?^ M. T^^^it^ ^o. fc\ '-

?^£M

m

T^^^it^ • ^ o . fc\ '-

S^

ILLEM f

t

A JO TÁRSASÁG SZABÁLYAI UTiMUTATÓ A MŰVELT T Á R S A S É L E T I Í K N

EGY NAGYVILÁGI HÖLGY

NEGYEDIK T E T E M E S E N B Ő V Í T E T T

KIADÁS

BUDAPEST AZ ATHENAEUM R. TÁRSULAT KIADÁSA

^T.>>2mmíiukíií/iiiimimi

Budapest, 1891. Az A t h e n a e u i n

r. társulat könyvnyomdája.

ELŐSZÓ. Bár néhány évvel ezelőtt már teteme­ sen bővítve jelent meg „Az Illem" 3-dik kiadása, jelenleg egy 4-dik kiadás vált szükségessé. Azonban e pár év alatt ismét annyi újjítás történt a társadalmi téren és közvetve az »etiquette« terén, hogy az egész müvet alapos átdolgozásnak kellett alávetni. Eddig husz fejezete volt, most van huszonhat. E kibővítés következtében kimerí­ tőbben lehetett tárgyalni egyes kérdése­ ket, melyek naponta nagyobb fontosságra jutnak. j>Az illem« már eddig is sok ezer barátot számított az olvasd közönségben. Reméljük, hogy ezen új alakjában még az eddiginél is szívesebb fogadtatásban fog részesülni. >.

1*

ELSŐ FEJEZET. Mi az »illem«, az »etiquette?« — Az udvariasság mint az élet tudománya. — A jó modor szükségéről, — A jó modor jellege. — Az »úr,etiquette
Mi az »illem,« az »etiquette« és mit jelent a szó ? Az általános h a m i s felfogás szerint merő külsőségeket; pedig lényegében nem egyéb, mint a helyes magaviselet, jó modor és igaz udvariasság katechizmus;i. Kellemetlen hangzásúvá tisztán azoknak hamis felfogása tette, kik benne csak feszélyező szabályokat lát­ nak és azt mondják: mindenki azt teg\'e, a mit neki tenni tetszik. De hová jutna akkor a társa­ dalom ? Mások meg össze-vissza olvasnak min­ den munkát, mely e tárgyra vonatkozik s nem birván nevelésüknél fogva helyes tapintattal, csak félszegségüket növelik ez olvasmány által,

mert soh' sem tudják, mikor kell alkalmazniuk a »betanult« illem-szabályokat. A mai etiquette századok lassú fejlődésén, csiszolásán alapúi; az ember értékelése, tiszte­ letben tartása, képezi legbensőbb lényegét. Az udvariasság e tisztelet egyenes kifolyása és az igaz udvariasság nem az egyén rangjához képest fokozódik vagy csökken, hanem mindig egyenlő marad, a magas születéssel szemben sem nyilvánul másként, mint a szerény sorsú személy iránt. A nemesebb fajta emberekben a jóság és illem-érzék soha sem hiányzik, de a társadalmi szabályok ösmerete ezen illem-érzéknek meg­ adja a kellő befejezést, mintegy a képnek a kellő színt és keretet. A társadalmak növekedtével ezen szabá­ lyok száma is nagyobbodik. Számtalan újjitás lép életbe, melyről tudomással kell birni mind­ azoknak, kik társadalmi életet élnek, de még olj'anoknak is, kik elvonult magányban töltik napjaikat, nehogy adandó alkalommal, ha vá­ ratlanul oly helj'zetbe jutnak, a midőn »savoir vivre«-t kell tanúsítani, félszeg, műveletlen em­ bereknek bizonyuljanak. A francia az illemet, jó modort, lidvariasságot röviden elnevezte »savoir vivre«-nek, s mint rendesen, fejére ütött a szegnek. A »savoir

vivre« szószerinti forditásban annyit tesz, mint »élni tudás;* s valóban élni tud az, ki az ildo­ mosság könnyű sajkáján ügyesen kerüli ki a társadalom, a viszonyok mindenfelől fenyegető szirtjeit. Az élet tudománya egyúttal az embe­ rek tanulmányozását is magába zárja, mert mi­ nél jobban ismerünk egy területet, annál könynyebben fogunk eligazodni rajta. A valódi »savoir vivre« nemcsak külsőségekre szoritkozik, nemcsak a formát tartja szem előtt, de érzésben, a nemes és szép iránti érzékben is nyilatkozik; a kifejlett, teljesen elsajátított »savoir vivre« nem egyéb, mint a világban, a társaságban élés tehetsége, melyl3'^el birva, ott nemcsak jól érzi magát az ember, de díszéül is tekintetik ama társas körnek, melyben megfordul. Jelenleg már azt állíthatjuk, hogy a »mo­ dor az ember.* Valaki erény, tehetség és be­ csületesség mellett is kiállhatatlan lehet, ha nem bir jó modorral. A modor, melyet annyira el­ hanyagol és semmibe sem vesz, felületes kül­ sőségnek tekintve azt, oka annak, hogy min­ denki roszul Ítéli meg és ellenszenvesnek ta­ lálja ; míg ha előzékeny, kellemes modort igye­ keznék elsajátítani, nemes tulajdonságai kellő értékelésben részesülnének. Az ildomosság nem tételezi fel mindenkor a jóságot, önzetlenséget, hálát és nyájasságot;

de legalább azoknak külső látszatát teremti meg, s az embert külsőleg oly tulajdonokkal ruházza fel, melyekkel bensőleg kellene birnia. A jó modor nélkülözhetlen tulajdon s bátran állíthatjuk, hogy míg az érdemet népszerűsíti és emeli, ugyancsak nagyszerű érdemnek kell lenni az olyannak, mely ildomosság nélkül is elismerésre talál. Nagy szellemek ugyan azt szokták állítani, hogy a jó szív, a velünk született tapintat, ma­ gával hozza az ildomosságot is; de a tapaszta­ lat gyakran megg3'öz bennünket ez elv félszegségéről. A SZÍV legnemesebb jósága, a legfénye­ sebb tehetség sem elegendő arra, hog}' való­ ban kellemes társadalmi egyénné tegyék az embert; ehhez a jó modor törvényeinek, a szo­ kás szentesitette társadalmi szabálj'ok ismerete és gyakorlása is szükséges. A jó modor a leg­ jobb ajánlat és társadalmi értelemben ez gya­ korolja a legerősebb vonzerőt az emberek kö­ zött. Valamenn}^ klubban, körben a jó modor tesz népszerűvé ; az állapítja meg vajmi gyakran a nagyravágyó ifjú szerencséjét s annak köszön­ heti sok esetben jó házasságát is. Ki tagadhatná különben az illedelem er­ kölcsi jogosultságát és szükségét is, ha egyszer el kell ismernünk, hogy annak alapelve a má­ sok iránti figyelem és környezetünk jólétének

előmozdítása? Az illedelem könnyebbíti meg és simítja el ellenszenves természetek összeüt­ közését, mel}' a sürgő-forgó tömegek szakadat­ lan érintkezésében jóformán kikerülhetetlen, s az ruházza fel a mindennapi élet prózai egy­ hangúságát új és vonzó érdekkel Az élet ezer tövise közt minden egyes virágot gonddal és szeretettel kell ápolnunk és az udvariasság a műveltség egyik legszebb virága. A valódi lelki műveltség, mely az igazi jó modor alapköve s főfeltétcle, nyugodt, öntuda­ tos magaviseletben nyilvánul, nem ismer sem zavart, sem ijedt, kapkodó mozgást, sem lár­ más, hangos beszédet; hanem minden társa­ ságban, az élet minden helyzetében úgy tünteti fel annak tulajdonosát, mintha otthon érezné magát. A valódi műveltség és jó modor nem­ csak külső máz, mely az első alkalommal letör­ lődik, hogy az alatta levő durvaság napvilágra jusson, hanem belső, nemesebb tulajdonokkal áll összefüggésben s valódi csiszolásnak nevez­ hető, melyre főkép a jobb természetű anyagok alkalmasak. A valódi udvariasság nem erény, hanem oly tehetség, melyet megszerezhetünk s melyet gyermekeinknél s mindazoknál tőlünk telhetőleg kell ápolnunk és fejlesztenünk, kik­ nek jóléte szivünkön fekszik. Mennyit hangoztatják ezt a szót: »ez va-

lódi ür,« »ez igazi úri nö« s mily különböző értelemben fogják fel az emberek ez elneve­ zést ! Olykor csak magas születést értenek alatta, mert azon balhit van elterjedve, hogy a legma­ gasabb körökben legáltalánosabb a tökéletes ildomosság; majd meg nagy vagyon is elég arra, hogy ily címmel ruházzanak fel valakit, vagy pedig csupán egy tétlenül, a magas körök­ ben eltöltött élettel, söt bőkezűséggel is ki lehet azt érdemelni. Eredetileg »úrnak« nevezték azt, kinek ősei is szabad emberek voltak. Lassankint még két rend vétetett fel amabba. A férfi, állásánál és hírnevénél fogva, ép úgy lehetett »úr,« mint az, ki olyannak született. Egy régi iró ekkép nyilatkozik erre nézve: »Bárki az egyetemeken tanul, az állam magas szolgálatában áll, szabad tudományokat gyakorol, vagy pedig tétlenül, keze munkája nélkül, vagyonából élhet, ponto­ sén fizetve adóját s úri tartását — az »úr,« azt úrnak tekinteni és címezni kötelességünk.* De mai nap e három tényező: születés, tanultság és vagyon, nem elegendő arra, hogy valakit »valódi ür«-nak tekintsünk, annak, a mit az angol »gentleman«-nek nevez. Ehhez még más valami is kell. Söt azt merjük állítani, hogy e három tényező n é l k ü l is teljes tökéletes »gentleman« lehet valaki. Nem mintha tagadni

akarnók a születés és nemes vér előnyeit; de ma már nem mondhatja az ember: nemes va­ gyok és ennélfogva gentleman is! A tanultság, magában véve, szintén nem elegendő. És a va­ gyon ? Az Indiák kincsei sem adhatják meg a »parvenu«-nek azt az egyet, a mivel nem bir, ha egyszer nem bir vele. Egy másik régi író ekkép osztályozza az »urat«: »Nemes nemes, nemtelen nemes és nem nemes nemes. A nemes nemesek azok, kik­ nél a magas születés szerencsés esetlege haza­ fias, becsülettudó szivvel és csiszolt, szeretetre­ méltó, lovagias modorral párosul. Nemtelen nemes az, ki úrnak született ugyan, de aljas hajlamainál, romlott szívénél és durva modorá­ nál fogvaa nemesi rargra n-éltatlán. A nem ne­ mes nemes pedig az, ki alacsony származásából erénye, bátorsága, fenkölt gondolkozása, szor­ galma és világtudó finom modora által nagyra­ becsült, kitűnő emberré küzdötte fel magát.« Az utóbbi tulajdonok nem a születés eset­ leget, de még a vagyon rendes kíséretét se ni képezik. Születés és vagyon nem ruház7ák fel a férfit ama becsülettudással, szívjósággal, gyön­ gédséggel és lovagiassággal, mely a »valódi urat* jellemzi; ép oly kevéssé, ahogy az »igazi úri hölgy« sem születik teljes tökél3'ében, ha­ nem azzá neveltetik.

Már az ó- és közép-korban is a nők sze­ lídebb befol3'ása kezdé csiszolni a durvább fér­ fiak modorát. A nők tetszése és dicsérete volt a magas díj, mel3'nek elnyeréseért a férfiak lo­ vagias tettekkel, a költészet ápolásával, vitézsé­ gük felmutatásával versenyeztek. A nő a durva harcfiból la-^sankint gyöngéd családapát és fér­ jet idomított, a rideg tűzhelyet a gyöngédség kedves fészkévé, amaz »otthonná« alakítá át, mely minden érző ember képzeletében, mint a földi boldogság netovábbja szerepel. S e kelle­ mes légkört, e szelídítő, nyájas befolyást, mely századokon keresztül oly nagy hatással volt és naponkint csodákat mivel, ezt kell maga körül terjesztenie még ma is a valódi üri hölgynek. Az ilyen hölgy nem ismeri az ingerültsé­ get, a negélyezést és feszt; irtózik a színleléstől, a követelő, gőgös fellépéstől, mert méltósága nem a büszkeség külső fitogtatásában rejlik, hanem belértékében, nemes öntudatában. Elő­ zékeny, udvarias lesz mindenki iránt, szerény, de nem ügyetlenül szégyenlős; bátor és öntu­ datos, de legkevésbé sem merész, vagy férfias; idősek irányában tiszteletteljes, alantabb állók­ kal szeretetreméltó, a fiatalokkal nyá;as és el­ néző ; szóval nem a férfiak elbájolása lesz főcélja, hanem mindazoknak boldogítása, kiket a sors közelébe helyez.

Halk, dallamos beszéde és nevetése meg­ nyerő; bizonyos nyugodt méltóság észlelhető minden tettében; kedvessége nem ünnepi ruha, melyet a társaság kedvéért ölt fel s családi kö­ rében eldob magától, hanem mindennap érvénjresített természetes tulajdona, mely lényével egybeforrt és mely nélkül nem is képzelhető többé. Igen elterjedt téves fogalom még nálunk, hogy az úri hölgy lealázza magát, ha bizonyos durvább házi dolgokat végez, vagy munka ál­ tal keresi kenyerét. Pedig nincs oly munka, mely ne nemesítené azt, a ki végzi, s mely ne állna jobban női kezeknek, mint a keleties tét­ lenség. A belga és német középosztály női ki­ tűnő gazdasszonyok s nem rettennek vissza sem a föző-kanáltól, sem a portörlőtől, mi azonban épen nem akadályozza őket abban, hogy fiaik latin faladványait javítsák s elegáns magatar­ tással fogadjanak salonjukban. De nem elég, hogy hölgyeink szép modo­ ruk által salonjuk díszei legyenek, figyelmöket e tekintetben a gyermekszobára is ki kell terjeszteniök. Már a legzsengébb korban kell mcgkezdeniök gyermekeiknél azt a rendszeres nevelést, mely a belső tulajdonok fejlesztése mellett, a külsőségek minden legcsekélyebb mozzanatára is kiterjed. Mert bármennyit be-

13

szél jenek is a nemes szív ösztönszerű tapintatáról, vannak mégis bizonyos világi formák és elfogadott szokások, conventionális követelmé­ nyek, melyeknek ép úgy vérré kell válniok ben­ nünk, mint az erkölcsi vagy tudományos taní­ tásnak.

14

MÁSODIK FEJEZET. A magaviseletről: A családban. — A templomban. — Feljebb valókkal és alantabb állókkal szemben. — Az utcán. — Nyilvános helyeken. — A színházban. A jó modor a legjobb útlevél az életben. Lit Bruyéie.

A helyes magaviselet az élet különböző helyzeteiben nemcsak tapintatot igényel, de az illendőség iránti finom érzéket, lélekjelenlétet és azon tehetséget is, mely pillanat alatt, mint­ egy benső sugallat folytán kitalálja, mit kell a fennforgó körülmények között tenni, vagy mondani. Bármilyen legyen a társaság, melybe ju­ tunk, bármily váratlanok, megdöbbentők a körülmények, melyek közé helyeztetünk, nyu­ godt, öntudatos magatartásunkat percre sem szabad elvesztenünk, mert sem a modoros feszesség és tartózkodás, sem a túlzott előzéken}'ség nem helj'ettesítik a tapintatos mértékletes-

15

séget. Főigyekezetünk tehát oda irányuljon, hogy ne essünk semminemű túlzásba, az ige igen helyesen mondván, hogy: »minden túlzás hiba.« A helyes magaviselet, a valódi elegántiához hasonlóan, sohasem feltűnő, míg a túl­ zott szertartásosság csak karikatúrája a jó mo­ dornak és zavart és kicsinylést idéz elő, nem pedig fesztelenséget és tiszteletet. De olvasónöink bizonyára azt fogják kér­ dezni : mikép sajátítható el ama kifogástalan modor, melyet nélkülözhetetlen tulajdonnak mondunk ? — Csak egy dolog által: — a n n a k f o l y t o n o s g y a k o r l á s a á l t a l . A jó mo­ dor ne legyen feszes fúzőváll, melyet pár órára a társaság kedvéért felveszünk, s melyet otthon csakhamar félredobunk ismét. Folytonos g_vakorlás által második természetünkké kell válnia, nehogy az első kivételes és zavaró alkalommal szerepünket elfelejtsük s reánk nézve is találó ne legyen az, mit hajdan az oroszokra mond­ tak : grattez le russe et le cosaque parait. * A családi kör az, melyben tulajdonképen leginkább kell megfigyelnünk a jó modor tör­ vényeit. Rendesen idegenek előtt palástoljuk hibáinkat s személ3nségünk jó oldalait fitogtat­ juk, mig azokkal, kikhez a sziv és vér legerő­ sebb kötelékei fűznek, kíméletlenül éreztetjük * Vakard meg az oroszt, és elűlünik a kozák.

változó kedélyhangulatunk minden szeszélyét, hibáink egész súlyát, hanyag magatartásunk kiábrándító hátrányait. Pedig mily édessé, nyá­ jassá válnék a családi kör, ha mindenki ünnepi ruhában mutatná be egyéniségét, ha kölcsönös elnézés, egymás iránti tisztelet, szelídség és finomság uralkodnék a házinép között, a fáj­ dalom! sokkal gyakoribb tisztelethiány, inge­ rültség, hanyagság, de még olykor durvaság heh ett is. Bárminő legyen a gyermekek kora, a szü­ lök foglalják el mindig és mindenkor az első helyet, még akkor is, vagy tán inkább főkép akkor — ha gyermekeik házánál laknak. Rend­ kívül csalódik a ki azt hiszi, hogy barátait, ismerőseit megtiszteli azzal, ha szüleit miattuk háttérbe szorítja. Minden világtudó és helye­ sen gondolkozó embert ez csak feszélyezni fogja és gúnyt és megvetést eredményez arra nézve, ki e nagy hibát elköveti. Hajdanában Magyarországon a szülék iránti tisztelet, a jó nevelés egyik főkelléke volt. Ösmertem házakat, — de nemcsak a főnemesség körében — hol az anya soha sem lépett be fia szobájába, a nélkül, hogy be nem jelentette volna magát, s hol a fiú, még harminc éves korában sem ült le szülei jelenlétében, ha csak engedelmet nem nyert tőlük erre. Oly házak Az Illem.

voltak azokj hol a szülök koronás fejek tekin­ télyével bírtak a gyermekek előtt, hol a Jó mo­ dor, mely hiszen nem is egyéb t á r s a d a l m i k e g y e l e t n é l , feloldhatatlanúl összeforrt a gyermekek lényével. ~ Ma már nagyon meg­ lazult a szülök és gyermekek közötti tisztelet­ teljes viszony s okai ennek leginkább maguk a szülök. A jelenkor anyagi iránya nagyon is elha­ rapódzott — a gyermek szelleme mívcltetik s lelkével, szivével vajmi keveset gondolnak. A szülék rabjai a gyermekeknek, kiszolgálják őket s nem gondolják meg, hogy zsarnokokat ne­ velnek, kik hálátlansággal fognak fizetni. Pedig a jó modor szigorúan követeli, hogy nem csak szüleink, de áltáljában családunk idős tagjai iránt is tiszteletet tanúsítsunk: a lámpa, a kandalló mellett azoknak kell átengednünk a legjobb helyeket, s nagy előzékenységgel kell viseltetnünk irányukban. De még olyan roko­ nok iránt is, kik nem laknak velünk egy födél alatt, egy fokkal előzékenyebben kell bánnunk, mint idegenekkel. Oly esetben, hol ismerősök­ nél csak jegyet dobunk vagy küldünk, roko­ noknál látogatást kell tennünk, vagy levelet ír­ nunk, s ha házunknál fogadjuk őket, több me­ legséggel kell őket üdvözölnünk, mint a társa­ ság többi tagjait.

A templomban még inkább áll az, a mit a szülők iránti kegyeletről mondtunk. Nem ön­ magunkra és saját nyomorult hiúságainkra kell gondolnunk, midőn az Ür házába készülünk. Nem az új öltözet fitogtatása, a hivalkodás, a hiúság kielégítése forog itt kérdésben, de a lé­ lek szükségeinek kielégítése, a kegyelet bi­ zonyítása a legmagasabb lény színe előtt. — Megilletődéssel emlékezem még a sok vidéki templomban észlelt mcgbocsáthatadan könnyel­ műségről, melyet, fájdalom! leginkább a ma­ gasabb rendeknek kell szemére lobbantanom. Míg a pórnép kellő komolysággal és az áhítat­ nak legalább látszatával követte az istentiszte­ letet, a kastélybeliek és vendégeik (kiknek példá­ ját természetesen a kasznár és póstakezelő kisasszonyai követték), csevegve, kacérkodva, egymás öltözetét vizsgálva, ültek reservált heh'eiken, a közbotrány példájával járulva a »miveletlen« pór nép elé. Pedig ha fensőbbscgüket kívánják feltün­ tetni a hölgyek, mindenek előtt benső, lelki szépséget kell felmutatniok. Igaz, hogy itt is veszélyes a túlzás. A vallásos elmerültség negélyezése, a kebel túlzott verdesése, az órákig tartó térdelcs szintén nem ajánlatosak. A szent­ egyház őszinte, komoly, mérsékelt látogatása, az ájtatos magábaszállás minden fitogtatás nél-

19

kül, nyugodt, minden cafrangtól ment maga­ viselet, egyszerű öltözet — ezek bizonyítanak míveltség, nemes szív és világtudás mellett. A felajánlott szentelt vizet el nem fogadni mindig sértő az illető udvarias felajánlóra nézve. Leg3'en az koldus, idegen vagy ellenség, két újjhegygyel érinteni és használni kell a nvujtott szentelt vizet. A mint a templomban elfoglaljuk álló vagy ülő helyünket, fejünket lehajtjuk s percnyi néma felfohászkodás után, követjük az isten­ tiszteletet. Ha fiatal leány idősebb nővel megy templomba, ö ajánlja fel kisérőnöjének a szen­ telt vizet. Ha férfi nőt kisér oda, szintén előre siet a szentelt vízhez, hogy ezen figyelemben részesít-e hölgyét. Bármily vallás templomába lépünk, soha sem szabad arról megfeledkeznünk, hogy isten házában vagA^unk, s kellő tisztelettel és kegye­ lettel kell viselkednünk, és pedig nemcsak a helyre nézve, de a bennlevők iránt is. Az isten színe előtt koldus és koronás fej eg3'enlő, s az Ür házában az emberek legnyomorúltabbikát is ép ügy megilleti az első hely, mint a herce­ get. A papok, az Úr ezen szolgái iránt szintén kiváló tiszteletet kell tanúsítanunk, mely ha nem szól is mindenkor az embernek^ az általa vállalt tisztet mindig megilleti.

20

Ha egy asszony vagy fiatal leány templomba való gyűjtésre szóllíttatik fel, kiválóan elegáns utcai öltözetet választ, azonban sohasem rikító színűt. A tapasztalatlan fiatal nő helyesen cse­ lekszik, ha egy-két nappal a gyűjtés előtt ott­ hon begyakorolja magát, mikép kell kecsesen tartani az erszényt, hogy el ne ejtse, vagy ügyetlenül ne hordja körül. Az átadott ajándé­ kot nyájas fejbólintással köszöni meg, de óva­ kodik ingerültséget elárulni azok irányában, kik nem hajlandók az adakozásra. Fiatal leány vagy asszony nem gyűjthet sem a templomban, sem a templomajtónál egy idősebb hölgy vagy férfi kísérete nélkül. Beszélni a gyüjtőhölgygyel,- ha még oly ismerős is, nem illendő, valamint vigyázni kell, hogy ne igen magasról ejtsük a pénzt az er­ szénybe, nehogy fitogtatásnak lássék. Templomban nem illő karonfogva járni, kivé\e eskctés után, a miről más helyen lesz szó bővebben. Azon hölgyeknek, kiket az ég szép hang­ gal áldott meg, nem ajánlhatjuk eléggé a tem­ plomban való énekelést, legyen az falun vagy városban. Nem értékesíthetik helyesebben az ég e szép adományát, mint ha vele a kegyelet oltárán áldoznak. A szentelt helyről, melyről szólunk, köny21

nyű és természetes az átmenet bizon3'os tár­ sadalmi kérdésekre, melyekről meg kell em­ lékeznünk. A templomban naponta halljuk hangoztatni, hogy az emberek testvérek, mind­ azonáltal naponta vétünk ezen nagy és tagad­ hatatlan igazság ellen, midőn hanyag, vagy épen fenhéjázó modorral nézzük le szegényebb és alárendelt állású felebarátainkat. — Pedig a valódi fensőbbség szivélyességben, jóakaratban, és udvariasságban nyilvánul. Már zsenge korá­ ban hozzá kell tehát szoktatnunk a gyermeke­ ket, hogy oly tapintatos udvariassággal bánja­ nak a cselédséggel, mely egyszersmind kizárja a bizalmaskodást. Mindkét oldalról kötelesség az egymás iránti tisztelet s a cseléd, kit ura nem tisztel, csakhamar megfeledkezik azon tiszteletről is, melylyel ő tartozik urának. Van­ nak dolgok, melyeket soha sem szabad cseléd­ del közölnünk, oly bensőbb titkok, melyek semmiképen sem tartoznak reá, sőt inkább azon kell lennünk, hogy gyengeségeinket és hibáinkat lehetőleg palástoljuk előtte. Azon naptól fogva, midőn pirulnod kell cseléded előtt, ne várj többé tiszteletet tőle. Voltaire igen találóan mondja: »Nincs nagy ember, ki kicsi ne volna komornyikja előtt,« s talán innen ered a cselédek közmondásos szemte­ lensége.

Az illem azt követeli, hogy a cseléd min­ dig a harmadik személyt használja, ha uraságá­ val beszél, az uraság pedig soha se feledje pa­ rancsait az udvarias »kérem« szóval megkezdeni és a tett szolgálatot megköszönni. Olyan alantabb-állókkal, kik nevelésre nézve velünk egyenlők, söt olykor tudománj'uk, szellemük és tehetségük által fölöttünk állanak, mint: titkárok, nevelök és nevelönök, hivatal­ nokok stb. úgy kell bánnunk, mint egyenlő állásuakkal, azoknak azonban soha sem szabad megfeledkezniök a társadalmi korlátokról, me­ lyek állásuknál fogva tényleg léteznek köztük s azok között, kik őket foglalkoztatják. V. Károly felemelte ugyan Titián ecsetét, de a festő mé­ lyen hajlott meg, hogy azt elfogadja. Az alantabb álló nem ül le feljebbvalója előtt, a nélkül, hogy az üléssel meg ne kínálná. A hivatalnokoknak kötelessége tisztességesen felöltözni, ha feljebbvalóikhoz készülnek s épen nem illő dolog, ha a nevelőnő pongyolában adja leckéit. Az sem illő, ha a cselédek uraikat rendet­ len öltözetben szolgálják ki. Nálunk különben erre még nem ügyelnek eléggé. Ha az inasnak, vagy szobaleánynak dolga van, elnézik neki, ha fésületlenül, rendetlenül szolgál fel az asztal-

1 I j \

nál; de ez még akkor sem engedhető, ha egye­ dül vagyunk családunkkal. Visszatérve előbbi tárgyunkra, nem ismé­ telhetjük eléggé, mennyire kötelességünk a családunkban alkalmazott tanítók és nevelönők iránti tisztelet. Asztalnál, kocsin, mindenütt, ta­ nítványaik u t á n u k következnek, s ha valami kifogásolni valónk van a nevelőket illetőleg, szabál}', hogy soha a gyermekek előtt ne fejezzük ki rosszalásunkat, sőt ha négyszem közt tesszük is azt, tiszteletteljesen és barátságosan kell magunkat kifejeznünk, szem előtt tartva azt: hogy olyanokkal beszélünk, kiket csak külső körülmények esetlege választ el azon állástól, melyet mi elfoglalunk. A ki máskép cselekszik, csak azt bizonyítja, mikép nincs benne se jó szív, se nagylelkűség s hogy közönséges, min­ den finomságot nélkülöző nevelésben részesült. A társadalom különböző rétegeihez tar­ tozó egyének szintén csak a legtökéletesebb udvariasság és a modor öntudatos egyforma­ sága által menekülhetnek azon fesz és gSnetőlj melyet a rangkülönbség magával hoz. Van­ nak főrangú hölgyek, kik olykor szeszélyüknek engedve, fürdőhetyen vagy falun, hol nincs más társaságuk, majdnem tolakodó bizalmas­ kodással halmoznak el rangban alattuk állókat, s az első alkalommal városban vagy egyenran

guak elótt, gőgös fenhéjázással, vagy hideg csodálkozással utasítják vissza a megszokott viszonyt. Ezen egyének, legyenek bár hercegi vérből valók, n a g y ú r i vérüket megtagadják. Mert a v a l ó d i nagyúr és úri nő mindig egyformán udvarias és figyelmes, söc még udvariasabb és figyelmesebb olyanok iránt, kik rangban alatta állanak. Lpen salonban s rangban hozzá illók sársaságában fog azon iparkodni, hogy az alan­ tabb álló ne érezze a köztük fennforgó rang­ különbséget, jól tudván, hog}' udvariassága, mely a másiknak oly jól esik, épen semmire sem kötelezi, s hogy bizonyos mérsékeltség modorában biztosabban zárja ki a meghittségét és bizalmaskodást, mint a fenhéjázás és gőg, mely mindenesetre lealázó arra nézve, a ki azt gyakorolja. Másrészt az illő tisztelet feljebb állók iránt, a jó nevelés egyik figyelemreméltó pontja, s természetes büszkeségünkben s nemes öntu­ datunkban gyökerezik. Van nálunk egy osz­ tály, mely ha csak párszor találkozott egy fő­ rangú egyénnel, már mások előtt csak ke­ resztnevén beszél róla, mintha isten tudja mii}' meghitt lábon állna vele. »A Niki,« a »Pipsi,« »a kedves Leontine« járja folj'vást, Miklós báró, Pepi gróf és Leontine grófnő helyett, s a sze-

rencsétlen meg nem gondolja, hogy a helyett, hogy ez cáltal emelkednék mások szeme előtt, csak lealázza magát, nyíltan kimutatva, mily végtelen megtiszteltetésnek venné, ha Miklós báróval és Leontine grófnéval csakugyan oly meghitt lábon állana, mint a minőn n e m áll. T.-né, egy a polgári osztályhoz tartozó gazdag hölgy, kinek nővére egy tönkrejutott mágnáshoz ment nőül, s ki ezen körülménynél fogva néhány főrangú salonba bejuthatott, erre vonatkozó jól érdemelt leckét kapott egy szeretetreméltó, idős mágnásunktól. A felcico­ mázott dáma egy hölgy mellett ült, kivel a gróf beszélgetett s az udvariasságból bemutattatá magát a nem épen rokonszenves hölgy­ nek. Ez, hogy kimutassa, milyen sans géné forog az ilyen nagj'világi körökben, azonnal elárasztá az öreg urat .fecsegésével, ki végre türelmét vesztve, unalmában kalapjához nyúlt. »Apropos«, kiáltott végre a már búcsúzó grófra, »elmegy-e holnap Anna estélyébe? én is meg­ vagyok híva.« — »N. g r ó f n ő — feleié a gróf nyomatékkal (kinek pedig »Anna« rokona volt) oly keg3'es volt engemet is meghívni,* ezzel mélyen és kimérten meghajtá magát és távozott. Tapintatos, finoman nevelt egyén soha sem fogja magát ily visszautasításnak kitenni. S ez minden osztálynak szól. A jó házból való,

26

előkelő modorú nevelőnő a tiszteletnek oly árnyalatait fogja tanúsítani tanítványainak szülei iránt, melyekről fogalma sincs valamely ala­ csony származású s otthontól fogva hanyag modorhoz szokott társnőjének. De még a nagy úri házban szolgált komorna is udvariasabb hangon beszél, mint a külvárosi szolgáló. Általában a felsőbbség legbiztosabb jele a szerény tartózkodás, mely mindig és mindenütt tiszteletet vív ki magának. Ezt a szerény tartózkodást magavisele­ tünkben az utczán is érvényesítenünk kell. A finom nevelésű hölgy igénytelen egyszerűség­ gel fog az utcán járni, öltözete minden feltű­ nést kerülő, de elegáns lesz, magatartása fesz­ telen, de a mellett nyugodt. Utcán hangosan beszélni vagy kacagni, a kezekkel hadonázni rendkívül helytelen dolog. Jól nevelt emberek úgy kerülik a feltűnést, mint a járványt, főkép pedig az utcán és nyilvános helyeken. Egyik főszabálya az ildomos magaviselet­ nek, hogy nő ne fixirozzon férfit az utcán. Az a merész arcba nézés, mit olykor hölgyek részé­ ről megfigyelni volt alkalmunk, nemcsak az illemmel általán, de a női szerénységgel és sze­ méremmel is ellenkezik. A jól nevelt nő, legyen az fiatal vagy idős, soha, s e m m i s z í n alatt sem néz hátra az utcán. Ez a rósz nevelésnek neto-

vábbja s oly gyanúba keverheti az illetőt, mely a legnagyobb szemtelenségekre adhatna okot az arra Járó férfiak részéről. Utcán a szülök mennek hátul, a leányok elől, hogy az an3'a felügyelhessen leányaira. Fiatal leány, ha csak lehető, soha se járjon ki eg3'edül, hanem édes anyja vagy valamel}^ más tisztességes nő kíséretében. Nálunk gyakori eset, hogy a leányokat holmi szolgálóval, cse­ léddel bocsátják az utcára, azon hiszemben, hogy ezzel eleget tettek azon szabálynak — hogy a leány nem járhat egyedül. Mi azt tart­ juk, hogy egy tisztességes, jól nevelt leány, ha egyszer nem lehet máskép, inkább járhat egye­ dül, mintsem ilyen kísérettel. Avagy az olyan szolgálóféle cseléd felvigyázhat-e fiatal úrnő­ jére ? nem inkább a duennák iróniája-e, olykor piszkos kötényével ? Ez persze nem vonatkozik régi, tisztességes cselédekre, kik valódi ebhűséggel őrködnek fiatal úrnőjük fölött. Bevásárlásnál nem az anya, hanem a leány viszi a csomagot; ha valami férfi-kisérőjük akad, legyen az a férj, fivér, vagy idegen, minden­ esetre a férfinak kell a csomagot átvenni, vagy legalább ajánlkozni rá. Ugyanez szól a hölgyek kendői vagy felöltőiről, miután neveletlenség egy oly nőve), kit az ember kisér, valamit cipeltetni.

i . I

A kisérésről általában még néhány szót. A férfi, ki nőt kisér, mindig ennek engedi át a járda fal melletti részét, legyen az jobbra vagy balra. Ugyanez szól fiatalabb nőre nézve, ki idősebbel jár, ha csak nem nagyon széles a járda, mely esetben szokás szerint az idősebb hölgy balján jár. Az utcán csak oly ismerosökkel illő megállani, kikkel meghitt lábon vagyunk. Férfi pedig csak akkor kisérhet nőt, ha vagy rokona, vagy mint jó ismerős látogatja házát, ellenkező esetben kísérete ügyetlenségnek, tola­ kodásnak vagy épen szemtelenségnek tűnnék fel. Azonban még a legjobb ismerős sem csatlakozhatik az utcán fiatal leányhoz, ha az egye­ dül jár vagy csak cseléd által kisértetik. Fiatal asszonyok is helyesebben cselekesznek, ha nem fogadnak el férfi-kiséretet, ha egyedül járnak. Ha férfi hölgygyei jár az utcán, még ha az felesége lenne is, nem szivarozik. Ha valamely hölgygyei találkozik s azt kisérni akarja, első teendője, hogy szivarát eldobja. Fürdő-helyen, kertben, falun, a hölgyek meg szokták engedni a szivarozást; de még fürdö-hel3'en sem sziva­ roznak az urak a sétányon nötársaságban a séta-órák alatt. Ha a férfi szivarozás közben hölgynek köszön, előbb a szivart kapja ki a szájából és csak aztán emel kalapot.

Sétányon, kioszkban és más nyilvános he­ lyeken, az ülők felállnak, ha ismerőseik érkez­ nek, s vagy állva társalognak velők, vagy — ha az ismeretség bizalmas, üléssel kínálják meg az illetőket. Azonban sem utcán, sem más nyilvá­ nos helyen nem illő ismerősöket megállítani vagy megszólítani, ha azok ismeretlen társaság­ ban ülnek vag}' járnak. Ez esetben egyszerűen köszönünk s csak akkor közeledünk, ha arra felszólíttatunk. Nők fel nem állnak n3nlvános helyen, ha férfiak csatlakoznak hozzájuk s a férfi le nem ülhet asztalukhoz, ha nem kináltatik meg ülés­ sel. Itt nagy nehézség forog fenn, melynek leküzdése sok tapintatot igén3'el a nő részéről, íía a férfit nem kínálja meg üléssel, megsérti, ha megkínálja, az könn3'en túlságos előzékeny­ ségnek veheti, főkép ha, mi nem épen ritka dolog, kissé elbízott ember. — Gyakran hal­ lani az efféle megjeg3'zéseket: »Nem jöhettem, mert I. asszony visszatartott; ha egyszer meg­ fogja az embert, nem lehet tőle többé szaba­ dulni* stb. stb. Itt csak a tapintat s éleslátás segíthet. A nőnek tudnia kell, kivel van dolga, s különben észre is veheti a férfi modorán, hogy szeret-e társaságában lenni vagy sem. Ha erről nem egészen biztos, hanyagon kérdheti: »Nem ki-

30

ván helyet foglalni?* Ezen odavetett kérdésre a férfinak is könnyű kifogást találni^ a nélkül, hogy az udvariasságot sértené, mig a nő egy­ szerűen csak az illemnek tett eleget és épen nem mutatott előzékenységet. Jóbarátot, vagy oly férfit, ki figyelme által bebizonyította, hogy értékeli társaságát, szívélyesebben kínálhatja meg üléssel. A színházra nézve ugyanazon szabály mérv­ adó, melyet az utcán való kíséretről említet­ tünk. Csak azon férfiak tehetnek látogatást va­ lamely hölgy páholyában, kik házához is jár­ nak, ellenben kimenet, bármely ismerős férfi (ha nem is járatos a házhoz) karját nyújthatja valamely hölgynek, hogy azt kocsijához ve­ zesse. Főszabály itt mindig, hogy a garde de dames-é az elsőség, illetlenség lévén, két hölgy között a fiatalabbnak nyújtani karját, ha az idő­ sebbnek nincs kísérője. Itt figyelembe veendő, hogy mindenütt meg van engedve, hogy bizalmas ismerős a páholyban is bemutathasson más, idegen férfit. A páholy sálon számba megy. A páholyban az anyáé vagy garde de da­ mes-é az első hely a színpaddal szemben, az átellení a gardirt leányé, vagy több gardirt leány között a légidősebbiké. — A férfiak, ha hölgyek vannak a páholyban, a háttérben fog-

31

Iáinak helyet, sőt még az atya is rendesen ud­ variasan átengedi helyét valamely felnőtt leá­ nyának. Ha asszonyvendég van a páholyban, a háziasszony saját helyét engedi át annak, ha leányvendéget visz magával, az az átelleni he­ lyet foglalja el. Színházban még figyelemreméltóbb az, mit az utcán való magaviseletről mondtunk. Folyto­ nos mozgás, hangos beszéd s hadonázás rend­ kívüli neveletlenségröl tanúskodik. Jól nevelt, finom modorral biró egyének nyugodtan ülnek helyeiken s halkan beszélnek, hogy ne zavarják sem a játszókat, sem a nézőket. Sajnos, de vannak páholyt látogató embe­ rek, kik botránj't szeretnek csinálni a színház­ ban \ nevetnek, csevegnek, lármáznak, s mindezt csak azért teszik, hogy bebizonyítsák, mennyire fumigálják a földszínt tisztességes közönségét. — S váljon mit érnek el ezzel ? Kinevettetnek és gúnyoltatnak, nemcsak a fumigáltközönség, de minden művelt, finomérzékű s gondolkozású ember által. Még egyet. Fiatal hölgyek ne igen használ­ ják a látcsövet a közönség szemlélésére. Annak markirt és gyakori használatában mindig valami kihívó rejlik, kivált fiatal nők részéről. Fiatal leányoknak azt tanácsoljuk, hogy kizárólagosan csak a színpad számára használják a lát-

csövet, s ha rövidlátók, inkább lorgnont ve­ gyenek. A milyen elfogadott szokás nálunk a taps, hölgyek csak akkor tapsolnak, ha valamely ki­ váló nagy művésznek vagy művésznőnek akar­ ják ezáltal hódolatukat kifejezni. De ez kivételes eset, s rendesen a férfiaknak engedik át ezen kissé tüntető tetszésnyilvánítást.

Az Illem.

HARMADIK FEJEZET. A bemutatásról. — A megszólításról. — Fogadások.

Ajándékok.

Oly szokásoknak szenteljük jelen fejeze­ tünk főrészét, melyek a tár.sadalmi életnek úgy­ szólván abc-jét képezik, s megingathatatlan tör­ vényekként szerepelnek. Egyelőre azonban csak az általános szabál3'okat említjük fel, a kivételes esetek tárgyalását későbbre tartva fenn. A bemutatás csak közös barát vagy isme­ rős által eszközölhető s mindig a férfi mutattatik be a nőnek — megfordítva soha. Ha férfit férfinak, nőt nőnek mutatunk be, mindig az alantabb álló mutattatik be a magasabb rangú­ nak, egyenrangúaknál a fiatalabb az idő­ sebbnek. Az etiquette ugy kivánja, hogy a férfit a hölgy elé vezessük, ki n e m emelkedik fel ülté­ ből (ha csak nem főpapot, vagy idős, előkelő férfit mutatnak be neki) s azt mondjuk: »Engedje, hogy bemutassam Szentpéteri Kálmánt, Fehér Ilona ő nagysága — Szentpéteri Kálmán.

Rendesen különben a nőt meg sem nevezik, magától értetődvén, hogy a férfi tudja, kinek mutattatja be magát. A két bemutatott azután meghajtja magát, de nem fog kezet, ha csak a hölg}' nem nyújtja előbb, és a hölgy kezdi meg a társalgást. Legújabban még salonban is látoga­ tás alkalmával csak akkor mutatnak be hölgy­ nek férfit, ha ez utóbbi kivánja. Idős hölgyek különben bemutattathatnak maguknak fiatal embert, ha ez nem is nyilvánított erre nézve kí­ vánságot, de ezt c s a k i s idős hölgyek tehetik. Ha fiatal leányt mutatnak be idős hölgynek, az első mélyen meghajol, az utóbbi csak kezet nyújt, de fel nem áll; fiatal asszon3''ok vagy idő­ sebb leányok bemutatásánál még az idős hölgyek is felemelkednek kissé ültökből. A megszólítás mindjárt bemutatás után nálunk kissé complikáltabb, mint például Fran­ ciaországban, hol mindenkit »Monsieur« és »Madame«-nak szólítanak, de a jó társaságban nálunk sem valami különösen szertartásos. Ma­ gas hivatalnokokat, papokat, katonákat, orvoso­ kat, mágnásokat rangjuk szerint szólítunk, ke­ gyelmes úr, tisztelendő úr (a főpapokat nagy­ ságolni és méltóságolni is szokták, kanonokot a »nagyságos«, a püspököt a »méltóságos« czim illeti meg) tanácsos úr, tábornok úr, doktor ür stb. stb., továbbá: herceg, gróf, báró, mely

3*

utóbbiakra megjegyzendő, hogy förangúak megszólításánál az »úr« szó hozzávetése nem elegáns, elég a cím maga. Az »ür« szót, meg­ szólításnál, általában keveset használják a jó társaságban, inkább csak alantabb állókkal szemben. Olyanok, kik a társaságban forognak, cimöket adják egymásnak, vagy ha olyan nincs^ csak nevöknél szólítják egymást, például: Szentpétery, Sárosy stb. Ha előkelő hölgy előttünk valakit »Fehér úrnak« szólít, meg lehetünk győ­ ződve, hogy ez az »úr« nem egyrangú vele, s nem tartozik a társasághoz. A férfia hölgyet, kinek bemutattatik, »Nagysád«-nak szólítja, mely szó helyettesíti nálunk a kényelmes »Madame«-ot. s mely úgy leányok, mint asszonyokkal szemben helyén van. Kivé­ tetnek természetesen azon hölgyek, kiknek fér­ jei valamely címmel birnak, vagy pedig mág­ násnők, mely esetben rangjuk szerint szólíttatnak. Ujabban felkapták különben »Nagysád« helyett, az »asszonyom< szót is, mely sokkal szerényebb hangzású, s melynek meghonosítása kívánatos volna. Igen jól hangzik a ^nagyságos asszonyom* címezés, mit sokan szeretnek használni s hatá­ rozottan szebb a )>N;igysádnál«. Szó van róla, hogy meghonosítják nálunk az »Uram< szólítást, mely a francia »Monsieur«Stí

nek megfelel. Színpadon már is gyakorlatban van és igen helyesnek találjuk, sokkal helye­ sebbnek, mint a nálunk dívó szokást, hogy a hölgy egyszerűen csak családi nevén szólítja a férfit. Az angol, a franczía, az olasz és német társaságban elfogadott szokás e részben mérv­ adó lehetne nálunk, a mennyiben ez országok társadalmi élete régibb, csiszoltabb és kiforrot­ tabb a miénknél. A megszólítást tárgyalva, meg nem szabad feledkeznünk egy oly szokásról, mely csakis Magyarországon dívik, mi annál csodálatosabb, miután nagyatyáink arról mitsem tudtak, a társadalmi élet a bizalmas körön kívül sokkal szertartásosabb lévén, mintsem hogy tűrhették volna. Ez a kizárólagosan modern magyar, de tulajdonképen egészen keleties szokás — az ál­ talános tegezés. Másutt is tegeződnek rokonok és meghitt barátok és barátnők; de hogy úgy, mint nálunk, egyrangúak az első bemutatásnál tegeződjenek, vagy hogy az egész úgynevezett »társaság« egy­ más közt úgy szólítsa egymást — az sehol sem létezik. Ez a »te« minden nyelven oly kedves, meg­ hitt szócska, a barátságnak, a rokonszenvnek oly megtisztelő jele, hogy szinte szentségteienítést vélünk elkövetni, ha véle közömbös isme87

rost, vagy épen idegent illetünk. Másrészt meg azon bizalmaskodás, mel}^ e szócskában rejlik, nem mindenkivel szemben van helyén és nem is kívánatos. Van számtalan ember — még ve­ lünk egyrangú, de tán magasabb rangú is, kit helyes volna magunktól távol tartani, mi azon­ ban már nem sikerül többé egészen, ha egyszer bizalmasan szólítjuk egymást. S van ennek a szokásnak még egy más oldala, mely épen nem fér össze a műveltség törvényeivel. Vegyük, hogy együtt van eg}'egyenrangú társaság, mely tegeződik, s belép egy ugyan elfogadott, de születésénél vagy állásánál fogva nem egyen­ rangú egyéniség. Ez a szerencsétlen azonnal a pária szerepét fogja vinni; mert bármii}' elő­ zékenyek is legyenek hozzá a társaság tagjai, ö az egyedüli, kit mindenki magáz s ki minden­ kit magáz. Ilyen szembeötlő kivételt salonban nem szabad tenni. A müveit társaság salonja köztársaság, melyben mindenkinek, legalább külsőleg, egy­ forma tisztelettel tartozunk, s a civilizátió mi­ nél magasabb fokán áll a társaság, annál ke­ vésbé lesznek észrevehetők körében a rangfo­ kozatok különböző árnyalatai. Tárgyunkra visszatérve, beismerjük, hogy az általános tegeződés szokása nálunk még anynyira el van fogadva, hog}' egyelőre nem lehet 3S

szó annak teljes eltöröltetéséröl, s ezen ténynyel szemben néhány szabályt kell konstatálnunk. P'iatalabb, idősebbet, rangban alantabb álló fel­ jebb valót, leány asszonyt soha sem tegezhet előbb, mindig meg kell várnia, míg ezen meg­ szólítással megtiszteltetik. Másrészt meg ezen megszólítást visszautasítani s o h a , semmi szín alatt nem lehet és nem szabad, még akkor sem, ha épen valaki hibázott is a fennemlített sza­ bályok ellen, s oly valaki kezdi el a tegeződést, kitől határozott tolakodás. Itt csak egy út ma­ rad, azaz az ismeretség beszüntetése; azonban, a mint mondom, a bizalmas megszólítás vissza­ utasítása társadalmi lehetetlenség. Újévkor, karácsonykor vagy húsvétkor a ház jóbarátai, rokonok s rendesen azon féríiak is, kik a házat sűrűn látogatják, ajándékokat szoktak küldeni. Ez alkalommal pár szót szólunk az ajándékokról egyáltalában. Az ajándéknak, mint mindennek a világon, két oldala van. A milyen örömet szerezhetünk egy ajándékkal, oly sértő és rósz hatást idéz­ hetünk elő vele. Az ajándék adásra önzésttlenség, tapintat, gyöngédség és itélőtehetség szük­ ségeltetik. Megmagyarázom miért. Az ajándék csak akkor vétetik szívesen, ha kedves, s csak akkor kedves, ha az illető egyén szükségeinek vagy kívánalmainak felel meg. így nagy ügyet-

lenséget követnénk el, ha komornánknak érté­ kes albumot, vagy barátnőnknek egy tucat vászonzsebkendőt ajándékoznánk. Ezen példa nem túlzás; ily esetek gyakran fordulnak elő, s igen kellemetlen hatásúak. Vannak emberek, kik bizonyos tárgyakon túl akarnak tenni, mert szükségtelenek, csúfak, vagy épen nem divatosak többé, s ezeket azután ajándékra használják fel. Ez mindenesetre rósz számítás. Mert az illető, a helyett, hogy hálát aratna ajándékáért, ellenséget szerez magának a megajándékozottból, miután semmi sem kel­ lemetlenebb és lealázóbb, mintha arra kény­ szeríttetünk, hogy oly dolgot köszönjünk meg, mely örömet nem csinál, sőt bosszúságunkra szolgál. Sokkal jobb semmit sem adni, mint így adni, bár a legcsekélyebb ajándék is hálát idéz elő, ha jól van megválasztva, s ha meglátszik rajta, hogy nemcsak le akartunk azzal kötelezni, de arra igyekeztünk, hogy az illetőnek ízlését ellesve, valódi örömet okozzunk neki. Figye­ lemmel kell azonban lennünk arra is, hogy bár­ mily sértő és kellemetlen legyen is egy aján­ dék, soha se mutassunk elégedetlenséget vag\' haragot. Még a gyermeket is arra kell szoktat­ nunk, hogy bármily adományt köszönettel s kritika nélkül fogadjon, mindig szem előtt tart-

1

ván, hogy az illetőnek szándéka, ha nem is iga­ zán lekötelező, de annak akar látszani. Ez oly neme a tettetésnek, melyre müveit embereknek rá kell magukat szánniok. Még egy szabály az, hogy kapott ajándékot tovább adni nem szabad. Ezzel kétszeres sértést követnénk el, megsértve azt, a kitől kaptuk és azt, a kinek adjuk. Berendezett házzal bíró egyéneknek leg­ jobb, ha oly tárgyat adunk, mely bútorzatuk, vagy háztartásuk kiegészítésére alkalmas. Ad­ hatunk jardiniéret virággal, szép virágtartót, legyezőt- cassettet vagy díszes tálat bonsbonokkal, étagéret, szivar- és hamutartót stb. stb. Mellőzendők az olyan fényűzési tárgyak, me­ lyek hasznavehetetlenek, kivéve, ha azok valódi mübecscsel bírnak. Rokonoknak, főkép fiatalabbaknak, továbbá bizalmas barátok és barátnőknek adhatunk ele­ gáns toilette-tárgyakat vagy szép ékszert is. Azonban mindig tanácsos, ha erre nézve titok­ ban megtudakoljuk, hogy az illetőnek mire volna kedve vagy szüksége. Egy barátnőm ka­ rácsonykor egyszer három perzsa shawlt kapott, pedig már volt neki kettő. Képzelhetni bosszú­ ságát. Hasonló gyöngédséggel kell megválaszta­ nunk az ajándékokat alárendeltek, cselédek 41

számára is, adakozásunk értékét kétszeresítve a tanúsított figyelem által. Nők idősebb barátnőiknek, rokonaiknak, vagy oly férfiaknak vagy nőknek, kiknek le vannak kötelezve, kézimunkával kedveskednek. Ezen munkáknál is az illetők Ízlését és szoká­ sait kell szem előtt tartanunk. Ha például szi­ vartárcát hímezünk egy oly férfinak, ki soha sem szivarozik, vagy irótárcát oly nőnek, ki ritkán ül íróasztalához, tapintatlanságot köve­ tünk el. Fiatal ember fiatal leánynak nem adhat ajándékot, ha csak nem rokona vagy jegyese, de a virág és bonbons-küldés ma már nagyon el­ fogadott szokás. Fiatal leányok fiatal embernek soha sem adnak ajándékot, kivéve egy esetet, és az — a fogadás. A fogadás olyan, mint egy Játékadósság, okvetlenül lu kell fizetni. Szükségtelen meg­ jegyeznünk, hogy becsületbeli adósság is, mely­ ről soha sem szabad megfeledkeznünk, de melyre másrészt emlékeztetni sem lehet az illetőket. Ug3'anez áll az úgynevezett »Vielliebchen«-ről is, mely német szokás nálunk is kezd meghonosúlni. Egy férfi és egy nő meg­ esznek egy dupla-mandulát, s az, ki a legköze­ lebbi találkozáskor előbb nyújtja kezét, vagy

43

valami tárgyat a másiknak e szavakkal ad át: »jó napot Vielliebchen,« — az a nyertes. A férfi, ki növel fogadást vagy Vielliehchent vesztett; adhat neki virágcsokrot, jardiniéret, bonboniéret, legyezőt, páholyt valami díszelőadásra stb., a nő adhat szivartárcát, téntatartót, elegáns irónt stb., de soha kézimun­ kát, ha csak régi, meghitt baráttal nincs dolga.

43

NEGYEDIK FEJEZET. Látogatások.

A látogatás sokféle. Van hivatalos (ofticiel), szertartásos (visites de cérémonie), illem látoga­ tás (visites de convenance), aztán a menyegzői, emésztési (visite de digestion), részvét, érkezési és búcsúlátogatás, újévi, intim s még számos más. Tén}', ho,5y a látogatás kissé unalmas, feszélyező részlete a társas-életnek, de mint­ hogy annak alphája és ómegája, alapköve és támasza, legjobb, ha alaposan tanulmán3'0zzuk annak törvényeit, melyeknek szigorú betartása a savoir-vivre egyik főszabálya. Százszor találkozhatunk valakivel egy har­ madik helyen, s még sem hivhatjuk meg, se meg nem hivathatunk általa, mig meg nem látogattuk egymást. A látogatás a tulajdonképeni ismeretség bevezetése, s attól függ az ismeretség fentarlása is. Mi sem könnyebb, mint ezen társadalmi törvény segélyével oly ismeretségeket távol tartani magától, kik nem

u

kívánatosak, vagy megszűntek kívánatosak lenni. Az ember egyszerűen nem tesz látoga­ tást, vagy beszünteti látogatásait, mi tökélete­ sen elég arra, hogy az illető megértse szándé­ kunkat a jövőre nézve. Azonban első látogatá­ sokat, bármily kellemetlenek legyenek is azok, minden szín alatt vissza kell adnunk, a többit azután, ha nincs ínyünkre, nem kell többé fig3felembe vennünk. Nem szokás kétszer egymásután elmenni oly házhoz, melylyel nem vagyunk bizalmas lábon, mindig meg kell várni, míg látogatásunk viszonoztatik. Ha két nő találkozik harmadik háznál és egy a másikat meghívja, mindig a meghívott teszi az első látogatást. Magától értetődik, hogy ha az állások nem egyenlők, a kevésbé előkelő óvakodik az első lépéstől és megvárja, míg az előkelőbb meghívja. Jelenleg a legdivatosabb óra látogatásokra 2 —5-ig. Korábban és később csak oly házak­ nál illő látogatást tenni, melyekkel bizalmas lábon állunk — vagy pedig olyanoknál, hol este is fogadnak, mi elég gyakran fordul elő. A háziasszony — természetesen a fentemlített órákban — ha ugyan otthon van, fogadásra kész. O és leányai fel vannak öltözve, a sálon télen be van fűtve, nyáron pedig kellőleg szel-

löztetve. Nincs nevetségesebb, de másrészt meg kellemetlenebb dolog, mint ha valaki a rendes látogatási órában valamely háznál megjelen, s üres, hideg, barátságtalan salonban várakoznia kell — mert a háziak még öltözködnek. Ha a háziak elkésnek, legjobb, ha mindaddig kártyát dobatnak ismerőseikkel, mig a salonban meg nem jelenhetnek, mert sokkal illőbb a látogatót, honn nem lét ürügye alatt elereszteni, mint őt hosszasan várakoztatni egy üres, barátságtalan szobában. H i v a t a l o s l á t o g a t á s a hivatalnokok, katonák stb. látogatásai, feljebbvalóiknál kineveztetésük alkalmával, vagy más tisztán állá­ sukra vonatkozó ügyben. E látogatást teljes diszben teszik. Üg}' szintén az újévi tisztelgés magasrangú egyéneknél. A »visi t e s de c é r é m o n ie« azok, mel}'ekkel tartoznak egymásnak egy és ugyanazon ezred tisztjei és a nejeik, egy birói kar tagjai, eg3' minisztérium tisztviselői— nejeiket mindig beleértve, idővel, ha a kellő rokonszenv meg­ van az illetők között, e szertartásos látogatások illem- s később intim-látogatásokká válhatnak. Az ily feszes visite egy negyed, legfeljebb félóráig tarthat. Illetlenség rögtön, öt perc múlva elszaladni, de ép oh' illetlen hosszasan maradni.

A szertartásos látogatást pontosan nyolc nap lefoh'ása előtt szokás viszonozni. Betegség, g3'ászeset, valamely szerencsét­ lenség természetesen felment e kötelezettség alól; de a baj elmultával a mulasztás helyre­ hozandó. Az i 11 e m 1 á t o g a t á s arra való, hogy az egyszer megkezdett társadalmi érintkezést fentartsuk, ha nem is kívánjuk az intimitásig vinni. Elegendő, ha minden egy-két hónapban, az illetők fogadási napján, félórára megjelenünk. Az ily látogatást viszonozni kötelesség. Az e m é s z t é s i l á t o g a t á s ebéd vagy bál, vagy estély után nyolc nap alatt teendő, akár jelen voltunk, akár nem. De minthogy el­ fogadtuk a meghívást, az élvezett figyelem kö­ szönetre kötelez. Ezt a látogatást a házi gazdák nem viszonozzák, mert joguk volt hozzá. A rendes látogatásokon kivül, sokféle a kivételes alkalom is, melyen látogatásokat kell tennünk. Fiatal asszonyok házasságuk első évé­ ben látogatást tesznek, még pedig férjeikkel együtt, rokonaiknál s mindazon ismerőseiknél, kikkel társadalmi összeköttetésben akarnak ma­ radni, s ezen látogatás nyolc nap lefolyta előtt viszonoztatik az illetők által. A férj bemutatja nejét azon házaknál, hová legénykorában járt s melvekkel a viszonyt folytatni kivánja. A fiatal

47

anyákat is szokás két-három hétre a gyermek születése után meglátogatni. Gyászesetek alkal­ mával rokonok és bizalmas jó barátok hama­ rább, ismerősök csak nyolc-tiz nappal a halál­ eset után fejezik ki látogatás utján részvétöket. Ha valaki egy vidéken letelepedik, meglátogatja az egész szomszédságot, mely látogatás szintén tiz nap lefolyása előtt adatik vissza. Ha a meglátogatottak közül valaki csak kártj'ával viszonozza előzékenységünket, nem szabad sértődést elárulni, mert nem mindenki rokonszenvezhet velünk, s más okai is lehetnek az illetőnek, hogy körét tágítani ne kívánja. Az ilyen első látogatás alkalmával nehán\ügyes mondattal megmagyarázzuk, rnért ke­ restük fel a háziakat, hogy ismerni óhajtottuk, annyi szépet hallottunk felőlük stb. Röviden ön­ magunkra nézve is néhány felvilágosítást adunk, mért jöttünk a környékre stb. De, ha csak híre­ sek vagy előkelő rangúak nem vagyunk, az efféle magasrangúaknái teendő látogatással kissé várunk, míg néhány összeköttetést szerez­ tünk s a körülmények odafejlődnek, hogy bíz­ vást tehetjük az első lépést. A l á t o g a t á s és f o g a d á s etiquettejére visszatérve, felemlítjük, hogy a látogató legfeljebb félóráig marad, s kis vártatva távo­ zik, ha más látogató érkezik. A háziasszony pár

48

szíves szóval tartóztatja a távozót (persze höl­ gyet, férfit soha): hova siet ? már megyén stb.; azonban az ilyen feszes látogatásoknál a hoszszas tartóztatás nem illő. A háziasszony a távo­ zókkal feláll és a cselédekre csenget; feláll to­ vábbá valamennyi férfi a salonban, a hölgyek csak akkor, ha idős, vagy igen előkelő hölgy távozik. A háziasszony a távozó nőket a sálon ajtóig kiséri, de nem tovább, miután kötelessége többi vendégeinél maradni. Ha a férj otthon van, vagy pedig felnőtt leányok vagy fiúk vannak, azok a távozókat az előszobáig kisérik. Férfit nő sohasem kisér ki. Fiatal férfit csak kézszorítással, idősét felállva bocsájt el. Hölgyek és férfiak felöltőiket az elő­ szobában hagyják. A férfiak kalappal s bottal kezökben lépnek a salonba és azt maguk mellé a földre vagy a szék alá helyezik, de soha asz­ talra, zongorára vagy ol3an helyre, honnan azután távozáskor elő kell keresniök, mi mindig komikus, ügyetlen színezetet kölcsönöz távozá­ suknak. Látogatás alatt nem illő a keztyüt lehúzni. Ha azon szándékkal érkezünk a városba, hogy egy évadot ott töltsünk, látogatást kell tennünk, vagy kártyát dobnunk minden ismerő­ sünknél.

Az Illem.

^Q

OTODIK FEJEZET. Névjegyek

használata.

A névjegy-etiquette nagyobbrészt a höl­ gyek kezében van s igen fontos szerepet játszik, ha egyszer megismerkedtünk annak jelentősé­ gével A névjegyek alakra nézve jelenleg meg­ lehetősen nagyok, körülbelül három hüvelyk hosszúak, s fénytelen papíron irott betűkkel, minél egyszerűbben dívnak. Rendesen csak a név áll rajtok, férjezett nők azonban olykor leánynevöket is odaigtatják, ily módon: Tárnoky Kálmánné, Jelenfy Kornélia. Mindig a férj keresztnevét használja a nő, a fentírt módon. A jobb oldalon, a jegy végén lehet a lakczím. Mágnások a nevet megelőzőleg a címet is használják a névjegyen, de azt csakis mágná­ sok, azaz öröklött címmel bírók teszik. A nyert címeket, mint: tábornok, tanácsos stb. több­ nyire csak oly névjegyeken használják, melyek hivatalos látogatásokra vannak szánva, magától

50

értetődvén, hogy azon társaság, melyben for­ gunk, úgyis tudja, kivel van dolga. Koronát vagy címert is csak elvétve alkalmaznak név­ jegyekre, mindkettőt együtt azonban soha. Mágnások is elhagyják a címet, ha koronát té­ tetnek nevök fölé. Házastársak olykor közös jegyet csináltat­ nak ily módon : Szentpétery Antal és neje, vagy pedig Szentpétery Antal és Szentpétery Antalné szül. Málnay Klára, de e szokás kissé ó-divatú. Anyák, kik bemutatott leányaikkal tesznek látogatásokat, szintén közös jegyeket használnak ekkép: Vámosy Kristófné Szilényi Mária és leányai. Oly hölgy, kinek nagy ösmerős köre van, látogatási könyvet tart, hol feljegyzi a napot, a midőn jegyeket hagytak nála, vagy látogatáso­ kat tettek, hasonlólag feljegyzi, mely napon viszonozta a figyelmet s így szemmel tarthatja, kinek tartozik jegygyei vagy látogatással, s ki tartozik neki. Kisebb körben mozgó nő beérheti kis jegyző könyvvel. A névjegy átadás leginkább a feleség dolga, mert kötelessége, ha látogatásokat tesz, férjének jegyeit is átadni; úg)' tesz a leány is atyja név­ jegyeivel. A házi ür egyedül csak agglegény barátainak és hivatalosan ad át jegyeket.

51

Névjegyetj mely látogatást jelent, szemé­ lyesen kell átadni, postán nem küldhető. A névjegy-etiquette pontos betartására kell töre­ kedni. Ha a nő faluról városba költözik vagy út­ ról megérkezik, sorra veszi ismerőseit és inasá­ val felküldi, vagy személyesen átadja név­ jegyét. Ha kocsin tesz látogatásokat, az inas­ nak h á r o m jegyet ad át, egyet a magáéból, kettőt a férjétől. Az inas felmegy, megkérdi: honn vannak-e; ha »nem«-el felelnek, átadja a három jegyet. A hölg3'é a ház asszonyának szól, a férj két jegye a háziasszonynak és férjének. — Ha netán még egy hölgy van a háznál, kit látogatni kell, annak a számára is hagy egy jegyet. A névjegy jobb sarka behajtandó, jeléül, hogy személyesen adtuk át azt. Gyakran, ha időnk kimért, nem is kérdez­ tetjük, honn vannak-e, csak jegyünket vitet­ jük fel. Ha személyesen tesz látogatást a hölgy és fogadtatik is, távozás előtt az előszobában átadja az inasnak a férje két névjegyét, az úr és neje számára; vagy pedig, ha kocsijában ül, saját inasával felküldheti, mondva: »X. úrnak és ^ nejének.*

52

Ha férj és feleség együtt tesznek látogatást és a ház ura nincs honn, távozáskor a férj az előszobában átadja jegyét, mondva; X. úrnak. Ha a háziasszonynak felnőtt leánya vagy leányai vannak, a névjegy alsó jobb sarka hajtatik be, mi azt jelenti, hogy a látogatás a fiatal hölgyeknek is szólt. Némelyek a jegy egyik egész keskeny ol­ dalát behajtják; ez is helyes. Lányok számára nem, de felnőtt, már szá­ mot tevő fiak számára szinte jegyet hagyhat a feleség a férj részéről. Ha nálunknál magasabb rangúak otthon­ létünk alatt csak névjegyeiket küldik inasuk által, az ily udvariasságot n e m viszonozzuk látogatással, hanem szintén csak személj^esen küldjük fel a névjegyet. Másrészt, ha látogatást tettünk nálunknál magasabb rangúnál s ez a látogatást csak névjcgygyel viszonozza, ez azt jelenti, hogy az ismeretséget igen kimértnek, távolinak óhajtja s nem kivan velünk szorosabb összeköttetésbe lépni. M e g h í v á s o k u t á n szintén jegyet kell dobnunk, még pedig: Bál, rout, műkedvelői előadás, házi hangverseny és ebéd után, ponto­ san egy két nap, vagy legfeljebb nyolc nap le­ folyása előtt, akár jelen voltunk, azaz akár élveztük a meghívást, akár nem. 53

M a g y a r o r s z á g o n az újonnan érkező, ki vidéken vagy k i s városban letelepszik, teszi az első látogatásokat, vagy dob Jegyeket. Kül­ földön, különösen Angliában, megfordítva áll a dolog. B e t e g e k n e k , kik nem fogadb atnak, szintén jegygyei tanúsítjuk részvétünket. Átad­ juk jegyünket, melyre ráírtuk: Hogyléte felől tudakozódtam. A mikor a beteg felgyógyul, személyes látogatással köszöni meg az érdek­ lődést. E l u t a z á s a l k a l m á v a l a jegy sarkára a következő betűk jegyeztetnek: b. v., azaz »búcsut venni« — vagy p. p. c. mi francziáúl ugyanazt jelenti: »pour prendre congé.« E je­ gyeket szintén személyesen adjuk át, de ha időnk rövid, a portásnál is hagyhatók. Ezt ily alka­ lommal még az intim ismerősök sem veszik rósz néven. Újévkor ismerősök és rokonok szintén Jegyeket küldenek egymásnak, ezen aláírással: b. ü. é. k., azaz »boldogúj évet kíván.« Jó isme­ rősök ezenkívül meg is látogatják egymást, mely esetben azonban, ha ismerős körünk kü­ lönösen nagy, az egész január hó áll rendelke­ zésünkre, és a látogatás két-három héttel új év után is érvényes. Férfiak, kik valamely házat látogatnak, 54

rendesen egy-egy jegyet küldenek a család minden tagja számára. Azonkívül, a ház asszo­ nyának friss virágot, vagy bonbonniéret is küld­ hetnek. F é r f i a k számára sokkal egyszerűbb a névjegy etiquette, már azért is, mert magától értetődik, hogy nincs idejök sok időt pazarolni az eíTélékre. De megjegyzendők a következők: A mint egy férfi megtudja, hogy valamely család, melyet rendesen látogatni szokott, visszatért a városba, jegyet dob, vagy látogatást tesz, ha elfogadtatik. Ha kisasszonyok vannak a háznál, azoknak a számára n e m hagy jegyet, ö csak a ház asszonya és ura számára dob jegyet. Oly hölgynél, kit eddig nem látogatott, csak akkor hagyhat jegyet, ha a hölgy értésére adta, hogy szívesen venné látogatását, vagy a férfi kérdést intézett hozzá, megengedi-e, hogy tiszteletét tegye. A férfiak egymás közt is jegyet szoktak dobni. Idegenekkel szemben különösen ügyel­ niük kell ez etiquette-szabályok betartására.

55

HATODIK FEJEZET. A magatartás. — A járásról. — A köszöntésről. — Bókok. 11 faut tout "ífneiirer, Sans ríen approfondir.

A nemes, finom magatartás igen lényeges dolog a társaságban, s ha különös súlyt fekte­ tünk reá, azt nemcsak azért tesszük, mert a külsőségek legfontosabbjainnk egyike, de mert egyszersmind bizonyos erkölcsi tulajdonságok kifolyását is képezi, melyek nélkül soha sem lehet tökéletes. Jó magatartással bírhat olyan ember is^ ki, mint mondják: »nem találta fel a puskaport^, míg a legszellemdúsabb embernél is nélkülöz­ hetjük olykor a valódi úri egyén ezen ismertető jelét. A jó magatartás, mint már feljebb mond­ tuk, e r k ö l c s i és nem s z e l l e m i tulajdonsá­ gok kifolyása és aljas érzelmű, nemtelen kicsapongásoknak hódoló ember csak igen kivételes esetben birhat azzal. Az első alkalommal kiüti magát a szeg a zsákból és a nemtelen természet elárulja magát.

.56

Pedig a jó magatartás méltóságot és kelle­ met kölcsönöz az embernek s vannak férfiak, kik ennek segélyével még olyanokat is túlszár­ nyalnak az élet nagy versenyfutásában, de még a nők kegyében is, kik ezerszer eszesebbek, szebbek, de még üg3'esebbek is náluknál. A jó magatartással bíró nő pedig tiszteletet gerjeszt, s ha nem is szép, mégis tetszik, férfiak­ nak és nőknek egyaránt. A jó magatartást, ha nem első nevelésünk eredménye, meg lehet szerezni a folytonos önmegfigyelés által. Minden tettünkre, monda­ tunkra ügyelnünk kell, de még gondolatainkat is ellenőriznünk mindaddig, míg mindaz, a mi eleinte nagy nehézséggel jár, a megszokás által vérünkbe átmegy és második természetünkké válik. A rósz társaságot is kerülnünk keli, mert mindnyájan többé-kevésbbé majomtermészetüek vagyunk és önkéntelenül utánozzuk körnj'ezetünk jó vagy rósz modorát. A nők nagy befolyással birnak a férfiak magatartására. Bármit mondjanak is, ha a nők csak annyi türelmet tanúsítanának a férfiak divatos kíméletlensége és túlzott fesztelensége ellenében, mint a mennyit mutatnak azoknak elviselésében — a teremtés urai csakhamar elő­ nyükre változnának meg. S a nők ezzel épen nem veszélyeztetnék népszerüségöket. A tiszte-

57

let mitsem ^esz el a nők iránti bámulatból, sőt ellenkező eg ez a l e g f ő b b , mi után a nőnek törekednie kell, sokkal több a bámulatnál, de még a szerelemnél is. Legjobban bizonyít állí­ tásunk mellett az, hog}^ épen a tisztelet képezi azon nők vágyainak netovábbját, kik arra szá­ mot többé nem tarthatnak. Könnyebb megmondani: mi a rósz maga­ tartás, mint azt, hogy mi a jó. A jó magatartás különböző nemes és szép tulajdonságok összhangzatának eredménye — s tulajdonképen ele­ mezni sem lehet. Rósz magatartásról tanúskodik például az, ha a férfi kezeit zsebébe dugva beszélget egy növel, ha széken lovagolva ül előtte, ha sziva­ rozva kiséri, vagy szivarral szájában és kalappal fején beszél vele. Nők, főkép pedig fiatal nők, nem ülnek le fél fekvő helyzetben férfiak előtt; étkezés közben nem támasztják karjaikat az asztalra s nem füt3'örésznek a szobában — a két utóbbi a férfiaknak is szól. Ha valami előkelőbb egyéniség kocsiba szállásnál vagy az ajtónál előre bocsájt valakit, az illető visszalép ugyan, de az első megszólí­ tásra engedelmeskedik. Udvariatlanság volna hosszasan ellenkezni. A járás is hozzátartozik a magatartáshoz. »En a gentlemant és úri hölgyet a járásról is68

merem meg,« monda nekem egyszer egy szel­ lemes udvaronc és némileg igaza volt. Cselé­ dek, kézművesek, áltáljában olyan emberek, kik kizárólagosan a kenyérkeresetnek élnek, gyors, minden kellemet nélkülöző járásuk által tűn­ nek ki. Még a magasabb kereskedőosztály egyes képviselői is, kik mitsem törődve a modorral, egyedül a garas után futnak, hozzá tartoznak azokhoz, kik nem tudnak járni, s ezt soha meg nem tanúihatják. Az úri ember és úri hölgy járás közben nyugodtan és biztosan lép, minden mozdulata fesztelen és kellemes, tartása jó. Lehetőleg óvakodik a túlságos sietségtől s kezeit nem ló­ gatja le oldalán, de nem is billegteti ide s tova. A köszöntés is ép oly jellemző dolog, mint a járás. Elegáns nők és férfiak egészen máskép köszönnek, mint nem finom nevelésű egyének. A köszöntés az illető egyén műveltségi fokának első ismertető jele, a kézszorítás pedig a szív hévmérője. — A nagyvilágban most a feszes, hideg kézadást affectálják a kézszorítás helyett; mi azonban azt tartjuk, hogy jobb átaljában nem adni kezet, mint igy adni. Tulajdonképen csak akkor kellene köszöntésnél kezet adnunk valakinek, ha jól vagyunk vele, vagy ha ezáltal tiszteletünket akarjuk kifejezni, s akkor a jó angolos »handshake« a legillőbb.

59

Ha fiatal ember köszön fiatal leánynak s kezet fognak, a fiatal leány nyújtja kezét előbb. Kevésbbé előkelő vagy fiatalabb egyének min­ dig megvárják, míg az előkelőbb, vagy idősebb nyújtja kezét. A kézcsók évekig majdnem egészen divat­ ját múlta s csak bizalmas körben, vagy pedig oly alkalommal volt helyén, ha a férfi különös tiszteletet akart tanúsítani valamely nő iránt, vagy pedig fiatal leány részéről igen idős, tisz­ tes hölgygyei szemben. Ujabban azonban a fiatal emberek különös tiszteletűk jeléül ismét kezdenek kezet csókolni, meglettebb korú leá­ nyoknak, fiatal és idős asszonyoknak. Már nem helytelen többé a kézcsók, de még mindig kivé­ teles. A nők részben szeretik a lovagias hódolat e vonását. A férfinak nagy figyelmet kell fordítania a meghajlásra. Az elegáns meghajlás lényeges dolog és magától értetődik, hogy idős és elő­ kelő egyének előtt mélyebben, egyrangúak vagy fiatalabbak előtt kevésbbé mélyen kell magát meghajtania. Csak arra vigyázzon az illető, hogy egyenesen hajoljon meg s ne vala­ hogy egyoldalra, mert misem nevetségesebb, ügyetlenebb, mint az oly férfi, ki egy oldalra hajtja meg magát. Utcán férfi jobb kezével emel kalapot s

felső testét kissé előre hajtja. Kalapját m e ge m e l i — de le nem rántja azt idegesen, ijed­ ten a fejéről, a mint azt oly sokan teszik — s ha nőnek köszön, fel nem teszi, míg az illető hölgy mellette el nem haladt. Férfi nőnek az utcán mindig komolyan és tiszteletteljesen köszön, bármily bizalmas lábon áll is vele. Az arra me­ nők bizalmas ismeretségükről nem bírhatnak tudomással, s csak tiszteletlenséget látnának a férfi confidens modorában. Nőknél a szertartásos »compliment« már nem divatos többé. Azonban vannak egyes alkalmak, melyeken még mindig nélkülözhetlen; például udvarnál, igen előkelő vagy tiszte­ letet parancsoló egyének előtt, a templomban az oltár előtt s bálban, ha a Lady patronessenek mennek köszönni. Nálunk utcán a köszöntés két typusa túl­ nyomó a nőknél. Vannak hölgyek, kik, kivált férfiaknak, márványhideg arccal és alig észre­ vehető fejbiccentéssel köszönnek, mások meg nevetve integetnek fejőkkel. Mindkettő hibás. Elegáns, jól nevelt nő, n3'ájas, de nem ne­ vető arckifejezéssel hajtja meg fejét és felső testét, s ez az egyetlen correct köszöntési mód. Szükségtelen mondanunk, hogy nők utcán

vagy nyilvános helyen soha, semmi szín alatt nem csókolódznak. A csókolódzás áltáljában csak bizalmas körben van helyén, salonban a köszöntés többé-kevésbbé szívélyes kézszorításból áll.

Oi

HETEDIK FEJEZET. A társalgásról.

S most jutottunk feladatunk egyik legne­ vezetesebb részéhez — a t á r s a l g á s h o z . Nehéz megmondani, milyen legyen a társalgás, s főkép azt, mikép sajátíthatjuk azt el úgy, hogy általa értékünket emeljük, s másoknak kelleme­ sek legyünk. A társalgás sokkal kevesebb szellemet és tanúitságot, mint tapintatot, szívet és józan észt igényel. Nem az ötletek és szellemes gondolatok fénye és gazdagsága teszik azt érdekessé és kellemessé, de bizonyos szabályok, melyeket némelyek ugyan ösztönszerűleg követnek s ezért neveztetnek »jó társalgók«-nak, de me­ lyeket még a legszellemdúsabbaknak is magu­ kévá kell tenniök, ha kellemesen akarnak társa­ logni. A társalgás művészete nemcsak beszédből, de hallgatásból is áll. Van számtalan nő, kivel már azért is szeretünk mulatni, mert jól és ro-

6S

konszenvesen tudják hallgatni azt, a mit mon­ dunk. A társalgás például azonnal erőltetette, kellemetlenné válik, ha valakinek minduntalan szavába vágunk, vag}' ha szemeink egyik tárg}'ról a másikra tével3'egve, ékesszólón fejezik ki figyelmetlenségünket. Ha valaki beszél velünk, arckifejezésünknek érdeket kell elárulnia még akkor is, ha az elbeszélő modora unalmas, hosszadalmas és fárasztó volna. Ha lehetőleg kerüljük is azt, hogy valaki­ nek szavába vágjunk, viszont figyelnünk kell arra, miért szakaszt félbe valaki bennünket; mert művelt emberek ezt ritkán teszik ok nél­ kül. Olykor megesik, hogy hosszadalmasságunk idegessé teszi a másikat, úgyannyira, hogy minden áron másra akarja terelni a társalgást; vagy a háziasszony vág szavunkba, mert oly dologról beszélünk, mely valamely jelenlevő­ nek kellemetlen vagy fájdalmas lehetne. Ilyen­ kor azonnal el kell ejtenünk beszédünk tár­ gyát, s visszatérnünk sem szabad többé reá, nehogy valakinek terhére legyünk vele. Az igazi jó társalgó nem szól meg soha senkit. »La médisance est indigence d'esprit (a megszólás szellemszegénységnek a jele) mondja La Rochefoucauld, és igaza van. Ugyancsak szegény szellem az, mely az egész nag)' világon nem talál nemesebb, de sőt

mulatságosabb tárgyat, mint felebarátai ferdeségeinek és fogyatkozásainak elösorolását Altaljában jobb, ha sohasem beszélünk egyénekről (ha csak nem nyilvános egyéniségek tevékenységéről), de inkább tárgyakról, mert gyakran megesik, hogy hallgatóink legártatla­ nabb megjegyzéseinket elferdítve ismétlik, és ez által ellenségeket szereznek nekünk. Különben épen ezen ismétlések a társalgás mételyei. Minden embernek fel kellene tennie magában, hogy soha nem ismétel semmit, a mit neki másról mondtak. Hosszú elbeszélések és beszédek sir.csenek helyükön Falonban, mert hiszen a sálon nem az ékesszólá.s, de az ügyes csevegés tere. Megesik, hogy egy-ef;y szellemes, vagy ol3'kor bizony nem is igen szellemes ember átveszi a társalgás fonalát, és szóhoz sem enged többé jutni senkit. A jó ember többnyire azt hiszi magáról, hogy mindenkit elbájolt társalgásának nagyszerűsége által, s ugyancsak meg volna lépetve, ha valaki azt mondaná neki, hogy épenséggcl nem is tudja, mi a társalgás. Kétértelmű élcek és elbeszélések társa­ ságban nincsenek helyükön, s csak azt bizo­ nyítják, hogy az illető nem forog jó társa­ ságban. A társalgás hangja ne legyen sem nagyon At Illem.

hangos (mi kivált nyilvános helyen megro­ vandó) sem túl halk és suttogó. Magától értető­ dik, hogy mások előtt sugdosni semmi szín alatt sem szabad. Nemzetiségi elöitéleteketsem való hangoz­ tatni salonban. Főkép ha többen vannak jelen s olyanok is^ a kiket nem ismerünk, nem tud­ hatjuk, mikor sért valakit az ilyen nyilatkozat. A sálon semleges talaj és ^l'homme aimable est de toutesles nations.í (A szeretetreméltó ember bármily nemzetiségű lehet.) Még egy főszabály az, hogy mindenkinek inkább kellemes mint kellemetlen dolgokat mondjunk. Ha például valamit megmutatnak nekünk, minden lealázó összehasonlítást mel­ lőzve, meg kell dicsérnünk az illető tárgyat, vagy ha valaki zongorázik vagy énekel előttünk, a világért sem szabad arról beszélnünk, milyen jól zongorázik vagy énekel valami más ismerő­ sünk vagy barátunk, mert ez a tapintatlanság netovábbja volna. Mindig azt kell találnunk, hogy barátaink jó színben vannak és jól vannak öltözve, mi nem hízelgés, de kötelesség. Senkinek sem áll jogában valakit kellemetlen megjegyzésekkel elkeseríteni. Ha nem dicsérhetünk — hallgassunk. A 66

megrovásra csak a legközelebb állók, szülék, férj, testvér vannak feljogosítva. Az üres bókolástól azonban óvnunk kell, főkép a fiatal embereket. Ha mondanak is bó­ kot, annak fátyolozottnak, valami szellemes megjegyzés alatt elrejtettnek kell lennie. Okos nőt semmi sem untat jobban, mintha valaki minden apropos nélküli, leplezetlen bókokat mond szemébe. A bókoknál általában vigyázni kell, hogy az illető személyével összhangban legyenek, mert máskép könnyen az irónia szí­ nét ölthetik és ily alakban mindig sértők. A vitatkozás bizonyos fokig érdekessé te­ heti a társalgást, azonban annak a társadalmi életben soha sem szabad hevessé, hosszadal­ massá válnia. Ily esetekben jó, ha valaki, leg­ inkább nő, közbeszól és másra igyekszik terelni a társalgást. Ha valaki elbeszéléseiben nagyít, vagy épen hazudik mi nem oly nagyon ritka dolog, soha sem szabad elárulnunk, hogy mi azt észrevet­ tük, különben ellenséget csinálunk magunknak az illetőből. Hagyjuk inkább azon hiszemben, hog)' rászedett bennünket, mi épenséggel nem fog nekünk megártani. A pletykáról nem is szólunk. Magától érte­ tődik, hogy az, ki valakinek pletykát mond C7

5*

vissza, oly tettet követ el, mely müveit és nevelt emberre méltatlan. Makacsul állítani valamit, még ha tudjuk is, hogy igazunk van, nagy neveletlenség. Enge­ dékenynek kell lenni. A határozott szólásmód nem a művelt társalgásé. »Azt hiszem ig}' és így áll a dolog.« »Nem gondolja, hogy tévedé­ sen alapszik véleménye ?« stb. Ha a beszélő nem tágít, egyszerűen ráhagyjuk: »Lehet hogy rosszul vagyok értesülve.* Vitatkozásnál, h a már vitatkozunk, vigyáz­ nunk kell, hogy élessé ne váljon a hangunk. A hang mindig lehetőleg kellemes, szelid és zeng­ zetes maradjon, minden körülmény és minden szín alatt. Ha bármii)- ostobaságot, vagy tudatlnnságról tanúskodó képtelenséget mondanak fülünk hallatára, mosoly nélkül kell hallgatnunk. Nem szabad elárulnunk, mennyire unjuk a sületlenségek hallgatását. Ismerőink pénzbeli viszon^'airól sem vnló beszélni. Ezek nem a nyilvánosságra való rész­ letek. Rendesen nem köszönjük meg, ha valaki meglátogat bennünket; mondhatjuk ugyan: szép hog}^ eljött, hogy megemlékezett rólam stb. De ha öreg emberek náluknál sokkal fiata­ labbakat megtisztelnek látogatásukkal, illő meg-

68

köszönni az általuk vett fáradságot, melyek bennünket lekötelezni akarnak. Azon kell lennünk, hog}- mindig választé­ kosan beszéljünk, óvakodnunk kell durva, léha, de még túl meghitt kitételek használatától is. A művelt, szép beszédmodor nagy előny, és igen tetszetős dolog, ha a természet nem aján­ dékozott meg vele, hatalmunkban áll elsajátítani.

69

NYOLCADIK FEJEZET. Az öltözködésről. — A csín. — Mikor hogy kell öltözni : otthon, utcán, látogatásra, utazásra, ebédre, estélybe, bálba. — Ékszer. — Menyasszonyi öltözet. — Gyász­ öltözet. — Férfi divat. — Gyerraekdivat.

Az ember az egyetlen állat, mely mez tiélkül születik ; növ(?nyek hal­ nak el, hogy az ember élhessen és állatok nyúzatnak meg, hogy a te­ remtés urai öltözhessenek.

Az öltözet bizonyos befolyást gyakorol nemcsak a modorra, de még a jellemre is. Az öltözködés hatással van még komoly és tisztességes emberek legbensőbb lényére is. A szegényes, kopott ruha tönkreteszi a fellépés öntudatos fesztelenségét és megtöri a büszke­ séget. — Ha tehát egy egész fejezetet szente­ lünk az öltözködésnek, azt azon meggyőződés­ sel tesszük, hogy a különböző alkalmakhoz illő, csinos és tisztességes öltözet, ha nem is másra, de legalább kedélyünkre kihat, s fellépé­ sünk öntudatosságát biztosítja. Könyvünk elején, a magaviseletről .szólva. 70

szót emeltünk azok ellen, kik magaviseletük finomságát csak a társaság számára tartják fenn, és otthon, családjuk körében durvák és neve­ letlenek. Ugyanezen vád sújtja azokat, kik ele­ gáns utcai és társas-öltözetekről gondoskodnak s otthon piszkos pongyolában és színehagyott, rendetlen háziruhákban járnak. Jól nevelt, finom házi körhöz szokott egyé­ nek reggel és otthon ép oly tisztán és csinosan vannak felöltözve, mint társaságban, sőt pon­ gyolájukra és fehérnemüjökre sokkal többet tartanak, mint díszruháikra. Egy barátnőm, ki évekig udvarhölgy volt, szerény jövedelmű földesúrhoz menvén férj­ hez, tíz évet töltött egy félreeső pusztán. Egy­ szer meglátogattam öt, s az igazat megvallva, féltem, hogy kissé elparlagosodva fogom ta­ lálni. De milyen volt meglepetésem, midőn ele­ gáns, kifogástalanul öltözött hölgy lépett elembe, ki bár szigorú rendben vitte férje háztartását, könyvek, folyóiratok és hangjegyek segélyével, nemcsak szellemileg maradt a társadaloni szín­ vonalán, de külsőleg is bármilyen sálon díszét képezte volna. Bár télen hónapokig nem látott vendéget, pongyolái a legelegánsabbak voltak, szépen fésülködött, s hacsak beteg nem volt, ebédre mindig felöltözködött. Külsejének ápo­ lása nála benső szükség, az önbecsülés és ön-

érzet kifolyása volt és ezen benső szükséget már gyermekeinknél felidézni és nevelni köteles­ ségünk. Az öltözködésnél a tapintat nagy szerepet játszik. A tapintatlan, neveletlen, közönséges nőt azonnal fel lehet ismerni öltözetéről, mely legyen bármily gazdag, nélkülözni fogja az elő­ kelőség azon félreismerhetlen jellegét, melyet a divatárusnő egyedül meg nem adhat neki. — Tulajdonképen senki sem öltözködhetik tökéle­ tes ízléssel, kinek nincs reá tehetsége — mert az öltözködésre ép olyan tehetséggel kell birni, mint valamely tudományra vagy művészetre — de minden müveit nő vagy férfi öltözhetik csín­ nal és — illőn. Az illendőség az öltözetnél fő­ dolog, annak összhangban kell állnia nemcsak alakunkkal, korunkkal és egész lényünkkel, de állásunkkal és körülményeinkkel, valamint azon alkalommal is, melyen viseljük. Az olj'an ruha, mely kitűnően áll a fiatal leánynak, nevetsé­ ges hatást tesz az idős asszonyom; pompás díszruhák kirívó ellentétet képeznek egyszerű szálláshoz, s a mely ruha este társaságban igen elegáns, reggel vagy az utcán visszataszító s ízléstelen lehet. Minden nő ruhatára a következő öltözete­ ket foglalja magába (mondani sem kell, hogy ezen öltözetek minősége és értéke az illető hölgy

vagyoni körülményei szerint változik): pon­ gyolák, háziruhák, utcai ruhák, melyek között helyet foglal az úti ruha is; nappali ruhák, melyek magukban foglalják a látogatásra, foga­ dásra, kocsikázásra stb.-re viselt ruhákat és végre társasöltözetek, azaz diszebédekre, estélyekbe, színházba és bálokba való ruhák. Müveit, finom no nem ül ebédhez pongyo • Iában, ha csak nem beteg, és sem pongyolára, sem házi ruhára nem használ elviselt társas­ öltözeteket (ez utóbbi a rósz izlés netovábbja), hacsak úgy át nem alakittatja azokat, hogy előbbi használatuknak nyoma sem marad. A pongyola vagy háziruha a legegyszerűbb szö­ vetből készülhet, csak csinos, tiszta és tetszetős legyen, mi fődolog. Hány férj szerelmének tar­ tóssága függ neje tetszetős, friss pongyoláitól és hány nő hűtlenségét lehetne férje elhanj^agolt külsejének beszámítani. Utcára rövid, azaz földig érő ruha legké­ nyelmesebb, még ha hosszabbat kivan is az utolsó divat. Az utcai ruha szabása egyszerű, szövete solid és soha nem kirívó. Utcán elegáns nő nem visel elöl kivágott ruhát, sem könyökig érő ujjat s ha valamely nyári ruhája ügy ké­ szült, a kivágást chemisettel tölti be és oly hosszú keztyüt húz, hogy karjának nyomát se lássák.

Ugyanez áll az úti öltözetre nézve is. Útra célszerű gyapjúszövetből készült ruha való (soha selyem), melynek szabása az utcai ruháéra emlékeztet; sötét, egyszerű kalap, gaze-fátyollal, vászongallér és kézelő (mi ismét igen divatos), sötét szarvasbőr keztyű és semmi ékszer. Valóban elegáns nők még óraláncot sem hordanak úton, hanem óráikat fekete szalagra aggatják. Drága, gyémántos ékszert nem viselnek továbbá nyári kirándulásokra, piknikekre és nyári bálokba sem. Az ékszerre nézve áltáljában óvatosnak kell lenni. Drágakövek nappali vise­ letre nem valók, csak lámpa- és csillárfénynél teszik meg a kellő hatást és csak akkor viseltet­ nek elegáns nők által. Este is óvakodni kell a túlzástól; mert hiszen a nő igen elegánsan néz­ het ki minden ékszer nélkül is ; azonban rend­ kívül nevetséges, ha úgy jön élénkbe, mint egy ékszerész kirakata. Az ékszer továbbá inkább kevés és szép, mint sok és közönséges legyen. Arra is kell ügyelnünk, hogy mindig teljes és összhangzó ékszerünk legyen ; például gyémánt nyakékhez nem vehetünk turquoise karperecet, sem korall melltűhöz smaragd fülbevalót. Pongj'ola-öltözethez nem való sem ékszer, sem drága csipke. Pongyola-öltözetre vaien-

ciennet, bretonne és fantaisie, vag}^ torchon csipkét alkalmazhatunk, brüsseli, duchesse és más eííéle csipke nem való reggeli ruhához. A látogatási öltözet jellege is változik. Ha gyalog teszünk bizalmasabb látogatást, a ruha csak díszesebb utcai ruha lehet, középszínü kezt3'űvel; ellenben kocsin tett, feszesebb láto­ gatásokhoz gazdagabb toilettet, világosabb keztyüt és feltűnőbb kalapot választhatunk. Délelőtti ülések, és gyűlésekre egyszerű utczai öltözetben jelenünk meg, sőt a délutáni hat óra előtti üléseken szintén. A kirivó színek, csipkék, ékszerek nincsenek helyükön ily alka­ lommal, még ha kocsin járunk is. Azonban az esti gyűléseken, m'nők a delegátió gyűlései szoktak lenni, ebédöltözetben is jelenhetünk meg. Persze, hozzá illő visitekalapban, és n e m kivágott ruhában. De azért az öltözet dísze­ sebb, élénkebb lehet, vagyis, röviden mondva, olj'an, minőt a mindennapi hatórai ebéd alkal­ mával viselünk. A keztyü is világosabb szinű lehet. Díszebédekre, hangversenyekbe, kisebb estélyekbe stb. egyforma minő;égü toilettek dívnak, hosszabb vagy kisebb uszálylyal, ma­ gasan vagy elöl kivágva, félhosszú ujjakkal. A kezt3'ü fehér vagy igen világos színű. Az egé-

15

szén kivágott ruha azonban csak bálba dívik, vagy olyan nagyobb estélyekbe, melyeken tán­ colnak is. Színházban a páholyközönség operába es­ télyi öltözetet, drámába egyszerűbb toilettet választ; a j>theatre paré,« főkép ha az udvar jelen van, fényes báli toilettet igényel. Külvárosi színházba (nálunk a népszínház, stb.) utcai öltö­ zet való páholyba is, itt csak első előadások alkalmával jelennek meg olykor a hölgyek dí­ szesebb toiletteben. Földszint csak szerény, nem feltűnő öltözet elegáns, fényesebb estélyi öltö­ zet támlás- vagy zártszékben rósz ízlésről tanús­ kodik. Nyári kirándulásokra, piknikekre és bálokra visszatérve, megjegyezzük, hogy kirándulásra csak praktikus, nem gyűrődő s igen egyszerű szabású gyapju-foulard vagy mosóruhák alkal­ masak, melyek este még majdnem ép úgy néz­ nek ki, mint reggel. Piknikekre és nyári bá­ lokra olyanféle toilette dívik, mint télen estélybe vagy hangversenybe, csakhogy könnyebb anyag­ ból s rövid uszálylyal vagy a nélkül. Fiatal leányok a jó körökben igen eg3'szerűen öltöznek. Fiatal asszonyok és oly leányok, kik a húszévet meghaladták, megengedhetnek maguknak némi kis excentricitást az öltözkö-

76

désben — ez azonban fiatal leányoknak épen nincs előnyére, kiknek legszebb díszük a fiatal­ ság és érintetlenség. Minden nőnek tanulmányoznia kellene kül­ sejét, hogy korához, állásához és főkép kinézé­ séhez illőn öltözködhessek. A ki nem bir az erre szükséges tapintattal és éleslátással, az minden költség mellett sem fog Ízléssel öltözködhetni. Magától értetődik, hogy az alsóruháknak kifogástalanoknak és az öltözethez illőknek kell lenniök ; a legdíszesebb öltözetű nő, ha ruháját felemelve, piszkos alsószoknyát s öltözetének meg nem felelő cipőt és harisnyát láttat — azon­ nal osztályozva van, s legyen bármilyen szüle­ tésű, nem teszi azt a hatást, mit valódi úri nő­ nek tennie kellene. Keresztelőre a keresztanya s áltáljában az egész nőtársaság elegáns látogatási ruhában, kalappal fején jelenik meg a templomban. Confirmálásra vagy bérmálásra a leánykák fehér kreppliss vagy kázsmér ruhát viselnek. Ezen öltözetek csinaltatási módja nagyon egy­ szerű. Rendkívüli ízléstelenség volna a leány­ kákat ezen alkalommal díszes toilettebe öltöz­ tetni. A hajviseletezalkalommal szinte igényte­ len legyen. A menyasszonyi öltözet mindig fehér, s a TI

menyasszony vagyoni állása szerint lehet se­ lyem, gj'apjúszövet, de még könnyű mosószövetböl is. Csináltatási módja egyszerű, de mindamel­ lett ünnepélyes, az uszály jó hosszú, a derék magas és az ujjak hosszúk. A keztyűk és cipő fehér. A narancs-virág vagy myrtus-koszoru fölé hosszú, gazdag fátj'ol borúi. Menyasszonyok nem viselnek gyémántokat, s áltáljában nem rakják meg magukat ékszerrel, ha csak a vő­ legény nem kívánja. Legfeljebb szép igazgyön­ gyöt viselhetnek nyakukon. A bokréta is hófehér s a zsebkendő minél díszesebb. A koszorús-leányok vagy egészen egyfor­ mán öltöznek mind, vagy pedig kettő-kettő választ egyforma ruhát. — A koszorúsleányok ruhái is magasak, hosszú ujjakkal, kivéve, ha az esküvőre tánc következik, mely esetben az elöl kivágott ruhát a templom számára chemisettel töltik be. Özvegyasszonyok második lakadalmukon nem fehér, hanem szürke, créme vagy más efféle szinű ruhát viselnek és a koszorú helyett francia kalapot. A mél)^ gyász fénytelen gyapjúszövetet igényel s angol kreppel készül. A gallér, kéz­ elők, kalap és fátyol mind angol kreppből van-

nak. Fekete szarvasbőr vagy szövött keztyü és fekete harisnya. Közönséges gyászhoz fekete selyem, grenadinc vagy más eíféle ruhák visel­ hetők, fekete tüll vagy kreppliss gallérral és kézelővel s bársonynyal vagy selyemmel díszí­ tett kalappal. Ezen gyászhoz igen illő a jet­ ékszer s áltáljában a jet-dísz. — Félgyászban fekete csipke, tollak és jet-ékszer is meg van­ nak engedve. Megjegyzendő, hogy fehér pongyolák fe­ kete diszszel még a mély gyásznak is meg­ felelnek. A gyászzsebkendők fekete széllel és fekete hímzéssel készülnek.

A teremtés urai nem igen szeretnek öltöz­ ködni, s ha csak lehet, mindig találnak valami kibúvót, ha frakkot kell ölteniök. Mindazonáltal nekik is meg kell hajolniok a társadalom törvé­ nyeinek — s bár sóhajtva, de elő kell szedniök claquejukat s még fehér nyakravalójukkal is kell bajlódniok a tükör előtt. A vőlegények nálunk díszmagyarba sze­ retnek öltözni, mely szép szokást mindenesetre fenn kellene tartaniok. Azok, kik frakkban es­ küsznek, egészen feketében jelennek meg, fehér mellénynyel és nyakravalóval s fehér csokorral 79

a gombl\aikban. A keztA'ü is fehér. Ugyanezen öltözetet viselik bálban vagy estélyeken és ebé­ deken is; ugyanezt, csakhogy fekete nyakra­ valóval, világos, de nem fehér keztyűvel ki­ sebb estélyeken és ebédeken hangverseny­ ben, színházban, hivatalos látogatásokra stb. Közönséges látogatásokra salonkabát dívik világos nadrággal. Nálunk ezt különben mel­ lőzni szeretik és az urak teljes angol öltözetben, »jacks«-el teszik látogatásaikat, mi épen nem illő. így jelennek meg olj'kor színházban is. Külföldön az operaházakba vagy más elsőrendű színházba be nem eresztik az olyan férfit, ki nincs frakkban és fehér nyakkendőben, míg nálunk vajmi g3'akori eset, hogy a páholyokat' fényes estélyi öltözetekben díszlő hölgykoszorú tölti be, míg e háttérben vadász-jacks-ekbe bújtatott uracsok fitogtatják a )»perfect gent­ leman «-t. Pedig a »perfect gentleman* honá­ ban, a perfect öltözet olyannyira lényeges dolog, hogy a jobb körökhez tartozó angol még a családi ebédre is átöltözik. Valóban nem tudjuk, milyen »chic« rejlik abban, ha a társaság egyik fele úri néphez hasonlít, mig a másik fele úgy néz ki, mintha az illetők kocsi­ saikat küldték volna maguk helyett a szín­ házba. A férfiak öt órán túl, azaz a délutáni ebéd

80

idejétől fogva mindig frakiíban, vagy fekete salonkabátban legyenek, s ügy jelenjenek meg a színházakban, hangversenyeken is. Külvárosi színházakba ellenben mehetnek, a hogy akar­ nak, kivéve, ha hölgyeket kisérnek, mely eset­ ben a salonöltözet nélkülözhetlen. Sétára, hivatalba s fürdőhelyen délelőttre teljes angol costumet viselnek, pörge ka­ lappal. Ugyanilyen öltözet illő kirándulások alkalmával is. Kirándulásra nem való sem salonkabát, sem világos keztyü, sem cylinder. Férfiak kevés ékszert viselnek. Oraláncz, csinos, nem feltűnő ing- és kézelő-gombok és nyakravaló-tű, néhány szép g3'ürü, ékszeres bot-gomb, ékszeres pici zseb-kefe vagy fésű, gyufatartó, dohány-szelencze — ez minden. Azonban még ezeknek is finoman kell össze­ választva lenniök. Városban férfiak mindig keztyüt viselnek az utcán \ azt viselik látogatásra, színházba, ebédre, templomban is. — Falun túl tehet­ nek rajta, ha csak hölgyeknél nem tesz­ nek látogatást, mely esetben el nem ma­ radhat. Még néhány szót a férfiak fehérneműjéről. Tudvalevő dolog, hogy a valódi gentleman Az Illem.

f>l

6

fehérneműje mindig kifogástalan. A gyiirött, piszkos ingelő vagy kézelő azonnal elárulja a jó társasághoz nem szokott és magát elhanya­ goló férfit. A színes ing csak délelőttre való. Ebédhez nem viseltetik, sem pedig látogatásra s legkevésbbé délutáni látogatásra. Soha sem öltöztették a gyermekeket szeb­ ben és egészségi szempontból célszerűbben, mint most. A derékban bő, princessalakú ruhácskák teljes szabadságot engednek nekik a mozgásban, mi gyermekruháknál fődolog. Az angolok, kiktől a fentebbi célszerű divat egész Európában elterjedt, azt is követelik, hogy a gyermek vállai, karjai és lábszárai meztele­ nek legyenek. Ez azonban leánykáknál csak a hétéves korig illő s persze csakis a nyár meleg napjain tanácsos. A leánykák és fiúk egyaránt, hétéves koru­ kig »bébé«-knek öltöztetnek. A hétéves kortól a leánykák már különböző szabású ruhácskákat, a fiúk nadrágot^ mellényt és kabátkát nyer­ nek. A leánykák rendesen bérmálásuk alkalmá­ val, azaz i4—15 éves korukban kapják az első hosszú ruhát, ezt azonban okos anyák nem a kortól, de a leányka fejlettségétől teszik függővé. Vannak leánykák, kik már i3 éves koruk-

82

ban oly magasak és fejlettek, hogy a túlrövid ruha nevetségesen áll rajtok, mások meg i4 éves korukban még oly gyerekesen néznek ki, hogy nyilván még jókor van hosszú ruhát ölteniök. Az anyák tapintata erre nézve a legjobb útmutató.

6*

KILENCEDIK FEJEZET. A virágok és azoknak jelentősége. — Illatszerek. — Színek.

A virágoknak meg van a maguk nyelve, mit nemcsak a poéták értenek meg. A társa­ dalmi téren a szerint osztályoztatnak, mit ezen internationalis nyelvökkel kifejeznek s vannak például virágok, miket fiatal leány nem viselhet s mik csak asszonyoknak valók, míg mások fő­ kép fiatal leányoknak vannak szánva. Ez utóbbiak példáiíl: A fehér rózsa, melynek je­ lentősége — érintetlenség; a verbéna, a tiszta­ ság jelképe ; a rózsabimbó és a gyöngyvirág az ifjiiságé; a nefelejts az emléké; a százszorszép az ártatlanságé; a fehérliliom a tisztaságé; a kikirics a tavaszé stb. Mindezen virágok fiatal asszonyok által is viselhetők, de érettebb korú nőkön nevetséges hatást tesznek. A fehér or­ gona, mely az ifjúság jelképe, minden fiatal nő által, legyen az leány vagy asszony, viselhető, ellenben a lila orgona csak asszonyok számára való, mégpedig idősebb asszonyok is viselhetik.

84

Kizárólag asszonyoké a málva és calcedónia, melyek az anyai szeretet jelképei s igy leányoknak nem valók. Az ifjú menj'asszony myrtussal (tiszta szerelem) és narancsvirággal (szűziesség) koszorúzza magát; újabban a fehér rózsát is felkapták menyasszonyi koszorúkhoz. Az ibolya, mely a szerényséj jelképe, min­ den korhoz illik, úgy szintén a rezeda is. A vadrózsa, mely a remény jelképe, szin­ tén az ifjúság virága. A teljes rózsaszín rózsa, meh' a viruló asszony jelképe, a sárga rózsa, mely a szerel­ met a házasságban jelképezi, továbbá a barack­ virág stb. az asszonyok és leányok tulajdonai egyaránt. A mennyi tüzes, piros virág van, egy sem illik fiatal leányoknak, sem a rózsaszínű babér, sem a vörös szegfű, sem a kapucinus virág, mert valamennyi szenvedélyes érzelme­ ket jelképez. A pipacs kivételt tesz, főkép más mezei virággal vegyesen. A hortenzia és a vízililiom hidegséget és közönyt, a nárcisz és a napraforgó hiúságot jelképeznek — egy sem fiatal leányok számára való virág. A repkény s a folyondár ragaszkodást fe­ jeznek ki, a foltos szegfű ped'g a tettetést jel­ képezi. A babér csak győztes és nagy emberek­ nek nyujtatik, az olajfaág pedig a béke jelképe.

8S

A gentiána büszkeséget, a sárga liliom gőgöt jelent. A scabiósa az özvegyek virága és gyászt jelent. A ciprus a szomorúságot, az anemona az elhagyatottságot jelképezi. A sárga viola fényűzést jelent, a tulipán pompát, a kalász bőséget. A tubarózsa (kéj) oly erős illatot terjeszt, hogy legfeljebb egyet lehet egy csokorban alkalmazni. A rózsák minden neme külön jelentőség­ gel bir. Azok után, melyekről már szóltunk, a bengáliai rózsa idegen szépséget, a hónapos rózsa múlékony virágzást, a »rose treniére* nemes szépséget; a centifolia örömet, a moh­ rózsa kíváncsiságot jelent. A hóvirág jó előjelt, a pálma állhatatossá­ got, a pensée kitartó emlékezést, a georgina érzéki szépséget, az amaryllis fényt, a menta erényt jelképez. A kamélia a hideg, szellemtelen szépség, a jácint a virágzás és hervadás, a jerichói rózsa a feltámadás, a rozmaring a hűség jelképe. Még megjegyzendő, hogy fiatal leányok általában igen kevés virágot viselnek öltözetü­ kön, csak az asszonyok számára készülnek azon hosszú és sűrű fűzérek, melyek a mostani báli­ ruhákat olj'an pompásakká teszik. A férfiak nagyobb gomblyukcsokrot visel-

8C

nek. Tömött szegfűt, gardéniát, magnóliát, fehér kaméliát, héliotrópot, ibolyát. Az illatszerek hozzátartoznak az öltözet­ hez, azonban csak akkor hatnak kellemesen az illatszert használó egyén környezetére, ha alig vehetők észre. A legjobb illat is kiállhatatlanná válik, ha valaki oly mértékben alkalmazza, hogy a hol megjelenik, betölti vele a levegőt és a mihez hozzá nyúl, azt azon illattal hatja át. Vannak emberek, kik képtelenek öt percig oly szobában maradni, melyben valaki azon izgató illatok egyikét terjeszti. Főkép a moshus, az ámbra, chypre és a patcbuli azok, melyektől ideges egyének rosszul lesznek, annál inkább, mivel pár perc alatt ruhát, hajat, de még keztyűt is áthatnak s nagyon nehéz tőlük megsza­ badulni. Comme il faut nő különben soha sem hasz­ nál erős illatokat, mert irtózva kerül mindent, ami feltűnővé tehetné, s az erős illat feltűnőbb dolog a legexcentrikusabb öltözetnél. Kellemes és finom illatok : az ibolya, a lavendula, az ixora, a gyöngyvirág stb. azonban ezek használatát sem szabad túlságba vinni. Ezekből is néhány csepp a zsebkendőre ele­ gendő. 87

Hogy ruháink s fehérnemünk kellemes és finom illatot nyerjen, legjobb, ha sachetkat rakunk közéjök. Semmi sem visszatetszőbb, mint ha valaki tiszta fehérnemű szagot terjeszt, azaz, azt a bizonyos szappan és vasalás-szagot, mely a fehérneműben hátramarad. Épen ennek megakadályozására szolgálnak a sachet-k, me­ lyek a fehérneműt igen kellemes és diskrét illat­ tal hatják át.

A színekről szólni nem igen könnyű, mi­ után nap-nap mellett találtatnak fel üj szinvegyületek. Csak néhány szabályt constatálhatunk s ezek között legfontosabb az, hogv a neut­ rális vagy pedig halvány szinek — legyen a divat bármilyen feltűnő — mindig distingváltabbak, mint az élénkek és kirivók. A szürke, a drapszin, a halványkék és lila, valamint a sötét színek, mint bordeaux, olive, bronzé barna, sötétkék, chaudron, sok­ kal finomabb hatást tesznek, mint a tüzvörös, sötétrózsaszín, indigo-kék, heliotrope, élénk zöld stb. Ruhák választásánál nagy tényező a szin. A sárga és a vörös például a barnáknak áll legjobban, míg a kék, halvány zöld, s annak árn3'alatai a szőkéknek tanácsolhatok leginkább.

«8

Rózsaszint minden fiatal nő viselhet, úgyszin­ tén fehéret is. Középkorú nők már nem visel­ nek rózsaszint, azonban halvány-kéket, hal­ vány-lilaszint, fehéret stb. még viselhetnek. Idős nőknek pedig megmarad a sötét szinek minden árnyalata, s a világosakból a hlaszin. A neutrális szinek, mint a szürke, a drappszin, a créme, az ivoire stb. fiatal és idős nők, leánykák és asszonyok által egyaránt viselhetők.

sa

TIZEDIK FEJEZET. A levélírás. — Levélpapiros. — Levelek áltáljában. — Hivatalos levelek. — A megszólítás és befejezés. — Meghívók. — Czimezések. Le styl c' est 1' hominc.

A levélírásban a nők fejtenek ki legtöbb tehetséget, sőt a legkitűnőbb levélíró, ki valaha létezett, nő volt, Sevignéné asszony, kinek le­ velei még mindig mintaképül szolgálnak. Sevignéné a tökélyig vitte a .szeretetreméltó csevegést a papiron; ő úgy irt, a mint beszélt, közvetlenül, keresetlenül, fennhangzó frázisok nélkül s minden jó levélnek igy kell Íratnia. Ha levelet irunk, azt kell képzelnünk, hogy az, kihez sorainkat intézzük, mellettünk ül, s hogy egészen fesztelenül beszélgetünk vele. A levélnek és borítéknak tisztáknak, az írásnak olvashatónak kell lennie. Grotius azt mondja: a hanyag írás figyelemhiány azok iránt, a kiknek írunk, mert azt bizonyítja, hogy saját időnket és kényelmünket becsesebbnek tartjuk, mint azokét.« Tehát gondosan kell

90

Írnunk. A levélpapír és boríték ép úgy változik divatban^ mint bármely más dolog, azonban mindezen divatnak alapja a szép vastag papirés boríték, mely utóbbin keresztül az írás ne lehes­ sen kivehető. A fénytelen, sárgás papír elegán­ sabb, mint a fén3'es kékes-fehér, s ép úgy a fénytelen színes is. Jelenleg nagy a fényűzés a levélpapír díszítésében s a legszebb festmények, a legdíszesebb monogrammok pazaroltatnak reá. A címer alkalmazása úgy fehéren mint színe­ sen, igen »chic«; ezen szokás nincs alávetve a divatnak és mindig elegáns marad. Némelyek jószáguk nevét alkalmazzák a papírra, mások kastélyuk rajzát is, mindkettő elegáns divat. Olykor címer helyett jelvényt választanak, vagy pedig jelmondatot. Ezeknek megválasztá­ sánál figyelemmel kell lennünk, hogy egyéniségünkhez s viszonyainkhoz illők legyenek, mert az ilyen dolog kétélű fegyver, mely igen nevet­ ségessé teheti az embert. Gyászhoz igen széles feketeszegélyü levél­ papír illő, fekete monogrammal. A levél külső formáját illetőleg szintén bizo­ nyos szabályoknak van alávetve. Barátainkhoz intézett hosszú és bizalmas levelek számára nagy formájú papirt és borítékot használunk és épen olyat távoli ismerősök, valamint feljebb­ valókhoz intézett levelekhez is. Bizalmasabb

91

levélkék névjegyre, vagy pedig ügynevezett »billet papir«-ra iratnak, mely jelenleg a leg­ szebb diszitményekkel dívik. Ha pecséttel zár­ juk levelünket, mi újból felkapott divat, a pecsétnek szépnek és tisztának kell lennie. A leveleket sokáig az első lap közepén kezdték el, jelenleg azonban a bekezdés vagy négy ujjnyira a széltől divik. A levélíró címe és a dátum a levél legelején, vagy legvégén alkal­ mazhatók. Ismételjük, hogy a jól olvasható irás s a tisztaság az Írásban a fődolog. Mivelt egyén nem küld olyan levelet, melyben áthúzott szó vagy sor van, s melyet ujjaival vagy tentával szennye­ zett be. A helyesírásnak persze szintén kifogás­ talannak kell lennie, mi különben magá;ól érte­ tődik. Mi a megszólítást illeti, barátok vagy ba­ rátnők keresztnéven szólítják egymást; feszes ismerősök »tísztelt uram* vagy »tisztelt Nagysád«-dal kezdik, vagy pedig megadják az illető­ nek cimét, miről különben később a címezés­ nél bővebben szólunk. Feljebbvalóknak, vagy pedig magasrangú távoli, vagy nagyon idős tiszteletreméltó ismerősöknek a harmadik sze­ mélyben szokás írni, például így: Nagyságod vagy Kegyelmességed engedelmével, stb. Hölgyek uraknak írva, azokat »Tísztelt

urani!«-nak, bizalmas jó ismerősöket »Édes N. N.«-nek szólítják (az első esetben, ha az illető címmel bir, megadják a címét), viszont urak hölgyeket »Tiszteld Nagysád«-nak címez­ nek, vagy pedig szintén megadjak nekik az illető címet, azonban soha sem szólítják őket fesz­ telenebből, hacsak nem rokonok. — Ha különös tiszteletet ;ikarunk kifejezni, úgy írunk, hogy sigen tisztelt* vagy pedig »mélyen tisztelt* stb. A befejezésre használt írásformák a végte­ lenig variálnak. Jó ismerősök között: »szivélyes öleléssel* vagy »üdvözlcttel híve, vagy híved N. N.« (Feszesebb leveleknél): »Fogadjatisztelt Uram v. Nagysád mély tiszteletem kijelenté­ sét* ; (egyenrangúak és korúak között) kiváló tiszteletem kifejezését; (szívélyesebben) meleg nagyrabeccsülésem kijelentését; (feszesen) ki­ tűnő tiszteletem és nagyrabecsülésem kijelenté­ sét; (fiatalabb, alantabb álló vagy közönyös egyéneknek írva) őszinte tiszteletem kifejezését. Ügyekben csak úgy írunk: Teljes v. őszinte tisztelettel N. N. — Egy férfi, ki nőnek ir, így fogja magát ajánlani: Fogadja tisztelt Nagysád mély hódolatom vagy nagyrabecsülésem Kije­ lentését, melylyel vagyok alázatos szolgája, vagy mély tisztelője, N. N. Levélben mindig valamivel tiszteletteljeseb­ ben és szertartásosabban kell magát kifejezni, 93

mint szóval, mert az irott szó igen könnyen tűnik fel darabosnak, vagy épen durvának. Szerencsekivánó és részvétet kifejező leve­ lek rövidek és melegek. Az elsőkben néhány szépen kifejezett mondatban hangsúlyozzuk, az illető mennyire megérdemli szerencséjét; az utóbbiakban néhány átérzett szóval emlékezünk meg az elhunytnak szép tulajdonságairól és finoman érintjük azt, miben lelhetnek az illetők vigasztalást bánatukban. Fontos, hivatalos, vagy magasabbrangú egyénekhez intézett levelekhez nem használnak sem jelvénynyel, sem jelmondattal, sem másféle cifrasággal ellátolt papirost — ilyen levelekhez csak sima fehér, monogrammos vagy címeres papir illő. Meghívók vagy metszetnek, vagy szép nagy névjegyekre iratnak ekkép: Tölgyessy Kálmán és neje tisztelettel meg­ hívják méltóságos X. D. tanácsos urat, nejét és leányát február 12-én tartandó táncestélyükre. 9V2 órakor. V. k. (t. i. Válasz kéretik.) Gróf. M. Arthur és neje tisztelettel meg­ hívják Nagyméltóságú Báró N. K. urat január 12-én ebédre 3 órakor. V. k. Meghittekhez intézett meghívók természe­ tesen fesztelenebbül fogalmazhatók. Péld. így:

K. Béláné szívesen látja egy barátságos csésze theára. 8 óra. Végűi még néhány szót a czimezésről: A borítékon : Föméltóságú N. N. herceg­ nek. Megszólítás (feszesen)Föméltóságú herceg; (alantabb állóktól) Legkegyelmesebb uram; (egj^enrangúak között vag\' nők részéről) Tisz­ telt herceg ur; (bizalmasan) édes herceg. A borítékon: Méltóságos gróf vagy báró N. N. urnák.Megszólítás: (hivatalosan, feszesen vagy alantabb állóktól) Méltóságos gróf vagy báró; a többi mint fentebb. Minisztereket, valódi titkos tanácsosokat, tábornokokat a nagyméltóságú, excellentiás, kegyelmes cím illeti meg. Magasabb rangú hi­ vatalnokok : Méltóságos és nagyságos urak, alsóbbrangúak, ha születésüknél fogva meg nem illeti őket a nagyságos cím, tekintetes uraknak címeztetnek. A »tekintetes« címet a társadalmi téren nem igen használják többé, inkább csak hivata­ losan, vagy alantabb állókkal szemben. A tár­ saságban inkább a »nagyságos* címet használ­ ják olyanokkal szemben, kik abban élnek, még ha születésüknél fogva nem is azok. Bibornok: Fömagasságú herceg. Érsek: Nagyméltóságú és főtisztelendő érsek. Püs­ pök : Méltóságos úr. Apátok, kanonokok, espe-

9%.:

rések: főtisztelendő urak. Plébános stb. tiszte­ lendő úr. A protestáns lelkészeknél a superintendens nag3'ságos, a seniórok és plébánosok főtiszte­ lendő urak, a segédlelkészek stb. tisztelendők. A nők férjeik czímét kapják. Hajadon nők azon címet nyerik, melyet ugyanazon rangbéli férfi. Ha magasabban álló nő rangban alatta álló férfihoz megy nőül, a férjének címe illeti, udvariasságból azonban rendesen azon cimen szólítják, melylyel születetr. Zárdák fejedelem­ asszonyai : főtisztelendő, méltóságos vagy nagy­ ságos; apácák tisztelendő címet nyernek.

1

TIZENEGYEDIK FEJEZET. A házasság. — I. Az előzmények. — Az eljegyzés. — Mátkaság. — Az ajándékok. — A nászkiséret. — A ke­ lengye. — II. A lakodalom. — Elutazás. — Társadalmi teendők a visszatérés után.

Díe Khe ist cin Vogeliiau^j Wer drinnen ist, der wiJi heraiis, W e r dratissen ist, der uill hinein, W a s Mensciien doch für Vögel .scin

Ilyen és ehhez hasonló mondatok és nép­ dalok léteznek minden nyelven, sőt ennél is gonoszabbak, melyek a satyra egész keserűsé­ gével kelnek ki a házasság ellen. De mind hiába! A meddig a világ áll, az emberek házasodni fognak, az emberek bele fognak vágyni abba a kedvesnek látszó s olykor szépen megaranyo­ zott kalitkába, melyből azután vajmi nehéz a menekülés. Magától értetődik, hogy a házasság ko­ moly és az egész életre kiható eseménye sok­ féle szertartással jár s hogy az etiquette már

azért is nagy szerepet játszik az eljegyzés és egybekelés különböző mozzanataiban, mert épen ez alkalommal kell különös figyelmet for­ dítanunk arra, hogy saját önérzetünket védve, a különböző felekét is kellő tiszteletben és kiméletbcn részesítsük. Jóravaló fiatal ember soha sem udvarol komolyan olyan fiatal leánynak, kit nincs szán­ déka nőül ve-nni. Sőt ha van is komoly szán­ déka, nem lép fel határozottan, míg illetékes forrásból ki nem tudta, a leány vagyoni körül­ ményei s családi összeköttetései megfelelnek-e kívánalmainak. Mert az utólagos visszalépés mindig mélyen sértő úgy a leányra, mint annak családjára nézve s a fiatal embert sem emeli a közvéleményben az, ha kitudódik felőle, hogy egy leányt udvarlásával kompromittált és azután ott hagyott, mert hozománya csekélyebb volt, mint gondolta. Nálunk ugyan az a szokás, hogy a kérő előbb a leánynyal jön tisztába, s hogy megha­ talmazottja csak azután tárgyalja az anyagi kér­ dést a leány szüleivel vagy gyámjával; azonban okos, józan gondolkozású embereknél ez csak külsőség s tulajdonképen már jóformán előre tisztában vannak az anyagi kérdéssel. A házasságnál mai nap, fájdalom! a költé­ szet csak mellék szerepet játszhatik és család-

Hí

alapításra több kell, mint kölcsönös szerelem. A férfinak tisztában kell lennie azzal^ mennyire van szüksége, hogy nem csak feleséget — de egy egész családot, társadalmi állásához mérten, tisztességesen fenntarthasson, s ha saját kerese­ téből nem telik, vagy ne házasodjék vagy pedig igyekezzék oly leányt elvenni, kinek hozománya porolhatja a hiányzó összeget. Távol vagyunk attól, hogy a gazdag parthiekat hajhászó sem­ mit tevők pártját fogjuk, kik nejök vagyonából akarnak élősködni; azonban másrészt meg ép oly távol vagyunk a szerény jövedelmű fiatal emberek kárhoztatásától, kik biztos megélhetési kilátások nélkül nem közelednek oly leányhoz (ha különben vonzalmat is éreznek hozzá), ki vag3^ontalan. Sőt többet mondunk, a legmaga­ sabb fokú önzésnek nevezzük azon látszólagos önzéstelenséget, midőn két vagyontalan ember összekel, ki azután képtelen a családfők köteles­ ségeinek megfelelni s gyermekeiket nem része­ síthetik sem a kellő testi, sem a szükséges szel­ lemi nevelésben. Ha tehát a fiatal ember tisztába jött az­ iránt, hogy a leány vagyoni körülményei meg­ felelők, udvarolhatnék!,viszont jól nevelt leány csak akkor fogadja el ezen udvarlást, ha a fiatal emberhez vonzódik. A szülék is csak azon eset­ ben tűrik a bizalmasabb közeledést, ha a kérőt

elfogadni szándékoznak. Altaljában illőbb, ha a kosáradást kikerülik. Van ezer mód, mi által az illetőnek tudtára lehet adni, hogy mit sem re­ mélhet, a nélkül, hogy egyenes visszautasítás által sértenék önérzetét. Rendkívüli gyöngédtelenségről és tapintat­ lanságról tanúskodik az, ha vagy a leány, vagy annak szülei az elutasított kérőkkel kérkednek. Finom nevelésű, helyes gondolkozású embe­ reknél az ilyen dolog becsületbeli titok, melylyel kérkedni ép oly helytelenség, mintha egy férfi valamely nő kegyével dicsekednék. A kérő elfogadása esetében megtörténik a jegyváltás, melyet családias ebéd vagy estély követ, a leány szüleinek házánál. — Pár nappal azután a vőlegény családjában rendeztetik ugyanilyen összejövetel s a ház rokonai és ba­ rátai is ebédeket vagy estélyeket rendeznek a fiatal pár tiszteletére. A vőlegény már az udvarlás idejében is virágot, bonbonst küldhet a hölgyének, ha ked­ veskedni akar, de a jegyváltás napján virág­ csokor küldése elmaradhatatlan. A gyűrűk min­ dig a lakoma előtt váltatnak. A jegyváltás után mindkét részről nyilvá­ nossá tétetik az eljegyzés, azaz a fiatal pár a leány anyjának, vagy annak hiányában, garde de damejának kíséretében látogatást tesz előbb

a rokonok, azután bizalmasabb jó barátok s később ismerősök házánál. Távollevő rokonok­ nak azonnal irni kell, miután mi sem sértőbb családtagokra nézve, mintha azok valamely rokonuk eljegyzési hirét harmadik kézből tudják meg előbb. Kcvésbbé bizalmas ismerősöknek ekkép fogalmazott jegyek küldetnek: Halmay Sándor, min. tanácsos, Vécsey Klotild, jegyesek. Vagy a mi most divatosabb: mindkét félről, külön-külön, a szülők jelentik gyermekeik el­ jegyzését ; úgymint: Virághalmi B e r t á k L a j o s és neje Bedőfalvi R á c z E r z s e b e t , örömmel jelentik E1 m a leányuk Beodrai K á z m é r L a j o s cs. és kir. ezredes úrral történt eljegyzését. Ha eljegyzési tudósítást veszünk, azonnal meleg szerencsekivánatunkat kell kifejeznünk. Ha látogatásunkat téve, nem fogadtatunk, mi idegenebbekkel szemben gyakori eset, látogató­ jegyünket hagyjuk ott. Az eljegyzés után a leányos ház megszűnik nyilt ház lenni. A fogadási napok beszüntetnek s a leány sem jár többé a világba, ha csak a vő­ legény nem kivánja. A vőlegény a nap bármely órájában lep-

heti meg menyasszonyát. Ez olykor elég ké­ nyelmetlen, főkép a leány anyjára, vagy garde de damejára nézve, kinek természetesen mindig jelen kell lennie; magától értetődik, hogy a fiatal ember kellő discretióval él ezen Jogával, s megkérdezi, a nap mely órájában nincs terhére a hölgyeknek. A vőlegény, ha nem is minden­ nap, mi a tulajdonképeni szabály, de legalább minél g3'akrabban küld virágcsokrot menyaszszonyának. Az eljegyzés napjától fogva mindig egy teritékkel többet tesznek a vőlegény számára, ki minél gyakrabban él jogával és men3'asszonyánál ebédel és vacsorál. Az esküvő napjának közeledtével az anya egyedül is hagyhatja olykor a fiatal párt, de mindig nyitott ajtók mellett. A vőlegény, a milyen figyelmes legyen menj'asszonA'a iránt, társaságban tartózkodik minden szerelmeskedéstöl. Mátkapárok, melyek társaságban ölelkeznek, csókolódznak, csakis visszatetszést, sőt botrányt idéznek elő. A leány is jól teszi, ha vőlegényének nem enged meg efféle szabadságot, mert az ilyen fesztelen és szemérmet nem ismerő áradozások nem csak illetlenek, de tönkreteszik az illusióts eloszlatják az érintetlenség ama fényes sugár­ körét, mely a gyöngéd érzelmű, finom tapin-

102

tatú nőket nemcsak az esküvőig, de azon túl is környezi. El ne feledjük, hogy az esküvő napjának meghatározása az ara és szülei jogai közé tar­ tozik. Az első ajándékok, melyek váltatnak, a fiatal ember részéről legelőször is az eljegyzési gyűrű, melyet a vőlegény személyesen húz az ara bal kezének negyedik ujjára. Az ilyen el­ jegyzési gyűrűk jelenleg legdivatosabbak két igaz gyöngygyei, melyeket két összefont arany­ karika tart össze. A gyűrű átadása után a vő­ legény megcsókolhatja menyasszonyát. Az ara vőlegényét többnyire szép medaillonnal lepi meg, mely arcképét tartalmazza. A kelengyét a leány szülei adják. Nálunk a provinciában ezt a kelengyét már akkor kezdik készíteni, midőn a leány még gyermek, minek az a következménye, hogy a fiatal asszony min­ den fehérneműje a milyen új, olyan ó-divatú. Jobb, ha később készítik, s ha inkább keveset, kap, de olyat, mely a divatnak megfelel s a mi­ nek örülhet. A kelengye a személyes és házi fehérneműt és a fiatal asszony egész ruhatárát foglalja ma­ gában. A kelengyéhez nem tanácsos sok ruhát készíttetni. A divat naponta változik, s a leg-

drágább öltözetek elvesztik érteköket, ha egy­ szer divatjokat múlták. A kelengye az ara vagyoni állása szerint állítandó ki s többnyire a hozomány ötszázaié­ kát képviseli. Gyakran hallani mai nap, hogy: a leány alig kapott vagy nem is kapott pénzt, ellenben kelengyéje pompás volt. — Ennél ne­ vetségesebb és kárhoztatandóbb eljárást nem ismerünk. — Nem volna-e okosabb, ha a szülék leányukat a sok felhalmozott fehérnemű, ezüst­ nemű stb. helyett, melynek egy része kisebb háztartásban talán soha sem jön használatba, takarékpénztári kön3'vecskével látnák el.' — Ez ugyan nem volna olyan elegáns, de minden esetre kívánatosabb a jövendőbeli férjre nézve. A fehérnemű minden egyes része hat vagy tizenkét tucatban van meg; s minden tucat for­ mára és díszre nézve fokozatosan különbözik egymástól. így például az ingek első tucatja a valenciennel s hímzéssel díszített estélyi ingeket tartalmazza, azután következnek a hímezettek csipke nélkül, s ily módon egyszerűsödnek mindaddig, míg a keskeny rovátkával ellátott, majdnem dísz nélküli ingekhez érünk. Ily foko­ zatos módon készül a házi fehérnemű is, és vá­ sároltatnak a zsebkendők, harisnyák stb. Minden gazdagabb kelengyéhez tartozik három hímezett s díszes csipkés fehér batist 104

vagy pongee selyem pongyola, míg az egy­ szerű kelengyéknél egy ilyen elég, sőt ennek sem kell valami különösen díszesnek lennie. Egyszerű kelengyéknél a fehérnemű három­ három tucatonként szereztetik be, azonban ennek is fokozatosan kell összeállítva lennie. A ruhatár a gazdag, valamint az egyszerű kelengyéknél ugyanazon tárgyakból áll, a kü­ lönbséget csak a mennyiség és minőség képezi. Egy egyszerűbb és egy díszesebb pongyola, egy háziruha, egy-két utcai öltözet, egy látogatási öltözet s egy estélyi öltözet, néhán}' tucat keztyű, különböző használatra szánt cipők, reg­ geli fökötők stb. stb. A kelengyéhez tartozik a házi ézUstnemű, a porcellán- és üvegkészlet is. A lakást a fiatal pár többnyire együtt bú­ torozza be, a konyha berendezését kivéve, mely szintén az ara dolga. A vőlegéiiy a menyasszonynak pár nappal az esküvő előtt szép ékszert küld, melyet ter­ mészetesen jövedelméhez mérten választ. Meg­ történik, hogy tizenkétszáz forint fizetéssel biró hivatalnokok 3oo forintos gyémánt-boutonokat küldenek menyasszonyuknak — mi igen nevet­ séges volna, ha nem lenne olyan nagyon szo­ morú. Az ilyen dolgok a nagyzás hóbortjának, e divatos ragál3'nak kórtünetei, s nem hagyhat-

105

Juk említetlenűl, bár tulajdonképen nem valók e könyvnek keretébe. A Jegygyűrűk szélesek és simák. A menyasszony monogrammal ellátott porte-bonheurt, vagy melltűt, melybe a dátum van bevésve vagy legyezőt ád emlékűi a koszo­ rús leányoknak, s olykor a vőlegény is címeres vagy monogrammos szivartárcával lepi meg a vőfélyeket, mi a legdivatosabb ajándék ilyen alkalomra. A vőlegény minden koszorús-leány­ nak virágcsokrot küld. Viszont a koszorúsleányok, vőfélyek s első sorban a fiatal pár rokonai s az esküvőre meg­ hívottak és jó barátok ajándékokat küldenek a fiatal párnak. Ez ajándékok minőségét már könyvünk harmadik fejezetében tárgyaltuk. Ha a parthie az ajándékok küldése után megsemmisül, az, a ki visszalép, visszaküldi a kapott ajándékokat is. A másik fél megtarthatja azokat, azonban többnyire sokkal több önérzet­ tel bir, mintsem hogy e jogával élne. Ha egy fiatal ember kosarat kap, tovább is úgy kell magát az illető család iránt viselnie, mint azelőtt, miután a világnak a köztük történ­ tekhez semmi köze. Azonban, ha később meg^ házasodik, kikerüli azt, hogy az illető családnak egyenesen tudósítást küldjön. Ha a parthieból az eljegyzés után nem lesz 100

semmi, legjobb, ha a leány pár hónapra el­ utazik. II. A nász előestéje többnyire meghitt családi estély, melyben az összes rokonság és a ház jó barátai résztvesznek. Az ajándékok és olykor a kelengye is, a sálon melletti szobában vannak közszemlére kirakva. A kelengye kiállítását, mint a jó Ízléssel ellenkező dolgot, kezdik emle­ getni. S ez helyes felfogás, mert az intim hasz­ nálatra szánt öltözék-részletek nem a nyilvá­ nosság elé valók.. Az esküvő napján a vőlegény pompás hó­ fehér virágcsokrot küld menyasszonyának. A vőlegén}' és az egész násznép a menyasszony házánál gyűlnek össze s együtt indulnak a templomba. Elindulás előtt azonban a násznagy ünnepélyes felhívást intéz az ara szüleihez, hog}^ adják áldásukat a megkötendő szent frigyre. Az első kocsiba a menyasszony szállá nászasszonynyal, a másik kocsiba a vőlegény atyjával vagy a násznagygyal s azután sorban következik az egész násznép. A vőfély karját nyújtja az arának s az ol­ tárig vezeti, ott a násznagy a vőlegényt melléje állítja. Nem illő, hogy az ara az oltár felé menve. 107

körülnézzen és köszöngessen. Szemeit lesütve, komolyan, meghatottan megy új sorsa elé, azonban ezen meghatottságot lehetőleg legyőzi. A hangos sirás, zokogás, sőt ájuldozás igen kellemetlen hatást idéznek elő s csak azt bi­ zonyítják, hogy az ara nem részesült jó neve­ lésben, miután a jó nevelés első föltétele — az önuralom. Az ara jobb kezéről lehúzza keztyűjét, hogy a jegygyűrűt elfogadja s ugyanezt teszi a vő­ legény. Mindkettő érthető hangon felel a pap kérdéseire. A szertartás után a nászmenet katholikusoknál a sekrestyébe vonul, hogy az illetők alá­ írják nevűket s a jelenlevők sorban szerencsét kivannak az új párnak. A sekrestyéből kijövet, az ifjú férj karját nyújtja nejének, ki nyájasan köszön jobbra­ balra és az orgona hangos zenéje mellett ko­ csiba száll férjével. Utána a menyasszony anyja hagyja el a templomot, hogy mielébb otthon legyen a vendégei fogadására. A meghívottaknak azon kell lenniök, hogy az ara előtt érjenek a templomba s a sekrestyé­ ből kijövet néhány szívélyes szóval kivannak neki szerencsét. A meghívók legkésőbben Jiyolc nappal az

esküvő előtt küldendők szét, még pedig ekkép fogalmazva: »Sárréti Szabó Sándor és neje Szabó Sándorné sz. szlatinyai Kövér Aurélia, ezennel örömmel tudatják leányuk, sárréti Szabó Clemence kisasszonynak id. Várai Nándor cs. és kir. kamarás és hitvese Várai Nándorné sz. darvasi Báró Weipperg Amália fiával, Várai Ernővel leendő egybekelését. Az esküvő 18—. évi június 12-én fog Bu­ dapesten a Ferenciek templomában megtar­ tatni.* Ugyanily meghivót, csakhogy megforditva, küldenek a vőlegény szülei. Távollevő rokonok vagy ismerősök az es­ küvőt követő tizennégy nap alatt a következő tudósítást nyerik: Menyei Vilmos és Károlyi Anna a mai napon egybekeltek. Somkút, ápr. 2-án 18—. Az ara a templomból hazatérve, leveti fá­ tyolát és családja szerencsekivánatait fogadja. Csak meghívottak jelennek meg ily alkalommal a nászháznál. Olykor a fiatal pár azonnal átöl-

i

I

i

I ! 1 I I

tözik és elutazik, máskor villásreggeli vag)' ebéd követi a szertartást. Ha táncvigalom fejezi be az esküvőt, a menyasszonj' teljes menyasszonyi díszében vesz benne részt, fátyol nélkül, s az első táncot ugyan férjével táncolja, azután azonban vala­ mennyi jelenlévő táncossal táncolhat. Akár elutazik, akár nem utazik el a fiatal pár, látogatásokat csak hat hétre, vagy két hó­ napra az esküvő után köteles tenni. A család­ tagokkal azért folytonosan érintkezik, s6t csa­ ládias ebédekben és estélyekben is résztvesz. Az ifjú pár csak olyanoknál tesz látogatást, kikkel összejárni szándékozik, de nem mindazok­ nál, kik az esküvőre meghivattak. A ki esküvőre meghívót kapott, n3'olc nap lefolyta előtt látogatást tesz vagy kártyát dob azoknál, kik meghívták, legyen az a menyaszszony vagy a vőlegény családja. Rendkívüli illetlenség, ha valaki a fiatal párt meglátogatja, ha az még nem tett nála látogatást. A nászlakomára meghívottak látogatással tartoznak a menyasszony szüleinek, kiknek házához hivatalosak voltak. Ha a vőlegény fiatal barátai az esküvőre meghivattak, két kártyát dobnak, de csak akkor tesznek látogatást, ha erre felszóiíitatnak. Ha a fiatal pár megtette látogatását, roko-

nok és barátok ebédet vagy estélyt rendeznek tiszteletére. A ki különben házat visz, meghivással szokta viszonozni oly fiatal házasok első látogatását, kiknek ismeretségét folytatni óhajtja.

111

TIZENKETTEDIK FEJEZET. A háztartás. — A ház kormányzata. — A szobák be­ rendezése. — Az ebédlő. — Az asztal. — Jó modor az asztalnál. — A szolgálat. — A fekete kávé. — Még egy pár szó a szolgálatról.

A czivilizátió cs Ízlés haladásával karöltve Jár a fényűzés iránti hajlam s a vágy annak ele get tehetni. A találékonyság az említett hajlam­ nak hízelegve, csodálatraméltó módon felsza­ porította a mai háztartás szükségleteit és a művészet eleganciával és a szépészet elvezettel díszítette fel az élet közönséges mindennapiságát. Ma a háztartás berendezése valóságos fel­ adat, igaz, kellemes — de egyiíttal megzavaró feladat is, mert mikép igazodjunk el a rend­ kívüli választék és a minden oldalról kínálkozó kísértések között? Hány tárgy tekintetik ma nélkülözhetetlen • nek, melyről még csak pár évvel ezelőtt nem is álmodtunk. Pedig a háztartásnak e számtalan részlettel való megtoldása rendkívül megnehe­ zíti a háziasszony gondjait s bár, a múlt száza­ dok íróinak állítása szerint, az akkori házi-

asszonynak sem volt könnyű élete s a nagy bíinquettek alkalmával kifejtett fényűzés végte­ len munkát adott, mégis azt mondom, hogy ma a háziasszony feladata sokkal nehezebb, mert nem egyes nagy alkalmakról, de az élet min­ dennap' követelményeiről van szó. A különböző apró részlet, mely a mai elegáns háztartás összhangzatos egészét képezi, okvetlenül a gondos háziasszony fölügyeletet követeli, még akkor is, ha jól betanult cselédsége van és nagyjában gazdasszony és komornyik vezetik az egészet. A jól vitt házban a háztartási gépezet pon­ tosan és mindig, mintegy rejtett rugók által mozgatva fog járni: s ez ép ügy szól a kisebb, mint a nagyobb háztartásról. Nagyon csalódik, a ki azt hiszi, hogy sok cselédség szükséges a jó szolgálat és comfort előállítására. Sőt ellenkezőleg, ily esetben gyak­ ran megtörténik, hogy egy cseléd a másiknak útjában van. Az egésznek titka a rendelkezésre álló erők kellő felosztásában és felhasználásában rejlik. A rend és beosztás iránti érzék ép úgy égi adomány, mint a lángész és szépség. Mi sem üt el egymástól feltűnőbben, mint a zavart siet­ ség és a nyugodt, módszeres elintézés. »A siet­ ség a gyönge szellem jellege, a módszeresség az erősé,« mondja egy régi iró, és igaza van. Az Illem.

A valóban jó gazdasszonyon soha sem venni észre, hogy házával foglalkozik. Ámbár ma már nem szükséges, hogy a vagyonos háziasszony nagyanyjához hasonlólag folyvást személyesen fáradjon konyhában, kam­ rában és pinczében, mégis alaposan kell értenie mindenhez, hog}' a nagy vagyonnál is nélkü­ lözhetetlen takarékossággal tudjon mindent be­ osztani, és az előforduló hibákat úgy ételben mint kiszolgálásban is nemcsak észrevegye, de a v e n d é g t á v o z t á v a l , az illető hibák or­ voslásában útmutatást tudjon adni a szakácsnak vagy szakácsnőnek, inasnak vagy szobaleány­ nak. Ismételjük, hogy a v e n d é g t á v o z t á ­ v a l , a vendég előtt, a legszembetűnőbb hibát sem szabad megróni. Ha a háziasszony nagy vagyonnal rendel­ kezik, tartózkodni fog annak túlságba vittfitogtatásától. A túlzott fényűzés gyakran az izlés és comfort rovására fejtetvén ki, soha sem ajánlatos. A lakás főtulajdona mindenütt és minden­ kor a lakályosság legyen. A legegyszerűbb szo­ bák Ízléssel lehetnek berendezve és a háziak ügyessége által lakályosakká tehetők. Fődolog a kellő szellőztetés és a jó, kifogástalan fütőkészlet, legyen az kályha vagy kandalló. Csak oh'an szállásban érezheti jól magát az ember.

hol egyforma, kellemes légkör van, s ha az itteni nagy kaszárnyaalakú házaknál ritkán kap­ ható is olyan szállás, melyet mindjárt a lépcső­ től fogva fűthetünk, legalább az előszobától fogva fűthessen az egész szállás egyformán. Jobb, ha kevesebbet költünk a bútorzatra és többet a fűtésre és világításra, mi ugyan keve­ sebbet mutat, mint a hímezett és aranyozott bútor, azonban sokkal lakályosabb és előkelőbb jelleget kölcsönöz a szállásnak. Mi a bútorzatot illeti, fődolog először az, hogy a szobák jellegük szerint legyenek beren­ dezve, másodszor pedig az, hogy bizonyos összhangzatot mutassanak. Fényes sálon és ebédlő és szegényes, szinevesztett háló- és gyermek-szobák, felületes, nem valóban előkelő természetet árulnak el s úgy hatnak reánk, mint egy hölgy, kinek díszes a ruhája és piszkos az alsószoknyája. Ha nem telik több szoba gazdag berendezésére, rendezzük be valamennyit egyszerűbben, s költsünk inkább kevesebbet a salonra, hogy a hálószoba szintén csinos lehessen. A hálószo­ bába toilette- és mozsdóasztal való. Az ágy függönyös lehet, vagy pedig az ablakfüggö­ nyökkel és bútorzattal összhangzó ellenző (paravent) által rejtetik el, ha t. i. más czélokra is használtatik a szoba, mert akkor nem ele-

gáns, főkép nők hálószobájában, ha az ágy látható. A sálon legyen a ház leglakályosabb szo­ bája. Nálunk sok helyütt még mindig szentély a »visite szoba,« hova a háziak csak akkor té­ vednek, ha látogató jön; pedig épen ennek a szobának kellene azt a hatást tennie a látoga­ tóra, mintha folytonosan ott tartózkodnának a háziak, kiket jövetele épen nem zavart ki ké­ nyelmükből. Valami kimondhatatlanul leverő, fagyasztó van abban, ha oly szobába lépünk, mely csakis fogadásra van szánva, s mely nyá­ ron tikkasztó meleg, mert nem merik kellően szellőztetni, hogy a bútor sz'nét ne hagj^ja — és télen dermesztő hideg, mert csak délben fűtik, mikor látogatást várnak. A kerevetek és székek feszes egyformaságban vannak felállítva, a csil­ lárt tüllfátyol borítja, mit csak ünnepélyes alkal­ makkor vesznek le, sőt a bútor is olykor vászon­ burokkal van borítva, mit szintén csak kiváló alkalmakkor húznak le róla. A valódi sálon, ügy, amint azt nemcsak az elegáns nagyvilágban, de minden kedélyes otthonban értik, a házi nők kedvenc tartózko­ dási helye. Apró kerevetek, alacsony, kényel­ mes székek vannak mindenfelé elszórva s közbe kis asztalok, melyeken a legújabb könyvek és folyóiratok, a háziasszony megkezdett kézi-

116

munkája stb. hevernek. A bútort átaljában minél több, részint elkülönített, részint össze­ függő établissementbe kell elrendezni, hogy a társaság több csoportra oszolhasson, mi a fesz­ telen mulatságot elősegíti. A sálon egy igen kényelmes helyét, a hol a háziasszony háttal vagy oldalt ül a világosság­ hoz, s a legkellemesebb fauteuil-ek vagy kis kanapék vannak körülte, r e n d e s fogadási helyéül választ, hol az egyes látogatókat is fogadja, s mit már ugy ismernek barátai, mint az ő helyét. A salonnak fődísze a virág, s a hol csak lehet, sarkokban, kerevetek között, asztalokon, állványokon virágokat alkalmaznak. A falakon néhány jó kép és étagérek apróságokkal. Áltál­ jában a csinos apróságok asztalokon és étagéreken nagyban emelik a sálon csinjár. Zongora is állhat benne, de még Íróasztal is, ha a házi­ asszony vagy kisasszony Íróasztalának másutt nincs helye. A provinciára nézve (hol az még sok helyütt szokásos) azonban megjegyezzük, hogy ágy, ruhaszekrény és állótükör salonban nem alkalmazható. Olykor két sálon van egy­ más mellett, ez esetben az egyik szertartásosabb lehet a másiknál, t. i. csakis különböző établissement-okat tartalmazhat, mig a másik a fen­ tebbi módon lehet berendezve. A sálon falai

lehetnek simák vagy tompa szinű, aranyn3'al vegyes mintázott kárpitnak vagy szövettel be­ vontak. A bútor is lehet sima szövetű, ha csak kretonnal nincs bevonva. Azonban az egyszínű szövet már azért is elegánsabb, mert megen­ gedi, hogy többféle különböző törökös, híme­ zett, plüsh vagy gobelin szövettel bevont kere­ vetek, székek és fauteuillekkel vegyítsük a bútorzatot, mi igen szép hatású. A szőnyeg sötét és törökös mintázatú. A virágos szőnye­ gek nem divatosak többé. Ha a férjnek külön salonja van, azt törökös vagy khinai szövettel keleti ízlésben, t. i. alacsony díványokkal és kerevetekkel bútorozzák. A díszes pipatórium, elegáns dohányzó-asztalok és szekrények e szobának fődiszei, melyben a háziúr íróasztala is állhat. Tudvalévő dolog, hogy a salonba csillár való, függő-lámpa csak a többi szobában van helyén. Jelenleg igen divatosak az ölnyi s még ennél is magasabb vékony bronz botra alkal­ mazott lámpák, óriás napernyőszerű színes ernyővel, mely fodros fehér csipkével van be­ vonva. E lámpák a salou valamely sarkában állnak. Lehet egy kisebb és egy nagyobb is. A konyhára és cselédszobákra is nagy gondot kell fordítanunk. Világosak és tiszták legyenek s újból ismételjük, hogy a ház béren-

dezése mindig előlíelőbb, ha a benső részle­ tekre fordíttatiií figyelem, mintha kizárólag csak azon helyiségek ékítésére és szépítésére törekszünk, melyek a világ számára állnak nyitva. Mielőtt az ebédlőről szólnánk, még néhány szót az előszobáról. Az előszoba bútorzata fali tükör és alatta asztal, fafallal ellátott fogasok, fapadok (mindez többnyire puha fa sárgás fé­ nyezéssel) és székekből áll. De lehet igen diszes is, ha, mintegy a szállás előcsarnokát képezi és a szállás is gazdag bútorzatú. Oly szállásban, hol a külső helyiségekben nincs hely a ruhaszekré­ nyekre, azok is az előszobában állhatnak; mi­ után úgyis többnyire fényezett puha fából ké­ szülnek. Az ebédlő berendezésében bizonyos Jel­ lemző styire kell törekednünk. Komoly, nehéz­ kes, szertartásos legyen e terem vagy szoba. A falak, ha lehető, ne legyenek világosak, de ha azok, függönyöket, portiéreket, bútorokat sötétszinü szövetből kell előállítanunk. — Az ebédlő főbútordarabja a pohár-szék, mely mi­ nél pompásabb, massivabb és magasabb legyen. Nagy termekbe két egyenlő vagy egy nagy és egy kisebb pohár-szék való. Díszül ezüstnemü, majolikák, porccllán és díszes tálcák is szol­ gálhatnak. A falakra képek, értékes majolika

119

és porcellán-tárgyak és legfeljebb c o n s o 1 e-ok valók, melyeken szintén ezüstneműt és porcellánt lehet elhelyezni. Az asztal lába szép mun­ kájú legyen, míg a teteje akár puha fából ké­ szülhet, miután n e m-étkezés ideje alatt takaró borítja, étkezés közben pedig az abrosz. Sötét árnyalatú szőnyeg való c szobába, a falakra pedig képek, mert: »a képekkel ékített szoba gondolatokkal telik meg,« mondja a költő. A kandallóra, ha van, szép álló-óra, karos gyertya­ tartók és egy-két műbecsű tárgy való. Kisebb háztartásokban, hol az ebédlő egyúttal nappali is, pamlag, hintaszék, zongora, sőt iró- és varró-asztal is alkalmazható. De ágynak semmi szin alatt sem szabad lennie oly szobában, hol a család rendesen étkezik, és vendég fogadtatik. — Kedvelt bútordarab ebédlőben a thea-asztal is, melyen a thea-kazán és minden theázáshoz való ezüstnemü áll.. Az asztal felszerelésére minden jól rende­ zett háztartásban nagy gondot fordítanak. Le­ gyenek az étkek bármilyen finomak és váloga­ tottak, az~asztalnemü bármilyen értékes, az asztal soha sem fog jó hatást tenni, ha a házi­ asszony gondja ki nem terjed a legcsekélyebb részletre is. Sok, igen sok függ a szép, ragyogó tiszta abrosztól, mel}' oly sima és fényes, mint egy elegáns uracs inge. Nem lehetünk túlpe-

dánsak az asztalterítésnél. Az üvegneműnek ragyognia kell a tisztaságtól és ligy az ezüst­ neműnek is. Rendesen csinos asztaléket teszünk az asz­ tal közepére, mely a dessertet tartalmazza, s igen szép, ha abban mindig friss virág is van. Ez ugyan télen kissé költséges dolog, de nyáron könnyű szerrel megszerezhető. — Minden ülés elé asztalkendő van téve. Egyetlen dísze a nagy, szépen hímzett monogramm. Jelenleg pompás fehér vagy tarka hímzésű abroszok és asztal­ kendők is dívnak. Az asztalkendő redői közé rejtetik a kenyér vagy zsemlye. A kés és villa a tányér két oldalán: balra a villa, Jobbra a kés helyeztetnek el; a tányér mögé alkalmaztatik eg}' leveses- és egy kávéskanál. Pallók nem dív­ nak többé. Egy-két fafogpiszkáló tétetik minden teríték mellé, mit azonban nem tanácsos gyak­ ran használni. Rendesen két boros- és egy vizes­ pohár áll minden teríték mellett, s a bor is az asztalon áll. Két-két teríték közé való egy só­ tartó és egy vizes-üveg. A tálcák, melyeken az étkek behozatnak, hímezett tálcatakarókkal vannak leborítva. — Nagy ebédeknél díszes asztalékct használnak majolikából vagy ezüst­ ből, vagy üvegből, mely vagy teljesen van friss virággal betöltve, vagy csak felső része ékül virággal, míg alul gyümölcs van felhalmozva.

121

Kétoldalt még két vagy több ilyen asztalék áll bonbonsokkal és gyümölcscsel, valamint két nagy ezüstkaros gyertyatartó, ha ugyan az ebédlő lámpája nem elegendő. A világítás áltál­ jában nem lehet eléggé vakító, de csak az asz­ talt áraszsza el, hogy az üveg és ezüstnemü csillogását emelje, mert a csipkés lámpaernyők, és a minden egyes gyertyán alkalmazott kicsi er­ nyők, a világosságot mind az asztalra szorítják. Nagy ebédeknél minden teríték mellé öt­ hat különböző pohár való, s a bort étkezés­ közben az inasok felveszik az asztalról s töltenek belőle. Minden teríték előtt étlap fekszik, az illető vendég nevével. Ezen ét­ lapok e célra készülő, díszes kártyákra irat­ nak, vagy metszetnek. Parisban ez étlapok­ kal nagy luxus űzetik s megesik, hogy minden hölgy terítéke mellett díszes legyezőt talál, mely az étlapot tartalmazza. Úgyszintén igen elegáns, ha minden teríték mellett gomblyuk- vagy mell­ csokor fekszik, mit a vendég leülve, az inas által nyújtott tűvel feltűz. — Terítésnél azon kell lenni, hogy a vendégek ne üljenek túlszorosan egymás mellett, s ha estélyen nem is baj, ha több vendéget hívunk, mint a hány salonunkban és ebédlőnkben kényelmesen elfér, nagy ebéd adásánál figyelemmel kell lennünk arra, hogy csak ann3'i vendéget hívjunk, a

122

hányat ebédlő asztalunknál elhelyezhetünk, s a hányat módunkban áll azon szertartásos pedanteriával kiszolgáltatni, mely nagy ebédeknél el­ maradhatatlan. A szolgálatra különös gondot kell fordíta­ nunk ; a nagy ebédeknél két vagy három ven­ dégre egy-egy inas számíttatik. Kisebb, péld. 12 személyes ebédeknél két-három inas ele­ gendő, ha a szobaleány is kisegít. A tálalásnak egymásután kell következnie, fennakadás, szü­ net nélkül és ezüst, üveg- és porcellánnak nagy mennyiségben kell készen állnia, a minél gyor­ sabb váltásra. — A szolgálat mély csendben folyik, minél kevesebb tányér- és üvegzörejjel. Ilyenkor válik be a valódi jó háziasszony és igazi nagyvilági hölgy. Ebédközben soha sem adhat rendeletet. Mindennek előre ügy kell el­ rendezve lennie, hogy magától, sietség és ha­ nyagság nélkül fol3'jon, kifogástalan rendben. Ha azonban mégis ügyetlenség történnék, vagy a szolgák vigyázatlansága bármilyen nagy kárt is okozna, a háziasszonynak ezt észre sem sza­ bad vennie, sőt a társalgást úgy kell intéznie, hogy más se vehesse észre a történt kellemet­ lenséget. Ebédközben, de még családias ebéd­ nél is, senki sem áll fel helyéről, mig a házi­ asszony jelt nem ád a felállásra. A jó modor evésközben áltáljában igen

123

fontos dolog. Az asztalkendőt nem illó a nyak­ kendőre tűzni, az egyszerűen a térdre boríttatik. Étkezés alatt jól nevelt ember nem tá­ masztja karjait az asztalra, sem nem piszkál hosszasan a fogaiban, főkép nem villával, mi nálunk, kivált falun, még megtörténik, s a legneveletlenebb szokások egyike. A villa francia módra bal, a kés a jobb kézben tartatik, és evésközben mindkettő keresztben tétetik a tányérra, de soha vissza az abroszra. — Minden étel után kés és villa e g y ü t t helyeztetik a tányérra (már nem keresztbe), mi azt jelenti, hogy ez ételből nem kérünk többet. Ugyanez áll a kanálról is s ezen általánosan elterjedt szokás tette szükségtelenné a pallót. A közönséges családi ebédnél is minden étel után váltatik tányér és evőkészlet. Dessert előtt kis kefével s tálcával járnak körül, s a kenyér-morzsákat leseprik. — üesserthez kis tányérok és apró asztalkendők valók. A szájöblítők ebéd után még mindig dívnak. De jelenleg csak az újj-hegyeket szokás társaság­ ban a vízbe mártani; a szájat nem öblítik többé. Langy vízzel töltetnek meg, mely egy darabka citrom, vagy pár csepp fodormenta-essencia által válik illatossá. Természetesen gyorsan s alig észrevehetően öblítjük ki szánkat és mos­ suk kezeinket. Rendkívül illetlen, sőt undorító

dolog, ha valaki hallhat óanés hosszasan öblíti ki ?zá)át, de még köpdös is öblítés közben. Ujab­ ban különben itt-ott nem használják többé a szájöblítöket, csak apró ezüst vag}' üvegtálacskákat hordanak körül, melyek hímzett apró törül­ közőn tányérkán állanak, s melyekbe újjaink hegyét mártjuk. « Még néhány megjegyzést az étkezés etiquettejére nézve! A halat csak villával szokás enni, másik kezünkben darabka kenyeret tartva, melylyel a szálkát eltávolítjuk, kés soha sem használtatik hozzá: illetlenség az is, ha evés köz­ ben a kést szájunkhoz vezetjük. A kés arra való, hogy vele az étkeket szétvágjuk, míg elkölté­ sükre villa és kanál állnak rendelkezésünkre. A csontokat persze soha, semmi szin alatt nem illő kézbe venni, sem a kenyeret vágni, azt törni kell. — Nagy illetlenség az is, ha hossza­ san keresgélünk a tálban, ha abba mártogatjuk kenyerünket, vagy saját villánkkal nyulunk belé, mi különben már most nem is történhetik meg, miután a tálak csak körül hordatnak és nem állíttatnak az asztalra, a dessertet kivéve, mely már az asztalon áll és körülvitel után arra visszahelyeztetik.Ha magvasgyümölcsöt eszünk, a kanalat vagy vellát ajkunkhoz emeljük és észrevétlenül azzal tesszük le a magvat. Ha friss cseresznyét vagy effélét eszünk, úgy tesszük le

a magvát, hog)' ujjainkkal szánkat elfedtük. — A sajtot soha semmi szin alatt nem vesszük kézbe. Azt csak késsel, kenyérrel érinthetjük. A fekete kávé mindig a salonban költetik el; ha a háziúrnak külön salonja van, úgy ren­ desen abban. E célra igen célszerűek az eg}'másba tolható asztalkák, melyek szétszedetvén, a csészével a vendégek ülőhelye elé helyeztet­ nek. Ilyen nagyobb asztalkán hozatik be a kávé is, valamint a cognac és liquör, melyek a fekete kávé után szokásosak. A fekete kávé­ hoz külön apró kanálkák valók. Mialatt a házi­ asszony vagy kisasszony betölti a kávét, szivar és cigarette kináltatik, mely utóbbiaknak jól rendezett ebédnél még akkor sem szabad hiányozniok, ha a háziúr nem dohányos, vagy nincs is háziúr. S most, mielőtt ezen kissé hosszúra nyúlt fejezetet befejeznők, még néhány szót a szol­ gálatról. Jól rendezett házban, akár két, akár több cseléd van, a szolgálat mindig kifogásta­ lan, A cselédek tisztességesen és tisztán vannak öltözve. Ha csengetnek, mindig közel van cse­ léd, hogy ajtót nyisson; az asztalnál, ha egye­ dül is van a család, kifogástalan öltözetben szolgálnak ki. Megtörtént velem, hogy egy nagy úri ház aranyozott salonjába piszkos konyha­ lányt láttam mezítláb belépni, hogy fát rakjon

a tűzre és sohasem fogom elfelejteni^ mily visszatetsző hatást tett reám, az aranyozott bútor és a piszkos cseléd közötti ellentét. Ez eset újabb bizonyítékul szolgált arra, hogy a fényűzés épen nem lényeges az előkelőséghez, mig a rend és a tisztaság annak nélkülözhetlen kiséröiképen szerepelnek.

157

TIZENHARMADIK FEJEZET. A keresztelő. — Az előzmények. — A komák. — Az ajándékok. — A szertartás. — A bérmálás. — Első bemutatás a világban.

A nő, ki anya ké.s7.űl lenni, várandósága utolsó hónapjaiban nem jár többé a világba. Azon nők, kik ily állapotban még bálokban s nyilvános mulatságokon is megjelennek, igen felületes világias hajlamokról tesznek tanu.ságot, s vajmi gyakran két életet veszéljeztetnek vigyázatlan könnyelműségük által. A correct eljárás ezen idő alatt, mint felemlítettük, a tel­ jes visszavonulás a világtól, melyhez természe­ tesen a rokonság és intim baráti körök nem számíttatnak. A három nap alatt, mely a gyermek szüle­ tését követi, az atya sürgöny vagy levél által tudatja barátaival s ismerőseivel az örvendetes hirt, s azok a hét folyama alatt személyesen küldik be az anyának névjegyeiket. A fiatal anya rendesen bizalmas ismerő­ seit már egy hét, nagyvilági ismerőseit két

három hét múlva fogadja, azonban a hónap folyamában okvetlenül látogatást kell nála tenni. A fiatal anya elegáns pongyolában, csipkefőkötöben, a chaise longue-on pihenve fogadja látogatóit. A gyermek bölcsője mellette áll. A látogatásnak rövidnek kell lennie, hogy az anyát ne fáraszsza, s arra is kell ügyelnünk, hogy valamikép oly dolgokra ne tereljük a tár­ salgást, melyek izgatólag hathatnának a lábbadozó betegre. A »baby«-ról természetesen azt kell állítanunk, hogy a legszebb és legnagyobb, mit valaha láttunk. Ez esetben nem kell túl­ zástól tartanunk, — az anyai szeretet, magasztos vakságában, a legtúlzottabb bókolást is szent igazságnak veszi. A gyermekruha s fehérnemű készletnek készen kell állnia jóval a születés előtt. Rende­ sen a nagyanya adja azt, vagy szegényebb sorsúaknái, kik gazdag és előkelő keresztanyát választanak, a keresztanya. Azonban megjegy­ zendő, hogy az ilyen ajándék egyenrangú komák között nem szokásos, sőt sértésnek vétetnék. A nagyanyának vagy előkelőbb komának előre ki kell jelentenie, hogy elvállalja a gyer­ mek szükségleteinek fedezését s a készletet két hónappal a várható esemény előtt az anya ke­ zeihez kell juttatnia. Az Illem.

ton

9

A férj rendesen szép ajándékot ád nejének minden gyermek születésekor. Ha a gyermek első foga nő, az atya és keresztatya megajándé­ kozzák a szoptatós dajkát, s ha ennek szerepét az anya viszi, magát az anyát. A keresztszülék választásában igen óvatos­ nak kell lenni. Biztosnak kell lennünk arról, hogy valaki szívesen vállalja-e ezen nagy fele­ lősséggel járó tisztséget, másrészt meg a másik fél sem tolhatja fel magát komának. így tehát legjobb, ha indirectc tudakozódunk:az illetők hajlandók volnának-e a komaság elvállalására vag}' sem, mert az egyenes visszautasítás ez esetben mindig sértés. Ha nem házastársakat választunk komákúl, mindig a keresztanya választja a keresztatyát, vagyis inkább annak jóváhagyása kéretik komá­ jának megválasztásánál. Mindezt két hónappal az esemény előtt szokás elvégezni. A keresztszülék az anyának és a gyermek­ nek, vagy pedig csak az egyiknek adnak aján­ dékot. A gyermeknek, ha leány, szép ékszert adhatnak, ha fiú, drága sorsjegyet vagy más efféle maradandó becsű tárgyat. Szokásos kü­ lönben az arany vagy ezüst evőkészlet is, vagy pedig aranyserleg, melybe a gyermek neve és a keresztelés dátuma van vésve. Az anvának

130

adott ajándék lehet különféle s az illetőnek izlése és vagyoni állása szerint választatik. A keresztatya, ha tudniillik a keresztanya nem felesége — a keresztelő napján szép virág­ csokrot vagy bonbonniéret küld komájának és az anyának is. Ha a gyermek gyenge, rendesen hamarább és otthon keresztelik meg, mi csekély szertar­ tással jár; ha egészséges, a keresztelőt a tem­ plomban tartják meg, még pedig többnyire, ha a gyermek egy hónapos. A templomba lépéskor a dajka a gyermek­ kel előre megy, utána a keresztszülék, azután az atya és utánna a többi vendégek. A szertar­ tás alatt a keresztatya a gyermek jobbjára áll, a keresztanya annak baljára. Rendesen három nevet választanak. A keresztanya és keresztat^^a neveit és eg)"^ harma­ dikat, melyet az an3'a választ. A keresztszülék dúsan megajándékozzák a szülésznőt és a dajkát, sőt olykor a papnak is küldenek néhány aranyat, mely utóbbi azonban nem kötelesség. A dajka a többi vendégtől is ajándékot kap. A keresztelőt bizalmas, vagy pedig fénye­ sebb lakoma követi. Ha reggel van, mi legele­ gánsabb, villásreggeli követi, vagy olykor ebéd is. A pap ez alkalomra mindig meghivatik s a 131

9*

gyermek lakoma előtt vagy után, egész keresz­ telő pompájában bemutattatik a vendégeknek. A lakoma alatt az újjonszülött egészségére isznak. Bérmálás alkalmával a gyermek egy nap­ pal a bérmálás előtt vagy után látogatást tesz nagy-és keresztszüleinél és tanítóinál. Rokonok s a ház jó barátai és ismerősei lehetőleg számo­ san jelennek meg a templomban, hogy tömeges megjelenésük által emeljék a gyermek előtt ezen napnak fontosságát. Bérmálásra nem küldetnek szét meghívók, de az illetők annak napját úgyis kitudják, vagy pedig barátságosan értesíttetnek arról. A bérmáló-anya s a rokonok és barátok rendesen megajándékozzák a bérmálandót. A szülék a bérmálást követő héten látogatást tesz­ nek a gyermekkel a papnál, hogy megköszön­ jék fáradozását. Protestánsoknál a konfirmálás később esz­ közöltetik, mint a katholikusoknál, és a fiatal leányok rendesen egy-két évvel reá bemutattat­ nak a világban. A bemutatás abból áll, hogy a fiatal leány, édes anyja, vagy pedig annak hiányában egy más hölgy kíséretében, látogatásokat tesz mind­ azon házaknál, melyek szülei körét képezik, mi

13?

azt Jelenti, hogy ezentúl már meghivásokat is elfogad. A fiatal leány, ki eddig a gyermekszobában vagy növeldében töltötte idejét, ha egyszer be van mutatva, a salonban is megjelen s édes anyjával együtt fogadja a látogatókat és vendégeket.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET. ÉriniUezés idegenekkel.

Idegen alatt ezúttal más országbeli vendé­ get értünk, ki bármely okból hazánkat jött láto­ gatni. Ilyennel szemben kiváló udvariasságot és elözékenj'séget kell tanúsítanunk. .Mert nem csak önmagunkat és családunkat, de bizonyos fokig hazánkat képviseljük és azok szerint, a miket az egyesek részéről tapasztal az idegen, fog Ítélni országunk és annak lakói fölött. Ezt sohasem szabad szem elöl tévesztenünk és hazafiúi, honleányi kötelességünk, telünk tel­ hető jó benyomást tenni az idegenre. Az idegent személyesen mutatja be vala­ mely ismerősünk vagy barátunk, vagy pedig az ajánlólevél folytán fordul hozzánk. Ha az ajánló-levelet elküldi, még az nap válaszolnunk kell, örömünknek adva kifejezést, hogy alkal­ munk lesz megismerkedni az illetővel s kije­ lölve a lehető legközelebb eső időpontot, ami­ kor készek vagyunk őt fogadni. Ha azonban az idegen személyesen nyújtja

át a levelet, abba csak futó pillantást vetünk, meggyőződést szerzünk róla, ki az a ki ajánlja s aztán nyájas társalgásba bocsátkozunk vele; megtudakoljuk, meddig szándékszik városunk­ ban időzni, hogy eljárásunkat vele szemben az ö terveihez idomíthassuk. Ha az előszobából küldi be ajánlólevelét s künn vár, amit szintén tenni szoktak, bár ez el­ járás helyességéhez némi kétely fér, szintén röptiben tudomást veszünk a levél tartalmáról s rögtön belépésre kéretjük fel a látogatót, gon­ dunk lévén rá, hogy ne várakozzék soká. Az összes külföldön az ebéd a legünnepé­ lyesebb étkezés, s a mint külföldön ajánló-leve­ lünket átadjuk, rögtön ebédre hívnak meg az illetők. Ez a legszebb megtiszteltetés, melj'ben •idegent részesíthetnek. Nálunk ritkábban teszik ezt, s az minden idegennek feltűnik. Rendesen ha valaki ajánló-levelet hoz, meghívják estére, ez kényelmesebb a háziaknak, de nem felel meg teljesen az illem követelményeinek, s bármily egyszerű legyen háztartásunk, több szívélyessé­ get és illemtudást tanúsítunk, ha ebédre hívjuk meg az idegent, mintha csak theára kérjük. Idegent mindig elsőség illet meg a hazai vendégek fölött. Kötelességünk azonfelül segítségünket és közbenjárásunkat felajánlani, hogy a helyneve-

zetességeit megtekinthesse, mindenhez könnyű szerrel hozzá juthasson és idejét érdekesen tölt­ hesse be. Ha lehetséges és az egyén arra való, érdekes és nevezetes emberekkel kell megismer­ tetni, hogy minél elönyösebb fogalmat nyerjen társadalmunkról s műveltségünkről. Ha az illető nő, színházba, hangversenybe magunkkal viszszük, 'hol ismét az első és legjobb hely illeti meg, és elutazása alkalmával, virágcsokorral vagy bonbonniérrel kedveskedünk. Magától értetődik, hogy az ö nyelvén, vagy ha ahhoz nem tudunk, oly nyelven beszélünk idegennel, melyet amaz jól vagy roszul ért. Azonfelül jelenlétében igyekszünk nem beszélni oly nyelven, mit nem ért és hazai vendégeinket is rögtön figyelmeztetjük, mily nyelven beszél­ jenek. Nekünk, kiknek nyelvét sehol a világon nem beszélik, akarva nem akarva, e koncessió tételét meg kell szoknunk. Az idegent hirharangnak kell tekinteni, s azon kell lennünk, hogy legszebb oldalunkról ismerjen meg.

136

TIZENÖTÖDIK FEJEZET. Vendéglátás. I. Ebédek. — Reggélyek.

I. Miután Éva almát evett, Sok minden függ a jó ebédtől.

A nagy ebéd a vendéglátás koronája! Es­ tély,és bál semmivé törpülnek mellette, hameggondoljukj hogy századokon keresztül valóságos komoly tanulmány tárgyát képezte. Érdekes az étkezés e királyának számtalan változatait az ó-kortól kezdve egész mostanig kisérni. Azon egyszerű ebedtől fogva, melyet a szittya földön költöttünk cl, a divatos nagyebédig, az embe­ rek szerfelett sokat törték az eszüket fölötte: »idomtalan kövérekké, kopaszokká lettünk és agyunk beleráncosodott a sok próbálgatással járó fejtörésbe,« mondja Darwin egy helyen. Minden nemzedék túl akarja szárnyalni elődjét; a földgömb gyomra és felülete, a lég és viz lakói Khinától Peruig megtizedeltetnek, hogy újdonságukkal szolgáljanak Ínyenc vendégeink-

nek. Az évszakok megszűntek mérvadók lenni; tél derekán friss őszi barack, spárga, melynek szála egy forint, képezik a házigazda büszkesé­ gét — pedig Jobban esik-e a vendégnek, ha merő aranyat eszik? Dehogy esik jobban, sőt inkább tévúton jár az, a ki azt hiszi, hogy az ebéd sikere másban rejlik, mint: jó társaság, jó felszolgálat és finom, egészséges főzésben, mely három tényező, a milyen könnyen látszik elér­ hetőnek, oly nehezen leli meg nyitját egy-egy háziasszony vagy házigazda. Némelyek túlságos fitogtatásuk által szenvednek hajótörést, mások annyi vendéget hivnak, hogy a kedélyesség lehetetlenné válik. Az egyik házigazda csak a borok kitűnőségével törődik, a másik háziaszszony csak »a nap hősé«-vel foglalkozik, kit legékesebb asztaldíszéül meghívott. Mindezek kockáztatják a sikert, sőt gyakran megsemmisí­ tik legnagyobb fáradozásaik gyümölcsét. Jó főzés, jó társaság, jó szolgálat — ezek tehát az ebéd főszabályai. Az elsőre nézve sza­ kácsunk vagy szakácsnénkra feltétlenül kell bizhatnunk, sőt ha ez nem lenne lehető, min­ den esetre tanácsosabb, ha az ebédet valamely elsőrendű vendéglős által készíttetjük. Mi az étlapot illeti, a fogások sorrendje jelenleg mind­ untalan változik. Ujabban például Parisban a főzelékek a pecsenye u t á n következnek. Hatá-

rozott útmutatással tehát erre nézve nem szol­ gálhatunk. Legjobb, ha azok, kik házat visz­ nek, a menü végett időnként előkelő vendéglő­ sökhöz fordulnak, Pesten például Marschall, Dobos vagy Gabriehoz. Mindazonáltal nem sza­ badmegfeledkeznünk néhány általános szabály­ ról, így például sokan Jóval többet gondolnak a föétkekkel s nem eleget a kíséretekkel. Pedig a franciák azt mondják, és azt igen helyesen, hogy: a kitűnő sauce még az elefántot is meg­ emészteti velünk. A franciák, az ebéd ezen nagymesterei, teljesen átérzik ezen apró részle­ tek fontosságát, melyekre mi magyarok nem fordítunk elég figyelmet. Olykor a leves sem ér sokat nagy ebédeinknél, holott ez lévén az első étel mit a társaság elkölt, az ebéd bevezetésének tekinthetjük, melynek okvetlenül jónak kell lennie, hogy étvágyunkat meg ne károsítsa. Az sem tanácsos, hogy a fogások sok ételből állja­ nak. Legyen választék, azonban mindennek megvan a maga határa; a sokból könnyen rósz is lehet valami, másrészt meg a vendégek ki is fogynak a türelemből, ha a menü nagyon is hosszú. Rövid menü, amint most divatozik, s a melynek mindegyik étele tökéletes, finomabb ebédet eredményez, mint hosszabb menü, mely­ nek számtalan étkeire nem fordíthatunk ele­ gendő gondot.

A szolgálatról múlt cikkünkben ismételten megemlékeztünk, itt tehát csak ann3'it, hogy ebédnél a kifogástalan, zajtalan felszolgálás lényeges dolog lévén, nem tanácsos kisegítésre oly egyéneket bujtatni libériába, kiket a kerti vagy mezei munkáról szólítottunk el, s kik, ha be is tanítjuk őket, a legjobb akarattal sem bír­ hatnak azon gyakorlottsággal, mely ez esetben szükséges. Igaz, hogy nagy ebédeknél tulajdon­ képen szabály a férfikiszolgálás, mégis olyanok­ nak, kik saját, valamint vendégeik valódi jólétét a külső látszat fölé helyezik, azt tanácsoljuk, hogy segíttessenek ki inkább a szobaleányok által. Ez persze csak falura szól, mert városban ilyen alkalomkor gyakorlott pincérek s kiszol­ gált komornyikok szoktak kisegíteni. Az ebédre való meghívó levelezés című fejezetünkben található, s két héttel, legkésőb­ ben tíz nappal az ebéd előtt küldendő szét. E meghívóra azonnal válaszolunk, s ha egyszer elfogadtuk, semmi szín alatt nem léphetünk vissza, ha csak komolyan meg nem betegszünk vagy valami gyászeset nem ér. Estélyből, sőt bálból is el lehet maradni, ha egy nappal előbb kimentjük magunkat, ebédről nem. Elmaradá­ sunk már azért is nagy zavart okozna, mert a háziak a megürült helyet nehezen tölthetik be újból ily rövid idő alatt.

Nagy ebédek rendesen 6—7 órakor adat­ nak, nálunk olykor 3 vagy 4-kor is, mi tulaj­ donképen nem helyes. Mi a meghívottakat illeti, megjegyzendő, hogy bálra vagy estélyre különböző elemeket híhatunk össze a nélkül, hogy a mulatság ezál­ tal csorbát szenvedne, míg ebédre tanácsosabb olyanokat hívni meg, kik ha nem is isme­ rik egymást, legalább egy társadalmi körben mozognak. A háziasszony a salonban készen várja vendégeit, a szobák világítva vannak, s azoknak megérkezésükkor sem sietséget, sem zavart nem szabad észrevenniök. Ebéd alkalmával a pontosság a jó nevelés­ hez tartozik, ügy a háziak, mint a vendégek részéről. Ép oly helytelen dolog fél órával előbb, mint negyed órával később jönni. Falun félórai késedelem meg van engedve, városban alig egy negyedórai. Viszont az ebédnek is pontosan az órára késznek kell lennie, s a háziasszony egyegy elkésett vendégre legfeljebb egy negyed­ óráig vár, azután tálaltat. Az etiquettenek ez alkalommal szigorúnak kell lennie, mert a leg­ jobb ebéd tönkremegy, ha elázik. A nagy ebéd valóságos megpróbáltatás a fiatal, tapasztalatlan háziasszonyra nézve. Hisz a háziasszonynak, ha jól akarja vinni szerepét,

141

könyv nélkül kell tudnia a sálon ctiquette min­ den részletét, a rangfokozatok egész skáláját, s a vendéglátás minden szabályát. Történjék bár­ minő kellemetlenség,modorának azt nem szabad elárulnia. Uralkodnia kell magán, még akkor is, ha a fagylaltot későn küldik, ha a fácán el­ égett, vagy legfinomabb tán^'érjait elejti az inas. A háziúr halkan és lehetőleg észrevétlenül tudatja minden férfivendéggel azon hölgy nevét, kit ki kell vezetnie. Azon percben, midőn jelen­ tik, hogy tálalva van, a háziúr karját nyújtja azon hölg3'nek, kit kivezet. Ezen hölgy vagy a legidősebb a társaságban, vagy a legmagasabb rangú, vagy pedig a legidegenebb. A többi ven­ dég karonfogva követi, s legutoljára marad a háziasszon}', kinek szintén a legidősebb, legmagasabbrangu, vagy legidegenebb férfi nj'ujtotta karját, kit a háziasszony szólított fel arra. A háziúr és a háziasszony egymással átel­ lenben, az asztal oldalának közepén foglalnak helyet, (azelőtt az asztal két végén ültek, mi ma már elavult szokás). A háziúr hölgyét jobbjára ülteti s e hölgynél kezdik a kiszolgálást. Az úr, ki a háziasszonyt kivezette, jobbjára ül. Ha csak háziasszony van a háznál, az a társaság legidő­ sebb férfiát, vagy a ház valamely régi, meghitt barátját szólítja fel, vállalná el a háziúr szere­ pét. Ha magas állású pap van jelen, az vezeti ki

a háziasszonyt és foglalja el az első helyet jobb­ ján ; a második megtisztelő hely férfi számára a háziasszony balján van. A második előkelő hölgy (az első a háziúr jobbján ül) a háziúr bal­ ján foglal helyet. A harmadik hely férfi számára, tehát az első hölg}' jobbján van, s a negyedik a másodiknak balján s igy tovább minden olda­ lon. Arra is kell figyelnünk, hogy ne ültessünk egymás mellé két családtagot. A legfiatalabbak az asztal végein foglalnak hel3'et. Már előbbi fejezetünkben megjegyeztük, hogy minden ven­ dég helye kártya által van megjelölve. Legelőször tehát a háziúr jobbján lévő hölgy szolgáltatik ki, azután az annak balján ülő, ez után következik a második hölgy jobbra és így tovább minden oldalon. A háziasszony az utolsó hölgy, kit kiszolgálnak (kivéve, ha fiatal leányok vannak jelen, mely esetben azok előtt szolgálják ki), a háziúr pedig mindenki után legutolsónak marad. Azon esetben, ha a társaság nagyobb, 16—24 tagból áll, a két oldalon egyszerre kez­ denek servicrozni, minden fogás két tálban tálal­ tatván. Az inasok balfelől nyújtják a tálakat, de a borokat jobbról töltik. Az étlapot illetőleg megjegyeztük, hol találni utasítást, azonban a borok sorrendje változatlanul a következő: Sherry a leves után. Ha osztrigát adnak Chably.

A champagne-i a húshoz Jön vagy pedig csak a pecsenyéhez és az egész ebéden át töltetik, közbe könnyebb s nehezebb asztali borok töl­ tetnek, a desserthez pedig malaga, tokaji és más édes borok adatnak. A dessert a következő sor­ rendben találtatik : sajt, gyümölcs, sütemények, fagylalt. Családi ebédnél nem igen szeretik, ha a cselédség folytonosan jelen van, s igy megtör­ ténik, hogy a tálakat egyszeri körülhordozás után az asztalra helyezik, s a cseléd távozik. Ez alkalommal illő, hogy a cseléd ismét belépve, előbb a tányérokat és evőkészleteket váltsa s azután vegye el a tálat. Más étel sem tehető az asztalra, míg az előbbi el nem távolíttatott. A leves már ki van osztva, mikor a családot vagy társaságot asztalhoz hivják, s levesből nem illő kétszer venni, nagy ebédeknél a húsokból sem szokás. Az urak természetesen kiszolgálják hölgyszomszédaikat, nemcsak társaságban, de otthon, szoros családi körben is. Ebéd után ugyanazon rendben mennek vissza a salonba, a melyben az ebédlőbe vonul­ tak. A fekete kávéról már előbbi fejezetünkben szóltunk. A társaság rendesen egy vagy másfél órával az ebéd után távozik. Ha házi-concert van az ebéd után, vagy pedig a társaság egy része estére marad, 9 és lo óra között theát.

thea-süteményeket és sandwichet (sonkás-vajas­ kenyér) serviroznak a sálon ban.

• Villás-reggelik csak oly házaknál szokáso­ sak, hol 5 vagy 7 órakor ebédelnek. A villás­ reggeli órája 12 vagy i óra s többnyire csak bizalmas ismerősöket hívnak meg reá, vagy pedig olyan férfiakat, kik a háziurral egyszers­ mind üzleti dolgokban akarnak értekezni. A villás^ reggeli theával vagy bouillonnal jár s meleg és hideg étkekből áll. A háziasszony a villás-reggelire üg3'esen használja fel az előbbi napról fenmaradtakat, sőt nagyobb pecsenyé­ ket készíttet, melyekből azután másnapra villás­ reggelire is marad. Gelatinok, sonka, szárnyas mayonnaisek, vadpástctomok, főzelék-omeiettek, tojás minden alakban, hurkák, cotelettek, beafsteak stb. szo­ kásosak villás-reggelire. Nehéz étkek azonban elmaradnak, úgy a hal is. A dessertből elma­ radnak a cremek és fagylaltok, azonban a sajt nélkülözhetlen. Az asztal villás-reggelire nem teríttetik oly szertartásosan, mint ebédre és az étkek mind­ járt a terítésnél az asztalra helyeztetnek, kivéve persze a melegeket, melyek körülhordatnak. A férfiak villás-reggelire nem öltöznek külön s a Az Illem.

,.r,

10

nők pong3'olában vesznek részt benne, ha csak vendég nincs, mely esetben csinos iiáziruhavan helyén. A villás-reggelinél a gyermekek, valamint nevelőik és nevelőnöik is Jelen vannak s az asz­ tali etiquette általában fesztelenebb. Az urak felállhatnak, hogy a hölgyeket kiszolgálják, sőt a háziasszonyt vagy kisass;íonyt a thea körül­ hordozásában is segíthetik. Reggélyek rendesen reggeli hangverse­ nyek, melyekre a meghívók egy héttel előbb küldetnek szét. Reggélynél étkezni nem szokás. Ez alka­ lomra többnyire annyi embert hívnak össze, hogy a termek zsúfolásig megtelnek. A vendé­ geket nem mutatják be egymásnak, ha csak egyik vagy másik külön nem kívánja a bemutást. A férfiak reggélyen salonkabátban, a höl­ gyek látogatási öltözetben jelennek meg.

A d é l u t á n i v a g y öt ó r a i t h e a . A comfort az idegzetre van különösen jó hatás­ sal, s minden, a mi az idegzetet előnyösen han­ golja, egyszersmind a kedélyre is kihat. Ez el­ ismert tény. Épen ezen okból játszik a thea oly nagy szerepet Angliában s Anglia példáját e téren ma már az egész müveit világ követi. Bánat-

ban, örömben, melegben, hidegben, egyedül és társaságban, az angol mindig szeret theázni, mert anélkül hogy izgatna, a thea kellemes rez­ gésbe hozza az idegzetet és felvillan3'ozólag hat. A thea úgyszólván hozzá tartozik a comfort fogalmához és a társadalmi életben igen nagy szerepet játszik. Az angol s már-már a francia és olasz is, a délután minden órájában theázik. A 4'"clock vagy 5*'clock thea egyaránt divatos. A mily terhes sok embernek a visitelés nyűge, a csésze illatos thea, mit szép kezek nyújtanak, tűrhetővé teszi még ezt is. Külföldön, a délután belépő látogatót pár perc múlva már párolgó theával kínálják meg s rendesen, még ha kellet­ lenül jött is, a jólét érzése csakhamar megteszi hatását a kedélyre. Mert mi tagadás. A férfiak nem igen szeretnek visitelni, se nálunk, se másutt, de azért a nők módját ejtették annak, hogy a keserű pilulát megédesítsék, és a terem­ tés urai meghódoltak a bájnak s kissé tán azon vonzó valaminek is, mi egy virág-illatos, enyhe légkörű, kellemesen világított, jó zsölyékkel el­ látott és zamatos meleg theával fűszerezett salonban rejlik. Nálunk azonban, mint idegen szokást, még nem ismerik eléggé s nem igen gyakorolják azt kellőleg. Szertartásossággal jár, ez pedig meg­ vonja fő-varázsát: az intim jelleget. A szolgá­

ló*

személyzetnek péld. igen kevés szerepe Jusson vagy épen semmi. Behozza a teljesen felszerelt thea-asztalt, melynél a ház úrnője," vagy a ház leányai foglalnak helyet. Ha kevés a látogató, csak a dámák magok öntik be a theát, nyújtják át a csészét és hozzávalót. Alig van kedvesebb látvány, mint egy kecses nő e házias foglalatos­ ság mellett. Az urak rendesen segédkezni szok­ tak. Csak ha »jour« alkalmával sokan vannak egyszerre, hordják körül az inasok, vagy szoba­ leányok, nagy, hímzéssel borított tálcákon a már megtöltött csészéket a tiszta theával. Jobb, ha a csészék nem nagyok. Mert oly látogatók, kik egy délután négy-öt és több ház­ nál fordulnak meg, nem győznék, ha az eddig szokásos óriás csészéket tennék eléjök. Külföl­ dön, a legritkább, apró sévres s chelséa, khinai és japáni csészékből szörpöltük a theát, oly drágaságokat tartva keztyüs kezeinkben, hogy reszkettünk a lehetőség gondolatára, hogy ki­ csúszhatnának üjjaink közül. Kisebb tálcán áll a cukor, f o r r a l a t l a n tejszin és rum, mit egyidejűleg hordoznak körül, finom sós rudacskákkal, angol theasüteménynyel és a százféle aprósággal, mit ma már »iour«-ok alkalmával feladni szokás. Ha kevesen vannak, még ha csak egy láto­ gató van is, behozzák az afféle bambus-fából 14S

készült kis thea-asztalt a tálcával, melyen a thea-kanna áll az elkészített thea essentiával, egy díszes zárt korsó meleg vízzel, hozzá öntés­ hez és a többi szükséges tárgy. Ha nag3fobb a társas.íg, nagyobb theaasztal is szerepelhet, melynek hímzett térítőjén áll­ nak a kosarak és tálak a theához való harapni valókkal: a sandwichek, melyek ma már száz félekép készülnek. Asztalkendők n e m adatnak. Ha sokan vannak, kiki kezében tartja csészéjét s annak aljára teszi a süteményt. Ha kevesen vannak, vagy azok, kik kényelmesen szeretnek elhelyezkedni a theához, apró asztalkákat állí­ tanak kezök ügyébe, melyre a csészét helyezik. J ó l r e n d e z e t t h á z n á l a délutáni thea servirozásának fő és e l s ő s z a b á l y a , hogy minden kéjelmetlenség, minden rázkódtatás vagy zűrzavar nélkül, simán, nesztelenül jelenjék meg, mint a mesebeli »Tischlein deck dich!« A mint valaki jön, theával kínáljuk meg, s ő t m á s o d i k , harmadik csészével is; akár négy, akár öt vagy hat óra van. — »Jour«-ok alkalmával közben felolvasnak, énekelnek, zon­ goráznak, mi igen kellemes változatosságot szolgáltat. De ez nem szükséges kellék. A dél­ utáni thea-idö par excellence a társalgás, cseve­ gés ideje, ama már-már trónvesztett causerie-é,

melynek birodalmát újból megalapítani szelle­ mes hölgyeink kedves feladata legyen. Alig van a társadalmi életnek mozzanata, melyben jobban érvényesülhet a háziasszony bája és kelleme, mint a délutáni thea üdvös mtézménye, melynek ápolását és gj-akorlását különösen ajánljuk hölgyeink figyelmébe. Ha az egész évadra fogadási napokat rende­ zünk be, ismerőseinknek pár sort irunk, melyek­ ben egyszerűen tudatjuk, hogy »minden hét kedden és vasárnapján, vagy minden szerdán 4—6-ig honn vag3-unk.« Ha az öt órai thea nem j o u r f i x e, a meg­ hívók ekkép fogalmaztatnak: Báró Tardai Imréné f. hó 2-án 5 órakor otthon van. Az öt órai theára akár aznap is küldhétni meghívót.

TIZENHATODIK FEJEZET.

II. Meghitt estek és jour-fixe-ek. — A játékasztal. ~ Estélyek. — Bálok.

A meghitt esték és jour fixek nem szüksé­ gcinek látható előkészületeket. A bútorok he­ lyükön, a szőnyegek a padlón maradnak. Csak a világításnak kell lehetőleg fényesnek lennie, mert semmi sem visszatetszőbb, mint egy tár­ sasággal telt sálon, melynek félhomálya szegé­ nyesnek tünteti fel az egész összejövetelt. Jour fixekre az egész idényre szól a meg­ hívás, de magától értetődik, hogy csak igen bizalmas jó emberek mennek el minden össze­ jövetel alkalmával. Távolabbi ismerősök csak néhányszor veszik az adott engedélynek hasz­ nát. Megjegyzendő azonban, hogy a kit a jour fixre meghívnak, az okvetlenül kénytelen leg­ alább egyszer megfelelni a meghívásnak. Az ilyen kisebb estélyek vagy jour fixek egyszerűbb öltözetet igényelnek •, elől kivágott ruhát és rövid vagy épen semmi uszályt. A ki-

ISI

nek kedve tartja, a legdiszesbb toilettet is fel­ veheti. A férfiak frakkban, fekete nyakravalóval jelennek meg. A vendégek 8—9 ig érkeznek s az estélynek rende.sen éjfélkor van vége, a midőn még bálba vagy valami nagyobb estélyre is elmehet az ember. Jour fixek alkalmával megesik, hogy egy­ szer igen számosan, máskor nagyon is kevesen jönnek. A készülődésnek azonban mindig egy­ formának kell lennie s arra intjük a háziasszo­ nyokat, valahogy ne gondolják, hogy ha egy­ szer kevesebben jöttek, jövőre takarékosabbak lehetnek előkészületeikkel, mert megeshetik, hogy épen, midőn legkevésbbé várják, legtöb­ ben lepik meg őket. Kis estélyen és jour fixen vagy a salonban theáznak, vagy pedig az ebédlőben rendeztetik el az álló souper. Ha a salonban vacsorálnak, a cselédség tíz óra felé kis asztalokat (olyanokat, minők az 5 órai theánál szokásosak) hoznak be, valamint egy nagyobb theaasztalt. Azután apró tányérokat és kis asztalkendőkbe burkolt evő­ készleteket osztanak szét, s a társaság fesztele­ nül elhelyezkedve, elkölti a körülhordott könnyű hideg vacsorát, mely alantabb, az álló soupernál lesz leirva. Thea után ismét elszedik az asztalkákat, s az étkezésnek nyoma sem marad.

182

Álló soupernál a társaság minden szertar­ tás nélkül az ebédlőbe indul, kiki azon hölg\et vezetve, kivel épen beszélt, vagy ki mellett állt. Az ebédlő nagy asztalára abrosz van borítva, azonban terítve nincs. Az asztal négy sarkán tányérhalmazok állanak s mellette serviettába burkolt kések és villák. A nagy, valamint ki­ sebb asztalokon (mert olyanok is állíttatnak fel) a theacsészék betöltve várják a vendégeket. A nagy asztal közepén végig több asztalék látható, cukrozott gyümölcs, narancs és süteményekkel, tányérok tortákkal, sonkás vajaskenyérrel és kristálycsészék befőttekkel. Ilyen theák alkal­ mával vagy épen nem adnak bort, vagy pedig csak vörös bort töltenek kancsókból az inasok. A cselédség legelőször is tányérokat s evőkészleteket osztogat, azután theát, cukrot, rhumot és tejet hord körül kis ezüst tálcán. A hideg vacsora többnyire csak két húsételből: mint lüdmáj-pástétom, sonka s más efféle s egy szárnyas pecsenyéből, vagy' pedig egy halételből és eg}' pecsenyéből áll. De lehet tízféle is egy tálon. Ez egészen a háziasszony szeszélyétől függ. Utána az asztalon álló édességek következnek s olykor fagylalt vagy créme is, mely utóbbiak azonban nem okvetlenül szükségesek. Nagyobb souper-ek ilyen kis és gyakori összejövetelek al­ kalmával nemcsak költségesek, de nem is elegán-

163

sak, sőt külföldön, hol rendesen 6—7-kor ebédel­ nek, általában soha sem adnak ilyenkor egyebet, mint theát, theasüteményeket és édességeket. Ha a jour íixe whist- vagy tarokk-parthieval van egybekötve, a Játékasztal vagy a háziúr szobájában, vagy valamely más mellékszobában állíttatik fel; a háziasszony salonjában csak akkor engedhető meg, ha két salonja van, mely esetben a társaság az egyikben, a játszók a má­ sikban foglalnak helyet, hogy egymást ne feszé • lyezzék. A játékasztal négyszögletű és két sar­ kán alacsony karos gyertyatartók állanak. Több új játszma kártya, valamint irón és papir készen várják a játszókat. Ez utóbbiakra nézve néhány megjegyzé­ sünk volna. Illetlen rossz kedvet mutatnunk, midőn a szerencse ellenünk fordul. A valódi úri ember és úri hölgy nem mutat sem örömet a nyereség, sem bánatot a veszteség felett, s soha sem felejti el, hogy j á t s z i k és nem üzérkedik. A ki jajgat és panaszkodik, ha veszt, vagy pedig, mi nem is valami szokatlan dolog, ellen­ feleivel gorombáskodik, csak azt bizonyítja, hogy fogalma sincs a jó modorról s hogy nem igen szokott jó társaságban megfordulni. A nyerő nem hagyja el a játékasztalt addig, míg revancheot vagy legalább a revanchera al­ kalmat nem adott a többieknek.

164

Tudvalevő dolog, hogy a játékadósság be­ csületbeli tartozás, melyet pontosan a határ­ időre kell lerónunk. Kisebb estélyek és Jour fixek élénkítésére szolgál a zene is s jól zongorázó, hegedülő vagy éneklő egyének mindig a legszívesebben látott vendégek. Azok azonban jól teszik, ha ennek tudatában nem bizzák el magukat s egyszerű készséggel tesznek eleget a társaság felszólítá­ sának. A hosszas vonakodás mindig pretentiónak a jele s magára zúdítja a kritikát. Zongorázóknak tanácsolható, hogy darab­ jaikat könyv nélkül tanulják be, mert nem cipel­ hetik magukkal hangjegyeiket, mi már azért sem lehetséges, mert elárulnák, hogy biztosan számítanak arra, hogy az illető társaságban ját­ szásra szólíttassanak fel. A milyen helytelen a hosszas vonakodás a játszók részéről, olyan nevetséges és fárasztó, ha a társaság türelmével visszaélve, el sem hagyják többé hangszerüket. A sálon nem hang­ versenyterem, s a társaság nemcsak zenét hall­ gatni jött össze. A játszók egy-két darabot ját­ szanak, azután felállnak, s csak akkor folytatják előadásukat, ha nagyon is melegen kéretnek fel erre s észreveszik, hogy a társaságnak őszinte örömet okoznak általa.

Viszont a hallgatóknak is meg vannak kö­ telességeik a játszókkal szemben. A hangos tár­ salgás zeneelöadás alatt mindig megrovandó, hát még a gún3'olódás és fitymálás. Ilyen alka­ lommal soha sem szabad elfelednünk, hogy nem ülünk 3 vagy 4-forintos helyeken, s hogy az előadó dilettáns, ki nem a művész igényei­ vel lép fel, s kitől mindenesetre előzékenység ha bennünket mulattatni igyekszik. Különös megrovást érdemelnek azok, kik il3'enkor szomszédaikkal ilyen módon társalog­ nak : oh, ismerem ezt a darabot, igen szép da­ rab, s hogy játszotta B. Tomi! Egészen más­ kép! Persze sokkal jobb felfogással stb. stb. Ha igazuk van s B. Tomi csakugyan jobb felfogás­ sal játszotta a darabot, jól teszik, ha azt elhall­ gatják s nem használják fel ezt az alkalmatarra, hog}' kimutassák, mennyire nélkülözik az ud­ variasság azon legfontosabb nemét, mely nél­ kül nem létezhetnék müveit társalgás. Talleyrand híres mondása, hogy »a nyelv arra való, hogy gondolatainkat elhallgassuk,« társaságban valóban helyén van, főkép ha gondolataink mások önérzetét vagy hiúságát sérthetik. Helyes, ha zenét tanuló gyermekcinket minél korábban szoktatjuk a társaságban való előadásokra. Vannak igen jó zenészek, kiket a félelem előadás-képtelenné tesz, s ezen »lámpa-

láz,« mely csak az idegek szeszélye, könnyen leküzdhető, ha idejekorán látunk hozzá. Még egy megjegyzés. Ha a háziasszony vagy kisasszony jól zongoráznak vagy énekel­ nek, csak akkor érvényesíthetik tehetségüket, ha valamennyi zenével foglalkozó vendégük már bevégezte előadásait s akkor is minél sze­ rényebben ragyogtatják művészetüket, kivéve, ha már a meghívás zeneelőadásra szólt. A háziak szerepe mindig önmegtagadással jár s nagy tapintatlanság, ha valaki vendégeinek elhomályosítására vagy megszégyenítésére tö­ rekszik. A zongoránál ülő háziasszony csak akkor áll fel újonnan érkezett vendégeinek fogadására, ha előadását befejezte.

A nagy estélyek majdnem ép olyan elő­ készületeket igényelnek, mint a bálok, s ha a szőnyegek meg is maradnak, a bútor úgy ren­ dezendő el a szobákban, hogy a meghívottak tömege — mert nagy estélyre rendesen igen sok embert hívnak — kényelmesen mozoghas­ son bennök. A nagy estély tíz óra felé, (úgy hogy szín­ ház után is lehet menni) kezdődik és i—2 óra­ kor éjfél után ér véget. — Ha zene vagy mű-

kedvelői előadással van egybekötve, előadás alatt frissítőket, orangeade-ot, cukrozott gyü­ mölcsöket, bonbon-okat stb. hordanak körül. Éjfélkor megnyílik az ebédlő ajtaja, hol vagy buffet van elrendezve, vagy pedig álló vagy ülő souperban részesül a társaság. A menu-t illető­ leg itt ismét az előkelő vendéglősökhöz utasít­ juk olvasóinkat, kik mindig időszerű étlappal szolgálnak. Nagy estélynél, úgy mint bálnál, elmaradhatlan a pezsgő. Még egy fontos, elkerülhetlen dolog a külön szivarozó-szoba, miután ily alkalommal a fogadási termekben, de még az ebédlőben sem engedhető meg a szivarozás. Ha buffet van felállítva, éjféltől fogva mind­ addig serviroznak vacsorát, míg a társaság nem távozik, s ki-ki akkor vacsorálhat, amikorakar. Az álló souper olyanféleképen van elrendezve, mint a kis estélyeknél leirt, csakhogy gazdagabb menüvel. Az asztal is díszesebben néz ki, miután virágokkal és pompás asztalékekkel van elbo­ rítva. Az ülő souper azonban ép oly szertartá­ sos, mint az ebéd s a belépést, kiszolgálást ille­ tőleg egészen ugyanazon szabályoknak van alá­ vetve, mint a minőket a nagy ebédnél elősorol­ tunk. Ha az ebédlő a társasághoz mérten nem elég tágas, úgy ülő souper alkalmával a társa­ ság éltesebb tagjai vacsorálnak előbb, s a

158

fiatalság csak visszatértük után vonul az ebédlőbe. »Raout«-nak neveztetik az olyan nagy es­ tély, mely csupán társalgásból áll, s melynek alkalmával annyi, de még olykor több vendéget is hivnak meg, mint a mennA'i a szállásba bele­ fér; minél nagyobb a termekben a tolongás, annál elegánsabb az ilyen összejövetel. Sokan csak egy órára jönnek, körülnéznek, ismerőseik­ kel beszélnek s ismét távoznak. Más nagy estélyek zene vagy műkedvelői előadásokkal vannak egybekötve (ez utóbbiak­ ról egy másik fejezetünkben fogunk megemlé kezni). Nagy zeneestélyek alkalmával rendesen művészek vagy művésznők gyönyörködtetik előadásukkal a társaságot. Erre nézve néhány megjegyzésünk volna. Egy szellemdüs külföldi mágnás egyszer megjegyzé előttünk, hogy vala­ mely egyéniség vagy társaság műveltségi fokát azonnal felismerni azon modorról, melylyel magát művészek, írók, tudósok, egyszóval a szellem aristokratiájához tartozó egyéniségek­ kel szemben viseli. S ki tagadná ezen megjegy­ zés igazságát. Parisban, Londonban, egyszóval a nagy világvárosokban, a szellem, a művé­ szet hősei egyszersmind a nap hősei is. Min­ denki a legnagyobb figyelemmel, szívesség­ gel halmozza el őket, s saját magukat tiszte­

lői

lik meg a szellemi kitűnőség iránt tanusitott tisztelet által. Nálunk ez, fájdalom, nincs még így. A művészet és irodalom társadalmi életünkben nem foglalja el azt az állást, mely megilleti s megtörténik, hogy külföldi művészekkel (a bel­ földiekről nem is szólok, mert azokkal épenséggel nem törődnek) a legkiméletlenebbűl bánnak el. Pár évvel ezelőtt egy nagyúri háznál estélyt adtak, melyre egy akkor Pesten időző külföldi négyestársulatot is meghívtak. A társaság ter­ mészetesen megtapsolta a kitűnő játékot, de a hangverseny befejezése után épenséggel nem törődött többé a művészekkel, kik elszigeteltsé­ gükben csak az egymással való társalgásra vol­ tak szorulva. De ez még nem volt elég: több asztalnál vacsoráltak s a háziak elég tapintatla­ nok valának, a művészeket külön szobában, külön asztallal megkinálni, melynél épen csak ők fértek volna el; ők azonban a helyett, hogy elfogadták volna ezen, több mint impertinens ajánlatot, elhagyták a társaságot s bizonyára nem igen növelik ezen tapasztalásuk elbeszélése által az itteni salonok jó hirét. Nyomatékosan ismételjük tehát, hogy a művészek iránti előzékenység az illető társaság műveltségi fokának próbaköve. Előadás alatt csend és figyelem uralkodjék, mert semmi sem

100

sértőbb, sőt lehangolóbb a művészre nézve, mintha észreveszi, hogy előadása alkalmával sugdosnak, nevetgélnek, vagy épen hangosan társalognak. Ilyenkor különben a háziasszony­ nak csaknem kötelessége a közbelépés, ki ujját szájára téve, egy kérő mozdulattal rendreuta­ sítja a társalgókat. Ha az illető művész nem fizettetik, hanem vendége a háznak, a háziak soha sem kérhetik fel játszásra. Nagy tapintat­ lanságról tanúskodnék, ha a művészszel észrevétetnék, hogy azért hivták meg, mert művé­ szetének hasznát akarják venni. A meghívottak közül ugyan felkérheti valaki, de legjobb, ha reá bizzák, akar-e játszani vagy sem. »Húzd rá cigány, megittad már az árát,« kiált a nevelet­ len kíméletlenség, mely azután úgy járhat, mint ama bécsi grófné, ki egy nagy zongoraművészt ebédre hivott. Az ebéd nagyszerű, a társaság kitűnő volt s midőn felálltak, hogy a salonba visszatérjenek, megnyílt egy mellékszoba ajtaja s nyitott zongorát tüntetett fel, melyre a szép grófnő mosolyogva mutatott, A művész nyu­ godtan meghajtá magát, oda ment a zongorá­ hoz, egy ujjával ráütött egy billentyűre, azután újból meghajtá magát, »ebédemet megfizettem« szólt hideg hangon, kapta a kalapját és távozott. A nagy estélyekre visszatérve, tudvalevő Az lUetn.

l«l

11

dolog, hogy azokra mindenki a legdíszesebben öltözik. A nők félmagas vagy egészen kivágott nehéz szövetű ruhákat viselnek, s ragyognak a gyémántoktól, drágakövektől. A férfiak, ha katonák, teljes díszben, ha nem azok, frakkban jelennek meg fehér nyakravalóval, s a kinek rendjele van, az felteszi ilyen alkalommal.

Hogy bált adhassunk, első föltétel az, hogy szállásunk elég tágas legyen és legalább egy, táncra alkalmas szép, nagy szobával vagy te­ remmel birjon. Ha ennek hiányában vagyunk, jobb, ha nem is adunk bált, hanem megmara­ dunk az estélyeknél, melyek azután táncban végződhetnek, még pedig minden előkészület nélkül, a szőnyegen. Angliában az ilyen tánc­ ban végződő estélyek »carpet dance« (szőnyeg­ tánc) név alatt dívnak s igen fesztelenek és mu­ latságosak, A tulajdonképeni b á l r a a szállás legna­ gyobb szobája vagy terme egészen kiüríttetik. Csak a fal mentén helyeztetnek el székek és alacsonj' díványok. A terem sarkai és az ablak­ mélyedések virágokkal diszíttetnek s a világitás­ nak vakítónak kell lennie. Éteremben egész nap fűtenek, hogy egyforma kellemes meleg idéz­ tessék elő, mi okvetlenül szükséges, hogy a

lea

kivágott ruhában és cipőben érkező táncosnők meg ne fázzanak. Azonban 8 órától fogva nem fűtenek többé és 9 órakor a csilkiroknak (lámpa, főleg álló-lámpa bálban nincs helyén) és fali gyertyatartóknak meg kell gyújtva lenniök s a háziak is fel vannak már ih'enkor öltözve. A nagyvilágban ugj'an csak 10 óra felé érkeznek a vendégek, de jobb, ha a háziak előbb készül­ nek el s nyugodt megfontoltsággal nézhetnek sok kötelességgel járó feladatuk elébe. A háziasszony az első teremben, közel az ajtóhoz fogadja a meghívottakat (ezt nagy estélyek alkalmával is teszi) s ott áll mindaddig, mig a vendégek legnagyobb része meg meg nem érkezett s az első négyesre rá nem kezd­ tek. Többnyire körtáncokkal kezdenek, mihelyest néhány táncosnő együtt van. A háziúr s a ház tiai (ha vannak) eleinte azzal foglalkoznak, hogy a hölgyeket karjukra fűzve, a táncterembe vezetik. A háziaknak kötelessége arra vigyázni, hogy a jelen levő fiatal asszonyok és leányok minél többet táncoljanak, s áltáljában nem a saját, de vendégeik mulattatásával kell foglal­ kozniuk. Ilyen alkalommal a háziak szerepe tisztán az ön megtagadásé és lemondásé. Ha a háziasszonyt és leányait táncra szólíták fel, csak akkor engedhetnek folytatólago-

16S

11*

san ezen felszólításoknak, ha látják, hogy a jelenlévő hölgyek el vannak látva táncosokkal. Ha ez nem volna az eset s ha tán kevés lenne a táncos, helyesebb, ha az urakat vendégeikre utalják, kikről gondoskodniok kell. A ház fiai, sőt bizalmas jó barátai is, feláldozzák személyes hajlamaikat a vendégszeretet kötelességeinek. A háziúr (ha ugyan még táncos) és fiai, leg­ alább egyszer szólítanak fel minden tánco";nét, másrészt meg főszabály, hogy a meghívott fia­ tal emberek legelőszór is a háziasszonyt és kis­ asszonyokat szólítsák fel. A táncosnők mindenkivel kénytelenek tán­ colni, s ha fáradság ürügye alatt kosarat adnak egy táncosnak, ezt a táncot már nem táncolhat­ ják mással, mert komoly kellemetlenségeik le­ hetnek, sőt ellenséget csinálhatnak maguknak a kikosarazottból. Táncosnak és táncosnőnek jó emlékezőtehetséggel is kell bírnia; az elsőnek, hogy valahogy el ne felejtsen idejekorán tán­ cosnőjéért elmenni, a másodiknak, hogy kettő­ nek ne ígérjen egy táncot, mi kellemetlen összeszólalkozásra adna alkalmat. Ha egy fiatal nő nem kéretik fel táncra, a világért se mutasson rósz kedvet, hanem beszél­ gessen lehetőleg fesztelenül szomszédnöjével, hogy elhanyagoltságát palástolja. Házi mulat­ ságban különben a folytonos »petrezselyem-

árulás« lehetetlenség, ha a háziak mívelt embe­ rek és kötelességeiket ismerik. A háziasszony­ nak okvetlenül táncosokat kell küldenie olyan nőknek, kik vagy ismeretlenek e körben, vagy pedig külsejük hiányai miatt hanyagoltatnak el; az utóbbi esetben nagy tapintattal kell el­ járnia. Először csak jó ismerősöket kérhet fel ilyen áldozatra, másodszor oly módon kell azt tennie, hogy az illető nő valahogy észre ne vegye ezen reá nézve oly lealázó közbenjárást. Házi bálokban tulajdonképen szükségtelen a bemutatás, magától értetődvén, hogy a háziak csak olyanokat hivnak meg, kikkel bátran tán­ colhatnak az illető hölgyek; azonban mégis szokás, hogy a táncosok egymásután bemutat­ tassák magukat az ismeretlen hölgyeknek. Az első szünórában frissítőket, orangeadot, limonádét, fagylaltot visz körül egy inas, kit egy másik üres tálcás szolga követ, ki a kiürített poharakat és csészéket összegyűjti. A vacsora rendesen 1—2 óra között kez­ dődik és lehet buffet, vagy álló vagy ülő souper, amint azt a nagy estélyeknél bővebben magyaráztuk. Bál alkalmával mindenről bőven kell gon­ doskodnunk. Nem érdemes ilyen mulatságot rendezni, ha takarékoskodni akarunk. Fagylalt, bonbonok, sőt pezsgő és szivar (ez utóbbi ter-

mészetesen csak a nagj' estéiteknél említett szivarozó szobában) bőségben kaphatók min­ dig, s az estelinek is minél válogatottabbnak s természetesen elégségesnek kell lennie. Nagy mennyiségű különböző cotillon-jegyekről és friss virág-csokrokról is gondoskodnia kell a házi­ asszonynak, ki inkább ne is adjon bált, ha ki nem békült azon eszmével, hogy az ilyen mulat­ ság nagy költséggel jár. A bál elegáns toiletteszobát igényel, mely az előszoba mellett rendeztetik be, s melyben csinos szobaleány tartózkodik a bál végéig, ki a hölgyek toilettjein előforduló baleseteket ügyes kézzel javítja. Okvetlenül szükséges a kis pihenősálon is nem táncolók számára, valamint a kü­ lön kártyázó-szoba (ez egyszersmind a do­ hányzószoba is lehet). A kártyázószoba az öreg urak számára való, s az igazán előkelő, tiszte­ letreméltó háziasszony csakis whistre, tarokkra s más effélére ád engedélyt és határozottan tiltakozik a hazárdjáték ellen, melynek csábja csakhamar elfeledtetné a táncosokkal a te­ remben várakozó hölgyek legcsábítóbb mo­ solyát is. Elfelejtettük felemlíteni, hogy az urak azon hölgyet vezetik asztalhoz, kivel épen beszélnek, vagy táncolnak. A hölg}' utolsó táncosa vezeti öt le kocsijához.

Bálok, de még nagyobb estélyek alkal­ mával sem szokás a háziasszonytól elbú­ csúzni, ha csak nagyon meg nem ritkult a társaság. A korábban távozók lehetőleg észre­ vétlenül tűnnek el, hogy a többiek mulatságát ne zavarják.

TIZENHETEDIK FEJEZET. Vendéglátás falun. — A háziak kötelességei vendégeilc iránt és viszont. — Kerti mulatság és szüret.

Egyszerűség, vendégszeretet és szabadság! ezek a falusi vendéglátás föfeltételei és ezekkel a legegyszerűbb házikó is kedves helylyé válik, mig nélkülök a legpompásabb kastélyok is el­ vesztik vonzerejöket. A ki falusi birtokára érkezik, látogatáso­ kat tesz a környéken azoknál, kik előbb érkez­ tek, viszont pedig megvárja, hogy azok, a kik később érkeznek, őt látogassák meg előbb. Falun nyáron frissítőkkel, télen theával, cognaccal s más effélékkel szolgálnak minden látogatónak, bármily órában érkezik. Sőt a vendéget nem k í n á l j u k meg ezekkel, mi részéről szabadkozást eredményezne, hanem észrevétlen kézmozdulattal jelt adunk valamely cselédnek, ki már tudja, mi a dolga, és kérdezgetés nélkül hozza be az ily alkalommal szoká­ sos dolgokat, azaz: gyümölcsöt, befőttet, süte­ ményeket (az effélék falun mindig ké.szen tar-

tatnak) s ha szükséges, theát és liquöröket is Nálunk a legtöbb falusi ház igen vendégszerető és földbirtokosok, valamint nyárilak-tulajdonosok szeretik maguknál látni barátaikat. Mint­ hogy ezek azonban nemcsak egyszerű látoga­ tást tesznek, mint városban, hol az ember ren­ desen csak egy-két órát tölt barátai körében, hanem gyakran pár napi vagy heti tartózkodás­ ról van szó, mindkét félnek, azaz a háziaknak és vendégeknek ismerniök kell egymás iránti kötelességeiket, kölcsönös gyöngédség ésfigyelem által kellemessé és élvezetessé téve az együttlétet. A valódi vendégszeretet és tapintat paran­ csolja, hogy mindenkit egyenlő udvariassággal fogadjunk, ha több vendégünk van egyszerre, egyet különösen ki ne tüntessünk a többinek rovására, mi rendkívül feszélyező azokra nézve, kik mellőzve érzik magukat. A háziak egyik főkötelessége vendégeiknek teljes szabadságot adni. Meg kell gondolniok, hogy például városi ember, ki falura megy, mindenekelőtt a nyomasztó fesztől kivan sza­ badulni, mely városban lépten-nyomon üldözi. O előtte egy pohár frissen fejt tej egy diófa árnyában ezerszer többet ér, mint a legfino­ mabb ragout, freskókkal díszített étteremben. Megesik persze az is, hogy vendégünk ellensége

10»

a falusi élvezeteknek és mulatságoknak ; ez eset­ ben tapintatlanság volna öt oly dolgokra kény­ szeríteni, melyek semminemű érdekkel nem birnak előtte, s birtokunk megtekintésére is csak akkor szólítjuk fel, ha erre hajlandóságot mutatott. Viszont a vendég udvariasságától megvár­ ják, hogy mindent megdicsérjen, a kertet, a házat, a kilátást, még akkor is, ha nincs sok dicsérni való. A legtöbb házigazda büszkeség­ gel tekint birtokára vagy nyári lakára s ezen gyengéjének számbavétele kötelességünk, ha egyszer rászántuk magunkat, hogy vendég­ szerető meghívásának eleget tegyünk. Minden háziasszon}', még a legmagasabb rangú és leggazdagabb is, személyesen győződik meg arról, a vendégek számára előkészített szo­ bák rendben vannak-e.' Az ágyakat frissen be­ vonatja, és ablakra, öltözöasztalra tiszta függö­ nyöket és térítőket tétet. Szappan, rizspor, külö­ nösen elegáns házaknál még illatszerek is elő. vannak készítve a mosdó- és öltözöasztalon, valamint a nők számára gombostűk és hajtűk is. Sőt egy skatulya kétszersült és nyáron málnaviz is elő van készítve, mert vannak, kik éjjel, vagy napközben szoktak valami apróságot maguk­ hoz venni és kellemetlen volna, ha azt mindig kérniök kellene. Az Íróasztalon közönséges iró-

170

papirt, különböző nagyságú levélpapírt és borí­ tékot (ez utóbbiak elegáns házaknál a birtok vagy nyárilak nevével láttatnak el), valamint pecsétviaszt, tollat és téntát talál a vendég. A. nővendégeket a háziasszony, a férfiven­ dégeket a háziúr kiséri személyesen szobájukba, ott körülnéz, minden rendben van-e és csak­ hamar távozva, cselédet küld be, hogy a vendé­ get a kicsomagolásban és öltözködésben segítse. Este ismét a háziúr és háziasszony kisérik a vendéget szobája ajtajáig, s ha bizalmasabb viszonyban vannak vele, egész be a szobába is. Ekkor megkérdezik, mit szokott a vendég regge­ lizni, szobájábankivánja-e elkölteni a reggelit stb. A cselédek távozáskor bőkezűen megajándékozandók. Nem kívánhatjuk mások cselédei­ től, hogy ingyen szolgáljanak ki bennünket; fáradságukért ha nem is fizetés, de jó borra­ való jár nekik. A ki ezen mellőzhetlen köteles­ ségnek nem kíván eleget tenni, jobb, ha otthon marad, mintsem hogy fukarsága által nevetség és ellenszenv tárgyává tegye magát barátai házánál. Férfivendég rendesen a szakácsnőnek vagy szakácsnak, a komornyiknak és az őt ki­ szolgáló inasnak ad borravalót, nő a szakács­ nak, inasnak és szobaleánynak. A kocsis is borravalót kap. Ha falura meghivatunk, jól meg kell fon-

tolnunk, ez a meghívás nem volt-e pusztán le­ kötelező frázis s oly lábon vagyunk-c a háziak­ kal, hogy a meghívást elfogadhatjuk, másrészt meg a házigazda se híjjon meg senkit, kinek társasagát nem kívánja őszintén. Valóban nem tudjuk, kinek a helj-zete kellemetlenebb, a háziuré, ki hidegen fogad valakit, kit azon remény­ ben hitt meg, hogy a meghívást el nem fogadja, vagy a meghívotté, ki érzi, de későn, hogy a meghívást nem kellett volna komolyan vennie. Kivált családostul nem tanácsos az ily meg­ hívásokat elfogadni, csak többszöri unszolás után, ha látjuk, hogy jelenlétünkkel valódi örö­ met szerezhetünk a háziaknak. Elutazás alkalmával, ha hosszabb út van a távozó (hölgyvendég) előtt, a háziasszony csinos kis kosarat készít elő, eg}' kis harapni valóval, mely utóbbi az időhöz alkalmazandó, mit útban tölt az illető. Gyümölcs, hideg sült, kalács, min­ dig kellemes frissítő. A hol sok a virág, szép csokorral is szokás kedveskedni az elutazó nővendégnek. A vendég idegen háznál sem virágot, sem gyümölcsöt nem szakít. A legtöbb házigazda nem látja szívesen, ha sok fáradsággal járó munkájának eredményeiben gázolnak s fáit vagy virágágyait károsítják. Meg kell várni, míg a háziúr maga szolgál virággal, vagy gyümölcs-

csel s még akkor is jobb, ha ezen figyelem ellen szabadkozunk. Beteges és gyenge testalkatú emberek, kik nem járhatnak-kelhetnek a többiekkel, okosab­ ban cselekszenek, ha nem fogadják el barátaik meghívását, már azért sem, mert azokat mulat­ ságaikban és kirándulásaikban, melyekben nem vehetnek részt, feszélyeznék és zavarnák. Csak az a kellemes vendég, kinek egészsége és ke­ délye megengedi, hogy szenvedés és panasz nélkül tűrhessen hideget és meleget, port és esőt s kinek gyomrát a legegyszerűbb étel és ital sem rontja meg. Mindig azon kell lennünk, hogy a háziak­ nak valahogy terhére ne legyünk, s ne octroyáljuk jelenlétünket ott, hol az nem kívántatik általuk. Ebédre mindig külön kell öltözni, még a legegyszerűbb háznál is. Néhány nagyúri ház­ nál a férfiak frakkba, a nck díszes társalgási öltözetbe öltöznek ebédre. Mi ezt a szokást rendkívül dicsérendőnek találjuk, főkép mai nap, midőn a túlzott fesztelenség, kivált a férfiak öltözetében, átmegy a modorba és társalgásba is s megmételyezi társadalmi életünket. A háziúr lovait és fogatait csak akkor hasz­ náljuk, ha azokat, a nélkül, hog\' előbb kérdést tenne, rendelkezésünkre bocsájtja. Azonban a

173

fogatokat és lovakat elkérni nagy tapintatlan­ ság, minthogy a legtöbb házigazda rendkivűl sokat tart lovaira s nem igen szereti, ha azokat fárasztják. Falun kirándulások alkalmával legtöbbször kocsira ül az ember ismerőseivel, s erre nézve megjegyezzük, hogy az első hely a kocsiban hátul, jobbra van. A kocsi tulajdonosai a hátsó üléseket vendégeiknek engedik át. így a házi­ kisasszony fiatal leányvendégét, ha az fiatalabb is nálánál, hátra, édes anyja mellé ülteti. Ha fiatal asszony van a társaságban, az foglalja el a hátsó helyet, még ha a jelenlévő kisasszonyok közül olyan is van, ki jóval idősebb nálánál. A férjnél lévő nőé az elsőség minden tekintetben. F'iatal leány soha, semmi szín alatt nem fog­ lalhatja el a hátsó ülést, ha'éltes nőnek, de még öregúrnak is e miatt elöl kellene ülnie, azonban még éltes férfi is átengedi helyét, ha fiatal aszszonynyal kocsizik. Helyesen cselekszünk tehát, ha gyerme­ keinket már jókor hozzászoktatjuk az elölüléshez, még ha ez természetükkel összenem férne is s eleinte rosszul lennének tőle. A megszo­ kás csakhamar megszünteti ezt a rosszullétet s később azután nem kénytelenek az illendő­ ség megszegése által bebizonyítani, hogy nem részesültek elég gondos nevelésben.

174

Kocsiba szállásnál azt az egyént engedik előbb beszállni, ki az első helyet foglalja el, azonban mindjárt utána nem az következik, ki mellette ül, azaz a ki a második helyet foglalja el, hanem az, ki átellenében ül, miután így ké­ nyelmesebb. Kirándulások alkalmával, akár kocsin, akár gyalog megy a társaság, fiatal leányok sohasem maradoznak el túlságosan a társaság idősebb tagjaitól, főkép ha urakkal vannak. Mindig fel­ tűnést okoz, ha a fiatal leányt, kit úr kisér, keresni kell, vagy ha a társaságnak várakoznia kell reá ; s ha nem is számítanók be nagy ta­ pintatlanságnak azt, hogy a társaságban zavart és kényelmetlenséget okoz, már azért is kel­ lene felszólalnia ellene minden művelt egyén­ nek, mert fiatal leányok édes anyjuk vagy gardc de dame-juk szemei elé valók s ilynemű elkü­ lönítés által mindenféle következtetésekre jogo­ sítják fel az illető férfit.

Falusi háznál a bálok és estélyek ugyan­ azon szabályoknak vannak alávetve, mint vá­ rosban, csakhogy az érkező vendégek télen jól melegített toiletteszobába vezettetnek (nők és férfiak külön), hol theával és liquörökkel szol­ gálnak nekik s szobaleány és inas rendbe hoz-

zák a hosszas kocsikázás által kissé megkárosí­ tott öltözetet. Ha a tánc hajnalig tart, indulás előtt könnyű reggelit, theát, kávét és csokoládét serviroznak. A várositól azonban egészen eltérő viga­ lom a kerti mulatság. A kerti mulatság a kelle­ mes fesztelenségnek netovábbja, és a meglehe­ tősen költséges és fárasztó előkészületeken kivül, még a háziasszonyra nézve sem jár külö­ nös kötelezettséggel. Ha egyszer vendégeit fogadta, s mindenkivel pár szót váltott, kénye­ kedve szerint elmulathat és nem kénytelen azon ezerféle aprósággal gondolni, mely a városi mulatságból mindig megpróbáltatást csinál a háziasszon}' számára. A kerti mulatságnak csak három főkellékét ismerjük — azonban ezen három közül egynek sem szabad hibáznia. Ezen főkellékek: alkalmas hely, jó zenekar és szép idő; a többiről azután a társaság maga gondoskodik. A kert ez alkalommal több eléggé tágas sátorral láttatik el, melyeknek egyikében a zenekar, másikban a frissítők vannak elhe­ lyezve, míg a harmadik a felöltők felvételére szolgál s egyszersmind kis toilettel van ellátva, mely mellett csinos szobaleánj^ nyújt gombos­ tűket és hajtűket, vagy pedig ügyes kézzel javítja ki a netaláni szakadásokat a táncosnők

ruháin. Rendesen még egy legnagyobb sátor képezi a tánctermet, ha ugyan táncteremnek nem a. ház valamelyik kertre nyiló földszinti terme van átalakítva. A kertimulatság rendesen 4 óra felé kez­ dődik. Az érkező vendégek azonnal a kertbe vezettetnek, hol a háziasszony, ki eleinte vala­ mely sátor vagy pavillonban helyezkedik el, fogadja ükét. Mihelyest néhány pár összegyűlt, elkezdődik a tánc, melyet egy-két óra múlva nagy ozsonna félbeszakaszt. Ez áll kávé, cso­ koládé, fagylalt, friss és aludt tej, sütemény, torták, befőttek és gyümölcsből, s nagy sátor­ ban vagy pedig szabad ég alatt költetik el. Ozsonna után ismét táncolnak s közbe társasJátékokat játszanak naplemente utánig, midőn az egész társaság a kastélyba vagy házba megy vissza, hol hideg vacsorával és theával vendé­ geltetik meg. Vacsora után vagy haza kocsiz­ nak, vagy pedig holdfénynél folytatják a tán­ cot és a kert chinai lampionokkal világíttatik ki minél fényesebben. • A szüreti mulatság is ilyenféle, csakhogy többnyire már reggel veszi kezdetét és a házi­ asszonynak az ozsonnán kivül villásreggeliről és ebédről is kell gondoskodnia. A tánc szüret­ kor rendesen kivilágos kivirradtig tart. Az öltözet ilyen kerti vagy szüreti mulatAz Illem.

•. -

12

Ságokra igen egyszerű, de tetszetős legyen. Elegáns nők ilyen alkalmakra többnyire mosóruhát vagy foulardt viselnek. Friss, élénk szí­ nek : világoskék, rózsaszín, piros, valamint a fehér ilyenkor festői hatásúak. A ruha földet nem érintő kerek aljjal és tetszetős szabású magas és fél-hosszú ujjas felsőruhával készül. Csinos, minél kacérabb szalmakalap, a ruhával összhangzó napernyő és harisnya egészítik ki ezen öltözetet. A férfiak nyári costumet és szalmakalapot viselnek.

178

TIZENNYOLCADIK FEJEZET. Sport. — Lovaglás. — Vadászat. — Korcsolyázás. — Dohányzás.

A magyar nép mindig szerette a sportot. Már eredeténél fogva azon népek közé tarto­ zik, melyek a tatár közmondás szerint »a ló hátán találják fel a boldogságot.* A mily indo­ lens természetű különben, szivesen tűri a lo­ vaglás és vadászat fáradalmait, sőt valódi szenvedélylyel és kedvteléssel üzi ezeket. Nem csoda tehát, hogy ma, midőn ezen hajlamhoz még a divat is járul, midőn a lovag­ lás és vadászat nemcsak kellemes, de mindenek felett elegáns is, jobban érdeklödnek ezen mu­ latságok iránt, mint bármi más iránt, mit az­ előtt divat volt érdekesnek találni. Irodalom, tudományok, művészet, egy bizonyos osztály előtt csak másodrangú szerepet játszanak. S ezen divat nemcsak a férfiak, de a nők táborában is hódít. A nők, bármennyire szere­ tik is a kényelmet, s bármily félénk természe­ tűek ^ még sem tehetnek egyebet, mint hogy a 179

12*

férfiakat e térre kövessék. Mert hiába, a politika, aklubbok és a sport oly hatalmas vetélytársak­ nak bizonyulnak, hogy akarva nem akarva, legalább némileg részt kell venniök a férfias foglalkozásokban, hogy végkép el ne hanyagol­ tassanak. A politikai térre és a klubbokba nem követ­ hetik hütelen lovagjaikat, de kisérhetik lovag­ lásban és vadászaton, mit némelyek hősiesen meg is tesznek. Pár év óta a legelegánsabb salonok is meg­ nyíltak a csúnya dohányfüst előtt. A nők ellen­ vetés nélkül tűrik a szivarszagot, sőt maguk is rágyújtanak olykor ebéd után egj'-egy cigarettere, azt állítván, hogy nincs kellemesebb illat a dohány-illatnál. Persze, többnyire csak báto­ rításképen mondják azok számára, kik azon ürügy alatt igyekeznek kedves klubbjokba szökni, hogy szivarózásukkal terhükre vannak a hölgyeknek. Csakhamar azonban belátták, hogy ezen önmegtagadással még nem tettek eleget s egész szenvedélylyel neki mennek a lovaglásnak, mit tulajdonképen távol vagyunk kárhoztatni. A lovaglás igen egészséges testgyakorlat s épen nem nöietlen. Külföldön, főkép Angliában, a nők ép oly általánosan lovagolnak mint a férfiak, s tapasztalt és elismert dolog, hogy a lovaglás

idegeiket erösiti, üg3'esel
nünk a vastag szarvasbőr keztyűt és csinos ostort sem.

A vadász-öltözet nők számára rövid alj, férfias szabású kabátka s nagykeretü Rubens, Rembrandt vagy kis pörge dinnye-kalapból áll. Félmagas csizma és elegáns kis puska fejezik be az öltözetet. A férfiak vadász-öltözete hasonlít lovagló­ ruhájukhoz. Egyes vadásztársaságok többnyire bizonyos egyenruhát választanak, mint nálunk például a rókavadászok, kik vörös frakkban jelennek meg. Nők és férfiak vadászatra (s különben lo­ vaglásra is) flanell-inget vesznek az öltöny alá. Altaljában nagy figyelmet kell fordítaniok a jó vastdgtalpű, áthatlan csizmák és lábtyúkra is. Minél célszerűbben vannak öltözve, annál bát­ rabban tűrhetik az idő viszontagságait és a talaj egyenetlenségeit. Úri házaknál falun vadászatra többnyire néhány nőt is hívnak meg, kik, ha nem is vesz­ nek részt a sportban, kocsin kísérik a vadásza­ tot és mindenesetre növelik a mulatságot. A vadászat ekkép szerveztetik : A vadászok jó bőséges reggeli után, mely áll: thea, tojás, sódar, szalonna és más efféléből, korán reggel

elindulnak. Azonban a korai óra dacára a házi­ asszony s még néhány hölgy elegáns pongyo­ lában megjelennek a reggehnél s a távozóknak istenhozzádot mondanak a tornácról. A társaság már elóbb alkalmas helyet ha­ tározott meg a villásreggeli számára s a házi­ asszony e helyre cselédeket küld az ételekkel és italokkal. A villásreggeli ugyanazon étkekből áll, melyeket a tizedik fejezetben leirtunk. Csak­ hogy nemcsak theát, de jó erős borokat és pezsgőt is töltögetnek. A nem vadászó hölgyek praktikus rövid öltözetekben a háziasszonynyal együtt hajtat­ nak a villásreggeli helyére, hol vidáman pezs­ gőznek, mig a vadászok ismét eUndulnak s a hölgyek vagy kocsin követik őket, bizonyos távolságra, vagy haza hajtatnak. Hét órakor kitűnő ebéd várja a vadászo­ kat, melynél azonban nagyobb szerepet játsza­ nak a vastag ételek, mint az inyenc-falatok. Ebéd után a salonban gyűl össze a társaság, de valóban nem mulatságra. A vadászok fáradtak és több hajlamot mutatnak a szünyókálásra mint a szellemdús társalgásra. De azért gyak­ ran tánccal vagy zenével töltetik el az esi. Vadászaton is létezik bizonyos etiquette. így például neveletlenség oly vadra lőni, mely más előtt van, ha az illető még nem célzott

reá. A vigyázatlan tréfálgatás sincs iielyén va­ dászaton. Komolyan kell tiltakoznunk az ellen, hogy barátaink tréfából reánk célozzanak, mi már gyakran a legnagyobb szerencsétlenséget idézte elő. A vadásztársaság szétoszlásakor, a háziúr elosztja a távozó vendégek között a lőtt vad egy részét. Városi ember, ha vadászatról haza jön, a lőtt vadból küld azon házaknak, melyek­ hez meg szokott híva lenni. A vadászó vendégek borravalót adnak a szolgálatban lévő vadászoknak és felügye­ löknek.

A korcsolyázás egészséges és mulatságos sportja nálunk valóságos szenvedélylyé vált. Mindenki korcsolyázik, s a társaság télen nem­ csak a báli teremben, de a jégpályán is találko­ zik folyvást. A milyen fesztelen ezen mulatság, az illem szabályairól a jégpályán sem szabad meg­ feledkeznünk. A gyakorlott szem e helj'en is megkülönbözteti a jó nevelésű ürihölgyet, a felületes s elhanyagolt nevelésű asszonytól, a gavallért az illemmel mitsem gondoló férfitól. A ki még nem tud korcsolyázni, végezze sok bukással s nevetséges salto-mortáléval járó 181

tanulmányait oly órában, melyben a társaság nincs Jelen. »Le ridicule est un malheur sociaU (nevetségessé lenni társadalmi szerencsétlenség) állítják a franciák, még pedig igen helyesen, s a ki teheti, óvakodjék ezen szerencsétlenségtől. Nőnek korcsolyázásra úgy kell öltöznie, hogy bukás esetében illetlen látványt ne nyújt­ son. Az alsó-öltözetnek tehát correctnek s jól csukódónak kell lennie. Fiatal leányok természetesen csak garde de dames kíséretében mehetnek ki a jégre; azon­ ban e helyen néha órákig magukra vannak hagyatva, miután kisérőnöik nem követhetik minden léptöket. Ilyenkor azután kitűnik, jó nevelésűek-e a fiatal hölgyek vagy sem. Elegáns magaviseletű, jól nevelt leánykák nem vetnek körül merész tekinteteket, nem vonják magukra a figyelmet hangos beszedők és kacagásuk által, s nem szeleskednek. Könn3'edén, kellemmel lejtenek el a jég fölött, s bár nyájasak az ismerős férfiak iránt, s fesztelenül mulatnak, modoruk mégis tartózkodó és megközelíthetlen marad. A perfect gentleman a jégen igen udvarias nőismerősei iránt. Segíti őket korcsolyáik fel­ csatolásában, szánjukat tolja és korcsolyázás közben felajánlja kíséretét. Nő nem korcsolyázhat ismeretlen férfival, s segítségét is csak úgy fogadhatja el, ha épen 183

valami bajban van, elesett, vagy korcsolyáját vesztette el. Ez esetben illő, hogy a férfi a tett szolgálat után azonnal bemutassa magát, még pedig nemcsak az illető nőnek vagy leányká­ nak, de garde de damesjának is.

A dohányzás szokása az évekkel nem hogy csökkent volna, de mindinkább elharapódzik. A szivarozás női salonban meg van engedve mindjárt ebéd után, ha a fekete kávé a házi­ asszony salonjában költetik el, továbbá látoga­ tás alkalmával 7 óra után és estélyen, ha a társaság vacsora után ismét összegyűl a salon­ ban. A hol két sálon van, ott csak az egyik áldoztatik fel a dohány kultusának, s magától értetődik, hogy, ha hölgyek vannak jelen, a férfiak nem élnek vissza túlságosan a dohány­ zásra adott engedélylyel. Némely háznál az urak estély alkalmával a háziúr szobájába vonulnak vissza egy időre és ott szivaroznak, vagy pedig külön szivarozó-szobák vannak; ez esetben a délutáni kávét is e szobában költik el. Ebéd előtt azonban semmi szin alatt sem engedhető meg a szivarozás női salonban, sőt a tulajdonképeni látogatási órákban sem. Még maga a háziúr is elég udvarias neje iránt, hogy

nem füstöli be az egész házat, ha még oly erős dohányos is. Férfi persze soha sem gyújt szivarra nőit előtt, a nélkül, hogy engedelmet kérne, ha pe­ dig látogatáson van, csak akkor szivarozhatik, ha szivarral kinálják meg. Látogatás alkalmával a szivar az előszobá­ ban letetetik, vagy mi még helyesebb, még az ajtó előtt eldobatik. Durva neveletlenségnek tekinthető, ha valaki nőkhöz szivarral kezében lép be. Ha féríi nőket kisér az utcán, soha sem szivarozik, még akkor sem, ha igen meghitt lábon van velők. Ha a férfiak a klubban vagy kávéházban soká szivarfüstben ültek, nem illő, hogy e füs­ tös öltözetben hölgyeknél látogatást tegyenek. Mindenesetre előbb át kell öltözniök. Még azt is tanácsoljuk erős dohányosok­ nak, hogy többször napjában használjanak szájvizet. A dohányszag a szájból igen vissza­ taszító dolog, s tudtommal megtörtént, hogy eljegyzések mentek széjjel azon kellemetlen hatás miatt, melyet ez az arára előidézett.

187

TIZENKILENCEDIK FEJEZET. Nyilvános mulatságok. — Nyilvános bálok. — Piknikek. — Álarcos bálok. — Jelmezbálok.

Azon mulatságok, melyeknek ezen fejeze­ tünket szenteltük, tulajdonképen csak részben nyilvánosak. A piknik például már nem számít­ tatik a nyilvános mulatságok közé, miután azonban még sem házimulatság, sőt egyes kisebb társas-körök által rendeztetvén, tulaj­ donképen inkább nyilvános mulatságnak tekint­ hető —• kicsiben, bátran hel3'et foglalhat fénye­ sebb társai mellett. A nyilvános bál igen szertartásos, fényes, de ritkán oly kedélyes vigalom, mint a házi bál vagy piknik. Már előkészületei is nagy ügygyeibajjal járnak. Legelőször is a rendezőség választátik meg: einök, másodelnök, választmányi tagok és pénztárnok, s ezek azután a lady patronesse, vagy patronessek választásához és meg­ nyeréséhez fognak. Külföldön, de még Bécsben is, több háziasszony szokásos, kik valamennyien kiváló helyet foglalnak el azon társadalmi kör-

188

ben, melyben forognak. így egy-kettő választatik a főrangú világból, egy-kettő a pénzaristokratiából, egy a magas hivatalnokok köréből, egy a gazdag polgári körökből stb. Mi ezen eljárást sokkal előnyösebbnek találjuk, mint a nálunk szokásosat. Az itt divatozó e g y házi­ asszony ol3'kor igen egyoldalúvá teszi a vigalmat, holott az ilyen bál jellege nem az ottho­ nosságé, de a nyilvánosságé legyen, mi csak ügy érhető el, ha a társadalom minél különbö­ zőbb rétegei vesznek benne részt. A választmány és a lady patronesse meg­ lévén, a bált a választmány névsorával s a háziasszony vagy háziasszonyok neveivel az újságokban hirdetik. A választmány dolgai az­ után ugyancsak felszaporodnak. A meghívók nyomtatása és szétküldése, a jegyek készítte­ tése, a terem megválasztása és díszítése, a virágok, cotillonjegyek, táncrendek (melyekben jelenleg nagy fény űzetik) megrendelése, telje­ sen igénybeveszik a vállalkozó ifjak idejét. Ehhez még az is hozzájárul, hogy pár év óta szokássá vált egyes előkelőbb családokat szemé­ lyesen meghívni, mi rendesen úgy történik, hogy kettő-kettő a választmány tagjai közül kocsira ül és látogatást téve az illető házaknál, a családot részvételre szólítja fel. A háziasszony és leányai a bálba léptük-

kor pompás virágbokrétákkal fogadtatnak a rendezők által, kik karjukat nyújtják a hölgyek­ nek és helyeikhez vezetik. E hölgyek a rendezők részéről ugyanazon figyelemben részesülnek, mely a háziasszonyt és leányait házi mulatságon megilleti, s velők kezdetik el a tánc. Másrészt meg nekik is megvannak kötelességeik. A háziasszon)' mindenki iránt szívességgel tartozik. Előzékenységgel kell fogadnia azokat, kik be­ mutatják magukat, még akkor is, ha oly höl­ gyek kivannak vele megismerkedni, kik nem tartoznak azon társadalmi osztályhoz, a mely­ ben forog s nem foglalnak el előkelő állást. Ezt annál könnyebben teljesítheti, miután az ilyen ismeretség nem von maga után semmi-nemű utólagos kötelezettséget. Nyilvános bálokban a bemutatások, ha kell, a rendezők által eszközölhetők, kik csok­ rot, vag}'^ más jelvényt viselnek megkülönböz­ tetésképen. Ha valaki egy rendezőt felszólít, hogy szerezzen neki táncosnőt, az az illető urat akármelyik épen nem táncoló hölgy elé vezet­ heti, s bemutathatja. Ily dolgokban természete­ sen tapintatosan kell eljárni, leginkább társadal­ milag összeillő egyéneket ismertetvén meg egy­ mással. A rendezőknek arra is kell figyelniök, hogy minden jelenlevő táncosnő táncoljon. Nem

190

tehetnek minden leán}'! ünnepeltté, de azon kell lenniök, hogy egy se hanyagoltassék el sértőleg. Ha a bál igen nagy és nagyon látoga­ tott, persze megesik az is, hogy az egyes tán­ cosnőkkel szemben nem lehetnek elég figyel­ mesek. Ez utóbbiaknak különben azt tanácsol­ juk, hogy ne menjenek el nyilvános bálba, ha nincs sok, vagy legalább egy-két befolyásos ismerősük. Idegenektől nem várhatnak figyel­ met és igy megtörténik, hogy csinos leányok, kik még jó táncosnők is, keveset vagy épen semmit sem táncolnak nyilvános bálban, még pedig csak azért, mert nem birnak elég isme­ rőssel. A jó társaság hölgyei különben nem csak azt veszik tekintetbe: lesznek-e férfi isme­ rőseik az illető bálban, de azt is, hogy lesz­ nek-e ott nőismerőseik. Distingvált hölgyek csak társaságban látogatnak nyilvános bált, azaz találkát adnak ottan ismerőseiknek, kikkel azután együtt ülnek és vacsorálnak. Magától értetődik, hogy nő soha sem tán­ col nyilvános bálban olyan emberrel, ki nincs neki bemutatva, mely szokáshoz már azért is kell ragaszkodnia, mert jó nevelésű, s a jobb körökben megforduló fiatal emberek nem szólí­ tanak fel táncra olyan nőket, kiket nem ismer­ nek. A ki tehát azt a hibát elköveti, vagy nem tudja: mi a szokás, vagy pedig készakarva követ

el tiszteletlenséget. Ha az ilyen dolog valamely hölgyön megtörténik, a lehető legudvariasab­ ban utasítja vissza az illetőt, legjobban azon ürügy alatt, hogy le van foglalva, vagy hogy el van fáradva, (ez esetben az illető táncot nem táncolja többé), a gőgös visszautasítás — nem finom emberrel lévén dolga — könnyen kelle­ metlenségekbe keverhetné őt, come-il faut nő­ nek pedig nyilvános helyen kerülnie kell min­ dent, mi öt feltűnővé teheti. A táncosnőnek négyes alkalmával nem csak táncosát kell ismernie, de vis-á-vis-ját is. Ha két pár vis-á-vis táncol s a két táncosné nem ismeri egymást, a táncosok egyike bemutatja a hölgyeket eg3'másnak. A táncos a vis-a-vis tán­ coló férfit is bemutatja táncosnőjének. Nyilvános bálban a fiatal leányok ülőhelye anyjuk vagy garde de damesjuk ülőhelye előtt van, s a fiatal leányok nem ülnek le s nem tartózkodnak hosszasan egy másik teremben. Az sem illő, hogy táncosukkal egyedül men­ jenek a büfPetbe — garde de damesjuknak min­ dig nyomukban kell lennie. Nyilvános bálban újonnan bemutatott tán­ cossal nem szokás hosszas beszélgetésbe eresz­ kedni. Az esprit csillogtatása, a bizalmas társal­ gás, lehetetlen az olyan férfival, kit csak pár perc óta ismer az ember, s a ki iránt csakis tar-

tózkodó nyugodtsággal viseltethetünk. A társal­ gás többnyire a farsang élményei, a szinház, a toilettek szépsége körül forog — a személyes kérdéseket kerülve kell kerülni. A túlságos elő­ zékenység nőnél, kivált fiatal nőnél, sokkal nagyobb hiSa, mint a feszesség és hidegség. Nő, de főkép leány, bálban soha se tün­ tessen ki senkit. Egyformán szívesnek kell lennie mindenki iránt s mindig szem előtt kell tartania azt, hogy az avance-ok épen nem vonzzák, de sőt elriasztják a házasulandó fiatal embereket, kik már úgyis hajlandók a bizalmatlankodásra. — S azután tudvalevő dolog, hogy a k i n á 11 árucikk mindig veszít értékéből. Ha a fentebbieket különösen hangsúlyoz­ zuk, ezt azért tesszük, mert a mai bálozó fiatal leányok egy része e tekintetben épen nem tö­ rődik az illendőséggel és feltűnő különbséget tesz bálban a házasulandó és nem házasulandó férfiak között. Az elsők mosolyt nyernek, szívé­ lyességet és előzékeny nyájasságot, mig az utóbbiak durcás arccal, rövid feleletekkel és visszautasító hidegséggel kénytelenek beérni. Pedig a férfiak úgyis azt állítják, hogy a bál nem egyéb leányvásárnál; mily lealázó tehát a leányokra nézve az, ha büszkeséget s nőiességet mellőzve, magaviseletük által igazolják az efféle csipős megjegyzéseket.

Azllkm.

193

13

Különben a férfiak sem jobbak náluknál; ük is világosan kimutatják, hog}' parthiek után futnak s megtörténik, hog}' náluk a hozomány a figyelem hévméröje. Ebbe persze nincs bele­ szólásunk^ ez a kor iránya; csak,el ne feled­ jék a szükséges udvariasságot mások iránt s tartsák szem előtt azt, hogy a nők általán véve mindig és minden körülmény között számot tarthatnak — ha nem is hódolatukra, de lovagiasságukra. Ha egy fiatal embert oly táncosnőnek mu­ tatnak be, ki nem szép, vagy már nem fiatal, a táncosnak el kell rejtenie kellemetlen meglepe­ tését. Ha azután feléje sem néz is többé, mi egészen tetszésétől függ, addig, mig vele van és vele táncol, meg kell adnia neki az illő tisztele­ tet. A ki az ellenkezőt teszi, azt bizonyítja, hogy nemcsak neveletlen, de rósz szívű és gyöngédtelén ember. Napról-napra szaporodik azon fiatal embe­ rek száma is, kik 20—26 éves korukban már nem táncolnak. — Zwikkeres vagy monoklis szemmel járják végig a bálokat, a táncosnők toilettjeit kritizálják s legfeljebb arra szánják rá magukat, hogy valamely elegáns, ünnepelt asszony mellé ülve, vele egy félórát elcseveg­ jenek. De a blasirtság vagy annak negélyezése, nem vétek az illem szabályai ellen, s így annak

i

ostorozása nem tartozik reánk, ha tisztán látjuk is, hogy annak elharapódzása képezi társadalmi életünknek egyik főhátrányát. A kedélyes, jóizü mulatásra napról-napra kevesebb a lehetőség s ennek oka nagyrészt a férfiak blasirtságában rejlik. Azonban van valami rosszabb a nem tán­ coló férfinál — s ez a rosszul táncoló férfi. A ft

rosszul táncoló férfi a társaság ostora. O az, ki szomszédainak lábára hág, ki szomszédnöinek ruháját összeszaggatja, a négyesben zavart csinál, s minduntalan elbukik táncosnőjével. A legtöbb nő született táncosnő, férfi azonban csak akkor álljon be táncosnak, ha jól megtanult táncolni. A körtáncoknál áltáljában fődolog, hogy a táncoló pár összhangzatos egészet képezzen s táncos és táncosné sem nagyon is közel egy­ máshoz, sem igen is távol egymástól összhangzatosan mozogjanak. A nő nem hajlik táncosa vállára, mi az affectátió netovábbja, de nem is tartja magát túlfeszesen távol tőle, mi részéről ama fáradságos cipelést eredményezné, mely­ től a táncosok annyira irtóznak. Némely nő táncközben hátraveti fejét, úgy, hogy frisurája felbomlik s eszeveszett bachansnöhöz hasonlít. Magától értetődik, hogy ez a táncnak nemcsak illetlen, de nagyon is Ízléstelen neme. A négyes

elsétálása még mindig divat, s a bálozólc a táncmestertől tanult lépéseket csakhamar elfelejtik. A táncosok claquejukat folyton kezökben tartják s táncközben azt a táncosné széke alá helyezik. Tisztek sohasem táncolnak karddal, sem pedig sarkantyúval. A keztyűt az egész bál folyama alatt le nem húzza sem a táncos, sem a táncosné. A táncosné táncközben zsebkendőjét vagy legyezőjét azon kézben tartja, melyet táncosá­ nak vállára helyez. A táncos, ki egy hölgyet előre lefoglalt, az illető tánc zenéjének első hangjaira hozzá siet, (nagy illetlenséget követ el az, ki táncosnéját hosszasan várakoztatja) s meghajtja magát. A nő feláll s karját táncosa karjába fűzi. A táncos jobb karjával fogja át a táncosnét, ki a négyes­ nél mindig táncosának jobbján áll. Ha a táncnak vége, a táncos újból karját nyújtja a táncosnénak és azt helyére vezeti vissza. Ott ismét meghajol előtte, s a táncosné nyájas fejbólintással bocsátja el. A táncos, ki játszva, vagy használat alatt eltöri táncosnője legyezőjét, azt azonnal zsebre dugja és semmi áron sem adja többé vissza. Másnap legalább is hasonértékü, sőt ha lehet, szebb legyezőt küld neki az eltörött helyeit. A jó modor megkívánja, hogy a táncosné 19C

ép oly rendezett toilettel hagyja el a bált, mint a minőben a terembe lépett. Valóban elegáns úri nők megjelenésükben még a bál végével is megtartják azt a csínt és frisseséget, mely leg­ főbb bájuk. A felbomlott hajfodrozat, a foszlá­ nyokra tépett ruha, álnok árulók. Tartózkodás­ hiányt, szélességet, a csín és rendszeretet hiá­ nyát árulják el s valóban igaza volt ama öreg marquisnak, ki azt tanácsolta unoka-öcscsének, hogy jövendőbeli feleségét csak bál után vá­ lassza, mert, monda : »a nő, ki reggelig táncolt, s ki a nyitott ablaktáblákon beszivárgó nap­ sugár fényében sem veszti el arca rózsáit, kinek öltözete és hajfodrozata nem szenvedett az át­ tombolt éj alatt, az egészséges, fiatal, rend­ szerető és tartózkodó — egyszóval a feleségek ideálja!«

A piknik jelenleg nálunk a leg»chic«ebb és legdivatosabb mulatság. Egyes társaskörök rendezik és azon előnynyel bir, hogy az ember majdnem csupa ismerős között mulat. Hogyne csinálna tehát concurrenciát a nyilvános bálok­ nak, melyekben oly nagy a fényűzés és oly ve­ gyes a társaság, s ennélfogva szükségképpen nél­ külözik a fesztelenség ama kellemes légkörét, mely az igazi jó mulatság egyik főföltétele.

Azelőtt piknik, azaz batyú-bál alatt egészen mást értettek, mint most. Több család összeállt s egymás között felosztva a teendőket, saját konyhájából és pincéjéből szállította az ételeket és italokat. A férfiak fizették a zenét és a termet. Ez a rendszer különben néhol falun még min­ dig szokásos, és nyáron, kirándulások alkalmá­ val, városban sem vettetik meg. Más a most divatozó elegáns téli piknik, mely a kor irányá­ nak megfelelően, részvények segélyével létesít­ tetik. Több fiatal úr összeáll és megsznbja a részvények árát, melyeknek magasságától függ a mulatság fénye. A hölgyek nem fizetnek. A pikniknél mindenről a részvényesek gondos­ kodnak. A gazdag souper, a virágok, kotillonjegyek, a zenekar, minden a részvények árából telik. A legelegánsabb piknikeknél egy-egy részvény 5o—60 — de még 100 frt is s ilyenek­ nél azután nemcsalí a bál szükségleteiről gon­ doskodnak ; de a hölgyeket díszes ajándékkal is lepik meg. Pompás selyemburkos virágcsokor­ ral, vagy az illető hölgyek neveit vagy monogrammját viselő legyezővel vagy medaillonnal. Egy ilyen piknik alkalmával nem rég looofrtba kerültek egyedül a virágcsokrok. Megtörténik azután az is, hogy a hölgyek az urakat viszonzásképen szintén piknikre hívják

meg, mely ép úgy rendeztetik, mint az uraké, csakhogy itt a hölgyek a részvényesek, a férfiak a vendégek. Ha a piknik ajándékkal jár, a férfiak jeligével vagy monogrammal ellátott szivar­ vagy pénztárcát, vagy pedig jegyzökönyvet, irónt s más effélét kapnak. Pikniknél azonban az ajándék ugyan ele­ gáns, de nem lényeges dolog, annál fontosabb az efféle mulatságnál a bőség az étkekben, a pazar világítás és a bőkezűség kotillon-jegyek és csokrokban. A pikniknél nyomatékosan ismé­ teljük azt, a mit a házi báloknál hangsúlyoz­ tunk : azaz ne rendezzenek pikniket olyanok, kiknek jelszava nem a bőkezűség, hanem a takarékosság. Oly pikniknél, melyet férfiak rendeznek, tulajdonképen nem elég a nyomtatott meghivó, a rendezőknek személyesen kellene az illető családokat meghívni. Ezt azonban farsangkor, midőn a mulatságok sűrűn követik egymást, nem igen lehet mindig eszközölni. Pikniken a rendezőknek kötelességei a meghívottak iránt azonosak a háziak kötelessé­ geivel házi bál alkalmával. Figyelemmel kell lenniök arra, hogy a hölgyek jól mulassanak s soupernál sem szabad megfeledkezniök arról, hogy háziurak. A rendezők az ajtó mellett állva" fogadják a hölgyeket és helyeikhez vezetik őket.

Távozáskor egészen le a kocsihoz kisérik a garde de damesokat. A hölgyek piknikre a lehető legelegánsab­ ban öltöznek, hogy megjelenésük disze által megtiszteljék a szives házi gazdákat.

Az álarcos-bálok nálunk nemcsak álarco­ sok, de más elegáns báli közönség által is látogattatnak. A buffet többnyire salonhoz hasonlít, melyben fényes társaság gyűlt össze estélyre. E társaság soha sem báli-, hanem csakis estélyi­ öltözetben jelen meg és éjfélkor vagv legfeljebb éjfél után távozik, minthogy ez órában tartják bevonulásukat a debardeurök s más efféle ál­ arcosok s a bál elevenebb, azaz kicsapongóbb szint kezd ölteni. A jó társaság hölgyei, kik dominóban láto­ gatnak álarcos-bált, nem lehetnek elég óvatosak. Már öltözetüknek is kifogástalannak kell lennie, s minden ízében el kell árulnia az úri nőt. A férfiak ilyen elegáns dominókkal szemben rit­ kán szemtelenek s jelenlétükben ösztönszerűleg viselik magukat tiszteletteljesebben, minta hogy ez az ilyen helyen rendesen szokásos. Az ele­ gáns dominó többnyire fekete, s habár készítés­ módjára nézve egyszerű, de drága szövetből készülhet, s gazdag fekete csipkével lehet bo-

rítva. Cipőnek, keztyünek kifogástalanoknak kell lenniök, miután a férfiak azt állítják, hogy ezekről ismerik fel legkönnyebben : úri nővel van-e dolguk, vagy sem. A finom dominó nem engedi, hogy álarcát felemeljék vagy hozzányúljanak. A férfiak az első öt perc alatt tudják, mihez kell tartaniok magukat azon növel szemben, ki többé-kevésbé szellemdúsan társalog velők, titkaikat tudja, s gyengéiket gúnyolja vagy ostorozza. A finom és tiszteletreméltó hölgy társalgá­ sában, minden elevenség, csipösség, de még kacérság mellett is, van valami érintetlen, tar­ tózkodó, mi mindig imponál a férfiaknak, kik ösztönszerűleg erezik, hogy minden ügyesség dacára sem lesznek képesek a beszélgetést oly térre átvinni, melyre tisztességes nő nem követ­ heti őket. Mindazonáltal az ilyen tréfát mindig me­ résznek találjuk s a hölgyeknek azt tanácsoljuk, hogy, ha meg is engedik azt maguknak, mindig több nő társaságában tegyék, mi megszünteti az egésznek kalandos színezetét.

A jelmezbálok jelenleg a legelegánsabb mulatságok közé valók. Költségesek, az igaz, de

sikerük rendesen jóval fölülmúlja a hozott áldo­ zatokat. A jelmez választása méltán okoz hosszas fejtörést, már azért is, mert semmire sem alkal­ mazható találóbban az a mondás, hogy »du sublime au ridicule il n'y a qu' un pas« (a ma­ gasztostól a nevetségesig csak egy lépés) mint épen a jelmezekre. A jelmeznek nemcsak szépnek, eredeti­ nek, de viselője egyéniségéhez illőnek is kell lennie. Egy szőke, kék szemű szépség például nem öltözhetik cigánynönek, vagy kicsi, igény­ telen alak Stuart Máriának. Hát még az a sok fonnyadt arcú no, ki a párisi virágárusnök ka­ cér costumejét ölti fel, vagy pedig épen virág­ nak öltözik! Általában azt találjuk, "hogy csak fiatal nőknek áll jól a jelmez. Vannak ugyan idősebb nők is, kiknél a termet szépsége és a vonások változatlan szabályossága kárpótlást nyújt az arc fonnyadt rózsáiért s kik sikerrel személyesíthetnek valamely komoly történelmi alakot, mint például Coriolán anyját, Niobét, stb., — de ezek kivételek. A farsang vigságai, és ezek között a jelmezbe öltözés is, a fiatalok szá­ mára valók s a fiatalsághoz illenek legjobban. A választható jelmezek száma légió. A történelem, a számtalan népviseletek és régi divatok, színdarabok, költők munkái, a föld,

lég és VÍZ lakói s a természet általában, ezer meg ezer jelmezt szolgáltatnak, öltözködhetünk történelmi alaknak, városnak, folyónak, virág­ nak, ősanj/ánk vagy atyánknak, valamely szen­ vedélyt személyesíthetünk allegorikusán egyegy hírneves festő eszméje után, egyszóval a képzeletnek végtelen tér nyilik. A legújabb s legérdekesebb jelmezbálok azok, melyeknek alkalmával az egész társaság összebeszél s egyetemben ábrázol valamely történelmi episódot, vagy személyesíti egy-egy költő munkáinak főalakjait. Az ilj-en jelmez­ bálok főkép Angliában és Amerikában dívnak. Egy angol hercegnőnél nem rég IV. Henrik udvarát ábrázolta a társaság s szintén London­ ban, valamint New-Yorkban is voltak Shake­ speare és Dickens bálok, melyek alkalmával az egész társaság ezen nagy írók munkáinak főalakjait személyesité.

HUSZADIK FEJEZET. Nyári mulatságok. — Táncvigalmak. — Majálisok és kirándulások.

A farsang nálunk nemcsak böjtben nyer folytatást, .de a fiatalság tánckedve még nyá­ ron sem nyugszik. A nyári mulatságok egymást érik és a különböző egyletek versenyeznek a vidám táncvigalmak és majálisok rendezésében. A nyári táncvigalom lényegében vagy a nyilvános bálhoz, vagy a piknikhez hasonlít. Az első esetben a hölgyek is megfizetik jegyei­ ket és a soupert, a másik esetben semmit sem fizetnek. Ezen táncvigalmakra nézve, melyek a helyet kivéve, melyen megtartatnak, mindenben hasonlítanak a téli mulatságokhoz, csak a toilettek dolgában volna némi megjegyzésünk. Mindenek előtt ki kell mondanunk, hogy nyári táncvigalomra, legyen az bármily fényes, nem való farsangi báliruha. Nehéz selyem, átlász és dámástszövetek épen nem illők ilyen alkalomra. Csakis a könnyű, átlátszó szövetek közt van a hölgyeknek választásuk. Olyan nyári

204

táncvigaltnakba, mint a minőket nálunk a Mar­ gitszigeten, a császárfürdöben rendeznek, ele­ gáns hölgyek csak díszes nyári ruhát öltenek fel, elöl négyszögben vagy szivalakban kivágva, félrövid ujjakkal, és kivétel nélkül kalapot tesz­ nek*. Ezt azután táncközben letehetik, de ismé­ teljük, hogy a kalap ez alkalommal nélkülözhetlen. Az egészen kivágott, virágokkal díszített ruha s felvirágozott fej nem valók az eíféle táncvigalmakra s csak ázt árulnák el, hogy az így megjelenő nő épen nem ért az öltözködés tudományához.

A majálisok és kirándulások rendesen a piknikek sorába valók s főkép akkor mulatságo­ sak, ha a társaság nem a rendes kirándulási helyek egyikét tűzi ki célpontúi, hanem valamely kies vidéket, melyhez nem vezet lóvonatú vas­ pálya s melyen nincs civilizált vendéglő. Az ilyen kirándulások azután a szokatlan­ ság egész ingerével birnak. A legválogatósabb, vagy szeszélyesebb emberek ilyenkor vidáman kacagnak a cukor és só fölött, melyek az úton naivul összeszövetkeztek, a legkényelmetlenebb ülő helyet, mely soha nem volt széknek szánva, pompásnak, ruganyosnak találják s festőinek jelentenek ki egy oly térre terített abroszt, me-

lyen minden, a minek függőlegesen kellene állnia, vizirányos hajlamokat mutat. Mindez persze csak azért kedves, mert szokatlan s ugyanazon emberek, kik egész élve­ zettel tűrik a kirándulások apró kényelmetlen­ ségeit, hangosan duzzognának, ha azok naponta fordulnának elő. Komolyan megaprehendálnának például, ha ama bizonyos béka, mely fölött ők jóizüen kacagtak, párszor hetenként jelennék meg az abroszon s zavarában és félelmében a befőttes-tálban keresne menedéket, vagy ha mindennap a kocsirázás által összefutott tejet és a szabadban rakott tűz mellett füstössé vált theát kellene elkölteniük. Pedig csodálatos, hogy az efféle apró kellemetlenségek csak fűszerezik a kirándulások gyön3'örét s épen nem válnak a mulatság hátrányára. Az ember azt hinné, hogy az ilyen feszte­ len mulatság nem járhat sok ügygyei-bajjal s nem is jár, ha oly helyeken rendeztetik, melyek­ hez lóvonatú vaspályán vagy gőzhajón lehet el­ jutni. A költség ez esetben aláírás útján fedez­ tetik, vagy pedig — nagyobb majálisokon ren­ desen — jegyek adatnak ki reá, az ebéd, vagy vacsora pedig vendéglőben bizonyos számú teritékre rendeltetik meg az illető rendezők ál­ tal, kik, ha tánc fejezi be a mulatságot, a zene­ karról és táncteremről is gondoskodnak.

Máskép van ez falun, de még városban is, ha a majálist vagy kirándulást oly helyen tartják meg, hol nincs vendéglő, s hova nem lehet egy­ könnyen eljutni. Ez aztán nehezebb, de annál mulatságosabb feladat. Ez esetben legjobb, ha a társaság több társaskocsit bérel az egész napra, s ezek által a hely szinére szállíttatja magát. Az élelmi szerek, néhány cseléd fel­ vigyázata alatt, külön kocsin szállítandók, mi­ után nem egyszer történt meg, hogy a hölgyek ruhái a kiömlő befőttektől, vagy a papirburkon átszivárgó pecsenyelétől szenvedtek. Az étkek készen vitetnek el, kivéve a bur­ gonyát, melynek megsütése igen mulatságos dolog. Az ilyen kirándulás vagy majális ekkép rendezendő: Minden család jegyzéket kap azon tárgyakról, melyekről gondoskodnia kell. így például az egyik a gyümölcsről s gyümölcs­ tányérokról, a másik a húsról és kések s villák­ ról, a harmadik a sütemények és üvegnemük­ ről, a negyedik a kenyérről, sajtról és csemege­ késekről, az ötödik sóról, mustárról, vágott cukorról stb. gondoskodik. A férfiak adják ren­ desen az italokat s fizetik a zenét. A szállítás költsége egyformán osztatik fel. Ételekből a következők alkalmasak majá­ lisra vagy kirándulásra: Hideg roastbeef, hideg 207

szárnyasok, sonka, különböző felvágott, füstölt nyelv és salámi, pástétomok, tengeri rák doboz­ ban, uborka, befőtt, torták, sütemények, biscuit, gyümölcs, vaj, sajt stb. Az italok: palacksör, sherri, vörös és fehér asztali borok, pezsgő, sódaviz és limonádé. Ozsonnára: hideg kávé, (kivánatra thea is, mit a szabadban rakott tűz­ nél készítenek), kalács, vaj, halacskák, sajt és gyümölcs. Ha egy társaság, előleges rendelkezés nél­ kül, oly helyre rándul ki, melyen vendéglő van, minden egyén vagy család külön fizet, miután nálunk nem szokás, hogy a férfiak fizessenek a nőkért, ha azok nem közel rokonaik.

J 20«

HUSZONEGYEDIK FEJEZET. Műkedvelői előadások. — Charadeok. — Előképek.

Színielőadások. Girardin Emiiné, Vicomte de Launay ál­ név alatt írt tárcáinak egyikében egész szenvedélylyel kel ki a műkedvelő hölgyek ellen: »Az olyan nö« — úgymond — »ki férje tiszteletével és szeretetével törődik, soha sem fogja tehetsé­ gét a nyilvánosság előtt csillogtatni. A műked­ velő nő két eshetőség között áll, vagy rosszul játszik s ügyetlen és darabos a szinpadon, mi csakis kellemetlen lehet övéire nézve, vagy pe­ dig tökéletes színésznőnek bizonyul, mi még rosszabbul eshetik családjának és főkép — fér­ jének. Mit? Ez a szenvedélyes elragadtatás; ezek az őszintéknek látszó könnyek; ez az ér­ zelmes meghatottság; ez a csengő, szívből jövő nevetés; ez a finom gúny; ez a csábító kellem — játék, tettetés, szemfényvesztés csupán! Hová lesz e7.után a bizalom, a hit a szeretett lény őszinteségében! Valóban, ha fiam volna, soha Aa Illem.

oQt)

14

sem engedném meg, hogy elvegyen egy leányt, ki ilyenkor jó színésznőnek bizonyul.« Girardinné talán némi tekintetben túloz, túloz pedig annyiban, hogy akárhányszor ta­ pasztaltuk, mikép ép az olyan nők, kik nagy művésznők voltak a színpadon, a legjobb nők­ nek és legőszintébb barátnőknek bizonyultak. A szellemdús Írónőnek azonban mindenesetre igaza van, ha azt mondja, hogy a nő, ki férje tiszteletével törődik, ha teheti, nem lép könnyel­ műen, tetszvágyból, vagy a jótékonyság ürügye alatt a nyilvánosság elé, s fiatal leánynak, ki férjhez akar menni, ezt még kevésbbé szabadna tennie. A közönség, mely még a valódi művészet iránt is oly szigorú, melynek kegyét csak hosszú tanulmányok, önmegtagadások árán szerezheti meg a művész, műkedvelői előadások alatt többnyire unatkozik, s ha elég udvarias is ásitását elrejteni, gúnynyal, tréfákkal, vagy pedig kíméletlen bírálattal boszúlja meg a kiállott unalmat. Mily gyengeség tehát anyáktól és fér­ jektől, ha nejeiket, leányaikat annyi idegen, közönyös, de még olykor rosszakaró szemnek teszik ki, ha tehetségüket túlbecsülve, közép­ szerűségüket a művészetben, mely a salonban annyi kellemes órát szerzett jó barátjaiknak, megmosolyogtatják a blasirt közönség által.

Nőnek csak akkor kellene .beleegyeznie a nyilvános szereplésbe, ha a szükség szorítja reá, vagy valódi nagy tehetség teszi hivatottá és soha sem szabadna elfelednie, hogy azon látszólagos diadalok, melyek oly jól esnek hiúságának, meg­ fosztják egyéniségét az érintetlenség azon titkos csábjától, mely minden helyes gondolkozást! férfi előtt legfőbb vonzerejét képezi. Máskép áll a dolog a műkedvelői előadá­ sokkal a salonban, családtagok s jó ismerősök körében. Itt azután tréfa az ügyetlenség és ár­ tatlan öröm a siker és az előkészületek, próbák és előadások ezer bohóságra szolgáltatnak alkalmat. Falun, hol a társaság napról-napra egy­ másra van utalva és semmi külső szórakozás nem kínálkozik, nincs jobb az efféle mulatság­ nál, mely a hosszú téli estéket kellemesen tölti be. Az efféle előadások legegyszerűbbjei a charadeok. Ezek igen csekély előkészületet igé­ nyelnek, sőt akkor legmulatságosabbak, ha rög­ tönzöttek. Megtörténik még nagy estélyek alkal­ mával is, hogy a társalgás ellankad. A zeneelöadásoknak vége, vagy a társaság nem lévén zenekedvelő, az nem is volt igen ajánlatos s beáll az a bizonyos csend, mely a háziakra nézve valóságos megpróbáltatás. A vendégek tehetetlenül néznek össze, s a háziasszony

u*

hiába igyekszik erejének erejével a társalgás élénkítésén. Ilyenkor valódi életmentő valamely fiatal ember vagy fiatal leány, ki a társaság ifjabb tagjait maga köré gyűjtve, a másik szo­ bába távozik s onnan csakhamar egész szerve­ zett kis szintársulattal tér vissza. Charadeokra nem szükségeltetik tehetség, csak épen egy kis ügyesség. Valamely két-három tagos szót válasz­ tanak, melynek minden tagja szinte egy-egy szót képez. Ilyen szó például a: körjegyző. A játszók kört képeznek, melynek közepén ko­ moly, hivatalos képű, magas inggalléros pápa­ szemes úr ül egy asztalka előtt, mely aktákkal van befedve. Vagj^ pedig valamely közmondást adnak elő, a minő például: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. A társaság egy idős és eg_v fiatal nőtagja (lehet anya és leány is) egymással szembe ülnek s egy fiatal úr, egész elragadta­ tással nézi az idősebb hölgyet. Azután kis vár­ tatva odalép a fiatalhoz és gyűrűt von az ujjára. Ekkép órákig lehet elmulatni, csakhogy el nem szabad felednünk, hogy még az ilyen rög­ tönzött mulatság sem sikerül bizonyos rend­ szeresség nélkül. Rendezőt kell választani, ki­ nek az egész társaság alárendeli magát, kinek jóváhagyása mellett választatnak a szavak, ki elosztja a szerepeket s ki az e,<>)'es charadeok gyors eljátszására és a közbeeső szünetek le-

hető rövidségére ügyel, mert a néző közönség csakhamar belefárad, ha egy charadetól a má­ sikig soká kell várakoznia. Mi a jelmezeket illeti, a háziasszony egész ruhatárát bocsátja a játszók rendelkezésére, s kevés ügyességgel köpenyek és shvalok könnyen rendezhetők el díszes costumekké. Rendkívüli sikert arathatni parókák, szemüvegek és egy kis korom festés által. Minél nag3'obb az átváltozás, annál sike­ rültebb a tréfa; urak nőknek, gyermekek fel­ nőtteknek öltöztetnek, soványak kövérekké tö­ metnek ki. Az előadás színhelye a sálon vagy ebédlő, melynek egyik részét színpadnak, mási­ kát nézőtérnek használják. Minden műkedvelői előadás főszabálya az, hogy az előadók teljesen átengedjék magukat szerepöknek, mitsem törődve a hallgatók s a többi játszók megjegyzései és cselekedeteivelCharadeok előadásánál is nagy sályt kell erre fektetnünk s az előadóknak hatalmukba kell keríteniök nevetőizmaikat, hogy sem társaik furcsa megjelenése, sem azoknak élcei és nevet­ séges taglejtései ne ingereljék őket kacagásra

Élőképek több időt, gondot és fáradságot igényelnek, mint charadeok s ha sikertakarunk általok elérni, igen költségesek is. Lehetnek

ugyan rögtönzöttek, de il3'enkor azután a leg­ jobb akarattal is le kell mondani az illusióról, mely csak akkor teljes, ha az előadás csakugyan képe.t ábrázol s úgy az előadók testtartására, mint jelmezeire nézve megfelel azon műnek, mely élők által ekl<ép lemásoltatik. Sikerült élőképek előadására néhány próba szükségeltetik, melyek alkalmával az ábrázolók betanulják azon testtartást, melyet a művész számukra kijelölt, s melyet teljes mozdulatlan­ ságban kell fenntartaniok azon néhány percen át, melyen a közönség a képet szemléli. A pró­ bákon kisértik meg a világítást is, valamint a staffaget, mely az ábrázolókat környezi. Élőkép csak akkor tökéletes, ha az illető nagy-mester műve a legkisebb részletig, nem­ csak a jelmezekre, de a környezetre nézve is, utánozva lelt. Igen szép hatást tesz például »Rembrandt leánya,« vagy »Mária Antónia« de la Roche Páltól, azután »Tizián müterme,« Munkácsy »Milton«-ja stb. Előképek csak olyan szobában ábrázolha­ tók, melynek szárnyajtai vannak. Ezek kiemelletnek s helyökbe középen széthúzható függö­ nyök aggattatnak. A világosságnak oldalt kell a képre esnie. A háttér sötét legyen, mi leg-

könnyebben több részből álló, sötét szövettel bevont spanyolfal által eszközölhető.

Színielőadások az élőképeknél is több munkát és fáradságot igényelnek s csak akkor sikerülnek igazán, ha a rendezők és játszók a költséget nem kímélik, sok időt szentelhetnek a gyakori próbákra és — határozott tehetséggel bírnak. Legelső teendő a rendező választása. En­ nek a rendezőnek azután többnyire csakhamar meggyűl a baja. Első megpróbáltatása a szere­ pek elosztása, mely igen nehéz feladat. Minden férfi az első szerelmest, minden nő a hősnőt akarja játszani, s mélyen megsértődik, ha má­ sodrendű szereppel kínálják meg. A mamák szerepét egy nő sem akarja vállalni, az alsóbb­ rendű férfi-szerepeket pedig egy férfi sem. Mindez azonban még semmi. A rendező bajai csak lassanként szaporodnak. Dilettáns színészek rendesen eleinte nagyon lelkesülnek s egész szorgalommal mennek neki szerepüknek, me­ lyet az első próbán diadalmasan ismételnek. Az első próbák után azonban a lelkesedés több­ nyire apadni kezd, indolentiájuk fellázad a fel­ adat nehézsége ellen, s a rendezőnek azután ugyancsak igyekeznie kell azon, hogy a félig

betanult szerepet tovább tanulják, s a darab sikerét ne veszélyeztessék lomhaságuk és sze­ szélyük által. Színielőadás nem fér össze a naiv kezdet­ legességgel, s a költséget nem szabad kímélni. A díszletek, ha lehet, valamely színháztól kérendők el, vagy ha a család vagy a társaság tagjai értenek a festészethez és kartonmunká­ hoz, részben otthon is készülhetnek. A színpad nagy teremben rendeztetik el, emelvényen, melynek szélei, a valódi szinpad példájára, apró lámpákkal szegélyeztetnek. A nagy és nehéz függöny, mely leeresztve, az egész színpadot elfedi, úgy legyen berendezve, hogy fennakadás nélkül emelkedjék fel és bo­ csátkozzék le vagy gyorsan széthúzódjék. Az ügyetlenül elrendezett, rosszul mozgat­ ható függőn}' egészen elronthatja az előadás sikerét. Modern salon-darabok nem igényelnek sok díszletet. Ez oldalt részben fakeretekbol állhat, melyek festett kanavásszal vannak bevonva. Jó szolgálatot tesznek így bevont ablak és ajtó­ keretek is. Ilyen salondarabokban az öltözetekre nézve sincs nehézség, s mindenki meglévő ruha­ tárát használhatja fel lehető legelőnyösebben. Az ó- vagy középkorban játszó darabok ellenben már sokkal nagyobb bajjal és költség-

gel járnak. A díszleteket ezekre csakugyan leg­ jobb egészen a színháztól bérelni, úgy a jelme­ zeket is, ha ugyan nem oly társaság adja elő a darabot, mely örömmel üdvözli az alkalmat, ősi aranyhímzetű öltönyei és öröklött drágakövei felmutatására.

217

HUSZONKETTEDIK FEJEZET. Faluhelyen. — Fürdőhelyen. — Utazáson.

Az Utazás divata több évtized óta mindin­ kább meghonosúl a társadalom minden rétegé­ ben. Gazdagok és szegények, előkelők és sze­ rény állásúak — mindenki utazik, vagy legalább falun tölti a nyarat. A tavasz első fuvalmára egyesek elhagyják pompás szállásaikat és Svaicba vagy Olasz­ országba utaznak, s az út fáradalmait valamely hazai vagy külföldi divatfürdőben pihenik ki, végre pedig falusi birtokukra vonulnak, hol a vadászati és szüreti idény alatt barátaikat fo­ gadják. Mások egyszerűen falusi birtokukra utaz­ nak vagy valahol falun villát bérelnek, hol ké­ nyelmesen tölthetik a nyarat. Meg mások, kiket foglalatosságuk a város­ hoz láncol, annak közelében vesznek vagy bé­ relnek villát s ekkép a hasznosat a kellemessel egyesítve, nem kénytelenek foglalatosságukat

2J8

elhanyagolni, s családjuknak mégis jó friss leve­ gőt biztosítanak. A város közelében nyaralóknak nagy meg­ próbáltatása a vendégség. Szokássá vált, hogy a ki a város közelében nyaral, távozás előtt lekötelező szívességgel hijja magához barátait és ismerőseit. Ezt a hivogatást azonban jobb, ha nem veszi komolyan mindenki. Bizonyos tá­ volságra a várostól az élelmiszerek beszerzése mindig némi nehézséggel jár, a cselédeket is túlságosan fárasztja a folytonos vendéglátás s így a háziasszony gyakran úgy érzi magát vá­ ratlan látogatók megérkezésekor, mintha sáska­ sereg bocsájtkozott volna le nyugodalmas ott­ honára. Különösen nagyobb családok teszik jól, ha bevárják, míg a szóbeli, általános meg­ hívásra még külön meghívás érkezik, s akkor is tanácsos, hogy látogatásukat bejelentsék. így aztán legalább biztosak, hogy szívesen látják őket, s hogy a háziasszonyt, bármii}- baráti viszonyban vannak is vele, váratlan megjelené­ sük áltat nem ejtik kétségbeesett zavarba. Mert olykor épen a szives látás okozza a háziasszony kétségbeesését, ki képtelennek érzi magát legkedvesebb barátait úgy fogadhatni, amint óhajtaná. Kevésbbé bizalmas ismerősök részéről meg épen kötelesség a tapintatos gyöngédség, s csak •21»

ügy fogadhatnak el ilyen meghívást, ha az többször ismételtetik, s látják, hogy igazán óhajtják jelenlétüket.

Fürdőhelyre tulajdonképen azért utazik az ember, hogy egészségét helyreállítsa. A leg­ több nő azonban úgy készül a fürdói évadra, mintha nem lenne egyéb célja, mint a mulat­ ság és öltözködés, és elutazása valóságos ki­ vándorláshoz hasonlít, annyi a kosarak és málhák száma, mely kíséretét képezi. A hazai és külföldi dívat-fürdökben négyszer-ötször napjá­ ban öltözködnek. Furcsa küra! Ha ezen folyto­ nos ruhaváltoztatás fáradalmaihoz hozzászámít­ juk a bálokat, kirándulásokat g3'alog és lóháton stb., nem csoda, ha a legtöbb nő halványabban és idegesebben jön haza fürdőből, mint ahogy elment. A legtöbb ásványvíz úgyis izgató hatású, s bár a kúrához hozzátartozik némi szórakozás, a túlságba vitt mulatság itt tán még ártalma­ sabb, mint másutt. Hazai fürdőben főkép lehetetlen a pihenés. Itt reggeltől estig társaságban van az ember, együtt sétál reggel, együtt ebédel, együtt vacso­ rál, együtt tesz kirándulásokat s ha valaki ki akarja vonni magát ezen, habár kellemes, de mindenesetre fárasztó együttlét alól, különcnek

kiáltatik ki — és nemsokára a társaság nevetségtárgyát képezi. A ki tehát igazán beteg vagy kimerült és pihenni akar, vonuljon vissza külföldi fürdőbe, hol nem ismeri senki, s hol kénye-kedve szerint élvezheti a magányt. A különcködés tulajdon­ képen össze nem fér a jó modorral, mely azt kivánja, hogy azon hely szokásaihoz alkalmnzkodjunk, a melyen tartózkodunk. Nehéz is ma­ gát a naponta megújuló befolyás alól emanci­ pálni, Az ismeretség fürdöheh^en hamar meg­ van, s a napontai együttlét csakhamar bizonyos intimitássá fejleszti ezen, tulajdonképen felüle­ tes ismeretséget. Mert a fürdői ismeretség, bár­ mily szoros volt, nem igen kötelez további barátságra. Ha egyszer visszatértünk megszo­ kott körünkbe, a fürdői ismeretségek közül csak azokat tartjuk fenn, melyek Ízlésünknek vagy azon körnek megfelelnek, a melyben élünk. A többieket lassanként el lehet ejteni, oly mó­ don, mely nem sértő az illetőkre nézve. A láto­ gatások között minél hosszabb időközöket ha­ gyunk, nem bocsájtkozunk a meghívások te­ rére s csakhamar köszönünk ugyan egymás­ nak, de az ismeretség épen csakis az udvarias köszöntésre szorítkozik. Külföldi fürdőkben igen óvatosaknak kell lennünk ismeretségeknek kötésében, főkép mi

a nőket illeti. A külföldi divatfürdőkben az ejész világ kalandorai és kalandornői adnak egymás­ nak találkát s a külsőre épen nem adhatunk, mert az ilyen helyeken jobban csal mint bárhol. Az igazi női tapintat itt a legjobb útmutató. Ha valaki beszédbe ereszkedik velünk, udvariasan felelünk, azonban csakhamar elejtjük a társal­ gást s ha újból találkozunk, csak akkor ereszke­ dünk hosszabb beszélgetésbe, ha az illető hölgy vagy úr felől tudakozódtunk s kielégítő feleletet nyertünk. A kimért udvariasság mindig igen jó válaszfal s távol tart tőlünk mindenkit, a kivel nem akarunk közelebbről megismerkedni, még pedig anélkül, hogy annak önérzetét sértenők. Még nagyobb óvatosságra intjük a leányos anyákat ilyen helj'en. Nagy divatfürdők hozo­ mány-vadászok, rosszhírű kalandorok, s hírhedt korhelyek találkozó helyei s a nők jól teszik, ha csak oly férfiakat vesznek fel körükbe, kik valamely hiteles, megbízható férliismerősük által mutattatnak be. Nagy szerencsétlenségek szár­ maztak már az efféle figyelemhiányból, annál inkább, miután a leghaszontalanabb emberek gyakran a legszeretetreméltóbbak s legkönnyeb­ ben ejtik rabbá a tapasztalatlan leánysziveket. A fürdőhelyre való készülődés, a különböző fürdőhelyek fekvése és minősége szerint válto­ zik. Máskép kell magasan fekvő hegyvidéken

levő fürdőkre készülni, máskép kisebb, igény­ telen gyógyhelyekre, máskép divatfürdőkbeígy például Tátra-Füredre, Szt.-Leonhardba stb. a nyári ruhák mellé, téli és őszi öltözeteket is kell csomagolnunk. Az elvitt öltözetek stylre nézve minden eleganciájuk mellett egyszerűek; us/ályos sétaruhák, gazeöltözetek az efféle helyre nem alkalmasak. Csak egy-két ilyenféle ruhát kell a piknikek és táncvigalmak kedvéért elvinni. Nagyobb fontosságú ilyen helyen a jó, vastagtalpú lábbeli, egy-két angolszövetböl ké­ szült meleg és mégis könnyű rövid séta-ruha, egy praktikus, igazán áthatatlan esököpeny, s egy csinos lovagló ruha, mert hegyvidéken, kirándulások alkalmával mindenkinek lovagolni kell s a lovaglás sétaruhában nemcsak hogy nem elegáns, de kényelmetlen is. Kisebb fürdőkbe elegáns nők nem visznek el díszesebb öltözeteket, melyek nevetségesen kirívó ellentétet képeznének egyszerű környe­ zetükhöz. Néhány csinosan készült mosóruha s egy-két praktikus gyapjuszövetruha, képezik egész ruhatárukat. Legfeljebb, hogy egy könynyü selyem- vagy gazeruhát visznek magukkal, melyben este táncra megjelenhetnek. A nagy divatfürdőkben természetesen tág tér nyihk a fényűzésre, s a ki teheti, jól teszi, ha az ipart ekkép támogatja. Ha az ember azon-

ban csak egészsége kedvéért megy ilyen für­ dőbe, föltéve, hogy az külföldi fürdő, s ha nem akar sem feltűnni, sem ismerkedni, épen ilyen helyre készülhet a legkevesebb költséggel s a legegyszerűbben. A külföldi divatfürdőkbén oly nagy a sokaság és oly kiváló egyéniségek gyűlhelyei, hogy egyszerű s igénytelen emberek végkép eltűnnek a tömegben, melynek közepén fesztelenebbűl s kevesebb fénynyel élhetnek, mint a legkisebb hazai fürdőben, hol mindenki ismeri őket.

Ki ne utaznék mai nap ? A grófnő minden évben nagyobb utat tesz, s nagy csodálkozá­ sára megtörténik, hogy a vasúton a palotájával szemben levő szatócsbolt tulajdonosával s nejé­ vel találkozik, kik szintén kéjutazásra készül­ nek. S a nők tán még szenvedélyesebb utazók, mint a férfiak, már azért is, mert az utazás által a kor divatának követelményét teljesítik s azt hiszik, hogy nem lehetnek elegánsak, ha leg­ alább két évben egyszer nem beszélhetnek barátnőiknek úti élményeikről, A férjek eddig — legyünk őszinték — sóhajtva keltek ütra életük kedves párjával. Hihetetlen, hogy az ilyen bájos teremtések hány málha és skatulya fegyvertárát cipelték

224

magukkal. A kor praktikus iránya azonban ezen félszegségén is kezd segíteni. A milyen nagy az elegáns hölgyek málháinak száma, ha fürdőbe mennek, az oly utazásra, melynek alkalmával nem töltenek hosszabb időt egy helyen, csak egy-két bőröndöt visznek magukkal, mely kevés fehérneműt (mert azt egy nap alatt bármilyen vendéglőben kimosathatják), egy második ele­ gánsabb útiruhát s egy fekete selyemöltözetet tartalmaz, mely utóbbihoz egy magas és egy elöl kivágott derekat visznek magukkal. Ezen három öltözettel (a rajta lévő útiruhát beleszá­ mítva) két hónapig utazhatik elegáns nő. Jó vastagtalpú cipő, praktikus esőköpeny, egy-két nagy plaid, egy útitakaró s ha lehet, egy őzbőr, mely a vendéglőkben a lepedőre teríttetik, képezik a nélkülözhetlen úti-felszere­ lést, melyet kis fejpárna által egészíthetünk ki (éjjelre). Mindezek csinosan plaidszíjakba csa­ toltatnak. Elegáns kézitáska tartalmazza az útitoilettet, illatüvegcséket, szappanokat, keféket stb., egy másik elegáns vászon-tok zárja ma­ gába a nap- és esernyőket. A coupéba lépve, mindezeket csinosan az ülésünk fölötti hálóba rendezzük el, hogy cso magjaink a többi utasok útjában ne legyenek. Vasúton egészen más értelemben vett ud­ variasság illő, mint salonban. így például ügyetAz Illem.

1

lenség volna tőlünk, ha a barátaink melletti helyeket udvariasságból idegeneknek engednők át. Azokat és barátainkat egyaránt feszélyeznők ezen rosszul alkalmazott nyájaskodás által. Ha azonban valaki egyedül utazik és az erősebb nemhez tartozik, nem baj, ha udvariassága nem ismer határt. Utasok segítséggel, támogatással s azon figyelemmel tartoznak egymásnak, melyet em­ bertársaink iránt mindig kötelességünk kimu­ tatni, így például igen illetlen dolog, ha erős szagú eledeleket költünk elacoupéban. Ily szűk helyen összeszorítva, az efféle csakis kellemet­ len lehet útitársainkra nézve. Ha gyümölcsöt vagy bonbonokat eszünk (ezek tulajdonképen az egyetlen dolgok, melyeket vasúton elkölteni illő, miután úgyis minden 3—4 órában étkez­ hetünk az állomásokon) csak akkor kínáljuk meg azokkal útitársainkat, ha már beszédbe ereszkedtünk velők. Ha azok által megkináltatunk, a legelső alkalmat felhasználjuk ezen ud­ variasság viszonzására. Fiatal nők és leányok nem fekszenek le coupéban, (hacsak éjjelre nem) s áltáljában le­ hetőleg őrizkednek a túlságos kényelmeskedéstöl. Jól nevelt, finom nők az utazás végéig igye­ keznek külsejük csínját megőrizni. Hajukat úgy rendezik el, hogy csinos ma-

radjon, még akkor is, ha a kalapot leteszik s ruhájukat nem gyűrődő praktikus' szövetből választják.' Éjjelre soha sem vetnek le semmit, legfeljebb hogy papucsot húznak, ezt is csak akkor, ha külön coupéban utaznak családjukkal. Megtörtént velünk, hogy első osztályú nő-coupéban egy asszonyság jelenlétünkben egészen sans gétie levetette füzővállát. Ez már az illet­ lenség netovábbja. A ki a fűzést vasúton éjjel nem tűri, ne vegyen fel fűzővállat utazásra, vagy pedig öltsön olyat, mely elég kényelmes arra, hogy éjjel is kiállja. Gyakran szóváltás kerekedik coupéban az ablakok fölött, melyeket némelyek lebocsájtani, mások felhűzatni óhajtanak. Ez legjobban úgy intézhető el, hogy az, ki a légvonat által szen­ ved, ablakát egyszerűen felhúzza, miután nem kívánhatja, hogy az, ki átellenében ül, saját jó­ létét áldozza fel idegen útitársa kényelmének. Magától értetődik, hogy idős, beteges emberek­ kel szemben az udvariasság ily dolgokban nem­ csak a jónevelés szabálya, de emberi törvény. Mi a társalgást illeti, férfiak könnyen is­ merkednek meg egymással vasúton s igen kel­ lemes órákat tölthetnek együtt, annál inkább, miután az ilyen esetleges ismeretség semmire se kötelez a jövőben. Még köszönniük sem kell 15'

egymásnak, ha be nem mutatták magukat egy­ másnak. Nők azonban nehezebben ereszkednek be­ szédbe egymással s még nehezebben férfiakkal. Ez tulajdonképen helyén van, mindazonáltal óvakodnunk kell a túlságba vitt tartózkodás és prüderiától. Ha valaki tiszteletteljesen megszólít egy hölgyet, vagy valami apró szolgálatot tesz neki, illő, hogy a hölgy nyájasan feleljen s a tett szolgálatot megköszönje. A társalgás természe­ tesen közönyös tárgyak körül forog s a nő több­ ször elejti azt, de nevetséges gőgről tanúskod­ nék, ha a tiszteletteljes közeledést kíméletlenül visszautasítaná. A tartózkodó nyájasságot annál inkább tanácsoljuk, mivel az ember soha sem tudja, kivel utazik, s ugyancsak sajnálná, ha ké­ sőbb megtudná, hogy olyan útitárs iránt volt udvariatlan, kit örömmel számítana ismerősei közé. A vendéglők éttermében, s főkép a table d'hötenál csinos, elegáns toiletteben illő meg­ jelenni. Finom nevelésű nők nem étkeznek, de még nem is reggeliznek soha pongyolában sem vendéglőben, sem pedig fürdőhelyek restaurant­ jában. Az uszályos, reggeli pongyolát értjük tudniillik, mely csakis otthon, háznál van helyén. Table d'hOtenál a pontosság szintén figye­ lemreméltó dolog, s finom tapintatos egyének

228

mindenesetre kellemetlenül éreznék magukat érintve, ha észrevennék, hog}' későn érkezésük által megzavarták, vagy pedig félbeszakasztot­ ták a szolgálatot. Table d'hotenál a vendéglőben áltáljában nem illő a pincérek után kiabálni, s azt köve­ telni, hogy előbb szolgáltassunk ki, mint a többi vendégek. A követelő szerénytelenség az úrias modor­ nak merő ellentéte, s azonnal elárulja a műve­ letlen s jó társaságban meg nem forduló egyént. Egyszóval, vendéglőben ép oly finomul kell magunkat viselni, mint salonban, ha azt akar- • juk, hogy környezetünk előkelő, művelt egyént lásson bennünk. Ha table d' hotenál szomszédunk vizzel vagy borral kinál meg bennünket, vagy más apró figyelmet tanúsít irányunkban, udvariasan megköszönjük szívességét. Tapintatos nők pom­ pásan értenek ahhoz, mint kell udvariasnak lenni idegen szomszédok iránt, anélkül, hogy társal­ gásba bocsájtkoznának velők. Egy pár illedel­ mes szót váltanak, azután elejtik a társalgást, de minden fesz és látható tartózkodás nélkül, mintha a hallgatagság szokásuk volna. Ha vendéglőben lapot olvasunk és valamely idegen azon kéréssel fordul hozzánk, lennénk szívesek azt átolvasás után neki átengedni, .329

illó, hogy kívánságának udvariasan eleget tegyünk. Ha nök vendéglőben időznek, minél keve­ sebbet mutatkoznak a folyosókon és lépcsőkön, sőt ha lehetséges, nem mennek ki egyedül. Az ilyen helyeken mindenféle ember fordul meg, s a folyosókon s lépcsőkön járókelő nők kellemet­ lenségeknek s tolakodásnak teszik ki magukat.

230

HUSZONHARMADIK FKJEZET. A gyász. — Rögtöni teendők. — A temetés. — Látoga­ tások. — A gyászmise.

A leghosszabb ideig tartó gyász az özve­ gyeké. Ezek egy egész évig viselnek mély gyászt s egy félévig félgyászt. Legalább így parancsolja az illem, bár gyakran megtörténik, hogy özve­ gyek nem gyászolnak tovább egy évnél. Egy évi gyász szokásos szülőkért, még pedig egész éven át mély gyász; de ezen tetszés szerint lehet változtatni s félévig mély gyászt és félévig félgyászt hordani. Nagyszülékért hat hónapig szokás gyászolni, lígy testvérekért is. Unoka­ testvért, nagybátyát stb. három hónapig gyá­ szolunk, úgy szintén gyámot vagy rokont, kitől örököltünk; azonban nem egészen mélyen: hat hét miílva már fehér gallért is ölthetünk, de illőbb egészen feketében maradni; azonban az első hat hét után fényes jet és fekete csipke is hordhatók. Háromheti gyász illet meg távolabbi rokonokat és — ha az ember hivatalos állást foglal el — az uralkodóház valamely tagját is.

A mély gyászhoz való: fénytelen fekete gyapot ruha és felöltő, úgynevezett angol kreppel vagy sűrű gyász-gázzal díszítve; angol krepp kalap földig érő fátyollal, melynek egyik szárnya az arcot födi el. Fekete plüsh vagy selyem-keztyü. Fekete szaruból vagy fából ké­ szült melltü. (A fényes jet nem mély gyászhoz való.) A ruhák készítésmódja lehetőleg egyszerű és keresetlen. Ha valaki a gyász tartama alatt esküszik, a mátkapár, valamint a násznép az esküvő nap­ jára leteszi a gyászt, s azt csak másnap ölti ismét fel. Menyasszon}' tetszése és lelke szükséglete szerint gyászolhatja vőlegényét. Három hóig, félévig, sőt tovább is, ha ügy akarja. A men}-asszony n e m jár a koporsó után — ha épen kívánja, kocsin követheti a koporsót — de ren­ desen otthon marad, nem akarván a világ nj^elvére adni érzelmeit és fájdalmát. A vőlegény ellenben követheti a menyasszony koporsóját. Addig, a míg a menyasszony gyászol, nem jegyzi el magát másnak; ha más érzelem kezdi szivében felváltani a régit, leveti a gyászt, a halál szine nem férvén meg a szív újjászületé­ sével. Még nem tizenkét éves gyermekek csak szüleiket és nagyszüleiket gyászolják.

A mély gyász első félévében semmi mu­ latóhelyen nem mutatkozhatik az ember, sem színházban, sem bálban, sem hangversen}'ben, de még házimulatságban és nagy ebédeken sem. Háromnegyed év múlva csak a báloktól kell tartózkodnunk, a gyász utolsó heteiben pedig jó ismerős házakhoz még bálba is mehe­ tünk, hanem természetesen nem táncolunk. Hivatalnokok, művészek, vagy más oly egyének, kik nyilvánosan kénytelenek megje­ lenni, a mély gyásznak legalább első heteiben tartózkodnak teendőiktől, s visszavonultan élnek. Mély gyászban az ember nem jelen meg sem temetésen, sem lakadalmon; az első há­ rom hónap alatt nem tesz látogatást, csak csa­ ládtagok és jó barátoknál s azoknál sem foga­ dási napjaikon. Rendkivüli tapintathiányt mutat az, ha valaki gyászának idejét megrövidíti. Ha szive nem is sugallja, de legalább eszének kellene tanácsolnia azt, hogy érzelmeinek felületessé­ gét ne hurcolja a világ elé, mely mindig csak efféle külsőségek után itél. Sőt illőbb, hogy a g5'ászidőt pár nappal megtoldjuk, nehogy sértő sietséget áruljunk el annak levetésében. Az átmenetet lassanként kell eszközölni. Mindjárt első nap nem köthetünk rózsaszín-nyakkendőt, vag}' fogadhatunk el meghívókat zajos mulatsá-

23»

gokra. Mindig két-három hét szükséges, míg életünk megszokott kerékvágásába visszatér. A gyászeset bekövetkezése után a család feje (mindig férfi, nök soha sem foglalkoznak ezen teendőkkel) a pompe funébre vállalkozói­ val értekezik és kiadja rendeleteit. Ezalatt a ház legközelebbi rokonai: nök és férfiak, a gyász­ öltözetek megrendelésében fáradoznak, miután nem illő, hogy a gyászolók ezekkel személyesen foglalkozzanak. A. parték a temetés előtti napon küldetnek szét. A ki temetésben részt vesz, legyen az a legidegenebb nő vagy férfi, feketében Jelen meg. A férfiak fekete keztyüt is húznak. Férj temetésénél a nő, gyermekénél az an3'a, soha sem követik a gyászmenetet, azon­ ban a férj és at3'a egész a sírig kisérik szeret­ teiket. A gyászmenet -a főgyászoló által kezdetik el, kit két rokon támogat. Utánna következnek a rokonok és jó barátok, a cselédség és az is­ merősök. Ha nincs közeli rokon, úgy az örökös, vagy az elhunytnak legjobb barátja jár a menet élén. A beszentelésnél a templom egészen vagy csak részben feketével van bevonva, úgy az előli padok is, melyekben a rokonság foglal helyet.

iU

A gyászkocsikba előbb a papok szállnak be, azután az elhunytnak rokonai, jó barátai és cselédei s csak azután a meghívottak. Megjegy­ zendő, hogy e gyászkocsikat csak akkor illő használni, ha a menetet a temetőre akarjuk kisérni; rendkívüli tapintatlanság volna gyász­ kocsiban másutt látogatást tenni, vagy azt személ3'es céljainkra felhasználni. Gyászkocsiba akárkivel szállunk be, tekintetbe nem vévé, hogy az, kivel azt megosztjuk, ismerősünk-e vagy sem, elég, ha az a meghívottak közé való. A gyászkocsik a temetőröl visszatérve, mindenkit saját lakásán tesznek le. A meghívottak egy vagy két nappal a temetés után kártyát dobnak a gyászoló család minden tagjánál. Jó barátok persze látogatást tesznek. Falun, hol a meghívottak bizonyos távol­ ságról érkeznek, villásreggeli vagy ebéd követi a temetést, melyben azonban a gyászoló család nem vesz részt. Nemcsak a szív, de az illem is tiltja, hogy gyászos háznál hangosan kacagjunk vagy élén­ ken társalogjunk. Ez sem a háznál, sem agyász­ kocsiban nem illő. Azok, kik postán kapnak gyászjelentést, szintén postán küldenek vissza jeg5feket. Ha a gyászolókat jobban ismerik, vagy pedig különös

rokonszenvet akarnak kimutatni, levelet irnak. Gyászeset alkalmával áltáljában nem mutatha­ tunk elég rokonszenvet barátaink iránt, söt a gyűlölség szava is elhallgat a ravatal előtt. Ha­ lálesetet még ellenségekkel is tudatni szokás, s oly emberek Jelennek meg olykor meghivó nél­ kül is temetéseken, kik az elhunyttal viszályban éltek. A' gyászoló család a következő hat hét alatt kártyákat küld vissza mindazoknak, kik kártyát dobtak, mi azt jelenti, hogy látogatá­ saikat elfogadja, s ezen látogatásokat a mély gj'ász lefolyta után, pontosan viszonozza. Az érkezett részvétlevelekre és sürgön3'ekre i—2 hét lefolyása alatt levéllel válaszol. Utóbbi időben, hol minden a mi szertartás, nagyobb arányokat öltött, divatba jött külföl­ dön és részben nálunk is, hogy oly esetekben, a midőn százakra meg}' a részvétnyilatkozatok száma, elegáns kőnyomatü köszönő-levéllel vá­ laszolnak. (Erre még külön fejezetben fogunk visszatérni.) De e körözvények, mely gyászlevél papirosra van nyomtatva és gyászborítékban kerül postára, inkább az idegenebbeknek kül­ detnek. Jó barátoknak, kitűnőségeknek, sajátkezüleg írt levéllel tartozik felelni a gyászoló. Ha valaki közeli rokont gyászol, első kime­ netele a temetőre való. 2»G

Az örökösek gyászruhákat készíttetnek az elhunytnak cselédei számára, özvegyi vagy szülei gyásznál az elhunytnak személye körüli cselédek szintén gyászba öltöztetnek. A cselé­ dek két öltözetet kapnak, egy feketét és fehéret a munkára és egy egészen feketét vasárnapra. Nem illő, hogy gyászruháinkat azonnal a halálozás után felöltsük, ez úgy nézne ki, mintha azokat már előre elkészítették volna. Csak pár nap múlva öltjük fel a teljes gyászt, addig sötét ruhákba öltözünk és persze ki nem járunk. A gyászmisére minden meghívott feketé­ ben jelen meg, a férfiak fekete keztyüben. Ha gyászolóknál látogatást teszünk, rokon­ szenvet mutatunk ugyan, de ezen rokonszen­ vünket az illetők fájdalmához alkalmazzuk. K'ésőbb aztán nem mutatunk ugyan hangos vidám­ ságot, azonban a társalgást oly térre viszszük át, mely a gyászolók szórakoztatására szolgálhat.

Ü37

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. Nemzetközi illem.

A mióta a vasutakat feltalálták, nem léte­ zik többé távolság. Mindnyájan utazunk s igen természetes, hogy szivesen fogadunk némi fel­ világosítást azon különböző népek szokásait illetőleg, melyeknél megfordulunk. Az itt követ­ kező rövid megjegj'zések azonban inkább a személyes tapasztalás, mint a tanulmány eredníén3'ei s tán épen azért lesznek némi haszon­ nal azokra nézve, kiket az effélék érdekelnek. Ha Angliában valaki falun letelepszik, nem tesz látogatásokat, a mint az nálunk és az egész continensen áltáljában szokásos, hanem meg­ várja, míg szomszédai és ismerősei öt látogat­ ják meg. Angliában annyiszor hajtjuk be névje­ gyünket, a hány családtagnak szántuk látogatá­ sunkat. Franciaországban leányoknak nincsen név­ jegyük^ kivéve, ha már nagykorúságukon túl­ iévén, önállóan mozognak a társaságban.

338

Az eljegyzések Angliában nem közöltetnek ügy mint minálunk, külön nyomtatott jegyek által, hanem a jegyesek ezüst vagy aranyszállal összekötött névjegyeiket küldik szét ismerőseik között. Amerikában a mátkapár egyedül teheti lá­ togatásait s általában egyedül mehet még szín­ házba is. Amerikában fiatal hölgyek bármilyen fiatal úrral mehetnek egyedül színházba és tehetnek kirándulást vagy sétát. Svédországban az ara rendesen egy évet tölt jegyesének családjánál, hogy annak szoká­ sait kiismerje és a családban meghonosuljon. Az angolok ismerős hölgyet sohasem kö­ szöntenek az utcán előbb, hanem megvárják, míg a nő köszön nekik s ez által kimutatja, hogy figyelmöket elfogadni hajlandó. Az angolok, levelet címezve, minden oly férfi neve után, ki nem bir címmel, az »esquire« szót teszik. Németországban »Wohlgeboren«-t, vagy ha az illető nemes »Hoch\vohlgeboren«-t Írnak a név elé. A németek, beszédközben, asszonyt »Gnadige Frau«-nak, leányt »Gnádiges Fraulein«-nek címeznek. Franciaországban beszédközben nem adnak semmi címet. Mindenki Monsieur^ Madame és

Mademoiselle, polgáriak és magasranguak egy­ aránt. A királyné vagy császárné sem veheti rósz néven, ha beszédközben egyszerűen Madamenak szólítják. Franciaországban és Belgiumban hercegek, grófok, bárók leányai csak a »Mademoiselle* címmel bírnak. Nő csak házasság által nyerhet címet. így például: Grammont herceg leán\'a, egyszerűen Mademoiselle de Grammont, azaz Grammont kisasszony. Angliában a család legidősebb leánya nem keresztnevén, de a családnéven szólíttatik. Pél­ dául a Morgen család legidősebb leányát Alicenak hívják, azonban senki sem nevezi Miss Alice-nak, hanem Miss Morgennak. A legidő­ sebb fiú, (a főnemességet értve) más nevet visel mint atyja vagy fivérei s atyja halálakor annak címét örökli. A főnemesség asszonyai és leányai »Lady«-nak szólíttatnak. Oroszországban mindenki kezet fog, ha az asztaltól feláll, s a gyermekek szüleiknek kezet csókolnak. Estélyeken és bálokon a fiatal leányok külön teremben gyűlnek össze s nem illő, hogy a férfiak oda kövessék őket. Ha táncolni kezde­ nek, valamely idős hölgy értük megy és a báliterembe vezeti őket. Franciaországban s áltáljában az egész művelt világon, minden családnak fogadási

napja van, s mindenki a fogadás napján tesz látogatást az illető családoknál. Bizalmas jó ba­ rátok és rokonok azonban máskor is tesznek látogatást. Chinában a gyász szine a fehér; Török­ országban a kék, Egyptomban a sárga; Peru­ ban a szürke. Minél finomabb és kisebb betűk­ kel ír egy chinai és minél többször hajtja be levelének szélét, annál nagyobb tiszteletet akar kimutatni azok iránt, kikhez levelét intézi.

A2 Illem.

24)

1$

HUSZONÖTÖDIK FEJEZE'I\ Különböző illemszabályok.

Munkámat átolvasva, észreveszem, hogy az illem nem egy részlete kerülte ki figyelme­ met, másrészt meg vannak oly szokások is, melyeket fel nem vehettem könyvemnek egyes fejezeteibe. Ezen, részint elfelejtett, részint be nem osztható illemszabályoknak szentelem je­ len fejezetemet.

Nem emlékeztem meg például a levelek felbontásáról. Müveit ember s o h a , semmi szin alatt nem bont fel olyan levelet, mely nincs hozzá címezve, még ha a címzett testvére vagy legjobb barátja volna is. Csak egy kivételt isme­ rünk ezen szabály alól. Anyák felbonthatják a leányaikhoz intézett leveleket, azonban ezen kivétel is csak addig érvényes, míg a leányok nagykorúakká nem lesznek, vagy férjhez nem mennek.

Még az anya sem bontja fel fiai leveleit, ha azok egyszer nagykorúságukat elérték. No és férj között ugyan nem lenne szabad titoknak léteznie, azonban az illem és az udva­ riasság követelik, hogy e tekintetben kíméle­ tesek legyenek egymás iránt. Valódi úri ember vagy úri hölgy nem fog soha oly levelet fel­ bontani, mely feleségéhez vagy férjéhez van intézve.

Ha olyanok, kik házat visznek, más ház­ hoz meghivatnak és a meghívást elfogadják, kötelességük ezen meghívást az első alkalom­ mal, midőn saját házuknál mulatságot rendez­ nek, viszonozni. Olyanok, kik nem visznek házat, nem tartoznak semmi viszonzással.

Fiatal leány férfiakat nem fogad egyedül.

Fiatal ember, ha csak komoly szándékai nincsenek, soha sem marad utolsónak bál vagy estély alkalmával leányos háznál. Ha két férfi egyszerre van látogatáson fiatal asszonynál s az óra már későre jár, együtt búcsúznak el, hogy

16'

a fiatal asszonyt ki ne tegyék a tété á tcte zava­ rának.

Ha valaki falura vagy városba érkezik, látogatásokat tesz ugyan mindenütt, azonban sem ebédet, sem estélyt nem ád, míg szom­ szédai vagy ismerősei által, legalább egyszer, meg nem hivatott. Ha oly vidékre érkezik, a hol nincsenek olyan házak, melyek fogadnak, bátran rendez­ het mulatságot, azonban arra csak azokat hív­ hatja meg, kik látogatását viszonozták. Ha valaki hosszabb látogatást tesz falusi vagy városi barátai vagy rokonainál, azokkal együtt teszi meg első látogatásait. Ha az érke­ zett azonban idős vagj- különösen tiszteletre­ méltó egyéniség, látogatását udvariasságból meg lehet előzni. Házaspárok mindig együtt tesznek etiquette látogatásokat. Etiquette-látogatás alkal­ mával csak a bemutatott leányok s a világba járó fiúk kisérhetik el szüleiket. Gyermekeket ez alkalommal nem illő magával vinni.

Nő és férfi nem léphetnek karonfogva salonba. A nő előre megy és férje, vagy a kisérő 244

férfi követi; ha anya és leány együtt vannak, az anya mindig előbb lép be, leánya utánna, s a férj vagy idegen férfi legutolsónak marad. A leány, ha mindjárt férjnél van is már, mindig gyermeke marad édes anyjának és kellő tiszte­ lettel tartozik neki. Ennél fogva, anyja balolda­ lán ül a kocsiban, baloldalán jár és asztalánál anyjának adja át a legelső helyet.

Mindig a nőé az elsőség férfival szemben. A nő ül jobbra a kocsiban; s az utcán szintén jobbra jár. Páholyban elől ül, a legjobb helyen, míg a férfi beéri akármilyen helylyel. A férfi köteles arról gondoskodni, hogy a nő, kinek társaságában van, minél kevesebbet érintkezzék az ismeretlen közönséggel; báli teremben, nyil­ vánosan, a lehető legjobb helyet biztosítja szá­ mára. A kocsiba szállás alkalmával segítenie • kell, s egj'átalán a mennyire teheti, figyelemmel kell viseltetnie a hölgy kényelme iránt. A társa­ dalomban a no rab, mely parancsol és kegye­ ket oszt — a férfi király, ki szolgál és engedel­ meskedik.

Névtelen leveleket elolvasni is kár, — de válaszolni reájuk illetlenség és esztelenség egy-

aránt. Jól nevelt leány vagy asszony, ha el is olvassa az illető levelet, azt azonnal anyjának vagy férjének mutatja meg és azután — el­ égeti. Jó szándék ritkán vezérli azt, ki névtelen levelet ír, mert ha becsületes szándéka volna, nyíltan lépne fel. Névtelenül érkezett ajándéko­ kat sem szokás elfogadni — ha csak ügy nem érkeznek, hogy visszautasításuk lehetetlenség. Névtelenül érkezett bokrétát nem lehet bálba vinni, még ha az ember oly valakit is sejt kül­ dőjének, kitől azt szívesen fogadná. Könnyen megtörténhetnék, hogy a csokrot mégis más küldte, s az illető hölgy ekkép a legnagyobb zavarnak tenné ki magát, oly valamit fogadva el, mit elfogadni épen nincs szándéka.

Magyarországon, főkép fürdőhelyen, igen szokásos dolog az éjjeli zene, s alig van ünnepeltebb nő, ki legalább egyszer nem tiszteltetik meg általa. Azonban a hölgyeknek soha célzást nem szabad arra tenniök, hogy hajlandók vol­ nának azt elfogadni. Az éjjeli zene oly megtiszteltetés, melyet igen szerényen kell fogadni; gyertyát gyújtani a zene tartama alatt nem illő; a házban semmi nyugtalanságnak nem szabad uralkodnia. Meg­ köszönni szintén n e m szabad: legfeljebb ügy.

ha az éjjeli zene rendezője maga tesz célzást reá — ekkor tréfásan, távolról értésére lehet adni, hogy tudják, hogy ő adatta. Ha hölgyek el is beszélik, hogy éjjeli zenét kaptak, annak nevét, a ki rendezte, megnevezni illetlen és gyöngédtelén dolog.

A kézcsók egy ideig divatját multa a salonban •, de most újra lábra kap. Fiatal ember idő­ sebb asszonynak tisztelete jeléül mindig csókol­ hat kezet — fiatal leánynak már nem. Ha az udvarló csókol kezet, a lányka tudni fogja, mire értelmezze — de jó Ízlésre nem mutat, ha nyil­ vánosan, rendesen kezet csókoltat magának. Ujabban a háziasszonynak ismét kezet csókol­ nak. A házikisasszonynak is, ha az már nem egészen fiatal. Még nem általános ugyan az újjítás, de a tisztelet és hódolat oly szép jele a férfi részéről, hogy határozottan mellette eme­ lünk szót.

Az étkezést illetőleg két megjegyzést kell még tennem. Először azt, hogy meleg, omlós tésztákat, valamint puhákat is késsel és villával vagy pedig kanálkával szokás enni, míg a hide­ gek és szárazak kézbe vétetnek. A rákot, éles,

már e célra készült késsel egész hosszában kettévágjuk (hölgyek ezt rendesen férfiszom­ szédjuk által tétetik meg) s azután villával ki­ szedjük belsejét.

Zászlószentelésnél a zászlóanya teendői a következők: Legelőször is néhány koszorúsleányt választ magának, kik elegáns estélyi öltö­ zetben jelennek meg az ünnepélyen. A zászló­ anya is ily öltözetet visel, mely szokás szerint lehetőleg fényes. Midőn megjelen, legelőször is egy elmés, szép jelmondattal gazdagon híme­ zett szalagot (mely az ö ajándoka) köt a zász­ lóra. Azután beveri a szögeket, az elsőt mindig a király, a másodikat a királyné nevében.

Katonák beszállásolása magán családoknál, főkép háborús időkben, szokásos dolog, s leg­ jobb, ha ezen költséges és kényelmetlen meg­ próbáltatást vidáman s nyájasan tűrjük. Igen tapintatlan, sőt illetlen dolog volna, ha ezen kényszeritett vendégeinkkel éreztetnők, hog}terhünkre vannak. Soha sem szabad elfeled­ nünk, hogy ez nem az ő hibájuk. Ha vendégeink közkatonák, külön terítte­ tünk nekik egy szerényebb szobában, azonban

soha sem engedjük, hogy a cselédséggel étkez­ zenek. Ha tisztek szállásoltatnak be valamelj' házhoz, s legyen az a legmagasabb rangú, azok mindig az asztalnál, az urasággal étkeznek. A tiszti ruha, a papi ruhához-hasonlóan, tisztele­ tet parancsol, még ha viselője azt nem is érde­ melné meg.

Ha valakit felkérünk, hogy fizessen értünk, vagy ha valaki bennünket kér fel, hogy köl­ csönözzünk neki apró pénzt, illő, hogy pénz­ tárcánkat adjuk át neki. A pénztárcát visszavéve, a világért sem számoljuk meg pénzünket, hanem nyájas fejbólintással válaszolunk, ha az illető megnevezi az összeget, mit a tárcából kivett.

Az illem azt követeli, hog\' a növel ne azon állás szerint bánjunk, melyet házassága előtt foglalt el, hanem azon állás szerint, melyet férje adott neki. Ha a nő alantabb álló társadalmi körhöz tartozott, nemcsak illetlen, de gyöngédtelén dolog azt vele és férjével éreztetni. Mert a férfi mindig magához emeli a nőt, mig a nő, legyen az akármily kiváló születésű, mindig fér­ jéhez száll alá. Polgárlányból, ha herceghez

megy nőül, hercegnő válik, a hercegnő azon­ ban, ki polgárhoz megy férjhez, ha nálunk Ma­ gyarországon udvariasságból meg is adják neki egykori címét — mégis csak polgárnő lesz.

A fényképeztetés és fénj'kép ajándékozás annyira szokássá vált, hogy erre nézve sem tartjuk feleslegesnek néhány illemszabály fel­ említését. Először, soha semmi szín alatt nem adunk fényképet senkinek, ha arra fel nem kérettünk. Továbbá csak rokonoknak s igen bizalmas jó barátoknak adunk olyan fényképeket, m'elyek keretbe valók, s kerettel ellátottakat épen csak legintimebb barátainknak s legközelebbi roko­ nainknak. Nő kérhet férfitől fényképet, a férfinak pe­ dig a legnagyobb készséggel kell kérelmének eleget tennie, kimutatva, mennyire megtisztelve érzi magát kivánsága által. Ha a férfi e tekin­ tetben nem mutatott kellő udvariasságot, a nő soha sem ismétli kérelmét. Fiatal leány fiatal embertől nem kérhet fényképet. Ha fényképet kapunk, illő, hogy azt, kíván­ ságra, a magunkéval viszonozzuk.

HUSZONHATODIK FEJEZET. Udvari etiquette.

Az udvari etiquette igen komplikált dolog, mely minden udvarnál más-más szabályokkal • jár, s melyről tulajdonképen egész könyvet kellene irni. De miután olyanok, kik az udvar­ nál élnek, vagy avval folytonos összeköttetésben állnak, ezen szabályokat úgyis ismerik, mások pedig nem szorultak azokra, csak néhán}? álta­ lánosabb megjegyzéssel kedveskedünk, mely tán útmutatásul szolgálhatna olyanoknak, kik rendesen nem érintkeznek az udvarral, de eset­ leg mégis azon helyzetbe jönnek, hogy ott megjelenjenek. A ki audienciát akar kérni, folyamodjék egyenesen a fökamaráshivatalhoz, mely a be­ jelentést végzi, s az illetővel tudatja, mikor je­ lenhet meg ö Felsége előtt. Audiencián (mely rendesen délelőtt van)* a férfiak magyar, a nők utcai öltözetet vi­ selnek. 251

A meghajlás audiencián vagy bemutatáson a szokottnál sokkal mélyebb; a nők azelőtt három compliment csináltak, most egy igen mély compliment elég. Ha az audienciát azért kérjük, mert va­ lami kérelmünk volna ő Felségéhez, vagy pedig meg akarunk valamit köszönni, ö Felsége meg­ várja, hogy részéről való kérdés nélkül röviden és szabatosan adjuk elő kérelmünket vagy kö­ szönetünket ; ha azonban az audienciának nincs más célja, mint a bemutattatás vagy hódolatnyilvánítás, várnunk kell, míg ő Felsége meg­ szólít bennünket. Ha udvarképes egyének az udvarnál be akarják mutattatni magukat, a főudvarmester vagy udvarmesternőnél jelentik be magukat, kik a bemutatást végzik. Az udvarmester és udvarmesternő azt is tudatják, az illető hölgyek és urak milyen öltö­ zetben jelenjenek meg a bemutatás alkalmával. Az udvari ebédre, bálba vagy estélybe vi­ selendő öltözet minősége a meghívón van fel­ említve. Udvari ebéden a belső titkos tanácsosokat és nejeiket illeti meg az első hely a király vagy 'királyné mellett, csak ha főhercegek vannak jelen, következnek azok után. Ha valamely főhercegnél vagy főherceg-

nőnél óhajtunk bemutattatni, vagy audienciát kérni, szintén annak udvarmesteréhez vagy ud­ varhölgyéhez kell fordulnunk, s azáltal kell ma­ gunkat bejelentetnünk. Az udvari gyász tartama afökamarás hiva­ tal által hirdettetik ki.

a&3

ZÁRSZÓ.

Az élet tudománya a következő két maximában foglalható össze : Cselekedjünk folyvást a szív és az udvariasság törvényei szerint, és tartsuk mindig szem előtt azt, hogy mit mond majd tetteinkről a világ. Azok, kik fennhéjázva hangoztatják, hogy mitsem törődnek a világgal, s kik megvetik a jó modor, az udvariasság és illem törvényeit, önző, elbízott és gyöngédtelen emberek, kik felebará­ taik kedvéért egy percre sem akarják S2emél3'es kényelmüket, vag}' szenvedélyeik kielégítését feláldozni. Az ilyen emberek ugyan magas állást érhetnek el a társadalomban, s tányérnyalóik ugyan hajlandók lesznek kíméletlensé­ güket eredetiségnek, neveletlenségüket egysze­ rűségnek keresztelni el, azonban azok, kik köze­ lebb állnak hozzájuk, soha sem fognak irányuk­ ban azon szeretettel, lelkesedéssel és benső, kegyeletes tisztelettel viseltetni, mely melegítő sugárkörként környezi azokat, kiket nem csak a születés, a vagyon, vagy a tehetség helyezett

magasra, de kik magasan állanak a szív tulaj­ donságai által is. Második maximánk azonban, még inkább mint a férfiakat — a nőket illeti meg. A nőnek legdrágább kincse — jó hírneve, s azért percig sem szabad megvetnie a világ ítéletét. A n őnek az i l l e m t á r s a d a l m i v a l l á s , s a ki e r e t n e k k é v á l i k , a z t k é r l e l h e t i e n ű l e l é g e t i a k ö z v é l e m é n y . A világ pedig leginkább a látszat után szokott ítélni — s így óvakodnia kell az oly tettektől, melyek kétértelmű színt vethetnének reá, még ha in­ dokai a legártatlanabb, legtisztábbak volnának is. Mert hiába! a világitélete a családra is kihat. A férj feleségét, a fiú anyját csak akkor fogja szívből tisztelni, ha az úgy áll előtte, mint a női tisztaság és erény mintaképe, kihez soha két­ ség nem fért s kit büszkén vezethet karján a világ elé.

455

TARTALOM. Lap

Előszó

3 ELSŐ FEJEZET.

Az illem a múlt századokban. — Az udvariasság mint az élet tudománya. — A jó modor szük­ ségéről. — A jó modor jellege. — Az »úr«, az »úri hölgy.* — Az etiquette szó e r e d e t e . . .

5

.MÁSODIK FEJEZET.

A magaviseletről. — A családban. — A templom­ ban. — Feljebb valókkal és alantabb állókkal szemben. — Az utcán. — Nyilvános helye­ ken.— A szinházban

55

HARMADIK FEJEZET.

A bemutatásról. — A megszólításról. — Ajándé­ kok. — Fogadások

36

NEGYEDIK FEJEZET.

Látogatások

44

ÖTÖDIK FEJEZET.

A névjegyek használata

".> 5

HATODIK FEJEZET.

A magatartás. — A járásról. — A köszöntésről. — Bókok

25(>

55

HETEDIK FEJEZET. A társalgásról NYOLCADIK FEJEZET. Az öltözködésről. — A csín. — Mikor hogy kell öltözni: otthon, utcára, látogatásrn, utazásra, ebédre, estélybe, bálba. — Ékszer. — Meny­ asszonyi öltözet. — Gyászöltözet. — Férfi di­ vatok. — Gyermek divat KILENCEDIK FEJEZET. A virágok és azoknak jelentősége. — Illatszerek. — Szinek

Lap 65

64

7^

TIZEDIK FEJEZET.

A levélírás. — Levélpapiros. — Levelek általában. — Hivatalos levelek. — A megszólítás és befe­ jezés. — Meghívók. — Címezések

86

TIZENEGYEDIK FEJEZET.

A házasság. — I. Az előzmények. — Az eljegy­ zés. — Mátkaság. — Az ajándékok. — A nászkiséret. — A kelengye. — II. A lakodalom. —• Elutazás. — Társadalmi teendők a visszatérés után

gS

TIZENKETTEDIK FEJEZET,

A háztartás. — A ház kormányzata. — A szobák berendezése. — Az ebédlő. — Jó modor az asztalnál. — A szolgálat. — A fekete kávé. — Még egy pár szó a szolgálatról

io i

TIZENHARMADIK FEJEZET.

A keresztelő. — Az előzmények. — A komák. — Az ajándékok. — A szertartás. — A bérmálás. — Első bemutatás a világban

Az Illem.

257

i25

17

Lap

TIZENNEGYEDIK FEJEZET. Vendéglátás. — Érintkezés idegenekkel .

.

.

.

128

TIZENÖTÖDIK FEJEZET. E b é d e k . — Reggélyek. — Öt órai theák

. . .

1 31

TIZENHATODIK FEJEZET. Meghitt esték és j o u r fixe. — A játékasztal. — Estélyek. — Bálok

i31

TIZENHETEDIK FEJEZET. Vendéglátás falun. — A háziak kötelességei ven­ dégeik iránt és viszont. — Kerti mulatság és szüret

i6i

TIZENNYOLCADIK FEJEZET. Sport. — Lovaglás. — Vadászat. — Korcsolyázás. — Dohányzás

172

TIZENKILENCEDIK FEJEZET. Nyilvános mulatságok. — Nyilvános bálok. — Pik­ nikek. — Álarcos bálok. — Jelmezbálok . .

182

HUSZADIK FEJEZET. Nyári mulatságok. — Táncvigalmak. — Majálisok és kirándulások

202

HUSZONEGYEDIK FEJEZET. Műkedvelői előadások. — Charadeok. — Elő ké­ pek. — Színielőadások

206

HUSZONKETTEDIK FEJEZET. Faluhelyen. — F ü r d ő h e l y e n , -n- Utazáson

. . .

216

HUSZONHARMADIK FEJEZET. A gyász. — R ö g t ö n i t e e n d ő k . — A temetés. — Látogatások.—• A gyászmise

S58

2 3o

Lap HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. Nemzetközi illem

23/

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET. Különböző illemszabályok

241

HUSZONHATODIK FEJEZET. Udvari etiquette

2 .'> I

ZÁRSZÓ

2 54

259

17*

QO