ben Bábolnán született kancacsikója, Shagya VI-1 ugyanezen a rendezvényen a Junior Championátus címét hozta el. De nem csak a nemzetközi Championátusok igazolják a Bábolnán született ivadékok magas minőségét, hanem a sportpályákon, lovas versenyeken is bizonyítják kiemelkedő teljesítőkészségüket és teljesítőképességüket.

2006-ban Aachenben a Nemzetközi Lovas Világjtátékokon, hivatalos nevén: „FEl World Equestrien Games Aachen 2006.” Ezen a versenyen a bábolnai születésű Hungares, spanyol lovasával, Miguel Vila Ubach-al nyergében távlovaglásban, a 160 km-es távon világbajnok lett. Egy régen várt hatalmas siker valósult meg ebben a világra szóló teljesítményben. Hungares, szürke herélt, Bábolnán született 1998-ban, apja Siglavy Bagdady VIII törzsmén, anyja a 225. Kánya, Pamino lánya. Ebben a származásban nemcsak Pamino, Bajar legjobb fia a teljesítmény biztosítéka, hanem érdekes módon Kánya származásában még négyszer találjuk a kiváló Bajar nagyapjának, Sultan-nak a nevét. A teljesítmény nem jön csak úgy véletlenül, a semmiből elő. A rendkívül elegáns, festményszerűen szép Pamír, szürke, szül 1999. apja Pamino anyja Aydana, Beau lánya, a díjlovagló négyszögben volt sikeres, egészen a nehéz osztályig, Magyarországon Ausztriában és Németországban, Kreuth-ban is. A magyar bajnokságban a sportra tenyésztett ellenfelek, a sportlovak között is II-ik helyezést tudott elérni. Az elegáns Pagát Kreuth-ban az arab lovak nemzetközi versenyében volt igazán eredményes.

Az arab telivér ménes Bábolnán a II. világháború után

Koheilan VIII szürke ara telivér törzsmén Bábolnán. Szül.1922, apja :Koheilan IV, anyja: 10 Gazal.

A bábolnai ménes Kozma Ferenc korszakában kialakult filozófiája az arab telivér állományt tartotta a ménes épülete tartóoszlopának, mestergerendájának, amelynek feladata az arab telivér tiszta, sivatagi típusának megőrzése, fenntartása. Közismert tény volt az arab importok korszakában, hogy a városban élő arabok kezén rendszerint nagyobb, tömegesebb, rendkívül tetszetős arab lovakat lehetett látni, de az igazán értékes és tisztavérű egyedeket csak a sivatagban nomadizáló beduin törzsektől lehetett beszerezni. Ezt a célkitűzést a kiváló arab telivérek importja révén sikerrel oldotta meg a bábolnai ménes. Gustav Rau is azt írja, 1909-ben történt látogatása kapcsán, hogy Bábolnán az arab telivér és arab félvér kancákat nem lehet egymástól megkülönböztetni, mert az arab félvér kancák ugyanolyan nemesek és szépek, mint az arab te-

livér kancák. Az arab telivér egyedek a szakszerű takarmányozás és rendszeres mozgatás következtében méretekben és alkatban nem maradtak el a félvér egyedektől, a félvér egyedek pedig ugyanolyan nemesek, elegánsak, szárazak voltak, mint telivér társaik. Érdekes, hogy az arab telivér állomány első világháborút követő katasztrófája ellenére, ez még Pettkó-Szandtner idejében is valóság volt. Hiszen a Lengyelországból visszahozott, rendkívül nemes elegáns Koheilan VIII. törzsmén méreteiben is imponáló volt. Gustav Rau írja róla:” Ma csaknem a legjelentősebb, legerőteljesebb, és a legnagyobb rámájú Európában született arab telivér.” A kiváló arab félvér Gazal II-ről pedig azt írja: „Fehér márványból vésett szobor. Tökéletes mén.” Ez a helyzet gyökeresen megváltozott a II. világháború után.

Gazal II bábolnai törzsmén, szürke, szül. 1922. apja: Gazal I, anyja: 74 Shagya XVI.

293

1947 decemberében tért haza az arab ménes Bergstedtenből. Az idős Kuhaylan Zaid élt még, de 25 évesen már nem volt ereje teljében, kitűnő fia, Kuhaylan Zaid I. pej mén, szül. 1939, apja: Kuhaylan Zaid, anyja: 7. Mersuch I., lépett apja örökébe. Az arab telivér törzsmének közül Siglavy Bagdady V., Mersuch III. és Kemir I. is rendelkezésre állt. 1951 december 13-án a lengyelek egy kormányközi megállapodás alapján 14 arab telivér kancát adtak vissza eredeti tulajdonosának, Bábolnának. Ezeket a kancákat az amerikai hatóságok adták át szérum termelésre, a bajor Behring intézménynek. A lengyelek innen váltották ki őket kevésbé értékes kancákkal. A 14 arab telivér kanca, – melyek közül 9 volt az eredeti arab mén Kuhaylan Zaid lánya, volt, – visszakerült Bábolnára, az időközben született ivadékaik viszont Janow Podlaskiban maradtak. A haza tért állomány a Bábolnai Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság irányítása alá került. Ez a gazdaság vette át a hazatért lipicai ménest, és a kisbéri félvér állományt is. (A magyar lipicai ménes 1913-ban került az erdélyi fogarasi ménesből Bábolnára és innen is vitték ki Bergstedtenbe.) A lipicai kanca csikókat 1950-ben és 1951-ben már a Bükk-fennsíkra, Csipkéskútra telepítették, ezt később, 1961-ben a törzsmének és törzskancák is követték és a lipicai fajta tenyésztését a Szilvásváradi Törzstenyésztő Állami Gazdaság vette át. A szocializmus építését irányító 294 szakemberek úgy gondolták, hogy

a lótenyésztésnek kizárólag a mezőgazdasági munkák elvégzését kell kiszolgálnia, ez pedig a nehéz gumikerekű kocsik vontatásában csúcsosodott ki. Természetesen, az arab telivér állományt is ennek a feladatnak az elvégzése szerint kellett megítélni. Az 1956-ban megjelent, A ló­törzs­ könyvezés évkönyve 1954-1955 című könyv az arab telivér állományt, az előbb említett ménekkel és 34 arab telivér kancával írja le. A kancák közül 13 az eredeti arab Kuhaylan Zaid lánya. A lovak minősítésével kapcsolatban ezt olvassuk: : „a hámba aránylag könnyen taníthatóak, a teherhúzás és indítási részpróba követelményeinek teljesítése azonban sok esetben nehézséggel járt.” Ez a szemlélet természetesen nem kedvezett az arab állomány minősége fejlesztésének. 1962. január 1-el megszűnt a magyar lótenyésztés központi, a régi méneskari elvek alapján és hagyományain alapuló, szakszerű irányítása. A lótenyésztés irányítását az Állami Gazdaságok Központja vette át. A 10 méntelepet, (Baja, Békáspuszta, Debrecen, Gyöngyös, Hódmezővásárhely, Keszthely, Komárom, Mezőhegyes, Székesfehérvár) azonnal megszüntették, a régi patinás épületekbe az állami gazdaságok vezetői költöztek be. A régi állami ménesek állományát szétszórták, a kisbéri félvér állományt Dalmandra, a nóniusz állományt a Hortobágyra, a gidrán állományt Dalmandra, a Furioso-North Star ménest először a Nagykunságba, majd Kiskunságra telepítették. A Bábolnai arab ménes a helyén maradt, és a Bábolnai Állami Gaz-

dasághoz csatolták az akkori teljes angol telivér állomány hat ménesét is. A felszámolt Kisbéri ménes két angol telivér telephelyét az apátipusztai, és nyeszkenyepusztai, ménest, valamint a kerteskői a szépalmai, a Tata-Dióspusztai és a Tataremeteségi méneseket. A Bábolnai Állami Gazdaság vezetőjévé Burgert Róbertet nevezték ki, a ménesek élére ágazatvezetői beosztásban a somogysárdi ügető ménes vezetője, Dr. Antunovits Dániel került. Ezzel az átszervezéssel a Bábolnai Állami Gazdaság személyi állományába került a Tataremeteségi ménes vezetője, Bartha Miklós is, aki korábban, rádiházi ménesében kiváló sportlovakat tenyésztett. Dr. Antunovits Dániel és Bartha Miklós is, – aki szinte fiaként szerette és tisztelte Dr. Antunovits Dánielt, – természetesen az új körülmények között is a magyar lótenyésztés kiemelkedő hagyományai szerint kívánták felelős feladatukat ellátni. Ez az új irányítás szellemével ütközést, törést okozott és mindkettőjüknek távoznia kellett. Először Bartha Miklós hagyta el Tataremeteséget, és Dániában a Nyegaard család ménesének irányítását vette át, amelyet ma az ő tiszteletére Barthahus ménesnek hívnak. Később őt váltotta ennek a ménesnek az élén Dr. Antunovits Dániel is. Nem tudom elhallgatni, hogy óriási ajándéknak tekintem, hogy fiatal szakemberként, a dióspusztai ménesben, a kiemelkedő műveltségű, sikeres lótenyésztő Bartha Miklós volt első főnököm, nagyon sokat tanultam Tőle. Az eredményes tenyésztés alapját képező helyes szemlélet kialakítá-

Kuhaylan Zaid I, pej arab telivér törzsmén Bábolnán. Szül. 1939, apja: Kuhaylan Zaid eredeti arab mén, anyja: 7 Mersuch I. (fent balra) Ibn Galal eredeti arab telivér törzsmén. szül. 1966-ban az egyiptomi El Zahraai ménesben. Apja: Galal, anyja: Mohga. (fent jobbra) 213 Ibn Galal I, sárga arab telivér kanca, szül. 1979-ben Bábolnán, apja: Ibn Galal, anyja: 7 Lutfia. (jobbra)

sában látom ma szerepét meghatározónak. Apámként tiszteltem, és ma is nagy hálával gondolok rá. (A szerző) 1970-ben Londonban megalakult a WAHO, (World Arabian Horse Organisation), és alapító tagjai közé bekerült a bábolnai ménes is. 1972. szeptember 18-20-. között a WAHO küldöttsége, C. C. Lewenhaupt elnökhelyettes és W.B. Howland irodafőnök vezetésével látogatást tett a bábolnai ménesben és gondosan áttanulmányozták a bábolnai törzskönyveket. A lóte-

nyésztés vezetője Bábolnán ekkor már Váczi Ernő volt. Őt sokáig megtűrte Burgert Róbert, de végül neki is távozni kellett. A bábolnai ménes törzskönyvezői mindig következetesen megkülönböztették az arab telivér, az arab fajta és az angolarab egyedeket. A bizottság elismeréssel méltatta a szakszerű és pontos bábolnai törzskönyvezési munkát, és megállapította, hogy a bábolnai arab félvér nem minősíthető arab telivérnek, de egy szigorú törzskönyvi szabályozásban tenyésztett, értékes fajtatiszta arab lófajta. Az angol

telivér pej kanca, 30. Mária arab telivérekkel párosított ivadékairól, – amelyek a bábolnai törzskönyvben anglo-arab telivérekként lettek vezetve, és lila tintával a bábolnai törzskönyvbe beírva, – kimondta, hogy azok az egyedek, amelyek ennek a kancának a leszármazottai, azok nem vehetők fel az arab telivér törzskönyvbe, nem számítanak arab telivérnek. (A bábolnai törzskönyvben az arab telivéreket zöld, a bábolnai arab fajta egyedeit pedig kék tintával írták be a törzskönyvekbe.) Bábolnán ekkor Dr. Nagy Gábor, 295 több európai nyelvet jól beszélő

Viesbaden, pej arab telivér törzsmén, szül. 1983-ban a tyerszki ménesben, apja: Naftalin, anyja: Presnia. Viesbaden, Németországban egy síkversenyben győz Susdal ellen.

állatorvos, később vezérigazgató helyettes, tartotta a WAHO-val a kapcsolatot. Bábolna A WAHO ajánlásait figyelembe véve végezte az arab ménes teendőit. A bábolnai ménes, 1976-ban a WAHO szakértőinek segítségével kiadta az I. Arab telivér méneskönyvét, ezt már Dr. Burgert Róbert jegyzi. Ebben a méneskönyvben már nem szerepelnek a 30. Mária leszármazottai. Ezek között törölték a kiváló Koheilan X-es törzsmént is. Itt a régi bábolnai arab telivér kancák közül már csak a 25. Amurath Sahib szerepel, és a közben Egyiptomból, az El Zahraai ménesből vásárolt arab telivér egyedek. A Bábolnai Állami Gazdaság köz296 ben Burgert Róbert irányítása alatt

modern mezőgazdasági üzemmé fejlődött.(Burgert Róbert életművéért a Magyar Tudományos Akadémiától doktori címet kapott.) Kitűnő nemzetközi cégekkel működött együtt, különösen kukorica termesztésben, és baromfi termékek előállításában. A baromfi ágazatban a német Lohmann céggel dolgoztak szoros együttműködésben. A Lohmann cég egyik alkalmazottja, Dr. Hans Joachim Nagel, a német arab lovak tenyésztőit egyesítő egyesület (Gesellschaft der Züchter und Freunde des arabischen Pferdes) későbbi elnöke volt. Dr. Burgert Róbert és Dr. Hans Joachim Nagel között baráti viszony alakult ki. A Lohmann cégnek arab országokban is voltak érdekeltségei, így Egyiptomban is. Dr. Burgert Róbert, Dr. Nagel társaságában utazott Egyiptomba, ahol megismerkedett Dr. Ameen Zaher-el. Dr. Ameen Zaher a Mezőgazdasági Minisztérium államtitkáraként Egyiptomban nem csak a baromfitenyésztést, de a lótenyésztést is felügyelte. Ami fontosabb, hogy az arab lovat kiválóan ismerte, és elkötelezett, szenvedélyes barátja is volt az arab lónak. Az Egyesült Államokban a Michigan State University egyetemen végzett

és itt írta az arab lovakról doktori disszertációját is. . Ez a munka könyv formájában is megjelent: „Arabian Horse Breeding and the Arabian of America.” címmel. Dr. Ameen Zaher mély benyomást gyakorolt Dr. Burgert Róbertre és elhatározta, hogy az El Zahraai ménesből importál arab telivéreket. Ebben a ménesben Dr. Burgert Róbert látogatása idején is felismerhető volt a bábolnai ménesi rend és technológia, hiszen ezt még az egyiptomi királyi ménes idején PettkóSzandtner Tibor alakította ki. 1968 és 1970 között, 3 arab telivér mént, és 14 arab telivér kancát vásároltak az El Zahraaai ménesből. Az arab telivér mének : FARAG sz. m. szül.1962 apja: Morafic, anyja: Bint Kateefa GHALION sz. m. szül. 1965. apja: Morafic, anyja: Lubna

Teyszir, szürke arab telivér törzsmén Bábolnán, szül. 1992-ben. Apja: Magdan, anyja: 243. Halim Shah. 218 Elf Layla Walayla szürke arab telivér kanca. szül. Bábolnán 1991ben Apja: Assad, anyja: 223 Ibn Galal I.

11. HANADI, s. k. szül. 1968. apja: Alaa el Din, anyja: Rahma 12. BINT INAS sz. k. szül. 1968. apja: Gassir, anyja: Inas 13. BINT NAZEERA, sz. k. szül. 1968. apja: Anter, anyja: Nazeera

5. MARAH s. k. szül. 1966. apja: Galal, anyja: Maysa

14. BINT AZZA I. sz. k. szül. 1968. apja: Tuhotmos, anyja: Azza I.

6. EL AZIZA sz. k. szül.1958. apja: Gassir, asnyja: Zabia

17. HAWA, sz. k. szül.1969. apja: Ibn Galila, anyja: Naglaa.

6. MAHEEBA s.k. szül1. 1966. apja: Alaa el Din, anyja: Mouna

A méneskönyvi számozás rendje a ménesben továbbra is fennmaradt. Az arab telivér kancák 1-től 30ig, illetve 200-tól 250-ig kaptak számot, míg a bábolnai arab fajta kancák 31-től 199-ig, illetve 251-től kapták számukat. 1952-ben már Bábolnán született 25 Amurath Sahib, amelynek anyja, 221. Kuhaylan Zaid, 1951-ben, Amurath Sahib-tól vemhesen Lengyelországból tért vissza Bábolnára. 25 Amurath Sahib igen sikeres kancája lett a ménesnek. 1967-ben

7. LUTFIA sz. k. szül. 1967. apja: Alaa el Din, anyja: Bint Kamla

Az arab telivér kancák:

8. MOMTAZA, sz. k. szül.1967. apja: Sameh, anyja:Mamlouka 9. TAMRIA, sz. k. szül. 1967. apja: Tuhotmos, anyja: Kamar

4. EL TAYEBA sz. k. szül. 1965. apja: Fayek, anyja: Mahdia

10. HANAN, p.k. szül. 1967. apja: Alaa el Din, anyja: Mona

IBN GALAL s.m. szül. 1966. apja: Galal, anyja: Mohga

10. HOSNA, sz. k. szül. 1965. apja: Ibn Maisa, anyja: Rida

született lánya, 3 Siglavy Bagdady Vl, 24 tenyész évben 5 törzskancát és egy törzsmént adott. 1971-ben született lánya, 20 Farag lett a Farag II törzsmén anyja. 20 Farag lánya, 220 Ibn Galal I az első bábolnai kanca volt, amely Hollandiában 1992-ben nemzetközi tenyész szemlén szerepelt. A WAHO-val való kapcsolat meghatározta az arab ménes tenyésztői munkáját. A ménes kancáinak kétharmad részét az arab telivérek, elsősorban az egyiptomi mének fedezték. A cél az állomány finomítása volt. Közben a WAHO 1978-ban a hamburgi konferenciáján, Dr. Fritz Gramatzki és Liselotte Tarakus szívós és alapos munkája nyomán a bábolnai arab fajtát „fajta tiszta Shagya-arab „névvel külön fajtaként ismerte el. Ez a döntés, a két fajta elkülönülése a bábolnai arab ménesben nem hozott változást. Az egyiptomi import kiemelkedő nemzetközi sikerét, az 1986-ban az Amerikai Egyesült Államok-ban Judith Forbis által menedzselt 213. Ibn Galal I-7, az 1979-ben 7. Lutfiaból született sárga kanca hozta, amely ott US National Champion címet nyert el és komoly hírverést 297 jelentett a bábolnai ménesnek.

El Nabila B szürke arab telivér mén, szül. 1996-ban Bábolnán, apja: Kubinec, anyja: 218 Elf Layla Walayla.

1990 után Dr. Papócsi László került Bábolna élére, az arab ménes vezetője Rombauer Tamás lett. Ekkor az arab telivér tenyésztés területén is teljesen megváltozott a szemlélet. Tudatosan szétvált az arab telivér, ezen belül is a tisztavérű egyiptomi állomány, és a bábolnai arab, a shagya-arabnak nevezett állomány tenyésztési programja. Sürgető feladatként jelentkezett az arab telivér ménes egyedeinek versenyképessé tétele, a nemzetközi tenyész szemléken való megjelenés szükségessége. Az Európában sikeres arab telivér mének, magas fedeztetési díjai ezt nem könnyítették meg. Az arab telivérek a WAHO előírásai szerint egyedi neveket kaptak, a Bábolnán született egyedeket a nevük után B betűvel jelölték. Dr. Papócsi László a régi hagyományos épületeket felújítatta, ismét régi fényében tündökölt a „Tiszti Kaszinó” épülete. Megújult a Bábolnai Lovas Múzeum is. Elindult a Ménesbirtok műemlékeinek pontos felmérése, ezzel egy időben, a közel azonos időszakban keletkezett európai ménesek, Marbach, Neustadt/Dosse, Kladrub, Pompadour, Le Pin, Saint Lou, Mezőhegyes, Bábolna összekapcsolása, 298 hogy együttesen pályázhassanak a

Világörökségi címre. A Bábolnai ménesből indult el ebben az időben, a ma már ESSA-vá (European State Stud Association) fejlődött nemzeteken átívelő európai ménesek egyesületének ötlete is. A Szovjetunió felbomlásával közel 12 arab telivér mén került Magyarországra. Ezek közül kiemelkedett Visbaden, pej mén, szül. 1983. apja: Naftalin, anyja: Presnia és Magdan sárga mén, szül. 1976. apja: Nabeg, anyja: Molva, ők 1991-ben már Bábolnán lettek törzsmének. Visbaden (Neve angolból illetve oroszból lett magyarra fordítva, az eredeti német írásmódtól való eltérés ebből adódik.) apai vonala Naftalin–Topol–Priboj–Piolun-on át a bábolnai Koheilan VIII-ra megy vissza, Magdan pedig Amurath Sahib ükunokája, így különösen ez a két mén jelentett különleges értékeket a magyar tenyésztés számára. Magdan csak egy évet fedezett Bábolnán, de ivadékai kiválóak voltak. Jó felső vonalát, szép ívelt nyakát, nagy és sötét szemeit, kvadratikus orrnyílásait kitűnően örökítette. A kiváló Teyszír B-ben szürke mén, szül. 1992. apja Magdan, anyja: 243. Halim Shah méltó utódot adott Bábolnának. Teyszír B a tenyész szemléken éppen olyan

sikeres volt, mint a versenypályán. Háromévesen Wels-ben lett Reserv Junior Champion, majd Aachenben a Nemzetek kupájában, (All Nations Cup) volt évjárata legjobbja. Később Párizsban a Világbajnokságon bekerült a legjobb 10 mén közé. Eddig ez a magyar tenyésztésű lovak közül csak neki sikerült. Magdan Bábolnáról Parti Imre kereki ménesébe került, ahol öt éven át fedezte a Pelsonius és Ermitrap ménes kancáit. Szép nemes fejét, ívelt gyönyörű nyakát és kiváló mozgását hűen örökítette, ezzel megalapozta a kiváló érzékkel kiválogatott kanca állomány segítségével ménes későbbi sikeres szereplését. Visbaden felkeltette a lengyel Janow Podlaski ménes vezetőjének, Andrzej Krzysztalowicz-nak az érdeklődését is. 1991-ben a régi kapcsolatok felelevenítése reményében vett részt a bábolnai ménes vezetése a Janow Podlaski arab telivér árverésen. Szomorú volt átélni a különbséget, amit a közben szakszerűen vezetett lengyel ménes és a Bábolnai ménes mai színvonala között tapasztalni lehetett. A bábolnai ménessel ellentétben a Janowi ménest 1945-től egészen 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig egy az arab lovat kiválóan

Malik B., sárga arab telivér törzsmén Bábolnán, Szül. 1996. Apja:Kubinec, anyja: 222 Ibn Galal I.

ismerő kiemelkedő szakember Andrzej Krysztalowicz vezette. Krysztalowicz úr segítő készsége révén kancákat küldhettünk Eukaliptus, Fawor és Europejczyk nevű ménekhez. Cserébe ők Visbadenhez, illetve angol-arab tenyésztésük gazdagítása céljából Gazal XIII-hoz, Balaton (D)-hez küldtek kancákat. A kísérlet mindkét fél részére eredményes volt. Bábolnának ma is egyik legszebb kancája, Sultana B szürke kanca szül. 1994. apja: Eukaliptus, anyja: 220. Ibn Galal I. amely ebből a kapcsolatból született. A Janowi ménes is büszke volt El-vis nevű ménjének, Visbaden fiának távlovaglásban elért eredményeire de még ennél is nagyobb sikert hozott Pogrom nevű ménjük, (QR Marc- Petla, Visbaden után) amely 2013-ban Scottsdale-ben és Las Vegasban minden jelentősebb címet elnyert. Az arab telivérek piaci helyzete indokolta a tisztavérű egyiptomi mének alkalmazását. Ezért a ménes egyrészt kancákat küldött elérhető áron fedező ménekhez, valamint igyekezett ménbérlet útján is kiváló ménekhez jutni. A Bábolnán felállított mének közül Ansata Halim Shah, szürke mént, szül. 1980, apja: Ansata Ibn Halimah, anyja: Ansata Rosetta

és fiát Assad szürke mént, szül. 1984, apja: Ansata Halim Shah, anyja: Arussa, kell kiemelni. Ansata Halim Shah Bábolnán két jó mént, Saala el Dine-t, szürke mén, szül. 1985, anyja:10 Hanan, és Halim Shah I-et, szürke mén, szül. 1985, anyja:214 Ibn Galal I, valamint később Katarban a világhírű Al Adeed al Shaqab-ot nemzette. Assad leányával tűnt ki. Lánya, 218 Elf Layla Walayla, szürke kanca szül.1991, anyja: 223. Ibn Galal I. 2008-ban Aachenben elnyerte „Az év arab telivér kancája” címet. 218 Elf Layla Walayla ellette 1996-ban az Európa Champion Kubinec után El Nabila B-t, amely 90 000 USA dollárért került Brazíliába. Számos eredménye közül a 2004-ben Brazilien International Senior Champion Stallion, valamint a 2010-ben elnyert U.S. Nationals Champion Sr. Stallion címe emelkedik ki. Kubinec-et egy tenyészszemle alkalmával a ménes vezetője fedezte fel és még idejében sikerült 10 kanca fedeztetéséről elérhető áron megállapodni. A bábolnai ménes 1990 után a hazai arab telivér tenyésztést is igyekezett szolgálni és nemzetközi tenyész szemléken való részvétellel és rendezésével is a hazai tenyésztés ügyét kívánta előre vinni. Az első siker 1992-ben a hollandiai

Hertogenbosch-ban 220 Ibn Galal I-el sikerült elérni. Az igazi áttörést azonban Teyszír B és Malik B sárga mén, szül. 1996. apja: Kubinec, anyíja: 222 Ibn Galal I nemzetközi sikerei jelentették. 1997-ben Welsben Malik B Junior Champion, Teyszír B pedig Senior Champion címet nyert. 1992-ben rendezte első tenyész szemléjét Bábolna majd kétévente nemzetközi arab telivér B Showt és Shagya Európa Championátusokat is rendezett 2007-ig. 1990-t követő másfél élvtizedben 15 egyiptomi és 11 nem egyiptomi mén kapott szerepet a bábolnai arab telivér tenyésztésben. Ez nem csak Bábolna, hanem az egész magyarországi arab telivér tenyésztésre jótékony hatást gyakorolt. A Bábolnai ménes arab telivérállományának a világ élvonalát kell képviselnie, hogy megfeleljen célkitűzésének, mely egyrészt a hazai arab telivértenyésztést szolgálata, másrészt a Shagya arab nemesítője. Az arab telivéren belül a tisztavérű egyiptomi arab telivérállomány fenntartása egyre nagyobb kihívás, ennek tenyésztése, és jó áron történő értékesítése nagy tapasztalatot és kapcsolatrendszert kíván. Dr. Hecker Walter Rombauer Tamás 299

Az ISG (Internationale ShagyaAraber Gesellschaft) megalapítása lett a „bábolnai arab fajta”, ma világszerte ismert nevén a Shagya-Arab fajta értékes öröksége megőrzésének alapja, záloga. A második világháború után lépett ki először szűkebb életteréből az osztrák, a magyar, a román, a jugoszláv és később a szlovák állami ménesekből származó, a régi, „osztrák-magyar” arab fajta, és terjedt el nagyobb számban Európa nyugati részén. A WAHO (World Arabian Horse Organisation) megalakulása után tervbe vette, hogy tagországai méneskönyveit átvizsgálja. Miután a bábolnai ménest a WAHO alakulásakor már alapító tagként vették fel, így a bábolnai törzskönyvek átvizsgálására is sor került. Már az alapítás után két évvel, 1972ben egy küldöttség kereste fel a bábolnai ménest. Ezen vizsgálat alapján a későbbi Shagya-Arab fajta szempontjából fontos megállapítások születtek. Az arab ló világszerte elismert szakértőiből alakult bizottság megállapította, hogy a bábolnai arab fajta egyedei nem arab telivérek ugyan, de egy olyan fajta, egyedei, amely az arab telivérektől eltérő, de rendkívül előnyös és meghatározó tulajdonságokkal rendelkezik, és típusában is fajtatiszta jelleggel bír. A WAHO kérésére Dr. Fritz Gramatzki, aki a Lohman A.G. alkalmazottjaként gyakran járt Bábolnán és a fajtáról pontos ismeretei voltak, egy nemzetközi mun300 kabizottságot alakított, annak

érdekében, hogy a WAHO és a Bábolnai arab fajta tenyésztői között, egy aktív kapcsolat jöjjön létre. Ezzel a tevékenységével gyakorlatilag lerakta az ISG (Internationale Shagya-Araber Gesellschaft) alapkövét. Miután ez a fajta egy tisztavérben tenyésztett arab fajta, fontos volt a WAHO-val való e szoros együttműködés, és pontos egyeztetés. 1975-ben Klaus Dieter Gotzner, aki üzleti ügyben Londonban tartózkodott, Dr. Fritz Gramatzkival való egyeztetés után találkozott Londonban Ronald M. Kidd úrral a WAHO titkárával és Dr. Pesi Gazder-el, a WAHO felhatalmazottjával, akikkel pontos, a törzskönyvezés, a méneskönyv vezetés ügyeit megalapozó megbeszéléseket folytatott. Ezt a megbeszélést még számtalan, a részletek pontos egyeztetése követte, mire kialakult az alapvető kérdésekre vonatkozóan egy teljesen egységes elképzelés a fajtát tenyésztő nyugat-európai országok, Németország, Dánia, Ausztria és Svájc képviselői között. Ezekhez az alapkérdésekhez tartozott a fajta megnevezése is. Különösen ez a feladat okozott nehézségeket, mert az eredetileg tervezett megjelölést a „bábolnai arab fajtá”-t a Burgert Róbert vezette bábolnai ménes nem hagyta jóvá, azzal az indokkal, hogy Bábolna arab telivéreket is tenyészt és a bábolnai arab elnevezés így két különböző fajtát jelölne. Végül a fajta egyik legrégebbi és legismertebb, legjelentősebb méntörzse után a Shagya név került elfogadásra, mivel ez az angolszász irodalomban is ismert név volt.

A WAHO 1978-as Hamburgi konferenciáján valósult meg a következő fontos lépés, amely a Shagya-Arab fajta tenyésztésének megszilárdítását jelentette. Ezen a rendezvényen a VZAP (Verband der Züchter des Arabischen Pferdes) egy rendkívül szép és emlékezetes egyben egy rendkívül sikeres tenyész szemlét is rendezett. Ezen a konferencián Dr. Fritz Gramatzki, rendkívül alapos, az említett országok tenyész egyesületeinek együttműködésével folytatott megelőző tevékenység után Liselotte Tarakus asszony közreműködésével 200, részben fajta egyedeiig kidolgozott származási lapot terjesztett elő, hogy igazolja a fajta fajtatisztaságát és elérje a WAHO küldöttek részéről ennek a fajtának, mint fajtatiszta arab lófajtának az elismerését. Az előterjesztés bizonyítékait a szervezett tenyész szemlén bemutatott kiváló egyedek szépsége, nemessége is meggyőző érvekkel támasztotta alá. 1979-ben a Shagya-Arab fajta elkötelezett és távlatokban gondolkodó kis csoportja, Christie Buschman, Németország, Bruno Furrer, Svájc, Dr. Fritz Gramatzki Németország, Klaus Dieter Grotzner, Németország, Ursula Rahm, Svájc, Ulla Nyeegard Dánia, Rainer M. Sachade, Németország és Dr. Eduard Tratnik-Frankl, Ausztria, Bajorországban, Urihofban, a Buschmann család nagyvonalúan felépített Shagya-Arab ménesében megalakította a fajtatiszta ShagyaArab fajta nemzetközi munkacsoportját. Lényegében itt alakult ki a fajta elnevezése, a Rasse Reinzucht

Shagya-Araber, Pure Bred Shagya, tehát fajtatiszta Shagya-Arab fajta, és a méneskönyvek formája és tartalmi kérdései is itt kerültek rögzítésre. Abban is megegyezés született, hogy az érdekelt országok méneskönyvi adatainak feldolgozásával a Shagya-Arab méneskönyvet lezártnak kell tekinteni. Ez a találkozás teremtette meg annak feltételét, hogy benyújtásra kerüljön a társult tagként (Associated Member) való felvételi kérelem a WAHO szervezetébe,

amelyet Dr. Fritz Gramatzki az 1979-es londoni kongresszuson meg is tett. Ezt a kérelmet, a WAHO befogadta, ez a tény jelentette a második lépést a fajta nemzetközi elismerésében 1983 augusztusában megalakult az Internationale Shagya-Araber Gesellschaft e.V. a német egyesülési jog alapján, amelyet ünnepélyes külsőségek között, egy a ShagyaArab és Anglo-Arab egyedek részére szervezett első nemzetközi tenyész szemle eseményei követtek

Verdenben (Verden/Aller, Németország). A 12 alapító tag közül hatan az 1979-es Urihofi megbeszélésen is jelen voltak. Az alapító tagok köréből ismét négy ország képviselői vettek részt. Az ISG első elnökségének tagjaivá Dr. Fritz Gramatzki-t, Németország, Klaus Dieter Gotzner-t, Németország és Bruno Furrer-t, Svájc, választotta a közgyűlés. Ők írták alá a Verdeni közjegyzői hivatalban benyújtott alapító okiratot is. (Bruno Furrer)

O’Bajan IX-2.

A mén 1944-ben született Bábolnán, apja az O’Bajan IX. törzsmén, anyja a tatai Eszterházy ménesből átvett 59. Koheilan VII. Az I. világháború után felbomló radautzi ménes Shagya törzsét gróf Eszrterházy Ferenc vette meg az osztrák kormánytól. (Lásd 104. oldal) Ezek a kancák később Bábolnára kerültek. Érdekes, hogy az anyai oldalon lévő Shagya XVI és Shagya XIII. radautzi törzsmének, a mögöttük lévő 396.Shagya XI már ismét bábolnai törzskanca. Ezek a ménesek már korábban is cseréltek törzsméneket és törzskan-

cákat. Ha a kiemelkedő ugróképesség okait keressük, akkor feltűnik, a Mándokon falkavadászatokban kitűnőre vizsgázott Gazlan I-re történő rokontenyésztés, de itt találjuk többször a trakehneni Almox Prints-ben magas ugróképességet bizonyított Koheilan törzset, és a teljesítőképességéről ismert Siglavy és Jussuf törzsek képviselőit is. Érdekes tény, hogy a közel múltban az O’Bajan törzset képviselő, és magas teljesítményt örökítő Bajar előtt is volt már magas ugróképesség az O’Bajan törzsben.

Már lezártam a kéziratot, amikor a tavaszi szél elém sodort egy rövid filmet. A film a szocialista világ „értékeit” magasztalta a Bábolnai Állami Gazdaságban. Egy kockája azonban aranyat ért. Ez a kocka azt örökítette meg, amikor a 302. O’Bajan IX-2 országos fedezőmén az 1952-es országos bajnokságon 190 cm magas akadályt ugrik át. Az országos fedezőmének törzskönyvéből és a bábolnai kancatörzskönyv segítségével egyértelműen sikerült a mént azonosítani.

301

Záró gondolatok

302

A Bábolnai Ménes 2014-ben ünnepli fennállásának 225 éves jubileumát. Az 1789-es esztendővel indított történet rendkívüli mélységeket és fényes hegycsúcsokat vázol fel. Csodálatra méltó, hogy ez a ménes értékes lovaival máig megmaradt, és lovai ma is nemzetközi hírű egyedeket vonultathatnak fel. Elgondolkodásra késztet viszont az a tény, hogy 1789-től 1945-ig a ménesnek csak öt olyan vezetője volt, akik feladatukat valóságukban felelősen mérték fel, maradandó értékeket teremtettek és meg is őrizték azokat. És a ménes még mai is virágzik. Az első ezek közül az alapító, Csekonics József volt, aki a kancák teljesítményen alapuló kiválasztásával kiváló kancaállományt teremtett. Megfogalmazott véleményét: „az anyakanca legyen a ménes modellje, hiszen az anyakanca a talaj, a szántóföld, amibe a magot vetjük.” Ezt a célt ő tökéletesen meg is valósította, és az idő igazolta gondolatainak helyességét. A második Brudermann Rudolf ezredes volt, aki nem csak kitűnő lóismerő szakember volt, expedíciójával csodálatos lovakat hozott Bábolnára és Lipizzára, hanem a ménes helyes irányát is meghatározta: „Bábolna a legtisztább,legjobb arab vérű ménes kell legyen.” Sajnos ezt a célt, amikor őt felmentették a ménes vezetése alól, utóda már nem követte. Kozma Ferenc, amikor 1869-ben átvette a Magyar Királyi Állami Ménesek irányítását, az ország legjobb lótenyésztőinek segítségével bizottságot szervezett, szigorú szelekciót végeztek a bábolnai

ménes állományában is. Csak a legjobb egyedeket tartották meg. Megszüntette a lovak „takarékos felnevelését,” és bevezette a kancák teljesítményvizsgálatát. Fadlallah el Hedad Mihály, nem csak kitűnő ismerője volt az arab lónak, nem csak kiváló egyedeket importált Szíriából, nyelv és helyismerete segítségével, köztük Koheilan Adjuz-t, Koheilan I törzsmén apját,”akit” Párizsban 1900-ban a Grand Championat címével tüntettek ki. Ezenkívűl még O’Bajan,-t Mersuch-ot Siglavy Bagdady-t hozta Bábolnára. Ő állította fel törzsménnek a kiváló Siglavy V-t, amelyet Gustav Rau Bábolna legjobb arab félvér ménjének nevezett 1909-ben. Sajnos utóda ezt a mént azonnal eltakarította Bábolnáról és ezzel el is tűnt ez a ménvonal a ménesből. És ő volt az, aki a radautzi, darabos, kissé goromba Shagya XVII-el az értékes Shagya-törzset is eredeti értékeihez vezette vissza. Pettkó-Szandtner Tibor különleges tehetséggel megáldott tenyésztő volt, aki olyan lovakat formált a bábolnai állományból, amelyek a kor szakértőit csodálatra, és elismerő szavakra késztették: „Az arab lóról alkotott álomkép megtestesülése. Itt találjuk az arab lovat teljes szépségében, klasszikus formájában, teljes kisugárzásában, nemességében. Itt áradozhatnak a lovat kedvelők az arab ló Mekkájának átélése örömében. Bábolna megszűnése a szívétől fosztaná meg a többi ország arab ló tenyésztését.” (Lásd 130. oldal) Arról is gondoskodott, hogy a közben Bábolnáról eltűnt értékes

ménvonalak ismét visszakerüljenek. Lengyelországból, Janow Podlaskiból hozta vissza a Koheilan ménvonalat Koheilan VIII révén. Jugoszláviából, a gorazdei ménesből a Siglavy vonalat, Siglavy VI segítségével, és egy eldugott magyar fedeztető állomásról a Jussuf vonalat, a kitűnő Jussuf IV-el. 1990 után az ISG segítségével sikerült a bábolnai arabokat korábbi minőségükben visszaállítani. Itt a Gróf Mikó Imre mottóul választott mondása fokozottan érvényesül: A múlt nem mögöttünk

van, hanem az a talaj, amin állunk.” Csak olyan lovas szakemberek őrizhetik meg ennek a ménesnek évszázados értékeit, akik a múltat tökéletesen ismerik. 2008 után az éppen uralkodó politikai irány hozta a döntéseket. Olyan igazgatókat neveztek ki, akik az éppen uralkodó politikai vezetéshez lojalitást mutattak, akkor is, ha ez nem volt őszinte. A szakismeret nem volt fontos. A magyar parlament 2004ben parlamenti határozatot hozott, (32/2004.IV.19.)OGY amely a magas genetikai értéket képviselő

tenyésztett magyar állatfajtákat nemzeti kinccsé nyilvánította. Ezen fajták megőrzését és fejlesztését az állam és a magántenyésztőket képviselő tenyésztő szervezetek közös feladatává tette. Ezen fajtákhoz tartozik a bábolnai, mai nevén shagya-arab fajta is. A fajta megőrzését csak akkor lehet megvalósítani, ha a lótenyésztés iránt elkötelezett, és a múltat kiválóan ismerő szakembereket bíznak meg ezzel a feladattal. A szerző

Garay Ákos kitűnő festménye egy arab lovakkal fogatolt lendületes, pille könnyű támaszkodással, lebegő ügetésben haladó szürke négyes fogatot ábrázol. Engem mindig lenyűgöz ez a kép, ha szembe kerülök vele. Ez a sugárzó életkedv, a mozgás lendülete, könnyedsége ránk tenyésztőikre is ráragadhatna.

303

Képjegyzék 2

304

216. oldal: Aquarell „1526–1686. „ Benyovszky István festménye „ A magyar lótenyésztés korszakai.” című sorozatból. A budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívumából. 216. oldal: Aquarell„ 1836-tól.” Benyovszky István festménye „A magyar Lótenyésztés korszakai.” című sorozatból. A budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívumából. 217. oldal: Habibe aranypej arab telivér mén. Apja: El Bedavy, anyja:Habibe. nevelte báró Fechtig. Felső-Alapi Salamon György tulajdona. Joh. Nepomuk Hofbauer litographiája. Graff Vilmosné archívumából. 218. oldal: Az Oszmán Birodalom egyik szultánjának méneséből. C. Rogier rajza. Archív: Bruno Furrer 219. oldal: Eredeti arab telivér mén. Franz és Eugen Adam litografiája 220. oldal: . Arab telivér kanca csikójával. Albrecht Adam festménye. Archív Bruno Furrer 222. oldal: Hadban szürke eredeti arab mén szül.1891. apja Maneghie, anyja:Hadba Zohaje . A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívumából. 222. oldal: Hamdani Semri szürke eredeti arab mén szül.1890. apja: Abou Urgub, anyja: Hamdani Semri. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívumából. 224. oldal: Maneghie szürke eredeti arab mén, szül. 1891. apja: Koheilan Adjuze, anyja: Maneghie Shali. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívumából. 224. oldal: Gidrán XL. sárga mén szül.1886. apja:Gidrán XXXVI, anyja: 33. Chief Justice

II. Ifj. Vastagh György szobra, A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívumából. 226. oldal: Hadban I. Afrikában. A Szent György folyóirat archívumából. 227. oldal: Hirohito japán császár shagya arab hátaslován. Bruno Furrer archívuma. 229. oldal: Amurath Weil, szürke mén, szül. 1881. apja: Tajar, anyja:Koheil III. Bruno Furrer archívuma. 230. oldal: l 4. O’Bajan-4. szürke arab telivér kanca, szül. 1890. apja: O’Bajan, anyja: 51. Koheilan. Bruno Furrer archívuma. 235. oldal: Shagya XI. szürke törzsmén, szül. 1886., apja: Shagya VIII, anyja: 16. Amurath Bairaktar. Ifj. Vastagh György szobra, A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 235.oldal: O’Bajan I. pej törzsmén, szül. 1891. apja: O’Bajan, anyja: 11. Amurath Bairaktar. Ifj. Vastagh György szobra. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 237. oldal: 75. Jussuf pej arab telivér kanca szül.1873. apja: Jussuf, anyja: 13. Aghil Aga. Ifj Vastagh György szobra. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 239. oldal: Kara Mirza arab telivér kanca, szül.1889. apja: Kara Mirza, anyja: Polkan. Ifj. Vastagh György szobra. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 240. oldal: 3. Aghil Aga pej angloarab kanca, szül.1862, apja: Aghil Aga, anyja: 30. Maria Julius Blaas festménye. Bozzay Andrea fotója. A Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 241. oldal: Dzsingiskhan sárga anglo-arab telivér mén. szül 1888. apja: O’Bajan, anyja: 11. Amurath Bairaktar.Ifj. Vastagh György szobra,

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 242. oldal: 137. Jussuf szürke kanca, szül.1880. apja: Jussuf, anyja:16. Shagya X. Ifj Vastagh György szobra. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 244. oldal: A Magyar Királyi Állami Ménesek ménjeinek csoportja az 1900-as Párizsi Világkiállításon. Elöl Koheilan I. szürke arab törzsmén, homlokszíjján a Grand Championat kitüntetésével. Foto: Hecker Walter archívuma. 245. oldal: 11. Aghil Aga. sárga arab telivér kanca, szül.1866. apja: Aghil Aga, anyja: 120. Gidran Elbedavy. Az 1873-as Bécsi Világkiállítás résztvevője. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 246. oldal: Amurath I. szürke arab telivér mén, szül. 1829. apja: Bairactar, anyja: Sadi III. Bruno Furrer archívuma. 246. oldal: 30. Maria, pej angol telivér kanca szül. 1842., apja: Jeered, anyja: Whisker-kanca. Bruno Furer archívuma. 247. oldal: Gazlan I. pej arab telivér törzsmén, szül. 1881. apja: Gazlan, anyja: 66. Jussuf. Ifj. Vastagh György szobra, A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 247. oldal: Gazal szürke arab telivér törzsmén. szül. 1898. apja: Gazlan I., anyja: 22. O’Bajan. Ifj Vastagh György szobra, A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 249. oldal: Gazal VII szürke mén, szül. 1944. apja: Gazal II, anyja: 129 Shagya XXV. Foto: Sankt Georg archívuma. 250. oldal: Szomjas, angol telivér törzsmén, szül. 1901. apja: Jack’ o Lantern, anyja: Csintalan, Hecker

Walter archívuma. 251. oldal: 1544. Kranach I. szürke anglo-arab mén. Apja: Kranach, angol telivér mén, anyja: 57. Koheilan Raschid. Foto: Szent György archívuma. 252. oldal: Kuhaylan Zaid, pej eredeti arab telivér mén, szül. 1923. apja: Kuhaylan Abu Junub, anyja: Kuhaylah al Ziyadah. Foto: Szent György archívuma. 252. oldal: Pettkó-Szandtner Tibor a bábolnai ménesudvarban külföldi vendégeivel az 1930-as évek elején. Foto: Bruno Furrer archívuma. 253. oldal: Siglavy Schwarzenberg. Carle Vernet lithographiája. Bruno Furrer Archívuma. 253. oldal: Herceg Karl Philip Johann Nepomuk Schwarzenberg arcképe. 254. oldal: A nagy Siglavy. Albrecht Adam festménye. Asil Araber. Georg Olms kiadó archívuma. 255. oldal: Az Obermurai kastély. Bruno Furrer archívuma. 255. oldal: Lengyeltóti. Bruno Furrer archívuma. 256. oldal: Saklavy II. szürke mén, szül.1828. apja Siglavy II., anyja: 78. Montedoro. Victor Adam lithographiája. Bruno Furrrer archívuma. 257. oldal: Siglavy (Top). szürke mén, szül.1941. apja: Siglavy VI., anyja: 167. Shagya XXV. Bruno Furrer archívuma. 257. oldal: 25. Siglavy-16. szürke kanca, szül.1958. Topolcianky ménesben, apja Siglavy (Top), anyja: 632. Shagya VII-4. Bruno Furrer archívuma. 258. oldal: Siglavy (D) szürke mén, szül.1955. apja: Siglavy XI., anyja: 263. Shagya XXXI. Bruno Furrer

archívuma. 259. oldal: Zigeunerin (D), szürke kanca, szül.1956. apja: Siglavy XI., anyja:245. Kuhaylan Haifi. Bruno Furrer archívuma. 261. oldal: Siglavya, szürke kanca, szül. 1968. apja: Siglavy (D)., anyja: 171. Shagya XXXVI. Bruno Furrer archívuma. 261. oldal: 135. Siglavy IX-2. Hera. kanca, szül. 1949. apja: Siglavy X., anyja: 248. Kuhaylan Zaid. Bruno Furrer archívuma. 262. oldal: Lapis, szürke mén, szül. 1938. apja:561. Siglavy II-22., anyja: 16 Phänomen. 262. oldal: Habicht fekete trakehneni mén, szül. 1967. apja: Burnus, anyja: Hallo, lovasával Martin Plewa-val A Trakhener Hefte archívuma. 262. oldal: Burnus, pej anglo-arab mén, szül.1948. apja: Lapis, anyja: 68. Fenék V. lovasával Reiner Klimkével. Foto: Menzendorf, Dr. Reiner Klimke: Military című könyvéből. Francksche Verlagshandlung Suttgart. 263. oldal: Mezőhegyes. Bruno Furrer archívumából. 266. oldal: Nonius XXXVI. pej mén szül.1883. apja: Nonius XVI, anyja: 312. Nonius XII. Specht rézkarca. C. G. Wrangel: Ungarns Pferdezucht című könyvéből. 269. oldal: Pettkó-Szandtner Tibor. Festmény a bábolnai PettkóSzandtner teremben, Foto. Bruno Furrer 270. oldal: A Ménesparancsnok lakóháza Radautzban. Hans Brabanetz archívuma. 272. oldal: Ragyogó sárga mén, szül.1958. apja: Siglavy XII., anyja:Lidi, nyergében Suti Istvánnal. 305 Foto: Suti István archívuma.

274. oldal: Shagya XI. szürke törzsmén, szül.1886., apja: Shagya VIII, anyja:16. Amurath Bairaktar. Ifj Vastagh György szobra, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 276. oldal: Shagya XIX. szürke törzsmén, szül.1914. apja: Shagya XVIII., anyja: 40. Siglavy Bagdady. Dr. Hecker Walter archívuma. 276. oldal: Shagya XX. szürke törzsmén, szül 1914. apja: Shagya XVIII., anyja: 123. O’Bajan II., Dr. Hecker Walter archívuma. 277. oldal: Shagya XXIV. szürke törzsmén, szül. 1924. apja: Shagya XIX, anyja: 292. Shagya X. Bruno Furrer archívuma. 278. oldal: Shagya XXXII. szürke törzsmén, szül. 1922. apja: Shagya XVII., anyja: 31. Koheilan IV. Foto Hudetz József. A Bábolnai ménes archívuma. 279. oldal: Shagya XXXIII. szürke törzsmén, szül: 1942., apja: Shagya XIX., anyja: 109. Shagya XXIII. Bruno Furrer archívuma. 279. oldal: Shagya XXXVI. szürke törzsmén, szül. 1948., apja: Shagya XXXII, anyja: 154. Shagya XXV. Foto: Hudetz József. A Bábolnai ménes archívuma. 279. oldal: Shagya XXXVII. szürke törzsmén, szül: 1940. apja: Shagya I. (Piber), anyja: 621. Shagya XXV. Foto: Hudetz József, Bábolnai ménes archívuma. 280. oldal: Shagya XXXIX. szürke törzsmén, szül 1948. apja: Shagya XXXII., anyja: 175. Shagya XXV. Foto: Hudetz József, A bábolnai ménes archívuma. 280. oldal: Shagya XX (Top). szürke törzsmén, szül.1954. apja: Shagya 306 XIII., anyja:664. Shagya x- 3. Bruno

Furrer archívuma. 281. oldal: Koheilan IV. szürke törzsmén, szül. 1904., apja: Koheilan II., anyja: 124. O’Bajan.Foto: Bruno Furrer archívuma. 282. oldal: A bábolnai kancaménes. Benyovszky István aquarellje. Foto: Bozzay Andrea. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum archívuma. 284. oldal: l Az ISG bíráló bizottsága Bábolnán 1990-ben. A Bábolnai Ménes Archívuma. 284. oldal: l 116. Ibn Galal szürke kanca, szül. 1971, apja: Ibn Galal, anyja: 81. Shagya XXXIII. Foto: Archív Bábolna. 285. oldal: Saphir, Shagya II, törzsmén, szürke, szül. 1976. apja: Shagya XXXIX-11, anyja:Nicola, nyergében Mirjam Krasensky. Foto: Rombauer Tamás. 285. oldal: Shagal, Shagya III, törzsmén, szürke, szül 1976, apja: Shagya I (DK), anyja: 48 Siglavy Bagdady VI, Foto: Helmut Gloy, Archív: Dr. Walter Huber. 286. oldal: Pamino, O’Bajan XX, törzsmén, szürke, szül. 1980, apja: Bajar, anyja: Pamina,Foto: E. Escher, Archív Bábolna. 286. oldal: Basco, O’Bajan XXIII, törzsmén, szürke, szül.1987, apja: Beau, anyja:Sarah, Foto: Rombauer Tamás, Archív Báboolna. 286. oldal: Csillag, O’Bajan XXII, törzsmén, szürke, szül. 1993, apja: Pamino, anyja: Csárdáskirálynő, lovasával Bali Boglárkával. Foto:Mitrov Gabriella. Archív Bábolna. 286. oldal: Paris, Gazal XIX, törzsmén, szürke, apja: Bartók, anyja: Pamina, Foto: Hajba Nándor, Archív Dr. Hecker Walter. 286. oldal: Jóska, Jussuf VIII,

törzsmén, szürke, szül.1987, apja: Jussuf I, (DK), anyja:Shagieh Foto: Szalay Balázs. Archiv Bábolna. 287. oldal: O’Bajan X. törzsmén fekete, szül. 1929, apja: O’Bajan VII, anyja: 36. Shagya XVII, Archív Bábolna. 287. oldal: O’Bajan Basa, O’Bajan XXVIII, törzsmén, szürke, szül. 1998, apja: Basco, O’Bajan XXIII, anyja: O’Bajan XVII-7, Basra. Foto: Hajdu Krisztina, Archív Bábolna. 288. oldal: 118 Ibn Galal, fekete kanca, szül.1972, apja: Ibn Galal, anyja: 54 O’Bajan XIII, Archív Bábolna. 288. oldal: Gazal XVIII, törzsmén, szürke, szül. 1995, apja: Balaton, Gazal XIII, anyja:76 Shagya XLVI. Foto: Hajdu Krisztina. Archív Bábolna. 288. oldal: 153 Shagya XLVI, szürke kanca, szül.1981, apja: Shagya XLVI, anyja:101 Farag. Archív Bábolna. 288. oldal: Gazal XXI, törzsmén, szürke, szül.2003, apja: Paris, Gazal XIX, anyja: 153. Shagya XLVI, Foto:Hajdu Krisztina, Archív Bábolna. 288. oldal: Gazal XXII, törzsmén, szül. 2004, apja: Paris, Gazal XIX, anyja: 190 Shagya I. Foto: Hajdu Krisztina, Archív Bábolna. 289. oldal: 251 Gazal XIII szürke kanca, szül. 1993, apja: Balaton, Gazal XIII, anyja: 76. Shagya XLIII. Foto: Hans Trummer, Archív Bábona. 289. oldal: 263 Gazal XVII, szürke kanca, szül. 1999, apja: Gazal XVII, anyja: 157 Farag II, Foto: Betty Finke 290. oldal: 5 Siglavy Bagdady V szürke kanca, szül.1951, apja: Siglavy Bagdady V, anyja: 201 Mersuch III. Archív Bábolna.

271. oldal: 253 Kemir V, szürke kanca, szül. 1996, apja: Kemir V, anyja:178. Juditha. Foto: Rásky Péter. 290. oldal: Shagya VI, törzsmén, szürke, szül. 1994, apja: Shagal, Shagya III, anyja: 162 Amer. Foto: Hajdu Krisztina, Archív Bábolna. 290. oldal: Pagát, O’Bajan XXVII, szürke mén, szül. 1997, apja: Pamino, O’Bajan XX, anyja: 199 Gazal XIII. Foto: Szalay Balázs. Archív Bábolna. 290. oldal: O’Bajan XXII-3, O’Bajan XXIX, törzsmén, pej, szül. 2003, apja: Csillag, O’Bajan XXII, anyja: 253. Kemir V. Foto: Gudrun Waiditschka. 291. oldal: Pagát az ugrópályán Bábolnán, lovasával Varga Zoltánnal nyergében. Foto: Hajdu Krisztina. 291. oldal: Hungares,a távlovagás viágbajnoka, spanyol lovasával Miguel Vila Ubach-al Foto:: FEl. Press. 291. oldal: Pamir, szürke mén, szül. 1999, apja: Pamino, O’Bajan XX, anyja: Aydana, Pachl Péterrel nyergében. Foto: Elisabeth Furrer

293. oldal: Koheilan VIII szürke, arab telivér törzsmén, szül. 1922, apja: Koheilan IV, anyja:10 Gazal-4. Foto: Waltner Berta. 293. oldal Gazal II, törzsmén szürke, szül. 1922, apja: Gazal I, anyja: 74 Shagya XVI, Foto: Waltner Berta. 295. oldal: Kuhaylan Zaid I, pej arab telivér törzsmén, szül. 1939, apja Kuhaylan Zaid er.ar., anyja: 7 Mersuch I. Foto: Hudetz József. 295. oldal: Ibn Galal, eredeti arab mén, sárga, szül. 1966, apja: Galal, anyja: Mohga. Foto: Alapfy Attila, Archív Bábolna. 295. oldal: 213 Ibn Galal, Gála, sárga arab telivér kanca, szül. 1979, apja: Ibn Galal, anyja: 7 Lutfia. Foto: Archív Bábolna. 296.oldal: Visbaden, pej arab telivér törzsmén, szül. 1983. apja: Naftalin, anyja: Presnia. Foto: Hajba Nándor. Archív Bábolna. 296. oldal: Visbaden Németországban egy síkversenyben győz Susdal ellen. Foto: E . Escher Archív Bábolna.

297. oldal: Teyszir B, szürke arab telivér törzsmén, szül. 1992, apja: Magdan, anyja: 243. Halim Shah I. Foto: Rombauer Tamás, Archív Bábolna. 297. oldal: 218 Elf Layla Walayla, szürke arab telivér kanca, szül. 1984, apja: Assad, anyja: 223 Ibn Galal I. Foto: Archív Bábolna. 298. oldal: El Nabila B, szürke arab telivér mén, szül.1987, apja: Kubinec, anyja: 218 Elf Layla Walayla, Foto: Archív Bábolna. 299. oldal: Malik B, sárga arab telivér törzsmén, szül. 1996, apja: Kubinec, anyja: 222 Ibn Galal I. Foto Gudrun Waiditschka. 302. oldal: 302. O’Bajan IX-2 országos fedezőmén 190 cm ugrása az 1952-es országos bajnokságon. Foto: Archív Bábolna 303. oldal: oldal, Magyar jukker négyesgogat shagya arab lovakkal fogatolva., Garay Ákos festménye. Bruno Furrer archívuma.

307