a nemzeti színház.
25
éve Egy-egy évad munkájába beletekinteni is izgalmas, érdekes
fela-
dat. De az évfordulók kinálta visszatekintések és értékelések különösképpen vonzóak, önként kínálkozik most a lehetőség, hogy áttekintsük színházunk elmúlt 25 évének történetét - természetesen a teljesség igénye nélkül fogva a munkához. 1969. okt. 11.-ón és 13.-án három különböző darab bemutatásával kezdte évadját a Szegedi Nemzeti Szinház. Ez a három bemutató ünnepet jelentett. 25 évvel ezelőtt érkeztek az első felszabadító csapatok a városba. De ez az ünnep nemcsak Szeged felszabadulásának szólt, hanem megemlékezés volt a szinház államosításáról, újjászületéséről is. 1945 zűrzavaros hónapjaiban az újságok híradásai szerint zökkenőhöz ért a szinház;
"Mi lesz a
szegedi szinház sorsa?" - kérdi a
Dólmagyarország, majd Így panaszkodik - "nincs igazgató, nincs szervezkedés." Ugyanekkor azonban a KMP fórumain megkezdődik a harc a szinház feltámasztásáért. Megfogalmazzák az uj szinház programját, bár még csak általánosságban: "... Az uj szinház, a demokrácia színháza mást akar, mint az eddigi, a kiváltságosok, a müveit középosztály színháza.
- 16 -
Többet, jobbat, szebbet akar, mint elődje. Az uj színház nem akar csak szórakoztató üzem lenni, hanem tanítani, nevelni akar, a szépre, a jóra, az emberségesre ..." Bizony naivan hangzanak ma mór ezek a szavak. De gondoljak csak el, micsoda nehéz feladat volt a szóndékból valósógot teremteni, és milyen nagyszerül A KMP ankétjón program rajzolódott ki, melynek egyes pontjai még ma is érvényesek, elsősorban ami a közönség Ízlésének javítását illeti. "Komoly dréma-és operakultuszt kell teremteni Szegeden, nevelni az operettek által fertőzött
ezzel kell
izlésü közönséget a művészi szép
élvezetére."Iíos, ma már bátran mondhatjuk, hogy egy pontban teljesült az akkori terv: az operakultusz megteremtése 3ikerült. Ami az operettet kiirtását illeti, még sokáig problémát fog jelenteni. 1945. szeptember 2
fontos dátum a szegedi 3zinház életében» a
„
%
Mini3ztertanócs nemzeti szinhózi rangra emelte a Városi Szinházat,és >
.
A
óllamositotta. így lett az orszóg harmadik államositott színháza az Operaház és ab udapesti Nemzeti Szinház után.
Ugyanekkor a szinház
húszmillió pengő szubvenciót kapott, valamint a Kolozsvári Nemzeti Szinház
ruhatárának és műszaki felszerelésének 7o %-a Szegedre került.
Szeptemberben "Thespis modern kordéján"
/teherautón/ Szegedre érkezett
az uj igazgató: Lehotay Árpád. Az újjászervezett társulat három részből állott: és
prózai társulat.
A ma
opera-, operett-
színházlátogató egyetemistája számára az
akkori "nevekből" a következőket érdemes említeni:
Petur Ilka, Kőműves
Erzsi, Deák Sándor, Rajz János. Az operatársulat tagja volt Simándi József, Szabadi József. A zenei vezető
Vaszy Viktor.
A szinház végül is 194-5. december 22.-én nyilt meg ünnepi külsőségek között. Zilahy Lajos a "Tizenkettedik óra" cimü drámáját mutatták be. Az 1969-?o-es évad tervezett bemutatóinak száma 12. Az 1945-46.
- 17 szezonban
24 darab premierjére került sor. Csupán 1946 márciuséban
7 bemutató előadás zajlott le. Színpadra került többek között a Car- • men, a Denevér, a Pillangókisasszony, a Rigolettó - csupa népszerű, klasszikus opera. A drámák sorában Csehov: Leánykérés, Katajevi A kör négyszögesítései Maugham: A szent láng és Shakespeare: Vihar cimü darabja került bemutatásra.
195o-ig évente 25-3o darabot mutatott be a Nemzeti Szinház. Az 194-9-5o-ea évadban már "csak" 15 bemutatót tartottak. A szinrekerült drámák között megjelentek az első úgynevezett sematikus darabok. Ma már a szinház iránt érdeklődők - hál' istennek - csupán hirből ismerik az olyan drámákat, mint Mándi Éva "Hétköznapok hősei" cimü müve, vagy Földes mihály "Mélyszántás"-a. Vajon miféle színjátszás alakult ki abban az időszakban, amikor az újságok hasábjain a következő sorok jelentek meg - melyeknek tartalmát sok szakember követte is - "1949-ben vagy 5o-ben elég egy magyar nehézipari üzemet bemutatni olyannak, amilyen. Az élethű ábrázolás mér önmagéban is teljesiti a művész agitációs feladatának jelentős
¿fii. í
-
18
-
aseqd ré3zét." i vaj,' Ma mór derülünk a következő irói gyakorlatom it» ir>
"Mándi Eva kót hó-
1P.it,
napig dolgozott nehéz fizikai munkán <* U ¿rtin -kememie mellett, mielőtt hozzókezdett darabja megirósához." Arról az időszakról van 9zó, amelyben a színészt még másféle megszólítás illette, mint manapság. Akkoriban még ők is "elvtársak" voltak. ;Arról az időszakról van szó, amelyben az iró feladata annak a harcnak ail áprázolása volt, amellyel a dolgozók 3o tonna helyett 35 tonnót I V^-Y-' termeitek. S a kritika azt várta az Íróktól, "... hogy épülő 3zocializ1 musun^hőseit egyrészt a maguk nagyszerűségében, kicsinyes emberi gyöngesége« nélkül mutassa be, másrészt mégis élő valóságukban." T j^F'vh az időszakról van szó, amelyben a színészek gépállomásokra fl jártak, hogy ismerkedjenek ábrázolandó figuráik életbeli hasonmásával, hogy bí dogozók előtt tartsanak próbákat. Vitaesteket rendeztek, ahól ii AejSsSí.*^ {•» . _ ' az öntj^Latos munkások képviselői általában igy fejezték be felszólalósukatr "Köszönjük az elvtársaknak a művészi produkciójót, sokat tanul-
F,
tunk bélöle, leginkább aztat, hogy szivó3an kell küzdenünk a falu3i kulókság, valamint a klerikális reakció ellen." ^Arról
korszakról van szó, amelyben ujtipusú színészekről tudó-
sit a í^Jmagyarországs " A tűzoltó-laktanya tóján jókedvű társaságra leszün^figyelráooek. Színészek, a Szegedi Nemzeti Színház tagjai. De nem az ^^t^-atótt éjszaka kétes mámora teszi őket vidámmá, hanem a reggel fríaa^.
Ujtipusú 3ziné3zek ők már, nem a kávéházakban igyekeznek
ellesni a színpadon megmintázandó alakjaikat, hanem a munka különböző őrhelyein." Arról az időről van szó, amikor egy színészről igy irtak a lapok: "Megfelelő ideológiai képzettséggel Z. legjobb magyar oaoi-ózónk lehetne." Egy másik színész pedig a Hamlet-ben a 3zocialístát akarta ábrázolni a közönségnek. Közben az is kiderült, hogy szocializmust építő közönségünk
- 19 még mindig igényli az operettet. Nosza rajta! Nézzünk uj jelszavak után! Ne irtsuk ki az operettet, de "... az uj operettnek gyökerében másnak kell lennie, mint ami a burzsoá azinmüvészet talaján meghonososdott." Néhány bemutató cime az 5o-es évek első félévéből: Bánk bén, Cigánybáró, Luxemburg grófja, Állami Áruház, Carmen, Fáklyaláng, Csárdáskirálynő . A ma Szegeden játszó művészek közül akkoriban már találkozott a közönség Kovács János, Kátai Endre, Miklós Klára, Kormos Lajos ós Mentes József nevével. Játszott Szegeden Lehoczky Zsuzsa, Kaló Flórián, 1956 után az uj igazgató Vaszy Viktor lett. A szocializmus építésének kezdeti időszakában társadalmunkban is voltak hibák, torzulások. Ezeket a színház is tükrözte művészi összteljesítményében. 1956 után azonban uj lehetőségek adódtak a Nemzeti SzinhAy. számára, is. Miután egy"Marica grófnő" előadással a színház elbúcsúzott az 5o-es évektől, ' t lehet mondani, több nagyobb irodalmi értékű darab került színpadra az uj évtized elején. Azt hiszem,ennek az évtizednek kérdése: miért nem mutatnak be színházaink több mai drámát. Hol vannak a mai embert, napjaink színházlátogatóját leginkább érdeklő, friss drámai müvek? Ha a Szegedi Nemzeti Szinház Ősbemutatóit áttekintjük, a kérdés nagyon is jogos Az az érzésem, hogy városunk színháza nem tartozik az ország kezdeményező szinházai közé. Sokkal inkább bátor a veszprémi, az egri és a kecskeméti szinház.
-
2o
-
"Szeged közönségének izlése - statisztikai átlagban legalábbis - erősen konzervativ" - olvastam a nem éppen hízelgő jellemzést egy, a város kulturális életét tárgyaló cikkben. Amivel általában elégedettek vagyunk: az opera müsorpolitikája, tevékenysége. A kritikák nagy része elismerően szól az operabemutatókról, melyek azt a törekvést igyekszenek megvalósítani, hogy a romantikus operajátszástól véglegesen búcsút vegyenek. "Az olcsó hatásvadászatnak, a keresettségnek, az elmélyült színészi munkát helyettesítő ripacskodásnak s a"romantikusan" felfogott operatplmácsolás összes más kellékének és sallai^ának mond az operatársulat határozott és végleges búcsút." Ezt példázza több előadásunk, pl. 1965-ben agigrlettó. Az opera énekesei közül számosan kaptak figyelemreméltó külföldi meghívást« pl/ Szalma Ferenc és Harmath Éva. Az elmúlt évtizedben műsorra került többek között: Nők iskolája, Nóra, A kertész kutyája, Rómeó és Júlia, Éjjeli menedékhely, Pesti emberek, Rozsdatemető, Koldusopera, Hamlet,. Csongor és Tünde, Trisztán, My fair Lady, Czillei és a Hunyadiak, Háború és béke, Édes fiam. +
1969. okt. 11.-én é3 13.-án három darab bemutatásával ünnepelte a Szegedi Nemzeti Szinház fennállásának negyedszázados jubileumát. Mondhatnám azt, hogy ez az ünneplés is jellemző a színházra. A "Feketeszárú cseresznye" jolsikerült előadást ért meg — paródia formában az Egyetemi Szinpad munkája nyomán. A Hét pofon-t e lap hasábjain "Szükséges Rossz"-nak nevezte egyik munkatársam. Mi, egyetemisták talán a legértőbb és leghűségesebb látogatói, pártolói vagyunk a színháznak. Figyelmünket azonban aligha tartja fenn zenés játékokkal, középszerű drámákkal. Az uj évadra kivánunk a színháznak ... inkább: elvárjuk a színháztól, hogy értékes darabokat mutasson be nekünkj és megbízható, lelkes, tehetséges 3zinészekkel ismertessen meg bennünket.
-
21
-
Az 197o/71-es évad nem okozott eddig még csalódást. A színház legnagyobb vállalkozása,a "NAGY IRÓK, NAGY SZEREPEK" immár a harmadik fázisába
lépett. Elsőként GIRAUDGUXt
PÁRIZS BOLONDjAjiak AURÉLHE szerepében láthattuk DAYKA MARGITOT, nem sokkal ezután pedig AJTAY ANDOR vendégjátékára került sor, HAUPTMANNi NAPLEMENTE ELŐTTjének főszerepében /CLAUSEN/. 1971 egyik első bemutatója volt /január 23.-án/ G.B. SHAW GANDIDA cimü ritkán látható darabja. MQRELLt RÁDAI IMRE kiváló művész alakította. A vendégművészek eddig megvoltak elégedve és többé-kevésbé a nézők i3. A múlttal ellentétben a fővárosi művészek a produkció egészére leszerződtek, s az első próbától az utolsó előadásig részt is vesznek benne. Ugy hisszüktebből a kezdeményezésből nemcsak a nózők, de a vidéki színjátszás i3 profitálhat. E sorozat mellett az érdekes felfogású MÁRIA KIRÁLYNÖt /MADÁOH-átdolgozás/ is meg kell említenünk, annál is inkább, mivel a színház ezzel a darabbal emlékezett meg a 25
éves jubileumról. /-azerk.-/
