A Margaréta hadművelet

Számvéber Norbert

A Margaréta hadművelet

74∞&£∞§™ Német rohamalakulat Budán 1944. március végén

74∞&£∞§™ 14

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

AM agyar Királyi Honvédség ellenállási esélyei an émet megszálló csapatokkal szemben 1944 márciusában

A

magyar kormány béketapogatózásai miatt a Wehrmacht vezetési törzse 1943 szeptemberében utasítást kapott, hogy Ma gyarország megszállására dolgozzon ki hadműveleti tervet, amelynek első változata 1943. szeptember 30-án készült el. A terv a Margaréta (Margarethe) fedőnevet kapta. Lényege az volt, hogy a német csapatok Szerbia, Horvátország, Szlovákia és a Harmadik Birodalom ausztriai területe felől a megszállás elrendelésekor benyomulnak az országba, és birtokba veszik a fontosabb objektumokat. A tervezés során a Wehrmacht vezetési törzsénél számos lehetőséget mérlegeltek a három fő térségre osztott Magyarország megszállásával kapcsolatban, még szlovák és román csapatok bevonását is északkelet, illetve kelet felől. A végrehajtásra kijelölt német alakulatok az elkövetkező hetekben sűrűn változtak, mivel a rendelkezésre álló erők esetében a hadszínterek elszívó hatása folyamatosan érvényesült.

AZ ERŐVISZONYOK

IdŒrŒl idŒre felmerül a kérdés: mi lett volna, ha 1944 márciusában Magyarország a bevonuló német csapatokkal szemben fegyveres ellenállást tanúsít? A németek nem bíztak semmit a véletlenre: gondosan tervezett hadmıveletre és nem egyszerı bevonulásra készültek fel. Megvolt az erejük ahhoz, hogy céljaikat akár fegyveres harc árán is elérjék.

A németek becslése szerint 1944 tavaszán a 450 ezer ma gyar katonából mintegy 360 ezer fő állomásozott Magyarországon. A magyar fegyveres erő ekkor az átszervezés és átfegyverzés állapotában volt. A német felderítés az ország területén a valóságnak megfelelően nyolc (ebből kettő mozgósított) gyaloghadosztállyal, egy páncéloshadosztállyal, egy lovashadosztállyal, egy könnyűhadosztállyal, két (ebből egy mozgósított) hegyidandárral, egy határvadászdandárral, a Székely Határvédelmi Erőkkel, valamint a fővezérség-, hadsereg- és hadtestközvetlen alakulatokkal számolt. Két további gyaloghadosztály és egy páncéloshadosztály még csak szervezés alatt állt. A magyar csapatok hiányosságaként értékelték az elégtelen harckiképzést, a géppisztolyok és az 5 cm-esnél na gyobb páncéltörő ágyúk hiányát, valamint az általános lőszertartalékok elégtelen mennyiségét. Varga Imre kutatásai szerint a Magyar Királyi Honvédség 1944. március közepén mintegy 239 Turán–40 és 143 Turán–75 harckocsival, 103 Toldi könnyűharckocsival, 40 Zrínyi II rohamtarackkal, valamint 114 Nimród páncél gépá gyúval rendelke zett. E 639 páncélos nagyobb része ekkor már korszerűtlennek számított (a rohamtarackok és a páncélgépágyúk kivételével), ám átlagosan 89 százalékuk

bevethető állapotban volt. A ma gyar páncéloscsapatoknak azonban zömmel még nem voltak harctéri tapasztalataik. 1944. február végétől a németek terve néhány újabb elemmel egészült ki. Az adott pillanatban a magyar területen keresztül való csapatszállításnak álcázott német vasúti szerelvények Bicskénél és Ceglédbercelnél kirakodnak, és a belőlük kiszálló csapatokat Budapest irányában összpontosítják. Ez volt az úgynevezett Trójai Faló (Trojanisches Pferd) fedőnevű művelet, amelynek végrehajtásával a különleges kiképzést kapott Brandenburg-hadosztály parancsnokát, Alexander von Pfuhlstein vezérőrnagyot bízták meg. A magyar határ felé végrehajtott csapatösszevonásokat és vasúti szállításokat egyrészt a jugoszláv partizánok elleni újabb tisztogatóakcióval, másrészt egy Bécs környékére tervezett páncélos-hadgyakorlattal magyarázták, amelyet egy újabb keleti ellencsapás főpróbájának állítottak be. 1944. március 13-án kiadták a korábban már többször átdolgozott hadművelet végrehajtási parancsát. A végső változat elhagyta a szlovák és román csapatok bevonását, s csupán az ország nyugati felének a Tisza vonaláig történő megszállásával kapcsolatban rendelkezett. A négy irányból Budapest felé összpontosított támadó német csoportosítások parancsot kaptak a honvédség lefegyverzésére, a magyar felszerelés, lőszerkészlet, a vasútvonalak és a hidak biztosítására, valamint az esetleges ellenállás maradéktalan letörésére. Ám a német terv legfeljebb elszórt, helyi magyar ellenállással számolt, ezért általánosságban a honvédcsapatok laktanyáikban való elszigetelését és átmeneti lefegyverzését írta elő.

TELJES LÉGI FÖLÉNY NÉMET OLDALON A német légierő törzse már március 9én jelentette a Margarethe műveletre kijelölt erőit. Ezek két bombázórepülőezredből (Bécsújhelyről), egy csatarepülő-ezredből, egy vadászrepülő-osztályból, egy közelfelderítő-századból (mind Pancsovából), továbbá az Ostmark vadászrepülő-parancsnokság két vadászrepülő-osztályából, nyolc légvédelmi tüzérosztályból, 60 Ju 52 teherszállító repülőgépből, valamint a már korábban is Magyarországról tevékenykedő repülőerőkből (1655 fő, 10 Me 110 nehéz vadászrepülőgép, 10 Bf 109 vadászrepülőgép) álltak. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

15

ejtőernyős- és a Brandenburg-ejtőernyős-zászlóaljakat nem ugrásra, hanem csak repülőgépeken való leszállásra utasították. A tervben a Debrecen melletti repülőtér elfoglalása is szerepelt, amit a németek végül végre is hajtottak.

A KORMÁNYZÓ KLESSHEIMBEN

74∞&£∞§™

Az alakulatok hadrendi számát a hadműveleti terv pontosan nem adta meg, de az 1944. március közepén érvényes elhelyezési adatok alapján ezek nagy valószínűséggel beazonosíthatóak. Ezek az alakulatok 1944. április 1-jén (a már korábban is Magyarországon állomásozó 20 re pülőgép nélkül) összesen 122 vadászrepülőgéppel, 186 bombázó-repülőgéppel, 135 csatarepülőgéppel és 26 páncélvadász-repülőgéppel rendelkeztek. Ezzel szemben a Ma gyar Királyi Honvéd Légierő 1944. március közepén B. Stenge Csaba kutatásai szerint legfeljebb 18 korszerű Bf 109 vadászrepülőgépet, továbbá 22 Me 210 repülőgépet tudott volna bevetni. Korszerű magyar bombázó-, csatarepülő- vagy pán-

Német tüzérség Budapesten

74∞&£∞§™

16


célvadász-repülőgépek nem álltak rendelkezésre. Magyar katonai ellenállás esetén tehát a német csapatok rendkívül gyorsan kivívhatták volna a teljes légi fölényt. Repülő gépeik a ma gyar légvédelmi tűzrendszert szétverve, szabadon támadhatták volna a szárazföldi célpontokat és támogathatták volna a német szárazföldi csapatokat. A Luftwaffe felkészült egy Budapest felett 100 repülőgéppel végrehajtandó erődemonstrációs bevetésre is, amely során röplapokat szórt volna. A bevetendő erőket Hitler utasítására – részben a távolsági bombázóerők (Korps Meister) bevonásával – 250 repülőgépre kellett növelni, de e bevetés végrehajtásától végül elálltak a németek. A fontosabb, Budapest környéki repülőterek elfoglalására kijelölt 500. SS-

A Wehrmacht vezetési törzse 1944. március 19., vasárnapra idő zítette a hadművelet végrehajtását. Az előkészületek és csapatösszevonások lényegében zökkenőmentesen zajlottak, bár azok valódi céljáról – állítólag német tisztek információiból – hamarosan a magyar katonai és állami szervek is tudomást szereztek. A megszállást végrehajtó német csapatok Maximilian von Weichs tábornagy parancsnoksága alatt állottak, aki egyben a balkáni „F” hadseregcsoport főparancsnoka és délkeleti főparancsnok (Oberbefehlshaber Südost) is volt. A tábornagy, akinek „B” hadseregcsoportjában harcolt a magyar királyi 2. honvédhadsereg is 1942–1943-ban a Donnál, március 19-ét követően rövid ideig Budapesten tartózkodott. Hitler március 15-én este a budapesti német követ útján Horthy Miklós kormányzót klessheimi kastélyába hívta azzal az ürüggyel, hogy a keleti hadszíntéren lévő honvédcsapatokról kíván tárgyalni. Horthy március 17-én különvonatán elindult kíséretével (Ghyczy Jenő külügyminiszterrel, Csatay Lajos honvédelmi miniszterrel és Szombathelyi Ferenc vezérezredessel, a Honvéd Vezérkar főnökével), és 18án délelőtt meg is érkezett. A találkozón Hitler saját dolgozószobájában négyszemközt közölte a ma gyar kormányzóval a Németország számára elfogadhatatlan magyar politika kritikáját s a küszöbönálló német katonai intézkedések tervét. Miután a magyar kormányzó óvta Hitlert a független és szuverén Magyarország megszállásától, és felháborodva távozni akart, a németek légiriadóra hivatkozva késleltették Horthy különvonatának távozását, és egy közös ebéd utáni újabb megbeszélésre hívták. Időközben Szombathelyi Ferenc vezérezredes igyekezett meggyőzni a Führert a megszállás feleslegességéről. A németek által kiszemelt Imrédy Béla helyett az ugyancsak németbarát Sztójay Dömét, a volt berlini magyar követet javasolta kormányfőnek, s egy újabb Hitler–Horthy-megbeszélést szorgalmazott. A Honvéd Ve-

zérkar főnökének jelentős szerepe volt Horthy meggyőzésében, illetve a megszállás lényegében vér nélküli lefolytatásában. A két legfőbb vezető immáron harmadszori találkozóján Hitler a román csapatok készenlétben állásával fenyegette meg Horthyt, s ez az aduként kijátszott fenyegetés hatott. A németek hamarosan közleményt jelentettek meg a sajtóban, mely szerint csapataik bevonulása Magyarországra „kölcsönös megegyezés alapján” következett be. Mivel a németek el akarták kerülni, hogy a magyar állami és katonai vezetők a megszállás megkezdése előtt magyar területre érjenek, az őket hazaszállító vonatot Salzburgban és Linznél is hosszabb időre feltartóztatták. Szombathelyi vezérezredes március 18ról 19-re virradó éjszaka parancsot adott ki, amely a Magyar Királyi Honvédség csapatainak megtiltotta a fegyverhasználatot a bevonuló németekkel szemben.

A MEGSZÁLLÓ ERŐK A tényleges megszállás kezdete előtt a németek Trójai Faló műveletére kijelölt két csoportosítás már magyar területen mozgott. Az egyik nyugat felől Bics-

X-nap és Y-óra [a hadmıvelet kezdete] változatlan.

tos-ezredből állt. A másik dél felől Ceglédbercel irányában mozgott a 4. Brandenburg-ezreddel (egy zászlóalja nélkül), a 202. páncélososztály két harcko csiszázadával, a 201. rohamlöveg dandár két ütegével és két gépkocsizó utászszakasszal. Miután a fő erők megindulása után szabotázst színlelve nyílt pályán kirakodtak, e német harccsoportok harcjárművei haladéktalanul megindultak Budapest irányában.

Horthy kormányzó a bevonulásba beleegyezett.

SZERBIA FELŐL

A NÉMET LVIII. TARTALÉK PÁNCÉLOSHADTEST TÁVIRATI UTASÍTÁSA A MARGARETHE HADMÙVELET SORÁN TANÚSÍTANDÓ MAGATARTÁSRÓL, 1944. MÁRCIUS 19-ÉN HAJNALI 1 ÓRA 45 PERCKOR:

1 2 3 4 5 6

A netán fellépŒ ellenállást kíméletlenül le kell törni.

A [magyar] csapatokat ne fegyverezzék le, de a laktanyákban tartsák együtt; elengedés nincs. Minden objektumot a korábbi parancs szerint Œrizzenek.

Budapest város nem szállandó meg. A 418. [újpesti vasúti híd] – 416. [Pomáz-dél 11. km útvilla] – 412. [Budaörs-nyugat] – 466. [Nagytétény] vonatkozási pontok vonalát kelet felé átlépni tilos.

ke felé haladt. Ez a páncélos-tanhadosztály a Panzer IV harckocsikkal és utászokkal megerősített 902. páncélgráná-

Március 19-én hajnali 4 órakor megindultak a Margarethe hadművelet főerői is. Délről, Szerbia felől a XXII. hegyihadtest három harccsoportja hatolt be Magyarországra. A Hillebrandt-harccsoport a 92. gépkocsizó gránátosezredből (Werner von Hillebrandt ezredes), a 4. Brandenburgezred III. zászlóaljából, a 45. gépkocsizó utászzászlóalj zöméből, az olaszoktól zsákmányolt páncélosokkal felszerelt 202. páncélososztály egy századából, a 201. rohamlövegdandár egy ütegéből, a 658. gépkocsizó B hídoszlopból, az 5. SS-rendőrezredből és a 25/II. légvédelmi tüzérosztályból állt. E kötelékek elHans Friessner, a foglalták a Titel melletti Timegszálló német erŒk sza-hidat, majd Szegeden fŒparancsnoka, 1944 és Kecskeméten keresztül

74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™

74∞&£∞§™

haladva birtokba vették a repülőtereket, és semlegesítették a honvédhelyőrségeket. A harccsoport egy része Cegléd és Szolnok felé nyomult előre. A Brauner-harccsoportot a 42. vadászhadosztály (Josef Brauner von Haydringer altábornagy) mozgatható részeiből, a 404. gépkocsizó B2 hídoszlopból, a 6/I. légvédelmi tüzérosztályból, a 45. gépkocsizó utászzászlóalj egy századából, a 100. vadászhadosztály egy zászlóaljából, valamint a 64. és a 301. páncélvonatból szervezték. A vadászzászlóaljat és a két páncélvonatot összevontan, vasúti előrevetett osztagként alkalmazták. A harccsoport feladata a Dunán, Újvidéknél átívelő vasúti és közúti hidak biztosítása, majd Szabadka, illetve részekkel Kiskunhalas körzetének megszállása volt. A hadtest harmadik, Streckenbachharccsoportja a 8. Florian Geyer SS-lovashadosztály (Bruno Streckenbach SSOberführer) gépkocsizó elemeiből állt. Ez az SS-harccsoport azt a feladatot kapta, hogy déli irányból vegye birtokba az eszéki Dráva-hidat, valamint Mo-

Sztójay Döme Berlinben, 1944. május 1.

74∞&£∞§™

18


hácson keresztül Bajáig nyomuljon előre, s ott semlegesítse a magyar helyőrséget és a dunai flottilla erőit. Innen az SS-csapatok két irányban, a Duna két partján Dunaföldvár és Budapest felé haladtak előre. A harccsoport biztosította a bajai és a dunaföldvári Duna-hidakat is.

HORVÁTORSZÁG FELŐL Horvátország felől a LXIX. különleges feladatú hadtest két harccsoportja kezdte meg a hadművelet végrehajtását. A „Stettner” harccsoport az 1. hegyihadosztály (Walter Stettner von Grabenhofen altábornagy) zömével, a 42. gépkocsizó B hídoszloppal rendelke zett, továbbá az 1. hegyihadosztály egy vasúton szállított zászlóaljából, vala mint a 23. és a 65. páncélvonatból vasúti előrevetett osztagot alakítottak. A harccsoport feladata Pécs és Kaposvár körzetének birtokbavétele, majd részeivel a Székesfehérvár felé történő előrenyomulás volt. A hadtest „Zwade” harccsoportja a 367. gyaloghadosztályból (Georg Zwade vezérőrnagy), a 18. „Horst Wessel” SS-páncélgránátos-hadosztály részeiből

és a 815. gépko csizó B hídoszlopból állt. E csapatoknak Varasd körzetéből keleti irányban előretörve a Balaton két oldalán Székesfehérvár körzetét kellett megközelíteniük. Útközben biztosítaniuk kellett a lispei olajmezőket, valamint az Ajka és Úrkút környéki ipartelepeket. A még szervezés alatt álló 18. SSpáncél gránátos-hadosztály Werner Hörnicke SS-Sturmbannführer parancsnoksága alatt egy harccsoportot szervezett, amelybe a seregtest alakulatai „kikölcsönözték” a már harcképes elemeiket. A harccsoport a 40/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj törzséből, egy motorkerékpáros-lövészszakaszból, egy összevont páncélgránátos-zászlóaljból, egy 2 cm-es légvédelmi gépágyús szakasszal megerősített nehézfegyverszázadból és egy 10,5 cm-es tarackos ütegből állt. A harccsoport összlétszáma mindössze 1055 fő volt. A 367. gyaloghadosztálynak alárendelt „Hörnicke” SS-harccsoport március 15-én és 16-án Zágrábtól keletre gyülekezett, majd 17én és 18-án elfoglalta készenléti állásait Varasdtól délkeletre. A Margarethe I hadművelet során az SS-kötelék már-

cius 19-én részt vett a Dráva- és Murahidak meglepetésszerű birtokbavételében, amelyeket március 22-ig bizto sított. Március 22-én és 23-án az SSharccsoport Nagykanizsa körzetében gyülekezett, és lefegyverezte a nagykanizsai honvédhelyőrséget. Március 23tól május elejéig Hörnicke SS-katonái Nagykanizsán állomásoztak.

NYUGATI IRÁNYBÓL Északnyugati irányból, a Harmadik Biro dalom területéről a LVIII. tartalék páncéloshadtest törzsének vezetésével a Franciaországból érkezett páncélostanhadosztály (Panzer-Lehr Division) két harccsoportja, az Olaszországból átvezényelt 16. „Reichsführer SS” páncélgránátos-hadosztály zöme, a Dániából átszállított 997. nehéztüzérosztály, a 789. építő utászzászlóalj, az 503. területvédelmi lövészzászlóalj és a 853. gépkocsizó B hídoszlop nyomult be hazánk területére. Ez a hadtest volt a német megszálló csoportosítás páncélossúlypontja. Fontos kiemelni, hogy ebbe a csoportosításba osztották be a részben francia zsákmányból származó harckocsikkal

rendelkező 21. páncéloshadosztályt, a Ti ger nehézharcko csikkal felszerelt 507. nehézpáncélos-osztályt, a távirányítható robbanóanyag-hordozó páncélosokkal és az ezeket irányító StuG. III rohamlövegekkel ellátott 301. páncélososztályt, valamint a Panther harckocsikkal felszerelt 5/II. SS-páncélososztályt és a 992. nehéztüzérosztályt is. Ezek az elemek azonban a határátlépés idején részben Bécs körzetében várták a további parancsot, részben vasúton tartottak a magyar határ felé. Miután a németek tudomást szereztek arról, hogy a ma gyar vezérkar fő nöke parancsban tiltotta meg az ellenállást, ezeket a mozgásban és tartalékban lévő erőket végül az utolsó pillanatban mégsem vetették be Magyarországon (a 992. nehéztüzérosztály kivételével). Az erről szóló táviratot a páncéloshadtest törzse csak március 19-én hajnalban, fél órával a megindulás előtt kapta kézhez. Ma gyar ellenállás esetén azonban ezek a német páncélosalakulatok igen elsöprő tűzerőfölényben csaptak volna össze a magyar csapatokkal, hiszen bevethető páncélosállományuk április 1-

jei adatok alapján mintegy 201 Panzer IV, 116 Panther, 56 Tiger harckocsi, 114 rohamlöveg, továbbá 59, olaszoktól és 22, franciáktól zsákmányolt harckocsi (mindösszesen 568 páncélos) volt. A német gyártmányú harckocsik és rohamlövegek a magyar páncélosokkal szemben döntő haditechnikai fölényben voltak, az összehasonlíthatatlanul nagyobb harci tapasztalatról már nem is beszélve. Max Simon SS-Brigadeführer 16. SSpáncélgránátos-hadosztálya Bécstől délre lépte át a határt, majd két menetvonalon érte le Sopront. A megszállásban nem a teljes hadosztály vett részt, mert a 36. SS-páncélgránátos-ezred részei és a 16. SS légvédelmi tüzérosztály 1944. január és április között az olaszországi Nettunónál harcoltak az angolszászok ellen. A hadosztály jelen lévő mintegy 16 ezer katonájából több mint 6000 fő gépjárművek hiányában mozgásképtelen volt, ezért Bécs körzetében maradt. A fennmaradó tízezer katonából is csak mintNémet katonai egy 3000 fő kapott megfealakulat Szegeden, lelő kiképzést, a többi fris1944. március sen beérkezett újonc volt.

74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™


19

74∞&£∞§™

Az LVIII. tartalék páncéloshadtest fő csoportosítása Sárváron, Veszprémen és Székesfehérváron át Budapestre vonult. Útközben az SS-csapatok biztosították a Bakony ipari körzeteit. Az SShadosztály egy másik köteléke Pápán keresztül a Tata és Bánhida körüli ipari létesítményeket foglalta el. A páncélos-tanhadosztály Brucknál lépte át a határt, majd Győrön és Komáromon keresztül Budapest felé tartott. A hadosztály útközben a fővárostól nyugatra és délnyugatra települt ipari körzeteket is birtokba vette.

Német katona a Halászbástyán, 1944. március vége

74∞&£∞§™

SZLOVÁKIA FELŐL Mivel a szlovák kormányt előzetesen nem értesítették a Margarethe I végrehajtásáról, a Szlovákiából meginduló LXXVIII. különleges feladatú hadtest csapatai az álcázás érdekében csak a többi harccsoport megindulása után, délután kezdhették meg feladatuk végrehajtását. A német hadtest törzse a megerősített 1029. Grossdeutschland gránátosezredet, a szintén megerősített 1030. Feldherrnhalle gránátosezredet, a Brandenburg-hadosztály riadóezredét, a 799. utászzászlóaljat, a 837. területvédelmi lövészzászlóaljat és a 412. gépkocsizó B2 hídoszlopot irányította. Ezen csapatok feladata az volt, hogy Rozsnyó és Kassa körzetén ke resztül biztosítania kellett a miskolci iparvidéket, majd Budapest keleti előterének birtokbavétele után a Hille brandt-harccsoporttal kellett felvennie a kapcsolatot.

ZÖKKENŐMENTES LEBONYOLÍTÁS A 100. vadászhadosztály és a 679. gépkocsizó utászezred törzse három hídoszloppal a határon kívül, tartalékban maradt. A németek végül az eredeti terveket annyiban módosították, hogy Budapestet nem harcszerűen közelítették meg, a legtöbb helyen nem hajtották végre a magyar csapatok lefegyverzését, továbbá nem szállták meg a Várat és a Citadellát sem. Az 500. SS-ejtőernyős-zászlóalj egy része 1944. március 19-én, röviddel pirkadat után Ju 52 szállító-repülőgépekkel leszállt a Ferihegyi repülőtéren, és rövid tűzharc után lefegyverezte a magyar őrséget. A Bandenburg-ejtőernyőszászlóalj a budaörsi, az SS-ejtőernyős-

20


zászlóalj egy másik különítménye pedig a debreceni repülőteret vette birtokba. Újvidéken a 16. honvéd határvadászzászlóalj kerékpárosszázadának őrséget adó tagjai fegyverhasználatra kényszerültek a vasúti hídon bevonuló német 42. vadászhadosztály osztagával szemben, mivel késedelmesen kapták meg az ellenállást megtiltó parancsot, a németek pedig előzőleg tüzet nyitottak rájuk. A tűzharcban egy magyar katona halálosan, egy másik könnyebben megsebesült. Negyven perccel később a városban a magyar rendőrség is tűzharcba keveredett a megszálló csapatokkal (itt két rendőr és három német katona sebesült meg). Egyes adatok szerint ellenállási kísérletre került sor Sopronban, Győrött, Székesfehérvárott és a budaörsi repülőtéren is, de ezeket a német csapatok kölcsönös veszteségek nélkül elhárították. Az észak felől előrenyomuló német LXXVIII. különleges feladatú hadtest erői és a dél felől érkező Hillebrandtharccsoport kötelékei március 21-én találkoztak, és a Tiszát a megszállási zóna keleti határaként kezelve lezárták a folyó átkelőit.

NEM A TELJES ORSZÁGOT SZÁLLTÁK MEG A német bevonulás tervszerűen, gyakorlatilag zökkenőmentesen zajlott le. A csapatmozgásokat csupán a burkolatlan utakat feláztató eső hátráltatta némileg. A Tiszántúlt egyelő re nem szállták meg a németek. Hamarosan feloldották a honvédlaktanyák zárlatát, és megnyitották az átkelőket. Mivel a németek számára is elfogadható összetételű új magyar kormány kinevezése körüli diplomáciai huzavona még napokig eltartott, továbbra is számoltak a magyar csapatok lefegyverzésének és Budapest elszigetelésének szükségességével. E feladat végrehajtására Lechfeld fedőnéven dolgoztak ki tervet. Erre azonban már nem került sor, mivel március 22-én délután megalakult a Sztójay-kormány. Az ország megszállását végrehajtó német alakulatok legtöbbjét hamarosan a keleti hadszíntér különböző körze tei be ve zé nyel ték erősí tés ként. A Nyugat-Ma gyarorszá gon állomásozó 367. gya log had osz tály pél dául már március 24-én parancsot kapott az át-

csoportosításra. Ettől függetlenül továbbra is számos német seregtest állomásozott magyar területen (a páncélos-tanhadosztály például májusig maradt), de elsősorban azért, hogy befejezzék korábban megkezdett felszerelésüket és kiképzésüket. Az országban állomásozó német erők létszáma 1944. június 1-jén mindössze 46 ezer 507 fő volt.

x Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Magyarország megszállására 1944 márciusában kijelölt német csapatok heterogén összetételük ellenére olyan tűzerőfölénnyel rendelkeztek, amellyel akár szervezett magyar katonai ellenállás esetén is nagyon rövid időn belül sikeresen végre tudták volna hajtani a hadműveleti tervben megszabott feladatokat és célokat, s eközben az éppen átszervezés állapotában lévő, zömmel békelétszámú csapattestekkel rendelkező Megszálló német Magyar Királyi Honvédség- katonák Budapesten, nek igen súlyos vesztesége- 1944. március ket okoztak volna

74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™


21

A Margaréta hadművelet

Recommend Documents