Országos Meteorológiai Szolgálat
A KORÁBBI MAGYARORSZÁGI JÉGELHÁRÍTÁSI RENDSZER TAPASZTALATAI
2012 Ez a dokumentum az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósult meg. A dokumentum tartalmáért teljes mértékben a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat vállalja a felelősséget, és az semmilyen körülmények között nem tekinthető az Európai Unió és / vagy az Irányító Hatóság állásfoglalását tükröző tartalomnak.
HUSRB/1002/213/017 “Hailnet”
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék .................................................................................................................. 1 I. A jégeső-elhárítás nemzetközi tapasztalatai .................................................................. 3 I.1. A jégeső-elhárítás történeti szakaszai .............................................................................. 4 II. A legjelentősebb jégelhárítási módszerek műszaki és gazdasági jellemzői ............... 6 II.1. A beavatkozások eszközei.............................................................................................. 6 II.2. A rakétaalapú elhárító rendszer bemutatása ................................................................... 7 II.3. A repülőgépes elhárító rendszer bemutatása ................................................................ 16 II.3.1. Repülőgépről égető berendezéssel kibocsátott jégképző magvak............................. 17 II.3.2. Repülőgépről szórással kibocsátott jégképző magvak .............................................. 18 II.4. A talajgenerátoros elhárító rendszer ............................................................................. 19 II.5. A viharágyúzás ............................................................................................................. 22 III. Jégesők és az általunk okozott károk Magyarországon az elmúlt évtizedekben... 25 III.1. A felhasznált adatok és a használt módszer ................................................................ 25 III.2. Jégesős napok térbeli eloszlása ................................................................................... 26 III.3. Jégesős napok évenkénti alakulása ............................................................................. 27 III.4. Jégeső károk Magyarországon az elmúlt években ...................................................... 28 IV. Jégeső-elhárító rendszerek Magyarországon............................................................ 33 IV.1. Rakéta alapú védekezés 1975-1990 között ................................................................. 33 IV.1.1. Hazai kísérletek megszervezése .............................................................................. 33 IV.1.2. A jégeső-elhárítás munkamenete ............................................................................. 41 IV.1.3. A rendszer felépítése................................................................................................ 43 V. Jégeső-elhárítás módjai napjainkban Magyarországon (műszaki, pénzügyi, jogi és működtetési jellemzői) ....................................................................................................... 45 V.1. Viharágyúk használata napjainkban Magyarországon ................................................. 45 V.2. Talajgenerátoros jégeső-elhárítás napjainkban Magyarországon ................................ 46 V.3. A NEFELA Dél-magyarországi Jégeső-elhárítási Egyesülés tevékenységének hatékonysága ........................................................................................................................ 50 VI. Jégeső-elhárítás módszerei a szomszédos országokban (helyzetbemutatás és az együttműködés lehetőségei) ............................................................................................... 53 VI.1. A jégeső-elhárítás módszerei Horvátországban.......................................................... 53 VI.2. A jégeső-elhárítás módszerei Szlovéniában ............................................................... 54 VI.3. A jégeső-elhárítás módszerei Ausztriában.................................................................. 55 VI.4. A jégeső-elhárítás módszerei Szlovákiában ............................................................... 57 VI.5. A jégeső-elhárítás módszerei Ukrajnában .................................................................. 58 VI.6. A jégeső-elhárítás módszerei Romániában ................................................................. 58 VI.7. A jégeső-elhárítás módszerei Szerbiában ................................................................... 58 I. Melléklet .......................................................................................................................... 61 I.1. Az 1987. július 25-i jégverés ......................................................................................... 61 I.2. Jelentős agrárkár a 2012. június 09-i jégverés nyomán ................................................. 62 II. Melléklet ........................................................................................................................ 64 Függelék .............................................................................................................................. 67 Rövidítések jegyzéke .......................................................................................................... 68 Irodalomjegyzék ................................................................................................................. 69
2
I. A jégeső-elhárítás nemzetközi tapasztalatai Az időjárás folyamatainak a megismerése, befolyásolása régi vágya az emberiségnek. Bár az ilyen jellegű törekvések, majd tudományos kutatások már a 19. század végétől nagy erővel folynak, a végső megoldástól még messze vagyunk. Az időjárás módosításának konkrét célja többféle lehet: • az aszály enyhítése a csapadékkeltő folyamatokba való beavatkozással, • vagy ellenkezőleg, a csapadék, vagy a borult idő elkerülése valamilyen esemény, vagy esemény sorozat miatt, • a trópusi viharok pusztító hatásainak enyhítése, • a jégeső okozta károk csökkentése • fagyveszély elhárítása, • ködoszlatás a közlekedés, elsősorban légiközlekedés feltételeinek javítása céljából, • és nem utolsó sorban katonai célok. A 20. század utolsó harmadáig az ismert nagyobb időjárás módosító beavatkozások nagyrészt katonai projektek voltak. A sokszor nemzetközi botrányokhoz, komoly környezeti károkhoz vezető, számos esetben emberéleteket is követelő beavatkozásoknak az vetett véget, hogy az ENSZ 1976 decemberében elfogadta a 31/72-es határozatot, amely mindenféle katonai jellegű időjárás-módosító kísérletet betiltott. Ez nem jelentette a kutatások végét, csupán a békésebb mederben való folytatását, amelyet a tudomány és a technika fejlődése napjainkra tett igazán hatásossá. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a trópusi ciklonok intenzitásának mérséklése, a zivatarokat kísérő villámok megszüntetése nem tűzhető ki reális célul, de a csapadékkeltés, a jég-és ködoszlatás folyamatába hatékonyan be lehet avatkozni. Ezekkel az utóbb sikerrel záruló időjárás-módosítási formákkal napjainkban is több országban foglalkoznak. (Függelék. 1. ábra). Közülük jelen tanulmányban a jégeső-elhárítással foglalkozunk.
3
I.1. A jégeső-elhárítás történeti szakaszai Már nagyon régen megfigyelték az emberek, hogy csaták közelében megnövekszik a csapadékképződés lehetősége. Ma már tudjuk, hogy ennek oka a levegőbe kerülő nagy mennyiségű füst és por volt, amelyek természetes kondenzációs magvakként szolgálva elősegítették a felhő- és csapadékképződést. Akkoriban azonban ezt a hatást az ágyúk hangerejének tulajdonították. A viharágyús módszert egy osztrák szőlősgazda, Albert Stiger találta fel, 1896-ban. A berendezés egy felfelé irányuló ágyú (tölcsér) volt, amely felerősítette az acetilén robbanás hangját, amely így a 120 dB-t is meghaladta. Miután Stiger szőlőjében két évig nem esett jég, a viharágyúk használata divatossá vált, főleg Ausztriában és Olaszországban, de magyarországi mezőgazdászok is szép számmal használták. Fejlődni kezdett a viharágyú ipar, oly módon, hogy 1901-ben Lyonban már megrendezték az első jégágyú vásárt is (Függelék 2. ábra). A viharágyú nagy és hatásosnak tűnő gépezet volt, de a hosszú évek gyakorlati alkalmazása során kiderült, hogy nem sokkal hatékonyabb, mint a hettiták felhők felé kilőtt nyilainak felhőoszlató próbálkozásai az ókorban, vagy a 15. századi zivatar elé harangozás módszere. A WMO 2001-ben alkotott hivatalos ítélete egyértelműen és világosan fogalmaz a viharágyúk hatásosságának kérdésében: „Ezeknek nincs sem tudományos alapjuk, sem hihető hipotézisük, hogy támogassuk az ilyen tevékenységeket.” A másik „robbantásos” módszer a lökéshullámok keltése volt a felhőkben. Úgy vélték, hogy a lökéshullámok véletlenszerű légbuborékokat hoznak létre, amelyek a jégszemek összezúzásához vezetnek. Kifejlesztésre kerültek az Italrazzi-féle anti-jég rakéták, melyek kb. 1 kilogrammnyi TNT robbanótöltetet szállítottak a felhők alsóbb rétegeibe. Az ehhez hasonló rakéták nagyon népszerűvé váltak Olaszországban, Kínában, Kenyában és a Balkánon is. A rakétát általában akkor indították el, amikor elkezdett esni a jég. Ezt követően a jégméret valóban csökkent, de nem a rakéta hatása miatt, hanem azért, mert a jégeső átlag 5 percig tart és a legnagyobb jégszemek és a legerősebb intenzitás mindig az elején van. Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy egyszerre 250 darab, 8 kilogrammos robbanóanyaggal ellátott rakéta sincs hatással a jégszemekre. Az időjárás-módosításban az áttörés a 20. század közepén jött el. Az első fontos lépést Vincent Schaefer amerikai tudós kísérlete jelentette 1946-ban. Schaefer szerette volna modellezni a repülőgépek szárnyán jelentkező jegesedés mikéntjét és ehhez egy 4
ködkamrát alkotott. Egy alkalommal a ködkamra túlságosan felmelegedett, amit szárazjéggel (szilárd CO2) próbált hűteni. Így teljesen véletlenül fedezte fel, hogy a szárazjég felhőmagvasító hatású. Néhány nappal később tudományos kísérletet hajtott végre, egymotoros kisrepülővel felszállva berepült egy nagykiterjedésű középmagas felhőbe és itt szárazjég részecskéket szórt ki. Ennek eredményeként a beszórt terület felett havazás indult meg, de a környező területeken nem volt semmilyen csapadék. Schaefer kísérlete után Vonnegut kutatási eredményei alapján kiderült, hogy a jégképződést más anyagok is elősegítik, amelyeknek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szerkezete nagyon hasonló a jég kristályszerkezetéhez és nem oldódnak vízben. Ilyen anyagok a kaolin, az ólom-és ezüstjodid, valamint a fémoxidok többsége. A modern, ma is használatos jégeső elhárítás alapja így az lett, hogy a jég keletkezési folyamatát próbálják befolyásolni úgy, hogy jégképző magvakat, leggyakrabban ólom –és ezüstjodidot juttatnak a felhőkbe rakétákkal, repülőgépről, vagy természetes úton, a konvekciót felhasználva.
5
II. A legjelentősebb jégelhárítási módszerek műszaki és gazdasági jellemzői
II.1. A beavatkozások eszközei A világ különböző részein alkalmazott jégeső-elhárítási módszerek alapja - az esetek többségében - a konkurens embriók hipotézise. A hipotézis lényege az a feltevés, hogy ha sikerül elegendően sok mesterséges jégképző magot létrehozni a felhő bizonyos tartományaiban, ezzel elindítjuk a hasznos versengést: vagyis e járulékos jégrészecskék is részt fognak venni a növekedési folyamatokban. Mivel a jégszemnövekedést tápláló folyékony víztartalom rögzített, az eredmény több, de a természetes folyamatokban képződőknél kisebb jégszem, amelyek vagy mérsékeltebb kárt okoznak, vagy — teljesen elolvadva — eső formájában érik el a talaj-felszínt. Ennek megfelelően a legkülönbözőbb módszerekkel és eszközökkel, de lényegében mindig ugyanezt a célt: a jégszemek számának mesterséges megnövelését kívánják elérni. Napjainkban a magvasító anyagoknak a kívánt helyre, a megfelelő időben és szükséges mennyiségben történő bejuttatására lényegében háromféle eljárás használatos: a háttérmagvasítás, a feláramlásban történő magvasítás és direkt injektálási technika. Ezen eljárásoknál a reagens anyagok és diszpergáló berendezések széles választékát találhatjuk, de a legelterjedtebb az ezüstjodid (AgI), amelyet „generátorokban” égetnek el. A háttérmagvasítás célja, hogy a magvasító anyag részecskéi már a zivatarfelhő kialakulása előtt és a szükséges koncentrációban jelen legyenek a jégeső képződés szempontjából fontos teljes légtérfogatban. Ez óriási mennyiségű jégképző mag egyenletes és folyamatos légkörbe juttatását igényli. Sok szakember véleménye szerint a módszer hátránya, hogy a magvak tényleges koncentrációja csak a légköri hőmérsékleti- és széleloszlás különösen kedvező, de befolyásolhatatlan kombinációja esetén éri el a kívánatosnak tartott értéket azokban a felhőzónákban, amelyeket a jégképződés szempontjából kritikusnak tartanak. A feláramlás magvasításakor a módszer a következő: A felhőket létrehozó feláramlások különösen a konvektív felhőkben nem mindenütt egyformán erősek. A 6
feladat éppen az, hogy a legintenzívebb áramlási zónákat kutassuk fel és ezekbe diszpergáljuk a reagens részecskéit. E repülőgépes módszer az előzőhöz képest hatékonyabb, hiszen kevesebb anyagot jóval koncentráltabban alkalmazunk. Eszközei a generátorok és az ún. pirotechnikai patronok, amelyeket többnyire a szárnyak alá helyeznek, és a kabinból hoznak működésbe. Az eljárás elvileg annál hatásosabb, minél pontosabban sikerül kiválasztani azokat a felhőtérfogatokat, amelyekben a jégszemek képződése lejátszódik. Jelenlegi ismereteink szerint a közvetlen injektálás a reagens részecskéinek bejuttatására szolgáló leghatékonyabb módszer. Ennek feltétele azonban, hogy rendelkezzünk olyan jégesőfelhő-modellel, ami a kérdéses felhőtérfogat helyét és a magvasítás időpontját radarral meghatározhatóvá teszi. Így nem csak a költség csökkenthető, de ezen felül a jégképző magvak inaktiválódását az ún. „kimosódását” is a minimumra redukáljuk. A legfontosabb előny mégis a beavatkozások gyorsaságának, tehát az egész védekezés operativitásának növelése. Ezt a technikát először a volt Szovjetunióban alkalmazták nagyobb léptékben. A
következőkben
vázolni
fogjuk
a
reagens
anyagok
diszpergálására,
felaprózódására, ill. szétszórására használatos fontosabb berendezéseket, vagyis a jégeső elhárító rakétákat, a repülőgépes jégeső elhárítás folyamatát, valamint a talajgenerátorokat.
II.2. A rakétaalapú elhárító rendszer bemutatása A rakéták a közvetlen injektálás eszközei, vagyis az ezüst-jodidot a földről kilőtt rakéta viszi fel a légkörbe a megfelelő helyre. Az egykori Szovjetunióban (Grúziában) fejlesztették ki az első jégesőelhárító rakétákat. Korábban Magyarországon is használták 1976-1990 között Baranya megye, majd később Bács-Kiskun megye területén is (1985-1989). Ma már csak néhány balkáni országban (Szerbia és Bulgária), valamint Svájcban üzemeltetik. Előnye, hogy azonnal fejti ki hatását és ott ahol szükséges. Hátránya a nehézkes kezelhetőség, a rendkívül veszélyes üzem és a kis hatótávolság (egy-egy rakétabázissal viszonylag kis terület védhető meg). A radarral végzett megfigyelések és mérések képezik a jégeső-elhárítási munka alapját. A felhőkről, illetve csapadékzónákról nyert radarkép alapján ismerik fel a veszélyes meteorológiai helyzeteket, felkészülnek az esetleges beavatkozásra. Amennyiben 7
a radarkép és a mért paraméterek alapján jégesőveszélyesnek ítélik a felhőt, illetve annak egy konvektív celláját, bejuttatják a jégképző reagenst a megfelelő felhőzónába.
1. ábra: jégesőelhárító rakéták
Az 1. ábrán felvázolt rakéták három részből: fejből, hajtóműből és megsemmisítő egységből, illetve az Oblako típusnál az ún. sima leszállást biztosító rekeszből állnak. A fejben találjuk a reagensanyagot, amelynek diszpergálását mindig a hajtómű kiégése után indítják el. Ezt a műveletet az úgynevezett orrgyújtó végzi a megfelelő sebesség elérése után. Az orrgyújtó működésének időpontját az Alazany és PGI—M típusoknál időzíteni lehet. A különböző típusokat a közeli és távoli céloknak megfelelően kiválasztva alkalmazzák. Az Oblako rakéta ejtőernyő-rendszere miatt meglehetősen bonyolult; a másik két típus viszont a hajtómű és a reagensdiszpergálás befejezése után felrobban és veszélytelen súlyú darabokban hullik vissza. A rakéták magvasító anyaga (40% ólomjodid,
8
vagy 2% ezüstjodid) pirotechnikai keverékbe ágyazva a fejrészben foglal helyet. A diszpergálási szakasz hossza 2-4-6 km, a rakéták méretének megfelelően.
Paraméterek/Rakétatípus
Alazany M Alazany M-1SZT
Átmérő (mm)
82,5
Hossz (mm)
1296-1332
838-850
Tömeg (kg)
9,64
6,54 1,12
Reagenstöltet (kg) Maximális repülési távolság (km) Maximális emelkedési magasság (km) Megengedett magassági szögek (5°-os lépésekkel) (fok) Megengedett oldalszögek (2,5°-os lépésekkel) (fok)
9,7
5,1
7,9
4,3
55-85
65-85 0-360
Az ind itószerkezet feszültsége (V)
24± 4
1. táblázat: az Alazany típusú rakéták paraméterei
Az Alazany jégesőelhárító rendszer magában foglalja az Alazany M-1SZT típusú rakétákat, valamint TKB 040 kilövőállványokat. Az állványokból alig néhány másodperces időközökkel 12 darab rakéta bocsátható fel. A vetőcsövek legyezőszerű elhelyezése lehetőséget nyújt arra, hogy az állvány mozgatása nélkül különböző oldalszögek mellett lőjünk ki rakétákat és így több kilométer széles területet magvasíthassunk. A rakéták legkésőbb a repülés hetedik másodpercében kezdik meg a reagenskiszórást, ami kb. 35 másodpercig
tart.
A
rakétákat
legkésőbb
a
repülés
47.
másodpercében
egy
önmegsemmisítő töltet veszélytelen méretű darabokra robbantja szét, amelyek nem okozhatnak kárt a földetérés során.
9
2. ábra: az OBLAKO és ALAZANY típusú jégesőelhárító rakéták
10
3. ábra: OBLAKO típusú jégesőelhárító rakéta a kilövőállványban
paraméter/típus hossz (mm) átmérő (mm) tömeg (kg) maximális repülési magasság (m) maximális repülési távolság (m) hőmérsékleti tartomány (°C) a rakéta típusa az aktív töltet tömege (kg) a reagens kibocsátásának ideje (sec) a rakéta leereszkedésének sebessége ejtőernyővel (m/s)
OBLAKO 2070 125 34 8500 12700 (-5)-(+40) reaktív hajtómű 3,77 30-50 6-8
2. táblázat: az OBLAKO típusú jégesőelhárító rakéta paraméterei
11
4. ábra: PGI-M típusú jégesőelhárító rakéta
paraméter/típus PGI-M hossz (mm) 420 átmérő (mm) 82,5 tömeg (kg) 3,1 maximális repülési magasság (m) 4100 maximális hatótávolság (m) 5100 hőmérsékleti tartomány (°C) (-5)-(+30) a rakéta típusa turboreaktív hajtómű az aktív töltet tömege (kg) 0,225 a reagens égési ideje (sec) max. 20 3. táblázat: PGI-M típusú jégeső-elhárító rakéta paraméterei
A volt Jugoszláviában széleskörűen alkalmazták a Tg-10 típusjelzésű, kiváló paraméterekkel rendelkező jégesőelhárító rakétát. Az 5. ábrán bemutatott szerkezet kétfokozatúnak látszik, pedig a felső részben nincs hajtóanyag. Ez a hasznos terhet hordozó rész (amely a világosabb fejben elhelyezett ballasztra, az AgI-ot tartalmazó testre, időzítőgyűrűre, és stabilizátorszárnyakra osztható) a motor kiégése után egyszerűen leválik arról, és kb. 600 m/s-os kezdő-sebességgel megindul ballisztikus pályáján a cél felé. Röviddel ezután a hajtóműház felrobban, majd néhány másodperccel később — már a 12
pálya felső szakaszán — megkezdődik a reagens kiszórása. Ezután a ballaszt kapszulája is felrobban. A fejrész közel 9 km magasságot érhet el és összesen kb. 1015 db aktív jégképző magot produkál. Előnyei a könnyű kezelhetőség (tömege kicsiny, indítószerkezete egyszerű), a nagy haladási sebesség és a kétkörös önmegsemmisítő rendszer. Hátránya a meglehetősen magas ár.
5. ábra: TG-10 típusú rakéta
A Svájcban jelenleg alkalmazott rakéták között négy típust különböztetünk meg maximális kilövési magasság szerint. Az 1. típus 1000 méter, a 2. típus 1250 méter, a 3. típus 1500 méter, a 4. típus 1800 méter magasságot ér el. Minden rakéta 15 g ezüst-jodidot tartalmaz. A rakétát elektromos áramon keresztül gyújtják meg, amelyet legtöbb esetben egy 12-24 voltos akkumulátor szolgáltat. 12 másodpercen belül éri el a rakéta a maximális magasságát, majd működésbe lép. Mivel ezek a rakéták kis hatótávolságúak, nem érik el közvetlenül a jégképződés helyét, a 4-8 km magasságot. Így ebben az esetben háttér magvasítást végeznek, hasonlóan a talajgenerátoros eljáráshoz. A fejlődő zivatarfelhő feláramlásai pedig továbbviszik a jégmagokat a jégképződés helyére. Így ez a típusú rakétás módszer a korábbiakban említett eljárásokkal ellentétben nem a közvetlen injektálás eszköze.
13
6. ábra: jégesőelhárító rakéták, Svájc (forrás: http://hamberger.ch )
7. ábra: jégeső elhárító rakéta a kilövőállványon, Svájc (forrás: www.hagelinformation.de)
14
A Kínában használatos WR-sorozat jégeső elhárító rakétáinak paramétereit az alábbi táblázat mutatja.
Típus átmérő hosszúság tömeg maximális repülési magasság működési hőmérséklet tárolási hőmérséklet tárolási nedvesség leszállási sebesség hatékonyság tárolási élettartam reagens anyag tömege magvasítási idő magképző képesség AgI kilövés típusa
WR-98 82 mm 1450 mm 8,3 kg 8,5 km
WR-98Z 82 mm 1580 mm 9,0 kg 9,0 km
WR-1D 57 mm 1060 mm 4,3 kg 6,0 km
-3045℃ -1540℃ ≤70% RH ≤8 m/s
725g ≤35s
99% 3 év 630g 30s 15 1.8×10 / g (AgI), -10℃-on
≤8 m/s
220g ≤25s
talajról, járműről, hajóról
4 táblázat: WR-sorozat paraméterei, Kína
8. ábra: Kínában használatos jégeső elhárító rakéták, WR-sorozat (forrás: http://ensunvalorcasc.w1.xacnnic.com)
A sok kilövőállomás telepítése, valamint későbbi fenntartása miatt a rakétás módszer hátránya, hogy egy rendkívül költséges beavatkozás. Költségvetése csak BácsKiskun megye területére vonatkozóan 250-300 millió Ft/év lenne. 15
II.3. A repülőgépes elhárító rendszer bemutatása Az előző módszerhez hasonlóan a repülőgépes jégeső-elhárításnak is az ezüst-jodid az alapja, amelyet ez esetben a repülőgép visz fel a magasba és bocsátja ki a zivatarcella közvetlen közelében. Repülőgépes jégeső-elhárítás működik például Ausztriában, Görögországban és Németországban. A rendszer részei: egy radarrendszer, egy diszpécserközpont és az adott ország különböző pontjain üzemelő, megfelelő számú repülőgép, repülőtér és pilóta. A repülőgépes jégelhárítás esetében elengedhetetlen, hogy pontos és aktuális meteorológiai információk álljanak rendelkezésre, mivel a jégeső elhárító központ ezen adatok alapos elemzése után tud dönteni a beavatkozás szükségességéről. Radaradatokból, illetve műholdfelvételekből nyerik ki a szükséges információkat, úgy, mint a frontok haladási irányát és sebességét, a zivatarfelhő koordinátáit, a jegesedési viszonyokat, a jégvalószínűség előrejelzését, a nedvességi viszonyokat a zivatarfelhőben, valamint a 0°Cos izoterma fölött lévő felhőzet magasságát. A repülőgépes jégeső-elhárítás előnyeit a következőekben soroljuk fel. A radarmérések elemzésével, a repülőgéppel még időben elébe lehet kerülni a nagy sebességgel haladó viharfelhőknek, így még akkor el lehet végezni a beavatkozást, amikor nem alakultak ki nagyméretű jégszemek. Emellett a repülőgép pilótája könnyen tud alkalmazkodni a gyorsan irányt változtató viharfelhőkhöz, mivel állandó rádiókapcsolatban van a radarállomással és a diszpécser központtal. Továbbá viszonylag kis ráfordítással nagy területet lehet vele levédeni. A jégelhárítás hatósugara becslések szerint 50-60 km. A rendszer kiépítésének beruházásigénye is nagyon csekély, hiszen a radarrendszer elviekben rendelkezésre áll és a feladat elvégzésére alkalmas repülőgépek és pilóták is adottak. Speciális infrastruktúra kiépítése szintén nem szükséges. Hátránya, hogy a beavatkozást a viharfelhők közelében kell elvégezni, amely igen veszélyes, jó állapotban levő repülőgép és tapasztalt pilóta szükséges hozzá. Az alacsony beruházási költségek mellett költséges az üzemeltetése a speciális reagens tartó és a repülőgép repülési költsége okán.
16
II.3.1. Repülőgépről égető berendezéssel kibocsátott jégképző magvak
A jégeső elhárítás ezen módját az USA-ban fejlesztették ki és több országban is alkalmazzák már. Egy újabb módszer kifejlesztésére azért volt szükség, mivel a korábban használt szilárd halmazállapotú ezüst-jodid a csapadékkal a földre és a növényekre hullva környezeti- illetve egészségügyi károkat okozott. Azonban kétség kívül a legmegfelelőbb jégképző mag az ezüst-jodid. Így kidolgoztak egy olyan technológiát, amikor is a szilárd halmazállapotú ezüst-jodid helyett gáz halmazállapotú ezüst-jodidot juttatnak a légkörbe. A repülőgép szárnyán levő tartókeretre egy speciális eszközt, ezüst-jodiddal töltött ködgyertyákat szerelnek. (Az évek során több méretű és tartalmú, más-más gyújtó- és rögzítő- szerkezettel ellátott ködgyertyát fejlesztettek ki.) A repülőgép pilótája a kabinból egy elektromos gyújtó berendezés segítségével hozza működésbe a ködgyertyát. Ezek után a ködgyertyában található szilárd halmazállapotú jégképző mag lassú égéssel ég el, majd az így létrejött égéstermék adja a jégképző magot. A módszer előnye, hogy a reagens anyag a megfelelő helyre és megfelelő mennyiségben bocsátható ki a repülőgép által. A repülőgép a zivatart általában a feláramlás felőli oldalról közelíti meg. Helyhez kötött zivatart azonban a Nap felőli oldalról érdemes megközelíteni. A feláramlási zónában általában nincs turbulencia, a felhőnek éles kontúrjai vannak. A ködgyertyás módszer másik előnye, hogy a pilóta a feláramlás erősségétől függően szabályozhatja a kibocsátott anyag mennyiségét (a zivatar erőssége a feláramlás erősségével jellemezhető). A ködgyertyákat egyenként, fokozatosan, vagy akár egyszerre is működésbe hozhatja a pilóta. Üzemeltetési költsége repült óránként legalább 140-210 ezer Ft, amelyhez még hozzáadódik az ezüst-jodid ködgyertyák ára.
17
9. ábra: jégeső elhárító repülő (forrás: wikipedia)
10. ábra: jégeső elhárító repülő ködgyertyákkal (forrás: http://www.3dsa.gr/applications_hail.html)
II.3.2. Repülőgépről szórással kibocsátott jégképző magvak
A szilárd halmazállapotú jégképző mag kibocsátás a korábban említett indokok miatt háttérbe szorult a technológia fejlődésével. Előnye, hogy alacsony költségű. Későbbi tapasztalatoktól függően tervezik heves, erős zivatarok alkalmával a ködgyertyák kiegészítőjeként használni. Működtetéséhez ez esetben is szabályozható szóróberendezés építése és tesztelése szükséges. 18
Új fejlesztésű módszer a repülőgéppel kijuttatott szilárd halmazállapotú kaolin por, azonban ezt még nem alkalmazzák, csak szabadalom védi. A beavatkozás során 2-3 kg kaolin port bocsátanak ki egy adagoló-szóró berendezés segítségével. A rendszer becsült költsége repülési óránként legalább 140-210 ezer Ft, a kaolin por ára elenyésző.
II.4. A talajgenerátoros elhárító rendszer A mesterséges jégképző magvak létrehozásának legrégibb és ma is leggyakrabban használt eszközei az úgynevezett generátorok. Ezek stabil és hordozható (például repülőgépre szerelhető) változatát az ötvenes évektől kezdődően dolgozták ki. A talajgenerátoros jégeső-elhárítást, egy francia kutató, Prf. J. Dessens fejlesztette ki.
11. ábra: Vortex típusú talajgenerátor (forrás: NEFELA)
A Vortex típusú talajgenerátor három fő egységből áll: levegőtartály (1), oldattartály (2) és égetőkémény (3). A levegőtartály biztosítja az 1,3 bar-os túlnyomást az oldattartályban, melyben 8 g/l töménységű ezüstjodid - aceton oldat van. Az oldatot egy 30 mikronos fúvóka porlasztja az égető kéménybe, ahol kb. 800 - 900 Celsius fokos hőmérsékleten ég el. A kijutott AgI molekula csoportokból, a hirtelen lehűlés hatására, 19
0,06 - 0,08 mikronos AgI kristályok alakulnak ki, melyeknek szerkezete a jégkristályokéhoz hasonló. 1 g AgI-ból körülbelül 1014 - 1015 db aktív kristály-részecske keletkezik. A használt nyomásérték és fúvóka méret mellett kb. 0,8 - 1,0 liter oldat ég el óránként.
12. ábra: Talajgenerátor (forrás: NEFELA)
A talajgenerátoros jégeső-elhárítás elvi alapjai a következők: Természetes körülmények között a jégszemek kialakulása nagy magasságban, -10°C, -15°C hőmérsékleti szinten megy végbe. Itt néhány nagyobb, erősen túlhűlt vízcsepp megfagy és ezek a jégszemkezdemények még folyékony halmazállapotú vízcseppeket összegyűjtve, igen gyorsan növekednek. Ennek eredményeként nagy jégszemek alakulnak ki, melyeket a feláramló levegő már nem tud fenntartani és nagy sebességgel esve, rövid idő alatt elérik a talajt. A jégeső-elhárítás során a talajfelszínen levő talajgenerátorok égető kéményéből kikerülő ezüstjodidot (AgI) juttatnak a felhőrétegbe. Az AgI részecskéknek ahhoz, hogy hatásukat kifejthessék, nagy koncentrációban és még a jégszemek kialakulását megelőzően 20
kell a zivatarfelhőkbe jutniuk. A zivatarok kialakulását segítő meleg levegő feláramlás (konvekció), valamint a hidegfrontok előtt megfigyelhető nagy területen meglévő feláramlás segíti elő, hogy az ezüstjodid részecskék a felhőbe juthassanak. A felhőbe juttatott AgI kristályok (lévén kristályszerkezetük hasonló a jégéhez) elősegítik a túlhűlt vízcseppek fagyását. Így több jégszemkezdemény alakul ki és ezek egymással versenyezve gyűjtik össze a még folyékony halmazállapotú vízcseppeket. A jégképződésbe való mesterséges beavatkozás nyomán ugyan több jégszem keletkezik, mint természetes körülmények között, de a kialakuló jégszemek mérete kisebb lesz. Ezek a jégszemek lassabban esnek a föld felé, ezért hosszabb időt töltenek a pozitív hőmérsékleti tartományban. Az így bekövetkezett olvadás nyomán méretük jelentősen csökken. Így az ilyen védelemben részesülő védett területen a jég által okozott kár is kisebb lesz. A talajgenerátoros jégeső-elhárítási rendszernél akkor alakulhatnak ki nehézségek, ha egy gyorsan mozgó zivatarfelhő úgy éri el a védett területet, hogy abban a jégszemek már kialakultak. A talajgenerátoros jégeső-elhárítás megelőző, preventív módon működik, a már kialakult jégszemeket nem tudja „szétrobbantani”, „elolvasztani”. A védett területen kívülről érkező jégfelhő sajnos továbbra is károkat fog okozni. Magyarország mellett Európa számos országában, például Franciaországban, Spanyolországban és Horvátországban is működik ez a rendszer. Hazánkban Baranya, Somogy és Tolna megye területén 141 talajgenerátort üzemeltet a NEFELA Délmagyarországi Jégesőelhárítási Egyesülés, mely 1991-ben alakult. Az üzemeltetés költsége csak a Dél-Dunántúl területén körülbelül 100-160 millió Ft/év. Franciaország négy régiójában az 1951-es alapítású ANELFA nonprofit jégesőelhárítási
egyesülés
650
állomást
működtet
(Magyarországhoz
hasonlóan
10
kilométerenként), így összességében egy 55.000 négyzetkilométernyi területet fed le. Minden egyes állomás manuális működtetésű Vortex talajgenerátorral van felszerelve. A jégeső előrejelzést a Météo-France végzi az ANELFA-val szorosan együttműködve. A jégeső várható kezdete előtt kb. 3 órával indítják el a generátor működését, amely a veszélyeztetett időszak végéig üzemel. Az utóbbi 10 évben a 650 állomás átlagosan 740 kg ezüst-jodidot használt fel a jégesős időszak alatt (április-október). Spanyolország Valjalón hegyvidéki régiójában 30 talajgenerátort helyeztek el 20 kilométeres távolságra egymástól, melyek 6500 négyzetkilométernyi térséget védenek. Továbbá Bajo Aragón területén 21 generátor üzemel, a védett terület itt 2500 négyzetkilométer. Az állomások automatikusan működő talajgenerátort alkalmaznak. A jégeső előrejelzést a Leóni Egyetem végzi. A magvasítás a jégeső előrejelzett időpontja 21
előtt legalább egy órával megkezdődik és a veszélyes periódus végéig tart. A beavatkozási időszak május 15. és szeptember 30. között van.
II.5. A viharágyúzás A viharágyúk alkalmazását az 1860-as években kezdték meg Ausztriában, majd a XIX. század végén Európa több országában és az USA-ban is elterjedtek. Használatuk ama téves nézet alapján fejlődött ki, hogy az ágyú elsütésekor keletkező levegőhullámok a képződő zivatarfelhőre oszlatólag hatnak, így meg lehet velük akadályozni a pusztító jégeső kialakulását. A viharágyúzáshoz használt készülékek eleinte egyszerű mozsarak voltak, melyekre később nagyobb méretű, fordított csonkakúp alakú hangtölcsért szereltek. A tölcsér hossza 2 vagy 4 méter volt. Robbanóanyagul közönséges durva lőport használtak, majd később a mozsár teljes kiküszöbölésével pyrolith elnevezésű robbanó töltést dobtak az alul zárt hangtölcsérbe és így idézték elő a robbanást. Az utóbbi eljárás a magyar Emmerling-gyár szabadalma volt.
13. ábra. Viharágyú
A hangtölcsérrel ellátott viharágyúkkal végzett kísérletezések alkalmával lettek figyelmesek arra, hogy a viharágyú elsütése után a tölcsértől igen nagy sebességgel 22
mozgó gyűrűszerű légörvény távolodik el. A gyűrűszerű örvény néha az ágyútól száz méter távolságban is látható volt. Ennek a gyűrűszerű légörvénynek a felfedezése igen nagy lelkesedést váltott ki, mert hatását a jégképző folyamat megzavarására már a szakemberek is lehetségesnek tartották. A haladó légörvényt a robbanás alkalmával a tölcsérben képződő sűrített levegő egy tömegben való gyors repülése hozza létre, mert eme léglövedék mögött keletkező légritkulás a kb. 100 méteres másodpercenkénti kezdősebesség mellett elég tekintélyes. A légörvény-gyűrű haladása közben sivító hang volt hallható, ennek időtartamából következtettek a léglövedék hatástávolságára. Eleinte a 20—30
másodpercig tartó hang alapján több mint 2000
méter
hatásmagasságra gondoltak, később rájöttek, hogy ezt túlbecsülték, mivel nem vették számításba a léglövedék röptének erős lassulását. Amint azt későbbi pontos kísérletek bizonyították, 100 méter távolságban a gyűrű haladásának sebessége már a kezdősebesség felére csökkent. Végül kiderült, hogy a legnagyobb és legmegfelelőbben töltött viharágyúkból kilőtt lövedék örvénygyűrűje sem haladt az 500 m-es magasságon túl, a közönségesen használt készüléké pedig legfeljebb 100—200 m magasságot ért el. Ez a kísérleti eredmény ismét megcáfolta a gyűrű hatására felépített elméleteket. Közben a gyakorlat embereinek lelkesedése is kezdett lelohadni, érthető okokból, mivel a lövöldözés eredménytelensége mindinkább bizonyossá vált. A viharágyúzás ügyében 1902-ben Grazban tartottak kongresszust, amelyen öt ország (magyar, osztrák, német, olasz, francia) képviselői vettek részt. Itt megvitatták a viharágyúzás valamennyi elméleti és gyakorlati kérdését. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy kétségesnek látszik a viharágyúzás eredményessége, s nem ajánlották annak folytatását. A hiábavaló költségeken kívül az eljárás veszélyessége is határozottan károsnak mutatta a viharágyúzást. A gyakori robbanások miatt a viharágyúzás alkalmával számtalan súlyos sebesülés és számos haláleset történt. A kongresszus állásfoglalása lezárta a kísérletezés és a hatóságilag támogatott viharágyúzás időszakát, ezután már csak szórványosan és egyre csökkenő buzgalommal folyt tovább a jégfelhők ágyúzása. A viharágyúzás teljesen még ma sem veszett ki. A jelenleg használt jégágyúk acetiléngázzal működnek, így nagyobb erejű robbanásokat képesek produkálni. Ezek a robbanások sűrű időközönként, 6-7 másodpercenként automatikusan ismétlődnek, így a lökéshullámok „utánpótlása” folyamatos. Alkalmazhatóságuk azonban rendkívüli módon megkérdőjelezhető, mivel a viharágyú keltette energia impulzus nagyságrendekkel kisebb a zivatarokban fennálló 23
energiánál. A jelenlegi próbálkozások egyedül azzal magyarázhatók, hogy a viharágyúzás olcsóbb, mint a rakétás, illetve a talajgenerátoros módszer és kis területen egyedileg is alkalmazható. A jégeső-elhárítás eme módszerében többen is kételkednek. Jon Wieringa és Iwan Holeman a Meteorologische Zeitschrift c. folyóiratban 2006-ban megjelent cikkükben hiábavaló fáradozásnak és pénzkidobásnak nevezik. A viharágyúkkal kapcsolatban a WMO is kimondta, hogy az eljárásnak semmiféle fizikai alapja nincs, és abszolút hatástalannak tartja.
24
III. Jégesők és az általunk okozott károk Magyarországon az elmúlt évtizedekben
III.1. A felhasznált adatok és a használt módszer A magyarországi jégesőkkel kapcsolatos elemzésünket az 1981. január 1. és 2010. december 31. közötti időszakra készítettük el. Mérőhálózatunkban a jégeső feljegyzése a hagyományos csapadékmérő állomásokon, illetve az észlelős automata állomásokon történik. Az elemzéshez annak az 1981 és 2010 között működő 668 állomásunknak az adatait használtuk fel, melyek az időszak legalább felében működtek és rendelkeznek adattal. Vizsgálatunkhoz az Országos Meteorológiai Szolgálat elektronikus adatbázisában tárolt hiteles adatsorokat használtuk fel.
Első lépésben előállítottuk a jégeső előfordulásának relatív gyakoriságait az OMSZ mérőhálózatában működő állomásokra, majd ezeket az értékeket az OMSZ-ban kifejlesztett,
célzottan
meteorológiai
adatok
interpolációjára
alkalmas
MISH
(Meteorological Interpolation based on Surface Homogenized Data Basis) rendszerrel interpoláltuk egy Magyarországot lefedő, 0,5’-es rácshálózatra. (A MISH modell legújabb fejlesztése alkalmassá tette az interpolációs eljárást arra, hogy az interpoláció során a nyári csapadékra vonatkozó modellezett statisztikai paramétereket használjuk fel. Ezen paraméterek segítségével lehet a térbeli sztochasztikus kapcsolatokat leírni, illetve ezek alapján számolhatók az interpolációs súlytényezők.)
25
III.2. Jégesős napok térbeli eloszlása
14. ábra: Jégesős napok átlagos éves száma Magyarországon (1981-2010 közötti adatok alapján)
A meteorológiai elemek közül a csapadék az egyik legkiszámíthatatlanabb elem, mind térben, mind pedig időben igen nagy változékonyságot mutat; de ennek ellenére a sokéves
átlagaiban
térbeli
trendek
felfedezhetőek.
(Magyarországon
az
éves
csapadékösszeg területi eloszlásában kettős hatás tükröződik, egyrészt a domborzat, másrészt pedig a Földközi-tenger hatása érvényesül, de befolyásoló tényező az Atlantióceán is. 100 m-es magasságnövekedés nagyjából 35 mm-nyi évi csapadékhozam növekedést eredményez, a tengerektől való növekvő távolság pedig a csapadékösszeg csökkenésében mutatkozik meg.) Ugyanez nem mondható el a csapadékhoz szorosan kapcsolódó jelenségről, a jégesőről. Az 14. ábrán a jégesős napok átlagos éves számának térbeli eloszlását láthatjuk hazánkban, mely alapján elmondható, hogy sem a horizontális, sem a vertikális földrajzi elhelyezkedés nem befolyásolja egyértelműen az előfordulását. Az éves országos átlag 0,9 nap; a sárgával jelölt területeken figyelhettük meg az elmúlt három évtizedben a legkevesebb, átlagosan 0,5 jégesős napot; míg vannak az országnak olyan térségei is, ahol 3-3,5 napot meghaladó átlagos értékek adódtak (az Északi26
középhegységben, a Bakonyban és az Alföld keleti részén). Bács-Kiskun megyében átlagosan – az országos átlaggal megegyezően – 0,9 napon hullott jégeső, míg Csongrád megyében 0,8 napon.
III.3. Jégesős napok évenkénti alakulása
15. ábra: A jégesős napok átlagos száma Magyarországon évente, 1981-2010 között (állomási átlagok)
Vizsgálni szerettük volna azt is, hogy hogyan változott az elmúlt 30 évben a jégesős napok éves száma, felfedezhető-e valamiféle időbeli trend az adatsoron, ezért elkészítettük 15. ábránkat, mely az 1981-2010 közötti állomási átlagokat ábrázolja. Ez alapján látható – a csapadékra is jellemző – évenkénti nagy változékonyság, azonban azt mondhatjuk, hogy sem pozitív, sem negatív irányú tendencia nem tapasztalható az adatsoron, talán az évek közötti változékonyság mérséklődött egy kicsit. A vizsgált 30 év legnagyobb és legkisebb értéke is az időszak elején látható, 1981-ben figyeltük meg a legtöbb jégesős napot egy éven belül (átlagosan ~1,9 napot), míg 1984-ben a legkevesebbet (átlagosan ~0,3 napot).
27
III.4. Jégeső károk Magyarországon az elmúlt években Az 4. táblázatban összegyűjtöttük a jégverés okozta jelentősebb károkat az elmúlt évekből.
Hely
Forrás
SzabolcsSzatmár-Bereg
MTI
Csongrád
inforadio.hu
Borsod-AbaújZemplén Győr-MosonSopron KomáromEsztergom
MTI kisalfold.hu FH
Dátum 2007. május 22.
2008. május 18. 2008. június 26. 2008. július 07. 2009. május 30.
SzabolcsSzatmár-Bereg
agroland.hu
2009. június 07.
Somogy
agroland.hu
2009. június 16.
Baranya
agroland.hu
Borsod-AbaújZemplén
boon.hu
Baranya, Jász-NagykunSzolnok
FH
2010. április 14.
Csongrád
delmagyar.hu
2010. május 12.
Békés
Békés Megyei Hírlap
2010. május 12.
Jász-NagykunSzolnok Győr-MosonSopron
Új Néplap Kisalföld
2009. június 16. 2009. július 06.
2010. május 26. 2010. május 27.
Békés
hirado.hu
2010. június 18.
Baranya
bama.hu
2010. június 18.
Csongrád
zoldsegcentrum.hu
2010. június 18.
Borsod-AbaújZemplén
MTI
2010. július 03.
Vas
nyugat.hu
2010. július 24.
Bács-Kiskun
kalocsaineplap.hu
2011. június 08.
Összefoglalás Nyíregyháza déli részén galambtojás méretű jég esett, a nagyméretű jégdarabok kárt tettek a növényekben, a gyümölcsösökben. Károsult a paradicsom, a paprika, a káposztafélék és a kukorica. A gyümölcsösökben a szőlő hajtásait tördelte le a jégeső, illetve elpusztította az almatermést, valamint a cseresznyét, a meggyet, az egrest, illetve a földieperültetvényeket. A jég helyenként teljesen leverte a búzát, árpát, repcét és a kukoricát, emellett a gyümölcsösökben is komoly károkat okozott a dió nagyságú jég. A jégeső Sátoraljaújhelyen mintegy száz ház tetőszerkezetét rongálta meg. Bezenye-Papréten több mint 100 millió forintos kárt okozott a vihar. A lezúduló jég nemcsak ingatlanokat, de sok autót is megrongált. Oroszlány térségében a jég letarolta a kukoricaföldeket. Több tízezer hektáron több milliárdos kárt okozott a vihar és a jégeső, Nyírbogdányban például egyetlen ház sem maradt épen. A jég tetőket szakított be, és teljesen letarolta a növényeket. A gyümölcsösökben a termés mintegy 70-80%-a megsemmisült, a fiatal telepítésekben a hajtások letörtek, a fák kérgét felsértette a jég. A szántóföldi kultúrákat valósággal a földbe döngölte (kukorica, napraforgó, burgonya) a néhol tyúktojásnyi méretű jég. A cseresznyét, meggyet leverte, az almát széthasogatta, a dohányt és a zöldségeket is elpusztította. Közel 1,1 milliárd forint kárt okozott a júniusi jégeső; csaknem 15 ezer hektárt sújtott a vihar. Az árpán és a búzán kívül nagyjából 5500 hektáron károsodott a kukorica is. 350 hektárnyi szőlő- és gyümölcsültetvényt is megtépázott a vihar. A pécsi borvidék szőlőtőkéi közül sok megsérült, egyes kistermelőknél 8090%-os a kár. Villányban, az egyes ültetvényekben 30-40%-os volt a kár. Miskolcon fákat károsított, kocsikat rongált meg a jégeső. Székelyszabaron cseresznye nagyságú jég tett kárt a virágzó gyümölcsfákban, Szolnokon a jég leverte a fák kisebb hajtásait. Szabadszentkirályon a jég kiverte az elvetett magokat a szántóföldeken, és kárt tett kárt a virágzó gyümölcsfákban is. Dió nagyságú jég esett az Alföldön: a jég mérete helyenként a 3 centimétert is elérte. Mórahalmon és Sándorfalván 2-3 cm átmérőjű jégeső tarolt. Orosházán és környékén a jég leverte az almát és a szilvát, megtépázta a fákat, a termés értékesíthetetlenné vált. A meggy 80%-a és a dinnye termés is elpusztult. Gépkocsi károk is keletkeztek. Nagykörűn a korai érésű cseresznye egy részét súlyosan károsította a jégverés. A jég redőnyöket, friss házvakolatot tett tönkre. Károkat okozott a zöldségeskertekben és a veteményben is. Mezőhegyesen házak ablakait törte be a jég. Több ló is elpusztult, a helyi ménes egy része szétszaladt. Két órával a vihar után helyenként még mindig 15-20 centiméter jég borította az utcákat. Szaporcán, Tésenfán, Diósviszlón ólakban lévő haszonállatok pusztultak el a jégverésben. Megsemmisült a mák, a gabona, a kukorica és az árpa termés. Házak ablakai törtek be. A cikk tyúktojás méretű jégdarabokról ír. Dió nagyságú jég esett Makó környékén, a termény csaknem egésze elpusztult. A cikk szerint Bánrévén tyúktojás és teniszlabda nagyságú jég is esett, a lakóházak csaknem kilencven százalékát megrongálta a vihar. A falu 540 lakóházából legalább 450-en tönkrement a tető. Hét nevű községben csaknem ötven, Sajópüspökiben 200 ház sérült meg, és Sajónémetiben is több épület megrongálódott. Tojás, majd dió nagyságú jég hullott Őriszentpéteren. Több tucat tető megsérült, ablakokat, szélvédőket tört be a jég. Elverte a termést is, melynek nagy része megsemmisült. Kalocsán a júniusban fellépő, csak a jégeső okozta kár a Generali Biztosítóhoz beérkezett kárbejelentések alapján 22 millió forint.
28
Csongrád
MTI
2012. április 22.
Bács-Kiskun
delmagyar.hu
2012. május 24.
Békés
MTI
2012. június 9.
Baranya
bama.hu
2012. június 9.
Szegeden és Telekgerendáson hatalmas kárt okozott a borsó méretű jégeső a földeken. A gazdák elkeseredtek, mert a termés egy része már elfagyott, áprilisban pedig a jég is sokat elvert. Nagy jégdarabok hullottak Kiskunhalas és Baja térségében. Komoly károkat szenvedett a térség mezőgazdasága, a jégeső nagy pusztítást végzett a gabonatáblákban. A megyében 2000-2300 hektár közötti a dinnye termőterülete, a jég ennek több mint 25 százalékát elverte. Komoly károkat okozott a napraforgó, kukorica és a kalászos termésben is, legnagyobb mértékben a kalászos gabonában. A jégverte terület nagysága az előzetes becslések szerint több ezer hektárra tehető a térségben. Véménden a jégverés letarolta a szója-, a búza-, az árpa- és a napraforgótáblákat.
4. táblázat: Nagyobb jégesőkárok Magyarországon az elmúlt néhány évben
A Magyar Biztosítók Szövetségének (MABISZ) adatai alapján minden évben elkészül a megyékre lebontott kárarány. A következő ábrákon az utóbbi évek eredményei láthatóak. Összehasonlításképpen az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései alapján készült diagramon az 1962-1982 közötti időszak káraránya tekinthető meg.
5 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 G yő rKo Mo m son ár om - So - E pr sz on te rg om Ve Va sz s pr ém Fe jé r Pe st Za So l a m og y To ln Bo Ba a rs ra ód ny -A ba Nó a új gr Sz -Z á ab em d ol pl cs én Já Sza H sz t m ev e -K á isk r- B s u n er - S eg Ha zol jd no Bá ú- B k cs iha -K r isk un Bé k Cs é on s gr ád
Kárarányok %
A megyék hány százalékát érinti évente rendszeresen jégeső 1962-1982 között készült, OMSZ felmérés alapján
Megyék
16. ábra. 1962-1982 között a megyéket érintő jégeső százalékos előfordulása (forrás: NEFELA)
29
Az 16. ábrán látható, hogy Baranya megye a legveszélyeztetettebb terület az országban. S bár Somogy és Tolna megye inkább a középmezőnyhöz tartozik, a nagyobb területen való védekezés a sikeresség hatásfokát emeli. Ezt támasztja alá az utóbbi évek statisztikája is. A 17, 18. és 19. ábrán a 2008-ból, 2009-ből és 2010-ből származó megyei szintű kárarány nagysága látható. Ugyan a diagramok beosztása nem azonos, az egyértelműen látszik, hogy mindhárom évben viszonylag alacsony szintű volt a kárarány. A 2009-es év kissé kilóg a sorból, de ezzel együtt is mindössze 1 % körüli volt a kárarány értéke.
Kárarányok megyénként, MABISZ 2008-as adatok 3,5
2,5 2 1,5 1 0,5
Ve Vas sz pr ém Fe jé r Pe st Za S o la m og y To ln Ba a Bo ra rs n ód ya -A b a Nóg új rá Sz -Z d ab em ol pl cs én -S H J á za tm e ve sz á s -K isk r -B un ere g -S zo Ha lno k jd ú Bá -B i h cs -K ar isk un Bé k Cs é s on gr ád
0 G yő r Ko -Mo s m ár onom S -E opr o sz te n rg om
Kárarányok %
3
Megyék
17. ábra. Kárarány megyénként 2008-ban (forrás: NEFELA)
30
V
V es as zp ré m Fe jé r Pe st Z So ala m og y To l n B Ba a or ra so ny dAb Nó a a g új Sz -Z rád ab em ol pl cs én J á Sza He tm sz v e -K á is r-B s ku er ne Sz g Ha oln jd ok B ú-B ác s - ihar Ki sk un Bé k Cs é s on gr ád
G yő r Ko -M m oso ár o m n -S -E opr sz o te n rg om
Kárarányok %
Ve Vas sz pr ém Fe jé r Pe st *Z a So la m og y To ln a Ba Bo ra rs n ód ya -A ba Nó g új Sz -Z rád ab em ol pl cs én -S H z Já a e ve sz tm s -K á is r-B ku er ne Sz g o H aj ln ok d Bá ú-B c s iha r -K is ku n Bé C k és so ng rá d
yő rM Ko o m so n ár o m -S o -E pro n sz te rg om
G
Kárarányok %
Kárarányok megyénként, MABISZ 2009-es adatok 18,9 %
9
8
7
6
5
4
3
2
1
0
M e g y é k (* Zala káraránya 18.9 %)
18. ábra: Kárarányok megyénként 2009-ben (forrás: NEFELA)
Kárarányok megyénként, MABISZ 2010-es adatok
25
20
15
10
5
0
Megyék
19. ábra. Kárarány megyénként 2010-ben (forrás: NEFELA)
31
Végül bemutatjuk Bács-Kiskun megyében 2010-2012 májusáig mezőgazdasági területeken bejelentett jégkárokat a főbb növénykultúrák tekintetében.
Növényfajta 2010 (ha) 2011 (ha) 2012. május 31-ig (ha) alma 19,79 bodza 2,4 7,95 borszőlő 186,544 46,21 170,37 burgonya 0,3 73,83 5 búza 116,82 45,69 46,5 csemegeszőlő 19,56 6,54 5,59 csemegekukorica 317,43 cseresznye 22,66 3,02 0,02 sárgadinnye 1,96 dohány 3,37 0,44 étkezési alma 51,46 98,84 25,38 fűszerpaprika 3,3 27,73 0,64 görögdinnye 10,89 2,35 ipari alma 13,82 1,45 0,66 kajszi 10,02 74,92 káposzta 1,11 káposztarepce 22,56 55,12 körte 3,7 1,75 3,03 kukorica 264,27 458,63 268,34 lucerna 34,85 8,41 meggy 67,98 21,24 0,04 napraforgó 166,75 56,24 nektarin 0,99 0,78 őszi árpa 24,59 0,6 őszibarack 11,63 12,35 paprika 22,71 rozs 62,78 sütőtök 3,88 szamóca 5,01 5,13 szilva 122,36 21,33 tritikálé 80,99 2,13 22,66 zab 0,9 7 5. táblázat: Bejelentett mezőgazdasági jégkárok 2010- 2012 május
Részletesebben elemezzük továbbá az elmúlt évtizedek legjelentősebb jégverését, mely 1987. július 25-én érte az országot, valamint a 2012. június 9-i jégesőt, mely aktualitásánál fogva érdekes. A két elemzést tanulmányunk I. mellékletében mutatjuk be.
32
IV. Jégeső-elhárító rendszerek Magyarországon
IV.1. Rakéta alapú védekezés 1975-1990 között IV.1.1. Hazai kísérletek megszervezése
A magyar meteorológus szakemberek már 1949-ben türelmetlenül várták annak lehetőségét, hogy maguk is aktív időjárás módosítási, vagy felhőnukleálási kísérletekbe kezdhessenek. Tóth Géza kezdeményezésére, helyválasztására és szervezésében felépült pestlőrinci Marczell György Aerológiai Obszervatóriumban az alaptevékenység mellett elsőbbséget kapott a légkörfizikai kutatás. Béll Béla körül kialakult egy aktív és ambiciózus kutatócsoport, amely a magaslégkör fizikai megismerésén túl, a felhőfizika témakörét választotta kutatási témául. A következő évek az elmélyült kutatás, a felkészülés évei voltak. Mészáros Ernő eleinte a kondenzáció gyakorlati és elméleti kérdéseivel foglalkozott, kezdetben szűkebb, majd bővülő kutatógárda szerveződött mellé. Témaválasztásuk is fokozatosan bővült, a légköri kémia, az aeroszolkutatás gyakorlati területeivel és csatlakozó elméleti vizsgálatokkal. Wirth Endre, Mészárossal együtt kezdett e csoportban, azonban igen hamar a jégképző magok vizsgálatára koncentrálódott az érdeklődése, később áttért a felhőnukleálás, a csapadékkeltés, a jégeső-elhárítás elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálatára. Az OMI (Országos Meteorológiai Intézet) más részeiben is intenzív kutatómunkát végeztek, többek között a zivatarok makrofizikai, szinoptikai módszerű megismerésére. Itt elsődlegesen Götz Gusztávot, Mészáros Ernőt, Ambrózy Pált lehet említeni, de jelentős irodalmi munkát végzett még ebben az időszakban az előző kutatógárda tagjaként Aujeszky László, Bodolai István és Dési Frigyes is. Szintén nem elhanyagolható, hogy a radar-meteorológia fejlődése is akkor indulhatott meg, amikor a ferihegyi első időjárási radart üzembe helyezték. Itt végzett alapvető kutatásokat Kapovits Albert. De meg kell emlékezni a Néphadseregnél ugyanakkor induló radarfejlesztésről, ami Csaplak Andor nevéhez köthető. Az OMI fiatal szakemberei nagy számban részt vehettek néhány napostól, egészen egy évig terjedő tanulmányutakon, az általuk választott és az új szakmai irányokat jelentő témákban. 33
Mindez előfeltétele volt annak, hogy az OMI olyan jelentős vállalkozásba kezdhessen, mint pl. a jégeső-elhárítás. Kiemelt érdeklődésre tartott számot, hogy szomszédunk, Ausztria már évek óta végzett jégeső-elhárítási kísérleteket. Dési nyilvánosan először az 1965. szeptember 8-10-én a Meteorológiai Társaság rendezésében
tartott
felhőfizikai
ankét
megnyitóbeszédében
szólt
a
gyakorlati
beavatkozások bevezetése mellett. Désit támogatták a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (TOT) vezetői is. A jégeső-elhárítási kísérletek megindítása szempontjából fontos volt a Magyar Meteorológiai Társaság 1967. évi (augusztus 24-27.) sárospataki XIII. Vándorgyűlése. A fő téma itt már az elemi károk (jégeső, zivatar, villám, jégkár) elhárítására koncentrált, bevonva neves külföldi kutatókat is. A Vándorgyűlést a Társaság az OMI-val és az Állami Biztosítóval közösen szervezte, a későbbi még szorosabb együttműködés reményében. A külföldi előadók hazájuk beavatkozási kísérleteiről számoltak be, így H.K Weickmann az USA-ról, V. Ja. Nyikandrov a SZU-ról, R. Genéve Franciaországról. A hazai előadók arról számoltak be, hogy az ÁB (Állami Biztosító) csak Borsod-AbaújZemplén megyében 57 millió Ft jégkárt térített meg az elmúlt öt évben (Birtalan Árpád), illetve országosan a jégesők okozta évi növénykár a mezőgazdasági károk 1,5%-át teszik ki (Bálint György), 352 millió Ft értékben. Ilyen tények mellett egyértelműnek látszott, hogy az OMI sem maradhat ki a védekezésből. Dési itt még olyan tervet ismertetett, hogy az OMI 1968-ban tervezi az első jégeső-elhárító állomás felállítását. Természetesen akkor nem voltak ismertek mindazok a jogi, szervezési, pénzügyi, engedélyezési, honosítási, stb. problémák, amelyeket később meg kellett oldani egy ilyen speciális és új tevékenység beindítását megelőzően. Az 1967-es év a hazai jégeső-elhárítás jelentős mérföldköve volt. Előtte csupán a tájékozódás, a szakmai felkészülés volt a jellemző, majd a Vándorgyűlést követően az OMI vezetése és az ÁB közösen fordult a párt- és állami szervekhez, kérve a támogatást a jégeső-elhárításhoz szükséges beruházási keret létrehozására. Az akkori tervek szerint egy kb. 150.000 ha mezőgazdasági terület jégkár elleni védelmét szolgáló szervezet létrehozása (évi áron) 37 milló Ft-os beruházást igényelt. A tervek a szovjet eljárás hazai bevezetését célozták meg, kezdetben egyértelműen 100 mm-es légvédelmi ágyúra alapozott technikával. Már a következő évben, 1968-ban az OMI és ÁB közös kezdeményezésére OMFBalbizottság (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) alakult, amely feladatául kapta a jégeső-elhárítás bevezetési lehetőségeinek felmérését. Még ugyanez év szeptember 20-án 34
négytagú küldöttség utazott a Szovjetunióba, hogy tanulmányozza az ott alkalmazott módszereket. A küldöttség tagja az ÁB részéről Bálint György és Czakó Flórián, a HM (Honvédelmi Minisztérium) részéről Csaplak Andor, az OMSZ delegáltja pedig Wirth Endre volt. Az október 3-áig tartó tanulmányúton felkeresték Grúziában az Alazányivölgybe telepített 450.000 ha-ra kitejedő rakétás jégeső-elhárító rendszert és a Krasznodar környékén létesített 500.000 ha-os poligont, ahol viszont légvédelmi ágyúval végezték a reagens felhőbe juttatását. Mindkét helyen 80% körüli hatékonyságot (jégeső csökkentést) állítottak a szakértők. A tanulmányút tapasztalatai alapján Dési december 12-én (OMSZ irattár: 301/1968-OMI 1./2./3.) levélben értesítette Benkei András belügyminisztert, Csanádi György közlekedési minisztert és Csémi Károlyt, a honvédelmi miniszter I. helyettesét, hogy a szocialista országok felhőfizikai együttműködése keretében az OMSZ feladata a jégeső-elhárítás hazai lehetőségeinek vizsgálata, amihez az illetékes tárcák vezetőitől konkrét segítséget várt. A hazai felsőbb szervek a 100 mm-es lövegek alkalmazását politikailag veszélyesnek ítélték. Miután a magyar hadsereg sem volt ezzel az űrmérettel felszerelve, így a rakéták alkalmazása mellett döntöttek.
Az OMFB albizottság tovább folytatta előkészítő munkáját; az október 1-i megbeszélésük alapján összeállított javaslatokat a jégeső-elhárítás magyarországi bevezetésére (OMSZ irattár:206/1970-OMSZ) Ambrózy Pál 1970. október 10-én küldte meg az OMFB titkárságvezetőjének. Jelentős segítséget jelentett a felkészülésben J. A. Szerjogin és A. I. Karcivadze szovjet szakértő 1971. augusztus 16-27-ig terjedő tanácsadó jellegű látogatása, ami a két ország közötti 62/2-104-12080. sz. szerződés alapján valósult meg. A szakértők megállapították, hogy a magyar szinoptikus szolgálat már jelen készültsége mellett is kellő segítséget tud majd nyújtani a jégeső-elhárításhoz. A ferihegyi radar lehetőségei (amely csupán egy hullámhosszon működött) csak a zivatarfelhők és záporszerű csapadékok észlelésére terjedt ki, jégesőfelhőkre nem végeztek, illetve nem végezhettek vele méréseket. Különben is a védett terület közelében elhelyezett külön radarra volt szükség, amely a felderítésen túl a tűzvezetést is irányíthatta. A szakértők Baranya megye számos olyan területét tanulmányozták, amelyek a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) és az OMSZ adatai szerint a legtöbbet szenvednek a jégveréstől. Miután megismerkedtek a legértékesebb mezőgazdasági növények területi elhelyezkedésével, az érintett körzet orográfiája figyelembevételével meghatározták az első jégeső ellen védendő 100.000-150.000 ha kiterjedésű terület körülbelüli határait. Ezen kívül kiválasztották a 35
poligon központi bázisának helyét a Tenkes-hegyen. Felvetették a határ menti jugoszláv jégeső-elhárító szervekkel történő igen szoros együttműködés kérdését is. A szovjet szakértők az általuk meghatározott konkrét információk megküldése után vállalták a kísérleti poligon megtervezését. A szakértőkkel Ambrózy Pál, Bónis Katalin és Kovács Pálné folytatta le az érdemi tárgyalásokat. A jégeső-elhárításhoz szükséges előkészületeket nagyban előrelendítette, hogy az OMFB akkori elnökének, Ajtay Miklósnak 1972. október 25-én történt nyilatkozata (Népszabadság, 1972. november 26. vasárnap, 3. oldal) eredményeképpen 1973-ra sikerült biztosítani a beruházáshoz és az első évi fenntartáshoz szükséges pénzügyi keretet, melyet az alábbi szervek adtak össze:
állami költségvetés, OT
19,0 millió Ft,
főhatóságok, OMFB
12,4 millió Ft,
ÁB
4,0 millió Ft,
MÉM
6,0 millió Ft,
OMSZ
0,4 millió Ft.
összesen:
41,8 millió Ft.
6. táblázat: A jégeső-elhárításhoz szükséges pénzügyi keret
A
MÉM
indíttatására
az
OMSZ
a
Nemzetközi
Műszaki-Tudományos
Együttműködési Iroda osztályvezetőjét, Soucek Józsefet kérte fel tájékozódásra a szovjet külkereskedelmi szerveknél. A MASPRIBORINTORG 4-5 millió Rubelben jelölte meg a 150.000 ha védelmére alkalmas expedíció teljes felszerelésének árát. Ajtay Miklós az ÁB 1 milliárd Ft-os évi jégkár, és növénykár kifizetéseket, illetve a poligon tervezett beruházási és üzemeltetési költségeit összevetve támogatta a jégeső-elhárító tevékenység bevezetését, egyben az OMFB részéről 5 millió Ft beruházási keretet biztosított 1973-ra. 1973. július 25. és 30. között Jugoszláviában rakétás jégeső-elhárító bemutatóra került sor. Az OMFB Wirth Endre részvételét biztosította a rendezvényen. Jugoszlávia északi részein, ami déli határaink mentén mintegy 1,7 millió ha-on 11 poligont létesített jégeső-elhárítási céllal. A rendszer hatékonyságát 70%-nak jelezték. Az út során felvetették a későbbi együttműködés kérdését is. Az OMSZ-ban a hazai jégeső-elhárító rendszer létrehozása szélesedő körben, egyre több szervezeti egységet, személyt közvetlenül érintett. Baranya megyében, három járásra 36
kiterjedően az OMSZ megkezdte a rakétás jégeső-elhárító rendszer kiépítését. A Baranya Megyei Tanács a Tenkes-hegyre, az eljövendő vezetési pont helyére vezető szerviz utat már megépítette; öt fő állandó munkaerő felvétele megtörtént, a következő 1974-es évben további 15 fő teljes idejű és 30 fő félmunkaidős dolgozó került alkalmazásra. A jégeső-elhárítás hazai megszervezése és kiépítése során számos új, a korábbi meteorológiai napi gyakorlatból teljesen hiányzó, vagy attól eltérő elvet, jogszabályt, szervezési módot kellett meghonosítani. A legfontosabb azonban mégis a működés folyamatos fenntartásának biztosítása volt, tekintve, hogy olyan szolgáltatásról volt szó, amelynek eredménye, hozadéka nem a végrehajtóknál jelenik meg. E fontos ellentmondás feloldásáról tárgyalt az OMSZ már a szervezés kezdeti stádiumában az ÁB-vel, mivel a mezőgazdasági üzemek jégbiztosításán keresztül látszott a finanszírozhatóság megoldódni. A mezőgazdasági jégkárok csökkentésében, a megtermelt növények megőrzésében a MÉM volt az elsődlegesen érintett fél, így az OMSZ vele is kapcsolatot keresett. Az OMFB viszont szerepének, feladatának megfelelően olyan új rendszerek megvalósulását támogatta, amelyek a gazdaság hatékonyságát növelhették. Az OMFB egyben az OMSZ főhatósága is volt ebben az időszakban, így kétszeresen is érdekelt volt egy új és eredményesnek vélt tevékenység bevezetésében. Tekintettel az akkor általános és egyeduralkodó „szocialista gazdálkodásra”, tehát az állami irányítás és elosztás kizárólagosságára, a szervezés során csak állami finanszírozásra lehetett gondolni. Az OMSZ-on belül kijelölt szervezőkre számtalan részletkérdés megoldása várt 1974-ben. Az elhárítás jövendő vezetőinek el kellelt sajátítani az elhárítás módszertani és szervezéstechnikai
kérdéseit,
a
rádiólokációs
megfigyelések
gyakorlatát,
a
rádiókapcsolatok fenntartásának technikai és szervezési lehetőségeit, az elhárítás értékelési módszerét. Ugyanakkor létre kellett hozni mindazokat az építményeket, be kellett szerezni azokat az eszközöket, amelyekkel a védekezést gyakorlatilag végre lehet hajtani és nem utolsó sorban az egész tevékenységet megalapozó és lehetővé tevő jogi hátteret is biztosítani kellett az érintett összes hatóság bevonásával. A jégeső-elhárítás megvalósítása irányába történő fontos lépés volt a Minisztertanács 2006/ 1976.(II.4.) számú határozatának (II. melléklet) kiadása a „rakétás jégeső-elhárítással kapcsolatos feladatokról.” A Minisztertanács elfogadva az OMFB elnökének ilyen irányú előterjesztését a további teendőkről, a következőket határozta: „(…) 1) Az ország jégkárnak leginkább kitett mezőgazdasági területein a szovjetmagyar műszaki-tudományos együttműködésre alapozva be kell vezetni a Szovjetunióban alkalmazott szabályokat és gyakorlati megoldásokat. 37
2) Először Baranya megyében - a pécsi, mohácsi és siklósi járások területén - kerül sor a jégesőelhárító rendszer kísérleti üzemeltetésére 1976. II. negyedévtől. 3) A szükséges kilövőállomások, az irányítóépület, az objektumokhoz vezető utak és a tilalmi övezetek kiépítését, illetve kijelölését 1976. április 15-ig be kell fejezni. 4) A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, az OMFB elnöke a rakétás jégesőelhárítás készenléti és biztonsági szabályzatát a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel és a nehézipari miniszterrel egyetértésben 1976. április 15-ig adja ki. 5) A rakétás jégeső-elhárító rendszer üzemeltetésével kapcsolatban a rakéták behozatali, szállítási, őrzési és kilövési szabályait a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter, a tiltott zónák kijelölését a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter és a Baranya Megyei Tanács elnöke, a lakosság tájékoztatásának rendjét, valamint a lakosságnak a visszahulló rakétákra vonatkozó bejelentési kötelezettségének szabályait a Baranya Megyei Tanács elnöke, a légügyi szervek együttműködésére vonatkozó szabályokat a honvédelmi miniszter és a közlekedésés postaügyi miniszter 1976. áprilris I5-ig állapítsa meg, illetve adja ki. 6) A rakétás jégeső-elhárítással kapcsolatos készenlét biztosítása, a zivatar- és jégesőveszély előrejelzése, radarfelderítés, tűzvezetés, a kilövőhálózat működőképes állapotban tartása és üzemeltetése, a rakéták beszerzése, szállítása az Országos Meteorológiai Szolgálat feladata. A honvédelmi miniszter – a közlekedés- és postaügyi miniszterrel együttesen – hatáskörébe utalta a biztosításáról, továbbá az Országos Meteorológiai Szolgálatnak nyújtandó segítségről a rakéták tárolásában és őrzésében. A segítségnyújtás részleteiben az OMFB elnöke és a honvédelmi miniszter 1976. április 15-ig állapodjon meg. A biztonsági rendszabályok megtartásának ellenőrzése a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium feladata. 7)
A magyar – jugoszláv határkérdésekkel foglalkozó fő-vegyesbizottság magyar
tagozata 1976. április 15-ig tájékoztassa a jugoszláv tagozatot a rakétás jégesőelhárító rendszer kiépítéséről és a felhasználandó eszközök határ menti telepítéséről. Felelős a belügyminiszter. 8)
A rakétás jégeső-elhárító rendszer fenntartási és üzemeltetési költségeinek
fedezetéül a jégeső-elhárításból származó átlagos gazdasági megtakarítást kell figyelembe venni. A finanszírozási és elszámolási rendszert a Pénzügyminisztérium és az OMFB az érdekeltek bevonásával dolgozza ki. A biztosítás jelenlegi rendszerét - a védekezési területeken kötelezővé téve - továbbra is fenn kell tartani, a mezőgazdasági üzemek biztosítási díjfizetésén felüli terheit azonban a jégeső-elhárító rendszer bevezetésére vagy 38
eredményeire hivatkozással növelnie nem szabad. A 3 évig tartó kísérleti időszakban a fenntartási költség esetleges fedezethiányát az OMFB központi műszaki-fejlesztési alapjából kell biztosítani. 9)
A rakétás jégeső-elhárító rendszer kísérleti megvalósításának tapasztalatairól
és újabb területekre történő távlati kiterjesztési tervéről 1979. I. negyedévében előterjesztést kell készíteni a Minisztertanács részére. (…)” A határozat igen pontosan megszabta a felelősök feladatait, kiszabta a végrehajtáshoz rendelkezésre álló rendkívül szoros határidőket, illetve döntött a kísérleti rakétás jégeső-elhárító rendszerfenntartásáról és üzemeltetési költségeiről. A határozat a finanszírozás szabályozásán keresztül a rendszer létéről, vagy megszűnéséről már ekkor előre döntött, hiszen egyértelműen kimondta, hogy fedezetül a jégeső-elhárításból származó átlagos gazdasági megtakarítást kell figyelembe venni. Bevétel csak a jégbiztosításból származott, így ezt a keretet kellett megterhelni a rendszer fenntartásával. Kemény feltétel volt a mezőgazdasági üzemek számára a védekezés területén a kötelező jégkár biztosítás bevezetése. A nyugati országok jégeső-elhárításának értékelése során is számos vita volt a hatékonyság figyelembevételéről. Döntő kifogás az értékelésben, hogy utólagosan már nem eldönthető, beavatkozás nélkül lett volna jégeső, vagy sem és milyen mértékben, illetve beavatkozás után hogyan értékelhető a kár csökkentésének mértéke. Több külföldi kísérletnél a jégeső tényleges elmaradását, illetve annak mérséklődését tekintették eredménynek. E módszer ellen viszont az hozható fel, hogy a beavatkozások figyelembevett abszolút száma sem lehet döntő, mivel az eredményesség érdekében olyan helyzetben is el lehet rendelni védekezést, amikor eleve nem várható a meglévő felhőzetből jégeső. Karcivadze már 1968-ban a tanulmányúton nála járt magyar delegációval történt tárgyalás során felvetette, a jégeső-elhárítás hatékonyságának ellenőrzésére szükséges egy szomszédos kontroll területet is kijelölni a működő poligon mellett, melynek szerkezete, orográfiája hasonló, mint a védett területé. A kontroll terület rendszeres ellenőrzése természetesen további jelentős és járulékos kiadásokkal terhelte volna a működési költségeket, így ez az ellenőrzési mód elmaradt a hazai gyakorlatban. Ugyanígy számos bizonytalanságot jelentett a MT (Minisztertanács) határozatának megfogalmazása is, amely az átlagos gazdasági megtakarítást jelölte meg forrásul. A hazai kísérleteknél még azt sem lehetett egyértelműen tisztázni, mekkora a védett terület, amire a megtakarítás vonatkoztatható. A későbbiek során számos vita forrása volt, hogy az ÁB a jogszabályok elismerését kizárólag a saját kárbecslőik igazolása alapján vette figyelembe, 39
míg a rendszer a saját műszeres jégeső detektálás adatai alapján értékelte végzett munkáját. Mindezen ellentmondások ellenére a későbbiekben a jégeső-elhárítás (egy év kivételével) nyereséges vállalkozásnak minősült, az ÁB nyereségérdekeltségű elszámolási rendszere figyelembevételével.
Mivel a jégeső, az országos átlagnál nagyobb károkat okoz Bács-Kiskun megyében, így a Baranyában kísérleti jelleggel működő RJE (Rakétás Jégesőelhárító Egység) mintájára, a megyei vezetés egy RJE létrehozását kérte a megye mezőgazdasági szempontból értékes területén. Bács-Kiskun megye kiválasztását elősegítette az is, hogy így a Baranya megyei RJE (BRJE) területével összefüggő Védett Terület (VT ) kialakítására nyílt mód, ami — ismereteink alapján — hatékonyabb védekezési munkát tesz lehetővé az együttes VT-n. A BácsRJE (Bács-Kiskun megyei RJE) létrehozásának hivatalos kezdete 1979-ben volt, mivel a BRJE 1976-1978 közötti kísérleti időszakának jó eredményei alapján (1979ben) minisztertanácsi határozat döntött a BRJE véglegesítéséről, valamint kijelölte a BácsRJE létrehozásáért felelős szerveket. Több évi előkészítő munka után 1982-ben történt meg a BácsRJE területének kijelölése. A jégkárok megyén belüli területi eloszlása nem egyenletes: a megye déli, délnyugati része (a volt bajai és a kiskunhalasi járások területe) a legjobban veszélyeztetett. Mivel ez a terület Baranyával határos, így megvalósíthattuk az összefüggő VT-t. A BácsRJE területe északon a Fajsz-Imrehegyig, keleten a Kiskunhalasi-KisszállásCsikéra vonalig, délen a magyar-jugoszláv határig, nyugaton pedig a Duna vonaláig terjedt. A BácsRJE létesítményeinek felépítése és felszerelése állami beruházás keretében valósult meg. A beruházáshoz szükséges 93 mFt-os összeget 1/3-1/3 arányban az a MÉM, valamint az érintett mezőgazdasági nagyüzemek és tsz-szövetségek biztosították. A rakétás jégeső-elhárítás áldozatául esett a kormány 1989-es deregulációs törvényének, mivel az hatályon kívül helyezte az 1976-os MT rendeletet. Ezzel megszűnt a finanszírozó háttér. Erről az OMSZ 1989 decemberében értesült. A rákövetkező év elején megkezdődött a BácsRJE létszámának csökkentése. A megmaradt rakétákat 1990-ben a BRJE-ben részben felhasználták, részben a HM közreműködésével vissza lettek szállítva Grúziába. A rakétás rendszer felszámolásával egy időben Fejes István (BRJE vezető) koordinálásával megkezdődött a francia talajgenerátoros rendszer meghonosítása. 40
A fejezetben említett rendeletek, jogszabályok mára hatályukat vesztették. Hazánkban jelenleg az alábbi törvényeknek, kormányrendeleteknek kell megfelelnie egy rakétás jégesőelhárító rendszernek: •
4/1998. (I. 16.) Korm. rendelet a magyar légtér igénybevételéről
•
13/2010. (III. 4.) KHEM rendelet az Általános Robbantási Biztonsági Szabályzatról
•
2007. évi CXXIII. törvény a kisajátításról
•
8/2002. (II. 16.) GM rendelet a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben történő alkalmazásra szánt berendezések, védelmi rendszerek vizsgálatáról és tanúsításáról
•
1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról
•
191/2002. (IX. 4.) Korm. rendelet a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről
•
46/2005. (VI. 28.) GKM rendelet a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás "A" és "B" Mellékletének kihirdetéséről és belföldi alkalmazásáról szóló 20/1979. (IX. 18.) KPM rendelet módosításáról
•
173/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet a polgári célú pirotechnikai tevékenységekről
•
a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény
IV.1.2. A jégeső-elhárítás munkamenete
A lokátoros mérőszolgálat rendszeresen figyelte a felhőzet és a csapadékzónák alakulását, és ha fejlődő zivatarfelhőt észlelt a lokátor 50 km-es körzetén belül, akkor 2-3 percenként mérte és regisztrálta annak a jégeső veszélyesség megállapításánál felhasználható paramétereit: a maximális radar reflektivitást, valamint adott reflektivitás szinteket meghaladó zónák magasságát. Ezen kívül rendszeres időközönként fotókat készített a lokátor indikátorernyőjéről a cellák mozgásának nyomon követéséhez, valamint a jégkihullási területek meghatározásához. Amennyiben a radarkép és a mért paraméterek alapján jégesőveszélyesnek ítélték meg a felhőt, illetve annak egy konvektív celláját, bejuttatták a jégképző reagenst a 41
megfelelő felhőzónába. A reagens (esetünkben ólomjodid) felhőbe juttatására az Alazany jégesőelhárító rendszer szolgált, amely magába foglalta az Alazany M, AlazanyM-1SZT típusú rakétákat, valamint a TKB 040 kilövőállványokat. A rakéták veszélyes mivoltából adódóan a munkák során szigorú biztonsági előírásokat kellett betartani. Fél órával korábban jelezni kellett a beavatkozás várható kezdetét, hogy az Egyesített Repülésirányítási Főnökség letilthassa a repülést vagy visszarendelhesse a már levegőben lévő gépeket. Továbbá — az önmegsemmisítés esetleges hibája miatt az elméleti becsapódási pont nem eshetett a legalább 500-as lélekszámú települések területére, illetve azok 500 m sugarú környezetébe. Egyes kiemelt városok (Baja, Mohács stb.) fölött átlőni is tilos volt. A VP (Védekezési pont) és a kilövőállomások helyének pontos kijelölésekor az alábbi szempontokat vették figyelembe: Célszerűnek tűnt a VP-t a védett terület szélére helyezni. Így kisebb a radar közvetlen közelében lévő „holt zóna” amely abból adódik, hogy néhány kilométeres távolságban igen nehéz pontos méréseket végezni. A kilövőállomásokat egy-egy 8 km sugarú körrel vették körül, amely megfelelt a rakéták maximális hatósugarának. A pontos helyek meghatározásánál természetesen figyelembe vették a jó megközelíthetőséget, a víz és a villanyáram biztosításának lehetőségét is.
20. ábra: Kilövőállomások a BRJE és a BácsRJE területén
A kilövőállomások mellett még egy ún. indikátorhálózat is működött, amely egy 3x 3 km-es négyzetrácson alapult és minden ilyen négyzetben lehetőleg a középpontjába elhelyeztek egy indikátortartó állványt. Az állványokra indikátorlapokat helyeztek, 42
amelyek habosított poliuretán lapok voltak. Ezek 30x30 cm-es felületét a lapokra ragasztott alumíniumfólia alkotta. Ha az indikátorlapokra jégeső hullott, a jégszemek benyomták az alufóliát a habszivacsba. A lapok begyűjtése után a benyomódások kiértékelésével következtetni lehetett a lehullott jégszemek nagyságára, számára és hozzávetőlegesen az esés szögére. A védekezési időszakban (április 1-től október 31-ig) a jégeső-indikátor segítségével mértek, közel homogén területi eloszlásban.
IV.1.3. A rendszer felépítése
A beavatkozásvezető (BV) volt a szolgálat elöljárója. Felelős volt a szolgálat szabályszerű ellátásáért, a készültségi fokozatok időben történő elrendeléséért, a helyes beavatkozási
módszer
alkalmazásáért,
a
Repülésirányítási
Főnökséggel
való
együttműködésért és a szolgálatra vonatkozó egyéb előírások betartásáért. Értékelte a beérkező
meteorológiai
információkat
(CQ-k,
TEMP-ek,
szinoptikus
térképek),
előrejelzéseket készített nappalra, illetve éjszakára, Az operátor végezte a radarmegfigyeléseket a kidolgozott mérési eljárás szerint. A zivatarveszélyesség mértékétől függően, a BV által előírt időpontokban (3, ill. 1 óránként) felderítette a lokátor 300 km-es körzetében lévő meteorológiai objektumokat, mérte azok paramétereit és dokumentálta a méréseket. A folyamatos megfigyelés, beavatkozás során pedig mérte és a rajzolónak továbbította a célok (zivatarfelhőbeli cellák) paramétereit. A rajzoló feladata a beérkező meteorológiai információk előzetes feldolgozása volt. A beavatkozások során a munkatérképre (amely az állomások pontos helyét, a rakéták irányzásához szükséges fokbeosztást és a tiltott zónákat tartalmazta) rajzolta, illetve írta az operátor által megadott információkat. A rádiós alapfeladata volt az URH-összeköttetés biztosítása a kilövőállomásokkal, a hálózati ellenőrökkel és a talaj-mérőkkel, valamint a beavatkozások összes hanganyagának rögzítése több-csatornás magnetofonra. A kiadott tűzparancsokat a rádiós továbbította a megfelelő kilövőállomásnak. Ezen kívül kezelte a VP valamennyi híreszközét, és a megfelelő helyre továbbította a beérkező anyagokat. A lokátorműszaki a radar üzemképességéért, hiteles működéséért volt felelős. A kilövőállomásokon egyszerre két-két fő teljesített szolgálatot. Feladatuk alapvetően a rakéták felbocsátása volt. Tevékenységi körükbe tartozott a rakéták őrzése, 43
nyilvántartása, a kilövőállvány és az állomás karbantartása, rendszeres meteorológiai megfigyelések végzése és továbbítása a VP-re, valamint a VP utasításainak végrehajtása. A rakétakezelők nappal óránként, éjjel háromóránként mérték a száraz és nedves hőmérsékletet, a szélirányt és -sebességet, megfigyelték a felhőzetet, az időjárás alakulását, és ezeket meteorológiai megfigyelési naplóban rögzítették. A zivatar- és jégesőmegfigyeléseket azonnal jelentették a VP-nek. A beavatkozások folyamán a VP utasításai szerint jártak el: betöltötték a kilövőállványokba a raktárban előkészített rakétákat, a kapott irányszögeknek megfelelően beállították az állványt, és a megadott számú csövekből kilőtték a rakétákat. A hálózati ellenőrök látták el a kilövő-hálózat napi munkájának közvetlen felügyeletét, biztosították a kilövőállomások anyagellátását és a rakéták újraelosztását a felhasználás függvényében. A talajmérők alapvetően a már ismertetett indikátorhálózat kezelését végezték. Amennyiben a VT fölött jégeső-veszélyesnek ítélt zóna vonult át, a BV megadta az érintett területet, és a talajmérők megvizsgálták az összes itt lévő indikátort. A jégverte lapokat kicserélték és a VP-re juttatták. A társadalmi megfigyelők (iskolai tanulók, termelőszövetkezeti dolgozók stb.) jégjelentései alapján határozták meg a jégkihullás helyét, idejét, a lehullott jégszemek méreteloszlását, formáját, valamint az esetleges növénykárt. Az ÁB kárfelmérői juttatták el a gazdaságok kárbejelentései nyomán felvett előszemlék jegyzőkönyvének másolatát. A fenti forrásokból származó adatokat térképen megjelenítve a beavatkozási munka értékeléséhez nélkülözhetetlen információkat kaptak.
44
V. Jégeső-elhárítás módjai napjainkban Magyarországon (műszaki, pénzügyi, jogi és működtetési jellemzői)
V.1. Viharágyúk használata napjainkban Magyarországon A viharágyúk használata megszakításokkal ugyan, de napjainkban is folyik hazánkban.
Jelenleg
a
kísérletezést
a
Debreceni
Egyetem
Agrár-
és
Gazdálkodástudományok Centruma Kutatási és Fejlesztési Intézetének szakemberei végzik. Ők a Belgiumban már 11 éve működő jégvédelmi ágyúkat tesztelik. Több magyarországi vállalkozásnál (pl. Csengerben, Nyírbátorban, Derecskén, Nagykanizsán, Sopronnémetiben és Nagykutason) is helyeztek üzembe jégvédelmi ágyúkat. A berendezés működtetése egyszerű, bármilyen távolságról SMS üzenettel, illetve telefonhívással indítható és leállítható. A viharágyúk jégvédelmi szerepe igencsak megkérdőjelezhető, ahogy azt már korábbi fejezetekben említettük.
21. ábra: Viharágyú napjainkban
45
V.2. Talajgenerátoros jégeső-elhárítás napjainkban Magyarországon 1990-ben a magas költségek, a sok tiltott zóna és a működést finanszírozó vállalat kivonulása után megszűnt a korábban használt rakétás rendszer. Azonban továbbra is igény mutatkozott a jégeső-elhárításra. Ennek következtében alakult meg 1991. április 3-án a NEFELA Dél-magyarországi Jégesőelhárítási Egyesülés. A szervezet Somogy, Tolna és Baranya megye területén tevékenykedik. A működést a megyék mezőgazdasági nagyüzemeinek, illetve érdekképviseleteinek összefogása, az ÁB-Aegon Rt., a Hungária Biztosító Rt. támogatása és az Országos Meteorológiai Szolgálat által biztosított állami vagyon biztosítja. Az Egyesülés 1991 óta folyamatosan működik, egyre bővülő taglétszámmal. Az Egyesülés legfőbb döntéshozó szerve a Taggyűlés. A taggyűlés az alapítók képviselőiből, illetve az Egyesüléshez az alapítást követően csatlakozó szervezetek által delegált képviselőkből áll. Minden újonnan belépő szervezet egy főt jogosult delegálni a taggyűlésbe. A jelenleg is 840 főt meghaladó taglétszám miatt a Taggyűlés évente egyszer ülésezik. Az Egyesülés célja, hogy a három megye mezőgazdasági termelői csatlakozzanak az Egyesüléshez, ezzel segítve munkájukat. Az Egyesületnek négy főállású alkalmazottja van, de a nyári üzemelési szezon alatt további nyolc-tíz fő meteorológus is szolgálatot teljesít. A talajgenerátorok működtetését a kezelők megbízásos jogviszonyban végzik. A hálózat központja a korábbi rakétás jégeső-elhárítás telephelyén működik, annak eszközeit használva. Somogy, Tolna és Baranya megye területén pedig további 141 talajgenerátort tart fenn. A NEFELA radarközpontja a telephelyhez közeli Hármas-hegyen üzemel. A radarállomás MRL-5 típusú, két csatornás, nagy felbontóképességű időjárási radarral van felszerelve. Hatótávolsága 256 km sugarú kör. Ezen a radaron minden csapadékot adó felhőzet látható PPI (térképező), illetve RHI (vertikális) üzemmódban. A radar segítségével már nagy távolságból megítélhető egy-egy felhő jégveszélyessége, fejlődési tendenciája, intenzitása, vonulási iránya, sebessége stb. A meteorológusok munkáját segíti még egy „Meteosat” időjárási műholdvevő, és naponta két tucat időjárás előrejelzési térkép. Ezen eszközök, és a szakember gárda lehetővé teszik, hogy minden olyan időjárás változásról, mely a térséget érinteni fogja, a szolgálat tudomást szerezzen. A korábbi manuális kezelés helyett viszont ma már a számítógépek dolgoznak. A generátorhálózat irányítása is innen, a 46
hármas-hegyi radarállomásról történik, ahol május 1. és szeptember 30. között 24 órás szolgálatot látnak el a meteorológusok. A működő 141 állomásból 44 db Baranya megyében, 60 db Somogy megyében, illetve 37 db Tolna megyében üzemel. A NEFELA hálózatába Vortex tipusú talajgenerátorok kerültek telepítésre. A telepítésnél egy optimális háló kialakítása volt a cél, a lehetőségekhez mérten a generátorok 10 km távolságban helyezkednek el egymástól. A berendezést a kiválasztott településen a leendő kezelő udvarába, kertjébe telepítik, ezzel csökkentve az ellopás veszélyét és később a kezelőnek is kényelmes. Az állomáshálózat térképe a 22. ábrán látható.
22. ábra. A NEFELA Dél-magyarországi Jégeső-elhárítási Egyesülés talajgenerátor hálózata
47
A talajgenerátor elhelyezésénél alapvető szempont, hogy a berendezés biztonságos helyen legyen: éghető anyagok (farakás, szénakazal stb.) kellő távolságra legyenek, kút, pince ne legyen a közelben, mert a kifolyt aceton gyorsan elpárolog és a gőze nehezebb a levegőnél, így a mélyedésekben összegyűlhet. A közelben ne legyenek épületek, magas fák, amelyeken az ezüst-jodid kristályok hamar kiülepedhetnek. A talajgenerátor működtetéséhez engedélyre nincs szükség. Ez egy mobil eszköz, szerszámnak minősül. A generátort üzemeltetőknek korábban tűzvédelmi vizsgát kellett tenniük. Manapság erre nézve nincs szabály, de a kezelők természetesen részesülnek tűzvédelmi oktatásban. Az égéstermék az ANTSZ (korábban KÖJÁL) vizsgálata alapján nem káros az emberekre és a környezetre. A központi telephelyen a nagy mennyiségű aceton tárolása miatt be kell tartani az ADR szabályokat (pl. speciális tárolókamrák vannak). Az aceton szállítása is ADR szabályozása alá tartozik, a hálózati ellenőrök PÁV-I alkalmasságú, ADR vizsgázott személyek. Minden állomásnak egy fő vizsgázott kezelője van. A kezelőkkel mobiltelefonon keresztül tartják a kapcsolatot, amelyet az Egyesülés biztosít a kezelők számára. Az adatok értékelése után a szolgálatot teljesítő meteorológus hozza meg a döntést, hogy a generátorokat mikor és mennyi időn keresztül kell üzemeltetni. A beavatkozásokat minden esetben a zivatarok (érkező időjárási frontok) előtt legalább két órával kell megkezdeni. Évente általában 40-50 beavatkozásra kerül sor, a generátorok alkalmanként 2-14 órán keresztül működnek, éves szinten egy generátor 200-260 órát üzemel. Általában mind a 141 generátort bekapcsoltatják, de az időjárási helyzetet figyelembe véve lehetőségünk van arra is, hogy a négy csoportra bontott hálózat külön is üzemeljen. A generátorok többszöri hatóanyag-pótlásán kívül a javítási, karbantartási, ellenőrzési feladatokat a hálózati munkatársak látják el. A védekezési időszak után a generátorokat beszállítják a telephelyre, ahol a téli időszakban javításuk, karbantartásuk, próbaüzemük megtörténik és csak a védekezési időszak előtt kerülnek újra kiszállításra a kezelőkhöz.
A generátorkezelők az Egyesülés által biztosított mobiltelefonon, sms-ben értesülnek arról, ha a rendszert működésbe kell hozni. A kiküldött értesítés felépítése a szinoptikus távirathoz hasonló. Tartalmazza a be- és kikapcsolás időpontját, tájékoztat, hogy meddig várható újabb bekapcsolás, majd ezt követően meddig nem kell újabb bekapcsolásra számítani, illetve informál a NEFELA szakemberének érkezéséről is. Az üzeneteket naponta két alkalommal, de legalább egyszer, reggel 8 órakor küldik el a 48
dolgozóknak. Ha a beavatkozás hossza több mint hat órát vesz igénybe, az értesítést újra kiküldik, ugyanis a kezelők hat óra után automatikusan leállítják a készülékeket.
Az SMS-ben használt kódolás a következőképpen épül fel: 111 hh mm:
a kezelő a generátort hh óra mm perckor kapcsolja be
222 hh mm:
a kezelő a generátort hh óra mm perckor kapcsolja ki
333 1 hh mm:
tájékoztató: hh óra mm percig generátor bekapcsolása: várható
333 2 hh mm:
tájékoztató: hh óra mm percig generátor bekapcsolása: nem várható
444 hh mm:
a mobiltelefont/személyhívót kikapcsolhatja majd hh óra mm perckor kapcsolja vissza (ennek régebben volt jelentősége, most már igazából azt jelenti, hogy bekapcsoltatás biztosan nem lesz)
555 nnhh:
a NEFELA szakembere adott hónapban nn nap hh órakor felkeresi
A jégeső-elhárítási rendszer működtetése mellett a NEFELA külön szolgáltatást is nyújt csatlakozott partnerei számára. Mivel tagjai, illetve a szolgáltatás célközönsége főként a mezőgazdasági szektorból kerül ki, ezért részükre a szervezet ingyenes, egyhetes agrometeorológiai előrejelzést biztosít az Országos Meteorológiai Szolgálat prognózisa alapján. Ezt hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön juttatják el faxon, vagy e-mailben. Az előrejelzés két időszakra (3-3 nap) bomlik. Mindkét időszak tartalmaz általános helyzetelemzést,
a
várható
maximum
és
minimum
hőmérsékleteket,
csapadékvalószínűséget, illetve az 5 mm-t meghaladó csapadék valószínűségét, relatív nedvességet, és a szélre vonatkozó paramétereket (szélirány, átlagos szélsebesség, maximális széllökés). Ezen kívül az első háromnapos periódus kiegészül a 20 mm-t meghaladó csapadék valószínűségével és a talajnedvesség mértékével. Az Egyesülés nonprofit szabályok alapján működik. A közhasznú tevékenységet folytató szervezet fenntartását többcsatornás finanszírozás biztosítja. A rendszer működését a védett területen levő földművelők, hegyközségek, biztosítótársaságok, kistérségi társulások, önkormányzatok és az FVM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) biztosítja. A tagok és támogatók minden évben tagdíjat és jégeső-elhárítási díjat fizetnek. A tagdíj a 2011-es évben 1000 Ft volt, míg a jégeső-elhárítási díj földművelők esetében 220300 Ft volt hektáronként, de minimum 5000 Ft, amely további állami támogatással 49
egészült ki. Amennyiben a mezőgazdasági termelő területén működő hegyközség átvállalta a jégeső-elhárítás szolgáltatási díját, abban az esetben a termelőnek nem kellett fizetnie a szőlőültetvény után. Az önkormányzatok esetében a szolgáltatás díja a lakosságszám alapján 7 és 25 Ft között változott. Amennyiben a kistérségi társulás átvállalta a jégesőelhárítás szolgáltatási díját, abban az esetben az önkormányzatnak nem kellett fizetnie.
A jégesőelhárítási egyesülés bevételeinek megoszlása 2011. évben (bevételek 127.429 eFt) Tagdíj 806 eFt
Bérleti díj bevétel 6 631 eFt
Önkormányzatok hozzájárulása 12 982 eFt
Egyéb bevétel 388 eFt Egyéb támogatás 2 638 eFt Földterülettel rendelkezők hozzájárulása
MVH közvetett támogatás 50 000 eFt
50 660 eFt Költségáthárítás 2 093 eFt
Kamatbevétel 1 231 eFt
23. ábra. A NEFELA Dél-magyarországi Jégesőelhárítási Egyesülés bevételeinek megoszlása 2011-ben
Az Egyesülés költségvetését, illetve a tagok fizetendő fenntartási hozzájárulását a taggyűlés határozza meg, ahol minden tag (több mint 840 fő) képviselteti magát. Az Egyesülés tavalyi évben befolyt bevételei a 23. ábrán láthatóak. 2011-ben 146 termelő lépett be az egyesülésbe, és további 250 termelő támogatta a NEFELA további működését. A támogatói kör bővülésének köszönhetően a használt hatóanyag (acetonos-ezüstjodid) nagymértékű drágulása sem okozott komolyabb fennakadást a rendszer működésében.
V.3. A NEFELA Dél-magyarországi Jégeső-elhárítási Egyesülés tevékenységének hatékonysága A jégeső-elhárítási rendszer hatékonysága az 1962. és 2011. között mért adatok összehasonlításán alapul. Mivel a talajgenerátoros rendszer 1991 óta működik, ezért megalakulás előtti és utáni periódus összehasonlítása megfelelő képet ad a rendszer hatékonyságáról. A vizsgálatra két esetben került sor. Először csupán Baranya megyére készült el a kimutatás, mert több éves káradatok csak erről a megyéről álltak rendelkezésre. Azonban 50
az Egyesülés hatásköre három megyére terjed ki, káradatok hiányában viszont a teljes területnél 45 éves francia hatékonysági adatok kerültek felhasználásra. Baranya megye esetében a hatékonyság megállapításában a biztosítók kárarány adatai segítettek. Mivel a kárarány (kártérítési összeg és a biztosított érték hányadosa százalékban kifejezve) nem érzékeny az inflációra, nem befolyásolja a biztosítók üzlet politikája, ezért egy jól használható mérőszám.
Kárarányok alakulása Baranya megyében 1962-2011 között 20 18 Kárarány (%) jégesőelhárítás nélküli időszakban: átlag 4,3%
16
Kárarány (%) a rakétás jégesőelhárítás ideje alatt('87 nélkül):átlag 3,3% Kárarány a generátoros jégesőelhárítás ideje alatt:átlag 1,03 %
12 10 8 6 4
2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
1990
1989
Évek
1988
1987
1986
1985
1984
1983
1982
1981
1980
1979
1978
1977
1976
1975
1974
1973
1972
1971
1970
1969
1968
1967
1966
1965
1964
0
1963
2
1962
Kárarány (%)
14
24. ábra. A kárarányok alakulása Baranya megyében 1962. és 2011. között
A 24. ábrán látható, hogy a vizsgált időszakban hogyan alakult az éves kárarány mértéke. 1990-ig átlagosan 3,6 % volt, a talajgenerátoros rendszer bevezetését követően viszont nagymértékben csökkent. A rendszer működése alatti 21 évben csupán 1,03 % volt átlagosan. A káresetek számát tekintve ez jelentős, 71 %-os csökkenést jelent. A teljes térséget figyelembe véve a franciaországi adatokból lehet következtetni. Ezt azért lehet megtenni, mert a két rendszer földrajzi helyzete és jégesőfelhő képződése analóg elemeket tartalmaz, a rendszerek földrajzi kiterjedése hasonló (mivel a horvát jégeső-elhárítás szervesen kapcsolódik a magyarországi védett területhez). Továbbá a beavatkozások számát figyelembe véve, a rendszerüzemeltetők a nagyobb biztonságra törekszenek, amely a hatékonyságot növeli. A meghibásodásból és egyéb okokból adódóan a generátor kiesések száma lényegesen kedvezőbb a NEFELA-nál, mint Franciaországban. A technikai és szellemi háttér viszont azonos, a módszerben lényeges különbségek 51
nincsenek. A fentiek alapján így 40 százalékos kárcsökkenéssel lehet számolni. Másik megközelítésben vizsgálható a jégeső-elhárítás jövedelmezősége is. Ez a kármegtakarítás és a fenntartási költség hányadosaként számítható ki. 2011-ben 28,02 Ft volt a jövedelmezőség. Ez azt jelenti, hogy 1 Ft ráfordítással 28 Ft termelési érték menthető meg, vagyis a jégeső-elhárítás működése, fenntartása jövedelmező tevékenység. A mezőgazdasággal foglalkozók termelésbiztonsága nagyobb a többi megyéhez képest, s nem elhanyagolható a lakossági kárcsökkentés sem. A kárcsökkentést figyelembe véve megadható a Baranya megyére és a másik két megyére, valamint az egész területre vonatkozó kármegtakarítás is. Ehhez először meg kell becsülni a termelt növények összes termelési értékét. Majd ismerve a rendszer működése előtti és utáni kárarány százalékos nagyságát, annak pénzre átszámolt különbségéből megkapható, hogy mekkora termelési értéket sikerült megóvni a jégeső-elhárítási rendszer működtetésével. Baranya megye esetében ez az összeg éves szinten több mint 1,8 milliárd forint, míg a másik két megyében nagyjából 1,7 milliárd forint. Így összességében a DélDunántúlon évente több mint 3,5 milliárd forintot lehet a jégeső-elhárítás működtetésével megtakarítani. A 2008-as évben 43 napon összesen 53 beavatkozásra került sor. A beavatkozások hossza az időjárás függvényében széles határok között mozgott. Míg a legrövidebb kevesebb, mint másfél óra volt, addig a leghosszabb majdnem 17 óra. Átlagosan 4-8 órát üzemel a rendszer. 2009-ben ugyancsak 53 beavatkozás volt, amelyre 50 nap alatt került sor. A 2009es év a legveszélyesebb, legjégkárosabb évek közé tartozott, de a generátorok üzemelésének köszönhetően a károk nagysága így sem haladta meg jelentősen az előző évek átlagát. A következő évben, 2010-ben az átlagosnál valamivel többször, 62-szer kellett a rendszert működésbe hozni. Azonban a jégeső-elhárítási tevékenységnek köszönhetően ebben az évben a védett területen voltak országosan a legkisebbek a jégkárok. 2011-ben 55 beavatkozást rendeltek el a szakemberek. A jégkárok tekintetében Baranya megyében az átlag feletti károk alakultak ki. A megye mezőgazdasági kultúrájának mintegy 1,31 %-a semmisült meg. Ennél lényegesen jobb volt a helyzet Somogyban és Tolnában is. Míg az előbbi esetében a termény mindössze 0,42 %-át, addig az utóbbi esetében 0,63 %-át tette tönkre a jégeső.
52
VI. Jégeső-elhárítás módszerei a szomszédos országokban (helyzetbemutatás és az együttműködés lehetőségei) A Magyarországgal szomszédos országok többségében működik jégeső-elhárítási rendszer. Annak érdekében, hogy a tanulmányban aktuális és hiteles információkat tudjuk megadni, körlevelet intéztünk a szomszédos országok meteorológiai feladatokat ellátó szervezetihez, az országukban működő jégeső-elhárítás területi, szakmai, szervezeti és finanszírozási hátteréről érdeklődve. A kapott válaszok, a releváns WMO felmérések és egyéb szakirodalom tanulmányozását követően a szomszédos országokban a jégesőelhárítás helyzete az alábbiakban foglalható össze:
VI.1. A jégeső-elhárítás módszerei Horvátországban Horvátországban 1970 óta működik jégeső-elhárítási rendszer. A tevékenységet 1988-tól törvény szabályozza. 1990-től a Horvát Köztársaság Nemzeti Meteorológiai és Hidrológiai Szolgálatának (DHMZ) feladata az operatív jégeső-elhárítási tevékenység ellátása. A 2001 óta hatályos jégeső elhárítási törvény és rendeletei nemcsak azt határozzák meg, hogy a DHMZ a jégeső-elhárítás terén a kormány által kijelölt illetékes hatóság, hanem rendelkeznek a finanszírozással kapcsolatban is. A tevékenység fenntartásához szükséges összeget a DHMZ egyrészt állami költségvetési támogatásként, másrészt a jégesőtől védett megyék és Zágráb város költségvetéséből kapja meg. A védett terület jelenleg 26 800 km2, amely 12 megyét és Zágráb városát foglalja magába. A terület nyugat–kelet irányban a szlovén határtól a szerb határig, észak-dél irányban a magyar határtól a Száva folyóig terjed. Horvátországban vegyes – rakétás és talajgenerátoros – jégeső-elhárítási rendszer működik. 585 talajgenerátoros állomás található a védett területen, közülük 360 rakétakilövő állomásként is működik. Reagensként ezüstjodidot alkalmaznak. A szakmai hátteret a területen található 8 meteorológiai radar biztosítja ( 3 10 cm-es hosszúhullámú, 5 3 cm-es rövidhullámú). A radarállomásokon jégeső-elhárítási idényben 10-10, (összesen 53
80) alkalmazott dolgozik 24 órás műszakban. A jégeső-elhárítási szezon május 1-től szeptember 30-ig tart. Az éves működési költség megközelíti a 3 millió eurót. Ebbe az összegbe az alkalmazottak bére nem tartozik bele. A magas működési költség finanszírozási problémákhoz vezetett. Probléma az állandó alkalmazottak létszámának biztosítása, valamint a nehézkes pályáztatási rendszer is. Emiatt előzetes költség-haszon elemzéseket követően, 2011-ben a DHMZ konszolidációs javaslattal fordult az illetékes minisztériumok felé. A javaslat első lépését a jégeső-elhárító rendszer rakétás komponensének megszüntetése jelentené. Második lépésben pedig a tevékenység DHMZ-ből való kiszervezésére kerülne sor. A tervek szerint a jégeső elhárító rendszert helyi szinten működtetnék, a nemzeti meteorológiai szolgálat feladata csak a riasztások kiadására korlátozódna.
VI.2. A jégeső-elhárítás módszerei Szlovéniában Szlovéniában is 1970-ben indult el a jégeső-elhárítás, ami nem véletlen, hiszen akkoriban mindkét ország Jugoszlávia része volt. A védett terület az ország középső és keleti részeit fedte le. A tevékenység felelős szerve a Szlovén Hidrometeorológiai Intézet volt. Rakétás jégeső-elhárító rendszert működtettek, reagens anyagként ezüstjodidot használtak. 1988-ban a Ljubljanai Egyetem Matematika és Fizika Tanszékén tanulmányt készítettek a jégeső elhárítás hatékonyságával kapcsolatban. Az eredmények nem támasztották alá a hatékony működést. Részben a kapott eredmények, részben a rakéták rossz minősége miatt 1991-ben csökkentették, majd 1996-ban végleg megszüntették az állami működtetésű jégeső-elhárító rendszert. Már a rakétás jégeső-elhárítás idején is működött egy másik, repülőgépes rendszer is Északkelet-Szlovéniában. 1999-ben egy 10 éves kísérleti projekt indult a Mezőgazdasági Minisztérium és néhány helyi önkormányzat kezdeményezésével. A tevékenységet Maribor magántulajdonú Repülési Központja látta el. A projektet 2010 és 2011 évekre meghosszabbították, a 2012-es működés további tárgyalások kérdése. Annak eldöntéséhez, hogy érdemes-e folytatni a tevékenységet, a Mezőgazdasági Minisztérium egy tanulmányt készít, amelynek eredménye őszre várható.
54
VI.3. A jégeső-elhárítás módszerei Ausztriában Ausztriában, két tartományban, Stájerországban és Alsó-Ausztriában működik jégeső-elhárító rendszer. Ezen kívül az osztrák–német határon is létezik jégeső-elhárítás, ezt azonban Németországból, Rosenheimből irányítják. Stájerországban 1955 óta létezik jégeső-elhárítás, 1985 óta repülőgépes jégesőelhárító rendszert működtetnek. A működtetés magánkézben van, a Steirische Hagelabwehr Genossenschaft végzi, Ruprecht an der Raab központtal. A tevékenységet a mezőgazdaság finanszírozza. Repülőgépes jégeső–elhárítást alkalmaznak, a 3 repülőgép a Graztól 20 km-re lévő Unterfladnitz repteréről száll fel. A védett terület 2300 km2, lefedi az Alpok északnyugati és délnyugati nyúlványait, a Fischbacher Alpe, Gleinalpe és a Grazi hegyvidék területét, valamint a Koralpe északi völgyeit. Hatóanyagként ezüstjodidot alkalmaznak. A jégesőt adó zivatargócok detektáláshoz a technikai hátteret Doppler radarok biztosítják. A területen jól kiépített, a jégeső méretét detektáló jégindikátor hálózat is működik, az 1982 és 2001 közötti 20 éves periódus eredményei kiértékelésre kerültek. A jégeső-elhárítási szezon májustól szeptemberig tart. Alsó-Ausztriában az 1953 és 1955-ös év nagy jégesőit követően Langenlois polgármestere határozta el a jégeső- elhárítás beindítását a tartományban. A dél-tiroli rendszer tanulmányozását követően az olasz rakétás elhárítást választották. Az 1977-es első repülőgépes kísérlet után 1981-ben történt meg a teljes váltás a repülőgépes jégesőelhárításra.
A
működtetés
itt
is
magánkézben
van,
egy
egyesület
(KSV
(Kulturenschutzverein für Langenlois und Umgebung) az üzemeltető, Langenlois központtal. A tevékenységet a mezőgazdaság finanszírozza. A védett terület nagysága 500 km2, Kamptal, Wachau, Kremstal, Traisental és Wagram szőlőbirtokait fedi le. 2003-tól a Jégesőelhárító Egyesület saját
radarállomással rendelkezik a
Reicherhöhén (Übelbach).
55
25. ábra: időjárási radar, Reicherhöhe (forrás: www.hagelabwehr.at)
Továbbá ebben az évben új típusú generátorokat is kifejlesztettek, amelyben az 1196 fokos állandó hőmérséklet biztosítja az ezüst-jodid oldat teljes elégését. Az ezüstjodid rész így az aceton oldat kb. 3%-ára csökken, mely a jégképző magvak számának 22.000-szeres növekedését eredményezi.
26. ábra: repülőgépre szerelhető generátor (forrás: www.hagelabwehr.at)
A Grazi Műszaki Egyetem kiépített egy rendszert a repülőgépek helymeghatározása illetve iránykövetése céljából, mely megjelenik a radarképernyőn. A rendszer része egy konzol a repülőgépen belül, amelyen a radarkép, valamint a repülőgép helyzete látható.
56
27. ábra: konzol a radarképpel
Összesen hét Cesna 182 típusú gép áll rendelkezésükre a beavatkozások elvégzésére. Jelenleg Oroszországban kifejlesztett, Bulgáriában legyártott ködgyertyákat használnak.
28. ábra: Cesna-182 az új generátorral
VI.4. A jégeső-elhárítás módszerei Szlovákiában Szlovákiában nem működik jégeső-elhárító rendszer, bevezetését nem is tervezik.
57
VI.5. A jégeső-elhárítás módszerei Ukrajnában Egyes felmérések megemlítik, hogy Ukrajnában repülőgépes jégeső-elhárító rendszer üzemel, de megkeresésünkre hivatalos információ nem érkezett.
VI.6. A jégeső-elhárítás módszerei Romániában Romániából kevés információ áll rendelkezésre. Az ország egy megyéjében, Prahova megyében működik jégeső- elhárítás, 2006 óta. A rendszert egy magán cég működteti, a Román Nemzeti Meteorológiai Szolgálat (NMA) előrejelzéseket és időjárási adatokat biztosít a jégeső-elhárításhoz. A tevékenységet a mezőgazdaság finanszírozza, felelőse a Mezőgazdasági Minisztérium. A védett terület nagysága 800 km2. A jégesőelhárítási szezon júniustól szeptemberig tart. Rakétákat használnak, reagens anyagként ezüstjodidot alkalmaznak. A zivatargócok detektálásához az NMA Doppler radarjai adják a technikai hátteret.
VI.7. A jégeső-elhárítás módszerei Szerbiában A szerb jégeső-elhárítás 46 éves, 1966-ban kezdte meg működését. A tevékenységet a Szerb Nemzeti Hidrometeorológiai Szolgálat végzi (RHMS), ahol külön Jégeső-elhárítási Főosztály működik (ez év januártól átszervezték őket az ottani BM OKF alá). A védett terület nagysága 7.746.800 ha, amelyből 5.096.646 ha mezőgazdasági terület. Rakétákat használnak, reagensként ezüstjodidot alkalmaznak. 1650 rakétakilövő állomás van a védett területen. A belgrádi központú rendszernek 231 alkalmazottja van, a rakétakilövő személyzet száma pedig eléri a 3300-at. A zivatargócok detektálását 13 radar segíti, közülük 10 Mitsubishi automatizált radar, amelyek 1978 és 1984 között kerültek telepítésre, valamint 3 Gematronik Doppler radar, amelyek 2000-ben a Vajdaságban üzemeltek be. A teljes infrastruktúra beruházási értéke 50.000.000 euró. A jégeső-elhárítási idény április 15-től október 15-ig tart. A rakétakilövő állomások személyzete oktatásban részesül a meteorológiai jelenségek megfigyelésére. Így a radarközpontok pontos adatokhoz jutnak az eső, záporeső, jégeső kezdetéről és időtartamáról, intenzitásáról és a jégszemek nagyságáról is. Az oktatás a jég által okozott károk felbecsülésére is kiterjed. 58
Szükség esetén ebben a feladatban agronómusok is segédkeznek. A személyzettől beérkezett adatok a radarképekkel együtt adatbázisba kerülnek.
29. ábra: jégeső-elhárító rakéták ( Szerbia), a rakéták kilövése kisfeszültségű árammal történik
paraméterek/típus hatótávolság reagens mennyisége
PP-8, TD-8 PP-6TK, PP-6T, TD-6B, KPGR-6 1-9,5 km 0,5-6 km 400-480 g Agl
aktivitása grammonként a rakéta reagens-szórási ideje önmegsemmísítés ára hibásodásának mértéke
-10°C: 10 28±2 sec 5 sec 220-270 Euro 3‰
12-13
7. táblázat: jégeső-elhárító rakéták paraméterei (Szerbia)
59
30. ábra: Valjevo-i Krusik univerzális kilövőrámpája
60
I. Melléklet
I.1. Az 1987. július 25-i jégverés Az utóbbi évtizedek legnagyobb jégverése 1987. július 25-én érte az országot, a legjelentősebb károk Baranya, Somogy, Tolna, Bács-Kiskun, Csongrád, Veszprém és Szolnok megyékben alakultak ki. A 3, helyenként 5 cm átmérőjű jégszemek letarolták a gyümölcsösöket és a zöldséges kerteket, a szélvihar gyökerestől csavarta ki a fákat. Nemcsak a növényzetben, az épületekben és gépkocsikban is komoly károkat okozott a jég. A leginkább sújtott településeken gyakorlatilag nem maradt olyan épület, amelynek tetőzete vagy ablakai megúszták volna épségben az elemi csapást. A jégeső és az orkán erejű szél következtében Siklóson a várat, Harkányban pedig a strandot több napra be kellett zárni. Az Állami Biztosító kárfelmérése szerint a károk Baranyában elérték a 700 millió Ft-ot. A jelenségért egy Észak-Európa felett örvénylő ciklon volt felelős, mely egész Európára kiterjesztette hatását. Hidegfrontja a Cseh-medence és az Alpok térségében hullámzott, ennek két oldalán rendkívül nagy hőmérsékletkülönbségek alakultak ki: északabbra igen hideg, sarkvidéki eredetű levegő áramlott (0-2°C), míg a déli-délkeleti területekre Észak-Afrikából származó száraz és forró levegő érkezett (20°C feletti értékek a 850 hPa-os szinten). A legélesebb hőmérsékleti kontraszt az Alpok térségében és a Kárpát-medencében alakult ki. A heves konvektív folyamatok fejlődését az is jelentősen segítette, hogy a levegő harmatpontja az Alpok déli pereme felől a Kárpát-medencén keresztül egészen a Fekete-tengerig húzódó, csaknem összefüggő sávon belül volt a legmagasabb (10-12°C-os), a levegő abszolút nedvességtartama itt érte el maximális értékét. Mindezek, illetve az 500 hPa-os szinten nagy sebességgel kelet-északkelet felé meginduló hidegadvekció következtében a légkör az Alpok dél-délkeleti pereme és a Kárpát-medence nyugati, délnyugati része felett labilizálódott leginkább, a legintenzívebb zivatarok és jégesők itt jelentkeztek. Heves zivatarláncok sorozata alakult ki az országban. A rendszerhez tartozó első zivatarhullámban két, egymással párhuzamosan mozgó, egymástól mintegy 50 km-re lévő szupercella alakult ki, melyek nyugat-keleti irányba mintegy 100 km/h óra sebességgel haladtak. Az északabbi Veszprém, Fejér, Pest, Bács-Kiskun és Szolnok megyéket érintette, 61
jelentős károkat okozva. A délebbi szupercella még intenzívebbnek bizonyult, Zala, Somogy, Tolna, Bács-Kiskun és Csongrád megyékben több száz kilométeren keresztül közel állandó intenzitású heves jégesőt és szélvihart eredményezett. Mintegy két órával később egy harmadik szupercella is fejlődött, mely intenzitását tekintve a legerősebbnek mutatkozott. Somogy megye déli részét és Baranyát érintette; az általa okozott pusztítás mértéke meghaladta az előző kettőét is.
I.2. Jelentős agrárkár a 2012. június 09-i jégverés nyomán 2012. június 9-én a délutáni órákban rendkívül heves zivatarcellák érték el a Dunántúl délnyugati részét. A legerősebb cellák 18:45 körül lépték át az országhatárt Barcs környékén, melyek ezután Pécs (Baranya) – Baja (Bács-Kiskun) – Szeged (Csongrád) – Békéscsaba (Békés) vonalában rendkívül intenzív csapadékot, viharos szelet és 3-4 cm átmérőjű jeget eredményeztek. A pusztítás zömét egyetlen, különösen erős és hosszú életű örvénylő zivatarcella, egy szupercella okozta. A gazdák bejelentései alapján Baranya megyében a legnagyobb kár Véménden keletkezett az eső nélküli jéghullásban. Az őszi árpa és az őszi búza sérült a legnagyobb mértékben, a jég kiverte a szemeket a kalászokból. Nagy veszteségeket okozott továbbá a napraforgó állományokban, a gyümölcsfákon, a szőlő egy részénél és a zöldséges kertekben is. A diónál nagyobb jég fél órán keresztül hullott, a jégkár ezen a területen 20100 százalékos. Szigetvár környékén – Dencsháza, Szentegát, Gyöngyösmellék, Szentdénes, Katádfa – is jelentős károk keletkeztek. Bács-Kiskun megye déli részén, a Kisszállás – Jánoshalma – Borota vonalban mintegy 2000 hektáron szántóföldi kultúrákban keletkezett eltérő nagyságú jégkár. Csongrád megyében Forráskút és Balástya körzetében a jégverés 80-90 százalékos kárt okozott a téli, illetve tavaszi fagyokat még átvészelt gyümölcsösökben. A kertészeti kultúrákban – saláta, káposzta, paprika – 40-100 százalékos a veszteség, a gabonaféléknél 50 százalék. A jégverés erősségét jelzi, hogy a fóliasátrakon 1 négyzetméteres területen 120-150 körüli jégverés nyomot találtak. A Vidékfejlesztési Minisztérium közleménye szerint Békés megyében Csanádapáca és Medgyesegyháza térségét érte jelentősebb jégkár. Az MTI híradásai alapján Szabadkígyós, Újkígyós, Pusztaottlaka, Csanádapáca, Medgyesegyháza és Medgyesbodzás települések külterületein több száz hektár dinnyét és két-három ezer hektár szántóföldi 62
növénykultúrát vert el a jég. Békés megyében 2000-2300 hektár közötti a dinnye termőterülete, a jég ennek több mint 25 százalékát verte el; hozzávetőleg 100 hektár dinnye megsemmisült, és kritikus a dinnye állapota mintegy ötszáz hektár területen. A napraforgó, a kukorica és a kalászosok is nagymértékben sérültek. Dinnyetermelők nyilatkozatai alapján a termés megmentésére ebben az esetben kevés az esély, ugyanis a nagyon magas páratartalom miatt a sérült növényhajtásokat gyorsan megtámadják a vírusok és a baktériumok.
63
II. Melléklet
64
65
66
Függelék
1. ábra: Időjárás-módosítás a Föld országaiban. A térkép a Meteorológiai Világszervezet ( WMO) felmérése alapján készült. A szürke körök a csapadékkeltést, a fekete körök a jégeső-elhárítást, a szürke háromszögek a ködoszlatást jelölik. ( forrás: Geresdi, 2005)
2. ábra: Jégágyú vásár a 3. Nemzetközi Jéglövő Konferencián, Lyon 1901 (Changnom és Ivens, 1981)
67
Rövidítések jegyzéke ÁB
Állami Biztosító
BácsRJE
Bács-Kiskun megyei RJE
BRJE
Baranya megyei RJE
BV
Beavatkozásvezető
DHMZ
Horvát Köztársaság Nemzeti Meteorológiai és Hidrológiai Szolgálat
FVM
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
HM
Honvédelmi Minisztérium
MABISZ
Magyar Biztosítók Szövetsége
MÉM
Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium
MISH
Meteorological Interpolation based on Surface Homogenized Data Basis
MT
Minisztertanács
NMA
Román Nemzeti Meteorológiai Szolgálat
OMFB
Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság
OMI
Országos Meteorológiai Intézet
RHMS
Szerb Nemzeti Hidrometeorológiai Szolgálat
RJE
Rakétás Jégesőelhárító Egység
SZU
Szovjetunió
TOT
Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa
USA
Amerikai Egyesült Államok
VT
Védett Terület
68
Irodalomjegyzék dr. Aujeszky László: A légkör Grabant Andrea, 2010: Jégeső-elhárítás a Dél-Dunántúlon, ELTE szakdolgozat Időjárás folyóirat 92. évf. 5. szám (1988. szeptember-október) J. Dessens, C. Berthet, JL. Sanchez: Mitigation of hail damages by cloud seeding in France and Spain Molnár Károly, 1988: „Az 1987. július 25-i baranyai jégverés története”, Légkör (kiadja: Országos Meteorológiai Szolgálat), XXXIII. évfolyam, 1988. 1. szám. 33. oldal MTI NEFELA Dél-magyarországi Jégesőelhárítási Egyesülés ismertetője Horváth Ákos, 2012: „Szupercellás zivatarok Dél-Magyarországon: 2012. június 9.”, Országos Meteorológiai Szolgálat weboldala (http://www.met.hu/ismerettar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=249&hir=Szupercellas_zivatarok_Del -Magyarorszagon:_2012._junius_9.) Schirokné Kriston Ilona, 1982: Az időjárás-módosításokról, Légkör 27. évf. 1. sz. 27–28. old. Soltész Miklós-Nyéki József-Szabó Zoltán: A magyarországi gyümölcstermesztés biztonsága Vittori, O., 1960: Preliminary note on the effects of pressure waves upon hailstones. Nubila 3(1), 34–52 Wirth Endre,. 1968: Időjárás-módosítás a SZU-ban és az USA-ban, Légkör 13. évf. 1. sz. 1–4. old. Wirth Endre - Zakócs József - Földvári János: Jégesők, jégkárok, védekezés, biztosítás WMO, 2001: WMO statement on the status of weather modification. 53rd WMO Exec. Council, Annex III, 94–98. Zombori Gyöngyi, 2010: Reflektivitás méréseken alapuló jégeső detektálás lehetőségei az OMSZ radarhálózatával, ELTE szakdolgozat
http://ensunvalorcasc.w1.xacnnic.com www.anelfa.asso.fr www.hagelinformation.de 69
