1/13/13
11:43 AM
Oldal 1
1
BÚVÓPATAKOK a feltárás Évkönyv XVIII. 2011–2012
01_cn_eloszojav.qxp:evkonyv2008
01_cn_eloszojav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
11:43 AM
Oldal 2
2
Évkönyv XVIII. 2011–2012
01_cn_eloszojav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
11:43 AM
Oldal 3
3
BÚVÓPATAKOK a feltárás szerkesztette
RAINER M. JÁNOS
B U D A P E S T , 2012 ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR – 1956-OS INTÉZET ALAPÍTVÁNY
01_cn_eloszojav.qxp:evkonyv2008
1/16/13
12:58 PM
Oldal 4
4
1956-OS INTÉZET ALAPÍTVÁNY A könyv megjelenését támogatta az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és az Open Society Institute (New York)
Szerkesztette RAINER M. JÁNOS 2012 © GYŐRI LÁSZLÓ • KŐRÖSI ZSUZSANNA • LÉNÁRT ANDRÁS • RAINER M. JÁNOS • SÁRKÖZY RÉKA • SOMLAI KATALIN
2012 © 1956-os Intézet Alapítvány Könyv- és címlapterv MOLNÁR ISCSU ISTVÁN Felelős kiadó az OSZK főigazgatója Felelős szerkesztő TÖRÖK GYÖNGYVÉR Kézirat-előkészítő, korrektor NÁCSA KLÁRA Nyomdai kivitelezés Nalors Grafika Kft. Felelős vezető Szabó Gábor igazgató ISSN 1216-7851 (Nyomtatott) ISSN 2063-7497 (Online)
01_cn_eloszojav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
11:43 AM
Oldal 5
TARTALOM
5
RAINER M. JÁNOS Szerkesztői előszó
7
RAINER M. JÁNOS A magyar jobboldal és a szovjet típusú rendszer – közelítések és hipotézisek
11
KŐRÖSI ZSUZSANNA A keresztény középosztály élettörténeti emlékezete
47
SOMLAI KATALIN Nacionalistaként korszakokon át – Mester Miklós (1906–1989) 105 SÁRKÖZY RÉKA Lenyomatok – a Don-kanyar emlékezetének filmes narratívája 166 LÉNÁRT ANDRÁS „Egyes igazgató elvtársak fetisizálják a régi tanerőket” – A jobboldali hagyomány a Rákóczi Ferenc Gimnáziumban 208 GYŐRI LÁSZLÓ Az 1956-os magyar forradalom történetének válogatott bibliográfiája 2010. július 1.–2012. június 30. 268
01_cn_eloszojav.qxp:evkonyv2008
6
Évkönyv XVIII. 2012
1/13/13
11:43 AM
Oldal 6
01_cn_eloszojav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
11:43 AM
Oldal 7
7
SZERKESZTŐI ELŐSZÓ
Legutóbbi évkönyvünk, a 2010-ben megjelent Kádárizmus – átereszek című kötet előszavában rögtönzött számvetést készítettem kiadványsorozatunk és az 1956-os Intézet húsz évéről. Ezt azzal zártam, hogy „2010 és 2011 fordulóján az Intézet olyan veszélybe került, mint húsz év alatt sohasem: kormányzati akarat kívánja megszüntetni”.1 Egy év telt el, mire kiderült, hogy az akarat hogyan, miként valósul meg. A kormány kezdeményezésére a Fővárosi Bíróság 2011. december 23-i hatállyal kimondta az 1956-os Intézet Közalapítvány megszüntetését. Úgy döntött, hogy közfeladatát a jövőben az Országos Széchényi Könyvtár látja majd el. 2012. január 1-jétől az Intézet munkatársai közül tizenketten a nemzeti könyvtár Különgyűjteményi Igazgatósága keretében működő 1956-os Intézet – Oral History Archívum csoport keretében folytatták/folytatják munkájukat. „Nem egyszerűen az éppen soron levő, befejezetlen kutatásaink jövőjét kell hát átgondolnunk – folytatódott a számvetés majd két éve. – […] Azon is el kell gondolkodnunk, hogy a kádárizmus vajon elemzésünk tárgya-e (mint hittük) – vagy inkább sok tekintetben velünk élő, nem kívánt örökség: mentalitás, magatartás, a közösséghez és ügyeihez való viszony; még ma is aktív módszer és gyakorlat is. Azon is el kell 1 Előszó. In Kozák Gyula (szerk.): Kádágondolkodnunk, hogy a politikai, gazrizmus – átereszek. Évkönyv XVII. Budadasági rendszerváltozás folyamatai után pest, 2010, 1956-os Intézet, 12. meddig tart, meddig is tarthat a társa2 Uo. dalom alrendszereinek változása.”2 Átmeneti év, kényszerű és fájdalmas 3 Germuska Pál–Rainer M. János (szerk.): átalakulások éve, de inkább évei után Közelítések a kádárizmushoz. Évkönyv XV. vagyunk. Soron lévő befejezetlen kutatáBudapest, 2008, 1956-os Intézet; Tischler sunk tényleg befejezetlen maradt, bár János (szerk.): Kádárizmus – mélyfúrások. 3 háromkötetnyi nyomot azért hagyott, Évkönyv XVI. Budapest, 2009, 1956-os nem szólva munkatársaink e tárgyról Intézet; Kozák Gyula (szerk.): Kádárizmus
01_cn_eloszojav.qxp:evkonyv2008
8
1/13/13
11:43 AM
Oldal 8
Évkönyv XVIII. 2011–2012
írott számos tanulmányáról. Két éve a kádárizmusról szólva „sok tekintetben velünk élő, nem kívánt örökségről”, „mentalitásról, magatartásról, a közösséghez és ügyeihez való viszonyról” írtam. 2011 nyarán mégis úgy döntöttünk, hogy egy másik örökség, magatartás és mentalitás pályájának, továbbélésének és újjászületésének vizsgálatába fogunk. Ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy addigi vizsgálódásaink egy szakasza lezárult. A legfontosabb motívum azonban akkori általános helyzetünk volt: sikerül-e az átalakulást legalább egy vonatkozásban újrakezdésként átélni. Új kutatásunk tárgya a két világháború közötti magyar konzervatív-jobboldali politikai ideológia, gondolkodás és értékrend, valamint az ezt hordozó, valló társadalmi csoportok útja 1945-től a nyolcvanas/kilencvenes évek fordulójától kezdődő átmenetig, majd – egy esetleges második fázisban – azon túl. A meghatározás szándékoltan tágas, csaknem parttalan. A kulcsfogalmak mibenléte önmagában számos kérdést vet fel, különösen a konzervatív-jobboldalié, illetve a hordozó társadalmi csoporté. Ebben a kötetben e sorok írójának tanulmánya kísérli meg kijelölni a fogalmak meghatározásáról szóló belső diskurzusunk határait, csomópontjait. Beszélgetések, köztük az itt közölt szövegekről szóló beszélgetések sorozatán vagyunk túl. Ezek nyomán négy fő vizsgálódási irányt jelöltünk ki. Az egyik célja a térségi, nemzetközi összehasonlítás: mit jelentett a jobboldali-konzervatív fogalma Kelet-Közép-Európában a második világháború előtt, mit tudunk képviselőinek történeteiről a szovjet típusú rendszer időszakában, s mi a helyzet ezen a téren a rendszerváltások óta. Szándékaink szerint ezt a kérdést részben hasonló sorsú, szomszédos, részben a magyarországitól meglehetősen különböző sorsú országokban vizsgálnánk meg: Szlovákiában, Romániában, Csehországban, – átereszek. Évkönyv XVII. Budapest, 2010, illetve a Baltikumban. A másik fő kuta1956-os Intézet. tási irány a mai magyar konzervatív-
01_cn_eloszojav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
11:43 AM
Oldal 9
SZERKESZTŐI ELŐSZÓ
jobboldal 1990 utáni egyik fő identitásképző stratégiájával, a közelmúlt képének konstruálásával foglalkozik. Nem egyszerűen, nem is elsősorban a Horthy-korszak, a szovjet típusú rendszer vagy a rendszerváltás 1989 utáni historiográfiájával foglalkozunk (bár az utolsó húsz-huszonkét év termése nagyon is indokolná ezt). Inkább a kommunikatív emlékezetre különösen ható médiumokra (film, televízió), illetve hosszú időn keresztül közérdeklődést kiváltó csomópontokra (elsősorban 1956 emlékezeti konstrukcióira) összpontosítunk. Egy harmadik kutatócsoport az 1948 és 1989 között az akkori állambiztonsági szervezet által „feldolgozott” jobboldali-konzervatív személyekről és csoportokról készít esettanulmányokat. A politikai rendőrség „ellenségképe” természetesen nem esik (nem is eshet) egybe a mi érdeklődésünk körével. Megpróbáljuk tehát „megtisztítani” az állambiztonság szövegeit, megkeresni bennük egykorú gondolatok és eszmék nyomait. Ezek a kutatások folynak, első eredményeik a következő években várhatók. Negyedik fő irányunk az Életút-rekonstrukciók: konzervatívok, jobboldaliak életútjai és emlékező stratégiái munkacímet viseli. A jelen kötet négy tanulmánya voltaképpen ennek első megközelítéseit tartalmazza. Az 1956-os Intézet Oral History Archívumában őrzött életútinterjúk (Kőrösi Zsuzsanna), Mester Miklós önéletírása (Somlai Katalin), a jelen projekt számára készült interjúk egy budai gimnázium egykori diákjaival (Lénárt András), illetve a nyolcvanas években készült monumentális dokumentumfilm a második világháborúról (Sárközy Réka) különféle időkben rögzített emlékezeti konstrukciók; lenyomatok olyan emberek gondolkodásáról, akik a jelenben vagy a múltban magukat konzervatívként vagy – esetleg – jobboldaliként határozták meg. Szokásainkhoz híven nem törekszünk átfogó ábrázolásra – vizsgálati léptékünk ennek éppen az ellenkezője. Ám ugyanabban bízunk, mint két éve: hogy a közelmúltnak feltett kérdéseink és válaszaink értelmes beszélgetéseket indítanak el, vagy hozzájárulnak azokhoz. A magyar demokrácia, s benne a magyar szellemi élet vál-
9
01_cn_eloszojav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
11:43 AM
Oldal 10
10 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ságos helyzete, úgy gondoljuk, összefügg történeti örökségeivel. Ebben a helyzetben sokan politikai, társadalmi, sőt harci programokat sürgetnek. Úgy érezzük, legalább ennyire szükségünk van kutatási programokra – hogy feltárjuk, értelmezzük az utat, ami idáig vezetett. A búvópatakok útját, felszínre kerülésüket, ahogyan gátakat tudtak szétrobbantani. Budapest-Ferencváros, 2012 decemberében
Rainer M. János
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 11
11
RAINER M. JÁNOS
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK*
KÉRDÉSFELVETÉS Kiindulópontunk részben – és vállaltan – aktuális, jelen idejű politikai és kulturális kérdés. Részben, mert nem csupán aktuális, hanem már több mint két évtizedes folytonos tapasztalatra támaszkodik. A magyar politikai és közbeszéd ismeretes problémáinak egyik okát abban látjuk, hogy a magyar rendszerváltás diskurzusa és szereplői rendelkezésére nem állt korszerű, ápolt és folyamatos történeti-politikai hagyomány, politikai nyelv, politikai kultúra. Léteztek hagyományok, kialakult értelmezésük és alkalmazásuk útja és módja – a folyamatosság és a szabad diskurzus több évtizedes hiánya azonban súlyos nyomot hagyott a politikai kultúrán és nyelvezeten. Azt feltételezzük, hogy a korszerűtlenség és más fogyatékosságok egyik oka ez a sajátosság. Természetesen nem vizsgáljuk itt a Harmadik Magyar Köztársaság időszakának teljes politikai kultúráját. Egyetlen, önmagában is komplex és sok szempontból nehezen megközelíthető, vitatható vonását ragadjuk ki. A magyar demokrácia első húsz évének egyik legmarkánsabb jelensége a magyar konzervatív-jobboldali politikai hagyomány gyors újraéledése volt. 1989 után a közbeszédben, a politikai ideológiákban, a politikai szerveződésekben – s lemérhetően a közgondolkodásban is – a modern kori magyar politikai gondolkodás minden jobboldali áramlata megjelent, a keresztény konzervativizmustól egészen a szélsőjobboldali radikalizmusig. Sokkal kevésbé karakterisztikusan jelentkeztek a modern nyugati konzervatív-jobboldal különféle áramlatai, amelyeknek nem volt jelentős hazai hagyományuk. A magyar jobboldali hagyomány megszakított, ki- és megbeszéletlen, reflektálatlan. A magyar konzervatív-jobboldali politikai gondolkodást a hivatalos * E szöveg egy (kisebb) része előadásként elhangzott a Közép-Európa Egyetem Nyílt Társadalom Archívum Göncz Árpád 90. születésnapja tiszteletére rendezett gyorskonferenciáján, illetve megjelent Búvópatakok (Bevezetés) címmel az Élet és Irodalom 2012. február 10-i számában.
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 12
RAINER M. JÁNOS
12 Évkönyv XVIII. 2011–2012
diskurzusból a szovjet típusú rendszer teljes időszakában száműzték. A jobboldal (és a jobboldali) semmiben sem lehetett résztvevő, csupán tárgy, egyoldalú bírálaté, átoké, rendőri és büntetőeljárásé. Mindez már az 1945–47-es átmeneti időszakban megkezdődött. Szabó Miklós a nyolcvanas évek közepén egyenesen úgy vélte, hogy a „reakciós”, a „régi Magyarországot [1945-ben] oly erővel zúzta szét a történelem, hogy összeomlása pillanatában nevetségessé, komédiává vált”.1 Szabó lényegében halottnak látta a „régi Magyarországot” és a „magyar reakciósokat” – akiket egyébként többé-kevésbé azonosított az úgynevezett keresztény (saját meghatározásával: „történelmi”) középosztállyal. 1989, az új rendszerváltás után szimbolikus gesztusok, utalások, politikai és történeti konstrukciók sora létesített kapcsolatot az ezredfordulón formálódó új magyar elit és középosztály, illetve a korábbi történelmi középosztály gondolati öröksége között. A kapcsolat, a vállalt kontinuitás részben akár szociológiai, de inkább ideológiai és mentalitásbeli. A kétezres évek közepén Kis János már úgy vélte, „az új magyar jobboldal az egykori középosztályból eredezteti magát, abból, amelyet a két világháború között keresztény középosztálynak neveztek. Ezt a középosztályt lelkileg – és kezdetben egzisztenciálisan is – megnyomorította a kommunista államhatalom. […] 1989-ben tehát úgy jött ki a leendő magyar jobboldal a kommunizmusból, hogy nem keríthetett sort az önmagával való nyilvános szembenézésre, és ugyanakkor tele volt indulattal, haraggal és feldolgozatlan rossz érzéssel.”2 Húszegynéhány év után elmondható: Szabó Miklós hipotézise nem igazolódott. Hozzátehetjük, hogy a Kis János által említett szembenézés viszont elmaradt – vagy csak éppen hogy elkezdődött. A kommunista hatalomátvételtől 1956-ig a legcsekélyebb lehetőség sem volt a magyar jobboldali hagyomány újra- vagy átértelmezésére, s a forradalom alatt természetesen nem jutott rá idő. A magyar jobboldal hagyományára láthatóan a demokratikus emigráció sem sokat figyelt. A hazai ellenzéki eszmeáramlatok közül hiányzott a magyar hagyományra építő jobboldali: voltak szociáldemokraták, reformszocialisták, a polgári radikális hagyományok követői, harmadikutas népiek, még talán keresztényszociálisok is – de a magyar jobboldali hagyomány folytatását/megújítását senki sem ajánlotta vagy ígérte. Az 1989 utáni magyar jobboldal két meghatározó politikai ereje közül egyik sem a jobboldalon kezdte: a Magyar Demokrata Fórum harmadikutas baloldali mozgalomként, a FIDESZ pedig liberális-alternatív generációs pártként indult. A fél évszázad kialakította hagyomány megszakadását követő csak1 Szabó M. (1989) 230. nem újabb fél évszázad nem termelt ki 2 Kis (2004) 10. magyar jobboldali alternatívát. Mintha
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 13
a magyar jobboldali hagyomány tényleg megszakadt volna a második világháború végével vagy a szovjet típusú rendszer bevezetésével. Valójában az 1989 utáni fejlemények arra utaltak, hogy nem szakadt meg, nagyon is létezett, sőt hamarosan helyet követelt magának a magyar politikai nap alatt. Jól tudta ezt Antall József; ha biztos tán nem volt is e hagyomány használhatatlanságában, azt is érezte, hogy ezzel nehéz lesz boldogulni az európai nap alatt. Nem véletlenül ajánlotta példaként a (nyugat)német kereszténydemokráciát. Antallnak azonban nem adatott idő újraértelmezési kísérletekre. A kérdés most már, hogyan és miért történt mindez. Mi történt a magyar jobboldali hagyománnyal, reprezentánsaival, az e hagyomány politikai ideológiáját, programját és gondolati értékrendjét elfogadó emberekkel a szovjet típusú rendszer időszaka alatt. A jelen írás – bevezetés a közös gondolkodáshoz, amelynek nyomán kérdéseket tehetünk fel,3 hipotéziseket fogalmazhatunk meg. Valódi válaszokhoz, 3 2011 nyarán ajánlottam egy akár több
– hogyan viszonyult ehhez a demokrati-
éven keresztül folytatható közös kutatási
kus másként gondolkodás és ellenzék a
tervet az 1956-os Intézet akkori munka-
nyolcvanas években?
társainak. Az itt is említett közös gondol-
– hogyan jelentkezett a hagyományos ma-
kodás keretéül akkor ezeket a kérdéseket,
gyar jobboldali politikai gondolkodás a
illetve az utánuk következő, nagyon álta-
politikai rendszerváltozás folyamatában?
lános módszertani kereteket javasoltam:
A probléma tanulmányozása alapkutatá-
„– mi történt a jobboldali politikai gon-
sokat igényel. Mindenekelőtt pontosan
dolkodás reprezentánsaival a szovjet típu-
meg kell határozni a vizsgálat fogalmi,
sú rendszer időszakában?
értelmezési kereteit. A hagyományos
– milyen lappangó vagy rejtőzködő dis-
levéltári dokumentáció elsősorban az ál-
kurzusokban maradt fent a különféle
lampárt ideológiai részlegeiből és az ál-
jobboldali politikai gondolkodások foly-
lambiztonsági szervezet irataiból kerül-
tonossága?
het ki. Szükség lesz a sajtó egy részének
– voltak-e (lehettek-e) kísérletek a hagyo-
körültekintő tartalomelemzésére. Az Oral
mányos magyar jobboldali politikai gon-
History Archívum releváns interjúszöve-
dolkodás és értékrend korszerűsítésére,
geinek elemzése ugyancsak lényeges
megújítására?
eredményeket hozhat. Elképzelhető új,
– hogyan kezelte a magyar jobboldali ha-
célzott interjúk készítése is. Végül nélkü-
gyomány jelenségét a sztálinista, majd
lözhetetlen a hasonló történeti jelensé-
posztsztálinista elit, illetve speciális intéz-
gek leírásaival való egybevetés, vagyis
ményei (ideológiai felügyelet, politikai
nemzetközi kitekintés és historiográfiai
rendőrség stb.)?
elemzés. Első lépcsőben célszerű minél
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 13
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 14
RAINER M. JÁNOS
14 Évkönyv XVIII. 2011–2012
hipotéziseink kiegészítéséhez, majd igazolásához hosszú empirikus adatgyűjtésre és elemzésre lesz szükség. Intézet jövendő tevékenységéről készített Ám ahhoz, hogy e kérdések és hipotétervezetből, 2011. július, eredeti a szerző zisek értelmesek legyenek, ki kell jelölszámítógépében.) nünk közös gondolkodásunk fogalmi 4 Lásd Timothy Garton Ash utószavát híkereteit. A legtágabb közülük, amelyet res könyve, a The Magic Lantern 1993-as fentebb jobboldalnak, jobboldalinak, jobbkiadásához, Garton Ash (1993) 157–163. oldali-konzervatívnak neveztünk. De nem általában vizsgálódunk – jóllehet hasonló jelenségek több volt szovjet rendszerű országban felbukkantak 1989 után. Az agresszív nacionalizmus feltámadása már a rendszerváltások pillanatában szinte általános várakozás volt.4 Témánk a magyar jobboldali gondolkodás, jobboldali hagyomány sorsa a szovjet típusú rendszer időszakában. A további közelítés céljából tehát szűkíteni kell a léptéken. Sajátos és helyi jelenségre irányítjuk a figyelmünket, a jobboldali ideológia, politikai értékrend történetileg kialakult modern változatára, amely a jelen szempontjából magyar jobboldali-konzervatív hagyománynak nevezhető. Három szinten vizsgálódunk. A hagyomány kialakulásának, kiformálódásának időszakára vonatkozóan a magyar jobboldali-konzervatív politikai ideológia gondolati alapvetését kell vizsgálnunk; ehhez az eszmetörténeti megközelítést alkalmazzuk. A következő lépésben (ha csak kevéssel is) átlépjük az 1945-ös korszakhatárt, s megvizsgáljuk a magyar jobboldali politikai ideológia politikai-szervezeti megjelenésének alakulását. Végül az ideológia mindennapokban használatos értékrendjét elfogadó, azt korábban képviselő s részben továbbra is „hordozó” legfontosabb társadalmi csoport 1945 utáni helyzetéről vázolunk fel néhány, jobbára erősen hipotetikus gondolatot. A bevezetés felépítése egyben javaslat a probléma tanulmányozására: arra a módra, ahogyan az említett hagyomány tovább- vagy túlélése vizsgálható. A kutatás alapját képező gondolati rendszert legpontosabban az eszmetörténet – vagyis az egykorú elvi-politikai diskurzusok elemzése, tipologizálása stb. – ragadja meg. A magyar jobboldal gazdag politikai szervezetrendszere, fórumai és vezető egyéniségei ebből formálták a politikai ideológiát, és alakították, formálták aktuális, illetve távlati politikai célokká. A eszmerendszer mindennapi változatát elfogadó, képviselő, azután a hagyományt „hordozó” társadalmi rétegek, csoportok és egyének társadalomtörténeti szempontból ábrázolható utat tettek meg a szovjet típusú rendszer időszakában. 1945 után a jobboldali hagyományról és hordozóiról (saját, tovább formált önképükön jobban célzott, mikrotörténeti esettanul-
mányokat készíteni.” (Részlet az 1956-os
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 15
kívül) mások is képet és ítéleteket alkottak. Ez a recepció különféle időpontokban és különféle pozíciókban más és más volt, változott és alakult. A szovjet típusú rendszer különféle hatalmi centrumaiban és intézményeiben, illetve az általuk uralt közbeszédben különböző diskurzusok folytak a magyar jobboldalról, történetéről és hagyományáról. A kutatás egyik fő feladata az erről rendelkezésre álló adatok értelmezése lehet. Fontos továbbá a profeszszionalizálódó társadalomtudományok – történelem, társadalomtörténet, szociológia – idevágó megállapításainak és vitáinak áttekintése is. „JOBBOLDAL” A jobboldal(– baloldal) a politika, azon belül is a politikai gondolkodás, a politikai ideológia egyik legtöbbet használt fogalma.5 Az ezzel foglalkozó tankönyvek és összefoglalások a politikai ideológiák logikai és történeti tipológiája közötti átmenetként tárgyalják ezt a felosztást. A szó és a fogalom a nagy francia forradalom alkotmányozó nemzetgyűlésének megosztottságára utal, ahol az ülésterem bal oldalán foglaltak helyet a radikális forradalmárok, a jobb oldalon a mérsékeltek. Baloldaliak voltak az antiklerikális republikánusok, jobboldaliak a forradalmat elvetők, a „trón és oltár szövetségének” hívei. A fogalomrendszer, akárcsak a modern politikai ideológiák, a XIX. század alkotása (és hagyománya). Eszerint baloldaliak a népszuverenitás, az emberi nem fejlődőképességének hívei voltak, akik hittek az intézmények javíthatóságában, az erre való folytonos törekvést haladásnak (progressziónak) tartották, s a(z el)múlt folyamatos meghaladását hirdették. A baloldal a polgári szabadság és az ember (különféleképpen megközelíthető, különféle normatív állításokba rendezhető) egyenlőségének minél inkább való kiterjesztésében hitt, ezt képviselte politikai célként. A jobboldal nem osztotta a baloldal történeti és antropológiai optimizmusát (bár nem is volt feltétlenül pesszimista e téren…). Inkább hitt és épített az egyén kiválóságára, a hagyományok, elsősorban a vallás (és Európában a kereszténység) értékeire, erejére, és az egyenlőtlenséget természetes állapotként fogadta el. A bal- és jobboldal politikai(-ideológiai) fogalma a XIX. század második felében gazdasági tartalommal egészült ki: a baloldal a szabad piac állami korlátozását, állami beavatkozást, az alsó „néposztályok” érdekvédelmét hirdette, a jobboldal a gazdasági szabadság és az állam éjjeliőr szerepe mellett foglalt 5 Lásd például Romsics szerk. (2009) beveállást. zető tanulmánya; Gyurgyák szerk. (1999) Joggal mutattak rá a fogalmi keret 300–353. kritikusai: a XX. században ez a koráb-
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 15
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 16
RAINER M. JÁNOS
16 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ban úgy-ahogy értelmezhető dichotómia megbomlott, mert olyan politikai mozgalmak és eszmék jelentek meg, amelyek sorra át- meg átmetszették. Helyesebb tehát, érveltek, ha történeti szempontok mentén osztályozzák az ideológiákat és mozgalmakat, illetve sokrétűségükhöz alkalmazkodó, többosztatú politikai terek érzékeltetésére alkalmas modellek segítségével ábrázolják egymáshoz való viszonyukat. Így ábrázolta például politológiai bevezetőjében Gyurgyák János a hat (voltaképpen nyolc) alapvető politikai ideológiát a hatalomminimalizálás – hatalommaximalizálás logikai tengelye mentén.6 Későbbiekben tárgyalt ideáltípusai közül a nacionalizmust és a populizmust nem tudta vagy akarta a modellbe foglalni. A hatpólusú térben szereplő kommunizmus nem egy ideális kommunista társadalomra, hanem a szovjet típusú társadalom történetileg kialakult (mellesleg erősen változó) „ideológiájára” vonatkozott, amely kívül esik értelmezési körünkön. Ahogyan a szocializmus és az anarchizmus is. Marad tehát kettő: a konzervativizmus és a fasizmus ideológiája. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a magyar politikatudomány egyik korai vitája is a jobb- és baloldal fogalmainak alkalmazhatóságáról szólt. 1993ban írt tanulmányában Körösényi András úgy látta, hogy az (akkor még) új magyar demokrácia politikai tagolódása legpontosabban a bal- és jobboldal kategóriáival írható le.7 A vele vitába szállók többsége viszont úgy érvelt, hogy a magyar politikát sokkal pontosabb háromosztatú térként ábrázolni, amelyben konzervatív, liberális és szocialista (szociáldemokrata) pólusok találhatók.8 Mivel vizsgálódásunk célja mindenképpen történeti, a fogalom további finomításától itt eltekinthetünk. A jobboldal, jobboldali fogalma önmagában is értelmezhető, s ha ehhez a konzervativizmus és a fasizmus fogalmait rendeljük, akkor többpólusú értelmezési tartományban is világosan láthatjuk, miről beszélünk. Az is alaposan feltételezhető, hogy a térségben a nacionalizmus ideológiai spektruma nagy területen fedi le (vagy át-) a konzervativizmus, illetve a fasizmus terrénumait. A populizmus „ideológiája”, már csak eklekticizmusa okán is, ugyancsak átszivárog ide. MAGYAR, JOBBOLDALI, HAGYOMÁNY Az elmúlt években három viszonylag 6 Gyurgyák szerk. (1999) 322. átfogó munka kísérelt meg történeti elbeszélés(ek) keretében számvetést ké7 Körösényi (1993). szíteni a magyar jobboldali politikai 8 Gyurgyák (1994); Szakolczai (1994); Kogondolkodás örökségéről: Takáts Jóvács (1994) stb.
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 17
zsef, Gyurgyák János, illetve Romsics Ignác és kutatócsoportja.9 Takáts és Gyurgyák vizsgált korszaka az egész magyar (késő) modernitás: a XVIII/XIX. század fordulójától a XX. század közepéig terjedő időszak. Romsics Ignác és munkatársai lényegében a XX. század első felével foglalkoznak csupán, de a kötet szerkesztője bevezetőjében visszatekint a XIX. századra. Takáts könyve politikai eszmetörténeti összefoglaló, Gyurgyák a magyar nemzeteszme történetéről írt, csak a harmadik kötet fókuszál szorosabban a jobboldali hagyományra. Egyik kötet sem vizsgálja a XX. század közepétől a demokratikus átmenetig terjedő időszakot, és lényegében az utolsó húsz évre sem térnek ki. 1. Összefoglalójában Takáts József a két világháború közötti időszak tárgyalását az 1919 utáni politikai szótár átrendeződésével kezdi.10 1918–19 a „történelmen kívülre került”, a demokratikus, polgári radikális, szocialista és kommunista politikai eszmerendszerek hosszabb-rövidebb időre kiiktatódtak a diskurzusokból. Miközben az 1919 utáni Magyarország politikai szerkezete, intézményei nagyon hasonlítottak a világháború előttihez, a benne mozgó szerepelők – sokszor ugyanazok a személyek – más nyelven beszéltek, mint 1918(1914) előtt. Ilyen új nyelvi elem lett mindenekelőtt a revízió, „köszönhetően” a Trianon-szindrómának. Ugyancsak újnak számított a korábbi államnemzet-fogalom felcserélődése az etnikai nemzetfogalommal, amelyből (egyebek mellett) a fajvédelmi gondolatrendszer származott. Új volt a zsidókérdés döntően faji alapú felvetése (ami nem csupán Magyarországra korlátozódott, de nálunk felettébb jellemzővé vált), elsősorban a zsidó térfoglalás tematizálásával. A liberális demokrácia és a szabad piac megvetés tárgya lett, helyette az állam, az irányított (terv-) gazdaság, a hivatásrendiségen alapuló vagy éppen diktatúra jellegű rezsimek eshetőségei kerültek a politikai gondolkodás középpontjába. Takáts ezzel kapcsolatban Ignotus Pál plasztikus megfogalmazását idézte: „Ötven évvel ezelőtt ez volt a jelszó: liberalizmus, demokrácia, felvilágosodás, emberi méltóság, polgári jogegyenlőség, nemzeti függetlenség, népszabadság, szabad gondolat, szabad sajtó, szabad lelkiismeret, szabad verseny, haladás. Ma: tekintélyi állam, totális állam, korporatív állam, munkaállam, népiség, fajiság, új rendiség, új világnézet, új szellemi front, 9 Takáts (2007); Gyurgyák (2007); Romkeresztény nemzeti országlás, nemzesics szerk. (2009). ti öncélúság, nemzetpolitika, nemzet10 Takáts (2007) 103–135. védelem, nemzetszervezés, szolidari11 Ignotus Pál 1936-ban írott Vissza az értetás, reform.”11 Talán nem véletlen, hogy Takáts – lemhez című esszéjét idézi Takáts (2007) aki egyébként könyvében a modern po106.
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 17
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 18
RAINER M. JÁNOS
18 Évkönyv XVIII. 2011–2012
litikai gondolkodásról szóló tankönyvi konszenzus alapján, vagyis a konzervatív, liberális és szocialista eszmerendszerek koordináta-rendszerében mozog – a két világháború közötti időszak főbb gondolati irányainak ismertetését a jobboldali radikalizmussal kezdi. A jobboldali radikalizmus a liberalizmushoz és az internacionalista szocializmushoz egyaránt ellenségesen viszonyul, ellensége a kapitalizmusnak, s a társadalmi jelenségek faji magyarázatának alapján áll. Programjának középpontja a radikális társadalmi változás: elitcsere vagy szociális reformok, esetleg mindkettő. Az eszmerendszert az első világháború hozta létre: a nagy háború bebizonyította, hogy a legalapvetőbb politikai érzelem a nemzeti-etnikai kötődés, továbbá, hogy az állami (bürokratikus) koordináció hatékonyabb a piacinál. Nem kevésbé fontos, hogy a koordinátor erős állam: a faji közösséget jobban kifejező diktatórikus rezsim előbbre való a demokráciánál. A jobboldali radikalizmusnak volt a legnagyobb szerepe a politikai nyelv faji alapra való átkódolásában. Ugyanakkor képviselői kezdettől fogva a nemzeti gondolat és a (valamiféle) szocializmus egyesítésére törekedtek (Gömbös Gyula 1920-ban jelentette ki: magyar nemzeti szocialisták vagyunk…). Takáts következő nagy gondolati tömbje a keresztényszociális. Magyarországon is pápai enciklikák inspirálták (mindenekelőtt a Quadragesimo anno, 1931-ből), amelyek a kapitalizmus társadalmi igazságtalanságai helyett egyfajta új rendiséget – a hivatásrendiséget, azaz a korporatív társadalomszervezést ajánlották. A hivatásrendiség alapegységei a munkamegosztásban elfoglalt hely szerint szerveződnek, azaz foglalkozásonként alakul egy-egy nagy tömb, amelyben jövedelemtől, származástól vagy státustól függetlenül kap helyet mindenki. (A mezőgazdasági korporációnak például birtokos és földmunkás egyaránt tagja.) A hivatásrend egyszerre termelési és politikai szervezet. Az effajta organikus társadalomfelfogás egyetlen testként szemléli a nemzetet, amelynek részei mintegy együttműködésre vannak ítélve. Az újkonzervatívok politikai gondolkodását Takáts is, mint annyian mások, Szekfű Gyula nézetrendszerével szemlélteti. A Három nemzedék antiliberális hanyatlástörténetéből indul ki, amely doktriner, radikalizmusra hajló, felszínes és illúziókat kergető politikaként ábrázolja a dualista korszak liberalizmusát. Szekfű is híve lett egyébként a kapitalizmus szociális korlátozásának (a kapitalizmust szervetlen, zsidó jelenségnek tekintette, legalábbis Magyarországon). Az újkonzervatívok a harmincas években tettek egy lépést a társadalmi reformok felé – elsősorban az új nemzedék, a pályájukat jobbára a húszas években, a gazdasági világválság éveiben kezdő (s ezért részben állástalan diplomások) húsz- és harmincévesek hatása alatt. Az újkonzervatívok fogékonnyá váltak a nemzet népi koncepciója iránt, ha nem is az elitbe, de a középosztályba új ener-
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 19
giákat szántak a parasztságból (a „nemzeti súly népi őstalajba való visszahelyezése”), bírálták a Horthy-rezsimet stb. Szekfű kiegészítése a Három nemzedékhez pontosan mutatja ezt az elmozdulást.12 Más rendszerbírálók irányába is nyitottabbá lettek – így a keresztényszocialisták, illetve a népiek felé. Szekfű is hangsúlyozta a két világháború közötti társadalom spiritualisztikai közömbösségét, illetve a föld- és parasztkérdés jelentőségének bemutatásakor nyilvánvalóan támaszkodott a népi írói szociográfia és szociológia eredményeire. A népieket Takáts ideológiai koalícióként jellemezte, amelynek közös alapja, hogy a parasztságot társadalmi megújulási forrásként szemléli. A magyar népiség a két világháború közötti populizmusok egyik kelet-európai parasztváltozata. E populizmusok sok közös vonást mutatnak, így társadalomszemléletük empirikus alapját illetően (falukutatás), a radikális földreform követelésében, a parasztdemokrácia skandináv mintájának ajánlatában, az egész gondolkodás harmadikutas szocialista jellegében. A népi ideológiai koalíció nyitott a neokonzervatív, illetve jobboldali radikális értékalakzatok irányába is, elsősorban a demokratikus politikai intézményrendszer iránti bizalmatlanságban. Elsődleges céljuk, a parasztság felszabadulása a szabadságjogok valamiféle reális rendszerét kívánná, szemben a liberális demokrácia formális jogaival. E szempontból Erdei Ferenc annak idején csak részben ismertté vált társadalomelmélete nem is annyira az úgynevezett kettős társadalom képe miatt jelentős, hanem inkább a történeti-nemzeti társadalomba sem szervesült, a modern polgári társadalomtól pedig lényegében elzárt, alaktalanul gomolygó parasztságképe miatt.13 Németh László antimarxista, úgynevezett minőség-szocializmusa egyfelől az egyéni vállalkozási kedvre, másfelől az egyenlőségelvre épített; e kombinációtól Németh új nemesség, a „minőség őreinek” nevezett értelmiség kialakulását várta. Takáts József körképét a szocialisták és a liberálisok egészítették ki. A kommunista politikai gondolkodás jelenlétét és hatását jelentéktelennek tartotta (bár megemlítette, hogy a harmincas években a sztálini ötéves terv sikerei keltettek némi – rokonszenvező! – visszhangot). 2. Gyurgyák János hatalmas terje12 Szekfű (1989), illetve róla lásd Gyurgyák delmű kötete a magyar nemzet esz(2007) 289–385., valamint Romsics (2008) méjéről, a magyar nacionalizmus gon195–212. dolatáról jelentőset és eredetit alkotó 13 Szárszói beszédében 1943-ban érzékelpolitikai-történeti gondolkodók, ideológusok életművének enciklopédikus szemtette a kettős társadalom elméletét, lásd léje. A magyar nemzeti gondolat moGyőrffy és mások szerk. (1983) 188–210.; dern formájáról van szó, a tárgyalás Erdei (1980) 291–346.
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 19
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 20
RAINER M. JÁNOS
20 Évkönyv XVIII. 2011–2012
időhatára tehát csaknem két évszázad, a reformkortól a jelenig (vagy majdnem a jelenig), Kossuth Lajostól Szűcs Jenőig. Fentebb már említett politikai ideológiai összefoglalójához hasonlóan Gyurgyák eszmetörténeti családokra bontva vizsgálja tárgyát. Így követik egymást a XIX. századi liberálisok, a polgári radikálisok, a fajvédők, a konzervatívok, a népiek, és a – kissé nehezen indokolhatóan egy kalap alá vont – szociáldemokraták-kommunisták. Gyurgyák eredetileg tematikus csoportokat különített el az egyes nemzetfelfogásokon belül is – a magyarság mibenlétére, a magyar múltra, a nemzeti sorskérdésekre és a magyar jövőre vonatkozó kérdéscsoportokat. A mű törzsét alkotó három és fél politikai gondolatrendszeren belül – ezek nagyjából az 1900-as évek elejétől az 1940-es évek végéig alakultak ki és hoztak valóban eredetit, a polgári radikalizmus megjelenésétől a népi gondolatkör magányos és kivételes alakjának, Bibó Istvánnak az elhallgatásáig – ez a szerkezet működik. A számunkra lényeges fajvédelem-fajelmélet, a konzervatívok és a népiek fejezet ezt a rendet követi. A magyar nemzeteszme nagy belső története hanyatlás- és kudarctörténet. Gyurgyákra leginkább Szekfű, mégpedig a trianoni katasztrófa sokkhatása alatt okot kereső, a Három nemzedék hanyatlástörténetét író Szekfű hatott. A szöveg legsúlyosabb alakja ő, a bibliográfiai tanulmány kereken ötödrésze az ő munkásságával és recepciójával foglalkozik. (Szó sincsen persze arról, hogy Szekfű bírálata elmaradna – éppen ellenkezőleg, nagyon is kidolgozott!) Akárcsak Takátsnál, Gyurgyáknál is Szekfű a két világháború közötti konzervatív politikai gondolkodás paradigmatikus alakja. Ennek az értékrendnek a középpontjában az igazság, a kereszténység és a magyarság fogalmai állnak. Gyurgyák hangsúlyozza, hogy Szekfű mindig is szemben állt a maradi ókonzervativizmussal; történészi fellépése (A száműzött Rákóczi) egyenesen lázadásként hatott a kuruc-függetlenségi történelemszemlélet ellen. Pályáját két egymástól élesen különböző szakaszra osztja. Az első, a harmincas–negyvenes évek fordulójáig tartó, kísérlet a magyar konzervativizmus megteremtésére egy polgári, reformkonzervatív nemzetkoncepció alapján. A másodikat, a negyvenes évek elején kezdődőt a társadalmi status quo kíméletlen bírálata jellemzi (mindenekelőtt a középosztályé). Ebből azután 1945 után az új hódítással való megbékélés (is) következett, amelyet Gyurgyák a baloldal előtti fegyverletételként értékel. Szekfű azonban nem volt sem tudatos politikai gondolkodó, sem ideológus, jelzések és utalások rendszerével dolgozott. A szekfűi minta, Széchenyi István (akinek valós ellentmondásaiból Szekfű ideális alakot alkotott) a magyar megújhodást saját erőből, megrázkódtatások nélkül, keresztény erkölcsiségben kívánja elérni. A magyar parlag megművelé-
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 21
se annak reális megismerésével kezdődik, a magyar erények kibontakoztatásával folytatódik. Ez utóbbiak a nemzetiség és közértelmesség racionális, egyben erkölcsi fogalmai köré rendeződnek. Szekfű – elsősorban a Három nemzedékben – bírálta a Trianon friss élménye által meghatározott magyar hanyatlás okainak tartott magyar liberalizmust és a magyar kapitalizmust (elsősorban a liberalizmust). A liberálisokat az Egyenlőség, Szabadság, Ész elvont ideái mozgatták – az egyenlők harcából egyenlőtlenek élethalálharca lett, amelyben elpusztult a magyar nemesség és a városi polgárság nagy része. Ezzel szemben elhanyagolták a magyar hagyományokat. A politikában a közjogi és a nemzetiségi kérdést helyezték középpontba, ami óriási, bűnös hiba volt. A magyar kapitalizmust a XIX. században szervetlenül és hirtelen vezették be. A „harcos és jogász” magyar nemzet nem vált iparossá-kereskedővé, így foglalták el a polgári gazdaság vezető pozícióit a zsidók. A Három nemzedék első kiadásának előszavában Szekfű tanulságos foglalatot adott a forradalomról, amelyet természetesen elvetett. Arra a kérdésre, hogy milyen is legyen a konzervatív elvek alapján berendezett Magyarország, nem adott egyértelmű választ. A körvonalak azonban érzékelhetők: keresztény, harmonikus, a tradíciókon alapuló szerves nemzetépítés eredménye. Szekfű szerint a keresztény-germán kultúrkörbe tartozásunk nem a Habsburgokkal, hanem Szent Istvánnal kezdődött. Fő elemei a keresztény tekintély és germán szabadság, ami nem azonos a görög-római civilizációéval. Ott ugyanis tekintélytől nem korlátozott, féktelen szabadság érvényesült, míg a germán szabadság a méltányosság és a suum cuique, azaz érdem szerinti érvényesülés elvén alapul. Akik ettől el akarják téríteni Magyarországot – így a polgári radikálisok, a szocialisták, a bolsevikok, a népiek, a turanisták, a fajvédők –, mind veszélyt jelentenek. A keresztény-konzervatív állam magyar jellegét a magyar jellem adja, amelyet egyébként Szekfű egyáltalán nem idealizált, sőt hevesen bírálta az „antikapitalista talentumot”, a pénzgazdálkodástól való idegenséget, az úri (hivatali-állami) pályákhoz való görcsös ragaszkodást, az önáltatást, a politikai realitásérzék teljes hiányát stb. A magyar középosztály voltaképpen a magyar középnemességből, a magyar harmadik rendből alakult ki – és úri maradt, mert a bécsi gazdaságpolitika lehetetlenné tette indusztrializálását, más mintaadó csoport viszont nem volt. A változáshoz, mondja Szekfű, fel kell adnia dzsentri-exkluzivitását és úri mentalitását, össze kell olvadnia az értelmiséggel és a feltörekvő paraszti-polgári rétegekkel. A gazdasági pályákra a zsidóság áramlott be, amely viszont nem szervesült. A zsidóság asszimilációja sikertelen maradt, mert megőrizte nemzeti tulajdonságait: a kapitalisztikus szellemet, az intellektualizmust, a teleologizmust (célracionalitást), a voluntarizmust és a mobilitást. Szekfű nyugati és keleti zsi-
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 21
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 22
RAINER M. JÁNOS
22 Évkönyv XVIII. 2011–2012
dóságot különböztet meg, ez utóbbit szerinte a szőrszálhasogató logika, a csűrés-csavarás, a viccelődés, az elbizakodottság és a csalásra való hajlam jellemzi. Ez határozta meg a budapesti kultúrát, ez az oka az antiszemitizmusnak. Szekfű gondolkodásának kritikai felhangjai a harmincas évek közepétől mind erősebbek lettek. A Három nemzedék ötödik kiadásához fűzött újabb könyv (…és ami utána következik, 1934) a Horthy-kori közállapotok éles politikai és erkölcsi bírálata. Szekfű antinómiákkal jellemezte a helyzetet, amelyek között – a zsidókérdés mellett – szerepelt a nemzedéki probléma, a földkérdés és a leszakadt magyarság sorsa is. Kétségtelen ugyanakkor, hogy utolsó jelentős történetpolitikai munkájában (Forradalom után, 1947) lényegében a magyar konzervativizmus felszámolását javasolta. A magyar középosztály háború alatti teljes széthullása után – így Szekfű – megérett a helyzet a forradalomra. A másik fontos két világháború közötti szellemi áramlat, a népi írók jellemzését Gyurgyák elsősorban Németh László gondolatvilágának elemzésével oldotta meg. Természetesen ő is emlékeztetett rá, hogy a népiek nagyon sokfélék, egymással is hatalmas vitákban álltak. Németh a magyar sorskérdések egyikének a magyarság és a zsidóság együttélésének zavarait tartotta. A zsidóságot magától értetődően népként (fajként, etnikumként) fogta fel, s ő is megkérdőjelezte az asszimiláció sikerét. Kárhoztatta a zsidó származású írók parttalan antiszemitázását, de a „talmudos-hecces” zsidógyűlöletet is. Különbséget tett a zsidó és a nyugati forradalmak között: „Ha a zsidóság ösztöne: a kiszabadulás, a közös föld, közös ég, a jahvei államtalanság; Nyugat ösztöne: a magasabb tagoltság, a képességhierarchia, az államalkotás. Nyugatnak is szüksége van romelhordó viharokra, de nincs szüksége erre a rabszolgaösztönre, mely Nyugat építményeiben is az ősi Egyiptom ellen lázad. Európa görög-latin mű, s a görög-latin géniuszt Jahve gyökerében pusztítja el. Marx lényegében Jahve embere. Ami ellen mi az ő forradalmában berzenkedünk, nem a szükséges rombolás, hanem az államteremtő európaiság hiánya. Hiányzik belőle a görög erjesztő: a szervező minőség.”14 A zsidóságnak saját államba kellene szerveződnie, vagy nemzetiségként kell kezelni, ha Magyarországon marad. Társadalmi-kulturális szerepének növekedését Németh is úgy látta, mint Szekfű, de kiemelte: Trianonért bűnbaknak tették meg a zsidóságot, amely most már erkölcsi fölényben is érzi magát. Ezért bosszúra készül, revánsot akar venni, a kommunizmus formájában. Németh nevezetes műveiben (elsősorban a Kisebbségben című esszéjében, 1939) ettől nem függetlenül meglehetősen pesszimisztikus képet rajzolt a magyar nemzet XVIII. századtól kezdődő felhígulásáról. Életművének alapkérdése, hogy 14 Németh (2000) 94. orvosságot keresett erre, amit valamifé-
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 23
le új magyar öntudatban vélt megtalálni, amely azért európai, de a szomszédokkal is talál modus vivendit. Ehhez új középosztály kell – a parasztság soraiból –, illetve új értelmiségi elit. Az ehhez szükséges út (a harmadik) az adott pillanatban, a negyvenes évek elején a nácizmus és a kommunizmus elutasítását, a magyar függetlenséget jelentette, továbbá szövetkezeti és minőségszocializmust. Kert-Magyarország (a gyárral szemben) és a dunai népek összefogása. A minőségmunka térhódítása a modern tömegtermelés (egyszersmind a tömegtársadalom) ellen, a szabad vállalkozás közösség érdekében való korlátozása.15 Takáts József a jobboldali radikalizmus alakváltozataiként, egységes keretben szemlélte a fajvédelem, illetve a fajelmélet magyar változatait, Gyurgyák viszont éles határvonalat húzott a kettő közé. A Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szabó Dezső, Milotay István, Eckhardt Tibor és Gömbös Gyula nevével fémjelzett fajvédelmi ideológiát az első világháború meghatározó élményéből vezette le. A fajvédők a magyarságot történetileg kialakult egységes fajnak tekintették, amelynek hivatása a krisztusi világnézetű kultúra ápolása és a Duna-medencei vezető szerep. Faj és nemzet fogalmát egyébként felváltva használták, a fajfogalom rugalmasabb értelmezése szerint a beolvadók is részei a magyarságnak, ha a beolvadás „teljesen” megvalósult. A fajvédőket gyökeresen új, harmadik Magyarország felépítésének programja foglalkoztatta, amely elveti, meghaladja mind az úri, mind a zsidó Magyarországot. Teljes őrségváltást szorgalmaztak az elitben, és harcos antiszemiták voltak. Politikai programjuk fundamentuma az agrárius magyar állam volt, az ezer katasztrális hold feletti nagybirtokok felosztása útján megvalósuló földreform, a „közérdektől korlátozott magyar tulajdon”, a biztosítási rendszer kiterjesztése, munkásrészvények; a kulturális élet magyar átszervezése, a testnevelés szerepét kiemelő magyar oktatás. „Mire ez a politikai ideológia leért a fajvédő tagsághoz, nem maradt más belőle, mint egy kívánságlista, nevezetesen, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel támogassuk fajtestvéreinket, olvassunk keresztény és fajmagyar könyveket és lapokat, dolgoztassunk kizárólag magyar iparosnál, vásároljunk fajmagyar kereskedőknél, végül orvosi és jogi tanácsért csak magyar fajtestvéreinkhez forduljunk.”16 Virágzó, integer Magyarország, bezárkózva etnikai mikrokozmoszába. A fajvédő mozgalom politikai szempontból látszatra a húszas évek parlamentjének jelentéktelen ellenzéki párt15 Tömör összefoglalója ennek Németh ja maradt. Legjelentősebb képviselője, László Magyar építészet című esszéje Gömbös Gyula éppen fajvédő hajlamai miatt került átmenetileg szembe a for(1943) in Németh (1992) 1334–1442. málódó horthysta elittel. Amikor azon16 Gyurgyák (2007) 250.
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 23
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 24
RAINER M. JÁNOS
24 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ban a rendszer e fontos konstruktőre visszajutott a kormányba, feladta a fajvédő program jelentős részét; mikor miniszterelnök lett, tovább távolodott tőle.17 A fajvédők nemzetfelfogása, szociális érzékenysége azonban óriási hatást gyakorolt a közbeszédre, befolyásolta a konzervativizmust és a Horthy– Bethlen-rendszert balról bíráló népi mozgalmat is. A fajvédő gondolatok politikai programként komoly társadalmi bázisra számíthattak a két világháború között – a választójog bethleni korlátozásának egyik komoly oka volt a szélsőjobb destabilizációtól való félelem. Míg a fajvédők Gyurgyák szerint inkább német- és náciellenesek voltak, a fajelmélet hívei egyenesen német (kisebb mértékben francia) mintára alakították ki nézeteiket. Egységes magyar fasiszta ideológiáról nagyon nehéz lenne beszélni.18 A számos kisebb-nagyobb nemzetiszocialista pártocskát a személyi ellentéteken kívül ideológiai nézeteltérések is elválasztották egymástól, ráadásul nézeteik önmagukban is rendkívül ellentmondásosak, zavarosak voltak. Amikor 1939-ben összesen a szavazatok 25%-át kapták meg a választáson19 – ezzel elérve befolyásuk csúcspontját –, nyomban frakcióharcokba merültek. Gyurgyák részletesebben Méhely Lajos zoológus és Szálasi Ferenc nézeteit elemezte – utóbbi valóban törekedett eredeti magyar nemzetiszocialista ideológia kialakítására, bár három kötetre tervezett műve nem készült el. A hungarizmus szerinte az egységes nemzetiszocialista világnézet magyar változata, amely azonban eltér az Urtyp-tól: elutasítja a német imperializmust és felsőbbrendűséget, s középpontjában nem is a faj, hanem a totális nemzet áll. Utóbbi valamiféle természetes sorsközösség, amelyet egy tévedhetetlen vezér vezet. A szociálnacionáléban munkás, paraszt és értelmiség egyaránt felszabadul az önzés, az anyagiasság és az istentelenség rabigája alól. Új népi közösség jön létre, ahol a parasztság a nemzettartó, a munkásság a nemzetépítő, az értelmiség a nemzetvezető és irányító, a katona a nemzetvédő, a nő, az ifjúság és a gyermek pedig a nemzeti halhatatlanság záloga. 3. A magyar jobboldal fogalomtörténeti, politikai és politikai gondolkodásbeli változásainak európai háttérben elhelyezett áttekintésére Romsics Ignác vállalkozott az általa szerkesztett 17 Gergely (2001); Vonyó (2009). A magyar jobboldali hagyomány című 18 Passmore (2002); Mann (2004); Iordachi kötet bevezetésében. Két évszázadot, (2004). egy egész kontinenst fogott át, és elté19 Összességében – mert nem mindenütt rően a kötet szerzőitől – sőt e vonatkoindultak. Ahol el tudtak indulni a válaszzásban Takátstól és Gyurgyáktól is – táson, esetenként a szavazatok 40%-át tárgyalásának íve a jelenig tart. Romsics Ignác az európai jobboldal fogalvagy többet is megszereztek.
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 25
mát az 1789-es francia alkotmányozó nemzetgyűléstől eredezteti, a magyart pedig egyrészt az 1990 utáni első parlament, másrészt a magyar politológiában 1993–94-ben zajlott Körösényi-vita diskurzusával zárja. E két pont közötti, időben, földrajzban és könyvtári polcon egyaránt tágas térségben mozogva foglalja össze igen gazdaságosan a fogalom jelentésének változásait. A kötet szerzőinek többsége viszont a két világháború közötti korszakra összpontosított. Fontos hozzátenni, hogy a politikai eszmék mellett intézményeket, személyiségeket, sőt kormányzati rendszereket és jogelveket is tárgyalnak. Az eszmetörténeti szövegek a konzervativizmussal, a fajvédő és szélsőjobboldali politikai ideológiával, valamint a magyar népi mozgalommal foglalkoznak. A kötetet a francia hungarológus, Nicolas Bauquet mindszentyzmus-tanulmánya zárja. Érzékeny elemzésének középpontjában a Mindszentyről szóló magyar történeti diskurzusban eleddig alig vizsgált kategória, a spirituális vonzerő áll. A Romsics-csapat szerint tehát a magyar jobboldali hagyomány utolsó meghatározó alakja az esztergomi érsek – nagyjából 1948. karácsonyi letartóztatásáig. Ez az a pont, ahol 2009-ben, tehát két évtizeddel a rendszerváltás után a kötet meghúzza a magyar jobboldali hagyomány határát. Mindszenty 1956-os epizódja, emlékiratai és emigrációs tevékenysége már e határon túlra esik. Részletesen egyik szöveg sem magyarázza el, de mind a bevezetőben, mind más helyeken utalnak arra, hogy a kommunista hatalomátvétel a magyar jobboldali politikát és politikai eszmerendszert egyaránt lehetetlenné tette. Ennek alapján akár azt gondolhatnánk, hogy ami 1989 után újrakezdődött, az talán más, talán új jobboldaliság, amelynek számára a XX. század első felének jobboldala vagy hagyomány, vagy (esetleg) csupán terhes örökség. Ugyanerre utal az a határozott kritikai attitűd, amellyel a szerzők a hagyományt vizsgálják. A magyar politikai gondolkodás 1945-ben ugyancsak korszakhatárhoz érkező története sokágú történet. Amennyiben a bal–jobb tengely mentén veszszük szemügyre az akkori eszmei palettát, akkor a képzeletbeli centrumtól jobbra található a népi ideológiai koalíció legalább egy része (súlypontja azonban erőteljesen balra, sőt nyúlványai a szélsőbalig érnek!), a konzervatívok Bethlen, illetve Szekfű által fémjelzett nagy, korszakot meghatározó tömbje, a szélén pedig a fajvédők, illetve a különféle radikális, náci, nyilaskeresztes gondolatrendszerek tábora. Akikkel egyébként a negyvenes években a népi eszmerendszer nem egy képviselője is szoros eszmei kapcsolatba került. A háború vége előtt a jobboldalon belül érvényesülő tagoltság sokszínű viszonyrendszerben jelent meg. A magát szívesen a centrumban ábrázoló bethleni konzervativizmus nyitottá vált a népi reformgondolatok egy része előtt, amiből
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 25
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:14 PM
Oldal 26
RAINER M. JÁNOS
26 Évkönyv XVIII. 2011–2012
elvileg valóban a centrum felé való elmozdulás következett volna. Zárt volt viszont a szintén heterogén baloldal egyik fő konszenzuális követelése irányában: nem kívánta gyökeresen demokratizálni a politikai szerkezetet – ebben azonban ismét közelebb találta magát a népiekhez, akik nem kötelezték el magukat a demokrácia nyugati mintájú intézményei iránt. A konzervatív nyelv viszont eredetileg (a korai húszas években) is, de később is „jól érthető” maradt a szélsőjobb számára. A teljes antiszemita diskurzus legalább valamelyest közös nyelvi teret képezett, amelyet ráadásul a balig nyúló népiek is értettek. A szélsőjobb nagy témái (a társadalmi reformok, hivatásrendi állam stb.) sem voltak teljesen idegenek a konzervatívoktól – a radikális felforgatástól persze elzárkóztak, sőt rettegtek. A magyar jobboldali politikai gondolkodás maradéka 1945-ben nem tudott számadást készíteni saját magáról és előző fél évszázadáról. Ehhez a feltételek a legkevésbé sem voltak ideálisak. A legjelentősebb kísérletek kívülről jöttek, mint Bibó Istváné, aki a népi ideológiai koalíció inkább baloldali centristája volt – ám konzervativizmusbírálata mégis legalább összetett és differenciált maradt, nem pusztán a megbélyegzés és elutasítás frázisait variálta. A belső bírálat kísérlete az eredeti konzervativizmusától messze távolodó (de mégiscsak a képleten belülről, sőt annak szívéből érkező) Szekfű Gyula nevéhez fűződik. Ő a Forradalom utánban végül is a szimbiózist ajánlotta a szovjet típusú rendszerrel – amihez a legkevésbé sem kellett leszámolnia a jobboldali hagyomány öt évtizedes antiliberalizmusával (sőt). Szekfű próbálkozását sokan mintha száműznék életművéből – A magyar jobboldali hagyomány Szekfű-esszéjét jegyző Romsics Gergely meg sem említi, talán nem véletlenül. Amit a konzervatívok belső diskurzusairól tudunk, arról győz meg: politizáló képviselőik, beleértve a fiatal nemzedéket is, nem érezték szükségesnek az önvizsgálatot.20 Arra viszont nagyon is készek voltak, hogy a békekötésig terjedő időt a Kisgazdapárt adta menedékben átvészelve, jogot formáljanak a politikai vezetésben való (meghatározó?) részvételre. A másik lehetséges cselekvési irány az organikus nemzet fogalmát lényegítette volna át valamiféle (katolikus) lelki szenvedésközösséggé, a karizmatikus főpásztor vezetésével. Említettük a magyar jobboldal két világháború közötti áramlatainak heterogenitását és a közöttük fennálló ellentéteket, ugyanakkor a közlekedéseket, vitákat és alkalmi vagy tartós közösségeket. Az utóbbiak minden bizonnyal lehetetlenek lettek volna, ha a sokféleségben nincsen néhány gondolati-nyelvi közös pont. Ezek javaslatom szerint a következők: a) Az antiliberalizmus, amelynek 20 Rainer (2005). legenyhébb (történetpolitikai) változa-
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 27
ta a dualista Magyarország bírálata, a másik póluson a náci diktatúra nyílt elfogadásával és propagálásával. Az antiliberalizmus kiterjedt a demokratikus jogok és intézmények rendszerével szembeni bizalmatlanságra, érzéketlenségre, illetve elutasításra. b) Az antiszemitizmus a magyar jobboldal antikapitalizmusának és antimodernizmusának sajátos változata. Az első világháború, illetve a Horthy– Bethlen-rendszer válsága óta az antiszemita diskurzus a magyar közbeszéd szerves részét alkotta. Persze óriási a különbség a korlátozásokban gondolkodó, az etnikai zsidóság-felfogást alapjában véve elutasító konzervativizmus vagy a népiek, illetve a szélsőjobb antiszemitizusa között. c) Az organikus nemzeteszme ugyancsak az antikapitalizmus és antimodernizmus tövéről fakadt. Lényege, hogy a magyar nemzethez tartozás, a magyarság mint önérték minden más identitást megelőz, sőt nem is nagyon lehetséges más fontos identifikációs tényező, mint a magyar. Az organikus nemzeteszme talajáról lényeges differenciáló tényező a más nemzetekhez tartozókhoz fűződő viszony. A magyar politikai nemzet szemlélete, amely a dualizmus uralkodó képlete volt, a konzervativizmus magyar változatában mintegy együtt létezett az organikussal. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a teljes revízió az organikus és etnikai nemzeteszme alapján (is) teljesen lehetetlen. Az etnikai nemzetfelfogás térhódítása a jobboldal előretörésének következménye volt, és szoros összefüggésben állt a magyar szupremácia, a Kárpátmedencei magyar hegemónia törekvéseivel, illetve az antiszemitizmussal. d) A magyar jobboldali áramlatok a két világháború között több fontos ponton megegyeztek az állam szerepének felfogásában. A liberalizmus csődjeként is felfogott első világháború általában felértékelte az állam szerepét, az állam beavatkozását a piac, a verseny gazdasági és társadalmi folyamataiba. A jobboldal a gazdasági-társadalmi koordinációra vonatkozóan általában előnyben részesítette a bürokratikus újraelosztást. Nagy különbség van természetesen az államközpontúság, az etatizmus mértékében és hangsúlyaiban. A konzervatívok erős állama mindenekelőtt a társadalmi stabilitás elérésének és fenntartásának eszköze, különféle intervencióit (például a szociálpolitikát vagy a korlátozott gazdasági-társadalmi reformokat) ennek érdekében hajtja végre. Azért, hogy ne legyen nagyobb (kiszámíthatatlan, forradalmi) változás. Ezzel szemben akár a fajvédők-nyilasok, akár a népiek államfelfogását tekintjük, az állam éppen a radikális gazdasági-társadalmi-kulturális változások kezdeményezője és aktora. Ilyenek a radikális földreformok, a zsidó tulajdon konfiskálása és újraelosztása, általában a nagytőke korlátozása és szoros állami ellenőrzése, vagy a mezőgazdasági kistermelés támogatása. A népiek zö-
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 27
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 28
RAINER M. JÁNOS
28 Évkönyv XVIII. 2011–2012
me és baloldala persze nagy szerepet szánt a civil társadalmi kezdeményezéseknek, az önszerveződésnek is, például a szövetkezeteknek. e) Az antikommunizmus ugyancsak közös nevező, bár a szovjet kísérlet elutasítása már távolról sem azonos mértékű mondjuk a konzervatívok, a népi jobboldal vagy a radikális jobboldal körében. A mindenre kiterjedő antikommunista felfogás leginkább a konzervatívokat jellemezte: elutasították a forradalmi legitimációt, az egyenlősítő ideológiát, az antiklerikalizmust és a tulajdon kisajátítását egyaránt. A népiek és a nyilasok jóval megértőbben viszonyultak a tulajdonviszonyokba való forradalmi beavatkozáshoz, kevesebb bajuk volt az egyházellenes attitűddel, és a szovjet típusú rendszer egyes jellegzetességei (így a tervgazdálkodás vagy a centralizált bürokratikus újraelosztás) kifejezett rokonszenvet keltettek körükben. f) Amennyiben a demokráciát a schumpeteri elitista felfogásnak megfelelően elsősorban procedurális jellemzőkkel határozzuk meg, akkor a magyar jobboldal többségében és inkább antidemokrata volt. Ha ezzel egyáltalán szembeállítottak valamiféle pozitív alternatívát, az a kevés kiváló megkülönböztetett szerepe és az ő jogosítványaik voltak. Ez lehetett valamelyik hivatásrend (mint az értelmiség Németh Lászlónál), vagy akár – egyes nyilas elképzelésekben – a magyar faj egésze. A magyar jobboldali politikai ideológia nem volt statikus – ellenkezőleg: a harmincas évek elejétől a gazdasági válság, a jobboldali térfélen belüli versenyhelyzet, sőt a magyar baloldal támasztotta kihívás okán reformgondolatok érlelődtek a konzervatív táborban is. A fasizmus térhódítása egyfelől és a népi társadalomkritika másfelől nemcsak veszélyt, hanem eszmei tápanyagot, beépíthető elemeket szolgáltatott.21 Ez a reformpotenciál – Teleki Páltól a Magyar Szemléig – dinamizálta és gazdagította a magyar hagyományt. A konzervativizmusra jellemző óvatos és lassú mozgás a hagyomány kialakulásának utolsó évtizedében éppenséggel nem jellemezte a magyar változatot. Kiteljesedésére azonban nem volt mód. BÚVÓHELYEK Valamennyi eszmetörténeti összefoglaló megegyezik abban, hogy a XX. századi magyar jobboldali politikai eszméket addig tárgyalja, ameddig két fontos feltétel érvényesül. Az egyik a politikai eszméket megjelenítő (viszonylag) szabad diskurzus, a másik a politikai ideológiákat programokra átfordító, azokat érvényesíteni és képviselni kész szervezeti 21 Juhász (1983). háttér (pártok, társadalmi mozgalmak,
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 29
sajtóorgánumok és vitafórumok). A negyvenes évek közepéig a magyar jobboldal számára mindkét feltétel adott volt. Akkor azonban jelentős változás következett be. Megszűnt a szabad diskurzus, és felszámolták az intézményi hátteret. Szervezeti szempontból a konzervativizmus legjelentősebb kerete a (sokféle elnevezésű) kormánypárt, illetve annak háttér-, társ- és szellemi rokonintézményei voltak. A kormánypárt nem volt egységes – az ókonzervatív, a liberális konzervatív, a konzervatív reformer és a fajvédő-szélsőjobb áramlatok képviselői egyaránt helyet kaptak benne –, eszmei centrumának mégis a konzervativizmus, annak liberális-pragmatikus bethleni változata számított. A jobboldal két szélén ugyancsak gazdag szervezeti tagoltság figyelhető meg. A népi ideológiai koalíció nem szerveződött párttá,22 képviselői egyszerre határozták meg magukat közösségként, s foglaltak helyet külön-külön baloldali (vagy baloldali szövetségeseket is magukba foglaló), illetve inkább jobboldali, esetenként radikális jobboldali szervezetekben és csoportokban. A jobboldal jobbszéle a Horthy-korszakban végig sok és sokféle politikai szervezetben tömörült. Csak a pártok száma ötvennél több (!), Gömbös Gyula Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártjától a nyilaskeresztes-hungarista pártokig és pártszövetségekig. De említhetők a különféle mozgalmak és tömegszervezetek is, az Ébredő Magyarok Egyletétől a Magyar Országos Véderő Egyesületig. A sokszínű, változó jelentőségű és nagyon vegyes színvonalú sajtóban és a könyvkiadásban a jobboldal szabadon hallathatta hangját, csak a radikális rendszerváltó, „fehér forradalmat” hirdető orgánumokat kobozták időnként el – ugyanakkor a nyilas vezetőket a titkosrendőrség figyelte, s felforgatás vádjával többen bíróság elé kerültek közülük. A hagyományt képző történet vége inkább 1944–45, mint 1948, de semmiképpen sem tart tovább. A jobboldal számára az 1945 utáni politikai életben nem volt szervezeti hely. De egyértelműen és teljességében csak a fajvédő-nyilas szélsőjobb rekedt kívül mind a szervezeti, mind a diszkurzív téren. A fegyverszünet eredményeképpen Magyarországon gyakorlatilag nem alakulhatott jobboldali párt. Az egyezmény a nyilas pártokat és a volt kormánypártot közvetlenül felelőssé tette a háborúért, ezért szervezkedésüket megtiltotta. Nem szerveződtek párttá a kormánypárt 22 A Márciusi Front mozgalom 1937-ben konzervatív reformerei és „liberálisai” lehetett volna valamiféle politikai párt (Teleki Pál, illetve Bethlen István híkezdeménye, de végül a Nemzeti Pavei) sem. Egy darabig úgy tűnt, hogy a rasztpárt csak 1939-ben alakult meg, vákonzervatív tábor liberális része, illetve lasztáson már nem szerepelt, és 1944-ig a konzervatív ellenzékiek – például a nem fejtett ki érdemleges tevékenységet. legitimisták – talán elképzelhetők az új
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 29
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 30
RAINER M. JÁNOS
30 Évkönyv XVIII. 2011–2012
magyar demokrácia szereplőiként. Sztálin valószínűleg – Mannerheim marsall példájára – fontolgatta egy ideig akár Horthy kormányzó reaktiválását. Ha így volt, valószínűbb, hogy végül Beneš vagy a románok feltételezett reakciói, véleménye hatására döntött, mintsem Rákosi Mátyáséra, aki már 1943-ban Horthy felelősségéről beszélt. Horthy mindenesetre nem tért vissza. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés első nyilatkozata még az ő nevével kezdődött, de Molotov már a moszkvai kormányalakítási tárgyalásokon világossá tette, hogy az új magyar politikai központ a szovjetek szemében nem szerves folytatója sem Horthy, sem a Szent Korona Magyarországának.23 A szovjet megszállók a liberálisok központi alakját, Bethlent rövid bizonytalankodás után – nyilván nem függetlenül a kommunisták véleményétől és tájékoztatásától – gyorsan eltávolították a politikai színtérről, illetve magáról Magyarországról.24 Még 1946-ban többségükben ugyanerre a sorsra jutottak a legitimisták (Pallavicini György, Pálffy Géza, Lajos Iván25). Egyének azonban – mint például Szekfű Gyula – egészen a rákosista hatalomátvételt követő évekig tagjai maradhattak az új establishmentnek. Egyedül az egykor Teleki fémjelezte reformkonzervatívok teremthettek maguknak kis, informális szervezeti-gondolkodási szigeteket. Ilyen lehetett volna a Polgári Demokrata Párt (PDP), amelyben azonban a Horthy-rendszer konzervatív, liberális és radikális kritikusai egyaránt helyet kaptak, miközben egy ideig Teleki Pál fia, Géza számított a párt vezetőjének. A PDP első választáson elért szerény eredménye (1,6%) azonban csak hozzávetőleg jelzi a jobboldal térvesztését. (A PDP-t már a vá23 Gosztonyi (1984) 111–208., ill. Vida lasztás előtt kihagyták a koalícióból, s szerk. (2005). így a szavazatokkal való racionális és 24 „Ha most, amikor Magyarországon aktitaktikus gazdálkodás szempontjából vizálódni kezdtek a jobboldali elemek, nem tűnt „érdemesnek” rájuk szavazni.) Az 1945-ös választásokon hatalmas mindenekelőtt a kisgazdák pártjának és a fölénnyel győztes Kisgazdapárt is a szociáldemokrata pártnak a soraiból […] Horthy-rendszer ellenzékéhez, éspedig a magyar reakció olyan tapasztalt képbaloldali ellenzékéhez tartozott. Ennek viselőit engedjük politikai tevékenységgel a valóságos és (részben) föld alá szorífoglalkozni, mint Bethlen, az csak a jobbtott ellenzéknek azonban a „jobboldaoldali erők pozícióit erősítené az országlán” helyezkedett el. Jelentős vezetői – ban” – írta Gyekanozov külügyi népbizBajcsy-Zsilinszky Endre, Eckhardt tos-helyettes Molotovnak 1945. február Tibor – valódi jobboldali, radikális 17-én, kezdeményezve Bethlen Szovjetjobboldali múlttal, kapcsolatokkal renunióba szállítását. Szovjet levéltári… delkeztek. Az 1944 decemberében ki(2011). alakult politikai térben a Kisgazdapárt 25 Murányi (2006).
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 31
volt a legsúlyosabb párt, amelyet az adott helyzetben jobboldaliként is lehetett értelmezni. Nem kizárólag relatíve jobboldaliként – a párt hagyományában létezett ez a szál is. A kisgazdákhoz álltak tehát a konzervatív liberálisok, a Teleki-féle reformerek (lásd a Teleki Munkaközösség példáját) – mindazok, akik szervezetet már nem alakíthattak, de egyénileg nem tűntek kompromittáltnak. Azok is, akik az első hónapokban, az első egy évben még értékes politikai tőkével rendelkeztek: a németellenesség, az embermentés, az ellenállás, az aktív részvétel érdemeivel. A kisgazdák nemcsak a jobboldal e rétegét szívták fel, ide csatornázódott be például a keresztény politizálás konzervatív oldala mellett a szocialisztikus is (Pálffy Géza, illetve Barankovics István Demokrata Néppártkísérletei 1945-ben). De itt – vagy döntően itt – összpontosultak a jobboldali társadalmi mozgalmak káderei is (már ami megmaradt belőlük, így például a titkos Magyar Közösség26). A kisgazdák gyűjtőpárti jellege a kortársak számára is nyilvánvaló volt. A párt szalámizása a belül húzódó bal–jobb tengelyen jobbról haladva történt: Szabadságpárt, Magyar Közösség (volt reformkonzervatívok), az 1947-es ellenzéki pártok kilépése – egészen a paraszti centrumig, sőt tovább. Az 1947-es Kisgazdapárt már nem nyújtott sem szervezetet, sem fórumot semmiféle jobboldali politikai erőnek. Nem nevezhetők a jobboldali politikai-szervezeti tradíció folytatóinak 1947 különféle ellenzéki pártjai sem (az ellenzék fő ereje, Barankovics István keresztényszocialista irányzathoz közel álló Demokrata Néppártja a legkevésbé). Léteztek ugyan személyi folytonosságok, elhangzottak gondolati utalások az 1944 előtti jobboldalra – ez utóbbiak jobbára a kereszténység 1944 előtti politikai tartalmaitól gondosan megtisztított (de azért áthallásos) üzeneteire korlátozódtak –, ám a jobboldal, „a reakció” szervezeti értelemben 1944, de főleg 1947 után egyszerűen megszűnt létezni Magyarországon. A századvégi rendszerváltásig 1956 volt az egyetlen pillanat, amikor a magyar jobboldal ismét szervezethez és fórumhoz juthatott volna. Ám ez nemigen történt meg: ahhoz túlságosan rövid volt az idő volt, hogy az akkori pártalakulások karakteréből egyértelmű következtéseket lehessen levonni.27 A magyar jobboldal 1944–47-ben eltűnt a politikai palettáról. Külön említést érdemel egy addig a jobboldal szervezeti háttere szempontjából lényegtelennek tűnő mozza26 Előzményeiről lásd Papp (2008); történat. A magyar népi mozgalom 1937netére Szekér (2010). ben a Márciusi Frontban, 1939-ben a Nemzeti Parasztpártban (NPP) iro27 Azért a jobboldali hagyomány számos dalmi és társadalomkritikai szellemi eleme megjelent 1956-ban, erről összeáramlatból politikai intézménnyé szerfoglalóan lásd Standeisky (2010).
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 31
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 32
RAINER M. JÁNOS
32 Évkönyv XVIII. 2011–2012
veződött. A parasztpárt csatlakozott a Magyar Fronthoz. Az emigrációban jövőjükön gondolkodó magyar kommunisták – Révai József kezdeményezésére – már a harmincas évek végén az egyelőre virtuális magyar népfront legfontosabb partnereként tekintettek rájuk. Magától értetődött, hogy képviselőit az 1944 őszi moszkvai kormányalakítási tárgyalásokon az új politikai erőtér, sőt a koalíció részeként veszik számba. Erre predesztinálta az a bírálat, amelyet a népi mozgalom a Horthy-rendszerrel szemben gyakorolt. A népiek tehát szervezeti és eszmei értelemben egyaránt integrálódtak az átmeneti rendszerbe. Sőt egy ideig annak szélső baloldalán foglaltak helyet, a hatalom teljes átvételére készülődő kommunista párt legfontosabb szövetségeseként. A parasztpárti értelmiség egy része néhány kérdésben radikálisabb nézeteket képviselt, mint a (nyilvánosság előtt) a kommunisták. Így mehetett bele az MKP, hogy földreformjavaslatát az NPP neve alatt jelentesse meg – elhihető volt, hogy a parasztpártiak a földosztás legelszántabb hívei. Az NPP szövetkezetek iránti elkötelezettsége szilárdabbnak tetszett, mint a kommunisták nyilvános álláspontja. A népi írók egy része a svábkérdés megszüntetésének (vagyis a német nemzetiségűek kitelepítésének) lelkesebb szószólója volt, mint a kommunista belügyminiszter.28 Az NPP-t nem érintették a korai politikai perek és leszámolások – így lényegében nem érintette a Magyar Közösség ügye sem. A népi ideológiai koalíció persze jelentősen megcsonkult. A népi tradícióból nemcsak azokat szalámizták le, akik a háború alatti szélsőjobb nyelvezetet és fórumokat is használták (Erdélyi József, Sinka István, Féja Géza), hanem Németh Lászlót és általában mindenkit, aki az erőteljesen balra húzó súlyponttól jobbra állt – de a velük való leszámolás bársonyosabb volt. A népiek megmaradt tábora pedig a szociáldemokrata baloldalnál is szívesebben látott útitárs maradt. A hatalomátvételt követően lényegében ez volt az egyetlen politikailag értelmezhető nem kommunista csoport, amely legalább identitása egy részét megőrizhette, ha nem is sértetlenül. A népieket a politikából a kultúrfrontra, az irodalmi életbe irányították (vissza) – ez azonban politikai jelentőségüket jottányit sem csökkentette a klasszikus szovjet típusú totalitárius rendszerben. Abban minden nyilvános fellépés politikai jelentőségű – kivált ilyenek a magyar hagyományban amúgy is kitüntetett írói28 Miközben Nagy Imrével egyedül egy pairodalmi megnyilvánulások. A népiek rasztpárti beosztottja, Bibó István vállalintegrációjának fontossága a jobboldal ta a konfliktust ebben az ügyben, elutaszervezettörténeti kontinuitása szemsítva a kollektív felelősségen alapuló pontjából aligha túlbecsülhető. Az egyérvelést. kori ideológiai koalíciót ugyan ideig-
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 33
óráig fel lehetett számolni, résztvevőivel meg lehetett tagadtatni – de emlékét és szolidaritási hálózatát szétrombolni nem lehetett. A hagyományos jobboldal tehát többé nem volt politikai tényező, nem maradtak intézményei, szervezetei, orgánumai. Nyelvezete azonban korántsem tűnt el teljességgel. A modern magyar jobboldal két meghatározó vonása ugyanis, az újkonzervativizmustól örökölt antiliberalizmus és a demokratikus intézmények iránt érzett mélységes szkepszis, a nyugati piacgazdasággal szembeni tisztázatlan viszony éppenséggel nem volt idegen a hatalomra készülő kommunista párttól. Sőt, amint arra Standeisky Éva több tanulmányában rámutatott, még a polgárellenesség antiszemita változata sem.29 Pontosan úgy, ahogyan az erőszakos, intervenciók árán iparosító állam fogalma, eszköztára, esetenként például jogi keretei, a háború előtti és alatti konzervatív rendszer eme újításai is rendelkezésre álltak.30 A kirekesztő (anno antiszemita, de bármilyen „idegent” célkeresztbe fogadó), normatív nemzetfogalom már sokkal inkább szemben állt az internacionalista kommunizmussal – ugyanakkor a nemzeti-függetlenségi szótár a kommunista retorika szerves része maradt a Rákosi-korszakban is.31 A szovjet vezetés számos jel szerint antiszemitának tekintette a magyar társadalmat, és 1944–45-ben nem zárta ki a lehetőséget, hogy ennek az antiszemitizmusnak engedményeket tegyen.32 Ám mivel a magyar jobboldali hagyomány modern fordulata egyszer és mindenkorra összekapcsolódott Trianonnal, illetve a revíziós gondolattal, a magyar jobboldal még egy hiperpragmatikus Sztálin számára sem lehetett elfogadható: veszélyeztette volna a kelet-európai Pax Sovieticát. 1945-ben a hazai kommunisták dif29 Standeisky (2007), különösen 15–58. ferenciálatlanul kezelték a jobboldalt, 30 Lengyel (1981); Szabó M. (1989) 217– ami a reakció, reakciós, illetve a Horthyfasizmus, Horthy-fasiszta fogalmi beve224. zetésében nyilvánult meg. Az előbbi 31 Erre legújabban Litkei József kutatása mindazokra kiterjedt, akik szemben hívta fel a figyelmemet – disszertációálltak a szovjetizálás aktuális politikai kézirata rendelkezésemre bocsátását ez33 képletével, csomagjával. Az utóbbi úton köszönöm meg. ennek történeti alapját hozta létre. E 32 Molotov 1944 telén a kormányalakítás hatalmas fogalmi blokk mögé került során egy ízben úgy fogalmazott, hogy minden jobboldali áramlat, de a politizsidók nem lehetnek kormánytagok, kai széljárástól és szövetségkötéstől Gosztonyi (1984). függően oda kerülhettek olyan balol33 Lásd Bibó klasszikus elemzését A magyar dali gondolati hagyományok is, amedemokrácia válsága (1945) című tanullyeket a kommunistákkal szembekerümányban, Bibó (1981–84) 1. köt. 39–80.
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 33
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 34
RAINER M. JÁNOS
34 Évkönyv XVIII. 2011–2012
lők képviseltek, vagy amelyeket nekik tulajdonítottak. Oda is kerültek: keresztényszocialisták, polgári radikálisok, reformkonzervatívok, baloldali népiek, akár az egész szociáldemokrácia, de még különféle kommunista szerveződések és személyiségek is, Demény Páltól Weishaus Aladáron át egészen – és adott pillanatban – Kádár Jánosig. Az ellenségkép differenciálatlanságához és teljes homályban tartásához fontos politikai érdek fűződött: ettől lehetett kényelmesen és magától értetődően lefasisztázni/-horthystázni bárkit, aki éppen útban volt. A jobboldalra borított hatalmas, egyneműsítő, sötét kommunista lepel alatt kellett volna elvégezni a felülvizsgálat, az önreflexió és az újraértelmezés bonyolult folyamatát. Amelynek során a magyar konzervatívok megértik és elmagyarázzák a szélsőjobb létrejöttében játszott szerepüket, illetve tisztázzák, hogyan váltak el útjaik (vagy hogyan kellett volna útjaiknak elválni, legkésőbb) 1944-ben. A szükséges feltételek híján ez nyilvánvalóan lehetetlen volt. A kevés számú kezdeményezés, amely legalább részben megértő értelmezésként értékelhető, a jobboldalon kívülről jött, mint Bibó és Szekfű bírálatai. Maguk a reformkonzervatívok, konzervatívok és szélsőjobboldali radikálisok ehelyett búvóhelyek után néztek, s ha ráleltek, lényegében kritikátlan, az új helyzetre alig is reflektáló tervezgetéseket folytattak egy új, nézetük szerint reális kompromisszumot jelentő politikai berendezkedésről.34 A szélsőjobb tömegbázisa (vagy annak egy része) egyenesen a kommunista pártban találta meg a menedéket. Ebben életösztön és bizonyos, a radikális társadalomátalakítás intencióiban meglelt gondolati rokonság, sőt közösség egyaránt szerepet játszott. A konzervatív reformerek részben a Kisgazdapártban, részben körülötte, az újraélesztett Magyar Közösségben kerestek menedéket. 1947 elején a kommunista titkosrendőrség a reakciós-horthysta politikai kategóriát átfordította a titkosrendőri és büntetőjogi nyelvre, és felszámolta ezt a búvóhelyet.35 A jobboldali politikai gondolkodás szervezeti folytonossága azonban mégsem tört meg egészen a kommunista hatalomátvétellel. Továbbra is maradtak illegális és kvázi legális búvóhelyek. 1. A jobboldal militáns elemei, ha kis számban is, továbbra is megpróbálkoztak földalatti ellenállási formákkal. Az úgynevezett antikommunista összeesküvések és szervezkedések főleg az ötvenes években leleplezett és verifikálható példái arra vallanak, hogy az ezekben résztvevők jelentős része 1945 előtt a szélsőjobboldal különféle mozgalmaihoz tartozott, vagy legalábbis kapcsolódott hozzájuk. Természetesen figye34 Rainer (2005). lembe kell venni, hogy a nyilas és egyéb 35 Szekér (2010). mozgalmak tagságáról a szovjet típusú
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 35
rendszer, de már ennek kialakulása előtt a kommunista párt irányította titkosrendőrség is igen sok adattal rendelkezett. Sokkal könnyebb volt felderíteni és azonosítani az olyan szerveződéseket, amelyekben például egykori nyilasok is részt vettek. Hasonló volt a helyzet azokkal a jobbára fiatal, hivatásos katonavagy csendőrtisztekkel, akik illegális szervezeteket próbáltak létrehozni akár a Nyugatot segítő hírszerzésre, akár egy politikai változás vagy háborús válság esetére, mintegy „tartalékként”. Az illegális búvóhelyek az ő esetükben sem lehettek hosszú életűek. Még 1956-ban is számos ilyen szerveződést lepleztek le.36 A netán megmaradtak szerepe 1956-ban alig kimutatható. Az effajta ellenállási tevékenység 1956 után – a forradalom leverésének pszichológiai hatása alatt, az emigrációs hullám következtében stb. – lényegében megszűnt, az ellenállási mozgalom ettől kezdve annyira sem értelmezhető, mint 1956 előtt.37 Az állambiztonság azonban még ekkor is vadászott e területeken, s amint Standeisky Éva egy tanulmányából látható, talált is „rejtekhelyeket”.38 2. A jobboldali politikai hagyomány egyetlen legalizálható fennmaradási csatornája a jobboldalra is kiterjedő népi ideológiai koalíció és ennek informális rendszere maradt. A népi tábor az 1945 után tisztogatást követően részben útitársként, részben marginalizáltan élte túl a sztálinizmus mélypontját. 1953 után óvatosan újra a kvázi szerveződés útjára lépett, identitása némiképp kódoltan, de megjelenhetett a nyilvánosságban. 1956-ban a népi-harmadikutas politika ismét önálló szereplővé vált: a kompromittált útitársakat leválasztó Petőfi Párt a kormánykoalíció része lett. E politikus résztvevők több hullámban a megtorlás áldozatai lettek. A kampány részeként – Révai József 1938-as értékelése óta első ízben – átfogó bírálat készült a népi írókról. Ezzel azonban a kampány le is zárult, mert a „jobbra sodródóktól” megszabadított népi baloldal, különösen a mozgalom jelentős, szimbolikus alakjai fontosak maradtak az uralkodó egypártnak. 36 Rákosi Mátyás beszámolója az MDP PB „Felmutatásuk” továbbra is az uralko1956 júl. 12-i ülésén, MOL M-KS 276. f. dó elit nemzeti érzékenységét és beF. 2437. ágyazottságát „bizonyította”. A bör37 Az ellenállás fogalmáról lásd Rainer tönbüntetésre ítéltek számára (Bibó, (2011) 79–92. Püski) továbbra sem volt visszaút, nem maradt tér a nyilvános diskurzusok pe38 Standeisky (2007) 96–127. remén sem (igaz, ők ezzel a lehetőség39 Illyésre lásd Révész (1997). A népi mozgel nem is nagyon akartak volna élni). galom 1945 utáni irodalmi-politikai páA megbíráltaknak viszont némi idő ellyafutását legrészletesebben Standeisky teltével igen, amint azt Illyés Gyula Éva vizsgálta, Standeisky (2005), különövagy Németh László példája mutatja.39 sen 235–350., 369–413.
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 35
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 36
RAINER M. JÁNOS
36 Évkönyv XVIII. 2011–2012
A laza kohéziójú népi tábor túlélte a szovjet típusú rendszer második berendezkedését is. A hatvanas évek elejére a népi ideológiai koalíció nagy témái, javaslatai jobbára idejétmúlttá váltak. Az egyik, a magyar parasztság sorsa a földreformmal, a szövetkezetesítés második hullámával kétségtelen fordulatot vett. Az a társadalom alatti lét, amelyet a népi szociográfia a harmincas években nagy erővel ábrázolt, és amely a parasztság „második kirekesztésének” időszakát, a Rákosikorszakot is jellemezte, a hatvanas évek végére megszűnt. A népiek bírálatának másik nagy célpontja, a Horthy-kor zárt, megújulásra képtelen elitje 1945 után szétszóródott, feloldódott, az „őrségváltás” mélyebb lett, mint egykori szorgalmazói álmodták. A népi mozgalom tehát tematikai váltásra kényszerült, s azt végre is hajtotta. Egyik új ügy sem jelentett teljes újrakezdést. A magyar szocializmusról szóló harmadikutas utópia egyidős a mozgalommal. Az organikus paraszti közösségek bomlása miatti aggodalom ugyancsak. A parasztság mint nemzeti sorskérdés tematikáját a magyarság (mint) nemzet sorskérdése váltotta fel. Kisebbségben (a határokon túl) és többségben (az országban) egyaránt a megmaradás több évszázadra visszamenő aggodalmában, illetve a magyar minőség (nyelv, kultúra, szokások stb.) megőrzésének új keletű féltésében. A népi mozgalom új koalíciójában továbbra is szerepet játszottak a harmadikutas víziók – ezek azonban már nem elsősorban az igazi szocializmusról szóltak, a nyugati kapitalizmus, illetve a keleti, szovjet típusú rendszer alternatívájaként. A szocializmus milyenségéről szóló beszélgetéseket a párt ideológiai apparátusa ellenőrizte, és emiatt mind kevésbé tűnt alkalmasnak a népiek szembenállásának, fenntartásainak érzékeltetésére. A hatvanas–hetvenes évek sajátos ideológiai klímájában viszont a nemzeti tematika minden jelzése felfokozott érdeklődést, többletjelentést hordozott. A népiek bensőséges hatalomközeli félellenzékisége40 sajátos állapot: eléggé ellenzéki ahhoz, hogy a formális szerveződés minimumát is megtagadják tőle.41 De eléggé hatalomközeli, hogy informális hálózataikat – amelyeket az állambiztonság gondosan feltérképezett és szemmel tartott – ne (vagy ritkán) számolják, bomlasszák fel erőszakosan. Eléggé bensőséges, hogy a hatalmi centrumok szakapparátusával kommunikáció folyjék. És ami a jelen bevezetés számára legfontosabb: eléggé ellenzéki, egyben eléggé hagyományfolytonos ahhoz, hogy a magyar jobboldali hagyományt őrzők ideológiai búvóhelyet találjanak az informális hálózatokban. A magyar népi mozgalom nép-nemzeti fordu40 Standeisky (2005) kifejezése. lata minden korábbinál átélhetőbb, 41 Erre kiváló példa a Hitel ügye, lásd Dohasználhatóbb nyelvi közösséget teremmokos (1999). tett az egykori jobboldal és a Horthy–
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 37
Bethlen-rendszer egykori baloldali ellenzéke között. A nemzeti tematika, kivált annak a határon túli nemzetrészekre vonatkozó elemei nagyon is érthetőek voltak a magyar jobboldal Trianon integrális revíziójából leszármazott nyelve számára is. A magyarságot veszélyeztető modernizáció, amely ráadásul kommunista, szovjet, idegen, nagyon is érthető volt a konzervatív antimodernizmus számára. Az idegen veszélye ugyanígy az antiszemita diskurzust értők és őrzők számára. Az idő előrehaladta megtörte a zavaró személyi kontinuitást. Az úriemberek és parasztírók közötti távolságot a szovjet típusú rendszer felszámolta, vagy legalábbis csökkentette annyira, hogy a veszélyeztetett magyarság sorsközösségének érzete lépjen a helyébe. Nem a Bethlen Istvánoknak kellett a Németh Lászlókkal azonosságot érezniük, hanem mindkettejük utódjainak és mind ifjabb követőiknek. Így válhattak a magyar jobboldali hagyomány őrzői a nép(-nemzet)i mozgalom potyautasaivá. BÚVÓPATAKOK Fogadjuk el kiindulópontnak, hogy a magyar jobboldali politikai gondolkodás mindennapi változatát, e hétköznapi világképet, értékrendet mint tradíciót a saját maga által gyakran történetinek vagy kereszténynek nevezett, manapság inkább köztisztviselőiként leírt középosztályi csoport hordozta42, s vitte tovább. E csoport, melynek kisugárzása, hatása más társadalmi csoportokra kétségtelen volt, anyagi helyzetét, életformáját és bizonyos értékeit tekintve a szélesebb értelemben vett középosztály részét képezte. Ám eközben éppen identitásképző történetei, értékrendje 42 Most nem fogjuk meghatározni ezt a foés politika állásfoglalása révén el is galmat, csak utalunk az ezzel kapcsolatos különítette magát a középosztály más csoportjaitól. Bár rendelkezésre állnak hatalmas irodalomra, így például a különféle mobilitásvizsgálatok és kiváköztisztviselői középosztály fogalmáról ló résztanulmányok, 1945 utáni törtélásd Gyáni–Kövér (1998) 227–236. netük máig nem kellően feltárt.43 Az Gyáni Gábor szövegrésze. A fogalmat a alábbi, erősen hipotetikus fejtegetésre történeti diskurzusban vizsgálja Gyáni hatványozottan érvényes a bevezetés(2002). Lásd még Juhász (1983); Bibó ben említett, további kutatásra és veri(1981–84) 1. köt. 255–286.; Szekfű fikálásra vonatkozó igény. A minden(1983), különösen 159–179., uő (1989); napi gondolkodásmód alakulása, a Szabó Z. (1986); Gyurgyák (2007); Köpolitikai értékek megtartása, elhagyávér szerk. (2006); Keller (2010) stb. sa, formálódása, egyszóval egy feltéte43 Gáti–Horváth (1992); Utasi–A. Gergely– lezett reflexiós folyamat szempontjáBecskeházi (2000); Valuch (2001) stb.
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 37
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 38
RAINER M. JÁNOS
38 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ból okkal tarthatjuk fontosnak, mi történt e középosztályi csoporttal 1944 után.44 1. Eltűnt körüle a véleményformáló, irány- és mintaadó top elitréteg, amelyet megtizedelt a német megszállás, a nyilas uralom, a szovjet megszállás, az új demokrácia felelősségre vonási eljárásai és az emigráció. Magyarország Horthy-kori miniszterelnökei közül – már akik megérték 1945-öt – a népbíróság hármat halálra ítélt, és kivégezték őket. Egyet eltüntettek a szovjet csapatok. Kállay Miklós, miután a németek deportálták, nem tért haza, az emigrációt választotta. Lakatos Gézát 1945-ben a szovjet csapatok internálták, egyedül az agg Károlyi Gyula gróf halt meg békességben 1947-ben. Hasonló történt más elitcsoportokkal is. 2. A köztisztviselői középosztály anyagi létalapja felszámolódott vagy alapjaiban rendült/fogyatkozott meg. Felhalmozott ingó és ingatlan vagyonát, értékeit, javait pusztította a háború, a front és a megszálló hadsereg(ek). A pénzbeli megtakarításokat elvitte az 1945–46-os infláció. Jövedelmi helyzetét radikálisan lerontotta a stabilizáció és a kötött gazdálkodás. Társadalmi pozícióit már a korai politikai diszkriminációs kampányok (igazolási eljárás, B-lista, további tisztogatások) rombolták, ez folytatódott az államosításokkal, az állam- és közigazgatás átszervezésével. 3. A köztisztviselői középosztály po44 Az alábbiak a szakirodalom mellett széplitikai, társadalmi, erkölcsi (sőt olykor irodalmi ábrázolásokra épülnek, főként büntetőjogi) felelőssége azért, ami MaLángh Júlia, Kukorelly Endre, Rubin gyarországgal történt, a háború utáni Szilárd, Esterházy Péter műveit használévekben evidenciának számított a köztam. Támaszkodtam saját és családom beszédben. Az „elnyomásért, szolgatagjainak tapasztalatára, valamint rokosorsért” felelős „bitang úri rend” fogalnaink, az Orth és a Ráskay családok törmi határai kiszélesedtek. A „reakciós” ténetére, amelyeket részben dokumentugumifogalma az elitről kiterjedt a mok, részben személyes beszélgetések (csaknem teljes) középosztályra, sőt az során tanulmányozhattam – utóbbiakat alá is, egészen az Erdei Ferenc által jórészt édesanyámmal, özv. Rainer-Minemzeti kispolgárságnak nevezett récsinyei Vilmosnéval folytattam az elmúlt tegre. Azok a reformgondolatok, ameharminc évben. Felhasználtam unokalyek a magyar konzervativizmusból kötestvérem, Rainer Pál régész egyetemi vetkeztek, s jobboldali alapon sürgettek diplomamunkáját, A Rainer család katona társadalmi változásokat, egyik vagy tagjai és kitüntetéseik című tanulmányt, másik vonásuk vagy velleitásuk okán melynek rendelkezésemre bocsátásáért diszkreditálódtak és folytathatatlanná itt mondok köszönetet. váltak. Minden efféle kezdeményezést
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 39
besoroltak a korhadt és mozdíthatatlan úri rend belső diskurzusába, amelyből egyetlen út vezetett ki: ti. a nyílt fasizmusba vezető. 4. A köztisztviselői középosztály úgy érezhette, hogy egész világa, az egész, számára való, általa berendezett materiális és virtuális (nyelvi) Magyarország tűnt el körüle, vagy vált felettébb kétségessé, hogy létezik-e még egyáltalán. Az összeomlás teljes volt, a katasztrófa külső felelősei – németek, szovjetek, kommunisták, zsidók – annyira nyilvánvalóak és kézenfekvők, hogy az áldozat saját felelőssége fel sem merülhetett, árnyékban maradhatott. E csupán fő vonalaiban jellemzett helyzet eleve nem kecsegtetett sok reménnyel az önreflexióra, hiányzott erre a megfelelő közeg, a megfelelő nyelv, a megfelelő fórumok. Az új politikai rendszer tagadta a volt köztisztviselői középosztály kollektív identitását: sem a jelenben, sem visszamenőleg nem ismerte el, hogy egyáltalán létezett. Számukra értelmezhetetlen, marxista indíttatású kategóriákba (burzsoá, tőkés, kizsákmányoló, osztályellenség stb.) sorolta be őket. Politikai szempontból az első másfél évtizedben valóságos és/vagy potenciális ellenséget látott bennük. A kép teljességgel reflektálatlan maradt. A jobboldali hagyomány hordozói ebben a helyzetben az egyéni és – amennyire lehetséges maradt – a kollektív identitás maradványainak, pótlékainak fenntartására összpontosítottak. Az első másfél vagy inkább két évtized egyértelműen defenzív stratégiákkal jellemezhető. Ennek komponensei szerintem a következők: a) A társadalmi pozícióvesztés végletes esetével, a büntetőjogi felelősségre vonással szemben a jogász kapcsolatok mozgósítása mellett jellemző stratégia az aktív preventív rejtőzés: belépés a baloldali, esetleg egyenesen a kommunista pártba, ott a minimálisnál több aktivitás, ideológiai-nyelvi álcázás. b) A pozícióvesztés ennél enyhébb, de még mindig radikális változata a köztisztviselői középosztályra jellemző munkalehetőségek teljes elvesztése, vagyis a szakképzetlen fizikai munka világába való (ki)szorulás. Alapvető stratégiai cél tehát legalább a „fehérgalléros” pozíció megőrzése, lakó- vagy munkahely-változtatással, illetőleg a háború utáni relatív szabadságok világában viszonylag olcsó és elérhető át- vagy pótképzéssel. A tanfolyamok, esti egyetemi képzések világában a kulturális tőkék jól kamatozhattak: a magasabb képzettség jobb, gyorsabb, problémamentesebb előmenetelt eredményezhetett. c) A pozícióvesztés elkerülésére, elviselhető mértéken tartására és a végül is esetleg elért (kedvezőtlenebb) pozíció megvédésére szolgált az identitás elrejtése. Kreatív mozzanata a megfelelően átkonstruált önéletrajz, amely a saját és a tágabb család történetére egyaránt kiterjedt.45 Ezek az önéletrajzok a lehetséges határig mellőzték, a hivatalos közbeszéd 45 Mark (2005); Mark (2010) 126–193. kategóriáiba tördelték, elhomályosítot-
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 39
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 40
RAINER M. JÁNOS
40 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ták vagy egyszerűen meghamisították a leszármazást, a vagyoni viszonyokat és az esetleges politikai állásfoglalást. Különösen érzékeny pontnak számított a katonai (vagy más fegyveres) szolgálat, rendfokozat, frontszolgálat, strómanság, termelőeszköz-tulajdon, külföldön töltött idő (képzés, munka vagy más célból). Az identitás elrejtésének kevésbé kreatív része a szokások, viselet, magatartás és nyelvhasználat középosztályra jellemző jegyeinek levetése, illetve a vélt elvárásrendszerhez való alkalmazkodás. d) A középosztályi státus egyik legfontosabb mutatója a megfelelő nagyságú lakás és a háztartási cselédtartás volt. Az előbbi megtartását a városokat, elsősorban Budapestet ért háborús károk eleve megnehezítették. A bombakárosult családok beköltöztetése és a társbérletesítés, majd az lakóingatlan-államosításokkal egy időben bevezetett lakásjogosultsági határok (szobaszám, négyzetméter-korlát) tovább rontották a volt középosztályok lakáshelyzetét. A diszkriminációs intézkedések (a büntetésekhez kapcsolódó vagyonelkobzások, kitelepítés) kifejezetten és pontosan a státusjelző lakásállományt vették célba. Az ingóságok (státusjelző bútordarabok, muzeális vagy szimbolikus értékű használati tárgyak, képek, evőeszközök stb.) lehetőség szerinti megőrzése még ebben az időszakban is fontos törekvés maradhatott. A terror enyhültével ez egészült ki a lakáshelyzet javítására, az eredetihez közeli állapot visszaállítására irányuló erőfeszítésekkel. A megfelelő szobaszám fenntarthatósága hívta életre a fiktív bejelentkezések rendszerét és kifinomult technikáit. A lakásstátus megtartásának fő minőségi kritériuma a szobaszám maradt, kiegészülve a volt középosztályi életmód fontos kellékével – a szocialista korszak egyik krónikus szolgáltatási hiánycikkével, a telefonvonallal. e) A gyermekek felső-, illetve még ezt megelőzően megfelelő középfokú iskoláztatása a hosszabb távú rekonverzió, a volt köztisztviselői középosztályiból az új rendszer osztályszemlélete szerinti „értelmiségivé” válás egyik legfontosabb feltétele. A háborút követő évek tovább- és átképzési rendszere erre jó lehetőséget nyújtott, az ötvenes évek elejétől mintegy tíz éven át azonban a felsőoktatásban negatív megkülönböztetés érvényesült. A megfelelően kozmetikázott életrajzzal persze ez is kikerülhető volt. A hatvanas évek elejétől a megkülönböztetés enyhült, de az egyetemi helyek korlátozott száma és a „munkásszármazásúak” továbbra is érvényesülő pozitív diszkriminációja még sokáig nehezítette a volt köztisztviselői középosztály leszármazottainak továbbtanulását, kerülő utakra (esti, levelező oktatás) kényszerítette őket. A hagyományos közigazgatási-közszolgálati szféra egyes tartományai (például rendőrség, honvédség) teljesen lezárultak. Hogy a képzettség minőségi kritériumait fenntartsák, a volt köztisztviselői középosztályiak feltehetően nagyobb
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 41
arányban mozdultak a világnézetileg semlegesebb, viszont a szovjet típusú rendszer időszakában kifejezetten konjunkturális pályák, így elsősorban a műszaki felsőoktatás felé. f) Előbb növekvő, majd a hatvanas évek elejétől csökkenő kockázattal járt, bár egyáltalán nem volt problémamentes a volt köztisztviselői középosztály fontos identitás-tényezője, a keresztény vallásgyakorlat. A vallásosság külsőségeinek rejtése, a részben konspirált (a lakóhelytől távolabbi) miselátogatás, a pénteki-nagyheti böjtölés feladása egyfajta párhuzamos rituálévá vált, ami az azonosságtudatot éppenséggel erősíthette is. A vallásgyakorlat, mindenekelőtt az alap- és középfokú hitoktatás, továbbképzés, vallási nevelés körül egész informális intézményrendszer alakult ki, amely abban a szűkebb körben, amelyik vállalta a részvételt, bizonnyal a spirituális tartalom elmélyülését hozta, szemben a korábbi korszak formális vallásosságával. A vallásosság rejtésére (sokkal inkább, mint a politikai véleményekére) szolgált a gyerekkortól elsajátított (illetve elsajátíttatott) kettős beszéd. A család és a kipróbált barátok szűk körén kívül e témák tabunak számítottak. Apró szubkulturális jelek rendszere viszont a rejtett közösség tudatára figyelmeztethetett, és adott esetben az óvatos érintkezés- és kapcsolatfelvétel lehetőségét kínálta. g) A volt köztisztviselői középosztály történelmi gyökerű kiválasztottság- és vezetésre való elhivatottság-tudata az új rendszerben nyilvánvalóan nem volt fenntartható. A szakember-ethosz, vagyis az újonnan választott professziók különleges hivatástudattal való művelése mégis lehetőséget nyújtott egyfajta önmegkülönböztetésre. Eszerint az igazi szakemberek (akik természetesen jó családból származó, művelt úriemberek, s persze jó magyarok) szignifikánsan különböznek a velük azonosan (vagy éppen felettük) pozicionált azoktól, akik elsősorban politikai okokból vagy lehetőségeket kihasználva kapaszkodtak fel. Tevékenységük alapjában politikai jellegű, a rendszerhez kötődnek, legfeljebb annyi különbség van köztük, hogy az egyik javíthatatlan bunkó, a másik jóindulatú, sőt derék népi káder, a harmadikról meg lerí a hitközség. h) Fontos identitásőrző tevékenységgé vált a családi szolidaritás, a kötelékek erősítése, a családi ünnepek lehetőleg a régi rítusok és külsőségek szerinti megtartása. Ugyanilyen szerepe lehetett – amikor erre már lehetőség kínálkozott – a szabadidő-eltöltés rétegspecifikus formáinak és rítusainak. Ilyennek tekinthetők bizonyos sportok (vívás, tenisz, vitorlázás stb.), illetve az ezekhez szorosan kapcsolódó társas életformák; de hasonló szerepet játszottak a volt cserkészetet szűkebb körben folytató extrémebb sportok (barlangászat). i) A külvilággal (vagyis a Nyugattal) való kapcsolattartás elé az ötvenes években súlyos akadályok tornyosultak. A hatvanas évek elején azonban a látogató-
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 41
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 42
RAINER M. JÁNOS
42 Évkönyv XVIII. 2011–2012
útlevél intézménye lehetőséget kínált a viszonylag gyakori (kétévente történő) kiutazásra, amit a levelezés, csomagküldés egészített ki. Feltételezhető, hogy a volt köztisztviselői középosztály tagjainak relatíve több emigráns hozzátartozójuk lehetett; a sűrűbb kiutazás eleve bizonyos státusjelzővé vált, továbbá lehetőséget nyújtott merőben hétköznapi, de státusszimbólumnak számító tárgyak behozatalára, birtoklására, az úgynevezett forintkiajánlás gyakorlására. Ignotus Pál 1965-ben a Guardian, majd a párizsi Irodalmi Újság hasábjain vonta meg hazalátogatása és egyben a Kádár-korszak első szűk évtizedének mérlegét.46 Elsősorban a hatalom és az értelmiség kapcsolata, „kiegyezése” érdekelte. Egyetértően idézte egy budapesti barátját, aki arra a kérdésre, van-e, aki aktívan támogatja Kádárt és szűk körét, így válaszolt: „ez a kormány két tényezőre támaszkodik, az egyik a szovjet hadsereg, a másik a magyar párton kívüli értelmiség”. Utóbbiak, a „politikailag színtelenek” „háborítatlanul haladnak előre” 1957 óta; míg korábban üldözték őket, ma hálásak a pártnak és a kormánynak. „Az értelmiség megvan, némely rétege […] kifejezetten jómódú; értelmiségen pedig, akár tetszik, akár nem, csak a régi felsőbb és középosztályt, meg a hozzájuk felzárkózottakat érthetjük, azok végeztek magasabb iskolát” – tette hozzá.47 E megállapítás a szociológiai érvényesség szempontjából erősen elnagyolt. Valami igaza azonban lehet. Ignotus Pál barátja is feltehetően erősen túlzott – a háborítatlan előrehaladást illetően pedig bizonyosan. Ugyanenynyire kérdéses a politikai színtelenség. Valami igazságmagva mégis lehet, a kényszerből viselt álarc egy idő után lenyomatot hagyhat az arcon, még ha az eredeti vonások, amelyeket elrejtett, megmaradtak is. Ez a pont vezet át az itt nem tárgyalt recepciótörténeti aspektushoz: hogyan látta (érzékelte-e) mindezt, hagyományt, szerveződést és stratégiákat a szovjet típusú rendszer elitje, intézményei, tudománya, s ha igen, milyen következtetéseket vont le abból, amit látott. És átvezet a kutatás világába, amely majd 46 Guardian, 1965. június 1., június 28., július adatok alapján rendezi történetekbe a 1., július 10.; Irodalmi Újság, 1965. július 1. jobboldali hagyománynak és hordozói47 Ignotus (1965). nak 1945 utáni sorsát. HIVATKOZÁSOK Bibó (1981–84) Bibó István összegyűjtött munkái. 1–4. köt. Sajtó alá rend. Kemény István, Sárközi Mátyás. Bern, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. Domokos (1999) DOMOKOS MÁTYÁS: Hitel. Beszélő, 4. 78–87.
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 43
Erdei (1980) ERDEI FERENC: A magyar társadalom a két világháború között. In uő: A magyar társadalomról. Budapest, Akadémiai, 291–346. Garton Ash (1993) GARTON ASH, TIMOTHY: The Magic Lantern. The Revolution of ’89 Wittnessed in Warsaw, Budapest, Berlin and Prague. New York, Vintage Books – Random House. Gáti–Horváth (1992) GÁTI TIBOR–HORVÁTH ÁGOTA: A háború előtti középosztály utótörténete. Szociológiai Szemle, 1. 81–97. Gergely (2001) GERGELY JENŐ: Gömbös Gyula. Politikai pályakép. Budapest, Vince. Gosztonyi (1984) GOSZTONYI PÉTER: Magyarország a második világháborúban. II. kötet. Magyarország hadszíntér. München, HERP. Gyáni (2002) GYÁNI GÁBOR: Polgárság és középosztály a diskurzusok tükrében. In uő: Történészdiskurzusok. Budapest, L’Harmattan, 78–97. Gyáni–Kövér (1998) GYÁNI GÁBOR–KÖVÉR GYÖRGY: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Budapest, Osiris. Győrffy és mások szerk. (1983) Győrffy Sándor és mások szerk.: Szárszó 1943. Előzményei, jegyzőkönyve és utóélete. Dokumentumok. Budapest, Kossuth. Gyurgyák (1994) GYURGYÁK JÁNOS: Bal és jobb. Egy politikai-publicisztikai fogalom tündöklése és bukása. Politikatudományi Szemle, 3. 152–155. Gyurgyák (2007) GYURGYÁK JÁNOS: Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története. Budapest, Osiris. Gyurgyák szerk. (1999) GYURGYÁK JÁNOS (szerk.): Mi a politika? Bevezetés a politika világába. Budapest, Osiris. Ignotus (1965) IGNOTUS PÁL: Bolyongás közben. Irodalmi Újság, 13. július 1. 4–5. Iordachi (2004) Iordachi, Constantin: Charisma, Politics and Violence: The Legion „Archangel
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 43
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 44
RAINER M. JÁNOS
44 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Michael” in Inter-war Romania. Trondheim. /Trondheim Studies on East European Cultures and Societies, 15./ Juhász (1983) JUHÁSZ GYULA: Uralkodó eszmék Magyarországon 1939–1944. Budapest, Kossuth. Keller (2010) KELLER MÁRKUS: A tanárok helye. A középiskolai tanárok professzionalizációja porosz–magyar összehasonlításban a 19. század második felében. Budapest, L’Harmattan – 1956-os Intézet. Kis (2004) KIS JÁNOS: „Az erkölcsi ítéletalkotás része a politikának”. Kis Jánossal Révész Sándor és Mink András beszélgetett. Beszélő, 6. 6–17. Kovács (1994) KOVÁCS ANDRÁS: Szimbólumok valósága. Politikatudományi Szemle, 3. 146– 151. Körösényi (1993) KÖRÖSÉNYI ANDRÁS: Bal és jobb. Az európai és a magyar politikai paletta. Politikatudományi Szemle, 3. 94–114. Körösényi (1994) KÖRÖSÉNYI ANDRÁS: A bal és jobb védelmében. Politikatudományi Szemle, 3. 188–201. Kövér szerk. (2006) KÖVÉR GYÖRGY (szerk.): Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Budapest, Századvég. Lengyel (1981) LENGYEL GYÖRGY: Irányított gazdaság és tervgazdaság. Medvetánc, 1. 109– 119. Mann (2004) MANN, MICHAEL: Fascists. Cambridge, Cambridge University Press. Mark (2005) MARK, JAMES: Discrimination, Opportunity and Middle-class success in early Communist Hungary. Historical Journal, 48, 2, June. Mark (2010) MARK, JAMES: The Unfinished Revolution. Making Sense of the Communist Past in Central-Eastern Europe. New Haven–London, Yale University Press.
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 45
Moore (1993) MOORE, BARRINGTON JR.: Social Origins of Dictatorship and Democracy. Lord and Peasant in the Making of the Modern World. Boston, Beacon Press. Murányi (2006) MURÁNYI GÁBOR: Egy epizodista főszerepe. Lajos Iván történész élete és halála. Budapest, Noran. Németh (1992) NÉMETH LÁSZLÓ: A minőség forradalma. Kisebbségben. 1–2. köt. Budapest, Püski. Németh (2000) NÉMETH LÁSZLÓ: Két nép. [1935] In Pap Károly: Zsidó sebek és bűnök és más publicisztikák. Budapest, Múlt és Jövő, 86–99. Papp (2008) PAPP ISTVÁN: A népi kollégiumi mozgalom története 1944-ig. Budapest, Napvilág. Passmore (2002) PASSMORE, KEVIN: Fascism. A Very Short Introduction. Oxford, Oxford University Press. Rainer (2005) RAINER M. JÁNOS: A volt „keresztény középosztály” és a demokrácia reménye. In Rainer M. János–Standeisky Éva (szerk.): A demokrácia reménye. Magyarország, 1945. Évkönyv, 13. Budapest, 1956-os Intézet, 100–118. Rainer (2011) RAINER M. JÁNOS: Bevezetés a kádárizmusba. Budapest, 1956-os Intézet – L’Harmattan. Révész (1997) RÉVÉSZ SÁNDOR: Aczél és korunk. Budapest, Sík. Romsics (2008) ROMSICS IGNÁC: Történelem, történetírás, hagyomány. Budapest, Osiris. Romsics szerk. (2009) ROMSICS IGNÁC (szerk.): A magyar jobboldali hagyomány, 1900–1948. Budapest, Osiris. Standeisky (1996) STANDEISKY ÉVA: Az írók és a hatalom. Budapest, 1956-os Intézet. Standeisky (2005) STANDEISKY ÉVA: Gúzsba kötve. A kulturális elit és a hatalom. Budapest, 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. Standeisky (2007) STANDEISKY ÉVA: Antiszemitizmusok. Budapest, Argumentum.
A MAGYAR JOBBOLDAL ÉS A SZOVJET TÍPUSÚ RENDSZER – KÖZELÍTÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
BÚVÓPATAKOK a feltárás 45
02_Rainer_M_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:15 PM
Oldal 46
RAINER M. JÁNOS
46 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Standeisky (2010) STANDEISKY ÉVA: Népuralom ötvenhatban. Pozsony–Budapest, Kalligram – 1956-os Intézet. Szabó M. (1989) SZABÓ MIKLÓS: Politikai kultúra Magyarországon 1896–1986. Válogatott tanulmányok. Budapest, Atlantisz Program. Szabó Z. (1986) SZABÓ ZOLTÁN: Terepfelverés. Sajtó alá rend. és bev. Czigány Lóránt. Bern, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. Szakolczai (1994) SZAKOLCZAI ÁRPÁD: A bal- és jobboldalon túl. Politikatudományi Szemle, 3. 171–187. Szekér (2010) SZEKÉR NÓRA: A Magyar Közösség története. Budapest, Norma Nyomdász Kft. Szekfű (1983) SZEKFŰ GYULA: Forradalom után. [1947], Sajtó alá rend. Glatz Ferenc. Budapest, Gondolat. Szekfű (1989) SZEKFŰ GYULA: Három nemzedék és ami utána következik. [1934], Budapest, ÁKV–Maecenas, 379–499. Szovjet levéltári… (2011) Szovjet levéltári dokumentumok Bethlen István elhurcolásáról és haláláról. Rubicon, 9–10. 16–17. Takáts (2007) TAKÁTS JÓZSEF: Modern magyar politikai eszmetörténet. Budapest, Osiris. Utasi–A. Gergely–Becskeházi (2000) UTASI ÁGNES–A. GERGELY ANDRÁS–BECSKEHÁZI ATTILA: Kisvárosi elit. Budapest, Új Mandátum. Valuch (2001) VALUCH TIBOR: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Budapest, Osiris. Vida szerk. (2005) VIDA ISTVÁN (szerk.): Iratok a magyar–szovjet kapcsolatok történetéhez 1944. október – 1948. június. Budapest, Gondolat. Vonyó (2009) VONYÓ JÓZSEF: Gömbös Gyula jobboldali radikalizmusa. In Romsics szerk. (2009) 243–274.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 47
47
KŐRÖSI ZSUZSANNA
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BEVEZETŐ Dolgozatomban három olyan szóbeli visszaemlékezést elemzek, amelynek aktorai a társadalmi középbe, az egykori keresztény középosztályba születtek a két világháború között. Arra vagyok kíváncsi, milyen értékrend jelenik meg ezekben az életrajzi elbeszélésekben, és hogy ezek az értékek miként ütköztek az 1945 utáni korszakok hivatalos értékrendjével. Milyen gondolati sémákat, toposzokat fogalmaztak meg, milyen identitásokat konstruáltak a visszaemlékezők? És milyen stratégiát követtek, amikor korábbi kivételezett helyzetükből üldözötté, de legalábbis diszkriminálttá váltak? A dolgozat szempontjából (is) fontos fogalmak – középosztály, polgárság – meghatározásában egyelőre nincs tudományos konszenzus, mindkét kategória problematikus. A XX. század eleji magyar társadalom szerkezetének leírásakor főként azzal az értelmezési kerettel találkozunk, amely Erdei Ferenc nyomán1 – aki a magyar társadalom két világháború közötti szerkezetét kettős társadalomstruktúraként írta le – a középosztály kettősségéről, úri és polgári jellegéről beszél, úri (keresztény-nemzeti) és polgári csoportot különítve el.2 Gyáni Gábor viszont a köztisztviselők anyagi viszonyait és életmódját vizsgálva arra jutott, hogy jelentős részük nem úgy élt, nem tudott úgy élni, ahogy azt mi hagyományosan középosztályinak tartjuk, gondoljuk.3 Szerinte „a társadalmi közép nem képezett ugyan belülről kellőképpen integrált társadalmi csoportot, vagyis középosztályt, ugyan1 Erdei (1976). akkor több volt, mint középrétegek 4 2 Lásd például Fábián (1994); Béri (2004) szervetlen konglomerátuma”. Gyáni tehát megkérdőjelezi az úri középoszhttp://epa.oszk.hu/01300/01326/00050/ tály és a polgárság szembeállítását, és a 06beri.htm (Letöltve 2012. október 28.) középosztály három csoportját hatá3 Gyáni (1999). rozza meg a foglalkozás és az életmód 4 Gyányi–Kövér (2003) 289. Gyáni Gábor metszetében: köztisztviselői, polgári és szövegrésze.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 48
KŐRÖSI ZSUZSANNA
48 Évkönyv XVIII. 2011–2012
értelmiségi középosztályról beszél. A kérdéskörrel foglalkozó társadalomtörténeti koncepciók ismertetésére itt nincs mód, azt azonban kiemelném: abban egyetértés van közöttük, hogy a középosztály több különböző réteg együttese, ezen túl mindegyik definíciós kísérletben szerepel a vagyoni helyzet, az életmód, a lakásméret, a cselédtartás, a mentalitás, az ethosz fogalma. Az elemzett három szóbeli memoárt az 1956-os Intézet Oral History Archívumában található közel ezer életútinterjú közül választottam ki. Mindenekelőtt a középosztály gyermekeit kerestem (családi hátterük, származásuk alapján), akik a húszas–harmincas években születtek az egykori Magyarország területén. Így családjuk (közel) azonos társadalmi pozíciója és hasonló életkoruk folytán feltételezhető, hogy szocializációjuk során számos hasonló tapasztalatot szereztek, és számos azonos, a világnézetüket, az életüket meghatározó élménnyel, hasonló tudással rendelkeznek – ez biztosít lehetőséget az összehasonlításra. Ezen túl szubjektív nézőpontok is befolyásolták választásomat. Olyan interjúkat kerestem, ahol a visszaemlékező nemcsak a szigorúan vett tényeket sorolja fel, hanem részletesen beszél az életéről, értelmezi helyzetét, döntéseit, megosztja az ezekkel kapcsolatos érzéseit, reflektál a szűkebb és tágabb környezetében, valamint a vele történtekre. Továbbá úgy döntöttem, hogy a rendszerváltás után rögzített memoárokat fogom tanulmányozni, hiszen az értékelésben, fogalomhasználatban nagy különbségek lehetnek az 1989–90 előtti és utáni narratívákban. Mindezeknek az aspektusoknak több mint egy tucat OHA-interjú is megfelelt. Hogy ezek közül végül is kiket és miért őket választottam? A személyes ismeretség alapján Pákh Tibor, Tabódy István és Vigh Szabolcs visszaemlékezésére esett a választásom. Vigh Szabolccsal és Tabódy Istvánnal az interjút én készítettem (utóbbit Hegedűs B. Andrással közösen), és Pákh Tibor történetét is jól ismertem. Ez az önkényesen kialakított „minta” nyilvánvalóan semmilyen alapsokaságot nem reprezentál. Miként az interjúkban elhangzottak, úgy az én következtetéseim alapján sem szabad semmiféle általánosítást tenni sem a középosztály gyermekeire, sem az OHA gyűjteményére nézve. Ez három élettörténet, amelyek önmagukban szolgálnak tanulságul. Tudjuk, hogy az élettörténet elmesélésekor az egyén önértelmezése tárul elénk, az, ahogyan ő maga látja (értelmezi) önnön személyiségét, szűkebb-tágabb környezetét. Az interjúalanyoknak az önkifejezés lehetőségét adta meg az, hogy megkértük őket, meséljék el életüket. Az elemzés szempontjából is fontos hangsúlyozni, hogy a visszaemlékező, miközben az életét elmeséli, az elbeszéléskor történeteinek készletéből válogat, és ezt mindig az adott helyzetben számára leginkább megfelelő nézőpontból teszi (ami természetesen
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 49
nem feltétlenül önigazolás). A narratíva eseményeket és gondolatokat beszél el. Az elemzés során számunkra tehát nem az a fontos, hogy mi igaz vagy mi nem, bennünket az a szubjektív igazság érdekel, amit ott és akkor az interjúalany át akart adni az interjú készítőjének, és rajta keresztül az utókornak. Bár mindhárom interjúalannyal készültek többnyire rövid lélegzetű újságinterjúk vagy portréfilm is, illetve több írásuk látott napvilágot, ezeket a szövegeket nem használom fel dolgozatomban, tartalmukat nem ütköztetem egymással.5 Dolgozatom tárgya mindössze a há5 A teljesség igénye nélkül: Pákh Tibor: rom férfiú élettörténeti elbeszélése. Az egyes visszaemlékezések elemzéSzálegyedül. Hadifogsági emléktöredékek – séhez az interjúalany narratívája, illetve Moszkva befolyása a hazai igazságszolgálannak leírt változata adja a vezérfonatatásra – Jóvátétel és adósságszolgálat. lat, határozza meg az írás szerkezetét. Összeállította Modor Ádám. Budapest, Igyekszem sorra venni azokat az inter2005, Masszi; A történelem igazolt. Dr. júrészleteket, amelyek hangsúlyozottan Pákh Tibor-portré. Rendező Gulyás Jászerepelnek egy-egy visszaemlékező nos, 2002; Tabódy István: A központi életrajzi konstrukciójában, és amelyek szeminárium a forradalom napjaiban. véleményem szerint közelebb visznek Vigilia, 1996. 10. 762–766.; uő: Az Úrisahhoz, hogy megértsük, mi az a keret, ten velem gyakoroltatta be, mit akar amelyben ez a három középosztálybeli ebben a helyzetben tenni. Interjú vitéz férfi gondolkodott s amelyet az interjú Tabódy István kanonokkal. Riporter során kifejezett. Sok hasonlóságot feSári Katalin. Rebellitás ’56, 1994, 11–12., dezhetünk fel ezekben a visszaemléke1995. 1–2. 11–19.; Recsk I–II. Rendező: zésekben, ugyanakkor számos eltérést Böszörményi Géza, Gyarmathy Lívia, is. Természetesen, miként a középosz1989; Sarokba szorított az Isten I–II. Rentály sem (volt) egységes, sem értékeidező: Maár Gyula, 1991; Az egyházügyi ben, sem életmódjában, ugyanúgy ez a hivatal titka. Vigh Szabolcs kiugrásokról és három visszaemlékező sem egyforma. beugrásokról. http://www.168ora.hu/cikk.php?cikk=89 61 (Letöltve 2012. október 28.); Vigh
ÉN RÉGI NEVELÉSŰ VAGYOK, KONZERVATÍV PÁKH TIBOR 1924. augusztus 11-én Komáromban született, középosztálybeli családban. Édesapja ügyvéd és mezőgazdász, illetve a Független Kisgazdapárt megyei elnöke, többször képviselőjelöltje volt, édesanyja zongoraművész.
Szabolcs: Az Állami Egyházügyi Hivatal elfoglalása 1956. november 3-án. In Magyar Katolikus Egyház, 1956. A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány Évkönyve. Budapest, 2007, Új Ember, 235–241.; Székely Tibor: 1957–1961 – a hatalom és a központi szeminárium kispapjai. CDROM.
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 49
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 50
KŐRÖSI ZSUZSANNA
50 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Szülővárosában érettségizett 1942-ben, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára. 1944-ben egyetemi tanulmányait meg kellett szakítania, mert behívták katonának. 1945-ben Ausztriában szovjet fogságba esett, a Szovjetunióba hurcolták, és csak 1948 őszén térhetett vissza Magyarországra. 1949-ben jogi doktori oklevelet szerzett, de csak műszaki fordítóként tudott elhelyezkedni. 1954-ben megnősült. 1956. október 25-én a Kossuth téri sortűzben megsebesült, november közepéig kórházban ápolták. 1957-ben munkahelyén megtagadta a magyar kérdés ENSZbeli tárgyalása ellen a Kádár-kormány által szervezett tiltakozó nyilatkozat aláírását, emiatt elbocsátották. Ezt követően fordítóként dolgozott. 1961-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd büntetését tizenöt évre mérsékelték. A börtönben 1966-tól több alkalommal éhségsztrájkot folytatott, részint, hogy ügyét polgári bíróság tárgyalja újra, részint tiltakozásul az elítélteket sújtó jogsérelmek ellen. A börtönkórházban elektro- és inzulinsokkal, továbbá gyógyszeres kezeléssel próbálták elérni, hogy a sztrájkot abbahagyja. 1971-ben polgári elmegyógyintézetben elmebeteggé nyilvánították, szabadlábra, de ugyanakkor rendőri felügyelet alá helyezték. Munkavállalását mindvégig akadályozták, megbízásos fordítómunkákból élt. Rendszeresen részt vett az ellenzéki megmozdulásokon, emiatt többször letartóztatták, utoljára 1988. október 23-án. 1993-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság kezdeményezésére a Magyar Pszichiátriai Intézet által létrehozott ad hoc bizottság rehabilitálta: hivatalosan is megállapították, hogy nem elmebeteg. 1992-ben New York állam Nassau megyei jogászkamarája tiszteletbeli taggá választotta, 1994-ben Podkowa Leśna városa díszpolgári címmel tüntette ki. Pákh Tiborral az Oral History Archívum kezdeményezésére jött létre az interjú, Balázs Eszter készítette 1997 novembere és 1998 februárja között.6 Pákh Tibor készséggel fogadta a kérést, hogy mondja magnóra életét. A beszélgetéssorozat az interjúalany lakásán zajlott, Eszter emlékei szerint minden alkalommal szíves vendéglátásban volt része. Pákh örömmel osztotta meg gondolatait, foglalta össze, amit életével kapcsolatban fontosnak tartott. Bár korábban is adott interjút, teljes történetét még egyetlen alkalommal sem mesélte el. Drámai életútjának több részlete ismert volt már, a történet egésze, a maga teljességében mégis megdöbbentő volt az interjúkészítő és később minden kutató, olvasó számára. Pákh Tibor első mondataiban, a bemutatkozáskor szinte csak statisztikai tényeket sorolt, a „lényeges” adatokat adta meg. Ám bármennyire szűkszavúan fogalmazott is, identitása már ezekből 6 Pákh (OHA). a mondatokból felsejlett. Felmenői vala-
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 51
mikor komoly birtokkal rendelkeztek; római katolikus vallásban keresztelték; és értelmiségi gyökerei is vannak. „1924. augusztus 11-én születtem Komáromban, mégpedig Dél-Komáromban, az anyaországi Komáromban, és annak is azon a részén, amelyet abban az időben Konkoly-telepnek hívtak. Azért hívták Konkoly-telepnek, mert a Konkoly famíliának volt ott a birtoka. Édesanyám ennek a Konkoly-Thege famíliának a leánya volt. Apám itt vette el őt. Ő ügyvéd és mezőgazdász volt. Ott is kereszteltek meg, a keresztlevelem, aki kíváncsi rá, itt megtekinthető, mert azt beszereztem. Abban az időben még egy karácsfalvi előnév is tartozott a nevemhez, de ezeket az előneveket 1947-ban megszüntették. Római katolikus vagyok.” Anyai felmenőit, a Konkoly-Thege családot a XIII. századig vezette vissza. Mindig is Komárom megyeiek voltak. A család birtokai Kömlődön és a község határában, illetve Szőny község határában voltak. De az apai ág is nagy múlttal büszkélkedhet: egy 1662-es keltezésű császári oklevél szerint a pogány törökökkel szemben tanúsított vitézségéért kapott az egyik őse magyar nemességet. Erre a nemesi előnévre utal a bemutatkozáskor, a hangsúly azonban arra az időpontra esik, amikor megfosztották tőle őket. Édesanyja, Konkoly-Thege Gizella tehetséges és ismert zongoraművész volt, aki hajadonként hangversenyeken is fellépett. Később, feleségként – az akkori szokásoknak megfelelően a családi béke megőrzése lett a feladata7 – már csak kedvtelésből, jótékonysági esteken játszott. Kisebbik fia, Tibor többnyire elkísérte őt ezekre az alkalmakra, és így lett a zene életének kiemelkedően fontos része, támasza. Édesapja, dr. Pákh János ügyvéd és gazdálkodó volt, aki a harmincas években a Kisgazdapártban politizált. Az Eckhardt Tibor által kijelölt irányvonalat tartotta követendőnek, vagyis a földreformért, a kisbirtokosok hatékony támogatásáért, a dán–holland típusú szövetkezés előremozdításáért kampányolt. Ezek a célok nem tipikusan középosztálybeli célok voltak, így nem csodálkozhatunk azon, hogy konfliktusba került a környezetével. Ügyvédi praxisa szűkült, korábbi ügyfelei elmaradtak. Abban az időben, ha valaki politizálni akart, az azzal járó költségeket is neki kellett vállalnia. Így történt, hogy a választási kampány az ősi Konkoly-puszta jelentős részét elvitte. Pákh Tibor gyerekkora – miként a hasonló társadalmi státusú gyerekek többségéé – gondtalanul telt. A föld7 Ezen a társadalmi szinten presztízsokokbirtokos nagyapa, Konkoly-Thege ból általánosan érvényes elvárás volt, Béla „táblabíró volt, később ügyvédi hogy a feleség ne álljon munkába. irodát nyitott”, a tőle örökölt családi
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 51
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 52
KŐRÖSI ZSUZSANNA
52 Évkönyv XVIII. 2011–2012
birtoknak köszönhetően anyagi biztonságban, mi több, jólétben élt a család. A birtokon és a házban természetesen alkalmazottak dolgoztak. Tibor gyerekként nagy szabadságot élvezett, a birtok mindenféle játék helyszíne lehetett. Visszaemlékezésében fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy játszópajtásai nem a vele hasonszőrűek közül kerültek ki. Ez a kiemelés a későbbi életút fényében válik majd igazán fontossá. Az őt gyerekkorában körülvevő társadalmi sokszínűség nagyban hozzájárul(hatot)t ahhoz, hogy felnőttként elfogadó volt másokkal, a másként gondolkodókkal szemben. „Gyermekkorom ideális és idillikus környezetben zajlott. Nekünk nagy gazdaságunk volt, szőlőgazdaság, mezőgazdaság, gyümölcsös. Hatalmas nagy házban laktunk, voltak alkalmazottaink, mezőgazdasági alkalmazottak, akik külön házban laktak. Tulajdonképpen a gyerekkori játszótársaim leginkább ezeknek az alkalmazottaknak a gyerekei voltak. Együtt játszottunk indiánosdit, különböző rabló-pandúrt és hasonló játékokat. Sőt, Komáromnak voltak különböző környező részei, hozzánk közel volt a Vitéztelep, ott is voltak gyerekek; aztán volt Kisszőny, ott is voltak gyerekek, és akkor voltak nagy csaták. Mert a közelünkben volt a huszárlaktanya, és a huszárlaktanyához tartoztak gyakorlóterek, és ott nagyokat játszottunk. Volt a birtokunkon egy nagy nádas, ott sokat úszkáltunk, s ami manapság nem dicsérhető: vízimadarakra vadásztunk. És jellemző módon a mi területünkről vezetik be most a komáromi gyógyfürdőnek a vizét, mert ott fúrásokat végeztek, és ezt a vizet vezetik el a komáromi gyógyfürdőbe – ami most már eléggé nevezetes gyógyfürdővé nőtte ki magát, különösen Észak-Komáromból jönnek át sokan, de még Nyugatról is jönnek abba a gyógyfürdőbe. Mi ezt gyakran észleltük, mert mikor mélyebbre úsztunk le, ott eléggé meleg volt a víz. […] Komáromban volt birtokunk, azután Szőnyben. […] Zömmel Komáromban éltünk, de Kömlődön is volt egy ilyen XVIII. században épült parasztbarokk kúriánk, egy ilyen ötszobás, tornácos kúria.” Látjuk tehát, hogy az a közkeletű megállapítás, miszerint a keresztény középosztályra az alsó néprétegektől való elzárkózás lett volna a jellemző, a Pákh gyerekekre biztosan nem igaz. A család felnőtt tagjairól ebben a kontextusban sem tudunk meg sokat – vélelmezhető, hogy társadalmi kapcsolatokat jellemzően a hasonló családokkal tartottak fent, ám az, hogy gyermekeik a cselédek és a munkások gyermekeivel együtt játszhattak, nem (be)zártságot, elzárkózást mutat. Egy másik hasonló toposz, hogy a középosztályi családok sokat adtak a külsőségekre, gyakran erejükön, lehetőségeiken felül költöttek az előkelő reprezentációra. Ebben az élettörténeti szövegben ugyan egyértelmű cáfolatát nem
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 53
találjuk annak, hogy a család életmódját (mint sok más családét) a felelőtlen hivalkodás jellemezte volna, de például az a történet, amely arról beszél, hogy a családfő saját vagyonát is felhasználta a földreform támogatására, mégis arra enged következtetni, hogy a nemesi múltat idéző urizálás rájuk nem volt jellemző. Pákh Tibor nem beszélt az érzelmeiről – ez nemcsak gyerekkora, hanem a teljes életút vonatkozásában is igaz –, mégis elég valószínűnek tűnik, hogy gyerekkorában érzelmi biztonság vette körül. Nehéz elképzelni, hogy másként lett volna, olyan szeretettel beszélt a szüleiről. A család társadalmi helyzetéből kiindulva bátran feltételezhetjük, hogy dajka és nevelőnő segített a két fiú (Tibor és fivére, Ervin) gondozásában, nevelésében. Mivel gyerekkoráról keveset tudunk meg, amit mégis elmond, vélhetően fontos a számára. Ilyen részlet például az, amikor a család életmódjáról mesél, a kulturálódás különböző elengedhetetlen formáiról. A Pákh családban természetes a sok könyv, a zene jelenléte a mindennapokban, a közös színjátszás. Érdekes, hogy minderről szinte védekezően beszélt, magyarázata azokkal szemben fogalmazódott meg, akik lekicsinylik a vidéki középosztálybeli családok kulturális szokásait. „Egymást látogattuk lovas kocsin vagy lovas szánon, és igen jól szórakoztunk. Ezt a vidéki életmódot, szokást szeretik úgy beállítani, mintha nem lett volna eléggé kulturált. Meg kell mondanom, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Ezeknek a családoknak, csakúgy, mint nekünk is, nagy könyvtáruk volt, és a családok együtt zenéltek. Édesanyám például zongoraművésznő volt, barátnője pedig hegedűművésznő. Színdarabokat rendeztek a gyermekek bevonásával.” A középosztálybeli családok számára tradicionálisan stratégiai kérdés volt, hogy gyerekeik magas színvonalú oktatásban részesüljenek, és ez a XX. század elején még inkább fontossá vált. Pákh Tibor, mint oly sok hozzá hasonló fiú, egyházi iskolában érettségizett. A tanulás, a kiemelkedő teljesítmény meghatározó alapérték lett számára is. „Én hatéves koromban mentem elemibe. A komáromi elemi iskolába jártam a többi komáromi gyerekkel együtt, és akkor a gimnáziumot a tatai piaristáknál kezdtem. A tatai piaristáknál végeztem el az első négy osztályt. De amikor Komárom 1938-ban fölszabadult, akkor én mindjárt átmentem a komáromi bencésekhez, és a komáromi bencéseknél folytattam a középiskolai tanulmányaimat, ott is érettségiztem 1942-ben, ha érdekli, jeles eredménnyel. Nem kitűnő eredménnyel, mert rajzból kettesem volt, ezért aztán nem kitüntetéses volt, hanem jeles volt az érettségi eredményem.” Az idilli (vagy/és idealizált) gyermekkor után szép és ígéretes jövő állt előtte. Diplomatának, nemzetközi jogásznak készült. Nyelveket tanult. Otthon
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 53
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 54
KŐRÖSI ZSUZSANNA
54 Évkönyv XVIII. 2011–2012
meg a tatai piaristáknál, a komáromi bencéseknél nemcsak latinul, görögül olvasni, de angolul, németül, franciául beszélni is megtanult. (Később, a szovjet fogságban még oroszul is.) 1942-ben beiratkozott a jogi karra. Minden esélye megvolt rá, hogy külügyi szolgálatban dolgozhasson – „ilyen minőségben kívántam elősegíteni hazám boldogulását” –, de a történelem megakadályozta, hogy álma valóra váljon. Az élettörténet linearitásában később ismét előkerült a továbbtanulás. Pákh személyiségvonásaival indokolta pályaválasztását, előrevetítve az egész életét átszövő állandó igazságkeresést. De arról se feledkezzünk meg, hogy az úri középosztály fiai jellemzően a jogi karra jártak, hiszen ebben a korszakban igen nagy volt a jogi diploma presztízse. „Én viszont inkább vitatkozó természetű voltam.8 A fegyelmezettséget csak bizonyos korlátok között fogadtam el, adott esetben, ha igazságtalanságot tapasztaltam, akkor nem törődtem bele. És a jogászságot pedig nem kifejezetten ügyvédként szerettem volna előmozdítani, mert hisz igaz, hogy másfél évig be is jegyeztettem magam később az ügyvédi kamarába, de csak azért, mert mást nem tudtam. Én a jogászságot alapul próbáltam venni ahhoz, hogy a joggal nemzetközileg foglalkozzam, engem inkább a nemzetközi jog érdekelt, és ezért aztán diplomáciai pályára készültem, amit nem tudtam elérni, mert hisz a második világháború ezt félbeszakította.” A háború Pákh életét is gyökeresen megváltoztatta. Az utolsó időszakban behívták katonának, de harcolnia már nem kellett. A csapata visszavonulóban volt, amikor elért hozzájuk a kapituláció híre. Szovjet fogságba esett. Éveket töltött embertelen körülmények kö8 Fivére, Ervin a katonai pályát választotta: zött; bányában, kőtörőben, fagyott föl„A bátyám közelebb érezte magát a földdeken dolgoztatták. De túlélte.9 Amikor 1948 végén hazaért, édesanyja höz, a természethez, az állatokhoz, úgyhalálhíre fogadta. Sosem derült ki, hogy a bátyám huszártisztté képezte hogy pontosan mi is volt a halál oka, magát, és föl is avatták őt huszártisztté fia a szovjet megszállók áldozatának 1943 augusztusában.” tartja őt. Édesapja arra kényszerült, 9 A szovjet lágerekben szerzett tapasztahogy feladja politikai pályafutását, ügylatairól részletes és megrázó beszávédi praxisát sem folytathatta. Megválmolókat találunk az interjúszövegben, de tozott a rendszer: mint egykori birtoezek ismertetésére itt nem kerül sor. kost, kuláknak minősítették, és csak 10 „Ő egy évvel korábban, ő 47-ben jött nehéz fizikai munkát kapott. Testvérét haza. Ő másik lágerben volt, mert 46 pedig deklasszált, nyomorgó fuvarostavaszán különválasztottak bennünket. Ő ként látta viszont.10 És az otthonát is nem Budapestre költözött föl, mert Bu-
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 55
elvették. Társadalmi helyzetéből adódóan is sokat veszített 1945 után, és ehhez járult még a személyes veszteség. Pákh Tibor mégsem kesergett az elveszett, elveszejtett múlton. Bár kuláknak bélyegezték, földművelésre kényszerítették, célját nem adta fel. Tovább küzdött, a végsőkig kitartott. Éjjelente keményen tanult, letette a vizsgákat, és 1949 végén megszerezte a jogi diplomát, majd doktorrá avatták. De a diploma ekkor már semmit sem ért az osztályidegen kezekben. Megpróbált képzettségének megfelelő állást szerezni. Minden bizonynyal sejtette, hogy reménytelen, de igazságérzete, ambíciója miatt meg kellett próbálnia. Végül a Csepel Autógyárba vették fel, műszaki fordítónak. 1954-ben, október 23-án megnősült. Feleségéről alig beszélt, talán szeméremből. Az asszony becsülettel, szeretettel kitartott férje mellett, miközben neki is kijutott a veszteségből, a szenvedésből, a meghurcoltatásból. „Ez természetesen nagyon szomorú, mert hisz a hölgyeknek az ilyen állapot elviselése még nehezebb, mint a férfiaknak. […] A hölgyeknek az idegrendszere, lelkivilága érzékenyebb, dapestre nem lehetett akkor fölköltözni. mint a férfiaké, így természetesen még Nem kaphatott lakást. Ő Dunaharasztin jobban megviselte, mint engem. De ő lakott, Dunaharasztira hurcoltuk föl a hősiesen és keményen helytállt, megbútorok nagy részét, és ő Dunaharasztin várt. És utána végig kellett, hogy élje lakott. Egy ismerős család fogadta őt be, velem együtt ezeket a megpróbáltatásokat, mert hisz például nagyon jól és a pincébe raktuk a bútorokat, meg a emlékszem, hogy amint az 55. évét bedolgokat. És hát ott volt egészen 1956-os töltötte, abban a pillanatban befejezettszabadságharcunkig, amikor aztán ő kinek minősítették az ő munkaviszonyát. ment. Svédországban lakik 56 óta. […] […] Szóval az effajta meghurcolások, Az ötvenes években az úgynevezett hormegpróbáltatások természetesen minthysta katonatiszt jelző az nagyjából elég denkire kiterjesztődtek. És ő elveszítetvolt ahhoz, hogy megakadályozzon minte a gyerekét, akivel akkor volt áldott den ilyesmit. Ő még ráadásul osztályideállapotban, amikor lefogtak. És mikor gennek is számított, meg kuláknak is az elsőfokú tárgyalásom volt, akkor épszámított. Ő a Ludovikát végezte, 1943pen élt még néhány napig a gyerek, ban avatták huszárnaggyá, és mint foösszesen csak tíz napig élt. […] Biztos gaskerék szakmunkás ő megélt az 56-os megmenthető lett volna, ha ilyen köszabadságharcunkig. Csak hát akkor ő rülmények vagy ilyesmi nem jött volna utána már nem kockáztatta meg, hogy itt közbe. Tehát mindezt át kellett vészelmaradjon. Engem meglátogatott még a nie, el kellett viselnie.” kórházban, de aztán eltűnt, és csak kéPákh Tibort csak épp hogy megsőbb tudtam meg, hogy kiment Svédorérinthette az 1956-os forradalom szele. szágba.”
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 55
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 56
KŐRÖSI ZSUZSANNA
56 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Amint eljutott hozzá a 23-i tüntetés híre, Csepelről bement Pestre, és a Vigadó téren csatlakozott a felvonulókhoz. De elbeszélésében voltaképp csupán egyetlen forradalmi eseményt idézett fel: a véres csütörtököt. Jelentősége ennek az interjúrészletnek kettős. Egyrészt itt átlőtték a lábát, és bár szerencsére túlélte a sebesülést, a forradalom hátralévő napjait kórházban töltötte. Másrészt a történtek értelmezése is figyelemre méltó. „Én ugye az Országház előtt sebesültem meg 56. október 25-én, amiről mások is azt írják, hogy sortűz volt. Hát az nem sortűz volt, hanem az egy folytatólagos, huzamos vérengzés. Én, amikor a lövöldözés elkezdődött, az egyik orosz páncélkocsi mellett álltam, és először ott próbáltam fedezékbe bújni. Azt mondják általában, hogy a Földművelési Minisztérium tetejéről volt ez a sortűz. No most: nemcsak onnan volt, hanem volt az Országház tetejéről is, például ez az orosz páncélkocsi először az Országház tetejére lőtt, azt szórta meg. […] Elmenekülni nem lehetett. Nem szétzavarni akarták, hanem lemészárolni az embereket. Mert a bekötőutakban is álltak páncélkocsik, és lőttek a térre. No most, amikor egy kicsit elállt a tüzelés, akkor én sokadmagammal bemenekültem az Országház déli bejárata árkádja alá. Tehát van a főbejárat az Országházba, és oldalról van egy kapu. Annak van egy árkádos teteje. Az alá menekültünk be, úgyhogy dugig volt az az árkád. Én ott zörgettem, hogy engedjenek be bennünket, mert az Akadémia út torkolatából is lőttek. Akkor még volt egy fölvonulási épület, ahol a villamossín most elfordul, ahol van a József Attila-szobor, mert akkor épült még a metró. És hát mikor a tüzelés egy kicsit megszűnt, akkor mi újra próbáltunk menekülni, mert pont szemben voltunk ezzel a páncélkocsival. És én akkor sebesültem meg az Akadémia utca torkolatába beállított páncélkocsiról leadott lövésektől, és egy darabig lefeküdtem a halottak közé, és később bemenekültem a felvonulási épületbe. Tehát ez a lövöldözés, ez a mészárlás olyan másfél óráig tartott. Nagyon sok halott volt.” Sebesüléséből egy nyugatnémet vöröskeresztes kórházban lábadozott, amikor november közepén az oroszok felszólították a kórház önkénteseit, azonnal hagyják el az épületet. Pákh Tibor velük mehetett volna Nyugatra, pontosabban a németek mint sebesültet el akarták vinni egy németországi kórházba, ám ő nem élt ezzel a lehetőséggel. A hajthatatlan, kompromiszszumra, megalkuvásra képtelen ember magától értetődő módon utasította el az emigrálást, a menekülést. „Én nem voltam hajlandó elmenni. Tulajdonképpen nem marasztalom én el azokat, akik elmentek, pláne akiket üldöztek, végül is nem ártottak azzal, hogy elmentek, sőt így utólag talán még jó volt, hogy elmentek, mert hisz még
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 57
most is nagyon jó, mert a különböző elszakított területeken lévő kisebbségnek az érdekeiért ők tesznek legtöbbet, akik kint vannak Amerikában, vagy a bátyám Svédországban, ők sokat tesznek. Szóval most így utólag így látom. Akkor én nem örültem neki, hogy tulajdonképpen az a társaság, amelyiket én úgy becsültem, azoknak a zöme, a potenciális vezető réteg elhagyja az országot. De hát ez így alakult, ezen már kár meditálni. Én nem mentem el, pedig hát elmehettem volna én is kényelmesen, de nem tettem.” Ismert, hogy a forradalom leverése után az Egyesült Nemzetek Szervezete rendszeresen napirendjére tűzte a magyar kérdést, vagyis elítélte a forradalom leverését, a megtorlásokat, és a Kádár-kormány nemzetközi elszigetelését tűzte ki céljául. Kádárék válaszul tiltakozó gyűléseket szerveztek, aláírásokat gyűjtöttek az ENSZ ellen. Egy ilyen tiltakozópapírt tettek le Pákh Tibor elé is a munkahelyén. Nem írta alá. 1957 végén kirúgták a munkahelyéről. Ekkor még el tudott helyezkedni, előbb az Erőmű Tervező Vállalatnál, majd a Műszaki Fordítóirodánál fordítóként dolgozott. És közben magánszorgalomból elemzéseket készített a magyar kérdésről, a szovjetek magyarországi ténykedéséről, az önrendelkezési jog eltiprásáról, a koncepciós perekről. Ezeket az írásokat megpróbálta kijuttatni Nyugatra, illetve az ENSZ-hez. Nem járt sikerrel, a belügy már régóta figyelte, lebukott, 1960-ban letartóztatták. 1961-ben dupla nullás tárgyaláson a szovjet–magyar kapcsolatokat elemző tanulmányáért, illetve angolul fogalmazott, a forradalomról szóló írásai és a forradalomban játszott szerepük miatt kivégzett fiatalkorúak névsorának összeállítása miatt életfogytiglanra ítélték. Büntetését később tizenöt évre mérsékelték. Ennek kapcsán nagyon határozott definíciót kaptunk politikai nézeteiről: szabadság, vagyis függetlenség és parlamentáris demokrácia utáni vágy a Kádár-korszakban. „Hát hogy miért akkor [tartóztattak le], azt én nem tudom. Én korábban azt gondoltam, hogy már a sebesülésem után lefognak és elvisznek, mert tulajdonképpen már előfordulhatott volna minden további nélkül az is. Semmivel sem csináltam kevesebbet korábban, mert ugyanúgy viselkedtem… Én nem tagadtam soha, hogy én szabadságra vágyom, a megszálló csapatok kitakarodását követelem, hogy parlamentáris demokráciát követelek. Én ezeket soha nem tagadtam, mindig nyilvánosan is elmondtam, soha nem titkoltam. Amiket írtam, mondom, azok ilyen tárgyúak voltak, úgyhogy akkor miért vittek el? Többek között írtam 56-ról, idéztem például Wilhelm Röpkét, ezzel, hogy 56-nak mi a jelentősége, idéztem Camus-t 56-ról, akkor azt, hogy viszik a magyar szabadságharcosokat a birodalomba. De ezt soha nem is titkoltam, soha nem volt ebben semmi. Ők ezt úgy minősítették, hogy ez hűtlenség, ho-
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 57
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 58
KŐRÖSI ZSUZSANNA
58 Évkönyv XVIII. 2011–2012
lott ennek az égvilágon semmi köze nem volt ehhez. Hát végül is hűtlenséggel ítélték el a Bibót, hűtlenséggel ítélték el a Gönczöt, hűtlenséggel ítélték el Földes Pétert.” 11 Pákh Tibor részletesen és szinte szenvteTudjuk, 1963 elején Kádár János lenül meséli el, hogyan kínozták éveken egyezséget kötött az amerikaiakkal: a politikai foglyok számára amnesztiát hirkeresztül. Megdöbbentőek ezek a részdet, cserébe Amerika többé nem viszi az letek. „Fölfektettek egy ilyen kezelőasztalENSZ Közgyűlése elé a magyar kérdést. ra. Ugye fölpeckelték az embernek a Ennek híre a börtönbe is eljutott, a raszáját, lekötöztek, lefogtak és hát két bok reménykedtek, hogy hamarosan kioldalról az ember halántékához tették az szabadulnak. Ám nem így lett. Sokakat – elektródát és rákapcsolták a villamos Pákh szerint a rabok felét – nem politiáramot. Hát ez volt az első sokkolásom. kai fogolyként, hanem köztörvényesként […] Az ember akkor elveszíti az eszmékezelték, így rájuk nem vonatkozott az letét, sokkoláskor. Szóval elvileg sokkolni amnesztia. Pákh Tibor, amíg tehette, csak úgy szabad, ha előtte egy injekciót rabtársai nevében panaszokat írt a legadnak, kikapcsolják az ember tudatát. De főbb ügyészhez. És ezt követően minden nekem mindig közvetlenül csinálták a jogsérelemmel szemben felemelte a szasokkolást. […] De az Úristen megkímélt, vát, szinte megszállottként írta beadvámert nagyon sokat sokkoltak, és tulajnyait, mindig ügyelve a jogi szakszerűdonképpen az emlékezetem mindig viszségre. Az igazságért való küzdelem lett a szatért. […] Volt, amikor például inzuküldetése. Bizottság elé vezették, megfelinkómával próbáltak. Ez talán még nyítették, szigorított magánzárkába kellemetlenebb az elektrosokknál, mert ha csukták, de ő rendíthetetlenül írta egyik valaki fél a haláltól, akkor tulajdonképpen panaszlevelet a másik után. Arra hivatazt átéletik vele, mondjuk a végelgyenkozott, hogy a börtönben nem a magyar gülés állapotát. Beadnak egy nagy adag injogrend, még csak nem is a börtönszazulininjekciót, amit a cukorbetegeknek bályzat, hanem az operatív belügyi tiszadnak, és akkor, ahogy ez az injekció kezd tek kénye-kedve szerint folynak a dolhatni, úgy gyengül az ember. S akkor gok. Amikor ezzel sem ért el semmit, megvárják, amíg a kómaállapot beköéhségsztrájkba kezdett. Reménykedett, vetkezik, és közben persze szórakoztatják hogy – mint egykor az illegális kommuott kérdésekkel meg ilyesmikkel. És akkor nisták – ő is elérhet valamit. Ehelyett leutána, amikor már bekövetkezett, akkor fogták, gumicsövet nyomtak a torkába, ilyen orrszondán keresztül tömik meg. hogy mesterségesen tudják táplálni. Tehát vékony csövet az orron keresztül, Utána sötétzárkába tették, amiért éhezés abba spriccelik bele ezt a folyadékot. ni, tiltakozni merészelt a történtek miEzt egyszer három hétig talán, vagy valaatt.11 Több mint öt éven át kínozták, de mi ilyesmi, hosszú ideig csinálták.”
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 59
ő ellenállt, és ép elmével túlélte. Mindvégig az isteni kegyelembe kapaszkodott. 1971 áprilisában áthurcolták a börtön elmeosztályára. „Reformpszichiáterekből” álló felülvizsgáló bizottság elé került. Megállapították, hogy gyógyíthatatlan elmebeteg, megrögzött politikai téveszmékkel, „táplálkozási negativizmussal”. Mint szabadulása után megtudta, ebben az időszakban az Amnesty International egyik csoportja három lelkiismereti foglyot adoptált a világ antidemokratikus országaiból, és harcolt a kiszabadításukért. Az egyik Pákh Tibor volt. Feltételezhetően ez a külföldi nyomás kényszerítette fogvatartóit, hogy végre kiengedjék őt. Tovább harcolt személyisége és lelki épsége megőrzéséért. El kellett volna helyezkednie, állandó munkaviszonyt kellett volna létesítenie, de évekig nem talált olyan munkahelyet, ahol vállalták volna foglalkoztatását. A bélyeg, hogy elmebeteg és börtönviselt, mindenhova elkísérte. Egy idő után volt fogolytársai nevén fordíthatott, „négerkedett” az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodának. Végül az Országos Műszaki Könyvtárban kapott munkát, nyugdíjazásáig itt fordított. A nyolcvanas évek elején kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. És bár ezek a fiatalemberek nagyon mások voltak, mint ő, stílusok sem az ő stílusa volt, közös értékeik – a demokratikus jogokért, a sajtószabadságért, az 56os szabadságharcosokért való küzdelem – összehozták őket. Részt vett a lengyel gyerekek nyaraltatásáért vagy a szegények megsegítéséért rendezett gyűjtésekben, a március 15-i, az október 23-i tüntetéseken. 1980-ban Lengyelországba utazott, hogy csatlakozzon a lengyel ellenzékiek letartóztatása ellen tiltakozókhoz, a Podkowa Leśna-i templomban éhségsztrájkolókhoz. 1981 őszén ismét Lengyelországba indult, ám ekkor már nem engedték ki az országból. Elvették az útlevelét. Tiltakozott a jogtalanság ellen, és nyomatékul ismét „böjtölni” kezdett. Megint bevitték az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetbe, újból becsövezték, elkábították. De elhurcolása most már nem maradt visszhangtalan, a demokratikus ellenzék tiltakozására elengedték. 1983-ban Charles Durand professzor, a pszichiátria politikai célokra történő felhasználása ellen küzdő svájci társaság tudományos tanácsadója megvizsgálta Pákh Tibort, és megállapította, hogy nem beteg. Tény, hogy üldöztetéses érzései vannak, viszont valóban üldözik. Tény, hogy gyakran úgy érzi, mindig a nyomában vannak, de hát valóban állandó megfigyelés alatt tartják, követik. Pákh tovább folytatta szélmalomharcát, minden alkalmat megragadott, hogy hangot adjon nézeteinek. Tiltakozott a szovjet megszállás ellen, követelte hazánk önrendelkezési jogát.12 198612 Az interjúban számos ilyen akciójáról ban, nyugat-európai útja után a magával hozott, többségében idegen nyelvű, beszámolt.
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 59
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 60
KŐRÖSI ZSUZSANNA
60 Évkönyv XVIII. 2011–2012
vallásos tárgyú könyveket a határon elkobozták, és öt évre bevonták az útlevelét. A belügyesek egyre veszélyesebbnek tartották, féltek tőle, és hogy megakadályozzák nyilvános felszólalását, március 15-e, majd október 23-a előtt rendszeresen elrabolták, órákon keresztül „kocsikáztatták”, bántalmazták, majd a város szélén egyszerűen kidobták az autóból. 1988. október 23-án vitték el utoljára. Pákh Tibor – miként az emberek többsége teszi – különböző pillérekre fűzte fel identitását, más-más szerepeken, értékrendszereken keresztül határozta meg önmagát az élettörténeti interjúban. A két világháború közötti magyar konzervatív és/vagy jobboldali gondolkodásban – bár az eszmerendszer közel sem mutatott egynemű és állandósult, mozdulatlan képet – jó néhány „közös gondolati-nyelvi pont” megmutatkozik.13 Az identitáselemek dinamikusak, történetileg változó formában jelennek meg. Pákh már első, bemutatkozó mondataiban pontosan megadta identitása egyik legfontosabb elemét: „Római katolikus vallású vagyok.” Később is többször azonosította magát ilyenformán: „én mint hívő katolikus keresztény ember”. Vallásos családból származik, a katolikus vallást kisgyermekkora óta gyakorolja. Nagyon erős, mindent átható a hite Istenben. Ez segített neki túlélni a szovjet lágereket, a börtönéveket, a magánzárkát, a sokkolásokat – mindvégig az isteni kegyelem védte. „Templomba mindvégig jártam, következetesen jártam. És meg kell mondjam, hogy nekem a vallás rengeteget jelentett, mert hisz mind a moszkvai birodalom kényszermunkatáboraiban, mind a hazai börtönben vagy a pszichiátriai intézetben mindvégig az adott teljes megnyugvást és teljes bizalmat, hogy az Úristen kegyelme az mindig megkapható, mégpedig mindig olyan mértékben, amilyen mértékben szükségünk van rá, hogyha ezt kívánjuk.” A Kádár-rendszerben, különösen annak első két évtizedében a templomba járást egyfajta ellenállásként is lehetett értelmezni. Mint láthattuk, Pákh Tibor esetében az ellenállás szelleme mindvégig megvolt, de ennél nagyobb súlyú volt a „nagyon erős istenhit”. Bár nehéz lenne rangsort állítani a különböző identitáspillérek között, az egyértelműen kiderül a szövegből, hogy Pákh életében a másik meghatározó elem az úri középosztályhoz tartozás. S nem csupán meghatározó – számára különösen fontos; többször is büszkén említette, hogy családja nagy múlttal rendelkezik – szemben azokkal a (szerinte) többséget alkotó családokkal, akik újonnan kerültek az úri középosztályba. „Mondhatjuk úgy is, hogy az úri 13 Rainer (2012). középosztály[hoz tartoztunk], mert vé-
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 61
gül is manapság a régi társadalmi rétegeződésről eléggé tévhiedelmek alakultak ki. Én, amikor a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen joghallgató voltam – abban az időben bennünket, pesti jogászokat jobbról támadtak, plutokrata meg ilyen ostoba jelzőket szoktak ránk mondani, később ugye aztán baloldalról volt ez a támadás –, és hát abban az időben Kenéz professzor úr, a statisztikaprofesszorunk gyakran emlegette, hogy a középosztályt sokan támadják, holott vegyék tudomásul – mondta a nagy statisztikus Kenéz –, hogy a jelenlegi magyar középosztálynak nyolcvan százaléka első generáció. De hát a mi családunk az nem első generációs középosztályú volt, hanem régi középosztályi család.” Pákh szerint személyisége, életszemlélete kialakulásában nagy szerepet játszott neveltetése, amelynek központi része volt a másság elfogadására, a toleranciára való tanítás. A Pákh családban az egyik fő erkölcsi érték az igazság tisztelete volt, ami találkozott Pákh személyes adottságaival is. „Én fokozott igazságigényű és igazságszerető ember voltam egész életemben, olyan környezetben is nőttem fel. […] Én, hála a Jóistennek, úgy nevelkedtem, és ez a gyerekkornak egy áldása, hogy az igazság szelleme az domináns volt. És az otthoni nevelés és az iskolai nevelés az mindig összhangban volt. És ilyen módon én megszoktam azt, hogy toleráns vagyok az embereknek a megnyilatkozásaival szemben. Az igazságot persze megpróbálom elérni, keményen is, ha kell, megpróbálom elérni. De hát, ha valaki megátalkodott az igazságtalanságban, hát nem az én feladatom ennek a megítélése. Egyébként az Úristen az abszolút igazságnak a letéteményese, hogy aztán az ő megítélése szerint azok, akik megátalkodottan ragaszkodtak az igazságtalansághoz, hogy hova jutnak, majd az idő megmutatja.” Hitvallása szerint neki mindig és mindenáron az igazságra kell törekednie, mi több, harcolnia kell érte. Ezt a feladatot kapta Istentől, egész életét ennek a célnak a szolgálatába állította. Mindvégig hazáját, nemzetét akarta segíteni, szolgálni. Elkötelezettsége, kitartása tiszteletet érdemel. „Az én véleményem szerint az ember személyisége az egyrészt abból adódik, amit az Úristentől kapott, azután abból, amit átörökölt és abból, amit a környezete, az egyre inkább romló környezete idéz elő. […] No mármost: apám jogász volt, anyám művésznő, átöröklött gének, miegymás. Az Úristentől viszont kaptam – feltehetően tőle – az igazság minden áron való érvényre juttatására a hajlamot. Ezt most utólag, már 73 éves fejjel nyugodtan megállapíthatom magamról, hogy az igazság érdekében próbáltam egész életemben harcolni. És egész biztos, hogy az Úristen adta nekem ezt az erőt és ezt a hajlamot, mert hisz annak idején úgy is tanultam, hogy nekünk, gyarló földi em-
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 61
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 62
KŐRÖSI ZSUZSANNA
62 Évkönyv XVIII. 2011–2012
bereknek az első és legfontosabb kötelességünk az abszolút igazságra törekvés. Mivel pedig az abszolút igazságot mi nem érhetjük el, csak az Úristen, nekünk arra kell törekednünk, hogy minél jobban megközelítsük azt az igazságot. Így adódott aztán, hogy jogásznak készültem, és a jogászi képzettségemmel pedig a saját nemzetem-hazám, ezen túlmenően a mi kultúránk és civilizációnk érdekeit akartam szolgálni. Így utólag ezt nyugodtan összegezhetem, mert hisz végül is annyi minden előfordult az életemben, és mindig ide kanyarodtam vissza, hogy az igazságért kell, érdemes harcolnunk.” Mindszenty József a legfontosabb példakép, aki „az emberi jogok kemény élharcosa volt és maradt bebörtönzéséig”, aki „harcolt a magyar kisebbségek megmentéséért, egyáltalán minden atrocitás ellen”. Mindszenty emléke, tevékenysége Pákh számára egyet jelent az orosz megszállókkal szembeni ellenállással. A katolikus egyház közvetítette értékek pedig a magyar nemzet ezeréves történetét adják. „Még a nyolcvanas években, amikor mondhatom, hogy volt, amikor egyedül próbáltam elérni boldog emlékű mártír Mindszenty hercegprímásunknak a rehabilitálását, és szólaltam fel különböző helyeken, néha egyházi körökben is.14 Például Esztergomban tartottak egy nagy egyháztörténeti konferenciát 83-ban vagy 84-ben, és még csak nem is említették, úgy akartak átsiklani felette ott is. Fölszólaltam és elmondtam, hogy pláne itt, Esztergomban, hát hogy lehet egyháztörténeti kongresszust és konferenciát tartani a második világháború utáni egyháztörténetről anélkül, hogy meg ne emlékeznénk boldog emlékű mártír Mindszenty hercegprímásunkról, aki a leghatározottabban lépett föl az ellen a moszkvai szellem ellen, amelyik lelki, erkölcsi, anyagi romlásba döntötte az országot. És mondtam, hogy tessék körülnézni, hogy miért pont ezt a várost tartják legjobban megszállva az oroszok – hát minden második ember orosz egyenruhás volt ott Esztergomban. Mondom, azért, mert ez volt az a szellemi központ, amelyik ezer éven keresztül a mi érdekeinket, a mi nemzeti hivatásunkat fönntartotta.” Mint mélyen hívő konzervatív katolikus ember, egy keresztény mártír, Szent Adalbert példáját állította maga elé, amikor a kommunista rendszer elutasításáról beszélt. „Én meggyőződéses ellensége voltam mindig a hazánkra rátelepedő megszálló birodalomnak. […] Szent Adal14 A „boldog emlékű mártír Mindszenty bert volt az, aki az első évezred végén hercegprímásunk” állandósult szókapcsoa kereszténység szellemében térített. lat Pákh visszaemlékezésében, szinte minUgye, Prága püspöke volt, akkor Szent dig így emlegeti őt. István királyunk bérmálásában vett
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 63
részt, és utána Lengyelországba ment, és Poroszországban halt vértanúhalált. Esztergomnak és Gnieznónak a védőszentje. Úgyhogy én és rajtam kívül még elég sokan Közép-Európa védőszentjének tartják. Így én az ő szellemében csatlakozom hozzájuk, most, a második évezred vége fele, mégpedig a moszkvai birodalom embertelen leninizmusa elleni tiltakozásul, önrendelkezésünk visszaszerzése végett.” A konzervatív ember az antiklerikalizmussal szemben áll. Pákh erről konkrétan ugyan nem beszélt, de szavaiból tisztán kivehető az egyházi méltóságok, autoritások, mindenekelőtt Mindszenty feltétlen tisztelete. „[…] mi a hercegprímást abban az időben, amikor mi visszakerültünk [a deportálásból], legalábbis a magamfajta, mondjuk úgy, hogy értelmiségi, a hercegprímást azt tulajdonképpen második közjogi méltóságnak tartottuk, mert hisz a magyar közjog szerint a hercegprímás közjogi méltóság volt.” A fenti idézetben értelmiségiként beszélt önmagáról. Vajon mit jelent számára ez a fogalom? A szellem emberét, az írástudót? Vagy a foglalkozása (jogász) alapján jelöli magát értelmiséginek? Esetleg mint a közügyekben aktív hangadót? Talán leginkább ez utóbbi jellemző rá. Három olyan ügy – közügy – volt, amelyért a Kádár-rendszerben mindvégig síkra szállt. A szovjet csapatok kivonása Magyarországról, Mindszenty bíboros hazahozatala, rehabilitálása, és a jóvátétel azokért a károkért, amelyeket a Szovjetunió okozott a jogellenesen deportált százezreknek, illetve áttételesen az országnak. Első két követelése a rendszerváltozás után teljesült, az utóbbiért folytatott aktivitását viszont nem adta fel. „Körülbelül hatszázezer olyan magyar állampolgárt számolok én össze, akikért Moszkva felelős, és akikért Moszkvának az érvényes, hatályos nemzetközi egyezmények értelmében is el kell számolnia. Ugyanis az 1949. évi III. és IV. genfi egyezmény az az ilyenfajta károkozásokért el nem évülő kártérítést ír elő a kárt okozó részére. Tehát ezek el nem évülő kártérítési igények Moszkvával szemben. Az, hogy bennünket a második világháború után, a fegyverletétel feltételeivel is ellenkező módon kihurcoltak, kényszermunkatáborokban dolgoztattak, módszeresen pusztítottak, minden emberiességet megtagadó módon igénybe vettek, ez tulajdonképpen még soha föl se merült. Ezért még nem kértek jóvátételt, kárpótlást. […] Ilyen precedens volt például a részemről 1991-ben az, hogy amikor láttam, hogy kis hazánkban senki nem hajlandó belevenni programjába jóvátétel követelését a moszkvai birodalomtól nekünk okozott károkért, akkor én az ENSZ Emberi Jogok Bizottságánál nyújtottam be egy keresetet a moszkvai birodalom ellen a nekem okozott károkért. […] Tehát ezzel a cselekedettel akartam precedenst teremteni.
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 63
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 64
KŐRÖSI ZSUZSANNA
64 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Nos, kaptam egy választ, amelyben közölték velem, hogy a moszkvai birodalom ellen én mint magánszemély nem indíthatok az ENSZ Emberi Jogok Bizottságánál eljárást. […] De tájékoztattak, hogy viszont van a Commission on Human Rights, egy másik genfi szervezet, ahol már volt rá precedens, hogy olyan állam ellen is indítottak eljárást, amelyik nem írta alá ezt a fakultatív jegyzőkönyvet. Erre én akkor a Commission on Human Rightshoz írtam ezt a keresetlevelemet, amiben követeltem a jóvátételt. Sajnos intézkedés erre nem történt. Nézze, hát hogyha az ember egyedül van, és nincsenek támogatói, pláne, hogyha diszkriminált a saját hazájában is, akkor ez sajnos így történik.” A konzervatív ember egyik legfontosabb, talán a közbeszédben is legelterjedtebb ismérve, hogy bizalmatlan az újjal szemben, viszont tisztelettel adózik a múltnak és a hagyományoknak, amelyekben elsősorban a történelem során felhalmozott értékes tudást látja. Ez Pákh szövegében, értelmezésében a mindennapok szintjén is megjelent. A konzervativizmusról mint egyfajta lelki beállítottságról beszélt. Ragaszkodik az állandósághoz, a meghittség, a megszokottság jelenti számára az otthonosságot, a biztonságot. „Én régi nevelésű vagyok, konzervatív. […] Az én konzervativizmusomnak egyik jellemzője, hogy én 1942 óta sétálok a Váci utcában, hacsak valami meg nem akadályoz. Mikor följöttem vidékről, Komáromból, a budapesti egyetemi hallgató barátaim szoktattak hozzá, hogy az előadások után sétáljunk végig a Váci utcán. Ez 1942 óta így van, és azzal a mondjuk húszévnyi kihagyással, amikor ebben akadályoztatva voltam, sétálok is. Tegnap is végigsétáltam. A déli órákban szoktam sétálni.” A keresztény úri középosztály tagjairól úgy tartják, hogy általánosságban vagy többségükben antiszemiták (voltak), valahogy úgy, mint Lángh Júlia nagyanyja: „önkéntelenül és öntudatlanul, mondhatni ösztönösen”.15 Pákh Tibor interjúszövegében viszont egyetlenegy utalást sem találunk az antiszemitizmusra. Zsidókról nem esik szó, a zsidókérdés semmilyen kontextusban sem merül fel. Pontosabban egyetlen mellékmondatban, ahol elítéli a zsidó népirtást. „A Szent Korona eszméje értelmében minden magyar állampolgár magyarnak számít” – az ő olvasatában. A revízió szellemében született Szent Korona-tan szerint a Szent Korona az egységes Magyarországot testesíti meg, aki az országban van, az a Szent Korona országának a tagja, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszél, milyen vallású. És ez átvezethet egy másik gondolati ponthoz, a nemzeteszméhez. A konzervatív ember természetesnek tartja a nemzet létezését, a nemzetben való létet, ő maga elválaszthatatlan része a 15 Lángh (2003) 108–109. nemzetnek, követi szokásait, múltját.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 65
Pákh büszkén vallja, hogy „a Szent Korona demokratikus volt, a Szent Korona meghatározott pozitív irányt adott az egész magyar nemzetnek. Tehát nekünk demokratikus hagyományaink igenis voltak.” „Azok, akik manapság ilyen szövegeket mondanak, hogy menetelünk Európába, meg ilyen ostobaságokat mondanak, ez nekem nagyon disszonáns szöveg, mert én soha, egy pillanatig se tartottam magamat, generációmat, nemzetemet úgy, mint akinek, amelynek »menetelnie kell Európába«. Én abban a szellemben nőttem föl, hogy mi itt, amióta Szent István királyunk II. Szilveszter pápától a Szent Koronát megkapta, és mi a keresztény kultúrához és civilizációhoz csatlakoztunk, azóta mi itt Európa védőpajzsa vagyunk. Egyébként nemcsak a magyarok, a horvátok is annak tartják magukat, a lengyelek is annak tartják magukat. Nekünk a hivatásunk történetesen egybeesett a fönnmaradásunkkal: tehát akkor, amikor mi fönn akartunk maradni, amikor fönn akartuk tartani magunkat, azzal párhuzamosan megvédtük az európai kultúrát és civilizációt a keleti hódítóktól: a tatároktól a tatárjárás idején; az ottomán törököktől száz éven keresztül; és most, a XX. század második felében a minden addiginál veszélyesebb moszkvai leninizmustól, amely nemcsak területfoglalást, nemcsak hódítást irányzott elő, hanem egész civilizációnkat, kultúránkat el akarta pusztítani.” Pákh Tibor magától értetődően antikommunista, egész életével azt demonstrálta, hogy elutasítja a szovjet szisztémát. Nem meglepő, hogy az államosítást jogtalannak tartja, jogászként elemzi annak hátterét. És nem mellesleg személyében is károsult: a család tulajdonában lévő házakat, épületeket mind elvették, államosították. „Rám az úgynevezett szovjetellenesség bélyegét nyomták, ami tulajdonképpen rám nézve egyáltalán nem sértő, mert hisz az, hogy szovjetellenes, ez ostobaság, mert én tulajdonképpen ezt a szovjet szót, ami tulajdonképpen tanácsot jelent, fából vaskarikának tartom. Én a megszálló csapatokat a moszkvai birodalom itt állomásozó csapatainak tekintettem, amelyek megszálló csapatok. […] Én a moszkvai birodalom megszálló csapatainak a kivonását követeltem. […] Meg kell mondjam, hogy a moszkvai leninizmus az teljesen fölforgatott mindent, ami eddig nekünk szent, elfogadott és ismert volt.” A második világháború után kialakult helyzetet is ezzel az attitűddel értelmezte. Egyedül a szovjetek okolhatók azért, hogy az újonnan alakult kormány nem tudott megfelelően működni. „Bármennyire is szokták ezt mondani, hogy Jaltában ez, meg az, meg amaz, Jaltában az önrendelkezési jogot biztosították nekünk és minden háborúból kikerült kisállamnak. Az önrendelkezési jog alapján nekünk 1945-ben például olyan kormányunk alakult, amelyik megítélésem szerint konzervatívnak volt nevezhe-
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 65
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 66
KŐRÖSI ZSUZSANNA
66 Évkönyv XVIII. 2011–2012
tő. Már én a konzervatívat nemes értelemben úgy értem, mint értékmegőrző, tehát értékrendszer megőrzője. Tehát konzervatív kormány alakult, és ez a konzervatív kormány tevékenykedhetett volna, hogyha az önrendelkezési joggal továbbra is élhettünk volna, de az önrendelkezési jogtól Moszkva megfosztott bennünket. Tehát a jaltai egyezmény nem osztotta meg a világot, a világot a moszkvai birodalom erőszakos föllépése osztotta meg, Európában a moszkvai birodalom erőszakos föllépése akadályozta meg a jaltai elveknek az érvényesülését.” Az ötvenes évek történéseinek kontextusában a kommunista rendszerrel szembenállóként, ellenállóként definiálta magát. „Én a Csepel Autógyár könyvtárában dolgoztam, és az Autógyárból jártak be fiatalok esti egyetemre. Mérnökhallgatók az esti egyetemre. És szerettek oda eljönni hozzám, egyrészt én fordítottam is nekik, meg hát beszélgettek is velem. Általában ott úgy ismertek engem, mint reakciósnak nevezett elemet. Éntőlem az úgynevezett kommunisták mindig teljesen távol voltak, és személy szerint tulajdonképpen nem is voltam kíváncsi ezekre a személyiségekre. Az egyedüli réteg, amihez nekem az égvilágon semmi közöm nem volt, az úgynevezett reformkommunista értelmiségi kör.” Magánéleti környezetében egy másik önazonosításra használt fogalom, amellyel a középosztálybeliek elszegényedésére, a társadalmi ranglétrán történt lecsúszásukra, diszkriminálásukra utalt, a „deklasszált”. Az elszegényedés a középosztály értékrendjén kevéssé változtatott, annál inkább az életstílusán, bár jellemző, hogy a többség igyekezett minél többet abból is megőrizni. Ismert, hogy a középosztály „köreiben” általános volt a meggyőződés (vagy talán inkább csak remény), hogy a kommunista elnyomásnak hamarosan vége lesz. „A baráti köröm Budapesten deklasszált társaság volt, akik egzisztenciájukat mind elveszítették. Ezekkel jártunk össze különböző vendéglőkben és házaknál, családoknál, akiknek nagyobb lakása volt, azoknál összejöttünk többen, és ott szórakoztunk is. Abban az időben általában nagy volt a bizalom, hogy nem tart ez sokáig. Hát maga még bűnös gondolat se volt, amikor az a szólás járta, hogy ezt még guggolva is kibírjuk. S akkor bevitték guggolni azt, akinél erről a hatóság tudomást szerzett, bevitték, hogy guggoljon és bírja ki. Hát évekig guggoltatták, ha egyáltalán kiengedték szegényt. Szóval nézze, bizalom volt, és a bizalomnak megvolt az eredménye is, mert jött az 56-os szabadságharc, és azt bármennyire szeretné bárki is kisajátítani, az egy egész nemzetre kiterjedő megmozdulás volt, és abban megvolt a maga része a társadalom minden rétegének, minden osztályának.” Nem sorolta magát a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék tagjai közé, de számos olyan közös érték létezett (létezik), amellyel mind Pákh,
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 67
mind az akkori demokratikus ellenzék azonosulni tudott. A Kádár-rendszer éveiben ilyen volt a rendszer kritikája, teljes elutasítása, az önrendelkezés visszaszerzésének követelése. Pákh számára már az a kifejezés is elfogadhatatlan, hogy konszolidáció, hiszen a jogtalanságok továbbra is folytatódtak, és – mint hangsúlyozta – az emberek rettegésben és szűkölködésben élték mindennapjaikat. „A Kádár-rendszer az tulajdonképpen a legsötétebb és legvisszataszítóbb valami volt, a képmutatás és a hazugság olyan erőteljesen dominált minden megnyilatkozásukban, a közvéleményt próbálták félrevezetni. […] Sokan azt mondják, hogy a 63-as amnesztia után kialakult itt egy konszenzus, meg beletörődés, meg belenyugvás, meg gulyáskommunizmus. Meg hogy jólétet teremtett Kádár, hogy kifogja a szelet a vitorlából. Nem teremtett jólétet Kádár! Ez ostobaság, hogy jólétet teremtett Kádár. Kádár semmiféle jólétet nem teremtett. Az 56-os szabadságharc veszteségeinek a pótlására, ami az oroszoktól idejött, később még meg kellett fizetnünk nekünk. Még velünk fizettették meg. […] A népet nem tartották olyan jól a Kádár-rendszerben. Lehet, hogy voltak, akik jól éltek, és azok most is jól élnek, de a nép maga az nem élt olyan jól a Kádár-rendszerben, és eladósodásunk pedig főképpen nem azért van, mert a magyar nép ette föl a jövőjét, hanem azért van, mert a moszkvai birodalom kényszerített erre bennünket. […] Mert akár a keletnémeteket, akár a cseheket nézzük, az átlagembernek, a közönséges átlagembernek az életszínvonala mind a két országban jobb volt, mint a magyar átlagembernek. Ami itt lehetőség volt, az az, hogy később esetleg utazhattak. Onnan meg nem utazhattak Nyugatra. Ez az egyedüli.” Pákh Tibor megszenvedte a második világháború utáni világot. Számtalan vesztesége van, hosszú éveket töltött börtönben, megalázták, kínozták, megfigyelték, számtalan alkalommal diszkriminálták… és mégsem panaszkodott. „Úgy látom, hogy végül is én abszolút kiegyensúlyozottan és nyugodtan élem napjaimat. Annak ellenére, hogy ugye a politikai közéletből kirekesztettek, annak ellenére, hogy a megnyilatkozásaimat bojkottálják, annak ellenére elégedett és mondhatom, hogy teljes mértékben nyugodt vagyok. Mert hisz, amiért én harcoltam, a megszálló csapatok kitakarodása, az bekövetkezett, a moszkvai leninizmus kitakarítása, az bekövetkezett. […] Az erkölcsi győzelem a miénk, akik az önrendelkezési jogért, az alapvető emberi szabadságért harcoltak. Mert nem mi adtuk föl a világnézetünket, hanem az ellentábor. […] Az Úristen a leghatalmasabb és a legerősebb, és végül is az fog dönteni, hogy ki hogy és mint kerüljön oda az ő színe elé. Mert az élet értelme és a célja az az utolsó ítélet, az isteni ítélet tükrében vizsgálandó és értékelendő.”
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 67
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 68
KŐRÖSI ZSUZSANNA
68 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Pákh Tibor az alapvető demokratikus jogokért, intézményrendszerért küzdött egész életében – a jogszabályok bűvöletében szinte megszállottként harcolt az igazáért. Ehhez erőt mindenekelőtt Istentől kapott. A „boldog emlékű mártír Mindszenty hercegprímás” követendő példa, megkérdőjelezhetetlen tekintély számára, aki a haza megmentéséért küzdött. Visszaemlékezésében keresztény, konzervatív középosztálybelinek vallotta magát, aki Magyarország sorsának rosszra fordulásáért mindenekelőtt a szovjet hatalmat tartja felelősnek. KONZERVATÍV LELKÜLETŰ EMBER VAGYOK TABÓDY ISTVÁN 1921. április 1-jén Budapesten született. Dzsentri családban nevelkedett. 1930 és 1938 között a kőszegi katonai főreáliskolában tanult, majd tanulmányait a Ludovika Akadémián folytatta, ahol 1941-ben végzett huszártisztként. A 3. Nádasdy Ferenc huszárezred hadnagyaként Nagyváradon, Nagyszalontán és Munkácson szolgált. 1944-ben főhadnagyi rangot kapott, és kivezényelték az orosz frontra. Súlyosan megsebesült. 1945-től a Honvédelmi Minisztérium Lóügyi Osztályán szolgált. 1947-ben századossá nevezték ki, tavasszal letartóztatták, hat és fél évet raboskodott. 1953-as szabadulása után kispapnak jelentkezett. 1954-ben megkezdte tanulmányait a központi szemináriumban. 1955-ben az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) kitiltotta, de 1956 őszén folytathatta tanulmányait. 1957 májusában ismét letartóztatták, mert Mindszenty József bíboros kérésére néhány társával a forradalom alatt az ÁEH irattárát biztosította. A Turchányi Egon és társai-perben hatodrendű vádlottként hét hónapra ítélték, 1957 decemberében szabadult. 1958. június 13-án szentelték pappá. Pár hónapig a szemináriumban volt előadó, majd ismét kizárták, mivel több társával együtt megtagadta, hogy az országos békepapi gyűlésen megjelenjen. Ezt követően a Közlekedési Múzeumban takarítóként dolgozott. Közben néhány felszentelt társával megszervezte a kizárt kispapok további oktatását és vizsgáztatását, titkos körülmények között. 1961 februárjában – egy országos egyházellenes akció keretében – ismét letartóztatták, tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. 1972 végén szabadult. Haláláig plébánosként dolgozott. A rendszerváltozás után jelentős szerepet vállalt az újrainduló tábori püspökség megszervezésében, vezérőrnagyi rangot kapott. 1992-ben székesfehérvári kanonokká nevezték ki. 2000. szeptember 25-én halt meg. Halála után – katonai múltjára tekintettel – posztumusz vezérezredesi rangot kapott. 2005-ben Bicskén szobrot emeltek tiszteletére. 2009-ben posztumusz Fejér megye díszpolgára lett.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 69
Tabódy Istvánt Hegedűs B. András kereste meg, hogy életútinterjút készítsen vele az Oral History Archívum számára.16 Én akkor kapcsolódtam be a történetbe, amikor az első találkozásuk időpontja előtt Hegedűs megkérdezte, lenne-e kedvem elkísérni. Mint ekkor megtudtam, Tabódy hosszan szabadkozott, hogy ő már elmondta az életét, annál többet, mint amennyit a két dokumentumfilmben elmesélt, úgysem tud mondani.17 Ám Hegedűsnek nem lehetett nemet mondani, így végül kötélnek állt. 1991 június elején találkoztunk először Bicskén, a parókián, és a nyári szünetet követően, október végén fejeztük be az interjút.18 Tabódy szeretettel fogadott bennünket minden fényűzést nélkülöző, szinte puritán otthonában. Nekem a naiv, ártatlanul kérdező kislány szerepe jutott, és ez nem is állt tőlem olyan messze. Nem voltam ugyan már kislány, de szakmai értelemben teljesen kezdőnek számítottam, Tabódy István világa pedig annyira ismeretlen volt, hogy őszinte rácsodálkozással hallgattam és kérdeztem (volna). Csakhogy a két férfiú mellett még egy gyakorlott kérdezőnek sem lett volna könnyű kérdéseit feltenni. Emlékeim szerint többször meg sem hallották, hogy szólok. Mindketten hatalmas vehemenciával, egymás szavába vágva beszéltek, illetve kérdeztek. Tabódy örömmel anekdotázott, készségesen és kötetlenül mesélt, sok mellékszállal színesítette élettörténetét. Tabódy István bemutatkozása rutinos és lényegre törő, mondatai olyanok, mint a kihallgatáskor adott válaszok. „Budapesten születtem 1921. április 1-jén. Édesapám: Tabódy Tibor, földbirtokos, országgyűlési képviselő, majd zalai főispán. Édesanyám: Trinkel Hermin, egy soproni gyárosnak a lánya.” Kérdésünkre, hogy mit tud őseiről, először nagyon határozottan azt állította, hogy szinte semmit, nagyszüleit 16 Hegedűs B. András (1930–2001) közgaznem ismerte, családja története sohadász, szociológus. Az Oral History Archísem érdekelte. Később kiderült, hogy vum és az 1956-os Intézet alapítója. mégiscsak birtokában van néhány fon17 A két dokumentumfilmet lásd az 5. lábtos adaléknak a család múltjáról, identijegyzetben. tásáról. 18 Tabódy (OHA). „Nekem két előnevem van. Tabódi és 19 A Pallas Nagylexikon szerint a család tagfekésházi Tabódy. Tabód Tolna megyében van. Ott kezdtük a mohácsi vész jai a XVII. század elejétől kezdve a legúelőtt, és a mohácsi vész után pedig jabb korig a katonai és a polgári közszolFekésházán, Ung megyében. Nekem vagálat terén mint vármegyei tisztviselők lami nyolc nagyapám így visszamenőleg tűnnek fel. Többen viseltek közülük várvolt Ung megye alispánja.”19 megyei főbb tisztségeket. A családfát Nagy
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 69
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 70
KŐRÖSI ZSUZSANNA
70 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Több őse (miként majd ő maga is) a Máltai Lovagrend tagja volt. Édesanyja származásáról viszont tényleg keve1857–1868. set tudunk meg, mindössze annyit, hogy a Trinkel család tagjai soproni polgárok voltak. Édesapja, Tabódy Tibor hivatásos katonatisztként harcolta végig az első világháborút. A családnak Karancskesziben volt egy 500 holdas földbirtoka, amit édesanyja vagyonából vettek. Apja a háború után ott gazdálkodott, amíg a hadikölcsönjegyzés, a gazdasági válság és a felelőtlen, pazarló életmód következtében tönkre nem mentek, és arra kényszerültek, hogy eladják a birtokot. Tabódy Tibor a húszas–harmincas években kormánypárti oldalon vállalt szerepet. Gömbös miniszterelnök politikájának hű támogatója lett, 1935. március 8-án Zala vármegye főispánjává nevezték ki. Fia emlékezete szerint Tabódy Tibor nem örült a kinevezésnek, hiszen Budapest főpolgármesteri pozícióját ígérték neki, és a zalai főispánság „egy kifejezett lebukás volt”. Magas politikai tisztségét azonban csak rövid ideig tölthette be, 1936-ban, ötvenegy éves korában váratlanul meghalt. Tabódy nagyon keveset mesélt családja életéről, életmódjáról – magyarázata szerint kevés emléke van abból a korból. Amit elmondott, abból viszont elég egyértelműen kitűnik, hogy kapcsolata családtagjaival (szüleivel és testvéreivel egyaránt) meglehetősen formális volt. Egyedül édesanyjáról tett többször említést az interjú során: szavaiból egy szerető, melegséget, biztonságot nyújtó anya képe rajzolódott ki, aki legkisebb fiát igencsak elkényeztette. De a gondozás, a nevelés a nevelőnő feladata volt, az anya alig vett részt a gyermek mindennapjaiban – a keresztény középosztály többségére ez volt a jellemző, ez volt számukra természetes, azt is mondhatnánk, társadalmi helyzetük ezt követelte meg. Tibor már kisgyermek korában megtanult németül, a családi legenda szerint előbb, mint magyarul. A gazdasági krízis ellenére viszonylag jómódban éltek. Szép villát – „öt vagy hat szobával, már nem emlékszem pontosan” – béreltek a Vilma királyné úton. Az elemi iskola első három évét magántanulóként abszolválta, egy házitanító segítségével, a negyedik évet már a fővárosban, a Damjanich utcai elemiben kezdte. Nagyon korán, kilencévesen a kőszegi katonai iskolába került. A pályaválasztásban a szülők döntöttek, leginkább a családi hagyomány okán – és a családi pénztárca kímélése céljából. „Eredetileg édesapám is katona volt, és a harmincas évek elején mindegyik szülő igyekezett a gyerekének egy olyan pályát biztosítani, amire azt mondták, hogy nyugdíjas állás. Lényegében jó fizetés meg stb. Szóval azt is mondhatIván közli: Magyarország családai czímerek-
kel és nemzékrendi táblákkal. I–XII. Pest,
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 71
nám, hogy régen ez volt a mondás: »Ha buta a gyerek, jó lesz papnak vagy katonának.« […] Olyan közepes tanuló voltam nagyon rossz magaviselettel már akkor is. […] Anyagilag volt ez egy nagy könnyebbség a szüleimnek, hogy én ott voltam a katonaiskolában.” Ez az iskola nagyon népszerű volt a keresztény középosztály köreiben. Tibor a kemény katonai szigorhoz, a mindent átható kegyetlen hierarchiához még nagyon fiatal volt (ha egyáltalán van ehhez megfelelő kor), de visszatekintve többször is hangsúlyozta, sokat köszönhet ennek a nevelésnek. Napjainkban elképzelhetetlen, hogy egy kilencéves gyermeket ilyen iskolába küldjenek a szülei, de a húszas–harmincas években ebben a társadalmi rétegben ez nem volt kirívó. „Borzasztó rosszul [éreztem magam]. Én egy elkényeztetett, anyás gyerek voltam, és hát ott azért eléggé kemény stílusban mentek a dolgok. […] Egy mai gyerek, egy mai katona se tudja elképzelni azt a fegyelmet, ami ott volt, és hogyha az ember 10 éves korában egy 11 éves előtt nem állt vigyázzban, mint a cövek, egy olyan pofont kapott tőle, hogy repült neki a falnak. És ott nem lehetett panaszra menni vagy ilyesféle, ilyesmi nem volt. Ha nem abba az iskolába járok, és nem úgy nevelnek, akkor kizárt dolog, hogy mindazt kibírtam volna később, amit ki kellett bírni. Már legalábbis becsülettel nem bírtam volna ki. Ott ugye nagyon jó és egy nagyon kemény nevelést adtak. […] De aztán később megszerettem persze, mikor már én is ilyen parancsnoki beosztásba kerültem, mármint szobaparancsnok meg rajparancsnok. Szóval nem engem ugráltattak, hanem én ugráltattam másokat, akkor az már vidám dolog volt.” Tizenöt éves koráig, ha nem is felhőtlen, de viszonylag nyugodt, biztonságos gyermekkora volt. 1936-ban viszont apja hirtelen halálával elvesztett egy fontos támaszt. Eltűnt az apja tekintélyéből adódó védőháló, megszűnt kiváltságos helyzete. Másrészt nyilvánvalóan anyagi téren is veszteség érte a családot. A korábbi gondtalan jólétet felváltotta a szűkösség, már-már a szükség. „Egyszerűen étkeztünk, egyszerűen éltünk. Még egy biciklit se kaptam mint gyerek. Igaz, a cselédlány megmaradt. Majdnem végig. De hát azok – azt hiszem – nagyon szerették az anyámat. […] Most már igazat adok az anyámnak, akkor nagyon haragudtam amiatt, mert az édesanyám az túl becsületes volt. Szóval egy abszolút szent volt. Ha majd evangélikusokat szentté avatnak, őt biztos szentté avatják. […] Ő egy menő politikusnak az özvegye volt. Mondom, a Darányi Kálmán, a későbbi miniszterelnök, ő jött hozzánk, de mások is jöttek, ugye, és fölajánlották a segítséget. Hát ilyenkor mit adtak? Kapha-
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 71
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 72
KŐRÖSI ZSUZSANNA
72 Évkönyv XVIII. 2011–2012
tott volna egy mozit, kaphatott volna egy trafikot mint özvegy. És nem fogadott el semmit. Azt mondta, hogy őneki megvan a nyugdíja, és ő nem veszi el egy másik embernek a kenyerét. Ennek következtében mi egyáltalában nem éltünk olyan fényesen otthon. Inkább anyagi gondok voltak, és a zsebpénzt a nagynénimtől kaptam. Anyám kifejezetten szegény volt. Ami aztán még fokozódott ugye ebben a rendszerben, ahol mint főispáni özvegy kapott kettőszáz forint nyugdíjat.” A vallásnak nagy jelentősége volt a család életében, így fontos szerepet kapott Tabódy gyerekkorában is. Édesapja a Regnum Marianum Közösség világi elnökeként Shvoy Lajos későbbi székesfehérvári püspökkel együtt meghatározó szerepet vállalt a Regnum Marianum-templom létrejöttében. Édesanyja az evangélikus egyház tagja volt. A gyerekeket katolikusnak keresztelték. „Édesanyám volt a vallásos a családban, és abszolút korrektül katolikusnak nevelt engem. […] Minket mindig vallásosnak neveltek. Édesapám a Regnum Marianum egyházközség elnöke volt egész életében. Ő minden vasárnap elment a misére. Amíg falun volt birtokunk, anyám annak ellenére, hogy evangélikus volt, ő is minden vasárnap eljött a katolikus misére. Ez nyilvánvalóvá teszi azt, hogy egy vallásos légkörben nőttem föl. A keresztapám pápai prelátus volt, és a Várban lakott, a Szent Jobb őre volt, érseki általános helynök: a Mészáros János. A bérmaapám Shvoy Lajos, fehérvári megyés püspök volt. Hát szóval egy ilyen légkörben nyilvánvalóan én is vallásos voltam.” Tabódy szemléletesen idézte meg azt az életstílust, amelyet a keresztény középosztály egyes – vagyonukat vesztett – rétegei, a dzsentrik a régi nemesi életmódot utánozva követtek. Értékrendjük egyik eleme: a látszat fenntartása minden áron. „Átéltem azt a korszakot, amiről Jókai Mór ír. Egy ilyen »uram-bátyám korszak« volt az, amikor a tekintetes vármegye mulat. Tehát egy Péter-nap, ahol az egész vármegye nemessége összejön Péter-napra, és volt vagy harmincfogásos ebéd, amin engem a guta ütött, mert ott kellett ülni végig, ahelyett, hogy mehettem volna vadászni. […] Ott mindenki díszmagyarban, ott szónoklatok jobbra-balra.” 1938-ban érettségizett, a korabeli normák szerint felnőtt emberré vált. A háborús készülődés jegyében, a kőszegi katonai iskolából az önkéntes évet kihagyva, rögtön a Ludovikán folytatta tanulmányait. A magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézmény ebben az időben elitképző iskolának számított: a katonatisztnek lenni komoly társadalmi presztízst és kiemelt fizetést jelentett.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 73
A két világháború közötti tekintélyelvű rezsim komoly befolyást gyakorolt Tabódy világlátására, értékrendjére – miként a keresztény középosztály nagy többségéére. Hazaszeretetre, a kormányzó iránti feltétlen hűségre, lojalitásra és a király iránti tiszteletre nevelték őket. Ezeket az erényeket Tabódy élete végéig büszkén magáénak tudta. Mint snájdig ludovikás huszártiszt kivette részét az arisztokrácia exkluzív életmódjából, az előkelő reprezentációból. Bálokra, vadászatokra járt, a legfelsőbb körökben mozgott. Ez a keresztény középosztályra nem volt általában jellemző, de… „Egy mai fiatal el se tudja képzelni, hogy én egy báli szezonban hatvan meghívásnak tettem eleget, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy minden este két helyen táncoltam legalább. De hát akkor egész más viszonyok voltak, akkor még megvoltak a birtokok meg minden, és az ember abban a korban egy elefántot meg tudott volna enni, mert állandóan éhes volt. Akkora büféket zabáltam végig, hát ez már nincs is, ilyen »libamáj bombákat« meg mit tudom én, orosz krémtortákat stb., meg pezsgő meg minden. Régen egy fiú nem fizetett, az az anya tudta, hogy ez egy iskolás. Hiába voltam a Ludovikán, hát tudták, hogy énnekem nincs pénzem, úgyhogy ha az ember udvarolt egy lánynak, akkor a mama azt mondta »Na gyerekek, menjünk ebbe és ebbe a bálba el, vagy menjünk a Gellértbe vagy akárhova.« S akkor az ember nyugodtan evett-ivott, s mikor jött a pincér, a mama az asztal alatt odaadta a pénztárcáját, és akkor fizetett az ember.” A társasági alkalmakkor sok – előkelő családból származó – szép és gazdag lánnyal találkozott, akik közül többnek udvarolt, mint majd néhány évvel később például Horthy Miklós unokáinak, Horthy Zsófiának és Nikolettnek is. „Abban a társaságban én nem voltam jó parti. De az természetes dolog volt, hogy a laktanyáknak a körzetében földbirtokok voltak és földbirtokos lányok, ahova az embert eleve meghívták, és mondom, én egy olyan társaságba jártam, ahol mindenki milliomos volt.” 1944. március 19-én a németek bevonulásának híre Munkácson érte. Aggódott a kormányzó és a családja sorsa miatt. „Én 44. március 19-én egy irgalmatlanul rossz hangulatba kerültem, mert aggódtam a kormányzóért. És a Zsófi meg a Nikolett, ezekhez nekem telefonkapcsolatom volt. Persze a telefonba az ember nem így horthyzott, hanem hát nagypapával mi van, nagypapa jól van-e. […] Kézenfekvő volt, mert mindenféle hír elterjedt, hogy a kormányzót elhurcolták vagy megsebesült, ahogy ilyenkor szokott lenni. Azért hívtam őt föl, hogy mi van. És akkor ő nekem a
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 73
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 74
KŐRÖSI ZSUZSANNA
74 Évkönyv XVIII. 2011–2012
telefonba azt mondta, hogy »Nagypapa jól van, és a saját lakásán«, szóval hogy a Várban fönn van. Megnyugodtam.” Tabódy jobboldali politikus apja révén átpolitizált családban nőtt fel, s bár ő maga egész életében távol tartotta magát a politikától, az interjúban több politikai vonatkozású kérdést is érintett. Horthy híveként és katonatisztként értékelte Magyarország világháborúban vállalt szerepét, illetve a keresztény úri középosztály viszonyát a fasizmushoz és a nemzetiszocializmushoz. Meglátása szerint a fasiszta eszmék ettől a társadalmi rétegtől távol álltak. Állásfoglalása egybecseng napjaink Horthy-apológiájának egyik elemével, szemében a kormányzó angolok iránt tisztelete Horthy ártatlanságát, náciellenességét bizonyítja.20 Tabódy a Horthy család köreiben mozgott, a kormányzó unokáival szoros kapcsolatban volt, az emigrációban évekig levelezett velük, tehát nem várhatjuk tőle az elfogulatlan, pártatlan értékelést. Szerinte az ő társasága, a keresztény középosztály azon tagjai, aki Horthyhoz közel álltak, mind elítélték a nyilas mozgalmat, Szálasit, sőt Hitlert is. „Ebből az időszakból egy olyan döbbenetes élményem volt, amire visszaemlékszem, és amikor úgy először ténylegesen megrendültem: amikor a Dollfuss kancellárt lelőtték. És akkor kezdődtek ezek a fasiszta meg horogkeresztes dolgok, amivel nemcsak én, hanem mondjuk az az egész társadalmi réteg, amibe én is tartoztam, mereven szemben álltak. Minden ilyen horogkeresztes, meg később nyilaskeresztes dolgokkal. És hát akkor kezdett már működni a Szálasi, […] és hát legalábbis mibennünk, akik akkor voltunk, mibennünk az egy ellenszenves kép volt, a Szálasi készülődése még inkább. De ezt már nem lehet elmondani a vezérkarra és a vezérkari tisztekre, és ezt nem lehet elmondani később nagyon sokféle katonatisztre sem sajnos. Az a társaság, vagy az a társadalmi réteg, amelyik a kormányzóval érintkezett bármilyen fokban, vagy a kormányzó családjával, ezek mind angol beállítottságúak, anglofilok voltak. És a katonai akadémián mindnyájan meg voltunk győződve, hogy elvesztjük a háborút. Még föl se avattak hadnagynak, legalábbis nálunk, huszároknál egy olyan stílusban beszéltünk a Hitlerről és egyebekről, hogy azt jobb, hogy nem hallotta valami ellenséges érzelmű. […] Én csak arra emlékszem, hogy mi, huszárok egymás közt teljesen nyíltan szidtuk a németeket, és lényegében az az egész arisztokrata társaság, vagy az az egész földbirtokos társaság, akihez jártunk, akiknek a családjába udvaroltunk, 20 Csakhogy Horthy „az angolok kiváló hogy így mondjam, ezek mind inkább gyarmatosító” tevékenységét csodálta, és angol beállítottságúak voltak. Tehát lénem a (liberális) demokratikus eszmenyegében az egész magyar politika, és rendszert. Lásd erről Turbucz (2011). akármit mondanak a Horthyra most,
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 75
az egész magyar politika arra volt beállítva, hogy az angolok jönnek, és úgy ugrunk ki, és nem az oroszok jönnek. A mi fegyvernemünkben, legalábbis a huszárok közt teljesen angolokra váró hangulat volt. Egyáltalán, ha szabad ezt a kifejezést használnom, hogy felső tízezer, vagyis legalábbis a nagybirtokos rétegben egy-két lézengő gróftól eltekintve, mint a Festetich, aki ott valahol nem messze volt, most nem jut a neve az eszembe annak, ahol ő volt egy ilyen nyilas vezér, a Festetich gróf. Lepsénytől nem messze van az a kastély, ahol ő volt. No hát egy pár ilyentől eltekintve mindenki lényegében a kormányzó mellett volt.” Felvidék visszacsatolását említve Tabódy személyes élményeit idézi – lóháton vonult be Kassára, miközben lovagolni sem tudott –, de az esemény politikai aspektusa nem merült fel az interjúban. Mégis valószínűsíthetjük, hogy a trianoni békeszerződés revíziója nem volt ellenére, szóhasználata is – „borzasztó nagy örömmel fogadtak minket ott, az ottani lakosság. És hát egy olyan nagy népünnepély volt” – erre enged következtetni. Az erdélyi és a kárpátaljai revízióval kapcsolatban viszont már óvatos értékelést fogalmazott meg. „Nyilvánvaló volt a németek aljassága. Ezt még akkori hadnagyi ésszel is föl lehetett fogni, mert hiszen szabályosan kettévágták Erdélyt, az egyik a tied, a másik az övé. És ezzel egy olyan ellenséges gócot alkottak, hogy mindig lehetett fenyegetni az egyiket a másikkal csak azért, hogy csöndben maradjon. […] Ha az egész Erdélyt visszaadták volna, hát az teljesen más lett volna. De így? […] És ezt mostani eszemmel mondom, minekünk az volt a tragédiánk ebben az egész bécsi döntésben, hogy ahova mi bementünk, mi a szegénységet vittük, és nem a jólétet. Tehát ahova mi bementünk, ott az addig viruló élet elhalványodott, és beállt a szegénység.” Pákh Tiborral és a később tárgyalt Vigh Szabolccsal ellentétben Tabódy narratívájában többször előkerült az antiszemitizmus kérdése. A történetekkel, amelyeket elmesélt, azt akarta bizonyítani, hogy az ő köreiben, a keresztény középosztály tagjai, vagyis az úriemberek körében (Tabódynál ez egyenlő Horthyval és környezetével, illetve tisztelőivel) mindannyian bújtattak zsidókat. Családja és ő – „mint minden tisztességes ember” – nem törődött a zsidó származással. Tabódy ritkán elemezte a történteket, ezért is beszédes a következő idézet, amely rávilágít a Horthy-rendszer zsidósághoz fűződő ambivalens viszonyára. „Nemcsak hogy zsidó ismerőseim voltak… Nem akarom a pártállásukat jellemezni, a jelenlegi parlamentben bármit mondanak a Horthyról […] az illető, egy honvédelmi bizottsági tárgyaláson mocskolta Horthyt és minden kifejezésnél az öreg Kéryre ránézett. És a Kéry kért szót és azt mondta: »Ked-
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 75
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 76
KŐRÖSI ZSUZSANNA
76 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ves képviselőtársam, ha a Horthy nem lett volna, akkor most maga nem ülne itt. Mert a kedves szülei a gázkamrában befejezték volna.« És az egész, az a bizonyos kör, amiben a kormányzó mozgott, és a kormányzót tisztelték, ez megint olyan furán hangzik, mert az utókornak megmarad, amit itt mondok, de szóval akik születésüknél fogva úriemberek voltak, na, mást nem tudok mondani, tehát egy földbirtokos vagy magas állami tisztségeket sorozatosan öröklő társulat, ez mind, én nagyon sokat hallottam, mindegyik dugott egykét-három zsidót. Vagy szobalánynak, vagy szakácsnőnek, vagy valamilyen módon mindenki próbált menteni. […] Azt is el kell ismernem, hogy voltak tiszttársaim, akiket ezért megvetettünk magunkban, akik abban a pillanatban, mikor kezdték a zsidó üzleteket osztogatni, akkor már ők is akartak üzletet szerezni. Egyik se szerzett, de akartak. Már maga a tény egy megvetést váltott ki azokból, akik ezzel szemben álltak.” 1944. június végén vezényelték ki a frontra. Szeptember 17-én Varsó mellett megsebesült (élete végéig csak korlátozottan tudta mozgatni a bal karját). A kormányzói proklamáció után az érsekújvári kórházba szállították, onnan szökött haza. 1945-ben a Honvédelmi Minisztérium Lóügyi Osztályára került. 1946-ban a Kisgazdapártból a Baloldali Blokk nyomására kizárt Sulyok Dezső alapította Magyar Szabadság Párt VII. kerületi titkáraként vállalt politikai szerepet. Rendszeresen levelezett az ekkor már emigrációban élő Horthy Nikolett-tel. Leveleiben fejtette ki véleményét többek között az államosításról, a svábok kitelepítéséről, majd ezeket az írásokat eljuttatta egy svájci újsághoz. Mindez nem kerülte el az ÁVO figyelmét. Tabódyt 1947 tavaszán kémkedés vádjával letartóztatták, és 1953. szeptember 10-ig a buda-déli, majd a kistarcsai, 1950-től pedig a recski internálótáborban tartották fogva. Nyilvánvaló, hogy a letartóztatással alapvetően megváltozik az élet. Tabódy esetében igazán nagy volt a kontraszt. A legfelsőbb körökből hirtelen a „nyomor legalján” találta magát, „amikor az ember makkot evett, hogy éhen ne dögöljön”. Kiszabadulásakor szembesült igazán a politikai változások következményeivel. Szinte mindent elveszített korábbi életéből. „Iszonyatos érzés volt, hát mégiscsak mint fehér kesztyűs huszártiszt kezdtem az aranyvilági életet, és mikor hazamentem, ugye, nem volt tüzelő, és a nővérem a gyerekeivel fölment az erdőbe fát lopni. Hát szóval… A sógort kivágták vagy otthagyta ilyen politikai meggondolások alapján. Hites könyvszakértő volt, de ő inkább krampácsolt. Úgyhogy teljes nyomorúság volt.” A fogságban, a sok megpróbáltatás közepette ismerte fel: arra hivatott, hogy pap legyen, és elkötelezettsége napról napra erősödött. Szabadulása után jelentkezett Shvoy Lajos székesfehérvári püspöknél, aki börtönpszichózist vé-
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 77
lelmezve először elutasította. Kazánfalazóként tudott elhelyezkedni, sztahanovista kitüntetést kapott. Egy évvel később Shvoy felvette az egyházmegye kispapjai közé, és a központi szemináriumba küldte. Még az első évet sem végezhette el, és a hatalom kitiltotta. „Május harmadikán hivatott le a püspököm, és közölte, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal utasította őt, hogy hívjon engem vissza, vagy hogy dobjon ki engem, mert nincs remény rá, hogy én a demokrácia hű papja legyek. A későbbiek folyamán jöttem én aztán rá, hogy ottan nyilván a kispapok közt is volt beszervezett ember, és az elöljárók közt meg még többen. Tehát saját magamat ismerve, hát nyilvánvalóan nem lepleztem el a véleményemet a dolgokról, és ez különböző utakon visszakerült az államegyházhoz, és erre gondolták, hogy ne rontsam én a többi jámbor kispapot, hát kirúgnak engem onnan.” Tabódy civilként folytatta a tanulást, és mellette fűtőként tudott elhelyezkedni. Mivel a következő tanévben sem vették vissza, 1956 szeptemberében Hegedüs András miniszterelnöknek írt levelet, amelyben kérte visszavételét. „Kifejtettem a Hegedüs Andrásnak, hogy rendben van, én osztályidegen vagyok, és katonatiszt voltam meg minden, de hát a törvény szerint vallásszabadság van, és jogom van nekem a papi intézetbe bemenni. De ha ő úgy látja, hogy én nem vagyok olyan állampolgár, mint más, akkor tessék, utasítsanak ki az országból, és elmegyek.” Az engedélyt megkapta, folytathatta tanulmányait. Ismét bevonult a szemináriumba, elkezdődött kispapi élete. A forradalom kitöréséről később értesült, hiszen azokban a napokban lelkigyakorlatot (szilenciumot) tartottak, ami teljes elzártsággal járt, így szerencséjére a harcoktól is távol maradt. „Az Úristen sokkal jobban ismer engem, mint én saját magamat, és tudta azt az Úristen, ha én kinn vagyok 56-ban, én nem sokat hibázok, mert ma is még jól kezelem a puskát. Úgyhogy az Úristen nem hagyta. Nyilvánvalóan teljesen más irányba tolódik el az életem, ha én ott elkezdek lövöldözni. Eltekintve attól, hogy esetleg agyonlőttek volna. Tehát nyilvánvalóan nekem is disszidálni kellett volna, akkor már teljesen más lett volna az életem.” November 3-án Mindszenty József bíboros kérésére néhány kispaptársával az ÁEH irattárát biztosította, hogy az ott lévő dokumentumokat kívülállók jogtalanul ne használhassák fel.21 A forradalom leverését követően tovább élte a kispapok életét, de számított rá, hogy előbb-utóbb őt is utoléri a megtorlás. 1957 májusában ismét letartóztat21 Ugyanebben az akcióban vett részt Vigh ták. Hét hónapra ítélték, ám december 17-én több társával együtt szabadlábra Szabolcs is, dolgozatom harmadik szerephelyezték. lője, akivel később pertársak lettek.
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 77
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 78
KŐRÖSI ZSUZSANNA
78 Évkönyv XVIII. 2011–2012
1958. június 13-án szentelték pappá. Az első mise celebrálása fontos és ünnepélyes esemény a pap életében. Tabódy a felszentelés politikai, pontosabban ellenzéki jelentését, jelentőségét hangsúlyozta. A mise demonstráció volt az elnyomó kommunista hatalommal szemben, és bizonyíték arra, hogy az Isten irányában mutatott elhivatottság győzedelmeskedik. Az egyházi elöljárók szerették volna, ha ez a mise majdhogynem titokban, a nyilvánosság kizárásával történik. Ám Tabódy másként képzelte. „A püspököm [Shvoy Lajos] hivatott, és ezt elmondja nekem csendben így… Én mondom neki: kérem, püspök atya, ezt így nem lehet tenni. Mert az a tény, hogy a püspök atya kijelölt négy évet, hogy én akkor fölveszlek, fölszentellek négy év múlva, hogy ez annak ellenére, hogy az állam kirúgott, annak ellenére, hogy lefogtak, minden végbement, ez a kispapoknak a hitét olyan fokban megerősítette, hogy az egy abszurdum, hogy én csendben elvonuljak, mikor az Isten erejéről tettünk tanúbizonyságot. Azt mondja a püspök: teljesen igazad van, fiam. Hol akarod mondani? Mondom, az Egyetemi templomban, hogy ott mindenki lássa. Igazad van. Hát elszörnyülködött ott az elöljáróság. És hát hozzávetőlegesen háromszáz volt rab volt ottan a templomban. És az ávó is persze. A tisztilegényem is ott volt. […] Nagy társadalmi esemény volt, mert azt mondták, hogy csak teherautókkal oda kellett volna állni az ávónak, és az egész közönséget úgy, ahogy van, elvinni onnan. Hát egy gyönyörű dolog volt. Hát én nem voltam, ugye, egy pénzes ember, de a család meg a rokonság, ismerősök egy nagy vacsorát összehoztak. Szóval egy nagy örök emlékem, és még ma is emlegetik sokan ilyen vénebbek, mert én mindenkit megöleltem, akit szerettem. Volt rabtársaimat mind megcsókoltam, majdnem mind. És eltartott valami másfél óra hosszat az újmisés áldás maga. De hát szóval ez egy őrült nagy fölhajtás volt, és rettentő keserűséget váltott ki az ávóból. És az Állami Egyházügyi Hivatalból, mondanom sem kell.” Főduktorrá nevezték ki a szemináriumban: ő közvetített az egyházi elöljáróság és a növendékek között. 1958-ban a kispapokat arra kötelezték, hogy vegyenek részt az országos papi békegyűlésen, amit ők szinte egyöntetűen megtagadtak. Ezért tizennégy szeminaristát – köztük Tabódyt – 1959 januárjában az ország összes szemináriumából kizártak. Egyházi beosztást nem kaphatott, a Közlekedési Múzeumban lett takarító. Megszervezte, hogy a kirúgott kispapok továbbra is folytathassák tanulmányaikat, vizsgázhassanak, gondoskodott számukra lakásról, munkahelyről, szervezte a segélyezésüket. Az oktatókat és a vizsgáztatókat is támogatta – ebben egykori rabtársai, katonatársai, arisztokrata ismerősei segítettek neki. Tizenhét kispap felszentelését szervezte meg.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 79
„Na, akkor indultam el a tizenkét évi börtön felé, mert hát mindenki tudta, hogy én vagyok a vezető. […] Nekem eredetileg az volt az elgondolásom, ami a Jóistennek nyilván nem tetszett, de nekem az volt az elgondolásom, hogy az összes kirúgott papból csinálok egy földalatti egyházmegyét, és annak egy titkos püspököt a tetejébe. És arra gondoltam, hogy […] alulról egy nagy nyomást lehetne gyakorolni a legálisan működő papságra és főpapokra, hogy ezek keményebben ellenálljanak.” 196l. február 6-án egy országos egyházellenes akció keretében ismét letartóztatták, az illegális teológiai képzést sok más földalatti keresztény ifjúsági csoporttal együtt felgöngyölítették, és vezetőit súlyos börtönbüntetésekre ítélték. Őt a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és hűtlenség vádjával tizenkét év börtönre ítélték. Büntetését majdnem teljesen kitöltötte, a Gyűjtőfogházból (Casaroli bíboros közbenjárására) csupán néhány hónappal korábban, 1972. december 30-án szabadult. Közben megjárta Márianosztra, Sátoraljaújhely és Sopronkőhida zárkáit. Szabadulását követően a székesfehérvári belvárosi templom, majd Csabdi, később Kisláng és végül Bicske plébánosa lett. Több templomot, plébániát újíttatott fel – ezeket is többnyire külföldi adományokból. Bár az interjúban többször is azt állította, hogy „nem is gondoltam én a politikára”, szabadulása után papi tevékenysége ellenzéki politizálásként hatott, a hatalom legalábbis annak tekintette. „Köztem és az Úristen közt minden a börtönben zajlott le, és a példákat innen vettem. Amit óriási érdeklődéssel hallgatott Fehérvár népe, de ami egyáltalán nem tetszett az állami egyházügyi embernek. […] Nem akarok önmagamra nem tudom, mit mondani, de amit én mondtam a szószékről, az hitelesnek hangzott, miután az életemmel bizonyítottam azt, hogy én ezt komolyan hiszem, bármilyen stílusom van, ami hát nem kifejezetten mindig papos, de amit csinálok, az nyilvánvalóan bizonyítja, hogy hiszem az Istent, és ténylegesen őt akarom szolgálni.” Az örökké lázadó Tabódy mindig alázattal fogadta és megnyugvással teljesítette „Isten akaratát”. Nem tudni, erős hite vagy jó kedélye az oka, de tény, hogy bármilyen csapás érte, sosem kesergett, még a rossznak is a jó oldalát látta. „Hát ehhez egy embernek a mentalitását kell megérteni. Az alatt a tizenkilenc év alatt, amíg más akaratán éltem, egyre megtanított az Úristen, és ezt mindig betartom azóta is: a magam életébe nem avatkozom be, ahova küldenek, elmegyek. Sírva, toporzékolva, őrjöngve, szitkozódva, de elmegyek. És ezt szoktam én a fiataloknak is mondani: ha Isten valamit adni akar az ember-
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 79
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 80
KŐRÖSI ZSUZSANNA
80 Évkönyv XVIII. 2011–2012
nek, az mindig úgy kezdődik, mintha egy iszonyú csapást mérne rá. És az ember őrjöng, hőzöng és utána egyszer csak kiderül, hogy hoppá, milyen jó. Így volt, amikor Fehérvárról Csabdiba kerültem, Csabdiból Kislángra kerültem, még fokozottabban így volt, amikor Kislángról Bicskére kerültem.” Tabódy zabolátlan, nyugtalan természete narratívájára is rányomta bélyegét: erőteljes és nehezen követhető, csapongó a szöveg, gyakori a félbemaradt történet. Aránylag kevés olyan részletet találunk ebben az elbeszélésben, ahol identitását, önazonosságát fogalmazta meg. Volt, ahol családi gyökereire hivatkozott, „kimagasló családból” származónak, jó társaságbelinek mondta magát. „A mai embereknek teljesen fals fogalmuk van egyrészt a tisztikar életéről, másrészt a középosztály életéről. A mai emberek alatt értem ezt a társulatot [a kommunistákat], akik most elvileg leléptek. Elvileg, de azért megvannak, csak másként beszélnek. Szóval ezeknek fogalmuk sem volt arról, hogy milyen rétegződés van a jó társaságon belül. És miután a kőszegi katonaiskola tagjainak legnagyobb része nem egy kimagasló családból származott, ilyen fickót, mint én, hát engem tapostak, engem utáltak. A nevelőtisztek ezek mind baka-tisztek voltak, ezek az úriembert úgy utálták legalább, mint a kommunisták ahogy mondták. Ez, bármilyen furán hangzik, ez így van. Az osztályon belül is én voltam a »ja persze, a főispán fia« stb.” Az osztályidegen kifejezést akkor használta, amikor a kommunista hatalom nézőpontja szerint beszélte el a történetét. „Recsken az udvaron egyszerűen le kellett vetkőzni meztelenre, elvették mindenünket, és kaptunk egy ilyen katonai ruhát, amin egy vörös csík volt. […] Ez, azt hiszem, már Márianosztrán is volt, az osztályidegeneknek külön jelzése volt, egy ilyen vörös csík. Különösen sokat nem vethetnek a szememre, még szép, hogy nem csillagot raktak ránk, esetleg kéket, hogy kék vérünk van.” Az interjú vége felé – az elmondottak kvázi összegzését adva – konzervatívként azonosította magát. Az ő konzervativizmusa egyrészt a Horthy-korszak társadalmi berendezkedésének, viszonyainak megőrzését, illetve visszavagy helyreállítását jelenti, másrészt a tradíciók, a vallásosság, az egyház tiszteletét; zászlajára a régi értékekhez való visszatérést tűzi. Tabódy is azt remélte, hogy a rendszerváltással ismét azok az értékek válnak mérvadóvá, amelyek a Horthy-korszakban uralkodtak, és az ő életét is irányították, de a háború után meglazultak, eltűntek. „Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy megengedjem magamnak azt, hogy egy konzervatív lelkületű ember vagyok. És amikor egy Magyarországról álmodozom, akkor egy erkölcsileg lényegesen eltérő Magyarországról ábrándozom, mint ami most van. És ami számomra lehangoló, és ami egyre inkább csá-
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 81
bít arra, hogy mindentől visszavonulva, most már csak saját lelki üdvömmel törődjek, hogy annak az erőfeszítésnek a képtelensége, hogy ezt a negyven év alatti fiatalságot valahogy át lehessen formálni olyanszerűvé, ami az én szívemhez közel állt azelőtt, és aminek az elérése papi szempontból is, hacsak az Úristen valami egészen rendkívüli mutatványt nem csinál, szinte lehetetlennek látszik. Tehát minden öregedő emberben és minden öregemberben benn van egy nosztalgia egy előző, ifjúkori világa iránt, és a legtöbb, minél idősebb lesz az ember, annál idegenebbül mozog abban a társaságban vagy abban a társadalomban, amiben él. Ezt is leszámítva, számomra döbbenetes ez a mai világ, és döbbenetes volt annak az iszonyatos lelkűségnek a felszínre törése, amit most élvezhetek a Fidesz vagy az SZDSZ-es szónokoktól kezdve a különböző ilyen propagandisták, az MSZMP meg egyéb [részéről]. Az MSZP-nél nem csodálkozom. De az a stílus, ahogy ezek például a római pápát fogadták itt, meg egyáltalán, hát szóval én ezt már sose fogom megszokni.” A hierarchiából adódó autoritás tisztelete számára mindig is evidencia volt. Nemcsak mert konzervatív, hanem mert katona is, aki minden esetben köteles engedelmeskedni a parancsnak. Egyházával, elöljáróival szembeni magatartását is ugyanez a feltétel nélküli tisztelet határozta meg. A legfontosabb és egyben megkérdőjelezhetetlen tekintély Mindszenty József volt előtte, akiben azt a vallási és politikai vezetőt látta, aki „politikailag a nemzeti ellenállásnak egy élő oszlopa volt”. „Tehát engem arra neveltek, hogy a püspököt tisztelni kell. […] Hogy aztán eljött egy olyan időszak, amikor kerültem az alkalmat, hogy egyáltalán kezet fogjak, hát én ezt nem tagadom. De én kifelé sohasem ordítoztam, és a híveim felé még kevésbé, mert ezt egy alapvető dolognak tartom.” Tekintélyelvűség szervezi, irányítja a katonaságot is. Tabódy identitásának – bár élete jelentősebb részét papként élte le – mindvégig alappillére maradt a katonalét, ennek minden velejárójával. „Nyilvánvalóan engem, akit katonák neveltek, hogy hozzám a katonák állnak a legközelebb, elég sok alkalommal tudok mostanában már magasabb beosztású katonai vezetőkkel is beszélni, akik teljesen korrektül viselkednek.” Konzervatív értékrendjét jól illusztrálja, ahogy kadétiskolai élete kapcsán elmondta véleményét az akkori (1991-es) oktatási és pedagógiai rendszerről. Nagyon határozott kritikát fogalmazott meg, szigorú, konzervatív, tekintélyelvű oktatás mellett tette le a voksát. „A pedagógia csődje, hogy erkölcsileg ez a társadalom ide jutott, a nemzet napszámosai ásták meg a sírját az egész ifjúságnak két nemzedéken keresztül.”
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 81
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 82
KŐRÖSI ZSUZSANNA
82 Évkönyv XVIII. 2011–2012
A három visszaemlékező közül csak Tabódy beszélt egyértelmű nosztalgiával a Horthy-korszakról, sóvárogva a letűnt kor életstílusa, luxusa után. Emlékeiben a hajdani szép világ él, s ő ezt a múltat szeretné viszontlátni. „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kár érte. Akkor hazudnék. S hát ez az én barátom, aki holnap érkezik, és aki a würtenbergi herceg sógora… Amikor ott voltam kint náluk először külföldön, akkor azt mondtam neki: »Ide figyelj, ha nem szólsz hozzám egy szót se egész nap, ha nem adtok enni semmit se, akkor is iszonyú jól érzem magam, mert arra vágytam Recsken és minden helyeken, hogy csak az életben még egyszer egy igazi kastélyban legyek.«” Tabódy magától értetődő természetességgel utasította el a kommunista rendszert, szembenállása ösztönös, zsigeri volt. Heves temperamentuma számtalan konfliktusba vitte bele. Sokszor fejjel ment a falnak, majd a Kádárrendszer megerősödésével, „konszolidációjával” párhuzamosan ő is lenyugodott, és az adott korlátokat elfogadva élt Istentől kapott hivatásának. AZ ÚRI MÚLT ELMÚLÁSÁT ÉN NEM BÁNTAM VIGH SZABOLCS 1934. november 19-én látta meg a napvilágot egy budapesti polgári családban. Édesapja, dr. Vigh Gyula ügyvéd volt, önálló, kiterjedt praxissal. Édesanyja, Sebők Gabriella gimnáziumot végzett, öt gyermeket nevelt. „Az ő sorsa – de hát ez akkor természetes volt –, hogy otthon maradt.” Középiskolai tanulmányait a Piarista Gimnáziumban kezdte, az államosítást követően a Fazekas-, majd az Eötvös-gimnáziumban tanult. A gimnáziumi évek alatt illegális katolikus ifjúsági bázisközösség tagja volt. 1953-ban a Budapesti Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait. 1956. november 3-án részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalásában, hogy azok tartalmát kívülállók ne használhassák fel. A forradalom leverése után családja Hollandiába disszidált, ő itthon maradt. 1957 júniusában letartóztatták, de az év végén kiszabadult. 1958. november 2-án pappá szentelték. Káplán volt Endrefalván, Táton és Tokodon. 1965 után Budapesten szolgált különböző plébániákon. A születésszabályozásról írt doktori értekezését 1971-ben fogadták el. 1973-ban külföldi tanulmányútra vonatkozó kérelmét az illetékes egyházmegyei főhatóság elutasította. Ugyanebben az évben az őszi esperesi konferencián bírálta a fogamzásgátlással kapcsolatos hivatalos egyházi tanítás gyakorlati alkalmazását, ezért püspöke 1974-es leiratában a nyilvánosság előtt rendreutasította. Majd „büntetésből” újra áthelyezték. Ekkor döntött az emigrálás mellett. 1975-ben kivándorló útlevelet kért, 1976 februárjában érkezett Hollandiába. Még ebben az évben felmentés kért a cölibátus alól, és feleségül vette magyarországi szerel-
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 83
mét. 1981-ben elváltak. Második házasságából 1987-ben fia született. 1976-től a Tilburgi Egyetemen dolgozott, 1979-től dokumentációs munkatársként. 2003-tól egy S. O. S-telefonszolgálatnál teljesít önkéntes szolgálatot. Vigh Szabolcs 2006-ban e-mailben kereste meg az Oral History Archívumot, hogy szeretné elmondani 1956-os élményeit. Mivel a forradalom ötvenedik évfordulójára látogatást tervezett Magyarországra, rövidesen találkoztunk is. Eredeti terve az volt, hogy „csak” a forradalommal közvetlenül összefüggő emlékeit mondja el nekünk. Szerencsére könnyen meg tudtam győzni, hogy ne korlátozza önmagát, mesélje el teljes életét. 2006 októberében négy napon át készült az interjú, majd következő év márciusában még két alkalommal beszélgettünk.22 Mivel az interjút ő maga kezdeményezte, nyilvánvaló, hogy már korábban megszületett benne az igény az összegzésre, jól végiggondolta tehát, mit akar elmondani. Ez persze nem jelenti azt, hogy a beszélgetéseknek ne lettek volna spontán részei, részletei. Sőt, mivel nagyon is magáévá tette azt a célkitűzést, hogy mélységében szeretném megismerni az életét, szabad teret engedett az asszociációknak, és tudatosan igyekezett minél több emléket előhívni. Minden alkalommal úgy folytattuk a beszélgetést, hogy először reflektált az előző találkozáson elmondottakra, illetve kiegészítette azt a kimaradt részletekkel. Mindig felkészülten érkezett. Mindez érzékelhető a leírt szövegen is. Mondanivalója sokkal összeszedettebb, mint a másik két interjúalanyé. Tudatosabb a konstrukció, a szóhasználata. És mindemellett ő mutatott meg legtöbbet az életéből, érzéseiből, mi több, magyarázta döntéseit és tetteit. Vigh Szabolcs határozottsága már az első mondatából kitűnik. Az interjú legelején egy kvázi szakkifejezéssel definiálta hovatartozását, származását – vélhetően feltételezett elvárásaimnak igyekezvén megfelelni. „Ahogy mondani szokták, jó középpolgári családban születtem.” Tisztában van a családi gyökerek jelentőségével. Fegyelmezett, tömör, ugyanakkor informatív mondatokkal mutatta be felmenőit. Apai nagyapjának fűrésztelepe volt Szolnokon, és miután – „mint nagy hazafi” – az első világháborúban hadikölcsönt vett fel, tönkrement. A háború végén a család Pestre költözött. Az öt gyerek közül a két fiú a középosztályra jellemző foglalkozást választott (apja jogász lett, nagybátyja magas beosztású tisztviselő), míg a lányok „jól férjhez mentek – abban az időben ez volt a szokás”. Anyai nagyapja katonatiszt, hadbíró volt Temesváron, ahonnan az első világháború végén, miután nyugdíjba ment, családjával Pestre költözött, és átvette apósa érem-, jelvény- és kitünte22 Vigh (OHA). tés-üzletét, a Morzsányi-céget a Klo-
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 83
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 84
KŐRÖSI ZSUZSANNA
84 Évkönyv XVIII. 2011–2012
tild-palotában. A nagyapa halála után a nagymama újból férjhez ment, és új férjével vitte tovább az üzletet. Vigh Szabolcs – szemben a másik két interjúalannyal – sok gyerekkori emlékét megosztotta velem. A Gellérthegy oldalában, a Kelenhegyi úton laktak egy ötszobás lakásban. Gyermekkora meghatározó helyszíne volt tehát a Gellérthegy a játszóparkkal, a Citadellával, a domboldali szánkózással, a Duna-parti sétákkal. Általában a középosztály(ok) megkülönböztető jegyei közé sorolják az átlagosnál jobb anyagi-gazdasági helyzetet, a magasabb műveltséget és a nagyobb mértékű szimbolikus (elsősorban kapcsolati) tőkét. A negyvenes évek végéig a középosztálybeliek többsége még az átlagosnál jobb életszínvonalon élt. Jellemzően féltve őrizték – mint státusszimbólumot – a jólétet, illetve annak maradékait. A középosztályi otthon többnyire a nyugalom és béke szigete volt, biztonságot nyújtó menedék (a Vigh családban az apa jól keresett, kiegyensúlyozott, biztos hátteret tudott biztosítani hozzátartozóinak), s ilyesfajta szerepet töltött be a középosztályi életmód elengedhetetlen része, a társasági élet is. Elvárás volt, hogy saját köreikkel rendszeres kapcsolatot tartsanak. „ Jó középosztályi szinten éltünk. A szüleim szokás szerint időnként meghívtak néhány jó barátot, és akkor volt egy kisebb parti. Pár ismerős családdal jártak össze. Az volt a szokás, hogy volt egy gyerekzsúr, és akkor meghívtunk egypár gyereket, és játszottunk a villanyvonattal… És ez aztán viszonozva lett, engem is meghívtak…” A két világháború közötti korszak keresztény középosztályának gyermekképe – jól tükrözve értékrendjüket – kötelességtudó, szófogadó és fegyelmezett „mini felnőttet” testesített meg. A szülők jellemzően nevelőnőre – többnyire németre – bízták gyermekeik gondozását, így aztán a szülő–gyermekkapcsolat ritkán vált igazán bensőségessé. A Vigh családban nem ezek a tipikusnak mondható elvárások domináltak, még akkor sem, ha itt is élt a keresztény nevelési ethosz. Sokkal inkább volt gyermekközpontú a szemlélet, az apa „nagyon gyerekszerető ember volt, és így lettünk ilyen sokan” (az öt testvér: Szabolcs, Balázs, Gyula, Ildikó és András). A szülők sok időt töltöttek gyermekeikkel, szoros, szeretetteljes kapcsolat alakult ki közöttük. „Apámnak nagyon jó beleérzése volt, nagyon szívesen és odaadással törődött velünk. Karácsonyra villanyvonatot kaptunk, és játszott velünk apám is. Este leült az ágyunk mellé, és mesélt…” Az elbeszélésből az is kiderül, milyen elvek alapján nevelték gyermekeiket a szülők. Az emlékek szerint szigor és melegség egyszerre volt jelen.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 85
„Bizonyos rendnek kellett lennie – viszont úgy apám, mint anyám, nagyonnagyon melegen, kedvesen és törődően foglalkoztak velünk. […] Olyan apróságokra emlékszem, hogy ha meg voltunk fázva, akkor inhalálni kellett kamillával, és akkor odajött vagy egyik, vagy másik a gőz fölé, hogy a gyerekek megszokják. Együtt csinálták velünk.” Mindkét szülő hívő volt, de az apa „református és liberális mentalitású”, a katolikus anya ellenben fontosnak érezte és szigorúan be is tartotta vallása előírásait, és ugyanezt várta el gyermekeitől. Tehát a gyerekek katolikus elvek szerint nevelkedtek, a reggeli, esti, étkezések előtti ima éppúgy hozzátartozott a mindennapokhoz, mint a templomba járás; a gyerekek bérmálkozása családi ünnep volt. „Anyám nagyon – szerintem aggályosan – lelkiismeretes volt, komolyan vette a reverzálist, és igyekezett is megvalósítani. Minden vasárnap mentünk templomba, rendesen fölöltözve, és az apácákhoz jártunk óvodába. Tehát nálunk a gyerekeket katolikus elvek szerint nevelték.” Egy másik szimbolikus tőke, a társadalmi rétegek közötti differenciáló ismérv a tudás. A középosztályra az adott társadalom átlagánál magasabb műveltségi szint volt a jellemző. Így általánosságban ezeknek a családoknak az értékrendjében előkelő helyet foglalt el, kiemelkedő jelentőséggel bírt a gyermekek neveltetése, oktatása. A széles körű tudás átadása már egész kiskorban elkezdődött. A Vigh családban például a gyerekek német nyelvű óvodába jártak az apácákhoz, de nyilvánvalóan nem szükségből: a szülők ezzel is egyfajta többlethez akarták juttatni gyermekeiket. Tisztában voltak a tudás jelentőségével. „Neked tanulnod kell!” – a Vigh család életében ez kulcsmondat. Már Szabolcs édesapját is így intette az ő apja, amikor elé állt, hogy művész szeretne lenni. Tanulnia kellett, ügyvéd lett. A tudás kiemelt értékké vált az ő életében is. Egy középosztálybeli fiúgyermeknél természetes volt, hogy egyetemet vagy legalább főiskolát végezzen, jó álláshoz és így jó keresethez jusson.23 Az ő esetében viszont ez az egyenes út már szinte járhatatlan volt, hiszen az ötvenes években minimálisra zsugorodott az esély, hogy ezzel a származással egyetemre kerüljön. Egyetlen reménye az volt, hogy kiemelkedő iskolai teljesítménnyel valahova mégiscsak felveszik. Tehát nagyon tudatosan, kitartóan és szorgalmasan készült a jövőre, nyelveket tanult, állandóan olvasott, klasszikus zenét hallgatott, színházba, operába járt. A második világháború előtti évek23 A lányoknál ez nem volt kötelező, ám a ben jött divatba a középosztálybeliek középiskolát nekik is illett elvégezniük. között a testedzés, a sport. Szabolcs
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 85
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 86
KŐRÖSI ZSUZSANNA
86 Évkönyv XVIII. 2011–2012
nagy kirándulásokról, cserkésztúrákról mesélt, korcsolyázásról a városligeti műjégpályán. A szülők több témát is tabusítottak a gyerekek előtt. Bár gyermekeik nyilvánvalóan tudták – látták –, hogy „zsidócsillagot hordanak emberek”, szüleik nem beszéltek a háborúról, a zsidóüldözésről – még akkor sem, amikor az áldozatok között ismerőseik is voltak. Nagyon beszédes, ahogy Vigh Szabolcs a holokauszt tabusítását magyarázta több évtized távolából. Már a háború előtti évek kapcsán is arról a mindent átható félelemről beszélt, ami majd a kommunista hatalomátvétel után oly sokak életét megkeserítette. „Nem volt nagyon téma. […] Egyszerűen ez elhallgatott téma volt. Tehát nem tudatosan beszéltek ellene, vagy hogy »erről nem szabad beszélni«, hanem egyszerűen nem beszéltek róla. […] Azt hiszem, hogy ugyanazért, amiért a háború után is nagyon sok témáról nem volt szabad beszélni: mert az veszélyes lehet. A gyerek könnyen elszólja magát, és az veszélyes lehet a családra is. De a háború utáni időszak, azt hiszem, külön fejezet. Ott aztán éreztem, hogy a szüleim hogyan építették be ezt a hallgatást egy már fiatal kamasznak és egy idősebb kamasznak a világába.” Vigh Szabolcs zárt társadalmi körben élt. Ez egyrészt a többi társadalmi osztálytól való tudatos elzárkózás eredménye volt, másrészt a befelé forduló család életéből következett. A világot sokáig a család jelentette Szabolcs számára – nagynénikkel, nagybácsikkal, unokatestvérekkel, s néhány más, hozzájuk hasonló családdal –, tehát kívülről, egy másik világból alig érték impulzusok. A szülők pedig igyekeztek óvni gyermekeiket a külvilágtól, a másféle értékrendtől. A szexualitás még trágár szavak szintjén sem volt jelen a családban, és a nemi felvilágosítás sem kerülhetett szóba. Nemcsak a szülők szemérmessége okán – az „úri modor”, a polgári viselkedési etikett, egyfajta társadalmi szemérmesség is megkövetelte, hogy a szülők a szexualitásról ne beszéljenek gyermekeik előtt. „És ez meglehetősen formális kizárás volt: ezt nem illik, erről nem illik beszélni. A szüleim velünk, felénk is ugyanolyan szemérmesek voltak, mint mások felé. Ez a polgári tartózkodás vagy talán általános társadalmi szokás erősen élt.” A társadalmi státust a materiális és szimbolikus tőke birtoklása, illetve annak mértéke adja. A középosztály az átlagosnál nagyobb mértékű kapcsolati tőkével rendelkezett, és ezt hatékonyan tudta használni. Az apa kapcsolatainak köszönhető, hogy családját 1944. április elején Balatonfüredre tudta költöztetni, így a legnagyobb háborús borzalmak elkerülték őket. Budapesti lakásuk
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 87
találatot kapott az ostrom alatt, és – mivel az apa egyik ügyfele a Magyar Hajózási Rt. volt a háború előtt (és állása az államosítás után is megmaradt) – a hajózási társaság épületében kaptak lakást a háború végén. Vigh Szabolcs a piaristáknál kezdte középiskolai tanulmányait, ahol a „rend, fegyelem, lecke és szigorúság” határozta meg a mindennapokat; a patinás intézetben jó színvonalú oktatásban részesült. 1948 tavaszán volt a cserkészavatása. Pár hónap múlva államosították az iskolát, ami komoly ellenállást váltott ki a tanulókból. „Aztán jött a fordulat, minden megváltozott. 1948 őszén, amikor elkezdődött az államosított iskola, egész elemi ellenállás tört ki belőlem, belőlünk. Kiabáltunk, kifütyültük az igazgatót, megdobáltuk a számtantanárnőt az óra alatt. Csúzliztunk. És a szünetben összetörtük a ruhásszekrényeket, föltéptük a linóleumot, és a nyitott ablakon kidobáltuk az udvarra. Vagy mint a lövészárokban, egymással csatáztunk. Szóval anarchia volt. Meg is szüntették az iskolát az év végére.” Egyre nyilvánvalóbbá vált számukra, hogy amit az iskolában hivatalosan tanítanak, hazug és hamis, a kommunisták elvették tőlük mindazt, ami érték volt számukra – a vallást és a valódi tudást. A biztos, szilárd családi háttérnek köszönhetően azonban a kettős beszéd – az „iskolában azt mondták, hogy »nincs«, és hogy »ez hülyeség«, és hogy »ez reakció«, a másik oldalon meg, hogy »ez elhivatottság«” – nem okozott számára konfliktust. Tudta, hol a helye, mi a célja, és tudta értelmezni a másik világot. Ő és társai alkalmazkodtak a körülményekhez, az év végétől titkos ifjúsági összejövetelekre, úgynevezett lelkigyakorlatokra járt, ahol lelkes piaristák tartottak előadásokat arról, hogy „mit csinálunk, ha a kommunizmus teljesen úrrá lesz, és mindent betiltanak. Akkor földalatti mozgalommá alakulunk át, és titokban fogjuk csinálni, amit eddig csináltunk.” Hittantanáruk vezetésével a lelkigyakorlatokból egyfajta hierarchikusan megszervezett bázisközösség (a Pilis Cserkészcsapat) nőtt ki, amely a cserkészhagyományokat a hivatalos oktatással szembeni önműveléssel ötvözte. Ennek ő aktív résztvevője, egyik szervezője lett. Eszményképük a francia munkáspapság volt: a hit, a tudás és a keresztény magatartás mint világnézet terjesztése az ifjúság között. Titokban, magánlakásokon jöttek össze, olvastak, vitatkoztak, arra készültek, hogy „mi leszünk az új értelmisége ennek az új világnak. […] Mi építjük föl a jövő keresztény Magyarországát. És erre készülünk föl, vagy legalábbis a kádereit képezzük ki. […] Nem volt piros-fehér-zöld soviniszta romantika, mint amit most látunk az utcán, hanem inkább az, hogy el kell mélyülni, az alapokat jól meg kell tanulni, tehát hogy a tudás milyen fontos.”
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 87
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 88
KŐRÖSI ZSUZSANNA
88 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Apja aggodalommal vegyes tartózkodással, anyja nyílt büszkeséggel szemlélte a csoport és fiuk tevékenységét. A diktatúra évei alatt a szülők stratégiája az volt, hogy át kell vészelni ezt az időszakot, minél több értéket megőrizve a háború előtti időkből. De ez nem múltba forduló kesergést jelentett, nem is az előző korszak utáni nosztalgiát, hanem azt, hogy tudomásul kell venni a helyzetet, az adottságokat, és mindent meg kell tenni azért, hogy amit lehet, megtartsanak, gyermekeiket támogassák, segítsék, és így is előrejussanak. „A szüleim igen rámenősek voltak: ki kell tartani, tovább kell menni, meg kell találni itt is az utat. És csinálták is. Lehetetlen lett volna öt gyerekkel, külön nyelvórákkal, illegális csoportokkal másként túlélni. Ha elkeseredettek vagy letörtek lettek volna, akkor én tizenöt éves koromban ezt nem csinálhattam volna. Ha nincs egy legalább hallgatólagos védőgyűrű, aki ezt támogatja.” Láttuk, hogy Vigh Szabolcs az interjú első mondatában „jó középpolgári családként” definiálta magukat. A szöveg más részeiben ennek a fogalomnak a szinonimájaként az úri kört, úri családot használta többször is. Apai nagyapja a szolnoki közéletben és a gazdasági ügyekben folytatott tevékenysége elismeréséül még az első világháború előtt nemességet kapott Ferenc Józseftől, és hozzá az újvárosi előnevet. Ezt a címet a család nagyra értékelte, becsben tartotta, ám Vigh Szabolcs számára semmiféle jelentőséggel sem bírt. Sőt, ő azt a világot, amelyben ennek a címnek súlya volt, elutasította. „Én egyáltalában nem bántam annak a világnak az elmúlását, amit én úgy neveztem, hogy polgári család, vagy úgy szokták mondani, hogy úri család, az úri múlt elmúlását én nem bántam. Hogy aztán ez honnan jött, azt nem tudom, de én jónak éreztem, hogy »én is olyan vagyok, mint a többi«. Ezt a különbségtételt kora kamaszkoromtól kezdve fölöslegesnek tartottam. […] Én a 45 utáni korban nőttem föl, és úgy éreztem, hogy én mindenkihez tartozom, én nem akarok különleges lenni… Egy vagyok a többi közül. És ami különbség, az a fejemben vagy a cselekedetemben van, de nem kellenek a nemesi előnevek.” Ebből az idézetből akár úgy is tűnhetne, hogy Vigh Szabolcs az osztályok nélküli társadalom híve lett volna. Valójában azonban a polgári erények birtokosa, aki azt vallja, hogy az egyén pozíciója, értéke a teljesítményétől függ – mondhatnánk akár, hogy a meritokrácia képviselője. Az érték a kulturáltság, a tanulás, a szorgalom, a kifinomult intellektus, nem az öröklött cím, a születési privilégium határozza meg az egyén státusát. Bár a fiatal Vigh Szabolcsot a politika mélységében nem érdekelte, nyilvánvaló, hogy hatása alól ő sem vonhatta ki magát. A fordulat idején kiskamasz korban volt, megfigyelőként ő is részt vett a felnőttek politizálásában.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 89
„A családi, baráti körünkben, a Pilis-tagok szülei között ebben az időben sokféle aktuálpolitika is szóba került. Ha jól emlékszem, a 47-es választások idején leginkább arról beszéltünk, hogy ki kire szavaz, ki van előnyben, ki van hátrányban, a Kisgazdapárt, a kommunista párt állandó téma volt.” Mint már Pákh Tibornál láttuk, és miként erről számos más interjú is tanúskodik, a kommunista hatalomátvételt követő néhány évben általánosan elterjedt volt az a nézet, hogy a rendszer „nem tart már sokáig”. Vigh Szabolcs környezetének attitűdje is az volt, hogy ez az állapot nem lehet végleges. „Visszatérő téma lett, hogy mikor jönnek az amerikaiak. Tehát hogy ez így sokáig nem tartható, majd csak csinálnak valamit, majd csak felszabadítanak. Csak ki kell bírni addig, át kell vészelni ezt az időszakot. Voltak a legkülönbözőbb jól értesült források, hogy innen és innen ezt hallotta, és hamarosan lesz változás, és onnan is hallotta, hogy lesz változás.” Az 1948–49-et követő években valamilyen formában a tágabb család minden tagját üldözték. A nagyszülőktől elvették az üzletet, a lakást, és 1951-ben kitelepítették őket, apja mindkét nővérének férjét, akik köztisztviselők voltak a háború előtt, B-listázták. A szűkebb család is – bár az apa állása megmaradt, és mint a Mahart jogtanácsosa többször is Hollandiába utazhatott – nehezen vészelte át az ötvenes éveket. Vigh Szabolcs leginkább arra emlékszik ebből az időből, hogy édesanyjának az áruhiány miatt milyen komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy a család élelmezését meg tudja oldani, és hogy ő ebben miként igyekezett segíteni. Az illegális katolikus közösségben mozogva „kezdett megerősödni bennem az a gondolat, hogy én pap akarok lenni”, hiszen ez az a hivatás, ahol folytatni tudja az ifjúsági csoportban végzett tevékenységét. Bár a teológián szeretett volna továbbtanulni, inkább a bölcsészkar német–angol szakára jelentkezett, hogy választásával ne nehezítse családja ettől függetlenül is nehéz helyzetét, ne legyenek hatványozottan megbélyegezve. A bölcsészkarra – származása miatt – nem vették fel. Átirányították a jogi karra, de azt néhány hét múlva abba is hagyta. Viszont szeptemberben párhuzamosan beiratkozott a teológiára mint bejáró, civil hallgató, tehát nem mint papnövendék. Egy év után jelentkezett az esztergomi egyházmegyénél, majd 1954 őszén bevonult a hittudományi akadémiára. „Miért akartam pap lenni? […] Ha van Isten, és a kereszténység egy igaz valami, akkor jó az egész társadalmat eszerint fölépíteni. […] Ha ezt mások felemás, nyárspolgári módon csinálják, én majd megmutatom, hogy kell ezt csinálni. Ez lelkesített. Ha én azt választom, amiről azt gondolom, hogy a legfontosabb, és azt akarom az embereknek adni, akkor ez a legjobb foglalkozás, amit el lehet képzelni.”
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 89
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 90
KŐRÖSI ZSUZSANNA
90 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Könnyen beilleszkedett a központi szeminárium „nagyon katonás” életébe. Elfogadta, mi több, magáévá tette az intézmény rendjét, szigorú szabályait, és mindent próbált „a lehető legjobban csinálni”. „Mi egymás között úgy neveztük: a »hurkatöltő«. Oda bepréselnek, ott megvannak a szabályok, hogy hogyan kell viselkedni, és a végén kijön az eredmény. Még kamasz koromban volt egy romantikus álmom, hogy én jezsuita szeretnék lenni. Az pedig ismert, hogy a jezsuiták nagyon katonás rend. Nekem volt erre adottságom. […] Úgy éltünk, hogy a cél érdekében ezt mi vállaljuk. Engem annyira lelkesített az, hogy pap akarok lenni, hogy elfogadtam, hogy ennek ez az ára.” A szeminárium nagyon zárt világ volt, a kinti eseményekből alig szűrődött be bármi is. A forradalom kitörésekor épp egyhetes lelkigyakorlat volt, vagyis nem beszélhettek senkivel. Október 28-án szabadultak ki, amikor is „tele voltunk örömmel, hogy megszűnt ez a rohadt kommunizmus, és itt a szabad világ. Sokfelé voltam, és nem sokat csináltam. De az egész forradalomnak az eufóriáját, hogy mindenki lelkes volt, azt éreztem mindenhol.” Kuklay Antal fölszentelt hatodéves teológussal együtt járta a várost. November 3-án Mindszenty József bíboros megbízásából néhány társával a Pasaréti úti úgynevezett Szakasits-villába ment, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal titkos irattárát elszállítsák az Úri utcában lévő budai prímási palotába. Tervük végrehajtását a szovjet csapatok november 4-i támadása hiúsította meg. Az ekkor is nagyon megfontoltan cselekvő Vigh arra vigyázott, hogy a titkos jelentések, amelyek esetleg bizonyos papok gyenge pontjaira világítottak rá, akik ezeken keresztül zsarolhatóvá válhattak, „nehogy illetéktelenek kezébe kerüljenek, akik visszaélnének velük, ártanának az egyháznak – én akkor egyházhű voltam, még nem voltam annyira kritikus, mint ma –, mert azt tudtuk, hogy mi mindenre lehetne felhasználni ezeket az iratokat. Nagyon is gyerekes dolognak tartottam ebben szaglászni. Én ezért aztán nem turkáltam az iratok között. Ösztönösen nem érdekelt. Nem tartozik rám, és erre most nincs idő. Fontosabb, hogy […] rend legyen, és oda vigyék az iratokat, ahova tartoznak.” Mindszenty személye a kispap számára ekkor vonatkoztatási pont volt. Egyházához ekkor még feltétlenül hű lévén, távol állt tőle az antiklerikalizmus eszméje, ám utólag felidézett akkori véleménye mégsem egyértelműen pozitív. Ő is tudja, nehéz szétválasztani az akkori érzéseit, tudását a jelenbélitől. De könnyen hihető, hogy annak, aki visszautasította a nemesi előnevét, aki számára nem magától értetődően volt pozitív a múlt minden eleme, ellenszenves, visszatetsző lehetett, ahogy a főpap a régi, feudális világot éltette.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 91
„A beszédet már a szemináriumban hallgattuk. Nehéz felidézni az akkori gondolataimat. Oly sok mindent olvastam erről utólag. De megpróbálok az akkori negyedéves kispap szemszögéből beszélni, aki nagyon lelkesedett az egyházért, Mindszentyért, akiből sugárzott bizonyos vezetői karakter. Azokban a napokban sokféle beszélgetésben elhangzott, hogy nincs igazi vezetője az országnak, Nagy Imre lassan halad, mindig csak a követelések hatására tesz egy-egy kis lépést. Mindszenty pedig vezető egyéniség. Tudtuk, hogy Mindszentynek nincs politikai hatalma, de nagyon vártunk valakit, aki végre mond is valamit, ami aztán az egész ügyet továbbviszi. Hogy mennyire kerültem a beszéd hatása alá? Jól beszélt, és mindenről beszélt, de nem éreztem azt, hogy »ez az, amit vártam«. Persze én mint lelkes illegális csoportmunkás, majd mint lelkes, elkötelezett, idealista papnövendék lelkesedtem Mindszentyért mint mártírért, mint vezetőért. De nem lelkesedtem – már akkor sem, és még kevésbé a börtönben – a feudális főúrért, az anakronisztikus főpapért.” A Vigh család, főként a családfő már évek óta gondolkodott azon, hogy elhagyja az országot, de lehetőség csak 1956 végén adódott. Segített meghozni a döntést, hogy az apa – aki a Magyar Hajózási Rt. Forradalmi Bizottságának tagja volt – „drótot” kapott: két társát már letartóztatták. Vigh Szabolcs nagy dilemma előtt állt. Félt, hogy az ÁEH-akció miatt le fogják tartóztatni, de elevenen élt benne a (még mindig romantikus) hivatástudat, és hogy rá itt van szükség. A családja a disszidálás mellett döntött. Mit tegyen ő? Végül arra jutott, itthon marad, társai iránti szolidaritásból és azzal a reménnyel, hogy majd kis lépésekben meg lehet valósítani a forradalom célkitűzéseit. Mint tudjuk, a történelem nem így alakult. 1957 nyarán számos papnövendéket letartóztattak, köztük volt Vigh Szabolcs is. A Turchányi Egon és társai elleni per decemberben kezdődött, melynek ő eredetileg negyedrendű vádlottja volt, ám – Vigh Szabolcs szerint vélhetően nemzetközi nyomásra – még a hónap elején szabadlábra helyezték, és 1958. január 10-én megszüntették ellene az eljárást. A börtön „nagyon szép emlékeket” hagyott benne. Börtöntársaitól árnyaltabb képet kapott a forradalomról, a baloldali indíttatásról, a résztvevőkről, a kinti világról. Az itt hallottak változtatták meg a teológushallgató magasztos Mindszenty-képét is. „Abból a háttérből, amit már elmondtam – zárt családi, polgári kör és lelkes illegális csoport, keresztény világnézeten felépített középiskolás kor és zárt szemináriumi diákság –, én nagyon sok mindent nem láttam, nem hallottam és nem tapasztaltam az életből. Kezdve a szexualitástól a mindennapi emberi dolgokig.” A visszaemlékezéshez fűződő tudatos viszonyát (az összegzés vágyát) jól mutatja, hogy majd fél évszázaddal a letartóztatást követően elment az Állam-
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 91
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 92
KŐRÖSI ZSUZSANNA
92 Évkönyv XVIII. 2011–2012
biztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, hogy megtudja, mi és kik álltak a történtek hátterében, illetve hogy megfigyelésének milyen dokumentumai vannak.24 Már letartóztatásakor, az első kihallgatás alkalmával megpróbálták beszervezni, és ezt szabadulása után egészen az emigrálásáig többször megismételték. Vigh Szabolcs minden alkalommal nagyon határozottan nemet mondott. „Már nem tudom, hogy pontosan hogyan bújtam ki ez alól. Talán valami olyasmit mondtam, hogy: »maguknak van elég jó szervezetük, amely magától is rátalál az ilyenekre«. Mindenesetre dolgavégezetlenül elengedtek.” „Tudtam, hogy ha az ember odaadja a kisujját, akkor vége. Megtanultam, hogy sokkal könnyebb nemet mondani, mint taktikázni. Tudtam, hogy én a tárgyaláson végig nemet mondtam, kerek-perec, és ennek az eredménye az lett, hogy felmentettek, és kiszabadultam. Ez akkor olyan erőt adott nekem, hogy úgy gondoltam, ez a legokosabb. Nemet mondani, és nem csűrni-csavarni, mert abban csak el lehet veszni.” A tárgyalás során nem volt hajlandó bűnösnek vallani magát, nem volt hajlandó társait elítélni. „Én elég konok, fafejű, lelkiismeretes valaki voltam. A pernek az egyik kulcskérdése, amit a cellában is gyakoroltunk, hogy bűnösnek ismerem-e el magam vagy sem? Én persze mindig 24 Az ÁBTL-től kapott dokumentumokat nemet mondtam. Az ügyvéd úgy próVigh Szabolcs másolatban átadta nekem, bált segíteni, hogy ex tunc ex nunc – az interjú mellékleteként megtekinthetehát hogy akkor nem ismertem fel, tők. hogy bűn, de most igen. És erre is ad25 A segítségnyújtást Vígh Szabolcs így tam valamilyen dodonai választ. Minidézte fel: „Megtaláltam apám hagyadig úgy csűrtem-csavartam, hogy a tékában két levelet, amelyekből kiderül, kecskének is jó legyen, meg nekem is.” hogy összeköttetést tudott szerezni egy Mint már volt róla szó, kapcsolatok nemzetközi jogászprofesszorhoz, páter nélkül nem sikerülhetett volna az apáBeauforthoz, aki a Nijmegeni Egyetemen nak előkészíteni a család disszidálását, volt professzor, és a felsőháznak is a tagja megszervezni a kinti életet, de ezt a és a hollandiai ENSZ-küldöttségnek hoszkapcsolati hálót vetette be akkor is, szú időn át állandó képviselője volt. amikor fia börtönben volt: nemzetközi Ebből a két levélből kiderült, hogy ő fórumokon járt közben annak érdekémegköszöni a páter segítségét, és a páter ben, hogy az ítéletet enyhítsék.25 Szabolcs szerint ez a segítség valóban hatezt visszaigazolja, tehát világos, hogy ő hatós volt, és a magyar püspöki kar tett valamit. De az nincs leírva, hogy mit közbenjárásával együtt arra az eredtett, és hogy hogyan.”
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 93
ményre vezetett, hogy „a cselekmény csekély volta és társadalmi veszélyességének elenyésző volta miatt a BHÖ 56-os paragrafusa alapján megszüntették az eljárást”, és szabadon engedték. Vigh Szabolcs többször jutott válságba papi hivatását illetően, és erről is tudott őszintén beszélni. Kételyei központjában a cölibátus kérdése állt. A börtönben folytatott beszélgetések során számos olyan információhoz jutott, amelyek megkérdőjelezték döntése helyességét. Vajon valóban pap akar lenni, valóban alkalmas a nőtlenségre? „Elég körültekintően próbáltam a kételyeimet feloldani. Ez a tépelődés lelki vezetőkkel, orvossal való beszélgetéseket is jelentett. Az életet eléggé sokrétűen megláttam a börtönben, és akkor fölmerült a kérdés, hogy akarom-e mindazokat a következményeket, amelyek a cölibátussal járnak. Lényegében arról volt szó, hogy alkalmas vagyok-e rá? Végül is meg tudtam nyugtatni magam, hogy ha nehéz is, de nem lehetetlen, és ha már nem lehetetlen, akkor most miért a tépelődés? Akkor most miért vagyok itt? Akkor hülye vagyok, hogy itt maradtam, és mégsem leszek pap. Nem lettem volna fanatikusan pap, hogyha meggyőződtem volna arról, hogy én erre abszolút nem vagyok alkalmas. De miután megnyugtattak, hogy nem vagyok rá alkalmatlan, tehát amikor a tépelődésen már túl voltam, akkor teljes gőzzel a papszentelésre koncentráltam.” Végül nem adta fel tervét, maradt az eredeti pályán. Többször felszólították őt és szemináriumi társait, hogy csatlakozzanak a békemozgalomhoz. Vigh nem ment el a gyűlésekre, nem volt hajlandó együttműködni a békepapokkal, szembeszegült az ÁEH-val. Szerencséjére a megtorlás elkerülte. „A lényeg az volt, hogy az ötvenes években kialakult a békepapi mozgalom, majd Mindszenty őket félretette, a »konszolidáció« alatt pedig visszakerültek. Mi nem akartunk ezekkel a békepapokkal együttműködni. Az egész vita abban csúcsosodott ki, amit az ÁEH képviselője így fogalmazott meg: »nézzék, akár a tojás megy a kőnek, akár a kő megy a tojásnak, mindig a tojás törik el«. Ne okoskodjunk, úgyis mi húzzuk a rövidebbet. Ez egyértelmű volt. Majd újra kitűztek egy békegyűlést január 23-ra. Megint tanácskoztunk, és megint arra jutottunk, hogy nem megyünk. Nekem az volt a szerencsém, hogy már a kezemben volt a kihelyezésem, hogy én 1959. január 15-től úgyis költözöm, tehát engem ez közelről nem érintett. Akkor folytatódott – ami már nem az én életem –, hogy a szemináriumot újra tizedelték. Tizennégy embert kitettek. A többiek tiltakoztak ellene, azt mondták, hogy mind elmennek. Próbálták őket egyenként meggyőzni, hogy írják alá a hűségnyilatkozatot. Azt szintén megtagadták. Ekkor hatvankettőt a hetvenből utcára tettek. Ők pedig folytatták a teológiatanulást az úgynevezett földalatti kiképzésben – Tabódy
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 93
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 94
KŐRÖSI ZSUZSANNA
94 Évkönyv XVIII. 2011–2012
vezetésével –, és titkos utakon kaptak Rómától hozzájárulást, hogy – szintén titokban – fölszentelhessék őket. […] Ebben már nem vettem részt, mert lent voltam Nógrád megyében, Endrefalván.” 1958. november 2-án szentelték pappá. A szertartást a rá jellemző gondos körültekintéssel készítette elő, szervezte meg. Tabódyval ellentétben Vighnél a tartalmi kérdések estek nagyobb súllyal a latba. A ceremónia általa befolyásolható minden részletére ügyelt, hiszen a világ előtt ezzel nyilváníthatta ki elhivatottsága mélységét. „Volt egy sajátos meghívóm. Annak a rajzát tudatosan úgy választottam, hogy kifejezze, hogy én demokratikus pap vagyok – akkor abban éltem, hogy a különböző társadalmi osztályok egyenlők –, és hogy én mindenkihez küldve vagyok. »Instaurare omnia in Christo – Mindent megújítani Krisztusban« volt a fölirat. A mise végén az ember kioszt egy emlékképet. Ezzel kapcsolatban is voltak elgondolásaim, hogy olyan kép legyen, ami akkoriban az én szememben inkább korabeli volt, tehát nem valami XIX. századbeli édeskés giccs. A beuroni kolostornak voltak modernebb szentképei, azokat tudtam beszerezni. A szüleim segítettek ebben. És készítettem pecsétet is, »Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek« idézettel, Szent Pál leveléből.26 Ezzel a fölirattal osztottam ki az emlékképet.” Nyilvánvaló, hogy életének ebben a szakaszában személyes és társadalmi identitása papi hivatásán keresztül fogható meg leginkább. Élettörténetében kiemelt hangsúlyt kaptak azok a részek, amikor arról beszélt, milyen pap akart lenni. Nem forradalmárként, de eltökélt újító ambíciókkal lépett erre a pályára. „Abból kiindulva, hogy az evangélium és az abban lévő üzenet a legjobb az emberiségnek, és tudva, hogy ez többé vagy kevésbé, itt vagy ott botladozik, nem voltak olyan nagyravágyó elképzeléseim, hogy én majd mindent jobban csinálok. Azt viszont fontosnak és megvalósíthatónak tartottam, hogy az elporosodott, ódivatú egyházat maivá tegyük, az egyházi életet belülről újítsuk meg, főleg a gyakorlatban.” Demokratikus pap kívánt lenni, Szent Pál útját akarta követni. Nem volt könnyű helyzetben. A szocializmus évtizedei alatt az ateizmus hivatalos állami ideológiának számított, s bár a hatalom az állam és az egyházak „békés egymás mellett élésnek biztosítása” mellett érvelt, célja továbbra is a hitélet elsorvasztása maradt. A hozzá lojális papokat hagyta tevékenykedni, aki viszont átlépte a megengedett kereteket, azt üldözte. Ezzel Vigh Szabolcs is tisztában volt: a nyílt konfrontációt tehát elkerülte, az ÁEH által kirótt szabályokat betartotta, a kereteket viszont megpróbálta tágíta26 1Kor 9,22. ni, igyekezett megtalálni a kiskapukat.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 95
„Én úgy gondoltam, hogy nem csinálok semmi olyat, amit »nem szabad«, de mindig próbáltam kiskapukat keresni. […] Ha akadékoskodtak a hitoktatásban, akkor a magam diplomatikus módján szóltam emiatt. Ha az iskolaigazgató akadályozott, vagy az egyházügyi megbízott Salgótarjánból behívatott, akkor megmondtam, hogy »ehhez jogunk van, ez biztosítva van az állam és az egyház közötti megegyezésben«. Próbáltam olyan módon kiállni azért az ügyért, amiért úgy éreztem, hogy ott vagyok, hogy az ne váltson ki eleve ellenszenvet.” A vidéken töltött évek többnyire békés egyformaságban, csendben teltek.27 Misézett, látogatta a családokat, hittant tanított, minden vasárnap kijárt a filiálés községekbe is. Hivatását nagyon komolyan vette, pasztorális feladatait lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint látta el. A hittanoktatás kapcsán kezdték foglalkoztatni a modernebb szexuális nevelés kérdései, egyfajta reformon gondolkodott. Társaival a külföldön megjelent felvilágosító indíttatású hittanórai füzeteket fordították le, és adták oda a gyerekeknek. Ténykedésüket a szülők értetlenséggel fogadták, az egyház pedig rendreutasította őket. Többször áthelyezték, hogy ellenőrizni – s talán „jobb útra téríteni” – tudják. Terveit azonban nem adta fel: tovább dolgozott, de igyekezett megkeresni a járható utat. Progresszív gondolkodású papnak vallotta magát, aki még mindig a katolikus egyházon belül akar tevékenykedni. „Hallgatni arany. Az ember tudomásul veszi, hogy itt ez várható. […] Aztán a szexuális nevelést is másképpen építettem be. Az volt a fő elképzelésem, hogy nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. A többi, a társadalomban gyakorolt normák szintjére kell tenni a szexuális normákat is, nem kell annyira kinagyítani, ezt is természetesen kell elmondani. Így próbáltam korszerű lenni, de ugyanakkor megmaradni azok között a keretek között, hogy ne háborodjanak föl se a hívek, se a plébános.” 27 1959 elején Endrefalvára helyezték káp1965-ben Pestre helyezték, és engelánnak, majd 1961-től Táton, 1963-tól délyt kapott, hogy lakásában maradjon. Tokodon szolgált. A Budapesten töltött tíz évben sokkal 28 A disszertáció címe: A születésszabályozás több szabadideje volt, hiszen az iskotörténetisége a katolikus egyház tanításában. lákban szinte sehol sem volt hitoktatás, Budapest, 1971. Kézirat. Római Katoés a templomi hitoktatás még igencsak likus Hittudományi Akadémia. gyerekcipőben járt, így professzora buzdítására elhatározta, hogy a szüle29 Vigh Szabolcs: A családtervezés lelkiistésszabályozás témájában doktorál. mereti válsága. Vigilia, 1972. március, 1971-ben summa cum laude fokozattal 164–168. Ebben a témában megjelent 28 avatták doktorrá. Dolgozatát a Vigiliámég A születésszabályozás az egyházi ban publikálta.29 Tanulmányában ameltanítás fejlődésében. Teológia, 1972. 2.
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 95
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 96
KŐRÖSI ZSUZSANNA
96 Évkönyv XVIII. 2011–2012
lett érvelt, hogy a szeretet a legnagyobb érték, és ha ez a családi élet során szembekerül egy másik értékkel, 2. 112–117. nevesül a fogamzásgátlás tilalmával, akkor a fontosabb – vagyis a szeretet – védelme miatt a kevésbé fontosakat kell mellőzni. Nem vitás, hogy az érdekek egyidejű ütközése esetében a fogamzásgátlás tilalmának biztosítása bír a legkisebb jelentőséggel. A fogamzásgátlás engedélyezését természetesen nem mondhatta ki, mégis elégedett volt. Nem állt be a békevonalba, mégis nevet szerzett magának. „Egyre inkább megvalósul az az elképzelésem, amiért pap akartam lenni, és Magyarországon maradni. Úgy éreztem, ezen az úton szívesen megyek tovább. Tehát nem láttam értelmét annak, hogy én meneküljek. Szóval itt sem rosszabb, mint misszionáriusnak lenni Afrikában. Oda se azért megy az ember, hogy a Zserbóban kávézzon.” Többször kért útlevet, számos alkalommal elutasították. 1964-ben megkapta a szocialista országokba szóló útlevelét. 1968-ban a nyugati országokba szólót is, apjának köszönhetően, aki elérte, hogy König bíboros, bécsi érsek közvetítésével Cserháti József püspök garanciát vállalt érte. Hollandiába, családjához vezetett első nyugati útja. Majd elnyert egy amerikai egyetemi ösztöndíjat, de kiutazási kérelmét a püspöki kar újfent elutasította. 1971-ben – miután Rómában a nyitás apró jeleként kimondták, hogy a vasárnapi miséket a gyermekek pszichológiai adottságainak és a pedagógiai követelményeknek megfelelően kell megtartani – munkacsoportot hozott létre. Céljuk az volt, hogy megfelelő tematikát állítsanak össze és dolgozzanak ki a vasárnapi diákmisékre. Bár a munkával jól haladtak, egyre népszerűbbek lettek, ezt is betiltották, őt magát továbbra is megfigyelés alatt tartották. De még ekkor is kitartott. 1973-ban az őszi esperesi konferencián bírálta a fogamzásgátlással kapcsolatos hivatalos egyházi tanítás gyakorlati alkalmazását, ezért püspöke a nyilvánosság előtt rendreutasította. Ezt a következőképpen értékelte: „A progresszív hangú pap”, aki nem állt be a békevonalba, akit nem tudtak ügynöknek beszervezni, a „félénk és betokosodott egyházi vezetőknek” nem tetszett. Majd büntetésből újra áthelyezték. És ez „betette az ajtót. Ekkor jutottam arra a konklúzióra, hogy nem akarok tovább itt maradni, ki akarok menni Hollandiába.” A végső döntésben egy magánéleti történés is segített. Nemcsak az egyház intoleranciája és a hatóságokkal folytatott huzavona viselte meg, hanem egy hirtelen fellobbant szerelem is kétségek közé taszította. Hosszan vívódott, aztán meghozta a döntést: nyíltan vállalja érzéseit, de mivel mint pap nem szegheti meg a nőtlenségi fogadalmát, inkább kilép. 88–93.; A családtervezés problémái a gyóntatási gyakorlatban. Teológia, 1974.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 97
„Nem mertem elmondani, küszködtem magammal. Mit csináljak? Pap vagyok, nem akarok a nőtlenségi fogadalmam ellen tenni, és kilépni sem akarok. Nem akarok alkalmat adni arra, hogy zsarolhassanak, és beépítsenek. Önmagammal vívódtam. Tulajdonképpen ezt a vívódást tettem mérlegre. Arra gondoltam, ha találok még célkitűzést és támogatást arra, hogy én mint pap tovább tudjak dolgozni, akkor előbb-utóbb a szerelem is elmúlik. De nem kaptam támogatást a papi munkámhoz. És akkor kimondtam neki, hogy szeretem. Viszont mindjárt hozzá is tettem, hogy »én Magyarországon nem akarok megnősülni, még ha ki is lépek, mert azokkal a terhekkel, amelyeket egy kommunista rendszerben az ember nyakába tudnak rakni, nem akarok egy egész családot megterhelni. Tehát én csak úgy tudok veled továbbmenni – ha téged is érdekel –, hogyha megpróbálunk kivándorolni, és kint folytathatjuk közösen az életet.« És ő igent mondott. Ez volt 1974 végén, és 75-ben kértem kivándorló útlevelet.” Vigh Szabolcs egész életét céltudatosan élte, ha valamit elhatározott, akkor tántoríthatatlan volt. Amikor eldöntötte, hogy kivándorol, semmi sem ingathatta meg. Nem könnyű szívvel ment el, de némi megnyugvást hozott számára, hogy a meghurcolt központisták lassan normális papi álláshoz jutottak. Magyarországgal végérvényesen megszakított minden kapcsolatot: lemondott az állampolgárságról, a lakását az államra hagyta, jövendőbelijével és két lányával a fölszabadulás reményében érkezett Hollandiába, „a szabadság országába”. „Tudtam, hogy mit akarok, és akkor abba vágtam bele. Úgy, mint máskor is az életem folyamán. Én kivándoroltam, úgyhogy a magyar állampolgárságról lemondtam. Már nem voltam magyar állampolgár, igaz, akkor még holland sem, de rögtön megkaptam a letelepedési engedélyt, mert a szüleim garanciát vállaltak értem. Nem kellett lemondanom a magyar állampolgárságról, de én úgy döntöttem, hogy ha elmegyek, akkor száz százalékig megyek el. Pontot tettem az itteni életem végére, nem akartam kétfelé lavírozni. Teljesen be akartam illeszkedni a holland társadalomba. A mi családunkban van egy kifejezés, hogy »sőberli« – ez fotel és ágy egyszerre, azt hiszem, a háború előtti időből. Ha valaki ezt is akarja, meg azt is akarja, az olyan »sőberli«. És mindenre, amire valaki azt mondta, hogy »ez is legyen, meg az is legyen«, apám azt mondta: »a fotelágy se nem fotel, se nem ágy«. Ő úgy gondolta: »ha egyszer kivándorolsz, akkor csináld teljesen«. És én átvettem ezt. Eljöttem, ott már nincs semmi keresnivalóm. Nem akarok a jövőben olyan helyzetbe kerülni, hogy kérdés legyen, hogy ide tartozom-e vagy oda. És a történelem utolért, mert Hollandiában most ez az egyik fő téma. Aki itt van, az ne kacsintgasson hátra. Miért van két útlevele, miért van két állampolgársága?”
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 97
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 98
KŐRÖSI ZSUZSANNA
98 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Hollandiai élete szinte zökkenőmentesen kezdődött. Megérkezése után egy évvel már a Tilburg Egyetem teológiai fakultásán dolgozott. Kutatói pályája reményteljesen indult, de hamar kiderült, hogy kiugrott papként katolikus intézményekben, a teológiai fakultásokon nem kaphat állást. 1979-től a teológiai fakultás könyvtárában dokumentációs munkatársként dolgozott, „ez ugyan nem tudományos állás volt, hanem egy alacsonyabb rangfokozatú, de biztos és fix”. 1976 augusztusában megesküdtek szerelmével, ám a házasság nem sikerült, így néhány év múlva elváltak. Újra megnősült, egy holland asszonyt vett el, és 1987-ben megszületett fia, Péter. Az a fajta eltökéltség, elkötelezettség és ambíció, amely papként vezette, és amelyet rövid ideig a tudományos pályán szeretett volna kamatoztatni, most a családi életben talált terepre. Az apaság lett a főhivatása, élete központjába az új család került. Laicizálása után a viszonya a katolikus egyházhoz sokat változott. Az emigrálását követő néhány évben még kísérletet tett rá, hogy Magyarországon maradt társait segítse, de minden téren falakba ütközött. Szülőhazája katolikus egyházától teljesen elszakadt, a hollandiaiban viszont nem találta meg a helyét. Hitében megmaradt, de vallását a hagyományos értelemben nem gyakorolja. „Nekem ma az elképzelésem az, hogy egyházi közösséghez tartozni azt jelenti, hogy az ember ott otthon érzi magát, oda szívesen megy, és visszhangot kap. Ilyen környezetet én nem találtam. Úgyhogy nem járok rendszeresen templomba, de időnként elmegyek vagy elmegyünk. Formálisan nem szakítottam az egyházzal, de eléggé eltávolodtam – nem a szemlélettől, hanem a formális kötelezettségektől inkább. […] Azóta sok mindenben változtam. Úgy érzem, sokkal nyitottabb, türelmesebb és sokrétűbb elképzelésem van a vallás és az ember viszonyáról és annak a gyakorlásáról is. Megértem, hogy a piramis jellegű, szigorú egyházi struktúrákban is van jó, de én azt nem támogatom, azzal nem tartok együtt.” Tolerancia, a másik elfogadása és nyitottság jellemzi Vigh Szabolcsot. Ennek gyökerei – mint láttuk – a gyerekkorig, szüleiig nyúlnak vissza. Papként is ezek az elvek vezérelték, ezek jegyében próbált dolgozni, ám ez a szellemiség, az e szellemiségtől áthatott magatartás igazán Hollandiában, a tolerancia hazájában nyert teret, tudott kibontakozni. „Én majdnem egészen az emigrálásig abban hittem, hogy egy jól összetartó, egységes szervezetnek vagyok az igehirdetője, aki arról van meggyőződve, hogy a mi elképzelésünk teszi igazán jóvá a világot – minden területen. Ebből aztán egyre jobban kinőttem. Ma már úgy látom, hogy a világ sokrétű, gondolatban, hitben és a gyakorlatban is. És ennek a sokféle mozaiknak kell utat
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 99
keresni, hogy együtt is tudjon élni, és együtt is tudjon sok mindent csinálni. És ez nem egyszerű dolog, de úgy látom, hogy jó út.” Az interjúban több alkalommal is értelmiségiként határozta meg magát. Beszédesek azok a helyzetek, amelyekkel kapcsolatosan ez az öndefiníció elhangzott. Mint például a továbbtanulási esélyek latolgatásakor, amikor értelmiségi és osztályidegen származása stigmát jelentett az ötvenes évek Magyarországán. „Akkor már téma volt otthon, hogy most már egyetemre kéne menni, de mi osztályidegenek vagyunk, illetve értelmiségi származásúak, fölvesznek-e az egyetemre? […] Nekem jó tanulónak kell lenni. Mert ha nem vagy jó tanuló, akkor aztán ilyen hátránnyal, mint értelmiségi, egyáltalán nem vesznek fel az egyetemre.” Hasonlóan (magára nézve) negatív jelzőként használta az értelmiségi meghatározást, amikor az 56 utáni perükről beszélt: „Egy kirakatperbe nagyon jól belevágott volna az, hogy mint értelmiségi származásút, akinek a szülei diszszidáltak, bezárnak négy évre a szegedi Csillagba.” Teológustársaival kialakult viszonyáról szólva értelmiségi hátterével magyarázta, hogy ő és még néhány társa – „akik hasonló értelmiségi körökből jöttek” – kilógtak a többségből. A papneveldében nem volt meg a többiekkel az a „láthatatlan összehangoltság”, mondja, amely a közös családi értékekből, hasonló szociális háttérből adódott, és amely régi cserkésztársaival összekötötte. „Ebben benne volt az, hogy mi a Gellérthegy oldalában laktunk, és hogy 45 után fontos volt, hogy én három nyelvet tanuljak.” Meglehet, e „láthatatlan összehangoltság” hiánya teszi, hogy hollandiai életéről egy kis szomorúsággal beszél. Mivel később érkezett az országba, mint honfitársai többsége, nem tudta felépíteni azt az értelmiségi karriert, ami ha húsz évvel fiatalabban kezd neki, vélhetően sikerül. Közös elem az emigráns narratívákban az etnikai identitás kérdése. Minek vallja magát? Magyarnak vagy új hazája állampolgárának, esetünkben hollandnak? Hova tartozónak érzi magát? Valamilyen formában a legtöbb diszszidens visszaemlékezésében előkerül az otthon és haza kettősége, a két ország, a két társadalom értékei közötti hasonlóság, különbözőség. „Erre nehezen tudok válaszolni. Hollandiában is fölteszik ezt a kérdést. Persze, hogy magyar vagyok, mert magyarul beszélek, magyar újságot olvasok, a magyar témákban otthon vagyok. De én már Hollandiában vagyok otthon, és itt látogatóban vagyok. Nem vonom kétségbe, hogy a nyelv és a könynyebb kapcsolatteremtés, a régi ismerősök hiányoznak. De hát mindent nem lehet, dönteni kell. Belsőleg, a rugóiban a holland társadalom sokkal szimpa-
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 99
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 100
KŐRÖSI ZSUZSANNA
100 Évkönyv XVIII. 2011–2012
tikusabb, mint a magyar. Sokkal szabadabb világ, akár mint a mai Magyarország. Lelkileg is. Azokból a körökből, akikhez én annak idején tartoztam, és ahol kapcsolataim voltak, kinőttem. Lelkileg és belsőleg. És nem volna kedvem oda visszamenni. Újakat pedig én már hetvenkét éves koromban itt nem tudnék fölépíteni.” Magyarországon aktív, társadalmilag elkötelezett életet élt. Hollandiai életében nyilvánvalóan már máshol voltak a hangsúlyok, de továbbra is érdeklődéssel követte a magyarországi eseményeket. „Nagyon érdekelt, hogy hogy alakul a helyzet. Köznapi szóval: drukkoltam nekik, hogy végül is sikerüljön. Tehát én azt nagyon is szemmel tartottam. Ha nem is minden részletében, de az egész folyamatot. Annak idején beleadtam magamat az egész ügybe, mindegy az, hogy mit csináltam, de az volt számomra a fontos, hogy Magyarországon legyen szabadság és demokrácia. És ez most sikerült. Ez mérhetetlen nagy örömmel töltött el.” Vigh Szabolcs a második világháborút követő politikai, társadalmi, értékrendi változást még gyerekként, illetve kamaszként érte meg – ellentétben Pákh Tiborral és Tabódy Istvánnal, akik akkor már felnőttek voltak. Vigh szintén középosztálybeli családba született, de már egy olyan világban vált felnőtté, amely tagadta, sőt üldözte az előző kor értékeit. Talán ez az életkori adottság az egyik magyarázata annak, hogy ő tudomásul tudta venni az új körülményeket, és amíg látott reményt rá, hogy értelmes életet élhet, célját, hivatását beteljesítheti, kompromisszumokat kötött, és Magyarországon maradt. Az új értékrendet nem fogadta el, és amikor a sok kudarc után már nem látta értelmét a harcnak, végleg elhagyta az országot. Szembeszállt a kommunista hatalommal, de elfordult az úri(záló) világtól is. * A három visszaemlékezésben talán az a legszembeötlőbb közös vonás (a hasonló társadalmi háttértől nem függetlenül), hogy a vallás mindhárom interjúalanynál kiemelkedő szerepet töltött be. Mindhármukat a római katolikus vallás szerint keresztelték és nevelték – ez jellemzően az anyák feladata és jogköre volt. Nehéz rangsort felállítani, de az bizonyos, hogy mindhármuk identitásának nagyon fontos eleme az istenhit. Felnőtt életükben is megtartották hitüket, és mély meggyőződéssel gyakorolták vallásukat. Isten akaratát mindig elfogadták, mindig fejet hajtottak előtte. Ezzel szorosan összefügg az egyházi autoritáshoz való viszonyuk. Narratívájukban mindhárman kiemelték Mindszenty Józsefet, Pákh és Tabódy mindvégig a megkérdőjelezhetetlen vezetőt látta
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 101
benne. Vigh Szabolcs az évek során eltávolodott az egyháztól, majd szakított vele, és kritikusan értékelte a prímás (és más egyházi vezetők) személyét, szerepét is. Identitásuk másik fontos pillére a középosztályhoz tartozás. Ezt a kifejezést mindhárman használták önmagukkal kapcsolatban, többnyire meghatározott életmódot és életszínvonalat értve a fogalom alatt. Mindenekelőtt a biztos anyagi hátteret nyújtó családot (legalábbis a háborúig), a szép nagy lakást, a birtokot, a cselédeket, a nevelőnőt, a társasági életet, a kultúrafogyasztást. A tudás megszerzése Pákh és Vigh életében különösen fontos volt, életstratégiájukba a tanulás szerves családi értékként épült be, s a megváltozott politikai körülmények között is kiemelt cél maradt. Tabódyról sem mondhatjuk, hogy iskolázatlan lett volna, de számára inkább az iskola abszolválása volt a cél, amellyel a nyugodt jövőt látta biztosítva magának. Tabódy és Pákh még a Horthy-korszakban kezdte el felsőfokú tanulmányait, Vigh számára ellenben már az egyetemre bejutás sem volt könnyű. Az interjúkból kiderült az is, hogy ezek a családok komoly kapcsolati tőkével rendelkeztek, bár annak „mozgósításáról” csak Vighnél és Tabódynál olvashattunk. Mindhármuk családja az új rendszer üldözöttje lett. A családtagokat – származásukból adódóan – a B-listázás éppúgy érintette, mint a kitelepítés. A Pákh családtól komoly birtokokat vettek el. Mindhárom családra igaz az a megállapítás is, hogy egzisztenciális helyzetükben komoly romlás következett be. A Pákh és a Tabódy család szinte nyomorgott a kommunista hatalomátvétel után, a Vigh család sorsa szerencsésebben alakult, hiszen az apa megtarthatta állását, de a nélkülözésben részük volt nekik is. Ám ezek az emberek – bármi nehézséget kellett is átélniük – egyszer sem panaszkodtak visszaemlékezésükben. Mindhárman szemben álltak az 1948 utáni rendszerrel. Pákh és Tabódy számos alkalommal konfrontálódott is a hatalommal, harcukat Rákosi alatt és a kádári években is folytatták. Vigh Szabolcs viszont kerülte a nyílt konfrontációt, óvatosabb volt. Mindhármukat börtönbe csukták. Vigh Szabolcsot „csak” néhány hónapra, de Pákh Tibor (3 év szovjet hadifogsággal és 11 év börtönnel) és Tabódy István (6896 nappal, azaz több mint 19 esztendős bebörtönzéssel) a magyarországi elítéltek között dobogós helyezést értek el. Az állambiztonság – a fogva tartáson túl – mindhármukat állandó megfigyelés alatt tartotta, alapvető jogaikban korlátozták őket, illetve többször kísérletet is tettek beszervezésükre. Mindhárman hihetetlen kitartással, elszántsággal – talán azt is mondhatjuk, hogy makacssággal – tették a dolgukat, tartottak ki elhatározásuk, hitük,
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 101
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 102
KŐRÖSI ZSUZSANNA
102 Évkönyv XVIII. 2011–2012
céljuk mellett. Kimagasló erkölcsi tartásról tettek bizonyságot. Tudták, hogy mit akarnak, és azért harcoltak – nem azonos úton, nem azonos stratégiával, de szemben a hatalommal. Pákh Tibor eredeti hivatását származása okán nem gyakorolhatta, emberi jogi aktivistaként harcolta végig életét (harcát a rendszerváltozás után is folytatta), és a legkisebb kompromisszumra sem volt hajlandó. Vigh Szabolcs papként látta beteljesülni sorsát. Ő más stratégiát választott: elveit nem feladva, nem megalkudva, de kompromisszumokat keresve akarta a lehető legjobban teljesíteni pasztorális feladatait. Amikor úgy érezte, minden erőfeszítés hiába, új életet kezdett. Pákh Tibor és Tabódy István életpályája azonban, amelyet származásuk, születéskori társadalmi helyzetük és ambíciójuk szerint más körülmények között valószínűleg betölthettek volna, a kommunista hatalomátvételt követően kettétört. Tabódy hivatásos katonatiszt volt, amikor először letartóztatták, és mint „a recski pap” vonult be a történelembe, bár rabsága idején még nem volt az. Istenfélelme, embersége jóvoltából számos rabtárásának tudott lelki támaszt nyújtani, kérlelhetetlen makacssága, állandó harca a fennálló rendszer ellen a társadalomra fokozottan veszélyes, esküdt ellenséggé tette őt. Mindhárman elutasították a kommunista rendszert, és egyikőjük sem került a szélsőséges politikai ideológiák, törekvések befolyása alá. Egyik viszszaemlékező sem használta a jobboldali kifejezést, sem mint identitásképző eszmét, sem mint politikai irányultságot. Pákh és Tabódy konzervatívként (is) azonosították magukat, akik a múlt értékeit próbálták megőrizni, illetve a rendszerváltáskor reménykedtek azok visszatértében. A Horthy-rendszer iránti nosztalgiát egyedül Tabódynál tapasztalhattuk. Vele ellentétben Vigh Szabolcs – családi gyökereinek és neveltetésének megfelelően – progresszív szellemben, haladó gondolkodóként a két háború közti korszak számos vonását elutasította, s ha nem is radikálisan, de bizonyos keretek között szembe is szállt vele. HIVATKOZÁSOK Béri (2004) BÉRI JÁNOS: Középosztály vagy középosztályok? Mozgó Világ, 4. 37–48. http://epa.oszk.hu/01300/01326/00050/06beri.htm (Letöltve 2012. október 1.) Bódy (2002) BÓDY ZSOMBOR: Polgárok és munkások 1929-ben. Adalékok a fogyasztás történetéhez. Korall, 10. 187–199.
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 103
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00007/pdf/10bodyzsombor.pdf (Letöltve 2012. október 1.) Erdei (1976) ERDEI FERENC: A magyar társadalom a két világháború között. I–II. Valóság, 4. 22–53., 5. 36–58. Fábián (1994) FÁBIÁN ZOLTÁN: A középrétegek: adalékok a poszt-kommunista átmenet társadalmi és társadalomlélektani hatásaihoz. In Társadalmi riport 1994. Budapest, TÁRKI, 351–377. Gyáni (1999) GYÁNI GÁBOR: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban. Századok, 6. 1265–1305. Gyáni (2002) GYÁNI GÁBOR: Polgárság és középosztály a diskurzusok tükrében. In uő: Történészdiskurzusok. Budapest, L’Harmattan. Gyáni (2012) GYÁNI GÁBOR: Társadalmi nemek a munkaerőpiacon a polgári Magyarországon. Rubiconline, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/tarsadalmi_nemek_a_munkaeropiacon_a_polgari_magyarorszagon/ (Letöltve 2012. október 1.) Gyáni–Kövér (2003) GYÁNI GÁBOR–KÖVÉR GYÖRGY: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. 2. javított kiadás. Budapest, Osiris. Lángh (2003) LÁNGH JÚLIA: Egy budai úrilány. Budapest, Magvető. Losonczi (1977) LOSONCZI ÁGNES: Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben. Budapest, Gondolat. Nagy (1991) NAGY W. ANDRÁS: Keresztes vitéz. Beszélő, 24. 17–19. http://beszelo.c3.hu/cikkek/keresztes-vitez (Letöltve 2012. október 1.) Pákh (OHA) Pákh Tibor-interjú. Készítette Balázs Eszter 1997–98-ben. 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 690. sz. Rainer (2005) RAINER M. JÁNOS: A volt „keresztény középosztály” és a demokrácia reménye. In Rainer M. János–Standeisky Éva (szerk.): A demokrácia reménye, Magyarország, 1945. Évkönyv XIII. Budapest, 1956-os Intézet, 100–118.
A KERESZTÉNY KÖZÉPOSZTÁLY ÉLETTÖRTÉNETI EMLÉKEZETE
BÚVÓPATAKOK a feltárás 103
03_korosi_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:09 PM
Oldal 104
KŐRÖSI ZSUZSANNA
104 Évkönyv XVIII. 2011–2012
http://www.egyhazestarsadalom.hu/wp-content/uploads/2012/05/2005_ Evkonyv.pdf (Letöltve 2012. október 1.) Rainer (2012) RAINER M. JÁNOS: Búvópatakok (bevezetés). Élet és Irodalom, 2012. február 10. 9. http://www.egyhazestarsadalom.hu/mpr-konferenciak/rainer-mjanos-buvopatakok-bevezetes/ (Letöltve 2012. október 1.) Róbert–Sági–Utasi–Kovách (1995) RÓBERT PÉTER–SÁGI MATILD–UTASI ÁGNES–KOVÁCH IMRE: A középosztályok nyomában. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete. Tabódy (OHA) Tabódy István-interjú. Készítette Hegedűs B. András és Kőrösi Zsuzsanna 1991-ben. 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 333. sz. Turbucz (2011) TURBUCZ DÁVID: Horthy Miklós. Budapest, Napvilág. Vigh (OHA) Vigh Szabolcs-interjú. Készítette Kőrösi Zsuzsanna 2006–2007-ben. 1956os Intézet Oral History Archívuma, 840. sz.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 105
105
SOMLAI KATALIN
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKOKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
Mester Miklóst zsidómentő államtitkárként őrizte meg a történelmi emlékezet.1 A tágabb közvélemény Bokor Péter Egy naiv ember bársonyszékben című portréfilmjéből ismerhette meg, amely 1977-ben készült a Magyar Televízió Századunk sorozatához. A Kádár-korszak nyugati magyar emigrációjában a zsidó- és a nemzetiségi kérdés szakértőjeként tartották számon.2 2012 nyarán a Holokauszt Emlékközpont vállalta fel Mester hetvenes évek elején írt emlékirata bemutatását – Arcképek. Két tragikus kor árnyékában –, az egykori politikus alakját ismételten az 1944-es évben a deportálás előtt álló zsidóság megmentése érdekében véghezvitt cselekedeteihez kötve. Mester személye a németbarát Sztójay-kormányban betöltött pozíciója alapján a Horthy-korszak jobboldali konzervatív és nacionalista politikai elitjéhez kötődik. Ám Mester sem származását, sem politikai elképzeléseit tekintve nem tartozott a hagyományos konzervatív politikai establishmentbe. Bár az 1939. májusi választásokon a kormánypárt színeiben indult – amely alig két hónapja vette fel a Magyar Élet Pártja (MÉP) nevet –, másfél év múlva már a kormánypártból kivált, a középosztályi–paraszti „szövetség” talaján álló, a szociális gondolatot hangsúlyozó populista Magyar Megújulás Pártjában (MMP) politizált. Úgy látta, nincs remény rá, hogy társadalomalakító tervei megvalósulását (amelyek más politikai kontextusban akár baloldalinak is számíthattak volna) a társadalmi hierarchia „egészének” megóvásához ragaszkodó, tekintélyuralmi alapokon álló kormánypárt reformistájaként elősegítheti, ezért a németbarát és fokozottan antiszemita szélsőjobboldalhoz csatlakozott. Magyarországon a két világháború közötti politikai élet alapvetően a forradalmakhoz viszonyulva határozta meg magát a jobb- és baloldal dichotómiájában. A függetlenségi hagyományokon, 1 Lásd többek között Braham (1997); majd az ellenforradalmi ideológia légSchmidt (1990); Török (2007). körében szocializálódott ifjú Mester – 2 Sztáray (1989). aki erdélyi magyarként családja és a
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 106
SOMLAI KATALIN
106 Évkönyv XVIII. 2011–2012
maga sorsán is erősen megtapasztalta az ellenforradalmi propaganda által a proletárdiktatúra számlájára írt országcsonkulást – első közéleti megnyilvánulásaitól kezdve ellenszenvvel viszonyult a tömegek mozgósításához, a forradalmi „zűrzavarhoz”. A szülőföldjéről elszakadt embert a nemzeti közösséghez tartozás igénye is a nacionalizmust vezérelvei közé számító jobboldali erők felé terelte. A második világháború után a forradalmi ideológiára építő kommunista diktatúra – magának tartva fenn a baloldaliság „monopóliumát” – mindazokat jobboldalinak tekintette, akik nem osztották „tudományos” világnézetét, vagy akiket egykori társadalmi helyzetüknél, illetve politikai szerepüknél fogva a munkásság hatalmát hirdető rendszer ellenségeinek véltek. Mester Miklós a rendszerváltás évében hunyt el. Hogy a nacionalizmus és modernizáció egymáshoz szorosan kapcsolódó tengelye mentén jobb- és baloldali erőkre elrendeződő politikai közegben meggyőződése és kapcsolatai révén melyik oldalhoz húzott volna, csak feltételezni lehet. Annak viszont határozott jelei vannak, hogy a nemzeti konzervatív jobboldal helyet keres Mesternek történelmi panteonjában.3 Olyan konzervatív politikusnak látják, aki zsidó életek megmentőjeként megtisztult korábbi fajvédő, antiszemita múltjától, így példaképként, ugyanakkor mint a kommunizmus elszenvedője, áldozatként mutatható be egyszerre. Mestert az életét kitöltő „két tragikus korban”4 – a konzervatív, majd a kommunista rendszerben – egyaránt jobboldaliként könyvelték el. Saját maga problematikusnak találta a politikai orientáció jobb- és baloldal viszonylatában való meghatározását – tegyük hozzá, jogosan –, de leegyszerűsítve „inkább jobboldaliként” tekintett önmagára és a hozzá közel álló pályatársakra.5 A Horthy-korszakban „magyar szocialistának” definiálta magát, a kommunista érában keletkezett önreflexióiban a polgári demokrácia és a humanizmus meggyőződéses híveként szólalt meg.6 A demokrácia melletti elkötelezettségét idősebb korában a harmincas évek közepétől eredeztette, ám ekkortájt írt műveiben történész-kutatóként való3 Lásd többek között Schmidt (1990); Töjában csak a nemzetiségi törekvések rök (2004); Török (2007); konzervatiegyenjogúsága mellett tört lándzsát, a nemzeteken belüli polgári jogegyenvok.blogspot.hu. lőség kérdése nem foglalkoztatta. 4 Mester (2012). „Hallatlan ellentmondások sűrűsöd5 Uo. 559. tek benne”7 – állapították meg Mester 6 Bokor (1982); Bokor (1985); Mester (OHA); Miklósról, arra utalva, hogy a jobbolMester (2012). dali diktatúrára törő Imrédy Béla párt7 Bokor (1982) 126.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 107
hívéből demokratává, hangos antiszemitából zsidómentővé, 1945 után zsidószimpatizánssá vált. Tanulmányomban Mester Miklós életútját szeretném bemutatni, részletesebben rávilágítva azokra a szakaszokra, eseményekre, melyeket az államtitkársága hónapjaira koncentráló írások elhanyagoltak, de amelyek nézetem szerint politikusi személyiségének formálódását befolyásolták. Pályájának bemutatásával párhuzamosan kísérletet teszek rá, hogy politikai nézeteit rekonstruáljam. „ Jobboldalisága” mögé tekintve írásai, megszólalásai, kapcsolatrendszere alapján megvilágítom, milyen eszményeket és ideológiákat követve vállalkozott politikai szereplésre. Megpróbálom életében azokat a fordulópontokat megtalálni, melyek a világnézetét alkotó eszmerendszert átalakították. Vizsgálom továbbá, miként hatott értékrendszerére, valamint szerepvállalásaira politikai és informális környezete, és azt is, hogyan alakult önképe politikai elveinek módosulásával. Politikai meggyőződésének azokat az elemeit próbálom a felszínre hozni, amelyek a radikálisan megváltozott politikai környezet ellenére konstans értékként húzódtak végig életútján, és feloldják pályaképe ellentmondásosságait, s melyeket – elsősorban a nacionalizmust – vállalva a rendszerváltás utáni jobboldal is szimpatizálhat alakjával. POLITIKAI PÁLYAFUTÁSÁNAK KEZDETE Mester Miklós politikai pályafutása 1939-ben, nem sokkal a második világháború kitörése előtt indult, amikor a jobboldali konzervatív kormánypárt, a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselőnek jelölte a ráckevei választási körzetben. Teleki Pál miniszterelnök kiszemeltje volt, aki a belső feszültségek következtében széttöredezett kormányzó pártot – s benne a maga vezető pozícióit – a „népből jött” új emberekre,8 valamint a visszacsatolt országrészekről behívott képviselőkre támaszkodva igyekezett megszilárdítani. Teleki közvetlen közelről tapasztalta, mint éleződik a feszültség a politikai hatalmat birtokló úri középosztály és az első világháború után felnőtt fiatal, irredenta szellemben felnevelt értelmiségiek között,9 akik a „megőrzendő” stabilitás helyett radikális társadalmi és gazdasági változásokat sürgettek. Az „európai korszellemhez” igazodva más volt az elképzelésük az állam és benne az egyén szerepéről, a modernizációhoz vezető politikai utat a tekintélyuralmi – fasiszta, náci – rendszerek mintájával, a „hódító koreszmével” szimpatizálva keresték. Teleki e fiatal, többségükben a jobbol8 Uo. dali diákmozgalmakban szocializálódott 9 Ablonczy (2005) 415. szakembereket a szélsőjobboldal mind
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 107
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 108
SOMLAI KATALIN
108 Évkönyv XVIII. 2011–2012
erősebb nyomásának engedve vonta be a kormánypártba. Ugyanakkor olyanok kiválasztására törekedett, akikről feltételezhette, hogy hajlanak majd a konformitásra, s megnyerhetők a mérsékeltebb, konzervatív reformpolitikának. Mester szimpatizált az egyszerre puritán, tudós tanárember és politikus Telekiben megtestesülő ideáljával, jóllehet tisztában volt vele, hogy egykori mentora és eszmei atyja, az irredenta Erdélyi Szövetséget is vezető Jancsó Benedek történész és Teleki Pál kapcsolata nem volt felhőtlen.10 Későbbi felszólalásaiból, politikusi magatartásából valószínűsíthető, hogy közel állt hozzá Teleki elképzelése a tudományos kormányzásról, mely szerint a kormányzás szakkérdéseiben csak a politikai szempontok és intézmények mellőzésével lehet és kell állást foglalni.11 Teleki kiállásában bízva Mester elfogadta a felkínált lehetőséget, annak ellenére, hogy a konzervatív úri osztály politikusait alkalmatlannak tartotta az ország modernizációjára (ez a meggyőződése később sem változott). A képviselőségben lehetőséget látott politikai céljai megvalósítására, és vélhetően a középosztályba való felemelkedésének megerősítésére is. Akkor lépett a politika porondjára, amikor mind a nemzetközi, mind a hazai politikai feszültségek kiéleződtek, s erőteljes jobbratolódás következett be az európai és a magyar politikai arénában egyaránt. Magyarország kilépett a Nemzetek Szövetségéből, javában folyt a fegyverkezési program, a kormánypárt magába olvasztotta Imrédy Magyar Élet Mozgalmát, az országgyűlés elfogadta a második zsidótörvényt, amely nyilvánvalóvá tette a faji alapon álló különbségtételt zsidók és nem zsidók között, és a részleges revíziós sikerek (Szlovákia, Kárpátalja) további irredenta igényeket ébresztettek (Erdély, Délvidék), akár a tengelyhatalmak melletti mind szorosabb elkötelezettség árán is. A képviselőjelöltség vállalásával Mester Miklós felsorakozott Teleki „nemzeti és keresztény” politikát hirdető választási programja mögé.12 A pártprogram – amelyben fasisztoid, nacionalista és populista elemek keveredtek – új Magyarországot hirdetett, a változások melletti elkötelezettséget, a magyar öntudat erősítését és fajvédelmet hangoztatott. Legfőbb „követelései” között ígéretet tett mindenekelőtt a súlyos társadalmi különbségeket felszámoló földreformra, szociális reformokra, a zsidó gazdasági befolyás felszámolására és – „tőke s munka viszonyának egészséges és igazságos szabályozásával” – a korlátozott kapitalizmus egyfajta korporá10 Mester (2012) 355. ciós keretek közötti megvalósítására.13 A második világháború előtti utol11 Ablonczy (2005) 436. só, egyben 1920 után az első titkos, 12 Uo. 417. úgynevezett pünkösdi választásokon a 13 Gergely–Glatz–Pölöskei (2003) 448– magyar–erdélyi kulturális kapcsolatok 449.; Ablonczy (2005) 415.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 109
menedzsereként már bizonyított, nemzetiségi szakértőként is ismert Mestert a kormánypárt egy nemzetiségileg vegyes választói körzetben indította. Noha az ellenzékiek szabad korteskedését a közigazgatás erősen korlátozta, a kezdő politikus Mester így is csupán a szintén agrárreformot hirdető, de ellenzékinek számító kisgazdapárti szavazók támogatásával tudta elnyerni a mandátumot a nyilas jelölttel szemben a második fordulóban.14 Harminchárom évesen lett a képviselőházban 187 helyet elnyerő kormánypárti frakció tagja, amelyben a nemzedékváltásnak és a politikai trendnek köszönhetően visszaszorultak a konzervatív-liberális erők, az egyértelműen szélsőjobboldali politikusok – Rajniss Ferenc, Milotay István stb. – csatlakozása révén viszont megerősödött az Imrédy Béla körüli radikális csoportosulás. CSALÁDI HÁTTERE Mester Miklós, mint azt maga is sokszor és büszkén emlegette, a székelyföldi Rugonfalván született 1906-ban. Kisparaszti családból származó édesapja földet nem örökölt, kezdetben kocsisként tartotta el a családját. Édesanyja lófő székely családból származott, de még apai nagyapja családjánál is szűkösebb körülmények között éltek. A két gyermek közül Miklós volt az idősebb. Édesapja kevéssel az első gyerek születése után kivándorolt az Egyesült Államokba, majd hazatért, és házat és néhány hold földet vásárolt. Második amerikai útjának jövedelméből már megkétszerezte a család földtulajdonát. Tisztes egzisztenciát teremtett, amelynek köszönhetően községi bírónak is megválasztották. Az első világháború kezdetekor önszántából választotta a katonaságot, hogy bíróként ne kelljen a falubeliekkel szembehelyezkedve az elrendelt rekvirálásokat irányítania. 14 A Dinich Ödön kisgazda, Krumpach JóA gyermek Mester Miklós 1916zsef nyilas és Kovács Géza fajvédő jelölttel ban a román hadsereg támadása elől szemben induló Mester a szavazatok édesanyjával a Tiszántúlra menekült. 32,92%-át, Krumpach a szavazatok 34,4%A szorgos, jó kiállású fiú megtetszett át kapta. A kisgazda Dinich 10,65%-ot, egy nagygazdának, aki szívesen örökbe Kovács pedig 22,03%-ot. Hubai (2001) fogadta volna. Mivel könnyen és jól ta133. Lásd még Budapest Főváros Levéltánult, sokat olvasott, szülei a falusi református elemi iskola elvégzése után ra (BFL) XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b beíratták a Rugonfalvával szomszédos állag, dr. Mester Miklós népügyészségi Székelyudvarhely unitárius gimnáziuanyaga (81365/1949). Jegyzőkönyv Mester 15 mába. A székelységgel kapcsolatban Miklós kihallgatásáról, 1945. december 5. Mester nem a politikai egyenlőség ha15 Mester (OHA).
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 109
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 110
SOMLAI KATALIN
110 Évkönyv XVIII. 2011–2012
gyományára hivatkozott, inkább a hozzájuk társított romantikus képet – egyszerű, agyafúrt emberek – idézte fel, az unitárius gimnáziumra emlékezve a toleráns szellemiséget emelte ki: „a vallási türelemnek egy csodálatos lehetősége volt ottan”.16 Az iskola Dávid Ferenc Unitárius Ifjúsági Egyesületének tagjaként tanáraival és társaival a falvakat járta, népművelő és hitterjesztő előadásokat tartottak.17 Ebben olyan lelkesen és sikeresen vett részt, hogy rövid idő múlva az egyesület elnökévé választották. A fiatal fiúra erősen hatott a függetlenségi szellemben fogant nacionalista történelemtanítás, „a történelem iránt különös érzékem volt” – magyarázta később a múlt iránti érdeklődését.18 Családja, Amerikát járt apja fontosnak tartotta, hogy a jó eszű gyermek kiemelkedhessék a paraszti sorból. Lehetővé tették számára, hogy a tanév idejére kimaradjon a föld és a ház körüli fizikai munkákból, és csak a tanulással foglalkozzék – eléggé megterhelő volt a napi tíz kilométeres gyaloglás az iskolába. Mire Mester elvégezte a gimnázium nyolc osztályát, a Romániát nemzetileg homogenizálni kívánó román nacionalizmus felerősödésének hatására elrendelték a román nyelvű érettségi vizsgát. Ez a legtöbb magyar diák számára váratlan és leküzdhetetlen akadályt jelentett még a vegyes lakosságú vidékeken is, de különösen a magyarlakta Székelyföldön, ahol a köznapi életben sem volt általános a román nyelv használata. Mester mindazonáltal nekifeszült a román tételeknek, és a nyelvi akadály ellenére sikerült egy éven belül levizsgáznia. A romániai továbbtanulási és érvényesülési lehetőségeket azonban az erősödő magyarellenesség és gyenge román nyelvi tudása okán beszűkültnek érezte. Édesapja – ezúttal már családostul – ismét kiutazott az amerikai kontinensre, Kanadába, az iskoláztatással a társadalmi felemelkedés útján megindított fia pedig 1925-től Budapesten próbálta folytatni tanulmányait. Nagybátyja, Mester Albert ekkor már hosszú évek óta Budapesten élt, vasesztergályosként dolgozott a Láng Gépgyárban. Miklósnak az apai rokonság családi hátteret jelentett, de anyagi támaszt nem. Szerencséje volt, hogy miközben Erdélyből nagy számban érkeztek az anyaországban érvényesülni kívánó magyar fiatalok, neki sikerült szállást kapnia a szegény diákok számára fenntartott városszéli Horthy Kollégiumban. Hogy eltartsa magát, jövedelem után kellett néznie: „egy bizonyos önérzet volt bennem, hogy a szüleimtől ne kérjek pénzt, magamat tartsam el, rögtön állásba mentem”– mondta később.19 A román nacionalizmus túlkapásai 16 Mester (OHA). vagy az anyagi ellehetetlenülés elől elmenekülteket összefogó, természetéből 17 Mester (2012) 494. adódóan irredenta Erdélyi Szövetség 18 Mester (OHA). fedőszerveként fungáló Népies Irodal19 Uo.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 111
mi Társaságnál talált alkalmi munkát.20 A társaságot a sérelmi politika alátámasztását célzó információs és propagandaszervként hozták létre. Az intézmény az erdélyi magyarság sorsáról érkező híreket gyűjtötte a sajtó, különféle kiadványok vagy magánszemélyek útján, hogy a kormányzat, illetve a nemzetközi élet tényezői számára adekvát érveléssel támasszák alá Erdély visszacsatolásának szükségességét. Gazdag gyűjteményt építettek fel az erdélyi kulturális élet teljes spektrumából. A névlegesen alapítványi formában működő szervezet számottevő kormányzati támogatást élvezett, félhivatalosan az Államtudományi Intézet alá tartozott. Vezetői közül többen a Revíziós Liga elnökségében is helyet foglaltak. Az intézmény gyakorlati tevékenységét ügyvezető elnökként éveken át Jancsó Benedek pedagógus, történész, publicista irányította, aki az erdélyi románság politikai-ideológiai mozgalmainak kutatójaként, a magyarság hegemóniájára veszélyt jelentő nemzetiségi törekvések feltárójaként vált ismertté. Jancsó Benedek felkarolta a történelemtudomány iránt kitartó lelkesedést tápláló Mestert, akit erdélyi származása különösen nyitottá tett a nemzetiségi együttélés problémáira. A közgazdasági tanulmányoktól átcsábította a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára, s megbízásokkal, kihívásokkal motiválta a nemzetiségi ügy kutatására. „A társaságban szerveztünk egy román kurzust és egy német kurzust – emlékszik viszsza Mester. – Úgyhogy én arra jártam, és egy év alatt annyira haladtam, hogy az én kezembe adták az erdélyi és a romániai román lapokat, szász lapokat, magyar lapokat, hogy sajtóreferens legyek.”21 Jancsó ösztöndíjat szerzett a tehetséges diáknak a nacionalista elveket, agrárius programot támogató Nicolae Iorga történészprofesszor, politikus Vălenii de Munte-i nyári egyetemére. Iorga szerteágazó szaktudásával, „demokratikus modorával” mély benyomást tett Mesterre.22 Nyelvtudásának tökéletesítése után a román nemzetiségi mozgalmakról írt tanulmányait Jancsó ösztönzésére már román szakirodalom és dokumentumok felhasználásával készíthette. Jancsó igyekvő, fáradhatatlan tanítványra és követőre talált Mesterben, akit irigyei Jancsó „legjobb sameszének” mondtak. 20 A Szent Gellért Egyesület fogta össze a délvidékieket, a FESZ, azaz a Felvidéki
TÖRTÉNÉSZI MUNKÁSSÁGA Mester Miklós Jancsó halála után is megmaradt a román nemzetiségi törekvések kutatása mellett, cikkei a kolozsvári Hitelben, a lugosi Magyar Kisebbségben, a budapesti Magyar Útban
Egyesületek Szövetsége a felvidékieket. Méretében és politikai befolyásában azonban a Népies Irodalmi Társaság volt a legnagyobb. 21 Mester (OHA). 22 Mester (2012) 356.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 111
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 112
SOMLAI KATALIN
112 Évkönyv XVIII. 2011–2012
jelentek meg. Tanulmányainak újszerűségét az adta, hogy jelentős mértékben hagyatkozott bennük román feldolgozásokra és az azokban feltárt iratokra. Írásai így az eladdig a magyarság hegemóniára való törekvésein keresztül ábrázolt eseményeket a románság iránti empatikus hangvétellel értékelték. Egy kései önértékelése szerint a nemzetiségi törekvések elfogadásában még Jancsónál is továbbment egy lépéssel: „kizárólag a nemzeti, ha úgy tetszik, a nemzetiségi egyenjogúságnak az elvét fogadtam el, tehát a három erdélyi nép: a magyar, a román és a szász egyenjogúságának elvét”.23 Kulturális és politikai folyóiratokban napvilágot látott több kisebb lélegzetű tanulmánya mellett egyetlen könyvnyi terjedelmű monográfiája az 1936-ban Az autonóm Erdély címmel megjelentetett doktori disszertációja.24 Elemzésének a román nemzeti fejlődést a hivatalos konzervatív álláspontnál sok tekintetben megértőbben tárgyaló és a magyar politikai és kulturális szupremáciát elvető nézőpontja nemcsak hogy általános feltűnést keltett, de veszélyeztette doktori értekezésként való benyújthatóságát is.25 A románság XIX. századi nemzetiségi mozgalmainak ábrázolása során rámutatott, hogy a kérdések rendezetlenségéért nemcsak a rendi előjogokat, a megyei közigazgatást védő magyar konzervatív álláspont, hanem a korabeli „túlfűtött liberális áramlat” is kárhoztatandó, mint olyan politikai eszmerendszer, amely – nem ismerve fel a nemzetiségi kérdés valóságos horderejét – elsősorban az egyéni szabadságjogok kiterjesztéséért küzdött.26 Munkájában hosszan idézte azokat a román nemzetiségi politikusokat, akikkel egyetértett, így adva hangot saját politikai nézeteinek is. Ezért „juttatta szóhoz” Simion Bărnuţiut, a románok 1848-as „szellemi vezérét”, és érvelt rajta keresztül amellett, hogy pusztán a polgári sza23 Mester (2012) 357. badságjogok nem elégíthetik ki a nem24 Mester (1936a). A lugosi Magyar Kisebbzetiségieket, mivel „igazi szabadság minden népnél egyedül csak a nemzeség részletekben közölve már 1934-ben ti szabadság lehet”.27 Hasonló meglehozta a tanulmányt. győződésből szimpatizált Bălcescuval Jancsó Benedek az 1848–49-es forradalis, aki az egyéni szabadságjogokon túl a makig írta meg Erdély történetét, Mester jogegyenlőség nemzetekre való kitera nemzetiségi mozgalmak további epijesztését hirdette, és egy föderatív zódjainak bemutatásával folytatta elődje nemzetiségi államot álmodott meg, elés tanára munkáját. jutva addig a következtetésig, hogy a 25 Lásd Mester (OHA). nemzetiségek elsősorban nem polgári, 26 Mester (1936a) 26–27. hanem nemzetiségi egyenjogúságot 27 Uo. 35. követelnek,28 így az egyéni szabadság28 Uo. 45.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 113
jogokat vezérelvként elfogadó liberalizmussal szemben egyértelműen a nacionalizmus mellé állt. A „nemes gondolkodású és lelkű” George Bariţiu román történészben és politikusban politikusi eszményképére talált: „Tudós volt, és elsősorban ennek tulajdonítható, hogy minden politikai ténykedését komoly lelkiismeretesség jellemzi.”29 Bariţiu, akárcsak Mester, a politikai jogaihoz ragaszkodó konzervatív elitekben látta a haladás, a békés nemzetiségi együttélés akadályát 1861-es publicisztikájában: „Gyűlölet, gyűlölködés és féltékenység nincs a nemzetek között, hanem csak a klikkek, oligarchák és kiváltságos osztályok között. A magyar népnek ugyanazon sorsa volt, mint nekünk, hasonlóan a székelyeknek is, sőt még a szász nép útja sem mondható rózsásnak. Tehát tegyünk jól különbséget nemzetek és klikkek között. A nemzetek között könnyen helyre lehet állítani a testvériséget.”30 Az erdélyi románok első törvényhatósági küzdelmei a magyarokkal és a szászokkal (1860–1863) című tanulmányában Mester röviden összefoglalta a nemzetiségi politikáról vallott nézeteit.31 Ez az írás, akárcsak egész elméleti munkássága, túlmegy az események leíró elemzésén, politikai programot vázol fel. Mester a Kárpát-medencei nemzetek egyenjogúságának pártján állt. Ebben látta az „az emberi haladás irányát”.32 A nemzetiségi egyenjogúság azonban, vallotta, még a vallási szabadságnál is nehezebben, csak „céltudatos munkával” érhető el. Magát e feladat ágensének tekintette.33 Már a XIX. századi népmozgalmakat, zavargásokat is ellenszenvvel ábrázolta, a tömegmegmozdulások helyett a tárgyalásokban látta a politikai küzdelmek fő terepét.34 A nemzetiségi ellentétek feloldatlanságáért nemcsak a magyarság politikai hegemóniája mellett kitartó magyar establishmentet kárhoztatta, hanem (az általa legbehatóbban tanulmányozott Erdély kapcsán) a románság vezetőinek intranzigens, erőszakos fellépését is.35 Ugyanakkor a nemzeti összefogásra képes románságot – a lelkileg, gazdaságilag és po29 Uo. 174. litikailag öntudatos egységgé forrott 36 kisebbségi társadalmat – példának 30 Uo. 82. állította az erdélyi magyarság elé.37 31 Mester (1936b). A nemzet felemelése az öntudatos 32 Uo. 21. nemzeti „intelligencia” feladata, állapí33 Uo. 22. totta meg, ugyanakkor az értelmiség 34 Uo. 10. nemzeti érdekek melletti határozott ki35 Uo. 5. állása a társadalom egységéből merít36 Uo. 20. heti erejét. „Általában a román hivatal37 Uo. A románság nemzeti kohéziójáról nokok közhivatali rangfokozatra való haláláig elismerően nyilatkozott. Lásd tekintet nélkül abban a biztos tudatMester (OHA).
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 113
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 114
SOMLAI KATALIN
114 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ban, hogy az erdélyi román társadalom politikailag megbonthatatlan egységet képvisel, amelynek ők is védett tagjai, nem rejtették véka alá nemzetiségi érzésüket”38 – hangsúlyozta a románok elszánt törvényhatósági küzdelmeinek magyarázatául. Sorsdöntő tehát, hogy a magyarság mint nemzet igényei érvényesülése érdekében „öntudatos néprétegeket” tudjon felvonultatni a társadalmi célok mögé.39 A nemzetiségi mozgalmak elemzésétől így jutott el a magyar politikai berendezkedés, a politikai nemzet megtestesítőinek általános bírálatához. Elutasította a magyar politikai vezető réteg korlátolt, előjogait védő magatartását, mert feltartóztatja „a széles néprétegek” haladás irányába vezető gazdasági és politikai egyenjogúsítását. „Csakis az egészséges, organikus társadalom tudja megállani a helyét, míg a szilárd társadalmi biztosítékot nélkülöző, élettelen állami organizáció előbb-utóbb végleges vereséget szenved”40 – mondta ki a konzervatív kormányzásról lesújtó jóslatát a harmincas évek közepén. KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉGE Mester Miklós, mint utaltunk rá, Budapestre települése után a revíziós propagandát folytató Népies Irodalmi Társaság adta lehetőségek révén jutott egyetemi tanulmányai folytatását lehetővé tevő, csekély megélhetéshez. Az úgynevezett Erdélyi Házban41 öt évig dolgozott Jancsó Benedek szárnyai alatt, előbb a társaság sajtóreferense, később könyvtárosa volt. A társaság égisze alatt működött egy erdélyi diákokat befogadó diákotthon, a Bethlen István Internátus, mely 1929-től a Külföldiek Kollégiumaként nyújtott hosszabb-rövidebb időre otthont a szakmai tapasztalatszerzésre, kapcsolatépítésre érkező erdélyi értelmiségieknek. Mester ennek a kollégiumnak lett titkára, 1936-tól igazgatója. Az intézmény 1949-es államosításáig sikerült az internátust – funkcióját a politikai kívánalmak szerint módosítva – úgy irányítania, hogy minden időben biztosítani tudta létjogosultságát.42 „A keresztény egyetemi hallgatók közül sokan, azok, akik nem tudják tanulmányaikat a ko38 Mester (1936b) 17. lozsvári egyetemen végezni – mérnökök, 39 Uo. 20. állatorvostan-hallgatók, képzőművészek stb. –, jönnek Budapestre. Ezekről a fia40 Uo. 21. talemberekről feltétlenül gondoskod41 Mester (2012) 519. nunk kell a jövőre nézve egy erdélyi fő42 Uo. 353. iskolai otthon megszervezésével”43 – 43 Országgyűlési Könyvtár (OK) Az országindokolta Mester Észak-Erdély visszagyűlés képviselőházának 139. ülése, csatolása után a Vilmos császár (ma Baj1940. október 11.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 115
csy-Zsilinszky) út 55. szám alatti internátus Székely Diákotthonná alakítását. Az intézmény fenntartásához kapcsolatai révén ki is járta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) rendszeres anyagi támogatását. A társaságnál, de különösen az internátus adminisztrációjában, majd vezetésében betöltött pozíciójából adódóan az erdélyi magyarság szellemi és tudományos életének számos képviselőjével ismerkedett meg. Az erdélyi értelmiségiek magyarországi továbbképzésének szervezése során pedig szoros munkakapcsolatba került a magyarországi tudományos és kulturális élet meghatározó reprezentánsaival. Miután első kézből értesült az erdélyi eseményekről, a nemzetiségi kérdés mellett az erdélyi helyzet aktuálpolitikai szakértőjeként is sok helyre hívták előadni, főként az egyetemisták politikai-kulturális köreibe. Munkakapcsolatai mellett is erősen kötődött az Erdélyből áttelepültekhez, legszorosabb környezetét, baráti körét is főként erdélyi kötődésű értelmiségiek alkották, de a rendőrség és a katonaság soraiban is több székely származású tiszttel ápolt közeli barátságot. Felesége, Végh Valéria erdélyi szász családból származott. 1938-as esküvőjükön Nyírő József író, a későbbi képviselőtárs, valamint Schneider István főhadnagy voltak a tanúk.44 Mester egyetemi tanulmányai és munkája mellett több társadalmi egyesületben is tevékenykedett. Ahogy gimnáziumi éveiben is fontos szerepet kapott az önképzőköri munka, közéleti tevékenysége az egyetem mellett és fiatal értelmiségiként is meghatározta életét. Közvetlen fellépésével, agilitásával, erős magyarságtudat és szociális érzékenység táplálta meggyőződésével kiemelkedett hasonló korú és sorsú társai közül. Nyitottságának köszönhetően sok irányban tájékozódott, ismeretségei révén több szervezetbe is invitálták. Viszszaemlékezéseiben Mester vagy kéttucatnyi olyan szervezetet említett, amelynek aktívabb-passzívabb tagja volt. Ezek közül lássuk csak azokat, amelyekben bizonyítottan aktív tevékenységet folytatott, és amelyeknek eszmeisége világnézetéhez a legközelebb állhatott. Egyetemi diákként a húszas évek végén az erősen irredenta, jobboldali Turul Bajtársi Egyesületnek volt a tagja. Ezzel párhuzamosan a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületében (SZEFHE) is aktív, szervező szerepet vállalt, 1932-ben egy éven át az elnöki tisztet is betöltötte. A diákegyesületek március 15-i vigadóbeli rendezvényén radikális hangvételű felszólalásával – melyben kijelentette, hogy „az előttünk járó nemzedékből nincsenek ideáljaink”45 – nagy feltűnést keltett, a jelen levő notabilitások körében nagy felháborodást váltott ki. Beszéde mintegy 44 Mester (2012) 679. megelőlegezte a konzervatív politikai réteget ostorozó későbbi történészi, 45 Uo. 351.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 115
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
4:46 PM
Oldal 116
SOMLAI KATALIN
116 Évkönyv XVIII. 2011–2012
majd képviselői kritikáit. Egyetemi tanulmányai befejeztével meghívták a SZEFHE egykori tanár elnöke, Teleki Pál alapította Erdélyi Férfiak Egyesületébe, amely a nemzetiségpolitikusok klubjaként működött.46 Néhány diákmozgalmi barátja ajánlására belépett az 46 Ablonczy (2005) 311. előkelő fiatalokat tömörítő Nemzetpolitikai Társaságba is, amely nexusai 47 Mester (2012) 359. révén az új generáció több tagja előtt 48 Soos Géza (1912–1953) középiskolásként egyengette az utat a politikai karrier csatlakozott a Soli Deo Gloria reformáfelé.47 tus ifjúsági mozgalomhoz, melynek 1940– Az erdélyiek által meghatározott is46 között elnöki tisztét töltötte be. Az meretségi kör mellett, azzal szoros átfeSDG konferenciatelepén elnöksége alatt désben Mester Miklós számára a reforzajlott az 1943-as szárszói találkozó. mátus egyház volt az a közeg, amelyhez 1938-ban csatlakozott a Magyar Közöserősen kötődött. Az egyház társadalmi séghez. Teleki Pál miniszterelnöki titkáproblémák iránti elhivatottságát és szera, majd a Külügyminisztérium osztályrepvállalását hangsúlyozó Soli Deo vezetője volt. Szent-Iványi Domokossal Gloria (SDG) mozgalmon belül sok a németellenes Magyar Függetlenségi képzett, a magyarságért aggódó fiatallal Mozgalom megalapítója volt. Részt vett ismerkedett meg, köztük Soos Gézával az ún. Auschwitz-dokumentum hivatalos is.48 Az ősmagyar miszticizmusra épülő körökhöz való eljuttatásában, a budapesti szertartásokat és retorikákat adaptáló zsidóság deportálásának megakadályozátársaságok szellemiségétől idegenkesában. A háború után a Magyar Közösség dett. Közelebb álltak hozzá a hangsúlyt Vezértanácsának tagja. A letartóztatás a gyakorlati cselekvésre vagy a moderelől Svájcba menekült. nizáció útjainak keresésére helyező 49 Mester (2012) 361. szervezetek. Ilyen volt a gyökeres társa50 Csomoss Miklós (1898–1973) fogorvos, dalmi átalakulást szorgalmazó Bartha a Magyar Testvéri Közösség egyik kezMiklós Társaság, amelyhez népi írók is deményezője. Az első magyar nemzetitartoztak, s amely társadalomátalakító szocialista párt társalapítója, 1928-ban a figyelmét a parasztságra összpontosíNyilaskeresztes Párt igazgatója. 1939totta. Földreformot sürgetett, a „zsidóben a német befolyás elleni tiltakozásul kérdés” rendezését, a fajként értelmeBajcsy-Zsilinszky Endre táborához csatzett magyar nép felemelését.49 Mester lakozott. Kapcsolatban állt a népi és a sokszor tartott előadást az erdélyi kérmunkásmozgalommal. Az ellenállási désről a társaság rendezvényein. Egy mozgalom aktív tagja volt. A Magyar közeli barátja és elvbarátja, a szintén erHazafiak Szabadság Szövetségének alapídélyi, de örmény családból származó tója és vezetője. A Faust-küldöttség egyik Csomoss Miklós50 a társaságon belül előkészítője. A háború után megalakítot-
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 117
megszervezett egy szűkebb, nemzeti ta a Nemzeti Ellenállásban Résztvettek szocialista elveket valló csoportot Szövetségét. 1947 elején a Magyar Kö(Vasmag – Szellemi Munkaközösség), zösséggel kapcsolatos összeesküvési váamely szellemiségében az olasz fasizdakkal letartóztatták, majd mint amerikai mushoz állt közelebb. Nincs konkrét hírszerzőt átadták a szovjet hatóságokadatunk arra nézve, hogy Mester tagja nak. 1955 végén tért haza a szovjet fogvolt-e ennek a politikai mozgalomnak, ságból. A forradalom után Svájcba emigirányvonala azonban nem állt távol kérált. sőbbi politikusi gondolatvilágától. 51 Lásd például Fitos (OHA). Kétségtelenül tagja volt viszont – 52 Csicsery-Rónay (1998) 34. visszaemlékezéseiben nem könnyű szívvel, de vállalja – a Honszeretet Egyesület mögött rejtőző keresztény, jobboldali, fajvédő társaságnak, a Magyar Testvéri Közösségnek. Jóllehet egy állambiztonsági irat csak 1944-re, államtitkársága idejére datálja a tagságát, visszaemlékezések alapján biztosra vehető, hogy már a harmincas évek második felében közéjük tartozott.51 Noha nem említik azok között, akik megvetették a társaság ideológiai alapjait, kidolgozták szervezeti kereteit,52 hozzájuk hasonlóan a húszas években Mester is Erdélyből jött fiatal volt, telve a magyarság iránti elhivatottsággal. Ráadásul a közösség egyik tagjával, Csomoss Miklóssal már ekkor is szoros kapcsolatot tartott, így feltételezhető, hogy a hasonló származású, hazafias elkötelezettségű, a Szabó Dezső-i ideológiához közel álló, puritán, tudása és tehetsége alapján sikeres karrierre számító fiatalembert már korán beajánlották a titkos szervezetbe. A harmincas évek közepén legszűkebb környezetében, pártfogói között is közösségbelieket találunk (Csomoss Miklós, Soos Géza, Bereczky Albert, Györffy István, Zsindely Ferenc és titkára, Raskóczy Mihály, Nagy Imre festőművész, a közgazdász Gonda Ferenc stb.). A negyvenes években Mester egy „képviselői sátort” alkotott többek között a MÉP-es Donáth Györggyel, MMP-s párttársával, Incze Antallal, a politikai spektrumot a Független Kisgazdapárttól (FKgP) a nyilaskereszteseken át a MÉP-ig bejáró Matolcsy Mátyással, a szélsőjobboldali pártok között mozgó, végül a nyilaskereszteseknél kikötő Baky Lászlóval, akik előtt mind a magyarság érdekében dolgozó új értelmiség kinevelése, az új magyar keresztény középosztály létrehozásának célja lebegett, de céljukat más-más párthoz csatlakozva tartották elérhetőnek. Fogadalmuk szerint magas pozícióikban – politikai stratégiájuk sokfélesége ellenére – a „magyar faj” zsidósággal (de közvetetten más fajokkal) szembeni védelméért, a magyarság szuverenitásának megőrzéséért, a „faj” fennmaradásáért dolgoztak. Társadalompolitikailag ez az elfásult keresztény magyar
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 117
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 118
SOMLAI KATALIN
118 Évkönyv XVIII. 2011–2012
középosztály felfrissítését jelentette a nép, a parasztság soraiból. Mester maga jó példa is volt erre, akárcsak a szintén közösségi tag Antal István, aki kocsmáros fiából lett Gömbös sajtófőnöke, majd Sztójay igazságügyi és kultuszminisztere. A közösség általánosságban a parasztság gazdasági és kulturális felemelkedését, közvetve az ország modernizációját szolgáló programokat karolt fel.53 Mester társadalmi reformok iránti elkötelezettségére utal az is, hogy a progresszív jobboldali egyesületeket ernyőszervként összefogó, pártok felett álló Egyesületközi Együttműködés előadássorozatán fellépő előadók egyike volt, Antal István, Karácsony Sándor és Németh László mellett.54 A két világháború közötti két évtizedben a politikai hatalmat uraló konzervatív jobboldal alapvetően félt megbolygatni az aránytalanságaiban torz társadalomszerkezetet. Gondolkodásában csak a harmincas évek második felében – a jobb- és baloldali progresszív erők nyomására – jelentek meg a társadalmi mobilitás lehetőségeit bővítő elképzelések. Ilyen volt többek között a nyolcosztályos elemi iskolai törvény elfogadása, a Horthy-ösztöndíj alapítása. Ám az ország lakosságának túlnyomó többségét kitevő agrárnépesség kulturális felemelése sokkal inkább a modernizáció híveit foglalkoztatta, mint a kormányzati erőket. A népi írók művei a harmincas években országszerte széles visszhangot keltettek, s nem utolsósorban ennek tudható be, hogy az évtized végén megalakult az első népi kollégium. A népi tehetségek felsőfokú tanulmányainak szervezett támogatását Györffy István néprajzkutató kezdeményezte. Györffyvel Mester Miklós is közeli kapcsolatot ápolt,55 így nem zárható ki, hogy Zsindelyné Tüdős Klára mellett valóban ott volt azon a megbeszélésen, amely 1939. október 6-án Györffy dolgozószobájában zajlott, s amelyből a Györffy Kollégium elődjének számító Bolyai Kollégium ötlete kinőtt.56 Mester egyik visszaemlékezé53 Lásd többek között Mester (2012) 365.; sében sem említette az epizódot. Saját egyetemi éveinek tapasztalataiból kiinSzekér (2009) 31. dulva, eszmei meggyőződése alapján 54 Ungváry (2012). azonban szimpatizált az elképzeléssel. 55 OK Az országgyűlés képviselőházának Képviselőként az országgyűlésben is 338. ülése, 1943. november 17. felvetette, hogy szegény falusi „közép56 Papp (2008) 142. iskolai és felsőiskolai tanulók részére 57 OK Az országgyűlés képviselőházának 55. internátusok, otthonok létesíttessenek ülése, 1939. november 22. Az országgyűlés bizonyos városokban, így elsősorban képviselőházának 139. ülése, 1940. októBudapesten”.57 A népi tehetségeket ber 11. Az országgyűlés képviselőházának egyetemi tanulmányaik idejére befoga157. ülése, 1940. november 21.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 119
dó, számukra ellátást biztosító és kulturális felzárkóztatást szervező diákotthont végül a Turul Szövetség vezetésében pozícióba kerülő népi irányzat hívei hozták tető alá. A Magyar Közösség az ötletet fogantatásának pillanatától kezdve felkarolta mint a titkos társaság politikai elképzeléseivel mindenben egybevágó célkitűzést. „Na most a kollégiumnak meg kellett oldani a maga létét. Helyiség kellett, épület kellett, felszerelés kellett stb. Szóltunk Mester Miklósnak, aki tagja volt a Magyar Közösségnek. Ő beszélt Wündscher Frigyessel, a Hangya Szövetkezet vezérigazgatójával, és az biztosította a felszerelést. Ágyakat, szekrényeket, mindent ingyen ajándékozott a kollégiumnak.”58 Mester szerteágazó kapcsolatrendszerén keresztül általában gyorsan és sikeresen oldott meg gyakorlati problémákat, de azt a visszaemlékező Fitos Vilmos sem tudta, hogy a diákotthon felszereléséhez mozgósítani kellett egy Mesternél magasabb kormányzati pozíciót betöltő közösségi tagot is, mivel a Hangya önzetlenül nem segített. Mester Miklós a szintén közösségi tag miniszterelnökségi államtitkár, Zsindely Ferenc közbenjárása révén kapta meg a kollégium felszereléséhez szükséges támogatást.59 Mester képviselőként ismételten szorgalmazta, hogy a már működő Bolyai Kollégium részesüljön rendszeres állami juttatásban. A Bolyai Kollégiumtól Zsindelyné Tüdős Klára segítségével elváló, önállósuló Györffy Kollégiumot a képviselőket, közösségi tagokat, nagyvállalkozókat tömörítő Pártoló Testület tagjaként anyagilag támogatta. Ez a legmagasabb politikai összeköttetésekkel bíró testület, amely a diákotthon szinte teljes működési költségét fedezte, 1944 márciusáig az ellenállás baloldali erői és az illegális kommunista párt irányába orientálódó diákságot sikeresen megóvta mind a Turul Szövetséggel, mind a hatóságokkal szemben.60 MESTER FILMVÁLLALAT Mester nemcsak elméleti munkásságában tartotta fontosnak a magyarság nemzeti öntudatának erősítését. Küldetéstudattól hajtva maga is szívesen tartott előadást változó közönség előtt. Mint a modern élet jelenségeire nyitott fiatalember, hamar felismerte a filmben rejlő propaganda- és „nemzetnevelő” lehetőségeket: „Nincsen kultúreszköz, 58 Fitos (OHA). amellyel jobban a tömegek, a széles 59 Mester (OHA). néprétegek lelkéhez lehetne férkőzni, 60 Papp (2008) 232. mint a film” – állapította meg.61 Az első zsidótörvény (1938: XV. tc.) 61 OK Az országgyűlés képviselőházának „a társadalmi és gazdasági élet egyen116. ülése, 1940. június 12.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 119
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 120
SOMLAI KATALIN
120 Évkönyv XVIII. 2011–2012
súlyának hatályosabb biztosításába” természetesen a túlnyomó többségében zsidó vállalkozók kezében levő és nagy számban zsidó származású szakembergárdát foglalkoztató magyarországi filmgyártás, filmforgalmazás és moziüzemeltetés visszaszorítását is beleértette, illetve a keresztény vállalkozások filmiparbeli térnyerését is célozta.62 Életbe lépése után nem sokkal Mester két fiatal diákvezetővel társtulajdonban megalakította a magyar propagandafilmek gyártásával és filmek forgalmazásával foglalkozó Mester Film Kft.-t.63 Az induláshoz a keresztény tulajdonú vállalkozásokat támogató kormányzati Önállósítási Alaptól kaptak jelentős, 40 ezer pengőnyi támogatást, valamint – a keresztény befektetési tőke hiányában a filmgyártás területén igen elterjedt stróman-megoldáshoz folyamodva – 100 ezer pengőnyi kölcsönt egy Németországból menekült zsidó filmforgalmazótól.64 A tulajdonostársak, Barla László és Szalontai Kis Miklós a náluk idősebb Mesterhez hasonlóan az egyetemi diákmozgalmakban tűntek fel. Barla a szegényebb diákokat segélyező, önképző köröket támogató, antiszemita politikát tápláló Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége (MEFHOSZ) vezetőségi tagja is volt. A Kisgazdapárt felé is orientálódó Szalontai Kis jogi tanulmányait félbehagyva a filmiparban helyezkedett el, egy-két éves tapasztalatai alapján ő volt a vállalkozás szakembere. A Mester Film, amely az ország első „nem zsidó” filmvállalatának számított,65 néhány év leforgása alatt az egyik „legnagyobb és legszebb eredményeket elért filmgyártó vállalattá” nőtte ki magát.66 A cég felfuttatásához Mester kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkezett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, amely állami szabályozókkal és a Hunnia, valamint a Magyar Filmiroda gyártási kapacitásának elosztásával tartotta kézben az amúgy magánvállalkozásokra 62 Lásd erről Sándor (1997). épülő filmgyártást. A Mester Film po63 A Cégbíróság CG.40161/1938 sz. alatt zícióit erősítette, hogy 1939-ben megszüntették a Filmipari Alapot kezelő 1938. július 21-én engedélyezte a vállalMiniszterközi Bizottságot, és helyére a kozás működését. Az alaptőkéhez Mester filmügyek összefogására létrehozták az Miklós 4000 pengővel, Barla László és Országos Nemzeti Filmbizottságot,67 Szalontai Kis Miklós egyenként 3000 melynek elnökévé a Mester Miklóssal pengővel járult hozzá. Állambiztonsági ekkor már közeli kapcsolatot ápoló Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) Zsindely Ferenc miniszterelnökségi álV-91291. Barla László és tsa. lamtitkárt nevezték ki. Barla és Szalon64 Uo. tai Kis a Színház- és Filmművészeti 65 Ungváry (2012). Kamarában töltöttek be vezető pozí66 Magyar Film, 1941. február. 23. 2. ciókat, és maguk mögött tudhatták a 67 Magyar Film, 1939. április 29. 1.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 121
filmipar felé erősen orientálódó Turul Szövetség politikai befolyását is. Ilyen erős politikai támogatással a hátuk mögött cégük még a vele egy időben alakult, hasonlóan magyar keresztény tulajdonban levő filmes vállalkozásokkal szemben is nagy gazdasági előnyökhöz jutott. „Ez a vállalat, félretolva minden jogosan dolgozó embert, learatta a szakma legnagyobb anyagi sikereit. Akkor gyártottak filmet, amikor akartak, akkor vásároltak filmet, amikor akartak, mert a nyilas kormány támogatta őket” – emlékezett vissza tevékenységükre egy filmrendező.68 Már megalakulásuk első évében – még Mester Miklós társtulajdonossága idején – két játékfilmet forgattak: Csepreghy Jenő rendezésében a Nyírő József hasonló című regényének adaptációjával készült Uz Bencét és Jókai Mór regénye alapján a Szegény gazdagokat. Utóbbiból ez már a második filmes feldolgozás volt, kiválasztásában szerepet játszhatott a közönségsikerre való törekvés is. Mindkét filmben a kor legismertebb színészei játszották a főszerepet (Szilassy László, Jávor Pál, Uray Tivadar, Bilicsi Tivadar, Szeleczky Zita és Lukács Margit). Uz Bence a románokkal szemben megnyilvánuló székely öntudat, lokálpatriotizmus, a székely talpraesettség és furfangosság megtestesítője, míg Jókai romantikus történetében a közügyek iránt közömbös, önnön gyarapodását hajszoló földbirtokos, Hátszegi Lénárd áll szemben az energikus, a reformok iránt nyitott fiatal értelmiségivel, Vámhidy Szilárddal. Mester – hogy az összeférhetetlenséget elkerülje – eladta filmgyári tulajdonrészét, mikor felajánlották neki a képviselőjelöltséget. Politikusként közvetlenebbül és hatékonyabban léphetett fel politikai céljaiért, ugyanakkor nem fordított teljesen hátat a filmügynek sem. 1940 júniusában ő lehetett az előadója a „nemzetpolitikai hivatást” betöltő Színház- és Filmművészeti Kamarák szétválasztását célzó törvényjavaslatnak, amely a filmszakma és a mögé felsorakozó szélsőjobboldali politikai erők térnyerését mutatta.69 Majd 1944-ben mint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkárát a filmügyek kormánybiztosává is kinevezték, s ezzel – jóllehet a háborús körülmények névlegessé tették a posztját – az egész ágazat irányítása a kezébe került.70 A MAGYAR ÉLET PÁRTJA, MAJD A MAGYAR MEGÚJULÁS PÁRTJA ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐJE Mester Miklós a Népies Irodalmi Társaság Külföldiek Kollégiumának veze68 ÁBTL V-91291. Barla László és tsa. tőjeként az erdélyi tudósok, művészek 69 Sándor (1997) 129. magyarországi népszerűsítésével is fog70 Uo. 217–218.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 121
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 122
SOMLAI KATALIN
122 Évkönyv XVIII. 2011–2012
lalkozott. Barátja, Nagy Imre erdélyi festőművész mutatta be a jelmez- és divattervező Zsindelyné Tüdős Klárának, aki Mesterhez hasonlóan érdeklődött a paraszti kultúra és életmód, a falukutatás és a szociográfia iránt. 1939-ben együtt szervezték meg a Nemzeti Szalonban az erdélyi magyar festők kiállítását.71 A közös munka révén Mester a Zsindely házaspár közeli barátai közé került. Zsindely Ferenc kultuszminisztériumi, majd miniszterelnökségi államtitkár Teleki Pál bizalmasainak legszűkebb köréhez tartozott. Az ő ajánlására kapott a Zsindelyhez hasonlóan közösségi tag Mester Miklós képviselőjelöltséget az 1939-es választásokon. Politikai pártfogói ugyan tudták (tanulmányai és megszólalásai alapján), hogy náluk radikálisabb nézeteket vall, de eddigi pályája azt mutatta, hogy bár kritikai nézeteit nem hallgatta el, idomult is a meglevő intézményi rendszerhez, törekedett rá, hogy a középosztály befogadott tagja lehessen. Jóllehet többször bírálta a konzervatív politikai vezető réteget – többek között a szociális érzéketlenségért, magukat a politikusokat felületességük okán –, küldetéstudata háttérbe szorította ellenérzéseit. „Emlékszem, mindig magyarázta, hogy amit én itt látok, az az, hogy tudománnyal nem lehet semmire menni, politikusnak kell lenni! Itt van a jó Jancsó Benedek, megírta Erdély történetét, az irredentizmus történetét, csinált minden az ördögöt – semmi hatása nincs, semmi haszna nincs annak, amit csinált – politikusnak kell lenni, és politikai vonalon kell érvényesülni!” – idézte egy kortársa.72 Mint intézményi igazgató elérte lehetőségei határait, a tudományos pályában csak korlátozott lehetőségeket látott (azok, akik a kutatások irányába ösztönözték, Jancsó Benedek, majd a falukutató Braun Róbert, meghaltak73), s a politikusi pálya a filmvállalatnál is jóval tágabb teret kínált arra, hogy a „társadalmi fejlődés motorjaként”74 a magyarság felemelkedéséért dolgozhasson. A kormányzó Magyar Élet Pártja legfiatalabb politikusaként került be a képviselőházba. Bölcsészként elsősorban kultúr- és oktatáspolitikai kérdésekhez szólt hozzá. A kultúrpolitika célját 71 Mester (2012) 465. az „átfogó, nagyvonalú magyar nem72 Révész (OHA). zetnevelésben” határozta meg.75 Lelkes támogatója volt a Hóman Bálint kez73 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b áldeményezte oktatási reformoknak, lag, dr. Mester Miklós népügyészségi köztük a nyolcosztályos elemi iskola anyaga (81365/1949). Dr. Egri József lebevezetésének, az iskolaépítő programvele az igazságügy-miniszternek, d. n. nak. Üdvözölte a vándortanítói hálózat 74 Mester (2012) 374. kiépítését, a közoktatásban – a jómó75 OK Az országgyűlés képviselőházának dúak szegregált világának felszámolása 116. ülése, 1940. június 12.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 123
érdekében – kezdeményezte a magántanulói státus eltörlését.76 A fentiekben láttuk, hogy támogatta az alacsony sorból származók felsőfokú iskoláztatását. Általában a köznevelés demokratizálásáért, a népművelés kiterjesztéséért állt ki. Kormánypárti képviselőként megkapta a Nemzeti Munkaközpont alelnöki posztját is. Pozícióját arra használta, hogy a jobboldali munkásszervezet tagsága számára művelődési előadássorozatot indítson.77 „Mint politikust három dolog érdekelt főként: a kultúra, a nemzetiségi megbékélés és mindenekelőtt a magyar földreform kérdése”78 – összegezte céljait. A kultúrpolitika Hóman Bálint kezében volt. Teleki – nem értve egyet Mester nemzetiségi politikában vallott nézeteivel – még a nemzetiségi ügyek szakértőjeként sem adott lehetőséget számára. Nem vonta be a nagyhatalmakhoz 1940 májusában eljuttatott vastag tanulmánykötet összeállításának munkálataiba, amely Erdély visszacsatolásának jogossága mellett volt hivatva érvelni.79 Olyan nincstelen parasztcsalád gyermekeként, amely csak rendkívüli körülmények, az Amerikában szerzett jövedelem révén tudott földhöz és megélhetéshez jutni, erősen átérezte a föld nélküli agrárlakosság tarthatatlan helyzetét. A kormány földreformmal kapcsolatos lépéseivel nem volt elégedett. A zsidóság ingatlanszerzési képességének korlátozásáról és a kishaszonbérletek kialakításának előmozdításáról, majd az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról (ONCSA) szóló törvényeket elégtelen intézkedésnek tartotta egy általános földreformhoz, amelynek a parasztság nagy része számára kellett volna földet biztosítania. Csalódások és mellőzések után végleg meghasonult Telekivel és a mögött álló konzervatív táborral. 1940 őszén Imrédy Béla mellé állt, benne látta azt az államférfit, aki a „nyilas pártok brutális, primitív módszereivel”80 szemben jogi, parlamentáris keretek között képes keresztülvinni ra76 OK Az országgyűlés képviselőházának dikális reformjait. Imrédy „a sok buta, ostoba, középszerű politikus és parla113. ülése, 1940. június 6. menti képviselő közt, nem kétséges, a 77 ÁBTL V-98728. Réhelyi Régenhold legképzettebbnek, a legműveltebbnek Oszkár. számított […] ami nekem egyenesen 78 Mester (2012) 20. imponált, az az volt, hogy Imrédy Bé79 Ablonczy (2005) 443–444. 81 la puritán ember hírében állt”. 1940 80 Mester (2012) 482. októberében kéttucatnyi képviselőtár81 Uo. 20–21. sával együtt kilépett a MÉP frakciójá82 Uo. 20.; Török (2007). Imrédy a MMPból, majd Imrédy vezetésével megalabe való belépéskor arra is ígéretet tett 82 kították a Magyar Megújulás Pártját. Mesternek, hogy a ő lesz a kulturális és 1940 novemberében már mint ellennemzetiségi ügyek szakértője.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 123
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 124
SOMLAI KATALIN
124 Évkönyv XVIII. 2011–2012
zéki képviselő szólalt fel a képviselőházban.83 A gouvernementális, „elvi alapon álló ellenzékhez” csatlakozott,84 melynek célját a parasztság felemelése és az idegen fajok kirekesztése révén megteremtendő népi Magyarországban, a magyar nép, és nem a pártpolitikai érdekek szolgálatában jelölte meg. „A magyar fajta igazságát” keresve lett ellenzékivé.85 „Sem jobbra, sem balra semmiféle megalkuvást nem ismerek” – hangoztatta.86 A „szabad kritika és reformok megvalósításának” reményében pártolt a szélsőjobboldalhoz,87 amelynek politikai programját nemcsak elfogadta egy határozott cél – a földreform – érdekében, de a legtöbb vonatkozásban egyet is értett vele. Magát következetesen „népi jobboldali ellenzékiként”,88 „magyar szocialistaként”89 definiálta. Színmagyar őseire büszke magyar90 szocialistának tartotta magát akkor is, amikor később meghasonlott az MMP politikai stratégiájával, és már a konzervatív jobboldali kormányzat baloldali ellenzékéhez tartozó Kisgazdapárt felé orientálódott: „Magyar szocialista vagyok. Erőt adó gyógyszerként hozzuk a magyarságnak a szocializmust. Azt akarjuk, hogy a szocializmus a magyarságért legyen. Ez 83 OK Az országgyűlés képviselőházának mélyreható és döntő különbséget je157. ülése, 1940. november 21. lent a marxista szocialista felfogástól, 84 OK Az országgyűlés képviselőházának amely azt akarta, hogy a magyarság legyen egy idegen érdekű, nemzetközi 201. ülése, 1941. június 26. szocializmusért.”91 85 OK Az országgyűlés képviselőházának Kultúradó bevezetését indítványoz350. ülése, 1943. december 3. ta a szegény, tehetséges diákok ingye86 OK Az országgyűlés képviselőházának nes oktatásának biztosítására.92 A ma217. ülése, 1941. november 12. gyar nemzettudat erősítésére magyar 87 Schmidt (1990) 155. nyelvtudományi intézet, szociológiai 88 OK Az országgyűlés képviselőházának kutatóintézet, népvándorlási múzeum 318. ülése, 1942. december 2. felállítását, a szociológia, a néprajz és a 89 Mester (2012) 62.; OK Az országgyűlés magyar népzene mint kötelező tanképviselőházának 350. ülése, 1943. decemtárgy bevezetését javasolta a felsőfokú ber 3. oktatásban.93 90 OK Az országgyűlés képviselőházának A nemzetiségi politikában Mester 62. ülése, 1939. december 4. álláspontja – történészként vallott néze91 Dózsa Gyula interjúja Mester Miklóssal. teihez képest – a nemzetiségi együttélés Egyedül Vagyunk, 1944. május 5. demokratikus normáitól a magyar poli92 OK Az országgyűlés képviselőházának tikai osztály politikai szupremáciára va157. ülése, 1940. november 21. ló igényei irányába mozdult el. „Itt a 93 OK Az országgyűlés képviselőházának Kárpátok medencéjében minden ma338. ülése, 1943. november 17.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 125
gyar ember azt szeretné, ha kizárólag csak magyar nevű, magyarul értő, magyarul gondolkozó és magukat magyaroknak valló emberek lennének”,94 de mivel a helyzet más, „sorskérdés”, hogy a nemzetiségi együttélés kérdését megoldják. A kezdeményezésnek a magyarságtól mint államvezető néptől kell kiindulni.95 A magyar nemzeti szocializmus sajátságos vonása, hogy van benne egy „vezető nemzetszervezet”, amely politikailag és gazdaságilag irányít, és megadja a lehetőséget a nemzetiségeknek a kulturális szerveződési formákra.96 A nemzetiségeknek járó kollektív jogok elismerésével elméletileg megnyitották az utat a magyarországi németség kulturális közösségként való megszerveződése előtt, amit Mester már évek óta támogatott. Basch Ferencet, a Volksbund vezetőjét barátai között tudta. „A magyar–német barátság három pilléren épül fel, s Budapest és Berlin pillérei között ott kell lennie a magyarországi németség pillérének is, mert aki ezt figyelembe nem veszi, aki ezzel komolyan nem számol, az túlságosan megterheli a másik két pillért.” Új pártjában két feladatot állított a nemzet elé: az egyik a „hongyarapítás”, a másik „egy korszerű, céltudatos új honalapítás, amelyben a magyarok és a nemzetiségek egyaránt jól érzik magukat”.97 Az Imrédyhez való csatlakozással Mester elfogadta a tengelyhatalmakkal, mindenekelőtt a németekkel kötött szövetség szorosabbra húzását, mivel meggyőződése szerint ez szolgálta a revíziós politikát,98 a széttöredezett nemzettestek összekapcsolását.99 A németbarát politika támogatásával több korábbi elvbarátjával és párttársával szembekerült – akárcsak pártfogóival, Telekivel és Zsindellyel –, akik hozzá hasonlóan fajvédőnek és reformpártinak vallották magukat (egyesek még nemzetiszocialistának is), ám faji alapon nem csupán antiszemiták, hanem németellenesek is voltak, nemcsak a zsidó, a német befolyás növekedésében is veszélyt láttak. Mester a német szövetség vállalhatóságának egyetlen kor94 OK Az országgyűlés képviselőházának látot szabott, az ország szuverenitásának 62. ülése, 1939. december 4. megőrzését: „A közép-európai népek 95 OK Az országgyűlés képviselőházának nem értek meg az együttműködésre és máig szerintem vagy a germán vagy 158. ülése, 1940. november 22. szláv rendező nagyhatalom között kell 96 Sipos (2001) 80–81. választani. Én a magyar függetlenség 97 OK Az országgyűlés képviselőházának teljes és tökéletes fenntartásával – mert 139. ülése, 1940. október 11. csak így tudom Nagy-Magyarországot 98 Mester (2012) 23. és a magyar függetlenséget elképzelni – 99 OK Az országgyűlés képviselőházának a germán nagy-hatalmat választom” – 223. ülése, 1941. november 21. mondta képviselőházi felszólalásá- 100 OK Az országgyűlés képviselőházának ban.100 350. ülése, 1943. december 3.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 125
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 126
SOMLAI KATALIN
126 Évkönyv XVIII. 2011–2012
A társadalmi igazságtalanságokat kiküszöbölő „új honalapítás” Mester értelmezésében a földbirtokszerkezet gyökeres átszabását jelentette volna. „Ha a katasztrófát el akarjuk kerülni, akkor a zsidóbirtokok juttatásán túlmenően gondoskodni kell arról, hogy a magyar parasztság munkája árán rendszeresen földet tudjon szerezni. Ezáltal tudjuk a legjobban szolgálni a különböző társadalmi rétegek közötti ellentétek csökkentését.”101 Imrédy intranzigens jobboldaliként felkarolta a földreform ügyét, mélyreható társadalmi és politikai változásokat hirdetett, társadalmi igazságot, melyet az állam erőteljes beavatkozása révén kívánt biztosítani. Az MMP agrárprogramja a zsidó kézben levő földbirtokok kisajátítását és a kisbérleti rendszer kibővítését, a kisbérletek megvásárolhatóságát, a hitbizományok eltörlését ígérte,102 összhangban Mester intencióival, aki a magyar kisbirtokrendszer híve volt, a kisbirtokosokra gondolta építeni a nemzet gazdaságát.103 Az MMP pártprogramja a zsidó birtokok kisajátítása mellett hosszabb távon „az európai összmegoldásba való bekapcsolódást” ígérte a zsidókérdésben, az átmeneti időszakban pedig a zsidóság kiszorítását a vezető pozíciókból.104 Mester közhelyekre épülő antiszemitizmusa, amely a szegény magyarokkal szemben a zsidóságot a gazdagsággal, a kiváltságossággal azonosította,105 a cionizmus támogatásában, a zsidóság háború utáni kitelepítésében találta meg a megol101 OK Az országgyűlés képviselőházának dást.106 A közbeeső időben a keresztény felfogás szerint kell eljárni velük szem262. ülése, 1942. június 5. 102 Sipos (2001) 78. ben, azaz lehetővé tenni szerény meg103 OK Az országgyűlés képviselőházának élhetésüket, de megakadályozni a va262. ülése, 1942. június 5. gyongyűjtést és a vagyonok kimentését 104 Sipos (2001) 77. „magyar fajtánk jól felfogott érdekéből”. A magántulajdon sérthetetlensé105 OK Az országgyűlés képviselőházának gének elvét felülírta a „népi” Magyaror271. ülése, 1942. június 24. szág érdeke. 107 A diszkriminációnak és 106 OK Az országgyűlés képviselőházának a zsidóság ellen hozott intézkedéseknek 158. ülése, 1940. november 22.; Az orugyanakkor épp a magyarság érdekei szággyűlés képviselőházának 262. ülése szabhattak határt: „Az antiszemitizmust 1942. június 5.; Bokor (1982). csak annyira vállaljuk, amennyiben az 107 OK Az országgyűlés képviselőházának azonos a magyar fajvédelemmel.”108 262. ülése, 1942. június 5. Képviselőházi felszólalásaiban Mester 108 Uo. az ország modernizációjáról, a korszel109 OK Az országgyűlés képviselőházának lem követéséről,109 az új európai rend205. ülése, 1941. június 2. be való beépülésről beszélt,110 ám a po110 OK Az országgyűlés képviselőházának litikai-közjogi rendszer átalakítását, a 227. ülése, 1941. november 28.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 127
gazdasági élet totális állami irányítás alá vételét, a politikai pluralizmus kikapcsolását, azaz egy tekintélyelvű rendszer kiépítését nem emlegette. Ennek ellenére úgy vélte, hogy a hadigazdaság és a háborús rendszabályok bevezetése által előállt, de korlátozott ideig fenntartandó diktatórikus irányítás tudná „a háború idejét felhasználni az ország átszervezésére”.111 Hogy ez a diktatúra miként számolná fel önmagát, és mekkora mértékben, nem pontosította. Indokoltnak tartotta az állam fokozott, de egy totális államhoz képest igen korlátozott beavatkozását a nemzetgazdaságba például a munkaerőképzés arányainak tervezésével, az árak és bérek bizonyos mértékű szabályozásával.112 Pedzegette a korporatív állam előnyeit is, amely „közösségi alapra helyezve az összes munkaadókat és az egész magyar bürokráciát is”, kiküszöbölné a dolgozók kiszolgáltatottságát, és növelné a társadalmi igazságosság esélyeit.113 Az országgyűlésben az MMP irányvonalának támogatása mellett gyakori szószólója volt a határon túli magyarság ügyeinek, elsősorban a székelység gondjainak. Ellenzéki pozícióból könnyebben tehette szóvá a szociális sérelmeket,114 szorgalmazhatta Székelyföld iparosítását, kereskedelmének fejlesztését, a térség támogatását állami szubvenciók révén stb., akárcsak az ÉszakErdély visszacsatolása után megalakult Erdélyi Párt MÉP-pel szövetséges képviselői, köztük sok barátja. „BÁRSONYSZÉKBEN” 1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot, néhány nappal később felállt a náci Németország bizalmát élvező Sztójay-kormány, amelyben egy bő hónappal később, április 30-tól Mester Miklós töltötte be a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkári pozícióját. A magyar quisling-kormányt a konzervatív tábor jobbszéléről és a Nemzeti Szocialista Pártszövetségből érkező politikusok alkották. Mivel Antal István egyszerre volt az igazságügyi és a kultusztárca vezetője, a kulturális terület irányításában Mester Miklós szabad kezet kapott. 1944 márciusának második fele radikális változást hozott Mester politikusi magatartásában. Az ország német megszállása, azaz Magyarország füg- 111 Uo. getlenségének elvesztése mélyen meg- 112 OK Az országgyűlés képviselőházának 350. ülése, 1943. december 3. döbbentette és válságba sodorta. „Nagy meglepetés volt, semmiféle előzmény- 113 OK Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése, 1942. december 2. ről nem tudtam. Amikor 19-én bevonultak a német csapatok, az Imrédy- 114 Mester (2012) 490.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 127
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 128
SOMLAI KATALIN
128 Évkönyv XVIII. 2011–2012
párt nagygyűlést tartott a Magyar Színház épületében […]. Bejött a színpadra egy rendőrtiszt, és valamit Imrédy fülébe súgott. Szünet alatt tudtuk meg, hogy a német csapatok bevonultak Magyarországra, utána ideges hangulat alakult ki, nagyon ideges volt maga Imrédy is, és azt a kijelentést tette, hogy most történelmi változás történt, anélkül, hogy a német megszállást megnevezte volna.”115 Másnap az MMP pártértekezletén Mester fel is szólalt az ellen, hogy a párt ebben a helyzetben magára vállalja a kormányzás ódiumát. Az MMP pártvonalának követésétől a német megszállás zsidóságra nézve végzetes következményei is elrettentették. A Gestapo erőinek bevonulása után egykét nappal felkereste egy régi ismerőse, a cionista Molnár Endre demográfus Komoly Ottó, a Magyar Cionista Szövetség elnöke kíséretében. Arra kérték, hogy „mint posszibilis, előtérbe került vezető politikus intézzem el, hogy a zsidóságot ne deportálják, ők magyar állampolgárok, mindenféle megszorítást vállalnak. Munkaszolgálatot, itt az országon belül, anyagi javaikat átadják, csak ne szolgáltassák ki a németeknek. Beszéltem Imrédyvel, még aznap, mereven elzárkózott.”116 Mester meghasonlott addigi politikájával: mindeddig a németbarátságban és a zsidóság diszkriminálásában egyaránt a magyarság érdekét látta. Rá kellett döbbennie, hogy az előbbi a szuverenitás elvesztéséhez vezetett, az utóbbi meg a zsidókérdés német megoldásához, a zsidóság elhurcolásához, ami nemcsak az ország anyagi és szellemi érdekeivel állt szemben, hanem saját erős keresztény meggyőződésével is. Két erdélyi képviselőtársával egyetemben már április elején közbenjárt Baky László államtitkárnál zsidó származású erdélyi értelmiségiek szabadon bocsátása érdekében.117 „A szélsőjobb erők versenyfutását a hatalomért, a megszállók kegyeiért undorítónak tartottam”118 – magyarázta később más okokkal is, hogy az MMP-t immár vállalhatatlannak találta, és meghasonlott Imrédyvel.119 A külső ellenséggel szembeni összefogás oldalára állt.120 Elbizonytalanodásában más, olyan németellenes irányban kereste a politizálási lehetőségeket, amelyek megfeleltek nacionalizmusának és valamelyest a társadalmi reformok iránti elkötelezettségének is. Az ország függetlenségének, tehát a magyarság létének mindennél fontosabb céljából megalkudott az általa sokat ostorozott konzervatív elit egy részével és magával Horthy Miklós 115 Mester (OHA). kormányzóval is, akit egyébként fele116 Uo.; Bokor (1982) 132. lősnek tartott az avítt politikai rendsze117 Mester (2012) 460., 691. rért. Politikai nézetei (főként antiszemitizmusa) természetesen egyik napról 118 Uo. 253. a másikra nem alakultak át, csak lassú 119 Uo. 485. módosulásnak indultak. 120 Uo. 485–486.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 129
Mester Miklós – Imrédy nácibarát politikájával való szembefordulása ellenére és világnézetében megrendülve – elfogadta a felkínált lehetőséget, a kultuszminisztériumi államtitkárságot: „kifelé egy megátalkodott gazembernek a pozíciójában és az ország és a haladás és a jövő nemzet ellenségeként, ugyanakkor belül lelkiismerete szavára hallgatva tette azt, amit tennie kellett”.121 Kinevezésének hetekig tartó elhúzódása Mester politikai újrapozícionálásának története. Mester a megszállás és a zsidó tragédia felsejlésének hatására a politikai passzivitás és az útkeresés között ingadozott. A felkérést csak azok után fogadta el, hogy több irányú megerősítést és biztatást kapott. Régiúj támogatói új szerepet is kijelöltek a számára, a közvetítőét. Ebből nőtt aztán ki szembenállása a szélsőjobboldali kormányzattal és az annak utasításait végrehajtó közigazgatással. A német megszállás után a szélsőségesen németbarát politikával való szembefordulása nem volt egyedülálló, de a nyílt kiállást kevesen vállalták. (Koródy Tibor volt nyilaskeresztes, majd MMP-s képviselő szintén közvetíteni próbált a hatóságok és a zsidó szervezetek között a német megszállás után, majd szeptember végén a képviselőházban már határozottan követelte a zsidóellenes rendelkezések visszavonását.122) Kapcsolatainak kiterjesztése új dimenziók felé – Horthy Miklós kormányzó irányába egyfelől, a Kisgazdapárt felé másfelől – azzal is kecsegtethette, hogy a háború utáni politikai életben is nyílnak majd még előtte perspektívák. Mester visszaemlékezéseiben más-más politikai aktorokat emelt ki, akik későbbi sorsát meghatározó döntésében szerepet – felelősséget – vállaltak. Objektív támpontok alapján nehéz mérlegelni, mi befolyásolta leginkább a döntését. A jelölését kieszközlő erőket ennél valamivel könnyebb azonosítani. Az államtitkárságra az Erdélyi Párt kérte fel – barátai, Mikó Imre és Albrecht Dezső révén –, mert a maga soraiban nem talált alkalmas politikust a posztra.123 Az államtitkári felkéréssel párhuzamosan Zsindely Ferenc egykori államtitkár, Mester politikai pártfogója a baloldaliként elhíresült Györffy Kollégium megmentése ügyében fordult Mesterhez. Mikor értesült az Erdélyi Párt Mesternek tett ajánlatáról, Zsindely is pártfogolni kezdte kinevezését. Előbb a diákotthon fölé kinevezendő kormánybiztosi rang ügyében járt el Ja- 121 Somodi (OHA). ross Andor belügyminiszternél, majd a 122 Mester (2012) 543. MÉP elnökéhez, Lukács Bélához egyen- 123 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b álgette Mester útját. A konzervatív, de lag, dr. Mester Miklós népügyészségi németellenes politikai erők, amelyekanyaga (81365/1949). Jegyzőkönyv Mesnek Mester az MMP-hez csatlakozva, ter Miklós kihallgatásáról, 1945. decem1940 őszén hátat fordított, ismét mellé ber 5.; Mester (OHA).
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 129
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 130
SOMLAI KATALIN
130 Évkönyv XVIII. 2011–2012
álltak, mert úgy látták, hogy a szélsőjobboldali kormányban az ő érdekeiket szolgálhatja. A tisztség elfogadására Ravasz László püspök személyében a református egyház, Bereczky Albert, majd Tildy Zoltán révén a Kisgazdapárt is áldását adta, számítva a Mesteren keresztül a kormányzói körökhöz kiépülő kapcsolatra. Teleki Pál és Imrédy Béla után Mester Tildy Zoltán felé kereste az utat, benne látva ekkor a jövőbe vezető politikust. A kisgazdákkal való kapcsolatteremtésre a református egyházon belüli kapcsolatait használta fel, Bereczky Albert református lelkész, a Magyar Front egyik legaktívabb szervezője közvetítésével találkozott a párt vezetőjével. Tildy kettős szerepre kapacitálta. Elfogadta Mester felajánlkozását, Mester emlékei szerint 1944. március 30-án már fel is vette a Kisgazdapártba,124 ugyanakkor lebeszélte a MMP-vel való nyílt szakításról, és támogatta a kormányzati pozíció elfogadását. Mester ezt követően hónapokon át napi kapcsolatban állt Bereczky Alberttel, intézkedéseit vele egyeztette. (Mesternek a kisgazdákkal a megelőző években sem volt rossz a viszonya. Láttuk, kisgazda támogatással választották képviselővé, a földreform ügyében is egy platformra került velük. Vallása és a református egyházon belüli kapcsolatai, de néhány Magyar Közösségen belüli nexusa – Bereczky mellett Arany Bálint – szintén a kisgazdákhoz fűzte.) Az államtitkárság elfogadásáról Mester egyeztetett Csomoss Miklóssal is.125 A Magyar Testvéri Közösség Mester 124 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, kinevezésében játszott szerepét a kommunista állambiztonsági erők több iradr. Mester Miklós népügyészségi anyaga ta is kiemelte, Csomoss személyéhez (81365/1949). Jegyzőkönyv Mester Miklós kötve, vagy anélkül.126 „Ennek a társakihallgatásáról, 1945. december 5. ságnak minden törekvése arra irányult, 125 Bokor (1882). hogy kihasználva Mester Miklós párt126 ÁBTL 0-11803/9. Ellenállók. politikai helyzetének előnyét, valami127 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, képpen bejuttassa őt a kormányba.”127 dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga Az ilyen és ehhez hasonló megállapítá(81365/1949). Dr. Egri József levele az sok a Magyar Közösséghez tapadó kliigazságügy-miniszternek. A Kállay-korsékből nőttek ki, melyek szerint a kömány kultuszminisztere, Szinyei Merse zösség egyik fő törekvése az volt, hogy Jenő is közösségi tag volt, csakúgy, mint a a hatalom megszerzése érdekében maVKM vezető tisztviselői közül többek, így gas pozíciókba juttassa tagjait. FeltéteLőrinczi Szabolcs, az elnöki osztály lezhető, hogy Mester sokkal inkább vezetője, akit a közösségi tagnak tartott mint barátjával, elvbarátjával találkoAntal István miniszter meg is hagyott hizott Csomoss-sal, aki kitűnő összekötvatalában.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 131
tetései révén egyengethette kinevezését. Mivel Csomoss ekkor már évek óta foglalkozott különféle háborúellenes csoportok szervezésével, a létező csoportosulások közötti kapcsolatépítéssel, a háborúellenes propaganda kezdeményezőinek támogatásával, Mester révén az általa (is) szervezett ellenállási gócok – Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, Magyar Nemzeti Felszabadító Bizottság – és a legfelső kormányzati pozíciók között remélt újabb utat kiépíteni. Felkereste Herczeg Ferenc írót – az ekkor már a fegyverszüneti tárgyalások felé tapogatódzó Revíziós Liga elnökét –, hogy Mester kinevezéséért interveniáljon a kormányzónál.128 Horthy előtt nem volt teljesen ismeretlen a fiatal államtitkárjelölt. Néhány héttel korábban jövendő minisztere, Antal István társaságában Mester már személyesen is járt nála, hogy tiltakozzanak a Honvédelmi Minisztérium azon terve ellen, hogy az előrenyomuló szovjet erőkkel szemben a még be nem vonultatott egyetemistákat is mozgósítsák.129 „Ketten léptek komolyan föl ez ellen az elképzelés ellen, az egyik Mester Miklós volt – egykor a Bartha Miklós Társaság alelnöke is volt, még a 20-as évekből, aztán a SZEFHE-nek volt egy időben az elnöke, tehát diákvezető is volt, tagja volt a Magyar Közösségnek, de mint a Bartha Miklós Társaság tagja egy korszerűen gondolkodó, néppel érző valaki volt, még abban a beosztásban is, amit akkor vállalt. […] Szóval ő és Antal István, aki korábban tájékoztatási miniszter volt, aki a MEFHOSZ-nak volt elnöke, valamikor szintén diákvezér volt, és ezért benne is megmozdult valami, bár ugye meglehetősen jobboldali ember volt, és mégis, hát Mester Miklóssal ketten elmentek Horthyhoz, és sikerült Horthy egyetértését megnyerni, Horthy személyesen intézkedett, hogy ne frontszolgálatra vigyék a diákokat, hanem kötelező munkatáborba.”130 Ez az eset is csökkenthette a konzervatív körök bizalmatlanságát iránta, mert rávilágított, hogy Mester nem tartozott a háborúban való végső kitartás hívei közé, hanem felelősségteljesen, az értékek mentésében és távlatokban is gondolkodott. Csomoss a megbízható, szintén közösségi tag Csomor Gusztávot szervezte be mellé személyi titkárnak. Mester Miklós így a MÉP, az Erdélyi Párt és a kormányzó bizalmát élvezve jutott a kormányba, maga mögött tudva a református egyház és az ellenállás támogatását is. Egyértelműen a későbbi események 128 Bokor (1882). visszavetítése azonban kinevezését úgy 129 Mester (2012) 444. bemutatni, mintha „Ambrózy Gyula131 130 Lásd például Fitos (OHA). beépített embere” lett volna, aki „a 131 Ambrózy Gyula Horthy Miklós kabinetmentés ki nem mondott feladatával keirodájának vezetője volt. rült be”132 a bábkormányba, hiszen a 132 Schmidt (1990) 119.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 131
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 132
SOMLAI KATALIN
132 Évkönyv XVIII. 2011–2012
gettósítás, a deportálások megakadályozására 1944 áprilisában még nem volt határozott szándék a kormányzó részéről. Mester Miklós kulcsszerepe a zsidók mentesítésében, táguló cselekvési köre, amely a zsidóság vezetőit a kormányzó köreivel, illetve a protestáns egyházakkal összekapcsolta, fokozatosan alakult ki államtitkári megbízatásának hónapjai alatt. Emlékei szerint a haláltáborok létezését bizonyító Auschwitz-jegyzőkönyvet, amely – a nemzetközi tiltakozás mellett – a kormányzót rábírta, hogy a zsidóság deportálásával szemben fellépjen, maga is csupán 1944 májusának végén, júniusában ismerte meg.133 Mestert nem az MMP javaslatára nevezték ki a Sztójay-kormányba, de kinevezését megkönnyítette, hogy közismerten osztotta Imrédy szélsőjobboldali nézeteit, és az MMP alapító politikusi köréhez tartozott. A közvélemény az MMP jelöltjének tartotta. Pártállása alapján a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban is erősen jobboldali vezetésre számítottak: „Egy Imrédy-párti államtitkárt kaptunk, akitől mi őszintén szólva rettenetesen féltünk. […] nem mondom, hogy nem voltak a minisztériumban egyáltalán nyilas érzelmű vagy németbarát elemek, de 80% nem volt az. Hát mikor Mester Miklós jött, akkor mi bizony féltünk. De a félelmünk hamar eloszlott.” A következő hetek bebizonyították, hogy Mester jelenléte inkább védőernyőt jelentett azoknak, akiket németellenes, liberális magatartásuk miatt el akartak távolítani a minisztériumból.134 Mester szakítása az MMP-vel augusztus elejére vált nyilvánvalóvá. Egykori párttársai szemére is hányták a zsidókérdésben mutatott pálfordulását.135 Nem távozott a kormányból Imrédyvel és párttársaival augusztus elején, sőt pozícióját a kormányzói kabinetiroda és a zsidó hitközség támogatásával a Horthyhoz és a konzervatív jobboldali erőkhöz lojális Lakatos-kormány alatt is megőrizhette.136 Mester Miklós életének és politikai pályafutásának legismertebb periódusa a kultuszminisztérium államtitkáraként eltöltött alig több mint fél év. Ez az időszak áll saját, múltról alkotott nar133 Bokor (1982) 151. ratívái középpontjában.137 Államtitkári szerepében jelenik meg a történelmi 134 Farkas (OHA). feldolgozásokban is.138 Saját maga két 135 Schmidt (1990) 127. kérdést emelt ki akkori tevékenysé136 Uo. 169. géből: „Ez mind nagyon sok izgalom137 Bokor (1982); Bokor (1985); Mester mal járt a részemről, ez volt a zsidóság(2012); Mester (1985); Mester (OHA). nak az ügye, ami engem foglalkoztatott 138 Lásd többek között Schmidt (1990); akkor. A másik pedig a fegyverszünetPapp (2008); Török (2007); Lévai (1946); nek a titkos elintézése.”139 Mester nem Bereczky (1945) stb. hivatalnok típusú államtitkár volt, új 139 Mester (OHA).
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 133
hatalmi pozíciójában megnövekedett hatáskörét maximálisan kihasználta, hogy a különböző társadalmi és politikai tényezők között közvetítsen.140 A zsidó szervezetekkel és személy szerint Komoly Ottóval való szinte napi kontaktusa révén tájékoztatni tudta a kormányzót a zsidósággal szembeni kegyetlenkedésekről (a Sztójay-kormánytól Horthy „hivatalos”, egyoldalú jelentéseket kapott).141 Hasonlóan mindennapi kapcsolatban állt Bereczky Alberttel, akinek nagy befolyása volt Mester gondolkodására.142 Mester alapvetően Bereczky intencióit közvetítette a kormányzói kabinetirodának előbb elsősorban a zsidóság deportálásának megakadályozása, később a háborúból való kilépés és a békepárti, ellenzéki politikai erőkkel való párbeszéd érdekében. „Ravasz László református püspököt elkísérte Sztójay Döme miniszterelnökhöz és Jungerth-Arnóthy Mihály külügyminiszter-helyetteshez. […] Ugyancsak velem, s Szabó Imre református esperessel dr. Mester Miklós eljött Jaross Andor belügyminiszterhez, ahol szintén a zsidóellenes intézkedéseket kifogásoltuk és tiltakoztunk ellenük” – idézte fel 1944 tavaszát Bereczky Albert.143 Mester megszervezte, hogy Horthy audiencián fogadja Stern Samut, a zsidó hitközség vezetőjét,144 később Bereczky közvetítésével tartotta a kapcsolatot a kormányzó és Tildy Zoltán között. Az ő révén hívta magához 1944 őszén Horthy a Magyar Front képviseletében Tildy Zoltánt és Szakasits Árpádot. 145 Mester fajvédő nézeteiből táplálkozó antiszemita gondolkodása a deportálások hírére mérséklődött. Komoly Ottó előtt 1944 nyarának végén már úgy nyilatkozott, hogy „a magyarság minden kára nélkül és a jövő hasznára a zsidókkal szemben bizonyos könnyítések lennének alkalmazhatók”.146 Abban, hogy egyre határozottabban vállalta a zsidóság pártfogójának szerepét, nagy szerepet játszott, hogy Ambrózy Gyula – s rajta keresztül közvetve a kormányzó is – hozzá hasonlóan kezdett a zsidóságról gondolkodni. A politikai 140 Uo. példaképében, Imrédyben csalódott 141 Bereczky (1945) 27–28. Mester újabb eszmetársat, atyai támo- 142 Lásd például Schmidt (1990). gatót talált magának „[a] liberális szel- 143 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, lemű, derék, idős kabinetirodai főnökdr. Mester Miklós népügyészségi anyaga ben”, a kormányzó főtanácsadójában, (81365/1949). Bereczky Albert nyilatkozaAmbrózyban, akit kitűnő nemzetközi ta, 1945. március 10. jogásznak, szaktekintélynek is tartot- 144 Schmidt (1990) 162. tak.147 „Nálam ott volt a baj, hogy későn 145 Mester (2012) 258. értesültem a kormányzó úr álláspontjá- 146 Schmidt (1990) 140. ról” – magyarázta korábbi zsidóelle- 147 Mester (2012) 18. nességét Mester. 148 148 Schmidt (1990) 142.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 133
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 134
SOMLAI KATALIN
134 Évkönyv XVIII. 2011–2012
A kormányzó köreiben leginkább Ambrózy szorgalmazta a zsidóság egy részének a megkülönböztető kormányrendelkezések – a sárga csillag viselése, táborokba, gettókba összeköltöztetés, majd deportálás – alóli egyéni mentesítését. A mentesítési kérelmek elbírálása 1944 júliusának végéig a belügyminiszter hatáskörébe tartozott. Jaross Andor hozzávetőleg félezer zsidó családfőnek meg is adta a mentesítést,149 de a döntéseket a Baky László és Endre László államtitkárok alá tartozó végrehajtó szervek nem mindig tartották tiszteletben. Mester Miklós, akihez hivatalból is beérkeztek a kulturális és tudományos élet prominens zsidó személyiségeit ért túlkapások hírei, összegyűjtötte és közvetítette a kérelmeket a Belügyminisztériumba. Sokszor intézkedett – tekintélyét felhasználva – hatáskörén túlmenően. Minisztere, Antal István lehetővé tette, hogy részt vegyen azon a Horthy által szorgalmazott 1944. július 21-i kormányülésen, ahol a zsidóság elleni intézkedések végrehajtását irányító államtitkárokat elszámoltatták az atrocitásokkal kapcsolatban, miután a kormányzó az elítélő nemzetközi visszhang nyomán leállíttatta a deportálásokat.150 A kultusztárca álláspontját Antal helyett Mester terjesztette elő a minisztertanácsban. Kívülállóként ugyan, de a kormányzó támogatását maga mögött tudva, Jungerth-Arnóthy külügyminiszter-helyettes után, aki a deportálások külpolitikai visszhangjáról számolt be, egyedül ő szólalt fel a kiemelkedő zsidó értelmiségiek mellett. Tájékoztatta a kormányt, hogy „egyrészt a protestáns egyházak vezetői, másrészt a magyarországi négy egyetem tanára kara milyen lépéseket tettek a zsidókérdés megértő kezelése tekintetében”, beszámolt az egyházak és a tudományos élet megrendültségéről. Humanitárius és tudományos indokokkal támasztotta alá a mentesítések szükségességét.151 Igaz, nem állt ki nyíltan az egész zsidóság védelmében, csak néhány prominens zsidó értelmiségi példáját hozta fel, de a kormányban uralkodó, a zsidóság diszkriminálásával és elhurcolásával kapcsolatos általános nézeteknek ezzel is szembehelyezkedett. Jaross Andor belügyminiszter visszautasította Mester javaslatát, arra hivatkozva, hogy „egyedül hősi magatartás címén van kivételezési joga”.152 Mivel a németbarát kormánytagok meg149 Schmidt (1990). gátolták, hogy a mentesítéssel többeket 150 Bokor (1982). kivonjanak a deportálandók köréből, a kormányzói iroda olyan rendeletet in151 Magyar Országos Levéltár (MOL) K27 dítványozott, amely a kormányzónak (1944.06.21.) 1R/9 Jegyzőkönyv az 1944. adta át a mentesítés jogát. A rendeletet június 21-én tartott minisztertanács Mester készítette elő „Ambrózy Gyula üléséről. teljes és állandó támogatásával”,153 152 Uo. majd a rendelet elfogadásának kikény153 Bereczky (1945) 27.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 135
szerítése után ő szedte listába azok nevét, akiket a kormányzó „az 1941. évi XV. törvénycikkben foglalt fajvédelmi rendelkezések, valamint a zsidókra vonatkozó vagyonjogi rendelkezések hatályát nem érintve” mentesített „a zsidókra vonatkozó rendelkezések hatálya alól”.154 Mester „volt az, aki teljesen Jenő bácsi [Szinyei Merse Jenő] szellemében vette át az egész szerepet, annak ellenére, hogy eredetileg az ún. Imrédy-párt tagja volt. Ő volt az, aki naponta vitte föl a kormányzó úrhoz a mentesítések tömegét […], amit lehetett megtenni, megtett a kiválóságokért.”155 A Szálasi-puccsig aláírt kormányzói mentesítések számát, melyek túlnyomó többsége Mester közvetítésével jutott el a kormányzói irodához, egyes források nyolcezerre teszik,156 más, elfogult visszaemlékezők húsz-harminc ezerre becsülték.157 Mester maga is úgy emlékezett, hogy hozzávetőleg harmincezer kérvényt gyűjtött egybe egy külön e célból a Tárnok utca 6. szám alatt létrehozott miniszterelnökségi kirendeltségen, s ebből a nyilas puccs előtt nyolc–tíz ezer intéződött el.158 Mester az elhurcolt zsidók anyagi javainak mentésére kormánybiztosság felállítását javasolta. Államtitkárként szervezte a minisztériuma alá tartozó intézmények, főként egyetemek és klinikák felszerelésének elrejtését. A vele kapcsolatba kerülők úgy ítélték meg, hogy „ő tulajdonképpen ott egy nagyon derék ember volt […] egyáltalán nem volt jobboldali ember”.159 A zsidó értelmiségiek és művészek érdekében kifejtett fáradozásai közben Mester átértékelte a zsidósághoz és az asszimilációhoz való viszonyát: „Ekkor jöttem rá, hogy az asszimilációban, a természetes asszimilációban igen nagy érték rejlik a magyarság számára. Asszimiláns és nem asszimiláns magyar között egy különbség van: jellemben és értékben mit képvisel az illető. Ez a nagy tanulság. Az emberekkel való érintkezésben jöttem rá.”160 Az 1944. április 22-től a Györffy Kollégium kormánybiztosává is kine- 154 Lévai (1946) 233. vezett Mestert saját tapasztalataik ré- 155 Szalatnyai (OHA). vén a baloldali elkötelezettségű diákok 156 Schmidt (1990). is elismerték, noha szerepéből adódóan 157 Csicsery-Rónai (OHA); Bereczky (1945). óhatatlanul veszélyeztette az autonóLévai (1946), majd az ő nyomán Mester miájára kényes diákotthon önállósáis közölt egy több mint száz nevet tartalgát. Mestert a kollégium Pártoló Tesmazó felsorolást a Mester révén mentesítületének elnöke, Zsindely Ferenc és tett művészekről és tudósokról: Mester elvbarátainak köre szemelte ki a fel(1985). adatra, mint „egy jobboldali, de ma- 158 Mester (OSZK). gyar szempontból megbízható és befo- 159 Farkas (OHA); Mester (2012) 256. lyásolható Közösségi embert”, hogy 160 Mester (OSZK).
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 135
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 136
SOMLAI KATALIN
136 Évkönyv XVIII. 2011–2012
fedezze a kollégiumot,161 amikor a baloldali szimpátiájú intézményeket a szélsőjobboldali kormány hatalomra kerülése után felszámolták. Jóllehet kinevezése után tiltakozásul a kollégium teljes tisztikara lemondott, rövid idő után sikerült kialakítania a modus vivendit a Kardos László vezette új diákvezetőséggel. „Nem volt senki előtt sem titok, hogy a kollégium szemben áll a hatalommal, szemben áll a meglévő berendezkedéssel. Na mármost szerencsénkre egy becsületes ember, bizonyos Mester Miklós államtitkár, egy fiatalember került a kormánybiztos pozíciójába, aki egyrészt át tudta tekinteni intelligenciájánál és érzelmeinél fogva a helyzet alakulását, kilátásait, másrészt azt hiszem, hogy rokonszenvezett velünk. Hogy rövidre fogjam a dolgot, ahol lehetett, ott engedett a kollégium vezetősége követeléseinek, támogatta a kollégiumot hallgatólagosan, negatív értelemben, tehát nem tevőleges értelemben. A későbbiekben pedig tevőlegesen is támogatta, mikor már a viszonyok tökéletesen elvadultak. […] A kormánybiztos nyilván mint becsületes ember nem alkalmazta azokat a módszereket, amelyeket valaki más, egy szélsőségesebb felfogású egzisztencia alkalmazott volna, tehát nem azt tette, hogy összeszedette az embereket, meg a torkára helyezte a vezetőségnek a kést, hanem a tárgyalásoknak a módját választotta.”162 Valóban: Mester a kollégium irányítójaként nyilvánvalóvá tette a bennlakók számára, hogy az intézmény elsőrangú feladatának a szaktudás elsajátíttatását tartja, nem a közéleti és politikai tevékenységet. Másfelől a kollégisták mellé állt, és államtitkári tekintélyével sikerült leállítania a kollégium elleni szélsőjobboldali sajtótámadást és szabadon bocsáttatnia a kommunista agitációval vádolt kollégistákat, köztük a későbbi miniszterelnököt, Hegedüs Andrást.163 Mester 1944 augusztusának közepén egy minisztériumi delegációval végiglátogatta azokat az erdélyi erődítményépítésre létrehozott diákmunkatáborokat, amelyeket ő javasolt az egyetemisták frontszolgálata helyett. Erdélyben a helyi katonai parancsnokoktól és a közigazgatás vezetőitől már elsősorban a fronthelyzet kilátásairól érdeklődött, és a háborúból való kilépés lehetőségeiről, következményeiről tárgyalt.164 Körútján szerzett tapasztalatai azt sugallták, hogy Erdély menthetetlenül elveszett. A háborúból való mielőbbi kilépést kezdte szorgalmazni a vele kapcsolatban levő ellenállási körökkel – Magyar Harcosok Szabadság Szövetsége, Magyar Függetlenségi Mozgalom, Magyar Front – egyetér161 Fitos (OHA). tésben. Szeptemberben nyíltan is a po162 Papp (2008). 315. o. litikai közvélemény elé lépett, és néhány képviselőtársával az országgyűlés 163 Mester (OHA). összehívását szorgalmazta – támoga164 ÁBTL V-101558. dr. Nagy Iván és tsai.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 137
tottság híján sikertelenül –, hogy megvitassák a fegyverszüneti tárgyalások kezdeményezését. Különösen Románia átállása után kapcsolódott be a Faustféle félhivatalos, tapogatódzó fegyverszüneti delegáció megszervezésébe. A Moszkvába menesztendő küldöttség ötlete a Magyar Közösség tagjaival átszőtt ellenállás köreiből származott, Mester szerint barátja, Csomoss Miklós állt az elképzelés hátterében.165 Csomoss személy szerint Mestert is be kívánta vonni a delegáció tagjai közé mint hivatalos kormányzati tényezőt, aki tekintélyt ad a küldöttségnek,166 de Ambrózy visszatartotta.167 A delegáció megszervezése Mesterhez hasonlóan olyanoknak volt köszönhető – Csomoss Miklós, Zsindely Ferenc, Atzél Ede –, akik mind a konzervatív hatalmi körökhöz, mind az ellenállás és a politikai baloldal erőihez közel álltak, és akiknek kapcsolatát erősítette a Magyar Közösség tagjainak szolidaritása. A küldöttség célja máig tisztázatlan. A kormányzóhoz közel álló, fegyverszüneti tárgyalásokra készülődő konzervatív körök nem akadályozták elindulását, de nem is álltak határozottan mögéje. A Faust-csoport útjával párhuzamosan szervezték a fegyverszünetet aláíró Faragho-delegáció kiküldését. Mester Miklós a Faust-csoportnak – benne játszott szerepénél fogva – nagyobb súlyt tulajdonított. Az ő értékelése szerint ennek a csoportnak a feladata volt előkészíteni a Szent-Iványi Domokos vezette Magyar Függetlenségi Mozgalom sürgetésére szeptember végére összeálló következő hivatalos Faragho-delegáció útját.168 Mester szerepe a Faust Imre–Dudás József–Atzél Ede küldöttség történetében (amely szeptember 22-én indult útnak, s Moszkvából visszatérőben épp azon a napon, október 1-jén lépte át a határt, amikor a 165 Mester (OHA). Faragho-küldöttség a szovjet fővárosba 166 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, érkezett) végül arra korlátozódott, dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga hogy a politikai eliten kívül álló tagok(81365/1949). Jegyzőkönyv Mester Miklós ból toborzódó küldöttségnek megszekihallgatásáról, 1945. december 5. rezze a hatalmi támogatást, majd útjuk 167 Mester (OHA). végeztével a kormányzóhoz felterjessze 168 Bokor (1985) 161. jelentésüket. 169 169 Uo. A POLITIKUSI PÁLYA ELHAGYÁSA Mester Miklós politikai szerepvállalása és közéleti szereplése az 1944. októberi 15-i nyilas hatalomátvétellel véget ért. Szembehelyezkedése a magyar zsidóság deportálásával, lojalitása a kormányzó szűk tanácsadói köre iránt, csatlakozása a háborúból való kilépést szorgalmazó képviselőkhöz, valamint az
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 137
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 138
SOMLAI KATALIN
138 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ellenállás különféle csoportosulásaival való együttműködése veszélybe sodorta, már 1944 nyarától számíthatott arra, hogy a németek lefogják. A bombázások elől a fővárosból kiköltözött a piliscsabai Klotildligetre, majd Szálasi puccsa után a klastrompusztai erdészházban bujkált. Innen menekült a nyilasok razziája elől a református egyház által fenntartott Bethesda Kórházba, ahol az egyháztól kapott hamis okmányokkal, Madarász József református lelkészként húzta meg magát családjával együtt Budapest ostromának végéig.170 Mester és az államtitkársága alatt vele szorosan együttműködők is tisztában voltak vele, hogy mint közismert szélsőjobboldali politikust, a magyar quisling-kormány politikai államtitkárát nehéz lesz tisztázni a háború utáni felelősségre vonások hullámaiban.171 Mester 1944 tavaszán még bízott benne, hogy a németek támogatása miatt kompromittálódott Magyar Megújulás Pártjától, Imrédy zsákutcás politikájától elfordulva, a Kisgazdapárt kötelékében politizálhat tovább. Különösen a kisgazdák agrár- és szociális problémák iránti elkötelezettsége vonzotta. 1944 nyarának végétől számíthatott rá, hogy a háború után a Kisgazdapárt az egyik legmeghatározóbb kormányalkotó pártként kap majd lehetőséget, és vállalhatja az elodázhatatlan társadalmi reformokat. Remélhette, hogy a kisgazdák körében hatalmi pozícióban küzdhet tovább a magyarság sorsának jobbításáért. 1944. október 12-i dátummal, azaz illegalitásba vonulása előtt pár nappal hivatalosan is regisztrálták a kisgazdák soraiban,172 elismerve államtitkári tevékenységét. A front átvonultával a kisgazda pártigazolvány viszonylagos védettséget biztosított az egykori jobboldali politikus számára. Nyitva állt előtte a lehetőség, hogy bekapcsolódjon a pártpolitikába, de politikai felelősségének tisztázásáig a távol maradt a közélettől.173 Kapcsolatai az egykori kormánypárti politikusokkal szinte teljesen megszakadtak, visszavonulása idején kisgazdapárti ismerőseivel, Veér Imrével, Dénes Istvánnal, Gyulai Lászlóval járt gyakrabban össze.174 Bereczky Alberttel is szoros kapcsolatot tartott. 1945 márciusában Mester Miklós 170 Mester (2012) 258. mint a német megszállás után hatalom171 Schmidt (1990) 149. ra került Sztójay-kormány államtitkára felkerült a népbíróság elé állítandó 172 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, háborús bűnösök kibővített, 2. sz. listádr. Mester Miklós népügyészségi anyaga jára, amelyet az Ideiglenes Nemzeti (81365/1949). Dr. Egri József népügyész Kormány és a pártok vezetői állítottak levele az igazságügy-miniszternek, d. n. össze.175 Ekkor már a kezében volt a 173 Mester (2012) 259. Pesti Izraelita Hitközség világi veze174 Uo. 284–285. tőjének nyilatkozata. Stern Samu rög175 Szerencsés (2002) 51–52.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 139
tön Budapest felszabadulásának másnapján elkészítette a tanúsítványt: „dr. Mester Miklós volt vallás- és közoktatásügyi államtitkár úr a Sztójay és Lakatos kormány idején a zsidók kormányzói mentesítésének megszerzése terén teljesített szolgálatot”, együttműködött az Izraelita Hitközséggel és a Cionista Szövetséggel, valamint a kormánnyal szembehelyezkedő kormányzói kabinetirodával, szembefordult továbbá a deportálásokat irányító két államtitkárral, Endre Lászlóval és Baky Lászlóval, a Lakatos-kormányban a hitközség kérésére maradt pozícióban és kezdeményezte a zsidó tulajdonban lévő műkincsek összeszedetését. Mindezeket figyelembe véve „tiszta humanizmustól vezetve bátran és eredményesen szolgálta az üldözött magyarországi zsidóság igaz ügyét”.176 Alig egy hónappal később Mester legszorosabb kapcsolata, politikai eligazítója, Bereczky Albert, aki a Kisgazdapárt képviseletében ekkor már az Ideiglenes Nemzetgyűlés, valamint a fővárosi új törvényhatósági bizottság tagja volt, hosszú dolgozatban összegezte Mester német megszállás utáni tevékenységét.177 Zsidók mentésére irányuló erőfeszítései mellett kiemelte az ellenállási mozgalom és a kormányzó közötti közvetítést: „Egyik feladata az volt, hogy Horthy Miklós kormányzó urat és a kabinetiroda főnökét, dr. Ambrózy Gyulát meggyőzze arról, hogy a titokban működő, németellenes Magyar Front vezetőivel és elsősorban Tildy Zoltánnal felvegyék a kapcsolatot, és a Független Kisgazda Pártból, a Szociáldemokrata Pártból és Kommunista Pártból alakítsanak egy olyan kormányt, amely azonnal fegyverszüneti szerződést köt a Szovjetunióval. Dr. Mester Miklós útján kerültem én is öszszeköttetésbe mint Tildy Zoltán bizalmasa dr. Ambrózy Gyulával, a kabinetiroda főnökével.”178 Mester mellett szólva Bereczky megemlítette, hogy 176Mester (2012) 15-17.; BFL XXV. fond1944 szeptemberében egyike volt azon főcsoport, 2. fond, b állag, dr. Mester Mikkevés, főként erdélyi képviselőknek, lós népügyészségi anyaga (81365/1949) akik a parlament összehívását szorgal156.; Schmidt (1990) 124.; Török (2007) mazták, hogy Magyarország és a Szov38. jetunió közötti fegyverszünet megköté- 177 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, sének lehetőségét megtárgyalja. Az új dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga hatalmi viszonyokhoz igazodva nem (81365/1949). Dr. Egri József népügyész felejtette el megemlíteni, hogy Mester levele az igazságügy-miniszternek, d. n. „letartóztatott kommunisták és főként 178 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b álkommunista diákok szabadon bocsátálag, dr. Mester Miklós népügyészségi sa érdekében közbenjárt a rendőrséanyaga (81365/1949). Bereczky Albert 179 gen”. 1945 júniusában azok a dorogi nyilatkozata, 1945. március 10. bányászok is mellette, mint „a munkás- 179 Uo.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 139
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 140
SOMLAI KATALIN
140 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ságnak őszinte barátja” mellett tanúskodtak, akik 1944 őszén vele együtt rejtőzködtek a Pilis erdeiben, s akik közül azóta többen beépültek a helyi kommunista hatalomba.180 Szerepének többirányú tisztázása után a Független Kisgazdapárt Igazolóbizottsága 1945. július 27-én úgy döntött, hogy Mester Miklóst nem terheli politikai felelősség,181 majd 1945. augusztus 7-én az illetékes pártközi és tárcaközi bizottság is törölte őt a háborús bűnösök névjegyzékéből.182 Jóllehet hivatalosan igazolták, s új pártjának prominens vezetői, köztük Varga Béla és Nagy Ferenc rokonszenveztek vele, problematikus múltja miatt nem kérték fel további közéleti szerepvállalásra.183 Helyette a nemzetiségi ügyek tanácsadójaként foglalkoztatták: a Külügyminisztérium számára megírta Erdély nemzetiségi történetét, a köztársasági elnök tárgyalásához készített összefoglalót a magyar–román viszony történetéről. Ám Mestert a háború utáni felelősségre vonástól való félelem és a kommunista politikai rendőrség aktivizálódása is visszatartotta attól, hogy ismételten exponálja magát a politikai életben. Korábbi politikai környezetéből többeket halálra ítéltek a népbírósági eljárások során, köztük Imrédy Bélát, Basch Ferencet, de Bródy András rutén politikust is, akinek nézeteit Mester „szelídként” jellemezte. Alig menekült meg (Bereczky igazolásával) a bitófától minisztere, Antal István, aki hallgatólagosan támogatta a kormány zsidópolitikájával szembemenő Mester lépéseit. „A bosszúállás és megtorlás szelleme” uralkodott, „saját magamon is alig tudtam segíteni. Még a poli180 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, tikai igazolásom sem történt meg végledr. Mester Miklós népügyészségi anyaga gesen abban az időben” – emlékezett (81365/1949). Nyilatkozat, 1945. június 25. vissza 1945 első felére Mester Miklós.184 A felelősségre vonástól való félelme 181 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, nem volt indokolatlan, hiszen a szovjet dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga katonai ügyészség már közvetlenül (81365/1949), Jelentés, 1946 február 18., 1945 februárjában letartóztatta. Mester BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, úgy tudta, egy lefogott nyilas fiatal jedr. Mester Miklós népügyészségi anyaga lentette fel.185 Három hétig a Fővárosi (81365/1949). dr. Egri József levele az Köztisztasági Vállalat Kun utcai teleigazságügy-miniszternek, d. n. pére beköltözött szovjet biztonsági 182 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, erők tartották fogva egy pincében a dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga Horthy-korszak establishmentjének (81365/1949). Csomor Gusztáv vallomása. más reprezentánsaival, köztük a tiszti 183 Mester (2012) 260. különítményes Prónay Pállal, a Szála184 Uo. 58–59. si-kormányzathoz csatlakozó egykori 185 Uo. 292.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 141
imrédystával, Incze Péterrel, a német megszállás ellen a parlamentben többször felszólaló Mikecz Ödön volt igazságügy-miniszterrel. Többször kihallgatták, a szovjet hatóságok elsősorban államtitkári működése – a fegyverszüneti egyezmény előkészítése, a zsidók mentesítése –, továbbá politikai nézetei, a kommunizmushoz való viszonya iránt érdeklődtek.186 „Minden héten felvettek egy hosszú jegyzőkönyvet […] úgy látszik, ez egy próbatétel volt, ott a három hét, hogy én ugyanazt mondom egy hét múlva, másik hét múlva, és közben, közben, akikre én hivatkoztam, Ambrózyt és társait – Ambrózy élt akkor, még itt maradt Magyarországon, élt –, ezeket felkeresték és megkérdezték.”187 A szovjetek végül szabadon engedték Mestert, a kihallgatási jegyzőkönyveket azonban átadták a magyar politikai rendőrségnek.188 Ügye a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának politikai rendészeti osztályára került, ahol a szovjet ügyészségtől kapott anyagok alapján, valamint a háborús bűnösök névsorában való szerepeltetése miatt hamarosan vizsgálatot indítottak ellene.189 Időközben, mint a fentiekben láttuk, a Kisgazdapárt igazolóbizottsága felmentette, döntésük azonban csak késleltette az eljárást. A politikai rendészeti osztály 1945 decemberében beidézte, ismételten kihallgatták politikusi tevékenységéről,190 majd aktáját átküldték a 186 Uo. 293–295. Budapesti Népügyészségnek.191 187 Mester (OHA). Újból Mesterre terelődött a szovjet 188 Mester (2012) 293. állambiztonság figyelme is. 1945 au- 189 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, gusztusában egy szovjet államvédelmi dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga tiszt látogatta meg otthonában, aki a (81365/1949). Jelentés, 1945. június 7. Mamúltja és politikai nézetei iránt érdekgyar Államrendőrség Budapesti Főkapilődött, végül az Autonóm Erdély című tányságának politikai rendészeti osztálya. kötetéből több példányt is magával 190 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, vitt.192 A találkozónak írásos nyoma dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga nem került a magyar rendőrséghez. (81365/1949). Jegyzőkönyv Mester MikA szovjet állambiztonsági szervektől lós kihallgatásáról, 1945. december 5. évtizedekkel később átvett anyagok ta- 191 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, núsága szerint Mestert a szovjetek badr. Mester Miklós népügyészégi anyaga rátja és politikustársa, Csomoss Miklós (81365/1949). A Magyar Államrendőrség kapcsolataként tartották számon.193 Budapesti Főkapitányságának jelentése a Csomoss, aki Mesterrel ellentétben Népügyészségnek, 1946. február 20. nem kompromittálódott a németbarát 192 Mester (2012) 296–304. szélsőjobb oldalán, a háború után is 193 ÁBTL A-872. A szovjet állambiztonsági éppolyan aktivitást tanúsított, mint az szervektől átvett anyagok I.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 141
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 142
SOMLAI KATALIN
142 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ellenállásban, mind a politikai szervezés, mind az ahhoz szükséges anyagi feltételek megteremtése terén. „Fegyveres Ellenállás Mozgalom” néven csoportjának elismertetését kérte. Megalapította az Ellenállásban Résztvettek Szövetségét. A szervezet nevében önálló hatalmi tényezőként igazolásokkal látta el arra rászoruló eszme- és bajtársait, Mestert is. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányba is szeretett volna bekerülni, majd amikor ez meghiúsult, előbb a Nemzeti Parasztpárttal, később a Sulyok-féle Szabadság Párttal tárgyalt a pártszövetség lehetőségéről. Az ország önrendelkezésének visszaállítása után azonban már önálló párt létrehozását tervezte a magyarság sorsa iránt elkötelezett egykori reformpárti politikusok – Dálnoki Miklós Béla, Koródy Tibor, Fall Endre, Vasvári Lajos, Takács József –, köztük Mester Miklós bevonásával. Csomoss kapcsolatban állt a magyar származású egykori baloldali újságíróval, Himler Mártonnal is,194 aki a CIA egyik elődszervezetének tekinthető Office of Strategic Services magyar részlegének vezetője volt. Himler hivatalosan az amerikai megszállási övezetbe menekült háborús bűnösök visszaszolgáltatásával foglalkozott, de amellett (Csomoss révén is) információkat gyűjtött az amerikai hadsereg számára a magyarországi szovjet katonai erőkről. Csomoss a szovjetek szemében amerikai ügynök volt,195 Mester meg, ha tevőlegesen nem vett is részt Csomoss ügyeiben, annak szűk baráti köréhez tartozott. A Mester család állandó félelemben 194 ÁBTL A-1133. Magyar Ellenállási Mozés fenyegetettségben élte a béke első galom nevű dr. Csomoss-féle szervezet hónapjait, majd éveit a családfő németanyaga. barát kormányban betöltött pozíciója 195 ÁBTL A-872. A szovjet állambiztonsági miatt,196 egyre kevesebbet érintkeztek szervektől átvett anyagok I. Csomosst a ismerőseikkel. Mester szerteágazó kapMagyar Közösség tagjai elleni koncepcsolatrendszere a háború utáni dezorientált és félelemmel teli légkörben ciós eljárás során vették őrizetbe a maugyan számottevően megcsappant, ám gyar hatóságok, majd az amerikai titkosahhoz még így is elég kiterjedt volt, szolgálat számára végzett tevékenységéről hogy a kommunista politikai rendőrség előkerült adatok alapján átadták a szovjet figyelmét magára vonja. Főként az Erelhárításnak. A Szovjet Hadsereg Katodélyből érkező vagy erdélyi származánai Törvényszéke 1947-ben kémkedés sú ismerőseinek látogatása tűnt fel: vádjával 25 év szabadságvesztésre ítélte. mozgásukból a kommunista rendőrség 1955 végén tért haza a szovjet fogságból, arra következtetett, hogy „az erdélyi a forradalom után Svájcba emigrált. reakció futárjai Budapesten a Bajcsy196 Mester (2012) 315. Zsilinszky út 55. sz. alatti házban talál197 ÁBTL A-1133. Magyar Ellenállási Mozgakoznak”.197 Vagyis Mester, „Csomoss lom n. dr. Csomoss-féle szervezet anyaga.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 143
társa” jelenti az összekötő kapcsot az erdélyi és a Csomoss körül csoportosuló, rendszerre veszélyes elemek között. Hogy a közelébe férkőzzenek, megpróbáltak egy Mester erdélyi rokonaitól üzenetet hozó újságíró ügynököt ráépíteni, de a politikai rendőrség kísérlete kudarcba fulladt: Mester ekkorra már bizalmatlan és óvatos lett.198 Ám Mesternek nem sikerült teljesen visszahúzódnia a magánéletbe. Az ügyészségi nyomozás kezdetével egy időben tanúként beidézték a magyarországi Volksbund vezetőjének népbírósági tárgyalására. Mester vallomásában kiállt Basch Ferenc, azaz a magyarországi németség nemzetiségi törekvései mellett, ami a hallgatóságban, majd – a sajtó révén – a közvéleményben is nagy felháborodást keltett. Imrédy Béla is megpróbálta maga mellett tanúként felvonultatni, sikertelenül. Népbírósági szereplése olyan közfelháborodást váltott ki, hogy 1946 januárjában ismételten feljelentették hazaárulásért: indokul a zsidó származású diákság ellen hozott diszkriminatív intézkedéseket és a Sztójay-kormányban betöltött posztját hozva fel. A vizsgálat bebizonyította, hogy a feljelentő információi tévesek voltak. Személye mint a szélsőjobboldali kulturális kormányzat vezetőjéé vonta magára korábbi diszkriminatív intéz- 198 ÁBTL A-1133. Magyar Ellenállási Mozgalom n. dr. Csomoss-féle szervezet anyakedéseinek minden ódiumát.199 Amíg a Magyar Közösség s melletga. Jelentés, 1946. június 25. te Csomoss Miklós ellen folyt az eljá- 199 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, rás, a Mester elleni célzott vizsgálatot dr. Meseter Miklós népügyészségi anyaga 200 az ügyészség átmenetileg félretette. (81365/1949). Feljelentés, 1946. január 18. Jóllehet Mester másfél évtizeden át 200 Csomosshoz fűződő barátsága okán a szorosan kötődött a szervezethez, és kémkedés gyanúja Mesterre is rávetült. így a neve felmerült a koncepciós Részleteket azonban nem ismerünk, mert perbe bevonható lehetséges vádlottak a vizsgálat személyére vonatkozó aktáit között, 1945 elejétől – a zsidó asszimimár 1965-ben sem találták, amikor új lációról vallott álláspontjának megváloperatív kartont fektettek fel róla. Lásd tozása, de megváltozott anyagi és poliÁBTL V-91291. Barla László és tsa. tikai lehetőségei okán is – határozott Mester emlékiratában röviden utal rá, távolságot tartott a főként az FKgP-n hogy 1948 őszén a Hadik-laktanyában, a belül újraszerveződő mozgalomtól, Katonapolitikai Osztály székhelyén taraminek köszönhetően elkerülte, hogy a tották fogja kémkedés gyanújával, és a leközösséghez tartozás okán vádolhassák tartóztatása előtti házkutatás során sok tarendszerellenes bűncselekménnyel.201 nulmányt, iratot lefoglaltak a lakásán. Mindazonáltal a megfélemlítés rá is kiLásd Mester (2012) 26. terjedt. Nyilvánvaló politikai passzivi- 201 Mester (2012) 370.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 143
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 144
SOMLAI KATALIN
144 Évkönyv XVIII. 2011–2012
tása ellenére a Katonapolitikai Osztály 1948 októberének végén (Réhelyi Oszkár, az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület titkára elleni nyomozás során) Mestert mint a baloldali szakszervezeti mozgalommal rivális jobboldali Nemzeti Munkaközpont egykori alelnökét hűtlenség gyanújával néhány napig őrizetben tartotta.202 A politikai nyomozó szervek látókörébe került, valamilyen ok folytán rendszerellenesnek ítélt személyek esetében rendre előfordult, hogy ellenük a nyomozást megszüntették vagy pihentették, majd új kontextusban ugyanaz vagy egy másik állambiztonsági részleg ismételten vizsgálatot indított. Mester aktáit 1946 után 1949 márciusában vette elő újra a Népügyészség.203 Ismételten egykori politikai szerepvállalását vizsgálták, valamint beilleszkedését a népi demokráciába,204 de a korábbiakkal ellentétben nem a Sztójay-kormányban betöltött pozíciójára, hanem politikai beállítottságára és a szociáldemokrata szakszervezeti mozgalom elleni támadá202 ÁBTL V-91291. Barla László és tsa. Javassaira, valamint a zsidóság megkülönbözlat dr. Mester Miklós alapnyilvántartásban tetése, vagyonfosztása és kitelepítése melletti kiállásaira összpontosítottak. Az hagyására, 1965. június 29., V-98728. RéÁVH nem tudott újabb adalékokkal helyi Régenhold Oszkár. Utasítás szabaszolgálni, 205 ám az ügyész Mester parladon bocsátásra, 1948. november 5. menti felszólalásaiban elegendő alapot 203 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b általált a vádemeléshez, megállapítva, lag, dr. Mester Miklós népügyészségi hogy „huzamosabb időn át olyan állananyaga (81365/1949). Dr. Egri József dó jellegű és folyamatos tevékenységet népügyész utasítása az Államvédelmi Hafejtett ki, amely alkalmas volt arra, hogy tóság népügyészségi Kirendeltségének, a fasiszta és demokráciaellenes irányza1949. március 12. tok elterjesztése és megerősítése végett 204 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b álés a faji és felekezeti gyűlölet felkeltése, lag, dr. Mester Miklós népügyészségi illetőleg ébren tartása céljára a közfelfoanyaga (81365/1949). Az Államvédelmi gást jelentős mértékben befolyásolja, és Hatóság Népügyészségi Kirendeltségének az országot káros irányba terelje”.206 A jelentése, 1949. július 7. vádirat tehát összeállt, de beterjesztése 205 Uo. előtt dr. Egri József ügyész – Csomoss 206 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b álMiklós, Bereczky Albert, a Kisgazdapárt lag, dr. Mester Miklós népügyészségi és a Pesti Izraelita Hitközség nyilatkoanyaga (81365/1949). Vádirat. zatait mérlegelve – óvatosan az igazság207 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, ügy-miniszterhez fordult politikai döndr. Mester Miklós népügyészségi anyaga tésért,207 aki az új politikai rendszerhez (81365/1949). Dr. Egri József népügyész való viszonyának alaposabb feltárását levele az igazságügy-miniszterhez, d. n.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 145
rendelte el. Az ismételt környezettanulmányok során megkérdezettek jóindulatúan nyilatkoztak róla, tagadták jobboldali kötődését, politikai szerepvállalását, kijelentették, hogy „rendes, józan életű egyénnek ismerik, aki egyedül csak családjának él”.208 A Bereczky Alberttől bekért újabb nyilatkozat szintén azt támasztotta alá, hogy Mester beilleszkedett az új társadalmi rendszerbe. Így az igazságügy-miniszter utasítására 1950 februárjában, tekintettel ellenállási tevékenységére, az ellene ellenséges propaganda terjesztésében indított nyomozást azzal az indokkal zárták le, hogy „éveken át folytatott tevékenységéből csupán három beszéd volt inkriminálható”.209 SORSA A KOMMUNISTA ÉRÁBAN A kommunista politikai rendvédelmi erők Mester politikai múltjában kerestek fogódzókat, a közvéleményben is hasonlóan negatív vélemény alakult ki róla. A tevékenységét alaposabban nem ismerők, akárcsak az új hatóságok, annak alapján, hogy szerepet vállalt a Sztójay-kabinetben, a magyarságot eláruló, németbarát, szélsőjobboldali irányzathoz kötötték. A sajtó – túlzó és leegyszerűsítő stílusban – „nyilas államtitkárként” emlegette, több sérelmes és diszkriminatív intézkedést is sommásan neki tulajdonítottak.210 Mester a politikai stigma elől munkájába és magánéletébe húzódott vissza. Igyekezett kerülni a feltűnést, a politikai állásfoglalásokat, arra törekedett, hogy a közvélemény elől elzárkózva, eszmei és erkölcsi integritásának megőrzése mellett annyira idomuljon a rendszerhez, amennyire egzisztenciájának fenntartásához éppen szükséges.211 Leszámítva szűk politikai és baráti körét, 1944-es ellen- 208 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, állási tevékenységével kevesen voltak dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga tisztában. Azok, akik a háború után is(81365/1949). Az Államvédelmi Hatóság merték meg, megbecsüléssel nyilatkozjelentése, 1950. január 7. tak róla. „[A diákotthon] igazgatója, 209 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, Mester Miklós volt az az államtitkár, dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga aki föl mert szólalni az 1944-es német (81365/1949). Az igazságügy-miniszter megszállás után a deportálások ellen. utasítása, 1950. január 25. Egy székely származású ember volt, 210 Farkas (OHA); BFL XXV. fondfőcsoport, nagyon tisztességes, becsületes. Nagyon 2. fond, b állag, dr. Mester Miklós népjól karbantartotta a kollégiumot” – emügyészségi anyaga (81365/1949). Feljelékezett vissza az intézményvezetőre a lentés, 1946. január 18. Kádár-korszak egyik vezető szakértel- 211 Mester (2012) 316. miségije.212 212 Pungor (OHA).
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 145
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 146
SOMLAI KATALIN
146 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Ismeretségi körét egyre szűkebbre fogta, mint utaltunk rá, a Magyar Közösség vezetőit elutasította,213 kapcsolatai a korábbi konzervatív politikai elit tagjaival is lazultak, sok esetben megszakadtak. A politikai élettől és a közéleti szerepléstől visszavonulva sikeresen elkerülte a háborús felelősségre vonást, a Magyar Közösség tagjai elleni koncepciós pert. Kisgazda kapcsolatait felhasználva megmaradhatott a kollégium élén. Bereczky Albert, aki a koalíciós években a Magyar Frontban játszott vezető szerepe, baloldalisága révén a politikai életben és a református egyház hierarchiájában is rohamosan emelkedett, elvállalta a fenntartását komoly alapítványi vagyonból finanszírozó Népies Irodalmi Társaság elnökségét. Személye oltalmat jelentett a társaság és intézményei – köztük a Székely Kollégiumból Egyetemi és Főiskolai Diákotthonná átnevezett internátus – számára egészen 1950ig,214 az oktatás (és intézményrendszere) államosításáig. Mindez Mester Miklós szerény egzisztenciájának fenntartását is lehetővé tette néhány évig, annál is inkább, mivel szolgálati lakása ugyanazon az emeleten volt, mint a Vilmos császár út 55. szám alatti bérpalotában működő kollégium helyiségei.215 A háború utáni néhány hónap politikai erőviszonyait és a nemzetközi helyzetet mérlegelve Mester 1945 nyarára levonta a következtetést: a Szovjetunió befolyása Magyarországon tartós lesz. Az új helyzethez igazodva egyik tanár barátjától, a kommunista pártba is belépő Halász Bélától oroszul tanult.216 Mint láttuk, fiatal kora óta meggyőződése volt, hogy a különféle nemzetiségek közötti megértést egymás kultúrájának befogadása mozdíthatja elő, ahhoz pedig egymás nyelvének megismerésén át vezet az út. Ezzel az elképzeléssel próbált közelíteni a szovjet megszállás realitásához. A kommunizmust mint politikai gyakorlatot határozottan elutasította, ezért erős szociális érzéke ellenére bírálta baloldali barátait és ismerőseit, akik a 213 Mester (2012) 366. progresszió melletti elkötelezettségük214 Uo. 260. ben a kommunista párt mögött sora215 A lakást később egy szociáldemokrata koztak fel. Az alapjában nyitott Mester számára a marxista irodalom tanulmáismerőse tanácsára bérlakássá nyilvánítnyozása jelentette a rendszerhez való tatták, hogy használatára a diákotthon alkalmazkodás végső határát.217 Miután megszűnése esetén is maradjon jogalapvilágnézetének alappillére a nemzetben juk. Lásd Mester (OHA). való gondolkodás és a vallásosság volt, 216 Mester (2012) 279., 303. sem a marxizmus internacionalizmu217 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, sával, sem ateizmusával nem tudott dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga azonosulni. Politikusi pályáját feladva (81365/1949). Jegyzőkönyv Mester Miklós történészi munkásságához is visszatérkihallgatásáról, 1945. december 5.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 147
hetett volna, a koalíciós időkben kapott is szakértői megbízásokat, ám a marxista–leninista történelemszemlélet egyre dominánsabbá, majd kötelezővé válása ezt az utat is lezárta előtte. Más, az új rendszerbe konvertálható szaktudással nem rendelkezett, hogy közéleti és vezetői ambícióiról lemondva képzettségének megfelelő állásban helyezkedhessék el. A Népies Irodalmi Társaság kollégiumának államosítása után lakását csak a ház gondnoki tisztének elvállalásával tarthatta meg. Munkát néhány hónap bizonytalanság után Bereczky Albert református püspök és az MTA-elnök Rusznyák István „meleg ajánlásával” kapott,218 így került a számára egy rövid ideig szintén védőhálót jelentő Magyar–Szovjet Baráti Társaság égisze alatt működő Horizont Szovjet–Magyar Könyvvállalathoz. Itt az orosz nyelvtanfolyamok szervezésével bízták meg. Szervezési képességeinek, energikusságának és intellektusának köszönhetően hamar közel került a szovjet kulturális konszern vezérigazgatójához, a szovjet állampolgárként és szovjet katonatisztként nagy befolyású Kőnig Frigyeshez. 1951 nyarán, a kitelepítések általános hullámában azonban Kőnig kiállása sem volt elegendő a „kiváló szakember és munkaerő” mellett ahhoz, hogy Mester elkerülje a két világháború közötti korszak elitjének – köztük Mester követlen ismeretségi köréből többek között Ambrózy Gyula, Lakatos Géza miniszterelnök vagy a Zsindely házaspár – sorsát. Az igazolási eljárásokat követően – Mesterhez hasonlóan Ambrózyt is Bereczky Albert, Szakasits Árpád és Tildy Zoltán igazolta – a rendőrségi vegzálásokkal terhes, passzivitásban töltött néhány év után osztályellenségként, kampányszerűen telepítették ki őket.219 Az ötvenes évek elején a kitelepítés olyan tömeges méreteket öltött, hogy az ügymenetbe hibák csúsztak. A Mesternek és családjának szóló végzést először egy szintén doktori fokozattal rendelkező, műszaki fordítóként dolgozó névrokonának kézbesítették.220 Az automatizáltan működő kitelepítési bizottságok nem mérlegelték az enyhítő körülményeket, nem differenciáltak. Egy államtitkári rang elegendő volt a 218 ÁBTL 2.5.6. 32/19. dr. Mester Miklós. döntéshez, hiába apellált Mester paKőnig Frigyes levele, 1951. július 5. raszti származására, hiába jártak köz- 219 Mester (OHA). A svábhegyi Zsindely-vilben mentesítése érdekében támogalát átadták a református egyháznak, cse221 Folyamodványaik eredménye tói. rébe Bereczky Albert püspök elintézte, annyi lett, hogy az igazságügy-miniszhogy a házaspár választhatott, hogy a száter – a kellemetlenségeket elkerülendő – mukra kijelölt Jászapáti helyett hova köla jövőre nézve ügyében előzetes tájétözik ki a fővárosból. Tüdős (1998) 106. koztatást kért a hatóságok lépéseiről. 220 ÁBTL 2.5.6. 32/19. dr. Mester Miklós. A minisztériumba bekérették Mester 221 Uo.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 147
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 148
SOMLAI KATALIN
148 Évkönyv XVIII. 2011–2012
népügyészségi anyagát is, de fellebbezését még ellenállási tevékenységének ismeretében is elutasították.222 1953-ig Felsővadászon élt családjával. A nyomorúságos körülmények ellenére könnyen megtalálta helyét a falusi életben, hiszen gyermekkorából ismerte a mezőgazdasági munkákat, beilleszkedését közvetlensége, a paraszti társadalom iránti nyitottsága is segítette. Befogadták, elismerték helytállását a fizikai munkában. A helybeliek cinkos támogatásával sikerült kikerülnie a kitelepítetteket sújtó helyi intézkedéseket is. Néhány jóakarója az internálás ideje alatt is támogatta a legszükségesebbekkel, köztük a Kőnig Frigyes, a Horizont vezérigazgatója.223 Amikor Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése után hatálytalanították a kitelepítéseket, Mesterék is elhagyhatták a számukra kijelölt települést. Hátrányos megkülönböztetésük azonban nem szűnt meg teljesen, hiszen a fővárosba, a rokonság és Mester egykori munkahelye közelébe nem költözhettek vissza. Hogy elkerüljék a mindennapokat ellehetetlenítő ingázást, a törvények kijátszására kényszerültek. Mester egy volt tanítványához jelentkeztek be, de Mester anyósánál laktak. Ügyeskedésük nem maradhatott titokban, egy feljelentés nyomán ismételten nyomozást indítottak ellene.224 Mestert visszavették korábbi munkahelyére, de a könyvterjesztést hamarosan otthagyta egy olyan állásért, amelynek a kultúrához még annyi köze sem volt. „Az Elektromos Mérőkészülékek Gyárában dolgoztam, a szállítási osztályon, gépkocsi-előadó voltam, munkás beosztásban. Azért jöttem el a Horizonttól, mert közben a vezérigazgató visszament Moszkvába, és gondoltam, hogy nem kapok olyan támogatást, mint tőle, és hát a családnak akkor egy kis pénzre nagyon szüksége volt.”225 A háború utáni egy évtized politikai üldözése megtörte, megfélemlítette. Elvesztette azok a támogatását – Bereczky Albert, Rusznyák István, Kőnig Frigyes –, akik a kommunista rendszerben politikai pozíciójuknál fogva kiállhattak mellette. Hegedüs Andráshoz – akinek szabadon bocsátása érdekében még kormánybiztossága idején közbenjárt – hiába fordult. Egyszerű irodai beosztottként próbált beleolvadni a tömegbe, 222 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, elfelejtetni magát, minden törekvését dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga családja eltartására összpontosítani. Új (81365/1949). Kézzel írt megjegyzés a állásában is gyorsan befogadták, elismerték emberi és szervezői kvalitásait. Vádiraton, 1951. szeptember 29. De nem élvezhette sokáig a hétköz223 Mester (2012) 404. napok nyugalmát. 224 ÁBTL V-91291. Barla László és tsa. 225 Mester (OHA).
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 149
1956 októberének végén kitört a forradalom. „Semmiben részt nem vettem! A munkástanácsnak – mondták – legyek a tagja, beválasztanak. Nem vállaltam el. Semmit az égvilágon nem vállaltam el” – utasította vissza még 1986-os életútinterjúja idején is tartva a retorzióktól, hogy bármi köze lett volna az eseményekhez.226 „Először is elítéltem azt, hogy rövid idő alatt 46 párt jelentette be a megalakulását”227 – magyarázta gyanakvását később, miközben egyre erősebb illúziókat táplált a szovjetek kivonulása s az ország szuverenitásának visszanyerése iránt. A tömegmegmozdulásokkal szemben a Horthy-korszak propagandájának hatására fiatal kora óta bizalmatlan volt. Az 1956 októberében munkahelyén vele, a rovására történtek megerősítették benne a forradalmi módszerek elutasítását. A gyár munkástanácsa, melybe a jelölést nem fogadta el, fel akarta használni a benzinjegyeket, amelyekkel Mester gazdálkodott. Mester ezt kifogásolta, íróasztalának fiókját azonban feltörték és kirámolták. A történtek megítélésében – „rettenetes felfordulás” volt, amikor „a munkások, ebben a zavaros időben, ugye, az erkölcs megromlott, loptak ezt-azt, mindent”– közel állt a kádári ellenforradalmi propaganda álláspontjához. A forradalom napjaiban világossá vált, nem tud azonosulni a munkásság lelkesedésével sem. A politizálástól való tartózkodása, a stikliktől való ódzkodása miatt munkatársai ellene fordultak. A forradalom után feljelentették a vállalati benzinjegyek elsikkasztásáért. Néhány hónapig vizsgálati fogságban ült, előbb a sashalmi rendőrségen, később a Markó utcában, majd a bíróság felmentette a vádak alól.228 A gyárban tarthatatlanná vált a helyzete. „Találkoztam a Horizontnak a párttitkárával. Ez érdekes, hogy változnak az idők: a Horizont szovjet könyvvállalat volt az 1956. év végéig, és akkor magyar könyvvállalatot csináltak belőle, de ugyanaz a személyzet maradt, úgyhogy ugyanazok a munkások maradtak, körülbelül minden. És a párttitkár is – Molnár Józsi, derék ember, ő régi szociáldemokrata volt – visszahívott akkor a Magyar Könyvvállalathoz.”229 A párttitkár védelme alatt meg is maradhatott szerény előadóként az állami könyvterjesztőnél vagy egy évtizeden át, egészen a nyugdíjazásáig. A vidéki könyvterjesztő hálózatot szervezte, s bár intellektuálisan elfoglalták kapcsolatai az átlagosnál olvasottabb, műveltebb emberekkel, s értesült az ország különböző pontjain történtekről is, ez a tevékenység távol állt egy adottságai- 226 Uo. hoz, képzettségéhez illő munkától. 227 Uo. „Érdekes volt, mert bizonyos tapaszta- 228 Uo. latokat szereztem” – értékelte az adott 229 Uo. Ez a vállalat működött 1975-től Műpolitikai rendszerben számára elérhető velt Nép néven. legjobb pozíciót.230 230 Mester (OHA).
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 149
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 150
SOMLAI KATALIN
150 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Felmerülhet a kérdés, vajon a háború után meghurcolt sok politikustársához hasonlóan Mester miért nem választotta az emigrációt?231 Maga közvetlenül nem nyilatkozott erről a kérdésről. 1945 után, középkorú férfiként még több lehetősége lett volna egy idegen országban, mint az 56-os forradalmat követően. Esélyeit rontotta azonban, hogy nem volt univerzálisan hasznosítható szakma, szaktudás a kezében. Származásából eredően sem támaszként szolgáló rokonsága, sem Nyugatra kimenthető anyagi javai nem voltak. Széles kapcsolatrendszere Magyarországra és a magyarság lakta vidékekre, mindenekelőtt Erdélyre összpontosult. A kivándorlás megvalósított társadalmi felemelkedését veszélyeztette volna, igaz, a Magyarországon maradás is. Társadalmi kirekesztettségének legsötétebb hónapjaiban – a kitelepítés idején, amikor „fizikai munkánál más munkát” nem vállalhatott, és „különösen kezdetben nehéz lelki állapotba” kerültek – a feleségével fontolgatták, hogy elhagyják az országot, és kitelepülnek Hollandiába, amennyiben a Dobi-kormány elfogadja a holland kormány ajánlatát, és lehetőséget nyújt az internáltak kiköltözésére.232 Erre nem került sor, és Mester idősebb korában sem hagyta el az országot. Tenni a magyar népért – ez Mester politikai hitvallásának, de életének is vezérmotívuma volt. Mint egy korai tanulmányában Joan Raţiu román nemzetiségi politikusról megjegyezte: nem fogadta el az emigrálás gondolatát, mert „ezáltal élete munkája erkölcsileg teljesen hitelét veszítené a magára hagyott erdélyi román nép előtt”.233 Magáról nyilván hasonlóképpen gondolkodott, amikor kitartott, osztozva a magyar nép sorsában. A MESTERRŐL ALKOTOTT ELLENSÉGKÉP A második világháború után Mester Miklóst a németbarát bábkormányban betöltött pozíciója alapján minden demokratikus rendszerben felelősségre vonták volna. Mint láttuk, 1945-ben, a szovjet intenciók szerint felálló új, korlátozottan demokratikus politikai rend231 Mester Miklós fia, a vegyészmérnök Messzerben Mesternek módja nyílt rá, hogy ter Zoltán 1968-ban, a politikailag kiláa háborús bűnösség vádja alól tisztázza tástalan helyzetben elhagyta az országot. magát. A demokratikus pártok képviseAz Egyesült Államokban telepedett le, lőiből alakult igazolóbizottság ugyan politikailag felmentette, a kommunista szakmai pályafutását az MIT-n szerzett irányítású politikai rendőrség szemévegyészmérnöki doktorátusával alapozta ben azonban szerepe nem tisztázódott: meg. a háborús bűnösből fokozatosan felépí232 Mester (2012) 404. tették a politikai ellenség képét. Ehhez 233 Mester (1936b) 22.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 151
előbb kizárólag múltjának egyes részleteit emelték ki, a kádári konszolidáció idején viszont az állambiztonság már korabeli politikai megnyilvánulásai alapján is veszélyes személyt látott benne. A kommunista rendszer egészen 1987ig ellenségként kezelte, ekkor is csak korára való hivatkozással törölték a nyilvántartásból.234 A politikai rendőrség 1946-ban mint szélsőjobboldali, vélhetően németbarát vezető politikusra – azaz a háborús bűnösség alapjául szolgáló kultuszminisztériumi államtitkárságból kiindulva – figyelt fel rá. Már ekkor kiemelték politikai pályafutásából, hogy a Nemzeti Munkaközpont alelnöki tisztét is betöltötte, azaz a munkásság baloldali érdekképviseleti, szakszervezeti mozgalmával szemben, azzal rivalizálva, egy kormányzatilag támogatott jobboldali munkás-érdekképviseletet vezetett. Ebből kiindulva arra lehetett következtetni, hogy a munkásság – a munkásság képviselte nép – ellensége. A kémkedés gyanúja a hazaáruló képét ragasztotta rá, a Magyar Közösséggel való kapcsolata pedig a köztársaság, az demokratikus államrend ellenségéét. (Mint látni fogjuk, az utóbbi, a demokratikus államrend, később a népi demokrácia ellenségének képe a feltételezés alaptalansága és igazolhatatlansága ellenére évtizedekig rajta maradt.) 1949-ben, miután a két munkáspárt egyesült, és a szakszervezeti mozgalom intézményesen beépült a kommunista diktatúrába, a népügyész ismételten a munkásmozgalom, a Szociáldemokrata Párt elleni politikai kirohanásai alapján vádolta Mestert. Szembenállását a kommunista ideológiával nem Mester világnézetéből, hanem elvtelen, „karrierista” magatartásából vezette le.235 E konstrukció szerint opportunista helyzetfelismerésének köszönhetően „keresett és talált kapcsolatot az ellenállókkal és az üldözött zsidóság vezetőivel” is, „kétkulacsos magatartást tanúsított”.236 Sematikus megítélése devalválta ellenállási érdemeit. Az államvédelem azt is terhelő adatként, bűneként tartotta számon, hogy „Hor- 234 ÁBTL 2.2.1, operatív karton I/8.8. thy bizalmas tanácsosa” volt, holott ez 235 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, a körülmény az igazolási eljárás során dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga még az ellenállásban játszott közvetítő (81365/1949). Dr. Egri József levele az szerepének alapját képezte. „A Nemigazságügy-miniszternek, d. n. zeti Munkaközpont elnöke volt. Kap- 236 Uo. csolatban állt a kémkedésért elítélt dr. 237 ÁBTL V-91291. Barla László és tsa. JaCsomós [Csomoss] Miklóssal, valavaslat dr. MM alapnyilvántartásban hamint 1948. X. 29–XI. 3-ig a Kat. pol gyására, 1965. június 29., V-98728. Réőrizetében volt hűtlenség gyanúja mihelyi Régenhold Oszkár. Utasítás szabaatt”237 – összegezte a kartoték a Mesdon bocsátásra, 1948. november 5.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 151
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 152
SOMLAI KATALIN
152 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ter iránti bizalmatlanság indokait. Az osztályellenséget sújtó kitelepítéssel 1951-ben egyértelművé tették megítélését. Az ötvenes években többször is próbálták kriminalizálni a személyét, hogy fogást találjanak rajta. Forradalom utáni letartóztatásakor is kísérletet tettek rá, hogy köztörvényes ügyben ítélhessék el, és pusztán a politikai alku kategorikus elutasításával és a vizsgálat kockázatának vállalásával menekült meg a büntetett előéletűség stigmájától.238 A forradalom után az ellenséges elemek felülvizsgálatakor elsősorban mint az új politikai rendszerre legnagyobb veszélyt jelentő „összeesküvés”, a Magyar Közösség egykori tagját tartották számon.239 Az 1956 októberében Petőfi Párt néven újjászerveződött parasztpárt prominensei elleni adatgyűjtés során a Zsigmond Gyula, Püski Sándor, Bodor György körül kialakult társasághoz (főként az utóbbihoz) erdélyi-baráti-szakmai szálakon kötődő Mester Miklóst is megfigyelték, lehallgatták. A harmadikutasokból „ellenállókká” definiált,240 feltételezett szervezet tágabb köréhez tartozóként számoltak vele. A ráállított ügynök antiszemitaként és – egykori szerepének jelentős eltorzításával – a Magyar Közösség egyik vezetőjeként, Imrédy Béla híveként, a szélsőjobboldali eszmék valamikori szimpatizánsaként írta le. Új elemként felhívta az elhárítás figyelmét Mester retorikai képességére, amely jelentős szerepet játszhatott vezetői-politikusi sikereiben, ugyanakkor potenciális veszélyforrás, ha rendszerellenes nézetek terjesztésére használja. A Soli Deo Gloria egyik tagját idézve nem felejtette el megjegyezni: „olyan hatása van a beszédeinek, hogy ha azt mondja: Megvakarom a talpamat, mert ez a tennivaló ma, akkor is megtapsolják, ezt úgy tudja mondani”.241 A „nemzeti radikális társaság” elleni perbe végül nem vonták be, hiszen nem tartozott Püskiék rendszeresen összejövő asztaltársaságához. Rendszerellenességét múltbeli politikai szerepvállalása mellett egyre inkább ismeretségi köre „bizonyította”. Kapcsolatairól árulkodott és rossz fényt vetett rá, hogy a háború utáni felülvizsgálatok során a Független Kisgazdapárt igazolta. A múltjából előbukkantak a „fasiszta” propaganda terjesztésében játszott szerepére utaló tények: filmügyi kormánybiztos volt, a Mester-féle filmvállalat tulajdonosa. 1965-ben felülvizsgálták az állambiztonságnál felfektetett anyagát, és megtartották az ellenséges személyek nyil238 Mester (OHA). vántartásában. A helyenként pontatlan, 239 Lásd többek között ÁBTL V-2000/19. másutt sablonos információk arról is Magyar Közösség. árulkodnak, hogy nem tartozott a bel240 Standeisky (2005) 387–413. ső elhárítás által leginkább szemmel tartott személyek közé.242 Rendszerel241 ÁBTL 0-11803/9. Ellenállók. lenességét – személyének társadalmi 242 ÁBTL 2.2.1, operatív karton I/8.8.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 153
veszélyességét első helyen kiemelve – olyasféle megállapításokra alapozták, hogy a „Felszab. előtt tagja volt a MK-nak”, jobboldali pártok képviselője volt, „majd 1944-ben FKP tag lett és annak jobboldalához tartozott”. Azzal a megállapítással, hogy „parlamenti beszédei során gyalázta a Tanácsköztársaságot”, munkásosztály- és proletárforradalom-ellenességét emelték ki, mintegy áthangszerelve a szociáldemokraták elleni kirohanása alapján felrótt munkásellenességét. Kultuszminisztériumi államtitkársága és a fasiszta filmeket forgalmazó filmvállalat megalapítása miatt legalábbis fasisztaszimpatizánsnak tekintették. Meggyőződéses és szilárd jobboldaliságára bizonyságul pedig minden alap nélkül ráerőltették a közösségi tagokra igaz megállapítást, mely szerint „jobboldali magatartása miatt a pártból [FKgP] 1947-ben kizárták”.243 A hatóságokon kívül Mestert a vele akár emberileg szimpatizáló kommunisták is az ideológiai rendszerrel szemben állónak, a néptől elszakadtnak tekintették.244 A hatóságok kegyéből 1968-ban útlevelet kapott, és meglátogathatta Romániában, szülőföldjén maradt édesanyját, akit a háború óta nem is látott.245 Ez azonban egyszeri eset volt, általános megítélése nem változott: továbbra is mint politikai nézetei miatt összeesküvésre és ellenséges eszmék terjesztésére hajlamos egyént tartották állambiztonsági megfigyelés alatt.246 A hetvenes évek elején a szovjet állambiztonságtól átvett iratok nyomán egykori kapcsolatai miatt átmenetileg ismét a múltja került megítélésének fókuszába.247 Az azt követő időszakról jóval kevesebb információ áll a rendelkezésünkre, ezek alapján általánosságként megállapítható, hogy aktuális 243 Uo. magatartására és politikai megnyilvá- 244 Mester (OHA). nulásaira koncentráltak. Főként (egyre 245 Mester (2012) 502. bátrabban megmutatkozó) nacionalis- 246 Nyugatra egyszer, 1981-ben, már igen ta szemlélete került előtérbe. Nyugdíidős korában kapott útlevelet, hogy megjazása után emlékiratait írta, folytatta látogathassa Kaliforniában élő fiát. az erdélyi nemzetiségi együttélés kuta- 247 ÁBTL A-872. A szovjet állambiztonsági tását, kapcsolatai révén – melyek közül szervektől átvett anyagok I. 406. 13. sz. főként az erdélyieket őrizte meg – jegyzék. Kompromittált magyar államnyomon követte a Romániába szakadt polgárok névsora. magyarság sorsát. Immár elsősorban a 248 ÁBTL O-16700. „Csángók”. A dossziét kisebbségi magyarsághoz fűződő köte1978-ban zárták le, de Mester feltárt lékei, a kisebbség sorsáért való aggókapcsolatairól, a belső elhárítás érdekdása alapján tartották nacionalistának, lődésének mélységéről nem tudhatunk 248 és gyűjtötték az adatokat ellene. Az meg részleteket, mert az iratokat bezúz1977. június 15–16-i debreceni–nagyták.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 153
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 154
SOMLAI KATALIN
154 Évkönyv XVIII. 2011–2012
váradi Kádár–Ceauşescu-találkozó után nem sokkal „nacionalista” kijelentései miatt „szóbeli figyelmeztetésben” részesítették.249 MESTER MIKLÓS A KOMMUNISTA RENDSZERRŐL A második világháború után Mester Miklós a konzervatív kurzus idején ellenzéki szerepre kárhoztatott Független Kisgazdapárttól a Horthy-korszak politikai berendezkedésénél demokratikusabb, társadalmi szerkezetében is modernizáltabb, az ország lakosságának többségét kitevő agrárnépesség egzisztenciális létét megszilárdító Magyarország megteremtését várta. A háborús vereség nyomán kialakult hatalmi viszonyok tükrében számolt a trianoni békeszerződéssel elcsatolt országrészek ismételt elvesztésével, de úgy vélte, a demokratikus jogok kiterjesztésével a szuverenitásukat visszanyerő közép-európai országokban megoldható lesz a nemzetiségek békés együttélése. Noha tisztában volt a geopolitikai realitásokkal, egy brit történész ismerőse révén megpróbálta az angol külügyminisztériumhoz eljuttatni javaslatát a térség nemzetiségi érdekeken nyugvó újrarendezésére. Eszerint „lépcsőzetes szabad népszavazást kellene elindítani Magyarország határain. Ameddig a lakosság többsége úgy dönt – a határ menti magyarok sorsáról van szó –, hogy ők csatlakozni akarnak Magyarországhoz, ezt vegyük tudomásul, és a túlmaradt magyarok részére pedig autonómiát kell biztosítani.”250 Gyorsan felismerte, hogy az ország sorsát alapvetően a Szovjetunió hatalmi érdekei fogják meghatározni, korlátozva a demokratikus berendezkedést és az ország szuverenitását. A hetvenes évekből visszatekintve az általa megért két politikai korszakot, a Horthy-időket és a kommunista népi demokráciát egyaránt „[a]ntidemokratikusnak, embertelennek és kegyetlennek” látta.251 Párhuzamot vont a fehérterrorista tiszti különítmények és a kommunisták túlkapásai között.252 A Horthy–Bethlen–Teleki nevével fémjelezhető „előkelő idegen” arisztokrata klikk politikai uralmát a szintén idegenből érkezett, zsidó származású kommunisták régi rendet szétzúzó, de a népi legitimitást ugyancsak nélkülöző hatalmához hasonlította.253 A hasonlóságok ellenére azonban látott árnyalati különbségeket is – a konzervatív kor249 ÁBTL 2.2.1, operatív karton I/8.8. szak javára. A magyar nép elnyomásban élt, de 1945 után – Mester nem 250 Mester (OHA). tesz különbséget a koalíciós évek kor251 Mester (2012) 11. mányzása és a kommunista diktatúra 252 Uo. 307. között! – „leigázták”, a Horthy-kor253 Uo. 310–314.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 155
szakkal összehasonlítva egy „embertelenebb politikai klikkrendszer” jött létre.254 Mester számára, aki a magyarság, azon belül is a parasztságban megtestesülő magyar nép felemelkedését, fajvédőként a magyarság idegenekkel szembeni megerősítését tartotta politikai hitvallásának, elfogadhatatlan volt az idegen és rétegérdekeket kiszolgáló politikai rendszer. Elutasította a nemzeti törekvéseket ignoráló internacionalista ideológiát, a nemzetet megosztó osztályharcos marxista történelemszemléletet. Noha gazdaságpolitikával nem foglalkozott, az agrárlakosság földterülettel való ellátását célzó földreform szorgalmazásából, saját puritán életmódjából, az akár zsidó, akár magyar vagyonfelhalmozás bírálatából, valamint a közép- és alsó néprétegek megélhetési viszonyainak javítására tett kísérleteiből arra következtethetünk, hogy az állami beavatkozással korlátozott piaci verseny és a korlátozott tulajdon híve volt. Szoros szálakkal kötődött a református egyházhoz, fiatal kora óta részt vett a református diákmozgalomban, később maga is világi tisztségviselő volt. Az egyházak autonómiájának felszámolása, az ateista ideológia propagálása szintén a kommunista rendszer elutasítására késztette. Visszaemlékezésében azonban a szovjet típusú rendszert – elvi szembenállása ellenére – nem elméleti síkon, hanem a tönkretett emberi életek bemutatásával marasztalta el.255 A politikaelmélet nem tartozott erősségei közé. Cselekvő, szervező, kapcsolatépítő alkat volt. Számon tartotta közeli-távoli ismerősei sorsát. Egyéni tragédiáikból vonta le azt a következtetést, hogy a kommunista berendezkedés elfogadhatatlan. A Rákosi-korszakot és a kádári konszolidációt az önigazgatást és a demokráciát egyformán nélkülöző diktatúrának tekintette,256 amely „a szellemi és az erkölcsi életet mély válságba” sodorta.257 Jóllehet a politikai berendezkedést illetően nem tett különbséget Rákosi Mátyás és Kádár János rendszere között, az utóbbi javára írta, hogy „az anyagi jólét terén tiszteletre méltó emelkedés történt a széles néprétegeknél”, ám ez szemében nem pótolhatta a szabadságot. A nemzetiségi ügyek szakértőjeként elismeréssel vélekedett a nemzeti kisebbségek magyarországi helyzetéről, úgy tartotta, hogy Kádár „kultúrnéphez illő” nemzetiségi politikát folytat. Az ország kommunista vezetését viszont kárhoztatta azért, hogy nem lép fel a határon túli magyarság védelmében, egyetlen lépést sem tesz a romániai magyarság nemzetiségi jo- 254 Uo. 243. 255 Uo. 593–656. o. gaiért.258 Úgy látta, az egyéni teljesítményt 256 Uo. 321. sem a jobboldali konzervatív, sem a 257 Uo 375. kommunista korszakban nem becsülték 258 Uo. 449. meg,259 de általános megfigyelése az 259 Uo. 315.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 155
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 156
SOMLAI KATALIN
156 Évkönyv XVIII. 2011–2012
volt, hogy „képzett, értékes emberek, az átlagot felülmúló intellektüelek életpályájukon a második világháború következményeként érvényesülni nem tudtak”.260 Széles ismeretségi köréből, amely szinte a magyar kulturális és szellemi élet egészét átfogta, sokak kényszerültek emigrációba, sokak élete tragédiába torkollott. Memoárja sorra kitér azokra az ismerőseire, akik baloldali meggyőződésük, szovjet szimpátiájuk ellenére csalódtak az új politikai érában. A kommunista hatalomhoz való viszonyulásuk alapján gondolta át a Kisgazdapárt vezető politikusairól alkotott véleményét is. Elfordult Tildy Zoltántól és Bereczky Alberttől, akikhez egykor nagyon szorosan kötődött (s akik a kisgazdákhoz való kapcsolatot jelentették a számára), a meggyőződéséhez ragaszkodó Nagy Ferenccel, Varga Bélával viszont szimpatizált.261 Bereczkyt a baloldali politikai mozgalmak szálláscsinálójaként is kárhoztatta.262 Magát a politikai karrier érdekében emberi értékeiket feladók – Tildy Zoltán, Péter János, Veres Péter – ellenében határozta meg,263 amikor megállapította, hogy a „legnagyobb hatalommal”, azaz a diktatúrával szemben két út választható: a megalkuvás avagy a „reménytelen szembehelyezkedés az erkölcsi integritás védelmében”,264 és az utóbbival járó üldöztetés vállalása. A hetvenes, majd a nyolcvanas években vele készült interjúk, amelyekben kilépett a teljes visszavonultságból, arról árulkodnak, hogy kirekesztettsége állandó félelemérzettel párosult. A magyarországi szovjet típusú rendszert mindazonáltal átmeneti időszaknak tekintette. Optimizmusát nem a világpolitikai helyzet fordulataira alapozta. Idealista volt, hitt az emberiség fejlődésében. A kulturális színvonal emelkedése, a nemzetek öntudatra ébredése aláássa majd a kommunisták uralmát – vélte.265 ÁTÉRTÉKELÉSEK Nem tudjuk, miként ítélte meg Mester Miklós saját tevékenységét és helyzetét a két világháború között. Paraszti sorból értelmiségivé emelkedése gyors sikertörténet volt, mentorok álltak mögötte, de segítették saját képességei és a magyarság sorsának jobbítása mellet260 Mester (2012) 446. ti szilárd elkötelezettsége is. A politikai 261 Uo. 247. pályán az a felismerés indította el, hogy 262 Uo. 250. politikusként hatékonyabban segítheti elő az ország társadalmi modernizáció263 Uo. 274. ját, mint történészi, tanítói vagy tudo264 Uo. 279. mányszervezői munkájával. A nemzeti265 Uo. 373.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 157
ségek kollektív jogairól vallott nézeteire könnyen ráépült a diákmozgalmak irredentizmusa és különösen a Magyar Közösség fajvédő ideológiája. Meggyőződése, hogy a polgári szabadságjogokat felülírják a közösségi, „nemzeti” érdekek, a maga számára is érvrendszert szolgáltatott a zsidóság diszkriminálására, a fajvédelmi intézkedések pártolására. Ugyanakkor – a nemzetiségi egyenjogúság híveként – a magyarországi német nemzetiség követeléseivel szimpatizált. A svábság Harmadik Birodalomhoz kötődő nemzetiségi mozgalmát, a Volksbundot és vezetőjét, Basch Ferencet sem akkor nem tagadta meg, amikor háborús bűntettel vádolták őket, sem a későbbiekben, amikor egyértelműen demokratának vallotta magát. A parasztság modernizációjához és felemelkedéséhez szükséges általános földreform melletti kiállása a szélsőjobboldali Magyar Megújulás Pártjába vezette, melynek tekintélyuralmi törekvéseivel is kiegyezett a változások reményében és azért, hogy a konzervatív tábor kilátástalannak tűnő status quo politikájából kiutat találjon. Azonosult az MMP németbarát külpolitikájával is, abban bízva, hogy német segítséggel minden elszakított országrészt visszacsatolnak majd. Magyarország szuverenitásának elvesztése, a zsidóság elpusztítása és a feltartóztathatatlan háborús vereség láttán a kormánypárt baloldali ellenzékét alkotó Független Kisgazdapárthoz közeledett. Hosszan tartó kognitív folyamatok során értékelte át addigi politikai nézeteit. Gondolkodásának átalakulását a demokráciát középpontba helyező új politikai közbeszéd is segítette. A háború után az igazoltatási eljárás, valamint a különféle nyomozó szervek vizsgálatai újra és újra arra késztették, hogy saját politikai cselekedeteire reflektáljon. Védekezésre kényszerült, ezért múltjából olyan epizódokat idézett fel és olyan eszmékre hivatkozott, amelyekről úgy vélte, pozitív fénybe állítják személyét. 1945 végén, amikor a politikai rendőrség kihallgatta, politikusi pályáját az ingyenes oktatás szorgalmazásában, a nemzetiségi kérdés, a Duna menti népek békés együttélésének demokratikus megoldása és a cionizmus támogatásában összegezte.266 Fajvédő nézeteinek és az azokból következő antiszemitizmusának problematikusságát belátva megjegyezte: „Egyedüli képviselő voltam, aki a parlamentben különbséget tettem a szegény és a vagyonos zsidóság között. Ma elismerem, hogy az önkéntes asszimiláció jelenségét nem méltányoltam eléggé, talán túl merev voltam a cionisták javára.”267 Államtitkári meg- 266 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, bízatásának idejéből a zsidó művészek, dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga értelmiségiek mentesítésére tett lépése(81365/1949). Jegyzőkönyv Mester Miklós in kívül a zsidó műkincsek biztonságba kihallgatásáról, 1945. december 5. helyezését, a baloldali internáltak kisza- 267 Uo.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 157
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 158
SOMLAI KATALIN
158 Évkönyv XVIII. 2011–2012
badítását és a Moszkvába indított fegyverszüneti bizottság megszervezésében játszott szerepét sorolta. Hangsúlyt kapott a Kisgazdapárttal való szoros politikai együttműködése is. Miután a református egyház vezetőségével is egyeztetett, Tildytől kapta a megbízást, hogy maradjon a „rendszerben” és segítse az ellenállást.268 Tildy főszerepe abban, hogy elvállalta az államtitkárságot, a koalíciós kormányzás éveiben konstans motívum marad érvrendszerében. Hallgatott viszont a kinevezését támogató egyéb politikai pártokról, csakúgy, mint a Magyar Közösségről, amellyel az asszimiláció kérdésében meghasonlott. Csomoss Miklóst az ellenállási mozgalom, és nem a közösséghez való tartozás kapcsán említette.269 Egy közvetlenül a háború után írt (de csak 1985-ben, a magyar emigráns sajtóban napvilágot látott) tanulmányában a múlttal való őszinte szembenézést sürgette, hogy a magyarság és a zsidóság viszonyát a két nép javára új alapokra lehessen építeni.270 Néhány hónappal később már tagadta fajvédő nézeteit, helyettük cionista kapcsolatait sorolta. Magát nem politikusként, hanem a „nemzetiségi kérdés szakértőjeként” határozta meg. 271 Egy másik alkalommal egy látogatójának úgy nyilatkozott, hogy „mindenkor a kizsákmányoló kapitalisták ellen harcolt, felekezeti és faji különbség nélkül”.272 A zsidótörvényekkel kapcsolatban az 1944. június 21-i minisztertanácsi felszólalását emelte ki, és azt hangoztatta, hogy a baloldali erők egyes képviselői – Tildy Zoltán, Szakasits Árpád, Dudás József, Faust Imre – és a kormányzó között ő teremtett kapcsolatot. „Németarát volt, de csak azért, mert azt gondolta, hogy ezen keresztül segíthet a magyarság sorsán.” Mester a negyvenes évek végén ismerkedett meg Bibó István írásaival. Bibó Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című tanulmánya tükröt tartott elé. „Én körülbelül az ő útján járok. Amin Bibó István átesett 1948-ban, és 268 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, ezt egy nagyon szép, alapos tanulmánydr. Mester Miklós népügyészségi anyaga ban bizonyította, és sajnos annak a ta(81365/1949). Jegyzőkönyv Mester Miklós nulmánynak semmi visszhangja akkor nem volt” – vallotta nézeteinek új irákihallgatásáról, 1945. december 5. nyáról már a hetvenes évek végén.273 269 Uo. 1951-ben, mikor kitelepítették, pa270 Mester (1985). raszti származására és vagyontalansá271 BFL XXV. fondfőcsoport, 2. fond, b állag, gára hivatkozva fellebbezett. Orosz dr. Mester Miklós népügyészségi anyaga nyelvismeretével és a Magyar–Szovjet (81365/1949). Feljelentés, 1946. január 18. Baráti Társaságon belüli tevékenységé272 ÁBTL A-1133. Magyar Ellenállási Mozvel próbálta igazolni, hogy igyekszik galom n. dr. Csomoss-féle szervezet anyaalkalmazkodni az új politikai rendszerga. Jelentés, 1946. június 25. hez. 273 Mester (OSZK).
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 159
A kitelepítés megtörte. Meggyőződése, hogy a nyilvános szereplés elkerülésével és a rendszerhez való pragmatikus idomulással a „kegyetlen” időket átvészelheti, kudarcot vallott. Az „osztályellenséggel” szembeni általános fellépés nyomán be kellett látnia, politikai megítélése nem önreprezentációján és nem is objektív tényeken vagy egyéni megítélésen múlik. Ellenség az, akit a politikai hatalom hatalomgyakorlásának érdekében ellenségnek jelöl ki. Ezért még inkább törekedett elveszni az átlagemberek között, miután munkahelyére visszatérhetett. A kitelepítés politikai gondolkodását is tovább formálta. Felsővadászon zsidó középosztálybeli családokkal osztozott az üldöztetésben. A velük való mindennapos érintkezés, a sorsközösség rávezette az asszimiláció elfogadására. A forradalom utáni emigrálási hullámban addig megmaradt baráti, ismeretségi köre tovább fogyatkozott. Elsősorban erdélyi származású értelmiségi barátaival, a református egyházi életben tevékenykedő ismerőseivel, a hasonló munkaterületen, leginkább könyvkiadók szerkesztőségében munkához jutó elvbarátaival – Kovács Istvánnal, Paku Imrével – ápolt laza kapcsolatot. Az említett Kovács István révén (aki egykoron az Erdélyi Pártban politizált, majd az MMP pártszervezője volt), valamint Bodor Györgyön keresztül (aki szabadidejében a székelység történetének megírásával foglalkozott, s így történészi érdeklődése közel állt Mesteréhez) kapcsolatban állt a Püski Sándor körüli, Bajcsy-Zsilinszky szellemi örökségét, nemzeti radikális programját vállaló eszmei közösséggel. A Belvárosi Kávéházban össze-összejövő társasági kört Mester óvakodott látogatni. Zárkózottabban élt, mint a kör tagjai, mintegy belső emigrációban. Bodoron és Kovácson kívül másokat is ismert a társaságból, az erdélyi Vita Sándort mindenképpen, de Püski Sándort is – még a Magyar Út Kiadó idejéből.274 A kommunista rendszer közéletéből Mesterhez hasonlóan kirekesztett, „nem kívánatos”275 Bajcsy-Zsilinszky Emléktársaság tagjainak politikai nézetei közel álltak Mester hatvanas évekre átértékelt világnézetéhez, politikai felfogásuk megerősítette Mester régi-új elveit. A politikai felfogásában fokozatosan bekövetkező változást környezete is érzékelte. Sokan, akik emberi kvalitásait is értékelték, „lelkiekben és szellemiekben fejlődőképes embernek”276 tartották, mások kételkedtek új meggyőződése hitelességében, elsősorban a zsidóság asszimilációját illetően: „Teljesen átesett a ló másik oldalára, és olyan dolgokról magyarázott és hetvenkedett, amit sze- 274 ÁBTL 0-11803/9. Ellenállók. rintem ő sem hitt.”277 275 Standeisky (2005) 387. Zsigmond Gyula és Püski Sándor 276 Mester (2012) 8. társaságához olyan egykori parasztpár- 277 Révész (OHA).
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 159
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 160
SOMLAI KATALIN
160 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ti politikusok tartoztak, akik a Nemzeti Parasztpárton belül alapvetően a Kovács Imre-féle szárnnyal szimpatizáltak, s akik 1956-ban a párt újjászervezésében aktív szerepet játszottak. Mester a Magyar Megújulás Pártja után a Független Kisgazdapártot választotta, mert kormányalakításra alkalmasabb politikai erőnek tartotta, és idegenkedett Veres Pétertől. Barátai között azonban már akkor is voltak olyanok – például Bódis Gábor –, akik a parasztpárthoz csatlakoztak. Tildyből erélytelen kiállása és a kommunistákkal való együttműködése miatt kiábrándulva Mester is Kovács Imrében ismerte fel a messze látó államférfi erényeit. Kovács, hozzá hasonlóan, a korlátozott kapitalizmus híve és a megegyezéses társadalmi változások támogatója volt.278 A társaság eszmei atyja, Bajcsy-Zsilinszky Endre fajvédő, zsidó-, majd németellenes politikus volt, aki szocialisztikus elveket vallva társadalmi reformokat szorgalmazott. Bajcsy-Zsilinszky saját pártja oldaláról, a magyarországi svábsággal szimpatizáló Mester az Imrédy-párthoz csatlakozva próbált nagyobb nyomást kifejteni a változások érdekében. Legnagyobb elvi különbség közöttük a hitleri Németországhoz való viszonyulásukban volt. A háború után Bajcsy-Zsilinszky követői és – egyre határozottabban – Mester is demokrata és polgárosult, modern Magyarországról álmodtak. A zsidó asszimilációt egyénileg különbözően látták, lehetőségét Mester Miklós a hatvanas évekre teljesen elfogadta. Bodorékhoz hasonlóan a rendszer kitaszítottjának érezte magát Mester is: „az osztályidegen szerepét kellett vállalnom származásomnál és felfogásomnál fogva két különböző, az életemben egymást felváltó, ellentétes társadalomban az uralkodó körök előtt” – indította visszaemlékezéseit.279 Az emléktársasággal való érintkezés nyomán memoárjában már új színben láttatta a múlt egyes részleteit: „nagyon nemes célnak” nevezte például a németellenes erők összefogására Püski Sándor által 1943-ban szervezett szárszói konferenciát is,280 holott 1943 májusában több szélsőjobboldali képviselőtársával együtt még a hitleri Németország melletti kiállást és az ellenzéki erők megfékezését követelte Kállay Miklós kormányától.281 A demokrácia és humanizmus melletti elkötelezettségét 278 Standeisky (2005) 388. egészen a harmincas évek elejéig vezette vissza, történészi tanulmányainak 279 Mester (2012) 11. idejére.282 A létező és elutasított dikta280 Uo. 359. tórikus politikai rendszerrel szemben 281 Szinai–Szűcs (1962) 390. Köszönöm Ungállva, a népszuverenitás szempontjából váry Krisztiánnak, hogy felhívta rá a fiazzal ellentétes rendszer hívévé szegőgyelmem. dött. A demokrácia mint elsődleges cél, 282 Mester (2012) 263.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:18 PM
Oldal 161
vezérelv jelent meg világnézetében, amelynek megvalósítása minden más – gazdasági, szociális – célkitűzés kiindulópontja. A nemzeti érdekek, a magyarság történelmi hagyományaihoz és kultúrájához való kötődés, a nacionalizmus sem szorult háttérbe gondolkodásában, fokozódó nyíltsággal sürgette az ország függetlenségének helyreállítását és a határon túli magyarság jogainak és életkörülményeinek javítását. A fentiekben láthattuk, hogy nacionalizmusa mentén új ellentét keletkezett közte és a kommunista rendszer között. Mester Miklós a Kádár-korszakra antiszemita nacionalistából a demokrácia mellett kiálló nemzeti radikális eszmék hívévé szegődött. A rendszerváltás után a demokrácia és ugyanakkor a nacionalizmus mellett is erősen elkötelezett konzervatív jobboldal politikai példaképre talált Mesterben. Történelmi szerepének megőrzését felkarolta az Európai Protestáns Szabad Egyetem. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem emlékét mint történészét ápolja, aki főként az erdélyi kisebbség sorsával foglalkozott. Egykori pártállását nem tagadhatják, de nem feszegetik, milyen elveket követve csatlakozott a szélsőjobboldalhoz. Azt sugallják, hogy a zsidóság mentésének céljából fogadta el a tisztséget.283 Szereplésével legtöbbet a magát nemzeti konzervatívnak valló Török Bálint közíró foglalkozott Mester visszaemlékezésének megjelenését megelőzően. Török történetírói, publicisztikai munkásságának célja az volt, hogy „a kommunista történetírás és propaganda által meghamisított vagy elhallgatott események igaz ismertetésével hozzásegítse polgártársait egy egészséges történelmi tudat kialakításához”.284 A nem kommunista ellenállásról szólva élesztette újra Mester alakját, politikai példáját, akit „a náciellenes politikai mozgalom egyik kiemelkedő, főleg az embermentésben kimagasló teljesítményt nyújtó politikusaként” nevezett meg. Mester-életrajzában értelemszerűen az 1944-es év cselekedetei – a Györffy Kollégium miniszteri biztossága, a zsidók számára szerzett mentesítések, előzetes igazolások, minisztertanácsi felszólalása – kerültek középpontba.285 Pályafutását elemezve történészi munkásságát nagyította fel, Mester politikai szerepvállalása és politikai nézetei csonka és torz formában jelennek meg. Mester nem volt politikusi alkat – állapítja meg felmentéséül –, „emberiessége”, azaz a szociális problémák iránti érzékenysége „néha negatív irányba térítette”. Török is átvette a Bokor által felkapott „naiv” jelzőt Mestert illetően, ám mivel az egy történelmi példaképre nézve dehonesztáló, személyiségjegyei között inkább a humánumra helyezi a hangsúlyt. Török a „magyar 283 A PPTE honlapján az életrajzok között. társadalom pozitív erőivel való kapcso- 284 www.torokbalint.hu. latokat”, valamint az Imrédytől és a né- 285 Török (2007).
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 161
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:19 PM
Oldal 162
SOMLAI KATALIN
162 Évkönyv XVIII. 2011–2012
metbarát szélsőjobbtól való eltávolodását hangsúlyozta.286 Államtitkári kinevezését is elsősorban a háborús kataklizmából kiutat kereső Szent-Iványi Domokos vezette Magyar Függetlenségi Mozgalomnak tulajdonítja, s csak mellékesen azoknak, akik azt igazolhatóan előmozdították. Az MMP a kinevezés akadályozójaként jelenik meg. Mester németekkel szembeni averzióját, a kormányzóhoz fűződő kapcsolatának köszönhető pozícióját szilárdnak tekinti, statikusan, a konzervatív establishment elfogadott tagjaként ábrázolja, megfeledkezve a német megszállás okozta pálfordulásról, politikai szerepének újraértelmezéséről, új irányba való tájékozódásairól. Hasonlóképpen a statikus ábrázolás következménye, hogy a háború után megerősödő demokrata meggyőződését, nevezetesen a polgári demokrata Jászi Oszkár nézeteihez való közeledését visszavetítette a harmincas–negyvenes évekre is,287 holott Mester bevallottan jóval később azonosította a saját meggyőződését Jásziéval. „Jászi iránt egészen idejében az érdeklődésem nem ébredt fel” – ismerte el nyíltan halála előtt néhány évvel.288 Hogy mit jelent Mester Miklós a jobboldal számára legelsősorban, azt Török Ady Endre ver286 Török (2007) 37. sének egy sorával összegezte: „Magyar az űzött magyarságban”, rámutatva Mes287 Uo. 36. ter életének politikai vezérmotívumára, 288 Mester (OHA). a nacionalizmusra.289 289 Török (2007) 39. HIVATKOZÁSOK Ablonczy (2005) ABLONCZY BALÁZS: Teleki Pál. Budapest, Osiris. Bereczky (1945) BERECZKY ALBERT: A magyar protestantizmus a magyar zsidóüldözés ellen. Budapest, Református Traktátus Vállalat. Bokor (1982) BOKOR PÉTER: Egy naiv ember – bársonyszékben. 24 részlet egy végtelen beszélgetésből. In uő: Végjáték a Duna mentén. Interjúk egy filmsorozathoz. Budapest, MTV–Minerva–Kossuth, 126–189. Eredetileg megjelent: Mester Miklós: Egy naiv ember – bársonyszékben. Bokor Péter interjúja. Valóság, 1981. 10. 53–74. Bokor (1985) BOKOR PÉTER: Zsákutca. A Századunk sorozat interjúi. Budapest, RTV–Minerva.
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:19 PM
Oldal 163
Braham (1997) Braham, Randolph L.: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon. Budapest, Belvárosi Könyvkiadó. Csicsery-Rónay (1998) CSICSERY-RÓNAY ISTVÁN: Koncepciós per 1947. A Független Kisgazdapárt szétzúzása. Budapest, 1956-os Intézet. Csicsery-Rónai (OHA) Csicsery-Rónai István-interjú. Készítette Kozák Gyula 1989-ben. 1956-os Intézet Oral History Archívuma,198. sz. Farkas (OHA) Farkas László-interjú. Készítette Vásárhelyi Judit 1987-ben. 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 61. sz. Fitos (OHA) Fitos Vilmos-interjú. Készítette M. Kiss Sándor 1986-ban. 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 25. sz. Gergely–Glatz–Pölöskei (2003) Magyarországi pártprogramok 1919–1944. Szerk. Gergely Jenő, Glatz Ferenc, Pölöskei Ferenc. Budapest, ELTE. Hubai (2001) HUBAI LÁSZLÓ: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920–2000. II. kötet. Választókerületi adattár. Budapest, Napvilág. Lévai (1946) LÉVAI JENŐ: Szürke könyv. Magyar zsidók mentéséről. H. n., k. n. Mester (1936a) MESTER MIKLÓS: Az autonóm Erdély. Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt. Mester (1936b) MESTER MIKLÓS: Az erdélyi románok első törvényhatósági küzdelmei a magyarokkal és a szászokkal (1860–1863). Budapest, Magyarságtudomány, II. 1. különlenyomat. Mester (1985) MESTER MIKLÓS: A zsidókérdés Magyarországon. Új Látóhatár, 3. 367– 389. Mester (2012) MESTER MIKLÓS: Arcképek. Két tragikus kor árnyékában. Visszapillantás a katasztrofális magyarországi 1944. esztendőre, részint annak előzményeire és közvetlen következményeire is, 27 év távlatából. Budapest, Tarsoly.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 163
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:19 PM
Oldal 164
SOMLAI KATALIN
164 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Mester (OHA) Mester Miklós-interjú. Készítette Gyurgyák János és Varga Tamás 1986ban. 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 45. sz. Mester (OSZK) Mester Miklós-interjú. Készítette Bokor Péter a Századvég sorozat számára. Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára, 303. sz. Papp (2008) PAPP ISTVÁN: A népi kollégiumi mozgalom története 1944-ig. Népi tehetségek gondozása, vagy tudatos elitnevelési kísérlet? Budapest, Napvilág. Pungor (OHA) Pungor Ernő-interjú. Készítette Garai Gábor 1991–1992-ben. 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 453. sz. Révész (OHA) Révész András-interjú. Készítette Hegedűs B. András és Kovács András 1986-ban. 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 5. sz. Sándor (1997) SÁNDOR TIBOR: Őrségváltás után. Zsidókérdés és filmpolitika 1938–1944. Budapest, Magyar Filmintézet. Schmidt (1990) Komoly Ottó, a Magyar Cionista Szövetség elnökének naplója 1944. Közli: Mester Miklós, Majsai Tamás és Schmidt Mária. In Kollaboráció vagy kooperáció? A Budapesti Zsidó Tanács. Budapest, Minerva, 126–221. Sipos (2001) SIPOS PÉTER: Imrédy Béla. Politikai Életrajz. Budapest, Elektra Kiadóház. Somodi (OHA) Somodi István-interjú. Készítette Czakó Ágnes 1989–1990-ben. 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 230. sz. Standeisky (2005) STANDEISKY ÉVA: Gúzsba kötve. A kulturális elit és a hatalom. Budapest, 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. Szalatnyai (OHA) Szalatnyai József-interjú. Készítette Molnár Adrienne 1992–1993-ban. 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 504. sz. Szekér (2009) SZEKÉR NÓRA: A Magyar Közösség története. http://mek.oszk.hu/08400/08480/
04_Somlai_jav.qxp:evkonyv2008
1/12/13
3:19 PM
Oldal 165
Szerencsés (2002) SZERENCSÉS KÁROLY: „Az ítélet: halál”. Magyar miniszterelnökök a bíróság előtt. Budapest, Kairosz. Szinai–Szűcs (1962) Horthy Miklós titkos iratai. Sajtó alá rendezte Szinai Miklós és Szűcs László. Budapest, Kossuth. Sztáray (1989) SZTÁRAY ZOLTÁN: Mester Miklós 1906–1989. Új Látóhatár, 3. 391–392. Török (2004) TÖRÖK BÁLINT: Farkas esz meg, medve esz meg… Szent-Iványi Domokos és a Magyar Függetlenségi Mozgalom. Budapest, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem. Török (2007) TÖRÖK BÁLINT: Ember az embertelenségben. Száz éve született Mester Miklós. Magyar Napló, 2. 36–39. Tüdős (1998) ZSINDELYNÉ TÜDŐS KLÁRA: Csizma az asztalon. Budapest, Harmat. Ungváry (2012) UNGVÁRY KRISZTIÁN: Népirtás és szociálpolitika. Diszkrimináció és antiszemitizmus Magyarországon, 1919–1944. Kézirat.
NACIONALISTAKÉNT KORSZAKON ÁT – MESTER MIKLÓS (1906–1989)
BÚVÓPATAKOK a feltárás 165
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 166
166
SÁRKÖZY RÉKA
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA Rejteni vágyott csúfságát, szégyelte, befedte / körbe halántékát a király bíbor tiarával; / ámde a szolga, ki hosszu haját nyesegette vasával, / ezt meglátta; a csúf titkot nem merte sehogysem / elhírlelni, de vágyott rá, hogy mondja ki mégis, / és hallgatni nem is volt képes, félrevonult hát, / ásott gödröt, e lukba susogta be, hogy fejedelmét / mílyfülünek láthatta, kimerve kezével a földet, / majd a saját szavait földdel beborítja megintcsak, / és némán tovalép a göröngybetakarta gödörtől. / Ott szaporán remegő nádakból nőtt föl egy erdő, / esztendő teltén meg is érett, s magva vetőjét / elhirdette: ahogy sűrüjét mozgatta az enyhe / Auster, az úr füleit s a dugott szavakat kisusogta. Ovidius: Átváltozások. Midas (Devecseri Gábor fordítása) 1 1955-ben, a felszabadulás 10. évfordulójára, szovjet nyomásra jelent meg az első néhány „szakmunkára emlékeztető kiadvány” a második világháború történetéről. Romsics Ignác a magyar historiográfia történetéről írott művében kiemeli Nemes Dezső Magyarország felszabadulása című művét, amely „a felszabadító szovjet hadsereg” „történelmi cselekedetét” a „német elnyomók” elleni négy évszázados küzdelem végpontjaként, egyben a „nemzeti felvirágzást” hozó „szocialista forradalom” lehetőségének a megteremtéseként értékelte. 1951-ben egykötetes összefoglalás jelent meg az új középiskolai tankönyvek kiegészítéseként, gazdag fényképmelléklettel. Szerkesztője Köpeczi Béla volt (A magyar nép története. Rövid összefoglalás). Romsics kiemeli, hogy a portrék sorát tíz kommunista mártír képe zárta, Horthy, Bethlen vagy Teleki ábrázolása viszont hiányzott az összefoglalásból. Romsics (2011) 390–391.
A XX. századi magyar történelem bizonyos témái 1945 után csak a privát emlékezet részeként hagyományozódhattak tovább, akárcsak Midasz király fel nem fedhető kínos titka. Elmondhatatlan, földbe suttogott történetté vált a teljes jobboldali politikai hagyomány és gondolkodásmód – noteszek, naplók, versek őrizték az emlékezetet, sokáig a nyilvánosság minden reménye nélkül. És el nem mondható, meg nem írható történet lett a magyar világháborús részvétel egésze is – egészen pontosan ennek minden olyan értelmezési kísérlete, amely eltért a hivatalos, a szovjet szempontoknak alárendelt történeti megközelítéstől, akár tudományos munkákban, akár publicisztikában.1 Lehetetlen volt az átélt második világháborús tapasztalat kibeszélése azoknak is, akik végigélték és elszenvedték következményeit. Az egyéni és közös tapasztalatok értéke-
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 167
lése így a rendszerváltás előtt a társadalomtörténet számára sem volt lehetséges. A hetvenes években a helyzet kezdett megváltozni. A 2. magyar hadsereg sorsáról szóló első írás, amely egyben a doni katasztrófa elemzésére is kísérletet tett, Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című műve volt 1972-ben,2 amely nagy vitát váltott ki a történészek körében,3 mégis úttörő jelentőségű, mert a nyilvánosságba emelte a második világháborús magyar részvétel témáját. A kötet a szerző életének legnagyobb könyvsikere lett, állítása szerint több mint egymillió példányban fogyott el.4 Megírása nyilvánvalóan nem Nemeskürty partizánakciója volt, megjelenését bizonyosan megelőzte politikai egyeztetés, így a benne foglaltak sem térhettek el a rendszerben egyedül elfogadhatónak tekintett kánontól. Hasonló a helyzet Kádár Gyula egykori vezérkari ezredes néhány évvel később megjelent memoárjával.5 „1978-ban igazi politikai szenzáció volt, hogy Magyarországon legálisan megjelenhetett Kádár Gyula egykori vezérkari ezredesnek, a Vkf/2, a hírszerzés-kémelhárítás katonai szervezete (a magyar Deuxieme Bureau) 1943 júliusa és 1944 áprilisa között működött parancsnokának az emlékirata. A könyvet elsősorban az tette szenzációvá, hogy a megjelenés körülményeiből kitűnt, a memoár a nevezetes Aczél-féle »három T« tekintetében a »támogatott« művek 2 Nemeskürty (1972). csoportjába tartozik. Az addigi gyakor3 Nemeskürty többek között azt állította, lathoz viszonyítva ugyancsak újszerű hogy a hadsereg legénységét célzatosan múltismertető mű megjelentetését az a szegények, baloldaliak és nemzetiséakkori hatalom uralma fenntartása szemgiek közül válogatták össze, és megfelelő pontjából hasznosnak ítélte” – írja Szafegyverzet nélkül küldték ki a frontra, bó Miklós a könyvről.6 A memoár megjelentetése az élénkülő ellenzéki vagyis tudatosan halálra szánták őket. tevékenység hatásainak levezetésére Ezeket az állításokat a szakkritika cáfolta. szolgált szelepül: „Indokolt volt kísérRomsics (2011) 447. letet tenni arra, hogy a még nem ellen4 http://www.magyarhirlap.hu/hatter/ zéki, de az ellenzékiség által »fertőzhenemeskurty_istvan_kell_a_honvedseg.ht tő« értelmiség »lazulás«-igényét egy ml. olyan emlékirat megjelentetésével csil5 Kádár (1978). A művet Kádár eredetileg lapítsák, amely szemléletében nem feaz ÁVH-nak, pontosabban a II/5., illetve lelt meg a hivatalos világnézetnek, igaz, a III/III osztálynak írta, kéziratát ma is az politikai veszélyt sem jelentett a fennÁllambiztonsági Szolgálatok Történeti álló rend számára.” A szövegben fellelLevéltára (ÁBTL) őrzi. hető vonalas, a kádárizmus ideológiájá6 Szabó M. (1998).
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 167
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 168
SÁRKÖZY RÉKA
168 Évkönyv XVIII. 2011–2012
nak megfelelő betétek és „a Foxi-Maxi tananyag szellemében és szintjén adott kép a magyar jobboldaliság mibenlétéről” egyaránt azt jelzik – írja a tanulmányban –, hogy a mű nem más, mint a hatalom finom manipulációjának, a kádárizmus „tudatszabályozási technikáinak” egyik eszköze. Megjelenésének mégis volt jelentősége, mert először kapott nagy nyilvánosságot egy jobboldali katonatiszt, aki megbízatásai révén a második világháború fontos szereplője lett. Emlékirata felcsillantotta az árnyaltabb történelmi ábrázolás lehetőségét. A politikai hatalom azzal, hogy nem hagyta elmondani a második világháború és benne a magyar hadsereg részvételének szovjet ideológiától mentes történetét, s csak egy-egy szelepet engedélyezett, szükségszerűen a rendszerrel szembenállók felé tolta el ezt a témát. Az ellenzéknek, azon belül is a jobboldalnak engedte át a másfajta narratívák megfogalmazásának lehetőségét. A 2. magyar hadsereg pusztulásának képe különösen jól beleillett a nagy nemzeti sorstragédiákra érzékeny, a nemzet veszélyeztetését érző, pusztulásáért aggódó értelmiségiek látóterébe, akiknek amúgy is régi igénye (követelése) volt a „legfontosabb nemzeti témák” nyilvános „kibeszélése”. Az áttörést Sára Sándor 25 részes dokumentumfilmje, a Krónika hozta meg 1982-ben, melyben alkotótársai Hanák Gábor és Csoóri Sándor voltak. Csoórit akkor a nacionalista beállítottságú ellenzéki csoport vezetőjeként tartotta számon az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága. „A csoport tagjai ideológiailag a népi írók »harmadikutas« elképzeléseihez nyúlnak vissza, s az ún. nemzeti sorskérdéseket – a magyar kisebbségek helyzetét, a népesedési kérdést, az öngyilkosságot és az alkoholizmust – állítják előtérbe, azt állítva, hogy a párt és a kormány egyoldalúan a gazdaságra koncentrál, s nem törődik a nemzet fennmaradása szempontjából alapvető jelentőségű erkölcsi-tudati tényezőkkel. Belpolitikai síkon elsősorban a párt kultúrpolitikáját támadják. Az általuk kívánatosnak tartott »politikai ellenzéki« pozíciót a humán 7 Tájékoztató és feladatterv. Az ellenséges, értelmiség aktivizálása útján akarják elellenzéki és ellenségeskedő csoportok teérni.”7 Ilyen politikai közegben készült el, vékenységével kapcsolatban. MSZMP éppen harminc éve Sára Sándor úttörő KB Agitációs és Propaganda Bizottságádokumentumfilm-sagája. A Krónika – a nak (APB) iratai, 1982. július 27. 392 ő. e. 2. magyar hadsereg a Donnál filmtörtéhttp://archivportal.arcanum.hu/mszmp/ neti szempontból is minden előzmény opt/a110521.htm?v=pdf&q=WRD%3D nélküli vállalkozás volt, ilyen hosszú %28cso%F3ri%29&s=SORT&m=19&a interjúfolyam nem készült addig, és azó=rec (Utolsó letöltés 2012. 12. 17.) ta sem.8 A sorozat ötletét dac és gazda8 A Krónika epizódjai: 1. „Elátkozva a hato-
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 169
sági kényszer szülte. A film készítése dik napot”. Zelk Zoltán; 2. Előzmények; közben derült ki, hogy Sára élete leg3. Munkaszolgálat; Fazekas György; 4. nagyobb vállalkozásába kezdett, témáIndulás 1942. január–június; 5. Felvonuja, a magyarok második világháborús lás 1942. május–június; 6. Megérkezés története évtizedekre rabul ejtette, 1942. július–augusztus; 7. Hídfőcsaták nem is tudott tőle szabadulni. A sokáig 1942. augusztus–szeptember; 8. Tűzelhallgatott történet hatalmas erővel keresztség. Boldizsár Iván; 9. Helyzetjeszólalt meg, hiába próbálták korlátozni lentés 1942. szeptember–október; 10. nyilvánosságát, az a bizonyos mitolóFrontszemle 1942. október–november; giai erdő elkezdett susogni, és ez egy11. Felváltás 1942. november–december; ben újfajta dokumentumfilmes narratí12. Állóharc 1942. december; 13. Harcvát teremtett Magyarországon a múlt előörs. Sigmond Olivér; 14. Téli front elbeszélésére. A Krónika nélkül nem 1942. november–december; 15. Támaszületett volna meg Sára többi nagy ívű dás előtt 1943. január 1.–január 12.; 16. történelmi dokumentumfilmje, a NépTámadás 1943. január; 17. Áttörés 1943. tanítók (1981), a Sír az út előttem (1987), január; 18. Haditudósítás. Gallyas Ferenc; a Csonka Bereg (1988), a Te még élsz? 19. Kitörés 1943. január; 20. Visszavonulás (1989), sőt a Lefegyverzett ellenséges erők 1943. január; 21. Menekülés 1943. janu(1991) sem. A filmsorozat a magyar ár; 22. Hadparancs 1943. január; 23. filmtörténet egyik mérföldköve lett, Utóvédharc 1943. február; 24. Gyülekeezt tekinthette mintának egy egész dozés 1943. február; 25. Hazatérés 1943. kumentumfilmes nemzedék, akik aztán március–május. az elfojtott emlékezet hosszú interjúi9 Például Gyarmathy Lívia–Böszörményi ból felépülő filmjeikkel a magyar törtéGyula: Recsk I–II.; Gulyás Gyula és Gunelmi dokumentumfilm nagyszerű, a lyás János: Törvénysértés nélkül; Ember rendszerváltás előkészítésében is úttöJudit: Pócspetri; Schiffer Pál: A Dunánál. rő szerepet vállaló alkotásait hozták 10 Gulyás Gyula: Idézés, 2009. létre.9 A Krónika tartalmi és formai szempontból is meghatározta a magyar dokumentumfilmes gondolkodást: a hosszú interjúkból felépülő többórás forma sokáig meghatározó volt, és még ma is készül hasonló film.10 Az alkotók kiindulópontja, hogy a dokumentumfilm a múlt el nem mondott történeteinek adekvát fóruma lehet, ezzel a sorozattal bizonyságot nyert. Ez a filmkészítői múltszemlélet a történelem filmes elbeszélésében sokáig kizárólagos maradt Magyarországon. A Krónika, e sajátos filmtípus legfontosabb jellemzőinek megértése nélkül nem érthetjük meg sem a magyar dokumentumfilm további útját, sem mai szerepfelfogását, továbbá azt sem, milyen elvárásokat támasztanak vele szemben mások: dokumentumfilm-rendezők, szerkesztők, filmtámogatásokról döntő kuratóriumok,
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 169
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 170
SÁRKÖZY RÉKA
170 Évkönyv XVIII. 2011–2012
sőt politikusok ma is. A film készítésének harmincéves évfordulója, továbbá 1942–43 telének közelgő hetvenedik évfordulója jó apropó az interjúkból felépülő dokumentumfilmes eposz újranézésére, sokféle jelentésének, szándékolt és nem szándékolt hatásának újragondolására. Nem célom annak vizsgálata, hogy a sorozat néha terjengősen, néha nagy drámai erővel, olykor népmesei ihletettséggel, a balladai elemeket sem nélkülözve előadott történetei megfelelnek-e a valóságnak, történhetett-e az, ott, úgy és akkor, ahogy a negyven év után emlékezők elmondják – nem is venném hozzá a bátorságot. Ezt elvégezték már nálam hivatottabbak, számomra nem is ez teszi izgalmassá a film analízisét. A rendszerváltás után megtörtént a téma tudományos feldolgozása, ma már gazdag szakirodalom áll rendelkezésére annak, aki a doni harcok eseménytörténetét szeretné megismerni.11 Az évfordulók apropóján a filmsorozat moziváltozatáról Dombrády Lóránd írt részletes kritikát,12 melyben leginkább az alkotók gondolkodásának politikai hatásoktól mentes függetlenségét és a történetekbe foglalt tények történelmi hitelét kérdőjelezte meg – nem vitatva, sőt méltatva a sorozat egyéb érdemeit. Szerinte a filmsorozat azt a kádárista álláspontot képviseli, amely a doni hadsereg pusztulását a hadvezetés, vagyis a Horthy-rendszer egyik legnagyobb bűnéül rója fel, eltúlozva a veszteségeket, hogy a történetből minél súlyosabb kép, egy új Mohács víziója rajzolódjon ki. „A politika által kinyilvánított és megdönthetetlennek számító történetet kellett hinni és hirdetni, így a történetek objektív feltárásának kísérlete sokáig meg sem kezdődhetett. Nem az események történeti bemutatása, de azok elítélése volt a cél.”13 Dombrády szerint a film szemlélete nem is különbözik az elvárttól, sőt az elítélő álláspontnak kívánnak megfelelni a megszólalók is. A hatalom rosszallását nem az elbeszélések politikai ítéletei, harci beszámolóinak tartalma váltotta ki, hanem azok a részek, amelyek az 11 A legfrissebb összefoglalás a témában orosz lakossággal való barátkozás – Ungváry (2004). Lásd még Szabó P. úgymond – békés epizódjairól szóltak. Dombrády elsősorban azt kéri számon (2001); Vargyai (2001); Ungváry szerk. a filmen, hogy csak elsiratja a katoná(2005). kat, de sem elégtételt, sem nyilvános 12 Dombrády (2011). A tanulmány a Pergőelismerést nem ad nekik kétségbeejtő tűz című nyolcórás összeállítás eredeti körülmények között vívott hősies harforgatókönyve alapján készült, amelyet a cukért. Szerinte az alkotók elmulaszHadtörténelmi Levéltárban őriznek, totották ezt a lehetőséget, sőt tudatosan vábbi forrásai az ebből készült Pergőtűz I. elhallgatták mindazt, ami a kádárista és Pergőtűz II. forrásgyűjtemények voltak. történelemképbe nem fért bele. Hibá13 Uo. 546.
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 171
juknak rója föl, hogy „a politika, de a jó szándékú filmsorozat készítői sem voltak rá kíváncsiak, hogyan védték magukat a honvédek kétségbeesett helyzetükben, hiszen őszerintük ez eleve lehetetlen volt. Érdemükként nem a katonai helytállás és becsület, a bajtársiasság megnyilvánulásait, hanem az ellenkezőjét várták el tőlük.”14 A filmsorozatból tehát hiányolja a megvívott harcok és a heroizmus méltatását, s ennek hiányát az objektivitás és a szakmai hozzáértés hiányaként fogja fel. „Az alkotók a történészek szakmai közreműködése nélkül, saját korábbi ismereteiktől befolyásolva, a megtörtént borzalmak és a vélt kétszázezer katona pusztulásának és okainak bemutatásával, az azt előidéző uralkodó osztályának feltétel nélküli elítélésével kívántak hatni a néző/olvasó érzéseire. […] a történeti kutatás módszereinek figyelmen kívül hagyásával kérdezték ki a visszaemlékezőket.”15 Az én célom nem a történeti igazság vizsgálata volt, nem abból indultam ki, hogy mit mesél, aki mesél, hanem elsősorban abból, hogy milyen elemeket emel ki a múltból, amelyeket aztán emlékké szerkeszt a kamera előtt. Ebből a nézőpontból indifferens az alkotók történészi hozzáértése, a szakmódszertan helyes alkalmazása a filmbéli interjúk elkészítésében. Tisztáznom kellett azokat a kérdéseket, amelyek alapján a film elemzésébe fogok. Először is, mi volt az alkotók célja? Miért választották feladatuknak a negyvenéves háborús emlékezet megfilmesítését? Milyen elveket követtek a szerkesztésben? Minden elvárás kihat a film egészére, befolyásolja azt is, miként szelektálja emlékeit az interjúalany, akinek célja mindenképpen a megfelelés. Jól akar teljesíteni a számára fontos feladatban. Szerettem volna megfigyelni, van-e jele, hogy az alkotók rávetítik saját történelemszemléletüket a megszólalókra. Bizonyítható-e valamilyen elvárás az alkotók részéről, mint azt Dombrády állítja? Nem fogadtam el kiindulásnak Dombrády ítéletét, hogy a filmsorozat a kádárista múltszemléletnek akarna megfelelni. Szerintem az alkotókat nem a megfelelés vágya hajtotta, ugyanakkor objektívak sem kívántak maradni, motivációjuk inkább a történetek vállalása volt, a nyilvános erkölcsi kiállás a katonák mellett, és így nem is lehet számon kérni rajtuk a távolságtartó analízist. Valamiféle elvárásuk viszont lehetett, ennek nyomait kerestem. A második kérdéskör számomra az volt, hogy (a film alapján) milyen az egykori 2. magyar hadsereg katonáinak viszonya a múlthoz. Milyen képet alkotnak önmagukról ezekben az 1980–81-ben elmondott fronttörténetekben? Mit gondolnak a háborúról, milyen lenyomatokat hagynak a negyven év után sok esetben először elmondott 14 Uo. 553. történetben a munkaszolgálatosok, az 15 Uo. 548. oroszok, németek, hogyan vélekednek
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 171
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 172
SÁRKÖZY RÉKA
172 Évkönyv XVIII. 2011–2012
egymásról? Milyen a magyar hadsereg képe a munkaszolgálatosok elbeszéléseiben? Tetten érhető-e ideológiák bármilyen manifesztációja a kádárizmus éveiben fasisztának kikiáltott hadsereg egykori katonáinak több mint 25 órás (közel 1500 perces) elbeszélésében, a nyilvánvaló öncenzúra dacára? A Krónikában 120 interjú szerepel, megszólalnak lelkészek, tanítók, újságírók, orvosok, állatorvosok, egy haditudósító, egy hadbíró, hivatásos és tartalékos tisztek, törzstisztek, közkatonák – zömmel parasztemberek –, továbbá egykori munkaszolgálatosok: értelmiségiek, sőt két költő is. A megszólalók sokfélesége ellenére sem lehet teljes társadalmi keresztmetszetről beszélni, de az alkotók nem is törekedtek ilyesmire. A szereplők neve mellett csak egykori rangfokozatuk szerepel, foglalkozásuk nem, arra csak a szövegösszefüggések deríthetnek fényt. Az adatok felfedezését nehezíti, hogy a beszélők féltek a lehetséges számonkéréstől, és az alkotók is szűrték az elbeszéléseket, hiszen az interjúfolyamot át akarták tuszkolni a cenzúrán, hogy valóban adásba kerüljön a sorozat. Nem volt indokolatlan az önkontroll, az egyes epizódokat alkalmanként átvágatták, a vetítési időpontot állandóan változtatták, kötelező kísérő programként két történész, Tóth Sándor és Juhász Gyula beszélgetését szerkesztették a késő esti és a kettes csatornára áttolt sugárzások elé, hogy az elhangzottak helyes értelmezését „elősegítsék”. A 15. epizód utáni végleges letiltás igazolta az előzetes félelmet.16 A nagy vihart kavaró sorozat szerepet játszott Nagy Richárd televízió-elnök leváltásában, téma volt az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülésén: „A tömegtájékoztatási eszközök munkájának kritikus értékelésével a párttagok többsége egyetértett. Ezek tevékenysége sokszor nem szolgálja a párt törekvéseit. Gyakran 16 A betiltásról részletesen lásd Sára Sándor adnak teret apolitikus, pesszimista, feleKrónika c. filmsorozata, 1983. In Unglőtlen megnyilatkozásoknak. Legtöbb bírálat a TV Krónika című sorozatát váry szerk. (2005) 665–668. érte.”17 Szerepelt az új televízió-elnök, 17 Jelentés a Végrehajtó Bizottságnak a KözKornidesz Mihály jelentésében is, meponti Bizottság 1983. április 12–13-i ülélyet az Agitációs és Propaganda Osztály se anyagának feldolgozásáról a fővárosi számára írt: „A kulturális adásokat pártszervezetekben. MSZMP Budapesti szintén az egyenlőtlen fejlődés, a szélVégrehajtó Bizottságának ülése, 1983. ausőségek jellemzik, gyarapodtak a negagusztus 10. Magyar Országos Levéltár tív jelenségek. Például az aránytévesz(MOL) XXXV. 1. a. 4. 666. ő. e. 17. tő és a politikai kihatásokkal nem 18 Kornidesz Mihály–Lakatos Ernő: Jelentés megfelelően számoló 26 részes [sic!] az Agitációs és Propaganda Bizottságnak Krónika.”18 a Magyar Televízió helyzetéről, mun-
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 173
Hogyan készülhetett el a sorozat, amely ekkora vihart kavart?
kájáról és további feladatairól. MOL MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Bizottságának (APB) iratai, 1983. október 4. 414. ő. e. 33.
AZ ELŐTÖRTÉNET http://archivportal.arcanum.hu/mszmp Sára Sándor Csoóri Sándorral közösen /opt/a110521.htm?v=pdf&q=%28WRD elkészített egy játékfilm-forgatóköny%3D%28Kr%F3nika%29%29%20and vet a madéfalvi veszedelemről, de a %20DATE%3D1982.01.01—1984.12. megvalósításra nem kapott pénzt. Az 31_&s=SORT&m=6&a=rec (Utolsó leelső dokumentumfilmtervet, amelyet töltés 2012. 12. 17.) ezután benyújtott, erdélyi tárgya miatt 19 Vígh (1983) 9. nem támogatta a Filmfőigazgatóság, 20 Zsugán (1983) 14., 16. ekkor fordultak közös elhatározásból a 21 Uo. 16. Don-kanyar emlékezetének felidézése felé. Sárát szülőfalujának öregasszonyai ihlették, a turai özvegyek sokszor elmesélték a falubelieknek, hogyan vesztették el férjüket a voronyezsi katasztrófában.19 A két meghiúsult filmterv témája jelzi, hogy Sárát akkortájt a történelem vonzotta, filmjeiben a múltat szerette volna felidézni, és feszegette a határokat: vajon melyik történet mondható el? „Régóta zavar, hogy a második világháborúról semmit, vagy alig valamit tudunk. Az én generációm is, akik félig-tudatos kamaszfejjel átéltük; a fiatalabbak még kevesebbet; de az idősebbek se sokkal többet. […] Meggyőződésem ugyanis, hogy már a győztesek, meg a – talán – fő vesztesek szemszögéből is felidézték és kielemezték ezt a háborút, meg benne a mi szereplésünket is; de az olyan – minek is nevezzem a magyarokat?, az olyan csatlós vagy sodródó vagy belehajtott póthadak szempontjából még nem – mondja egy 1983-as interjúban. – Tehát magyar szempontból még nem történt meg ennek az ügynek a végiggondolása, és engem éppen az érdekelt alapvetően, hogy mi milyen tanulságokat tudunk és tudtunk levonni a történtekből.”20 Az idézett interjúban Sára nem von le tanulságokat, nem fejti ki bővebben, hogy kikre gondolt mint fő vesztesekre, sőt újabb kérdéseket tesz fel: „[…] s szeretném feltárni annak okait is, hogy valójában miért nem sikerült létrejönnie annak a bizonyos Kossuth-légiónak elnevezett hadtestnek, amelynek bevetése gyakorlatilag bizonyította volna a magyarok németellenességét.”21 A kérdésfeltevés arról árulkodik, hogy Sárát a megismerés szándéka vezette, a magyarázatokban rejlő tanulságokat kereste, és a legkevésbé sem volt célja az egykori hadsereg megszólaló tagjainak számonkérése.
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 173
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 174
SÁRKÖZY RÉKA
174 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Csoóri Sándor a filmes anyaggyűjtés során írt, A magyar apokalipszis című történelmi esszéjében ad magyarázatot motivációira.22 Az esszé első fele arról szól, hogyan készültek az interjúk. A módszertani megközelítés megismerésén túl azt is megtudjuk belőle, mennyire nehéz volt szóra bírni a háborút túlélő katonákat. „Látom a férfi szemében a furdaló kíváncsiságot: szeretné tudni, jó, vagy rossz dologban sántikálunk-e? Hogy ne terheljem meg napjukat, se az éjszakájukat, elmondom a házaspárnak: filmet forgatunk a doni katasztrófáról […]. S egyúttal megkérdem a férfitól: nincs-e a környéken ilyen ismerőse? Összeráncolja homlokát, mint aki emlékezetében kutat, nézi a földet, aztán sajnálkozva ingatni kezdi a fejét. – Nem… nem ismerek senkit… Deres Varga csakugyan ott volt a Donnál… de másról nem tudok. – Miért hazudsz, Gyula? – szól rá erélyesen a felesége. – Hogy az ördögben nem tudsz, amikor te is ott voltál? A megszégyenített férfi lángvörös lesz. – Ott voltam, persze, hogy ott voltam! Hiányzik minden lábujjam, a könyököm meg olyan, mint a nyeklő bicsak, ni! Ezzel dicsekedjek? […] Én azt se tudom, maguk kicsodák-micsodák, de nem is érdekel. Itt ez a nagy ég fölöttünk, amit elmondok, elnyeli, a többi meg nem az én dolgom. Na, szóval: negyvenöt után annyi bajom lett nekem kéretlenül is abból a kurvaistenes Don-kanyarból, hogy alig hevertem ki. Föld kellett volna nekem is a földosztáskor, mint más szegényember fiának. Bár csak három-négy holdacska. Föliratkoztam. S kaptam is, majdnem kimondtam, micsodát! Föld, nekem, aki a szovjet nép ellen, a mi fölszabadítónk ellen harcolt? […] Úgy olvasták fejemre a háborút, mintha önként, a magam jószántából mentem volna. Vittek, uraim, mint a lakodalmi tyúkot levágni.”23 A beszélgetés a ceglédi tanyavilágban az említett Deres Varga nevű szakaszvezető felkutatása során folyt, 1980 tavaszán. Sára és Csoóri embertől emberig haladtak, járták az országot. A munka három évig tartott. „És mindegyik interjú gyakorlatilag kikövetelte a másikat: az elemi dokumentarista tisztesség megkívánta, hogy továbbmenjünk, s kövessük az egyes egységekben hallott megnyilatkozásokat, egyébként, ha az ember valóban dokumentumfilmet készít, nem is tehet másként: az anyag szervezi meg saját magát. Mert ha valamiféle előzetesen kialakított koncepciót próbál követni, és ahhoz igazodva forgat, akkor ez azt jelenti, hogy erőszakot tesz 22 Csoóri (1980). magán az anyagon.”24 Valamiféle koncepciójuk persze min23 Uo. denképpen volt az alkotóknak, erről szól 24 Zsugán (1983) 15.
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 175
Csoóri esszéjének másik fele, a történelmi eszmefuttatás. Leginkább az foglalkoztatja Csoórit, hogy milyen következményekhez vezet az elhallgatás, az elfojtás. Annak nyomait keresi a korabeli irodalmi életben, a sajtóban, a fennmaradt visszaemlékezésekben, mennyire lehetett tisztában a magyar társadalom a doni katasztrófával a háború éveiben. Forrásai nem történeti munkák, hanem kizárólag versek, memoárok. Idézi Nemeskürty könyvét, aki szintén a korabeli elhallgatás példáit sorolta. Ha forrásai közös vonását keressük, annyi szembetűnő, hogy a népi íróktól származnak. Átvesz gondolatokat Kónya Lajos költő 1956-ban kiadott harctéri naplójából, idézi Sinka István frontversét. Hivatkozik Veres Péter Illyés Gyulával folytatott beszélgetéseire, közli a tanulmányban Illyés Hullaevők című, 1943-ban írt versét. Pontos hivatkozás nélkül utal Németh László írásaira, visszaemlékezéseire, amelyekből azt olvassa ki, hogy ő sem volt tisztában a valós háborús veszteségekkel, mint ahogy senki más sem a magyar irodalmi élet számára mértékadó tagjai közül. E sok példát aztán kiterjeszti a teljes magyar társadalomra, melynek tájékozatlansága negyven évig változatlan maradt. Történeti munkákat nem idéz, sem cáfolni, sem kiegészíteni nem akar semmilyen tudományos publikációt. Más utakon jár, a tudományos megközelítés egyszerűen nem érdekli. Legfontosabb célja a filmmel a hallgatás megtörése volt, hogy a múlt megismerése gyógyító hatással lehessen a magyar társadalomra. A harmadik alkotótárs, Hanák Gábor érdeklődése a téma iránt korábbi. A Magyar Televízió Századunk című műsorának szerkesztőjeként, a sorozatot rendező Bokor Péter alkotótársaként már 1976 óta foglalkozott a második világháború, elsősorban az 1944-es német megszállás történetével. E munka során ismerték fel a televíziós interjú forrásértékét: ők szólaltatták meg először és magyar filmben utoljára Edmund Veesenmayer német nagykövetet, Wilhelm Höttlt, az SS titkosszolgálatának budapesti megbízottját, továbbá Alfred Trenker egykori budapesti Gestapo-főnököt. Megszólalásuk egy televíziós dokumentumműsorban hatalmas jelentőségű volt. Ezzel a sorozattal kezdődött meg a hallgatás falának áttörése is a háborús magyar részvétel korszerű történeti értékelésében. A történész szakértő Ránki György volt.25 Mik voltak Sára forrásai? „Legismertebb Nemeskürty könyve; aztán találtam még néhány emlékezést, kéziratos emlékiratot, fönnmaradt harctéri jelentéseket. A szakkönyvek közül például dr. Csima János, illetve Horváth Miklós munkáit, az emlékiratok közül Nagybaczoni Nagy Vilmos, Saly Dezső, Herendás Lajos írásait forgattam leg25 Sárközy (2011) 133. több haszonnal.”26 Sára ezekből rakott össze egy állítása szerint hatszáz olda26 Zsugán (1983) 15.
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 175
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 176
SÁRKÖZY RÉKA
176 Évkönyv XVIII. 2011–2012
las dokumentációt az Objektív Filmstúdió számára, hogy felkészültségét bizonyítsa, és a forgatáshoz szükséges támogatást megszerezze. Az eseménytörténetet pedig két év alatt, miközben az anyagot összeállította, „alaposan megtanulta” – saját víziója leginkább menet közben formálódott, elsősorban az interjúk hatására. A közös pont Csoóri és Sára nézőpontjának kialakításában elsősorban Nemeskürty István könyve volt, amely mindkettejük beszámolója szerint hatással volt múltszemléletükre, így az egész sorozatra. Nemeskürty legfontosabb célját előszavában világosan megfogalmazza, kurzívval ki is emeli: „Pedig ezeket az embereket, ezt a százezernyi férfit egyszer el kell siratni. Mert zömében áldozatok voltak.”27 Ezt a célt tűzte maga elé a sorozat is tíz évvel később. Bizonyosan Nemeskürty magyarázatai is hatottak az alkotókra, mint ahogy ismerték Kádár Gyula memoárját is, amelynek megjelenése két évvel előzte meg a forgatások kezdetét. Kádár fontos szereplője a filmsorozatnak is, ő meséli el Lajtos Árpáddal, Kéri Kálmánnal a doni harcok „felülnézetét”, nagypolitikai-döntéshozatali hátterét. Ha elfogadjuk Szabó Miklós feltételezését, hogy Kádár Gyula memoárja a rendszer kultúrpolitikájának egyik elemeként jelenhetett meg, és magán viseli a politikai cenzúra jegyeit, Kádár a filmben nem mondhatott ellent a memoárjában leírtaknak, tehát a film sem tartalmazhatott többet a könyv már kontrollon átesett tartalmához képest. A kádárista „keret” tehát adott, újszerűséget az interjúkban a nézők számára addig ismeretlen személyesség hozhatott, amelyet az alkotók ki is használtak. A MÓDSZER A filmsorozat interjúkból épül fel, a felvett interjúk hossza félórástól háromórásig terjed. Gyakori a hosszú monológ: „S az összes beszélgetés során tulajdonképpen egyetlen kérésem volt a megnyilatkozókhoz – és ezt vagy teljesítették, vagy a filmből kihagytam az olyan részleteket: hogy ne értékeljék az eseményeket vagy a saját szerepüket, hanem »csupán« mondják el, mi történt velük.”28 A szereplők szándéka a kronologikus rend betartása, de az emlékezés természetéből adódóan néha visszautalnak korábbi eseményekre, mondandójukat újabb történetetekkel egészítik ki, és néha előre is ugranak az időben, ha azt a történetek közös hőse indokolttá teszi. Az emlékek folyamát Sára nem zavarja meg kérdésekkel, nem kérdez rá egyetlen részletre sem, akkor sem, ha az elbeszélés ellentmondásos. Ezt az attitűdöt kifogásolja tanulmányában Dombrády Lóránd: „A már ka27 Nemeskürty (1972) 9. nonizált történésekhez bizonyítékokat 28 Zsugán (1983) 16. remélő kérdezők nem is akarták kizök-
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 177
kenteni őket sokszor kuszán előadott gondolatmenetükből, hiszen ezek nyomán a már ismert közhelyek igazolásáig jutottak el. A visszaemlékezők és az interjúvolók között kialakult egyetértés és elégedettség feleslegessé tette a további érdeklődést, hogy a katonák elhallgatott, a harcok során folytatott eredményes tevékenységét, harci morálját, hősiességét vagy gyávaságát, a csapattal, bajtársaikkal szembeni viszonyát, viselkedését is megismerhessük.”29 Dombrády hiányolja a megszólalók érdeklődését a környezetükben történtek iránt, erre sem kérdez rá az interjúvoló, elmulasztva az ellenőrzés lehetőségét. Nem kérdez rá a saját vagy a szomszéd alakulat nevére sem, így az elhangzottak végképp ellenőrizhetetlen történetekké válnak, lehetővé téve a beszélő számára a kellemetlenebb dolgok elhallgatását. A kritikus hiányolja a katonák utóéletének vizsgálatát, a szavahihetőség ilyetén ellenőrzését is. Ennek a hangsúlyosan nem tényfeltáró riporteri magatartásnak az a legfőbb oka, hogy az alkotók elsődleges célja nem az eseménytörténet pontos rekonstrukciója volt. Törekedtek ugyan a hitelességre, olyan eseményeket, harctéri epizódokat kerestek, amelyek több elbeszélésben is előfordultak. Egy-egy történet sokszor elhangzik egymástól távol élő egykori katonáktól, akik 1942– 43 óta nem is találkoztak, ám a történetek tartalmi elemei ennek ellenére megegyeznek. Ez a legfőbb kontroll az alkotók kezében. Néha, ha az interjúalany nyilvánvalóan lódított, mellévágtak egy helyesbítő mondatot egy másik szereplőtől. Az ellenőrzésre a munkaszolgálatosokkal készített interjúk is lehetőséget adnak: olykor megerősítik, olykor cáfolják a katonák beszámolóit. Ők helyzetükből adódóan nemcsak kívülről, de kritikusan is látják, és jogfosztottságukban, megalázottságukban távolságtartóan szemlélik a hadsereget. Beszámolóik nélkül nem is lehetne reális képet alkotni a katonák és a munkaszolgálatosok bonyolult viszonyáról. Sáráék az ilyen „járulékos” történetek hitelével sem foglalkoztak, az érdekesség vonzotta őket, illetve az elbeszélő portréjának dramaturgiai elemeként használták fel az epizódokat, különös tekintettel a háborús hétköznapokat leíró személyes emlékekre, melyek emberi tulajdonságokat és érzéseket ábrázoltak (részvét, kegyetlenség, elesettség, a küzdeni vágyás érzése, félelem, bátorság). Sem a tények rekonstrukciójára, sem a bevonultak szociológiai összetételét reprezentáló minta létrehozására nem törekedtek az alkotók, a történetekkel érzelmi hatást akartak kiváltani, ez vezette őket a vágás során – vagyis filmet készítettek, nem tanulmányt. Felfedezésük, az emberi arc, a beszélő vizuális jelenlétének ereje akkor érvényesül igazán, ha a történetet az interjúalany jól mondja el, a részletek hitele kevésbé érdekes a számukra: „Vagyis, ha egy Mis29 Dombrády (2011) 551. kolc melletti faluban elmesélt a szem-
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 177
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 178
SÁRKÖZY RÉKA
178 Évkönyv XVIII. 2011–2012
tanú egy – mondjuk május 8-án vagy december 10-én történt eseményt, azután fél évvel később, egy másik forgatáson, egy másik szemtanú Pécs környékén ugyanarról mesélt. Döbbenetes volt, hogy mennyire pontosan ugyanazt mondták, noha 44 óta nem találkoztak egymással, sőt talán a másik létezéséről se tudtak. Ilyen esetekben már csak azt kellett eldönteni, melyikük képsorát hagyjuk benne a filmben. Ilyenkor gyakorlatilag az döntött, hogy ki mondta el ugyanazt érdekesebben, illetve érthetőbben, jellegzetesebben és érzékletesebben.”30 A sorozat legfőbb szerkesztési elve a kronológia, hónapról hónapra haladnak előre az időben 1942 januárjától 1943 tavaszáig. Az epizódok közös jellemzője, hogy az interjúkat az adott hónap Magyar Filmhíradóiból készített összefoglaló vezeti be közel tíz percben, amely mindig a hátország eseményeivel kezdődik és amelyet mindig a doni frontról érkezett tudósítás zár le; ez alól csak a portré-epizódok alkotnak kivételt, ott nincs még ennyi külső atmoszférateremtő eszköz sem. A filmeken belül már nem szerepelnek archívok, nincsen semmilyen „idegen anyag”, kizárólag „beszélő fejek” sora követi egymást. A szerkesztők az epizódokban is próbálják betartani a kronológiát, ám ez olykor – egy-egy személyes történet részletes kifejtésével – felborul. Nem ritka a tízperces monológ sem, csak néha gyorsul fel a film egy-egy mondat egymás után vágásával, ezek általában azokat az ismétlődéseket, kapcsolóelemeket tartalmazzák, melyeket Sára a hitelesség biztosítékának tekintett, és amelyek egységessé formálják az interjúfüzért egy epizódon belül. A megszólalóknak különböző a rangjuk, tisztek, törzstisztek, közkatonák, munkaszolgálatosok beszámolói váltják egymást.31 A rangfokozat azonban nem teremt hierarchiát a megszólalók között: nem emel senkit főszereplővé, mert ilyenek a filmsorozatban nincsenek. Minden szereplő, közkatona, munkaszolgálatos és tiszt egyenrangú, valamennyien saját emlé30 Zsugán (1983) 14. keikből építik fel mondatról mondatra 31 Némelyik tiszt elbeszélése fontos és ritka forsaját, szuverén emlékművüket a doni 2. magyar hadseregről, a magánemrás a döntések nagypolitikai hátteréről, gonlékművek sokaságából pedig felépül dolok itt Kéri Kálmán beszámolójára Hitleregy nagy, közös mementó is, amelynek nél tett látogatásukról, vagy arról a hármójuk létrehozása alkotók és megszólalók közt lejátszott szigorú koreográfiájú hatalmi legfőbb célja volt. A Sára által megfoszínjátékra, melyben Jány Gusztáv Kéri közgalmazott „tanulságok” levonását segívetítésével felmentését kérte a honvédelmi ti a sorozat főcímdala, amely minden miniszter Nagy Vilmostól, szigorúan betartegyes epizód bevezetőjében felteszi a va a szabályzat előírásait kisgyerekkori legkérdést a nézőnek: Hol vannak a katojobb barátjával szemben is.
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 179
nák?32 A híres pacifista dal – tisztázatlan eredetű népdal – számon kérő soraira vágták aztán gyorsan egymás után ismeretlen katonák portréit, montázsban foglalva össze a sorozat célját: megtalálni a katonákat, és felállítani számukra a negyven éve hiányzó sírkeresztet. A filmbéli emlékezések néhol már-már a népballadákat idézik, különösen a moziváltozatban, a Pergőtűzben, ahol a katonák mellett szót kapnak az özvegyek is, akik elveszett férjüket és fiatalságukat kérik számon – az élettől. Itt válik a film dokumentumból visszavonhatatlanul műalkotássá, a hitelesség forrása az emlékezés kiváltotta érzelmek őszintesége, ennek hatására fogadjuk el az egyes katonák emlékművét a hadsereg egészének emlékműveként. A hitelességet vizsgálva ezt lehetne megkérdőjelezni, erre viszont nemigen fog vállalkozni senki. Ugyanakkor igaza van Dombrády Lórándnak vagy más bírálóknak, ha más szemmel nézve a felsorolt epizódokat, észreveszik bennük az ellentmondásokat, logikátlanságot vélnek felfedezni, sőt néhány öreget münchauseniánus történetmeséléssel vádolnak, mert eltúlozzák a hideget, a megtett kilométereket, a tisztek kegyetlenkedéseit, felnagyítják saját helytállásukat, érdemeiket. Azt fontos észrevenni, hogy hiába igazak ezek az észrevételek, a sorozat egészének hiteléhez mindennek nincs sok köze. Számít-e, hogy nem volt mínusz 45 fok, csak mínusz 25? Hogy nem negyven-ötven kilométert gyalogoltak, hanem csak harmincat? Mindössze annyit jelent, hogy az elbeszélések közvetlen történeti forrásként nem használhatók fel, hiába tűnhet még ma is az események kincsesbányájának a film. „Ám nem (csak) ezért lépett elő hirtelenjében fontos forrássá mind az orálisan elbeszélt múlt, mind pedig a többi szubjektív történelmi kútfő, hanem talán elsősorban azért, mert a múlt megértését ambicionáló történetírói törekvésekhez megfelelő kiindulóponttal járulnak hozzá.”33 Addig nincs is baj, amíg az alkotók ezt tartják szem előtt, és a Krónika esetében ez így történt. Kibeszélésnek, figyelmeztetésnek szánták, azt akarták elérni, hogy a közbeszédbe emeljék a hadsereg tragédiáját, hogy szemtanú mesélhesse el a magyar televízióban először ítélkezés nélkül Horthy István repülőbalesetét, azonnali ítéletalkotás nélkül hangozhassék el a Magyar Közösség neve, és felhozhatók legyenek azok a dilemmák, amelyek a fronton szolgáló tisztekben felmerültek. Nem feledkezhetünk meg arról 32 A dalt 1955-ben Pete Seeger alakította át sem, hogy egy ilyen emlékmű morálima ismert változatára. Marlene Dietrich san megkérdőjelezhetetlen. Ez viszont előadása tette világhírűvé. lehetetlenné teszi egy reális, a tényeknek megfelelő kép kialakítását a hadsehttp://www.youtube.com/watch?v= reg doni szerepléséről, és ez az a pont, KKxaMAxC3Go&feature=related ahol viszont Dombrády Lóránd érvei 33 Gyáni (2000) 137.
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 179
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 180
SÁRKÖZY RÉKA
180 Évkönyv XVIII. 2011–2012
válnak támadhatatlanná. „A csata leírásához hozzátartozik az egymásnak feszülő felek harcának egyenértékű bemutatása. Esetünkben erről aligha lehet szó. A rendelkezésre álló felemás anyaggal a cél nem érhető el. A szovjet hadsereg hazájukért harcoló katonái ismeretlenek maradnak.”34 Az áldozat szerepéből kiinduló konstrukció mindent kizár, ami ebbe a narratívába nem illik bele: természetesen mindig mások viselkednek embertelenül, a zsidókkal mások kegyetlenkednek, sosem a visszaemlékező. Sérelmeket elszenvedtek, de nem okoztak. Lelkifurdalásra, önkritikára alig akad példa az emlékek sorolásánál. Dombrády azzal vádolja Sárát, hogy tudat alatt a kádárista történelemszemléletnek akar megfelelni. Hasonlót érez Lengyel László is Sára filmjeinek lezárása kapcsán. „Bizonyos értelemben a Pergőtűz is újra meg újra azt sugallja, hogy a Don-kanyar rémes volt, de hála isten, hogy most már itt vagyunk, harminc éve Kádár uralkodása alatt, és azóta minden jól megy…”35 Lengyel szerint Sára filmjeinek vége legtöbb esetben révbe érés, de nem azért, mert így akart megfelelni a rendszernek, hanem mert a megszólalók így érezték megszólalásuk pillanatában. Ez is része a szubjektív emlékműnek. Székely Gabriella a Filmvilág egyik kerekasztal-beszélgetésén számon is kéri Sárától, hogy nem kölcsönösen okozták-e a sérelmet filmjei szereplői, hogyhogy nincs tér a rémálmoknak és lelkiismereti problémáknak filmjeiben. Sára az élethalálharc motívumát emeli ki ellenérvként, amely a túlélőt felmenti az utólagos filozofálás, moralizálás alól. Székely szerint ez nem is a szereplőktől, hanem a rendezőtől várható el: „A vászonra vitt valóságanyag mégsem azonos a valósággal. Műalkotásról van szó, amely igenis tükrözi az alkotó szemléletmódját.”36 A SZEREPLŐK Aki látta annak idején, annak húszéves emlék már a Krónika utolsó vetítése a Duna Televízióban. A nyolcórás moziváltozat, a Pergőtűz nézettsége pedig egyszerűen megállapíthatatlan, hiszen alig játszották, összesen egyszer vetítették le egyben az egészet, részletei néha láthatók filmklubokban, rendezvényeken. Frissebbé teheti a televíziós sorozatról alkotott képet, hogy az évforduló kapcsán a Duna World csatorna 2012 telén teljes terjedelmében sugározza, de továbbra sem lesz könnyű ezt megkülönböztetni az egykor mozivetítésre szánt változattól. Nem 34 Dombrády (2011) 558. egyszerűen rövidítésről van szó. A Kró35 Székely (1989) 34. nika időhatárai 1942 tavaszától, a soro36 Uo. 32. zásoktól 1943 tavaszáig, a hazatérésig
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 181
húzódnak, a harcokkal egyenértékűen mutatva be az előzményeket, a szereplők személyes előtörténeteit, néhányukat egészen hazatérésükig követve, a Pergőtűz pedig az 1942. január 12. körüli harci eseményekre koncentrál. Láthatóan cél volt a „nézhetőség”, az alkotók a sorozatot a vetítőtermi befogadásra adaptálták, nagyobb hangsúlyt fektettek a drámaiságra, rövidebbek a vágások, kevesebb a monológ. A Krónikában önálló epizódként szereplő interjúkat feldarabolták, és a megfelelő tematikai egységbe illesztették. Az interjúk sorrendje is megváltozott, a film időben visszafelé halad. A drámai hatást szolgálják az elhangzottak ellenpontjaként gyakran bevágott rövid filmhíradó-részletek, az özvegyek, a fekete kendős parasztasszonyok örök gyászának megidézése. Özvegyek a Krónikában egyáltalán nem szerepelnek, viszont szembeötlő a teljességre törekvés: ezért a tág időhatárok, a sok állandó szereplő, akiknek lehetőséget teremtenek történetük végigmondására. Nem mindenki szerepel sok epizódban, vannak, akik csak egy-egy részben tűnnek fel, alkalmi szereplőként, mert személyes történetük a teljes história csak egy rövid eleméhez kapcsolódik. Itt újabb szálként ráfonódik a többiek meséjére, majd észrevétlenül eltűnik szem elől. A szálak, akár egy hajfonatban, egymás mellett futnak, megőrzik különállásukat, de minden egyes szál erősíti a fonatot. Természetes, hogy az értelmiségi figuráknak nagyobb szerep jut: a vezérkari tiszt, a tábori lelkész, a kántortanító, az orvos, a tartalékos és hivatásos tisztek, akik a kezdetektől reflexiókkal figyelték az eseményeket és saját sorsukat, jobban kifejezik magukat, egészen egyszerűen érthetőbbek, mint a különböző nyelvjárásokban beszélő parasztemberek. Az ő emlékeik töredékesebbek, epizódokat sorolnak egymás mellé, történeteik egymásutánjának nincs belső koherenciája, gyakran az időrend is felborul, ugrálnak egyik helyszínről a másikra. Az összekötő elem a történetekben általában egy személy, a beszélő, az események sorrendisége kevésbé számít. A tisztek – értelmiségiek – mindig az összefüggések megértetésére törekednek, reflexióik nem korlátozódnak önmagukra, inkább szituációkat értelmeznek, és azokon belül helyezik el valamilyen szerepben önmagukat. Perspektívájuk más. A közkatonák történeteinek íve a behívó kézhez vételétől a kiutazás viszontagságain át a harci események általuk átélt epizódjaiig terjed, majd sebesüléssel, fogsággal, hazatéréssel zárul. Mindig az elbeszélő áll az események középpontjában. A tisztek és a közkatonák perspektívája a végtelen hosszúnak tűnő hazavánszorgással ér öszsze, itt már nincs érzékelhető hierarchia az elbeszélők státusában, minden ebből eredeztethető különbség eltűnik, ekkor már mindenki csak saját magával törődik. A menekülés végfázisában nemcsak tiszt és baka közeledik egymáshoz, de a munkaszolgálatosokkal is közössé válnak esélyeik és szenvedéseik,
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 181
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 182
SÁRKÖZY RÉKA
182 Évkönyv XVIII. 2011–2012
igaz, közösséget még ekkor sem vállalnak egymással. Külön érték a sorozat nyelvi sokfélesége. Az egyszerű emberek nem okvetlenül pontosak, ha pusztán adatközlőnek tekintjük őket, de ha egy szakaszvezetőtől azt halljuk, hogy: „még a hó is égett”, megdöbbent a kép ereje, egyértelmű, miről van szó. A tisztek (közöttük több vezérkari tiszt) olyasmikről számolnak be (hátországi eseményekről, a fővezérségen lefolyt kihallgatásról, a Göring születésnapján történt németországi találkozásokról és tárgyalásokról), amiknek gyakran már ők az egyedüli élő szereplői, egyben tanúi. Néhányuknál jól érezhető a közlés belső kényszere: tehernek érzik soha el nem mondott történetüket. Fontos szerepet játszottak, a történelem alakítói voltak, és ennek feltárása személyes felelősségük. Szereplőknek érzik magukat egy meg nem írt történelemkönyvben. Különösen érezhető ez Lajtos Árpád elbeszélésében, akinek emlékirata csak 1989-ben, a szerző halála után három évvel jelenhetett meg, és akkor sem a teljes kézirat.37 Kádár Gyula a forgatások napjaiban halt meg. Már nem tudta végigmondani a saját krónikáját: egy ponton a kép kimerevedik, és csak hallgathatjuk őt: egy valószínűleg az előkészítéshez készített hangfelvétellel igyekeztek az alkotók lezárni az egyik kulcsszereplő történetét. Rumy Lajossal is utolsó percben készült felvétel: a bemutató évében, 1982ben meghalt, az elkészült filmet talán nem is látta már. Sokan vezettek naplót kinn a fronton. Sokan dokumentálták a történteket belső kényszerből, mint Boldizsár Iván, dr. Magass Miklós tábori lelkész, Szakács József, Zetelaky Tibor vagy dr. 37 Lajtos (1989). Ez még egy rövidített, Kovács Zoltán és dr. Vámossy József cenzúrázott változata az eredetileg 1961orvosok. Néhányan kevéssel hazatértük ben, a magyar katonai elhárítás utasításáután – vagy éppen évtizedekkel később ra írt memoárnak, melynek eredeti kéz– írták le visszaemlékezésüket. Akik a feljegyzéseiket emlékeztetőként hasziratát Szigethy Gáborra hagyta Lajtos. A nálták, jobban, összeszedettebben, szinteljes változat csak 2000-ben jelent meg te előreszerkesztett formában beszéltek a Holnap Kiadónál az ő gondozásában. az interjúkban, megkönnyítve a filmeSzigethy Gábor: Életfogytiglan. Kortárs, sek dolgát is. A legkorábban megjelent 2000. 3. frontnapló, Kónya Lajos már említett http://epa.oszk.hu/00300/00381/00034/ írása a filmsorozat egyik forrásául szolszigethy.htm. gált.38 A napló rendkívüli időpontban, 38 Kónya (1996). 1956-ban jelent meg először: Lajtos 39 Lajtos Árpád 1944–48-ig szovjet hadiÁrpád és Kádár Gyula azokban a hetekfogságban volt, majd hazatérése után ben jött ki a börtönből, mikor Kónya 1949-ben letartóztatták, és 1950-ben naplója nyilvánosságot kapott.39 A film kémkedésért 7 év börtönre ítélték. 1956
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 183
készítésekor a szerző már nem élt, így augusztusában szabadult. Kádár Gyulát a nem szerepelhetett. Naplójának beveszovjet katonai bíróság 1945-ben mint zetőjében így ír: „A harcok szüneteiben háborús bűnöst 15 év kényszermunkára menedék volt az írás. Sokszor egy heveítélte. 1955-ben engedték haza a Szovjetnyészett lövészgödörben kuporogva írunióból. Itthon azonnal letartóztatták, tam. Gránátok csapkodtak körülöttem, vizsgálatot rendeltek el ellene, 1956 s egy-egy közeli becsapódásra megszaszeptemberében szabadult. ladt kezemben a ceruza. A Don veszé40 Kónya (1996). lyekkel teli füzeseiből sebesültek jajsza41 Az idézetek után a megszólaló neve, az vát hozta a szél, s émelyítő, kesernyés epizód száma, majd a timekód perc és hullaszagot. Egyszerűen és tömören kelmásodperc adatai szerepelnek. Azoknál lett írnom, ahogy a zsebbe való füzeaz idézeteknél, amelyeket Sára Sándor tecske és az idő diktálta. De mindig az Pergőtűz című könyvéből vettem át, az igazat írtam, a látott és bőrömön érzett oldalszámot adom meg lábjegyzetben. 40 valót.” Egyes szereplők részleteket olvasnak fel feljegyzéseikből, érzékeltetve, mennyire ragaszkodnak a pontossághoz. Nem akarnak hibázni, érzik szavaik súlyát. Ezek a részletek csak akkor gyengítik a filmet, amikor átveszik az élőszó szerepét. Akad olyan szereplő, aki egyes témákról kizárólag felolvas. Hiába drámai erejűek néhol ezek a szövegek, ez az erő mégsem érvényesül, a felolvasás az élőszóval szemben mindig alulmarad. A továbbiakban kizárólag a televíziós változatról lesz szó, vagyis a Krónikáról. Gazdagabb anyaga, a tágabb időhatárokban tárgyalt történetek sokfélesége érdekesebbé és alkalmasabbá is teszi az elemzésre, mint a harci krónikára összpontosító Pergőtűzet, melynek hiányosságait és érdemeit Dombrády Lóránd részletesen elemezte. Forrásul az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárában őrzött timekódos megtekintő VHS példányokat használtam, a teljes televíziós sorozat videoátiratát.41 A SZERKEZET A sorozat 25 epizódból áll, az előhanggal indul, egy önálló portréval – Zelk Zoltánéval. Ezt egy elsősorban az erdélyi és a bácskai bevonulással foglalkozó bevezető epizód követi Előzmények címmel, amelyben a megszólaló vezérkari tisztek látleletet adnak a magyar hadsereg állapotáról. Majd ismét önálló portré következik, Fazekas György munkaszolgálatos monológja. További három portré található még a sorozatban, Boldizsár Iván íróé (8. Tűzkeresztség), Sigmond Olivér hadnagyé (13. Harcelőörs) és Gallyas Ferenc ta-
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 183
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 184
SÁRKÖZY RÉKA
184 Évkönyv XVIII. 2011–2012
náré (18. Haditudósítás). E három portré közötti négy-négy epizód mindegyike más hónaphoz van illesztve, hozzájuk a kinn tartózkodás, a harcok újabb szakaszai köthetők. Boldizsár Iván portréja 1942 tavaszának eseményeihez kapcsolva szerepel, bár elbeszélése a teljes doni részvételéről szól, augusztustól szeptemberig. Sigmond Olivér portréját az állóháború epizódjainak lezárásaként helyezte el Sára az 1942-es év végére, ez egybe is vág a tartalmával, Gallyas portréját pedig 1943 januárjának kulcseseményei közé, az Áttörés és a Kitörés című epizódok közé helyezte, egyfajta dramaturgiai csúcsként. Története alkalmas is erre, Gallyas világnézete gyökeresen megváltozik a Donnál átélt élmények hatására. Mind az öt önálló interjúnak súlyos dramaturgiai funkciója van, szerepeltetésük helyét nagyon átgondolt döntések határozzák meg. Miért tett két portrét rögtön a sorozatot elejére Sára? Mindjárt a kezdet kezdetén szembe kellett nézniük az alkotóknak egy nehéz kérdéssel: hogyan szerepeltessék a munkaszolgálatosokat? A 2. magyar hadsereg mellé ugyanis a Donhoz negyvenezer munkaszolgálatost vezényeltek ki,42 a hadsereghez tartozó, de nem harcoló alakulatként. A munkásszázadok a hadsereg igényeit szolgálták ki: a megszólalók futóárkokat ástak, a védelmi szakasz kiépítését végezték, elosztó központokban segédkeztek. „Ott voltak a zsidók, ezek a munkaszolgálatosok, aztán ezek csináltak oda a posványra hidat, ami Devicát öszszekötötte Urivval. Vitték a fát, és hát kényelmesen nem bántak velük, ütötték, verték őket, hogyha olyan emberek voltak mellettük.”43 (Varga József) A fronton egymás mellett éltek katonák és munkaszolgálatosok, közös csapások érték őket, együtt szenvedték el a hideget, a rémes körülményeket, de sohasem alkottak közösséget. Mindkét fél nagy hangsúlyt fektetett az elkülönülésre, amit a sorozatnak is érzékeltetnie kellett. Sáráék ezt úgy oldották meg, hogy mielőtt belekezdtek volna a 2. magyar hadsereg krónikájába, egy közbeszúrt, az előzményeket ismertető epizód köré rendezve két munkaszolgálatossal elmondatták önnön históriájukat, a kiemeléssel hívva fel a figyelmet sajátos helyzetükre. Így mindenki számára világos, milyen szerepben, milyen sorsra szánva kellett a Don mellé menniük. A továbbiakban már a többi munkaszolgálatos-interjút (Kornis Pál, Nemes Tibor, Radó János, Sallai Elemér, Stráhl Sándor) beleszőhették a katonák elbeszélései közé.
42 Ungváry (2004) 121. 43 Sára (1988) 170.
PORTRÉK Ha a Krónika eposz, Zelk Zoltán verse, az „Elátkozva a hatodik napot” az in-
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 185
vokáció hozzá. Zelk lírája adja a felütést, a megszólítást a teljes sorozathoz. Interjújában más verseket is felolvas – neki a vers a tökéletes forma az emlékek megidézéséhez, nem más ez, mint a tisztek frontnaplói: az ő célja is a pontosság. Zelk minden társa közt a legtoleránsabb a munkaszolgálatosokat vezető tisztekkel, keretlegényekkel, a szörnyűségek között is a megőrzött emberség kimagasló példáival a legrémesebb szituációkat is képes feloldani – és van ereje megköszönni az életmentő segítséget azoknak, akik hazatérését elősegítették. Igyekszik a szenvedés helyett a jóra emlékezni. Az életet az irodalom adta keretből szemléli, megemlékezik költőtársáról, Pásztor Béláról, még líráját is értékeli, mert anélkül tébolyát és pusztulását sem tudja elmesélni. „Nem volt nagy költő, de finom, nemes hangú költő volt, legjobb versét odakint írta Éhség címmel, amit nekünk úgy kellett meghallgatnunk, hogy felsorakozott a század, és némán állva végig kellett hallgatnunk, hogy a velünk szemben álló Pásztor Béla fölolvassa a költeményét.” (Zelk Zoltán 1. 21. 7.21) A századparancsnok, az emberséges, angolbarát, de korábban sikkasztáson kapott exkatonatiszt, „Guszti bácsi” (Eckl Gusztáv tartalékos főhadnagy), rejtői alak. A katonák szintén Rejtő világába illő menetét egy húszéves kijevi táncosnő társaságában bricskán utazó főhadnagy nyitja, a csontsovány muszosok menete követi, a sort a szekerek zárják, s Rejtőt idézi parancsnoka is, mikor látja Zelket elesni: „Keljen fel, Zelkovics, ez rosszabb, mint az idegenlégió, itt menni kell vagy meghalni.” (Zelk Zoltán 1. 11. 01) Alighanem ő az egyetlen a világon, aki a két keretlegényt, Varga tizedest és Kovács őrvezetőt angyalokhoz hasonlítja – igaz, ők életmentők voltak. Zelk életét többször is az irodalom menti meg. A németbarát és antiszemita Kolozsi főhadnagy – aki a kivezényelt munkaszolgálatosokat egy asztalnál cvikkeresen ücsörögve fogadja a néptelen vihovi erdőben – tiszteli benne a költőt, és segítséget nyújt neki. Hogy menynyire voltak meggyőződéssel antiszemiták a keretlegények, tisztek, erre nem Zelk Zoltán a legjobb forrás, akkor sem, ha elbeszéléséből nem hagyja ki a veréseket, megaláztatásokat sem. Megbocsátó hangneme kiszélesíti mondandójának tárgyát: nemcsak a munkaszolgálatosok sorsa, hanem a teljes sorozat szép bevezető epizódjává teszi a vele készült interjút. Ellenpontozza Zelk lágyságát a másik munkaszolgálatos-portré, Fazekas György miskolci újságíróé. Sáráék választását valószínűleg befolyásolta, hogy 1979-ben megjelent visszaemlékezése munkaszolgálatos éveiről.44 Sokkal keményebb, mint Zelk. „Ezt harag nélkül, de el kell mondanom” – lehetne a mottója. Tárgyilagosan meséli el történetét az 1938-as első zsidótörvénytől hazatéréséig. Ha van főmotívuma Fazekas elbeszélésének, az a 44 Fazekas (1979). megaláztatás. Az erdélyi bevonuláskor
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 185
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 186
SÁRKÖZY RÉKA
186 Évkönyv XVIII. 2011–2012
még katona, majd karámok közé zárják, fegyver helyett lapátot kap a kezébe, és megszűnik emberi, polgári státusa. Ez a legfájdalmasabb számára. Nemhiába meséli el olyan aprólékos részletességgel, hogyan talált hullapakoláskor damaszt zsebkendőt és selyem alsónadrágot egy halott zsebében, hogyan kezdett azonnal vetkőzni, mert bármi lesz is, „Mangold Béla Kolos gatyában akarok megdögleni”. (Fazekas György 3. 54. 34) (Az elegáns úri szabó termékét egyébként újságíróként sosem tudta volna megfizetni.) A tisztek az ő történeteiben kegyetlen vadállatok – akad köztük, akit elmegyógyintézeti kezelés után vezényeltek a munkaszolgálatosok mellé –, akik szórakozásból motorral gázolnak a bevagonírozásra váró zsidók közé, kopaszra nyíratják az ortodoxokat, nyakig a tiszti latrinában állatják őket mindennap, amíg a laktanyában állomásoznak, ostorral csapnak rá, ha bele mer inni a ló vizébe, akikkel szemben meg kell tanulnia nem visszaütni – ha túl akarja élni. „Minden félreértéssel szemben szeretném leszögezni, mi nem a 2. magyar hadsereg katonái voltunk, mi nem egy német egyenruhás ellátó századba beosztott emberek voltunk. Egész egyszerűen rabok, belső hadifoglyok voltunk, akikkel minden nemzetközi konvenciót megsértve bántak. A kirablástól, a veréstől, az éheztetéstől kezdve egészen addig, hogy én láttam hülyére verve bajtársamat, aki ezt a bánásmódot nem bírta ki, és soha nem lett belőle ember, és nem is tért vissza. Ezt harag nélkül mondom, de el kell mondanom.” (Fazekas György 3. 57. 48) Boldizsár Iván kiemelt szerepeltetésének oka egyértelmű: szükség volt egy „népfrontosnak” eladható progresszív középosztálybeli értelmiségire. Rangja is érdekes: karpaszományos hadapród őrmester, valahol félúton tiszt és baka között. Kéthetes kisfiát hagyta otthon, apja megjárta az első világháborút – lelkes bevonulásról természetesen az ő esetében sincsen szó. Alakja alkalmas a közkatona perspektívájának megjelenítésére is, amit értelmiségiként képes koherensen ábrázolni, összefüggően megfogalmazni. Mint sokan mások, interjúja alatt a fronton vezetett kicsi, apró betűkkel sűrűn teleírt noteszét forgatja, gyakran idéz. Teherautón teljesített szolgálatot, 8-9 kilométerre a front mögött. Eredeti feladatuk élelmiszer- és lőszerszállítás volt az első vonalba. Elbeszélésének érdemi része a visszavonulás története. Érzékletesen írja le a küzdelmet a fagy ellen, a lassú vánszorgás epizódjait. A fronton megfordulók minden fajtáját felveszi a teherautóra, ahol rangidősként ő a parancsnok. Nem tesz különbséget altábornagy és munkaszolgálatos között, akinek szüksége van rá, elviszi egy darabon. Pozitív szerepe mindig fokozható: két társával egy égő kórházból 27 sebesültet ment ki, amiért bronz vitézségi érmet kap. Ez nem akadályozza abban, hogy kórházi kezelése után „megszakítsam kapcsolatomat
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 187
a magyar királyi honvédséggel. Hazajöttem Pestre, és valamiféle fél-illegalitásban éltem.” (Boldizsár Iván 6. 07.11. 01)45 Sigmond Olivér szerepeltetése hasonlóképpen jól átgondolt döntés volt, más szempontok alapján. Dramaturgiai okokból szükség volt legalább egy szereplőre, akinek portréján keresztül a hivatásos ludovikás tiszt karaktervázát is megrajzolhatták, de olyat választottak, aki katonaiskolás korától rendre szembekerült a hadsereg elvárásaival. A tiszt portréjának megrajzolására nem volt alkalmas más. Kéri Kálmánt, Lajtos Árpádot, Kádár Gyulát háború utáni börtönéveik politikailag terheltté tették, nem is beszélve Kéri recski éveiről. Ezeket a tényeket egy korrekt portréból kihagyni nem lehetett, beszélni róluk viszont nem volt szabad. A nagy fegyvertény esetükben az volt, hogy egyáltalán megszólaltak, bár a megszólalásuknak voltak korlátai. Talán nem is akartak volna másról beszélni, mint a filmsorozat legszűkebben értelmezett témájáról, mert mondandójuk egyébként nem lett volna szalonképes Kádár János televíziójában. Más szempontból volt politikailag terhelt Major Ákos hadbíró, aki személyesen vett részt Jány Gusztáv népbírósági perében, és több politikai perben, még 56-os perekben is volt védő. Sigmond Olivér ideális választás volt, már akadémista korában is renitensnek számított, karrierjét mindjárt lefokozással kezdte. Kellő kritikával beszélt a tisztikarról, s ez a kádárista cenzúrán is átsegítette, vállalhatóvá téve emlékezését. Másként nem lehetett pozitív szereplőként ábrázolni egy hivatásos tisztet 1982-ben, csoda, hogy sikerült Sáráéknak találni egy ilyen ellentmondásokkal terhelt, de összességében mindenki számára elfogadható szereplőt. Ugyanakkor katona volt, aki végigcsinálta az erdélyi és a bácskai bevonulást. Alakulata a vérengzésekkor a közelben volt, be is számol a pogromokról: „A jégbe vágott léken keresztül belelövöldözték a zsidókat a keresztény alkalmazottaikkal együtt meztelenre vetkőztetve a Du45 Sáráék sajnos nem tudtak ellenállni a kínába. Pillanatok alatt tudtuk, miről sértésnek, és vele egyedül a háború utóvan szó, és én attól féltem, hogy beletörténetét is elmondatták: hogyan kockeveredik az alakulatunk, és akkor socintott Vorosilov marsallal a Gellért ha az életben nem lehet rólunk lemosSzállóban egy fogadáson, így legalizálva ni, hogy mi ebben részt vettünk. De háborús kitüntetését, aztán elmeséli, hohát szerencsénk volt, hogy nem így gyan úszta meg, hogy a Donon soha meg történt.” (Sigmond Olivér 13. 14. 00) nem történt találkozását Rákosi röplapjaiRossz taktikai húzása – rohamárkászval megírja annak születésnapi kötetébe. tanfolyamra jelentkezett, csak hogy elhagyhassa a Délvidéket – kijuttatta a A történet nem illik a sorozat szerkezetéDon-kanyarhoz, ahonnan csak nagy be, nehezen érthető, miért nem vágták ki.
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 187
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 188
SÁRKÖZY RÉKA
188 Évkönyv XVIII. 2011–2012
nehézségek árán, súlyos betegen szökött meg. A Donnál egy gazdátlan század parancsnokságát vette át, ahol a sok tartalékos tiszt között „fehér hollónak” érezte magát. A kint töltött időről kritikus hangon szól, bírálja századparancsnokát – aki géppuskaállásokkal védte saját parancsnokságát, kivonva az első vonalból –, itt is hamar megtalálja őt a renitens szokásos szerepe. Igyekszik kímélni a katonáit, konfliktusainak a hadvezetéssel mindig ugyanaz az oka: felméri helyzetük reménytelenségét, nem ért egyet a felesleges áldozatokkal. „Ez a terület 4,5 km hosszú, és ezen van egy gyalogszázad. Egy! 182 emberrel. És mi van még? Hát van hozzá egy géppuskaszázad, alárendelve a védőkörlet-parancsnoknak, ez áll 16 gépből. Kész. Mi van még? Van egy aknavetőszázad 12 csővel. Slussz. Mi van még? Van egy kapocs tartalékszakasz egy páncéltörő ágyúval, néhány nehézgéppuskával. Kész. Ezzel kell itt fenntartani a vonalat? Ezzel. Mélységi tagozódás? Nincs. Még mélyebben? Semmi. Hol a tüzérség? Valahol itt hátul. Óriási!”46 (Sigmond Olivér 13. 18. 25) Próbálja jó szervezéssel, a szabályzattal nem törődve biztosítani a létfenntartás minimális feltételeit. „Ezen nem lehet máshogy segíteni, mint erőszakkal, és szerezni kell, szerezni mindenáron, bárhonnan, mindegy, hogy hogyan. Arra az elhatározásra jutottam, hogy létre fogok hozni egy osztagot, amelyik kíméletlenül lop, rabol, amit tud. Szerveztünk egy ilyen gárdát, ez egy 12 főből álló, zömmel pesti vagányokból összeszervezett brigádot jelentett egy hadapród őrmester vezetésével. Honnan lehet szerezni benzint? Hát honnan, a németektől. Loptak a németektől benzint.” (Sigmond Olivér 13. 22. 31) Berendeztek egy fürdőt hátul a faluban, ahol mindenki tisztálkodhatott, kimosták a ruhákat, tetvetlenítettek, szereztek tehenet, lovat, kecskét, magtárakból gabonát. Sigmond elbeszélése jó példa arra is, hogy Sáráék nem szépítik a hadsereg kint tartózkodásának hétköznapjait: a túlélésre hivatkozva vállalják a rabló, fosztogató magyar katona ábrázolását a filmben, mindezt egy tiszt szájából. Az ukrán lakossághoz való viszonyról, illetve azok reakciójáról természetesen nem történik említés. Hazatérése után Sigmond szobrászművész lett, a katonatisztből lett művész figurája bizonyosan imponált a filmeseknek. Ugyanakkor nem nevezhető tipikusnak alakja. Szimpatikus személyisége, liberalizmusa rombolja a fasiszta hadsereg negatív mítoszát, annak ellenére, hogy a hadsereget ő maga is súlyos kritikákkal illeti. Az utolsó portré egy tartalékos tiszté, Gallyas Ferenc haditudósítóé. Ő személyesíti meg a revizionista ideológiával megtévesztett jobboldali értelmiségi alakját, aki a háborús propagandával való teljes azonosulástól fronton szerzett tapasztalatai hatására eljut a tagadásig, 46 Sára (1988) 106. az aktív németellenességig. A makói
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 189
református polgári iskola magyar–német szakos tanáraként jelentkezett önként a haditudósító századba. Nem akart kimaradni a villámháborúból, úgy érezte, karrierjének is használhat ezzel a lépéssel. Indulás előtt Kádár Gyula vezérkari ezredes fogadta a haditudósítókat, ekkor felhívta Gallyas figyelmét a Blitzkrieg lehetséges kudarcára: „Számolni kell azzal, hogy a háború elhúzódik, a két óriás kivérezteti egymást. Pillanatig nem fordult meg az agyamban, hogy Kádárnak igaza lehet.” (Gallyas Ferenc 18. 08. 10) „Mi őszintén hittük azt, amit mondtunk. Nem propagandaszólamnak tekintettük. Meg voltam róla győződve […] az iskolában is azt tanítottuk a térkép előtt, hogy nézzétek, 21 millió magyar volt, és ebből elvettek, a Kárpátok koszorúzta szép országból elvettek kétharmadot, ezek a bitangok megcsonkították az országot, és azt mondták, hogy ez békeszerződés. Holott az, amit Trianonban csináltak velünk, az a legdurvább lábbal tiprása volt minden emberi jognak […] a mi országunk megcsonkítása eleve lehetetlen helyzetet teremtett a Kárpát-medencében, nekünk ezen segíteni kellene… Dunának, Oltnak egy a hangja – ki kellene békülni ezekkel a népekkel […] a trianoni békeszerződést mi azért is bitang, ostoba cselekedetnek tartottuk, mert ezt a kibékülést is lehetetlenné tette. Ebben a szellemben nevelkedtem, ebben a szellemben neveltem, és ebben a szellemben mentem ki is. Meg voltam győződve róla, hogy nekünk történelmi hivatásunk az, hogy a mi kis népünket, családunkat, a kereszténységet – presbiter voltam a református egyházban – védelmezzük, helyesen teszem, hogy ki akarom venni belőle a részem, nemcsak szavalni akarok róla.” (Gallyas Ferenc 18. 10. 43) A fronton azonnal összeütközésbe került a cenzúrával. „Ilyen kérdésekkel ne foglalkozz, ezeket a kérdéseket ne írd meg, ezek a kérdések a felső vezetés előtt ismeretesek, de ezek az írások nem alkalmasak arra, hogy otthon a lakosságot megnyugtassák. Tehát ezekkel ne foglalkozz, ilyeneket ne is továbbíts hozzánk.”47 (Gallyas Ferenc 18. 21. 30) Megütközött azon, hogy az élelmiszerraktárak templomokban vannak berendezve, a katonák nem kapják meg a téli felszerelést, látta, hogy a valóság egészen más, mint ahogy elképzelte. Hosszú utat tett meg lélekben és a valóságban 1943 februárjáig, amikor a szovjet hadifogolytáborban megfogalmazta kiáltványát: „Negyvenezer magyar hadifogoly nevében: Magyar véreim! Tudjátok meg, a 2. magyar hadsereg nincs többé. Tízezrek estek el felsőbb parancsra… Mi célja, mi értelme volt ennek a mérhetetlen áldozatnak a magyar nemzet szempontjából? Milyen magyar érdekek szolgálatában alusszák örök álmukat magyar honvédek tízezrei hazájuktól kétezer kilométer távolságra, a Don menti orosz hómezőkön? Ma már megálla47 Uo. 114. píthatjuk: ez a háború magyar célokat
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 189
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 190
SÁRKÖZY RÉKA
190 Évkönyv XVIII. 2011–2012
nem szolgált soha… Tagadjuk meg a segítséget Hitlertől, katonában, élelmiszerben egyaránt. Ne engedjük tovább nyújtani a háborút, a szenvedést, a magyar éhezést, minden magyar jelszava legyen: egyetlen katonát, egyetlen deka lisztet, egy deka vajat se többet Hitlernek!”48 (Galllyas Ferenc 18. 55. 00) TALÁLKOZÁSOK A sorozat további 20 epizódja interjúfüzér. Akadnak hosszú monológok, a megszólalások hossza, ritmusa a témától függ. Ahogy Sára írta, az anyag valóban szervezte önmagát. Voltak bizonyos tematikai csomópontok, melyek „adták magukat”, több elbeszélésben helyet kaptak, mert olyan erős hatásuk volt az elbeszélőre, hogy negyven év után is kiemelkedtek az események hosszú sorából. Ezek a motívumok árulják el, hogyan vélekedtek a Don túlélői az őket érintő fontos kérdésekről, őrizhetnek árulkodó lenyomatokat az egykori katonák gondolkodásmódjáról, és ha valahol, itt keresgélhetjük Sára, Csoóri és Hanák múltszemléletének nyomait is. A témákat a visszaemlékezők emelik ki, köréjük gyűjtve mindazt, amit fontosnak tartanak elmesélni a múltról. Természetesen kiemelkednek közülük a harcok leírásai, egyes háborús események: hídfőcsaták, az állóharc, az orosz áttörés, a magyarok kitörése. Engem inkább az ezeket körülvevő „járulékos elemek” vonzottak, amelyek ráadásul könnyen meghatározhatók, mert nagyjából minden szereplőnél azonosak: a bevonulás és a búcsú képei, szóba kerül, hogyan viszonyultak a nekik szánt doni szerephez, beszélnek a munkaszolgálatosokról, velük való kapcsolatukról. Már odafelé sokkolja a szereplőket az éhező lengyel lakosság és a kényszermunkára kihajtott, agyondolgoztatott és ugyancsak éhező zsidó nők látványa. Kulcsfontosságú az orosz lakossággal való együttélésük csendes hétköznapjainak leírása, sok-sok apró történet alkot mozaikot. Fontos számukra, hogy elmondják elítélő véleményüket azokról a német alakulatokról, amelyekkel a doni tartózkodás különböző szakaszaiban összetalálkoztak és konfrontálódtak. A közkatonák epizodikus történeteit egészíti ki, emeli tágabb összefüggésekbe a tisztek elbeszélése a hadsereg hiányos felszereléséről, a küldetés kockázatainak mérlegeléseiről, helyzetelemzéseik, beszámolóik a németekkel vagy a fővezérséggel folytatott tárgyalásokról. A katonák más-más várakozással indultak a frontra. Gallyas az egyetlen önkéntes a filmben. Voltak – különösen a tartalékos tisztek körében –, akik önként nem jelentkeztek ugyan, de egyetértettek a küldetéssel: „Megjött az indulási parancs. Tábori mise, az ottani plé48 Sára (1988) 142. bános tartott egy lelkesítő beszédet
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 191
nekünk: hogy hát legyünk tisztában azzal, hogy oda, ahova mi megyünk, oda tulajdonképpen jót viszünk. Tudvalevő, hogy a szovjet ellen menni azt jelenti, hogy Európát mentjük a kulturálatlanságtól és a kommunizmustól. Ilyen szellemben nevelődtünk, ezt bizonyos mértékig el is fogadtuk.” (Dr. Vámossy József 4. 11. 42) „Pécs népe búcsúztatta Baranya fiait, a 8/III. zászlóaljat. Kihúztuk magunkat, délcegséget mutattunk. Mosolyogtunk? Ki tudna erre válaszolni. Az tudom, hogy úgy nem döngött a pécsi aszfalt a díszmenettől, mint akkor. A 8/III. zászlóalj fiai ezzel a tisztelgéssel köszöntek Pécs népének.”49 (Lengyeltóti János) A filmsorozatban megszólaló közkatonák véleménye megoszlott a doni részvételről. Sokan vesztették el apjukat az előző háborúban. „Nem volt éppen kellemes vagy könnyű az indulás, főképpen azért, mert apám annak idején a fronton halt meg, ugyancsak arrafelé, amerre indultam, és anyám el se tudta képzelni, hogy onnan vissza is lehet jönni.” (Dr. Kovács Zoltán 4. 12. 52) Azt viszont nem lehet mondani, hogy mindannyian elutasítóan álltak volna a részvételhez. „Hát ez egy kirándulás, villámháború, majd ezután is az lesz, a Don pár száz kilométer, aztán lemegyünk Turkesztánba. Még olyan sztorik is voltak, hogy milyen jó ott a dinnye. Turkesztán a kiskatona szemében, főleg az egyszerűbb embereknek olyan meseország volt, ahol az Ezeregyéjszaka meséi majd megelevenednek.” (Somogyi Géza 4. 16. 04) Sokakat csábított a hódítással együtt járó zsákmányszerzés lehetősége. Az induló katonákat ügynökök keresték meg, felvilágosítva őket, mit érdemes szerezni, sőt biztatták őket, hogy nagyobb katonaládát csináltassanak, abba több minden belefér. Legnagyobb értéket az ikonoknak tulajdonítottak. Az utazás a magyar határig nem volt kellemetlen: „Kezdetben vígan mentünk, mert ahol elment a vonat, összeálltak a cigányok.” (Jászgulyás Gábor 4. 15. 39) „Mielőtt a régi magyar határt el nem értük volna, parancsot kaptunk, hogy el kell énekelni a Himnuszt. Jóleső érzés öntött el bennünket.” (Gellért Sándor 4. 17. 19) A várakozás időszakának a természetes szorongás is eleme volt: „Nyitott vagonban mentünk, jó idők jártak. Trencsén várát is láttam, amit csak könyvből hallottam, Csák Máté várát. Egy sas magasan keringett Trencsén felett, mintha juhot keresne a magasból, s meg is jegyeztem úgy magamban, minket is, mi is arra valók vagyunk, hogy testünket a sas darabokra tépje. Sas alatt a németeket értettem elsősorban.”50 (Gellért Sándor 4. 15. 04) Érdekes, hogyan fogalmazza meg szorongását egy magas rangú tiszt: „Itt harcolva sokat forgattam, sokat néztem azt a térképet, amely a Don folyását mutatja. Mintha egy halott arca nézne felénk. Mindig ez a képzelődésem volt, mindig 49 Uo. 192. ez a látásom, és ismételten hangoztat50 Uo. 193. tam a közelállóknak: Nem látjátok,
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 191
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 192
SÁRKÖZY RÉKA
192 Évkönyv XVIII. 2011–2012
hogy itt a halál leselkedik ránk?”51 (Rumy Lajos 14. 47. 19) Kádár Gyula vezérkari ezredes lesújtó véleménnyel volt a besorozottakról: „A magyar hadsereg harcos szelleméről beszélni se lehetett. Hát miért mentek? Hiszen a háború célját sem értették meg. Nem volt egy honvédő háború. Nem értették meg, miért kell elmenniük oda, ahol semmi keresnivalójuk sincs. Másodszor. A bevonuláskor egy bizonyos réteg volt érintve, nem az összesség. Miért kell nekem elmenni, amikor a másiknak nem? […] Egy falura jutott 10–20 ember, akik természetesen áldozatnak érezték magukat.” (Kádár Gyula 2. 39. 19) A Donig tartó hosszú utazás az első közös emléke a hadsereg katonáinak. Itt találkoztak először leigázott lakossággal, kényszermunkára hajtott zsidókkal, és itt kaptak először kóstolót a szövetségesekkel való együttműködés keserveiből. „Minszknél a németek a vonatot rávezették a zsidókra. Főként nőkre. Akkor megiszonyodtunk.” (Gellért Sándor 4. 18. 58) „Itt találkoztam először zsidó munkaszolgálatosokkal. Nem munkaszolgálatosok voltak, Lengyelországban, gettókban éltek. Ezeket kivitték köztisztasági alkalmazottként a városba dolgozni. Főleg nők voltak, valami iszonyatos szánalmas formában. Nem tudok mást mondani, a lábaik helyén valami léc volt, egy dobverő, az mindennek nevezhető, azon hús nem volt, csak a csupasz csont… Eszelős-üveges szemmel söpörték az utcát, és – nem volt szabad nekik, de ebből a szemétből, hulladékból, ami ehető volt, azt kiszedték és tömték a szájukba. Valami szörnyű volt nézni, és sajnos el kell mondanom – nem fogja dicsfény övezni honfitársaimat –, mert voltak közöttünk, akik megbolondultak ettől a látványtól és csúfolni kezdték őket. Komolyan kellett közbelépni, hogy hagyják abba. Néha tettlegességre is került volna sor, ha nem lép közbe egy magasabb rendfokozat.” (Somogyi Géza 4. 18. 58) Lengyelekkel is találkoztak: „Körülfogták a vonatunkat kis lengyel gyerekek és Bitte Brot! [kenyeret kérek, kenyeret kérek] kiáltással, könyörgéssel próbáltak tőlünk kenyeret szerezni. Ami nem volt nehéz, mert hát nekünk volt.”52 (Kádas Zoltán) „Ahol megálltunk, ott a lakosság körbevett minket, és kenyeret kért. Lesújtó látvány volt. Egyben azt is mutatta, hogy a lengyel nép valahogy a magyarok fele még mindig bizalommal van, nem a német szerelvényekhez mentek, hanem hozzánk jöttek kérni. És hát mi, mondjam azt megfeleztük, ami volt.” (Herencsár Lajos 4. 20. 48) „Volt, aki nevetett rajtuk: »na, ezekkel jól kitoltak, jól megkapták!«, bedőlt ennek a háborús propagandának.” (Somogyi Géza 4. 22. 01) Sokkhatás érte a magyar katonákat, de nem azonos reakciót váltott ki belőlük. A részvét és sajnálat mellett jól megfért 51 Sára (1988) 119. az antiszemitizmus, ugyanez a kettős52 Uo. 194. ség jellemzi a magyar munkaszolgála-
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 193
tos zsidókhoz fűződő kapcsolatukat is. Homogén viszont a németekhez való viszony ábrázolása. Nem találtam olyan megszólalást a teljes sorozatban, amely a németekről másképpen szólt volna, mint közös ellenségről, a velük szembeni utálat minden katonát összefűz. Vajon mennyire reális ez a kép? Valóban nem volt egyetlen normális pillanat sem a német és magyar katonák találkozásakor? Nem cenzúrázták-e magukat esetleg a megszólalók, egyformán démonizálva a német hadsereg minden egyes katonáját? Nem rendezői elvárás eredménye-e ez a homogenitás? Az egyértelmű szembenállás érzékeltetésével, a sok konfliktussal mintha azt akarnák sugallni, hogy a 2. magyar hadseregben mindenki egy emberként utálta a németeket, sőt ha szükséges volt, szembe is szállt velük. Az is lehet, hogy így volt. De feltűnő, hogy amennyire árnyalt a zsidó munkaszolgálatosokkal, az orosz lakossággal való viszony ábrázolása, annyira egysíkúak a német hadsereggel való találkozások példái. Már a kivonuláskor feszültségek jelentkeztek az egymás mellett vonuló német és magyar katonák között. „A magyarokat nemhogy megtűrt vagy szükséges rossznak, hanem még annál is rosszabbnak tekintették, még akkor is, amikor valamiért hozzánk fordultak. A legkulturáltabb megszólítás: »Hund« [kutya] vagy »Scheiss« [szar] volt. Úton csak ők mehettek.”53 (Bunner László 21. 36. 19) „Összejöttünk párhuzamosan egy német egységgel. Azoknak persze nagyon korszerű, modern hadseregük volt, akkora teherautóik voltak, mint egy vagon. Mi pedig úgynevezett országos járművekkel, vagyis szekerekkel voltunk felszerelve, és az egész zászlóaljnak egy tehergépkocsija volt. »Achtung, jetzt kommen die Zigauner!« Hát minket cigányoknak tituláltak.”54 (Érchegyi József 4. 49. 23) Lengyeltóti János megrökönyödésére a magyarok lovait nem engedték a vonatpálya melletti szénakazlakból takarmányozni, csak a sajátjaikat. A magyar katonák rossz kosztot kaptak, a jobb falatok a németeknek jutottak. Visszavonuláskor a viszony teljesen elmérgesedett. „Nem hallottuk azt, hogy mögöttünk jönnek a német urak, bizony belénk hajtottak, és vágták széjjel a sort.”55 (Kovács Lajos 21. 36. 44) „A vállamat érte a gépkocsinak az eleje, az oldala leszakította a pokrócot, leszakította a köpenyemet. Kiestem a hóba, és ott vártam meg, amíg elvonulnak. Itt láttam, hogy volt olyan, aki szaladt utána, fölkapaszkodott a gépkocsi végére. Az meg elővette a szuronyát, és a szuronyával vágta, vagdosta az ujját, hogy eressze el.” (Kovács Lajos 21. 36. 44) „A németek is milyenek voltak. Azok nem néztek ám sem 53 Uo. 97. istent, sem embert. Nagyon gyorsan 54 Uo. 205. elfújták a gyertyáját a népnek. Az meg55 Uo. 98. volt bennük, hogy kegyetlenek vol-
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 193
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 194
SÁRKÖZY RÉKA
194 Évkönyv XVIII. 2011–2012
tak.”56 (Fenyvesi Imre 21. 37. 40) Akadt példa fegyveres szembeszállásra is – legalábbis az elbeszélésekben több hasonló összecsapás szerepel. „Magyar sebesültekkel volt megrakva a teherautó, ponyvával le volt ponyvázva. Elöl, a kocsiban, a fülkében ült egy nem tudom mi volt, szakaszvezető vagy mi volt, az vezette a kocsit, mellette egy zászlós és még valaki. Alig haladnak néhány száz métert, a németek elibe állnak, főhadnagy meg néhány altiszt géppisztolyokkal. Megállítják. A zászlós int, hogy álljanak meg, kinyitja az ajtót, és kérdi németül, hogy mit akarnak. A főhadnagy, a német kiáltott rá: Raus, raus! A zászlós látta, hogy csak hárman vannak, akik harcképesek, azok meg vannak jó páran géppisztolyokkal. Kiszálltak a kocsiból. Erre a németek a kocsi oldalát lenyitották, a magyar sebesülteket mind lerakták a hóba. Ott álltak, jó néhány szán tele volt német sebesültekkel, felrakták azokat. A zászlós ott maradt a sebesültekkel, nézte, hogy sírdogáltak, sírtak, könyörögtek. A zászlós el volt keseredve, előrántotta a pisztolyt, hátul a gumikat összelövöldözte. S a kocsi leült, nem tudott továbbmenni. A német főhadnagy észrevette, kiugrott, kapott a pisztoly után. De a zászlósnál már kézbe volt a pisztoly, azt mondta németül: Ne próbáljon hozzányúlni, mert rögtön lelövöm.” (Kozma Szilveszter 21. 38. 18) „Az első ház mellől kilépett egy német hadnagy, és egy Feldwebel, egy őrmester: »Heraussteigen!« [Kiszállni], hát ők akartak menni gépkocsival. Koreh ült hátul, előreszólt a volán mögé: »Százados úr, menjen jobbra!« »Mit mondasz, édes fiam?« »Menjen jobbra!« Mert ez ültében fogta a géppisztolyt, átverte az üveget – később emiatt nem volt melegünk –, puff, a két német feldűlt. Azt mondja: »Tessék beszállni!« A fenekem alatt érzem ma is, ahogy a két hullán átmentünk, mert még ki se kerülte őket. »Mi lesz ebből, fiam?« »Hát, ha csak nem tetszik jelenteni, akkor annyi, hogy nem kell gyalogolnunk.«”57 (Kollár Béla 21. 39. 46) Egybevágnak az elbeszélések abban is, hogy a németek miatt történt velük minden rossz: „Aztán visszafelé azt mindenütt megkaptuk, hogy a magyarok disznókutyák. Azt a némettől mindig megkaptuk. Én ott azt is megkérdeztem: Ti vagytok itt miértünk, vagy mi tiértetek? Erre nem kapott az ember választ, az természetes. Ők nem, ők nem vállalták azt, hogy bennünket oda golyófogónak állítottak, pedig a lényeg ez volt.”58 (Schwoy Ferenc 21. 42. 58) Nem ilyen egyszerű a magyar zsidó munkaszolgálatosokkal való viszony ábrázolása. Horthy Miklós hadserege antiszemita volt. De nem volt minden egyes katonája az. És a nyolcvanas évek 56 Sára (1988) 98. elején készült interjúkból nem tudhat57 Uo. 99. juk meg, hogy az elbeszélő a háború éveiben antiszemita volt-e. Nem áll 58 Uo. 100.
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 195
rendelkezésre más a probléma megértésére, mint azok a bizonyos visszaemlékezésekben fennmaradt lenyomatok, de a filmben szereplő megszólalások gazdag képet rajzolnak elénk. Mindkét fél megszólal, munkaszolgálatosok és katonák sorolják emlékeiket a doni egymás mellett élésről. Amikor a sorozatban a téma ismét felmerül, a nézők már rendelkeznek az alapvető információkkal a két bevezető (munkaszolgálatos-) interjúból. Az első találkozás katonák és munkaszolgálatosok között a felvonuláskor történt. „Jött egy parancs, hogy ki kell menni a falun keresztülvezető útra, és minden apró kavicsot, ami az úton van, föl kell szedni. Hát elkezdtük a fölszedést, és az árokba dobáltuk. Persze senki nem értette ennek az értelmét, de hát parancs az parancs, szedni kellett. Később tudtuk meg, amikor már jöttek a katonák, gyalog, lovon, szekéren, hogy miért volt szükség arra, hogy ezeket a fehér és sárga karszalagos munkaszolgálatosokat kivigyék arra az útra. Mi voltunk a céltábla. Elkezdték, hogy rohadt büdös zsidók, miattatok vagyunk itt, akkor jöttünk rá, hogy ez volt a célja, hogy kivittek arra az országútra. Amint elvonultak a katonák, visszamehettünk a házba. Amikor jelentették, hogy órák múlva jön egy másik csapat, újra megcsinálták velünk, úgyhogy a végén megszokottá vált a számunkra.” (Nemes Tibor 4. 35. 56) A doni tartózkodás következő fázisában, az együttélés hónapjaiban azok a katonák, akik szóba hozzák a témát, mind a részvét, a sajnálkozás hangján szólnak a zsidókról: „A magunkéból adtunk nekik, mert éhesek voltak… Adtunk nekik, ami volt, de nekünk se sok volt. Maradékot adtuk nekik, mert éhesek voltak, meg fáztak is.” (Sára József 12. 31. 26) „Ők hordták a követ siralmas állapotban. Leginkább a lőszeres ládák árnyékában húzódtak meg nyári öltözetben, téli ruhát nem kaptak. El volt fagyva kezük, lábuk, rövidnadrágba, 30 fokos hidegbe. El lehet képzelni, hogy mit szenvedtek azok az emberek.” (Kovács Lajos 12. 31. 59) „Láttam olyan esetet, hogy rimánkodott, könyörgött, ott mozgott a lőszeres láda előtt, hogy segítsenek rajta. De senki sem segített. Nem segíthetett, azért, mert az zsidó volt. Az ott fagyott meg, ott takarta be a hó. Mi sem tudtunk segíteni rajtuk, mert nem volt szabad még rájuk nézni se. Szólni egyáltalán, csak elmentünk mellettük, végeztük a dolgunkat, mintha mi sem 59 Grassy József altábornagy. Már 1942-ben történt volna.” (Kovács Lajos 12. 33. 59 vizsgálat indult ellene az újvidéki mészár10) „Grassy a mostohán kezelt munkásszázad embereinek megtiltotta, lásban játszott szerepe miatt, 1944 elején hogy a katonákkal beszélgessenek, ő az ítélet elől Németországba szökött. pedig észrevette, vagy jelentették neki, 1945 tavaszán amerikai fogságba került, hogy egy katona egy szakaszvezetővel kiadták a magyar hatóságoknak. A népbíbeszélt. Ő azokat megfenyítette.” róság halálra ítélte, kivégezték.
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 195
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 196
SÁRKÖZY RÉKA
196 Évkönyv XVIII. 2011–2012
(Rumy Lajos 5. 30. 52) Rumy hozzátette, hogy a civil életben a munkaszolgálatos a szakaszvezető beosztottja volt, természetesnek tartotta, hogy beszélgettek. Grassy a munkaszolgálatos beszélgetőt kiköttette, a katonát pedig gúzsba kötötték. Rumyé volt a feladat, hogy ezt ellenőrizze, ő enyhített a büntetésen, ezért megromlott a kapcsolata Grassyval. „Embertelenül bántak velük. Két hétben 100–120-at kaptunk abba a körletbe, az erődítési munkálatokat csinálták. Mondták, két hét alatt el kell fogyni nekik. Hogy aztán mit csináltak, azt el lehet képzelni, de biztosan el is fogyasztották őket. Voltak ilyen magukból kivetkőzött emberek.” (Deáky István 12. 33. 40) Akad azonban a többi között egy különleges visszaemlékezés, amely egy fontos elemében eltér az összes többitől, és ez Kádár Gyula vezérkari ezredes néhány mondata: „Ez a zsidó munkaszolgálatos valami, ez egy rettenetes szégyenünk. Rettenetes buta szervezési hiba volt. Munkásszázadokra mindig szüksége van egy hadseregnek. Az első világháborúban is volt, most is minden alakulatban kell ilyennek lennie. De ezt zsidókkal végeztetni! És ráadásul hogyan! Azokkal végeztetni, akiket nyíltan és hangsúlyozottan, majdnem kimondottan pusztulásra ítélünk, vagy legalábbis arra, hogy az ország területéről eltávolítsuk őket. Megalázzunk lépten-nyomon. Azokkal végeztetni, és ráadásul még kínozni, nem kellően öltöztetni, nem kellően enni adni, nem emberileg érző parancsnokok kezébe adni, ez olyan mérhetetlen szégyenünk, amire nem lehet eléggé elítélő szavakat találni.”60 (Kádár Gyula 10. 37. 27) A megszólalás különlegessége nem Kádár pozíciójából ered, nem is a tartalma teszi azzá, hiszen másokat is felháborított a jelenség. Ami egyedülállóvá teszi, az a többes szám első személy használata, a „MI” pozíciója, vagyis Kádár Gyula mint magyar vezérkari ezredes felelősséget vállalt a történtekért. Ehhez hasonló példát nem találtam. Ugyancsak nagyon összetett a hadsereg katonáinak kapcsolata a helyi lakossággal. A háborús ideológia szerint a magyar hadsereg felszabadítóként érkezett a Don vidékére 1942 tavaszán, ezt kezdetben sokan el is hitték: „Ez alatt a hosszú menet alatt, amíg mentünk, az a tapasztalatom volt, hogy mi fölszabadítjuk azt a lakosságot. Mert hiszen hoztak vajat, tejfölt, satöbbit, cserélgettek a katonákkal cigarettáért és nem tudom, micsodáért, azután diadalkapuk vártak községeknél, hát nekem tényleg az volt az érzésem, hogy fölszabadítók vagyunk. Ezt csak meg akartam jegyezni. Igaz, ma tudom azt, hogy minden szerencsétlen nép, hogy magának valami jobbat teremtsen, ő kénytelen ahhoz alkalmazkodni, s valószínűleg azok se éreztek velünk, csak hát jó arcot mutattak a dologhoz.” (Rumy 60 Sára (1988) 169. Lajos 5. 34. 55) Rumy a megérkezés-
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 197
kor próbált tájékozódni, és utasította a papjait, köztük dr. Magass Miklóst, hogy menjenek el a helyi papokhoz, és készítsenek hangulatjelentést. Magass kritikusan szemlélte a bevonulás szcenárióját: „Volt egy kétes értékű magyar kezdeményezés, hogy ahol mi megjelentünk, állítólag mi foglaltuk el azt a helységet, felállítottak mindjárt egy kettős keresztet: »Itt járt a magyar hadsereg, és visszaadott nektek békét, földet és szabadságot« – ez volt a felírás orosz nyelven is. Hát, kár volt a kettős keresztből gúnyt űzni, az volt a benyomásom, mert nem azért voltunk mi ott, hogy békét, földet és szabadságot adjunk.” (Dr. Magass Miklós 5. 35. 41) Rumy utasította a papjait, hogy az ottani lelkészi hivatalokkal vegyék fel a kapcsolatot, és tájékozódjanak a hangulatról, így Magass is elment a pópához. „Nagyon szép ember volt. És hát ő is igazán meggyőzően, szépen beszélt, hogy miért jöttünk ide? Kell ez nekünk, kell ez nekik? Hogy gondoljuk meg. Mi hirdetjük a szeretetet és hirdetjük az Istent, Krisztust és aztán integetett: hogy lehet az, miért jöttem én ide, és hát hogy menjünk haza. Nem fognak bántani bennünket, engedik, hogy menjünk haza. És hát mit keresünk itt, ennek nem jó vége lesz, mert ezt mondja: Aki kardot ránt – idézte a Bibliát –, az karddal fog elveszni.”61 (Dr. Magass Miklós 5. 37. 10) Magass kritikusan viszonyul a földosztási próbálkozásokhoz is, amelyet a magyar hadsereg szervezett az oroszoknak. „Odajön egy őrmester hozzám, Augusztinnak hívták, nagyon értelmes ember volt, állítólag mérnök, őt is azért küldték ki, hogy ott parcellákat osszon, méghozzá eléggé nagy parcellákat, azt hiszem, 2000 négyzetméteres parcellákat kellett kiosztani az oroszoknak, hogy földhöz jussanak. Ő mondta, hogy ez nem megy, nem kell senkinek, mert ők már annyira megszokták ezt a kollektív gazdálkodást, hogy nem tudnak vele mit csinálni. mert hiába osztanak nekik földet, amikor nincs hozzá felszerelés, nincs ló, nincs műtrágya, nincs emberi kéz sem. Ők viszont kollektíve, kivonul a fél magmaradt falu, és megművelik a földeket közösen. […] Ezzel nem csinálnak propagandát a Hitlerék mellett, az épp az ellenkező hatást éri el.” (Dr. Magass Miklós 5. 26. 12) A magyar csapatok mindenestre berendezkedtek. Beszállásolták magukat az ukrán portákra, ahol csak asszonyokat és gyerekeket találtak, és elkezdődött a több mint fél éves együttélés. Sokan elmondják, hogy kedvesen fogadták őket, az egymásrautaltságban sajátságos együttműködés alakult ki közöttük. A katonák szereztek ezt-azt: maradékot a konyháról, tehenet, kecskét, ami éppen akadt, az asszonyok pedig etették őket. „Hát ezt a családot én tartottam el koszttal, mert sosem feküdtek le, amíg én haza nem mentem. Az öreg néni mindig főzött valamit, s azt a fagyos, 61 Uo. 202. jeges kenyeret szétvertem csákánnyal,
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 197
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 198
SÁRKÖZY RÉKA
198 Évkönyv XVIII. 2011–2012
beletettem és nagyon jó volt. Így aztán megvoltunk nagyon szépen ezzel a családdal a visszavonulásig, hanem előtte ki kellett volna üríteni a falut. Mondtam a szolgálatvezetőnek: Engem kímélj meg ettől. Azt mondja: Miért, sajnálod őket? Mondom: Igen, gondolj arra, hogyha a tieidet így kizavarnák a faluból.”62 (Károly János 12. 10. 37) „Rumy ezredes úr emberséges volt, megmondta, ne bántsátok őket, ha a konyhán maradék volt, adjanak az oroszoknak. Kosztosok lettek. Mi nem bántottunk senkit, nálunk az volt a jelszó, mi azért a kultúrát is idehoztuk, nehogy azt higgyék, hogy mi azért jöttünk, hogy itt esztelenül gyilkoljunk, romboljunk. Idehoztak bennünket, itt vagyunk, viselkedjünk emberségesen.” (Károly János 12. 12. 20) Hogy mennyire vitték oda a kultúrát a magyar katonák, később egy hosszabb idézettel szeretném érzékeltetni. Előbb azonban – mintegy enyhítő körülményül a későbbiekhez – szeretnék a közkatonák fel-felébredő igazságérzetének, lelkiismeretének bizonyítására néhány rövid példát kiemelni. Jórészt parasztemberek voltak, akik paraszti környezetbe kerültek, amelyből hiányoztak a férfiak. Gazdaként is gondolkodtak, nemcsak egy megszálló hadsereg katonájaként. „Nagyon aranyos népség volt ez… De hát valóban, nekünk semmi bajunk vagy konfliktusuk nem volt. Amiben lehetett, segítettünk rajtuk, úgyse tudott volna mit csinálni szegény magyar baka, segített a háztájiban, rendet csinált, kipucolta az ólakat.” (Dr. Magass Miklós 25. 56. 15) Tavasszal érkeztek, érezték a vetés kényszerét: „Az ukránok ott egész barátságosan fogadtak. Sőt, egyikükmásikuk betársult, beházasodott aztán, szántotta, vetette a földet… Sose felejtem el, egyik nagydarab csepeli gyerek kicsit feljavította a megmaradt lovait, és kiment szántani, mint egy ottani polgár. Aztán mondom is neki, te mit csinálsz, az ellenség földjét szántod? Nagyon találó megjegyzése volt. »Főhadnagy úr, a föld sehol se ellenség. Itt a tavasz, azt meg köll szántani, mert kenyér köll«.” (Dr. Magass Miklós 25. 17. 49) Nemsokára nyár lett, ott volt a gabona, amit le kellett aratni: „Önként jelentkezőknek lehetett menni aratni az erdő szélére. Mi boldogan mentünk, mert azért a puskához, háborúhoz viszonyítva mégiscsak békés foglalkozás. És ott is felvetődött sok minden, amikor néztük azt az óriás rozstáblát, azt az óriási aratnivalót, hogy vajon ezt elvetették, és mi milyen címen, milyen jogon aratjuk azt le?”63 (Herencsár Lajos 5. 53. 44) A Don vidéke fában szegény terület, jött a hideg, télen a tüzelőhiány gyorsan problémaként jelentkezett. Kivágtak hát minden fát, amit találtak, és ez rossz érzéssel töltötte el őket: „Dermedt, hideg bunkerokban kellett lennünk. Ha fűteni akartunk, igényelni 62 Sára (1988) 124. kellett egy bányafogatot harminc kilo63 Uo. 206. méterre, és kivágni az orosz almafáját,
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 199
amit ő negyven éve keservesen nevelt. Sírt az asszony, hogy ne vigyük, ez neki kell, de hát kellett. És én állítom, hogy a Don környékén egész kerthektárakat pusztíthattunk ki.” (Lengyeltóti János 11. 55. 37) Az elhúzódó ott-tartózkodás növelte a katonákban felgyülemlő rossz érzéseket. A visszaemlékezések mind megegyeznek abban, hogy télen már semmi nem érdekelte őket, csak hogy mikor mehetnek már haza. „Mindennap szaporodik az özvegyek és az árvák száma. Vajon miért, kikért és meddig tart ez? Mindennap százszor is felteszem ezt a kérdést magamban.”64 (Dr. Magass Miklós) „Mi a senki fiai voltunk, a senki földjein.” (Gellért Sándor 4. 49. 23) „Ebben mindenki egy akarattal van. Hazamenni! Miért is vagyunk mi itt? Ezt csak a csapatokat búcsúztató Kállay tudja.” (Dr. Kovács Zoltán 4. 01.18. 19) „A mi katonáinknak nem lehetett azt megmagyarázni, hogy a Donnál a hazát védik.”65 (Schwoy Ferenc) „Az embereknek a lábukban volt a hazamenés. Én másként ezt nem tudtam volna megfogalmazni. Ott az emberek nem a fejükkel, a lábukkal gondolkodtak. Minden azon múlott, hogyan bírja a lábuk. Mindenki haza akart jutni, senki sem akart fogságba kerülni.”66 (Czár István 22. 47. 50) Messze volt még a hazatérés. Előbb túl kellett élni január 12-én az orosz áttörést, elkerülni a teljes körülzárást, majd heroikus összecsapások árán lehetővé tenni a menekülést, aztán februártól nekivágni a hazaútnak, átvészelni sebesüléseket, hastífuszt, flekktífuszt, hideget, éhezést, hogy mindezzel a teherrel hazaérkezve aztán jó mélyre temethessék magukban életük nagy, heroikus történetét, a 2. magyar hadsereg pusztulását a Donnál. „Nagyon hosszú ideig úgy éreztem magamat, mikor itthon jártam, hogy rám néznek, és azt mondják: »Hát ez mégiscsak hazajött. De hol van a többi?«”67 (Kosztka Vilmos 25. 01.13. 10) AZ A BIZONYOS SZERELMI TÖRTÉNET A leginkább emlegetett epizód, amely talán a legnagyobb port verte fel a sorozat körül, és amelyre még ma is hivatkozik Sára Sándor, mikor a film fogadtatásáról beszél, és jellemezni akarja a hadsereg doni mindennapjait, egy úgynevezett szerelmi történet volt. Sára nevezi így, kettős funkcióban használva bizonyítékként. Egyrészt a korabeli cenzúra primitívségét illusztrálja vele, másrészt pozitív példaként hozza 64 Uo. 117 fel, az ukrán–magyar doni együttélés 65 Uo. 117. egyik szép epizódjaként. „Én arra gon66 Uo. 26. doltam – hiszen akkoriban nagyon eről67 Uo. 52. tették a szovjet–magyar barátságot, bár
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 199
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 200
SÁRKÖZY RÉKA
200 Évkönyv XVIII. 2011–2012
nem sok sikerrel –, végre itt egy történet arról, hogy a népeket ugyan egymásnak lehet ugrasztani, mert soha nem a népek ugranak egymásnak, hanem ugrasztják őket felelőtlen és ostoba vezetőik, de lám, még ennek ellenére is szerelem születhet egy ukrán tanítónő és egy magyar katona között. De kiderült, hogy nincs érzékem a helyes ideológiához, ha azt képzelem, hogy egy horthysta katonával szerelmi kapcsolatra léphet egy szovjet elvtársnő.”68 Sok mindenre jó példa ez a történet, arra is, hányféle olvasata lehet ugyannak az emléknek attól függően, hogy 1982-ben hangzik-e el a filmforgatáson, ahol a stáb minden tagja – mind férfiak – a szépet, az érzelmeket hallja ki elmondottakból, elfogadva Gellért történetének hitelét, vagy egy korabeli szovjet cenzor hallgatja, aki felháborodik rajta. Mást mond a történet egy nőnek, mást általában a mai nézőnek, az értelmezések eltérhetnek. Látszik ebből az is, hogy a Sára ellen leggyakrabban felhozott vád, az egyoldalú ábrázolás szándéka mennyire bonyolult kérdés. Benne van ebben a történetben a háború minden szörnyűsége – komplex ábrázolása a sorozat egyik legjobb epizódjává teszi –, és jó eséllyel éppen az ellenkező hatást váltja ki a nézőből, mint ami az alkotók eredeti szándéka volt. A nagy terjedelemben a filmben hagyott történet egyszerű: a magyar katona és a gyerekeivel egyedül maradt ukrán tanítónő egymásba szeret, együtt élnek, majd elveszítik egymást. Ez Sára olvasata. A korabeli cenzúra a televíziós változatból kivágatta az epizódot, Sára később visszatette a filmbe. Gellért Sándor tizedes, tanító és erdélyi parasztköltő szemléletes elbeszélése nagyszerű szituációteremtő erővel ad környezetrajzot, karakterábrázolást, és segít reális képet kapni az ukrán parasztok és a magyar katonák hétköznapjairól, összezártságukról, amely – ahogy ebből a példából is látszik – egyáltalán nem volt sem konfliktusmentes, sem olyan idilli, mint ahogy például dr. Magass Miklós tábori lelkész látta, vagy kívánta látni, visszatekintve a jelenből. Sokkal inkább kirajzolódik benne az összesen kilenc gyermekről gondoskodó két nő kiszolgáltatottsága, rettegésük, állandó fenyegetettség-érzésük, amelyet a magyar katonák puszta jelenléte váltott ki. A szép szerelmi történet, az egyik nő viszonya a magyar katonával – az én olvasatomban – nem más, mint az egyetlen lehetséges kompromisszum életben maradásuk, relatív biztonságuk érdekében. Hogy szerette-e a magyar katonát, és mit gondolt valójában a tanítónő, nem derül ki a filmből, hiszen ő nem szólal meg. Ilyenkor érezni, milyen felemás képet rajzol a Krónika egyoldalú megközelítése például a hátországi szituációkban. „Mondom, itt volt [Novo Uszpen68 Bori (2005) 36. ka] életem egyik legnagyobb szerelme,
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 201
ami idővel szétszakadt, mert szét kellett szakadnia. […] Én úgy figyeltem fel rá, hogy a két kisgyermekével karingált a völgyi vízre mindig. Aztán még inkább felfigyeltem, amikor […] a bakák meg a huszárok jöttek be hozzám, s reggel elmondták, hogy nem tudtak semmit sem elérni ezzel a szomszédnővel. Egész éjjel verdesték az árokban. Leszakították a ruhát, de nem tudtak semmit kezdeni vele – igen erős nő volt –, és nem hagyta magát. A háború a nőkből is vagy a nagy bátorságot hozza ki, vagy a nagy gyávaságot, a nagy jellemet […] hát ebből a nőből a nagy bátorságot hozta ki. A férje, ahogy később azt is elmondta nekem, szovjet tiszt volt… Hirtelen szerelem lett, én nem birkóztam vele, mint a többi magyar katonák, nem is akartam úgy megnyerni, hanem csak szépen bántam vele, s így azt hiszem, hogy megszeretett. Fogtam neki a doni erdőben egy kóborló tehenet. […] Tudtam én, hogy annak a családnak is fog adni, aki vele van. Hét gyermeke volt annak a vénasszonynak, kisgyermeke, őneki csak kettő. Mind egy csomóba zsúfolva. Éheztek. Hát mit lehetett tenni? A kertben valószínű volt egy kis krumpli. Én csak azt követeltem tőle, hogy nekem egy kicsi agyagcsésze tejet tegyen félre, dugja el… Ha itthonról csomagot kaptam, azt teljesen odaadtam neki… Nekem köszönhették ott az életüket. Pedig nekem kellett volna agyonlőnöm, mert később megtudtam, hogy partizánnő. Mindent tudtam róla, senkinek nem mondtam. És ő is látta, hogy én nagyon szeretem. Hát egész őszinte volt. Egy éjszaka, egy este, ahogy álltam ott az ajtónál, megjelent az a zászlóaljkürtös, aki megölte a partizánt. Ahogy odaállt a szakaszvezető, meghökkent, mert a nőért jött, az meg sejtette, hogy az őérte jött, és köszönt a kürtös, de egy szót sem szólt többet. Csak állt és nem mozdult. És azt mondja nekem: De jó volna megbaszni. Hát nem volna rossz. Ennyi beszélgetés volt köztünk. […] Bementünk a szobába, a kürtös kint maradt a pitvarba, rávetette magát arra a vén öregasszonyra. […] Mi bementünk a szobába, a karosládára ültünk, ott csókolóztunk, mert szerettük egymást. De az ajtót nyitva hagytuk, és minden behallatszott hozzánk, amint a kürtös csürkölte a vénasszonyt. És engem is a láz, engem is elkapott – ha szabad ilyeneket magyarázni –, a hátgerincemből kicsorgott a velő, annyira kívántam, felkaptam az ölembe és belevágtam a szemben levő ágyba. […] Utána a kürtös elkocogott az utcán. Ő kiment, felsuppintotta az öregasszonyt… Kimentünk az udvarra, és ott jajgatott, hogy háború van, háború van, s nézett kelet felé és a két összetett kezével felcsápolt a holdra. Vojna, vojna, vojna – csak ezt jajgatta, és ekkor magyarázta el, hogy ő Kijevben tanítónő… Akkor én kezdtem már intelligensebb dolgokat beszélni vele, mikor láttam, hogy ez tanítónő. Na, elszakadtunk. Hogy vele mi lett, evakuálták a falut. Vagy agyonlőtték a magyarok, vagy agyonlőtték a németek, vagy
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 201
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 202
SÁRKÖZY RÉKA
202 Évkönyv XVIII. 2011–2012
nem lőtték agyon, hanem megmaradt a két kisgyermekével, azt nem tudni… Szerettem volna megtalálni. Talán el is vittem volna akkor. Nem tudom, mi lett vele. Ha él, a magyarokról csak jót mond, nagyon szereti őket, egész biztos. Még a gyermekei is. Ha nem él, hát akkor nem él. Nagy-nagy törés volt a lelkemben ez. […] Sokat jelentett az én életemben, akkor is úgy is mondtam, hogy ez a háború csak azért volt, hogy mi ketten találkozzunk.”69 (Gellért Sándor 5. 01. 00.18) Ez a történet is cáfolja, hogy Sára elfogultságában tudatosan kihagyta volna azokat az epizódokat, amelyek a magyarok kegyetlenkedéseit ábrázolják, bár az ilyen történetekből valóban nincs sok a filmben. Sára a negatív ítéletet akarta enyhíteni, ezért nyilván nem a rosszat alátámasztó epizódokat erősítette, de nem hagyta ki ezeket sem. Más kérdés, hogy a történetek kontextusba helyezésével, a magyar hadsereg szempontjainak kizárólagosságával tompította az élüket. Lehet, hogy egyszerűen mást hallott ki a történetből, mint a fenti példa is mutatja, és ezért hagyta benn a végleges változatban a hadseregről pejoratív képet építő történeteket is. Sára sorozatát olyan mértékben tartották egyoldalúnak a kortársak, hogy Erdélyi Péter operatőr-rendező 2003-ban elkészítette a Krónika párját: interjúkat készített a Don mentén a magyar hadsereg emlékezetéről a helyi lakosság körében. A mű címe Doni tükör lett, értelmezhetjük a Krónika tükrének is, bár az alkotó valószínűleg szélesebb értelemben használja a metaforát. Persze ő is csak az egyik oldalt hallgatta meg, ráadásul nagyon későn, hatvan évvel a történtek után, tehát ugyanúgy vádolható féloldalassággal, mint az 1982-es előzmény. Sajnálatos, hogy nem tudni, pontosan milyen kép rajzolódik ki belőle, hiszen a filmet még nem mutatták be, létezéséről is csak a HVG írásából értesülhettünk.70 Elkészülte, vetítésének elmaradása és a hetilap írása mind arról árulkodik, hogy a 2. magyar hadsereg megítélése még ma is vitákat gerjesztő politikai feszültségforrás. A KRÓNIKA HATÁSA Sára, Csoóri és Hanák 1982-ben úgy tudták elmesélni a háború történetét, hogy az adott kereteken belül maradva mégiscsak túlléptek a kommunista kánonon. A határokat Nemeskürty István és Kádár Gyula könyve jelölte ki, de ezeken kívül behoztak a nyilvánosság terébe addig abból kirekesztett, el nem mondható történeteket is. Megszólal69 Sára (1988) 213–217. hattak a filmben az egykori magyar katonai vezetés tagjai, hangsúlyt kapott a 70 Schweitzer (2012).
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 203
németellenes motívum, a katonák sokféle véleménye a magyar háborús szerepről. Újszerű volt annak kimondása, hogy a háború a társadalom számára szenvedéstörténet volt, a háború trauma, és ez dokumentumfilmen ábrázolható. A film a múltat az 1982-ben engedélyezett narratíva keretei közt beszéli el, de a szigorú határokat az alkotók mégis rendre átlépték. Addig nem hangozhattak volna el a film interjúi a televízió milliós nyilvánossága előtt, Sáráék elvitathatatlan érdeme, hogy az adott helyzetben elmentek a végsőkig. Fontos szempont, hogy a történet akkor volt utoljára elmondható, még éltek a háború tanúi és elszenvedői. Mire szabadon beszélhettek volna, Rumy Lajos, Lajtos Árpád, Kádár Gyula, Magass Miklós, Zelk Zoltán, Boldizsár Iván, Fazekas György, Gellért Sándor már nem élt, egyikük sem érte meg a rendszerváltást. Az alkotók valóban az utolsó pillanatban fogtak munkához, hogy a közös emlékmű felépülhessen. A Krónika alkotóinak legfőbb célja az volt, hogy megadják a dicső halál jogát az elesetteknek, a méltó gyász lehetőségét a túlélőknek és a hozzátartozóknak. Ez csak úgy volt lehetséges, ha morálisan elfogadható képet rajzolnak a 2. magyar hadseregről – a megszólalókról egyenként és a hadseregről annak teljességében –, hogy felépülhessen az addig hiányzó virtuális sír vagy emlékmű. Az alkotók kiindulópontként elfogadták a Nemeskürty által behozott új elemet a Don-kanyarban történtek narratívájában: a feláldozott hadsereg képét. Az a formai megoldás, hogy egymás mellett, gyakran egymásra vágva, egyenrangúan szerepeltetnek törzstisztet és közkatonát, jelzi, hogy megítélésükben egy oldalra kerültek valamennyien. Nem egymással szemben áll vezető és vezetett, közös vonásuk, hogy áldozatok. Megértőek voltak a tisztekkel, méltányolták erőfeszítéseiket a német hadvezetéssel szemben, néha kissé erőltetetten is sorolták a magyar és a német katonák különállását, konfliktusait elbeszélő epizódokat. A kibeszélés csak a pozitív elemek erősítésével volt lehetséges. A személyes történetek elemeiből pedig óhatatlanul mítosz épül fel, melyet csak megerősít, hogy szemben áll a külső nyomásra kialakított, kanonizált, egyedül érvényes, egyértelműen és teljes mértékben elítélő hivatalos állásponttal, amely a hadsereget egyöntetűen fasisztának minősítette. A kommunista történelemmagyarázatban a politikai ítélet együtt járt a differenciálatlan erkölcsi ítélettel, melynek egyik kommunikációs eszköze az elhallgatás volt. Sáráék ezt az ítéletet mindenképpen cáfolni kívánták a sorozattal, de csak óvatosan tehették. Nem hagyhatták figyelmen kívül azt sem, hogy ez a hadsereg a német náci hatalom szövetségese volt, és ez alól nincs felmentés, erről a szerepről csak egyetlen narratíva volt lehetséges, számukra is. Magyarország
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 203
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 204
SÁRKÖZY RÉKA
204 Évkönyv XVIII. 2011–2012
rossz oldalon állt a háborúban, a náci Németországgal szemben pedig a Szovjetunió képviselte az emberiességet. Ebben elfogadták a kádárista kánont, ezt diktálta saját antifasiszta meggyőződésük is, nem csak a cenzúrától való félelmük. A hallgatás falát viszont sikerült áttörniük. Visszaadták a katonák múltját, ez fontos érdeme a filmnek. Igyekeztek apolitikusak maradni, a humánumot emelve ki a történetekből, de nem tudtak ellenállni az eposzi ábrázolás kísértésének. A kellékek jórészt adottak voltak: a nemzet sorsát meghatározó nagy küzdelem, a részletes seregszemle – igaz, ennek mérlege negatív –, Zelk Zoltán az elején még a Múzsát is megszólítja, adott a sorsszerűség, és természetesen adottak a hősök. A tragédia volt a másik dramaturgiai keret, amelyből az alkotók a 2. magyar hadsereg hányattatásait látták: átvették Nemeskürtytől az új Mohács metaforáját. A történtek nemzeti tragédiaként való felfogásában felsejlett a politikai továbbgondolás lehetősége, ezért tekinthet az 1982-ben készült Krónikára előfutáraként a jobboldali történelemfelfogás. Sára, Csoóri és Hanák, akár a mitológiai rabszolga, belesuttogták a lyukba a történetet. Aztán a szél nem mindent, nem úgy, sőt néha egészen mást erősített fel belőle, mint amit az alkotók akartak, alig hallatszanak eredeti szavaik. 1990 után a konzervatív, jobboldali beszédmód lényege az antikommunizmus lett. Minden kommunista állítást revízió alá vett, fontos tárgya a háború megítélése is. E szerint a felfogás szerint a magyar történelem tragédiák sorozata, a magyarság legtöbbször odadobott áldozat, a háborúba „belesodródott”, mások bűneiért felelősség nem terheli. „Hideg emlékezésre késztet már az is, ha valaki (akár egy egész nép) áldozatként tünteti fel magát a saját múltjában. Ez pedig rendszerint maga után vonja, hogy kizárólagosként jeleníti meg az emlékező önnön áldozati mibenlétét, hogy ekként is tagadja, legalábbis csökkentse mások ehhez fűződő »jogát«, ha nem éppen a tettes szerepét tartva fenn számukra mint egyedüli lehetőséget.”71 Ez az erkölcsi felmentés elvezethet a háborús szerepvállalás relativizálásához, sőt revíziójához. A Krónika szabályozott tartalma akaratlanul is ennek az interpretációnak az előkészítését hozta. Szimbolikus jelentőségű, hogy 1990-ben az új, szabadon választott parlamentben a képviselők korelnöke a film egyik fontos szereplője, az abban az évben rehabilitált Kéri Kálmán lett, a Magyar Demokrata Fórum képviseletében. Azok az emblematikus pontok pedig, amelyeket ebben a kitüntetett pillanatban a második világháború kapcsán korelnöki beszédében kiemelt, jelezték az új háborús történeti narratíva felszínre kerülését: „Nos, így lettem tiszt, meg vezérkari tiszt, és szolgáltam szívvel-lélekkel ezt a hazát. Fanatizálva emberei71 Gyáni (2012). met és magamat is, és csak azért tanul-
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 205
tam sokat, hogy minél jobban hasznosíthassanak engem, hogy végre egyszer szülőföldemre, a Szepességre bevonulhassak. Milyen furán hangzik ez most, uraim, de ez az igazság. Megismerhettem közben a német hadsereget, az olasz hadsereget, de jól ismertem magyar legénységemet is, és itt kijelentem, hogy semmi pénzért sem cseréltem volna ki azt a magyar bakát és magyar tüzért vagy huszárt akár egy német gránátossal, akár egy olasz granadierivel. (Taps.) Így sodródtunk az olasz és német, mondhatnám, szövetségbe, együttharcba, megértem a doni katasztrófát, és mindent, ami lejátszódott itt, ebben az országban, és belevitt minket a háborúba – sőt részeket… – egész az 1945. májusi fegyverletételig…”72 Közvetlenül a rendszerváltás után, 1990-ben készült egy újabb filmfeldolgozás a Don-kanyar emlékezetéről, ez Kóthy Judit filmje, a Valahol Oroszországban. Alapmotívuma a siratás, a gyász felszínre törése és az érzelmek szabad kiáradása mint az újonnan elnyert szabadság egyik alapélménye. Kerettörténete pedig a 2. magyar hadsereg túlélőiből és az elesettek hozzátartozóiból szervezett csoport Don-kanyarban tett látogatásáról készült úti beszámoló. Itt végre egymással szemben állhattak magyarok és a helyi lakosság képviselői a kamera előtt. A doniak megértően szemlélték a háború nyomai után kutató magyarokat. Az egyetlen érdemi dialógus, amely egy helyi, orosz történész és egy egykori magyar tartalékos tiszt között zajlott, rámutat viszont a doni magyar katasztrófa értékelésének máig vissza-visszatérő alapproblémájára: „– Én a 2. magyar hadsereg tisztje voltam. A doni harcokban vettem részt. Én mint hadtörténésznek elismerem az információit igaznak. Mégis megkérdem: Milyen ellenfele volt a szovjet hadseregnek általában a magyar hadsereg? – Az ellenség az ellenség. Nem mindegy, hogy ki jutott nekünk ellenségnek? – A helytállást kérdeztem. A magyarok vitézi helytállását. – Én úgy válaszolok, ahogy nálunk szokták mondani: Aki farkassal él, az vele együtt fordul. Én azért harcoltam, mert ellenség jött a hazámba. Megpróbáltam elkergetni őket. Megvédeni a családomat és a gyermekeimet. Egy magyar meg miért harcolt? Idejött Budapestről egy Don melletti faluba. Ugyan miért?”
72 http://www.parlament.hu/naplo34/001/ 0010008.htm.
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 205
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 206
SÁRKÖZY RÉKA
206 Évkönyv XVIII. 2011–2012
HIVATKOZÁSOK Bori (2005) BORI ERZSÉBET: Csonka történelem. Beszélgetés Sára Sándorral. Filmvilág, 2005. 11. 36–39. Csoóri (1980) CSOÓRI SÁNDOR: A magyar apokalipszis. http://www.konya.hu/Dokumentumok/CsooriApoka.htm Dombrády (2011) DOMBRÁDY LÓRÁND: Emlékezés egy negyedszázad előtti krónikára. A magyar 2. hadsereg katonáinak vallomása az 1943. januári harcokról és a történeti realitás. Hadtörténeti Közlemények, június, 546–564. Fazekas (1979) FAZEKAS GYÖRGY: Miskolc–Nyizsnyij-Tagil–Miskolc. Budapest, Magvető. /Tények és tanúk./ Gyáni (2000) GYÁNI GÁBOR: Emlékezés. emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest, Napvilág. Gyáni (2012) GYÁNI GÁBOR: Trianon versus Holocaust. http://www.es.hu/gyani_gabor;tri anon_versus_holokauszt;2012-08-09.html/lapszam/ Kádár (1978) KÁDÁR GYULA: A Ludovikától Sopronkőhidáig. Budapest, Magvető. /Tények és tanúk./ Kónya (1996) KÓNYA LAJOS: Hej, búra termett idő. Budapest, Gondolat. Lajtos (1989) LAJTOS ÁRPÁD: Emlékezés a 2. magyar hadseregre. 1942–43. Sajtó alá rend. Szakály Sándor és Szabó Péter. Budapest, Zrínyi. Nemeskürty (1972) NEMESKÜRTY ISTVÁN: Requiem egy hadseregért. Budapest, Magvető. Romsics (2011) ROMSICS IGNÁC: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, Osiris. Sára (1988) SÁRA SÁNDOR: Pergőtűz. Budapest, Tinódi. Sárközy (2011) SÁRKÖZY RÉKA: Elbeszélt múltjaink. A magyar történelmi dokumentumfilm útja. Budapest, 1956-os Intézet – L’Harmattan.
05_Sarkozy_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
2:03 PM
Oldal 207
Schweitzer (2012) SCHWEITZER ANDRÁS: Don-kanyarok. HVG, július 14. 46–48. Szabó M. (1998) SZABÓ MIKLÓS: A Ludovikától a Magvetőig. http://beszelo.c3.hu/98/10/13szab.htm Szabó P. (2001) SZABÓ PÉTER: Don-kanyar. Budapest, Corvina. Székely (1989) SZÉKELY GABRIELLA: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Filmvilág, 5. 31–35. Tóth (2009) TÓTH KLÁRA: „Nem én válogattam, hanem a történelem”. Beszélgetés Sára Sándorral. Filmvilág, 6. 9–12. Ungváry (2004) UNGVÁRY KRISZTIÁN: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, Osiris. Ungváry szerk. (2005) A második világháború. Szerk. Ungváry Krisztián. Budapest, Osiris. /Nemzet és emlékezet./ Vargyai (2001) VARGYAI GYULA: A magyar honvédség a második világháborúban. Összeomlástól összeomlásig. Budapest, Korona. Vígh (1983) VÍGH KÁROLY: Katasztrófa a Donnál. Pergőtűz. A történész szemszögéből. Filmvilág, 3. 8–11. Zsugán (1983) ZSUGÁN ISTVÁN: Krónika Don-kanyarról. Beszélgetés Sára Sándorral. Filmvilág, 2. 14–18. Zsugán (1988) ZSUGÁN ISTVÁN: Fekete Dobozaink. Beszélgetés Sára Sándorral. Filmvilág, 2. 12–15.
LENYOMATOK – A DON-KANYAR EMLÉKEZETÉNEK FILMES NARRATÍVÁJA
BÚVÓPATAKOK a feltárás 207
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 208
208
LÉNÁRT ANDRÁS
„EGYES IGAZGATÓ ELVTÁRSAK FETISIZÁLJÁK A RÉGI TANERŐKET” – A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN1 „A városban, ahol Sanyi felnőtt, nem minden közismert személyt tartottak egyben köztiszteletben álló személynek is – a kommunisták például közismert személyek voltak, de normális ember nem tisztelte őket. […] A városban, ahol Sanyi felnőtt, érvényben volt valami titkos hierarchia, ami, hiába államosítás meg kommunista hatalomátvétel, a régi világrend változatlan fennállására utalt. A kommunisták ebben az értékrendben sehol sem voltak, még a legalsó fokon sem. Ők kívül álltak az értékrenden, ők uralkodtak, s ezt el kellett fogadni, ha beletörődni nem is volt szabad […].” Grendel Lajos: Négy hét az élet
BEVEZETÉS A főváros második kerületében működő, ma II. Rákóczi Ferenc nevét viselő gimnázium nagy múltra tekint vissza. Az évfordulókat számon tartani nem egyszerű feladat: 2012-ben az iskola fennállásának 325. évfordulójára rendeztek ünnepi megemlékezést, míg 1957-ben az ötvenéves jubileumra adtak ki emléklapot. A két dátum között nem az idő gyorsult fel, a „számítási hiba” oka az eltérő kiindulópont. A mai gimnázium egyik jogelődjét (Egyetemi Királyi Katolikus Gimnázium) valóban 1687-ben hozták létre, a másikat (Érseki Katolikus Gimnázium) viszont csak 1907-ben, a kevésbé emlegetett harmadikat (Magyar Királyi Állami Mátyás Király Főgimnázium) pedig 1921-ben. A második világháború után az intézményeket összevonták, államosították, tanári gárdájukat részben lecserélték. 1950 után a tanulók társadalmi háttere – az elit budai környék átrétegződése következtében – jelentősen megváltozott. A mai gimnázium tehát több egymás mellett élő hagyomány hordozója, dolgozatomban ezeket igyekszem nyomon kísérni. Forrásként elsősorban 2011–12-ben készített interjúimra, valamint iskolatörténeti anyagokra – évkönyvek, értesí1 A témát Kovács János Mátyás ajánlotta a tők, a Budapest Főváros Levéltárában figyelmembe, aki maga is az iskola diákja őrzött anyakönyvek –, az iskolához kövolt. Köszönet érte. tődő közösségek internetes honlapjain 2 A történet összefoglalásához a következő fellelhető hangfelvételekre és írott nyomtatott és digitális formában megvisszaemlékezésekre támaszkodtam.2
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 209
Kutatásom során 16 emberrel bejelenő műveket használtam fel: A II. Rászélgettem. Egy interjút nem vettem kóczi Ferenc Gimnázium jubileumi évkönyve magnóra, a tanárokkal és a fiatalabb (1687–1987). Szerk. Nagy István. Budanemzedék magukat nem jobboldalinak pest, 1989, II. Rákóczi Ferenc Gimnázitartó tagjaival (Krasztev Péter irodaum; A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium lomtörténésszel, Török Ferenc filmévkönyve, 1998–1999. Szerk. Konta Andrendezővel) készült beszélgetéseket perásné, Szerdahelyi Andor. Budapest, dig csak háttéranyagként használtam 1999, II. Rákóczi Ferenc Gimnázium; fel. Egyik interjúalanyom megajándéCox. Egy legendás tanáregyéniség. Szerk. kozott több írásával is, de a vele készült Vermes László. Budapest, 2005. Szerző; interjú idézéséhez nem járult hozzá. Egyetemi Katolikus Gimnázium 1947–48. Interjúpartnereimet megváltoztatott évi értesítője; Rákóczi Ferenc Gimnázium keresztnévvel emlegetem és idézem, 1971–72. évi értesítője; Nagy István: Az kivéve Ráday Mihályt, aki kifejezetten Egyetemi Katolikus Gimnázium 17. százakérte, hogy saját nevén szerepeljen. di indulása és 20. századi újraindulása. BuAz interjúk nemcsak csekély számuk dapest, 2004. Kézirat; Szalay Gyula– miatt nem reprezentálják az 1989–90Patonay József: A 250 éves Budapesti Kies rendszerváltást megelőző fél évszárályi Egyetemi Katolikus Gimnázium zad alatt a gimnáziumba járó sok ezer 1687–1937; http://cox.x3.hu/; ember véleményét. A kiszámíthatatlahttp://www.budaipolgar.hu/data/cms80 nul alakult mintavétel úgy hozta, hogy 243/BP2009_07.pdf; Délutáni találkoaz államosítás előtti időszakról egyvazás. A Rákóczis Öregdiákok Szerdahelyi lakinek voltak emlékei, az ötvenes–hatAndor Társaságát Jablonkay Gábor, dr. vanas években négyen-négyen jártak az Jávor Béla és Nagy István, a társaság elnöiskolába, a hetvenes–nyolcvanas évek ke mutatja be. Szerkesztő-műsorvezető: fordulóján hárman, legfiatalabb interSallai Éva. júpartnerem, Török Ferenc 1988–89http://cox.x3.hu/mkr20120309.mp3 ben a negyedik osztályt végezte a gimnáziumban. Az interjúzás kezdetekor egy személlyel álltam kapcsolatban, ő és az iskola jelenlegi igazgatónője adott további tippeket. A megkérdezettek egy része (6 fő) a hagyományőrző egyesületből ismeri egymást, illetve annak révén tartották meg korábbi, gimnáziumi kapcsolatukat. A többiek saját régi rákóczis barátaik címét adták meg, és voltak, akiket közismert gimnáziumi kötődésük alapján egyéb kapcsolatokon keresztül kerestem meg (Ráday Mihály, Török Ferenc). Közös bennük, hogy valamilyen módon feldolgozták a gimnáziumi élményeket: többségük az említett öregdiák-szervezet munkájában vesz részt, mások hosszabb-rövidebb iskolai történeteiket írták meg a maguk vagy a nyilvánosság számára, míg a legnagyobb hatású művek kétségtelenül a
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 209
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 210
LÉNÁRT ANDRÁS
210 Évkönyv XVIII. 2011–2012
gimnáziumról szóló vagy azt is érintő játékfilmek.3 Beszélgetőtársaimat nem akartam túlzottan befolyásolni/orientálni, a bemutatkozáskor ezért általában csak utaltam a „jobboldali hagyomány” kutatására. Semlegesebbnek tűnt iskolai kötődésükről, a nagy tanáregyéniségekről, esetleg a polgári értékekről érdeklődni. Az interjúk során a családi háttérről, életvitelről kérdeztem őket, majd a gimnázium belső viszonyairól beszélgettünk. Sajnos saját karrierjükről rendszerint már jóval kevesebb szó esett. Három kivételtől eltekintve mindenkivel egy alkalommal találkoztam, és két esetet leszámítva egyszerre egy emberrel beszélgettem. Írásom három részre tagolódik, a bevezető oldalakon az iskola történetét foglalom össze, utána következnek az interjúpartnerek rövidre fogott családtörténetei, ezt követően a családra és az iskolára vonatkozó emlékeket mutatom be – elsősorban az ötvenes–hatvanas évekre fókuszálva –, kiegészítve a gimnáziumi pártszervezet megmaradt anyagaiból nyert információkkal. Empirikus vizsgálatról lévén szó, a jobboldal fogalmát nem pontosítottam. Megelégedtem azzal, ha valaki vallásos nevelést kapott, polgári értékeket vall magáénak, 1990 után jobboldali pártokkal szimpatizált, magyarán: elhatárolja magát és környezetét a kommunista rendszer ideológiájától és funkcionáriusaitól. A jobboldali hagyomány 1949–50 és 1989–90 között alig kimutatható az iskola történetében. A családok életében az 1956-os forradalom megítélésében, a hitoktatásra és templomba járásban, valamint a rendszerváltás utáni politikai orientációban, olykor közéleti szerepvállalásban érhető tetten, vagy éppen a helyi, iskolai hagyomány ápolásában, amelynek különféle formái nyilvános emlékezeti aktusok: osztály- és iskolatalálkozók, tanárok emlékezetének őrzése, emlékmisék, emléktábla-avatások, öregdiák-egyesület alapítása, kitüntetések, nekrológok. A rendszerváltás idején a gimnázium heves politikai csatározások mezejévé vált, az ezredfordulón pedig csak széles összefogás és intenzív lobbizás akadályozta meg a gimnázium kiköltöztetését. A gimnázium mai önreprezentációjában – gondolok itt az internetes honlapra, az épületben megfigyelhető szimbólum- és jelképhasználatra, valamint néhány tanárral és az igazgatónővel történt beszélgetésre – politikai szimpátia, ideológiai állásfoglalás nem érhető tetten, legalábbis nem 3 Megáll az idő, 1981, rendező Gothár Pészembetűnő módon. Azt is mondhatter; Moszkva tér, 2001, rendező Török juk, hogy a gimnázium mint fizikai vaFerenc. A Cha-cha-cha című játékfilmet is lóság és mint szellemi kisugárzású hely a Keleti Károly utcai gimnázium falai kö(alma mater) elvált az egykori diákok zött forgatták. Rendező Kovácsi János, emlékezeti helyétől, az általuk vallott 1981. értékektől, életszemlélettől.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 211
A GYÖKEREK Széchényi György prímás, esztergomi érsek 1687-ben a törököktől frissen visszafoglalt városban százezer forintot adományozott a jezsuita rendnek akadémia és gimnázium létrehozására. Az idős főpap a gyakorlati megvalósítást teljes mértékben a rendre bízta, a tulajdonjogot azonban meghagyta magának – vagyis a katolikus egyháznak.4 Azért fontos ezt a tényt már itt hangsúlyoznunk, mert háromszáz év múlva, az 1990-es években is perdöntő lett, a szó szoros értelmében. Az iskolaalapítás ellen az uralkodó – a főkegyúri jog gyakorlója –, I. Lipót nem emelt kifogást. A rend elfogadta a feltételeket, s bár a körülmények a rommá lőtt városban nem voltak épp ideálisak, az intézmény még 1687 decemberében megnyitotta kapuit. Az elszegényedett és elnéptelenedett város lassan tért magához, a századfordulón zajló harcok is – leginkább a gimnázium későbbi névadója, a II. Rákóczi Ferenc irányította függetlenségi mozgalom – megakasztották az oktatásszervezést. A jezsuitáknak csak huszonöt év elteltével sikerült az iskola teljes gimnáziumi és akadémiai tagozatát kiépíteniük.5 A XVII. században Európa-szerte kibontakozó jezsuitaellenes vallási és politikai mozgalom Magyarországot is elérte. Mária Terézia ugyan lehetőséget biztosított a rend tagjainak a világi papi szolgálatra vagy a más rendbe történő belépésre, de a jezsuiták vagyonára rátette a kezét, iskolahálózatukat ellenőrzése alá vonta, és beemelte a Ratio Educationis által szabályozott új iskolarendszerbe. Az iskola neve ekkor változott meg, és lett az egészen 1948-ig használt Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium.6 Az intézmény Buda és Pest egyesí4 Az adománylevél ma is megvan, és hosztése után, 1876-ban költözött az Ilona (ma Szabó Ilonka) utca 4. szám alá. A szabb-rövidebb változatban vagy csak telekvásárlást és az új épület elkészülutalásként rendszeresen felbukkan a gimtét nagy viták és széles összefogás názium értesítőiben és évkönyveiben. mozdította elő, befolyásos emberek, Magyar Országos Levéltár (MOL) Acta többek között Reitter Ferenc építőjesuitica E-152. fasciculus 1. numerus 2. mérnök, a Fővárosi Közmunkák Ta5 Nagy (1989) 27. nácsának szakosztályvezetője, az MTA 6 Jóllehet az egyetemi kart II. József igazlevelező tagja vagy Trefort Ágoston gatási megfontolásból leválasztja a gimvallás- és közoktatásügyi miniszter náziumról, nevében megmarad az „egye7 közreműködése. (125 évvel később istemi” jelző. mét valami hasonló játszódott le: az is7 A Közmunkatanács tervpályázatát Lipkola elköltöztetése körüli hercehurcák pert József és Schmidt József építészek során – 2000-ben a Keleti Károly utcai nyerték meg.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 211
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 212
LÉNÁRT ANDRÁS
212 Évkönyv XVIII. 2011–2012
épület megmaradása volt a tét – a tantestület és a szülők eredményesen mozgósítottak neves közéleti személyeket, köztük kormányzati pozícióban lévő politikusokat, többek között Pokorni Zoltánt és Balsai Istvánt az amúgy helyi illetőségű ügyben.) A gimnázium életét nem kerülték el a nagypolitika hullámai. Az első világháború idején más oktatási intézményekből is be kellett fogadnia osztályokat, illetve – a tanárhiány miatt – a pedagógusok a Keleti Károly utcai Érseki Katolikus Gimnáziumban is helyettesítettek. Az 1919-es tanácsköztársaság idején megtörtént a gimnázium „vallástalanítása”: az igazgató egy szociáldemokrata lett, bevezették a „tanítóelvtárs” és „tanulóelvtárs” megszólítást, a katolikus szellemiségű tantestület 1919. március 26-án felvételét kérte az öt nappal korábban megalakult Magyarországi Szocialista Pártba.8 A többféleképpen interpretálható lépés ellenére az iskola és a kommunista rendszer közötti bizalmatlanság fennmaradt: a vallásoktatással azonnal fel kellett hagyni, a feszületeket eltávolították, és katonai házkutatást is tartottak „ellenforradalmi fegyverek” rejtegetésének gyanújával. A kommün bukása után visszaállt a régi értékrend. A tanári kar is átalakult; bár ideológiai okokból kevés embert bocsátottak el, viszont a tantestületben megnőtt a háború után elcsatolt területekről Budapestre érkező tanáremberek száma. A konszolidálódó Horthy-rendszer iskola- és kultúrpolitikája – a „nemzetnevelés”, a keresztényi és a nemzettudat mélyítése, a területi veszteségek igazságtalanságának hangsúlyozása, a műveltség megszerzésének jelentős állami támogatása – még a szorosabb felügyelet ellenére is kedvezően hatott az elitgimnázium életére.9 Az iskola történetét összefoglaló munka szerzője hangsúlyozza, hogy a „kiváló tudós-tanárok a keresztényi közösség mértékletességének keretei között tartják a gimnázium légkörét”, a faji eszmének viszont „szigorúan gátat szabnak”.10 A tanulók társadalmi hátteréről szólva megállapítja, hogy többségben voltak a 8 A párt a Magyarországi Szociáldemokra„társadalom köztisztviselői, értelmiségi – ún. középrétegei”, de arisztokraták ta Párt és a Kommunisták Magyarorszáés szegény menekült családok is járatgi Pártja fúziójából alakult meg. ták gyermekeiket a budai gimnázium9 Az 1934. évi XI. középiskolai törvény ba. Az Ilona utcai épületben 1932-től szerint az egyházi iskolák egységesen a közös igazgató irányítása alatt három Katolikus Középiskolai Főhatóság (kéoktatási intézmény kapott helyet: az sőbb Fennhatóság) felügyelete, egyszersEgyetemi Gimnázium mellett itt műmind a püspöki kar megnövekedett befoködött a Ferenc József nevelőintézet, lyása alá kerülnek. és a Jurányi utcai barakképületből ide 10 Nagy (1989) 44.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 213
költöztették a Mátyás Király Gimnáziumot is.11 1937-ben, az iskola fennállásának 250. évfordulóján rendezvénysorozatot szerveztek, melynek csúcspontja a zeneakadémiai díszünnepély volt.12 A második világháború iskolatörténeti szempontból első fontos pillanata, hogy 1944 tavaszán a megszálló német hadsereg egyes SS-alakulatait a gimnázium stratégiailag kedvező fekvésű épületében helyezték el.13 1944–45 telén, Budapest ostroma során az épületet rommá lőtték, a bútorzat és a szertárak anyaga szinte teljesen megsemmisült. A budai oldal elfoglalásáig – az erősen fogyatkozó tanári és tanulói létszám ellenére – nevelőmunka folyt az épületben, egyre kisebb helyre, végül a pincébe visszaszorulva. Az ostrom utáni hetekben végképp lehetetlenné vált a tanítás, de az iskola már 1945. április 3-án újra megnyitotta kapuit.14 A Rákóczi Gimnázium két híresebb jogelődjének kapcsolatát ismét a háború viszontagságai fűzték szorosabbra. A katonai beszállásolás miatt 1944 őszén az Egyetemi Gimnázium olyan mértékű helyhiánnyal küszködött, hogy átköltözött az Érseki Gimnáziumba. A romló katonai helyzet azonban néhány hét elteltével visszakényszerítette őket ere11 Az 1687-es alapítású középiskolát 1924– deti épületükbe. Ekkor még senki nem 34 között Királyi Katolikus Egyetemi sejthette, hogy a két intézményt néhány év múlva – a „vendégeskedés hagyomáReálgimnáziumnak hívták. nyára” alapozva – négy évtizedes távlat12 A következő évben a nemzetközi Euchaban össze fogják vonni. A két egyházi risztikus Kongresszus keretében a Hősök gimnázium működését az 1934-es okterén megtartott ifjúsági misén a gimnátatási törvény értelmében ugyanazon zium tanulói is részt vettek. A rákóczisok fennhatóság felügyelte, de az Egyetemi egyébként a különböző korszakokban Gimnáziumot a korábban említett móegyaránt a Zeneakadémiát választották don egyházi főúr adományából hozták kiemelt ünnepélyeik helyszínéül: 1937 létre, a Budapesti Érseki Katolikus után, 1976-ban és 1987-ben is. Gimnáziumot viszont vallásos egyesü13 Nagy (1989) 45. let alapította, budai polgárok és egyhá14 Öt tanár oktatott kb. nyolcvan diákot. zi személyek anyagi támogatásával. Az 15 A Budai Katholikus Konviktus hazafias érseki tekintélyes pénzalapjához végül érzésből, II. Rákóczi Ferenc hamvainak az állam is hozzájárult, így a néhány évhazahozatala (1906) alkalmából vette fel a vel korábban alapított Rákóczi Kollégifejedelem nevét. Ebbe a konviktusba íratummal együtt 1908–09-ben már új ták be a fiatal Márai Sándort, aki szülei épületben, a Keleti Károly utca 37-ben döntésében szabadságának kegyetlen korkezdhette meg működését.15 1926-ban látozását látta. Márai Sándor: Egy polgár fejeződtek be az épületegyütteshez tarvallomásai I–II. Budapest, 1997, Helikon, tozó kápolna – Krisztus Király Temp163–180.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 213
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 214
LÉNÁRT ANDRÁS
214 Évkönyv XVIII. 2011–2012
loma – kivitelezési munkálatai.16 A gimnázium tanulói létszáma a húszas évektől 300–400 fő körül mozgott. A tanári karból többen fontos tanáregyéniségei maradtak az 1948. évi XXXIII. tc.-ben elrendelt államosítás utáni gimnáziumnak is.17 Az intézmény felvette a Rákóczi nevet, a kollégiumot átszervezték, de bentlakásos–nevelőintézeti funkcióját 1986-ig meghagyták. Ugyancsak 1948ban a Rákóczi fennhatósága alá helyezték a Mátyás Király Gimnáziumot – a harmadik jogelődintézményt –, amely saját épület híján ideiglenesen az Egyetemi Gimnáziumban kapott helyet. Bonyolította a helyzetet, hogy ideiglenesen a Rákóczi Gimnáziumnak is el kellett hagynia Keleti Károly utcai épületét, mivel a közelgő népszámlálás kérdőíveinek összesítésére itt utaltak ki helyet a KSH részére.18 Hová máshová is mehetett volna az iskola, mint az Ilona – azaz 1946 óta már Szabó Ilonka – utcába, ahol 1948 decemberétől immár három oktatási intézmény zsúfolódott össze? A Mátyás Király Gimnázium névhasználatát felfüggesztették, de 16 Az iskola akkori igazgatója, Pokorny korábbi igazgatóját bízták meg a gyaEmánuel hittudós korábban három évtikorlatban összevont intézmény vezetésével.19 zedig az Egyetemi Gimnáziumot vezette. Az Egyetemi Gimnázium sorsa is 17 Radványi Kálmán, Hegyi Károly, Honti hamarosan megpecsételődött. 1945 Jenő, Szögi Ferenc. augusztusában a Vallás- és Közoktatás18 OKM 171 468/1948 V. 1. sz. rendelet, ügyi Minisztérium által kirendelt iga1948. október 6. Az Állami Mátyás Király zolóbizottság vizsgálata még megnyugGimnázium az első kerületi Magyar Kirátató eredményt hozott, az iskola egyik lyi Állami Főgimnázium (a későbbi Petőfi dolgozóját sem találták háborús bűnösGimnázium) fiókintézményeként nyitotta nek. 1945–48 között a régi diákszervemeg kapuit 1919. október 6-án. Fennállázetek az iskola életében együtt voltak sa alatt soha nem kapott önálló épületet, az jelen az újakkal (Ifjúsági Vöröskereszt, első és a második kerület iskoláiban fogadúttörőcsapat a korábbi alsóbb gimnáták be, 1924 és 1932 között a mai Varsányi ziumi évfolyamoknak), és a tanárok is Irén utca – Jurányi utca – Csalogány utca megalakították az országos mozgalmak által határolt telken barakképületekben helyi szervezeteit.20 Az évtized végére működött, majd az Egyetemi Gimnázium „letisztult” a kép, a cserkészcsapatot az épületében lelt otthonra. úttörőmozgalomba olvasztották, és 19 Rajnavölgyi Géza kinevezésével felmen1948 legvégén a Mária Kongregációt is tették hivatalából az egyházi iskola kofeloszlatták, 1950-től pedig kizárólag rábbi igazgatóját, Honti Jenőt. az erős állampárti kontroll alatt tevé20 Magyar Pedagógusok Szabad Szakszerkenykedő DISZ-szervezet működött az vezete, Magyar Nők Demokratikus Szöiskolában. vetsége.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 215
Öregdiákok egy csoportja, akik a háború alatt és a következő néhány évben jártak az Érseki Gimnáziumba, a kétezres évek közepén saját honlap készítésére vállalkozott. Az ersekicicero.org domain alatt található honlap tizennégy rövid életrajzot tartalmaz. Olyasféle – többnyire a szakmai karrierről szóló – leírások, amelyek osztálytalálkozókon szoktak elhangzani. Bár eredeti célkitűzésük – „az Érseki Gimnáziumban töltött éveinket próbálják rekonstruálni” – kevéssé valósult meg, a honlapot a fényképekkel megörökített találkozók nyomán az összetartozás érzése, a közös önmegjelenítés igénye szülte. Az írásokat és fényképeket küldő emberek a világ legkülönbözőbb pontjain éltek, többségük között a találkozó és a honlap elkészítéséig semmilyen kapcsolat nem lehetett. Sőt a halálozási dátumokat és az elavult „legfrissebb” bejegyzéseket tekintve, a honlap az utolsó pillanatban született, látogatottsága jelenleg minimális lehet. A regisztráció után elérhető tartalmak között nemcsak a fórum és a személyes adatok, címek szerepelnek, hanem ide töltötték fel az 1947–48 és az 1948–49-es iskolai évkönyv másolatát is. A háborús időkről Pálffy István emlékezik meg bevezető írásában, amelyből kiderül, hogy osztályfőnökük, a latin–magyar szakos Ongrádi József gúnyneve volt Cicero – innen a honlap címe. Néhány tanárt név szerint is említ, egyikük, a vallást és hittant oktató Tyukos Gyula, aki az iskola államosítását követően a templom gondnoka maradhatott. Arra sajnos nem emlékszik, hogy 1944–45-ben milyen mértékben cserélődött ki az osztály, de megjegyzi, hogy a Keleti Károly utcai épületben már 1945 márciusában, néhány hónap szünet után folytatták a tanítást. Jórészt köztörténeti leírásában a 26. RK „Magyar Jövő” cserkészcsapat tevékenységéről is megemlékezik az egykori tanuló. 1948 őszén az Érseki Katholikus Gimnázium helyett az Állami II. Rákóczi Ferenc Gimnázium hatodik osztályában folytatják tanulmányaikat. Az államosítás kapcsán az egyházi hierarchián belüli érdekes konfliktusra és az iskola átszervezésére is kitért: „A hercegprímás [Mindszenty József] a paptanároknak megtiltotta a további tanítást az államosított egyházi iskolákban: megrökönyödésünkre a katedrán [osztályfőnökünk] reverendában és ájtatosan papol nekünk a jó pásztor kötelezettségéről, hogy nyájával maradjon – ez a nyáj meglett volna e nélkül a pásztor nélkül is. Sok új fiú is van: összeolvasztottak a Mátyás Gimnáziummal, paptanáraink helyébe is onnét jött több új tanár, és persze új igazgató.”21 A nem túl terjedelmes írás utolsó, ironikus mondata utal a szerző családjának történetére is: „1949. június, a tanévnek majdnem vége – és megkez21 http://www.ersekicicero.org/index.asp? dődik az egykori kizsákmányolók kitelepítése Budapestről.” id=2 Utolsó letöltés: 2012. augusztus 30.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 215
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 216
LÉNÁRT ANDRÁS
216 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Egy másik visszaemlékezésben valamivel bővebben olvashatunk az iskola szellemiségéről, a polgári családok hétköznapjairól: „Miért volt az Érseki meghatározóan fontos életem alakulására? Először is, mert szigorú tanáraink voltak. Megkövetelték az anyagot. De rávezettek a dolgok ízére is, vagyis megragadták az érdeklődésünket. (Kunz Ferivel lelkesen magoltunk be – Horatius vagy Ovidius hexametereitől kezdve a Török-félsziget vízrajzán át a magyar irodalom remekeiig – mindent, ami kikérdezhető volt.) […] – Másodszor azért, mert az iskola mint katolikus intézmény a latin műveltség alapján állott, vagyis át volt itatva az ókortól a jelenig tartó európai műveltség legfontosabb elemeivel. Tanáraink egyívásúak voltak – papok és világiak egyaránt. Ezt a szellemet szívtuk be magunkba. – Harmadsorban a cserkészet miatt. Egészséges játékok, másokkal való törődés (»napi jócselekedet«), jó baráti kör, fiatalabbak vezetése – megannyi útravaló az életre. – Negyedsorban azért, mert az iskola és minden barátom és cserkésztársam katolikus lévén, állandóan szembesültem azzal a kérdéssel, hogy én miért nem vagyok az, s miért is szeretem annyira erdélyi őseim unitárius hitét. (Itt külön nagyrabecsülés illeti osztályfőnökünket, Ongrádit, aki szigorúan számon kérte tőlem, hogy járok-e rendszeresen hittanóráimra a Medve utcába.) – Ötödször, mert tanáraink példát mutattak abban, hogyan lehet továbbra is ugyanabban a szellemben – a családi otthon szellemében – tovább oktatni, amikor már az egész környező világ az osztálygyűlöletet hirdette. A későbbi államosítás, az új iskolavezetés hatalmas lelki teher és belső szakítópróba elé kellett állítsa őket, egyháziakat és világiakat egyaránt. Telente tánciskola Mimi néninél, sok hangverseny, nyaranta Balaton, sport, flörtölés, bridzs, baráti társaság, néha alkalmi pénzkereső munka – az évek gyorsan repültek. A világ közben tolódott – bal felé. Sok ismerős család disszidált nyugatra.”22 A már említett arisztokrata leszármazott, Pálffy István – édesanyja is arisztokrata, Apponyi Albert lánya – 2008-ban hosszabb élettörténeti interjúban mesélte el életét.23 Számára természetes volt (többek között) a cserkészet – ideológiát nem, csak romantikát látott benne –, a szüleinek járó napilap, a Magyar Nemzet olvasása. Nem véletlenül emeltem ki a két momentumot, az ifjúsági mozgalom és az 1945 után ellen22 http://www.ersekicicero.org/index.asp? zéki vagy annak tartott lap az interjús id=39 Gyarmathy György írása. Utolsó beszélgetésekben is gyakran felbukkan a családtörténetekben. letöltés: 2012. augusztus 30. A honlapon közzétett élettörténe23 Pálffy István-interjú. Készítette Kőrösi tek többsége az iskoláskor utáni, egyZsuzsanna, 2008–09-ben. 1956-os Intémás előtt nem ismert felnőttéveket zet Oral History Archívum, 880. sz.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 217
foglalja össze. Szinte mindegyik család deklasszálódott, többen a középiskolát sem tudták befejezni a Rákócziban. A korai társadalmi zuhanás a munkás kategóriába ejtette a szülőket, amit gyermekeik viszonylag eredményesen használtak ki egyetemi felvételeknél, jó beosztások elnyeréséhez mind a civil életben, mind a katonáskodás idején. A társadalmi környezettel szemben azonban megmaradtak erős fenntartásaik, így (két kivétellel) 1956-ban emigráltak, zömében angolszász országokba. Majd mindegyikük műszaki területen tanult és helyezkedett el. Az önéletírások közös jellemzője, hogy nem tartalmaznak erkölcsi, ideológiai vagy politikai állásfoglalásokat. Egyikük megemlítette erdélyi unitárius gyökereit, és hogy a hetvenes évektől saját és egyházi adományokkal rendszeresen segítette az erdélyi magyar közösségeket. Ugyanő az első Orbán-kormány idején elvállalta a müncheni főkonzuli megbízatást. CSALÁDTÖRTÉNETEK Az alábbiakban a családtörténetre vonatkozó több-kevesebb tényanyagot öszszegzem, hogy látni lehessen, milyen életpályát futottak be interjúpartnereim. Kérdőívet nem készítettem. A beszélgetések eltérő időtartamúak voltak, és az információk mennyisége is különbözött, így a megjeleníthető életpályák részletgazdagsága is eltérő. Az életrajzokat születési rendben közlöm. András ny. gépészmérnök (Budapest, 1940) Apai nagyszülei solymári svábok. Nagyapja a helyi elemi iskola vezetője, felesége is ott tanított. Édesapja és testvére biológia–kémia szakos tanárok lettek, a harmincas években doktorátust is szereztek (Solymár, illetve Nagykovácsi geológiai-néprajzi feldolgozásaiból). Anyai dédapja a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főtanácsosa a XIX. század végén. Anyja is pedagógus végzettségű, de nem tanított. Édesapját 1938-ban, az első bécsi döntés után a Pozsony melletti Cenkre nevezték ki. 1942-ben Budapestre költöztek, a Szilágyi Erzsébet fasor egyik nyolclakásos házának földszintjén béreltek kétszoba-hallos lakást. Édesapját a Királyi Katolikus Gimnáziumba helyezték, itt ismerkedett meg Szerdahelyi Andorral, aki ekkor ugyancsak a gimnáziumban tanított. Húga ebben az évben, öccse 1944. október 16-án született a Kútvölgyi kórházban. 1947-ben az Actio Catholica szervezésében fél évre Belgiumba került egy flamand családhoz.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 217
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 218
LÉNÁRT ANDRÁS
218 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Édesapja a gimnáziumi átszervezések idején a pestszentlőrinci Steinmetz Miklós Gimnáziumban, 1956-ban a tanítóképzőben tanított, de amikor az felsőfokú intézmény lett, el kellett hagynia. Előbb a budai Márvány utcai Gimnáziumba, onnan a Rákóczi Gimnáziumba ment. Az ötvenes évek elején több családot kitelepítettek a házukból. András a Fenyves utcai elemibe járt, a felső tagozatot a Labanc utcai iskolában végezte. 1954-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait. Az ötvenes években részt vett a földalatti cserkészmozgalomban. 1958-ban felvételt nyert a Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakára. Első munkahelye a Kőbányai Vas- és Acélöntő (KÖVAC) volt, három évvel később az Ipari Szerelvény és Gépgyár, majd 1971-től a SZOT Munkavédelmi Kutató Intézetében helyezkedett el. A család 1962-ben költözött Hűvösvölgybe, nagyapja egykori földjén építettek családi házat. A családban tanult meg németül, sokat hallgatták a bécsi rádióadásokat. Munkahelyén húsz évig szakszervezeti titkár, 1989-ben a SZOT-ról elsőként leváló Tudományos Dolgozók Szakszervezetének alapítója volt. 2003-tól a Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetségének elnöke. 2008-ban, egykori osztályfőnökük halála után alapító tagja a Rákóczis Öregdiákok Szerdahelyi Andor Társaságának, ő szerkeszti a kör honlapját. Ráday Mihály operatőr, televíziós szerkesztő (Budapest, 1942) Édesapja országosan ismert színész, Ráday Imre, édesanyja Ferda Erzsébet Magdolna, az államosításig a Váci utcai Ferda Manyi Divatszalon tulajdonosa. Édesanyja 1960-ban, édesapja 1983-ban halt meg. Testvéröccse 1959-ben, tizenöt évesen agydaganat következtében hunyt el. Születésekor édesanyja Eskü (ma Március 15.) téri lakásában éltek, majd a Vilma királyné úton (1950-től Gorkij, ma Városligeti fasor), ahonnan a Belügyminisztérium kezdeményezte kényszerű lakáscsere révén a Szilágyi Erzsébet fasorba költöztek egy háromszoba-hallos, erkélyes lakásba. Előbb a Fenyves utcai elemi iskolába, második osztálytól a Baár–Madas Gimnázium általános iskolai részlegébe járt, a felső tagozatot a Marczibányi téri iskolában végezte el. 1956-ban kezdte meg rákóczis tanulmányait. 1960–64 között az ELTE BTK magyar–művészettörténet szakos hallgatója, 1964–68-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakát végezte el. 1968-tól a Magyar Televízió munkatársa, legismertebb műsora az Unokáink sem fogják látni… (1979–2010). Több városvédő és -szépítő egyesület alapítója, vezetőségi tagja. 1985–90 között a Fővárosi Tanács, 1990–2002 között a Fővárosi Közgyű-
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 219
lés tagja, 2012-es nyugdíjba vonulásáig a főpolgármester tanácsadója. 1990– 94 között a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) országgyűlési képviselője. Jelenleg egy tizenkettedik kerületi családi házban él. Felesége Ruttka Andrea iparművész, három gyermekük van. István irodalomtanár, újságíró (Budapest, 1942) Anyai nagyapja a rozsnyói evangélikus gimnázium igazgatója, a csehszlovák hatalomátvétel után latin–görög–magyar szakos tanára. Édesanyja a pozsonyi konzervatórium, majd a prágai főiskola zongora szakát végezte el. A húszas évek végétől magánórákból biztosította megélhetését. Apai nagyapja Rozsnyón iskolaszolga, később önálló fiákeres, fia továbbtanulását nem támogatta. Édesapja újságíró, a Magyar Nap, később a Prágai Magyar Hírlap munkatársa. Az első bécsi döntést (1938) követően Budapestre költözött, ahol folytatta írói, újságírói tevékenységét. 1945 és 1948 között a Szabad Szó munkatársa, de 1947-ben politikai okokból elhagyta a lapot. A politikai támadásoknak betudhatóan szívrohamot kapott, és meghalt. A család a Rózsadombon lakott. István a hatvanas években a Magyar Nemzet újságírója, de az 1968-as csehszlovákiai bevonulást követően kilépett a szerkesztőségből. Sok helyen lakott és dolgozott, az óbudai házgyárban betanított munkás, később egy esztergomi SZOT-üdülőben kultúrfelelős volt. Munkái mellett az ELTE levelező tagozatán elvégezte a magyar–könyvtár szakot, később több iskolában is tanított. Első házasságából egy, második házasságából két gyermeke született. Feleségével a békásmegyeri lakótelepen élnek. József villamosmérnök, informatikus (Budapest, 1943) Apai ágon felvidéki családból származik. Dédnagyapja a Károlyi család csongrádi birtokainak jószágigazgatója, tíz gyerek édesapja. Nagyapja vegyészmérnök, a Mezőhegyesi Cukorgyár fővegyésze volt, később Budapestre helyezték, ahol a Cukoripari Tröszt főlaboratóriumát vezette. Az anyai ág erdélyi származású. Nagyapja, illyefalvi Rákosi Zoltán tanár, Kolozsváron és Budapesten tanult, később a Turócszentmártoni Reáliskola igazgatója volt. A csehszlovák bevonulás után családjával Budapestre menekült, előbb az ócsai, majd egy újpesti iskola igazgatója. Később minisztériumi tanácsos. A kommunista rezsim 1938-ban megjelent verseskötetét (Az égő szív) indexre tette, őt magát megfigyelés alá helyezte. Édesanyja szintén pedagógus lett.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 219
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 220
LÉNÁRT ANDRÁS
220 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Édesapja közgazdász, 1945-ig egy textilipari részvénytársaság főkönyvelője, majd a zsidótörvények után igazgatója. 1945 után adótanácsadással és könyvvizsgálattal foglalkozott. A család 1948-ban költözött egy rózsadombi (Berkenye utcai) villába. Az ötvenes években édesapja a Földművelésügyi Minisztériumban csoport-, később osztályvezető, 1973-ban bekövetkezett halála előtt vezető beosztásokban dolgozott a Csillaghegyi Lenárugyárban, a Magyar Nemzeti Banknál és a Mezőgép Trösztnél. József 1949-től az Áldás utcai általános iskola tanulója. 1957–61 között járt a Rákóczi Gimnáziumba. 1956-ban a család emigrálni akart, de Győrben meggondolták magukat. József a Szovjetunióba nyert egyetemi ösztöndíjat. Diplomázása után a Központi Fizikai Kutatóintézetben helyezkedett el, de egy részben eltitkolt nyugati utazása miatt ott kellett hagynia állását. A VOLÁN Elektronikánál (1964–85), majd a Transelektro vállalatnál számítástechnikai külkereskedelemmel foglalkozott. Később sikeres vállalkozást is indított. Felesége a SZÁMALK főosztályvezetője volt, 2001-ben, váratlanul halt meg. A nyolcvanas évek közepe óta újra a Rózsadombon él, két ház tulajdonosa, két gyermeke és nyolc unokája született. Tibor jogász (Budapest, 1950) A Rózsadombon született és nőtt fel. Apai nagyapja Kunszentmiklóson jószágigazgató, édesapja (1912–93) tisztviselő, a háború után a Házszerelő Ipari Vállalatnál osztályvezető, később Szöváru Nagykereskedelmi Vállalatnál főkereskedő. Édesanyja háztartásbeli volt. Négy évvel idősebb bátyja szintén a Rákócziba járt, mérnök lett. Húguk 1953-ban, tizennégy hónapos korában meghalt. Édesanyja református családja a harmincas években tudta meg, hogy az egyik dédszülő zsidó volt, így Tibor ükunoka magát „hat és negyed százalékban” zsidónak tartja. Előbb a Rómer Flóris utcában, majd az Orgona utcában laktak. 1968-tól, az érettségi után húsz éven át a Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat munkatársa volt, a nyolcvanas évek első felében jogi diplomát is szerzett. 1990-ben a Dunaholding Rt. munkatársa, 1992 és 1995 között az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) jogásza. 1990-től a Magyar Demokrata Fórum (MDF) tagja, édesanyja is aktívan részt vett a párt szervezési munkájában. Felesége szintén jogász, Miskolcról származik, egy lányuk van. Nyugdíjas, családjával tizenkettedik kerületi családi házukban él.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 221
Géza ügyvéd (Baja, 1950) Szülei Bajáról származnak, egyik nagybátyja katolikus pap lett a városban. Apai nagyapja szabómester volt, négy fiából hármat kitaníttatott. Anyai nagyapja bádogos és vízvezeték-szerelő mester, vállalkozó. Mindkét család polgári jólétben élt. Édesapja jogász, édesanyja tanítónő volt. Budapestre költöztek, 1944 szeptemberében házasodtak össze. Édesapja a Hitelbankban dolgozott, később a hadsereg vezérkaránál volt gyors- és gépíró, majd a hadsereg kötelékében feleségével együtt Bajorországba menekült, ahol amerikai fogságba estek. 1945 őszén jöhettek haza. A Bartók Béla úton laktak, néhány év múlva a Szász Károly utcai 90 négyzetméteres, két és fél szobás lakásba költöztek. Édesapja az OTP második kerületi fiókjában a hitelosztály vezetőjeként dolgozott, édesanyja a Bem József utcai iskolában tanított, napközis tanítónőként ment nyugdíjba. Bátyja 1961–65 között, Géza 1964–68 között járt a Rákócziba. Az ELTE ÁJK-n végzett 1973-ban, diplomázása után hamar az ügyvédi kamara tagja lehetett, azóta is ügyvédként dolgozik. 1985–88 között a Pázmány Péter Hittudományi Főiskola levelező tagozatán elvégezte a teológia szakot. Édesapja 1989-ben belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (KDNP). Géza ugyancsak 1989-ben alapító tagja volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének. Az 1990-es parlamenti választásokon az MDF listáján szerepelt, 1992-ben Antall József miniszterelnök kinevezte az ÁVÜ Felügyelő Bizottságába. 1997 és 2004 között rendszeres írt a Magyar Nemzetbe, később a Heti Válaszba. Publicisztikájából és egyéb írásaiból két kötete jelent meg. Több jobboldali értelmiségi társaság (Apostolok, Nemzeti Kör, Polgári Együttműködés Egyesülete) tagja. Ágnes élelmiszermérnök (Budapest, 1951) Háromgyermekes családba született, egy orvos nővére és egy statikus mérnök öccse van. Anyai ágon felmenői Kassa környékéről származnak, édesanyja Győr mellett nőtt fel. Édesapja családja Erdélyből származik. Egyik felmenője a XIX. század közepén bárói címet kapott, övék volt a nagyunyomi kastély (Vas megye). A család elszegényedett, édesapja már Budapesten született 1921-ben. A Werbőczy (a mai Petőfi) Gimnáziumba járt, majd jogi doktorátust szerzett. A nyolcadik kerületi tisztviselőtelepen éltek, a negyvenes években költöztek az Olasz (később Malinovszkij, ma Szilágyi Erzsébet) fasor elejére, egy első emeleti, nagy alapterületű, háromszobás lakásba – a család ma is ott él. Édesapja a háború előtt a Kereskedelmi Banknál, később a téglaiparban
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 221
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 222
LÉNÁRT ANDRÁS
222 Évkönyv XVIII. 2011–2012
dolgozott mint könyvelő, a hatvanas években a Tégla- és Cserépipari Tröszt vezérigazgatója volt. Édesanyja pedagógus, az ELTE BTK filozófia–német szakán diplomázott, doktori értekezését Márai Sándorról írta. 1945 előtt ő is megfordult Kereskedelmi Banknál, később az első kerületi Batthyány utcai Általános Iskolában magyart tanított. Ágnes a Marczibányi téri lányiskolában végezte el az általános iskolát, 1965-től járt a Rákóczi Gimnáziumba. A Kertészeti Egyetemen szerzett tartósítóipari mérnöki diplomát, 1974-től az egyetem oktatója. Férje mérnök, öt gyerekük született. Péter építőmérnök (Beregsurány, 1951) Anyai nagyanyja Kárpátalján volt óvónő, nagyapja erdélyi származású vasúti tisztviselő. Apai nagyszülei burgenlandiak: nagyapja tanító, de több vállalkozást is kezdett, nagyanyja jómódú soproni hentescsalád sarja. A nagyszülők mindkét ágon Gödöllőn éltek a húszas évektől. Édesanyja tanítónő, tanárnő, édesapja a háború idején végezte el a Ludovika Akadémiát. 1945-ben leszerelt, előbb mozit nyitott Gödöllőn, majd földmérő cégnél lett beosztott. Az ötvenes években beiratkozott a Műszaki Egyetemre. 1956-ban a Betonútépítő Vállalatnál munkástanács-vezetőnek választották, ezért később elküldték az egyetemről. Tanulmányait 1963-ban, negyvenévesen kezdhette meg újra. A család a Városmajor utcában lakott egy bérházban, polgári, értelmiségi közegben. Édesanyja a Városmajor utcai Általános Iskolában tanított, a gyerekeit is oda járatta. Péter 1965–69 között végezte el a gimnáziumot, utána a Műszaki Egyetem építőmérnök szakát. Később intézeti, hivatali munkakörökben dolgozott, a kilencvenes évek elején a Vízügyi és Hírközlési Minisztérium helyettes államtitkára. 1989–93 között tagja az MDF-nek. Felesége jogász, négy gyermekük született. Feleségével jelenleg egy farkasréti társasházban lakik. SZÁRMAZÁS ÉS GYERMEKKOR A beszélgetések során az iskolai élményeken kívül gyermekkori és mostani családjukról kérdeztem interjúpartnereimet, politikai kérdéseket csak elvétve tettem fel. Az életrajzokban szembetűnő néhány közös vonás. Az egykori rákóczis diákok középosztályi családi háttérrel rendelkeztek. Szüleik több esetben vidéki nagyszülők gyermekei, akik a fővárosban alapítottak családot, de akadtak többgenerációs budapesti családok is. A nagyszülők között felbuk-
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 223
kannak kisvárosi mesteremberek, vállalkozók, pedagógusok, iskolaigazgatók, állami tisztviselők, jószágigazgatók, egyikük pedig az élelmiszeriparban dolgozó vegyészmérnök. Van köztük nemesi, sőt arisztokrata származású, de vagyonuk alapján semmiképpen nem tartoztak a társadalmi elitbe. A XX. század első két évtizedében született apák körében a mérnökök, az anyák között a pedagógusok vannak feltűnő többségben, de akad közgazdász, jogász, önálló kereskedő és külkereskedő, újságíró, többen művészeti főiskolát végeztek. A háború alatt és nem sokkal a háború után született interjúpartnereim túlnyomó többsége műszaki pályára ment, emellett közgazdász, jogász, bölcsész és filmoperatőr-rendező lett belőlük. Volt, akit a bölcsészet érdekelt, de az apa ellenkezése jobb belátásra bírta: „Történelem–filozófia szakra akartam menni. Az apám termetre kisebb nálam, de nagyon kemény ember volt. Nála nem ismertem keményebb embert. »Hülye vagy? Történelemre? Ezeknél? Hát még azt is letagadják, ami tegnap volt! Filozófia? Marxizmust akarsz tanulni?« Így lettem mérnök, építőmérnök, el lett döntve.”24 Többen azért jelentkeztek az erős reáltagozatú Rákócziba, mert orvosok akartak lenni, de később úgy ítélték meg, hogy biológia-, kémia- és fizikatudásuk nem elegendő a felvételihez. Az orvosi pálya nagyon népszerű volt körükben,25 erre utalnak az osztálytársak életéről szóló beszámolók, de az interjúkban explicit módon is megfogalmazódott ez a vágy: „Az egész gimnázium orvos akart lenni. Amikor harma24 Idézet Péter interjújából. dikban megkérdezték, felállt az osztály háromnegyede – abban a társadalom25 Egy 1963-as dokumentumban az osztályban ez volt a legvonzóbb, ott volt a főnök megadta negyedikes osztályának 26 pénz.” (Az elbeszélő a társadalom fotovábbtanulási elképzeléseit: orvos: 12, galmán itt a Rákóczi diákságát, talán a mezőgazdász: 6, mérnök: 6, pedagógus: középosztályi háttérrel rendelkező csa5, gépipari szakma: 5, elektromos szakma: 3, ládokat értette.) Egyikük édesapja híres katona: 2, vendéglátóipari főiskola: 1, biológiatanár volt a gimnáziumban – filmművészeti főiskola: 1, pszichológus: róla még lesz szó –, sok későbbi orvos 1, régész: 1, biológus: 1, jogász: 1. Azt is került ki a keze alól: „Apám nagy tudámegállapította, hogy „túl nagy az orvosi sú ember volt, orvosok lettek a tanítvápályára irányulók száma, megindult ennyaiból, a mai napig nem tudok úgy nek lefaragása”. Budapest Főváros Levélkórházba menni, hogy meg ne kérdeztára (BFL) XXXV. fondfőcsoport, 7. 27 nék, apám nem volt-e tanár?” fond, c állag, 1963/111. ő. e. Dr. Kovács A tanulók szinte kivétel nélkül BuJózsef a 4. c-ről, 1963. november 27. dapesten születtek, és a második kerü26 Idézet József interjújából. letben éltek. Hipotézisem szerint pol27 Idézet András interjújából.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 223
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 224
LÉNÁRT ANDRÁS
224 Évkönyv XVIII. 2011–2012
gári középosztályhoz tartozó családjaik 1945 előtt telepedhettek meg Budapest elit budai kerületében. Többségüknél így is volt, legfeljebb a Rózsadomb–Pasarét–Városmajor–Országút–Vízivároshoz tartozó városrészeken belül változtattak lakhelyet. Akad azonban két kivétel: a Ráday család a Városliget mellől a negyvenes évek végén, előnyös alkupozícióinak köszönhetően költözött a Szilágyi Erzsébet fasorba, József családja pedig 1948-ban, a jól kereső apa és egy Brazíliába emigráló zsidó család jóvoltából mehetett a rákospalotai családi házból egy rózsadombi villába. Ki a szakmájának, ki a szerencséjének köszönhette, hogy a családját nem telepítették ki. „A fél Rózsadomb úgy élt, hogy nem tudtuk, jövő héten ott leszünk-e vagy nem.”28 A háború alatt vagy előtt született interjúalanyaim szinte mind emlékeznek olyan szomszéd vagy rokon családra, akiknek el kellett hagyniuk lakhelyüket, és soha nem térhettek vissza.29 Andrásék budai főútvonalak találkozásánál álló társasházának nyolc lakásából a családok felét kitelepítették. „Az első emeleti nyugdíjas agronómus bácsi bűne a foglalkozása volt. Agronómus létére kiszolgálta a grófot, mert uradalomban dolgozott… Kellett a lakás. Az egyik lakásba a Donáth Ferenc került, ott született mind a három fia.” András keresztapját 1950-ben ki akarták telepíteni, mert valaki feljelentette, hogy ludovikás tiszt volt. Miután tisztázta a hatóságokkal, hogy Stromfeld Aurél szárnysegédjeként a magyar Vörös Hadsereg 1. gyalogezredében harcolt a Felvidéken, amiért a Horthy-rezsimben két év börtönbüntetést kapott, mégis maradhatott a lakhelyén. A családok életkörülményei az interjúalanyok gyermekkorára az általános szegénységen túlmenően leromlottak, a szülők egy részét elbocsátották korábbi munkahelyéről, politikai okokból gátolták szakmai karrierjüket, időnként megfigyelték őket, a gyerekeket a rendszer szempontjából megbízhatatlan „egyéb” származási kategóriába sorolták, egyes családok lakásába társbérlőket költöztettek. József családja a kommunista rendszer szemszögéből egyértelműen ellenséges, kapitalista családnak számított, a rendszerváltást aránylag mégis jól átvészelték. József apja 1943-ban az akkor még jól hangzó „részvénytársasági igazgató” beosztást „diktálta be” fia 28 Idézet József interjújából. anyakönyvi kivonatába, amiből később 29 Többek között Czékus Jób, József és Isttöbbször támadt kellemetlenség, a csaván Áldás utcai osztálytársa, a Nemzeti ládtagokat az „egyéb” kategóriába soHírháló nevű portál egyik publicistája rolták be. Ennek ellenére az apa végig foglalkozik a kitelepített budai családokközép- vagy magas szintű vezetői pozíkal és a rózsadombi villák titkaival. cióban maradhatott, kapcsolati hálójá-
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 225
nak köszönhetően fiát az ötvenes évek végétől külföldi utakra küldhette (NDK, Svájc). Amikor József 1990 után elolvashatta az állambiztonsági iratokat, az derült ki számára, hogy főnökei elismerték apja szaktudását, és használhatónak tartották őt a rezsim szempontjából, de ellenségként tekintettek rá, aki csak ellenőrzés mellett dolgoztatható. Megvádolták, hogy túl sok régi, polgári elemet vett maga mellé. Amikor ezt számon kérték, azzal védekezett, hogy beosztottjai olyan képességű emberek, akikkel „a Rákosi elvtárs által megadott feladatokat teljesíteni tudják”. Ma úgy véli, hogy apja „nagyon sok embert védett, és ernyőt adott föléjük”. András biológiatanár apját többször hívták egyetemre tanítani, de a káderlapja miatt mindig elálltak tőle. 1956-ban, mikor kikérte a káderanyagát, meglepő dolgokat talált benne: olyan kollégái is jelentéseket írtak róla, akikről álmában sem gondolt volna ilyesmit. „Ez ilyen világ volt – mondja András. – A mai fiatalok, a saját fiamon is tapasztalom, kicsit mesének meg tódításnak tartják, de ez véres valóság és kemény dolog volt.” Géza jó eszű, jó stílusú, kedves emberként emlékszik apjára, aki adottságai és jogász végzettsége ellenére nem kerülhetett magas beosztásba. „Az OTP második kerületi fiókjában lett a hitelosztály vezetője. Az a magasság volt, amit egy pártonkívüli még elérhetett, tehát fiókigazgató már nem lehetett. […] ez most nem az ő ideje volt – nem tudott karriert futni.” A katonatiszt apák a háború után kénytelenek voltak leszerelni, és örülhettek, ha nem érték őket komolyabb büntetések. Péter 22 éves, frissen végzett ludovikás apja is otthagyta a hadsereget. Mindennel próbálkozott, mozit nyitott, földmérő cégnél dolgozott: „Voltak közvetlenül a háború után olyan vállalatok, ahol tudták, hogy ezek intelligens, értelmes emberek, csak hát van nekik egy back groundjuk. És így az édesapámat is felvették a Betonútépítő Vállalathoz. Ez egy olyan vállalat volt, hogy a portás ezredes volt, a műszaki rajzoló altábornagy…” Apja megkapaszkodott, építésvezető lett. Munkája sok utazással járt, ami rányomta bélyegét a családi kapcsolatokra. „Borzasztó kemény élete volt az apámnak. És mert alig láttuk, és amikor láttuk is, borzasztóan feszült és hajszolt volt, tulajdonképpen az apámmal nagyon rossz viszonyom volt, finoman szólva, de hát az élet kergette szerencsétlent ebbe bele. Hétfő reggel négykor felkelt, a fél ötös vonattal indult Beregbe – hat óra út –, péntek este hatkor visszajött.” Közben kétszer kezdett egyetemi tanulmányokba, végül a negyvenes évei elején tudott mérnöki diplomát szerezni. Más hátrányok is érték a családokat. József négy évvel idősebb nővérét az „egyéb” kategória miatt nem vették fel az egyetemre, ő viszont a hatvanas
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 225
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 226
LÉNÁRT ANDRÁS
226 Évkönyv XVIII. 2011–2012
években a Szovjetunióban végezhetett. A negyvenes évek végén – a társbérletesítést kivédendő – az apa egy ismerős családnak választott le lakrészt nagy alapterületű rózsadombi villájukban. Jóval szegényesebben éltek, mint korábban, csak egy szobát fűtöttek, és megszokottá, gyerekfejjel ugyanakkor természetessé vált a mustáros és zsíros kenyér. Ágnes úgy érzi, a beléjük nevelt szerénység és takarékoskodás segítségére volt a későbbiekben. „Apám magának kiflit sem vett, és ezt tudatosította bennünk. Én úgy éreztem, hogy szegények vagyunk, ugyanakkor minden pénzét félretette, minket is arra nevelt, hogy ifjúsági takarékkal… Soha nem vettünk fel kölcsönt, most sincsen, hát ez egy óriási előny, ezt belénk verték, hogy addig nyújtózkodj, míg a takaród ér. Szegények voltunk, olyan értelemben, hogy amikor nyaraltunk, a szüleim összecsomagoltak egy bálát, felpakoltunk a délinél, biciklivel tolták el odáig, s gyönyörűen megvalósítottuk a nyaralást akárhol. Tehát nem szállodákban, hanem barátoknál meghúztuk magunkat. Mindig biztosítottak ilyesmit is, csak nem sok pénzből.” A régi bútorokkal berendezett, három-, négy- vagy többszobás lakások, legyen szó Városmajor utcai ötemeletes bérházról vagy rózsadombi villáról, mégis hozzájárultak egy sajátos mi tudat kialakulásához: „[…] mindig éreztük ezt a budai gyerek vagyok című… tehát azért ez számított.” Mindegyik interjúpartnerem kiemelte, hogy jó környezetben, polgári, értelmiségi (mérnök, orvos, fogorvos, jogász, építész, tanár) családok szomszédságában laktak, és a szerény körülmények ellenére gyakran összejártak bridzselni, vagy csak úgy, találkozni. A Ráday család Devecseri Gáborral és családjával ápolt baráti kapcsolatokat. A költő-műfordító Devecseri gyakran kérte ki színész barátja véleményét a kéziratairól. A gyerekek is összeismerkedtek, „doktor bácsist” játszottak, együtt kosaraztak az udvarban: a nagyi horgolta a „kosárlabdaneccet”, a Pasaréti út eleji kovácsmesterrel pedig vashorgot csináltattak, amelyet a kertben szereltek fel. Többen említették, hogy korán kezdtek újságot olvasni, de egyikük sem a kommunista párt napilapjaira, a Szabad Népre vagy utódjára, a Népszabadságra emlékszik. „A Magyar Nemzet nagyon fontos orgánum volt, nem véletlen, hogy apám azt járatta, és én ott lettem először szerző. A Hazafias Népfront lapja, kevésbé pártorientált.”30 Az irodalmi vénájú Géza a jelenlegi lappal összehasonlítva így emlékszik: „Mindig a Magyar Nemzet járt, az utóbbi években már csak a hagyomány miatt, ez az újság már rég nem az, ami volt a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. Egyrészt volt egy ellenzéki stichje, volt egy erős irodalmi, riport-rovata. Baróti Géza, Karinthy Ferenc, Csurka, Görgey tárcákat írtak, 30 Idézet a Ráday Mihály-interjúból. más világ volt.”
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 227
A hagyományos polgári gyermeknevelésből az ötvenes években is megmaradt a nyelvtanulás, francia-, német-, angolórákat vettek: „Én is jártam Bíró nénihez, aki egy idős izraelita származású néni volt, és a rózsadombi úri fiúk tekintélyes része nála tanulta a franciát és a németet.”31 Szép emlékként maradtak meg benne a gyermekkori születésnapi zsúrok – amelyeket elsősorban az ismerős lányok anyukái szerveztek –, ám némi távolságtartással tekint vissza azokra a középkorú vagy idősödő úri nőkre, akik eljártak hozzájuk, csüggtek társaságot kedvelő apja történetein, de sokat pletykálkodtak, és szerény megélhetésük ellenére mindig alkalmat kerítettek rá, hogy rendszeresen a Gerbeaud-ban találkozzanak. Egyikük „orrfennhordó arisztokrata módjára arra volt büszke, hogy a kárpitosa ugyanaz, mint aki Horthynak a kárpitosa volt. Az ő szemében ezzel fölment az értéke! Ez egy lényeges dolog volt neki.” Később a zsúrok buli jelleget kezdtek ölteni, ahol kezdetben még a mamák felügyelete alatt rock and rolloztak a serdülő fiatalok. A szövegrészletek arról árulkodnak, hogy a polgári réteg hangsúlyozottan körön belül barátkozott. A betelepülő új nómenklatúra nem értelmiségi családjaiból – államvédelmi és katonatisztek, rendőrök, állami ítéletvégrehajtó – származó gyerekeket ismerték ugyan, de már csak a szülői intés miatt is kerülték őket. ÉRTÉKEK, MENTALITÁS, TÁRSAS KAPCSOLATOK A családok életében természetes volt a vallásos nevelés. Interjúpartnereim keresztény családba születtek, mindegyiküket megkeresztelték, és a legtöbben vasárnaponként templomba jártak. Ágnes egy irodalmi doktorátusát és ambícióit félretevő, hagyományos, családot összetartó anyára, majd a sok unokát maga köré gyűjtő nagymamára, békés otthoni hangulatra, rendszeretetre, mások elfogadására emlékszik. „Minket a vallás útján neveltek, de az volt az érdekes, hogy valahogy úgy tudta átadni a két szülő együtt, az apukám inkább egy kicsit aggódásból és családféltésből, hogy mindig az értéket nézzük, ne azt, hogy valaki hová tartozik, ki miért született ide vagy oda. Nekem ez nagyon jó indítás volt az életben, hogy rengeteg jó barátom van bármilyen területről. A pozitív közeledés kihozza a másik emberből is a jót – ez valószínűleg nem az én jó tulajdonságom, hanem belém gyökerezett, hogy az értékek között rakjunk rendet. Soha nem a haza van előbb, hanem az erkölcsi megfontolások, utána a családért küzdés és csak utána 31 Idézet József interjújából. jön a haza. Tehát az embert veszélye-
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 227
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 228
LÉNÁRT ANDRÁS
228 Évkönyv XVIII. 2011–2012
sebb helyzetekben sem az indulat ragadja el.” Ágnes asszociatív, ide-oda szökellő beszédmódja ellenére is világos, hogy a szüleitől kapott határozott értékrendet követve jól és konfliktusoktól mentesen boldogult felnőttkorában. Mély hatást gyakoroltak rá művészi hajlamú édesanyja történetei és az a széles kapcsolati háló, amely a múltban szövődött, de az új politikai rendszerben is megmaradt. Anyja rengeteg bálon vett részt – a múlt relikviái, a fotók és a megmaradt ruhák egy másik, szép, de sajnos letűnt világról árulkodtak. A hajdani társasági élet emlékei közé tartozott Dienes Valéria mozdulatművészeti iskolája és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium kórusa.32 A vallásgyakorlás azonban az ötvenes évekre gyanússá, megbízhatatlanná, sőt rendszerellenessé tette a hitükhöz ragaszkodó és a hitélet nyilvános formáit megtartó embereket a hatalom szemében. A negyvenes években születettek még emlékeznek iskolai hittanórára, az első áldozásra, de az is megmaradt bennük, hogy egyre intimebbé vált, és egyre zártabb közegre korlátozódott a vallásgyakorlás. „Iskolai hittan másodikban már nem volt, de egy ferences pap bácsit megszerveztek a szülők, aki kijárt a családokhoz titokban. Aztán ennek is hamar vége lett, eltűnt a pap bácsi, biztos elvitték valahová, és a hittanórával többet nem foglalkoztunk.”33 András mesélte, hogy a Fenyves utcai elemi iskolában a hitoktatónő, a gyerekek érdeklődését felkeltendő, sci-fi regényekből is olvasott fel részleteket, ezekből ő a fotocellás ajtóra és a mai mobiltelefon megfelelőjére emlékszik. Családjukban folyamatosan jelen volt a vallás, már csak azért is, mert a solymári nagyapa a helyi egyházközség világi elnöke volt, és a hivatásos kántor helyett sokszor énekelt és orgonált a templomban. A nagymama is tisztelte a hagyományokat, a déli harangszóra mindenki az asztal körül állt, és együtt mondtak asztali áldást. A kamaszodó András a szokások ellen ugyan nem lázadt, de legalább annyira izgatták a magyar futballválogatott mérkőzései. „Azt hittem, megőrülök, 1954, nagy volt a magyar csapat, és az Uruguay elleni meccsről 2:2-nél be kellett menni litá32 Anyja osztálytársa és barátnője volt Szőniára. Hosszabbítás következett, de nyi Erzsébet zenepedagógus, a Kodálymuszáj volt bemenni, alig bírtam bent. módszer egyik hirdetője, ő maga élete A vége 4:2 lett, szerencsére.” A nagyvégéig tagja volt a Kodály Zoltán Baráti mama testvére jezsuita pap volt, neve Társaságnak. szerepel a Kerepesi temető jezsuita obeliszkjén.34 A család vallási elkötele33 Idézet József interjújából. zettsége segítette Andrást 1947-ben 34 A jezsuita nagybácsi Loyolai szent Ignác egy fél éves belgiumi feltápláló kúráélete és működése címmel 1921-ben könyhoz az Actio Catholica szervezésében. vet jelentetett meg.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 229
A Bajáról származó Géza szemében is „teljesen egyértelmű és mindennapos dolog volt a kereszténység megléte, apám egyik bátyja pap volt Baján. Azzal senki nem kérkedett, hogy vallásos, vagy minden vasárnap elmegy misére. Én minden vasárnap elmentem, mert így neveltek a szüleim, de ezt én soha nem publikáltam, nota bene, nem is titkoltam, de nem került szóba, mert ez nem volt téma, ez teljesen érdektelen volt.” A gimnáziumokból eltűnt a hittan, az általános iskolában viszont még felfedezhetők maradtak a nyomai: „Azért az iskolában be lehetett iratkozni hittanra, csak mindig kitaláltak valamit a beiratkozás napjára, nem volt ceruza az igazgatónőnél, vagy elkésett, és ha 10–12 között hirdették meg, bejött 10 perccel dél előtt, és a szülők hiába álltak sorban, nem maradt idő, csak kettőnek… Ezek a játékok mentek.” Gézát később is érdekelte a teológia, a nyolcvanas évek második felében már befutott ügyvédként elvégezte a Pázmány Péter Hittudományi Főiskola levelező tagozatát. Péter tanítónő édesanyját rendszeresen figyelmeztették, hogy templom helyett az úttörőmozgalomba vigye a fiait „Ebből aztán az lett, hogy mindenhova jártunk templomba, ahova csak lehetett, de a városmajori templomot kerültük. Ha mégis odamentünk, ott hátul van két kis kápolna, akkor bementünk a kápolnába, hogy senki ne lásson minket.” Ágnes nem a vallás, hanem a hit fontosságát hangsúlyozta. Az iskolában nem iratkoztak be hittanra – „nem volt a gyerekkoromban egy nagy vallásos kiállás a családban” –, és egy apáca is járt hozzájuk. Az iskolával – aktív közösségi életüknek köszönhetően – sikeresen elkerülték a komolyabb konfliktusokat. „Úttörők voltunk, de közben mindenki tudta rólunk, hogy templomba járunk, de a közösségi munkát meg segítettük.” Ráday Mihályt kevéssé érintette meg a vallásos hit. A Deák téri evangélikus templomban keresztelték meg, a Fenyves utcai iskolában viszont nem volt protestáns hitoktatás, így délutánonként a Torockó téri református gyülekezetbe kellett járnia, amihez nem nagyon fűlött a foga. „Ezután történt meg, másodikos elemista koromban, hogy én és az egyház szakítottunk egymással, mert annyira zavart, hogy nekem a délutánjaim elmennek. Megkérdeztem apámat, ragaszkodik-e ahhoz, hogy járjak, és azt mondta, hogy nem ragaszkodik, így az állam és az egyház szétvált bennem.” Gyermekei nem kaptak vallásos nevelést, de lánya – jövendőbelije kívánságára – megkeresztelkedett az esküvője előtt. „A többieknél még nem észleltem, hogy erre igény lett volna. Feleségemmel vallástalanul neveltük a gyerekeinket, a vallásnak a mi életünkben sem volt semmiféle szerepe, nota bene, ez nem zárta ki, hogy Raj Tamással is jó viszonyban voltam, Iványi Gáborral is, meg katolikus, református pa-
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 229
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 230
LÉNÁRT ANDRÁS
230 Évkönyv XVIII. 2011–2012
pokkal, Donáth Lacival is.” (Megjegyzendő, hogy az említettekkel feltehetően politikai, városi tanácsnoki vagy városvédő munkája hozta össze.) Másokat egész életükben elkísért a vallás. András családját a hetvenes– nyolcvanas években, „amikor még nem nagyon illett templomba járni”, fenyegetések is érték. A további támadásokat megelőzendő egy ideig a bécsi rádión hallgatta a vasárnapi misét. A megfélemlítés érzetét felidézve összegezte a Kádár-korszakról alkotott véleményét: „Szóval akár puhának mondják, akár nem puhának, jó, hogy nem darabolták fel az embereket, meg nem tették savas kádba a hullákat, de hát diktatúra volt, a lélek diktatúrája mindenképpen.” 1956 ÉS A CSALÁDOK 1956 a legtöbb családban magától értetődően forradalmat jelentett. A szülők nem vettek tevékenyen részt a történésekben, ki reálisan, ki optimistán ítélte meg a felkelés esélyeit. Péter édesapját a munkahelyén munkástanács-vezetőnek választották meg, emiatt később félbe kellett szakítani egyetemi tanulmányait, de állásából nem bocsátották el. József apja október 25-én a Földművelésügyi Minisztérium épületében tartózkodott, így tanúja volt a Kossuth téri mészárlásnak. András ugyanekkor a tüntetők között volt, és annyira sokkolták a történtek, hogy nem emlékezett rá, hogyan is keveredett haza. A rendszerváltás után kezdeményezte, hogy a sortűzben meghalt egykori iskolatársuk emlékére állítsanak emléktáblát az iskola falán. Életkora és lakóhelye miatt neki volt a legtöbb mesélnivalója a forradalomról. Az egyik néhány évvel korábban kitelepített lakó egyszer csak megjelent, és a volt lakásukban élő pártfunkcionárius család ajtaján dörömbölve követelte vissza egykori tulajdonukat. András elbeszélésében nem éppen a megfélemlített család iránti szolidaritás domborodik ki. „Bezárkóztak, nagyon be volt tojva az asszony is. Mondta az alatta lakónak, hogy az erkélyről kötélen leereszti a gyerekeket, az meg mondta, hogy ne eressze le nekem a gyerekeket! De nem bántotta a kutya se őket, aztán így is maradt…” A folytatás békésen alakult: „A forradalom 35 Arra is emlékezni vél, hogy az elbizonynapjaiban Donáth Ferencet páncélautó talanodott Donáth a szomszéd tanáremhozta haza esténként, amikor Kádár berhez is tanácsért fordult: „Donáth ’56jött novemberben, akkor meg Müllert ban meg majdnem minden este ott ült [az említett pártfunkcionáriust] hozta apámnál: »Mit kéne mondani az embea páncélautó.35 A Müller hót idegesen verte a kaput, amíg a házmester reknek, hogy megnyugodjanak?« Konhálókabátban, papucsban kicsoszogott, zultáltak esténként.”
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 231
amúgy is szerette a piát: »Na, mi van, csak nem tetszik félni?«” A humoros epizódok azonban nem feledtették a forradalom véres komolyságát, ami jobban megviselte, mint a háború nem kevésbé brutális, kisgyermekként is érzékelt történései. A lakhelyük környékén tűzharcban megsérültek segítése érdekében édesapja – felesége nemtetszése ellenére – vöröskeresztes lepedőt helyezett el a házfalon. Egy találatot kapott tatabányai bányászfiút el is látott és kórházba szállított, ahol András látogatta. A fiú később a Szabad Európa Rádión keresztül köszönte meg az ismeretlen budapesti családnak a segítséget, az életét. A szülők igyekeztek gyerekeiket távol tartani a veszélyes helyektől. Andrást ugyan október 23-án még hívta az édesapja egy kis „történelmet látni”, de később már neki is meg kellett lógnia, ha csatangolni akart a városban. Ráday, aki gyakran konfrontálódott színész apjával, ez alkalommal sem fogadott szót: „»Mindenféle balhé van az utcákon, ma maradjál itthon, ne menjél iskolába. – Olyan balhé nincs, hogy én el ne menjek az iskolába, micsoda baromság ez!« Fogtam magam, és elmentem az iskolába, és senki nem volt ott, az iskola be volt zárva 1956. október 24-én. Én nem voltam az október 23-i eseményekkel tisztában.” A család nem mozdult ki, nem vett részt semmiben, és interjúpartnereim közül egyedül ő említette, hogy szülei ambivalensen viszonyultak a történésekhez. Nem volt számukra egyértelmű, hogy forradalmat élnek át; az utcai erőszak kiváltotta döbbenet óvatosságra intette őket. „Voltak tapasztalataik arról a fajta csőcselékről, ami valóban előjött, akár forradalmárnak nevezte magát ebből az alkalomból, akár nem. És a rendcsinálást pozitívnak értékelték.” Felemás érzésükhöz az is hozzájárulhatott, hogy Ráday Imre 1956-ban osztályfőnök volt a színiakadémián, ahol a növendékek, köztük Bodrogi Gyula és Törőcsik Mari, lekommunistázták és elzavarták az egész tanári kart. A kádári megtorlás során lecsukott színészekkel, miután visszatérhettek pályájukra, Ráday Imre jó viszonyt ápolt, ami fia szerint „a másik oldal iránti érzékenységet mutatja”.36 Ráday szülei nem politizáltak – „sem kormánypártiságot, sem ellenzékiséget a szüleimre fogni nem lehet” –, ugyanakkor a színész apa önérzetét sértette, hogy Páger Antalt – megbocsátva a nyilas korszakban elkövetett dolgait – 1956-ban hazahívták, visszakapta a villáját, és kis idő elteltével Kossuth-díjjal tüntették ki, miközben neki, „aki vállalta azt a politikai érát, amiben élt”, kevés elismerés jutott. 36 A József Attila Színházban egy társulatA Rádayval egyidős István a forraban dolgozott Darvas Ivánnal és Mendalmat tudatosan élte át, a vereség után teljesen elkeseredett, borzalmasnak és sáros Lászlóval.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 231
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 232
LÉNÁRT ANDRÁS
232 Évkönyv XVIII. 2011–2012
kilátástalannak érezte az életet. 1957 tavaszán is ezen gyötrődött, és elképedt, hogy barátai milyen könnyedén felejtik el a nagyszerű napokat, amelyek az ő egész életét meghatározták. A forradalomról alig beszél, az ötven évvel későbbi eseményekről jóval részletesebben, és érzelemmel telítetten emlékezik. Ekkor feleségével és bátyjával részt vett a Fidesz Astoriánál tartott rendezvényén, majd elindultak hazafelé. „Az egykori Filmmúzeum vonalában baromi nagy könnygáztámadást kaptunk. Alig tudtunk köpni-nyelni a könnygáztól. Egészen visszavetett ez minket az Astoriáig. Ott kaptunk újabb támadást. Teljesen kikeltem magamból. […] Közel állt hozzám Karátson Gábor festőművész, sinológus, Lao-ce fordítója, kiváló ember. Jóval idősebb nálunk, odamentem hozzá, »Tanár úr kérem, ugye biztos, hogy belebuknak ebbe a Gyurcsányék?« Volt, aki leintett mindjárt, ugyan már, azok mindent megúsznak! […] Aztán láttam, hogy bekerítenek minket, lőttek már a Blaha Lujza tér felől is, hallottuk, hogy a Deák téren mi van, láttuk a hatalmas füstfelhőt, jöttek szembe, már halálesetről is beszéltek.” István a 2006. október 23-i tüntetésoszlatást, a rendőrök agresszív fellépését, túlkapásait háborús élményként élte át és mesélte el. Ez volt az ő ötvenhatja, hiszen kamaszfejjel otthon izgulta végig az eseményeket, édesanyja nem engedte sehová, most viszont a történések közepében érezhette magát. Az 1956-os beszámolókhoz hasonló részletességgel beszélt a „diadalmas” pillanatokról (a Deák téren álló tank beindításáról), és arról is, hogyan szóródtak szét a családtagjai, és hogyan vészelték át a nehéz órákat, illetve hogyan és mikor keveredtek haza. A történethez tartozott egy kevésbé veszélyes, de drámai epilógus is. Néhány nappal később családjával megnézték az Uránia Filmszínházban ünnepélyes keretek között bemutatott Szabadság, szerelem című új, ötvenhatos tematikájú játékfilmet. A filmvégi jelenet, amikor a siralomházban a rabok a magyar himnuszt kezdik énekelni, mélyen megérintette Istvánt: „Ez engem annyira felkavart, annyira megrázott, hogy nem bírtam magammal, engem semmi nem érdekelt, hogy ott kik mit hallanak, azt mondtam, hogy »Rohadt szemetek! Itt semmi nem változott!« És elkezdtem zokogni életemben először igazán, de percekig, nem tudtam abbahagyni egészen a film végéig. Annyira 37 Írása „Itt semmi sem változott” címmel a megrázott.”37 A hányatott életű István a kommunista rendszert tette felelőssé Magyar Világ című lapban jelent meg néédesapja 1950-es, korai haláláért,38 az hány héttel később. 1956-os forradalom leveréséért, az 38 Édesapját a Magyar Újságírók Közössége 1968-as csehszlovákiai bevonulásért – (MÚK) 2012 tavaszán posztumusz Petőfi aminek vállalhatatlansága miatt monSándor Sajtószabadság díjjal tüntette ki.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 233
dott le újságírói karrierjéről. A kimúlt rezsim minden maradványát tiszta szívből gyűlöli, nem csoda, hogy a jobboldali és szélsőjobboldali sajtóból tájékozódik, hogy a jobboldali pártok lelkes követőjévé vált. A családok környezetéből 1956–57-ben sokan emigráltak; amikor az iskola újraindult, sokan hiányoztak az osztályokból. Egy ideig nem volt kötelező oroszul tanulni, de aztán szépen visszaállt a régi rend. A még fiatalabbaknak véget ért a móka s kacagás a pincékben, és az ellenállás részeként született gúnyverseket is ildomos volt elfelejteni: „Akkor még óvódás voltam, és a szüleim szóltak, hogy az nagyon jól hangzik, hogy »Egy forint a forró lángos, le van szarva Kádár János!« De ne mondjam, ne mondjam!”39 A KOMMUNISTA RENDSZER MINDENNAPJAI Az új rezsim – nevezzük kommunista rendszernek –, ahogy az eddigiekből is kitűnt, nem kedvezett és nem is tetszett a polgári családoknak. A rendszer mindennapi működésére és utólagos értékelésére vonatkozó szövegrészekkel igyekszem bemutatni, milyen élethelyzetek okoztak számukra gondot, hátrányt, vagy mit véltek különösen sérelmesnek. A rendszer alapját adó Szovjetunióról, az idegen nagyhatalom befolyásáról az interjúkban egyáltalán nem esett szó. A szovjetek jelenlétéről is elvétve. András az első világháború után Szibériát megjárt és oroszul is megtanuló solymári nagyapja és a falujukat megszálló szovjet csapategység vezetője közötti beszélgetést idézte fel: „» – Valamit szeretnék mondani: azért egy dolgot ne felejtsen el, ez egy olyan falu, ahol csaknem háromszáz éve német ajkú földművesek élnek, ezek nem átöltözött német katonák, hanem itteni parasztemberek. – Nagyon köszönöm, hogy ezt elmondta, tájékoztatni fogom az embereimet.« A solymáriak így megúszták a háborút, aztán más kérdés, hogy ’46-ban jött a kitelepítési hullám.”40 De más családi történetek is előkerültek 1945-ből, amelyekben hol pozitív megítélés alá estek a katonák (például a hozzájuk beszállásolt Viktor nevű tiszt, aki erőszakoskodáson érvén katonáját, szempillantás alatt lelőtte), hol elmarasztalta őket fenyegető és durva magatartásukért. Bár sem családja, sem ő maga nem rokonszenvezett a Szovjetunióval, 1956 után, mikor a diákok általános felháborodásukban nem akartak oroszul tanulni, nagyapjának sikerült rábeszélnie németül anyanyelvi 39 Idézet Péter interjújából. szinten tudó unokáját az orosztanulásra 40 A „megúszás” természetesen viszonyla(ahány nyelv, annyi ember). Ami saját gos, a település sem kerülhette el például bevallása szerint későbbi tárgyalásai során hasznosnak is bizonyult. az SS-(kényszer)sorozásokat.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 233
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 234
LÉNÁRT ANDRÁS
234 Évkönyv XVIII. 2011–2012
András egyértelműen a rendszer számlájára írja édesapja munkahelyi hányattatásait. Az Egyetemi Katolikus Gimnázium államosításakor el kellett hagynia az intézményt, és Pestszentlőrincen, a helyi gimnáziumban kapott állást. Fia úgy látta (és ebben az apja tanítványaival folytatott beszélgetések is megerősítették), hogy „vadmagyarságát és vallásosságát nem rejtette véka alá – minden politikai rendszerrel meggyűlt a baja, amelyik nem a magyarságot képviselte”. Andrást is érték támadások előbb a vallásgyakorlás, majd a nyolcvanas évek végén érdekvédelmi munkája miatt, de mint mondta, a Kádár-rendszerben nem alkalmaztak olyan kemény retorziókat a renitenskedőkkel szemben, mint a Rákosi-időkben, vagy mint az általa sűrűn látogatott NDK-ban. „Az endékások sokkal keményebbek voltak. Ha két endékás együtt érkezett hozzánk, nem lehetett előttük politizálni. Úgy lefagytak, mint annak a rendje. Mint a Windows, ha nem működik. Ha egyedül voltak, lehetett politikai viccet is mesélni.” József édesanyja egy Váci úti iskolában tanított, és amikor kisfiát bevitte a munkahelyére, elmagyarázta neki, kinek hogyan illik köszönni: „Előkészített azzal, hogy ha megnyomja a kezemet, nehogy Kezeit csókolommal köszönjek, hanem Jó reggelt, igazgató elvtársnőt mondjak!” Ahogy az ilyenkor lenni szokott, József elszúrta, amiért édesanyját figyelmeztetésben részesítették. A ma már komikusan ható történet indította Józsefet mélyebb összefüggések megcsillantására: „Szép lassan tanulod meg a korlátaidat. Egy kettősségben éltük le az életünket, esténként apám leengedte az összes rolót, hallgattuk a Szabad Európa Rádiót, utána bementünk az iskolába, semmi politika. Felrajzoltak kockákból egy várat, aki aznap jól viselkedett, annak beírták a nevét, ez az egész volt a Béke vára […] hazug világban, borzalmas kettőségben éltünk az értelmiségi családokban. Ha nem is mondták, mert féltettek minket, gyerekeket, de benne volt a hangulatban, […] a szülők félelme csak átjött, még ha nem is volt kimondva.” Géza szintén a kettős beszédről emlékezett meg. „Apám azt mondta, hogy itthon mindenki mindenről beszél, nincs az, hogy a gyerekek előtt ne mondjuk, teljesen felnőttnek tartottak minket. A vallásosságról, az antikommunizmusról, amik a családi értékek voltak, azokról nem kell mások előtt, akiket nem ismerünk, mert soha nem tudhatjuk, hogy milyen következményei lesznek. Így nőttünk fel, tudtuk, ki az a barátunk, aki előtt lehet ilyenről beszélni, mert ő is templomba jár, vagy az ő apja is börtönben volt. […] Azt gondoltam, hogy az életem végéig ez a rendszer nem fog változni. Nem úgy nézett ki a hatvanas évek második felében, amikor elkezdtem gondolkozni, egyáltalán
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 235
nem úgy nézett ki, hogy a Szovjetunió össze fog omlani. A hetvenesekben sem, és még a nyolcvanas évek elején sem. Amikor ez kezdett pedződni, az kb. a nyolcvanas évek második fele. Apám mindig azt mondta, hogy itt csak akkor lesz változás, ha Szovjetunió is összeomlik. Végül is igaza lett az öregnek, csak azt nem tudtuk, hogy ez be fog következni. Ő még megérte, 1998-ban halt meg. 86 évesen. Megérte, hál’ Isten, belépett még a kereszténydemokrata pártba is, ’89-ben. Mondtam neki, hogy kicsit elkéstél, mert ez már nem az, mint a Barankovics idejében.” Géza több-kevesebb rendszerességgel egész életében naplót vezetett, de kérdésemre azt felelte, hogy közéleti, politikai témákról nem írt, amit nem az érdeklődés hiányának tartott, hanem a beléjük nevelt óvatosságból kifejlődött öncenzúrának. 1968-ban érettségizett, a Varsói Szerződés csapatainak prágai bevonulása „iskolai kereteken kívül” érte, így csak barátaival tudta megtárgyalni a történteket. A gimnáziumban még aktív közösségi szerepet vállaló Géza az egyetemen nem vett részt sem a KISZ munkájában, sem más politikai megmozdulásban. „Akkor csinálták, ’70–71-ben a Demszkyék a maoista játékokat,41 elvitték őket, pedig balról támadtak, de ez a rendszer nem szerette azt sem, ha balról támadják. Az egyik évfolyamtársunk, a Tóth Soma, az is benne volt, azt kitették egy ideig, aztán visszavették. Ezeket én ívben leszartam, ennyire nem érdekelt. Az egyetem arra kellett, hogy diplomát szerezzek, és előkészítsem a további életem.” Péter is távolságtartással kezelte a fennálló politikai viszonyokat. Az ő családjukban is evidens volt, ki előtt nem szabad beszélni katolicizmusukról, ki előtt nem szabad szidni a rendszert. A diktatúra mindenhová elérő kezének illusztrálására a felesége egyetemi felvételi beszélgetését hozta fel, ami akkor meghiúsította a jó tanuló lány továbbtanulását. „Hevenesi Anna apja Hitter volt, de a Hitler–Hitter párhuzam miatt magyarosítottak. A felvételin megkérdezték, hogy az ön nagybátyja az a Hitter jezsuita, aki most az NSZK-ban él, és az ilyen és ilyen című könyveket írta? – Igen. – Az ön másik nagybátyja Hevenesi János, és szintén jezsuita? – Igen.” Ellenpéldaként több közepes képességű osztálytársa esetét említette, akik szerinte az orvosi egyetemre funkcionárius vagy magas beosztású rendőr szüleiknek köszönhetően juthattak be. Róluk ma sincs túl jó véleménnyel: „Ma Hűvösvölgyben körzeti orvos, adja az 41 Demszky Gábor 1970-től járt az ELTE Isten, hogy közelébe ne kerüljek valajogi karára, és egy 1972-ben tartott maoismi betegséggel.” Egyetemista korából ta tüntetésen való részvételéért egy évre is emlékszik hasonló történetekre. kizárták a KISZ-ből és az egyetemről. Tankörünkben a KISZ-titkár volt az
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 235
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 236
LÉNÁRT ANDRÁS
236 Évkönyv XVIII. 2011–2012
egyetlen, aki belépett a pártba. „Az a Koltay Gábor volt, a filmes, aki most, hogy mondjam, hős magyar. Most nagy jobboldali kedvenc, billegeti a farkát.42 Csodálkoztunk, hogy kerül a Koltay Gábor a Filmművészeti Főiskolára, amikor oda állati nehéz bekerülni? Hát hogy? […] S akkor leesett mindannyiunkban a tantusz, hogy az ő nagybátyja a Gyurkó László. Az a Gyurkó László, aki volt szíves megírni az Arcképvázlat történelmi háttérrel című Kádár-könyvet. Na most, neki egyetlen telefonjába kerülhetett, hogy a Koltay Gábor bekerüljön a főiskolára. Azért ez is a korhoz tartozik.” Péter is megkötötte a maga kompromisszumát: „Azért az apám is, aki nagyon kemény ember volt, mondta negyedikben, »a franc egye meg, lépj be a KISZ-be«. És akkor beléptem.” De a határt meghúzta a párttagságnál: „Két dolgot lehet mondani, hogy vagy gazember, vagy tök hülye. Ha valaki nem látja át, az tök hülye, ha pedig átlátja, és mégis párttag egy diktatúrában, akkor gazember. […] Abszolút egyértelmű. Ha senki nem tagja az MSZMP-nek, akkor itt nem lesz kommunista diktatúra. Attól volt itt kommunista diktatúra, hogy 800 ezer ember karrierista vagy hülye volt.” Elveiért régi jó barátjával is vállalta a konfliktust: „Valaki, akivel nagyon jóban voltam, nyaralások, állást szereztem neki, sokáig ugyanazon a helyen dolgoztunk, mesélte: »Te, azt mondták, hogy kineveznek egy részleg vezetőjének, de be kell, hogy lépjek a pártba.« – És te beléptél. – »Igen.« Akkor én írtam neki egy levelet, és egy Magyar Nemzetből kivágott cikket csatoltam neki. Arról szólt, hogy valakit elővettek jóval a háború után: » – Te SS-tag voltál! – Nem, én csak egyszerű váltókezelő voltam, de annyira frekventált helyre mentek ezek a vonatok, hogy csak olyan kezelhette a váltót, aki tagja az SS-nek. – És hová mentek ezek a vonatok? – Ja, ezek a vonatok Auschwitzba mentek. De én nem csináltam semmit, az SS tagja voltam, és kezeltem a váltót. Én egy nulla voltam.« Ezt a cikket kivágtam s elküldtem a barátomnak. Semmit nem csinálsz, tag vagy, és kezeled a váltót. Ha nem kezeli senki a váltót, és nem lesz senki tag, akkor nem lesz ilyen rendszer. Tizenöt évig nem találkoztam ezzel a barátommal. Aztán a rendszerváltás után rendeztük a dolgot. […] Hogy az én baráti körömhöz tartozzon egy pártember, az ki van zárva, a lakásomba nem teszi be a lábát.” A nyolcvanas években egy alkalom42 A Péternél elnézőbb Géza történésszé mal rosszul mérte fel, meddig mehet lett egykori iskolatársáról így emlékezik el, és ki előtt beszélhet nyíltan politikai meg: „Kun Miklós érdekes figura, amíg nézeteiről. Egy magas beosztású vízjó volt Kun Béla, addig az unokája volt, ügyi szakember közvetlen munkatársa most meg antisztálinista.” volt, szívélyes, baráti viszony alakult ki
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 237
köztük. „És egyszer mondtam neki, hogy »Miklós, ne hülyéskedj, ez mégiscsak egy utolsó félfasiszta diktatúra!« Elsápadt. Négy napig »Szervusz!, Viszlát!«, ezen kívül semmit nem szólt. Négy napig teljes stresszben voltam, akkor már négy gyerekem volt, hogy most engem kirúgnak vagy nem. […] Hát az volt, embereket meghurcoltak, kiraktak munkahelyükről, börtönbe zártak, elzavarták az országból – akkor mi volt? Egy félfasiszta diktatúra. A franc egye meg, valaki ezt kimondja, valaki nem mondja ki. Én kimondtam. Négy nap után reagált, megállt az ajtóban: »Te, Péter, miért is van itt félfasiszta diktatúra?« Már nem emlékszem, mit mondtam, de akkor már nagyon vigyáztam. Akkor tudatosult bennem, hogy onnan nekem azonnal el kell mennem.” Péterrel és Ágnessel kérésükre egyszerre találkoztam. Tanulságos volt, hogy mindig végighallgatták egymást, ám az interjú vége felé Ágnes sűrűn kommentálta Péter történeteit, időnként vitába keveredtek. Ágnes sokkal elfogadóbb álláspontra helyezkedett a másként gondolkodókkal (jelen esetben a rendszerben hívőkkel) és a kompromisszumot kötőkkel. Ő is, mint mindannyian, belépett a KISZ-be, és amikor az egyetemen esetleges párttagsága került szóba, a legnagyobb ellenérvet számára az ateizmus deklarálása jelentette. „Abban igazad van, hogy hamarabb lehetett volna rendszerváltás, vagy nem alakult volna ez ki [ha nincs olyan sok párttag]. Nálunk a kertészetin mindenki párttag volt a tanszéken, rajtam kívül. Hozzám odajött a párttitkár, anynyit mondott, hogy kötelessége beszervezni engem is, de azt fogja írni, hogy nem vagyok politikailag elég érett. Ezt ő közölte, nem én mondtam. Azt nem tudtam volna mondani, hogy ateista vagyok, mert a KISZ-nek azért nem volt ilyen kritériuma.” Véleménye szerint, amíg valaki nem akarta mindenáron meggyőzni a maga igazáról, nem akarta „elvenni az identitását”, és elfogadta, hogy ő más környezetből jött, akkor a közös cél és az együttes helytállás – mondjuk az úttörőmozgalomban vagy a munkahelyén – sokkal fontosabb volt, mint az eltérő ideológiák ütköztetése. Ennek szemléltetésére két egymástól időben távol eső eseményt említett, amelyek megérintették. Számára egyaránt katartikus élményt jelentett Hruscsov budapesti látogatása – mikor a Szilágyi Erzsébet fasoron elhaladó nyitott autójából rámosolygott –, és az apró termetű Teréz anya kisugárzása, amit testközelből érezhetett a városmajori templomban, néhány évtizeddel később. Ágnesnek, mint mondta, soha nem származott semmiféle hátránya vallásos hitéből vagy a származásából, egy alkalmat leszámítva, amikor az egyetemi KISZ-titkár éppen az ideológiai meggyőződés hiánya miatt nem javasolta további foglalkoztatását. A tanárok azonban elégedettek voltak vele, és
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 237
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 238
LÉNÁRT ANDRÁS
238 Évkönyv XVIII. 2011–2012
maradhatott tanítani az egyetemen. Ágnes elismerte, hogy ő és családja is óvatos volt, nem keresték maguknak a bajt, mint Péter az illetlen kijelentéseivel – „Jó, de Péterkém, mondasz ilyen zöldségeket! Félfasiszta diktatúra…” –, vagy mint a férje rokonságából Monspart Sarolta, akinek szüleit azért idézték be a Városmajori Általános Iskolába, mert október 23-a évfordulóján kitettek egy plakátot. Sőt kicsit általánosítja is családja életstratégiáját, szinte teljesen azonosulva a Kádár-korszak elvárásaival: nem kellett harcosan kiállni a kommunizmus mellett, mindenkit békén hagytak, aki nyíltan nem kritizálta a rendszert. „Egyedül a Placid atya,43 akinél elhiszem, hogy anélkül hurcolták el a Gulagra, hogy ártott volna valakinek, de nagyon sok esetben az a rendszer is azokat az embereket hurcolta el, akik nagyszájúak, hirtelen haragúak voltak.”44 A szülők és a felnőtt gyerekek – más társadalmi rétegekhez hasonlóan – kisebb-nagyobb sérelmeket elszenvedtek a rendszertől, de általában megtanultak alkalmazkodni, és mindennapjaikat különösebb megrázkódtatás nélkül élték. Családjukra és munkájukra koncentráltak, mindeközben megőrizték, egyes esetekben gyarapították ingatlanvagyonukat. Közéleti aktivitást nem fejtettek ki. MAGYARSÁG – ZSIDÓSÁG A haza máig fontos helyet kap a jobboldali gondolkodásban, nem utolsósorban Trianon sokkjának és a két háború közötti revíziós politikának köszönhetően. A jobboldali gondolkodás talán egyik kulcsfogalma a haza. A haza és a nemzet iránti odaadást, aggódást hangoztatókat a másik politikai oldal gyakran illeti a nacionalizmus vagy a valós társadalmi 43 Olofsson Placid (1916) bencés szerzetes, problémákról való tudatos figyelemelte1945-ben letartóztatták, a következő évrelés vádjával. Hazaszeretet és nemzetben tíz évre a Gulagra internálták. féltés az interjúkban kevés helyen, in44 Ilyennek tartotta Görgey Ákost, aki 1968. kább a felmenők jellemzésekor került március 15-én a Nemzeti Múzeum előtt szóba. Egyikük így emlékezett meg a nagyapjáról: „Ma MDF-es lenne, Triademonstrált. Hat éven keresztül próbálnon gyermeke, neki tragédia volt a kozott bekerülni az orvosi egyetemre, vékommunista rendszer, megalázták, de gül az emigrációt választotta, és Németsoha nem panaszkodott a gyerekek országban lett orvos. előtt, nagyon becsületes, tiszta ember 45 Idézet József interjújából. A „ma MDFvolt. Újpesten élt, a református egyházes lenne” nyilvánvalóan a rendszerváltás ba menekült, főgondnok lett.”45 körüli évekre vonatkozik.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 239
A haza egyben az otthont, a gyökereket jelenti. Egyik interjúpartnerem – nyelveket tudó és jó kapcsolatteremtő képességű, külföldi ismeretségekkel rendelkező fiatalember – képtelennek érezte magát a külföldi letelepedésre. „Ha az ember felszállt a trolira, és egy pofa rálépett a lábára, akkor itt Magyarországon azt mondjuk, hogy »k… anyádat, a saját lábadon mászkáljál«. Ezt sosem teszed meg külföldön. Mindig automatikusan védekező pozícióba kerülsz. Tehát az ember nem érzi otthon magát. Automatikusan másképp gondolkozik, mint egy ott született. Ez nem nyelvi kérdés csupán, ez benne van az ember pszichéjében.”46 József érdekesnek, de avíttnak, egy másik világ lenyomatának tartja erdélyi származású nagyapa hazafias, Habsburg-ellenes verseit vagy pátosszal megírt március 15-i beszédeit. A trianoni területveszteségek kapcsán megemlíti Magyarország nemzetiségellenes politikáját, és példaként újból saját nagyapja egyik történetét idézi fel: a turócszentmártoni iskolaigazgató hazaküldte a tanulni jelentkező szlovák gyereket, mondván, tanuljon meg rendesen magyarul. „Egy életre elintézte szegényt – kommentálja József –, megutáltatta magyarokat – nagyon sok nemzetet megsértettünk Trianon előtt.” András „vadmagyarként” jellemzett tanár apjáról már többször volt szó. A történetekből a magyarságért rajongó, az ideológiai szélsőségeket elvető, a keresztény erkölcs talaján álló, szigorú, nagy szaktudású, a középiskolai tanárkodásnál többre hivatott férfiú képe bontakozik ki. A gimnáziumi osztályainak kirándulásokat és a TIT keretén belül hivatásos formában is országjárásokat szervező tanár elsősorban a magyar emlékhelyek bemutatására specializálódott. A túrák során olykor meglepő találkozások is történtek. Egy szombathelyi étteremben lakhelyük 1945-ben felszívódott nyilas körzetvezetőjével futottak össze, aki elébe ment a bajnak, és maga kezdeményezett beszélgetést: „Hogy vagyunk, hogy vagyunk, Tanár úr? – Én még csak megvagyok, de magáról azt hittük, hogy hál’ Istennek, meghalt a háborúban. – Nem, nem. Hát, valóban visszavonultunk, de aztán megtelepedtünk itt, a nyugati határ környékén.” Bárhogyan zajlott is le a találkozás, fő mondanivalója a nyilasoktól és szélsőségesektől való elhatárolódás. Egy másik történet szintén a háborúhoz kötődik. Édesapja 1944-ben szülőhelye közelében, Piliscsabán teljesített szolgálatot, s mikor március 19-én észlelte a német csapatok közeledését, tűzparancsot adott ki beosztottjainak. Feljebbvalói telefonon közölték vele, hogy ha nem vonja vissza az intézkedést, statáriális bíróságra számíthat. András apja engedelmeskedett, de egy másik alkalommal a Pesthidegkúton rekviráló német katonákat elzavarta. Tettét 46 Uo. utóbb az igazolóbizottság előtt katona-
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 239
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 240
LÉNÁRT ANDRÁS
240 Évkönyv XVIII. 2011–2012
társai aláírásukkal erősítettek meg. Apja cselekedeteit András a magyar függetlenségért, a magyarságért való önzetlen kiállással magyarázza – akár a németek, akár az oroszok ellen. Sok évtizedes hagyomány Magyarországon, hogy a szélsőjobboldali nézeteket vallók fejében a zsidók nem férnek be a haza és a nemzet fogalmába. Így vagy úgy, de kirekesztődnek az igazi magyarok közül – „nem fáj nekik Trianon”, „magánügyük a holokauszt (amit kicsit meg is érdemeltek)”, „hajlamosak kiszolgáltatni az országot a nemzetközi nagytőkének vagy idegen hatalmaknak”. A jobboldali beállítottságú emberek természetesen nem magától értetődően antiszemiták, mégsem tekinthetünk el a zsidósággal kapcsolatos témák vizsgálatától. Két okból sem. Egyrészt a nyugat-európai országokhoz képest nálunk kevésbé egyértelmű a választóvonal jobb és szélsőjobb között. Ez nem jelent teljes nézetazonosságot, de a jobboldali pártok a szavazók megnyerése érdekében kampányuk során gyakran tesznek gesztusokat a szélsőséges választók felé. Másrészt eszmetörténeti szempontból is megalapozottnak tűnik a közgondolkodásban a háború előtti időszakban jól kimutatható jobboldali, konzervatív antiszemitizmus.47 Az interjúkban zsidókról ritkán, és meglehetősen hasonló kontextusban esett szó. Az egyik említésfajta, amikor a felmenők között volt zsidó. Interjúpartnereim között egy ilyen eset fordult elő, igaz, számára a beszélgetésben – és gyaníthatóan az életében is – fontos, állandóan visszatérő kérdés az ismerősök (szomszédok, tanárok, diáktársak, munkatársak stb.) és a nyilvános szereplők „beazonosítása”, valamint saját filoszemitizmusának demonstrálása. Anyai nagyszülei zsidókat bújtattak a háború alatt, egy rokonságukba került nőről pedig az alábbi szófordulattal emlékezett meg: „Szegény gyalogtúrát tett Bécsig, s kopaszon jött vissza. Megúszta, hál’ Istennek.”48 A gimnáziumi történelemszakkörről beszélve Izrael melletti kiállását hozta szóba: „A Rómer Flóris utca 60-ban volt az izraeli követség, ha jól emlékszem, a rezidencia. Mindig nagy fogadások voltak. ’967 júliusában, amikor mentek el, szimpátiatüntetés volt. Abban az utcában laktam, azért tudom. Én okádtam, amikor Ipper Pál meg mások elítélték az izraeli agressziót. […] Én nem ítéltem el Izraelt. 1967-ben, amikor volt az agresszió, a történelemszakkörön hárman ítélték el az osztályból [a nevek említé47 Lásd a kötetben Rainer M. János bevezesekor a magnót ki kellett kapcsolnom]. tő tanulmányát. A balosok vagy nem szóltak semmit, 48 Más helyen hasonló eufemisztikus megvagy agresszornak kiáltották ki, mert fogalmazással él: „ő is megjárta a hadak megtámadták a szegény arab népet. Miután Nasszer kijelentette, hogy sóútját”. Idézet Tibor interjújából.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 241
val hintik be Jeruzsálemet, a Vörös-tengerbe meg a Földközi-tengerbe szorítják a zsidókat…” A családjukban sajátos kettőség figyelhető meg a zsidókkal kapcsolatban. Tibor saját identitásában fontos a zsidó tudat. Magát ugyan nem tartja zsidónak, „nürnbergi értelemben sem” lett volna az, de történeteiben igen gyakran felbukkan a holokauszt, a zsinagógák meglátogatása, egy húsz évvel ezelőtti jeruzsálemi út a Jad Vasem-beli kiállítással, ami „még Csurkát is meghatotta volna” stb.49 Beszédes az a történet is, amikor a hetvenes évek közepén, egy holokauszttal foglalkozó rádióműsor hallatán döbben rá és tör ki zokogásban az édesanyja, hogy a mindeddig hiába kutatott erdélyi zsidó rokonuk már biztosan nem fog előkerülni. Egy másik konfliktusos helyzet viszont antiszemita megnyilvánulásra ragadtatta Tibor édesanyját. Tibor fiatal felnőtt korában részt vett egy tévés műveltségi vetélkedőben. Az egyik fordulóban a szervezők (állítólag felsőbb utasításra) ki akarták ejteni a csapatukat. „Jellemző arra a korra, volt egy Megyeri nevű tévéalelnök, élet-halál ura, ő volt a párttitkár, úgy döntött, hogy az ellenfél csapatnak kell továbbjutni, és Ungvári Tamás mindenképpen ki akart ejteni minket – utólag Vágó István elmondta –, és Ungvári szolgaian teljesítette. […] Ha »azt hiszem«-mel kezdtem a mondatot, már levont egy pontot, »itt tudni kell, nem azt hiszem!«, huhh! Ki volt adva az ukáz, hogy nekik kell továbbjutni, ennek ellenére mi jutottunk egy ponttal tovább. Ordított az egész, akkora balhé volt a sajtóban, hogy mit művelt az Ungvári. Megtámadta a Bajomi Lázár Endre az Ungvárit, és mások is. Megvolt valahol a felvétel, szegény anyám is: »a büdös zsidaja!« Szomszédunk volt, az Apostolban lakott az Ungvári, undorító, nagyképű volt. Átvertem, sokszor blöfföltem, és elfogadta, jött a lebaszás különböző helyekről, hogy rossz választ fogadott el, őrjöngött. Ezért aztán a negyedik forduló után felvételről mentek az adások, meg kellett vágni. A következő forduló az I–VI. századból volt, én meg megkérdeztem, hogy Jézus miért nem szerepelt benne? »Van elég zsidó ebben a műsorban, minek még egy?« – néz rám. Én meg visszanéztem: »És te?«” A történet igazságtartalma ellenőrizhetetlen. Érdekessége, hogy Tibor úgy láttatja magát, mint akit zsidóként nyilvánosan megbélyegeztek, de ő, felvéve a kesztyűt, frappáns válasszal tette helyre az amúgy is ellenszenvesnek bemutatott Ungvárit. A másik visszatérő „zsidó emlékeze49 Igaz, Jeruzsálemről szólva legnagyszeti hely” a Rózsadomb – ahonnan a hárűbb élményének a Golgota (Koponyaború végén sok zsidó családot vittek el, hegy) bejárását tartotta. és sok zsidó család vándorolt ki. Kiván-
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 241
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 242
LÉNÁRT ANDRÁS
242 Évkönyv XVIII. 2011–2012
dorlók villáját vette meg József apja 1948-ban, ők a mai napig tartják a kapcsolatot a Brazíliába költözött családdal.50 Arról nem esett szó, hogy a menekülést választó család esetleg jutányos áron adott túl az ingatlanon. 1945 után „a zsidók örültek a kommunistáknak, Rákosi is zsidó volt, és Rákosiék is bíztak a zsidókban, főleg rájuk rakták a lehetőségeket és feladatokat – vélekedik József. – Nagyon sok zsidó került vezető pozícióba Magyarországon, akik tényleg hívei voltak Rákosi gondolatainak, támogatták és segítették, szemben a polgári, kispolgári, arisztokrata, mindenféle csúnya népekkel.” Az általánosító (amúgy közkeletű) vélekedés ellenére József nem beszélt elítélően a kommunistákról és/vagy a zsidókról, személyes tapasztalatai alapján inkább az erényeiket hangsúlyozta. Egyikük, a munkásigazgatóvá avanzsált Bárkányi bácsi érdemeként említi, hogy édesapját figyelmeztette a közelgő eltávolítására, később pedig alkalmazta a vállalatnál. „Zsidó ember volt, úgy úszta meg a második világháborút, hogy csinált egy zsidó századot, összeszedett néhány tucat embert, szerzett hamis papí50 József apja a háború idején megerősödő rokat, és egyfolytában meneteltek. Ha gazdasági helyzetének köszönhetően igazoltatták őket, akkor mentek valaegy zsidó bankár házába költözhetett. honnan valahová. És így átmenetelték a István családja is így került a Rózsaháborút.51 […] Nagyon okos, nagyon tehetséges ember volt, tényleg megérdombra. demelte a gyárigazgatói posztot. Élete 51 Az eset kevéssé hihető, történeti kutatáutolsó percéig a rendszer híve volt, a sok nem igazolják. rendszernek köszönhette jóformán az 52 Zsidók katonai alkalmazásával kapcsolategész életét. Szemben egy csomó emban a Horthy-korszak elejétől fogva sok berrel, akiket meghurcoltak.” tiszt fenntartással viseltetett. Az ideolóA jobboldali elkötelezettségű, polgiai légkör finoman szólva sem kedvezett gári körben is tevékenykedő András a zsidók katonai karrierjének. A kevés – két ízben utalt zsidókra. Egy ismerőjelentős részben a Monarchia idejéből sükről, Fekete Imréről megjegyzi, hogy megtartott – zsidó vagy zsidó rokonságzsidó létére alezredes lehetett Horthy gal rendelkező tisztet az 1930-as évtized Miklós hadseregében, amiből arra az végén a zsidótörvények szellemében leáltalános következtetésre jutott, hogy szerelték. Lásd Szigethy-Piros János A „azért itt sok minden rosszul van beálmagyarországi zsidóság integrációja a nemlítva”.52 A megjegyzés Horthy vagy a zeti haderőbe című doktori értekezését, Horthy-rendszer antiszemitizmusának különösen 68–88. oldalak. indokolatlan felhánytorgatására utalhahttp://www.doktori.hu/index2.php? tott, de András a gondolatmenetet nem menuid=193&vid=284 Utolsó letöltés: folytatta. 2012. december 20.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 243
A másik esetben három újlipótvárosi osztálytársáról beszélt, akik azért mentek a Rákócziba, mert elitgimnáziumba akartak járni, ahonnan bejutnak az egyetemre. Kérdésemre egyértelműsítette, hogy az újlipótvárosi fogalmán zsidót értett. Majd elmondta, hogy az egyikük élesen kikelt magából, amikor osztálytársuk – ráadásul egy tanár fia – lezsidózta őt, 1956-ban pedig elment Belgiumba, és világhírű orvosprofesszor lett. Ma is tartják a kapcsolatot, Skype-on szoktak beszélgetni. A Péterrel és Ágnessel készített interjú vége felé, külön kérdésemre került szóba a zsidókról alkotott véleményük: „Egy szigorú mag volt, ők fantasztikusan összetartottak, ugyanúgy, mint a polgári értelmiségiek.” Ebben a kijelentésben a két csoport (zsidók és polgári értelmiségiek) közti különbségtétel a szembetűnő, más értékítélet nem fogalmazódik meg. A másik, Péter szájából elhangzott mondat – „a zsidók a mi családunkban soha nem volt téma” – utalhat az érintkezés hiányára vagy kerülésére, de az antiszemita megfogalmazások hiányára is. Az ő családjukban az antikommunizmus nem párosult közvetlen antiszemitizmussal, legalábbis Péter így látta. Az interjúban Ágnes mondta el, de Péter is emlékezett rá, hogy voltak olyan zsidó osztálytársaik, akik másként tekintettek rajongásig szeretett osztályfőnökükre. „Coxnak akkora hatása volt, ami alól nem tudták kivonni magukat, pedig ők más családból jöttek, más gyökerekkel stb., és ezt nem tudták kezelni. […] de egy részük végre kimondhatta, hogy nekik mi nem tetszett.” Ágnest megdöbbentette, hogy a keresztény elveket valló és sugárzó osztályfőnökük amúgy visszahúzódó osztálytársaikból ellenszenvet váltott ki. „Világos lett számomra, hogy hagyni kell, hogy kimondhassák. Mi, polgári vagy egyéb származásúak máshogy éltük meg, mint ők, de nekik természetesen joguk van másképp érezni. Valahogy meg is döbbentett, hogy ezt kimondták. Csak sajnos közbejött, hogy ez a csoport megsértődött. Valakik kerek perec bántották őket, később egy találkozón, egy vendéglőben történt egy [Péter közbevetése: Nagyon visszatetsző!] nagyon visszatetsző dolog, talán fogalmazhatnánk egyszerűen, hogy zsidózás történt, most nem tudok mást mondani, valami megalázó [Péter közbevetése: Ti, bankárok!], ami nem jogos valószínűleg így. És akkor fölálltak, kimentek a kocsijukhoz, bennem így maradt meg, hogy parkolt ott egymás mellett sok kocsi, s véletlenül még valami karambolt is okoztak, szóval, egy ilyen drámai fordulat, és azóta nem járnak osztálytalálkozóra.” Arra már nem emlékeztek, hogy az incidens mikor történt, és a konfliktuskezelésről sem esett szó. A jogtalanul megsértett csoport kivonult a közösségből, amit interjúpartnereim sajnáltak, de napirendre tértek fölötte, komolyabb szolidaritást nem vállaltak velük.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 243
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 244
LÉNÁRT ANDRÁS
244 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Antiszemitizmusnak tehát az interjúkban nem találtam közvetlen nyomát, a mi és ők különbségtételnek viszont igen, amit egyfajta kirekesztésként is lehet értékelni, bár úgy vélem, ez önmagában nem jelent elhatárolódást, inkább szociológiai jellemzőre utal. Megjegyezhetjük, hogy mivel antiszemitának lenni Magyarországon most sem szalonképes dolog, interjús helyzetben a megkérdezettek nyilván fokozottan ügyelnek rá, hogy ilyesfajta attitűdjeik rejtve maradjanak. POLITIKAI MEGGYŐZŐDÉS ÉS TEVÉKENYSÉG A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT ÉS UTÁN Írásom bevezető részében, az életrajzokban és később is több helyen említettem, hogy interjúpartnereim jobboldali elkötelezettségűek. A továbbiakban néhány példán keresztül mutatom be, mi mindent meséltek közéleti, társadalmi tevékenységükről. Ellenzéki szervezkedésekben 1989 előtt nem vettek részt. A szabad választások előtti évben már mozgolódni kezdtek, munkahelyükön – vagy más keretek között – bekapcsolódtak az érdekvédelmi munkába, és többen is beléptek az MDF-be. Korábban egyetlen ellenzékinek tekinthető tevékenységük, egy kivételtől eltekintve, a vallásgyakorlás volt. Az 1940-es születésű András azonban a cserkészet feloszlatása után néhány évig részt vett az illegális cserkészmozgalomban. A nála hét évvel idősebb Pálffy Istvánhoz hasonlóan ő sem látott a cserkészetben különösebb ideológiai nevelést, a keresztény-nemzeti kurzus értékrendjének indoktrinációját. Csapatuk korábbi vezetőjét, Nagymányoki Gilbert ferences rendházfőnököt „kemény, de jóra nevelő” emberként említette, akit az ötvenes években internáltak.53 Szívesen idézte fel a cserkészviseletet, a túrákat, és élesen megmaradt benne az utolsó nagy cserkészgyűlés a budai Cserkész53 Mikor az atya 1956-ban kiszabadult, átparkban: „[…] énekeltük a cserkészdalokat, és úgy potyogott a könnyem, ment András édesapjához beszélgetni. mint a záporeső – megrázó élmény A 16 éves Andrást megdöbbentette, hogy volt, hogy nincs többé cserkészet!” Az az elkeseredett pap száját milyen durva ötvenes években apja tanárismerőse szavak hagyták el: „Idehozzák a nyakunkrévén be tudott kapcsolódni az illegára ezeket a kirgiz barmokat, és mindent lis cserkészmozgalomba.54 A gyerekek szétlőnek!” a város különböző pontjairól érkeztek, 54 Régi beidegződés szerint András először és a családoknál tartották gyűléseiket. nem akarta felfedni az ifivezetője nevét, Egész évben próbákkal készültek, ó- és aztán mégis elárulta.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 245
újszövetségi írásokból vizsgáztak, nyáron a Dunazug-hegységben táboroztak. A mozgalomról természetesen senkinek nem beszélt. Végzős gimnazista korában hagyott fel az aktív cserkészkedéssel, utána már csak telefonon tartotta a kapcsolatot társaival. A szervezkedés utóéletéről, lebukásról nem volt tudomása. Arra viszont emlékezni vélt, hogy az egyetemen egyik évfolyamtársát a földalatti cserkészmozgalomban való részvétele miatt államellenes összeesküvés vádjával eltiltották a továbbtanulástól. András húsz évig volt szakszervezeti titkár a Munkaügyi Kutatóintézetben. A „jég hátán választották meg”, eredetileg nem is volt jelölt, de a jelölőgyűlésen feltetették a listára, majd megszavazták. 1989-ben részt vett a SZOT-ról levált Tudományos Dolgozók Szakszervezetének megalapításában. Alapelvük volt, hogy – szemben az Szabad Demokraták Szövetségéhez közeli Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével – nem kapcsolódnak politikai párthoz. Az akadémiai intézetek szakszervezeti titkárainak tanácskozásán egy alkalommal indignálódva felszólalt, méltánytalannak találva, hogy még mindig „vannak olyan munkatársak, akik akkor és oda mennek el nyaralni, ahová akarnak, csak azért, mert édesmama, édespapa szochazás kitüntetett volt. Hát most már álljon meg a menet, generációk vannak családokkal, szükségük van a kikapcsolódásra, és most már ezeket a privilégiumokat jó lenne megszüntetni!” A felszólalás összefoglalója megjelent a Szó szóló című szakszervezeti hírmondóban, válaszcikket és heves ellenreakciókat szülve. Telefonon és levélben fenyegették: „nálunk van a fegyver”, „fogsz te még lógni”, „az egész családodat kiirtjuk” stb. Andrást kimerítették a nemtelen támadások, hónapokig idegszanatóriumi ellátásra szorult. 1985-ben az országgyűlési választásokon a második kerületben induló egykori rákóczis iskolatársát, Zsigmond Attilát támogatta, csakúgy, mint később, 1990-ben, amikor Zsigmond már kilépett az MSZMP-ből, s az MDF színeiben indult a választáson.55 Közvetlen kapcsolatban voltak, helyi ügyekben (csatornázási munkák és veszélyes anyagok fűtőelemként való égetésének megakadályozása) két ízben is sikeresen 55 Zsigmond Attila 1973-tól 1985-ig volt kérte a képviselő közbenjárását. Másik fővárosi tanácstag. 1976-tól tagja az iskolatársával, a Főpolgármesteri Hivatalnál dolgozó Ráday Mihállyal keveMSZMP-nek, 1988 novemberében lésebb szerencséje volt. Hiába szorgalpett ki a pártból. 1985-ben választották mazta a Moszkva (ma Széll Kálmán) Budapest második kerületének országtér átnevezését, a szakértő a megszogyűlési képviselőjévé. 1990-ben és 1994kásra és az oroszok érzékenységére hiben az MDF színeiben újra parlamenti vatkozva nem támogatta a javaslatot. mandátumhoz jutott.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 245
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 246
LÉNÁRT ANDRÁS
246 Évkönyv XVIII. 2011–2012
András nem hagyta annyiban, a fővárosi Fidesz-képviselőkkel egyeztetett, akik 2011-ben megszavazták a tér régi nevének visszaadását. András említést tett Eörsi Mátyás parlamenti képviselőjelöltről, aki lakossági fórumán azzal próbált rokonszenvet kelteni maga iránt, hogy megválasztása estén igyekszik majd telefonhoz juttatni a második kerület peremén élőket.56 „Fogalmunk nem volt, hogy kicsoda. Beszélt egypár hülyeséget, és azzal akart szavazatokat nyerni, hogy a telefonhelyzetet kell megoldani. Felszólaltam, hogy nem egészen így van, nem telefon-ügyintézőt választunk, hanem országgyűlési képviselőt. Másnap megjelent a Népszavában, hogy ezt találtam mondani. […] egy országgyűlési képviselő többről szól, mint aki el tudja intézni, hogy legyen telefonunk… Kicsit más kategória.” A szövegből úgy tűnik, hogy a helyi ügyek megoldásában való közreműködésért, illetve annak ígéretéért az MDF-es Zsigmond jó megvilágításba került, az SZDSZ-es Eörsi pedig kritikájának tárgya lett. András 2003-tól a Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetségének elnöke. A 2002-es parlamenti választások két fordulója között az Orbán Viktor által meghirdetett mozgalom helyi vezetője fő céljának az emberek összefogását, felrázását tartja. Tevékenységük közösségépítésre, hagyományápolásra és kampány idején önkénteskedésre terjed ki – a Fidesz aktivistáiként standolnak, kopogatócédulát gyűjtenek és kampányanyagot terjesztenek. Rendszeresen szerveznek Trianon-megemlékezéseket a máriaremetei templom udvarán, András is fel szokott szólalni. Mikor 2004-ben Orbán Viktor is ellátogatott a rendezvényre, a 168 Óra című baloldali magazinban Mészáros Tamás szemükre vetette, hogy a volt miniszterelnök tiszteletére harangoztak. Balsai István („apám tanítványa”) biztatására András olvasói levelet írt és küldött, amelyet a lap, az első mondatot kivéve, le is közölt.57 András sajnálja, hogy az emberek 56 Eörsi Mátyás az SZDSZ egyik alapítója, bezárkóznak, kevés kapcsolatuk van egymással. Gyerekkorában természetes 1990-től öt cikluson keresztül a párt képvolt a falusi fúvószenekar, mondja, az viselője, mandátumát listáról szerezte. úrnapi körmenetek „csodás virágsző57 A válasz lényege, hogy nem Orbán miatt nyege”, mára viszont kiölték az embekongatták meg a harangokat, hanem rekből a közösségi megmozdulásokat, a mert faluhelyen az a szokás, hogy Szent bálokat és minden egyebet, ami több Mihály napjától Szent Györgyig este embert összehoz. „Korlátozták a gyünyolc órakor harangoznak. A nem közölt lekezési szabadságot, »jobb az, ha ninbevezető mondat pedig így hangzott csenek sokan együtt«. Evidens volt a (volna): „Aki nem tud arabusul, ne beKádár-rendszerben is, hogy »jobb a széljen arabusul.”
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 247
békesség, majd mi megmondjuk, mit kell csinálni«.” András a polgári körökben nem elsősorban egy politikai párt segédcsapatát látja, hanem öntevékeny, egymásnak kalákában segítséget nyújtó emberi közösséget. Egy gazdatüntetést követően összebarátkoztak a szegvári gazdákkal, akiket évek óta mindig meghívnak megemlékezéseikre, majálisukra vagy a farsangi bálra. Egy új, az önkormányzat által felkarolt kezdeményezésükről is beszélt. A kerületi óvónők számára tájékoztatókat tartanak és előadókat szerveznek, hogyan ápolják és adják át a gyerekeknek a magyar néphagyományokat és szokásokat. Az üggyel szimpatizáló óvodavezető mesélte el nekik, hogy amikor egy kárpátaljai óvónő beszélt a kisebbségi magyarok életéről, „a résztvevők fele SZDSZ-es óvónő volt, és még ők is megkönnyezték, amit elmondott”. A hallgatóságot megrendítette a magyarságukhoz ragaszkodók sorsa. András úgy gondolja, hogy ez a fajta áldozatvállalás és hűség „el kell, hogy gondolkoztassa azokat is, akik nem polgári, nem nemzeti érzelműek és gondolkodásúak, hogy mégiscsak ebben az országban élnek. Ha a gyökereinket feladjuk, az nem érdem, az csak egyeseknek az érdeke.” Géza is deklaráltan jobboldali kötődésű és gondolkodású ember. Jogot végzett, de ifjúkorától ír verseket, novellákat. Andráshoz hasonlóan közösségi figura, több asztaltársaság és vitakör tagja, barátainak évek óta rendszeres országjárást szervez. Mivel a Kádár-rendszerben szerinte még a sakkrovat is át volt politizálva, nem törekedett a publikálásra, de a rendszerváltás óta több jobboldali orgánumba ír publicisztikát és jegyzetet – a Magyar Nemzetbe (1997–2004 között havi rendszerességgel), később a Heti Válaszba (2001-től, ritkán), a Katolikus Rádióba (havonta kétszer). A váltások nem véletlenül történtek, Géza ugyanis elvbarátai tevékenységével vagy műveivel kapcsolatban is hangot adott kritikus véleményének. A 58 Szabad a vadászat? http://hetivalasz.hu/ kétezres évek elején azért vesztek össze itthon/szabad-a-vadaszat-7804/ A vitávele a Magyar Nemzet szerkesztői, mert hoz hozzászólt többek között Tőkéczki a Heti Válaszban megírta, hogy a jobbLászló, Malgot István és Makovecz Imre. oldali sajtóban megengedhetetlen az a 59 Például Becker Pál (az Antall-kormány stílus, amilyet Lovas István, Bayer pénzügyi államtitkára), Granasztói György, Zsolt vagy Tóth Gy. László képvisel.58 A különféle értelmiségi társaságokKirály Miklós (jelenleg az ELTE jogi kaban neves jobboldali közéleti szemérának dékánja), Mádl Ferenc, Martonyi 59 lyekkel került közvetlen viszonyba. János, Nemeskürty István, O’svát György, Ezek a (asztal)társaságok részben maRabár Ferenc, Salamon László, Solymosi guk között beszélik meg a világ és az Frigyes (természettudós, az első Orbánország sorsát, de véleményüket igyekormány tanácsadója) stb.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 247
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 248
LÉNÁRT ANDRÁS
248 Évkönyv XVIII. 2011–2012
keznek eljuttatni a gyakorló politikusokhoz is. „Míg a Fidesz volt kormányon, az Orbán többször volt nálunk, próbáltuk elmondani, hogy szerintünk mik a javítanivalók, és hogy kellene csinálni, tisztelettel meghallgatta, és szart a fejünkre, de mondjuk egy kormányfőnek joga van ezt megtenni.” Legnagyobb fegyvertényük Mádl Ferenc 1995-ös köztársasági elnöki jelölése, ami lehetővé tette, hogy öt évvel később, a megváltozott politikai erőviszonyok közepette ő foglalhassa el az elnöki széket.60 Géza 1990-ben még elfogadta a jelölést az MDF országos listáján (nem befutó helyre), de ügyvédi hivatását a politikusi állásért cserébe régi barátai, Balsai István és Salamon László unszolása ellenére sem adta fel. „Igen, nem volt mindig könnyű megtalálni azt, akire lehet szavazni, az MDF szétesett, a kisgazdák szóba sem jöhettek, a KDNP vagy nem volt önálló, vagy sehol nem volt. […] a Giczy Gyuriék eltáncolták a KDNP morális és egyéb hitelét, a Varga Laci bácsi hozta vissza a semmiből, amikor megnyerte a pereket. De mondjuk neveltetés, világnézet, gondolkodás – teljesen egyértelmű volt, hogy az embernek van egy jobbközép, tisztességes világnézete. Nekem soha nem az ellenfeleimmel volt bajom, Kuncze Gábor, Horn Gyula – hát tudtam, kik ők, velük nincsenek problémáim, hát ők azok. A sajátjaimmal voltak problémáim. Hihetetlenül felháborított, amikor Lezsák vette át az MDF vezetését, mert a legnagyobb tetű volt, aki elvett öt évet Antall Jóska életéből, és krokodilkönnyeket hullatott az Antall sírjánál. Ezek az immorális figurák, meg a KDNP-be beépített emberek, Füzessy főügyész úr meg ilyen palik, ezekért voltam dühös, a sajátjaimért. […] A mai felhozatalban az a baj, hogy akik ma a jobbközépet akarják képviselni, Fidesz–KDNP, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi a jobboldali gondolkodás, mi a keresztény gondolkodás. A Fidesz az nem egy keresztény párt, az más kérdés, hogy most azt játssza. A Fidesz ’96-ban rájött, hogy vákuum van a jobboldalon, és szépen oda bement. Azt mondta, hogy mostantól jobboldali párt vagyunk. De nem az volt, ultraliberális párt volt a Fidesz. A parlamentben a keresztény egyházakkal szórakoztak és gúnyolódtak. Megfordították a köpönyegüket, és azt mondták, mostantól jobboldaliak leszünk. Hát ez olyan is. Bizonyos dolgokat nem lehet megtanulni. […] Van egy jegyzet-rovatom a Katolikus Rádióban. Én úgy megkritizálom ezeket a fiúkat, mint a 60 Mádl Ferenchez fűződő közvetlen kapcsuda. Nem lehet mindig a »mi kucsolatáról árulkodik, hogy a 2001-ben tyánk kölykéből« kiindulni. Ha valaki kötetben megjelentetett írásaihoz a közhülyeséget csinál minálunk, tudom, társasági elnök írta az előszót. A szent lehogy meg kell írni. […] Engem sért, csó. Budapest, Kairosz. mert azt gondolják, hogyha én ehhez
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 249
tartozom, akkor ugyanolyan hülye vagyok, mint ő, pedig nem, csak engem járat le. Meg kell írni. Én nem fekszem jól fideszéknél sem, éppen ezért, mert tudják rólam, hogy független, kritikus értelmiségi vagyok. Azt is tudják, hogy egy jobbközép pali vagyok, akire nyugodtan rábízhatják az ország kulcsait, mert nem fogom eladni, elárulni. De kritizálom őket is, mert hiányzik a gyerekszobájuk, nem tudják, mi a keresztény gondolkodás, olyanok, mint a bicikliző tigris. A bicikliző tigris is körbemegy a porondon kétszer, aztán leugrik és megeszi a vadhúst.” A fenti hosszabb idézetet akár Géza politikai ars poeticájának is felfoghatjuk. Neveltetéséből adódóan elsődlegesek számára a keresztény értékek, és a politikai palettán is olyan pártot választ, amelyik leginkább ezt képviseli. De nincs könnyű dolga, mert ilyen-olyan okból nem tartja hitelesnek a pártokat, ha meg szóvá teszi nemtetszését, kiközösítik, perifériára szorítják, a továbbiakban nem kíváncsiak a véleményére. Ezért a hibák feltárását és a lehetséges megoldások keresését tekinti egyik fő írói feladatának. Miután rákérdeztem, mit ért keresztény értékeken, azt válaszolta, hogy az elvhűséget, a krisztusi tanítás követését. „Mi a lényege? Szeresd felebarátaidat, mint magadat, ebből következik, hogy én már nem tudok valakit áskálódással kinyírni, mert akkor nem felelek meg ennek a világnézetnek. És ami a legnehezebb, szeresd ellenségedet, Máté 5.45,48, hihetetlen nehéz dolog, de ezeket az ember otthonról hozza, és ha a mindennapokra át tudná vinni, akkor a politika színvonala is javulna. Akkor egymás nézeteit kritizálnánk, és nem a másik személyét. A szolidaritás elve, hogy ki kell állni a másikért, az elesettekért stb. Okos és tisztességes politikusokra lenne szükségünk, de vagy nem okosak, vagy nem tisztességesek. […] A nagybátyámnak volt egy mondása, hogy az a három megállapítás, hogy valaki okos, tisztességes és kommunista, az egy emberről soha nem mondható el.” Könnyen belátható, hogy az említett keresztényi elvek mélyen gyökereznek a társadalomban – talán a szeresd ellenségedet kívánalmát leszámítva –, és nemcsak az emberek többsége, de a pártok is egyetértenek velük. A politikától mégis naivitás elvárni, hogy elvhű legyen, és kerülje a személyeskedést. Azt is gondolhatnánk, hogy ha egy politikai erő csak szólamszerűen hangoztatja a keresztényi elveket, akkor rosszul képviseli őket, vagyis nem érdemes a választói bizalomra. Gézától azonban távol áll, hogy ilyesfajta következtetéseket vonjon le, ő az állandó nyesegetést, az útmutatást tekinti feladatának. Megörökölt és magáévá tett világnézete, kiterjedt társadalmi kapcsolatai sok és eltéphetetlen szállal fűzik a politika jobboldalinak tekintett pártjaihoz és szervezeteihez. Politizáló baráti köre a rendszerváltáskor az MDF-hez kötődött, az Antall-kor-
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 249
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 250
LÉNÁRT ANDRÁS
250 Évkönyv XVIII. 2011–2012
mány, majd az első Orbán-kormány alatt többen is vezető politikai, közigazgatási és tanácsadói pozícióba jutottak. Politikai példaképe Antall József, hozzá fogható nagy formátumú magyar politikust nem tud említeni. „Én bevallottan antallista vagyok. Antall Jóskát tartom államférfinak egyedül, Mádl Ferit tudnám még említeni. Valószínűleg tudta az előző negyven év felkészültségéből, hogyan kell egy országot jogállammá tenni, hogy föl kell állítani egy Alkotmánybíróságot, egy Számvevőszéket. Most gondolja végig, azok az emberek, akik akkor mozogtak az ellenzékben, melyik tudta volna megalkotni ezeket a gondolati törvényeket, kicsoda? Kupa Mihály vagy a Torgyán József? Ki a túró? Senki. Óriási szerencsénk volt vele. Nem volt az Antall Jóska egy szent, hibátlan, hát rengeteg hibát követett el, főként a személyzeti politikában, de mégiscsak egy államférfi volt. Hol vannak ma államférfiak, én egyet sem látok Magyarországon.” Érdekes, hogy a rendszerváltás és a demokratikus államberendezkedés kialakításának jogi aspektusairól beszélve a két rendszerváltó nagy párt, az MDF és SZDSZ tárgyalásairól és paktumáról, vagyis a sokszereplős közös gondolkodásról nem tett említést. Antallt és később Mádlt a demokratikus értékekért elkötelezett, a politikán kicsit felülemelkedő, tekintélyes államférfinak írja le, akiknek ma nincs igazi politikai örökösük. A diktatúra mindenki számára negyven év volt, az „előző negyven év felkészültségéből” kitétel valószínűleg Antall sokáig alaptalannak látszó meggyőződésére, rögeszméjére – hogy egyszer majd Magyarország miniszterelnöke lesz –, vagyis tudatos építkezésére, készülődésére utalt. Géza a rendszerváltás előtt csak távolról követte az ellenzéki megmozdulásokat, szamizdatot is ritkán olvasott. 1989 elején segített jogi formába önteni a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alapító okiratát. Lapjukba, a Jelbe sok cikket írt. A keresztény értelmiséget akarták aktivitásra bírni, kutatták és bemutatták „az elhallgatott és évtizedekig meg nem szólaltatott kulturális, művelődési emlékeket”. Géza például egy hosszú cikkben dolgozta föl az iskolák államosításának kérdését az 1948-as parlamenti jegyzőkönyvek alapján. A szervezetben az alapító atya és szellemi vezér halála után szakadás történt.61 Géza 1996-ban veszített az elnökválasztáson, és mivel etikátlannak ítélte ellenfele kampányolását, sokadmagával kilépett szövetségből. Péter a rendszert elutasító, kategorikus nézetei ellenére kerülte a kapcsolatot az ellenzékkel. A nyolcvanas évek végén azonban, amikor feltünedeztek az új pártok, nem sokat hezitált. „Édes61 A köztiszteletnek örvendő vezető Csanáapám világosan megmondta, hogy »Fidi Béla teológus, költő volt. am, ez egy utolsó diktatúra. Ha egyet-
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 251
lenegy becsületes, polgári párt létrejön, amellyel erkölcsileg lehet azonosulni, azonnal álljál föl, azonnal, mert ha senki nem áll föl, akkor itt semmi nem fog változni. Úgyhogy ’88-ban több cikket írtam például a Hitelbe, az volt a Csurka István [helyesen: Csoóri Sándor] lapja. […] Akkor beléptem az MDFbe, aztán ’93-ban kiléptem, mert azt mondtam, hogy ehhez nekem semmi közöm nincs, de ez már egy másik kérdés. Nekem abszolút egyértelmű volt, hogy az apám ezt várta tőlem. […] azt is el kell mondani, ezt személyesen hallottam az Antall Józseftől, sokszor találkoztam vele, egyik előadásában azt mondta ’89 közepén: »Uraim, remélem, azt számításba veszik, hogy még nem tudjuk, hogy egy év múlva a parlamentben leszünk vagy Szibériában.« Szóval, ez egy ilyen időszak volt.” Antall Józsefet Péter is nagyra tartotta, és jó szívvel emlékszik rá vissza. „Az Antalltól van is egy díszoklevelem annak elismeréséül és megbecsülésül, hogy … Péter a rendszerváltásban részt vett. ’90 elején kaptam.” Az MDF-aktivista előbb munkahelyén próbált „nagytakarítást” és reformkezdeményezéseket keresztülvinni, később az államigazgatásban, magas beosztásokban kapott szakmai megbízatásokat. Az ugyancsak rákóczis, de nyilvánvalóan más hátterű és gondolkodású Csillag Istvánnal még a nyolcvanas évek végén összekülönböztek, mert nem támogatta Péter átalakítási terveit. „Általában, ha jött a szocialista kormányzat, akkor rúgtak rajtam egyet, leváltottak vagy el akartak küldeni a fenébe, mikor meg elment a szocialista kormányzat, akkor hagytak dolgozni, vagy kineveztek valaminek.” Az aktív politizálással rég felhagyott, a kétezres években nyugdíjba vonult. Ráday Mihály jobboldali nézeteket valló kor- és iskolatársainál egy árnyalattal korábban tett lépéseket az ellenzék megismerésére. Amint a lakiteleki találkozóról és az MDF megalakulásáról értesült, elküldte felvételi kérelmét Lezsák Sándornak. A válaszlevélben egy 200 forintos sárga csekk kíséretében meg is kapta MDF-es tagsági igazolványát (amelyet egyébként ma is őriz). Amikor megtudta, hogy a Magyar Televízióban Ilkei Csaba az MDF-csoport vezetője, nem vett részt többé a helyi MDF munkájában.62 1989. május 1-jén a Népligetben egy „sátorba botlott”, ahol „elég érdekes irományokat talált”, és úgy döntött, inkább itt, az SZDSZ-ben pró62 Ilkei Csaba (1939) újságíró, szerkesztőbál értő füleket találni mondanivalójának. (Ráday politikai karrierje nem műsorvezető. 1969 és 1999 között az jobboldali párthoz kötődik, bemutatásáMTV munkatársa. 1990-ben az MDF tól eltekintek.) Az osztálytalálkozókon színeiben országgyűlési képviselőnek vánem érték támadások politikai szereplasztották, 1991–94 között független vállalása miatt. Kisebb súrlódásoktól elképviselő volt.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 251
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 252
LÉNÁRT ANDRÁS
252 Évkönyv XVIII. 2011–2012
tekintve egyébként sem okoztak komoly konfliktust a volt osztálytársak és a találkozókon vagy levelezésekben felbukkanó házastársak eltérő politikai nézetei. Mindannyiuk közül a legtájékozatlanabbnak Ágnes tűnt, akit – ahogy mesélte – teljesen váratlanul ért a rendszerváltás. „Én csak arra emlékszem, hogy van a ’89, és nem hiszem el, hogy ez megtörténhetett, és innentől nem leszek egy kisebbségi, nem leszek egy gyűlölt, nem leszek egy negatív jelzővel ellátott hívő, hanem felvállalhatom. Ha szeretném, akkor a gyerekeimet egyházi iskolába járatom, és ez nem szégyen. Hihetetlen felszabadultságérzésem volt, nagyon hálás voltam, hogy így megtörténhetett. Nem voltak halálesetek, békésen zajlott ez. Bennem csak ennyi volt, nem akartam elhinni, hogy ez így megtörténhet!” A GIMNÁZIUMI EMLÉKEK A jobboldali hagyomány hordozóival készült interjúk összegzése előtt érdemes visszatérni kiindulópontunkhoz, az alma materhez. Kutatói szempontból megnyugtató volt, hogy interjúpartnereim egytől egyig releváns kérdésnek értékelték a Rákóczi Gimnázium tanári karának és diákságának jobb- („polgári”, „értelmiségi”, „keresztény”, ritkábban „úri”) és baloldali („kommunista”, „vonalas”, „ávós”) megosztottságát.63 Mivel olyan rákóczis öregdiák-szervezeten keresztül jutottam el hozzájuk, amelyik névadójaként a mindenki által elfogadott, de közismerten klerikális 63 1961-ban a gimnázium igazgatója a párttanárt választotta, természetes módon szervezet előtt így utalt a kettősségre. „A adódott, hogy a hozzá közel álló egykori diákok is a keresztény, polgári értanulók zöme értelmiségi, akiknek szülei tékeket vallják magukénak. Kontroll1945 előtt orvosi, mérnöki, magánvállalcsoportot nem képeztem, de három kozói munkaköröket töltöttek be, tehát olyan emberrel is beszélgettem, akik szinte nagypolgári életet éltek. Ezen a nem a politikai paletta jobboldalán hehelyzeten a beiskolázással próbáltunk vállyezik el magukat.64 toztatni. Tavaly az első osztályba iratkozottak 41%-a már munkás-paraszt származású.” BFL XXXV. fondfőcsoport, 7. fond, c állag, 1961/111. ő. e. Igazgatói beszámoló, 1961. szeptember 1. 64 Krasztev Péter, Ráday Mihály, Török Ferenc. Gothár Péter filmrendezővel sajnos nem sikerült időpontot egyeztetnünk.
NEVES TANÁRFIGURÁK Az iskola padjait az ötvenes–hatvanas években koptató egykori tanulók egybehangzóan állították, hogy elitgimnáziumba jártak, szigorú és többnyire nagy tudású tanárok keze közé kerül-
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 253
tek.65 Az 1949–50-ben összevont iskola 32 fős tanári karral vágott neki az új korszaknak, közülük 26-an tanítottak korábban a jogelőd intézmények valamelyikében.66 Aki a diákok közül méltatlankodott, vagy túl nagynak érezte a terhelést, gyakran megkapta, hogy mehet a Toldyba vagy a Móriczba. András a gimnázium hírnevére jellemző történetként több helyütt elmesélte, hogy amikor a Műszaki Egyetemen egy jelesekkel fukarul bánó tanár kivételesen ötöst adott neki, megkérdezte, hová járt gimnáziumba: „A Rákócziba. – Ja, az más!” A problémák – az iskola pártszervezetének fennmaradt iratai szerint – a hatvanas évek elején kezdődtek. Már a Ratkó-gyerekek középiskolás korba érkezése előtt, külső kényszerből megemelkedett a tanulói létszám, az iskola infrastrukturális ellátottsága és a tanári státusok száma ugyanakkor nem változott. 1963-ban egy fegyelmi ügy kapcsán fogalmazódtak meg az alábbi gondolatok: „A Rákóczi Gimnáziumban közel három esztendeje nagy erőfeszítésekkel egy ilyen sajátos arculat kialakításán fáradozunk. A sajátos arculat bizonyos lényeges tartalmi változtatásokkal azokon a 65 A tanulók még a hatvanas években is hagyományokon nyugszik, amelyek az iseredményesen szerepeltek országos kökola munkáját évtizedekre, sőt talán zépiskolai vetélkedőkön. Néhány közisévszázadokra visszamenőleg meghatámertté vált név: Betlen János újságíró, rozták. Gimnáziumunk igényes iskola szerkesztő, Haraszti György történész, volt.”67 A beszámolóban elhangzott még, hogy tanár és diák egyaránt átlag Kun Miklós történész. felett teljesített, munkájuk gyümölcse 66 A 26 főből 12-en az Egyetemi Gimnázipedig az iskola jó hírneve, amelyet a jöumban tanítottak korábban, a másik két vőben is meg akarnak őrizni.68 Azt is iskolából 7-7 világi tanárt vettek át az feljegyezték, hogy a színvonal megtar1949–50-es összevonás idején. Nagy tását nemcsak a közepes képességű ta(1989) 57. nulók bekerülése nehezítette, hanem 67 Kiemelések az eredetiben aláhúzva. BFL az is, hogy a Fazekas Mihály GimnáziXXXV. fondfőcsoport, 7. fond, c állag. um etikátlanul csábítja a jó matekosoEgy fegyelmi ügy tanulságai, 1963. dekat, valamint a „tantestület sem mindig cember 20. előnyére változott”. Ez utóbbi észrevé68 Uo. A feljegyzés szerint a tanulói létszám tel azért is érdekes, mert az iskolai valóban meredeken emelkedett: 1948– pártszervezet dokumentumainak visz49-ben 344 fő; 1959–60-ban 662 fő; szatérő témája a tanárok és diákok nem 1961–62-ben 814 fő; 1962–63-ban 881 kielégítő ideológiai (át)nevelése: egyes fő; 1963–64-ben 930 fő. A harmadik évrégi tanárok visszahúzódása, elzárkózáfolyamon az osztálylétszámok átlaga, a sa a KISZ munkájától – rendezvények 46,25 fő a budapesti gimnáziumokkal szervezése és támogatása, részvétel a összehasonlítva magasnak számított.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 253
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 254
LÉNÁRT ANDRÁS
254 Évkönyv XVIII. 2011–2012
május 1-jei felvonulásokon stb. –, megnyilatkozásaik „leckeszerűek”, ami a „meggyőződésük hiányáról” árulkodik. Egy 1960-as párttaggyűlésen az egyik legharcosabb párttag leplezetlenül az igazgató szemére hányta erőtlenségét – „egyes igazgató elvtársak fetisizálják a régi tanerőket” –, mire az igazgató kifejtette, hogy a fiatal tanerőket tartja a legjobbnak, „a régieknek a lexikális tudásuk esetleg több, de ez nem feledteti el a negatív vonásokat”.69 Egy évvel később az új igazgató hasonlóan nyilatkozott: „fel kell venni a harcot a kispolgári, a régi »úri gyerek« szemlélet ellen. […] Úgy érzem, hogy iskolánkban sok a »régi«. Egy-egy óra meglátogatása után néhányszor úgy éreztem, hogy ez az óra például 1941-ben ugyanígy zajlott le. Vagyis a világnézeti nevelés terén nem teljesen megnyugtató a helyzet.”70 „Régi” és „új” összehasonlítása a jegyzőkönyvekben és vélhetően a korabeli iskolai életben állandóan napirenden volt, és folyamatos feszültséget gerjesztett, mert a régi tanárok szaktudásával a fiatal vagy a politikai szempontból megbízható, különféle helyekről a Rákócziba helyezett tanárok rendszerint nem vetekedhettek, de őket lehetett közösségi munkával és legfőképpen ideológiai neveléssel megbízni.71 A diákok összetétele is alaposan megváltozott, a gimnázium már kevésbé válogathatott a jelentkezők között. A hetvenes évekre bizonyossá vált, hogy a tömegoktatást és a kiemelkedő tanulmányi teljesítményt a Rákócziban nem sikerült egyidejűleg megvalósítani, az előbbi az utóbbi rovására ment. Kerékgyártó Béla igazgató fő célkitűzésének a megváltozott viszonyok közepette egy új gondolkodásmód bevezetését tekintette. „Az új szellem kialakítása nagyon nehéz, mert van a múltból egy örökségünk, ez pedig a kispolgári szellem, szemlélet.” A kispolgári jelző – szemben a tudatos, felvilágosult (dolgozó) munkással – a kor nyilvános diskurzusában divatos volt, de teljesen inadekvát a főváros elitkerületei lakosságának leírására. A tanári kar, a jegyzőkönyvekből is egyértelműen kiderül, megosztott volt. A párttagok az ötvenes–hatvanas évek 69 BFL XXXV. fondfőcsoport, 7. fond, c álfordulóján nemcsak a régiekre fújtak. lag, 1960/1. ő. e. Általános kérdések, viTamási Lászlóné tagjelöltfelvételi kéta, 1960. október 8. relmét azzal utasították el 1960 elején, 70 BFL XXXV. fondfőcsoport, 7. fond, c álhogy korábbi MDP párttitkári funkciólag, 1961/111. ő. e. Igazgatói beszámoló, ja dacára túl sokáig halogatta a belépést, a sorsdöntő időkben hátat fordított a 1961. szeptember 1. pártnak. Amikor látszott, hogy elbukik 71 Az állítás némi megszorítással igaz, a a szavazáson, az őt ért kritikákra felháköztudottan mélyen vallásos Szerdahelyi borodottan közölte, hogy 1956-ban „a Andor közösségi tevékenységét többször jelenlegi taglétszám 90%-a sem tett elismerték a pártjegyzőkönyvekben is.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 255
semmit, s így ezeket is ki kellene dobni”.72 Kijelentését – és ezek után kérelmét – visszautasították. Később is előfordult, hogy egy jelentkezőt nem vettek fel soraik közé,73 de az igazi törésvonal egyértelműen a „régi szemléletűek” és a párt irányvonalát képviselők között húzódott. „Az [kongresszusi] irányelvek elismerik, hogy az értelmiség nagy többsége a szocializmus híve, de arra is figyelmeztetnek, hogy egy részük gondolkodására még aktívan hatnak a burzsoá, kispolgári, nem szocialista eszmék. Ez a megállapítás érvényes tantestületünk egy részére is, és ennek következménye, hogy a világnézeti nevelés igen sokszor langyos szinten mozog. Kialakult egy egyre jobban elszigetelődő ellenzék, amely nem akarja megérteni, hogy az ifjúság életében a KISZ-é a vezető szerep. A testületi légkört a mindent liberálisan elnéző barátsággal szeretné összetéveszteni. Ennek a csoportnak Póka kartárs a képviselője. Egy másik csoport a kényelemszeretők klubja. Ezek mindenben a rövidebbet, a könnyebbet szeretnék megfogni (Pallós, Jablonkay). Ezek önállóan keresik a könnyebbségeket.”74 Az ilyesfajta megnyilatkozások végigkísérik a hatvanas évtizedet, de igazán komoly, nyílt összetűzés nyomát nem találni az iratokban. 1966-ban, két nappal karácsony előtt a tantestületi értekezleten történt egy incidens. A fennmaradt leírásból a konkrét hozzászólások nem, csak a rájuk adott reakciók rekonstruálhatók. Diákok panaszai nyomán vizsgálatot indítottak a biológia–kémia szakos Jablonkay Pál ellen, élére a tanárok közül a fiatal magyartanár, Gálos Tibor állt. Jablonkay az értekezleten a jelek szerint eredményesen érvelt, és sikerült megfordítania a közhangulatot. A párttagokat készületlenül érte a vita, és érdemben nem avatkoztak közbe. Ormos Gaszton igazgatóhelyettes így értékelte a történteket: „Kár, hogy mi, párttagok, nem kapcsolódtunk be a vitába. Így csak azok nyilatkoztak meg, akik nem mindenben képviselik a szocialista pedagógiát. Ezektől már megszoktuk, hogy mindenben ellenzékieskednek.” Az igazgató megpróbálta ugyan elsimítani az ügyet – Gálosnak igazat adtak, Jablonkayt megrótták –, de ismét megkapta a magáét a keményvonalas párttagoktól, 72 BFL XXXV. fondfőcsoport, 7. fond, c akik attól tartottak, hogy ezentúl Jabállag, 1960/1. ő. e. Tamási Lászlóné lonkayék lesznek a hangadók. tagjelöltfelvételi kérelme, 1960. február A tanári kar visszahúzódó tagjainak 24. bírálata és a diákság nem kielégítő 73 Ilyen volt Barna István testnevelő tanár politikai elkötelezettségének rendszeelutasított felvételi kérelme. resen felbukkanó kérdése mellett időnként a sikerek is szóba kerültek. A párt74 BFL XXXV. fondfőcsoport, 7. fond, c áltagok közül néhányan az enyhülés lag, 1962/87. ő. e. Vezetőségi beszámolegkisebb jelére is azonnal reagálnak: ló, 1962. szeptember 24.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 255
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 256
LÉNÁRT ANDRÁS
256 Évkönyv XVIII. 2011–2012
„Szeretnék pár szót szólni azokról is, akik a múltban félrehúzódtak, kommunistákkal nem barátkoztak, vagy valamilyen ok miatt sértődöttek voltak. Meglátásom, de a párttagság egybehangzó véleménye is az, hogy ezek a kartársak sokat engedtek merevségükből, kezdenek feloldódni, közelebb kerülnek hozzánk – és ez igen pozitív tényező, mind a tantestületi egység szilárdítása, mind a tanulók egységes szocialista nevelése szempontjából. […] Örvendetesen enged Ballanegger Zsuzsanna kartársnő passzivitása. Kedves meglepetés volt, hogy eljött a pedagógusnapra, egy asztalnál ült velünk – jóleső érzés, hogy most már a hivatalos szövegen túl is tudunk szót váltani egymással.”75 Kiválóan felkészült tanárokként általában az Egyetemi Katolikus Gimnázium és az Érseki Gimnázium egykori pap- és világi tanárait említik, közülük többen nőtlenek maradtak, és a háborút követő évtizedekben is az iskolának szentelték az életüket. Ilyen volt Lantosy Károly, a nem túl jó kedélyű matematika–fizika tanár. „Krampuszt” hihetetlen tudása, igazságossága, furcsa, egyesek szerint mulatságos megjelenése tette közkedveltté. Más tanároktól eltérően nála be lehetett jelenteni az óra elején, ha valaki nem készült. „Minden jegyet beírt, és aláírattatott a szülőkkel. Hetente kétszer a kora reggeli órákban be lehetett menni hozzá felelni az addigi anyagból, de a megajánlott jegyet nem volt muszáj beíratni. Óriási dolog! Elérte vele, hogy tanultunk” – emlékezett Ráday Mihály. Amikor az osztályuk fizikatanára elment, a diákok delegációt küldtek az igazgatóhoz, hogy Lantosyt nevezzék ki a matek mellé fizikatanárnak is. Az ő váratlan halála olyan botrányt kavart, hogy a pártiratokban is renitensként jellemzett Jablonkaynak el kellett hagynia az iskolát. Lantosy betegen is megtartotta óráit, későn került kórházba kialakult tüdőgyulladással, ahol nem tudták megmenteni.76 Halálos ágyán megkérte tanártársát és barátját, Jablonkayt, hogy osztályának adja át üzenetét. A történetet sokan ismerik, több variánsa létezik, itt most Andrást idézem: „»Palikám, arra kérlek, mondd meg az osztályomnak, azt kívánom nekik, hogy egy szebb és boldogabb Magyarországon éljenek, és mondd el nekik Prohászka Ottokár egyetlen versét, a Kő az útont.« Ezt ő meg is tette, és még egy miatyánkot elimádkoztatott az osztállyal. Ez elég volt ahhoz, hogy reakciósnak kiáltsák ki, és egyből fölfüggesztették 75 BFL XXXV. fondfőcsoport, 7. fond, c áltanári állásából. Elindult a balhé […].” lag, 1962/87. ő. e. Vezetőségi beszámoJablonkay haldokló barátja kívánságát ló, 1962. szeptember 24. teljesítette, de a vihart nem kerülhette el. A fohász a szocialista rendszert tá76 Többen úgy emlékeznek, hogy emlékére madta, a verset – amely egyébként a a Magyar Nemzetben 1969-ben nekrológ mindenkori újrakezdés lehetőségéről jelent meg.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 257
szól, és nem kifejezetten vallásos tartalmú – indexre tett személy írta, a tanár pedig példátlan módon imádkozásra szólította fel a diákokat az „új szellemű” iskolában. Egy tanuló azonnal jelentett, és Jablonkay nem térhetett vissza a Rákóczi katedrájára. Érdekes módon az ügynek a pártszervezet iratanyagában nincs nyoma. A beszélgetésekben rendszerhű tanáregyéniségek is előkerültek, legtöbbször „ideológiai hiányosságaik” elfogadásával, pozitív kontextusban. A párttagok körében 1960-ban elmarasztalt Tamásiné a pártdokumentumokban sértődékeny emberként jelenik meg. Tibor szeretettel emlékszik vissza az elvhű történelemtanárnőre: „Meglehetősen jó voltam történelemből, de mikor feltettem a kezem: »Nem érek rá, üljél le!« Állandóan provokáltam. Ugyanakkor nagyon szeretett engem, mert jól tudtam a törit. […] Egyik órán kihívott ’56-ból felelni. Ott álltam az osztály előtt. – Nem tudom. Nem tudom ’56-ot. – Hát akkor egyes. Ezek után Ilus néni kihúzta az egyesemet, érettségin súgott nekem, a banketten kaptam tőle egy puszit és egy pofont. »Édes fiam, de sok baj volt veled!«, és el volt intézve. Később jöttem rá, hogy de marha voltam, mert ki is rúghattak volna. Ilyen rendes tanárnőm volt, hogy nem csinált belőle ügyet, mert mit jártatom a számat és minek provokálom őt, ’968-ban?” A becsületes, elfogult, de toleráns kommunista típusát nemcsak néhai történelem-tanárnője testesítette meg: „Az orosztanárunkat úgy kellett hívni, hogy Rózsáné elvtársnő. Ezerszázalékos, hithű, ortodox bolsevik, az a becsületes, aki tényleg hitt az eszmében, olyan szinten, hogy ha a Szovjetunióról beszélt, könnybe lábadt a szeme. Tanultuk, hogy Moszkva a világ legszebb városa, mire az egyik srác mély, dörmögő hangon megszólalt (most főorvos az Uzsokiban): »Nem igaz, Párizs százszor szebb!« Erre a Rózsáné: »Kikérem magamnak, hogy az órát megjegyzéssel zavarják, különösen ilyen destruktív megjegyzéssel!« Ő volt akkor a párttitkár, s neki kellett volna aláírni a Jablonkay kirúgását. Nem írta alá, és ő ment el a gimnáziumból. Ő nem értett egyet a Lantosy üzenetével, de akkor sem szabad kirúgni emiatt egy tanárt. Noha neki tört döfött a szívébe, de egy üzenetátadót kirúgni, ezzel nem értett egyet, ennyire tisztességes volt.” Egy másik orosztanárról, Cihika Mihályról már sokkal sötétebb képet festettek. Tudták, hogy Cihika korábban a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított, és Antall József legnagyobb ellenlábasaként tevékenységével hozzájárult Antall eltávolításához. Többen emlékeztek, hogy egy győzedelmes magyar– szovjet futballmeccs után a tanulók felírták az eredményt a táblára, a visszavágó után pedig a szovjeteknek szurkoló, kárpátaljai származású Cihika rajzolta
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 257
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 258
LÉNÁRT ANDRÁS
258 Évkönyv XVIII. 2011–2012
fel önelégülten az ellenfélnek kedvező eredményt. „Valami egészen szélsőségesen bolsi volt, nem is Lenin-fiú, hanem sztálinista volt. Tarnóczy Zoltán osztálytársunk úgy készült az érettségire, hogy »bármit kérdez a Cihika, úgy fogom kezdeni, hogy Tovaris Sztalin szkazal od nazsdi – Sztálin elvtárs mondta egyszer… Arra nem fogja azt mondani, hogy nem mondta…« Ötös is lett, én négyest kaptam. […] mindenki tudta, hogy munkásőr. Így beszélt: »Ide figyelj, én a munkásőr bakancsommal úgy belemászok a te pofádba!« De ezt ő barátságból mondta, szinte vigyorgott – nahát, ős-sztálinista volt.”77 Jóval fiatalabb volt a harmincas évek közepén született Gömöri György, akit a párttagok a (párt)fegyelmet és a kötöttségeket nem túl komolyan vevő, kissé link alaknak rajzoltak meg. Ez a kép némileg egybevág Géza róla őrzött emlékeivel: az egyik a fiatal tanár virtusáról, a másik önzetlen segítségnyújtásáról és igen jó kapcsolatairól tanúskodik. „A Gyurka most is megvan, minden érettségi találkozónkra meghívjuk, nagyon kedveltük, egy marha jó fej volt […] nem is tudom, mit végzett – pszichológiát és logikát tanított a negyedikeseknek. Na most, a Gyurkától ha valami távol esett, az a pszichológia és a logika, de ezért senki nem haragudott meg rá, mert jópofa volt, a gyerekeket szerette, haver volt, mindig elvittük az osztálykirándulásokra […] 1967-ben ősszel a BNV-n volt egy hatalmas »Ötvenéves a Szovjetunió« című kiállítás. A kiállítás egyik fő darabja volt a szovjet törhetetlen üveg. Ki volt téve egy üvegasztal, körben fémpánt, mellette paraván, tessék nyugodtan ráütni a Szovjetunió törhetetlen üvegére! Eljött a Gyurka az osztállyal, és föltámadt benne a becsvágy, kiesett a szerepéből. Nem azért volt ott, hogy összetörje a törhetetlen üveget, hanem mert a párt fontos, kulturális, művelődési helyre helyezte. Megfogta, rávert, és úgy összetörte a szovjet törhetetlen üveget! Abban a pillanatban bezárták a pavilont, és kiürítették. A Gyurka elkezdett gondolkozni, hogy ez mégse volt egy jó húzás, de megúszta egy párt… nem tudom, mivel. Másik: ülünk a KISZ-klubban délután. Bejön a Gyuri, azt mondja nekem, »hallom, holnap mész sorozásra«. Másnap elmegyek az óbudai művelődési házba, a sorozóbizottság elnöke Gömöri György! Jön az orvosi vizsgálat, azt mondja nekem az orvos: »Hallom, maga már háromszor volt öngyilkos.« Csönd. Én életemben nem voltam 77 Idézet Péter interjújából. Krasztev Péter, öngyilkos, na de hát a sorozáson… aki a nyolcvanas évek elején járt a gimná»Hát… igen, hát… szó mi szó.« Gyuziumba, már a lezüllött, alkoholista ri, anélkül, hogy megkérdezett volna, Cihikáról emlékezett meg, akinek a vécélevajazta az orvossal, leadta ezt a duben dohányzó tanulók hajkurászása volt mát, hogy felmenthessen. Azt kell a rögeszméje. mondjam, ez olyan mérhetetlen rendes
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 259
dolog volt, az egész életem más lett volna, ha nem akkor kerülök az egyetemre […]. Nagyrabecsülésem iránta, pedig őt nem azért hozták oda, hogy nagyra becsüljük. Az ideológiát csak úgy tessék-lássék módra, mindenki tudta, hogy azért csinálja, mert csinálni kell.” Egy másik történetben ugyancsak az „emberarcú” Gömöri képe jelenik meg. Mikor az egyik elkésett, táska nélkül érkező diákot a kapunál megállították, Gömöri, „aki egész nyilvánvalóan nem a konzervatív tanárok közé tartozott, habár kedveltük, megkérdezte: »Zoli, hol a táskád?« Zoli csodálkozva visszakérdezett: »Ma van tanítás? Horthy Miklós őfőméltósága nevenapján?« Gömöri nem csinált ügyet belőle, tréfával el lett ütve.”78 Cihikától és néhány szerényebb képességű oktatótól eltekintve az egykori diákok egybehangzó véleménye, hogy a tanári kar jó volt. Többen tréfálkoztak azon, hogy volt papok és „klerikális személyek” tanították a párt- és állami funkcionáriusok gyerekeit. A pártdokumentumokban kevés az utalás a diákok megosztottságára, különböző társadalmi hátterére, a visszaemlékezésekből azonban kiderül, hogy számon tartották, ki honnan jött. Volt, aki elhatárolódott a másik oldaltól, de a legtöbbjüknek voltak (és maradtak) kapcsolatai kádergyerekekkel is. Tibor szerint az érettségi tablójukon a fényképek elhelyezésének egyik fő szempontja a politikai hovatartozás volt, a jobb- és baloldaliakat igyekeztek elkülöníteni, bár nem sikerült maradéktalanul. A tablóhoz fűződik egy másik történet is. „’967-ben érettségizett az első lányosztály, és ki volt írva a tablójukra, hogy Találkozunk az Úr 1971. esztendejében. Kitették a Margit körúton az OTP kirakatába. Csodálkoztam, hogy az Úr 1971. esztendejében? Kiszúrta a pártbizottságról valaki, nagy botrányt csináltak. A tabló tervezőjét – úgy hívták, hogy Herrer Cézár, később neves belsőépítész lett, a húgai jártak abba az osztályba – kinyomozták, és a Cézárt kirúgták a Műegyetemről. Ő ’65-ben végzett a Rákócziban. A szemben lévő házban lakott, együtt jártunk templomba anno. Kirúgták az egyetemről. Kerékgyártó [a 78 Idézet Péter interjújából. gimnázium igazgatója] ezt meghallotta, 79 A vezető pártfunkcionárius Szirmai Istismerte a Szirmai bácsit, a Szirmai István fia Tibor gimnáziumi osztálytársa vánt, […] aki visszavetette a fiút. […] volt, most is jó barátságban vannak. Nemrégiben megtalálták a Cézár anyaNemcsak a tablón jelent meg vallásos gait, ’967-ben klerikális, kizárva, Szirutalás. Az öregdiák-szervezet honlapján mai elvtárs kérésére visszavéve – tehát a olvasható egy Ballenegger Zsuzsanna tasztori igaz. […] Utána a Cézárt megkérdeztem, s mondta, hogy igen, a nárnőhöz kötődő emléktöredék: „Mikor Cihika rúgatott ki.”79 1958-ban osztályunk […] ballagott, ab-
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 259
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 260
LÉNÁRT ANDRÁS
260 Évkönyv XVIII. 2011–2012
A leghíresebb, legtöbbet emlegetett tanár Szerdahelyi Andor volt – szívesen vállalt gúnynevén Cox.80 Mindenki szebarátaink!« Emlékszem, hogy ez engem rette, Ráday Mihály találó megfogalmaakkor nagyon meghatott, mert Ballezásában: „a leggonoszabb, amit róla negger tanárnőt is a hívő tanárok között mondani lehet, hogy bármilyen órát tartottuk nyilván, és abban az időben, szemrebbenés nélkül megtartott”. Az amikor Isten nevét gondosan kerülték a eredetileg latin–görög szakos tanár az hivatalos oktatásban, ez a felirat bizonyötvenes években kényszerűségből elvéságtételnek és a testvéri szeretet meggezte a matematika szakot is, később a nyilvánulásának számított.” Pázmány Péter Tudományegyetemen http://cox.x3.hu/ballenegg.htm teológiából szerzett diplomát – de egyes 80 A név eredetét a háború utáni évekre daidőszakokban az iskolagondnokságot is tálják, amikor állítólag a folyosót kémlevállalta, és könyvtári munkát is végzett. lő diák így figyelmeztette társait a tanár A hallatlan memóriájú, sugárzó egyéniérkezésére: „Vigyázzatok! Jön a Cox!” ség óriási hatással volt diákjaira, akik sok Szerdahelyi ugyanis sokszor szorongatta évtizedes pályája vége felé valóságos hóna alatt William George Cox Görög kultuszt építettek köréje. Tulajdonképregék és mondák című, piros kötésű kötepen soha nem engedte el őket, előbb tét. osztályainak, majd szélesebb tanítványi 81 Gothár már említett 1982-es filmjében körének is évente megszervezte az első az idős tanár statisztaként önmagát alakíkerületi Márványmenyasszony vendégtotta. lőben az összejöveteleket.81 Neki is fon82 Az ünnepi kötet bevezetésében Szerdatos volt, hogy tudja, mi van egykori tahelyi Andor irodalmi érdeklődéséről is nítványaival, ugyanakkor egy széles és megemlékeztek: szerette lapozgatni a bővülő polgári-keresztény hálózatot is Bibliát, különösen Szent Pál leveleit, működtetett. 2005-ben, kilencvenekedvenc ókori szerzője Horatius, a kordik születésnapjára kötetet jelentettek társ magyar írók közül Nyírő József volt, meg,82 többször terjesztették fel kerüés maga is írt verseket. leti és városi kitüntetésekre, 2009-ben, a temetésére celebrált misén tisztelői megtöltötték a Villányi úti Szent Imretemplomot, és az emlékére szervezett öregdiák-kör is az ő nevét viseli. Szenvedélyesen érdekelte az iskola múltja, nemcsak szaktárgyait oktatta kiválóan, hanem iskolatörténeti vetélkedőket, túrákat is szervezett. Nyugdíjasként ő volt az iskola, vagyis jogelődje, a Királyi Egyetemes Katolikus Gimnázium 1987ben megtartott 300. évfordulójáról megemlékező ünnepségsorozat motorja. Szerdahelyi vette rá fiatal történelem szakos kollégáját, Nagy Istvánt, hogy erre az alkalomra a Rákóczi Gimnázium 1945 utáni történetét megírja. ban az osztályban, ahol ő volt bent, ez
volt írva a táblára: »Isten veletek, drága
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 261
Az egyik lány megfigyelte, hogy négy ruhája volt, „azokat váltogatta, de mintha kalapból húzták volna ki, cipőjére kalucsnit húzott, hogy a cipőjét védje, s panaszkodott, amikor már nem lehetett kapni”. Őt is próbára tette, mikor 1964-től koedukált osztályokat kellett tanítania: „Cox, az zseniális volt. Kis szőke, vékony, hosszú hajú voltam. Rám nézett, azt mondta: »Holnaptól ilyen hajjal nem jöhetsz ide be!« Semmi nem volt, csak így lógott. És akkor én hátrafogtam egy bársonyszalaggal a hajamat. Szerintem, hogy érezzem a különbséget. A női haj, az is egy státusszimbólum. Még azt sem akarta engedni. Iskolaköpenyben jártunk, a fiúk is. De a fiúknak is rendszeresen mondott hasonlókat, akkor már nagy Beatles-korszak volt, a Tarnóczyt hazaküldte: »Adok három fillért borbélyra«, és nem volt apelláta. Így jártunk.”83 Diákjai az interjúkban beismerték, hogy latinul csak a legtehetségesebbek tanultak meg, de a többiek is megszerették az antik kultúrát, és ma is tömegével tudnak latin közmondásokat sorolni. Szerdahelyit a pártanyagok, ellentétben például Jablonkayval, csak ritkán említik, és akkor is dicsérően („a legjobb osztályfőnök”), szorgalmas munkáját elismerve. Kerülte a konfrontációt. Némileg meglepő, hogy éppen a számára ismerős, vallásos családból jövő Ágnest kérte meg az osztály KISZ-szervezetének megszervezésére. Péter, aki szintén rajongva emlékezett meg róla, elmesélt egy óvatosságára jellemző történetet is. Egy sikeres gimnáziumi kosárlabda-mérkőzés után betért a városmajori templomba hálaimát mondani. Mikor kijött, igazoltatta egy rendőr, és megfenyegette, hogy be fogják idézni. A történteket elmesél83 Idézet Ágnes interjújából. te osztályfőnökének. „És a Cox annyira 84 András a Katolikus Rádió Délutáni beszélfélt, benne azért volt egy ilyen félelem, getés című műsorában mesélt el egy törhogy azt mondta: »Péter, menj el ebből ténetet. Szerdahelyi 1956 után sokáig az iskolából, menj el.« Aztán apám azt mondta, »a francokat mész el, nem mész nem kapott osztályt. 2008-ban a kerületi el«. Végül aztán nem idéztek be.”84 kitüntetése előtt néhányadmagával beBalsai István politikus, Szerdahelyi szélgettek volt osztályfőnökükkel, amikor egyik kedvenc tanítványa is tett utalást állítólag ezt mondta: „Hát tudjátok, fiúk, egy beszélgetésben mentora elővigyázanemcsak hogy osztályt nem kaptam, de tosságára: „Mindig azt mondta: »István, egy papírt is aláírattak velem.” András ne menj ki a Fradi-meccsre, abból baj kérdésemre nem tudtam pontosítani, lehet!« Akkoriban nagyon sokat jártunk hogy mit jelenthetett a kijelentés. a Kisstadionba az Újpest–Fradi jégko85 Magyarország 2000 – Családi krónikák. rongmeccsekre. Az ellenzéki magatartás Pálfy G. István interjúja Szerdahelyi Anegyik formája volt ez a gimnáziumunkdorral és tanítványaival. Rákóczi-évkönyv ban.”85 (1999–2000) 120.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 261
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 262
LÉNÁRT ANDRÁS
262 Évkönyv XVIII. 2011–2012
Cox – ahogy egy méltatója fogalmazott, az évszázad tanára – a Horthy-korszakban szocializálódott, a nagy tudású, odaadó, hivatásáért élő polihisztor pedagógust testesítette meg, aki a felnőtté serdülő gyerekek lelkével és sorsával is törődik, optimizmusát és tetterejét pedig keresztény hitéből meríti. Másik volt tanítványa, Pálfy G. István a halála előtt néhány évvel kérdezgette szeretett tanárát a régi időkről, a beszélgetést a gimnázium évkönyve őrzi. „De ha jól emlékszem, te nemcsak a hitről vallottál – a »csak«-ot idézőjelben mondom –, nemcsak azt sugalltad, hanem te a hazáról is mondtál nekünk »valamit«.” Az idős ember elkalandozó válasza után másképp is megfogalmazta a kérdést: „Mégis hadd forszírozzam ezt, hogy mi nagyon sokan úgy érezzük, a mi magyarságunkban a te intésed nagyon benne van. – Én úgy érzem, hogy magyar ember vagyok, a magyar hazához hűséges voltam, nem disszidáltam. Első gondolatom az volt: »Áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell…« Ha ezt megtanítottuk volna jól ’45 előtt vagy ’45 után, nem lett volna annyi disszidálás. De nem is ez a nagyobbik baj. A nagyobbik baj az, hogy nagyon sokan – magyarok – nem születnek meg. Az utóbbi 50 évben több millió magyar nem született meg. Ennek is van vallási háttere, mert nem tisztelik az életet, nem tisztelik Isten parancsait, nem úgy élnek, ahogy Isten elrendeli.”86 Második nekirugaszkodásra sem derült ki a válaszból, hogyan is közvetítette vallott értékeit a kommunista szellemiségű iskolában, de tény, hogy „átment az üzenet”. A hetvenes–nyolcvanas évekre a nagy tanáregyéniségek nyugdíjba vonultak vagy meghaltak. Dolgozatom kereteit szétfeszítené, ha a rendszerváltás előtti évtizedekről is részletesen írnék. Nagy vonalakban elmondható, hogy az iskola tanulmányi színvonala egyre csökkent, a hetvenes években sporttagozatot indítottak, az iskolavezetés és a tanárok – interjúpartnereim emlékezete szerint a kissé túlhaladott kommunista normákat átvéve – gyakran álszent módon „terrorizálták” és feleslegesen „csuklóztatták” a diákságot. Az iskola pártvonalról érkezett új igazgatójának 1980-as antréja nem nyerte el a tanulók tetszését: „Azzal nyitott az igazgató az iskolarádióban – már akkor tudtuk, hogy a nyakunkra küldtek egy hülyét, voltam vagy 15 éves, az egész osztály levette, hogy ez vér ciki –, hogy »mindenkitől megkövetelem a rendszeres hajviseletet!« Mi van? Hordjunk hajat? Hagy86 Magyarország 2000 – Családi krónikák. juk otthon?”87 Nemcsak a nyilvánvalóan elfogult Pálfy G. István interjúja Szerdahelyi Anegykori diák találta nagyon merevnek dorral és tanítványaival. Rákóczi-évkönyv az új igazgatót. Guoth Árpádné, ma is (1999–2000) 120. a gimnázium tanára, elmesélte, hogy 87 Idézet a Krasztev Péter-interjúból.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 263
Winkler Ibolya nem akarta elengedni a tantestületet egyik kollégájuk egyházi temetésére, végül ott lehettek, de nem mondtak beszédet, nem búcsúztak el… Török Ferenc Moszkva tér című filmje pedig a nyolcvanas évek végi erkölcsi zuhanást, a rendszer – de egyben az iskola – padlóra kerülését mutatja be saját élményei alapján – kiáltó ellentétben a nála húsz–harminc évvel idősebb nemzedék tapasztalataival… ÖSSZEFOGLALÁS Az élettörténetek és az iskolai életről szóló anekdoták után vissza kell térnünk a kiindulóponthoz. Kik is, és honnan jöttek a ma magukat jobboldalinak valló emberek, hogyan éltek a szocialista korszakban, és hogyan gondolkodnak ma. Elsőnek azt érdemes megnéznünk, milyen egyezéseket találunk a szövegekben a jobboldali hagyomány két világháború közötti jellemzőire tett javaslatokkal (Rainer M. János), valamint a háború utáni évtizedekre érvényes jobboldal-definíciókkal (Ungváry Krisztián). Rainer M. János eszmetörténeti szövegében a jobboldal közös pontjait mindenekelőtt az a) antiliberalizmus, b) az antiszemitizmus, c) az organikus nemzeteszme, d) az erős állam és az e) antikommunizmus határozza meg.88 Ungváry az állambiztonsági iratok fogalmi elemzéséből kiinduló, némileg pragmatikus definíciója szerint jobboldali: 1. akiket a Kádár-rendszer így definiált, 2. akik magukat jobboldalinak tartották, 3. akik az 1945 előtti jobboldal hagyományait kívánták követni vagy személyükben ahhoz köthetőek voltak, 4. akik a korszak nyugat-európai jobboldaliságát tartották etalonnak és 5. akiket ma Magyarországon jobboldalinak nevezünk, illetve akik e jobboldal szellemi előzményeinek tekinthetők.89 Az interjúkban kevés közvetlen utalást találunk a fenti fogalmakra és meghatározásokra. Már csak a műfaji adottságok miatt sem várhattunk ilyen megfeleléseket, kérdést föltenni pedig, például az állam szerepére vonatkozóan, teljesen hiábavaló lett volna. Abban bízhattam, árulkodó lesz, hogy a magukat jobboldalinak mondó (ez egybevág Ungváry második és ötödik számú kitételével) középkorú vagy idős emberek mit tartanak fontosnak elmesélni a már az interjúkészítés előtt sejtetett, olykor nyilvánvalóvá tett kontextusban. Rainer szempontjait nézve az antiliberalizmus és az állam szerepe nem került elő. Egyes interjúpartnereim a szóba hozott diáktársak, tanárok vagy más szereplők jellemzésekor au88 Lásd a kötet bevezető tanulmányát. tomatikusan hozzáfűzték, ha zsidó, 89 Ungváry (2012) 1–2. „zsidó származású”, „újlipótvárosi”,
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 263
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 264
LÉNÁRT ANDRÁS
264 Évkönyv XVIII. 2011–2012
ritkábban „izraelita” volt az illető. A zsidó mint „adat” helyenként magyarázat volt (rózsadombi házakból kiköltöztetett, Auschwitzot megjárt, kommunista, kommunista funkcionárius gyereke), máskor teljesen funkciótlanul, a „miheztartás végett” került az említett személy neve mellé. Következtethetünk-e az ilyen említésekből antiszemitizmusra? Meglátásom szerint a különbségtétel keresztény és zsidó között a mai közbeszédben nem feltétlenül jelent elhatárolódást. A zsidó fogalma, szemben a kereszténnyel, sokszor hozzátartozik az emberek mégoly rövid bemutatásához is. A keresztény templomba járó, istenhívő ember jelent. A zsidó fogalma mögé kulturális meghatározottságot és tipikus családtörténetet képzelünk oda: az illető családját nyilván érintette a holokauszt, a felmenők egy időre kommunistává válhattak, vagy éppen elvesztették tulajdonukat, sokszor van külföldre települt rokonságuk, nagy valószínűséggel baloldali politikai erőkkel, sajtótermékekkel szimpatizálnak, Budapesten, azon belül Újlipótvárosban élnek stb. A zsidó fogalma tehát egy egész, természetesen pontosításra, adott esetben megcáfolásra szoruló sztereotípiarendszerre utal. Mivel ezekkel a sztereotípiákkal többé-kevésbé a magukat zsidónak tartók is egyetértenek, nem tekintem önmagában antiszemita megnyilvánulásnak, ha zsidóként emlegetnek embereket. Az interjúkban ráadásul pozitív kontextusban merültek fel zsidó személyek (munkásigazgató vagy jó, de vonalas kommunista tanár). Ennek ellenére nem merem állítani, hogy interjúpartnereim vagy családjuk körében ne fordulhatnának elő antiszemita megnyilvánulások, de ilyen következtetések a szövegekből nem vonhatók le. Ugyanakkor mégis említésre méltó, hogy az iskola világáról folytatott háttérbeszélgetésekből kiderül: az egykori kádergyerekek emlékezete szerint az otthon elhallgatott zsidóságuk (zsidó identitásuk) megtalálásához nagyban hozzájárultak a rájuk szegeződő keresztény tekintetek. Nem értették, bizonyos diákcsoportosulások miért nem fogadják be őket, és a magyarázatot az antiszemita idegenkedésben találták meg. A kirekesztettség vagy annak érzete erősen megmarad az emberek emlékezetében, a magyarázat valóságtartalmát megítélni szinte lehetetlen, különösen egy átfogó interjúsorozat nélkül. Amennyiben az organikus nemzeteszme megfeleltethető az erős magyarságtudatnak, illetve Trianon emléke ápolásának, akkor ez többüknél – különösen András családjánál – tetten érhető, de összességében korántsem olyan hangsúlyos, mint az antikommunizmus. Interjúpartnereim családjai együtt élni megtanultak a rendszerrel, de soha nem rokonszenveztek vele. Volt, aki jártatta a száját, sokan megelégedtek kisebb karrierrel, de állításuk szerint nem léptek be az állampártba. Valójában azonban a párttagság sem jelentett
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 265
választóvonalat. Zsigmond Attila volt rákóczis diák másfél évtizedig MSZMPtag volt, ám ez nem okozott lelkiismereti problémát a jobboldali szavazóknak, amikor az MDF színeiben indult választásokon. Fontosabbnak bizonyult az egyén megítélése. Amelyik tanár igazságos és gyerekszerető volt, arról szívesen emlékeztek meg, függetlenül ideológiai elkötelezettségétől. Azért kissé árulkodó, hogy a „polgári” tanárokról csak szépet és jót meséltek – a szigorúságot és fegyelmet egyértelműen a pozitív tulajdonságok közé sorolva –, és például a másik oldalon álló, megkedvelt, velük „bratyizós” Gömöri György állítólagos BM-es kapcsolatairól nem szóltak. Bizonyára árnyalta volna az oktatókról kialakított képet, ha a hatvanas években lázadozó kádergyerekek történetei is helyet kapnak dolgozatomban. Feltűnő, hogy interjúpartnereim kimaradtak az ellenzéki szervezkedésekből, szamizdatot sem igen olvastak. Fiatal felnőttként családjuknak és munkájuknak éltek, és csak a nyolcvanas évek végén aktivizálódtak keresztény egyesületekben, jobboldali pártokban. Az 1989 után gyorsan újjáéledő magyar konzervatív hagyomány hátterében az interjúk tanúsága szerint egészen egyszerű dolgok állnak. A beszélgetésekből kitűnik, hogy a tanulók jól „belőtték”, ki milyen társadalmi hátterű csoporthoz tartozik, ki előtt lehet nyíltan beszélni, s ki előtt nem. Ebben segítségükre volt egész szocializációs közegük, hiszen családjaik is hasonló mentalitású és értékrendű, a munkahelyről ismert, sokszor a közvetlen szomszédságban élő családokkal barátkoztak. Az emberek „betájolásának” egyik fontos eszköze volt a valláshoz fűződő viszony. Már a vallásgyakorlás legelemibb formái másságot, ellenzékiséget, egyszersmind összetartozást jelentettek a diákok között – és a diák–tanár-kapcsolatokban is. A hitbuzgó tanárok nem beszélhettek Istenről, és természetesen nem téríthettek az iskolában, a polgári középosztály leszármazottai közül mégis mindenki tudta, hogy vallásosak, bár senki sem emlékezett, miért volt ez annyira nyilvánvaló. A régi vágású tanárok zöme már a háború előtt is, a Rákóczi Gimnázium elődjeiben egészen más uralkodó szemléletet közvetített. Kapcsolataik ugyanazon családok újabb generációival a háború után is megmaradtak. Sokszor a környéken laktak, a szülők és diákok láthatták őket a templomokban és az iskolán kívüli közösségekben. A budai kapcsolati hálózatok részesei voltak és maradtak, ilyenformán „némán” vagy „elbújva” is olyan értékeket és magatartásformákat képviseltek, amelyeket a polgári réteg legalábbis dekódolni tudott. Szerdahelyi Andor a legkiemelkedőbb példa, aki ennek a hálózatnak kitüntetett pontján helyezkedett el. Kitartó szorgalommal szervezte volt tanítványai számára a találkozókat, és hihetetlen memóriájának köszönhetően mindent
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 265
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 266
LÉNÁRT ANDRÁS
266 Évkönyv XVIII. 2011–2012
megjegyzett az egykori diákok életéről. A találkozók így egyfajta fórummá váltak, ahol a hasonló gyökerű emberek kicserélhették gondolataikat, új kapcsolatokat is építhettek. Másik, az iskola történetének megismerésére és megismertetésére irányuló törekvése elsősorban a helytörténeti tudás gyarapításával járt, de az egyházi múlt miatt „mellesleg” olyan adalékokkal szolgált, amelyek óhatatlanul a katolikus egyházi hagyományra, az egykori gimnázium nagyszerű képességű és kiváló pedagógiai érzékű, hívő tanáraira irányították a figyelmet. A hagyományőrzés jelentősen hozzájárult egy alternatív történet megkonstruálásához, amelyben a Klebelsberg Kuno-féle oktatási rendszerből kikerült tanerők erkölcsi és szakmai értelemben is a szocialista korszak tanáremberei fölé magasodtak, áttételesen: a Horthy-rendszer lemosta az utána jövő kommunista rezsimeket. A hagyományőrzés másik, nem várt hozadéka: Nagy István tanár megvalósította mentora, Szerdahelyi Andor álmát, levéltári kutatásának és kitartó érvelésének köszönhetően a katolikus egyház visszaigényelte és a fővárossal szemben megnyert pert követően, 1997-ben vissza is kapta a Királyi Egyetemes Katolikus Gimnázium épületét. A Szabó Ilonka utcai régi-új középiskola első igazgatójává az egyház Nagy Istvánt nevezte ki. Így mára két, egymáshoz vékonyka szállal kötődő világi és egyházi gimnázium viheti tovább az iskolai hagyományokat. A hagyományok ápolása jelenleg több formában zajlik. Az iskola Keleti Károly utcai épületében egyre több emléktábla és tárgyi emlék utal a jogelőd intézmények működésére és az 1956-os forradalom során meghalt diákokra. A Budai Polgár című második kerületi önkormányzati lap meglehetősen gyakran beszámol a Rákóczi Gimnázium történetének valamely epizódjáról. A kirkatosok, azaz a Királyi Katolikus Gimnázium volt növendékei lassan harminc éve a Mátyás-templomban járnak össze, és az Érseki Gimnázium most nyolcvan év körüli egykori tanulói is rendszeres találkozókat és előadásokat szerveznek, már a nyolcvanas évek közepe óta. A rákóczis öregdiákok Szerdahelyi Andor tiszteletére emléktáblát avattak Fadrusz utcai lakóháza falán, ott – és más, a Rákóczihoz kötődő emlékhelyeken – év közben többször tartanak koszorúzásokat. Honlapjuk is van, ahol tanárportrékat közölnek, leírják emlékeiket, megosztják dokumentumaikat, és a gimnáziumról szóló sajtóhíradások mellett a számukra fontos aktuális híreket is közzéteszik.90 Az iskola igyekszik segíteni a zömében nyugdíjas öregdiákok újabb 90 A legfrissebb fejlemény: 2012-ben maés újabb ötleteinek megvalósításában, gánkiadásban megjelent Makra Zsigde nehezen megállapítható, hogy mekkora érdeklődést mutat a múlt iránt a mond könyve az Érseki Katolikus GimRákóczi mai diáksága. názium történetéről.
06_Lenart_Jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
3:07 PM
Oldal 267
HIVATKOZÁSOK Nagy (1989) NAGY ISTVÁN: A Jézus Társaság budai collegiumától a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumig. In A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium jubileumi évkönyve (1687– 1987). Szerk. Nagy István. Budapest, II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, 24–98. Rákóczi-évkönyv (1999–2000) A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium évkönyve, 1999–2000. Szerk. Konta Andrásné. Budapest, Rákóczi Alapítvány. Ungváry (2012) UNGVÁRY KRISZTIÁN: Társadalmi ellenállás a Kádár-rendszerben és az állambiztonság „jobboldali” ellenségei. Budapest, Kézirat.
A JOBBOLDALI HAGYOMÁNY A RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUMBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
BÚVÓPATAKOK a feltárás 267
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 268
268
GYŐRI LÁSZLÓ
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA1 2010. július 1.–2012. június 30.
I. ÁLTALÁNOS ÉS ÖSSZEFOGLALÓ MŰVEK „All means may be deployed in Hungary…” 1956. In: 1456, 1956. 555 years, 55 years. From the noon bell to the lads of Pest. The analytical texts are based on the books written by Emma Bartoniek, Tamás Pálosfalvi and Miklós Horváth. Bp. MoD Zrínyi Média, 2011. 55–111. p. Szemelvénygyűjtemény fényképekkel. BÉLA ALBERT: A magyar október következményei, 1956. Ács, Szerző, 2010. 312 p. BIBÓ ISTVÁN: 1956. Szerk. és az utószót írta ifj. Bibó István. Bp. Argumentum – Bibó István Szellemi Műhely, 2011. 277 p. (Bibó István munkái. 4.) GÁNGÓ GÁBOR: Letérhet-e egy bolygó a pályájáról? Hannah Arendt és Siegfried Kracauer Magyarországról és a csatlós államokról 1956 körül. Holmi, 22. évf. 2010. 10. sz. 1310–1319. p. GEREBEN ISTVÁN: A médiatörvényről és az 56-os Intézet megszüntetéséről. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. 2. sz. jan. 14. 12. p. GYARMATI GYÖRGY: Forró ősz a hidegháborúban. A magyarországi forradalom, 1956. In uő: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956. Bp. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – Rubicon-Ház Bt., 2011. 395–457. p. JOBBÁGYI GÁBOR: Provokáció? Magyar Szemle, Ú. f. 20. évf. 2011. 9–10. sz. 51–62. p. „Több hiteles forrás összehasonlítása után … komolyan lehet következtetni arra, hogy a forradalom kirobbanását magyar és szovjet szervek közösen provokálták ki.” KAHLER FRIGYES: A délibáb nyomában. Közéleti írások és beszédek. Bp. Kairosz, 2011. 136 p. 1 Kiegészítve előző évekbeli bibliográfiáinkban nem szereplő tételekkel.
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 269
KALDY, GEORGES: Hongrie, 1956. Un soulèvement populaire, une insurrection ouvrière, une révolution brisée. Pantin, Les Bons caractères, 2011. 362 p. KARALYOS-SZÉNÁSI GYULA: Töprengő gondolatok 1956-ról. Kapu, 24. évf. 2011. 10. sz. 75–77. p. KISS SÁNDOR, M.: Közelítések, 1956. Tanulmányok, esszék, előadások. Bp. Kairosz, 2011. 379 p. KOVÁCS EMŐKE: Az 1956-os forradalom és megtorlás Kaposváron. Valóság, 52. évf. 2009. 11. sz. 56–66. p. Közép-Európa jegyében. Írószövetségek a demokráciáért és a nemzeti függetlenségért. Szerk. Kiss Gy. Csaba és Pápay György. Bp. Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa – Kortárs, 2011. 205 p. (Tanácskozások az Írószövetségben.) LIPTÁK, BÉLA: 35 päeva. Ungari keelest tölkinud Hedda Mauer. Tallin, Tänapäev, 2011. 195 p. Eredeti kiadása: 35 nap. Bp. BBS-INFO, 2003. 224 p. LŐCSEI PÁL: Egy élet szilánkjai. Írások, beszélgetések, dokumentumok. Szerk. és az előszót írta Kende Éva. Bp. Nagy Imre Alapítvány – Gondolat, 2010. 304 p. MACARTNEY, CARLILE AYLMER: Hungary. From ninth century origins to the 1956 uprising. Somerset, Aldine Transaction, 2009. 262 p. Mementó ’56. Szerk. Bognár Nándor. Bp. Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány, 2011. 281 p. MIKLÓSSY ENDRE: Forradalom: az erejét tapasztaló nép. In uő: A másik ember keresése. Bp. Széphalom Könyvműhely, 2009. 257–272. p. NÉMETH JUDIT: Bevezető megjegyzések. Hitel, 24. évf. 2011. 4. sz. 3. p. Németh László három írásához (A magyar forradalomról, A Kádár-kormány, Vázlat „A magyar forradalomról” tanulmányhoz). NÉMETH LÁSZLÓ: A Kádár-kormány. Hitel, 24. évf. 2011. 4. sz. 27–30. p. NÉMETH LÁSZLÓ: A magyar forradalomról. Hitel, 24. évf. 2011. 4. sz. 4–26. p. NÉMETH LÁSZLÓ: A magyar forradalomról. Bp. Nap Kiadó, 2011. 155 p. (Magyar esszék.) NÉMETH LÁSZLÓ: Vázlat „A magyar forradalomról” tanulmányhoz. Hitel, 24. évf. 2011. 4. sz. 31–32. p. ORBÁN ÉVA: Igazságot ’56-nak! Emlékőrző hitvallások. 1–3. köt. Bp. Szent László Király Alapítvány, 2011. 1525 p. ROMSICS IGNÁC: Magyar sorsfordulók. Bp. Osiris, 2012. 230 p. SALAMON KONRÁD: 1956, az első antikommunista forradalom. Miskolci Keresztény Szemle, 6. évf. 2010. 4. (24.) sz. 65–71. p.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
BIBLIOGRÁFIA 269
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 270
GYŐRI LÁSZLÓ
270 Évkönyv XVII. 2011–2012
SZÉKY JÁNOS: Így éltünk, 1956. Képes riport egy időutazásról. Bp. PressCon – Media Service Zawada, 2011. 64 p. (Retro évek. 1.) II. ELŐZMÉNYEK BÁNKUTI GÁBOR: A túlélés alternatívái. A Jezsuita Rend és az ÁVH 1953– 1956. In: Csapdában. Tanulmányok a katolikus egyház történetéből, 1945–1989. Szerk. Bánkuti Gábor és Gyarmati György. Bp. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L’Harmattan, 2010. 81–112. p. KRUPPA GÉZA: Pofa be, ha velem beszélsz! Rémképek az 50-es évekből. Bp. Kairosz, 2011. 211 p. MARUZS ROLAND: Tábornoki kar, 1945–1956. A Magyar Honvédség és a Magyar Néphadsereg tábornokai a második világháború és az 1956-os forradalom és szabadságharc között. Szeged, HK Hermanos, 2011. 192 p. III. A FORRADALOM BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN 1456, 1956. 555 éve, 55 éve. Nándorfehérvártól a Corvin közig. Főszerk. Zsalakó István. Bp. MoD Zrínyi Média, 2011. 111 p. Az elemző szövegek Bartoniek Emma, Pálosfalvi Tamás és Horváth Miklós könyvein alapulnak. 1456, 1956. 555 years, 55 years. From the noon bell to the lads of Pest. Ed. by István Zsalakó. Bp. Zrínyi Média, 2011. 111 p. Az elemző szövegek Bartoniek Emma, Pálosfalvi Tamás és Horváth Miklós könyvein alapulnak. ARGEJÓ ÉVA: Az 1956-os forradalom és megtorlás az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Múltunk, 55. évf. 2010. 2. sz. 122–149. p. BODROG MIKLÓS: Az 1956. évi forradalom és szabadságharc miskolci eseményeiről. Miskolci Keresztény Szemle, 6. évf. 2010. (21.) sz. 90–92. p. BOKODI-OLÁH GERGELY: Fonyód, 1956. Fonyód, Önkormányzat, 2011. 109 p. BÖŐR LÁSZLÓ: Nemzetőrparancsnokok Pest megyében 1956 októberében. In: „A néppel tűzön-vízen át!” Nemzetőrjelvény. Tudományos konferencia a nemzetőrségről, 2010. Szerk. Bokodi-Oláh Gergely. Bp. Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsa, 2010. 85–96. p. CSEH KATALIN: A teátrális demokrácia útja. A színház szerepe az 1956-os forradalomban. 1–3. Színház, 44. évf. 2011. 7. sz. 20–29. p., 8. sz. 20–29. p., 9. sz. 32–39. p.
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 271
CSEH ZITA: Az egri nemzetőrök rendvédelmi tevékenysége az 1956-os forradalomban. In: „A néppel tűzön-vízen át!” Nemzetőrjelvény. Tudományos konferencia a nemzetőrségről, 2010. Szerk. Bokodi-Oláh Gergely. Bp. Az 1956os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsa, 2010. 61–72. p. CSESZKA ÉVA: Esztergom, 1956. Országos tendenciák – helyi sajátosságok a forradalom és szabadságharc alatt. Esztergom, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára, 2011. 200 p. (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára évkönyvei. 18.) EÖRSI LÁSZLÓ: 1956 cigány hősei. [Riporter] Mohácsi Andrea. Sosinet.hu 2010. okt. 25. http://www.sosinet.hu/2010/10/25/1956-cigany-hosei EÖRSI LÁSZLÓ: 1956. A budaváriak ellenállása. Élet és Irodalom, 54. évf. 2010. 43. sz. okt. 29. 9. p. EÖRSI LÁSZLÓ: A „Baross Köztársaság”, 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok. Bp. 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L’Harmattan, 2011. 511 p. EÖRSI LÁSZLÓ: A Baross Köztársaság. Egy felkelő csoport 1956-ban. Rubicon, 22. évf. 11. (225.) sz. 32–35. p. EÖRSI LÁSZLÓ: A Csengery utcai csoport. Beszélő, 3. f. 16. évf. 2011. 1. sz. 34– 45. p. EÖRSI LÁSZLÓ: A Hársfa utcai csoport, 1956. Beszélő, 3. f. 16. évf. 2011. 3. sz. 58–65. p. EÖRSI LÁSZLÓ: A Lenin körúti csoport. Beszélő, 3. f. 16. évf. 2011. 5. sz. 34– 38. p. EÖRSI LÁSZLÓ: A Thököly úti csoport, 1956. Beszélő, 3. f. 15. évf. 2010. 7–8. sz. 62–72. p. EÖRSI LÁSZLÓ: A „Wesselényi” csoport, 1956. Beszélő, 3. f. 15. évf. 2010. 9– 12. sz. 65–80. p. EÖRSI LÁSZLÓ: Az „örök-vamzer” – Harangi Zoltán. Beszélő, 3. f. 17. évf. 2012. 1. sz. 51–57. p. EÖRSI LÁSZLÓ: Cigányok az 1956-os forradalomban. In: Cigányság – identitás – kultúra – történelem. Szerk. Daróczi Ágnes. Bp. Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, 2011. 243–256. p. EÖRSI LÁSZLÓ: „Kecskeméti” a múlt század viharában. Élet és Irodalom, 56. évf. 2012. 6. sz. febr. 10. 10. p. Harangi Zoltán, a Baross téri felkelő csoport tagja, rendőrségi besúgó.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
BIBLIOGRÁFIA 271
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 272
GYŐRI LÁSZLÓ
272 Évkönyv XVII. 2011–2012
EÖRSI LÁSZLÓ: Köztársaság tér, 1956 – újabb források. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. 42. sz. okt. 21. 5. p. FEITL ISTVÁN: 1956. Mikrotörténetek Pestszentlőrincről, Pestszentimréről. Tanulmányok. Bp. Napvilág, 2011. 269 p. FRIVALDSZKY JÁNOS: Hungarikum, műegyetemi védjeggyel. Mérnök Újság, 17. évf. 2010. 9. sz. 38–39. p. FRIVALDSZKY JÁNOS: A Műegyetem ötvenhatos hősi halottjai. Hadtörténelmi Közlemények, 123. évf. 2010. 3. sz. 663–678. p. GÁL ISTVÁN: Vecsésiek az 1956-os forradalomban. Vecsés, Szerző, 2010. 103 p. GÉCZY JÓZSEF ALAJOS–SZRENKA ÉVA: 8 napért 8 év. A Munkástanácsok 1956ban … és ami utána jött. Szeged–Bp. Bába – Nagy Imre Társaság, 2012. 133 p. GERMUSKA PÁL: Leszerepelt forgatókönyv. Ismeretlen karhatalmi terv 1956ból. Heti Világgazdaság, 2011. 44. sz. nov. 5. 42–44. p. GYÜSZI LÁSZLÓ: Tatabánya 1956-ban. 2. bőv. kiad. Tatabánya, Kultsár István Társadalomtudományi és Kiadói Alapítvány, 2011. 182 p. HAJDÚ ÉVA: Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának galyatetői ülése és az 1956-os forradalom. Miskolci Keresztény Szemle, 6. évf. 2010. 3. (23.) sz. 90–92. p. HEGEDŰS ZSANETT: Az 1956-os forradalom arcképcsarnoka Salgótarjánban. Valóság, 54. évf. 2011. 2. sz. 96–101. p. A hőseink voltak. Szerk. Bognár Nándor. Bp. Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány, 2010. 210 p. IZSÁK LAJOS: Az 1947-es ellenzéki pártok utódpártjai a forradalom és a rendszerváltás idején. Jogtörténeti Szemle, 13. évf. 2011. 1. sz. 19–27. p. KAHLER FRIGYES: A sortüzek az 1956-os forradalomban. Rubicon, 21. évf. 2010. 9. sz. 28–31. p. KARACS ANTALNÉ: Földesiek az ötvenes és hatvanas évek diktatúráiban. Földes, Szerző, 2010. 232 p. KÁRÁSZ TAMÁS: Ercsi forradalma 1956-ban. Ercsi, Szerző, 2011. 122 p. KATA MIHÁLY: 1956. „Mit kívánnak a szegedi gyógyszerészhallgatók?” Gyógyszerészet, 55. évf. 2011. 11. sz. 678–679. p. KÁLMÁN PEREGRIN: A (budapesti) papság (egyház)politikai koncepciója az 1956-os forradalom idején. Vigilia, 75. évf. 2010. 11. sz. 862–866. p. KÉRI EDIT: Kik lőttek a Kossuth téren ‘56-ban? 4. jav. kiad. Bp. Magyarok Világszövetsége, 2011. 217 p. A borítófedélen a megjelenés éve: 2009.
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 273
KÉRI NAGY BÉLA: A mecseki szénbányászat fejlődése, a bányászok részvétele és szerepe az 1956-os forradalomban, különös tekintettel a munkástanácsokra. Bp. Montan-Press, 2010. 75 p. KIM, DAE SOON: Az 1956-os forradalom. In uő: Göncz Árpád. Politikai életrajz. Bp. Scolar, 2012. 50–82. p. KISS JÓZSEF: A borsodi nemzetőrség, 1956. In: „A néppel tűzön-vízen át!” Nemzetőrjelvény. Tudományos konferencia a nemzetőrségről, 2010. Szerk. BokodiOláh Gergely. Bp. Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsa, 2010. 43–60. p. KOZÁRI JÓZSEF–VIZI SÁNDOR: Adalékok az 1956-os magyar forradalom katonai eseményeihez. Az aszódi 15. gépesített ezred a forradalomban. In: „…nem leleplezni, hanem megismerni és megérteni”. Tanulmányok a 60 éves Romsics Ignác tiszteletére. Szerk. Gebei Sándor, ifj. Bertényi Iván, Rainer M. János. Eger, Líceum Kiadó, 2011. 130–138. p. KŐ ANDRÁS: Kossuth Lajos tér, 1956. Rubicon, 21. évf. 2010. 9. sz. 18–27. p. Nagykanizsa, 1956. Szerk. és magyarázó szövegeket írta Czupi Gyula. Nagykanizsa, Czupi, 2010. 232 p. LICSKÓ GYÖRGY: Az egykori Lenin Intézet és filozófia szakos diákja az 1956os forradalom időszakában. Múltunk, 55. évf. 2010. 2. sz. 105–121. p. „A néppel tűzön-vízen át!” Nemzetőrjelvény. Tudományos konferencia a nemzetőrségről, 2010. Szerk. Bokodi-Oláh Gergely. Bp. Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsa, 2010. 132 p. Egyes tanulmányait l. külön tételekben. ORGOVÁNYI ISTVÁN: A nemzetőrség Bács-Kiskun megyében 1956-ban. In: „A néppel tűzön-vízen át!” Nemzetőrjelvény. Tudományos konferencia a nemzetőrségről, 2010. Szerk. Bokodi-Oláh Gergely. Bp. Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsa, 2010. 73–84. p. POLERECZKY GYÖRGY: Fegyverrel a szabadságért. Az én 56-om. Kiskőrös, Szerző, 2011. 178 p. PONGRÁTZ GERGELY: Corvin köz – 1956. Bp. Portatech Kft., 2010. 275 p. Új kiadás. ROZS ANDRÁS: Baranya megyei és pécsi nemzetőrségek az 1956-os forradalomban. In: „A néppel tűzön-vízen át!” Nemzetőrjelvény. Tudományos konferencia a nemzetőrségről, 2010. Szerk. Bokodi-Oláh Gergely. Bp. Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsa, 2010. 106–132. p. SOMODI ISTVÁN: Kossuth tér, 1956. október 25. Hitel, 22. évf. 2009. 10. sz. 61–68. p.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
BIBLIOGRÁFIA 273
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 274
GYŐRI LÁSZLÓ
274 Évkönyv XVII. 2011–2012
SÓS CSABA: A Bonyhádi Cipőgyár története. 8. Az 1956-os forradalom éve. Bőr- és Cipőtechnika, -piac, 61. évf. 2011. 2. sz. 91–95. p. STANDEISKY ÉVA: A közvetlen demokrácia az 1956-os forradalomban. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. 44. sz. nov. 4. 8. p. STANDEISKY ÉVA: Népi nyelvhasználat az 1956-os forradalomban. In: Folklór és nyelv. Szerk. Szemerkényi Ágnes. Bp. Akadémiai Kiadó, 2010. 423–429. p. STANDEISKY ÉVA: Népuralom ötvenhatban. Pozsony–Bp. Kalligram – 1956-os Intézet, 2010. 597 p. SULYOK LÁSZLÓ: Velünk történt. Tettek és következmények, 1956. Salgótarján, Szerző, 2010. 240 p. SZAKOLCZAI GYÖRGY–SZABÓ RÓBERT: Két kísérlet a proletárdiktatúra elhárítására. Barankovics és a DNP, 1945–1949. Bibó és a DNP, 1956. Bp. Gondolat, 2011. 375 p. SZALAI BÉLA: Mozaik. Pannonhalma, 1956. Bp. Publikus Bt., 2009. 438, [32] p. SZALAY BALÁZS: Csorna az 1956-os forradalom idején. Győr, Győr-SopronMegyei Levéltár, 2012. 160 p. (Kisalföldi szemle. 4/2.) A szegedi szikra. 1956, MEFESZ, Szeged. Szerk. Jancsák Csaba. Szeged, Belvedere Meridionale, 2011. 102 p. Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesült Szövetsége SZÉKY JÁNOS: Így éltünk, 1956. Képes riport egy időutazásról. Bp. PressCon – Media Service Zawada, 2011. 64 p. (Retro évek. 1.) SZELKE-TULIPÁN ÉVA: Munkásmilíciák és nemzetőrség Budapesten 1956ban. In: „A néppel tűzön-vízen át!” Nemzetőrjelvény. Tudományos konferencia a nemzetőrségről, 2010. Szerk. Bokodi-Oláh Gergely. Bp. Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsa, 2010. 20–28. p. SZÉKELY GYÖRGY: Operettszínház – 1956. Megjegyzések Cseh Katalin tanulmányához. Színház, 44. évf. 2011. 11. sz. 29–30. p. L. Cseh Katalin: A teátrális demokrácia útjai. A színház szerepe az 1956-os forradalomban. SZILÁGYI MIHÁLY: Nemzetőrök Tolna megyében 1956-ban. In: „A néppel tűzön-vízen át!” Nemzetőrjelvény. Tudományos konferencia a nemzetőrségről, 2010. Szerk. Bokodi-Oláh Gergely. Bp. Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsa, 2010. 97–105. p. SZŰCS BÉLA ALBERT: 1956 őszének 13 napja Ácson. Ács, Szerző, 2011. 92 p. TÓTH ESZTER ZSÓFIA: „Mosolyogtak ránk és szánkba adták a jelszavakat”. Nők 1956-ban. In uő: Kádár leányai. Nők a szocialista időszakban. Bp. Nyitott Könyvműhely, 2010. 33–50. p.
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 275
TULIPÁN ÉVA: Szigorúan őrzött emlékezet. A Köztársaság téri ostrom 1956-ban. Bp. Argumentum, 2012. 163 p. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtára.) Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez. A forrásszövegeket és a képanyagot vál. és szerk. Somfai Balázs. A bibliográfiát összeáll. és annotálta Pákozdi Éva Szilvia. Veszprém, Veszprém Megyei Levéltár, 2012. 256 p. (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai. 25.) Bibliográfia: 179–227. p. A vidék forradalma, 1956. Szerk. Gagnetz Péter, Galambos István. Bp. Történelmi Ismeretterjesztő Társulat, 2012. 247 p. (TITE könyvek. 1.) IV. A FORRADALOM NEMZETKÖZI ÖSSZEFÜGGÉSEI The 1956 Hungarian revolution. Hungarian and Canadian perspectives. Ed. by Christopher Adam et al. Ottawa, Ontario, University of Ottawa Press, 2010. 296 p. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai. Forrásválogatás. Vál., közread. és a bev. tanulmányt írta Váradi Natália. Szerk. Galambos Sándor. Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, 2012. 191 p. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai. II. Közlemények. 43.) ANISZI KÁLMÁN: Ötvenhat hullámverése Erdélyben. Hitel, 24. évf. 2011. 10. sz. 41–47. p. BALOGH MARGIT: Mindszenty az amerikai követségen. Amerikai források, 1956–1971. História, 32. évf. 2010. 3. sz. 14–17. p. BARÁTH MAGDOLNA: Szovjet imázsépítés Magyarországon. A Szovjetunió magyarországi népszerűsítési módszerei és eszközei 1956 után. Századok, 145. évf. 2011. 6. sz. 1525–1542. p. DANTI, SARA: The Hungarian community in France 1956. Emigration, perception, reaction. – Magyarok közössége Franciaországban. Emigráció, attitűdök, reakciók. Szociális Szemle, 4. évf. 2011. 1–2. sz. 72–77. p. FISCHER FERENC: Az 1956-os magyar forradalom tükröződése a spanyol történelem tankönyvekben. Történelemtanítás. Online történelemdidaktikai folyóirat, 2. évf. 2011. 1. sz. GARAY VERA, CRISTIÁN: Genocidio en un pais lejano. Chile y la Revolucion Hungara de 1956. Santiago de Chile, Servicios Editoriales MAGO Editores, 2009. 156 p.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
BIBLIOGRÁFIA 275
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 276
GYŐRI LÁSZLÓ
276 Évkönyv XVII. 2011–2012
GÖMÖRI GYÖRGY: Ezerekilencszázötvenhat – Cambridge-ből. Gömöri György íróval Várkonyi Benedek készített interjút. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. 44. sz. nov. 4. 7. p. GRANVILLE, JOHANNA: Forewarned is forearmed. How the Hungarian crisis of 1956 helped the Romanian leadership. Europe-Asia Studies, Vol. 62. 2010. No. 4. 615–645. p. HEGEDŰS ATTILA: Az 1956-os magyar forradalom és Jugoszlávia. Zenta, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2010. 214 p. HORVÁTH MIKLÓS–PAHIRYA, OLEKSZANDR: Kényszerkirándulás a Szovjetunióba. Magyar deportáltak a KGB fogságában, 1956. Bp. Argumentum, 2012. 407 p. KASTNER, GEORG: Ungarn 1956 vor der UNO. Innsbruck, Studien Verlag, 2010. 349 p. MACZÁK MÁRTON: A magyar 1956 képe az európai tankönyvekben és tantervekben. Történelemtanítás. Online történelemdidaktikai folyóirat, 1. évf. 2010. 3. sz. MITROVITS MIKLÓS: Egy barátság nehéz évtizede. A lengyel–magyar viszony szakítópróbái, 1956–1968. Múltunk, 56. évf. 2011. 3. sz. 137–164. p. PURCĂRUS, ALEXANDRU: Īn văltoarea Războiului Rece. Revoluţia maghiară din 1956. Tărgovişte, Editura Cetatea de Scaun, 2009. 268 p. Rok 1956 w Polsce i jego rezonans w Europie. Pod redakcja Joanny Szymoniczek i Eugeniusza Cezarego Króla. Warszawa, Instytut Studiów Politycznych PAN – Collegium Civitas, 2009. 343 p. SIPOS PÉTER: Magyarország mozgástere a nagyhatalmi politikában, 1956– 1985. Magyarország külpolitikája. História, 33. évf. 2011. 1–2. sz. 9–15. p. SISA ISTVÁN: Hogyan került magyar zászló a Szabadság-szoborra 1956-ban? Kapu, 23. évf. 2010. 11–12. sz. 64–65. p. SKARDON, C. PHILIP: A lesson for our times. How America kept the peace in the Hungary-Suez Crisis of 1956. Commemorating an historic turning point in the Cold War. Bloomington, Author House, 2010. XIV, 733 p. SKULTÉTY CSABA: A magyar forradalom és nyugati hatása. – A rádió és a forradalom – mai szemmel. – Még egyszer a forradalomról. In uő: Mi is volt a Szabad Európa Rádió? Egy szerkesztő visszaemlékezései. Bp. Helikon, 2011. 81–100. p. A Szabad Európa Rádió és a magyar forradalom. Műsortükör 1956. október 23– november 5. Sajtó alá rend., a bevezetést és a jegyzeteket írta Vámos György. Bp. História – MTA Történettudományi Intézete, 2010. 1270 p. (História könyvtár. Okmánytár. 7.)
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 277
Tanúságtevők az ENSZ előtt – 1957. A bevezető tanulmányt írta, a kötetet szerk. Mink András. A jegyzeteket kész., a kötetet lektorálta Sipos Levente. Bp. Nagy Imre Alapítvány, 2010. 328 p. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által létrehozott Magyar Kérdést Vizsgáló Különbizottság (Special Comittee on the Problem of Hungary) tanúinak vallomásai. URBÁN PÉTER: Daniel Cohn Bendit és az ’56-os forradalom. Kapu, 25. évf. 2012. 2. sz. 81–82. p. VÁMOS GYÖRGY: A Szabad Európa Rádió és a magyar forradalom, 1956. A rádió mint történeti forrás. História, 32. évf. 2010. 9–10. sz. 58–64. p. VÁRADI NATÁLIA: Az 1956-os forradalom a KGB iratai alapján. Honismeret, 39. évf. 2011. 1. sz. 41–47. p. VARES, MARI: Kádár János és a kádári Magyarország képe Finnországban 1956 és 1988 között. Múltunk, 57. évf. 2012. 1–2. sz. 101–121. p. V. A FORRADALOM EMIGRÁCIÓJA BALSAY ENDRE–VARGA ANDRÁS: Menekülés a hazából. Déli-Hanság, 1956. november, december. Kapuvár, Balsay Endre, 2011. 56 p. FORRÓ TAMÁS: Az 1956-os norvégiai magyar menekültek sorsa és a Norvég Menekültügyi Tanács szerepe 1956–1958-ban. Magyar Liget. A dél-svédországi magyarok családi lapja, 11. évf. 2010. 1–3. (43–45.) sz. 36–39. p. GAJDÓCSI LEVENTE: Hungarian diplomacy and the Hungarian refugees of the 1956 revolution in Great Britain, 1956–1961. In uő: Vándorló kisebbségek. Etnikai-migrációs folyamatok Közép-Európában történeti és jelenkori metszetben. Tanulmányok. Szerk. Kupa László. Pécs, Pannon Tudományegyetem – Bookmaster Kft., 2010. 193–198. p. KECSKÉS D. GUSZTÁV: Egy humanitárius csoda anatómiája – az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadása. Külügyi Szemle, 9. évf. 2010. 4. sz. 158–168. p. KECSKÉS D. GUSZTÁV: A francia közvélemény és az 1956-os magyar forradalom. Tehetetlenül a tragédia előtt. Élet és Tudomány, 65. évf. 2010. 43. sz. 1350–1352. p. KECSKÉS D. GUSZTÁV: Pénzgyűjtés és propaganda. Az ENSZ-intézmények információs tevékenysége az 1956-os magyar menekültválság megoldása érdekében. Századok, 146. évf. 2012. 1. sz. 109–145. p.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
BIBLIOGRÁFIA 277
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 278
GYŐRI LÁSZLÓ
278 Évkönyv XVII. 2011–2012
KÖTELES ÁGOSTON: Zarándoklat a magyar kálvárián. Ifj. Zilinyi Ferenc ’56-os disszidens életútja Komjátitól Amerikáig. Miskolc, Szepsi – Dominium Könyvkiadó, 2011. 148 p. KŐRÖSI ZSUZSANNA: „Itt a magamfajtának nem fog sok fű nőni”. Meneküléstörténetek 1956 végéről. Forrás, 43. évf. 2011. 7–8. sz. 142–158. p. LANDESZ, KARL J.: Blink of an eye. The journey of a refugee. Philadelphia, Xlibris Corporation, [2010]. 301 p. LÉNÁRT ANDRÁS: 1956 emigrációs vesztesége. Az 1956-os magyarországi elvándorlásról. Rubicon, 22. évf. 2011. 9–10. (222–223.) sz. 103–107. p. NÓVÉ BÉLA: Menekült-karácsony, 1956. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. 2. sz. jan. 14. 10. p. SÁRKÖZI MÁTYÁS: Menekülők 1956 novemberében. Merre tartottak, hova érkeztek? Élet és Tudomány, 65. évf. 2010. 45. sz. 1427–1428. p. VÁRALLYAY GYULA: Tévúton. Ügynökök az ötvenhatos diákmozgalomban Nyugaton. Bp. 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L’Harmattan, 2011. 231 p. VI. INTERVENCIÓ, MEGTORLÁS, RESTAURÁCIÓ 1956. NOVEMBER 4. UTÁNI ESEMÉNYEK 10 személy, aki leginkább felelős az 1956-os megtorlásért. Rubicon, 21. évf. 2010. 6. sz. 44–45. p. ARGEJÓ ÉVA: Az 1956-os forradalom és megtorlás az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Múltunk, 55. évf. 2010. 2. sz. 122–149. p. BAKAY ÉVA: A Bibó-kiáltvány keletkezésének színtere. In uő: „nem semmisült meg…” Dr. Bakay Éva emlékére, 1922–1999. Szerk. Koncz Lajos, Marton Magda, Bakay Péter, Koncz Judith. Boston–Budapest, Bostoni Magyar Intézet, 2007. 231–243. p. BALOGH MARGIT: „A bíboros az ajtó előtt áll…” Mindszenty József bíboros érsek befogadása a budapesti amerikai követségre, 1956. november 4. In: Megértő történelem. Tanulmányok Gyarmati György hatvanadik születésnapjára. Szerk. Baráth Magdolna, Bánkuti Gábor, Petrás Éva, Rainer M. János. Bp. L’Harmattan, 2011. 159–172. p. BALOGH MARGIT: Egy amerikai újságíró „interjúja” Mindszenty Józseffel 1956 novemberében. Múltunk, 56. évf. 2011. 2. sz. 176–204. p. Leslie Balogh Bain (1960–1962) interjúja.
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 279
CSEH GÉZA: A Kádár-kormány Szolnokon. In: „A néppel tűzön-vízen át!” Nemzetőrjelvény. Tudományos konferencia a nemzetőrségről, 2010. Szerk. BokodiOláh Gergely. Bp. Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsa, 2010. 29–42. p. EÖRSI LÁSZLÓ: A Biszku-riport margójára. Élet és Irodalom, 54. évf. 2010. 34. sz. aug. 13. 6. p. Apáti-Tóth Kata riportjára utal (Duna TV, Közbeszéd, 2010. augusztus 4.), valamint Skrabski Fruzsina és Novák Tamás 2010-es Biszku Pálról szóló Bűn és büntetlenség c. filmjére. EÖRSI LÁSZLÓ: Az utolsó halálos per. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. 24. sz. jún. 17. 8. p. Timus Lajos, Hercegh Benjámin, Mocsári József, Hámori István, Antal Péter, Pásztor Géza, Stellner László, Kovács Lajos, Nickelsburg László Baross téri felkelők pere. Hámori Istvánt, Kovács Lajost, Nickelsburg Lászlót 1961. augusztus 26-án kivégezték. EÖRSI LÁSZLÓ: Egy magyar kémtörténet. „Kovács János” és az UDB. Magyar Narancs, 23. évf. 2011. 36. sz. szept. 8. 13. p. Szenes Lászlót, akit „Kovács János” fedőnéven szervezett be a rendőrség, Jugoszláviába juttatták, ott azonban felfedte magát a jugoszláv Uprva Državne Bezbednosti (Állambiztonsági Igazgatóság) előtt. Viszszatoloncolták, elítélték. EÖRSI LÁSZLÓ: Heller Ágnes 1959-es leveléről. hvg.hu, 2011. ápr. 25. http://hvg.hu/velemeny/20110425_eorsi_laszlo_heller Válasz a Magyar Hírlap 2011. április 21-i online-cikkére: Heller helyeselte a véres megtorlást. www.magyarhirlap.hu/.../heller_helyeselte_a_veres_m... FEKETE PÁL: Sírjára nem jutott virág. Bp. Püski, 2011. 336 p. GÁL ÉVA: Volt-e ártalmatlan ügynökjelentés? „Tóth Gabriella” fedőnevű ügynök jelentései, a Mérei-ügy mellékszálai, 1958–1964. www.betekinto.hu/2011_2_gal JOBBÁGYI GÁBOR: „Szevasztok, én meghalok!” Az 1956-os forradalom és szabadságharc s a megtorlás húszezer halottjáról. Bp. Kairosz, 2010. 150 p. KAHLER FRIGYES: Biszku Béla szerepe az 1956-os forradalom megtorlásában. Rubicon, 21. évf. 2010. 6. sz. 40–43. p. KATSÁNYI SÁNDOR: A könyvtár mint a megregulázott értelmiség menedékhelye. Az 1956-ot követő évek portrékrónikája. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 18. évf. 2009. 7. sz. 40–49. p.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
BIBLIOGRÁFIA 279
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 280
GYŐRI LÁSZLÓ
280 Évkönyv XVII. 2011–2012
KŐRÖSI ZSUZSANNA: Az „ellenforradalmárok” gyermekeinek felvételi tapasztalatai a Kádár-korszak első felében – visszaemlékezések tükrében. In: Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése. Szerk. Kissné Bognár Krisztina, Molnár László, Osváth Zsolt. Bp. Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség, 2010. 199–207. p. (A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai. 4.) KRAHULCSÁN ZSOLT: A politikai rendőrség pártszervezeteinek szerepe a büntetőpolitika érvényesítésében, 1959–1960. www.betekinto.hu/2011_2_krahulcsan LUPKOVICS GYÖRGY: A tököli tárgyalóküldöttség kísérete. KGB-s dokumentumok az 1956. november 3-án Maléter Pál vezette küldöttség kíséretének kihallgatásáról. Betekintő, 2009. 4. sz. http://epa.oszk.hu/01200/01268/00012/lupkovics_gyorgy.htm NAGY-CSERE ÁRON: Munkásokból huligánok. A huligán mint társadalmi kategória megteremtése 1956 állambiztonsági értelmezésében. Betekintő, 2009. 4. sz. http://epa.oszk.hu/01200/01268/00012/nagy-csere_aron.htm SIPOS LEVENTE: Az 1963-as általános közkegyelem. Múltunk, 57. évf. 2012. 1–2. sz. 150–190. p. SPECK ISTVÁN: A „Sziklai-ügy”. Budakeszi, 1956. Hadtörténelmi Közlemények, 124. évf. 2011. 1. sz. 183–218. p. SPECK ISTVÁN: A Sziklai-ügy. Budakeszi, 1956. Budakeszi, Budakeszi Kultúra Alapítvány, 2011. 93 p. (Budakeszi panoráma-sorozat.) TAKÁCS TIBOR: „Mert megijedni való most már nincs”. Kádár János beszéde az MSZMP 1957. február 17-i Pest megyei nagyaktíváján. Múltunk, 56. évf. 2011. 3. sz. 186–223. p. TAKÁCS TIBOR: Nyomozás a nyomozás után. A Biksza-gyilkosság utáni megtorlás irata. www.betekinto.hu/2011_3_takacs 1956. december 10-én a Pest megyei Gyón községben megölték Biksza Miklóst, a Magyar Szocialista Párt Dabasi Járási Ideiglenes Intéző Bizottságának titkárát. TÓFALVI ZOLTÁN: A Magyarországon kivégzett 1956-os erdélyi mártírok. Valóság, 54. évf. 2011. 5. sz. 99–105. p. VARGA LÁSZLÓ, Á.: Sortűz Salgótarjánban. Rubicon, 21. évf. 2010. 9. sz. 40– 43. p.
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 281
VARJASI IMRE: Megszenvedték. Tények, adatok és források a XX. század második felének hajdú-bihari áldozatainak, meghurcoltjainak történetéhez. Debrecen, Fábián, 2010. 136 p. VII. UTÓÉLET, ÖRÖKSÉG, KUTATÁS APOR PÉTER: A hitelesség fabrikálása. Az 1919 és 1956 közti történelmi folytonosság megformálása. Aetas, 25. évf. 2010. 3. sz. 67–95. p. BEREGSZÁSZI BALÁZS–SIMON ZSUZSANNA–VARGA BÁLINT: 1956 emlékezete a Mosonmagyaróvári Városi Kollégiumban. Honismeret, 39. évf. 2011. 2. sz. 34–37. p. CORA ZOLTÁN: Ötvenhat elhullajtott levelei. Emlékezet és „valóság”. In: A város és társadalma. Tanulmányok Bácskai Vera tiszteletére. Szerk. H. Németh István, Szívós Erika, Tóth Árpád. Bp. Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület, 2011. 529–537. p. EÖRSI LÁSZLÓ: A győzelem napja. Buják Attila interjúja Eörsi Lászlóval. 168 Óra, 22. évf. 2010. 44. sz. nov. 4. 33–34. p. EÖRSI LÁSZLÓ: Koncepciós mítoszrombolás. Vitairat Szakolczai Attila Szegény Jankó Piroska című tanulmánya kapcsán. Beszélő, 3. f. 15. évf. 2010. 1. sz. 52–56. p. „Az 1956-os Intézet 2008-as Évkönyvében jelent meg Szakolczai Attila Szegény Jankó Piroska (Megsemmisítő eljárás) című, 95 oldalas tanulmánya. A szerző azt igyekszik bebizonyítani, hogy Jankó Piroska 1956. október 30-án a Köztársaság téren nem követte el azt a bestiális gyilkosságot, ami miatt elítélték, s amit még manapság is terjesztenek róla.” EÖRSI LÁSZLÓ: Koncepciós mítoszrombolás. 2. Beszélő, 3. f. 15. évf. 2010. 2– 3. sz. 82–84. p. Válasz Szakolczai Attila Piroska és farkasai c. írására (Beszélő, 3. f. 15. évf. 2010. 2–3. sz. 77–82. p.) BOTOS KATALIN: 1956 és Nagy Gáspár keresztény szellemisége. Magyar Szemle, 18. évf. 2009. 9–10. sz. 117–124. p. FEHÉR ANIKÓ: Emlékhangverseny nemzeti ünnepünkön, az 1956-os forradalom tiszteletére. Zeneszó, 20. évf. 2010. 8. sz. 3–4. p. FEJÉR DÉNES–MÁGORI SÁNDOR: Az 1956-os forradalom és szabadságharc Csongrád megyei emlékhelyei. Szeged, Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Csongrád Megyei Elnöksége, 2010. 68 p. GÖRÖMBEI ANDRÁS: Németh László és a magyar forradalom. Hitel, 24. évf. 2011. 4. sz. 33–37. p.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
BIBLIOGRÁFIA 281
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 282
GYŐRI LÁSZLÓ
282 Évkönyv XVII. 2011–2012
HOFFMANN RÓZSA: 1956 tanulságából merítettünk hitet és bátorságot. Miskolci Keresztény Szemle, 6. évf. 2010. 4. (24.) sz. 72–77. p. HOPPÁL MIHÁLY: 1956 emlékezete a magyar folklórban. Magyar Szemle, 20. évf. 2011. 9–10. sz. 63–75. p. Igazságot az 1956-os Corvin köznek! Szerk. Vincze János, Vincze-Tiszay Gabriella. 2. bőv. kiad. Bp. NDP Kiadó, 2011. 324 p. JESZENSZKY GÉZA: 1956 és a rendszerváltozás. Ellenzékek találkozása. Sóvidék. Szováta közművelődési folyóirata, 3. évf. 2011. 1. sz. 54–57. p. KESERŰ KATALIN: A forradalom stigmái. Paizs László 56-os kiállítása. Új Művészet, 22. évf. 2011. 10. sz. 4–5. p. MACZÁK MÁRTON: A magyar 1956 képe az európai tankönyvekben és tantervekben. Történelemtanítás. Online történelemdidaktikai folyóirat, 1. évf. 2010. 3. sz. MINK ANDRÁS: Forradalom egykor és most – 1956 emlékezete. Beszélő, 3. f. 26. évf. 2011. 10. sz. 12–16. p. „A néppel tűzön-vízen át”. Nemzetőrjelvény. Tudományos konferencia a nemzetőrségről, 2011. Szerk. Bokodi-Oláh Gergely. Bp. Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsa, 2011. 92 p. A 2011. május 18-án rendezett konferencia előadásai. OROSZ MÁRTON: Síremlék vagy „halálmű”? Jovánovics György Rákoskeresztúri köztemetőben felállított 1956-os „emlékművének” programja és ikonográfiai értelmezése. Műemlékvédelem, 54. évf. 2010. 5. sz. 359–370. p. POZSGAY IMRE: 56 még egyszer! Kelet Felől, 17. évf. 2011. 1. sz. 49–66. p. Pozsgay Imre 1956-ról a Magyar Szocialista Munkáspártban 1989-ben. SÜMEGI GYÖRGY: Elemek 1956 képtárából. Magyar Szemle, 19. évf. 2010. 9– 10. sz. 146–154. p. SÜMEGI GYÖRGY: Szabad Magyarországot! Bényi Árpád 1956-os plakátrekonstrukciója. Műértő, 14. évf. 2011. 10. sz. 8. p. SZAKOLCZAI ATTILA: Itt a mítosz, hol a mítosz? Beszélő, 3. f. 15. évf. 2010. 4. sz. 87–89. p. Válasz Eörsi László Koncepciós mítoszrombolás. 2. c. írására. (Beszélő, 3. f. 15. évf. 2010. 2–3. sz. 82–84. p.) SZAKOLCZAI ATTILA: Piroska és farkasai. Beszélő, 3. f. 15. évf. 2010. 2–3. sz. 77–82. p. Válasz Eörsi László Koncepciós mítoszrombolás. Vitairat Szakolczai Attila Szegény Jankó Piroska című tanulmánya kapcsán c. írására (Beszélő, 3. f. 15. évf. 2010. 1. sz. 52–56. p.)
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 283
SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága. Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához. Levéltári Szemle, 61. évf. 2011. 3. sz. 3–27. p. SZÉKELY BALÁZS: Hol rontottuk el? 1954 és 1956 hatása a magyar sportéletre, gazdaságra és társadalomra. Honismeret, 39. évf. 2011. 2. sz. 30–33. p. SZŰK MIKLÓS: Nemzeti jelképek az 1956-ról szóló magyar játékfilmekben. Vigilia, 75. évf. 2010. 10. sz. 791–796. p. TAKÁCS TIBOR: Emlékezeti aktus és történeti esemény. A Biksza-gyilkosság, 1956. Korall, 11. évf. 2010. 41. sz. 138–158. p. Tóth-Szenesi Attila: Biszku elítélése nem hozna katarzist. Index, 2010. aug. 17. http://index.hu/belfold/2010/08/17/biszku_elitelese_nem_hozna_katarzist Interjú Eörsi Lászlóval. VÁSÁRHELYI MÁRIA: Sem emlék, sem varázslat. Huszonévesek az 1956-os forradalomról. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. okt. 21. 4. p. Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez. A forrásszövegeket és a képanyagot vál. és szerk. Somfai Balázs. A bibliográfiát összeáll. és annotálta Pákozdi Éva Szilvia. Veszprém, Veszprém Megyei Levéltár, 2012. 256 p. (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai.) Visszatekintés. A Történelmi Igazságtétel Bizottság és az 1956 Magyar Nemzetőrség. Két évtized Bács-Kiskun megyében, 1989–2010. Szerk. Kalmár József et al. Kecskemét, TIB Bács-Kiskun Megyei Szervezete, 2011. 49 p. VIII. PORTRÉK BATKA GYULA TAJTI ERZSÉBET: Miként a csillagok. Batka Gyula, 1911–1998. Tiszakécske, Tiszakécskei Honismereti Kör, 2011. 48 p. FARKAS BÉLA HÓBOR JÓZSEF: „Nem akarok hős lenni!” Farkas Béla ’56-ja. Egy olajos mérnök a forradalomban. Nagykanizsa, Czupi, 2012. 212 p. FÖLDVÁRI RUDOLF FÖLDVÁRI RUDOLF: Tiszta vizet a pohárba. Életútinterjú. Kész. Molnár Adrienne. Bp. Nagy Imre Alapítvány, 2011. 438 p.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
BIBLIOGRÁFIA 283
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 284
GYŐRI LÁSZLÓ
284 Évkönyv XVII. 2011–2012
GYULAI LAJOS EÖRSI LÁSZLÓ: A „megátalkodott ellenség”. Gyulai Lajos 1931–1958. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. 36. sz. szept. 9. 10. p. GYURKÓ LAJOS KAHLER FRIGYES: Gyurkó Lajos. Az ellenforradalom erős embere. Rubicon, 21. évf. 2010. 9. sz. 32–33. p. JECSMENIK ANDOR SULYOK LÁSZLÓ: Jecsmenik, a gumibot csinálta munkásköltő. Salgótarján, Szerző, 2011. 384 p. Jecsmenik Andor visszaemlékezéseivel. KOMÁROMI KORNÉLIA KENEDI JÁNOS: „Hálózati munkára nem alkalmas”. Komáromi Gabriella, történelmi látószögekből. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. 21. sz. máj. 27. 9. p. Egyidejű közlés a Váci Polgár című lappal. LAKI FERENC KISS ERIKA: Laki Ferenc. Az iparművész portréja történelmi kitérővel. Jutadomb, 1956. november 4. Bp. Logos, 2012. 151 p. LŐCSEI PÁL PAJKOSSY GÁBOR: Lőcsei Pál és a Magyar Szabadság. Beszélő, 3. f. 16. évf. 12. sz. 25–35. p. NAGY IMRE KENDE PÉTER: Nagy Imre és az 56-os magyar forradalom dinamikája. Mozgó Világ, 37. évf. 2011. 10. sz. 3–11. p. NICKELSBURG LÁSZLÓ EÖRSI LÁSZLÓ: A Baross téri felkelő csoport parancsnoka: Nickelsburg László. Rubicon, 22. évf. 11. (225.) sz. 36–39. p. OSTOROS KÁROLY HÓBOR JÓZSEF: Akinek oly sokat köszönhetnek az oly gyorsan feledők. Ostoros Károly (1907–1989) emlékére. Zalaegerszeg, Europevision Bt., [2010]. 185 p.
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 285
PONGRÁTZ GERGELY EÖRSI LÁSZLÓ: Pongrátz Gergely, 1932–2005. BBC History, 2. évf. 2012. 4. sz. 98. p. WITTNER MÁRIA WITTNER MÁRIA: Életre ítélve. Wittner Mária igazsága. Beszélgetőtárs Koltay Gábor. Bp. Szabad Tér Kiadó, 2012. 297 p. IX. MEMOÁROK, NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZŐ INTERJÚK BOGÁR GYULA: Dicsőség a hazáért elesett hősöknek – 1956. Az 1956-os forradalom és azzal kapcsolatos események az életemben. Bp. Ad Librum, 2011. 219 p. BOKROS KATALIN: „Egy percnyi talpra állás”. A „Zászlótartó” visszaemlékezése. Ford. Mészáros P. Dániel. Bp. Szerző, 2011. 181 p. Eredeti címe: “Held my ground”. Memories of “the Flag bearer”. DALMADI JENŐ: Egy ötvenhatos emlékei. Harcok, megtorlás, börtön. Bp. Kairosz, 2010. 202 p. [REISZ ZOLTÁNNÉ]: Egy diáklány visszaemlékezése 1956. okt. 23-a következményeire. Gödöllő, Szerző, 2010. 97 p. KARALYOS-SZÉNÁSI GYULA: 1956 eszmeisége él. 1956 története. Egy nemzetőr önvallomása, töprengő gondolatai. Forradalmunk és szabadságharcunk 55. évfordulójára. Írta és szerk. Karalyos-Szénási Gyula. Bp. Szerző, 2010. 235 p. KOVACS, MARIKA–FRAYSSE, LILIANE: L’Octobre hongrois de 1956. La revolution des Conseils. Recits et souvenirs de Marika. Paris, L’Harmattan, 2009. 202 p. Mementó, 1942–1956. Szerk. Miha Tamásné, Tálosi Péter. Nagykanizsa, Miha Tamásné, 2012. 299 p. NAGY KÁROLY: Szovjet ösztöndíjasok voltunk 1956-ban. Emlékek és dokumentumok. Bp. Press Publica, 2011. 384 p. PETROV FERDINÁND: A szabadság parazsa, 1956. Bp. Püski, 2010. 200 p. PLIVELIC IVÁN: Az én forradalmam, 1956. Budapest–Olaszország. Bp. Székely Ház Közhasznú Alapítvány, 2011. 231 p. SEVCSIK (CSÍK) ISTVÁN: Húszévesen, 1956–1957. In uő: Fordulópontok. Találkozások a történelemmel. Bp. Szerző, 2009. 49–118. p. SULYOK LÁSZLÓ: A remény és a borzalom napjai. Pofosz-tagok 1956-os emlékeiből. Palócföld, 55. évf. 2009. 6. sz. 41–50. p. SZENTKUTI KÁROLY: Mosonmagyaróvár tragikus napja, 1956. október 26. Visszaemlékezések. Rubicon, 21. évf. 2010. 9. sz. 34–39. p.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
BIBLIOGRÁFIA 285
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 286
GYŐRI LÁSZLÓ
286 Évkönyv XVII. 2011–2012
X. ISMERTETÉSEK EÖRSI LÁSZLÓ: A „Baross Köztársaság”, 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok. Bp. 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L’Harmattan, 2011. 511 p. LÁSZLÓ FERENC: Akasztottak kerülete. Magyar Narancs, 24. évf. 2012. 3. sz. jan. 19. 40–41. p. NÓVÉ BÉLA: Világtörténelem – helyben. Élet és Irodalom, 55. évf. 42. sz. okt. 21. 20. p. GLANT TIBOR: Emlékezzünk Magyarországra, 1956. Tanulmányok a magyar forradalom és szabadságharc amerikai emlékezetéről. Átd., bőv. kiad. Bp. Kiss József Könyvkiadó, 2008. 318 p. BENCSIK PÉTER: Amerikai emlékezet 1956-ról. Aetas, 25. évf. 2010. 3. sz. 210–214. p. GRANVILLE, JOHANNA: Forewarned is forearmed. How the Hungarian crisis of 1956 helped the Romanian leadership. Europe-Asia Studies, Vol. 62. 2010. No. 4. 615–645. p. JUHÁSZ GERGELY ÁKOS: Granville, J.: A figyelmeztetés egyben felkészülés. Avagy hogyan segített az 1956-os magyar forradalom a román vezetésnek? Kisebbségkutatás, 19. évf. 2010. 4. sz. 684–688. p. Igazságot az 1956-os egészségügyieknek! Szerk. Vincze János. Bp. NDP Kiadó, 2008. 364 p. SIPKA SÁNDOR: Igazságot az 1956-os egészségügyieknek! Debreceni Szemle, 18. évf. 2010. 2. sz. 129–130. p. MOLNÁR ADRIENNE: 89:56. Ötvenhatosok a rendszerváltásról. Bp. 1956-os Intézet, 2009. 286 p. LISKA MÁRTON: 89:56. Ötvenhatosok a rendszerváltásról. Korall, 12. évf. 2011. 44. sz. 201–206. p. NÉMETH LÁSZLÓ: A magyar forradalomról. Bp. Nap Kiadó, 2011. 155 p. (Magyar esszék.) GRÓH GÁSPÁR: Jegyzetek egy „váratlan tünemény” margójára. Németh László 1956 forradalmáról. Magyar Szemle, 25. évf. 2012. 4. sz. 107– 117. p. STANDEISKY ÉVA: Népuralom ötvenhatban. Pozsony–Bp., Kalligram – 1956-os Intézet, 2010. 597 p. [ANONIM]: Mi is az a forradalom? Heti Válasz, 11. évf. 7. sz. febr. 17. 54. p. GOMBÁR CSABA: Egy történelemolvasó megjegyzései. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. 3. sz. jan. 21. 20. p.
07_Gyori_jav.qxp:evkonyv2008
1/13/13
12:42 PM
Oldal 287
GYÁNI GÁBOR: Ötvenhat: káosz vagy új rend. Budapesti Könyvszemle, 23. évf. 2011. 4. sz. 312–318. p. GYARMATI GYÖRGY: Standeisky Éva könyvéről. Századok, 146. évf. 2012. 1. sz. 215–227. p. SZAKOLCZAI ATTILA: Az 1956-os magyar „zavargások és hatalomváltások”. Valóság, 54. évf. 2011. 3. sz. 94–115. p. A Szabad Európa Rádió és a magyar forradalom. Műsortükör 1956. október 23– november 5. Sajtó alá rend., a bevezetést és a jegyzeteket írta Vámos György. Bp. História – MTA Történettudományi Intézete, 2010. 1270 p. (História könyvtár. Okmánytár. 7.) KŐVÁGÓ SAROLTA: A Szabad Európa Rádió és a magyar forradalom. Sajtó alá rend. Vámos György. Múltunk, 57. évf. 2012. 1–2. sz. 268– 272. p. VÁMOS PÉTER: Kína mellettünk van? Kínai külügyi iratok, 1956. Bp. História – MTA Történettudományi Intézete, 2008. 380 p. (História könyvtár. Okmánytár. 5.) JORDÁN GYULA: Vámos Péter: Kína mellettünk? Kínai külügyi iratok Magyarországról. Századok, 145. évf. 2011. 3. sz. 790–793. p. VÁRALLYAY GYULA: Tévúton. Ügynökök az ötvenhatos diákmozgalomban Nyugaton. Bp. 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L’Harmattan, 2011. 231 p. STANDEISKY ÉVA: Besúgók a disszidáltak között. Élet és Irodalom, 55. évf. 2011. 36. sz. szept. 9. 20. p.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
BIBLIOGRÁFIA 287