1
MISKOLCI EGYETEM BARTÓK BÉLE ZENEMŰVÉSZETI INTÉZET
PORTFÓLIÓ Takács Nóra Luca Tanár-zenetanár (zongora) MA 120 kredites képzés
Konzulens: Dr. Réti Balázs Egyetemi tanár
Miskolc 2015
2
Tartalomjegyzék
BEVEZETÉS
4.
I. A TANULÓ SZEMÉLYISÉGÉNEK FEJLESZTÉSE Horváth Gergő jellemzése
5.
Reflexió a tanuló személyiségének fejlesztésére
8.
II. A TANULÓI CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK ALAKULÁSÁNAK SEGÍTÉSE, FEJLESZTÉSE Házi verseny
10.
Reflexió a versennyel kapcsolatban
11.
III. PEDAGÓGIAI FOLYAMAT TERVEZÉSE Zongora óra terve
13.
Reflexió a zongora óra tervéhez
14.
IV. A TANULÓK MŰVELTSÉGÉNEK, KÉSZSÉGEINEK ÉS KÉPESSÉGEINEK FEJLESZTÉSE A TUDÁS FELHASZNÁLÁSÁVAL Szabadidős programok
16.
Reflexió a szabadidős programokhoz
18.
V. AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁST MEGALAPOZÓ KOMPETENCIÁK FEJLESZTÉSE Pályaorientációs programok
19.
Reflexió a pályaorientációs programokkal kapcsolatban
21.
VI. A TANULÁSI FOLYAMAT SZERVEZÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA Kritikák, reflexiók a szakmai gyakorlatról
23.
Reflexió a szakmai gyakorlattal kapcsolatban
24.
VII. A PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELÉS VÁLTOZATOS ESZKÖZEINEK ALKALMAZÁSA Gyerekekkel, tanárokkal, szülőkkel készített interjúk, beszélgetések vázlata 26. Reflexió a beszélgetésekhez
30.
3
VIII. SZAKMAI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ Gyermekekkel, szülőkkel való kapcsolat intézményi bemutatása - Hangverseny
32.
Reflexió a hangverseny megszervezéséhez
33.
IX. ÖNMŰVELÉS, ELKÖTELEZETTSÉG A SZAKMAI FEJLŐDÉSRE Önképzési tervek, elképzelések
35.
Jövőbeli céljaim kifejtése
35.
BIBLIOGRÁFIA
37.
4
Bevezetés
Felsőfokú egyetemi tanulmányaimat 2006-ban kezdtem el a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet zongora szakos hallgatójaként. Az alapképzés alatt sokszor helyettesítettem a Miskolci Egressy Béni-Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában, mint zongoratanár, majd harmadéves végzős hallgatóként felvettek teljes állásba a hatvani Kocsis Albert Zeneiskolába. Portfóliómat a hatvani zeneiskolában szerzett tapasztalataim és ismereteim alapján építettem fel. Dolgozatomban bővebb jellemzést írok egy diákomról, bemutatom egy általam tartott óra vázlatát. Személy szerint nagyon fontosnak tartom a kommunikációt, egyrészt természetesen a szülők felé, másrészt viszont a kollégák, főleg a hasonló szakos tanárok felé, így erről is szó esik majd portfóliómban. A továbbtanulás fontossága miatt az egyik kompetenciában írok a pályaorientációs programokról. Bemutatok egy operalátogatást s a zeneiskolában töltött szakmai gyakorlatomat, s elmesélem, hogy hogyan zajlott intézményünkben egy háziverseny. Az utolsó fejezetben megosztom jövőbeli céljaimat. Portfólióm segítségével remélem az olvasók teljes képet kapnak eddigi tapasztalataimról, s esetleg szakmai tanácsot is nyújtok más kezdő zenetanároknak.
5
1: A TANULÓ SZMÉLYISÉGÉNEK FEJLESZTÉSE
Horváth Gergő
Horváth Gergő hangszeres előkészítő 2. osztályos tanulót 2 éve tanítom. Iskolai tanulmányait 6 évesen kezdte el a hatvani Baross Gábor Általános Iskolában, s ezzel egyidejűleg zeneiskolai tanulmányait is megkezdte 2013-ban, a hatvani Kocsis Albert Zeneiskolában. Tanulmányai elején sem írni, sem olvasni nem tudott, így igazán nehéz feladat elé néztem kezdő tanárként. Az óra előtt beszélgettem a szülőkkel, s sok minden kiderült a családi hátterével kapcsolatban. Nagyon szerető családban él. Szülei még az egyetemi éveik alatt ismerkedtek össze, s a mai napig hatalmas a szerelem közöttük. Édesanyja varrónő, édesapja építészmérnök, tehát jómódúan élnek. A kisfiú már 5 éves korától tanul sakkozni, s rendszeresen nyer helyi és megyei versenyeket. Az iskolában viszont nem a legjobb tanulók között van. A matematika és
6
az olvasás nehezen megy neki, így minden nap a szülők gyakorlásképpen olvastatják és matekot gyakorolnak vele. Gergő már a kezdetektől fogva nagyon közvetlen és barátságos volt velem. Ez viszont az ő esetében érdekességre ad okot. Egyszer megkérdeztem a szülőket, hogy a való életben mennyire barátkozó, mennyire nyitott az emberek felé. Azt mondták, hogy nincs sok barátja az iskolában. Az osztályából csak 2 fiúcskával szokott játszani, s barátoknak is csak őket nevezi. Megdöbbentett ez a dolog, mivel órán annyira közvetlen s nyitott, hogy pont az ellenkezőjét gondoltam. A szülei elmondták, hogy már az osztályfőnök is beszélt velük ezzel kapcsolatban. Elmondása szerint sokszor van egyedül az udvaron, s játszani is csak azzal a két osztálytársával szokott. Természetesen az első órát a zenei ábécé megismerésével kezdtük, de sajátos módon: mivel a tanulónak az, hogy „C” „D” semmit nem mond, semmihez sem tudja eleinte kötni, kitaláltam, hogy elnevezzük a billentyűket állatoknak. Így a nevek a következőképpen alakultak: cica, delfin, egér, fóka, gepárd, antilop, hód. Később, amint tanulta ezeket a betűket az iskolában, már el lehetett hagyni a szavakat, helyette már a rendes ABC-s neveket használtuk. Így diákom számára játékos volt a zenetanulás, ami nagyon fontos kisgyermek korban. A hallása még nem volt kifinomult, énekelni is csak hamiskásan tudott. A ritmushoz tartozó alapismereteket a zeneoviban ügyesen elsajátította. Már az első hónap után nagyon könnyen tájékozódott a violin, illetve a basszuskulcsban egyaránt. Már itt feltűnt, hogy többi diákomhoz képest kiemelkedik. A Zongora iskola 1-ből (Editio Musica Budapest) kezdtem el tanítani. A külön illetve váltott kezes darabokon másfél hónap alatt túljutottunk, s jöttek a kétkezes darabok. Gergő fizikailag még nem volt teljesen érett a zongorázásra, hiszen korához képest alacsonyabb volt az átlagnál, s kezei is nagyon picinyek, de annál erősebbek voltak! A kéztartásán sosem kellett igazítanom, mert már az elejétől tökéletesen tartotta őket, s billentése is egységes, kiegyensúlyozott volt. A félévi vizsgán a tanárkollégáim kiemelték Gergőt a többi diák közül, hogy nagy tehetséggel van megáldva, nagyon jók a képességei, s fizikai adottságai ellenére szinte semmilyen akadályba nem ütközik technikai megvalósítás szempontjából. Év végére már a fent említett kotta második kötetével is végeztünk. Persze egész évben más gyűjteményből való darabokat is tanítottam neki. Egy-két technikai problémája adódott csak, mert picike a keze, de ügyesen mindent meg tudott oldani. Persze néha cselhez kellett folyamodnunk, mint
7
például oktáv helyett csak egy hangot játszott a kíséretben, mert nem érte át, vagy például egy C-E-G-C hangzat helyett csak egy szekszt fordítást játszott.
Édesapja minden nap leülteti a zongorához, s egy órán át gyakoroltatja. Mivel még nagyon fiatal, nincs annyi házi feladata napról-napra az iskolában, így van ideje zongorázni. Egyenlőre még játéknak fogja fel, ezért is van kedve gyakorolni minden nap. Beszélgettem erről a szülőkkel is, s az apuka hajthatatlan módon ragaszkodik a napi egy óra zongorázás betartásához. Ha a kisfiú nem akar gyakorolni, akkor is kötelezik neki, s ha kell, ott ülnek mellette, amíg ő gyakorol. Apukának van némi zenei képzettsége, mert fiatalon ő is tanult énekelni, így még otthoni segítséget is kap a gyermek. A darabok tanulása mellett sok időt fordítottunk különböző technikai dolgok elsajátítására, mint például a kromatika kétkezes játszására, elindítva ugyanarról a hangról, vagy két különböző hangról azonos, illetve ellentétes irányba. Hármashangzat felbontások, szekvenciák gyakorlása minden órán kötelező volt. A Czerny etűdöknél eleinte szükség volt metronóm használatára, főleg a nehezebb, összetettebb ritmusok miatt, mint például a triola, vagy a kisnyújtott. Nagy figyelmet fordítottunk arra is, hogy ne csak játssza a darabokat, hanem értse is őket szerkezetileg. Eleinte sokat bajlódtunk azzal, hogy mi az a szekvencia, triós forma, de mára eljutottunk oda, hogy ő magától észreveszi. Hallás után szinte mindig, kottakép alapján is azért legtöbbször felismeri az ilyen szerkezeti összetevőket. 2015 márciusában háziversenyt rendeztünk a zeneiskolában, melyen Gergő is indult Csajkovszkij Nápolyi dal című darabjával. Korcsoportjában első helyezést ért el. Hatalmas büszkeséggel töltött el mind engem, mind a szülőket is természetesen.
8
REFLEXIÓ
„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal”1 Kodály Zoltán Sokáig kerestem megfelelő idézetet portfóliómba, Úgy érzem, Kodály Zoltán e két mondatával magáról a zenéről mindent el lehet mondani. Mi tanárok anno ugyanígy kezdtük: kisgyermekként először megjelenünk a teremben, s máris egy órára össze vagyunk zárva egy akkor még idegen felnőttel. Ezért is nagyon fontos a megfelelő barátságos légkör megteremtése már a kezdetektől fogva. Gergővel nem volt nehéz dolgom, mivel ő önmagában is egy magával ragadó, közlékeny kisgyermek. Más vele szemben visszahúzódó, csöndesebb. Az a tény, hogy egy gyermek is lehet kiemelkedően tehetséges, s nem csak egy felnőtt, sokszor szinte felfoghatatlan. Tanítványom jóval a vele egykorúak fölött van mind a zeneiséget értve, mint pedig a belső személyiségét. Gergő személyében egy csodálatos embert és elmét ismerhettem meg. Nagyon könnyű és élvezetes vele dolgozni a mai napig. Minden órát sok zenével és mókával töltünk, melyet nem csak ő, hanem én is nagyon élvezek. Ő nem azért jár zeneiskolába, mert a szülők akarják, esetleg erőltetik, hanem saját maga miatt. Hiába piciny gyermek még, már most komoly céljai vannak a zenéléssel, amiben tanáraként semmi akadályt nem látok. Megvan minden, ami ehhez kell: technika, zeneiség, értelem, képzelőerő, kitartás és akarat. Nem beszélve arról, hogy nem mindenki mondhatja el magáról, hogy 7évesen Csajkovszkij egyik darabját tökéletesen játssza, s ezzel egy zeneiskolai versenyt nagy fölénnyel megnyer. Gergő tanárai elmondása szerint a közismereti órákon sokszor elkalandozik, bámul ki az ablakon, s az osztályfőnöke észrevette, hogy néha jár a keze az asztalon, mint aki zongorázik. S itt kanyarodnék vissza Kodály Zoltán idézetéhez. Gergő lelke tele van zenével, s akarva-akaratlanul is ott él benne mindig.
1 http://kodaly.hu/hu/kodaly_zoltan/koncepcio
9
Ahhoz, hogy a zeneoktatás sikeres legyen, ismernünk kell a tanuló személyiségét is. Mi tanárok nem csak zenei tananyagot tanítunk, hanem valamilyen szinten nevelünk, s felkészítjük a tanulót a nagybetűs életre. Emiatt óráimon sokat kommunikálok a gyermekekkel. Szinte kivétel nélkül megnyílik az összes tanítványom, sőt olyanokat is elmondanak nekem, amit esetleg még a szülőkkel sem osztanak meg. Véleményem szerint akkor végzünk eredményes pedagógiai munkát, ha a tanítás és a nevelés is egyaránt sikeres.
10
2. A TANULÓI CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK ALAKULÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE, FEJLESZTÉSE
HÁZI VERSENY
Mint dolgozatomban már említettem, 2015 márciusában házi versenyt rendeztünk a hatvani Kocsis Albert Zeneiskolában az iskola életében első alkalommal. Hét korcsoport volt, kezdve a hangszeres előkészítő első osztályától egészen a továbbképzősökig. Csak szólókategória volt. Hangszerekre nem bontottuk szét, életkor alapján csoportosítottuk a tanulókat. A versenyen 150 diák vett részt. A zsűri tagjai iskola tanárai voltak. Nekem jelenleg 23 zongorista növendékem van, ebből 19-et indítottam a versenyen. Közülük tíz hangszeres előkészítős, három elsős, két másodikos, három harmadikos, egy negyedikes és egy pedig hatodik osztályos. A versenyen minden kis diákom nagyon ügyesen szerepelt. A hangszeres előkészítő korcsoportban a már dolgozatomban említett Horváth Gergő első díjat kapott, s egy másik kislány ugyanebben második helyezést ért el. Az elsősök közül elhozta a második díjat az egyik tanítványom, s a hatodikos növendékem pedig harmadik lett. Igazán büszke vagyok főleg rájuk, de természetesen az összes növendékemre a sikeres szereplésért. A verseny alatt jómagam korrepetítorként közel 40 más hangszeres növendéket kísértem (fuvolisták, vonósok és ütősök).
11
REFLEXIÓ
Versenyre olyan gyermekeket szoktak vinni a tanárok, akik általában valamiben kitűnnek kortársaik közül. Tehát nem éli át minden gyermek a versenyen való szereplés élményét. Ezért is jó egy ilyen házilag szervezett megmérettetés. Ennek igazából nem az a lényege, hogy a legeslegtehetségesebb diákok szerepeljenek csak, hanem bárki megmutathatja, hogy megy neki a zenélés. Ráadásul a környezet, a tanárok és a zsűri sem idegen a gyermekek számára, így egy elég barátságos légkör tud ilyenkor kialakulni. A tanulókat beültettük a saját korcsoportjuk versenye alatt a nagyterembe, így meghallgatták egymást. Ezért azt is mondhatjuk, hogy koncerten vettek részt, hallották társaikat, s szinte egymásnak játszottak, ami nagyon jó élmény a gyerekek számára. Tehát nem az a görcsös versenyszerű légkör vette őket körül. Emiatt nyugodtabbak is voltak a gyerekek, s nagyon élvezték az egész napot. Ez által is gazdagodnak mind zeneileg, mind lelkileg. S mivel szinte bárkit lehetett indítani a versenyen, a kevésbé tehetséges gyerekek is szerepelhettek, s hatalmas büszkeséggel hajoltak meg produkcióik végén. A díjazásnál arra gondoltunk, mindenkit jutalmazunk valami kis csekélységgel. Emléklapot, édességet és tárgyi jutalmat kapott minden nem helyezett diák, aki pedig benne volt az első háromban az oklevelet kapott, amely kinézetre ugyanolyan volt, mint az emléklap, egyedül az első szóban különböztek. Ők szintén megkapták a csokoládét s az ugyanolyan tárgyjutalmat. Ezzel azt szerettük volna elérni, hogy ne legyen semmi féle kirekesztettség-érzés a nem díjazott gyerekekben, s ne legyen féltékenyek nyertes társaikra, hiszen az ajándék mindenkinek járt.
12
A szülőktől csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, s támogatják, hogy minden évben szervezzünk ilyen versenyt. S az az öröm, amit a gyermekek arcán láttunk a verseny alatt, s távozáskor, pótolhatatlan számunkra.
13
3. A PEDAGÓGIAI FOLYAMAT TERVEZÉSE ZONGORAÓRA TERVE
Fent említett Horváth Gergő egyik óráját szeretném bemutatni (2014. november 18. kedd).
5 perc torna az óra elején: megmozgatjuk a lábakat 20 guggolással; jobbra is és balra is 10-10 csípőkörzés; páros karkörzés előre és hátra ugyanúgy 10-10; egy kis helyben futás; lassú fejkörzés mindkét irányba tetszőleges mennyiségben; majd egy kis légző gyakorlat a teljes nyugalom elérése érdekében
pár perces kromatika gyakorlása két kézzel először azonos, majd más-más hangokról való kezdéssel
Czerny F-dúr etűdjének bemutatása: megkérem tanítványomat álljon mellém, s figyelje a kottát miközben játszom
Külön kézzel végigjátszatom a darabot
5perc torna a felfrissülés érdekében léggömbbel: lábbal való emelgetés; törzskörzés miközben fogja a léggömböt; egymásnak dobálás; rátesszük a zongora egyik szélére, s megkérem, fújja át a másik oldaláéra; lassú fejkörzés
Előző óra anyagának átismétlése (Szokolay: Hüvelyk Matyi)
Visszatérünk az új darabra, megnézzük a nehezebb technikai részeket
Az órát kis beszélgetéssel zárom
14
REFLEXIÓ
Személy szerint nagyon fontosnak tartom a mozgást a tanórán belül. Hiszen a gyermekek (főleg akik hetente egy teljes órát ott töltenek a zeneiskola falai között, s nem kétszer fél órába járnak zenei órákra) nagyon el tud fáradni fizikailag és szellemileg is egyaránt. Az óra elején a mozgás azért tesz jót a gyermeknek, mert játékosságot sugall, s kicsit feloldódik. A gyakorlatokat egyébként a Kovács-módszer alapján szoktam összeállítani. Sokszor megesik, hogy a tanuló bejátszatlanul érkezik meg a hangszeres órára, így fontos a megfelelő skálázás, illetve az ujjgyakorlatok az óra elején, így bemelegszik, s ráhangolódik a zongorázásra. Miközben a tanár bemutat egy darabot, fontos, hogy élményszerűen hallja azt a gyermek tőle, hiszen ezzel igazán fel tudjuk kelteni a diák érdeklődését a zenemű iránt. Gondoljunk csak bele: az unalmas dolgok minket se vonzanak felnőtt fejjel, nem beszélve egy kisgyerekről. Amíg a tanár játszik, a tanulók általában leülnek valahova, s onnan figyelnek. Már ha figyelnek! Nagyon könnyű ilyenkor elkalandozni, hiszen nem nekik kell teljesíteni, s úgy gondolják, lehet pihenni s nem odafigyelni. Éppen emiatt kérem minden egyes diákomat, amíg bemutatom a darabot, legyenek mellettem, figyeljék a kottát, s ha kell, lapozzanak is. Ezzel ennek a technikáját is el tudják
15
sajátítani már nagyon fiatalon, ami nem mellesleg a zongoristák életében egy igen fontos dolog. Ezután következik igazából a blattolás, hiszen a tanuló életében először játssza a darabot, ami nagy odafigyelést igényel. Ez alatt nagyon elfáradhat, így emiatt szoktam őket ismét tornáztatni. A mozgás mindenkit felfrissít. Természetesen nem lehet kihagyni az előző órán tanultakat, főleg ha koncertre, vagy versenyre készülünk a darabbal. Az óra fő részét az új darab képezi. A nehezebb részeket kiválasztjuk, s átnézzük, amíg az óra tart. Nem szabad a diákot úgy hazaengedni, hogy ne kapna megfelelő instrukciókat a részek kigyakorlásához, főleg ilyen fiatal korban. Az óra végére érthető módon elfárad a gyermek, így egy kis beszélgetéssel szépen le lehet zárni. Portfólióm olvasói számára már teljes kép alakulhatott ki diákomról s tudásáról, így nem meglepő, hogy az órán kromatikát játszik s egy nehéz etűdöt Czernytől 8 éves létére. Pedagógusként úgy vélem, valamilyen tervnek mindig kell lenni a következő órát illetően, hogy ne ott legyünk tanácstalanok, hogy vajon mit tanítsunk a gyermeknek, s kottakeresgéléssel menjen el az óra nagy része. Legtöbbször lejegyzem az ötleteimet, hogy kinek mit adjak, s az esetleges plusz dolgokat, amik előfordulhatnak az órán (új skála tanulása, hármashangzat felbontás játszása stb).
16
4. A TANULÓK MŰVELTSÉGÉNEK, KÉSZSÉGEINEK ÉS KÉPESSÉGEINEK FEJLESZTÉSE A TUDÁS FELHASZNÁLÁSÁVAL
SZABADIDŐS PROGRAMOK
Egyik tanítványom nagymamája a komolyzene igazi megszállottja, s minden hétvégén elutazik Pestre, hogy megnézzen egy operát. Minden hónapban hoz a zeneiskolába műsorfüzeteket, s rendszeresen invitál minket előadásokra. Vele együtt közösen született meg az ötlet egy opera meghallgatására a gyerekekkel. Először is felvetettem az ötletet a tanulóknak, s reményen felüli nagy létszámban jelentkeztek, összesen 25-en. Elmondtuk nekik, hogy ez egy opera, hosszú lesz, de érdemes elmenni. Kíváncsian várták az előadást. Béreltünk egy buszt, s közösen utaztunk fel Pestre. Velem volt két tanárkollégám, s az ötletadó nagymama is. Egy délutáni főpróbára mentünk az operaházba Mozart Varázsfuvolájára. Még kedvezményes jegyeket is
17
tudtunk szerezni. A gyermekek nagyon élvezték az előadást. Előtte természetesen a buszban elmeséltük nekik a történetet, hogy ténylegesen értsék, miről szól a darab, s mi a mondanivalója. A szolfézstanár a következő héten az egyik óra keretein belül egy kisebb versenyt rendezett a tanulók között. A legügyesebbet ötössel és egy kis édességgel jutalmazta. Természetesen az utóbbiból mindenkin gyermeknek jutott.
18
REFLEXIÓ
Nagyon jól emlékszem, zeneiskolás koromban még engem sem fogtak meg a különböző színházi darabok. Otthon nálunk is fölmerült egy operalátogatás ötlete családias légkörben, de kézzel-lábbal ellenkeztem, mondván, hogy ez engem nem érdekel. Vessük össze az én régi emlékemet a zeneiskolás tanulók mostani kis operahallgatásával: én családdal mentem volna s egymagam lettem volna gyerek, ők viszont ebben az esetben együtt mentek, barát a baráttal. Tehát olyan volt számukra, mint egy osztálykirándulás. Sok gyerek együtt, utazás a fővárosba s a végén még fagyit is kapnak. Teljesen más a légkör. A család már megszokott, semmi új és izgalmas nincs benne. Ez viszont más, vonzóbb. A tanulók szülei is nagyon támogatták az ötletet. Természetesen nagy felelősség hárult ránk, mivel 25 gyerekre kellett egyszerre odafigyelnünk, ami a mi szakmánkban (szolfézstanítást kivéve) nem megszokott. Persze azért a 4 felnőtt boldogult a feladattal, s mindenki nagyon élvezte az előadást. A gyerekek új helyszínen voltak, új élménnyel gazdagodtak. A darab végén egyöntetűen kérdezték, mikor mehetnek a következő előadásra, tehát sikerült elérni a célunkat: megszerettetni a komolyzene egyik ágát a fiatalokkal. A szülőktől is csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, így a mai napig szervezgetjük az ilyen közös kis kiruccanásokat. Néha egy-egy szülő is velünk tart, főleg ha a gyermek még nagyon fiatal.
19
5. AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁST MEGALAPOZÓ KOMPETENCIÁK FEJLESZTÉSE PÁLYAORIENTÁCIÓS PROGRAMOK
A zeneiskolákban minden tanulónak heti egyszeri hangszeres óra jár, mellette pluszban kötelező tantárgyként tanulják a szolfézst. Ezek a tanulók „A” tagozatra járnak. Aki viszont kiemelkedik társai közül átkerülhet a „B” tagozatba, ami heti kétszeri hangszeres órát jelent. Ehhez persze kell a diák megfelelő elkötelezettsége, a szülő beleegyezése, együttműködése s támogatása. Ezzel tehát a tanulót még több gyakorolnivalóval látja el tanára, s nehezebb anyaggal, mint a többieket. Hiszen a zeneművészeti szakközépiskolákban is meg van az előírt felvételi követelmény a darabokat tekintve mind mennyiségben, mind nehézségben. A „B” tagozatos diákok közül a nem billentyűsöknek ezen felül még heti fél óra kötelező zongoraóra is jár, hiszen minden zenei pályán lévőnek kötelező alapszinten zongorázni tudni. A felvételik előtt általában a leendő tanárokhoz el szokták vinni a pedagógusok felvételiző tanítványaikat, hogy hallják őket a megmérettetés előtt, s tanácsokkal lássák el őket a siker elérése érdekében. A zenei szakközépiskolák minden évben a felvételi előtt tartanak nyílt napot, melyen el lehet látogatni az iskolákba, s be lehet ülni mind a közismereti, mind a zenei órákra. Előfelvételi is szokott lenni kivétel nélkül ezekben az intézményekben; szolfézsból is, melybe természetesen az írásbelin kívül a szóbeli is beletartozik. A versenyek a zenei pályára készülők számára szintén motiválóak. Egyrészt ha a gyermek helyezést ér el, másrészt pedig mert hallja kortársait. Sajnos tapasztaltam, hogy sok gyermek azt gondolja, hogy ő a legtehetségesebb, mert őt viszi tanára a versenyre. Aztán egy esetleges kudarc kell ahhoz, hogy megtanulja: a zenésznek egész életében művelnie kell önmagát, s ez egy abba nem hagyható folyamat, ha valaki tényleg el akar élni valamit az életben zenészként. A kurzusok szintén motiváló tényezők a kompetenciák fejlesztésében. Hiszen ott a diák számára idegen, új tanárok foglalkoznak vele akár több napon keresztül is.
20
Megtapasztalhatja ennek az örömét, s a társaival együtt való muzsikálást is. Új élményekkel
gazdagodhat,
melyek
esetleg
a
zeneiskolák
falai
között
nem
kivitelezhetőek. S olyan neves zenészekkel is találkozhat, akik kezében hatalmas tudás van s nagyon sokat tanulhat tőlük. A zenei táborok ugyanilyen célt szolgálnak. A nyári iskolák, kurzusok a zenélő fiatalok életének meghatározó része. Kinyílik a szemük az egész világra, új helyekkel, új emberekkel ismerkednek meg. Ezek is nevelő hatással hatnak a tanulóra, s akár életre szóló barátságok is kötődhetnek.
Motiváló hatású lehet még egy-egy koncertlátogatás is. Hiszen a diák új darabokkal ismerkedik meg, neves zenészeket hall élőben játszani, ami azért nemhogy egy diák, de még egy felnőtt számára is hatalmas élményt jelenthet.
21
REFLEXIÓ
A „B” tagozat vállalása nagy felelősséggel jár a diák számára, hiszen az általános iskolák semmilyen könnyítést nem adnak a muzsikáló tanulóknak. Helyt kell állnia mind a közismereti iskolában, mind a zenében. Fontos, hogy a tanár, aki felveti a „B” tagozat ötletét, reálisan ítélje meg diákja tehetségét. A zenetanár felelőssége az igényes oktatás, a szülőknek pedig biztosítaniuk kell a jó hangszert, segíteniük kell gyermeküket a pályán, hiszen a zenész élet fizikailag és lelkileg is megterhelő. Nagyon sokak a lelki teher miatt kiesnek a szakmából. Az új tanárok megismerése az iskolaváltás esetében csak akkor következik be, ha a felvételi előtt a diák ellátogat a tanárhoz. Ez is meghatározó a tanuló számára, hiszen egy új tanár előtt kell teljesítenie, aki a következő években az útját fogja egyengetni. S ő nem zeneiskolai szinten tanít, nagyobbak az elvárásai, hiszen ez már középfokú oktatás. Ez meghatározó élmény, hiszen a tanár a diák számára az első pillanattól lehet szimpatikus és antipatikus is. Fontos a közös hang megtalálása, hiszen az új év megkezdésével ez a tanár fogja őt hétről hétre tanítani.
Az iskolákba való látogatás által a diák betekintést nyer a kezdő zenészek mindennapi életébe, elfoglaltságaiba, kötelezettségeibe. Megragadnám az alkalmat, s megosztanék egy személyes élményt. Nyolcadikos koromban eszembe sem jutott, hogy valaha is zenész legyen belőlem. Szerettem zongorázni, de csak hobbiként tekintettem rá. A szüleim s tanárom persze erőteljesen ösztönöztek s terelgettek a pálya felé. Édesapám nyolcadikos koromban elvitt a váci zeneművészeti szakközépiskolába, s az itt szerzett élmények voltak azok, amelyek teljesen megváltoztattak bennem minden eddigi nézetet, s ezek után határoztam el, hogy nekem igenis zenésznek kell lennem. A szülők s a tanárok noszogatása számomra nem volt elég; kellett egy mindezt felülmúló személyes élmény. Tehát ezért is nagyon meghatározó a fiatalok számára egy ilyen iskolai látogatás. A zenészélet nagyon különbözik a többi szakmától. S ha meglátjuk a benne rejlő szépséget, az csak vonzó hatással lehet a zene megszállottaira. A zenei pályára készülők általában egytől-egyig részt vettek már valamilyen országos zeneiskolai versenyen. Ezek nagymértékben befolyásolják a tanuló jövőbeli
22
céljait. Ha díjat kap, természetesen örömmel, büszkeséggel s elégedettséggel tölti el a diákot. Viszont egy negatív élmény kétféle eredménnyel bírhat: sokukat annyira megrázkódtat egy csalódás, hogy ez által könnyen elmegy a kedvük a további zenetanulástól. Ez a gyermekeknél főleg nagymértékű csalódás lehet. Ilyenkor a tanárának kell jó pedagógiai módszereket alkalmazni. Vegyünk például egy versenyszituációt s egy elrontott produkciót: a diák csalódott, s valamilyen szinten a tanára is. Ilyenkor kell nagyon észnél lennünk nekünk, pedagógusoknak s odafigyelni arra, hogy mit mondunk, mert e szavaknak súlyos következményei lehetnek. Ha megdorgáljuk a gyereket, egy életre elvehetjük a kedvét a zenéléstől. Sajnos nem egy ilyen esetről hallottam már. A tanuló nagyon tehetséges volt, zenei pályára készült. Tanára maximalista volt, s egy elrontott produkció miatt a tanára nagyon leszidta, s ez annyira felzaklatta a tanulót, hogy feladta zenei pályáját. Ezért véleményem szerint a lehető legjobb dolog a bíztatás a következő kihívásra, s nem felhántorgatni a produkcióban akadt problémákat, hiszen ezekkel a gyermek is tisztában van, nagyon jól tudja mit rontott el.
23
6. A TANULÁSI FOLYAMAT SZERVEZÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA KRITIKÁK, REFLEXIÓK A SZAKMAI GYAKORLATRÓL
Szakmai gyakorlatomat a hatvani kocsis Albert Zeneiskolában töltöttem el a zongora tanszék vezetőjénél. Minden héten részt vettem az óráin, amikor volt rá időm, s igyekeztem azonos időkben menni, hogy megfigyelhessem a tanulók fejlődését hétről hétre. Legtöbbször péntekente látogattam az óráit. Emellett természetesen már én is tanítottam ugyanebben az intézményben, így amikor lyukas órám volt, azon nyomban átmentem tanszékvezető kollégámhoz óralátogatásra, aki mindig szívesen fogadott. Különböző korú diákok tanóráin vettem részt, melyek számomra igen tanulságosak voltak, ezt később a reflexióban kifejtem. Az első órák előtt tanárkollégám mondott pár szót a gyerekekről, szociális hátterükről, mesélt a családjukról, majd mindegyik tanulónak egyesével bemutatott. A gyerekeknek adott írásbeli házi feladatokat rendszeresen én ellenőriztem le. Ez a tanulóknál is idővel megszokottá vált: az órák elején már rutinszerűen a kezembe nyomták kész házi feladataikat ellenőrzésre. Néha tornáztunk velük az órák közepén. Ilyenkor mindig én adtam az instrukciókat a gyakorlatokhoz. Sokszor előfordult, hogy a tanárukat kihívta az igazgató úr, vagy egy szülő telefonált neki, ilyenkor bent maradtam a tanítványával, s én tartottam a továbbiakban az óráját. A 30 és 60 perces órákon a tanáruk mindig próbált valami játékot is belecsempészni a kötelező tanulandó dolgok közé, melynek a gyerekek mindig nagyon örültek. Játékos tanulás; ez volt a mottója a kollégámnak.
24
REFLEXIÓ
Mivel már egy kis ideje ebben a zeneiskolában tanítok, nagyon sok gyermeket ismertem szakmai gyakorlatom megkezdése előtt. Van, akit közelebbről, van, akit csak látásból, mivel ők nap mint nap megjelennek az iskola falai között. Mégis teljesen más, amikor a saját növendékem óráját tartom meg, vagy egy számomra is még igazából ismeretlen gyermek óráján ülök. Megfigyelem, hogy milyen instrukciókat ad a tanár, hiszen abból én is tanulok, s nézem a gyermek reakcióját is. Az első órák elején mindig átnéztem a gyerekek ellenőrzőjét, hogy megfelelő képet kapjak arról, milyen darabokat tanultak eddig, hol állnak a tananyagban. Érdekes volt olvasni, hogy például egy 8 éves ugyanazt a darabot játszotta, mint egy 13 éves. Olyat is láttam, hogy azonos évfolyamban lévőknél egyikőjük egy igazán könnyű rövidke darabot játszik, míg a másik felülmúlja társait, s egy jóval nehezebb darabot tanul. Ez persze természetes dolog, hiszen vannak kiemelkedő diákok, s vannak kevésbé tehetségesek is (ez értendő az élet bármely területére). Nem lehet mindenki egyformán tehetséges. S persze a teljesítmény függ a tanult évek számától s ugyebár meg kell említenünk a gyakorlás mennyiségét is, s nem utolsó sorban a „fentről” kapott tehetséget. Amikor egy diák a tanárának játszik az órán, teli van bizonyításvággyal. Teljesíteni akar, meg akarja mutatni, hogy szorgalmasan tevékenykedett a múlt óra óta, s hogy fejlődött a darabokkal. Ez némi stresszel is járhat akár. Felnőtt emberekkel is megesik ez a stressz, akkor képzeljük el, hogy élheti át a tanuló. (Elég, ha a zeneiskolás éveinkre visszagondolunk). Főleg, ha egy másik, számára még idegen személy is bent van. Nem elég, hogy meg kell felelnie a tanárának, ott ül egy másik tanár is, aki szintén figyeli minden egyes kis mozdulatát. A legtöbb gyermeknél ez frusztrációt vált ki. Bár szakmai gyakorlatom során volt pár tanuló, akiket feldobott az, hogy többen figyelik. Úgy gondolták, milyen jó, ha többen hallják, több embernek tudja megmutatni, milyen ügyes. Örültem, hogy változatos órákon vettem részt az életkorok szempontjából: voltam kis óvodás zongoraóráján, s voltam 20 éves egyetemista óráján is. A piciny gyermek, aki még nem jár iskolába, nem fogja föl teljesen, mi az, hogy házi feladat,
25
készülni óráról órára, hiszen az óvodában ilyenekről még nincs szó. Ezeket a gyermek az iskolában tanulja meg és érti meg. Így azt vettem észre, hogy hiába volt jó képességű a gyermek, valószínűleg az elkötelezettség érzésének hiánya miatt eleinte elég nehézkesen haladtak egyről a kettőre. A kisiskolásoknál már más volt a helyzet. Persze azt azért nem merném kijelenteni, hogy egytől-egyig kivétel nélkül minden órára teljes bedobással készültek, de érezték a súlyát a nem gyakorlásnak, ellentétben az óvodással. A felnőtt tanuló esetében már teljesen más volt a helyzet. Ő saját kedvtelésből, a saját örömére járt zeneiskolába, s felnőtt fejjel nem kellett neki elmagyarázni, hogy a hangszer mellett igazán sok időt kell eltölteni ahhoz, hogy a tanulás eredményes legyen. Kollégáim óráiból sokat tanultam, s nagyon sok segítséget kaptam a saját tanításomra vonatkozóan. Írásbeli feladatokhoz most már teli vagyok jó tanácsokkal, s a technikai dolgok elmagyarázásához is most már több instrukcióval rendelkezem, ami fontos, hiszen nem biztos hogy első elmondásra a tanuló megérti, hogyan oldja meg a feladatot.
26
7. A PEDAGÓGIAI ÉRTÉKELÉS VÁLTOZATOS ESZKÖZEINEK ALKALMAZÁSA GYEREKEKKEL, TANÁROKKAL, SZÜLŐKKEL KÉSZÍTETT INTERJÚK, BESZÉLGETÉSEK VÁZLATA
Fent említett Horváth Gergővel történt az alábbi beszélgetés 2014. január 13-án a félévi vizsga után:
Takács Nóra Luca: - Nos, Gergő, hogy érezted magad életed első zongoravizsgáján? Horváth Gergő: - Nagyon jól! S egyáltalán nem izgultam. A többi gyerek mondta nekem, hogy nagyon félnek, s inkább nem szeretnének játszani. Nem is értettem miért mondták ezt. T.N.L.: - Tehát ezzel azt akarod mondani, hogy élvezted? H.G.: - Igen, nagyon is! T.N.L. - S mi tetszett az egészben a legjobban? H.G.: - Az, hogy bent ült apa, anya és a tanár nénik, s eljátszhattam mindenkinek a kedvenc darabjaimat, s nagyon jól sikerültek! Az előttem lévő idősebb fiú játszott egy nagyon szép darabot, azt szeretném következőleg tanulni! T.N.L.: - Rendben, majd ha hangszeres előkészítő második osztályába lépsz, megtanuljuk ezt a darabot! Ez a darab Csajkovszkij Nápolyi dala volt, mellyel később Gergő megnyerte a háziversenyt.
27
Portfólióm elején részletes elemzést adtam Horváth Gergő tanítványomról, melyben megemlítettem, hogy az első év közepe felé beszélgettem a szülőkkel a gyermek nyíltságáról, s iskolai tanulmányi eredményeiről. A telefonbeszélgetés a következőképpen zajlott (a beszélgetés erre vonatkozó részét szeretném bemutatni):
Takács Nóra Luca: - …és az iskolában hogy viselkedik? Szülő: - Az osztályfőnök elmondása és a magatartás jegyei alapján nagyon jó kisfiú. Viszont azt mondta a tanára, hogy nincsen sok barátja. A 30 fős osztályból összesen két nevet tudott mondani a tanárnő, akikkel látja barátkozni. T.N.L.: - Ez érdekes. Nálam az első perctől kezdve móka és kacagás volt. S a zeneiskolában is úgy vettem észre, szeret mindenkivel beszélgetni, s sokat mosolyog a szolfézscsoportban lévő társaival is. ….. Sz: -…és problémáink adódtak a kötelező tantárgyakkal. Nem megy neki az írás, olvasás s a matematika. Pedig még csak elsős. T.N.L.: - Ez meglepő számomra. A matematikához kell egyfajta logika, mely ugyebár a zenében is megjelenik, s Gergőnek semmi, de szó szerint semmi problémája nem adódik a darabok felépítésével s szerkezetével kapcsolatosan. Sz. : - Minden nap leülök mellé, mikor írja a házi feladatát. Azt vettem észre, hogy érti a dolgokat, viszont sokszor elkalandozik, s a nem odafigyelésből mindig valami butaság születik. Apróságok… múlt héten kikérdeztem tőle az ábécét. Hibátlanul elmondta többször is, sőt, még le is írattam vele. Az iskolában viszont sok betűt felcserélt, tehát nem volt tökéletes a sorrend. T.N.L.: - Beszéltek már erről az osztályfőnökkel? Sz.: - Természetesen. Szerinte minden rendben van a gyermek fejében, csak nagyon kalandozó.
28
T.N.L.: - Ha szabad ilyet mondanom, azt tanácsolnám, vigyék el diszlexia kivizsgálásra. Persze nem szeretnék tolakodni. Volt már hasonló tanítványom, nála kiderült, hogy vannak kisebb problémák, ami természetesen nem a gyermek hibája. A tanulókkal ilyen esetben minden rendben van, csak valami miatt nem tudja rendszerezni a megszerzett tudást, legyen szó bármilyen területről. Sz.: Nem maga az egyetlen, aki tanácsolta. Egy próbát megér, hátha okosabbak leszünk.
A szülők elvitték a gyermeket kivizsgálásra, s kiderült, hogy diszgráfiás, ezért minden hétfőn másfél órás foglalkozásokra jár Gergő, ahol játékos feladatokkal fejlesztik őt a nevelők.
Egyik tanítási napomon egy diákommal hirtelen tanácstalanná váltam az óráján. Nem tudott megoldani egy igazából egyszerűnek tűnő feladatot. A tanuló hangszeres előkészítő első osztályába járt, tehát nem rég kezdte meg zeneiskolai tanulmányait. A feladat a következő volt: kétkezes darabban a fölső szólamot kötni kellett, az alsó szólamot viszont staccatosan elválasztani. Megvizsgáltuk a kottát, elmagyaráztam neki a pont jelentését, elmondtam melyik kezet hogyan kell artikulálni, természetesen meg is mutattam neki, hogy kell szólnia, játszottuk külön kézzel, próbáltuk két kézzel is, de nagyon nem akart összejönni a pontos megformálás. Ezért megkértem az egyik nálam jóval tapasztaltabb, húsz éve a szakmában dolgozó tanárkollégámat, segítsen az akadály leküzdésében. A segítségkérés a következő beszélgetés volt:
29
Takács Nóra Luca: - Szia! Akadt egy kis problémám Zsófival az egyik darabban. Látom éppen nincs nálad tanítvány. A segítségedet szeretném kérni a probléma megoldásában. Tudnál-e ránk szánni pár percet? Kolléga: - Természetesen. Nagyon szívesen segítek. Mi is a probléma pontosan? T.N.L.: - Itt van Kabalevszkij Csúfolódó című darabja, s a második sor első ütemében sehogy nem akar összejönni a két kéz ellentétes megformálása. K.: - Milyen módszerekkel próbálkoztál eddig? T.N.L.: - Megvizsgáltuk a kottát, elmagyaráztam neki a pont jelentését, elmondtam melyik kezet hogyan kell artikulálni, természetesen meg is mutattam neki, hogy kell szólnia, játszottuk külön kézzel, próbáltuk két kézzel is, de valami hiba mindig előfordult. K.: - Nagyon jó dolgokat mondtál neki, s ügyesen próbálkoztál. Most hirtelen egy másik módszer jutott eszembe, gyertek beljebb, s azonnal orvosoljuk a problémát.
Kollégám ráhajtotta a fedőt a billentyűkre, s azon imitálva mutatta meg tanítványomnak a helyes megformálást, majd ezt le kellett utánoznia a kislánynak. Miután sikerült megvalósítani, ismét a billentyűzeten gyakoroltak: Zsófi játszotta az alsó szólamot, hozzá a tanárnő játszotta a jobb kezet, majd cseréltek. Ezzel tanítványom nemcsak megfigyelte a hangzásvilágot, hanem egyik kézzel zongorázott is, s így egyszerre két dologra is kellett összpontosítania. Ezek után már sikeresen végrehajtotta a feladatot.
30
REFLEXIÓ
Pedagógusként a legfőbb eszköz, mellyel átadhatjuk tudásunkat diákjainknak, a kommunikáció. Ez kétféle lehet: közvetlen és közvetett. Egy pár mondat erejéig vonatkoztassunk el a zenetanítástól. Képzeljünk el egy osztályt, melyben 30 gyerek ül, a tanár a katedránál, s csak mondja-mondja, a diákok körmölnek, s a tanító még kérdezni sem hagy. Amit felfog a gyerek, az lesz a maximum tudása. Viszont kérdezés nélkül elmarad a fontos, egyenlőre idegen információk birtoklásától. A mi szakmánk ugyanerről szól. Ha csak egyirányú a kommunikáció, tehát a tanító beszél, nehéz a diák számára az előrehaladás. Hasonlóan fontos a kommunikáció a szülőkkel kapcsolatban. Ki mástól tudná meg a szülő, hogy hogyan halad a gyermek az iskolában, ha nem a főtárgy tanárától? S ki mástól tudná meg a tanár a gyermek otthoni és iskolai dolgait, ha nem közvetlenül a szülőktől? Ahhoz, hogy igazán hatékony legyen a tanítás, fontos a szülőkkel való odavissza kommunikáció. S nem elég tudni a tanulmányi eredményeit, a diák személyiségét is kellőképpen meg kell ismernünk. Mit csinál szabadidejében, milyen dolgok érdeklik, szeret-e iskolába járni. Ha kialakul egy kép a tanulóról, sokkal könnyebben találunk neki olyan darabokat, melyekkel nem csak megtanulja a zene minden összetételét, hanem élvezni is fogja játszani azokat. Diákjaimnak én mindig úgy adok új darabot, hogy kiválasztok hármat-négyet, eljátszom nekik azokat, s megadom nekik a lehetőséget, hogy ők válasszák ki a számukra leginkább imponálóbbat (ezzel természetesen azt a problémát is kikerülöm, hogy ha nehézségbe ütközik a gyerek, ne fogja arra a nem gyakorlást, hogy mert nem szereti a darabot, hiszen ő választotta). Elengedhetetlen a beszélgetés a gyerekekkel. Ki kell kérni a véleményüket, s teret kell hagynunk nekik, hogy a negatívumokat is közöljék, hiszen így sok problémát tudunk orvosolni, s mi is tanulhatunk az esetekből. A szülőkkel való beszélgetésre még egy pillanatra visszatérnék. Ha kell, merjünk javaslatokat tenni a szülőknek a gyerek előrehaladásának érdekében, persze ehhez kell a jó megfogalmazás, s nem szabad túl rámenősnek lennünk sem. Nem erőltethetünk rájuk semmit, hiszen az Ő gyermekükről van szó.
31
A kommunikálás a kollégákkal szintén a jó munkahelyi légkör megteremtésének alapfeltétele. Gondoljunk csak bele: ki megy be szívesen dolgozni egy olyan munkahelyre, ahol senki sem áll szóba senkivel, s ha esetleg valakinek segítségre van szüksége, nem mer odafordulni senkihez se? Olyan nem létezik, hogy valaki nem igényelne egy kis segítséget a másiktól, főleg nem egy olyan közösségben, ahol zenészek dolgoznak. Szakmánkhoz hozzátartozik a közös munka, a közös zenélés, a közös lét. Az én esetemben természetesen oda kellett figyelnem, hogy olyankor zavarjam a kollégát, amikor éppen nincs nála diák. Hiszen nem vehetjük el tanítványának az idejét a saját órájából.
32
8. SZAKMAI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS KOMMUNIKÁCÓ GYERMEKEKKEL, SZÜLŐKKEL VALÓ KAPCSOLAT INTÉZMÉNYI BEMUTATÁSA – HANGVERSENY
Portfóliómban szeretnék bemutatni egy hangversenyt, melyen, mint a fuvolatanszak kísérője vettem részt.
A koncert előtt természetesen sokat próbáltam a gyerekekkel. Megbeszéltem a fuvolát oktató kollégámmal külön időpontokat, amikor közösen tudtunk foglalkozni tanítványaival. Eleinte –főleg a kicsik és a kezdők – eléggé meg voltak szeppenve érthető módon, de az első próbák végére már mindenkivel összebarátkoztunk. Volt olyan alkalom is, amikor egyszerre behívtuk a fuvolatanszakot, s kis közös óra keretében eljátszhatták egymásnak a gyerekek darabjaikat. Ez után következett a koncert. Nehéz volt olyan időpontot találni, amely minden szülőnek megfelelt, szabad volt a koncertterem a zeneiskolában, s számomra is megfelelő volt az alkalom. Hiszen ugyanúgy vannak tanítványaim nekem is, akiknek hétről-hétre jár a zongoraóra. A koncert nagyon jól sikerült. A gyerekek kivétel nélkül nagyon jól teljesítettek, s a szülőktől, tanárkollégáktól is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk.
33
REFLEXIÓ
Nem könnyű megszervezni egy hangversenyt. Nagy odafigyelés, pontosság és jó szervezőképesség szükséges hozzá. Az első dolog a megfelelő időpont kiválasztása. Egyezkedés a szülőkkel, tanárkollégákkal, nagyterem lefoglalása. De ez a sok szervezés nagyon is megéri! Nem csak a saját tanítványaimmal, hanem más diákokkal is foglalkozom zongorista létemre, mivel korrepetíciós feladataim is vannak. Ezeken a tanórákon is fontos, hogy a gyermek ne érezze magát feszélyezve, ami az elején viszont szinte elkerülhetetlen. „…megjelenik egy új tanár, nem tudom, hogy mi van a zongorakíséretben, s ugyanúgy tökéletesen kell teljesítenem…” gondolhatják magukban a diákok. Ezért is fontos itt is a megfelelő légkör megteremtése, hogy a tanuló ne izguljon, s jól érezze magát, s élvezze azt, amit csinál. Idővel persze azért összeszokik a korepetítorral. Fontos, hogy ezeken a gyakorlásos órákon olyan pedagógiai eszközöket alkalmazzunk, mellyel a gyermek lelkét ebben a stresszes helyzetben nem tiporjuk el. Megértőnek, barátságosnak, s persze céltudatosnak kell lennünk. A közös óra szintén segített a tanulóknak az izgulás leküzdésében a koncertre vonatkozólag, hiszen itt ugyanúgy mások előtt kell teljesíteni. Annyi a különbség, hogy a szülők nincsenek bent, akik otthon persze hallják gyermeküket gyakorolni, stresszhelyzetben viszont megnyugvást jelentenek nekik. Egy ilyen közös órán nagyon sok dologra fény derülhet a tanuló számára. Egyik kislánnyal történt, hogy játszotta fejből a darabot, s egy helyen valami miatt megállt, s nem tudta továbbfolytatni. Próbálkozott párszor, majd valahonnan nehézkesen tudta folytatni s végigjátszotta, persze ez után már telis-tele hibákkal. A kiváltó ok valószínűleg az lehetett, hogy azt a részt nem memorizálta elég pontosan s hatékonyan, ám ő mégis úgy gondolta, tökéletesen tudja az egész darabot. Ezért is lehet tanulságos és hasznos egy ilyen közös óra: kiderülhetnek a rejtett hibák. A koncerten mindenki egytől-egyig nagyon jól teljesített. A végén odajöttek hozzám a fuvolista gyerekek, megölelgettek, s külön kérték, hogy egy közös fotót hadd csináljanak velem. Készült külön mindenkivel, s csoportos kép is. Sikeresnek gondoltam a munkámat, mert az első próbákhoz képest (amikor megszeppent és még
34
számomra is ismeretlen gyerekekkel találkoztam) ennyire közvetlen, barátságos tanulókká váltak velem szemben. A szakmai sikerességről nem is beszélve. Nagyon örültem, hogy a szülők is egyesével külön megköszönték a munkámat. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a korrepetíció miatt egy kicsit nehezebb a zongoristák élete, mint a többi hangszeres pedagógusé. Nagyon sokan magával értetődő dolognak gondolják, hogy a zongoratanár bárhol bármikor ráér akármilyen fellépést vagy korrepetíciós órát illetően (ezt értem a szülőkre és a kollégákra is). Pedig ez sajnos nem így működik. Ez nekünk plusz energiabefektetést s plusz munkaidőt jelent. Ráadásul nekünk is le kell ülni, s kigyakorolni a kíséreteket. Én személy szerint két teljes tanszakot kísérek, fuvolistákat és hegedűsöket. Tanszakonként legalább 22 gyermek. Tehát van mit gyakorolni nekem is. De természetesen megéri. S nagyon jól esett a koncert utáni köszönetnyilvánítás; Igazgató Úrtól pedig egy nagyon erős kézfogást kaptam, ami számomra mindent elárult.
35
9. ÖNMŰVELÉS, ELKÖTELEZETTSÉG A SZAKMAI FEJLŐDÉSRE ÖNKÉPZÉSI TERVEK, ELKÉPZELÉSEK
-
Gyermekekkel megismertetni s megmutatni nekik a komolyzene szépségeit
-
Kihozni a maximumot minden egyes tanítványomból
-
Tanszakom növendékeivel részt venni minél több versenyen, fesztiválon
-
Szeretném magamat is fejleszteni más intézményekben
-
Angol mellett más nyelv elsajátítása
REFLEXIÓ
A mi szakmánk a folyamatos tanulásról s megismerésről szól. 23 évesen még nagyon a szakma elején járok. Előttem az élet, tele vagyok tervekkel. Elsősorban az eddig megszerzett tudásomat szeretném kamatoztatni pedagógiai munkám során. Imádom a gyerekeket, szeretek velük foglalkozni. A mai gyerekek és fiatalok zenéhez való hozzáállását a gyakran a szórakoztatóiparban folyamatosan áradó zene és a tömegfogyasztásra gyártott triviális áruk határozzák meg. Célom diákjaimmal megszerettetni a klasszikus zenét. Szeretném tanítványaimat versenyekre vinni, részt venni minél több országszerte rendezett koncerten, s a felvételikre sikeresen felkészíteni a zenész szakmát választó növendékeimet. Egyetemi tanulmányaim befejeztével szeretném más intézményekben is bővíteni tudásomat határokon belül és kívül is egyaránt. A zenészek élete a véget nem érő tanulásról és gyakorlásról szól, így szeretném folyamatosan továbbképezni magam, emellett tanítanék és koncerteznék is. Szaxofonos állandó kamarapartneremmel szeretnénk sokfelé koncertezni. A szaxofon igazából még nem eléggé elterjedt Magyarországon belül. Szeretnénk
36
megmutatni szépségét s közös zenéléssel megismertetni az emberekkel a modern zene s a jazz szépségeit. Célom, hogy jövőbeli elképzeléseimet kivétel nélkül megvalósítsam, s hogy elért eredményeimért családom, barátaim s tanítványaim is büszkén nézzenek rám.
37
BIBLIOGRÁFIA
http://kodaly.hu/hu/kodaly_zoltan/koncepcio
